Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-04 08:25:24
Üzenet elküldve: 2023-11-04 08:25:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Hát végül csak kibukik az a név, amit konok játékkal rejtegetett Denaar Krultos elől. A hívásra engedelmesen mozdul, s puha léptekkel gyűri le a távolságot a kandallóig. A tűz táncának fényei üdvözlőn járják körbe az alakját, mintha maga is csupán egy gazda keze alá szelídített lángocska lenne.
Abból a mosolygásból már sejti, hogy az egykori arénabajnok számára a neve nem több egy névnél, s egy apró, kéjes győzelemnél, amiben kedvtelve fürdőzhet.*
- Ismerem *mondja, miközben ellép Denjaar széke mögött. Jobbja finoman végigsimít a férfi vállán.* - A hősömet az Aréna homokján véreztette ki előttem. *A hangja kellemesen doromboló marad. Még ha van is benne némi él, pontosan olyan hízelkedés a Láng Fattyának, ami hájjal kenegeti. Ismeri a fajtáját.
Megtehetné, hogy a felkínált helyre telepszik, de ő tovább lép, s inkább Caldorcor székének karfáján helyezi magát kényelembe. Megtagad, de ad is. A hevenyészve megkötött köntös épp csak eltakarja a keblét. Vagy épp csak nem takarja. Elég egy mozdulat, mellyel hátratűr egy rőt tincset.*
- Azt hittem, a Kikötőben vannak nagyszabású terveid. *Egy kicsit mintha magára ismerne ebben a csapongásban. Krultostól is elvette az élet a célt, az egyedülit, amit valaha ismert, s most mintha nem igazán találná a helyét a világban.*
- Nemes Báróm jól mondja. Az Erdőmélye talán túl nagy kockázat. *Mintha csak Aztyant hallaná.* - Bár nem te lennél az első, aki ott erődöt épít. *A nyakában függő leviatános gyűrűvel babrál, míg tekintete az emlékei közé réved.* - Sylweran. Így hívták. Ő és a kompániája telepedtek meg ott. De az elfek értik a természet szavát *pillant fel Krultosra, aztán felkel és a pulthoz sétál. Nem pohárért megy, hamutálat hoz és gyújt egy másik szivart is.*
- Az az erdő hatalmas. És úgy mondják, az Erdőszellem csak azokat engedi be, akik jó szándékkal érkeznek és tisztelik a törvényeit.
*Az asztalhoz visszaérve leteszi a hamutálat, és újragyújtja Denjaar szivarját a másikról, ha Krultos nem emel kifogást. A friss szivart Caldorcornak nyújtja, a félig már elszívott csonkot pedig visszaadja a másik férfinak.*
- Te viszont wegtoreni vagy. Abból is a rosszabb fajta. *Ezúttal Denjaar mellé telepszik.* - Megszoktad, hogy elveszed, amit akarsz.
*Hát végül csak kibukik az a név, amit konok játékkal rejtegetett Denaar Krultos elől. A hívásra engedelmesen mozdul, s puha léptekkel gyűri le a távolságot a kandallóig. A tűz táncának fényei üdvözlőn járják körbe az alakját, mintha maga is csupán egy gazda keze alá szelídített lángocska lenne.
Abból a mosolygásból már sejti, hogy az egykori arénabajnok számára a neve nem több egy névnél, s egy apró, kéjes győzelemnél, amiben kedvtelve fürdőzhet.*
- Ismerem *mondja, miközben ellép Denjaar széke mögött. Jobbja finoman végigsimít a férfi vállán.* - A hősömet az Aréna homokján véreztette ki előttem. *A hangja kellemesen doromboló marad. Még ha van is benne némi él, pontosan olyan hízelkedés a Láng Fattyának, ami hájjal kenegeti. Ismeri a fajtáját.
Megtehetné, hogy a felkínált helyre telepszik, de ő tovább lép, s inkább Caldorcor székének karfáján helyezi magát kényelembe. Megtagad, de ad is. A hevenyészve megkötött köntös épp csak eltakarja a keblét. Vagy épp csak nem takarja. Elég egy mozdulat, mellyel hátratűr egy rőt tincset.*
- Azt hittem, a Kikötőben vannak nagyszabású terveid. *Egy kicsit mintha magára ismerne ebben a csapongásban. Krultostól is elvette az élet a célt, az egyedülit, amit valaha ismert, s most mintha nem igazán találná a helyét a világban.*
- Nemes Báróm jól mondja. Az Erdőmélye talán túl nagy kockázat. *Mintha csak Aztyant hallaná.* - Bár nem te lennél az első, aki ott erődöt épít. *A nyakában függő leviatános gyűrűvel babrál, míg tekintete az emlékei közé réved.* - Sylweran. Így hívták. Ő és a kompániája telepedtek meg ott. De az elfek értik a természet szavát *pillant fel Krultosra, aztán felkel és a pulthoz sétál. Nem pohárért megy, hamutálat hoz és gyújt egy másik szivart is.*
- Az az erdő hatalmas. És úgy mondják, az Erdőszellem csak azokat engedi be, akik jó szándékkal érkeznek és tisztelik a törvényeit.
*Az asztalhoz visszaérve leteszi a hamutálat, és újragyújtja Denjaar szivarját a másikról, ha Krultos nem emel kifogást. A friss szivart Caldorcornak nyújtja, a félig már elszívott csonkot pedig visszaadja a másik férfinak.*
- Te viszont wegtoreni vagy. Abból is a rosszabb fajta. *Ezúttal Denjaar mellé telepszik.* - Megszoktad, hogy elveszed, amit akarsz.
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-03 12:26:37
Üzenet elküldve: 2023-11-03 12:26:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Természetesen nem Chay'ss fizikumára utalt. Sokkal inkább a tétet, kockázatot kerülni vágyó intelmekre, mit a kereskedő szájából hallott.*
-Olyan messze akarok lenni ettől e várostól, amennyire csak tudok. Már megbocsáss. *Megejt egy félmosolyt. Elvégre Chay'ss igazán megtalálta a számításait itt.*
-És ugyan hova máshova mennél vadra vadászni, mint oda? Persze, tudom, veszélyes... *Emeli fel tenyerét, mielőtt a férfi közbevágna.*
-Hallottam már erről a rejtélyes erőről, mi ott munkálkodik. *Kissé hitetlenkedő kifejezés ül arcára.*
-De mi nem háborgatni akarjuk az erdő békéjét. Semmi sem lehetetlen, Chay'ss! Ezt te tudod a legjobban. *Kötve hiszi, hogy ne tudnák megvetni a lábuk abban a vadonban. Azt sem gondolja, hogy nem mehet oda más, mint holmi aszkétaként élő druidák.
Ő maga is a hang irányába fordul, a félhomályban nem is veszi ki rögtön az alakot. Kell néhány másodperc, mire a vöröslő fürtök helyrerakják benne tulajdonosuk kilétét.*
-Yeza. *Biccent a leány irányába sajátos mosollyal. A kis vadóc sohasem árulta el a nevét neki. A sors fintora, hogy munkaadója az, ki végül megosztja vele e titkot.*
-Foglalj helyet. *Mivel csak két karosszék áll rendelkezésre környezetükben és mindkettő foglalt, nem átall saját ülőalkalmatosságának karfáját megpaskolni maga mellett. Ő maga mit sem sejt a vörös hajkoronával megáldott wegtoreni leány múltjáról; annak ellenére, hogy jóval tűzről pattantabb, nagyjából Alissäna, a kurtizán életútját tudja be Yezáénak is.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.03 12:27:47
*Természetesen nem Chay'ss fizikumára utalt. Sokkal inkább a tétet, kockázatot kerülni vágyó intelmekre, mit a kereskedő szájából hallott.*
-Olyan messze akarok lenni ettől e várostól, amennyire csak tudok. Már megbocsáss. *Megejt egy félmosolyt. Elvégre Chay'ss igazán megtalálta a számításait itt.*
-És ugyan hova máshova mennél vadra vadászni, mint oda? Persze, tudom, veszélyes... *Emeli fel tenyerét, mielőtt a férfi közbevágna.*
-Hallottam már erről a rejtélyes erőről, mi ott munkálkodik. *Kissé hitetlenkedő kifejezés ül arcára.*
-De mi nem háborgatni akarjuk az erdő békéjét. Semmi sem lehetetlen, Chay'ss! Ezt te tudod a legjobban. *Kötve hiszi, hogy ne tudnák megvetni a lábuk abban a vadonban. Azt sem gondolja, hogy nem mehet oda más, mint holmi aszkétaként élő druidák.
Ő maga is a hang irányába fordul, a félhomályban nem is veszi ki rögtön az alakot. Kell néhány másodperc, mire a vöröslő fürtök helyrerakják benne tulajdonosuk kilétét.*
-Yeza. *Biccent a leány irányába sajátos mosollyal. A kis vadóc sohasem árulta el a nevét neki. A sors fintora, hogy munkaadója az, ki végül megosztja vele e titkot.*
-Foglalj helyet. *Mivel csak két karosszék áll rendelkezésre környezetükben és mindkettő foglalt, nem átall saját ülőalkalmatosságának karfáját megpaskolni maga mellett. Ő maga mit sem sejt a vörös hajkoronával megáldott wegtoreni leány múltjáról; annak ellenére, hogy jóval tűzről pattantabb, nagyjából Alissäna, a kurtizán életútját tudja be Yezáénak is.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.03 12:27:47
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-03 11:26:36
Üzenet elküldve: 2023-11-03 11:26:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
- Tessék? *Zökkenti ki gondolatából Mik kérdése, de aztán gyorsan összeszedi magát.*
- Igen. A báró visszatértével újra megnyitjuk a Központot. *Válaszol mosolytalan. Az ember azt hihetné, nem örül, hogy újra munkába kell állnia, de ez egyáltalán nem így van. A kereskedőt a kereskedés élteti és ha nem tud kereskedni, nem jelenti a véget, de mégis egészségesebb - és főleg hasznosabb -, ha a pult mögül ad-vesz.
Átveszi az erős feketelevest és belekortyol. Mik mindig eltalálja, hogyan szereti, bár az ő italában nincs nagy flanc.*
- Megrendelés? *Némi meglepettség érződik a hangjában. Úgy tűnik, a Központ eltűnése kisebb űrt hagyott a piacon. Itt az ideje betölteni. Kezébe veszi a papírt, hogy megolvasva megtudja, miféle rendeléssel áll szemben.*
- Intézem. *Mondja tömören, majd kiissza a feketeleves utolsó kortyát.*
- Nem, köszönöm, indulok is. *Veszi el a Kalmár listáját is.*
- A patkánnyal a pincében történt előrelépés? *Kérdi még Miktől. A személyzet szerint egy méretes rágcsáló "garázdálkodik" a pincében, a szobalányok szerint kisebb kutya nagyságú, de a heges arcú tartózkodik tőle, hogy a fehérnép szavára hallgasson.*
- Ha bárki keres, a Központban leszek. *Biccent Miknek még búcsúzva, majd ha senki sem marasztalja, akkor elindul, hogy a piacon át egyenesen a Központba menjen. Ideje, hogy azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért.*
- Tessék? *Zökkenti ki gondolatából Mik kérdése, de aztán gyorsan összeszedi magát.*
- Igen. A báró visszatértével újra megnyitjuk a Központot. *Válaszol mosolytalan. Az ember azt hihetné, nem örül, hogy újra munkába kell állnia, de ez egyáltalán nem így van. A kereskedőt a kereskedés élteti és ha nem tud kereskedni, nem jelenti a véget, de mégis egészségesebb - és főleg hasznosabb -, ha a pult mögül ad-vesz.
Átveszi az erős feketelevest és belekortyol. Mik mindig eltalálja, hogyan szereti, bár az ő italában nincs nagy flanc.*
- Megrendelés? *Némi meglepettség érződik a hangjában. Úgy tűnik, a Központ eltűnése kisebb űrt hagyott a piacon. Itt az ideje betölteni. Kezébe veszi a papírt, hogy megolvasva megtudja, miféle rendeléssel áll szemben.*
- Intézem. *Mondja tömören, majd kiissza a feketeleves utolsó kortyát.*
- Nem, köszönöm, indulok is. *Veszi el a Kalmár listáját is.*
- A patkánnyal a pincében történt előrelépés? *Kérdi még Miktől. A személyzet szerint egy méretes rágcsáló "garázdálkodik" a pincében, a szobalányok szerint kisebb kutya nagyságú, de a heges arcú tartózkodik tőle, hogy a fehérnép szavára hallgasson.*
- Ha bárki keres, a Központban leszek. *Biccent Miknek még búcsúzva, majd ha senki sem marasztalja, akkor elindul, hogy a piacon át egyenesen a Központba menjen. Ideje, hogy azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-03 00:02:28
Üzenet elküldve: 2023-11-03 00:02:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
- Kérlek, ne sértegess! *Fordul vissza, de csak egy pillanatra miközben a rumét indulva elérik Denjaar szavai.*
- Jobb formában vagyok, mint te. és wegotreni vagyok, mint te. *Mutat rá vádlón ujjával és megfordulva az orra alá dörmögi.*
- Még hogy zsíros.
*Azzal nincs baja, hogy kupecnek hívják. Hisz ebből építette a birodalmát, alapozta meg a Kereskedőházat, amely most szinte már önellátó módon működik. Mire visszaér, Denjaar haragja, mint a szalmaláng, kialszik és az egykori arénabajnok már mosolyog. Tölt egy pohárral neki is és visszaül a helyére, a másik poharat a férfinek nyújtja.
Az italt ízlelgetve hallgatja a terveit ecsetelő Denjaart minxekről és wargokról, aztán amikor az említett viadorra terelődik a szó, értőn bólint. Emlékszik Jaerrora, de nem rémlik, miért volt olyan híres. De most már ezt is tudja, a páncélja miatt.*
- Ne tudom, Erdőmélye? *Forgatja ujjai között a poharat elgondolkodva.*
- Ajánlatosabb volna az Artheniorhoz közeli erdőkben erődöt építeni, fenntartani is könnyebb, nem veszélyes és ha bármi történik, a város egy köpésre van. Ha Erdőmélyén bajba kerültök, át kell vágnotok magatok a vadonon, aztán a mocsáron... *Húzza el a száját.*
- Ha ellátmányt akarok küldeni, akkor nekem is komoly kíséretet kell mellé adnom, üzleti szempontból nehéz. *Iszik újra egy kortyot.*
- És... *Folytatná, amikor felnyikordul az a bizonyos deszka a ránehezedő súly alatt. Odapillant, de csak fejjel fordul a hang irányába, hogy a félhomályos fogadón keresztül a megjelenő vörösre fókuszáljon.*
- Yeza, te vagy az? Gyere bátran. *Pillant a mellette ülő felé, bár engedélyt nem kér a saját házában erre.*
- Denjaart már ismered, ugye? *Int beszélgetőtársa felé.*
- Egy italt? *Kérdi még, felemelve a rumos üveget, bár poharat a vörösnek kell hoznia magának.*
- Kérlek, ne sértegess! *Fordul vissza, de csak egy pillanatra miközben a rumét indulva elérik Denjaar szavai.*
- Jobb formában vagyok, mint te. és wegotreni vagyok, mint te. *Mutat rá vádlón ujjával és megfordulva az orra alá dörmögi.*
- Még hogy zsíros.
*Azzal nincs baja, hogy kupecnek hívják. Hisz ebből építette a birodalmát, alapozta meg a Kereskedőházat, amely most szinte már önellátó módon működik. Mire visszaér, Denjaar haragja, mint a szalmaláng, kialszik és az egykori arénabajnok már mosolyog. Tölt egy pohárral neki is és visszaül a helyére, a másik poharat a férfinek nyújtja.
Az italt ízlelgetve hallgatja a terveit ecsetelő Denjaart minxekről és wargokról, aztán amikor az említett viadorra terelődik a szó, értőn bólint. Emlékszik Jaerrora, de nem rémlik, miért volt olyan híres. De most már ezt is tudja, a páncélja miatt.*
- Ne tudom, Erdőmélye? *Forgatja ujjai között a poharat elgondolkodva.*
- Ajánlatosabb volna az Artheniorhoz közeli erdőkben erődöt építeni, fenntartani is könnyebb, nem veszélyes és ha bármi történik, a város egy köpésre van. Ha Erdőmélyén bajba kerültök, át kell vágnotok magatok a vadonon, aztán a mocsáron... *Húzza el a száját.*
- Ha ellátmányt akarok küldeni, akkor nekem is komoly kíséretet kell mellé adnom, üzleti szempontból nehéz. *Iszik újra egy kortyot.*
- És... *Folytatná, amikor felnyikordul az a bizonyos deszka a ránehezedő súly alatt. Odapillant, de csak fejjel fordul a hang irányába, hogy a félhomályos fogadón keresztül a megjelenő vörösre fókuszáljon.*
- Yeza, te vagy az? Gyere bátran. *Pillant a mellette ülő felé, bár engedélyt nem kér a saját házában erre.*
- Denjaart már ismered, ugye? *Int beszélgetőtársa felé.*
- Egy italt? *Kérdi még, felemelve a rumos üveget, bár poharat a vörösnek kell hoznia magának.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-02 11:02:59
Üzenet elküldve: 2023-11-02 11:02:59
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fallanann Wellbenn - Nyílt - kiszolgálás//
- Hosszú Gurinn! Mondtam már párszor, vagy nem mondtam már párszor, hogy ez nem gyerekmegőrző?! Ha a fészekalja kölköd lever valamit, az a te kontódra megy, öregem! *Kurjant a lépcső korlátjánál támaszkodó bádogosmester felé.*
- Hé, csipisz! *kapja el az egyik kis kócos kópét.* - Most sült ki a citromos-mézes sütemény. Apádnál biztos van rá pár arany. Menj, szólj a testvéreidnek is! *Valószínűleg ez megteszi majd a hatását, hogy Gurinn inkább gyorsan felhajtsa azt a hatod korsó meleg sört, amit alibiből már vagy egy órája lötyköl, és hazafelé vegye az irányt. Sóher egy fazon a vén lókötő. Biztos nem áll kötélnek, ha a csimoták nyúzni kezdik az édességért. Azokat az aranyakat inkább italra teszi félre, de a nyaggatást sosem bírja sokáig idegekkel.*
- Akkor holnap ilyenkor! *Kezet ráz a pultnál álló kereskedővel, aki igazából most nem is üzleti ügyben jött, de ez most úgyis kicsit sűrű nap a cseverészéshez; meg aztán, mint kiderül, késésben is van, szóval egy gyors elköszönés után kvázi rákontráz a szaladgáló gyerkőcökre a kifelé menetben.
Mik belemélyed a törölgetésbe, mert egy kicsit felgyűltek a száradásra leborogatott poharak előtte. Még jó, hogy a felszolgálásban kivételesen besegít a testvérpár, akiket eredetileg szobalánynak vettek fel ideiglenesen. Ilyenkor mindig kicsit meglódul a forgalom. Ebben az időszakban sokan jönnek el gyertyát gyújtani a halottaiknak a temetőben. A fene tudja, honnan ered a hagyomány, de így van.
Mikor észreveszi a szőke félvér férfi pillantását, abbahagyja a törölgetést és a kendőt a vállára csapva elindul, felé.*
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *Most, hogy jobban megnézi, feltűnik neki, hogy ami az asztalon hever, nos, biztosan nem az ő étlapjuk. ~Talán a Sellőházé lehet~ fixírozza, de nem veszi el, mert talán a fickó hozta el szuvenírnek. A félreértések elkerülése végett azért inkább odatesz a másik asztalról egyet a Kalmár étel- és itallapjából, ami kicsit rövidebb, kicsit tömörebb, nincsenek rajta se receptek, se történetek, csak a summázott leírás a tételek fantázianeve alatt, no meg az ár.*
- Tetszik a mellényed *biccent a sok zseb praktikumával hivalkodó ruhadarab felé.* - Igazán hasznos. *Ő mondjuk biztos belekeveredne, hogy mit hová tett benne. Tűzszerszámból is hatonta kell újat vennie, mert mindig elhagyja valahol.*
- Ha hozhatok valamit, csak ints *kacsint, aztán összefog pár üres korsót a szomszéd asztalról és ha nem tartóztatják, viszi is a mosogatásra várók közé őket.*
- Hosszú Gurinn! Mondtam már párszor, vagy nem mondtam már párszor, hogy ez nem gyerekmegőrző?! Ha a fészekalja kölköd lever valamit, az a te kontódra megy, öregem! *Kurjant a lépcső korlátjánál támaszkodó bádogosmester felé.*
- Hé, csipisz! *kapja el az egyik kis kócos kópét.* - Most sült ki a citromos-mézes sütemény. Apádnál biztos van rá pár arany. Menj, szólj a testvéreidnek is! *Valószínűleg ez megteszi majd a hatását, hogy Gurinn inkább gyorsan felhajtsa azt a hatod korsó meleg sört, amit alibiből már vagy egy órája lötyköl, és hazafelé vegye az irányt. Sóher egy fazon a vén lókötő. Biztos nem áll kötélnek, ha a csimoták nyúzni kezdik az édességért. Azokat az aranyakat inkább italra teszi félre, de a nyaggatást sosem bírja sokáig idegekkel.*
- Akkor holnap ilyenkor! *Kezet ráz a pultnál álló kereskedővel, aki igazából most nem is üzleti ügyben jött, de ez most úgyis kicsit sűrű nap a cseverészéshez; meg aztán, mint kiderül, késésben is van, szóval egy gyors elköszönés után kvázi rákontráz a szaladgáló gyerkőcökre a kifelé menetben.
Mik belemélyed a törölgetésbe, mert egy kicsit felgyűltek a száradásra leborogatott poharak előtte. Még jó, hogy a felszolgálásban kivételesen besegít a testvérpár, akiket eredetileg szobalánynak vettek fel ideiglenesen. Ilyenkor mindig kicsit meglódul a forgalom. Ebben az időszakban sokan jönnek el gyertyát gyújtani a halottaiknak a temetőben. A fene tudja, honnan ered a hagyomány, de így van.
Mikor észreveszi a szőke félvér férfi pillantását, abbahagyja a törölgetést és a kendőt a vállára csapva elindul, felé.*
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *Most, hogy jobban megnézi, feltűnik neki, hogy ami az asztalon hever, nos, biztosan nem az ő étlapjuk. ~Talán a Sellőházé lehet~ fixírozza, de nem veszi el, mert talán a fickó hozta el szuvenírnek. A félreértések elkerülése végett azért inkább odatesz a másik asztalról egyet a Kalmár étel- és itallapjából, ami kicsit rövidebb, kicsit tömörebb, nincsenek rajta se receptek, se történetek, csak a summázott leírás a tételek fantázianeve alatt, no meg az ár.*
- Tetszik a mellényed *biccent a sok zseb praktikumával hivalkodó ruhadarab felé.* - Igazán hasznos. *Ő mondjuk biztos belekeveredne, hogy mit hová tett benne. Tűzszerszámból is hatonta kell újat vennie, mert mindig elhagyja valahol.*
- Ha hozhatok valamit, csak ints *kacsint, aztán összefog pár üres korsót a szomszéd asztalról és ha nem tartóztatják, viszi is a mosogatásra várók közé őket.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-31 06:41:19
Üzenet elküldve: 2023-10-31 06:41:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Fázik. Ezen nem változtat az sem, hogy egy hatalmas halom dunyha és prém alá vackolja be magát. Most mégis kénytelen kikászálódni, hogy az irdatlan rendetlenség közt előkerítse azt a pár vastag gyapjúzoknit, amit pár napa elemelt a mosott ruhák közül. Díszpárnák, csecsebecsék, ágy alá tolt felhordott, de soha le nem vitt tálcák, kupacban álló felvett-levett göncök, egy doboz szeg, kalapács, ecset, beszáradt festék, megannyi félbehagyott, terv, amiből hamar elfogyott a lelkesedés. Furcsamód Yeza ebben a káoszban is nagyjából tudja, mit merre dobált szét. Belebújtatja a lábát a meleg zokniba, és már mászna is vissza a takarókupac alá, amikor megüti a fülét a zaj.
A rendetlenség mindent beborító halmai közt futó kis közlekedőfolyosón az ajtóhoz oson, és óvatosan kinyitja. Ismerős hang. Ismerős orgánum.
A kisasztalról magához veszi a karomtőrét és a combjára szíjazza. A térd fölé érő köntös még illőn eltakarja.
Csendesen lép. Mostanra kiismerte már a Kalmár deszkáit. Az odalentről hallatszó beszéd elég ingerült. Wegtoreni mércével ez még akármit jelenthet, de Yeza kicsit se nyugodt a gondolattól, hogy ez a két férfi összeszólalkozik. Leoson a lépcsőn, de csak addig, hogy rálásson a kettősre. Kényes helyzet, mert talán szükség lehet rá, talán kicsit sem kívánatos a jelenléte. Nem szeretné ezt ő eldönteni. Így hát ránehezedik a következő lépcsőfokra, ami kelletlen, szolid nyikordulással sóhajt a bolygatásra, aztán lekuporodik a korlátnak simulva. Ha baj lenne, innen úgysem tudna időben odaérni. Viszont az nem kelt benne jó érzéseket, hogy az egykori gladiátor fegyverben és vértben van, míg Caldorcor épp csak felöltözve.*
*Fázik. Ezen nem változtat az sem, hogy egy hatalmas halom dunyha és prém alá vackolja be magát. Most mégis kénytelen kikászálódni, hogy az irdatlan rendetlenség közt előkerítse azt a pár vastag gyapjúzoknit, amit pár napa elemelt a mosott ruhák közül. Díszpárnák, csecsebecsék, ágy alá tolt felhordott, de soha le nem vitt tálcák, kupacban álló felvett-levett göncök, egy doboz szeg, kalapács, ecset, beszáradt festék, megannyi félbehagyott, terv, amiből hamar elfogyott a lelkesedés. Furcsamód Yeza ebben a káoszban is nagyjából tudja, mit merre dobált szét. Belebújtatja a lábát a meleg zokniba, és már mászna is vissza a takarókupac alá, amikor megüti a fülét a zaj.
A rendetlenség mindent beborító halmai közt futó kis közlekedőfolyosón az ajtóhoz oson, és óvatosan kinyitja. Ismerős hang. Ismerős orgánum.
A kisasztalról magához veszi a karomtőrét és a combjára szíjazza. A térd fölé érő köntös még illőn eltakarja.
Csendesen lép. Mostanra kiismerte már a Kalmár deszkáit. Az odalentről hallatszó beszéd elég ingerült. Wegtoreni mércével ez még akármit jelenthet, de Yeza kicsit se nyugodt a gondolattól, hogy ez a két férfi összeszólalkozik. Leoson a lépcsőn, de csak addig, hogy rálásson a kettősre. Kényes helyzet, mert talán szükség lehet rá, talán kicsit sem kívánatos a jelenléte. Nem szeretné ezt ő eldönteni. Így hát ránehezedik a következő lépcsőfokra, ami kelletlen, szolid nyikordulással sóhajt a bolygatásra, aztán lekuporodik a korlátnak simulva. Ha baj lenne, innen úgysem tudna időben odaérni. Viszont az nem kelt benne jó érzéseket, hogy az egykori gladiátor fegyverben és vértben van, míg Caldorcor épp csak felöltözve.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 22:15:05
Üzenet elküldve: 2023-10-30 22:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Nem vág közbe, pedig lenne mondandója bőven. Chay'ss - ahogy az egy kereskedőtől elvárható - csak az érme egyik felét mutatja fénybe, igazságtartalmat ő csak keresni tudna szavai mögött. A féligazságok pedig majdnem annyira dühítik, mint a hazugságok.
Parttalan a vita, s pontosan tudja, szópárbajban aligha kerekedne a kereskedő fölé. Ő nem a szavak embere. Épp ezért kopognak ujjai a sárkányt ábrázoló kardmarkolaton türelmetlen. Fújtat, akár a bika, de nem moccan. Természetesen állva marad, onnan vizslatja, ahogy a kereskedő rumért megy.*
-A Te szádból jönnek a szavak, de egy zsíros, artheniori kupecet hallok. *Undorodva fintorog. Ha nem szorult volna belé némi jó modor, most kiköpne. Egy pillanatig még így áll, majd mikor úgy érzi, pattanásig feszül a helyzet, a fintor mosolyba, majd vigyorba húzódik. Végül halkan, de annál kedélyesebben felkacag. Lehuppan az igric melletti fotelba és a kitöltött rum után nyúl. Mondják Wegtorenben, nagyurak között az üzlet olyan, mint egy jól sikerült lakodalom; nem folyhat le némi viszállyal körített vérfakasztás nélkül. Ő megmarad ezúttal az előbbinél.*
-Bármire, mi értéket képviselhet. A warg bundára ugyanúgy, mint a minxére. De ami engem igazán érdekel...
*Fészkelődve dől előre Látszólag úgy tette túl magát az iménti közjátékon, mintha mindennapos lenne az ilyesmi.*
-Az a tretil. Szárnyas fenevadak. Volt egy Jaerrao nevű félvér viador, emlékszel? Azt állította magáról, hogy nem fogja kard. Egész sokáig is húzta, míg az a pengetáncos le nem röpítette a fejét. De a fickó nem azért húzta oly soká, mert különösebben ügyes volt. *Megrázza fejét. Tekintetében különös fényt csempészik a kandalló tüze.*
-Tretil bőréből készített pikkelyvértet viselt magán tetőtől talpig. Egy kisebb vagyont ér, mint mondották.
*Nagyot kortyol a rumból.*
-Épp ezért nem is kifejezetten Erdőmélyét célzom. Persze kapóra jön a közelsége... De a hegyek lábánál akarok tetőt lelni a fejünk fölé. Mondják, lelhető ott bedőlt őrtorony és romvár is. Meglátjuk. Legalább oly veszélyes bestiák vannak ott a hegyek között is, mint Erdőmélyén.
*Combjára csapja szabad kezét, mint aki szavai végéhez ért.*
-Mesterember kell majd ide. Ahogy mondod. Bízom benne, hogy találunk ilyet. De elébb legyen meg a vad! *Emeli pohara maradékát koccintásra.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.30 22:17:19
*Nem vág közbe, pedig lenne mondandója bőven. Chay'ss - ahogy az egy kereskedőtől elvárható - csak az érme egyik felét mutatja fénybe, igazságtartalmat ő csak keresni tudna szavai mögött. A féligazságok pedig majdnem annyira dühítik, mint a hazugságok.
Parttalan a vita, s pontosan tudja, szópárbajban aligha kerekedne a kereskedő fölé. Ő nem a szavak embere. Épp ezért kopognak ujjai a sárkányt ábrázoló kardmarkolaton türelmetlen. Fújtat, akár a bika, de nem moccan. Természetesen állva marad, onnan vizslatja, ahogy a kereskedő rumért megy.*
-A Te szádból jönnek a szavak, de egy zsíros, artheniori kupecet hallok. *Undorodva fintorog. Ha nem szorult volna belé némi jó modor, most kiköpne. Egy pillanatig még így áll, majd mikor úgy érzi, pattanásig feszül a helyzet, a fintor mosolyba, majd vigyorba húzódik. Végül halkan, de annál kedélyesebben felkacag. Lehuppan az igric melletti fotelba és a kitöltött rum után nyúl. Mondják Wegtorenben, nagyurak között az üzlet olyan, mint egy jól sikerült lakodalom; nem folyhat le némi viszállyal körített vérfakasztás nélkül. Ő megmarad ezúttal az előbbinél.*
-Bármire, mi értéket képviselhet. A warg bundára ugyanúgy, mint a minxére. De ami engem igazán érdekel...
*Fészkelődve dől előre Látszólag úgy tette túl magát az iménti közjátékon, mintha mindennapos lenne az ilyesmi.*
-Az a tretil. Szárnyas fenevadak. Volt egy Jaerrao nevű félvér viador, emlékszel? Azt állította magáról, hogy nem fogja kard. Egész sokáig is húzta, míg az a pengetáncos le nem röpítette a fejét. De a fickó nem azért húzta oly soká, mert különösebben ügyes volt. *Megrázza fejét. Tekintetében különös fényt csempészik a kandalló tüze.*
-Tretil bőréből készített pikkelyvértet viselt magán tetőtől talpig. Egy kisebb vagyont ér, mint mondották.
*Nagyot kortyol a rumból.*
-Épp ezért nem is kifejezetten Erdőmélyét célzom. Persze kapóra jön a közelsége... De a hegyek lábánál akarok tetőt lelni a fejünk fölé. Mondják, lelhető ott bedőlt őrtorony és romvár is. Meglátjuk. Legalább oly veszélyes bestiák vannak ott a hegyek között is, mint Erdőmélyén.
*Combjára csapja szabad kezét, mint aki szavai végéhez ért.*
-Mesterember kell majd ide. Ahogy mondod. Bízom benne, hogy találunk ilyet. De elébb legyen meg a vad! *Emeli pohara maradékát koccintásra.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.30 22:17:19
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 13:32:37
Üzenet elküldve: 2023-10-30 13:32:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Denjaar, mint minden wegotreni, hirtelen haragú, szenvedélyes férfi és ennek megfelelően reagál az igric szavaira. A báró nem hőköl hátra a felpattanó egykori arénabajnok elől csak hátradől ültében, hogy onnan nézhessen fel a dúvadként viselkedő férfire. Sárga tekintete nyugodt, arca mosolytalan, de nem komor.*
- Szarok én a városőrségre, az asszonyomat onnan rabolták el és csaknem megnyomorították, a városőrség inkompetenciája miatt meghalhatott volna, ha én nem szervezek csapatot a kiszabadítására. Ne beszélj nekem a városőrségről. Tőled meg nem azt vártam, hogy gatyába rázd az őrséget, hanem előnyös üzleti kapcsolatot, fegyverszállítmányokat, hosszútávú ellátmány-szerződést, ami mindkettőnk számára jövedelmező lett volna. De mit kaptam? *A levegőben hagyja a kérdést, hogy Teysus kardjaként lebegjen Denjaar feje felett. Ő is tudja, hogy mit ígért és mit váltott valóra belőle.*
- A barátom vagy, de "üzleti ajánlattal" jöttél hozzám, aranyak ígéretével csalogattál ki az ágyamból. *Mutat rá, hogy a férfi mit mondott Miknek felindultam az éjjeli fogadó pultjánál állva.*
- Ha a barátomként jössz, nem ezzel kellett volna kezdened, én kereskedő vagyok, erre építettem a birodalmam. Itt csak én kockáztatok, ha olyan üzletet támogatok, amiben nagy a kockázat, még ha a haszon nagy is lehet. *Persze elhallgatja, hogy míg ő aranyat, addig Denjaar és társai az életüket teszik kockára.*
- Ne oktass ki engem barátságról, ha üzlettel jössz és utána feldühít, hogy kereskedőként válaszolok. *Vádolja meg Denjaart az igazsággal. Kettős mérce az, ha ő üzletet akar, nyereséget, de cserébe azt várja el, hogy barátként bánjon vele, ne üzlettársként. Másképp is bejelentkezhetett volna, mondjuk nem éjszaka és nem ilyen hevesen. Nem hit kell ide, hanem biztosíték.*
- Ha adnak, fogadd el, jó Denjaarom, ha ütnek, üss vissza. *Tartja a wegotreni mondás. A férfi érezheti, hogy a haragos szavak nem fognak ki egy olyan rutinos kereskedőn, mint a báró.*
- Ülj már le és ne viselkedj úgy, mint egy dúvad. *Elmereng rajta, mennyire jó név lenne Denjaarra és kompániájára a "dúvadász" kifejezés. Hagyna időt a férfinek, hogy lenyugodjon és tiszta fejjel átgondolja a válaszát. Persze, ha erre nem hajlandó, erőltetni nem fogja.*
- Mondd el, mire akarsz vadászni, az ilyen állati részek feldolgozásához megfelelő szakember kell, a kovácsom kiváló, az acéllal csodát tesz, de nem tudom, boldogul-e az ilyen különleges... *Keresi a szót.* alapanyaggal. Addig hozok egy pohár rumot, mert megfájdult a fejem. *Vallja be. Az ötlet jó, de külön iparágat kellene kiépítenie rá, hogy használható fegyvert, páncélt, felszerelést készíthessenek a szörny-részekből. Ha Denjaar marad, akkor rumot kerít a pultból és poharakat, de nem marad, akkor csak egyedül iszik egyet.*
*Denjaar, mint minden wegotreni, hirtelen haragú, szenvedélyes férfi és ennek megfelelően reagál az igric szavaira. A báró nem hőköl hátra a felpattanó egykori arénabajnok elől csak hátradől ültében, hogy onnan nézhessen fel a dúvadként viselkedő férfire. Sárga tekintete nyugodt, arca mosolytalan, de nem komor.*
- Szarok én a városőrségre, az asszonyomat onnan rabolták el és csaknem megnyomorították, a városőrség inkompetenciája miatt meghalhatott volna, ha én nem szervezek csapatot a kiszabadítására. Ne beszélj nekem a városőrségről. Tőled meg nem azt vártam, hogy gatyába rázd az őrséget, hanem előnyös üzleti kapcsolatot, fegyverszállítmányokat, hosszútávú ellátmány-szerződést, ami mindkettőnk számára jövedelmező lett volna. De mit kaptam? *A levegőben hagyja a kérdést, hogy Teysus kardjaként lebegjen Denjaar feje felett. Ő is tudja, hogy mit ígért és mit váltott valóra belőle.*
- A barátom vagy, de "üzleti ajánlattal" jöttél hozzám, aranyak ígéretével csalogattál ki az ágyamból. *Mutat rá, hogy a férfi mit mondott Miknek felindultam az éjjeli fogadó pultjánál állva.*
- Ha a barátomként jössz, nem ezzel kellett volna kezdened, én kereskedő vagyok, erre építettem a birodalmam. Itt csak én kockáztatok, ha olyan üzletet támogatok, amiben nagy a kockázat, még ha a haszon nagy is lehet. *Persze elhallgatja, hogy míg ő aranyat, addig Denjaar és társai az életüket teszik kockára.*
- Ne oktass ki engem barátságról, ha üzlettel jössz és utána feldühít, hogy kereskedőként válaszolok. *Vádolja meg Denjaart az igazsággal. Kettős mérce az, ha ő üzletet akar, nyereséget, de cserébe azt várja el, hogy barátként bánjon vele, ne üzlettársként. Másképp is bejelentkezhetett volna, mondjuk nem éjszaka és nem ilyen hevesen. Nem hit kell ide, hanem biztosíték.*
- Ha adnak, fogadd el, jó Denjaarom, ha ütnek, üss vissza. *Tartja a wegotreni mondás. A férfi érezheti, hogy a haragos szavak nem fognak ki egy olyan rutinos kereskedőn, mint a báró.*
- Ülj már le és ne viselkedj úgy, mint egy dúvad. *Elmereng rajta, mennyire jó név lenne Denjaarra és kompániájára a "dúvadász" kifejezés. Hagyna időt a férfinek, hogy lenyugodjon és tiszta fejjel átgondolja a válaszát. Persze, ha erre nem hajlandó, erőltetni nem fogja.*
- Mondd el, mire akarsz vadászni, az ilyen állati részek feldolgozásához megfelelő szakember kell, a kovácsom kiváló, az acéllal csodát tesz, de nem tudom, boldogul-e az ilyen különleges... *Keresi a szót.* alapanyaggal. Addig hozok egy pohár rumot, mert megfájdult a fejem. *Vallja be. Az ötlet jó, de külön iparágat kellene kiépítenie rá, hogy használható fegyvert, páncélt, felszerelést készíthessenek a szörny-részekből. Ha Denjaar marad, akkor rumot kerít a pultból és poharakat, de nem marad, akkor csak egyedül iszik egyet.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 05:46:28
Üzenet elküldve: 2023-10-30 05:46:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
*Frissen gőzölgő, aromás áldás az elmének. Egy kis pohárkában az intézőnek erősen és feketén, mint a szurok, ahogy a wegtoreniek isszák, és jócskán felütve vízzel Miknek egy nagyobb bögrében, ahogy miden normális ember issza Artheniorban.*
- Újra a nyeregben, hm? *tolja Aztyan elé a feketelevest egy rá jellemzően kissé gyűrött mosollyal. Az intézővel ellentétben Mik az esetek többségében úgy fest, mint akit most köpött ki az ágy. Ha nem ismerné jobban a heges arcút, azt sejtené, egy üdítő légyott után van épp, ami így kisimította.*
- Ó! Majd' elfelejtettem. Megrendelés. *Előhalássza a zsebéből a papirost, amire felvakart minden fontos és kevésbé fontos részletet.* - Nem tudom, hogy foglalkozunk-e ilyesmivel. *Megvonja a vállát. Innen már Aztyan dolga. Még odaadja a fogadóra vonatkozó, szokásos beszerzési listát is, amit Reeno már odakészített.*
- Valami harapnivalót?
*Frissen gőzölgő, aromás áldás az elmének. Egy kis pohárkában az intézőnek erősen és feketén, mint a szurok, ahogy a wegtoreniek isszák, és jócskán felütve vízzel Miknek egy nagyobb bögrében, ahogy miden normális ember issza Artheniorban.*
- Újra a nyeregben, hm? *tolja Aztyan elé a feketelevest egy rá jellemzően kissé gyűrött mosollyal. Az intézővel ellentétben Mik az esetek többségében úgy fest, mint akit most köpött ki az ágy. Ha nem ismerné jobban a heges arcút, azt sejtené, egy üdítő légyott után van épp, ami így kisimította.*
- Ó! Majd' elfelejtettem. Megrendelés. *Előhalássza a zsebéből a papirost, amire felvakart minden fontos és kevésbé fontos részletet.* - Nem tudom, hogy foglalkozunk-e ilyesmivel. *Megvonja a vállát. Innen már Aztyan dolga. Még odaadja a fogadóra vonatkozó, szokásos beszerzési listát is, amit Reeno már odakészített.*
- Valami harapnivalót?
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 00:09:36
Üzenet elküldve: 2023-10-30 00:09:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*A kezdeti, szellemes üdvözlést mosollyal fogadja. A kereskedőnek mindig jó beszélőkéje volt, ez tagadhatatlan. Az aggályoskodás és a kétely viszont hamar lehervasztja arcáról a kedélyes vigyort, miközben immáron a felkínált fotelből vizslatja a sárga tekintetet.
A szavak utat találnak füléhez. Tekintete elébb üvegessé, majd dühödté válik. Főleg az utolsó szavakra, ahol már fel is pattan ültéből, hogy villámló tekintettel pillantson a kereskedőre. Amennyiben megpróbálná megállítani benne, hát kitépi kezét az igricéből, hogy vádlón mutasson rá.*
-Hóbort?! *Szólal fel dörgő hangon.*
-Én voltam, ki a gatyájába rázta a Városőrséget, mi énelőttem nem is létezett a lázadás óta! ÉN! Én szedtem össze s képeztem ki őket, Hruätäi! *Fejezi be egy wegtoreni szitokszóval, mi leginkább csak a rabszolgamesterek körében volt elterjedt. Ekképp nevezték azokat a kereskedőket, kik jóval áron felül kínálták legyengült portékáikat. Teljesen véletlen, hogy e kifejezés jött ajkára dühében, mindenesetre ha tekintete nem lenne beszédes, hullámzó mellkasa annál árulkodóbb. Ő se nem kereskedő, se nem diplomata. A nyugodt magabiztosság, mi általában jellemzi, könnyedén kap tűzre.*
-Megmondanám neked, mi a hóbort, de nem lenne illő a Te házadban. *Folytatja immáron jóval csillapodott hangvételben, de összeszűkült szemekkel fürkészi a kalmárt. Nem akar több szót fecsérelni erre. Nem óhajtja magyarázattal illetni az igricet arról, hogyan próbálták derekát meghajlásra kényszeríteni Arthenior új urai, mielőtt szögre akasztotta a köpenyt.*
-Megfizetem a portékád árát. Kizárólagosságot is kapsz. De sosem társulnék olyannal, ki nem hisz az ügyemben. A barátodnak nevezel? Úgy nincs mit bizonyítanom. *Hangja oly kemény, akár az acél, miből a mesterkardot kovácsolják.*
-Amennyiben szeretnél gondolkodni az ajánlaton, még van két napom, mit tetőd alatt tölthetek. *Feldúlt, de csupán az igric szavai miatt. Tudja, hogy van még lap a kezében Cha'yssen túl is. Friss ismeretsége, Orthus alighanem kötélnek áll, ő azonban a bárót preferálta. Hamarost az is kiderül, idejét pocsékolta-e.*
*A kezdeti, szellemes üdvözlést mosollyal fogadja. A kereskedőnek mindig jó beszélőkéje volt, ez tagadhatatlan. Az aggályoskodás és a kétely viszont hamar lehervasztja arcáról a kedélyes vigyort, miközben immáron a felkínált fotelből vizslatja a sárga tekintetet.
A szavak utat találnak füléhez. Tekintete elébb üvegessé, majd dühödté válik. Főleg az utolsó szavakra, ahol már fel is pattan ültéből, hogy villámló tekintettel pillantson a kereskedőre. Amennyiben megpróbálná megállítani benne, hát kitépi kezét az igricéből, hogy vádlón mutasson rá.*
-Hóbort?! *Szólal fel dörgő hangon.*
-Én voltam, ki a gatyájába rázta a Városőrséget, mi énelőttem nem is létezett a lázadás óta! ÉN! Én szedtem össze s képeztem ki őket, Hruätäi! *Fejezi be egy wegtoreni szitokszóval, mi leginkább csak a rabszolgamesterek körében volt elterjedt. Ekképp nevezték azokat a kereskedőket, kik jóval áron felül kínálták legyengült portékáikat. Teljesen véletlen, hogy e kifejezés jött ajkára dühében, mindenesetre ha tekintete nem lenne beszédes, hullámzó mellkasa annál árulkodóbb. Ő se nem kereskedő, se nem diplomata. A nyugodt magabiztosság, mi általában jellemzi, könnyedén kap tűzre.*
-Megmondanám neked, mi a hóbort, de nem lenne illő a Te házadban. *Folytatja immáron jóval csillapodott hangvételben, de összeszűkült szemekkel fürkészi a kalmárt. Nem akar több szót fecsérelni erre. Nem óhajtja magyarázattal illetni az igricet arról, hogyan próbálták derekát meghajlásra kényszeríteni Arthenior új urai, mielőtt szögre akasztotta a köpenyt.*
-Megfizetem a portékád árát. Kizárólagosságot is kapsz. De sosem társulnék olyannal, ki nem hisz az ügyemben. A barátodnak nevezel? Úgy nincs mit bizonyítanom. *Hangja oly kemény, akár az acél, miből a mesterkardot kovácsolják.*
-Amennyiben szeretnél gondolkodni az ajánlaton, még van két napom, mit tetőd alatt tölthetek. *Feldúlt, de csupán az igric szavai miatt. Tudja, hogy van még lap a kezében Cha'yssen túl is. Friss ismeretsége, Orthus alighanem kötélnek áll, ő azonban a bárót preferálta. Hamarost az is kiderül, idejét pocsékolta-e.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:25:35
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:25:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Denjaar mintha még büszke is lenne rá, hogy Miknek sikerült már csak a nevével kikeltenie az ágyából a főnökét. Az igric lenyeli villás nyelvére toluló gondolatokat és inkább egy korty vízzel öblíti le keserű szavait. Kedveli az egykori arénabajnokot, ez nem vitás, de van benne némi harag is irányába a múltbéli dolgai miatt. Nem kívánja ezeket a szemére hányni, de megfogadja, hogy ezúttal nem fogja megkönnyíteni a dolgát.*
- Kerüllek? *Kérdi lenyelve a kortyot összevont szemöldökkel, majd leteszi a pultra a poharat, hogy a férfi elé állhasson. Lenéz a felé nyújtott jobbra, de némi habozás után elfogadja és baráti alkarszorításban részesíti.*
- Nem jársz templomba. *Teszi hozzá zord mosollyal. Természetesen egyikük sem jár templomba, de talán emiatt kerülték el egymást. Ha van is benne harag, gyorsan elillan az arcáról és helyez mutat a férfinek a kandalló előtt álló két fotel egyikében. Mégsem lehet a pultnál állva, ételmaradék mellett tárgyalni üzletről.*
- Üzleti ajánlat? *Kérdi, hogy időt nyerjen, míg leülnek. Ha megteszik, ha nem, rövid szünet után jelzi, hogy Denjaar folytassa. Amikor meghallja, a férfi mire készül, eltorzul az arca.*
- Erdőmélye? Ez komoly? *Önti kérdésbe aggályait.*
- Mit keresnél abban az istenek verte erdőben, Denjaar? Szörnyvadászat? *Talán, ha nem róla lenne szó, akkor könnyebben bevenné a gyomra az ötletet. Denjaar előbb arénabajnok volt, aztán zsoldos, később városőr, most meg szörnyvadász akar lenni Erdőmélyén. Mintha nem találná a helyét a világban.
Csuklóját sürgetőn forgatva jelzi, hogy igen, tisztában van a szörnyrészek értékével, de azzal is, hogy ezek a szörnyek és vadak veszélyesek, sokszor életveszélyesek. Arról nem beszélve, hogy annak az erdőnek híre van, rossz híre, legalábbis azokra nézve, akik le kívánják vadászni vadjaikat. Tehát olyanokra, mint Denjaar és csapata.*
- Hogy mit gondolok? *Kérdez vissza, hogy időt nyerjen, talán ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait és válaszát normálisan a férfi elé tárhassa.*
- Beállítasz ide az éj közepén, kirángatsz az ágyból, hogy közöld, Erdőmélyére mész vadászni a vidék legveszélyesebb szörnyeire. Erre nappal is nemet mondhattam volna. *Bukik ki belőle a válasz, de még mielőtt Denjaar felpattanhatna a jobbja felé nyúl, hogy megakassza vagy megérintse.*
- Barátom, ha az üzletet nézem, akkor adok nektek élelmet, felszerelést, bájitalt, ami kell és elkérem az árát. Annyit megteszek, hogy nem teszek rá semmit. Az ilyen kalandban túl nagy a kockázat és kicsi az esély, hogy a befektetés megtérül. Ha az első küldetés alatt széttépi a csapatot egy irbiszfalka, akkor sosem látok egy dukátot se vissza. Megértheted, hogy erre nem mondhatom, azonnal társulok. *Lenyugszik kicsit, leveszi jobbját Denjaaréról és hátradől, hogy folytathassa.*
- Kizárólagosságot kérek, csak nekem adhatod el, amit szereztek, de egy borzoi-bundát se. *Emeli fel mutatóujját.*
- Az első küldetést megtámogatja a Kereskedőház, aztán a sikerességétől tesszük függővé a továbbiakat. Látni akarom, hogy ez nem egy újabb hóbort, mint a városőrség. Hozz nekem egy értékes szörnyrelikviát vagy fogj be egy gwuffot, csak lássam, hogy amit csinálsz, eredményes. *Komoly képpel néz a férfire, sárga ragadozótekintetében nyoma sincs már az álomnak, éberen fürkészi Denjaart.*
*Denjaar mintha még büszke is lenne rá, hogy Miknek sikerült már csak a nevével kikeltenie az ágyából a főnökét. Az igric lenyeli villás nyelvére toluló gondolatokat és inkább egy korty vízzel öblíti le keserű szavait. Kedveli az egykori arénabajnokot, ez nem vitás, de van benne némi harag is irányába a múltbéli dolgai miatt. Nem kívánja ezeket a szemére hányni, de megfogadja, hogy ezúttal nem fogja megkönnyíteni a dolgát.*
- Kerüllek? *Kérdi lenyelve a kortyot összevont szemöldökkel, majd leteszi a pultra a poharat, hogy a férfi elé állhasson. Lenéz a felé nyújtott jobbra, de némi habozás után elfogadja és baráti alkarszorításban részesíti.*
- Nem jársz templomba. *Teszi hozzá zord mosollyal. Természetesen egyikük sem jár templomba, de talán emiatt kerülték el egymást. Ha van is benne harag, gyorsan elillan az arcáról és helyez mutat a férfinek a kandalló előtt álló két fotel egyikében. Mégsem lehet a pultnál állva, ételmaradék mellett tárgyalni üzletről.*
- Üzleti ajánlat? *Kérdi, hogy időt nyerjen, míg leülnek. Ha megteszik, ha nem, rövid szünet után jelzi, hogy Denjaar folytassa. Amikor meghallja, a férfi mire készül, eltorzul az arca.*
- Erdőmélye? Ez komoly? *Önti kérdésbe aggályait.*
- Mit keresnél abban az istenek verte erdőben, Denjaar? Szörnyvadászat? *Talán, ha nem róla lenne szó, akkor könnyebben bevenné a gyomra az ötletet. Denjaar előbb arénabajnok volt, aztán zsoldos, később városőr, most meg szörnyvadász akar lenni Erdőmélyén. Mintha nem találná a helyét a világban.
Csuklóját sürgetőn forgatva jelzi, hogy igen, tisztában van a szörnyrészek értékével, de azzal is, hogy ezek a szörnyek és vadak veszélyesek, sokszor életveszélyesek. Arról nem beszélve, hogy annak az erdőnek híre van, rossz híre, legalábbis azokra nézve, akik le kívánják vadászni vadjaikat. Tehát olyanokra, mint Denjaar és csapata.*
- Hogy mit gondolok? *Kérdez vissza, hogy időt nyerjen, talán ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait és válaszát normálisan a férfi elé tárhassa.*
- Beállítasz ide az éj közepén, kirángatsz az ágyból, hogy közöld, Erdőmélyére mész vadászni a vidék legveszélyesebb szörnyeire. Erre nappal is nemet mondhattam volna. *Bukik ki belőle a válasz, de még mielőtt Denjaar felpattanhatna a jobbja felé nyúl, hogy megakassza vagy megérintse.*
- Barátom, ha az üzletet nézem, akkor adok nektek élelmet, felszerelést, bájitalt, ami kell és elkérem az árát. Annyit megteszek, hogy nem teszek rá semmit. Az ilyen kalandban túl nagy a kockázat és kicsi az esély, hogy a befektetés megtérül. Ha az első küldetés alatt széttépi a csapatot egy irbiszfalka, akkor sosem látok egy dukátot se vissza. Megértheted, hogy erre nem mondhatom, azonnal társulok. *Lenyugszik kicsit, leveszi jobbját Denjaaréról és hátradől, hogy folytathassa.*
- Kizárólagosságot kérek, csak nekem adhatod el, amit szereztek, de egy borzoi-bundát se. *Emeli fel mutatóujját.*
- Az első küldetést megtámogatja a Kereskedőház, aztán a sikerességétől tesszük függővé a továbbiakat. Látni akarom, hogy ez nem egy újabb hóbort, mint a városőrség. Hozz nekem egy értékes szörnyrelikviát vagy fogj be egy gwuffot, csak lássam, hogy amit csinálsz, eredményes. *Komoly képpel néz a férfire, sárga ragadozótekintetében nyoma sincs már az álomnak, éberen fürkészi Denjaart.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:09:50
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:09:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
*Mióta a báró bezáratta a Központot, kevés munkája akadt. Mivel intézőként tevékenykedik a Kereskedőháznál nem tud intézkedni, ha nincs mit. Ha egy kereskedőnek nincs mivel kereskedni, akkor olyan, mint egy félkarú óriás, tehetetlen. Jobb nem lévén idejét a kovácsműhelyben gyakorolta a hobbiját, a kovácsmesterséget vagy a Kalmárlaki szobájában olvasott, képezte magát.
Amikor hozták a hírt, hogy a báró hazatért, nagyon remélte, hogy a Központot is újra kívánja nyitni. Örült volna, ha újra dolgozhat, hisz ebben érzi otthon magát és jó is benne. Nem is akármilyen jó.
Összeszedi magát és a dolgait, hogy átvihesse a Központba, vállán nyugodtan pihenő sárkánylegyével, sötétzöld, katonásan elegáns ruhájában, frissen nyírt bajusszal sétál le az emeletről komótosan.
Mielőtt a Központba indulna, igyekszik felfrissíteni információit a raktárkészlettel kapcsolatban. Ugyan pontos feljegyzései vannak mindenről, szívesebben hisz a saját szemének.
A pultnál feketelevest rendel magának, jól fog esni a munka előtt. A báró egy új tagról is beszélt vele, akiről nem mondott semmi konkrét, de nem is kérdezte, idővel minden kérdésére kérdés nélkül is választ kap.*
*Mióta a báró bezáratta a Központot, kevés munkája akadt. Mivel intézőként tevékenykedik a Kereskedőháznál nem tud intézkedni, ha nincs mit. Ha egy kereskedőnek nincs mivel kereskedni, akkor olyan, mint egy félkarú óriás, tehetetlen. Jobb nem lévén idejét a kovácsműhelyben gyakorolta a hobbiját, a kovácsmesterséget vagy a Kalmárlaki szobájában olvasott, képezte magát.
Amikor hozták a hírt, hogy a báró hazatért, nagyon remélte, hogy a Központot is újra kívánja nyitni. Örült volna, ha újra dolgozhat, hisz ebben érzi otthon magát és jó is benne. Nem is akármilyen jó.
Összeszedi magát és a dolgait, hogy átvihesse a Központba, vállán nyugodtan pihenő sárkánylegyével, sötétzöld, katonásan elegáns ruhájában, frissen nyírt bajusszal sétál le az emeletről komótosan.
Mielőtt a Központba indulna, igyekszik felfrissíteni információit a raktárkészlettel kapcsolatban. Ugyan pontos feljegyzései vannak mindenről, szívesebben hisz a saját szemének.
A pultnál feketelevest rendel magának, jól fog esni a munka előtt. A báró egy új tagról is beszélt vele, akiről nem mondott semmi konkrét, de nem is kérdezte, idővel minden kérdésére kérdés nélkül is választ kap.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-29 20:30:26
Üzenet elküldve: 2023-10-29 20:30:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Denjaar akaratos és egyben önfejű is. Többek között ezek az attribútumok tették meg a Városőrség fejévé is. Most valóban nem egykori hivatalában jár el, de az ellentmondást ugyanúgy nem viseli jól akárkitől. Nem az a fajta, ki díszes páncélban parolázik vagy hőstetteket regél magáról, de a vakmerő önhittség bizony elengedhetetlen táptalaja annak, aki.
Ebből kifolyólag hajlandó felkelteni évek évadján még egy oly komoly hírnévnek örvendő kereskedőt is, mint Caldorcor. Megbánásnak jele sincs ábrázatán, ahogy a szemmel láthatóan ágyból kirángatott igric közeledtére sajátosan cinkos mosoly terül szét rajta. Kis is veszi ajkai közül a csípős illatú wegtoreni szivart, hogy megfelelően fogadhassa a férfit.*
-Chay'ss. Olyan rég láttalak, hogy azt hittem, kerülsz. *Hunyorog a férfi irányába, miközben kezét nyújtja. Amennyiben a báró elfogadja jobbját, hát wegtoreni módi szerint megszorítja annak alkarját.
Régre nyúlik vissza ismeretségük. Wegtorenen kívül is összesodorta őket a sors szele; együtt hajóztak fel a Kikötőből, hogy nagy dolgokat vigyenek végbe Artheniorban. Ez végső soron meg is valósult, csak éppen külön utakat jártak be hozzá végül. Valószínűsíti, hogy innen fakad a sérelem is, mit kihallani vél Cha'yss szavai mögül.*
-Épp ellenkezőleg! *Támaszkodik meg a pulton, egyúttal félretolja az étel maradékát onnan.*
-Üzleti ajánlatom van számodra. *Hagy némi szünetet, hogy a kalmár is emészthesse az alighanem oly gyakorta ismételt frázist.*
-Csapatot verbuválok. Erdőmélyére indulok, hogy megnézzem magamnak e vidék oly sokat emlegetett szörnyetegeit. És hogy levadásszam őket. Oly sokan próbáltak már megölni sikertelenül... Talán majd nekik sikerül. *Megmosolyogja a gondolatot.*
-A fenevadak bőre, karma, bundája értékes portéka, de neked ezt nem kell ecsetelnem. Nekünk elég egy-két bestiavért... De a többit megkaphatnád Te magad. *Felszökik szemöldöke, várva Cha'yss reakcióját.*
-Felszerelés kell e küldetéshez. Élelem három főnek. Csapda. Meleg ruha. Bájital. Megvásárolom persze én magam, ha nem társulsz. De jó lenne tudni, hogy van vevőnk és nem kell másvalakihez vinnünk az árut. *Tekintetéből olvasható az utolsó szavaihoz társított jelentéstartalom.*
-Mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.29 20:32:46
*Denjaar akaratos és egyben önfejű is. Többek között ezek az attribútumok tették meg a Városőrség fejévé is. Most valóban nem egykori hivatalában jár el, de az ellentmondást ugyanúgy nem viseli jól akárkitől. Nem az a fajta, ki díszes páncélban parolázik vagy hőstetteket regél magáról, de a vakmerő önhittség bizony elengedhetetlen táptalaja annak, aki.
Ebből kifolyólag hajlandó felkelteni évek évadján még egy oly komoly hírnévnek örvendő kereskedőt is, mint Caldorcor. Megbánásnak jele sincs ábrázatán, ahogy a szemmel láthatóan ágyból kirángatott igric közeledtére sajátosan cinkos mosoly terül szét rajta. Kis is veszi ajkai közül a csípős illatú wegtoreni szivart, hogy megfelelően fogadhassa a férfit.*
-Chay'ss. Olyan rég láttalak, hogy azt hittem, kerülsz. *Hunyorog a férfi irányába, miközben kezét nyújtja. Amennyiben a báró elfogadja jobbját, hát wegtoreni módi szerint megszorítja annak alkarját.
Régre nyúlik vissza ismeretségük. Wegtorenen kívül is összesodorta őket a sors szele; együtt hajóztak fel a Kikötőből, hogy nagy dolgokat vigyenek végbe Artheniorban. Ez végső soron meg is valósult, csak éppen külön utakat jártak be hozzá végül. Valószínűsíti, hogy innen fakad a sérelem is, mit kihallani vél Cha'yss szavai mögül.*
-Épp ellenkezőleg! *Támaszkodik meg a pulton, egyúttal félretolja az étel maradékát onnan.*
-Üzleti ajánlatom van számodra. *Hagy némi szünetet, hogy a kalmár is emészthesse az alighanem oly gyakorta ismételt frázist.*
-Csapatot verbuválok. Erdőmélyére indulok, hogy megnézzem magamnak e vidék oly sokat emlegetett szörnyetegeit. És hogy levadásszam őket. Oly sokan próbáltak már megölni sikertelenül... Talán majd nekik sikerül. *Megmosolyogja a gondolatot.*
-A fenevadak bőre, karma, bundája értékes portéka, de neked ezt nem kell ecsetelnem. Nekünk elég egy-két bestiavért... De a többit megkaphatnád Te magad. *Felszökik szemöldöke, várva Cha'yss reakcióját.*
-Felszerelés kell e küldetéshez. Élelem három főnek. Csapda. Meleg ruha. Bájital. Megvásárolom persze én magam, ha nem társulsz. De jó lenne tudni, hogy van vevőnk és nem kell másvalakihez vinnünk az árut. *Tekintetéből olvasható az utolsó szavaihoz társított jelentéstartalom.*
-Mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.29 20:32:46
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-28 17:08:27
Üzenet elküldve: 2023-10-28 17:08:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni - zárás//
*Próbaidő. Egy rugóra jár az agyuk. Kurtán bólint az első közös nevezőre. Másokkal is hasonlóan járt el és mostantól majd Aztyan baja lesz a vörös fickó.*
- Legyen. *Szerencse, hogy Lutah nem mondja ki a csikós gondolatot, mert elég fura hasonlat.
A kézfogás után visszadől székébe és kiissza a rumospoharat, hogy elégedetten csettintsen a nyelvével.*
- Nem tudom. Vagy itt vagy a Központban. Ott lakik, de itt is van szobája. *Int hanyag mozdulattal, amerre az emeleti szobák vannak.
A gyűrű szép csecsebecse, de sokkal több egy csinos ékszernél, ami bármelyik férfi kedvére válhat. A gyűrű egy szimbólum, hatalom és lehetőség. Lutahon múlik, hogyan kufárkodik vele.
Nehezebben és lassabban "pattan fel", mint a vörös wegtoreni, de vele együtt áll fel a rumospoharat és a rumot a kis asztalon hagyva.*
- Ha megbocsátasz, akkor én elmegyek pihenni. Hosszú utunk volt és elfáradtam. Majd számolj be a fejleményekről. *Lutahra bízza, mikor és hol teszi majd meg, de a férfinek nincs más kérdése, akkor vele - hogy megmutassa, melyik Aztyan szobája - vagy nélküle, komótosan felsétál a lépcsőn és eltűnik a folyosó végi ajtó mögött, ahol felesége és Yeza ki tudja miféle dolgokat műveltek, míg ők tárgyaltak.*
//Úttalan utakon//
*Nem mondhatni, hogy nem telik el idő, mire a képcső felől felhangzanak a lépések, amelyeket mormolva elmorzsolt zsörtölődés hangja fest alá. Odalent a fogadóban, a kései időt tekintve, minden csendes, csoda, hogy Mik is ébren volt. Ritka az ilyen éjjeli vendég, de most kettő is akadt. Az egyik ráadásul épp a báróval akart tárgyalni és tette ezt olyan meggyőzőn, hogy a pultos kölyök képes volt bekopogni hozzájuk emeleti szobájuk ajtaján. Hogy miért kel ki a meleg, kellemes baldachinos ágyából, a felesége mellől, azt senki se tudja megmondani, de az igric, kissé kócosan és álomtól nehéz tekintettel jelenik meg a lépcsőfordulóban.*
- Denjaar, te anyaszomorító, nem tudtál volna emberi időben megérkezni? *Kérdi rekedtes hangon. Mezítláb van, nadrágban és kigombolt ingben. Otthon van, senki sem szólhatja meg miatta.*
- Különben is, hogy van pofád idetolni a képed? Gondolom, megint kell valami, hogy aztán egy "komolyabb terv" miatt faképnél hagyj. *A hangja nem csak az ébresztés miatt haragos, akad benne némi komoly, múltbéli sérelem is.
Ahogy leért a lépcsőn, a pult mögé sétál és ott morcos arccal kutatni kezd valami után, majd egy poharral a kezében jelenik meg.*
- Milyen aranyról van szó? *Kérdi belekortyolva a poharába, amiben valószínűleg egyszerű víz van.*
*Próbaidő. Egy rugóra jár az agyuk. Kurtán bólint az első közös nevezőre. Másokkal is hasonlóan járt el és mostantól majd Aztyan baja lesz a vörös fickó.*
- Legyen. *Szerencse, hogy Lutah nem mondja ki a csikós gondolatot, mert elég fura hasonlat.
A kézfogás után visszadől székébe és kiissza a rumospoharat, hogy elégedetten csettintsen a nyelvével.*
- Nem tudom. Vagy itt vagy a Központban. Ott lakik, de itt is van szobája. *Int hanyag mozdulattal, amerre az emeleti szobák vannak.
A gyűrű szép csecsebecse, de sokkal több egy csinos ékszernél, ami bármelyik férfi kedvére válhat. A gyűrű egy szimbólum, hatalom és lehetőség. Lutahon múlik, hogyan kufárkodik vele.
Nehezebben és lassabban "pattan fel", mint a vörös wegtoreni, de vele együtt áll fel a rumospoharat és a rumot a kis asztalon hagyva.*
- Ha megbocsátasz, akkor én elmegyek pihenni. Hosszú utunk volt és elfáradtam. Majd számolj be a fejleményekről. *Lutahra bízza, mikor és hol teszi majd meg, de a férfinek nincs más kérdése, akkor vele - hogy megmutassa, melyik Aztyan szobája - vagy nélküle, komótosan felsétál a lépcsőn és eltűnik a folyosó végi ajtó mögött, ahol felesége és Yeza ki tudja miféle dolgokat műveltek, míg ők tárgyaltak.*
//Úttalan utakon//
*Nem mondhatni, hogy nem telik el idő, mire a képcső felől felhangzanak a lépések, amelyeket mormolva elmorzsolt zsörtölődés hangja fest alá. Odalent a fogadóban, a kései időt tekintve, minden csendes, csoda, hogy Mik is ébren volt. Ritka az ilyen éjjeli vendég, de most kettő is akadt. Az egyik ráadásul épp a báróval akart tárgyalni és tette ezt olyan meggyőzőn, hogy a pultos kölyök képes volt bekopogni hozzájuk emeleti szobájuk ajtaján. Hogy miért kel ki a meleg, kellemes baldachinos ágyából, a felesége mellől, azt senki se tudja megmondani, de az igric, kissé kócosan és álomtól nehéz tekintettel jelenik meg a lépcsőfordulóban.*
- Denjaar, te anyaszomorító, nem tudtál volna emberi időben megérkezni? *Kérdi rekedtes hangon. Mezítláb van, nadrágban és kigombolt ingben. Otthon van, senki sem szólhatja meg miatta.*
- Különben is, hogy van pofád idetolni a képed? Gondolom, megint kell valami, hogy aztán egy "komolyabb terv" miatt faképnél hagyj. *A hangja nem csak az ébresztés miatt haragos, akad benne némi komoly, múltbéli sérelem is.
Ahogy leért a lépcsőn, a pult mögé sétál és ott morcos arccal kutatni kezd valami után, majd egy poharral a kezében jelenik meg.*
- Milyen aranyról van szó? *Kérdi belekortyolva a poharába, amiben valószínűleg egyszerű víz van.*
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-27 14:12:04
Üzenet elküldve: 2023-10-27 14:12:04
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ahogy Fallan a Polgárnegyed utcáin halad, a fehérre meszelt falú fogadó már messziről feltűnik neki. A fogadó előtt található táblán egy nyolckarú leviatán látható, minden csápjában más-más tárggyal - a kép mintha egy történetet mesélne el magában. Egy pillanatra megáll, hogy jobban szemügyre vegye a címert, majd a kíváncsiság hajtva, belép a fogadóba. A fogadó belseje barátságos, pasztellszínű falakkal fogadja. A távolabb, a falon elhelyezett trófeák, állatbőrök és pajzsok hívják fel a figyelmét. A központi teret asztalok és székek töltik meg, és ahogyan körbenéz, megcsapja az otthonos, meleg környezet és a fa bútorok sötét árnyalatának eleganciája. A kemencétől áradó meleg lágyan simogatja az arcát, ahogy a fogadó belsejében lépked. A sötét bükkfából készült asztalokon birkabőrök és szőrmék hevernek, melyek kényelmes pihenést ígérnek az ide betérő vendégeknek. Az asztaloknál ülők között észrevesz pár helyi polgárt, akik lelkesen beszélgetnek, míg mások inkább a nap híreit olvasgatják vagy egyedül elmélyülnek gondolataikban. A fogadó falain lógó képek és tárgyak között egy különösen megragadja a figyelmét: egy hatalmas festmény, melyen egy háborogva tengerben hánykolódó hajó látható, melyet egy óriási leviatán vesz körül. A kép drámai jelenetet ábrázol, és elgondolkodik azon, milyen történet állhat a festmény mögött. Az ivórész bal oldalán elhelyezkedő lépcső is felkelti az érdeklődését. A lépcső felső szintre vezet, ahol hallja, hogy halk beszélgetések és nevetgélések hangzanak el. Gondolkodik rajta, hogy felmenjen-e és felfedezze az emeleti részt is, azonban úgy dönt, hogy ezt egy későbbi időpontra hagyja. Végül egy asztalhoz telepszik, ami kényelmesnek tűnik és jó rálátást biztosít a fogadó belső terére, megérinti az asztalon található ét- és itallapot. A lap vastag pergamenen van nyomtatva, és a fogadó kínálatát tartalmazza. Kíváncsian lapozgatja, felfedezve a különböző helyi specialitásokat és italokat, amelyek közül néhány neve még sosem hallott. Bár még nem éhes, az étel leírásai és az ahhoz fűzött kis történetek elvarázsolják. Az egyik oldalon például egy különleges halétel receptjét olvassa, melyet a híres leviatánról, a fogadó címerén látható lényről neveztek el. Egy pillanatra elkalandozik a gondolataiban, és elképzeli, milyen lehetne megkóstolni ezt az ételt, vagy akár más, a fogadóban kínált finomságokat. Az asztal mellett lévő gyertya lágyan világít, és a lángra vetített árnyak játéka az asztal felületén szinte hívogatóan mozog. Az étterem csendes zsongása, az emberek kacagása és beszélgetése egyfajta békességet áraszt, melyben Fallan mélyen elmerül. Néha egy-egy gyermek szalad el az asztala mellett, vagy egy kereskedő, aki éppen az étlapot tanulmányozza, beszélget a pultosnál állva. Úgy véli, hogy még korán van, ezért úgy dönt, hogy egy kicsit marad és élvezi a fogadó atmoszféráját. Ahogy a fogadó életét figyeli, egyre több részletet vesz észre: a pultos mozdulatait, ahogy a poharakat törölgeti, a szobalányok mosolyát, amikor az asztaloknál felszolgálnak, vagy a kandallóban ropogó tűz hangját, amely a fogadó közepén melegít. Egy pillanatra úgy érzi, mintha az idő megállt volna, és a fogadó belsejében az élet apró, de annál értékesebb pillanatait látná. Fallan elmélyed ezekben a részletekben, és úgy érzi, mintha egy különleges, rejtett világba pillantott volna bele. Ahogy tovább figyeli a körülötte zajló életet, egyre inkább érzi, hogy Arthenior városa sokkal több rejtélyt és történetet tartogat számára, mint amennyit eddig felfedezett.*
*Ahogy Fallan a Polgárnegyed utcáin halad, a fehérre meszelt falú fogadó már messziről feltűnik neki. A fogadó előtt található táblán egy nyolckarú leviatán látható, minden csápjában más-más tárggyal - a kép mintha egy történetet mesélne el magában. Egy pillanatra megáll, hogy jobban szemügyre vegye a címert, majd a kíváncsiság hajtva, belép a fogadóba. A fogadó belseje barátságos, pasztellszínű falakkal fogadja. A távolabb, a falon elhelyezett trófeák, állatbőrök és pajzsok hívják fel a figyelmét. A központi teret asztalok és székek töltik meg, és ahogyan körbenéz, megcsapja az otthonos, meleg környezet és a fa bútorok sötét árnyalatának eleganciája. A kemencétől áradó meleg lágyan simogatja az arcát, ahogy a fogadó belsejében lépked. A sötét bükkfából készült asztalokon birkabőrök és szőrmék hevernek, melyek kényelmes pihenést ígérnek az ide betérő vendégeknek. Az asztaloknál ülők között észrevesz pár helyi polgárt, akik lelkesen beszélgetnek, míg mások inkább a nap híreit olvasgatják vagy egyedül elmélyülnek gondolataikban. A fogadó falain lógó képek és tárgyak között egy különösen megragadja a figyelmét: egy hatalmas festmény, melyen egy háborogva tengerben hánykolódó hajó látható, melyet egy óriási leviatán vesz körül. A kép drámai jelenetet ábrázol, és elgondolkodik azon, milyen történet állhat a festmény mögött. Az ivórész bal oldalán elhelyezkedő lépcső is felkelti az érdeklődését. A lépcső felső szintre vezet, ahol hallja, hogy halk beszélgetések és nevetgélések hangzanak el. Gondolkodik rajta, hogy felmenjen-e és felfedezze az emeleti részt is, azonban úgy dönt, hogy ezt egy későbbi időpontra hagyja. Végül egy asztalhoz telepszik, ami kényelmesnek tűnik és jó rálátást biztosít a fogadó belső terére, megérinti az asztalon található ét- és itallapot. A lap vastag pergamenen van nyomtatva, és a fogadó kínálatát tartalmazza. Kíváncsian lapozgatja, felfedezve a különböző helyi specialitásokat és italokat, amelyek közül néhány neve még sosem hallott. Bár még nem éhes, az étel leírásai és az ahhoz fűzött kis történetek elvarázsolják. Az egyik oldalon például egy különleges halétel receptjét olvassa, melyet a híres leviatánról, a fogadó címerén látható lényről neveztek el. Egy pillanatra elkalandozik a gondolataiban, és elképzeli, milyen lehetne megkóstolni ezt az ételt, vagy akár más, a fogadóban kínált finomságokat. Az asztal mellett lévő gyertya lágyan világít, és a lángra vetített árnyak játéka az asztal felületén szinte hívogatóan mozog. Az étterem csendes zsongása, az emberek kacagása és beszélgetése egyfajta békességet áraszt, melyben Fallan mélyen elmerül. Néha egy-egy gyermek szalad el az asztala mellett, vagy egy kereskedő, aki éppen az étlapot tanulmányozza, beszélget a pultosnál állva. Úgy véli, hogy még korán van, ezért úgy dönt, hogy egy kicsit marad és élvezi a fogadó atmoszféráját. Ahogy a fogadó életét figyeli, egyre több részletet vesz észre: a pultos mozdulatait, ahogy a poharakat törölgeti, a szobalányok mosolyát, amikor az asztaloknál felszolgálnak, vagy a kandallóban ropogó tűz hangját, amely a fogadó közepén melegít. Egy pillanatra úgy érzi, mintha az idő megállt volna, és a fogadó belsejében az élet apró, de annál értékesebb pillanatait látná. Fallan elmélyed ezekben a részletekben, és úgy érzi, mintha egy különleges, rejtett világba pillantott volna bele. Ahogy tovább figyeli a körülötte zajló életet, egyre inkább érzi, hogy Arthenior városa sokkal több rejtélyt és történetet tartogat számára, mint amennyit eddig felfedezett.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-26 19:06:57
Üzenet elküldve: 2023-10-26 19:06:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon - kiszolgálás//
//Wruzto Molzichygk - kiszolgálás//
*Gondosan lejegyzeteli az ork instrukcióit.*
- Úgy lesz! Kellemes pihenést! *söpri a borravalót a zsebébe egy elégedett vigyorral. Az orkokkal olykor elég nehéz, de ez most a gördülékenység iskolapéldáját lopta a fogadóba. Odafirkant még a papír tetejére egy summázott személyleírást is a név mellé, hátha szükség lesz rá. A papírt összehajtja és elteszi, de hamar rá kell jönnie, hogy a másik vendég egy kicsit problémásabb lesz.
A visszakérdezésre Mik megvonja a vállát. Kívülállóként tud egyet s mást a házasságokról, ezt meg azt a wegtoreniekről, és jó néhány dolgot a főnökéről. Ha keménykötéses értekezést nem is fog írni egyikről se, azt azért tudja, hogy a bárót még hölgytársaság nélkül se szívesen zavarná fel ilyenkor. Érti ő, hogy Denjaar Krultos, akinek híres/hírhedt személye már magában nyomós indok lehetne. Lehetne, ha mondjuk az Őrség nevében akarná előállíttatni a bárót. De most inkább olyan kivagyisággal erősködik, mint aki be van rúgva vagy esetleg valami egyéb szerrel élt. Ha pedig minden akarnok részeget ráengedne a főnökségre, nem biztos hogy sokáig kéne itt dolgoznia. Szép kis dilemma. Talán a "NEM VAGYUNK BORDÉLY" tábla mellé elkélne egy "Fogadási idő: ...-tól ...-ig" kiírás is.*
- Hát jó *vakarja meg a tarkóját tétován.* - Intézem *mondja, aztán a derekával belöki a konyha ajtaját, és fordulva el is tűnik a személyzeti részen. Denjaar pedig végigpásztázza Titogin őméltósága, és Pepi, a Rettenet meredten bámuló ábrázatát. Mert hogy a kandalló felett pózoló gímszarvas és a lépcsőfeljáró falánál őrködő vadkan trófeáján kívül mással nemigen létesíthet szemkontaktust az üres fogadóban.
Cirip.*
//Wruzto Molzichygk - kiszolgálás//
*Gondosan lejegyzeteli az ork instrukcióit.*
- Úgy lesz! Kellemes pihenést! *söpri a borravalót a zsebébe egy elégedett vigyorral. Az orkokkal olykor elég nehéz, de ez most a gördülékenység iskolapéldáját lopta a fogadóba. Odafirkant még a papír tetejére egy summázott személyleírást is a név mellé, hátha szükség lesz rá. A papírt összehajtja és elteszi, de hamar rá kell jönnie, hogy a másik vendég egy kicsit problémásabb lesz.
A visszakérdezésre Mik megvonja a vállát. Kívülállóként tud egyet s mást a házasságokról, ezt meg azt a wegtoreniekről, és jó néhány dolgot a főnökéről. Ha keménykötéses értekezést nem is fog írni egyikről se, azt azért tudja, hogy a bárót még hölgytársaság nélkül se szívesen zavarná fel ilyenkor. Érti ő, hogy Denjaar Krultos, akinek híres/hírhedt személye már magában nyomós indok lehetne. Lehetne, ha mondjuk az Őrség nevében akarná előállíttatni a bárót. De most inkább olyan kivagyisággal erősködik, mint aki be van rúgva vagy esetleg valami egyéb szerrel élt. Ha pedig minden akarnok részeget ráengedne a főnökségre, nem biztos hogy sokáig kéne itt dolgoznia. Szép kis dilemma. Talán a "NEM VAGYUNK BORDÉLY" tábla mellé elkélne egy "Fogadási idő: ...-tól ...-ig" kiírás is.*
- Hát jó *vakarja meg a tarkóját tétován.* - Intézem *mondja, aztán a derekával belöki a konyha ajtaját, és fordulva el is tűnik a személyzeti részen. Denjaar pedig végigpásztázza Titogin őméltósága, és Pepi, a Rettenet meredten bámuló ábrázatát. Mert hogy a kandalló felett pózoló gímszarvas és a lépcsőfeljáró falánál őrködő vadkan trófeáján kívül mással nemigen létesíthet szemkontaktust az üres fogadóban.
Cirip.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-26 10:32:27
Üzenet elküldve: 2023-10-26 10:32:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon - kiszolgálás//
*Az ork rövid úton távozik, miután sajátos rendeléssel szolgált, így végül csak ketten maradnak a pultnál.
Kaján félmosollyal nyugtázza a csapos reakcióját. Természetesen nem fejti ki gondolatait; ha ez az a Chay'ss, akit ő ismer, akkor nem jelent számára többet a leány, mint egy kényelmes széket a Vashegyen. Ha pedig tudná, hogy már amaz sincs, akkor a legkevésbé sem értené, a férfi miért parolázik még mindig a nemesleány körül.*
-Wegtoreni házasságok. Mit tudsz Te? *Morran fel, ahogy visszatér a férfiú a csapszékhez.*
-Úgy hiszed, az arany nem elég jó indok a bárónak bármihez is? *Jó étvággyal esik neki az ételnek, s hogy van-e hozzá köret vagy nincs, az most a legkevésbé sem érinti meg. Ahogy a kései vagy korai óra ténye sem; hisz minden csak akarat kérdése.*
-Küldd ide a bárót vagy egy intézőt, bánom is én! Nem azért utaztam át a fél világon, hogy egy küszöbön toporogjak! *Tompít némileg orgánumán.*
-Eredj! Szólj valakinek, hogy Denjaar Krultos van itt. *Magához veszi a dohányt, a gyújtáshoz pedig egy gyertyát hív segítségül.*
-Meglásd, jönni fognak. Ha mégsem, akkor én magam kötöm fel az útilaput. De az meg már nem a Te lelkeden szárad. *Lassan fújja ki a füstöt, miközben félig kifordul székéből, hogy végigpásztázza a fogadótérben tartózkodókat. Nincs több mondanivalója a fiúnak.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.26 12:23:14
*Az ork rövid úton távozik, miután sajátos rendeléssel szolgált, így végül csak ketten maradnak a pultnál.
Kaján félmosollyal nyugtázza a csapos reakcióját. Természetesen nem fejti ki gondolatait; ha ez az a Chay'ss, akit ő ismer, akkor nem jelent számára többet a leány, mint egy kényelmes széket a Vashegyen. Ha pedig tudná, hogy már amaz sincs, akkor a legkevésbé sem értené, a férfi miért parolázik még mindig a nemesleány körül.*
-Wegtoreni házasságok. Mit tudsz Te? *Morran fel, ahogy visszatér a férfiú a csapszékhez.*
-Úgy hiszed, az arany nem elég jó indok a bárónak bármihez is? *Jó étvággyal esik neki az ételnek, s hogy van-e hozzá köret vagy nincs, az most a legkevésbé sem érinti meg. Ahogy a kései vagy korai óra ténye sem; hisz minden csak akarat kérdése.*
-Küldd ide a bárót vagy egy intézőt, bánom is én! Nem azért utaztam át a fél világon, hogy egy küszöbön toporogjak! *Tompít némileg orgánumán.*
-Eredj! Szólj valakinek, hogy Denjaar Krultos van itt. *Magához veszi a dohányt, a gyújtáshoz pedig egy gyertyát hív segítségül.*
-Meglásd, jönni fognak. Ha mégsem, akkor én magam kötöm fel az útilaput. De az meg már nem a Te lelkeden szárad. *Lassan fújja ki a füstöt, miközben félig kifordul székéből, hogy végigpásztázza a fogadótérben tartózkodókat. Nincs több mondanivalója a fiúnak.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.26 12:23:14
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-26 08:56:07
Üzenet elküldve: 2023-10-26 08:56:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
* Érti ő a másik aggályait, természetesen. Elő is áll egy javaslattal. *
- Rendben, akkor mit szólna egy próbaidőhöz? Kipróbálhat és ha nem tetszik amit kap, még mindig elköszönhetünk egymástól.
* Nyargalhat egyet a fiatal csikón, tesztelheti, mennyire tűri a zablát és a terhelést. Ha nem válik be, akkor vissza a feladónak, ebben az esetben Wegtorennek és Aksilnak.
Magában mulat a gondolaton. Ahogy azon is, hogy egyszer az életben őszintén feltárja kis szívét és erre azon filozofálgatnak, hogy mi motiválja? Nos, az életbenmaradás elég nyomós érv. De ezek szerint, ha a kezdetektől hazudott volna, és csak bekuncsorogja magát a védelmező szárnyak alá, akkor kegyelmet kap? *
- Meg. Köszönöm a bizalmat.
* Biccent és mgszorítja a felé nyújtott kezet. Végül úgy tűnik, kedvezően alakulnak a dolgok. Átvszi a kis ékszert és értő szemmel forgatja az ujjai között. *
- Köszönöm. Merre találom az intézőt?
* Bizonyára a báró temérdek gyűrűt rejteget a zsebeiben.
Nem kérdezi mennyi ideig kell próbán lennie. Majd Caldorcor, meg ez a nagybetűs Intéző megítéli érdemeit. Felpattan és wegtoreni szokás szerint meghajol újdonsült mestere előtt. Van egy olyan érzése, hogy ez csak az első megpróbáltatás volt számára, és még vár rá egy nehéz futam. *
* Érti ő a másik aggályait, természetesen. Elő is áll egy javaslattal. *
- Rendben, akkor mit szólna egy próbaidőhöz? Kipróbálhat és ha nem tetszik amit kap, még mindig elköszönhetünk egymástól.
* Nyargalhat egyet a fiatal csikón, tesztelheti, mennyire tűri a zablát és a terhelést. Ha nem válik be, akkor vissza a feladónak, ebben az esetben Wegtorennek és Aksilnak.
Magában mulat a gondolaton. Ahogy azon is, hogy egyszer az életben őszintén feltárja kis szívét és erre azon filozofálgatnak, hogy mi motiválja? Nos, az életbenmaradás elég nyomós érv. De ezek szerint, ha a kezdetektől hazudott volna, és csak bekuncsorogja magát a védelmező szárnyak alá, akkor kegyelmet kap? *
- Meg. Köszönöm a bizalmat.
* Biccent és mgszorítja a felé nyújtott kezet. Végül úgy tűnik, kedvezően alakulnak a dolgok. Átvszi a kis ékszert és értő szemmel forgatja az ujjai között. *
- Köszönöm. Merre találom az intézőt?
* Bizonyára a báró temérdek gyűrűt rejteget a zsebeiben.
Nem kérdezi mennyi ideig kell próbán lennie. Majd Caldorcor, meg ez a nagybetűs Intéző megítéli érdemeit. Felpattan és wegtoreni szokás szerint meghajol újdonsült mestere előtt. Van egy olyan érzése, hogy ez csak az első megpróbáltatás volt számára, és még vár rá egy nehéz futam. *
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-26 00:09:49
Üzenet elküldve: 2023-10-26 00:09:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
*Lutah jól teszi, hogy nem forgatja a szemeit a báró előtt. Tiszteletlenség, mi több, sértés is lehetne tőle ez a nonverbális megnyilvánulás. Ha aggályos öregembernek tűnik is, nem bánja. Bármennyire is jó kereskedő a vörös, itt csak a Kereskedőháznak, azaz az igricnek van vesztenivalója. "Fiatal sok van, de idős csak a java lesz" - tartja a wegtoreni mondás. Sokan életük virágában elhullanak, ezért sem meglepő, ha egy családban több gyermek is születik.
Ha Lutah úgy érzi, hogy górcső alá került, hát nem tévedett nagyot. Az igric mérlegel, hogy megéri-e neki, ha védőszárnyai alá veszi. Nem akar kígyót melengetni a keblén, de valahol imponál neki, hogy egy ilyen ambíciózus ember, mint Lutah - még, ha kényszerből is - be akar állni soraikba. Kicsit azonban úgy tűnik, mintha a férfi nem venné komolyan őt vagy a vele szemben felállított szabályokat.*
- Őszinte leszek, nem tudom, hogy az őszinteséged mi motiválja. Ha csak beállítasz és azt mondod, beállnál közénk, van egy hajód és kapcsolataid, akkor kérdés nélkül felveszlek. *Vagy is inkább nem ő, hanem az intézője.*
- Ám te inkább elmondtad, mi áll mögötted és egyáltalán nem olyannak tűnsz, már megbocsáts, aki jól tűri a zablát. Persze nem zablát kívánok tenni rád, de elvárom, hogy ne a saját boldogulásod, hanem a Kereskedőház érdekeit tartsd elsőként szem előtt. Akik velem dolgoznak, jól élnek, biztonságban vannak, én ezt adom, biztonságot és lehetőséget. *Néz komolyan a tarkóján kezeit összekulcsoló Lutahra.*
- A majd kiderül, megfelelsz-e. Próbaidőre felveszlek, remélem, nem jelent problémát, ha azonnal kezdened kell. Keresd fel az intézőmet, mondd meg neki, hogy én küldtelek, nyissátok ki újra a Központ kapuit. Te dolgozz ki egy tervet, hogy hogyan lendíthetnénk fel az üzletet és ha mindezzel végeztél, és bevált, akkor rátérünk a komoly tervekre. Megegyeztünk? *Dől előre ültében és jobbját Lutah felé nyújtja, hogy kézfogásukkal pecsételjék meg a tárgyalást és a vörös belépését a Kereskedőházba.
Ha Lutah igent mond, akkor a báró a zsebébe túr és onnan egy leviatánfejes aranygyűrűt vesz elő. Ugyanolyat, mint amilyen az ő ujján van, csak az övét mithrilből készítették értő kezek.*
- Ha ezt megmutatod neki, hinni fog neked és szóba áll veled. A többi rajtad áll. *Mosolyodik el, amiből kiderülhet, hogy Lutahnak nem lesz könnyű dolga a heges arcú intézővel.*
*Lutah jól teszi, hogy nem forgatja a szemeit a báró előtt. Tiszteletlenség, mi több, sértés is lehetne tőle ez a nonverbális megnyilvánulás. Ha aggályos öregembernek tűnik is, nem bánja. Bármennyire is jó kereskedő a vörös, itt csak a Kereskedőháznak, azaz az igricnek van vesztenivalója. "Fiatal sok van, de idős csak a java lesz" - tartja a wegtoreni mondás. Sokan életük virágában elhullanak, ezért sem meglepő, ha egy családban több gyermek is születik.
Ha Lutah úgy érzi, hogy górcső alá került, hát nem tévedett nagyot. Az igric mérlegel, hogy megéri-e neki, ha védőszárnyai alá veszi. Nem akar kígyót melengetni a keblén, de valahol imponál neki, hogy egy ilyen ambíciózus ember, mint Lutah - még, ha kényszerből is - be akar állni soraikba. Kicsit azonban úgy tűnik, mintha a férfi nem venné komolyan őt vagy a vele szemben felállított szabályokat.*
- Őszinte leszek, nem tudom, hogy az őszinteséged mi motiválja. Ha csak beállítasz és azt mondod, beállnál közénk, van egy hajód és kapcsolataid, akkor kérdés nélkül felveszlek. *Vagy is inkább nem ő, hanem az intézője.*
- Ám te inkább elmondtad, mi áll mögötted és egyáltalán nem olyannak tűnsz, már megbocsáts, aki jól tűri a zablát. Persze nem zablát kívánok tenni rád, de elvárom, hogy ne a saját boldogulásod, hanem a Kereskedőház érdekeit tartsd elsőként szem előtt. Akik velem dolgoznak, jól élnek, biztonságban vannak, én ezt adom, biztonságot és lehetőséget. *Néz komolyan a tarkóján kezeit összekulcsoló Lutahra.*
- A majd kiderül, megfelelsz-e. Próbaidőre felveszlek, remélem, nem jelent problémát, ha azonnal kezdened kell. Keresd fel az intézőmet, mondd meg neki, hogy én küldtelek, nyissátok ki újra a Központ kapuit. Te dolgozz ki egy tervet, hogy hogyan lendíthetnénk fel az üzletet és ha mindezzel végeztél, és bevált, akkor rátérünk a komoly tervekre. Megegyeztünk? *Dől előre ültében és jobbját Lutah felé nyújtja, hogy kézfogásukkal pecsételjék meg a tárgyalást és a vörös belépését a Kereskedőházba.
Ha Lutah igent mond, akkor a báró a zsebébe túr és onnan egy leviatánfejes aranygyűrűt vesz elő. Ugyanolyat, mint amilyen az ő ujján van, csak az övét mithrilből készítették értő kezek.*
- Ha ezt megmutatod neki, hinni fog neked és szóba áll veled. A többi rajtad áll. *Mosolyodik el, amiből kiderülhet, hogy Lutahnak nem lesz könnyű dolga a heges arcú intézővel.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-25 15:43:37
Üzenet elküldve: 2023-10-25 15:43:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Mikarr Mar Mair //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto nem tart még ott a nyomozással, hogy konkrétumokat kérdezzen. Egyelőre megrázza a fát, és meglátja, mi esik le róla. Árulkodó az is, hogyan reagál a csapos. Ideges lesz-e. Tagad-e. Tesz-e valamelyik célpontra megjegyzést. Ha beszél, akkor miről.
A válaszokból a szürke ork annyit szűr le, hogy Mikarr egyik csávót se látta soha, amit egy mordulással nyugtáz. A csapos régi alkalmazott benyomását kelti, szóval ez is valami. Holnap megy a Pegazusba.
Közben új vendég érkezik. Míg leadja a rendelését, Wruzto egy lapos pillantással végigméri, de meg nem szólítja. Inkább megvárja, míg a két ember lebokszolja egymással, amit kell. Mondjuk kíváncsi, mi lesz a reakció, mikor kiderül, hogy a vadkanpecsenyét ezúttal hidegen, és ork módra - azaz köret nélkül - szolgálják fel.*
- Kérdezzél rá akkor az intézőnél. *mondja, mikor Denjar végez* Négy adag hodaril kell, vagy amennyi hatszáz aranyból kijön. Én holnap visszamegyek a Kikötőbe. Írjátok meg a Sellőházba az ajánlatot, aztán lelevelezzük. Wruztónak címezzétek, az ottani személyzet ennyiből tudni fogja. Ez meg a tied. *10 aranyat tol Mikarr Mar Mair [KKK] elé.
Ha pedig nem marasztalják, magához veszi a kulcsot, és fölmegy a szobájába.**
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto nem tart még ott a nyomozással, hogy konkrétumokat kérdezzen. Egyelőre megrázza a fát, és meglátja, mi esik le róla. Árulkodó az is, hogyan reagál a csapos. Ideges lesz-e. Tagad-e. Tesz-e valamelyik célpontra megjegyzést. Ha beszél, akkor miről.
A válaszokból a szürke ork annyit szűr le, hogy Mikarr egyik csávót se látta soha, amit egy mordulással nyugtáz. A csapos régi alkalmazott benyomását kelti, szóval ez is valami. Holnap megy a Pegazusba.
Közben új vendég érkezik. Míg leadja a rendelését, Wruzto egy lapos pillantással végigméri, de meg nem szólítja. Inkább megvárja, míg a két ember lebokszolja egymással, amit kell. Mondjuk kíváncsi, mi lesz a reakció, mikor kiderül, hogy a vadkanpecsenyét ezúttal hidegen, és ork módra - azaz köret nélkül - szolgálják fel.*
- Kérdezzél rá akkor az intézőnél. *mondja, mikor Denjar végez* Négy adag hodaril kell, vagy amennyi hatszáz aranyból kijön. Én holnap visszamegyek a Kikötőbe. Írjátok meg a Sellőházba az ajánlatot, aztán lelevelezzük. Wruztónak címezzétek, az ottani személyzet ennyiből tudni fogja. Ez meg a tied. *10 aranyat tol Mikarr Mar Mair [KKK] elé.
Ha pedig nem marasztalják, magához veszi a kulcsot, és fölmegy a szobájába.**1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659