Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:37:46
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:37:46
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Rorkir, Balkócza//
*A gnóm lányka láthatóan nem érti, mikor és hogyan szólt sértően, amiért Mik nem is tud haragudni rá. Már látja, hogy nem direkt idegesíti a barbár férfit, hanem mert ilyen a természete. Hallgatja Balkócza fejtegetését a főtt nyelvről és miegymásról, de reméli, hogy Rorkir nem fogja magára venni a dolgot.
Amikor félrevonulnak a férfivel, szeme sarkából még látja, hogy a lány kiölti a nyelvét, de jobbnak látja nem reagálni a dologra. Lehet, hogy mégis direkt ilyen mitugrász.
Mik bizony a hely nyugalmáért aggódik. Történt itt már elég sok minden és nem szeretne újabb izgalmakat.*
- Én értem, csak az előbb azt mondtad neki, kevesebbért is öltél már. *Mutat rá a korábbi fenyegetésnek is beillő szavakra már odébb a pult végében Rorkirnak.*
- Nem zavarsz senkit, de téged is megillet a nyugalom és attól tartok, ez a lányka nem teszi lehetővé, hogy nyugodtan élvezd a Kalmár vendégszeretetét. *Viszonozza a mosolyt. Neki nincs semmi baja a férfivel, de a beszélgetésük a gnóm lánnyal kezdett rossz irányba fordulni.*
- A vadkan mellé pedig fogadj el egy korsó törpe sört, a fogadó ajándéka kárpótlásul a kellemetlenségért. *Hívja meg egy kör italra Rorkirt Mik és ha a férfi helyet foglalt, fel is szolgálja neki a vadkant, majd Balkócza elé is leteszi az egészben sült, ropogós fogast.*
- Parancsolj, jó étvágyat. *Mondja mindkettőjüknek külön-külön és reméli, hogy ezzel mindketten ellesznek egy darabig csendben.
A városőrökkel pedig nem fenyegetőzött, egyszerűen közölte, hogy ott vannak. Ha fenyegetőzni akart volna, hozzátette volna, hogy szól nekik, ha nem viselkednek és elharapózik a vita.*
//A fekete tenger szólít//
*Gwaeren is megkapja a saját fogasát és mindent, amit rendelt a pultnál a kalapos férfi mellett.*
- Jó étvágyat, kisasszony. *Mondja a lánynak mosolyogva, majd indul vissza a pultba, hogy folytassa a munkáját.*
//Rorkir, Balkócza//
*A gnóm lányka láthatóan nem érti, mikor és hogyan szólt sértően, amiért Mik nem is tud haragudni rá. Már látja, hogy nem direkt idegesíti a barbár férfit, hanem mert ilyen a természete. Hallgatja Balkócza fejtegetését a főtt nyelvről és miegymásról, de reméli, hogy Rorkir nem fogja magára venni a dolgot.
Amikor félrevonulnak a férfivel, szeme sarkából még látja, hogy a lány kiölti a nyelvét, de jobbnak látja nem reagálni a dologra. Lehet, hogy mégis direkt ilyen mitugrász.
Mik bizony a hely nyugalmáért aggódik. Történt itt már elég sok minden és nem szeretne újabb izgalmakat.*
- Én értem, csak az előbb azt mondtad neki, kevesebbért is öltél már. *Mutat rá a korábbi fenyegetésnek is beillő szavakra már odébb a pult végében Rorkirnak.*
- Nem zavarsz senkit, de téged is megillet a nyugalom és attól tartok, ez a lányka nem teszi lehetővé, hogy nyugodtan élvezd a Kalmár vendégszeretetét. *Viszonozza a mosolyt. Neki nincs semmi baja a férfivel, de a beszélgetésük a gnóm lánnyal kezdett rossz irányba fordulni.*
- A vadkan mellé pedig fogadj el egy korsó törpe sört, a fogadó ajándéka kárpótlásul a kellemetlenségért. *Hívja meg egy kör italra Rorkirt Mik és ha a férfi helyet foglalt, fel is szolgálja neki a vadkant, majd Balkócza elé is leteszi az egészben sült, ropogós fogast.*
- Parancsolj, jó étvágyat. *Mondja mindkettőjüknek külön-külön és reméli, hogy ezzel mindketten ellesznek egy darabig csendben.
A városőrökkel pedig nem fenyegetőzött, egyszerűen közölte, hogy ott vannak. Ha fenyegetőzni akart volna, hozzátette volna, hogy szól nekik, ha nem viselkednek és elharapózik a vita.*
//A fekete tenger szólít//
*Gwaeren is megkapja a saját fogasát és mindent, amit rendelt a pultnál a kalapos férfi mellett.*
- Jó étvágyat, kisasszony. *Mondja a lánynak mosolyogva, majd indul vissza a pultba, hogy folytassa a munkáját.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:22:52
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:22:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
*Ugyan a mondataiban nem volt nagyzolás, vagy hencegés, de nem is baj ha úgy értelmezi a lány. Egészséges nagyképűség több mint előny ebben a szakmában. És itt fordul meg a fejében a gondolat, hogy ezen összeggel most leléphetne egy kis időre.*
~Minek. Éhen halni sok, beindítani a régi járatokat, kifizetni az adósságokat, és újra építeni a szövetkezetet meg kevés. Többet ér az összegnél a szavak hitele, mint amit a vasbank kimérhet ekkora önerőre.~
*Veti el az ötletet, és e szerint is viselkedik. A gyíknevű idegen megjegyzi, hogy remélte azt, hogy nem okoz gondot a beszerzés.*
-Gondot csak az ár okoz.
*Mondja, miközben egy fojtóval lenyomja a pipáját, és sármos mosolyát elhúzza szélesen.*
-De ez esetben nem lesz probléma.
*Mondja aljas kacérsággal ahogy a nehéz erszény az asztalon koppan. A nő igen meggyőzőnek találja a papír égetős részt, és egyetértően bólint rá a koros tündér.*
-A kedvenc részem. Hatásos, és diszkrét.
*Teszi, hozzá de csak említés képen. Látja, ahogy a kuncsaftja a gyűrűét nézi. A biztosítás képen otthagyott emléktárgy mintha nem győzné meg eléggé. Elő kell adnia a történetét, hogy szilárd legyen az üzleti kapcsolat.*
-Értéktelen vacak ha a piacon akarod eladni, de nekem többet ér mint tíz ilyen erszény. Hagyaték. Láthatod rajta, hogy nem te vagy az első kölcsön gazdája.
*Mondja miközben már összefelé szedelődzik. Feláll, és úgy koccint mikor eljön az ideje. Lehúzza, és visszacsapja az asztalra.*
-Köszönöm az italt. Nekem is mennem kell. Felkeresek egy régi ismerőst. A legjobb áron vásárolok önnek.
*Mondja egy bizalmas, és kedves mosollyal ami ugyan eltér eddigi viselkedésétől, de egészen őszintének hat.*
-Én itt fogok megszállni. Ha mégsem találna itt, akkor hagyjon üzenetet, vagy küldessen az árvákkal.
*Tart egy kis szünetet, majd felveszi a kalapját, és már megy is, egészen elhagyva az épületet.*
*Ugyan a mondataiban nem volt nagyzolás, vagy hencegés, de nem is baj ha úgy értelmezi a lány. Egészséges nagyképűség több mint előny ebben a szakmában. És itt fordul meg a fejében a gondolat, hogy ezen összeggel most leléphetne egy kis időre.*
~Minek. Éhen halni sok, beindítani a régi járatokat, kifizetni az adósságokat, és újra építeni a szövetkezetet meg kevés. Többet ér az összegnél a szavak hitele, mint amit a vasbank kimérhet ekkora önerőre.~
*Veti el az ötletet, és e szerint is viselkedik. A gyíknevű idegen megjegyzi, hogy remélte azt, hogy nem okoz gondot a beszerzés.*
-Gondot csak az ár okoz.
*Mondja, miközben egy fojtóval lenyomja a pipáját, és sármos mosolyát elhúzza szélesen.*
-De ez esetben nem lesz probléma.
*Mondja aljas kacérsággal ahogy a nehéz erszény az asztalon koppan. A nő igen meggyőzőnek találja a papír égetős részt, és egyetértően bólint rá a koros tündér.*
-A kedvenc részem. Hatásos, és diszkrét.
*Teszi, hozzá de csak említés képen. Látja, ahogy a kuncsaftja a gyűrűét nézi. A biztosítás képen otthagyott emléktárgy mintha nem győzné meg eléggé. Elő kell adnia a történetét, hogy szilárd legyen az üzleti kapcsolat.*
-Értéktelen vacak ha a piacon akarod eladni, de nekem többet ér mint tíz ilyen erszény. Hagyaték. Láthatod rajta, hogy nem te vagy az első kölcsön gazdája.
*Mondja miközben már összefelé szedelődzik. Feláll, és úgy koccint mikor eljön az ideje. Lehúzza, és visszacsapja az asztalra.*
-Köszönöm az italt. Nekem is mennem kell. Felkeresek egy régi ismerőst. A legjobb áron vásárolok önnek.
*Mondja egy bizalmas, és kedves mosollyal ami ugyan eltér eddigi viselkedésétől, de egészen őszintének hat.*
-Én itt fogok megszállni. Ha mégsem találna itt, akkor hagyjon üzenetet, vagy küldessen az árvákkal.
*Tart egy kis szünetet, majd felveszi a kalapját, és már megy is, egészen elhagyva az épületet.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:11:21
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:11:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, Balkócza//
*Rorkir alapvetően türelmes ember, ha olyan kedve van. Most azonban nincs semmi oka nem eképp viselkedni. Jó, kellemes napokat tudhat maga mögött. Látja azonban, hogy a pultos fickó nagyon aggódik, egyrészt a barbár szerint biztos a hely nyugalmáért.*
-Ne aggódj, koma. Sosem bántanék egy gyereket, csak mert pimasz. Majd benő a fej e lágya.
*Mosolyog, majd Mik intésére készségesen arrébb megy a pultban, hogy beszélni tudjanak. Az összeget hallva megörül, ez tényleg nem sok egy finom, kiadós vadkanért. Ki is fizeti a 16 aranyat azért a bizonyos Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával nevezetű finomságért.
Balkócza szavait hallja ugyan, de nem nagyon foglalkozik velük, inkább csak amúgy elengedi a füle mellett. Fontosabb dolga is akad.*
-Wegtoren Aranya, mi? Ezt örömmel hallom. Persze, leülök oda.
*Mutat ujjával egy szabad asztalhoz.*
-Aztán akkor majd várom a sorom, meg a vadkant. Ott csak nem zavarok senkit.
*Majd lassan elindul, és el is foglalja azt a bizonyos asztalt, amit mutatott Miknek, nehogy véletlen elveszítse szem elől Rorkirt, bár ettől talán nem kell aggódnia. ~Heh, a városőrökkel fenyegetőznek errefelé? Furcsa népségek élnek itten.~*
*Rorkir alapvetően türelmes ember, ha olyan kedve van. Most azonban nincs semmi oka nem eképp viselkedni. Jó, kellemes napokat tudhat maga mögött. Látja azonban, hogy a pultos fickó nagyon aggódik, egyrészt a barbár szerint biztos a hely nyugalmáért.*
-Ne aggódj, koma. Sosem bántanék egy gyereket, csak mert pimasz. Majd benő a fej e lágya.
*Mosolyog, majd Mik intésére készségesen arrébb megy a pultban, hogy beszélni tudjanak. Az összeget hallva megörül, ez tényleg nem sok egy finom, kiadós vadkanért. Ki is fizeti a 16 aranyat azért a bizonyos Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával nevezetű finomságért.
Balkócza szavait hallja ugyan, de nem nagyon foglalkozik velük, inkább csak amúgy elengedi a füle mellett. Fontosabb dolga is akad.*-Wegtoren Aranya, mi? Ezt örömmel hallom. Persze, leülök oda.
*Mutat ujjával egy szabad asztalhoz.*
-Aztán akkor majd várom a sorom, meg a vadkant. Ott csak nem zavarok senkit.
*Majd lassan elindul, és el is foglalja azt a bizonyos asztalt, amit mutatott Miknek, nehogy véletlen elveszítse szem elől Rorkirt, bár ettől talán nem kell aggódnia. ~Heh, a városőrökkel fenyegetőznek errefelé? Furcsa népségek élnek itten.~*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:09:06
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:09:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Rehanzar//
*Látja, ahogy a tündér teszi a szépet itt neki, pedig aztán nem elvárás, bár nem is hátrány, hogy legalább ennyire törődik a külsejével. ~A túl elegánsak átka, ha férfi lennék, talán bejönnék neki. ~ Mosolyodik el maga elé, miközben áttolja a listáját. Élvezettel nézi, ahogy a nemrég még túl magabiztos férfi kicsit bizonytalanabb tekintetre vált, hiszen valóban egyrészt egészen kifőzdei dolgokat valamint jelentősen hétköznapi tételeket tartalmaz.*
-Kinek mi a különös. *Von vállat, majd szemforgatásra méltatja az ezt követő, számára kicsit fellengzős szöveget. ~Ennél még a Kalmár bevásárló listája is érdekesebb lehet. ~ Nem is azért fordult kereskedőhöz, mert annyira beszerezhetetlen dolgokat akar, sokkal másabb volt az indíttatás. Majd érkezik a megjegyzés, hogy van egy tétel, amely igen csak megbonyolítja a beszerzést. ~Na persze. ~ Hiszi is meg nem is a dolgot, mert rafkósak ám ezek a kereskedők, megvannak a praktikáik, hogy feljebb zsúfolják az árakat, de úgy véli, talán ennyi pénze még akad.*
-Reménykedtem benne, hogy nem okoz gondot. *Csupán ennyit tesz hozzá, majd ismét kitágulnak a pillái, amint a lángok megkapaszkodnak a nemrég még a keze alatt simuló papír felületén, majd szétterjednek, elemésztve azt.*
-Nagyon meggyőző. *Bár nem szeretne ennyi pénzt csak úgy átadni egy idegennek, de ezúttal kell némi bizalmat szavaznia, ebben segíti az elé kerülő gyűrű. ~Nem tudom valódi-e. ~ Viszont arra gondol, ha megrövidíti, majd csak összetalálkoznak errefelé megint és lenyúlja a piperkőcöt.*
-Tehát kedves Fhreyia. *Szólítja meg azon a nevén, amin neki bemutatkozott, majd leakasztja a szütyőt az oldaláról és a gyűrűér cserébe áttolja az ő oldalára. Így Rehanzar Fraienne elé pontosan 666 aranytallér érkezik. Néhány pillanatig azért még elnézegeti a gyűrűt, hiszen csuklyával a fején, kevesebbet lát, mint szokott, majd elpakolja.*
-Még van egy kis dolgom, de két nap múlva visszatérek, ha nem három. Elküldetem a címet, meg a napot, sőt, a napszak is fontos, a ruhaneműt is majd leírom, hol veszem át, számítok rád! *Emeli meg a feles poharát, fejét is jobban felszegve a másik irányába.*
-Aztán ne kelljen csalódnom, azt veszettül utálok. *Válik rekedtté a hangja, majd ha a másik is úgy akarja, koccintanak, aztán vége, mármint az alkoholnak, elcsorog, mint a kispatak, egy mély szuszogó hangot hagyva maga után a levegőben.*
*Látja, ahogy a tündér teszi a szépet itt neki, pedig aztán nem elvárás, bár nem is hátrány, hogy legalább ennyire törődik a külsejével. ~A túl elegánsak átka, ha férfi lennék, talán bejönnék neki. ~ Mosolyodik el maga elé, miközben áttolja a listáját. Élvezettel nézi, ahogy a nemrég még túl magabiztos férfi kicsit bizonytalanabb tekintetre vált, hiszen valóban egyrészt egészen kifőzdei dolgokat valamint jelentősen hétköznapi tételeket tartalmaz.*
-Kinek mi a különös. *Von vállat, majd szemforgatásra méltatja az ezt követő, számára kicsit fellengzős szöveget. ~Ennél még a Kalmár bevásárló listája is érdekesebb lehet. ~ Nem is azért fordult kereskedőhöz, mert annyira beszerezhetetlen dolgokat akar, sokkal másabb volt az indíttatás. Majd érkezik a megjegyzés, hogy van egy tétel, amely igen csak megbonyolítja a beszerzést. ~Na persze. ~ Hiszi is meg nem is a dolgot, mert rafkósak ám ezek a kereskedők, megvannak a praktikáik, hogy feljebb zsúfolják az árakat, de úgy véli, talán ennyi pénze még akad.*
-Reménykedtem benne, hogy nem okoz gondot. *Csupán ennyit tesz hozzá, majd ismét kitágulnak a pillái, amint a lángok megkapaszkodnak a nemrég még a keze alatt simuló papír felületén, majd szétterjednek, elemésztve azt.*
-Nagyon meggyőző. *Bár nem szeretne ennyi pénzt csak úgy átadni egy idegennek, de ezúttal kell némi bizalmat szavaznia, ebben segíti az elé kerülő gyűrű. ~Nem tudom valódi-e. ~ Viszont arra gondol, ha megrövidíti, majd csak összetalálkoznak errefelé megint és lenyúlja a piperkőcöt.*
-Tehát kedves Fhreyia. *Szólítja meg azon a nevén, amin neki bemutatkozott, majd leakasztja a szütyőt az oldaláról és a gyűrűér cserébe áttolja az ő oldalára. Így Rehanzar Fraienne elé pontosan 666 aranytallér érkezik.
Néhány pillanatig azért még elnézegeti a gyűrűt, hiszen csuklyával a fején, kevesebbet lát, mint szokott, majd elpakolja.*-Még van egy kis dolgom, de két nap múlva visszatérek, ha nem három. Elküldetem a címet, meg a napot, sőt, a napszak is fontos, a ruhaneműt is majd leírom, hol veszem át, számítok rád! *Emeli meg a feles poharát, fejét is jobban felszegve a másik irányába.*
-Aztán ne kelljen csalódnom, azt veszettül utálok. *Válik rekedtté a hangja, majd ha a másik is úgy akarja, koccintanak, aztán vége, mármint az alkoholnak, elcsorog, mint a kispatak, egy mély szuszogó hangot hagyva maga után a levegőben.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:01:24
Üzenet elküldve: 2020-01-13 18:01:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két korty rum, melegített pohárban//
- Világunkban nagyobb hangsúlyt fektetnek az acélra és a testi erőre, mint az elme erejére. Ám ettől még azok ülnek sokáig trónon, akik nem csak erővel irányítanak. *Mondja ki, amire talán mindketten gondolnak.
Az, hogy Ralas is benne volna a versenyben, meglepi, az már kevésbé, hogy más jelentkezője is akadna a versenyre. A kikötői üzletember nem tűnik ökölharcos típusnak, persze a stílusos öltözet takarhat még más meglepetést is.
A testmozgás tényét csak halovány mosollyal fogadja. Számára semmiféle izgalmat nem jelent, ha izzadtan, félmeztelenül ütlegelne egy másikat. A hideg is kirázza az ilyesmitől.*
- Biztos vagyok benne, hogy kiemelkedő élményekben lehet része annak, aki a Sellőházba látogat. *Enyhe irigységet érez a kikötőbeli vendéglátóhely lehetőségei iránt, de azzal kell beérnie, amije van. Ám egyszer biztosan meg fogja látogatni a Sellőházat, ha másért nem is, üzleti céllal. S ha már ott van, akkor talán ki is próbál egy-két szolgáltatást.*
- A látogatás lehetséges időpontjáról időben tájékoztatni fogjuk önöket. A báró úr bizonyosan hamarosan tiszteletét teszi önöknél. *Ad kitérő választ, hisz ezeket előbb még meg kell beszélnie Chayss-szal.*
- Remélem, megérti, hogy a látogatás megkövetel némi szervezést. *Teszi még hozzá.*
- A fegyverrel kapcsolatban is tennem kell pár kört. Mióta nincs a városban kovács, a megfelelő szakemberben is hiányt szenvedünk, de igyekszem egy hónapon belül teljesíteni a megrendelését. *Újabb kitérő válasz egy halovány ígéret mellé tűzve.*
- Ha gondolja, nem is tartanám fel tovább. Köszönöm, hogy időt szakított rám, Ralas úr. *Ad lehetőséget a tárgyalás befejezésére, hisz enyhe célzást érez a férfi hangjában a távozásra.*
//Két korty rum, melegített pohárban//
- Világunkban nagyobb hangsúlyt fektetnek az acélra és a testi erőre, mint az elme erejére. Ám ettől még azok ülnek sokáig trónon, akik nem csak erővel irányítanak. *Mondja ki, amire talán mindketten gondolnak.
Az, hogy Ralas is benne volna a versenyben, meglepi, az már kevésbé, hogy más jelentkezője is akadna a versenyre. A kikötői üzletember nem tűnik ökölharcos típusnak, persze a stílusos öltözet takarhat még más meglepetést is.
A testmozgás tényét csak halovány mosollyal fogadja. Számára semmiféle izgalmat nem jelent, ha izzadtan, félmeztelenül ütlegelne egy másikat. A hideg is kirázza az ilyesmitől.*
- Biztos vagyok benne, hogy kiemelkedő élményekben lehet része annak, aki a Sellőházba látogat. *Enyhe irigységet érez a kikötőbeli vendéglátóhely lehetőségei iránt, de azzal kell beérnie, amije van. Ám egyszer biztosan meg fogja látogatni a Sellőházat, ha másért nem is, üzleti céllal. S ha már ott van, akkor talán ki is próbál egy-két szolgáltatást.*
- A látogatás lehetséges időpontjáról időben tájékoztatni fogjuk önöket. A báró úr bizonyosan hamarosan tiszteletét teszi önöknél. *Ad kitérő választ, hisz ezeket előbb még meg kell beszélnie Chayss-szal.*
- Remélem, megérti, hogy a látogatás megkövetel némi szervezést. *Teszi még hozzá.*
- A fegyverrel kapcsolatban is tennem kell pár kört. Mióta nincs a városban kovács, a megfelelő szakemberben is hiányt szenvedünk, de igyekszem egy hónapon belül teljesíteni a megrendelését. *Újabb kitérő válasz egy halovány ígéret mellé tűzve.*
- Ha gondolja, nem is tartanám fel tovább. Köszönöm, hogy időt szakított rám, Ralas úr. *Ad lehetőséget a tárgyalás befejezésére, hisz enyhe célzást érez a férfi hangjában a távozásra.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 17:20:27
Üzenet elküldve: 2020-01-13 17:20:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
*Az idegen nő, arctalan, csuklyás megjelenése nem különösebben érdekli. A "Galambom" megszólítást kikéri magának, amire egy egyszerű bólintással kíséri a válaszát.*
-Ahogy akarja.
*Majd nézi, hogyan reagál a másik a kis történetére, és meglehetősen meg van elégedve az undorral kevert megbotránkozással. A messze túl sok információ célba talál. Leveszi a kalapját, és hagyja leomlani a barna fürtöket, ezzel kellemesen feltéve a pontot a hanyag elegancia nagy "I" betűjére. Ekkor érkezik a kis kirohanása. Közben a kalapot az asztalra teszi, amíg útba igazítja a másikat rosszban sántikálás terén, aki tisztázza a dolgokat, majd neki is lát listát írni. Tömör és velős, és amikor az Fraienne elé kerül, akkor zavart arccal néz fel a gyertya fényénél.*
-Különös lista.
*Mondja, és mintha elismerés lenne a hangjában.*
-De láttam már érdekesebbet.
*Teszi, hozzá, és egy utolsó pillantást még vet a felsorolása.*
-A tételek nagy része eléggé hétköznapi, és olcsón be tudom szerezni őket. Azonban van a listán olyan ami annyira...
*Keresi a megfelelő szót.*
-Olyannyira specifikus, hogy megbonyolítja a dolgot, de megoldom.
*Mondja, majd a papírost a gyertya fölé tartva hagyja, hogy megkapja a láng a papír szélét, és sarkától kezdve felizzanak a leírt betűk.*
-Ez viszont bizonytalanná teszi az árat.
*Mondja miközben leveszi a pecsétgyűrűjét az ujjáról.*
-Többet kell kérnem a biztosnál, hogy ne maradjak adósa egyetlen kufárnak sem.
*Ecseteli, miközben az ujjai között forgatja a gyűrűt, amit átcsúsztat az idegennek az asztalon.*
-Letét. Az árért cserében, egészen addig amíg nem végeztem el a munkát. Ha meg akarna keresni, mutassa meg ezt a gyűrűt a szegénynegyedben egy árvának. Az majd megkeres. Sőt, velük elküldheti a címet, ahová majd vitetem az ételt.
*A holdfényes gyűrű, nem most fordul meg kuncsaftnál először. Ez látszik rajta. Kopott, és pont olyan leharcolt mint egy igazi ereklye.*
-Van bármi kérdés?
*Teszi fel, miközben egy újabbat szív a gyümölcsös dohányba.*
*Az idegen nő, arctalan, csuklyás megjelenése nem különösebben érdekli. A "Galambom" megszólítást kikéri magának, amire egy egyszerű bólintással kíséri a válaszát.*
-Ahogy akarja.
*Majd nézi, hogyan reagál a másik a kis történetére, és meglehetősen meg van elégedve az undorral kevert megbotránkozással. A messze túl sok információ célba talál. Leveszi a kalapját, és hagyja leomlani a barna fürtöket, ezzel kellemesen feltéve a pontot a hanyag elegancia nagy "I" betűjére. Ekkor érkezik a kis kirohanása. Közben a kalapot az asztalra teszi, amíg útba igazítja a másikat rosszban sántikálás terén, aki tisztázza a dolgokat, majd neki is lát listát írni. Tömör és velős, és amikor az Fraienne elé kerül, akkor zavart arccal néz fel a gyertya fényénél.*
-Különös lista.
*Mondja, és mintha elismerés lenne a hangjában.*
-De láttam már érdekesebbet.
*Teszi, hozzá, és egy utolsó pillantást még vet a felsorolása.*
-A tételek nagy része eléggé hétköznapi, és olcsón be tudom szerezni őket. Azonban van a listán olyan ami annyira...
*Keresi a megfelelő szót.*
-Olyannyira specifikus, hogy megbonyolítja a dolgot, de megoldom.
*Mondja, majd a papírost a gyertya fölé tartva hagyja, hogy megkapja a láng a papír szélét, és sarkától kezdve felizzanak a leírt betűk.*
-Ez viszont bizonytalanná teszi az árat.
*Mondja miközben leveszi a pecsétgyűrűjét az ujjáról.*
-Többet kell kérnem a biztosnál, hogy ne maradjak adósa egyetlen kufárnak sem.
*Ecseteli, miközben az ujjai között forgatja a gyűrűt, amit átcsúsztat az idegennek az asztalon.*
-Letét. Az árért cserében, egészen addig amíg nem végeztem el a munkát. Ha meg akarna keresni, mutassa meg ezt a gyűrűt a szegénynegyedben egy árvának. Az majd megkeres. Sőt, velük elküldheti a címet, ahová majd vitetem az ételt.
*A holdfényes gyűrű, nem most fordul meg kuncsaftnál először. Ez látszik rajta. Kopott, és pont olyan leharcolt mint egy igazi ereklye.*
-Van bármi kérdés?
*Teszi fel, miközben egy újabbat szív a gyümölcsös dohányba.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 16:21:20
Üzenet elküldve: 2020-01-13 16:21:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
*Ha látja is Elgretoron, hogy nem ismeri fel a heges arcúban a kereskedőház üzletkötőjét, nem látszik rajta. Visszafogott mosollyal figyeli a törpe és Ralmoren beszélgetését, kezeit összefonja maga előtt. Az viszont nem kerüli el a figyelmét, hogy a törpe büszkén húzza ki magát, amikor sörfőző mesterként definiálja. Hiába, az elismerés kijár Elgretornak a sörei után és neki is jót tehet (és persze a kereskedőháznak is), a népszerűsíti őt, mint mestert a tehetős rétegek előtt.
Míg a törpe visszaér a sörökkel, addig Aztyan helyet kér magának a vén nemes asztalánál.*
- Szabad? *Ha igenlő választ kap, akkor leül. Nem zavarja az őrök jelenléte, figyelme kizárólag Ralmorenre összpontosul.
A tréfára csak halovány mosollyal válaszol. Olyan embernek tűnik, aki érti, de nem szereti a tréfát, ám ettől függetlenül megpróbálkozik egy mosollyal.*
- A Kósza Pinty neve és múltja hagyott némi kívánnivalót maga után, így a báró úr úgy döntött, szerencsésebb volna nevet változtatni, amely jobban tükrözi a fogadó mostani arculatát. *Válaszol a fel nem tett kérdésre.*
- Ha önnek megfelel, maradhatunk itt. *Biccent kurtán Aztyan, amikor Ralmoren rátér végre az üzletre. Ha megkapják a söröket Elgretortól, némán megköszöni a segítségét és a közbenjárását, majd amikor a törpe távozott a pulthoz, akkor szólal meg újra. Hiába, megadja az üzletnek a kellő tiszteletet. Készségesen int a korsók felé, hogy ha az idős nemes szeretné, ízlelje meg a törpe sörkészítés ezen remek termékeit.*
- Térjünk is rá az üzletre, ha megengedi. *Mosolyodik el féloldalasan. Arcának heges fele nehezen reagál az érzelmekre, de ez a mosoly őszintének hat.*
- Ugyebár a kovácsműhely újraindításáról volna szó, elmondaná, milyen feltételekkel és kondíciókkal lendíthetné fel újra a kereskedőház a nagy múltú műhely életét? *Kérdez rá. Nem kenyere a köntörfalazás és Ralmoren csaknem mindent tud már. Csak a hogyan és a mennyiért a kérdéses.*
*Ha látja is Elgretoron, hogy nem ismeri fel a heges arcúban a kereskedőház üzletkötőjét, nem látszik rajta. Visszafogott mosollyal figyeli a törpe és Ralmoren beszélgetését, kezeit összefonja maga előtt. Az viszont nem kerüli el a figyelmét, hogy a törpe büszkén húzza ki magát, amikor sörfőző mesterként definiálja. Hiába, az elismerés kijár Elgretornak a sörei után és neki is jót tehet (és persze a kereskedőháznak is), a népszerűsíti őt, mint mestert a tehetős rétegek előtt.
Míg a törpe visszaér a sörökkel, addig Aztyan helyet kér magának a vén nemes asztalánál.*
- Szabad? *Ha igenlő választ kap, akkor leül. Nem zavarja az őrök jelenléte, figyelme kizárólag Ralmorenre összpontosul.
A tréfára csak halovány mosollyal válaszol. Olyan embernek tűnik, aki érti, de nem szereti a tréfát, ám ettől függetlenül megpróbálkozik egy mosollyal.*
- A Kósza Pinty neve és múltja hagyott némi kívánnivalót maga után, így a báró úr úgy döntött, szerencsésebb volna nevet változtatni, amely jobban tükrözi a fogadó mostani arculatát. *Válaszol a fel nem tett kérdésre.*
- Ha önnek megfelel, maradhatunk itt. *Biccent kurtán Aztyan, amikor Ralmoren rátér végre az üzletre. Ha megkapják a söröket Elgretortól, némán megköszöni a segítségét és a közbenjárását, majd amikor a törpe távozott a pulthoz, akkor szólal meg újra. Hiába, megadja az üzletnek a kellő tiszteletet. Készségesen int a korsók felé, hogy ha az idős nemes szeretné, ízlelje meg a törpe sörkészítés ezen remek termékeit.*
- Térjünk is rá az üzletre, ha megengedi. *Mosolyodik el féloldalasan. Arcának heges fele nehezen reagál az érzelmekre, de ez a mosoly őszintének hat.*
- Ugyebár a kovácsműhely újraindításáról volna szó, elmondaná, milyen feltételekkel és kondíciókkal lendíthetné fel újra a kereskedőház a nagy múltú műhely életét? *Kérdez rá. Nem kenyere a köntörfalazás és Ralmoren csaknem mindent tud már. Csak a hogyan és a mennyiért a kérdéses.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 15:14:38
Üzenet elküldve: 2020-01-13 15:14:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Rehanzar//
*Közben a városi őr, aki állva talán alig látszana ki a pult alól, elnézést kér tőle, nem igazán nyugtatja meg. Hiszen, ha a rohadt kukoricacsövön van egyetlen jó szem, attól még maga a kukorica ehetetlen és rossz marad. Azt sem zárja ki, hogy csak a feltűnés miatt csinálja az egészen olyan nagy hanggal és hévvel beszél itt a négy fal között. Erre már nem is fordul feléjük, inkább csak a saját dolgával törődik. Szerencsére a tündér is megelégszik az arany csilingelő hangjával.*
-A Galambom megszólítás egy másik kereseti kategóriába tartozik. *Kacsint a másikra, ezzel jelezve, hogy azért nem ő fizetne, hanem fordítva. Sohase akart azok közé tartozni, akik arany híján egyebükkel fizetnek bizonyos dolgokért, ezért ő inkább szerez aranyat és kész. Majd érkezik, a mindent ki kell próbálni válasz. Egy pillanatra megfagy a levegő, nem tehet róla, egyből kiül az arcára, hogy maga elé is képzelte a dolgot. Már bánja, hogy viccelődött, most inkább visszaszívná, ennyit ugyanis nem akart megtudni a másikról. Egy másodperc erejéig megfordul a fejében, hogy odébb ül egy asztallal, majd végül nem foganatosít tetteket a dolog. ~Legalább ez nem akar a szoknyám alá nézni, nem mintha lenne.~ Majd szépen a bajszára is pirítanak és egészen fennhangon számon is kérik.*
-Csak tisztáztam hogyan is állunk. Nem lenne tisztességes dolog, ha tudta nélkül rángatnám bele olyanba, ami nem egészen… szokványos. De ahogy hallom ez eddig sem volt kérdés. Rendben. *Vágja gyorsan rá, ennél egyszerűbb nem is lehetne már a dolga. Szépen előkapar valami papírféleséget a táskájából és egy széndarabot, majd erőteljesen elkezd körmölni, néha pedig egy pillanatra megáll, majd folytatja. Végül a másik elé tolja a kész listát.*
-Ennyi. *Majd vár.*
-Az ételt kiszállítással kérem egy megadott címre majd, két markos ember hozza el, a házhoz elhozatal legyen benne az árban. A szegénynegyed környékére kell, a címet később kapja majd meg. *Persze nem mindent bízhat rá, ezt is tudja, a plusz fűszert egy másik forrásból kell beszerezze, meg nem ártana még valaki mellé. ~Drenn ehhez túl gyáva. ~ Latolgatja.*
*Közben a városi őr, aki állva talán alig látszana ki a pult alól, elnézést kér tőle, nem igazán nyugtatja meg. Hiszen, ha a rohadt kukoricacsövön van egyetlen jó szem, attól még maga a kukorica ehetetlen és rossz marad. Azt sem zárja ki, hogy csak a feltűnés miatt csinálja az egészen olyan nagy hanggal és hévvel beszél itt a négy fal között. Erre már nem is fordul feléjük, inkább csak a saját dolgával törődik. Szerencsére a tündér is megelégszik az arany csilingelő hangjával.*
-A Galambom megszólítás egy másik kereseti kategóriába tartozik. *Kacsint a másikra, ezzel jelezve, hogy azért nem ő fizetne, hanem fordítva. Sohase akart azok közé tartozni, akik arany híján egyebükkel fizetnek bizonyos dolgokért, ezért ő inkább szerez aranyat és kész. Majd érkezik, a mindent ki kell próbálni válasz. Egy pillanatra megfagy a levegő, nem tehet róla, egyből kiül az arcára, hogy maga elé is képzelte a dolgot. Már bánja, hogy viccelődött, most inkább visszaszívná, ennyit ugyanis nem akart megtudni a másikról. Egy másodperc erejéig megfordul a fejében, hogy odébb ül egy asztallal, majd végül nem foganatosít tetteket a dolog. ~Legalább ez nem akar a szoknyám alá nézni, nem mintha lenne.~ Majd szépen a bajszára is pirítanak és egészen fennhangon számon is kérik.*
-Csak tisztáztam hogyan is állunk. Nem lenne tisztességes dolog, ha tudta nélkül rángatnám bele olyanba, ami nem egészen… szokványos. De ahogy hallom ez eddig sem volt kérdés. Rendben. *Vágja gyorsan rá, ennél egyszerűbb nem is lehetne már a dolga. Szépen előkapar valami papírféleséget a táskájából és egy széndarabot, majd erőteljesen elkezd körmölni, néha pedig egy pillanatra megáll, majd folytatja. Végül a másik elé tolja a kész listát.*
-Ennyi. *Majd vár.*
-Az ételt kiszállítással kérem egy megadott címre majd, két markos ember hozza el, a házhoz elhozatal legyen benne az árban. A szegénynegyed környékére kell, a címet később kapja majd meg. *Persze nem mindent bízhat rá, ezt is tudja, a plusz fűszert egy másik forrásból kell beszerezze, meg nem ártana még valaki mellé. ~Drenn ehhez túl gyáva. ~ Latolgatja.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 14:22:36
Üzenet elküldve: 2020-01-13 14:22:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemes feladat//
*Éppen szóba elegyedne a nemesi körökkel, amikor egy másik férfi ráköszön a nemesre. Így arcról ismerős a férfi pofázmánya, de nemigen váltottak még két szót sem az szent. Az emberünknek éppolyan cifra neve mint a bárónak, elég megjegyezni. Úgy köszönti a földek urát mint aki illetményes a Kalmárban.*
~Biztos valami kisfőnök lesz.~
*Kezdi sejleni, hogy beletenyerelt egy üzleti megbeszélés kellős közepébe. Pont most, amikor a főnemesi körökben kezdte volna építeni ismeretségét. Micsoda balszerencse! A férfi Acron néven mutatkozik be és még törpénk szemébe is néz. Az öreg sermester veszi a jelzést, hogy alkalmatlan órában akar a főnemességhez beismerkedni. Az ügy még azonban koránt sincs veszve. Acron bemutatja a törpénket, mint a kereskedőhát serfőzőmesterét, és hát ettől a sermester elolvadva büszkélkedik és kihúzza magát, hogy bizony ő az. Sejtelmesen biccent Acronnak, hogy innentől átadja a terepet és megpróbálja kihozni a legjobbat a helyzetből.*
~Nohát, nohát. Nemesi körökben elhíresülnék mint serfőzőmester! Eír szakállára, ez nem lenne semmi!~
*A földek ura persze úriember módra köszönti törpénket és kezet is ráznak.*
- A legjobb helyre jöttél Ralmeron nemesi komám. A város tán legnívósabb fogadója. Ahogy Acron barátom mondja megízlelheted a serkészítés koronáját. Ettől mg a savanyú barátaid is kivirulnak.
*Derűsen felkacag az öreg sermester és megveregeti az egyik őr vállát.*
- No mostan majd megláthatod magad is milyen a Kalmár törpe sere.
*A földek urára kacsint törpénk és ezzel meg is lódul négy korsóért.*
~A cefre, melyikből merítsek? Hmm, legyen a búza? Legyen a mézser, az idei legjobb alkotásom.~
*Négy korsóval meg is ereszt a mézseres hordóból. Kihívást jelentő minőség ez kérem. Szerencsére nem ügyetlen így négy korsót még elbír a két mancsában. Oda is viszi újdonsült barátjához Ralmeron-hoz.*
- Ezt kóstold meg barátom! Az idei első és egyben legjobban sikerült mézserem.
*Letesz egy korsót a földek ura elé meg a két savanyú testőre elé is tesz egyet, egyet. Acron sem marad ki a jóból ezért az ő kezébe landol a negyedik korsó.*
- Parancsolj komám. Fogyasszátok egészséggel!
*Ezt kívánja mind a négy korsó serfogyasztónak. Jómaga csendesen leheveredik a pultnál és bazsalyogva várja a reakciókat a serére, ami most debütál ebben a szent pillanatban.*
*Éppen szóba elegyedne a nemesi körökkel, amikor egy másik férfi ráköszön a nemesre. Így arcról ismerős a férfi pofázmánya, de nemigen váltottak még két szót sem az szent. Az emberünknek éppolyan cifra neve mint a bárónak, elég megjegyezni. Úgy köszönti a földek urát mint aki illetményes a Kalmárban.*
~Biztos valami kisfőnök lesz.~
*Kezdi sejleni, hogy beletenyerelt egy üzleti megbeszélés kellős közepébe. Pont most, amikor a főnemesi körökben kezdte volna építeni ismeretségét. Micsoda balszerencse! A férfi Acron néven mutatkozik be és még törpénk szemébe is néz. Az öreg sermester veszi a jelzést, hogy alkalmatlan órában akar a főnemességhez beismerkedni. Az ügy még azonban koránt sincs veszve. Acron bemutatja a törpénket, mint a kereskedőhát serfőzőmesterét, és hát ettől a sermester elolvadva büszkélkedik és kihúzza magát, hogy bizony ő az. Sejtelmesen biccent Acronnak, hogy innentől átadja a terepet és megpróbálja kihozni a legjobbat a helyzetből.*
~Nohát, nohát. Nemesi körökben elhíresülnék mint serfőzőmester! Eír szakállára, ez nem lenne semmi!~
*A földek ura persze úriember módra köszönti törpénket és kezet is ráznak.*
- A legjobb helyre jöttél Ralmeron nemesi komám. A város tán legnívósabb fogadója. Ahogy Acron barátom mondja megízlelheted a serkészítés koronáját. Ettől mg a savanyú barátaid is kivirulnak.
*Derűsen felkacag az öreg sermester és megveregeti az egyik őr vállát.*
- No mostan majd megláthatod magad is milyen a Kalmár törpe sere.
*A földek urára kacsint törpénk és ezzel meg is lódul négy korsóért.*
~A cefre, melyikből merítsek? Hmm, legyen a búza? Legyen a mézser, az idei legjobb alkotásom.~
*Négy korsóval meg is ereszt a mézseres hordóból. Kihívást jelentő minőség ez kérem. Szerencsére nem ügyetlen így négy korsót még elbír a két mancsában. Oda is viszi újdonsült barátjához Ralmeron-hoz.*
- Ezt kóstold meg barátom! Az idei első és egyben legjobban sikerült mézserem.
*Letesz egy korsót a földek ura elé meg a két savanyú testőre elé is tesz egyet, egyet. Acron sem marad ki a jóból ezért az ő kezébe landol a negyedik korsó.*
- Parancsolj komám. Fogyasszátok egészséggel!
*Ezt kívánja mind a négy korsó serfogyasztónak. Jómaga csendesen leheveredik a pultnál és bazsalyogva várja a reakciókat a serére, ami most debütál ebben a szent pillanatban.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 14:03:31
Üzenet elküldve: 2020-01-13 14:03:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir, Mikarr//
-Na igen, az idősebbek már olyan sótlanok. Arra gondolok, hogy az alkohol az, ami meghülyíti őket. *Magyarázza egyszerűen a tisztelettudó vén gnóm mibenlétét, az ő nagyanyja is az a mindenáron beilleszkedős fajta volt. Meg is járta. Szóval a megállapításra csak bőszen bólogat, hisz e szerint egyetértenek, mindennek az idő meg a kor az okozója.*
-Oh! Ember? *Ejti el csalódottan, miközben ismét felméri a szakállas férfit, majd magában elraktározza, hogy azok is tudnak ilyen szőrösek, lenni.*
-Nem sértett meg. *Legyint maga elé. Miközben fejtegeti a patkánykocsonyát, valami oknál fogva a férfi felé nyúl és megveregeti a vállát, mintha csak apai büszkeség felfutó gejzírje dagasztaná a mellét, aztán érkezik csak a hang a fülébe.*
-A nyelvem? Miért megfőznéd? Aztán mi köze a nyelvemnek ahhoz, hogy te öltél már? Tán ettem belőle? *Erősen elgondolkozik a másikat nézve, talán már találkozott vele, bár a szőrös ábrázat egyáltalán nem ismerős, így erőteljeseket hümmög csak maga elé. ~Most meg játszani akar? Hát nem enni vagyunk itt? ~*
-Milyen fajta játékra gondoltál? *Szereti, ha a dolgok világosak és pontosak, így visszakérdez, ekkor éri a pultos megjegyzése, úgy véli talán itt nem illik döglött állatokról diskurálni, így a témát el is ereszti. A kérdéseket talán már a szakállas egyed nem is hallotta, mert Mikarral odébb megy, hogy egymás között megbeszéljenek valami bizalmasat. Még felemeli a kezét, hogy hüvelykjével megtámassza az orrán, mikor a férfi elfordul tőle, nyelvet ölt valamint giliszta módra kezdenek az ujjacskái ficánkolni a levegőben, ha esetleg felé tekint, gyorsan elrakja. Fél szemmel a városi őröket is figyeli, egészen tetszetősnek találja a hátukon lifegő köpenyt.*
-Na igen, az idősebbek már olyan sótlanok. Arra gondolok, hogy az alkohol az, ami meghülyíti őket. *Magyarázza egyszerűen a tisztelettudó vén gnóm mibenlétét, az ő nagyanyja is az a mindenáron beilleszkedős fajta volt. Meg is járta. Szóval a megállapításra csak bőszen bólogat, hisz e szerint egyetértenek, mindennek az idő meg a kor az okozója.*
-Oh! Ember? *Ejti el csalódottan, miközben ismét felméri a szakállas férfit, majd magában elraktározza, hogy azok is tudnak ilyen szőrösek, lenni.*
-Nem sértett meg. *Legyint maga elé. Miközben fejtegeti a patkánykocsonyát, valami oknál fogva a férfi felé nyúl és megveregeti a vállát, mintha csak apai büszkeség felfutó gejzírje dagasztaná a mellét, aztán érkezik csak a hang a fülébe.*
-A nyelvem? Miért megfőznéd? Aztán mi köze a nyelvemnek ahhoz, hogy te öltél már? Tán ettem belőle? *Erősen elgondolkozik a másikat nézve, talán már találkozott vele, bár a szőrös ábrázat egyáltalán nem ismerős, így erőteljeseket hümmög csak maga elé. ~Most meg játszani akar? Hát nem enni vagyunk itt? ~*
-Milyen fajta játékra gondoltál? *Szereti, ha a dolgok világosak és pontosak, így visszakérdez, ekkor éri a pultos megjegyzése, úgy véli talán itt nem illik döglött állatokról diskurálni, így a témát el is ereszti. A kérdéseket talán már a szakállas egyed nem is hallotta, mert Mikarral odébb megy, hogy egymás között megbeszéljenek valami bizalmasat. Még felemeli a kezét, hogy hüvelykjével megtámassza az orrán, mikor a férfi elfordul tőle, nyelvet ölt valamint giliszta módra kezdenek az ujjacskái ficánkolni a levegőben, ha esetleg felé tekint, gyorsan elrakja. Fél szemmel a városi őröket is figyeli, egészen tetszetősnek találja a hátukon lifegő köpenyt.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 13:23:17
Üzenet elküldve: 2020-01-13 13:23:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Nemes feladat//
*A betérő ismerős nemes és a katonái felkeltik a figyelmét, amikor Ralmeron ránéz, mosolyogva köszönti és már indulna is, amikor Aztyan jelenik meg az asztalánál Sergretorral együtt, így Mik egyelőre kivár az érkezésével az idős nemeshez.*
//Rorkir, Balkócza//
*A pultnál a gnóm lány és a barbárnak látszó alak beszélgetni kezd. Mik fél füllel figyel rájuk, nem szeretné, ha bármi kellemetlen történne a két, merőben eltérő vendég között.
A mondókát hallva már teljesen feléjük fordul, sőt, közelebb is lép, hogy ha más nem, szavakkal megpróbálja megelőzni, ha a férfinél elszakad a cérna és tettlegességre ragadná magát. Szerencsére két városőr is van éppen a Kalmárban, de örülne neki, ha nem volna arra szükség, hogy szolgálatba helyezzék magukat.
Mik látott elég gnómot és hasonló aprónépet, hogy meg tudja különböztetni a fajokat.*
- Az úr Rorkir és ember, de biztosan nem volt szándékában megsérteni. *Mondja félve a férfi felé pillantva.*
- Fogas, máris készíttetem. *Válaszol a rendelésre, de nem fordul el egyelőre.
Rorkir rendelését is konstatálja és válaszol is neki.*
- Tizenhat arany egy vadkansült. Biztosítalak, hogy jól laksz majd vele. *Tekintete a gnóm és a férfi között jár. Amikor Rorkir levakarcsozza a lányt, halkan sóhajt.*
- Kérlek, erre semmi szükség. *Szeretné, ha nem fajulna el ez a beszélgetés a két vendég között. Amikor a férfi a gnóm felé nyúl, megfeszülnek az izmai, de reméli, hogy Balkócza nem reagálja túl. Ha sikerül a mozdulat, ha nem, Rorkir fenyegetéssel is él, ami csak ronthat a helyzeten.*
- Kérlek benneteket, hogy ezt itt fejezzétek be. *Néz a férfire majd a gnóm lányra.*
- Két városőr is van a fogadóban, elég nagy a fogadó, hogy elférjetek egymás mellett békében. *Kérleli a két felet, mert kezd elharapózni a beszélgetés. És amilyen nagy szája van a kis gnómnak, félő, hogy nem hagyja annyiban a fenyegetést.
Rorkir figyelme szerencsére másfelé terelődik, amikor bizalmasan közelebb hajol, akkor Mik kezével int, hogy kicsit vonuljanak félre a pult végébe, így is messzebb kerül a gnóm lánytól.*
- A Kalmár a Wegtoren Aranya Kereskedőház tulajdonában van, természetesen ismerek kereskedőt, aki biztosan segíteni tud neked. *Válaszolja halkabban.*
- Elkészíttetem neked a vadkant és utána idehívom a kereskedőház üzletkötőjét, hogy segítsen neked. Kérlek, foglalj helyet egy asztalnál. *Int egy távolabbi, szabad asztal felé, hátha ezzel is segít elválasztani a két félt egymástól.
Ha minden jól megy, eladja a két rendelést a konyhán, hogy minél előbb elkészülhessen a fogas és a vadkan.*
//Vékony pallón//
*A két városőr eléggé el van foglalva a beszélgetéssel, de szavaikat Mik is könnyedén hallhatja, miközben a pultban tesz-vesz. Nem néz feléjük, de a lényeget felfogja.
A büntetéseket hallva elkerekedik a szeme, még szerencse, hogy háttal van éppen amikor két kupát tesz a polcra a pultban. Nem gondolta, hogy Denjaar kapitány engedi az efféle engedetlenséget, amikor itt jár, mindig határozott és pedáns viselkedést mutat. Azt gondolta, ez az általa szervezett városőrségre is igaz.
A gerillaharc levezetése is megüti a fülét, de azzal nem foglalkozik annyira, hisz számára nincs fontossága.
A két városőr tovább beszélget, de aztán úgy tűnik, távoznak.*
- Semmi nem történt, uram. *Mosolyog a gnómra barátságosan. Tényleg nem voltak hangosabbak a megszokottnál, a Kalmár egy fogadó és nem udvari bál, így a hangosabb szó sem ritka.*
- Szép napot, uraim. Békés szolgálatot! *Köszön el a kettőstől, majd leszedi a poharaikat és a mosásba teszi őket, majd visszatér a munkájához.*
//A fekete tenger szólít//
*Xidros és Gwaeren párosa is megkapja a kellő kiszolgálást. Amikor a férfi fizet, felszolgálja a pálinkát és leadja a fogasra is a rendelést a konyhába.
A továbbiakban is áll a kettős szolgálataira, de látható, hogy ismerkedés ténye áll fent, így csak a közelben van, de nem zavarja őket. Kitölti a pálinkát és a lány elé tolja, majd foglalkozik a többi vendéggel. Akadnak bőven.*
//Nemes feladat//
*A betérő ismerős nemes és a katonái felkeltik a figyelmét, amikor Ralmeron ránéz, mosolyogva köszönti és már indulna is, amikor Aztyan jelenik meg az asztalánál Sergretorral együtt, így Mik egyelőre kivár az érkezésével az idős nemeshez.*
//Rorkir, Balkócza//
*A pultnál a gnóm lány és a barbárnak látszó alak beszélgetni kezd. Mik fél füllel figyel rájuk, nem szeretné, ha bármi kellemetlen történne a két, merőben eltérő vendég között.
A mondókát hallva már teljesen feléjük fordul, sőt, közelebb is lép, hogy ha más nem, szavakkal megpróbálja megelőzni, ha a férfinél elszakad a cérna és tettlegességre ragadná magát. Szerencsére két városőr is van éppen a Kalmárban, de örülne neki, ha nem volna arra szükség, hogy szolgálatba helyezzék magukat.
Mik látott elég gnómot és hasonló aprónépet, hogy meg tudja különböztetni a fajokat.*
- Az úr Rorkir és ember, de biztosan nem volt szándékában megsérteni. *Mondja félve a férfi felé pillantva.*
- Fogas, máris készíttetem. *Válaszol a rendelésre, de nem fordul el egyelőre.
Rorkir rendelését is konstatálja és válaszol is neki.*
- Tizenhat arany egy vadkansült. Biztosítalak, hogy jól laksz majd vele. *Tekintete a gnóm és a férfi között jár. Amikor Rorkir levakarcsozza a lányt, halkan sóhajt.*
- Kérlek, erre semmi szükség. *Szeretné, ha nem fajulna el ez a beszélgetés a két vendég között. Amikor a férfi a gnóm felé nyúl, megfeszülnek az izmai, de reméli, hogy Balkócza nem reagálja túl. Ha sikerül a mozdulat, ha nem, Rorkir fenyegetéssel is él, ami csak ronthat a helyzeten.*
- Kérlek benneteket, hogy ezt itt fejezzétek be. *Néz a férfire majd a gnóm lányra.*
- Két városőr is van a fogadóban, elég nagy a fogadó, hogy elférjetek egymás mellett békében. *Kérleli a két felet, mert kezd elharapózni a beszélgetés. És amilyen nagy szája van a kis gnómnak, félő, hogy nem hagyja annyiban a fenyegetést.
Rorkir figyelme szerencsére másfelé terelődik, amikor bizalmasan közelebb hajol, akkor Mik kezével int, hogy kicsit vonuljanak félre a pult végébe, így is messzebb kerül a gnóm lánytól.*
- A Kalmár a Wegtoren Aranya Kereskedőház tulajdonában van, természetesen ismerek kereskedőt, aki biztosan segíteni tud neked. *Válaszolja halkabban.*
- Elkészíttetem neked a vadkant és utána idehívom a kereskedőház üzletkötőjét, hogy segítsen neked. Kérlek, foglalj helyet egy asztalnál. *Int egy távolabbi, szabad asztal felé, hátha ezzel is segít elválasztani a két félt egymástól.
Ha minden jól megy, eladja a két rendelést a konyhán, hogy minél előbb elkészülhessen a fogas és a vadkan.*
//Vékony pallón//
*A két városőr eléggé el van foglalva a beszélgetéssel, de szavaikat Mik is könnyedén hallhatja, miközben a pultban tesz-vesz. Nem néz feléjük, de a lényeget felfogja.
A büntetéseket hallva elkerekedik a szeme, még szerencse, hogy háttal van éppen amikor két kupát tesz a polcra a pultban. Nem gondolta, hogy Denjaar kapitány engedi az efféle engedetlenséget, amikor itt jár, mindig határozott és pedáns viselkedést mutat. Azt gondolta, ez az általa szervezett városőrségre is igaz.
A gerillaharc levezetése is megüti a fülét, de azzal nem foglalkozik annyira, hisz számára nincs fontossága.
A két városőr tovább beszélget, de aztán úgy tűnik, távoznak.*
- Semmi nem történt, uram. *Mosolyog a gnómra barátságosan. Tényleg nem voltak hangosabbak a megszokottnál, a Kalmár egy fogadó és nem udvari bál, így a hangosabb szó sem ritka.*
- Szép napot, uraim. Békés szolgálatot! *Köszön el a kettőstől, majd leszedi a poharaikat és a mosásba teszi őket, majd visszatér a munkájához.*
//A fekete tenger szólít//
*Xidros és Gwaeren párosa is megkapja a kellő kiszolgálást. Amikor a férfi fizet, felszolgálja a pálinkát és leadja a fogasra is a rendelést a konyhába.
A továbbiakban is áll a kettős szolgálataira, de látható, hogy ismerkedés ténye áll fent, így csak a közelben van, de nem zavarja őket. Kitölti a pálinkát és a lány elé tolja, majd foglalkozik a többi vendéggel. Akadnak bőven.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-13 00:02:03
Üzenet elküldve: 2020-01-13 00:02:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nemes feladat//
//Nyílt//
*Amíg fogadós barátja várat magára, Ralmeron vidáman nézelődik, mintha csak a belépő vendégek szépségén ámuldozna. Hogy így van-e, az nem derül ki, hiszen egy szót sem szól, a két őr pedig nyilván nem valami nagy beszélőkéjű. Végül az asztalra csap, de közben kacag.*
- Üljetek le, a túróba már! Ez parancs! *Kiált rájuk, és hát nincs is mit tenni, a korábban Bubunak elnevezett és a Bubunak nem elnevezett társ kelletlenül helyet foglalnak. Ugyanebben a pillanatban egész testtel meg is feszülnek, mivel valaki határozottan Ralmeron felé közelít. Jól a szeme közé néznek a font szakállas törpének, de kellemetlenebb incidens nem történik, semmi akadálya, hogy helyet foglaljon.*
- Jó napot, törpe uram! *Üdvözli a birtokos vidáman, elfogadja a felé nyúló kezet, és a szék felé gesztikulál.* Jöjjön csak, jöjjön! Szívesen látom… látlak. *Helyesbít, hallva, hogy a másik férfi haja és arcszőrzete sem a túl sok pipafüsttől őszült meg. Ezzel Ralmeron sem dicsekedhet, sajna.* Szerbusz, sermester! A nevem Ralmeron. Hogy megvalljam, már hiányzott is valami társaság. Mióta legutóbb erre jártam, és a barátaim besavanyodtak. *Mutat a két őrre. Az úr érdekes viszonyt ápol velük, mert pajtásaként beszél róluk, de esze ágában sincs őket bemutatni, hiszen az őrei. Arra nem is gondol, hogy más számára ez talán zavart okozhat, magyaráz tovább.* Volt egy kis perpatvar, erre már azt hitték, államcsíny készül. De hát milyen fogadó az, ahol nincs perpatvar? Unalmas is lenne! *Nevet.
A felfordulást kedvelő Ralmeron pedig minek se örülhetne jobban, mint hogy a puszta megjelenése ekkora feltűnést kelt? Egy újabb vendég érkezik a vendéghez, és a testőrök már fel is adják a küzdelmet, hogy egyáltalán megpróbálják zord hangulatukkal elijeszteni az érkező Aztyant.*
- Újra! *Nevet fel az öreg jóízűen.* Ha úgy vesszük, a Wegtoreni Kalmárban még egyszer se jártam ezelőtt, nem igaz? *Persze még most is odavan a szenvtelen találós kérdésekért és apró tréfákért – kérdés, hogy a többieket mennyire hozhatja zavarba velük. Nemsokára a nevére is fény derül, no meg arra, hogy valóban nevezetes-e ez a kiváló sermester. Ralmeron mulatságosnak tartja a kialakuló helyzetet, ez rá van írva egyre szélesebb mosolyú arcára, de a sört illetően muszáj egyetértenie.*
- Ha igaz, amit Aztyan úr mond, akkor jobb kezekbe nem is kerülhetne a korsó italom, barátom! *Kacsint a törpére.* Idejét sem tudom, mikor találkoztam egy kiváló serfőzővel, aki nem csak az árát kérte meg az italnak, hanem még arra is vette a fáradságot, hogy kiválóan készítse el. *Előredől egy kissé az asztalon.* Ami pedig az üzletet illeti, vannak híreim, amiknek talán örül majd, Aztyan úr, egy ital mellett szívesen elbeszélem őket – akár itt, akár négyszemközt, ahogy magának kényelmesebb. Nekem nincsenek titkaim, de üzletemberektől ezt aligha várhatom el. Hol maradna akkor a versenyszellem? *Nevet egyet saját tréfáján.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.13 00:02:54
//Nyílt//
*Amíg fogadós barátja várat magára, Ralmeron vidáman nézelődik, mintha csak a belépő vendégek szépségén ámuldozna. Hogy így van-e, az nem derül ki, hiszen egy szót sem szól, a két őr pedig nyilván nem valami nagy beszélőkéjű. Végül az asztalra csap, de közben kacag.*
- Üljetek le, a túróba már! Ez parancs! *Kiált rájuk, és hát nincs is mit tenni, a korábban Bubunak elnevezett és a Bubunak nem elnevezett társ kelletlenül helyet foglalnak. Ugyanebben a pillanatban egész testtel meg is feszülnek, mivel valaki határozottan Ralmeron felé közelít. Jól a szeme közé néznek a font szakállas törpének, de kellemetlenebb incidens nem történik, semmi akadálya, hogy helyet foglaljon.*
- Jó napot, törpe uram! *Üdvözli a birtokos vidáman, elfogadja a felé nyúló kezet, és a szék felé gesztikulál.* Jöjjön csak, jöjjön! Szívesen látom… látlak. *Helyesbít, hallva, hogy a másik férfi haja és arcszőrzete sem a túl sok pipafüsttől őszült meg. Ezzel Ralmeron sem dicsekedhet, sajna.* Szerbusz, sermester! A nevem Ralmeron. Hogy megvalljam, már hiányzott is valami társaság. Mióta legutóbb erre jártam, és a barátaim besavanyodtak. *Mutat a két őrre. Az úr érdekes viszonyt ápol velük, mert pajtásaként beszél róluk, de esze ágában sincs őket bemutatni, hiszen az őrei. Arra nem is gondol, hogy más számára ez talán zavart okozhat, magyaráz tovább.* Volt egy kis perpatvar, erre már azt hitték, államcsíny készül. De hát milyen fogadó az, ahol nincs perpatvar? Unalmas is lenne! *Nevet.
A felfordulást kedvelő Ralmeron pedig minek se örülhetne jobban, mint hogy a puszta megjelenése ekkora feltűnést kelt? Egy újabb vendég érkezik a vendéghez, és a testőrök már fel is adják a küzdelmet, hogy egyáltalán megpróbálják zord hangulatukkal elijeszteni az érkező Aztyant.*
- Újra! *Nevet fel az öreg jóízűen.* Ha úgy vesszük, a Wegtoreni Kalmárban még egyszer se jártam ezelőtt, nem igaz? *Persze még most is odavan a szenvtelen találós kérdésekért és apró tréfákért – kérdés, hogy a többieket mennyire hozhatja zavarba velük. Nemsokára a nevére is fény derül, no meg arra, hogy valóban nevezetes-e ez a kiváló sermester. Ralmeron mulatságosnak tartja a kialakuló helyzetet, ez rá van írva egyre szélesebb mosolyú arcára, de a sört illetően muszáj egyetértenie.*
- Ha igaz, amit Aztyan úr mond, akkor jobb kezekbe nem is kerülhetne a korsó italom, barátom! *Kacsint a törpére.* Idejét sem tudom, mikor találkoztam egy kiváló serfőzővel, aki nem csak az árát kérte meg az italnak, hanem még arra is vette a fáradságot, hogy kiválóan készítse el. *Előredől egy kissé az asztalon.* Ami pedig az üzletet illeti, vannak híreim, amiknek talán örül majd, Aztyan úr, egy ital mellett szívesen elbeszélem őket – akár itt, akár négyszemközt, ahogy magának kényelmesebb. Nekem nincsenek titkaim, de üzletemberektől ezt aligha várhatom el. Hol maradna akkor a versenyszellem? *Nevet egyet saját tréfáján.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.13 00:02:54
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-12 23:40:27
Üzenet elküldve: 2020-01-12 23:40:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Az, hogy a lány válaszol az idegesítő kiabáló valakire, hidegen hagyja. A beszélgetés folyik tovább, ráadásul csörgő aranyak háttérzenéjében, ami önkéntelen szemöldök emelésre készteti a tündért.*
-Remélem.
*Mondja őszinte lelkesedéssel, miközben pipája száját rágja, majd hatalmasat szív bele. Mivel a lány bemutatkozása úgy kezdődik hogy: "Szólítson csak... " Így nincs mese, muszáj teret engednie a szokott humorának.*
-Galambomnak is, ha úgy akarja!
*Mondja,bár hangjában nem a valódi felajánlkozás hallatszik, inkább csak a gondolatainak visszhangja.*
~Nyilván nem ez a neve, de amíg fizet nekem oly mindegy.~
*Gondolja magában, majd hagyja ezt a dolgot, és engedi a beszélgetést csordogálni a medrében. Ekkor kerül elő a farkas hasonlat. Ha minden igaz, a másiknak tatszik, és meg is kérdezi járt-e már mind a két felén. Meglepően nyugodt válasz érkezik.*
-Egy Lihanechi mondás szerint, egyszer mindent ki kell próbálni.
*Dobja fel a labdát, sokat mondóan a pipájába szív egyet.*
-Savanyú a szokatlan gyümölcs, de utána édesebbek a régi falatok.
*Magyarázza, miszerint, igenis nem csak képletesen próbálta ki a másik oldalát az említett testrésznek. Nem vált be, de ki próbálta.*
~Egyszer-kétszer nem mondom jó volt.~
*Vallja be magának. Majd végre rátérnek a lényegre. Felvont szemöldökkel végighallgatja. Az idegen szőke, kesztyűs nő szavait kétkedve fogadja, majd felhajtja idegesen a pálinkát.*
-Miért?!
*Sóhajt fel hisztisen, és türelmetlenül, mégis halkan.*
-Mire jó ez Tretil drága? Egészen eddig, olyan szépen ment minden egyenesen.
*Mondja, majd megrázza a fejét, hogy leküzdje az alkoholt, és közben cicceg a nyelvével rosszallóan.*
-Kezdjük a nyilvánvalóval. Se álnév, se csuklya nem kell egy családi étteremnek, hogy alkuszt fogadjon, és ha kellene is azt megtenné a kalmárszövetséggel. Kegyednek egy külsős kell, mert titkot akar tartani.
*Összegezi a dolgot.*
-De akkor miért kell ide hazugság? A diszkréciót csak megfizetni kell, nem hülyének nézni.
*Mosolyodik el. És ellágyulnak arcvonásai.*
-Na! Vegyük egymást komolyan. Tételes listát írjon mi kell, mondok rá egy árat, amit rendezünk, én meg beszerzem amit kell, és egy halovány közbenjárási díjért, elégetem a papírost. Nem kérdezem meg mi köze az idegesítően városőrhöz, és hogy miért nem fedi fel kié a szőke fürtrengeteg.
*Mondja, majd megpöccinti a kalapját.*
-És semmi étterem!
*Teszi még a végére, és várja a hatást.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Az, hogy a lány válaszol az idegesítő kiabáló valakire, hidegen hagyja. A beszélgetés folyik tovább, ráadásul csörgő aranyak háttérzenéjében, ami önkéntelen szemöldök emelésre készteti a tündért.*
-Remélem.
*Mondja őszinte lelkesedéssel, miközben pipája száját rágja, majd hatalmasat szív bele. Mivel a lány bemutatkozása úgy kezdődik hogy: "Szólítson csak... " Így nincs mese, muszáj teret engednie a szokott humorának.*
-Galambomnak is, ha úgy akarja!
*Mondja,bár hangjában nem a valódi felajánlkozás hallatszik, inkább csak a gondolatainak visszhangja.*
~Nyilván nem ez a neve, de amíg fizet nekem oly mindegy.~
*Gondolja magában, majd hagyja ezt a dolgot, és engedi a beszélgetést csordogálni a medrében. Ekkor kerül elő a farkas hasonlat. Ha minden igaz, a másiknak tatszik, és meg is kérdezi járt-e már mind a két felén. Meglepően nyugodt válasz érkezik.*
-Egy Lihanechi mondás szerint, egyszer mindent ki kell próbálni.
*Dobja fel a labdát, sokat mondóan a pipájába szív egyet.*
-Savanyú a szokatlan gyümölcs, de utána édesebbek a régi falatok.
*Magyarázza, miszerint, igenis nem csak képletesen próbálta ki a másik oldalát az említett testrésznek. Nem vált be, de ki próbálta.*
~Egyszer-kétszer nem mondom jó volt.~
*Vallja be magának. Majd végre rátérnek a lényegre. Felvont szemöldökkel végighallgatja. Az idegen szőke, kesztyűs nő szavait kétkedve fogadja, majd felhajtja idegesen a pálinkát.*
-Miért?!
*Sóhajt fel hisztisen, és türelmetlenül, mégis halkan.*
-Mire jó ez Tretil drága? Egészen eddig, olyan szépen ment minden egyenesen.
*Mondja, majd megrázza a fejét, hogy leküzdje az alkoholt, és közben cicceg a nyelvével rosszallóan.*
-Kezdjük a nyilvánvalóval. Se álnév, se csuklya nem kell egy családi étteremnek, hogy alkuszt fogadjon, és ha kellene is azt megtenné a kalmárszövetséggel. Kegyednek egy külsős kell, mert titkot akar tartani.
*Összegezi a dolgot.*
-De akkor miért kell ide hazugság? A diszkréciót csak megfizetni kell, nem hülyének nézni.
*Mosolyodik el. És ellágyulnak arcvonásai.*
-Na! Vegyük egymást komolyan. Tételes listát írjon mi kell, mondok rá egy árat, amit rendezünk, én meg beszerzem amit kell, és egy halovány közbenjárási díjért, elégetem a papírost. Nem kérdezem meg mi köze az idegesítően városőrhöz, és hogy miért nem fedi fel kié a szőke fürtrengeteg.
*Mondja, majd megpöccinti a kalapját.*
-És semmi étterem!
*Teszi még a végére, és várja a hatást.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:35:32
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:35:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vékony pallón//
//Darw, Mik, majd Yla//
*A beszélgetés nem lankad, Utrhin egocentrikusságának, magamutogatásának pedig jót tesz, hogy sikerzkt egy kissé felráznia a kedélyeket a Wegtoreni Kalmárban, s másokat is sikeresen bevon a beszélgetésbe. Ez számára egy visszajelzés, egyfajta első lépés afelé, hogy kapcsolatokat teremthessen, megnyerhesse a többieket, vagy ha az nem is jön össze, legalább információkhoz juthat. A terhes nő és a csizma esete kissé szimpátiakeltőbb a szemében, bánja, hogy nem ahhoz szerzett használható okosságot, de most megteszi a dinnye is. Meglepi, hogy Yla válaszolt, persze a csuklya miatt semmit sem lát a másik arcából, azért hangjából hallja, hogy egy nőről lehet szó. Tisztelettudóan szól oda a másiknak, hiszen az talán nem is tudja, mekkora segítséget, előnyt adott az ügyeskedő írnok kezébe.*
-Hölgyem, a kollégám nevében is mélységes elnézést kérek, valamint megpróbálom a felelős városőrt minél hamarabb kézre keríttetni, s a méltó büntetést kiszabni rá, erre szavamat adom. *Darw érdekes dolgokat mesél, Utrhin rendesen figyel rá és mindent megjegyez. Amint befejezte, azért ő is megszólal.*
-Ha öt olyan emberem lenne, mint te, már nem lennének fenntartásaim. Mindenesetre rakomány érkezik a Laktanyába, remélhetőleg zsoldosok is jönnek majd. Ránk férne. De jelenleg most egy emberrel kell beérnem, az pedig te vagy. *Nagyot sóhajt, majd előkapar egy erszényt. A tartalom Doghwarioni Darw elé érkezik, s 200 aranyat takar el a kíváncsi szemek elől. *
-Jelenleg ennyit tudok felajánlani, előzetesen. Ha jól végzed a munkádat, akkor még több arany ütheti a markodat. A terv változott. *Ezeket már halkan mondja, bár az elkövetkezőek még csendesebb tónusban lesznek tálalva.*
-Szeretném, ha kiderítenéd attól a nőtől, hogy kit lopott meg a városőr, azt pedig felkeresnéd. Amint vallt, gyere hozzám és beszélünk a továbbiakról. *Itt kiissza az italt és nagyot sóhajt.*
-Aztán pedig szeretném, ha kézre kerítenéd és behoznád az érintett kollégát, de ezért majd újabb fizetséget kapsz. Nekem most mennem kell, felügyelem egy kicsit az újoncokat, meg ránézek arra a nőre. Viszlát, majd találkozunk! *Mosolyogva biccent Mik és Darw felé is, amennyiben utóbbi elfogadta az ajánlatát, de ha távozhat is, még odaszól a csaposhoz.*
-Kérem, bocsánat a hangosságért, kissé sok minden történt mostanság, persze legközelebb kultúráltabban térek vissza. *Akkor legalább pénze is lesz. Nos, ha minden a tervei szerint megy, akkor távozik.*
//Darw, Mik, majd Yla//
*A beszélgetés nem lankad, Utrhin egocentrikusságának, magamutogatásának pedig jót tesz, hogy sikerzkt egy kissé felráznia a kedélyeket a Wegtoreni Kalmárban, s másokat is sikeresen bevon a beszélgetésbe. Ez számára egy visszajelzés, egyfajta első lépés afelé, hogy kapcsolatokat teremthessen, megnyerhesse a többieket, vagy ha az nem is jön össze, legalább információkhoz juthat. A terhes nő és a csizma esete kissé szimpátiakeltőbb a szemében, bánja, hogy nem ahhoz szerzett használható okosságot, de most megteszi a dinnye is. Meglepi, hogy Yla válaszolt, persze a csuklya miatt semmit sem lát a másik arcából, azért hangjából hallja, hogy egy nőről lehet szó. Tisztelettudóan szól oda a másiknak, hiszen az talán nem is tudja, mekkora segítséget, előnyt adott az ügyeskedő írnok kezébe.*
-Hölgyem, a kollégám nevében is mélységes elnézést kérek, valamint megpróbálom a felelős városőrt minél hamarabb kézre keríttetni, s a méltó büntetést kiszabni rá, erre szavamat adom. *Darw érdekes dolgokat mesél, Utrhin rendesen figyel rá és mindent megjegyez. Amint befejezte, azért ő is megszólal.*
-Ha öt olyan emberem lenne, mint te, már nem lennének fenntartásaim. Mindenesetre rakomány érkezik a Laktanyába, remélhetőleg zsoldosok is jönnek majd. Ránk férne. De jelenleg most egy emberrel kell beérnem, az pedig te vagy. *Nagyot sóhajt, majd előkapar egy erszényt. A tartalom Doghwarioni Darw elé érkezik, s 200 aranyat takar el a kíváncsi szemek elől.
*-Jelenleg ennyit tudok felajánlani, előzetesen. Ha jól végzed a munkádat, akkor még több arany ütheti a markodat. A terv változott. *Ezeket már halkan mondja, bár az elkövetkezőek még csendesebb tónusban lesznek tálalva.*
-Szeretném, ha kiderítenéd attól a nőtől, hogy kit lopott meg a városőr, azt pedig felkeresnéd. Amint vallt, gyere hozzám és beszélünk a továbbiakról. *Itt kiissza az italt és nagyot sóhajt.*
-Aztán pedig szeretném, ha kézre kerítenéd és behoznád az érintett kollégát, de ezért majd újabb fizetséget kapsz. Nekem most mennem kell, felügyelem egy kicsit az újoncokat, meg ránézek arra a nőre. Viszlát, majd találkozunk! *Mosolyogva biccent Mik és Darw felé is, amennyiben utóbbi elfogadta az ajánlatát, de ha távozhat is, még odaszól a csaposhoz.*
-Kérem, bocsánat a hangosságért, kissé sok minden történt mostanság, persze legközelebb kultúráltabban térek vissza. *Akkor legalább pénze is lesz. Nos, ha minden a tervei szerint megy, akkor távozik.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:45:41
Üzenet elküldve: 2020-01-12 17:45:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Rehanzar, Uthrin//
*Mivel Utrhin felháborodásának fennhangon marad nyoma, szinte a fél fogadó hallja is egészen tisztán, az ő füleit sem kerülik el a kaszárnya bentlakóit méltató szavak. ~Vajon honnan veszi a csizmáról, hogy a gazdája várandós vagy sem? Lehet csak termetes, vagy ez a vakarék nagyon eszes. ~ Azért nem árt hallgatózni, hiszen ezek a dolgok még pletyka szinten is, egy városi őr szájából kincset érnek.~A dinnye! Hogy az isten verné meg, hát tényleg igaz! ~ Csapódnak ki a szemei jó tágra, miután értelmezni tudta a hallottakat.*
-Pedig aztán a dinnye gazdája a légynek se tudna ártani! Csak ennyi mondanék, hiszen több félnivalóm van, mint amennyit az a dinnye ért! *Húzza a fejébe a csuklyát és fordul a gnóm felé, hogy tisztán hallja, amit mond, de ne tudja, igazából kitől származik a mondat. Aztán visszafordul. ~Cöh! Hát igaz, nincs elég munkájuk azoknak a mihasznáknak! ~*
-Fhreyia! Hát akkor mi nagyon jóban leszünk. *Jelenti ki egy cseppnyi bizonytalanság nélkül a hangjában, közben megcsörögteti az aranyakat, amik az erszényében, azaz immár a sajátjának mondott erszényben leedzenek. Viszont mivel nem egészen elfogadott dologra készül, így ő maga nem kívánná felfedni a nevét.*
-Szólítson csak Tretilnek. *Mindig is szeretett volna egyet látni, városi lány létére. Nem sok állatot ismer, amely a környező erdőkben honos, de a legfurcsábbakról szóló történetek még a kocsmákba is eljutnak. Egyben mind egyezett, valami nagyobbacska gyíkféleség, szárnyakkal a hátán. Mindig is úgy vélekedett, ha lennének olyanjai, jelentősen könnyebb lenne az élete, nehezen megközelíthető, magas helyek sem jelentenének kihívást, a menekülésről nem is beszélve. ~Így, neki sem kell majd hazudnia. ~ Bár tagadhatatlan, hogy nem bízik meg egy először látott illetőben, ha meg kereskedő, akkor végképp. Ekkor ugrik ki a tündérből a furcsa szófordulat, bár neki annyira nem idegen az ilyen obszcén mondat, csak arra tud gondolni, hogy annál jobb egy kereskedő, minél jobban be tud illeszkedni a közegbe, amiben hivatásszerűen mozog. Persze kicsúszik még előtte a kacaj, ami a meglepetésnek tudható be.*
-Áh! Ezt megjegyzem, szóval a jó felén? Már mind a két felét próbálta ezek szerint? *Kíváncsiskodik, mintha nem tudná, miről van szó, nyilván a másik ezt az oldalát nem ismerheti. Ekkor húzza elő a másik a pipát, amit igazán jó jelnek könyvel el, így talán lesz a dologból valami, nem különösképpen tűnik számára kíváncsinak a fickó, sem idegesnek. Közben a gnóm csak fecseg tovább, de immár csak a saját üzletével van elfoglalva.*
-Szükségem lenne néhány holmira, de én nem mehetek el értük és egy jó alkusz sem árt. *Már körvonalait ölti a terv a fejében, de a részletek még kidolgozásra várnak, a mellett, hogy egyedül egy ilyen tervet nem tudna kivitelezni.*
-Főleg ruhákat és egy bogrács ételt szeretnék beszereztetni néhány kiló kenyérrel, meg két abrosszal. A családommal a vendéglátásban utazunk. *Magyarázza, de később arra jut, legyen elég csak a fizetség, jobb, ha minél kevesebbet tud.*
*Mivel Utrhin felháborodásának fennhangon marad nyoma, szinte a fél fogadó hallja is egészen tisztán, az ő füleit sem kerülik el a kaszárnya bentlakóit méltató szavak. ~Vajon honnan veszi a csizmáról, hogy a gazdája várandós vagy sem? Lehet csak termetes, vagy ez a vakarék nagyon eszes. ~ Azért nem árt hallgatózni, hiszen ezek a dolgok még pletyka szinten is, egy városi őr szájából kincset érnek.~A dinnye! Hogy az isten verné meg, hát tényleg igaz! ~ Csapódnak ki a szemei jó tágra, miután értelmezni tudta a hallottakat.*
-Pedig aztán a dinnye gazdája a légynek se tudna ártani! Csak ennyi mondanék, hiszen több félnivalóm van, mint amennyit az a dinnye ért! *Húzza a fejébe a csuklyát és fordul a gnóm felé, hogy tisztán hallja, amit mond, de ne tudja, igazából kitől származik a mondat. Aztán visszafordul. ~Cöh! Hát igaz, nincs elég munkájuk azoknak a mihasznáknak! ~*
-Fhreyia! Hát akkor mi nagyon jóban leszünk. *Jelenti ki egy cseppnyi bizonytalanság nélkül a hangjában, közben megcsörögteti az aranyakat, amik az erszényében, azaz immár a sajátjának mondott erszényben leedzenek. Viszont mivel nem egészen elfogadott dologra készül, így ő maga nem kívánná felfedni a nevét.*
-Szólítson csak Tretilnek. *Mindig is szeretett volna egyet látni, városi lány létére. Nem sok állatot ismer, amely a környező erdőkben honos, de a legfurcsábbakról szóló történetek még a kocsmákba is eljutnak. Egyben mind egyezett, valami nagyobbacska gyíkféleség, szárnyakkal a hátán. Mindig is úgy vélekedett, ha lennének olyanjai, jelentősen könnyebb lenne az élete, nehezen megközelíthető, magas helyek sem jelentenének kihívást, a menekülésről nem is beszélve. ~Így, neki sem kell majd hazudnia. ~ Bár tagadhatatlan, hogy nem bízik meg egy először látott illetőben, ha meg kereskedő, akkor végképp. Ekkor ugrik ki a tündérből a furcsa szófordulat, bár neki annyira nem idegen az ilyen obszcén mondat, csak arra tud gondolni, hogy annál jobb egy kereskedő, minél jobban be tud illeszkedni a közegbe, amiben hivatásszerűen mozog. Persze kicsúszik még előtte a kacaj, ami a meglepetésnek tudható be.*
-Áh! Ezt megjegyzem, szóval a jó felén? Már mind a két felét próbálta ezek szerint? *Kíváncsiskodik, mintha nem tudná, miről van szó, nyilván a másik ezt az oldalát nem ismerheti. Ekkor húzza elő a másik a pipát, amit igazán jó jelnek könyvel el, így talán lesz a dologból valami, nem különösképpen tűnik számára kíváncsinak a fickó, sem idegesnek. Közben a gnóm csak fecseg tovább, de immár csak a saját üzletével van elfoglalva.*
-Szükségem lenne néhány holmira, de én nem mehetek el értük és egy jó alkusz sem árt. *Már körvonalait ölti a terv a fejében, de a részletek még kidolgozásra várnak, a mellett, hogy egyedül egy ilyen tervet nem tudna kivitelezni.*
-Főleg ruhákat és egy bogrács ételt szeretnék beszereztetni néhány kiló kenyérrel, meg két abrosszal. A családommal a vendéglátásban utazunk. *Magyarázza, de később arra jut, legyen elég csak a fizetség, jobb, ha minél kevesebbet tud.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-12 09:03:08
Üzenet elküldve: 2020-01-12 09:03:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vékony pallón//
//Uthrin//
*A helyzet felvázolása siralmas. Darw szemei el is kerekednek, nem is próbálja rejtegetni, hogy egy csapat szerencsétlennek tartja az őrséget.*
- Szóval tisztázás képen: adott egy csapat őrség aki annyira töketlen, hogy levegőt nem képes anélkül venni, hogy ne akadjon a torkán egy lándzsa ezzel együtt még kevesen is vannak. A kérdés az: mégis mivel kéne ösztönözni a katonákat?
*Keserű vigyor ül az arcára ahogy Uthrin a nő felé fordul, ami alatt Darw fél szemmel végig is méri a hölgyet, de nem különösebben méregeti. Soha nem volt az a nyálcsorgatós fajta, annak ellenére, hogy él-hal a nőkért. Beleiszik a sörébe és szomorúan kezdi konstatálni, hogy fogyatkozik. Ennek tudatában lehúzza a maradékot majd újra a katonák általi témára fókuszálnak mindketten a gnómmal.*
- És mégis mit akarsz, Uthrin? Ha segítek menjek be a kaszárnyába és verjem bucira az arcukat a kezdőknek? Verjek szöget az ujjukba vagy a körmük alá, mert egy terhes asszonyt megfosztottak a vagyonától? Ilyen katonaságot látva előbb gondolkodnék el a külhoni zsoldosok felbérelésén. Ha a pénzt féltjük akkor viszont marad a te verziód. Pálca, korbács és ilyen nyalánkságok. Én nem katona voltam, nem tudom mi a hivatalos eljárás.
*A harcmodorra való érdeklődés miatt, fordul egyet a székén, hogy teljes egészében Uthrin felé forduljon és elkezd magyarázni.*
- Ha ne adj isten, találsz olyan katonákat akiket harcra tudsz fogni, akkor alkalmazd. A harcmodort sokan másképpen használják, én a saját értelmezésem alapján magyarázom el. A gerilla harc lényege, hogy kis csapattal, a saját házunk táját ismerve, drasztikus csapást mérjünk. Ez persze egy esetleges támadás esetén hasznos. Teszem azt, a katonákat nem zörgő, kopogó páncélba bújtatod, hanem lehetőleg halkabb, vékonyabb páncélzatba bújtatod és mondjuk egy fő utat amit fák vesznek körül, oldal támadásba kezdesz nem frontálisan rohanod le. A taktika a meglepetés van, illetve nem árt ha rejtett csapdákkal is odacsapsz a támadóknak. Röviden egy gerilla harc lényege, hogy lehetőleg ne sík terepen akarj egy sereget megverni, jelentősen kisebb csapattal. Saját meglátás.
//Uthrin//
*A helyzet felvázolása siralmas. Darw szemei el is kerekednek, nem is próbálja rejtegetni, hogy egy csapat szerencsétlennek tartja az őrséget.*
- Szóval tisztázás képen: adott egy csapat őrség aki annyira töketlen, hogy levegőt nem képes anélkül venni, hogy ne akadjon a torkán egy lándzsa ezzel együtt még kevesen is vannak. A kérdés az: mégis mivel kéne ösztönözni a katonákat?
*Keserű vigyor ül az arcára ahogy Uthrin a nő felé fordul, ami alatt Darw fél szemmel végig is méri a hölgyet, de nem különösebben méregeti. Soha nem volt az a nyálcsorgatós fajta, annak ellenére, hogy él-hal a nőkért. Beleiszik a sörébe és szomorúan kezdi konstatálni, hogy fogyatkozik. Ennek tudatában lehúzza a maradékot majd újra a katonák általi témára fókuszálnak mindketten a gnómmal.*
- És mégis mit akarsz, Uthrin? Ha segítek menjek be a kaszárnyába és verjem bucira az arcukat a kezdőknek? Verjek szöget az ujjukba vagy a körmük alá, mert egy terhes asszonyt megfosztottak a vagyonától? Ilyen katonaságot látva előbb gondolkodnék el a külhoni zsoldosok felbérelésén. Ha a pénzt féltjük akkor viszont marad a te verziód. Pálca, korbács és ilyen nyalánkságok. Én nem katona voltam, nem tudom mi a hivatalos eljárás.
*A harcmodorra való érdeklődés miatt, fordul egyet a székén, hogy teljes egészében Uthrin felé forduljon és elkezd magyarázni.*
- Ha ne adj isten, találsz olyan katonákat akiket harcra tudsz fogni, akkor alkalmazd. A harcmodort sokan másképpen használják, én a saját értelmezésem alapján magyarázom el. A gerilla harc lényege, hogy kis csapattal, a saját házunk táját ismerve, drasztikus csapást mérjünk. Ez persze egy esetleges támadás esetén hasznos. Teszem azt, a katonákat nem zörgő, kopogó páncélba bújtatod, hanem lehetőleg halkabb, vékonyabb páncélzatba bújtatod és mondjuk egy fő utat amit fák vesznek körül, oldal támadásba kezdesz nem frontálisan rohanod le. A taktika a meglepetés van, illetve nem árt ha rejtett csapdákkal is odacsapsz a támadóknak. Röviden egy gerilla harc lényege, hogy lehetőleg ne sík terepen akarj egy sereget megverni, jelentősen kisebb csapattal. Saját meglátás.
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-11 20:35:56
Üzenet elküldve: 2020-01-11 20:35:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda, említés szintjén Uthrin//
*A hölgy nem tagadja, hogy akarna valamit. Ami annyit jelent a csempész számára, hogy a lány vagy nagyon dörzsölt, vagy fogalma sincs mit csinál. A beszélgetés második fele, ugyan az előbbire utal, de még mindig nem fedi fel magát, ami nem kicsit furcsa a kufár számára. Leül, ahogy azt felkínálják neki, és feldob egy kifejezést.*
-Milyen érdekes!
*Mondja színlelt udvari modorossággal.*
-A kölcsönösen kifizetődő a középső nevem. Fhreyia Kölcsönösen Kifizetődő Ull'humra
*A bohókás álnevet olyan karizmával adja elő, hogy szinte megkérdőjelezhetetlen a hitelessége. Egy csempésznek több ilyen van a tarsolyában, mint arany az erszényében.*
~Az egyenesség maradjon meg a betyárbecsületben. Majd ha a lányka is rosszban sántikál, talán én is elballagok az igazság felé.~
*Gondolja magában, majd hallgatja a hogy a lány megjegyzést tesz a ruhájára. Bólintva karcos hangja.*
-Kihívó de így szeretem. Kikötői csavargónak, és megszállott piperkőcnek is megfelel, csak hozzá állás kérdése.
*Mondja, majd a foglalkozását illetőleg, a maga stílusában válaszol.*
-Minden fasznak két vége van, csak a jó felén kell állni. Azt dolgozom amiben haszon van, alkudozom is ha kell.
*Kacsint oda a csempész. A jóképű rosszarcú újra a felszínre tör.*
~Ejj a francba is de hiányzott ez már. Engem aljasnak teremtettek az istenek.~
*Gondolja magában, és hagyja, hogy a hölgy továbbra is elővezethesse magát, miközben az egyik italárt nyúl, ha az engedi. Nem iszik bele, csak érdeklődése jeléül maga elé húzza a poharat, jelezve: Érdekli a beszélgetés.*
-Félre értettél.
*Kényelmesedik el a széken és előhúzza a pipáját amiben már készen áll egy gyümölcsös tömés.*
-Ez a legjobb amit várhattam. Egy sötét alak, egy szürke sarokban, és nem fizetek érte. Talán ez a legjobb benne.
*Utolsó mondatát, már a pipacsutora mellett köpi ki az asztalra, ahogy egy az asztalra kirakott gyertyával meggyújtja a dohányt. Kettőt pöfékel, és szív, hogy aztán füsttel kísérve mondja.*
-Hallgatlak.
*Ekkor belefecseg valami idióta a pultnál, de a tündér gyakorlatilag szarik rá.*
-Hallgatlak.
*Ismétli meg szuggesztívebben, utalva arra, hogy most csak ezzel a beszélgetéssel foglalkozzon szőke ismeretlen fehérnép.*
*A hölgy nem tagadja, hogy akarna valamit. Ami annyit jelent a csempész számára, hogy a lány vagy nagyon dörzsölt, vagy fogalma sincs mit csinál. A beszélgetés második fele, ugyan az előbbire utal, de még mindig nem fedi fel magát, ami nem kicsit furcsa a kufár számára. Leül, ahogy azt felkínálják neki, és feldob egy kifejezést.*
-Milyen érdekes!
*Mondja színlelt udvari modorossággal.*
-A kölcsönösen kifizetődő a középső nevem. Fhreyia Kölcsönösen Kifizetődő Ull'humra
*A bohókás álnevet olyan karizmával adja elő, hogy szinte megkérdőjelezhetetlen a hitelessége. Egy csempésznek több ilyen van a tarsolyában, mint arany az erszényében.*
~Az egyenesség maradjon meg a betyárbecsületben. Majd ha a lányka is rosszban sántikál, talán én is elballagok az igazság felé.~
*Gondolja magában, majd hallgatja a hogy a lány megjegyzést tesz a ruhájára. Bólintva karcos hangja.*
-Kihívó de így szeretem. Kikötői csavargónak, és megszállott piperkőcnek is megfelel, csak hozzá állás kérdése.
*Mondja, majd a foglalkozását illetőleg, a maga stílusában válaszol.*
-Minden fasznak két vége van, csak a jó felén kell állni. Azt dolgozom amiben haszon van, alkudozom is ha kell.
*Kacsint oda a csempész. A jóképű rosszarcú újra a felszínre tör.*
~Ejj a francba is de hiányzott ez már. Engem aljasnak teremtettek az istenek.~
*Gondolja magában, és hagyja, hogy a hölgy továbbra is elővezethesse magát, miközben az egyik italárt nyúl, ha az engedi. Nem iszik bele, csak érdeklődése jeléül maga elé húzza a poharat, jelezve: Érdekli a beszélgetés.*
-Félre értettél.
*Kényelmesedik el a széken és előhúzza a pipáját amiben már készen áll egy gyümölcsös tömés.*
-Ez a legjobb amit várhattam. Egy sötét alak, egy szürke sarokban, és nem fizetek érte. Talán ez a legjobb benne.
*Utolsó mondatát, már a pipacsutora mellett köpi ki az asztalra, ahogy egy az asztalra kirakott gyertyával meggyújtja a dohányt. Kettőt pöfékel, és szív, hogy aztán füsttel kísérve mondja.*
-Hallgatlak.
*Ekkor belefecseg valami idióta a pultnál, de a tündér gyakorlatilag szarik rá.*
-Hallgatlak.
*Ismétli meg szuggesztívebben, utalva arra, hogy most csak ezzel a beszélgetéssel foglalkozzon szőke ismeretlen fehérnép.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-11 20:04:48
Üzenet elküldve: 2020-01-11 20:04:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A fekete tenger szólít//
//Kicsit Mik//
*Xidros természetesen nem lát semmi problémát amiatt, hogy felajánlotta Gwaerennek azt, hogy egyen. Elvégre Xidros nem tud még semmit a lányról, csupán kedves próbál lenni. Persze okkal, de ez egy másik kérdéskör.*
- Remek választás.
*Mondja, és mosolya kiszélesedik, főleg mert hallja a lány panaszos hasát.*
- Akkor ezek lennének, ha lesz szíves.
*Mondja végtelen türelemmel és udvariassággal, és a közelben tartott erszényéért nyúl. Először 16 aranyat számol le az Egészben sült fogas citromos-vajas mártással ételért majd ezt követi 11 arany a Gyümölcs pálinkaért. *
-Köszönöm szépen.
*Biccent Mikarnak. Cseppet sem sajnálja az összeget, ami ugyan nem kevés, de az arany egyébként is tünékeny dolog Xidros felfogása szerint, így amíg van, addig költi, amint nincs, úgy természetesen nem lesz miből. Kényelmesen borát kóstolgatja, amivel tökéletesen meg van elégedve. Egy röpke pillanatig elgondolkodik azon, hogy ő ajánl valamiféle munkát a leánynak, ugyanakkor ha meg is teszi mindezt, biztosan nem itt és most fogja, még a végén kellemetlen helyzetbe kerül azért, mert lecsap mások esetleges munkavállalójára. Ezzel el is van, amikor érkezik a kérdés. Úgy tesz, mint aki nem érti, vagy váratlanul éri ennek a megérkezése, valójában pedig számított rá, kicsit talán hamarabb. Gwaerent persze elkönyveli élelmesnek, amiért legalább megvárta, hogy előtte rendeljen neki. Ez újból megmosolyogtatja őt.*
- De hiszen említettem már.
*Hagy némi szünetet, hogy a lány feleleveníthesse a pillanatot, amikor oda lépett hozzá.*
- A társaság élvezetének reményében vagyok itt. Vagy talán ez nem elég?
*Drámaian szívéhez teszi kezét, mert egészen úgy érzi, hogy hazugsággal van vádolva. Nagyon helyesen persze, ugyanakkor töretlenül igyekszik ártatlan ember benyomását kelteni, akkor is, ha éppen kézfeje is koromfekete lenne, ha ténylegesen szívéhez tudná érinteni.*
//Kicsit Mik//
*Xidros természetesen nem lát semmi problémát amiatt, hogy felajánlotta Gwaerennek azt, hogy egyen. Elvégre Xidros nem tud még semmit a lányról, csupán kedves próbál lenni. Persze okkal, de ez egy másik kérdéskör.*
- Remek választás.
*Mondja, és mosolya kiszélesedik, főleg mert hallja a lány panaszos hasát.*
- Akkor ezek lennének, ha lesz szíves.
*Mondja végtelen türelemmel és udvariassággal, és a közelben tartott erszényéért nyúl. Először 16 aranyat számol le az Egészben sült fogas citromos-vajas mártással ételért
majd ezt követi 11 arany a Gyümölcs pálinkaért. *-Köszönöm szépen.
*Biccent Mikarnak. Cseppet sem sajnálja az összeget, ami ugyan nem kevés, de az arany egyébként is tünékeny dolog Xidros felfogása szerint, így amíg van, addig költi, amint nincs, úgy természetesen nem lesz miből. Kényelmesen borát kóstolgatja, amivel tökéletesen meg van elégedve. Egy röpke pillanatig elgondolkodik azon, hogy ő ajánl valamiféle munkát a leánynak, ugyanakkor ha meg is teszi mindezt, biztosan nem itt és most fogja, még a végén kellemetlen helyzetbe kerül azért, mert lecsap mások esetleges munkavállalójára. Ezzel el is van, amikor érkezik a kérdés. Úgy tesz, mint aki nem érti, vagy váratlanul éri ennek a megérkezése, valójában pedig számított rá, kicsit talán hamarabb. Gwaerent persze elkönyveli élelmesnek, amiért legalább megvárta, hogy előtte rendeljen neki. Ez újból megmosolyogtatja őt.*
- De hiszen említettem már.
*Hagy némi szünetet, hogy a lány feleleveníthesse a pillanatot, amikor oda lépett hozzá.*
- A társaság élvezetének reményében vagyok itt. Vagy talán ez nem elég?
*Drámaian szívéhez teszi kezét, mert egészen úgy érzi, hogy hazugsággal van vádolva. Nagyon helyesen persze, ugyanakkor töretlenül igyekszik ártatlan ember benyomását kelteni, akkor is, ha éppen kézfeje is koromfekete lenne, ha ténylegesen szívéhez tudná érinteni.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:08:50
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:08:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, Balkócza//
*Talán itt nem az a szokás, de Rorkir a maga részéről igyekszik mindenkinek megadni a tiszteletet mindannak, aki hasonlóképpen tesz vele. Tudja jól, hogy a csaposok élete nem könnyű.*
-Vadkan... Az tökéletes lesz. Mennyibe fáj egy jó vadkan?
*Kérdi kissé izgatottan, szinte hallani a hasa korgását, mert bár jól kipihente magát Rheia ágyában, de nem sokat evett azóta, és az utazás igencsak fárasztó. Annak kifejezetten örül, hogy elfogadja a másik a sört.*
-Á, szóval gnóm. Egyszer találkoztam egy öreg törpével, vagyis gnómmal. Az tisztelettudó volt, nem úgy, mint ez a vakarcs.
*Néz félre egy pillanatra Balkóczára.*
-Talán a korral jár.
*Vonja meg a vállát, majd csak ezután csapja meg fülét a kis gnóm lány mondandója. ~Ez patkányt eszik, és én csodálkozom, hogy ilyen ostoba.~ Csóválja meg a fejét, s szinte szemöldökét is felhúzza meglepődöttségében, ahogy a kis "mondókát" hallja. Kinyújtja karját, s meglapogatja a lányka vállát finoman, de tényleg csak finoman, ha teheti.*
-Vigyázz a nyelvedre, ennél kevesebbért is öltem már. Menj szépen játszani.
*Szavai teljesen komolyak, s ha a bolond lányka nem is érti a szavai súlyát, bízik benne, hogy Mik talán jobban odafigyel rá. Visszafordul a férfi felé, mert az ételen és italon kívül egyéb dolgok is vezérelik. Közelebb hajol, majd úgy szólal meg.*
-Egy kereskedőt keresek. Birtokomban van egy különleges tárgy. Esetleg nem ismersz valakit?
*Teszi fel a kérdést, mit sem sejtve arról, hogy talán épp a Kalmárban is akadhat egy-két ilyen alak. Csak arra tud gondolni, hogy a csaposok bizony sokakat ismernek, mert szinte mindenki megfordul a pultnál ilyen, vagy olyan indokok miatt.*
*Talán itt nem az a szokás, de Rorkir a maga részéről igyekszik mindenkinek megadni a tiszteletet mindannak, aki hasonlóképpen tesz vele. Tudja jól, hogy a csaposok élete nem könnyű.*
-Vadkan... Az tökéletes lesz. Mennyibe fáj egy jó vadkan?
*Kérdi kissé izgatottan, szinte hallani a hasa korgását, mert bár jól kipihente magát Rheia ágyában, de nem sokat evett azóta, és az utazás igencsak fárasztó. Annak kifejezetten örül, hogy elfogadja a másik a sört.*
-Á, szóval gnóm. Egyszer találkoztam egy öreg törpével, vagyis gnómmal. Az tisztelettudó volt, nem úgy, mint ez a vakarcs.
*Néz félre egy pillanatra Balkóczára.*
-Talán a korral jár.
*Vonja meg a vállát, majd csak ezután csapja meg fülét a kis gnóm lány mondandója. ~Ez patkányt eszik, és én csodálkozom, hogy ilyen ostoba.~ Csóválja meg a fejét, s szinte szemöldökét is felhúzza meglepődöttségében, ahogy a kis "mondókát" hallja. Kinyújtja karját, s meglapogatja a lányka vállát finoman, de tényleg csak finoman, ha teheti.*
-Vigyázz a nyelvedre, ennél kevesebbért is öltem már. Menj szépen játszani.
*Szavai teljesen komolyak, s ha a bolond lányka nem is érti a szavai súlyát, bízik benne, hogy Mik talán jobban odafigyel rá. Visszafordul a férfi felé, mert az ételen és italon kívül egyéb dolgok is vezérelik. Közelebb hajol, majd úgy szólal meg.*
-Egy kereskedőt keresek. Birtokomban van egy különleges tárgy. Esetleg nem ismersz valakit?
*Teszi fel a kérdést, mit sem sejtve arról, hogy talán épp a Kalmárban is akadhat egy-két ilyen alak. Csak arra tud gondolni, hogy a csaposok bizony sokakat ismernek, mert szinte mindenki megfordul a pultnál ilyen, vagy olyan indokok miatt.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:26:30
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:26:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vékony pallón//
//Darw, közelség miatt Mik, majd Yla//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Utrhin kifejezetten kedveli az egyenes beszédet, s jelenleg úgy néz ki, Darw magának tudhatja ezt. Tetszik ez a veres hajú gnómnak, nem sok olyannal találkozott eddig a városban, akik ezt képesek volnának elsajátítani. Valójában olyanokra lenne szükség a Városi Őrségben, mint ő maga, s a sors fintora az, hogy pont ennek az ellenkezője mutatkozik. Ennek ellenére olyan témákat kell boncolgatnia, amik számára kellemetlenek, persze azért megteszi.*
-Darw, nem fogok neked hazudni, összesen ha tizen vagyunk a Kaszárnyában, van vagy négy osztagunk, s azokon belül vezetők. Nos persze Denjaar a parancsnok, neki mindenki engedelmeskedik is, de mivel a helyettese jelenleg távol van, én lennék a következő személy ezzel megbízva, s nem fogok kertelni, szarba se vesznek, ha parancsolok is. Mikor nincs ott a legfőbb vezető, beleverhetik a faszukat a városba, senkit nem érdekel, mit kéne csinálnia. A kimenő megvonása? *Itt felnevet.* Tudod te, mennyit érne az? Az újoncok fele ki se mozdul, ahogyan az a trehány őrmester Grük is, a másik csoportra meg ennek az ellentettje jellemző, vannak, akiknek csak a nevét tudom, de nem láttam őket. *Itt egy kicsit feljebb emeli a hangját, már csak az irónia kifejezése végett is.*
-Valamelyik nap például behoztak egy pár csizmát, amit egy nőtől vettek el, feltehetően várandós volt. Másnap egy dinnyét tulajdonítottak el, hogy kitől, még azt sem tudom. És ezeket mind, mikor? Amikor a parancsnok persze ott sincsen! *Szemei lassan mérik fel a fogadó jelenlegi felhozatalát, célpontot keresnek, akit bevonhatnak az eszmefuttatásba, majd YIlandán állapodnak meg, akit nem fognak szó nélkül hagyni.*
-Kegyed, például: tud valamit arról, hogy mi az előzménye egy napokkal ezelőtt eltulajdonított pár lábbelinek, vagy egy dinnyének? Kötve hiszem... *Persze, ha választ kap, meglepődve reagál rá, de addig is, odaszól Darwnak.*
-Nem hiszem, hogy érne bármit is, hiszen a régi Őrség is ezek miatt fulladt be. Itt a pálca, a börtön, a csonkítás és a fővesztés segíthet csak. Mind a kollégák megregulázásában, mind a városiakon. *Ezt kissé halkabban mondja már, hogy csak ők hallhassák, Mikre meg nem is gondol, aki az egyedüli jelenleg, akinek megütheti fülét a diskurálás. A harcmodorra pedig felkapja tekintetét a szerzetünk, hiszen ilyenről még soha nem hallott és nagyon is érdekli.*
-Nos, nem hallottam még róla, viszont érdekelne, s örülnék, ha elmesélnéd. Az urazást meg kérlek, hagyd. Szólíts csak egyszerűen Utrhinnak.
A hozzászólás írója (Utrhin Laenrick) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 14:28:01
//Darw, közelség miatt Mik, majd Yla//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Utrhin kifejezetten kedveli az egyenes beszédet, s jelenleg úgy néz ki, Darw magának tudhatja ezt. Tetszik ez a veres hajú gnómnak, nem sok olyannal találkozott eddig a városban, akik ezt képesek volnának elsajátítani. Valójában olyanokra lenne szükség a Városi Őrségben, mint ő maga, s a sors fintora az, hogy pont ennek az ellenkezője mutatkozik. Ennek ellenére olyan témákat kell boncolgatnia, amik számára kellemetlenek, persze azért megteszi.*
-Darw, nem fogok neked hazudni, összesen ha tizen vagyunk a Kaszárnyában, van vagy négy osztagunk, s azokon belül vezetők. Nos persze Denjaar a parancsnok, neki mindenki engedelmeskedik is, de mivel a helyettese jelenleg távol van, én lennék a következő személy ezzel megbízva, s nem fogok kertelni, szarba se vesznek, ha parancsolok is. Mikor nincs ott a legfőbb vezető, beleverhetik a faszukat a városba, senkit nem érdekel, mit kéne csinálnia. A kimenő megvonása? *Itt felnevet.* Tudod te, mennyit érne az? Az újoncok fele ki se mozdul, ahogyan az a trehány őrmester Grük is, a másik csoportra meg ennek az ellentettje jellemző, vannak, akiknek csak a nevét tudom, de nem láttam őket. *Itt egy kicsit feljebb emeli a hangját, már csak az irónia kifejezése végett is.*
-Valamelyik nap például behoztak egy pár csizmát, amit egy nőtől vettek el, feltehetően várandós volt. Másnap egy dinnyét tulajdonítottak el, hogy kitől, még azt sem tudom. És ezeket mind, mikor? Amikor a parancsnok persze ott sincsen! *Szemei lassan mérik fel a fogadó jelenlegi felhozatalát, célpontot keresnek, akit bevonhatnak az eszmefuttatásba, majd YIlandán állapodnak meg, akit nem fognak szó nélkül hagyni.*
-Kegyed, például: tud valamit arról, hogy mi az előzménye egy napokkal ezelőtt eltulajdonított pár lábbelinek, vagy egy dinnyének? Kötve hiszem... *Persze, ha választ kap, meglepődve reagál rá, de addig is, odaszól Darwnak.*
-Nem hiszem, hogy érne bármit is, hiszen a régi Őrség is ezek miatt fulladt be. Itt a pálca, a börtön, a csonkítás és a fővesztés segíthet csak. Mind a kollégák megregulázásában, mind a városiakon. *Ezt kissé halkabban mondja már, hogy csak ők hallhassák, Mikre meg nem is gondol, aki az egyedüli jelenleg, akinek megütheti fülét a diskurálás. A harcmodorra pedig felkapja tekintetét a szerzetünk, hiszen ilyenről még soha nem hallott és nagyon is érdekli.*
-Nos, nem hallottam még róla, viszont érdekelne, s örülnék, ha elmesélnéd. Az urazást meg kérlek, hagyd. Szólíts csak egyszerűen Utrhinnak.
A hozzászólás írója (Utrhin Laenrick) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 14:28:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659