Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-11 04:31:11
Üzenet elküldve: 2016-10-11 04:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai, Zekd és a többiek//
*Mint azt már megszokhatta, most is igen nagy a pörgés a Pinty körül és belül is. Máshol talán picikét zokon venné, hogy ha a megbízója így csapongana a beszélgetésben, ám Rilainál inkább csodálja azt a képességet, hogy ennyi csoportot tud szóval és a szálakat a kezei között tartani. Tudja, hogy egy ilyen helyen szükséges a megosztott figyelem, és a remek kommunikációs képesség, ám az, amit a tulaj csinál, még ennek ismeretében is figyelemreméltó. Az is sokat segít, hogy egy pillanatra sem marad egyedül, hiszen a fiú mellé szökkenve azonnal kérdésekkel árasztja el. A rideg hangvétel ugyan megtorpantja egy pillanatra, ám nem azért, mert megijedne tőle. Sokkal megfelelőbb a meglepődés kifejezés, ugyanis nem erre számított. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy Zekd talán szeretné, ha megijedne tőle, és csak az agyát játssza, amiről az elkövetkező szavai után meg is bizonyosodik, bár haragudni nem tud miatta. Az, hogy valaki árva legyen nem általános ugyan, de nem is meglepő, és ezzel kérkedni pedig általában olyan ember tulajdonsága, aki vagy a sajnálatra apellál, vagy pont ezzel akarja erősnek láttatni magát. A hívj aminek akarsz flegma odavetéséből inkább az utóbbira következtet, ám ez csak szimpatikusabbá teszi a szemében a fiút, hiszen egy dacos tini képe sejlik fel előtte. Szembefordul Zekdel, és mivel alacsonyabb nála, amit vélhetően a fiú nem szokott meg, akadály nélkül pillanthat be a kalapja alatt az arcára, egy széles mosollyal.*
- Mofi vagyok, Rilai kisasszony egyik alkalmazottja, kufár.
*Tuja le röviden önmaga bemutatását, sokkal kevésbé bő lére eresztve azt, mint a másik, ám sokkal vidámabban is. Miközben bólint a Vashegyre vonatkozó kérdésre, mutatóujját az álla és ajkai elé helyezi, elgondolkodást mímelve, majd még hozzáteszi.*
- Mh-hmm! Azt hiszem a legjobb, ha Mofinak hívsz majd, én pedig téged Zekdnek. És igen, onnan jöttünk, egy szekérrel az erdőn át, Syvyan, két paci és én.
*Nem bánja, hogy a fiú bekapcsolódik a beszélgetésbe, ő maga azonban nem az a kotnyeles fajta, legalább is nem ebben az esetben, így ami Rilai kisasszonyra, és a fiúkra tartozik, abból tisztelettudóan kimarad, bár láthatóan ugrásra készen várja, hogy főnöke magához intse, és neki is adjon valami elvégeznivalót, ami reményei szerint nem a belépő brigádhoz lesz köthető, akiknek gyorsan utat engedve, egy kis biccentéssel reagál.*
*Mint azt már megszokhatta, most is igen nagy a pörgés a Pinty körül és belül is. Máshol talán picikét zokon venné, hogy ha a megbízója így csapongana a beszélgetésben, ám Rilainál inkább csodálja azt a képességet, hogy ennyi csoportot tud szóval és a szálakat a kezei között tartani. Tudja, hogy egy ilyen helyen szükséges a megosztott figyelem, és a remek kommunikációs képesség, ám az, amit a tulaj csinál, még ennek ismeretében is figyelemreméltó. Az is sokat segít, hogy egy pillanatra sem marad egyedül, hiszen a fiú mellé szökkenve azonnal kérdésekkel árasztja el. A rideg hangvétel ugyan megtorpantja egy pillanatra, ám nem azért, mert megijedne tőle. Sokkal megfelelőbb a meglepődés kifejezés, ugyanis nem erre számított. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy Zekd talán szeretné, ha megijedne tőle, és csak az agyát játssza, amiről az elkövetkező szavai után meg is bizonyosodik, bár haragudni nem tud miatta. Az, hogy valaki árva legyen nem általános ugyan, de nem is meglepő, és ezzel kérkedni pedig általában olyan ember tulajdonsága, aki vagy a sajnálatra apellál, vagy pont ezzel akarja erősnek láttatni magát. A hívj aminek akarsz flegma odavetéséből inkább az utóbbira következtet, ám ez csak szimpatikusabbá teszi a szemében a fiút, hiszen egy dacos tini képe sejlik fel előtte. Szembefordul Zekdel, és mivel alacsonyabb nála, amit vélhetően a fiú nem szokott meg, akadály nélkül pillanthat be a kalapja alatt az arcára, egy széles mosollyal.*
- Mofi vagyok, Rilai kisasszony egyik alkalmazottja, kufár.
*Tuja le röviden önmaga bemutatását, sokkal kevésbé bő lére eresztve azt, mint a másik, ám sokkal vidámabban is. Miközben bólint a Vashegyre vonatkozó kérdésre, mutatóujját az álla és ajkai elé helyezi, elgondolkodást mímelve, majd még hozzáteszi.*
- Mh-hmm! Azt hiszem a legjobb, ha Mofinak hívsz majd, én pedig téged Zekdnek. És igen, onnan jöttünk, egy szekérrel az erdőn át, Syvyan, két paci és én.
*Nem bánja, hogy a fiú bekapcsolódik a beszélgetésbe, ő maga azonban nem az a kotnyeles fajta, legalább is nem ebben az esetben, így ami Rilai kisasszonyra, és a fiúkra tartozik, abból tisztelettudóan kimarad, bár láthatóan ugrásra készen várja, hogy főnöke magához intse, és neki is adjon valami elvégeznivalót, ami reményei szerint nem a belépő brigádhoz lesz köthető, akiknek gyorsan utat engedve, egy kis biccentéssel reagál.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-11 01:21:23
Üzenet elküldve: 2016-10-11 01:21:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// A Kósza Pinty zsoldosai //
- Igen, városi madár. *ismétli Rilai után megerősítésként, miközben viszonozza a kéznyújtást. A nő határozott kézfogása imponáló de egyáltalán nem meglepő. Egy ilyen hely ügyeinek intézése és vezetése, mint a Kósza Pinty, erős kezű és felkészült tulajdonost igényel. Aprókat bólogatva, csendben hallgatja végig Rilai szinte már propagandisztikus jelleget öltő kiselőadását a Thargok nemzetségéről és székhelyükről.*
- Semmi gond, megértem. *válaszolja Syvyan egy rezdülésnyi mosoly és egy együttérzést kifejező, apró biccentést követően.* - Szívesen szolgálnék további hírekkel, de ennél többet sajnos nem tudok mondani.
*Ekkor a nő közelebb invitálja magához egy másik férfival egyetemben, akit egészen eddig figyelmen kívül hagyott. Mint azonban kiderül, valószínűleg közös megbízáson fognak dolgozni így lesz alkalma többet is megtudni a fél-elfről. Ahogy közelebb lép Rilaihoz, az elf összekulcsolja mellkasán kezeit majd alig láthatóan biccent egyet a másik férfi felé köszönésképpen. Figyelmesen hallgatja végig a nő által felkínált lehetőséget. A lány az istenek kegyességéről tett megjegyzése magabiztos mosolyt rajzol arcára.*
~ Ha Achim Kancellár, aki küldött, ezt hallaná. ~ *jegyzi meg magában, de kifelé semmi jelét nem mutatja a kósza gondolatnak, senkit nem akar megsérteni.
Túl sokat ült már mostanában tanácstermekben, épp ideje, hogy végre igazán kamatoztatni tudja képességeit. Habár Rilai egyelőre nem árul el sok információt a feladatról, Syvyannak ennyi is bőven elég, hogy határozzon.*
- Természetesen! Őszintén remélem, hogy izgalmas, hosszan tartó és jól jövedelmező kapcsolat kezdete lesz ez.
*Szavainak sorrendje a saját magának felállított fontossági sorrendet is megerősíti. Azt szereti a legjobban, hogyha érdekes és kalandos megbízásokon dolgozhat, szinte függője a kényes helyzeteknek, a végrehajtás közbeni adrenalin túltengésnek és a sikerrel járó néma üdvözlésnek. Most azonban úgy reméli, megbízója hosszú távra tervez vele, így igyekszik magával megértetni, hogy itt a jövedelmezőség élvezi a legnagyobb prioritást.
Gondolatainak bugyrából az ajtó csapódása és egy mély hang rántja ki, aztán nemsokára érkezik a szag is, melynek gazdája az éppen berongyoló törpe. Syvyan egy igen látványos fintorral az arcán húzódik hátrébb egy-két lépést. Semmi baja nincs egyetlen fajjal sem, de a szag elviselhetetlen számára. Először a száján keresztül próbál levegőt venni, hogy ne érezze a szagot, de az olyan sűrű, hogy rá kell ébrednie, szinte már harapni is lehet. Szerencsére nem kell sokáig elviselniük, majd amikor a munkásbrigád elhagyja a fogadóteret az elf egy hosszú kifújás keretében hangot ad megkönnyebbülésének. Annyira el van foglalva a szagmentesítéssel, hogy a tündér és a fiúcska mind Rilainak, mind egymásnak intézett szavairól lemarad. Már csak annyit, lát, hogy a nő visszatér a pulthoz. Syvyan nesztelen léptekkel követi, majd kényelmesen nekidől a pultnak és Rilaira emeli tekintetét.*
- Tudsz valamivel több információval szolgálni a feladatunkról, vagy ez csak a követ érkezése után esedékes?
- Igen, városi madár. *ismétli Rilai után megerősítésként, miközben viszonozza a kéznyújtást. A nő határozott kézfogása imponáló de egyáltalán nem meglepő. Egy ilyen hely ügyeinek intézése és vezetése, mint a Kósza Pinty, erős kezű és felkészült tulajdonost igényel. Aprókat bólogatva, csendben hallgatja végig Rilai szinte már propagandisztikus jelleget öltő kiselőadását a Thargok nemzetségéről és székhelyükről.*
- Semmi gond, megértem. *válaszolja Syvyan egy rezdülésnyi mosoly és egy együttérzést kifejező, apró biccentést követően.* - Szívesen szolgálnék további hírekkel, de ennél többet sajnos nem tudok mondani.
*Ekkor a nő közelebb invitálja magához egy másik férfival egyetemben, akit egészen eddig figyelmen kívül hagyott. Mint azonban kiderül, valószínűleg közös megbízáson fognak dolgozni így lesz alkalma többet is megtudni a fél-elfről. Ahogy közelebb lép Rilaihoz, az elf összekulcsolja mellkasán kezeit majd alig láthatóan biccent egyet a másik férfi felé köszönésképpen. Figyelmesen hallgatja végig a nő által felkínált lehetőséget. A lány az istenek kegyességéről tett megjegyzése magabiztos mosolyt rajzol arcára.*
~ Ha Achim Kancellár, aki küldött, ezt hallaná. ~ *jegyzi meg magában, de kifelé semmi jelét nem mutatja a kósza gondolatnak, senkit nem akar megsérteni.
Túl sokat ült már mostanában tanácstermekben, épp ideje, hogy végre igazán kamatoztatni tudja képességeit. Habár Rilai egyelőre nem árul el sok információt a feladatról, Syvyannak ennyi is bőven elég, hogy határozzon.*
- Természetesen! Őszintén remélem, hogy izgalmas, hosszan tartó és jól jövedelmező kapcsolat kezdete lesz ez.
*Szavainak sorrendje a saját magának felállított fontossági sorrendet is megerősíti. Azt szereti a legjobban, hogyha érdekes és kalandos megbízásokon dolgozhat, szinte függője a kényes helyzeteknek, a végrehajtás közbeni adrenalin túltengésnek és a sikerrel járó néma üdvözlésnek. Most azonban úgy reméli, megbízója hosszú távra tervez vele, így igyekszik magával megértetni, hogy itt a jövedelmezőség élvezi a legnagyobb prioritást.
Gondolatainak bugyrából az ajtó csapódása és egy mély hang rántja ki, aztán nemsokára érkezik a szag is, melynek gazdája az éppen berongyoló törpe. Syvyan egy igen látványos fintorral az arcán húzódik hátrébb egy-két lépést. Semmi baja nincs egyetlen fajjal sem, de a szag elviselhetetlen számára. Először a száján keresztül próbál levegőt venni, hogy ne érezze a szagot, de az olyan sűrű, hogy rá kell ébrednie, szinte már harapni is lehet. Szerencsére nem kell sokáig elviselniük, majd amikor a munkásbrigád elhagyja a fogadóteret az elf egy hosszú kifújás keretében hangot ad megkönnyebbülésének. Annyira el van foglalva a szagmentesítéssel, hogy a tündér és a fiúcska mind Rilainak, mind egymásnak intézett szavairól lemarad. Már csak annyit, lát, hogy a nő visszatér a pulthoz. Syvyan nesztelen léptekkel követi, majd kényelmesen nekidől a pultnak és Rilaira emeli tekintetét.*
- Tudsz valamivel több információval szolgálni a feladatunkról, vagy ez csak a követ érkezése után esedékes?
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:36:57
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:36:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kózsa pinty zsoldosai//
*Zekd nagy figyelemmel hallgatja befogadóját. Irritálja, hogy jó pár sötét folt van a tervben. Nem szereti a bizonytalanságot. Nincs semmi baja a váratlan szituációkkal, csak kedveli az elképzelésekben a fix pontokat, hogy legalább a meló kerete biztos legyen. És pár ezt megkapták, a fiúnak továbbra is hiányérzete van.
Végül úgy dönt, kérdéseit későbbre tartogatja. A felnőttek megbeszélik majd egymás közt ő meg majd végrehajtja. A nála idősebbekre mindig is tisztelettel és elismeréssel tekintett, bár épp most éli lázongó korát.
Tekintetével elkapja a lány elkalandozó szemeit, és ha már, vele kinézetre egykorú, gyerekre figyelmet szentel akkor azt ne hiába tegye. Zekd is felméri ki a teremtést, kell-e tartania tőle. Ebből nem derül ki sok a tündérről, így hát a fiú észrevétlenül Mofeta mellé kerül.
Egy pillanatra megállapodik a tekintete társán majd újra a felnőtteket kezdi vizslatni, de szavai és gondolatai a lányhoz kapcsolódnak.*
-Ki vagy te? *kezdi hűvös, rideg, higgadt kérdéssel.* Én Zekd Szindama vagyok. Utcakölyök, lelenc, hajléktalan, árva. Hívj aminek akarsz! *folytatja immáron barátságosabb hangon.* Te is a Vashegyről jöttél? *kérdi, mert Rilai felkeltette kíváncsiságát a hely iránt.*
-Ha megvédeni kéne abban nem vagyok jó, személy szerint jobban kedvelem a csendes melókat. Ellenben a befogadást meg kell hálálnom, szóval állok rendelkezésére kisasszony! *veti még oda, majd mély, sötétbarna szemeit Mofetára szegezi.*
*Zekd nagy figyelemmel hallgatja befogadóját. Irritálja, hogy jó pár sötét folt van a tervben. Nem szereti a bizonytalanságot. Nincs semmi baja a váratlan szituációkkal, csak kedveli az elképzelésekben a fix pontokat, hogy legalább a meló kerete biztos legyen. És pár ezt megkapták, a fiúnak továbbra is hiányérzete van.
Végül úgy dönt, kérdéseit későbbre tartogatja. A felnőttek megbeszélik majd egymás közt ő meg majd végrehajtja. A nála idősebbekre mindig is tisztelettel és elismeréssel tekintett, bár épp most éli lázongó korát.
Tekintetével elkapja a lány elkalandozó szemeit, és ha már, vele kinézetre egykorú, gyerekre figyelmet szentel akkor azt ne hiába tegye. Zekd is felméri ki a teremtést, kell-e tartania tőle. Ebből nem derül ki sok a tündérről, így hát a fiú észrevétlenül Mofeta mellé kerül.
Egy pillanatra megállapodik a tekintete társán majd újra a felnőtteket kezdi vizslatni, de szavai és gondolatai a lányhoz kapcsolódnak.*
-Ki vagy te? *kezdi hűvös, rideg, higgadt kérdéssel.* Én Zekd Szindama vagyok. Utcakölyök, lelenc, hajléktalan, árva. Hívj aminek akarsz! *folytatja immáron barátságosabb hangon.* Te is a Vashegyről jöttél? *kérdi, mert Rilai felkeltette kíváncsiságát a hely iránt.*
-Ha megvédeni kéne abban nem vagyok jó, személy szerint jobban kedvelem a csendes melókat. Ellenben a befogadást meg kell hálálnom, szóval állok rendelkezésére kisasszony! *veti még oda, majd mély, sötétbarna szemeit Mofetára szegezi.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:01:12
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:01:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai, Syvyan és a többiek//
*A tündér ugyan rendkívül meglepetten néz a társára, aki a földöntúli hangokat és a rendkívül fura vihart, amiről ő maga is megemlítette, hogy különleges és az ő tudásukon felüli volt, csak egy legyintéssel igyekszik elintézni. Már a száját is kinyitja szegényke, hogy tovább folytassa a mondandóját, ám inkább csak egy engedelmes bólintással letudja az egészet, és csöndben marad. Bár Syvyan elmondta neki, hogy ő is kezdő, így is gyakorlottabbnak érzi magánál az ilyen dolgokban, és ha ő azt mondja, hogy ráér, akkor bizonyára ráér. Annak azonban rendkívül örül, hogy Rilai kisasszony várta őt, és ezt egy hálás pillantással meg is köszöni, majd a fiú felé kalandozik el a tekintete. Az, hogy ez a teremtmény még nála is fiatalabbnak tűnik, sőt, még ha az emberek és tündérek korát megfelelően hasonlítja össze, akkor is maximum vele egykorúnak, rendkívüli nyugalommal tölti el, hiszen ez növeli az esélyeit, ráadásul talán megfelelőbb társaság is lesz, mint az idősebbek, akikkel illedelmesen és kimérten kell beszélnie még akkor is, ha esetleg nem magasabb rangúak, mint ő, akikből egyébként sincs sok a környéken. Azzal pedig, hogy a fiú azonnal bele akar szimatolni az ő dolgukba, már csak mosolyogni tud, amit a férfiak szavai csak tovább szélesítenek az arcán. Ez idézi elő, hogy amikor ismét visszakalandozik a figyelme a munkaadójára, kicsit megrázza a fejét, megköszörüli a torkát mielőtt újra megszólalna.*
- Nos... én azt hiszem, hogy tudom, hogy miben lehetünk Rilai kisasszony segítségére. Achim mester gyújtónyilakat kért tőlünk, és azt mondta, hogy Ön tudni fogja, hogy pontosan mik is azok. Azt kellene majd visszajuttatnunk valahogy a Vashegyre.
*A tündér ugyan rendkívül meglepetten néz a társára, aki a földöntúli hangokat és a rendkívül fura vihart, amiről ő maga is megemlítette, hogy különleges és az ő tudásukon felüli volt, csak egy legyintéssel igyekszik elintézni. Már a száját is kinyitja szegényke, hogy tovább folytassa a mondandóját, ám inkább csak egy engedelmes bólintással letudja az egészet, és csöndben marad. Bár Syvyan elmondta neki, hogy ő is kezdő, így is gyakorlottabbnak érzi magánál az ilyen dolgokban, és ha ő azt mondja, hogy ráér, akkor bizonyára ráér. Annak azonban rendkívül örül, hogy Rilai kisasszony várta őt, és ezt egy hálás pillantással meg is köszöni, majd a fiú felé kalandozik el a tekintete. Az, hogy ez a teremtmény még nála is fiatalabbnak tűnik, sőt, még ha az emberek és tündérek korát megfelelően hasonlítja össze, akkor is maximum vele egykorúnak, rendkívüli nyugalommal tölti el, hiszen ez növeli az esélyeit, ráadásul talán megfelelőbb társaság is lesz, mint az idősebbek, akikkel illedelmesen és kimérten kell beszélnie még akkor is, ha esetleg nem magasabb rangúak, mint ő, akikből egyébként sincs sok a környéken. Azzal pedig, hogy a fiú azonnal bele akar szimatolni az ő dolgukba, már csak mosolyogni tud, amit a férfiak szavai csak tovább szélesítenek az arcán. Ez idézi elő, hogy amikor ismét visszakalandozik a figyelme a munkaadójára, kicsit megrázza a fejét, megköszörüli a torkát mielőtt újra megszólalna.*
- Nos... én azt hiszem, hogy tudom, hogy miben lehetünk Rilai kisasszony segítségére. Achim mester gyújtónyilakat kért tőlünk, és azt mondta, hogy Ön tudni fogja, hogy pontosan mik is azok. Azt kellene majd visszajuttatnunk valahogy a Vashegyre.
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-10 17:41:22
Üzenet elküldve: 2016-10-10 17:41:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zekd, Rilai, Syvian, ésakimégarrajár//
*Továbbra is csekély érdeklődést érez a többi vendég iránt. Éppen egy újabb csésze tea elfogyasztásának lehetőségén mereng, mikor látja, hogy Rilai felé pislog, majd karcsú csuklómozdulatokkal kalimpálva jelzi, hogy húzódjon közelebb, megmondás van. És meg is mondja, hogy munka lenne, a megfogalmazás alapján nem olyasmi, amit nagy dobra kell verni, de ez Siradot a legcsekélyebb mértékben sem zavarja. Volt része titkolózásban, összeesküvésben épp elégszer ahhoz, hogy ne emelkedjen a pulzusa az ilyesmitől. Egyébként meg egyébként sincs még munkája vagy ötlete, hogy miből éljen meg, szóval kapva kap az alkalmon.*
-Igen, örömmel. A vacsoráért, éjszakai szállásért már így is adósod vagyok.
*Rilai éppen válaszolna a korábban feltett kérdésére, hangjában mintha egyszerre rezdülne a "hála az isteneknek, hogy nem jönnek" és a "hol a retekben vannak már?!", de a mondatot kettérúgja a törp belépője. A lendületet látva a bejárat is majdnem erre a sorsra jutott, de valahogy megúszta. Sirad homlok ráncolva figyeli a brigád érkezését és örül, hogy neki itt semmi felelőssége nincs. Ha lenne, most valószínűleg pont olyan ideges lenne, mint a lány. Így csak valami szolid rosszallást érez, majd megkönnyebbülést, ahogy a penetráns bűz állandó forrása, a vörös törp eltűnik végre a pincébe*
A hozzászólás írója (Sirad Krisyarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.10 17:42:32
*Továbbra is csekély érdeklődést érez a többi vendég iránt. Éppen egy újabb csésze tea elfogyasztásának lehetőségén mereng, mikor látja, hogy Rilai felé pislog, majd karcsú csuklómozdulatokkal kalimpálva jelzi, hogy húzódjon közelebb, megmondás van. És meg is mondja, hogy munka lenne, a megfogalmazás alapján nem olyasmi, amit nagy dobra kell verni, de ez Siradot a legcsekélyebb mértékben sem zavarja. Volt része titkolózásban, összeesküvésben épp elégszer ahhoz, hogy ne emelkedjen a pulzusa az ilyesmitől. Egyébként meg egyébként sincs még munkája vagy ötlete, hogy miből éljen meg, szóval kapva kap az alkalmon.*
-Igen, örömmel. A vacsoráért, éjszakai szállásért már így is adósod vagyok.
*Rilai éppen válaszolna a korábban feltett kérdésére, hangjában mintha egyszerre rezdülne a "hála az isteneknek, hogy nem jönnek" és a "hol a retekben vannak már?!", de a mondatot kettérúgja a törp belépője. A lendületet látva a bejárat is majdnem erre a sorsra jutott, de valahogy megúszta. Sirad homlok ráncolva figyeli a brigád érkezését és örül, hogy neki itt semmi felelőssége nincs. Ha lenne, most valószínűleg pont olyan ideges lenne, mint a lány. Így csak valami szolid rosszallást érez, majd megkönnyebbülést, ahogy a penetráns bűz állandó forrása, a vörös törp eltűnik végre a pincébe*
A hozzászólás írója (Sirad Krisyarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.10 17:42:32
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:07:56
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Zekd, Sirad, Syvian, sötöbö//
*A nő kezet nyújt az idegennek.*
- Nagyon örülök az ismerettségen, Syvyan. Az én nevem Rilai. - *Kíváncsian ráhunyorog a rejtélyes fickóra, aztán jól láthatóan bólint. Aztán tovább beszél, no persze virágnyelven. Elégedett mosoly játszik ajkai körül.* - Kardforgatókat és ügyes kezű zsodlosokat mindig szívesen látunk a sorainkban, és meg kell mondjam, a Kósza Pinty profiljába tulajdonképpen passzentosak az ilyen, hm. Városi madarakat mondtál?
*Pillantása Zekd felé siklik egy pillanatra, hogy mit szeretne kérdezni a férfitól. Aztán mosoyla szélesedik a kotnyeleskedést látva, és ha eléri, egy picikét, játékosan vállon böki a kölyköt ő is.*
- Tudod, pelyhes, a Kósza Pinty nem csupán fogadóként üzemel, és én sem csak a sert mérem naphosszat idebenn. Hallottál már a Vashegyről, vagy Kagan Thargodar uradalmáról? - *Valószínűleg egy értetlenkedő pillantást fog kapni cserébe, úgyhogy ha így van, kifejti.* - Kagan Thargodar a Délvidék ura és őrzője, Thargarod erődjében székel, és én szerfelett értékes üzleti kapcsolatokat ápolok vele. Igencsak jövedelmező a Hadúr keze ügyében lenni: birodalma széles, emberei számosak, és azon felül, hogy a vele való üzletelés szerfelett gyümölcsöző, még jó célt is szolgál. Míg a város emberei egytől egyig reszketve bújnak roskatag falaik közé, Kagan Thargodar és a Thargok nemzetsége bátran szembeszáll a várost fenyegető iszonyattal. Sokszor szállítunk nekik különféle dolgokat: élelmet, felszerelést, ritkább és értékesebb portékákat. A birodalma a kikötő felé terül el, a Szántóföldektől rövid járásra.
*A földrajzóra után tréfálkozva a kölyökre kacsint.*
- Belevegyük a térképolvasást is a leckéidbe?
*Utóbb visszafordul Syvyanhez. Megértőn bólint.*
- Nem faggatózni akartam, csak tudod, elefántcsonttoronyban érzem magam, elszakítva az enyémektől, ezért kérdezgetek folyton Thargarod után. - *Elgondolkozva oldalra biccenti a fejét. Aztán úgy dönt, ideje megtartani a rögtönzött kupaktanácsot. Kézmozdulataival igyekszik egy kupacba terelni Siradot és Syvyant, s ha már úgy esett, a kíváncsi kissrácot, Zekd-et sem hagyja ki a buliból.*
- Igazából egy ideje amúgy is szerettem volna belekezdeni ebbe, de az istenek kegyesek hozzám, és ilyen derék férfiakat raktak az utamba, amilyenek ti vagytok. Az van, hogy követet várok a város egyik előkelőségétől, a mai napra mégpedig. Azt hiszem, a dologból kisülhet valami olyan is, ami nekem nagyon hasznos, nektek meg nagyon jövedelmező lehet, úgyhogy ha beszéltem az illetővel, nagyon szívesen venném, ha felfogadhatnálak titeket egy megbízásra. Azt hiszem, nem kéne kimozdulni a városból, de lehet hogy már holnap, vagy holnap után nekiláthatunk az intézésnek. - *Szőrmentén átfogalmaz.* - Mármint inkább ti. Ugyanis én állapotomra való tekintettel aligha vállalkozom bármilyen kalandra mostanság. De ígérem, bőségesen megjutalmazlak titeket, ha eljártok a Kósza Pinty és az én nevemben.
*Hogy arral gondol-e, hogy kis híján egymagas a növendék Zekd-el, vagy arra, hogy nő, és ilyen minőségében szabad szemmel jól láthatón is esendő, vagy netán arra, hogy áldott állapotban van (aminek ékes bizonyítéka hogy nettó négyszer rókázta végig a Pintyet pl. ma reggel), nem derül ki. Egyesével begyűjti minden jelenlévőtől a választ.*
- Na, kezdetnek akár ez is megteszi, nem? Hajlandóak lennétek a Kósza Pinty zsoldjába állni? - *Összegeket egyelőre szándékkal kerül. Elébb szeretné a bizonyos megbízót előkeríteni, hogy belőle is annyit taposhasson ki, amennyit csak emberileg lehetséges, aztán majd nyerészkedik.*
//A nagy házalakítás, munkálatok a pincében + Guguru//
- Fogalmam sincs, hogy mikor... - *Válaszolna ezen kívül Siradnak, amikor is belendül az ajtón a falra festett ördök: Zuzrot mester általános attitűdjétől riadtan összekoccannak a lány fogai, menten eszébe idézi a tegnapi lebarmolt állapotokat az emeleten. Motyog valamit magában, ami leginkább arra hasonlít, hogy "istenkék, ne", aztán a vörös törpe elé perdül.*
- Igen, akkor erre, ha kérhetem - *Leheli a lány szelíden, de határozottan eltessékelve magától az átható fokhagymabűzt eregető mestert. Halványan rávigyorog a banda többi tagjára is, komoly erőfeszítéssel leplezve aggodalmát, melyet akétes társaság iránt érez. A pince fele mutat.* - Amott még van munka.
*És megtörténik megint. A foghagymabűz újabbat csavarint újabban rendszeresen rendetlenkedő gyomrán, ezért sápadozva és némi orrhangon kierőlteti magából további mondandóját.*
- Kérlek, igyekezzetek hamar elvégezni a munkát, és az eddigiekhez méltón. - *Bendőjét markolászva eltámolyog az egyik földszinti ajtóig, ahol eléméletileg a mindenes-biztonságiőr toronyember, Védőfal guguru töltötte az éjszakát. Mintaszerűn jógallélegez, és olyan hevesen dörömböl az ajtón, hogy az óriás bizonoysan felkeljen rá.*
- Drága Gugu, kérlek menj le a pincébe ésé felügyeld ezt a lehetetlen bagázst. - *Kérleli esdeklőn, midőn megleli a nevezettet. Aggódó pillantással a pince felé mutat, ahol még eltűnni látja tán épp az építőmestert meg az ebmereit. Mutató- és hüvelykujjával megdörzsölgeti orrnyergét.*
- Kérlek szépen, ne hagyd, hogy szétverjenek a kelleténél több dolgot. mondd csak, hogy segítesz, amiben kell, és könyörgöm, dörrents oda egy kicsit ezeknek a féleszűeknek, hogy gyorsan és hatékonyan dolgozzanak, különben én agyvérzést kapok.
*Ha igenlő választ kap (és nemlegeset úgysem fogad el) hálásan megveregeti az óriás vállát, már amennyire eléri, aztán visszamegy a pulthoz.*
- Hol is tartottunk? - *Próálja felvenni Syvyanékkal a társalgás fonalát.*
*A nő kezet nyújt az idegennek.*
- Nagyon örülök az ismerettségen, Syvyan. Az én nevem Rilai. - *Kíváncsian ráhunyorog a rejtélyes fickóra, aztán jól láthatóan bólint. Aztán tovább beszél, no persze virágnyelven. Elégedett mosoly játszik ajkai körül.* - Kardforgatókat és ügyes kezű zsodlosokat mindig szívesen látunk a sorainkban, és meg kell mondjam, a Kósza Pinty profiljába tulajdonképpen passzentosak az ilyen, hm. Városi madarakat mondtál?
*Pillantása Zekd felé siklik egy pillanatra, hogy mit szeretne kérdezni a férfitól. Aztán mosoyla szélesedik a kotnyeleskedést látva, és ha eléri, egy picikét, játékosan vállon böki a kölyköt ő is.*
- Tudod, pelyhes, a Kósza Pinty nem csupán fogadóként üzemel, és én sem csak a sert mérem naphosszat idebenn. Hallottál már a Vashegyről, vagy Kagan Thargodar uradalmáról? - *Valószínűleg egy értetlenkedő pillantást fog kapni cserébe, úgyhogy ha így van, kifejti.* - Kagan Thargodar a Délvidék ura és őrzője, Thargarod erődjében székel, és én szerfelett értékes üzleti kapcsolatokat ápolok vele. Igencsak jövedelmező a Hadúr keze ügyében lenni: birodalma széles, emberei számosak, és azon felül, hogy a vele való üzletelés szerfelett gyümölcsöző, még jó célt is szolgál. Míg a város emberei egytől egyig reszketve bújnak roskatag falaik közé, Kagan Thargodar és a Thargok nemzetsége bátran szembeszáll a várost fenyegető iszonyattal. Sokszor szállítunk nekik különféle dolgokat: élelmet, felszerelést, ritkább és értékesebb portékákat. A birodalma a kikötő felé terül el, a Szántóföldektől rövid járásra.
*A földrajzóra után tréfálkozva a kölyökre kacsint.*
- Belevegyük a térképolvasást is a leckéidbe?
*Utóbb visszafordul Syvyanhez. Megértőn bólint.*
- Nem faggatózni akartam, csak tudod, elefántcsonttoronyban érzem magam, elszakítva az enyémektől, ezért kérdezgetek folyton Thargarod után. - *Elgondolkozva oldalra biccenti a fejét. Aztán úgy dönt, ideje megtartani a rögtönzött kupaktanácsot. Kézmozdulataival igyekszik egy kupacba terelni Siradot és Syvyant, s ha már úgy esett, a kíváncsi kissrácot, Zekd-et sem hagyja ki a buliból.*
- Igazából egy ideje amúgy is szerettem volna belekezdeni ebbe, de az istenek kegyesek hozzám, és ilyen derék férfiakat raktak az utamba, amilyenek ti vagytok. Az van, hogy követet várok a város egyik előkelőségétől, a mai napra mégpedig. Azt hiszem, a dologból kisülhet valami olyan is, ami nekem nagyon hasznos, nektek meg nagyon jövedelmező lehet, úgyhogy ha beszéltem az illetővel, nagyon szívesen venném, ha felfogadhatnálak titeket egy megbízásra. Azt hiszem, nem kéne kimozdulni a városból, de lehet hogy már holnap, vagy holnap után nekiláthatunk az intézésnek. - *Szőrmentén átfogalmaz.* - Mármint inkább ti. Ugyanis én állapotomra való tekintettel aligha vállalkozom bármilyen kalandra mostanság. De ígérem, bőségesen megjutalmazlak titeket, ha eljártok a Kósza Pinty és az én nevemben.
*Hogy arral gondol-e, hogy kis híján egymagas a növendék Zekd-el, vagy arra, hogy nő, és ilyen minőségében szabad szemmel jól láthatón is esendő, vagy netán arra, hogy áldott állapotban van (aminek ékes bizonyítéka hogy nettó négyszer rókázta végig a Pintyet pl. ma reggel), nem derül ki. Egyesével begyűjti minden jelenlévőtől a választ.*
- Na, kezdetnek akár ez is megteszi, nem? Hajlandóak lennétek a Kósza Pinty zsoldjába állni? - *Összegeket egyelőre szándékkal kerül. Elébb szeretné a bizonyos megbízót előkeríteni, hogy belőle is annyit taposhasson ki, amennyit csak emberileg lehetséges, aztán majd nyerészkedik.*
//A nagy házalakítás, munkálatok a pincében + Guguru//
- Fogalmam sincs, hogy mikor... - *Válaszolna ezen kívül Siradnak, amikor is belendül az ajtón a falra festett ördök: Zuzrot mester általános attitűdjétől riadtan összekoccannak a lány fogai, menten eszébe idézi a tegnapi lebarmolt állapotokat az emeleten. Motyog valamit magában, ami leginkább arra hasonlít, hogy "istenkék, ne", aztán a vörös törpe elé perdül.*
- Igen, akkor erre, ha kérhetem - *Leheli a lány szelíden, de határozottan eltessékelve magától az átható fokhagymabűzt eregető mestert. Halványan rávigyorog a banda többi tagjára is, komoly erőfeszítéssel leplezve aggodalmát, melyet akétes társaság iránt érez. A pince fele mutat.* - Amott még van munka.
*És megtörténik megint. A foghagymabűz újabbat csavarint újabban rendszeresen rendetlenkedő gyomrán, ezért sápadozva és némi orrhangon kierőlteti magából további mondandóját.*
- Kérlek, igyekezzetek hamar elvégezni a munkát, és az eddigiekhez méltón. - *Bendőjét markolászva eltámolyog az egyik földszinti ajtóig, ahol eléméletileg a mindenes-biztonságiőr toronyember, Védőfal guguru töltötte az éjszakát. Mintaszerűn jógallélegez, és olyan hevesen dörömböl az ajtón, hogy az óriás bizonoysan felkeljen rá.*
- Drága Gugu, kérlek menj le a pincébe ésé felügyeld ezt a lehetetlen bagázst. - *Kérleli esdeklőn, midőn megleli a nevezettet. Aggódó pillantással a pince felé mutat, ahol még eltűnni látja tán épp az építőmestert meg az ebmereit. Mutató- és hüvelykujjával megdörzsölgeti orrnyergét.*
- Kérlek szépen, ne hagyd, hogy szétverjenek a kelleténél több dolgot. mondd csak, hogy segítesz, amiben kell, és könyörgöm, dörrents oda egy kicsit ezeknek a féleszűeknek, hogy gyorsan és hatékonyan dolgozzanak, különben én agyvérzést kapok.
*Ha igenlő választ kap (és nemlegeset úgysem fogad el) hálásan megveregeti az óriás vállát, már amennyire eléri, aztán visszamegy a pulthoz.*
- Hol is tartottunk? - *Próálja felvenni Syvyanékkal a társalgás fonalát.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-08 10:12:47
Üzenet elküldve: 2016-10-08 10:12:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A nagy házalakítás//
//Munkálatok a pincében//
*Az utcán élénkülő jövés-menésből kiválik egy céltudatos csoport, akik zsákokkal a vállukon caplatnak egyenesen a Pinty felé. A tegnapi események tanúi már ismerhetik Zuzrot kőműves mester és lakberendező zseni messze földön híres csapatát, akiknek dicsőséges tetteit számos hivatalos bejegyzésben őrzi a Városi Őrség bűnügyi archívuma. A Pinty bejárata elé érve megtorpannak és az élen haladó törpe összehúzott szemmel végignéz a díszes kompánián.*
-Csak okosan, csendesen, nem akarok olyan fe'fordulást, mint tegnap, értve?!
*Majd miután ígyen ellátta instrukciókkal embereit meg az óriást meg a másik törpöt, lendületesen beront a fogadóba.*
-Szép napot kívánok mindenkinek, de legfőképpen neked, kedves drága kisasszonyom!
*Harsány jelenléte rögtön betölti a teret, ahogy a belőle áradó foghagyma szag is. Kedélyesen Rilaihoz csörtet, mentében egy-két széket felborítva.*
-Jaaj kisasszony, nagyon bánják ám a fiúk a tegnapi fe'fordulást. Nagyon bizonyítani akarnak. Hát nézd meg, milyen lelkesek, csak arra várnak, hogy itt neked mindent megcsináljanak, pöpecre!
*Ha Rilai végig tekint a csapaton, felmérve a "lelkes fiúk" csapatát, akkor láthat egy, az idióták rendíthetetlen boldogságával vigyorgó óriást, egy, a korai óra ellenére már teljesen részeg, ápoéatlan törpöt és két embert, akik közül az egyik tömény életundorral nézelődik, a másik pedig egy gyertyatartót méreget olyan tekintettel, ahogy a ragadozók szoktak válogatni a nyájból. Zuzrot melle dagad a büszkeségtől.*
-No, vágjunk is bele! Mindent a megbízóér', nem igaz?
*A vörös törpe Rilaira kacsint, aztán szélesen int a társaságnak és levonulnak a pincébe és onnantól csak az istenek tudják, mit művelnek ott.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.08 10:13:53
//Munkálatok a pincében//
*Az utcán élénkülő jövés-menésből kiválik egy céltudatos csoport, akik zsákokkal a vállukon caplatnak egyenesen a Pinty felé. A tegnapi események tanúi már ismerhetik Zuzrot kőműves mester és lakberendező zseni messze földön híres csapatát, akiknek dicsőséges tetteit számos hivatalos bejegyzésben őrzi a Városi Őrség bűnügyi archívuma. A Pinty bejárata elé érve megtorpannak és az élen haladó törpe összehúzott szemmel végignéz a díszes kompánián.*
-Csak okosan, csendesen, nem akarok olyan fe'fordulást, mint tegnap, értve?!
*Majd miután ígyen ellátta instrukciókkal embereit meg az óriást meg a másik törpöt, lendületesen beront a fogadóba.*
-Szép napot kívánok mindenkinek, de legfőképpen neked, kedves drága kisasszonyom!
*Harsány jelenléte rögtön betölti a teret, ahogy a belőle áradó foghagyma szag is. Kedélyesen Rilaihoz csörtet, mentében egy-két széket felborítva.*
-Jaaj kisasszony, nagyon bánják ám a fiúk a tegnapi fe'fordulást. Nagyon bizonyítani akarnak. Hát nézd meg, milyen lelkesek, csak arra várnak, hogy itt neked mindent megcsináljanak, pöpecre!
*Ha Rilai végig tekint a csapaton, felmérve a "lelkes fiúk" csapatát, akkor láthat egy, az idióták rendíthetetlen boldogságával vigyorgó óriást, egy, a korai óra ellenére már teljesen részeg, ápoéatlan törpöt és két embert, akik közül az egyik tömény életundorral nézelődik, a másik pedig egy gyertyatartót méreget olyan tekintettel, ahogy a ragadozók szoktak válogatni a nyájból. Zuzrot melle dagad a büszkeségtől.*
-No, vágjunk is bele! Mindent a megbízóér', nem igaz?
*A vörös törpe Rilaira kacsint, aztán szélesen int a társaságnak és levonulnak a pincébe és onnantól csak az istenek tudják, mit művelnek ott.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.08 10:13:53
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-08 00:34:31
Üzenet elküldve: 2016-10-08 00:34:31
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
//Kockadobás: 1//
*Vessző csillan először, fejest ugrik nyeregből. Nyomot is hagy, véreset, csodálkozik, miért esett? Nem zörög az Albun-haraszt, lelőtte egy sunyi paraszt. Nem tudni, hogy ez a vég-e, úgy tűnik, hogy mindjárt vége.*
~ Hű anyám, ez jaj, de fáj ~ *szenved is, mert ezzel jár. Rosszabb, mint egy nagy csontfűrész, fájdalomra ott a tűrés. Van arra is orvosság, Vérszomj ébred, nem is fáj. Hogyha persze nem mozog; minek tenné, jól van ott. Tök jó minden, kék az ég, lélegezni is tud még. Persze ez csak optimizmus, jön majd kín, és elég izmos. Nyeldekelni volna kár, de mormolni megpróbál. Ha sikerül a varázslat, utoljára alád rak. Nézhetnek az emberek: Mi ez ottan? Flesselek? Ha nem, akkor fekszik egyre, alig elég egy foghegyre.
Hogyha van még ideje, összegez: Na ki vele! Elmúlik az emberöltő, távozhat a Tündérmentő. Lesz belőle szép, hősi dal, már ha Elinara akar. Svirnek meg egy kalappal, üssön orkot falappal. Manuri a szerelem, de ne kérdezd; terelem. Moonxylwery úrnősködjön, hogyha nem kell, ne hősködjön! Új pintyeknek halihó, izzadtságszag sose jó. Vicces lenne vinni mindet, rájuk dönteni a Pintyet. De ő már csak olyan lovag, indok nélkül sose szopat. Meghagyja ezt másoknak, csordaszellem-srácoknak. Ilyen a jó nihilista, élteti a halállista. Mit nekik egy hordó rum, tölgyfalevél szimbólum. Bárki, aki letépi, jól teszi, mert megéri. Csapatoknak fontos az, bátorságot, erőt ad. Ma mindenki vakmerő, tölgyet nyúzó makkverő. Elillan a feszültség, hormonális derültség. Adna nekik tanácsot, nézegessék a rácsot. Lehetőleg belülről, zuhog a föld felülről. Hogyha tovább erőlködnek, talán oda leköltöznek. Nem lesz ebből több hiszti, túl sok itt a vérpatak.*
~ Akárhogy is vakartad, nincs fölöttem hatalmad. ~
*Rím-gondolni direkt fáj, van, akinek ilyen jár. Szebb ez minden tavasznál, ha lenne egy gnóm feltaláló által kifejlesztett, lehetőleg mágikus hangerősítő szerkezete, most odabandukolna vele valahová, és finom mozdulattal elejtené. A nemlétnek majd éljen, vivát, örvendj, jön a másik világ!*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
//Kockadobás: 1//
*Vessző csillan először, fejest ugrik nyeregből. Nyomot is hagy, véreset, csodálkozik, miért esett? Nem zörög az Albun-haraszt, lelőtte egy sunyi paraszt. Nem tudni, hogy ez a vég-e, úgy tűnik, hogy mindjárt vége.*
~ Hű anyám, ez jaj, de fáj ~ *szenved is, mert ezzel jár. Rosszabb, mint egy nagy csontfűrész, fájdalomra ott a tűrés. Van arra is orvosság, Vérszomj ébred, nem is fáj. Hogyha persze nem mozog; minek tenné, jól van ott. Tök jó minden, kék az ég, lélegezni is tud még. Persze ez csak optimizmus, jön majd kín, és elég izmos. Nyeldekelni volna kár, de mormolni megpróbál. Ha sikerül a varázslat, utoljára alád rak. Nézhetnek az emberek: Mi ez ottan? Flesselek? Ha nem, akkor fekszik egyre, alig elég egy foghegyre.
Hogyha van még ideje, összegez: Na ki vele! Elmúlik az emberöltő, távozhat a Tündérmentő. Lesz belőle szép, hősi dal, már ha Elinara akar. Svirnek meg egy kalappal, üssön orkot falappal. Manuri a szerelem, de ne kérdezd; terelem. Moonxylwery úrnősködjön, hogyha nem kell, ne hősködjön! Új pintyeknek halihó, izzadtságszag sose jó. Vicces lenne vinni mindet, rájuk dönteni a Pintyet. De ő már csak olyan lovag, indok nélkül sose szopat. Meghagyja ezt másoknak, csordaszellem-srácoknak. Ilyen a jó nihilista, élteti a halállista. Mit nekik egy hordó rum, tölgyfalevél szimbólum. Bárki, aki letépi, jól teszi, mert megéri. Csapatoknak fontos az, bátorságot, erőt ad. Ma mindenki vakmerő, tölgyet nyúzó makkverő. Elillan a feszültség, hormonális derültség. Adna nekik tanácsot, nézegessék a rácsot. Lehetőleg belülről, zuhog a föld felülről. Hogyha tovább erőlködnek, talán oda leköltöznek. Nem lesz ebből több hiszti, túl sok itt a vérpatak.*
~ Akárhogy is vakartad, nincs fölöttem hatalmad. ~
*Rím-gondolni direkt fáj, van, akinek ilyen jár. Szebb ez minden tavasznál, ha lenne egy gnóm feltaláló által kifejlesztett, lehetőleg mágikus hangerősítő szerkezete, most odabandukolna vele valahová, és finom mozdulattal elejtené. A nemlétnek majd éljen, vivát, örvendj, jön a másik világ!*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:13:17
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:13:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*A süvítő lövedék összetéveszthetetlen hangját hallja egyetlen pillanatra, utána már csak a fröccsenő vér tudatosítja benne, hogy rájuk támadnak. Erre egyetlen világos gondolat fogalmazódik meg benne. ~Amatőr vadbarmok.~
Olyan, aki messze nem a legtisztességesebb környéken és környezetben nőtt fel, a veszély nem dermeszti, azonnal cselekszik. Varázsol, s remélhetőleg be is fog válni. Főleg, mert egyelőre a városőrség sincs a helyzet magaslatán, legalábbis nem bízik benne, hogy az esetleges következő lövést nem gátolnák meg.*
- Gyilkos haramiák! Ti öltétek meg Quinnt is igaz?! *Kérdezi indulatosan. Kettő dologról ugyanis már szentül meg van győződve. Hogy mindvégig át akarták vágni a tárgyalások kezdete óta, és hogy a megboldogult csapos halála is a díszes társasághoz köthető. Hiszen ha Yero nem bukkan fel, nem lett volna senki, aki megvédje, lévén a Matróz halott.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
*A süvítő lövedék összetéveszthetetlen hangját hallja egyetlen pillanatra, utána már csak a fröccsenő vér tudatosítja benne, hogy rájuk támadnak. Erre egyetlen világos gondolat fogalmazódik meg benne. ~Amatőr vadbarmok.~
Olyan, aki messze nem a legtisztességesebb környéken és környezetben nőtt fel, a veszély nem dermeszti, azonnal cselekszik. Varázsol, s remélhetőleg be is fog válni. Főleg, mert egyelőre a városőrség sincs a helyzet magaslatán, legalábbis nem bízik benne, hogy az esetleges következő lövést nem gátolnák meg.*
- Gyilkos haramiák! Ti öltétek meg Quinnt is igaz?! *Kérdezi indulatosan. Kettő dologról ugyanis már szentül meg van győződve. Hogy mindvégig át akarták vágni a tárgyalások kezdete óta, és hogy a megboldogult csapos halála is a díszes társasághoz köthető. Hiszen ha Yero nem bukkan fel, nem lett volna senki, aki megvédje, lévén a Matróz halott.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-06 18:25:56
Üzenet elküldve: 2016-10-06 18:25:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai és a többiek//
~Úgy tűnik, itt már reggel elég élénken zajlik az élet.~
*Sirad elismerően pillanat a tegnapi kemény munka, a reggeli rosszullét és a korai óra ellenére élénkén térülő-forduló lányra, aki lendületesen kezeli a látogatókat, akik között van rafinált utcagyerek, csuklyás elf és törékeny tündérke is.
~Mi lesz itt, ha elkezdenek érkezni a vendégek is?~
De nem aggódik, mi lenne, minden bizonnyal azzal is elboldogul a szélvész kisasszony. Jártában-keltében még neki is odasziszeg pár szót, amire csak bólint és kényelmesen áttelepedik a pulthoz, ahonnan ráérősen figyeli a történéseket. A Syvyan nevű elf szavaira elmosolyodik. ~Bizony a nőkkel vigyázni kell, ármányos népség.~
Ha úgy látszik, hogy Rilait éppen senki nem tartja szóval a saját bújával-bajával, könnyed társalgást kezd.*
-A jó törp és lelkes csapata mikor érkezik? Ma is számíthatunk a tegnapihoz hasonló izgalmakra?
*Kissé még sajgó combjára gondol és elmosolyodik.*
~Őrültek háza. Igen, ez találó.~
A hozzászólás írója (Sirad Krisyarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.06 18:28:38
~Úgy tűnik, itt már reggel elég élénken zajlik az élet.~
*Sirad elismerően pillanat a tegnapi kemény munka, a reggeli rosszullét és a korai óra ellenére élénkén térülő-forduló lányra, aki lendületesen kezeli a látogatókat, akik között van rafinált utcagyerek, csuklyás elf és törékeny tündérke is.
~Mi lesz itt, ha elkezdenek érkezni a vendégek is?~
De nem aggódik, mi lenne, minden bizonnyal azzal is elboldogul a szélvész kisasszony. Jártában-keltében még neki is odasziszeg pár szót, amire csak bólint és kényelmesen áttelepedik a pulthoz, ahonnan ráérősen figyeli a történéseket. A Syvyan nevű elf szavaira elmosolyodik. ~Bizony a nőkkel vigyázni kell, ármányos népség.~
Ha úgy látszik, hogy Rilait éppen senki nem tartja szóval a saját bújával-bajával, könnyed társalgást kezd.*
-A jó törp és lelkes csapata mikor érkezik? Ma is számíthatunk a tegnapihoz hasonló izgalmakra?
*Kissé még sajgó combjára gondol és elmosolyodik.*
~Őrültek háza. Igen, ez találó.~
A hozzászólás írója (Sirad Krisyarus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.06 18:28:38
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-05 18:24:29
Üzenet elküldve: 2016-10-05 18:24:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Mofeta, Rilai, Zekd //
*Mofetát követve belép a fogadóba, lehúzza fejéről csuklyáját és köpenyén meglazítja csatját. Sokat nem kell keresgélniük, hiszen a tulajdonos, az általuk is keresett Rilai éppen a fogadóban szorgoskodik, mikor belépnek pedig éppen egy apró fiúcskával társalog. Syvyan nem tudja eldönteni, hogy a fiú a több mérettel nagyobb ruhadarabok miatt tűnik ilyen kicsinek, vagy valójában olyan korban van, amikor még ez az átlagos testmagasság. Mindenesetre megjegyzi magának a gyermeket, biztos benne, hogy nem ez lesz az első és egyetlen találkozásuk. Míg tekintetét körbeforgatja a Pinty gyomrában, addigra Mofi már Rilai előtt áll és átadja a Kancellár kérésére leszállított csomagot. Mikor a tündér felé int és a nevét említi, Syvyan gyorsan közelebb lép a két nőhöz. Mofi ha nem is éppen részletesen, de szóba hozza az út közben történteket. Syvyan nem igazán tudja, hogyan is írhatná le az eseményeket, hiszen jobb rálátása neki sem volt, másrészről pedig végre célba értek, így őt sokkal jobban izgatják azok a dolgok melyek itt várnak rá. Ennélfogva nem bánja, hogy a tündér nem említett semmi konkrétat így, ha csak nem erőltetik, neki sem kell olyanról beszélnie amit maga sem ért egyelőre. Gyors pillantást vet Mofira, jobb kezével alig láthatóan türelemre inti melyet egy apró szemöldökemeléssel és szelíd mosollyal kísér.*
~ Ráérünk még azzal foglalkozni…~ *gondolja magában, mintha csak telepatikusan igyekezné meggyőzni Mofit arról, hogy ne ez legyen most a legfontosabb téma. Rilaira emeli tekintetét. Egy nem túl mély, de annál hosszabb és tiszteletteljesebb meghajlás, szinte csak fejhajtás, után maga is bemutatkozik.*
- Üdvözlöm Rilai Kisasszony! Igen, Syvyan… Syvyan D'Arch, szolgálatára. *teszi hozzá második nevét is, teljessé téve a bemutatkozást.* - Achim Kancellár küldött önhöz. Úgy vélte képességeimet itt, a Kósza Pintyben tudom majd leginkább kamatoztatni. Afféle városi, éjszakai madár volnék. *mondja, miközben szája sarkában ravaszkás mosoly rajzolódik ki, két kezével pedig válla fölött hátranyúlva megigazítja csuklyáját, mintha az valamiféle védjegye lenne. Egyáltalán nem tart attól, hogy nyíltan kimondja orgyilkos, hiszen ha bármi kétség lenne afelől, hogy itt hasznosítani tudják képességeit, akkor Achim nem küldte volna ide. Ami inkább visszatartja az, hogy Mofetának ezt az apróságot még nem említette, és mivel a tündér az egyetlen akit jelen pillanatban a legtöbb ideje ismer, nem akarja magától elijeszteni. Másrészről pedig itt kering körülöttük egy tizenéves fiúcska akinek kiléte ismeretlen, ruháiból ítélve pedig az utcákon, napról-napra élhet, emiatt pedig rengeteg olyan figurával kerülhet kapcsolatba akik előtt nem lenne jó, ha Syvyan kiléte kiderülne. Éppen ekkor hallja meg a közben mellé somfordáló fiúcska hangját. Mivel az elf sem tudja, hogy mi van a csomagban, vagy, hogy a tündér pontosan milyen ügyben járt el Rilai Kisasszony kérésére a Vashegyen, így választ sem tud adni a gyermeknek, csak letekint rá és kérdőn megrántja a vállát.*
- Gőzöm nincs, egyébként is a hölgyek dolga. A nők dolgába soha ne üsd bele az orrod kéretlenül, csak te jöhetsz ki rosszul belőle. *jegyzi meg halkan, tréfás mosoly keretében, majd gyengén de határozottan megütögeti Zekd vállát aztán ismét Rilaira figyel.*
- Miután a menekültek, a városőrök és a katonák megérkeztek Amon Ruadhba csak felbolydulás és állandó jövés-menés. Sokat nem tartózkodtam ott, a Kancellár pár napon belül ide küldött, így többet nem tudok mondani. Részemről csak annyit szeretnék tudni, hogy miben lehetek a Kisasszony és a Kósza Pinty segítségére?!
*Mofetát követve belép a fogadóba, lehúzza fejéről csuklyáját és köpenyén meglazítja csatját. Sokat nem kell keresgélniük, hiszen a tulajdonos, az általuk is keresett Rilai éppen a fogadóban szorgoskodik, mikor belépnek pedig éppen egy apró fiúcskával társalog. Syvyan nem tudja eldönteni, hogy a fiú a több mérettel nagyobb ruhadarabok miatt tűnik ilyen kicsinek, vagy valójában olyan korban van, amikor még ez az átlagos testmagasság. Mindenesetre megjegyzi magának a gyermeket, biztos benne, hogy nem ez lesz az első és egyetlen találkozásuk. Míg tekintetét körbeforgatja a Pinty gyomrában, addigra Mofi már Rilai előtt áll és átadja a Kancellár kérésére leszállított csomagot. Mikor a tündér felé int és a nevét említi, Syvyan gyorsan közelebb lép a két nőhöz. Mofi ha nem is éppen részletesen, de szóba hozza az út közben történteket. Syvyan nem igazán tudja, hogyan is írhatná le az eseményeket, hiszen jobb rálátása neki sem volt, másrészről pedig végre célba értek, így őt sokkal jobban izgatják azok a dolgok melyek itt várnak rá. Ennélfogva nem bánja, hogy a tündér nem említett semmi konkrétat így, ha csak nem erőltetik, neki sem kell olyanról beszélnie amit maga sem ért egyelőre. Gyors pillantást vet Mofira, jobb kezével alig láthatóan türelemre inti melyet egy apró szemöldökemeléssel és szelíd mosollyal kísér.*
~ Ráérünk még azzal foglalkozni…~ *gondolja magában, mintha csak telepatikusan igyekezné meggyőzni Mofit arról, hogy ne ez legyen most a legfontosabb téma. Rilaira emeli tekintetét. Egy nem túl mély, de annál hosszabb és tiszteletteljesebb meghajlás, szinte csak fejhajtás, után maga is bemutatkozik.*
- Üdvözlöm Rilai Kisasszony! Igen, Syvyan… Syvyan D'Arch, szolgálatára. *teszi hozzá második nevét is, teljessé téve a bemutatkozást.* - Achim Kancellár küldött önhöz. Úgy vélte képességeimet itt, a Kósza Pintyben tudom majd leginkább kamatoztatni. Afféle városi, éjszakai madár volnék. *mondja, miközben szája sarkában ravaszkás mosoly rajzolódik ki, két kezével pedig válla fölött hátranyúlva megigazítja csuklyáját, mintha az valamiféle védjegye lenne. Egyáltalán nem tart attól, hogy nyíltan kimondja orgyilkos, hiszen ha bármi kétség lenne afelől, hogy itt hasznosítani tudják képességeit, akkor Achim nem küldte volna ide. Ami inkább visszatartja az, hogy Mofetának ezt az apróságot még nem említette, és mivel a tündér az egyetlen akit jelen pillanatban a legtöbb ideje ismer, nem akarja magától elijeszteni. Másrészről pedig itt kering körülöttük egy tizenéves fiúcska akinek kiléte ismeretlen, ruháiból ítélve pedig az utcákon, napról-napra élhet, emiatt pedig rengeteg olyan figurával kerülhet kapcsolatba akik előtt nem lenne jó, ha Syvyan kiléte kiderülne. Éppen ekkor hallja meg a közben mellé somfordáló fiúcska hangját. Mivel az elf sem tudja, hogy mi van a csomagban, vagy, hogy a tündér pontosan milyen ügyben járt el Rilai Kisasszony kérésére a Vashegyen, így választ sem tud adni a gyermeknek, csak letekint rá és kérdőn megrántja a vállát.*
- Gőzöm nincs, egyébként is a hölgyek dolga. A nők dolgába soha ne üsd bele az orrod kéretlenül, csak te jöhetsz ki rosszul belőle. *jegyzi meg halkan, tréfás mosoly keretében, majd gyengén de határozottan megütögeti Zekd vállát aztán ismét Rilaira figyel.*
- Miután a menekültek, a városőrök és a katonák megérkeztek Amon Ruadhba csak felbolydulás és állandó jövés-menés. Sokat nem tartózkodtam ott, a Kancellár pár napon belül ide küldött, így többet nem tudok mondani. Részemről csak annyit szeretnék tudni, hogy miben lehetek a Kisasszony és a Kósza Pinty segítségére?!
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-04 18:01:58
Üzenet elküldve: 2016-10-04 18:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai, Mofeta, Syvyan//
*A fiú mellkasa hirtelen megkönnyebbül. Miközben ide tartott útközben végig ez a gondolat furdalta: „Jó ötlet hazudni?”. Most, hogy a nő nem haragszik rá és valószínűleg munkát is kap, ha pedig minden jó megy a végén még írni és olvasni is megtanul, mindjárt színesebben látja a világot. Kihúzza magát, bár ez nem látszik túlzottan, majd tisztelettudóan válaszol.*
-Zekd Szindama vagyok, szolgálatára! Nos igen, a várost és környékét ismerem mint a tenyeremet! Ha bármire szüksége van forduljon hozzám. *dülleszti ki mellkasát.* Köszönöm a felajánlást! *mondja, és még folytatná de ekkor a nő elfordul és dolgához lát. Szót vált az észrevétlenül a szobába kerülő férfihoz majd betoppan a szárnyas teremtés és vele elegyedik szóba. A levél körüli sürgés forgás felkelti Zekd figyelmét.*
~Biztos fontos, ahogy látom a lánynak kísérője is van.~ *gondolja majd óvatosan a nő mellé áll, épp csak annyira, hogy ne legyen se feltűnő, se illetlen az ottléte. Innen mindent tökéletesen hall.*
~Vashegy? Hmm. Még sosem hallottam róla. Szóval ők onnan jöttek volna?~ *gondolkozik. Hallghatja a további párbeszédet, a levélbe nem olvas bele, nem rá tartozik, de közben a kísérő felé fordul. Ártatlan hanggal, bár ez már nagyon nem megy neki mivel már mutált, feltesz a férfinak egy-két kérdést.*
-Jó napot! Zekd Szindama vagyok, szolgálatára! Kérdezhetek öntől valamit? *emeli le kalapját.* Miről van szó? *mutat hüvelykujjával a kér nőre. Előfordulhat Rilai felfigyel rá és oszt neki munkát, ha nem hát Zekd kérdez rá amint választ kapott, hogy van-e valami feladat számára.*
A hozzászólás írója (Zekd Szindama) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 18:02:22
*A fiú mellkasa hirtelen megkönnyebbül. Miközben ide tartott útközben végig ez a gondolat furdalta: „Jó ötlet hazudni?”. Most, hogy a nő nem haragszik rá és valószínűleg munkát is kap, ha pedig minden jó megy a végén még írni és olvasni is megtanul, mindjárt színesebben látja a világot. Kihúzza magát, bár ez nem látszik túlzottan, majd tisztelettudóan válaszol.*
-Zekd Szindama vagyok, szolgálatára! Nos igen, a várost és környékét ismerem mint a tenyeremet! Ha bármire szüksége van forduljon hozzám. *dülleszti ki mellkasát.* Köszönöm a felajánlást! *mondja, és még folytatná de ekkor a nő elfordul és dolgához lát. Szót vált az észrevétlenül a szobába kerülő férfihoz majd betoppan a szárnyas teremtés és vele elegyedik szóba. A levél körüli sürgés forgás felkelti Zekd figyelmét.*
~Biztos fontos, ahogy látom a lánynak kísérője is van.~ *gondolja majd óvatosan a nő mellé áll, épp csak annyira, hogy ne legyen se feltűnő, se illetlen az ottléte. Innen mindent tökéletesen hall.*
~Vashegy? Hmm. Még sosem hallottam róla. Szóval ők onnan jöttek volna?~ *gondolkozik. Hallghatja a további párbeszédet, a levélbe nem olvas bele, nem rá tartozik, de közben a kísérő felé fordul. Ártatlan hanggal, bár ez már nagyon nem megy neki mivel már mutált, feltesz a férfinak egy-két kérdést.*
-Jó napot! Zekd Szindama vagyok, szolgálatára! Kérdezhetek öntől valamit? *emeli le kalapját.* Miről van szó? *mutat hüvelykujjával a kér nőre. Előfordulhat Rilai felfigyel rá és oszt neki munkát, ha nem hát Zekd kérdez rá amint választ kapott, hogy van-e valami feladat számára.*
A hozzászólás írója (Zekd Szindama) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 18:02:22
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-04 11:58:21
Üzenet elküldve: 2016-10-04 11:58:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Zekd, Sirad, Mofeta, Syvyan//
*Még összébb húzza szemöldökét és szigorúan a kölyökre mered szűkre húzott, borostyánszínű macskaszemeivel.*
- És úgy gondolod, füllentéssel indítod a karriered, fikarc? - *A hangja is szigorúan cseng, ahogy aprólékosan áttanulmányozza Zekd külsejét. Tekintete elidőzik a szakadt és szedett-vedett ruhadarabokon, a túlméretezett vagy épp jócskán túlhordott kabáton. Megesik rajta a szíve.* - Na jó, egye franc, kitalálok valamit neked. Mint látod, a hely fogadói minőségében egészen új. Eleddig rossz hírű bordély bvolt, de most azon igyekszem, hogy elterjedjen a híre, hogy tiszta szobát kapnak a hálóvendégek, meg jó ételt. Úgyhogy ebben segítségemre lehetsz. Illetőleg a várost ismered? Szükségem volna egy amolyan hírnökre, vagy hogy mondjam... Én csak ritkámn tudok innen elszakadni de azért a városban intézendő az bőven volna. Vásárolsz, üzeneteket hozol-viszel és ilyesmi. Gondolod, boldogulsz ezzel? Egyébként neved is van, kicsi csikasz?
*Szája szegletében már valami mosolykezdemény bujkál. Egyik tenyerét fájdalmas grimasszal gyomrára helyezi, aztán megrázza ejét és folytatja.*
- Ha ügyesnek bizonyulsz, én megtaníthatlak sok hasznos dologra. Betűvetésre, számolásra, olvasásra. Szükséged is lenne ilyesmire, ha nem akarsz életed végéig elszegényedett béreslegényként, vagy egyszerű koldusként tengődni, nem?
*Kerül egyet az ivóhelyiségben és összeszedi a koszos edényeket, közben megkerüli Sirad asztalát. Lenne egyébként mondandója neki a tegnap este elhangzottak fényében, de egyelőre nem talál rá alkalmat, úgyhogy csak ennyit szűr fogai között:*
- Adj egy kis időt, hogy lecsendesedjen ez az őrültek háza, és folytatjuk ott, ahol tegnap abbahagytuk. Nincs kedved inkább a pulthoz ülni? - *Ekkortájt érkezhet a két vándor a Pinty elé, mármint Mofeta és Syvyan, és nemsoká meg is érkeznek a fogadóba. Rilai mosollyal az arcán fogadja a tündérleányt.*
- Áh, már vártalak, Mofi. Monden rendben ment az úton? - *Integeti magához a pult környékére a szárnyast. Kíváncsi pillantást vet kísérőjére, akinek kiléte per pillanat ismeretlen számára.* - Szóval Syvyan? A Vashegyről küldték? Mi újság odahaza?
*Kezét nyújtja a levélért és a csomagért.*
- Mit szeretnétek tudni, hm? - *Dünnyögi, miközben elmélyül az irományban.* - Figyelek ám, csak átfutom ezt.
*Még összébb húzza szemöldökét és szigorúan a kölyökre mered szűkre húzott, borostyánszínű macskaszemeivel.*
- És úgy gondolod, füllentéssel indítod a karriered, fikarc? - *A hangja is szigorúan cseng, ahogy aprólékosan áttanulmányozza Zekd külsejét. Tekintete elidőzik a szakadt és szedett-vedett ruhadarabokon, a túlméretezett vagy épp jócskán túlhordott kabáton. Megesik rajta a szíve.* - Na jó, egye franc, kitalálok valamit neked. Mint látod, a hely fogadói minőségében egészen új. Eleddig rossz hírű bordély bvolt, de most azon igyekszem, hogy elterjedjen a híre, hogy tiszta szobát kapnak a hálóvendégek, meg jó ételt. Úgyhogy ebben segítségemre lehetsz. Illetőleg a várost ismered? Szükségem volna egy amolyan hírnökre, vagy hogy mondjam... Én csak ritkámn tudok innen elszakadni de azért a városban intézendő az bőven volna. Vásárolsz, üzeneteket hozol-viszel és ilyesmi. Gondolod, boldogulsz ezzel? Egyébként neved is van, kicsi csikasz?
*Szája szegletében már valami mosolykezdemény bujkál. Egyik tenyerét fájdalmas grimasszal gyomrára helyezi, aztán megrázza ejét és folytatja.*
- Ha ügyesnek bizonyulsz, én megtaníthatlak sok hasznos dologra. Betűvetésre, számolásra, olvasásra. Szükséged is lenne ilyesmire, ha nem akarsz életed végéig elszegényedett béreslegényként, vagy egyszerű koldusként tengődni, nem?
*Kerül egyet az ivóhelyiségben és összeszedi a koszos edényeket, közben megkerüli Sirad asztalát. Lenne egyébként mondandója neki a tegnap este elhangzottak fényében, de egyelőre nem talál rá alkalmat, úgyhogy csak ennyit szűr fogai között:*
- Adj egy kis időt, hogy lecsendesedjen ez az őrültek háza, és folytatjuk ott, ahol tegnap abbahagytuk. Nincs kedved inkább a pulthoz ülni? - *Ekkortájt érkezhet a két vándor a Pinty elé, mármint Mofeta és Syvyan, és nemsoká meg is érkeznek a fogadóba. Rilai mosollyal az arcán fogadja a tündérleányt.*
- Áh, már vártalak, Mofi. Monden rendben ment az úton? - *Integeti magához a pult környékére a szárnyast. Kíváncsi pillantást vet kísérőjére, akinek kiléte per pillanat ismeretlen számára.* - Szóval Syvyan? A Vashegyről küldték? Mi újság odahaza?
*Kezét nyújtja a levélért és a csomagért.*
- Mit szeretnétek tudni, hm? - *Dünnyögi, miközben elmélyül az irományban.* - Figyelek ám, csak átfutom ezt.
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-02 17:30:59
Üzenet elküldve: 2016-10-02 17:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés - Syvyan, Rilai//
*A tündér veszi ugyan a lapot, és hálás mosollyal reagál arra, hogy társa igyekszik tréfával elütni a helyzet komolyságát, ám megnyugodni ettől még nem tud, sőt, szinte kánonba sóhajt az elfel.*
- Nem szoktam hozzá, hogy a világ sorsát érintő dolgokat ilyen közelről közöljék velem. Eddig semmi közöm nem volt az ilyesmihez, és nagyon örülnék, ha ezután sem lenne.
*Egy pillanatra az általa szorongatott csomagra néz, elgondolkodik, majd nevetve csóválja meg a fejét.*
-Remélem semmi olyan nincs ebben a küldeményben, amivel magamra haragíthattam volna a világ szellemeit. Meg különben is, biztosan nem bántanák a hírvivőt.
*Alig, hogy Syvyan felajánlja neki a pihenés lehetőségét, már vonul is vissza, hogy egy röpke szellőztetés után, amellyel kiűzi a füstszagot a ponyva alól, befeküdjön a sarokba, és álomra hajtsa a fejét. Az idegesség ugyan ellene dolgozik, ám a kimerültség győz, és ha nem is a legnyugodtabban, de sikerül elaludnia, fejét a batyujára hajtva. Ha Syvyan hangja másnap nem is ébresztené fel, a kovácsműhely zaja megteszi helyette, a tündér pedig félálomban, szemeit törölgetve bólint, majd gyorsan elkezdi magát rendbe szedni. Kendőjére egy kis vizet önt a kulacsából, amivel megtörli az arcát, hogy mégse csipásan lépjen a munkaadója elé, majd kidugja a fejét, hogy körbenézzen, és válaszolhasson.*
- Rendben, ennek semmi akadálya. Ahogy látom már a munkálatokkal is elkészültek a pár nap alatt, amíg mi távol voltunk.
*Mire megérkeznek már teljesen készen áll, és ezúttal a segítséget is elfogadva szökken le a szekérről, hogy miután utoljára végigpillant az öltözékén, és pár mozdulattal még a frizuráján is igazít, átvegye az irányítást, és belépjen a fogadóba. Vélhetően a tulaj most is szorgoskodik, így ha ott találja, akkor azonnal hozzá fordul egy meghajlással.*
- Üdvözlöm Rilai Kisasszony! Visszatértem a Vashegyről, átadtam a levelet, ahogyan ígértem, és hoztam helyette egy újat is, meg persze visszahoztuk a szekeret és a lovakat. Ő itt Syvyan, ő kísért el az erdőn át, hogy megvédje a szállítmányt, és engem. Azt hiszem minden rendben ment...
*Itt egy kicsit elcsuklik a hangja, majd a plafonra pillant, miközben táskájából előveszi az Achimtól kapott csomagot.*
- Íme. A csomag sértetlen, de volt valami fura vihar az erdőben idefelé tegnap késő délután. Szeretnénk tudni, hogy...
*Itt inkább az elfre pillant, hogy folytassa ő, ha tudja, ugyanis neki ötlete sincs, hogy miként írja le az eseményeket.*
*A tündér veszi ugyan a lapot, és hálás mosollyal reagál arra, hogy társa igyekszik tréfával elütni a helyzet komolyságát, ám megnyugodni ettől még nem tud, sőt, szinte kánonba sóhajt az elfel.*
- Nem szoktam hozzá, hogy a világ sorsát érintő dolgokat ilyen közelről közöljék velem. Eddig semmi közöm nem volt az ilyesmihez, és nagyon örülnék, ha ezután sem lenne.
*Egy pillanatra az általa szorongatott csomagra néz, elgondolkodik, majd nevetve csóválja meg a fejét.*
-Remélem semmi olyan nincs ebben a küldeményben, amivel magamra haragíthattam volna a világ szellemeit. Meg különben is, biztosan nem bántanák a hírvivőt.
*Alig, hogy Syvyan felajánlja neki a pihenés lehetőségét, már vonul is vissza, hogy egy röpke szellőztetés után, amellyel kiűzi a füstszagot a ponyva alól, befeküdjön a sarokba, és álomra hajtsa a fejét. Az idegesség ugyan ellene dolgozik, ám a kimerültség győz, és ha nem is a legnyugodtabban, de sikerül elaludnia, fejét a batyujára hajtva. Ha Syvyan hangja másnap nem is ébresztené fel, a kovácsműhely zaja megteszi helyette, a tündér pedig félálomban, szemeit törölgetve bólint, majd gyorsan elkezdi magát rendbe szedni. Kendőjére egy kis vizet önt a kulacsából, amivel megtörli az arcát, hogy mégse csipásan lépjen a munkaadója elé, majd kidugja a fejét, hogy körbenézzen, és válaszolhasson.*
- Rendben, ennek semmi akadálya. Ahogy látom már a munkálatokkal is elkészültek a pár nap alatt, amíg mi távol voltunk.
*Mire megérkeznek már teljesen készen áll, és ezúttal a segítséget is elfogadva szökken le a szekérről, hogy miután utoljára végigpillant az öltözékén, és pár mozdulattal még a frizuráján is igazít, átvegye az irányítást, és belépjen a fogadóba. Vélhetően a tulaj most is szorgoskodik, így ha ott találja, akkor azonnal hozzá fordul egy meghajlással.*
- Üdvözlöm Rilai Kisasszony! Visszatértem a Vashegyről, átadtam a levelet, ahogyan ígértem, és hoztam helyette egy újat is, meg persze visszahoztuk a szekeret és a lovakat. Ő itt Syvyan, ő kísért el az erdőn át, hogy megvédje a szállítmányt, és engem. Azt hiszem minden rendben ment...
*Itt egy kicsit elcsuklik a hangja, majd a plafonra pillant, miközben táskájából előveszi az Achimtól kapott csomagot.*
- Íme. A csomag sértetlen, de volt valami fura vihar az erdőben idefelé tegnap késő délután. Szeretnénk tudni, hogy...
*Itt inkább az elfre pillant, hogy folytassa ő, ha tudja, ugyanis neki ötlete sincs, hogy miként írja le az eseményeket.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-01 15:48:36
Üzenet elküldve: 2016-10-01 15:48:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés – Mofeta//
//Napváltás//
- Valóban ilyet mondtam volna? *kérdezz vissza tréfás mosolyt erőltetve arcára az elf, hogy kicsit megpróbálja oldani a feszültséget.* - Egyébként ehhez az állításomhoz továbbra is tartom magam, ez a legbiztonságosabb út amin idejöhettünk, ami meg útközben történt, az nem csak ennek az erdei útnak lesz komolyabb problémája, hanem úgy tűnik az egész világunknak. De ezen most ne rágódjunk, *mondja egy hosszabb lélegzetvétel utáni méretes sóhaj közben, majd látva, hogy a tündért zavarja a füst bocsánatkérően biccent, feltápászkodik és előremászik a szekérülésre.*
- Reggelre beérünk a Kósza Pintybe, addig még van egy kis idő, most már nyugodtabban pihenhetsz hátul ha gondolod.
*Azzal Syvyan előre fordul és a lovakat indulásra buzdítja. A hátasok immár nyugodt léptekkel húzzák a város irányába a szekeret. Az elf teljesen elmerül gondolataiban, a korábban történteken morfondírozik majd a gondolatai feletti uralmat a Kósza Pintyben rá váró lehetőségek számbavétele veszi át.
A szekér aprót döccen, mire a fogadó irányába tartó utcákra érnek az éppen felkelő nap sugarai már az épületek falai között behatolnak a városba és fényük kellemes érzettel tölti el a korán kelőket.
Syvyan ekkor döbben rá, hogy már hosszú ideje hátra se nézett Mofetára.*
- Sikerült pihenned? *éppen ekkor gördülnek el a kovácsműhely előtt, így az elfnek várnia kell kicsit, hogy a műhelyből kiszűrődő kalapálás ne nyomja el következő mondatát.* - Hamarosan célba érünk. Ha jól emlékszem említetted, hogy már személyesen is találkoztatok Rilai Kisasszonnyal. Mivel te már nem csak név szerint tudod, hogy kit kell keresni, hanem meg is ismered így majd a Pintyben rád bízom magam, igaz kora reggel nem hiszem, hogy sok időbe tart majd megtalálni.
*Lassan elhagyják a kovácsműhelyt és jó tempóban haladnak keresztül a városon. Kora reggel nem kell sokat manőverezni, vagy megállni a szekérrel. Mire a főtérre érnek a nap már magasabban van és a város szokásos reggeli zajai is felerősödnek. Syvyan fülének mindig is ez volt az igazi zene, a töménytelen városi pletyka és információáradat. Elhagyva a főteret hamarosan a Kósza Pinty előtt áll meg a szekérrel, behúzza a féket majd lepattan a lovak mellé. Néhány másodpercig bámulja a fogadó markáns ajtaját és hallgatja a felette nyikorgó cégér jellegzetes nyikorgását. Könnyen észrevehető, hogy alig pár órája fejeződhettek be az átalakítások, viszont az ezzel járó aprótörmelék ellenére a Fogadó pompásan néz ki.
Visszafordul és odalép újra a szekérhez és felnyújtja kezét a tündérnek.*
- Segíthetek? *Ha Mofi elfogadja, lesegíti őt a szekérről, ha nem akkor csak megvárja míg lelép.* - Nos innentől te járatosabb vagy mint én. *mutat a fogadó felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.02 16:57:36, a következő indokkal:
A helyszínleírásoknak homlokegyenest ellentmondó részletek törlése.
//Napváltás//
- Valóban ilyet mondtam volna? *kérdezz vissza tréfás mosolyt erőltetve arcára az elf, hogy kicsit megpróbálja oldani a feszültséget.* - Egyébként ehhez az állításomhoz továbbra is tartom magam, ez a legbiztonságosabb út amin idejöhettünk, ami meg útközben történt, az nem csak ennek az erdei útnak lesz komolyabb problémája, hanem úgy tűnik az egész világunknak. De ezen most ne rágódjunk, *mondja egy hosszabb lélegzetvétel utáni méretes sóhaj közben, majd látva, hogy a tündért zavarja a füst bocsánatkérően biccent, feltápászkodik és előremászik a szekérülésre.*
- Reggelre beérünk a Kósza Pintybe, addig még van egy kis idő, most már nyugodtabban pihenhetsz hátul ha gondolod.
*Azzal Syvyan előre fordul és a lovakat indulásra buzdítja. A hátasok immár nyugodt léptekkel húzzák a város irányába a szekeret. Az elf teljesen elmerül gondolataiban, a korábban történteken morfondírozik majd a gondolatai feletti uralmat a Kósza Pintyben rá váró lehetőségek számbavétele veszi át.
A szekér aprót döccen, mire a fogadó irányába tartó utcákra érnek az éppen felkelő nap sugarai már az épületek falai között behatolnak a városba és fényük kellemes érzettel tölti el a korán kelőket.
Syvyan ekkor döbben rá, hogy már hosszú ideje hátra se nézett Mofetára.*
- Sikerült pihenned? *éppen ekkor gördülnek el a kovácsműhely előtt, így az elfnek várnia kell kicsit, hogy a műhelyből kiszűrődő kalapálás ne nyomja el következő mondatát.* - Hamarosan célba érünk. Ha jól emlékszem említetted, hogy már személyesen is találkoztatok Rilai Kisasszonnyal. Mivel te már nem csak név szerint tudod, hogy kit kell keresni, hanem meg is ismered így majd a Pintyben rád bízom magam, igaz kora reggel nem hiszem, hogy sok időbe tart majd megtalálni.
*Lassan elhagyják a kovácsműhelyt és jó tempóban haladnak keresztül a városon. Kora reggel nem kell sokat manőverezni, vagy megállni a szekérrel. Mire a főtérre érnek a nap már magasabban van és a város szokásos reggeli zajai is felerősödnek. Syvyan fülének mindig is ez volt az igazi zene, a töménytelen városi pletyka és információáradat. Elhagyva a főteret hamarosan a Kósza Pinty előtt áll meg a szekérrel, behúzza a féket majd lepattan a lovak mellé. Néhány másodpercig bámulja a fogadó markáns ajtaját és hallgatja a felette nyikorgó cégér jellegzetes nyikorgását. Könnyen észrevehető, hogy alig pár órája fejeződhettek be az átalakítások, viszont az ezzel járó aprótörmelék ellenére a Fogadó pompásan néz ki.
Visszafordul és odalép újra a szekérhez és felnyújtja kezét a tündérnek.*
- Segíthetek? *Ha Mofi elfogadja, lesegíti őt a szekérről, ha nem akkor csak megvárja míg lelép.* - Nos innentől te járatosabb vagy mint én. *mutat a fogadó felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.02 16:57:36, a következő indokkal:
A helyszínleírásoknak homlokegyenest ellentmondó részletek törlése.
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-09-30 09:48:04
Üzenet elküldve: 2016-09-30 09:48:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Igazságosztó//
*Amikor a magát Igazságosztónak nevező sötételf is útjára ereszti a nyilát, abban a pillanatban szól bele tervébe a Balszerencse. Nem egészen gondolta át a férfi a saját pozicionálását, ugyanis az épület, aminek a tetejét választotta, épp átalakítás alatt van. Amikor mozdul, pár cserép csúszik ki alóla, aminek következtében ő a kívántnál gyorsabban közeledik hátával a vízszinteshez, így pedig keze, elülső teste felfelé irányba mozdul, az ellőtt nyíl meg valahogy fölfelé kerül kilövésre. Teste végigcsúszik a cserepeken, és lezúg a tetőről. Jó pár méter zuhanás után hallani, ahogy lábreccsenve földet ér, utána pedig jönnek a cserepek, amik közül kettő is a fejére pottyan, koponyáját összezúzva. Már ezt sem nagyon élheti túl senki, még egy igazi Igazságosztó sem, de a biztonság kedvéért még saját nyílvesszője is megtalálja. Talán az épületek között mandinerezve, vagy csak a szél fújja pont így, esetleg egy madár löki meg az égen, ezt nem tudja megmondani senki, de az biztos, hogy a félholtan fejvő sötételfbe nagy sebességgel hasít bele fentről, keresztülszúrva szívét.
Az persze mindig is egy nagy kérdés marad, hogy miért egy Igazságosztó követi el a legnagyobb igazságtalanságokat és blődségeket, de hát majd a másvilágon bőven lesz ideje ezen elgondolkodni.*
*Amikor a magát Igazságosztónak nevező sötételf is útjára ereszti a nyilát, abban a pillanatban szól bele tervébe a Balszerencse. Nem egészen gondolta át a férfi a saját pozicionálását, ugyanis az épület, aminek a tetejét választotta, épp átalakítás alatt van. Amikor mozdul, pár cserép csúszik ki alóla, aminek következtében ő a kívántnál gyorsabban közeledik hátával a vízszinteshez, így pedig keze, elülső teste felfelé irányba mozdul, az ellőtt nyíl meg valahogy fölfelé kerül kilövésre. Teste végigcsúszik a cserepeken, és lezúg a tetőről. Jó pár méter zuhanás után hallani, ahogy lábreccsenve földet ér, utána pedig jönnek a cserepek, amik közül kettő is a fejére pottyan, koponyáját összezúzva. Már ezt sem nagyon élheti túl senki, még egy igazi Igazságosztó sem, de a biztonság kedvéért még saját nyílvesszője is megtalálja. Talán az épületek között mandinerezve, vagy csak a szél fújja pont így, esetleg egy madár löki meg az égen, ezt nem tudja megmondani senki, de az biztos, hogy a félholtan fejvő sötételfbe nagy sebességgel hasít bele fentről, keresztülszúrva szívét.
Az persze mindig is egy nagy kérdés marad, hogy miért egy Igazságosztó követi el a legnagyobb igazságtalanságokat és blődségeket, de hát majd a másvilágon bőven lesz ideje ezen elgondolkodni.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-09-29 22:46:51
Üzenet elküldve: 2016-09-29 22:46:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy házalakítás//
//Napváltás - Rilai és Zekd//
-Akkor hát eldőlt, maradok. Ahogy mondtam, én is úgy gondoltam, hogy egy darabig falak között élek, ha módom adódik rá.
*A másnapig ottmaradásra vonatkozó ajánlást udvarias főhajtással fogadja.*
-Köszönöm, enyém a megtiszteltetés. *Nagy önuralommal palástolja mosolyát, hiszen az épület romokban, az emeletet éppen kontár gazemberek dúlják, szóval inkább érzi kérésnek, mint meghívásnak a lány felajánlását az éjszakai maradásra. Amíg a munka tart, inkább föl sem megy a neki szánt szobába, még akkor sem, mikor a törpe, a brigádja és a bűze is levonult a színről. Inkább kevéske holmijával a lábánál a pultnál ücsörög és amennyiben a lány azt igényli, a lehetőségekhez képest segítségére van, jobb dolga amúgy sem lévén cipel, pakol, ezt-azt még le is sikál, amolyan férfias nagyvonalúsággal, de hát egy átépítés közepén nincs is sok értelme körömmel súrolni, hiszen másnap még jöhet por, kosz, mocsok, vagy a jelek szerint egy ostoba óriás agyveleje is szétfröccsenhet, szóval lesz még itt felfordulás. Ha úgy adódik, ezeken felül még együttérző hümmögésre is kapható. Végül, ha a munka dandárja már kész vagy Rilai elég erőszakosan követeli távozását, udvariasan elköszön és nyugovóra tér a lány által a körülményekhez képest meglepően kényelmesre vetett ágyában és úgy zuhan álomba, mint akit fejbe csaptak.
Másnap valami elfojtott kiáltásból induló, hörgésbe forduló, végül placcsanásokban kiteljesedő hangegyüttesre ébred. Egy fél perc is eltelik, amíg felismeri, hogy itt valaki éppen nem a rendeltetésszerű irányba szabadul meg a vacsorától. A hangfekvésből ítélve a szenvedő fél nem más, mint kedves házigazdája. Talán az idegeskedést nem bírja, talán befalt valamit, amit nem bírt a gyomra, mindenesetre úgy tűnik, megvan az érdeklődése nélkül is, ezért a plafont bámulva megvárja, amíg a lány leballag az emeletről, majd nem sokkal később ő maga is csatlakozik hozzá.*
-Jó reggelt! Még egyszer köszönöm a szállást, remekül aludtam.
*A lány arca alapján úgy ítéli, ez most nem az udvarias bájcsevegés ideje, úgyhogy visszatelepszik tegnapi helyére és csendben iszogat egy csésze teát, amivel nem rest kiszolgálni magát, ha a lány hagyja neki. Ebben az állapotában találja egy kölyök nagy hangú érkezése, de nem úgy látszik, hogy neki dolga lenne vele, szóval csak fél füllel figyel és csak élvezi, hogy nem a szabadban van, nem kell figyelnie sem ragadozóra, sem esőfelhőre, gyakorlatilag semmire. Gondtalan és elégedett.*
//Napváltás - Rilai és Zekd//
-Akkor hát eldőlt, maradok. Ahogy mondtam, én is úgy gondoltam, hogy egy darabig falak között élek, ha módom adódik rá.
*A másnapig ottmaradásra vonatkozó ajánlást udvarias főhajtással fogadja.*
-Köszönöm, enyém a megtiszteltetés. *Nagy önuralommal palástolja mosolyát, hiszen az épület romokban, az emeletet éppen kontár gazemberek dúlják, szóval inkább érzi kérésnek, mint meghívásnak a lány felajánlását az éjszakai maradásra. Amíg a munka tart, inkább föl sem megy a neki szánt szobába, még akkor sem, mikor a törpe, a brigádja és a bűze is levonult a színről. Inkább kevéske holmijával a lábánál a pultnál ücsörög és amennyiben a lány azt igényli, a lehetőségekhez képest segítségére van, jobb dolga amúgy sem lévén cipel, pakol, ezt-azt még le is sikál, amolyan férfias nagyvonalúsággal, de hát egy átépítés közepén nincs is sok értelme körömmel súrolni, hiszen másnap még jöhet por, kosz, mocsok, vagy a jelek szerint egy ostoba óriás agyveleje is szétfröccsenhet, szóval lesz még itt felfordulás. Ha úgy adódik, ezeken felül még együttérző hümmögésre is kapható. Végül, ha a munka dandárja már kész vagy Rilai elég erőszakosan követeli távozását, udvariasan elköszön és nyugovóra tér a lány által a körülményekhez képest meglepően kényelmesre vetett ágyában és úgy zuhan álomba, mint akit fejbe csaptak.
Másnap valami elfojtott kiáltásból induló, hörgésbe forduló, végül placcsanásokban kiteljesedő hangegyüttesre ébred. Egy fél perc is eltelik, amíg felismeri, hogy itt valaki éppen nem a rendeltetésszerű irányba szabadul meg a vacsorától. A hangfekvésből ítélve a szenvedő fél nem más, mint kedves házigazdája. Talán az idegeskedést nem bírja, talán befalt valamit, amit nem bírt a gyomra, mindenesetre úgy tűnik, megvan az érdeklődése nélkül is, ezért a plafont bámulva megvárja, amíg a lány leballag az emeletről, majd nem sokkal később ő maga is csatlakozik hozzá.*
-Jó reggelt! Még egyszer köszönöm a szállást, remekül aludtam.
*A lány arca alapján úgy ítéli, ez most nem az udvarias bájcsevegés ideje, úgyhogy visszatelepszik tegnapi helyére és csendben iszogat egy csésze teát, amivel nem rest kiszolgálni magát, ha a lány hagyja neki. Ebben az állapotában találja egy kölyök nagy hangú érkezése, de nem úgy látszik, hogy neki dolga lenne vele, szóval csak fél füllel figyel és csak élvezi, hogy nem a szabadban van, nem kell figyelnie sem ragadozóra, sem esőfelhőre, gyakorlatilag semmire. Gondtalan és elégedett.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:10:11
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy házalakítás//
//Napváltás - Rilai//
*Ez a kérdés rosszul jött. Zekd civódik magában az igazság és a hazugság között de végül a jó győz és ártatlan hangon szól a nőhöz.*
-Tulajdonképpen nem is ismerem. Csak hallottam a nevét itt-ott és azt is megtudtam, hogy kapcsolatban állsz vele. Szeretnék a hasznára lenni a ti kis... hogy is mondjam... csoportotoknak. *mondja majd szemét a nőre szegezi a választ várva. Amennyiben Rilai nem válaszol, Zekd folytatja mondandóját.*
-Bevallom nem értek sok mindenhez. *hajtja le fejét.* De minden tőlem telhetőt megteszek ha kell. Hasznos munkaerő vagyok! Értek a mosáshoz, takarításhoz, egy-két egyszerűbb étel elkészítéséhez. Cserébe nem kérek sokat! Csak egy kis ételt, egy ágyat és... *hangja elakad és szégyenkezve folytatja.* Nem ismersz valakit aki megtanítana olvasni?
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-09-28 16:54:58
Üzenet elküldve: 2016-09-28 16:54:58
ÚJ
![>Mortid Thukagan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8652_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Igazságosztó//
//Syoud és a körülötte levők//
*Mort, szokásához híven egy ház cserepes tetején üldögél, és figyel. Figyeli az alant járkáló lényeket, és amennyire el tudja kapni, kihallgatja a beszélgetéseiket is. Ezúttal a szegény negyedben választott házat, éppen a Kósza pinty nevet viselő, rossz hírű fogadóval szemben. Hajnal óta figyeli az érdekesebbnél érdekesebb alakokat, akik jönnek és mennek a helyről. A pinty egy szerencsétlen krimó. Egyik törvénytelen tevékenységből esik a másikba, és egyre visszataszítóbb, és mocskosabb népek kezébe kerül. Mort éppen ezért szeret ide telepedni, az utca túloldalára. Innen remekül szemmel tarthatja az öntörvényű alja népet és reményei szerint időben kiszúrja a problémás egyedeket. Nemrég egy csapat enyves kezű mesternek nehezen nevezhető munkás jött, hogy felújítás címen szétverje a helyet. Nagy felfordulást csinálnak odabent, és ekkortájt megjelenik az ajtóban a három jómadár. Mort csak így emlegeti őket. Na meg a sötét fickót kedvesebb szavakkal is illeti.*
~A csodálatos Kagan kis talpnyaló pincsije, aki vezér nélkül életképtelen. Gyűlölöm az ilyen gyenge jellemű kis férgeket.~
*Halkan morran egyet és úgy húzza el az orrát, mintha undorító rothadó tetemet szagolna. De még ennél is jobban gyűlöli az ezüstvérűt, aki koránál fogva olyan nagyra tartja magát, miközben talán ő a legaljasabb mind közül. Egy ideje már figyeli a férfit, várva a megfelelő alkalomra, amikor végre elkaphatja és megszorongathatja kicsit. Természetesen a felfordulásra megjelenik a városőrség is, de a tudatlanok nyugalmával érdeklődnek csak a bejáratnál. Közben Mort le sem veszi szemét az ezüst hajúról, aki megbűvölten mered a néhány perccel korábban távozó férfi, és a korábbi tulaj felé. Mint a kopó, aki szagot fogott, és nem tágít az áldozat mellől. Mort teste megfeszül, kezét az íjra csúsztatja, és már épp célozna, amikor Syoud villámgyors mozdulattal céloz, és lő a lovon ülő férfira.*
~Mocskos féreg.~
*Ekkorra már Mort is célba vette az elfet és amint az elkezd újra tölteni, ő is elengedi nyilát. Nem feltétlen ölni szeretne, de próbál biztosra menni, hogy sebet ejtsen a férfin, megakadályozva a további lövéseket, ezért a mellkasára céloz. Nem érdekli annak indoka, de nem nézheti tétlenül, hogy csak így kedve szerint lövöldöz az utcán, ráadásul gusztustalan módon olyanra, aki észre sem veszi, nem hogy védekezni tudna. Ha tudná, hogy az egész csak azért történik, mert a férfinak nem tetszik a másik férfi képe, jobban mondva Kagcinak nem tetszik, akkor Mort már kivont tőrrel ugrott volna le a tetőről, és ha az élete árán is, de megszabadítaná Lanawin népét legalább az egyik szörnyetegtől, aki tönkre teszi mások életét, mert többnek hiszi magát, mint ami.*
~Semmi.~
*Reméli, hogy az első is talál és innentől a városőrségnek lesz ideje közbe lépni, de a biztonság kedvéért új nyilat helyez az idegre és lelapulva vár.*
//Syoud és a körülötte levők//
*Mort, szokásához híven egy ház cserepes tetején üldögél, és figyel. Figyeli az alant járkáló lényeket, és amennyire el tudja kapni, kihallgatja a beszélgetéseiket is. Ezúttal a szegény negyedben választott házat, éppen a Kósza pinty nevet viselő, rossz hírű fogadóval szemben. Hajnal óta figyeli az érdekesebbnél érdekesebb alakokat, akik jönnek és mennek a helyről. A pinty egy szerencsétlen krimó. Egyik törvénytelen tevékenységből esik a másikba, és egyre visszataszítóbb, és mocskosabb népek kezébe kerül. Mort éppen ezért szeret ide telepedni, az utca túloldalára. Innen remekül szemmel tarthatja az öntörvényű alja népet és reményei szerint időben kiszúrja a problémás egyedeket. Nemrég egy csapat enyves kezű mesternek nehezen nevezhető munkás jött, hogy felújítás címen szétverje a helyet. Nagy felfordulást csinálnak odabent, és ekkortájt megjelenik az ajtóban a három jómadár. Mort csak így emlegeti őket. Na meg a sötét fickót kedvesebb szavakkal is illeti.*
~A csodálatos Kagan kis talpnyaló pincsije, aki vezér nélkül életképtelen. Gyűlölöm az ilyen gyenge jellemű kis férgeket.~
*Halkan morran egyet és úgy húzza el az orrát, mintha undorító rothadó tetemet szagolna. De még ennél is jobban gyűlöli az ezüstvérűt, aki koránál fogva olyan nagyra tartja magát, miközben talán ő a legaljasabb mind közül. Egy ideje már figyeli a férfit, várva a megfelelő alkalomra, amikor végre elkaphatja és megszorongathatja kicsit. Természetesen a felfordulásra megjelenik a városőrség is, de a tudatlanok nyugalmával érdeklődnek csak a bejáratnál. Közben Mort le sem veszi szemét az ezüst hajúról, aki megbűvölten mered a néhány perccel korábban távozó férfi, és a korábbi tulaj felé. Mint a kopó, aki szagot fogott, és nem tágít az áldozat mellől. Mort teste megfeszül, kezét az íjra csúsztatja, és már épp célozna, amikor Syoud villámgyors mozdulattal céloz, és lő a lovon ülő férfira.*
~Mocskos féreg.~
*Ekkorra már Mort is célba vette az elfet és amint az elkezd újra tölteni, ő is elengedi nyilát. Nem feltétlen ölni szeretne, de próbál biztosra menni, hogy sebet ejtsen a férfin, megakadályozva a további lövéseket, ezért a mellkasára céloz. Nem érdekli annak indoka, de nem nézheti tétlenül, hogy csak így kedve szerint lövöldöz az utcán, ráadásul gusztustalan módon olyanra, aki észre sem veszi, nem hogy védekezni tudna. Ha tudná, hogy az egész csak azért történik, mert a férfinak nem tetszik a másik férfi képe, jobban mondva Kagcinak nem tetszik, akkor Mort már kivont tőrrel ugrott volna le a tetőről, és ha az élete árán is, de megszabadítaná Lanawin népét legalább az egyik szörnyetegtől, aki tönkre teszi mások életét, mert többnek hiszi magát, mint ami.*
~Semmi.~
*Reméli, hogy az első is talál és innentől a városőrségnek lesz ideje közbe lépni, de a biztonság kedvéért új nyilat helyez az idegre és lelapulva vár.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-09-28 14:51:08
Üzenet elküldve: 2016-09-28 14:51:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Syoud lövése tökéletesen célt talál. Ilyen közelről a brigantin sem igazán számított volna egy számszeríj esetében. A nyílvessző gond nélkül keresztüllövi konkrétan Yero nyakát, és mivel előre volt görnyedve, valahol a lapockája és a gerince között száguld ki. A férfi le is esik azonnal a lóról, fejjel előre. Még él, úgy érezheti, lélegezni is elég jól tud, tehát a légcsövét nem találta el a lövés, viszont pillanatokon belül nem kis tócsa vörös vér kerekedik körülötte. Viakának nem esik baja, nem esik rá a férfi, és a ló is nyugodtan tűri a fejleményeket.
A városőrök már jóval kevésbé. A két toll nélküli sisakos rögtön a fehér tollasra néz, aki viszont kardot ránt. Ezt követi a másik kettő is. Pár pillanatot azért így is tökölnek és haboznak, ami bőven elég az elfnek ahhoz, hogy újra felajzza az íjat.*
- Fegyvert eldobni. *Kiáltja az őrmester. Mindhármuknak. Igazán több hirtelenjében nem történik.
Deron és Draenon szinte egymás szájában állnak a bejáratnál közvetlenül. Ha kifelé nézünk a Pintyből, tőlük balra rézsútosan a három őr alig három átlagos lépésre. Jobbkéz felé a bejárattól rögtön ott Syoud, aki így majdnem teljesen hátat fordítva az őröknek indul meg Viaka és Yero felé, a páros úgy 6-8 méterre van tőle.*
*Syoud lövése tökéletesen célt talál. Ilyen közelről a brigantin sem igazán számított volna egy számszeríj esetében. A nyílvessző gond nélkül keresztüllövi konkrétan Yero nyakát, és mivel előre volt görnyedve, valahol a lapockája és a gerince között száguld ki. A férfi le is esik azonnal a lóról, fejjel előre. Még él, úgy érezheti, lélegezni is elég jól tud, tehát a légcsövét nem találta el a lövés, viszont pillanatokon belül nem kis tócsa vörös vér kerekedik körülötte. Viakának nem esik baja, nem esik rá a férfi, és a ló is nyugodtan tűri a fejleményeket.
A városőrök már jóval kevésbé. A két toll nélküli sisakos rögtön a fehér tollasra néz, aki viszont kardot ránt. Ezt követi a másik kettő is. Pár pillanatot azért így is tökölnek és haboznak, ami bőven elég az elfnek ahhoz, hogy újra felajzza az íjat.*
- Fegyvert eldobni. *Kiáltja az őrmester. Mindhármuknak. Igazán több hirtelenjében nem történik.
Deron és Draenon szinte egymás szájában állnak a bejáratnál közvetlenül. Ha kifelé nézünk a Pintyből, tőlük balra rézsútosan a három őr alig három átlagos lépésre. Jobbkéz felé a bejárattól rögtön ott Syoud, aki így majdnem teljesen hátat fordítva az őröknek indul meg Viaka és Yero felé, a páros úgy 6-8 méterre van tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7131-7150