Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-28 12:35:00
Üzenet elküldve: 2016-10-28 12:35:00
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- De a hátsómat csak pirosra csapkodná az úr, nem? Megérdemlem, mert nagy a szám, és mert felül akartam lenni a múlt éjjel!
*Kajánul vigyorog, mert pontosan tudja, hogy mindkettejüknek örömére szolgál az efféle "engedetlenség", és hát Laor sem tiltakozott annyira, amikor Lea lefogta a karjait a füle mellé kétoldalra a párnára. Bár vigyorog, azért felveszi a "bűneit bánó rabszolga" pozíciót: fejét leszegi, kezét tördeli. Még valami hüppögés-félét is előad. Lehet, hogy könyörögnie kéne a büntetésért is? Vagy akkor már túljátszaná? Úgy dönt végül, hogy azzal majd később örvendezteti meg Laort.*
- Van persze. De inget varrni nem szoktam. Viszont ha gondolod, akkor ide fel tudom varrni.
*bök arra a csupasz foltra Laor mellkasán, amit az imént beretvált le, aminek egyébként a tapintása sem olyan jó, mint a többi szőrös résznek. Egyébként arra próbál finoman utalni, hogy ő gombokat nem szokott varrni, hanem inkább sebekkel foglalkozik. Már ugye van a sebeknek egy csoportja, amiknek gyógyításához bájitalokat hív segítségül, mint ahogy Laor sebe is ilyen volt, de Dharrent például már tűvel és cérnával foltozta meg.*
- Aztán mondd csak, a megrögzött agglegények holmiját ki foltozza? Vagy az anyjukhoz járnak még haza? Cselédre nem mindenkinek telik, a bérnőstények meg ritkán varrják meg a rongyos alsót.
*Laor nyilván megrögzött agglegény lehet, ha nem tud felmutatni egy asszonyt, meg néhány fattyat. Persze lehet, hogy rendelkezik ilyenekkel, csak eleddig nem számolt be róluk. Végül is Lea szempontjából teljesen mindegy, ő sem számol be minden, a múltját érintő eseményről a férfinak. Pedig lenne miről mesélnie. Fattyakról, de még asszonyokról is.*
- Vasalni?
*biggyeszti el a száját, mert ez a feltételezés már tényleg több a sok(k)nál, hogy ő a kezébe kapja az a szénnel tölthető, vasból készült rettenetet?! Mert az egy dolog, hogy a vágott sebektől nem fél, de a megégetni magát? No nem, arra még az esélyt sem adja meg.*
- Nem vagyok cseléd, hogy vasaljak.
*Az évszak már úgyis megkívánja a kabátot, de legalábbis a könnyű felöltőt, így senki nem fog tudomást szerezni a férfi ingét ért gyalázatról. Lea meg talán majd megstoppolja ha épp olyan hangulata lesz, elvégre a saját tunikáit is szereti kihímezni, és hát elég jó a kézügyessége, mert a hímzések igazán szépek, így nyilván egy gomb felvarrása sem okozna neki különösebb gondot.*
- Áh, szerintem az otthoniak nem számítanak semmi ajándékra, úgyhogy ne is lepjük meg őket.
*Ekkor már olyan közel áll Laorhoz, hogy csak pár centi választja el őket. Az előbbi évődős hangulat egyszeriben tovaszáll, mikor az Lea fejére aggatja a minap nyert diadémot. Lea csak a férfi száját nézi, még mindig a kedvére való. Megízleli. Még mindig ízlik neki. Mosollyal öleli át a másik derekát, fejét a vállára hajtja. Valahogy nem akarja, hogy véget érjen ez a pillanat. Mert így tökéletes.*
//Laor//
- De a hátsómat csak pirosra csapkodná az úr, nem? Megérdemlem, mert nagy a szám, és mert felül akartam lenni a múlt éjjel!
*Kajánul vigyorog, mert pontosan tudja, hogy mindkettejüknek örömére szolgál az efféle "engedetlenség", és hát Laor sem tiltakozott annyira, amikor Lea lefogta a karjait a füle mellé kétoldalra a párnára. Bár vigyorog, azért felveszi a "bűneit bánó rabszolga" pozíciót: fejét leszegi, kezét tördeli. Még valami hüppögés-félét is előad. Lehet, hogy könyörögnie kéne a büntetésért is? Vagy akkor már túljátszaná? Úgy dönt végül, hogy azzal majd később örvendezteti meg Laort.*
- Van persze. De inget varrni nem szoktam. Viszont ha gondolod, akkor ide fel tudom varrni.
*bök arra a csupasz foltra Laor mellkasán, amit az imént beretvált le, aminek egyébként a tapintása sem olyan jó, mint a többi szőrös résznek. Egyébként arra próbál finoman utalni, hogy ő gombokat nem szokott varrni, hanem inkább sebekkel foglalkozik. Már ugye van a sebeknek egy csoportja, amiknek gyógyításához bájitalokat hív segítségül, mint ahogy Laor sebe is ilyen volt, de Dharrent például már tűvel és cérnával foltozta meg.*
- Aztán mondd csak, a megrögzött agglegények holmiját ki foltozza? Vagy az anyjukhoz járnak még haza? Cselédre nem mindenkinek telik, a bérnőstények meg ritkán varrják meg a rongyos alsót.
*Laor nyilván megrögzött agglegény lehet, ha nem tud felmutatni egy asszonyt, meg néhány fattyat. Persze lehet, hogy rendelkezik ilyenekkel, csak eleddig nem számolt be róluk. Végül is Lea szempontjából teljesen mindegy, ő sem számol be minden, a múltját érintő eseményről a férfinak. Pedig lenne miről mesélnie. Fattyakról, de még asszonyokról is.*
- Vasalni?
*biggyeszti el a száját, mert ez a feltételezés már tényleg több a sok(k)nál, hogy ő a kezébe kapja az a szénnel tölthető, vasból készült rettenetet?! Mert az egy dolog, hogy a vágott sebektől nem fél, de a megégetni magát? No nem, arra még az esélyt sem adja meg.*
- Nem vagyok cseléd, hogy vasaljak.
*Az évszak már úgyis megkívánja a kabátot, de legalábbis a könnyű felöltőt, így senki nem fog tudomást szerezni a férfi ingét ért gyalázatról. Lea meg talán majd megstoppolja ha épp olyan hangulata lesz, elvégre a saját tunikáit is szereti kihímezni, és hát elég jó a kézügyessége, mert a hímzések igazán szépek, így nyilván egy gomb felvarrása sem okozna neki különösebb gondot.*
- Áh, szerintem az otthoniak nem számítanak semmi ajándékra, úgyhogy ne is lepjük meg őket.
*Ekkor már olyan közel áll Laorhoz, hogy csak pár centi választja el őket. Az előbbi évődős hangulat egyszeriben tovaszáll, mikor az Lea fejére aggatja a minap nyert diadémot. Lea csak a férfi száját nézi, még mindig a kedvére való. Megízleli. Még mindig ízlik neki. Mosollyal öleli át a másik derekát, fejét a vállára hajtja. Valahogy nem akarja, hogy véget érjen ez a pillanat. Mert így tökéletes.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-27 21:37:23
Üzenet elküldve: 2016-10-27 21:37:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harlien//
~Ő az.~
*Szemei csupán egy pillanatra tapadnak a belépő nőre, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy tudja, megérkezett, akire várt.*
~Igen, ő az.~
*Villan szemében mohó fény, ahogy pár percnyi tétlen várakozás után "véletlenül" odatekint.*
~Mindjárt odamegyek. Mindjárt. Igen, csupán percek kérdése.~
*Győzködi magát, de lábai nem akarnak moccanni, végtagjait mintha béklyó zárná mozdulatlanságba.*
~Az ég szerelmére Rossarie. Moccanj már, mert a végén elszalasztod a lehetőséget.~
*Korholja magát ekképpen és végre meg is moccan, nagy nehezen, de megmoccan.*
~Nem, ne, várj még. Most meg mi van? Olyan gondterheltnek tűnik. Lehet nem lenne jó most zavarni őt.~
*Így morfondírozik, amikor meglátja, hogy a "célszemély" a halántékát dörgöli. Nehéz sóhaj szakad fel Rossarie tüdejéből, miközben újra vet egy oldalpillantást előbb balra, majd jobbra is.*
~Na! Rossie, gyerünk, szedd a fenekeden a ráncot és lépj oda. Mitől tartasz? Egyedül van, és valószínűleg nem fog keresztbe' lenyelni.~
*Halkan csusszannak a fémlemezek, ahogy Rossarie megemelkedik az asztaltól. Jobbja megemeli, majd vállára veti táskáját; fegyverei meg-megcsörrennek, ahogy a lány biztos léptekkel megindul az asztal felé, ahol...*
- Jó estét.
*Hangja lágy, fiatalos, de némi feszültséget hallhat ki belőle, aki elég figyelmes. Tekintete a felnyírt haj vonalát keresi, követi egy pillanatig. Arcán cinkos mosoly villan. Megtalálta, akit keresett.*
//Harlien//
~Ő az.~
*Szemei csupán egy pillanatra tapadnak a belépő nőre, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy tudja, megérkezett, akire várt.*
~Igen, ő az.~
*Villan szemében mohó fény, ahogy pár percnyi tétlen várakozás után "véletlenül" odatekint.*
~Mindjárt odamegyek. Mindjárt. Igen, csupán percek kérdése.~
*Győzködi magát, de lábai nem akarnak moccanni, végtagjait mintha béklyó zárná mozdulatlanságba.*
~Az ég szerelmére Rossarie. Moccanj már, mert a végén elszalasztod a lehetőséget.~
*Korholja magát ekképpen és végre meg is moccan, nagy nehezen, de megmoccan.*
~Nem, ne, várj még. Most meg mi van? Olyan gondterheltnek tűnik. Lehet nem lenne jó most zavarni őt.~
*Így morfondírozik, amikor meglátja, hogy a "célszemély" a halántékát dörgöli. Nehéz sóhaj szakad fel Rossarie tüdejéből, miközben újra vet egy oldalpillantást előbb balra, majd jobbra is.*
~Na! Rossie, gyerünk, szedd a fenekeden a ráncot és lépj oda. Mitől tartasz? Egyedül van, és valószínűleg nem fog keresztbe' lenyelni.~
*Halkan csusszannak a fémlemezek, ahogy Rossarie megemelkedik az asztaltól. Jobbja megemeli, majd vállára veti táskáját; fegyverei meg-megcsörrennek, ahogy a lány biztos léptekkel megindul az asztal felé, ahol...*
- Jó estét.
*Hangja lágy, fiatalos, de némi feszültséget hallhat ki belőle, aki elég figyelmes. Tekintete a felnyírt haj vonalát keresi, követi egy pillanatig. Arcán cinkos mosoly villan. Megtalálta, akit keresett.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:36:11
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Csak nem képzelted, akár csak álmodban is, hogy egy férfiember önként egy nőszemély szolgájának áll, ráadásul ilyen megalázó módon, amiben viszont semmi szégyenletes nincs, sőt, mindenki örömmel vállalná. Én is.
*Nem bolondult meg, hogy egy mondatban észrevétlenül mondjon ellent saját magának, csupán a felénél azt kell éreznie, hogy Lea finoman megkocogtatja a lábfejével alul, amolyan diszkrét jelzésként, hogy emlékezzen azokra a kínos, kényelmetlen pillanatokra, amikor a Szegénynegyedben hasonlóan nagy hangon oktatta a nők dolgairól és kötelességeiről a boszit, akinek egy megfelelő helyen alkalmazott kézmozdulata elég volt, hogy addigi elavult, hímsoviniszta álláspontját felülvizsgálva a női jogos élharcosává avanzsáljon. Legalábbis néhány röpke pillanatra. Most tesz egy óvatos lépést hátra, hogy a veszélyzónából kikerüljön az összes testrészével, ezzel ismét el is múlt az újabb néhány röpke pillanat.*
- Az úr most nem óhajt sem étkezni, sem lerészegedni, sem üzekedni, de az irány nagyon jó. Örülök, hogy megjött az eszed!
*Azért nem ma jött a falvédőről, néhány mézesmázos szóval nem lehet megtéveszteni. Főleg úgy, hogy ezek a szavak túlságosan is édesek, tekintettel az előzményekkel. Persze tudja, hogy szándékoltan azok, de egy ilyen kis játék nemhogy belefér, de kifejezetten élvezetes is. Jót kuncogott Lea alázatos arckifejezésén, amíg kívánalmai felől érdeklődött. De bármennyire is tudja, hogy csak cukkolják egymást, azért csak felmerül benne a gondolta, hogy egyszer igazán szaván foghatná a kis pimaszt, és egyszer megpróbálhatná úgy, hogy a másikat teljesen alávetett szerepre kényszeríteni. Csak ott van hátul az a pici, de talán aggasztó gondolat, hogy Lea megoldaná, hogy azt is élvezze. Onnan pedig csak egy lépés, hogy úgy fordítson a dolgok menetén, hogy a szerepek felcserélődjenek, ráadásul Laor számára - legalábbis eleinte - észrevétlen módon.*
- Ugye van otthon varrókészleted, asszony? *néz mosolyogva a kezében tartott, elárvult gombra, aztán arra, akit ruházata elhasználódásáért első számú felelősnek tart* Ezt majdnem el is felejtettem: a nő dolga a ruhanemű karbantartása, foltozása is. Ez nem méltó egy igazi férfihoz.
*Elég messze van Leától, hogy szemtelenkedjen és páratlanul tiszta logikával arra is rájött, hogy ha ezt a biztonságos távolságot megőrzi, akkor a nőkre egyébként igen jellemző alattomos támadásoktól se kelljen tartania. Apró szépséghibája a dolognak, hogy Lea testének szoros közelségét egyébként igen élvezetesnek szokta találni, és így erről is le kéne mondania. Úgy dönt, hogy ezzel a részletkérdéssel majd később foglalkozik.
Szerény véleménye szerint a göndör hajú felettébb ingerlően bonyolítja le a mosakodást, de most azért sem mászik rá. Valahol, talán tudat alatt érzi, hogy az ilyesmi minden nőnél hatalmas fegyver lehet, meg aztán, fájdalom, nem az a fajta hős, akikről regék szólnak, s aki egy nap alatt több tucat nőt képes boldoggá tenni. Lehet, hogy egy részüket azzal, hogy messzire elkerüli őket, de erről nem szól a hősének. Most pedig jobb kezének mutató- és hüvelykujja között tartja azt a meggyalázott rongydarabot, ami nem is olyan régen még az ing megnevezésre tarthatott igényt.*
- Ez... vasalni is tudsz, ugye? *terül el egy mocskos vigyor a képén, ahogy felveszi a báli öltözéket* Sebaj, mára jó lesz, talán nem kérdezik meg, hogy ki ez a madárijesztő az elbűvölő kisasszony mellett. Nos, mi legyen? Nézzünk valami vásárfiát az otthoniaknak? Apropó!
*A kis ezüst fejdísz túlélte az éjszakát, nem is kell sokat keresgélni, hogy kézbe akadjon. Felemeli, hogy Lea rakoncátlan tincsei közé tűzhesse.*
- Szabad?
//Lea//
- Csak nem képzelted, akár csak álmodban is, hogy egy férfiember önként egy nőszemély szolgájának áll, ráadásul ilyen megalázó módon, amiben viszont semmi szégyenletes nincs, sőt, mindenki örömmel vállalná. Én is.
*Nem bolondult meg, hogy egy mondatban észrevétlenül mondjon ellent saját magának, csupán a felénél azt kell éreznie, hogy Lea finoman megkocogtatja a lábfejével alul, amolyan diszkrét jelzésként, hogy emlékezzen azokra a kínos, kényelmetlen pillanatokra, amikor a Szegénynegyedben hasonlóan nagy hangon oktatta a nők dolgairól és kötelességeiről a boszit, akinek egy megfelelő helyen alkalmazott kézmozdulata elég volt, hogy addigi elavult, hímsoviniszta álláspontját felülvizsgálva a női jogos élharcosává avanzsáljon. Legalábbis néhány röpke pillanatra. Most tesz egy óvatos lépést hátra, hogy a veszélyzónából kikerüljön az összes testrészével, ezzel ismét el is múlt az újabb néhány röpke pillanat.*
- Az úr most nem óhajt sem étkezni, sem lerészegedni, sem üzekedni, de az irány nagyon jó. Örülök, hogy megjött az eszed!
*Azért nem ma jött a falvédőről, néhány mézesmázos szóval nem lehet megtéveszteni. Főleg úgy, hogy ezek a szavak túlságosan is édesek, tekintettel az előzményekkel. Persze tudja, hogy szándékoltan azok, de egy ilyen kis játék nemhogy belefér, de kifejezetten élvezetes is. Jót kuncogott Lea alázatos arckifejezésén, amíg kívánalmai felől érdeklődött. De bármennyire is tudja, hogy csak cukkolják egymást, azért csak felmerül benne a gondolta, hogy egyszer igazán szaván foghatná a kis pimaszt, és egyszer megpróbálhatná úgy, hogy a másikat teljesen alávetett szerepre kényszeríteni. Csak ott van hátul az a pici, de talán aggasztó gondolat, hogy Lea megoldaná, hogy azt is élvezze. Onnan pedig csak egy lépés, hogy úgy fordítson a dolgok menetén, hogy a szerepek felcserélődjenek, ráadásul Laor számára - legalábbis eleinte - észrevétlen módon.*
- Ugye van otthon varrókészleted, asszony? *néz mosolyogva a kezében tartott, elárvult gombra, aztán arra, akit ruházata elhasználódásáért első számú felelősnek tart* Ezt majdnem el is felejtettem: a nő dolga a ruhanemű karbantartása, foltozása is. Ez nem méltó egy igazi férfihoz.
*Elég messze van Leától, hogy szemtelenkedjen és páratlanul tiszta logikával arra is rájött, hogy ha ezt a biztonságos távolságot megőrzi, akkor a nőkre egyébként igen jellemző alattomos támadásoktól se kelljen tartania. Apró szépséghibája a dolognak, hogy Lea testének szoros közelségét egyébként igen élvezetesnek szokta találni, és így erről is le kéne mondania. Úgy dönt, hogy ezzel a részletkérdéssel majd később foglalkozik.
Szerény véleménye szerint a göndör hajú felettébb ingerlően bonyolítja le a mosakodást, de most azért sem mászik rá. Valahol, talán tudat alatt érzi, hogy az ilyesmi minden nőnél hatalmas fegyver lehet, meg aztán, fájdalom, nem az a fajta hős, akikről regék szólnak, s aki egy nap alatt több tucat nőt képes boldoggá tenni. Lehet, hogy egy részüket azzal, hogy messzire elkerüli őket, de erről nem szól a hősének. Most pedig jobb kezének mutató- és hüvelykujja között tartja azt a meggyalázott rongydarabot, ami nem is olyan régen még az ing megnevezésre tarthatott igényt.*
- Ez... vasalni is tudsz, ugye? *terül el egy mocskos vigyor a képén, ahogy felveszi a báli öltözéket* Sebaj, mára jó lesz, talán nem kérdezik meg, hogy ki ez a madárijesztő az elbűvölő kisasszony mellett. Nos, mi legyen? Nézzünk valami vásárfiát az otthoniaknak? Apropó!
*A kis ezüst fejdísz túlélte az éjszakát, nem is kell sokat keresgélni, hogy kézbe akadjon. Felemeli, hogy Lea rakoncátlan tincsei közé tűzhesse.*
- Szabad?
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:12:30
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:12:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rossarie//
*Már esteledik Arthenior fölött az ég, a levegő is mintha egyre hűlne lefele. Szereti ezt a napszakot, számára ekkor jön el a kikapcsolódás ideje. Most annál is inkább szüksége van rá, hisz hosszú napot tud a háta mögött, szinte végig talpon volt. A legszomorúbb viszont az, hogy apró-cseprő ügyek miatt: egy-egy bosszúkövetelő kisnemes, információra éhes piti tolvajok, egyszerű polgárok. Mostanában nem unatkozik, de úgy érzi, mégis kezd belefásulni ebbe az életmódba. Hosszú évek óta csinálja már, az üzlet is jól megy, így inkább nem panaszkodik.
Kényelmes léptekkel tér be a Kósza Pintybe. A fogadó jól ismert képe várja őt: narancsos megvilágítás, a sötét bükkfaasztalok, a jellegzetes dekoráció, mindez ugyanazokkal a részeges arcokkal. No meg azokkal az idegesítő énekesmadarakkal, melyeket legszívesebben levágna. Mellesleg az ő belépője nem okoz semmi figyelemreméltót, itt látomásból ismerhetik már őt néhányan. Egyedül egy számára ismeretlen hölgy tűnik fel neki, teljes harci díszben, de tekintete egy pillanat múlva el is siklik a lány felett.
Lassan odalépdel a megszokott helyére, az ivó egy félreeső zugába. A hasonlóan hosszú napok végén szokott ide járni, s jobbára itt nézi át feljegyzett megbízásait, leveleit, vagy elegyedik szóba a itteni néppel. Ha kedve szottyan, még rendel is valamit, most azonban nem kívánja a piát. Inkább leül a birkabőrrel leterített székre, s erszényéből előkotorja papírjait. Lassan, egymás után böngészgeti őket.
~Igen... Ez megvolt. Ez jövő hatra esedékes. Ez is... Mi a franc? Hirtelen mindenkire rájött a hoppáré? Tróger népség... ~
Eddig nem nézte még át tüzetesen az e hati levélben kapott megbízásait, de most azt kívánja, bár ne tette volna. Egyik ügy alpáribb, mint a másik. Mostanában úgy tűnik, sohasem kap komoly megbízást. Talán kezd a neve kikopni azokból a bizonyos körökből ott lenn?
Leteszi a papírokat, felkönyököl az asztalra és hatalmas sóhajok közepette lassan elkezdi a halántékát masszírozni. Így jobban belegondolva nem ritka az az eset sem, hogy épp a Pintyben ismerik fel őt és szóban kérik a segítségét piti kis marhaságok miatt. Olyankor az illetőt legszívesebben tarkón csapná. Jelenleg is azon imádkozik, hogy ma este senki ne szólítsa le.
~Lehet, hogy mégis jól jönne egy kis ital?~
Nem akart ma vedelni, de erősen elgondolkodik rajta.*
//Rossarie//
*Már esteledik Arthenior fölött az ég, a levegő is mintha egyre hűlne lefele. Szereti ezt a napszakot, számára ekkor jön el a kikapcsolódás ideje. Most annál is inkább szüksége van rá, hisz hosszú napot tud a háta mögött, szinte végig talpon volt. A legszomorúbb viszont az, hogy apró-cseprő ügyek miatt: egy-egy bosszúkövetelő kisnemes, információra éhes piti tolvajok, egyszerű polgárok. Mostanában nem unatkozik, de úgy érzi, mégis kezd belefásulni ebbe az életmódba. Hosszú évek óta csinálja már, az üzlet is jól megy, így inkább nem panaszkodik.
Kényelmes léptekkel tér be a Kósza Pintybe. A fogadó jól ismert képe várja őt: narancsos megvilágítás, a sötét bükkfaasztalok, a jellegzetes dekoráció, mindez ugyanazokkal a részeges arcokkal. No meg azokkal az idegesítő énekesmadarakkal, melyeket legszívesebben levágna. Mellesleg az ő belépője nem okoz semmi figyelemreméltót, itt látomásból ismerhetik már őt néhányan. Egyedül egy számára ismeretlen hölgy tűnik fel neki, teljes harci díszben, de tekintete egy pillanat múlva el is siklik a lány felett.
Lassan odalépdel a megszokott helyére, az ivó egy félreeső zugába. A hasonlóan hosszú napok végén szokott ide járni, s jobbára itt nézi át feljegyzett megbízásait, leveleit, vagy elegyedik szóba a itteni néppel. Ha kedve szottyan, még rendel is valamit, most azonban nem kívánja a piát. Inkább leül a birkabőrrel leterített székre, s erszényéből előkotorja papírjait. Lassan, egymás után böngészgeti őket.
~Igen... Ez megvolt. Ez jövő hatra esedékes. Ez is... Mi a franc? Hirtelen mindenkire rájött a hoppáré? Tróger népség... ~
Eddig nem nézte még át tüzetesen az e hati levélben kapott megbízásait, de most azt kívánja, bár ne tette volna. Egyik ügy alpáribb, mint a másik. Mostanában úgy tűnik, sohasem kap komoly megbízást. Talán kezd a neve kikopni azokból a bizonyos körökből ott lenn?
Leteszi a papírokat, felkönyököl az asztalra és hatalmas sóhajok közepette lassan elkezdi a halántékát masszírozni. Így jobban belegondolva nem ritka az az eset sem, hogy épp a Pintyben ismerik fel őt és szóban kérik a segítségét piti kis marhaságok miatt. Olyankor az illetőt legszívesebben tarkón csapná. Jelenleg is azon imádkozik, hogy ma este senki ne szólítsa le.
~Lehet, hogy mégis jól jönne egy kis ital?~
Nem akart ma vedelni, de erősen elgondolkodik rajta.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-27 18:39:27
Üzenet elküldve: 2016-10-27 18:39:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harlien//
*Nincs abban semmi meglepő, ha valaki betér egy fogadóba. Emberek jönnek-ámennek, poharak és korsók csörrennek-koccannak, az élet sosem áll meg egy pillanatra sem. Egy jó fertályórája már, hogy Rossarie belépett a Kósza Pintybe és miközben elsétált a két egymással csőröző, ékes tollú mézmadárt ábrázoló cégér alatt, pont erre gondolt.*
~Az élet sosem áll meg egy pillanatra sem.~
*A szív kihagy egy-egy ütemet, de az idő soha meg nem áll. A fogadóba lépve tekintete körbejárt, keresve azt a valakit, aki miatt útra kelt.*
~Nincs itt. Még nincs itt.~
*Kissé izgatottan telepszik le az egyik asztalhoz; nem túl messze az ajtótól, de nem is közvetlenül a bejárat mellett, hogy jól láthassa a belépőket.*
~Elég egyedi jelenség, szóval nem lesz nehéz felismerni.~
*Jelenség. Pontosabban talán meg sem fogalmazódhatott volna a fejében ez. Kirívó ruházat, kihívó arcfestés és felnyírt haj... eléggé egyedi teremtés, meg kell hagyni. Rossarie eddig már többször is látta őt el-elsuhanni a város különböző pontjain, és a kérdezősködésnek köszönhetően jutott el a Kósza Pintybe, ahol ez a különleges leányzó _állítólag_ rendszeresen megfordul. Igaz, maga Rossarie sem olvad be a szürke tömegbe: a lány teljes harci díszben kelt útra. Felsőtestén kombinált vértet visel, váll- és karvasai, csataszoknyája, illetve lábvasai arról árulkodnak, hogy nem feltétlen egy könnyű, kis mimózalelkű leánykáról van szó. Ezt a képet csak tovább árnyalja az oldaláról lógó hosszúkard, illetve a batyujára erősített kis pajzs, a sisak és a harci fokos.*
~Csak nem fog elszaladni, ha megszólítom...~
*Morfondírozik magában, miközben izgalmában még alsó ajkát is kissé beharapja. Szemei sűrűn villannak a fogadó ajtaja felé.*
//Harlien//
*Nincs abban semmi meglepő, ha valaki betér egy fogadóba. Emberek jönnek-ámennek, poharak és korsók csörrennek-koccannak, az élet sosem áll meg egy pillanatra sem. Egy jó fertályórája már, hogy Rossarie belépett a Kósza Pintybe és miközben elsétált a két egymással csőröző, ékes tollú mézmadárt ábrázoló cégér alatt, pont erre gondolt.*
~Az élet sosem áll meg egy pillanatra sem.~
*A szív kihagy egy-egy ütemet, de az idő soha meg nem áll. A fogadóba lépve tekintete körbejárt, keresve azt a valakit, aki miatt útra kelt.*
~Nincs itt. Még nincs itt.~
*Kissé izgatottan telepszik le az egyik asztalhoz; nem túl messze az ajtótól, de nem is közvetlenül a bejárat mellett, hogy jól láthassa a belépőket.*
~Elég egyedi jelenség, szóval nem lesz nehéz felismerni.~
*Jelenség. Pontosabban talán meg sem fogalmazódhatott volna a fejében ez. Kirívó ruházat, kihívó arcfestés és felnyírt haj... eléggé egyedi teremtés, meg kell hagyni. Rossarie eddig már többször is látta őt el-elsuhanni a város különböző pontjain, és a kérdezősködésnek köszönhetően jutott el a Kósza Pintybe, ahol ez a különleges leányzó _állítólag_ rendszeresen megfordul. Igaz, maga Rossarie sem olvad be a szürke tömegbe: a lány teljes harci díszben kelt útra. Felsőtestén kombinált vértet visel, váll- és karvasai, csataszoknyája, illetve lábvasai arról árulkodnak, hogy nem feltétlen egy könnyű, kis mimózalelkű leánykáról van szó. Ezt a képet csak tovább árnyalja az oldaláról lógó hosszúkard, illetve a batyujára erősített kis pajzs, a sisak és a harci fokos.*
~Csak nem fog elszaladni, ha megszólítom...~
*Morfondírozik magában, miközben izgalmában még alsó ajkát is kissé beharapja. Szemei sűrűn villannak a fogadó ajtaja felé.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-27 18:16:18
Üzenet elküldve: 2016-10-27 18:16:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Ha nem akarod, akkor nem kell a kötényt felvenni.
*rántja meg a vállát, mintha nem is izgatná különösebben a kérdéskör. Noha egyébként birizgálja a fantáziáját. Viszont egyik lába elindul Laor ágyéka felé, no nem azért, hogy belerúgjon egy jó nagyot, hanem azért, hogy spiccbe feszített lábfejével megsimíthassa. Még a fél szemöldökét is felhúzza, és újra előveszi a hentesnél húst mustráló pillantását. Azt hitte, hogy előző nap, ott a sikátorban már megbeszélték azt, hogy valójában ki is az úr, de ezek szerint Laor memóriájával valami baj van.*
- Persze drágám, hogyne. A férfi az úr. Mondd csak most rögtön feltérdeljen. Melyik irányból? Hogy tartja az úrnak kedve? Hozzam a sörét az úrnak? A bélszínt magamon szolgáljam fel? A mellemről, vagy a hasamról óhajtja elfogyasztani?
*mi ez a beszéd, ha nem már eleve egy praktika? Hiszen hogy lehet a férfit legkönnyebben rávenni dolgokra? Hát úgy, ha az alapvető szükségleteit kielégítik, úgy mint étel, ital és egy kis hentergés. Olyankor a csillagokat is leígérik az égről, az persze más kérdés, hogy aztán átlag félévente emlékeztetni kell őket arra, hogy mit is ígértek. Egyébként ezeket a szavakat már bőven mosdás közben intézi a férfihoz, nem zavarja különösebben, hogy az nézi. Persze előadhatná delejezően is, de akkor megint előállna az a probléma, hogy ki kell utána kászálódni az ágyból, meg hogy meg kell mosakodni.
Hogy miért pedáns? Egyáltalán nem az, valószínűleg csak egy fokkal rendesebb, mint Laor, de egy darabig a kínosan rendmániás várnaggyal, Querrel. Egészen annak bizarr haláláig. A várnagy egy dologhoz vonzódott, az pedig a munka volt, meg hát ugye utóbb kiderült, hogy a betegesnek mondható játékok is izgatták még a munkán kívül. Szerencsére elég diszkréten művelte, illetve hát neki pont, hogy az volt a szerencsétlensége, hogy túl csendes volt, máskülönben talán időben érkezett volna a segítség, így viszont csak a kihűlt tetemét találták meg groteszk pózba meredve. Szóval valamit Lea felvett a szokásaiból, nevezetesen azt, hogy a ruháit nem egy gombócba gyűri le, vagy hányja szanaszét, hanem igenis rendezetten teszi le. Viszont ugyanez nem vonatkozott Laoréra, így a méltatlankodó kérdés nyomán körülsandít a szobán. Végül megállapodik valamin a tekintete, ami nem az ing. De annak egy gombja.*
- Hátőizé... Ezzel tudok szolgálni.
*mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen lehet a vágy hevében letépni valakiről az inget. Hát Laoron kipróbálta múlt éjjel, kár, hogy a gombok nem adták magukat, vagy nem könnyen, de legalább jót röhögtek a béna próbálkozáson, és megállapították, hogy ez is csak ilyen kocsmák mélyén mesélt, jelentősen kiszínezett történet, és az ingről valójában sosem pattannak le a gombok olyan könnyen, mint a csodálatosan hatalmas potenciával megáldott kocsmai hősszerelmesek meséiben. Kibújni sokkal egyszerűbb volt belőle. De hol is bújt ki? Á igen! Azzal Lea már fel is túrja az ágyat, és elővarázsolja az ágyneműből Laor teljesen összegyűrt ingét.*
- Háh!
*diadalittasan mutatja fel a csupa-ránc ruhadarabot, azzal már oda is adja a férfinak, hogy belebújhasson. Rajta majd kisimul.*
//Lea//
- Ha nem akarod, akkor nem kell a kötényt felvenni.
*rántja meg a vállát, mintha nem is izgatná különösebben a kérdéskör. Noha egyébként birizgálja a fantáziáját. Viszont egyik lába elindul Laor ágyéka felé, no nem azért, hogy belerúgjon egy jó nagyot, hanem azért, hogy spiccbe feszített lábfejével megsimíthassa. Még a fél szemöldökét is felhúzza, és újra előveszi a hentesnél húst mustráló pillantását. Azt hitte, hogy előző nap, ott a sikátorban már megbeszélték azt, hogy valójában ki is az úr, de ezek szerint Laor memóriájával valami baj van.*
- Persze drágám, hogyne. A férfi az úr. Mondd csak most rögtön feltérdeljen. Melyik irányból? Hogy tartja az úrnak kedve? Hozzam a sörét az úrnak? A bélszínt magamon szolgáljam fel? A mellemről, vagy a hasamról óhajtja elfogyasztani?
*mi ez a beszéd, ha nem már eleve egy praktika? Hiszen hogy lehet a férfit legkönnyebben rávenni dolgokra? Hát úgy, ha az alapvető szükségleteit kielégítik, úgy mint étel, ital és egy kis hentergés. Olyankor a csillagokat is leígérik az égről, az persze más kérdés, hogy aztán átlag félévente emlékeztetni kell őket arra, hogy mit is ígértek. Egyébként ezeket a szavakat már bőven mosdás közben intézi a férfihoz, nem zavarja különösebben, hogy az nézi. Persze előadhatná delejezően is, de akkor megint előállna az a probléma, hogy ki kell utána kászálódni az ágyból, meg hogy meg kell mosakodni.
Hogy miért pedáns? Egyáltalán nem az, valószínűleg csak egy fokkal rendesebb, mint Laor, de egy darabig a kínosan rendmániás várnaggyal, Querrel. Egészen annak bizarr haláláig. A várnagy egy dologhoz vonzódott, az pedig a munka volt, meg hát ugye utóbb kiderült, hogy a betegesnek mondható játékok is izgatták még a munkán kívül. Szerencsére elég diszkréten művelte, illetve hát neki pont, hogy az volt a szerencsétlensége, hogy túl csendes volt, máskülönben talán időben érkezett volna a segítség, így viszont csak a kihűlt tetemét találták meg groteszk pózba meredve. Szóval valamit Lea felvett a szokásaiból, nevezetesen azt, hogy a ruháit nem egy gombócba gyűri le, vagy hányja szanaszét, hanem igenis rendezetten teszi le. Viszont ugyanez nem vonatkozott Laoréra, így a méltatlankodó kérdés nyomán körülsandít a szobán. Végül megállapodik valamin a tekintete, ami nem az ing. De annak egy gombja.*
- Hátőizé... Ezzel tudok szolgálni.
*mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen lehet a vágy hevében letépni valakiről az inget. Hát Laoron kipróbálta múlt éjjel, kár, hogy a gombok nem adták magukat, vagy nem könnyen, de legalább jót röhögtek a béna próbálkozáson, és megállapították, hogy ez is csak ilyen kocsmák mélyén mesélt, jelentősen kiszínezett történet, és az ingről valójában sosem pattannak le a gombok olyan könnyen, mint a csodálatosan hatalmas potenciával megáldott kocsmai hősszerelmesek meséiben. Kibújni sokkal egyszerűbb volt belőle. De hol is bújt ki? Á igen! Azzal Lea már fel is túrja az ágyat, és elővarázsolja az ágyneműből Laor teljesen összegyűrt ingét.*
- Háh!
*diadalittasan mutatja fel a csupa-ránc ruhadarabot, azzal már oda is adja a férfinak, hogy belebújhasson. Rajta majd kisimul.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-27 15:27:07
Üzenet elküldve: 2016-10-27 15:27:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Romlott, erkölcstelen, züllött, szégyentelen, kéjenc *itt gondolkodik kicsit, hogy milyen jelzőt tegyen még hozzá, de nagy felháborodásában nem jut eszébe több szinonima* nőszemély. Úgy gondolod, hogy egyetlen kis csipkés, fekete köténykében foglak szolgálni, helyre kis bóbitával a fejemen és tollseprűvel a kezemben? Hát ez már tényleg sok!
*Igazán kár, hogy hangjából hiányzik a meggyőződés. Bármennyire nem tart elképzelhetőnek egy ilyen forgatókönyvet, szórakoztatja, hogy Lea ilyen helyzetben képzelte el. Aztán az jut eszébe, hogy ebben a felszerelésben végigszökdécsel Amon utcáin a Vaskorsó felé, hogy élelmet hozzon onnan úrnőjének, közben vidáman énekelgetve valami kis dalocskát és néha rákacsintva egy-egy jobb kiállású harcosra, és finoman emelkedni kezd a vérnyomása.*
- A férfi az úr. *adja meg az ideológiailag kifogástalan választ a boszi kérdésére és szép lassan kiguvadó szemekkel nézi az izmok táncát a nő hasfalán, amit a hideg víz okoz. Természetesen most eszébe sem jut, hogy elég néhány apró női praktika, hogy a férfi, aki úr, ugye, villámgyorsan, önként, sőt boldogan váljon szolgává.* A férfi, a nővel ellentétben, csupa hasznos dolgokat tesz. Hadakozik, sört vedel a kocsmában és kockázik. Bezzeg egy nő... mosakszik.
*Nem nagyon ragaszkodott a mosdótálhoz, a nyakon öntésről is letett, és most néhányat pislogva nézi, ahogy Lea tisztálkodik. Ezt is roppant izgalmasnak találja, és hacsak nem szólnak rá, esze ágában sincs elfordulni. Eléggé belefeledkezik a bámészkodásba, a boszi már a ruháit kapkodja magára, amiket bosszantó rendben tett le. Ő a maga részéről szanaszét hányta őket, ami ilyen helyzetben teljesen normális. Lea elég pedánsnak látszik. Rossz jel. A csizmákat még megtalálja, de nem is siet, a göndör hajú meg elég fürge, így dohogva veszi tudomásul, hogy a kaján megjegyzés betalált. Az előbb még ő sürgette az öltözködést, most meg rá kell várni.*
- Nem kell rám várni, nyugodtan mehetsz! *duzzog egy kicsit* Persze könnyen beszélsz. Amíg heverésztél, addig én elintéztem mindent, például gondoskodtam fürdőről is. Végighallgattalak. Kivártam, amíg kényelemesen megmosakszol. Aztán ezt kapom!
*Színjáték ez, de ezzel is megy az idő. Így mire Lea felöltözve, indulásra készen van, Laor még félmeztelenül téblábol a szobában, most éppen a takarót rázva ki néhány eltúlzott mozdulattal, látványosan keresve valamit. Aztán arcán a tanácstalanság számos tanújelével áll meg a szoba közepén, gyanakodva meredve a nőre.*
- Ki vele, hol az ingem?
//Lea//
- Romlott, erkölcstelen, züllött, szégyentelen, kéjenc *itt gondolkodik kicsit, hogy milyen jelzőt tegyen még hozzá, de nagy felháborodásában nem jut eszébe több szinonima* nőszemély. Úgy gondolod, hogy egyetlen kis csipkés, fekete köténykében foglak szolgálni, helyre kis bóbitával a fejemen és tollseprűvel a kezemben? Hát ez már tényleg sok!
*Igazán kár, hogy hangjából hiányzik a meggyőződés. Bármennyire nem tart elképzelhetőnek egy ilyen forgatókönyvet, szórakoztatja, hogy Lea ilyen helyzetben képzelte el. Aztán az jut eszébe, hogy ebben a felszerelésben végigszökdécsel Amon utcáin a Vaskorsó felé, hogy élelmet hozzon onnan úrnőjének, közben vidáman énekelgetve valami kis dalocskát és néha rákacsintva egy-egy jobb kiállású harcosra, és finoman emelkedni kezd a vérnyomása.*
- A férfi az úr. *adja meg az ideológiailag kifogástalan választ a boszi kérdésére és szép lassan kiguvadó szemekkel nézi az izmok táncát a nő hasfalán, amit a hideg víz okoz. Természetesen most eszébe sem jut, hogy elég néhány apró női praktika, hogy a férfi, aki úr, ugye, villámgyorsan, önként, sőt boldogan váljon szolgává.* A férfi, a nővel ellentétben, csupa hasznos dolgokat tesz. Hadakozik, sört vedel a kocsmában és kockázik. Bezzeg egy nő... mosakszik.
*Nem nagyon ragaszkodott a mosdótálhoz, a nyakon öntésről is letett, és most néhányat pislogva nézi, ahogy Lea tisztálkodik. Ezt is roppant izgalmasnak találja, és hacsak nem szólnak rá, esze ágában sincs elfordulni. Eléggé belefeledkezik a bámészkodásba, a boszi már a ruháit kapkodja magára, amiket bosszantó rendben tett le. Ő a maga részéről szanaszét hányta őket, ami ilyen helyzetben teljesen normális. Lea elég pedánsnak látszik. Rossz jel. A csizmákat még megtalálja, de nem is siet, a göndör hajú meg elég fürge, így dohogva veszi tudomásul, hogy a kaján megjegyzés betalált. Az előbb még ő sürgette az öltözködést, most meg rá kell várni.*
- Nem kell rám várni, nyugodtan mehetsz! *duzzog egy kicsit* Persze könnyen beszélsz. Amíg heverésztél, addig én elintéztem mindent, például gondoskodtam fürdőről is. Végighallgattalak. Kivártam, amíg kényelemesen megmosakszol. Aztán ezt kapom!
*Színjáték ez, de ezzel is megy az idő. Így mire Lea felöltözve, indulásra készen van, Laor még félmeztelenül téblábol a szobában, most éppen a takarót rázva ki néhány eltúlzott mozdulattal, látványosan keresve valamit. Aztán arcán a tanácstalanság számos tanújelével áll meg a szoba közepén, gyanakodva meredve a nőre.*
- Ki vele, hol az ingem?
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-26 18:03:15
Üzenet elküldve: 2016-10-26 18:03:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*A Laor által vázolt képre nevetnie kell. Ha valami más pózban lenne, akkor valószínűleg a térdét is csapkodná, de így csak a fejét veti hátra. Mivel időközben már felkönyökölt a háta mögött, ezért így különösen hosszúnak hat a nyaka. Csak akkor emeli fel a fejét, mikor Laor már egészen közel van hozzá, és azzal a tállal egyre jobban fenyegeti.*
- És mást is viselnél, vagy csak a kötényt?
*teszi fel a legfontosabb kérdést, ami csak felmerülhet a kérdéskörrel kapcsolatban.*
- Mert ha csak a kötényt, akkor nem nézném jó szemmel, ha megbámulnának. Még elkopsz attól, hogy néznek. Nem szeretném, hogy időnek előtt elkopj!
*nevet tovább ismét hátravetett fejjel. Ebben a kiszolgáltatott helyzetében éri az a gyalázat, hogy Laor rácsepegtet némi vizet. Összerezzen, remekül látni a bőre alatt megmoccanó izmokat, és a libabőrt is, ami egyből megjelenik ott, ahol a víz végigfolyik rajta. Persze csak egy pillanatig hideg, és inkább izgató az egész, semmint fázna tőle.*
- Persze, egy férfinak mi egyéb haszna van?
*De mit adtak a nőknek a férfiak? Hazahúzzák a mamutot! De mit adtak még? Beverik a szöget a falba! De még? Hozzájuk lehet bújni hideg és ijesztő éjszakákon! És még? Megvédik az ember lányát a másik hímektől? Na de ezeken kívül még mit köszönhetnek a nők a férfiaknak? Hah! Semmit! Naná, hogy semmit!
Mindenesetre, mielőtt még Lea arra vetemedne, hogy újra magára rántsa Laort, gyorsan felpattan és még a mosdótálat is igyekszik elorozni tőle, de lehetőleg anélkül, hogy kiömöljön annak tartalma, ugyanis ő is eszközölne egy gyors mosdást. Gyorsat de alaposat, mert az egész délelőttöt egy szempillantássá változtató üzekedéstől bizony csatakos lesz az ember, amit nem feltétlenül akar a ruhájával leitatni magáról, mert akkor aztán az beleszárad, a lusta rabszolgára meg várni kell, hogy méltóztasson már elvinni a szennyest a folyóra. Lea jobban is jár, ha maga intézi ezt, mert különben egy idő után már nem lenne tiszta bugyogója. Csak az a jó szíve fogja a sírba tenni, ugyanis sosem náspángolta még el azt a mihasznát, mikor előkerült. Pedig igencsak érik neki a verés.*
- Akkor mondd csak, mit várhatok el?
*ezt már öltözködés közben kérdezi. Az ő ruhái gondosan a székre vannak hajtva, a csizmája ott áll a szék alatt feszesen párban. Mert ugye rend a lelke mindennek, így most szépen sorrendben tudja felhúzni a gúnyáját. Aztán, mikor kabátján az utolsó gombot is begombolta, akkor mellkasa előtt összefonja a kezeit, fél lábával türelmetlenül dobol.*
- Csipkedd magad! Hát mindig rád kell várni?!
*színleli a méltatlankodást, hiszen ő is nagyon jól tudja, hogy kettejük közül ő volt az, aki lassan mászott ki az ágyból és lassan kezdett összekászálódni. De ettől még előadhatja a nagyhalált, hogy a férfiakra mindig csak várni kell, mert nem tudnak időben elkészülni. Például indokolatlanul sokat nézegetik magukat a tükörben mikor a hajukat igazgatják.*
//Laor//
*A Laor által vázolt képre nevetnie kell. Ha valami más pózban lenne, akkor valószínűleg a térdét is csapkodná, de így csak a fejét veti hátra. Mivel időközben már felkönyökölt a háta mögött, ezért így különösen hosszúnak hat a nyaka. Csak akkor emeli fel a fejét, mikor Laor már egészen közel van hozzá, és azzal a tállal egyre jobban fenyegeti.*
- És mást is viselnél, vagy csak a kötényt?
*teszi fel a legfontosabb kérdést, ami csak felmerülhet a kérdéskörrel kapcsolatban.*
- Mert ha csak a kötényt, akkor nem nézném jó szemmel, ha megbámulnának. Még elkopsz attól, hogy néznek. Nem szeretném, hogy időnek előtt elkopj!
*nevet tovább ismét hátravetett fejjel. Ebben a kiszolgáltatott helyzetében éri az a gyalázat, hogy Laor rácsepegtet némi vizet. Összerezzen, remekül látni a bőre alatt megmoccanó izmokat, és a libabőrt is, ami egyből megjelenik ott, ahol a víz végigfolyik rajta. Persze csak egy pillanatig hideg, és inkább izgató az egész, semmint fázna tőle.*
- Persze, egy férfinak mi egyéb haszna van?
*De mit adtak a nőknek a férfiak? Hazahúzzák a mamutot! De mit adtak még? Beverik a szöget a falba! De még? Hozzájuk lehet bújni hideg és ijesztő éjszakákon! És még? Megvédik az ember lányát a másik hímektől? Na de ezeken kívül még mit köszönhetnek a nők a férfiaknak? Hah! Semmit! Naná, hogy semmit!
Mindenesetre, mielőtt még Lea arra vetemedne, hogy újra magára rántsa Laort, gyorsan felpattan és még a mosdótálat is igyekszik elorozni tőle, de lehetőleg anélkül, hogy kiömöljön annak tartalma, ugyanis ő is eszközölne egy gyors mosdást. Gyorsat de alaposat, mert az egész délelőttöt egy szempillantássá változtató üzekedéstől bizony csatakos lesz az ember, amit nem feltétlenül akar a ruhájával leitatni magáról, mert akkor aztán az beleszárad, a lusta rabszolgára meg várni kell, hogy méltóztasson már elvinni a szennyest a folyóra. Lea jobban is jár, ha maga intézi ezt, mert különben egy idő után már nem lenne tiszta bugyogója. Csak az a jó szíve fogja a sírba tenni, ugyanis sosem náspángolta még el azt a mihasznát, mikor előkerült. Pedig igencsak érik neki a verés.*
- Akkor mondd csak, mit várhatok el?
*ezt már öltözködés közben kérdezi. Az ő ruhái gondosan a székre vannak hajtva, a csizmája ott áll a szék alatt feszesen párban. Mert ugye rend a lelke mindennek, így most szépen sorrendben tudja felhúzni a gúnyáját. Aztán, mikor kabátján az utolsó gombot is begombolta, akkor mellkasa előtt összefonja a kezeit, fél lábával türelmetlenül dobol.*
- Csipkedd magad! Hát mindig rád kell várni?!
*színleli a méltatlankodást, hiszen ő is nagyon jól tudja, hogy kettejük közül ő volt az, aki lassan mászott ki az ágyból és lassan kezdett összekászálódni. De ettől még előadhatja a nagyhalált, hogy a férfiakra mindig csak várni kell, mert nem tudnak időben elkészülni. Például indokolatlanul sokat nézegetik magukat a tükörben mikor a hajukat igazgatják.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-26 15:11:52
Üzenet elküldve: 2016-10-26 15:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Közelebb lép az ágyhoz, és hiába a figyelmeztetés, a tálat nem teszi le. Szemével követi a kényelmesen elnyújtózó leányzó kézmozdulatát és egészen biztos benne, hogy ha hetek óta önmegtartóztató életet kéne élni, most haladéktalanul saját fejére borítaná a hideg vizet. Így viszont megpróbálja rezignáltan venni a dolgot, mert azért mégsem járná, hogy Lea minden gesztusára ágaskodó kíváncsisággal és heves lihegéssel reagáljon. De azért nyel egy nagyot.*
- Édesem, gondolkodj! *vág kicsit szenvedő arcot, közben kezével belepocsol a vízbe* Tényleg ezt szeretnéd? Csak képzeld el, hogy épp békésen töltjük az időt otthon, amikor betoppan a Vashegyi Színjátszó- és Daloskör kultúrcsoportja, mert az mégsem járja, hogy állandóan csak gyilok, cselszövevény és méreg, kell a kifinomultság és a művészet is. Én még ott állok talpig kötényesen, fakanállal, míg te kényelmesen elterpeszkedve ücsörögsz a medvebőr előtt, a karszékben. Micsoda megaláztatás! Képes lennél ezt megtenni velem? Képes?
*Nem nagyon hagy időt a válasza erre a kérdésre, amúgy sem vár rá ilyesmit. Egyrészt komoly összegben merne fogadni rá, hogy Lea kaján vigyorral adna igenlő választ, s bár az ismert mondás szerint úriember biztosra nem fogad, ő nem úriember. Másrészt miért is ne önthetné nyakon a szeplős pofit? Mit tehet vele megtorlásként? Elátkozza? Bah! Megveri? Ugyan már! Letépi? Hát, ööö... Így aztán, bizonyos megfontolásokból, mégsem zúdítja Leára a vizet, csak az eddig a tálban tartott kezét tartja fölé, ujjaival lefelé mutatva, hogy a víz lecsöpöghessen a pucér testre. Persze ez így már nem olyan hideg, de azért kellemetlen lehet egy hűvösecske őszi délelőtt.*
- Hát persze, hogy képes lennél rá, ezért kell sokkal jobban vigyáznom. *adja meg végül a választ saját kérdésére* A végén kénytelen lennék azt hinni, hogy csupán erre kellek neked: két szerelmeskedés közben tüsténkedni a konyhában.
*Ha Lea igyekezne kitérni az aláhulló vízcseppek elől, igen óvatosan kell ficánkolnia, mert Laor kezében tartott mosdótál bizony elég ingatag alapokon áll, ki tudja, hogy mitől billen meg és zúdul tartalma a boszira? Persze ezt senki nem szeretné. Laor maga sem, mert sokkal érdekesebb és izgalmasabb látvány, ahogy a hűs vízcseppek után a göndör hajú fehér bőre finoman libabőrös lesz. Imádnivaló.*
- De most már ki az ágyból, mert ha sokáig nézlek, arra fogok jutni, hogy érted bármit el tudok viselni. Azt pedig azért várhatod el. *vigyorodik el, kezéről a maradék vizet is lerázva az ágyon heverészőre.*
//Lea//
*Közelebb lép az ágyhoz, és hiába a figyelmeztetés, a tálat nem teszi le. Szemével követi a kényelmesen elnyújtózó leányzó kézmozdulatát és egészen biztos benne, hogy ha hetek óta önmegtartóztató életet kéne élni, most haladéktalanul saját fejére borítaná a hideg vizet. Így viszont megpróbálja rezignáltan venni a dolgot, mert azért mégsem járná, hogy Lea minden gesztusára ágaskodó kíváncsisággal és heves lihegéssel reagáljon. De azért nyel egy nagyot.*
- Édesem, gondolkodj! *vág kicsit szenvedő arcot, közben kezével belepocsol a vízbe* Tényleg ezt szeretnéd? Csak képzeld el, hogy épp békésen töltjük az időt otthon, amikor betoppan a Vashegyi Színjátszó- és Daloskör kultúrcsoportja, mert az mégsem járja, hogy állandóan csak gyilok, cselszövevény és méreg, kell a kifinomultság és a művészet is. Én még ott állok talpig kötényesen, fakanállal, míg te kényelmesen elterpeszkedve ücsörögsz a medvebőr előtt, a karszékben. Micsoda megaláztatás! Képes lennél ezt megtenni velem? Képes?
*Nem nagyon hagy időt a válasza erre a kérdésre, amúgy sem vár rá ilyesmit. Egyrészt komoly összegben merne fogadni rá, hogy Lea kaján vigyorral adna igenlő választ, s bár az ismert mondás szerint úriember biztosra nem fogad, ő nem úriember. Másrészt miért is ne önthetné nyakon a szeplős pofit? Mit tehet vele megtorlásként? Elátkozza? Bah! Megveri? Ugyan már! Letépi? Hát, ööö... Így aztán, bizonyos megfontolásokból, mégsem zúdítja Leára a vizet, csak az eddig a tálban tartott kezét tartja fölé, ujjaival lefelé mutatva, hogy a víz lecsöpöghessen a pucér testre. Persze ez így már nem olyan hideg, de azért kellemetlen lehet egy hűvösecske őszi délelőtt.*
- Hát persze, hogy képes lennél rá, ezért kell sokkal jobban vigyáznom. *adja meg végül a választ saját kérdésére* A végén kénytelen lennék azt hinni, hogy csupán erre kellek neked: két szerelmeskedés közben tüsténkedni a konyhában.
*Ha Lea igyekezne kitérni az aláhulló vízcseppek elől, igen óvatosan kell ficánkolnia, mert Laor kezében tartott mosdótál bizony elég ingatag alapokon áll, ki tudja, hogy mitől billen meg és zúdul tartalma a boszira? Persze ezt senki nem szeretné. Laor maga sem, mert sokkal érdekesebb és izgalmasabb látvány, ahogy a hűs vízcseppek után a göndör hajú fehér bőre finoman libabőrös lesz. Imádnivaló.*
- De most már ki az ágyból, mert ha sokáig nézlek, arra fogok jutni, hogy érted bármit el tudok viselni. Azt pedig azért várhatod el. *vigyorodik el, kezéről a maradék vizet is lerázva az ágyon heverészőre.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-26 10:43:54
Üzenet elküldve: 2016-10-26 10:43:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- Őőő.
*sandít az ajtóra. Nincs róla meggyőződve ugyanis, hogy be lett zárva, arra emlékszik ugyan, hogy a sarkával belökte, mikor hozta a reggelit, de hogy valamelyikük ezután ráfordította-e a kulcsot, azt már nem tudná megmondani.*
- Nemtom. Szerintem nem.
*Végül is mindegy is. Rilinek amúgy is beszámolt volna a dolgok ilyetén alakulásáról, persze nyilván nem egy érzékletesen. Egyébként Rili nyilván kopogott volna, de vajon arra is hagyott volna időt, hogy ruhát húzzanak, meg, hogy kiszellőztessék az üzekedés összetéveszthetetlen aromáját? Meg ugye Laor sem tudott volna elég gyorsan az ágy alá bújni, bár egy paplannal is betakarózhatott volna, hogy legalább a látszatra adjanak. Lea persze nem bírta volna ki röhögés nélkül ha a paplannal kell elrejtse Laort.*
- Ja, van saját konyhám. Még pár edényem is van. Mit gondolsz, hol kotyvasztom a varázsitalaimat? Egy mézeskalács házban az erdő mélyén?
*Kézenfekvő persze, hogy egy boszorkány az erdőben kotyvasszon, és mondjuk ezen tevékenysége közben elfogyassza az arra tévedő ártatlan gyermekeket. Tudvalevő ugyanis, hogy az ártatlan gyermekek húsa igen puha és omlós. Természetesen ilyenkor Lea felveszi a rongyos, fekete gönceit, a púpját meg a vasorrát is, és elhelyezi a bibircsókot is az orcáján.*
- Ha jól viselkedsz, akkor lehet saját konyhád! Ki sem jöhetsz onnan!
*Igazából nem akar különösebben megmoccanni sem a férfi irányába, nemhogy energiát fektetni abba, hogy mondjuk beledöfje hegyes ujjait annak bordái közé. Viszont a pillantása szinte zavarba ejtő: a piacon mustrálják így a húst, mint ahogy ő most végigfuttatja borostyánszínű szemeit Laoron. A szavaiból meg kivehető a csipkelődés, hiszen arra gondol, hogy Laort befogja privát szakácsának és szexrabszolgának. Ha jól viselkedik. Ha viszont rosszul, akkor megtagad tőle minden örömöt.
Elnézi még, ahogyan amaz kilöttyenti a vizet az utcára, meg ahogyan újratölti a tálkát.*
- Előre figyelmeztetlek, hogy ez rossz viselkedés. Ha leöntesz, akkor nem kaphatsz ebből.
*a hátára fordul és végigsimít önmagán a kulcscsontjától a csípőjéig. Kicsit pökhendinek tűnik ugyan, de hangjában abszolút ott van a játékosság és bár tényleg nem szeretné ha Laor nyakon öntené, viszont nyilván magának akar sem rosszat. A leöntés mondjuk elég rossz már önmagában is, és erre nyilvánvalóan ki kell majd találjon valami szankciót. Hacsak Laor nem gondolja meg magát. Leának még szüksége van pár percre, hogy képes legyen összekapni magát, ennek első lépése az, hogy felül az ágy szélén. Közben azon agyal, hogy vajon Laornak most mi is a státusza? A szeretője lenne? Mindenkit szeretőnek szokás hívni, akivel az ember házasságon kívül létesít intim kapcsolatot? Mert akkor valóban a szeretője, bár Lea úgy érzi, hogy annál azért jóval több. Ha csupán a szeretője lenne, akkor nem beszélgetnének egyáltalán, sőt nem is ébrednének együtt, hanem az aktus végeztével valamelyikük hazamenne.*
//Laor//
- Őőő.
*sandít az ajtóra. Nincs róla meggyőződve ugyanis, hogy be lett zárva, arra emlékszik ugyan, hogy a sarkával belökte, mikor hozta a reggelit, de hogy valamelyikük ezután ráfordította-e a kulcsot, azt már nem tudná megmondani.*
- Nemtom. Szerintem nem.
*Végül is mindegy is. Rilinek amúgy is beszámolt volna a dolgok ilyetén alakulásáról, persze nyilván nem egy érzékletesen. Egyébként Rili nyilván kopogott volna, de vajon arra is hagyott volna időt, hogy ruhát húzzanak, meg, hogy kiszellőztessék az üzekedés összetéveszthetetlen aromáját? Meg ugye Laor sem tudott volna elég gyorsan az ágy alá bújni, bár egy paplannal is betakarózhatott volna, hogy legalább a látszatra adjanak. Lea persze nem bírta volna ki röhögés nélkül ha a paplannal kell elrejtse Laort.*
- Ja, van saját konyhám. Még pár edényem is van. Mit gondolsz, hol kotyvasztom a varázsitalaimat? Egy mézeskalács házban az erdő mélyén?
*Kézenfekvő persze, hogy egy boszorkány az erdőben kotyvasszon, és mondjuk ezen tevékenysége közben elfogyassza az arra tévedő ártatlan gyermekeket. Tudvalevő ugyanis, hogy az ártatlan gyermekek húsa igen puha és omlós. Természetesen ilyenkor Lea felveszi a rongyos, fekete gönceit, a púpját meg a vasorrát is, és elhelyezi a bibircsókot is az orcáján.*
- Ha jól viselkedsz, akkor lehet saját konyhád! Ki sem jöhetsz onnan!
*Igazából nem akar különösebben megmoccanni sem a férfi irányába, nemhogy energiát fektetni abba, hogy mondjuk beledöfje hegyes ujjait annak bordái közé. Viszont a pillantása szinte zavarba ejtő: a piacon mustrálják így a húst, mint ahogy ő most végigfuttatja borostyánszínű szemeit Laoron. A szavaiból meg kivehető a csipkelődés, hiszen arra gondol, hogy Laort befogja privát szakácsának és szexrabszolgának. Ha jól viselkedik. Ha viszont rosszul, akkor megtagad tőle minden örömöt.
Elnézi még, ahogyan amaz kilöttyenti a vizet az utcára, meg ahogyan újratölti a tálkát.*
- Előre figyelmeztetlek, hogy ez rossz viselkedés. Ha leöntesz, akkor nem kaphatsz ebből.
*a hátára fordul és végigsimít önmagán a kulcscsontjától a csípőjéig. Kicsit pökhendinek tűnik ugyan, de hangjában abszolút ott van a játékosság és bár tényleg nem szeretné ha Laor nyakon öntené, viszont nyilván magának akar sem rosszat. A leöntés mondjuk elég rossz már önmagában is, és erre nyilvánvalóan ki kell majd találjon valami szankciót. Hacsak Laor nem gondolja meg magát. Leának még szüksége van pár percre, hogy képes legyen összekapni magát, ennek első lépése az, hogy felül az ágy szélén. Közben azon agyal, hogy vajon Laornak most mi is a státusza? A szeretője lenne? Mindenkit szeretőnek szokás hívni, akivel az ember házasságon kívül létesít intim kapcsolatot? Mert akkor valóban a szeretője, bár Lea úgy érzi, hogy annál azért jóval több. Ha csupán a szeretője lenne, akkor nem beszélgetnének egyáltalán, sőt nem is ébrednének együtt, hanem az aktus végeztével valamelyikük hazamenne.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-25 21:11:13
Üzenet elküldve: 2016-10-25 21:11:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Könnyű mosollyal figyel a plafonon egy őszi legyet és fölöttébb elégedett magával. Lám, lám a lenyugvó csillagnak is van ereje, bár ezt a hasonlatot azért erős túlzásnak érzi. Azért messze nem vénember még, aki legfeljebb a nyálát tudja csorgatni.*
- Azt elhiszem. *bólint rá Lea frászt kapó barátnéjára gondolva* Rémes látvány az ilyesmi, én például sokkal szívesebben néznék egy kiadós élveboncolást. Különben is, aki nem akar olyasmit látni, amit nem szívesen menne, nem megy be idegen ajtókon. Vagy kopog előtte. Egyáltalán, bezártuk az ajtót?
*Elsandít a bejárat felé, de lusta még ahhoz is, hogy a fejét arra fordítsa, nemhogy kikeljen az ágyból és ellenőrizze. Meg aztán most nem olyan nagy probléma, ha valaki benyit. Kicsit nehézkes lenne megmagyarázni, hogy miért heverésznek egymás mellett anyaszült meztelenül, de az előbbieket még nehezebb lett volna. Persze vannak kocsmákban mesélt mókás történetek, melyekben a rajtakapott, leleményes szerető azzal magyarázta a félreérthetetlen helyzetet, hogy ő csupán gyógyító, aki segít a bajba jutott hölgynek, aki az imént egy méretes húsdarabot nyelt félre és most szájból szájba lélegezteti. Más kérdés, hogy valós körülmények között ilyen orcátlanság messze hangzó botrányt eredményezne és ha a felszarvazott férj kicsit hevesebb vérmérsékletű, akkor az emeleti ablakból utcára ugrás sem nagyon kerülhető el. Persze itt férjtől nem kell tartani, de nem kell fennakadni minden apró részleten.*
- Van konyhád? *fordul olyan csodálkozással a konyhatulajdonos felé, mintha a boszi éppen arról értesítette volna, hogy egy palota boldog gazdája valahol Arthenior előkelőbb negyedében, saját gwuff csordával és néhány szelídített medgollyal.*
- Mindig szerettem volna egy saját konyhát. *folytatja álmodozó arckifejezéssel* Saját fazekakkal, lábasokkal, cuki kis hímzett falvédővel...
*Közben igyekszik feltűnés nélkül odébb csúszni az ágyon, mert tart a megtorlástól, amit szemtelensége válthat ki. És Lea már rájött, hogy csiklandozással könnyen revansot vehet.
Akár így, akár úgy, de végül muszáj lesz kibújnia az ágyból. Csak a nadrágot kapja magára, aztán a mosdótállal a kezében eltöpreng, hogy mit kezdjen a borotválkozásból maradt vízzel. Végül az ablakhoz lép, kinyitja azt, majd egy gyors, könnyed mozdulattal kilöttyinti a tál tartalmát az utcára. Ezután gyorsan visszacsukja a nyílászárót, hogy döntésének esetleges károsultjai az utcán ne vehessék észre, honnan jött az áldás. Aztán friss vizet tölt a vizeskancsóból és megindul az ágyban lustálkodó felé.*
- Mit gondolsz, segítsek felkelni? *néhány körkörös mozdulattal meglóbálja a tálat finom célzásként arra vonatkozólag, hogy az ágyból való kiugrasztásnak a hideg vízzel való nyakon öntés lehet a leghatásosabb módja. Persze nem nagyon vinné rá a lélek ilyesmire, ahhoz túl elragadónak találja Leát, de ő ezt nem tudhatja.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Könnyű mosollyal figyel a plafonon egy őszi legyet és fölöttébb elégedett magával. Lám, lám a lenyugvó csillagnak is van ereje, bár ezt a hasonlatot azért erős túlzásnak érzi. Azért messze nem vénember még, aki legfeljebb a nyálát tudja csorgatni.*
- Azt elhiszem. *bólint rá Lea frászt kapó barátnéjára gondolva* Rémes látvány az ilyesmi, én például sokkal szívesebben néznék egy kiadós élveboncolást. Különben is, aki nem akar olyasmit látni, amit nem szívesen menne, nem megy be idegen ajtókon. Vagy kopog előtte. Egyáltalán, bezártuk az ajtót?
*Elsandít a bejárat felé, de lusta még ahhoz is, hogy a fejét arra fordítsa, nemhogy kikeljen az ágyból és ellenőrizze. Meg aztán most nem olyan nagy probléma, ha valaki benyit. Kicsit nehézkes lenne megmagyarázni, hogy miért heverésznek egymás mellett anyaszült meztelenül, de az előbbieket még nehezebb lett volna. Persze vannak kocsmákban mesélt mókás történetek, melyekben a rajtakapott, leleményes szerető azzal magyarázta a félreérthetetlen helyzetet, hogy ő csupán gyógyító, aki segít a bajba jutott hölgynek, aki az imént egy méretes húsdarabot nyelt félre és most szájból szájba lélegezteti. Más kérdés, hogy valós körülmények között ilyen orcátlanság messze hangzó botrányt eredményezne és ha a felszarvazott férj kicsit hevesebb vérmérsékletű, akkor az emeleti ablakból utcára ugrás sem nagyon kerülhető el. Persze itt férjtől nem kell tartani, de nem kell fennakadni minden apró részleten.*
- Van konyhád? *fordul olyan csodálkozással a konyhatulajdonos felé, mintha a boszi éppen arról értesítette volna, hogy egy palota boldog gazdája valahol Arthenior előkelőbb negyedében, saját gwuff csordával és néhány szelídített medgollyal.*
- Mindig szerettem volna egy saját konyhát. *folytatja álmodozó arckifejezéssel* Saját fazekakkal, lábasokkal, cuki kis hímzett falvédővel...
*Közben igyekszik feltűnés nélkül odébb csúszni az ágyon, mert tart a megtorlástól, amit szemtelensége válthat ki. És Lea már rájött, hogy csiklandozással könnyen revansot vehet.
Akár így, akár úgy, de végül muszáj lesz kibújnia az ágyból. Csak a nadrágot kapja magára, aztán a mosdótállal a kezében eltöpreng, hogy mit kezdjen a borotválkozásból maradt vízzel. Végül az ablakhoz lép, kinyitja azt, majd egy gyors, könnyed mozdulattal kilöttyinti a tál tartalmát az utcára. Ezután gyorsan visszacsukja a nyílászárót, hogy döntésének esetleges károsultjai az utcán ne vehessék észre, honnan jött az áldás. Aztán friss vizet tölt a vizeskancsóból és megindul az ágyban lustálkodó felé.*
- Mit gondolsz, segítsek felkelni? *néhány körkörös mozdulattal meglóbálja a tálat finom célzásként arra vonatkozólag, hogy az ágyból való kiugrasztásnak a hideg vízzel való nyakon öntés lehet a leghatásosabb módja. Persze nem nagyon vinné rá a lélek ilyesmire, ahhoz túl elragadónak találja Leát, de ő ezt nem tudhatja.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-25 15:56:14
Üzenet elküldve: 2016-10-25 15:56:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*A hasán fekve piheg, kinyúlva mint a búvárbéka. Laor kérdésre moccan csak meg. Vagyis azért nem viszi túlzásba, mert csak felkönyököl, és állát a tenyerébe rakva kezdi fixírozni a férfit. Másik kezével odébb pakolja az izzadtságtól a vállára, nyakára tapadt haját.*
- Hát igazából azt reméltem, hogy Rili előkerül. Bár kétségtelen, hogy sokkot kapott volna, ha ilyesmit lát.
*Rili olyan kis szelíd lélek, mármint persze tudja, hogy miről van szó, és az állapota arra enged következtetni, hogy maga is szokott ilyesmit csinálni, de azért mégis sokkoló lehet rányitni az embernek a barátnéjára, mikor azt éppen tolják, mint a lopott kordét. Lea persze igazán jó barátnő, úgyhogy valószínűleg fellocsolta volna közvetlenül azok után, hogy abbahagyta a röhögést.*
- Igazad van egyébként, le kéne vadászni azt a nyulat.
*Mármint nem úgy gondolja, hogy ténylegesen íjjal, vagy valami vadászfegyverrel kéne rámenni a mezők kedves - és rendkívül ízletes húsú - rágcsálójára, hanem úgy, hogy a piacon venni néhányat konyhakészen. Nem mintha nem bízna Laor képességeiben, hogy le tud vadászni egy nyulat... De, az igazat megvallva nem bízik benne különösebben a tegnapi célba dobási teljesítménye kapcsán, viszont nem csinál ebből különösebb ügyet, nem érthet mindenki az összes fegyverhez, sőt tulajdonképpen jó is ha a cipész a kaptafánál marad, aki a kardhoz ért az forgassa azt, aki meg az íjhoz az azt. Lea egyikhez sem ért, illetve az áldozótőrrel ragyogóan bánik: profi módon döfi le az áldozati állatot, és profi módon készít mindenféle irkafirkákat bárki bőrére, de anélkül, hogy az illető egy vétlen mozdulat miatt elvérezzen. Természetesen nem áll távol tőle az sem, hogy megnyúzzon egy-egy kisebb, vagy nagyobb állatot. A legnagyobb egy medve volt, az a példány akivel méreg végzett azután, hogy megkóstolta Xomorrt. Kagannal találtak rá az erdőben, a látvány is szörnyű volt, hát még a szag, de a medve bőre megfelelő kikészítés után teljesen használható volt, most is ott van Lea házában az ágya előtt.
Az elmélet persze, hogy indulni kéne hamar megvan, csak valahogy a gyakorlati kivitelezéssel van baj, ugyanis képtelen felkászálódni, olyan szintű fáradtság van rajta. Mármint a jóleső fajtából. Kár lenne holmi piacra rohanással megtörni ezt a tökéletes idillt. Persze hamarosan valamelyikőjük kénytelen lesz megmozdulni a ruháik irányába, mert ez tényleg tarthatatlan, hogy nem csinálnak mást, mint esznek és összebújnak. Ilyesmit a szerelmes kamaszok csinálnak, márpedig ők jócskán túl vannak a kamaszkoron, szóval meg kéne tanulni parancsolni az ösztönöknek, még a végén egymásra unnak. De ez az állapot mindenképpen áldásos és valószínűleg azért lehet ennyire intenzív, mert Lea életéből - a kamaszkorából is - teljesen kimaradt ez a hév.*
- Asszem, hogy beengedlek a saját konyhámba. Bár kemencém az nincsen.
*De van egy négy lábon álló vaskályhája, ami amúgy remekül alkalmas arra, hogy főzzenek rajta. Felhasogatott tűzifa is van dögivel, hiszen Lea legújabb hobbija a favágás. Illetve a legújabb hobbija az a Laorral való összebújás. De az egészről a férfi tehet, meg a szája. Amit amúgy ezen a délelőttön nem jártatott annyit, mint általában.*
//Laor//
*A hasán fekve piheg, kinyúlva mint a búvárbéka. Laor kérdésre moccan csak meg. Vagyis azért nem viszi túlzásba, mert csak felkönyököl, és állát a tenyerébe rakva kezdi fixírozni a férfit. Másik kezével odébb pakolja az izzadtságtól a vállára, nyakára tapadt haját.*
- Hát igazából azt reméltem, hogy Rili előkerül. Bár kétségtelen, hogy sokkot kapott volna, ha ilyesmit lát.
*Rili olyan kis szelíd lélek, mármint persze tudja, hogy miről van szó, és az állapota arra enged következtetni, hogy maga is szokott ilyesmit csinálni, de azért mégis sokkoló lehet rányitni az embernek a barátnéjára, mikor azt éppen tolják, mint a lopott kordét. Lea persze igazán jó barátnő, úgyhogy valószínűleg fellocsolta volna közvetlenül azok után, hogy abbahagyta a röhögést.*
- Igazad van egyébként, le kéne vadászni azt a nyulat.
*Mármint nem úgy gondolja, hogy ténylegesen íjjal, vagy valami vadászfegyverrel kéne rámenni a mezők kedves - és rendkívül ízletes húsú - rágcsálójára, hanem úgy, hogy a piacon venni néhányat konyhakészen. Nem mintha nem bízna Laor képességeiben, hogy le tud vadászni egy nyulat... De, az igazat megvallva nem bízik benne különösebben a tegnapi célba dobási teljesítménye kapcsán, viszont nem csinál ebből különösebb ügyet, nem érthet mindenki az összes fegyverhez, sőt tulajdonképpen jó is ha a cipész a kaptafánál marad, aki a kardhoz ért az forgassa azt, aki meg az íjhoz az azt. Lea egyikhez sem ért, illetve az áldozótőrrel ragyogóan bánik: profi módon döfi le az áldozati állatot, és profi módon készít mindenféle irkafirkákat bárki bőrére, de anélkül, hogy az illető egy vétlen mozdulat miatt elvérezzen. Természetesen nem áll távol tőle az sem, hogy megnyúzzon egy-egy kisebb, vagy nagyobb állatot. A legnagyobb egy medve volt, az a példány akivel méreg végzett azután, hogy megkóstolta Xomorrt. Kagannal találtak rá az erdőben, a látvány is szörnyű volt, hát még a szag, de a medve bőre megfelelő kikészítés után teljesen használható volt, most is ott van Lea házában az ágya előtt.
Az elmélet persze, hogy indulni kéne hamar megvan, csak valahogy a gyakorlati kivitelezéssel van baj, ugyanis képtelen felkászálódni, olyan szintű fáradtság van rajta. Mármint a jóleső fajtából. Kár lenne holmi piacra rohanással megtörni ezt a tökéletes idillt. Persze hamarosan valamelyikőjük kénytelen lesz megmozdulni a ruháik irányába, mert ez tényleg tarthatatlan, hogy nem csinálnak mást, mint esznek és összebújnak. Ilyesmit a szerelmes kamaszok csinálnak, márpedig ők jócskán túl vannak a kamaszkoron, szóval meg kéne tanulni parancsolni az ösztönöknek, még a végén egymásra unnak. De ez az állapot mindenképpen áldásos és valószínűleg azért lehet ennyire intenzív, mert Lea életéből - a kamaszkorából is - teljesen kimaradt ez a hév.*
- Asszem, hogy beengedlek a saját konyhámba. Bár kemencém az nincsen.
*De van egy négy lábon álló vaskályhája, ami amúgy remekül alkalmas arra, hogy főzzenek rajta. Felhasogatott tűzifa is van dögivel, hiszen Lea legújabb hobbija a favágás. Illetve a legújabb hobbija az a Laorral való összebújás. De az egészről a férfi tehet, meg a szája. Amit amúgy ezen a délelőttön nem jártatott annyit, mint általában.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-25 15:12:31
Üzenet elküldve: 2016-10-25 15:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Talán említeni is felesleges lenne, hogy Laor sem tudja, mit számolnak fel extraként a könnyűvérű leányok. Pontosabban csak olyasmiről van tudomása, amiket megbízhatatlan cimborái meséltek neki a kocsmaasztal mellett, pár korsó ser ledöntése után, de első kézből származó információi nincsenek. Hogyan is lehetnének? Például úgy, hogy ha a szükség úgy hozza, befizet egy menetre, de ezt nem fogja most bevallani. Még akkor sem, ha Lea nem az, aki az ember előéletének piszkosabb részletein fennakadna. Most mégis elbizonytalanodik kicsit, amikor Lea arra utal, hogy egyszer majd kérni fog valamit.*
- Persze. *bólint rá megkönnyebbülten, mert némi főzőcskétől nem fog megijedni* Nyúl, vadasan. Jól hangzik. De lehet, hogy nem Amon környékén kéne nyúlra vadászni. Ott mostanában könnyebb élőhalott nyusziba botlani, és egy ilyen szörnyeteg képes leharapni az ember fejét.
*Csak viccel, hiszen nincs olyan nyuszi, ami embernek támadna. Csupán a mesében, ahol egy tapsifüles több lovaggal is végzett. Valószínűleg az ágyról is olyan nevetségesnek hat, ahogy a mellkasát is borotválni kezdte, mert a szeplős pofin könnyek csorognak. Elgondolkozik az ötleten, oda is érinti a borotvapengét a bőréhez, aztán megrázza a fejét.*
- Először is, biztosan összevagdosnám magam, ahhoz pedig nincs sok kedvem. Másodszor pedig biztos vagyok benne, hogy a lehető legkellemetlenebb pillanatban tennéd közszemlére legújabb ékességem. Vagy ne legyek ennyire kicsinyes?
*Természetesen a reggeli csak akkor esik igazán jól, ha előtte magasröptű eszmecserébe bonyolódtak a kisbabák emésztési problémáit és annak szemmel látható, vagy más érzékszervekkel érezhető következményeiről. Akkor viszont nem gondolná, hogy egy tojás, ráadásul egy fél tojás elkobzása ilyen szörnyű megtorlást vonna maga után. Mert például ujjának harapdálása, a csók és a többi bizony rettenetes. Lenne, ha mondjuk tisztasági fogadalmat tett volna, hiszen akkor minden akaraterejére szüksége lenne, hogy ellenálljon a kísértésnek és biztos benne, hogy elbukna. Így viszont csupán fel kell nyalábolnia Leát és visszacipelnie az ágyba, ahol a reggeli utáni desszertet fogyasztják.*
- Lassan itt az ebéd ideje. *mélázik el, ahogy a desszert után összebújva pihennek, és az ablakon betűző fény és az árnyékok alapján igyekszik megbecsülni az időt. Aztán vigyorogva tesz fel egy teljesen felesleges kérdést.* Mit gondolsz, az evésen és szerelmeskedésen kívül fogunk mást is csinálni ma?
*Kellően nagyszájú és magabiztos, de némi aggodalom is feltámad benne. Vajon meddig bírja ezt a tempót? Lélekben biztatóan megveregeti a saját vállát: eddig nincs gond.*
//Lea//
*Talán említeni is felesleges lenne, hogy Laor sem tudja, mit számolnak fel extraként a könnyűvérű leányok. Pontosabban csak olyasmiről van tudomása, amiket megbízhatatlan cimborái meséltek neki a kocsmaasztal mellett, pár korsó ser ledöntése után, de első kézből származó információi nincsenek. Hogyan is lehetnének? Például úgy, hogy ha a szükség úgy hozza, befizet egy menetre, de ezt nem fogja most bevallani. Még akkor sem, ha Lea nem az, aki az ember előéletének piszkosabb részletein fennakadna. Most mégis elbizonytalanodik kicsit, amikor Lea arra utal, hogy egyszer majd kérni fog valamit.*
- Persze. *bólint rá megkönnyebbülten, mert némi főzőcskétől nem fog megijedni* Nyúl, vadasan. Jól hangzik. De lehet, hogy nem Amon környékén kéne nyúlra vadászni. Ott mostanában könnyebb élőhalott nyusziba botlani, és egy ilyen szörnyeteg képes leharapni az ember fejét.
*Csak viccel, hiszen nincs olyan nyuszi, ami embernek támadna. Csupán a mesében, ahol egy tapsifüles több lovaggal is végzett. Valószínűleg az ágyról is olyan nevetségesnek hat, ahogy a mellkasát is borotválni kezdte, mert a szeplős pofin könnyek csorognak. Elgondolkozik az ötleten, oda is érinti a borotvapengét a bőréhez, aztán megrázza a fejét.*
- Először is, biztosan összevagdosnám magam, ahhoz pedig nincs sok kedvem. Másodszor pedig biztos vagyok benne, hogy a lehető legkellemetlenebb pillanatban tennéd közszemlére legújabb ékességem. Vagy ne legyek ennyire kicsinyes?
*Természetesen a reggeli csak akkor esik igazán jól, ha előtte magasröptű eszmecserébe bonyolódtak a kisbabák emésztési problémáit és annak szemmel látható, vagy más érzékszervekkel érezhető következményeiről. Akkor viszont nem gondolná, hogy egy tojás, ráadásul egy fél tojás elkobzása ilyen szörnyű megtorlást vonna maga után. Mert például ujjának harapdálása, a csók és a többi bizony rettenetes. Lenne, ha mondjuk tisztasági fogadalmat tett volna, hiszen akkor minden akaraterejére szüksége lenne, hogy ellenálljon a kísértésnek és biztos benne, hogy elbukna. Így viszont csupán fel kell nyalábolnia Leát és visszacipelnie az ágyba, ahol a reggeli utáni desszertet fogyasztják.*
- Lassan itt az ebéd ideje. *mélázik el, ahogy a desszert után összebújva pihennek, és az ablakon betűző fény és az árnyékok alapján igyekszik megbecsülni az időt. Aztán vigyorogva tesz fel egy teljesen felesleges kérdést.* Mit gondolsz, az evésen és szerelmeskedésen kívül fogunk mást is csinálni ma?
*Kellően nagyszájú és magabiztos, de némi aggodalom is feltámad benne. Vajon meddig bírja ezt a tempót? Lélekben biztatóan megveregeti a saját vállát: eddig nincs gond.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-25 10:26:05
Üzenet elküldve: 2016-10-25 10:26:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*őszintén megdöbben, hogy a bérnőstények milyen dolgokért kérnek plusz pénzt. Lea elgondolása alapján ez úgy néz ki, hogy az ember leszurkolja a tarifát aztán ezért mindent megkap egyben. Persze nyilvánvaló, hogy az ő tapasztalata prosti-ügyben a nullához konvergál, még sosem járt bordélyban, de még csak egy útszélivel sem csacsogott a díjszabásról. Senkit nem kérdezett soha arról sem, hogy mennyi pénzt hagyott. A kuncsaftokkal is csak akkor találkozott, mikor azok a viszketésüket akarták kikezeltetni. Mindenesetre nem jön különösebben zavarba a témától, olyan helyen nőtt fel, ahol ha nem is mindennapi beszédtéma, de azért nagyon is benne volt a köztudatban.*
- Szóval kérhetek érte valamit? Hm?
*nyilván nem pénzre gondol, hanem mondjuk egy jó vacsorára, azt már megmutatta a múltkorában, hogy milyen remek szakács.*
- Talán a messzi földön híres vadas mártással kompenzálnál. Mit gondolsz?
*Laor közben kitalálja, hogy ugyan miért ne fazonírozná a saját mellkasát, amit Lea őszinte hahotával honorál.*
- Ez... ez... ez... csodálatos.
*igen, hangjából világosan kiérezni az iróniát. Mert ugye, ha valami csupasz mellkasú fickóra vágyna, akkor egy elffel szűrte volna össze a levet.*
- Szerintem valami formát kéne belenyírnod. Mondjuk egy madarat, vagy ilyesmit.
*fél szemét kicsit összehúzza, és úgy próbálja elképzelni a Laor mellszőrének kellős közepébe berevált madarat, vagy mondjuk egy sárkányt. A sárkány ijesztő tud lenni, bár ilyen formában inkább mulatságos.*
- Meggyőződésem, hogy nem láttál még hasmenéses kisbabát. Az minden csak nem sima!
*persze az teljesen normális, hogy a férfiak nem veszik ki a részüket a gyereknevelésnek a büdösebbik részéből, így hát nem is tudják, hogy az a közmondásos babapopsi bizony az esetek többségében nem is olyan pihepuha. Vagy mikor pihepuha, akkor legtöbbször gazdagon meg van kenve bölcsőzsírral, akkor meg ugye büdös.*
- Hogy mit terveztem? Hát azt, hogy lekapom azt az egyént a tíz körméről, aki belenyúlt a tányéromba.
*Ennek a fickónak semmi sem szent úgy tűnik, hogy pofátlanul beleevett Lea tojásába. Ezért bizony meg kell harapdálni Laort. Először is az ujjait, amikkel arra vetemedett, hogy elvegye Lea elől a táplálékot, utána meg a száját, amivel arra vetemedett, hogy meg is egye azt, amit elvett. Mondjuk nyilvánvaló, hogy a lator nyelőcsövét meg a gyomrát nem harapdálhatja meg, de a nyakát akkor is meg fogja csócsálni, meg a mellkasán azt a kiborotvált csíkot is.*
//Laor//
*őszintén megdöbben, hogy a bérnőstények milyen dolgokért kérnek plusz pénzt. Lea elgondolása alapján ez úgy néz ki, hogy az ember leszurkolja a tarifát aztán ezért mindent megkap egyben. Persze nyilvánvaló, hogy az ő tapasztalata prosti-ügyben a nullához konvergál, még sosem járt bordélyban, de még csak egy útszélivel sem csacsogott a díjszabásról. Senkit nem kérdezett soha arról sem, hogy mennyi pénzt hagyott. A kuncsaftokkal is csak akkor találkozott, mikor azok a viszketésüket akarták kikezeltetni. Mindenesetre nem jön különösebben zavarba a témától, olyan helyen nőtt fel, ahol ha nem is mindennapi beszédtéma, de azért nagyon is benne volt a köztudatban.*
- Szóval kérhetek érte valamit? Hm?
*nyilván nem pénzre gondol, hanem mondjuk egy jó vacsorára, azt már megmutatta a múltkorában, hogy milyen remek szakács.*
- Talán a messzi földön híres vadas mártással kompenzálnál. Mit gondolsz?
*Laor közben kitalálja, hogy ugyan miért ne fazonírozná a saját mellkasát, amit Lea őszinte hahotával honorál.*
- Ez... ez... ez... csodálatos.
*igen, hangjából világosan kiérezni az iróniát. Mert ugye, ha valami csupasz mellkasú fickóra vágyna, akkor egy elffel szűrte volna össze a levet.*
- Szerintem valami formát kéne belenyírnod. Mondjuk egy madarat, vagy ilyesmit.
*fél szemét kicsit összehúzza, és úgy próbálja elképzelni a Laor mellszőrének kellős közepébe berevált madarat, vagy mondjuk egy sárkányt. A sárkány ijesztő tud lenni, bár ilyen formában inkább mulatságos.*
- Meggyőződésem, hogy nem láttál még hasmenéses kisbabát. Az minden csak nem sima!
*persze az teljesen normális, hogy a férfiak nem veszik ki a részüket a gyereknevelésnek a büdösebbik részéből, így hát nem is tudják, hogy az a közmondásos babapopsi bizony az esetek többségében nem is olyan pihepuha. Vagy mikor pihepuha, akkor legtöbbször gazdagon meg van kenve bölcsőzsírral, akkor meg ugye büdös.*
- Hogy mit terveztem? Hát azt, hogy lekapom azt az egyént a tíz körméről, aki belenyúlt a tányéromba.
*Ennek a fickónak semmi sem szent úgy tűnik, hogy pofátlanul beleevett Lea tojásába. Ezért bizony meg kell harapdálni Laort. Először is az ujjait, amikkel arra vetemedett, hogy elvegye Lea elől a táplálékot, utána meg a száját, amivel arra vetemedett, hogy meg is egye azt, amit elvett. Mondjuk nyilvánvaló, hogy a lator nyelőcsövét meg a gyomrát nem harapdálhatja meg, de a nyakát akkor is meg fogja csócsálni, meg a mellkasán azt a kiborotvált csíkot is.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 23:17:30
Üzenet elküldve: 2016-10-24 23:17:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Hát... khm... szóval például azért, amit a száddal műveltél.
*Bármennyire is pofátlan alak tud lenni, most azért csak zavarba jön kicsit. Ebben biztosan szerepe van annak, ahogy Lea előrehajol, bájos pofiján a tudásszomj számos tanújelével. Most tényleg olyan ártatlannak találja az ábrázatát, hogy szinte szentségtörésnek tartja ilyesmiről beszélgetni. Még akkor is, ha kétségbeesetten igyekszik körülírni azt, amit most olyan végtelenül illetlennek talál.
Mivel Lea nemet int a fejével, tükör után néz és ha ilyet nem talál, akkor tesz egy újabb kört, hogy kardját áthozva, annak fényes pengéjét hasznosítsa. Tulajdonképpen át is cuccolhatna teljesen, de erre csak akkor gondol, amikor már nekilátott a borotválkozásnak.*
- A mellét? *sandít az ágyba bevackolódó lány felé, ahogy fél képével már végzett* Szegény, mi vehette rá ilyesmire? Igaz, még mindig jobb, ha egy férfi borotválja a mellkasát, mint ha egy nőnek van erre szüksége.
*Elvigyorodik, aztán a mellére pocsolva egy kis vizet, a borotvakéssel, a penge szélességének megfelelő csíkot húz csupaszra óvatosan. A lány felé fordul, nem tudja megállni nevetés nélkül, ahogy elképzeli, milyen jól harmonizál a félig borostás arca az ízlésesen trimmelt mellkasához.*
- Na, milyen?
*Mire pedig Lea visszatér beszerző körútjáról, valóban végzett, épp az arcát törli szárazra, hogy aztán kézfejével is végigsimítsa a kékre borotvált bőrt.*
- Mint egy kisbaba popsija.
*A boszi jó érzékkel válogatott össze finomságokat a reggelihez, így amikor nekilátnak, Laor gyakorlatilag két pofára zabál, mindenféle finomkodás nélkül. Éhes, és azt már jól tudja, hogy Lea előtt nincs szükség olyan hívságokkal foglalkozni, mint például az evőeszközök helyes használata.*
- Mit terveztél mára? *érdeklődik, miközben egy jókora darab sonkát gyömöszöl a szájába, majd rácsap Lea kezére, aki egy fél főtt tojást igyekezett elorozni előle és azt is a sonka után küldi.* Nézzünk körül még a forgatagon?
//Lea//
- Hát... khm... szóval például azért, amit a száddal műveltél.
*Bármennyire is pofátlan alak tud lenni, most azért csak zavarba jön kicsit. Ebben biztosan szerepe van annak, ahogy Lea előrehajol, bájos pofiján a tudásszomj számos tanújelével. Most tényleg olyan ártatlannak találja az ábrázatát, hogy szinte szentségtörésnek tartja ilyesmiről beszélgetni. Még akkor is, ha kétségbeesetten igyekszik körülírni azt, amit most olyan végtelenül illetlennek talál.
Mivel Lea nemet int a fejével, tükör után néz és ha ilyet nem talál, akkor tesz egy újabb kört, hogy kardját áthozva, annak fényes pengéjét hasznosítsa. Tulajdonképpen át is cuccolhatna teljesen, de erre csak akkor gondol, amikor már nekilátott a borotválkozásnak.*
- A mellét? *sandít az ágyba bevackolódó lány felé, ahogy fél képével már végzett* Szegény, mi vehette rá ilyesmire? Igaz, még mindig jobb, ha egy férfi borotválja a mellkasát, mint ha egy nőnek van erre szüksége.
*Elvigyorodik, aztán a mellére pocsolva egy kis vizet, a borotvakéssel, a penge szélességének megfelelő csíkot húz csupaszra óvatosan. A lány felé fordul, nem tudja megállni nevetés nélkül, ahogy elképzeli, milyen jól harmonizál a félig borostás arca az ízlésesen trimmelt mellkasához.*
- Na, milyen?
*Mire pedig Lea visszatér beszerző körútjáról, valóban végzett, épp az arcát törli szárazra, hogy aztán kézfejével is végigsimítsa a kékre borotvált bőrt.*
- Mint egy kisbaba popsija.
*A boszi jó érzékkel válogatott össze finomságokat a reggelihez, így amikor nekilátnak, Laor gyakorlatilag két pofára zabál, mindenféle finomkodás nélkül. Éhes, és azt már jól tudja, hogy Lea előtt nincs szükség olyan hívságokkal foglalkozni, mint például az evőeszközök helyes használata.*
- Mit terveztél mára? *érdeklődik, miközben egy jókora darab sonkát gyömöszöl a szájába, majd rácsap Lea kezére, aki egy fél főtt tojást igyekezett elorozni előle és azt is a sonka után küldi.* Nézzünk körül még a forgatagon?
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:26:59
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:26:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*Nem, a csikizésre nagyrészt immúnis. Persze természetesen vannak olyan testrészei, amelyek valóban csikisek, de ezekre Laor most ebben a kis küzdelemben nem lel rá, Lea meg hülye lenne odatolni a nyakszirtjét, vagy a könyökhajlatát.*
- Plusz aranyat? Miért szoktak még plusz aranyakat kérni?
*kérdezi, de egyáltalán nem gonoszságnak, vagy csipkelődésnek szánja, hanem őszintén érdekli. Lehet, hogy kipróbálja, hiszen ha feláras szolgáltatás, akkor nyilván valami különlegességről van szó. Bár nyilvánvalóan mások a fogalmaik a különlegességről, Lea úgy gondolja, hogy mikor mondjuk fejen állva csinálják, akkor az lehet, de egy olyan dolog, ami ennyire természetesen jön?*
- Igazad van, valószínűleg ezek is csak a mesékben léteznek. Viszont láttam én olyan fickót, aki beretválta a mellét. Igazi piperkőc volt. Akheel reggelire fogyasztja az ilyen fickókat.
*nevet, mikor eszébe jut a Vörös, aki bár olyan egyszerű, mint a faék, de annak nagyon hangot tud adni, ha valami nem tetszik neki. Márpedig a lányoknál is hiúbb fickókat nem kedveli. Többek között.*
- Ó nem, nem akarlak böteségből összekaszabolni!
*hárítja el a fejét és a kezeit egyszerre rázva a felajánlást. Ami amúgy nagyon hízelgő, de még sosem csinált ilyesmit, és az igazat megvallva már nem is nagyon akarja elkezdeni a dolog begyakorlását. Viszont nem mozdul el az ágyból, szívesen elnézi Laort ezen művelet közben. Illetve egy darabig nézi, de aztán inkább sietve felkapkodja a ruháit és szerez némi reggelinek-valót. Leszurkolja természetesen az árát és már száguld is vissza. Az alkalmazottak pedig nem tesznek fel kérdéseket arra vonatkozólag, hogy miért is kér dupla adagot, de hát ugye ez a hely lánykorában bordély volt, úgyhogy az itt dolgozók nyilván híresek a diszkréciójukról. Azt mondjuk Lea simán el tudja képzelni, hogy a szobák falán vannak ilyen kémlelő-lyukak, ami szintén lehetett mint szolgáltatás azoknak, akik az ilyesmire gerjednek, meg arra is alkalmas, hogy az arra "érdemeseket" zsarolhassák. Ezen gondolatok nyomán meginog a diszkrécióba vetett hite. Bár mégis Rili aki a főnök, szóval őt - Leát - talán nem akarja megzsarolni a saját barátnője.
Mire visszatér, addigra Laor nagyjából már végezhet az arca lecsupaszításával, szóval akár neki is láthatnak annak, hogy elfogyasszák a reggelit, mielőtt újra nekivetkőznek.*
//Laor//
*Nem, a csikizésre nagyrészt immúnis. Persze természetesen vannak olyan testrészei, amelyek valóban csikisek, de ezekre Laor most ebben a kis küzdelemben nem lel rá, Lea meg hülye lenne odatolni a nyakszirtjét, vagy a könyökhajlatát.*
- Plusz aranyat? Miért szoktak még plusz aranyakat kérni?
*kérdezi, de egyáltalán nem gonoszságnak, vagy csipkelődésnek szánja, hanem őszintén érdekli. Lehet, hogy kipróbálja, hiszen ha feláras szolgáltatás, akkor nyilván valami különlegességről van szó. Bár nyilvánvalóan mások a fogalmaik a különlegességről, Lea úgy gondolja, hogy mikor mondjuk fejen állva csinálják, akkor az lehet, de egy olyan dolog, ami ennyire természetesen jön?*
- Igazad van, valószínűleg ezek is csak a mesékben léteznek. Viszont láttam én olyan fickót, aki beretválta a mellét. Igazi piperkőc volt. Akheel reggelire fogyasztja az ilyen fickókat.
*nevet, mikor eszébe jut a Vörös, aki bár olyan egyszerű, mint a faék, de annak nagyon hangot tud adni, ha valami nem tetszik neki. Márpedig a lányoknál is hiúbb fickókat nem kedveli. Többek között.*
- Ó nem, nem akarlak böteségből összekaszabolni!
*hárítja el a fejét és a kezeit egyszerre rázva a felajánlást. Ami amúgy nagyon hízelgő, de még sosem csinált ilyesmit, és az igazat megvallva már nem is nagyon akarja elkezdeni a dolog begyakorlását. Viszont nem mozdul el az ágyból, szívesen elnézi Laort ezen művelet közben. Illetve egy darabig nézi, de aztán inkább sietve felkapkodja a ruháit és szerez némi reggelinek-valót. Leszurkolja természetesen az árát és már száguld is vissza. Az alkalmazottak pedig nem tesznek fel kérdéseket arra vonatkozólag, hogy miért is kér dupla adagot, de hát ugye ez a hely lánykorában bordély volt, úgyhogy az itt dolgozók nyilván híresek a diszkréciójukról. Azt mondjuk Lea simán el tudja képzelni, hogy a szobák falán vannak ilyen kémlelő-lyukak, ami szintén lehetett mint szolgáltatás azoknak, akik az ilyesmire gerjednek, meg arra is alkalmas, hogy az arra "érdemeseket" zsarolhassák. Ezen gondolatok nyomán meginog a diszkrécióba vetett hite. Bár mégis Rili aki a főnök, szóval őt - Leát - talán nem akarja megzsarolni a saját barátnője.
Mire visszatér, addigra Laor nagyjából már végezhet az arca lecsupaszításával, szóval akár neki is láthatnak annak, hogy elfogyasszák a reggelit, mielőtt újra nekivetkőznek.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:28:58
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Háááháhááá! *egy artikulálatlan rikoltással próbál szabadulni a jégkirálynővé avanzsáló némber öleléséből, amikor az jégcsaphoz hasonlatos végtagjait igyekszik testhajlataiban melengetni. Próbál szabadulni a jeges szorításból, ami nem könnyű feladat, mivel Lea elég izmos ahhoz, hogy keményen tudjon kapaszkodni, és nem is akar túl nagy erővel küzdeni, fájdalmat semmiképp nem szeretne okozni. Viszont valamit ki kell találni, mert az a fagyos lábfej egyre feljebb csúszik a combján. Megpróbálkozik egy alapos csiklandozással, hátha ez segít. Magából indul ki, persze, ő egy ilyen támadásra azonnal kapitulálna. Tériszonyos, csiklandós... igazi férfi.*
- Csupa olyasmit, amiért a lányok elkérnek néhány plusz aranyat. *A mondat után természetesen igyekszik lefogni Lea kezeit, mert egy ilyen megjegyzés azonnali megtorlást vonhat maga után még akkor is, ha látszik rajta, hogy egy pillanatig sem gondolná komolyan azt, amit mondott. Ez sajnos nem sikerül, és valóban megkapja a magáét. Felszisszen, ahogy Lea nekilát a nem túl kíméletes szőrtelenítésnek, de nem nagyon kapkod, hogy véget vessen a dolognak. Ami azt illeti, érdekesnek találja, és csak a második elvesztett szőrszál után jut eszébe, hogy miért is? Aggasztó, hogy Lea nem tud olyat tenni, ami ne nyerné el a tetszését, és muszáj elhatároznia, hogy megáll a papuccsá válás felé vezető tükörsima úton.*
- Igen, ezek pont olyan törzsek, mint azok, ahol a nők hordják a nadrágot. *neveti el magát Lea felvetésére.* Mindenki hallott már róluk, de senki sem járt még arra. És különben is: te szeretnél olyan férfiak között élni, akik reggelente a tükör előtt pózolnak kis színezüst csipeszeikkel és bőszen ritkítják a szemöldökük?
*De a borostára tett megjegyzést nem lehet félreérteni, végigsimít a képén, ami halk, sercegő hangot szül. Való igaz, vagy két napja nem beretválkozott.*
- A másik szobában, a holmim között van a borotvakésem. Megborotválkozom, hogy ne szúrjak. De ha értesz hozzá, megteheted te is. Látod, hogy mennyire bízom benned? Nem gondolnám, hogy revansot veszel. *széles, kicsit szemtelen a vigyor, hiszen tudja, hogy Lea a kínálkozó alkalommal sem metszené át a torkát. Pedig technikai akadálya nem lenne, egy jó borotva élesebb a tökéletesen fent kardpengénél is. Most már megcsókolja a lány nyakán húzódó apró, friss, de alig észrevehető sebhelyet. Szégyelli magát, ostoba vicc volt még akkor is, ha nem akarta megsebezni. Aztán amíg Lea az ágyat igyekszik összeszedni, beleugrik a nadrágjába és mezítlábasan csattog át a saját szobájába. Most a folyosót választja, nem a párkányt, noha arra azért ügyel, hogy ne nagyon vegye észre senki. Mit lehet tudni? Mikor visszatér, vállán egy vászondarabbal, amit törölközőként lehet használni, a mosdóállványnál az arcába fröcsköli a jó hideg vizet és a kezében tartott, nyitott borotvakést Lea felé nyújtja.*
- Hm?
//Lea//
- Háááháhááá! *egy artikulálatlan rikoltással próbál szabadulni a jégkirálynővé avanzsáló némber öleléséből, amikor az jégcsaphoz hasonlatos végtagjait igyekszik testhajlataiban melengetni. Próbál szabadulni a jeges szorításból, ami nem könnyű feladat, mivel Lea elég izmos ahhoz, hogy keményen tudjon kapaszkodni, és nem is akar túl nagy erővel küzdeni, fájdalmat semmiképp nem szeretne okozni. Viszont valamit ki kell találni, mert az a fagyos lábfej egyre feljebb csúszik a combján. Megpróbálkozik egy alapos csiklandozással, hátha ez segít. Magából indul ki, persze, ő egy ilyen támadásra azonnal kapitulálna. Tériszonyos, csiklandós... igazi férfi.*
- Csupa olyasmit, amiért a lányok elkérnek néhány plusz aranyat. *A mondat után természetesen igyekszik lefogni Lea kezeit, mert egy ilyen megjegyzés azonnali megtorlást vonhat maga után még akkor is, ha látszik rajta, hogy egy pillanatig sem gondolná komolyan azt, amit mondott. Ez sajnos nem sikerül, és valóban megkapja a magáét. Felszisszen, ahogy Lea nekilát a nem túl kíméletes szőrtelenítésnek, de nem nagyon kapkod, hogy véget vessen a dolognak. Ami azt illeti, érdekesnek találja, és csak a második elvesztett szőrszál után jut eszébe, hogy miért is? Aggasztó, hogy Lea nem tud olyat tenni, ami ne nyerné el a tetszését, és muszáj elhatároznia, hogy megáll a papuccsá válás felé vezető tükörsima úton.*
- Igen, ezek pont olyan törzsek, mint azok, ahol a nők hordják a nadrágot. *neveti el magát Lea felvetésére.* Mindenki hallott már róluk, de senki sem járt még arra. És különben is: te szeretnél olyan férfiak között élni, akik reggelente a tükör előtt pózolnak kis színezüst csipeszeikkel és bőszen ritkítják a szemöldökük?
*De a borostára tett megjegyzést nem lehet félreérteni, végigsimít a képén, ami halk, sercegő hangot szül. Való igaz, vagy két napja nem beretválkozott.*
- A másik szobában, a holmim között van a borotvakésem. Megborotválkozom, hogy ne szúrjak. De ha értesz hozzá, megteheted te is. Látod, hogy mennyire bízom benned? Nem gondolnám, hogy revansot veszel. *széles, kicsit szemtelen a vigyor, hiszen tudja, hogy Lea a kínálkozó alkalommal sem metszené át a torkát. Pedig technikai akadálya nem lenne, egy jó borotva élesebb a tökéletesen fent kardpengénél is. Most már megcsókolja a lány nyakán húzódó apró, friss, de alig észrevehető sebhelyet. Szégyelli magát, ostoba vicc volt még akkor is, ha nem akarta megsebezni. Aztán amíg Lea az ágyat igyekszik összeszedni, beleugrik a nadrágjába és mezítlábasan csattog át a saját szobájába. Most a folyosót választja, nem a párkányt, noha arra azért ügyel, hogy ne nagyon vegye észre senki. Mit lehet tudni? Mikor visszatér, vállán egy vászondarabbal, amit törölközőként lehet használni, a mosdóállványnál az arcába fröcsköli a jó hideg vizet és a kezében tartott, nyitott borotvakést Lea felé nyújtja.*
- Hm?
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 20:20:04
Üzenet elküldve: 2016-10-24 20:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*Az ellene elkövetett merényletre méltatlankodva morog. Ez igazi pofátlanság, hiszen nincs rajta egy gramm zsír sem, hogy szigetelje a testét, így aztán igen hamar libabőrös lesz, meg a végtagjai is kihűlnek. Az pedig bőven kielégítő bosszú, hogy ezeket olyan helyekre dugdossa, ahol Laornak a legkevésbé esik jól. Például a hóna alá, vagy a combja tövébe, nem élmény ám, ha ezek bármelyikére is utat talál egy, a jégcsap hőmérsékletével vetekedő végtagja Leának. Márpedig négy ilyen hideg végtagja is van, úgyhogy valami mindenképpen célba fog érni, ha máshogy nem, hát akkor egy kis birkózás árán. A birkózás következménye viszont az is, hogy az összes, Laor által felhalmozott paplan a földre hullik, de nem is baj. A birkózásba kimelegszik eléggé.*
- Miket műveltem?!
*kérdezi színlelt felháborodással a hangjában. Mert ugyanis elképzelései vannak. De persze ilyen "trükkök" ismeretében miért ne lehetne az egyszeri lány még szűz? Lehet, hogy kikérdezte egy tapasztaltabb barátnőjét, netán kileste a szüleit. Persze Lea nem tett ilyet, mármint nem leste ki a szüleit, de annak idején tényleg megkérdezett tapasztaltabb barátnőket, és egyik-másik tanács valóban igen furcsa volt, legalábbis elmondva. Kipróbálva meg? A hatás pont az, mint amire számítani lehet.*
- Hát arra gondoltam, hogy mindjárt kezdésnek művelek veled ezt-azt. Kezdetnek szálanként tépkedem ki a szőröd!
*Ezt demonstrálandó el is kap szőrszálat valahol Laor mellkasán, egyetlen határozott mozdulattal tépi ki és mutatja Laor szeme elé.*
- Úgy hallottam, hogy vannak olyan törzsek, ahol a férfiak kitépik az összes szőrüket, és egy idő után már nem is nő nekik több. Egyébként a másnapos borosta nagyon tud szúrni, szóval látom benne a hasznot is.
*Ezen a ponton egy újabb szál után néz, és ha Laor nem elég gyors, akkor bizony ez is Lea ujjai között végzi kiszakítva. Lea meg hát jót röhög ezen. Igazából egyáltalán nem akar senkit megszabadítani a szőreitől, csak cukkolja a másikat.*
- De igazad van, valamikorra be kellene iktatni egy étkezést. Később esetleg vitatkozhatnánk valamin. Apróságon. De vérre menően. Viszont a tőröd ezúttal tartsd a hüvelyében.
*megérinti a nyakán az előző nap szerzett igen aprócska sebhelyet. Mivel nyakán is van pár szeplő ezért alig üt valamennyire azoktól, így szinte észrevehetetlen. Aztán felnevet, hiszen szavai némiképpen kétértelműek.*
- Igen, "úgy" is.
*nevetve csókolja meg a másikat, aztán nekiáll, hogy összeszedegesse az ágy lehullott tartozékait, nem erőlteti meg magát különösebben, négykézláb halad el egy-egy darabért, hogy aztán szépen mindent elrendezzen úgy, ahogy annak lennie kell. Amúgy természetesen ő is éhes - ő mikor nem? -, csak éppen nem akarja kitenni a lábát innen, mert így most nagyon jó. A vízzel való nyakon öntésre valószínűleg igen hevesen - sőt hangosan - reagálna, szóval remélhetőleg Laor átgondolja azt, hogy ilyet tegyen.*
//Laor//
*Az ellene elkövetett merényletre méltatlankodva morog. Ez igazi pofátlanság, hiszen nincs rajta egy gramm zsír sem, hogy szigetelje a testét, így aztán igen hamar libabőrös lesz, meg a végtagjai is kihűlnek. Az pedig bőven kielégítő bosszú, hogy ezeket olyan helyekre dugdossa, ahol Laornak a legkevésbé esik jól. Például a hóna alá, vagy a combja tövébe, nem élmény ám, ha ezek bármelyikére is utat talál egy, a jégcsap hőmérsékletével vetekedő végtagja Leának. Márpedig négy ilyen hideg végtagja is van, úgyhogy valami mindenképpen célba fog érni, ha máshogy nem, hát akkor egy kis birkózás árán. A birkózás következménye viszont az is, hogy az összes, Laor által felhalmozott paplan a földre hullik, de nem is baj. A birkózásba kimelegszik eléggé.*
- Miket műveltem?!
*kérdezi színlelt felháborodással a hangjában. Mert ugyanis elképzelései vannak. De persze ilyen "trükkök" ismeretében miért ne lehetne az egyszeri lány még szűz? Lehet, hogy kikérdezte egy tapasztaltabb barátnőjét, netán kileste a szüleit. Persze Lea nem tett ilyet, mármint nem leste ki a szüleit, de annak idején tényleg megkérdezett tapasztaltabb barátnőket, és egyik-másik tanács valóban igen furcsa volt, legalábbis elmondva. Kipróbálva meg? A hatás pont az, mint amire számítani lehet.*
- Hát arra gondoltam, hogy mindjárt kezdésnek művelek veled ezt-azt. Kezdetnek szálanként tépkedem ki a szőröd!
*Ezt demonstrálandó el is kap szőrszálat valahol Laor mellkasán, egyetlen határozott mozdulattal tépi ki és mutatja Laor szeme elé.*
- Úgy hallottam, hogy vannak olyan törzsek, ahol a férfiak kitépik az összes szőrüket, és egy idő után már nem is nő nekik több. Egyébként a másnapos borosta nagyon tud szúrni, szóval látom benne a hasznot is.
*Ezen a ponton egy újabb szál után néz, és ha Laor nem elég gyors, akkor bizony ez is Lea ujjai között végzi kiszakítva. Lea meg hát jót röhög ezen. Igazából egyáltalán nem akar senkit megszabadítani a szőreitől, csak cukkolja a másikat.*
- De igazad van, valamikorra be kellene iktatni egy étkezést. Később esetleg vitatkozhatnánk valamin. Apróságon. De vérre menően. Viszont a tőröd ezúttal tartsd a hüvelyében.
*megérinti a nyakán az előző nap szerzett igen aprócska sebhelyet. Mivel nyakán is van pár szeplő ezért alig üt valamennyire azoktól, így szinte észrevehetetlen. Aztán felnevet, hiszen szavai némiképpen kétértelműek.*
- Igen, "úgy" is.
*nevetve csókolja meg a másikat, aztán nekiáll, hogy összeszedegesse az ágy lehullott tartozékait, nem erőlteti meg magát különösebben, négykézláb halad el egy-egy darabért, hogy aztán szépen mindent elrendezzen úgy, ahogy annak lennie kell. Amúgy természetesen ő is éhes - ő mikor nem? -, csak éppen nem akarja kitenni a lábát innen, mert így most nagyon jó. A vízzel való nyakon öntésre valószínűleg igen hevesen - sőt hangosan - reagálna, szóval remélhetőleg Laor átgondolja azt, hogy ilyet tegyen.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 17:36:30
Üzenet elküldve: 2016-10-24 17:36:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Kaotikusnak nem mondaná a helyzetet, de az érdekes jelzőt már mindenképp kiérdemli. Micsoda meglepetés, ő lett az elf következő célpontja, ahogy az várható volt, varázslata azonban életet mentett. És még csak nem is ő lát hirtelen duplán, mert a haldokló Yero is sikeresen megidézett egy kerubit, ám lévén rá már nem sok figyelmet fordítanak, hamar szerte is foszlik.
A kis vörös pedig csak egy pillanatig elemzi a helyzetet. Önkéntes testőrén nem tud segíteni, bármennyire is örülne, ha túlélné, a városőrök pedig máris letámadták a vélhetően erősítésnek szánt legényeket, csak az elf oldott kereket. Ha nem is fegyvertelenül, de legalább számszeríj mentesen, ha csak szemei nem csalták meg a nagy felfordulásban. Nincs más hátra, minthogy el innen, tenni itt már nem sokat tehet.
Bár lovagiasan felsegítették volna a nyeregbe, ezt szerencsére maga is meg tudja oldani. Felkapaszkodik hát Yero lovára, s biztos, ami biztos alapon újabb igézetbe fog, elvégre az előbb is csupán ennyin múlott az élete.
Utána pedig megindítja a lovat, arra azért ügyel, hogy bár a hadakozó őrök mögötti területen halad el, ne kerüljön túlságosan közel a csetepatéhoz. Ő maga nem áll meg, s nem is igen lassít, hacsak nem kényszeríti megállásra valami - ennek listája azonban igen véges az ő szemszögéből nézve.*
- Vajákost, orvost, gyógyítót, harcost ide! Tharg gyilkosok költöztek a Pintybe, máris Artheniori polgárok és őrök vérét ontják! *Rikkantja még el magát. Talán akad majd valaki, aki eljátssza a hős megmentőt, és megpróbálja megmenteni a haldokló életét, bár ez a város Szegénynegyede, nem sok reményt fűz hozzá. Egy próbát azért a sereglet gyűjtésre megért.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
*Kaotikusnak nem mondaná a helyzetet, de az érdekes jelzőt már mindenképp kiérdemli. Micsoda meglepetés, ő lett az elf következő célpontja, ahogy az várható volt, varázslata azonban életet mentett. És még csak nem is ő lát hirtelen duplán, mert a haldokló Yero is sikeresen megidézett egy kerubit, ám lévén rá már nem sok figyelmet fordítanak, hamar szerte is foszlik.
A kis vörös pedig csak egy pillanatig elemzi a helyzetet. Önkéntes testőrén nem tud segíteni, bármennyire is örülne, ha túlélné, a városőrök pedig máris letámadták a vélhetően erősítésnek szánt legényeket, csak az elf oldott kereket. Ha nem is fegyvertelenül, de legalább számszeríj mentesen, ha csak szemei nem csalták meg a nagy felfordulásban. Nincs más hátra, minthogy el innen, tenni itt már nem sokat tehet.
Bár lovagiasan felsegítették volna a nyeregbe, ezt szerencsére maga is meg tudja oldani. Felkapaszkodik hát Yero lovára, s biztos, ami biztos alapon újabb igézetbe fog, elvégre az előbb is csupán ennyin múlott az élete.
Utána pedig megindítja a lovat, arra azért ügyel, hogy bár a hadakozó őrök mögötti területen halad el, ne kerüljön túlságosan közel a csetepatéhoz. Ő maga nem áll meg, s nem is igen lassít, hacsak nem kényszeríti megállásra valami - ennek listája azonban igen véges az ő szemszögéből nézve.*
- Vajákost, orvost, gyógyítót, harcost ide! Tharg gyilkosok költöztek a Pintybe, máris Artheniori polgárok és őrök vérét ontják! *Rikkantja még el magát. Talán akad majd valaki, aki eljátssza a hős megmentőt, és megpróbálja megmenteni a haldokló életét, bár ez a város Szegénynegyede, nem sok reményt fűz hozzá. Egy próbát azért a sereglet gyűjtésre megért.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 15:57:39
Üzenet elküldve: 2016-10-24 15:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Talán a fáradtság, talán az esti izgalmak vagy csak a biztonságérzet hatására úgy alszik, mint a bunda. Elvégre miért ne érezhetné magát biztonságban? A fogadó, amihez a szoba tartozik, a thargoké. Jó, talán pont emiatt aggódhatna kicsit, főleg ha odalent is tudnák, hogy nem saját szobája ágyában alszik, de erre vajmi kevés az esély. És igen, amikor hanyatt fekszik, még horkol is kissé. Legfeljebb akkor rezzen fel, amikor Lea időről-időre odabújik hozzá, de akkor is csupán annyira, hogy egy kis dörmögéssel ölelje át a lányt, és húzza tovább a lóbőrt. Így persze azt sem tudja, hogy álmában épp meglesik, pedig emiatt biztos morogna.
Már bőven benne járnak a reggelben, amikor felébred, de ekkor szinte felül az ágyban, és kicsit mókás a mozdulat is, ahogy csupasz derekának bal oldalához kap, ahol felöltözve egy kard markolatának kéne lennie. Lea hirtelen mozdulata nem eredményezett kellemes ébredést, de viszonylag hamar, egy kis pislogás után ráeszmél, hogy nincs baj. A levegő ugyan lehűlt a szobában, és a göndör hajú is gyorsan visszarántja formás lábait a takaró alá. Elvigyorodik, majd megragadja az összes paplant, ami a környékükön előfordul és magára rántja őket, hogy csak a feje kandikáljon ki alóluk, viszont Leát ne takarja egyik sem. Elgyönyörködik a meztelen testben, bár erre valószínűleg nem sok ideje lesz és a megtorlás sem várathat sokáig magára.
Aztán a szemérmes vallomásra enyhe csodálkozással néz a vállán nyugvó arcba, hogy a második mondatra elvigyorodjon.*
- Így már más. Szinte már elhittem, hogy egy szende leánnyal hozott össze a véletlen, de aztán... ha arra gondolok, amiket műveltél, akkor ezt mégsem kell annyira komolyan vennem.
*Kedvtelve cirógatja félre a szeplős, alvástól kicsit meggyűrt arcból a göndör fürtöket. Most úgy érzi, hogy legszívesebben semmi mással nem foglalkozna a világon, csak ilyesmivel. Csak azzal, akit szeret. Persze ez lehetetlen, és bármennyire is tisztában van a realitásokkal, az ilyen gondolatok mindig lelombozzák kicsit. De ezt most nem fogja hagyni. Még itt vannak, még egymás karjaiban vannak, a többivel ráér később is foglalkozni.*
- Mihez van kedved? Maradjunk még és heverésszünk? Másszunk ki a dunyha alól és mosakodjunk meg? Jó hideg lehet a víz a tálban. *egy kaján vigyor, aztán talán az ágy is megmozdul alattuk, akkorát kordul a gyomra* Vagy kerítsünk reggelit?
*Végtelelenül ártatlan arccal kérdezi, mintha épp csak eszébe jutott volna, mintha azért aggódna, hogy Lea éhkoppon marad. Mindenesetre még nem mozdul. Ha a gyomorkorgás még nem törte meg a pillanatot, akkor egyelőre ő sem teszi meg. Más kérdés, hogy ha a lány is hasonlóan lustának bizonyul, csak kimászik az ágyból és a mosdótál tartalmával nyakon önti a boszit, felkészülve egy kiadós karmolászásra, testrészek csavargatására.*
//Lea//
*Talán a fáradtság, talán az esti izgalmak vagy csak a biztonságérzet hatására úgy alszik, mint a bunda. Elvégre miért ne érezhetné magát biztonságban? A fogadó, amihez a szoba tartozik, a thargoké. Jó, talán pont emiatt aggódhatna kicsit, főleg ha odalent is tudnák, hogy nem saját szobája ágyában alszik, de erre vajmi kevés az esély. És igen, amikor hanyatt fekszik, még horkol is kissé. Legfeljebb akkor rezzen fel, amikor Lea időről-időre odabújik hozzá, de akkor is csupán annyira, hogy egy kis dörmögéssel ölelje át a lányt, és húzza tovább a lóbőrt. Így persze azt sem tudja, hogy álmában épp meglesik, pedig emiatt biztos morogna.
Már bőven benne járnak a reggelben, amikor felébred, de ekkor szinte felül az ágyban, és kicsit mókás a mozdulat is, ahogy csupasz derekának bal oldalához kap, ahol felöltözve egy kard markolatának kéne lennie. Lea hirtelen mozdulata nem eredményezett kellemes ébredést, de viszonylag hamar, egy kis pislogás után ráeszmél, hogy nincs baj. A levegő ugyan lehűlt a szobában, és a göndör hajú is gyorsan visszarántja formás lábait a takaró alá. Elvigyorodik, majd megragadja az összes paplant, ami a környékükön előfordul és magára rántja őket, hogy csak a feje kandikáljon ki alóluk, viszont Leát ne takarja egyik sem. Elgyönyörködik a meztelen testben, bár erre valószínűleg nem sok ideje lesz és a megtorlás sem várathat sokáig magára.
Aztán a szemérmes vallomásra enyhe csodálkozással néz a vállán nyugvó arcba, hogy a második mondatra elvigyorodjon.*
- Így már más. Szinte már elhittem, hogy egy szende leánnyal hozott össze a véletlen, de aztán... ha arra gondolok, amiket műveltél, akkor ezt mégsem kell annyira komolyan vennem.
*Kedvtelve cirógatja félre a szeplős, alvástól kicsit meggyűrt arcból a göndör fürtöket. Most úgy érzi, hogy legszívesebben semmi mással nem foglalkozna a világon, csak ilyesmivel. Csak azzal, akit szeret. Persze ez lehetetlen, és bármennyire is tisztában van a realitásokkal, az ilyen gondolatok mindig lelombozzák kicsit. De ezt most nem fogja hagyni. Még itt vannak, még egymás karjaiban vannak, a többivel ráér később is foglalkozni.*
- Mihez van kedved? Maradjunk még és heverésszünk? Másszunk ki a dunyha alól és mosakodjunk meg? Jó hideg lehet a víz a tálban. *egy kaján vigyor, aztán talán az ágy is megmozdul alattuk, akkorát kordul a gyomra* Vagy kerítsünk reggelit?
*Végtelelenül ártatlan arccal kérdezi, mintha épp csak eszébe jutott volna, mintha azért aggódna, hogy Lea éhkoppon marad. Mindenesetre még nem mozdul. Ha a gyomorkorgás még nem törte meg a pillanatot, akkor egyelőre ő sem teszi meg. Más kérdés, hogy ha a lány is hasonlóan lustának bizonyul, csak kimászik az ágyból és a mosdótál tartalmával nyakon önti a boszit, felkészülve egy kiadós karmolászásra, testrészek csavargatására.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149