//Megzavarva a visszatérést//
//Xavy, Diynomit, Mik//
//Wrexan - Áruátvétel//
*Mikor a gnómból kicsattan, ami a lelkét nyomja, csak végig hallgatja, de nem tesz rá semmiféle észrevételt, ő már kinyilvánította a véleményét és ezen nem fog változtatni. Főleg, mert a szegénynegyed hemzseg az olyan szerencsétlenektől, akiknek inkább egy határozott nevelőszülőre lett volna szüksége, meg néhány jól betalált sallerre, mint, hogy később ezek hiányában a károkat kelljen enyhíteni, egy-egy kocsmai verekedés után. Majd ismét megkapja ugyan azt a magyarázatot, amit előbb és már kezd hajlani rá, hogy valóban azt jelentheti az iménti kifejezés.*
-Ahaaa… *Most pedig, hogy Mikarr is jelen van, kicsit jobban megnyugszik és próbál visszatérni szellemiekben is a feladatához.*
-Biztosan nem ez volt a célja… *Ismétli a férfi szavaira vissza, kicsit dörmögve. Viszont a mosolyt nem tudja viszonozni, csak nézegeti, neki ez kevés ahhoz, hogy még örüljön is annak, hogy az imént így tőrbe csalták azzal a furcsa szóval.*
-Igen, úgy néz ki. *Nyugtázza Mikarr kijelentését, bár a mosoly és a nyugtató szavak az ő szájából furcsábban hatnak, mert hát, most ő van jól összeverve, valószínűleg ő is megsérthetett valakit. A lány ezt feltételezi legalábbis. Majd a férfi az imént érkezett vendég felé mutat és hálás neki, hogy próbálja leválasztani a pult környéki teendőkről. Ám még mielőtt megindulna, azért még odasúgja a férfinek, hogy a gnóm ne hallja.*
-Kicsalta tőlem a konyharuhámat. *Kicsit röstelkedve pillant a Diynomit nyakába betűrt anyagdarab felé. Ekkor lép oda hozzájuk Wrexan, hogy érdeklődjön a rendelése felől.*
-Ohohohohoohohohohoo! *Emeli fel a mutatóujját a férfi irányába.*
-Te vagy… *Siet oda a pult mögött hagyott kupachoz, mert mielőtt Aztyan elment, az egyik kölök pakolt le neki szépen becsomagolt dolgokat és a kezébe nyomott egy cetlit is, amin a név áll.*
-Wrexan? *Mert nem szeretné rossz embernek odaadni, bár aki fizet érte, annak bármikor szívesen átadná, viszont, ha nem a megrendelő az, bizonyosan leszidást kapna érte. Amint visszaér hozzá a megerősítő válasz, már trappol is ki a pult mögül, hogy felolvassa a cetlit, kicsit halkabban.*
-Rózsatövek, tulipánhagymák, Keresztes Ulsga, Vilebra, Csontkockák, kalap és ha… harisnya. *Merednek ki a szemei az utolsó tételt olvasva, majd felnéz a férfire. ~Érdekes. ~ Aztán hirtelenjében próbálja eltüntetni a meglepett arcot és egy komoly, tárgyalóképes énjét előhozni.*
-Négyszázötvenöt aranyat kérek szépen. *Mutatja magasba az egyik tenyerét, majd ha megkapja az ellenértéket, akkor elrakja gondosan, majd kihordja a férfi elé egyesével a szépen becsomagolt árukat és egy zsákot is előkap nekik, amit a kezébe ad, hogy könnyebb legyen szállítani. Persze megnézheti előtte, hogy biztos azt tartalmazza a dolog, amit rendelt, de némelyiken egyértelműen, bontás nélkül is látszik.*
-Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! *Jelenti ki katonásan és elégedetten integet a férfi utána, mikor elmegy a pulttól. Ki is húzza magát, hogy lássa az a piperkőc gnóm is, hogy bizony rá ilyen fontos feladatokat is bíznak.*