Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-29 19:40:51
Üzenet elküldve: 2023-11-29 19:40:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
- Helyes, majd meglátjuk, hogy ez a báró mennyire nagyvonalú. De nem kell erőltetni. A piacon is találok magamnak mindent.
*feleli. Yeza "bemutatása" hallatán visszatér a ravaszkás mosoly az arcára.*
- Ez jól hangzik. Remélem mihamarabb összefutunk.
*az eddigiek alapján nem lehetett nehéz kitalálni, hogy az ifjúnak a szoknya a gyengéje - vagy inkább, ami a szoknya alatt lenni szokott. Wegtoren említésére csak bólogat.*
- Rengeteget hallottam már róla, és biztos fel fogom keresni azt a helyet. Egyszer állomásoztunk a közelében pár éve. A bajtársak majdnem felkoncolták az akkori tisztünket, mert az nem akarta engedni nekik, hogy bemenjenek a városba dorbézolni. Úgyhogy engednie kellett. Aztán a banda fele nem tért vissza, nem is hallottunk felőlük többet.
*ennek persze rengeteg oka lehet: dezertálhattak, ha jobb munkát kaptak ott. Megölették magukat valami kocsmában. Börtönbe kerülhettek rendbontás miatt. Eladósodhattak annyira, hogy rabszolgává váltak, aztán valószínűleg gladiátorrá... ki tudja. Ami Mykaelt illeti, ő akkor még nem katonaként szolgált a kompániában, hanem napszámosként, és amúgy is alig volt még vagy tizenkét esztendős. Nem volt rá esélye, hogy ő is benézzen a városba. De azóta is izgatja a fantáziáját - most már egészen más módokon is, mint anno gyerekként.
Kaján vigyorral bólogat, mikor Alissäna szóba kerül.*
- Rá bizony. Micsoda buja lány, és milyen formás hátsója van.
*feleli lelkesen. A legkevésbé se zavarja, ha netán Denjaarnak is voltak fülledt élményei a lánnyal. Tudja jól, hogy kurtizán, nem veti meg érte és nem is féltékeny típus. Annyira meg nem jól nevelt, hogy ne beszélje ki az élményeit.
Közben megjelenik a színen a tegnap este megismert részeges csavargó. Ezek szerint kialkudott magának valamit itt a fogadóban, hogy még itt van. Egy fokkal jobban is néz ki: nem csoda, csodákat tud tenni az emberrel (és ezek szerint az elffel is), ha melegben és biztonságban aludhat át egy éjszakát, főleg ha előtte a vadonban vagy az utcán kellett túlélnie. Odabiccent neki, de más módon nem foglalkozik vele.
Egészen addig, amíg Denjaar oda nem szól a fickónak. Rögtön kiderül, hogy mire akarja felkérni. És ez az első alkalom, hogy Mykael szemöldöke határozottan rosszallóan szalad fel. Semmi baja Shen'eriellel, de hogy nem bízná rá az életét, az is biztos. Fürkész tekintettel néz Denjaarra, mint aki azon töpreng, hogy a tapasztalt harcos ezt tényleg komolyan gondolja-e. Egyelőre azonban nem szól. Denjaar nyilván látja rajta, mit gondol erről az ötletről - hiszen nem próbálja leplezni -, aztán mindjárt kiderül, hogy Shen'eriel a válaszával alátámasztja-e a véleményét, vagy sem.*
- Helyes, majd meglátjuk, hogy ez a báró mennyire nagyvonalú. De nem kell erőltetni. A piacon is találok magamnak mindent.
*feleli. Yeza "bemutatása" hallatán visszatér a ravaszkás mosoly az arcára.*
- Ez jól hangzik. Remélem mihamarabb összefutunk.
*az eddigiek alapján nem lehetett nehéz kitalálni, hogy az ifjúnak a szoknya a gyengéje - vagy inkább, ami a szoknya alatt lenni szokott. Wegtoren említésére csak bólogat.*
- Rengeteget hallottam már róla, és biztos fel fogom keresni azt a helyet. Egyszer állomásoztunk a közelében pár éve. A bajtársak majdnem felkoncolták az akkori tisztünket, mert az nem akarta engedni nekik, hogy bemenjenek a városba dorbézolni. Úgyhogy engednie kellett. Aztán a banda fele nem tért vissza, nem is hallottunk felőlük többet.
*ennek persze rengeteg oka lehet: dezertálhattak, ha jobb munkát kaptak ott. Megölették magukat valami kocsmában. Börtönbe kerülhettek rendbontás miatt. Eladósodhattak annyira, hogy rabszolgává váltak, aztán valószínűleg gladiátorrá... ki tudja. Ami Mykaelt illeti, ő akkor még nem katonaként szolgált a kompániában, hanem napszámosként, és amúgy is alig volt még vagy tizenkét esztendős. Nem volt rá esélye, hogy ő is benézzen a városba. De azóta is izgatja a fantáziáját - most már egészen más módokon is, mint anno gyerekként.
Kaján vigyorral bólogat, mikor Alissäna szóba kerül.*
- Rá bizony. Micsoda buja lány, és milyen formás hátsója van.
*feleli lelkesen. A legkevésbé se zavarja, ha netán Denjaarnak is voltak fülledt élményei a lánnyal. Tudja jól, hogy kurtizán, nem veti meg érte és nem is féltékeny típus. Annyira meg nem jól nevelt, hogy ne beszélje ki az élményeit.
Közben megjelenik a színen a tegnap este megismert részeges csavargó. Ezek szerint kialkudott magának valamit itt a fogadóban, hogy még itt van. Egy fokkal jobban is néz ki: nem csoda, csodákat tud tenni az emberrel (és ezek szerint az elffel is), ha melegben és biztonságban aludhat át egy éjszakát, főleg ha előtte a vadonban vagy az utcán kellett túlélnie. Odabiccent neki, de más módon nem foglalkozik vele.
Egészen addig, amíg Denjaar oda nem szól a fickónak. Rögtön kiderül, hogy mire akarja felkérni. És ez az első alkalom, hogy Mykael szemöldöke határozottan rosszallóan szalad fel. Semmi baja Shen'eriellel, de hogy nem bízná rá az életét, az is biztos. Fürkész tekintettel néz Denjaarra, mint aki azon töpreng, hogy a tapasztalt harcos ezt tényleg komolyan gondolja-e. Egyelőre azonban nem szól. Denjaar nyilván látja rajta, mit gondol erről az ötletről - hiszen nem próbálja leplezni -, aztán mindjárt kiderül, hogy Shen'eriel a válaszával alátámasztja-e a véleményét, vagy sem.*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-29 18:37:27
Üzenet elküldve: 2023-11-29 18:37:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*A kölyök vidámnak tűnik, már-már izgatottnak. Ez jó. Nincs benne félsz.*
-Ez csak üzlet, a báró pedig okos ember. Mindennek meglesz az ára. *Ebben biztos. Befejezi az ételt, majd az asztal szélére tolja, hogy elvihessék.*
-Biztosan van rá mód. Ha rám hallgatsz, egy vörös loboncot keresel. A neve Yeza. Ő majd biztonságba helyezi a cókmókod. Talán el is szórakoztat, ha akad nálad arany. Mondd, hogy Denjaar küldött. *Haloványan rándul csak ajkai széle, ahogy elképzeli a vörös arcát e felkérésre.
Soha senkit nem hallott még oly elánnal áradozni a Kikötőről mint újdonsült asztaltársaságát.*
-Nem jártál még Wegtorenben, mi? Ha vonzanak a bordélyok, ott mindenképp tegyél egy látogatást. És ha akad elég az erszényedben, akkor a Teraszokat keresd.
*Derűsen hallgatja a fickót. Ő amúgy sem egy szószátyár alkat, most pedig jóllakottan nem zavarja, ha amaz gazdagon jártatja a lepénylesőt.*
-Hmm. Kapható leány a Hét Varjúban... Csak nem a kis Alissänára gondolsz? *Amilyen szendének tűnik, olyan szapora.*
-Ügyes lány. *Hagyja helyben a dolgot szűkszavúan, s meghagyja, hogy a fiatal férfi olvasson mögötte. Ekkor veszi észre szeme sarkából a hegyesfülűt. Ránézésre nem az a fajta, aki megérdemli a figyelmét, ám az elfek köztudottan természetközelibbek, így egy próbát mindig megér a dolog.*
-Kell munka, fiam? *Úgy néz ki, mint akinek kell.*
-Jó pénzt fizet. Persze csak akkor, ha ismered az erdőt és a nyomokat. *Székestül fordul ki az elf felé. Lecsúszott példánynak tűnik. Pont olyannak, amilyenre neki van szüksége.*
*A kölyök vidámnak tűnik, már-már izgatottnak. Ez jó. Nincs benne félsz.*
-Ez csak üzlet, a báró pedig okos ember. Mindennek meglesz az ára. *Ebben biztos. Befejezi az ételt, majd az asztal szélére tolja, hogy elvihessék.*
-Biztosan van rá mód. Ha rám hallgatsz, egy vörös loboncot keresel. A neve Yeza. Ő majd biztonságba helyezi a cókmókod. Talán el is szórakoztat, ha akad nálad arany. Mondd, hogy Denjaar küldött. *Haloványan rándul csak ajkai széle, ahogy elképzeli a vörös arcát e felkérésre.
Soha senkit nem hallott még oly elánnal áradozni a Kikötőről mint újdonsült asztaltársaságát.*
-Nem jártál még Wegtorenben, mi? Ha vonzanak a bordélyok, ott mindenképp tegyél egy látogatást. És ha akad elég az erszényedben, akkor a Teraszokat keresd.
*Derűsen hallgatja a fickót. Ő amúgy sem egy szószátyár alkat, most pedig jóllakottan nem zavarja, ha amaz gazdagon jártatja a lepénylesőt.*
-Hmm. Kapható leány a Hét Varjúban... Csak nem a kis Alissänára gondolsz? *Amilyen szendének tűnik, olyan szapora.*
-Ügyes lány. *Hagyja helyben a dolgot szűkszavúan, s meghagyja, hogy a fiatal férfi olvasson mögötte. Ekkor veszi észre szeme sarkából a hegyesfülűt. Ránézésre nem az a fajta, aki megérdemli a figyelmét, ám az elfek köztudottan természetközelibbek, így egy próbát mindig megér a dolog.*
-Kell munka, fiam? *Úgy néz ki, mint akinek kell.*
-Jó pénzt fizet. Persze csak akkor, ha ismered az erdőt és a nyomokat. *Székestül fordul ki az elf felé. Lecsúszott példánynak tűnik. Pont olyannak, amilyenre neki van szüksége.*
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-29 14:21:41
Üzenet elküldve: 2023-11-29 14:21:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lihanechből szeretettel//
*Tisztes korú és gyapjúhajú és szakállú nyárfa termetű elf úr lép be a tavernába. Hosszú arany ruhája és sasfejre faragott hosszú botja van, amire támaszkodik. Mosolygós a képe és igen sok bölcsesség sugárzik belőle. Megkeresi az első férfit aki az útjába kerül.*
- Üdvözlöm! Mondja meg a Régensnek, hogy megérkeztem Lichanechből.
*A levélben Aranykopó Taverna volt a cégéren pedigtelen nem az van írva. Kétségtelen, hogy a hosszú úton megtépázott levél rongyolódása okozza az elírást. Kétségtelen. Igencsak kecsegtető ajánlat reményében érkezett elfünk. Amit mond az mind igaz és teljesen komolyan mondja annak a férfinak akit először meglát. A részletek meg előbb utóbb bekristályosodnak. Az út pora azért rendesen ráragadt hosszú ruhájára. Kétségtelen, hogy nagytudású tudósnak látszik elfünk már így első ránézésre is. A tekintete nagyon is határozott és magabiztos. Gyanús egy kicsit, hogy nincs fogadóbizottság. Úgy illene, hogy egy ilyen eseményre valaki várja a városkapuban. No de itt ugye csak városbejárat van mert kapu nincs. Legutóbb hatvan esztendeje járt Artheniorban. Látszik, hogy azóta sem fejlődött semmit. Sőt a hallottak alapján a város csak roskad. Ebben látszik fénynek a Wegtoreni kopók. A város felvirágzása még csak most kezdődik majd.*
*Tisztes korú és gyapjúhajú és szakállú nyárfa termetű elf úr lép be a tavernába. Hosszú arany ruhája és sasfejre faragott hosszú botja van, amire támaszkodik. Mosolygós a képe és igen sok bölcsesség sugárzik belőle. Megkeresi az első férfit aki az útjába kerül.*
- Üdvözlöm! Mondja meg a Régensnek, hogy megérkeztem Lichanechből.
*A levélben Aranykopó Taverna volt a cégéren pedigtelen nem az van írva. Kétségtelen, hogy a hosszú úton megtépázott levél rongyolódása okozza az elírást. Kétségtelen. Igencsak kecsegtető ajánlat reményében érkezett elfünk. Amit mond az mind igaz és teljesen komolyan mondja annak a férfinak akit először meglát. A részletek meg előbb utóbb bekristályosodnak. Az út pora azért rendesen ráragadt hosszú ruhájára. Kétségtelen, hogy nagytudású tudósnak látszik elfünk már így első ránézésre is. A tekintete nagyon is határozott és magabiztos. Gyanús egy kicsit, hogy nincs fogadóbizottság. Úgy illene, hogy egy ilyen eseményre valaki várja a városkapuban. No de itt ugye csak városbejárat van mert kapu nincs. Legutóbb hatvan esztendeje járt Artheniorban. Látszik, hogy azóta sem fejlődött semmit. Sőt a hallottak alapján a város csak roskad. Ebben látszik fénynek a Wegtoreni kopók. A város felvirágzása még csak most kezdődik majd.*
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-29 12:26:10
Üzenet elküldve: 2023-11-29 12:26:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
*Ha nincs ló, jó a szamár is, mondják. Ez esetben, ha nincs bor, akkor jó a leves is, de ettől kevésbé szűnik meg a keze remegése vagy múlik el a fájdalom. Amikor Mik közli, hogy nem emlékszik semmiféle borra, amit a vendég rendelt neki még a távozása előtt.*
- Nemááár. *Háborodik fel gyerekesen. Számított arra a korty borra és ha nem volna annyira éhes, akkor sértődötten tolná el magától a tálat, de így csak csendes sértődésben fejezi be.*
- Akkor ne adj. *Válaszolja csendesen maga elé bámulva és hallgatja a fejének vágott vádakat. Se nem sepert fel jól és még nem mosott fel, meg a többi szarság. A kezét tördelve ül magába roskadt vállakkal és hallgatja az ajánlatot. Ugyan nem alhat a kandalló előtt, de kap egy szobát - az nem érdekli, hogy nem húzták át az ágyat - és reggel is jár még ez-az némi munka után.*
- Rendbe'. *Motyogja az orra alatt, de azért még eltátogja eltúlzott gesztusokkal Mik "itt nincs piálás" szavait.*
- Akkor megyek megcsinálom a melót. *Áll fel az asztaltól és indul el vert sereg módjára a személyzeti ajtó felé, de megáll ott, pár szívdobbanásnyi időre, hogy megforduljon és Mikre nézzen.*
- Köszönöm. *Motyogja az orra alatt, majd el is tűnik, hogy összeszedje a cuccát, felseperjen, felmosson amennyire rendesen tőle telik. Azzal végezve sorba áll a teáért a rummal és azzal indul el az említett szobába, hogy nehezen, de álomba szenderüljön.
Végül is van étel a gyomrában, ágyban és melegben alhat, bár nagyon kevés rumot kapott csak. Legalábbis a saját mércéjével mérve.*
//Reggel//
*Nagyon korán ébred, mert nem tud aludni és a gyomra is fájni kezd. A keze remegését csak nagy nehezen tudja leküzdeni, inkább felöltözik és összeszedi a cuccát. Hajnal van még, sötét, de Sheni megindul, hogy elvégezze a rábízott munkát. Az istálló mögött könnyít magán, majd a lovakhoz megy, hogy ellássa őket. Neki nincs lova, ha lenne, már rég eladta volna, hogy elkölthesse az árát. Mondjuk borra.
A lovakkal amúgy jó a kapcsolata. Hegyesfülűnek született, ösztönösen jól bánik az állatokkal és gyakorlata is van benne. Amíg dolgozik, addig sem gondol a fejfájására.
Mire végez, kissé átfagy, így dideregve indul el a fogadóba. Most már tudja, hogy nem hagyhatja nyitva maga mögött az ajtót, ennek megfelelően bezárja maga mögött, hogy a kandallóhoz menjen felmelegedni. A korai idő ellenére már ketten is vannak lent, az előző éjjeli fickó, aki meghívta egy italra és egy rosszarcú másik, akivel beszélget. Csak odabiccent nekik zavartan és megpróbálkozik még Mik érkezése előtt kirimánkodni magának egy pohár bort. Hátha sikerült. Persze nagyon figyel, nehogy rajtakapják és különben lekuporodik az egyik asztalhoz, hogy megvárja azt a "szerény" reggelit.*
*Ha nincs ló, jó a szamár is, mondják. Ez esetben, ha nincs bor, akkor jó a leves is, de ettől kevésbé szűnik meg a keze remegése vagy múlik el a fájdalom. Amikor Mik közli, hogy nem emlékszik semmiféle borra, amit a vendég rendelt neki még a távozása előtt.*
- Nemááár. *Háborodik fel gyerekesen. Számított arra a korty borra és ha nem volna annyira éhes, akkor sértődötten tolná el magától a tálat, de így csak csendes sértődésben fejezi be.*
- Akkor ne adj. *Válaszolja csendesen maga elé bámulva és hallgatja a fejének vágott vádakat. Se nem sepert fel jól és még nem mosott fel, meg a többi szarság. A kezét tördelve ül magába roskadt vállakkal és hallgatja az ajánlatot. Ugyan nem alhat a kandalló előtt, de kap egy szobát - az nem érdekli, hogy nem húzták át az ágyat - és reggel is jár még ez-az némi munka után.*
- Rendbe'. *Motyogja az orra alatt, de azért még eltátogja eltúlzott gesztusokkal Mik "itt nincs piálás" szavait.*
- Akkor megyek megcsinálom a melót. *Áll fel az asztaltól és indul el vert sereg módjára a személyzeti ajtó felé, de megáll ott, pár szívdobbanásnyi időre, hogy megforduljon és Mikre nézzen.*
- Köszönöm. *Motyogja az orra alatt, majd el is tűnik, hogy összeszedje a cuccát, felseperjen, felmosson amennyire rendesen tőle telik. Azzal végezve sorba áll a teáért a rummal és azzal indul el az említett szobába, hogy nehezen, de álomba szenderüljön.
Végül is van étel a gyomrában, ágyban és melegben alhat, bár nagyon kevés rumot kapott csak. Legalábbis a saját mércéjével mérve.*
//Reggel//
*Nagyon korán ébred, mert nem tud aludni és a gyomra is fájni kezd. A keze remegését csak nagy nehezen tudja leküzdeni, inkább felöltözik és összeszedi a cuccát. Hajnal van még, sötét, de Sheni megindul, hogy elvégezze a rábízott munkát. Az istálló mögött könnyít magán, majd a lovakhoz megy, hogy ellássa őket. Neki nincs lova, ha lenne, már rég eladta volna, hogy elkölthesse az árát. Mondjuk borra.
A lovakkal amúgy jó a kapcsolata. Hegyesfülűnek született, ösztönösen jól bánik az állatokkal és gyakorlata is van benne. Amíg dolgozik, addig sem gondol a fejfájására.
Mire végez, kissé átfagy, így dideregve indul el a fogadóba. Most már tudja, hogy nem hagyhatja nyitva maga mögött az ajtót, ennek megfelelően bezárja maga mögött, hogy a kandallóhoz menjen felmelegedni. A korai idő ellenére már ketten is vannak lent, az előző éjjeli fickó, aki meghívta egy italra és egy rosszarcú másik, akivel beszélget. Csak odabiccent nekik zavartan és megpróbálkozik még Mik érkezése előtt kirimánkodni magának egy pohár bort. Hátha sikerült. Persze nagyon figyel, nehogy rajtakapják és különben lekuporodik az egyik asztalhoz, hogy megvárja azt a "szerény" reggelit.*
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-29 06:47:36
Üzenet elküldve: 2023-11-29 06:47:36
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
*Csak legyint a szabadkozásra, elvégre a dalocska jó emlékeket piszkált fel benne.
Azt a falást elnézve, amit az elf produkál, biztosra veszi, hogy jó ideje nem ehetett már. A kérdés viszont valamelyest azt is sejteti, hogy mit csinált helyette. Bizony, ha választani kell, a lecsúszás bizonyos szintjén már az alkoholnak sokkal nagyobb csábereje van a melengető bódulatával, mint az ételnek, ami amúgy életben tartani hivatott a testet.*
- Nekem nem rémlik semmi ilyesmi *ingatja a fejét Mik a megjátszott töprengés grimaszával. Ha az elf nem fogná a jeleket, hogy nem a csapos memóriájával van a gond, akkor a felesleges köröket megelőzendő, felemeli a kezét a magyarázás előtt.*
- Nézd. Nem fogok neked szeszt adni *szögezi le kerek perec.* - És ha te lennél Lanawin legtündéribb kiskutyája, akkor se aludhatnál a kandalló előtt! *De, akkor mondjuk aludhatna, mert Mik szíve sincs kőből, de ez az alak NEM egy cuki kiskutya.*
- Egyrészt *támaszkodik meg az asztal szélén* - a seprést is szépen összecsaptad, nem mellesleg még adós vagy egy felmosással is. Másrészt meg mit gondolsz, hogy venné az ki magát, hogy egy szakadt fickó alszik a padlónkon? *Harmadrészt meg kinézné ebből a félcédulásból, hogy még fel is gyújtja magát a nagy melegedésben.*
- Szóval. *Mik gyűrött képe, örök "most keltem"-karcos hangja megingathatatlanul egyenes. Egy pultosnak kialakul a rutinja az ilyesmiben.* - Befejezed rendesen a söprést, felmosol, aztán adok neked egy jó teát EGY _gyűszűnyi_ rummal. Van egy szoba, ami még nem lett kitakarítva a vendég után és át se húzták az ágyneműt. Ott meghúzhatod maga MA éjjelre és kapsz egy szerény reggelit is, HA holnap kiganézol a lovak alól!
- A másik lehetőség, hogy befejezed a söprést-felmosást és a nagylelkű vendég adománya értékében pakolok neked hideg élelmet, aztán becsukod magad mögött az ajtót kívülről. *Nem kevés fenntartása van az elffel kapcsolatban, de mindenkinek jár az esély.*
- Ha munka kell, holnap beszélhetsz a főnökséggel. De össze kell kapnod magad, és itt nincs piálás!
*Felajánlhatná, hogy bevackolhatja magát az istállóban éjszakára, de ismeri már ezt a fajtát. Ideszokik, aztán nem lesz jó vége.*
- És csak hogy egészen világos legyen: az a beígért nyakleves áll a haver, cimbora, koma, tesó, pajti és minden hasonló toldalékolásra is. Mondtam már, Mik vagyok. Ennyi.
//Reggel//
*Mik szintén kicsit később kerül csak elő, de Nyikhaj a konyhán tüsténkedő szakáccsal kézben tartja a dolgokat addig is. Mykael nem marad reggeli nélkül. Hamarosan érkezik is az asztalra a megrendelt étel és a tea is.*
*Csak legyint a szabadkozásra, elvégre a dalocska jó emlékeket piszkált fel benne.
Azt a falást elnézve, amit az elf produkál, biztosra veszi, hogy jó ideje nem ehetett már. A kérdés viszont valamelyest azt is sejteti, hogy mit csinált helyette. Bizony, ha választani kell, a lecsúszás bizonyos szintjén már az alkoholnak sokkal nagyobb csábereje van a melengető bódulatával, mint az ételnek, ami amúgy életben tartani hivatott a testet.*
- Nekem nem rémlik semmi ilyesmi *ingatja a fejét Mik a megjátszott töprengés grimaszával. Ha az elf nem fogná a jeleket, hogy nem a csapos memóriájával van a gond, akkor a felesleges köröket megelőzendő, felemeli a kezét a magyarázás előtt.*
- Nézd. Nem fogok neked szeszt adni *szögezi le kerek perec.* - És ha te lennél Lanawin legtündéribb kiskutyája, akkor se aludhatnál a kandalló előtt! *De, akkor mondjuk aludhatna, mert Mik szíve sincs kőből, de ez az alak NEM egy cuki kiskutya.*
- Egyrészt *támaszkodik meg az asztal szélén* - a seprést is szépen összecsaptad, nem mellesleg még adós vagy egy felmosással is. Másrészt meg mit gondolsz, hogy venné az ki magát, hogy egy szakadt fickó alszik a padlónkon? *Harmadrészt meg kinézné ebből a félcédulásból, hogy még fel is gyújtja magát a nagy melegedésben.*
- Szóval. *Mik gyűrött képe, örök "most keltem"-karcos hangja megingathatatlanul egyenes. Egy pultosnak kialakul a rutinja az ilyesmiben.* - Befejezed rendesen a söprést, felmosol, aztán adok neked egy jó teát EGY _gyűszűnyi_ rummal. Van egy szoba, ami még nem lett kitakarítva a vendég után és át se húzták az ágyneműt. Ott meghúzhatod maga MA éjjelre és kapsz egy szerény reggelit is, HA holnap kiganézol a lovak alól!
- A másik lehetőség, hogy befejezed a söprést-felmosást és a nagylelkű vendég adománya értékében pakolok neked hideg élelmet, aztán becsukod magad mögött az ajtót kívülről. *Nem kevés fenntartása van az elffel kapcsolatban, de mindenkinek jár az esély.*
- Ha munka kell, holnap beszélhetsz a főnökséggel. De össze kell kapnod magad, és itt nincs piálás!
*Felajánlhatná, hogy bevackolhatja magát az istállóban éjszakára, de ismeri már ezt a fajtát. Ideszokik, aztán nem lesz jó vége.*
- És csak hogy egészen világos legyen: az a beígért nyakleves áll a haver, cimbora, koma, tesó, pajti és minden hasonló toldalékolásra is. Mondtam már, Mik vagyok. Ennyi.
//Reggel//
*Mik szintén kicsit később kerül csak elő, de Nyikhaj a konyhán tüsténkedő szakáccsal kézben tartja a dolgokat addig is. Mykael nem marad reggeli nélkül. Hamarosan érkezik is az asztalra a megrendelt étel és a tea is.*
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-28 18:06:45
Üzenet elküldve: 2023-11-28 18:06:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Leülve az asztalhoz meglátja, hogy milyen pazar reggelit kerített magának Denjaar, rögtön korogni kezd a gyomra. Körülnéz, hogy talál-e valakit (mondjuk Mikarrt), hogy rendelhessen: a Vándorok eledele pont jó lesz neki reggelinek, ki is fizet érte mindjárt 11 aranyat
, s hozzácsap még 4 aranyat egy csésze gőzölgő Tea reményében . Mi tagadás, hűvösre fordult az idő, ilyenkor már jobb valami meleggel kezdeni a napot is.*
- A vadonban éjszakázás nem okoz gondot. Hozzá vagyok szokva és van is hozzá elég jó felszerelésem.
*feleli vidáman. Tudniillik nem olyan rég elég komoly és jó minőségű vándor felszerelést vásárolt magának. Életében először fordult elő, hogy ilyesmit pénzért vesz, nem pedig valami agyonhasznált, elnyűtt darabot örököl meg valakitől, aki elesett a harctéren.*
- De ha ez a te báród ilyen lelkesen támogat, akkor némi hideg élelem, és egy jobb felcser-felszerelés jó lenne erre az útra. Na meg egy jó kabát.
*teszi hozzá, mert nem szerény kérni, ha lehet.*
- Ja és... nem tudom, van-e rá mód, hogy itt hátrahagyjak pár holmit, amire a vadonban nem lesz szükségem. Úgy, hogy meg is őrizzék. Persze, ha nem jövök vissza, akkor azt csinálnak vele, amit akarnak.
*mondja. Valóban: se a hegedűjét, se a tetováló készletét nem akarja cipelni az erdőben. Ezeket, meg még egy-két ingóságot szívesen itt hagyna, ha nyugodt lehetne afelől, hogy visszakapja őket.*
- A Kikötő? Csodás hely! Azok a hajók elképesztőek. Micsoda mestermunka lehet vitorlást készíteni! A tengert meg látni kell ahhoz, hogy az ember felfogja, milyen végtelen.
*ecseteli, egyáltalán nem szégyellve a lelkesedését.*
- És a nők! Micsoda buja nők vannak arrafelé!
*teszi hozzá, hiszen kikötői látogatása egy csodás éjszakával kezdődött, és egy hasonlóan fülledt éjjellel is ért véget, két tüneményes nőnek köszönhetően.
Denjaar megjegyzésére először bólint, de aztán fanyar mosoly jelenik meg az ábrázatán.*
- Hát, első éjjel ott szálltam meg. Úgy képzeltem, minden éjjel másik sellőt viszek majd ágyba. És rögtön az első napon egyikük meg is osztotta velem az ágyát, ráadásul nem is kért pénzt az éjszakáért!
*mondja ezt olyan hangon, mint aki még most is hitetlenkedik a dolgon. Ki hallott már olyat, hogy egy vendég ingyen dorbézol a bordélyházban. Aztán viszont visszatér az a fanyarság az ábrázatára.*
- De az a fránya ágy elrontotta az egészet. Amikor alvóra fogtuk a dolgot, azt hittem, hogy elsüllyedek abban a rengeteg párnában. Egyszerűen nem bírtam elaludni, mert túl puha volt. Erre ott kellett hagynom a lányt a párnák közt és lefeküdni a szőnyegre. A lány meg persze magára vette, pedig reggel még folytattam volna a mókázást. Ilyen hülyeséget! Na szóval, keresnem kellett magamnak egy olyan helyet, ahol nem olyan puhák az ágyak, hogy aludni is tudjak végre. Az a taverna pont jó volt nekem.
*ér a történet végére.*
- És kapható lány azért ott is akadt.
*teszi hozzá somolyogva, hiszen még csak egy éjszaka telt el azóta, amelyiket Alissänával töltötte.*
*Leülve az asztalhoz meglátja, hogy milyen pazar reggelit kerített magának Denjaar, rögtön korogni kezd a gyomra. Körülnéz, hogy talál-e valakit (mondjuk Mikarrt), hogy rendelhessen: a Vándorok eledele pont jó lesz neki reggelinek, ki is fizet érte mindjárt 11 aranyat
, s hozzácsap még 4 aranyat egy csésze gőzölgő Tea reményében . Mi tagadás, hűvösre fordult az idő, ilyenkor már jobb valami meleggel kezdeni a napot is.*- A vadonban éjszakázás nem okoz gondot. Hozzá vagyok szokva és van is hozzá elég jó felszerelésem.
*feleli vidáman. Tudniillik nem olyan rég elég komoly és jó minőségű vándor felszerelést vásárolt magának. Életében először fordult elő, hogy ilyesmit pénzért vesz, nem pedig valami agyonhasznált, elnyűtt darabot örököl meg valakitől, aki elesett a harctéren.*
- De ha ez a te báród ilyen lelkesen támogat, akkor némi hideg élelem, és egy jobb felcser-felszerelés jó lenne erre az útra. Na meg egy jó kabát.
*teszi hozzá, mert nem szerény kérni, ha lehet.*
- Ja és... nem tudom, van-e rá mód, hogy itt hátrahagyjak pár holmit, amire a vadonban nem lesz szükségem. Úgy, hogy meg is őrizzék. Persze, ha nem jövök vissza, akkor azt csinálnak vele, amit akarnak.
*mondja. Valóban: se a hegedűjét, se a tetováló készletét nem akarja cipelni az erdőben. Ezeket, meg még egy-két ingóságot szívesen itt hagyna, ha nyugodt lehetne afelől, hogy visszakapja őket.*
- A Kikötő? Csodás hely! Azok a hajók elképesztőek. Micsoda mestermunka lehet vitorlást készíteni! A tengert meg látni kell ahhoz, hogy az ember felfogja, milyen végtelen.
*ecseteli, egyáltalán nem szégyellve a lelkesedését.*
- És a nők! Micsoda buja nők vannak arrafelé!
*teszi hozzá, hiszen kikötői látogatása egy csodás éjszakával kezdődött, és egy hasonlóan fülledt éjjellel is ért véget, két tüneményes nőnek köszönhetően.
Denjaar megjegyzésére először bólint, de aztán fanyar mosoly jelenik meg az ábrázatán.*
- Hát, első éjjel ott szálltam meg. Úgy képzeltem, minden éjjel másik sellőt viszek majd ágyba. És rögtön az első napon egyikük meg is osztotta velem az ágyát, ráadásul nem is kért pénzt az éjszakáért!
*mondja ezt olyan hangon, mint aki még most is hitetlenkedik a dolgon. Ki hallott már olyat, hogy egy vendég ingyen dorbézol a bordélyházban. Aztán viszont visszatér az a fanyarság az ábrázatára.*
- De az a fránya ágy elrontotta az egészet. Amikor alvóra fogtuk a dolgot, azt hittem, hogy elsüllyedek abban a rengeteg párnában. Egyszerűen nem bírtam elaludni, mert túl puha volt. Erre ott kellett hagynom a lányt a párnák közt és lefeküdni a szőnyegre. A lány meg persze magára vette, pedig reggel még folytattam volna a mókázást. Ilyen hülyeséget! Na szóval, keresnem kellett magamnak egy olyan helyet, ahol nem olyan puhák az ágyak, hogy aludni is tudjak végre. Az a taverna pont jó volt nekem.
*ér a történet végére.*
- És kapható lány azért ott is akadt.
*teszi hozzá somolyogva, hiszen még csak egy éjszaka telt el azóta, amelyiket Alissänával töltötte.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-28 09:33:15
Üzenet elküldve: 2023-11-28 09:33:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
*Széles, százfogas mosollyal igyekszik kialkudni, hogy ne hideg vízzel kelljen mosdania és úgy tűnik, a terve beválik, mert a savanyú képű pultos haver mégis beengedi. Pár csepp víz a segítség ellentére is kiloccsan amikor befelé tart, de az nem a világ és a Kalmár sincs cukorból. Még a nyelvét is kidugja oldalra, miközben egyensúlyoz a vödörrel, bár az is lehet, hogy nem kellett volna színültig tölteni. De ez most már mindegy is, mire beér, ez a probléma is megoldódik a löttyenések okán.
Vidáman követi Miket befelé, nem válaszol az elsuttogva is elkapott megszólításra. Mindegy hogyan szólítják, ha melegben lehet és nem kint, a fagyos utcán. Tavasszal, nyáron még eléldegél az elf a romok között vagy a főtéren, de ilyenkor már érdemes behúzódni valahova legalább éjjelre.
A pult melletti ajtón betessékelve megáll egy félreeső ponton, hogy ne zavarja Miket, Nyikhajnak csak egy halk "csókolom"-mal köszön és kivárja, míg elkészül a mosakodóvize. Amikor megkapja az engedélyt, örömmel dobja le a gönceit a felsőtestéről, hogy kissé pocsolva nekikezdjen a tisztálkodásnak. Észre sem veszi, hogy énekelni kezd.*
- ...e bűverő, mit szirma rejt tán' sosem múlik el. *Fejezi be a strófát a mosdás végére. A haja ugyanolyan kócos, de legalább tiszta és még a körme alatt is kisikálta. Ha kap valamit, megtörölközik és visszaveszi az ujjatlan felsőt, de a vértet egyelőre nem.*
- Oh, bocsánat. Nem akartam zavarni a dallal. *Kér bocsánatot megszeppenve.*
- A nevelőapám énekelte mindig a tűznél. *Magyarázza, majd kezét tördelve oldalog oda a személyzeti asztalnál hagyott leveséhez, hogy levesse magát a sámlira és azonnal falni kezdjen amint engedélyt kap. A kenyeret nagy darabokban harapja és szürcsöli hozzá a meleg ragut. Láthatóan éhes.*
- Bocsi, Mik, az a kinti fickó mondott valamit egy kis borról. *Pillant fel a tálból úgy vigyorogva, hogy egy darab kenyérhéj még kikandikál a szájából. Reméli, hogy megkapja, mert bár a leves jó, a bor még jobb lehet.
Ha kap bort, ha nem, bár reméli, hogy igen, szempillantás alatt végez a levesével és tünteti el mellé a kenyeret.*
- Figyelj, Mik cimbora. *A nézéséből látni, hogy akar még valamit.*
- Elalhatnék a kandalló mellett a földön? Tudom, most láttál először, meg minden, de esküszöm az Erdei Kísértetre, hogy csendben leszek és nem csinálok kárt! Reggel ellátom a lovakat, megrakom a tüzet, de hadd aludjak itt, mert odakint megfagyok az éjjel. *Szomorú kiskutya-tekintetének nehezen lehetne ellenállni, bár az esély meg van rá.
Ha megengedik, más nem is akar, csak elheverni a kandalló mellett, feje alatt a felszerelésével. Magára teríti koszos köpenyét, hogy magzatpózba húzva a lábát nem is oly sokára aludjon is. Ha van bor, könnyebben jön álom a szemére, ha nincs, akkor kicsit pislog még a pislákoló tűzbe. Ha kiteszik a szűrét, szomorúan indul el és még az is lehet, hogy az ajtó is nyitva marad utána egy résnyire.*
*Széles, százfogas mosollyal igyekszik kialkudni, hogy ne hideg vízzel kelljen mosdania és úgy tűnik, a terve beválik, mert a savanyú képű pultos haver mégis beengedi. Pár csepp víz a segítség ellentére is kiloccsan amikor befelé tart, de az nem a világ és a Kalmár sincs cukorból. Még a nyelvét is kidugja oldalra, miközben egyensúlyoz a vödörrel, bár az is lehet, hogy nem kellett volna színültig tölteni. De ez most már mindegy is, mire beér, ez a probléma is megoldódik a löttyenések okán.
Vidáman követi Miket befelé, nem válaszol az elsuttogva is elkapott megszólításra. Mindegy hogyan szólítják, ha melegben lehet és nem kint, a fagyos utcán. Tavasszal, nyáron még eléldegél az elf a romok között vagy a főtéren, de ilyenkor már érdemes behúzódni valahova legalább éjjelre.
A pult melletti ajtón betessékelve megáll egy félreeső ponton, hogy ne zavarja Miket, Nyikhajnak csak egy halk "csókolom"-mal köszön és kivárja, míg elkészül a mosakodóvize. Amikor megkapja az engedélyt, örömmel dobja le a gönceit a felsőtestéről, hogy kissé pocsolva nekikezdjen a tisztálkodásnak. Észre sem veszi, hogy énekelni kezd.*
- ...e bűverő, mit szirma rejt tán' sosem múlik el. *Fejezi be a strófát a mosdás végére. A haja ugyanolyan kócos, de legalább tiszta és még a körme alatt is kisikálta. Ha kap valamit, megtörölközik és visszaveszi az ujjatlan felsőt, de a vértet egyelőre nem.*
- Oh, bocsánat. Nem akartam zavarni a dallal. *Kér bocsánatot megszeppenve.*
- A nevelőapám énekelte mindig a tűznél. *Magyarázza, majd kezét tördelve oldalog oda a személyzeti asztalnál hagyott leveséhez, hogy levesse magát a sámlira és azonnal falni kezdjen amint engedélyt kap. A kenyeret nagy darabokban harapja és szürcsöli hozzá a meleg ragut. Láthatóan éhes.*
- Bocsi, Mik, az a kinti fickó mondott valamit egy kis borról. *Pillant fel a tálból úgy vigyorogva, hogy egy darab kenyérhéj még kikandikál a szájából. Reméli, hogy megkapja, mert bár a leves jó, a bor még jobb lehet.
Ha kap bort, ha nem, bár reméli, hogy igen, szempillantás alatt végez a levesével és tünteti el mellé a kenyeret.*
- Figyelj, Mik cimbora. *A nézéséből látni, hogy akar még valamit.*
- Elalhatnék a kandalló mellett a földön? Tudom, most láttál először, meg minden, de esküszöm az Erdei Kísértetre, hogy csendben leszek és nem csinálok kárt! Reggel ellátom a lovakat, megrakom a tüzet, de hadd aludjak itt, mert odakint megfagyok az éjjel. *Szomorú kiskutya-tekintetének nehezen lehetne ellenállni, bár az esély meg van rá.
Ha megengedik, más nem is akar, csak elheverni a kandalló mellett, feje alatt a felszerelésével. Magára teríti koszos köpenyét, hogy magzatpózba húzva a lábát nem is oly sokára aludjon is. Ha van bor, könnyebben jön álom a szemére, ha nincs, akkor kicsit pislog még a pislákoló tűzbe. Ha kiteszik a szűrét, szomorúan indul el és még az is lehet, hogy az ajtó is nyitva marad utána egy résnyire.*
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-28 09:08:02
Üzenet elküldve: 2023-11-28 09:08:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Igazán meglepte volna, ha a vörös szolgál reggelivel. Ez a néhány óra alvás nem olyan népeknek való, akik ágyban és párnák között töltik az éjt.
Ahogy megkapja a reggelit, jóízűen hozzá is lát. Minden alkalommal farkaséhesen ébred, ez már csak ilyen. Tele pofával, hümmentve köszönti a csatlakozó Mykaelt, kezével mutatva helyet neki az asztalnál. A fiatal férfi állta a szavát, ez már jó jel. Lenyeli a falatot, mielőtt megszólalna.*
-A kis kiruccanás több napot és éjt jelent majd a vadon sűrűjében, remélem felkészültél rá lelkiekben. De egyébként hogyne. *Bólogat serényen.* -Te vagy, meg én. Meg kerítünk a mai nap folyamán egy jó nyomolvasót. Csak rejtőzik ilyen valahol a városban. Én is konyítok egy keveset hozzá, de több szem amúgy is többet lát. *Volt már része vadászatban, de nyugaton nincsenek ily sűrű erdők.*
-Aztán beszélnem kell a báróval is. Számos dolgot be kell szereznie, de szerencsére már leadtam a rendelést a felszerelésünkre. Szükséged van valamire? *Leöblíti az ételt egy jó korsó vízzel, majd folytatja a habzsolást. Jókora ember, jókora adag szükségeltetik hozzá, hogy jól is lakjon.*
-Aztán elégedett voltál a Kikötővel? *Halványan dereng számára, hogy a Mykael azért ment a Kikötőbe, hogy saját szemével is láthassa a tengert és megnézhesse a Kikötőt. Természetesen kiszúrja a tetoválást a férfi karján, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Bizonyára felfedezte magának a dokkokmenti bőrmíveseket.*
-Furcsa, hogy a Hét Varjúban szálltál meg. Neked a Sellőház lenne való. *Szórakozottan bök villájával a férfi felé.* -De ha pénzszűkében vagy, azon hamarost segíteni fogunk.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.28 09:09:41
*Igazán meglepte volna, ha a vörös szolgál reggelivel. Ez a néhány óra alvás nem olyan népeknek való, akik ágyban és párnák között töltik az éjt.
Ahogy megkapja a reggelit, jóízűen hozzá is lát. Minden alkalommal farkaséhesen ébred, ez már csak ilyen. Tele pofával, hümmentve köszönti a csatlakozó Mykaelt, kezével mutatva helyet neki az asztalnál. A fiatal férfi állta a szavát, ez már jó jel. Lenyeli a falatot, mielőtt megszólalna.*
-A kis kiruccanás több napot és éjt jelent majd a vadon sűrűjében, remélem felkészültél rá lelkiekben. De egyébként hogyne. *Bólogat serényen.* -Te vagy, meg én. Meg kerítünk a mai nap folyamán egy jó nyomolvasót. Csak rejtőzik ilyen valahol a városban. Én is konyítok egy keveset hozzá, de több szem amúgy is többet lát. *Volt már része vadászatban, de nyugaton nincsenek ily sűrű erdők.*
-Aztán beszélnem kell a báróval is. Számos dolgot be kell szereznie, de szerencsére már leadtam a rendelést a felszerelésünkre. Szükséged van valamire? *Leöblíti az ételt egy jó korsó vízzel, majd folytatja a habzsolást. Jókora ember, jókora adag szükségeltetik hozzá, hogy jól is lakjon.*
-Aztán elégedett voltál a Kikötővel? *Halványan dereng számára, hogy a Mykael azért ment a Kikötőbe, hogy saját szemével is láthassa a tengert és megnézhesse a Kikötőt. Természetesen kiszúrja a tetoválást a férfi karján, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Bizonyára felfedezte magának a dokkokmenti bőrmíveseket.*
-Furcsa, hogy a Hét Varjúban szálltál meg. Neked a Sellőház lenne való. *Szórakozottan bök villájával a férfi felé.* -De ha pénzszűkében vagy, azon hamarost segíteni fogunk.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.28 09:09:41
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-28 06:39:04
Üzenet elküldve: 2023-11-28 06:39:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel - Denjaar, Mykael//
*A nap ilyenkor már nem kel annyira elvetemülten korán, sőt, Arthenior télbe forduló időjárási sajátosságainak köszönhetően, olykor kis túlzással állíthatnánk, hogy olyan, mintha fel sem kelne. Mogorva, szürke fellegek mögött marad, mert ugyan kinek is lenne kedve nézni a nyirkos, hideg, kopár várost? Arthenior egy ázott, rühes macska megnyerő küllemére hajazva dörgöli ki a szeméből az álmot. Yeza ellenben a fejére húzza a takarót, átöleli a vackába halmozott tucatnyi díszpárna egyikét és jó eséllyel délig elő se kerül.
Nyikhaj viszont az élet igazságtalanságából kifolyólag kénytelen korán kelni, így a konyhán meghagyott ukáz se marad elfeledetten. Denjaar megkapja a tisztes adag reggeli tojást, Mykael pedig valószínűleg szintúgy nem marad éhen egy ilyen jó nevű fogadóban.*
*A nap ilyenkor már nem kel annyira elvetemülten korán, sőt, Arthenior télbe forduló időjárási sajátosságainak köszönhetően, olykor kis túlzással állíthatnánk, hogy olyan, mintha fel sem kelne. Mogorva, szürke fellegek mögött marad, mert ugyan kinek is lenne kedve nézni a nyirkos, hideg, kopár várost? Arthenior egy ázott, rühes macska megnyerő küllemére hajazva dörgöli ki a szeméből az álmot. Yeza ellenben a fejére húzza a takarót, átöleli a vackába halmozott tucatnyi díszpárna egyikét és jó eséllyel délig elő se kerül.
Nyikhaj viszont az élet igazságtalanságából kifolyólag kénytelen korán kelni, így a konyhán meghagyott ukáz se marad elfeledetten. Denjaar megkapja a tisztes adag reggeli tojást, Mykael pedig valószínűleg szintúgy nem marad éhen egy ilyen jó nevű fogadóban.*
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-27 17:56:44
Üzenet elküldve: 2023-11-27 17:56:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Mykael kipihenten ébred emeleti szobájában. Még érzi kicsit a lábában az előző egész napos menetelést, ám ez nagyon is ismerős érzés, ami most koránt sem olyan fájdalmas, mint korábban.
Most reggel csak a fogát tisztítja meg valamennyire, kócos haját csak az ujjaival fésüli meg. Aztán nekilát, hogy a bakancsáról leverje a rászáradt sarat, amit aztán a szoba egyik sarkába terel. Nadrágját, elnyűtt ingét csak végigcsapdossa párszor, leverve róla az út porát, valamennyire. Aztán felveszi ezeket, és magához veszi a tőrét, na meg az övére köthető kis erszényét, úgy megy le az emeletről.
Valamit harapni jönne, de Denjaar az első, akit észrevesz.*
- Üdv!
*köszönti fennhangon, ahogy lépdel lefele az emeletről. Más nem nagyon akad a fogadóban, akit ezzel megzavarhatott volna.
Odaérve az egykori gladiátor mellé, kezet nyújt neki, majd az asztalnál lévő egyik szabad székre bök.*
- Szabad?
*s ha Denjaar nem ellenkezik, lehuppan oda (ha meg igen, akkor máshova).
A fiatal zsoldos nagyjából ugyanúgy néz ki, mint amikor legutóbb találkoztak. Az egyetlen látványos különbség a jobb felkarján lévő tetoválás, egy fekete hatos szám. Ami jól látható, mivel Mykael ingének nincsenek ujjai.*
- Alakul a csapat arra a kis kiruccanásra?
*kérdi, majd a pult felé néz, hogy lát-e ott valakit (mondjuk majdnem-névrokonát, Mikarrt), akitől valami reggelit kérhetne.*
*Mykael kipihenten ébred emeleti szobájában. Még érzi kicsit a lábában az előző egész napos menetelést, ám ez nagyon is ismerős érzés, ami most koránt sem olyan fájdalmas, mint korábban.
Most reggel csak a fogát tisztítja meg valamennyire, kócos haját csak az ujjaival fésüli meg. Aztán nekilát, hogy a bakancsáról leverje a rászáradt sarat, amit aztán a szoba egyik sarkába terel. Nadrágját, elnyűtt ingét csak végigcsapdossa párszor, leverve róla az út porát, valamennyire. Aztán felveszi ezeket, és magához veszi a tőrét, na meg az övére köthető kis erszényét, úgy megy le az emeletről.
Valamit harapni jönne, de Denjaar az első, akit észrevesz.*
- Üdv!
*köszönti fennhangon, ahogy lépdel lefele az emeletről. Más nem nagyon akad a fogadóban, akit ezzel megzavarhatott volna.
Odaérve az egykori gladiátor mellé, kezet nyújt neki, majd az asztalnál lévő egyik szabad székre bök.*
- Szabad?
*s ha Denjaar nem ellenkezik, lehuppan oda (ha meg igen, akkor máshova).
A fiatal zsoldos nagyjából ugyanúgy néz ki, mint amikor legutóbb találkoztak. Az egyetlen látványos különbség a jobb felkarján lévő tetoválás, egy fekete hatos szám. Ami jól látható, mivel Mykael ingének nincsenek ujjai.*
- Alakul a csapat arra a kis kiruccanásra?
*kérdi, majd a pult felé néz, hogy lát-e ott valakit (mondjuk majdnem-névrokonát, Mikarrt), akitől valami reggelit kérhetne.*
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-27 12:13:30
Üzenet elküldve: 2023-11-27 12:13:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Krultos szobájában//
*Amennyiben a vörös sikerrel jár, jó üzletet csinált. Jóval többre tartja a tűz edzette wegtoreni acélt, mint a díszes kis kardot, mit a várostól kapott. Persze, tudja ő, miért kapta; státuszszimbólumként. Olyan fegyver ez, mi szépen csillog bárki oldalán.
Yeza válaszára csak hümmentve elmosolyodik. Meglátta, megtetszett. Ismerős érzés, meg is elégszik ennyivel.
Int a rőthajú felé búcsúzóul, mielőtt oldalára fordulna, hogy elnyomhassa az álom. Mielőtt ezt megtenné viszont, ügyel rá, hogy Yeza pontos instrukciókat kapjon.*
-A nappal kelek. Bárki is felel a reggeliért, ügyeljen rá. *Nem is kell sok idő, hogy elszenderedjen. Az álma sötét és kaotikus. Fekete levelű, vérpettyes erdőség veszi körbe, benne pedig vörös és sötét hajzuhatagok sejlenek a fák között, melyeknek tulajdonosai kuncogva csalogatják ismeretlen ösvényekre.*
//Reggel//
*Ahogy annak megmondója volt, a nap első sugaraival kél. Hamar megmosakszik az éjjel megtöltött dézsa hűvös vizében, hogy valamelyest felfrissüljön és levetkezze zavaros álmait. Felöltözik, s csak a prémkabát marad a szobában. Oldalára csatolja a zömök kis kardot, majd gondosan bezárva maga mögött a szobát a vendégtér felé veszi az irányt.
Reméli, hogy reggeli várja, s míg ez kiderül, addig helyet foglal egy asztalnál. Korai az óra, néptelen a fogadó, ám tudja, hamarost találkozója lesz. Nem kívánja lekésni.*
*Amennyiben a vörös sikerrel jár, jó üzletet csinált. Jóval többre tartja a tűz edzette wegtoreni acélt, mint a díszes kis kardot, mit a várostól kapott. Persze, tudja ő, miért kapta; státuszszimbólumként. Olyan fegyver ez, mi szépen csillog bárki oldalán.
Yeza válaszára csak hümmentve elmosolyodik. Meglátta, megtetszett. Ismerős érzés, meg is elégszik ennyivel.
Int a rőthajú felé búcsúzóul, mielőtt oldalára fordulna, hogy elnyomhassa az álom. Mielőtt ezt megtenné viszont, ügyel rá, hogy Yeza pontos instrukciókat kapjon.*
-A nappal kelek. Bárki is felel a reggeliért, ügyeljen rá. *Nem is kell sok idő, hogy elszenderedjen. Az álma sötét és kaotikus. Fekete levelű, vérpettyes erdőség veszi körbe, benne pedig vörös és sötét hajzuhatagok sejlenek a fák között, melyeknek tulajdonosai kuncogva csalogatják ismeretlen ösvényekre.*
//Reggel//
*Ahogy annak megmondója volt, a nap első sugaraival kél. Hamar megmosakszik az éjjel megtöltött dézsa hűvös vizében, hogy valamelyest felfrissüljön és levetkezze zavaros álmait. Felöltözik, s csak a prémkabát marad a szobában. Oldalára csatolja a zömök kis kardot, majd gondosan bezárva maga mögött a szobát a vendégtér felé veszi az irányt.
Reméli, hogy reggeli várja, s míg ez kiderül, addig helyet foglal egy asztalnál. Korai az óra, néptelen a fogadó, ám tudja, hamarost találkozója lesz. Nem kívánja lekésni.*
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-27 06:29:04
Üzenet elküldve: 2023-11-27 06:29:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Krultos szobájában//
*Nem mondhatni, hogy meglepi, hogy a gladiátorban sokkal nagyobb érdeklődést kelt egy mesterkard említése, mint a tulajdon lányáé.*
- Talán csak jobban illik egy ilyen finom holmi a női kézbe *vonja meg a vállát.* - A fátylas kardtánchoz sajnos nem jó a markolatkosár miatt *mondja, mielőtt a férfi gondolatai olyasmi felé terelődnének, amit jobban szeretne továbbra is homályban tartani.* - De a megfelelő személynek kivételes ajándék lehet. *Az a megfelelő személy nyilvánvalóan nem Denjaar Krultos Parancsnok Úr volt. Ez az érzés az első pillanattól megkapaszkodott Yezában.
A kérdésre egy kicsit megakad. Minek? Tulajdonképpen nagyon is jogos, és talán a vörös se tett volna rá ilyen elhamarkodott ajánlatot, ha mélyebben belegondol. De Yezát mindig inkább a vére meg a megérzései irányították, nem a józan megfontolás. Így aztán valahol nagyon is őszinte a válasza.*
- Mintha nem ismernéd a wegtoreni nőket, Bajnokom *mondja csípősen.* - Megláttam, megtetszett, szóval akarom.
*Szerencsére mélyebb magyarázkodásba nem kell belemennie, mert Krultos most már (magához mérten még mindig finoman, de) kihessenti a szobából a vöröst. Yeza nem is zavar tovább.*
- Parancsodra, Uram *hajtja meg magát a férfi felé, mintha egész eddig nem ugyanennek az utasításnak az ellenében piszmogott volna itt. Fogja a tálcáját és most már tényleg magára hagyja az egykori bajnokot. Még neki is meg kell álmodnia, hogy tálalja Aztyannak a szörnyen előnytelen alkut úgy, hogy ne hasítson szíjat a hátából azzal a metsző pillantásávlal. Az, hogy így ráígért a pengére, gyakorlatilag a kereskedő szakma lábbal tiprása, de abban az egyben biztos volt, hogy ezzel kihúzhatja azt a kardot a fenevad kezéből. Csak az a kérdés, hogyan fogja ezt megfinanszírozni. Nem állhat az intéző elé holmi szentimentális érvekkel a Kereskedőház kárára. De ez nem kis összeg.*
*Nem mondhatni, hogy meglepi, hogy a gladiátorban sokkal nagyobb érdeklődést kelt egy mesterkard említése, mint a tulajdon lányáé.*
- Talán csak jobban illik egy ilyen finom holmi a női kézbe *vonja meg a vállát.* - A fátylas kardtánchoz sajnos nem jó a markolatkosár miatt *mondja, mielőtt a férfi gondolatai olyasmi felé terelődnének, amit jobban szeretne továbbra is homályban tartani.* - De a megfelelő személynek kivételes ajándék lehet. *Az a megfelelő személy nyilvánvalóan nem Denjaar Krultos Parancsnok Úr volt. Ez az érzés az első pillanattól megkapaszkodott Yezában.
A kérdésre egy kicsit megakad. Minek? Tulajdonképpen nagyon is jogos, és talán a vörös se tett volna rá ilyen elhamarkodott ajánlatot, ha mélyebben belegondol. De Yezát mindig inkább a vére meg a megérzései irányították, nem a józan megfontolás. Így aztán valahol nagyon is őszinte a válasza.*
- Mintha nem ismernéd a wegtoreni nőket, Bajnokom *mondja csípősen.* - Megláttam, megtetszett, szóval akarom.
*Szerencsére mélyebb magyarázkodásba nem kell belemennie, mert Krultos most már (magához mérten még mindig finoman, de) kihessenti a szobából a vöröst. Yeza nem is zavar tovább.*
- Parancsodra, Uram *hajtja meg magát a férfi felé, mintha egész eddig nem ugyanennek az utasításnak az ellenében piszmogott volna itt. Fogja a tálcáját és most már tényleg magára hagyja az egykori bajnokot. Még neki is meg kell álmodnia, hogy tálalja Aztyannak a szörnyen előnytelen alkut úgy, hogy ne hasítson szíjat a hátából azzal a metsző pillantásávlal. Az, hogy így ráígért a pengére, gyakorlatilag a kereskedő szakma lábbal tiprása, de abban az egyben biztos volt, hogy ezzel kihúzhatja azt a kardot a fenevad kezéből. Csak az a kérdés, hogyan fogja ezt megfinanszírozni. Nem állhat az intéző elé holmi szentimentális érvekkel a Kereskedőház kárára. De ez nem kis összeg.*
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-26 09:59:47
Üzenet elküldve: 2023-11-26 09:59:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
*Miket folyamatosan böködi a gondolat az elf nagyjából minden megmozdulására, hogy akkor kellett volna elzavarni, amikor bedugta az orrát az ajtón. De most elzavarni már olyan lenne, mint egy kölyökkutyát kihajítani. Fogalma sincs, miért érzi így. A fickó tulajdonképpen pofátlan és teszetosza meg valószínűleg kicsit sügér is.
Mikor végül eltakarodik kifelé, nagyot sóhajt, már-már gondolja magában, hogy kicsit leülepszik benne a dolog, aztán talán kevésbé akarja a fejét a pultba verni, amiért leállt vele alkudozni.
~Ez nem igaz!~ sandít a beszökő hideg kapcsán az ajtó felé. A komolyabb káromkodáshullám már gyűlik Mik fejében, amikor is mégis csak a helyére talál a zárszerkezet.
~Flepnis.~
Elpakol a szobája felé távozó távoli névrokon után. A terítőt a négy sarkánál fogva összefogja, hogy odakint kirázza. Meglepetésére összetalálkozik az elffel, aki egy vödör vízzel egyensúlyoz befelé. A nagy levegővétel és a sűrű ráncokba szökött homlok jelezheti, hogy feltolult benne pár kérdés, de a miértekre jön is a válasz. Ez lassan már nem is a kisujjadat ajánlod, aztán már a karod kell helyzet, hanem a belépsz egy vacsoráról megmaradt száraz cipóért egy koldusnak, aztán kettőt pislogsz, és azt veszed észre, hogy a kádadban áztatja matát, a szivarodat szívja és kortyolgatja az első fiad születésére tartogatott drága rumot a szekrényből.
Ő nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a másik majd szépen lemosdik az istállónál, de úgy tűnik, túl finom uracska a hideg vízhez.
Bosszúsan ráz egyet az abroszon, aztán megtartja az elfnek az ajtót, hogy legalább a vizet ne lötykölje szét.*
- Gyere. Hercegkisassony. *Ez utóbbit már csak félhangosan teszi hozzá. Mostanra inkább már csak magát korholja.
Mégis csak hátratessékeli a fickót a pult melletti személyzeti ajtón. Nyikhajt meg kiküldi, hátha betévedne még valami kései madár.*
- Ne nyúlj semmihez *mondja, az elfnek. Félreteszi a vödör vizet, aztán önt a tűz fölött melegedőből egy bádogkancsóba és az egyik sarokban kovácsoltvas állványos mosdótál felé bök az ujjával.* - Ott.
*Ő meg addig nekilát megmelegíteni a raguleves maradékát. Nincs sok kedve a dologhoz. Inkább visszatelepedne még egy kicsit bóbiskolni a tűz mellé. A dalocska viszont, amit az elf dudorászik, meglepi, és akármennyire nem akarja, meg is enyhíti. Nagyon régen hallotta utoljára. ~Elmondhatnám nagy boldogan, hogy mennyi bajra ír. A test, a lélek tőle friss, nem rémít úgy a sír. E szent talizmán hathatós, még bájital se kell...~
Nem cipóban, hanem egy mélyebb tányérban teszi oda a személyzeti asztalhoz a levest, meg pár szeletet a tegnapi kenyérből.*
- Százszorszép, hm? *kérdi az elfet, mikor csutakolás után előkerül, aztán a sámli felé biccent, ahová leülhet megenni az ételt.*
*Miket folyamatosan böködi a gondolat az elf nagyjából minden megmozdulására, hogy akkor kellett volna elzavarni, amikor bedugta az orrát az ajtón. De most elzavarni már olyan lenne, mint egy kölyökkutyát kihajítani. Fogalma sincs, miért érzi így. A fickó tulajdonképpen pofátlan és teszetosza meg valószínűleg kicsit sügér is.
Mikor végül eltakarodik kifelé, nagyot sóhajt, már-már gondolja magában, hogy kicsit leülepszik benne a dolog, aztán talán kevésbé akarja a fejét a pultba verni, amiért leállt vele alkudozni.
~Ez nem igaz!~ sandít a beszökő hideg kapcsán az ajtó felé. A komolyabb káromkodáshullám már gyűlik Mik fejében, amikor is mégis csak a helyére talál a zárszerkezet.
~Flepnis.~
Elpakol a szobája felé távozó távoli névrokon után. A terítőt a négy sarkánál fogva összefogja, hogy odakint kirázza. Meglepetésére összetalálkozik az elffel, aki egy vödör vízzel egyensúlyoz befelé. A nagy levegővétel és a sűrű ráncokba szökött homlok jelezheti, hogy feltolult benne pár kérdés, de a miértekre jön is a válasz. Ez lassan már nem is a kisujjadat ajánlod, aztán már a karod kell helyzet, hanem a belépsz egy vacsoráról megmaradt száraz cipóért egy koldusnak, aztán kettőt pislogsz, és azt veszed észre, hogy a kádadban áztatja matát, a szivarodat szívja és kortyolgatja az első fiad születésére tartogatott drága rumot a szekrényből.
Ő nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a másik majd szépen lemosdik az istállónál, de úgy tűnik, túl finom uracska a hideg vízhez.
Bosszúsan ráz egyet az abroszon, aztán megtartja az elfnek az ajtót, hogy legalább a vizet ne lötykölje szét.*
- Gyere. Hercegkisassony. *Ez utóbbit már csak félhangosan teszi hozzá. Mostanra inkább már csak magát korholja.
Mégis csak hátratessékeli a fickót a pult melletti személyzeti ajtón. Nyikhajt meg kiküldi, hátha betévedne még valami kései madár.*
- Ne nyúlj semmihez *mondja, az elfnek. Félreteszi a vödör vizet, aztán önt a tűz fölött melegedőből egy bádogkancsóba és az egyik sarokban kovácsoltvas állványos mosdótál felé bök az ujjával.* - Ott.
*Ő meg addig nekilát megmelegíteni a raguleves maradékát. Nincs sok kedve a dologhoz. Inkább visszatelepedne még egy kicsit bóbiskolni a tűz mellé. A dalocska viszont, amit az elf dudorászik, meglepi, és akármennyire nem akarja, meg is enyhíti. Nagyon régen hallotta utoljára. ~Elmondhatnám nagy boldogan, hogy mennyi bajra ír. A test, a lélek tőle friss, nem rémít úgy a sír. E szent talizmán hathatós, még bájital se kell...~
Nem cipóban, hanem egy mélyebb tányérban teszi oda a személyzeti asztalhoz a levest, meg pár szeletet a tegnapi kenyérből.*
- Százszorszép, hm? *kérdi az elfet, mikor csutakolás után előkerül, aztán a sámli felé biccent, ahová leülhet megenni az ételt.*
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-25 20:59:13
Üzenet elküldve: 2023-11-25 20:59:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Krultos szobájában//
-Ez könnyen lehet. *Hagyja rá a Jenarit érintő beszámolót Yezára. Hangja nem mutat sem érzelmet, sem kíváncsiságot. Hogy a lány őt kereste volna? Nem volt túl szívélyes a kölyök, mikor összefutottak. Ennek ellenére úgy érzi, Jenari valóban igyekszik kivívni tiszteletét. Csak büszke a kölyök, akár csak ő.*
-Jó leány az. Kemény, akár a szikla. *Érződik, mily tulajdonságokat tart erénynek.*
-Csak a feje túl forró. Ebben hasonlítotok.
*Érdeklődve emeli fel fejét a párnáról, ahogy a vörös csereajánlattal él.*
-A báró ki tudja kovácsoltatni? Itt? *Meglepi a dolog. Igazi mesterember szükségeltetik ugyanis a jó wegtoreni acél megmunkálásához.*
-Legyen. Ha a kezembe adsz egy olyan mesterkardot, amit mintha a Tűz Városában kovácsoltak volna, tiéd ez a penge. *Számára nem bír túl sok jelentőséggel a tejfehér acél. Nem fűződnek hozzá oly szép emlékek. Épp ellenkezőleg. Noha azelőtt kapta, mielőtt kilépett volna a kötelékből, valahogy inkább fizetségnek tűnik szemében, semmint ajándéknak.*
-A Te kezedben amúgy is belesimul valahogy. Nem furcsa? Egy kurtizán kezébe. Hmm. *Egy ideig merengve szemléli a rőthajút, majd visszadől az ágyra.*
-Minek neked ez a kard? *Kérdi hirtelen, miközben a plafont bámulja. Megtudja érteni, ha tetszik Yezának, de egy mesterkard kész vagyon. Bizonyára nem elég szépen a bárójához simulnia ahhoz, hogy készíttessen egyet vele.*
-Most eredj. Aludnom kell. *Valóban nincs túl sok idő hátra reggeliig. Az oldalára fordul, s tudja, nem is kell majd hozzá sok, hogy elnyomja az álom.*
-Ez könnyen lehet. *Hagyja rá a Jenarit érintő beszámolót Yezára. Hangja nem mutat sem érzelmet, sem kíváncsiságot. Hogy a lány őt kereste volna? Nem volt túl szívélyes a kölyök, mikor összefutottak. Ennek ellenére úgy érzi, Jenari valóban igyekszik kivívni tiszteletét. Csak büszke a kölyök, akár csak ő.*
-Jó leány az. Kemény, akár a szikla. *Érződik, mily tulajdonságokat tart erénynek.*
-Csak a feje túl forró. Ebben hasonlítotok.
*Érdeklődve emeli fel fejét a párnáról, ahogy a vörös csereajánlattal él.*
-A báró ki tudja kovácsoltatni? Itt? *Meglepi a dolog. Igazi mesterember szükségeltetik ugyanis a jó wegtoreni acél megmunkálásához.*
-Legyen. Ha a kezembe adsz egy olyan mesterkardot, amit mintha a Tűz Városában kovácsoltak volna, tiéd ez a penge. *Számára nem bír túl sok jelentőséggel a tejfehér acél. Nem fűződnek hozzá oly szép emlékek. Épp ellenkezőleg. Noha azelőtt kapta, mielőtt kilépett volna a kötelékből, valahogy inkább fizetségnek tűnik szemében, semmint ajándéknak.*
-A Te kezedben amúgy is belesimul valahogy. Nem furcsa? Egy kurtizán kezébe. Hmm. *Egy ideig merengve szemléli a rőthajút, majd visszadől az ágyra.*
-Minek neked ez a kard? *Kérdi hirtelen, miközben a plafont bámulja. Megtudja érteni, ha tetszik Yezának, de egy mesterkard kész vagyon. Bizonyára nem elég szépen a bárójához simulnia ahhoz, hogy készíttessen egyet vele.*
-Most eredj. Aludnom kell. *Valóban nincs túl sok idő hátra reggeliig. Az oldalára fordul, s tudja, nem is kell majd hozzá sok, hogy elnyomja az álom.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-25 13:24:13
Üzenet elküldve: 2023-11-25 13:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Krultos szobájában//
*Yeza gerince mentén végigszánt a jeges borzongás. Megelevenedik előtte a fakó tincsek tánca az elbeszélés nyomán, amint az a leány fürgén, kecsesen pördül, ahogy villan a penge a kezében. És ahogy az a lándzsa vörösre festi a lelátókról figyelő tömeg lenyűgözöttségét. A dermedt csend. Krultos sosem értette igazán e véres cirkusz kottáját. Csak az ölését. Milyen ironikus, hogy pont tőle tagadta meg a sors, hogy trónfosztását utolsó lehelete kísérje az Aréna homokján. Életre kárhoztatott. S lám úgy él, ahogy harcolt: szívtelen, lelkiismerettelen állatként.
Yeza sosem nevezte el a kardját, mint Wegtorenben szokás. Pedig az a penge mindig jól szolgálta, s hozzá tartozik, akárcsak jellegzetes rőt fürtjei. Kifogás mindig volt: még nem találta meg a megfelelő nevet; majd akkor, ha ezen vagy azon a megbízáson sikeresen túl lesz; majd ha a mesterektől megkapja a Főnix Pecsétjének elismerését... De igazából talán mindig csak félt a felelősségtől, ami ezzel jár. A neveknek hatalma van, ez tudott. Ez a démoni, vén warg pedig részvétlen tetézi természete gyűlöletes förtelmét. E névadásban Yeza nem lát mást, mint hogy Krultos kinyúl a megölt leány lelkéért, s halálában is megöli újra és újra, mikor a szépséges kardot a maga szolgálatára fogja. Fülébe cseng a penge esdeklő csendje, miképp az Arénáé Nhuur halála után.
Bármily ügyes is olykor a színlelésben, most nem megy. Felkavarja ez a dolog és egyszersmind mély megvetéssel égő gyűlöletét is felszítja a gladiátor iránt. Keze akaratlanul is megszorul a markolaton. Ujjaira pedig Nhuur, Hüxia, s ki tudja még, hány dühös lélek haragja fog rá, hogy Yeza által fizessenek békéjükért a bosszú halált csengő elégtételével.*
- Jenari? *A név téríti észhez. A saját fejére is ítéletet mondana, ha végezne Krultossal. Ráadásul itt, a Báró fedele alatt, míg a háza vendége.* - A lányod? *Leereszti a kardot és félrebiccenti a fejét. ~Úgy apának is épp olyan csapnivaló vagy, mint embernek.~ Rég látta már Jenarit, de nem volt valami jó bőrben.*
- Miután felszívódtál, a kapitányát kereste, nem az apját. Az ellenségeid felől érdeklődött, tartva attól, mit hagytál a nyakukon. *A Jenari nem ritka név odahaza, de az ösztönei szinte kiabálnak.* - A Bajnok leánya városőrnek áll, hogy kivívja az apja figyelmét... *Győzelemittas kis félmosoly húzódik a szája szegletébe.
Leoldja magáról a fegyverövet és visszacsúsztatja a fehér pengét a kardhüvelybe, aztán rátekeri a szíjat, hogy ugyanúgy helyezze a lándzsa mellé, ahogy elvette onnan.*
- Ha meggyőzöm a Bárómat, elcserélnéd? Egy igazi, wegtoreni mesterkardra mondjuk. Mert hát... ez valóban kivételes és gyönyörű darab, de ahová most mégy, talán jobb hasznát vennéd egy hozzád jobban illőnek.
*Yeza gerince mentén végigszánt a jeges borzongás. Megelevenedik előtte a fakó tincsek tánca az elbeszélés nyomán, amint az a leány fürgén, kecsesen pördül, ahogy villan a penge a kezében. És ahogy az a lándzsa vörösre festi a lelátókról figyelő tömeg lenyűgözöttségét. A dermedt csend. Krultos sosem értette igazán e véres cirkusz kottáját. Csak az ölését. Milyen ironikus, hogy pont tőle tagadta meg a sors, hogy trónfosztását utolsó lehelete kísérje az Aréna homokján. Életre kárhoztatott. S lám úgy él, ahogy harcolt: szívtelen, lelkiismerettelen állatként.
Yeza sosem nevezte el a kardját, mint Wegtorenben szokás. Pedig az a penge mindig jól szolgálta, s hozzá tartozik, akárcsak jellegzetes rőt fürtjei. Kifogás mindig volt: még nem találta meg a megfelelő nevet; majd akkor, ha ezen vagy azon a megbízáson sikeresen túl lesz; majd ha a mesterektől megkapja a Főnix Pecsétjének elismerését... De igazából talán mindig csak félt a felelősségtől, ami ezzel jár. A neveknek hatalma van, ez tudott. Ez a démoni, vén warg pedig részvétlen tetézi természete gyűlöletes förtelmét. E névadásban Yeza nem lát mást, mint hogy Krultos kinyúl a megölt leány lelkéért, s halálában is megöli újra és újra, mikor a szépséges kardot a maga szolgálatára fogja. Fülébe cseng a penge esdeklő csendje, miképp az Arénáé Nhuur halála után.
Bármily ügyes is olykor a színlelésben, most nem megy. Felkavarja ez a dolog és egyszersmind mély megvetéssel égő gyűlöletét is felszítja a gladiátor iránt. Keze akaratlanul is megszorul a markolaton. Ujjaira pedig Nhuur, Hüxia, s ki tudja még, hány dühös lélek haragja fog rá, hogy Yeza által fizessenek békéjükért a bosszú halált csengő elégtételével.*
- Jenari? *A név téríti észhez. A saját fejére is ítéletet mondana, ha végezne Krultossal. Ráadásul itt, a Báró fedele alatt, míg a háza vendége.* - A lányod? *Leereszti a kardot és félrebiccenti a fejét. ~Úgy apának is épp olyan csapnivaló vagy, mint embernek.~ Rég látta már Jenarit, de nem volt valami jó bőrben.*
- Miután felszívódtál, a kapitányát kereste, nem az apját. Az ellenségeid felől érdeklődött, tartva attól, mit hagytál a nyakukon. *A Jenari nem ritka név odahaza, de az ösztönei szinte kiabálnak.* - A Bajnok leánya városőrnek áll, hogy kivívja az apja figyelmét... *Győzelemittas kis félmosoly húzódik a szája szegletébe.
Leoldja magáról a fegyverövet és visszacsúsztatja a fehér pengét a kardhüvelybe, aztán rátekeri a szíjat, hogy ugyanúgy helyezze a lándzsa mellé, ahogy elvette onnan.*
- Ha meggyőzöm a Bárómat, elcserélnéd? Egy igazi, wegtoreni mesterkardra mondjuk. Mert hát... ez valóban kivételes és gyönyörű darab, de ahová most mégy, talán jobb hasznát vennéd egy hozzád jobban illőnek.
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-24 23:42:04
Üzenet elküldve: 2023-11-24 23:42:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Krultos szobájában//
*Szórakozottan elnézi a rőthajút, miképp játszadozik a karddal. Legalább valami mulatsága is akad, míg fürdőzik. Ám a leány aztán váratlan tanúbizonyságot tesz arról, hogy nem először van a kezében kard. Eltöpreng a dolgon, végül arra a következtetésre jut, hogy kár lenne a szóért. A kis kurtizán biztosan elhencegett volna már vele, ha valóban értene az ilyesmihez.*
-A várostól kaptam. Szerény ajándék ez azért, amit tettem értük. Biztosan nem ilyet kovácsoltattam volna magamnak, ha lett volna döntésem benne. *Végigsimítja tenyerét frissen nyírt szakállán.*
-De kétségkívül jó penge, így megtartom. *Nem lepődik meg rajta, hogy a kard elnyerte Yeza tetszését. Illik a kezébe.*
-Karcsú. Gyors. Szép. Nhuur-nak neveztem el. *Kikászálódik a dézsából, majd a törölközőért nyúl.*
-Egy szalmahajú leány viselte e nevet, akit meg kellett ölnöm. Jól harcolt és elszántan. Villogott a kezében a penge, mintha hozzá lenne nőve a karjához. Megvágott a beste. Még a nyoma is megvan. *Végighúzza kezét dereka felett, ahol egy leheletvékony, ám hosszú forradás éktelenkedik. Látszólag szívesen mesél. Szereti felidézni az Aréna emlékeit, ehhez nem férhet kétség.*
-Azt hitte, legyűrheti a Láng Fattyát. Tiszteltem érte, s a közönség is. Nem volt üdvrivalgás, de még egy árva taps sem, mikor elmetszettem a torkát a sisak alatt. Egy olyan lándzsával, mint amaz. *Az árválkodó fegyver felé biccent, miközben körbecsavarja magán a törölközőt. Szavaiban keresve sem találni megbánást vagy szánalmat. Ki az Aréna homokjára lép, táncba hívja a halált. Az ágy végébe ül, majd Yezára emeli pillantását. Elmosolyodik a kardot szorongató leány látványára.*
-Vad vagy, mint az igazi wegtoreni fehérnépek. Akár a leányom, Jenari, vagy az anyja. Egyik sem retten a vértől. *Hátradőlve nyúlik el az ágyon, mint aki aludni készül. Egyelőre azonban tenyereit tarkója alá helyezve figyel. Nem tart a kurtizánnak vélt vöröstől, sem attól, hogy aranyának vagy ingóságainak lába kél. Mindenesetre a világért sem szenderedne el, míg valaki kardot suhogtat mellette.*
*Szórakozottan elnézi a rőthajút, miképp játszadozik a karddal. Legalább valami mulatsága is akad, míg fürdőzik. Ám a leány aztán váratlan tanúbizonyságot tesz arról, hogy nem először van a kezében kard. Eltöpreng a dolgon, végül arra a következtetésre jut, hogy kár lenne a szóért. A kis kurtizán biztosan elhencegett volna már vele, ha valóban értene az ilyesmihez.*
-A várostól kaptam. Szerény ajándék ez azért, amit tettem értük. Biztosan nem ilyet kovácsoltattam volna magamnak, ha lett volna döntésem benne. *Végigsimítja tenyerét frissen nyírt szakállán.*
-De kétségkívül jó penge, így megtartom. *Nem lepődik meg rajta, hogy a kard elnyerte Yeza tetszését. Illik a kezébe.*
-Karcsú. Gyors. Szép. Nhuur-nak neveztem el. *Kikászálódik a dézsából, majd a törölközőért nyúl.*
-Egy szalmahajú leány viselte e nevet, akit meg kellett ölnöm. Jól harcolt és elszántan. Villogott a kezében a penge, mintha hozzá lenne nőve a karjához. Megvágott a beste. Még a nyoma is megvan. *Végighúzza kezét dereka felett, ahol egy leheletvékony, ám hosszú forradás éktelenkedik. Látszólag szívesen mesél. Szereti felidézni az Aréna emlékeit, ehhez nem férhet kétség.*
-Azt hitte, legyűrheti a Láng Fattyát. Tiszteltem érte, s a közönség is. Nem volt üdvrivalgás, de még egy árva taps sem, mikor elmetszettem a torkát a sisak alatt. Egy olyan lándzsával, mint amaz. *Az árválkodó fegyver felé biccent, miközben körbecsavarja magán a törölközőt. Szavaiban keresve sem találni megbánást vagy szánalmat. Ki az Aréna homokjára lép, táncba hívja a halált. Az ágy végébe ül, majd Yezára emeli pillantását. Elmosolyodik a kardot szorongató leány látványára.*
-Vad vagy, mint az igazi wegtoreni fehérnépek. Akár a leányom, Jenari, vagy az anyja. Egyik sem retten a vértől. *Hátradőlve nyúlik el az ágyon, mint aki aludni készül. Egyelőre azonban tenyereit tarkója alá helyezve figyel. Nem tart a kurtizánnak vélt vöröstől, sem attól, hogy aranyának vagy ingóságainak lába kél. Mindenesetre a világért sem szenderedne el, míg valaki kardot suhogtat mellette.*
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-24 19:42:03
Üzenet elküldve: 2023-11-24 19:42:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
*A takarításban sincs gyakorlata így a sorrendet sem látja át. Bár inkább arról szólt volna a kérdése, hogy ihat-e - nem, nem ehet-e - először. Attól kicsit rendbejönne, mérséklődne kezének remegése is. Ám nem kap feloldozást, előbb takarítania kell. A pultos nem engedi hátra, amikor elé lép, megtorpan, újra védekezőn emeli fel kezeit, mintha attól félne, hogy megütik pofátlansága miatt.*
- Oké már. Hátul. *Ismétli bárgyún mosolyogva az instukciókat.
Fájdalmasan húzza el a száját, amikor az istállónál lévő vízről esik szó. Ha kint van, minden bizonnyal hideg, mint a rohadás. De majd valahogy elmellőzi a dolgot.*
- Az kafa. *Válaszolja az idegennek a levesre, de lelki szemei előtt a bor lebeg inkább.
Ugyan nagyon igyekszik, de sietségében ejt hibákat takarítás közben. Kihagy helyeket, főleg az asztalok és székek alatti terület marad ki. De ahol a legtöbbet járnak, ott azért elvégzi a söprést.*
- Vettem, főnök. Mik, értem. *Int oda bocsánatkérő mosollyal sietve, ahogy felgyorsul a kezében a seprű, mert megkapja a lehetőséget, hogy utána ehet. Bár közbeszúrják a mosdást is, amihez kap egy rongyot és szappant is. Úgy tűnik, nem kerülheti el a hideg vizes mosdást.*
- Már indulok is, havehemiker... *Igyekszik javítani hebegve és csak gyorsan elkapná a rongyot és a szappant, mielőtt kiosztanak neki egyet a beígért nyaklevesből.
Azt még hallja, hogy a fickó berendeli neki a forralt bort és vigyorogva szedi sáros bakancsait, hogy minél gyorsabban végezhessen. Amikor kimegy, nyitva marad mögötte újra az ajtó, hogy pár szívdobbanásnyi idő után becsapódik, jelezve, hogy Sheni rájött a hibájára.
Az istállónál rövid keresgélés után megleli a kutat és egy vedret. Húz magának egy cudarul kellemetlen vizet és elindul vele befelé. Igyekszik nem kilötyögtetni, ami sikerül is neki kisebb-nagyobb sikerrel.*
- Megmelegíthetem valahol? *Kérdi kérlelő szemekkel Miktől, Semmi kedve a jeges vízben megfürdeni, akkor inkább lelép. Ha lehetőséget kap rá, akkor megmelegíti a vizet, hogy az arra megfelelő helyen, sokkal lelkesebben kezdjen neki a tisztálkodásnak. Csak a felsőruházatát veszi le, de ott alaposan megmosakszik a rongy és a szappan segítségével, miközben halkan énekelget.*
- Egy kis virág a völgy ölén oly boldog csendben élt, mint esti napfény oly derűs és hallgat mint az éj...
*A takarításban sincs gyakorlata így a sorrendet sem látja át. Bár inkább arról szólt volna a kérdése, hogy ihat-e - nem, nem ehet-e - először. Attól kicsit rendbejönne, mérséklődne kezének remegése is. Ám nem kap feloldozást, előbb takarítania kell. A pultos nem engedi hátra, amikor elé lép, megtorpan, újra védekezőn emeli fel kezeit, mintha attól félne, hogy megütik pofátlansága miatt.*
- Oké már. Hátul. *Ismétli bárgyún mosolyogva az instukciókat.
Fájdalmasan húzza el a száját, amikor az istállónál lévő vízről esik szó. Ha kint van, minden bizonnyal hideg, mint a rohadás. De majd valahogy elmellőzi a dolgot.*
- Az kafa. *Válaszolja az idegennek a levesre, de lelki szemei előtt a bor lebeg inkább.
Ugyan nagyon igyekszik, de sietségében ejt hibákat takarítás közben. Kihagy helyeket, főleg az asztalok és székek alatti terület marad ki. De ahol a legtöbbet járnak, ott azért elvégzi a söprést.*
- Vettem, főnök. Mik, értem. *Int oda bocsánatkérő mosollyal sietve, ahogy felgyorsul a kezében a seprű, mert megkapja a lehetőséget, hogy utána ehet. Bár közbeszúrják a mosdást is, amihez kap egy rongyot és szappant is. Úgy tűnik, nem kerülheti el a hideg vizes mosdást.*
- Már indulok is, havehemiker... *Igyekszik javítani hebegve és csak gyorsan elkapná a rongyot és a szappant, mielőtt kiosztanak neki egyet a beígért nyaklevesből.
Azt még hallja, hogy a fickó berendeli neki a forralt bort és vigyorogva szedi sáros bakancsait, hogy minél gyorsabban végezhessen. Amikor kimegy, nyitva marad mögötte újra az ajtó, hogy pár szívdobbanásnyi idő után becsapódik, jelezve, hogy Sheni rájött a hibájára.
Az istállónál rövid keresgélés után megleli a kutat és egy vedret. Húz magának egy cudarul kellemetlen vizet és elindul vele befelé. Igyekszik nem kilötyögtetni, ami sikerül is neki kisebb-nagyobb sikerrel.*
- Megmelegíthetem valahol? *Kérdi kérlelő szemekkel Miktől, Semmi kedve a jeges vízben megfürdeni, akkor inkább lelép. Ha lehetőséget kap rá, akkor megmelegíti a vizet, hogy az arra megfelelő helyen, sokkal lelkesebben kezdjen neki a tisztálkodásnak. Csak a felsőruházatát veszi le, de ott alaposan megmosakszik a rongy és a szappan segítségével, miközben halkan énekelget.*
- Egy kis virág a völgy ölén oly boldog csendben élt, mint esti napfény oly derűs és hallgat mint az éj...
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-23 17:39:58
Üzenet elküldve: 2023-11-23 17:39:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
*Mykael egész jól szórakozik a fickón. Látott épp elég olyan lecsúszott alakot, mint amilyennek Shen'eriel Shianon is tűnik. Tudja, hogy a bor a fontosabb és nem a leves, pedig ennek pont fordítva kellene lennie. De a zsoldos nem az a fajta, aki meg akarja váltani a világot. Elfogadja, hogy az emberek néha megrokkannak, meghalnak, éhen pusztulnak vagy halálra fagynak. Ha ez a sorsod, nem kerülheted el. A bort is csak azért ajánlja fel, mert az már úgyse ront semmin, legfeljebb kicsit javít a csavargó kedélyén.*
- Jó bizony.
*feleli neki, amikor a leves iránt érdeklődik. Ő maga már majdnem végzett vele, és már ott tart, hogy a cipót falja be, amiben a ragulevest megkapta. A sörét is jóízűen fogyasztja hozzá.
Nagyjából addigra végez is a vacsorájával, mire Mikarr elzavarja fürdeni Shen'erielt. Akkor aztán felkel a helyéről, és a jobb vállára veszi a hátizsákját, majd odamegy a pulthoz, és átad 13 aranyat Mikarr Mar Mair [KKK]nak.*
- Tessék, ebből biztosan kitelik a forralt bor. Ha sok, tartsd meg vagy add neki a többletet, rád bízom.
*mondja. Mivel a kulcsot megkapta már korábban, most már csak biccent és felvonul a szobájába.
Odafönt aztán lepakolja a a hátizsákját az ágy mellé. Ha netán még hordanák a vizet a fürdőjéhez, ő nem akadályozza ezt meg, de közben azért megválik a bőrvértjétől, a bakancsától és az övétől, tőrétől, erszényétől. Ezeket az asztalra teszi. Csak amikor már ténylegesen magára marad, akkor veszi le ujjatlan ingét és az alatta lévő, a mellkasán kereszülvetett hevedert, benne a pénze maradékával. Pajzsnak se utolsók az érmék, de sokkal inkább azért hordja így, mert így a legkisebb az esélye, hogy ellopják tőle. A nadrágjától és az ágyékkötőjétől is megválik, de mielőtt még bemászna a fürdőbe, ránéz a jobb felkarján lévő, elkoszolódott kötésre. Egy pár másodpercnyi tétovázás után megvonja a vállát, és elkezdi lefejteni a poros gézt. Végül is, eltelt már annyi idő, ameddig fenn kellett hagynia a kötést. Alóla felbukkan a kikötőben szerzett tetoválása, a fekete hatos szám. Azóta nem látta, hogy a bőrébe vésték és bekötözték, így most az újdonság erejével szemlélgeti. Aztán rájön, hogy ahhoz nincs elég meleg, hogy ő pucéron álldogáljon a szoba közepén, ezért végül bemászik a dézsába. Egy jó forró fürdő igen élvezetes dolog tud lenni, de ő nem az a fajta, aki szórakozásból fürdőzik. Most is gyorsan és hatékonyan dörgöli le magáról az út porát, meg az azt megelőző nagyjából egy hét minden szennyét is. Hajat is mos, szappannal, mert már kezdett vakarózni. Mire végez a fürdővel, elég barnás a víz. Ő viszont ezzel nem törődik, hanem egy gyors törülközés után beveti magát az ágyába, hogy pár perccel később már nyugodtan alhassa a katonák sose túl mély álmát.*
*Mykael egész jól szórakozik a fickón. Látott épp elég olyan lecsúszott alakot, mint amilyennek Shen'eriel Shianon is tűnik. Tudja, hogy a bor a fontosabb és nem a leves, pedig ennek pont fordítva kellene lennie. De a zsoldos nem az a fajta, aki meg akarja váltani a világot. Elfogadja, hogy az emberek néha megrokkannak, meghalnak, éhen pusztulnak vagy halálra fagynak. Ha ez a sorsod, nem kerülheted el. A bort is csak azért ajánlja fel, mert az már úgyse ront semmin, legfeljebb kicsit javít a csavargó kedélyén.*
- Jó bizony.
*feleli neki, amikor a leves iránt érdeklődik. Ő maga már majdnem végzett vele, és már ott tart, hogy a cipót falja be, amiben a ragulevest megkapta. A sörét is jóízűen fogyasztja hozzá.
Nagyjából addigra végez is a vacsorájával, mire Mikarr elzavarja fürdeni Shen'erielt. Akkor aztán felkel a helyéről, és a jobb vállára veszi a hátizsákját, majd odamegy a pulthoz, és átad 13 aranyat Mikarr Mar Mair [KKK]nak
.*- Tessék, ebből biztosan kitelik a forralt bor. Ha sok, tartsd meg vagy add neki a többletet, rád bízom.
*mondja. Mivel a kulcsot megkapta már korábban, most már csak biccent és felvonul a szobájába.
Odafönt aztán lepakolja a a hátizsákját az ágy mellé. Ha netán még hordanák a vizet a fürdőjéhez, ő nem akadályozza ezt meg, de közben azért megválik a bőrvértjétől, a bakancsától és az övétől, tőrétől, erszényétől. Ezeket az asztalra teszi. Csak amikor már ténylegesen magára marad, akkor veszi le ujjatlan ingét és az alatta lévő, a mellkasán kereszülvetett hevedert, benne a pénze maradékával. Pajzsnak se utolsók az érmék, de sokkal inkább azért hordja így, mert így a legkisebb az esélye, hogy ellopják tőle. A nadrágjától és az ágyékkötőjétől is megválik, de mielőtt még bemászna a fürdőbe, ránéz a jobb felkarján lévő, elkoszolódott kötésre. Egy pár másodpercnyi tétovázás után megvonja a vállát, és elkezdi lefejteni a poros gézt. Végül is, eltelt már annyi idő, ameddig fenn kellett hagynia a kötést. Alóla felbukkan a kikötőben szerzett tetoválása, a fekete hatos szám. Azóta nem látta, hogy a bőrébe vésték és bekötözték, így most az újdonság erejével szemlélgeti. Aztán rájön, hogy ahhoz nincs elég meleg, hogy ő pucéron álldogáljon a szoba közepén, ezért végül bemászik a dézsába. Egy jó forró fürdő igen élvezetes dolog tud lenni, de ő nem az a fajta, aki szórakozásból fürdőzik. Most is gyorsan és hatékonyan dörgöli le magáról az út porát, meg az azt megelőző nagyjából egy hét minden szennyét is. Hajat is mos, szappannal, mert már kezdett vakarózni. Mire végez a fürdővel, elég barnás a víz. Ő viszont ezzel nem törődik, hanem egy gyors törülközés után beveti magát az ágyába, hogy pár perccel később már nyugodtan alhassa a katonák sose túl mély álmát.*
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-23 12:57:56
Üzenet elküldve: 2023-11-23 12:57:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Artheniorba - kiszolgálás//
- Nyilván *bólint a sorrendre. A felmosás utáni söprésnek nem sok értelme lenne, de a későbbi seprűkezelésből már könnyen le lehet vonni a következtetést, hogy az elfnek valószínűleg annyi köze van bármelyik művelethez, mint a legújabb lihanechi divathoz.*
- Hátul majd a mosakodást ejtheted meg. Nem ott *lép elé, mielőtt bekóricálna a szolgálati területre, ahol idegeneknek egyértelműen semmi keresnivalója.* - Az istállónál találsz vödröt meg vizet is hozzá. Kint körbemehetsz.
*A seprű meg a felmosó már oda van készítve, mert a sok esti jövés-menés után mindenképp esedékes lett volna. Szóval csak a pult melletti sarok felé bök az ujjával, hogy a helyes irányba koordinálja a fickót.
A vacsorázó vendég igen jóhiszemű kiegészítést kanyarít az eredeti ajánlatra. Mik szája széle kicsit megrándul, mert látott már pár kocsmatölteléket hozzá, hogy tudja, azt a kézremegést naivitás lenne a kinti hideg vagy az éhség számlájára írni.
A söprés címszó alatt prezentált bohózat sztoikus sóhajt húz ki a pultosból. Mire is számított? Az újbóli alkudozásból pedig már egészen tisztán látszik, hogy ez a fickó egy igazi semmirekellő, Mik pedig belenyúlt vele a ganéba.*
- Ha még egyszer így hívsz, nyaklevest kapsz, de isteneset! Mik vagyok, értve?!
*Kicsap a pultra egy tiszta, de már csak portörlésre dedikált rongyot meg egy darab szappant. (Szíve szerint a feketemosogató elnyűtt gyökérkeféjét is mellékelné, de nem hagyná egyedül fickót egy elhagyott gombnál nagyobb érték társaságában se.)*
- Na tűnés mosakodni, addig intézem a kaját.
- Nyilván *bólint a sorrendre. A felmosás utáni söprésnek nem sok értelme lenne, de a későbbi seprűkezelésből már könnyen le lehet vonni a következtetést, hogy az elfnek valószínűleg annyi köze van bármelyik művelethez, mint a legújabb lihanechi divathoz.*
- Hátul majd a mosakodást ejtheted meg. Nem ott *lép elé, mielőtt bekóricálna a szolgálati területre, ahol idegeneknek egyértelműen semmi keresnivalója.* - Az istállónál találsz vödröt meg vizet is hozzá. Kint körbemehetsz.
*A seprű meg a felmosó már oda van készítve, mert a sok esti jövés-menés után mindenképp esedékes lett volna. Szóval csak a pult melletti sarok felé bök az ujjával, hogy a helyes irányba koordinálja a fickót.
A vacsorázó vendég igen jóhiszemű kiegészítést kanyarít az eredeti ajánlatra. Mik szája széle kicsit megrándul, mert látott már pár kocsmatölteléket hozzá, hogy tudja, azt a kézremegést naivitás lenne a kinti hideg vagy az éhség számlájára írni.
A söprés címszó alatt prezentált bohózat sztoikus sóhajt húz ki a pultosból. Mire is számított? Az újbóli alkudozásból pedig már egészen tisztán látszik, hogy ez a fickó egy igazi semmirekellő, Mik pedig belenyúlt vele a ganéba.*
- Ha még egyszer így hívsz, nyaklevest kapsz, de isteneset! Mik vagyok, értve?!
*Kicsap a pultra egy tiszta, de már csak portörlésre dedikált rongyot meg egy darab szappant. (Szíve szerint a feketemosogató elnyűtt gyökérkeféjét is mellékelné, de nem hagyná egyedül fickót egy elhagyott gombnál nagyobb érték társaságában se.)*
- Na tűnés mosakodni, addig intézem a kaját.
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-23 06:27:38
Üzenet elküldve: 2023-11-23 06:27:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Krultos szobájában//
*Leteszi a tálcát az ágyra, aztán leguggol a fegyverekhez, mintha valami élőt mustrálna, amihez még nincs bizalma, de határtalanul lenyűgözi. Finoman simít végig a szépséges markolatkosáron. Ahogy ujjnyira kimozdítja a hüvelyből, meglepetten hőköl hátra. Még sosem látott ilyen pengét. Nyel egyet, és félrebiccentett fejjel figyeli pár pillanatig, mintha arra várna, hogy megmozduljon. De a kard nem mozdul, s nem is mutat semmi figyelmeztető jelet arra, hogy nem kéne bolygatni. A wegtoreniek többsége babonás népség, és Yeza sincs ezzel másképp. A Tűz Városa amúgy is bővelkedik a misztikus mesékben, melyek könnyen megragadnak az arra fogékonyakban.
Mikor a fegyverövvel együtt felemeli a kardot, már sejthető, hogy nem elégszik meg az egyszerű kíváncsiskodással. Vékony derekára illeszti a szíjat és mivel a csat maga kapaszkodó nélkül marad ilyen szűkre húzva, csak meghurkolja, mint a vékonyabb, veretes díszöveket szokás. Kacska a mozdulat, amivel elővonja a kardot. Nem is sikerül elsőre. Ám amikor a tejfehér penge teljes egészében megmutatja magát, lenyűgözötten tekint végig rajta. A maga elé emelt különleges pengével, a vékony, alig valamit takaró köntösre kötött fegyverövvel egy elfeledett kultusz papnőit idézi. Vagy egy pikáns színdarab díváját egy nívós orgia nyitányán.
Könnyeden mozdul. Biztosan fogja a fegyvert. Egy hozzáértőben különös érzetet kelthet. Finom érzékiségbe burkolt tánc, de a mélyén úgy emlékeztet egy kardforgató vérkomoly mozdulataira. Nem több egy bujkáló gondolatnál, s talán készakarva találták így ki a táncot, hogy ezzel az egyedi hangulattal fűszerezzék amúgy wegtoreni módra.*
- Gyönyörű penge *pillant végig rajta a rögtönzött kis előadás utolsó fordulója után.* - De hozzád egészen más kardot képzelnék el. *Mosoly kunkorodik a szája szegletébe. Denjaar durva ember, vehemens természettel. Jobban nem is különbözhetne attól, amit ez a penge tükröz.* - Annyira *finoman megsimítja a gerincét* - törékenynek tűnik. *Nem tudná megmondani, hogy fém-e egyáltalán a tejfehér anyag, de abban valahogy egészen biztos, hogy pont ugyanolyan éles.*
*Leteszi a tálcát az ágyra, aztán leguggol a fegyverekhez, mintha valami élőt mustrálna, amihez még nincs bizalma, de határtalanul lenyűgözi. Finoman simít végig a szépséges markolatkosáron. Ahogy ujjnyira kimozdítja a hüvelyből, meglepetten hőköl hátra. Még sosem látott ilyen pengét. Nyel egyet, és félrebiccentett fejjel figyeli pár pillanatig, mintha arra várna, hogy megmozduljon. De a kard nem mozdul, s nem is mutat semmi figyelmeztető jelet arra, hogy nem kéne bolygatni. A wegtoreniek többsége babonás népség, és Yeza sincs ezzel másképp. A Tűz Városa amúgy is bővelkedik a misztikus mesékben, melyek könnyen megragadnak az arra fogékonyakban.
Mikor a fegyverövvel együtt felemeli a kardot, már sejthető, hogy nem elégszik meg az egyszerű kíváncsiskodással. Vékony derekára illeszti a szíjat és mivel a csat maga kapaszkodó nélkül marad ilyen szűkre húzva, csak meghurkolja, mint a vékonyabb, veretes díszöveket szokás. Kacska a mozdulat, amivel elővonja a kardot. Nem is sikerül elsőre. Ám amikor a tejfehér penge teljes egészében megmutatja magát, lenyűgözötten tekint végig rajta. A maga elé emelt különleges pengével, a vékony, alig valamit takaró köntösre kötött fegyverövvel egy elfeledett kultusz papnőit idézi. Vagy egy pikáns színdarab díváját egy nívós orgia nyitányán.
Könnyeden mozdul. Biztosan fogja a fegyvert. Egy hozzáértőben különös érzetet kelthet. Finom érzékiségbe burkolt tánc, de a mélyén úgy emlékeztet egy kardforgató vérkomoly mozdulataira. Nem több egy bujkáló gondolatnál, s talán készakarva találták így ki a táncot, hogy ezzel az egyedi hangulattal fűszerezzék amúgy wegtoreni módra.*
- Gyönyörű penge *pillant végig rajta a rögtönzött kis előadás utolsó fordulója után.* - De hozzád egészen más kardot képzelnék el. *Mosoly kunkorodik a szája szegletébe. Denjaar durva ember, vehemens természettel. Jobban nem is különbözhetne attól, amit ez a penge tükröz.* - Annyira *finoman megsimítja a gerincét* - törékenynek tűnik. *Nem tudná megmondani, hogy fém-e egyáltalán a tejfehér anyag, de abban valahogy egészen biztos, hogy pont ugyanolyan éles.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659