Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-27 09:41:12
Üzenet elküldve: 2021-08-27 09:41:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Kocsmatúra//
*Úgy tűnik a fennforgás megszűnik a furcsa alak távozásával, sőt több is történik. A férfi rábízza a pultot a másikra, aki ott tartózkodik, mert bizony, pontosan úgy fogalmaz, hogy ő szeretne beszélgetni vele. Kedvére való, hogy nem kell nyersen megfogalmazva kijelentenie az óhaját, itt a tekintetéből is tudnak olvasni a vendégnek. Bár a férfi nem tudhatja, hogy nem ez volt az elsődleges gondolat, ám, ha már valóban így alakult, akkor miért ne élhetne a lehetőséggel? Az, amit pedig korábban tervezett még várhat.*
-Ihatunk arra is igen, mi a neved? *Mert azt azért még megkérdezi, habár ő magától a sajátját egyelőre nem árulja el. Emeli a saját poharát, majd lehúzza egy enyhe kilégzés és sziszegés kíséretében. Mivel már nem ez volt az első pohár töménye ma, így már egész könnyen csúszik. Mikor a férfi elé tolja a szütyőt, akkor esik a macska a tóba, egy pillanatig meredten vár, majd érkezik a terelés a pultos részéről, meg is ijed, ám mikor elteszi a szütyőt már visszaáll az arca az eredeti, hamisítatlan mosolygós állapotába. Azért megvolt az esélye, hogy a férfi felháborodik a dolgon, ez esetben viszont csak arra tud gondolni, hogy a szavak, amik kiáramlottak a száján, csupán azért törtek elő, nehogy valaki gyanút fogjon.*
-Szívesen megnézném akkor a szobákat. *Nyugtázza csupán a látszat kedvéért a dolgot, körbe is pislog, hogy esetleg ki lehet az, akinek a figyelme megakadt az iménti üzleten, de szerencsére ilyen egyént nem talál. Aki iszik az azzal van elfoglalva, aki alkalmazott az meg a saját munkájával. Azt is látja, hogy Mik nem csak egy szobakulcsot, de egy üveg töményet is leemel a polcról, ami egyre szimpatikusabbá teszi a szituációt.*
-Egyre jobban kedvellek. *Szegezi a szavakat a férfinek, miközben határozottan belekarol, nem igazán várja azt se meg, hogy ő maga kínálja fel a lehetőséget.*
-Remélem azért van nadrág a kötényed alatt, nem szeretem, ha megkönnyítik a dolgot. *Hajol közelebb a férfihez, miután beérnek már a folyosóra, de érződik a hangján, hogy csak ugratásnak szánja a dolgot.*
*Úgy tűnik a fennforgás megszűnik a furcsa alak távozásával, sőt több is történik. A férfi rábízza a pultot a másikra, aki ott tartózkodik, mert bizony, pontosan úgy fogalmaz, hogy ő szeretne beszélgetni vele. Kedvére való, hogy nem kell nyersen megfogalmazva kijelentenie az óhaját, itt a tekintetéből is tudnak olvasni a vendégnek. Bár a férfi nem tudhatja, hogy nem ez volt az elsődleges gondolat, ám, ha már valóban így alakult, akkor miért ne élhetne a lehetőséggel? Az, amit pedig korábban tervezett még várhat.*
-Ihatunk arra is igen, mi a neved? *Mert azt azért még megkérdezi, habár ő magától a sajátját egyelőre nem árulja el. Emeli a saját poharát, majd lehúzza egy enyhe kilégzés és sziszegés kíséretében. Mivel már nem ez volt az első pohár töménye ma, így már egész könnyen csúszik. Mikor a férfi elé tolja a szütyőt, akkor esik a macska a tóba, egy pillanatig meredten vár, majd érkezik a terelés a pultos részéről, meg is ijed, ám mikor elteszi a szütyőt már visszaáll az arca az eredeti, hamisítatlan mosolygós állapotába. Azért megvolt az esélye, hogy a férfi felháborodik a dolgon, ez esetben viszont csak arra tud gondolni, hogy a szavak, amik kiáramlottak a száján, csupán azért törtek elő, nehogy valaki gyanút fogjon.*
-Szívesen megnézném akkor a szobákat. *Nyugtázza csupán a látszat kedvéért a dolgot, körbe is pislog, hogy esetleg ki lehet az, akinek a figyelme megakadt az iménti üzleten, de szerencsére ilyen egyént nem talál. Aki iszik az azzal van elfoglalva, aki alkalmazott az meg a saját munkájával. Azt is látja, hogy Mik nem csak egy szobakulcsot, de egy üveg töményet is leemel a polcról, ami egyre szimpatikusabbá teszi a szituációt.*
-Egyre jobban kedvellek. *Szegezi a szavakat a férfinek, miközben határozottan belekarol, nem igazán várja azt se meg, hogy ő maga kínálja fel a lehetőséget.*
-Remélem azért van nadrág a kötényed alatt, nem szeretem, ha megkönnyítik a dolgot. *Hajol közelebb a férfihez, miután beérnek már a folyosóra, de érződik a hangján, hogy csak ugratásnak szánja a dolgot.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-26 10:47:01
Üzenet elküldve: 2021-08-26 10:47:01
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmatúra//
//Napokkal később//
//Xavy//
*Amikor Nodric csendre inti Xavyt, Mikből majdnem kibukik a nevezés. Csak nagyon nehezen tudja visszafogni magát, hogy ne nevessen fel, összeszorított szájjal néz a gnóm lányra, hogy mi lesz a reakciója. De sajnos nem tudja teljesen kivonni magát és a csinos lánnyal törődni a pultnál, mert Nodric csak vele kíván beszélni. Közben azon kell erőlködnie, hogy ne nevessen Xavy kommentálásán, ami folyamatosan végigkíséri beszélgetésüket.*
- Igen, Yeza elment és nem tudom, mikor jön vissza. *Válaszolja szomorú hangon és a férfi is láthatja rajta, hogy valóban tehetetlen. Csak ezt tudja mondani neki.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, bátorítón rámosolyog Nodricra.*
- Minden jót, barátom! Vigyázz magadra. *Köszön el tőle és sóhajtva fordul vissza Xavy felé.*
- Ne vedd magadra, nem idevalósi, még a nyelvet se beszéli. *Igyekszik békíteni kicsit a gnóm lányt.*
- Figyelj csak, kicsit beállsz helyettem, ez a kedves hölgy szeretne beszélgetni velem. *Kéri meg Xavyt, mert a pultnál ülő aranyszín hajú lány félreérthetetlen jeleket küld felé. A legjobbakban reménykedve fordul vissza a félvér lány felé a rumospoharával.*
- Köszönöm a bókot, de akár ihatnánk a találkozásunkra is. *Emeli a lány felé a poharat mosolyogva. A folytatás is kedvére való, enyhén felvont szemöldökkel néz az elé tolt szütyőre.*
- Ugyan erre semmi szükség. *Mondja halkan, de a szütyőt elteszi.*
- Ha szeretné, szívesen megmutatom a szobáinkat. *Int az emeletre vezető lépcső felé és miközben kisétál a pultból, levesz egy üveg rumot a polcról és az egyik üres szoba kulcsát.*
- Erre parancsoljon, kisasszony. *Invitálja meg a félvér lányt az emeletre. Ha szükséges, a karját is felkínálja neki, mint egy igazi úriember.
Ha pedig minden jól megy és Xavy sem akadékoskodik, akkor elindulhatnak az emelet felé.*
//Napokkal később//
//Xavy//
*Amikor Nodric csendre inti Xavyt, Mikből majdnem kibukik a nevezés. Csak nagyon nehezen tudja visszafogni magát, hogy ne nevessen fel, összeszorított szájjal néz a gnóm lányra, hogy mi lesz a reakciója. De sajnos nem tudja teljesen kivonni magát és a csinos lánnyal törődni a pultnál, mert Nodric csak vele kíván beszélni. Közben azon kell erőlködnie, hogy ne nevessen Xavy kommentálásán, ami folyamatosan végigkíséri beszélgetésüket.*
- Igen, Yeza elment és nem tudom, mikor jön vissza. *Válaszolja szomorú hangon és a férfi is láthatja rajta, hogy valóban tehetetlen. Csak ezt tudja mondani neki.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, bátorítón rámosolyog Nodricra.*
- Minden jót, barátom! Vigyázz magadra. *Köszön el tőle és sóhajtva fordul vissza Xavy felé.*
- Ne vedd magadra, nem idevalósi, még a nyelvet se beszéli. *Igyekszik békíteni kicsit a gnóm lányt.*
- Figyelj csak, kicsit beállsz helyettem, ez a kedves hölgy szeretne beszélgetni velem. *Kéri meg Xavyt, mert a pultnál ülő aranyszín hajú lány félreérthetetlen jeleket küld felé. A legjobbakban reménykedve fordul vissza a félvér lány felé a rumospoharával.*
- Köszönöm a bókot, de akár ihatnánk a találkozásunkra is. *Emeli a lány felé a poharat mosolyogva. A folytatás is kedvére való, enyhén felvont szemöldökkel néz az elé tolt szütyőre.*
- Ugyan erre semmi szükség. *Mondja halkan, de a szütyőt elteszi.*
- Ha szeretné, szívesen megmutatom a szobáinkat. *Int az emeletre vezető lépcső felé és miközben kisétál a pultból, levesz egy üveg rumot a polcról és az egyik üres szoba kulcsát.*
- Erre parancsoljon, kisasszony. *Invitálja meg a félvér lányt az emeletre. Ha szükséges, a karját is felkínálja neki, mint egy igazi úriember.
Ha pedig minden jól megy és Xavy sem akadékoskodik, akkor elindulhatnak az emelet felé.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-24 08:04:43
Üzenet elküldve: 2021-08-24 08:04:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Napokkal később//
*Látja, hogy a féltékenységet említve Mik igencsak zavartan viselkedik, amit annak tud be, hogy biztos ráhibázott. ~Jobb lesz vigyázni vele. Az emberlányok mi? ~ Majd figyelmét a frissen érkező férfi köti le. Bár úgy tűnik, hogy Mik érti, hogy mit akar, ő maga még mindig csak találgat a félhomályban.*
-Nodric! *Csap le gyorsan a megszólításra, amit Mik hámoz ki a beszédéből, majd míg ő találgat, a pultos odaszól, hogy ne legyenek itt homályos részletek az ügyben. Meg is kapja a magáét, minthogy „kicsi hallgat”. Szikrát nem kap, olyan gyorsan vörösödik a feje ettől a megjegyzéstől, de a párbeszéd folytatódik, mielőtt még jól letorkolhatná a feszülős inges egyént.*
-Peeersze, hát én is tudtam ám! *Von vállat és szívja fel magát nagy magabiztosan, mint aki valóban végig tudta, hogy a férfi Yezát keresi. Mik nem bízza a véletlenre és főképpen nem rá a dolgot, gyorsan elárulja, míg ő magában gondolkozik, hogy a vörös hajú hölgyemény bizony nincsen itt.*
-Úgyvan! Most nincs itt. *Erősíti meg, kis papagájként ismételve a dolgokat, minthogy érzi, erősen mellőzik a jelenlétét. Miután elköszönt a férfi Miktől és távozik, bizony egymásba fonja a karjait sértetten és pufog egy sort, csak úgy a semmibe.*
-Mit képzel ez a tróger magáról? Még rendesen beszélni se tud… hallgat az anyád szőrös talpa! Honnan szalajtották ezt a tehénlepényt? Csak tolja ide még egyszer a képét...
*Látja, hogy a féltékenységet említve Mik igencsak zavartan viselkedik, amit annak tud be, hogy biztos ráhibázott. ~Jobb lesz vigyázni vele. Az emberlányok mi? ~ Majd figyelmét a frissen érkező férfi köti le. Bár úgy tűnik, hogy Mik érti, hogy mit akar, ő maga még mindig csak találgat a félhomályban.*
-Nodric! *Csap le gyorsan a megszólításra, amit Mik hámoz ki a beszédéből, majd míg ő találgat, a pultos odaszól, hogy ne legyenek itt homályos részletek az ügyben. Meg is kapja a magáét, minthogy „kicsi hallgat”. Szikrát nem kap, olyan gyorsan vörösödik a feje ettől a megjegyzéstől, de a párbeszéd folytatódik, mielőtt még jól letorkolhatná a feszülős inges egyént.*
-Peeersze, hát én is tudtam ám! *Von vállat és szívja fel magát nagy magabiztosan, mint aki valóban végig tudta, hogy a férfi Yezát keresi. Mik nem bízza a véletlenre és főképpen nem rá a dolgot, gyorsan elárulja, míg ő magában gondolkozik, hogy a vörös hajú hölgyemény bizony nincsen itt.*
-Úgyvan! Most nincs itt. *Erősíti meg, kis papagájként ismételve a dolgokat, minthogy érzi, erősen mellőzik a jelenlétét. Miután elköszönt a férfi Miktől és távozik, bizony egymásba fonja a karjait sértetten és pufog egy sort, csak úgy a semmibe.*
-Mit képzel ez a tróger magáról? Még rendesen beszélni se tud… hallgat az anyád szőrös talpa! Honnan szalajtották ezt a tehénlepényt? Csak tolja ide még egyszer a képét...
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-24 07:49:33
Üzenet elküldve: 2021-08-24 07:49:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Kocsmatúra//
*Valami kis malőr még bekavar a kiszolgálásba, de nem igazán törődik vele, eddig is várt, ez a néhány perc már nem fog feltűnni különösebben. Mikor elé kerül a rum maga elé húzza, a férfitől pedig pont ugyan olyan semmit mondó választ kap, mint amilyen a kérdése volt. Az emelkedő szemöldökökön jót nevet, bár lehet már az alkohol kacagtatja, ki tudja? Majd érkezik a következő kérdés, ami igazán evidensen hangzik, mert bizony valamire szoktak inni, itt minden bizonnyal, ő meg eddig csak nyakalta be minden ok nélkül a piát. Micsoda pazarlás. Látszik rajta, hogy elgondolkozik a dolgon, mikor pedig a száját válaszra nyitná, a férfi bocsánatot kér, mert úgy fest, a mócsing nem boldogul egyedül.*
-Persze. *Szerencsére ez a kitérő csak éppen egy kiszólásig tart, azonnal vissza is tér a pulttársasága.*
-Szóval, ihatnánk arra a két szép szemedre? Mit szólsz? *Hajol kicsit előrébb, mert még nem részeg, hogy telekürtölje a fogadót a szándékaival.*
-Aztán ihatnánk még egyet, egy csendesebb helyen, az egyik szobában? *Váltja halkabbra búgó hangját, remélve, hogy a férfi érti a burkolt célzárt. Feltesz a pultra egy kis szütyőt és átcsúsztat Mikarr Mar Mair [KKK]nak benne 80 aranyat.
*
*Valami kis malőr még bekavar a kiszolgálásba, de nem igazán törődik vele, eddig is várt, ez a néhány perc már nem fog feltűnni különösebben. Mikor elé kerül a rum maga elé húzza, a férfitől pedig pont ugyan olyan semmit mondó választ kap, mint amilyen a kérdése volt. Az emelkedő szemöldökökön jót nevet, bár lehet már az alkohol kacagtatja, ki tudja? Majd érkezik a következő kérdés, ami igazán evidensen hangzik, mert bizony valamire szoktak inni, itt minden bizonnyal, ő meg eddig csak nyakalta be minden ok nélkül a piát. Micsoda pazarlás. Látszik rajta, hogy elgondolkozik a dolgon, mikor pedig a száját válaszra nyitná, a férfi bocsánatot kér, mert úgy fest, a mócsing nem boldogul egyedül.*
-Persze. *Szerencsére ez a kitérő csak éppen egy kiszólásig tart, azonnal vissza is tér a pulttársasága.*
-Szóval, ihatnánk arra a két szép szemedre? Mit szólsz? *Hajol kicsit előrébb, mert még nem részeg, hogy telekürtölje a fogadót a szándékaival.*
-Aztán ihatnánk még egyet, egy csendesebb helyen, az egyik szobában? *Váltja halkabbra búgó hangját, remélve, hogy a férfi érti a burkolt célzárt. Feltesz a pultra egy kis szütyőt és átcsúsztat Mikarr Mar Mair [KKK]nak benne 80 aranyat.
*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-23 15:53:33
Üzenet elküldve: 2021-08-23 15:53:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napokkal később//
*Egy kistermetű ember beszél hozzá, nagyon furcsán, mint ahogy a gyerekek szoktak beszélni. Gnómok nem járnak Havashegy környékén sem. Az a hideget csak a Havashegyi emberek, elvétve törpék és óriások bírják.*
- Minnest smar. Kicsi hallgat, nagy beszel. *A gnóm lány gyors hadarását kezével félre inti, mint akit nem vesz komolyan, és valóban nem is veszi komolyan. A másik férfiember komoly tárgyalófél, akivel valamennyire talán megértik egymást.*
- Mihkár. *Bólint a név hallatára, amit összeköt a férfival. Valamiért a sokat fecsegő gyerekre hagyja a férfi, amit nem teljesen ért. Továbbra sem figyel oda a kicsire, ha az nagyon akaratoskodna, akkor félre tolja. Megvárja, amíg Mikarr visszatér.*
- Xezza? Vörösh haj, ðhra. *Vörös haj, amit összeköt Xeza, vagy inkább Yeza névvel a férfi.*
- Yezzá el. þáskilr á um. Ért. *A szomorú ábrázatból kiolvassa, hogy a vörös hajú Toroti, akit itt Yeza néven emlegetnek, nincs itt. Azt nem teljesen érti, hogy hol van, és mennyi ideig lesz távol, de most nincs. Erős kezét nyújtja Mikarrnak, hogy elköszönjön tőle. Jobb kezét még ökölbe szorítja és mellkasára teszi, mielőtt elmegy. A fegyvereit magára aggatja, ami a szűkös öltözékével együtt furcsán mutat. Első körben Zöldvölgyi ruhát kell szereznie, ha be akar valaha is illeszkedni az itteniekhez. Elhagyja a fogadót, hogy öltözéket keressen magának.*
*Egy kistermetű ember beszél hozzá, nagyon furcsán, mint ahogy a gyerekek szoktak beszélni. Gnómok nem járnak Havashegy környékén sem. Az a hideget csak a Havashegyi emberek, elvétve törpék és óriások bírják.*
- Minnest smar. Kicsi hallgat, nagy beszel. *A gnóm lány gyors hadarását kezével félre inti, mint akit nem vesz komolyan, és valóban nem is veszi komolyan. A másik férfiember komoly tárgyalófél, akivel valamennyire talán megértik egymást.*
- Mihkár. *Bólint a név hallatára, amit összeköt a férfival. Valamiért a sokat fecsegő gyerekre hagyja a férfi, amit nem teljesen ért. Továbbra sem figyel oda a kicsire, ha az nagyon akaratoskodna, akkor félre tolja. Megvárja, amíg Mikarr visszatér.*
- Xezza? Vörösh haj, ðhra. *Vörös haj, amit összeköt Xeza, vagy inkább Yeza névvel a férfi.*
- Yezzá el. þáskilr á um. Ért. *A szomorú ábrázatból kiolvassa, hogy a vörös hajú Toroti, akit itt Yeza néven emlegetnek, nincs itt. Azt nem teljesen érti, hogy hol van, és mennyi ideig lesz távol, de most nincs. Erős kezét nyújtja Mikarrnak, hogy elköszönjön tőle. Jobb kezét még ökölbe szorítja és mellkasára teszi, mielőtt elmegy. A fegyvereit magára aggatja, ami a szűkös öltözékével együtt furcsán mutat. Első körben Zöldvölgyi ruhát kell szereznie, ha be akar valaha is illeszkedni az itteniekhez. Elhagyja a fogadót, hogy öltözéket keressen magának.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-23 15:17:01
Üzenet elküldve: 2021-08-23 15:17:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmatúra//
//Napokkal később//
*Még mindig a hallottak hatása alatt van és ez az érzés nehezen múlik el. Az egész olyan hihetetlen, minden, amit Xavy elmond, ám ehhez éles ellentétben áll az amit látott. Aztyan tényleg levágta a bajszát egy életlen késsel, majd amikor a gnóm lány kikosarazta, megszégyenülve elkullogott.*
- Féltékeny? Dehogy. *Fokozódik meglepettsége és hárítón emeli maga elé kezeit. De rájön, hogy ennyire azért nem kell ellenkezni, úgyhogy igyekszik javítani.*
- Hiszek neked. Úgy értem, elhiszem, hogy ritkaság vagy. Utánozhatatlan, persze, de nekem ugye az ember... emberlányok tetszenek. Érted? *Kissé összezavarodott, de igyekszik lerázni magáról a hatást, mert az is igaz, hogy Xavyról van szó, aki a leglehetetlenebb dolgokat is képes kitalálni.*
- Igen-igen, vigyázz magadra. *Köszörüli meg a torkát és szerencséjére megjelenik a férfi, aki jó egy hata érkezett sérülten és Yezát kereste. Akkor Arjával ellátták a sebeit, de a vérveszteséget ki kellett pihennie. Mostanra egész helyrejött, bár elég furcsán fest azokban a ruhákban, amelyeket kölcsönöztek neki.
Még mielőtt teljesíthetné a pultnál ülő lány rendelését, a férfi még odalép hozzá és kissé furán társalgásba kezd.*
- Öhm... Nodric, értem. *Igyekszik kimazsolázni a hallottakból a számára érthető részeket.*
- Én Mik, Mikarr vagyok. *Teszi mellkasára a kezét, viszonozva a bemutatkozást.*
- Nincs mit, szívesen tettük. *Mosolyodik el, amikor Nodric megköszöni az ellátását.*
- Xavy, segítenél, épp kiszolgálom a hölgyet. *Súgja oda a gnóm lánynak, hisz nem szeretné a pultnál ülőt megvárakoztatni és amikor Xavy átveszi tőle a fickót, akkor már teljes figyelemmel fordul a rumot rendelő lány felé.
Jár a keze közben, máris kerít két poharat, majd lekapja a wegtoreni rummal teli, sötét, öblös üveget és kipattintja a dugót, amikor meghallja, hogy az egyik bizony neki lesz.*
- Oh, köszönöm, kisasszony. *Mosolyodik el és kitölti mindkét italt. Az egyiket pedig a lány elé teszi.*
- Az attól függ, mit szeretne a vendég. *Viszonozza egy mosollyal az ütemesen megemelkedő szemöldököket. Az aranyakat pedig a kasszába sepri és megemeli saját rumospoharát.*
- Mire is iszunk? *Kérdi még, de meghallja, hogy Xavy teljesen másfelé gondolkodik, mint amit Nodric szeretne.*
- Bocsánat. *Villant zavart mosolyt, majd a gnóm lány után szól, megpróbálva megállítani, mielőtt a konyhára megy "vörös halért".*
- Xavy, Xavy! Nodric Xezát keresi. Vörös haj, vörös haj, nem hal. *Javítja ki a félrehallott dolgokat.*
- Yeza sajnos elment, nem tudom, mikor tér vissza. *Válaszol a férfinek szomorú képpel, mert tényleg nem tudja, mikor tér vissza a vörös. Igyekszik lassabban beszélni, hogy Nodric megértse és reméli, innen már Xavy is boldogul.*
- Bocsánat, sok a munka. *Fordul vissza a rumos lány felé.*
//Napokkal később//
*Még mindig a hallottak hatása alatt van és ez az érzés nehezen múlik el. Az egész olyan hihetetlen, minden, amit Xavy elmond, ám ehhez éles ellentétben áll az amit látott. Aztyan tényleg levágta a bajszát egy életlen késsel, majd amikor a gnóm lány kikosarazta, megszégyenülve elkullogott.*
- Féltékeny? Dehogy. *Fokozódik meglepettsége és hárítón emeli maga elé kezeit. De rájön, hogy ennyire azért nem kell ellenkezni, úgyhogy igyekszik javítani.*
- Hiszek neked. Úgy értem, elhiszem, hogy ritkaság vagy. Utánozhatatlan, persze, de nekem ugye az ember... emberlányok tetszenek. Érted? *Kissé összezavarodott, de igyekszik lerázni magáról a hatást, mert az is igaz, hogy Xavyról van szó, aki a leglehetetlenebb dolgokat is képes kitalálni.*
- Igen-igen, vigyázz magadra. *Köszörüli meg a torkát és szerencséjére megjelenik a férfi, aki jó egy hata érkezett sérülten és Yezát kereste. Akkor Arjával ellátták a sebeit, de a vérveszteséget ki kellett pihennie. Mostanra egész helyrejött, bár elég furcsán fest azokban a ruhákban, amelyeket kölcsönöztek neki.
Még mielőtt teljesíthetné a pultnál ülő lány rendelését, a férfi még odalép hozzá és kissé furán társalgásba kezd.*
- Öhm... Nodric, értem. *Igyekszik kimazsolázni a hallottakból a számára érthető részeket.*
- Én Mik, Mikarr vagyok. *Teszi mellkasára a kezét, viszonozva a bemutatkozást.*
- Nincs mit, szívesen tettük. *Mosolyodik el, amikor Nodric megköszöni az ellátását.*
- Xavy, segítenél, épp kiszolgálom a hölgyet. *Súgja oda a gnóm lánynak, hisz nem szeretné a pultnál ülőt megvárakoztatni és amikor Xavy átveszi tőle a fickót, akkor már teljes figyelemmel fordul a rumot rendelő lány felé.
Jár a keze közben, máris kerít két poharat, majd lekapja a wegtoreni rummal teli, sötét, öblös üveget és kipattintja a dugót, amikor meghallja, hogy az egyik bizony neki lesz.*
- Oh, köszönöm, kisasszony. *Mosolyodik el és kitölti mindkét italt. Az egyiket pedig a lány elé teszi.*
- Az attól függ, mit szeretne a vendég. *Viszonozza egy mosollyal az ütemesen megemelkedő szemöldököket. Az aranyakat pedig a kasszába sepri és megemeli saját rumospoharát.*
- Mire is iszunk? *Kérdi még, de meghallja, hogy Xavy teljesen másfelé gondolkodik, mint amit Nodric szeretne.*
- Bocsánat. *Villant zavart mosolyt, majd a gnóm lány után szól, megpróbálva megállítani, mielőtt a konyhára megy "vörös halért".*
- Xavy, Xavy! Nodric Xezát keresi. Vörös haj, vörös haj, nem hal. *Javítja ki a félrehallott dolgokat.*
- Yeza sajnos elment, nem tudom, mikor tér vissza. *Válaszol a férfinek szomorú képpel, mert tényleg nem tudja, mikor tér vissza a vörös. Igyekszik lassabban beszélni, hogy Nodric megértse és reméli, innen már Xavy is boldogul.*
- Bocsánat, sok a munka. *Fordul vissza a rumos lány felé.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-23 07:59:48
Üzenet elküldve: 2021-08-23 07:59:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mik//
//Napokkal később//
*Mikor elkezdi a történetet, már akkor sejti, hogy ebből nagy csodálkozás lesz, nem véletlenül választotta Aztyant a kísérlethez, az kellett, hogy egyértelműek legyenek a jelek. A megdöbbenés pedig egyértelműen kiül a férfi arcára és a megnyilvánulásaiban is megmutatkozik.*
-Deee bizony. *Tesz rá még egy megerősítést.*
-Csak nem féltékeny vagy? *Paskolja meg viccelődve két orcáját, hogy kicsit pirosabbak legyenek.*
-De mint mondtam, értem fognak jönni és egyből megismerem majd a szőke herceget fehér lóval. *Mondja nagy magabiztosan, hiszen őt már elígérték, azt hallotta mindig az öreglánytól.*
-Gnóm mércével mérve egy valódi ritkaság vagyok. A fajom egyedi és utánozhatatlan példánya vagyok, és mellesleg még szép is. Ugyan mi ezen a különös? *Szűkíti a szemeit mandulákká, gyanakodva tekintve a férfire. ~Nem lehet, hogy Aztyan elmondta neki? ~*
-Persze, persze vigyázok én. *Hessegeti el a kezével is a gondolatot, bár ha így kikaphatják a pult mögül mindenféle orokok fényes nappal, akkor aztán vigyázhat magára ahogy akar. Mik pedig megy és teszi a dolgát, vendéget szolgál ki, hiszen ezért is vannak itt. Nem is telik sok időbe és úgy fest, neki is vendége akad egy igen furcsán öltözött férfi személyében. Azt hogy cipő nincs rajta, már nem tudja megfigyelni, de a szokatlanul rövid nadrág és a feszülős ing igen szokatlan küllemet kölcsönöz neki. Először Mik irányába fordul, talán már ismerik egymást, az meg, hogy egy szavát se érti, már meg se lepi. Szoktak itt már annyira ittas állapotban lenni egyesek, hogy magukat teljesen külön nyelvet találjanak ki. Bár az alak nem tűnik túl ittasnak. ~Talán csak nem idevalósi. ~ Aztán mintha a második mondatban már felfedezne némi ismerős csengéseket, mint neve, jönni, köszöni, de egyebet nem. Aztán a következő mondat már világosabb, valami vöröset keres.*
-Jóóóónapokat! *Nyújtja el a szót, hogy a férfi észre vegye őt is.*
-Tessék már érthetőbben beszélni… ha vöröset keres borunk olyan van! *Próbál megoldást találni a férfi problémájára.*
-Vörös Hal? *Néz értetlenkedve. Majd a két kezét a füle mellé téve kopoltyúként mozgatja és tátog, csak hogy biztos jól értik e egymást.*
-Haaaal...hal vörös...Há… biztos van, de a konyhán meg kell kérdezzem. *Hiszen itt a vendég az első és ha vörös halat akar, akkor majd ők befestik neki. ~Ezek a külhoni népek milyen finnyásak. ~*
//Napokkal később//
*Mikor elkezdi a történetet, már akkor sejti, hogy ebből nagy csodálkozás lesz, nem véletlenül választotta Aztyant a kísérlethez, az kellett, hogy egyértelműek legyenek a jelek. A megdöbbenés pedig egyértelműen kiül a férfi arcára és a megnyilvánulásaiban is megmutatkozik.*
-Deee bizony. *Tesz rá még egy megerősítést.*
-Csak nem féltékeny vagy? *Paskolja meg viccelődve két orcáját, hogy kicsit pirosabbak legyenek.*
-De mint mondtam, értem fognak jönni és egyből megismerem majd a szőke herceget fehér lóval. *Mondja nagy magabiztosan, hiszen őt már elígérték, azt hallotta mindig az öreglánytól.*
-Gnóm mércével mérve egy valódi ritkaság vagyok. A fajom egyedi és utánozhatatlan példánya vagyok, és mellesleg még szép is. Ugyan mi ezen a különös? *Szűkíti a szemeit mandulákká, gyanakodva tekintve a férfire. ~Nem lehet, hogy Aztyan elmondta neki? ~*
-Persze, persze vigyázok én. *Hessegeti el a kezével is a gondolatot, bár ha így kikaphatják a pult mögül mindenféle orokok fényes nappal, akkor aztán vigyázhat magára ahogy akar. Mik pedig megy és teszi a dolgát, vendéget szolgál ki, hiszen ezért is vannak itt. Nem is telik sok időbe és úgy fest, neki is vendége akad egy igen furcsán öltözött férfi személyében. Azt hogy cipő nincs rajta, már nem tudja megfigyelni, de a szokatlanul rövid nadrág és a feszülős ing igen szokatlan küllemet kölcsönöz neki. Először Mik irányába fordul, talán már ismerik egymást, az meg, hogy egy szavát se érti, már meg se lepi. Szoktak itt már annyira ittas állapotban lenni egyesek, hogy magukat teljesen külön nyelvet találjanak ki. Bár az alak nem tűnik túl ittasnak. ~Talán csak nem idevalósi. ~ Aztán mintha a második mondatban már felfedezne némi ismerős csengéseket, mint neve, jönni, köszöni, de egyebet nem. Aztán a következő mondat már világosabb, valami vöröset keres.*
-Jóóóónapokat! *Nyújtja el a szót, hogy a férfi észre vegye őt is.*
-Tessék már érthetőbben beszélni… ha vöröset keres borunk olyan van! *Próbál megoldást találni a férfi problémájára.*
-Vörös Hal? *Néz értetlenkedve. Majd a két kezét a füle mellé téve kopoltyúként mozgatja és tátog, csak hogy biztos jól értik e egymást.*
-Haaaal...hal vörös...Há… biztos van, de a konyhán meg kell kérdezzem. *Hiszen itt a vendég az első és ha vörös halat akar, akkor majd ők befestik neki. ~Ezek a külhoni népek milyen finnyásak. ~*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-23 07:41:43
Üzenet elküldve: 2021-08-23 07:41:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Kocsmatúra//
*Úgy látja, hogy a két pultos vagy a pultos és az a kis vakarcs aki még itt téblábol, jól elvannak, kicsit kopog az ujjaival a pulton, hátha hamarabb észre lesz véve. Nem is kell már sokat várnia és a férfinek feltűnik, hogy felé kacsintgat már egy ideje. Talán egy kicsit tetszik is neki, de hát így van ez, ha már ivott előtte ezt- azt, a fiúra meg képzelettel nem sokat kell rásegíteni. Az utcán is hallott régebben erről a helyről egyet s mást, hogy itt nem csak itallal szolgálják ki a vendéget, ha eleget perkál.*
-Két wegtoreni rumot kérek, egyet nekem… egyet pedig neked. *Mondja a pulton könyökölve, még rá is kacsint a pultosra közben, remélve, hogy nem haragszik meg ezért rá.*
-Vagy lehet itt még mást is parancsolni? *Emelgeti meg a szemöldökeit, a szemeiben látszik már az a bizonyos csillogás, amit két vagy három feles okoz, amit nyilván máshol fogyasztott el, mielőtt betért ide. Vesz elő a tarisznyájából 24 aranyat a Wegtoreni rumért és teszi a pultra.*
*Úgy látja, hogy a két pultos vagy a pultos és az a kis vakarcs aki még itt téblábol, jól elvannak, kicsit kopog az ujjaival a pulton, hátha hamarabb észre lesz véve. Nem is kell már sokat várnia és a férfinek feltűnik, hogy felé kacsintgat már egy ideje. Talán egy kicsit tetszik is neki, de hát így van ez, ha már ivott előtte ezt- azt, a fiúra meg képzelettel nem sokat kell rásegíteni. Az utcán is hallott régebben erről a helyről egyet s mást, hogy itt nem csak itallal szolgálják ki a vendéget, ha eleget perkál.*
-Két wegtoreni rumot kérek, egyet nekem… egyet pedig neked. *Mondja a pulton könyökölve, még rá is kacsint a pultosra közben, remélve, hogy nem haragszik meg ezért rá.*
-Vagy lehet itt még mást is parancsolni? *Emelgeti meg a szemöldökeit, a szemeiben látszik már az a bizonyos csillogás, amit két vagy három feles okoz, amit nyilván máshol fogyasztott el, mielőtt betért ide. Vesz elő a tarisznyájából 24 aranyat a Wegtoreni rumért és teszi a pultra.
*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-22 13:22:17
Üzenet elküldve: 2021-08-22 13:22:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napokkal később//
*Hála a gondos ápolásnak, sebeinek azonnali, gyógyító itallal való kezelésével már másnapra lement a láza. Még néhány nap kellett, hogy visszanyerje az erejét és most úgy dönt, hogy meghálálja a kapott segítséget a Zöldvölgyieknek. A szobában, amiben ápolták most csak a téli, vastag szőrme nadrágja van és egy vékony ingszerű ruha a felsőtestére, ami eléggé szétszakadt ahhoz, hogy használhatatlan legyen. A csizmája is teljesen téliesített, így ebben a zöldföldi hőségben használhatatlanok. A szobában egy egyszerűbb inget talál és egy nagyon egyszerű szövetnadrágot, ami csak térdig ér. Eléggé furcsán áll egy északi harcoshoz képpest, de most be kell érje ennyivel. A lába mezítláb marad, ami ebben a melegben nem zavarja. A felső egy kissé szorosan feszül rá, mivel nem teljesen az ő mérete. Így lép ki a szobájából és lassú léptekkel lemegy a lépcsőn. Odalent nem lát ismerős arcot, bár a lázas érkezése túlságosan is megtépázta az emlékezetét. Azonban mégis felismer valakit, arról a napról. Egy nyurga férfiember az, akit felismerni vél, s aki talán ott volt a környezetében, amikor a parasztlegény behozta a fogadóba. Odalép a fiúhoz, hogy háláját fejezze ki.*
- Nodric, burr snáj Kronbolt, Fjall dróttin. *Büszkén a mellkasára tett, ökölbe szorított kézzel harsogja. „Nodric, Kronbolt, Havashegy urának fia.” Hamar ráeszmél, hogy ezt nem fogja érteni a fiú, aki mellet egy gnóm lány is van.*
- Nodric neve. Havashgy jönni. Kunna illa, köszön élet ment. *A szavai határozottak, de a nyelvel még mindig meggyűlik a baja. El akarná mondani, hogy meg akarja hálálni a segítséget, de előtte még egy ígéretet teljesítenie kell.*
- Nodric kanna rauður. Keres haj vörös. Mœta stofa. Nö. *A vörös hajú lányt keresi, akit ő Torotiként ismer, de ígérete szerint nem árul el róla semmit sem, amit megtudott, mégis meg akarja találni.*
- Vörös haj Whegtoran Khalmar. *Jobban sajnos nem tudja elmagyarázni, de reméli, hogy a fiú érteni fogja, hogy mit szeretne megtudni.*
*Hála a gondos ápolásnak, sebeinek azonnali, gyógyító itallal való kezelésével már másnapra lement a láza. Még néhány nap kellett, hogy visszanyerje az erejét és most úgy dönt, hogy meghálálja a kapott segítséget a Zöldvölgyieknek. A szobában, amiben ápolták most csak a téli, vastag szőrme nadrágja van és egy vékony ingszerű ruha a felsőtestére, ami eléggé szétszakadt ahhoz, hogy használhatatlan legyen. A csizmája is teljesen téliesített, így ebben a zöldföldi hőségben használhatatlanok. A szobában egy egyszerűbb inget talál és egy nagyon egyszerű szövetnadrágot, ami csak térdig ér. Eléggé furcsán áll egy északi harcoshoz képpest, de most be kell érje ennyivel. A lába mezítláb marad, ami ebben a melegben nem zavarja. A felső egy kissé szorosan feszül rá, mivel nem teljesen az ő mérete. Így lép ki a szobájából és lassú léptekkel lemegy a lépcsőn. Odalent nem lát ismerős arcot, bár a lázas érkezése túlságosan is megtépázta az emlékezetét. Azonban mégis felismer valakit, arról a napról. Egy nyurga férfiember az, akit felismerni vél, s aki talán ott volt a környezetében, amikor a parasztlegény behozta a fogadóba. Odalép a fiúhoz, hogy háláját fejezze ki.*
- Nodric, burr snáj Kronbolt, Fjall dróttin. *Büszkén a mellkasára tett, ökölbe szorított kézzel harsogja. „Nodric, Kronbolt, Havashegy urának fia.” Hamar ráeszmél, hogy ezt nem fogja érteni a fiú, aki mellet egy gnóm lány is van.*
- Nodric neve. Havashgy jönni. Kunna illa, köszön élet ment. *A szavai határozottak, de a nyelvel még mindig meggyűlik a baja. El akarná mondani, hogy meg akarja hálálni a segítséget, de előtte még egy ígéretet teljesítenie kell.*
- Nodric kanna rauður. Keres haj vörös. Mœta stofa. Nö. *A vörös hajú lányt keresi, akit ő Torotiként ismer, de ígérete szerint nem árul el róla semmit sem, amit megtudott, mégis meg akarja találni.*
- Vörös haj Whegtoran Khalmar. *Jobban sajnos nem tudja elmagyarázni, de reméli, hogy a fiú érteni fogja, hogy mit szeretne megtudni.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-19 20:00:02
Üzenet elküldve: 2021-08-19 20:00:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmatúra//
- Persze, hogy nem. Bízhatsz bennem. *Válaszolja Xavynak. Valóban lehet bízni benne, nem szokott pletykálni vagy elkotyogni másoknak olyat, amire azt kérik, ne tegye. A gnóm lány titkai biztonságban vannak nála.
Amikor Xavy belekezd, csaknem leesik az álla, de szerencsére ezt csak egy komolyabb szemöldökemeléssel ússza meg. Nem tartja elképzelhetőnek, hogy az intéző ilyen érzelmeket táplálna a gnóm lány iránt. Valahogy olyan hihetetlen.*
- Micsoda? *Csúszik ki a száján, jól látható rajta a meglepettség.
A bajuszlevágásnak maga is szemtanúja volt, ez viszont alátámasztja az elhangzottakat. Hisz önként tette, szinte gondolkodás nélkül, már ahogy látta. Hát tényleg igaz volna?*
- Neee. *Mondja Darok esetére. Így világossá válik, miért akarta elhurcolni a gnóm lányt. De ez is olyan zavaros, miért az orkot küldte? Ez az egész valahogy olyan hihetetlen.*
- Öhm... igen, igen. Piszok szép vagy. *Köszörüli meg a torkát. Olyan sok kérőt és szerelmest nem látott még Xavy körül és maga sem tartja olyan különösen szépnek őt. Furcsa és kedves, meg furcsa is. Igen, kétszeresen furcsa, de maga is látta Aztyan kirohanását és utána Darok akcióját, ami elég rosszul sült el végül.*
- Azért ez elég... *Keresi a szót.* különös, nem? De azért vigyázz magadra, jó? *Mondja fejcsóválva. A hajas incidenstől csaknem felnevet, még szerencse, hogy az egyik, a pultnál ülő vendég leszólítja. Rendezi a vonásait, majd a kissé illumináltnak tűnő lány felé fordul kedves mosollyal.*
- Parancsoljon, kisasszony.
*Szívesen kiszolgál olyanokat is, akik már ittak vagy ittasak. Az átlagos betérő, ha iszik is, nem okoz gondot. Ha pedig igen, megvannak az eszközei, hogy jobb belátásra bírja. De ez a lány nem tűnik különösebben problémás alaknak.*
- Persze, hogy nem. Bízhatsz bennem. *Válaszolja Xavynak. Valóban lehet bízni benne, nem szokott pletykálni vagy elkotyogni másoknak olyat, amire azt kérik, ne tegye. A gnóm lány titkai biztonságban vannak nála.
Amikor Xavy belekezd, csaknem leesik az álla, de szerencsére ezt csak egy komolyabb szemöldökemeléssel ússza meg. Nem tartja elképzelhetőnek, hogy az intéző ilyen érzelmeket táplálna a gnóm lány iránt. Valahogy olyan hihetetlen.*
- Micsoda? *Csúszik ki a száján, jól látható rajta a meglepettség.
A bajuszlevágásnak maga is szemtanúja volt, ez viszont alátámasztja az elhangzottakat. Hisz önként tette, szinte gondolkodás nélkül, már ahogy látta. Hát tényleg igaz volna?*
- Neee. *Mondja Darok esetére. Így világossá válik, miért akarta elhurcolni a gnóm lányt. De ez is olyan zavaros, miért az orkot küldte? Ez az egész valahogy olyan hihetetlen.*
- Öhm... igen, igen. Piszok szép vagy. *Köszörüli meg a torkát. Olyan sok kérőt és szerelmest nem látott még Xavy körül és maga sem tartja olyan különösen szépnek őt. Furcsa és kedves, meg furcsa is. Igen, kétszeresen furcsa, de maga is látta Aztyan kirohanását és utána Darok akcióját, ami elég rosszul sült el végül.*
- Azért ez elég... *Keresi a szót.* különös, nem? De azért vigyázz magadra, jó? *Mondja fejcsóválva. A hajas incidenstől csaknem felnevet, még szerencse, hogy az egyik, a pultnál ülő vendég leszólítja. Rendezi a vonásait, majd a kissé illumináltnak tűnő lány felé fordul kedves mosollyal.*
- Parancsoljon, kisasszony.
*Szívesen kiszolgál olyanokat is, akik már ittak vagy ittasak. Az átlagos betérő, ha iszik is, nem okoz gondot. Ha pedig igen, megvannak az eszközei, hogy jobb belátásra bírja. De ez a lány nem tűnik különösebben problémás alaknak.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-18 17:29:54
Üzenet elküldve: 2021-08-18 17:29:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az simlis és az amazon//
*Az álszenteskedés gyanújára felkúszik egyik szemöldöke, főleg, amikor Jenari közelebb hajol hozzá.*
- Miért feltételezed, hogy minden férfi egyforma? Hacsak nincsen komoly tapasztalatod ezen a téren… *A kérdése teljesen komoly, nincs mögötte gúny, tényleg érdekli a válasz. Az ezt követő mondata elképzelhető, hogy nem kellemesen fog elsülni, bár ezt nem bántásnak szánja, csupán a nyílt szókimondása mondatja vele.*
- Szerelmi bánat? *A kérdés után felkacag. Nem az a fajta személyiség, aki sírna egy nő után, legalább is ilyen még sosem fordult elő az életében. Talán nem is fog soha.*
- A tiéd talán az? *Nem tudja megállni, hogy a szerelmi bánatra ne kérdezzen vissza csuklóból. Sejtése szerint egy ördögvigyoros nőtől nem fog egyenes válaszokat kapni, de ez egyáltalán nem zavarja. A bor erősségén Jenari felcsattan és a wegtoreni rumot kezdi dicsőíteni.*
- Elhiszem neked, de a bor csak nyolc arany, a wegtoreni rum pedig tizenhárom, ha jól látom. A pénz beszél sajnos… *Az itallapot fürkészi röviden és ha felveti majd egyszer a pénz, ami közel sem biztos, akkor wegtoreni rummal fogja megünnepelni.*
- Csak nem vagy magad is wegtoreni? *A könyökeit az az asztalra teszi és most ő hajol közelebb a lányhoz. A stílus, a rum éltetése és a nap barnította bőr elég sejtető ezért olyan az arckifejezése, mint aki csak igenlő választ vár. A csípős megjegyzéseket, válaszokat szép számmal kapja, amitől egyre érdekesebb ez a beszélgetés.*
- Neked aztán csípős a nyelved Bodzaszörpös Jenari. *Vigyorog a másikra, amint a Cserebogár Wyn-re hajazó becenevet kíván aggatni a másikra. Közben a lány rá is kérdez hiúzára.*
- Van bizony. Vadászatban segít. *Hangosan kezd nevetni, amikor kapálásra és hasonló munkák elvállalására biztatja a lány.*
- Te sem tűnsz szalmaszálas parasztnak. *Mutató és hüvelyk újával Jenari bicepszét próbálja nyomogatni, már ha hagyja neki.*
- Túl izmos vagy kapáláshoz, így biztos megérted, hogy miért nem megyek el ilyen munkákra. *Az öltözék, alkat alapján nem kétkezi munkát végez a nő, s így talán valamilyen fegyveres harcos lehet.*
- Egyébként nem tudsz valami jól fizető „kapálást” itt a városban? *Huncut mosollyal kérdez miközben lehúzza az egyik pohár bort majd az asztalon könyökölve tenyerei között megtartja a fejét, s közben Jenari acél tekintetét keresi.*
//Az simlis és az amazon//
*Az álszenteskedés gyanújára felkúszik egyik szemöldöke, főleg, amikor Jenari közelebb hajol hozzá.*
- Miért feltételezed, hogy minden férfi egyforma? Hacsak nincsen komoly tapasztalatod ezen a téren… *A kérdése teljesen komoly, nincs mögötte gúny, tényleg érdekli a válasz. Az ezt követő mondata elképzelhető, hogy nem kellemesen fog elsülni, bár ezt nem bántásnak szánja, csupán a nyílt szókimondása mondatja vele.*
- Szerelmi bánat? *A kérdés után felkacag. Nem az a fajta személyiség, aki sírna egy nő után, legalább is ilyen még sosem fordult elő az életében. Talán nem is fog soha.*
- A tiéd talán az? *Nem tudja megállni, hogy a szerelmi bánatra ne kérdezzen vissza csuklóból. Sejtése szerint egy ördögvigyoros nőtől nem fog egyenes válaszokat kapni, de ez egyáltalán nem zavarja. A bor erősségén Jenari felcsattan és a wegtoreni rumot kezdi dicsőíteni.*
- Elhiszem neked, de a bor csak nyolc arany, a wegtoreni rum pedig tizenhárom, ha jól látom. A pénz beszél sajnos… *Az itallapot fürkészi röviden és ha felveti majd egyszer a pénz, ami közel sem biztos, akkor wegtoreni rummal fogja megünnepelni.*
- Csak nem vagy magad is wegtoreni? *A könyökeit az az asztalra teszi és most ő hajol közelebb a lányhoz. A stílus, a rum éltetése és a nap barnította bőr elég sejtető ezért olyan az arckifejezése, mint aki csak igenlő választ vár. A csípős megjegyzéseket, válaszokat szép számmal kapja, amitől egyre érdekesebb ez a beszélgetés.*
- Neked aztán csípős a nyelved Bodzaszörpös Jenari. *Vigyorog a másikra, amint a Cserebogár Wyn-re hajazó becenevet kíván aggatni a másikra. Közben a lány rá is kérdez hiúzára.*
- Van bizony. Vadászatban segít. *Hangosan kezd nevetni, amikor kapálásra és hasonló munkák elvállalására biztatja a lány.*
- Te sem tűnsz szalmaszálas parasztnak. *Mutató és hüvelyk újával Jenari bicepszét próbálja nyomogatni, már ha hagyja neki.*
- Túl izmos vagy kapáláshoz, így biztos megérted, hogy miért nem megyek el ilyen munkákra. *Az öltözék, alkat alapján nem kétkezi munkát végez a nő, s így talán valamilyen fegyveres harcos lehet.*
- Egyébként nem tudsz valami jól fizető „kapálást” itt a városban? *Huncut mosollyal kérdez miközben lehúzza az egyik pohár bort majd az asztalon könyökölve tenyerei között megtartja a fejét, s közben Jenari acél tekintetét keresi.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-18 11:46:14
Üzenet elküldve: 2021-08-18 11:46:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az simlis és az amazon//
*A kioktatás, vagy aminek mások nevezik “jó tanács” jellemzően fel szokta bosszantani Jenarit, ezúttal viszont elengedi ezt éles megjegyzése után, hiszen legnagyobb gondja és bosszúsága jelenleg az, hogy elfogyott az Ördögvigyora, ez pedig jobban érdekli.*
- Jaj nem kell az álszenteskedés.
*Jenari nem egyszerű túlzást, hanem egyenesen hazugságot vél felfedezni Wynperios előbbi kijelentésében.*
- Eszedbe sem jutott?
*Kicsit eltúlzott gyanakvással hajol közelebb a másikhoz, hogy jó alaposan szemügyre vegye arcát, mintha nevetőráncaiból esetleg ki tudná olvasni, hogy valóban igazat mond vagy csak teszi a szépet. Persze Wynperios sejthetne csapdát a kérdésben, hiszen ő még aligha tudja, hogy Jenarit cseppet sem zavarja, ha valakinek nem okoz gerjedelmet a látványa.*
- Nahát nahát, csak nem szerelmi bánat?
*Bár az unott hangból nem ezt szűri le, viszont mást nem tud elképzelni elfogadható indoknak arra, hogy egy férfi ne akarna mutatós hölgyeket a combjára ültetni.*
- Pfff!
*Csattan fel miközben a felé tolt pohárért nyúl, és nagyot hörpint bele.*
- A bodzaszörp is erősebb ennél, hát ugyan minek nézel engem? Ittál már wegtoreni rumot? Na azután már semmi sem kottyan meg neked.
*Egyértelmű túlzás ez, de Jenari igazán nagyon szereti szülővárosát, kicsit talán elfogultan is, ez pedig egy remek alkalom, hogy az ottani javakkal büszkélkedhessen.*
- Amúgy meg nem vagy az apám, hogy vigyázzál rám.
*Röviden felnevet, vagy inkább horkant a leány, és vigyora is mintha kissé keserűbb ívet venne fel.*
- Nahát téged az meg miért érdekel Cserebogár Wyn?
*Kérdése után rájön, hogy ezzel együtt elismerte, hogy búslakodik, de megnyugtatja magát, hogy valójában úgysem foglalkoztatja őt, hogy egy idegen mit tud vagy gondol róla.*
- Várj várj várj!
*Szólal meg rögvest azután, hogy a férfi befejezte mondatát.*
- Van hiúzod? Minek az neked? Egyébként meg ha nem büdös a munka elmehetsz kapálni, vagy szilvát szedni. Úgy tudom Artheniornak sok a termőföldje, biztos mindig keresnek oda ügyes kezű, dolgos legényeket.
//Az simlis és az amazon//
*A kioktatás, vagy aminek mások nevezik “jó tanács” jellemzően fel szokta bosszantani Jenarit, ezúttal viszont elengedi ezt éles megjegyzése után, hiszen legnagyobb gondja és bosszúsága jelenleg az, hogy elfogyott az Ördögvigyora, ez pedig jobban érdekli.*
- Jaj nem kell az álszenteskedés.
*Jenari nem egyszerű túlzást, hanem egyenesen hazugságot vél felfedezni Wynperios előbbi kijelentésében.*
- Eszedbe sem jutott?
*Kicsit eltúlzott gyanakvással hajol közelebb a másikhoz, hogy jó alaposan szemügyre vegye arcát, mintha nevetőráncaiból esetleg ki tudná olvasni, hogy valóban igazat mond vagy csak teszi a szépet. Persze Wynperios sejthetne csapdát a kérdésben, hiszen ő még aligha tudja, hogy Jenarit cseppet sem zavarja, ha valakinek nem okoz gerjedelmet a látványa.*
- Nahát nahát, csak nem szerelmi bánat?
*Bár az unott hangból nem ezt szűri le, viszont mást nem tud elképzelni elfogadható indoknak arra, hogy egy férfi ne akarna mutatós hölgyeket a combjára ültetni.*
- Pfff!
*Csattan fel miközben a felé tolt pohárért nyúl, és nagyot hörpint bele.*
- A bodzaszörp is erősebb ennél, hát ugyan minek nézel engem? Ittál már wegtoreni rumot? Na azután már semmi sem kottyan meg neked.
*Egyértelmű túlzás ez, de Jenari igazán nagyon szereti szülővárosát, kicsit talán elfogultan is, ez pedig egy remek alkalom, hogy az ottani javakkal büszkélkedhessen.*
- Amúgy meg nem vagy az apám, hogy vigyázzál rám.
*Röviden felnevet, vagy inkább horkant a leány, és vigyora is mintha kissé keserűbb ívet venne fel.*
- Nahát téged az meg miért érdekel Cserebogár Wyn?
*Kérdése után rájön, hogy ezzel együtt elismerte, hogy búslakodik, de megnyugtatja magát, hogy valójában úgysem foglalkoztatja őt, hogy egy idegen mit tud vagy gondol róla.*
- Várj várj várj!
*Szólal meg rögvest azután, hogy a férfi befejezte mondatát.*
- Van hiúzod? Minek az neked? Egyébként meg ha nem büdös a munka elmehetsz kapálni, vagy szilvát szedni. Úgy tudom Artheniornak sok a termőföldje, biztos mindig keresnek oda ügyes kezű, dolgos legényeket.
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-16 07:48:55
Üzenet elküldve: 2021-08-16 07:48:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mik//
*Miközben a pultban a munkát imitálja éppen, Mik is teszi a dolgát, visszaér egy nagy adag mosatlannal, majd beáll a pultba és elkezd kérdezősködni. Nem is hibáztatja érte, hiszen ki ne akarná tudni mi is volt ez a hatalmas felfordulás, ami mellett nem lehetett elmenni idebenn. Ő aztán meg se próbálta, ezért van a hátsó kijárat.*
-Hát tudod… *Kezdi odafordulva a másikhoz.*
-Elmondom, ha nem árulod el senkinek. *Teszi hozzá fojtva egy kicsit a hangján. Közben leteszi a pultra azt a korsót, amit már negyedórája törölget és a másik felé fordulva a szája mellé teszi a kezét, hogy csak az hallja, akinek szánja. Bár azért azt sejti, hogy itt titok az ritkán marad az alkalmazottak között, talán pont ezért még rá is tesz egy lapáttal. Hiszen bizonyára neki az lenne a jó ha mindenki erről beszélne.*
-Aztyan… hát… fülig szerelmes belém. *Húzza fel az orrát büszkén, majd folytatja a beszámolót.*
-Idejött színt vallani, hogy bizonyítsa, levágta a bajszát is. Bizony. *Teszi hozzá, mert ez az egyetlen dolog, ami talán szemmel is jól látható volt.*
-De kikosaraztam. Most mondd meg! Nem tud veszíteni. Ideküldte azt a mamlaszt, hogy elraboljon és bezárjon a pincéjébe, ahol el se tudom képzelni miket művelt volna velem… *Meséli nagy hévvel, rémüldöző tekintettel, mintha a férfi ki akarta volna belezni.*
-Most mit tegyek? Mindenki akar egy darabot belőlem… a végén még szétszednek a kérők, annyi van már. De nem hibáztatom őket, mert az tény, hogy piszok szép vagyok! *Mondja egy szélesen szétterülő, büszke mosollyal a száján, miközben csípőre tett kézzel kihúzza magát. Még a hajába is beletúr, de ettől sem tűnik se csinosabbnak, se magasabbnak, sőt, még az ujjai is belegabalyodnak a hajszálai közé.*
-Eh… mi az anyád…nyííííí! *Tépi ki az ujjait a hajcsimbókból.*
*Miközben a pultban a munkát imitálja éppen, Mik is teszi a dolgát, visszaér egy nagy adag mosatlannal, majd beáll a pultba és elkezd kérdezősködni. Nem is hibáztatja érte, hiszen ki ne akarná tudni mi is volt ez a hatalmas felfordulás, ami mellett nem lehetett elmenni idebenn. Ő aztán meg se próbálta, ezért van a hátsó kijárat.*
-Hát tudod… *Kezdi odafordulva a másikhoz.*
-Elmondom, ha nem árulod el senkinek. *Teszi hozzá fojtva egy kicsit a hangján. Közben leteszi a pultra azt a korsót, amit már negyedórája törölget és a másik felé fordulva a szája mellé teszi a kezét, hogy csak az hallja, akinek szánja. Bár azért azt sejti, hogy itt titok az ritkán marad az alkalmazottak között, talán pont ezért még rá is tesz egy lapáttal. Hiszen bizonyára neki az lenne a jó ha mindenki erről beszélne.*
-Aztyan… hát… fülig szerelmes belém. *Húzza fel az orrát büszkén, majd folytatja a beszámolót.*
-Idejött színt vallani, hogy bizonyítsa, levágta a bajszát is. Bizony. *Teszi hozzá, mert ez az egyetlen dolog, ami talán szemmel is jól látható volt.*
-De kikosaraztam. Most mondd meg! Nem tud veszíteni. Ideküldte azt a mamlaszt, hogy elraboljon és bezárjon a pincéjébe, ahol el se tudom képzelni miket művelt volna velem… *Meséli nagy hévvel, rémüldöző tekintettel, mintha a férfi ki akarta volna belezni.*
-Most mit tegyek? Mindenki akar egy darabot belőlem… a végén még szétszednek a kérők, annyi van már. De nem hibáztatom őket, mert az tény, hogy piszok szép vagyok! *Mondja egy szélesen szétterülő, büszke mosollyal a száján, miközben csípőre tett kézzel kihúzza magát. Még a hajába is beletúr, de ettől sem tűnik se csinosabbnak, se magasabbnak, sőt, még az ujjai is belegabalyodnak a hajszálai közé.*
-Eh… mi az anyád…nyííííí! *Tépi ki az ujjait a hajcsimbókból.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-15 14:55:11
Üzenet elküldve: 2021-08-15 14:55:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wilril//
//Xavy//
*Mik igyekszik annyit segíteni a zavartan viselkedő férfinek, amennyit tud. Tudja, milyen az, ha jól helybenhagyják az embert, elég időt töltött az utcán és hálás a bárónak, hogy esélyt adott neki egy új életre. Amit kapsz az élettől, azt illik visszaadni, így gondolkodik.*
- Ugyan, szívesen. *Mondja a hálálkodásra.*
- Akkor a legjobb, ha elégedetten távozik a vendég. *Teszi hozzá. Persze kivéve, ha nem feltűnősködő tündér a vendég.
Ám a fickó nem kér a további érdeklődéséből, amit Mik egyértelműen kiolvas a válaszából.*
- Rendben. Ha bármire szüksége van, a pultnál leszek. *Fejezi be a társalgást és visszaindul a pulthoz kezében az üres tálcával. Út közben leszedi a kiürült kupákat, borosüvegeket és használt tányérokat.
A pultban is elkezd rendet tenni, elmosogat, a száraz dolgokat visszateszi a polcra és fiókokba, kicsit kerülgeti Xavyt, de azért valami furdalja az oldalát.*
- Te, mi volt ez korábban Aztyannal, utána meg Darokkal és a báróval? *Kérdi kíváncsian. Az még hagyján, hogy bolondot csinált az intézőből, de ami azután történt az ork és a báró között, ahhoz is köze volt a kis káoszgyárosnak. Komolyan érdekli, hogy mi történhetett közöttük.*
//Xavy//
*Mik igyekszik annyit segíteni a zavartan viselkedő férfinek, amennyit tud. Tudja, milyen az, ha jól helybenhagyják az embert, elég időt töltött az utcán és hálás a bárónak, hogy esélyt adott neki egy új életre. Amit kapsz az élettől, azt illik visszaadni, így gondolkodik.*
- Ugyan, szívesen. *Mondja a hálálkodásra.*
- Akkor a legjobb, ha elégedetten távozik a vendég. *Teszi hozzá. Persze kivéve, ha nem feltűnősködő tündér a vendég.
Ám a fickó nem kér a további érdeklődéséből, amit Mik egyértelműen kiolvas a válaszából.*
- Rendben. Ha bármire szüksége van, a pultnál leszek. *Fejezi be a társalgást és visszaindul a pulthoz kezében az üres tálcával. Út közben leszedi a kiürült kupákat, borosüvegeket és használt tányérokat.
A pultban is elkezd rendet tenni, elmosogat, a száraz dolgokat visszateszi a polcra és fiókokba, kicsit kerülgeti Xavyt, de azért valami furdalja az oldalát.*
- Te, mi volt ez korábban Aztyannal, utána meg Darokkal és a báróval? *Kérdi kíváncsian. Az még hagyján, hogy bolondot csinált az intézőből, de ami azután történt az ork és a báró között, ahhoz is köze volt a kis káoszgyárosnak. Komolyan érdekli, hogy mi történhetett közöttük.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-13 13:11:14
Üzenet elküldve: 2021-08-13 13:11:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*A kancellár határozott embernek látszik. A jóeszű kifejezés talán nem is fedi le teljesen a valóságot. Most mégis ellentmond saját magának. Először egy mondatban említi az átokfajzat szót és az Aenae nevet, majd hozzáteszi, hogy utóbbi általános tiszteletetnek és szeretetnek örvend. Még az ő részéről is. Sajnálatos módon, Reya nem sok ismerettel rendelkezik a thargok szokásait illetően, de bármerre is járt ezidáig, sehol sem volt a tisztelet jele valakit egy kalap alá venni egy átokfajzattal. Furcsa kapcsolata lehet ennek a kettőnek ott a Vashegyen. Leginkább ahhoz a közjátékhoz hasonlóan tudja elképzelni, amit a mélyen tisztelt báróval folytattak le nem is olyan régen. Tették a szépet, de érezhetően izzott köztük a levegő. Ez pedig felvet egy meglehetősen fontos kérdést. Hubi vajon mennyire nézi hülyének a nőt?*
-Természetesen te sem vagy kivétel. *Visszhangozza egy leheletnyi gúnnyal a hangjában. Egy cinkos mosolyt sem rest hozzáfűzni, csupán, hogy a férfi érezze a törődést. Úrnő ide vagy oda, már így is több szót kapott, mint érdemelt volna. Sokkal fontosabb és kellemesebb dolguk van annál, mintsem elmélyülni a barbárok politikájában. A mélységi sokkal inkább Hubiban mélyülne el. Vagy fordítva. Miután Jágó is nyugovóra tért, már csak a túlöltözöttség szabhat gátat. Ám kevés dolgot lehet könnyebben orvosolni, a nő pedig szorgosan teszi is, a folytatás érdekében. Habozás nélkül szabadítja meg a férfit feleslegessé vált felsőruházatától.*
-Tudósként nem volna szabad könnyelmű feltételezésekbe bocsátkoznod. *Búgja, már-már dorombolva, arcával is a férfi mellkasához simulva. Az esztétika különös dolog. Csakis a szemlélőn múlik, hogy milyennek lát valamit, vagy valakit. Így lehet akár egy szépen kivehető véres kéznyom valami fehér falon, egyesek számára művészeti alkotás, mások szemében pedig puritán rongálás. Vagy vegyük a kancellár minden józan észnek ellentmondó ízlését, ami a mélységi nők karjaiba tereli! Ugyanilyen elven Reyának is lehet szokatlan kedvtelése, hogy érettebb férfiak ágyában köt ki. Azok egyébként is tapasztaltabbak az örömszerzés terén. Ezek között pedig Hubi kirívó szépséggel büszkélkedhet. Hiszen semmiképpen sem egy sörpocakos, kopaszodó, lomha vénség. Épp ellenkezőleg. Felettébb jóképű és sikerült megőriznie az összes fogát. Mi többet kívánhat egy vágyaktól fűtött nő? Talán némi hajlandóságot a kezdeményezésre. Hubi, úriember lévén, pedig ennyi hibát sem hagy találni magán. Gyakorlott mozdulatokkal gombolja ki Reya ingét, amiben a nő nem segít. Ám nem is akadályozza. Csupán hagyja, hogy a férfi kibontakozzon. Mikor őt is sikerül megszabadítani egy felesleges ruhadarbtól, hátára veti magát az ágyon. Tarkójánál megragadva, a férfit is magávalrántva, kezd egy már hevesebb csókba. Már amennyiben ezt semmi sem akadályozza. Végül az egész lényét átadja Hubinak, hadd fedezzen fel bármit, amit szeretne. Érezze a férfiúi fölényét és hódítsa meg a legkevésbé sem naiv áldozatát!*
*A kancellár határozott embernek látszik. A jóeszű kifejezés talán nem is fedi le teljesen a valóságot. Most mégis ellentmond saját magának. Először egy mondatban említi az átokfajzat szót és az Aenae nevet, majd hozzáteszi, hogy utóbbi általános tiszteletetnek és szeretetnek örvend. Még az ő részéről is. Sajnálatos módon, Reya nem sok ismerettel rendelkezik a thargok szokásait illetően, de bármerre is járt ezidáig, sehol sem volt a tisztelet jele valakit egy kalap alá venni egy átokfajzattal. Furcsa kapcsolata lehet ennek a kettőnek ott a Vashegyen. Leginkább ahhoz a közjátékhoz hasonlóan tudja elképzelni, amit a mélyen tisztelt báróval folytattak le nem is olyan régen. Tették a szépet, de érezhetően izzott köztük a levegő. Ez pedig felvet egy meglehetősen fontos kérdést. Hubi vajon mennyire nézi hülyének a nőt?*
-Természetesen te sem vagy kivétel. *Visszhangozza egy leheletnyi gúnnyal a hangjában. Egy cinkos mosolyt sem rest hozzáfűzni, csupán, hogy a férfi érezze a törődést. Úrnő ide vagy oda, már így is több szót kapott, mint érdemelt volna. Sokkal fontosabb és kellemesebb dolguk van annál, mintsem elmélyülni a barbárok politikájában. A mélységi sokkal inkább Hubiban mélyülne el. Vagy fordítva. Miután Jágó is nyugovóra tért, már csak a túlöltözöttség szabhat gátat. Ám kevés dolgot lehet könnyebben orvosolni, a nő pedig szorgosan teszi is, a folytatás érdekében. Habozás nélkül szabadítja meg a férfit feleslegessé vált felsőruházatától.*
-Tudósként nem volna szabad könnyelmű feltételezésekbe bocsátkoznod. *Búgja, már-már dorombolva, arcával is a férfi mellkasához simulva. Az esztétika különös dolog. Csakis a szemlélőn múlik, hogy milyennek lát valamit, vagy valakit. Így lehet akár egy szépen kivehető véres kéznyom valami fehér falon, egyesek számára művészeti alkotás, mások szemében pedig puritán rongálás. Vagy vegyük a kancellár minden józan észnek ellentmondó ízlését, ami a mélységi nők karjaiba tereli! Ugyanilyen elven Reyának is lehet szokatlan kedvtelése, hogy érettebb férfiak ágyában köt ki. Azok egyébként is tapasztaltabbak az örömszerzés terén. Ezek között pedig Hubi kirívó szépséggel büszkélkedhet. Hiszen semmiképpen sem egy sörpocakos, kopaszodó, lomha vénség. Épp ellenkezőleg. Felettébb jóképű és sikerült megőriznie az összes fogát. Mi többet kívánhat egy vágyaktól fűtött nő? Talán némi hajlandóságot a kezdeményezésre. Hubi, úriember lévén, pedig ennyi hibát sem hagy találni magán. Gyakorlott mozdulatokkal gombolja ki Reya ingét, amiben a nő nem segít. Ám nem is akadályozza. Csupán hagyja, hogy a férfi kibontakozzon. Mikor őt is sikerül megszabadítani egy felesleges ruhadarbtól, hátára veti magát az ágyon. Tarkójánál megragadva, a férfit is magávalrántva, kezd egy már hevesebb csókba. Már amennyiben ezt semmi sem akadályozza. Végül az egész lényét átadja Hubinak, hadd fedezzen fel bármit, amit szeretne. Érezze a férfiúi fölényét és hódítsa meg a legkevésbé sem naiv áldozatát!*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-13 09:46:19
Üzenet elküldve: 2021-08-13 09:46:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr//
*A felszolgáló férfi nagyon együtt érző. Jó hangulatot kelt, így biztosan be fog még térni ide a későbbiekben is. A szerencsésnek mondható kimenetelre bólogat.*
- Ez így van. Lehetett volna sokkal rosszabb. *Bár igazán azt sem tudja, hogyan szerezte a sérülését, de tény, hogy a koponyája be is lehetett volna zúzódva. Talán soha nem kelt volna fel. Ezt már talán sosem tudja meg. Időközben visszatér a pultos egy gőzölgő, sűrűbb levessel, egy korsó sörrel és egy tál forró vízzel a sebéhez.*
- Köszönöm a segítségét! *Hálásan válaszol a kapott ételre, italra és a gyógynövényekre is. Figyelmesen hallgatja a másikat a gyógynövények felhasználásáról.*
- Egyszer viszonozni fogom a jóindulatát. *Diszkrét főhajtással válaszol, amint hozzáfog a gyógynövények beáztatásához. Előbb a sebét szeretné rendbe rakni. A pultos tovább érdeklődik, de nem tartaná tovább fel.*
- Így már minden rendben lesz. *Újabb főhajtás a kedves gesztusra, majd a beáztatott növények gyógyító levével és egy tiszta sebkötözővel elkezdi kitisztítani a sebet. Ha ezzel megvan, akkor a gyógynövények egy részét kiveszi a vízből, kinyomja belőlük a nedvességet, majd a halántékára teszi, a sebre, és mindezt egy tiszta kötéssel rögzíti a fején. Most már nyugodtabban tud neki látni az ínycsiklandozó Sűrű Barna levesnek. Neki is lát a meleg leves elfogyasztásának. Időnként egy kortyot iszik a korsó sörből is.*
*A felszolgáló férfi nagyon együtt érző. Jó hangulatot kelt, így biztosan be fog még térni ide a későbbiekben is. A szerencsésnek mondható kimenetelre bólogat.*
- Ez így van. Lehetett volna sokkal rosszabb. *Bár igazán azt sem tudja, hogyan szerezte a sérülését, de tény, hogy a koponyája be is lehetett volna zúzódva. Talán soha nem kelt volna fel. Ezt már talán sosem tudja meg. Időközben visszatér a pultos egy gőzölgő, sűrűbb levessel, egy korsó sörrel és egy tál forró vízzel a sebéhez.*
- Köszönöm a segítségét! *Hálásan válaszol a kapott ételre, italra és a gyógynövényekre is. Figyelmesen hallgatja a másikat a gyógynövények felhasználásáról.*
- Egyszer viszonozni fogom a jóindulatát. *Diszkrét főhajtással válaszol, amint hozzáfog a gyógynövények beáztatásához. Előbb a sebét szeretné rendbe rakni. A pultos tovább érdeklődik, de nem tartaná tovább fel.*
- Így már minden rendben lesz. *Újabb főhajtás a kedves gesztusra, majd a beáztatott növények gyógyító levével és egy tiszta sebkötözővel elkezdi kitisztítani a sebet. Ha ezzel megvan, akkor a gyógynövények egy részét kiveszi a vízből, kinyomja belőlük a nedvességet, majd a halántékára teszi, a sebre, és mindezt egy tiszta kötéssel rögzíti a fején. Most már nyugodtabban tud neki látni az ínycsiklandozó Sűrű Barna levesnek. Neki is lát a meleg leves elfogyasztásának. Időnként egy kortyot iszik a korsó sörből is.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-11 20:58:24
Üzenet elküldve: 2021-08-11 20:58:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Ha Hubi aggódik is Jágó hogyléte felől, meglehetős sikerrel palástolja érzelmeit. Elég nagynak gondolja a ládát, hogy a madár ne fulladjon meg, és bár kis rikácsolás után el is csendesedik (Jágó, nem Hubi) ez betudható annak, hogy a papagájok sötétben nem zajongnak.*
- Ó, csak egy ártatlan élc volt. *jegyzi meg könnyedén amikor Reya rákérdez Jágó kívánt nevére* Kagaenae úrnőről van szó, Kagan Thargodar leányáról. Ő a Vashegy úrnője, akit általános tisztelet és szeretet övez. Természetesen ez alól én sem vagyok kivétel.
*Erre már csak azért is szükség van, mert ha Reya eljut a Vashegyre - és erre esély van - akkor akár még Aenae-vel is szót válthat. Más sem hiányzik, mint hogy magyarázkodnia kelljen annak a fruskának. És valahol ezzel is magyarázható Hubi látszólagos hezitálása. A Vasehgyről ugyanis eszébe jut Dora. Igaz, hogy a kalapos elf felszívódott, mint szürke szamár a ködben, ahogy annak idején a Szegénynegyedben mondták, de a kancellár túlságosan kedveli hozzá, hogy számításon kívül hagyja. Csak hát a mélységi némbereket is kedveli, azokat ráadásul régebben. Így aztán Reya nem sok ellenállásba ütközik, hacsak az immár félmeztelen és immár felajzott kancellár kissé szemtelen mosolyát nem vesszük annak.*
- Feltételezem, ennél némileg épületesebb látványra számítottál, kedvesem.
*Mert Hubi fiatalon sem dicsekedhetett látványosan kidolgozott izmokkal, ráadásul az idő is lassan eljár felette. Tehát Reya enyhén megereszkedett izomokat, egy szikár öregember felsőtestét cirógathatja, akinél nagyjából az egyetlen érdem, hogy kappanhájat sem növesztett. Ha pedig Reya ettől nem rohant neki az artheniori félhomálynak, Hubi meglehetős rutinnal kezdi megoldani a gombokat, kapcsokat Reya ruházatán. Úgy fest, hogy Jágónak ezúttal igaza volt, a kancellár ebben a pillanatban határozottan kemény legénynek érzi magát. Ha Reya nem is érzi magát különlegesnek, Hubi számára az. Már csak sötételf mivoltának köszönhetően is, hiszen a jó kancellár rajongása a kormos némberekért, legalábbis a Vashegyen, közismert. Magától értetődik tehát, hogy Hubinak semmi kifogása nincs ellene, hogy Reya maga fölé teperje. Mert, ugye, az mégsem lehet, hogy a nő legyen felül. Hova vezetne ez?*
*Ha Hubi aggódik is Jágó hogyléte felől, meglehetős sikerrel palástolja érzelmeit. Elég nagynak gondolja a ládát, hogy a madár ne fulladjon meg, és bár kis rikácsolás után el is csendesedik (Jágó, nem Hubi) ez betudható annak, hogy a papagájok sötétben nem zajongnak.*
- Ó, csak egy ártatlan élc volt. *jegyzi meg könnyedén amikor Reya rákérdez Jágó kívánt nevére* Kagaenae úrnőről van szó, Kagan Thargodar leányáról. Ő a Vashegy úrnője, akit általános tisztelet és szeretet övez. Természetesen ez alól én sem vagyok kivétel.
*Erre már csak azért is szükség van, mert ha Reya eljut a Vashegyre - és erre esély van - akkor akár még Aenae-vel is szót válthat. Más sem hiányzik, mint hogy magyarázkodnia kelljen annak a fruskának. És valahol ezzel is magyarázható Hubi látszólagos hezitálása. A Vasehgyről ugyanis eszébe jut Dora. Igaz, hogy a kalapos elf felszívódott, mint szürke szamár a ködben, ahogy annak idején a Szegénynegyedben mondták, de a kancellár túlságosan kedveli hozzá, hogy számításon kívül hagyja. Csak hát a mélységi némbereket is kedveli, azokat ráadásul régebben. Így aztán Reya nem sok ellenállásba ütközik, hacsak az immár félmeztelen és immár felajzott kancellár kissé szemtelen mosolyát nem vesszük annak.*
- Feltételezem, ennél némileg épületesebb látványra számítottál, kedvesem.
*Mert Hubi fiatalon sem dicsekedhetett látványosan kidolgozott izmokkal, ráadásul az idő is lassan eljár felette. Tehát Reya enyhén megereszkedett izomokat, egy szikár öregember felsőtestét cirógathatja, akinél nagyjából az egyetlen érdem, hogy kappanhájat sem növesztett. Ha pedig Reya ettől nem rohant neki az artheniori félhomálynak, Hubi meglehetős rutinnal kezdi megoldani a gombokat, kapcsokat Reya ruházatán. Úgy fest, hogy Jágónak ezúttal igaza volt, a kancellár ebben a pillanatban határozottan kemény legénynek érzi magát. Ha Reya nem is érzi magát különlegesnek, Hubi számára az. Már csak sötételf mivoltának köszönhetően is, hiszen a jó kancellár rajongása a kormos némberekért, legalábbis a Vashegyen, közismert. Magától értetődik tehát, hogy Hubinak semmi kifogása nincs ellene, hogy Reya maga fölé teperje. Mert, ugye, az mégsem lehet, hogy a nő legyen felül. Hova vezetne ez?*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-11 18:16:09
Üzenet elküldve: 2021-08-11 18:16:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Hubi értetlenül áll, illetve ül, a történtek után. Mint akinek fogalma sincs, hogy mi zajlik, vagy éppen mi készül. Fogjuk rá, Reya sem az a kimagasló szépség. Még a mélységi nők között is inkább csak egy a tízből. Ám még sosem okozott csalódást, sem a partnerének, sem önmagának. Utóbbit arra alapozza, hogy mikor meg akar kapni valakit, mint egy ragadozó, nem ereszti a prédát, csak dolga végeztével. Ezek a vadászatok pedig nagyrészt sikeresen végződtek. A kancellár pedig férfiként nehezen érezhet ellenszenvet a mélységi meglehetősen ártalmatlan, ha nem is ártatlan, terve iránt. Hiszen az erősebb nem képviselői bármikor kaphatóak az ilyesfajta szórakozásra. Ez a példány mégis hezitálni látszik. ~Ezúttal mit vétettem? Vagy ő nem biztos a szándékaiban?~ Villan át a nő elméjén, de a kínossá növekvő csendet Jágót sikeresen megszakítja. Rövid ismeretségük alatt, Reyának sikerült megtapasztalni, hogy ne tulajdonítson nagy jelentőséget a papagáj szavainak. Most sem tenné, de az időnként felszólaló szárnyas kezd egyre zavaróbbá válni. Már fel is szólalna annak érdekében, hogy átvihetnék az ő parlagon heverő szobájába, mikor a férfi egyszerűbb megoldást talál. Így átveszi a felé nyújtott poharat, míg a sajátjába belekortyol. Kancellárunknak hála pedig, Jágó hamar egy ládában köt ki. A látvány egyszerre megnyugtató és felkavaró is. Vajon kap ott levegőt az a szerencsétlen állat? Azt tudni kell, hogy a mélységit egyáltalán nem érdekelné, ha a madár reggelre megfulladna, de mások jelenlétében jobb úgytenni, mintha mégis tenné. Ellenben Hubi rövid monológja teljesen elvonja a figyelmét.*
-Ha nem vagyok túl faragatlan, megkérdezhetem, ki az az Aenae? *Teszi fel a kérdést, míg a férfi visszatér a madarászásból. Végül minden visszatér a tervezett medrébe és csakis egymásra koncentrálhatnak. Hubi felszólításának eleget téve a mélységi megszabadul a poharaktól és meglehetősen közel húzódik.*
-Ezer örömmel. *Búgja a férfi fülébe, szinte már dorombolva.* Kezdjük például ezzel! Talán még követem is a példádat. *Azzal igyekszik megszabadítani a másikat a zekéjétől. Amennyiben semmi nem akadályozza, és sikerül teljesen lecsupaszítania Hubi felső testét, ujjaival kezdi el cirógatni azt. Mint egy vak, aki egy szobrot kíván megcsodálni. Ezen a ponton minden kétséget kizáróan világossá kell válnia, hogy mi is van készülőben. Ha pedig semmilyen ellenállást sem tapasztal, azt beleegyezésnek veszi. Ezek után, talán a kancellár is aktivizálja magát.*
*Hubi értetlenül áll, illetve ül, a történtek után. Mint akinek fogalma sincs, hogy mi zajlik, vagy éppen mi készül. Fogjuk rá, Reya sem az a kimagasló szépség. Még a mélységi nők között is inkább csak egy a tízből. Ám még sosem okozott csalódást, sem a partnerének, sem önmagának. Utóbbit arra alapozza, hogy mikor meg akar kapni valakit, mint egy ragadozó, nem ereszti a prédát, csak dolga végeztével. Ezek a vadászatok pedig nagyrészt sikeresen végződtek. A kancellár pedig férfiként nehezen érezhet ellenszenvet a mélységi meglehetősen ártalmatlan, ha nem is ártatlan, terve iránt. Hiszen az erősebb nem képviselői bármikor kaphatóak az ilyesfajta szórakozásra. Ez a példány mégis hezitálni látszik. ~Ezúttal mit vétettem? Vagy ő nem biztos a szándékaiban?~ Villan át a nő elméjén, de a kínossá növekvő csendet Jágót sikeresen megszakítja. Rövid ismeretségük alatt, Reyának sikerült megtapasztalni, hogy ne tulajdonítson nagy jelentőséget a papagáj szavainak. Most sem tenné, de az időnként felszólaló szárnyas kezd egyre zavaróbbá válni. Már fel is szólalna annak érdekében, hogy átvihetnék az ő parlagon heverő szobájába, mikor a férfi egyszerűbb megoldást talál. Így átveszi a felé nyújtott poharat, míg a sajátjába belekortyol. Kancellárunknak hála pedig, Jágó hamar egy ládában köt ki. A látvány egyszerre megnyugtató és felkavaró is. Vajon kap ott levegőt az a szerencsétlen állat? Azt tudni kell, hogy a mélységit egyáltalán nem érdekelné, ha a madár reggelre megfulladna, de mások jelenlétében jobb úgytenni, mintha mégis tenné. Ellenben Hubi rövid monológja teljesen elvonja a figyelmét.*
-Ha nem vagyok túl faragatlan, megkérdezhetem, ki az az Aenae? *Teszi fel a kérdést, míg a férfi visszatér a madarászásból. Végül minden visszatér a tervezett medrébe és csakis egymásra koncentrálhatnak. Hubi felszólításának eleget téve a mélységi megszabadul a poharaktól és meglehetősen közel húzódik.*
-Ezer örömmel. *Búgja a férfi fülébe, szinte már dorombolva.* Kezdjük például ezzel! Talán még követem is a példádat. *Azzal igyekszik megszabadítani a másikat a zekéjétől. Amennyiben semmi nem akadályozza, és sikerül teljesen lecsupaszítania Hubi felső testét, ujjaival kezdi el cirógatni azt. Mint egy vak, aki egy szobrot kíván megcsodálni. Ezen a ponton minden kétséget kizáróan világossá kell válnia, hogy mi is van készülőben. Ha pedig semmilyen ellenállást sem tapasztal, azt beleegyezésnek veszi. Ezek után, talán a kancellár is aktivizálja magát.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-11 14:30:05
Üzenet elküldve: 2021-08-11 14:30:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Kocsmatúra//
//Mik//
*Jól el is bambult vagy csak a történések vonták el annyira a figyelmét, hogy megfeledkezett arról, amiért idejött. Inni. Azaz kikérni az italt a pultostól. Bár ott ül a pultnál mégis inkább az asztalok között sétálgató kiszolgáló neki a szimpatikusabb, így, mikor látja hogy visszafelé tart egyéb ügyei okán, odainti magához. Az kéne még, hogy valami gyerek adja ki neki az alkoholt.*
-Bocsánat, egy pillanatra… *Emeli fel az egyik karját és az azon lévő mutatóujjával próbálna jelezni Mikarrnak. ~Na, ő úgy néz ki, mint aki ivott már...~*
//Mik//
*Jól el is bambult vagy csak a történések vonták el annyira a figyelmét, hogy megfeledkezett arról, amiért idejött. Inni. Azaz kikérni az italt a pultostól. Bár ott ül a pultnál mégis inkább az asztalok között sétálgató kiszolgáló neki a szimpatikusabb, így, mikor látja hogy visszafelé tart egyéb ügyei okán, odainti magához. Az kéne még, hogy valami gyerek adja ki neki az alkoholt.*
-Bocsánat, egy pillanatra… *Emeli fel az egyik karját és az azon lévő mutatóujjával próbálna jelezni Mikarrnak. ~Na, ő úgy néz ki, mint aki ivott már...~*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-08-11 10:45:27
Üzenet elküldve: 2021-08-11 10:45:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az simlis és az amazon//
*Valahol tudja, hogy a bátyja is megnyugvást és békét keresett háborgó lelkének az ördögvigyor adta bódultságban és emelkedett hangulatban. Az még nem tiszta előtte, hogy a pipadohányos nő az miért függ tőle. Az általános tanácsára jéghideg, metsző tekintet és egy érdektelen választ kap. Nem is várt többet egy idegen bölcselkedésre, amit nem lett volna muszáj oda szúrnia a másiknak, de a mai nap már csak ilyen kedvében van. Saját boros poharát emeli iváshoz, amikor csatlakozik hozzá a lány. A határozott megjegyzés az est további részét latolgatva határozott jellemet takar.*
- Eszembe sem jutott, amíg meg nem említetted. Úriembereknél nem szokás kihasználni az ilyen helyzeteket. *Vigyorogva válaszol és érződik, hogy nem olyan fakabátos úriember, mint amilyennek lefesti magát, de egyértelműen érti a célzást.*
- A mai este legfeljebb egy cserebogarat fordítok a hátára. Máshoz amúgy sincs kedvem. *Ezt unottan és egykedvűen fűzi az előzőhöz. Minden figyelmeztetés ellenére, a választól független leül hozzá az ördögvigyortól mámoros nőszemély.*
- Wyn. *Viszonozza a kurta bemutatkozást majd az egyik pohár borát odatolja az asztalon Jenari elé.*
- Lehet nem volt jó ötlet tőlem, hogy az ördögvigyorra még borral itatlak. *Késő bánat, hiszen az italt felkínálta, és ezt már nem vonja vissza. A másik felnőtt ember, még ha önpusztító életet is folytat látszólag.*
- Neked mi a mai napi búslakodásod Ördögvigyor Jenari? *Ha már együtt boroznak kíváncsi, hogy mi volt a baj a mai nappal.*
- De várj, majd kezdem én, nehogy azt gondold, hogy kutakodok. *Megelőzi a válasszal Jenarit és így kezd a saját történetébe.*
- Én azért iszok, mert a megélhetésemnek gyakorlatilag annyi. A hiúzom se hozhatom a városba, és csak ez a szűkös zacskó aranyam maradt. *Nem kíván mélyenszántóan belemenni a részletekbe, és nem is vár a másiktól sem többet, így most a jégkék szemekbe pillant.*
//Az simlis és az amazon//
*Valahol tudja, hogy a bátyja is megnyugvást és békét keresett háborgó lelkének az ördögvigyor adta bódultságban és emelkedett hangulatban. Az még nem tiszta előtte, hogy a pipadohányos nő az miért függ tőle. Az általános tanácsára jéghideg, metsző tekintet és egy érdektelen választ kap. Nem is várt többet egy idegen bölcselkedésre, amit nem lett volna muszáj oda szúrnia a másiknak, de a mai nap már csak ilyen kedvében van. Saját boros poharát emeli iváshoz, amikor csatlakozik hozzá a lány. A határozott megjegyzés az est további részét latolgatva határozott jellemet takar.*
- Eszembe sem jutott, amíg meg nem említetted. Úriembereknél nem szokás kihasználni az ilyen helyzeteket. *Vigyorogva válaszol és érződik, hogy nem olyan fakabátos úriember, mint amilyennek lefesti magát, de egyértelműen érti a célzást.*
- A mai este legfeljebb egy cserebogarat fordítok a hátára. Máshoz amúgy sincs kedvem. *Ezt unottan és egykedvűen fűzi az előzőhöz. Minden figyelmeztetés ellenére, a választól független leül hozzá az ördögvigyortól mámoros nőszemély.*
- Wyn. *Viszonozza a kurta bemutatkozást majd az egyik pohár borát odatolja az asztalon Jenari elé.*
- Lehet nem volt jó ötlet tőlem, hogy az ördögvigyorra még borral itatlak. *Késő bánat, hiszen az italt felkínálta, és ezt már nem vonja vissza. A másik felnőtt ember, még ha önpusztító életet is folytat látszólag.*
- Neked mi a mai napi búslakodásod Ördögvigyor Jenari? *Ha már együtt boroznak kíváncsi, hogy mi volt a baj a mai nappal.*
- De várj, majd kezdem én, nehogy azt gondold, hogy kutakodok. *Megelőzi a válasszal Jenarit és így kezd a saját történetébe.*
- Én azért iszok, mert a megélhetésemnek gyakorlatilag annyi. A hiúzom se hozhatom a városba, és csak ez a szűkös zacskó aranyam maradt. *Nem kíván mélyenszántóan belemenni a részletekbe, és nem is vár a másiktól sem többet, így most a jégkék szemekbe pillant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659