Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-29 20:00:39
Üzenet elküldve: 2021-01-29 20:00:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár Nalret szeret magánál is lenni, most semmiképpen sem bánja, hogy kicsit ellazítja az Ördögvigyor, még úgy is, hogy egy-két mondat így elsuhan a füle mellett, mintha soha nem is mondták volna ki őket. Relael hirtelen kicsattanása persze nehezen nem észrevehető, egy pillanatra hátra is dönti fejét, főleg, mert még hangosabbnak tűnt elsőre a mondandója. Bár nem tudja, pontosan mire céloz a nő, Nalret helyeslően bólogat, ujjával pedig úgy csettint a levegőben, hogy közben csípőjét ültében kissé megdönti, mintha csak táncot lejtene, ha más nem, de a nagy mellrázás őt is érdekli, ki tudja, még a végén szerez magának egy újabb csodás éjszakát. Hamar leteszi viszont az asztalra a kezét, amikor feltűnik neki Ralael borongása, meglepődve ráncolja homlokát, talán egy pillanatra azt is hiszi baj van, mígnem feltűnik neki, hogy a fehérfejűvel szemeznek. Alapesetben talán zavarná ez őt, de az Ördögvigyor hatására csak széles vigyor ül ki arcára, amit pillanatokkal később már Deronnak szán, aki kimondottan szórakoztatóan fejezi ki véleményét a szituációról. Szóra nyílik a szája, miközben Deron szemeibe pillant, de Ysa kijelentése jó gyorsan eltereli figyelmét, így mindenkivel együtt hirtelen a pult felé csavargatja fejét, meglepően hamar a mosolygós állapotát tekintve, majd az egyáltalán nem feltűnő bámulás közben felötlik fejében valami.*
- Talán más jelöltek is akadnak erre a táncra! *Biccent fejével a két új hős szerelmesre, miután mindenki gondosan szemügyre vette a nagyszívűt a pultnál. Bár szavait egyébként komoly ötletnek szánta, na meg felettébb humorosnak, egy pillanatra eszébe jut, lehet, hogy a fehérfejű ezt cukkolásnak fogja venni, viszont egy láthatatlan vállrántással repül tovább a gondolat, no meg mit számít, ha felbosszant egy régi egynapos szeretőt. Így is majdnem italába fulladt az imént, ennyi neki is kijár. Ysane oktatásán kezd újonnan mosolyogni, már csak azért is, mert magára emlékezteti egy kicsit, Nalret is félénkebb annál, mint ami látszik rajta, viszont a pipa gyümölcse most hasonlatosan emeli ujjait a magasba.*
- Soha ne mondj ilyet, mert a férfinép hamar elébe lép! *Bár ő maga is szívesen intézkedne ez ügyben, már csak azért is, mert egy elég szórakoztató estét alapozhatna meg pár pohár borral, de mint azt gondolta, a férfinép tényleg hamar intézkedik, főleg a makulátlan bőrű hölgy kérésére. Nor'Deron nem rest költekezni, hamar megrendel egy adag italt mindenkinek, így, még mielőtt azok megérkeznek, Nalret gyorsan magába dönti maradék italát, poharát elemelve szájától pedig a Deron által nyújtott pipa lóg egyenesen arcába, és bár az ehhez hasonló dolgokat általában nem értékeli, ezt mégis mosollyal fogadja. Ezúttal ő is mélyen bent tartja a füstöt, az italok érkezésénél viszont sietősen ki is fújja és kedvenc női asztaltársa felé nyújtja, aki az imént panaszkodott, hogy túl józan. Borát kézhez kapva a többiekkel együtt a magasba emeli azt, az esetleges koccintás után a szokást tisztelve egy kortyot is iszik belőle.*
- És ki az a bátor, aki befűzi egy táncra áldozatunkat? *Pillant vissza a pult felé, ellenőrizve, meg van-e még a célpont, feltéve, hogy senki más nem akarja megtáncoltatni a fattyút és az elfet.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár Nalret szeret magánál is lenni, most semmiképpen sem bánja, hogy kicsit ellazítja az Ördögvigyor, még úgy is, hogy egy-két mondat így elsuhan a füle mellett, mintha soha nem is mondták volna ki őket. Relael hirtelen kicsattanása persze nehezen nem észrevehető, egy pillanatra hátra is dönti fejét, főleg, mert még hangosabbnak tűnt elsőre a mondandója. Bár nem tudja, pontosan mire céloz a nő, Nalret helyeslően bólogat, ujjával pedig úgy csettint a levegőben, hogy közben csípőjét ültében kissé megdönti, mintha csak táncot lejtene, ha más nem, de a nagy mellrázás őt is érdekli, ki tudja, még a végén szerez magának egy újabb csodás éjszakát. Hamar leteszi viszont az asztalra a kezét, amikor feltűnik neki Ralael borongása, meglepődve ráncolja homlokát, talán egy pillanatra azt is hiszi baj van, mígnem feltűnik neki, hogy a fehérfejűvel szemeznek. Alapesetben talán zavarná ez őt, de az Ördögvigyor hatására csak széles vigyor ül ki arcára, amit pillanatokkal később már Deronnak szán, aki kimondottan szórakoztatóan fejezi ki véleményét a szituációról. Szóra nyílik a szája, miközben Deron szemeibe pillant, de Ysa kijelentése jó gyorsan eltereli figyelmét, így mindenkivel együtt hirtelen a pult felé csavargatja fejét, meglepően hamar a mosolygós állapotát tekintve, majd az egyáltalán nem feltűnő bámulás közben felötlik fejében valami.*
- Talán más jelöltek is akadnak erre a táncra! *Biccent fejével a két új hős szerelmesre, miután mindenki gondosan szemügyre vette a nagyszívűt a pultnál. Bár szavait egyébként komoly ötletnek szánta, na meg felettébb humorosnak, egy pillanatra eszébe jut, lehet, hogy a fehérfejű ezt cukkolásnak fogja venni, viszont egy láthatatlan vállrántással repül tovább a gondolat, no meg mit számít, ha felbosszant egy régi egynapos szeretőt. Így is majdnem italába fulladt az imént, ennyi neki is kijár. Ysane oktatásán kezd újonnan mosolyogni, már csak azért is, mert magára emlékezteti egy kicsit, Nalret is félénkebb annál, mint ami látszik rajta, viszont a pipa gyümölcse most hasonlatosan emeli ujjait a magasba.*
- Soha ne mondj ilyet, mert a férfinép hamar elébe lép! *Bár ő maga is szívesen intézkedne ez ügyben, már csak azért is, mert egy elég szórakoztató estét alapozhatna meg pár pohár borral, de mint azt gondolta, a férfinép tényleg hamar intézkedik, főleg a makulátlan bőrű hölgy kérésére. Nor'Deron nem rest költekezni, hamar megrendel egy adag italt mindenkinek, így, még mielőtt azok megérkeznek, Nalret gyorsan magába dönti maradék italát, poharát elemelve szájától pedig a Deron által nyújtott pipa lóg egyenesen arcába, és bár az ehhez hasonló dolgokat általában nem értékeli, ezt mégis mosollyal fogadja. Ezúttal ő is mélyen bent tartja a füstöt, az italok érkezésénél viszont sietősen ki is fújja és kedvenc női asztaltársa felé nyújtja, aki az imént panaszkodott, hogy túl józan. Borát kézhez kapva a többiekkel együtt a magasba emeli azt, az esetleges koccintás után a szokást tisztelve egy kortyot is iszik belőle.*
- És ki az a bátor, aki befűzi egy táncra áldozatunkat? *Pillant vissza a pult felé, ellenőrizve, meg van-e még a célpont, feltéve, hogy senki más nem akarja megtáncoltatni a fattyút és az elfet.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-29 17:03:58
Üzenet elküldve: 2021-01-29 17:03:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Amma, amma, amma//
//Xavy//
*Rellan őszintén rácsodálkozik a környezetére, most ugyanis egy olyan helyre keveredett, ahonnan a finom ételek illata származik. Kicsit arra emlékezteti, mikor anyukájával főzőcskéztek a konyhában, felismeri az edényeket, a forró víz hangját, a sürgő-forgó embereket, akiknek ennivalót kell csinálnia.*
- Neszabad. *Ujjával jó messziről, a szoba másik végéből a tűzhely felé bök. Persze nem parancsolón csak úgy, tájékoztatásként mondja, mintha magát a tárgyat is így hívnák. Ő csak azt tudja, hogy tilos a közelébe menni, mert nagyon meleg. Illetve utóbbit még nem igazán, de feltétel nélkül hisz az anyukájának, és ő pont ezt mondta. Xavy eközben valamit magyaráz, a kisfiú pedig csodálkozva hallgatja, majd belekukkant a tányérba.*
- Evvan. *Ismétli meg bizonytalanul. A mama nem ilyet szokott neki adni, ez nem valami szép, olyan, mint a kaka, azt pedig nem lehet megenni.* Nebb. *Rázza a fejét tiltakozón. Kicsit megszeppenve néz a sok idegen nénire is, akik kedveskednek vele. Persze kihasználja az adódó figyelmet. Lefelé görbülő száján látszik, hogy szép lassan eltörik a mécses, ha nem kerít neki valaki valami finomságot.*
- Jéppa. *Magyarázza tovább.* Amma. Umbi. *Az utóbbit már igen sajnálkozva és szomorúan mondja.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.29 17:04:37
//Xavy//
*Rellan őszintén rácsodálkozik a környezetére, most ugyanis egy olyan helyre keveredett, ahonnan a finom ételek illata származik. Kicsit arra emlékezteti, mikor anyukájával főzőcskéztek a konyhában, felismeri az edényeket, a forró víz hangját, a sürgő-forgó embereket, akiknek ennivalót kell csinálnia.*
- Neszabad. *Ujjával jó messziről, a szoba másik végéből a tűzhely felé bök. Persze nem parancsolón csak úgy, tájékoztatásként mondja, mintha magát a tárgyat is így hívnák. Ő csak azt tudja, hogy tilos a közelébe menni, mert nagyon meleg. Illetve utóbbit még nem igazán, de feltétel nélkül hisz az anyukájának, és ő pont ezt mondta. Xavy eközben valamit magyaráz, a kisfiú pedig csodálkozva hallgatja, majd belekukkant a tányérba.*
- Evvan. *Ismétli meg bizonytalanul. A mama nem ilyet szokott neki adni, ez nem valami szép, olyan, mint a kaka, azt pedig nem lehet megenni.* Nebb. *Rázza a fejét tiltakozón. Kicsit megszeppenve néz a sok idegen nénire is, akik kedveskednek vele. Persze kihasználja az adódó figyelmet. Lefelé görbülő száján látszik, hogy szép lassan eltörik a mécses, ha nem kerít neki valaki valami finomságot.*
- Jéppa. *Magyarázza tovább.* Amma. Umbi. *Az utóbbit már igen sajnálkozva és szomorúan mondja.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.29 17:04:37
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-29 12:59:22
Üzenet elküldve: 2021-01-29 12:59:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
- Jó. *nyugszik meg Arja, mert azért ezt az információt még érlelnie kell magában. Meg hogy miért kérdezett rá ilyesmire egyáltalán??*
- Hát, előőfordulhat. *utánozza le Xavyt önkéntelenül színről-színre, ha nem is szándékosan, hanem amiatt, mert nagyon hasonló a motivációjuk: ő is igyekszik minél titokzatosabb lenni. Az "ideig-óráig" azért némi csalódással tölti el. Arra már nem emlékszik, hogy a szóban forgó darabban ez hogyan is volt, de az ideig-óráig miatt azért alacsonyabb szintre zuhan az érdeklődése.
~Lóban? Az apja? Nem ér fel a fegyverhordozója?~ veszíti el megint a fonalat Xavy izgatott meseszövésében, amiből annyi azért kiviláglik, hogy a lány szerint a szőke herceg már járt is itt, a Kalmárban! Csak sajnos elment... és a társasága sem volt megfelelő. ~A lényeg, hogy Xavy hisz abban, hogy visszatér.~ nyugtatja meg magát, és együttérzéssel bólogat, mást mit is tehetne.
A monoklis csapos fiús kérdést először ezután nem is érti. Késő van. Némi erőltetett gondolkodás után, amitől végképp elálmosodik, jön csak rá, hogy Xavy Miket érti alatta! És azt kérdezi, hogy őneki is megjósolták-e az eljövetelét. Ezen egyszerre kell elmosolyodnia, meg elszomorodnia.*
- Nem. *ingatja a fejét ezzel a szomorú nevetéssel.*
- Nem mondtak ilyet, ami azt illeti. Legalábbis én nem emlékszem ilyesmire. *és ezzel még nem is hazudik.*
//Fecsegők//
- Jó. *nyugszik meg Arja, mert azért ezt az információt még érlelnie kell magában. Meg hogy miért kérdezett rá ilyesmire egyáltalán??*
- Hát, előőfordulhat. *utánozza le Xavyt önkéntelenül színről-színre, ha nem is szándékosan, hanem amiatt, mert nagyon hasonló a motivációjuk: ő is igyekszik minél titokzatosabb lenni. Az "ideig-óráig" azért némi csalódással tölti el. Arra már nem emlékszik, hogy a szóban forgó darabban ez hogyan is volt, de az ideig-óráig miatt azért alacsonyabb szintre zuhan az érdeklődése.
~Lóban? Az apja? Nem ér fel a fegyverhordozója?~ veszíti el megint a fonalat Xavy izgatott meseszövésében, amiből annyi azért kiviláglik, hogy a lány szerint a szőke herceg már járt is itt, a Kalmárban! Csak sajnos elment... és a társasága sem volt megfelelő. ~A lényeg, hogy Xavy hisz abban, hogy visszatér.~ nyugtatja meg magát, és együttérzéssel bólogat, mást mit is tehetne.
A monoklis csapos fiús kérdést először ezután nem is érti. Késő van. Némi erőltetett gondolkodás után, amitől végképp elálmosodik, jön csak rá, hogy Xavy Miket érti alatta! És azt kérdezi, hogy őneki is megjósolták-e az eljövetelét. Ezen egyszerre kell elmosolyodnia, meg elszomorodnia.*
- Nem. *ingatja a fejét ezzel a szomorú nevetéssel.*
- Nem mondtak ilyet, ami azt illeti. Legalábbis én nem emlékszem ilyesmire. *és ezzel még nem is hazudik.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:22:27
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:22:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Mikor célozgat arra, hogy a darabbéli ital, talán nem csak egy fantáziaszülemény, a lány valóban kíváncsi lesz. Aztán beérkezik a még ennél is érdekesebb kérdés, amelyre így kapásból ő sem tudja biztosan a választ, de szépen lenne, ha bizonytalanságot mutatna.*
-Előőőfordulhat. *Húzza meg az ő betűt, inkább titokzatosságot sugalló hangnemben, mintsem bizonytalanság látszatát keltve.*
-Miért? Szeretnél? Persze az ilyenek csak ideig- óráig tartanak, de a legtöbb embert ez sem riasztja el nyilván. * Von vállat, hiszen azoknak az is jó, ha csak három napos lesz beléjük fülig szerelmes a kiválasztottjuk aztán minden visszaáll a normálisba. Jobb, mintha soha nem is tapasztalták volna. Majd Arja kifejti a véleményét az általa képzeletben felvázolt szőke hercegről, aki szerinte, ha erre jár, bizonyosan be fog nézni hozzájuk.*
-Úgy van! Úgy van… *Helyesel.*
-Sőőőt! Lehet már láttam is. *Mondja izgatottan a szája elé emelve az ujjait.*
-Itt volt és tényleg nagyon helyes volt és szőke volt…csak….csak… volt egy rohadt idegesítő haverja. *Lohad le a lelkesedés a végére.*
-A lóban nem vagyok biztos, de a haverját biztos bedobatnám a várbörtönbe. Először azt hittem az apja, mert olyan öregnek nézett ki, de aztán kiderült, hogy nem. Hogy is lehetett volna a rokona egy olyan szép szőke fiúnak?... meg is lepett volna. Bár minden jó hercegnek van fegyverhordozója, aki sosem fog felérni hozzá, de ez már túl sok. *Meséli nagyon lekesen.*
-Már a nevére sem emlékszem… de biztos visszajön, mert a nagyi azt mondta. *És ezzel be is fejezte, méltó keret a történetnek, hogy bizony mivel így van megírva, így kell megtörténnie.*
-Szóóóval, neked azt mondták a szüleid, hogy egy folyton monoklis csapos fiú fog érted jönni? *Érdeklődik.*
//Fecsegők//
*Mikor célozgat arra, hogy a darabbéli ital, talán nem csak egy fantáziaszülemény, a lány valóban kíváncsi lesz. Aztán beérkezik a még ennél is érdekesebb kérdés, amelyre így kapásból ő sem tudja biztosan a választ, de szépen lenne, ha bizonytalanságot mutatna.*
-Előőőfordulhat. *Húzza meg az ő betűt, inkább titokzatosságot sugalló hangnemben, mintsem bizonytalanság látszatát keltve.*
-Miért? Szeretnél? Persze az ilyenek csak ideig- óráig tartanak, de a legtöbb embert ez sem riasztja el nyilván. * Von vállat, hiszen azoknak az is jó, ha csak három napos lesz beléjük fülig szerelmes a kiválasztottjuk aztán minden visszaáll a normálisba. Jobb, mintha soha nem is tapasztalták volna. Majd Arja kifejti a véleményét az általa képzeletben felvázolt szőke hercegről, aki szerinte, ha erre jár, bizonyosan be fog nézni hozzájuk.*
-Úgy van! Úgy van… *Helyesel.*
-Sőőőt! Lehet már láttam is. *Mondja izgatottan a szája elé emelve az ujjait.*
-Itt volt és tényleg nagyon helyes volt és szőke volt…csak….csak… volt egy rohadt idegesítő haverja. *Lohad le a lelkesedés a végére.*
-A lóban nem vagyok biztos, de a haverját biztos bedobatnám a várbörtönbe. Először azt hittem az apja, mert olyan öregnek nézett ki, de aztán kiderült, hogy nem. Hogy is lehetett volna a rokona egy olyan szép szőke fiúnak?... meg is lepett volna. Bár minden jó hercegnek van fegyverhordozója, aki sosem fog felérni hozzá, de ez már túl sok. *Meséli nagyon lekesen.*
-Már a nevére sem emlékszem… de biztos visszajön, mert a nagyi azt mondta. *És ezzel be is fejezte, méltó keret a történetnek, hogy bizony mivel így van megírva, így kell megtörténnie.*
-Szóóóval, neked azt mondták a szüleid, hogy egy folyton monoklis csapos fiú fog érted jönni? *Érdeklődik.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-29 00:34:47
Üzenet elküldve: 2021-01-29 00:34:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchennek remek érzéke van ahhoz, hogy a helyzethez illően viselkedjen, ha éppen részeg matrózok közé keveredik nehéz lenne észrevenni, hogy nagyon nem odavaló. Talán családi vonás, talán csak ilyen karizmatikus személyiség lett a munka során, nem tudni, talán csak ő képzeli ezt, és valójában mindig ugyanolyan, csak Teysus tudhatja igazán. Mindenestre ez a leginkább igaz énje. Azokra, akik nem értik meg az efféle módon ejtett bókokat úgy gondol, hogy meg sem igazán érdemlik az egyebet sem, így roppant boldog az asztaltársának.*
-Tudja mit mondanak a nőkről, és talánról igaz, kedvesem?
*Kuncog fel halkan, de úgy, hogy a nő természetesen láthassa ezt az apró mozdulatot. A tündér valóban szereti, ha szellemileg sem átlagos egy fehérnép, hisz valljuk be szép keblei rengeteg nőnek vannak, és az ölük sem sokkal forróbb a másikénál. De miféle nemes ember lenne, ha ilyen mélyre tenné a mércéjét.*
-Ó, ez remek hír, tehát pár napot itt tervez maradni.
*Úgy mondja, mintha már előre megtervezett programjaik lennének, vagy hivatalosak lennének egy bálba.*
-Csak nem kacérkodik velem, kedvesem? Még elpirulok.
*Mondja, s hasonlóan a nőhöz korábban, lesüti a szemét, de rajta sokkal inkább látszik, hogy jóval színpadiasabban teszi, szándékosan láthatóan játssza meg, hogy aztán zsivány szemei a szája helyett mosolyoghassanak, amint visszapillant Yathra.*
-Érthető. Nem tisztem ítélkezni, higgye el, s ha az is lenne, úgy biztos hogy most az egyszer kivéltet tennék.
*Tényleg élvezi a társaságot, ám mikor a nő a hűtlenségről beszél, és arról, hogy nem ott van, ahol lennie kellene, akkor kicsit kihúzza magát a székben, és két kezével az asztalra könyököl, úgy húzza feljebb a vállait, ahogy közelebb hajol.*
-Nem tartom magam a legokosabb teremtésnek-e földön, annak nagyobb bölcsek is, ez tény, de kérem, csak egy ártatlan kérdést had engedjek meg magamnak, és nehogy magára vegye!
*Jelenti ki előre, majd picit még közelebb hajol.*
-Mégis ki lenne ön, hogy tudja, hogy éppen hol kell lennie? Vagy ha itt tartok én, vagy bárki aki ezeket a földeket tapossa? Tán csak az istenek tudják, hogy hol kell lennünk, de még ebben sem vagyok biztos. És mi van, ha éppen itt kell lennie? Ha éppen velem kell találkoznia, s egyébként a másik helyen lenne rosszkor rossz helyen?
*Széttárja a karjait, ahogy visszadől a székében, majd mint aki feldobta a kérdést, mert hát lényegében ezt tette, a poharáért nyúl, a nőre emeli azt, majd lassan belekortyol.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchennek remek érzéke van ahhoz, hogy a helyzethez illően viselkedjen, ha éppen részeg matrózok közé keveredik nehéz lenne észrevenni, hogy nagyon nem odavaló. Talán családi vonás, talán csak ilyen karizmatikus személyiség lett a munka során, nem tudni, talán csak ő képzeli ezt, és valójában mindig ugyanolyan, csak Teysus tudhatja igazán. Mindenestre ez a leginkább igaz énje. Azokra, akik nem értik meg az efféle módon ejtett bókokat úgy gondol, hogy meg sem igazán érdemlik az egyebet sem, így roppant boldog az asztaltársának.*
-Tudja mit mondanak a nőkről, és talánról igaz, kedvesem?
*Kuncog fel halkan, de úgy, hogy a nő természetesen láthassa ezt az apró mozdulatot. A tündér valóban szereti, ha szellemileg sem átlagos egy fehérnép, hisz valljuk be szép keblei rengeteg nőnek vannak, és az ölük sem sokkal forróbb a másikénál. De miféle nemes ember lenne, ha ilyen mélyre tenné a mércéjét.*
-Ó, ez remek hír, tehát pár napot itt tervez maradni.
*Úgy mondja, mintha már előre megtervezett programjaik lennének, vagy hivatalosak lennének egy bálba.*
-Csak nem kacérkodik velem, kedvesem? Még elpirulok.
*Mondja, s hasonlóan a nőhöz korábban, lesüti a szemét, de rajta sokkal inkább látszik, hogy jóval színpadiasabban teszi, szándékosan láthatóan játssza meg, hogy aztán zsivány szemei a szája helyett mosolyoghassanak, amint visszapillant Yathra.*
-Érthető. Nem tisztem ítélkezni, higgye el, s ha az is lenne, úgy biztos hogy most az egyszer kivéltet tennék.
*Tényleg élvezi a társaságot, ám mikor a nő a hűtlenségről beszél, és arról, hogy nem ott van, ahol lennie kellene, akkor kicsit kihúzza magát a székben, és két kezével az asztalra könyököl, úgy húzza feljebb a vállait, ahogy közelebb hajol.*
-Nem tartom magam a legokosabb teremtésnek-e földön, annak nagyobb bölcsek is, ez tény, de kérem, csak egy ártatlan kérdést had engedjek meg magamnak, és nehogy magára vegye!
*Jelenti ki előre, majd picit még közelebb hajol.*
-Mégis ki lenne ön, hogy tudja, hogy éppen hol kell lennie? Vagy ha itt tartok én, vagy bárki aki ezeket a földeket tapossa? Tán csak az istenek tudják, hogy hol kell lennünk, de még ebben sem vagyok biztos. És mi van, ha éppen itt kell lennie? Ha éppen velem kell találkoznia, s egyébként a másik helyen lenne rosszkor rossz helyen?
*Széttárja a karjait, ahogy visszadől a székében, majd mint aki feldobta a kérdést, mert hát lényegében ezt tette, a poharáért nyúl, a nőre emeli azt, majd lassan belekortyol.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-28 10:56:34
Üzenet elküldve: 2021-01-28 10:56:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
*A rohamszerűen érkező kacsintás cunamira Arja először önkéntelenül hátrafordul, hogy van-e valaki más még rajtuk kívül a helyiségben, de persze nincsen.*
- Éértem. *mondja bizonytalanul, bólogatva, de aztán lassan leesik neki, hogy Xavy valószínű a darabbeli szerelem megfordító bűvös italra próbál célozgatni.*
- Téényleg?? *kérdezi meg csodálkozva, na és persze a következő nagy kérdés az, amit ahogy eszébe villan már sietősen rögtön ki is mond:*
- Te... tudsz készíteni?? *teszi fel a kérdést hitetlenkedve, izgatottan. Ismer néhány füvet, aminek különös hatása van... ~Talán a _valóságban is_ tényleg kikeverhető ilyen ital?~
Aztán Xavy megint belelovallja magát a szerelmi viszonyok sajátos értelmezésének részletes, egyre vadabb taglalásába, Arja már nem is tudja követni, úgy hadar. Ha a kalandor lány még inna a paradicsomléből, biztos hogy félrenyelne a nevetéstől.
De azért a végkövetkeztetéssel egyet kell értsen.*
- Ahogy mondod. *bólogat bölcsen.* -
- Tiszta bonyolult az egész. *mondja mély egyet értéssel.*
- Szőke herceget? *kérdez vissza aztán szórakozottan.*
- Hát, ha Artheniorba téved, akkor biztos betér előbb-utóbb a Kalmárba is. *csillantja meg biztatóan a reményt a lányka előtt, igazán jobbnak látva nem összetörni az álmát, amit a nagyanyja hagyott rá örökül.*
- Úgyhogy jobb helyen nem is lehetnél, mint itt, ahhoz, hogy egyszer valóban összetalálkozzatok! *biztatja Xavyt kedvesen.
A vámszedős történeten, amit Xavy említ neki, biztos még gondolkodni fog egy sort. ~Ez végül is megmagyarázhatja a történteket. De miért hagytak ott végül akkor az úton?~ tűnődik, de csak magában.*
//Fecsegők//
*A rohamszerűen érkező kacsintás cunamira Arja először önkéntelenül hátrafordul, hogy van-e valaki más még rajtuk kívül a helyiségben, de persze nincsen.*
- Éértem. *mondja bizonytalanul, bólogatva, de aztán lassan leesik neki, hogy Xavy valószínű a darabbeli szerelem megfordító bűvös italra próbál célozgatni.*
- Téényleg?? *kérdezi meg csodálkozva, na és persze a következő nagy kérdés az, amit ahogy eszébe villan már sietősen rögtön ki is mond:*
- Te... tudsz készíteni?? *teszi fel a kérdést hitetlenkedve, izgatottan. Ismer néhány füvet, aminek különös hatása van... ~Talán a _valóságban is_ tényleg kikeverhető ilyen ital?~
Aztán Xavy megint belelovallja magát a szerelmi viszonyok sajátos értelmezésének részletes, egyre vadabb taglalásába, Arja már nem is tudja követni, úgy hadar. Ha a kalandor lány még inna a paradicsomléből, biztos hogy félrenyelne a nevetéstől.
De azért a végkövetkeztetéssel egyet kell értsen.*
- Ahogy mondod. *bólogat bölcsen.* -
- Tiszta bonyolult az egész. *mondja mély egyet értéssel.*
- Szőke herceget? *kérdez vissza aztán szórakozottan.*
- Hát, ha Artheniorba téved, akkor biztos betér előbb-utóbb a Kalmárba is. *csillantja meg biztatóan a reményt a lányka előtt, igazán jobbnak látva nem összetörni az álmát, amit a nagyanyja hagyott rá örökül.*
- Úgyhogy jobb helyen nem is lehetnél, mint itt, ahhoz, hogy egyszer valóban összetalálkozzatok! *biztatja Xavyt kedvesen.
A vámszedős történeten, amit Xavy említ neki, biztos még gondolkodni fog egy sort. ~Ez végül is megmagyarázhatja a történteket. De miért hagytak ott végül akkor az úton?~ tűnődik, de csak magában.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-27 19:30:35
Üzenet elküldve: 2021-01-27 19:30:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe - zárás//
// Istálló //
~A tanok szerint segíteni kell a bajbajutottakon. De mi van, ha nem akarják?~
*Erre a problémára nem kapott jó tanácsot a mesterétől, és túl bonyolult ahhoz, hogy pusztán a szívére hallgatva cselekedjen. Tökéletesen meg van róla győződve, hogy ha Nimerilt valaki nem karolja fel, nem sokáig fogja húzni egyedül - de az meg nem segítség, hanem gonoszság, ha ráerőlteti az akaratát.*
~De hát nem tudja, mit csinál... akkor lehet, nem? A gyereket se hagyják kárt tenni magában, hiába ellenkezik!~
*A vörös viszont nem gyerek, és nem is bolond, tehát valószínűleg szándékkal teszi, amit tesz. Nawanthirinak pedig ötlete sincs, mivel tudna hatni rá. A meggyőzőnek tűnő érveit sajnos már mind elmondta, és semmit nem használtak.*
- Hát... menj. *Tanácstalanul hagyja, hogy a koldus kibújjon a kezei alól. A megcsillanó szikét sem veszi észre, túlságosan lefoglalják a gondolatai.* Vigyázz magadra... *szól még a távozó után. Miután Nimeril elment, percekig csak áll egy helyben, és nem tudja, mitévő legyen. Aztán lassan felveszi a poharat, iszik még egyet a vödör vízből. Kifejezéstelen arccal összeszedi a kést meg a tálat is, visszavisz mindent az ivóba, aztán elmegy kiszellőztetni a fejét.*
//Pillantás a mélybe - zárás//
// Istálló //
~A tanok szerint segíteni kell a bajbajutottakon. De mi van, ha nem akarják?~
*Erre a problémára nem kapott jó tanácsot a mesterétől, és túl bonyolult ahhoz, hogy pusztán a szívére hallgatva cselekedjen. Tökéletesen meg van róla győződve, hogy ha Nimerilt valaki nem karolja fel, nem sokáig fogja húzni egyedül - de az meg nem segítség, hanem gonoszság, ha ráerőlteti az akaratát.*
~De hát nem tudja, mit csinál... akkor lehet, nem? A gyereket se hagyják kárt tenni magában, hiába ellenkezik!~
*A vörös viszont nem gyerek, és nem is bolond, tehát valószínűleg szándékkal teszi, amit tesz. Nawanthirinak pedig ötlete sincs, mivel tudna hatni rá. A meggyőzőnek tűnő érveit sajnos már mind elmondta, és semmit nem használtak.*
- Hát... menj. *Tanácstalanul hagyja, hogy a koldus kibújjon a kezei alól. A megcsillanó szikét sem veszi észre, túlságosan lefoglalják a gondolatai.* Vigyázz magadra... *szól még a távozó után. Miután Nimeril elment, percekig csak áll egy helyben, és nem tudja, mitévő legyen. Aztán lassan felveszi a poharat, iszik még egyet a vödör vízből. Kifejezéstelen arccal összeszedi a kést meg a tálat is, visszavisz mindent az ivóba, aztán elmegy kiszellőztetni a fejét.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-27 16:44:04
Üzenet elküldve: 2021-01-27 16:44:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nimeril szemlesütve hallgat és egy jó ideig vele együtt hallgat Nawanthiri is. Még jó, hogy nem tudja, hogy mi jár a szerzetes fejében. Természetesen azok mind valós problémák, amiknek napi szintű megoldása igazán kemény fejtörést okoz, de eddig is megvolt valahogy. Ezután is boldogul talán. Nem kell neki ez a kis pillanatnyi segítség. Rengeteg érvet sorakoztat fel, mert elég sokáig boncolgatják ezt a témát. Úgy tűnik viszont sikerült végre elérnie azt, hogy jegeljék végre ezt témát. Fel is pillant, hogy megválaszolja ezt az új kérdést, de akkor találkozik a pillantásuk. Borzasztóan kellemetlen látni a nő aggódó pillantását. Keze is a vállán szinte égeti. Nem is állja sokáig a nézését. Tekintettét elkapja egy másik irányba. Szépen finom a fogása alól is kibújik, mert feláll.*
- Ha elég kitartóan keresel, akkor a piacon megtalálhatsz délelőtt. Viszont néhány napig kérlek ne keress! Szükségem van egy kis magányra.* Ez az őszinte és túláradó kedvesség sok volt neki. Elég lesz feldolgoznia, mert eléggé mélyen érintette. Nagyon kevés emberrel találkozott, akik ilyen mély benyomást tettek rá. Anyja híján nevelőnője volt az egyetlen, aki kedves volt vele. Azóta is hálás érte neki, csak valószínűleg többé már nem lesz rá módja.*
- Azt hiszem én most megyek. Köszönöm!* Még most is halkan beszél nagyon. A köszönet pedig igazán mélyről jön és talán többet is köszön meg vele, mint az ételt. Ha éppen elég figyelmes Nawanthiri, akkor mandulaszemei megpillanthatják egy pillanatra a felálló lány csizmájában a fémes csillanást, ami szikéje miatt lehet. Jól sejti, hogy nem mond el neki mindent a tanonc, de bolond lenne, ha ilyet tenne.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nimeril szemlesütve hallgat és egy jó ideig vele együtt hallgat Nawanthiri is. Még jó, hogy nem tudja, hogy mi jár a szerzetes fejében. Természetesen azok mind valós problémák, amiknek napi szintű megoldása igazán kemény fejtörést okoz, de eddig is megvolt valahogy. Ezután is boldogul talán. Nem kell neki ez a kis pillanatnyi segítség. Rengeteg érvet sorakoztat fel, mert elég sokáig boncolgatják ezt a témát. Úgy tűnik viszont sikerült végre elérnie azt, hogy jegeljék végre ezt témát. Fel is pillant, hogy megválaszolja ezt az új kérdést, de akkor találkozik a pillantásuk. Borzasztóan kellemetlen látni a nő aggódó pillantását. Keze is a vállán szinte égeti. Nem is állja sokáig a nézését. Tekintettét elkapja egy másik irányba. Szépen finom a fogása alól is kibújik, mert feláll.*
- Ha elég kitartóan keresel, akkor a piacon megtalálhatsz délelőtt. Viszont néhány napig kérlek ne keress! Szükségem van egy kis magányra.* Ez az őszinte és túláradó kedvesség sok volt neki. Elég lesz feldolgoznia, mert eléggé mélyen érintette. Nagyon kevés emberrel találkozott, akik ilyen mély benyomást tettek rá. Anyja híján nevelőnője volt az egyetlen, aki kedves volt vele. Azóta is hálás érte neki, csak valószínűleg többé már nem lesz rá módja.*
- Azt hiszem én most megyek. Köszönöm!* Még most is halkan beszél nagyon. A köszönet pedig igazán mélyről jön és talán többet is köszön meg vele, mint az ételt. Ha éppen elég figyelmes Nawanthiri, akkor mandulaszemei megpillanthatják egy pillanatra a felálló lány csizmájában a fémes csillanást, ami szikéje miatt lehet. Jól sejti, hogy nem mond el neki mindent a tanonc, de bolond lenne, ha ilyet tenne.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-27 15:40:58
Üzenet elküldve: 2021-01-27 15:40:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Az események Yathlanae kedve szerint alakulnak, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy ügyes színjátékával nem csak a férfi érdeklődését keltette fel, hanem tetszését, szimpátiáját is elnyerni látszik. Kap is pár jól irányzott, igényes szavakba burkolt bókot, szóval kétségtelen, hogy kellemes társasága egy igazi nemes úriember, aki tudja, hogy kell tartózkodóan, udvariasan közeledni a gyengébbik nem képviselőihez, anélkül, hogy a társalgás fagyos és kínos formát öltene.*
-Úgy gondolja? Talán nem csak ritka, hanem veszélyes párosítás is.
*Teszi hozzá egy sokat sejtető, pajkos, és gyengéden kihívó mosoly keretében. Úgy tapasztalta, a legtöbb egyszerű férfi nem is igazán örül annak, ha a nő szellemileg edzettebb, inkább megelégednének egy egyszerűbb asszonnyal, aki kedves, szép, alázatos és készséges. Talán az zavarja őket, ha netán egy nő túlszárnyalja talpraesettségével és határozottságával a féltve őrzött férfiúi büszkeséget.
De egyelőre minden jel arra mutat, hogy Merchen nem ebbe a skatulyába tartozik, s élvezi az elf közelségét, figyel szavaira. Pont ezért a férfi észrevehette rajta a szándékosan küldött apró jeleket, s könnyen megsejtheti, mi is áll valójában a pillanatnyi határozatlanságok, bűnbánó tekintetek mögött. Ez a nő nagyon nem ott van, ahol lennie kéne, s talán egyáltalán nem az a fajta szabad szellem, akinek a szerepét magára öltötte. A hűtlenségről szóló fantáziák pedig keserű igazságokká válnának kimondva.*
-Még nem igazán jártam errefelé. De megtetszett ez a fogadó, s mivel el kívánok ütni pár napot a városban, a maradás mellett döntöttem.
*Világítja meg kicsit jobban a helyzetét.
A nem várt italra meglepetten húzza fel szemöldökét, de látszik vonásain, hogy leplezetlenül örül a kedves gesztusnak. S ezt az örömöt meg is koronázza egy elbűvölő és hálás mosollyal.*
- Most már kétség sem fér ahhoz, hogy egy született úriember kellemes társaságára akadtam.
*S ha konkrétan szóban nem is fejezi ki háláját és köszönetét, tekintete, mozdulatai, és az arcára ülő szende mosoly mind-mind arról árulkodik, hogy igazán jól esik neki a gesztus.*
- Hát tudja, vagyis bizonyára kitalálhatta, hogy magányos nőként meglehetősen feszengve érzem magam itt. S nem akarok titkolózni, még kevésbé megvezetni egy jó lelkű férfit, de talán nem itt kéne lennem jelen pillanatban. Nem vagyok büszke magamra, de egyszerűen szükségem van a levegő változásra. Viszont nem akarom, hogy olyan nőnek nézzenek...
*Próbál magyarázkodni, keresve a megfelelő szavakat, kicsit hebegve, mintha nem tudná, hogyan fejezze ki magát szép virágnyelven.*
-És őszinte leszek, nagyon élvezem a társaságát, de teljes mértékben megértem, ha esetleg nem akarna egy hűtlen hölgy társaságában szórakozni.
*Süti le a szemeit, most, hogy végre kimondta a zord valót. De jobb nyílt lapokkal játszani, így talán hatásosabb ez a rendkívül izgalmasnak ígérkező színjáték.*
*Az események Yathlanae kedve szerint alakulnak, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy ügyes színjátékával nem csak a férfi érdeklődését keltette fel, hanem tetszését, szimpátiáját is elnyerni látszik. Kap is pár jól irányzott, igényes szavakba burkolt bókot, szóval kétségtelen, hogy kellemes társasága egy igazi nemes úriember, aki tudja, hogy kell tartózkodóan, udvariasan közeledni a gyengébbik nem képviselőihez, anélkül, hogy a társalgás fagyos és kínos formát öltene.*
-Úgy gondolja? Talán nem csak ritka, hanem veszélyes párosítás is.
*Teszi hozzá egy sokat sejtető, pajkos, és gyengéden kihívó mosoly keretében. Úgy tapasztalta, a legtöbb egyszerű férfi nem is igazán örül annak, ha a nő szellemileg edzettebb, inkább megelégednének egy egyszerűbb asszonnyal, aki kedves, szép, alázatos és készséges. Talán az zavarja őket, ha netán egy nő túlszárnyalja talpraesettségével és határozottságával a féltve őrzött férfiúi büszkeséget.
De egyelőre minden jel arra mutat, hogy Merchen nem ebbe a skatulyába tartozik, s élvezi az elf közelségét, figyel szavaira. Pont ezért a férfi észrevehette rajta a szándékosan küldött apró jeleket, s könnyen megsejtheti, mi is áll valójában a pillanatnyi határozatlanságok, bűnbánó tekintetek mögött. Ez a nő nagyon nem ott van, ahol lennie kéne, s talán egyáltalán nem az a fajta szabad szellem, akinek a szerepét magára öltötte. A hűtlenségről szóló fantáziák pedig keserű igazságokká válnának kimondva.*
-Még nem igazán jártam errefelé. De megtetszett ez a fogadó, s mivel el kívánok ütni pár napot a városban, a maradás mellett döntöttem.
*Világítja meg kicsit jobban a helyzetét.
A nem várt italra meglepetten húzza fel szemöldökét, de látszik vonásain, hogy leplezetlenül örül a kedves gesztusnak. S ezt az örömöt meg is koronázza egy elbűvölő és hálás mosollyal.*
- Most már kétség sem fér ahhoz, hogy egy született úriember kellemes társaságára akadtam.
*S ha konkrétan szóban nem is fejezi ki háláját és köszönetét, tekintete, mozdulatai, és az arcára ülő szende mosoly mind-mind arról árulkodik, hogy igazán jól esik neki a gesztus.*
- Hát tudja, vagyis bizonyára kitalálhatta, hogy magányos nőként meglehetősen feszengve érzem magam itt. S nem akarok titkolózni, még kevésbé megvezetni egy jó lelkű férfit, de talán nem itt kéne lennem jelen pillanatban. Nem vagyok büszke magamra, de egyszerűen szükségem van a levegő változásra. Viszont nem akarom, hogy olyan nőnek nézzenek...
*Próbál magyarázkodni, keresve a megfelelő szavakat, kicsit hebegve, mintha nem tudná, hogyan fejezze ki magát szép virágnyelven.*
-És őszinte leszek, nagyon élvezem a társaságát, de teljes mértékben megértem, ha esetleg nem akarna egy hűtlen hölgy társaságában szórakozni.
*Süti le a szemeit, most, hogy végre kimondta a zord valót. De jobb nyílt lapokkal játszani, így talán hatásosabb ez a rendkívül izgalmasnak ígérkező színjáték.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-27 13:58:32
Üzenet elküldve: 2021-01-27 13:58:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Mikor Arja felvilágosítja, az iménti kifejezés mibenléte felől, látszik az arcán a fintor.*
-Szóval erős kísértést érez, hogy bele dugja a nyelvét valaki más szájába… öh… *Bukik ki a nyelve a szájából, mintha szőrgombócot akarna felöklendezni a torkából.*
-A férfiak undorítóak. Mindig is mondta a nagyi. *Az fel sem merül benne, hogy ezt a nő meg aztán hagyja is.*
-Érdekes darab, és nem kivitelezhetetlen. Vannak ilyen… khm… kotyvalékok, ha érted mire célzok. *Kezd el veszettül kacsintgatni a másik irányába, hogy ha ülne valaki a fogadó legtávolabbi asztalánál, még ő is látná.*
-Milyen hasonló a nevük hangzása.. lehetnének Mik meg Win egyszerűen Wik. *Gondolkozik el a dolgon, csak úgy beszéd útján, de gyorsan elszakad a fonál, mikor valami teljesen váratlannal hozakodik elő Arja.*
-Tetetetete… vávávává.. váááárjáál! *Emeli fel a mutatóujját, a másik kezével meg megtörli a szemzugát, ilyen sok információt feldolgozni, ilyen fáradtan már nem képes.*
-Oké, Mik és Win már összenyálazták egymást, de már te is Miket? *Látszik, hogy kicsit keveri a fogalmakat, de talán ilyen késői órán már bocsánatos bűn ez.*
-MEG GRARILLAL IS?!! *Csapja hirtelen a tenyerét a pultra, még jó, hogy már senki nincsen odabenn, hogy tanúja legyen ennek a megdöbbent pofának.*
-De…de…de.. MIÉRT? *Néz értetlenül.*
-Pash..Paash, az passz. Őt nem ismerem, de a kalóz nőt azt igen. Ez piszok bonyolult azt tudod-e? Nem fogom tudni az egészet fejben tartani. Még szerencse, hogy nekem nincsen ilyenekhez gusztusom. *Fintorom megint egyet.*
-Hiszen ez azt jelenti, ha Grarillar akarnék… csókolózni, akkor az közvetlen csók veled. Ha Winnel akarnék, az közvetlen csók Mikkel és ki tudja még kivel. Lehet Graril is csinálja ezt Winnel, meg Win is Aztyannal meg Aztyan is Mikkel… *Hadarja a lehetőségeket egymás után, közben számolja az ujjain, látszik teljesen belegabalyodott a dologba. Majd érkezik a megállapítás, hogy bizony örüljön, hogy neki nem tetszik még senki.*
-Bizony, bizony, én megvárom a szőke herceget fehér lovon, akiről a nagymama beszélt. *Mondja felhúzott orral, hatalmas csillogó szemei pedig árulkodnak arról, hogy a találkozást viszont már többször is elképzelte. Mikor Arja felvilágosítja, hogy az átlátszó bőrű fiú nem valószínű, hogy fog adni neki magából egy darabot, kicsit elkeseredik, de ez még sose szegte kedvét. ~Nem muszáj önként. ~ Hiszen mindig van másik lehetőség.*
-Ééértem. *Most se igazán lett beljebb, hogy a nő nem látta a vámszedő helyet, de mintha emlegették volna, így még mindig nem biztos, hogy létezik. A kérdésre csak vállat von, ennél többet ő se hallott.*
//Fecsegők//
*Mikor Arja felvilágosítja, az iménti kifejezés mibenléte felől, látszik az arcán a fintor.*
-Szóval erős kísértést érez, hogy bele dugja a nyelvét valaki más szájába… öh… *Bukik ki a nyelve a szájából, mintha szőrgombócot akarna felöklendezni a torkából.*
-A férfiak undorítóak. Mindig is mondta a nagyi. *Az fel sem merül benne, hogy ezt a nő meg aztán hagyja is.*
-Érdekes darab, és nem kivitelezhetetlen. Vannak ilyen… khm… kotyvalékok, ha érted mire célzok. *Kezd el veszettül kacsintgatni a másik irányába, hogy ha ülne valaki a fogadó legtávolabbi asztalánál, még ő is látná.*
-Milyen hasonló a nevük hangzása.. lehetnének Mik meg Win egyszerűen Wik. *Gondolkozik el a dolgon, csak úgy beszéd útján, de gyorsan elszakad a fonál, mikor valami teljesen váratlannal hozakodik elő Arja.*
-Tetetetete… vávávává.. váááárjáál! *Emeli fel a mutatóujját, a másik kezével meg megtörli a szemzugát, ilyen sok információt feldolgozni, ilyen fáradtan már nem képes.*
-Oké, Mik és Win már összenyálazták egymást, de már te is Miket? *Látszik, hogy kicsit keveri a fogalmakat, de talán ilyen késői órán már bocsánatos bűn ez.*
-MEG GRARILLAL IS?!! *Csapja hirtelen a tenyerét a pultra, még jó, hogy már senki nincsen odabenn, hogy tanúja legyen ennek a megdöbbent pofának.*
-De…de…de.. MIÉRT? *Néz értetlenül.*
-Pash..Paash, az passz. Őt nem ismerem, de a kalóz nőt azt igen. Ez piszok bonyolult azt tudod-e? Nem fogom tudni az egészet fejben tartani. Még szerencse, hogy nekem nincsen ilyenekhez gusztusom. *Fintorom megint egyet.*
-Hiszen ez azt jelenti, ha Grarillar akarnék… csókolózni, akkor az közvetlen csók veled. Ha Winnel akarnék, az közvetlen csók Mikkel és ki tudja még kivel. Lehet Graril is csinálja ezt Winnel, meg Win is Aztyannal meg Aztyan is Mikkel… *Hadarja a lehetőségeket egymás után, közben számolja az ujjain, látszik teljesen belegabalyodott a dologba. Majd érkezik a megállapítás, hogy bizony örüljön, hogy neki nem tetszik még senki.*
-Bizony, bizony, én megvárom a szőke herceget fehér lovon, akiről a nagymama beszélt. *Mondja felhúzott orral, hatalmas csillogó szemei pedig árulkodnak arról, hogy a találkozást viszont már többször is elképzelte. Mikor Arja felvilágosítja, hogy az átlátszó bőrű fiú nem valószínű, hogy fog adni neki magából egy darabot, kicsit elkeseredik, de ez még sose szegte kedvét. ~Nem muszáj önként. ~ Hiszen mindig van másik lehetőség.*
-Ééértem. *Most se igazán lett beljebb, hogy a nő nem látta a vámszedő helyet, de mintha emlegették volna, így még mindig nem biztos, hogy létezik. A kérdésre csak vállat von, ennél többet ő se hallott.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-27 08:15:02
Üzenet elküldve: 2021-01-27 08:15:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
*A békatetem prioritására az öleléssel szemben Arja felnevet. ~Xavyt igazán nem fenyegeti az a veszély, hogy egyik napról a másikra szerelmes lesz valami idiótába.~ állapítja meg magában vihogva.*
- Dehoogy! Tetszik neki, tudood! *magyarázza.*
- Csinosnak tartja, csókolózni akar vele, szerelmes bele. *sorolja, csak leesik a lánykának a pehelytoll.*
- Láttam egyszer Lihanechben egy színdarabot a városi ünnepségen, nagyon vicces volt. *mélázik el.*
- A szereplők egy kivételével, tudod, mindannyian ittak egy italból, amibe egy manó bájitalt csepegtetett. Előtte a szerelmespár az imádta egymást *magyarázza* - csak az volt a baj, hogy a férfit egy nő is üldözte a szerelmével, abba meg egy másik férfi volt szerelmes, akibe meg egy nő.
- Az italtól meg megfordult az egész.
- Hirtelen mindenki másba lett szerelmes.
*meséli. Nem is tudja, miért jutott eszébe az a darab. Persze nem nehéz rájönnie.*
- Miknek tetszik Win. *állapítja meg még egyszer, saját kétségeit is kizárandó.*
- Nekem meg Mik. *vezeti tovább a sort szomorúan.*
- Én meg Grarilnak tetszem. *teszi hozzá, mert nem vak, persze Grarilnak minden csinos lány tetszik.*
- És biztos volt a falujában, aki meg érte volt oda.
- Pashthra Latamiért bolondult.
- Miért van az ilyesmiből mindig ekkora kavarodás? *teszi fel a költői kérdést.*
- Örülj neki, hogy neked nem tetszik senki! *biggyeszti le a száját bölcsen.*
- Ujjat? *kérdezi, mert egészen átérzi Xavy izgatottságát.*
- Hát, nem hiszem. *rázza a fejét.*
- Esetleg nagyon sok pénzért. *mondja, de ebben sem biztos, sőt, de igazán nem akarja elkedvetleníteni a lánykát.*
- Alkimista mindenhol van, itt a városban is. *válaszolja, de amit utána hall, az sokkal jobban izgatja.*
- Vámszedő helyet? A Kikötő bejáratánál? *csodálkozik el, és valami bevillan neki, de nem tudja, hogy micsoda, csak azt, hogy amit Xavy mond, az kapcsolatban lehet ezzel az egész Patkányos dologgal!!*
- Nem láttam... *ingatja a fejét, kétségbeesetten probálva visszaidézni valami bódét, vagy sorompót, vagy bármit, mert nem emlékszik semmi ilyesmire.*
- De a Patkányok emlegettek valami vámot, amit nem fizettem meg! *mondja izgatottan.*
- Azt hittem, hogy esetleg a WAK-kal van valami elszámolásuk. De azt nem is tudták, hogy a Kereskedőházhoz tartozom.
- Álltak ott néhányan... *agyal azért.*
- Beszéltek valamiről.
- Valami kölykök is voltak ott, amikor elindultam Colonellel a Toronyhoz. Én meg csak kikerültem őket.
- A vámszedés ott lett volna? *tűnődik.*
//Fecsegők//
*A békatetem prioritására az öleléssel szemben Arja felnevet. ~Xavyt igazán nem fenyegeti az a veszély, hogy egyik napról a másikra szerelmes lesz valami idiótába.~ állapítja meg magában vihogva.*
- Dehoogy! Tetszik neki, tudood! *magyarázza.*
- Csinosnak tartja, csókolózni akar vele, szerelmes bele. *sorolja, csak leesik a lánykának a pehelytoll.*
- Láttam egyszer Lihanechben egy színdarabot a városi ünnepségen, nagyon vicces volt. *mélázik el.*
- A szereplők egy kivételével, tudod, mindannyian ittak egy italból, amibe egy manó bájitalt csepegtetett. Előtte a szerelmespár az imádta egymást *magyarázza* - csak az volt a baj, hogy a férfit egy nő is üldözte a szerelmével, abba meg egy másik férfi volt szerelmes, akibe meg egy nő.
- Az italtól meg megfordult az egész.
- Hirtelen mindenki másba lett szerelmes.
*meséli. Nem is tudja, miért jutott eszébe az a darab. Persze nem nehéz rájönnie.*
- Miknek tetszik Win. *állapítja meg még egyszer, saját kétségeit is kizárandó.*
- Nekem meg Mik. *vezeti tovább a sort szomorúan.*
- Én meg Grarilnak tetszem. *teszi hozzá, mert nem vak, persze Grarilnak minden csinos lány tetszik.*
- És biztos volt a falujában, aki meg érte volt oda.
- Pashthra Latamiért bolondult.
- Miért van az ilyesmiből mindig ekkora kavarodás? *teszi fel a költői kérdést.*
- Örülj neki, hogy neked nem tetszik senki! *biggyeszti le a száját bölcsen.*
- Ujjat? *kérdezi, mert egészen átérzi Xavy izgatottságát.*
- Hát, nem hiszem. *rázza a fejét.*
- Esetleg nagyon sok pénzért. *mondja, de ebben sem biztos, sőt, de igazán nem akarja elkedvetleníteni a lánykát.*
- Alkimista mindenhol van, itt a városban is. *válaszolja, de amit utána hall, az sokkal jobban izgatja.*
- Vámszedő helyet? A Kikötő bejáratánál? *csodálkozik el, és valami bevillan neki, de nem tudja, hogy micsoda, csak azt, hogy amit Xavy mond, az kapcsolatban lehet ezzel az egész Patkányos dologgal!!*
- Nem láttam... *ingatja a fejét, kétségbeesetten probálva visszaidézni valami bódét, vagy sorompót, vagy bármit, mert nem emlékszik semmi ilyesmire.*
- De a Patkányok emlegettek valami vámot, amit nem fizettem meg! *mondja izgatottan.*
- Azt hittem, hogy esetleg a WAK-kal van valami elszámolásuk. De azt nem is tudták, hogy a Kereskedőházhoz tartozom.
- Álltak ott néhányan... *agyal azért.*
- Beszéltek valamiről.
- Valami kölykök is voltak ott, amikor elindultam Colonellel a Toronyhoz. Én meg csak kikerültem őket.
- A vámszedés ott lett volna? *tűnődik.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-26 11:06:28
Üzenet elküldve: 2021-01-26 11:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután szépen előadta az ő verzióját az üggyel kapcsolatosan és már szinte elragadná a lendület meg a hív, Arja lecsitítja.*
-Fura a csávóka akkor is. *Hagyja ezt egyelőre ennyiben, azért remélte egy kicsit, hogy Arja vevő lesz az agy felszeletelős ötletére, de végül nem így lett.*
-Én nem igazán szoktam ilyeneket csinálni, hozott volna inkább ajándékba valami csinoskis békatetemet. *Mondja el, hogy szerinte mi lehetett volna a számára egyértelmű jelzés arra, amire Arja szerint Mik az ölelést használta kifejezőeszközként.*
-Tetszik neki? *Pislog nagyra nyílt szemekkel.*
-Ki akarja állítani a szobájában? Kicsit bizarr… *Húzza el a száját, eddig mindig azt hitte, hogy ő a furcsa mert neki ezt mondták, a sok állatos befőttjével, de ez még rajta is túltesz, úgy véli. Mikor arról esik szó, hogy bizony Arja, mikor visszaért a megpróbáltatásokkal teli útjáról, kérdezett róla is. Szinte kipirosodnak még az arcocskái is a büszkeségtől.*
-NeeeeMÁÁÁR! *Támaszkodik a pultra, mikor a lány az átlátszó bőrű fiúról mesél.*
-Aztakibaszottélet! Szerinted adna egy ujjat, ha megkérném szépen? *Egyre jobban csillog mindkét szeme az izgatottságtól, még életében nem látott olyat, amit Arja már igen és legalább egy darabot szeretne belőle. Majd átterelődik a szó, egy Arja által ismert vajákosra, aki Lihanechben lakik.*
-Tündér, aki még vajákos is? Érdekes dolgokat láttál már, nem semmi. Én nem ismerek olyan sokat, azok is főleg a kikötőben a sikátorokban árulnak. De azt hallottam, hogy ott északon sok az alkimista, akik varázsital keveréssel foglalkoznak. *Ennyit még ő is tud, így annyi alkimistára juthatott egy vajákos, avagy Arja talán már nem emlékszik jól és a tündér valójában alkimista volt. Ezt a kettőt tudja feltételezni az elhangzottak alapján.*
-Amúúúgy, azt hallottam, hogy a Patkányok csináltak egy vámszedő helyet a kikötő bejáratánál. Láttad, mikor arra mentél? *Mivel régen nem járt arrafelé, csak a kocsmai szóbeszédekből tud tájékozódni és ha ez a pletyka igaz, akkor talán jobb is, hogy feladta egyelőre a varázsitalokkal kapcsolatos mellékállását. A végén még elszednének tőle mindent, aztán őt is jól megvernék vagy a tengerbe dobnák.*
-Álmos? Hát.. mindjárt zárok én is. Mindenkinek hosszú napja volt, Mik is nemrég ment fel, még besegített nekem egy kicsit. Óvatosan lépj, mert ha nem alussza ki magát, lehet megint átmegy satuba és mindenkit ölelgetni fog…
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.26 11:07:45
//Fecsegők//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután szépen előadta az ő verzióját az üggyel kapcsolatosan és már szinte elragadná a lendület meg a hív, Arja lecsitítja.*
-Fura a csávóka akkor is. *Hagyja ezt egyelőre ennyiben, azért remélte egy kicsit, hogy Arja vevő lesz az agy felszeletelős ötletére, de végül nem így lett.*
-Én nem igazán szoktam ilyeneket csinálni, hozott volna inkább ajándékba valami csinoskis békatetemet. *Mondja el, hogy szerinte mi lehetett volna a számára egyértelmű jelzés arra, amire Arja szerint Mik az ölelést használta kifejezőeszközként.*
-Tetszik neki? *Pislog nagyra nyílt szemekkel.*
-Ki akarja állítani a szobájában? Kicsit bizarr… *Húzza el a száját, eddig mindig azt hitte, hogy ő a furcsa mert neki ezt mondták, a sok állatos befőttjével, de ez még rajta is túltesz, úgy véli. Mikor arról esik szó, hogy bizony Arja, mikor visszaért a megpróbáltatásokkal teli útjáról, kérdezett róla is. Szinte kipirosodnak még az arcocskái is a büszkeségtől.*
-NeeeeMÁÁÁR! *Támaszkodik a pultra, mikor a lány az átlátszó bőrű fiúról mesél.*
-Aztakibaszottélet! Szerinted adna egy ujjat, ha megkérném szépen? *Egyre jobban csillog mindkét szeme az izgatottságtól, még életében nem látott olyat, amit Arja már igen és legalább egy darabot szeretne belőle. Majd átterelődik a szó, egy Arja által ismert vajákosra, aki Lihanechben lakik.*
-Tündér, aki még vajákos is? Érdekes dolgokat láttál már, nem semmi. Én nem ismerek olyan sokat, azok is főleg a kikötőben a sikátorokban árulnak. De azt hallottam, hogy ott északon sok az alkimista, akik varázsital keveréssel foglalkoznak. *Ennyit még ő is tud, így annyi alkimistára juthatott egy vajákos, avagy Arja talán már nem emlékszik jól és a tündér valójában alkimista volt. Ezt a kettőt tudja feltételezni az elhangzottak alapján.*
-Amúúúgy, azt hallottam, hogy a Patkányok csináltak egy vámszedő helyet a kikötő bejáratánál. Láttad, mikor arra mentél? *Mivel régen nem járt arrafelé, csak a kocsmai szóbeszédekből tud tájékozódni és ha ez a pletyka igaz, akkor talán jobb is, hogy feladta egyelőre a varázsitalokkal kapcsolatos mellékállását. A végén még elszednének tőle mindent, aztán őt is jól megvernék vagy a tengerbe dobnák.*
-Álmos? Hát.. mindjárt zárok én is. Mindenkinek hosszú napja volt, Mik is nemrég ment fel, még besegített nekem egy kicsit. Óvatosan lépj, mert ha nem alussza ki magát, lehet megint átmegy satuba és mindenkit ölelgetni fog…
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.26 11:07:45
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 23:47:21
Üzenet elküldve: 2021-01-25 23:47:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Bár kár lenne tagadnia, hogy ritkán csinál ilyet, hogy idegen hölgyek társaságát élvezi, mégis most a szokottnál is kellemesebben érzi magát. Talán csak ilyen napja van, talán akad valami különleges az asztaltársánál, Teysus lehet csak a tudója az okának, de bolond lenne azt keresni.*
-Látom kegyed nem csak gyönyörű, de igencsak eszes is. Ritka párosítás.
*Azt persze nem mondja, hogy bizonyára hűtlen lehet, de legalábbis kacérabb, mint amilyennek mutatkozik. Nem azért, mert ilyen jó emberismerő lenne, pusztán csak bizonyos körökben úgy tartják a nemes férfiak, hogy e három tulajdonság egyszerre nem létezhet egy nőben sem.*
-Lekötelezne vele.
*Bár egyébként sem szokták becézni, vagy máshogy hívni. Talán a nevéből fakadhat, nem az a könnyen alakítható, de jól van ez így. Legalább könnyen megjegyzik a népek.*
-Hát ez erős túlzás kérem. Erős túlzás. De, mondhatni nem vagyok idegen, mint, ha jól gondolom kegyed.
*Majd kéjes élvezettel néma figyelőként hallgatja, hogy merre halad a társalgás, s közben az érkező felszolgálónak is leadja a rendelését. Két Ház bora az, amit kér, és ki is fizeti a 6 aranyat.
Ugyan nem kérdezi meg, hogy esetleg meghívhatja-e egy italra, úgy gondolja, ha nagyon vissza szeretné utasítani, majd megissza hát ő magának, de miért is tenné? Persze sosem tudni. Csupán úgy látja, hogy a nő poharában az van. Bár nehéz szemre megmondani miféle bor ül a pohár alján, egy ilyen tapasztalt szeszkazánnak ez meg sem kottyan.*
-Remélem nem bánja.
*Mondja természetesen azután, hogy szinte már meg is érkezik az ital.*
-Dessilenae, micsoda név. Mint egy igazi mesekönyvben. Csak nem királylány véletlenül?
*Mosolyogja el magát szélesen, mielőtt folytatná. Az utolsó szavakra igencsak meglepődik, bár arcán ezt nem látni, mégis kissé gyanakodni kezd.*
-Ugyan kérem. Miért ítélném el?
*Kérdez vissza félig illemből, félig pedig kíváncsiságból, hisz ritkán hall ilyet a tündér, hogy valaki effélét kér, csak mert szórakozni szeretne.*
-Nos akkor nem is tudja kedvesem milyen szerencséje van.
*Csapja még hozzá gyorsan kihasználva a felkínált lehetőséget a nevét illetően.*
-A szórakozás a negyedik nevem!
*Bár kár lenne tagadnia, hogy ritkán csinál ilyet, hogy idegen hölgyek társaságát élvezi, mégis most a szokottnál is kellemesebben érzi magát. Talán csak ilyen napja van, talán akad valami különleges az asztaltársánál, Teysus lehet csak a tudója az okának, de bolond lenne azt keresni.*
-Látom kegyed nem csak gyönyörű, de igencsak eszes is. Ritka párosítás.
*Azt persze nem mondja, hogy bizonyára hűtlen lehet, de legalábbis kacérabb, mint amilyennek mutatkozik. Nem azért, mert ilyen jó emberismerő lenne, pusztán csak bizonyos körökben úgy tartják a nemes férfiak, hogy e három tulajdonság egyszerre nem létezhet egy nőben sem.*
-Lekötelezne vele.
*Bár egyébként sem szokták becézni, vagy máshogy hívni. Talán a nevéből fakadhat, nem az a könnyen alakítható, de jól van ez így. Legalább könnyen megjegyzik a népek.*
-Hát ez erős túlzás kérem. Erős túlzás. De, mondhatni nem vagyok idegen, mint, ha jól gondolom kegyed.
*Majd kéjes élvezettel néma figyelőként hallgatja, hogy merre halad a társalgás, s közben az érkező felszolgálónak is leadja a rendelését. Két Ház bora az, amit kér, és ki is fizeti a 6 aranyat.
Ugyan nem kérdezi meg, hogy esetleg meghívhatja-e egy italra, úgy gondolja, ha nagyon vissza szeretné utasítani, majd megissza hát ő magának, de miért is tenné? Persze sosem tudni. Csupán úgy látja, hogy a nő poharában az van. Bár nehéz szemre megmondani miféle bor ül a pohár alján, egy ilyen tapasztalt szeszkazánnak ez meg sem kottyan.*-Remélem nem bánja.
*Mondja természetesen azután, hogy szinte már meg is érkezik az ital.*
-Dessilenae, micsoda név. Mint egy igazi mesekönyvben. Csak nem királylány véletlenül?
*Mosolyogja el magát szélesen, mielőtt folytatná. Az utolsó szavakra igencsak meglepődik, bár arcán ezt nem látni, mégis kissé gyanakodni kezd.*
-Ugyan kérem. Miért ítélném el?
*Kérdez vissza félig illemből, félig pedig kíváncsiságból, hisz ritkán hall ilyet a tündér, hogy valaki effélét kér, csak mert szórakozni szeretne.*
-Nos akkor nem is tudja kedvesem milyen szerencséje van.
*Csapja még hozzá gyorsan kihasználva a felkínált lehetőséget a nevét illetően.*
-A szórakozás a negyedik nevem!
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:48:37
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:48:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Meglehetősen tetszik neki a férfi, pedig eddig még nem igazán volt dolga tündérrel. Félreértés ne essék, neki aztán semmi problémája, vagy előítélete sincs eme faj iránt, csak eddig elkerülték őt az ilyen szerzetek. Sokan azt hinnék, hogy ez az aprócska kis nép visszahúzódva, feltűnés mentesen éli életét, ám Merchen egy tipikus és tökéletes példa az ellenkezőjére. S Yath nem tagadhatja, imponál neki a határozott, de végtelenül udvarias, előzékeny, kedves, de valahol mélyen mégis valamennyire rámenős stílus. A sors iróniája, hogy pont egy apróbb szerzetben van meg mindaz a tulajdonság, amit az elf meglehetősen csábítónak talál egy férfiban.*
- Bizony. És a gondolatok néha veszélyesek, fenyegetőek és károsak, nem jó velük egyedül maradni.
*Folytatja a könnyed, de szokatlan eszmecserét.*
- Örülök, hogy megismertem, Merchen. Ugye szólíthatom így?
*Kérdi egy zavart mosoly kíséretében, hisz esze ágában sincs megbántani senkit, vagy netán udvariatlannak lenni valami fontos személlyel. Márpedig a férfi meglehetősen fontosnak tűnik, s bár hallatszik a hangján, hogy könnyed irónia beszél belőle, azért le merné fogadni az elf, hogy csakugyan egy köztiszteletben álló alkalmazottal beszélget.*
- Valóban? Akkor bizonyára meglehetősen jól ismeri ezt a helyet.
*Őszintén elcsodálkozik, hiszen ki gondolta volna, hogy elsőre találkozik egy céljaihoz potenciálisan megfelelő személlyel. Szerencsésnek érzi magát, hisz ez a véletlen találkozás sok-sok energiát és felesleges érdeklődést megkímélt neki.*
- Tudja, én nem sűrűn járok erre.
*Vallja be, majd megszeppenve felkapja tekintetét, mintha valamit elfelejtett volna.*
- Én Dessilenae vagyok, de úgy szólít, becéz, ahogy csak akar. A vezetéknevem... Nos, az nem érdekes.
*Ismét az a megszokott, megbánással teli pillantás, amit már oly sokan észrevehettek a szépséges hosszúéletű arcán. Mintha nem kéne itt lennie, máshol lenne a helye.*
- Szórakozni jöttem, mert nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Kérem, ne ítéljen el.
*Most pedig olyanok szavai, mintha valami őszinte vallomást tenne, s a világért sem akarja, hogy rossz nőnek nézzék. Pedig ez a helyzet, ő éppen egy elég rossz nő szerepében tetszeleg, aki megcsalni készül hozzá mindig oly kegyes és bőkezű férjét.*
*Meglehetősen tetszik neki a férfi, pedig eddig még nem igazán volt dolga tündérrel. Félreértés ne essék, neki aztán semmi problémája, vagy előítélete sincs eme faj iránt, csak eddig elkerülték őt az ilyen szerzetek. Sokan azt hinnék, hogy ez az aprócska kis nép visszahúzódva, feltűnés mentesen éli életét, ám Merchen egy tipikus és tökéletes példa az ellenkezőjére. S Yath nem tagadhatja, imponál neki a határozott, de végtelenül udvarias, előzékeny, kedves, de valahol mélyen mégis valamennyire rámenős stílus. A sors iróniája, hogy pont egy apróbb szerzetben van meg mindaz a tulajdonság, amit az elf meglehetősen csábítónak talál egy férfiban.*
- Bizony. És a gondolatok néha veszélyesek, fenyegetőek és károsak, nem jó velük egyedül maradni.
*Folytatja a könnyed, de szokatlan eszmecserét.*
- Örülök, hogy megismertem, Merchen. Ugye szólíthatom így?
*Kérdi egy zavart mosoly kíséretében, hisz esze ágában sincs megbántani senkit, vagy netán udvariatlannak lenni valami fontos személlyel. Márpedig a férfi meglehetősen fontosnak tűnik, s bár hallatszik a hangján, hogy könnyed irónia beszél belőle, azért le merné fogadni az elf, hogy csakugyan egy köztiszteletben álló alkalmazottal beszélget.*
- Valóban? Akkor bizonyára meglehetősen jól ismeri ezt a helyet.
*Őszintén elcsodálkozik, hiszen ki gondolta volna, hogy elsőre találkozik egy céljaihoz potenciálisan megfelelő személlyel. Szerencsésnek érzi magát, hisz ez a véletlen találkozás sok-sok energiát és felesleges érdeklődést megkímélt neki.*
- Tudja, én nem sűrűn járok erre.
*Vallja be, majd megszeppenve felkapja tekintetét, mintha valamit elfelejtett volna.*
- Én Dessilenae vagyok, de úgy szólít, becéz, ahogy csak akar. A vezetéknevem... Nos, az nem érdekes.
*Ismét az a megszokott, megbánással teli pillantás, amit már oly sokan észrevehettek a szépséges hosszúéletű arcán. Mintha nem kéne itt lennie, máshol lenne a helye.*
- Szórakozni jöttem, mert nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Kérem, ne ítéljen el.
*Most pedig olyanok szavai, mintha valami őszinte vallomást tenne, s a világért sem akarja, hogy rossz nőnek nézzék. Pedig ez a helyzet, ő éppen egy elég rossz nő szerepében tetszeleg, aki megcsalni készül hozzá mindig oly kegyes és bőkezű férjét.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:59:45
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:59:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Bár ezt a nő nem tudhatja, Merchennek szerencsére, vagy szerencsétlenségére, de az arcán a legvastagabb a bőr, s így aligha van bármi is, amit ne merne megtenni.*
-Hálásan köszönöm.
*Feleli, majd a szemét be is csukja egy hosszabb pillanatra, mintha ezzel is köszönetet mondana, majd helyet foglal. Szemével nem keresi a felszolgálót, egyelőre, hisz még nem tudja, hogy milyen kedve is van ma.*
-Teysusnak hála, nem. Nincs is rosszabb annál, ha az embert csak a saját gondolatai veszik körbe, és ráadásul ugyanazok, amik egyébként egész nap is.
*Rázza meg a fejét halkan felnevetve egy pillanatra.*
-Merchen Feiy, szolgálatára.
*Meghajlik mellből felfelé.*
-A kereskedőház nemes alkalmazottja.
*Mosolyog, s érezni a hangján, hogy ez inkább szarkasztikus, és szándékosan nagyzoló, mintsem hogy komolyan gondolná az oktalan büszkélkedést.*
-És kegyed? Mi járatban errefelé? Nem rémlik, hogy láttam volna már, no félreértés ne essék, nem szeretném kihallgatni, vagy ilyesmi.
*Persze nem mintha mindenkit ismerne Artheniorban, de azért elég sok mindenkit látott már, főleg ha bármilyen fogadóról van szó, szinte mindenhol törzsvendég. Talán ez nem túl erényes dolog, még szerencse, hogy nincs a homlokára írva a dolog. Kényelmesen elhelyezkedik egyébként a székben, s testével is a másik felé fordul, hisz nem szeretne menekülni, vagy ilyesmi, és ezt a testbeszédével is igyekszik alátámasztani. Azért nem fürkészi a méregzöld szemeket olyan sűrűn, épp csak néha-néha egy kósza pillanatra.*
*Bár ezt a nő nem tudhatja, Merchennek szerencsére, vagy szerencsétlenségére, de az arcán a legvastagabb a bőr, s így aligha van bármi is, amit ne merne megtenni.*
-Hálásan köszönöm.
*Feleli, majd a szemét be is csukja egy hosszabb pillanatra, mintha ezzel is köszönetet mondana, majd helyet foglal. Szemével nem keresi a felszolgálót, egyelőre, hisz még nem tudja, hogy milyen kedve is van ma.*
-Teysusnak hála, nem. Nincs is rosszabb annál, ha az embert csak a saját gondolatai veszik körbe, és ráadásul ugyanazok, amik egyébként egész nap is.
*Rázza meg a fejét halkan felnevetve egy pillanatra.*
-Merchen Feiy, szolgálatára.
*Meghajlik mellből felfelé.*
-A kereskedőház nemes alkalmazottja.
*Mosolyog, s érezni a hangján, hogy ez inkább szarkasztikus, és szándékosan nagyzoló, mintsem hogy komolyan gondolná az oktalan büszkélkedést.*
-És kegyed? Mi járatban errefelé? Nem rémlik, hogy láttam volna már, no félreértés ne essék, nem szeretném kihallgatni, vagy ilyesmi.
*Persze nem mintha mindenkit ismerne Artheniorban, de azért elég sok mindenkit látott már, főleg ha bármilyen fogadóról van szó, szinte mindenhol törzsvendég. Talán ez nem túl erényes dolog, még szerencse, hogy nincs a homlokára írva a dolog. Kényelmesen elhelyezkedik egyébként a székben, s testével is a másik felé fordul, hisz nem szeretne menekülni, vagy ilyesmi, és ezt a testbeszédével is igyekszik alátámasztani. Azért nem fürkészi a méregzöld szemeket olyan sűrűn, épp csak néha-néha egy kósza pillanatra.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:44:05
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:44:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//Hazug őszinteség//
*Italát kortyolgatva, elvarázsolt tekintettel figyel csendben, s igyekszik olyan pillantásokat elkapni, akikről feltételezi, hogy nem először járnak ezen a helyen, sőt, meglehetősen otthonosan mozognak. Hamar összeakad a szeme az érkező tündérrel, aki, bár nem a legmagasabb teremtmény, mégis valamiért feltűnő, s bevonzza az elf figyelmét. Megjelenése jó ízlést, kifinomultságot és határozottságot sugall, s mintha ismerné itt a járást, szokásokat. Egy frissen betérő vendég aligha venne ilyen hamar annyi bátorságot, hogy megszólítson egy magányosan ücsörgő hölgyet.*
- Természetesen. Foglaljon csak helyet. Hogy is utasíthatnék el egy ilyen udvarias és kedves közeledést...
*Előveszi lehető legbájosabb mosolyát, miközben enyhe zavartsággal babrálja félig kiürült poharát. Igyekszik állni újdonsült asztaltársa nyílt és őszinte tekintetét, de szemét minduntalan bűntudatosan lesüti, mintha nem tudná a módját, hogyan kell viszonyulni egy ismerkedni vágyó férfihoz.*
- Meglehet. Úgy tűnik, egyikünknek sem kell egyedül elkölteni a vacsorát.
*Most poharát felemelve iszik, s szokatlan határozottság csillan meg íriszei élénkzöld tengerében.*
- Kit tisztelhetek a kedves úriemberben?
*Tér rá az elmaradhatatlan bemutatkozásra, bár ő maga még nem mondja el a nevét.*
//Hazug őszinteség//
*Italát kortyolgatva, elvarázsolt tekintettel figyel csendben, s igyekszik olyan pillantásokat elkapni, akikről feltételezi, hogy nem először járnak ezen a helyen, sőt, meglehetősen otthonosan mozognak. Hamar összeakad a szeme az érkező tündérrel, aki, bár nem a legmagasabb teremtmény, mégis valamiért feltűnő, s bevonzza az elf figyelmét. Megjelenése jó ízlést, kifinomultságot és határozottságot sugall, s mintha ismerné itt a járást, szokásokat. Egy frissen betérő vendég aligha venne ilyen hamar annyi bátorságot, hogy megszólítson egy magányosan ücsörgő hölgyet.*
- Természetesen. Foglaljon csak helyet. Hogy is utasíthatnék el egy ilyen udvarias és kedves közeledést...
*Előveszi lehető legbájosabb mosolyát, miközben enyhe zavartsággal babrálja félig kiürült poharát. Igyekszik állni újdonsült asztaltársa nyílt és őszinte tekintetét, de szemét minduntalan bűntudatosan lesüti, mintha nem tudná a módját, hogyan kell viszonyulni egy ismerkedni vágyó férfihoz.*
- Meglehet. Úgy tűnik, egyikünknek sem kell egyedül elkölteni a vacsorát.
*Most poharát felemelve iszik, s szokatlan határozottság csillan meg íriszei élénkzöld tengerében.*
- Kit tisztelhetek a kedves úriemberben?
*Tér rá az elmaradhatatlan bemutatkozásra, bár ő maga még nem mondja el a nevét.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:10:21
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:10:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
~Te valamit nem mondasz el.~
*Jobb indok legalábbis nem jut eszébe, miért ragaszkodik Nimeril annyira a koldusbothoz. Az akadályok, amiket felsorol, nem olyannak tűnnek a szerzetes számára, amiket egy kis akarással ne lehetne leküzdeni. Az meg nyilvánvaló, hogy ha nem segít rajta valaki, a vöröst baj éri előbb-utóbb. Most is nagyon sovány már, és sok van még a télből. Éhen talán nem veszik, de megbetegedhet, vagy bánthatja valaki. Megvédeni aligha tudja magát ilyen gyengén, aztán ki tudja, hogy tényleg csak egy gesztenyétől származik-e a kék folt a szeme alatt.*
~Lehet, hogy gyereked van, és hárman már nem férnénk el a szobámban?~
*Odapillantana a szemlesütve hallgató nő fülére, hegyes-e vajon, de a haja eltakarja. A vonásai alapján meg akár ember is lehet.*
- Akkor legalább annyit mondj el, hol talállak, ha szükségem van rád. *kéri a másikat, még mindig fogva a vállait* Amilyen buta vagyok, biztos belefutok valami városi dologba, amit nem értek, és kelleni fog az útmutatás. Te Lihanechben tanultál, ismered Artheniort is... *Továbbra keresi a koldus pillantását. Ha Nimeril felnéz, őszinte aggodalmat láthat a mandulaszemekben, ami valószínűleg neki szól, csak Nawanthiri nem akarja terhelni vele.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
~Te valamit nem mondasz el.~
*Jobb indok legalábbis nem jut eszébe, miért ragaszkodik Nimeril annyira a koldusbothoz. Az akadályok, amiket felsorol, nem olyannak tűnnek a szerzetes számára, amiket egy kis akarással ne lehetne leküzdeni. Az meg nyilvánvaló, hogy ha nem segít rajta valaki, a vöröst baj éri előbb-utóbb. Most is nagyon sovány már, és sok van még a télből. Éhen talán nem veszik, de megbetegedhet, vagy bánthatja valaki. Megvédeni aligha tudja magát ilyen gyengén, aztán ki tudja, hogy tényleg csak egy gesztenyétől származik-e a kék folt a szeme alatt.*
~Lehet, hogy gyereked van, és hárman már nem férnénk el a szobámban?~
*Odapillantana a szemlesütve hallgató nő fülére, hegyes-e vajon, de a haja eltakarja. A vonásai alapján meg akár ember is lehet.*
- Akkor legalább annyit mondj el, hol talállak, ha szükségem van rád. *kéri a másikat, még mindig fogva a vállait* Amilyen buta vagyok, biztos belefutok valami városi dologba, amit nem értek, és kelleni fog az útmutatás. Te Lihanechben tanultál, ismered Artheniort is... *Továbbra keresi a koldus pillantását. Ha Nimeril felnéz, őszinte aggodalmat láthat a mandulaszemekben, ami valószínűleg neki szól, csak Nawanthiri nem akarja terhelni vele.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 09:19:38
Üzenet elküldve: 2021-01-25 09:19:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
*Arja furcsálkodva hallgatja Xavyt és az agylágyulásról szóló fejtegetését. Szerinte a gnóm lánykának sokkal nagyobb esélye van erre, mint Miknek, de nem mond semmit, csak vihogva sóhajt egyet. Az apró termetű lány gyors és ügyes pultos, és nem ijed meg a problémásabb vendégektől sem. Kit érdekel, hogy egy kicsit zakkant! Igazán inkább mulatságos, mint bosszantó a dolog.
Arja persze tudja, hogy egy kicsit bolondos a lány, no de a "Kapjuk el és vágjuk fel az agyát!" javaslattételnél már azért meglepődik, és igyekszik elcsitítani Xavyt.*
- Ugyan! Csak örült, amikor visszatért. *magyarázza.*
- Azért ölelt meg.
- Win meg biztos tetszik neki. *von vállat.*
- Ettől még nem lesz élőhalott senki. *igyekszik elterelni a vad teóriáról Xavy gondolatait.*
- Persze! *bólogat bőszen, mert nem akarja megbántani a lánykát, amikor azt kérdezi, hogy felőle is kérdezett-e Aztyantól. Persze őt látta a Kalmárban, beszéltek is, amikor megjött, minek kérdezte volna. Csak Mik nem volt sehol, a Kereskedőházban sem látta a fiút. ~Pedig jó lett volna beszélgetni vele kicsit, amikor visszatért...~*
- De te itt voltál a pultban. *nyugtatja meg.
Amikor a síp meg a talizmán ügye kerül szóba, még hozzáteszi:*
- Találkoztam egy fiúval, amikor a thargoktól jöttem vissza a harangok ügyében, akinek teljesen átlátszóvá vált a bőre a tisztáson talált szilánkjától! Elég hátborzongató volt, megmutatta. *emlékszik vissza Rothra. Talán azóta sikerült találnia egy mágust, aki visszavarázsolta a bőrét.*
- Ó, ismertem Lihanechben egy tündért, rengetegen jártak hozzá.
- Ő igazán nem volt ronda, sőt. De vajákosnak mondták őt is. *von vállat, mert a kettő úgy véli eszerint nem zárja ki egymást. Dehát ki tudja, hogy nem használ-e valamilyen kencét Xavy, amit a nagyanyja hagyott rá, és csak attól van ilyen aranyos arcocskája, de különben csúf, mint a csizmatalp, vélekedik. ~A tündérhez is lehet pont emiatt jártak olyan sokan.~ De nem akarja feszegetni a kérdést, ha már Xavy ennyire tiltakozik. Mindenesetre elgondolkodik, hátha van, amivel hozzáfordulhatna később.
A Patkányokkal kapcsolatos sirámokra csak a fejét támasztja, félig odafigyelve, a pult foltjait bámulva, mert ő maga sem tudja, hanyadán áll ezzel, de hát Xavytól úgysem lesz okosabb. Igazság szerint kíváncsi, és azóta is agyal, hogy mi lehetett emögött az egész mögött.*
- Álmos vagyok. *ásít egy nagyot.*
- Fel kéne menjek aludni. *néz el a lépcső irányába.*
//Fecsegők//
*Arja furcsálkodva hallgatja Xavyt és az agylágyulásról szóló fejtegetését. Szerinte a gnóm lánykának sokkal nagyobb esélye van erre, mint Miknek, de nem mond semmit, csak vihogva sóhajt egyet. Az apró termetű lány gyors és ügyes pultos, és nem ijed meg a problémásabb vendégektől sem. Kit érdekel, hogy egy kicsit zakkant! Igazán inkább mulatságos, mint bosszantó a dolog.
Arja persze tudja, hogy egy kicsit bolondos a lány, no de a "Kapjuk el és vágjuk fel az agyát!" javaslattételnél már azért meglepődik, és igyekszik elcsitítani Xavyt.*
- Ugyan! Csak örült, amikor visszatért. *magyarázza.*
- Azért ölelt meg.
- Win meg biztos tetszik neki. *von vállat.*
- Ettől még nem lesz élőhalott senki. *igyekszik elterelni a vad teóriáról Xavy gondolatait.*
- Persze! *bólogat bőszen, mert nem akarja megbántani a lánykát, amikor azt kérdezi, hogy felőle is kérdezett-e Aztyantól. Persze őt látta a Kalmárban, beszéltek is, amikor megjött, minek kérdezte volna. Csak Mik nem volt sehol, a Kereskedőházban sem látta a fiút. ~Pedig jó lett volna beszélgetni vele kicsit, amikor visszatért...~*
- De te itt voltál a pultban. *nyugtatja meg.
Amikor a síp meg a talizmán ügye kerül szóba, még hozzáteszi:*
- Találkoztam egy fiúval, amikor a thargoktól jöttem vissza a harangok ügyében, akinek teljesen átlátszóvá vált a bőre a tisztáson talált szilánkjától! Elég hátborzongató volt, megmutatta. *emlékszik vissza Rothra. Talán azóta sikerült találnia egy mágust, aki visszavarázsolta a bőrét.*
- Ó, ismertem Lihanechben egy tündért, rengetegen jártak hozzá.
- Ő igazán nem volt ronda, sőt. De vajákosnak mondták őt is. *von vállat, mert a kettő úgy véli eszerint nem zárja ki egymást. Dehát ki tudja, hogy nem használ-e valamilyen kencét Xavy, amit a nagyanyja hagyott rá, és csak attól van ilyen aranyos arcocskája, de különben csúf, mint a csizmatalp, vélekedik. ~A tündérhez is lehet pont emiatt jártak olyan sokan.~ De nem akarja feszegetni a kérdést, ha már Xavy ennyire tiltakozik. Mindenesetre elgondolkodik, hátha van, amivel hozzáfordulhatna később.
A Patkányokkal kapcsolatos sirámokra csak a fejét támasztja, félig odafigyelve, a pult foltjait bámulva, mert ő maga sem tudja, hanyadán áll ezzel, de hát Xavytól úgysem lesz okosabb. Igazság szerint kíváncsi, és azóta is agyal, hogy mi lehetett emögött az egész mögött.*
- Álmos vagyok. *ásít egy nagyot.*
- Fel kéne menjek aludni. *néz el a lépcső irányába.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 07:44:12
Üzenet elküldve: 2021-01-25 07:44:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Mikor Arjától megkapja az információt, ami túltesz az ő gyanúin, a pultra csak egy erőteljeset.*
-Ennek már a fele se tréfa! Valamit csinálnunk kell vele, mielőtt mindenki megfertőz ezzel az agylágyulásos izével. Bááár… azt a nőt se láttam már egy ideje… *Kerekednek el a szemei, mert újabb felismerés körvonalazódik a fejében.*
-De lehet, hogy élőholt! És… és… és… megette… *Csatlakozik síri csend a kinyilatkoztatáshoz. Már múltkor is gyanús volt ez neki, hogy úgy összeverték, varázsitalt se kapott aztán meggyógyult. Meg mintha emlékezne rá, hogy nagyon is ellenkezett, mikor valaki felkínálta neki.*
-Kapjuk el és vágjuk fel az agyát! *Jut végül arra a következtetésre, hogy bizony tanulmányozni kéne az ilyen esetet.*
-Igazán kedves lány vooolt… *Bólogat a másik megjegyzésére, ő már elkönyvelte, hogy valószínűleg Mik már végzett vele.*
-Bizony… az ilyen csinos lányoknak vigyázni kell magukra, mert gyorsan fűbe harapnak ám. *Bólogat azzal a hű de nagy élettapasztalatával és szakértelmével felvértezve.*
-Szóval az volt az első dolgod, hogy Mik után érdeklődj? *Pislog zavartan.*
-És rólam is kérdeztél? Mit mondott? *Mutat magára egy hanyag mozdulattal, majd kíváncsian bámul, várva a választ. Úgy látszik egészen felélénkült a téma hallatán.*
-Azt meg majd még meggondolom. *Dugja vissza a sípot a ruhája alá. Nem igazán szokta mutogatni, a végén még ellopnák tőle mielőtt tudná mire is jó.*
-Bámul? *Lepődik meg, majd közelebb hajolva veszi szemügyre az említett talizmánt.*
-Mintha folyton lenne valaki a nyakadban. Biztos furcsa érzés… *Ő valószínű már behajította volna ijedtében a szakadékba, az kéne még, hogy valaki figyelgesse mit csinál.*
-Vajáákos? Éééén? Még egyelőre nem vagyok olyan ronda. *Legyint, mert számára egyértelműen a titulussal járnak bizonyos külső jegyek, ő meg aztán ritka szép gnómnak számít a véleménye szerint.*
-Csak tudok egyet s mást. *Mikor Arja rávágja, hogy vaj, nem igazán tudja mihez kötni.*
-Kérsz? Talán van a konyhában… Hozzak? *Ajánlja fel, bár nem igazán tudja mihez is, de talán azzal finom a paradicsomlé.*
-A Patkányok? Húú… aaaz aztán baj. Te szerencsétlen. Ha egyszer felkerülsz a listájukra… *Húzza el vészjóslóan a száját.*
-Akkor már többé nem járhatsz olyan nyugalommal a kikötőben. Bár az összekeverés is lehetséges, akkor is légy óvatos. Még szerencse, hogy itt a városban van őrség. *Ezzel a gondolattal nyugtatja magát, bár neki nem volt kapcsolata soha a Patkányokkal, de hallott szóbeszédet, nem is keveset, hogy tudja, valós a veszély.*
//Fecsegők//
*Mikor Arjától megkapja az információt, ami túltesz az ő gyanúin, a pultra csak egy erőteljeset.*
-Ennek már a fele se tréfa! Valamit csinálnunk kell vele, mielőtt mindenki megfertőz ezzel az agylágyulásos izével. Bááár… azt a nőt se láttam már egy ideje… *Kerekednek el a szemei, mert újabb felismerés körvonalazódik a fejében.*
-De lehet, hogy élőholt! És… és… és… megette… *Csatlakozik síri csend a kinyilatkoztatáshoz. Már múltkor is gyanús volt ez neki, hogy úgy összeverték, varázsitalt se kapott aztán meggyógyult. Meg mintha emlékezne rá, hogy nagyon is ellenkezett, mikor valaki felkínálta neki.*
-Kapjuk el és vágjuk fel az agyát! *Jut végül arra a következtetésre, hogy bizony tanulmányozni kéne az ilyen esetet.*
-Igazán kedves lány vooolt… *Bólogat a másik megjegyzésére, ő már elkönyvelte, hogy valószínűleg Mik már végzett vele.*
-Bizony… az ilyen csinos lányoknak vigyázni kell magukra, mert gyorsan fűbe harapnak ám. *Bólogat azzal a hű de nagy élettapasztalatával és szakértelmével felvértezve.*
-Szóval az volt az első dolgod, hogy Mik után érdeklődj? *Pislog zavartan.*
-És rólam is kérdeztél? Mit mondott? *Mutat magára egy hanyag mozdulattal, majd kíváncsian bámul, várva a választ. Úgy látszik egészen felélénkült a téma hallatán.*
-Azt meg majd még meggondolom. *Dugja vissza a sípot a ruhája alá. Nem igazán szokta mutogatni, a végén még ellopnák tőle mielőtt tudná mire is jó.*
-Bámul? *Lepődik meg, majd közelebb hajolva veszi szemügyre az említett talizmánt.*
-Mintha folyton lenne valaki a nyakadban. Biztos furcsa érzés… *Ő valószínű már behajította volna ijedtében a szakadékba, az kéne még, hogy valaki figyelgesse mit csinál.*
-Vajáákos? Éééén? Még egyelőre nem vagyok olyan ronda. *Legyint, mert számára egyértelműen a titulussal járnak bizonyos külső jegyek, ő meg aztán ritka szép gnómnak számít a véleménye szerint.*
-Csak tudok egyet s mást. *Mikor Arja rávágja, hogy vaj, nem igazán tudja mihez kötni.*
-Kérsz? Talán van a konyhában… Hozzak? *Ajánlja fel, bár nem igazán tudja mihez is, de talán azzal finom a paradicsomlé.*
-A Patkányok? Húú… aaaz aztán baj. Te szerencsétlen. Ha egyszer felkerülsz a listájukra… *Húzza el vészjóslóan a száját.*
-Akkor már többé nem járhatsz olyan nyugalommal a kikötőben. Bár az összekeverés is lehetséges, akkor is légy óvatos. Még szerencse, hogy itt a városban van őrség. *Ezzel a gondolattal nyugtatja magát, bár neki nem volt kapcsolata soha a Patkányokkal, de hallott szóbeszédet, nem is keveset, hogy tudja, valós a veszély.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-24 22:03:49
Üzenet elküldve: 2021-01-24 22:03:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Yathlanae//
*Dolga végeztével úgy érzi, hogy megérdemel egy kis kimenőt, hisz egész szépen dolgozik és bizony panaszt nem lehet hallani rá, legalábbis az ő szeme, vagy háta mögött nem tud ilyesmiről. A kalmárban talán nem is járt azóta, hogy elkeveredett a kereskedelmi központba, így most még inkább jól fog esni neki egy kis kikapcsolódás. Belépve szinte sugárzik belőle valami különleges, szinte megfogható az aurája. A díszes ing, a szőke tincsek és a kacér, hivalkodó tekintete sokat elárulnak róla. Nem sétál rögtön a pulthoz, az nem az ő stílusa, inkább csak megáll egy pillanatra, körbenéz, hogy hol tudna kellemes helyet foglalni. Lát sok üres asztalt, és néhány telit is, de egy smaragdzöld szemű szépség akarva - akaratlanul is megfogja a tekintetét. Nem vár ki sokat, hogy nyugodt léptekkel lopjon egy kis távolságot, s hamar az asztalnál találja magát.*
-Szabad? Lekötelezne, hölgyem. Vétek lenne egész este messziről lopni egy-egy pillantást.
*Mondja bársonyos hangján, s közben kedvesen mosolyog rá.*
-Talán ön az, akire várok, vagy éppen én az, akire ön.
*Vonja fel a vállát habókosan, főleg úgy, hogy igazából senkivel sincs találkozója legjobb tudomása szerint, bár ennek tudója talán csak Teysus lehet. Mindenesetre úgy érzi, hogy ez egész kellemesen sejtelmes és tréfás meglátása a dolognak, s így talán, ha egyébként el szeretné küldeni őt, talán meggondolja magát, és mégis inkább megtiszteli őt a jelenlétével.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.24 22:04:10
*Dolga végeztével úgy érzi, hogy megérdemel egy kis kimenőt, hisz egész szépen dolgozik és bizony panaszt nem lehet hallani rá, legalábbis az ő szeme, vagy háta mögött nem tud ilyesmiről. A kalmárban talán nem is járt azóta, hogy elkeveredett a kereskedelmi központba, így most még inkább jól fog esni neki egy kis kikapcsolódás. Belépve szinte sugárzik belőle valami különleges, szinte megfogható az aurája. A díszes ing, a szőke tincsek és a kacér, hivalkodó tekintete sokat elárulnak róla. Nem sétál rögtön a pulthoz, az nem az ő stílusa, inkább csak megáll egy pillanatra, körbenéz, hogy hol tudna kellemes helyet foglalni. Lát sok üres asztalt, és néhány telit is, de egy smaragdzöld szemű szépség akarva - akaratlanul is megfogja a tekintetét. Nem vár ki sokat, hogy nyugodt léptekkel lopjon egy kis távolságot, s hamar az asztalnál találja magát.*
-Szabad? Lekötelezne, hölgyem. Vétek lenne egész este messziről lopni egy-egy pillantást.
*Mondja bársonyos hangján, s közben kedvesen mosolyog rá.*
-Talán ön az, akire várok, vagy éppen én az, akire ön.
*Vonja fel a vállát habókosan, főleg úgy, hogy igazából senkivel sincs találkozója legjobb tudomása szerint, bár ennek tudója talán csak Teysus lehet. Mindenesetre úgy érzi, hogy ez egész kellemesen sejtelmes és tréfás meglátása a dolognak, s így talán, ha egyébként el szeretné küldeni őt, talán meggondolja magát, és mégis inkább megtiszteli őt a jelenlétével.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.24 22:04:10
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659