Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 181 (3601. - 3620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3620. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-30 05:44:58
Üzenet elküldve: 2024-09-30 05:44:58
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Mik szájában megáll a korty a városőr morgolódó mondatára. Az amúgy unottan merengő tekintet élesen szűkül, s azt a kortyot úgy nyeli le, mintha megáporodott volna a szájában a hallottaktól. Mindezek után a gyűjtővödörbe borítja a maradékot, a kriglit pedig a szokottnál jóval nyersebben csűri bele a többi mosatlan közé.
Csak remélni tudja, hogy Yeza hamar előkerül azokkal a vacakokkal és mindenki elhúz végre innen a fenébe. Most már a csapos képére is kiül, hogy pont annyira lelkesedik a városőrök ittlétéért, mint ők.*
*Mik szájában megáll a korty a városőr morgolódó mondatára. Az amúgy unottan merengő tekintet élesen szűkül, s azt a kortyot úgy nyeli le, mintha megáporodott volna a szájában a hallottaktól. Mindezek után a gyűjtővödörbe borítja a maradékot, a kriglit pedig a szokottnál jóval nyersebben csűri bele a többi mosatlan közé.
Csak remélni tudja, hogy Yeza hamar előkerül azokkal a vacakokkal és mindenki elhúz végre innen a fenébe. Most már a csapos képére is kiül, hogy pont annyira lelkesedik a városőrök ittlétéért, mint ők.*
3619. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:57:59
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:57:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Sok mindent lehet mondani róla. Lehet őt ostobának nevezni, bugrisnak és tapasztalatlannak. Lehetne rá mondani azt, hogy nem túl bátor, akár azt is hogy néha talán kicsit gyáva; lehetne őt egyszerűnek nevezni és talán faragatlannak is. Ez mind talán igaz is. De az is igaz, hogy makacs, a maga módján akaratos, és birkatürelmű. Erre az utóbbi három tulajdonságára kifejezetten nagy szüksége is van, ahogy Nori-t hallgatja. Úgy érzi mintha a lány provokálni akarná, arra kényszeríteni, hogy kitérjen előle, és így rávenni arra, hogy végül azt csinálja, amit ő akar. Tehát tulajdonképpen úgy viselkedik, mint bármelyik nő, akivel eddig életében csak találkozott, gondolja. Lassú, kényelmes mozdulattal fonja össze maga előtt a karjait, kancsal-fél tekintete pislogás és rezzenés nélkül szegeződik pontosan a lány két szeme közé, a homlokára.*
- Előfordú'hat, *-szólal meg halk és nyugodt hangon-* hogy talán kicsivel több időt tő'töttem ezeken az utcákon, mint te. Több időt, mint valaha szerettem vó'na. Előfordú'hat, hogy talán pontosan tisztába' vagyok azzal, hogy melyik utcában nem jó végigmenni, és melyik sarokná' kell figyelni.
*Az igazat mondja.*
- Nagyon jól ismerem Mai-t.
*Hazudja.*
- Veszettül kétlem, hogy arra lenne szükség, hogy tőrökkel, meg egy korbáccsal keresd őt fel. Vagy hogy ő ezt akarná. *-kissé félrebiccenti a fejét, talán még mindig nem pislogott.-* Szerintem egyáltalán nem örülne neki, hogy ezeket a rez... hm. Az árvaház közelébe viszed.
*Vállat von.*
- De ha azt szeretnéd, hogy Mai szomorú legyen mikó' meglát ezekkel.. te tudod. Játszad csak a kemény jányt. *-elindul, leengedi karjait, oda se nézve folytatja tovább, már az orra alá morogva-* Osztán ne nekem ríjjá', ha Mai megin' nem akar megkeresni. Te tudod.
//Alkonyka//
*Sok mindent lehet mondani róla. Lehet őt ostobának nevezni, bugrisnak és tapasztalatlannak. Lehetne rá mondani azt, hogy nem túl bátor, akár azt is hogy néha talán kicsit gyáva; lehetne őt egyszerűnek nevezni és talán faragatlannak is. Ez mind talán igaz is. De az is igaz, hogy makacs, a maga módján akaratos, és birkatürelmű. Erre az utóbbi három tulajdonságára kifejezetten nagy szüksége is van, ahogy Nori-t hallgatja. Úgy érzi mintha a lány provokálni akarná, arra kényszeríteni, hogy kitérjen előle, és így rávenni arra, hogy végül azt csinálja, amit ő akar. Tehát tulajdonképpen úgy viselkedik, mint bármelyik nő, akivel eddig életében csak találkozott, gondolja. Lassú, kényelmes mozdulattal fonja össze maga előtt a karjait, kancsal-fél tekintete pislogás és rezzenés nélkül szegeződik pontosan a lány két szeme közé, a homlokára.*
- Előfordú'hat, *-szólal meg halk és nyugodt hangon-* hogy talán kicsivel több időt tő'töttem ezeken az utcákon, mint te. Több időt, mint valaha szerettem vó'na. Előfordú'hat, hogy talán pontosan tisztába' vagyok azzal, hogy melyik utcában nem jó végigmenni, és melyik sarokná' kell figyelni.
*Az igazat mondja.*
- Nagyon jól ismerem Mai-t.
*Hazudja.*
- Veszettül kétlem, hogy arra lenne szükség, hogy tőrökkel, meg egy korbáccsal keresd őt fel. Vagy hogy ő ezt akarná. *-kissé félrebiccenti a fejét, talán még mindig nem pislogott.-* Szerintem egyáltalán nem örülne neki, hogy ezeket a rez... hm. Az árvaház közelébe viszed.
*Vállat von.*
- De ha azt szeretnéd, hogy Mai szomorú legyen mikó' meglát ezekkel.. te tudod. Játszad csak a kemény jányt. *-elindul, leengedi karjait, oda se nézve folytatja tovább, már az orra alá morogva-* Osztán ne nekem ríjjá', ha Mai megin' nem akar megkeresni. Te tudod.
3618. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:17:36
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:17:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel Alaver nem hajlandó magával hozni a kardját, így az ott marad a szobában bezárva, de a két tőr és az ostor attól még utazik vele a derekára erősítve, ha törik, ha szakad. Meg sem válaszolja, hogy miért van rájuk szükség, csak megállíthatatlanul halad kifelé. Az utcán végre megáll, hogy bevárja a férfit, de ott is csak azért, mert nem tudja, hogy innen merre kellene indulnia, hogy eljusson az árvaházhoz.*
- Tessék? *Húzza fel a szemöldökét értetlenkedve az első kérdésre, majd mikor a következő mondatok után rájön, hogy mire megy ki a játék, röviden felnevet, és dühösen csap két kezével a combjaira.*
- Te meg vagy húzatva, nézz már körül baszki! Sötétedik. Mi meg megyünk arra, a ki tudja merre. Mi a fészkes fenét fogsz csinálni, ha az egyik sikátorban ránk támadnak? Lefejeled őket, vagy az életedért visítozva próbálsz menekülni, amíg be nem kerítenek a másik oldalról is? Alaver, ha az éjszaka áldozatot követel magának, akkor nem válogat. Azt hittem, hogy a játékunkból ezt már megtanultad.
*Egyértelműen a paranoia jelei mutatkoznak a lányon. Hiába kicsi az esélye, hogy a városőrökkel biztosított, nyílt utcákon baj érje őket, Nori akkor is a legrosszabbra számít, és nagyon reménykedik abban, hogy Alaver még emlékszik a szélre, mely a túlvilág sikolyait hordozza, a gyertyára, melynek fénye által vetett árnyak ki tudja, mit rejtenek magukban, és a nyikorgó deszkákra, melyek közül bármikor váratlanul kinyúlhat egy sápadt kéz, ami örökre elragadhatja őket.*
- Leszarom, hogy mit mondasz. Felőlem, ha odaértünk abba az árvaházba, akkor elveheted a fegyvereimet, de én nélkülük nem megyek sehová. Amúgy is, minek nézel te engem? Mai-t akarom látni, nem érdekelnek a kölykök. Na, gyerünk már, mutasd az utat!
*Hiába minden próbálkozás, mintha a falnak beszélne a férfi. Nori nem fogja hátrahagyni a pengéket, de azt sem fogja eltűrni, hogy emiatt Alaver ne vigye őt az árvaházba.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel Alaver nem hajlandó magával hozni a kardját, így az ott marad a szobában bezárva, de a két tőr és az ostor attól még utazik vele a derekára erősítve, ha törik, ha szakad. Meg sem válaszolja, hogy miért van rájuk szükség, csak megállíthatatlanul halad kifelé. Az utcán végre megáll, hogy bevárja a férfit, de ott is csak azért, mert nem tudja, hogy innen merre kellene indulnia, hogy eljusson az árvaházhoz.*
- Tessék? *Húzza fel a szemöldökét értetlenkedve az első kérdésre, majd mikor a következő mondatok után rájön, hogy mire megy ki a játék, röviden felnevet, és dühösen csap két kezével a combjaira.*
- Te meg vagy húzatva, nézz már körül baszki! Sötétedik. Mi meg megyünk arra, a ki tudja merre. Mi a fészkes fenét fogsz csinálni, ha az egyik sikátorban ránk támadnak? Lefejeled őket, vagy az életedért visítozva próbálsz menekülni, amíg be nem kerítenek a másik oldalról is? Alaver, ha az éjszaka áldozatot követel magának, akkor nem válogat. Azt hittem, hogy a játékunkból ezt már megtanultad.
*Egyértelműen a paranoia jelei mutatkoznak a lányon. Hiába kicsi az esélye, hogy a városőrökkel biztosított, nyílt utcákon baj érje őket, Nori akkor is a legrosszabbra számít, és nagyon reménykedik abban, hogy Alaver még emlékszik a szélre, mely a túlvilág sikolyait hordozza, a gyertyára, melynek fénye által vetett árnyak ki tudja, mit rejtenek magukban, és a nyikorgó deszkákra, melyek közül bármikor váratlanul kinyúlhat egy sápadt kéz, ami örökre elragadhatja őket.*
- Leszarom, hogy mit mondasz. Felőlem, ha odaértünk abba az árvaházba, akkor elveheted a fegyvereimet, de én nélkülük nem megyek sehová. Amúgy is, minek nézel te engem? Mai-t akarom látni, nem érdekelnek a kölykök. Na, gyerünk már, mutasd az utat!
*Hiába minden próbálkozás, mintha a falnak beszélne a férfi. Nori nem fogja hátrahagyni a pengéket, de azt sem fogja eltűrni, hogy emiatt Alaver ne vigye őt az árvaházba.*
3617. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:45:33
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:45:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Magában halkan morogva kell elismernie, hogy Nori bizony sajnos jól gondolkodik. Ha lent tudna maradni a földszinten, amíg a lány odafent a jó-ég-tudja-mit csinál, akkor ő bizony már rég itt sem lenne, mire az visszatérne. Persze utána már a Kalmárba se tudna eljárni egy ideig, és hát a városban is sűrűn a háta mögé kéne néznie.. De legalább megmenekülne egy valószínűleg nem túl kellemes estétől. Abban ugyanis viszonylag biztos, hogy Mai-nak igenis jó oka volt rá, hogy eddig nem invitálta a rezidenciára ezt a lányt.*
- Hát hogy kiében.. mit számít..? *-dünnyögi, majd inkább magától mozdul meg, mielőtt még a feketeségnek kéne őt végig vezetnie a fogadótéren. Így is épp elég kínban érzi magát, de ha amannak úgy kéne felcibálnia, akkor bizonyára megnyílna alatta a föld is.
Nem túl nagy kedvvel követi hát a lépcsőn felfelé a kisboszorkányt a szobába. Odabent aztán Nori-nak kérnie sem kell arra, hogy maradjon az ajtóban, ugyanis esze ágában sem lenne annál beljebb menni. Maga előtt összefont karokkal cövekel le.*
- Szokatlan díszítés. *-bök állával az elcsúfított fal felé. Egyértelműen látja a fa friss sebeiből, hogy ezeket aligha valami régebben itt lakó művelte. Továbbra is inkább a falat nézi, mintsem a készülődő lányt; esze ágában sincs azt éreztetni vele, hogy illetlenül bámul, vagy hasonlót művel. Még az hiányzik, hogy Mai valami ilyenért is szúrósan nézzen majd rá. Mivel nem figyeli, hogy Nori mit csinál, ezért a hirtelen jövő utasításra sem tud időben reagálni. A felé dobott kard a markolatgombbal előre mellette durran a falnak. Még mindig maga előtt összefont karokkal pislog le a fegyverre, majd fel a lányra.*
- Aha. *-mondja-* Nem. Minek neked kard oda?
*Nem is hajol le érte. Nem sárkányt vadászni indulnak. Már az is idegesíti, hogy a lány derekán két tőrt lát, és egy.. korbácsot?! Mi a fene?! Döbbenetében szólni sem tud, csak követi megint a kisboszorkányt, csak ezúttal lefelé. Mikor kint végre lefékez a kis szélvész, felvont szemöldökkel áll meg mellette.*
- Így? Sehová.
*Szigorúan megrázza a fejét, és a fegyverekre mutat.*
- Nori! A fenébe is.. *-szusszant bosszúsan-* Gyerekek közé akarsz menni így? Akkó' rám ne is számíccsál. Én oda nem viszlek, amíg azokat cűgölöd.
//Alkonyka//
*Magában halkan morogva kell elismernie, hogy Nori bizony sajnos jól gondolkodik. Ha lent tudna maradni a földszinten, amíg a lány odafent a jó-ég-tudja-mit csinál, akkor ő bizony már rég itt sem lenne, mire az visszatérne. Persze utána már a Kalmárba se tudna eljárni egy ideig, és hát a városban is sűrűn a háta mögé kéne néznie.. De legalább megmenekülne egy valószínűleg nem túl kellemes estétől. Abban ugyanis viszonylag biztos, hogy Mai-nak igenis jó oka volt rá, hogy eddig nem invitálta a rezidenciára ezt a lányt.*
- Hát hogy kiében.. mit számít..? *-dünnyögi, majd inkább magától mozdul meg, mielőtt még a feketeségnek kéne őt végig vezetnie a fogadótéren. Így is épp elég kínban érzi magát, de ha amannak úgy kéne felcibálnia, akkor bizonyára megnyílna alatta a föld is.
Nem túl nagy kedvvel követi hát a lépcsőn felfelé a kisboszorkányt a szobába. Odabent aztán Nori-nak kérnie sem kell arra, hogy maradjon az ajtóban, ugyanis esze ágában sem lenne annál beljebb menni. Maga előtt összefont karokkal cövekel le.*
- Szokatlan díszítés. *-bök állával az elcsúfított fal felé. Egyértelműen látja a fa friss sebeiből, hogy ezeket aligha valami régebben itt lakó művelte. Továbbra is inkább a falat nézi, mintsem a készülődő lányt; esze ágában sincs azt éreztetni vele, hogy illetlenül bámul, vagy hasonlót művel. Még az hiányzik, hogy Mai valami ilyenért is szúrósan nézzen majd rá. Mivel nem figyeli, hogy Nori mit csinál, ezért a hirtelen jövő utasításra sem tud időben reagálni. A felé dobott kard a markolatgombbal előre mellette durran a falnak. Még mindig maga előtt összefont karokkal pislog le a fegyverre, majd fel a lányra.*
- Aha. *-mondja-* Nem. Minek neked kard oda?
*Nem is hajol le érte. Nem sárkányt vadászni indulnak. Már az is idegesíti, hogy a lány derekán két tőrt lát, és egy.. korbácsot?! Mi a fene?! Döbbenetében szólni sem tud, csak követi megint a kisboszorkányt, csak ezúttal lefelé. Mikor kint végre lefékez a kis szélvész, felvont szemöldökkel áll meg mellette.*
- Így? Sehová.
*Szigorúan megrázza a fejét, és a fegyverekre mutat.*
- Nori! A fenébe is.. *-szusszant bosszúsan-* Gyerekek közé akarsz menni így? Akkó' rám ne is számíccsál. Én oda nem viszlek, amíg azokat cűgölöd.
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:12:09
Üzenet elküldve: 2024-09-29 16:12:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Már a lépcsősor közepéről fordul vissza, hogy választ adjon Alaver egészen buta kérdésére. Legalábbis Nori szerint egyértelmű rá a válasz.*
- Azért, mert ha itt hagylak lent, még a végén elszöksz, mielőtt visszaérek, aztán akkor bottal üthetem a nyomod vagy hogy mondják felétek.
*Mondja, majd már ugrálna is tovább felfelé a lépcsőkön, de a férfi tovább értetlenkedik.*
- Nem, nem jó! Amúgy is, kinek a szobájába voltál még, ami nem tetszett Mai-nak? Na gyere már! *Ha Alaver nem jön magától, akkor ő megy vissza hozzá, és ragadja meg a kezét. Így vagy úgy, de hamarosan az emeleten, Nori szobája előtt kötnek ki, erről a feketeség kezeskedik.
Az ajtó előtt babrál egy kicsit a kulccsal, de végül sikerül kinyitnia azt. Egy laza mozdulattal löki be az ajtót, és lépi át a küszöböt. Ha Alaver körbenéz, akkor az első, ami feltűnhet neki, az az erősen rongálódott fal, de az írásának nyomait már eltüntette róla úgy, ahogy azt kérte tőle a fél-elf lány. Nem tűzzel, hanem tőrrel, de így sem lett szebb a végeredmény.*
- Ott várj meg! *Mutat vissza az ajtóban álló Alaver-re, aztán hátat fordít neki, lehuppan az ágyra, kikötözi a bakancsát, lerúgja őket a lábairól, majd az ágy alól előhalássza a kis csinos, magassarkú cipőit, és azokba bújik bele. Ezt követően feláll, pördül egyet a tengelye körül, és megpillantja az asztalon a hánytatott sorsú fűzőjét. Azt is szívesen felvenné, de az azóta ott pihen úgy, ahogy van, törött merevítővel, mióta történt vele az a kis baleset Nelirá-nál. Így helyette a fekete mellénykéjét halássza elő a szekrényből, és azt veszi fel a felsőjére. A tükörhöz fordulva szépen begombolgatja, majd elégedetten simít rajta végig, mikor végzett. Már majdnem indulásra kész, csak a legfontosabbak hiányoznak. A fegyverei. Két tőrét és az ostorát a szoknyája övére csatolja, de így a vértje nélkül a hosszúkardját nem tudja hová tenni. Rövid gondolkozás után újra Alaver felé fordul, és elvigyorodik.*
- Ezt hozzad! *Nem kérdez, csak tokostul felé hajítja a kardot, reménykedve benne, hogy Alaver el tudja kapni. Végül fogja a kis táskáját, és megindul kifelé. Az ajtót bezárja maga mögött, majd meg sem áll a fogadó kijáratáig. A magasított sarkaknak legalább annyi előnye van, hogy most már nem rohan, mert képtelen rá. A lépcsőkön még kapaszkodnia is kell a biztonság kedvéért a korlátba, de nem baj. A friss levegőre kiérve azonban újra kérdőn néz fel társára.*
- Szóval, merre?
//Alkonyka//
*Már a lépcsősor közepéről fordul vissza, hogy választ adjon Alaver egészen buta kérdésére. Legalábbis Nori szerint egyértelmű rá a válasz.*
- Azért, mert ha itt hagylak lent, még a végén elszöksz, mielőtt visszaérek, aztán akkor bottal üthetem a nyomod vagy hogy mondják felétek.
*Mondja, majd már ugrálna is tovább felfelé a lépcsőkön, de a férfi tovább értetlenkedik.*
- Nem, nem jó! Amúgy is, kinek a szobájába voltál még, ami nem tetszett Mai-nak? Na gyere már! *Ha Alaver nem jön magától, akkor ő megy vissza hozzá, és ragadja meg a kezét. Így vagy úgy, de hamarosan az emeleten, Nori szobája előtt kötnek ki, erről a feketeség kezeskedik.
Az ajtó előtt babrál egy kicsit a kulccsal, de végül sikerül kinyitnia azt. Egy laza mozdulattal löki be az ajtót, és lépi át a küszöböt. Ha Alaver körbenéz, akkor az első, ami feltűnhet neki, az az erősen rongálódott fal, de az írásának nyomait már eltüntette róla úgy, ahogy azt kérte tőle a fél-elf lány. Nem tűzzel, hanem tőrrel, de így sem lett szebb a végeredmény.*
- Ott várj meg! *Mutat vissza az ajtóban álló Alaver-re, aztán hátat fordít neki, lehuppan az ágyra, kikötözi a bakancsát, lerúgja őket a lábairól, majd az ágy alól előhalássza a kis csinos, magassarkú cipőit, és azokba bújik bele. Ezt követően feláll, pördül egyet a tengelye körül, és megpillantja az asztalon a hánytatott sorsú fűzőjét. Azt is szívesen felvenné, de az azóta ott pihen úgy, ahogy van, törött merevítővel, mióta történt vele az a kis baleset Nelirá-nál. Így helyette a fekete mellénykéjét halássza elő a szekrényből, és azt veszi fel a felsőjére. A tükörhöz fordulva szépen begombolgatja, majd elégedetten simít rajta végig, mikor végzett. Már majdnem indulásra kész, csak a legfontosabbak hiányoznak. A fegyverei. Két tőrét és az ostorát a szoknyája övére csatolja, de így a vértje nélkül a hosszúkardját nem tudja hová tenni. Rövid gondolkozás után újra Alaver felé fordul, és elvigyorodik.*
- Ezt hozzad! *Nem kérdez, csak tokostul felé hajítja a kardot, reménykedve benne, hogy Alaver el tudja kapni. Végül fogja a kis táskáját, és megindul kifelé. Az ajtót bezárja maga mögött, majd meg sem áll a fogadó kijáratáig. A magasított sarkaknak legalább annyi előnye van, hogy most már nem rohan, mert képtelen rá. A lépcsőkön még kapaszkodnia is kell a biztonság kedvéért a korlátba, de nem baj. A friss levegőre kiérve azonban újra kérdőn néz fel társára.*
- Szóval, merre?
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 15:19:11
Üzenet elküldve: 2024-09-29 15:19:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Bár valószínűleg soha, senki előtt nem fogja ezt beismerni, Nori-nak végül tényleg sikerült valamiképpen megtörnie őt. Hiába járnak érdekes nyomon a lány gondolatai, abban a pillanatban hogy bele tudott kapaszkodni abba az apró, véletlen elszólásba, már szinte meg is nyerte ezt a játékot. Csak abban tud bízni, hogy ő maga így-vagy-úgy, de nem jön ki rosszul a dologból. Hiszen azt egyértelműen látja, hogy a kisboszorkány egyik pillanatról a másikra képes teljesen más arcát mutatni felé, ezért sem állt inkább ellen túl sokáig. A végén a lány még az ő teste fölött térdelve magyarázta volna, hogy ő bizony ártatlan, hiszen mindenki láthatja?! De ugyanakkor eszébe jut Mai is, ahogy azokkal a szúrós, hideg szemeivel, lárvaszerűen merev arcával bámul rá. Miért van az, hogy csupa olyan nőt vonz az életébe, akik valamilyen módon uralkodni akarnak felette…?
Amikor Nori boldogan felnyerít, meglepetten húzza fel a szemöldökét, s csak azért nem hátrál még jobban el, mert erre már fizikailag képtelen. Meg is van az eredménye: nem telik el pár pillanat, és máris a kisboszorkány ölelésében találja magát. Hirtelen még a szusz is benne reked, és nem csak a meglepődéstől.*
- Ehh.. eh.. Nori..! *-nyögi. Eszébe jut a Pegazusbeli kalandja, ahol ugyancsak fizikailag kerekedtek fölé; és egy pillanatra őslényszerűen működő férfiagya párhuzamot állít a két lány között. Nem sok hasonlóságot talál a két helyzetben. Amott tulajdonképpen tetszett neki a helyzet, de most inkább érzi magát úgy, mintha egy pók fonná körül szorosan. Az ölelés szerencsére még azelőtt ér véget, hogy úgy istenekigazából kényelmetlenül érezné magát, és megkönnyebbülve sóhajt fel. De csak egyetlen egyszer.*
- A.. szobádba? *-kérdezi teljesen értetlen arckifejezéssel-* Há' mi az ótvarér' kellek én neked a szobádba?
*A lépcsők felé igyekvő lány után fordul, kezdi úgy érezni, hogy a dolgok már teljesen kicsúsztak ujjai közül. Bár igazából abban sem biztos, hogy valaha is nála volt a gyeplő.*
-Az nem jó, ha.. én megvárlak itt? *-próbálkozik-* Há' mit szólna Mai, ha megtudná, hogy a te szobádba' is voltam?
//Alkonyka//
*Bár valószínűleg soha, senki előtt nem fogja ezt beismerni, Nori-nak végül tényleg sikerült valamiképpen megtörnie őt. Hiába járnak érdekes nyomon a lány gondolatai, abban a pillanatban hogy bele tudott kapaszkodni abba az apró, véletlen elszólásba, már szinte meg is nyerte ezt a játékot. Csak abban tud bízni, hogy ő maga így-vagy-úgy, de nem jön ki rosszul a dologból. Hiszen azt egyértelműen látja, hogy a kisboszorkány egyik pillanatról a másikra képes teljesen más arcát mutatni felé, ezért sem állt inkább ellen túl sokáig. A végén a lány még az ő teste fölött térdelve magyarázta volna, hogy ő bizony ártatlan, hiszen mindenki láthatja?! De ugyanakkor eszébe jut Mai is, ahogy azokkal a szúrós, hideg szemeivel, lárvaszerűen merev arcával bámul rá. Miért van az, hogy csupa olyan nőt vonz az életébe, akik valamilyen módon uralkodni akarnak felette…?
Amikor Nori boldogan felnyerít, meglepetten húzza fel a szemöldökét, s csak azért nem hátrál még jobban el, mert erre már fizikailag képtelen. Meg is van az eredménye: nem telik el pár pillanat, és máris a kisboszorkány ölelésében találja magát. Hirtelen még a szusz is benne reked, és nem csak a meglepődéstől.*
- Ehh.. eh.. Nori..! *-nyögi. Eszébe jut a Pegazusbeli kalandja, ahol ugyancsak fizikailag kerekedtek fölé; és egy pillanatra őslényszerűen működő férfiagya párhuzamot állít a két lány között. Nem sok hasonlóságot talál a két helyzetben. Amott tulajdonképpen tetszett neki a helyzet, de most inkább érzi magát úgy, mintha egy pók fonná körül szorosan. Az ölelés szerencsére még azelőtt ér véget, hogy úgy istenekigazából kényelmetlenül érezné magát, és megkönnyebbülve sóhajt fel. De csak egyetlen egyszer.*
- A.. szobádba? *-kérdezi teljesen értetlen arckifejezéssel-* Há' mi az ótvarér' kellek én neked a szobádba?
*A lépcsők felé igyekvő lány után fordul, kezdi úgy érezni, hogy a dolgok már teljesen kicsúsztak ujjai közül. Bár igazából abban sem biztos, hogy valaha is nála volt a gyeplő.*
-Az nem jó, ha.. én megvárlak itt? *-próbálkozik-* Há' mit szólna Mai, ha megtudná, hogy a te szobádba' is voltam?
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 14:49:14
Üzenet elküldve: 2024-09-29 14:49:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Szokása a másik személyes terére fittyet hányva az illető képébe mászni, ha valamit nagyon akar tőle. Márpedig Alaver-től most nagyon akarja, hogy megmutassa neki, merre van az az árvaház. Nem tudja őt tovább hülyíteni, pontosan tudja, hogy Alaver tudja, hogy merre van. Hiába minden próbálkozás a füllentésre, hiába minden egyes szó, amivel terelni próbálja a beszélgetést. Most, hogy megkaparintotta a Mai-hoz vezető titok nyitját, olyan szorosan tartja azt, hogy egész biztosan nem fogja elengedni, míg azt követve el nem jut az ő kedvenc barátnőjéhez. Igen, ha Mai nem jön hozzá, majd ő megy Mai-hoz.*
- Nincs semmi de…! Vigyél el hozzá! *Bizony, megvannak a maga módszerei arra, hogy jobb belátásra bírja a férfit, de lehet, hogy ha eltúlozza a dolgot, akkor pont a módszerek miatt nem fog eljutni a végén abba az árvaházba.
Mennyivel egyszerűbb lett volna simán csak odafigyelni arra, amit Mai mondott neki, aztán megjegyezni, hogy merre van az a hely, de mindegy. Így is jó lesz. Állja a másik tekintetét. Olyan közelről, hogy rendesen érzi, mikor amaz idegesen fújja ki rá az elhasznált levegőt.*
- Tudtam, hogy tudod. *Vágja rá rögtön, mikor kibújik a szög a zsákból, de továbbra sem mozdul. Addig húzza az agyát ezzel, mígnem Alaver is hangot ad a nemtetszésének, de Nori most is csak a neki tetsző részeket szelektálja ki a hallottakból.*
- Tényleg elviszel?! Éljeeeen! *Felpattan rendesen, és úgy mászik ki a padból, hogy majdnem keresztül esik rajta, de a következő pillanatban már a férfit ölelgeti hálálkodva. Hálálkodva, és olyannyira szorosan, hogy Alaver érezheti, bizony nem kevés erő is szorult abba a kis testbe.*
- De, akkor mielőtt megyünk, gyere fel velem a szobámba! Muszáj kezdenem magammal valamit, mert a szoknya-bakancs párosítás miatt engem Mai meg fog ölni.
*Emlékszik még a jégkék íriszek vérfagyasztó képére, amikor egészen ártatlanul tette fel a kérdést, hogy viselhet-e bakanccsal szép ruhát. Inkább nem próbálkozik meg vele újra, hogy úgy álljon Mai elé. Közben Alaver-t szabadon engedi az ölelés fogságából, és sietve indul meg a lépcsők felé.*
- Na! Mit ülsz ott?! Gyere már, siess! Mai vár rám. *Egy biztos. Bárhogy is lesz ezután, Alaver-nek egyértelműen sikerült felvidítania a kis feketét.*
//Alkonyka//
*Szokása a másik személyes terére fittyet hányva az illető képébe mászni, ha valamit nagyon akar tőle. Márpedig Alaver-től most nagyon akarja, hogy megmutassa neki, merre van az az árvaház. Nem tudja őt tovább hülyíteni, pontosan tudja, hogy Alaver tudja, hogy merre van. Hiába minden próbálkozás a füllentésre, hiába minden egyes szó, amivel terelni próbálja a beszélgetést. Most, hogy megkaparintotta a Mai-hoz vezető titok nyitját, olyan szorosan tartja azt, hogy egész biztosan nem fogja elengedni, míg azt követve el nem jut az ő kedvenc barátnőjéhez. Igen, ha Mai nem jön hozzá, majd ő megy Mai-hoz.*
- Nincs semmi de…! Vigyél el hozzá! *Bizony, megvannak a maga módszerei arra, hogy jobb belátásra bírja a férfit, de lehet, hogy ha eltúlozza a dolgot, akkor pont a módszerek miatt nem fog eljutni a végén abba az árvaházba.
Mennyivel egyszerűbb lett volna simán csak odafigyelni arra, amit Mai mondott neki, aztán megjegyezni, hogy merre van az a hely, de mindegy. Így is jó lesz. Állja a másik tekintetét. Olyan közelről, hogy rendesen érzi, mikor amaz idegesen fújja ki rá az elhasznált levegőt.*
- Tudtam, hogy tudod. *Vágja rá rögtön, mikor kibújik a szög a zsákból, de továbbra sem mozdul. Addig húzza az agyát ezzel, mígnem Alaver is hangot ad a nemtetszésének, de Nori most is csak a neki tetsző részeket szelektálja ki a hallottakból.*
- Tényleg elviszel?! Éljeeeen! *Felpattan rendesen, és úgy mászik ki a padból, hogy majdnem keresztül esik rajta, de a következő pillanatban már a férfit ölelgeti hálálkodva. Hálálkodva, és olyannyira szorosan, hogy Alaver érezheti, bizony nem kevés erő is szorult abba a kis testbe.*
- De, akkor mielőtt megyünk, gyere fel velem a szobámba! Muszáj kezdenem magammal valamit, mert a szoknya-bakancs párosítás miatt engem Mai meg fog ölni.
*Emlékszik még a jégkék íriszek vérfagyasztó képére, amikor egészen ártatlanul tette fel a kérdést, hogy viselhet-e bakanccsal szép ruhát. Inkább nem próbálkozik meg vele újra, hogy úgy álljon Mai elé. Közben Alaver-t szabadon engedi az ölelés fogságából, és sietve indul meg a lépcsők felé.*
- Na! Mit ülsz ott?! Gyere már, siess! Mai vár rám. *Egy biztos. Bárhogy is lesz ezután, Alaver-nek egyértelműen sikerült felvidítania a kis feketét.*
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 13:39:43
Üzenet elküldve: 2024-09-29 13:39:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*A tény, hogy szemlátomást sikertelenül próbálta egy picit még jobban megkavarni Nori gondolatait, nem teszi boldoggá. A lány csak erősködik, amitől kicsit talán még kényelmetlenebbül érzi magát. Vagy talán mégis van némi esélye megúszni a helyzetet?*
- Igen, gondolom félreérthettél. *-mondja, a tőle telhető legnyugodtabb és legunottabb hangon.-* Vagy én mondtam rosszul.
*Na, ez mondjuk biztos. Kissé fellélegezik; arra gondol, hogy talán túl van a nehezén, hogy van esélye másfelé terelni a kisboszorkány zaklatott gondolatait, hogy lehet, hogy.. Nori-ra pislant, meglátja azt a halvány ragadozómosolyt, és ebből egyből megérti, hogy egyáltalán nincs még túl a nehezén. A lány nem is hagyja békében, érzi, hogy valami trükkösebb kérdést kapott. Mély levegőt vesz, és olyan óvatossággal szólal meg, mintha tojáshéjon lépdelne.*
- Hát mer' azt kérte, hogy ott hagyjál neki hírt. Nem az árv... hmh. *-elharapja a szó végét, újra az asztalt nézi, olyan szúrósan méregetve a morzsákat, mintha azok pofáznának, nem pedig ő maga. A szeme sarkából látja meg, ahogy Nori kissé megemelkedik és közelebb hajol; gondolkozás nélkül, ösztönösen húzódik azonnal hátra. De nincs menekvése: a lány tekintete foglyul ejti.*
- De.. én.. *-nyekergi. Nem állíthatnánk, hogy különösebben nyugodtnak érzi magát, vagy hogy nem jut eszébe amit Nori mondott a véres kezeiről, vagy hogy elfelejtette volna, hogy a lány mekkora hangsúlyt fektetett a saját ártatlanságára. Zavartan pislog párat. Fogalma sincs, hogy mit mondjon, vagy mit tegyen. Hiszen Mai sose említette neki Nori-t, nem tudja, hogy főnökasszonya kerüli vagy hiányolja ezt a lányt, úgy érzi, hogy nem tud ő semmit se'. Úgyhogy azt teszi, amit ilyen helyzetben mindig. Úgy dönt, hogy nem viszi vásárra a bőrét egy olyan helyzetben, amiről semmit sem tud.*
- Jó'van na! *-fújtat-* Tudom, hogy hol van ez a te Mai-d. Hogy hol van az az árvaház.
*Kicsit még hátrébb húzódik, lassan eljut addig a pontig, hogy nem sok kell ahhoz, hogy meg a padról is lebillenjen.*
- Másszál kifelé az arcomból. *-dünnyögi-* Oszt' akkor tán' lehet szó arról, hogy odavigyelek.
//Alkonyka//
*A tény, hogy szemlátomást sikertelenül próbálta egy picit még jobban megkavarni Nori gondolatait, nem teszi boldoggá. A lány csak erősködik, amitől kicsit talán még kényelmetlenebbül érzi magát. Vagy talán mégis van némi esélye megúszni a helyzetet?*
- Igen, gondolom félreérthettél. *-mondja, a tőle telhető legnyugodtabb és legunottabb hangon.-* Vagy én mondtam rosszul.
*Na, ez mondjuk biztos. Kissé fellélegezik; arra gondol, hogy talán túl van a nehezén, hogy van esélye másfelé terelni a kisboszorkány zaklatott gondolatait, hogy lehet, hogy.. Nori-ra pislant, meglátja azt a halvány ragadozómosolyt, és ebből egyből megérti, hogy egyáltalán nincs még túl a nehezén. A lány nem is hagyja békében, érzi, hogy valami trükkösebb kérdést kapott. Mély levegőt vesz, és olyan óvatossággal szólal meg, mintha tojáshéjon lépdelne.*
- Hát mer' azt kérte, hogy ott hagyjál neki hírt. Nem az árv... hmh. *-elharapja a szó végét, újra az asztalt nézi, olyan szúrósan méregetve a morzsákat, mintha azok pofáznának, nem pedig ő maga. A szeme sarkából látja meg, ahogy Nori kissé megemelkedik és közelebb hajol; gondolkozás nélkül, ösztönösen húzódik azonnal hátra. De nincs menekvése: a lány tekintete foglyul ejti.*
- De.. én.. *-nyekergi. Nem állíthatnánk, hogy különösebben nyugodtnak érzi magát, vagy hogy nem jut eszébe amit Nori mondott a véres kezeiről, vagy hogy elfelejtette volna, hogy a lány mekkora hangsúlyt fektetett a saját ártatlanságára. Zavartan pislog párat. Fogalma sincs, hogy mit mondjon, vagy mit tegyen. Hiszen Mai sose említette neki Nori-t, nem tudja, hogy főnökasszonya kerüli vagy hiányolja ezt a lányt, úgy érzi, hogy nem tud ő semmit se'. Úgyhogy azt teszi, amit ilyen helyzetben mindig. Úgy dönt, hogy nem viszi vásárra a bőrét egy olyan helyzetben, amiről semmit sem tud.*
- Jó'van na! *-fújtat-* Tudom, hogy hol van ez a te Mai-d. Hogy hol van az az árvaház.
*Kicsit még hátrébb húzódik, lassan eljut addig a pontig, hogy nem sok kell ahhoz, hogy meg a padról is lebillenjen.*
- Másszál kifelé az arcomból. *-dünnyögi-* Oszt' akkor tán' lehet szó arról, hogy odavigyelek.
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 12:44:48
Üzenet elküldve: 2024-09-29 12:44:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Annyira talán még sincs minden veszve, már ami Alaver helyzetét illeti. Egyetlen bökkenő van csupán, hogy hiába képes Nori elsiklani a legnyilvánvalóbb részletek felett is, és elfelejteni a legfontosabb dolgokat is, ha Mai-ról van szó, valamiért mégis kiszúrja a legapróbb jeleket is, melyek elvezethetik hozzá, még akkor is, ha egyébként a válasz mindvégig ott volt vele.
Szemeit gyanakodva húzza hát össze a visszakérdezésre.*
- Te mondtad az előbb, hogy az árvaházban dolgozik. Gondoltam, hogy te akkor tudod, hogy van árvaház, és ha tudod, hogy van, akkor azt is, hogy hol, de ezek szerint csak félreértettelek…
*Lemondóan csóválja a fejét, miután jobb híján kénytelen lenne elfogadni a mesterkélt magyarázatot, amit előad neki a férfi, ha nem kezdenének el végre úgy dolgozni az agytekervényei, ahogy mindig is kellene neki. Az emlékezetkiesésnek vannak jótékony hatásai is, már ami Alaver és Mai helyzetére vonatkozik, Nori viszont örül a felsejlő emlékeknek. Egyelőre azonban nem mond semmit, csak egy halvány vigyor jelzi a szája szélén, hogy valami megint megváltozott.*
- Azt várja, hogy én keressem? Hm? De… miért keresném a Pegazusban, ha nem is ott van, hanem… az árvaházban?
*Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, de ebben a kérdésben már sokkal több van, mint egyszerű puhatolózás.*
- Ő is megbántott engem *mondja duzzogva arra, hogy neki kéne tepernie Mai-ért. A válasz teljesen egyértelmű. Nem fog. Nyilván nem. Aki ismeri Nori-t, az tudja, hogy akkor is neki van igaza, ha egyáltalán nincs, és akkor is neki van joga megsértődni, ha igazából a másikat bántották.*
- Hogy mit szólok? Azt szólom, hogy azt akarom, hogy elvigyél engem abba az árvaházba. Egyértelmű, hogy te tudod, hol van. Azt is tudtad, hogy árvaházban van, és azt is tudod, hogy tanár.
*Kissé felemelkedik ülő helyzetéből, és megint csak fenyegetően közel hajol a férfihez, szinte már az arcába mászik, úgy kezd bele a következő mondatokba.*
- Igen, van árvaház. Mai elmondta nekem, hogy van. Azt is elmondta, hogy mi a neve, és azt is, hogy hol van, de… de elfelejtettem… Te viszont pontosan tudod. Tudom, hogy tudod! Minden egyes szavad azt bizonyítja, hogy tudod. El kell oda vinned engem! Hallod?! El kell…!
*Nem fenyegeti még Alaver-t, legfeljebb a tekintetével, de ez most más, mint az előző alkalommal volt. Most egy nagy adag kétségbeesést is fel lehet fedezni a barna íriszek mögött, ami egyszerűen csak Mai hiányának szól. Itt egy lehetőség szó szerint a szemei előtt, aki elvezetheti őt a fél-elf lányhoz. Muszáj élnie vele.*
//Alkonyka//
*Annyira talán még sincs minden veszve, már ami Alaver helyzetét illeti. Egyetlen bökkenő van csupán, hogy hiába képes Nori elsiklani a legnyilvánvalóbb részletek felett is, és elfelejteni a legfontosabb dolgokat is, ha Mai-ról van szó, valamiért mégis kiszúrja a legapróbb jeleket is, melyek elvezethetik hozzá, még akkor is, ha egyébként a válasz mindvégig ott volt vele.
Szemeit gyanakodva húzza hát össze a visszakérdezésre.*
- Te mondtad az előbb, hogy az árvaházban dolgozik. Gondoltam, hogy te akkor tudod, hogy van árvaház, és ha tudod, hogy van, akkor azt is, hogy hol, de ezek szerint csak félreértettelek…
*Lemondóan csóválja a fejét, miután jobb híján kénytelen lenne elfogadni a mesterkélt magyarázatot, amit előad neki a férfi, ha nem kezdenének el végre úgy dolgozni az agytekervényei, ahogy mindig is kellene neki. Az emlékezetkiesésnek vannak jótékony hatásai is, már ami Alaver és Mai helyzetére vonatkozik, Nori viszont örül a felsejlő emlékeknek. Egyelőre azonban nem mond semmit, csak egy halvány vigyor jelzi a szája szélén, hogy valami megint megváltozott.*
- Azt várja, hogy én keressem? Hm? De… miért keresném a Pegazusban, ha nem is ott van, hanem… az árvaházban?
*Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, de ebben a kérdésben már sokkal több van, mint egyszerű puhatolózás.*
- Ő is megbántott engem *mondja duzzogva arra, hogy neki kéne tepernie Mai-ért. A válasz teljesen egyértelmű. Nem fog. Nyilván nem. Aki ismeri Nori-t, az tudja, hogy akkor is neki van igaza, ha egyáltalán nincs, és akkor is neki van joga megsértődni, ha igazából a másikat bántották.*
- Hogy mit szólok? Azt szólom, hogy azt akarom, hogy elvigyél engem abba az árvaházba. Egyértelmű, hogy te tudod, hol van. Azt is tudtad, hogy árvaházban van, és azt is tudod, hogy tanár.
*Kissé felemelkedik ülő helyzetéből, és megint csak fenyegetően közel hajol a férfihez, szinte már az arcába mászik, úgy kezd bele a következő mondatokba.*
- Igen, van árvaház. Mai elmondta nekem, hogy van. Azt is elmondta, hogy mi a neve, és azt is, hogy hol van, de… de elfelejtettem… Te viszont pontosan tudod. Tudom, hogy tudod! Minden egyes szavad azt bizonyítja, hogy tudod. El kell oda vinned engem! Hallod?! El kell…!
*Nem fenyegeti még Alaver-t, legfeljebb a tekintetével, de ez most más, mint az előző alkalommal volt. Most egy nagy adag kétségbeesést is fel lehet fedezni a barna íriszek mögött, ami egyszerűen csak Mai hiányának szól. Itt egy lehetőség szó szerint a szemei előtt, aki elvezetheti őt a fél-elf lányhoz. Muszáj élnie vele.*
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-29 10:36:43
Üzenet elküldve: 2024-09-29 10:36:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Már gyanakodhatott volna, amikor a szavaira csak az a kurta "Értem" koppan. Az ilyen kontrasztos "párbeszédek" esetén az ilyesmi szabad fordításban igen sokszor inkább annyit tesz: Leszarom. A szóban a legfájóbb a képmutatása, de bárgyú a képpel dekoltázsba bambuló férfiaktól olykor még ennek a szónak az artikulált kiejtése is kész bravúrnak tekinthető. Hogy itt erről van-e szó vagy csak teljesen egyszerűen nem érdekli a másikat az egész, esetleg hivatalból kötelezik rá, hogy részleteket feltáró kérdésekkel véletlenül se zavarja össze az eljárást, azt nem tudja. El van foglalva vele, hogy a szekrény tetejéről leügyeskedett jókora garaboly tartalma rá ne boruljon.
Az elmondott részletekkel tehát nem megy sokra, de a kutakodással se sikeresebb, és kötve hiszi, hogy ezen a felajánlott segítség változtatna ilyen szűkre szabott határidőben. Persze, mehetne ez akár gyorsabban is. De nem fogja a saját holmijai épségét odadobni azért, hogy az a háborodott vagy az őt pátyolgató Commandarᶉ örülhessen. Így is rengeteg idő lesz, míg mindez után rendet tesz, főleg, hogy neki nagyon nehezen megy az ilyesmi. Már csak a nekiállás része is. Ezért van, hogy a legtöbb esetben a rendszerezetlenül, zárt helyekre tömködött holmikig jut az elpakolásban, ha már nagyon elhatalmasodik a káosz. Ez a káoszon annyira nem segít, legfeljebb jótékonyan elleplezi.
Yeza értetlenül pislog az ifjú városőrre. ~Jobban?~ Tágra nyílt szemekkel fordul körbe a szobában, ami a rengeteg átforgatott holmitól most már úgy néz ki, mint ahol egy álló hatig mulatozott vagy három hurrikán. Fiókok kihúzgálva, szekrények, ládák tartalmukból kiforgatva, Dobozok, díszes, fedeles kosarak áttúrva... Amikor elhangzik, hogy "Biztos hamar meglenne." már megkörnyékezi a gyanakvás, hogy valami okból kifolyólag azzal vádolják, hogy nem szándékozik megtalálni azokat a holmikat.
Az egész helyzet kezdi megrémíteni. Semmi értelmét nem látja annak, ami történik. Az viszont feldereng lelki szemei előtt, hogy töredelmesen bocsánatot kell kérjen az egész mizéria után attól az elmebetegtől. Már bánja, hogy nem a wegtoreni módszerrel intézte. Fogalma sincs, hogy miért az ő torka felé mutat az arthenioriak törvényeinek pengéje, de most már nem is akar erőlködni rajta, hogy megértse. Pedig ennyi itt töltött idő után néha már kezdte azzal álltatni magát, hogy kapiskálja. Hát, a jelek szerint nem is tévedhetett volna nagyobbat.*
- Azt hiszem, már letelhetett az a kevéske idő, amit kaptunk. Nem szeretném, ha emiatt is én járnék pórul *mondja. Karjait maga köré fonja, s egy fél lépést hátrál is a férfitól. Látszik, hogy a szavak és a számára teljességgel érthetetlen, a segítőkészből bujtatottan vádaskodóba helyezkedő hozzáállás egészen megölte benne a bizalmat. Nem csak az ifjú városőr iránt, hanem az úgynevezett hivatalos rendfenntartók és az egész joggyakorlat iránt.*
- De, ha az a parancs, hogy folytassam, akkor... *tétován, tehetetlenül megvonja a vállát. Olyan közegbe szorítva érzi magát, ami már semennyire se összeegyeztethető az ő logikájával, így kapaszkodótlan és önérzetében, igazságérzetében megtaposottan próbál inkább csak sodródni. A gyászos kupacok felé fordul és térdre ereszkedve igyekszik arrébb túrni a csizmák, csecsebecsék és kacatok káoszos elegyét, hogy beleshessen a szekrény alá. Folytatja a keresgélést, amíg nem szólnak, hogy hagyja abba, vagy amíg esetleg elő nem kerül Mykael valamelyik holmija. Mert bár eredetileg valószínűleg egy helyre tette őket, de hogy a legutóbb hová kerültek, arról már fogalma sincs. Yeza általában úgy jár a dolgokkal, hogy ami kellene, azt sose találja, ellenben ilyenkor minden más előkerül. Amikor meg mást keres, akkor hirtelen a kezébe akad az a dolog, amiért előtte felforgatott mindent. Aztán ilyenkor biztos helyre teszi, hogy meglegyen, mikor legközelebb keresi. A biztos helyben viszont a papírforma szerint egyetlen dolog a biztos: az, hogy egy hat múlva már fogalma sincs róla, hogy a sok lehetséges közül melyik is volt az.
Így vagy úgy, eljön a pillanat, amikor megindulnak lefelé és a fogadótérben maradt hármas körébe csatlakoznak.*
- És most mi lesz? *kérdi még út közben a fiatal városőrt, mert ő már találgatni se mer az elkövetkezendőkről.*
*Már gyanakodhatott volna, amikor a szavaira csak az a kurta "Értem" koppan. Az ilyen kontrasztos "párbeszédek" esetén az ilyesmi szabad fordításban igen sokszor inkább annyit tesz: Leszarom. A szóban a legfájóbb a képmutatása, de bárgyú a képpel dekoltázsba bambuló férfiaktól olykor még ennek a szónak az artikulált kiejtése is kész bravúrnak tekinthető. Hogy itt erről van-e szó vagy csak teljesen egyszerűen nem érdekli a másikat az egész, esetleg hivatalból kötelezik rá, hogy részleteket feltáró kérdésekkel véletlenül se zavarja össze az eljárást, azt nem tudja. El van foglalva vele, hogy a szekrény tetejéről leügyeskedett jókora garaboly tartalma rá ne boruljon.
Az elmondott részletekkel tehát nem megy sokra, de a kutakodással se sikeresebb, és kötve hiszi, hogy ezen a felajánlott segítség változtatna ilyen szűkre szabott határidőben. Persze, mehetne ez akár gyorsabban is. De nem fogja a saját holmijai épségét odadobni azért, hogy az a háborodott vagy az őt pátyolgató Commandarᶉ örülhessen. Így is rengeteg idő lesz, míg mindez után rendet tesz, főleg, hogy neki nagyon nehezen megy az ilyesmi. Már csak a nekiállás része is. Ezért van, hogy a legtöbb esetben a rendszerezetlenül, zárt helyekre tömködött holmikig jut az elpakolásban, ha már nagyon elhatalmasodik a káosz. Ez a káoszon annyira nem segít, legfeljebb jótékonyan elleplezi.
Yeza értetlenül pislog az ifjú városőrre. ~Jobban?~ Tágra nyílt szemekkel fordul körbe a szobában, ami a rengeteg átforgatott holmitól most már úgy néz ki, mint ahol egy álló hatig mulatozott vagy három hurrikán. Fiókok kihúzgálva, szekrények, ládák tartalmukból kiforgatva, Dobozok, díszes, fedeles kosarak áttúrva... Amikor elhangzik, hogy "Biztos hamar meglenne." már megkörnyékezi a gyanakvás, hogy valami okból kifolyólag azzal vádolják, hogy nem szándékozik megtalálni azokat a holmikat.
Az egész helyzet kezdi megrémíteni. Semmi értelmét nem látja annak, ami történik. Az viszont feldereng lelki szemei előtt, hogy töredelmesen bocsánatot kell kérjen az egész mizéria után attól az elmebetegtől. Már bánja, hogy nem a wegtoreni módszerrel intézte. Fogalma sincs, hogy miért az ő torka felé mutat az arthenioriak törvényeinek pengéje, de most már nem is akar erőlködni rajta, hogy megértse. Pedig ennyi itt töltött idő után néha már kezdte azzal álltatni magát, hogy kapiskálja. Hát, a jelek szerint nem is tévedhetett volna nagyobbat.*
- Azt hiszem, már letelhetett az a kevéske idő, amit kaptunk. Nem szeretném, ha emiatt is én járnék pórul *mondja. Karjait maga köré fonja, s egy fél lépést hátrál is a férfitól. Látszik, hogy a szavak és a számára teljességgel érthetetlen, a segítőkészből bujtatottan vádaskodóba helyezkedő hozzáállás egészen megölte benne a bizalmat. Nem csak az ifjú városőr iránt, hanem az úgynevezett hivatalos rendfenntartók és az egész joggyakorlat iránt.*
- De, ha az a parancs, hogy folytassam, akkor... *tétován, tehetetlenül megvonja a vállát. Olyan közegbe szorítva érzi magát, ami már semennyire se összeegyeztethető az ő logikájával, így kapaszkodótlan és önérzetében, igazságérzetében megtaposottan próbál inkább csak sodródni. A gyászos kupacok felé fordul és térdre ereszkedve igyekszik arrébb túrni a csizmák, csecsebecsék és kacatok káoszos elegyét, hogy beleshessen a szekrény alá. Folytatja a keresgélést, amíg nem szólnak, hogy hagyja abba, vagy amíg esetleg elő nem kerül Mykael valamelyik holmija. Mert bár eredetileg valószínűleg egy helyre tette őket, de hogy a legutóbb hová kerültek, arról már fogalma sincs. Yeza általában úgy jár a dolgokkal, hogy ami kellene, azt sose találja, ellenben ilyenkor minden más előkerül. Amikor meg mást keres, akkor hirtelen a kezébe akad az a dolog, amiért előtte felforgatott mindent. Aztán ilyenkor biztos helyre teszi, hogy meglegyen, mikor legközelebb keresi. A biztos helyben viszont a papírforma szerint egyetlen dolog a biztos: az, hogy egy hat múlva már fogalma sincs róla, hogy a sok lehetséges közül melyik is volt az.
Így vagy úgy, eljön a pillanat, amikor megindulnak lefelé és a fogadótérben maradt hármas körébe csatlakoznak.*
- És most mi lesz? *kérdi még út közben a fiatal városőrt, mert ő már találgatni se mer az elkövetkezendőkről.*
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-28 21:01:09
Üzenet elküldve: 2024-09-28 21:01:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Elszúrta. Nem elég, hogy gondolkodni se' képes, még a szája is feleslegesen jár. Elég volt egyetlen apró, rosszkor elejtett szó, és tessék: Nori azonnal lecsapott rá. Megharagszik magára, beleharap a nyelve helyébe. Kissé lebiggyeszti a száját, és úgy von vállat, mintha valami teljesen érdektelen dologról lenne szó.*
- Hát honnét tuggyam én, hogy van-e árvaház, vagy sincs? Én még nem láttam olyat. *-mondja, miközben újra a morzsákat nézi-* De gyereket odakint sokat látni az utóbbi időben. Neked nem tűnt fel?
*Hátha az se tűnik fel Nori-nak, hogy kezd elvörösödni, vagy az, hogy kerüli a tekintetét. Hátha.*
- Még a piacon is ezt beszélik. Hogy valami kölök a kutyájával kó'bászt lopkod. *-megköszörüli a torkát-* Gondolom ezért mondhattam az árvaházat, mer' asszontad, hogy gyerekekkel foglalkozik. Oszt' közben meg lehet, hogy tanár. Vagy igazgató. Vagy.. mittudomén?
*Valami kiút kéne neki, mert érzi, hogy ha tovább beszél, akkor csak rosszabb lesz a helyzet. És talán talál is valamit abban, amit a kisboszorkány mond. Egy pillanatig elképzeli hogy Mai meg Nori az ágyban egymásba vannak gabalyodva, de inkább gyorsan elhessegeti a képet. Fura ezt elképzelnie. Viszont talán van ez annyira érzékeny pont a lánynak, hogy el tudja terelni vele a figyelmét.. pláne, hogy ha jól nézi, tényleg nagyon a szívén viseli ezt a dolgot a másik.*
- No, no.. *-mondja halkan, békítő hangon, ahogy egy ijedt kisbárányhoz is szólna-* De Nori? Há' annyira haragszol rá, hogy eszedbe se' jutott, hogy az a Mai tán azt várja, hogy te keressed őt a Pegazusban? Hm..?
*Felnéz, már bele mer pislantani a lány arcába.*
- Hát nemt'om. Tegyük fel.. jó? Csak.. csak tegyük fel, hogy én bántottam vóna meg őt. Hát ha így lett vóna, oszt az a Mai azóta húzná magát rám, hát én ott tepernék neki. Nem? Má'mint.. ha szeretek valakit, de az meg van bántódva rám, oszt még ha haragudnék is emiatt, nekem az első lenne, hogy megpróbájjam megbékíteni. Mi van ha ezt várja? Mi van, ha csak annyi kőne neki, hogy tuggya, hogy szükséged van rá? Hm, Nori? Mit szólsz?
//Alkonyka//
*Elszúrta. Nem elég, hogy gondolkodni se' képes, még a szája is feleslegesen jár. Elég volt egyetlen apró, rosszkor elejtett szó, és tessék: Nori azonnal lecsapott rá. Megharagszik magára, beleharap a nyelve helyébe. Kissé lebiggyeszti a száját, és úgy von vállat, mintha valami teljesen érdektelen dologról lenne szó.*
- Hát honnét tuggyam én, hogy van-e árvaház, vagy sincs? Én még nem láttam olyat. *-mondja, miközben újra a morzsákat nézi-* De gyereket odakint sokat látni az utóbbi időben. Neked nem tűnt fel?
*Hátha az se tűnik fel Nori-nak, hogy kezd elvörösödni, vagy az, hogy kerüli a tekintetét. Hátha.*
- Még a piacon is ezt beszélik. Hogy valami kölök a kutyájával kó'bászt lopkod. *-megköszörüli a torkát-* Gondolom ezért mondhattam az árvaházat, mer' asszontad, hogy gyerekekkel foglalkozik. Oszt' közben meg lehet, hogy tanár. Vagy igazgató. Vagy.. mittudomén?
*Valami kiút kéne neki, mert érzi, hogy ha tovább beszél, akkor csak rosszabb lesz a helyzet. És talán talál is valamit abban, amit a kisboszorkány mond. Egy pillanatig elképzeli hogy Mai meg Nori az ágyban egymásba vannak gabalyodva, de inkább gyorsan elhessegeti a képet. Fura ezt elképzelnie. Viszont talán van ez annyira érzékeny pont a lánynak, hogy el tudja terelni vele a figyelmét.. pláne, hogy ha jól nézi, tényleg nagyon a szívén viseli ezt a dolgot a másik.*
- No, no.. *-mondja halkan, békítő hangon, ahogy egy ijedt kisbárányhoz is szólna-* De Nori? Há' annyira haragszol rá, hogy eszedbe se' jutott, hogy az a Mai tán azt várja, hogy te keressed őt a Pegazusban? Hm..?
*Felnéz, már bele mer pislantani a lány arcába.*
- Hát nemt'om. Tegyük fel.. jó? Csak.. csak tegyük fel, hogy én bántottam vóna meg őt. Hát ha így lett vóna, oszt az a Mai azóta húzná magát rám, hát én ott tepernék neki. Nem? Má'mint.. ha szeretek valakit, de az meg van bántódva rám, oszt még ha haragudnék is emiatt, nekem az első lenne, hogy megpróbájjam megbékíteni. Mi van ha ezt várja? Mi van, ha csak annyi kőne neki, hogy tuggya, hogy szükséged van rá? Hm, Nori? Mit szólsz?
3609. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-28 19:07:34
Üzenet elküldve: 2024-09-28 19:07:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mai. *bólint határozottan. Még szerencse, hogy Nori valóban nem a legélesebb kés a fiókban, ha más elrejtett érzéseinek felfedezéséről van szó, így Alaver-nek nem kell tartania attól, hogy a kis fekete gyanút fogna a meglepettségét illetően. Még csak az sem tűnik fel neki, hogy a karját díszítő sebhelyeket is a kelleténél tovább és jobban megbámulja a férfi.*
- Mit de? *Kérdez vissza végül, mert az a hatásszünet, melyet Alaver arra használ fel, hogy átgondolja a hallottakat, és megpróbálja összerakni a fejében megjelenő kirakós darabkáit, egy kissé túl hosszúra sikeredik, és a türelem sem igazán tartozik a lány erényei közé. Tudni akarja, mire fog kilyukadni a férfi, erre az csak az orrát vakargatja. Roppant idegesítő. A válaszra azonban megéri várni, mert az tartalmaz egy olyan szót, ami viszont nem kerüli el a figyelmét. Nori már csak ilyen. Amit fel kéne fognia, az egyik fülén be, a másikon ki, de aminek nem kellene felkeltenie a figyelmét, azon rögtön fennakad.*
- Az árvaházban? Milyen árvaházban, Alaver? Van ebben a városban árvaház? *El is kezd rögtön kérdezősködni, mert ha van valami, ami közelebb viheti őt Mai-hoz, ha valami segíti őt abban, hogy többet láthassa, akkor azt a lehetőséget meg fogja ragadni. Egyetlen hátráltató tényező van, ami óva inti attól, hogy a hely közelébe menjen: Eeyr.*
- Attól, hogy elfoglalt, még nem lenne szabad felrúgnia a közös álmainkat. Én azt mondom, hogy Eeyr hülyítette meg. Hatokig képtelenek voltunk egymás nélkül létezni. Úgy aludtunk egy ágyban, hogy reggel azt sem tudtuk, hogyan szakadjunk el a másiktól, annyira egymásba voltunk gabalyodva. Aztán jött az a rohadék, képmutató isten, Eeyr, és tönkretett mindent. Mindent! *emeli fel egy kicsit a hangját.* Azóta alig látom, alig van velem, azt sem tudom hol van és… *Sértődötten fordítja el a fejét a mondat befejezése nélkül, mielőtt megerednének a könnyei. A fekete szemfestékre vigyáznia kell. Ugyan megbeszélték ezt a témát Mai-val, de csak ideig-óráig nyugtatta meg a kis lelkét. A visszatérő álmokat látva pedig egyre jobban hiányzik neki a fél-elf lány.*
- Nem, nem hagytam neki *fordul vissza a kérdésre válaszolva.* Azt mondta, akkor kell hagynom üzenetet, ha elmegyek, de nem mentem el. Itt vagyok, és ő is tudja, hogy itt talál engem. Csak nem jön el. Sem tegnap, sem ma, és szerintem holnap sem… Szóval igenis haragszom rá. Akármit mondasz.
*Nem lehet őt meggyőzni. Addig biztosan nem, amíg vissza nem kapja a kis társát, akire nem volt szüksége, mielőtt volt neki, de miután lett, már képtelen elengedni őt.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mai. *bólint határozottan. Még szerencse, hogy Nori valóban nem a legélesebb kés a fiókban, ha más elrejtett érzéseinek felfedezéséről van szó, így Alaver-nek nem kell tartania attól, hogy a kis fekete gyanút fogna a meglepettségét illetően. Még csak az sem tűnik fel neki, hogy a karját díszítő sebhelyeket is a kelleténél tovább és jobban megbámulja a férfi.*
- Mit de? *Kérdez vissza végül, mert az a hatásszünet, melyet Alaver arra használ fel, hogy átgondolja a hallottakat, és megpróbálja összerakni a fejében megjelenő kirakós darabkáit, egy kissé túl hosszúra sikeredik, és a türelem sem igazán tartozik a lány erényei közé. Tudni akarja, mire fog kilyukadni a férfi, erre az csak az orrát vakargatja. Roppant idegesítő. A válaszra azonban megéri várni, mert az tartalmaz egy olyan szót, ami viszont nem kerüli el a figyelmét. Nori már csak ilyen. Amit fel kéne fognia, az egyik fülén be, a másikon ki, de aminek nem kellene felkeltenie a figyelmét, azon rögtön fennakad.*
- Az árvaházban? Milyen árvaházban, Alaver? Van ebben a városban árvaház? *El is kezd rögtön kérdezősködni, mert ha van valami, ami közelebb viheti őt Mai-hoz, ha valami segíti őt abban, hogy többet láthassa, akkor azt a lehetőséget meg fogja ragadni. Egyetlen hátráltató tényező van, ami óva inti attól, hogy a hely közelébe menjen: Eeyr.*
- Attól, hogy elfoglalt, még nem lenne szabad felrúgnia a közös álmainkat. Én azt mondom, hogy Eeyr hülyítette meg. Hatokig képtelenek voltunk egymás nélkül létezni. Úgy aludtunk egy ágyban, hogy reggel azt sem tudtuk, hogyan szakadjunk el a másiktól, annyira egymásba voltunk gabalyodva. Aztán jött az a rohadék, képmutató isten, Eeyr, és tönkretett mindent. Mindent! *emeli fel egy kicsit a hangját.* Azóta alig látom, alig van velem, azt sem tudom hol van és… *Sértődötten fordítja el a fejét a mondat befejezése nélkül, mielőtt megerednének a könnyei. A fekete szemfestékre vigyáznia kell. Ugyan megbeszélték ezt a témát Mai-val, de csak ideig-óráig nyugtatta meg a kis lelkét. A visszatérő álmokat látva pedig egyre jobban hiányzik neki a fél-elf lány.*
- Nem, nem hagytam neki *fordul vissza a kérdésre válaszolva.* Azt mondta, akkor kell hagynom üzenetet, ha elmegyek, de nem mentem el. Itt vagyok, és ő is tudja, hogy itt talál engem. Csak nem jön el. Sem tegnap, sem ma, és szerintem holnap sem… Szóval igenis haragszom rá. Akármit mondasz.
*Nem lehet őt meggyőzni. Addig biztosan nem, amíg vissza nem kapja a kis társát, akire nem volt szüksége, mielőtt volt neki, de miután lett, már képtelen elengedni őt.*
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-28 17:32:56
Üzenet elküldve: 2024-09-28 17:32:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Nori alkarját nézi. A fehér bőrön húzódó nyomokat. Nem szakértő ilyenben, de bátran merne tippelni rá, hogy a lány nem egy fegyveres támadóval szembeni védekezéskor szerezte a hegeket. És nem is úgy, hogy egy borzoi rúgta össze. Összeszorítja az állkapcsát, egyszerre érzi magát feszültnek, rémültnek, és eközben sajnálja is a kisboszorkányt. Hallgatja a szavait, próbál rendet tenni magában közöttük, mert azt érzi, hogy a lány gondolatai olyanok, mint a ferdén húzott szántás: a dolgukat éppen ellátják, csak nem azok, amikre az ember számítana a táblában. Halkan felszusszan, szinte nyögésnek hallatszik.*
- Mai..? *-kérdez vissza-* Igazán.. kedves hangzású név.
*Mai. A hullámos hajú, kékszemű lány, aki valahol gyerekekkel foglalkozik. Mai. Az a nő, aki egynéhány napja a főnöke; munka- és szállásadója. Mai. A nő, akiről sosem gondolta volna, hogy ilyen titkai vannak. Mégis, mekkora erre az esély?*
- Persze, persze.. *-pislant fel a hegekről a lány szemeibe, próbál rezzenéstelen arcot vágni.-* Hiszen haragudhatsz arra, akit szeretsz. Én is haragudtam má' olyanra. De..
*Megvakarja az orrát, mintha abban bízna, hogy csupán pár pillanatra, de elbújhat a keze mögött. Nem tudja, hogy mit kezdjen azzal a dologgal, hogy Mai egy ilyen lány társaságát kereste. Talán ő maga is a sötét dolgok, meg a veszélyes mágiák felé húz? Mi van, ha ezért kellenek neki a gyerekek?! De nem.. ez butaság, hiszen Nori azt mondta, hogy Mai körül Eeyr ólálkodik. Bár Nori nagyon sok mindent mond, de abban biztos, hogy ez nem csak valami ködös kifejezés volt a részéről.*
- De mi van akkor, ha az a Mai tényleg elfoglalt? Ha a gyerekekkel foglalkozik az árvaházban? És csak azér' nem ér rá találkozni veled, mer' reggeltől estig lekötik őt? *-nyel egyet. Úgy dönt, hogy nem adja ki a nőt, hogy nem folyik bele a kettejük dolgaiba. Neki ahhoz semmi köze. Sőt, talán addig jó, amíg nincs hozzá köze.-* Én azt mondanám, hogy ne haraguggyá' rá. De hát ebbe én nem szó'hatok bele.
*Vállat von.*
- Oszt' hagytál már neki üzenetet? A Pegazusban. *-kérdezi-* Csak hogy tudja-e, hogy.. tudod.. hiányzik neked.
//Alkonyka//
*Nori alkarját nézi. A fehér bőrön húzódó nyomokat. Nem szakértő ilyenben, de bátran merne tippelni rá, hogy a lány nem egy fegyveres támadóval szembeni védekezéskor szerezte a hegeket. És nem is úgy, hogy egy borzoi rúgta össze. Összeszorítja az állkapcsát, egyszerre érzi magát feszültnek, rémültnek, és eközben sajnálja is a kisboszorkányt. Hallgatja a szavait, próbál rendet tenni magában közöttük, mert azt érzi, hogy a lány gondolatai olyanok, mint a ferdén húzott szántás: a dolgukat éppen ellátják, csak nem azok, amikre az ember számítana a táblában. Halkan felszusszan, szinte nyögésnek hallatszik.*
- Mai..? *-kérdez vissza-* Igazán.. kedves hangzású név.
*Mai. A hullámos hajú, kékszemű lány, aki valahol gyerekekkel foglalkozik. Mai. Az a nő, aki egynéhány napja a főnöke; munka- és szállásadója. Mai. A nő, akiről sosem gondolta volna, hogy ilyen titkai vannak. Mégis, mekkora erre az esély?*
- Persze, persze.. *-pislant fel a hegekről a lány szemeibe, próbál rezzenéstelen arcot vágni.-* Hiszen haragudhatsz arra, akit szeretsz. Én is haragudtam má' olyanra. De..
*Megvakarja az orrát, mintha abban bízna, hogy csupán pár pillanatra, de elbújhat a keze mögött. Nem tudja, hogy mit kezdjen azzal a dologgal, hogy Mai egy ilyen lány társaságát kereste. Talán ő maga is a sötét dolgok, meg a veszélyes mágiák felé húz? Mi van, ha ezért kellenek neki a gyerekek?! De nem.. ez butaság, hiszen Nori azt mondta, hogy Mai körül Eeyr ólálkodik. Bár Nori nagyon sok mindent mond, de abban biztos, hogy ez nem csak valami ködös kifejezés volt a részéről.*
- De mi van akkor, ha az a Mai tényleg elfoglalt? Ha a gyerekekkel foglalkozik az árvaházban? És csak azér' nem ér rá találkozni veled, mer' reggeltől estig lekötik őt? *-nyel egyet. Úgy dönt, hogy nem adja ki a nőt, hogy nem folyik bele a kettejük dolgaiba. Neki ahhoz semmi köze. Sőt, talán addig jó, amíg nincs hozzá köze.-* Én azt mondanám, hogy ne haraguggyá' rá. De hát ebbe én nem szó'hatok bele.
*Vállat von.*
- Oszt' hagytál már neki üzenetet? A Pegazusban. *-kérdezi-* Csak hogy tudja-e, hogy.. tudod.. hiányzik neked.
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-28 11:06:13
Üzenet elküldve: 2024-09-28 11:06:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak a bolond nem venné észre, hogy Alaver mennyire kényelmetlenül érzi magát a társaságában. Látnia kéne, ahogy a teste megfeszül, és az elméje kétségbeesetten próbál jeleket küldeni, hogy mozduljon és meneküljön. A férfi ezt végül nem teszi meg, kitart, Nori pedig egyáltalán nem törődik az apró, árulkodó jelekkel, melyek lebuktathatnák őt.
Az a feltételezés viszont, hogy megölte volna a számára legkedvesebb személyt a világon, kifejezetten megrémíti. Már csak azért is, mert ismerve önmagát nem lehet biztos abban, hogy nem így történt. *
~Francokat! Nem csináltam vele ilyet!~ *Győzi meg először saját magát az igaznak vélt igazságáról, majd heves tiltakozás közepette erőszakolja rá a másikra is a tényt. Mert hát tény. A lány él, egészen biztos, hogy él, és csak azért nincs vele, mert haragszik rá vagy mert tényleg fontos dolga van. Más magyarázat nincs, és nem is kell.*
- Nem bántottam! *Szögezi le még egyszer, utoljára.* De azt mondta, hogy már nem akar velem közös házat, pedig azt terveztük. Ezért gondolom úgy, hogy hiába mondja, hogy nem, de haragszik rám.
*A következő kérdésre először csak hevesen csóválja a fejét, majd hirtelen abbahagyja, ahogy elkezd megfogalmazódni kusza kis elméjében egy gondolat. A helyzet számára is egyre stresszesebb, kissé melege is lesz miatta, így hanyag mozdulatokkal elkezdi feltűrni a felsője ujjait a könyöke fölé, tisztán láthatóvá téve az alkarjain díszelgő, keresztirányú vágások nyomait, melyek arról árulkodnak, hogy nem csak vér, hanem éles penge is tapadt hozzájuk éppen elégszer.*
- Tudod mit? Én azt hiszem, hogy de, haragszom rá. Nincs igazad. Nem tudom, mi fán terem a szeretet, de abban biztos vagyok, hogy haragudni arra is lehet, akit szeretünk. Már az első találkozásunk alkalmával megmondtam neki, hogy mire számítson velem kapcsolatban. Aztán mikor megtörtént, amitől féltettem magunkat, minden addig kitalált tervünk kapcsán elfordult tőlem. Azóta alig találkozunk, alig törődik velem, de… mégis… mégis olyan, mintha mindig velem lenne. Hosszú napok óta vele álmodom, és akkor elmúlik mindenféle rossz érzés…
*Vesz egy nagy levegőt, majd egy hosszú sóhajtás kíséretében, lassan kifújja azt, s a végén újra felpillant Alaver-re, mikor elhangzik az újabb kérdése.*
- Mai. Mai a neve. Miért érdekel? *Billenti oldalra a fejét kíváncsian.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak a bolond nem venné észre, hogy Alaver mennyire kényelmetlenül érzi magát a társaságában. Látnia kéne, ahogy a teste megfeszül, és az elméje kétségbeesetten próbál jeleket küldeni, hogy mozduljon és meneküljön. A férfi ezt végül nem teszi meg, kitart, Nori pedig egyáltalán nem törődik az apró, árulkodó jelekkel, melyek lebuktathatnák őt.
Az a feltételezés viszont, hogy megölte volna a számára legkedvesebb személyt a világon, kifejezetten megrémíti. Már csak azért is, mert ismerve önmagát nem lehet biztos abban, hogy nem így történt. *
~Francokat! Nem csináltam vele ilyet!~ *Győzi meg először saját magát az igaznak vélt igazságáról, majd heves tiltakozás közepette erőszakolja rá a másikra is a tényt. Mert hát tény. A lány él, egészen biztos, hogy él, és csak azért nincs vele, mert haragszik rá vagy mert tényleg fontos dolga van. Más magyarázat nincs, és nem is kell.*
- Nem bántottam! *Szögezi le még egyszer, utoljára.* De azt mondta, hogy már nem akar velem közös házat, pedig azt terveztük. Ezért gondolom úgy, hogy hiába mondja, hogy nem, de haragszik rám.
*A következő kérdésre először csak hevesen csóválja a fejét, majd hirtelen abbahagyja, ahogy elkezd megfogalmazódni kusza kis elméjében egy gondolat. A helyzet számára is egyre stresszesebb, kissé melege is lesz miatta, így hanyag mozdulatokkal elkezdi feltűrni a felsője ujjait a könyöke fölé, tisztán láthatóvá téve az alkarjain díszelgő, keresztirányú vágások nyomait, melyek arról árulkodnak, hogy nem csak vér, hanem éles penge is tapadt hozzájuk éppen elégszer.*
- Tudod mit? Én azt hiszem, hogy de, haragszom rá. Nincs igazad. Nem tudom, mi fán terem a szeretet, de abban biztos vagyok, hogy haragudni arra is lehet, akit szeretünk. Már az első találkozásunk alkalmával megmondtam neki, hogy mire számítson velem kapcsolatban. Aztán mikor megtörtént, amitől féltettem magunkat, minden addig kitalált tervünk kapcsán elfordult tőlem. Azóta alig találkozunk, alig törődik velem, de… mégis… mégis olyan, mintha mindig velem lenne. Hosszú napok óta vele álmodom, és akkor elmúlik mindenféle rossz érzés…
*Vesz egy nagy levegőt, majd egy hosszú sóhajtás kíséretében, lassan kifújja azt, s a végén újra felpillant Alaver-re, mikor elhangzik az újabb kérdése.*
- Mai. Mai a neve. Miért érdekel? *Billenti oldalra a fejét kíváncsian.*
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:39:49
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:39:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*A koboldok már felhagytak a haranggal is. Már a koponyáját verik belülről a kalapácsaikkal, csak hogy vegye észre magát végre. De ő továbbra is ott ül, mintha minden rendben lenne, és nem az előbb nézte volna végig, hogy Nori hirtelen valahogy.. más lesz. Valahogy nem önmaga. Mintha par másodperc és szó erejéig valaki teljesen más hajolna felé az asztal felett. Ha nem épp az amulettel babrálna, most biztos megint valami babonás formulára hajtaná az ujjait.
Amikor a kisboszorkány hevesen tagadni kezdi hogy bántotta volna akit szeret, mármint.. úgy bántotta volna, egy pillanatra se érzi úgy, hogy megkönnyebbülhetne. Mert egyszerűen már képelen arra, hogy megmondja: hazudik-e a lány vagy sem. Azt tudja csak, hogy ahogy a pokoli varázslatról beszél neki a lány, azt elhiszi. Egészen feláll tőle a szőr is a karján. De azt elképzelni sem tudja hogy az milyen varázslat lehetett. Erre már rákérdezni sem mer.
Magában töpreng azon amit Nori összehord neki, de azért figyel is. Hamar kiderül, hogy rosszul gondolta: a lány nem valami szerelmi bánatról mesélt neki az előbb. Szemöldökei egy kissé közelebb húzódnak egymáshoz, ahogy annak a másik lánynak a leírását hallgatja. Halkan hümment. Ha lenne a padnak támlája, egész biztosan hátra dőlne most.*
- No, hát ha nem úgy bántottad, akkó' jól van. *-dörmögi-* Osztán látod, csak újra megkeresett később. Ezt mondom én is. Aki szeret, az megbocsát.
*Aprót biccent.*
- Hiszen te se' haragszol őrá, nemde? Hiszen.. ahogy mondod, hiányzik neked. *-elengedi a medált, hüvelykjével elgondolkodva végigsimít az ajkain.-* Aztat meg nem hiszem, hogy nincs senkid. Hiszen ott van neked ő.
*Kissé megrázza a fejét, megerősítve, hogy nem ért egyet Nori állításával.*
- Hiszen még ha dógozik is, ha van ideje, akkó' azt rád szánja a.. eh.. hm. *-zavartan pislog párat-* Há' mit is mondtál, hogy híjják ezt a jányt?
//Alkonyka//
*A koboldok már felhagytak a haranggal is. Már a koponyáját verik belülről a kalapácsaikkal, csak hogy vegye észre magát végre. De ő továbbra is ott ül, mintha minden rendben lenne, és nem az előbb nézte volna végig, hogy Nori hirtelen valahogy.. más lesz. Valahogy nem önmaga. Mintha par másodperc és szó erejéig valaki teljesen más hajolna felé az asztal felett. Ha nem épp az amulettel babrálna, most biztos megint valami babonás formulára hajtaná az ujjait.
Amikor a kisboszorkány hevesen tagadni kezdi hogy bántotta volna akit szeret, mármint.. úgy bántotta volna, egy pillanatra se érzi úgy, hogy megkönnyebbülhetne. Mert egyszerűen már képelen arra, hogy megmondja: hazudik-e a lány vagy sem. Azt tudja csak, hogy ahogy a pokoli varázslatról beszél neki a lány, azt elhiszi. Egészen feláll tőle a szőr is a karján. De azt elképzelni sem tudja hogy az milyen varázslat lehetett. Erre már rákérdezni sem mer.
Magában töpreng azon amit Nori összehord neki, de azért figyel is. Hamar kiderül, hogy rosszul gondolta: a lány nem valami szerelmi bánatról mesélt neki az előbb. Szemöldökei egy kissé közelebb húzódnak egymáshoz, ahogy annak a másik lánynak a leírását hallgatja. Halkan hümment. Ha lenne a padnak támlája, egész biztosan hátra dőlne most.*
- No, hát ha nem úgy bántottad, akkó' jól van. *-dörmögi-* Osztán látod, csak újra megkeresett később. Ezt mondom én is. Aki szeret, az megbocsát.
*Aprót biccent.*
- Hiszen te se' haragszol őrá, nemde? Hiszen.. ahogy mondod, hiányzik neked. *-elengedi a medált, hüvelykjével elgondolkodva végigsimít az ajkain.-* Aztat meg nem hiszem, hogy nincs senkid. Hiszen ott van neked ő.
*Kissé megrázza a fejét, megerősítve, hogy nem ért egyet Nori állításával.*
- Hiszen még ha dógozik is, ha van ideje, akkó' azt rád szánja a.. eh.. hm. *-zavartan pislog párat-* Há' mit is mondtál, hogy híjják ezt a jányt?
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:45:01
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:45:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemeiben egy pillanatra őszinte szánalom látszik, amiért a vele szemben ülő férfi képtelen felfogni az amúgy értelmetlen kérésének a lényegét. Ezért kissé előre dől az asztalon, és az alkarján megtámaszkodva közelről bámulja a másikat.*
- Pontosan. Csak ne mondd el senkinek, mert a pokol bizony nem jó hely!
*Hirtelen, mintha nem is ugyanaz a lány lenne, aki az előbb ült itt. Szemeiből fenyegető szándék tükröződik, és az is látszik, hogy véresen komolyan gondol mindent, amit mond. Az egyik darabkája pontosan tudja, mekkora bajba kerülhetnek, ha kitudódik, hogy valóban gyilkolt már, szóval kénytelen megvédeni magát, magukat, akár ilyen áron is.
Azonban, ahogy sikerül dűlőre jutniuk ezzel a problémával kapcsolatban, újra hátradől a széken, a fenyegető aura pedig huss, egycsapásra meg is szűnik létezni körülötte. Kezeit szorosan fonja össze maga előtt, és úgy hallgatja tovább Alaver szavait, melyek ezúttal eléggé sületlenségnek tűnnek.*
- Milyen fickó? *Először azt hiszi, hogy a férfi is ugyanolyan őrült, mint ő maga, és csak össze-vissza beszél, de miután egy csöppet megerőlteti magát, sikerül összeraknia a fejében a képet, de mégsem erre reagál először, mert a másik mondandójának többi része még hajmeresztőbbnek bizonyul. Nori hevesen rázni is kezdi a fejét.*
- Nem, nem nem! Nem úgy bántottam. Jól van, él. Csak… neki is megmutattam egy rövid időre, hogy milyen a pokol. Egyébként kérte is tőlem, hogy használjam rajta a varázslatot, de valamiért mégis megharagudott miatta. Nagyon. Azt mondta, hogy nem akar többet velem lenni. Aztán visszajött, kibékültünk, de azóta nagyon keveset találkozunk.
*Arra nem tér ki, hogy közös otthont terveztek az ominózus történés előtt, de annak következményeképp ez az álom is apró szilánkokra tört.*
- Szerintem nem bántottam annyira, szerinte meg de… De amúgy nem fickó, hanem lány. Fél-elf lány. Képzeld! Egészen hasonlítunk egymásra. Neki is ugyanilyen, gyönyörű, fekete haja van, csak az övé kissé hullámosabb. *Beletúr közben a dús, egyenes, sötét fürtjeibe. Az ő haja lassan talán kezd már túl hosszú is lenni, de esze ágában sincs tenni ellene.*
- Annyi a különbség, hogy az én szemem barna, az övé meg kék, de akár még testvérek is lehetnénk. Játszadoztunk is azzal, hogy azok vagyunk, de persze ez hülyeség… Nekem nincs senkim sem.
*Észre sem veszi, hogy mennyire lelkesen kezd mesélni róla a férfinek. Az apró, pici, fekete, lüktető szívében lévő szeretet táplálja a szavait, szóval mégis csak ismeri azt, de nem tudja róla, hogy ez a szeretet.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemeiben egy pillanatra őszinte szánalom látszik, amiért a vele szemben ülő férfi képtelen felfogni az amúgy értelmetlen kérésének a lényegét. Ezért kissé előre dől az asztalon, és az alkarján megtámaszkodva közelről bámulja a másikat.*
- Pontosan. Csak ne mondd el senkinek, mert a pokol bizony nem jó hely!
*Hirtelen, mintha nem is ugyanaz a lány lenne, aki az előbb ült itt. Szemeiből fenyegető szándék tükröződik, és az is látszik, hogy véresen komolyan gondol mindent, amit mond. Az egyik darabkája pontosan tudja, mekkora bajba kerülhetnek, ha kitudódik, hogy valóban gyilkolt már, szóval kénytelen megvédeni magát, magukat, akár ilyen áron is.
Azonban, ahogy sikerül dűlőre jutniuk ezzel a problémával kapcsolatban, újra hátradől a széken, a fenyegető aura pedig huss, egycsapásra meg is szűnik létezni körülötte. Kezeit szorosan fonja össze maga előtt, és úgy hallgatja tovább Alaver szavait, melyek ezúttal eléggé sületlenségnek tűnnek.*
- Milyen fickó? *Először azt hiszi, hogy a férfi is ugyanolyan őrült, mint ő maga, és csak össze-vissza beszél, de miután egy csöppet megerőlteti magát, sikerül összeraknia a fejében a képet, de mégsem erre reagál először, mert a másik mondandójának többi része még hajmeresztőbbnek bizonyul. Nori hevesen rázni is kezdi a fejét.*
- Nem, nem nem! Nem úgy bántottam. Jól van, él. Csak… neki is megmutattam egy rövid időre, hogy milyen a pokol. Egyébként kérte is tőlem, hogy használjam rajta a varázslatot, de valamiért mégis megharagudott miatta. Nagyon. Azt mondta, hogy nem akar többet velem lenni. Aztán visszajött, kibékültünk, de azóta nagyon keveset találkozunk.
*Arra nem tér ki, hogy közös otthont terveztek az ominózus történés előtt, de annak következményeképp ez az álom is apró szilánkokra tört.*
- Szerintem nem bántottam annyira, szerinte meg de… De amúgy nem fickó, hanem lány. Fél-elf lány. Képzeld! Egészen hasonlítunk egymásra. Neki is ugyanilyen, gyönyörű, fekete haja van, csak az övé kissé hullámosabb. *Beletúr közben a dús, egyenes, sötét fürtjeibe. Az ő haja lassan talán kezd már túl hosszú is lenni, de esze ágában sincs tenni ellene.*
- Annyi a különbség, hogy az én szemem barna, az övé meg kék, de akár még testvérek is lehetnénk. Játszadoztunk is azzal, hogy azok vagyunk, de persze ez hülyeség… Nekem nincs senkim sem.
*Észre sem veszi, hogy mennyire lelkesen kezd mesélni róla a férfinek. Az apró, pici, fekete, lüktető szívében lévő szeretet táplálja a szavait, szóval mégis csak ismeri azt, de nem tudja róla, hogy ez a szeretet.*
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:40:39
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:40:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Ahogy az aranyéletű nő közelebb húzódik és helyet foglal mellette, a Havasföldi érzékeli a próbálkozását, hogy valami módon megtudjon hasznos dolgokat róla. Érzi a másik kíváncsi pillantásait, mintha a hideg szél borzongatná arcát a fagyos hegyekben. Meg akarja törni a jeget, de ez igen nehéz az éji fagy idején. A barna szemek kutatóan kémlelik, de ő továbbra is fagyos szikla marad. Szavai nem oszlatják el gyanakvását, sőt, csak megerősítik benne az óvatosság szükségességét. A fogadó zsibongása ellenére Nodric számára a világ még mindig a hóvihar hidegében létezik.*
- Nem ismer Brufjort? *Teszi fel a kérdést Brufjort klánra kontrázva, hangja mély és hűvös, mint a jeges hegyi barlangok szele. Kötve hiszi, hogy a nő valóban nem hallott volna róluk, de ezt majd kideríti később, ha a beszélgetés arra terelődik. Mindenesetre nem fordul felé, tekintete továbbra is a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Az emlékekben felderengenek a havas hegyek, a szél süvítése és a jeges sziklák szikár szépsége. Ekkor a Zöldvölgyi felhozza az orgyilkos sejtését.*
- Orgyilkos nem kell kard ölni. *Válaszolja természetesen, érzelemmentesen. Hangjában nincs vád, csupán a tények rideg megállapítása. Arra gondol, hogy a másik talán a bolondját járatja vele, vagy éppen próbálja őt megtéveszteni. A kard a legkevesebb, annál sokkal aljasabb fegyverek vannak, ha valaki ölni akar. Méreg, árulás, sötét praktikák, mind ismert eszközök az aljas szándékúak kezében. De a fekete hajzuhatagú nő nem adja fel ilyen könnyen. A beszéde és otthona felől érdeklődik, mintha ezzel közelebb férkőzhetne hozzá. *
- Pirtianes, otthon. *Rezzenéstelen arccal állítja ezt, tekintetét továbbra sem fordítva felé. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen beszéde és megjelenése is teljesen ellentmond ennek. Pirtianes fagymentes északnyugati város, míg Nodric megjelenése inkább a fagyos, hegyvidékekre utal. Némiképp jelenlegi ruházata egyezhet az állításával, hiszen Pirtianesi katonai viselet. De nem törődik azzal, hogy szavai igazából mennyire hihetetlenek, mert célja csupán az, hogy eltávolítsa magától a kíváncsiskodó idegent. Talán a nyilvánvaló hazugság elriasztja a Zöldvölgyit a további kérdezősködéstől.*
- Te miért beszél idegen? *Kérdi hidegen, ezúttal lassan felé fordítva jeges tekintetét. Szemeiben a gleccserek hidege csillan.*
- Nem tanít neked, hogy idegen veszélyes? *Ujjai lassan megfeszülnek az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan súrlódik a mozdulattól. Bár külsőleg nyugodtnak tűnik, belül feszült, mint a hó alatt rejtőző lavina, amely bármelyik pillanatban elszabadulhat. A fogadó hangulata és a körülöttük lévő zsibongás nem érinti meg. Számára ez csak egy illúzió, ami elfedi a valóságot. Szívében a gyanakvás tüskés virágai nőnek és intik óvatosságra. Gondolatai gyorsan cikáznak. Vajon a nő tényleg csak egy kíváncsi utazó, vagy talán a Brufjort klán küldte, hogy bosszút álljanak? Nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Küldetése túl fontos ahhoz, hogy bármi vagy bárki elterelje figyelmét. Ismét elfordítja tekintetét, vissza a pult mögötti árnyak felé. Talán, ha nem mutat érdeklődést, a nő magától is távozik. A konyhai fazék alatt pattogó tűz fénye megcsillan jeges szemeiben, de nem képes enyhíteni és engedni a fagy néma szorításából.*
*Ahogy az aranyéletű nő közelebb húzódik és helyet foglal mellette, a Havasföldi érzékeli a próbálkozását, hogy valami módon megtudjon hasznos dolgokat róla. Érzi a másik kíváncsi pillantásait, mintha a hideg szél borzongatná arcát a fagyos hegyekben. Meg akarja törni a jeget, de ez igen nehéz az éji fagy idején. A barna szemek kutatóan kémlelik, de ő továbbra is fagyos szikla marad. Szavai nem oszlatják el gyanakvását, sőt, csak megerősítik benne az óvatosság szükségességét. A fogadó zsibongása ellenére Nodric számára a világ még mindig a hóvihar hidegében létezik.*
- Nem ismer Brufjort? *Teszi fel a kérdést Brufjort klánra kontrázva, hangja mély és hűvös, mint a jeges hegyi barlangok szele. Kötve hiszi, hogy a nő valóban nem hallott volna róluk, de ezt majd kideríti később, ha a beszélgetés arra terelődik. Mindenesetre nem fordul felé, tekintete továbbra is a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Az emlékekben felderengenek a havas hegyek, a szél süvítése és a jeges sziklák szikár szépsége. Ekkor a Zöldvölgyi felhozza az orgyilkos sejtését.*
- Orgyilkos nem kell kard ölni. *Válaszolja természetesen, érzelemmentesen. Hangjában nincs vád, csupán a tények rideg megállapítása. Arra gondol, hogy a másik talán a bolondját járatja vele, vagy éppen próbálja őt megtéveszteni. A kard a legkevesebb, annál sokkal aljasabb fegyverek vannak, ha valaki ölni akar. Méreg, árulás, sötét praktikák, mind ismert eszközök az aljas szándékúak kezében. De a fekete hajzuhatagú nő nem adja fel ilyen könnyen. A beszéde és otthona felől érdeklődik, mintha ezzel közelebb férkőzhetne hozzá. *
- Pirtianes, otthon. *Rezzenéstelen arccal állítja ezt, tekintetét továbbra sem fordítva felé. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen beszéde és megjelenése is teljesen ellentmond ennek. Pirtianes fagymentes északnyugati város, míg Nodric megjelenése inkább a fagyos, hegyvidékekre utal. Némiképp jelenlegi ruházata egyezhet az állításával, hiszen Pirtianesi katonai viselet. De nem törődik azzal, hogy szavai igazából mennyire hihetetlenek, mert célja csupán az, hogy eltávolítsa magától a kíváncsiskodó idegent. Talán a nyilvánvaló hazugság elriasztja a Zöldvölgyit a további kérdezősködéstől.*
- Te miért beszél idegen? *Kérdi hidegen, ezúttal lassan felé fordítva jeges tekintetét. Szemeiben a gleccserek hidege csillan.*
- Nem tanít neked, hogy idegen veszélyes? *Ujjai lassan megfeszülnek az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan súrlódik a mozdulattól. Bár külsőleg nyugodtnak tűnik, belül feszült, mint a hó alatt rejtőző lavina, amely bármelyik pillanatban elszabadulhat. A fogadó hangulata és a körülöttük lévő zsibongás nem érinti meg. Számára ez csak egy illúzió, ami elfedi a valóságot. Szívében a gyanakvás tüskés virágai nőnek és intik óvatosságra. Gondolatai gyorsan cikáznak. Vajon a nő tényleg csak egy kíváncsi utazó, vagy talán a Brufjort klán küldte, hogy bosszút álljanak? Nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Küldetése túl fontos ahhoz, hogy bármi vagy bárki elterelje figyelmét. Ismét elfordítja tekintetét, vissza a pult mögötti árnyak felé. Talán, ha nem mutat érdeklődést, a nő magától is távozik. A konyhai fazék alatt pattogó tűz fénye megcsillan jeges szemeiben, de nem képes enyhíteni és engedni a fagy néma szorításából.*
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:40:51
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:40:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*Naivan azt gondolja, hogy a másikat sikerült csábítása rabjává tenni, de a másik rideg és nem túl bő elutasítása fogadja. Nem számított erre a fajta elutasításra. Attól ez még természetesen nem tántorítja el céljától. Játszani akar a férfival, mint ahogy egy macska játszik a prédájával, még mielőtt végleg véget vetne a préda életének. Majd kiderül, hogy hogyan fog sikerülni. A siker nem garantált, de maga a játék izgalmáért megéri számára. A férfi pedig most nyitott előtte egy utat, amelyről könnyen megfoghatóvá válik. Csak ügyesen kell játszania a lapjait. Megigazítja haját, ruháját is kisimítja a kezeivel és a férfihez közelít és helyet foglal mellette. Egy embernyi helyet azért kihagy. Nem akarja a másikat rögtön ingerelni.*
-Brufjort? Nem ismerek senkit ilyen névvel.
*Néz barna szemeivel a férfira. Ha az felé fordul, akkor egyenesen a szemeibe néz.*
-Ha jól értem orgyilkosnak tartasz, ami amúgy jól esik. Nem sokan néznék ki belőlem, hogy képes lennék fegyvert forgatni.
*Amit amúgy nem tud, vagy legalább is nem ügyesen. Elnézve a férfit, még az sem lenne elég ha jól értene a fegyverforgatáshoz. A férfi hegynyi teste arra engedi következtetni, hogy elég erő lakozik benne. Még ha csak védekezne a kardjával, az is csak pillanatokig bírná a férfi csapásait. A férfi jogosan gondolhatja, hogy más praktikákhoz kellene fordulnia, hogy eltegye láb alól.*
-A beszéded kicsit furcsa. Honnan érkeztél Artheniorba?
*Próbálja megtörni ezt a nagy gleccsernyi jégdarabot.*
*Naivan azt gondolja, hogy a másikat sikerült csábítása rabjává tenni, de a másik rideg és nem túl bő elutasítása fogadja. Nem számított erre a fajta elutasításra. Attól ez még természetesen nem tántorítja el céljától. Játszani akar a férfival, mint ahogy egy macska játszik a prédájával, még mielőtt végleg véget vetne a préda életének. Majd kiderül, hogy hogyan fog sikerülni. A siker nem garantált, de maga a játék izgalmáért megéri számára. A férfi pedig most nyitott előtte egy utat, amelyről könnyen megfoghatóvá válik. Csak ügyesen kell játszania a lapjait. Megigazítja haját, ruháját is kisimítja a kezeivel és a férfihez közelít és helyet foglal mellette. Egy embernyi helyet azért kihagy. Nem akarja a másikat rögtön ingerelni.*
-Brufjort? Nem ismerek senkit ilyen névvel.
*Néz barna szemeivel a férfira. Ha az felé fordul, akkor egyenesen a szemeibe néz.*
-Ha jól értem orgyilkosnak tartasz, ami amúgy jól esik. Nem sokan néznék ki belőlem, hogy képes lennék fegyvert forgatni.
*Amit amúgy nem tud, vagy legalább is nem ügyesen. Elnézve a férfit, még az sem lenne elég ha jól értene a fegyverforgatáshoz. A férfi hegynyi teste arra engedi következtetni, hogy elég erő lakozik benne. Még ha csak védekezne a kardjával, az is csak pillanatokig bírná a férfi csapásait. A férfi jogosan gondolhatja, hogy más praktikákhoz kellene fordulnia, hogy eltegye láb alól.*
-A beszéded kicsit furcsa. Honnan érkeztél Artheniorba?
*Próbálja megtörni ezt a nagy gleccsernyi jégdarabot.*
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:57:00
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:57:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Ahogy közelebb lép az aranyéletűhöz, az úgy tűnik, először nem vesz róla tudomást. A fogadó zsivaja és a konyha felől csapódó langyos fuvallat körülöleli őket, de Nodric számára a világ továbbra is a fagyos hegyek csendjében létezik. Majd kisvártatva a fekete hajzuhatagból feltekint egy mosollyal. A nő szemeiben rejtélyes fény csillan, mint a holdfény a jeges tavakon. Tekintetük azonban még nem találkozik, mintha jelenlétét eltakarná egy éjszakai hóvihar. A hosszúfülű lenyeli az utolsó falatot az ételből, majd végül lassan kifordul a jégvérű felé. Mozdulatai kecsesek, mint a hófödte fenyők hajladozása a szélben, ami sokszor a fenyegető vihar jeleiről árulkodik. A nő arcán mosoly van, és a gleccserkék szemeit vizslatja. Vándorként szólítja meg, majd végignézi talpától a homlokáig, mint egy hótigris a prédáját. Nodric érzi a másik tekintetét, mint a fagyos szél érintését arcán. A közeledésre és a kézsimításra látszólag rezzenéstelenül reagál, arca kifejezéstelen, akár a fagyott sziklafal. Gondolataiban az is felötlik, hogy a Zöldvölgyi lány a Brufjort klán bérgyilkosa lehet. Túl gyanús, hogy pont akkor tűnik fel, amikor visszatér Zöldvölgy területére, azok után, hogy három fagyfordulóval ezelőtt megölte a törzs vezetőjét. Szívében a gyanakvás jégcsapjai nőnek, és ösztönei óvatosságra intik. Tekintete hűvös és hideg, bizalmatlan.*
- Mondd te meg Brufjort, küld férfi, ha akar megölni Havasföld fia. *Szavai olyan élesek, mint a jégcsapok, melyek a barlangok száján függnek. Hangja mély és reszelős, mint a hegyi viharok morgása. Ezzel visszalép korábbi helyére a pultnál, és leül az előbbi székére, testét is visszafordítva a pult másik oldala felé. Pillantása a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Nem akar belekeveredni egy ármánykodó bérgyilkos játékába, akinek az aranyéletűt gondolja. Tudja, hogy itt a fogadóban nem támadná meg nyíltan, inkább fondorlattal, méreggel vagy más sötét praktikákkal vetne véget életének, ahogy a Brufjort klán módszereit ismeri. Ujjai lassan ökölbe szorulnak az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan nyikorog a feszültségtől. Szívében újra a harag lángjai csapnak fel, amint visszagondol ellenségeire. Mélységes csend ül rá, belső viharában csak a bosszú hideg szikrái lobognak. Az őszi meleg fuvallatok ellenére is jeges a tekintete.*
*Ahogy közelebb lép az aranyéletűhöz, az úgy tűnik, először nem vesz róla tudomást. A fogadó zsivaja és a konyha felől csapódó langyos fuvallat körülöleli őket, de Nodric számára a világ továbbra is a fagyos hegyek csendjében létezik. Majd kisvártatva a fekete hajzuhatagból feltekint egy mosollyal. A nő szemeiben rejtélyes fény csillan, mint a holdfény a jeges tavakon. Tekintetük azonban még nem találkozik, mintha jelenlétét eltakarná egy éjszakai hóvihar. A hosszúfülű lenyeli az utolsó falatot az ételből, majd végül lassan kifordul a jégvérű felé. Mozdulatai kecsesek, mint a hófödte fenyők hajladozása a szélben, ami sokszor a fenyegető vihar jeleiről árulkodik. A nő arcán mosoly van, és a gleccserkék szemeit vizslatja. Vándorként szólítja meg, majd végignézi talpától a homlokáig, mint egy hótigris a prédáját. Nodric érzi a másik tekintetét, mint a fagyos szél érintését arcán. A közeledésre és a kézsimításra látszólag rezzenéstelenül reagál, arca kifejezéstelen, akár a fagyott sziklafal. Gondolataiban az is felötlik, hogy a Zöldvölgyi lány a Brufjort klán bérgyilkosa lehet. Túl gyanús, hogy pont akkor tűnik fel, amikor visszatér Zöldvölgy területére, azok után, hogy három fagyfordulóval ezelőtt megölte a törzs vezetőjét. Szívében a gyanakvás jégcsapjai nőnek, és ösztönei óvatosságra intik. Tekintete hűvös és hideg, bizalmatlan.*
- Mondd te meg Brufjort, küld férfi, ha akar megölni Havasföld fia. *Szavai olyan élesek, mint a jégcsapok, melyek a barlangok száján függnek. Hangja mély és reszelős, mint a hegyi viharok morgása. Ezzel visszalép korábbi helyére a pultnál, és leül az előbbi székére, testét is visszafordítva a pult másik oldala felé. Pillantása a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Nem akar belekeveredni egy ármánykodó bérgyilkos játékába, akinek az aranyéletűt gondolja. Tudja, hogy itt a fogadóban nem támadná meg nyíltan, inkább fondorlattal, méreggel vagy más sötét praktikákkal vetne véget életének, ahogy a Brufjort klán módszereit ismeri. Ujjai lassan ökölbe szorulnak az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan nyikorog a feszültségtől. Szívében újra a harag lángjai csapnak fel, amint visszagondol ellenségeire. Mélységes csend ül rá, belső viharában csak a bosszú hideg szikrái lobognak. Az őszi meleg fuvallatok ellenére is jeges a tekintete.*
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:51:37
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:51:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fura neki a kisboszorkány. Fejében a koboldok már rég nem a vészcsengőket rázzák, hanem azokat a hatalmas harangokat verik, amikkel a falunak jelzik a bajt. De mégis ellenáll a késztetésnek, hogy elhúzódjon; ellenáll annak a késztetésnek hogy felálljon, hogy fogja magát és hazamenjen, el innen, bárhová, máshová. Mert fura neki a lány.*
- Ne mondjam el senkinek, hogy nem vagy az..? *-kérdez vissza. Fogalma sincs, hogy mire gondol ezzel Nori.-* No jó.. Ha ezt akarod?
*Egy mozdulattal elsöpri maga elől az összes morzsát amit mostanra viszonylag egyenes vonalba rendezett össze oda sem figyelve, és könyökeivel megtámaszkodik az asztal lapján. Jobbja újra a nyakában lógó medált kezdi babrálni.*
- Igen, *-bólint-* az a megbocsátás.
*Valami az eszébe jut hirtelen, és bár valahol belül tudja, hogy nem szabadna rákérdeznie a dologra, nem tudja megfékezni a nyelvét.*
- Mondjad csak.. *-szólal meg óvatosan-* Bántottad..? Ugye.. ugye nem azóta van eltűnve a fickó, hogy bántottad?
*Nyel egyet, tekintete Nori ujjaira siklik, amikkel a bögréjét fogja.*
- Hát csak hogy.. hmh.. ha mán' könyékig vó'tál véres, akkor az a vér esetleg nem.. *-szusszant egyet, végül csak kinyekergi a mondat végét is-* Ugye nem azé a fickóé volt?
*Fura neki a kisboszorkány. Olyannak látja, mint egy megzavarodott állatkát, talán mondjuk egy macskát, ami előbb véres csomóvá pofozza a saját ivadékát, hogy aztán fél nappal később szívettépő nyávogással keresse mindenhol. A faluban talán csak egyszer volt ilyenforma ember, az is akkortájt lakott ott, amikor még maga sem volt siheder, így hát csak homályosan emlékszik. Arra az emberre akkor azt mondták, hogy valami miatt egészen megzápult ott fejben. Nem tudja, hogy Nori is megzápult-e valami miatt, de a szemeiben fura dolgokat lát, olyanokat, amiket nem nagyon látott még.*
- Oszt' ha meg nem azé vó't.. *-dünnyögi-* Akkor csak nem bánthattad annyira, hogy hátat akarjon fordítani neked.. hm?
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fura neki a kisboszorkány. Fejében a koboldok már rég nem a vészcsengőket rázzák, hanem azokat a hatalmas harangokat verik, amikkel a falunak jelzik a bajt. De mégis ellenáll a késztetésnek, hogy elhúzódjon; ellenáll annak a késztetésnek hogy felálljon, hogy fogja magát és hazamenjen, el innen, bárhová, máshová. Mert fura neki a lány.*
- Ne mondjam el senkinek, hogy nem vagy az..? *-kérdez vissza. Fogalma sincs, hogy mire gondol ezzel Nori.-* No jó.. Ha ezt akarod?
*Egy mozdulattal elsöpri maga elől az összes morzsát amit mostanra viszonylag egyenes vonalba rendezett össze oda sem figyelve, és könyökeivel megtámaszkodik az asztal lapján. Jobbja újra a nyakában lógó medált kezdi babrálni.*
- Igen, *-bólint-* az a megbocsátás.
*Valami az eszébe jut hirtelen, és bár valahol belül tudja, hogy nem szabadna rákérdeznie a dologra, nem tudja megfékezni a nyelvét.*
- Mondjad csak.. *-szólal meg óvatosan-* Bántottad..? Ugye.. ugye nem azóta van eltűnve a fickó, hogy bántottad?
*Nyel egyet, tekintete Nori ujjaira siklik, amikkel a bögréjét fogja.*
- Hát csak hogy.. hmh.. ha mán' könyékig vó'tál véres, akkor az a vér esetleg nem.. *-szusszant egyet, végül csak kinyekergi a mondat végét is-* Ugye nem azé a fickóé volt?
*Fura neki a kisboszorkány. Olyannak látja, mint egy megzavarodott állatkát, talán mondjuk egy macskát, ami előbb véres csomóvá pofozza a saját ivadékát, hogy aztán fél nappal később szívettépő nyávogással keresse mindenhol. A faluban talán csak egyszer volt ilyenforma ember, az is akkortájt lakott ott, amikor még maga sem volt siheder, így hát csak homályosan emlékszik. Arra az emberre akkor azt mondták, hogy valami miatt egészen megzápult ott fejben. Nem tudja, hogy Nori is megzápult-e valami miatt, de a szemeiben fura dolgokat lát, olyanokat, amiket nem nagyon látott még.*
- Oszt' ha meg nem azé vó't.. *-dünnyögi-* Akkor csak nem bánthattad annyira, hogy hátat akarjon fordítani neked.. hm?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659