Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 08:40:21
Üzenet elküldve: 2023-07-17 08:40:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Suttogva kiejtett wegtoreni szavak, kapkodó lélegzetük hangjai, ruhaneműk súrlódása és koppanása a padlón. Belsője mélyéből felnyög a lágy női kezek érintésére, arcát a másik dús hajába temetve.
Egy mohó sóhajtással hevenyészetten felgyűri a ruhát a derekára, majd ajkát a felül feltáruló kecses vállakon és kebleken csúsztatja végig.
A rafinált csípőmozdulatok hatására öntudatlan szavak tolulnak az ajkára. *
- Aywa! Taeal!
* Markoló keze mohóbbá válik, jobbjával felsiklik a nő hátán és tarkóján pihen meg végül. Félárbócra ereszett szemhéja alól lesi, issza a vörös minden rezdülését, sóhaját.
Az asztal időközben képtelen lépést tartani hevületükkl, így tompa puffanásokkal ütődik a falnak. Elsöprő intenzitással omlanak össze, és a férfi hangosan felkiál, ahogy önuralmának maradéka is semmivé foszlik. Biztos abban, hogy
a szomszédok hallották. Bassza meg, akarja is, hogy hallják. Azt akarja, hogy az egész kurva világ tudja, hogy mit művelt vele ez a nő. Elereszti a combját és tenyerével támaszt keres vele a falon.
Homlokát a kulcscsontjának támasztva próbálja utólérni száguldó szívverését. Rekedten felnevet. Ez az az érzés, hogy valami jóra számítasz, de a végén kiderül, hogy amit kaptál, annál is jobb.
Felemeli arcát, majd mire ráfókuszálhatna a sötét szemekre, olyan pofon csattan az arcán, hogy kis híján a száját is elharapja.
Megszorítja a nő tarkóját, majd beledorombolja a csókba szavait. *
- Ha így szeretted volna, csak szólnod kellett volna...
* Ellép az asztaltól és hagyja, hogy lekászálódjon róla a másik. Izzadt, kócos sörényét a füle mögé kotorja és háttal az asztal peremének dől, onnan figyeli a távozását, önelégült mosollyal. Mielőtt az ajtó becsukódna, még utána szól. *
- Örültem a találkozásnak... Yeza.
* Csak találgat, vagy talán mégsem? *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Suttogva kiejtett wegtoreni szavak, kapkodó lélegzetük hangjai, ruhaneműk súrlódása és koppanása a padlón. Belsője mélyéből felnyög a lágy női kezek érintésére, arcát a másik dús hajába temetve.
Egy mohó sóhajtással hevenyészetten felgyűri a ruhát a derekára, majd ajkát a felül feltáruló kecses vállakon és kebleken csúsztatja végig.
A rafinált csípőmozdulatok hatására öntudatlan szavak tolulnak az ajkára. *
- Aywa! Taeal!
* Markoló keze mohóbbá válik, jobbjával felsiklik a nő hátán és tarkóján pihen meg végül. Félárbócra ereszett szemhéja alól lesi, issza a vörös minden rezdülését, sóhaját.
Az asztal időközben képtelen lépést tartani hevületükkl, így tompa puffanásokkal ütődik a falnak. Elsöprő intenzitással omlanak össze, és a férfi hangosan felkiál, ahogy önuralmának maradéka is semmivé foszlik. Biztos abban, hogy
a szomszédok hallották. Bassza meg, akarja is, hogy hallják. Azt akarja, hogy az egész kurva világ tudja, hogy mit művelt vele ez a nő. Elereszti a combját és tenyerével támaszt keres vele a falon.
Homlokát a kulcscsontjának támasztva próbálja utólérni száguldó szívverését. Rekedten felnevet. Ez az az érzés, hogy valami jóra számítasz, de a végén kiderül, hogy amit kaptál, annál is jobb.
Felemeli arcát, majd mire ráfókuszálhatna a sötét szemekre, olyan pofon csattan az arcán, hogy kis híján a száját is elharapja.
Megszorítja a nő tarkóját, majd beledorombolja a csókba szavait. *
- Ha így szeretted volna, csak szólnod kellett volna...
* Ellép az asztaltól és hagyja, hogy lekászálódjon róla a másik. Izzadt, kócos sörényét a füle mögé kotorja és háttal az asztal peremének dől, onnan figyeli a távozását, önelégült mosollyal. Mielőtt az ajtó becsukódna, még utána szól. *
- Örültem a találkozásnak... Yeza.
* Csak találgat, vagy talán mégsem? *
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 05:40:37
Üzenet elküldve: 2023-07-17 05:40:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A dallam, ami eddig csupán fűszer volt a férfi hangjában, egyszeriben átvált az otthon tömény, fülledt himnuszába. Mintha egyesülésük első pillanata ez lenne, Yeza teste sóhajtva feszül, a Farsys inge alá furakvó mohó simítás, karmolássá görbed a háton. Ajkára kívánkoznak a szavak, a szilaj wegtoreni dialektus doromboló zenéje, de bármennyire is akar, nem felel a kérdésre. Szavakkal legalábbis. Ujjai a nadrág mélyére túrnak, mielőtt a kibontott öv súlya végleg a földre húzná a ruhadarabot.
Nem kell gondolkodnia a tettein vagy figyelnie, hogy a másiknak mik a szándékai. Egyfelé húzza őket a hevület. Mit számít, hogy milyen bútordarab, ami megfelelő támaszt ad? Yeza keze is félrelök egy gyertyatartót, ami fehér viasznyakát szegve, fémesen csörrenve végzi a padlón. De már bújik is ki ruhája pántjaiból, hogy keblét is az arcátlan fattyú csókjainak kínálja.
Az ajkába harapva nyeli le a kikívánkozó nyögést, mikor ölük végre egybeforr. De ez a tánc nem az, amiben a férfinak esélye lenne diktálni. Yeza a Niyss virága. A wegtoreni tűzliliomról elnevezett belső kaszt tudományát joggal tartották nagy becsben a céhénél. Ahogy a bárdok dallamokból szőnek hatalmat, úgy a Niyss virágai a kéjből. Yeza testének minden porcikája e bűvölet részeként mozdul. Olyan határokon túlra húzza magával az érzékeket, ami elképzelhetetlennek tűnhet. A vágy áradó lüktetése a tovább lehetetlennek tűnő fokozásába bomlik, mikor a gyönyör megfeszíti a testüket valahol eszeveszett távolságra, túl a legvégső határon.
Ziháló kortyokban nyelt levegő csalja vissza a világot köréjük. Yeza keze pedig lendül. Csípős pofonnal csillapítja önérzete háborgását, főleg amiatt, hogy neki legalább annyira jólesett ez a légyott. De egy wegtoreni lány ezt ilyen helyzetben sosem vallaná be.
A pofon után mindjárt mohó csókra mar az ajka. Csípője még mozdul néhány kéjeset, mielőtt lecsusszanna az asztalról. Elragadtatta magát. Nem szabadott volna, de már nagy szüksége volt erre. Arra, hogy érezze Wegtoren tüzét. Most viszont igyekszik mihamarabb távozóra fogni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A dallam, ami eddig csupán fűszer volt a férfi hangjában, egyszeriben átvált az otthon tömény, fülledt himnuszába. Mintha egyesülésük első pillanata ez lenne, Yeza teste sóhajtva feszül, a Farsys inge alá furakvó mohó simítás, karmolássá görbed a háton. Ajkára kívánkoznak a szavak, a szilaj wegtoreni dialektus doromboló zenéje, de bármennyire is akar, nem felel a kérdésre. Szavakkal legalábbis. Ujjai a nadrág mélyére túrnak, mielőtt a kibontott öv súlya végleg a földre húzná a ruhadarabot.
Nem kell gondolkodnia a tettein vagy figyelnie, hogy a másiknak mik a szándékai. Egyfelé húzza őket a hevület. Mit számít, hogy milyen bútordarab, ami megfelelő támaszt ad? Yeza keze is félrelök egy gyertyatartót, ami fehér viasznyakát szegve, fémesen csörrenve végzi a padlón. De már bújik is ki ruhája pántjaiból, hogy keblét is az arcátlan fattyú csókjainak kínálja.
Az ajkába harapva nyeli le a kikívánkozó nyögést, mikor ölük végre egybeforr. De ez a tánc nem az, amiben a férfinak esélye lenne diktálni. Yeza a Niyss virága. A wegtoreni tűzliliomról elnevezett belső kaszt tudományát joggal tartották nagy becsben a céhénél. Ahogy a bárdok dallamokból szőnek hatalmat, úgy a Niyss virágai a kéjből. Yeza testének minden porcikája e bűvölet részeként mozdul. Olyan határokon túlra húzza magával az érzékeket, ami elképzelhetetlennek tűnhet. A vágy áradó lüktetése a tovább lehetetlennek tűnő fokozásába bomlik, mikor a gyönyör megfeszíti a testüket valahol eszeveszett távolságra, túl a legvégső határon.
Ziháló kortyokban nyelt levegő csalja vissza a világot köréjük. Yeza keze pedig lendül. Csípős pofonnal csillapítja önérzete háborgását, főleg amiatt, hogy neki legalább annyira jólesett ez a légyott. De egy wegtoreni lány ezt ilyen helyzetben sosem vallaná be.
A pofon után mindjárt mohó csókra mar az ajka. Csípője még mozdul néhány kéjeset, mielőtt lecsusszanna az asztalról. Elragadtatta magát. Nem szabadott volna, de már nagy szüksége volt erre. Arra, hogy érezze Wegtoren tüzét. Most viszont igyekszik mihamarabb távozóra fogni.*
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 23:24:51
Üzenet elküldve: 2023-07-16 23:24:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Érzékeli a nő fortyogó mérgét. Bosszantja őt, és ez jó. Nem kell kedvelniük egymást. Még a nevére sem kíváncsi túlzottan. Csak az itt és most számít.
Halkan a bársonyos bőrbe kuncog, majd átvált a wegtoreniek korbácsként pattogó torokhangjaira vagy néhol érdes suttogásként hangzó szavaira. *
- Esküszöm, úgy távozom, ahogy érkeztem. Senki sem fog megtudni semmit.
* Egy úriember sem fecseg a hódításairól. Igaz, még sosem vadolta Lutah Farsyst senki ilyesmivel, de hencegni sem henceg soha. A legtöbben sejtik, mire számíthatnak tőle.
A forró ajkak érintése elbódítja. Egy pillanatra felemeli a fejét, hogy lélegzethez jusson, majd beletemeti arcát a lángoló tincsekbe. *
- Mákony. Tiltott utakon járkálsz, kedvesem, vagy egyenesen a lényedből szivarog az édes méreg?
* A szavak sokkal kifejezőbbek a anyanyelvén, gondolkodás nélkül gördülnek le a szájáról.
A gyors figyelmeztetés értő fülekre talál. *
- Rendben van.
* Susogja, majd kilép a nadrágjából, amit a leleményes ujjak mar le is varázsoltak róla időközben. Elhajítja az inget. Majd miközben szájával a puha bőrön kalandozik fel és alá, tenyerével a lenge ruha pereme alá siklik.
Gyors mozdulattal lehajol és felkapja a karcsú testet, majd kapkodó sietséggel a legközelebbi bútor, - az asztal - tetejére ülteti. Lesodor pár felesleges dísztárgyat.
Kettejük hevülete valószínűleg nem igényel sok lelki rakészülést, így egy lassú mozdulattal magára húzza. Szájával a másikét keresve megmarkolja a nő formás fenekét, majd lábait maga köré fonva egyenletes ütemet diktál. Egyenletesen gyorsat, hiszen ahogy figyelmeztették, sietős a dolog. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Érzékeli a nő fortyogó mérgét. Bosszantja őt, és ez jó. Nem kell kedvelniük egymást. Még a nevére sem kíváncsi túlzottan. Csak az itt és most számít.
Halkan a bársonyos bőrbe kuncog, majd átvált a wegtoreniek korbácsként pattogó torokhangjaira vagy néhol érdes suttogásként hangzó szavaira. *
- Esküszöm, úgy távozom, ahogy érkeztem. Senki sem fog megtudni semmit.
* Egy úriember sem fecseg a hódításairól. Igaz, még sosem vadolta Lutah Farsyst senki ilyesmivel, de hencegni sem henceg soha. A legtöbben sejtik, mire számíthatnak tőle.
A forró ajkak érintése elbódítja. Egy pillanatra felemeli a fejét, hogy lélegzethez jusson, majd beletemeti arcát a lángoló tincsekbe. *
- Mákony. Tiltott utakon járkálsz, kedvesem, vagy egyenesen a lényedből szivarog az édes méreg?
* A szavak sokkal kifejezőbbek a anyanyelvén, gondolkodás nélkül gördülnek le a szájáról.
A gyors figyelmeztetés értő fülekre talál. *
- Rendben van.
* Susogja, majd kilép a nadrágjából, amit a leleményes ujjak mar le is varázsoltak róla időközben. Elhajítja az inget. Majd miközben szájával a puha bőrön kalandozik fel és alá, tenyerével a lenge ruha pereme alá siklik.
Gyors mozdulattal lehajol és felkapja a karcsú testet, majd kapkodó sietséggel a legközelebbi bútor, - az asztal - tetejére ülteti. Lesodor pár felesleges dísztárgyat.
Kettejük hevülete valószínűleg nem igényel sok lelki rakészülést, így egy lassú mozdulattal magára húzza. Szájával a másikét keresve megmarkolja a nő formás fenekét, majd lábait maga köré fonva egyenletes ütemet diktál. Egyenletesen gyorsat, hiszen ahogy figyelmeztették, sietős a dolog. *
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:50:29
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:50:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A legszívesebben minden mozdítható dolgot a pofátlan alak fejéhez vágna, ami amúgy egy átlagos wegtoreni háztartásban egy teljesen megszokott hétköznap rutinja. Az a visszakérdezés semmi több, csak önnön aljasságában való önelégült fürdőzés.*
- Csak esküdj *csikorogja. A Tűz Városában az ilyesminek súlya van és következménye. Persze a jogosság igazolása sokféle úton jár arrafelé. Aki ott született, az érti. Ő viszont továbbra se szeretné kimondani a nyilvánvalót.
A wegtoreni dallamú szavak, a test közelsége, az érzéki harapás a nyakán... Tudja jól, utolsót kortyol józan fejjel a levegőből. Ujjai a vörös tincsek közé fúrják magukat, hogy markoljanak, míg ajka a másikéra talál, aztán végigszántanak Farsys hátán.
Bár szóban nem ágál, de forró sóhajokon kívül más hangot véletlenül se engedne kibukni. Inkább véresre harapja az ajkát, de neki csendben kell maradnia. Még csak az hiányozna, hogy ezt is a fejére olvassák.*
- Nem maradhatok soká *súgja továbbra is csendesen, míg ujjai sietve és meglehetős rutinnal bontják a férfi övét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A legszívesebben minden mozdítható dolgot a pofátlan alak fejéhez vágna, ami amúgy egy átlagos wegtoreni háztartásban egy teljesen megszokott hétköznap rutinja. Az a visszakérdezés semmi több, csak önnön aljasságában való önelégült fürdőzés.*
- Csak esküdj *csikorogja. A Tűz Városában az ilyesminek súlya van és következménye. Persze a jogosság igazolása sokféle úton jár arrafelé. Aki ott született, az érti. Ő viszont továbbra se szeretné kimondani a nyilvánvalót.
A wegtoreni dallamú szavak, a test közelsége, az érzéki harapás a nyakán... Tudja jól, utolsót kortyol józan fejjel a levegőből. Ujjai a vörös tincsek közé fúrják magukat, hogy markoljanak, míg ajka a másikéra talál, aztán végigszántanak Farsys hátán.
Bár szóban nem ágál, de forró sóhajokon kívül más hangot véletlenül se engedne kibukni. Inkább véresre harapja az ajkát, de neki csendben kell maradnia. Még csak az hiányozna, hogy ezt is a fejére olvassák.*
- Nem maradhatok soká *súgja továbbra is csendesen, míg ujjai sietve és meglehetős rutinnal bontják a férfi övét.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:17:32
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:17:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A világért sem ítélkezne, hiszen nem is olyan régen, jómaga is az áldásos ördögvigyor bódulatát élvezte ki, de alaposan. Rusnya, elszomorító hely tud lenni létezésük ezen a sárkupacon, hát amint lehetősége van rá, szívesen ki is lép belőle egy időre. És ugyan ki hibáztatná ezért?
Megkeresi a szobáját és elforgatja benne a kulcsot. Röviden körbenéz az egyszerű kis szobában. Nem az ő stílusa, de olyan... takaros. Takaros, igen, talán ezt a szót használják az ilyesmire, ami olyan... rendezett. És unalmas.
Ha tehetné a házát is azzal rendeztetné be, aki a bordélyokat dekorálja.
Továbbra is vígan fütyörészik, míg a szék háttámlájára dobálja a poros köpönyegét és utazóruhájának felső részét. A csizmáját egy íves rúgással a sarokba célozza, majd szemügyre veszi a paraván mögötti kádat. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az bizony üres. Meg kell elégednie a lavórnyi vízzel és a törölközővel. Elégedett sóhajjal fröcsköli arcára a vizet a tenyeréből, amikor nagy sebbel-lobbal megérkezik a személyzet. Érdeklődve felpislant az arcáról lefolyó vízpatak alól. *
- Mármint micsoda?
* Adja az értetlent, de önelégült vigyorából sejthető, nagyon is tisztában van a helyzettel. Lassú, megfontolt mozdulatokkal befejezi az arcmosást. *
- Ha valóban megesküdnék, el is hinnéd azt?
* Firtatja, majd megkerülve az ágyat, megközelíti az ajtóra ragadt nőszemélyt. Valahogyan le kellene onnan szednie, mert így olyan, mintha bármikor meggondolhatná magát. Ravaszul elmosolyodik és a nő mellett átnyúlva elfordítja a kulcsot a zárban egy vészjósló kattanással. *
- Különben is, minek suttogsz, mikor hamarosan roppant kínosan hangosak leszünk?
* Reméli. Rajta ne múljék! Lehajtja a fejét és óvatosan a másik nyakába harap. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 22:19:48
* A világért sem ítélkezne, hiszen nem is olyan régen, jómaga is az áldásos ördögvigyor bódulatát élvezte ki, de alaposan. Rusnya, elszomorító hely tud lenni létezésük ezen a sárkupacon, hát amint lehetősége van rá, szívesen ki is lép belőle egy időre. És ugyan ki hibáztatná ezért?
Megkeresi a szobáját és elforgatja benne a kulcsot. Röviden körbenéz az egyszerű kis szobában. Nem az ő stílusa, de olyan... takaros. Takaros, igen, talán ezt a szót használják az ilyesmire, ami olyan... rendezett. És unalmas.
Ha tehetné a házát is azzal rendeztetné be, aki a bordélyokat dekorálja.
Továbbra is vígan fütyörészik, míg a szék háttámlájára dobálja a poros köpönyegét és utazóruhájának felső részét. A csizmáját egy íves rúgással a sarokba célozza, majd szemügyre veszi a paraván mögötti kádat. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az bizony üres. Meg kell elégednie a lavórnyi vízzel és a törölközővel. Elégedett sóhajjal fröcsköli arcára a vizet a tenyeréből, amikor nagy sebbel-lobbal megérkezik a személyzet. Érdeklődve felpislant az arcáról lefolyó vízpatak alól. *
- Mármint micsoda?
* Adja az értetlent, de önelégült vigyorából sejthető, nagyon is tisztában van a helyzettel. Lassú, megfontolt mozdulatokkal befejezi az arcmosást. *
- Ha valóban megesküdnék, el is hinnéd azt?
* Firtatja, majd megkerülve az ágyat, megközelíti az ajtóra ragadt nőszemélyt. Valahogyan le kellene onnan szednie, mert így olyan, mintha bármikor meggondolhatná magát. Ravaszul elmosolyodik és a nő mellett átnyúlva elfordítja a kulcsot a zárban egy vészjósló kattanással. *
- Különben is, minek suttogsz, mikor hamarosan roppant kínosan hangosak leszünk?
* Reméli. Rajta ne múljék! Lehajtja a fejét és óvatosan a másik nyakába harap. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 22:19:48
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 21:39:05
Üzenet elküldve: 2023-07-16 21:39:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
*Pezseg a vére a kis csörtétől, persze, de jóleső, hogy határt tud szabni neki. Móka, amit most egy fordulással maga mögött is hagy. A mosoly viszont egy pillanat alatt a vonásaira fagy. Nem is ruhájának a férfi markában megfeszülő anyaga miatt, de a torpanásra késztető szavak miatt. Mint amikor a lusta macska hirtelen az incselkedő pillangóra lép.
Visszafordulhatna egy flegma vállvonással: és? Ám csak arra tud gondolni, ha ez Caldorcor fülébe jut, azzal együtt, amit Nawa az imént elejtett... Minden égi és földi hatalomra helyben megesküszik, hogy soha többé nem nyúl ilyesmihez, csak ez most ki ne bukjon!
Nem kell hátrafordulnia. Szinte égeti a tarkóját a kurafi önelégült vigyora. Yeza határtalanul dühös... és szeppent. Nem akarja elszúrni. Sok minden megfordul a fejében. Először az, hogy hátramegy a konyhába egy késért, kicsalja Farsyst az istállóba és rövid úton végez vele. Csakhogy Yezának bármily nagy készség is adatott az ölésre, nem hidegvérű gyilkos. Egy halott wegtoreni a házban pedig nem biztos, hogy jobb színben tünteti fel a Bárónál, mint némi eltévelyedés holmi bódító szerekkel.
Tépelődik, hogy oda kéne mennie a férfihoz, hogy rávegye a hallgatásra. Minden újabb kör az asztalok között csak a megfelelő alkalom hiábavaló kergetése.
Bár csak diszkréten figyel, tanúja a levélke átadásának. És tanúja annak a változásnak is, amit Farsisban okoz az az üzenet, bármi is volt. Amikor összetalálkozik a tekintetük, nem kellenek szavak, hogy megértse. Csikordulnak a fogai a kedélyes dudorászás hallatán, de magának keverte a bajt. Újfent.
Őszinte, wegtoreni káromkodás szalad ki a száján a konyhába érve. Sóhajt egy nagyot, aztán megkéri Nyikhajt, hogy tartsa kicsit a frontot, míg ő átöltözik, mert hogy leöntötte magát valamivel. Ez a kifogás.
Sietős léptekkel szedi a lépcsőket és oson be a vendégfolyosóra, hogy a következő pillanatban már csusszanjon is be az ajtón, aminek a kulcsát ő maga adta ki. Odabent az ajtónak dől, nagy kortyokban veszi a levegőt, s megvetést parázsló tekintete a férfira szegeződik.*
- Ez titok marad *szögezi le suttogva* - és a mákony is! Esküdj!
*Pezseg a vére a kis csörtétől, persze, de jóleső, hogy határt tud szabni neki. Móka, amit most egy fordulással maga mögött is hagy. A mosoly viszont egy pillanat alatt a vonásaira fagy. Nem is ruhájának a férfi markában megfeszülő anyaga miatt, de a torpanásra késztető szavak miatt. Mint amikor a lusta macska hirtelen az incselkedő pillangóra lép.
Visszafordulhatna egy flegma vállvonással: és? Ám csak arra tud gondolni, ha ez Caldorcor fülébe jut, azzal együtt, amit Nawa az imént elejtett... Minden égi és földi hatalomra helyben megesküszik, hogy soha többé nem nyúl ilyesmihez, csak ez most ki ne bukjon!
Nem kell hátrafordulnia. Szinte égeti a tarkóját a kurafi önelégült vigyora. Yeza határtalanul dühös... és szeppent. Nem akarja elszúrni. Sok minden megfordul a fejében. Először az, hogy hátramegy a konyhába egy késért, kicsalja Farsyst az istállóba és rövid úton végez vele. Csakhogy Yezának bármily nagy készség is adatott az ölésre, nem hidegvérű gyilkos. Egy halott wegtoreni a házban pedig nem biztos, hogy jobb színben tünteti fel a Bárónál, mint némi eltévelyedés holmi bódító szerekkel.
Tépelődik, hogy oda kéne mennie a férfihoz, hogy rávegye a hallgatásra. Minden újabb kör az asztalok között csak a megfelelő alkalom hiábavaló kergetése.
Bár csak diszkréten figyel, tanúja a levélke átadásának. És tanúja annak a változásnak is, amit Farsisban okoz az az üzenet, bármi is volt. Amikor összetalálkozik a tekintetük, nem kellenek szavak, hogy megértse. Csikordulnak a fogai a kedélyes dudorászás hallatán, de magának keverte a bajt. Újfent.
Őszinte, wegtoreni káromkodás szalad ki a száján a konyhába érve. Sóhajt egy nagyot, aztán megkéri Nyikhajt, hogy tartsa kicsit a frontot, míg ő átöltözik, mert hogy leöntötte magát valamivel. Ez a kifogás.
Sietős léptekkel szedi a lépcsőket és oson be a vendégfolyosóra, hogy a következő pillanatban már csusszanjon is be az ajtón, aminek a kulcsát ő maga adta ki. Odabent az ajtónak dől, nagy kortyokban veszi a levegőt, s megvetést parázsló tekintete a férfira szegeződik.*
- Ez titok marad *szögezi le suttogva* - és a mákony is! Esküdj!
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 20:39:35
Üzenet elküldve: 2023-07-16 20:39:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~ Te játszol velem! ~
* Akarná mondani, de nem teszi. A wegtoreni nőkkel egészen máshogy kell néha bánni, mint a többivel. Színtiszta szeszély és rafináltság folyik az ereikben. Egyik nap epednek érted, másik nap tekintetük akár a jég. Ez teszi őket olyan izgalmassá, de meglehetősen hamar elunják a dolgokat.
És mivel mindezekkel történetesen elég jól tisztában van a férfi, az incselkedő szavakra elkapja egy pillanatra a nő ruhájának fodrát és megállítja. Majd mélyet lélegezve csak ennyit mond. *
- Mákony illatod van.
* Majd széles mosollyal elereszti. Parázs szemekkel követi, ahogy tesz-vesz az asztalok körül. Minden mozdulata után hallani véli a sivatagi csörgődobok hangját.
Az ujjai közül kipattintja a táncoló aranyat és még másik 8 társát az elmaradhatatlan Wegtoreni rumért.
Nehogy adós maradjon. Bár édes teher volna egy ilyen tüzes leányzó adósa lenni. A gondolatra félmosolyra húzza a száját. Már épp ajkához emelné a poharat, amikor egy gyorsléptű, cingár kis alak lép hozzá. Kérdőn megemeli az állát, mire amaz egy rövid meghajlás után átnyújt egy levelet számára. Ujjai közé csippenti, majd oda sem pillantva egy intéssel elbocsájtja a futárt. Figyelmét immár csak a cetli foglalja le egyedül. Első az üzlet. Gyors pillantással felméri a közelben tartózkodókat, de mivel nem lát senkit, kihajtogatja a levelet.
Rövid, pár soros üzenet. *
~ Quantall Ackumien Galanodel... most megvagy. ~
* Elégedetten elmosolyodik és felkeresi a pohár fenekét egy hajtással. Borostyán szemeibe várakozással teli, győzedelmes fény költözik, olyan, amit semmiféle más érzés nem válthat ki belőle. Az üzleti siker. Lecsapja a poharát és elégedetten lehunyja a szemét egy pillanatra.
Önuralmat kell parancsolnia magára, hiszen még nincs a kezében a fóliáns. Testét egészen szétfeszíti a lelkes energia. Szélsebesen körülhordozza a tekintetét a fogadóban. Valahogy muszáj levezetnie... dohánnyal? Itallal? Nem, nem, nem. Tiszta fejre lesz szüksége, hiszen megint olyasmibe keveri önmagát, ami veszélyes lehet.
Szemei összeakadnak az őt figyelő sötét szempárral.
Nem megszakítva a kontaktust felkel az asztaltól és látványosan előkeresi a kapott kulcsocskát, majd a keskeny szalagjánál fogva az ujjára akasztja. A kulcsot pörgetve, jókedvűen fütyörészve elindul a lépcsőn felfelé. Egyes füleknek kísértetiesen hasonló lehet a dallam egy Wegtorenben népszerű kocsmadalra, amiben egy friss házaspárt buzdítanak frigyük elhálására.
A folyosón lézeng, egyik ujján továbbra is a kulcsot pörgetve, a másik kezének ujjaival pedig végigsétál az ajtókon melyek mellett elhalad. Őszinén reméli, hogy a nő követi őt egy gyors menetre, mivel utána tényleg el kell indulnia a Templomba, hogy lerója kegyeletét az arany és az üzlet istene előtt.
Ha mégsem, hát akkor legfeljebb megfürdik, átöltözik és alszik egy rövidet. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~ Te játszol velem! ~
* Akarná mondani, de nem teszi. A wegtoreni nőkkel egészen máshogy kell néha bánni, mint a többivel. Színtiszta szeszély és rafináltság folyik az ereikben. Egyik nap epednek érted, másik nap tekintetük akár a jég. Ez teszi őket olyan izgalmassá, de meglehetősen hamar elunják a dolgokat.
És mivel mindezekkel történetesen elég jól tisztában van a férfi, az incselkedő szavakra elkapja egy pillanatra a nő ruhájának fodrát és megállítja. Majd mélyet lélegezve csak ennyit mond. *
- Mákony illatod van.
* Majd széles mosollyal elereszti. Parázs szemekkel követi, ahogy tesz-vesz az asztalok körül. Minden mozdulata után hallani véli a sivatagi csörgődobok hangját.
Az ujjai közül kipattintja a táncoló aranyat és még másik 8 társát az elmaradhatatlan Wegtoreni rumért.
Nehogy adós maradjon. Bár édes teher volna egy ilyen tüzes leányzó adósa lenni. A gondolatra félmosolyra húzza a száját. Már épp ajkához emelné a poharat, amikor egy gyorsléptű, cingár kis alak lép hozzá. Kérdőn megemeli az állát, mire amaz egy rövid meghajlás után átnyújt egy levelet számára. Ujjai közé csippenti, majd oda sem pillantva egy intéssel elbocsájtja a futárt. Figyelmét immár csak a cetli foglalja le egyedül. Első az üzlet. Gyors pillantással felméri a közelben tartózkodókat, de mivel nem lát senkit, kihajtogatja a levelet. Rövid, pár soros üzenet. *
~ Quantall Ackumien Galanodel... most megvagy. ~
* Elégedetten elmosolyodik és felkeresi a pohár fenekét egy hajtással. Borostyán szemeibe várakozással teli, győzedelmes fény költözik, olyan, amit semmiféle más érzés nem válthat ki belőle. Az üzleti siker. Lecsapja a poharát és elégedetten lehunyja a szemét egy pillanatra.
Önuralmat kell parancsolnia magára, hiszen még nincs a kezében a fóliáns. Testét egészen szétfeszíti a lelkes energia. Szélsebesen körülhordozza a tekintetét a fogadóban. Valahogy muszáj levezetnie... dohánnyal? Itallal? Nem, nem, nem. Tiszta fejre lesz szüksége, hiszen megint olyasmibe keveri önmagát, ami veszélyes lehet.
Szemei összeakadnak az őt figyelő sötét szempárral.
Nem megszakítva a kontaktust felkel az asztaltól és látványosan előkeresi a kapott kulcsocskát, majd a keskeny szalagjánál fogva az ujjára akasztja. A kulcsot pörgetve, jókedvűen fütyörészve elindul a lépcsőn felfelé. Egyes füleknek kísértetiesen hasonló lehet a dallam egy Wegtorenben népszerű kocsmadalra, amiben egy friss házaspárt buzdítanak frigyük elhálására.
A folyosón lézeng, egyik ujján továbbra is a kulcsot pörgetve, a másik kezének ujjaival pedig végigsétál az ajtókon melyek mellett elhalad. Őszinén reméli, hogy a nő követi őt egy gyors menetre, mivel utána tényleg el kell indulnia a Templomba, hogy lerója kegyeletét az arany és az üzlet istene előtt.
Ha mégsem, hát akkor legfeljebb megfürdik, átöltözik és alszik egy rövidet. *
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 17:06:57
Üzenet elküldve: 2023-07-16 17:06:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tökéletesség említésére elfacsarodik Yeza szíve. A honvágy ezer karommal mar belé, és minden ilyen alkalommal nyúzott ebnek érzi magát a gondolattól, hogy valószínűleg sosem térhet haza. Az ilyen forró nyári napokon elképzeli, hogy a bőrét a wegtoreni nap cirógatja, elképzeli a zsongó piacot, a fűszerek kavalkádjának tömény illatát a levegőben... és csak még jobban hiányzik.*
- A Tűz Városának szülöttei kicsit másképp ejtik a hangzókat *vonja meg a vállát.* - Talán, mert ügyesebbek a nyelvükkel *indokol, miközben elsimít egy ráncot a terítőn* - ...a szavak formálásában *fejezi be a mondatot egy apró mosollyal.
Van igazság abban, amit mond, de nem feltétlenül jellemző. Ám ahogy beszél róla, szinte már csusszanna is a férfi ölébe. Minden porcikája vágyja a wegtoreni ízét érezni. Fűszeres rumét, napérlelte dohányét, az eleven parázsét, ami egy wegtoreni csókját áthatja.*
- Vagy csak ráhibáztam. *Véletlenül se reflektál a bujtatott kérdésre, bár Yeza elég nehezen tagadhatná származását. A válla mögé tűri nedves tincseit. Szerencséjére árválkodik néhány pohár a szomszéd asztalon, amit begyűjthet a tálcájára. Muszáj szusszannia egyet. Alig fertályórája még mákonyos bódulatban lebegett, s a szer hatása még nem engedte el teljesen. Óvatosabbnak kell lennie.*
- Nos... talán... *nedvesíti meg ajkát, ahogy visszafordul Farsys asztala felé egy pimasz mosollyal* - kicsit több határozottságot. *Az érmetrükknek azért elismerő kifejezéssel adózik, de jobbnak látja, ha most visszavonulót fúj, mielőtt butaságot csinálna. Fordul, s érzékien ringó csípővel távozik a pult felé. Beviszi a poharakat hátra, hogy elmoshassák, s mielőtt visszatérne a tiszta kupákkal megpakolt tálcával, iszik. Vizet. Hideget. Ki kell tisztuljon a feje.
Jön-megy, forgolódik az asztalok között, kiszolgálja az esetlegesen újonnan érkezett vendégeket, de a szeme sarkából mindig figyeli a vörös férfit. Ha int neki, megy, ahogy az elvárható egy jónevű fogadóban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tökéletesség említésére elfacsarodik Yeza szíve. A honvágy ezer karommal mar belé, és minden ilyen alkalommal nyúzott ebnek érzi magát a gondolattól, hogy valószínűleg sosem térhet haza. Az ilyen forró nyári napokon elképzeli, hogy a bőrét a wegtoreni nap cirógatja, elképzeli a zsongó piacot, a fűszerek kavalkádjának tömény illatát a levegőben... és csak még jobban hiányzik.*
- A Tűz Városának szülöttei kicsit másképp ejtik a hangzókat *vonja meg a vállát.* - Talán, mert ügyesebbek a nyelvükkel *indokol, miközben elsimít egy ráncot a terítőn* - ...a szavak formálásában *fejezi be a mondatot egy apró mosollyal.
Van igazság abban, amit mond, de nem feltétlenül jellemző. Ám ahogy beszél róla, szinte már csusszanna is a férfi ölébe. Minden porcikája vágyja a wegtoreni ízét érezni. Fűszeres rumét, napérlelte dohányét, az eleven parázsét, ami egy wegtoreni csókját áthatja.*
- Vagy csak ráhibáztam. *Véletlenül se reflektál a bujtatott kérdésre, bár Yeza elég nehezen tagadhatná származását. A válla mögé tűri nedves tincseit. Szerencséjére árválkodik néhány pohár a szomszéd asztalon, amit begyűjthet a tálcájára. Muszáj szusszannia egyet. Alig fertályórája még mákonyos bódulatban lebegett, s a szer hatása még nem engedte el teljesen. Óvatosabbnak kell lennie.*
- Nos... talán... *nedvesíti meg ajkát, ahogy visszafordul Farsys asztala felé egy pimasz mosollyal* - kicsit több határozottságot. *Az érmetrükknek azért elismerő kifejezéssel adózik, de jobbnak látja, ha most visszavonulót fúj, mielőtt butaságot csinálna. Fordul, s érzékien ringó csípővel távozik a pult felé. Beviszi a poharakat hátra, hogy elmoshassák, s mielőtt visszatérne a tiszta kupákkal megpakolt tálcával, iszik. Vizet. Hideget. Ki kell tisztuljon a feje.
Jön-megy, forgolódik az asztalok között, kiszolgálja az esetlegesen újonnan érkezett vendégeket, de a szeme sarkából mindig figyeli a vörös férfit. Ha int neki, megy, ahogy az elvárható egy jónevű fogadóban.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 16:13:54
Üzenet elküldve: 2023-07-16 16:13:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* Az ál-szerénység nem hatja meg. Fél szemöldöke feljebb ugrik egyet. Érdekesnek találja a női eszköztárat, amit rendszerint bevetnek velük, férfiakkal szemben. Szörnyen átlátható, épp ezért imádnivaló is egyben. Mindig rejt valamit a mélyben. De Lutah nem ellensége a női mesterségeknek, sőt, önként és dalolva ereszti nyakát a béklyók közé, ha alkalma nyílik rá.
A hajón történt összes incidenről sem szerezhet tudomást, sajnos egyre kevesebb alkalommal van szerencséje saját maga bonyolítani az üzleti ügyeit. A legénység pedig jól ismeri a "ne szólj szám, nem fáj fejem" kifejezést. Valószínűleg akkor is igyekeznek ezt az elvet szem előtt tartani, amikor történetesen éppen a fedélzeten van. *
- Nos, vendég vagyok.
* Bazsalyog, miközben helyet foglal. Értőn bólint a szavakra. Most vágtatott ide a Sellőházból, szőke hercegnője mellett még ki sem hűlt az ágyon a helye. Igazán otrombaság volna megkörnyékezni egy újabb hölgyet, igaz? Igaz?
Felcsillanó szemmel eszébe idéződik egy kép, miszerint minden hajszínből válogatna egy kis társaságot magának, akár a régebbi korok kereskedőkirályai. Hahh, szép idők. *
- Ugyan. Miért keresgélnénk tovább, ha már megtaláltuk a tökéletességet?
* Elmélkedik bársonyos hangon, miközben tekintetével követi a nő mozgását az asztalok között. Lustán hátrahanyatlik a székben és fejjel lefelé bámulja. *
- Honnan tudod, hogy wegtoreni vagyok? Vagy... egyik wegtoreni a másikat?
* Visszadől az asztalra és kezébe fogja a kapott kulcsot, majd a belsőzsebébe süllyeszti. Ugyanonnan előszedi a 10 aranyat a Szoba miatt. *
- Hálás köszönet a remek kiszolgálásért! Mit is kívánhatnék egyebet?
* Végigugráltat egy érmét az ujjai között. *
* Az ál-szerénység nem hatja meg. Fél szemöldöke feljebb ugrik egyet. Érdekesnek találja a női eszköztárat, amit rendszerint bevetnek velük, férfiakkal szemben. Szörnyen átlátható, épp ezért imádnivaló is egyben. Mindig rejt valamit a mélyben. De Lutah nem ellensége a női mesterségeknek, sőt, önként és dalolva ereszti nyakát a béklyók közé, ha alkalma nyílik rá.
A hajón történt összes incidenről sem szerezhet tudomást, sajnos egyre kevesebb alkalommal van szerencséje saját maga bonyolítani az üzleti ügyeit. A legénység pedig jól ismeri a "ne szólj szám, nem fáj fejem" kifejezést. Valószínűleg akkor is igyekeznek ezt az elvet szem előtt tartani, amikor történetesen éppen a fedélzeten van. *
- Nos, vendég vagyok.
* Bazsalyog, miközben helyet foglal. Értőn bólint a szavakra. Most vágtatott ide a Sellőházból, szőke hercegnője mellett még ki sem hűlt az ágyon a helye. Igazán otrombaság volna megkörnyékezni egy újabb hölgyet, igaz? Igaz?
Felcsillanó szemmel eszébe idéződik egy kép, miszerint minden hajszínből válogatna egy kis társaságot magának, akár a régebbi korok kereskedőkirályai. Hahh, szép idők. *
- Ugyan. Miért keresgélnénk tovább, ha már megtaláltuk a tökéletességet?
* Elmélkedik bársonyos hangon, miközben tekintetével követi a nő mozgását az asztalok között. Lustán hátrahanyatlik a székben és fejjel lefelé bámulja. *
- Honnan tudod, hogy wegtoreni vagyok? Vagy... egyik wegtoreni a másikat?
* Visszadől az asztalra és kezébe fogja a kapott kulcsot, majd a belsőzsebébe süllyeszti. Ugyanonnan előszedi a 10 aranyat a Szoba miatt.
*- Hálás köszönet a remek kiszolgálásért! Mit is kívánhatnék egyebet?
* Végigugráltat egy érmét az ujjai között. *
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 15:17:46
Üzenet elküldve: 2023-07-16 15:17:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
*Remélte, hogy rejtve maradt az a mozdulat, de egészen egyértelmű, hogy a kurafi elkapta a szeme sarkából. Kár is volna tagadni. Yeza mégis felvonja kissé a szemöldökét, és kérdőn félrebiccenti a fejét. Aztán a vádakra finoman széttárja a karjait.*
- De Uram... *süti le pilláit*, - hisz láthatod, fegyvertelen vagyok. *Ahogy a pillantása visszakúszik a férfira, ott dereng benne az a bizonyos wegtoreni parázs, ami óvva int és figyelmeztet. Nem... a Yezához hasonlók egészen pőrén sem fegyvertelenek soha. Az a bujkáló, kacér mosoly az ajkán pontosan rámutat erre.
~Bizony, hogy találkoztunk!~ Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy kettejük közül ezt csak ő tudja. Nem csoda. Amikor elcsípték ott a Jáde Oroszlán fedélzetén, Yeza fürtjei szoros fonatban simultak az Árnyak hagyományos csuklyája alá, vonásait pedig maszk takarta. Kis híja volt, de épp csak ki tudott csusszanni a legénység markából. Ha kifutottak volna a vízre, esélye se lett volna, de a wegtoreni kikötőben még sikerült. Legalább ennyi. Ez a sunyi fattyú így is jócskán megkárosította a céhet. Persze a Főnix Házának hivatalosan nem lehetett köze az ügyhöz, úgyhogy kénytelenek voltak lenyelni a békát.
Az a villanás a másik szemében viszont felcsigázza Yeza érdeklődését. Hírek Wegtorenből... Úgy áhítozik rájuk mint a Mélysivatag földje egy csepp esőre. Most, hogy Caldorcor visszatért, ismét nyeregben érzi magát. Ha Farsys a fejéért jött, csalódni fog. Persze ha egy kicsit higgadtabb lenne, eszébe juthatna, hogy két hasonszőrű kereskedő talán nagyon is előnyösen tudna egymással megalkudni. Előnyösen... kettejük számára... Yeza kontójára, precízen kimért ár-érték arányban. Ezek az aggályok azonban egyelőre még nem ütik fel a fejüket. Abban se biztos, hogy a fickó tudná, hogy ki ő. Elvégre nem egy, s nem két mutatós vöröst termett már a Tűz Városa, így pedig még a kardja sem árulkodik.*
- Nagytiszteletű Bárómat szolgálom *bólint a kérdésre, hogy a személyzethez tartozik-e* - és a vendégeit.
*Közelebb lép, megkerüli a férfit, persze csak, hogy kihúzza a számára a széket, hogy kényelmesen helyet foglalhasson. Finoman megérinti a vállát.*
- Ez esetben... *ismétli pimasz mosollyal Farsys korábbi felütését a rendelés előttről* - a személyzethez tartozom... nem a szobához.
*Fordul és kiperdít a vendég elé egy leviatán mintás alátétet az italhoz.*
- Jellemző. *Megvonja a vállát.* - Idegenben a legtöbben a helyi ízeket kóstolják. Kivéve a wegtorenieket. *Ezt már szinte csak a válla felett visszafordulva jegyzi meg, aztán a pult mögé lépve már intézi is az italt. Metszett, öblös pohárba tölti a borostyánszínű szeszt és leakaszt egy kulcsot is a tábláról.*
- A legkiválóbb wegtoreni rum a vendégnek, és a szoba. *Leteszi az italt és a kulcsot is.* - Kívánsz más egyebet is? Ételt? Fürdőt? Pipadohányt?
*Remélte, hogy rejtve maradt az a mozdulat, de egészen egyértelmű, hogy a kurafi elkapta a szeme sarkából. Kár is volna tagadni. Yeza mégis felvonja kissé a szemöldökét, és kérdőn félrebiccenti a fejét. Aztán a vádakra finoman széttárja a karjait.*
- De Uram... *süti le pilláit*, - hisz láthatod, fegyvertelen vagyok. *Ahogy a pillantása visszakúszik a férfira, ott dereng benne az a bizonyos wegtoreni parázs, ami óvva int és figyelmeztet. Nem... a Yezához hasonlók egészen pőrén sem fegyvertelenek soha. Az a bujkáló, kacér mosoly az ajkán pontosan rámutat erre.
~Bizony, hogy találkoztunk!~ Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy kettejük közül ezt csak ő tudja. Nem csoda. Amikor elcsípték ott a Jáde Oroszlán fedélzetén, Yeza fürtjei szoros fonatban simultak az Árnyak hagyományos csuklyája alá, vonásait pedig maszk takarta. Kis híja volt, de épp csak ki tudott csusszanni a legénység markából. Ha kifutottak volna a vízre, esélye se lett volna, de a wegtoreni kikötőben még sikerült. Legalább ennyi. Ez a sunyi fattyú így is jócskán megkárosította a céhet. Persze a Főnix Házának hivatalosan nem lehetett köze az ügyhöz, úgyhogy kénytelenek voltak lenyelni a békát.
Az a villanás a másik szemében viszont felcsigázza Yeza érdeklődését. Hírek Wegtorenből... Úgy áhítozik rájuk mint a Mélysivatag földje egy csepp esőre. Most, hogy Caldorcor visszatért, ismét nyeregben érzi magát. Ha Farsys a fejéért jött, csalódni fog. Persze ha egy kicsit higgadtabb lenne, eszébe juthatna, hogy két hasonszőrű kereskedő talán nagyon is előnyösen tudna egymással megalkudni. Előnyösen... kettejük számára... Yeza kontójára, precízen kimért ár-érték arányban. Ezek az aggályok azonban egyelőre még nem ütik fel a fejüket. Abban se biztos, hogy a fickó tudná, hogy ki ő. Elvégre nem egy, s nem két mutatós vöröst termett már a Tűz Városa, így pedig még a kardja sem árulkodik.*
- Nagytiszteletű Bárómat szolgálom *bólint a kérdésre, hogy a személyzethez tartozik-e* - és a vendégeit.
*Közelebb lép, megkerüli a férfit, persze csak, hogy kihúzza a számára a széket, hogy kényelmesen helyet foglalhasson. Finoman megérinti a vállát.*
- Ez esetben... *ismétli pimasz mosollyal Farsys korábbi felütését a rendelés előttről* - a személyzethez tartozom... nem a szobához.
*Fordul és kiperdít a vendég elé egy leviatán mintás alátétet az italhoz.*
- Jellemző. *Megvonja a vállát.* - Idegenben a legtöbben a helyi ízeket kóstolják. Kivéve a wegtorenieket. *Ezt már szinte csak a válla felett visszafordulva jegyzi meg, aztán a pult mögé lépve már intézi is az italt. Metszett, öblös pohárba tölti a borostyánszínű szeszt és leakaszt egy kulcsot is a tábláról.*
- A legkiválóbb wegtoreni rum a vendégnek, és a szoba. *Leteszi az italt és a kulcsot is.* - Kívánsz más egyebet is? Ételt? Fürdőt? Pipadohányt?
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 13:57:17
Üzenet elküldve: 2023-07-16 13:57:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A mézeshetek elteltével… //
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A kínálatot tartalmazó papír tanulmányozásából közeledő léptek zaja zökkenti ki. Nem adja jelét, hogy észlelné a közeledést, ujját éppen a báró nevén futtatja végig elgondolkozva.
Ideges, gyors mozdulat vonja magára a figyelmét, amire már muszáj odanéznie. Félreismerhetetlen mozdulat, az a bizonyos régi beidegződés. Akár a dohányról leszokott öreg matróz, aki önkéntelenül a mellényzsebéhez kap amikor ideges, még akár tíz év elteltével is.
Csodálkozva egyenesedik fel, és mivel észleli a kellemes idomokat, mozdulat közben csavarja fel a legmagasabb fokozatra a mosolyát. Tipikusan a hölgyeknek szóló vigyora ez. *
- Na de kedvesem! Ennyire felzaklatott a jelenlétem?
* Cápamosollyal félrebillenti a fejét, majd felfedezi magának a csinos arcvonásokat. *
- A hölgyek legfeljebb a szívükhöz szoktak kapni, amikor meglátnak... nem a fegyverükhöz.
* A nő kérdésére csak álságos mosollyal meghajtja a fejét. Tűnődve fürkészi a kellemes arcot, mely egészen hasonló színeiben az övéhez. Lángvörös haj, kreol bőr... Mutatóujjával megütögeti az alsóajkát. *
- Találkoztunk...
* Elharapja a kérdését. Szeme egy töredék másodpercig megvillan a felismeréstől, mielőtt újra magára igazítaná a nyugodt mosolyt. Nem találkoztak, ez egészen bizonyos. Személyesen vele nem. Ellenben másokkal, akik kerestek egy szóban forgó illetőt... Na, mindegy. *
- A kisasszony a személyzethez tartozik? Ebben az esetben szeretnék egy szobát kivenni, elsőkörben.
* Nem az ő dolga. A kósza szóbeszédek, pletykák bár érdekesek és szórakoztatóak, ha túl közel kerül hozzájuk az ember az árthat az üzletnek. Továbbra is ártalmatlanul vigyorog, adva a tudatlan széptevőt. *
- Ami a tetszést illeti...
* Megrándul az ajka. *
- Lenne, ami felkeltette az érdeklődésem. Khm. Például... a wegtoreni rum. Igen kedvelem ezt a fajtát. Tudna hozni nekem belőle?
* Óvatosan, alig észrevehetően kihangsúlyozza a szülőföldjüket, tudva, hogy veszélyes játékot játszik. De ha egyszer olyan vérpezsdítő!
1689508440wk9974 Elbíbelődik vele egy darabig. 1689508484wk838 *
- Köszönöm!
* Bólint, majd kényelmesen helyet foglal az asztalnál, kinyújtóztatva alatta hosszú lábait. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 13:58:27
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A kínálatot tartalmazó papír tanulmányozásából közeledő léptek zaja zökkenti ki. Nem adja jelét, hogy észlelné a közeledést, ujját éppen a báró nevén futtatja végig elgondolkozva.
Ideges, gyors mozdulat vonja magára a figyelmét, amire már muszáj odanéznie. Félreismerhetetlen mozdulat, az a bizonyos régi beidegződés. Akár a dohányról leszokott öreg matróz, aki önkéntelenül a mellényzsebéhez kap amikor ideges, még akár tíz év elteltével is.
Csodálkozva egyenesedik fel, és mivel észleli a kellemes idomokat, mozdulat közben csavarja fel a legmagasabb fokozatra a mosolyát. Tipikusan a hölgyeknek szóló vigyora ez. *
- Na de kedvesem! Ennyire felzaklatott a jelenlétem?
* Cápamosollyal félrebillenti a fejét, majd felfedezi magának a csinos arcvonásokat. *
- A hölgyek legfeljebb a szívükhöz szoktak kapni, amikor meglátnak... nem a fegyverükhöz.
* A nő kérdésére csak álságos mosollyal meghajtja a fejét. Tűnődve fürkészi a kellemes arcot, mely egészen hasonló színeiben az övéhez. Lángvörös haj, kreol bőr... Mutatóujjával megütögeti az alsóajkát. *
- Találkoztunk...
* Elharapja a kérdését. Szeme egy töredék másodpercig megvillan a felismeréstől, mielőtt újra magára igazítaná a nyugodt mosolyt. Nem találkoztak, ez egészen bizonyos. Személyesen vele nem. Ellenben másokkal, akik kerestek egy szóban forgó illetőt... Na, mindegy. *
- A kisasszony a személyzethez tartozik? Ebben az esetben szeretnék egy szobát kivenni, elsőkörben.
* Nem az ő dolga. A kósza szóbeszédek, pletykák bár érdekesek és szórakoztatóak, ha túl közel kerül hozzájuk az ember az árthat az üzletnek. Továbbra is ártalmatlanul vigyorog, adva a tudatlan széptevőt. *
- Ami a tetszést illeti...
* Megrándul az ajka. *
- Lenne, ami felkeltette az érdeklődésem. Khm. Például... a wegtoreni rum. Igen kedvelem ezt a fajtát. Tudna hozni nekem belőle?
* Óvatosan, alig észrevehetően kihangsúlyozza a szülőföldjüket, tudva, hogy veszélyes játékot játszik. De ha egyszer olyan vérpezsdítő!
1689508440wk9974 Elbíbelődik vele egy darabig. 1689508484wk838 *
- Köszönöm!
* Bólint, majd kényelmesen helyet foglal az asztalnál, kinyújtóztatva alatta hosszú lábait. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 13:58:27
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 10:55:51
Üzenet elküldve: 2023-07-16 10:55:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// A mézeshetek elteltével… //
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Néhány saroknyira van egy mákonytanya egy eldugott kis alagsorban. Valaha csinos, aranyrotos függönyök kosztól nehéz kísértetei, kopott párnák, levegőtlen félhomály. Reménytelenség és álmok bódulattal bélelt gödre. Yeza az utóbbi időben kicsit többször időzött itt, mint bevallaná. A fogadót sokszor inkább kerüli, mert a mandulaszemű szerzetessel valahogy egy ideje elég érdekes viszonyba kerültek. Szótlanul nyomasztó, feszült közeg van kettejük között, akkor is, ha valamiképp mindketten igyekeznek feloldani. Yeza részéről az igyekezet sokszor inkább tovább ront a helyzeten, mint kiderült. Az elkerülés talán bölcsebb megoldás lesz.
Minden mintha megállíthatatlanul csúszna a szakadékba. Már-már megbékélt új otthonával, már-már kezdett volna bízni a Kereskedőház által nyújtott biztonságban, amikor is mindez a kapaszkodó mintha mállani kezdett. Napszítta, életlenné fakult festmény a menedékről, amit egy erősebb szél lassan kifordít a keretéből, hogy súlytalan rongydarabként kergesse végig a poros utcákon. A központ zárva, a fogadó is nyomasztóan csendes a legtöbbször.
Amikor pedig nincs hang, amire összerezzenne, összerezzen az ürességben megbújó árnyékoktól, melyek ilyenkor egyre és egyre közelebb kúsznak. Kételyek, félelmek és kiszolgáltatottság. Yezát kikezdi a magány. Eszköznek formálták. Érthető, hogy forgató kéz nélkül meghasonlik saját értékével.
Fülledt, mákonytól nehéz levegő nyomja a párnák közé. Ernyedt teste önkéntelenül mozdul a hőségben éledő hallucinációba merülve. Érzéki vonaglás ütemére sóhajt. A rá tapadó vékony ruhát gyűrik, repesztik a mohó tenyerek. Wäor, Tylen Thalamarr, Essan, Darelld, Krultos,... Aztyan... Nehéz pilláin át épp csak látja a heges arcot, a vad, éhes tüzet a hideg kékekben, de mikor érte nyúl, a keze alá már a mandulaszemű szerzetes feszes feneke simul. Lüktető kavalkád, feszítő gyönyör. ~Kis Kabócám...~ suttogja egy reszelős hang, de nem neki. A sötét, szörnyű zönge a szerzetes mögül hörög. Birtokolva olvad a kéj forró masszájába, míg Nawa csókot vált a hatujjú boszorkánnyal Yeza válla fölött.
Zihálva kapkodja a levegőt. Nyelvek sikamlós melegét érzi a bőrén, túlhajszolt gyönyörre feszül a csípője, melyben megannyian egyesülnek. A szeme sarkából látja Aztyant, ahogy immár a szoba sarkába húzódva figyeli csak. Megfejthetetlen vonásaival, súlyos, hidegkék pillantásával. Yeza elsodródik tőle, ahogy a gyönyör újabb és újabb hullámára kapja, de mindig csak kitekint rá, amikor nyitni bírja a pilláit. Egy idő után kellemetlen képzet fészkeli magát az elrugaszkodott látomásba: az érzés, hogy a hegesarcú valóban ott áll a szoba szegletében, s őt nézi. Ez riasztja fel a vöröst végül.
Nagyokat kortyolva a levegőből tekint körbe, de Aztyannak nyoma sincs. Csak bódult nyekergés hallatszik a többi lefüggönyözött szobácska felől.
Hátrasimítja a haját és kikászálódik a gyűrött párnák közül. Félresöpri a szakadozott függönyt és kifelé veszi az irányt. Már érkeztekor kifizette a 30 aranyat a világtalan, köpcös gnómnak a bejáratnál, így most csak sietősre fogva távozik.
A fény szinte a szemébe vág, mikor kilép az utcára. Hunyorogva, kissé még kábán támolyog az épületek árnyékába húzódva. Először felmerül benne, hogy még a szer hatása játszik vele, amikor a Kalmárhoz érve meghallja az ismerős hangokat. Hamar pofon veri a felismerés, hogy bizony ez nem az aranyon vett mámor utózöngéje! Takarásba húzódik, és sietősen megkerüli az épületet. Húz egy veder vizet a kútból, hogy sebtében megmosakodjon és legalább a hajából elüldözze a mákony átható szagát valamennyire.
A kamra felől oson be, s még elkap néhány szót a félfának lapulva, mielőtt egy alkalmas pillanatban a söntés mögé csusszan a hátsó ajtó felől. Mintha eddig is épp ott tett-vett volna észrevétlenül, elmélyült törölgetésbe kezd a száradó poharak között. Csak Aztyan nevének többszöri említésére futja el valami feszengő érzés. Amikor pedig a pillantása a szerzetesre siklik, felsejlik benne a bizarr hang: ~Kis Kabócám...~, amire megrázza a fejét és egy nagy levegőt véve igyekszik összekapni magát. Nedves, rőt tincseiről csepegő víz kellemesen hűsítő, csillogó csíkokat rajzol a bőrére, melyek végigszaladnak rajta vagy épp eltűnnek a lenge, bordó ruha anyaga alatt.
A Báró és a mézesheteken kivirult arája szerencsére már épp az emelet felé indulnak, hogy nekiláthassanak a kipakolásnak, a szerzetest pedig jobbnak látja továbbra is kerülni, így adja magát az alkalom, hogy a kósza vendég alibiként szolgáljon az esetleges felé irányuló kérdések ellen. El is indul felé, de amikor a vörös fürtök takarásából megmutatkozik az ismerős profil, önkéntelenül a kardjáért kap Yeza keze. Szerencse/szerencsétlenség, hogy a jellegzetes, főnixet formázó díszítéses kard épp a szobájában pihen. Mostanság olykor már újból felköti, de jóval ritkábban, mint odahaza Wegtorenben, ahol szinte elmaradhatatlan volt tőle.
Sajnos késő lenne már eltűnni a színről, így kénytelen szembenézni földijével. Odalép az asztal mellé, maga elé fogja a pultról elhozott tálcát, és hangosan megköszörüli a torkát.*
- Megtetszett valami? *érdeklődik édes mosollyal.* ~Te nyomorult féreg...~
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Néhány saroknyira van egy mákonytanya egy eldugott kis alagsorban. Valaha csinos, aranyrotos függönyök kosztól nehéz kísértetei, kopott párnák, levegőtlen félhomály. Reménytelenség és álmok bódulattal bélelt gödre. Yeza az utóbbi időben kicsit többször időzött itt, mint bevallaná. A fogadót sokszor inkább kerüli, mert a mandulaszemű szerzetessel valahogy egy ideje elég érdekes viszonyba kerültek. Szótlanul nyomasztó, feszült közeg van kettejük között, akkor is, ha valamiképp mindketten igyekeznek feloldani. Yeza részéről az igyekezet sokszor inkább tovább ront a helyzeten, mint kiderült. Az elkerülés talán bölcsebb megoldás lesz.
Minden mintha megállíthatatlanul csúszna a szakadékba. Már-már megbékélt új otthonával, már-már kezdett volna bízni a Kereskedőház által nyújtott biztonságban, amikor is mindez a kapaszkodó mintha mállani kezdett. Napszítta, életlenné fakult festmény a menedékről, amit egy erősebb szél lassan kifordít a keretéből, hogy súlytalan rongydarabként kergesse végig a poros utcákon. A központ zárva, a fogadó is nyomasztóan csendes a legtöbbször.
Amikor pedig nincs hang, amire összerezzenne, összerezzen az ürességben megbújó árnyékoktól, melyek ilyenkor egyre és egyre közelebb kúsznak. Kételyek, félelmek és kiszolgáltatottság. Yezát kikezdi a magány. Eszköznek formálták. Érthető, hogy forgató kéz nélkül meghasonlik saját értékével.
Fülledt, mákonytól nehéz levegő nyomja a párnák közé. Ernyedt teste önkéntelenül mozdul a hőségben éledő hallucinációba merülve. Érzéki vonaglás ütemére sóhajt. A rá tapadó vékony ruhát gyűrik, repesztik a mohó tenyerek. Wäor, Tylen Thalamarr, Essan, Darelld, Krultos,... Aztyan... Nehéz pilláin át épp csak látja a heges arcot, a vad, éhes tüzet a hideg kékekben, de mikor érte nyúl, a keze alá már a mandulaszemű szerzetes feszes feneke simul. Lüktető kavalkád, feszítő gyönyör. ~Kis Kabócám...~ suttogja egy reszelős hang, de nem neki. A sötét, szörnyű zönge a szerzetes mögül hörög. Birtokolva olvad a kéj forró masszájába, míg Nawa csókot vált a hatujjú boszorkánnyal Yeza válla fölött.
Zihálva kapkodja a levegőt. Nyelvek sikamlós melegét érzi a bőrén, túlhajszolt gyönyörre feszül a csípője, melyben megannyian egyesülnek. A szeme sarkából látja Aztyant, ahogy immár a szoba sarkába húzódva figyeli csak. Megfejthetetlen vonásaival, súlyos, hidegkék pillantásával. Yeza elsodródik tőle, ahogy a gyönyör újabb és újabb hullámára kapja, de mindig csak kitekint rá, amikor nyitni bírja a pilláit. Egy idő után kellemetlen képzet fészkeli magát az elrugaszkodott látomásba: az érzés, hogy a hegesarcú valóban ott áll a szoba szegletében, s őt nézi. Ez riasztja fel a vöröst végül.
Nagyokat kortyolva a levegőből tekint körbe, de Aztyannak nyoma sincs. Csak bódult nyekergés hallatszik a többi lefüggönyözött szobácska felől.
Hátrasimítja a haját és kikászálódik a gyűrött párnák közül. Félresöpri a szakadozott függönyt és kifelé veszi az irányt. Már érkeztekor kifizette a 30 aranyat a világtalan, köpcös gnómnak a bejáratnál, így most csak sietősre fogva távozik.
A fény szinte a szemébe vág, mikor kilép az utcára. Hunyorogva, kissé még kábán támolyog az épületek árnyékába húzódva. Először felmerül benne, hogy még a szer hatása játszik vele, amikor a Kalmárhoz érve meghallja az ismerős hangokat. Hamar pofon veri a felismerés, hogy bizony ez nem az aranyon vett mámor utózöngéje! Takarásba húzódik, és sietősen megkerüli az épületet. Húz egy veder vizet a kútból, hogy sebtében megmosakodjon és legalább a hajából elüldözze a mákony átható szagát valamennyire.
A kamra felől oson be, s még elkap néhány szót a félfának lapulva, mielőtt egy alkalmas pillanatban a söntés mögé csusszan a hátsó ajtó felől. Mintha eddig is épp ott tett-vett volna észrevétlenül, elmélyült törölgetésbe kezd a száradó poharak között. Csak Aztyan nevének többszöri említésére futja el valami feszengő érzés. Amikor pedig a pillantása a szerzetesre siklik, felsejlik benne a bizarr hang: ~Kis Kabócám...~, amire megrázza a fejét és egy nagy levegőt véve igyekszik összekapni magát. Nedves, rőt tincseiről csepegő víz kellemesen hűsítő, csillogó csíkokat rajzol a bőrére, melyek végigszaladnak rajta vagy épp eltűnnek a lenge, bordó ruha anyaga alatt.
A Báró és a mézesheteken kivirult arája szerencsére már épp az emelet felé indulnak, hogy nekiláthassanak a kipakolásnak, a szerzetest pedig jobbnak látja továbbra is kerülni, így adja magát az alkalom, hogy a kósza vendég alibiként szolgáljon az esetleges felé irányuló kérdések ellen. El is indul felé, de amikor a vörös fürtök takarásából megmutatkozik az ismerős profil, önkéntelenül a kardjáért kap Yeza keze. Szerencse/szerencsétlenség, hogy a jellegzetes, főnixet formázó díszítéses kard épp a szobájában pihen. Mostanság olykor már újból felköti, de jóval ritkábban, mint odahaza Wegtorenben, ahol szinte elmaradhatatlan volt tőle.
Sajnos késő lenne már eltűnni a színről, így kénytelen szembenézni földijével. Odalép az asztal mellé, maga elé fogja a pultról elhozott tálcát, és hangosan megköszörüli a torkát.*
- Megtetszett valami? *érdeklődik édes mosollyal.* ~Te nyomorult féreg...~
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-15 20:42:16
Üzenet elküldve: 2023-07-15 20:42:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* Immár ló nélkül, mert hogy azt beköttette az épülethez tartozó lóállások egyikébe időközben, betér a Wegtoreni Kalmár nevezetű fogadóba. Korábbi utazásai során is kedvelt helye volt az intézmény, bár annak már jó pár éve. Sőt, még Pinty korából is ismeri a helyet.
Csak néhányan lézengenek a fogadóban ebben az időben. A pultnál ácsorognak néhányan, így hát türelmesen kivárja a sorát, csak udvarias biccentéssel köszönti a pultnál állókat, valamivel távolabbról. Addig nézelődik, lassan járkál a fal mentén, megfigyelve egy faliképet, trófeát, vagy szórakozottan végigsimítva a szőrmék egyikén.
Nem sietős a dolga, szépen nyugodtan kivárja, míg befejeződik a pultnál lévő eszmecsere a két nő és a férfi között. Kezét összekulcsolja a háta mögött, majd előrehajolva az egyik asztal fölé, áttanulmányozza a kínálatot tartalmazó papirost.
A lap aljára érve felvonja a szemöldökét. "Cha'yss Cano Caldorcor", olvasható lentebb. Meglehetősen wegtoreni csengése van, és biztos abban, hogy hallota már valahol e nevet. *
* Immár ló nélkül, mert hogy azt beköttette az épülethez tartozó lóállások egyikébe időközben, betér a Wegtoreni Kalmár nevezetű fogadóba. Korábbi utazásai során is kedvelt helye volt az intézmény, bár annak már jó pár éve. Sőt, még Pinty korából is ismeri a helyet.
Csak néhányan lézengenek a fogadóban ebben az időben. A pultnál ácsorognak néhányan, így hát türelmesen kivárja a sorát, csak udvarias biccentéssel köszönti a pultnál állókat, valamivel távolabbról. Addig nézelődik, lassan járkál a fal mentén, megfigyelve egy faliképet, trófeát, vagy szórakozottan végigsimítva a szőrmék egyikén.
Nem sietős a dolga, szépen nyugodtan kivárja, míg befejeződik a pultnál lévő eszmecsere a két nő és a férfi között. Kezét összekulcsolja a háta mögött, majd előrehajolva az egyik asztal fölé, áttanulmányozza a kínálatot tartalmazó papirost.
A lap aljára érve felvonja a szemöldökét. "Cha'yss Cano Caldorcor", olvasható lentebb. Meglehetősen wegtoreni csengése van, és biztos abban, hogy hallota már valahol e nevet. *
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-14 12:03:10
Üzenet elküldve: 2023-07-14 12:03:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
- Sok sikert. *Válaszolja a megkérdezésre, de azért nagyon szeretne ott lenni. Hasonló okokból, mint amire Aenae is gondol.*
- A csapos dolga nem csak a kiszolgálás, hanem a vendégek meghallgatása is, ahogy mondod. *Helyesel, hisz a sztereotípiák éppen azért alakultak ki, mert van bennük igazság.
Ezután a pult mögött fény derül arra is, Nawa miért néz ki olyan rosszul. Bár a "fény derül" elég erős kifejezés, mert a szerzeteslány elég ködösen fogalmaz. El kell mennie a tenger szívébe, ahonnan nem biztos, hogy visszajön. Az igric megértőn mosolyog, nem fogja visszatartani, ha menni akar.*
- Semmi baj, megértem és köszönöm neked, hogy eddig is tartottad a frontot. *Néz Nawa szemébe, hogy láthassa a sárga tekintetben, hogy mennyire komolyan gondolja.*
- Ha bármire szükséged van az utazáshoz, akkor szólj bátran. *Teszi még hozzá és mivel nem az az ölelkezős fajta és a lánnyal sincsenek olyan nexusban, így csak egy bólintással ellép mellőle. Ha Aenae nem áll be a pultba, elő kell kerítenie Miket. Vajon hol lófrálhat az a lókötő. Ha Nawa még mondana valamit, természetesen meghallgatja, de már visszatér Aenae mellé.*
- Úgy tűnik, nem lesz zökkenőmentes a visszatérés, de erre számítottam. Szóval... bele kell vetnünk magunkat. *Ölelné meg a lányt.*
- Pakoljunk ki, aztán futnom kell egy kört, tárgyalni Aztyannal, rendbe teszem a dolgokat. Ha gondolod, kezdheted a betanulást a pultban. *Nevet Aenaere, de mindezt elég komolyan gondolja. Láthatóan kissé szétestek a dolgok, de ez főleg az ő hibája, ha a vezér hosszú időre elhagyja a házat, akkor az egy idő után elkezd széthullani.*
- Sajnálom. *Teszi hozzá halkan, remélve, hogy a lány nem fordít hátat azonnal a dolgos hétköznapoknak.*
- Sok sikert. *Válaszolja a megkérdezésre, de azért nagyon szeretne ott lenni. Hasonló okokból, mint amire Aenae is gondol.*
- A csapos dolga nem csak a kiszolgálás, hanem a vendégek meghallgatása is, ahogy mondod. *Helyesel, hisz a sztereotípiák éppen azért alakultak ki, mert van bennük igazság.
Ezután a pult mögött fény derül arra is, Nawa miért néz ki olyan rosszul. Bár a "fény derül" elég erős kifejezés, mert a szerzeteslány elég ködösen fogalmaz. El kell mennie a tenger szívébe, ahonnan nem biztos, hogy visszajön. Az igric megértőn mosolyog, nem fogja visszatartani, ha menni akar.*
- Semmi baj, megértem és köszönöm neked, hogy eddig is tartottad a frontot. *Néz Nawa szemébe, hogy láthassa a sárga tekintetben, hogy mennyire komolyan gondolja.*
- Ha bármire szükséged van az utazáshoz, akkor szólj bátran. *Teszi még hozzá és mivel nem az az ölelkezős fajta és a lánnyal sincsenek olyan nexusban, így csak egy bólintással ellép mellőle. Ha Aenae nem áll be a pultba, elő kell kerítenie Miket. Vajon hol lófrálhat az a lókötő. Ha Nawa még mondana valamit, természetesen meghallgatja, de már visszatér Aenae mellé.*
- Úgy tűnik, nem lesz zökkenőmentes a visszatérés, de erre számítottam. Szóval... bele kell vetnünk magunkat. *Ölelné meg a lányt.*
- Pakoljunk ki, aztán futnom kell egy kört, tárgyalni Aztyannal, rendbe teszem a dolgokat. Ha gondolod, kezdheted a betanulást a pultban. *Nevet Aenaere, de mindezt elég komolyan gondolja. Láthatóan kissé szétestek a dolgok, de ez főleg az ő hibája, ha a vezér hosszú időre elhagyja a házat, akkor az egy idő után elkezd széthullani.*
- Sajnálom. *Teszi hozzá halkan, remélve, hogy a lány nem fordít hátat azonnal a dolgos hétköznapoknak.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-11 19:12:17
Üzenet elküldve: 2023-07-11 19:12:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
- Azért majd megkérdezem tőle.
*Mondja somolyogva. Mert ha másért nem is, de a reakcióért igenis megéri feltenni a kérdést. Valószínűleg udvarias elutasítás lenne a válasz, de vajon kúszna egy kis zavar arra a sebhelyes arcra? Általában zavarba hozza ezzel a kérdéssel a férfiakat és ő mindig jót mulat ezen magában.*
- Jó-jó, akkor megtanulom. Aztán minden bejövő nekem sírja majd el a bánatát két sör, meg kupicányi tömény között, hm?
*Mert a csaposokkal általában így van, legalábbis az összes könyvben és viccben. Ő mondjuk nem egy beszédes fajta, ezért aztán saját tapasztalata nincsen egyetlen csapossal sem, noha a tömény italokat elég mélyrehatóan ismeri. Nawának küld egy mosolyt, mikor Cha'yss megemlíti, hogy mindenki milyen jól járna azzal, ha ő is a pult mögé állna. És végre megtudja a masszív lány nevét is, vagyis tudta, de már kiment a fejéből, csak arra emlékezett, hogy nagyon hosszú és tényleg az!
Cha'yss ezek után megközelíti a hosszúnevű lányt, mert úgy tűnik, hogy a férfi is úgy gondolja, hogy valami nem gömbölyű. Aenae fél szemöldöke felkúszik a választ hallva, de az egész csak egy rövid rebbenés, talán a másik kettő észre sem veszi ezt. Nos úgy tűnik, hogy nemcsak opció lesz az, hogy beálljon a pultba, ha a hosszúnevű lány valóban elmegy. De ezt nem mondja ki, hiszen volt gyerekszobája. Amúgy meg tökéletesen meg tudja érteni az emberek olyan vágyait, hogy elvonuljanak a világtól, régebben maga is sokat játszott a gondolattal.*
- Azért majd megkérdezem tőle.
*Mondja somolyogva. Mert ha másért nem is, de a reakcióért igenis megéri feltenni a kérdést. Valószínűleg udvarias elutasítás lenne a válasz, de vajon kúszna egy kis zavar arra a sebhelyes arcra? Általában zavarba hozza ezzel a kérdéssel a férfiakat és ő mindig jót mulat ezen magában.*
- Jó-jó, akkor megtanulom. Aztán minden bejövő nekem sírja majd el a bánatát két sör, meg kupicányi tömény között, hm?
*Mert a csaposokkal általában így van, legalábbis az összes könyvben és viccben. Ő mondjuk nem egy beszédes fajta, ezért aztán saját tapasztalata nincsen egyetlen csapossal sem, noha a tömény italokat elég mélyrehatóan ismeri. Nawának küld egy mosolyt, mikor Cha'yss megemlíti, hogy mindenki milyen jól járna azzal, ha ő is a pult mögé állna. És végre megtudja a masszív lány nevét is, vagyis tudta, de már kiment a fejéből, csak arra emlékezett, hogy nagyon hosszú és tényleg az!
Cha'yss ezek után megközelíti a hosszúnevű lányt, mert úgy tűnik, hogy a férfi is úgy gondolja, hogy valami nem gömbölyű. Aenae fél szemöldöke felkúszik a választ hallva, de az egész csak egy rövid rebbenés, talán a másik kettő észre sem veszi ezt. Nos úgy tűnik, hogy nemcsak opció lesz az, hogy beálljon a pultba, ha a hosszúnevű lány valóban elmegy. De ezt nem mondja ki, hiszen volt gyerekszobája. Amúgy meg tökéletesen meg tudja érteni az emberek olyan vágyait, hogy elvonuljanak a világtól, régebben maga is sokat játszott a gondolattal.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-11 14:40:12
Üzenet elküldve: 2023-07-11 14:40:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Udvariasan mosolyog és bólogat a megfelelő pillanatokban. Bizony-bizony, a mostani forgalom mellett a báróné a csaposmesterség minden trükkjét megtanulhatná, és még rajzolni is volna ideje. Az üres órákban elcsevegnek Nawanthirivel, vidáman peregnek majd a napok. A Kereskedőház is biztos lábakon áll. Így volt ez mindig, és így lesz, míg világ a világ. Minek aggódni?
Amikor Cha'yss bemegy a pult mögé, félig odafordul felé, hogy Kagaenae is benne maradjon a beszélgetésben. Ha nem lenne akkora darab, mint a főnöke, valószínűleg nyomasztaná, ahogy a férfi melléje lép. Keveset találkoztak, de mindannyiszor viszolygott tőle, maga sem tudja, miért. A kérdésre lesütött szemmel nemet int a fejével.*
- El kell mennem a tenger szívébe. *mondja csendesen* Nem hiszem, hogy visszajövök. Csak azért maradtam, mert nem volt, aki vigye a fogadót. *Ukromot egyelőre nem említi. A szürkebőrű ki tudja, mikor tér vissza. Meglehet, soha.* Ez olyan… szerzetesdolog. *teszi még hozzá, hogy legalább valamilyen magyarázattal szolgáljon, ha mégoly ködössel is. A részletekbe nem akar belemenni. A báróék bolondnak néznék, a teljes igazságot pedig úgysem mondhatja el nekik.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.11 15:37:42
*Udvariasan mosolyog és bólogat a megfelelő pillanatokban. Bizony-bizony, a mostani forgalom mellett a báróné a csaposmesterség minden trükkjét megtanulhatná, és még rajzolni is volna ideje. Az üres órákban elcsevegnek Nawanthirivel, vidáman peregnek majd a napok. A Kereskedőház is biztos lábakon áll. Így volt ez mindig, és így lesz, míg világ a világ. Minek aggódni?
Amikor Cha'yss bemegy a pult mögé, félig odafordul felé, hogy Kagaenae is benne maradjon a beszélgetésben. Ha nem lenne akkora darab, mint a főnöke, valószínűleg nyomasztaná, ahogy a férfi melléje lép. Keveset találkoztak, de mindannyiszor viszolygott tőle, maga sem tudja, miért. A kérdésre lesütött szemmel nemet int a fejével.*
- El kell mennem a tenger szívébe. *mondja csendesen* Nem hiszem, hogy visszajövök. Csak azért maradtam, mert nem volt, aki vigye a fogadót. *Ukromot egyelőre nem említi. A szürkebőrű ki tudja, mikor tér vissza. Meglehet, soha.* Ez olyan… szerzetesdolog. *teszi még hozzá, hogy legalább valamilyen magyarázattal szolgáljon, ha mégoly ködössel is. A részletekbe nem akar belemenni. A báróék bolondnak néznék, a teljes igazságot pedig úgysem mondhatja el nekik.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.11 15:37:42
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-11 10:32:00
Üzenet elküldve: 2023-07-11 10:32:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Komolyan nem tudja eldönteni, hogy Aenae tényleg be akar-e állni a pult mögé, egy pillanatra még sikerül is megtévesztenie az igricet, de a nevetés után képbe kerül. Ugratták. Elismerő, de kissé sértett mosollyal fogadja a tréfát, ám nincs oka neheztelni. Az intézővel kapcsolatos kérdésre elgondolkodni látszik, de szinte azonnal kiböki a választ.*
- Olyan isten nincs. *Nevet, mert elképzelni sem tudja, hogy Aztyan valaha is modellt állna bármilyen festményhez.
A pultnál megtudják a szerzeteslánytól, hogy pang az üzlet és Nawa sem néz ki túl jól, mintha beteg volna vagy inkább kedvetlen.*
- Legalább lenne időd betanulni. *Pillant mosolyogva Aenaere folytatva a korábbi témát.*
- És te se lennél egyedül mindig. *Fordul a sárga pillantás a pultoslány felé kedvesen.*
- Ne aggódj Nawanthirishardipandra, a Kereskedőház mindig biztos lábakon állt és áll most is. Amíg velünk maradsz, neked sosem kell aggódnod. *Teszi hozzá komolyan, de a tekintete derűs. Megkerüli a pultot, hogy bemenjen a szerzeteslányhoz, megáll előtte, hogy közelebbről megnézhesse a fáradt tekintete, a táskás szemeket.*
- Minden rendben? *Kérdi visszafogott hangon és látszik rajta, hogy nem fog tágítani, míg egyenes választ nem kap. Nawa pedig nem is számíthat arra, hogy megtéveszheti, hisz a báró a színlelés minden csínját ismeri.*
*Komolyan nem tudja eldönteni, hogy Aenae tényleg be akar-e állni a pult mögé, egy pillanatra még sikerül is megtévesztenie az igricet, de a nevetés után képbe kerül. Ugratták. Elismerő, de kissé sértett mosollyal fogadja a tréfát, ám nincs oka neheztelni. Az intézővel kapcsolatos kérdésre elgondolkodni látszik, de szinte azonnal kiböki a választ.*
- Olyan isten nincs. *Nevet, mert elképzelni sem tudja, hogy Aztyan valaha is modellt állna bármilyen festményhez.
A pultnál megtudják a szerzeteslánytól, hogy pang az üzlet és Nawa sem néz ki túl jól, mintha beteg volna vagy inkább kedvetlen.*
- Legalább lenne időd betanulni. *Pillant mosolyogva Aenaere folytatva a korábbi témát.*
- És te se lennél egyedül mindig. *Fordul a sárga pillantás a pultoslány felé kedvesen.*
- Ne aggódj Nawanthirishardipandra, a Kereskedőház mindig biztos lábakon állt és áll most is. Amíg velünk maradsz, neked sosem kell aggódnod. *Teszi hozzá komolyan, de a tekintete derűs. Megkerüli a pultot, hogy bemenjen a szerzeteslányhoz, megáll előtte, hogy közelebbről megnézhesse a fáradt tekintete, a táskás szemeket.*
- Minden rendben? *Kérdi visszafogott hangon és látszik rajta, hogy nem fog tágítani, míg egyenes választ nem kap. Nawa pedig nem is számíthat arra, hogy megtéveszheti, hisz a báró a színlelés minden csínját ismeri.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-10 21:15:06
Üzenet elküldve: 2023-07-10 21:15:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*A kérdése nyilvánvalóan nem lehet komoly - vagy nem teljesen -, hiszen halvány lila segédfogalma sincsen arról, hogy hogyan kell sört csapolni. Cha'yss ezt tudja és persze eszerint is reagál: kineveti. Aenae meg csak fél pillanatig mímeli a sértettet és húzza fel az orrát, de utána már ő maga is elneveti magát. Aenae persze világ életében szorgalmas diák volt, így bár hamar megtanulná a sörcsap minden csínját-bínját, de a Cha'yss által kínált alternatíva sokkal vonzóbb.*
- Mit gondolsz, Aztyan modellt állna?
*A kérdés ez esetben is csak félig komoly, bár csak felületesen ismeri a sebhelyes arcú intézőt, de nem tűnik annak a modellt-állós alkatnak. Közben már oda is lépnek a pulthoz, ahol a masszív lány, Nawa, tartja a frontot és rögtön derékba is töri Aenae csaposi karrierjét, de még pont azelőtt, hogy az egyáltalán elindulhatna.*
- A manóba!
*Csettint egyet. Mintha annyira bánná, hogy nem kell a pultba állnia. Persze nem tudhatja, hogy a helyzet sokkal borúsabb, mint amilyennek elsőre tűnik, ha tudná, hogy döglődik - döglődni látszik -, akkor bizonyára nem viccelné el. Azt persze nem tudja nem észrevenni, hogy a masszív lány pocsékul fest, no nem olyan értelemben, mintha meghűlés vagy hólyaghurut gyötörné, hanem inkább mint mikor rossz passzban van az ember. Aenae meglehetősen jól ismeri ezt az állapotot, ezért is ismeri fel, hogy valami nem egészen kerek. Rá viszont nem kérdez, hiszen összesen párszor látták egymást, szóval nincsenek olyan nexusban, hogy lelki életet éljenek egymással. Illetve Aenae nem kezdeményezne ilyesmit.*
*A kérdése nyilvánvalóan nem lehet komoly - vagy nem teljesen -, hiszen halvány lila segédfogalma sincsen arról, hogy hogyan kell sört csapolni. Cha'yss ezt tudja és persze eszerint is reagál: kineveti. Aenae meg csak fél pillanatig mímeli a sértettet és húzza fel az orrát, de utána már ő maga is elneveti magát. Aenae persze világ életében szorgalmas diák volt, így bár hamar megtanulná a sörcsap minden csínját-bínját, de a Cha'yss által kínált alternatíva sokkal vonzóbb.*
- Mit gondolsz, Aztyan modellt állna?
*A kérdés ez esetben is csak félig komoly, bár csak felületesen ismeri a sebhelyes arcú intézőt, de nem tűnik annak a modellt-állós alkatnak. Közben már oda is lépnek a pulthoz, ahol a masszív lány, Nawa, tartja a frontot és rögtön derékba is töri Aenae csaposi karrierjét, de még pont azelőtt, hogy az egyáltalán elindulhatna.*
- A manóba!
*Csettint egyet. Mintha annyira bánná, hogy nem kell a pultba állnia. Persze nem tudhatja, hogy a helyzet sokkal borúsabb, mint amilyennek elsőre tűnik, ha tudná, hogy döglődik - döglődni látszik -, akkor bizonyára nem viccelné el. Azt persze nem tudja nem észrevenni, hogy a masszív lány pocsékul fest, no nem olyan értelemben, mintha meghűlés vagy hólyaghurut gyötörné, hanem inkább mint mikor rossz passzban van az ember. Aenae meglehetősen jól ismeri ezt az állapotot, ezért is ismeri fel, hogy valami nem egészen kerek. Rá viszont nem kérdez, hiszen összesen párszor látták egymást, szóval nincsenek olyan nexusban, hogy lelki életet éljenek egymással. Illetve Aenae nem kezdeményezne ilyesmit.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-10 18:09:38
Üzenet elküldve: 2023-07-10 18:09:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletnézőben//
//A mézeshetek elteltével…//
- Sajnálom, hogy nem tudok segíteni, asszonyom. *tárja szét a kezét egy bűnbánó kis mosoly kíséretében. A törpe mézsör egy percen belül ott van YIlanda előtt, és nem sokkal később egy kis tálka hamuban sült pogácsa követi.* Ez ajándék!
*Ha már az üzlettel nem jutott előbbre, legalább ne távozzon rossz szájízzel a vendégük. Talán ideszokik, és ki tudja, nem lesz-e még alkalom valamelyik kereskedőjükkel találkozni. A félelf ezzel együtt is hamar felszívja a sörét, és távozóra fogja. Nawanthiri szótlanul rak utána rendet, a pogácsákat pedig, ha maradtak, visszaönti a többi közé a kosarukba.
Ekkor érkeznek meg a báróék, lebarnulva és kisimulva. A szerzetes udvariasan köszön nekik, és meg is hajol feléjük, tenyerét az ökléhez illesztve.*
- Mostanában nem sok dolgod lenne a pultban. *csóválja meg a fejét Kagaenae ötletére. Szomorkásan elmosolyodik. Hatok óta alig volt vendég.* Mit tehetek értetek?
*Kezeit a háta mögött összekulcsolja, és kihúzza magát. Látszik rajta, hogy nincs jól: mandulaszemei furcsán beesettek, és az arca is elég sápadt. Nem úgy, mintha beteg lenne, inkább mint annak, aki elvesztette valakijét.*
//A mézeshetek elteltével…//
- Sajnálom, hogy nem tudok segíteni, asszonyom. *tárja szét a kezét egy bűnbánó kis mosoly kíséretében. A törpe mézsör egy percen belül ott van YIlanda előtt, és nem sokkal később egy kis tálka hamuban sült pogácsa követi.* Ez ajándék!
*Ha már az üzlettel nem jutott előbbre, legalább ne távozzon rossz szájízzel a vendégük. Talán ideszokik, és ki tudja, nem lesz-e még alkalom valamelyik kereskedőjükkel találkozni. A félelf ezzel együtt is hamar felszívja a sörét, és távozóra fogja. Nawanthiri szótlanul rak utána rendet, a pogácsákat pedig, ha maradtak, visszaönti a többi közé a kosarukba.
Ekkor érkeznek meg a báróék, lebarnulva és kisimulva. A szerzetes udvariasan köszön nekik, és meg is hajol feléjük, tenyerét az ökléhez illesztve.*
- Mostanában nem sok dolgod lenne a pultban. *csóválja meg a fejét Kagaenae ötletére. Szomorkásan elmosolyodik. Hatok óta alig volt vendég.* Mit tehetek értetek?
*Kezeit a háta mögött összekulcsolja, és kihúzza magát. Látszik rajta, hogy nincs jól: mandulaszemei furcsán beesettek, és az arca is elég sápadt. Nem úgy, mintha beteg lenne, inkább mint annak, aki elvesztette valakijét.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-10 17:27:32
Üzenet elküldve: 2023-07-10 17:27:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Fura dolog, hogy mostanra az igricet már nem érdeklik a csinos lányok és a kalandok. Már csak azért is fura, mert Wegtorenben voltak és olyan emlékek tűntek fel, amelyek meghatározták őt magát, azt, amivé lett. Hiába látott barnabőrű, olajtól csillogó testű, lengén öltözött fiatal nőket a piacon, le sem tudta venni a szemét Aenaeről. Azért ha más nem, ez jelent valamit. Persze, és erre sajnos nem gondolt időben, akadtak féltékeny és gyilkos pillantások, amellyel őt és őket, de főleg Aenaet illették. Korábbi és jelenlegi patrónusainak hála persze mindez nem fajult nyílt konfrontációvá és szerencsére egyetlen lelencgyerek se jelent meg a küszöbükön.
A visszatérés mindkettőjüket kissé nyomasztotta, ám nem hagyhatta, hogy komolyan rányomja mindez a bélyegét az életükre. A keserédes érzés mellé valamiféle várakozás is gyulladt benne ahogy közös életük elé nézett. A fogadón belül állva még jobban felerősödött ez az gondolat benne és meglepetésére Aenae állt elő az első ötlettel.*
- Tessék? *Szakítja ki a gondolataiból a kérdés, ami nevetésre sarkallja.*
- Dehogy... mármint, ha ezt szeretnéd. *Nem tudja tagadni a meglepettségét, de úgy érzi, visszament az időben és újra fiatal és lelkes, amikor pályája elején állt és bizakodva nézett a jövőbe.
Elindul befelé a pult felé, hisz nem állhatnak naphosszat az ajtóban és idebent legalább már nincs hőség, a Kalmár vaskos falai kint tartják a nyári forróságot.*
- Én arra gondoltam, megnyitjuk újra a Központot, előkerítem Aztyant, újra fellendítjük az üzletet, te pedig kapsz egy műtermet az emeleten, ahol kedvedre dolgozhatsz. *Vázolja fel terveit egy szuszra. Valójában elég sokat gondoldott már ezen magában, hogy milyen lesz majd együtt élni és minderre visszatekinte, már bánja, hogy hagyta magát elszomorítani.*
- De ha szeretnél, akkor beállhatsz a pult mögé is csapolni. *Érik el a pultot, ahol, ha minden igaz, Nawanthiri áll, akitől egy vendég távozik.*
*Fura dolog, hogy mostanra az igricet már nem érdeklik a csinos lányok és a kalandok. Már csak azért is fura, mert Wegtorenben voltak és olyan emlékek tűntek fel, amelyek meghatározták őt magát, azt, amivé lett. Hiába látott barnabőrű, olajtól csillogó testű, lengén öltözött fiatal nőket a piacon, le sem tudta venni a szemét Aenaeről. Azért ha más nem, ez jelent valamit. Persze, és erre sajnos nem gondolt időben, akadtak féltékeny és gyilkos pillantások, amellyel őt és őket, de főleg Aenaet illették. Korábbi és jelenlegi patrónusainak hála persze mindez nem fajult nyílt konfrontációvá és szerencsére egyetlen lelencgyerek se jelent meg a küszöbükön.
A visszatérés mindkettőjüket kissé nyomasztotta, ám nem hagyhatta, hogy komolyan rányomja mindez a bélyegét az életükre. A keserédes érzés mellé valamiféle várakozás is gyulladt benne ahogy közös életük elé nézett. A fogadón belül állva még jobban felerősödött ez az gondolat benne és meglepetésére Aenae állt elő az első ötlettel.*
- Tessék? *Szakítja ki a gondolataiból a kérdés, ami nevetésre sarkallja.*
- Dehogy... mármint, ha ezt szeretnéd. *Nem tudja tagadni a meglepettségét, de úgy érzi, visszament az időben és újra fiatal és lelkes, amikor pályája elején állt és bizakodva nézett a jövőbe.
Elindul befelé a pult felé, hisz nem állhatnak naphosszat az ajtóban és idebent legalább már nincs hőség, a Kalmár vaskos falai kint tartják a nyári forróságot.*
- Én arra gondoltam, megnyitjuk újra a Központot, előkerítem Aztyant, újra fellendítjük az üzletet, te pedig kapsz egy műtermet az emeleten, ahol kedvedre dolgozhatsz. *Vázolja fel terveit egy szuszra. Valójában elég sokat gondoldott már ezen magában, hogy milyen lesz majd együtt élni és minderre visszatekinte, már bánja, hogy hagyta magát elszomorítani.*
- De ha szeretnél, akkor beállhatsz a pult mögé is csapolni. *Érik el a pultot, ahol, ha minden igaz, Nawanthiri áll, akitől egy vendég távozik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659