Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-23 10:29:02
Üzenet elküldve: 2016-05-23 10:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hallgatja a kapitányt, meg a lányt és arra gondol, talán ennyi egyelőre elég is volt a beszélgetésből. Ideje kicsit pihengetni. A füst meg az ital is kellemesen a fejébe szállt. Ráadásul ennek a kettőnek az egyvelege hamar jelzi a szervezetnek a friss levegő utáni igényét. Még egy pár percig kótyagosan tekintget balra jobbra és hallgatja a kapitány udvarlását a leány felé, majd hirtelen feltápászkodik és búcsúra inti a kezét.*
- Nos hölgyeim és uraim egy felejthetetlen és kihagyhatatlan élmény volt önökkel itt cseverészni, de a szükség elszólít, és ilyen formán távozni kényszerülök. Kapitány önnek sok sikert a hajókázáshoz és még lehet, hogy megkeresem a tengertelen Amon Ruadhon. *Majd biccent egyet és komótosan elhagyja a bordélyt.*
*Hallgatja a kapitányt, meg a lányt és arra gondol, talán ennyi egyelőre elég is volt a beszélgetésből. Ideje kicsit pihengetni. A füst meg az ital is kellemesen a fejébe szállt. Ráadásul ennek a kettőnek az egyvelege hamar jelzi a szervezetnek a friss levegő utáni igényét. Még egy pár percig kótyagosan tekintget balra jobbra és hallgatja a kapitány udvarlását a leány felé, majd hirtelen feltápászkodik és búcsúra inti a kezét.*
- Nos hölgyeim és uraim egy felejthetetlen és kihagyhatatlan élmény volt önökkel itt cseverészni, de a szükség elszólít, és ilyen formán távozni kényszerülök. Kapitány önnek sok sikert a hajókázáshoz és még lehet, hogy megkeresem a tengertelen Amon Ruadhon. *Majd biccent egyet és komótosan elhagyja a bordélyt.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 17:48:53
Üzenet elküldve: 2016-05-21 17:48:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Csak somolyog a házastársi előjogok említésére és arra is, mikor a kivételes vendéggel töltött éj édeshármasát pedzegeti a tűzrőlpattant asszonyka. A buja duruzsolás, az incselkedés nagyon is kedvére van, de nem sétál be a csapdába. Kedvtelve engedi a gondolatait egy kellemes vízió felé kalandozni, ahol egy ilyen érzéki kis légyott kiváltságosa ő maga.
Nem nehéz rájönni, hogy Viaka remek partner a kéjenc játékban, melyben most a szoknya hullik el. Tökély. A sivatagi népek érzéki fátyoltáncaival vetekszik a szívesség teljesítése. A lány minden mozdulata önnön buja szépségét élteti. Hiúságának érdemes méltatása. Delejes erővel csalja magához a vágyakat, a sóvárgást, de mintha az Intéző csupán élvezné ezt a kivételes előadást. Lekötelezett rajongóként, minden pillanatát élvezettel lakmározva, de önuralmát rendíthetetlenül tartja. Nem ellenáll a kísértésnek, inkább mintha csak kijátszaná.*
- Őrmester *javítja ki elnéző hangsúllyal a titulust és becsukja a főkönyvet, majd a combja mellé csúsztatja az ülőalkalmatosságban. Megszimatolja, megízleli az italt, míg Viakát hallgatja, továbbra is derűs vonásokkal.*
- Nos, tündérem, én hadnagy voltam. Pirtianesi ajánlólevéllel *mondja, s mint ahogy a parketten egy virtuóz táncos dönti karjára partnerét, ő úgy fordítja-vonja ölébe a karfán ücsörgő kurtizánt. A "bármikor és bármit" felsőbbségesen doromboló előjoga ott parázslik az Intéző sunyi tekintetében. Szélhámos mosolygás, amiről sosem tudni, hogy csupán blöff vagy ütőkártya, de valami azt súgja, ha meg akarná tippelni egy vakmerő jelentkező, rajtavesztene.*
- Erősen kétlem, hogy egy férfi sarokba tudna szorítani téged. Átadtad, mert Ziana kérte *simít végig az állacskán, aztán csak rosszallón ciccegve csóválja meg a fejét.* - Én mondom, az a felcser aztán megéri a pénzét *kurtán fel is nevet a dolog felett és őszinte részvéttel gondol a hátrahagyott osztagra.* - Azért elismervényt adtak?
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Csak somolyog a házastársi előjogok említésére és arra is, mikor a kivételes vendéggel töltött éj édeshármasát pedzegeti a tűzrőlpattant asszonyka. A buja duruzsolás, az incselkedés nagyon is kedvére van, de nem sétál be a csapdába. Kedvtelve engedi a gondolatait egy kellemes vízió felé kalandozni, ahol egy ilyen érzéki kis légyott kiváltságosa ő maga.
Nem nehéz rájönni, hogy Viaka remek partner a kéjenc játékban, melyben most a szoknya hullik el. Tökély. A sivatagi népek érzéki fátyoltáncaival vetekszik a szívesség teljesítése. A lány minden mozdulata önnön buja szépségét élteti. Hiúságának érdemes méltatása. Delejes erővel csalja magához a vágyakat, a sóvárgást, de mintha az Intéző csupán élvezné ezt a kivételes előadást. Lekötelezett rajongóként, minden pillanatát élvezettel lakmározva, de önuralmát rendíthetetlenül tartja. Nem ellenáll a kísértésnek, inkább mintha csak kijátszaná.*
- Őrmester *javítja ki elnéző hangsúllyal a titulust és becsukja a főkönyvet, majd a combja mellé csúsztatja az ülőalkalmatosságban. Megszimatolja, megízleli az italt, míg Viakát hallgatja, továbbra is derűs vonásokkal.*
- Nos, tündérem, én hadnagy voltam. Pirtianesi ajánlólevéllel *mondja, s mint ahogy a parketten egy virtuóz táncos dönti karjára partnerét, ő úgy fordítja-vonja ölébe a karfán ücsörgő kurtizánt. A "bármikor és bármit" felsőbbségesen doromboló előjoga ott parázslik az Intéző sunyi tekintetében. Szélhámos mosolygás, amiről sosem tudni, hogy csupán blöff vagy ütőkártya, de valami azt súgja, ha meg akarná tippelni egy vakmerő jelentkező, rajtavesztene.*
- Erősen kétlem, hogy egy férfi sarokba tudna szorítani téged. Átadtad, mert Ziana kérte *simít végig az állacskán, aztán csak rosszallón ciccegve csóválja meg a fejét.* - Én mondom, az a felcser aztán megéri a pénzét *kurtán fel is nevet a dolog felett és őszinte részvéttel gondol a hátrahagyott osztagra.* - Azért elismervényt adtak?
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 16:56:33
Üzenet elküldve: 2016-05-21 16:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Ez is csak üzlet. *felel egyszerűen és tömören, lényegre törően, s szerénytelen véleménye szerint nem is igazán kell tovább fejtegetnie, a két beszélgetőpartnere levonhat belőle olyan és annyiféle következtetést, amit akar, ő sem megerősíteni, sem cáfolni nem fogja azokat. Amellett pedig, nyilvánvalóan nem áll szándékában részleteket megosztani idegenekkel arról, hogy úgy egyébként milyen kapcsolatban is áll a Vashegy urával. Nem is igen szól közbe a társalgásba, elvan a pipájával, meg a körmeivel, a tekintete is csak arra villan, hogy a leány saját bevallása szerint hajókon szolgált. Ez azért többnyire érdekes és szokatlan dolog, ezért aztán nem is nagyon tudja megállni, hogy rákérdezzen.*
-Na és miféle hajókon? De nem is igazán ez érdekel, inkább az, hogy milyen minőségben? *villannak a smaragddal keretezett szemek a vörös hajú lányra. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy alkalmasint valamihez ért is Arasys, vagy csupán erőteljes nyelvmunkával megfelelő pozícióba dolgozta fel magát. Elnézve a lányt, Draenon ugyanis nehezen tudná elképzelni mondjuk matrózként, vagy kormányosmesterként, vagy úgy igazság szerint bármi hasonlóként, s ennek alapvetően semmi köze ahhoz, hogy nőnek született. Egyszerűen csak külsőre nem ilyennek tűnik, de kalózunk első kézből tudja, hogy a látszat igen sokszor csal, s olykor-olykor meglepő dolgok lappanghatnak a mélyben. Erre többek között ő maga is remek példaként szolgál.*
-Ez is csak üzlet. *felel egyszerűen és tömören, lényegre törően, s szerénytelen véleménye szerint nem is igazán kell tovább fejtegetnie, a két beszélgetőpartnere levonhat belőle olyan és annyiféle következtetést, amit akar, ő sem megerősíteni, sem cáfolni nem fogja azokat. Amellett pedig, nyilvánvalóan nem áll szándékában részleteket megosztani idegenekkel arról, hogy úgy egyébként milyen kapcsolatban is áll a Vashegy urával. Nem is igen szól közbe a társalgásba, elvan a pipájával, meg a körmeivel, a tekintete is csak arra villan, hogy a leány saját bevallása szerint hajókon szolgált. Ez azért többnyire érdekes és szokatlan dolog, ezért aztán nem is nagyon tudja megállni, hogy rákérdezzen.*
-Na és miféle hajókon? De nem is igazán ez érdekel, inkább az, hogy milyen minőségben? *villannak a smaragddal keretezett szemek a vörös hajú lányra. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy alkalmasint valamihez ért is Arasys, vagy csupán erőteljes nyelvmunkával megfelelő pozícióba dolgozta fel magát. Elnézve a lányt, Draenon ugyanis nehezen tudná elképzelni mondjuk matrózként, vagy kormányosmesterként, vagy úgy igazság szerint bármi hasonlóként, s ennek alapvetően semmi köze ahhoz, hogy nőnek született. Egyszerűen csak külsőre nem ilyennek tűnik, de kalózunk első kézből tudja, hogy a látszat igen sokszor csal, s olykor-olykor meglepő dolgok lappanghatnak a mélyben. Erre többek között ő maga is remek példaként szolgál.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 16:38:47
Üzenet elküldve: 2016-05-21 16:38:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kisebb füstfelhő kerekedik a két pipázó férfinak köszönhetően, és nagy késztetést érez arra, hogy ellegyezze, elvégre, lehet, hogy külön-külön mindkét dohány elviselhető lenne, de a keverékük eléggé csípi az orrát. Csupán az tartja vissza, hogy ő kéredzkedett oda.*
-Aha. *Bólint a válaszra, majd elvigyorodik.* -Véleményem szerint, sokkal kézenfekvőbb elterelni az őrség figyelmét, ha az ember olyasmihez fog, ami nem tetszene neki. És akkor garantáltan nincs mitől megijedni. Ugyanez működik nagyjából minden problémás elemre.
*A kérdés, amit Arthemos felvetett logikusnak tetszik, és őt is érdekelné. Annak ellenére, hogy emlékei szerint a Vashegy uráról azt beszélik rendkívül becsvágyó és ennek akár köze is lehet a dologhoz.*
-Nos, volt némi nézeteltérésem a társaimmal, aminek a vége az lett, hogy a Kikötőben elbúcsúztunk egymástól, viszonylag békésen. A gyerekkoromat Wegtorenben, a serdülőkoromat meg hajókon töltöttem. *Feleli a szakács felé fordulva, a vállát, ennyi információt hajlandó adni, egyelőre.*
*Kisebb füstfelhő kerekedik a két pipázó férfinak köszönhetően, és nagy késztetést érez arra, hogy ellegyezze, elvégre, lehet, hogy külön-külön mindkét dohány elviselhető lenne, de a keverékük eléggé csípi az orrát. Csupán az tartja vissza, hogy ő kéredzkedett oda.*
-Aha. *Bólint a válaszra, majd elvigyorodik.* -Véleményem szerint, sokkal kézenfekvőbb elterelni az őrség figyelmét, ha az ember olyasmihez fog, ami nem tetszene neki. És akkor garantáltan nincs mitől megijedni. Ugyanez működik nagyjából minden problémás elemre.
*A kérdés, amit Arthemos felvetett logikusnak tetszik, és őt is érdekelné. Annak ellenére, hogy emlékei szerint a Vashegy uráról azt beszélik rendkívül becsvágyó és ennek akár köze is lehet a dologhoz.*
-Nos, volt némi nézeteltérésem a társaimmal, aminek a vége az lett, hogy a Kikötőben elbúcsúztunk egymástól, viszonylag békésen. A gyerekkoromat Wegtorenben, a serdülőkoromat meg hajókon töltöttem. *Feleli a szakács felé fordulva, a vállát, ennyi információt hajlandó adni, egyelőre.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 13:38:44
Üzenet elküldve: 2016-05-21 13:38:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*amikor meghallgatja, a két társa beszámolóját a vashegyről kissé előre dől a székben és hunyorogva néz a jelenlévőkre. Nem érti, hogy az alapvetően tengerész, sőt kapitány miért található meg a vashegyen, ami az elmesélések szerint nagyon nem a tengerparton van. Ez kicsit szemet szúr neki és bökdösi a csőrét. Nem is bírja sokáig, hogy rá ne kérdezzen.*
- Kaptány uraság. Mit keres maga a vashegyen? Netán ott horgonyzik a hajója? *Majd visszadől és pöfékel kettőt, majd iszik egyet. Ez a vashegy miért ad otthont egy kapitánynak, ha nincs is víz a közelében. Lehet, hogy a derék kapitány folyami hajós és gabonát meg fát szállít a városba. Hát az elég vicces lenne, de oda elszegődne szakácsnak. Csak az a kár a dologban, hogy a város és a tenger közötti útszakasz olyan rövid, hogy megsem lehet azalatt, éhezni rendesn. Amikor elmorfondírozott ezen, a nő felé fordul és oda is tesz egy megjegyzést.*
- No matróz, azt ki maga? Hogyan fújta erre a szél? *Vigyorog a nőre és várja megtisztelő válaszát.*
*amikor meghallgatja, a két társa beszámolóját a vashegyről kissé előre dől a székben és hunyorogva néz a jelenlévőkre. Nem érti, hogy az alapvetően tengerész, sőt kapitány miért található meg a vashegyen, ami az elmesélések szerint nagyon nem a tengerparton van. Ez kicsit szemet szúr neki és bökdösi a csőrét. Nem is bírja sokáig, hogy rá ne kérdezzen.*
- Kaptány uraság. Mit keres maga a vashegyen? Netán ott horgonyzik a hajója? *Majd visszadől és pöfékel kettőt, majd iszik egyet. Ez a vashegy miért ad otthont egy kapitánynak, ha nincs is víz a közelében. Lehet, hogy a derék kapitány folyami hajós és gabonát meg fát szállít a városba. Hát az elég vicces lenne, de oda elszegődne szakácsnak. Csak az a kár a dologban, hogy a város és a tenger közötti útszakasz olyan rövid, hogy megsem lehet azalatt, éhezni rendesn. Amikor elmorfondírozott ezen, a nő felé fordul és oda is tesz egy megjegyzést.*
- No matróz, azt ki maga? Hogyan fújta erre a szél? *Vigyorog a nőre és várja megtisztelő válaszát.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 11:08:29
Üzenet elküldve: 2016-05-21 11:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kalózunk már szóra nyitná a száját, hogy Arthemos kérdésére feleljen, ám a lány megteszi helyette. Így hát, jobb híján beleszippant a pipájába, egy nagyobbacska felhőre való egzotikus aromát pöffentve a légtérbe. Érdekes, citrusos illat keveredik talán zsályával, vagy valami hasonlóval a nyomán, de a mélyebb elemzéséhez szakavatott orrokra volna szükség.*
-A Vashegy jelen pillanatban Kagan Thargodar hadúr fennhatósága alatt áll, kinek uradalma lényegében a környező területeket jelenti, mindennek a központja pedig maga Amon Ruadh, azaz a Vashegy. *dünnyögi, miközben a körmeit piszkálja, szinte fel sem nézve a műveletből. Arasys következő kérdése, bár némileg indiszkrétnek tetszik, azért a kapitány felel rá, elvégre mégis csak egy társalgás közepén volnának, vagy mi.*
-Ahogyan azt már Arthemos barátunknak is kifejtettem az imént, *biccent ezen a ponton a szakács felé* éppen akad néhány rés a legénység sorai között, ezek feltöltésén ügyködöm éppen. *azt persze alkalmasint mélyen elhallgatja, hogy a legénység jelen pillanatban mindösszesen két főből áll, ezek pedig ő maga, mint a kapitány, illetőleg Deron elsőtiszt volnának.*
-Néhány mindenre elszánt, becsületes tengeri rókára volna szükségem, kiket nem, vagy csupán csak alig köt a lelkiismeret és erkölcs béklyója. Afféle tapasztalt tengerészeket, kik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, vagy éppen néhány városőri lobogótól. *morogja, majd visszatér a körmei karbantartásához.*
*Kalózunk már szóra nyitná a száját, hogy Arthemos kérdésére feleljen, ám a lány megteszi helyette. Így hát, jobb híján beleszippant a pipájába, egy nagyobbacska felhőre való egzotikus aromát pöffentve a légtérbe. Érdekes, citrusos illat keveredik talán zsályával, vagy valami hasonlóval a nyomán, de a mélyebb elemzéséhez szakavatott orrokra volna szükség.*
-A Vashegy jelen pillanatban Kagan Thargodar hadúr fennhatósága alatt áll, kinek uradalma lényegében a környező területeket jelenti, mindennek a központja pedig maga Amon Ruadh, azaz a Vashegy. *dünnyögi, miközben a körmeit piszkálja, szinte fel sem nézve a műveletből. Arasys következő kérdése, bár némileg indiszkrétnek tetszik, azért a kapitány felel rá, elvégre mégis csak egy társalgás közepén volnának, vagy mi.*
-Ahogyan azt már Arthemos barátunknak is kifejtettem az imént, *biccent ezen a ponton a szakács felé* éppen akad néhány rés a legénység sorai között, ezek feltöltésén ügyködöm éppen. *azt persze alkalmasint mélyen elhallgatja, hogy a legénység jelen pillanatban mindösszesen két főből áll, ezek pedig ő maga, mint a kapitány, illetőleg Deron elsőtiszt volnának.*
-Néhány mindenre elszánt, becsületes tengeri rókára volna szükségem, kiket nem, vagy csupán csak alig köt a lelkiismeret és erkölcs béklyója. Afféle tapasztalt tengerészeket, kik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, vagy éppen néhány városőri lobogótól. *morogja, majd visszatér a körmei karbantartásához.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 10:56:24
Üzenet elküldve: 2016-05-21 10:56:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mit sem tudva arról, hogy felmerült egy téves feltételezés a kilétéről, udvariasan mosolyogva foglal helyet.*
-Köszönöm. Örvendek a szerencsének, Kapitány. Arasys vagyok. *Biccent egyet Arthemos felé is, miután bemutatkozott.
Csendben és legfőképpen magában örül, hogy végül nem a Városőrség egyik kapitányát emlegették errefelé. Az kicsit kellemetlen lett volna, leginkább az ő számára.*
-Csak hallottam, hogy valamilyen kapitányt emlegettek, és őszintén csak remélni tudtam, hogy tengerészekről, nem pedig az őrségről méltóztatnak beszélni. *Válaszolja, egy grimasszal az arcán, ami leginkább a fentebb emlegetett szervnek szólt. Aztán le is hajtja a pálinkát, amit eddig a kezében szorongatott, hogy lássa, mivel érdemelte ki a hangzatos nevet.*
-Amon Ruadh dél felé található körülbelül fél úton a kikötő és a város között. *A kérdés másik fele egyelőre még őt is érdekelné, elvégre hamarosan ő is arra indulna. És hiába hallani ezt-azt, nem ártana valamennyi helytálló információt is beszereznie mielőtt arra vezetne az útja.*
-De mégis mit akarnának ott kezdeni az urak?
*Mit sem tudva arról, hogy felmerült egy téves feltételezés a kilétéről, udvariasan mosolyogva foglal helyet.*
-Köszönöm. Örvendek a szerencsének, Kapitány. Arasys vagyok. *Biccent egyet Arthemos felé is, miután bemutatkozott.
Csendben és legfőképpen magában örül, hogy végül nem a Városőrség egyik kapitányát emlegették errefelé. Az kicsit kellemetlen lett volna, leginkább az ő számára.*
-Csak hallottam, hogy valamilyen kapitányt emlegettek, és őszintén csak remélni tudtam, hogy tengerészekről, nem pedig az őrségről méltóztatnak beszélni. *Válaszolja, egy grimasszal az arcán, ami leginkább a fentebb emlegetett szervnek szólt. Aztán le is hajtja a pálinkát, amit eddig a kezében szorongatott, hogy lássa, mivel érdemelte ki a hangzatos nevet.*
-Amon Ruadh dél felé található körülbelül fél úton a kikötő és a város között. *A kérdés másik fele egyelőre még őt is érdekelné, elvégre hamarosan ő is arra indulna. És hiába hallani ezt-azt, nem ártana valamennyi helytálló információt is beszereznie mielőtt arra vezetne az útja.*
-De mégis mit akarnának ott kezdeni az urak?
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-21 08:21:45
Üzenet elküldve: 2016-05-21 08:21:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hallgatja a kapitányt, aki úgy tűnik a győzködés alapján, hogy ismét a tengerre készül. A szakácsnak azonban nincs ínyére megint vízre szállni. Nem beszélve arról, hogy ez a pinty elég kellemes kis vityilló így jobb szívvel tengetné itt a mindennapjait. Emellett, nem ártana megkeresnie régi cimboráit is, akiktől némi adósságot kéne behajtania. Ha azt pedig megtette, bőven lesz munkája a jövőt tekintve.*
- Értem én Kapitány. Valóban a tenger az nagy szerelem, és mint ilyen a szívünk egy része mindig hozzá tapad majd, de nem a jelen helyzetben. Azonban megfontolom az ajánlatát és megkeresem önt, ha mégis. *Épp feltenné a kérdését, amikor egy leány lép oda hozzájuk csatlakozási szándékkel, a kapitány rögvest rárepül a lehetőségre, és máris marasztalni kezdi a kis aranyost. Arthemosba így belefagy a következő gondolata és csak miután lezajlik, az üdvözlési rítus utána jut ismét szóhoz.*
- Jaja igen igen üljön le. *Motyogja magában, majd ha a leány leült, azonnal folytatja is a saját mondatát.*
Egyebek mellett, hol van ez a Vashegy, vagy mifene? Mi az a hely?
*Hallgatja a kapitányt, aki úgy tűnik a győzködés alapján, hogy ismét a tengerre készül. A szakácsnak azonban nincs ínyére megint vízre szállni. Nem beszélve arról, hogy ez a pinty elég kellemes kis vityilló így jobb szívvel tengetné itt a mindennapjait. Emellett, nem ártana megkeresnie régi cimboráit is, akiktől némi adósságot kéne behajtania. Ha azt pedig megtette, bőven lesz munkája a jövőt tekintve.*
- Értem én Kapitány. Valóban a tenger az nagy szerelem, és mint ilyen a szívünk egy része mindig hozzá tapad majd, de nem a jelen helyzetben. Azonban megfontolom az ajánlatát és megkeresem önt, ha mégis. *Épp feltenné a kérdését, amikor egy leány lép oda hozzájuk csatlakozási szándékkel, a kapitány rögvest rárepül a lehetőségre, és máris marasztalni kezdi a kis aranyost. Arthemosba így belefagy a következő gondolata és csak miután lezajlik, az üdvözlési rítus utána jut ismét szóhoz.*
- Jaja igen igen üljön le. *Motyogja magában, majd ha a leány leült, azonnal folytatja is a saját mondatát.*
Egyebek mellett, hol van ez a Vashegy, vagy mifene? Mi az a hely?
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:52:31
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:52:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*A balga pedig nem tágít, komolyan gondolja ezt a frigyet. Ám legyen, ha kell neki egy mutatós asszonyka, miért is, ne? De meg fogja követelni az árát, már ha kordában tudja egyáltalán tartani a szeszélyes kis vöröst.
Visszatér hát a főkönyvvel, és miközben ura a helyzettel ismerkedik, már ami a bordélyt illeti, addig ő csacsog tovább.*
- Nono, nem belém kell fektetni, hanem eme virágzó vállalkozásba. *Habár előbbit meglehetős komolysággal mondja a vidor hang ellenére is, utóbbiból mintha az irónia csepegne.*
- De remélem tudod, ha esetleg itt óhajtanál élni házastársi előjogaiddal, nos... itt minden aranyba kerül. *Von vállat, mint aki teljesen tehetetlen az ügyben. És éppen ez fest sötét jövőképet, kísértéstől mentes pillanatokra alig számíthat immár az uraság.*
- Bizony, nem mindennapi vendég volt. *Hajol közelebb, s bólint cinkos mosollyal az ajkán. szép kis bevételen osztozkodhatott a barna dalnok lánnyal, milyen kár, hogy azóta ő is eltűnt, nyoma veszett. Kedves teremtésnek tűnt, akit még ő is hajlandó lett volna pátyolgatni, és milyen jól elszórakoztatták egymást, no meg természetesen a vendéget is.* És nem akármilyen estét csaptunk hármasban. *Teszi hozzá Ambroggio fülébe duruzsolva, a részleteket direkt mellőzve teljesen, hadd kalandozzanak az ismeretlen múlt felé férjura gondolatai.*
- Bizonyára akad valami. *Még nem emelkedik fel ültéből, de már érzi a turpisságot. Ez persze csak újabb aljas mosolyocskát költöztet a barackszín ajkakra, hiszen így még inkább a kezére játszik drága hitvese, s önnön kínzásába fog bele.
Hagyja, hadd omoljon a kelme a földre, s indul meg kecsesen, már-már hipnotikusan ringó csípővel, hogy töltsön egy pohárkával megszomjazott urának. Nem sieti el az odajutás menetét, lépteit kényelmes lassúsággal nyújtja el, odafelé, s a pohárkát tartva visszafelé is. Ám újfent csak a karfán foglal helyet, meg sem próbálja kitúrni a helyéről azt az álnok könyvet.*
- Az, kérlek szépen, hogy Ziana megüzente, a holtak miatt lefoglalja a tömény szeszt, és adjak át az őrségnek annyit, amennyit nélkülözni tudok. Bevallom, nem volt szép tőlem, hogy az intéző lánykának feltettem egy keresztkérdés, de kőagy őrnagy máris a megmentésére tört, és előadott egy olyan monológot, amit bármely pirtianesi katonai főfejes megirigyelt volna. Lényegében még hálásnak is kellett volna lennem, hogy csak a szeszt viszik el, mert ők bárkivel bármikor bármit megtehetnek. *Forgatja a szemeit látványosan.* Mondanom se kell, nekik a parancsból csak annyi maradt meg, hogy hozzátok a szeszt. Hogy miből mennyit, esetleg a hol van-on kívül kérdezzenek-e mást is, már nem. Ezzel csúnyán elbukták a kedvezményük. *Sóhajt lemondóan a fejét csóválva.*
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*A balga pedig nem tágít, komolyan gondolja ezt a frigyet. Ám legyen, ha kell neki egy mutatós asszonyka, miért is, ne? De meg fogja követelni az árát, már ha kordában tudja egyáltalán tartani a szeszélyes kis vöröst.
Visszatér hát a főkönyvvel, és miközben ura a helyzettel ismerkedik, már ami a bordélyt illeti, addig ő csacsog tovább.*
- Nono, nem belém kell fektetni, hanem eme virágzó vállalkozásba. *Habár előbbit meglehetős komolysággal mondja a vidor hang ellenére is, utóbbiból mintha az irónia csepegne.*
- De remélem tudod, ha esetleg itt óhajtanál élni házastársi előjogaiddal, nos... itt minden aranyba kerül. *Von vállat, mint aki teljesen tehetetlen az ügyben. És éppen ez fest sötét jövőképet, kísértéstől mentes pillanatokra alig számíthat immár az uraság.*
- Bizony, nem mindennapi vendég volt. *Hajol közelebb, s bólint cinkos mosollyal az ajkán. szép kis bevételen osztozkodhatott a barna dalnok lánnyal, milyen kár, hogy azóta ő is eltűnt, nyoma veszett. Kedves teremtésnek tűnt, akit még ő is hajlandó lett volna pátyolgatni, és milyen jól elszórakoztatták egymást, no meg természetesen a vendéget is.* És nem akármilyen estét csaptunk hármasban. *Teszi hozzá Ambroggio fülébe duruzsolva, a részleteket direkt mellőzve teljesen, hadd kalandozzanak az ismeretlen múlt felé férjura gondolatai.*
- Bizonyára akad valami. *Még nem emelkedik fel ültéből, de már érzi a turpisságot. Ez persze csak újabb aljas mosolyocskát költöztet a barackszín ajkakra, hiszen így még inkább a kezére játszik drága hitvese, s önnön kínzásába fog bele.
Hagyja, hadd omoljon a kelme a földre, s indul meg kecsesen, már-már hipnotikusan ringó csípővel, hogy töltsön egy pohárkával megszomjazott urának. Nem sieti el az odajutás menetét, lépteit kényelmes lassúsággal nyújtja el, odafelé, s a pohárkát tartva visszafelé is. Ám újfent csak a karfán foglal helyet, meg sem próbálja kitúrni a helyéről azt az álnok könyvet.*
- Az, kérlek szépen, hogy Ziana megüzente, a holtak miatt lefoglalja a tömény szeszt, és adjak át az őrségnek annyit, amennyit nélkülözni tudok. Bevallom, nem volt szép tőlem, hogy az intéző lánykának feltettem egy keresztkérdés, de kőagy őrnagy máris a megmentésére tört, és előadott egy olyan monológot, amit bármely pirtianesi katonai főfejes megirigyelt volna. Lényegében még hálásnak is kellett volna lennem, hogy csak a szeszt viszik el, mert ők bárkivel bármikor bármit megtehetnek. *Forgatja a szemeit látványosan.* Mondanom se kell, nekik a parancsból csak annyi maradt meg, hogy hozzátok a szeszt. Hogy miből mennyit, esetleg a hol van-on kívül kérdezzenek-e mást is, már nem. Ezzel csúnyán elbukták a kedvezményük. *Sóhajt lemondóan a fejét csóválva.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-19 10:47:01
Üzenet elküldve: 2016-05-19 10:47:01
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A Kapitány úr nem óhajt semmit, avagy csak azt, hogy saját készletét füstölhesse el, hát miért is ne? Biccent a dologra mereven, majd fordul sarkon, visszasorolva a pult mögé, hol egy csapos helye van.*
-Már olyan rég járt nálunk igazi Kapitány.
*Morogja csak úgy magának, az igazi szakácsot inkább nem minősíti. Szájhős mind. Eme jelenlévő példány sem lehet sokkal különb, egy dologhoz értenek pusztán, a meseszövéshez, melyben legendás mód forgatják a szablyát. Miközben a való az, hogy még a fakanállal sem bánnak igazán jól. De persze ezt a kapitányok épp olyan jól tudják, mint a matrózok.
A pult mögött sem kell sokáig tétlen ácsorogjon, nem mintha nem lenne ezer dolga, a betérő vöröskének szótlan, mogorva fejjel tölti ki az igen erős pálinkát, és szórja pénzét a pult alatti ládikóba. Végre egy nőnemű is, mondjuk neki mindegy, így is-úgy is a pult mögött kell rostokoljon.*
*A Kapitány úr nem óhajt semmit, avagy csak azt, hogy saját készletét füstölhesse el, hát miért is ne? Biccent a dologra mereven, majd fordul sarkon, visszasorolva a pult mögé, hol egy csapos helye van.*
-Már olyan rég járt nálunk igazi Kapitány.
*Morogja csak úgy magának, az igazi szakácsot inkább nem minősíti. Szájhős mind. Eme jelenlévő példány sem lehet sokkal különb, egy dologhoz értenek pusztán, a meseszövéshez, melyben legendás mód forgatják a szablyát. Miközben a való az, hogy még a fakanállal sem bánnak igazán jól. De persze ezt a kapitányok épp olyan jól tudják, mint a matrózok.
A pult mögött sem kell sokáig tétlen ácsorogjon, nem mintha nem lenne ezer dolga, a betérő vöröskének szótlan, mogorva fejjel tölti ki az igen erős pálinkát, és szórja pénzét a pult alatti ládikóba. Végre egy nőnemű is, mondjuk neki mindegy, így is-úgy is a pult mögött kell rostokoljon.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:25:41
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:25:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Ugyan, Arthemos úr, mind jól tudjuk, akit egyszer a tenger magához szólított, többé elhagyni sosem tudja. *kacsint vigyorogva a tengerészre, majd alaposan megszipkázza saját pipáját. A felszálló zsályához hasonlatos illat jóval kellemesebb aromával szolgál, mint az, amit az imént pöfögött ide a hajószakács.*
-De hát, nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokás, s én miattam ugyan senki ne érezze úgy, hogy le kell mondania az álmairól. *húzza el kissé a száját. Nyilván nem létszükség, hogy ezt a fickót megnyerje az ügyüknek, s nem is számított olyasmire, hogy a dolog ennyire zökkenőmentesen menne, de hát ugyebár, a démonok nem alszanak, kapitányunk pedig híres arról, hogy igyekszik megragadni minden felkínálkozó lehetőséget.*
-Azért, ha meggondolja magát, úgy a Vashegy környékén érdemes ilyen ügyben érdeklődni. *biccent az egykori (?) tengerész felé, majd annak kérdésére széles vigyor terül szét a kapitány képén.*
-Mikor melyiké... *von vállat, majd felhajtja itala maradék kortyát is.*
-A legutóbbi eset igen csúnya volt, kénytelen voltam magam meglékelni a hajót, majd a biztonság kedvéért felgyújtani, hogy a Pária ne kerüljön illetéktelen kezekbe. Remek történet egyébként, a magam részéről... *eddig jut a sztoriban, mert egy vörös hajú hölgyemény közbeszólva megakasztja kalózunkat a történet mesélésben. Draenon végigméri a kéretlen felszólalót, s a vörös haj okán egyből arra gondol, tán ez az a ledér leány, akiről Syoud beszélhetett, azonban amennyiben valóban így volna, úgy kapitányunk kénytelen lenne kételkedni az elf jó ízlésében, az ítélőképességéről meg már nem is beszélve.*
-Parancsoljon, kedves hölgyem. *int nagylelkűen az egyik üres hely felé kalózunk, képén a jól ismert gazfickós vigyorával.*
-Draenon kapitány, szolgálatára! *biccent is felé, merő udvariasságból.*
-Tehetünk önért esetleg valamit?
-Ugyan, Arthemos úr, mind jól tudjuk, akit egyszer a tenger magához szólított, többé elhagyni sosem tudja. *kacsint vigyorogva a tengerészre, majd alaposan megszipkázza saját pipáját. A felszálló zsályához hasonlatos illat jóval kellemesebb aromával szolgál, mint az, amit az imént pöfögött ide a hajószakács.*
-De hát, nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokás, s én miattam ugyan senki ne érezze úgy, hogy le kell mondania az álmairól. *húzza el kissé a száját. Nyilván nem létszükség, hogy ezt a fickót megnyerje az ügyüknek, s nem is számított olyasmire, hogy a dolog ennyire zökkenőmentesen menne, de hát ugyebár, a démonok nem alszanak, kapitányunk pedig híres arról, hogy igyekszik megragadni minden felkínálkozó lehetőséget.*
-Azért, ha meggondolja magát, úgy a Vashegy környékén érdemes ilyen ügyben érdeklődni. *biccent az egykori (?) tengerész felé, majd annak kérdésére széles vigyor terül szét a kapitány képén.*
-Mikor melyiké... *von vállat, majd felhajtja itala maradék kortyát is.*
-A legutóbbi eset igen csúnya volt, kénytelen voltam magam meglékelni a hajót, majd a biztonság kedvéért felgyújtani, hogy a Pária ne kerüljön illetéktelen kezekbe. Remek történet egyébként, a magam részéről... *eddig jut a sztoriban, mert egy vörös hajú hölgyemény közbeszólva megakasztja kalózunkat a történet mesélésben. Draenon végigméri a kéretlen felszólalót, s a vörös haj okán egyből arra gondol, tán ez az a ledér leány, akiről Syoud beszélhetett, azonban amennyiben valóban így volna, úgy kapitányunk kénytelen lenne kételkedni az elf jó ízlésében, az ítélőképességéről meg már nem is beszélve.*
-Parancsoljon, kedves hölgyem. *int nagylelkűen az egyik üres hely felé kalózunk, képén a jól ismert gazfickós vigyorával.*
-Draenon kapitány, szolgálatára! *biccent is felé, merő udvariasságból.*
-Tehetünk önért esetleg valamit?
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:48:57
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:48:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fehér falú épület már akkor idegennek tetszett, amikor először látta meg, távolról. Persze, nem számított arra, hogy a szülővárosa minden részére emlékszik, de egy ilyen építmény ebben a környezetben nyomot hagyott volna. Azt sem várta, hogy semmi nem változik, de ezen meglepődött. Most, hogy ismét a szegénynegyedbe tévedt, él benne az elhatározás, hogy megnézi azt, ami vitathatatlanul a negyed legszebb épületének tetszik.
Körülbelül két pillantásnyi időbe telik, hogy rájöjjön, mi a hely, amikor belép. Mondjuk, így már érti, miért ide húzták fel. De, látszólag italt itt is mérnek, ami nem hátrány, sőt épp elég ahhoz, hogy egy kicsit maradjon. Végül rendel egy Velőrázót 11 aranyat hagyva érte a pulton.
Ahogy a rendelésére vár, valahonnan a kapitány szó csapja meg a fülét, úgyhogy immár a furcsa nevű itallal a kezében megfordul, és körbenéz. Mivel nincs nagy forgalom, elég gyorsan sikerül megtalálnia, honnan is hallotta a megnevezést.
Egy bájos mosolyt varázsol az arcára, aztán odalépked a beszélgetőkhöz.*
-Uraim. Szabad itt egy hely?
*A fehér falú épület már akkor idegennek tetszett, amikor először látta meg, távolról. Persze, nem számított arra, hogy a szülővárosa minden részére emlékszik, de egy ilyen építmény ebben a környezetben nyomot hagyott volna. Azt sem várta, hogy semmi nem változik, de ezen meglepődött. Most, hogy ismét a szegénynegyedbe tévedt, él benne az elhatározás, hogy megnézi azt, ami vitathatatlanul a negyed legszebb épületének tetszik.
Körülbelül két pillantásnyi időbe telik, hogy rájöjjön, mi a hely, amikor belép. Mondjuk, így már érti, miért ide húzták fel. De, látszólag italt itt is mérnek, ami nem hátrány, sőt épp elég ahhoz, hogy egy kicsit maradjon. Végül rendel egy Velőrázót 11 aranyat hagyva érte a pulton.
Ahogy a rendelésére vár, valahonnan a kapitány szó csapja meg a fülét, úgyhogy immár a furcsa nevű itallal a kezében megfordul, és körbenéz. Mivel nincs nagy forgalom, elég gyorsan sikerül megtalálnia, honnan is hallotta a megnevezést.Egy bájos mosolyt varázsol az arcára, aztán odalépked a beszélgetőkhöz.*
-Uraim. Szabad itt egy hely?
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:20:48
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
- Rosszarcú, sötét alakok... *ismétli el magának félhangosan, mint amikor valaki tudja, hogy hallotta már ezt valahol, csak nem bír rájönni, hogy hol. Aztán gyanakvón szűkülnek az Intéző úr szemei. Kicsit jobbra les, balra les, talán épp azokat a rosszarcú, sötét alakokat sejti a fotelja mögött? Végül elgondolkodva néz vissza Viakára. Olyan éles kontrasztban fog talajt a célzás, hogy mások egy kisebbfajta szélütésen teszik át magukat ekképp.*
- Én? *teszi jobbját a mellkasára megkönnyebbült göcögéssel.* - Nem, nem, nem. Ez első látásra így rendeltetett, tudom. *Ez a mondat végi "tudom" teljes meggyőződéssel zárja a magyarázatot. Másnak se kellene nagyon tovább indokokat gyártania, ha látná ezt a gesztust a drága hitvestől, mellyel a főkönyvért nyúl. Hát nem figyelmes?
Bár szívesen fogadná Viakát korábbi helyére, de a karfát is örömest átadja. A főkönyvet veszi hát az ölébe, s míg a kurtizánt hallgatja, bele is lapoz mindjárt. Viaka hátát cirógatva futja át a számokat és egyéb adatokat. Valami azt súgja, látott már ilyesmit. Kicsit feljebb rebben az egyik szemöldöke, mikor szembesül az elmúlt hónapok bejegyzéseinek hiányával. Ez nem a legjobb hír, főleg, hogy az is benne van a pakliban, hogy tulajdonképpen ez már az ő feladata lett volna. Mindenesetre nem akad fenn túlságosan a hiányosságon. Visszafelé kezd lapozni a korábbi bejegyzések irányába, hogy mégis valamiféle képet kapjon a forgalomról, a bevételek, kiadások állásáról, nagyságrendjéről.*
- Befektető? *pillant fel Viakára, aztán egy kaján mosollyal végig is méri.* - Hogyne *biztosítja.
A számok nem festenek valami jól, de azért talán nem menthetetlen a helyzet. De a támogatás kérdése se marad válasz nélkül.*
- Nem kevesebbel, mint felbecsülhetetlen személyemmel. Ez is több, mint amit megéri beleinvesztálni, mielőtt tisztázódik az a rejtélyes üzleti ajánlat. Aztán majd meglátjuk.
*Lassan a könyv elejére ér, egészen a megnyitó napjáig.*
- Ezer arany? Egyetlen éjszakáért? *biccent elismerően az egyik tételre az első kuncsaftok valamelyikétől.
Kissé megköszörüli a torkát, ahogy a nyitáskori készletek listáját olvassa.*
- Egyetlenem, megboldogult atyátok nem tartott itt magának véletlenül valami kellemes kis italt, ami átsegít a papírmunkán? *Ami azt illeti, már befelé jövet kiszúrta a patinás asztalkát a metszett üvegekkel és a hozzájuk való pohárkészlettel.
Ha Viaka lesz oly bűbájos és hoz neki egy pohárkával, elég hamar rá fog jönni, hogy a háta cirógatása közben az úr volt oly szélhámos és megoldotta a szoknyája kötőjét. Biztos nem a véletlen műve, hiszen Ambroggio (bármiféle balesetet megelőzve) magához vonja a karfáról felemelkedő kurtizán kacsóját.*
- Lekötelezel *mondja egy kézcsók kíséretében, s ha az a szoknya nem hullana magától a földre, hát minden szégyenérzet nélkül segít a dolgon. Igazából tudja, hogy már eddig is önkezével ácsolta magának a bitót, s ezzel most a hurkot is a nyakába rakta, de ezt a látványt, ahogy Viaka ellejt az italért csupán a combig érő finom kis harisnyákban és a kioldott mellénykében, nos, az sok mindent megér. Van valami határtalanul érzéki abban, ha egy nő csak viszonylag meztelen. Ezek a fent hagyott kis ruhadarabok vadító fűszerrel szolgálnak a pőreség magától értetődő erotikájához.*
- Mit is mondtál? A városőrségnek hála? Mi köze a városőrségnek az italkészlet megcsappanásához?
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
- Rosszarcú, sötét alakok... *ismétli el magának félhangosan, mint amikor valaki tudja, hogy hallotta már ezt valahol, csak nem bír rájönni, hogy hol. Aztán gyanakvón szűkülnek az Intéző úr szemei. Kicsit jobbra les, balra les, talán épp azokat a rosszarcú, sötét alakokat sejti a fotelja mögött? Végül elgondolkodva néz vissza Viakára. Olyan éles kontrasztban fog talajt a célzás, hogy mások egy kisebbfajta szélütésen teszik át magukat ekképp.*
- Én? *teszi jobbját a mellkasára megkönnyebbült göcögéssel.* - Nem, nem, nem. Ez első látásra így rendeltetett, tudom. *Ez a mondat végi "tudom" teljes meggyőződéssel zárja a magyarázatot. Másnak se kellene nagyon tovább indokokat gyártania, ha látná ezt a gesztust a drága hitvestől, mellyel a főkönyvért nyúl. Hát nem figyelmes?
Bár szívesen fogadná Viakát korábbi helyére, de a karfát is örömest átadja. A főkönyvet veszi hát az ölébe, s míg a kurtizánt hallgatja, bele is lapoz mindjárt. Viaka hátát cirógatva futja át a számokat és egyéb adatokat. Valami azt súgja, látott már ilyesmit. Kicsit feljebb rebben az egyik szemöldöke, mikor szembesül az elmúlt hónapok bejegyzéseinek hiányával. Ez nem a legjobb hír, főleg, hogy az is benne van a pakliban, hogy tulajdonképpen ez már az ő feladata lett volna. Mindenesetre nem akad fenn túlságosan a hiányosságon. Visszafelé kezd lapozni a korábbi bejegyzések irányába, hogy mégis valamiféle képet kapjon a forgalomról, a bevételek, kiadások állásáról, nagyságrendjéről.*
- Befektető? *pillant fel Viakára, aztán egy kaján mosollyal végig is méri.* - Hogyne *biztosítja.
A számok nem festenek valami jól, de azért talán nem menthetetlen a helyzet. De a támogatás kérdése se marad válasz nélkül.*
- Nem kevesebbel, mint felbecsülhetetlen személyemmel. Ez is több, mint amit megéri beleinvesztálni, mielőtt tisztázódik az a rejtélyes üzleti ajánlat. Aztán majd meglátjuk.
*Lassan a könyv elejére ér, egészen a megnyitó napjáig.*
- Ezer arany? Egyetlen éjszakáért? *biccent elismerően az egyik tételre az első kuncsaftok valamelyikétől.
Kissé megköszörüli a torkát, ahogy a nyitáskori készletek listáját olvassa.*
- Egyetlenem, megboldogult atyátok nem tartott itt magának véletlenül valami kellemes kis italt, ami átsegít a papírmunkán? *Ami azt illeti, már befelé jövet kiszúrta a patinás asztalkát a metszett üvegekkel és a hozzájuk való pohárkészlettel.
Ha Viaka lesz oly bűbájos és hoz neki egy pohárkával, elég hamar rá fog jönni, hogy a háta cirógatása közben az úr volt oly szélhámos és megoldotta a szoknyája kötőjét. Biztos nem a véletlen műve, hiszen Ambroggio (bármiféle balesetet megelőzve) magához vonja a karfáról felemelkedő kurtizán kacsóját.*
- Lekötelezel *mondja egy kézcsók kíséretében, s ha az a szoknya nem hullana magától a földre, hát minden szégyenérzet nélkül segít a dolgon. Igazából tudja, hogy már eddig is önkezével ácsolta magának a bitót, s ezzel most a hurkot is a nyakába rakta, de ezt a látványt, ahogy Viaka ellejt az italért csupán a combig érő finom kis harisnyákban és a kioldott mellénykében, nos, az sok mindent megér. Van valami határtalanul érzéki abban, ha egy nő csak viszonylag meztelen. Ezek a fent hagyott kis ruhadarabok vadító fűszerrel szolgálnak a pőreség magától értetődő erotikájához.*
- Mit is mondtál? A városőrségnek hála? Mi köze a városőrségnek az italkészlet megcsappanásához?
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:03:02
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A mellébeszélés vagy a hazudozásra nem mond semmit. Egy történetnek amúgy sem az az értelme, hogy igaz vagy hamis, hanem hogy szórakoztasson. Ennek jegyében bármi elmesélhető és előadható még akkor is ha az illető aki meséli esetleg messze áll az elmeséltektől. Oly annyira, hogy még csak nem közelében sincs a megkívánt kritériumoknak. Ennek ellenére mesél ő amit lehet hisz majd hogy csak ehhez ért. A kapitány közönyös a történettel azonban gyorsan visszaevez az alkalmazhatóság mezejére.*
- Sok hajón szolgáltam és épp elegen. Volt kis hajó, meg nagy is közötte. Ha a nevére kíváncsi azt nem tudom. Nem vagyok sem kapitány sem matróz. A lényeg, hogy már unom a tengert meg a sót. Azért jöttem a városba, hogy megtaláljam a régi cimborákat és, hogy munkát keressek. Szakács vagyok meg ilyenek. Csak kell a szárazon is szakács nem csak a vízen. No és maga melyik hajó kapitánya? Ha már kapitánynak hívják.
*Hunyorít a férfira majd hátra dől és elvigyorodik. Talán az ital, vagy azért mert újabb mesék járnak a fejében. De amire kíváncsi az a kapitány és az ő meséje. Reméli, hogy legalább olyan jó lesz mint az övé.*
*A mellébeszélés vagy a hazudozásra nem mond semmit. Egy történetnek amúgy sem az az értelme, hogy igaz vagy hamis, hanem hogy szórakoztasson. Ennek jegyében bármi elmesélhető és előadható még akkor is ha az illető aki meséli esetleg messze áll az elmeséltektől. Oly annyira, hogy még csak nem közelében sincs a megkívánt kritériumoknak. Ennek ellenére mesél ő amit lehet hisz majd hogy csak ehhez ért. A kapitány közönyös a történettel azonban gyorsan visszaevez az alkalmazhatóság mezejére.*
- Sok hajón szolgáltam és épp elegen. Volt kis hajó, meg nagy is közötte. Ha a nevére kíváncsi azt nem tudom. Nem vagyok sem kapitány sem matróz. A lényeg, hogy már unom a tengert meg a sót. Azért jöttem a városba, hogy megtaláljam a régi cimborákat és, hogy munkát keressek. Szakács vagyok meg ilyenek. Csak kell a szárazon is szakács nem csak a vízen. No és maga melyik hajó kapitánya? Ha már kapitánynak hívják.
*Hunyorít a férfira majd hátra dől és elvigyorodik. Talán az ital, vagy azért mert újabb mesék járnak a fejében. De amire kíváncsi az a kapitány és az ő meséje. Reméli, hogy legalább olyan jó lesz mint az övé.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:35:55
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:35:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Kap választ ám nem azt a fajtát, ami kisegítené. Ezúttal már nem leplezi, mi is jár a fejecskéjében, a gyanakvás nyílt színre lép a narancsvörös íriszekben.*
- Általában nem a magamfajtát szokták nőül venni, vagy ha mégis, akkor kifejezetten rosszarcú, sötét alakok teszik. Vagy olyasvalaki, akinek konkrét célja, terve van. *Szemei aprócskára szűkülnek, miközben férjét méregeti. Ám a kis ki kit félt valójában megjegyzés a korábbi mosoly halovány utódját azért előcsalogatja.
Újfent lecsusszan ülőhelyéről, s megfordul, hogy a főkönyvet magához vegye. Bár az asztal maga nem éppen óriás méretekkel bír, mégis kicsit előre hajol, mikor a kimutatást megragadja, hagy incselkedjen a kelmén keresztül formás hátsója a bámészkodóval. Hiszen bár odatipeg uracskájához a könyvvel, nem oda telepedik vissza, ahol korábban helyet foglalt, hanem a karfára ül - s ha kell, helyet is sarcol magának hozzá.*
- Sok konkrétum nem volt a levélben, de mivel egy bordélyház vagyunk, végtelen számú eshetőség azért nincs. *ÉS sajnos lehetőség sincs, hiszen nincs mit szépíteni, mélyrepülésben van a Kósza Pinty. A főkönyvet lapozgatva azonban hamar feltűnik, hogy azt hónapok óta nem vezette senki.*
- Apropó, Ziana azt írta a levelében, hogy befektető is vagy. Csak hogy tisztán lássak a kérdésben, mennyivel is támogatod drága lebujunkat?
A hozzászólás írója (Viaka Nellone) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.17 21:36:10
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Kap választ ám nem azt a fajtát, ami kisegítené. Ezúttal már nem leplezi, mi is jár a fejecskéjében, a gyanakvás nyílt színre lép a narancsvörös íriszekben.*
- Általában nem a magamfajtát szokták nőül venni, vagy ha mégis, akkor kifejezetten rosszarcú, sötét alakok teszik. Vagy olyasvalaki, akinek konkrét célja, terve van. *Szemei aprócskára szűkülnek, miközben férjét méregeti. Ám a kis ki kit félt valójában megjegyzés a korábbi mosoly halovány utódját azért előcsalogatja.
Újfent lecsusszan ülőhelyéről, s megfordul, hogy a főkönyvet magához vegye. Bár az asztal maga nem éppen óriás méretekkel bír, mégis kicsit előre hajol, mikor a kimutatást megragadja, hagy incselkedjen a kelmén keresztül formás hátsója a bámészkodóval. Hiszen bár odatipeg uracskájához a könyvvel, nem oda telepedik vissza, ahol korábban helyet foglalt, hanem a karfára ül - s ha kell, helyet is sarcol magának hozzá.*
- Sok konkrétum nem volt a levélben, de mivel egy bordélyház vagyunk, végtelen számú eshetőség azért nincs. *ÉS sajnos lehetőség sincs, hiszen nincs mit szépíteni, mélyrepülésben van a Kósza Pinty. A főkönyvet lapozgatva azonban hamar feltűnik, hogy azt hónapok óta nem vezette senki.*
- Apropó, Ziana azt írta a levelében, hogy befektető is vagy. Csak hogy tisztán lássak a kérdésben, mennyivel is támogatod drága lebujunkat?
A hozzászólás írója (Viaka Nellone) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.17 21:36:10
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-17 19:48:15
Üzenet elküldve: 2016-05-17 19:48:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kapitányunk diplomatikusan semmitmondó arckifejezéssel hallgatja végig a matróz történetét, az érdeklődésnek éppen csupán szikráját megvillantva, egy-egy "aha", vagy "értem" képében.*
-Hát, szent igaz, annyi bizonyos, hogy hantázni éppúgy tud, mint akármely tengerész. *biccent Arthemos felé. A történetet ugyanis, már számtalanszor hallotta, ilyen-olyan formában, folyókat lehetne rekeszteni a hasonlókkal.
Syoud szemmel láthatóan nem is igazán tart igényt arra, hogy végighallgassa, búcsút intve a társaságnak, rövid úton eltávozik, hogy a dolga után nézzen.*
-Vigyázzon magára elf uram, s ne feledje, odahaza mindig vendégem egy italra! *kacsint a távozóra, majd búcsút int neki. Ő maga egyelőre még nem gondolkozik olyasmin, hogy távoznia kéne, egyéb dolga nem lévén, éppen ráér itt is agyonütni az időt. Még akkor is, ha szemmel láthatóan egy darab ledér leány sincs közel s távol, ezt pedig a vezetőség kínosan igyekszik leplezni.*
-S mondja csak, Arthemos úr, mikor szolgált legutóbb hajón, s miféle volt az? *teszi fel a következő kérdését. Nyilvánvalóan számba vesz minden lehetőséget, elvégre épp egy legénység toborzásának kellős közepén vagyon, s alkalmasint egy szakács nem feltétlenül jönne rosszul, ha éppen úgy alakulna.*
-Tudja, a sors iróniája, de éppen szakácshiány lépett fel a legénységem sorai között, anélkül pedig igen hálátlan feladat volna vitorlát bontani, ebben azt hiszem, megegyezhetünk. *kuncogja el magát. Való igaz, megfelelő szakács nélkül öngyilkossággal határos dolog kihajózni, hiszen a matrózok rövid úton felkoncolják egymást, ha nem kapnak elegendő rumot, s megfelelő ételt. Mondhatni, ez minden más alapja.*
*Kapitányunk diplomatikusan semmitmondó arckifejezéssel hallgatja végig a matróz történetét, az érdeklődésnek éppen csupán szikráját megvillantva, egy-egy "aha", vagy "értem" képében.*
-Hát, szent igaz, annyi bizonyos, hogy hantázni éppúgy tud, mint akármely tengerész. *biccent Arthemos felé. A történetet ugyanis, már számtalanszor hallotta, ilyen-olyan formában, folyókat lehetne rekeszteni a hasonlókkal.
Syoud szemmel láthatóan nem is igazán tart igényt arra, hogy végighallgassa, búcsút intve a társaságnak, rövid úton eltávozik, hogy a dolga után nézzen.*
-Vigyázzon magára elf uram, s ne feledje, odahaza mindig vendégem egy italra! *kacsint a távozóra, majd búcsút int neki. Ő maga egyelőre még nem gondolkozik olyasmin, hogy távoznia kéne, egyéb dolga nem lévén, éppen ráér itt is agyonütni az időt. Még akkor is, ha szemmel láthatóan egy darab ledér leány sincs közel s távol, ezt pedig a vezetőség kínosan igyekszik leplezni.*
-S mondja csak, Arthemos úr, mikor szolgált legutóbb hajón, s miféle volt az? *teszi fel a következő kérdését. Nyilvánvalóan számba vesz minden lehetőséget, elvégre épp egy legénység toborzásának kellős közepén vagyon, s alkalmasint egy szakács nem feltétlenül jönne rosszul, ha éppen úgy alakulna.*
-Tudja, a sors iróniája, de éppen szakácshiány lépett fel a legénységem sorai között, anélkül pedig igen hálátlan feladat volna vitorlát bontani, ebben azt hiszem, megegyezhetünk. *kuncogja el magát. Való igaz, megfelelő szakács nélkül öngyilkossággal határos dolog kihajózni, hiszen a matrózok rövid úton felkoncolják egymást, ha nem kapnak elegendő rumot, s megfelelő ételt. Mondhatni, ez minden más alapja.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:48:09
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A pipázás úgy tűnik nem volt olyan jó ötlet, mint gondolja, hiszen alig telik el pár másodperc a gyújtást követően, azonnal ott terem a pultos. A szakács nem annyira örül, ha macerálják, amikor a dohánykeverékét pippantja, de az új hely meg a város, meg annak a ténye, hogy ez az egyetlen normális hely a városban meggyőzik arról, hogy ne csinálja.*
- Hohohóóó! Gond van a keverékemmel? Szakács vagyok te pultos én értek az ilyenféle dolgokhoz, hé! *De ahogy ér a hőzöngése végéhez már kocogtatja is ki a parazsat az öreg pipából és örömmel nyugtázza, hogy bizony kap helyette másikat. Majd ha a kapitány ad belőle megtömi, és ismét pöfékelni kezd. Majd amikor megnyugszik, és a füst beteríti a környezetüket, hátra dől a székében, hogy ellazulva válaszolhasson.*
- Jó szakács vagyok és jó vívó! *Bökne vissza a pipájával, de inkább nem teszi, mégis csak A kapitány ül vele szemben. Inkább megigazítja az ingét és felel.* - Egyszer egy hatalmas viharhalat döftem át ezzel a bökővel itt az oldalamon kapitány uram! Az úgy történt, hogy kint hajóztunk a zord és vihar rágta posványos sós vizeken és húsz nyomorult halász volt velem meg valami ütődött kapitány, aki valaha katona volt és aszondta ért a hajóhoz. Hát hánykolódunk a tengeren meg ilyenek és egyszer csak az egyik matróz hulla sápadtan ront be a konyhára, hogy a kapitány beleesett a vízbe és ki kéne halászni. Mondom, nekik ti vagytok, a halászok azt szedjétek ki. Erre csak erősködnek, hogy segítsek, mert ők félnek és ilyenek. Hát beleállítottam a kést a deszkába félredobtam a kötényt és mentem a fedélzetre. Fent dúlt a vihar és a vitorlákat tépte a szél a hajó hánykolódott a hullámok tetején. A kapitány meg a hajó oldalán lógott, mivel belegabajodott az egyik leszakadt vitorlakötél csigájába. Alig élt már amikor elkezdtem felhúzni onnan, de csak nem ment. *Iszik egy kortyot az italából, hisz hagyott még egy keveset a koccintás után.*
- No szóval. Akkor tűnt fel a hatalmas viharhal, ami lehetett vagy húsz láb hosszú. Ez a hal, ha ismeri kapitány mindig a viharban vadászik és kiszagolja a sérült halakat vagy bármit. Igazi bestia. pffj. *Köpne oldalra, de inkább nem teszi.* No és akkor a dög megérezve a kapitány vérének szagát lemarta őt a hajó oldaláról. Nem hittem a szememnek úgy rántotta egy mozdulattal a mélybe. Akkor én dühbe gurultam. Mondtam a matrózoknak! Na, azt már nem! Közben meg a vihar verte a hajót. Olyan nincs, hogy ez a dög elviszi a kapitányt. Rászóltam engedjétek le a csónakot, hiszen a viharhal nem tudta elvinni a tetemet mivel a csiga beleakadt az egyik fogába. A csónakot úgy vágtam le a hajóról és a bestia, után eredtem két matrózzal. A hatalmas hullámok hátán eveztünk előre, vagyis a matrózok, mivel én a csónak elején álltam a szigonyommal. *Kortyol egyet és pippant a pipájából.*
- Amikor elértük a bestiát beledobtam a szigonyom, de az meg sem érezte. Dobtam egy másikat, de az lepattant róla. A harmadikat félrelökte, és amikor sikerült kiszabadulnia felénk indult. A szeme izzottak a gonosz szállta meg én mondom kapitány uram. De én nem ijedek meg egy haltól. Hogy, miért mert szakács vagyok. Én megsütöm a halat, és megeszem, nem engem esznek meg én eszek! Halat! *Nyomatékosítja kissé zord arccal, hiszen a saját történetétől már maga is begurult.* - Szóval a hal jött és jött és amikor már majdnem elérte a csónakot akkor én elővettem a kardomat és már majdnem szétzúzta a csónakot amikor én a két kezembe markolva a kardot rávetődtem és egyetlen mozdulattal szíven döftem. He! A mocskot! *Döl hátra elégedett vigyorral a székébe, majd azonnal ismét előre is dől.* - Amikor a dög kihunyt a vihar elállt. Így jelezték nekem és mindenkinek az istenek, hogy a bestia, kilehelte hitvány féregrágta koszvadt ótvaros lelkét. Még aznap megsütöttem és megettük a legénységgel. *Pippant egy kicsit. A történet végére érve.*
- Na ilyen szakács és harcos vagyok én kapitány. *Eközben az elf távozóra fogja és ilyen mód el is köszön tőle.* - Vigyázzon magra Elf uram és jó szerencsét, nem kétlem, hogy még látjuk egymást. *Vigyorodik el, hisz az ital már barátságossá tette.*
*A pipázás úgy tűnik nem volt olyan jó ötlet, mint gondolja, hiszen alig telik el pár másodperc a gyújtást követően, azonnal ott terem a pultos. A szakács nem annyira örül, ha macerálják, amikor a dohánykeverékét pippantja, de az új hely meg a város, meg annak a ténye, hogy ez az egyetlen normális hely a városban meggyőzik arról, hogy ne csinálja.*
- Hohohóóó! Gond van a keverékemmel? Szakács vagyok te pultos én értek az ilyenféle dolgokhoz, hé! *De ahogy ér a hőzöngése végéhez már kocogtatja is ki a parazsat az öreg pipából és örömmel nyugtázza, hogy bizony kap helyette másikat. Majd ha a kapitány ad belőle megtömi, és ismét pöfékelni kezd. Majd amikor megnyugszik, és a füst beteríti a környezetüket, hátra dől a székében, hogy ellazulva válaszolhasson.*
- Jó szakács vagyok és jó vívó! *Bökne vissza a pipájával, de inkább nem teszi, mégis csak A kapitány ül vele szemben. Inkább megigazítja az ingét és felel.* - Egyszer egy hatalmas viharhalat döftem át ezzel a bökővel itt az oldalamon kapitány uram! Az úgy történt, hogy kint hajóztunk a zord és vihar rágta posványos sós vizeken és húsz nyomorult halász volt velem meg valami ütődött kapitány, aki valaha katona volt és aszondta ért a hajóhoz. Hát hánykolódunk a tengeren meg ilyenek és egyszer csak az egyik matróz hulla sápadtan ront be a konyhára, hogy a kapitány beleesett a vízbe és ki kéne halászni. Mondom, nekik ti vagytok, a halászok azt szedjétek ki. Erre csak erősködnek, hogy segítsek, mert ők félnek és ilyenek. Hát beleállítottam a kést a deszkába félredobtam a kötényt és mentem a fedélzetre. Fent dúlt a vihar és a vitorlákat tépte a szél a hajó hánykolódott a hullámok tetején. A kapitány meg a hajó oldalán lógott, mivel belegabajodott az egyik leszakadt vitorlakötél csigájába. Alig élt már amikor elkezdtem felhúzni onnan, de csak nem ment. *Iszik egy kortyot az italából, hisz hagyott még egy keveset a koccintás után.*
- No szóval. Akkor tűnt fel a hatalmas viharhal, ami lehetett vagy húsz láb hosszú. Ez a hal, ha ismeri kapitány mindig a viharban vadászik és kiszagolja a sérült halakat vagy bármit. Igazi bestia. pffj. *Köpne oldalra, de inkább nem teszi.* No és akkor a dög megérezve a kapitány vérének szagát lemarta őt a hajó oldaláról. Nem hittem a szememnek úgy rántotta egy mozdulattal a mélybe. Akkor én dühbe gurultam. Mondtam a matrózoknak! Na, azt már nem! Közben meg a vihar verte a hajót. Olyan nincs, hogy ez a dög elviszi a kapitányt. Rászóltam engedjétek le a csónakot, hiszen a viharhal nem tudta elvinni a tetemet mivel a csiga beleakadt az egyik fogába. A csónakot úgy vágtam le a hajóról és a bestia, után eredtem két matrózzal. A hatalmas hullámok hátán eveztünk előre, vagyis a matrózok, mivel én a csónak elején álltam a szigonyommal. *Kortyol egyet és pippant a pipájából.*
- Amikor elértük a bestiát beledobtam a szigonyom, de az meg sem érezte. Dobtam egy másikat, de az lepattant róla. A harmadikat félrelökte, és amikor sikerült kiszabadulnia felénk indult. A szeme izzottak a gonosz szállta meg én mondom kapitány uram. De én nem ijedek meg egy haltól. Hogy, miért mert szakács vagyok. Én megsütöm a halat, és megeszem, nem engem esznek meg én eszek! Halat! *Nyomatékosítja kissé zord arccal, hiszen a saját történetétől már maga is begurult.* - Szóval a hal jött és jött és amikor már majdnem elérte a csónakot akkor én elővettem a kardomat és már majdnem szétzúzta a csónakot amikor én a két kezembe markolva a kardot rávetődtem és egyetlen mozdulattal szíven döftem. He! A mocskot! *Döl hátra elégedett vigyorral a székébe, majd azonnal ismét előre is dől.* - Amikor a dög kihunyt a vihar elállt. Így jelezték nekem és mindenkinek az istenek, hogy a bestia, kilehelte hitvány féregrágta koszvadt ótvaros lelkét. Még aznap megsütöttem és megettük a legénységgel. *Pippant egy kicsit. A történet végére érve.*
- Na ilyen szakács és harcos vagyok én kapitány. *Eközben az elf távozóra fogja és ilyen mód el is köszön tőle.* - Vigyázzon magra Elf uram és jó szerencsét, nem kétlem, hogy még látjuk egymást. *Vigyorodik el, hisz az ital már barátságossá tette.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:07:00
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Bár nincs tetszésére, hogy a madárka elrebben az öléből, nem támaszt kifogást. Mi több, nem is szurkál közbe megjegyzéseket a lány kissé paprikás monológjába. Csak félrebiccenti a fejét és figyeli az önérzetét kivillantó nőszemélyt, aki így csak még vonzóbb. Persze szívesen visszaédesgetné azt a kaján mosolygást az arcára. Minden bizonnyal meg is fogja tenni, de miért hessentené el a pillanatot, amikor a kurtizán ékei mögül kibújik az asszony?
Érti ő. Hogy ne értené, hogy a kis hölgy tapasztalt, de az ügy iránti makacsság okaira egyelőre még nem jött rá.*
- Hm? *vonja fel egyik szemöldökét, mint aki egész idáig valahol máshol kalandozott gondolatban.* - Ja, hogy azzal. A szándékom? *emeli meg a vállait.* - Csak a szokásos. Amit az esküben megfogadtunk. Igyekszem jó férjed lenni. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben... és ilyesmi *legyez a kezével bájos szenilitást mímelve, mint a korosodó atyák, akiknek nem jut eszébe a rokonok nevei, de mindig van, aki kisegítse őket. Igaz, ami azt illeti, bizonyos részeket készakarva hagyott ki a felsorolásból, de nagyon diszkréten sumákol.*
- De ne légy morcos rám, gyönyörűm. *Kissé előrébb dől ültében, lehalkítja a hangját és körbejáratja a szemét, mintha hallgatózókra gyanakodna.* - Igazából csak azokat a szegény thargokat féltem *vigyorodik pimaszul.*
- De ezek szerint még azt sem tudni, miféle üzletről lenne szó? Különös. *Az Intéző úr tűnődve simogatja az állát.* - Idehoznád nekem a főkönyvet, kérlek? *pillant a kurtizánra egy eb ellenállhatatlanul kuncsorgó tekintetével. Egyértelmű, hogy nem csak a kimutatásokat szeretné (amit már mindjárt az elején kiszúrt az asztalon), hanem a lányt is, vissza a közelébe.*
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Bár nincs tetszésére, hogy a madárka elrebben az öléből, nem támaszt kifogást. Mi több, nem is szurkál közbe megjegyzéseket a lány kissé paprikás monológjába. Csak félrebiccenti a fejét és figyeli az önérzetét kivillantó nőszemélyt, aki így csak még vonzóbb. Persze szívesen visszaédesgetné azt a kaján mosolygást az arcára. Minden bizonnyal meg is fogja tenni, de miért hessentené el a pillanatot, amikor a kurtizán ékei mögül kibújik az asszony?
Érti ő. Hogy ne értené, hogy a kis hölgy tapasztalt, de az ügy iránti makacsság okaira egyelőre még nem jött rá.*
- Hm? *vonja fel egyik szemöldökét, mint aki egész idáig valahol máshol kalandozott gondolatban.* - Ja, hogy azzal. A szándékom? *emeli meg a vállait.* - Csak a szokásos. Amit az esküben megfogadtunk. Igyekszem jó férjed lenni. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben... és ilyesmi *legyez a kezével bájos szenilitást mímelve, mint a korosodó atyák, akiknek nem jut eszébe a rokonok nevei, de mindig van, aki kisegítse őket. Igaz, ami azt illeti, bizonyos részeket készakarva hagyott ki a felsorolásból, de nagyon diszkréten sumákol.*
- De ne légy morcos rám, gyönyörűm. *Kissé előrébb dől ültében, lehalkítja a hangját és körbejáratja a szemét, mintha hallgatózókra gyanakodna.* - Igazából csak azokat a szegény thargokat féltem *vigyorodik pimaszul.*
- De ezek szerint még azt sem tudni, miféle üzletről lenne szó? Különös. *Az Intéző úr tűnődve simogatja az állát.* - Idehoznád nekem a főkönyvet, kérlek? *pillant a kurtizánra egy eb ellenállhatatlanul kuncsorgó tekintetével. Egyértelmű, hogy nem csak a kimutatásokat szeretné (amit már mindjárt az elején kiszúrt az asztalon), hanem a lányt is, vissza a közelébe.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-16 15:21:36
Üzenet elküldve: 2016-05-16 15:21:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyan, kár ez a hiú ábrándozás és nagyzoló képzelgés, nem kell olyan képzelni, ami nincs. Egyértelmű, hogy megtalálása csak és kizárólag az ő jó megtalálhatóságának érdeme. Hagyta magát megtalálni, ennyi és nem több.*
- Ha innen kéne, nem kéne. *Mondja nem csak azért, mert nem közösködne hosszabb távon az itteni lányokkal, hanem azért is, mert a velük való közösködés hosszabb távon nagyon hosszú számlát eredményezne. Köszöni szépen, neki ennél sokkal jobb tervei és kilátásai vannak.*
- Ebben az esetben ne késlekedjünk. Minden pillanat számít! Sőt minden fél pillanat is! Lóra szükség lesz, ha gyorsak akarunk lenni. Nekünk itt lesz Frankó, de kerítsd elő a tiédet is. *Ha mindent megbeszéltek, akár tovább is állhatnak. Ha még nem beszéltek meg mindent, akkor nem. Az ajtónak támaszkodás viszont hosszabb távon elég kényelmetlen.*
- Ha innen kéne, nem kéne. *Mondja nem csak azért, mert nem közösködne hosszabb távon az itteni lányokkal, hanem azért is, mert a velük való közösködés hosszabb távon nagyon hosszú számlát eredményezne. Köszöni szépen, neki ennél sokkal jobb tervei és kilátásai vannak.*
- Ebben az esetben ne késlekedjünk. Minden pillanat számít! Sőt minden fél pillanat is! Lóra szükség lesz, ha gyorsak akarunk lenni. Nekünk itt lesz Frankó, de kerítsd elő a tiédet is. *Ha mindent megbeszéltek, akár tovább is állhatnak. Ha még nem beszéltek meg mindent, akkor nem. Az ajtónak támaszkodás viszont hosszabb távon elég kényelmetlen.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-16 13:58:21
Üzenet elküldve: 2016-05-16 13:58:21
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Amióta együtt van Manurival, egyre kevésbé hisz a véletlenekben. No nem csak azért, mert a lehetetlennel határos módon jöttek össze, hanem azért is, mert szerelme bizonyítottan képes bárhol megtalálni, akár szeretné, akár nem. Eddig bújhatott bárhova, mindig meglett. Viszont úgy tűnik, az érzék rá is ráragadt. No meg persze ezúttal jó támpontja is volt.
Azt nyilván nem látja, hogy az ajtó zárva van, szóval egyelőre erősen kérdéses a számára, Svir miért is nem megy be? Kidobták volna? Vagy a bátorságot gyűjti, hogy egy ilyen helyre betegye a lábát? Ebben azért kételkedik.*
- De ugye nem innen szeretnéd? *ingatja meg a fejét az épület irányába mutatva, egy afféle no most már tényleg az hiányozna arckifejezéssel. Persze sejti, miről beszél a másik, de amilyen régen találkoztak, az óta új csapást is vehetett az élete, ami vezethetett odáig, hogy bordélyokban találja meg az élete értelmét.*
- Ha ugyanarról beszélünk, mint régen, akkor megoldható. Akár most rögtön is.
*Régen voltak közös küldetésen, itt az ideje felújítani a hagyományt.*
Azt nyilván nem látja, hogy az ajtó zárva van, szóval egyelőre erősen kérdéses a számára, Svir miért is nem megy be? Kidobták volna? Vagy a bátorságot gyűjti, hogy egy ilyen helyre betegye a lábát? Ebben azért kételkedik.*
- De ugye nem innen szeretnéd? *ingatja meg a fejét az épület irányába mutatva, egy afféle no most már tényleg az hiányozna arckifejezéssel. Persze sejti, miről beszél a másik, de amilyen régen találkoztak, az óta új csapást is vehetett az élete, ami vezethetett odáig, hogy bordélyokban találja meg az élete értelmét.*
- Ha ugyanarról beszélünk, mint régen, akkor megoldható. Akár most rögtön is.
*Régen voltak közös küldetésen, itt az ideje felújítani a hagyományt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7104-7123