//Nyílt//
//Sütemény, csípős leves és forró fürdő//
//Bris, Mik, Nievesha, Fänrírion, mindenki más//
// Bámészkodás //
*Mindkét féltől igenlő választ kap, ami talán az első jó hír, amit az estén tapasztalt. Már kapná is az alvó elfet a vállára, mint egy nagy zsákot, amikor érkezik az ajánlás, hogy először a kulcsot kéne megkaparintania. Bólint, kissé morog, de elkezdi eltávolítani magát a már megszokott asztaltól. Tekintve hogy ezt minél hamarabb le kéne tudnia az összegyűlt vendégség ellenőrzése miatt, kedve támad inkább átugrani magát a pultot, mint egy kerülőt tenni és bepréselni magát nagyobb-mint-átlagos testével, de hatalmas akaraterejével türtőztetni magát. Már így is egy szent türelmét gyakorolta a maga részéről, kár lenne ezt a rekordot elpocsékolni. Úgyhogy szépen körbe megy, és kutakodni kezd a hatos kulcsért, amit szerencsére nem tart sokáig megtalálni. Egy ösztönös sejtésből benéz a pult alá, hátha egy ismerős gnóm arcot fog észreveszni, ki menedéket keres ettől a káosztól, amit meg tud érteni. De miért is keresi, amaz simán lehet a konyhában is. Mindenesetre hamar vissza is ér a vöröshajú asztalához, akinek ilyen sok együttlét után akár a nevét is elkérhetné, hogy könnyebb dolguk legyen kommunikálni. Ha visszatérő vendég lesz belőle, akkor az garantált is lesz.*
- Semmi balhét. *Mondja rövidtávú elköszönésként is neki; nem volt az ork szavaiban agresszivitás vagy fenyegetés, ugyanis nem menne vele sok mindenre, inkább mintha csak egy havernak adna jó tanácsot. Amiatt kevésbé nyugtalan most, hogy a másik asztal(ok)tól fog valaki fölállni, mint innen amaz. Ide-oda rohanó munkatársa már így is eléggé lefoglalt, kezdi megérteni Aztyan részéről, ő miért is lett ide utasítva. Munkaerőhiány.
Egy pár pillanatig tartó hezitálás után derekánál fogva emeli fel két kezével az alvó elfet, és ahogy tervezte, úgy teszi amazt vállára. Hónalja aljától fölfelé előre lóg a teste az ork hátára, a többi hátulra Ukrom mellkasáig, stabilan tartva egy, lépcsőnél kettő két kezével őt. Kétli hogy rendkívül kényelmes, de gyorsnak gyors megoldás. A súly kevésbé zavarja, mint a tény amit csinál. Nem is rest, azonnal megindul a lépcsőhöz, és onnan el is tűnik a látótérből.*
- Második üres, balra... *Dörmögi magának mikor pár másodperc és lépcsőfok után a folyosón találja magát. Az egyik ajtón túl mintha egy mosakodó személy hangját hallaná, amaz valószínűleg előbb fogja észlelni őt fülével, tekintve az extra súly miatt megnehezült lépéseit. Egy pár extra lépegetéssel el is éri az úti célt, belép, vagy inkább csörtet, majd megcélozza az ágyat, amihez közelebb is lép. Először kedve támad ledobni súlyát az ágyra mint egy zsák krumplit, de amaz és a fekhely testi épségét féltve, inkább elsőnek a takarót lustán félredobja, majd a szunnyadó vendéget óvatosan lerakja, majd kerül rá a pokróc. Nem takarja be anyai szeretettel, de legalább nem fázik meg, még a párnát is a feje alá teszi. Egy pár másodpercig mesterművét nézi, hogy biztosra vegye, amaz megéri a reggelt, majd halkan ki is lépked a szobából, és ha nem zavart fel senkit az emelten, vissza le a fogadótérbe.
Visszatérve először nem észlel drámai változást, úgyhogy ezt is meg is ünnepli azzal, hogy egy kört tesz meg a helyiségben, ellenőrizve az asztalokat, hogy alattuk nincsen e holtrészeg, vagy csak szimplán holt, az új vendéget, a fehérhajú tündért egy gyors, kissé kíváncsi tekintettel végig méri, majd megy is vissza mentsvárához, A pult-közeli szabad falhoz, ahol nagyjából teljes kilátás nyílik az asztalokhoz.*