Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-17 12:21:10
Üzenet elküldve: 2022-09-17 12:21:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A lány szavára felcsillan benne a remény, örömmel tapasztalja, hogy szívesen elkísérné, és még a piacra is szívesen vele jön. *
- Remek!
* Mosolyodik el a lovag, és az enyhe pírt le se tagadhatná. Szavai egy kis önbizalomnak hála már nem olyan szerte ágazó, mint eddig. *
- Nem dehogy!
* Kacag fel a lovag, az új önbizalomnak hála. Tekintetét a sok tányéron, és félig megivott dolgokra mereszti, majd gyorsan elkezdi össze szedni, hogy legalább könnyebb legyen a cselédnek. Csak azután áll fel, hogy újra kezét nyújtja a lány felé. *
- Természetesen nem muszáj, de örömömre szolgálna.
* Hajol egy mélyet a lány előtt. *
- Azt hallottam, hogy vannak különlegességek, és édességek a piacon. Arra gondoltam, hogy kicsit bűnözhetnénk.
* Mosolyodik el, és ha elfogadja a kezét, akkor büszkén, és egyben bátran indul ki a fogadóból, de ha nem, akkor egy erőltetett mosoly keretében kíséri ki a másik felet.
Gyorsan a lovához is indul, hogy kihozza az istállóból. *
- Ha gondolod ülj fel, Ágas biztosan nem bánná.
* Mosolyodik el újra a lovag, majd lovával és remélhetőleg Tanillával karöltve indul meg a kaszárnya felé. *
// A világ nagy kérdései //
* A lány szavára felcsillan benne a remény, örömmel tapasztalja, hogy szívesen elkísérné, és még a piacra is szívesen vele jön. *
- Remek!
* Mosolyodik el a lovag, és az enyhe pírt le se tagadhatná. Szavai egy kis önbizalomnak hála már nem olyan szerte ágazó, mint eddig. *
- Nem dehogy!
* Kacag fel a lovag, az új önbizalomnak hála. Tekintetét a sok tányéron, és félig megivott dolgokra mereszti, majd gyorsan elkezdi össze szedni, hogy legalább könnyebb legyen a cselédnek. Csak azután áll fel, hogy újra kezét nyújtja a lány felé. *
- Természetesen nem muszáj, de örömömre szolgálna.
* Hajol egy mélyet a lány előtt. *
- Azt hallottam, hogy vannak különlegességek, és édességek a piacon. Arra gondoltam, hogy kicsit bűnözhetnénk.
* Mosolyodik el, és ha elfogadja a kezét, akkor büszkén, és egyben bátran indul ki a fogadóból, de ha nem, akkor egy erőltetett mosoly keretében kíséri ki a másik felet.
Gyorsan a lovához is indul, hogy kihozza az istállóból. *
- Ha gondolod ülj fel, Ágas biztosan nem bánná.
* Mosolyodik el újra a lovag, majd lovával és remélhetőleg Tanillával karöltve indul meg a kaszárnya felé. *
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-16 21:22:23
Üzenet elküldve: 2022-09-16 21:22:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*A nagy átlaggal ellentétben; legalábbis úgy hiszi; türelmesen kivárja, míg a férfi elmondja, mit is szeretne. Kicsit lassan és neheze jönnek neki a szavak, dadog is. Ezt viszont bóknak is vehetné, nem igaz? Bár nem tulajdonít ekkora jelentőséget önmagának, mert kicsit sem tér el az átlagostól. Viszont tudja, hogy Nilevard számára nehézkesen megy az udvarlás. S úgy általában egy nőneművel való beszélgetés. Sebaj, majd apránként segít neki ebben. Épp ezért nem is vág közbe, csak a végén elpirul, mikor Nilevard az ő lehengerlő szépségéről és kedvességéről szaval. Kedvesnek még kedves is, persze, de ugyan úgy nem tartja magát nagy szépségnek. Csak csupán átlagosnak. Épp ezért az is ritka pillanat, amikor ő elpirul.*
- Hát. Ha nincs olyan messzire a kaszárnya, épp elkísérhetlek addig. Nem emlékszem pontosan, hogy mi merre van. Kell még egy kis idő, amíg újra megismerem a várost.
*Azt viszont nem is sejti, hogy mi lehet az, amit a lovag ki akarna próbálni a piacon? És épp vele?*
- Nem tudom mire gondolsz? Remélem nem olyasmi, mint ez a fekete ital féleség. De ha gondolod, mehetünk.
*Fel is áll, jelezve, kész indulni. Kíváncsi arra, amit Nilevard mutatni akar neki és amúgy is, a piacon mindig látni érdekes és hasznos dolgokat.*
// A világ nagy kérdései //
*A nagy átlaggal ellentétben; legalábbis úgy hiszi; türelmesen kivárja, míg a férfi elmondja, mit is szeretne. Kicsit lassan és neheze jönnek neki a szavak, dadog is. Ezt viszont bóknak is vehetné, nem igaz? Bár nem tulajdonít ekkora jelentőséget önmagának, mert kicsit sem tér el az átlagostól. Viszont tudja, hogy Nilevard számára nehézkesen megy az udvarlás. S úgy általában egy nőneművel való beszélgetés. Sebaj, majd apránként segít neki ebben. Épp ezért nem is vág közbe, csak a végén elpirul, mikor Nilevard az ő lehengerlő szépségéről és kedvességéről szaval. Kedvesnek még kedves is, persze, de ugyan úgy nem tartja magát nagy szépségnek. Csak csupán átlagosnak. Épp ezért az is ritka pillanat, amikor ő elpirul.*
- Hát. Ha nincs olyan messzire a kaszárnya, épp elkísérhetlek addig. Nem emlékszem pontosan, hogy mi merre van. Kell még egy kis idő, amíg újra megismerem a várost.
*Azt viszont nem is sejti, hogy mi lehet az, amit a lovag ki akarna próbálni a piacon? És épp vele?*
- Nem tudom mire gondolsz? Remélem nem olyasmi, mint ez a fekete ital féleség. De ha gondolod, mehetünk.
*Fel is áll, jelezve, kész indulni. Kíváncsi arra, amit Nilevard mutatni akar neki és amúgy is, a piacon mindig látni érdekes és hasznos dolgokat.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:45:09
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:45:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Egy pillanatig elgondolkozik, az ablakon kinézve egyszerű megállapítást tesz. *
- Ennyi nem gátol abban, hogy elkísérjelek... De mit szólnál, ha....
* Nyel egy újabbat, majd tekintetét lassan Tanilla felé fordítja. *
- Ha elkísérnél a kaszárnyába, gyorsan átöltözöm, és elmennénk a piacra szétnézni. Utána... Haza... Kísérnélek...
* A végét már nehezebben tudta csak ki nyögni, de a lány megnyugtató jelenség kezd lenni számára. Bár aggodalma továbbra is mardossa, ahogyan a zavara sem múlt el, de egyszer lépnie kell nem de? Határozottság ilyen téren nem az erőssége, de most megemberelve magát, felül próbál kerekedni rajta. *
- Ezt is örömmel hallom...
* Mély levegő... Hisz hosszas mondat hagyta el a száját, már majdnem teljesen 4 szóból áll, de a dadogás egyáltalán nem segíti a dolgában. *
- Kell... Kellemes lenne, örömömre szolgálna megosztani veled .... Arra gondoltam, hogy.... Hall... Hallottam róla, hogy...
* Egy mély sóhajt vesz újra, majd miután kifújja a levegőt elmosolyodik. *
- Ahh.... Egyszerűen képtelen vagyok...
* Kacag fel, majd haját az arcából kisöpörve a hátára omlik. *
- Nem tudok beszélni előtted.... Szép... Szépséged, és kedvességed lehengerli szívemet.
* Biccent az orvos felé, majd egy újabb rohamot indít. *
- Hallottam róla, hogy van egy különlegesség a piacon, kipróbálhatnánk.
// A világ nagy kérdései //
* Egy pillanatig elgondolkozik, az ablakon kinézve egyszerű megállapítást tesz. *
- Ennyi nem gátol abban, hogy elkísérjelek... De mit szólnál, ha....
* Nyel egy újabbat, majd tekintetét lassan Tanilla felé fordítja. *
- Ha elkísérnél a kaszárnyába, gyorsan átöltözöm, és elmennénk a piacra szétnézni. Utána... Haza... Kísérnélek...
* A végét már nehezebben tudta csak ki nyögni, de a lány megnyugtató jelenség kezd lenni számára. Bár aggodalma továbbra is mardossa, ahogyan a zavara sem múlt el, de egyszer lépnie kell nem de? Határozottság ilyen téren nem az erőssége, de most megemberelve magát, felül próbál kerekedni rajta. *
- Ezt is örömmel hallom...
* Mély levegő... Hisz hosszas mondat hagyta el a száját, már majdnem teljesen 4 szóból áll, de a dadogás egyáltalán nem segíti a dolgában. *
- Kell... Kellemes lenne, örömömre szolgálna megosztani veled .... Arra gondoltam, hogy.... Hall... Hallottam róla, hogy...
* Egy mély sóhajt vesz újra, majd miután kifújja a levegőt elmosolyodik. *
- Ahh.... Egyszerűen képtelen vagyok...
* Kacag fel, majd haját az arcából kisöpörve a hátára omlik. *
- Nem tudok beszélni előtted.... Szép... Szépséged, és kedvességed lehengerli szívemet.
* Biccent az orvos felé, majd egy újabb rohamot indít. *
- Hallottam róla, hogy van egy különlegesség a piacon, kipróbálhatnánk.
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-16 18:39:03
Üzenet elküldve: 2022-09-16 18:39:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Az éj szülöttei //
* Úgy tűnik, a hím végre kezdi kapisgálni, mi fán terem a komor mélységi nő, és szépen lassan rájön, hogy ő nem hasonlít se a mélyben elő, gőgös és előkelő rokonaira, sem a felszíni, olykor kacér, de kedvesebb nőkre. Az ő világa egészen más, egy sötét és titokzatos világ, aminek a szabályait csak a hozzá hasonlók értik meg.
Némán nyújtja az új szerzeményét, hadd vizsgálja kedvére a hím. Az íjas megjegyzésésére viszont megrándul a szája sarka, mintha csak megmosolyogta volna.*
-Egy fegyver elsődleges célja nem az elegancia. És mitől lesz egy fegyver tiszta? A nyílvesszőt ugyanúgy ki kell húzni a húsból. De valóban, azoknak tökéletes, akik ódzkodnak a közelharctól.
*Bár Rey jól tud célozni, az íj sosem volt a fegyvere. Ő a közelharc mestere, bár vékony alkatából meg nem mondanák, hogy halálos ellenfél. Csak a szemfülesebbek veszik észre, hogy a sötét ruha takarásában nem egy hölgyhöz méltó izomzat rejtőzik, sokkal inkább egy szálkásabb alkatú férfi, leszámítva az alapvető eltéréseket a két nem anatómiájában.*
- Ha messziről lősz íjjal, honnan tudod, pontosan kit ölsz meg?
*Bár jó szemmel ki lehet szúrni a megfelelő áldozatot, sokszor van akad olyan körülmény, ahol már egy átlagos lőtávolságból nem ismerhetők fel a vonások. Elég egy kis köd, vagy az éjszaka sötét leple, és aligha tudja bárki felismerni az arcokat. Reyraa régi munkájában pedig elég lényeges dolog volt az áldozatok személye, nem hibazhatott.*
- Még élesben nem próbáltam. De ígéretesnek tűnik, szerintem minőségi munka.
*Válaszol a hozzá intézett kérdésre.*
* Úgy tűnik, a hím végre kezdi kapisgálni, mi fán terem a komor mélységi nő, és szépen lassan rájön, hogy ő nem hasonlít se a mélyben elő, gőgös és előkelő rokonaira, sem a felszíni, olykor kacér, de kedvesebb nőkre. Az ő világa egészen más, egy sötét és titokzatos világ, aminek a szabályait csak a hozzá hasonlók értik meg.
Némán nyújtja az új szerzeményét, hadd vizsgálja kedvére a hím. Az íjas megjegyzésésére viszont megrándul a szája sarka, mintha csak megmosolyogta volna.*
-Egy fegyver elsődleges célja nem az elegancia. És mitől lesz egy fegyver tiszta? A nyílvesszőt ugyanúgy ki kell húzni a húsból. De valóban, azoknak tökéletes, akik ódzkodnak a közelharctól.
*Bár Rey jól tud célozni, az íj sosem volt a fegyvere. Ő a közelharc mestere, bár vékony alkatából meg nem mondanák, hogy halálos ellenfél. Csak a szemfülesebbek veszik észre, hogy a sötét ruha takarásában nem egy hölgyhöz méltó izomzat rejtőzik, sokkal inkább egy szálkásabb alkatú férfi, leszámítva az alapvető eltéréseket a két nem anatómiájában.*
- Ha messziről lősz íjjal, honnan tudod, pontosan kit ölsz meg?
*Bár jó szemmel ki lehet szúrni a megfelelő áldozatot, sokszor van akad olyan körülmény, ahol már egy átlagos lőtávolságból nem ismerhetők fel a vonások. Elég egy kis köd, vagy az éjszaka sötét leple, és aligha tudja bárki felismerni az arcokat. Reyraa régi munkájában pedig elég lényeges dolog volt az áldozatok személye, nem hibazhatott.*
- Még élesben nem próbáltam. De ígéretesnek tűnik, szerintem minőségi munka.
*Válaszol a hozzá intézett kérdésre.*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-15 19:15:52
Üzenet elküldve: 2022-09-15 19:15:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Bár csak a páncélt lehet szárazra törölni, de az is több a semminél. A lovag nagyobb gondját nem tudja orvosolni, viszont azt igen, hogy ez hamar megoldódjon.*
- A mai kíséretről inkább lemondanék. Szerintem jobban jársz, ha most hazatérsz átöltözni. Nehogy megszálljanak a hangyák és egyéb, az édes nedűt kedvelő rovarok. Igen kellemetlen lenne és persze nedves ruhában járkálni sem épp üdítő élmény.
*Nem várja el, hogy Nilevard ilyen állapotban kísérgesse őt. Viszont egy nagyon fontos változás történt. A lovag nem habog. Szinte már nyugodt hangol beszél arról, hogy szívesen elvinné lovagolni, még saját hátasát is felajánlja a kijutásért. Ami merőben egyszerűbb és kényelmesebb lenne, s persze a tisztáson is kellemesebb sétálgatni, mint a zsúfolt városban. Erre az ötletre felderül az arca.*
- Az nagyszerű lenne. Szeretem a lovakat és szívesen összebarátkoznék a hátasoddal. A séta is jobban esik egy nyugodtabb helyen. Majd készítek némi harapnivalót és innivalót is. Egy kis piknik mondjuk, pihenésképpen. Ágasnak is hoznék néhány almát, répát, ha szereti és elfogadja tőlem?
*Persze kerít majd egy nagyobb pokrócot, amire leülhetnek és abban is reménykedik, hogy egy kevésbé páncélozott lovag lesz a kísérője. Na meg, a tervezett növénygyűjtésnél is örülne a jelenlétének.*
// A világ nagy kérdései //
*Bár csak a páncélt lehet szárazra törölni, de az is több a semminél. A lovag nagyobb gondját nem tudja orvosolni, viszont azt igen, hogy ez hamar megoldódjon.*
- A mai kíséretről inkább lemondanék. Szerintem jobban jársz, ha most hazatérsz átöltözni. Nehogy megszálljanak a hangyák és egyéb, az édes nedűt kedvelő rovarok. Igen kellemetlen lenne és persze nedves ruhában járkálni sem épp üdítő élmény.
*Nem várja el, hogy Nilevard ilyen állapotban kísérgesse őt. Viszont egy nagyon fontos változás történt. A lovag nem habog. Szinte már nyugodt hangol beszél arról, hogy szívesen elvinné lovagolni, még saját hátasát is felajánlja a kijutásért. Ami merőben egyszerűbb és kényelmesebb lenne, s persze a tisztáson is kellemesebb sétálgatni, mint a zsúfolt városban. Erre az ötletre felderül az arca.*
- Az nagyszerű lenne. Szeretem a lovakat és szívesen összebarátkoznék a hátasoddal. A séta is jobban esik egy nyugodtabb helyen. Majd készítek némi harapnivalót és innivalót is. Egy kis piknik mondjuk, pihenésképpen. Ágasnak is hoznék néhány almát, répát, ha szereti és elfogadja tőlem?
*Persze kerít majd egy nagyobb pokrócot, amire leülhetnek és abban is reménykedik, hogy egy kevésbé páncélozott lovag lesz a kísérője. Na meg, a tervezett növénygyűjtésnél is örülne a jelenlétének.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-15 12:24:10
Üzenet elküldve: 2022-09-15 12:24:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Italozás //
// Zárás //
* A törpe látja, hogy az újdonsült hallgatóságának nem igazán tettszik a nóta, nem is kezd újba. Ha nem tetszik, hát nem tetszik. Lassan el is hagyja az asztalt a másik, egyedül hagyva a törpét. Legszívesebben Mirthemnor valami más hangszert is kipróbálna, hátha azzal nagyobb népszerűségnek örvendene. Bár a törpék nem sűrűn csapnak fel muzsikusnak így inkább marad a szabadidejében pánsípozgató öregnek. Lassan fel tápászkodik a székről, és elindul az ajtó felé. Mindenkinek aki helyiségben van köszön egy viszont látást, és hallást, csak úgy a tréfa kedvéért. Egyenesen elindul esti hálóhelyére a polgárnegyedi ház istállójába. *
// Italozás //
// Zárás //
* A törpe látja, hogy az újdonsült hallgatóságának nem igazán tettszik a nóta, nem is kezd újba. Ha nem tetszik, hát nem tetszik. Lassan el is hagyja az asztalt a másik, egyedül hagyva a törpét. Legszívesebben Mirthemnor valami más hangszert is kipróbálna, hátha azzal nagyobb népszerűségnek örvendene. Bár a törpék nem sűrűn csapnak fel muzsikusnak így inkább marad a szabadidejében pánsípozgató öregnek. Lassan fel tápászkodik a székről, és elindul az ajtó felé. Mindenkinek aki helyiségben van köszön egy viszont látást, és hallást, csak úgy a tréfa kedvéért. Egyenesen elindul esti hálóhelyére a polgárnegyedi ház istállójába. *
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-14 21:34:03
Üzenet elküldve: 2022-09-14 21:34:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A forró lé csak úgy csordogál a lovag bokájáig... A kellemetlen forró érzést türelmesen tűri, egészen jól elviseli a fájdalmat, ha már egy meleg teától kiborulna, mégis milyen lovag volna? A lány hamar felpattan és egy kendővel próbál segíteni, amit hálásan elfogad. Gyorsan a páncélra folyt részét fel is itatja, bár tudja jól, hogy a páncélon belül nem tudja hasonlóan megcsinálni. *
- Köszönöm szépen.
* Mondja Tanillának, majd a válaszára elmosolyodik. *
- Ha berozsdásodna akkor az egészet vissza is téríthetnék. A lovagi páncél eléggé speciális anyagokból készül, szinte olyan mint egy mesterkard.
* Szinte biztos benne, hogy hallott már ő is bőven azokról a fegyverekről. A ló hiányon meglepődik, de utána el is kezdi tovább gondolni. *
- Ha gondolod ki is vihetlek, hogy ott sétálhassunk, de Ágasnak biztos őrömmel megismerkedne veled.
// A világ nagy kérdései //
* A forró lé csak úgy csordogál a lovag bokájáig... A kellemetlen forró érzést türelmesen tűri, egészen jól elviseli a fájdalmat, ha már egy meleg teától kiborulna, mégis milyen lovag volna? A lány hamar felpattan és egy kendővel próbál segíteni, amit hálásan elfogad. Gyorsan a páncélra folyt részét fel is itatja, bár tudja jól, hogy a páncélon belül nem tudja hasonlóan megcsinálni. *
- Köszönöm szépen.
* Mondja Tanillának, majd a válaszára elmosolyodik. *
- Ha berozsdásodna akkor az egészet vissza is téríthetnék. A lovagi páncél eléggé speciális anyagokból készül, szinte olyan mint egy mesterkard.
* Szinte biztos benne, hogy hallott már ő is bőven azokról a fegyverekről. A ló hiányon meglepődik, de utána el is kezdi tovább gondolni. *
- Ha gondolod ki is vihetlek, hogy ott sétálhassunk, de Ágasnak biztos őrömmel megismerkedne veled.
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-14 20:38:26
Üzenet elküldve: 2022-09-14 20:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Tanilla igencsak nagy tea ivó, és mivel járt már más egyéb helyeken is, sokfélét ismer. Plusz a szülei is kereskedtek ilyesmikkel, a sok egyéb mellett. Ébren tart, más megnyugtat és el is lazít, ha kell. Mégsem lehet úgy rászokni és nagy bajt sem okoz az embernél. Nilevard, ahogy sejtette, újra és újra zavarba jön. Ám igyekszik össze kapni magát s csak sikerül elhívni randevúra. Vagy találkára, ahogy tetszik. Lovaglás és beszélgetés. Mindkettő kellemes foglalatosság, csak neki nincs lova, de erről Nilevard nem tudhat. Már épp válaszolna, mikor ígéretet kap arra is, hogy nem kell egyedül hazatérnie. Épp csak egy kis baleset üti fel a fejét. A lovag felborítja teája maradékát, nagy részét az ölébe öntve, a többi esélyesen a lábán folydogál lefelé. Halkan felkuncog és feláll, hogy valami törlőt szerezzen neki a pultnál és odaadhassa. Nem merné saját maga a gondjaiba venni. Csendesen átadja a törlőt és nem neveti ki, inkább csak szelíden mosolyog.*
- Előfordul az ilyesmi, csak be ne rozsdásodjon tőle a páncélod.
*Vissza is ül a helyére, bár lassan ideje lenne indulnia.*
- A lovaglás is jó ötlet, szeretek lovagolni csak sajnos nincs lovam. Viszont Nimeril nemrég vett egy tevét. De arra azért nem ülnék fel.
// A világ nagy kérdései //
*Tanilla igencsak nagy tea ivó, és mivel járt már más egyéb helyeken is, sokfélét ismer. Plusz a szülei is kereskedtek ilyesmikkel, a sok egyéb mellett. Ébren tart, más megnyugtat és el is lazít, ha kell. Mégsem lehet úgy rászokni és nagy bajt sem okoz az embernél. Nilevard, ahogy sejtette, újra és újra zavarba jön. Ám igyekszik össze kapni magát s csak sikerül elhívni randevúra. Vagy találkára, ahogy tetszik. Lovaglás és beszélgetés. Mindkettő kellemes foglalatosság, csak neki nincs lova, de erről Nilevard nem tudhat. Már épp válaszolna, mikor ígéretet kap arra is, hogy nem kell egyedül hazatérnie. Épp csak egy kis baleset üti fel a fejét. A lovag felborítja teája maradékát, nagy részét az ölébe öntve, a többi esélyesen a lábán folydogál lefelé. Halkan felkuncog és feláll, hogy valami törlőt szerezzen neki a pultnál és odaadhassa. Nem merné saját maga a gondjaiba venni. Csendesen átadja a törlőt és nem neveti ki, inkább csak szelíden mosolyog.*
- Előfordul az ilyesmi, csak be ne rozsdásodjon tőle a páncélod.
*Vissza is ül a helyére, bár lassan ideje lenne indulnia.*
- A lovaglás is jó ötlet, szeretek lovagolni csak sajnos nincs lovam. Viszont Nimeril nemrég vett egy tevét. De arra azért nem ülnék fel.
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-13 21:15:38
Üzenet elküldve: 2022-09-13 21:15:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A rendeléseknek ezennel vége, a kisasszony jelzi Nilevardnak, amire csak egy biccentéssel felel. De legalább az utolsó rendelésével eltalálta a másik ízlését. *
- Mellesleg a tea ugyanúgy ébren tartja az embert, mindig miután iszom, sokkal tisztábban tudom végezni a dolgom.
* Egy szimpla megállapítást tesz, hogy ezzel is utaljon a tudományos szálára, amennyire lehet nevezni a tea szürcsölést annak. A gondolatolvasásra felkapja a fejét, és zavartan újra hebegni és habogni kezd. ~ Micsoda? Eltaláltam? Édes úrnőm kérlek segítség meg-e veszélyes órán! ~ Ez az a pillanatok amikor szívesebben nézne szembe két sárkánnyal is, mint egy udvarlással. *
- Öh...hmmmm Mon... hmm.. Arra.... ahh...
* Lovagunk újra elveszíti a fonalat, de tisztában van vele, hogy ki kell nyögnie valamit legalább. *
- Ha lenne kedveh... Ahh... Vagyis ha lenne kedved, elmehetnénk lovagolni... Vagy... Elmehetnénk a tisztásra, hogy.... Beszélgessünk... Vagy esetleg a mezőkre lovagolni! Igen! Lovagolni, az bizonyára kellemes lenne.
* Végére egy kicsit bele lendül, de nem viszi túlzásba inkább, még a végén ténylegesen megérkezik az-az infarktus. Zavartan kapja fel újra a fejét, amint a haza kísérés is megfogalmazódik benne. *
- Te... Természetesen... Haza kísérné...
* Pattan fel ültéből zavartan, amivel csak sikeresen felbillenti a teáját, ami egyenesen az ölébe ömlik. Fel is szisszen a forró löttyre, amit még a páncélon keresztül is érez, de gyorsan próbálja javítani a helyzetét. A poharat felállítja, majd vissza ül a helyére, hogy elviselje némán, mosolyogva, ahogyan csurog le a forró tea a lábain. ~ Nemáááár..... ~ *
- Szóval... Hazah kísérem örömmel....
// A világ nagy kérdései //
* A rendeléseknek ezennel vége, a kisasszony jelzi Nilevardnak, amire csak egy biccentéssel felel. De legalább az utolsó rendelésével eltalálta a másik ízlését. *
- Mellesleg a tea ugyanúgy ébren tartja az embert, mindig miután iszom, sokkal tisztábban tudom végezni a dolgom.
* Egy szimpla megállapítást tesz, hogy ezzel is utaljon a tudományos szálára, amennyire lehet nevezni a tea szürcsölést annak. A gondolatolvasásra felkapja a fejét, és zavartan újra hebegni és habogni kezd. ~ Micsoda? Eltaláltam? Édes úrnőm kérlek segítség meg-e veszélyes órán! ~ Ez az a pillanatok amikor szívesebben nézne szembe két sárkánnyal is, mint egy udvarlással. *
- Öh...hmmmm Mon... hmm.. Arra.... ahh...
* Lovagunk újra elveszíti a fonalat, de tisztában van vele, hogy ki kell nyögnie valamit legalább. *
- Ha lenne kedveh... Ahh... Vagyis ha lenne kedved, elmehetnénk lovagolni... Vagy... Elmehetnénk a tisztásra, hogy.... Beszélgessünk... Vagy esetleg a mezőkre lovagolni! Igen! Lovagolni, az bizonyára kellemes lenne.
* Végére egy kicsit bele lendül, de nem viszi túlzásba inkább, még a végén ténylegesen megérkezik az-az infarktus. Zavartan kapja fel újra a fejét, amint a haza kísérés is megfogalmazódik benne. *
- Te... Természetesen... Haza kísérné...
* Pattan fel ültéből zavartan, amivel csak sikeresen felbillenti a teáját, ami egyenesen az ölébe ömlik. Fel is szisszen a forró löttyre, amit még a páncélon keresztül is érez, de gyorsan próbálja javítani a helyzetét. A poharat felállítja, majd vissza ül a helyére, hogy elviselje némán, mosolyogva, ahogyan csurog le a forró tea a lábain. ~ Nemáááár..... ~ *
- Szóval... Hazah kísérem örömmel....
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-13 20:52:38
Üzenet elküldve: 2022-09-13 20:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Végül is Nilevard kínálta fel azt a fekete valamit, mind a két csészével ráadásul; persze; hogy ivott belőle. Ámde mikor Nilevard előbb sajnálatát fejezi ki, kényes ízlése miatt, majd megkönnyebbülve keresgéli azt az édes valamit az étlapon, amiről ő beszélt; csaknem elkuncogja magát. Kezd ellágyulni a szíve. Nilevard egész aranyos ezzel az ügyetlen, gyermeteg hebegéssel, s hogy nem is igazán tűnik fel neki, hogy pont őt nevezte édesnek. Nem pedig az étlapról bármit. Persze még a kalács lehetne az, szerencsére viszont csak teát rendel.*
- A teákat szeretem, de elég is lesz ennyi. Nehogy minden vagyonát rám költse.
*A csészét a szájához emeli és inna is belőle, de még forró. Kicsit fújja, hogy hamarabb iható hőmérsékletű legyen, s csaknem félre nyel, mikor Nilevard; végre tegezi őt; s rögtön randira is hívja.*
- Hmm, nem tudtam, hogy gondolatolvasó vagy? Már csak az a kérdés, mikor és hol találkozzunk? No és persze, hogy onnan merre és mit szeretnél?
*Felbátorodik, talán jobban, mint bármikor. Igenis kedveli a férfit, bár eléggé őrült dolog és hihetetlen, de mégis megkedvelte, rövid idő alatt. Szívesen találkozna vele még és annak is örülne, hogy ha a növénygyűjtésre is elkísérné.*
- Ám ha randevú lenne már a mostani, akkor haza is kísérhetnél. Megvárnád, amíg becsukódik mögöttem az ajtó és utána mennél haza.
*Vár egy kicsit, miként reagál erre Nilevard?*
- Vigyázhatnál rám, amíg hazaérek, az nagyon lovagias és kedves gesztus lenne részedről, és persze olyan édes, amilyen nincs az étlapon.
*Immár sportot űz abból, hogy a férfit zavarba hozza. ~De ha egyszerűen olyan jól áll neki?! Aranyos~. Az alig egy napos ismeretséghez képest jól haladnak.*
// A világ nagy kérdései //
*Végül is Nilevard kínálta fel azt a fekete valamit, mind a két csészével ráadásul; persze; hogy ivott belőle. Ámde mikor Nilevard előbb sajnálatát fejezi ki, kényes ízlése miatt, majd megkönnyebbülve keresgéli azt az édes valamit az étlapon, amiről ő beszélt; csaknem elkuncogja magát. Kezd ellágyulni a szíve. Nilevard egész aranyos ezzel az ügyetlen, gyermeteg hebegéssel, s hogy nem is igazán tűnik fel neki, hogy pont őt nevezte édesnek. Nem pedig az étlapról bármit. Persze még a kalács lehetne az, szerencsére viszont csak teát rendel.*
- A teákat szeretem, de elég is lesz ennyi. Nehogy minden vagyonát rám költse.
*A csészét a szájához emeli és inna is belőle, de még forró. Kicsit fújja, hogy hamarabb iható hőmérsékletű legyen, s csaknem félre nyel, mikor Nilevard; végre tegezi őt; s rögtön randira is hívja.*
- Hmm, nem tudtam, hogy gondolatolvasó vagy? Már csak az a kérdés, mikor és hol találkozzunk? No és persze, hogy onnan merre és mit szeretnél?
*Felbátorodik, talán jobban, mint bármikor. Igenis kedveli a férfit, bár eléggé őrült dolog és hihetetlen, de mégis megkedvelte, rövid idő alatt. Szívesen találkozna vele még és annak is örülne, hogy ha a növénygyűjtésre is elkísérné.*
- Ám ha randevú lenne már a mostani, akkor haza is kísérhetnél. Megvárnád, amíg becsukódik mögöttem az ajtó és utána mennél haza.
*Vár egy kicsit, miként reagál erre Nilevard?*
- Vigyázhatnál rám, amíg hazaérek, az nagyon lovagias és kedves gesztus lenne részedről, és persze olyan édes, amilyen nincs az étlapon.
*Immár sportot űz abból, hogy a férfit zavarba hozza. ~De ha egyszerűen olyan jól áll neki?! Aranyos~. Az alig egy napos ismeretséghez képest jól haladnak.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-13 18:49:59
Üzenet elküldve: 2022-09-13 18:49:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Nilevardnak már volt alkalma, hogy udvarlásba torkollott egy beszélgetés, de valahogy mégsem tudja olyan könnyen ezt megszokni. A természete szinte tiltja az ilyen dolgokat, mivel semmi tapasztalata nincs ezekben a helyzetekben, így könnyedén zavarba kerül. A lány végül a lovag kávéjába is belekortyol, amire csak a kóstolás után jön rá. Először újra pír önti el az arcát, de végül megembereli magát, hogy valami értelmeset is kinyögjön. *
- Oh ezt sajnálattal hallom, de örülök, hogy valami más édest talált?
* Oh Nilevard! A balgaságod szinte az égieket is sikításba kergeti! Kíváncsian tekinget végig az asztalon, eszébe se jut, hogy egy személyre irányult a kijelentés, és így csak egy mosolyt húz az arcára. *
- Bizonyára az étlapra gondolt a kisasszony, ha gondolja máris megrendelem.
* Mondja kedvesen, és bárgyún, miközben magához veszi az étlapot. Végül mégis rendel két Tea(át), hogy valamit azért fogyasszanak. 8 aranyat fizet a forró nedűért.
*
- A citromos süteményen kívül nem találok mást az étlapon.
* Hökken meg, míg forgatja is. Szegény Nilevard szíve is megfog állni, ha rájön... Az elméje talán már túlságosan zavart, hogy felfogja a bókot. A lányra tekint, és kellemes melegség fogja el, ahogyan valami a gyomra környékén is helyet kap. ~ Talán elrontottam a gyomrom? Mindig is ilyen bájos volt Tanilla kisasszony? ~ Gondolkozik el a maradék agysejtjével a megállapításon. Nem mintha eddig nem tartotta volna annak, de valahogy az intelligencia és az értelmes témázgatás kellemesen érintette a lovagot, bár a bókok sora zavarba hozta, ő mégsem adott tényleges választ. *
- Rendben... Tanilla... Öhm....
* Ne csináld Nilevard! Ne csináld! Már magázódás is nehezedre esik? Tesyus szerelmére javíthatatlan vagy... Valahol mégis egy elhatározás fogalmazódik meg a férfi fejében. Tekintetét a lányra emeli újra, és próbálja a pírt eltüntetni az arcáról. *
- Köszönöm, deh.....
* Fújja ki újra a levegőt, míg újra az ismerős szempárt keresi. *
- Mit szólnál ha... inkább, elmennénk egy.... rand...... ahh.. találkozóra..?
// A világ nagy kérdései //
* Nilevardnak már volt alkalma, hogy udvarlásba torkollott egy beszélgetés, de valahogy mégsem tudja olyan könnyen ezt megszokni. A természete szinte tiltja az ilyen dolgokat, mivel semmi tapasztalata nincs ezekben a helyzetekben, így könnyedén zavarba kerül. A lány végül a lovag kávéjába is belekortyol, amire csak a kóstolás után jön rá. Először újra pír önti el az arcát, de végül megembereli magát, hogy valami értelmeset is kinyögjön. *
- Oh ezt sajnálattal hallom, de örülök, hogy valami más édest talált?
* Oh Nilevard! A balgaságod szinte az égieket is sikításba kergeti! Kíváncsian tekinget végig az asztalon, eszébe se jut, hogy egy személyre irányult a kijelentés, és így csak egy mosolyt húz az arcára. *
- Bizonyára az étlapra gondolt a kisasszony, ha gondolja máris megrendelem.
* Mondja kedvesen, és bárgyún, miközben magához veszi az étlapot. Végül mégis rendel két Tea(át), hogy valamit azért fogyasszanak. 8 aranyat fizet a forró nedűért.
*- A citromos süteményen kívül nem találok mást az étlapon.
* Hökken meg, míg forgatja is. Szegény Nilevard szíve is megfog állni, ha rájön... Az elméje talán már túlságosan zavart, hogy felfogja a bókot. A lányra tekint, és kellemes melegség fogja el, ahogyan valami a gyomra környékén is helyet kap. ~ Talán elrontottam a gyomrom? Mindig is ilyen bájos volt Tanilla kisasszony? ~ Gondolkozik el a maradék agysejtjével a megállapításon. Nem mintha eddig nem tartotta volna annak, de valahogy az intelligencia és az értelmes témázgatás kellemesen érintette a lovagot, bár a bókok sora zavarba hozta, ő mégsem adott tényleges választ. *
- Rendben... Tanilla... Öhm....
* Ne csináld Nilevard! Ne csináld! Már magázódás is nehezedre esik? Tesyus szerelmére javíthatatlan vagy... Valahol mégis egy elhatározás fogalmazódik meg a férfi fejében. Tekintetét a lányra emeli újra, és próbálja a pírt eltüntetni az arcáról. *
- Köszönöm, deh.....
* Fújja ki újra a levegőt, míg újra az ismerős szempárt keresi. *
- Mit szólnál ha... inkább, elmennénk egy.... rand...... ahh.. találkozóra..?
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-12 21:11:26
Üzenet elküldve: 2022-09-12 21:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Hümm.
*Feleli Tanilla hangosan. Hogy most a lovag zavartságára, vagy a kávéra, a fene se tudja. Az ártatlan mosoly az arcán már inkább hasonlít egy ravasz macskához, aki a szegény madárkával játszadozik. Szegény, szegény Nilevard. Az asztalon könyököl továbbra is, s ahogy ökleivel támasztja állát, mintha durcás is lenne. Pedig nem az. Igazán jó kedve lett, még ha kicsit Nilevard kárára is. Majd újból gyanakvón pillant a fekete valamire, amibe a lovag tejet meg cukrot kever. ~Egyszer élünk.~ Megkóstolja, fintorog kicsit. Kóstol még belőle, de nem megy.*
- Most édesen keserű. Nem. Nem lesz a kedvencem így sem, attól tartok. De ne aggódjon, van más, ami édesebb.
*~Ejnye kislány. A végén még elájul a lovag~. Akkor aztán bajba kerül. Végül is mire fel harcolja le a Warg alakulat egyik lovagját? Valahol aranyos ez a gyermekded hebegés-habogás. S csak megszánja szegényt, próbálja nem zavarba hozni. Részben ezért is ajánlja fel, hogy tegeződjenek. Barátilag.*
- Úgy látom jónak, tegeződjünk és legyünk barátok.
*Nyújtja jobbját az asztal fölött, egy kézfogásért. Ez a mozdulatból világos; nehogy csókot kapjon kezére, mert akkor kifut a világból.*
- Persze csak ha rendesen viselkedik.
*Neki még az udvarlást is megengedné. Majd. Lehet róla szó, végül is, rendesnek tűnik. Galád ember így nem tudná megjátszani magát.*
- Lovagiasan felajánlom szolgálataimat és gyakorolhat, miként kell társalogni egy hölggyel.
*Az udvarlásban nem segédkezik. Egy ilyen ajánlattól a lovag bedőlne az asztal alá.*
// A világ nagy kérdései //
- Hümm.
*Feleli Tanilla hangosan. Hogy most a lovag zavartságára, vagy a kávéra, a fene se tudja. Az ártatlan mosoly az arcán már inkább hasonlít egy ravasz macskához, aki a szegény madárkával játszadozik. Szegény, szegény Nilevard. Az asztalon könyököl továbbra is, s ahogy ökleivel támasztja állát, mintha durcás is lenne. Pedig nem az. Igazán jó kedve lett, még ha kicsit Nilevard kárára is. Majd újból gyanakvón pillant a fekete valamire, amibe a lovag tejet meg cukrot kever. ~Egyszer élünk.~ Megkóstolja, fintorog kicsit. Kóstol még belőle, de nem megy.*
- Most édesen keserű. Nem. Nem lesz a kedvencem így sem, attól tartok. De ne aggódjon, van más, ami édesebb.
*~Ejnye kislány. A végén még elájul a lovag~. Akkor aztán bajba kerül. Végül is mire fel harcolja le a Warg alakulat egyik lovagját? Valahol aranyos ez a gyermekded hebegés-habogás. S csak megszánja szegényt, próbálja nem zavarba hozni. Részben ezért is ajánlja fel, hogy tegeződjenek. Barátilag.*
- Úgy látom jónak, tegeződjünk és legyünk barátok.
*Nyújtja jobbját az asztal fölött, egy kézfogásért. Ez a mozdulatból világos; nehogy csókot kapjon kezére, mert akkor kifut a világból.*
- Persze csak ha rendesen viselkedik.
*Neki még az udvarlást is megengedné. Majd. Lehet róla szó, végül is, rendesnek tűnik. Galád ember így nem tudná megjátszani magát.*
- Lovagiasan felajánlom szolgálataimat és gyakorolhat, miként kell társalogni egy hölggyel.
*Az udvarlásban nem segédkezik. Egy ilyen ajánlattól a lovag bedőlne az asztal alá.*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-12 20:24:39
Üzenet elküldve: 2022-09-12 20:24:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla bősz támadásokat irányít a lovag felé, amire aktiválódik a titkos fegyvere. *
- Oh, Hogy.... A.... Nos.... Khm...
* Elfelejti a nyelvet, és az összes velejáró szót is.Nilevard arcán a pír a füléig terjed már. Zavartan kapkodja a fejét, hogy egyáltalán miképp is kellene le reagálnia, de végül a lány egy pillanat nyugalmat visz a háborgó óceánba. *
- Nos... Khm.... Azért nem ízlik mert nem csak ennyiből áll.
* A lovag bár zavartan és ügyetlenül, de magához húzza a csészéjét, hogy cukorral és tejjel ízesítse a sajátját, de végül olyat tesz, amire még maga sem számított. Zavartan először a lányra néz, majd utána a csészéjére, végül pedig a lány elé tolja. *
- Í...így kóstoljah meg....
* Dadogja zavartan a férfi, de tekintetéből határozottság csillog. Talán valahol jól esik a lovagnak a kedveskedés, de még mindig nem tudja miként kezelje. A lány újabb rohamot indít végül felé, amire újra elkezd zavartan viselkedni. *
- Nos... Öhm... Úgy értettem, hogy... Ahh..
* Sóhajt fel a lovag, majd orcáját az asztalra irányítja, egy mély levegőt vesz, majd újra ránéz. *
- Az ember nehezen tudja megállapítani, hogy kiben lehet megbíznia, vagy éppen nem. Ezt csak maga tudhatja, hogy kibe fektet bizalmat, én csak óvatosságra szándékoztam önt inteni.
* A lány egy őszinte mosolyt mutat Nilevard felé, amire az eddigi határozott jelleme is köddé válik. Kétségbe még nem esik, de már közel van hozzá, de mire még a tegeződést is felajánlja a hölgy... *
- Ha.. Úgy látja.h.. Jónak...
* Mondja zavartan, elméjét a káosz irányítja, ahogyan az arcát is. Zavartan néz kőrbe, de végül egy mély levegőt vesz ( Újra... ), hogy elhatározottságot gyűjtsön. *
- Ahh... Nem akartam, hogy ezt lássa. Ön is egy nagyon bájos és... Igazán elbűvölő teremtés.... De én... Én....
* Az eddigi intelligensnek tűnő férfi szinte gyermekként viselkedik a bókok hallatán, itt már csak az a kérdés, hogy a másik fél miképp éli meg ezt. Legfőképp, hogy mennyire mulattatja. *
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla bősz támadásokat irányít a lovag felé, amire aktiválódik a titkos fegyvere. *
- Oh, Hogy.... A.... Nos.... Khm...
* Elfelejti a nyelvet, és az összes velejáró szót is.Nilevard arcán a pír a füléig terjed már. Zavartan kapkodja a fejét, hogy egyáltalán miképp is kellene le reagálnia, de végül a lány egy pillanat nyugalmat visz a háborgó óceánba. *
- Nos... Khm.... Azért nem ízlik mert nem csak ennyiből áll.
* A lovag bár zavartan és ügyetlenül, de magához húzza a csészéjét, hogy cukorral és tejjel ízesítse a sajátját, de végül olyat tesz, amire még maga sem számított. Zavartan először a lányra néz, majd utána a csészéjére, végül pedig a lány elé tolja. *
- Í...így kóstoljah meg....
* Dadogja zavartan a férfi, de tekintetéből határozottság csillog. Talán valahol jól esik a lovagnak a kedveskedés, de még mindig nem tudja miként kezelje. A lány újabb rohamot indít végül felé, amire újra elkezd zavartan viselkedni. *
- Nos... Öhm... Úgy értettem, hogy... Ahh..
* Sóhajt fel a lovag, majd orcáját az asztalra irányítja, egy mély levegőt vesz, majd újra ránéz. *
- Az ember nehezen tudja megállapítani, hogy kiben lehet megbíznia, vagy éppen nem. Ezt csak maga tudhatja, hogy kibe fektet bizalmat, én csak óvatosságra szándékoztam önt inteni.
* A lány egy őszinte mosolyt mutat Nilevard felé, amire az eddigi határozott jelleme is köddé válik. Kétségbe még nem esik, de már közel van hozzá, de mire még a tegeződést is felajánlja a hölgy... *
- Ha.. Úgy látja.h.. Jónak...
* Mondja zavartan, elméjét a káosz irányítja, ahogyan az arcát is. Zavartan néz kőrbe, de végül egy mély levegőt vesz ( Újra... ), hogy elhatározottságot gyűjtsön. *
- Ahh... Nem akartam, hogy ezt lássa. Ön is egy nagyon bájos és... Igazán elbűvölő teremtés.... De én... Én....
* Az eddigi intelligensnek tűnő férfi szinte gyermekként viselkedik a bókok hallatán, itt már csak az a kérdés, hogy a másik fél miképp éli meg ezt. Legfőképp, hogy mennyire mulattatja. *
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-12 19:28:56
Üzenet elküldve: 2022-09-12 19:28:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Az ő arcáról már el sem nagyon tűnik a pír; azért nem állja meg, hogy tovább csipkelődjön.*
- Az is több a semminél, ha már páncél alatti?
*Kicsit motyogósra sikerül a vége, de csak kiböki, ami eszébe jut. Utána csak megszeppen pislog, mert Nilevard nagy zavarában mégis csak rendel még. Még neki is. A pislogást pedig csak folytatja, mert nézi azt a valamit, amit elé tettek. Nagyon bizalmatlanul nézi a tintához hasonló valamiféle folyadékot. Óvatosan kézbe veszi, beleszagol. ~Nem tinta.~ Aprócskát kóstol belőle, de neki valahogy keserűnek tűnik a valami. Fintorogva óvatosan vissza is teszi a valamit az asztalra.*
- Ez, határozottan nem lesz a kedvencem.
*Még a vállai is megrázkódnak ettől az íztől. Nem esett jól neki. Nem úgy, mint a mostani beszélgetés, egy lényegében idegen férfival. Úgy tűnik, most ő bátrabb volt a megszokottnál és sikerült ebből egy kis erőt a lovagnak is adnia. Hiszen ő is felbátorodik és többet beszél magáról. Sőt! Óva inti őt a férfiaktól, úgy általában. Ezzel kicsit maga ellen beszél, de nem érzi úgy, hogy a lovag a felsoroltak bármelyike lenne. Főleg nem buja. Magában kicsit kuncog most, talán hallani is.*
- Pedig magában nem érzem, hogy gátlástalan lenne, vagy erőszakos. Sem pedig buja. Elvileg akkor magában megbízhatok, ugye?
*Szegény Nilevard. Nem kegyelmez neki. Őszintén szólva aranyos, ahogy pirul a férfi, tetszik neki. Apró, nagyon apró változás Tanilla arcán. Mosolyog. Mondhatni vidám. Talán még a hideg kék szemei is mosolyognak.*
- Sejtem, milyen lehet, hasonló cipőben járunk, mi ketten. Innentől talán már tegeződhetnénk is.
*Újabb engedmény egy férfinek, aki épp csak kezd megismerni.*
- Hiszen annyi pírt csaltam gonoszul az arcára. Komplett pipacsmezőt, és szerintem aranyos. No meg, egy páncélos teknőssel már inkább barátkoznék, mint egy buja, gátlástalan stb férfival.
A hozzászólás írója (Tanilla Arrievien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.12 19:43:46
// A világ nagy kérdései //
*Az ő arcáról már el sem nagyon tűnik a pír; azért nem állja meg, hogy tovább csipkelődjön.*
- Az is több a semminél, ha már páncél alatti?
*Kicsit motyogósra sikerül a vége, de csak kiböki, ami eszébe jut. Utána csak megszeppen pislog, mert Nilevard nagy zavarában mégis csak rendel még. Még neki is. A pislogást pedig csak folytatja, mert nézi azt a valamit, amit elé tettek. Nagyon bizalmatlanul nézi a tintához hasonló valamiféle folyadékot. Óvatosan kézbe veszi, beleszagol. ~Nem tinta.~ Aprócskát kóstol belőle, de neki valahogy keserűnek tűnik a valami. Fintorogva óvatosan vissza is teszi a valamit az asztalra.*
- Ez, határozottan nem lesz a kedvencem.
*Még a vállai is megrázkódnak ettől az íztől. Nem esett jól neki. Nem úgy, mint a mostani beszélgetés, egy lényegében idegen férfival. Úgy tűnik, most ő bátrabb volt a megszokottnál és sikerült ebből egy kis erőt a lovagnak is adnia. Hiszen ő is felbátorodik és többet beszél magáról. Sőt! Óva inti őt a férfiaktól, úgy általában. Ezzel kicsit maga ellen beszél, de nem érzi úgy, hogy a lovag a felsoroltak bármelyike lenne. Főleg nem buja. Magában kicsit kuncog most, talán hallani is.*
- Pedig magában nem érzem, hogy gátlástalan lenne, vagy erőszakos. Sem pedig buja. Elvileg akkor magában megbízhatok, ugye?
*Szegény Nilevard. Nem kegyelmez neki. Őszintén szólva aranyos, ahogy pirul a férfi, tetszik neki. Apró, nagyon apró változás Tanilla arcán. Mosolyog. Mondhatni vidám. Talán még a hideg kék szemei is mosolyognak.*
- Sejtem, milyen lehet, hasonló cipőben járunk, mi ketten. Innentől talán már tegeződhetnénk is.
*Újabb engedmény egy férfinek, aki épp csak kezd megismerni.*
- Hiszen annyi pírt csaltam gonoszul az arcára. Komplett pipacsmezőt, és szerintem aranyos. No meg, egy páncélos teknőssel már inkább barátkoznék, mint egy buja, gátlástalan stb férfival.
A hozzászólás írója (Tanilla Arrievien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.12 19:43:46
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 22:07:18
Üzenet elküldve: 2022-09-11 22:07:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla elpirul, de a választól a lovag sem rest újra pírt venni az arcára. *
- Igazából van, egy fehér gyűrött selyeming és egy barna színű szövetnadrág, de ez nem éppen egy fogadóba való öltözék.
* Az arca szinte lángol zavarában, ahogyan a lánynak beszámol a páncélzat alatti rejtelmekről, de gyorsan meg húzza a sörét, hogy legalább addig elrejtse zavarát. Bár azt mondta a másik, hogy jól lakott, de úgy érzi mégis valamivel el kell ütniük az időt, egy fogadóban, így tányérját arrébb tolva a pultost magához inti. Gyorsan rendel is két Feketelevest. Amiért összesen16 aranyat fizet. *
- Bátorkodtam azért mégis rendelni valamit.
* Jelzi, miközben a két csészét le teszik eléjük. A nyíltsága Tanillának megnyugtatja a lovagot, igazi haladásnak véli a cselekedetét, nem úgy mint a magáét, bár nyíltan beszélt aggodalmairól, de mégsem tett lépést. *
- Sajnálattal hallom a történetet, de bizton állíthatom, hogy nem érdemelte meg magát.
* Férfi tekintetében határozottság mutatkozik, vérlázítónak találja, hogy így kezelték a hölgyet, de mikor mélyebben belemerülnek még meg is lepődik. *
- Sajnos vannak oly férfiak akik nem csak a nők társaságát nem érdemlik, de még a létük is csak átok másoknak. Ha rám hallgat akkor inkább bizalmatlanságra inteném. A legtöbb férfi nem méltó egy nő bizalmára. Buják, gátlástalanok vagy éppen kegyetlenek...
* A lovag őszintén beszél hozzá, még azt sem veszi észre, hogy így maga ellen is beszél. Szíve fölé teszi kezét, majd lágyan a páncélzatot megkocogtatja. *
- A bizalom egy két élű fegyver, ellenünk is fordíthatják, az ember nem mindig érzi megfelelően, hogy kibe kell fektetni bizalmat.
* A szavak csak úgy áramlanak, ahogyan Tanillából is. Újra pír jelenik meg Nilevard arcán, vagy ő az aki félre érti ezzel a lányt? Bármennyire is képes megküzdeni egy warggal, vagy éppen banditákkal, mégsem képes egy hölggyel normális beszélgetést indítani. Most sikerült, de talán még jobban is, mint számított rá. Zavartan kezdi el bámulni a kezét, mintha az asztalon valami nagyon érdekes lenne. *
- Ahhoz pedig meg kell találnia azt a társat, ami pedig nem egy könnyű feladat. Talán nem vagyok egy idős tapasztalt ember, de túlságosan zavarba jövök ha egy hölggyel hoz össze a sors. Most is nem tudja, hogy számomra milyen nehéz ezeket a szavakat megosztani önnel. Ön egy nagyon bájos és kedves hölgy, aki intelligens, és értelmes. Tudja mit akar a világtól, ami bámulatosabb tulajdonság, mint azt gondolná, deh...
* Itt a szavak elhagyják a lovagot és az enyhe pír még a füle tövére is kiterjed. *
- Nem is mernék egy ilyen szépséges hölgyet randevúra hívni, a páncél mögé pedig legalább rejzőthetek, mint egy teknős.
* Zavartan újra felkacag, de az arcán tisztán látszik a feszültség, és a pír. *
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla elpirul, de a választól a lovag sem rest újra pírt venni az arcára. *
- Igazából van, egy fehér gyűrött selyeming és egy barna színű szövetnadrág, de ez nem éppen egy fogadóba való öltözék.
* Az arca szinte lángol zavarában, ahogyan a lánynak beszámol a páncélzat alatti rejtelmekről, de gyorsan meg húzza a sörét, hogy legalább addig elrejtse zavarát. Bár azt mondta a másik, hogy jól lakott, de úgy érzi mégis valamivel el kell ütniük az időt, egy fogadóban, így tányérját arrébb tolva a pultost magához inti. Gyorsan rendel is két Feketelevest. Amiért összesen16 aranyat fizet.
*- Bátorkodtam azért mégis rendelni valamit.
* Jelzi, miközben a két csészét le teszik eléjük. A nyíltsága Tanillának megnyugtatja a lovagot, igazi haladásnak véli a cselekedetét, nem úgy mint a magáét, bár nyíltan beszélt aggodalmairól, de mégsem tett lépést. *
- Sajnálattal hallom a történetet, de bizton állíthatom, hogy nem érdemelte meg magát.
* Férfi tekintetében határozottság mutatkozik, vérlázítónak találja, hogy így kezelték a hölgyet, de mikor mélyebben belemerülnek még meg is lepődik. *
- Sajnos vannak oly férfiak akik nem csak a nők társaságát nem érdemlik, de még a létük is csak átok másoknak. Ha rám hallgat akkor inkább bizalmatlanságra inteném. A legtöbb férfi nem méltó egy nő bizalmára. Buják, gátlástalanok vagy éppen kegyetlenek...
* A lovag őszintén beszél hozzá, még azt sem veszi észre, hogy így maga ellen is beszél. Szíve fölé teszi kezét, majd lágyan a páncélzatot megkocogtatja. *
- A bizalom egy két élű fegyver, ellenünk is fordíthatják, az ember nem mindig érzi megfelelően, hogy kibe kell fektetni bizalmat.
* A szavak csak úgy áramlanak, ahogyan Tanillából is. Újra pír jelenik meg Nilevard arcán, vagy ő az aki félre érti ezzel a lányt? Bármennyire is képes megküzdeni egy warggal, vagy éppen banditákkal, mégsem képes egy hölggyel normális beszélgetést indítani. Most sikerült, de talán még jobban is, mint számított rá. Zavartan kezdi el bámulni a kezét, mintha az asztalon valami nagyon érdekes lenne. *
- Ahhoz pedig meg kell találnia azt a társat, ami pedig nem egy könnyű feladat. Talán nem vagyok egy idős tapasztalt ember, de túlságosan zavarba jövök ha egy hölggyel hoz össze a sors. Most is nem tudja, hogy számomra milyen nehéz ezeket a szavakat megosztani önnel. Ön egy nagyon bájos és kedves hölgy, aki intelligens, és értelmes. Tudja mit akar a világtól, ami bámulatosabb tulajdonság, mint azt gondolná, deh...
* Itt a szavak elhagyják a lovagot és az enyhe pír még a füle tövére is kiterjed. *
- Nem is mernék egy ilyen szépséges hölgyet randevúra hívni, a páncél mögé pedig legalább rejzőthetek, mint egy teknős.
* Zavartan újra felkacag, de az arcán tisztán látszik a feszültség, és a pír. *
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:56:00
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nem győzelemként éli meg, hogy Nilevard igazat ad neki. Nem párharcnak szánta és nem is győzni akart, csak segíteni. Épp ezért érdeklődve figyeli az arcát és hallgatja válaszát. Végül is megkönnyebbül, hogy nem szabadkozik a lovag. Pikáns kis megjegyzésére már inkább megrebben a szeme. Arcán érzi, kicsit el is pirult, így inkább félrenéz.*
- Hát csak van valami más is a páncél alatt, a bőrén kívül.
*Mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy Nilevard vetkőzni kezdjen itt, a Kalmár közepén. Ebédje is fogytán van, így zavarát inkább a sörrel öblíti le.*
- Nem, nem, köszönöm. Jól laktam.
*Megtörli a száját, nehogy habos maradjon. Kicsit még zavarban van. S ezen a ponton sikerül a lovagnak olyasmit kérdeznie, ami ki is kívánkozik belőle; de fél is beszélni róla.*
- Lányokkal könnyebben beszélgetek, mint férfiakkal. Nálam már felér egy győztes csatával, hogy a Templom óta beszélgetek magával és emberként. Nem mint egy gyógyító, aki csak a problémáit vizslatja.
*Arrébb pöcköli az üres tányért az asztalon, ami szintén a zavar jele.*
- Párkapcsolat terén nekem egy próbálkozásom volt. De ő jobban kedvelte a boldogító füstöt és italt. Már nem tudott leállni vele, pedig próbáltam segíteni neki. Az utolsó vitánk alkalmával elvettem tőle a tubákos szelencéjét, amiben a szokásos adagja volt, Ördögvigyor.
*Picit megakad a hangja, de visszatartja magát attól, hogy kiboruljon, mint korábban. Bal kezének ujja a szíve körül dobbant párat, jelezve a tényleges seb helyét.*
- Felém vágott a késével, meg is szúrt. Nem sokon múlt, hogy most itt lehetek. Így kicsit nehéz bíznom az emberekben úgy önmagában, de ezen már túl vagyok. Már csak a férfiakban kell kicsit jobban megbíznom.
*Most már büszkén húzza ki magát az asztalnál ülve, hiszen kimondta mi is az, ami neki még fáj és amin változtatnia kell. Idő kérdése még, és majd ez is alakul valahogy.*
- Ha az embernek társa van, nem kell feltétlenül páncélt hordania és elzárkóznia a világtól. A kettő már csapat, úgy már könnyebben nézünk szembe a bajjal.
// A világ nagy kérdései //
*Nem győzelemként éli meg, hogy Nilevard igazat ad neki. Nem párharcnak szánta és nem is győzni akart, csak segíteni. Épp ezért érdeklődve figyeli az arcát és hallgatja válaszát. Végül is megkönnyebbül, hogy nem szabadkozik a lovag. Pikáns kis megjegyzésére már inkább megrebben a szeme. Arcán érzi, kicsit el is pirult, így inkább félrenéz.*
- Hát csak van valami más is a páncél alatt, a bőrén kívül.
*Mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy Nilevard vetkőzni kezdjen itt, a Kalmár közepén. Ebédje is fogytán van, így zavarát inkább a sörrel öblíti le.*
- Nem, nem, köszönöm. Jól laktam.
*Megtörli a száját, nehogy habos maradjon. Kicsit még zavarban van. S ezen a ponton sikerül a lovagnak olyasmit kérdeznie, ami ki is kívánkozik belőle; de fél is beszélni róla.*
- Lányokkal könnyebben beszélgetek, mint férfiakkal. Nálam már felér egy győztes csatával, hogy a Templom óta beszélgetek magával és emberként. Nem mint egy gyógyító, aki csak a problémáit vizslatja.
*Arrébb pöcköli az üres tányért az asztalon, ami szintén a zavar jele.*
- Párkapcsolat terén nekem egy próbálkozásom volt. De ő jobban kedvelte a boldogító füstöt és italt. Már nem tudott leállni vele, pedig próbáltam segíteni neki. Az utolsó vitánk alkalmával elvettem tőle a tubákos szelencéjét, amiben a szokásos adagja volt, Ördögvigyor.
*Picit megakad a hangja, de visszatartja magát attól, hogy kiboruljon, mint korábban. Bal kezének ujja a szíve körül dobbant párat, jelezve a tényleges seb helyét.*
- Felém vágott a késével, meg is szúrt. Nem sokon múlt, hogy most itt lehetek. Így kicsit nehéz bíznom az emberekben úgy önmagában, de ezen már túl vagyok. Már csak a férfiakban kell kicsit jobban megbíznom.
*Most már büszkén húzza ki magát az asztalnál ülve, hiszen kimondta mi is az, ami neki még fáj és amin változtatnia kell. Idő kérdése még, és majd ez is alakul valahogy.*
- Ha az embernek társa van, nem kell feltétlenül páncélt hordania és elzárkóznia a világtól. A kettő már csapat, úgy már könnyebben nézünk szembe a bajjal.
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:41:46
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:41:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Nilevard kinyitja a száját, majd becsukja.... Utána újra nyitja, de végül megint csak becsukja. Nem igazán tud erre az igazságra mit mondani. Megadóan felemeli két kezét mosolyogva, és elfogadja a vereséget. *
- Az ember tudja, hogy mikor veszített. Nem tudok erre mit mondani, és magyarázkodni pedig nem akarok önnek. Igaza van, nem vettem ma még le, és nem fogok egy nagy de-t rakni a végére. Nem vettem le és kész. Teljesen igaza van, és a későbbiekben elfogok ezen gondolkozni. Megpróbálok legalább a templomba páncélzat nélkül járni.
* Magyarázatot nem adva, elfogadja a nőtől a teljes vereséget, hisz igazat szólt. És szíve mélyén pedig tisztában van vele. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp akar ezen változtatni, vagy egyáltalán van-e mersze cselekedni. *
- Elgondolkodtató mindenképp amit mond, racionális és mindenképp jogos. Változtatnom kell, és a többi pedig csak kifogás. De ha nem haragszik, nem fogok most ön előtt levetkőzni.
* Zavartan kacag fel a saját buja viccére, de utána folytatja is az étkezést, míg a lány válaszol az ő kérdésére. Tekintetét a lányon tartja, hisz nagyon is érdekli mit mond számára. *
- Mellékesen szeretne még valamit? Szívesen meghívom továbbra is. Szóljon csak nyugodtan érte.
* Elgondolkodtató a másik fél oldala is, így nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg. *
- Úgy látszik, akkor nem csak nekem kell nyitni a változás felé. Önnek is szükségeltetik valahol. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp tegyük. Mivel a változás nem egyszerű, egy páncélt levehetek, de utána ha meg a bajban nincs rajtam, magamat okolhatom. Ahogyan önnél is hasonló problémákkal kell szembe nézni. Társakról nem-igen tudok mit mondani, mivel nem volt szerencsém még párkapcsolathoz, amit igazán restellek is.
// A világ nagy kérdései //
* Nilevard kinyitja a száját, majd becsukja.... Utána újra nyitja, de végül megint csak becsukja. Nem igazán tud erre az igazságra mit mondani. Megadóan felemeli két kezét mosolyogva, és elfogadja a vereséget. *
- Az ember tudja, hogy mikor veszített. Nem tudok erre mit mondani, és magyarázkodni pedig nem akarok önnek. Igaza van, nem vettem ma még le, és nem fogok egy nagy de-t rakni a végére. Nem vettem le és kész. Teljesen igaza van, és a későbbiekben elfogok ezen gondolkozni. Megpróbálok legalább a templomba páncélzat nélkül járni.
* Magyarázatot nem adva, elfogadja a nőtől a teljes vereséget, hisz igazat szólt. És szíve mélyén pedig tisztában van vele. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp akar ezen változtatni, vagy egyáltalán van-e mersze cselekedni. *
- Elgondolkodtató mindenképp amit mond, racionális és mindenképp jogos. Változtatnom kell, és a többi pedig csak kifogás. De ha nem haragszik, nem fogok most ön előtt levetkőzni.
* Zavartan kacag fel a saját buja viccére, de utána folytatja is az étkezést, míg a lány válaszol az ő kérdésére. Tekintetét a lányon tartja, hisz nagyon is érdekli mit mond számára. *
- Mellékesen szeretne még valamit? Szívesen meghívom továbbra is. Szóljon csak nyugodtan érte.
* Elgondolkodtató a másik fél oldala is, így nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg. *
- Úgy látszik, akkor nem csak nekem kell nyitni a változás felé. Önnek is szükségeltetik valahol. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp tegyük. Mivel a változás nem egyszerű, egy páncélt levehetek, de utána ha meg a bajban nincs rajtam, magamat okolhatom. Ahogyan önnél is hasonló problémákkal kell szembe nézni. Társakról nem-igen tudok mit mondani, mivel nem volt szerencsém még párkapcsolathoz, amit igazán restellek is.
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:19:59
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Mindenkinek jogában áll olyannak lennie, amilyen. S hogy váljon azzá, akivé szeretne. De ahogy hallgatja Nilevard történeteit és azokat az apró kis lepke szárnnyi megjegyzéseket a családjáról, úgy hiszi, a férfit bezárták. Bezárták a fényes arany páncéljába még gyermek korában és teljesen világos, hogy neki így jó felnőttként is. Azért ő olykor el tud szakadni a hivatásától és néha hagyja elméjét, hogy szabaduljon a sok kis tervétől. Míg Nilevard mesél, addig eszik, s fordítva. S ha épp szabad a szája, akkor bizony megszólal. Talán nem illően könyököl az asztalra, ahogy állát támasztva nézi a másikat. Igen, fürkészi.*
- Szóóóval. Itt ülünk s ebédelünk, magáról pedig még ma egyszer sem került le ez a páncél.
*Nem kérdés volt, hanem egyszerű, tényszerű megállapítás.*
- Ha nincs pihenője, ha nem szabadulhat kicsit a páncélja valós terhétől, akkor úgy sosem teljesedik ki. Nem lesz családja, senki, aki tárt karokkal várná és szeretőn ölelné magához a fém tömeget, ami elzárja minden jótól. Nem lesz utódja, már elnézést, hogy ennyire nyersen fejezem ki magam. Nem lesz, aki az örökébe lép.
*Lehet, hogy most kicsit túl lőtt a célon. Nem állt szándékában megsérteni a férfit, sem pedig elkedvteleníteni. De nem élet az olyan, ahol az ember a nap minden pillanatában páncélban van. S az sem, hogy ne lenne legalább egy valaki az életében, akinek a kedvéért. Hát. Ha lenne valaki az ő életében, akinek a kedvéért talonba tenné nagyra törő terveit, s ne állandóan a gyógyításon járna a feje, megtenné. Egy lovagnak az élete sem állhat állandó harcból és készenlétből, edzésből.*
- Jó lenne, de anyagilag nem állok úgy, hogy megtehetném. Itt a városban a rezidencián Nimeril befogadott maga mellé, így állandó helyem van és nem is kell most ennél több. Persze. Szeretnék majd egyszer családot és saját otthont. Gyerekeket, akiknek átadhatom a tudásom. De ehhez egy olyan társ kell, aki egyszerre makacs és engedékeny.
// A világ nagy kérdései //
*Mindenkinek jogában áll olyannak lennie, amilyen. S hogy váljon azzá, akivé szeretne. De ahogy hallgatja Nilevard történeteit és azokat az apró kis lepke szárnnyi megjegyzéseket a családjáról, úgy hiszi, a férfit bezárták. Bezárták a fényes arany páncéljába még gyermek korában és teljesen világos, hogy neki így jó felnőttként is. Azért ő olykor el tud szakadni a hivatásától és néha hagyja elméjét, hogy szabaduljon a sok kis tervétől. Míg Nilevard mesél, addig eszik, s fordítva. S ha épp szabad a szája, akkor bizony megszólal. Talán nem illően könyököl az asztalra, ahogy állát támasztva nézi a másikat. Igen, fürkészi.*
- Szóóóval. Itt ülünk s ebédelünk, magáról pedig még ma egyszer sem került le ez a páncél.
*Nem kérdés volt, hanem egyszerű, tényszerű megállapítás.*
- Ha nincs pihenője, ha nem szabadulhat kicsit a páncélja valós terhétől, akkor úgy sosem teljesedik ki. Nem lesz családja, senki, aki tárt karokkal várná és szeretőn ölelné magához a fém tömeget, ami elzárja minden jótól. Nem lesz utódja, már elnézést, hogy ennyire nyersen fejezem ki magam. Nem lesz, aki az örökébe lép.
*Lehet, hogy most kicsit túl lőtt a célon. Nem állt szándékában megsérteni a férfit, sem pedig elkedvteleníteni. De nem élet az olyan, ahol az ember a nap minden pillanatában páncélban van. S az sem, hogy ne lenne legalább egy valaki az életében, akinek a kedvéért. Hát. Ha lenne valaki az ő életében, akinek a kedvéért talonba tenné nagyra törő terveit, s ne állandóan a gyógyításon járna a feje, megtenné. Egy lovagnak az élete sem állhat állandó harcból és készenlétből, edzésből.*
- Jó lenne, de anyagilag nem állok úgy, hogy megtehetném. Itt a városban a rezidencián Nimeril befogadott maga mellé, így állandó helyem van és nem is kell most ennél több. Persze. Szeretnék majd egyszer családot és saját otthont. Gyerekeket, akiknek átadhatom a tudásom. De ehhez egy olyan társ kell, aki egyszerre makacs és engedékeny.
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:18:07
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:18:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Egy enyhe pír tűnik fel a lovagon, de utána el is kezd szabadkozni. *
- Ha harcosról lett volna szó, az nem lett volna illetlen, de a családja nem erre szánta őt. Találkoztam már nem egy női zsoldossal, akik olyan könnyedén forgatták a pengét, hogy még én is irigykedve néztem rájuk. De számomra is inkább az volt az ijesztő, hogy rejtegette magát, mintha attól félt volna, hogy bűnt követ el.
* Mutató úját megrázza, hogy ezzel is nemet mutasson ez ellen. *
- Mindenkinek jogában áll kiteljesedni, még ha a családja hátráltatja is ebben. Idővel úgyis kiderül, hogy mi az ő igazi útja a világban.
* Újra pír önti el az arcát, majd zavartan oldalra tekinget. *
- Nem tudtam, hogy mit tegyek és ha a szüleim hasonló pletykát kaptak volna el, akkor biztosan nem viszem el szárazon. Nagyon szigorú neveltetésben volt részem, és nem engedtek egy lépést sem irányomban.
* Most már aggodalommal telve tér vissza a tányérján lévő étekhez, hogy legalább egy ideig lefoglalja a száját, de mikor a páncél levételről hall az egyik szemöldöke elindul felfelé. *
- Sajnos a városon belül állandóan szolgálatban vagyunk, mivel most tértem vissza, így esélyem sem volt levetkőzni. Még a fürdőházba terveztem elmenni, hogy ott a páncélomat ki fényesítsem és egy kicsit kikapcsolódjak. De ameddig nem teszek jelentést, nem vehetem le.
* Nem mintha utána levenné a páncélját... A lovag amint végez, már kezdi is a gyakorlatozást, ahogy mindig is szokta. *
- De igazából... Utána is azonnal gyakorlatoznom kell menni, nem áll szándékomban berozsdásodni. De meséljen most egy kicsit magáról, most sokáig én voltam terítéken.
* Kacag fel zavartan, de utána próbálja figyelmesen követni a lány válaszait, természetesen nem mulasztja el az étkezését sem. *
- Mellékesen nem gondolkozott, hogy saját kutató laboratóriumot üzemeltessen?
* Próbálja elterelni a lányt. *
// A világ nagy kérdései //
* Egy enyhe pír tűnik fel a lovagon, de utána el is kezd szabadkozni. *
- Ha harcosról lett volna szó, az nem lett volna illetlen, de a családja nem erre szánta őt. Találkoztam már nem egy női zsoldossal, akik olyan könnyedén forgatták a pengét, hogy még én is irigykedve néztem rájuk. De számomra is inkább az volt az ijesztő, hogy rejtegette magát, mintha attól félt volna, hogy bűnt követ el.
* Mutató úját megrázza, hogy ezzel is nemet mutasson ez ellen. *
- Mindenkinek jogában áll kiteljesedni, még ha a családja hátráltatja is ebben. Idővel úgyis kiderül, hogy mi az ő igazi útja a világban.
* Újra pír önti el az arcát, majd zavartan oldalra tekinget. *
- Nem tudtam, hogy mit tegyek és ha a szüleim hasonló pletykát kaptak volna el, akkor biztosan nem viszem el szárazon. Nagyon szigorú neveltetésben volt részem, és nem engedtek egy lépést sem irányomban.
* Most már aggodalommal telve tér vissza a tányérján lévő étekhez, hogy legalább egy ideig lefoglalja a száját, de mikor a páncél levételről hall az egyik szemöldöke elindul felfelé. *
- Sajnos a városon belül állandóan szolgálatban vagyunk, mivel most tértem vissza, így esélyem sem volt levetkőzni. Még a fürdőházba terveztem elmenni, hogy ott a páncélomat ki fényesítsem és egy kicsit kikapcsolódjak. De ameddig nem teszek jelentést, nem vehetem le.
* Nem mintha utána levenné a páncélját... A lovag amint végez, már kezdi is a gyakorlatozást, ahogy mindig is szokta. *
- De igazából... Utána is azonnal gyakorlatoznom kell menni, nem áll szándékomban berozsdásodni. De meséljen most egy kicsit magáról, most sokáig én voltam terítéken.
* Kacag fel zavartan, de utána próbálja figyelmesen követni a lány válaszait, természetesen nem mulasztja el az étkezését sem. *
- Mellékesen nem gondolkozott, hogy saját kutató laboratóriumot üzemeltessen?
* Próbálja elterelni a lányt. *
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-09 20:42:40
Üzenet elküldve: 2022-09-09 20:42:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Értem én; nem illő dolog egy hölggyel verekedni.
*Úgy sejti legalábbis, hogy ilyen kevéske idő után kiismerte a férfit. Legalábbis részben. Eléggé udvarias, néha kicsit túlzásokba is esik miatta, ami kicsit zavaró. Viszont nagyon kiborulni már nem fog tőle.*
- Ha ezt az utat választotta, ám legyen. De szerintem nem kellett volna rejtegetnie, hogy kicsoda valójában. Szerintem, legalábbis, nincs abban semmi rossz, ha egy nő harcosnak áll és teszem azt; nem a konyhában serénykedik. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
*Neki személy szerint nincs gondja az ilyesmivel. Ő is önálló, jó ideje magának intéz mindent. Na nem tudna egy tíz fogásos lakomát összedobni, de a maga ellátásáról eddig is tudott gondoskodni. Egy-két fő plusz sem gond. A ruháját is maga varja meg, ha kiszakadna. A rendet is kedveli maga körül. Szóval nincs oka panaszra ezen a téren.*
- Mondjuk az kínos pillanat lehetett, mikor azt hitte, hogy egy másik férfival akarják összeboronálni. De azért még nem kell kiugrálni az ablakon.
*Összevont szemöldökkel könyököl fel az asztalra, a tányérja fölött. Öklein támasztja meg állát. ~Egy kicsit talán merev Nilevard~. Talán ha kicsivel kevesebbszer hordaná ezt a páncélt és többet nevetne, beszélgetne. Igen. Jót tenne neki. Folytatja az evést és kicsit elidőzik a tekintete a férfi piroskás arcán. ~Szegénykém, eléggé szégyenlős~*
- Le kellene vetnie a páncélját és kicsit élnie.
*Persze, pont ő mondja a másiknak? Aki azt sem tudja, mikor lazított úgy igazán?*
// A világ nagy kérdései //
- Értem én; nem illő dolog egy hölggyel verekedni.
*Úgy sejti legalábbis, hogy ilyen kevéske idő után kiismerte a férfit. Legalábbis részben. Eléggé udvarias, néha kicsit túlzásokba is esik miatta, ami kicsit zavaró. Viszont nagyon kiborulni már nem fog tőle.*
- Ha ezt az utat választotta, ám legyen. De szerintem nem kellett volna rejtegetnie, hogy kicsoda valójában. Szerintem, legalábbis, nincs abban semmi rossz, ha egy nő harcosnak áll és teszem azt; nem a konyhában serénykedik. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
*Neki személy szerint nincs gondja az ilyesmivel. Ő is önálló, jó ideje magának intéz mindent. Na nem tudna egy tíz fogásos lakomát összedobni, de a maga ellátásáról eddig is tudott gondoskodni. Egy-két fő plusz sem gond. A ruháját is maga varja meg, ha kiszakadna. A rendet is kedveli maga körül. Szóval nincs oka panaszra ezen a téren.*
- Mondjuk az kínos pillanat lehetett, mikor azt hitte, hogy egy másik férfival akarják összeboronálni. De azért még nem kell kiugrálni az ablakon.
*Összevont szemöldökkel könyököl fel az asztalra, a tányérja fölött. Öklein támasztja meg állát. ~Egy kicsit talán merev Nilevard~. Talán ha kicsivel kevesebbszer hordaná ezt a páncélt és többet nevetne, beszélgetne. Igen. Jót tenne neki. Folytatja az evést és kicsit elidőzik a tekintete a férfi piroskás arcán. ~Szegénykém, eléggé szégyenlős~*
- Le kellene vetnie a páncélját és kicsit élnie.
*Persze, pont ő mondja a másiknak? Aki azt sem tudja, mikor lazított úgy igazán?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659