Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-18 20:08:42
Üzenet elküldve: 2021-03-18 20:08:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* Sulim a törvényekkel dobálózik, és bár az intéző tartja magát, azért érezhető, hogy olyan pontra jutottak el, amiben mind a két fél tehetetlen. Yezza végül a férfiak szócsatáját megelégelve felcsattan és magának követeli a szót. Párbajt követel magának, amit a sivatagi is elfogadhatónak talál. Sőt még ki is kéri magának, hiszen már az elején is erről beszélt, de a vörös ezt nem így gondolja, aminek hangot is ad.*
- Én nem ferdítek semmit. Azt mondtam, hogy vonuljunk félre és rendezzük le a dolgot. Esélyt kaptál volna az önvédelemre. Nem vagyunk mi barbárok.* Válaszol sértetten a férfi, mintha a szívére vette volna ezt a kijelentést. Hangzatos wegtoreni nyelven dobálóznak, amit sokan talán nem is érthetnek. A lényeg az, hogy Sulim felajánlja, hogy a Wegtoreni Hármast alkalmazzák a párbajuk során. Ez viszonylag veszélytelen, ám annál nehezebb párbajnak ígérkezik, hiszen a cél nem a másik fél megölése, hanem csak a könnyed sérülések okozása. Ebbe az intéző bele is egyezik, de nem állja meg, hogy ne fitogtassa hatalmát. Ezt szó nélkül a vezér sem hagyja ám.*
- Érdekes, hogy mégis én szabom a feltételeket, amikre te kénytelen vagy rábólintani.* Több szót már nem fűz az elhangzottakhoz. Még a mesterkard átadásra sem, csak mohón megvillannak a szemei. A bajnok az nyilvánvaló volt, hogy Yezza lesz. A további értekezés pedig már nem nekik szól, így aztán csak egykedvűen hallgatja. Végül a dolgok eljutnak odáig, hogy lemehetnek az arénába.*
- Induljunk hát! Az idő pénz ugyebár.* Szemtelenül jó kedve van a férfinak. Engedelmesen lesétál embereivel az aréna, ha mutatják neki az utat.*
* Sulim a törvényekkel dobálózik, és bár az intéző tartja magát, azért érezhető, hogy olyan pontra jutottak el, amiben mind a két fél tehetetlen. Yezza végül a férfiak szócsatáját megelégelve felcsattan és magának követeli a szót. Párbajt követel magának, amit a sivatagi is elfogadhatónak talál. Sőt még ki is kéri magának, hiszen már az elején is erről beszélt, de a vörös ezt nem így gondolja, aminek hangot is ad.*
- Én nem ferdítek semmit. Azt mondtam, hogy vonuljunk félre és rendezzük le a dolgot. Esélyt kaptál volna az önvédelemre. Nem vagyunk mi barbárok.* Válaszol sértetten a férfi, mintha a szívére vette volna ezt a kijelentést. Hangzatos wegtoreni nyelven dobálóznak, amit sokan talán nem is érthetnek. A lényeg az, hogy Sulim felajánlja, hogy a Wegtoreni Hármast alkalmazzák a párbajuk során. Ez viszonylag veszélytelen, ám annál nehezebb párbajnak ígérkezik, hiszen a cél nem a másik fél megölése, hanem csak a könnyed sérülések okozása. Ebbe az intéző bele is egyezik, de nem állja meg, hogy ne fitogtassa hatalmát. Ezt szó nélkül a vezér sem hagyja ám.*
- Érdekes, hogy mégis én szabom a feltételeket, amikre te kénytelen vagy rábólintani.* Több szót már nem fűz az elhangzottakhoz. Még a mesterkard átadásra sem, csak mohón megvillannak a szemei. A bajnok az nyilvánvaló volt, hogy Yezza lesz. A további értekezés pedig már nem nekik szól, így aztán csak egykedvűen hallgatja. Végül a dolgok eljutnak odáig, hogy lemehetnek az arénába.*
- Induljunk hát! Az idő pénz ugyebár.* Szemtelenül jó kedve van a férfinak. Engedelmesen lesétál embereivel az aréna, ha mutatják neki az utat.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-18 10:32:02
Üzenet elküldve: 2021-03-18 10:32:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*A tündér végül nem lop csókot a ravasz elf barackszín ajkairól, hiába szokott hozzá Yath ahhoz, hogy ilyenkor sok férfi nem tudja visszatartani vágyait, Merchen ebben sem olyan, mint a legtöbb hím. Bár a nő nem érzékeli, valójában mekkora feszültséget generál ez az erőltetett önuralom, tetszik neki ez a megjátszott, úrias tartás.
A felé nyújtott balt természetesen nagy kegyesen elfogadja, s hálás tekintettel köszöni meg a kedvességet. Talán valóban nincs szüksége támaszra, hiszen annyit még nem ivott, és azért van némi alkohol tűrő képessége, de most jobban illik a szerepéhez, ha hamar elcsigázza a bor. Meg azért ismeri a férfiak természetét, ki ne szeretné erős lovagnak érezni magát egy szép hölgy oldalán...*
-Sajnálom, nem szoktam hozzá az alkoholhoz.
*Mentegetőzik enyhén elpirulva, miközben Merchen oldalán lépked fel a fokokon, óvatos körültekintéssel.*
- Nem szívesen maradnék egyedül egy idegen helyen, idegen városban.
*Villant meg egy sokat sejtető mosolyt, mikor szobájának ajtajához érEsetlenül keresi ki kulcsát elegáns szütyőjéből, s próbál betalálni a lyukba, ami, bár nem előszörre, végül csak sikerül. A színészi szerencsétlenkedés közben zavartan és halkan felkacag, mintha a feszültséget akarná eloszlatni. Végül csak győztesen kerül ki a csatából, s kinyitja az ajtót, talán kicsit agresszívabban, mint az átlag.
Szerény, átlagos szobát kapott, de látszik, hogy a Kalmárban azért adnak a tisztaságra. A cuccait már azelőtt gondosan elpakolta, hogy megjelent volna odalent, a vendégtérben, így nem látni semmi olyat, ami nem odavaló. Lovaglós ruhája, s árulkodó lantja már az egyik szekrény mélyén pihen, gondosan becsomagolva. Az asztalon néhány női pipere holmi fetreng, a szék háttámláján egy elegáns, hosszú, prámes kabát pihen. Egy szóval pont olyan ez a szoba, mint amit elvárnának egy jobb módban élő nőtől.
Yath egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében huppan le az ágy végébe, s hálásan csillogó szemeit a tündérre emeli.*
- Nagyon köszönöm a segítségét, és sajnálom, hogy ilyen elcsigázott állapotban kell látnia. Jól tudom, hogy a részegség nem illik egy hölgyhöz.
*Mentegetőzik ismét, miközben kissé meglazítja ruháját egy értatlannak tűnő mozdulattal, mintha csak a meleg, vagy a kényelem miatt tette volna.*
*A tündér végül nem lop csókot a ravasz elf barackszín ajkairól, hiába szokott hozzá Yath ahhoz, hogy ilyenkor sok férfi nem tudja visszatartani vágyait, Merchen ebben sem olyan, mint a legtöbb hím. Bár a nő nem érzékeli, valójában mekkora feszültséget generál ez az erőltetett önuralom, tetszik neki ez a megjátszott, úrias tartás.
A felé nyújtott balt természetesen nagy kegyesen elfogadja, s hálás tekintettel köszöni meg a kedvességet. Talán valóban nincs szüksége támaszra, hiszen annyit még nem ivott, és azért van némi alkohol tűrő képessége, de most jobban illik a szerepéhez, ha hamar elcsigázza a bor. Meg azért ismeri a férfiak természetét, ki ne szeretné erős lovagnak érezni magát egy szép hölgy oldalán...*
-Sajnálom, nem szoktam hozzá az alkoholhoz.
*Mentegetőzik enyhén elpirulva, miközben Merchen oldalán lépked fel a fokokon, óvatos körültekintéssel.*
- Nem szívesen maradnék egyedül egy idegen helyen, idegen városban.
*Villant meg egy sokat sejtető mosolyt, mikor szobájának ajtajához érEsetlenül keresi ki kulcsát elegáns szütyőjéből, s próbál betalálni a lyukba, ami, bár nem előszörre, végül csak sikerül. A színészi szerencsétlenkedés közben zavartan és halkan felkacag, mintha a feszültséget akarná eloszlatni. Végül csak győztesen kerül ki a csatából, s kinyitja az ajtót, talán kicsit agresszívabban, mint az átlag.
Szerény, átlagos szobát kapott, de látszik, hogy a Kalmárban azért adnak a tisztaságra. A cuccait már azelőtt gondosan elpakolta, hogy megjelent volna odalent, a vendégtérben, így nem látni semmi olyat, ami nem odavaló. Lovaglós ruhája, s árulkodó lantja már az egyik szekrény mélyén pihen, gondosan becsomagolva. Az asztalon néhány női pipere holmi fetreng, a szék háttámláján egy elegáns, hosszú, prámes kabát pihen. Egy szóval pont olyan ez a szoba, mint amit elvárnának egy jobb módban élő nőtől.
Yath egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében huppan le az ágy végébe, s hálásan csillogó szemeit a tündérre emeli.*
- Nagyon köszönöm a segítségét, és sajnálom, hogy ilyen elcsigázott állapotban kell látnia. Jól tudom, hogy a részegség nem illik egy hölgyhöz.
*Mentegetőzik ismét, miközben kissé meglazítja ruháját egy értatlannak tűnő mozdulattal, mintha csak a meleg, vagy a kényelem miatt tette volna.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:24:25
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:24:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Megindul az alku, Arja kíváncsi, a nomád vezér belemegy-e Aztyan feltételeibe: a párbaj odalenn a pincearénában zajlik közte és Yeza között, és ha győz, viheti a rőthajút. Ha nem, az már más tészta...
Azt bánja, hogy nem láthatja a küzdelmet, már ha valóban megmérkőzik Yeza a wegtorenivel odalenn, de csak bólint, amikor az intéző Darok felé fordulva mindenkire ráparancsol, hogy maradjon idefenn. ~Miért kockáztat?~ jár az esze eltűnődve a Tegyétek, amit kell jelentésén, de engedelmesen marad ott, ahol van. Csak akkor lép a pult mellé, ha a sivatagiak és Aztyanék valóban lesétálnak azon a lépcsőn*
- Már csak az a kérdés, hogy ki jön fel. *mondja feszülten Nawanthirinek.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:28:30
// Rőt tincsek nyomában //
*Megindul az alku, Arja kíváncsi, a nomád vezér belemegy-e Aztyan feltételeibe: a párbaj odalenn a pincearénában zajlik közte és Yeza között, és ha győz, viheti a rőthajút. Ha nem, az már más tészta...
Azt bánja, hogy nem láthatja a küzdelmet, már ha valóban megmérkőzik Yeza a wegtorenivel odalenn, de csak bólint, amikor az intéző Darok felé fordulva mindenkire ráparancsol, hogy maradjon idefenn. ~Miért kockáztat?~ jár az esze eltűnődve a Tegyétek, amit kell jelentésén, de engedelmesen marad ott, ahol van. Csak akkor lép a pult mellé, ha a sivatagiak és Aztyanék valóban lesétálnak azon a lépcsőn*
- Már csak az a kérdés, hogy ki jön fel. *mondja feszülten Nawanthirinek.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:28:30
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-17 06:09:09
Üzenet elküldve: 2021-03-17 06:09:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Valahol számított azért Arja válaszára, de egy kérdést megért a dolog. A kivárás viszont tényleg jó ötletnek tűnik, mert a dolgok kedvező irányba fordulnak: Sulim belemegy a párbajba. A feltételeket hallgatva Nawanthiri egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és elkezdi a repedéseket nézegetni maga előtt a padlón, hogy ne lehessen olvasni a szemeiben. A wegtoreni hármasról nem tudja, mi lehet pontosan, csak feltételezi, hogy három találat kell a győzelemhez.*
~"A második ütés már hullagyalázás."~
*Ilyen, és ehhez hasonló napnyugati óriásbölcsességek jutnak eszébe. Elgondolkozva kiroppantja a nyakát. Tele vannak inspirációval ezek a padlódeszkák.
Közben megtörténnek a formaságok: a heges arcú Yezát választja bajnokául, aki ezt - a pazarul megmunkált rövidkarddal egyetemben - el is fogadja. A hangja mintha megremegne közben. Nawanthiri ráemeli a tekintetét, a fejét leheletnyit félrebillentve.*
~Mitől félsz...?~
*Idővel minden harcos megtanulja megérezni az ilyesmit. Egy tétova pillantásból, egy suta mozdulatból. A kéz, amivel a vörös a kardot fogja, azonban még a pult mellől is látszik, hogy nem a varrástól meg a mosástól inasodott meg. És azt a ragadozószerű magabiztosságot, amit a nő eddig mutatott, sem lehet csupán tánccal összeszedni. Az ilyesmihez sok harc és sok győzelem kell. Nawanthiri próbál ugyan kizárólag arra koncentrálni, amit lát, mégsem tud szabadulni az érzéstől, hogy talán az egész ivóban nincs Yezához fogható vívó, sem a nála levőhöz fogható kard. Ha pedig a hős és a kard találkozik - csak véghez kell vinniük a tettet!
A gondolataiból az intéző szavai rántják vissza a valóságba: "Ti itt maradtok." Újra elkezdi a padlót tanulmányozni, hébe-hóba a legközelebbi asztal lábáig is elkalandozik a pillantása. A füleit azonban hegyezi. Főleg az érdekli, hányan mennek le az arénába, és van-e, aki elhagyja a fogadót.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 06:55:29
// Rőt tincsek nyomában //
*Valahol számított azért Arja válaszára, de egy kérdést megért a dolog. A kivárás viszont tényleg jó ötletnek tűnik, mert a dolgok kedvező irányba fordulnak: Sulim belemegy a párbajba. A feltételeket hallgatva Nawanthiri egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és elkezdi a repedéseket nézegetni maga előtt a padlón, hogy ne lehessen olvasni a szemeiben. A wegtoreni hármasról nem tudja, mi lehet pontosan, csak feltételezi, hogy három találat kell a győzelemhez.*
~"A második ütés már hullagyalázás."~
*Ilyen, és ehhez hasonló napnyugati óriásbölcsességek jutnak eszébe. Elgondolkozva kiroppantja a nyakát. Tele vannak inspirációval ezek a padlódeszkák.
Közben megtörténnek a formaságok: a heges arcú Yezát választja bajnokául, aki ezt - a pazarul megmunkált rövidkarddal egyetemben - el is fogadja. A hangja mintha megremegne közben. Nawanthiri ráemeli a tekintetét, a fejét leheletnyit félrebillentve.*
~Mitől félsz...?~
*Idővel minden harcos megtanulja megérezni az ilyesmit. Egy tétova pillantásból, egy suta mozdulatból. A kéz, amivel a vörös a kardot fogja, azonban még a pult mellől is látszik, hogy nem a varrástól meg a mosástól inasodott meg. És azt a ragadozószerű magabiztosságot, amit a nő eddig mutatott, sem lehet csupán tánccal összeszedni. Az ilyesmihez sok harc és sok győzelem kell. Nawanthiri próbál ugyan kizárólag arra koncentrálni, amit lát, mégsem tud szabadulni az érzéstől, hogy talán az egész ivóban nincs Yezához fogható vívó, sem a nála levőhöz fogható kard. Ha pedig a hős és a kard találkozik - csak véghez kell vinniük a tettet!
A gondolataiból az intéző szavai rántják vissza a valóságba: "Ti itt maradtok." Újra elkezdi a padlót tanulmányozni, hébe-hóba a legközelebbi asztal lábáig is elkalandozik a pillantása. A füleit azonban hegyezi. Főleg az érdekli, hányan mennek le az arénába, és van-e, aki elhagyja a fogadót.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 06:55:29
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:17:49
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:17:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
- Ne ferdíts! Az első ajánlatod kivégzésről szólt, nem párbajról! *horkan fel a vörös. Gyűlöli, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne, hogy saját jogán még csak fel sem veszi a sivatagi a kihívását. Ha wegtorenben lennének, már tett volna róla, hogy figyeljen rá. A dolog mindenesetre sok kanyarral bár, de úgy tűnik, végül mégis kompromisszum felé halad. Yeza kijelölés által utóbb mégiscsak felveheti a kesztyűt, mint Aztyan megnevezett bajnoka.
Ha nincs akadálya, akkor kézbe veszi a felkínált, leviatán díszítéses fegyvert is. Idegen érzés. Már-már nyomaszó. A bujkálás évei alatt a függetlenséget, ha lehet annak nevezni, nyomorúságosan élte meg. Számtalanszor elátkozta, de még így is nehéz hátat fordítani neki.
Rég volt már, hogy élesben kellett bizonyítania. Az utóbbi időben igyekezett gyakorolni, amennyit csak lehetséges, mégis izgul. Olyannyira, hogy csaknem kiejti megremegő kezéből az intéző kardját, mikor átveszi.*
- Espadä Conpatróles. A Báróm kardja *mondja maga elé közös nyelvű szabad fordításban is. Nagyokat szusszan. Próbálja összeszedni magát a feladathoz. Ha nem égne a vérében az a wegtoreni tűz, talán elhatalmasodna rajta a félsz. Tisztában van a saját képességeivel, azzal is, hogy talán megkoptak kissé, de a sivatagiról semmit nem tud. Addig nem, amíg az első csörtén túl nincsenek. Ez aggasztja igazán.
Reméli, hogy a fejvadászok rábólintanak az ajánlatra, hogy a pincearénában tudják le a dolgot. Míg a Ranjar nincs meg, nem szeretne mást is idecsődíteni egy ilyesfajta látványossággal. Többek között ezért nem kéri, hogy a saját kardjával állhasson ki. Az intézőé is remek penge, ez kétségtelen. Ráadásul wegtoreni stílusban készült. Mégis más lenne a sajátjával.
Folyvást csak az jár a fejében, ki bérelhette fel a sivatagiakat. Úgy tűnik, mintha továbbra is jobban hajlanának arra, hogy élve vigyék magukkal, ami, ha csupán a praktikusságot nézi az ember, nem túl logikus. Mindenesetre, ha ezt most elbukja, még mindig marad némi esélye legalább. Kérdés, hogy mire megy vele. Ha az első megmérettetésen leszerepel a Báró szemében elveszti az értékét, ez nem vitás, pedig kell a pártfogása.
A pillantása összetalálkozik az őt fürkésző zöldbőrűével, aki idő közben visszavonul, és az intézőre hagyja az egyezkedést. Meg kell hagyni, tisztes darab hegyomlás. De ami még ennél is jobban megragadja a figyelmét, az az ujján viselt, gyűrű. Igazából csak akkor tűnt fel neki, amikor az asztalra támaszkodott.*
- Hidd el, szívem, szörnyű feleség lennék *kacsint az orkra. Egy mosolyt is kanyarít hozzá, de túl feszült, hogy teljesen őszintének hasson.
Aki most ránéz Yezára, inkább vágóhídra küldött elsőbálozónak nézheti, mint bármiféle tapasztalattal bíró fegyverforgatónak. Még azt a kardot is mintha olyan kis kacskán tartaná. Épp csak a markolat bőrborítását nem kezdi el felkapirgálni a széleken idegességében.*
- Három találat. Kar, láb, törzs. Menni fog *zsolozsmázza maga elé csendesen.* - Rendben lesz. *Yeza az ajkát rágja és megtörli a tenyerét a ruhájában, míg a részletekről is egyezség születik.* - Rendben lesz.
- Ne ferdíts! Az első ajánlatod kivégzésről szólt, nem párbajról! *horkan fel a vörös. Gyűlöli, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne, hogy saját jogán még csak fel sem veszi a sivatagi a kihívását. Ha wegtorenben lennének, már tett volna róla, hogy figyeljen rá. A dolog mindenesetre sok kanyarral bár, de úgy tűnik, végül mégis kompromisszum felé halad. Yeza kijelölés által utóbb mégiscsak felveheti a kesztyűt, mint Aztyan megnevezett bajnoka.
Ha nincs akadálya, akkor kézbe veszi a felkínált, leviatán díszítéses fegyvert is. Idegen érzés. Már-már nyomaszó. A bujkálás évei alatt a függetlenséget, ha lehet annak nevezni, nyomorúságosan élte meg. Számtalanszor elátkozta, de még így is nehéz hátat fordítani neki.
Rég volt már, hogy élesben kellett bizonyítania. Az utóbbi időben igyekezett gyakorolni, amennyit csak lehetséges, mégis izgul. Olyannyira, hogy csaknem kiejti megremegő kezéből az intéző kardját, mikor átveszi.*
- Espadä Conpatróles. A Báróm kardja *mondja maga elé közös nyelvű szabad fordításban is. Nagyokat szusszan. Próbálja összeszedni magát a feladathoz. Ha nem égne a vérében az a wegtoreni tűz, talán elhatalmasodna rajta a félsz. Tisztában van a saját képességeivel, azzal is, hogy talán megkoptak kissé, de a sivatagiról semmit nem tud. Addig nem, amíg az első csörtén túl nincsenek. Ez aggasztja igazán.
Reméli, hogy a fejvadászok rábólintanak az ajánlatra, hogy a pincearénában tudják le a dolgot. Míg a Ranjar nincs meg, nem szeretne mást is idecsődíteni egy ilyesfajta látványossággal. Többek között ezért nem kéri, hogy a saját kardjával állhasson ki. Az intézőé is remek penge, ez kétségtelen. Ráadásul wegtoreni stílusban készült. Mégis más lenne a sajátjával.
Folyvást csak az jár a fejében, ki bérelhette fel a sivatagiakat. Úgy tűnik, mintha továbbra is jobban hajlanának arra, hogy élve vigyék magukkal, ami, ha csupán a praktikusságot nézi az ember, nem túl logikus. Mindenesetre, ha ezt most elbukja, még mindig marad némi esélye legalább. Kérdés, hogy mire megy vele. Ha az első megmérettetésen leszerepel a Báró szemében elveszti az értékét, ez nem vitás, pedig kell a pártfogása.
A pillantása összetalálkozik az őt fürkésző zöldbőrűével, aki idő közben visszavonul, és az intézőre hagyja az egyezkedést. Meg kell hagyni, tisztes darab hegyomlás. De ami még ennél is jobban megragadja a figyelmét, az az ujján viselt, gyűrű. Igazából csak akkor tűnt fel neki, amikor az asztalra támaszkodott.*
- Hidd el, szívem, szörnyű feleség lennék *kacsint az orkra. Egy mosolyt is kanyarít hozzá, de túl feszült, hogy teljesen őszintének hasson.
Aki most ránéz Yezára, inkább vágóhídra küldött elsőbálozónak nézheti, mint bármiféle tapasztalattal bíró fegyverforgatónak. Még azt a kardot is mintha olyan kis kacskán tartaná. Épp csak a markolat bőrborítását nem kezdi el felkapirgálni a széleken idegességében.*
- Három találat. Kar, láb, törzs. Menni fog *zsolozsmázza maga elé csendesen.* - Rendben lesz. *Yeza az ajkát rágja és megtörli a tenyerét a ruhájában, míg a részletekről is egyezség születik.* - Rendben lesz.
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-16 09:26:50
Üzenet elküldve: 2021-03-16 09:26:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Aztyan ragaszkodik hozzá, hogy a sivatagi vezér feje egy dobozban hagyja el a helyiséget, ráadásul jól visszavág a törvényességi dolgokkal. Mentő felvetését az intéző nem reagálja le, a vörös annál inkább. A rőt lány dacosan és büszkén utasítja el az ork segítségét, ami mögött a másik megsegítése volt a célja, nem pedig egy rabszolga látszatát sugározni. Mindenesetre a vörös nem kér a segítségből, sőt harcolni akar, valami wegtoreni módban. ~Csökönyös és büszke egy nőszemély.~ Magában mormog egyet a lány hárítására, de nem vág vissza neki, mert nem látja értelmét. Ha valaki ennyire határozottan elutasítja a segítségét, akkor azt nem fogja erőltetni. Egy újabb heves szópárbaj alakul ki a heges arcú és főként a sivatagi vezér között. Néha a rőt is belekotnyeleskedik, de valamiért őt annyira nem veszik komolyan a sivatagiak. Az asztalra helyezett ökleit visszahúzza, s felegyenesedik. Letesz az asztalt borító tervéről. Kicsit elveszve érzi magát az ismeretlen szavak és szokások gyűrűjében, s a veszekedés közben azt sem tudná igazán megmondani, hogy melyik fél van ténylegesen tisztában velük. De ez most már nem az ő baja, mivel úgy tűnik, hogy párbaj lesz belőle, s Aztyan a vöröst nevezi meg bajnokának, és még mesterkardját is kölcsönadja neki a harchoz. Biccent az intézőnek, hogy érti a dolgát. Hátrébb is lép a társaságtól, nehogy fenyegetésnek vegyék a közelségét. Megvárja, amíg az események biztos mederbe terelődnek, s ha az érintettek lemennek a pincearénába, akkor nem tétovázik tovább, hanem lóhalálában fut ki a kalmárból a kovácsműhely felé, de csak akkor, ha mindenki lement a pincébe. Mindaddig a helyén marad.*
*Aztyan ragaszkodik hozzá, hogy a sivatagi vezér feje egy dobozban hagyja el a helyiséget, ráadásul jól visszavág a törvényességi dolgokkal. Mentő felvetését az intéző nem reagálja le, a vörös annál inkább. A rőt lány dacosan és büszkén utasítja el az ork segítségét, ami mögött a másik megsegítése volt a célja, nem pedig egy rabszolga látszatát sugározni. Mindenesetre a vörös nem kér a segítségből, sőt harcolni akar, valami wegtoreni módban. ~Csökönyös és büszke egy nőszemély.~ Magában mormog egyet a lány hárítására, de nem vág vissza neki, mert nem látja értelmét. Ha valaki ennyire határozottan elutasítja a segítségét, akkor azt nem fogja erőltetni. Egy újabb heves szópárbaj alakul ki a heges arcú és főként a sivatagi vezér között. Néha a rőt is belekotnyeleskedik, de valamiért őt annyira nem veszik komolyan a sivatagiak. Az asztalra helyezett ökleit visszahúzza, s felegyenesedik. Letesz az asztalt borító tervéről. Kicsit elveszve érzi magát az ismeretlen szavak és szokások gyűrűjében, s a veszekedés közben azt sem tudná igazán megmondani, hogy melyik fél van ténylegesen tisztában velük. De ez most már nem az ő baja, mivel úgy tűnik, hogy párbaj lesz belőle, s Aztyan a vöröst nevezi meg bajnokának, és még mesterkardját is kölcsönadja neki a harchoz. Biccent az intézőnek, hogy érti a dolgát. Hátrébb is lép a társaságtól, nehogy fenyegetésnek vegyék a közelségét. Megvárja, amíg az események biztos mederbe terelődnek, s ha az érintettek lemennek a pincearénába, akkor nem tétovázik tovább, hanem lóhalálában fut ki a kalmárból a kovácsműhely felé, de csak akkor, ha mindenki lement a pincébe. Mindaddig a helyén marad.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-15 14:20:42
Üzenet elküldve: 2021-03-15 14:20:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A heges arcú intézőben is körvonalazódni kezd egy olyan érzés, hogy Sulim nem wegtoreni születésű. Talán olyan, mint a báró Artheniorban. Külhoniként szeretne érvényesülni egy másik városban. Ezért vállalt el egy ilyen ügyet, mint Yeza felhajtása. Az, hogy törvényekre hivatkozik, csak ezt támasztja alá. Ha egy wegtoreni óriás Családdal próbálkozna hasonlóval, rosszabbul járna, mint Aztyan járt annak idején.
Darok közbelépését nem is kell lereagálnia, mert Yeza átveszi a szót és a dolog tisztázását. Később, majd elmagyarázza az orknak, hogy ha nem kérdezik, akkor ne beszéljen bele. Tegye azt, amiért fizetik. Legyen nagy és erős és persze csendes. Ha pedig oda kell csapni, akkor csapjon oda keményen.
Úgy érzi, ha nem szól közbe, amikor a vörös Darokhoz beszél. Csak olaj lenne a tűzre, a fejvadász pedig csak kihasználná a megingásukat.
Yeza azonban válaszol a kérdésére és kiderül, miféle párbajról van szó és Aztyan egy pillanatra fellélegzik. Artheniorban a párbajokat sem nézik jó szemmel, de még mindig ez a legjobb módja az ügy rendezésének. Pontos ismeretei nincsenek Yeza képességeiről, de amit tud, az szerinte elég lesz.*
- Torrécia Tradicianña. *Egészíti ki a vörös szavát. "A párviadal tradíció." Hogy az asztalnál ülők is értsék. Odahaza nincsenek törvények, viszont vannak tradíciók és szokásjogok, amelyek mentén Wegtoren társadalma éli mindennapjait.
Sulim növekvő mosolyában csak álcát lát az intéző. Fogalma sincs, mire megy ki a játék, de nem is érti, hogyan hihette a fejvadász, hogy csak úgy ki tud sétálni Yezával a fogadóból.*
- Ez legyen az én gondom. *Válaszolja, amikor Sulim újra a törvényekkel, ártatlanokkal és felelősséggel igyekszik takarózni. Most már biztos benne, hogy a férfi nem wegtoreni.
A szavakba rejtett buzdítás kevés, hogy kibillentsék Aztyant a türelméből és béketűréséből. Akit egyszer már megérintett a halál szele, nem halik meg egy fuvallattól. És Sulim szavai még egy fuvallatnál is kevesebbek. Bármennyire is szeretné azt éreztetni, a fejvadász nincs előnyben.
A párbaj valamiért hirtelen elfogadható alternatívává válik Sulim számára és elő is áll bizonyos feltételekkel.*
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj. *Válaszol szenvtelen hangon az intéző.*
- De rendben. *Sóhajtja.*
- Ha győzöl, akkor Yeza veled megy, *Pillant a vörösre.* ha vesztesz az embereid épségben távozhatnak. A többiről majd megállapodok velük. *Közli tárgyilagos hangon. A további felhajtás említésére nem válaszol, azzal csak a Ranjar meglétéről szóló blöffjét ásná alá.
Sulim választása a Wegtoreni Hármasra esik a párbaj rendszerét illetően, amire a heges arcú komoran bólint.*
- Rendben. A párbajra választott bajnokom pedig Yeza. *Teszi hozzá a vörösre pillantva, majd egy sima mozdulattal kivonja kardját. A wegtoreni mesterkard pengéje megvillan egy pillanatra, majd az intéző a leviatánfejes markolattal előre átnyújta a lánynak.*
- Vos destiño, vos espadä. *"A te sorsod, a te kardod." - hallatszik a tradicionális wegtoreni kiválasztás. Wegtorenben megszokott bérkardot választani a párbajra, ha valamelyik nemesi ház nem kívánja vérét ontani. Persze emiatt jól is kell választani, hisz egy rossz választás és oda a tisztelet. Ha Yeza átveszi a kardot, Aztyan csak elismerően biccent egyet a lány felé. Élnie kell a lehetőséggel amit kapott.*
- Kérlek, fáradj le velünk az arénánkba. Hisz, ahogy magad mondtad, nem szeretném, ha ártatlanok sérülnének meg. *Fordul az intéző Sulim felé és jobbjával a pult mellett nyíló ajtóhoz invitálja, amely mögött a pincearéna bújik meg.*
- Az embereid természetesen velünk tarthatnak. *Pillanat az asztalnál ülők felé.*
- Ti itt maradtok. *Fordul Darok felé, de szavával mindenkinek szól, aki eddig a konfliktust figyelte.*
- Ha nem jövünk fel, tegyétek, amit tennetek kell. *Egészíti ki a mondatot, mert kinézi Sulimból, hogy valamit forral. De az is lehet, hogy elutasítja a pincearéna nyugalmát és más helyet kíván választani. Ám reméli, a gesztus, hogy Yeza részéről csak az intéző lesz jelen a párbajnál, elég lesz némi bizalomra.*
*A heges arcú intézőben is körvonalazódni kezd egy olyan érzés, hogy Sulim nem wegtoreni születésű. Talán olyan, mint a báró Artheniorban. Külhoniként szeretne érvényesülni egy másik városban. Ezért vállalt el egy ilyen ügyet, mint Yeza felhajtása. Az, hogy törvényekre hivatkozik, csak ezt támasztja alá. Ha egy wegtoreni óriás Családdal próbálkozna hasonlóval, rosszabbul járna, mint Aztyan járt annak idején.
Darok közbelépését nem is kell lereagálnia, mert Yeza átveszi a szót és a dolog tisztázását. Később, majd elmagyarázza az orknak, hogy ha nem kérdezik, akkor ne beszéljen bele. Tegye azt, amiért fizetik. Legyen nagy és erős és persze csendes. Ha pedig oda kell csapni, akkor csapjon oda keményen.
Úgy érzi, ha nem szól közbe, amikor a vörös Darokhoz beszél. Csak olaj lenne a tűzre, a fejvadász pedig csak kihasználná a megingásukat.
Yeza azonban válaszol a kérdésére és kiderül, miféle párbajról van szó és Aztyan egy pillanatra fellélegzik. Artheniorban a párbajokat sem nézik jó szemmel, de még mindig ez a legjobb módja az ügy rendezésének. Pontos ismeretei nincsenek Yeza képességeiről, de amit tud, az szerinte elég lesz.*
- Torrécia Tradicianña. *Egészíti ki a vörös szavát. "A párviadal tradíció." Hogy az asztalnál ülők is értsék. Odahaza nincsenek törvények, viszont vannak tradíciók és szokásjogok, amelyek mentén Wegtoren társadalma éli mindennapjait.
Sulim növekvő mosolyában csak álcát lát az intéző. Fogalma sincs, mire megy ki a játék, de nem is érti, hogyan hihette a fejvadász, hogy csak úgy ki tud sétálni Yezával a fogadóból.*
- Ez legyen az én gondom. *Válaszolja, amikor Sulim újra a törvényekkel, ártatlanokkal és felelősséggel igyekszik takarózni. Most már biztos benne, hogy a férfi nem wegtoreni.
A szavakba rejtett buzdítás kevés, hogy kibillentsék Aztyant a türelméből és béketűréséből. Akit egyszer már megérintett a halál szele, nem halik meg egy fuvallattól. És Sulim szavai még egy fuvallatnál is kevesebbek. Bármennyire is szeretné azt éreztetni, a fejvadász nincs előnyben.
A párbaj valamiért hirtelen elfogadható alternatívává válik Sulim számára és elő is áll bizonyos feltételekkel.*
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj. *Válaszol szenvtelen hangon az intéző.*
- De rendben. *Sóhajtja.*
- Ha győzöl, akkor Yeza veled megy, *Pillant a vörösre.* ha vesztesz az embereid épségben távozhatnak. A többiről majd megállapodok velük. *Közli tárgyilagos hangon. A további felhajtás említésére nem válaszol, azzal csak a Ranjar meglétéről szóló blöffjét ásná alá.
Sulim választása a Wegtoreni Hármasra esik a párbaj rendszerét illetően, amire a heges arcú komoran bólint.*
- Rendben. A párbajra választott bajnokom pedig Yeza. *Teszi hozzá a vörösre pillantva, majd egy sima mozdulattal kivonja kardját. A wegtoreni mesterkard pengéje megvillan egy pillanatra, majd az intéző a leviatánfejes markolattal előre átnyújta a lánynak.*
- Vos destiño, vos espadä. *"A te sorsod, a te kardod." - hallatszik a tradicionális wegtoreni kiválasztás. Wegtorenben megszokott bérkardot választani a párbajra, ha valamelyik nemesi ház nem kívánja vérét ontani. Persze emiatt jól is kell választani, hisz egy rossz választás és oda a tisztelet. Ha Yeza átveszi a kardot, Aztyan csak elismerően biccent egyet a lány felé. Élnie kell a lehetőséggel amit kapott.*
- Kérlek, fáradj le velünk az arénánkba. Hisz, ahogy magad mondtad, nem szeretném, ha ártatlanok sérülnének meg. *Fordul az intéző Sulim felé és jobbjával a pult mellett nyíló ajtóhoz invitálja, amely mögött a pincearéna bújik meg.*
- Az embereid természetesen velünk tarthatnak. *Pillanat az asztalnál ülők felé.*
- Ti itt maradtok. *Fordul Darok felé, de szavával mindenkinek szól, aki eddig a konfliktust figyelte.*
- Ha nem jövünk fel, tegyétek, amit tennetek kell. *Egészíti ki a mondatot, mert kinézi Sulimból, hogy valamit forral. De az is lehet, hogy elutasítja a pincearéna nyugalmát és más helyet kíván választani. Ám reméli, a gesztus, hogy Yeza részéről csak az intéző lesz jelen a párbajnál, elég lesz némi bizalomra.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-15 12:38:39
Üzenet elküldve: 2021-03-15 12:38:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Rőt tincsek nyomában //
* Szép kis szópárbaj kerekedik, miután az intéző megérkezik. Aztyan rezzenéstelen arccáról nehéz lenne bármiféle érzelmet leolvasni. Ám Sulim már más tészta, mert az ő mosolya csak egyre növekszik. Magabiztos a helyzetéhez képest, aminek az oka hamar kiderül. A város törvényeire hivatkozik, amivel úgy tűnik, hogy még az intéző sem tud mit kezdeni. Vissza vágása lepereg a sivatagiról.*
- Érdekes meglátás intéző. Csak az a baj, hogy a te szeletke Wegtorenedben elkövetett bűntetteket is ugyan úgy bünteti a város. Pont ezért kellett a város által jóváhagyott engedély. Azt hinné az ember, hogy egy intézőnek már van elég esze, de hát úgy tűnik nincs. Arra vajon gondolt amikor ezt kijelentette, hogy itt ártatlan emberek is vannak, akik megsérülhetnek? Felelős magatartás azt meg kell hagyni. A társaimért meg igazán felesleges aggódni. Tudják, amit tudniuk kell.* Lassan tényleg egy patt helyzet kialakulni. Aztyan továbbra is köti az ebet a karóhoz, miszerint a fejvadász feje kerüljön dobozba.*
- Merész szavak. Talán te fogod levágni személyesen? Gyerünk, akkor tedd meg az első lépés! Az összes általad felsorakoztatott tanú itt lesz, hogy elmondja mit tettél. Rajta gyerünk! Mocskold be báród és kereskedőházad nevét!* Buzdítja a férfit a tettekre. Egyik irányból sem egyszerű a helyzet, amit az ork még jobban meg is bonyolít. Ostoba fellépése is csak azt mutatja, hogy mennyire kétségbeessetek lehetnek az itt egybegyűltek. Meg sme állja emberünk, hogy ne röhögjön fel. Mondana is valami, de Yeza hamarabb reagálja le a hallottakat. Eddig szépen el volt nyomva, de úgy tűnik, hogy mostanra elege lett ebből az egészből. Elsőnek az orkot teszi helyre, de aztán tovább megy. Már megint ezzel a párbajjal jön elő, amit nem is neki intéztek. Érdekesen alakulnak a fejlemények, mert a wegtoreni nyelven is szól, hogy az emberei is értsék, mert arra már ők is felkapják a fejüket. Továbbra is mosolyog a férfi.*
- Hát ez kellett? Ez a cirkusz kellett, hogy eljussunk idáig? Én már ezt szajkózom a kezdetek óta. Vonuljunk félre és csöndben intézzük el. Már rég túlestünk volna rajta. Ám most már kénytelen vagyok feltételeket szabni. Ha nyerek, akkor megyünk a lánnyal együtt. Ha nem, akkor az embereim kapnak 500 aranyat és szabad elvonulást. Ez esetben ők nem fognak további fejvadászokat felhajtani a vöröske feje okán. A párbaj kikötései nem izgatnak, de én személy szerint a wegtoreni hármast alkalmaznám, ha az intéző úrnak ez megfelelne.* Pillant a heges arcúra. Kíváncsi, hogy mi fog ebből kisülni. Azok, akiknek van egy kis ismerete a Tűz Városával kapcsolatban, az tudhatja, hogy a wegtoreni hármas az három vágást jelent a párbaj során. Karon egy, törzsön egy, és lábon egy.*
* Szép kis szópárbaj kerekedik, miután az intéző megérkezik. Aztyan rezzenéstelen arccáról nehéz lenne bármiféle érzelmet leolvasni. Ám Sulim már más tészta, mert az ő mosolya csak egyre növekszik. Magabiztos a helyzetéhez képest, aminek az oka hamar kiderül. A város törvényeire hivatkozik, amivel úgy tűnik, hogy még az intéző sem tud mit kezdeni. Vissza vágása lepereg a sivatagiról.*
- Érdekes meglátás intéző. Csak az a baj, hogy a te szeletke Wegtorenedben elkövetett bűntetteket is ugyan úgy bünteti a város. Pont ezért kellett a város által jóváhagyott engedély. Azt hinné az ember, hogy egy intézőnek már van elég esze, de hát úgy tűnik nincs. Arra vajon gondolt amikor ezt kijelentette, hogy itt ártatlan emberek is vannak, akik megsérülhetnek? Felelős magatartás azt meg kell hagyni. A társaimért meg igazán felesleges aggódni. Tudják, amit tudniuk kell.* Lassan tényleg egy patt helyzet kialakulni. Aztyan továbbra is köti az ebet a karóhoz, miszerint a fejvadász feje kerüljön dobozba.*
- Merész szavak. Talán te fogod levágni személyesen? Gyerünk, akkor tedd meg az első lépés! Az összes általad felsorakoztatott tanú itt lesz, hogy elmondja mit tettél. Rajta gyerünk! Mocskold be báród és kereskedőházad nevét!* Buzdítja a férfit a tettekre. Egyik irányból sem egyszerű a helyzet, amit az ork még jobban meg is bonyolít. Ostoba fellépése is csak azt mutatja, hogy mennyire kétségbeessetek lehetnek az itt egybegyűltek. Meg sme állja emberünk, hogy ne röhögjön fel. Mondana is valami, de Yeza hamarabb reagálja le a hallottakat. Eddig szépen el volt nyomva, de úgy tűnik, hogy mostanra elege lett ebből az egészből. Elsőnek az orkot teszi helyre, de aztán tovább megy. Már megint ezzel a párbajjal jön elő, amit nem is neki intéztek. Érdekesen alakulnak a fejlemények, mert a wegtoreni nyelven is szól, hogy az emberei is értsék, mert arra már ők is felkapják a fejüket. Továbbra is mosolyog a férfi.*
- Hát ez kellett? Ez a cirkusz kellett, hogy eljussunk idáig? Én már ezt szajkózom a kezdetek óta. Vonuljunk félre és csöndben intézzük el. Már rég túlestünk volna rajta. Ám most már kénytelen vagyok feltételeket szabni. Ha nyerek, akkor megyünk a lánnyal együtt. Ha nem, akkor az embereim kapnak 500 aranyat és szabad elvonulást. Ez esetben ők nem fognak további fejvadászokat felhajtani a vöröske feje okán. A párbaj kikötései nem izgatnak, de én személy szerint a wegtoreni hármast alkalmaznám, ha az intéző úrnak ez megfelelne.* Pillant a heges arcúra. Kíváncsi, hogy mi fog ebből kisülni. Azok, akiknek van egy kis ismerete a Tűz Városával kapcsolatban, az tudhatja, hogy a wegtoreni hármas az három vágást jelent a párbaj során. Karon egy, törzsön egy, és lábon egy.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-15 10:04:44
Üzenet elküldve: 2021-03-15 10:04:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja csendben figyel, pillantása mindig azon időzik a háttérből, aki épp magához ragadja a szót. Darok szavai jócskán meg is lepik, de gyorsan rájön, hogy az ork valószínű csak Yezát próbálná menteni. A rőthajú wegtoreni harcoslány persze nem kér a dologból. Páviadalt akar! Yezát ismerve Arja egyáltalán nem csodálkozik ezen...
A nomádok vezére meg hajthatatlan... vinni akarja Yezát, és úgy tűnik, ebben semmi sem fogja megakadályozni! Na meg, Arja biztos ebben, ha le is vágják itt mind az ötüket úgy, hogy a rőthajú életben marad, a dolognak úgyis hamar híre megy. Yeza fejére meg még magasabb vérdíjat tűznek ki. Aztán jön majd a következő csapat. ~Csak a váltó... Ezért mesélt el olyan keveset magáról. Meg ezért nem akart lejönni délre, a Kikötőbe!~ rakja össze magában a lány.
Talán már Aztyan is hajlana a párbajra, valamiért legalábbis rákérdez a dologra. ~Vagy csak időt akar nyerni.~
Nawanthiri kérdését hallva a kalandor lány csak lassan rázza a fejét, tagadón, továbbra is a sivatagiakra figyelve. Még mit nem! Ez nem az a ő műfaja, a szerzeteslányhoz vagy Darokhoz illik. Ereje sincs hozzá. Ha már nem volt más kiút, és az élete, vagy a szabadsága volt a tét, Arja mást használt.*
- Meglátjuk. *mondja halkan. Azok a sivatagi nomádok kiskoruktól gyakorolják az ölés művészetét. Még Wegtorenben sem köt bele senki egy ilyen csapatba, ha bejönnek a városba néha. Felesleges szánni őket a lány szerint.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.15 11:52:11
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja csendben figyel, pillantása mindig azon időzik a háttérből, aki épp magához ragadja a szót. Darok szavai jócskán meg is lepik, de gyorsan rájön, hogy az ork valószínű csak Yezát próbálná menteni. A rőthajú wegtoreni harcoslány persze nem kér a dologból. Páviadalt akar! Yezát ismerve Arja egyáltalán nem csodálkozik ezen...
A nomádok vezére meg hajthatatlan... vinni akarja Yezát, és úgy tűnik, ebben semmi sem fogja megakadályozni! Na meg, Arja biztos ebben, ha le is vágják itt mind az ötüket úgy, hogy a rőthajú életben marad, a dolognak úgyis hamar híre megy. Yeza fejére meg még magasabb vérdíjat tűznek ki. Aztán jön majd a következő csapat. ~Csak a váltó... Ezért mesélt el olyan keveset magáról. Meg ezért nem akart lejönni délre, a Kikötőbe!~ rakja össze magában a lány.
Talán már Aztyan is hajlana a párbajra, valamiért legalábbis rákérdez a dologra. ~Vagy csak időt akar nyerni.~
Nawanthiri kérdését hallva a kalandor lány csak lassan rázza a fejét, tagadón, továbbra is a sivatagiakra figyelve. Még mit nem! Ez nem az a ő műfaja, a szerzeteslányhoz vagy Darokhoz illik. Ereje sincs hozzá. Ha már nem volt más kiút, és az élete, vagy a szabadsága volt a tét, Arja mást használt.*
- Meglátjuk. *mondja halkan. Azok a sivatagi nomádok kiskoruktól gyakorolják az ölés művészetét. Még Wegtorenben sem köt bele senki egy ilyen csapatba, ha bejönnek a városba néha. Felesleges szánni őket a lány szerint.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.15 11:52:11
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 21:01:12
Üzenet elküldve: 2021-03-14 21:01:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*A burkolt célzásokból nem volt nehéz kitalálnia, hogy ha itt harc lesz, Arja valószínűleg részt fog benne venni. Az meg mégse járja, hogy Nawanthirishardipandra a Pincearénában vagánykodik, amikor meg fennforgás van, a pultnál iszogatja a kis tejecskéjét, és csendben szurkol az újdonsült edzőtársának! Főleg így, hogy nem is a biztonsági orkot kell összecsomagolni. Nem mintha félne tőle, de azért a kafiyásokon ránézésre könnyebben találna fogást.
Közben peregnek a mondatok, és a kirakós darabkái sorra a helyükre kerülnek. A vörös fején vérdíj van, és a feketeruhás őérte jött Artheniorba. A báró pedig tudott erről a vérdíjról - ami azt illeti, az övé a vörös.*
~Akkor te vagy az a bizonyos wegtoreni fúria, aki mindig összeveszik a zenészekkel!~
*Nawanthiri idefelé jövet többször útbaigazítást kért, és a környékbeliek mindenfélét meséltek neki a Wegtoreni Kalmárról - többek között a báró különleges vendégéről is. Nem tudja, hány fejvadász járt itt Sulim előtt, de ha ő az első, és nem jár sikerrel, a többieknek sem lesz nehéz idetalálni.
A párbaj emlegetésére hamiskásan összeszűkülnek a lány mandulaszemei. Van néhány testvére, akik segédek voltak ilyen párbajokon, mielőtt szerzetesnek álltak volna. A legöregebb, "Csak Egy Hullám" sokat mesélt, hogy mennek az ilyenek. Van, mikor csak egymásnak esnek a felek, máskor nagyon sok egyezkedés van előtte, mégis mind oda fut ki, hogy mihelyt valamelyik félnek elkezd rosszul állni a szénája, beszállnak a segédek is a küzdelembe. "Csak Egy Hullám" valami elnéző csodálattal emlegette azt az okos gazdáját, aki a segédei egy részét rendszeresen elbújtatta a párbajai helyszínén, hogy nagyobb legyen a meglepetés. A páncél rafinált megválasztása, a kesztyűkre kent mérgek vagy az élük mentén kettészedhető kardok már csak úri huncutságnak számítottak. Sulim azonban nem kapható efféle mókára: inkább a helyi törvényekre hivatkozik, amik őt (a fejvadászt) hivatottak védeni. Nawanthiri odapillant Arjára, hallott-e már ilyet.
Aztán a következő pillanatban újabb fordulat: az addig higgadtnak tűnő agyaras hirtelen ráförmed a sivatagiakra, hogy Yeza márpedig az ő felesége, nem fog menni sehova, de kifizeti nekik a fejpénzt érte.*
~Tényleg jobb, hogy az orkkal vagyunk...~
*Fut át Nawanthiri agyán a gondolat, és magában elkezdi sajnálni a nomádokat, akik nem értik a nyelvet, csak találgatnak, mibe keveredtek, de az arcukra van írva, hogy nagyon másra számítottak, amikor elköszöntek a feleségeiktől.*
~Vajon miért nem hagyják itt Sulimot? Olyan sokat ígért nekik?~
*Míg ezt forgatja a fejében, szemügyre veszi a terepet a kafiyások asztaláig. Úgy érzi, nagyrészt akadálytalanul el tudna odáig futni, de többet nyom a latban, hogy közben két vaskos szék is útba esik, amikkel az íjászokat lefoglalhatja, ha úgy van. És egyre inkább kezd úgy lenni.*
- Te ütöttél már le valakit? *súgja oda Arjának, csak amolyan tudakozódás gyanánt.* A nomádokat nem kéne bántani nagyon, szegények azt sem tudják, mi van...
*A feketébe öltözött fejvadász miatt nem aggódik annyira. Nem tudja, Yeza rejteget-e fegyvert a ruhájában, de van egy olyan érzése, hogy amíg ilyen közel van Sulimhoz, a férfi van kettejük közül nagyobb veszélyben.*
// Rőt tincsek nyomában //
*A burkolt célzásokból nem volt nehéz kitalálnia, hogy ha itt harc lesz, Arja valószínűleg részt fog benne venni. Az meg mégse járja, hogy Nawanthirishardipandra a Pincearénában vagánykodik, amikor meg fennforgás van, a pultnál iszogatja a kis tejecskéjét, és csendben szurkol az újdonsült edzőtársának! Főleg így, hogy nem is a biztonsági orkot kell összecsomagolni. Nem mintha félne tőle, de azért a kafiyásokon ránézésre könnyebben találna fogást.
Közben peregnek a mondatok, és a kirakós darabkái sorra a helyükre kerülnek. A vörös fején vérdíj van, és a feketeruhás őérte jött Artheniorba. A báró pedig tudott erről a vérdíjról - ami azt illeti, az övé a vörös.*
~Akkor te vagy az a bizonyos wegtoreni fúria, aki mindig összeveszik a zenészekkel!~
*Nawanthiri idefelé jövet többször útbaigazítást kért, és a környékbeliek mindenfélét meséltek neki a Wegtoreni Kalmárról - többek között a báró különleges vendégéről is. Nem tudja, hány fejvadász járt itt Sulim előtt, de ha ő az első, és nem jár sikerrel, a többieknek sem lesz nehéz idetalálni.
A párbaj emlegetésére hamiskásan összeszűkülnek a lány mandulaszemei. Van néhány testvére, akik segédek voltak ilyen párbajokon, mielőtt szerzetesnek álltak volna. A legöregebb, "Csak Egy Hullám" sokat mesélt, hogy mennek az ilyenek. Van, mikor csak egymásnak esnek a felek, máskor nagyon sok egyezkedés van előtte, mégis mind oda fut ki, hogy mihelyt valamelyik félnek elkezd rosszul állni a szénája, beszállnak a segédek is a küzdelembe. "Csak Egy Hullám" valami elnéző csodálattal emlegette azt az okos gazdáját, aki a segédei egy részét rendszeresen elbújtatta a párbajai helyszínén, hogy nagyobb legyen a meglepetés. A páncél rafinált megválasztása, a kesztyűkre kent mérgek vagy az élük mentén kettészedhető kardok már csak úri huncutságnak számítottak. Sulim azonban nem kapható efféle mókára: inkább a helyi törvényekre hivatkozik, amik őt (a fejvadászt) hivatottak védeni. Nawanthiri odapillant Arjára, hallott-e már ilyet.
Aztán a következő pillanatban újabb fordulat: az addig higgadtnak tűnő agyaras hirtelen ráförmed a sivatagiakra, hogy Yeza márpedig az ő felesége, nem fog menni sehova, de kifizeti nekik a fejpénzt érte.*
~Tényleg jobb, hogy az orkkal vagyunk...~
*Fut át Nawanthiri agyán a gondolat, és magában elkezdi sajnálni a nomádokat, akik nem értik a nyelvet, csak találgatnak, mibe keveredtek, de az arcukra van írva, hogy nagyon másra számítottak, amikor elköszöntek a feleségeiktől.*
~Vajon miért nem hagyják itt Sulimot? Olyan sokat ígért nekik?~
*Míg ezt forgatja a fejében, szemügyre veszi a terepet a kafiyások asztaláig. Úgy érzi, nagyrészt akadálytalanul el tudna odáig futni, de többet nyom a latban, hogy közben két vaskos szék is útba esik, amikkel az íjászokat lefoglalhatja, ha úgy van. És egyre inkább kezd úgy lenni.*
- Te ütöttél már le valakit? *súgja oda Arjának, csak amolyan tudakozódás gyanánt.* A nomádokat nem kéne bántani nagyon, szegények azt sem tudják, mi van...
*A feketébe öltözött fejvadász miatt nem aggódik annyira. Nem tudja, Yeza rejteget-e fegyvert a ruhájában, de van egy olyan érzése, hogy amíg ilyen közel van Sulimhoz, a férfi van kettejük közül nagyobb veszélyben.*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 17:55:42
Üzenet elküldve: 2021-03-14 17:55:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Lesissegik. Egyszerűen lesissegik, amikor felel a kihívásra. Csikordul a Rőt foga de veszteg marad. Ez egyébként bámulatos teljesítmény a részéről. Kár, hogy más nincs tisztában vele, mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy ne szúrja el új párfogói előtt az esélyét. Illetve, ha úgy vesszük, még jó, hogy egyedül ő tud róla. Ha tisztában lennének vele, hogy mennyire bosszantó tud lenni a természete, talán máris a sivatagiak kezébe nyomnának egy csinos erszény aranyat, és hálásan megköszönnék nekik távoztukban, hogy a lehető legmesszebb viszik innen a vöröst.
~Nemes kutya.~ A vezér szavaira egy pillanatra összeszűkülnek Yeza szemei, aztán rájön, hogy egészen félreértette a szófordulatot. Odahaza a szimbolikában a kutya kicsit mást jelent, mint errefelé. Azt hitte Sulim talán mégis ismerheti a Bárót, de ezek szerint csupán sértegetésről van szó. Méghozzá olyanról, ami egy artheniorira vall. Így már érthető a makulátlanul ejtett közös. Nem hallott a Fekete Váltóról és úgy hivatkozik a Báró címére, mint születési előjog, pedig a wegtoreni nemesség jóval másabb lábakon áll, mint az itteni. A valaha volt itteni. Mi több, hivatalos fejvadász engedélyt emleget. Pedig hazája nyelvjárásában nincs is igazán kifejezés arra, hogy "hivatalos". Wegtoren meg amúgy sem az engedélyek földje. Arrafelé, úgymond, mindenki a saját engedélyének a kovácsa. Ez a fickó nem wegtoreni. De akkor honnan szerezhette a körözvényt? Abban mondjuk teljesen igaza van, hogy ha nincs váltó, akkor ő szabad préda. Sejtése szerint a Ranjar megléte csak blöff volt az intéző részéről, bár biztos nem lehet benne. De az egész valahogy akkor is furcsa. Felmerül benne az is, hogy a dolog talán nem is róla szól, hanem a Bárót vagy a Kereskedőházat provokálják. Egy wegtorenit nem nehéz csőbe húzni itt. Az artheniori törvények... pff... Nem véletlen, hogy Yeza eddig inkább a Kikötőben húzta meg magát. Egyre csak tülekednek a gondolatok a fejében. Meglehet, hogy a bujkálással töltött évek túl gyanakvóvá tették, és abba is tesz még három kanyart, amiben egy sincs, de időbe telik, míg ez a szokása kikopik. Ha kikopik.
A kombinálásból Aztyan kérdése rázza fel, amire mindezek fényében már nem is tudja pontosan, mit feleljen. De nem is kell elsietnie, mert az ork hirtelen önálló tervet látszik előhúzni a tarsolyából. Yeza hirtelen majdnem félrenyeli a megkezdett szótagot. Felváltva pillant az orkra és az intézőre. Az ajkába harap, nehogy kibuggyanjon belőle a nevetés, mert habár Aztyan kiválóan tartja meg magának az érzelmeit, ebben a pillanatban Yeza valószínűleg pontosan tudja, hogy mire gondol.
Nem akarja tovább bonyolítani ezt a dolgot, de bolondot sem akar csinálni a zöldbőrűből.*
- Csak szeretnéd, hogy asszonyod legyek *néz szúrósan az orkra.* - De előbb még igent kéne mondanom. *Értékeli a szándékot, de kezdi úgy érezni magát, mint egy darab hús, amin vadkutyák marakodnak. Férfiak! Meg az igényeik! Mindenkinek joga meg szava van csak pont neki nincs, akinek a feje a tét az egészben.*
- Én nem leszek akárkié *emeli fel a hangját.* - Megvan az ára! *A sivatagiról Aztyanra pillant. Elvégre nekik is van egy egyezségük. Ám tekintete hamar visszafordul a fekete ruhásra.*
- Feltettél egy kérdést *mondja.* - Én pedig válaszoltam rá, hiába sissegsz le, Sulim! Ezt nem veheted semmibe. *Ujjával a vezér felé mutat és ellép tőle ezzel a mozdulattal.* - Vitatom a jogodat és állok a kihívásod elé. A párbaj becsület dolga. Két fél közös megegyezése. Torrécia Salarunña! *vált wegtorenire e mondat erejéig: "A párviadal szent!" ...vagy inkább sérthetetlen. Valahol a kettő között lehet az igazság a fordításban. Ha a közöst nem is értik a sivatagiak, talán a Tűz Városának nyelvét igen.* - Mit mond erről Arthenior törvénye?
*Arját meg a másik lányt ő nem veszi észre. Nincsenek a látóterében és van épp elég más, amire figyelnie kell. Nem is beszélve a fogadó vendégeinek most már egyre fókuszáltabb figyelméről.*
*Lesissegik. Egyszerűen lesissegik, amikor felel a kihívásra. Csikordul a Rőt foga de veszteg marad. Ez egyébként bámulatos teljesítmény a részéről. Kár, hogy más nincs tisztában vele, mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy ne szúrja el új párfogói előtt az esélyét. Illetve, ha úgy vesszük, még jó, hogy egyedül ő tud róla. Ha tisztában lennének vele, hogy mennyire bosszantó tud lenni a természete, talán máris a sivatagiak kezébe nyomnának egy csinos erszény aranyat, és hálásan megköszönnék nekik távoztukban, hogy a lehető legmesszebb viszik innen a vöröst.
~Nemes kutya.~ A vezér szavaira egy pillanatra összeszűkülnek Yeza szemei, aztán rájön, hogy egészen félreértette a szófordulatot. Odahaza a szimbolikában a kutya kicsit mást jelent, mint errefelé. Azt hitte Sulim talán mégis ismerheti a Bárót, de ezek szerint csupán sértegetésről van szó. Méghozzá olyanról, ami egy artheniorira vall. Így már érthető a makulátlanul ejtett közös. Nem hallott a Fekete Váltóról és úgy hivatkozik a Báró címére, mint születési előjog, pedig a wegtoreni nemesség jóval másabb lábakon áll, mint az itteni. A valaha volt itteni. Mi több, hivatalos fejvadász engedélyt emleget. Pedig hazája nyelvjárásában nincs is igazán kifejezés arra, hogy "hivatalos". Wegtoren meg amúgy sem az engedélyek földje. Arrafelé, úgymond, mindenki a saját engedélyének a kovácsa. Ez a fickó nem wegtoreni. De akkor honnan szerezhette a körözvényt? Abban mondjuk teljesen igaza van, hogy ha nincs váltó, akkor ő szabad préda. Sejtése szerint a Ranjar megléte csak blöff volt az intéző részéről, bár biztos nem lehet benne. De az egész valahogy akkor is furcsa. Felmerül benne az is, hogy a dolog talán nem is róla szól, hanem a Bárót vagy a Kereskedőházat provokálják. Egy wegtorenit nem nehéz csőbe húzni itt. Az artheniori törvények... pff... Nem véletlen, hogy Yeza eddig inkább a Kikötőben húzta meg magát. Egyre csak tülekednek a gondolatok a fejében. Meglehet, hogy a bujkálással töltött évek túl gyanakvóvá tették, és abba is tesz még három kanyart, amiben egy sincs, de időbe telik, míg ez a szokása kikopik. Ha kikopik.
A kombinálásból Aztyan kérdése rázza fel, amire mindezek fényében már nem is tudja pontosan, mit feleljen. De nem is kell elsietnie, mert az ork hirtelen önálló tervet látszik előhúzni a tarsolyából. Yeza hirtelen majdnem félrenyeli a megkezdett szótagot. Felváltva pillant az orkra és az intézőre. Az ajkába harap, nehogy kibuggyanjon belőle a nevetés, mert habár Aztyan kiválóan tartja meg magának az érzelmeit, ebben a pillanatban Yeza valószínűleg pontosan tudja, hogy mire gondol.
Nem akarja tovább bonyolítani ezt a dolgot, de bolondot sem akar csinálni a zöldbőrűből.*
- Csak szeretnéd, hogy asszonyod legyek *néz szúrósan az orkra.* - De előbb még igent kéne mondanom. *Értékeli a szándékot, de kezdi úgy érezni magát, mint egy darab hús, amin vadkutyák marakodnak. Férfiak! Meg az igényeik! Mindenkinek joga meg szava van csak pont neki nincs, akinek a feje a tét az egészben.*
- Én nem leszek akárkié *emeli fel a hangját.* - Megvan az ára! *A sivatagiról Aztyanra pillant. Elvégre nekik is van egy egyezségük. Ám tekintete hamar visszafordul a fekete ruhásra.*
- Feltettél egy kérdést *mondja.* - Én pedig válaszoltam rá, hiába sissegsz le, Sulim! Ezt nem veheted semmibe. *Ujjával a vezér felé mutat és ellép tőle ezzel a mozdulattal.* - Vitatom a jogodat és állok a kihívásod elé. A párbaj becsület dolga. Két fél közös megegyezése. Torrécia Salarunña! *vált wegtorenire e mondat erejéig: "A párviadal szent!" ...vagy inkább sérthetetlen. Valahol a kettő között lehet az igazság a fordításban. Ha a közöst nem is értik a sivatagiak, talán a Tűz Városának nyelvét igen.* - Mit mond erről Arthenior törvénye?
*Arját meg a másik lányt ő nem veszi észre. Nincsenek a látóterében és van épp elég más, amire figyelnie kell. Nem is beszélve a fogadó vendégeinek most már egyre fókuszáltabb figyelméről.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 11:12:45
Üzenet elküldve: 2021-03-14 11:12:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Látja Yezán, hogy nem ijed meg attól, hogy a kaftános kezet emel rá, ám annak nem örül, hogy a helyén marad és nem áll mellé. De gyanítja, hogy a vörös talán több részletet ismer, ami maradásra készteti. Nem baj, így is jó.
Ahogy beszél, koránt sem pirtianesi virtus. Wegtoreniekkel úgy kell beszélnie egy wegtoreninek, mintha Wegtorenben lennének. Nem kétli, hogy a fejvadász ismeri a Tűz Városának törvénytelen törvényeit, de a heges arcú, mint intéző talán kicsit jobban eligazodik közöttük.
Sejti, hogy megfogalmazása nem arat maradéktalan tetszést Yezában, de valóban csak a viszonyok tisztázása végett használt tulajdoni viszonyt megjelölő szavakat. Az ultimátum viszont kimondatott és az asztalnál ülők reakciójából, vagy azok elmaradásából, arra következtet, hogy nem mindenki értette szavait.
Aztán a vörös valami párbajra ajánlkozik fel, amit az intéző nem teljes mértékben ért, de Wegtorenben megszokott módja a vitás esetek elintézésének a párbaj. Ezért is élnek meg olyan jól a bérkardok odahaza.
Ha kenyértörésre kerül a sor, ami úgy tűnik, egyre távolabbra kerül, akkor nagy valószínűséggel elintézik a társaságot. Darok mellett közben megérkezik Arja és a Központban megismert lány is. Aki ott elég talpraesettnek tűnt, talán most az oldalukra áll. Mivel figyelme a kaftános vezéré és társaié, így nem hallja a mögötte lezajló kurta beszélgetést a két lány között.
A kaftános vezér mosolyogni kezd, miközben Aztyan beszél. Ezzel szemben a heges arcú nem mosolyog. Az intéző jól beszéli a wegtorenit, hisz ott született és nőtt fel, de nem teljesen tiszta neki, milyen beszélgetés zajlik le a sivatagiak között.
Aztán a fejvadászon a sor, hogy hosszan taglalja saját meglátásait az elhangzottakkal kapcsolatban, ami alatt Aztyan továbbra sem enyhül meg, nem húzódik félmosolyra az arca.*
- Ha wegtoreni ügyeket akarsz intézni egy wegtorenivel, hiteltelenné tesz, ha Arthenior törvényeire hivatkozol. Vedd úgy, hogy ez itt, *Int körbe enyhe mozdulattal jobbjával a fogadóban.* egy szeletke Wegtoren, ahol nem érdemes törvények mögé bújni. A társaid tudják, hogy egy gyáva féreg vagy? *Néz végig a társaságon. Talán akad közöttük olyan, aki beszéli kicsit a közöst és értette, hogy a vezér wegtoreniként törvényekkel védené magát és az igazát.*
- Yeza marad, a társaid elmehetnek egy dobozban a fejeddel. *Tárgyilagosan beszél, már-már érzelemmentesen. A szituáció kezd patthelyzetbe jutni, ami egyre közelebb viszi a megoldást a leszámolás felé.*
- Egy cseppet sem érdekel, hogy hiszed-e vagy sem a Ranjar meglétét vagy hogy minek tartod a bárómat. Ahogy az se érdekel, hogy milyen engedéllyel rendelkezel. *Sóhajtja nehéz szívvel.*
- Yeza, mit akarsz ezzel a párbajjal? *Kérdi a vöröst, mintha ez egy megoldás lehetne a kialakuló helyzetre. Égszín pillantása végigfut a többi sivatagin is, hátha valamelyik veszi a bátorságot és felvilágosítja.
Készen áll rá, hogy vér folyjon a Kalmárban, de szeretné elkerülni a dolgot. Ha pedig harcra kerül a sor, tucatnyi szemtanút tud felsorakoztatni, hogy ezek a sivatagiak kezdték a perpatvart. De reméli, elég lesz csak a szószóló fejét visszaküldeni.
Amikor pedig Darok közbeszól mögüle, legszívesebben lehunyná a szemét. Az ork kicsit elkésett a közbeavatkozással, nem hiszi, hogy a fejvadász elhinné a dologt. Pillantása Yezára siklik, kíváncsi, hogy milyen reakciót váltanak ki a lányból az elhangzottak. Az agya már azon kezd dolgozni, hogyan fogja mindezt alátámasztani, de csak egy dolog jut az eszébe, ami nem biztos, hogy a vörös tetszésére lesz.*
*Látja Yezán, hogy nem ijed meg attól, hogy a kaftános kezet emel rá, ám annak nem örül, hogy a helyén marad és nem áll mellé. De gyanítja, hogy a vörös talán több részletet ismer, ami maradásra készteti. Nem baj, így is jó.
Ahogy beszél, koránt sem pirtianesi virtus. Wegtoreniekkel úgy kell beszélnie egy wegtoreninek, mintha Wegtorenben lennének. Nem kétli, hogy a fejvadász ismeri a Tűz Városának törvénytelen törvényeit, de a heges arcú, mint intéző talán kicsit jobban eligazodik közöttük.
Sejti, hogy megfogalmazása nem arat maradéktalan tetszést Yezában, de valóban csak a viszonyok tisztázása végett használt tulajdoni viszonyt megjelölő szavakat. Az ultimátum viszont kimondatott és az asztalnál ülők reakciójából, vagy azok elmaradásából, arra következtet, hogy nem mindenki értette szavait.
Aztán a vörös valami párbajra ajánlkozik fel, amit az intéző nem teljes mértékben ért, de Wegtorenben megszokott módja a vitás esetek elintézésének a párbaj. Ezért is élnek meg olyan jól a bérkardok odahaza.
Ha kenyértörésre kerül a sor, ami úgy tűnik, egyre távolabbra kerül, akkor nagy valószínűséggel elintézik a társaságot. Darok mellett közben megérkezik Arja és a Központban megismert lány is. Aki ott elég talpraesettnek tűnt, talán most az oldalukra áll. Mivel figyelme a kaftános vezéré és társaié, így nem hallja a mögötte lezajló kurta beszélgetést a két lány között.
A kaftános vezér mosolyogni kezd, miközben Aztyan beszél. Ezzel szemben a heges arcú nem mosolyog. Az intéző jól beszéli a wegtorenit, hisz ott született és nőtt fel, de nem teljesen tiszta neki, milyen beszélgetés zajlik le a sivatagiak között.
Aztán a fejvadászon a sor, hogy hosszan taglalja saját meglátásait az elhangzottakkal kapcsolatban, ami alatt Aztyan továbbra sem enyhül meg, nem húzódik félmosolyra az arca.*
- Ha wegtoreni ügyeket akarsz intézni egy wegtorenivel, hiteltelenné tesz, ha Arthenior törvényeire hivatkozol. Vedd úgy, hogy ez itt, *Int körbe enyhe mozdulattal jobbjával a fogadóban.* egy szeletke Wegtoren, ahol nem érdemes törvények mögé bújni. A társaid tudják, hogy egy gyáva féreg vagy? *Néz végig a társaságon. Talán akad közöttük olyan, aki beszéli kicsit a közöst és értette, hogy a vezér wegtoreniként törvényekkel védené magát és az igazát.*
- Yeza marad, a társaid elmehetnek egy dobozban a fejeddel. *Tárgyilagosan beszél, már-már érzelemmentesen. A szituáció kezd patthelyzetbe jutni, ami egyre közelebb viszi a megoldást a leszámolás felé.*
- Egy cseppet sem érdekel, hogy hiszed-e vagy sem a Ranjar meglétét vagy hogy minek tartod a bárómat. Ahogy az se érdekel, hogy milyen engedéllyel rendelkezel. *Sóhajtja nehéz szívvel.*
- Yeza, mit akarsz ezzel a párbajjal? *Kérdi a vöröst, mintha ez egy megoldás lehetne a kialakuló helyzetre. Égszín pillantása végigfut a többi sivatagin is, hátha valamelyik veszi a bátorságot és felvilágosítja.
Készen áll rá, hogy vér folyjon a Kalmárban, de szeretné elkerülni a dolgot. Ha pedig harcra kerül a sor, tucatnyi szemtanút tud felsorakoztatni, hogy ezek a sivatagiak kezdték a perpatvart. De reméli, elég lesz csak a szószóló fejét visszaküldeni.
Amikor pedig Darok közbeszól mögüle, legszívesebben lehunyná a szemét. Az ork kicsit elkésett a közbeavatkozással, nem hiszi, hogy a fejvadász elhinné a dologt. Pillantása Yezára siklik, kíváncsi, hogy milyen reakciót váltanak ki a lányból az elhangzottak. Az agya már azon kezd dolgozni, hogyan fogja mindezt alátámasztani, de csak egy dolog jut az eszébe, ami nem biztos, hogy a vörös tetszésére lesz.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 05:50:10
Üzenet elküldve: 2021-03-14 05:50:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Amíg a sivatagiakkal tárgyal, addig a pincearéna felől két nézőjük is akad. Csupán egy pillanatra fordul oldalra, ahol meglátja Arjat és mellette egy erős termetű emberlányt. Ebben a helyzetben az üdvözlés és hasonló dolgok elmaradnak, s pillantása is visszatér a sivatagiakra. Rőt társuk nagyon bátran viselkedik. Mindenkinél hamarabb reflektál a sivatagi vezér kihívására. Kiállna saját magáért, ami igen bátor dolog egy ilyen fiatal emberlánytól. A kihívását azonban lekezelően elutasítják, mintha csak egy prédáról lenne szó. Ez nem éppen tetszetős a hímnek, s úgy látszik, hogy Aztyan határozott fellépése sem hatja meg a fejvadászt, sőt, egyenesen gúnyolódik az intézővel, sértegeti a bárót. ~Ennek így nem lesz jó vége.~ Törvényekkel, jogokkal dobálózik a sivatagi, így ennek kapcsán egy váratlan ötlete támad az orknak. Mielőtt Aztyan talán kardot rántana a hallottak után, gyorsan reagál a sivatagi szavaira. Mielőtt azonban megtenné, egy fél pillantással elnézést kér az intézőtől, amiért önhatalmúlag közbeavatkozik, de meg kell próbálnia az ötletét. Vörös tekintete Yezara terelődik, akinek egy sokatmondó pillantást enged meg, amiből az okos emberlány biztos fogja tudni, hogy a hím készül valamire. Ezúttal Darok reagál a leggyorsabban a sivatagi sértésekre. Szembefordul a fejvadásszal és az asztalukra teszi le két izomban megfeszült öklét, így olyan hatást kelthet, mint egy felbőszült gorilla, aki képes akár a masszív asztalt könnyedén ráborítani a társaságra, ha úgy adódik, ám ezúttal csupán határozottságot sugall a fellépése.*
- A lány nem megy sehova, ugyanis az én asszonyom! *Rámorran a fejvadászra, majd vörösei Yezat találják meg, mint aki valóban asszonyát védelmezné.*
- A báró befogadta, de én vagyok a férje. Nem viheted el csak úgy! *Elég hitelesen alakítja egy nőstényét védelmező ork hímet, akiről sejthető, hogy nem fogja magát hagyni.*
- Mennyivel tartozik? Mi az ára? Megadom. Jogom van rendezni az ügyeit. *Bár roppantul szeretné kardját használni, de itt a sok jog és törvény között úgy gondolja, hogy ha levágják az öt sivatagit, akkor tényleg bajba kerülhet a városban a kereskedőház. Ezt megelőzve próbálja a saját módján orvosolni a helyzetet. Bízik benne, hogy a rőt lány érteni fogja a cseles próbálkozását és nem fogja tagadni ezt a kis huncutságot, mert akkor az egész ötlete kártyavárként omlik össze, és tényleg nem marad más, mint a nyers erőszak.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.14 05:51:47
*Amíg a sivatagiakkal tárgyal, addig a pincearéna felől két nézőjük is akad. Csupán egy pillanatra fordul oldalra, ahol meglátja Arjat és mellette egy erős termetű emberlányt. Ebben a helyzetben az üdvözlés és hasonló dolgok elmaradnak, s pillantása is visszatér a sivatagiakra. Rőt társuk nagyon bátran viselkedik. Mindenkinél hamarabb reflektál a sivatagi vezér kihívására. Kiállna saját magáért, ami igen bátor dolog egy ilyen fiatal emberlánytól. A kihívását azonban lekezelően elutasítják, mintha csak egy prédáról lenne szó. Ez nem éppen tetszetős a hímnek, s úgy látszik, hogy Aztyan határozott fellépése sem hatja meg a fejvadászt, sőt, egyenesen gúnyolódik az intézővel, sértegeti a bárót. ~Ennek így nem lesz jó vége.~ Törvényekkel, jogokkal dobálózik a sivatagi, így ennek kapcsán egy váratlan ötlete támad az orknak. Mielőtt Aztyan talán kardot rántana a hallottak után, gyorsan reagál a sivatagi szavaira. Mielőtt azonban megtenné, egy fél pillantással elnézést kér az intézőtől, amiért önhatalmúlag közbeavatkozik, de meg kell próbálnia az ötletét. Vörös tekintete Yezara terelődik, akinek egy sokatmondó pillantást enged meg, amiből az okos emberlány biztos fogja tudni, hogy a hím készül valamire. Ezúttal Darok reagál a leggyorsabban a sivatagi sértésekre. Szembefordul a fejvadásszal és az asztalukra teszi le két izomban megfeszült öklét, így olyan hatást kelthet, mint egy felbőszült gorilla, aki képes akár a masszív asztalt könnyedén ráborítani a társaságra, ha úgy adódik, ám ezúttal csupán határozottságot sugall a fellépése.*
- A lány nem megy sehova, ugyanis az én asszonyom! *Rámorran a fejvadászra, majd vörösei Yezat találják meg, mint aki valóban asszonyát védelmezné.*
- A báró befogadta, de én vagyok a férje. Nem viheted el csak úgy! *Elég hitelesen alakítja egy nőstényét védelmező ork hímet, akiről sejthető, hogy nem fogja magát hagyni.*
- Mennyivel tartozik? Mi az ára? Megadom. Jogom van rendezni az ügyeit. *Bár roppantul szeretné kardját használni, de itt a sok jog és törvény között úgy gondolja, hogy ha levágják az öt sivatagit, akkor tényleg bajba kerülhet a városban a kereskedőház. Ezt megelőzve próbálja a saját módján orvosolni a helyzetet. Bízik benne, hogy a rőt lány érteni fogja a cseles próbálkozását és nem fogja tagadni ezt a kis huncutságot, mert akkor az egész ötlete kártyavárként omlik össze, és tényleg nem marad más, mint a nyers erőszak.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.14 05:51:47
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-13 19:48:45
Üzenet elküldve: 2021-03-13 19:48:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Rőt tincsek nyomában //
* A rőt csendben marad ugyan, de azért még így is próbál dacolni elnyomójával szemben. Most mondjuk pont nem erre fogja szentelni a figyelmét a fejvadász. Neki az is elég, hogy elhallgat. Az asztal felett vibráló feszültség pedig fel is oldódik az érkező intéző hatására. Van valami a sebhelyesben, ami tekintélyt parancsol, de Sulim továbbra is magabiztos. Aztyan barátságos mosolya, hamar megkeményedik, amikor tapasztalja a sivatagi ellenállását. Igazán kimerítő beszédnek lehet fültanúja a hallgatóság. Sulim arcán a mosoly egyre csak szélesedik ezt hallgatva. A többi embere meg csak értettlenül pislog, mert az artheniori nyelv az számukra érthetetlen. A keményebb hangnem azért feltűnik nekik, amire mintha idegesség ülne ki rájuk. Markrimon ez különösen is látszódik, mivel ő az egyetlen, aki még ismeri a nyelvet. Szólni azt éppen senki nem szól, még a vezér sem. Vár türelmesen, hogy a férfi a végére érjen. Mielőtt viszont reagálhatna Yeza közbe szól. Nem is olyan régen még talán más választ adott volna, de most csak kineveti.*
- Shhh!* Teszi ujját a saját szája elé.* Tárgyalunk éppen, ha észre vetted volna.* Ezután Markrim felé fordul.*
- Shalama wa nata disarasa ga. Naw telastina magava!* A férdi biccent és elkezd valamit mondani a többieknek is ugyanezen a nyelven. Akik kicsit konyítanak a wegtorenihez, azok néhány szót talán megértenek. Pénzről van szó, meg egyességről. Azok idegesen morrannak fel. Nem túlságosan tetszhet neki, amit hallottak.*
- Természetesen tudom, hogy a maga bárója tud a vérdíjról. Vöröske már csicsergett róla.* Mosolyog továbbra is negédesen.*
- Szóval így állunk? Ez a lány a Caldorcoré , az ő tulajdona, mint egy állat vagy tárgy. Nem is vártam volna mást egy ilyen nemes kutyától. Csakhogy ebben a városban ez már nem játszik. Nemrég az ilyenek egy fán himbálóztak. Azt hinné az ember, hogy megtanulták a leckét, de ezek a patkányok soha nem tanulnak. És még azt várjátok, hogy elhiggyük a váltóról kitalált mesétek. Szóval elmondom mi lesz, pedig nem szeretem magam ismételni. Mi most szépen kisétálunk azon az ajtón vöröskével együtt. Neked meg azt ajánlom, hogy fogd be szépen a pofádat, mert máris tucatnyi pontjában sértetted meg a város törvényeit. Fenyegetés, rágalmazás, születési előjogokra való hivatkozás. Szánalmasak vagytok! Ha igazán ismernéd a wegtoreni szokásokat, akkor azt is tudnád, hogy sem a szövetséged, sem pedig a házad nem tehet semmit. Ha nincs váltó, akkor szabad préda. Ezek az íratlan törvények már a kezdetekkor is érvényben voltak. A törvény az törvény! Hivatalos fejvadász engedéllyel rendelkezem, ami felhatalmaz, hogy tegyem, amit tennem kell. Halljam hát, mit akarsz most csinálni? Hogyan akarsz hát megállítani? Erőszakhoz fogsz folyamodni? Nem is várnék többet egy nemes bérenctől.* Arcán továbbra is széles mosoly ül. Roppantul kíváncsi, hogy mégis ezek után mivel fog előrukkolni a férfi. Közben egyre csak többen lesznek, mert két nő is megjelenik, de egyelőre még csak kívülről szemlélik az eseményeket.*
* A rőt csendben marad ugyan, de azért még így is próbál dacolni elnyomójával szemben. Most mondjuk pont nem erre fogja szentelni a figyelmét a fejvadász. Neki az is elég, hogy elhallgat. Az asztal felett vibráló feszültség pedig fel is oldódik az érkező intéző hatására. Van valami a sebhelyesben, ami tekintélyt parancsol, de Sulim továbbra is magabiztos. Aztyan barátságos mosolya, hamar megkeményedik, amikor tapasztalja a sivatagi ellenállását. Igazán kimerítő beszédnek lehet fültanúja a hallgatóság. Sulim arcán a mosoly egyre csak szélesedik ezt hallgatva. A többi embere meg csak értettlenül pislog, mert az artheniori nyelv az számukra érthetetlen. A keményebb hangnem azért feltűnik nekik, amire mintha idegesség ülne ki rájuk. Markrimon ez különösen is látszódik, mivel ő az egyetlen, aki még ismeri a nyelvet. Szólni azt éppen senki nem szól, még a vezér sem. Vár türelmesen, hogy a férfi a végére érjen. Mielőtt viszont reagálhatna Yeza közbe szól. Nem is olyan régen még talán más választ adott volna, de most csak kineveti.*
- Shhh!* Teszi ujját a saját szája elé.* Tárgyalunk éppen, ha észre vetted volna.* Ezután Markrim felé fordul.*
- Shalama wa nata disarasa ga. Naw telastina magava!* A férdi biccent és elkezd valamit mondani a többieknek is ugyanezen a nyelven. Akik kicsit konyítanak a wegtorenihez, azok néhány szót talán megértenek. Pénzről van szó, meg egyességről. Azok idegesen morrannak fel. Nem túlságosan tetszhet neki, amit hallottak.*
- Természetesen tudom, hogy a maga bárója tud a vérdíjról. Vöröske már csicsergett róla.* Mosolyog továbbra is negédesen.*
- Szóval így állunk? Ez a lány a Caldorcoré , az ő tulajdona, mint egy állat vagy tárgy. Nem is vártam volna mást egy ilyen nemes kutyától. Csakhogy ebben a városban ez már nem játszik. Nemrég az ilyenek egy fán himbálóztak. Azt hinné az ember, hogy megtanulták a leckét, de ezek a patkányok soha nem tanulnak. És még azt várjátok, hogy elhiggyük a váltóról kitalált mesétek. Szóval elmondom mi lesz, pedig nem szeretem magam ismételni. Mi most szépen kisétálunk azon az ajtón vöröskével együtt. Neked meg azt ajánlom, hogy fogd be szépen a pofádat, mert máris tucatnyi pontjában sértetted meg a város törvényeit. Fenyegetés, rágalmazás, születési előjogokra való hivatkozás. Szánalmasak vagytok! Ha igazán ismernéd a wegtoreni szokásokat, akkor azt is tudnád, hogy sem a szövetséged, sem pedig a házad nem tehet semmit. Ha nincs váltó, akkor szabad préda. Ezek az íratlan törvények már a kezdetekkor is érvényben voltak. A törvény az törvény! Hivatalos fejvadász engedéllyel rendelkezem, ami felhatalmaz, hogy tegyem, amit tennem kell. Halljam hát, mit akarsz most csinálni? Hogyan akarsz hát megállítani? Erőszakhoz fogsz folyamodni? Nem is várnék többet egy nemes bérenctől.* Arcán továbbra is széles mosoly ül. Roppantul kíváncsi, hogy mégis ezek után mivel fog előrukkolni a férfi. Közben egyre csak többen lesznek, mert két nő is megjelenik, de egyelőre még csak kívülről szemlélik az eseményeket.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-13 15:09:20
Üzenet elküldve: 2021-03-13 15:09:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Yeza nem retten meg Sulim megemelkedő kezétől. Elhallgat ugyan, de még kissé talán feljebb is löki az állát az igazáért kiálló dac. Ha annyi aranya lenne, ahányszor látta már ezt a mozdulatot... Talán ki is válthatná magát rajta.
Hát... A fejvadászok vezetőjének válaszára Aztyan nem pont azt a tárgyaló stílusát veszi elő, amit a Kereskedőház ügyfeleinek legtöbbje ismer tőle. Ez szinte már pirtianesi virtus. Yeza egyelőre marad az olykor okvetetlenkedő, de ártalmatlan csitri szerepében. Csak akkor keményedik meg a tekintete kissé, amikor az intéző a Báró tulajdonaként hivatkozik rá. Wegtorenben nem kirívó dolog, hogy adósság fejében elárverezik a család javát, igazából ő sem akadna fenn rajta, hiszen utolsó mentsvárként kapaszkodott meg a Kereskedőházban. Csak hát... eddig nem erről volt szó. Tulajdonképpen az otthoni hírek függvényében maradt lógva az ügye, de azokról még nem szólt senki. Persze az is lehet, hogy az egész csak hatásvadász eszköz volt a nyomatékosításra. Úgy, ahogy a kétkaffiyás váltójának elrendezettsége. A Selon ház említésére megrándul a szemöldöke. Valami rémlik neki... talán. A jó ég tudja. Most tudatosul benne, hogy ez a néhány év mennyit számít wegtoreni mércével. A Tűz Városában gyorsan tudnak változni a hatalmi viszonyok, ő pedig jó ideje kiesett a megfelelő rálátásból.
Mikor a fekete ruhás indulásra sürgette a társaságot, vele együtt ő is felkelt ültéből. Nem annyira a hajlandóság jeleként, inkább a tiltakozó szavakat nyomatékosítandó (meg persze így könnyebb dolga van, ha cselekedni kell). A többiek jóformán még az étkezésük közepén jártak, így ők ezt a dolgot azért nem siették el. Sulim intésére inkább veszteg marad, nehogy szítsa az indulatokat, így nem lép Aztyan felé. Az ügy viszont egyre kevésbé tűnik a békés rendezés felé haladni. Az intéző ultimátumára még Yeza szemöldöke is felszalad egy pillanatra.*
- Majd én! *vágja rá gyorsan, mielőtt bárki reflektálna.* - Majd én kiállok ellened, Sulim. Ha már az én életem felett egyezkedtek *mondja.* - Kiállok veled. Wegtoreni módra.
*Tulajdonképpen a fejvadászok nincsenek jó helyzetben. Ha ebből kirobbanna a csetepaté, valószínűleg rajtavesztenének. De kinek lenne jó elengedni itt egy ilyen vérengzést? Az az ork már a söntésnél is elég morcosnak tűnt. Ha belelendül a haddelhaddba, itt kő kövön nem marad. Egy párbaj, az viszont más dolog. Wegtorenben mindig nagy divatja volt az ilyesminek. Egyes helyeken a nyilvános akasztás, odahaza a Triagorra-téri párbajok.
Ha a vezért kiiktatják, a másik néggyel talán nem lesz gond. Ő meg legalább bizonyíthat. Kétli, hogy meglenne az a Ranjar. Szóltak volna róla. De ki tudja? A Báró simlis egy gazember. Bármi lehet. Így vagy úgy, meg kell mutatnia, mennyit ér. Hogy lássák. Persze ezzel a húzással talán ismét magára haragítja Aztyant. Azt már megtanulta, hogy a heges arcú nem szereti, ha a maga feje után megy.* - Ha az intéző engedélyt ad rá *teszi hozzá inkább. Biztos, ami biztos. Még csak az kéne, hogy maga alatt vágja a fát. Most nem kellene a határokat feszegetnie.*
*Yeza nem retten meg Sulim megemelkedő kezétől. Elhallgat ugyan, de még kissé talán feljebb is löki az állát az igazáért kiálló dac. Ha annyi aranya lenne, ahányszor látta már ezt a mozdulatot... Talán ki is válthatná magát rajta.
Hát... A fejvadászok vezetőjének válaszára Aztyan nem pont azt a tárgyaló stílusát veszi elő, amit a Kereskedőház ügyfeleinek legtöbbje ismer tőle. Ez szinte már pirtianesi virtus. Yeza egyelőre marad az olykor okvetetlenkedő, de ártalmatlan csitri szerepében. Csak akkor keményedik meg a tekintete kissé, amikor az intéző a Báró tulajdonaként hivatkozik rá. Wegtorenben nem kirívó dolog, hogy adósság fejében elárverezik a család javát, igazából ő sem akadna fenn rajta, hiszen utolsó mentsvárként kapaszkodott meg a Kereskedőházban. Csak hát... eddig nem erről volt szó. Tulajdonképpen az otthoni hírek függvényében maradt lógva az ügye, de azokról még nem szólt senki. Persze az is lehet, hogy az egész csak hatásvadász eszköz volt a nyomatékosításra. Úgy, ahogy a kétkaffiyás váltójának elrendezettsége. A Selon ház említésére megrándul a szemöldöke. Valami rémlik neki... talán. A jó ég tudja. Most tudatosul benne, hogy ez a néhány év mennyit számít wegtoreni mércével. A Tűz Városában gyorsan tudnak változni a hatalmi viszonyok, ő pedig jó ideje kiesett a megfelelő rálátásból.
Mikor a fekete ruhás indulásra sürgette a társaságot, vele együtt ő is felkelt ültéből. Nem annyira a hajlandóság jeleként, inkább a tiltakozó szavakat nyomatékosítandó (meg persze így könnyebb dolga van, ha cselekedni kell). A többiek jóformán még az étkezésük közepén jártak, így ők ezt a dolgot azért nem siették el. Sulim intésére inkább veszteg marad, nehogy szítsa az indulatokat, így nem lép Aztyan felé. Az ügy viszont egyre kevésbé tűnik a békés rendezés felé haladni. Az intéző ultimátumára még Yeza szemöldöke is felszalad egy pillanatra.*
- Majd én! *vágja rá gyorsan, mielőtt bárki reflektálna.* - Majd én kiállok ellened, Sulim. Ha már az én életem felett egyezkedtek *mondja.* - Kiállok veled. Wegtoreni módra.
*Tulajdonképpen a fejvadászok nincsenek jó helyzetben. Ha ebből kirobbanna a csetepaté, valószínűleg rajtavesztenének. De kinek lenne jó elengedni itt egy ilyen vérengzést? Az az ork már a söntésnél is elég morcosnak tűnt. Ha belelendül a haddelhaddba, itt kő kövön nem marad. Egy párbaj, az viszont más dolog. Wegtorenben mindig nagy divatja volt az ilyesminek. Egyes helyeken a nyilvános akasztás, odahaza a Triagorra-téri párbajok.
Ha a vezért kiiktatják, a másik néggyel talán nem lesz gond. Ő meg legalább bizonyíthat. Kétli, hogy meglenne az a Ranjar. Szóltak volna róla. De ki tudja? A Báró simlis egy gazember. Bármi lehet. Így vagy úgy, meg kell mutatnia, mennyit ér. Hogy lássák. Persze ezzel a húzással talán ismét magára haragítja Aztyant. Azt már megtanulta, hogy a heges arcú nem szereti, ha a maga feje után megy.* - Ha az intéző engedélyt ad rá *teszi hozzá inkább. Biztos, ami biztos. Még csak az kéne, hogy maga alatt vágja a fát. Most nem kellene a határokat feszegetnie.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-12 20:45:10
Üzenet elküldve: 2021-03-12 20:45:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja majdnem elneveti magát a kérdés hallatán, és elismerően a szerzeteslányra pillant. Nawanthiri csupán egy vendég itt a Kalmárban, aki igénybe vette a Pincearénát, épp csak harcoltak egyet odalenn!
Mégis azt kérdezi: Mi kivel vagyunk?*
- A heges arcúval. *int állával Aztyan felé válaszképpen, halkan beszélve, csendben figyelve, hogy mi történik. Azt nem tudja, hogy Nawanthiri járt már a Kereskedőházban, és találkozott már az intézővel, sőt Darokkal is.*
- Majd később mesélhetünk azért. *ígéri meg súgva, szinte szabadkozva a történtekért.*
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja majdnem elneveti magát a kérdés hallatán, és elismerően a szerzeteslányra pillant. Nawanthiri csupán egy vendég itt a Kalmárban, aki igénybe vette a Pincearénát, épp csak harcoltak egyet odalenn!
Mégis azt kérdezi: Mi kivel vagyunk?*
- A heges arcúval. *int állával Aztyan felé válaszképpen, halkan beszélve, csendben figyelve, hogy mi történik. Azt nem tudja, hogy Nawanthiri járt már a Kereskedőházban, és találkozott már az intézővel, sőt Darokkal is.*
- Majd később mesélhetünk azért. *ígéri meg súgva, szinte szabadkozva a történtekért.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:16:24
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:16:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*A kalandorlány szerencsére könnyen túllendül a titoktartási fogadalom jelentette akadályon. Összeszedelőznek - ami Nawanthiri esetében kimerül abban, hogy felveszi a saruit - és felmennek az ivóba cseverészni. Vasgyúró hősnőnk a pult felé haladtában gyanútlanul körbepillant, és rögvest kiszúrja a heges arcú intézőt meg a szép szál ork fogdmegjét, akiknek a minap már volt szerencséje bemutatkoznia a Kovácsműhelyben oly módon, hogy feltörölte a padlót az egyik kollégájukkal.*
~Ugye nem a tied ez a fogadó is...?~
*A viszontlátás örömétől Nawanthiri elsápad, és ha nem volna közel a pult, talán meg is torpanna menet közben. Aztán eljutnak az agyáig Aztyan szavai: "A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe..." Nem kell különösebben jó szimat hozzá, hogy az ember lánya megérezze a kitörni készülő balhé fémes illatát. A kérdés csak az: ki van kivel?
A sebhelyesnek nyilván a fekete ruhás wegtorenivel van nézeteltérése. A wegtoreni körül ülő sivatagi nomádok (legalábbis a lány erre tippel a fahéjnál is sötétebb, napszítta arcuk alapján) azonban mintha nem támogatnák akkora hévvel a férfit, aki alighanem a főnökük. A wegtoreni mellett ülő szép vörös hajú nőről Nawanthiri annyit tud, hogy ebben a fogadóban dolgozik, de a három pillantásból álló taktikai elemzés alapján nem merné biztosra venni, hogy a kafiyásokkal vagy Aztyannal van. Arja pedig a feszült mosoly meg a némán figyelmeztető pillantás alapján valamiképp szintén érintett ebben a történetben. Nawanthirishardipandra tehát nagy lustán nekiveti a hátát a pultnak, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre, aztán diszkréten odasúgja a kalandorlánynak:*
- Mi kivel vagyunk?
*Ha csak annyi választ kap, hogy "Aztyannal", elég értetlenül fog nézni, mert a legutóbbi találkozásuk alkalmával a férfi valami rejtelmes okból nem osztotta meg vele a nevét, de még csak a beosztását sem.*
// Rőt tincsek nyomában //
*A kalandorlány szerencsére könnyen túllendül a titoktartási fogadalom jelentette akadályon. Összeszedelőznek - ami Nawanthiri esetében kimerül abban, hogy felveszi a saruit - és felmennek az ivóba cseverészni. Vasgyúró hősnőnk a pult felé haladtában gyanútlanul körbepillant, és rögvest kiszúrja a heges arcú intézőt meg a szép szál ork fogdmegjét, akiknek a minap már volt szerencséje bemutatkoznia a Kovácsműhelyben oly módon, hogy feltörölte a padlót az egyik kollégájukkal.*
~Ugye nem a tied ez a fogadó is...?~
*A viszontlátás örömétől Nawanthiri elsápad, és ha nem volna közel a pult, talán meg is torpanna menet közben. Aztán eljutnak az agyáig Aztyan szavai: "A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe..." Nem kell különösebben jó szimat hozzá, hogy az ember lánya megérezze a kitörni készülő balhé fémes illatát. A kérdés csak az: ki van kivel?
A sebhelyesnek nyilván a fekete ruhás wegtorenivel van nézeteltérése. A wegtoreni körül ülő sivatagi nomádok (legalábbis a lány erre tippel a fahéjnál is sötétebb, napszítta arcuk alapján) azonban mintha nem támogatnák akkora hévvel a férfit, aki alighanem a főnökük. A wegtoreni mellett ülő szép vörös hajú nőről Nawanthiri annyit tud, hogy ebben a fogadóban dolgozik, de a három pillantásból álló taktikai elemzés alapján nem merné biztosra venni, hogy a kafiyásokkal vagy Aztyannal van. Arja pedig a feszült mosoly meg a némán figyelmeztető pillantás alapján valamiképp szintén érintett ebben a történetben. Nawanthirishardipandra tehát nagy lustán nekiveti a hátát a pultnak, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre, aztán diszkréten odasúgja a kalandorlánynak:*
- Mi kivel vagyunk?
*Ha csak annyi választ kap, hogy "Aztyannal", elég értetlenül fog nézni, mert a legutóbbi találkozásuk alkalmával a férfi valami rejtelmes okból nem osztotta meg vele a nevét, de még csak a beosztását sem.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:33:43
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:33:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevelyre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Nawanthiri rááll a dologra, úgyhogy Arja jókedvűen (legalábbis sokkal jobb kedvűbben, mint leért) hagyja el a Pincearénát. Mielőtt felfelé indulnak, még visszateszi a gyakorlókardot a helyére. Aztán leakasztja az övcsatját a szablyával együtt, amit még a Kereskedőházban vett magához a fura piaci leselkedő miatt, és a lányra mosolyogva felfelé indul.
Odafenn a szokásos látvány fogadja őket, ahogy felérnek a lépcsőn. A Kalmár tele van a város polgáraival.
Mik a pultban, úgy ahogy Arja régről megszokta. Rápillant, a szeme árulkodóan megrebben. Azután észreveszi Aztyant. Valami nem stimmel. Az intéző épp beszél valakikhez. Az asztaltársaság ~tuti wegtoreniek~ nem messze terpeszkedik a pulttól. Szemek villannak. Valami van a levegőben! ~Yeza!~ döbben rá a következő pillanatban. A wegtoreniekkel egy asztalnál ott ül a lány is! A feszültség még onnan is érezhető, ahol a lány megáll egy pillanatra, ahogy felérnek. ~Darok! Darok is itt van!~ tudatosul Arjában. ~Yezához tartoznának?~ próbálja értelmezni a látottakat, de egyelőre nem tudja. Higgadtan a pult felé indul, Nawanthirire mosolyogva, de a szerzetes lány érezheti a feszültséget a mosoly mögött.
Miktől nem messze áll meg, de csak a szemöldökét húzza fel kérdőn, értetlenül. Amikor megütik a fülét az intéző utolsó szavai, hideg nyugalom önti el.
Fejében egymást kergetik a gondolatok, hogy mi lehet egyáltalán ez az egész. De az egyértelmű a számára, hogy akármibe csöppentek bele itt hirtelen, ha az idegenek nem hagyják annyiban Aztyan szavait, hamarosan lehet, hogy verekedés tör ki és vér folyik a Kalmárban. Figyelmeztetőleg Nawanthirire pillant.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.11 20:36:01
// Rőt tincsek nyomában //
*Nawanthiri rááll a dologra, úgyhogy Arja jókedvűen (legalábbis sokkal jobb kedvűbben, mint leért) hagyja el a Pincearénát. Mielőtt felfelé indulnak, még visszateszi a gyakorlókardot a helyére. Aztán leakasztja az övcsatját a szablyával együtt, amit még a Kereskedőházban vett magához a fura piaci leselkedő miatt, és a lányra mosolyogva felfelé indul.
Odafenn a szokásos látvány fogadja őket, ahogy felérnek a lépcsőn. A Kalmár tele van a város polgáraival.
Mik a pultban, úgy ahogy Arja régről megszokta. Rápillant, a szeme árulkodóan megrebben. Azután észreveszi Aztyant. Valami nem stimmel. Az intéző épp beszél valakikhez. Az asztaltársaság ~tuti wegtoreniek~ nem messze terpeszkedik a pulttól. Szemek villannak. Valami van a levegőben! ~Yeza!~ döbben rá a következő pillanatban. A wegtoreniekkel egy asztalnál ott ül a lány is! A feszültség még onnan is érezhető, ahol a lány megáll egy pillanatra, ahogy felérnek. ~Darok! Darok is itt van!~ tudatosul Arjában. ~Yezához tartoznának?~ próbálja értelmezni a látottakat, de egyelőre nem tudja. Higgadtan a pult felé indul, Nawanthirire mosolyogva, de a szerzetes lány érezheti a feszültséget a mosoly mögött.
Miktől nem messze áll meg, de csak a szemöldökét húzza fel kérdőn, értetlenül. Amikor megütik a fülét az intéző utolsó szavai, hideg nyugalom önti el.
Fejében egymást kergetik a gondolatok, hogy mi lehet egyáltalán ez az egész. De az egyértelmű a számára, hogy akármibe csöppentek bele itt hirtelen, ha az idegenek nem hagyják annyiban Aztyan szavait, hamarosan lehet, hogy verekedés tör ki és vér folyik a Kalmárban. Figyelmeztetőleg Nawanthirire pillant.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.11 20:36:01
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:10:20
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:10:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Némán hallgatja végig, amint a sivatagi csoport vezére hangoskodik a rőt hajú lánnyal, majd Aztyan mellett állva nézi végig, ahogy megy a szavakkal az adok-kapok. Bal keze végig kardja markolatán pihen, hogy egy gyors mozdulattal feltolja a pengét és jobb kezével átvéve a kardot minél hamarabb lesújthasson vele. De ez egyelőre nem történik meg, csupán tudtára adja a sivatagiaknak, hogy kész bármikor használni a fegyvert, ha dolgok úgy alakulnának. Az elhangzottakból egyértelmű lesz számára, hogy a vörös hajú fejére kitűzött vérdíj miatt vannak itt. Azt nem tudja, hogy miért került vérdíj a lány fejére, és az említett szervezeteket sem ismeri, de láthatóan Aztyan tisztában van mindennel. Számára az a lényeg, hogy egyik társukat el akarják vinni, amit biztosan nem fognak hagyni. A feszültség tapintható, s jelen pillanatban nem tudná eldönteni, hogy az inténő blöfföl vagy komolyan beszél a sivatagiak vezérével, mindenesetre kaján mosoly ül ki arcára a levágott fej említésekor. Csupán vörös íriszei villannak végig az öt fős társaságon, akik biztosan nem fognak annyian távozni, mint amennyien jöttek. Ha van egy kis eszük, akkor a négy másik hallgat Aztyanra és élve távozhatnak, de az is lehet, hogy elszabadulnak az indulatok, akkor viszont lábbal előre távoznak majd az ajtón mind. Viszket már a tenyere egy jó harcra, amiben nem volt része mióta idejött. A kedve sem a legjobb, így az első adandó alkalommal kapni fog a lehetőségen, hogy kipróbálja mesterkardját. Erős kezében a könnyű mithrilből készült penge gyors és igen veszélyes fegyver, amit már élőben is szívesen kipróbálna. Ezen gondolatát persze nem osztja meg az ötös fogattal, de egy rossz mozdulat az asztaltársaság részéről és nyomban előkerül a levegő városának pengéje.*
*Némán hallgatja végig, amint a sivatagi csoport vezére hangoskodik a rőt hajú lánnyal, majd Aztyan mellett állva nézi végig, ahogy megy a szavakkal az adok-kapok. Bal keze végig kardja markolatán pihen, hogy egy gyors mozdulattal feltolja a pengét és jobb kezével átvéve a kardot minél hamarabb lesújthasson vele. De ez egyelőre nem történik meg, csupán tudtára adja a sivatagiaknak, hogy kész bármikor használni a fegyvert, ha dolgok úgy alakulnának. Az elhangzottakból egyértelmű lesz számára, hogy a vörös hajú fejére kitűzött vérdíj miatt vannak itt. Azt nem tudja, hogy miért került vérdíj a lány fejére, és az említett szervezeteket sem ismeri, de láthatóan Aztyan tisztában van mindennel. Számára az a lényeg, hogy egyik társukat el akarják vinni, amit biztosan nem fognak hagyni. A feszültség tapintható, s jelen pillanatban nem tudná eldönteni, hogy az inténő blöfföl vagy komolyan beszél a sivatagiak vezérével, mindenesetre kaján mosoly ül ki arcára a levágott fej említésekor. Csupán vörös íriszei villannak végig az öt fős társaságon, akik biztosan nem fognak annyian távozni, mint amennyien jöttek. Ha van egy kis eszük, akkor a négy másik hallgat Aztyanra és élve távozhatnak, de az is lehet, hogy elszabadulnak az indulatok, akkor viszont lábbal előre távoznak majd az ajtón mind. Viszket már a tenyere egy jó harcra, amiben nem volt része mióta idejött. A kedve sem a legjobb, így az első adandó alkalommal kapni fog a lehetőségen, hogy kipróbálja mesterkardját. Erős kezében a könnyű mithrilből készült penge gyors és igen veszélyes fegyver, amit már élőben is szívesen kipróbálna. Ezen gondolatát persze nem osztja meg az ötös fogattal, de egy rossz mozdulat az asztaltársaság részéről és nyomban előkerül a levegő városának pengéje.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:41:31
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:41:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Nem nehéz kitalálni, hogy mi alapján szúrta ki a fogadóba lépő sebhelyes arcú férfi az asztalnál ülő csoportot. Úgy tűnik, mégsem sikerült rajtakapni a helyieket, hogy értesítsenek valakit. Még ha az nem is a báró személyesen.
Aztyan gesztusai barátságosak, arcán derűs félmosoly, akár kedvesnek is mondható. Leszámítva az élesen csillanó égszín tekintetet. Ha az intéző érzi is az asztal felett vibráló levegőt, nem teszi szóvá. Egyelőre nem is szeretné. Jobban át akarja látni a történteket, mielőtt dönt és cselekszik.
Yezát nem engedik mellé, bár egy leintés nem biztos, hogy megállítja a vöröst. Darok pedig, ahogy várta tőle, meg is jelenik mellette. Oda sem kell néznie, hogy tudja, készen áll, bárhogyan is alakuljanak a dolgok a Kalmárban.
A választ megkapja, természetesen bemutatkozás nélkül, amit végig is hallgat, majd jobbjának mutató és hüvelykujjával megmasszírozza orrnyergét, mint aki remélt valamit, de sajnos csalódnia kellett.*
- Én szerettem volna barátságos házigazda lenni, de úgy tűnik, nem vagy partner ebben. *Sóhajtja beletörődve. Arca megkeményedik, pillantása pengeként vág a beszélő férfi felé.*
- A báró természetesen tud az érkezésetekről, de a Selon ház nemes hűbéresének túl drága az ideje, hogy sehonnai sivatagi hiénákra fecsérelje. *Egy pillanatra sem emeli fel a hangját, ugyanolyan tárgyilagos és kifejezéstelen, mint amikor üzletelni szokott.*
- Tényleg annyira ostoba vagy, hogy azt hiszed, a báró nem tud a lány fejére kiadott vérdíjról? *Természetesen kérdése költői, mert azonnal folytatja is.*
- A lány Caldorcor báróé, akit felkeresett és felajánlotta szolgálatait neki, imígyen a vérdíj, mint olyan nem létezik. A Ranjar ügye is elrendeztetett, azt kell mondjam, feleslegesen tettétek meg ezt a hosszú utat és sértettetek meg egy Wegtorenben és Artheniorban is tisztelt nemest, a Szélrózsa Szövetségének tagját. *Néz végig a társaságon, hogy láthassa az asztalnál ülők arcára kiülő érzelmeket. Talán azokból következtethet a felállásra.*
- De felajánlom, hogy bocsánatot kérj a bárótól, bár lehetőséged nem lesz találkozni vele. *Tér vissza pillantása a szószólóra, hisz az ő reakciói a legfontosabbak.*
- A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe és adják át a bocsánatkéréseddel együtt a Selon Háznak, amiért az egyik hűbéresük nyugalmára törtél. Az ő életüket megkímélem, mert láthatóan te vagy az, aki kitervelted ezt az egészet. *Fejezi be, arcának ép oldalán megfeszül az állán egy izom.
A sivatagiak mind ülnek, így egyszerűen nem tudnak felpattanni és az életére törni. Az íjak nyilak nélkül mit sem érnek és a távolság is túl kicsi. Erőviszonyok tekintetében nem állnak jól, de Yeza, még fegyvertelenül is nagy súly a latban. Nem beszélve Darokról és mesterkardjáról. Mikről pedig az ébenbőrű kovácsmesterrel vívott ökölharc óta tudja, hogy mennyire jól mozog és Grarilnak is ott kell lennie valahol.
Nem nyúl a wegtoreni mesterkard markolata felé, nincs szüksége rá. Reméli, hogy a sivatagiaknak van annyi esze, hogy átgondolják az elhangzottakat. Hogy blöfföl-e? Nem tudhatják. Az is lehet, hogy igazat szólt és ez a bizonytalanság éket fog verni a csapat tagjai közé.*
*Nem nehéz kitalálni, hogy mi alapján szúrta ki a fogadóba lépő sebhelyes arcú férfi az asztalnál ülő csoportot. Úgy tűnik, mégsem sikerült rajtakapni a helyieket, hogy értesítsenek valakit. Még ha az nem is a báró személyesen.
Aztyan gesztusai barátságosak, arcán derűs félmosoly, akár kedvesnek is mondható. Leszámítva az élesen csillanó égszín tekintetet. Ha az intéző érzi is az asztal felett vibráló levegőt, nem teszi szóvá. Egyelőre nem is szeretné. Jobban át akarja látni a történteket, mielőtt dönt és cselekszik.
Yezát nem engedik mellé, bár egy leintés nem biztos, hogy megállítja a vöröst. Darok pedig, ahogy várta tőle, meg is jelenik mellette. Oda sem kell néznie, hogy tudja, készen áll, bárhogyan is alakuljanak a dolgok a Kalmárban.
A választ megkapja, természetesen bemutatkozás nélkül, amit végig is hallgat, majd jobbjának mutató és hüvelykujjával megmasszírozza orrnyergét, mint aki remélt valamit, de sajnos csalódnia kellett.*
- Én szerettem volna barátságos házigazda lenni, de úgy tűnik, nem vagy partner ebben. *Sóhajtja beletörődve. Arca megkeményedik, pillantása pengeként vág a beszélő férfi felé.*
- A báró természetesen tud az érkezésetekről, de a Selon ház nemes hűbéresének túl drága az ideje, hogy sehonnai sivatagi hiénákra fecsérelje. *Egy pillanatra sem emeli fel a hangját, ugyanolyan tárgyilagos és kifejezéstelen, mint amikor üzletelni szokott.*
- Tényleg annyira ostoba vagy, hogy azt hiszed, a báró nem tud a lány fejére kiadott vérdíjról? *Természetesen kérdése költői, mert azonnal folytatja is.*
- A lány Caldorcor báróé, akit felkeresett és felajánlotta szolgálatait neki, imígyen a vérdíj, mint olyan nem létezik. A Ranjar ügye is elrendeztetett, azt kell mondjam, feleslegesen tettétek meg ezt a hosszú utat és sértettetek meg egy Wegtorenben és Artheniorban is tisztelt nemest, a Szélrózsa Szövetségének tagját. *Néz végig a társaságon, hogy láthassa az asztalnál ülők arcára kiülő érzelmeket. Talán azokból következtethet a felállásra.*
- De felajánlom, hogy bocsánatot kérj a bárótól, bár lehetőséged nem lesz találkozni vele. *Tér vissza pillantása a szószólóra, hisz az ő reakciói a legfontosabbak.*
- A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe és adják át a bocsánatkéréseddel együtt a Selon Háznak, amiért az egyik hűbéresük nyugalmára törtél. Az ő életüket megkímélem, mert láthatóan te vagy az, aki kitervelted ezt az egészet. *Fejezi be, arcának ép oldalán megfeszül az állán egy izom.
A sivatagiak mind ülnek, így egyszerűen nem tudnak felpattanni és az életére törni. Az íjak nyilak nélkül mit sem érnek és a távolság is túl kicsi. Erőviszonyok tekintetében nem állnak jól, de Yeza, még fegyvertelenül is nagy súly a latban. Nem beszélve Darokról és mesterkardjáról. Mikről pedig az ébenbőrű kovácsmesterrel vívott ökölharc óta tudja, hogy mennyire jól mozog és Grarilnak is ott kell lennie valahol.
Nem nyúl a wegtoreni mesterkard markolata felé, nincs szüksége rá. Reméli, hogy a sivatagiaknak van annyi esze, hogy átgondolják az elhangzottakat. Hogy blöfföl-e? Nem tudhatják. Az is lehet, hogy igazat szólt és ez a bizonytalanság éket fog verni a csapat tagjai közé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659