//Második szál//
//A művészet oltárán//
* Vétek lenne nem dicsérni egy ilyen bájos teremtés természetes szépségét. Na persze azt nem látja, hogy ennek a szépségnek megfeszül az állkapcsa kérdései okán. Kérdése elől kitér a vörös, de még hogy. Nem csak, hogy a szavakat jól csűri csavarja a nő, de még a teste apró rezdüléseit is kihasználja. Be kell vallania, hogy ő maga is zavarba jött, pedig azért egy olyan férfi, akivel ezt könnyen meglehet tenni. Hiszen meztelen szépségeket már a tanulmányai elsajátítsa során is festet meg.*
~ Ez a nő, ez a nő... páratlan! ~
- Maga máris zavarba hozott, pedig engem nem egyszerű. Tudja, hogyan hasson egy férfira. A fenébe is, de igaza van!* Mondja átszellemülten, mivel máris beindul a fantáziája. Ráadásul a hízelgő szavak is célba találtak. Eddig úgy tűnt, hogy a művész felvételizteti a nőt, de végül úgy néz ki, hogy fordítva lett a dolog. Azért igyekszik összeszedni magát Elgroon is, mert ez csak nem jó így. Neki is volt alkalma látni már Yezzát korábban, így aztán tud róla, hogy vannak fegyverei is.*
- Jól van. Találgatok, akkor én is egy kicsit. Wegtoreni vonásai alapból adnak magának egy kis misztikumot, lévén, hogy maga a város is az. Öltözéke elég merész, ráadásul az élénk színek dominálnak benne. A férfiakkal is könnyűszerrel elbánik, tehát az első tippem az lenne, hogy táncos vagy esetleg kurtizán. Már bocsánat a hasonlatért.* Szabadkozik, de aztán folytatja.*
- A szavakkal úgy játszadozik, mint egy művész. Mindenképpen tanult személy, ami ki is szökkent egy kicsit. Láttam magánál korábban fegyvereket is, ami megint csak megzavar. Martalócként vagy zsoldosként nem tudom elképzelni, mivel egy a bőre hibátlan, kettő nyelvezete is, mint említettem már korábban választékos. Inkább mondanék orgyilkost, de ahhoz meg túlságosan feltűnő jelenség. Megannyi lehetőség amit ki lehetne lehetne használni.* Tűnődik el izgatottan, mert máris körvonalazódik fejében jó pár kép. Abból egy igen erősen akarja, hogy ki is mondja.*
- Egy kép kezd körvonalazódni előttem. Egy kép, ahogyan fekszel. Azt még nem tudom, hogy min, de inkább az a kérdés, hogy hol. Sátorban. Egy díszes sátorban, ahol selyem párnák vannak. A vörös és az arany szín az ami dominál. Egyik kezedben arany serleg a másikban egy fegyver. Talán egy díszes tőr. Vagy talán inkább a serleg az asztalon van egy tál egzotikus gyümölcs mellett. A kezedben pedig inkább egy ópiumpipa van. Elefántcsontból lenne az igazi. Merész ruházatra gondoltam. Ami fedetlenül hagyja a karokat, lábakat és a hasi tájékot is. Az intim részeket ugyan fedi, de mégsem, mivel eléggé áttetsző, így aztán láttatni engedi azokat, de mégsem. Szerintem a vörös selyem lenne a legjobb. Ami meg még fontos kiegészítő az a homok. A homok ami a titokzatos sivatagot szimbolizálja. Számomra ez vagy te. Egy harcos sivatagi hercegnő, aki telve van egzotikussággal és kellő sejtelmességgel, amit egy csipetnyi veszedelmesség is megfűszerez.* Mostanra teljesen átszellemült, így aztán a fel se tűnik neki, hogy elkezdte tegezni a lányt. A megalkotandó kép, ami a fejében kezdett el megszületni teljesen magával ragadta. Pedig még teljesen nem is dolgozta ki. Máris közben újabb kép is kezd körvonalazódni.*
- De mi lenne, ha lenne egy másik oldal is egy másik arculat. Nem! Elég ebből mára! Elkavarodtam és már azt sem tudom, hogy mit is akartam.* Túlságosan is sok volt ez neki. Újfent kényszeríti magát, hogy lehiggadjon.*
- Elnézést az előbbiekért! Azt hiszem kár lenne ezek után tagadnom, hogy maga túlszárnyalta az elképzeléseimet. Ilyen modellt elég nehéz találni. Sőt talán szinte lehetetlen is. A legnagyobb kérdőjel magában az, hogy miért is van még egyáltalán itt ebben a városban? Csupa, csupa rejtély. Na, de talán beszélhetünk lassan a fizetségről. Vagy akad még mindig valami a tarsolyában?* Ezek után, már meg sem lepődne. Röstelli is, hogy ilyen könnyedén elvesztette az irányítást. Ráadásul máris a legelején az egésznek.*