Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-21 19:26:40
Üzenet elküldve: 2020-08-21 19:26:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*A rőt Yeza dicsérgeti a haza sert ami jól esik a mester lelkének.*
- Úgy legyen lányom. Teysus adja!
*Ez majd holnap úgy is kiderül mennyire kapják be a negédes horgot a kikötői száraztorkúak. Aztán teljesen kisül, hogy ki lesz a két kisérője. Remek fiatalok. Biztosan értik a dolgukat. Mondjuk Graril egy kicsit elmélázik a kérdésével. A nagy falásból kiemeli fejét a mester egy szóra.*
- Az a hír járja, hogy megszaporodtak a tolvaj banditák. Tán még vámot is szedtek aszondták egyik helyen.
*Hogy ebből mi igaz mi nem azt nem tudja. Ez csak hírlik a köztudatba mint ahogy egy csomó más minden is. Arja aztán a sötét istenséget is beleveszi a hírekbe.*
A setét isten? Jóságos Teysus! Még a végén idegállapotba kerülök. Ne rémísztgessetek ilyennel.
*Már csak az kéne, hogy Sa'Tereth mocskaiba tenyereljenek. Hiányzik a halálnak az. Inkább gyorsan letorkolja a sűrű barnát és megtörli a száját.*
- Jól fegyverezzétek fel magatokat! Nehogy itten beüssön a ménkű. Annyit nem ér.
*A két testőre hátha ért a jó szóból és felszedelőzködnek mindennel.*
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*A rőt Yeza dicsérgeti a haza sert ami jól esik a mester lelkének.*
- Úgy legyen lányom. Teysus adja!
*Ez majd holnap úgy is kiderül mennyire kapják be a negédes horgot a kikötői száraztorkúak. Aztán teljesen kisül, hogy ki lesz a két kisérője. Remek fiatalok. Biztosan értik a dolgukat. Mondjuk Graril egy kicsit elmélázik a kérdésével. A nagy falásból kiemeli fejét a mester egy szóra.*
- Az a hír járja, hogy megszaporodtak a tolvaj banditák. Tán még vámot is szedtek aszondták egyik helyen.
*Hogy ebből mi igaz mi nem azt nem tudja. Ez csak hírlik a köztudatba mint ahogy egy csomó más minden is. Arja aztán a sötét istenséget is beleveszi a hírekbe.*
A setét isten? Jóságos Teysus! Még a végén idegállapotba kerülök. Ne rémísztgessetek ilyennel.
*Már csak az kéne, hogy Sa'Tereth mocskaiba tenyereljenek. Hiányzik a halálnak az. Inkább gyorsan letorkolja a sűrű barnát és megtörli a száját.*
- Jól fegyverezzétek fel magatokat! Nehogy itten beüssön a ménkű. Annyit nem ér.
*A két testőre hátha ért a jó szóból és felszedelőzködnek mindennel.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-21 10:23:40
Üzenet elküldve: 2020-08-21 10:23:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Graril, Sermester, érintőlegesen Esti, Dora//
- Hát valamilyen most is van. *von vállat Arja, amikor Graril még a Kikötőről kérdez, mert ő gond nélkül szállt le a hajóról, és ősszel Artheniorba.*
- De már nem tartozik Arthenior fennhatósága alá. *mondja tudálékosan.*
- Meg hát mi lett a Tündérkertből. A halálfalók *mondja önkéntelenül úgy, ahogyan az Arthenior környéki tanyák népétől hallotta a sötét isten, Sa'Tereth híveit nevezni* - azt mondják, most mind oda járnak. *húzza el a száját.*
- Különben, ha jól hallottam *néz kérdő kíváncsisággal a fehér szakállú, jóízűen falatozó sermesterre* - hajóval megyünk le, egészen a Kikötőig. *mert a törpével beszélt erről Aztyan, igaz, Arja is ott volt a műhelyben, így maga is hallotta, hogy valami ilyesmit említett.
Graril kardja meg, amit vissza vitt a tanyára annak a varázslóasszonynak ~vagy boszorkánynak, csak Eeyr tudhatja, ki volt valójában! talán az ork herceg asszonya, ki tudja!~ gondol vissza Arja az igazán különös találkozásra, szóval Graril kardja, ami így odalett, Arja eszében is ott van.
~Meg kell sürgetni azokat a vérteket, hátha holnapra elkészülhetnének, meg Grarilnak is kell egy másik kardot hoznunk a műhelyből!~ gondolkodik el.*
- Ha ettünk, majd átmegyek újra a műhelybe. Hátha indulásig elkészítenék nekünk a fegyvereket, ha felbiztatjuk a kovácsot. *dönt hát, és mondja is ki hangosan, nem nagy kedvvel. Dehát komolyan kell venniük a kíséretet, meg az utat a Kikötőbe. Aztán hátradől, ahogy lassan végére ér a pörköltnek, és újra nézelődni kezd a vendégekkel teli Kalmárban.*
- De addig nem megyek el, amíg a ruhád szegélyet meg nem öltöm! *ígéri meg újra Yezának, rámosolyogva.*
- Ó, hát én azt az úrikisasszonyt láttam már! Azt a kalapost! *lepődik meg aztán élénk hangon, ahogy jobban szemügyre veszi a fennhéjázónak tűnő nőszemélyt, az egyiket a báró két feltűnően csinos beszélgetőtársából.*
- A kancall... a kancellárián, a thargoknál! Előttem jött ki a kancallár... a kancellár úrtól! *mondja leplezetlenül arrafelé bámulva.*
- Birtokokról, meg kémekről társalogtak odabenn! *teszi hozzá még jelentőségteljesen előrehajolva, halkan súgva, ahogy újra visszaemlékszik a jelenetre.*
- Ő meg a Vaskorsó úrnője! *ismeri fel a barna csizmás, fekete harisnyás, leomló fehér hajú, igazán úrinő külsejű mélységiben is lassacskán a pult mögött álló nőt a Korsóban.*
- Láttam őt a Vaskorsóban. A kancellár felől kérdezgetett, amikor megaludtam a Fogadóban. Hazafelé jövet. *mondja, de aztán visszafordul az asztalhoz, mégse bámuljon arra túl sokáig. ~Xavyval is akkor talákoztam.~ dől hátra megint.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.21 10:44:17
//Arja, Yeza, Graril, Sermester, érintőlegesen Esti, Dora//
- Hát valamilyen most is van. *von vállat Arja, amikor Graril még a Kikötőről kérdez, mert ő gond nélkül szállt le a hajóról, és ősszel Artheniorba.*
- De már nem tartozik Arthenior fennhatósága alá. *mondja tudálékosan.*
- Meg hát mi lett a Tündérkertből. A halálfalók *mondja önkéntelenül úgy, ahogyan az Arthenior környéki tanyák népétől hallotta a sötét isten, Sa'Tereth híveit nevezni* - azt mondják, most mind oda járnak. *húzza el a száját.*
- Különben, ha jól hallottam *néz kérdő kíváncsisággal a fehér szakállú, jóízűen falatozó sermesterre* - hajóval megyünk le, egészen a Kikötőig. *mert a törpével beszélt erről Aztyan, igaz, Arja is ott volt a műhelyben, így maga is hallotta, hogy valami ilyesmit említett.
Graril kardja meg, amit vissza vitt a tanyára annak a varázslóasszonynak ~vagy boszorkánynak, csak Eeyr tudhatja, ki volt valójában! talán az ork herceg asszonya, ki tudja!~ gondol vissza Arja az igazán különös találkozásra, szóval Graril kardja, ami így odalett, Arja eszében is ott van.
~Meg kell sürgetni azokat a vérteket, hátha holnapra elkészülhetnének, meg Grarilnak is kell egy másik kardot hoznunk a műhelyből!~ gondolkodik el.*
- Ha ettünk, majd átmegyek újra a műhelybe. Hátha indulásig elkészítenék nekünk a fegyvereket, ha felbiztatjuk a kovácsot. *dönt hát, és mondja is ki hangosan, nem nagy kedvvel. Dehát komolyan kell venniük a kíséretet, meg az utat a Kikötőbe. Aztán hátradől, ahogy lassan végére ér a pörköltnek, és újra nézelődni kezd a vendégekkel teli Kalmárban.*
- De addig nem megyek el, amíg a ruhád szegélyet meg nem öltöm! *ígéri meg újra Yezának, rámosolyogva.*
- Ó, hát én azt az úrikisasszonyt láttam már! Azt a kalapost! *lepődik meg aztán élénk hangon, ahogy jobban szemügyre veszi a fennhéjázónak tűnő nőszemélyt, az egyiket a báró két feltűnően csinos beszélgetőtársából.*
- A kancall... a kancellárián, a thargoknál! Előttem jött ki a kancallár... a kancellár úrtól! *mondja leplezetlenül arrafelé bámulva.*
- Birtokokról, meg kémekről társalogtak odabenn! *teszi hozzá még jelentőségteljesen előrehajolva, halkan súgva, ahogy újra visszaemlékszik a jelenetre.*
- Ő meg a Vaskorsó úrnője! *ismeri fel a barna csizmás, fekete harisnyás, leomló fehér hajú, igazán úrinő külsejű mélységiben is lassacskán a pult mögött álló nőt a Korsóban.*
- Láttam őt a Vaskorsóban. A kancellár felől kérdezgetett, amikor megaludtam a Fogadóban. Hazafelé jövet. *mondja, de aztán visszafordul az asztalhoz, mégse bámuljon arra túl sokáig. ~Xavyval is akkor talákoztam.~ dől hátra megint.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.21 10:44:17
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 22:37:40
Üzenet elküldve: 2020-08-20 22:37:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*Graril arcára kaján vigyor ül ki.*
-Természetesen nemcsak az, a pofikátok is nagyon csinos, és szép. S mivel a társaim és a barátaim vagytok, ezért kötelességem ügyelni arra, hogy ne legyen összekaszabolva.* És ezzel be is fejezi a nagy monológot, sokkal inkább a beszélgetés témája érdekli. Rájön, hogy holnap újra útra kell kelnie. Megszokta már, hogy állandóan úton van, és most nem is kell messze mennie, csak a kikötőig. De amikor meghallja, hogy ott nem biztonságos akaratlanul is kicsúszik a száján egy kérdés.*
-Mi történt a kikötőbe, hogy testőrre is szükség van? Jó nem éppen egy leányálom hely, de azért valami közbiztonságféle mindig is volt.* Érdeklődik a férfi.*
~Ja és persze nincs kardom, ha az Aztyan által adott tőröket rántom elő kiröhögnek, és még ki is beleznek, nem éppen a legjobb helyzet. Szereznem kell egy kölcsönkardot, vagy egy csatabárdot, amíg az én kardom el nem készül.~* Morfondírozik magában a férfi.*
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*Graril arcára kaján vigyor ül ki.*
-Természetesen nemcsak az, a pofikátok is nagyon csinos, és szép. S mivel a társaim és a barátaim vagytok, ezért kötelességem ügyelni arra, hogy ne legyen összekaszabolva.* És ezzel be is fejezi a nagy monológot, sokkal inkább a beszélgetés témája érdekli. Rájön, hogy holnap újra útra kell kelnie. Megszokta már, hogy állandóan úton van, és most nem is kell messze mennie, csak a kikötőig. De amikor meghallja, hogy ott nem biztonságos akaratlanul is kicsúszik a száján egy kérdés.*
-Mi történt a kikötőbe, hogy testőrre is szükség van? Jó nem éppen egy leányálom hely, de azért valami közbiztonságféle mindig is volt.* Érdeklődik a férfi.*
~Ja és persze nincs kardom, ha az Aztyan által adott tőröket rántom elő kiröhögnek, és még ki is beleznek, nem éppen a legjobb helyzet. Szereznem kell egy kölcsönkardot, vagy egy csatabárdot, amíg az én kardom el nem készül.~* Morfondírozik magában a férfi.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 20:45:06
Üzenet elküldve: 2020-08-20 20:45:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gwaeren//
* Megkezdődik a harmadik menet is. Azt senki nem vetheti a szemükre, hogy unalmas lenne a meccs, mivel nagyon ki lett mind a két oldalról centizve a játék. A kezüket is mind a ketten lecserélik a Halál jóvoltából. Addig csűrik csavarják, amíg végül Wrexan kerül ki győztesen. Na, de annyira nem örülhet a győzelemének, mivel a lány igencsak fenyegetően szólal meg. Riadt tekintettel pislog rá, miközben nyel is egyet idegesen. Meg sem mer szólani, csak némán szorítja a keze ügyében lévő pakliját. Amikor aztán megkapja a nagyvonalú megbocsájtást, akkor megkönnyebbülten fújja ki a tüdejében felgyülemlett levegőt. Gwaeren felnevet, amire Wrexan is csatlakozik egy visszafogott nem túl őszinte nevetéssel. Amíg a bérbe vett pakli visszatér a gazdájához, addig a fiú is elpakolja a sajátját. A felkínált kézfogást meg bolond lenne nem elfogadni. Nem mondaná, hogy nem erős kézfogásra számított a harcias menyecske felől, de ennyire nem gondolta volna, hogy erős lesz. Jó kemény férfias kézfogásban részesítik.*
-Köszönöm! Te se panaszkodhatsz, mert csak egy hajszálon múlt.* Dicséri ő is ellenfelét, mielőtt rátérnének a nyereményre. A harcos állja a szavát, csak hát Wrexan nem tud vele mit kezdeni.*
- Hát az az igazság, hogy mielőtt ide jöttem volna vacsorázni voltam. Talán egy sört azt meginnék éppen. bagózni, meg hát nem bagóztam még soha.* Nem is igazán tudja, hogy miért is jó az az embereknek. Közben kicsit kellemetlenül is érinti a gondolat, hogy vissza utasítja a vacsorát. Valószínűleg a lány ettől függetlenül fog enni, így hát elő áll egy javaslattal.*
- Esetleg mit szólnál hozzá, ha én hívnálak meg téged vacsorázni?* Be kell vallania, hogy nem teljesen hátsó szándék mentes a félajánlássá. Az első ok máris a testi épségére vonatkozik, mivel igazán paprikás volt nem is olyan rég a lány hangulata. Talán, így már jobb lesz a kedve. gy aztán két legyet ütne egy csapásra, mert akadna a városban egy olyan mondjuk azt jó ismerőse, akire később tudna esetleg támaszkodni. A kapcsolatok sokat érnek és Gwaeren biztos, hogy nem viccből hord fegyvert magánál. Kíváncsian várja, hogy mit felel. Reméli, hogy nem most fog bekavarni a lány büszkesége, mert akkor bajban lesz.*
//Gwaeren//
* Megkezdődik a harmadik menet is. Azt senki nem vetheti a szemükre, hogy unalmas lenne a meccs, mivel nagyon ki lett mind a két oldalról centizve a játék. A kezüket is mind a ketten lecserélik a Halál jóvoltából. Addig csűrik csavarják, amíg végül Wrexan kerül ki győztesen. Na, de annyira nem örülhet a győzelemének, mivel a lány igencsak fenyegetően szólal meg. Riadt tekintettel pislog rá, miközben nyel is egyet idegesen. Meg sem mer szólani, csak némán szorítja a keze ügyében lévő pakliját. Amikor aztán megkapja a nagyvonalú megbocsájtást, akkor megkönnyebbülten fújja ki a tüdejében felgyülemlett levegőt. Gwaeren felnevet, amire Wrexan is csatlakozik egy visszafogott nem túl őszinte nevetéssel. Amíg a bérbe vett pakli visszatér a gazdájához, addig a fiú is elpakolja a sajátját. A felkínált kézfogást meg bolond lenne nem elfogadni. Nem mondaná, hogy nem erős kézfogásra számított a harcias menyecske felől, de ennyire nem gondolta volna, hogy erős lesz. Jó kemény férfias kézfogásban részesítik.*
-Köszönöm! Te se panaszkodhatsz, mert csak egy hajszálon múlt.* Dicséri ő is ellenfelét, mielőtt rátérnének a nyereményre. A harcos állja a szavát, csak hát Wrexan nem tud vele mit kezdeni.*
- Hát az az igazság, hogy mielőtt ide jöttem volna vacsorázni voltam. Talán egy sört azt meginnék éppen. bagózni, meg hát nem bagóztam még soha.* Nem is igazán tudja, hogy miért is jó az az embereknek. Közben kicsit kellemetlenül is érinti a gondolat, hogy vissza utasítja a vacsorát. Valószínűleg a lány ettől függetlenül fog enni, így hát elő áll egy javaslattal.*
- Esetleg mit szólnál hozzá, ha én hívnálak meg téged vacsorázni?* Be kell vallania, hogy nem teljesen hátsó szándék mentes a félajánlássá. Az első ok máris a testi épségére vonatkozik, mivel igazán paprikás volt nem is olyan rég a lány hangulata. Talán, így már jobb lesz a kedve. gy aztán két legyet ütne egy csapásra, mert akadna a városban egy olyan mondjuk azt jó ismerőse, akire később tudna esetleg támaszkodni. A kapcsolatok sokat érnek és Gwaeren biztos, hogy nem viccből hord fegyvert magánál. Kíváncsian várja, hogy mit felel. Reméli, hogy nem most fog bekavarni a lány büszkesége, mert akkor bajban lesz.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 19:35:19
Üzenet elküldve: 2020-08-20 19:35:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*Graril cuppanósától még Yeza konok szíve is megenyhül kissé* - Mintha csak a hátsónk lenne kivételesen formás *dünnyögi. Ha szent is a béke, azért nem hagyja replika nélkül a zárszót, mert ő már csak ilyen.
A híreknek nem örül igazán. Ezek szerint Arja és a nagyfiú holnap elmegy. Pedig a vörös leányzóval elfoglalták volna magukat. Kezdve a ruhája szegélyével. Az ő társaságában Yeza nyugodt, és se nem feszeng, se nem bökdösi a kényszeres bizonyítási vágy. Jó is lenne úgy eltölteni egy napot, hogy csak semmiségekről beszélnek. Úgy értve, hogy tényleg csak semmiségekről, amik mögött nem kell más tartalmakat, hasznos információkat keresni. De most, hogy kevesebben lesznek itt, talán majd neki is jut feladat.*
- Biztos lesz keletje *biccent Elgretor felé.* - A jó portékára nem nehéz vevőt találni. *Yeza nem valami nagy sörszakértő, de a hazait mégis csak illik dicsérni.
Arja hoz egy tál ételt a Sörmesternek is, aki jóízűen neki is lát a falatozásnak. A törpék aztán tudnak enni. Társaságban pedig neki is jobban csúszik a vacsora.
Sajnos a Báró asztaltársaságáról egyelőre nem tud meg többet. Mindenesetre Arjára pillant, hátha ő megoldja nekik ezt a rejtélyt. A lány sokfelé megfordult már, s ha a két nő valóban olyan fontos egyén, talán tapasztalt felfedezőjük felismerheti őket. Yezát nagyon zavarja, hogy szinte még csak alig ismeri ki magát Artheniorban. Ha a következő napokban nem osztanak rá valamilyen feladatot, talán a nyakába veszi a várost és egy kicsit körülnéz meg tájékozódik a saját szakállára. Egyelőre még csak óvatosan, míg nem lesz biztos, hogy híre ment, immár a Kereskedőházhoz tartozik.
Ami Miket illeti, még egyáltalán nem könyvelte el lezártnak a témát, de úgy érzi, ezt jobb lesz inkább majd bizalmasabb közegben kitárgyalni.*
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*Graril cuppanósától még Yeza konok szíve is megenyhül kissé* - Mintha csak a hátsónk lenne kivételesen formás *dünnyögi. Ha szent is a béke, azért nem hagyja replika nélkül a zárszót, mert ő már csak ilyen.
A híreknek nem örül igazán. Ezek szerint Arja és a nagyfiú holnap elmegy. Pedig a vörös leányzóval elfoglalták volna magukat. Kezdve a ruhája szegélyével. Az ő társaságában Yeza nyugodt, és se nem feszeng, se nem bökdösi a kényszeres bizonyítási vágy. Jó is lenne úgy eltölteni egy napot, hogy csak semmiségekről beszélnek. Úgy értve, hogy tényleg csak semmiségekről, amik mögött nem kell más tartalmakat, hasznos információkat keresni. De most, hogy kevesebben lesznek itt, talán majd neki is jut feladat.*
- Biztos lesz keletje *biccent Elgretor felé.* - A jó portékára nem nehéz vevőt találni. *Yeza nem valami nagy sörszakértő, de a hazait mégis csak illik dicsérni.
Arja hoz egy tál ételt a Sörmesternek is, aki jóízűen neki is lát a falatozásnak. A törpék aztán tudnak enni. Társaságban pedig neki is jobban csúszik a vacsora.
Sajnos a Báró asztaltársaságáról egyelőre nem tud meg többet. Mindenesetre Arjára pillant, hátha ő megoldja nekik ezt a rejtélyt. A lány sokfelé megfordult már, s ha a két nő valóban olyan fontos egyén, talán tapasztalt felfedezőjük felismerheti őket. Yezát nagyon zavarja, hogy szinte még csak alig ismeri ki magát Artheniorban. Ha a következő napokban nem osztanak rá valamilyen feladatot, talán a nyakába veszi a várost és egy kicsit körülnéz meg tájékozódik a saját szakállára. Egyelőre még csak óvatosan, míg nem lesz biztos, hogy híre ment, immár a Kereskedőházhoz tartozik.
Ami Miket illeti, még egyáltalán nem könyvelte el lezártnak a témát, de úgy érzi, ezt jobb lesz inkább majd bizalmasabb közegben kitárgyalni.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 19:34:38
Üzenet elküldve: 2020-08-20 19:34:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai és CCC//
*Úgy biccent a fejével, mintha magától értetődő volna, hogy a Vashegy úrnőjének mindig akadna egy szabad szoba a Kalmárban.*
- Ahogy ön is mondta, Kagaenae kisasszony személyesen is részt vállalt abban, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház megvesse lábait Artheniorban azzal, hogy eladta nekem az egykori Pinty fogadót. Ugyanakkor társadalmilag és üzletileg is előnyös jó kapcsolatot ápolni a Vasheggyel. Így egy szoba fenntartása apróság. *Válaszol nyugalommal a mélységi lány szavaira.*
- Természetes, bár attól tartok, már kitakarították, de a holmija egy része még ott van. *Semmi ellenvetése nincs arra nézve, hogy a két követ megnézze Aenae egykori szobáját és ezt őszintén is mondja.*
- Tökéletesen megértem. Én csak a saját véleményem szerettem volna tolmácsolni. *Mondja hárítóan. Nem pálcát akart törni Aenae felett, csak azt osztotta meg, amit jónak látott.*
- Részleteknél sokkal többet tudok. *Sóhajtja fáradtnak tetszőn, ahogy előbb Dora, majd onnan vissza Estanellaria felé pillant.
Neki teljesen mindegy, hogy mit feltételeznek róla, jól vagy rosszul járt el. Az ő személyét nem érheti szó az eseményekben való részvétele miatt. Ha pedig mégis, Aenae majd igazolja.*
- Meglehet, hogy tévesek az információim, de remélem, megértik, hogy nem faggattam ki az úrnőt a régi kapcsolatait illetően. Nekem valami ilyesmi dereng, ám, mint mondtam, lehet, tévedek. *Mint üzleti partner, megteheti, hogy nem ismer minden információt pontosan Aenaevel kapcsolatban. Hisz ők, a külvilág felé nem többek, mint két üzleti partner a Vashegy úrnőjével.*
- Máris, kisasszony. *Hajtja meg magát ültében Estanellaria felé engedelmesen a folytatást sürgető szavakra.*
- A levelet maga az úrnő csempészte át hozzám, amikor elhurcolták. Én magam nem vagyok nagy harcos, de sikerült kiszabadulnunk a fogságból. A katonák Denjaar kapitányért indultak, én magam pedig vissza ide. Szerencsére, mint látják *Int körbe a sok vendéggel bíró Kalmárban.* a fogadót sokan látogatják, így ide érve felajánlottam ötszáz arany zsoldot annak, aki segít a városőrségnek Kagaenae úrnő nyomára bukkanni és kiszabadítani őt. Négyen jelentkeztek is, őket ott láthatják. *Mutat Hesgrimék asztala felé, ahol láthatóan csak hárman ülnek az említett négyből. Az igric a kettős fantáziájára bízza, mi lett a negyedikkel.*
- A városőrség katonáival a romváros határán találkoztunk és egy bizonyos Grüksunosz Dorátolaz őrmester vezette osztaggal. A Denjaar kapitány egy másik osztaggal később csatlakozott hozzánk. *Fontosnak tartja a pontos nevek elhangzását, főleg a városőrséggel kapcsolatban, akik hitelt adhatnak elbeszélésének később.*
- Egyenesen Kagaenae úrnő régi házához mentünk, ahol a városőrök és a zsoldosok ártalmatlanná tették az őrszemeket, majd behatoltak a házba. A ház alsó szintjén harc alakult ki, amit ugyancsak sikerrel vettek a kiváló harcosok, majd kiderült, hogy alagutakat vájtak a ház alá. Ahol fogva tartották az úrnőt is. *Ahogy mesél, természetesen végig halkra fogja a hangját, hisz bizalmas információk ezek és csak Dorának és Estanellarianak szánja őket. A vérében van a regélés, hisz Wegtorenben főleg bárdként tartották számon, így a feszültséget tartó monológjába se lehet belekötni.*
- Az úrnőt odalent találtuk meg, szörnyű sebbel a hasfalán, de csak az istenek tudják, honnan, volt nála egy bájital, ami teljesen meggyógyította. A levélben is említett Terwy, az őrült hitves, gondolom, meghalt. A katonák nyilai terítették le, de a fia elmenekült. A ház alatti barlangrendszert beomlasztották, de mindenkinek sikerült időben kijutnia. *Dől hátra, mellkasa kissé szaporábban emelkedik-süllyed, mintha újraélte volna a feszült pillanatokat.*
- Kiderült, hogy odalent más foglyok is voltak, róluk a városőrség helyszínen maradó katonái gondoskodtak. Sajnos Ephemia kisasszonyról nem tudok semmit. *Válaszolja Dorának, s mert úgy akarja, sárga szemeiben ijedelem csillan, hogy a másik rangos személyről nem tud biztosat.*
- Az úrnő és én visszatértünk ide. Most saját lakosztályom nyugalmát élvezi, ördögvigyort kért magának és kapott is, épp annyit, amennyitől tud aludni és elkerülik az álmok. De fizikailag jól van és él, ami a legfontosabb. *Szavai továbbra is halkak, tekintete a két lány között jár.*
- Azért láttam jobbnak, hogy az én szobámban maradjon, mert az az ajtó megerősített, nehéz volna betörni oda és magam is nyugodtabb vagyok, ha ott van. Mint láthatták, érkezésük előtt nem sokkal értünk vissza, azért is látszottam megviseltnek. *Mentegetőzik lesütve sárga pillantását, mintha a poros nadrág és csizma sértés lett volna a két követre.*
- Ha az úrnő is úgy látja jónak, holnap haladéktalanul elviszem őt a Vashegyre, hogy sajátjai közt pihenhesse ki ezt a szörnyűséget. Habrertus kancellár bizonyára aggódott már, ha önöket elküldte Artheniorba. De boldog lehet, mert Kagaenae úrnő visszatér. *Mosolyodik el haloványan, mintha csak remélné, hogy az ő felelősségét és döntéseit nem firtatja senki.*
- Sajnálom, hogy nem tudtam megakadályozni a történteket. Természetesen vállalom a felelősségre vonást és vállalom tetteim következményeit, ha a Vashegy vagy az úrnő úgy látja helyesnek. Igyekeztem a legjobbat cselekedni. *Hajtja meg magát tisztelettel a Vashegy küldöttei előtt.
Ím minden kártyáját kiterítette és előadta a történteket. Innentől a két küldöttre van bízva, hogy hogyan reagálnak vagy cselekszenek az elhangzottak fényében. Büszke lehet magára, mert ha minden jól megy, akkor még jól is kijöhet ebből a helyzetből. Végül is, csak megmentette a Vashegy úrnőjét az őrült Terwy és bandája karmai közül.*
*Úgy biccent a fejével, mintha magától értetődő volna, hogy a Vashegy úrnőjének mindig akadna egy szabad szoba a Kalmárban.*
- Ahogy ön is mondta, Kagaenae kisasszony személyesen is részt vállalt abban, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház megvesse lábait Artheniorban azzal, hogy eladta nekem az egykori Pinty fogadót. Ugyanakkor társadalmilag és üzletileg is előnyös jó kapcsolatot ápolni a Vasheggyel. Így egy szoba fenntartása apróság. *Válaszol nyugalommal a mélységi lány szavaira.*
- Természetes, bár attól tartok, már kitakarították, de a holmija egy része még ott van. *Semmi ellenvetése nincs arra nézve, hogy a két követ megnézze Aenae egykori szobáját és ezt őszintén is mondja.*
- Tökéletesen megértem. Én csak a saját véleményem szerettem volna tolmácsolni. *Mondja hárítóan. Nem pálcát akart törni Aenae felett, csak azt osztotta meg, amit jónak látott.*
- Részleteknél sokkal többet tudok. *Sóhajtja fáradtnak tetszőn, ahogy előbb Dora, majd onnan vissza Estanellaria felé pillant.
Neki teljesen mindegy, hogy mit feltételeznek róla, jól vagy rosszul járt el. Az ő személyét nem érheti szó az eseményekben való részvétele miatt. Ha pedig mégis, Aenae majd igazolja.*
- Meglehet, hogy tévesek az információim, de remélem, megértik, hogy nem faggattam ki az úrnőt a régi kapcsolatait illetően. Nekem valami ilyesmi dereng, ám, mint mondtam, lehet, tévedek. *Mint üzleti partner, megteheti, hogy nem ismer minden információt pontosan Aenaevel kapcsolatban. Hisz ők, a külvilág felé nem többek, mint két üzleti partner a Vashegy úrnőjével.*
- Máris, kisasszony. *Hajtja meg magát ültében Estanellaria felé engedelmesen a folytatást sürgető szavakra.*
- A levelet maga az úrnő csempészte át hozzám, amikor elhurcolták. Én magam nem vagyok nagy harcos, de sikerült kiszabadulnunk a fogságból. A katonák Denjaar kapitányért indultak, én magam pedig vissza ide. Szerencsére, mint látják *Int körbe a sok vendéggel bíró Kalmárban.* a fogadót sokan látogatják, így ide érve felajánlottam ötszáz arany zsoldot annak, aki segít a városőrségnek Kagaenae úrnő nyomára bukkanni és kiszabadítani őt. Négyen jelentkeztek is, őket ott láthatják. *Mutat Hesgrimék asztala felé, ahol láthatóan csak hárman ülnek az említett négyből. Az igric a kettős fantáziájára bízza, mi lett a negyedikkel.*
- A városőrség katonáival a romváros határán találkoztunk és egy bizonyos Grüksunosz Dorátolaz őrmester vezette osztaggal. A Denjaar kapitány egy másik osztaggal később csatlakozott hozzánk. *Fontosnak tartja a pontos nevek elhangzását, főleg a városőrséggel kapcsolatban, akik hitelt adhatnak elbeszélésének később.*
- Egyenesen Kagaenae úrnő régi házához mentünk, ahol a városőrök és a zsoldosok ártalmatlanná tették az őrszemeket, majd behatoltak a házba. A ház alsó szintjén harc alakult ki, amit ugyancsak sikerrel vettek a kiváló harcosok, majd kiderült, hogy alagutakat vájtak a ház alá. Ahol fogva tartották az úrnőt is. *Ahogy mesél, természetesen végig halkra fogja a hangját, hisz bizalmas információk ezek és csak Dorának és Estanellarianak szánja őket. A vérében van a regélés, hisz Wegtorenben főleg bárdként tartották számon, így a feszültséget tartó monológjába se lehet belekötni.*
- Az úrnőt odalent találtuk meg, szörnyű sebbel a hasfalán, de csak az istenek tudják, honnan, volt nála egy bájital, ami teljesen meggyógyította. A levélben is említett Terwy, az őrült hitves, gondolom, meghalt. A katonák nyilai terítették le, de a fia elmenekült. A ház alatti barlangrendszert beomlasztották, de mindenkinek sikerült időben kijutnia. *Dől hátra, mellkasa kissé szaporábban emelkedik-süllyed, mintha újraélte volna a feszült pillanatokat.*
- Kiderült, hogy odalent más foglyok is voltak, róluk a városőrség helyszínen maradó katonái gondoskodtak. Sajnos Ephemia kisasszonyról nem tudok semmit. *Válaszolja Dorának, s mert úgy akarja, sárga szemeiben ijedelem csillan, hogy a másik rangos személyről nem tud biztosat.*
- Az úrnő és én visszatértünk ide. Most saját lakosztályom nyugalmát élvezi, ördögvigyort kért magának és kapott is, épp annyit, amennyitől tud aludni és elkerülik az álmok. De fizikailag jól van és él, ami a legfontosabb. *Szavai továbbra is halkak, tekintete a két lány között jár.*
- Azért láttam jobbnak, hogy az én szobámban maradjon, mert az az ajtó megerősített, nehéz volna betörni oda és magam is nyugodtabb vagyok, ha ott van. Mint láthatták, érkezésük előtt nem sokkal értünk vissza, azért is látszottam megviseltnek. *Mentegetőzik lesütve sárga pillantását, mintha a poros nadrág és csizma sértés lett volna a két követre.*
- Ha az úrnő is úgy látja jónak, holnap haladéktalanul elviszem őt a Vashegyre, hogy sajátjai közt pihenhesse ki ezt a szörnyűséget. Habrertus kancellár bizonyára aggódott már, ha önöket elküldte Artheniorba. De boldog lehet, mert Kagaenae úrnő visszatér. *Mosolyodik el haloványan, mintha csak remélné, hogy az ő felelősségét és döntéseit nem firtatja senki.*
- Sajnálom, hogy nem tudtam megakadályozni a történteket. Természetesen vállalom a felelősségre vonást és vállalom tetteim következményeit, ha a Vashegy vagy az úrnő úgy látja helyesnek. Igyekeztem a legjobbat cselekedni. *Hajtja meg magát tisztelettel a Vashegy küldöttei előtt.
Ím minden kártyáját kiterítette és előadta a történteket. Innentől a két küldöttre van bízva, hogy hogyan reagálnak vagy cselekszenek az elhangzottak fényében. Büszke lehet magára, mert ha minden jól megy, akkor még jól is kijöhet ebből a helyzetből. Végül is, csak megmentette a Vashegy úrnőjét az őrült Terwy és bandája karmai közül.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 17:26:51
Üzenet elküldve: 2020-08-20 17:26:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
- Szóval tisztában vagy vele. *Erősít rá huncut mosollyal Mik megjegyzésére. Minden egyes megnyilvánulásával egyre inkább tetszik neki ez a fiú. Persze könnyelműen és nagylelkűen ítél most, hogy a rum mellett már csókoktól is megrészegült, de nem hiszi, hogy ezen befolyásoltságok nélkül kevésbé lenne kedvére való a másik.
Miután burkolt invitálását elfogadták, s tettleg is hajlandóságot mutattak követésére, sebes, céltudatos léptekkel indul meg a Pincearénából kivezető lépcső irányába. Óvatos mozdulattal nyitja az ajtót, s könnyedén ragadja magához korábban letétbe helyezett tarisznyáját, hogy ügyesen vállára aggatva haladjon is tovább az emeletre, szobájához vezető lépcsősorhoz. Igyekszik a lehető legkevesebb feltűnést kelteni, s a tőle telhető legvisszafogottabb jelenésként végigsunnyogni a vendégtéren. Más sem hiányozna, minthogy valaki kiszúrja őt, vagy még inkább Miket, éppen elég volt, hogy a pincében nem hagytak nekik nyugtot.
Amennyiben sikerült zavartalanul feljutniuk a lépcsőn, a vendégszobák folyosóját sietős léptekkel szeli egészen saját ajtajáig. Idő közben tarisznyájából elő kutatott kulcsát ügyesen a zárba illesztve nyitja is bejáratát, s betessékelve rajta a reményei szerint továbbra is nyomában járó férfit, csukja is vissza maguk mögött, elfordítva a kulcsot. Így, hacsak valaki rájuk nem töri az ajtót, nem igazán zavarhatják már meg őket.
Tarisznyáját puhán ejti le válláról, mi csilingelve landol mellette a fa padlózaton. Lassan fordul meg, kékjeivel Mik tekintetét keresve. Hátát az ajtólapnak veti, kezeit csuklónál összekulcsolva maga mögött.*
- Na most mi legyen? *Kérdi pihegve, a szenvedélytől, s talán az ide vezető sietségtől szaporábban véve a lélegzetet. Szemében pajkos lángok gyúlnak, ahogy az áhított folytatásra vágyakozik.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
- Szóval tisztában vagy vele. *Erősít rá huncut mosollyal Mik megjegyzésére. Minden egyes megnyilvánulásával egyre inkább tetszik neki ez a fiú. Persze könnyelműen és nagylelkűen ítél most, hogy a rum mellett már csókoktól is megrészegült, de nem hiszi, hogy ezen befolyásoltságok nélkül kevésbé lenne kedvére való a másik.
Miután burkolt invitálását elfogadták, s tettleg is hajlandóságot mutattak követésére, sebes, céltudatos léptekkel indul meg a Pincearénából kivezető lépcső irányába. Óvatos mozdulattal nyitja az ajtót, s könnyedén ragadja magához korábban letétbe helyezett tarisznyáját, hogy ügyesen vállára aggatva haladjon is tovább az emeletre, szobájához vezető lépcsősorhoz. Igyekszik a lehető legkevesebb feltűnést kelteni, s a tőle telhető legvisszafogottabb jelenésként végigsunnyogni a vendégtéren. Más sem hiányozna, minthogy valaki kiszúrja őt, vagy még inkább Miket, éppen elég volt, hogy a pincében nem hagytak nekik nyugtot.
Amennyiben sikerült zavartalanul feljutniuk a lépcsőn, a vendégszobák folyosóját sietős léptekkel szeli egészen saját ajtajáig. Idő közben tarisznyájából elő kutatott kulcsát ügyesen a zárba illesztve nyitja is bejáratát, s betessékelve rajta a reményei szerint továbbra is nyomában járó férfit, csukja is vissza maguk mögött, elfordítva a kulcsot. Így, hacsak valaki rájuk nem töri az ajtót, nem igazán zavarhatják már meg őket.
Tarisznyáját puhán ejti le válláról, mi csilingelve landol mellette a fa padlózaton. Lassan fordul meg, kékjeivel Mik tekintetét keresve. Hátát az ajtólapnak veti, kezeit csuklónál összekulcsolva maga mögött.*
- Na most mi legyen? *Kérdi pihegve, a szenvedélytől, s talán az ide vezető sietségtől szaporábban véve a lélegzetet. Szemében pajkos lángok gyúlnak, ahogy az áhított folytatásra vágyakozik.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 13:33:25
Üzenet elküldve: 2020-08-20 13:33:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Wrexan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren felkészül az utolsó, mindent eldöntő meccsre. Éppen tarhálni indult, micsoda csalódás volna még rosszabbul kijönni belőle. Még hogy ő fizessen! Márpedig bármennyire is kiábrándító, a több halállal (a lapokéval, Wrexan szerencséjére) tarkított meccs legvégén igenis Gwaeren az, aki vereséget szenved.*
- Veszélyes játékot űzöl. *Fenyegeti a másikat a paklival. Látott már olyat, hogy valaki fejébe beleálltak, kemények ezek a lapok.* De most nem agyabugyállak el. *Teszi hozzá nagyvonalúan.* Mert rohadt éhes vagyok. *Jön a konklúzió, meg egy morgás Gwaeren hasa tájékáról. Végül pedig egy nevetés, mintha csak tréfa lett volna az egész fenyegetés. A zsoldos lány nagyot nyújtózik, és int a felszolgálónak, hogy rendelni akar. A kártyát a dobozába csúsztatja.*
- Mára ennyi volna. HÉ! *Kiált oda a túlsó asztalnak így, félig a széken fekvő tartásából, és odadobja a viseltes paklit. A fickó, akitől kölcsönkapta, ügyesen elkapja. Mintha valami harcosféle volna. Még egy ok, hogy Gwaeren ne rendezzen jelenetet a verségen.* Kösz szépen!
- Neked meg… *fordul Wrexanhoz, bizalmasan fordulva felé, és kézfogásra nyújtja a kezét. Ha Wrexan elfogadja, érezheti, hogy jó kemény a marka.* Gratulálok, pajtás. Na, hadd halljam, mit eszel és iszol? És bagózni szoktál-e?
//Wrexan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren felkészül az utolsó, mindent eldöntő meccsre. Éppen tarhálni indult, micsoda csalódás volna még rosszabbul kijönni belőle. Még hogy ő fizessen! Márpedig bármennyire is kiábrándító, a több halállal (a lapokéval, Wrexan szerencséjére) tarkított meccs legvégén igenis Gwaeren az, aki vereséget szenved.*
- Veszélyes játékot űzöl. *Fenyegeti a másikat a paklival. Látott már olyat, hogy valaki fejébe beleálltak, kemények ezek a lapok.* De most nem agyabugyállak el. *Teszi hozzá nagyvonalúan.* Mert rohadt éhes vagyok. *Jön a konklúzió, meg egy morgás Gwaeren hasa tájékáról. Végül pedig egy nevetés, mintha csak tréfa lett volna az egész fenyegetés. A zsoldos lány nagyot nyújtózik, és int a felszolgálónak, hogy rendelni akar. A kártyát a dobozába csúsztatja.*
- Mára ennyi volna. HÉ! *Kiált oda a túlsó asztalnak így, félig a széken fekvő tartásából, és odadobja a viseltes paklit. A fickó, akitől kölcsönkapta, ügyesen elkapja. Mintha valami harcosféle volna. Még egy ok, hogy Gwaeren ne rendezzen jelenetet a verségen.* Kösz szépen!
- Neked meg… *fordul Wrexanhoz, bizalmasan fordulva felé, és kézfogásra nyújtja a kezét. Ha Wrexan elfogadja, érezheti, hogy jó kemény a marka.* Gratulálok, pajtás. Na, hadd halljam, mit eszel és iszol? És bagózni szoktál-e?
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-20 12:08:43
Üzenet elküldve: 2020-08-20 12:08:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai és CCC//
*Amíg a kis közjáték zajlik, a hosszú út alatt megéhezett Dora csendesen, de tapintatosan falatozik, ám amikor a férfi az igazi történetbe fog bele, természetesen leteszi a kést és villát, és megtörli a száját, hogy a teljes figyelmét Cha'yssnak szentelhesse. Az információért jött, nem azért, hogy mások fogadóján élősködjön, még ha az étel vitathatatlanul mennyei finom is. Úgy tűnik, sikerül a férfi kedvében járnia a csípős megjegyzésével a városőrökkel kapcsolatban. Szép az a mosoly, akart-akaratlan ő is viszonozza.
Szerencsére őt magát még soha nem érte sérelem, ezért nem a panasz folyik belőle, de biztos benne, hogy a felkelések nem ott szoktak kirobbanni, ahol az őrök kiváló és kifogástalan munkát végeznek. Még emlékszik az utolsó útjára a Gazdagnegyedben, akkor még ott jártak-keltek a kivezényelt katonák, és nem egész néhány óra leforgása alatt Dora már a Pegazus tetejéről nézhette, ahogy az egész környék lángokban áll. No, ennyit erről. Meg arról is, amit Cha'yss mesélni kezd, és sajnos alátámasztja ezeket a feltételezéseket.*
- Most már komolyan nem bánom, hogy nem az őrséghez fordultunk először. *Vonja le a következtetést a lány, Estire pillantva, mintegy megerősítésül. Elvégre Dora ötlete volt a bárót keresni.* Még a végén mi is ugyanakkora slamasztikába kerültünk volna.
*A történettel Dora arcáról az örömteli viszontlátás mosolya már teljesen eltűnik, s a helyét a szinte tudományos érdeklődés veszi át, komolyságot kölcsönözve a lánynak. Láthatóan ezért jött, mi másért? Arca még akkor se rezdül, amikor Cha'yss nehézségeiről van szó, bár nem örül neki, hogy ekkora slamasztikába keveredett Kagaenae saját keresztje miatt. Viszont a dolog igazságában sem kételkedik. Nem úgy tűnik, mintha a bárónak úgy kéne visszafojtani a nevetését, amiért a jöttment lányok beveszik a frissen kitalált történetét. S ezután jön a levél.
Dora kinyúl érte, és érdeklődve veszi át, majd alaposan szemrevételezi. A többiek ugyan láthatják rajta, hogy mélyen eltöpreng az üzenet láttán, ám azt nem tudhatják, hogy a majd' tizenöt éve írnokként és kutatóként (gyakorlatilag felváltva) tevékenykedő hosszúéltű most minden eddigi tapasztalatát megpróbálja latba vetni, s nem csupán a szavakat jegyzi meg, hanem a betűk és a papír egyedi jellegzetességeit is igyekszik minél jobban a fejébe vésni. Néhány pillanatig a beszélgetésre sem figyel, ezért csodálkozva kapcsolódik be a beszélgetésbe.
~ Kagaenae egykori hitvese? ~ Neki is akart-akaratlan az a Nirs fiú jut az eszébe, de gyorsan figyelmeztetnie kell magát, hogy bizony jóval kevesebbet tud Kagaenae életéről, mint amennyit ő elmondott neki.
~ Vagyis a semminél. ~
Persze a levél egyértelművé teszi, hogy nem róla van szó, megannyi kérdés torlódik fel Dorában, amelyeket nem lenne helyénvaló itt és most kimondani. Némelyik Estit is érinti. A lány a homlokát ráncolja a hallottakon, és csak azt böki ki, ami jelenleg igazán fontosnak tűnik, fontosabbnak, mint a sötételf unott sürgetése.*
- És Ephemia kisasszony jól van? *Mert hogy Cha'yss nyilván él, és a beszélgetés hangvételéből ítélve valószínűleg Kagaenae is megmarad. A levél a lány barátnőjéről azonban jóval aggasztóbb képet fest, arról nem is beszélve, hogy ő Waldran neje. Vagy legalább is legutóbb még ő volt. Persze ha erre választ kap a folytatásból, akkor nem fog türelmetlenkedni, figyel tovább.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.20 12:11:01
*Amíg a kis közjáték zajlik, a hosszú út alatt megéhezett Dora csendesen, de tapintatosan falatozik, ám amikor a férfi az igazi történetbe fog bele, természetesen leteszi a kést és villát, és megtörli a száját, hogy a teljes figyelmét Cha'yssnak szentelhesse. Az információért jött, nem azért, hogy mások fogadóján élősködjön, még ha az étel vitathatatlanul mennyei finom is. Úgy tűnik, sikerül a férfi kedvében járnia a csípős megjegyzésével a városőrökkel kapcsolatban. Szép az a mosoly, akart-akaratlan ő is viszonozza.
Szerencsére őt magát még soha nem érte sérelem, ezért nem a panasz folyik belőle, de biztos benne, hogy a felkelések nem ott szoktak kirobbanni, ahol az őrök kiváló és kifogástalan munkát végeznek. Még emlékszik az utolsó útjára a Gazdagnegyedben, akkor még ott jártak-keltek a kivezényelt katonák, és nem egész néhány óra leforgása alatt Dora már a Pegazus tetejéről nézhette, ahogy az egész környék lángokban áll. No, ennyit erről. Meg arról is, amit Cha'yss mesélni kezd, és sajnos alátámasztja ezeket a feltételezéseket.*
- Most már komolyan nem bánom, hogy nem az őrséghez fordultunk először. *Vonja le a következtetést a lány, Estire pillantva, mintegy megerősítésül. Elvégre Dora ötlete volt a bárót keresni.* Még a végén mi is ugyanakkora slamasztikába kerültünk volna.
*A történettel Dora arcáról az örömteli viszontlátás mosolya már teljesen eltűnik, s a helyét a szinte tudományos érdeklődés veszi át, komolyságot kölcsönözve a lánynak. Láthatóan ezért jött, mi másért? Arca még akkor se rezdül, amikor Cha'yss nehézségeiről van szó, bár nem örül neki, hogy ekkora slamasztikába keveredett Kagaenae saját keresztje miatt. Viszont a dolog igazságában sem kételkedik. Nem úgy tűnik, mintha a bárónak úgy kéne visszafojtani a nevetését, amiért a jöttment lányok beveszik a frissen kitalált történetét. S ezután jön a levél.
Dora kinyúl érte, és érdeklődve veszi át, majd alaposan szemrevételezi. A többiek ugyan láthatják rajta, hogy mélyen eltöpreng az üzenet láttán, ám azt nem tudhatják, hogy a majd' tizenöt éve írnokként és kutatóként (gyakorlatilag felváltva) tevékenykedő hosszúéltű most minden eddigi tapasztalatát megpróbálja latba vetni, s nem csupán a szavakat jegyzi meg, hanem a betűk és a papír egyedi jellegzetességeit is igyekszik minél jobban a fejébe vésni. Néhány pillanatig a beszélgetésre sem figyel, ezért csodálkozva kapcsolódik be a beszélgetésbe.
~ Kagaenae egykori hitvese? ~ Neki is akart-akaratlan az a Nirs fiú jut az eszébe, de gyorsan figyelmeztetnie kell magát, hogy bizony jóval kevesebbet tud Kagaenae életéről, mint amennyit ő elmondott neki.
~ Vagyis a semminél. ~
Persze a levél egyértelművé teszi, hogy nem róla van szó, megannyi kérdés torlódik fel Dorában, amelyeket nem lenne helyénvaló itt és most kimondani. Némelyik Estit is érinti. A lány a homlokát ráncolja a hallottakon, és csak azt böki ki, ami jelenleg igazán fontosnak tűnik, fontosabbnak, mint a sötételf unott sürgetése.*
- És Ephemia kisasszony jól van? *Mert hogy Cha'yss nyilván él, és a beszélgetés hangvételéből ítélve valószínűleg Kagaenae is megmarad. A levél a lány barátnőjéről azonban jóval aggasztóbb képet fest, arról nem is beszélve, hogy ő Waldran neje. Vagy legalább is legutóbb még ő volt. Persze ha erre választ kap a folytatásból, akkor nem fog türelmetlenkedni, figyel tovább.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.20 12:11:01
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:15:21
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:15:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Már a Kalmárban//
*A két ifjonc eljátszanak egymással az asztal felett is meg alatt. Rugdosódnak és csipkelődnek. Ej az ifjúság! Élt harcosunk most a vadkanjával küzd hősiesen. Sikerül begyűrnie viszonylag hamar. Mit ne mondjuk elég éhes volt egy ilyen hosszú csata után. Leöblíti ezzel a jófajta sörrel. A korsó kiürül de ez még nem számít a versenybe. Ez csak előivás volt. Amolyan bemelegítés. Na most a jó sós vadpörköltre fog tudni inni rendesen. Gwaeren firtatni kezdi korábbi hőstetteit. Erre az élt harcos is felnevet.*
- Jaj lányom! Olyan mesébe illő dolgot igazán nem csináltam. Egyébként vándor harcos vagyok. Megyek amerre érzem a harc szagát. Igazán sose telepedtem le sok időre sehol. Szeretem a változatosságot. Ha egyszer meghalnék akkor jó volna dicsőségben csata közbe elesni. Ez lenne minden vágyam. Nosza! Meséljetek pár szót ti is!
*Nem veszi bő lére de hát nem kezdhet egész estés előadásba a kalandjairól mivel ugye hárman vannak és csak untatná hosszas történetekkel a fiatalokat. Majd lesz még rá lehetőség az este. Pár korsó sör után biztos megered majd a harcosunk nyelve.*
//Már a Kalmárban//
*A két ifjonc eljátszanak egymással az asztal felett is meg alatt. Rugdosódnak és csipkelődnek. Ej az ifjúság! Élt harcosunk most a vadkanjával küzd hősiesen. Sikerül begyűrnie viszonylag hamar. Mit ne mondjuk elég éhes volt egy ilyen hosszú csata után. Leöblíti ezzel a jófajta sörrel. A korsó kiürül de ez még nem számít a versenybe. Ez csak előivás volt. Amolyan bemelegítés. Na most a jó sós vadpörköltre fog tudni inni rendesen. Gwaeren firtatni kezdi korábbi hőstetteit. Erre az élt harcos is felnevet.*
- Jaj lányom! Olyan mesébe illő dolgot igazán nem csináltam. Egyébként vándor harcos vagyok. Megyek amerre érzem a harc szagát. Igazán sose telepedtem le sok időre sehol. Szeretem a változatosságot. Ha egyszer meghalnék akkor jó volna dicsőségben csata közbe elesni. Ez lenne minden vágyam. Nosza! Meséljetek pár szót ti is!
*Nem veszi bő lére de hát nem kezdhet egész estés előadásba a kalandjairól mivel ugye hárman vannak és csak untatná hosszas történetekkel a fiatalokat. Majd lesz még rá lehetőség az este. Pár korsó sör után biztos megered majd a harcosunk nyelve.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-19 20:46:10
Üzenet elküldve: 2020-08-19 20:46:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai és CCC//
*Csak halvány mosollyal nyugtázza a férfi szavait, ezen kívül nem igazán szán több időt az udvarias bájcsevejre, inkább egyre növekvő érdeklődéssel figyeli, ahogy szép lassan kezdenek rátérni a lényegre, és elkezdik apránként felfedni a lapjaikat. A kis közjáték kizökkenti egy pillanatra, de aztán egy pillantással jelzi csak a férfinak, hogy a bocsánatkérés elfogadva, és ott folytatja a társalgást, ahol az félbemaradt*
- Megtisztelő, hogy a Kalmárban ilyen kiemelt hely van fenntartva a Vashegy úrnőjének. *biccenti meg kicsit a fejét Cha'yss felé, amiért egy szoba mindig Kagaenae rendelkezésére áll* Remélem, nem veszi rossz néven a kérést, de ha az úrnő mostani látogatása alkalmával is abban a szobában szállt meg, úgy örülnénk, ha Dorával körbenézhetnénk ott, hátha hagyott hátra valamit, ami segíthet a nyomára akadni... *vezeti elő a kérését, míg a férfi arcát fürkészi, vajon ellenére lesz-e a további kutakodásuk*
- Egy jó uralkodó elsősorban a saját népével törődik. *sóhajt fel szomorúan, ahogy a lázadáskori események kerülnek szóba* Egy még jobb pedig a szomszédaival is. Igen nagylelkű a kisasszonytól, hogy így törődik Arthenior lakóival. *igyekszik biztosítani róla Cha'ysst, hogy készséggel elhiszi, eddig úgy történtek az események, ahogy mesélte, és Kagaenae csak segíteni jött ide. Igaz ugyan, hogy ezt a maga részéről feleslegesnek tartja, de biztos benne, a Vashegy úrnője helyében ő is ezt tette volna*
- Esetleg tudna további részletekkel szolgálni, hogyan történt a fenyegetés? Személyleírások, vagy esetleg nevek... *puhatolódzik kicsit, hogy is történt az incidens, hisz nehezen tudja elhinni, hogy ha valaki idejön megfenyegetni a Vashegy úrnőjét, akkor az utána a saját lábán távozik innen. A városi őrséget illető fejleményekre csak egy dühös és csalódott fintor a válasz részéről, nem is várt el több hozzáértést tőlük. ~A lázadáskor is milyen jól helyt álltak~ idézi fel magában azt a nem túl kellemes napot*
- Azt hiszem, a lehető legjobban járt el. Megpróbált mindent megtenni a kisasszony biztonságáért, amit csak lehetett. *jelenti ki jól begyakorolt, őszintének ható hangon. ~Nos nyilván nem, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon~ lendül magában túl a történteken, érdeklődve hallgatva a folytatást. Bár a Dora előtt lévő étel igazán ínycsiklandozó, és egy pillanatra el is gondolkozik rajta, hogy maga is rendeljen valami harapnivalót, a történtek megismerése sokkal inkább kedvére való elfoglaltság, így egyelőre marad az italánál és Cha'yss szemlélésénél. Dorára nem sok figyelmet fordít, csak jóindulatúan mosolyog rá, ha a helyzet megköveteli, de a szavaival kicsit se tud együtt érezni, hisz ő továbbra se gondolja magát thargnak és ezért különösebben nem is izgatja Thargföld lakóinak jóléte, de persze ezen gondolatait inkább megtartja magának. A beszélgetés közben előkerülő levelet hagyja, hogy Dorához kerüljön, nagy vonalakban el tudja képzelni, mi állhat benne, így akkor se rendez jelenetet, ha az nem jut el hozzá*
- Kaganae úrnő egykori hitvese? *kapja fel azonban a fejét a váratlan titulus hallatán* Nem is tudtam, hogy férjnél volt, illetve hogy már vége is lett a frigynek. Legutóbb még csak annyit hallottam, hogy megesett... *pillant látszólagos értetlenséggel hol Cha'yssra, hol Dorára, remélve, hogy valamelyikük felvilágosítja majd őt az úrnő szerelmi életével kapcsolatban, hisz a báró szavai alapján úgy tűnik, komoly hiányosságai vannak ezen a téren* Hiába, az elhamarkodott esküvőnek soha nincs jó vége. *rázza meg szomorúan a fejét, bár pillantása továbbra is beszélgetőpartnerein nyugszik, ártatlannak szánt arckifejezéssel várva további részleteket az előbbi témáról, vagy a város őrséggel kapcsolatos incidensről*
- Rendkívül izgalmas a történet, ám nem tudja elkerülni a figyelmem a tény, hogy most itt beszélgetünk egymással, és nem a fogda rácsain át. Esetleg hallhatnánk az elbeszélés azon részét is, ami a csodával határos megmenekülésükről szól? *húzza féloldalas mosolyra ajkait pár másodperces szünet után, hogy megadja a férfinak a hőn áhított, hatásvadász feszültségfokozást, hisz nem most jött le a falvédőről ő se, világos számára, hogy még közel sincs vége az elbeszélésnek. Magában már csak azért fohászkodik, hogy Dora se szúrja el az egészet valami ostobasággal, ami miatt a báró esetleg meggondolná magát és megfosztaná őket a folytatástól.*
*Csak halvány mosollyal nyugtázza a férfi szavait, ezen kívül nem igazán szán több időt az udvarias bájcsevejre, inkább egyre növekvő érdeklődéssel figyeli, ahogy szép lassan kezdenek rátérni a lényegre, és elkezdik apránként felfedni a lapjaikat. A kis közjáték kizökkenti egy pillanatra, de aztán egy pillantással jelzi csak a férfinak, hogy a bocsánatkérés elfogadva, és ott folytatja a társalgást, ahol az félbemaradt*
- Megtisztelő, hogy a Kalmárban ilyen kiemelt hely van fenntartva a Vashegy úrnőjének. *biccenti meg kicsit a fejét Cha'yss felé, amiért egy szoba mindig Kagaenae rendelkezésére áll* Remélem, nem veszi rossz néven a kérést, de ha az úrnő mostani látogatása alkalmával is abban a szobában szállt meg, úgy örülnénk, ha Dorával körbenézhetnénk ott, hátha hagyott hátra valamit, ami segíthet a nyomára akadni... *vezeti elő a kérését, míg a férfi arcát fürkészi, vajon ellenére lesz-e a további kutakodásuk*
- Egy jó uralkodó elsősorban a saját népével törődik. *sóhajt fel szomorúan, ahogy a lázadáskori események kerülnek szóba* Egy még jobb pedig a szomszédaival is. Igen nagylelkű a kisasszonytól, hogy így törődik Arthenior lakóival. *igyekszik biztosítani róla Cha'ysst, hogy készséggel elhiszi, eddig úgy történtek az események, ahogy mesélte, és Kagaenae csak segíteni jött ide. Igaz ugyan, hogy ezt a maga részéről feleslegesnek tartja, de biztos benne, a Vashegy úrnője helyében ő is ezt tette volna*
- Esetleg tudna további részletekkel szolgálni, hogyan történt a fenyegetés? Személyleírások, vagy esetleg nevek... *puhatolódzik kicsit, hogy is történt az incidens, hisz nehezen tudja elhinni, hogy ha valaki idejön megfenyegetni a Vashegy úrnőjét, akkor az utána a saját lábán távozik innen. A városi őrséget illető fejleményekre csak egy dühös és csalódott fintor a válasz részéről, nem is várt el több hozzáértést tőlük. ~A lázadáskor is milyen jól helyt álltak~ idézi fel magában azt a nem túl kellemes napot*
- Azt hiszem, a lehető legjobban járt el. Megpróbált mindent megtenni a kisasszony biztonságáért, amit csak lehetett. *jelenti ki jól begyakorolt, őszintének ható hangon. ~Nos nyilván nem, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon~ lendül magában túl a történteken, érdeklődve hallgatva a folytatást. Bár a Dora előtt lévő étel igazán ínycsiklandozó, és egy pillanatra el is gondolkozik rajta, hogy maga is rendeljen valami harapnivalót, a történtek megismerése sokkal inkább kedvére való elfoglaltság, így egyelőre marad az italánál és Cha'yss szemlélésénél. Dorára nem sok figyelmet fordít, csak jóindulatúan mosolyog rá, ha a helyzet megköveteli, de a szavaival kicsit se tud együtt érezni, hisz ő továbbra se gondolja magát thargnak és ezért különösebben nem is izgatja Thargföld lakóinak jóléte, de persze ezen gondolatait inkább megtartja magának. A beszélgetés közben előkerülő levelet hagyja, hogy Dorához kerüljön, nagy vonalakban el tudja képzelni, mi állhat benne, így akkor se rendez jelenetet, ha az nem jut el hozzá*
- Kaganae úrnő egykori hitvese? *kapja fel azonban a fejét a váratlan titulus hallatán* Nem is tudtam, hogy férjnél volt, illetve hogy már vége is lett a frigynek. Legutóbb még csak annyit hallottam, hogy megesett... *pillant látszólagos értetlenséggel hol Cha'yssra, hol Dorára, remélve, hogy valamelyikük felvilágosítja majd őt az úrnő szerelmi életével kapcsolatban, hisz a báró szavai alapján úgy tűnik, komoly hiányosságai vannak ezen a téren* Hiába, az elhamarkodott esküvőnek soha nincs jó vége. *rázza meg szomorúan a fejét, bár pillantása továbbra is beszélgetőpartnerein nyugszik, ártatlannak szánt arckifejezéssel várva további részleteket az előbbi témáról, vagy a város őrséggel kapcsolatos incidensről*
- Rendkívül izgalmas a történet, ám nem tudja elkerülni a figyelmem a tény, hogy most itt beszélgetünk egymással, és nem a fogda rácsain át. Esetleg hallhatnánk az elbeszélés azon részét is, ami a csodával határos megmenekülésükről szól? *húzza féloldalas mosolyra ajkait pár másodperces szünet után, hogy megadja a férfinak a hőn áhított, hatásvadász feszültségfokozást, hisz nem most jött le a falvédőről ő se, világos számára, hogy még közel sincs vége az elbeszélésnek. Magában már csak azért fohászkodik, hogy Dora se szúrja el az egészet valami ostobasággal, ami miatt a báró esetleg meggondolná magát és megfosztaná őket a folytatástól.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-19 17:35:50
Üzenet elküldve: 2020-08-19 17:35:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*Valami kis nézeteltérésecske támad a kalmáros barátainak. Mintha az a mandolinos félvér lenne még a témában. Mindenesetre nem szólal közbe mert hát ugye ez nem is rá tartozik. Yeza aztán kérdezgetni kezdi a mestert mire mesterünk szívvel lélekkel válaszol.*
- Úgy van lányom. Holnap kereket oldunk és útra kelünk a késelők hazájába. Na mostan ez a legfontosabb küldetés úgy készüljetek. Serről van szó! Terjeszteni akarnánk a finom sert, hogy megízleljék a kikötői száraztorkúak is.
*Elnézve a báró vendégeit fogalma sincsen kik azok. Nem a serügyletekben mozognak az biztos mert akkor ismerné őket.*
- Hogy azok kik azt nem tudom. Serhez nem sok közük van.
*Puccos népség és ki tudja mi ügyben vannak itt. Arjából kibukik, hogy egyike lesz a testőrönek.*
- Máris megnyugodtam lányom.
*Derűsen mosolyog az öreg sermester. Jó harcosféle a lányka és biztos rá merné bízni az írháját. A magas Grarilra meg főleg. Jó védelmi erőkkel indul útnak a mester. A sűrű barna megérkezik.*
- Köszönöm lányom!
*Mohón amolyan törpékre jellemző falánksággal veti bele magát a sűrű barnába. Jóízűen felcsámcsog aztán folytatja a falatozást.*
//Arja, Yeza, Graril, Sermester//
*Valami kis nézeteltérésecske támad a kalmáros barátainak. Mintha az a mandolinos félvér lenne még a témában. Mindenesetre nem szólal közbe mert hát ugye ez nem is rá tartozik. Yeza aztán kérdezgetni kezdi a mestert mire mesterünk szívvel lélekkel válaszol.*
- Úgy van lányom. Holnap kereket oldunk és útra kelünk a késelők hazájába. Na mostan ez a legfontosabb küldetés úgy készüljetek. Serről van szó! Terjeszteni akarnánk a finom sert, hogy megízleljék a kikötői száraztorkúak is.
*Elnézve a báró vendégeit fogalma sincsen kik azok. Nem a serügyletekben mozognak az biztos mert akkor ismerné őket.*
- Hogy azok kik azt nem tudom. Serhez nem sok közük van.
*Puccos népség és ki tudja mi ügyben vannak itt. Arjából kibukik, hogy egyike lesz a testőrönek.*
- Máris megnyugodtam lányom.
*Derűsen mosolyog az öreg sermester. Jó harcosféle a lányka és biztos rá merné bízni az írháját. A magas Grarilra meg főleg. Jó védelmi erőkkel indul útnak a mester. A sűrű barna megérkezik.*
- Köszönöm lányom!
*Mohón amolyan törpékre jellemző falánksággal veti bele magát a sűrű barnába. Jóízűen felcsámcsog aztán folytatja a falatozást.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-19 08:08:21
Üzenet elküldve: 2020-08-19 08:08:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mandolinművész//
*A lépcső tetején sikerül utolérnie a wegtoreni lányt. A lány szikrázó szemekkel ugyan de végig hallgatja, s bár az ingénél fogva a falnak szorítja, ez teljesen érthető, látva a heves természetét. Úgy tűnik, hogy mondandója kevéssé hatja meg a másikat, azonban a fülébe súgnak egy hosszabb feladatot, amivel talán jóvá tehetné az előbbi jelenetet. A hallottak után Ian elhúzza a száját. De ezek után most jobb a hallgatás. A nő elengedi és visszatér a fogadótérbe. Ian is megigazítja az ingét és visszatér a vendégekhez. Kissé moderálva magát, leül korábbi székére, hangszerét előveszi és újabb muzsikát pendít meg rajta. Ezúttal senki szemébe nem néz hosszasan, jobbára csukva tartja, beleélve magát a zenébe, elveszve a dallamokban.*
*A lépcső tetején sikerül utolérnie a wegtoreni lányt. A lány szikrázó szemekkel ugyan de végig hallgatja, s bár az ingénél fogva a falnak szorítja, ez teljesen érthető, látva a heves természetét. Úgy tűnik, hogy mondandója kevéssé hatja meg a másikat, azonban a fülébe súgnak egy hosszabb feladatot, amivel talán jóvá tehetné az előbbi jelenetet. A hallottak után Ian elhúzza a száját. De ezek után most jobb a hallgatás. A nő elengedi és visszatér a fogadótérbe. Ian is megigazítja az ingét és visszatér a vendégekhez. Kissé moderálva magát, leül korábbi székére, hangszerét előveszi és újabb muzsikát pendít meg rajta. Ezúttal senki szemébe nem néz hosszasan, jobbára csukva tartja, beleélve magát a zenébe, elveszve a dallamokban.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-18 21:34:21
Üzenet elküldve: 2020-08-18 21:34:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Yeza, Graril, Sermester//
*Arjának kifejezetten jól jön, hogy van valami, ami eltereli a figyelmét arról, hogy neki mély mélabúba kellene esnie a csaposfiú miatt. Így a mély mélabú rövid úton át is adja a helyét Arja eredendő kíváncsiságának és alapvetően vidám kedélyének. Így aztán, bár először nem érzi át teljes mélységében, miért is dúlták fel annyira a történtek Yezát (~hiszen igazán, olyan talpraesetten viselkedik a férfiakkal~ nem mintha Arja nem így tenne, csak hogy amíg ő maga pajtásként kezeli őket, addig Yeza zsonglőrködő tűzmágusként játszik velük, legalábbis Arja vélekedik), de aztán, ahogy Yezát hallgatja, kénytelen elképzelni: mi lett volna, ha mondjuk őt pécézi ki a mandolinos, és egyszer csak arra eszmélt volna, hogy az ölében ül, az egész Fogadó szeme láttára! ~Biztosan megölöm!~ lángol fel az arca a szégyentől. Már éppen rákérdezne Grarilnál is, hogy ha _őt_ veszi rá ilyesmire a bárd mindenki szeme láttára, mert tegyük fel _olyan bárd_, aki a férfiakat szereti éppenséggel, akkor is megkínálta volna egy ingyen itallal engesztelésül, miután (feltehetőleg, gondolja Arja, Grarilt ismerve) kellően felháborodott volna a dolgon. ~Graril lehet nem is állt volna meg egy pofonnál.~
De Yeza elég higgadtan és szemléletesen válaszol helyette is szerencsére (bár Arja figyelmét bizony nem kerüli el a tőrmarkolatra rásimuló, a megszólalás előtti hosszú csendet elkísérő mozdulat), így Arja nem fűz a dologhoz többet.
Különben is, lehet hogy Graril esetében is jól jönne egy ilyen esetben egy hozzá hasonló valaki, aki elsimítja a botrányt. ~Graril csak jót akart. Persze, Yezának is igaza van. Nemcsak a botránytól kell védeni a Kereskedőház renoméját.~
A pusmogáson viszont megsértődik, éppenséggel amúgy sincs jó kedvében Mik miatt.*
- Nem pusmogunk. Épp eszünk. *mondja csodálkozó hűvösséggel, hogy így beszél vele Graril. Mik meg csókolódzik a pincében. A bárd meg csak úgy igézget. ~Pukkadjanak meg mind!~ gondolja a száját lebiggyesztve, mert _igazán_ elege van a férfiakból.
A formás kis seggük újbóli említésére már csak lemondóan a szemét forgatja, részéről nem foglalkozik vele, a puszin meg úgy meglepődik, hogy elhajolni sincs ideje, de azért megenyhül tőle legalább.*
- Szent a béka. *morogja halvány mosollyal.
Aztán a figyelme már Yezáé, és a sermesteré.*
- Az egyik igen. *mosolyodik el a törpére pillantva. Yeza válaszára már majdnem rákérdez a szokásos Arja fele cserfességgel, csodálkozva és kíváncsian, hogy _miért_ nem biztonságos Yezának a Kikötő, meg _miféle_híreket, de hát nincsenek egyedül. De azt érti, hogy Yeza biztosan nem jöhet akkor most oda. ~Tehát Grarillal megyünk!~ gondolja megnyugodva, mert akármilyen mufurc tud lenni a férfi, Arja abban biztos, hogy ha kell, még az életét is kockára tenné fegyveres kísérőként, ha úgy adódik.*
- A másik pedig, éppen most dőlt el, Graril. Ő az, akivel az imént szót váltottunk. *int fejével a vélhetőleg már a pultnál étkező, és a Fogadó rendjét figyelő férfi felé.*
- Akkor egy sűrű barna. *neveti el magát, mert bár ők a Kereskedőháznál már megszokták a finom raguleves nevét, így kimondva igazán mulatságosan hangzik.*
- Máris hozom. *indul el, és tér vissza vele hamar a konyhából, letéve a gőzölgő tányért, benne a kanállal a törpe sermester elé.*
- Jó étvágyat! *teszi még udvariasan hozzá, mosolyogva.*
//Yeza, Graril, Sermester//
*Arjának kifejezetten jól jön, hogy van valami, ami eltereli a figyelmét arról, hogy neki mély mélabúba kellene esnie a csaposfiú miatt. Így a mély mélabú rövid úton át is adja a helyét Arja eredendő kíváncsiságának és alapvetően vidám kedélyének. Így aztán, bár először nem érzi át teljes mélységében, miért is dúlták fel annyira a történtek Yezát (~hiszen igazán, olyan talpraesetten viselkedik a férfiakkal~ nem mintha Arja nem így tenne, csak hogy amíg ő maga pajtásként kezeli őket, addig Yeza zsonglőrködő tűzmágusként játszik velük, legalábbis Arja vélekedik), de aztán, ahogy Yezát hallgatja, kénytelen elképzelni: mi lett volna, ha mondjuk őt pécézi ki a mandolinos, és egyszer csak arra eszmélt volna, hogy az ölében ül, az egész Fogadó szeme láttára! ~Biztosan megölöm!~ lángol fel az arca a szégyentől. Már éppen rákérdezne Grarilnál is, hogy ha _őt_ veszi rá ilyesmire a bárd mindenki szeme láttára, mert tegyük fel _olyan bárd_, aki a férfiakat szereti éppenséggel, akkor is megkínálta volna egy ingyen itallal engesztelésül, miután (feltehetőleg, gondolja Arja, Grarilt ismerve) kellően felháborodott volna a dolgon. ~Graril lehet nem is állt volna meg egy pofonnál.~
De Yeza elég higgadtan és szemléletesen válaszol helyette is szerencsére (bár Arja figyelmét bizony nem kerüli el a tőrmarkolatra rásimuló, a megszólalás előtti hosszú csendet elkísérő mozdulat), így Arja nem fűz a dologhoz többet.
Különben is, lehet hogy Graril esetében is jól jönne egy ilyen esetben egy hozzá hasonló valaki, aki elsimítja a botrányt. ~Graril csak jót akart. Persze, Yezának is igaza van. Nemcsak a botránytól kell védeni a Kereskedőház renoméját.~
A pusmogáson viszont megsértődik, éppenséggel amúgy sincs jó kedvében Mik miatt.*
- Nem pusmogunk. Épp eszünk. *mondja csodálkozó hűvösséggel, hogy így beszél vele Graril. Mik meg csókolódzik a pincében. A bárd meg csak úgy igézget. ~Pukkadjanak meg mind!~ gondolja a száját lebiggyesztve, mert _igazán_ elege van a férfiakból.
A formás kis seggük újbóli említésére már csak lemondóan a szemét forgatja, részéről nem foglalkozik vele, a puszin meg úgy meglepődik, hogy elhajolni sincs ideje, de azért megenyhül tőle legalább.*
- Szent a béka. *morogja halvány mosollyal.
Aztán a figyelme már Yezáé, és a sermesteré.*
- Az egyik igen. *mosolyodik el a törpére pillantva. Yeza válaszára már majdnem rákérdez a szokásos Arja fele cserfességgel, csodálkozva és kíváncsian, hogy _miért_ nem biztonságos Yezának a Kikötő, meg _miféle_híreket, de hát nincsenek egyedül. De azt érti, hogy Yeza biztosan nem jöhet akkor most oda. ~Tehát Grarillal megyünk!~ gondolja megnyugodva, mert akármilyen mufurc tud lenni a férfi, Arja abban biztos, hogy ha kell, még az életét is kockára tenné fegyveres kísérőként, ha úgy adódik.*
- A másik pedig, éppen most dőlt el, Graril. Ő az, akivel az imént szót váltottunk. *int fejével a vélhetőleg már a pultnál étkező, és a Fogadó rendjét figyelő férfi felé.*
- Akkor egy sűrű barna. *neveti el magát, mert bár ők a Kereskedőháznál már megszokták a finom raguleves nevét, így kimondva igazán mulatságosan hangzik.*
- Máris hozom. *indul el, és tér vissza vele hamar a konyhából, letéve a gőzölgő tányért, benne a kanállal a törpe sermester elé.*
- Jó étvágyat! *teszi még udvariasan hozzá, mosolyogva.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-18 00:00:20
Üzenet elküldve: 2020-08-18 00:00:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Xavy és CCC//
*Estanellaria tovább dicséri a fogadót és azon keresztül az igricet, aki erre szerény mosollyal hajt fejet a szavak előtt és maga is felemeli poharát a fehérborral. Az a tréfás, hogy jobban zavarja a fehérbor a vörösboros pohárban, mint kellene és a helyzet indokolná.*
- Nem tudok elég szerény lenni, látom. *Mosolyog a mélységi nőre, végül csak bezsebelve a dicséretet.
Amikor aztán leteszi a poharat, figyelmét a sötételf szavainak szenteli. Könyökét megtámasztja a szék karfáján, ujjait összefonja maga előtt.
Estanellaria és Dorának fogalma sincs, mennyire egyetért azzal, ami a városi őrség korlátolt felfogását illeti. Részben az ő hibájuk, hogy az őrült Terwynek sikerült végül elrabolnia éppen a Kaszárnyából Aenaet. Persze erről egyelőre nem szól, de később még sokat segíthet. Kurtán bólint, hogy egyetértését kifejezze, de hagyja egyelőre a követeket beszélni. Dora tréfásnak szánt megjegyzésére, miszerint az őrség talán akkor sem ismerné fel Aenaet, ha előttük állnak, haloványan elmosolyodik és elismerő pillantást küld az elf lány felé.
A levél említésekor csaknem kibillen a nyugalmából, amikor eszébe ötlik, milyen körülmények előzték meg a bizonyos levél megírását és elküldésének körülményeit, de az igric nem véletlen az egyik legjobb a szakmájában. Tökéletesen uralja arcának vonásait és érzelmeit, mint minden kiváló színész.*
- Az úrnő valóban nálunk szállt meg. A Vashegy úrnőjének mindig rendelkezésére áll egy szoba a Wegtoreni Kalmárban. *Válaszol helyeslőn a mélységi lány szavaira. Ennyit egyelőre elárulhat. De a többi kérdésre nem válaszol.
Érzi, hogy a bizalmára akarnak hatni és talán éppen ezért is van itt most Dora, de ennél sokkal több kell, hogy megtörjék a wegtoreni bárót.
Amikor a kalapos elf párhuzamot von a Vashegy, a thargság, a város és a fogadó között, az igric elgondolkodni látszik. Sárga pillantása a poharára siklik, állkapcsán, mert úgy kívánja, megmozdul egy izom.
Az apró közjáték épp kapóra jön, hogy időt adjon az igricnek, hogy összeszedje a gondolatait és amikor visszafordul asztaltársai felé, kész is a válasszal.*
- Az úrnő valóban a fogadó vendégszeretetét élvezte és velem is ebédelt. Egy közös üzlet lehetőségéről tárgyaltunk, a régi családi ház felújításáról és árvaházként történő hasznosításáról, amely mind a várost, mind a város és a Vashegy közötti jó viszony ápolását szolgálná. Azt gondolom, az úrnőnek lelkiismeret furdalása volt, hogy nem segített jobban a városnak a lázadás és a járvány idején. *Kezd bele egy sóhajjal a válaszba.*
- Nem vagyok ebben biztos, csak így érzem. *Siet közölni, nehogy azt hihessék, ítélkezik az úrnő felett.
Egy rövid időre elhallgat, csak hogy fokozza a drámai hatást, majd sárga szemeit a követek között ingáztatva kezd bele a folytatásba.*
- Az úrnőt valóban megfenyegették, éppen itt a fogadóban és mivel jobbat nem tehettem, felajánlottam neki, hogy forduljunk a városőrséghez. Nem mertem útnak indulni vele, hisz a fenyegetés valósnak tűnt és én csak egy egyszerű kereskedő vagyok. A piacon ez be is bizonyosodott, ám végül sikerült elérnünk a kaszárnyába. Ahol azt hittük, biztonságban vagyunk. *Nem árul el mindent, csak féligazságokat, de előadása őszinte és határozott.*
- Denjaar kapitány egy osztaggal a piacra indult, hogy a támadók nyomát kutassa, ám eközben kiderült, hogy a városőrség zsoldosai közé árulók férkőztek be, akik végül elfogtak minket. *Szavait alátámasztva előveszi azt a levelet, amelyet még Aenae csúsztatott a zsebébe a kaszárnyán, amikor elrabolták. A levél elég gyűrt és viharvert, de a rajta olvasható sorok tökéletesen alátámasztják az igric történetét.*
- A fenyegető nem volt más, mint Kagaenae úrnő egykori hitvese, aki talán beleőrült, hogy nem kapta meg őt. *Sóhajtja fájdalmasan és átadja a levelet Doranak. Az elf lány majd dönt, hogy Estanellaria is elolvashatja-e. Még most is dicséri magát, hogy megtartotta azt a levelet.*
- Nem tehettem semmit, túlerőben voltak, elhurcolták őt és minket bezártak, őriztek minket. *Halkul el a hangja, ahogy lesüti tekintetét. Persze a történetnek még nincs vége, de hagynia kell egy kis időt, hogy Dora és Estanellaria felfoghassa az elhangzottakat. Egy jó előadásban olykor a drámai hatás fokozása érdekében be kell iktatni egy kis szünetet.*
*Estanellaria tovább dicséri a fogadót és azon keresztül az igricet, aki erre szerény mosollyal hajt fejet a szavak előtt és maga is felemeli poharát a fehérborral. Az a tréfás, hogy jobban zavarja a fehérbor a vörösboros pohárban, mint kellene és a helyzet indokolná.*
- Nem tudok elég szerény lenni, látom. *Mosolyog a mélységi nőre, végül csak bezsebelve a dicséretet.
Amikor aztán leteszi a poharat, figyelmét a sötételf szavainak szenteli. Könyökét megtámasztja a szék karfáján, ujjait összefonja maga előtt.
Estanellaria és Dorának fogalma sincs, mennyire egyetért azzal, ami a városi őrség korlátolt felfogását illeti. Részben az ő hibájuk, hogy az őrült Terwynek sikerült végül elrabolnia éppen a Kaszárnyából Aenaet. Persze erről egyelőre nem szól, de később még sokat segíthet. Kurtán bólint, hogy egyetértését kifejezze, de hagyja egyelőre a követeket beszélni. Dora tréfásnak szánt megjegyzésére, miszerint az őrség talán akkor sem ismerné fel Aenaet, ha előttük állnak, haloványan elmosolyodik és elismerő pillantást küld az elf lány felé.
A levél említésekor csaknem kibillen a nyugalmából, amikor eszébe ötlik, milyen körülmények előzték meg a bizonyos levél megírását és elküldésének körülményeit, de az igric nem véletlen az egyik legjobb a szakmájában. Tökéletesen uralja arcának vonásait és érzelmeit, mint minden kiváló színész.*
- Az úrnő valóban nálunk szállt meg. A Vashegy úrnőjének mindig rendelkezésére áll egy szoba a Wegtoreni Kalmárban. *Válaszol helyeslőn a mélységi lány szavaira. Ennyit egyelőre elárulhat. De a többi kérdésre nem válaszol.
Érzi, hogy a bizalmára akarnak hatni és talán éppen ezért is van itt most Dora, de ennél sokkal több kell, hogy megtörjék a wegtoreni bárót.
Amikor a kalapos elf párhuzamot von a Vashegy, a thargság, a város és a fogadó között, az igric elgondolkodni látszik. Sárga pillantása a poharára siklik, állkapcsán, mert úgy kívánja, megmozdul egy izom.
Az apró közjáték épp kapóra jön, hogy időt adjon az igricnek, hogy összeszedje a gondolatait és amikor visszafordul asztaltársai felé, kész is a válasszal.*
- Az úrnő valóban a fogadó vendégszeretetét élvezte és velem is ebédelt. Egy közös üzlet lehetőségéről tárgyaltunk, a régi családi ház felújításáról és árvaházként történő hasznosításáról, amely mind a várost, mind a város és a Vashegy közötti jó viszony ápolását szolgálná. Azt gondolom, az úrnőnek lelkiismeret furdalása volt, hogy nem segített jobban a városnak a lázadás és a járvány idején. *Kezd bele egy sóhajjal a válaszba.*
- Nem vagyok ebben biztos, csak így érzem. *Siet közölni, nehogy azt hihessék, ítélkezik az úrnő felett.
Egy rövid időre elhallgat, csak hogy fokozza a drámai hatást, majd sárga szemeit a követek között ingáztatva kezd bele a folytatásba.*
- Az úrnőt valóban megfenyegették, éppen itt a fogadóban és mivel jobbat nem tehettem, felajánlottam neki, hogy forduljunk a városőrséghez. Nem mertem útnak indulni vele, hisz a fenyegetés valósnak tűnt és én csak egy egyszerű kereskedő vagyok. A piacon ez be is bizonyosodott, ám végül sikerült elérnünk a kaszárnyába. Ahol azt hittük, biztonságban vagyunk. *Nem árul el mindent, csak féligazságokat, de előadása őszinte és határozott.*
- Denjaar kapitány egy osztaggal a piacra indult, hogy a támadók nyomát kutassa, ám eközben kiderült, hogy a városőrség zsoldosai közé árulók férkőztek be, akik végül elfogtak minket. *Szavait alátámasztva előveszi azt a levelet, amelyet még Aenae csúsztatott a zsebébe a kaszárnyán, amikor elrabolták. A levél elég gyűrt és viharvert, de a rajta olvasható sorok tökéletesen alátámasztják az igric történetét.*
- A fenyegető nem volt más, mint Kagaenae úrnő egykori hitvese, aki talán beleőrült, hogy nem kapta meg őt. *Sóhajtja fájdalmasan és átadja a levelet Doranak. Az elf lány majd dönt, hogy Estanellaria is elolvashatja-e. Még most is dicséri magát, hogy megtartotta azt a levelet.*
- Nem tehettem semmit, túlerőben voltak, elhurcolták őt és minket bezártak, őriztek minket. *Halkul el a hangja, ahogy lesüti tekintetét. Persze a történetnek még nincs vége, de hagynia kell egy kis időt, hogy Dora és Estanellaria felfoghassa az elhangzottakat. Egy jó előadásban olykor a drámai hatás fokozása érdekében be kell iktatni egy kis szünetet.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-17 23:30:08
Üzenet elküldve: 2020-08-17 23:30:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárban//
//Yeza, Arja//
//A hozzászólás 16+ -os elemeket tartalmaz!//
*A férfi végighallgatja Yeza mondandóját. Miutána lány befejezte közé és Arja közé áll.*
-Igazad van. A formás seggű társaimat védtem.* Mondja és mind a két lány homlokára ad egy puszit.*
-Remélem szent a béke. Jó csacsorászást vöröskék.* Mondja a férfi, és visszatér a pörköltjéhez. Nincs kedve vitatkozni Yezával, hiszen bizonyos szempontból igaza van, de Graril inkább megelőzni szereti a bajt. Ha befejezte az evést megáll a púlt mellet, és figyel, hogy minden rendben zajlik-e.*
//Yeza, Arja//
//A hozzászólás 16+ -os elemeket tartalmaz!//
*A férfi végighallgatja Yeza mondandóját. Miutána lány befejezte közé és Arja közé áll.*
-Igazad van. A formás seggű társaimat védtem.* Mondja és mind a két lány homlokára ad egy puszit.*
-Remélem szent a béke. Jó csacsorászást vöröskék.* Mondja a férfi, és visszatér a pörköltjéhez. Nincs kedve vitatkozni Yezával, hiszen bizonyos szempontból igaza van, de Graril inkább megelőzni szereti a bajt. Ha befejezte az evést megáll a púlt mellet, és figyel, hogy minden rendben zajlik-e.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-17 22:36:34
Üzenet elküldve: 2020-08-17 22:36:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Xavy és CCC//
*Úgy tűnik, Dora a kis történetével megfélemlítette a gnóm felszolgálót, de úgy érzi, ezzel a csata még nincs eldöntve. Tudniillik, mégis csak ő hozza az enni- és innivalót. Dora nagy gyanakvásában egy kicsit tovább követi a pillantásával, mint amennyi ideig a helyzet indokolná, de mikor úgy látja, hogy nem köpköd unalmában az ételébe, azért elégedetten fogyasztja azt el.
Ha a báró úr furcsának is találja a lány derűs pillantását, azt csak a kisugárzásának köszönheti. Az elf legalább is ezzel a szóval indokolná, hogy miért érdeklődik ennyire a férfi iránt. Szinte már el is felejtette, miért esett olyan jól Cha'yss-t is bevonni a kancellár ártatlan bosszantásába aznap, egészen mostanáig. És persze az érdeklődő bámulásnak köszönheti, hogy a meglepettség sem kerüli el a figyelmét, amely a férfi arcán fut át Kagaenae-t illetően. Figyel és képzeletben jegyzetel, de nem von le messzemenő következtetéseket, legalább is egyelőre semmiképp.
Már éppen nyitná a száját, hogy ellenkezzen a városőrség bevonásával kapcsolatban, de Esti megelőzi, és valóban jól érvel.*
- Már aziránt is komoly kételyeim lennének, hogy az új őrség felismerné az Úrnőt, ha szemtől szembe állna velük. Csak téged ismerlek itt, akinek ez nyilvánvalóan nem okozna gondot. *Kontráz rá még egy kicsit a sötételf szavaira, Cha'yss felé gesztikulálva, hogy az ő kénye-kedve szerint pontosítsa a mondanivalót. Hogy persze mit akar belőle kihozni, azt megtartja magának. Reméli, hogy a közvetlensége legalább arra elég, hogy aggodalommal teli kérdéseikre választ kapjanak.* És ki tudja, mekkora felhajtást csapnának a kereséséből, amellyel lehet, hogy éppen az ellenkezőjét érnénk el, és éppen hogy bajba sodornánk őt.
*Dora megfigyeli, hogy Esti említette a levelet, neki ugyanis nem állt szándékában. Fontosnak tartja azonban hangsúlyozni, hogy közös érdekről van szó, és hogy az aggodalmuk jogos.*
- S nyilvánvalóan mi sem törnénk magunkat ennyire, ha nem volna igazán fontos az ügy. De lássuk be, hogy a vérségnek mindig fontos szerepe volt Thargföldön. Felelősséggel tartozunk Kagaenae biztonságáért, és minden elvesztegetett perc ránk ró egyre nagyobb terhet. *A lány felnevet egy kissé saját szavain, mintha csak most hallaná meg magát ebben a tágas teremben. Belekortyol az italába, és keserűen felnevet.* Nem gondoltam volna, hogy valaha kimondom ezt. Én nem vagyok tharg, de mégis, azt hiszem, kijelenthetem, hogy valahol Amon Ruadh olyan nekem, mint neked ez a fogadó, ez a város. Nem azért segítettem építeni, belakni, meggyógyítani a népét, hogy aztán egy ilyen helyzetben tétlenül várakozzak. Én a tetteknek élek, és cselekedni jöttem. *Tereli kicsit magára a beszéd fonalát, de ennél természetesebben elő se adhatja a mondandóját, hiszen imád magáról értekezni.
Ahogy Cha'yss figyelmét eltereli a bárdos jelenet, a lány is végignéz az asztalokon. Egy pillanatra eltöpreng Nirsen, akit még a Vaskorsóban látott. Hol lehet az a fiú? Miért nem ő fogócskázik a nejével? Megannyi kérdés, amire talán jobb is, ha egyelőre nem tudja a választ. Persze az ilyesmi neki meg se kottyan (a Pegazusban lakott egy darabig), csak legyint, és megragadva az alkalmat belekóstol a gusztusosan tálalt, és igen finom vacsorájába.*
*Úgy tűnik, Dora a kis történetével megfélemlítette a gnóm felszolgálót, de úgy érzi, ezzel a csata még nincs eldöntve. Tudniillik, mégis csak ő hozza az enni- és innivalót. Dora nagy gyanakvásában egy kicsit tovább követi a pillantásával, mint amennyi ideig a helyzet indokolná, de mikor úgy látja, hogy nem köpköd unalmában az ételébe, azért elégedetten fogyasztja azt el.
Ha a báró úr furcsának is találja a lány derűs pillantását, azt csak a kisugárzásának köszönheti. Az elf legalább is ezzel a szóval indokolná, hogy miért érdeklődik ennyire a férfi iránt. Szinte már el is felejtette, miért esett olyan jól Cha'yss-t is bevonni a kancellár ártatlan bosszantásába aznap, egészen mostanáig. És persze az érdeklődő bámulásnak köszönheti, hogy a meglepettség sem kerüli el a figyelmét, amely a férfi arcán fut át Kagaenae-t illetően. Figyel és képzeletben jegyzetel, de nem von le messzemenő következtetéseket, legalább is egyelőre semmiképp.
Már éppen nyitná a száját, hogy ellenkezzen a városőrség bevonásával kapcsolatban, de Esti megelőzi, és valóban jól érvel.*
- Már aziránt is komoly kételyeim lennének, hogy az új őrség felismerné az Úrnőt, ha szemtől szembe állna velük. Csak téged ismerlek itt, akinek ez nyilvánvalóan nem okozna gondot. *Kontráz rá még egy kicsit a sötételf szavaira, Cha'yss felé gesztikulálva, hogy az ő kénye-kedve szerint pontosítsa a mondanivalót. Hogy persze mit akar belőle kihozni, azt megtartja magának. Reméli, hogy a közvetlensége legalább arra elég, hogy aggodalommal teli kérdéseikre választ kapjanak.* És ki tudja, mekkora felhajtást csapnának a kereséséből, amellyel lehet, hogy éppen az ellenkezőjét érnénk el, és éppen hogy bajba sodornánk őt.
*Dora megfigyeli, hogy Esti említette a levelet, neki ugyanis nem állt szándékában. Fontosnak tartja azonban hangsúlyozni, hogy közös érdekről van szó, és hogy az aggodalmuk jogos.*
- S nyilvánvalóan mi sem törnénk magunkat ennyire, ha nem volna igazán fontos az ügy. De lássuk be, hogy a vérségnek mindig fontos szerepe volt Thargföldön. Felelősséggel tartozunk Kagaenae biztonságáért, és minden elvesztegetett perc ránk ró egyre nagyobb terhet. *A lány felnevet egy kissé saját szavain, mintha csak most hallaná meg magát ebben a tágas teremben. Belekortyol az italába, és keserűen felnevet.* Nem gondoltam volna, hogy valaha kimondom ezt. Én nem vagyok tharg, de mégis, azt hiszem, kijelenthetem, hogy valahol Amon Ruadh olyan nekem, mint neked ez a fogadó, ez a város. Nem azért segítettem építeni, belakni, meggyógyítani a népét, hogy aztán egy ilyen helyzetben tétlenül várakozzak. Én a tetteknek élek, és cselekedni jöttem. *Tereli kicsit magára a beszéd fonalát, de ennél természetesebben elő se adhatja a mondandóját, hiszen imád magáról értekezni.
Ahogy Cha'yss figyelmét eltereli a bárdos jelenet, a lány is végignéz az asztalokon. Egy pillanatra eltöpreng Nirsen, akit még a Vaskorsóban látott. Hol lehet az a fiú? Miért nem ő fogócskázik a nejével? Megannyi kérdés, amire talán jobb is, ha egyelőre nem tudja a választ. Persze az ilyesmi neki meg se kottyan (a Pegazusban lakott egy darabig), csak legyint, és megragadva az alkalmat belekóstol a gusztusosan tálalt, és igen finom vacsorájába.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-17 22:33:46
Üzenet elküldve: 2020-08-17 22:33:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Graril, Sermester//
*Arja édesen csicsergő, fiatal és ártatlan csacsogása egészen elveszi a haragja élét. Pedig azt nem könnyű. Aki még nem tapasztalta, az fel sem foghatja igazán, mit jelent ilyen mágia hatása alá kerülni. A legrosszabb az egészben, amikor ráébredsz, hogy mi történt veled. Amikor visszatekintesz a tetteidre, melyek felett nem voltál úr. Akár a részeg lánykákon tett erőszak. Másoknak talán mit se számít, de akivel egyszer megtörténik, abban nyomot hagy. Gyűlöletes dolog, ami ráteszi mocskos mancsát az ember elméjére. Még most is émelyeg a gondolatára, ezért kifejezetten hálás érte, hogy Mik kapcsán másfelé terelődik a szó. De csak épp pár pillanatra, mert Graril odalép hozzájuk, és előadja a történtek feletti véleményét.
~Egy, kettő, három, négy... "Wegtoren forró napjára is jő a hűvös éj."~ ujjai az asztal alatt a tőre markolatának finom mintáin köröznek. ~Öt, hat, hét... "Amit kell, elnyeli a mély, a csendes sötét."~ Lám csak lám, ezúttal is megmutatja gazdája jellemét az indulat. Csak ne volna olyan nehéz megállni, hogy szíve szerint feleljen meg rá. ~Nyolc, kilenc, tíz... "Most elmerülök, de itt leszek majd, hogyha hívsz."~ A mantra szövege egyenletes, nyugodt ütemre lassítja a Rőt lélegzetét, amíg a nyersebbik modorát elővett férfit hallgatja. Nem könnyű gyakorlat ez. Yeza számára pedig különösen nagy kihívás.*
- Amennyire én tudom, nem formás kis seggeket védesz, hanem a társaidat *szólal meg egy kis csönd után. A hangja sima és kellemesen búgó. Szinte bántja a fület, hogy a korábbiak dacára semmi csípős él nincs benne.* - De ha esetleg egy kósza bárd rád vet egyszer hasonló hálót a mágiájával és nem tudva magadról, önkívületben csúszol előtte a padlón, mint egy lihanechi örömfiú, tudd, hogy én ott helyben eltöröm az ujjait. Nem a becsületed miatt *pillant végig hűvösen a másikon.* - Hanem mert a Kereskedőház érdeke is, hogy mindenkinek világos legyen, nem járathatják velünk a bolondját büntetlenül. De ha a nemes Caldorcor Báró ezt másképp látja, akkor majd ő úgyis helyreigazít, nemde? *mosolyodik édesen.* - Lépjünk túl ezen és tekintsünk a jövő felé. *A wegtoreni lány arcán nem látni neheztelést, de mégis mintha most másabb lenne, mint korábban. Biccent Graril felé, aztán visszafordul Arjához.*
- Figyelj, szerintem Mik... *kezdene bele, hogy reflektáljon a témára, ami érezhetően jócskán szíven ütötte a fiatal lányt, de nem jut vele messzebbre, mert ezúttal meg a Sörmester Úr jön képbe.*
- Hogy én? *kérdez vissza kissé meglepődve.* - Nekem még nem... Én még... *szabadkozik, aztán nagyot sóhajt és Arja kezére simítja a tenyerét.* - Szívesen mennék, de míg a Báró Úrnak híreket nem hoznak, addig nekem a Kikötő még nem biztonságos. Nem hoznék kéretlen bajt a fejetekre a jelenlétemmel. *Látszik rajta, hogy tényleg nem rajta múlik a dolog, de Arja szavai után még így is bűntudata van miatta.*
- Jól értem, hogy már holnap indultok, Sergretor uram? Fontos küldetés lehet, ha személyesen te mégy *biccent a törpe mester felé.* - És? Milyen ügyben jártok el? Köze van esetleg a Báró Úr kiemelt vendégeihez? *pillant arra. Nem engedte el a füle mellett Graril megjegyzését, bár azt nem kötötte az orrára a férfi, hogy honnan tudja. Talán ismeri a két nőt. Régebb óta szolgál itt, mint Yeza, bizonyára jobban tájékozott a helyi köz- és üzleti élet figyelemre érdemes egyénei kapcsán.* - Ki a két dekoratív hölgy? Kellemetlenül érzem magam, hogy nem ismerek ilyen fontos személyeket, de sajnos nem vagyok idevalósi.
//Arja, Graril, Sermester//
*Arja édesen csicsergő, fiatal és ártatlan csacsogása egészen elveszi a haragja élét. Pedig azt nem könnyű. Aki még nem tapasztalta, az fel sem foghatja igazán, mit jelent ilyen mágia hatása alá kerülni. A legrosszabb az egészben, amikor ráébredsz, hogy mi történt veled. Amikor visszatekintesz a tetteidre, melyek felett nem voltál úr. Akár a részeg lánykákon tett erőszak. Másoknak talán mit se számít, de akivel egyszer megtörténik, abban nyomot hagy. Gyűlöletes dolog, ami ráteszi mocskos mancsát az ember elméjére. Még most is émelyeg a gondolatára, ezért kifejezetten hálás érte, hogy Mik kapcsán másfelé terelődik a szó. De csak épp pár pillanatra, mert Graril odalép hozzájuk, és előadja a történtek feletti véleményét.
~Egy, kettő, három, négy... "Wegtoren forró napjára is jő a hűvös éj."~ ujjai az asztal alatt a tőre markolatának finom mintáin köröznek. ~Öt, hat, hét... "Amit kell, elnyeli a mély, a csendes sötét."~ Lám csak lám, ezúttal is megmutatja gazdája jellemét az indulat. Csak ne volna olyan nehéz megállni, hogy szíve szerint feleljen meg rá. ~Nyolc, kilenc, tíz... "Most elmerülök, de itt leszek majd, hogyha hívsz."~ A mantra szövege egyenletes, nyugodt ütemre lassítja a Rőt lélegzetét, amíg a nyersebbik modorát elővett férfit hallgatja. Nem könnyű gyakorlat ez. Yeza számára pedig különösen nagy kihívás.*
- Amennyire én tudom, nem formás kis seggeket védesz, hanem a társaidat *szólal meg egy kis csönd után. A hangja sima és kellemesen búgó. Szinte bántja a fület, hogy a korábbiak dacára semmi csípős él nincs benne.* - De ha esetleg egy kósza bárd rád vet egyszer hasonló hálót a mágiájával és nem tudva magadról, önkívületben csúszol előtte a padlón, mint egy lihanechi örömfiú, tudd, hogy én ott helyben eltöröm az ujjait. Nem a becsületed miatt *pillant végig hűvösen a másikon.* - Hanem mert a Kereskedőház érdeke is, hogy mindenkinek világos legyen, nem járathatják velünk a bolondját büntetlenül. De ha a nemes Caldorcor Báró ezt másképp látja, akkor majd ő úgyis helyreigazít, nemde? *mosolyodik édesen.* - Lépjünk túl ezen és tekintsünk a jövő felé. *A wegtoreni lány arcán nem látni neheztelést, de mégis mintha most másabb lenne, mint korábban. Biccent Graril felé, aztán visszafordul Arjához.*
- Figyelj, szerintem Mik... *kezdene bele, hogy reflektáljon a témára, ami érezhetően jócskán szíven ütötte a fiatal lányt, de nem jut vele messzebbre, mert ezúttal meg a Sörmester Úr jön képbe.*
- Hogy én? *kérdez vissza kissé meglepődve.* - Nekem még nem... Én még... *szabadkozik, aztán nagyot sóhajt és Arja kezére simítja a tenyerét.* - Szívesen mennék, de míg a Báró Úrnak híreket nem hoznak, addig nekem a Kikötő még nem biztonságos. Nem hoznék kéretlen bajt a fejetekre a jelenlétemmel. *Látszik rajta, hogy tényleg nem rajta múlik a dolog, de Arja szavai után még így is bűntudata van miatta.*
- Jól értem, hogy már holnap indultok, Sergretor uram? Fontos küldetés lehet, ha személyesen te mégy *biccent a törpe mester felé.* - És? Milyen ügyben jártok el? Köze van esetleg a Báró Úr kiemelt vendégeihez? *pillant arra. Nem engedte el a füle mellett Graril megjegyzését, bár azt nem kötötte az orrára a férfi, hogy honnan tudja. Talán ismeri a két nőt. Régebb óta szolgál itt, mint Yeza, bizonyára jobban tájékozott a helyi köz- és üzleti élet figyelemre érdemes egyénei kapcsán.* - Ki a két dekoratív hölgy? Kellemetlenül érzem magam, hogy nem ismerek ilyen fontos személyeket, de sajnos nem vagyok idevalósi.
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-17 17:27:42
Üzenet elküldve: 2020-08-17 17:27:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sermester//
*A pultnál az egyik vörös hajú lányka megszólítja. Talán Arja a neve. Valamit majszol nagyon édesdeden.*
- Igen lányom. Engemet kell majd elkísérni. Te leszel az egyik kísérőm?
*Sermesterünk nem tudhatja miért kérdezgeti a lányka. Így hát visszakérdez, hogy kiderítse.*
- Sűrű barna! Jó lesz lányom.
*Valami levesféle vagy mi a szöcske lehet. Most pont megteszi. Ennél több nem is kell neki így estefelé. A kocsma jó népe távozik is Aztyannal az élen. Hallani, hogy áttelepülnek a gazdasági részek a kovácshoz. Végül is itt esznek meg isznak a népségek. Nem kell itt keverni a kereskedést a jóízű falással. Na most már aztán kíváncsi, hogy ki kettővel fog menni a kikötőbe.*
*A pultnál az egyik vörös hajú lányka megszólítja. Talán Arja a neve. Valamit majszol nagyon édesdeden.*
- Igen lányom. Engemet kell majd elkísérni. Te leszel az egyik kísérőm?
*Sermesterünk nem tudhatja miért kérdezgeti a lányka. Így hát visszakérdez, hogy kiderítse.*
- Sűrű barna! Jó lesz lányom.
*Valami levesféle vagy mi a szöcske lehet. Most pont megteszi. Ennél több nem is kell neki így estefelé. A kocsma jó népe távozik is Aztyannal az élen. Hallani, hogy áttelepülnek a gazdasági részek a kovácshoz. Végül is itt esznek meg isznak a népségek. Nem kell itt keverni a kereskedést a jóízű falással. Na most már aztán kíváncsi, hogy ki kettővel fog menni a kikötőbe.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-17 13:10:39
Üzenet elküldve: 2020-08-17 13:10:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mandolinművész - érintve//
//Kilvard és Aztyan - távozás//
*Miután visszatér a pulthoz, már nincs is más dolga, minthogy felmásszon a faládákra és odafentről, egy korsót törölgetve nézzen szét. Persze ugrásra készen, ha valaki intene neki, csak egy aprócskát fordítaná a másik irányba a fejét, hogy éppen ne lássa, ha nem fontos a vendég. Ám megakad a szeme és a füle a bárdon, és ha nem téved a szeme, a vöröshajú társaságában tölti az időt. ~A tánc az új. Nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. Akkor nem mosónő!~ Csap a homlokára, amint a felismerés szikrája kipattan a fejéből, hogy odabenn tartsa.*
-Táncos lány. Logikus. *Helyeslően bólogat. Ekkor azonban elcsattan a csók, amire, bár már későn, de a jobb keze bekúszik a képbe és ráfog a szemeire. Csak az egyik ujját meri elmozdítani, hogy kilessen, ekkor azonban már a vörös felháborodott csattogását hallja, amint elviharzik, a bárd képén meg a kéznyoma, az ott díszeleg. ~Nem is tudtam, hogy ezt így kell csinálni. De biztos feléjük ez a szokás. ~ Nem aggódik, főleg mert a nő távozásával majd később a bárdéval, kicsit megnyugszik a hangulat. ~Micsoda szemérmetlenség, hogy nem sül le a képük… ~ Közben az orrából is csúsznak ki a rongydarabok így el is távolítja. ~Végül is, talán már mindegy. Ebben a bűnbarlangban biztos megkéselnek. Hova fajul ez a világ? ~ Ekkor ébred meg a pult egyik sarkában egy férfi, aki szavai alapján a kalmárt keresi, de a képére az van írva, „Szakállam egy ágyért.” Már suhannak a fejében a gondolatok, hogy bizony neki most mit mondjon, hiszen mindenki itt is van meg nem is. Ám végül Aztyan odatoppan mellé és megfosztja a válasz örömétől.*
-Menjetek csak. *Legyint lemondóan. ~Csak az ajtót zárjátok be. ~ Mosolyog magában, mert neki is kell valami szórakozás, ám, hogy ezzel Aztyantól megszabadul már eleve nagy megkönnyebbülés.*
//Kilvard és Aztyan - távozás//
*Miután visszatér a pulthoz, már nincs is más dolga, minthogy felmásszon a faládákra és odafentről, egy korsót törölgetve nézzen szét. Persze ugrásra készen, ha valaki intene neki, csak egy aprócskát fordítaná a másik irányba a fejét, hogy éppen ne lássa, ha nem fontos a vendég. Ám megakad a szeme és a füle a bárdon, és ha nem téved a szeme, a vöröshajú társaságában tölti az időt. ~A tánc az új. Nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. Akkor nem mosónő!~ Csap a homlokára, amint a felismerés szikrája kipattan a fejéből, hogy odabenn tartsa.*
-Táncos lány. Logikus. *Helyeslően bólogat. Ekkor azonban elcsattan a csók, amire, bár már későn, de a jobb keze bekúszik a képbe és ráfog a szemeire. Csak az egyik ujját meri elmozdítani, hogy kilessen, ekkor azonban már a vörös felháborodott csattogását hallja, amint elviharzik, a bárd képén meg a kéznyoma, az ott díszeleg. ~Nem is tudtam, hogy ezt így kell csinálni. De biztos feléjük ez a szokás. ~ Nem aggódik, főleg mert a nő távozásával majd később a bárdéval, kicsit megnyugszik a hangulat. ~Micsoda szemérmetlenség, hogy nem sül le a képük… ~ Közben az orrából is csúsznak ki a rongydarabok így el is távolítja. ~Végül is, talán már mindegy. Ebben a bűnbarlangban biztos megkéselnek. Hova fajul ez a világ? ~ Ekkor ébred meg a pult egyik sarkában egy férfi, aki szavai alapján a kalmárt keresi, de a képére az van írva, „Szakállam egy ágyért.” Már suhannak a fejében a gondolatok, hogy bizony neki most mit mondjon, hiszen mindenki itt is van meg nem is. Ám végül Aztyan odatoppan mellé és megfosztja a válasz örömétől.*
-Menjetek csak. *Legyint lemondóan. ~Csak az ajtót zárjátok be. ~ Mosolyog magában, mert neki is kell valami szórakozás, ám, hogy ezzel Aztyantól megszabadul már eleve nagy megkönnyebbülés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659