//Pult//
*Dehogy akarta ő megsérteni a Bárdot. Fel sem merült benne. Annyira viszont nem finom lélek, hogy észlelje szavai hatását, így saját részről ismét nyugodt lélekkel hajtaná álomra fejét, ha nem gyötörné a nagy világ temérdek valós gondja. Mint például a macskák, és háztetők kérdése.
A nyikhaj nyugton marad, a dalnok nem kíván verekedni, az Elsőtiszt pedig nem várja el egyértelműen a fürösztést, csak a meggyőzést. Így eresztve Felyr jobbját karolja át, és immár bal vállát alakítja újra.*
-Gyere cimbora. Iszol.
*invitálásnak kicsit parancsoló, kedveskedésnek meg túlzottan ellenkezést nem tűrő szava. Vonja magával Felyrt -Újdonsült kabaláját- a pult mögé, és foglalja el ott Yerougha iménti helyét.*
-Kortyolgasd.
*Bök borostás állával a józanító, fekete lötty felé, majd kezd gyors magyarázatba a remélhetőleg immár szófogadó szőkeségnek, míg a nemesúr körmöl.*
-Mondom mi lesz. Amit az Elsőtiszt parancsol.
*Teljesen egyszerű a képlet.*
-Te beszélsz, mert neked szebb a hangod, meg a pofád. Én kitöltöm az italokat, és beszedem a pénzt. A borravaló fele a tied.
*Bizony voltak problémák már kezdetek óta Quinn modorával, ha a söntés mögé került. Nyomatékosítva szavait szorongatja meg határozottan a szőke férfit, majd engedi el, hogy nyugodtan ihasson, az utat elállva, lehetőséget nem ad Felyrnek, hogy a kényszer csaposságból könnyedén menekülhessen.
Majd figyelmét újra Yeroughára fordítja, veszi át a levelet, és rejti nadrágja zsebébe.*
-Igen, Uram. Ellátjuk a pult szolgálatot, kitakarítunk, ügyelünk a rendre.
*Máris többesszámot használ, mintha az illuminált valójában tagja lenne a személyzetnek.*
-De az Ön távollétében Viaka kisasszony a rangidős.
*Természetesen persze nem várhatják el a kis boszorkánytól, hogy az egyszerű népek feladatait végezze, miként Albun úrtól sem kívánta meg senki a sör csapolást.*
-Átadjuk az üzenetét Uram. És nem hagyjuk el a posztunk, további parancsig.
*Csapja össze sarkait, és húzza ki jelentősen termetes önmagát. A szalutálástól eltekint. És mikor az Elsőtiszt után csukódik az ajtó, foglalja össze a történéseket a szőke legénynek komor arccal.*
-A Kapitány gyengélkedik, a Fedélzetmester ápolja, az Elsőtiszt elutazott, Vezérlő Csillagunk odafenn jövendöl. Minket meg előléptettek Cimbora.
*Vágja hátba büszkesége jeléül a másikat, olyan erővel, mintha a lapockáit kívánná a bordái közé fűzni. De hát nem is semmi dolog, egyik pillanatról a másikra iszákos, szárazföldi patkányból Másodkormányos lett a fickó.*
-Ez rumot kíván! De megvárjuk vele az új Parancsnokot.