Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 281 (5601. - 5620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5620. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-27 15:09:51
Üzenet elküldve: 2021-07-27 15:09:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*A bárónak nem kell további ork támadástól tartania. Becsületes harcosnak tartja magát, még akkor is, ha egy orkból ezt nem nézik ki. Azt mondta, hogy leteszi a fegyvert, feladja, így nem trükközik semmi aljas húzással a továbbiakban. Elfogadta a vereségét, még ha nehéz szívvel is. A kardját egyelőre leengedi ellenfele és úgy látszik, hogy elfogadja a győzelmet. Székért nyúlni nem tud, mert azt elrúgja előle a báró. Egy szúrós és hálátlan pillantást villant meg a kereskedő felé. Nem éri váratlanul az, hogy ezek után a kereskedőházból mennie kell. Valahol azt is sejtette, hogy minden felszerelése is elúszik a tagságával, s ez is így lesz. Egy dolgon lepődik meg, méghozzá azon, hogy a felszerelései árát visszaadja a báró. Ezt nem nézte volna ki belőle, de utolsó emlékeként az itt töltött idejének kellemes csalódásként ér véget, az egész helyzetet tekintve. Lehetett volna sokkal rosszabb is a végjáték. Mik a nyugodt távozásra és együttműködésre kéri Drik-et, aki ez úttal nem fogja tovább bonyolítani a dolgokat.*
- Veled nem volt sose bajom, nem kell aggódnod, csak hadd tegyem meg magamtól. *A segítséget ork büszkesége nem engedi elfogadni, így csak biztosítékát adja annak, hogy nem lesz szükség a leütésére. Egy székre kapaszkodik fel, ha ezt nem rúgja ki senki alóla, mert másként a páncélt sem tudná levenni magáról. A rőt hajú Yeza is segítő szándékkal érkezik. A szándékot értékeli, de kezét kitartja Yeza felé, hogy az ork becsületét ne vegyék el tőle. Hálás pillantást kap Yeza és Mik is a szándékukért, de akármennyire is sérült és fáj, maga szabadul meg minden rajta lévő holmitól. Először lehúzza kezéről a gyűrűt, majd a sisakot, a kardot, a páncélzatot kissé nehézkesen, de lecsatolja magáról, és így az egyik asztalon szép nagy kupac páncél és fegyver halom lesz. Leszámol mindennel, amit a kereskedőháztól kapott. Most nincs abban a hangulatban, hogy bármit is szóljon az egészhez. Ha a báró megtartja a szavát és kifizeti, akkor békésen távozik, már ha engedik. Ha nem most gondolta kifizetni, akkor egyszer még kénytelen lesz a kereskedőház valamelyik helyszínén felbukkanni. A kinti törpéhez is lesz egy-két keresetlen szava, hogy, ha kiér és még ott lesz. A sebesült lábára sántít, ennek ellenére még így is el tud lassan menni. A Feltehetően a páncél levétele után Yeza még a sebére is hoz egy tiszta konyharuhát, amit most nem utasít el.*
- Tudtam, hogy jó feleség lettél volna. Vigyázz magadra! *Egészen huncut mosoly ül ki az arcára, ahogy elbúcsúzik a rőttől, mintha nem is sebesülten egy harcból készülne távozni. Mik is kap egy biccentést, majd tényleg kiségál a sántikáló lábával a Kalmárból. Máshoz nem szól. Most nincs abban a hangulatban. Azt, hogy a jövő mit hoz még nem tudja, de az életének egy része itt lezárult.*
*A bárónak nem kell további ork támadástól tartania. Becsületes harcosnak tartja magát, még akkor is, ha egy orkból ezt nem nézik ki. Azt mondta, hogy leteszi a fegyvert, feladja, így nem trükközik semmi aljas húzással a továbbiakban. Elfogadta a vereségét, még ha nehéz szívvel is. A kardját egyelőre leengedi ellenfele és úgy látszik, hogy elfogadja a győzelmet. Székért nyúlni nem tud, mert azt elrúgja előle a báró. Egy szúrós és hálátlan pillantást villant meg a kereskedő felé. Nem éri váratlanul az, hogy ezek után a kereskedőházból mennie kell. Valahol azt is sejtette, hogy minden felszerelése is elúszik a tagságával, s ez is így lesz. Egy dolgon lepődik meg, méghozzá azon, hogy a felszerelései árát visszaadja a báró. Ezt nem nézte volna ki belőle, de utolsó emlékeként az itt töltött idejének kellemes csalódásként ér véget, az egész helyzetet tekintve. Lehetett volna sokkal rosszabb is a végjáték. Mik a nyugodt távozásra és együttműködésre kéri Drik-et, aki ez úttal nem fogja tovább bonyolítani a dolgokat.*
- Veled nem volt sose bajom, nem kell aggódnod, csak hadd tegyem meg magamtól. *A segítséget ork büszkesége nem engedi elfogadni, így csak biztosítékát adja annak, hogy nem lesz szükség a leütésére. Egy székre kapaszkodik fel, ha ezt nem rúgja ki senki alóla, mert másként a páncélt sem tudná levenni magáról. A rőt hajú Yeza is segítő szándékkal érkezik. A szándékot értékeli, de kezét kitartja Yeza felé, hogy az ork becsületét ne vegyék el tőle. Hálás pillantást kap Yeza és Mik is a szándékukért, de akármennyire is sérült és fáj, maga szabadul meg minden rajta lévő holmitól. Először lehúzza kezéről a gyűrűt, majd a sisakot, a kardot, a páncélzatot kissé nehézkesen, de lecsatolja magáról, és így az egyik asztalon szép nagy kupac páncél és fegyver halom lesz. Leszámol mindennel, amit a kereskedőháztól kapott. Most nincs abban a hangulatban, hogy bármit is szóljon az egészhez. Ha a báró megtartja a szavát és kifizeti, akkor békésen távozik, már ha engedik. Ha nem most gondolta kifizetni, akkor egyszer még kénytelen lesz a kereskedőház valamelyik helyszínén felbukkanni. A kinti törpéhez is lesz egy-két keresetlen szava, hogy, ha kiér és még ott lesz. A sebesült lábára sántít, ennek ellenére még így is el tud lassan menni. A Feltehetően a páncél levétele után Yeza még a sebére is hoz egy tiszta konyharuhát, amit most nem utasít el.*
- Tudtam, hogy jó feleség lettél volna. Vigyázz magadra! *Egészen huncut mosoly ül ki az arcára, ahogy elbúcsúzik a rőttől, mintha nem is sebesülten egy harcból készülne távozni. Mik is kap egy biccentést, majd tényleg kiségál a sántikáló lábával a Kalmárból. Máshoz nem szól. Most nincs abban a hangulatban. Azt, hogy a jövő mit hoz még nem tudja, de az életének egy része itt lezárult.*
5619. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-27 07:44:01
Üzenet elküldve: 2021-07-27 07:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Pult mögött//
*Kicsit rémülten tekint fel a báróra, aki befordul a pult mögé és tölt magának egy italt. Pont olyan, mint egy sóbálvány, mozdulatlan, még levegőt is alig vesz, hátha nem veszik észre. Ám nincsen olyan szerencséje. A férfi remegő keze azt sugallja neki, hogy megviselték a történtek, fizikálisan mindenképpen. Érez némi megbánást, viszont nem gondol arra, hogy pont most lenne a megfelelő idő előhozakodni ezzel, ám mikor máskor? Amint pedig a báró jelét adja, hogy tudatában van a jelenlétének, sóhajt egy nagyot.*
-Mi… minden rendben? *Bár inkább a saját szőrét félti, mint valósan aggódik a férfi állapota miatt.*
-A.. az jó. Viszont van itt még egy kis probléma… *Vakargatja meg zavartan vigyorogva az állát.*
-Aztyan nagyon … naaagyon megorrolt rám. Pedig eskü, hogy nem is volt olyan nagy dolog. *Emeli a magasba mentegetőzve két ujját, amit gyorsan görcsbe is ránt.*
-De tényleg… Én inkább a latrina takarítást választom, ha visszaveszel. *Mondja nagy kerek szemekkel még mindig a faládán kuporogva.*
*Kicsit rémülten tekint fel a báróra, aki befordul a pult mögé és tölt magának egy italt. Pont olyan, mint egy sóbálvány, mozdulatlan, még levegőt is alig vesz, hátha nem veszik észre. Ám nincsen olyan szerencséje. A férfi remegő keze azt sugallja neki, hogy megviselték a történtek, fizikálisan mindenképpen. Érez némi megbánást, viszont nem gondol arra, hogy pont most lenne a megfelelő idő előhozakodni ezzel, ám mikor máskor? Amint pedig a báró jelét adja, hogy tudatában van a jelenlétének, sóhajt egy nagyot.*
-Mi… minden rendben? *Bár inkább a saját szőrét félti, mint valósan aggódik a férfi állapota miatt.*
-A.. az jó. Viszont van itt még egy kis probléma… *Vakargatja meg zavartan vigyorogva az állát.*
-Aztyan nagyon … naaagyon megorrolt rám. Pedig eskü, hogy nem is volt olyan nagy dolog. *Emeli a magasba mentegetőzve két ujját, amit gyorsan görcsbe is ránt.*
-De tényleg… Én inkább a latrina takarítást választom, ha visszaveszel. *Mondja nagy kerek szemekkel még mindig a faládán kuporogva.*
5618. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-27 06:13:28
Üzenet elküldve: 2021-07-27 06:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Legalább most már tudja, milyen az, ha a Báró dühös. Persze kétsége sincs afelől, hogy lehet ezt még fokozni, de ez is épp elég. Mindenesetre nagyon örvendetes, hogy vége ennek a kutyakomédiának. Remélhetőleg. ~Leviatános gyűrű?~ Rebben meg egy pillanatra Yeza szemöldöke. ~Hát így!~ Próbálja elkerülni, hogy kiüljön az arcára bármi a gondolataiból, de azért levonja a maga következtetéseit. Az azért egy kicsit helyreállítja a lelki békéjét, amikor Mik kezén se fedez fel semmi hasonlót.
Ha valóban lenyugszanak a kedélyek, elmar egy tiszta konyharuhát, hogy elköthesse Darok sebét a térdhajlatában. Hátrapillantva sajnálattal kell konstatálnia, hogy a jóvágású vén kecske meg a mélységi szuka nem várta meg a sajátságos folklórműsor végét. Kész szerencse, hogy tudja, nem távoztak a fogadón kívülre. Van egy olyan sejtése, hogy a két szobából az egyik parlagon marad az éjjel. Persze ez csak sejtés a látottak alapján. Hogy biztos legyen, ahhoz azért több kell.
Ha Darok nem ágál, segít megszabadulni neki a páncéltól.*
- Talán jobb lesz, ha inkább nem várod meg a városőröket, nagyfiú *súgja.* - Az itteniek kevésbé nézik jó szemmel az ilyesmit, mint Wegtorenben.
*Nem volt túl okos ötlet Cardorcort a saját portáján megtámadni. Igaz, az orkról már korábban is kiderült, hogy nem a legélesebb kés a fiókban. Nagy és erőteljes, ahhoz kétség sem fér, de ha ez a sütnivaló helyett lobbanékonysággal párosul, az gyakorlatilag előre borítékolja az ilyen végkifejletet. Azért sajnálja, hogy így alakult, de most már ez van.*
*Legalább most már tudja, milyen az, ha a Báró dühös. Persze kétsége sincs afelől, hogy lehet ezt még fokozni, de ez is épp elég. Mindenesetre nagyon örvendetes, hogy vége ennek a kutyakomédiának. Remélhetőleg. ~Leviatános gyűrű?~ Rebben meg egy pillanatra Yeza szemöldöke. ~Hát így!~ Próbálja elkerülni, hogy kiüljön az arcára bármi a gondolataiból, de azért levonja a maga következtetéseit. Az azért egy kicsit helyreállítja a lelki békéjét, amikor Mik kezén se fedez fel semmi hasonlót.
Ha valóban lenyugszanak a kedélyek, elmar egy tiszta konyharuhát, hogy elköthesse Darok sebét a térdhajlatában. Hátrapillantva sajnálattal kell konstatálnia, hogy a jóvágású vén kecske meg a mélységi szuka nem várta meg a sajátságos folklórműsor végét. Kész szerencse, hogy tudja, nem távoztak a fogadón kívülre. Van egy olyan sejtése, hogy a két szobából az egyik parlagon marad az éjjel. Persze ez csak sejtés a látottak alapján. Hogy biztos legyen, ahhoz azért több kell.
Ha Darok nem ágál, segít megszabadulni neki a páncéltól.*
- Talán jobb lesz, ha inkább nem várod meg a városőröket, nagyfiú *súgja.* - Az itteniek kevésbé nézik jó szemmel az ilyesmit, mint Wegtorenben.
*Nem volt túl okos ötlet Cardorcort a saját portáján megtámadni. Igaz, az orkról már korábban is kiderült, hogy nem a legélesebb kés a fiókban. Nagy és erőteljes, ahhoz kétség sem fér, de ha ez a sütnivaló helyett lobbanékonysággal párosul, az gyakorlatilag előre borítékolja az ilyen végkifejletet. Azért sajnálja, hogy így alakult, de most már ez van.*
5617. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-26 15:54:57
Üzenet elküldve: 2021-07-26 15:54:57
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Már épp helyezkedik, hogy egy jól irányzott rúgással, összerúgja Darok lábát, amikor a báró sikerrel kerül az ork mögé és egy szúrással megteszi ugyanezt. Vagyis az eredmény ugyanaz, a páncélos ork előre esik. Mik megtorpan, tekintete a báró és Darok között jár, maga sem szeretné, hogy a wegtoreni ledöfje ellenfelét most, hogy előnyösebb helyzetbe került.
A korábban az ajtót nagy hanggal berúgó törpére csak akkor jut a figyelméből, amikor újra megjelenik és hangoskodva követeli a fegyverek letételét.*
- Nyugalom, urai vagyunk a helyzetnek. Köszönjük, várja meg a városőrséget a fogadó előtt. *Válaszol neki, remélve, hogy a törpe nem akadékoskodik többet és a fenekén marad.
Yeza is a megadás mellett érvel és lássuk be, Daroknak a súlyos páncélban nem sok esélye van a padlón fekve arccal lefelé. Nem örül, hogy a vörös férfias vereségviselést emleget, hisz tudja, mennyire dühítő lehet egy férfinak, ha legyőzik és ennek elismerésére még fel is szólítják. Adják az istenek, hogy így legyen.
Nagy kő esik le a szívéről, amikor Darok végül az eszére hallgat és feladja. Mik akár fel is lélegezhetne, ám ekkor a báró szólal fel és egyben kitagadja, majd megfosztaná ingóságaitól az orkot. A páncél és a sisak egyértelműen a Kereskedőház motívumait viseli, a kard és a pajzs is a wegtoreni mester munkájának tűnik, a báró akár még valósat is követelhet.
Amikor a wegtoreni egy rúgással akadályozná meg, hogy Darok támaszt találjon, rosszallóan felpillanr a báróra. Erre a viselkedésre már egyáltalán nem volna szükség. Darok karja felé nyúl, segítőkészen, hogy támaszként szolgáljon, de nem segíti állásba, legfeljebb csak ülésbe.*
- Kérlek, tedd meg, amit akar. *Súgja oda Daroknak, remélve, hogy nem ütköznek újabb ellenállásba.*
- Segítek. *Teszi még hozzá és kérlelőn fordul az ork felé.*
*Már épp helyezkedik, hogy egy jól irányzott rúgással, összerúgja Darok lábát, amikor a báró sikerrel kerül az ork mögé és egy szúrással megteszi ugyanezt. Vagyis az eredmény ugyanaz, a páncélos ork előre esik. Mik megtorpan, tekintete a báró és Darok között jár, maga sem szeretné, hogy a wegtoreni ledöfje ellenfelét most, hogy előnyösebb helyzetbe került.
A korábban az ajtót nagy hanggal berúgó törpére csak akkor jut a figyelméből, amikor újra megjelenik és hangoskodva követeli a fegyverek letételét.*
- Nyugalom, urai vagyunk a helyzetnek. Köszönjük, várja meg a városőrséget a fogadó előtt. *Válaszol neki, remélve, hogy a törpe nem akadékoskodik többet és a fenekén marad.
Yeza is a megadás mellett érvel és lássuk be, Daroknak a súlyos páncélban nem sok esélye van a padlón fekve arccal lefelé. Nem örül, hogy a vörös férfias vereségviselést emleget, hisz tudja, mennyire dühítő lehet egy férfinak, ha legyőzik és ennek elismerésére még fel is szólítják. Adják az istenek, hogy így legyen.
Nagy kő esik le a szívéről, amikor Darok végül az eszére hallgat és feladja. Mik akár fel is lélegezhetne, ám ekkor a báró szólal fel és egyben kitagadja, majd megfosztaná ingóságaitól az orkot. A páncél és a sisak egyértelműen a Kereskedőház motívumait viseli, a kard és a pajzs is a wegtoreni mester munkájának tűnik, a báró akár még valósat is követelhet.
Amikor a wegtoreni egy rúgással akadályozná meg, hogy Darok támaszt találjon, rosszallóan felpillanr a báróra. Erre a viselkedésre már egyáltalán nem volna szükség. Darok karja felé nyúl, segítőkészen, hogy támaszként szolgáljon, de nem segíti állásba, legfeljebb csak ülésbe.*
- Kérlek, tedd meg, amit akar. *Súgja oda Daroknak, remélve, hogy nem ütköznek újabb ellenállásba.*
- Segítek. *Teszi még hozzá és kérlelőn fordul az ork felé.*
5616. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-26 15:06:06
Üzenet elküldve: 2021-07-26 15:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
//Pult mögött//
*A harc közben nincs lehetőség és idő azon tűnődni, hogy mi történik akkor, ha egy tetőtől-talpig vasba öltözött hegynyi méretű ork eltalálja egy mesterkarddal. A wegtoreni igric pályafutása könnyedén véget érhetett volna akkor. Ám ahogy sokan mások, Darok is alábecsülte a báró képességeit akár vívás, akár befolyás terén. A legnagyobb hibát ott követte el, hogy saját otthonában támadt az igricre, sajátjai között. Nem olyan öntelt, hogy azt higgye, mindenki kedveli őt, akár a Kalmárban vagy a Kereskedőházban. Tudja, hogy sokan rossz szemmel tekintenek rá ezért vagy azért, de mindenki kötődik kicsit hozzá valamiért. Miket a lázadást követő zavaros időkben vette pártfogásába, amikor az ifjú kölyök lába alatt a legforróbb volt a talaj. Yezát a beígért - és azóta már lerendezett - Fekete Váltóval kötelezte szolgálatra. És még sorolhatnánk, de a történések szempontjából valójában most nem fontos. Csak az, hogy mind azon ügyködtek, hogy az igric épp bőrrel megússza a dolgot. A törpe - Mesgrih talán, nem emlékszik jól már a nevére - úgy tűnt, segíteni akar, de aztán az ork egy csúnya pillantására fordított köpönyeget. Rá később lesz gondja.
A szúrás viszont tökéletes, wegtoreni bajvívók sem taníthatnák jobban, ahogy a páncél sebezhető pontján találja meg Darok testét, húsát, inait. A lendületben lévő test pedig támasz híján teszi a dolgát, engedelmeskedve a talaj hívó szavának, az ork pedig elterül, mint valami groteszt ganajtúró bogár. Csak nem épp a hátára, hanem arccal előre.
A báró, a találat után a fegyvert szertartásosan visszahúzza, lábait egymás mellé téve kihúzza magát, a mesterpengét függőlegesen az arca elé tartja, onnan pedig lendületesen maga mellé sújt, ahogyan azt a vívóiskolákban is tanítják.
Ám persze, ez még koránt sem jelenti azt, hogy vége a küzdelemnek, meglehet, hogy Darok, vert helyzetben is kívánja a küzdelmet, az ork vér talán hajtja előre és csak végső kudarcában egyezik ki egy döntetlenben.
A törpe - Resghim, esetleg - közben ide-oda pattog, majd fegyverletételre szólítja fel az orkot. A felesleges szócséplést még csak egy rossz pillantással sem jutalmazza az igric, hisz figyelme az elterülő Daroké. Yeza közben a közelbe ólálkodik és igyekszik észretéríteni a páncélost. A vereség férfiként való viselésére felszólító szavakra csak kettészelt szemöldöke emelkedik fel enyhén, valahol azt szeretné, hogy folytatódjon a küzdelem és érjen véget úgy, ahogy az wegtorenben szokás.
Úgy tűnik, hogy Darokba mégis szorult némi intelligencia, mert a felszólításokra és vert helyzetének felismerésére a megadás mellett dönt. Az igric leereszti a fegyverét, ám el nem teszi, sok minden kinéz egy orkból. Nem érdekli, hogy mit érez Darok, mi játszódik le benne, csak a fülében dübörgő vér mámorító érzése járja át. Győzött, bár kétségtelen volt, hogy végül ide fut ki a kis perpatvar.
A részletek most kapnak elég figyelmet tőle, az ork páncéljának és sisakjának kidolgozása, eltéveszthetetlenül a saját kovácsműhelyének munkája. Hát így. Darok megszerzett mindent, amit csak a Kereskedőház adhat neki és most kifarolna, ráadásul még rá is támadt. Ezt nem tűrheti.
Amikor Darok egy székért vagy asztalért nyúlna támasztékként, lábával igyekszik elrúgni azt onnan, hogy az ork egyelőre ne állhasson fel.*
- Megvonom tőled tagságod, nem vagy tovább a Kereskedőház tagja! *Mondja határozott, de normál hangerővel, felesleges volna a színpadias fellépés. Cseppet sem érdekli, hogy Darok már az egész konfliktus kezdetekor kilépett közülük.*
- Adj vissza mindent, mit tőlem kaptál, páncélt, sisakot és fegyvereket, a leviatán gyűrűt is. Egyiket sem érdemled meg. De lásd, milyen igazságos vagyok, megkapod az árát aranyban a Kereskedőháztól. Ám fogadóm, műhelyem ajtaja örökre zárva marad előtted, tőlem nem kapsz semmit ezután. Nem hozhatsz szégyent rám újra. *Megcsóválja a fejét enyhén, mintha mélyen megérintette volna az árulás. A jelenlévők számára csak annyi lehet nyilvánvaló, hogy miután a báró leteremtette két hangoskodó alkalmazottját, az ork rátámadt és az igric védte magát. Ugyan megakadályozta, hogy Darok fegyvert húzzon, de koránt sem mondaná rá, hogy fegyvertelen volt. A páncél, a pajzs és maga a hatalmas ork, mind együtt és egyenként is elég lett volna, hogy összetörje az igricet.*
- Vegyetek le róla mindent, ha ellenkezik, üssétek le. *Fordítja sárga tekintetét Mik, majd Yeza felé. A törpét figyelemre sem méltatja, felesleges fontoskodásával és gyáva viselkedésével végképp elvágta magát nála.
A pult felé hátrálva néz szét a fogadóban, ahol nagy rendetlenséget nem, de annál nagyobb felfordulást keltettek.*
- Őszintén sajnálom, hogy mindennek szemtanúi voltak. Ám ez egy fogadó, nem templom, olykor előfordulnak apró összetűzések. *Mondja hanyag félmosollyal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.*
- Mindenki a vendégem egy kör italra és egy jó falatra, remélem, ez a kis incidens nem szegi kedvüket. *Még utoljára körbenéz a fogadóban, majd elfordul és a pult mögé sétál, ahol talán Xavy még ott bujdosik.
Csak ő láthatja, hogy a pult rejtekében remegő kézzel tölt magának egy pohár wegtoreni rumot, megissza, majd újra megismétli a műveletet.*
- Előbújhatsz, vége a balhénak. *Mosolyog rá szélesen, hisz azt gondolja, hogy amiatt bújt el oda. De pillantása vissza-visszatér a fogadó közepén fekvő orkra, akit, remélhetően mostanra, elkezdtek megszabadítani a Kereskedőháztól kapott minden javaitól.*
//Pult mögött//
*A harc közben nincs lehetőség és idő azon tűnődni, hogy mi történik akkor, ha egy tetőtől-talpig vasba öltözött hegynyi méretű ork eltalálja egy mesterkarddal. A wegtoreni igric pályafutása könnyedén véget érhetett volna akkor. Ám ahogy sokan mások, Darok is alábecsülte a báró képességeit akár vívás, akár befolyás terén. A legnagyobb hibát ott követte el, hogy saját otthonában támadt az igricre, sajátjai között. Nem olyan öntelt, hogy azt higgye, mindenki kedveli őt, akár a Kalmárban vagy a Kereskedőházban. Tudja, hogy sokan rossz szemmel tekintenek rá ezért vagy azért, de mindenki kötődik kicsit hozzá valamiért. Miket a lázadást követő zavaros időkben vette pártfogásába, amikor az ifjú kölyök lába alatt a legforróbb volt a talaj. Yezát a beígért - és azóta már lerendezett - Fekete Váltóval kötelezte szolgálatra. És még sorolhatnánk, de a történések szempontjából valójában most nem fontos. Csak az, hogy mind azon ügyködtek, hogy az igric épp bőrrel megússza a dolgot. A törpe - Mesgrih talán, nem emlékszik jól már a nevére - úgy tűnt, segíteni akar, de aztán az ork egy csúnya pillantására fordított köpönyeget. Rá később lesz gondja.
A szúrás viszont tökéletes, wegtoreni bajvívók sem taníthatnák jobban, ahogy a páncél sebezhető pontján találja meg Darok testét, húsát, inait. A lendületben lévő test pedig támasz híján teszi a dolgát, engedelmeskedve a talaj hívó szavának, az ork pedig elterül, mint valami groteszt ganajtúró bogár. Csak nem épp a hátára, hanem arccal előre.
A báró, a találat után a fegyvert szertartásosan visszahúzza, lábait egymás mellé téve kihúzza magát, a mesterpengét függőlegesen az arca elé tartja, onnan pedig lendületesen maga mellé sújt, ahogyan azt a vívóiskolákban is tanítják.
Ám persze, ez még koránt sem jelenti azt, hogy vége a küzdelemnek, meglehet, hogy Darok, vert helyzetben is kívánja a küzdelmet, az ork vér talán hajtja előre és csak végső kudarcában egyezik ki egy döntetlenben.
A törpe - Resghim, esetleg - közben ide-oda pattog, majd fegyverletételre szólítja fel az orkot. A felesleges szócséplést még csak egy rossz pillantással sem jutalmazza az igric, hisz figyelme az elterülő Daroké. Yeza közben a közelbe ólálkodik és igyekszik észretéríteni a páncélost. A vereség férfiként való viselésére felszólító szavakra csak kettészelt szemöldöke emelkedik fel enyhén, valahol azt szeretné, hogy folytatódjon a küzdelem és érjen véget úgy, ahogy az wegtorenben szokás.
Úgy tűnik, hogy Darokba mégis szorult némi intelligencia, mert a felszólításokra és vert helyzetének felismerésére a megadás mellett dönt. Az igric leereszti a fegyverét, ám el nem teszi, sok minden kinéz egy orkból. Nem érdekli, hogy mit érez Darok, mi játszódik le benne, csak a fülében dübörgő vér mámorító érzése járja át. Győzött, bár kétségtelen volt, hogy végül ide fut ki a kis perpatvar.
A részletek most kapnak elég figyelmet tőle, az ork páncéljának és sisakjának kidolgozása, eltéveszthetetlenül a saját kovácsműhelyének munkája. Hát így. Darok megszerzett mindent, amit csak a Kereskedőház adhat neki és most kifarolna, ráadásul még rá is támadt. Ezt nem tűrheti.
Amikor Darok egy székért vagy asztalért nyúlna támasztékként, lábával igyekszik elrúgni azt onnan, hogy az ork egyelőre ne állhasson fel.*
- Megvonom tőled tagságod, nem vagy tovább a Kereskedőház tagja! *Mondja határozott, de normál hangerővel, felesleges volna a színpadias fellépés. Cseppet sem érdekli, hogy Darok már az egész konfliktus kezdetekor kilépett közülük.*
- Adj vissza mindent, mit tőlem kaptál, páncélt, sisakot és fegyvereket, a leviatán gyűrűt is. Egyiket sem érdemled meg. De lásd, milyen igazságos vagyok, megkapod az árát aranyban a Kereskedőháztól. Ám fogadóm, műhelyem ajtaja örökre zárva marad előtted, tőlem nem kapsz semmit ezután. Nem hozhatsz szégyent rám újra. *Megcsóválja a fejét enyhén, mintha mélyen megérintette volna az árulás. A jelenlévők számára csak annyi lehet nyilvánvaló, hogy miután a báró leteremtette két hangoskodó alkalmazottját, az ork rátámadt és az igric védte magát. Ugyan megakadályozta, hogy Darok fegyvert húzzon, de koránt sem mondaná rá, hogy fegyvertelen volt. A páncél, a pajzs és maga a hatalmas ork, mind együtt és egyenként is elég lett volna, hogy összetörje az igricet.*
- Vegyetek le róla mindent, ha ellenkezik, üssétek le. *Fordítja sárga tekintetét Mik, majd Yeza felé. A törpét figyelemre sem méltatja, felesleges fontoskodásával és gyáva viselkedésével végképp elvágta magát nála.
A pult felé hátrálva néz szét a fogadóban, ahol nagy rendetlenséget nem, de annál nagyobb felfordulást keltettek.*
- Őszintén sajnálom, hogy mindennek szemtanúi voltak. Ám ez egy fogadó, nem templom, olykor előfordulnak apró összetűzések. *Mondja hanyag félmosollyal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.*
- Mindenki a vendégem egy kör italra és egy jó falatra, remélem, ez a kis incidens nem szegi kedvüket. *Még utoljára körbenéz a fogadóban, majd elfordul és a pult mögé sétál, ahol talán Xavy még ott bujdosik.
Csak ő láthatja, hogy a pult rejtekében remegő kézzel tölt magának egy pohár wegtoreni rumot, megissza, majd újra megismétli a műveletet.*
- Előbújhatsz, vége a balhénak. *Mosolyog rá szélesen, hisz azt gondolja, hogy amiatt bújt el oda. De pillantása vissza-visszatér a fogadó közepén fekvő orkra, akit, remélhetően mostanra, elkezdtek megszabadítani a Kereskedőháztól kapott minden javaitól.*
5615. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-26 09:34:09
Üzenet elküldve: 2021-07-26 09:34:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Pult mögött//
*Ő az egész ribillió alatt a pult mögött lapul, mikor pedig a nevét is véli hallani még a haját is behúzza, nehogy azonosítani tudják. Idő közben a pult takarásában lecsücsül egy faládára, hogy kivárja, míg a többiek, akik kilátszanak a pult mögül rendet tegyenek. ~Én nem ugrom egyetlen ork elé sem… ~ Lóbálja a lábát és a hajvégét piszkálja közben. Az meg, hogy most senkinek nincsen kedve a pultig elsétálni egy ital reményében és az életét kockáztatni teljesen megérti, így ő sem szolgál ki senkit. Azt meg, hogy Aztyan kirúgta, itt még senki sem tudja.*
*Ő az egész ribillió alatt a pult mögött lapul, mikor pedig a nevét is véli hallani még a haját is behúzza, nehogy azonosítani tudják. Idő közben a pult takarásában lecsücsül egy faládára, hogy kivárja, míg a többiek, akik kilátszanak a pult mögül rendet tegyenek. ~Én nem ugrom egyetlen ork elé sem… ~ Lóbálja a lábát és a hajvégét piszkálja közben. Az meg, hogy most senkinek nincsen kedve a pultig elsétálni egy ital reményében és az életét kockáztatni teljesen megérti, így ő sem szolgál ki senkit. Azt meg, hogy Aztyan kirúgta, itt még senki sem tudja.*
5614. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-25 16:53:24
Üzenet elküldve: 2021-07-25 16:53:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Kifele menet nem figyel eléggé a báró gyors mozgására, így védtelenül marad a térd hajlata is, ami hiába védett, a védelem mégsem tökéletes. Belehasít a fájdalom, ahogy a kard beleszúr. Felordít egy rövid időre mielőtt A földre esik. Rövid ideje van gondolkodni a következő lépéséről, de a báró nagyon gyors és pontos. A küszöbig érne jó esetben, de addigra annyi szúrás lenne benne az előbbiek alapján, hogy mozdulni se bírna. Ott van még kint a törpe, aki szintén fenyegetőzik. Mik és Yeza is a báró körül vannak. Így be kell látnia, hogy vagy belehal a büszkeségébe, vagy feladja. A törpe újra előkerül és a fegyver eldobást kiabálja, ami igazából nincs is kezében, merthogy csak pajzsát tudta időben elővenni. Fegyvertelenül harcolt végig, csak a báró volt, akinél fegyver van, illetve talán Yeza és még a törpe is csatabárddal van. Semmi kedve sincsen tömlöcbe kerülni, de a sebesülései csak gyűlnek, s e miatt kevés esélye lenne menekülni. Yeza is arra kéri, hogy adja fel. Elgondolkodtató, hogy egy olyan jó harcos, mint a vörös hajú is inkább a feladásra biztatja. Nehezen, de belátja, hogy ebben a felállásban nincs esélye nyerni.*
- Jól van! Feladom! *Hangosan kiáltja, hogy a körülötte lévők jól hallhassák és ne vegyék támadásnak. Maga mellé dobja a pajzsát és feltartja a kezét. Látszik az arcán a büszke düh, de nem tud mit tenni. Nem próbál a kardjáért nyúlni, ami az övén pihen, hiszen feltartott kézzel nehéz lenne érte nyúlni úgy, hogy ne szúrják le hamarabb. Ha van valami szék vagy asztal a közelben, akkor bal kezével megpróbál arra támaszkodni mert a térd hajlatát ért támadás miatt valamiben meg kell kapaszkodjon, hogy ne dőljön el, hacsak nem akarna kín-keservesen felállni, de ezt most nem tervezi. Borzasztóan dühös, a szemei is lángban égnek és ork szíve harcra hívja, de emberek közt nevelt részére hallgatva bölcsebb a feladás.*
*Kifele menet nem figyel eléggé a báró gyors mozgására, így védtelenül marad a térd hajlata is, ami hiába védett, a védelem mégsem tökéletes. Belehasít a fájdalom, ahogy a kard beleszúr. Felordít egy rövid időre mielőtt A földre esik. Rövid ideje van gondolkodni a következő lépéséről, de a báró nagyon gyors és pontos. A küszöbig érne jó esetben, de addigra annyi szúrás lenne benne az előbbiek alapján, hogy mozdulni se bírna. Ott van még kint a törpe, aki szintén fenyegetőzik. Mik és Yeza is a báró körül vannak. Így be kell látnia, hogy vagy belehal a büszkeségébe, vagy feladja. A törpe újra előkerül és a fegyver eldobást kiabálja, ami igazából nincs is kezében, merthogy csak pajzsát tudta időben elővenni. Fegyvertelenül harcolt végig, csak a báró volt, akinél fegyver van, illetve talán Yeza és még a törpe is csatabárddal van. Semmi kedve sincsen tömlöcbe kerülni, de a sebesülései csak gyűlnek, s e miatt kevés esélye lenne menekülni. Yeza is arra kéri, hogy adja fel. Elgondolkodtató, hogy egy olyan jó harcos, mint a vörös hajú is inkább a feladásra biztatja. Nehezen, de belátja, hogy ebben a felállásban nincs esélye nyerni.*
- Jól van! Feladom! *Hangosan kiáltja, hogy a körülötte lévők jól hallhassák és ne vegyék támadásnak. Maga mellé dobja a pajzsát és feltartja a kezét. Látszik az arcán a büszke düh, de nem tud mit tenni. Nem próbál a kardjáért nyúlni, ami az övén pihen, hiszen feltartott kézzel nehéz lenne érte nyúlni úgy, hogy ne szúrják le hamarabb. Ha van valami szék vagy asztal a közelben, akkor bal kezével megpróbál arra támaszkodni mert a térd hajlatát ért támadás miatt valamiben meg kell kapaszkodjon, hogy ne dőljön el, hacsak nem akarna kín-keservesen felállni, de ezt most nem tervezi. Borzasztóan dühös, a szemei is lángban égnek és ork szíve harcra hívja, de emberek közt nevelt részére hallgatva bölcsebb a feladás.*
5613. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-25 09:33:44
Üzenet elküldve: 2021-07-25 09:33:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Se több szót se több figyelmet nem szentel a háborgó vendégnek. Ha ez az ajánlat se békítette meg, akkor már amúgy is mindegy.
Bár végig készenlétben áll arra az esetre, ha közbe kellene lépnie, egyre inkább világossá válik, hogy Caldorcor nem az az egyszerű ripacs, mint akinek elsőre tűnhet. A wegtoreniek legtöbbje ért valamicskét a fegyverforgatáshoz, és még a legutolsó utcakölyök is igyekszik legalább egy rozsdás bökőt az övébe tűzni. A Báró viszont, a jelek szerint, korántsem csupán divatból hordja azt a pengét. Mesterkard. Nyilván. A vörös szerint annál kevesebbel akkor sem elégedne meg, ha azt se tudná biztosra megmondani, melyik a hegyes vége.
Egy idő után Yeza már inkább arra összpontosít, hogy esetleg inkább az ork védelmében kell majd közbeavatkoznia. Nem látja Caldorcor tekintetét, de a wegtoreni vér hajlamos bolondságba hajszolni az embert. Ha a Báró ennyi vendég előtt végezne a menekülővel, azt nehéz lenne kimagyarázni. Mert hogy ebben a nyüves városban ki kell. Ezt muszáj észben tartani.
Yeza az ajtó felé iramodik, hogy az ork meg a Báró közti mezsgye partvonalán lehessen, ha esetleg a nemest túl messzire vinné wegtoreni virtusa. Ha ilyesmi miatt lógatnák fel nyomorult tintanyalók, az őt is kellemetlenül érintené.*
- Add fel, Darok, és viseld férfiként a vereséget! *emeli fel a hangját, hátha jobb belátásra térítheti az orkot, mielőtt az események szakadékba vágtatnak.*
*Se több szót se több figyelmet nem szentel a háborgó vendégnek. Ha ez az ajánlat se békítette meg, akkor már amúgy is mindegy.
Bár végig készenlétben áll arra az esetre, ha közbe kellene lépnie, egyre inkább világossá válik, hogy Caldorcor nem az az egyszerű ripacs, mint akinek elsőre tűnhet. A wegtoreniek legtöbbje ért valamicskét a fegyverforgatáshoz, és még a legutolsó utcakölyök is igyekszik legalább egy rozsdás bökőt az övébe tűzni. A Báró viszont, a jelek szerint, korántsem csupán divatból hordja azt a pengét. Mesterkard. Nyilván. A vörös szerint annál kevesebbel akkor sem elégedne meg, ha azt se tudná biztosra megmondani, melyik a hegyes vége.
Egy idő után Yeza már inkább arra összpontosít, hogy esetleg inkább az ork védelmében kell majd közbeavatkoznia. Nem látja Caldorcor tekintetét, de a wegtoreni vér hajlamos bolondságba hajszolni az embert. Ha a Báró ennyi vendég előtt végezne a menekülővel, azt nehéz lenne kimagyarázni. Mert hogy ebben a nyüves városban ki kell. Ezt muszáj észben tartani.
Yeza az ajtó felé iramodik, hogy az ork meg a Báró közti mezsgye partvonalán lehessen, ha esetleg a nemest túl messzire vinné wegtoreni virtusa. Ha ilyesmi miatt lógatnák fel nyomorult tintanyalók, az őt is kellemetlenül érintené.*
- Add fel, Darok, és viseld férfiként a vereséget! *emeli fel a hangját, hátha jobb belátásra térítheti az orkot, mielőtt az események szakadékba vágtatnak.*
5612. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 20:32:54
Üzenet elküldve: 2021-07-24 20:32:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Szerencsére Merchen erőfeszítései nem hiábavalóak, s kedvese igencsak jól érzi magat, legalabbis a tündérnek így tűnik. Ahogy ott piheg, s hallja a másik válaszát igencsak elmosolyodik. Persze nem olyan ostoba, hogy elhiggye azt, amit hall, viszont tudja, hogy maga a tény, hogy azt szeretné, hogy Merchen ezt hallja, s ez jó érzést keltsen benne, neki már elég. Válaszolni nem is igen válaszol, feleslegesnek érzi a szót.*
-Hosszú lehetett az út is, és talán én is kivettem a magam részét belőle.
*Az ásítás pedig jobban terjed, mint a pestis, így maga is ásít egy egész napot, s csatlakozik a kuncogáshoz.*
-Nos akkor azt hiszem szép álmokat, kedvesem.
*Azzal pedig egyik kezét kinyújtja, hogy ha Yathnak sem kellemetlen a dolog, úgy hozzábújhasson. Lehet az ember bármekkora harcos, hős, kegyetlen barbár, vagy számító aljas senkiházi. Egy kis ölelés mindenkinek elkél, igaz ez Merchenre is. Ugyan érzi, hogy sokkal-sokkal több rejlik a másikban, mint amit megmutat magából, ennek a firtatásának nem most van itt az ideje. Talán az új nap ereje más fényben tűntetni fel a dolgokat. *
//Napváltás//
*Reggel egész korán ébred, egyébként sem valami jó alvó, mindig úgy volt vele, hogy ébren érdekesebb kalandok történnek, és túl rövid az élet. Ahogy felkel és nyújtózik egy nagyot, férfias büszkeséggel legelteti szemét a mellette fekvő bájos nőn, hacsak meg nem előzi őt az ébredéssel. Halkan és lassan mozog, még nincs is teljesen magánál, de azért felöltözik, s a szárnyait is gondosan leszíjjazza. Aztán vár egy kicsit, hátha a esetleg Yath még mindig aludna, és nem verte volna fel a mozgásával. Lemenne valami reggeliért, de nem akarja, hogy egyedül ébredjen fel a kedvese, és azt higgye, hogy Merchen megpattant.*
*Szerencsére Merchen erőfeszítései nem hiábavalóak, s kedvese igencsak jól érzi magat, legalabbis a tündérnek így tűnik. Ahogy ott piheg, s hallja a másik válaszát igencsak elmosolyodik. Persze nem olyan ostoba, hogy elhiggye azt, amit hall, viszont tudja, hogy maga a tény, hogy azt szeretné, hogy Merchen ezt hallja, s ez jó érzést keltsen benne, neki már elég. Válaszolni nem is igen válaszol, feleslegesnek érzi a szót.*
-Hosszú lehetett az út is, és talán én is kivettem a magam részét belőle.
*Az ásítás pedig jobban terjed, mint a pestis, így maga is ásít egy egész napot, s csatlakozik a kuncogáshoz.*
-Nos akkor azt hiszem szép álmokat, kedvesem.
*Azzal pedig egyik kezét kinyújtja, hogy ha Yathnak sem kellemetlen a dolog, úgy hozzábújhasson. Lehet az ember bármekkora harcos, hős, kegyetlen barbár, vagy számító aljas senkiházi. Egy kis ölelés mindenkinek elkél, igaz ez Merchenre is. Ugyan érzi, hogy sokkal-sokkal több rejlik a másikban, mint amit megmutat magából, ennek a firtatásának nem most van itt az ideje. Talán az új nap ereje más fényben tűntetni fel a dolgokat. *
//Napváltás//
*Reggel egész korán ébred, egyébként sem valami jó alvó, mindig úgy volt vele, hogy ébren érdekesebb kalandok történnek, és túl rövid az élet. Ahogy felkel és nyújtózik egy nagyot, férfias büszkeséggel legelteti szemét a mellette fekvő bájos nőn, hacsak meg nem előzi őt az ébredéssel. Halkan és lassan mozog, még nincs is teljesen magánál, de azért felöltözik, s a szárnyait is gondosan leszíjjazza. Aztán vár egy kicsit, hátha a esetleg Yath még mindig aludna, és nem verte volna fel a mozgásával. Lemenne valami reggeliért, de nem akarja, hogy egyedül ébredjen fel a kedvese, és azt higgye, hogy Merchen megpattant.*
5611. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 17:24:50
Üzenet elküldve: 2021-07-24 17:24:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A bajusz bosszúja//
// Hesgrim //
* Élt törpe harcosunk legfeljebb csak félre eshetett az útból, mert nem éppen az erőssége a bukfencezés. Talán csak egy ugrás fért bele ebbe. Ennek a döntésének hasznossága amúgy is megkérdőjelezhető jelen helyzetünkben, hiszen az ork még jócskán, csak a Kalmár közepén járt. Na mindegy. Ezután úgyis a földre kerül az ork, így már nem kell aggódnia sem, hogy eltapossák. Valami oknál fogva viszont úgy dönt, hogy mégiscsak szükség volna a városi őrségre. Az a kérdés, hogy kit félt jelen helyzetben? A bárót kit oly nagy hévvel jött megvédeni, vagy az orkot, aki most sérülten a földön van, de még életben. Ez is lényegtelen, mert kimegy a törp, hogy találjon valakit, aki elszaladna az őrségért. Kint éppen akad pár járókelő, meg néhány kergetőző kölyök is. 30 arany már szép summa, így nem is csoda, ha a szerte széjjel guruló aranyakra összefut az összes kint lévő. Érdekli is az ilyenkor az aranyakat kapkodó városlakókat, hogy mit kiabál a törp. Bár a mészárlás jól hangzik, hogy pletyka legyen belőle, szóval megeshet, hogy mégis elszalad majd valaki egy városőrét a kaszárnyába. MAJD, mert a benti történések talán, ha 5 perce tartanak. Csupán néhány támadás történt. Nem igen kell még öt perc, hogy az egész benti konfliktusnak vége legyen. A felszólítás részéről megtörténik, csak az a kérdés, hogy az ork lerakja fegyverét vagy sem. A másik nagy kérdés, hogy használni fogja fegyverét Hesgrim, ha arra kerülne a sor vagy csak a szája nagy.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 17:26:52
// Hesgrim //
* Élt törpe harcosunk legfeljebb csak félre eshetett az útból, mert nem éppen az erőssége a bukfencezés. Talán csak egy ugrás fért bele ebbe. Ennek a döntésének hasznossága amúgy is megkérdőjelezhető jelen helyzetünkben, hiszen az ork még jócskán, csak a Kalmár közepén járt. Na mindegy. Ezután úgyis a földre kerül az ork, így már nem kell aggódnia sem, hogy eltapossák. Valami oknál fogva viszont úgy dönt, hogy mégiscsak szükség volna a városi őrségre. Az a kérdés, hogy kit félt jelen helyzetben? A bárót kit oly nagy hévvel jött megvédeni, vagy az orkot, aki most sérülten a földön van, de még életben. Ez is lényegtelen, mert kimegy a törp, hogy találjon valakit, aki elszaladna az őrségért. Kint éppen akad pár járókelő, meg néhány kergetőző kölyök is. 30 arany már szép summa, így nem is csoda, ha a szerte széjjel guruló aranyakra összefut az összes kint lévő. Érdekli is az ilyenkor az aranyakat kapkodó városlakókat, hogy mit kiabál a törp. Bár a mészárlás jól hangzik, hogy pletyka legyen belőle, szóval megeshet, hogy mégis elszalad majd valaki egy városőrét a kaszárnyába. MAJD, mert a benti történések talán, ha 5 perce tartanak. Csupán néhány támadás történt. Nem igen kell még öt perc, hogy az egész benti konfliktusnak vége legyen. A felszólítás részéről megtörténik, csak az a kérdés, hogy az ork lerakja fegyverét vagy sem. A másik nagy kérdés, hogy használni fogja fegyverét Hesgrim, ha arra kerülne a sor vagy csak a szája nagy.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 17:26:52
5610. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 14:30:03
Üzenet elküldve: 2021-07-24 14:30:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a tündér szárnyak pár pillanatra kitárulnak, Yath egy csodálkozó "Ó"-t hallat a szenvedélyes sóhajok és nyögések közepette. Még mindig elbűvölőnek találja a tündérek eme ritka kincsét, képtelen betelni a csillogó hártyák varázslatos látványával.
Merchen igazán odateszi magát a végén, teljesítményének jelét láthatja is a már - már önkívületbe esett elfen. S ahogy mindketten elérik a csúcsot, Yathból is felszakad egy hangosabb sóhaj.
Hagyja, hogy a férfi ezután elidőzzön tekintetében, majd mikor az mellé hengeredik, kedvesen megsimítja, s még hozzá is bújik kicsit.*
-Fantasztikus voltál. Idejét sem tudom, mikor volt legutóbb részem ilyen élményben.
*Hogy hazudik-e, vagy sem, lehet sosem derül ki. Nem is ez a lényeg. A fontos, hogy Merchen elhiggye szavait, s még egy lépéssel közelebb kerüljön hozzá.*
-Most érzem csak, mennyire kimerített ez a nap.
*Ki is tör belőle egy nem túl nőies ásítás, mire zavartan felkuncog.*
-Elnézést. Úgy tűnik, tényleg fáradt vagyok.
*Nem bánná, ha a tündér is hasonlóképp vélekedne, s a közeli jövőben egymás ölelésében szenderednének el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a tündér szárnyak pár pillanatra kitárulnak, Yath egy csodálkozó "Ó"-t hallat a szenvedélyes sóhajok és nyögések közepette. Még mindig elbűvölőnek találja a tündérek eme ritka kincsét, képtelen betelni a csillogó hártyák varázslatos látványával.
Merchen igazán odateszi magát a végén, teljesítményének jelét láthatja is a már - már önkívületbe esett elfen. S ahogy mindketten elérik a csúcsot, Yathból is felszakad egy hangosabb sóhaj.
Hagyja, hogy a férfi ezután elidőzzön tekintetében, majd mikor az mellé hengeredik, kedvesen megsimítja, s még hozzá is bújik kicsit.*
-Fantasztikus voltál. Idejét sem tudom, mikor volt legutóbb részem ilyen élményben.
*Hogy hazudik-e, vagy sem, lehet sosem derül ki. Nem is ez a lényeg. A fontos, hogy Merchen elhiggye szavait, s még egy lépéssel közelebb kerüljön hozzá.*
-Most érzem csak, mennyire kimerített ez a nap.
*Ki is tör belőle egy nem túl nőies ásítás, mire zavartan felkuncog.*
-Elnézést. Úgy tűnik, tényleg fáradt vagyok.
*Nem bánná, ha a tündér is hasonlóképp vélekedne, s a közeli jövőben egymás ölelésében szenderednének el.*
5609. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 08:22:57
Üzenet elküldve: 2021-07-24 08:22:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Élt törpe harcosunk amíg kint szöszmötöl addig jól felmérgeli magát.*
~Nem igaz, hogy a városba nincsen rend he!? Na majdan én teszek róla!~
*Az utca kölyköknek szétszór egy kis aranyat a törpe hősünk. Odaszórja az aranyat Mesélő (Hydra) utca kölykeinek méghozzá 30 aranytallér gurul arrafele.
*
- Indujjatok azonnal a városőröké! Mondjátok, hogy a kalmárba mészárlás van!
*Na jó egy kicsit lehet túloz na de ha nem verjük ki a hepajt akkor ki se jönnek. Egy kicsit fel kell javítani és drámáztatni a híreket. Közbe azér nem tétlenkedik a legendák hőse és vissza kukkant a bejárat felé.*
- Add meg magad te bestia! Szótam az őrségnek. Mingyá itt lesznek! LE A FEGYVERREL!
*A biztonságosságért azért a sajátját még a kezébe tartja de már elege van, hogy feszültségbe tartják folyamatosan ezzel a torzsalkodással. Rendet is fog tenni hősünk az már szent.*
*Élt törpe harcosunk amíg kint szöszmötöl addig jól felmérgeli magát.*
~Nem igaz, hogy a városba nincsen rend he!? Na majdan én teszek róla!~
*Az utca kölyköknek szétszór egy kis aranyat a törpe hősünk. Odaszórja az aranyat Mesélő (Hydra) utca kölykeinek méghozzá 30 aranytallér gurul arrafele.
*- Indujjatok azonnal a városőröké! Mondjátok, hogy a kalmárba mészárlás van!
*Na jó egy kicsit lehet túloz na de ha nem verjük ki a hepajt akkor ki se jönnek. Egy kicsit fel kell javítani és drámáztatni a híreket. Közbe azér nem tétlenkedik a legendák hőse és vissza kukkant a bejárat felé.*
- Add meg magad te bestia! Szótam az őrségnek. Mingyá itt lesznek! LE A FEGYVERREL!
*A biztonságosságért azért a sajátját még a kezébe tartja de már elege van, hogy feszültségbe tartják folyamatosan ezzel a torzsalkodással. Rendet is fog tenni hősünk az már szent.*
5608. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:52:19
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Az egészséges gyanakvás hasznos tud lenni. Megmenthet minket felesleges sérülésektől, szélsőséges esetekben akár az életünket is megóvhatja. Reya is gyakran él ezzel a joggal. Így alakulhatott, hogy ellentétben az életvitelével, nem borítják hegek a testét. És arra is magyarázat lehet, hogy oly kevés személy áll közel a szívéhez. Az érme két oldala. Ahogy mondani szokás. Ám a jó kancellár semmilyen okot nem kapott, hogy efféle érzelmeket tápláljon a mélységi irányába. Ezért is érthetetlen számára Hubi töprengése. De ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának, amíg a férfi sem ad hangot a ajátjainak. Helyette inkább a sajnálkozást hallgatja, amiért a gnóm túl hamar hagyott fel a színjátékkal. Bár a nő is kíváncsi lett volna, hogy miben teljesedik ki ez az egész, de kevésbé bánja, mint asztaltársa.*
-Mert túlságosan nagylelkű vagy. Érdekelne, hogy ezt a thargok között szedted magadra, vagy már előttük is jellemző volt-e rád? *A mélységi többre értékéli, amikor valaki a két kezével keresi meg az aranyát. Ha hazugságokért fizetnének, összeomlana a világ. A pék nem sütne kenyeret, a halászok nem halásznának. Ehelyett mindenki hazudozna, ám nem lenne semmilyen kínálat. Még abban is több értelem lett volna, ha Tiyril egyszerűen megkísérli ellopni a kancellár erszényét. Ellenben nem így alakult. Az eredeti terve mivoltjára pedig már nem derül fény. Rövid nevetés hagyja el Reya száját, mikor Hubi köszönetet mond az életéért.*
-Erre semmi szükség. Három foghíjas banditát üldöztem mikor találkoztunk. Eszem ágában sem volt mást bántani, míg az a páncélos meg nem sértett. Vagy ennyire vérszomjas szörnyetegnek látszom? *Végül, a gnómról feltételezett fenyegetést elvetve, vagy épp szem előtt tartva, elindulnak a szobák irányába. A kakaskodók már nem igazán kötik le a nő figyelmét. Azért, Hubi tekintetét követve, vet egy utolsó pillantást a több sebből vérző orkra, akit immár hárman vesznek körbe. Milyen nemes megmozdulás. Egy báró becsületére vall az ilyesmi. Még legyintésre sem méltatja a látványt majd elindul, hogy az emeletig meg sem álljon. Csak a neki szánt szoba ajtaja előtt fordul ismét a kancellár felé.*
-Inkább szokatlannak mondanám. Nem minden nap vacsorázhatsz egy előljáró társaságában. *Felel némileg hízelegve. Majd már nyitná is a száját mondván, hogy a rá leselkedő veszély tekintetében nem szívesen hagyná magára a másikat. Vagy bármi más cseles módszerrel, de bejusson annak szobájába, ám a kancellár megelőzi ebben. A férfi szavai pedig egyértelművé teszik, hogy amit elé tártak, az egy szépen becsomagolt felhívás keringőre. Persze nem indul el futva, hogy fejest ugorjon a másik ágyába. A zárt ajtó meglehetősen útját állná. Inkább csak finoman közli, már amennyire jelen pillanatban tőle telik, hogy elfogadja a meghívást.*
-És talán potyázni vágyó méregkeverők sem. A számból vetted ki a szót. És engem tisztelnél meg, ha továbbra is a terhedre lehetnék. ~Akár a szó szoros értelmében is.~ *Végül egy sokat mondó mosoly közben várja férfi reakcióját. Hiszen a kulcsok még mindig nála vannak.*
*Az egészséges gyanakvás hasznos tud lenni. Megmenthet minket felesleges sérülésektől, szélsőséges esetekben akár az életünket is megóvhatja. Reya is gyakran él ezzel a joggal. Így alakulhatott, hogy ellentétben az életvitelével, nem borítják hegek a testét. És arra is magyarázat lehet, hogy oly kevés személy áll közel a szívéhez. Az érme két oldala. Ahogy mondani szokás. Ám a jó kancellár semmilyen okot nem kapott, hogy efféle érzelmeket tápláljon a mélységi irányába. Ezért is érthetetlen számára Hubi töprengése. De ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának, amíg a férfi sem ad hangot a ajátjainak. Helyette inkább a sajnálkozást hallgatja, amiért a gnóm túl hamar hagyott fel a színjátékkal. Bár a nő is kíváncsi lett volna, hogy miben teljesedik ki ez az egész, de kevésbé bánja, mint asztaltársa.*
-Mert túlságosan nagylelkű vagy. Érdekelne, hogy ezt a thargok között szedted magadra, vagy már előttük is jellemző volt-e rád? *A mélységi többre értékéli, amikor valaki a két kezével keresi meg az aranyát. Ha hazugságokért fizetnének, összeomlana a világ. A pék nem sütne kenyeret, a halászok nem halásznának. Ehelyett mindenki hazudozna, ám nem lenne semmilyen kínálat. Még abban is több értelem lett volna, ha Tiyril egyszerűen megkísérli ellopni a kancellár erszényét. Ellenben nem így alakult. Az eredeti terve mivoltjára pedig már nem derül fény. Rövid nevetés hagyja el Reya száját, mikor Hubi köszönetet mond az életéért.*
-Erre semmi szükség. Három foghíjas banditát üldöztem mikor találkoztunk. Eszem ágában sem volt mást bántani, míg az a páncélos meg nem sértett. Vagy ennyire vérszomjas szörnyetegnek látszom? *Végül, a gnómról feltételezett fenyegetést elvetve, vagy épp szem előtt tartva, elindulnak a szobák irányába. A kakaskodók már nem igazán kötik le a nő figyelmét. Azért, Hubi tekintetét követve, vet egy utolsó pillantást a több sebből vérző orkra, akit immár hárman vesznek körbe. Milyen nemes megmozdulás. Egy báró becsületére vall az ilyesmi. Még legyintésre sem méltatja a látványt majd elindul, hogy az emeletig meg sem álljon. Csak a neki szánt szoba ajtaja előtt fordul ismét a kancellár felé.*
-Inkább szokatlannak mondanám. Nem minden nap vacsorázhatsz egy előljáró társaságában. *Felel némileg hízelegve. Majd már nyitná is a száját mondván, hogy a rá leselkedő veszély tekintetében nem szívesen hagyná magára a másikat. Vagy bármi más cseles módszerrel, de bejusson annak szobájába, ám a kancellár megelőzi ebben. A férfi szavai pedig egyértelművé teszik, hogy amit elé tártak, az egy szépen becsomagolt felhívás keringőre. Persze nem indul el futva, hogy fejest ugorjon a másik ágyába. A zárt ajtó meglehetősen útját állná. Inkább csak finoman közli, már amennyire jelen pillanatban tőle telik, hogy elfogadja a meghívást.*
-És talán potyázni vágyó méregkeverők sem. A számból vetted ki a szót. És engem tisztelnél meg, ha továbbra is a terhedre lehetnék. ~Akár a szó szoros értelmében is.~ *Végül egy sokat mondó mosoly közben várja férfi reakcióját. Hiszen a kulcsok még mindig nála vannak.*
5607. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-23 09:32:55
Üzenet elküldve: 2021-07-23 09:32:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Amikor Reya szemérmesen lesüti a szemét Hubiban feltámad a gyanú, hogy valami újabb színjáték részese. Tapasztalatai szerint a sötételfektől az efféle dolog meglehetősen messze áll, és Reyát sem ilyennek ismerte meg. Amennyiben lehet már ismeretségről beszélni. De gondolatban azonnal meg is feddi magát, elvégre nem lehet állandó gyanakvásban élni.*
- Barátunk kissé idejekorán szállt ki a játékból. *csóválja meg kicsit a fejét, ezúttal valóban jókedvűen* Igazán kíváncsi lettem volna rá, hogy mennyire tudott volna meggyőző lenni. Megvallom, ha kellően ötletes történetet talál ki, hajlandó lettem volna elfogadni az állítólagos ismeretséget és akár némi aranyakkal is kisegíteni a régi barátot.
*Hubi valóban nagyra tartja az ötletességet, talpraesettséget és persze a furfangot, így akár honorálta volna a gnóm erőfeszítéseit.*
- Ez valóban így történt. *helyesel Reya szavaira, miszerint nem vágott tőrt az oldalába amikor erre lehetősége lett volna* Akkor viszont köszönettel tartozom az életemért. Köszönöm.
*Ha már felálltak az asztaltól, meg is hajol és gyanúsan komolynak látszik. Olyannak, mint aki csak komolykodik. A verekedők felé vet még egy pillantást és elindul a szobák felé. Ott pedig megáll Reya szobája előtt, illetve amelyiket neki szánta.*
- Akkor át is engedlek a pihenésnek, kedvesem. Biztosan mozgalmas és fárasztó volt ez a nap.
*A jó kancellár ebben a pillanatban maga a megtestesült, nagybetűs ártatlanság.*
- Ám ha nem vagy annyira fáradt, hogy társaságom terhesnek találnád, boldoggá tennél ha kicsinyt még velem maradnál. Nem titkolom, csekélynek tartom azt az ismeretséget amiből egy zajos és pofozkodókkal zsúfolt ivóban részesülhettem. Talán egy csendes, meghitt szobában nem fognak zavarni izomtáncoltató alakok.
*Hubiban is feldereng, hogy túlspilázza a dolgot és talán célravezetőbb lenne valami olyasmivel próbálkozni, hogy "be gerincre vágnálak, gyermekem" de nem ő lenne, ha egyszerű megoldást választana. Meg aztán ez már túl pórias és közönséges is lenne. Abban mindenesetre biztos, hogy ha Reya tud olvasni a sorok között (és ebben szinte biztos), akkor a papagájjal valamit kezdeni kell. Az egy dolog, hogy jó eséllyel a legváratlanabb pillanatokban tenné meg javaslatait, de a kancellár szerint képes lenne visszamondani a látottakat. Olyannak is akire nem tartozik.*
*Amikor Reya szemérmesen lesüti a szemét Hubiban feltámad a gyanú, hogy valami újabb színjáték részese. Tapasztalatai szerint a sötételfektől az efféle dolog meglehetősen messze áll, és Reyát sem ilyennek ismerte meg. Amennyiben lehet már ismeretségről beszélni. De gondolatban azonnal meg is feddi magát, elvégre nem lehet állandó gyanakvásban élni.*
- Barátunk kissé idejekorán szállt ki a játékból. *csóválja meg kicsit a fejét, ezúttal valóban jókedvűen* Igazán kíváncsi lettem volna rá, hogy mennyire tudott volna meggyőző lenni. Megvallom, ha kellően ötletes történetet talál ki, hajlandó lettem volna elfogadni az állítólagos ismeretséget és akár némi aranyakkal is kisegíteni a régi barátot.
*Hubi valóban nagyra tartja az ötletességet, talpraesettséget és persze a furfangot, így akár honorálta volna a gnóm erőfeszítéseit.*
- Ez valóban így történt. *helyesel Reya szavaira, miszerint nem vágott tőrt az oldalába amikor erre lehetősége lett volna* Akkor viszont köszönettel tartozom az életemért. Köszönöm.
*Ha már felálltak az asztaltól, meg is hajol és gyanúsan komolynak látszik. Olyannak, mint aki csak komolykodik. A verekedők felé vet még egy pillantást és elindul a szobák felé. Ott pedig megáll Reya szobája előtt, illetve amelyiket neki szánta.*
- Akkor át is engedlek a pihenésnek, kedvesem. Biztosan mozgalmas és fárasztó volt ez a nap.
*A jó kancellár ebben a pillanatban maga a megtestesült, nagybetűs ártatlanság.*
- Ám ha nem vagy annyira fáradt, hogy társaságom terhesnek találnád, boldoggá tennél ha kicsinyt még velem maradnál. Nem titkolom, csekélynek tartom azt az ismeretséget amiből egy zajos és pofozkodókkal zsúfolt ivóban részesülhettem. Talán egy csendes, meghitt szobában nem fognak zavarni izomtáncoltató alakok.
*Hubiban is feldereng, hogy túlspilázza a dolgot és talán célravezetőbb lenne valami olyasmivel próbálkozni, hogy "be gerincre vágnálak, gyermekem" de nem ő lenne, ha egyszerű megoldást választana. Meg aztán ez már túl pórias és közönséges is lenne. Abban mindenesetre biztos, hogy ha Reya tud olvasni a sorok között (és ebben szinte biztos), akkor a papagájjal valamit kezdeni kell. Az egy dolog, hogy jó eséllyel a legváratlanabb pillanatokban tenné meg javaslatait, de a kancellár szerint képes lenne visszamondani a látottakat. Olyannak is akire nem tartozik.*
5606. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 17:18:52
Üzenet elküldve: 2021-07-22 17:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örül, hogy nem kell külön megküzdenie, hogy felülkerekedhessen, bár az efféle harcokat igenis szereti, ha a hagyományos fegyverrel vívottakban nem is jeleskedik. Így pedig azt teheti, amihez majdnem a legjobban ért. A nő fülébe duruzsol, miközben csípője szakadatlan ostromolja a gyönyör kapuit, végigcsókolja a testét ahol csak éri, s ahogy hallja a sóhajokat ő maga is egyre inkább hasonlóképpen tesz. Végezetül pedig, mikor úgy érzi, hogy már nem kell tartania magát, szinte belefeszül a mozdulataiba. Még a szárnya is széttárul, ahogy egy pár pillanat leforgása alatt hozzá képest mély hangon sóhajtva enged a csábításnak és könnyít feszülő vágyain. Egy darabig még csak nézi kedvesét, keresi a rejtélyes íriszeket, hogy elveszhessen bennük, mielőtt finoman leszállna, s melléfeküdne az ágyban. *
-Hű...
*Nem is igen találja a szavakat, tényleg remekül érzi magát, s így már az este is meg lett koronázva. *
-Ha pipáznék, most biztos rágyújtanék.
*Mondja halkan kuncogva, miközben két kezét a tarkója alá téve nyújtózik el. *
-Remélem nem csalódtál, kedvesem.
*Kérdezi, s még ha rosszul is érezte volna Merchen, hogy nem maradt el a másik tőle, akkor sem bánná a dolgot, hisz akik csak a célt nézik, hajlamosak elfelejteni az út gyönyöreit. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örül, hogy nem kell külön megküzdenie, hogy felülkerekedhessen, bár az efféle harcokat igenis szereti, ha a hagyományos fegyverrel vívottakban nem is jeleskedik. Így pedig azt teheti, amihez majdnem a legjobban ért. A nő fülébe duruzsol, miközben csípője szakadatlan ostromolja a gyönyör kapuit, végigcsókolja a testét ahol csak éri, s ahogy hallja a sóhajokat ő maga is egyre inkább hasonlóképpen tesz. Végezetül pedig, mikor úgy érzi, hogy már nem kell tartania magát, szinte belefeszül a mozdulataiba. Még a szárnya is széttárul, ahogy egy pár pillanat leforgása alatt hozzá képest mély hangon sóhajtva enged a csábításnak és könnyít feszülő vágyain. Egy darabig még csak nézi kedvesét, keresi a rejtélyes íriszeket, hogy elveszhessen bennük, mielőtt finoman leszállna, s melléfeküdne az ágyban. *
-Hű...
*Nem is igen találja a szavakat, tényleg remekül érzi magát, s így már az este is meg lett koronázva. *
-Ha pipáznék, most biztos rágyújtanék.
*Mondja halkan kuncogva, miközben két kezét a tarkója alá téve nyújtózik el. *
-Remélem nem csalódtál, kedvesem.
*Kérdezi, s még ha rosszul is érezte volna Merchen, hogy nem maradt el a másik tőle, akkor sem bánná a dolgot, hisz akik csak a célt nézik, hajlamosak elfelejteni az út gyönyöreit. *
5605. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 14:07:29
Üzenet elküldve: 2021-07-22 14:07:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A bajusz bosszúja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az események felgyorsulnak. Darok a túlerővel szemben inkább menekülőre fogná. Az ajtó nyitva és a törp sincs többé az útjában. Csak a báró és Mik léphet közbe a menekülésébe. Meglódul, de Cha'yss ott köröz körülötte. Olyan, mint a mérges sivatagi kobra, ami mindig a gyenge pontjába próbál bele marni. Amint mozdul az ork ő is mozdul. Apró rést céloz meg, amit nem egyszerű ám eltalálni, hiszen csak talán, ha tenyérnyi nagyságú a rés. Ez végül mégis sikerül neki. Nem kevés összpontosításba került ez a támadás az biztos. A szerencse mégis vele, van talán több is lehet emögött, mint a vak szerencse. Bármi is segítette hozzá a sikeres támadáshoz, a lényeg, hogy sikeres. A mesterkard húst, csontot és inakat ér. Darokba egy pillanat alatt hasít bele a fájdalom és a földre esik. Óriási fájdalom járja át, amitől ordíthat is. Mikarr megtorpan, amikor ura fegyvere betalál. Át kell gondolnia következő lépését. Báróján látszik, hogy a támadás őt is kimerítette. Idő kellhet neki egy kis idő, hogy szusszanjon és rendezze magát. Az ork viszont még közel sem védtelen. A földre került ugyan, de a lába sérült és nem a karja. Valószínűleg nem fogja hagyni magát. Nem lehet tudni, hogy mi játszódhat le most az elméjében. Jobbjából vér folyik és szinte biztos, hogy felállni vele támaszték nélkül lehetetten. Hesgrimnek kell idő mire eléri a helyszínt, ha egyáltalán még óhajt próbálkozni ilyesmivel.*
//Darok távolság az ajtó és a pult között: 5/10
Darok jobb térdsérülése miatt képtelen támaszték nélkül felállni.
Szegmensek: CCC 0 db, Darok 10 db, Mik: 8 db //
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 14:25:40
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az események felgyorsulnak. Darok a túlerővel szemben inkább menekülőre fogná. Az ajtó nyitva és a törp sincs többé az útjában. Csak a báró és Mik léphet közbe a menekülésébe. Meglódul, de Cha'yss ott köröz körülötte. Olyan, mint a mérges sivatagi kobra, ami mindig a gyenge pontjába próbál bele marni. Amint mozdul az ork ő is mozdul. Apró rést céloz meg, amit nem egyszerű ám eltalálni, hiszen csak talán, ha tenyérnyi nagyságú a rés. Ez végül mégis sikerül neki. Nem kevés összpontosításba került ez a támadás az biztos. A szerencse mégis vele, van talán több is lehet emögött, mint a vak szerencse. Bármi is segítette hozzá a sikeres támadáshoz, a lényeg, hogy sikeres. A mesterkard húst, csontot és inakat ér. Darokba egy pillanat alatt hasít bele a fájdalom és a földre esik. Óriási fájdalom járja át, amitől ordíthat is. Mikarr megtorpan, amikor ura fegyvere betalál. Át kell gondolnia következő lépését. Báróján látszik, hogy a támadás őt is kimerítette. Idő kellhet neki egy kis idő, hogy szusszanjon és rendezze magát. Az ork viszont még közel sem védtelen. A földre került ugyan, de a lába sérült és nem a karja. Valószínűleg nem fogja hagyni magát. Nem lehet tudni, hogy mi játszódhat le most az elméjében. Jobbjából vér folyik és szinte biztos, hogy felállni vele támaszték nélkül lehetetten. Hesgrimnek kell idő mire eléri a helyszínt, ha egyáltalán még óhajt próbálkozni ilyesmivel.*
//Darok távolság az ajtó és a pult között: 5/10
Darok jobb térdsérülése miatt képtelen támaszték nélkül felállni.
Szegmensek: CCC 0 db, Darok 10 db, Mik: 8 db //
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 14:25:40
5604. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:38:06
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:38:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Az események nem lassulnak, de Mik igyekszik résen lenni és együtt mozogni az eseményekkel. Eldöntötte, hogy megállítja Darokot és eszerint is mozdult.
Igyekezett oldalba kerülni az orknak, ám így bizonyosan ki kellett kerülnie pár asztalt és széket, de ha sikerült elérnie a megfelelő pozíciót, akkor szánja magát támadásra.
Pusztakézzel nem sok esélye volna egy páncélossal szemben, de a Kalmár pultosfiúja nem mindennapi pusztakezes (és lábas) harcos hírében áll. A báró is mozdul, a törpe is mozdul, de neki most egy cél lebeg a szeme előtt, mégpedig az ajtó felé mozduló Darok.
Ha sikerült oldalába kerülni, akkor a minden bizonnyal az ajtóra és az előtte álló akadályokra koncentráló Darok lábát támadja. A pajzsot a háta felé emeli, talán, hogy védje, így az szóba sem jöhet, hogy azzal hárítsa arról nem is beszélve, hogy a pajzsos oldaláról közelítene, így attól nem is igen láthatja, hogy érkezik, akár meglepetést is okozhat támadásával, előnyre téve ezzel szert.
Amikor odaér, igyekszik egy jól irányzott oldalsó rúgással összeütni Darok lépésben lévő bokáit, hogy a lendületben lévő súlyos tömeg a buktatótól előre zuhanjon. Ha a földön lesz, onnan már könnyebben teszik ártalmatlanná.
Egyelőre ez a terv, ha sikerrel járt, utána kitalálja majd, hogyan tovább.*
*Az események nem lassulnak, de Mik igyekszik résen lenni és együtt mozogni az eseményekkel. Eldöntötte, hogy megállítja Darokot és eszerint is mozdult.
Igyekezett oldalba kerülni az orknak, ám így bizonyosan ki kellett kerülnie pár asztalt és széket, de ha sikerült elérnie a megfelelő pozíciót, akkor szánja magát támadásra.
Pusztakézzel nem sok esélye volna egy páncélossal szemben, de a Kalmár pultosfiúja nem mindennapi pusztakezes (és lábas) harcos hírében áll. A báró is mozdul, a törpe is mozdul, de neki most egy cél lebeg a szeme előtt, mégpedig az ajtó felé mozduló Darok.
Ha sikerült oldalába kerülni, akkor a minden bizonnyal az ajtóra és az előtte álló akadályokra koncentráló Darok lábát támadja. A pajzsot a háta felé emeli, talán, hogy védje, így az szóba sem jöhet, hogy azzal hárítsa arról nem is beszélve, hogy a pajzsos oldaláról közelítene, így attól nem is igen láthatja, hogy érkezik, akár meglepetést is okozhat támadásával, előnyre téve ezzel szert.
Amikor odaér, igyekszik egy jól irányzott oldalsó rúgással összeütni Darok lépésben lévő bokáit, hogy a lendületben lévő súlyos tömeg a buktatótól előre zuhanjon. Ha a földön lesz, onnan már könnyebben teszik ártalmatlanná.
Egyelőre ez a terv, ha sikerrel járt, utána kitalálja majd, hogyan tovább.*
5603. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:15:08
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Úgy tűnik, sikeresen kerül a behemót páncélos mögé, aki ormótlan pajzsával igyekezne védeni a hátát. Abban a páncél-szörnyben amúgy is korlátozottan mozoghat, de még a hatalmas pajzs sem képes lefedni mindent. Az igric talán jó pozícióba került.
Elméjén korábban átsuhanó gondolat, hogy a betoppanó törpe még hasznára lehet, gyorsan szertefoszlik, amikor amaz - ki tudja, milyen meggondolásból - rémülten ugrana félre az ork útjából. Az ork. Az az ork, aki annyira verte a mellét, most meg menekülni látszik. Talán mégis jobb, ha nem tartozik már a Kereskedőház berkeibe, még rossz hírét keltené ijedős viselkedésével. Törpe, ork, mindkettő haszontalan fajta.
Mivel sikeresen mozdult Darok mögé és a páncél, meg a pajzs sem védhet mindenhol, több lehetőség is felötlik a báróban az ork megállítására. Az első lehetne a mellpáncél gallérja és a sisak közötti rés megcélzása. Elég kényes és fájdalmas célpont a nyak, de Darok biztosan, gyáván, fülét-farkát, és persze nyakát behúzva iszkolna kifelé a saját maga ásott gödörből. A könyökét is feltartja, talán az ajtóban álló törpe miatt, de az az akadály - mit ad Sa'Tereth - megszűnni látszik előtte. A felemelt kar és a mellpáncél találkozása sem elhanyagolható terület, ám kétséges, hogy megállítaná-e a sérülés a lendületet nyerő orkot.
Mindez a pillanat tört része alatt zajlódik le benne és dönt a harmadik eshetőség mellett, ami a térdhajlat. Az iszkolni kezdő Darok lehetetlen, hogy védje lépő lábait, a combvas és a csatacsizma közötti kevésbé védett rész pedig eszményi célpont, ha a cél az, hogy megállítsa a mozgásban.
A szúrás célzott, de Darok fegyvertelen és a pajzs sem szolgálhat mindenhol védelemként, így egy hosszú lépéssel utánalép, miközben mesterkardjának hegyét egyenesen az ork térdhajlata felé szúrja. A mesterpenge acélja el kell hogy bánjon a térdhajlat szegényesebb védelmével és a kard hegyét mélyen igyekszik a húsba mártani a fém alatt. Ha talál és a sebzés elég nagy, akkor akár térdre is kényszerítheti Darokot. Az ajtó még messze azért és nem áll tétlenül, hogy a semmirekellő eliszkoljon, ritmusban követi ellenfelét. Most már semmiképp nem menekülhet.
Minden a jövőn és mozdulatai sikerességén múlik.*
*Úgy tűnik, sikeresen kerül a behemót páncélos mögé, aki ormótlan pajzsával igyekezne védeni a hátát. Abban a páncél-szörnyben amúgy is korlátozottan mozoghat, de még a hatalmas pajzs sem képes lefedni mindent. Az igric talán jó pozícióba került.
Elméjén korábban átsuhanó gondolat, hogy a betoppanó törpe még hasznára lehet, gyorsan szertefoszlik, amikor amaz - ki tudja, milyen meggondolásból - rémülten ugrana félre az ork útjából. Az ork. Az az ork, aki annyira verte a mellét, most meg menekülni látszik. Talán mégis jobb, ha nem tartozik már a Kereskedőház berkeibe, még rossz hírét keltené ijedős viselkedésével. Törpe, ork, mindkettő haszontalan fajta.
Mivel sikeresen mozdult Darok mögé és a páncél, meg a pajzs sem védhet mindenhol, több lehetőség is felötlik a báróban az ork megállítására. Az első lehetne a mellpáncél gallérja és a sisak közötti rés megcélzása. Elég kényes és fájdalmas célpont a nyak, de Darok biztosan, gyáván, fülét-farkát, és persze nyakát behúzva iszkolna kifelé a saját maga ásott gödörből. A könyökét is feltartja, talán az ajtóban álló törpe miatt, de az az akadály - mit ad Sa'Tereth - megszűnni látszik előtte. A felemelt kar és a mellpáncél találkozása sem elhanyagolható terület, ám kétséges, hogy megállítaná-e a sérülés a lendületet nyerő orkot.
Mindez a pillanat tört része alatt zajlódik le benne és dönt a harmadik eshetőség mellett, ami a térdhajlat. Az iszkolni kezdő Darok lehetetlen, hogy védje lépő lábait, a combvas és a csatacsizma közötti kevésbé védett rész pedig eszményi célpont, ha a cél az, hogy megállítsa a mozgásban.
A szúrás célzott, de Darok fegyvertelen és a pajzs sem szolgálhat mindenhol védelemként, így egy hosszú lépéssel utánalép, miközben mesterkardjának hegyét egyenesen az ork térdhajlata felé szúrja. A mesterpenge acélja el kell hogy bánjon a térdhajlat szegényesebb védelmével és a kard hegyét mélyen igyekszik a húsba mártani a fém alatt. Ha talál és a sebzés elég nagy, akkor akár térdre is kényszerítheti Darokot. Az ajtó még messze azért és nem áll tétlenül, hogy a semmirekellő eliszkoljon, ritmusban követi ellenfelét. Most már semmiképp nem menekülhet.
Minden a jövőn és mozdulatai sikerességén múlik.*
5602. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 03:28:43
Üzenet elküldve: 2021-07-22 03:28:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki tudja, hogy a forró sóhajok és kényes nyögések pusztán mesteri színjáték, vagy melyről jövő, őszinte ösztön? Ezt talán Yath sem képes eldönteni, hiszen a hosszú évek alatt annyira beléivódott a meg játszott öröm, hogy már - már kezdi átvenni az uralmat alap ösztönei felett. Így már ő sem tudja, őszinték-e reakciói, vagy csak a megszokott rutin veszi át az uralmat a teste felett. Mindenesetre szeretné azt hinni, hogy ebbe az éjszakába szorult még egy kis valóság. De ezt elég nehéz elhinnie, tekintve, hogy kezdettől fogva hazudik.
Nem ellenkezik, mert ő sosem teszi ezt, mindig engedelmeskedik, hadd diktáljon a partner. Így könnyedén átfordítja a tündér, s teheti vele azt, amire éppen a legjobban vágyik. S ahogy az elf felnéz egyenesen Merchen lángoló szemeibe, mintha meglátná a férfi tekintetében csillogó vágyat és lelkesedést. De lehet csak azt képzeli oda, amit a saját szemeiben akar látni.
Természetesen nagyon élvezi a férfi odaadását, ezt nem rest kimutatni egyre mélyebb és mélyebb nyögésekkel, amelyek, ha csak szolidan is, de mintha egyre erősebb hanggal bírnának. Lassan pedig az a bizonyos tehetetlen remegés is úrrá lesz rajta, amely megbolondítja a legtöbb férfit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki tudja, hogy a forró sóhajok és kényes nyögések pusztán mesteri színjáték, vagy melyről jövő, őszinte ösztön? Ezt talán Yath sem képes eldönteni, hiszen a hosszú évek alatt annyira beléivódott a meg játszott öröm, hogy már - már kezdi átvenni az uralmat alap ösztönei felett. Így már ő sem tudja, őszinték-e reakciói, vagy csak a megszokott rutin veszi át az uralmat a teste felett. Mindenesetre szeretné azt hinni, hogy ebbe az éjszakába szorult még egy kis valóság. De ezt elég nehéz elhinnie, tekintve, hogy kezdettől fogva hazudik.
Nem ellenkezik, mert ő sosem teszi ezt, mindig engedelmeskedik, hadd diktáljon a partner. Így könnyedén átfordítja a tündér, s teheti vele azt, amire éppen a legjobban vágyik. S ahogy az elf felnéz egyenesen Merchen lángoló szemeibe, mintha meglátná a férfi tekintetében csillogó vágyat és lelkesedést. De lehet csak azt képzeli oda, amit a saját szemeiben akar látni.
Természetesen nagyon élvezi a férfi odaadását, ezt nem rest kimutatni egyre mélyebb és mélyebb nyögésekkel, amelyek, ha csak szolidan is, de mintha egyre erősebb hanggal bírnának. Lassan pedig az a bizonyos tehetetlen remegés is úrrá lesz rajta, amely megbolondítja a legtöbb férfit.*
5601. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-18 17:43:22
Üzenet elküldve: 2021-07-18 17:43:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Az előtte magabiztosan kiálló törpe a roham látszatára kitér az ajtóból. Ez akár csel is lehet, ezt Drik nem tudhatja. Ennél nagyobb veszélyt érez a kalmáron belül, körülötte vagy éppen ellene összegyűlt pengék miatt. Nem torpan meg a rohamban. Továbbra is az a célja, hogy bármi áron ajtón kívülre érjen. Kifelé csupán a páncélos könyöke védelmében bízhat, ugyanakkor a pajzsát úgy tartja, hogy maga mögött, vagy legalább is a veszélyt hozó oldalát védje valamennyire. Nem tétovázik, nem gondolkodik, rohamozik kifelé. Nem érdekli már a kiváltó helyzet, mert az világossá válik neki, hogy a viadalukban nem egy az egy ellen harcolnak, hanem már többen az egy ellen, így nem őrült itt maradni. Összefoglalva minden gyorsaságát beveti, hogy kijusson és közben a lehető legjobban védekezzen. Ha egyszer kiér, akkor majd fel kell készülnie a törpére is, de az majd csak akkor, ha sikerül kijutnia.*
*Az előtte magabiztosan kiálló törpe a roham látszatára kitér az ajtóból. Ez akár csel is lehet, ezt Drik nem tudhatja. Ennél nagyobb veszélyt érez a kalmáron belül, körülötte vagy éppen ellene összegyűlt pengék miatt. Nem torpan meg a rohamban. Továbbra is az a célja, hogy bármi áron ajtón kívülre érjen. Kifelé csupán a páncélos könyöke védelmében bízhat, ugyanakkor a pajzsát úgy tartja, hogy maga mögött, vagy legalább is a veszélyt hozó oldalát védje valamennyire. Nem tétovázik, nem gondolkodik, rohamozik kifelé. Nem érdekli már a kiváltó helyzet, mert az világossá válik neki, hogy a viadalukban nem egy az egy ellen harcolnak, hanem már többen az egy ellen, így nem őrült itt maradni. Összefoglalva minden gyorsaságát beveti, hogy kijusson és közben a lehető legjobban védekezzen. Ha egyszer kiér, akkor majd fel kell készülnie a törpére is, de az majd csak akkor, ha sikerül kijutnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7104-7123