Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:39:15
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:39:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Figyelmét nem a víz várása köti le, immár a talpaival masszírozza a lábában levő idegeket, miközben lábújhegyen táncolva lazítja el az izmait. Amint végez a saját rögtönzött izomlazításával Mady felé fordul. Aki a vízre vár. Amint Mik meghozza, a vizet megköszöni.*
-Köszönjük, a gyors kiszolgálást, most szeretnénk lefürdeni. És ezt fogadd el a gyors szolgálatért.
*Kíséri a férfit az ajtóhoz, elmosolyodik és meghajol felé. Amint kilép a férfi, becsukja mögötte az ajtót. Majd levetkőzik, hisz már senki idegen nincs a szobában, bár már a férfi se zavarta volna viszont Mady ilyen téren még rejtély a sötételf számára. Amint Mady kimászik, ő foglalja el a kádat. Alaposan megmosakszik, majd ki száll a vízből. Törölközés után ő is könnyedebb éjszakai viseletre vált, igaz ezt is Madytől kapta így legalább van értelme a dolognak. Az a lányt tuti kiakasztaná, ha meztelenül sétálna fel és alá. De a lány időben kizökkenti a gondolataiból, hisz az utazás fájdalmasabb része vissza van. Mady ígérete a viszonzásra érdekesen hangzik, bár az biztos, hogy magának nem lenne képes megoldani jó pár helyen. De a lány kérésén és gyermeki arcán felnevet. *
-Persze, hogy megteszem, hisz megígértem nem? Így reggelre alig fogsz rá emlékezni. Na meg én is hisz elfogadom a viszonzást.
*A lány bokájánál, és a talpán kezdi a masszírozást, noha ott eléri a lány, de az intenzitás és az izmok folyamatos ellazítása miatt megismétli. Amint a bokájánál végez, fölé térdel, és a combját veszi alapos kezelésbe. Ütemes mozdulatokkal, gyúrja szét a délután már kilazult csomók maradékát, figyelve hogy érzékenyebb részeket kikerülje, hisz nem szórakozni vannak itt, hanem konkrét céllal. Figyeli a lány légzését, és a testének árulkodó jeleit, ha fájdalmat tapasztalna, ott jobban megmasszírozza a lány lábait. Amint végez, megböki Madyt ha az esetleg bealudt volna. Majd elfoglalja a helyét és átadja magát a fájdalomnak, és annak kikúrálásának. Mady viszonzását élvezi, hisz a lány sem kezdő, plusz revansot adhat a saját fájdalmai miatt. Ez kicsit megmosolyogtatja, de mire a lány végez, szinte bealszik. Amint neki is jelzik, hogy végeztek fel kel és a saját ágyához lépdel.*
-Reggel, én körül nézek a városban kovács után. Hátha mégis akad egy eldugva. Te erre mész?
Na de pihenjünk, kimerített az út meg a masszázs.
*Befekszik a helyére, majd helyet adva az esetleges éjszakai kóborlóknak el helyezkedik. Ha Mady mellette köt, ki nem küldi el, hisz tudja milyen, amikor idegen helyeken vannak. Na meg aludni mindenkinek kell, és ha a lány esetleg ott alszik, se lesz belőle baj. Ha nem történik, semmi hamar elalszik, ha Mady mellé bújik, betakarja a lányt, majd így alszik el. Reggel már frissen ébredve kel ki az ágyból. Megmozgatva a testét, majd felöltözik. *
-Jó reggelt, bocs hogy nem várlak meg. *Köszönti Madyt vidáman. *De sürgős dolgom akadt a városban. Zammi pénzét, ha akarod, átadom, vagy később, ha bevásároltál oda adom neked. De most sietek, mert hosszú lesz a nap.
*Homlokon csókolja Madyt, rá mosolyog és sietve távozik. Kivéve, ha a lány még szeretne tőle valamit.*
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Figyelmét nem a víz várása köti le, immár a talpaival masszírozza a lábában levő idegeket, miközben lábújhegyen táncolva lazítja el az izmait. Amint végez a saját rögtönzött izomlazításával Mady felé fordul. Aki a vízre vár. Amint Mik meghozza, a vizet megköszöni.*
-Köszönjük, a gyors kiszolgálást, most szeretnénk lefürdeni. És ezt fogadd el a gyors szolgálatért.
*Kíséri a férfit az ajtóhoz, elmosolyodik és meghajol felé. Amint kilép a férfi, becsukja mögötte az ajtót. Majd levetkőzik, hisz már senki idegen nincs a szobában, bár már a férfi se zavarta volna viszont Mady ilyen téren még rejtély a sötételf számára. Amint Mady kimászik, ő foglalja el a kádat. Alaposan megmosakszik, majd ki száll a vízből. Törölközés után ő is könnyedebb éjszakai viseletre vált, igaz ezt is Madytől kapta így legalább van értelme a dolognak. Az a lányt tuti kiakasztaná, ha meztelenül sétálna fel és alá. De a lány időben kizökkenti a gondolataiból, hisz az utazás fájdalmasabb része vissza van. Mady ígérete a viszonzásra érdekesen hangzik, bár az biztos, hogy magának nem lenne képes megoldani jó pár helyen. De a lány kérésén és gyermeki arcán felnevet. *
-Persze, hogy megteszem, hisz megígértem nem? Így reggelre alig fogsz rá emlékezni. Na meg én is hisz elfogadom a viszonzást.
*A lány bokájánál, és a talpán kezdi a masszírozást, noha ott eléri a lány, de az intenzitás és az izmok folyamatos ellazítása miatt megismétli. Amint a bokájánál végez, fölé térdel, és a combját veszi alapos kezelésbe. Ütemes mozdulatokkal, gyúrja szét a délután már kilazult csomók maradékát, figyelve hogy érzékenyebb részeket kikerülje, hisz nem szórakozni vannak itt, hanem konkrét céllal. Figyeli a lány légzését, és a testének árulkodó jeleit, ha fájdalmat tapasztalna, ott jobban megmasszírozza a lány lábait. Amint végez, megböki Madyt ha az esetleg bealudt volna. Majd elfoglalja a helyét és átadja magát a fájdalomnak, és annak kikúrálásának. Mady viszonzását élvezi, hisz a lány sem kezdő, plusz revansot adhat a saját fájdalmai miatt. Ez kicsit megmosolyogtatja, de mire a lány végez, szinte bealszik. Amint neki is jelzik, hogy végeztek fel kel és a saját ágyához lépdel.*
-Reggel, én körül nézek a városban kovács után. Hátha mégis akad egy eldugva. Te erre mész?
Na de pihenjünk, kimerített az út meg a masszázs.
*Befekszik a helyére, majd helyet adva az esetleges éjszakai kóborlóknak el helyezkedik. Ha Mady mellette köt, ki nem küldi el, hisz tudja milyen, amikor idegen helyeken vannak. Na meg aludni mindenkinek kell, és ha a lány esetleg ott alszik, se lesz belőle baj. Ha nem történik, semmi hamar elalszik, ha Mady mellé bújik, betakarja a lányt, majd így alszik el. Reggel már frissen ébredve kel ki az ágyból. Megmozgatva a testét, majd felöltözik. *
-Jó reggelt, bocs hogy nem várlak meg. *Köszönti Madyt vidáman. *De sürgős dolgom akadt a városban. Zammi pénzét, ha akarod, átadom, vagy később, ha bevásároltál oda adom neked. De most sietek, mert hosszú lesz a nap.
*Homlokon csókolja Madyt, rá mosolyog és sietve távozik. Kivéve, ha a lány még szeretne tőle valamit.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:21:26
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:21:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
*Ralmeron úr vidám ma, de nem is tűnik olyannak, akinek egykönnyen le lehet törni a kedvét. Élénken figyeli a fiatalember szavait, és bólogatással jelzi, hogy érti a dolgot. Csak azután húzódik mosolyra a szája, miután a báró úr egészen hosszan referál róla, ki ő, s honnan jött. Amikor befejezte mondandóját, és a kritikus részre, a kocsmára is kitért, Ralmeron felteszi szabad balkezét. A gyűrűk megcsillannak ujjain.*
- Bár törzsvendég voltam itt, soha nem voltam a legkedveltebb személy a környéken. Megvolt az a tulajdonságom, hogy szerettem kimondani a véleményemet, tűnjön bármilyen vakmerőnek is. Azt hiszem, most már hetven év leélte után megtehetem, hogy azt mondjak, amit szeretnék – legfeljebb mindenki bohókás öregnek néz. De engedje meg, hogy őszinte legyek.
*Hirtelen mozgásba kezd, és miközben magyaráz, a lapokat egyenként, kimérve pakolja az asztalra.*
- Cha'yss úr, amikor magára nézek, tudja, mit látok? Amit még a jó öreg nagyapám hajtogatott, amikor azokat a szép, díszes öltözékű katonaembereket nézte az ásónyélre támaszkodva. Így mondta: „a bátor szívvel társalkodik a szerencse”. S magánál is így van ez. A szükség vezette, s jót akar tenni a környéken élőkért is, ez mind világos, mert megteheti. De a szerencse meddig tart, mondja? *Mosolyog, de nem ravasz ábrázattal, nem udvariatlanul. Legfeljebb az atyai jóindulatot lehet látni érdeklődő pillantásában, amivel vendéglátóját mustrálja. Eközben pedig szép lassan minden kártyáját lerakja az asztalra.*
- Bármilyen kedves hölgy kegyeibe beférkőzhet, köthet jó üzletet, s ideig-óráig elhitetheti velem is, hogy véletlenül került ennyi remek lap a kezembe. *A kártyái elfogytak, a férfi feltartja üres tenyerét, jelezve, hogy megnyerte a partit, részben Cha'yss jóvoltából.* De mi rá a garancia, hogy a terjeszkedése nem lesz veszteséges, ha a szerencséje hirtelen kiapad? Csak ezt mondja meg nekem. *Fejezi be mondandóját, és őszinte kíváncsisággal várja a választ.*
*Ralmeron úr vidám ma, de nem is tűnik olyannak, akinek egykönnyen le lehet törni a kedvét. Élénken figyeli a fiatalember szavait, és bólogatással jelzi, hogy érti a dolgot. Csak azután húzódik mosolyra a szája, miután a báró úr egészen hosszan referál róla, ki ő, s honnan jött. Amikor befejezte mondandóját, és a kritikus részre, a kocsmára is kitért, Ralmeron felteszi szabad balkezét. A gyűrűk megcsillannak ujjain.*
- Bár törzsvendég voltam itt, soha nem voltam a legkedveltebb személy a környéken. Megvolt az a tulajdonságom, hogy szerettem kimondani a véleményemet, tűnjön bármilyen vakmerőnek is. Azt hiszem, most már hetven év leélte után megtehetem, hogy azt mondjak, amit szeretnék – legfeljebb mindenki bohókás öregnek néz. De engedje meg, hogy őszinte legyek.
*Hirtelen mozgásba kezd, és miközben magyaráz, a lapokat egyenként, kimérve pakolja az asztalra.*
- Cha'yss úr, amikor magára nézek, tudja, mit látok? Amit még a jó öreg nagyapám hajtogatott, amikor azokat a szép, díszes öltözékű katonaembereket nézte az ásónyélre támaszkodva. Így mondta: „a bátor szívvel társalkodik a szerencse”. S magánál is így van ez. A szükség vezette, s jót akar tenni a környéken élőkért is, ez mind világos, mert megteheti. De a szerencse meddig tart, mondja? *Mosolyog, de nem ravasz ábrázattal, nem udvariatlanul. Legfeljebb az atyai jóindulatot lehet látni érdeklődő pillantásában, amivel vendéglátóját mustrálja. Eközben pedig szép lassan minden kártyáját lerakja az asztalra.*
- Bármilyen kedves hölgy kegyeibe beférkőzhet, köthet jó üzletet, s ideig-óráig elhitetheti velem is, hogy véletlenül került ennyi remek lap a kezembe. *A kártyái elfogytak, a férfi feltartja üres tenyerét, jelezve, hogy megnyerte a partit, részben Cha'yss jóvoltából.* De mi rá a garancia, hogy a terjeszkedése nem lesz veszteséges, ha a szerencséje hirtelen kiapad? Csak ezt mondja meg nekem. *Fejezi be mondandóját, és őszinte kíváncsisággal várja a választ.*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-01 17:55:41
Üzenet elküldve: 2019-09-01 17:55:41
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szabad, mint a madár//
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
//Latamie, Aestrel, CCC//
*Kisvártatva a mélységi lány is csatlakozik Maydeleinehez a pultnál. A kulcs után a fürdő említésének is nagyon örülni látszik a két vendég. Meg tudja érteni, egy nehéz nap után remek dolog a hűs vízben pihenni.*
- A szolgáltatás része. *Mosolyog szerényen Dreyiára, mert tényleg benne van az árban a dézsa és a fürdés lehetősége.
Mik közreműködésére a szobákhoz nincs szükség, a csinos lánynak elmondta, hol találják, ő pedig a fürdőt fogja intézni.
Maydeleine kissé zavarba hozza, amikor visszamondja, hogy hol található a szoba.*
- Mármint, a második az emeleten. Balra. A Pinty csak egy emeletes. *Heherészik zavarában, de szerencséjére a két utazó gyorsan távozik a pulttól a szobák felé.
Már indulna, amikor Latamie szavai állítják meg. Kéri, hogy hozzá is kerüljön víz, meg a mellette lévő szobába is, ami úgy tűnik, Aestrelé lesz.*
- Biztos, hogy a Tücsök is külön szobát kapjon? Megbeszélted Cha'yssal? *Kérdi bizalmasan közelebb hajolva. Közben még az említett báró is kér még egy üveggel a nemes asztalához. Kezd kicsit sok lenni.*
- Megteszed, hogy felviszed? *Kérdi kínos mosollyal, az asztalon hagyott ételre tekintve.*
- Én vagyok a pultban, Reeno a konyhán, Isannte a piacra ment, a vendég kérésére. Nyikhaj meg nem tudom, merre. Két szobába vizet kell forralnom, hozzájuk bort, *int fejével az igric asztala felé.* nem tudok most elmenni innen... még. *Vigyorog és mivel Latamie ugyanúgy a kereskedőház berkeibe tartozik, reméli, hogy nem fogja rossz néven venni, hogy saját dolgai mellett nem szolgálja ki őt is. Nem fog leesni az aranygyűrű az ujjáról.*
- Vagy kérd meg az új kis inast, hogy segítsen. *Mosolyog Aestrelre.*
- Ruhát? Milyen ruhát? *Kapja vissza tekintetét meglepetten Latamiere.
Érzi, hogy kezd elúszni a teendők tengerében és a vörös sem segít neki túlságosan azzal, hogy még plusz feladatokat oszt ki.*
- Kérlek, segíts ki. *Könyörgő szemekkel néz Latamiere, majd indul a konyhára, hogy kiadja Reenonak a fürdőhöz a vizeket. Bort bontson a bárónak és intézze a fürdőket.*
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
//Latamie, Aestrel, CCC//
*Kisvártatva a mélységi lány is csatlakozik Maydeleinehez a pultnál. A kulcs után a fürdő említésének is nagyon örülni látszik a két vendég. Meg tudja érteni, egy nehéz nap után remek dolog a hűs vízben pihenni.*
- A szolgáltatás része. *Mosolyog szerényen Dreyiára, mert tényleg benne van az árban a dézsa és a fürdés lehetősége.
Mik közreműködésére a szobákhoz nincs szükség, a csinos lánynak elmondta, hol találják, ő pedig a fürdőt fogja intézni.
Maydeleine kissé zavarba hozza, amikor visszamondja, hogy hol található a szoba.*
- Mármint, a második az emeleten. Balra. A Pinty csak egy emeletes. *Heherészik zavarában, de szerencséjére a két utazó gyorsan távozik a pulttól a szobák felé.
Már indulna, amikor Latamie szavai állítják meg. Kéri, hogy hozzá is kerüljön víz, meg a mellette lévő szobába is, ami úgy tűnik, Aestrelé lesz.*
- Biztos, hogy a Tücsök is külön szobát kapjon? Megbeszélted Cha'yssal? *Kérdi bizalmasan közelebb hajolva. Közben még az említett báró is kér még egy üveggel a nemes asztalához. Kezd kicsit sok lenni.*
- Megteszed, hogy felviszed? *Kérdi kínos mosollyal, az asztalon hagyott ételre tekintve.*
- Én vagyok a pultban, Reeno a konyhán, Isannte a piacra ment, a vendég kérésére. Nyikhaj meg nem tudom, merre. Két szobába vizet kell forralnom, hozzájuk bort, *int fejével az igric asztala felé.* nem tudok most elmenni innen... még. *Vigyorog és mivel Latamie ugyanúgy a kereskedőház berkeibe tartozik, reméli, hogy nem fogja rossz néven venni, hogy saját dolgai mellett nem szolgálja ki őt is. Nem fog leesni az aranygyűrű az ujjáról.*
- Vagy kérd meg az új kis inast, hogy segítsen. *Mosolyog Aestrelre.*
- Ruhát? Milyen ruhát? *Kapja vissza tekintetét meglepetten Latamiere.
Érzi, hogy kezd elúszni a teendők tengerében és a vörös sem segít neki túlságosan azzal, hogy még plusz feladatokat oszt ki.*
- Kérlek, segíts ki. *Könyörgő szemekkel néz Latamiere, majd indul a konyhára, hogy kiadja Reenonak a fürdőhöz a vizeket. Bort bontson a bárónak és intézze a fürdőket.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-01 17:17:38
Üzenet elküldve: 2019-09-01 17:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki IS a pultnál//
- Én is kérek vizet. A kulcsát is kérném.
~Minek kulcsát? Mik biztosan tudja.~
*Kötelezőnek érzi, hogy ő is felszólaljon ez ügyben, hiába kért a kisasszony feltehetőleg neki is vizet. Élő echoként utánozza a vörös szavait.*
- Ha lehet, akkor ruhát is.
~Talán van egy Totóban, de lehet hogy nem...~
*Jóllakottan visszaemeli a kalácsot a tányérra, és visszatolja a pulton a lehetőségeihez mérten. Valóban csak a szeme kívánta. Még nem száll le a székről. Következő lépésén gondolkodik, nem akarja semelyik kollégáját zavarni ilyenek miatt a munkájuk közepén.
A szobákhoz vezető folyosóhoz még tudja az iránt, a korábbi fáradt kalandorok útja nyomán, de mi van azon túl? Mit-hogyan vesse a lábát? Hányadik ajtónál merre? Száz felett hogy vannak a számok? Mi lesz, ha a szobaszám meghaladja a saját tudatát?
A gondolkodás és felfogás felelősségét másra hagyva, készen ülve, várja, hogy a Latamie meginduljon a szobához, maga pedig kövesse a kalauzát az ismeretlen terepre.*
- Én is kérek vizet. A kulcsát is kérném.
~Minek kulcsát? Mik biztosan tudja.~
*Kötelezőnek érzi, hogy ő is felszólaljon ez ügyben, hiába kért a kisasszony feltehetőleg neki is vizet. Élő echoként utánozza a vörös szavait.*
- Ha lehet, akkor ruhát is.
~Talán van egy Totóban, de lehet hogy nem...~
*Jóllakottan visszaemeli a kalácsot a tányérra, és visszatolja a pulton a lehetőségeihez mérten. Valóban csak a szeme kívánta. Még nem száll le a székről. Következő lépésén gondolkodik, nem akarja semelyik kollégáját zavarni ilyenek miatt a munkájuk közepén.
A szobákhoz vezető folyosóhoz még tudja az iránt, a korábbi fáradt kalandorok útja nyomán, de mi van azon túl? Mit-hogyan vesse a lábát? Hányadik ajtónál merre? Száz felett hogy vannak a számok? Mi lesz, ha a szobaszám meghaladja a saját tudatát?
A gondolkodás és felfogás felelősségét másra hagyva, készen ülve, várja, hogy a Latamie meginduljon a szobához, maga pedig kövesse a kalauzát az ismeretlen terepre.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-31 19:16:26
Üzenet elküldve: 2019-08-31 19:16:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Megnyugszik, mikor Mik közli teljesen nyugodt arccal, hogy a lázongásnak már vége szakadt. Bár mikor utoljára errefelé járt, még nem esküdött volna meg arról, hogy már befejeződött, így teljes most a lelki nyugalma, hogy ezt egy helyi is alátámaszthatja. Mikor a pultnál ácsorog, úgy fest ezzel némiképp meglepte a férfit, de a zavart csak egy mosollyal jutalmazza. Látszik rajta, hogy hálás érte, hogy egy ilyen környéken ennyire tiszta és előzékeny fogadtatásban volt részük.*
- Tehát a második az emeleten balra. *Ismétli a férfi szavait. Közben örömmel hallja, hogy Dreyia már jelezte is a fürdő iránti igényüket, most érzi csak igazán mennyire nagy szüksége lenne rá. Ezt követően összeszedi a holmiját és megindul a jelzett irányba, az emeletre. Ott a kulcsot beteszi a második szoba zárjába, de nem nagyon sikerül. Furcsán néz egy fél percig, aztán körbe és leesik neki hol rejtezik a hiba az elméletben.*
-Jól van, jól van! *Emeli fel a kezeit, benne a kulccsal, miközben a mélységire néz bocsánatkérő tekintettel.*
-Tudom, bal oldalt. *Fordul is át a folyosó helyes oldalára, szemei már félárbocra eresztve függnek, nem is csoda ha irányt tévesztett. Odabent leül az ágyra és megvárja, míg a dézsa megtelik vízzel, mert nem szeretné az itteni személyzetet zavarba hozni a hiányos öltözetével, persze ő így szokta meg, de mostanában egyre inkább tapasztalja másoknak mennyire zavaró is ez. Valamint addig se kell tornásztassa bemerevedett izomzatát. Kedves mosollyal megköszöni a fürdőt, mikor pedig a mélységi jelzi, hogy nem zavarná, ha az övé lenne az elsőbbség, gyorsan ledobja a ruháit, meglepően rutinosan, majd belehuppan.*
-De isteni jó érzés ez! *Szakad ki belőle, majd mikor már érzi, hogy kiázott és még meleg a fürdő, kimászik megtörölközni.*
-Te jössz. *Kibontja a haját, majd az ágyon fésülködik míg társa is végez. Előkap egy apró hálóinget a batyujából és hasra fekszik az ágyra, kezében a masszázskrém tégelyével játszva.*
-Drey! Én nem érem el, és te olyan jól csinálod. Megmasszíroznál? Persze viszonzom. *Teszi gyorsan hozzá, nehogy azt higgye a nő, hogy ugráltatja.*
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Megnyugszik, mikor Mik közli teljesen nyugodt arccal, hogy a lázongásnak már vége szakadt. Bár mikor utoljára errefelé járt, még nem esküdött volna meg arról, hogy már befejeződött, így teljes most a lelki nyugalma, hogy ezt egy helyi is alátámaszthatja. Mikor a pultnál ácsorog, úgy fest ezzel némiképp meglepte a férfit, de a zavart csak egy mosollyal jutalmazza. Látszik rajta, hogy hálás érte, hogy egy ilyen környéken ennyire tiszta és előzékeny fogadtatásban volt részük.*
- Tehát a második az emeleten balra. *Ismétli a férfi szavait. Közben örömmel hallja, hogy Dreyia már jelezte is a fürdő iránti igényüket, most érzi csak igazán mennyire nagy szüksége lenne rá. Ezt követően összeszedi a holmiját és megindul a jelzett irányba, az emeletre. Ott a kulcsot beteszi a második szoba zárjába, de nem nagyon sikerül. Furcsán néz egy fél percig, aztán körbe és leesik neki hol rejtezik a hiba az elméletben.*
-Jól van, jól van! *Emeli fel a kezeit, benne a kulccsal, miközben a mélységire néz bocsánatkérő tekintettel.*
-Tudom, bal oldalt. *Fordul is át a folyosó helyes oldalára, szemei már félárbocra eresztve függnek, nem is csoda ha irányt tévesztett. Odabent leül az ágyra és megvárja, míg a dézsa megtelik vízzel, mert nem szeretné az itteni személyzetet zavarba hozni a hiányos öltözetével, persze ő így szokta meg, de mostanában egyre inkább tapasztalja másoknak mennyire zavaró is ez. Valamint addig se kell tornásztassa bemerevedett izomzatát. Kedves mosollyal megköszöni a fürdőt, mikor pedig a mélységi jelzi, hogy nem zavarná, ha az övé lenne az elsőbbség, gyorsan ledobja a ruháit, meglepően rutinosan, majd belehuppan.*
-De isteni jó érzés ez! *Szakad ki belőle, majd mikor már érzi, hogy kiázott és még meleg a fürdő, kimászik megtörölközni.*
-Te jössz. *Kibontja a haját, majd az ágyon fésülködik míg társa is végez. Előkap egy apró hálóinget a batyujából és hasra fekszik az ágyra, kezében a masszázskrém tégelyével játszva.*
-Drey! Én nem érem el, és te olyan jól csinálod. Megmasszíroznál? Persze viszonzom. *Teszi gyorsan hozzá, nehogy azt higgye a nő, hogy ugráltatja.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-31 14:22:26
Üzenet elküldve: 2019-08-31 14:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
- Ezt mindig örömmel hallom. *Szélesedik ki a mosolya, amikor Ralmeron a szórakozást említi. Ha csak egy egyszerű fogadós volna, akkor megelégedne ennyivel. Ám mivel nem ez az elsődleges profilja, így természetesen sokkal nagyobb szeletet akar a tortából. Lehetőleg a legnagyobbat.
Ki nem mondott elégedettséggel veszi, hogy a férfi meginvitálja az asztalhoz. Nagy esély volt rá, hogy így lesz, főleg, hogy megemlítette a kártyát és a parti izgalmának látványát, de mégis sokkal jobban veszi ki magát, ha a nemes kéri a csatlakozását.*
- És ki volnék én, hogy bárki is sértegessek. Egy jó fogadósnak kötelességei is vannak! *Szélesedik ki a mosolya és színpadiasan széttárja karjait nevetve.*
- Mik! *Szól a pult felé.*
- Még egy üveggel az uraknak! *Int az asztal felé és már helyet is foglal a felkínált széken.
Érdeklődve hallgatja a szabályokat, míg az egyik katona kever és rájön, hogy játszott már hasonlót még Wegtorenben, bár némiképp eltérnek a szabályok és a lapok jelölései, de gyorsan alkalmazkodó fajta. Nem lesz gond. Blöffölni remekül tud, de természetesen, amikor csak teheti, hagyja nyerni Ralmeront és a katonáit, ő maga igyekszik csak ritkán és kicsit nyerni.*
- Én kereskedő vagyok, uram és biztos vagyok benne, hogy nagy keletje volna kereskedni a gyönyörrel, de az nem az én világom. *Vallja be szerényen.*
- Amikor a városba érkeztem, nagyobb szükség volt élelemre és felszerelésre, mint ölelő karokra. *Mondja szomorúnak tetszőn, a rossz emlékű lázadást említve.*
- Az első szállítmányt, amit hoztunk délről, főleg élelmiszer és szerszámok voltak. Kellett egy központ, ahol tárolni tudjuk az árukat és persze tető kellett a fejünk felé. *Teszi hozzá.*
- Sikerült ismeretséget kötnöm a Vashegy úrnőjével, Kagaenae Thargodar kisasszonnyal, akivel egy közösen előnyös szerződés keretében megalkudtunk a Pintyre. Így lett miénk az épület. *Esze ágában sincs megemlíteni, hogy csak most alkudtak meg, de nem kívánja elhallgatni, miféle közös engedmény keretében.*
- A kisasszony nagyon sajnálja, hogy nem segített a városon a járvány idején, de *hajol közelebb kissé a nemeshez.* a lázadásban megölték az anyját, szülői háza pedig lángok martalékává vált. *Mondja halkan, szomorú hangon.*
- Ám egy közös munkaterv keretében megegyeztem vele, hogy egykori szülői házát rendbe hozzuk és nehéz sorsú vagy a lázadásban árvává vált gyermekek otthonává tesszük, amelyben egy iskola is helyet kap. *Ezt már tettre készen, hátradőlve a székében mondja ki. Ezen nincs mit titkolóznia.*
- A Kereskedőház igyekszik minden igényt kielégíteni, legyen szó egyszerű áruról, ékszerről, lovakról vagy épületekről, tevékenységi körünket a kereslet alakítja. *Emeli fel mutatóujját ráerősítve szavaira.*
- Apropó, kereslet. *Torpan meg gondolatmenetében.*
- Ralmeron úr, mióta a városban vagyok, látom, hogy a kovács műhelye zárva van és Artheniorban nincs is most másik kovács. *Mutat rá erre a hiányosságra.*
- Van ennek valami oka vagy esetleg volna lehetőség rá, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház kibővítse tevékenységi körét a kovácsműhelyre is? *Lehet, hogy pofátlan így egyből a közepébe vágni, de elég jól felvezette és kissé meg is olajozta az utat, remélve, hogy pozitív fogadtatásra lel az ötlete.*
- Bocsánat, csak beszélek itt, a parti meg áll. Ki is jön? *Kérdi a lapokra tekintve.*
- Mindig az, aki kérdezi, nem igaz? *Nevet felé és dob egy lapot.*
- Ezt mindig örömmel hallom. *Szélesedik ki a mosolya, amikor Ralmeron a szórakozást említi. Ha csak egy egyszerű fogadós volna, akkor megelégedne ennyivel. Ám mivel nem ez az elsődleges profilja, így természetesen sokkal nagyobb szeletet akar a tortából. Lehetőleg a legnagyobbat.
Ki nem mondott elégedettséggel veszi, hogy a férfi meginvitálja az asztalhoz. Nagy esély volt rá, hogy így lesz, főleg, hogy megemlítette a kártyát és a parti izgalmának látványát, de mégis sokkal jobban veszi ki magát, ha a nemes kéri a csatlakozását.*
- És ki volnék én, hogy bárki is sértegessek. Egy jó fogadósnak kötelességei is vannak! *Szélesedik ki a mosolya és színpadiasan széttárja karjait nevetve.*
- Mik! *Szól a pult felé.*
- Még egy üveggel az uraknak! *Int az asztal felé és már helyet is foglal a felkínált széken.
Érdeklődve hallgatja a szabályokat, míg az egyik katona kever és rájön, hogy játszott már hasonlót még Wegtorenben, bár némiképp eltérnek a szabályok és a lapok jelölései, de gyorsan alkalmazkodó fajta. Nem lesz gond. Blöffölni remekül tud, de természetesen, amikor csak teheti, hagyja nyerni Ralmeront és a katonáit, ő maga igyekszik csak ritkán és kicsit nyerni.*
- Én kereskedő vagyok, uram és biztos vagyok benne, hogy nagy keletje volna kereskedni a gyönyörrel, de az nem az én világom. *Vallja be szerényen.*
- Amikor a városba érkeztem, nagyobb szükség volt élelemre és felszerelésre, mint ölelő karokra. *Mondja szomorúnak tetszőn, a rossz emlékű lázadást említve.*
- Az első szállítmányt, amit hoztunk délről, főleg élelmiszer és szerszámok voltak. Kellett egy központ, ahol tárolni tudjuk az árukat és persze tető kellett a fejünk felé. *Teszi hozzá.*
- Sikerült ismeretséget kötnöm a Vashegy úrnőjével, Kagaenae Thargodar kisasszonnyal, akivel egy közösen előnyös szerződés keretében megalkudtunk a Pintyre. Így lett miénk az épület. *Esze ágában sincs megemlíteni, hogy csak most alkudtak meg, de nem kívánja elhallgatni, miféle közös engedmény keretében.*
- A kisasszony nagyon sajnálja, hogy nem segített a városon a járvány idején, de *hajol közelebb kissé a nemeshez.* a lázadásban megölték az anyját, szülői háza pedig lángok martalékává vált. *Mondja halkan, szomorú hangon.*
- Ám egy közös munkaterv keretében megegyeztem vele, hogy egykori szülői házát rendbe hozzuk és nehéz sorsú vagy a lázadásban árvává vált gyermekek otthonává tesszük, amelyben egy iskola is helyet kap. *Ezt már tettre készen, hátradőlve a székében mondja ki. Ezen nincs mit titkolóznia.*
- A Kereskedőház igyekszik minden igényt kielégíteni, legyen szó egyszerű áruról, ékszerről, lovakról vagy épületekről, tevékenységi körünket a kereslet alakítja. *Emeli fel mutatóujját ráerősítve szavaira.*
- Apropó, kereslet. *Torpan meg gondolatmenetében.*
- Ralmeron úr, mióta a városban vagyok, látom, hogy a kovács műhelye zárva van és Artheniorban nincs is most másik kovács. *Mutat rá erre a hiányosságra.*
- Van ennek valami oka vagy esetleg volna lehetőség rá, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház kibővítse tevékenységi körét a kovácsműhelyre is? *Lehet, hogy pofátlan így egyből a közepébe vágni, de elég jól felvezette és kissé meg is olajozta az utat, remélve, hogy pozitív fogadtatásra lel az ötlete.*
- Bocsánat, csak beszélek itt, a parti meg áll. Ki is jön? *Kérdi a lapokra tekintve.*
- Mindig az, aki kérdezi, nem igaz? *Nevet felé és dob egy lapot.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-31 08:14:10
Üzenet elküldve: 2019-08-31 08:14:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki IS a pultnál//
*Ahogy látja, Aestrel továbbra is malacokat megszégyenítve eszi a kenyeret, de Latamie nem szól rá. Ha nem ült volna vele korábban egy asztalnál, azt hinné, ennyire éhes, de a vörös fickóra olyan villogó szemekkel nézett, hogy eltéveszthetetlenül haragját tölti.*
~Gyenge vagy még kislány... csoda hogy élsz...~
*Latamie persze tengeren edződött, és nem érti, miért is lehetne egy férfi látványa ilyen felkavaró. Illetve neki s van mumusa. Horak látványa a felszín alatt biztos vihart kavarna, de nem adná meg azt az örömöt, hogy a disznó lássa ezt. Inkább képen röhögné, csak hogy bosszantsa.*
- Figyelj Aestrel. *Kivételesen veszi a fáradtságot, és nevén szólítja a gyermeket, ám mielőtt jó tanáccsal élne, mely minden bizonnyal megváltoztathatná a gyermek életét, (Latamie szerint legalábbis) mintha a semmiből kerülne elő Chayss hangja. Meglepve kapja oda tekintetét, mert polip legyen, ha eddig észrevette.*
- Tengerek Szellemére a szívbajt hozod rám. Honnan a pi... intyből kerültél elő? *Javítja menet közben magát, bár érezhető, hogy nem feltétlen ezt a szót használta volna. Kezdi kikezdeni, hogy nem mondhat bármit, amit kedve tart, vagy káromkodhat kedvére, mert figyelnie kell a gyermeki fülre, meg persze az inas és báróné és hercegi színjátékra. Határán van, hogy telibe tegyen az egészre, és csak azért is egy ízes monológot körítsen, de a hajó említésére megenyhül.*
- Hmmm... *Gondolkodik el, mintha amúgy olyan nagyon sok dolga lenne a naplopáson, és a kéretlen tanácsadásokon kívül. Amúgy az, hogy felújítani, vagy újat venni nem egyszerű dilemma. Ezt egy fél kalács mellet meg valaki más rövidje mellett pultnál könyökölve csak az egyszeri dönti el. Persze Chayss le is lép. Már megint.
Mosolyogva néz utána és elképzeli, hogy ha végre hajón lesz, Rheenot a vízbe löki, ő meg tovább halad Nyikhajjal és vissza sem jön. *
~Ötszáz arany egy rozoga ladikért.~
*Latolgatja a dolgot, mert ugyebár kezdetnek ő is betette az üzletbe az aranyát. Ami miatt Chayss legfeljebb kérhet tőle, de nem utasíthatja. És ezt amúgy nagyon szépen be is tartja. A fantáziaképeket egyébként az szüli, hogy Chayssnek újra dolga akadt, és Latamie kezdi unni, hogy faképnél hagyják folyton. Valamivel szórakoztatnia is kell magát, s a Csalogányon évek alatt beleivódott szemlélet nem kopik olyan könnyen. Aztán amikor úgy lesz, majd eldönti, hogy visszatér-e eredeti szakmájához, vagy arra is tesz. Mert az egyértelmű, hogy menni fog a kikötőbe, ez sosem volt kérdéses.*
- Akkor maradj. *Vonja meg a vállát, pedig milyen kis bestiát tudna faragni a kislányból?! Kár, hogy visszaérkezése be nem határolható, és a kikötő amúgy is nagyobb izgalommal tölti el, mint az istápolás lehetősége.*
- Ha Chayss mellett segédkeznél addig, akkor először fürödnöd kellene szerintem. És új ruha sem ártana. Cipőd már van. *Rövid, a semmibe révedő pillantása mutatja csupán, hogy nem itt jár, de már vissza is zökken, s amint a kulcsokat kérő vendég megkapja amit szeretne, Mikhez fordul. *
- Mik! Várj! Hozzám is hozz fel vizet, és a szomszéd kisebb szobába is. A kulcsát is kérném. *Addig Aestrelnek lesz alkalma berendezkedni, ha akar, és legalább ő maga is készülni tud a kikötői útra. Tagadhatatlanul felvillanyozza, és egyre élénkebbé teszi, hogy újra szippanthat a tengeri levegőből, még a sikátorok mocska is, a veszélyes környék is izgatottá teszi.* A vacsorám ott van az asztalon, inkább odafönt enném meg. Ésss kérnék egy pofás ellátmányt is, a Vidrára. Három főre legalább. A tartalmát rád bízom. *De ha nem lesz kedvére való, biztos fülön csípi érte.*
*Ahogy látja, Aestrel továbbra is malacokat megszégyenítve eszi a kenyeret, de Latamie nem szól rá. Ha nem ült volna vele korábban egy asztalnál, azt hinné, ennyire éhes, de a vörös fickóra olyan villogó szemekkel nézett, hogy eltéveszthetetlenül haragját tölti.*
~Gyenge vagy még kislány... csoda hogy élsz...~
*Latamie persze tengeren edződött, és nem érti, miért is lehetne egy férfi látványa ilyen felkavaró. Illetve neki s van mumusa. Horak látványa a felszín alatt biztos vihart kavarna, de nem adná meg azt az örömöt, hogy a disznó lássa ezt. Inkább képen röhögné, csak hogy bosszantsa.*
- Figyelj Aestrel. *Kivételesen veszi a fáradtságot, és nevén szólítja a gyermeket, ám mielőtt jó tanáccsal élne, mely minden bizonnyal megváltoztathatná a gyermek életét, (Latamie szerint legalábbis) mintha a semmiből kerülne elő Chayss hangja. Meglepve kapja oda tekintetét, mert polip legyen, ha eddig észrevette.*
- Tengerek Szellemére a szívbajt hozod rám. Honnan a pi... intyből kerültél elő? *Javítja menet közben magát, bár érezhető, hogy nem feltétlen ezt a szót használta volna. Kezdi kikezdeni, hogy nem mondhat bármit, amit kedve tart, vagy káromkodhat kedvére, mert figyelnie kell a gyermeki fülre, meg persze az inas és báróné és hercegi színjátékra. Határán van, hogy telibe tegyen az egészre, és csak azért is egy ízes monológot körítsen, de a hajó említésére megenyhül.*
- Hmmm... *Gondolkodik el, mintha amúgy olyan nagyon sok dolga lenne a naplopáson, és a kéretlen tanácsadásokon kívül. Amúgy az, hogy felújítani, vagy újat venni nem egyszerű dilemma. Ezt egy fél kalács mellet meg valaki más rövidje mellett pultnál könyökölve csak az egyszeri dönti el. Persze Chayss le is lép. Már megint.
Mosolyogva néz utána és elképzeli, hogy ha végre hajón lesz, Rheenot a vízbe löki, ő meg tovább halad Nyikhajjal és vissza sem jön. *
~Ötszáz arany egy rozoga ladikért.~
*Latolgatja a dolgot, mert ugyebár kezdetnek ő is betette az üzletbe az aranyát. Ami miatt Chayss legfeljebb kérhet tőle, de nem utasíthatja. És ezt amúgy nagyon szépen be is tartja. A fantáziaképeket egyébként az szüli, hogy Chayssnek újra dolga akadt, és Latamie kezdi unni, hogy faképnél hagyják folyton. Valamivel szórakoztatnia is kell magát, s a Csalogányon évek alatt beleivódott szemlélet nem kopik olyan könnyen. Aztán amikor úgy lesz, majd eldönti, hogy visszatér-e eredeti szakmájához, vagy arra is tesz. Mert az egyértelmű, hogy menni fog a kikötőbe, ez sosem volt kérdéses.*
- Akkor maradj. *Vonja meg a vállát, pedig milyen kis bestiát tudna faragni a kislányból?! Kár, hogy visszaérkezése be nem határolható, és a kikötő amúgy is nagyobb izgalommal tölti el, mint az istápolás lehetősége.*
- Ha Chayss mellett segédkeznél addig, akkor először fürödnöd kellene szerintem. És új ruha sem ártana. Cipőd már van. *Rövid, a semmibe révedő pillantása mutatja csupán, hogy nem itt jár, de már vissza is zökken, s amint a kulcsokat kérő vendég megkapja amit szeretne, Mikhez fordul. *
- Mik! Várj! Hozzám is hozz fel vizet, és a szomszéd kisebb szobába is. A kulcsát is kérném. *Addig Aestrelnek lesz alkalma berendezkedni, ha akar, és legalább ő maga is készülni tud a kikötői útra. Tagadhatatlanul felvillanyozza, és egyre élénkebbé teszi, hogy újra szippanthat a tengeri levegőből, még a sikátorok mocska is, a veszélyes környék is izgatottá teszi.* A vacsorám ott van az asztalon, inkább odafönt enném meg. Ésss kérnék egy pofás ellátmányt is, a Vidrára. Három főre legalább. A tartalmát rád bízom. *De ha nem lesz kedvére való, biztos fülön csípi érte.*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-31 05:25:12
Üzenet elküldve: 2019-08-31 05:25:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Mosolyogva hallgatja Mik szavait, majd a férfi távozik az asztaltól. Míg az étellel foglalkoznak csendesen telik az idő. Majd amikor végeztek Mady tűkön ülve áll fel, és megy a kulcsokért.*
-Rendben, megyek én is, hisz végeztem.
*Áll fel az asztaltól, majd követi a lányt. Vigyorogva nézi a lépteit, mintha a saját combjai nem égnének ugyanattól a fájdalomtól. A lány megdicsérte az ételt, ehhez ő is csatlakozik. Majd Mik a kulcsot keresi elő. Majd a nap fénypontjával áll elő.*
-Azt megköszönnénk, hisz jól esne egy kis fürdő, így az utazás után. *Majd követi, esetleg követik a férfit ha Mady is jön. A szobában, végre kényelemben helyezi magát, és kicsit sem úriasan de megszabadul a lábbeliktől. Amint a férfi felhozza a vizet és távozik Madyre néz.*
-Te kezd te vagy rosszabb formában, én majd utánad fürdök.
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Mosolyogva hallgatja Mik szavait, majd a férfi távozik az asztaltól. Míg az étellel foglalkoznak csendesen telik az idő. Majd amikor végeztek Mady tűkön ülve áll fel, és megy a kulcsokért.*
-Rendben, megyek én is, hisz végeztem.
*Áll fel az asztaltól, majd követi a lányt. Vigyorogva nézi a lépteit, mintha a saját combjai nem égnének ugyanattól a fájdalomtól. A lány megdicsérte az ételt, ehhez ő is csatlakozik. Majd Mik a kulcsot keresi elő. Majd a nap fénypontjával áll elő.*
-Azt megköszönnénk, hisz jól esne egy kis fürdő, így az utazás után. *Majd követi, esetleg követik a férfit ha Mady is jön. A szobában, végre kényelemben helyezi magát, és kicsit sem úriasan de megszabadul a lábbeliktől. Amint a férfi felhozza a vizet és távozik Madyre néz.*
-Te kezd te vagy rosszabb formában, én majd utánad fürdök.
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-31 02:48:54
Üzenet elküldve: 2019-08-31 02:48:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
*Persze Ralmeron úr ezúttal sem mulasztja el, hogy Isannte szorgalmas munkáját egy kedves mosollyal honorálja. A bor az asztalra kerül, ők pedig neki is láthatnak a játéknak, így rohamosan fogy is, és a jókedv ezzel arányosan egyre csak nő. A beszélgetés, hangosabb kiáltások közepette pedig nem más jelenik meg, mint maga a báró úr, akit a felszolgáló lány már említett. Nehéz lenne összetéveszteni, határozott kiállása miatt valószínűleg a nemes már azelőtt rájön, kivel van dolga, mielőtt egyáltalán felpillantana a paklijából, mert egyből elhallgat. Hosszú, gyűrűkkel díszített ujjaival egy tapasztalt mozdulattal tolja egybe lapjait, majd lefordítva az asztalra teszi. Vidám kék szemeivel az érkezőt méregeti, de véletlenül sem gúnyosan; csupán érdeklődésről van szó.*
- Részemről az öröm, báró uram! *Mondja, s az asztalra mutat, ahol most aztán tényleg kaotikusan hevernek az eldobált lapok.* És mint láthatja, a szórakozásban nincs hiba. *Az őrök komoly biccentéssel fogadják Cha'ysst, a maguk fegyelmezett módján értékelve a gesztust. Ami pedig a kártyát illeti, nem tűr ellentmondást.*
- Ugyan, kérem, ezzel ne is tréfáljon! *Mondja feddőn, játékosan persze, és a mellette lévő székre mutat.* Borzasztó sértés lenne, ha nem hívnám meg, hogy részt vegyen ebben a remek játékban. Élhetnék együtt a lelkifurdalással! *Ezek után persze szó sem lehet róla, hogy a fogadó tulajdonosa csak úgy elszökjön a kötelesség elől, innen már ha akarna, is nehezen menekülne. Ha játszani kell, játszani kell, s az egyik őr egy biccentésre már gyűjti is össze a kezükben lévő lapokat, még ha a játék közepén jártak is, hogy megtiszteljék vendéglátójukat egy újabb körrel, s ha a báró úr is szívesen leül közéjük, osztanak neki.
Nem baj, hogy Cha'yssnak nem volt sok ideje megfigyelni a játék menetét, Ralmeron már el is magyarázza, mit kell tennie, s a játék igazán nem bonyolult, ha az ember rájön, hova kell, érdemes elhelyeznie a lapot az asztalon kirakott közös formáción. Ha Cha'yss részt vesz, egy-két lap után megérzi, hogy kevés tudást igényel, amolyan kocsmajáték-féle inkább, s szinte teljes egészében a szerencsén, no meg a blöffölésen múlik. A nemes úr pedig oda sem néz, már úgy hajtja a lapokat, s közben kérdezni sem röstell.*
- Na és mondja, Cha'yss úr, honnan merült fel az ötlet, hogy a hölgyek helyett a kereskedelemre helyezze a hangsúlyt? Nagy változás ez, már ami a Pintyet illeti. A nagy változások mögött pedig mindig megbújik valami izgalmas anekdota.
*Persze Ralmeron úr ezúttal sem mulasztja el, hogy Isannte szorgalmas munkáját egy kedves mosollyal honorálja. A bor az asztalra kerül, ők pedig neki is láthatnak a játéknak, így rohamosan fogy is, és a jókedv ezzel arányosan egyre csak nő. A beszélgetés, hangosabb kiáltások közepette pedig nem más jelenik meg, mint maga a báró úr, akit a felszolgáló lány már említett. Nehéz lenne összetéveszteni, határozott kiállása miatt valószínűleg a nemes már azelőtt rájön, kivel van dolga, mielőtt egyáltalán felpillantana a paklijából, mert egyből elhallgat. Hosszú, gyűrűkkel díszített ujjaival egy tapasztalt mozdulattal tolja egybe lapjait, majd lefordítva az asztalra teszi. Vidám kék szemeivel az érkezőt méregeti, de véletlenül sem gúnyosan; csupán érdeklődésről van szó.*
- Részemről az öröm, báró uram! *Mondja, s az asztalra mutat, ahol most aztán tényleg kaotikusan hevernek az eldobált lapok.* És mint láthatja, a szórakozásban nincs hiba. *Az őrök komoly biccentéssel fogadják Cha'ysst, a maguk fegyelmezett módján értékelve a gesztust. Ami pedig a kártyát illeti, nem tűr ellentmondást.*
- Ugyan, kérem, ezzel ne is tréfáljon! *Mondja feddőn, játékosan persze, és a mellette lévő székre mutat.* Borzasztó sértés lenne, ha nem hívnám meg, hogy részt vegyen ebben a remek játékban. Élhetnék együtt a lelkifurdalással! *Ezek után persze szó sem lehet róla, hogy a fogadó tulajdonosa csak úgy elszökjön a kötelesség elől, innen már ha akarna, is nehezen menekülne. Ha játszani kell, játszani kell, s az egyik őr egy biccentésre már gyűjti is össze a kezükben lévő lapokat, még ha a játék közepén jártak is, hogy megtiszteljék vendéglátójukat egy újabb körrel, s ha a báró úr is szívesen leül közéjük, osztanak neki.
Nem baj, hogy Cha'yssnak nem volt sok ideje megfigyelni a játék menetét, Ralmeron már el is magyarázza, mit kell tennie, s a játék igazán nem bonyolult, ha az ember rájön, hova kell, érdemes elhelyeznie a lapot az asztalon kirakott közös formáción. Ha Cha'yss részt vesz, egy-két lap után megérzi, hogy kevés tudást igényel, amolyan kocsmajáték-féle inkább, s szinte teljes egészében a szerencsén, no meg a blöffölésen múlik. A nemes úr pedig oda sem néz, már úgy hajtja a lapokat, s közben kérdezni sem röstell.*
- Na és mondja, Cha'yss úr, honnan merült fel az ötlet, hogy a hölgyek helyett a kereskedelemre helyezze a hangsúlyt? Nagy változás ez, már ami a Pintyet illeti. A nagy változások mögött pedig mindig megbújik valami izgalmas anekdota.
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-30 07:54:58
Üzenet elküldve: 2019-08-30 07:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Kissé kényszeredett mosollyal vigyorodik el, de természetesen nem volt köze a kovács eltűnéséhez. Ha máshoz volt is, ahhoz biztosan nem.*
- Egyáltalán nincs erre esély. *Erősíti azért meg amit a mélységi is sejt. Mert tényleg nem volt akkoriban a kovács közelében.*
- Igen, vége. *Mosolyog megnyugtatóan a Maydeleinere.
Mivel a lányok nem szeretnének mást kérdezni tőle, visszatér a pultba és kis idő múlva kiviszi a rendelt ételeket. A rendeléssel úgy tűnik, nem lesz baj, így csak kurtán biccent az elismerő szavakra.*
- Köszönöm. *Mondja széles mosollyal a sötételf szavaira. Úgy tűnik, ez a mélységi nem olyan dölyfös, mint azt a fajtájukról tartják.
A pultban jól elvan, amíg a lányok vacsoráznak, ott mindig van dolog, de az esti roham lankadni látszik. Fél szemmel a vendégek felé tekintget közben, de nem lát problémát, így folytatja a munkát.
Épp a kupákat teszi fel a polcra és miután megfordul, a csinos lány áll a pultnál, a szoba kulcsai iránt érdeklődve.*
- Persze, máris adom. *Mondja meglepetten és a kulcsok után néz.*
- Mindenképp megmondom a szakácsnak, boldog lesz. *Mosolyog zavartan, ahogy a kulcs után kutat.*
- A második szoba az emeleten, balra. *Teszi hozzá, hogy időt adjon magának, majd amikor megleli végre a kulcsot, megkönnyebbülten nyújtja át.*
- Parancsolj. Van a szobában dézsa, ha szeretnétek fürdőt, forralok vizet és felviszem. *Ugyanaz a precedens, mint a másik vendég esetében. Feltölti vízzel a dézsát, aztán forróvízzel beállítja a kért hőmérsékletet. Persze a dézsa csak egyszemélyes, viszont úgy látja, a lányok vannak olyan jó viszonyban, hogy ez ne zavarja őket.*
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Kissé kényszeredett mosollyal vigyorodik el, de természetesen nem volt köze a kovács eltűnéséhez. Ha máshoz volt is, ahhoz biztosan nem.*
- Egyáltalán nincs erre esély. *Erősíti azért meg amit a mélységi is sejt. Mert tényleg nem volt akkoriban a kovács közelében.*
- Igen, vége. *Mosolyog megnyugtatóan a Maydeleinere.
Mivel a lányok nem szeretnének mást kérdezni tőle, visszatér a pultba és kis idő múlva kiviszi a rendelt ételeket. A rendeléssel úgy tűnik, nem lesz baj, így csak kurtán biccent az elismerő szavakra.*
- Köszönöm. *Mondja széles mosollyal a sötételf szavaira. Úgy tűnik, ez a mélységi nem olyan dölyfös, mint azt a fajtájukról tartják.
A pultban jól elvan, amíg a lányok vacsoráznak, ott mindig van dolog, de az esti roham lankadni látszik. Fél szemmel a vendégek felé tekintget közben, de nem lát problémát, így folytatja a munkát.
Épp a kupákat teszi fel a polcra és miután megfordul, a csinos lány áll a pultnál, a szoba kulcsai iránt érdeklődve.*
- Persze, máris adom. *Mondja meglepetten és a kulcsok után néz.*
- Mindenképp megmondom a szakácsnak, boldog lesz. *Mosolyog zavartan, ahogy a kulcs után kutat.*
- A második szoba az emeleten, balra. *Teszi hozzá, hogy időt adjon magának, majd amikor megleli végre a kulcsot, megkönnyebbülten nyújtja át.*
- Parancsolj. Van a szobában dézsa, ha szeretnétek fürdőt, forralok vizet és felviszem. *Ugyanaz a precedens, mint a másik vendég esetében. Feltölti vízzel a dézsát, aztán forróvízzel beállítja a kért hőmérsékletet. Persze a dézsa csak egyszemélyes, viszont úgy látja, a lányok vannak olyan jó viszonyban, hogy ez ne zavarja őket.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-29 14:43:32
Üzenet elküldve: 2019-08-29 14:43:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
//Aestrel, Latamie, Isannte, Ralmeron(Meia), Cha'yss//
*Latamie elgondolkodni látszik, olyannyira, hogy az igric hagy neki elegendő időt jól megrágni a hallottakat és majd később visszatérnek a témára. Már csak azért is, mert Isannte elmondja, hogy kit tisztelhet a nemesnek tetsző alak képében. A wegtoreni elismerően hümment a hallottakra, sárgás tekintete a férfiak asztala felé fordul.*
- Köszönöm, drága, egy kincs vagy. *Dicséri meg a lányt egy könnyed mosollyal, majd visszafordul a vörös szirén felé.*
- Gondolkodj, kapitányom, nemsokára beszélünk. Kérlek, várj meg. *Mondja könnyed hangon, majd már fordul is, hogy meginduljon a nagybirtokos, Ralmeron Vikharys és asztaltársai felé, amikor Aestrel megszólítja.*
- Persze, maradhatsz, amíg jól esik. *Mosolyog le a lánykára.*
- Gyakorolni? Öhm... Mik majd segít neked, de ne lássam, hogy lustálkodsz. Egy jó inas nem tétlenkedik! *Feddi meg játékosan, tréfálkozva, de szavai akár komolyan is vehetők. Aztán pár könnyű lépéssel eléri a nagybirtokos asztalát.*
- Ralmeron úr, *hajol meg tökéletes etikettel.* öröm számomra, hogy megtiszteli szerény fogadónkat és jómagam jelenlétével. *Mosolyog a férfire.*
- A nevem báró Cha'yss Cano Caldorcor, remélem, jól érzik magukat a Kósza Pintyben. *Teszi hozzá barátságos mosollyal fordulva a katonák felé is. Aki ilyen közvetlenül leül kártyázni a fegyvereseivel, arról sok minden kiderül. Nem egy karót nyelt alak, hiába nagybirtokos, közvetlen és fontosak számára azok, akik mellette állnak.*
- Látom, kártyázni készülnek, nem is zavarok tovább, bár izgalmas játéknak ígérkezik. *Pillant a lapok felé, de a játék csak ismerős számára, mintha már találkozott volna vele Wegtoren környékén. Persze nem fogja megkérdezni, hogy beszállhat-e, ha Ralmeron fel nem ajánlja.*
//Aestrel, Latamie, Isannte, Ralmeron(Meia), Cha'yss//
*Latamie elgondolkodni látszik, olyannyira, hogy az igric hagy neki elegendő időt jól megrágni a hallottakat és majd később visszatérnek a témára. Már csak azért is, mert Isannte elmondja, hogy kit tisztelhet a nemesnek tetsző alak képében. A wegtoreni elismerően hümment a hallottakra, sárgás tekintete a férfiak asztala felé fordul.*
- Köszönöm, drága, egy kincs vagy. *Dicséri meg a lányt egy könnyed mosollyal, majd visszafordul a vörös szirén felé.*
- Gondolkodj, kapitányom, nemsokára beszélünk. Kérlek, várj meg. *Mondja könnyed hangon, majd már fordul is, hogy meginduljon a nagybirtokos, Ralmeron Vikharys és asztaltársai felé, amikor Aestrel megszólítja.*
- Persze, maradhatsz, amíg jól esik. *Mosolyog le a lánykára.*
- Gyakorolni? Öhm... Mik majd segít neked, de ne lássam, hogy lustálkodsz. Egy jó inas nem tétlenkedik! *Feddi meg játékosan, tréfálkozva, de szavai akár komolyan is vehetők. Aztán pár könnyű lépéssel eléri a nagybirtokos asztalát.*
- Ralmeron úr, *hajol meg tökéletes etikettel.* öröm számomra, hogy megtiszteli szerény fogadónkat és jómagam jelenlétével. *Mosolyog a férfire.*
- A nevem báró Cha'yss Cano Caldorcor, remélem, jól érzik magukat a Kósza Pintyben. *Teszi hozzá barátságos mosollyal fordulva a katonák felé is. Aki ilyen közvetlenül leül kártyázni a fegyvereseivel, arról sok minden kiderül. Nem egy karót nyelt alak, hiába nagybirtokos, közvetlen és fontosak számára azok, akik mellette állnak.*
- Látom, kártyázni készülnek, nem is zavarok tovább, bár izgalmas játéknak ígérkezik. *Pillant a lapok felé, de a játék csak ismerős számára, mintha már találkozott volna vele Wegtoren környékén. Persze nem fogja megkérdezni, hogy beszállhat-e, ha Ralmeron fel nem ajánlja.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-28 20:32:24
Üzenet elküldve: 2019-08-28 20:32:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Ő szótlan hallgatja a beszámolót, hiszen mikor utoljára itt járt nem igazán volt lehetősége és szándéka sem felderíteni a történteket és utána járni, hogy még folynak-e. Örült, hogy ép bőrrel megúszta azt a kis kitérőt is. El is dönti magában, hogy a szakadék közelébe se megy, az eléggé nyomasztóan hangzik, főleg a sír szóval karöltve. ~Oké hídra se megyek egyedül. ~ Jegyzeteli a fejében a dolgokat, mivel nem ismerős a környéken és még nem hallott a Csonthídról korábban, a neve nem is rögzül, csak, hogy egy két árválkodó földdarabot összekötő tákolmányról van szó, amin bizony nem szabad áthaladnia. Neki nem is tűnik fel, hogy a férfi eddig közvetlenül, minden szavakba önthető távolságtartás nélkül szólt hozzájuk, valószínű a kedves gesztusok kipótolták a fejében a szavak végét.*
-Tehát a lázadásnak vége, ez felettébb megnyugtató. *Mondja, bár arcáról nem igazán volt eddig se leolvasható a félelem vagy a nyugtalanság. Valószínűleg a mélységi jelenléte az, ami elég támaszt nyújt számára ahhoz, hogy minden gyanakvást és gyámoltalanságot hátra tudjon tenni és elzárni a tudatának egyik eldugott szegletébe. Mikor elé kerül az étel, először megköszöni, ahogy a kendőt is, hiszen ez bizonyára finom, de feltehetőleg mancsos művelet lesz. Ezért megvárja, míg a férfi távozik, csak aztán lát neki.*
-Köszönjük, nagyon jól néznek ki. * Dicséri meg a kosztot a férfinek, és valóban felülmúlta az elvárásait az elé helyezett fogás. Rácsorgatja a citromot, aztán először evőeszközzel próbálkozik, de kis idő elteltével, mikor látja, hogy a társa milyen jóízűen falatozik, megelégeli a dolgot. Bizony, nekiáll kézzel, miután feltűrte annak a csodás ruhának az ujját, de könyékig! Bár meglepően úri, még az is, ahogy kézzel eszik, néha meg- megtörölve az ujjait vagy a száját a textillel. Majd, amint végez a hallal, teljesen áttörölgeti a kezeit és az arcát is, nehogy maradjon nyoma a dolognak, bár minden bizonnyal, ha feléjük pillantott Mik, mindent a legjobb szögből látott. Ő már csak ilyen nő, foglalkoztatja, hogy mások mit gondolnak róla.*
-Megyek elkérem a kulcsot, mert már alig tudok egy helyben ülni. *Súgja oda a másiknak egy fájdalmas arckifejezést villantva, meg némi sziszegést. Szépen feltápászkodik, néhány apróbb lépéssel bejáratja az izmait, amelyek még mindig veszettül sajognak és lassú léptekkel a pulthoz sétál, hogy ez ne legyen annyira feltűnő.*
-Elnézést, szeretném akkor elkérni a szobakulcsot. Az utazás eléggé fárasztó volt, de a hal szinte el is feledtette, nagyon finom volt, de sajnos csak szinte. *Az a legnagyobb szívfájdalma, hogy meg kellett mozdítania a hátsóját, de ezt nem fogja a férfi orrára kötni. Nagyon kecsegtető a lehetőség, hogy ha tovább marad idelent, még lenne alkalma végig simítani egy- két tollas pocakon, de az izmai jobban fájnak annál, minthogy meg tudjon feledkezni róla. ~Az a kenőcs valóban életmentő ötlet volt. ~ Dicséri magában társa hozzáértését és tapasztalatát.*
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Ő szótlan hallgatja a beszámolót, hiszen mikor utoljára itt járt nem igazán volt lehetősége és szándéka sem felderíteni a történteket és utána járni, hogy még folynak-e. Örült, hogy ép bőrrel megúszta azt a kis kitérőt is. El is dönti magában, hogy a szakadék közelébe se megy, az eléggé nyomasztóan hangzik, főleg a sír szóval karöltve. ~Oké hídra se megyek egyedül. ~ Jegyzeteli a fejében a dolgokat, mivel nem ismerős a környéken és még nem hallott a Csonthídról korábban, a neve nem is rögzül, csak, hogy egy két árválkodó földdarabot összekötő tákolmányról van szó, amin bizony nem szabad áthaladnia. Neki nem is tűnik fel, hogy a férfi eddig közvetlenül, minden szavakba önthető távolságtartás nélkül szólt hozzájuk, valószínű a kedves gesztusok kipótolták a fejében a szavak végét.*
-Tehát a lázadásnak vége, ez felettébb megnyugtató. *Mondja, bár arcáról nem igazán volt eddig se leolvasható a félelem vagy a nyugtalanság. Valószínűleg a mélységi jelenléte az, ami elég támaszt nyújt számára ahhoz, hogy minden gyanakvást és gyámoltalanságot hátra tudjon tenni és elzárni a tudatának egyik eldugott szegletébe. Mikor elé kerül az étel, először megköszöni, ahogy a kendőt is, hiszen ez bizonyára finom, de feltehetőleg mancsos művelet lesz. Ezért megvárja, míg a férfi távozik, csak aztán lát neki.*
-Köszönjük, nagyon jól néznek ki. * Dicséri meg a kosztot a férfinek, és valóban felülmúlta az elvárásait az elé helyezett fogás. Rácsorgatja a citromot, aztán először evőeszközzel próbálkozik, de kis idő elteltével, mikor látja, hogy a társa milyen jóízűen falatozik, megelégeli a dolgot. Bizony, nekiáll kézzel, miután feltűrte annak a csodás ruhának az ujját, de könyékig! Bár meglepően úri, még az is, ahogy kézzel eszik, néha meg- megtörölve az ujjait vagy a száját a textillel. Majd, amint végez a hallal, teljesen áttörölgeti a kezeit és az arcát is, nehogy maradjon nyoma a dolognak, bár minden bizonnyal, ha feléjük pillantott Mik, mindent a legjobb szögből látott. Ő már csak ilyen nő, foglalkoztatja, hogy mások mit gondolnak róla.*
-Megyek elkérem a kulcsot, mert már alig tudok egy helyben ülni. *Súgja oda a másiknak egy fájdalmas arckifejezést villantva, meg némi sziszegést. Szépen feltápászkodik, néhány apróbb lépéssel bejáratja az izmait, amelyek még mindig veszettül sajognak és lassú léptekkel a pulthoz sétál, hogy ez ne legyen annyira feltűnő.*
-Elnézést, szeretném akkor elkérni a szobakulcsot. Az utazás eléggé fárasztó volt, de a hal szinte el is feledtette, nagyon finom volt, de sajnos csak szinte. *Az a legnagyobb szívfájdalma, hogy meg kellett mozdítania a hátsóját, de ezt nem fogja a férfi orrára kötni. Nagyon kecsegtető a lehetőség, hogy ha tovább marad idelent, még lenne alkalma végig simítani egy- két tollas pocakon, de az izmai jobban fájnak annál, minthogy meg tudjon feledkezni róla. ~Az a kenőcs valóban életmentő ötlet volt. ~ Dicséri magában társa hozzáértését és tapasztalatát.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-28 19:37:07
Üzenet elküldve: 2019-08-28 19:37:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Nézi, ahogy a lány élvezi a kiszolgálást és a figyelmet, és nem tesz, hozzá semmit csak önmagát adja. Ez az a természetesség, ami benne soha nem lesz meg, de nem is igyekszik megszokni és megtanulni ezt a viselkedést. Madynek jól áll neki viszont szörnyű lenne. *
-Rendben azt rád hagyom, nem fogom túl erőltetni a dolgot.
*Kortyol bele a borába, aminek meglepően jó az íze. A férfi szavait megemészti, és eléggé gondterhelten sóhajt. A kovács lelépett, mielőtt valaki tömeggyártásra kényszeríthette volna. Zseniális befejezése egy lázadásnak vagy háborúnak. Kovács nélkül minden sereg meg van lőve. A lány felé tett kérdésre, is rögtön érkezik a válasz. Illetve a szabadkozó Mikre mosolyog, és megnyugtatja.*
- Ne kérj elnézést, kivéve, ha részt vettél a kovács távozásában, de erre oly kevés az esély. Így köszönöm az információt, sokat segítettél, noha a gondom is növekedett ezzel. De így jár, aki egy zűrös hátterű városban próbál kovácsot találni, miközben a város rendezi a sorait. Kösz a híreket, és ha még lesz kérdésem kereslek. *Sóhajt, majd Madyhez szól. * Tehát átmész egyszerű nézelődőbe? Vagy konkrét céllal érkeztél a könyvtárba és abba a frissen szentelt templomba? A piac engem is érdekel, bár lehet, hogy kihagyom.
*Mik térül fordul, és hamarosan eléjük pakolja a megrendelt ételeket. Dreyia elégedetten szemléli saját választását, de megnézi Mady vacsoráját is.*
-Köszi, ahogy elnézem a jó vacsora meg lesz, na meg az étvágy is. Na meg, ha szeretnék valamit, ha füttyenteni nem is, de keresni azt foglak. *Mosolyog a srácra, valahogy Mady vidámsága ragadós. A törlőkendőt a combjára helyezi, majd amint Mady elkezdi az étkezést ő is vele eszik. Igaz ő jóval többet eszik, de az ízük bőven megéri az árát.*
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Nézi, ahogy a lány élvezi a kiszolgálást és a figyelmet, és nem tesz, hozzá semmit csak önmagát adja. Ez az a természetesség, ami benne soha nem lesz meg, de nem is igyekszik megszokni és megtanulni ezt a viselkedést. Madynek jól áll neki viszont szörnyű lenne. *
-Rendben azt rád hagyom, nem fogom túl erőltetni a dolgot.
*Kortyol bele a borába, aminek meglepően jó az íze. A férfi szavait megemészti, és eléggé gondterhelten sóhajt. A kovács lelépett, mielőtt valaki tömeggyártásra kényszeríthette volna. Zseniális befejezése egy lázadásnak vagy háborúnak. Kovács nélkül minden sereg meg van lőve. A lány felé tett kérdésre, is rögtön érkezik a válasz. Illetve a szabadkozó Mikre mosolyog, és megnyugtatja.*
- Ne kérj elnézést, kivéve, ha részt vettél a kovács távozásában, de erre oly kevés az esély. Így köszönöm az információt, sokat segítettél, noha a gondom is növekedett ezzel. De így jár, aki egy zűrös hátterű városban próbál kovácsot találni, miközben a város rendezi a sorait. Kösz a híreket, és ha még lesz kérdésem kereslek. *Sóhajt, majd Madyhez szól. * Tehát átmész egyszerű nézelődőbe? Vagy konkrét céllal érkeztél a könyvtárba és abba a frissen szentelt templomba? A piac engem is érdekel, bár lehet, hogy kihagyom.
*Mik térül fordul, és hamarosan eléjük pakolja a megrendelt ételeket. Dreyia elégedetten szemléli saját választását, de megnézi Mady vacsoráját is.*
-Köszi, ahogy elnézem a jó vacsora meg lesz, na meg az étvágy is. Na meg, ha szeretnék valamit, ha füttyenteni nem is, de keresni azt foglak. *Mosolyog a srácra, valahogy Mady vidámsága ragadós. A törlőkendőt a combjára helyezi, majd amint Mady elkezdi az étkezést ő is vele eszik. Igaz ő jóval többet eszik, de az ízük bőven megéri az árát.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-28 17:24:42
Üzenet elküldve: 2019-08-28 17:24:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
- Örülök. *Válaszolja, amikor a mélységi örömmel veszi, hogy később is rendezhetik majd a számlát. Ez természetes, ennyire megbíznak minden betérő vendégben és a két lány nem úgy néz ki, mintha csak potyaebédre vágynának, hogy aztán fizetés nélkül lelépjenek. Persze minden megtörténhet és lehet, hogy csak Mik a naiv, de vállalja a kockázatot.
Amikor indulna vissza az italok felszolgálása után, a sötételf megállítja és a város érdekességei felől érdeklődik. Mik először nem érti a kérdést.*
- Öhm... érdekességek? Nincsenek falak. *Mondja ki az első eszébe jutó érdekességet, hisz más városokkal ellentétben Artheniornak tényleg nincsenek falai, sem védelmi, sem egyéb falai.*
- Érdekes lehet még a szakadék, amit a városiak a Lázadók Sírjának is neveznek, mert a lázadás alatt keletkezett. *Meséli, de rájön, hogy nem ez a legjobb sztori, amit elmondhat.*
- De ne aggódjatok, a lázadásnak már rég vége, a város lassan felépül a veszteségekből. Már biztonságos. Kivéve a Romváros, a Csonthídon túl, oda nem érdemes védelem nélkül belépni. *Mondja. Ő nem veszi át a lányok magázódását, neki sokkal könnyebb tegeződni és közvetlenebb is. Ennyi lazaságot megenged magának.*
- Az oltárt a templomban már felszabadították, újra Eeyr hite az úr ott. *Meséli még azt, amit a városban hallott. Ám a kovács említésénél elhúzza a száját.*
- A kovácsmester elhagyta a várost, a lázadás alatt vagy után, nem tudni. Csak azt, hogy egyik napról a másikra eltűnt a családjával együtt. Sajnálom. Nincs a városban most kovács. *Mondja bocsánatkérő hangon, pedig neki aztán semmi köze a kovács dolgához.
A csinos lány csendben marad, nem kérdez és ha nincs más, amit szeretnének megtudni tőle, akkor visszatér a pulthoz, ahová kisvártatva megérkeznek a lányok elkészült ételei. Mik egy tálcára pakol mindent, tányérokat, eszközt. A Pintyben nem szoktak elő- és főételekkel foglalkozni, nem is tud róla, hogy volna ilyesmi. Az urak is mindent egyszerre kitesznek az asztalra és falatoznak kedvük szerint. Ennek megfelelően minden rendelt ételt kivisz és az asztalra pakolja. A mélységi elő a sűrű barnát, nagy cseréptálban egy kanállal, mellé a vadkansültet, vele-sült apróburgonyával és a szószt egy külön kis kiöntőben, a szép lánynak pedig a fogast, citrommal és némi salátakörettel. Minden forró és illatozó.*
- Jó étvágyat, remélem, ízleni fog. *Mondja mosolyogva és két törlőkendőt is letesz a tányérok mellé. Itt nincsenek kutyák és szolgák, hogy a szőrükbe és a hajukba törölje a vendég a zsíros ujjait. Legalábbis Mik úgy tudja, náluk így megy.*
- Ha szükség van rám vagy valami nincs rendben, füttyentsetek csak, a pultban leszek. *Mondja még és ha nem marasztalják, akkor visszaindul.*
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
- Örülök. *Válaszolja, amikor a mélységi örömmel veszi, hogy később is rendezhetik majd a számlát. Ez természetes, ennyire megbíznak minden betérő vendégben és a két lány nem úgy néz ki, mintha csak potyaebédre vágynának, hogy aztán fizetés nélkül lelépjenek. Persze minden megtörténhet és lehet, hogy csak Mik a naiv, de vállalja a kockázatot.
Amikor indulna vissza az italok felszolgálása után, a sötételf megállítja és a város érdekességei felől érdeklődik. Mik először nem érti a kérdést.*
- Öhm... érdekességek? Nincsenek falak. *Mondja ki az első eszébe jutó érdekességet, hisz más városokkal ellentétben Artheniornak tényleg nincsenek falai, sem védelmi, sem egyéb falai.*
- Érdekes lehet még a szakadék, amit a városiak a Lázadók Sírjának is neveznek, mert a lázadás alatt keletkezett. *Meséli, de rájön, hogy nem ez a legjobb sztori, amit elmondhat.*
- De ne aggódjatok, a lázadásnak már rég vége, a város lassan felépül a veszteségekből. Már biztonságos. Kivéve a Romváros, a Csonthídon túl, oda nem érdemes védelem nélkül belépni. *Mondja. Ő nem veszi át a lányok magázódását, neki sokkal könnyebb tegeződni és közvetlenebb is. Ennyi lazaságot megenged magának.*
- Az oltárt a templomban már felszabadították, újra Eeyr hite az úr ott. *Meséli még azt, amit a városban hallott. Ám a kovács említésénél elhúzza a száját.*
- A kovácsmester elhagyta a várost, a lázadás alatt vagy után, nem tudni. Csak azt, hogy egyik napról a másikra eltűnt a családjával együtt. Sajnálom. Nincs a városban most kovács. *Mondja bocsánatkérő hangon, pedig neki aztán semmi köze a kovács dolgához.
A csinos lány csendben marad, nem kérdez és ha nincs más, amit szeretnének megtudni tőle, akkor visszatér a pulthoz, ahová kisvártatva megérkeznek a lányok elkészült ételei. Mik egy tálcára pakol mindent, tányérokat, eszközt. A Pintyben nem szoktak elő- és főételekkel foglalkozni, nem is tud róla, hogy volna ilyesmi. Az urak is mindent egyszerre kitesznek az asztalra és falatoznak kedvük szerint. Ennek megfelelően minden rendelt ételt kivisz és az asztalra pakolja. A mélységi elő a sűrű barnát, nagy cseréptálban egy kanállal, mellé a vadkansültet, vele-sült apróburgonyával és a szószt egy külön kis kiöntőben, a szép lánynak pedig a fogast, citrommal és némi salátakörettel. Minden forró és illatozó.*
- Jó étvágyat, remélem, ízleni fog. *Mondja mosolyogva és két törlőkendőt is letesz a tányérok mellé. Itt nincsenek kutyák és szolgák, hogy a szőrükbe és a hajukba törölje a vendég a zsíros ujjait. Legalábbis Mik úgy tudja, náluk így megy.*
- Ha szükség van rám vagy valami nincs rendben, füttyentsetek csak, a pultban leszek. *Mondja még és ha nem marasztalják, akkor visszaindul.*
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-28 10:10:49
Üzenet elküldve: 2019-08-28 10:10:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Kicsit meglepődik, mikor a férfi kihúzza neki a széket, hogy helyet tudjon foglalni, nem igazán várt ilyen szíves elbánást, de a mosolyából süt, hogy jólesik neki a kedves gesztus. A számlanyitásra csak egy csekély megjegyzést tesz, különben hagyja inkább társát érvényesülni.*
-Ez nagyszerű. *Majd, miután Mik távozott az asztaltól, folytatja azt a tevékenységet, amelyet már ez előtt is űzött, felkönyököl és nézi a csipogó madarakat.*
-A számlát majd én kifizetem, örülök, hogy nem kellett egyedül nekivágnom az útnak. Így sokkal nyugodtabb vagyok. *Mondja halkan a mélységi irányába, de szemeit nem veszi le a tollpárnákról. Közben megérkezik a rendelt tea és a bor, a kancsó, amiben hozza a férfi, nagyon takaros darabnak néz ki, kicsit meg is nyugszik a lelke, hogy minden tiszta, ahogy annak lennie kell. Gyorsan visszaegyenesedik, mikor már meglátja, hogy feléjük tart, nem szeretné szétfolyt sajt látványát imitálni, hiszen eddig olyan figyelmesen bántak velük.*
-Köszönöm. *A méznek is nagyon örül, mert üresen nem szívesen itta volna a teát, amint távozóra fogja a férfi bele is csorgat némi mézet, aztán vár vele, hogy eloszoljon a bögrében, minden különösebb utasítás nélkül. Ha időközbe a férfi visszatér az ételekkel, akkor azt is hálásan fogadja és kedves mosollyal, meg némi „köszönöm”-mel honorálja. Úgy fest Dreyia helyi információt szeretne szerezni Miktől, így ha ez a kérdés elhangzik, esetleg válasz is érkezik, akkor nyitott fülekkel kapja magát vigyázba, mert az ilyen dolgok minden jól jönnek. Mikor hozzá intézi a következő kérdést a mélységi, egy kis ideig csak forgatja a csészét, mert csupán maguktól csüngő elképzelései vannak, még konkrét menetrendet nem állított fel.*
-Hát… Láttam itt nem messze egy hatalmas építményt, azt megnézném. A könyvtárat is megkeresném, azt hallottam erre van, valami Templom környékén. Aztán ugye a piac, a kisasszonynak meg kell vegyem, amit kért. A zsákot az arannyal neked adta ugye? *Kérdez vissza, mivel aznap este már nem sok mindent tudott elraktározni a fejében, de ez mintha rémlene.*
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*Kicsit meglepődik, mikor a férfi kihúzza neki a széket, hogy helyet tudjon foglalni, nem igazán várt ilyen szíves elbánást, de a mosolyából süt, hogy jólesik neki a kedves gesztus. A számlanyitásra csak egy csekély megjegyzést tesz, különben hagyja inkább társát érvényesülni.*
-Ez nagyszerű. *Majd, miután Mik távozott az asztaltól, folytatja azt a tevékenységet, amelyet már ez előtt is űzött, felkönyököl és nézi a csipogó madarakat.*
-A számlát majd én kifizetem, örülök, hogy nem kellett egyedül nekivágnom az útnak. Így sokkal nyugodtabb vagyok. *Mondja halkan a mélységi irányába, de szemeit nem veszi le a tollpárnákról. Közben megérkezik a rendelt tea és a bor, a kancsó, amiben hozza a férfi, nagyon takaros darabnak néz ki, kicsit meg is nyugszik a lelke, hogy minden tiszta, ahogy annak lennie kell. Gyorsan visszaegyenesedik, mikor már meglátja, hogy feléjük tart, nem szeretné szétfolyt sajt látványát imitálni, hiszen eddig olyan figyelmesen bántak velük.*
-Köszönöm. *A méznek is nagyon örül, mert üresen nem szívesen itta volna a teát, amint távozóra fogja a férfi bele is csorgat némi mézet, aztán vár vele, hogy eloszoljon a bögrében, minden különösebb utasítás nélkül. Ha időközbe a férfi visszatér az ételekkel, akkor azt is hálásan fogadja és kedves mosollyal, meg némi „köszönöm”-mel honorálja. Úgy fest Dreyia helyi információt szeretne szerezni Miktől, így ha ez a kérdés elhangzik, esetleg válasz is érkezik, akkor nyitott fülekkel kapja magát vigyázba, mert az ilyen dolgok minden jól jönnek. Mikor hozzá intézi a következő kérdést a mélységi, egy kis ideig csak forgatja a csészét, mert csupán maguktól csüngő elképzelései vannak, még konkrét menetrendet nem állított fel.*
-Hát… Láttam itt nem messze egy hatalmas építményt, azt megnézném. A könyvtárat is megkeresném, azt hallottam erre van, valami Templom környékén. Aztán ugye a piac, a kisasszonynak meg kell vegyem, amit kért. A zsákot az arannyal neked adta ugye? *Kérdez vissza, mivel aznap este már nem sok mindent tudott elraktározni a fejében, de ez mintha rémlene.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-28 05:49:30
Üzenet elküldve: 2019-08-28 05:49:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*A fogadó hangulatos hely, a személyzet is tökéletes. Na meg, ahogy elnézi, az alkalmazottak is szolgálat készek. Mikor Mady is elszakad végre a madaraktól és leül mellé, a pincér segítségével, elgondolkodik. hogy vajon ő nem siette e el a leülést. De késő ezen agyalni. *
-Igen két napra. *Majd bólint a megrendelés újra elmondására is. Ezen kis procedúra, tökéletesen jellemez minden fogadót. Dreyia csendesen hallgatja, ahogy a férfi visszamondja immár Mady megrendelését. A számlás téma is megnyugtatja.*
-Köszönöm, ez megnyugtató, és tökéletes.
*Ekkor a férfi kihozza az italokat, majd mikor elkészülnek az ételek azokat is. Csendesen nyugtázza, ahogy elé teszi a rendelését. Majd mielőtt távozna a helyére a pincér Dreyia megszólítja.*
-Elnézést, de tudna bármi érdekeset mesélni a városról? Mert hallottam sok mindent, de jobb ezt egy helyitől megkérdezni, mint elhinni bármi pletykát. *Ha a férfi válaszol, újabb kérdést tesz fel neki. *Lenne még egy kérdésem, tudna javasolni egy kovácsot a városban? Lenne egy kis munkám a számára. Nem akarok bóklászni a városban, így ha pihentünk, megnézném magamnak.
*Ha a férfi válaszol, azokat csendesen hallgatja és elraktározza őket. Egyéb kérdés egyelőre nem jut eszébe, így Mady felé fordul, aki miután a pincér távozott az épület jellegzetességeit nézegeti. *
-Neked mik a a terveid a városban?
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*A fogadó hangulatos hely, a személyzet is tökéletes. Na meg, ahogy elnézi, az alkalmazottak is szolgálat készek. Mikor Mady is elszakad végre a madaraktól és leül mellé, a pincér segítségével, elgondolkodik. hogy vajon ő nem siette e el a leülést. De késő ezen agyalni. *
-Igen két napra. *Majd bólint a megrendelés újra elmondására is. Ezen kis procedúra, tökéletesen jellemez minden fogadót. Dreyia csendesen hallgatja, ahogy a férfi visszamondja immár Mady megrendelését. A számlás téma is megnyugtatja.*
-Köszönöm, ez megnyugtató, és tökéletes.
*Ekkor a férfi kihozza az italokat, majd mikor elkészülnek az ételek azokat is. Csendesen nyugtázza, ahogy elé teszi a rendelését. Majd mielőtt távozna a helyére a pincér Dreyia megszólítja.*
-Elnézést, de tudna bármi érdekeset mesélni a városról? Mert hallottam sok mindent, de jobb ezt egy helyitől megkérdezni, mint elhinni bármi pletykát. *Ha a férfi válaszol, újabb kérdést tesz fel neki. *Lenne még egy kérdésem, tudna javasolni egy kovácsot a városban? Lenne egy kis munkám a számára. Nem akarok bóklászni a városban, így ha pihentünk, megnézném magamnak.
*Ha a férfi válaszol, azokat csendesen hallgatja és elraktározza őket. Egyéb kérdés egyelőre nem jut eszébe, így Mady felé fordul, aki miután a pincér távozott az épület jellegzetességeit nézegeti. *
-Neked mik a a terveid a városban?
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:34:33
Üzenet elküldve: 2019-08-27 18:34:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szabad, mint a madár//
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*A szerepek gyakran felcserélődnek, aki egyszer a pult mögött mosogat kupákat, lehet, hogy legközelebb a konyhán készíti a rendelt ételeket, de az is lehet, hogy az italokat viszi ki az asztalok közé. A Pinty nem olyan nagy, hogy külön kellene a feladatokra egy-egy dolgozó, bár minden bizonnyal sokkal gördülékenyebb és jobb volna, ha egy munkafolyamatot mindig ugyanaz a személy végezné, de egyelőre a fogadó csak nemrég nyitott újra, így a lehető legjobbat próbálják kihozni a lehetőségekből.
Mik előszeretettel hordja a kötényét, mert praktikus és megkülönbözteti őt a vendégektől, így mindig tudják, kihez forduljanak, ha szeretnének valamit.*
- Értem. Két napra. *Mondja a szobafoglalás igényére.*
- Egy sűrű barna, vadkan pecsenye és Jám bor, köszönöm. *Mondja vissza a rendelést és a csinos lányra mosolyog, akinek a széket is kihúzza, hogy leülhessen, amikor rá kerül a rendelés sora. A sötételfnek csak azért nem tette meg, mert ő már korábban leült a választott asztalhoz.*
- Nyitunk egy számlát és távozáskor fizethettek majd egyben. *Mondja még a mélységi kérdésére a fizetést illetően.*
- Sült hal és tea, köszönöm. *Ismétli meg a rendelést, nehogy félreértsen valamit.*
- Az italokat máris hozom, az ételeket pedig készítjük. *Mondja mosolyogva, majd ha a vendégeknek nincs más kérdése-kérése, akkor visszaindul a pulthoz. Ott leadja a rendelést a konyhára, majd nekiáll kitölteni a Jám bort és vizet forralni a teának. A forró vízbe teszi a leveleket egy kisebb teáskannába, majd ráteszi a fedelét, ami majd bent tartja a leveleket, amikor kiöntik a teát. Egy tálcára készíti a bort, a teát egy bögrével és egy kis üvegben mézet.
Amikor végzett, visszatér az asztalhoz pár perc múlva. A mélységi elé teszi a Jám bort a pohárban, a csinos lány elé pedig a teáskannát, a bögrét és a mézet a csurgatóval.*
- Egészségetekre. *Mondja és visszamegy a pultba.*
//Maydeleine, Mikarr, Dreyia//
*A szerepek gyakran felcserélődnek, aki egyszer a pult mögött mosogat kupákat, lehet, hogy legközelebb a konyhán készíti a rendelt ételeket, de az is lehet, hogy az italokat viszi ki az asztalok közé. A Pinty nem olyan nagy, hogy külön kellene a feladatokra egy-egy dolgozó, bár minden bizonnyal sokkal gördülékenyebb és jobb volna, ha egy munkafolyamatot mindig ugyanaz a személy végezné, de egyelőre a fogadó csak nemrég nyitott újra, így a lehető legjobbat próbálják kihozni a lehetőségekből.
Mik előszeretettel hordja a kötényét, mert praktikus és megkülönbözteti őt a vendégektől, így mindig tudják, kihez forduljanak, ha szeretnének valamit.*
- Értem. Két napra. *Mondja a szobafoglalás igényére.*
- Egy sűrű barna, vadkan pecsenye és Jám bor, köszönöm. *Mondja vissza a rendelést és a csinos lányra mosolyog, akinek a széket is kihúzza, hogy leülhessen, amikor rá kerül a rendelés sora. A sötételfnek csak azért nem tette meg, mert ő már korábban leült a választott asztalhoz.*
- Nyitunk egy számlát és távozáskor fizethettek majd egyben. *Mondja még a mélységi kérdésére a fizetést illetően.*
- Sült hal és tea, köszönöm. *Ismétli meg a rendelést, nehogy félreértsen valamit.*
- Az italokat máris hozom, az ételeket pedig készítjük. *Mondja mosolyogva, majd ha a vendégeknek nincs más kérdése-kérése, akkor visszaindul a pulthoz. Ott leadja a rendelést a konyhára, majd nekiáll kitölteni a Jám bort és vizet forralni a teának. A forró vízbe teszi a leveleket egy kisebb teáskannába, majd ráteszi a fedelét, ami majd bent tartja a leveleket, amikor kiöntik a teát. Egy tálcára készíti a bort, a teát egy bögrével és egy kis üvegben mézet.
Amikor végzett, visszatér az asztalhoz pár perc múlva. A mélységi elé teszi a Jám bort a pohárban, a csinos lány elé pedig a teáskannát, a bögrét és a mézet a csurgatóval.*
- Egészségetekre. *Mondja és visszamegy a pultba.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-27 17:15:37
Üzenet elküldve: 2019-08-27 17:15:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Isannte, Mikarr, Dreyia//
*Csupán akkor szakad ki a kis tollas madárkák bűvköréből, mikor egy hullámos hajú nő megszólítja őket. Elenyésző zavar mutatkozik meg az arcán, majd kedvesen felel.*
-Szép estét! Persze, azonnal, köszönjük. *Úgy tűnik, a nő itt dolgozik, de talán pont lejárt a munkaideje, mert távozóra fogja. Még egy fél percig zargatja a tollas állatkákat, úgy fest, nem igazán vannak oda a hasuk simogatásáért, így felé is csípnek a csőrükkel. ~Ti sem szeretitek, ha a hasatokat szekálják. Milyen cuki! ~ Közben egy férfi is rájuk köszön, ekkor már udvariatlanságnak érezné, nem elfoglalni a helyüket az asztalnál.*
-Üdvözlöm Mik. *Viszonozza ugyan azzal a köszönést, amivel kapta, abból baj nem lehet. Így odasétál, megzabolázva sajgó combjait, a felkínált asztalhoz és leül, hogy szemrevételezze az étlapot. Viszont tagadhatatlan, hogy meglepte a férfi viselete, bár ez, úgy a teljes kinézetére igaz, így néha a szeme, sőt talán túl sokszor is, átsiklik az étlap felemelt lapjai felett. ~Kétségtelen, ő a konyhán is dolgozik. Jól mutat rajta a kötény. ~ Mosolyodik el, bár ezt az étlaptól nem látni, majd keres gyorsan valamit, hogy ne kelljen sokáig várakoznia Miknek. Hallja, hogy Dreyia már választott is, így szemeivel átfutja ő is a kínálatot, közben hallja, amit a mélységi mond, ami teljes mértékben megfelel számára is, így nem fűz hozzá egyebet.*
-Én… én egy sült halat és egy teát kérnék. *Ölt magára egy egyszerű, de kedves arcot, majd leteszi az étlapot, vissza az asztalra. Nem igazán futotta végig, a teára csak ráhibázott, először azonban valami vadhúson akadt meg a szeme, az után a hal kész felüdülés volt a tekintetnek. Már legutóbb se talált az előző helyen sem, a számára teljesen megfelelő étket, de már kezdi megszokni, hogy, meg az illatuk is már bevette magát az orrába, ahogy a Sellő konyhájában nap, mint nap megfordult. Halat is először ott kóstolt és egészen vállalhatónak találta, reméli itt sem lesz ez másképpen. Ha a felszolgáló távozik, csak akkor futtatja végig a szemét a termen, minden egyéb esetben rá szegeződik a barna szempár, hiszen ő is utálná, ha a vendégeknek mindent háromszor kellene elmondani, mert azok közben a drapériát csodálják, vagy a hajukat fésülgetik.*
//Isannte, Mikarr, Dreyia//
*Csupán akkor szakad ki a kis tollas madárkák bűvköréből, mikor egy hullámos hajú nő megszólítja őket. Elenyésző zavar mutatkozik meg az arcán, majd kedvesen felel.*
-Szép estét! Persze, azonnal, köszönjük. *Úgy tűnik, a nő itt dolgozik, de talán pont lejárt a munkaideje, mert távozóra fogja. Még egy fél percig zargatja a tollas állatkákat, úgy fest, nem igazán vannak oda a hasuk simogatásáért, így felé is csípnek a csőrükkel. ~Ti sem szeretitek, ha a hasatokat szekálják. Milyen cuki! ~ Közben egy férfi is rájuk köszön, ekkor már udvariatlanságnak érezné, nem elfoglalni a helyüket az asztalnál.*
-Üdvözlöm Mik. *Viszonozza ugyan azzal a köszönést, amivel kapta, abból baj nem lehet. Így odasétál, megzabolázva sajgó combjait, a felkínált asztalhoz és leül, hogy szemrevételezze az étlapot. Viszont tagadhatatlan, hogy meglepte a férfi viselete, bár ez, úgy a teljes kinézetére igaz, így néha a szeme, sőt talán túl sokszor is, átsiklik az étlap felemelt lapjai felett. ~Kétségtelen, ő a konyhán is dolgozik. Jól mutat rajta a kötény. ~ Mosolyodik el, bár ezt az étlaptól nem látni, majd keres gyorsan valamit, hogy ne kelljen sokáig várakoznia Miknek. Hallja, hogy Dreyia már választott is, így szemeivel átfutja ő is a kínálatot, közben hallja, amit a mélységi mond, ami teljes mértékben megfelel számára is, így nem fűz hozzá egyebet.*
-Én… én egy sült halat és egy teát kérnék. *Ölt magára egy egyszerű, de kedves arcot, majd leteszi az étlapot, vissza az asztalra. Nem igazán futotta végig, a teára csak ráhibázott, először azonban valami vadhúson akadt meg a szeme, az után a hal kész felüdülés volt a tekintetnek. Már legutóbb se talált az előző helyen sem, a számára teljesen megfelelő étket, de már kezdi megszokni, hogy, meg az illatuk is már bevette magát az orrába, ahogy a Sellő konyhájában nap, mint nap megfordult. Halat is először ott kóstolt és egészen vállalhatónak találta, reméli itt sem lesz ez másképpen. Ha a felszolgáló távozik, csak akkor futtatja végig a szemét a termen, minden egyéb esetben rá szegeződik a barna szempár, hiszen ő is utálná, ha a vendégeknek mindent háromszor kellene elmondani, mert azok közben a drapériát csodálják, vagy a hajukat fésülgetik.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-27 12:34:03
Üzenet elküldve: 2019-08-27 12:34:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mik, Cha'yss, Lluthery, Dreyia, Maydeleine, Aestrel//
*Bent, a fogadó egyre zajosabbak tűnik, de még mindig csak egy átlagos vendéglátóhely. Mady csodálkozása a ketrecbe zárt madarak irányába, megmosolyogtatja. Ahogy körbenéz, akad semleges, és akad szúrós tekintet is. A kis fél-elf felé, aki rá nézett, és jól sejthető mit gondol, szigorú tekintettel válaszol, majd felnevet, ahogy a társa elveszik a madarak csodálásában.*
-Igen, látom őket, és igen, jól mutatnak. Na meg passzol a fogadó nevéhez is. Persze aranyosak. ~Meg finomak sütve.~
*Ahogy a pult felé lép, egy nő sétál feléjük kosárral a kezében, és megszólítja őket.*
-Szép estét viszont. Köszönjük. *Követi a kosaras nőt, figyeli a fogadó vendégeit, alkalmazottait. Az élet itt is elég nyugisnak tűnik. Leül az asztalhoz, ahova a nő vezette őket. Majd türelmesen bólint, amikor szabadkozva a pincérre hárítja az ő ellátásukat, hisz, ahogy hallotta, a nő a piacra készül kosárral a kezében.* - Rendben, akkor megvárjuk.
*A fiatal férfi a kötényébe törli a kezét, miközben feléjük tart, feltehetőleg őt is mulattatja Mady viselkedése, hisz, kit nem? Dreyia közben már az étlapot nézegeti, hogy mi is felelne meg a számára, hisz Mady helyett mégse dönthet.*
-Kezdetnek két napra szeretnénk kivenni egy szobát. Ami a vacsorát illeti, legyen kezdetnek egy Sűrű barna, majd Vadkan pecsenye pikáns szósszal. Italnak Jam bort kérnék. Mady te mit ennél szívesen?
Illetve nem tudom, hogy lehetne azzal élni, hogy távozáskor, pontosabban, amikor a két nap lejár akkor fizetnénk. Ha nem lehet azt is megértem.
*Néz a mosogatóból, pincérré előlépett férfira kérdőn. Hisz nem igazán akar bajt keverni sem a fogadónak, sem önmaguknak.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.27 13:53:34
*Bent, a fogadó egyre zajosabbak tűnik, de még mindig csak egy átlagos vendéglátóhely. Mady csodálkozása a ketrecbe zárt madarak irányába, megmosolyogtatja. Ahogy körbenéz, akad semleges, és akad szúrós tekintet is. A kis fél-elf felé, aki rá nézett, és jól sejthető mit gondol, szigorú tekintettel válaszol, majd felnevet, ahogy a társa elveszik a madarak csodálásában.*
-Igen, látom őket, és igen, jól mutatnak. Na meg passzol a fogadó nevéhez is. Persze aranyosak. ~Meg finomak sütve.~
*Ahogy a pult felé lép, egy nő sétál feléjük kosárral a kezében, és megszólítja őket.*
-Szép estét viszont. Köszönjük. *Követi a kosaras nőt, figyeli a fogadó vendégeit, alkalmazottait. Az élet itt is elég nyugisnak tűnik. Leül az asztalhoz, ahova a nő vezette őket. Majd türelmesen bólint, amikor szabadkozva a pincérre hárítja az ő ellátásukat, hisz, ahogy hallotta, a nő a piacra készül kosárral a kezében.* - Rendben, akkor megvárjuk.
*A fiatal férfi a kötényébe törli a kezét, miközben feléjük tart, feltehetőleg őt is mulattatja Mady viselkedése, hisz, kit nem? Dreyia közben már az étlapot nézegeti, hogy mi is felelne meg a számára, hisz Mady helyett mégse dönthet.*
-Kezdetnek két napra szeretnénk kivenni egy szobát. Ami a vacsorát illeti, legyen kezdetnek egy Sűrű barna, majd Vadkan pecsenye pikáns szósszal. Italnak Jam bort kérnék. Mady te mit ennél szívesen?
Illetve nem tudom, hogy lehetne azzal élni, hogy távozáskor, pontosabban, amikor a két nap lejár akkor fizetnénk. Ha nem lehet azt is megértem.
*Néz a mosogatóból, pincérré előlépett férfira kérdőn. Hisz nem igazán akar bajt keverni sem a fogadónak, sem önmaguknak.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.27 13:53:34
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-27 08:04:14
Üzenet elküldve: 2019-08-27 08:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, Cha'yss, Lluthery, Maydeleine, Aestrel, Latamie, Isannte, avagy a Kósza Pinty teljes pereputtya//
*Elveszi az emberes méretű szeletet, és fogait kegyetlenül a tésztába ereszti. A dühének tárgyát nem fogja akárkivel megbeszélni, főleg nem egy olyan alakkal, akinek asszonyi díszek lógnak a fülén*
- Nincs semmi bajom.
*Dörmögi a kakaóbajusz maradványa alól, és visszacsúszik a pult alá.
A látatlanból érkező férfi hang kérdésére akaratlanul is összerezzen. Válla felett kutakodik az érdeklődő után. Csakhamar meg is találja a bárót.*
- Nincs semmi bajom.
*Ismételi magát. Harapásról harapásra inkább szomorúságba fordul a haragja. Megfordul a széken, hogy mást is lásson a konyhát kiszolgálói bútorzat kivitelezésén kívül. Dühös utolsó pillantásai egy tejfel szőke alakon tűnnek el. Szokatlanul fiatal túldíszített öltözékben, hamarabb nézné őt nemesi sarjnak, mint a borostást.*
*Visszafordul Mik felé, közben vet egy gyors pillantást a báróra.
A vörös is a pulthoz ért, köszönti az asszonyi férfit.*
~Szóval Miknek hívják.~
*Maradását illető kérdésekre csak egy határozatlan hümmögéssel felel és egy darabka kalács elfogyasztásával.
A báró most Latamie kisasszonyhoz beszél, végre nem mindenki őt kérdezgeti, ahogy kihallja megint valami érdektelenül lapos dologról van szó.*
~Ez a báró csak unalmas dolgokról szeret beszélni?~
*Kihasználja a kérdezgetések szünetét egy kis elmélkedésre. Felemeli a kalács megtépázott maradékát, hogy a másik vágyakozó is csíphessen belőle.*
~ Ki tudja mikor fog legközelebb a herceg erre járni? Órák, napok, hatok vagy ? Szívesen mennék Latamie kisasszonnyal is, még nem tettem egy lépést sem egy hajó fedélzetén, de inasnak az ura mellett a helye, és mostani legfontosabb feladatom, hogy megvárjam.~
*Megvárja, amíg egy gondolatnyi szünetet tart a pult körül hemzsegő népség, hogy felszólaljon. A sürgő-forgó barna lány a piacra veszi a kosarát, Mik is elindul kiszolgálni az alantas mélységit és társát.*
-Ha lehet, akkor megvárnám itt a herceget.
*Egy kérlelő pillantást vet a báróra.*
- Szívesen gyakorolnám addig is az inaskodást.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.27 21:57:30, a következő indokkal:
Kérésre.
*Elveszi az emberes méretű szeletet, és fogait kegyetlenül a tésztába ereszti. A dühének tárgyát nem fogja akárkivel megbeszélni, főleg nem egy olyan alakkal, akinek asszonyi díszek lógnak a fülén*
- Nincs semmi bajom.
*Dörmögi a kakaóbajusz maradványa alól, és visszacsúszik a pult alá.
A látatlanból érkező férfi hang kérdésére akaratlanul is összerezzen. Válla felett kutakodik az érdeklődő után. Csakhamar meg is találja a bárót.*
- Nincs semmi bajom.
*Ismételi magát. Harapásról harapásra inkább szomorúságba fordul a haragja. Megfordul a széken, hogy mást is lásson a konyhát kiszolgálói bútorzat kivitelezésén kívül. Dühös utolsó pillantásai egy tejfel szőke alakon tűnnek el. Szokatlanul fiatal túldíszített öltözékben, hamarabb nézné őt nemesi sarjnak, mint a borostást.*
*Visszafordul Mik felé, közben vet egy gyors pillantást a báróra.
A vörös is a pulthoz ért, köszönti az asszonyi férfit.*
~Szóval Miknek hívják.~
*Maradását illető kérdésekre csak egy határozatlan hümmögéssel felel és egy darabka kalács elfogyasztásával.
A báró most Latamie kisasszonyhoz beszél, végre nem mindenki őt kérdezgeti, ahogy kihallja megint valami érdektelenül lapos dologról van szó.*
~Ez a báró csak unalmas dolgokról szeret beszélni?~
*Kihasználja a kérdezgetések szünetét egy kis elmélkedésre. Felemeli a kalács megtépázott maradékát, hogy a másik vágyakozó is csíphessen belőle.*
~ Ki tudja mikor fog legközelebb a herceg erre járni? Órák, napok, hatok vagy ? Szívesen mennék Latamie kisasszonnyal is, még nem tettem egy lépést sem egy hajó fedélzetén, de inasnak az ura mellett a helye, és mostani legfontosabb feladatom, hogy megvárjam.~
*Megvárja, amíg egy gondolatnyi szünetet tart a pult körül hemzsegő népség, hogy felszólaljon. A sürgő-forgó barna lány a piacra veszi a kosarát, Mik is elindul kiszolgálni az alantas mélységit és társát.*
-Ha lehet, akkor megvárnám itt a herceget.
*Egy kérlelő pillantást vet a báróra.*
- Szívesen gyakorolnám addig is az inaskodást.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.27 21:57:30, a következő indokkal:
Kérésre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149