Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 257 (5121. - 5140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5140. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 21:21:34
Üzenet elküldve: 2020-12-15 21:21:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kelleténél is nagyobb egója ma se fog csorbát szenvedni. Amint rámászik a vörösre és elkezd dolgozni rajta nemsokára az olyanokat kiált és nyögdécsel, hogy a tájékoztatásra nincs is szüksége a lovagnak, hogy jó-e. Magától értetődő. Az ágy állapota nem nagyon zavartatja vagy, hogy így folytatva biztos izomláza lesz holnapra. Az őt átölelő alatta nyögdécselő Faros látványa és főleg az ugráló melleié, azt is elfeledtetik vele, hogy rajtuk kívül van bármi más a világon. A vad vágta közben olyasmikkel, hogy megvariálja a dolgokat, trükközgessen vagy pózt váltson egyáltalán nem törődik. Ő nem egy olyan alak. Csak beteszi és addig mozog míg vége nem lesz. Egyszerű, de még nem csalódott benne. Most még az előzőnél is tovább bírja. A végére már ég is a férfi combja a fáradságtól és nem kevés kövér izzadtságcsepp gyöngyözik a homlokán, de már a végénél jár ami a hangján is hallatszik.*
-Micsoda! Pih! Naaaaa!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kelleténél is nagyobb egója ma se fog csorbát szenvedni. Amint rámászik a vörösre és elkezd dolgozni rajta nemsokára az olyanokat kiált és nyögdécsel, hogy a tájékoztatásra nincs is szüksége a lovagnak, hogy jó-e. Magától értetődő. Az ágy állapota nem nagyon zavartatja vagy, hogy így folytatva biztos izomláza lesz holnapra. Az őt átölelő alatta nyögdécselő Faros látványa és főleg az ugráló melleié, azt is elfeledtetik vele, hogy rajtuk kívül van bármi más a világon. A vad vágta közben olyasmikkel, hogy megvariálja a dolgokat, trükközgessen vagy pózt váltson egyáltalán nem törődik. Ő nem egy olyan alak. Csak beteszi és addig mozog míg vége nem lesz. Egyszerű, de még nem csalódott benne. Most még az előzőnél is tovább bírja. A végére már ég is a férfi combja a fáradságtól és nem kevés kövér izzadtságcsepp gyöngyözik a homlokán, de már a végénél jár ami a hangján is hallatszik.*
-Micsoda! Pih! Naaaaa!
5139. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 19:56:30
Üzenet elküldve: 2020-12-15 19:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Még javában élvezik a nemes wegtoreni ital aromáját szájukban, miközben éppen a bárót rakják terítékre.*
- Bolond lett volna ezeket a kapcsolatokat veszni hagyni. Főleg az ilyen remek italokat, de az agyat maró paprika se rossz.* Nem csak a wegtoreni italokat, de az ételeket is nagyon kedveli. Ha Wegtoren, akkor nem szabad a paprikát kihagyni. Való igaz, hogy az ilyen finomságok után furcsán hangzik az erjesztett tej.*
- Így is lehet fogalmazni, de ez talán kicsit erős megnevezés. A sör maga is erjesztett ital, ahogyan a bor is, vagy a savanyú káposzta. Nem azt mondom, hogy túl jó, de annyira nem is rossz, bár, aki a sörhöz van szokva, azért az hiányolja. Amúgy kellemes savanykás-édeskés, kissé csípős ízű ital.* Ő maga sem biztos, hogy rögtön ivott volna belőle, ha így hallja, de akkor ott csak egy tömlőt dugta elé. Nem volt róla fogalma, hogy mit is iszik.*
- Azért a sör az sör.* Ő nem foglalkozik a sörbajusszal, mert úgyis kinő újra, amint belekortyol majd italába.*
- Hát ha végig fizetnéd, akkor baj volna.* Sandít rá ravaszkásan, mert az nem lenne éppen rossz.*
- Maihhin, amit a nomádok földrengésként is neveznek. Találó megnevezés, mert hatalmas állatok. Marmagasságuk átlagosan négy méter. Szóval jó nagyok. Olyanok, mint egy nagy jávorszarvas, csak a hímeknek van az orrán is egy szarva. Mi kettőt ejtetünk el. Az egyiket csapdával a másikat viszont nekünk kellett leterítenünk. Hatalmas volt. Rendesen remegett a föld, ha megindult. A csordára azt hittük, hogy először, hogy homokvihar. Amúgy növényevő állatokról van szó. Ez viszont ragadozótól származik.* Húz elő a zsebéből egy ujjnyi nagyságú ragadozó fogat. Bele is nyomja Win kezébe, hogy megnézhesse, ha akarja. Ő meg addig a sörébe temetkezik.*
* Még javában élvezik a nemes wegtoreni ital aromáját szájukban, miközben éppen a bárót rakják terítékre.*
- Bolond lett volna ezeket a kapcsolatokat veszni hagyni. Főleg az ilyen remek italokat, de az agyat maró paprika se rossz.* Nem csak a wegtoreni italokat, de az ételeket is nagyon kedveli. Ha Wegtoren, akkor nem szabad a paprikát kihagyni. Való igaz, hogy az ilyen finomságok után furcsán hangzik az erjesztett tej.*
- Így is lehet fogalmazni, de ez talán kicsit erős megnevezés. A sör maga is erjesztett ital, ahogyan a bor is, vagy a savanyú káposzta. Nem azt mondom, hogy túl jó, de annyira nem is rossz, bár, aki a sörhöz van szokva, azért az hiányolja. Amúgy kellemes savanykás-édeskés, kissé csípős ízű ital.* Ő maga sem biztos, hogy rögtön ivott volna belőle, ha így hallja, de akkor ott csak egy tömlőt dugta elé. Nem volt róla fogalma, hogy mit is iszik.*
- Azért a sör az sör.* Ő nem foglalkozik a sörbajusszal, mert úgyis kinő újra, amint belekortyol majd italába.*
- Hát ha végig fizetnéd, akkor baj volna.* Sandít rá ravaszkásan, mert az nem lenne éppen rossz.*
- Maihhin, amit a nomádok földrengésként is neveznek. Találó megnevezés, mert hatalmas állatok. Marmagasságuk átlagosan négy méter. Szóval jó nagyok. Olyanok, mint egy nagy jávorszarvas, csak a hímeknek van az orrán is egy szarva. Mi kettőt ejtetünk el. Az egyiket csapdával a másikat viszont nekünk kellett leterítenünk. Hatalmas volt. Rendesen remegett a föld, ha megindult. A csordára azt hittük, hogy először, hogy homokvihar. Amúgy növényevő állatokról van szó. Ez viszont ragadozótól származik.* Húz elő a zsebéből egy ujjnyi nagyságú ragadozó fogat. Bele is nyomja Win kezébe, hogy megnézhesse, ha akarja. Ő meg addig a sörébe temetkezik.*
5138. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:05:24
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:05:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lándzsás bajszos tökös önzetlenkedése persze röviddel ezután máris a személyes szórakozásába vált át. Úgy esik neki Gwaerennek, hogy a lánynak még pisszenni sincs ideje, nemhogy nyögdécselni. De ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezi a történéseket, nem kell neki sok, hogy egy hangos kiáltással ezt Lou tudjára is adja – és hogy kissé belekarmoljon a fickó hátába. De ez nem jelenti azt, hogy véget akar vetni az ostromnak. Követelőzőn átkarolja lábával a férfi derekát, hátha közelebb tudja magához húzni.*
- Ez… kurva… jó… *Nyögi elfúló hangon, és hol Lou karjába markol, hol a takarót gyűri. Még az arca is kipirul egy kissé, bájosan, mintha olyan színes kencékkel kenné az arcát, mint az úrnőcskék. Persze erről szó sincs, Gwaeren mozgása és folyamatos káromkodása mellett inkább lehetne eladni szajhának, mint hercegnőnek. Minden pillanatot élvez, még akkor is, ha most nem ő ül a nyeregben – és akkor is, ha a nyikorgásból ítélve mindjárt leszakad alattuk az ágy. Arról nem is beszélve, hogy Lou érdeklődése – amit most még fizikailag is tapasztalhat – mennyire hízeleg neki. Élvezi hát a kényelmes ágyon fekve, amíg tart, hacsak a férfi nem készül valami mással is. Kapható mindenre, ezt a másik is kiolvashatja belőle, női lélek ide vagy oda.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lándzsás bajszos tökös önzetlenkedése persze röviddel ezután máris a személyes szórakozásába vált át. Úgy esik neki Gwaerennek, hogy a lánynak még pisszenni sincs ideje, nemhogy nyögdécselni. De ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezi a történéseket, nem kell neki sok, hogy egy hangos kiáltással ezt Lou tudjára is adja – és hogy kissé belekarmoljon a fickó hátába. De ez nem jelenti azt, hogy véget akar vetni az ostromnak. Követelőzőn átkarolja lábával a férfi derekát, hátha közelebb tudja magához húzni.*
- Ez… kurva… jó… *Nyögi elfúló hangon, és hol Lou karjába markol, hol a takarót gyűri. Még az arca is kipirul egy kissé, bájosan, mintha olyan színes kencékkel kenné az arcát, mint az úrnőcskék. Persze erről szó sincs, Gwaeren mozgása és folyamatos káromkodása mellett inkább lehetne eladni szajhának, mint hercegnőnek. Minden pillanatot élvez, még akkor is, ha most nem ő ül a nyeregben – és akkor is, ha a nyikorgásból ítélve mindjárt leszakad alattuk az ágy. Arról nem is beszélve, hogy Lou érdeklődése – amit most még fizikailag is tapasztalhat – mennyire hízeleg neki. Élvezi hát a kényelmes ágyon fekve, amíg tart, hacsak a férfi nem készül valami mással is. Kapható mindenre, ezt a másik is kiolvashatja belőle, női lélek ide vagy oda.*
5137. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 14:11:14
Üzenet elküldve: 2020-12-15 14:11:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Nagyot nevet Winyra kiigazításán, hogy azért nem mindenféle orkot fogad csak úgy be éjjelre.*
- Igazad van. Nem akármilyet. *Vigyorog miközben felfelé emeli két karját és befeszíti izmait, majd eljátssza, hogy milyen különleges ork, persze játékból. Láthatóan a pletykákra nem ad az emberlány, így Darok aggodalma alaptalan. Huncutul elmosolyodik, amikor a lakályos berendezések dicsérete után a nőstény megemlíti, hogy asszonynép kellene Daroknak, hogy széppé tegye az otthonát.*
- Az biztos, hogy kidíszítené, már ha szépérzéke is lenne. *Kacag egy sort az ötleten, majd tovább fonja a gondolatmenetet.*
- Annyi pénzem azért nincs, hogy saját házam legyen. Egy asszonynép meg egy kicsi szobában nem biztos, hogy jól érezné magát, hogy csak ennyit tudok nyújtani. *Tapasztalata szerint az asszonynépek szeretik a jómódot, ez pedig most közel sem igaz Darokra. Minden pénzét és gyűjtögetését fegyverekre és páncélzatra teszi félre. Ezen kívül csak a legszükségesebbekre költ. Hosszan nevet a zárt ajtóra visszavágás huncut mondataira.*
- Most szerencséd, hogy itt alszom. A városban te vagy a legnagyobb biztonságban. Ennél már csak akkor lennél jobban biztosítva, ha a kaszárnyába lennél. *Jelentőségteljesen magyaráz a kezével, mintha ez valóban így volna, persze a végén már nem tudja a komoly tekintetét fenntartani. Szerencsére egy pokróc akad is a nőstény ládájában, ami ugyan elég kicsike, de megteszi. Volt már ennél sokkal rosszabb helyzetben is, mikor fagyban és esőben kellett aludnia odakint. A sötét prémet hálás biccentéssel veszi át. A pokróc nagyságára muszáj egy megjegyzést tennie.*
- Ha elég kicsire összekucorodok, akkor talán félig be tudom takarni magam. *Nevetve teríti magára a prémet, ami valóban elég lehet, ha elég kicsire összehúzódik a padlón. Neki az is elég, ha a lábát be tudja takarni, felülről nem valami fázós. Kíváncsi tekintettel figyeli, ahogy Winyra saját ágyára visszatelepedik, hason, könyökeire támaszkodva.*
- Úgy feküdtél oda, mint ha ki akarnád fürkészni minden titkom. *Szemöldökeit ráncolva vigyorog és a kék íriszeket figyeli, hogy tényleg rá fókuszálnak, vagy csak egyszerűen kényelmes a nősténynek ez a fekvés. Egy igaz gondolatot állapít meg a másik a büszkeségről, amit elfogadó bólintással jelez vissza. A vérszövetség említésén újra vigyorogva fordul a nőstény felé, majd játékosan lebiggyeszti a száját, mint aki szomorkodik.*
- Pedig most következett volna, hogy előveszem a tőröm a szertartáshoz. *A lány tenyere felé pillant egy rövid időre, majd megrázza a fejét.*
- Túl puha lehet a kezed, nem lenne szívem megvágni. *Ezt tényleg így is gondolja, noha a vérszerződés nem ötlött fel benne, csak Winyra viccelődése után. A vérszövetség, vagy ennek egy értelmezése mégis szöget üt a fejében.*
- Mivel ennyi mindent tudsz már rólam kénytelen leszek hivatalosan is barátommá fogadni. Ezt nem utasíthatod el, különben meg kel, hogy… *A mondat végén játékosan hüvelykujját végig húzza torka vonalában, de hogy ez ne látszódjon komolynak mókásan nevet a mondat végén.*
- De komolyan mondom, hogy megkedveltelek. Ha valaki bántani akar, vagy szükséged lenne egy segítő kézre, akkor ne habozz szólni. *Ezúttal nem nevet. Tekintetéből kiolvasható, hogy őszintén gondolja, amit mond.*
- A három isten se menti meg, aki kezet emel rád. *Hevesen bólogat, hogy bizony ezt a kijelentését meg fogja tartani. Harcosként az ilyen ígéreteivel sosem játszik, s abban is biztos lehet Winyra, hogy ezt nem mindenkinek ajánlja fel a hím, csakúgy, mint a nőstény a szállás invitálást, de Daroknál ez talán még ennél is ritkább.*
//Darok//
*Nagyot nevet Winyra kiigazításán, hogy azért nem mindenféle orkot fogad csak úgy be éjjelre.*
- Igazad van. Nem akármilyet. *Vigyorog miközben felfelé emeli két karját és befeszíti izmait, majd eljátssza, hogy milyen különleges ork, persze játékból. Láthatóan a pletykákra nem ad az emberlány, így Darok aggodalma alaptalan. Huncutul elmosolyodik, amikor a lakályos berendezések dicsérete után a nőstény megemlíti, hogy asszonynép kellene Daroknak, hogy széppé tegye az otthonát.*
- Az biztos, hogy kidíszítené, már ha szépérzéke is lenne. *Kacag egy sort az ötleten, majd tovább fonja a gondolatmenetet.*
- Annyi pénzem azért nincs, hogy saját házam legyen. Egy asszonynép meg egy kicsi szobában nem biztos, hogy jól érezné magát, hogy csak ennyit tudok nyújtani. *Tapasztalata szerint az asszonynépek szeretik a jómódot, ez pedig most közel sem igaz Darokra. Minden pénzét és gyűjtögetését fegyverekre és páncélzatra teszi félre. Ezen kívül csak a legszükségesebbekre költ. Hosszan nevet a zárt ajtóra visszavágás huncut mondataira.*
- Most szerencséd, hogy itt alszom. A városban te vagy a legnagyobb biztonságban. Ennél már csak akkor lennél jobban biztosítva, ha a kaszárnyába lennél. *Jelentőségteljesen magyaráz a kezével, mintha ez valóban így volna, persze a végén már nem tudja a komoly tekintetét fenntartani. Szerencsére egy pokróc akad is a nőstény ládájában, ami ugyan elég kicsike, de megteszi. Volt már ennél sokkal rosszabb helyzetben is, mikor fagyban és esőben kellett aludnia odakint. A sötét prémet hálás biccentéssel veszi át. A pokróc nagyságára muszáj egy megjegyzést tennie.*
- Ha elég kicsire összekucorodok, akkor talán félig be tudom takarni magam. *Nevetve teríti magára a prémet, ami valóban elég lehet, ha elég kicsire összehúzódik a padlón. Neki az is elég, ha a lábát be tudja takarni, felülről nem valami fázós. Kíváncsi tekintettel figyeli, ahogy Winyra saját ágyára visszatelepedik, hason, könyökeire támaszkodva.*
- Úgy feküdtél oda, mint ha ki akarnád fürkészni minden titkom. *Szemöldökeit ráncolva vigyorog és a kék íriszeket figyeli, hogy tényleg rá fókuszálnak, vagy csak egyszerűen kényelmes a nősténynek ez a fekvés. Egy igaz gondolatot állapít meg a másik a büszkeségről, amit elfogadó bólintással jelez vissza. A vérszövetség említésén újra vigyorogva fordul a nőstény felé, majd játékosan lebiggyeszti a száját, mint aki szomorkodik.*
- Pedig most következett volna, hogy előveszem a tőröm a szertartáshoz. *A lány tenyere felé pillant egy rövid időre, majd megrázza a fejét.*
- Túl puha lehet a kezed, nem lenne szívem megvágni. *Ezt tényleg így is gondolja, noha a vérszerződés nem ötlött fel benne, csak Winyra viccelődése után. A vérszövetség, vagy ennek egy értelmezése mégis szöget üt a fejében.*
- Mivel ennyi mindent tudsz már rólam kénytelen leszek hivatalosan is barátommá fogadni. Ezt nem utasíthatod el, különben meg kel, hogy… *A mondat végén játékosan hüvelykujját végig húzza torka vonalában, de hogy ez ne látszódjon komolynak mókásan nevet a mondat végén.*
- De komolyan mondom, hogy megkedveltelek. Ha valaki bántani akar, vagy szükséged lenne egy segítő kézre, akkor ne habozz szólni. *Ezúttal nem nevet. Tekintetéből kiolvasható, hogy őszintén gondolja, amit mond.*
- A három isten se menti meg, aki kezet emel rád. *Hevesen bólogat, hogy bizony ezt a kijelentését meg fogja tartani. Harcosként az ilyen ígéreteivel sosem játszik, s abban is biztos lehet Winyra, hogy ezt nem mindenkinek ajánlja fel a hím, csakúgy, mint a nőstény a szállás invitálást, de Daroknál ez talán még ennél is ritkább.*
5136. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 12:31:20
Üzenet elküldve: 2020-12-15 12:31:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy elnézi, Nor'Deront nehéz zavarba hozni, de hát végtére nem is ez volt a (fő) cél. A vörös azonban hamarabb töpreng el a két személytől is érkezett kérdésen, minden bizonnyal ő is rejteget pár történetet, amik kérdőjeleket hagyhattak maguk után. Ysanee kérdése viszont hamar eltereli a figyelmét, amire is örömmel bólint, egy korty bor után pedig hálásan nyúl a felajánlott pipáért. Amióta megérkezett a városba és átesett első kis kiruccanásán, volt alkalma ezt-azt kipróbálnia és megesett, hogy a boros éjszakákon meg-meg kínálták ezzel-azzal. Igaz, a tanulás nagyon lefoglalta ~Ó igen, rettentően.~, de emellett nem volt rest kicsit szórakozni is. Ha pedig Ysanee átadja a pipát, ő nem is habozik, bőszen belekóstol az Ördögvigyorba, a füstöt pedig még bent tartva, ízlelve nyújtja oda az eszközt a színesebbik Deronnak, aki szintén elfogadta imént az ajánlatot. Amint elveszik tőle, rövid időn belül a füstöt is kifújja, ami határozottan és sebesen halad a magasba, Nalret által ügyelve arra, hogy senkit ne találjon el. Bár köhögni nem fog, egy enyhe torokköszörülés az ő száját is elhagyja. Nyúl is az italáért, hogy az enyhén maró érzést szájpadlásáról leöblíthesse egy korty borral, ivás közben pedig Relaelre pillant.*
- Az istenek? *Nevet fel röviden, hol az egyik nőre, hol a másikra pillantva, végül egy bólintással helyesel Ysanee megjegyzésére.*
- Minden bizonnyal. *Eközben Nor'Deron hevesen és lelkesen elkezdi ecsetelni nevének értelmét, Nalret pedig gúnyosan hunyorog felé, ami hamar félmosolyba torkollik, ha esetleg összetalálkozik a tekintetük. Ismét boráért nyújtja kezét, Ysanee megjegyzése után kíváncsian irányítja felé figyelmét, majd ez hamar elkanyarodik Deron felé, aki újabb megjegyzést tesz a hely múltjáról.*
- Ennél jobb volt itt a bor hajdanán? *Kérdezi, hiszen neki tényleg jobban ízlik, mint amit eddig máshol esélye volt megízlelni. A vöröshajú megjegyzésére cinikus ábrázattal emeli fel kezét, tenyerét az égnek eresztve.*
- Szerintem jobb élmény, ha te éred el, hogy levegye mindenét. *Veti fel, szinte már-már lelkesen ellenkezve a felvetésnek, hogy hiányolják, meztelenül munkálkodjanak itt a hölgyek.* Mi abban a szórakozás, ha már tudod, mi van a csomagban? *Kissé megrázza fejét, tettetett csalódottsággal. A hasonlatosan fehérfejű azonban őszintén deprimált amiatt, hogy ő lemaradt a Kalmár nemes múltjáról.*
- Nem valami madárról volt híres régen? *Kérdését ezúttal mindenkinek szánja, kivéve a fehérfejűnek, na már csak azért, mert mint kiderült, ő sem járt itt a hely korábbi pompájában. Egy-két alkalommal Nalret is hallott kósza információkat a Kalmár előző tulajáról és arról, mi sok minden történt itt, de egészen máig nem tért be, hogy szemügyre vegye a reinkarnációját.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy elnézi, Nor'Deront nehéz zavarba hozni, de hát végtére nem is ez volt a (fő) cél. A vörös azonban hamarabb töpreng el a két személytől is érkezett kérdésen, minden bizonnyal ő is rejteget pár történetet, amik kérdőjeleket hagyhattak maguk után. Ysanee kérdése viszont hamar eltereli a figyelmét, amire is örömmel bólint, egy korty bor után pedig hálásan nyúl a felajánlott pipáért. Amióta megérkezett a városba és átesett első kis kiruccanásán, volt alkalma ezt-azt kipróbálnia és megesett, hogy a boros éjszakákon meg-meg kínálták ezzel-azzal. Igaz, a tanulás nagyon lefoglalta ~Ó igen, rettentően.~, de emellett nem volt rest kicsit szórakozni is. Ha pedig Ysanee átadja a pipát, ő nem is habozik, bőszen belekóstol az Ördögvigyorba, a füstöt pedig még bent tartva, ízlelve nyújtja oda az eszközt a színesebbik Deronnak, aki szintén elfogadta imént az ajánlatot. Amint elveszik tőle, rövid időn belül a füstöt is kifújja, ami határozottan és sebesen halad a magasba, Nalret által ügyelve arra, hogy senkit ne találjon el. Bár köhögni nem fog, egy enyhe torokköszörülés az ő száját is elhagyja. Nyúl is az italáért, hogy az enyhén maró érzést szájpadlásáról leöblíthesse egy korty borral, ivás közben pedig Relaelre pillant.*
- Az istenek? *Nevet fel röviden, hol az egyik nőre, hol a másikra pillantva, végül egy bólintással helyesel Ysanee megjegyzésére.*
- Minden bizonnyal. *Eközben Nor'Deron hevesen és lelkesen elkezdi ecsetelni nevének értelmét, Nalret pedig gúnyosan hunyorog felé, ami hamar félmosolyba torkollik, ha esetleg összetalálkozik a tekintetük. Ismét boráért nyújtja kezét, Ysanee megjegyzése után kíváncsian irányítja felé figyelmét, majd ez hamar elkanyarodik Deron felé, aki újabb megjegyzést tesz a hely múltjáról.*
- Ennél jobb volt itt a bor hajdanán? *Kérdezi, hiszen neki tényleg jobban ízlik, mint amit eddig máshol esélye volt megízlelni. A vöröshajú megjegyzésére cinikus ábrázattal emeli fel kezét, tenyerét az égnek eresztve.*
- Szerintem jobb élmény, ha te éred el, hogy levegye mindenét. *Veti fel, szinte már-már lelkesen ellenkezve a felvetésnek, hogy hiányolják, meztelenül munkálkodjanak itt a hölgyek.* Mi abban a szórakozás, ha már tudod, mi van a csomagban? *Kissé megrázza fejét, tettetett csalódottsággal. A hasonlatosan fehérfejű azonban őszintén deprimált amiatt, hogy ő lemaradt a Kalmár nemes múltjáról.*
- Nem valami madárról volt híres régen? *Kérdését ezúttal mindenkinek szánja, kivéve a fehérfejűnek, na már csak azért, mert mint kiderült, ő sem járt itt a hely korábbi pompájában. Egy-két alkalommal Nalret is hallott kósza információkat a Kalmár előző tulajáról és arról, mi sok minden történt itt, de egészen máig nem tért be, hogy szemügyre vegye a reinkarnációját.*
5135. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 08:49:23
Üzenet elküldve: 2020-12-15 08:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza//
*Gyanúsan merev tekintettel követi végig a feketeleves-készítés folyamatát: őrlemény ázik, utána leszűretik, hozzá tej-méz-cukor külön tálaltatik. Nawanthiri ez utóbbiak egyikéhez sem nyúl, ellenben a kész italt - mint sznobok a bort - értőn megszagolja, kicsit végigfuttatja még a poháron is, hogy lássa az esését.*
- Hát az nagyon jó! *csillannak fel a mandulaszemei, mikor kiderül, hogy ebben a fogadóban még edzeni is lehet. Úgy megörül neki, hogy inni is elfelejt.* Ennyi az egész? Csak fenthagyom a fegyvereket, és már mehetek is? *Túl jól hangzik ez az ajánlat, nem árt még egyszer rákérdezni. Még a végén kiderül, hogy mester is lakik abban a pincében, aki - ajándék, fülrágás és dorombolás ellenében - hajlandó fogásokat tanítani. Vagy valami titkos szappanfőző társaságé, és nem szabad beszélni róla. Ahol arany van a tejben, ott minden lehetséges.*
- Neeem... *neveti el magát, mikor a csapos vicceskedik* A vajákos másra kell. *Hirtelen eszébe jut, hogy van nála egy pohár feketeleves, rögtön bele is kortyol.* A városba jövet találtam egy üveg áttetsző kocsonyát. Azt mondták, manólélek, amit lepárolt egy boszorkány. Szeretném megtudni, mire jó. *itt egyelőre elhallgat, és kíváncsian várja, hogy mit lép a gnóm.*
*Gyanúsan merev tekintettel követi végig a feketeleves-készítés folyamatát: őrlemény ázik, utána leszűretik, hozzá tej-méz-cukor külön tálaltatik. Nawanthiri ez utóbbiak egyikéhez sem nyúl, ellenben a kész italt - mint sznobok a bort - értőn megszagolja, kicsit végigfuttatja még a poháron is, hogy lássa az esését.*
- Hát az nagyon jó! *csillannak fel a mandulaszemei, mikor kiderül, hogy ebben a fogadóban még edzeni is lehet. Úgy megörül neki, hogy inni is elfelejt.* Ennyi az egész? Csak fenthagyom a fegyvereket, és már mehetek is? *Túl jól hangzik ez az ajánlat, nem árt még egyszer rákérdezni. Még a végén kiderül, hogy mester is lakik abban a pincében, aki - ajándék, fülrágás és dorombolás ellenében - hajlandó fogásokat tanítani. Vagy valami titkos szappanfőző társaságé, és nem szabad beszélni róla. Ahol arany van a tejben, ott minden lehetséges.*
- Neeem... *neveti el magát, mikor a csapos vicceskedik* A vajákos másra kell. *Hirtelen eszébe jut, hogy van nála egy pohár feketeleves, rögtön bele is kortyol.* A városba jövet találtam egy üveg áttetsző kocsonyát. Azt mondták, manólélek, amit lepárolt egy boszorkány. Szeretném megtudni, mire jó. *itt egyelőre elhallgat, és kíváncsian várja, hogy mit lép a gnóm.*
5134. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 23:13:42
Üzenet elküldve: 2020-12-14 23:13:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdésre határozottan megrázza fejét.*
- Nem kötötte az orrunkra. Feltételezem éppen ezt diktálta a jelenlegi hangulata.
*Ugyan vállait hanyagul megrántja, és könnyed mosoly pihen arcán, de szavai csípős élét ez sem veszi el.
A leírás nem igen mond számára semmit, hiába kutat elméjében, ezért fel is adja, elkönyvelve a kudarcot, Yeza további szavait pedig mély egyetértéssel, és néma bólogatással veszi tudomásul. Jenarinak nem is a rosszéletű népekkel van gondja, csupán azzal a behízelgő magatartással, ami általában a bárdok velejárója.*
- Báró?
*Lelkesedik fel rögvest meghallva ezt az információt. Egy barát, különösen ha az egy báró mindig érdekes és hasznos lehet.*
- Milyen nemes lélek.
*Biccenti oldalra fejét, és cinkosul a leányra tart, aki a wegtoreniek összetartását emlegeti.*
- Állítása szerint igen, elhagyta. Hogy csak kósza környezetváltozás ideig, vagy tartósan az kérdéses.
*Egy röpke grimasz jelenik meg arcán, ami elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy megszakítsa az Ördögvigyor okozta bódulatot.*
- Hozzád hasonló dekoratív ifjú leányoknak biztos nem tudna ellenállni.
*Ismételten inkább hanglejtése árulkodik megvetésről és nemtetszésről, míg minden más éppen az ellenkezőjét igyekszik alátámasztani.
A felajánlásra nemet int fejével, és indulásra készen a szék támláján támaszkodva még intéz pár szót Yezához.*
- Majd később mindenképpen, de most nem váratom meg tovább az asztaltársaságomat. Aztán szólj rám, ha mégsem elfeledném.
*Halántékánál apró köröket rajzolva mutatóujjával némán a lány tudtára adja, hogy milyen szétszórt mostanság elméje, és új hobbija természetesen nem segédkezik ebben.*
//Gaerralos//
*Mivel egyelőre nincs több mondandója, ezért egyet intve elköszön Yezától, és visszasétál Gaerraloshoz. Nagy lendülettel huppan le a székbe, és hangosan felsóhajt közvetlenül ezután.*
- Érdekes dolgokat tudni meg itt, például azt, hogy elvileg van itt egy pincearéna.
*Újságolja látszólag unottan, de lelkesedése csak azért nem látszik, mert távolléte alatt kialudt a pipája, és ez szörnyen lelombozza a pillanat tört részéig.*
- Meg egy báró is.
*Szúrja még hozzá, miközben egy mély levegőt véve igyekszik új életet lehelni abba a kevés kis örömébe, amit a mai napon vásárolt magának pár aranyért cserébe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdésre határozottan megrázza fejét.*
- Nem kötötte az orrunkra. Feltételezem éppen ezt diktálta a jelenlegi hangulata.
*Ugyan vállait hanyagul megrántja, és könnyed mosoly pihen arcán, de szavai csípős élét ez sem veszi el.
A leírás nem igen mond számára semmit, hiába kutat elméjében, ezért fel is adja, elkönyvelve a kudarcot, Yeza további szavait pedig mély egyetértéssel, és néma bólogatással veszi tudomásul. Jenarinak nem is a rosszéletű népekkel van gondja, csupán azzal a behízelgő magatartással, ami általában a bárdok velejárója.*
- Báró?
*Lelkesedik fel rögvest meghallva ezt az információt. Egy barát, különösen ha az egy báró mindig érdekes és hasznos lehet.*
- Milyen nemes lélek.
*Biccenti oldalra fejét, és cinkosul a leányra tart, aki a wegtoreniek összetartását emlegeti.*
- Állítása szerint igen, elhagyta. Hogy csak kósza környezetváltozás ideig, vagy tartósan az kérdéses.
*Egy röpke grimasz jelenik meg arcán, ami elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy megszakítsa az Ördögvigyor okozta bódulatot.*
- Hozzád hasonló dekoratív ifjú leányoknak biztos nem tudna ellenállni.
*Ismételten inkább hanglejtése árulkodik megvetésről és nemtetszésről, míg minden más éppen az ellenkezőjét igyekszik alátámasztani.
A felajánlásra nemet int fejével, és indulásra készen a szék támláján támaszkodva még intéz pár szót Yezához.*
- Majd később mindenképpen, de most nem váratom meg tovább az asztaltársaságomat. Aztán szólj rám, ha mégsem elfeledném.
*Halántékánál apró köröket rajzolva mutatóujjával némán a lány tudtára adja, hogy milyen szétszórt mostanság elméje, és új hobbija természetesen nem segédkezik ebben.*
//Gaerralos//
*Mivel egyelőre nincs több mondandója, ezért egyet intve elköszön Yezától, és visszasétál Gaerraloshoz. Nagy lendülettel huppan le a székbe, és hangosan felsóhajt közvetlenül ezután.*
- Érdekes dolgokat tudni meg itt, például azt, hogy elvileg van itt egy pincearéna.
*Újságolja látszólag unottan, de lelkesedése csak azért nem látszik, mert távolléte alatt kialudt a pipája, és ez szörnyen lelombozza a pillanat tört részéig.*
- Meg egy báró is.
*Szúrja még hozzá, miközben egy mély levegőt véve igyekszik új életet lehelni abba a kevés kis örömébe, amit a mai napon vásárolt magának pár aranyért cserébe.*
5133. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 21:31:03
Üzenet elküldve: 2020-12-14 21:31:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*A mai az egy ilyen intézkedős nap piperekalmárunk egyébként sem szürke hétköznapjainak sorában, mihez már egészen kezd hozzászokni. Kicsit ide megy, kicsit ott tevékenykedik, többször is megjárja a piacot, majd minden kofa standjánál tiszteletét téve. Ez az iménti kis egyeztetés már igazán semmiség. Ehhez mérten nem is tart neki soká, így hamar vissza tud térni a pultnál várakozóhoz. Olyan hamar, hogy még bőven habzik söre, mire feneke a szék lapján éri. Persze még itt helyben is lebonyolít egy röpke üzletet, de aztán minden figyelme már a szőkéé. Hiszen Kóczinak is megvan a maga dolga, így nem gondolja, hogy hiányérzete maradt volna röpke szóváltásuk után. A tószton is gyorsan túlkeverednek, hogy koccintásuk után végre leguríthassa a szomjazott tinktúrát. Bár egy húzásra tűnteti el minden cseppjét, azért nem nyeli le azonnal az italt, előbb megforgatja párszor szájában, hogy minél több aromát tapasztalhasson meg az alkoholtartalom jótékony bódítása mellett. Ennél szebben pedig ő maga sem tudta volna leírni a tapasztaltakat.*
- A báró, akié most a Pinty, wegtoreni. Gondolom megvannak a forrásai a legjobbhoz. *Mosolyodik, egyetértve a minőséggel. Mondjuk most nem árult el hatalmas újdonságot, a fogadó jelenlegi neve elég beszédes ezzel kapcsolatban. S mosolyodik a továbbiakban is, élvezve az emléket, mit a rum hagyott szájában. Talán éppen ezért fintorodik el annyira az erjesztett tej gondolatára.*
- Erjesztett tej? De az nem... *Lélegzetvételnyi szünetet tart, hogy megfontolhassa következő szavát, de csak nem ötlik jobb az eszébe, így kiböki.* romlott? *Elég bizonytalanul hangzik, mely érzetéről ábrázata is árulkodik. Ezt ugyan igyekszik kevésbé undorodóra formálni, főleg, mikor Nixa állítja, hogy még jól is esett neki a fura ital. Nem szeretne udvariatlan lenni, egy aprócska homlokráncnak mégsem tud parancsolni. Kupicáját félretéve fonja inkább mindkét kezét az előtte pihenő söröskorsó köré, hogy méreténél fogva nehézkesebben megemelve ejtse meg első, helyzetmentő kortyát. És valóban, újra képes mosolyogni.*
- Akkor annyira mégse nagy kár! *Nevet játékosan, ahogy bal kézhátával megtörli nemlétező bajszának helyét. Okulva a szőke habékéből, úgy sejti, valami hasonló díszeleghet rajta is.*
- És miféle állat az, amit levadásztatok? *Kérdi azért, talán záros időn belül lefolytatható csevejt kezdeményezve. Az mégse járja, hogy némán iszogassanak.*
*A mai az egy ilyen intézkedős nap piperekalmárunk egyébként sem szürke hétköznapjainak sorában, mihez már egészen kezd hozzászokni. Kicsit ide megy, kicsit ott tevékenykedik, többször is megjárja a piacot, majd minden kofa standjánál tiszteletét téve. Ez az iménti kis egyeztetés már igazán semmiség. Ehhez mérten nem is tart neki soká, így hamar vissza tud térni a pultnál várakozóhoz. Olyan hamar, hogy még bőven habzik söre, mire feneke a szék lapján éri. Persze még itt helyben is lebonyolít egy röpke üzletet, de aztán minden figyelme már a szőkéé. Hiszen Kóczinak is megvan a maga dolga, így nem gondolja, hogy hiányérzete maradt volna röpke szóváltásuk után. A tószton is gyorsan túlkeverednek, hogy koccintásuk után végre leguríthassa a szomjazott tinktúrát. Bár egy húzásra tűnteti el minden cseppjét, azért nem nyeli le azonnal az italt, előbb megforgatja párszor szájában, hogy minél több aromát tapasztalhasson meg az alkoholtartalom jótékony bódítása mellett. Ennél szebben pedig ő maga sem tudta volna leírni a tapasztaltakat.*
- A báró, akié most a Pinty, wegtoreni. Gondolom megvannak a forrásai a legjobbhoz. *Mosolyodik, egyetértve a minőséggel. Mondjuk most nem árult el hatalmas újdonságot, a fogadó jelenlegi neve elég beszédes ezzel kapcsolatban. S mosolyodik a továbbiakban is, élvezve az emléket, mit a rum hagyott szájában. Talán éppen ezért fintorodik el annyira az erjesztett tej gondolatára.*
- Erjesztett tej? De az nem... *Lélegzetvételnyi szünetet tart, hogy megfontolhassa következő szavát, de csak nem ötlik jobb az eszébe, így kiböki.* romlott? *Elég bizonytalanul hangzik, mely érzetéről ábrázata is árulkodik. Ezt ugyan igyekszik kevésbé undorodóra formálni, főleg, mikor Nixa állítja, hogy még jól is esett neki a fura ital. Nem szeretne udvariatlan lenni, egy aprócska homlokráncnak mégsem tud parancsolni. Kupicáját félretéve fonja inkább mindkét kezét az előtte pihenő söröskorsó köré, hogy méreténél fogva nehézkesebben megemelve ejtse meg első, helyzetmentő kortyát. És valóban, újra képes mosolyogni.*
- Akkor annyira mégse nagy kár! *Nevet játékosan, ahogy bal kézhátával megtörli nemlétező bajszának helyét. Okulva a szőke habékéből, úgy sejti, valami hasonló díszeleghet rajta is.*
- És miféle állat az, amit levadásztatok? *Kérdi azért, talán záros időn belül lefolytatható csevejt kezdeményezve. Az mégse járja, hogy némán iszogassanak.*
5132. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 19:22:00
Üzenet elküldve: 2020-12-14 19:22:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
// Említve a pultos //
* Ha nem adnak neki rá okot, akkor nyilván nem folyamodik semmilyen erőszakra, csak sajnos eléggé lobbanékony természettel áldották meg az istenek, így aztán néha akaratlanul is tud túlságosan is nyers lenni. A játékos fenyegetősére hamisan elmosolyodik. Nem mintha rá lenne szorulva, hogy megigya más italát. Winy igazán láthatta, hogy azért volt aranya a lánynak bőven, de azért lassan jó lenne neki is ügyelni rá, hogy mire is költekezik. A pulthoz vezetik, ahol aztán magára is hagyják, de a kis pultos hamar megérkezik. Tesz ugyan egy epés megjegyzést a kiszáradására, de végül is nincs oka rá, hogy haragudjék. Biztosan nem egy részeggel volt már dolga. Kitöltik neki az italokat és ő hűségesen várja kék szemű társát. Szerencsére azért nem kell olyan sokat várnia, mert néhány pillanat múlva belibeg a pult mellé. Kap egy erszényt, de abból vissza is ad. Ez nem tartozik rá, szóval nem is kíváncsiskodik.*
- A megérdemelt szeszünkre!* Emeli fel ő is poharát, hogy a kis tószt után össze koccintsák az italokat. A rum olyan ital, amit élvezni kell, és ez különösen igaz a wegtorenire. Nem lehet csak úgy leverni, mint egy felest. Most viszont annyira nem ér rá, hogy sokáig élvezze az italt, így aztán kalózosan issza, ami azt jelenti, hogy leveri egyből.*
- Kiváló minőség! Remek ízvilággal kombinálva, kár hogy nem ülhetek még itt mellette.* Dicséri az italt, mielőtt belekortyolna a sörbe.*
- Képzeld a pusztán ittunk ilyen erjesztett tejet vagy mit. Szokatlan ital volt, de nem rossz. Mondjuk ennek a nyomába sem ér, de úgy ott jól esett kortyolni belőle.* Csepegtet neki egy kicsit az útjuknak történetéből. A törp sör igazi kényeztetés számára. A rum után jól esik egy kis könnyed kényeztetés is. A hideg habok szinte simogatják torkát, amíg a hab egy kis fehér bajuszt ragaszt rá.*
- Nagy kár, hogy ezután mennem kell majd. Ha sokáig maradnék biztos, hogy a kicsinek kéne felmosnia.* Biccent a pultos lányka felé.*
// Említve a pultos //
* Ha nem adnak neki rá okot, akkor nyilván nem folyamodik semmilyen erőszakra, csak sajnos eléggé lobbanékony természettel áldották meg az istenek, így aztán néha akaratlanul is tud túlságosan is nyers lenni. A játékos fenyegetősére hamisan elmosolyodik. Nem mintha rá lenne szorulva, hogy megigya más italát. Winy igazán láthatta, hogy azért volt aranya a lánynak bőven, de azért lassan jó lenne neki is ügyelni rá, hogy mire is költekezik. A pulthoz vezetik, ahol aztán magára is hagyják, de a kis pultos hamar megérkezik. Tesz ugyan egy epés megjegyzést a kiszáradására, de végül is nincs oka rá, hogy haragudjék. Biztosan nem egy részeggel volt már dolga. Kitöltik neki az italokat és ő hűségesen várja kék szemű társát. Szerencsére azért nem kell olyan sokat várnia, mert néhány pillanat múlva belibeg a pult mellé. Kap egy erszényt, de abból vissza is ad. Ez nem tartozik rá, szóval nem is kíváncsiskodik.*
- A megérdemelt szeszünkre!* Emeli fel ő is poharát, hogy a kis tószt után össze koccintsák az italokat. A rum olyan ital, amit élvezni kell, és ez különösen igaz a wegtorenire. Nem lehet csak úgy leverni, mint egy felest. Most viszont annyira nem ér rá, hogy sokáig élvezze az italt, így aztán kalózosan issza, ami azt jelenti, hogy leveri egyből.*
- Kiváló minőség! Remek ízvilággal kombinálva, kár hogy nem ülhetek még itt mellette.* Dicséri az italt, mielőtt belekortyolna a sörbe.*
- Képzeld a pusztán ittunk ilyen erjesztett tejet vagy mit. Szokatlan ital volt, de nem rossz. Mondjuk ennek a nyomába sem ér, de úgy ott jól esett kortyolni belőle.* Csepegtet neki egy kicsit az útjuknak történetéből. A törp sör igazi kényeztetés számára. A rum után jól esik egy kis könnyed kényeztetés is. A hideg habok szinte simogatják torkát, amíg a hab egy kis fehér bajuszt ragaszt rá.*
- Nagy kár, hogy ezután mennem kell majd. Ha sokáig maradnék biztos, hogy a kicsinek kéne felmosnia.* Biccent a pultos lányka felé.*
5131. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 18:35:59
Üzenet elküldve: 2020-12-14 18:35:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Annak ellenére, hogy vele szemben nem lépett még fel nyers határozottsággal a lány, valahogy el tudja róla képzelni minden különösebb nehézség nélkül ezt a hangvételt. Persze ebben sokat segít neki a másik fölé magasodó termete, na meg az, ahogy arról a barbárról mesélt korábban. Az ilyen dolgokkal azonban jobb vigyázni, főleg, ha az ember ételének minősége múlik a kérés módján. De nincs is ezen mit cifrázni, készségesen vállalja magára a dolgot, s nevetve legyint a szőke szabadkozására.*
- Azt meg ne próbáld! *Kacagja vissza saját fenyegetését a másikéra játékosan. Persze nem gondolná, hogy erre vetemedne a lovagnő, azért sietni fog, jobb a békesség. Meg amúgysem szándékozik tovább váratni a kelleténél. Ennek megfelelően hamar veszi lábai alá a lépcsősort, hogy kisvártatva a pulthoz vezethesse Nixát. Gyorsan megállapodnak a rövidben, s abban is, hogy saját italait is kikéri neki a másik.*
- Sietek! *Fogadkozik egy mosollyal magára hagyva a lányt. Persze kiszúrja ő a gnóm lányt a pultban, nem arról van szó, csupán minél előbb útjára akarja indítani a hús becipelésének műveletét. Ha tekintetük összeakad, azért egy bocsánatkérő pillantást megereszt felé.
Csupán térül-fordul a konyhában, hamar találva két vállalkozószellemű legényt, kiknek elmagyarázva a feladatot térhet vissza néhány percen belül társaságához. Akiben nem kell csalódnia, ahogy Kócziban sem, hiszen mind a két korsó sör és mind a két pohárka rum ott várják már lelkesen érkezését. Mosolya kiszélesedő ívben terül szét ajkain, ahogy lehuppan a Nixomia melletti székre. S ezt az ábrázatot emeli a gnóm lányra is, mikor azt a bizonyos erszényt felé csúsztatja.*
- Bármikor. *Kacsint viszont kedélyesen. A kapott szütyőből pedig előkotor 8 aranyat a Törpe sörre
, 6-ot meg a Wegtoreni rumra , hogy meghívottja fogyasztásának ellenértékét állja belőle. Amint pedig ezzel megvan, emeli saját felesét koccintásra, teljes testével immár a lovagnő felé fordulva.*
- Akkor a jól megérdemelt szeszünkre! *Vigyorodik újfent, rövidre szabott tósztját lezárandó.*
*Annak ellenére, hogy vele szemben nem lépett még fel nyers határozottsággal a lány, valahogy el tudja róla képzelni minden különösebb nehézség nélkül ezt a hangvételt. Persze ebben sokat segít neki a másik fölé magasodó termete, na meg az, ahogy arról a barbárról mesélt korábban. Az ilyen dolgokkal azonban jobb vigyázni, főleg, ha az ember ételének minősége múlik a kérés módján. De nincs is ezen mit cifrázni, készségesen vállalja magára a dolgot, s nevetve legyint a szőke szabadkozására.*
- Azt meg ne próbáld! *Kacagja vissza saját fenyegetését a másikéra játékosan. Persze nem gondolná, hogy erre vetemedne a lovagnő, azért sietni fog, jobb a békesség. Meg amúgysem szándékozik tovább váratni a kelleténél. Ennek megfelelően hamar veszi lábai alá a lépcsősort, hogy kisvártatva a pulthoz vezethesse Nixát. Gyorsan megállapodnak a rövidben, s abban is, hogy saját italait is kikéri neki a másik.*
- Sietek! *Fogadkozik egy mosollyal magára hagyva a lányt. Persze kiszúrja ő a gnóm lányt a pultban, nem arról van szó, csupán minél előbb útjára akarja indítani a hús becipelésének műveletét. Ha tekintetük összeakad, azért egy bocsánatkérő pillantást megereszt felé.
Csupán térül-fordul a konyhában, hamar találva két vállalkozószellemű legényt, kiknek elmagyarázva a feladatot térhet vissza néhány percen belül társaságához. Akiben nem kell csalódnia, ahogy Kócziban sem, hiszen mind a két korsó sör és mind a két pohárka rum ott várják már lelkesen érkezését. Mosolya kiszélesedő ívben terül szét ajkain, ahogy lehuppan a Nixomia melletti székre. S ezt az ábrázatot emeli a gnóm lányra is, mikor azt a bizonyos erszényt felé csúsztatja.*
- Bármikor. *Kacsint viszont kedélyesen. A kapott szütyőből pedig előkotor 8 aranyat a Törpe sörre
, 6-ot meg a Wegtoreni rumra , hogy meghívottja fogyasztásának ellenértékét állja belőle. Amint pedig ezzel megvan, emeli saját felesét koccintásra, teljes testével immár a lovagnő felé fordulva.*- Akkor a jól megérdemelt szeszünkre! *Vigyorodik újfent, rövidre szabott tósztját lezárandó.*
5130. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:35:00
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Logikus vagy nem logikus, félreértés vagy szándék vezette lépés, a végeredmény szempontjából lényegtelen. Rossz szobában fekszik, rossz ágyon, de ami ezeknél sokkal fontosabb, hogy jó társaságban. Kire reményei szerint nagyon is jól fog emlékezni a másnap reggel beálltát követően is. Hát még, ha az ilyen szépen vicsorog rá. Ha először látná az ábrázatot, kevesebb alkohol befolyásoltsága alatt, elképzelhető, hogy még a szőr is felállna hátán, jelen helyzetben azonban csak egy egyetértő nevetést csikar ki belőle társa bolondozása. Majdnem hozzá is teszi, hogy hát őt is egészen könnyen meg szokták jegyezni, ám hamarabb érkezik gondolatai közé felismerése a szoba dolgában, minthogy ez az adalék kibukhatna belőle. A hím figyelmeztetése is későnek bizonyul, hiszen már csak az után érkezik, hogy ő négykézláb találja magát a padlón. Állapotának megfelelő gyorsasággal tápászkodik hát fel, hogy meginvitálhassa egy éjszakára Darokot.*
- Na jó, hát azért nem mindenféle ork hímet! Nem ajánlom ezt fel akárki fia-borjának! *Nevet felemelt mutatóujjal a másik intelmére. S, mivel mindig is úgy gondolta, másoknak vajmi kevés köze van ahhoz kivel, ahhoz meg pláne, hogy mit csinál szobájában, változatlan szándékkal indul el és tessékeli be szélesre tárt ajtaján ivócimboráját.*
- Köszönöm, igyekeztem. *Mosolyodik lakrészének méltatására. A szabadkozásra pedig vigyorogva legyint egyet.* Na látod, emiatt is asszonynép kell neked! Kezébe venné a cicomázást! *S már kulcsolja is vissza a betérő mögött a zárat. Persze ez a mozzanat sem maradhat ugratás nélkül, mire kacagva vágja is rá válaszát.*
- Nem gondolom, de nem kockáztathatok! Ilyen értékes vendéget muszáj marasztalnom! *Feleli játékosan, miközben éppen ágyára huppan fenekével. Darok vele szemben a padlót választja, nem lepve ezzel meg Wint. Valahogy pont erre számított tőle, éppen ezért győzködésbe sem kezd, hogy az ő ágya bizony elég széles kettejüknek, s jóval kényelmesebb is, mint a fa deszkák. Csak bólint egyet, na meg rögvest áll is fel, ahogy a bizonyos pokróc szóbakerül.*
- Van bizony! *Erősíti meg azért beszédes kutakodását, mibe utazóládájában kezd. Hamar szül eredményt művelete, nem olyan nagy azért az a tároló. Valamilyen sötét, hosszúszőrű állat prémje kerül elő, mit nyújt is oda igénylőjének.* Remélem elég nagy. *Szabadkozik röviden, mert hát ugye minden holmija saját méretére lett igazítva, nem egy nálánál többször nagyobb orkra. Azért a semminél több, s miután ezt belátja, visszatelepszik ágyára, immár hasára fekve, könyökeire támaszkodva fel. Ebben a kényelmes helyzetben éri Darok vallomása.*
- A büszkeség az egy dolog. A segítség elfogadása meg egy másik. *Állapítja meg nagy bölcsen. Nyolc kupica rum után pedig igen nagy teljesítmény ez tőle. Annyira, hogy nem is érzi úgy, tovább kéne fejtegetnie a dolgot. Főleg, hogy megint nevetnie kell, mikor az esketése kerül terítékre.*
- Csak ne vérszövetséget! A tenyeremre még szükségem van, nem vagdoshatom össze! *Nyilván nem kerüli el figyelmét a fenyegetésbe szőtt bók, ez kékjeiből jól kiolvasható, miket készségesen fűz az azokat kereső vörös tekintetbe. Szája sarkában is megjelenik egy halványan kacér mosoly, miközben állát tenyereibe fekteti.*
//Darok//
*Logikus vagy nem logikus, félreértés vagy szándék vezette lépés, a végeredmény szempontjából lényegtelen. Rossz szobában fekszik, rossz ágyon, de ami ezeknél sokkal fontosabb, hogy jó társaságban. Kire reményei szerint nagyon is jól fog emlékezni a másnap reggel beálltát követően is. Hát még, ha az ilyen szépen vicsorog rá. Ha először látná az ábrázatot, kevesebb alkohol befolyásoltsága alatt, elképzelhető, hogy még a szőr is felállna hátán, jelen helyzetben azonban csak egy egyetértő nevetést csikar ki belőle társa bolondozása. Majdnem hozzá is teszi, hogy hát őt is egészen könnyen meg szokták jegyezni, ám hamarabb érkezik gondolatai közé felismerése a szoba dolgában, minthogy ez az adalék kibukhatna belőle. A hím figyelmeztetése is későnek bizonyul, hiszen már csak az után érkezik, hogy ő négykézláb találja magát a padlón. Állapotának megfelelő gyorsasággal tápászkodik hát fel, hogy meginvitálhassa egy éjszakára Darokot.*
- Na jó, hát azért nem mindenféle ork hímet! Nem ajánlom ezt fel akárki fia-borjának! *Nevet felemelt mutatóujjal a másik intelmére. S, mivel mindig is úgy gondolta, másoknak vajmi kevés köze van ahhoz kivel, ahhoz meg pláne, hogy mit csinál szobájában, változatlan szándékkal indul el és tessékeli be szélesre tárt ajtaján ivócimboráját.*
- Köszönöm, igyekeztem. *Mosolyodik lakrészének méltatására. A szabadkozásra pedig vigyorogva legyint egyet.* Na látod, emiatt is asszonynép kell neked! Kezébe venné a cicomázást! *S már kulcsolja is vissza a betérő mögött a zárat. Persze ez a mozzanat sem maradhat ugratás nélkül, mire kacagva vágja is rá válaszát.*
- Nem gondolom, de nem kockáztathatok! Ilyen értékes vendéget muszáj marasztalnom! *Feleli játékosan, miközben éppen ágyára huppan fenekével. Darok vele szemben a padlót választja, nem lepve ezzel meg Wint. Valahogy pont erre számított tőle, éppen ezért győzködésbe sem kezd, hogy az ő ágya bizony elég széles kettejüknek, s jóval kényelmesebb is, mint a fa deszkák. Csak bólint egyet, na meg rögvest áll is fel, ahogy a bizonyos pokróc szóbakerül.*
- Van bizony! *Erősíti meg azért beszédes kutakodását, mibe utazóládájában kezd. Hamar szül eredményt művelete, nem olyan nagy azért az a tároló. Valamilyen sötét, hosszúszőrű állat prémje kerül elő, mit nyújt is oda igénylőjének.* Remélem elég nagy. *Szabadkozik röviden, mert hát ugye minden holmija saját méretére lett igazítva, nem egy nálánál többször nagyobb orkra. Azért a semminél több, s miután ezt belátja, visszatelepszik ágyára, immár hasára fekve, könyökeire támaszkodva fel. Ebben a kényelmes helyzetben éri Darok vallomása.*
- A büszkeség az egy dolog. A segítség elfogadása meg egy másik. *Állapítja meg nagy bölcsen. Nyolc kupica rum után pedig igen nagy teljesítmény ez tőle. Annyira, hogy nem is érzi úgy, tovább kéne fejtegetnie a dolgot. Főleg, hogy megint nevetnie kell, mikor az esketése kerül terítékre.*
- Csak ne vérszövetséget! A tenyeremre még szükségem van, nem vagdoshatom össze! *Nyilván nem kerüli el figyelmét a fenyegetésbe szőtt bók, ez kékjeiből jól kiolvasható, miket készségesen fűz az azokat kereső vörös tekintetbe. Szája sarkában is megjelenik egy halványan kacér mosoly, miközben állát tenyereibe fekteti.*
5129. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:21:19
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:21:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azért az határozottan meglepne.*Mondja tudálékosan bólogatva a magát Nalretnek nevező leányzó hóembereket illető megjegyzésére, elvégre más magyarázat erre a rémséges jelenségre természetesen nem létezhet. ~Hacsak...~ Nem létezhet. Közben úgy tűnik, hogy a többi ennél az asztalnál helyet foglaló illető sem teljesen tökkelütött, fel is teszi hát egyikük a kérdést, miszerint rokonok-e félig-meddig névrokonával, már hogy nem csak névleg, hanem úgy amúgy is. Végül a másik férfiú fejtegetése elegendő magyarázattal szolgál ehhez a tragikus véletlenhez, amihez Deron a maga részéről nagyjából csak annyit morog hozzá, hogy szerinte esetünkben nem maga a szó áll legközelebb a kurafihoz, de a nagy meglepetésekre való tekintettel inkább az előtte álló rumok felé tereli figyelmét, melyek közül egyet nyomban ki is végez, mert hát miért ne?*
- Az bizony nagyon szomorú lenne.*Mondja Ysanee józan emberekre vonatkozó kijelentésére és arcáról egyértelműen leolvasható, hogy szívén viseli sorsát azoknak, akiket esetleg ilyesmivel büntet az élet. Így hát ő elfogadja a felkínált pipát, főleg ha már volt olyan gáláns és a sajátját felajánlotta Relaelnek, aki ennek megfelelően már most meglehetősen indiszponáltnak tűnik, ami természetesen így is van rendjén. Mélyet szív hát a pipából, majd visszanyújtja azt a leánykának, miközben a füstöt igyekszik jó fél percig tüdejében tartani, majd enyhe krákogás közepette kibocsátja azt a nagyvilágba. Ez így a rummal meg a nap folyamán elfogyasztott egyéb kétes eredetű szeszes itallal rendkívül erős kombinációt alkot, Deronunk pedig meg is szédül kissé, ám hamar helyrerázódik, hiszen nem véletlenül lett ő az Elsőtiszt, holmi imbolygó bárka meg sem kottyan neki.*
- Valóban határozott visszalépés ez, felettébb tragikus, hogy senki nem munkálkodik azon, hogy eme egykoron nemes intézmény visszanyerje régi hm... üzleti arculatát.
*Bólogat nagy serényen, hiszen a meztelen fehérnép valóban egyértelmű hiányossága a helynek. Bár a tolvajnak sajnálatos módon nem ezek az első dolgok, amik eszébe jutnak a néhai Pintyről, hanem az a kurafi Draenon, a még kurafibb elf - akinek jó anyja szintén nem vethette meg a hóembereket, így jobban belegondolva - és az átlőtt torkú ficsúr, kinek jóvoltából lehetősége nyílt huzamosabb ideig élvezni a városőrség vendégszeretetét. Ennek ellenére igazán nem sértődött volna meg, ha nem teszik tönkre az egyetlen dolgot, amiért érdemesnek találta erre járni, de hát így múlik el a világ dicsősége, ugyebár.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azért az határozottan meglepne.*Mondja tudálékosan bólogatva a magát Nalretnek nevező leányzó hóembereket illető megjegyzésére, elvégre más magyarázat erre a rémséges jelenségre természetesen nem létezhet. ~Hacsak...~ Nem létezhet. Közben úgy tűnik, hogy a többi ennél az asztalnál helyet foglaló illető sem teljesen tökkelütött, fel is teszi hát egyikük a kérdést, miszerint rokonok-e félig-meddig névrokonával, már hogy nem csak névleg, hanem úgy amúgy is. Végül a másik férfiú fejtegetése elegendő magyarázattal szolgál ehhez a tragikus véletlenhez, amihez Deron a maga részéről nagyjából csak annyit morog hozzá, hogy szerinte esetünkben nem maga a szó áll legközelebb a kurafihoz, de a nagy meglepetésekre való tekintettel inkább az előtte álló rumok felé tereli figyelmét, melyek közül egyet nyomban ki is végez, mert hát miért ne?*
- Az bizony nagyon szomorú lenne.*Mondja Ysanee józan emberekre vonatkozó kijelentésére és arcáról egyértelműen leolvasható, hogy szívén viseli sorsát azoknak, akiket esetleg ilyesmivel büntet az élet. Így hát ő elfogadja a felkínált pipát, főleg ha már volt olyan gáláns és a sajátját felajánlotta Relaelnek, aki ennek megfelelően már most meglehetősen indiszponáltnak tűnik, ami természetesen így is van rendjén. Mélyet szív hát a pipából, majd visszanyújtja azt a leánykának, miközben a füstöt igyekszik jó fél percig tüdejében tartani, majd enyhe krákogás közepette kibocsátja azt a nagyvilágba. Ez így a rummal meg a nap folyamán elfogyasztott egyéb kétes eredetű szeszes itallal rendkívül erős kombinációt alkot, Deronunk pedig meg is szédül kissé, ám hamar helyrerázódik, hiszen nem véletlenül lett ő az Elsőtiszt, holmi imbolygó bárka meg sem kottyan neki.*
- Valóban határozott visszalépés ez, felettébb tragikus, hogy senki nem munkálkodik azon, hogy eme egykoron nemes intézmény visszanyerje régi hm... üzleti arculatát.
*Bólogat nagy serényen, hiszen a meztelen fehérnép valóban egyértelmű hiányossága a helynek. Bár a tolvajnak sajnálatos módon nem ezek az első dolgok, amik eszébe jutnak a néhai Pintyről, hanem az a kurafi Draenon, a még kurafibb elf - akinek jó anyja szintén nem vethette meg a hóembereket, így jobban belegondolva - és az átlőtt torkú ficsúr, kinek jóvoltából lehetősége nyílt huzamosabb ideig élvezni a városőrség vendégszeretetét. Ennek ellenére igazán nem sértődött volna meg, ha nem teszik tönkre az egyetlen dolgot, amiért érdemesnek találta erre járni, de hát így múlik el a világ dicsősége, ugyebár.*
5128. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 08:00:27
Üzenet elküldve: 2020-12-14 08:00:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Nem elég levadászni...//
*Míg ő a pultnál ácsorgók kiszolgálásával bíbelődik, látja, hogy Winyra egy kísérővel indul le a pincébe, de még valamit motoszkál a pult belső részénél. Amint minden sörrel hizlalt mázú elhagyja a pult környékét a szokásos adagjával, lemászik, hogy meglesse, mit is kapott. Akkor látja, hogy a nő hozott neki néhány italt, ahogy azt korábban lebeszélték, csak úgy kettecskén. De olyan gyorsan elszáguldanak a pince irányába, hogy már az ajtó is becsukódott régen utánuk. ~Majd jönnek visszafelé is. ~ Von vállat, hiszen a pincéből még senki sem tűnt el legjobb tudomása szerint.*
-Ezt ide… ezt meg ide… na.. ne másszál már el.. *Nyúl egy nagyon becsúszott korsó utána a pult alatt, mikor hallja, hogy valaki a pulthoz lép. Visszamászik a megszokott helyére és üdvözli.*
-Jókat! *Ismeri fel a tegnapi tejes kisasszonyt és egészen őszinte mosoly kerekedik az arcára.*
-Azonnal adom. *Bukik vissza a pult alá, miután leszámolta az aranyakat a kezébe. Szépen azt az őrleményt beáztatja vízbe, ahogyan kell, meg is csapja az a furcsa szag. Sohasem bírta az ilyesfajta mérgezést, mert ez már csak az lehet a tapasztalatai alapján. Lassan ölő méreg.*
-Edzőhelyet? Éppen akad itt egy a pincében, csak a valódi fegyvereidet itt kell hagynod fenn. *Bök az orrával a pince lejárata felé. Majd érkezik a következő kérdés is, ami kicsit meglepi.*
-Edzőhelyet vagy vajákost? Ezek helyettesítik egymást? *Kérdi vicceskedve.*
-Miért, mire lenne szükséged? Mert azokat aztán nehéz megtalálni. *Kezdi el a körítést magyarázni. Ekkor látja, hogy Winyra meg a vendég már végeztek odalenn és a pulthoz vette őket a fene. Mire odaér már csak a szőke marad, aki mindjárt rendel is maguknak italt.*
-Rendben. *Nyugtázza, aztán lemászik, hogy azt is elkészítse. Idő közben a feketeleves is elkészül, leszűri és Nawanthiri elé helyezi, édesítővel és kis köcsög tejjel, hogy tudjon választani mivel akarja enyhíteni az ízét. Kiteszi a két korsó csapolt sört majd melléjük a két wegtoreni rumot is.*
-Lehet a kiszáradással jobban jártál volna. *Morogja válaszul az orra alá, hiszen látott már a rumtól a földön hányásukban fetrengeni nagyobb darab embereket is, mint a két nő. Mikor Winyra Jote visszatér a nőhöz, a pulton elé csúsztat egy szütyőt, amiben 510 arany figyel.*
-Köszönöm a segítségedet. Máskor is számítok rád. *Kap egy erőltetett kacsintást is, majd megy vissza a dolgára.*
//Nem elég levadászni...//
*Míg ő a pultnál ácsorgók kiszolgálásával bíbelődik, látja, hogy Winyra egy kísérővel indul le a pincébe, de még valamit motoszkál a pult belső részénél. Amint minden sörrel hizlalt mázú elhagyja a pult környékét a szokásos adagjával, lemászik, hogy meglesse, mit is kapott. Akkor látja, hogy a nő hozott neki néhány italt, ahogy azt korábban lebeszélték, csak úgy kettecskén. De olyan gyorsan elszáguldanak a pince irányába, hogy már az ajtó is becsukódott régen utánuk. ~Majd jönnek visszafelé is. ~ Von vállat, hiszen a pincéből még senki sem tűnt el legjobb tudomása szerint.*
-Ezt ide… ezt meg ide… na.. ne másszál már el.. *Nyúl egy nagyon becsúszott korsó utána a pult alatt, mikor hallja, hogy valaki a pulthoz lép. Visszamászik a megszokott helyére és üdvözli.*
-Jókat! *Ismeri fel a tegnapi tejes kisasszonyt és egészen őszinte mosoly kerekedik az arcára.*
-Azonnal adom. *Bukik vissza a pult alá, miután leszámolta az aranyakat a kezébe. Szépen azt az őrleményt beáztatja vízbe, ahogyan kell, meg is csapja az a furcsa szag. Sohasem bírta az ilyesfajta mérgezést, mert ez már csak az lehet a tapasztalatai alapján. Lassan ölő méreg.*
-Edzőhelyet? Éppen akad itt egy a pincében, csak a valódi fegyvereidet itt kell hagynod fenn. *Bök az orrával a pince lejárata felé. Majd érkezik a következő kérdés is, ami kicsit meglepi.*
-Edzőhelyet vagy vajákost? Ezek helyettesítik egymást? *Kérdi vicceskedve.*
-Miért, mire lenne szükséged? Mert azokat aztán nehéz megtalálni. *Kezdi el a körítést magyarázni. Ekkor látja, hogy Winyra meg a vendég már végeztek odalenn és a pulthoz vette őket a fene. Mire odaér már csak a szőke marad, aki mindjárt rendel is maguknak italt.*
-Rendben. *Nyugtázza, aztán lemászik, hogy azt is elkészítse. Idő közben a feketeleves is elkészül, leszűri és Nawanthiri elé helyezi, édesítővel és kis köcsög tejjel, hogy tudjon választani mivel akarja enyhíteni az ízét. Kiteszi a két korsó csapolt sört majd melléjük a két wegtoreni rumot is.*
-Lehet a kiszáradással jobban jártál volna. *Morogja válaszul az orra alá, hiszen látott már a rumtól a földön hányásukban fetrengeni nagyobb darab embereket is, mint a két nő. Mikor Winyra Jote visszatér a nőhöz, a pulton elé csúsztat egy szütyőt, amiben 510 arany figyel.
*-Köszönöm a segítségedet. Máskor is számítok rád. *Kap egy erőltetett kacsintást is, majd megy vissza a dolgára.*
5127. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:32:29
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:32:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Többek között.
*Válaszolja meg a neki szegezett kérdést felettébb tömören, arcán magbiztosságtól széles, kaján vigyorral, mindezt egy biccentéssel, valamint egy a bal kezével kivitelezett szerény ám színpadias gesztussal kísérve. Azt, hogy a tündér gyakorlatilag az egy villámcsapás sebességével lendül tovább eme mesébe illő, romantikusnak jóindulattal sem nevezhető újra találkozáson, csupán egy halk sóhajjal, egy halovány félmosollyal, valamint egy visszafogott vállrándítással nyugtázza, minekutána végre valahára el is foglalja megkérdőjelezhetően jól megérdemelt helyét az asztalnál. A vöröshajú bemutatkozását követően jómaga is kénytelen visszafojtani egy nevetést. A feladat a vártnál jóval nehezebbnek bizonyul, ugyanis az elf arcára fagyó, már-már komédiába illő rémület nem könnyíti meg Nor'Deron dolgát. Mindez végül egy halk kuncogásban csúcsosodik ki a fehér hajú részéről.*
- Mellesleg, ha már így szóba került, a nevemben lévő „Nor” előszócska valóban azt jelenti, hogy fiú vagy valaki fia, míg a Deron… Nos nincs rá konkrét fordítás, de talán a kurafihoz állhat legközelebb a szó jelentése. Azt viszont kétlem, hogy bárkivel rokonságot ápolnék a jelen lévők közül.
*Fűzi hozzá Nalret megjegyzéséhez, s ezzel együtt meg is válaszolja a többekben felmerült, ám ki nem mondott, vagy épp kimondott kérdések sokaságát. Alig néhány pillanattal később az Ysa néven bemutatkozó lány felajánlja dohányát a férfi számára is, azonban Nor'Deron fejét rázva utasítja vissza a nagylelkű ajánlatot. Ez viszont ráébreszti a fehér hajút józanságára, mivel kapcsolatban úgy dönt, hogy épp itt az ideje komolyabban fellépni ellene. Ennek örömére kupájáért nyúl s hozzá is kezd a már jól megszokott rituáléjához. A folyamatot megkezdve, elsősorban finom körkörös mozdulatokkal éri el, hogy a pohárban lévő vörös nedű a mozgással egyen-irányú lágy örvénylésbe kezdjen, majd orrához emelve az italt, felszippantja a belőle áradó aromákat. Végül, de nem utolsó sorban megízleli az italt, hosszasan a szájában tartva, hagyva, hogy az ízek táncot lejtsenek ízelőbimbóin, mindezt egy elégedett sóhajjal koronázva, minekutána komolyabban neki is lát annak, hogy kupája tartalmát mindössze pár cseppre redukálja.
Ezt követően, székében hátra dőlve, kinyújtóztatja ki lábait ügyelve arra, hogy ezzel ne okozzon kellemetlen meglepetéseket a szemben ülőknek. Fejét oldalra döntve mereng el valamin, miközben tekintete követi a pipákból felszálló fehér füst táncát. Ebből a már-már önkívületi állapotból a korábban pipáját kínáló tünemény kijelentése zökkenti ki. Körbe is pillant az emlegetett mezítelen hölgyek után kutatva, mely tevékenységet nem koronázza siker, ugyanis leginkább nem túl attraktív vendégek és az elvárásokhoz mérten felettébb túlöltözött hölgyek kerülnek csak látóterébe. Végül egy vállrándítással ennyiben is hagyja a dolgot.*
- Úgy néz ki erről is lecsúsztam.
*Jelenti ki halovány félmosollyal arcán, miközben tekintetéből enyhe csalódottság tükröződik vissza.*
- Ilyen a vándorélet. Az ember mindig túl későn érkezik és túl korán távozik.
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Többek között.
*Válaszolja meg a neki szegezett kérdést felettébb tömören, arcán magbiztosságtól széles, kaján vigyorral, mindezt egy biccentéssel, valamint egy a bal kezével kivitelezett szerény ám színpadias gesztussal kísérve. Azt, hogy a tündér gyakorlatilag az egy villámcsapás sebességével lendül tovább eme mesébe illő, romantikusnak jóindulattal sem nevezhető újra találkozáson, csupán egy halk sóhajjal, egy halovány félmosollyal, valamint egy visszafogott vállrándítással nyugtázza, minekutána végre valahára el is foglalja megkérdőjelezhetően jól megérdemelt helyét az asztalnál. A vöröshajú bemutatkozását követően jómaga is kénytelen visszafojtani egy nevetést. A feladat a vártnál jóval nehezebbnek bizonyul, ugyanis az elf arcára fagyó, már-már komédiába illő rémület nem könnyíti meg Nor'Deron dolgát. Mindez végül egy halk kuncogásban csúcsosodik ki a fehér hajú részéről.*
- Mellesleg, ha már így szóba került, a nevemben lévő „Nor” előszócska valóban azt jelenti, hogy fiú vagy valaki fia, míg a Deron… Nos nincs rá konkrét fordítás, de talán a kurafihoz állhat legközelebb a szó jelentése. Azt viszont kétlem, hogy bárkivel rokonságot ápolnék a jelen lévők közül.
*Fűzi hozzá Nalret megjegyzéséhez, s ezzel együtt meg is válaszolja a többekben felmerült, ám ki nem mondott, vagy épp kimondott kérdések sokaságát. Alig néhány pillanattal később az Ysa néven bemutatkozó lány felajánlja dohányát a férfi számára is, azonban Nor'Deron fejét rázva utasítja vissza a nagylelkű ajánlatot. Ez viszont ráébreszti a fehér hajút józanságára, mivel kapcsolatban úgy dönt, hogy épp itt az ideje komolyabban fellépni ellene. Ennek örömére kupájáért nyúl s hozzá is kezd a már jól megszokott rituáléjához. A folyamatot megkezdve, elsősorban finom körkörös mozdulatokkal éri el, hogy a pohárban lévő vörös nedű a mozgással egyen-irányú lágy örvénylésbe kezdjen, majd orrához emelve az italt, felszippantja a belőle áradó aromákat. Végül, de nem utolsó sorban megízleli az italt, hosszasan a szájában tartva, hagyva, hogy az ízek táncot lejtsenek ízelőbimbóin, mindezt egy elégedett sóhajjal koronázva, minekutána komolyabban neki is lát annak, hogy kupája tartalmát mindössze pár cseppre redukálja.
Ezt követően, székében hátra dőlve, kinyújtóztatja ki lábait ügyelve arra, hogy ezzel ne okozzon kellemetlen meglepetéseket a szemben ülőknek. Fejét oldalra döntve mereng el valamin, miközben tekintete követi a pipákból felszálló fehér füst táncát. Ebből a már-már önkívületi állapotból a korábban pipáját kínáló tünemény kijelentése zökkenti ki. Körbe is pillant az emlegetett mezítelen hölgyek után kutatva, mely tevékenységet nem koronázza siker, ugyanis leginkább nem túl attraktív vendégek és az elvárásokhoz mérten felettébb túlöltözött hölgyek kerülnek csak látóterébe. Végül egy vállrándítással ennyiben is hagyja a dolgot.*
- Úgy néz ki erről is lecsúsztam.
*Jelenti ki halovány félmosollyal arcán, miközben tekintetéből enyhe csalódottság tükröződik vissza.*
- Ilyen a vándorélet. Az ember mindig túl későn érkezik és túl korán távozik.
5126. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:04:58
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:04:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
// Pult //
* Mind a ketten jól egyet is értenek abban, hogy egy kis ital jól fog esni.*
- Az jó, ha te kéred őket, mert én néha kicsit nyers vagyok, ráadásul most a legkevésbé sem mondanám magam csábítónak.* Winy karizmájával biztosan nem versenyezhet most. Tényleg hamar letudják a lenti teendőket, így aztán máris fordulnak vissza.*
- Remekül hangzik! Csak aztán siess majd, mert megiszom a te részed is, ha sokáig távol maradnál.* Kuncogja, de amúgy nem tenne ilyet. Már előre kiül az arcára a várakozás öröme.*
- A wegtoreni italok híresen jók. Akkor legyen rum!* Wegtoren városában sokáig élt, így aztán nem meglepő, hogy nagyon is oda van a helyi ízekért. A helyét már előre lefoglalja a kék szemű. Le is teszi magát a székre, hogy ott várja meg.*
- Köszönöm előre is az italt! Aztán siess, mert mentem kiszáradok!* Kérlelő tekintettel néz rá, mint ha egy éhező kiskutya volna. Ha előkerül a pultos, akkor megemlíti neki a rendelést.*
- Üdv! Innánk egyet. Én meg az a kék szemű kalmár csajszi. Ő állja a piát, ami két sört meg két wegtoreni rumot takar. Csak aztán siess, mert menten kiszáradok.* Lehet kicsit ferde szemmel néz majd rá a pultos, mert hát mocskos meg büdös is a lány, de ez most már a legkevésbé sem zavarja.*
// Pult //
* Mind a ketten jól egyet is értenek abban, hogy egy kis ital jól fog esni.*
- Az jó, ha te kéred őket, mert én néha kicsit nyers vagyok, ráadásul most a legkevésbé sem mondanám magam csábítónak.* Winy karizmájával biztosan nem versenyezhet most. Tényleg hamar letudják a lenti teendőket, így aztán máris fordulnak vissza.*
- Remekül hangzik! Csak aztán siess majd, mert megiszom a te részed is, ha sokáig távol maradnál.* Kuncogja, de amúgy nem tenne ilyet. Már előre kiül az arcára a várakozás öröme.*
- A wegtoreni italok híresen jók. Akkor legyen rum!* Wegtoren városában sokáig élt, így aztán nem meglepő, hogy nagyon is oda van a helyi ízekért. A helyét már előre lefoglalja a kék szemű. Le is teszi magát a székre, hogy ott várja meg.*
- Köszönöm előre is az italt! Aztán siess, mert mentem kiszáradok!* Kérlelő tekintettel néz rá, mint ha egy éhező kiskutya volna. Ha előkerül a pultos, akkor megemlíti neki a rendelést.*
- Üdv! Innánk egyet. Én meg az a kék szemű kalmár csajszi. Ő állja a piát, ami két sört meg két wegtoreni rumot takar. Csak aztán siess, mert menten kiszáradok.* Lehet kicsit ferde szemmel néz majd rá a pultos, mert hát mocskos meg büdös is a lány, de ez most már a legkevésbé sem zavarja.*
5125. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:24:45
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:24:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*A témakör, ahogy fent, úgy lent, a pinceszinten is kezd egészen határozottan az ital köré összpontosulni. Mind Nixa félrehallása, mind a félresikerült pálinka főzés, mind a felemlegetett törpe sör egy irányba tereli az események végkifejletét. Nevezetesen, hogy mégiscsak lesz itt ebből ivás nemsokára.*
- Nem, az csak használhat! *Ért egyet nevetve a szőke kifakadásával. Nem gondolta volna, hogy a megemlített söröshordók ekkora tetszésnek fognak örvendeni társnője részéről. Azt meg pláne nem, hogy elhatározásában is megingatják. Kedvére van ez a fajta harci szellem, az meg pláne, hogy mégis leguríthat némi alkoholt a kincsvadász társaságában.*
- Majd szépen kérem őket. *Kacsint cinkosan a mosogató fiúk dolgára. Minden csak tálalás kérdése, abban meg azért bízik, hogy képes lesz ezt megfelelően előadni nekik. A reménykedésben, miszerint időben sikerül befejezni a feldolgozással kapcsolatos teendőket, osztozik, igazán nem szeretne már több pénzt legombolni a lányról, ha nem feltétlenül szükséges.
A bizonyos elveréssel kapcsolatban is meg kell elégednie csupán magával a ténnyel, annak részletesebb elbeszélése is egy későbbi alkalomra halasztódik. Persze, ahogy korábban, most sem erőlteti a dolgot.*
- Rendben, akkor menjünk! Megrendeljük a sört, meg a rövidet, elküldöm a fiúkat, aztán szusszanunk egyet. Hogy hangzik? *Festi le közeli jövőjük számára igencsak kecsegtető tervezetét egy kedélyes szemöldök felvonással tudakolva meg a szőke véleményét. Ezzel egy időben pedig, ahogy abban megállapodtak, megindul az emelet irányába.*
- Egész biztos, hogy wegtoreni rumot! Tudom ajánlani, hihetetlenül finom! *Látszik ábrázatán elköteleződése az említett szesz iránt, ez nem is kérdés.
Amilyen gyorsan lent voltak, olyan sebesen érkeznek fel újra a vendégtérbe a pult mellett nyíló ajtón keresztül. Nem is kell így hát messzire menniük, hogy beteljesítsék sorsukat. A söntés vendégek felőli oldalára támaszkodik, s megpaskolja a maga melletti széket, így hellyel kínálva Nixomiát.*
- Ülj le itt, én mindjárt jövök. Ha előkerülne a pultos, kikéred az enyémet is? *Kér mosolyogva szívességet.* De erre a vendégem vagy! *Emeli fel mutatóujját játékosan fenyegetve, nehogy kifizesse a lány a kontót, míg távol van. Amint pedig a paktum megköttetik, el is tűnik a pult másik oldaláról nyíló konyhában.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:25:25
*A témakör, ahogy fent, úgy lent, a pinceszinten is kezd egészen határozottan az ital köré összpontosulni. Mind Nixa félrehallása, mind a félresikerült pálinka főzés, mind a felemlegetett törpe sör egy irányba tereli az események végkifejletét. Nevezetesen, hogy mégiscsak lesz itt ebből ivás nemsokára.*
- Nem, az csak használhat! *Ért egyet nevetve a szőke kifakadásával. Nem gondolta volna, hogy a megemlített söröshordók ekkora tetszésnek fognak örvendeni társnője részéről. Azt meg pláne nem, hogy elhatározásában is megingatják. Kedvére van ez a fajta harci szellem, az meg pláne, hogy mégis leguríthat némi alkoholt a kincsvadász társaságában.*
- Majd szépen kérem őket. *Kacsint cinkosan a mosogató fiúk dolgára. Minden csak tálalás kérdése, abban meg azért bízik, hogy képes lesz ezt megfelelően előadni nekik. A reménykedésben, miszerint időben sikerül befejezni a feldolgozással kapcsolatos teendőket, osztozik, igazán nem szeretne már több pénzt legombolni a lányról, ha nem feltétlenül szükséges.
A bizonyos elveréssel kapcsolatban is meg kell elégednie csupán magával a ténnyel, annak részletesebb elbeszélése is egy későbbi alkalomra halasztódik. Persze, ahogy korábban, most sem erőlteti a dolgot.*
- Rendben, akkor menjünk! Megrendeljük a sört, meg a rövidet, elküldöm a fiúkat, aztán szusszanunk egyet. Hogy hangzik? *Festi le közeli jövőjük számára igencsak kecsegtető tervezetét egy kedélyes szemöldök felvonással tudakolva meg a szőke véleményét. Ezzel egy időben pedig, ahogy abban megállapodtak, megindul az emelet irányába.*
- Egész biztos, hogy wegtoreni rumot! Tudom ajánlani, hihetetlenül finom! *Látszik ábrázatán elköteleződése az említett szesz iránt, ez nem is kérdés.
Amilyen gyorsan lent voltak, olyan sebesen érkeznek fel újra a vendégtérbe a pult mellett nyíló ajtón keresztül. Nem is kell így hát messzire menniük, hogy beteljesítsék sorsukat. A söntés vendégek felőli oldalára támaszkodik, s megpaskolja a maga melletti széket, így hellyel kínálva Nixomiát.*
- Ülj le itt, én mindjárt jövök. Ha előkerülne a pultos, kikéred az enyémet is? *Kér mosolyogva szívességet.* De erre a vendégem vagy! *Emeli fel mutatóujját játékosan fenyegetve, nehogy kifizesse a lány a kontót, míg távol van. Amint pedig a paktum megköttetik, el is tűnik a pult másik oldaláról nyíló konyhában.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:25:25
5124. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:07:44
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:07:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szórakozottan morzsolgatva fülbevalóját hallgatja a félvér bókját, s elmosolyodva pillant Relre. Annyira jól nem ismeri a lányt, viszont van egy olyan érzése, ő is ezer efféle dicséretet hallhatott már férfiaktól. Kíváncsi vajon az évek alatt számára is teljesen elértéktelenedtek-e a szép szavak, vagy egyedül a tolvaj van így ezzel. Tekintete ezután a fegyverekre kúszik, melyeket a fehér hajú levet magáról, jobb, ha az ember tudja mire számítson, ha az események furcsa fordulatot vennének. Sohasem lehet tudni.*
-Gondolom vándorénekes lehetsz.
*Jegyzi meg, ahogy a felszerelést vizslatja, s szája sarka szemtelen mosolyra húzódik.
Közben elhangzanak a kért bemutatkozások is, szemöldöke pedig megemelkedik hallva a két férfi neve mennyire hasonlóan cseng. Az sem lepi meg kevésbé, mikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a tündérke és a félvér ismerik egymást.*
~De még mennyire az~
*Felel magában a Nor költői kérdésére, miközben megint mélyet szippant a pipájából. A mókás kis dohánynak köszönhetően érzi, hogy kezd ellazulni, de még nem érkezett meg az a kellemes, búfelejtő bódultság, így az itallal rá is segít egy kicsit.*
-Valaki? A legkevésbé sem szeretném, ha józan ember ülne az asztalnál.
*Ajánlja fel ördögvigyorát a pipátlanoknak, miközben lassan kifújja a füstöt.
Az apróság kérdésére nem kell felelnie, Rel megteszi azt helyette, ám a válasz hallatán csaknem félrenyeli borát, melyet épp szürcsölget. Persze nem kezd el fulladozni, csupán kicsit megköszörüli a torkát.*
-Akkor az istenek ma kegyesebbek a szokottnál.
*Vigyorodik el, pedig a földöntúli entitások emlegetése az utóbbi időben a legkevésbé sem tölti el örömmel - bár igaz, más sem nagyon.
A szeszt mozgatva a pohárban megjelenik egy kis fintor az arcán.*
-Régen jobb volt itt a bor. És a meztelen lány is több volt.
*Sóhajt fel megjátszott szomorúsággal, nosztalgiázva, afféle beszélgetés indítóként, bár valóban szerencsétlen dolognak tartja, hogy egy tisztes bordély sem működik már a városban.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:09:58
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szórakozottan morzsolgatva fülbevalóját hallgatja a félvér bókját, s elmosolyodva pillant Relre. Annyira jól nem ismeri a lányt, viszont van egy olyan érzése, ő is ezer efféle dicséretet hallhatott már férfiaktól. Kíváncsi vajon az évek alatt számára is teljesen elértéktelenedtek-e a szép szavak, vagy egyedül a tolvaj van így ezzel. Tekintete ezután a fegyverekre kúszik, melyeket a fehér hajú levet magáról, jobb, ha az ember tudja mire számítson, ha az események furcsa fordulatot vennének. Sohasem lehet tudni.*
-Gondolom vándorénekes lehetsz.
*Jegyzi meg, ahogy a felszerelést vizslatja, s szája sarka szemtelen mosolyra húzódik.
Közben elhangzanak a kért bemutatkozások is, szemöldöke pedig megemelkedik hallva a két férfi neve mennyire hasonlóan cseng. Az sem lepi meg kevésbé, mikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a tündérke és a félvér ismerik egymást.*
~De még mennyire az~
*Felel magában a Nor költői kérdésére, miközben megint mélyet szippant a pipájából. A mókás kis dohánynak köszönhetően érzi, hogy kezd ellazulni, de még nem érkezett meg az a kellemes, búfelejtő bódultság, így az itallal rá is segít egy kicsit.*
-Valaki? A legkevésbé sem szeretném, ha józan ember ülne az asztalnál.
*Ajánlja fel ördögvigyorát a pipátlanoknak, miközben lassan kifújja a füstöt.
Az apróság kérdésére nem kell felelnie, Rel megteszi azt helyette, ám a válasz hallatán csaknem félrenyeli borát, melyet épp szürcsölget. Persze nem kezd el fulladozni, csupán kicsit megköszörüli a torkát.*
-Akkor az istenek ma kegyesebbek a szokottnál.
*Vigyorodik el, pedig a földöntúli entitások emlegetése az utóbbi időben a legkevésbé sem tölti el örömmel - bár igaz, más sem nagyon.
A szeszt mozgatva a pohárban megjelenik egy kis fintor az arcán.*
-Régen jobb volt itt a bor. És a meztelen lány is több volt.
*Sóhajt fel megjátszott szomorúsággal, nosztalgiázva, afféle beszélgetés indítóként, bár valóban szerencsétlen dolognak tartja, hogy egy tisztes bordély sem működik már a városban.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:09:58
5123. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 13:42:26
Üzenet elküldve: 2020-12-13 13:42:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A viszont kérdésre hasonlóan nem túl jó hírrel tudna szolgálni, ahogy Ysanee, de Relael is úgy dönt, hogy megtartja magának kellemetlen érzéseit, és a múlt nyomasztó történéseit. Helyette könnyeden mosolyog továbbra is a lányra, és a diplomatikus válasz mellett köteleződik el.*
- Nos, úgy ahogy eddig is.
*Relael biccent az új jövevény felé, aki nagyvonalúan beleegyezik az italrendelésbe, és ezzel már egy határozott lépést tesz pozitív irányba a kekec elf lánynál.*
- Ugye? Döbbenet. Vajon hol bujkálhattak eddig?
*Jegyzi meg játékos pimaszsággal hangjában, miközben időnként megemeli poharát és az italába kortyol. Szüksége is van rá, mert már egy nagy levegővételnyi Ördögvigyortól is azt érzi, hogy teljesen kiszáradtak ajkai.*
- Oh, micsoda hasonlóság. Csak nem rokonok vagytok?
*Teszi hozzá, és picit gyanakodva kezdi el méregetni a hasonló nevű férfiakat és az egyikük számára ismerős tündért. Persze ez csupán egy kósza gondolatfoszlány, egy aprócska csírája egyébként is felfokozott paranoiájának. Szerencsére nem gyökerezik mélyre, hála a bódító dohánynak, amiből egy újabb mély levegővétellel vesz magához, és ami ezúttal határozottan kirajzolja arcára azt a jellegzetes széles mosolyt.
A bemutatkozásokat követően magában meg is állapítja, hogy máris elfelejtette mindenki nevét, így jellegzetes tulajdonságok után kutatva beceneveket igyekszik kitalálni. Közben rádöbben, hogy kérdés is kapott, így megkésve bár, de megadja a tündérkének az engedélyt egy biccentéssel.
A csipkelődésre röviden felnevet, közben az édes illatú füstöt igyekszik apró karikákká formálni ajkaival, több kevesebb sikerrel. Láthatóan nyugodtnak tűnik, akár boldognak is lehetne nevezni, ami bizony ritka jelenség az elf lánynál.*
- Véletlen találkozás egy régi ismerőssel. Biztosan az istenek akarták így.
*Feleli kurtán, miközben hangja és mosolya is gunyorossá válik az istenek emlegetésére, de ez hamar leolvad arcáról, és bár még az első adag dohányát sem fejezte be, Relael már láthatóan ábrándosan tekint a másik kettőre, és vékony ujjaival az Ördögvigyor piszkálgatásába kezd.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A viszont kérdésre hasonlóan nem túl jó hírrel tudna szolgálni, ahogy Ysanee, de Relael is úgy dönt, hogy megtartja magának kellemetlen érzéseit, és a múlt nyomasztó történéseit. Helyette könnyeden mosolyog továbbra is a lányra, és a diplomatikus válasz mellett köteleződik el.*
- Nos, úgy ahogy eddig is.
*Relael biccent az új jövevény felé, aki nagyvonalúan beleegyezik az italrendelésbe, és ezzel már egy határozott lépést tesz pozitív irányba a kekec elf lánynál.*
- Ugye? Döbbenet. Vajon hol bujkálhattak eddig?
*Jegyzi meg játékos pimaszsággal hangjában, miközben időnként megemeli poharát és az italába kortyol. Szüksége is van rá, mert már egy nagy levegővételnyi Ördögvigyortól is azt érzi, hogy teljesen kiszáradtak ajkai.*
- Oh, micsoda hasonlóság. Csak nem rokonok vagytok?
*Teszi hozzá, és picit gyanakodva kezdi el méregetni a hasonló nevű férfiakat és az egyikük számára ismerős tündért. Persze ez csupán egy kósza gondolatfoszlány, egy aprócska csírája egyébként is felfokozott paranoiájának. Szerencsére nem gyökerezik mélyre, hála a bódító dohánynak, amiből egy újabb mély levegővétellel vesz magához, és ami ezúttal határozottan kirajzolja arcára azt a jellegzetes széles mosolyt.
A bemutatkozásokat követően magában meg is állapítja, hogy máris elfelejtette mindenki nevét, így jellegzetes tulajdonságok után kutatva beceneveket igyekszik kitalálni. Közben rádöbben, hogy kérdés is kapott, így megkésve bár, de megadja a tündérkének az engedélyt egy biccentéssel.
A csipkelődésre röviden felnevet, közben az édes illatú füstöt igyekszik apró karikákká formálni ajkaival, több kevesebb sikerrel. Láthatóan nyugodtnak tűnik, akár boldognak is lehetne nevezni, ami bizony ritka jelenség az elf lánynál.*
- Véletlen találkozás egy régi ismerőssel. Biztosan az istenek akarták így.
*Feleli kurtán, miközben hangja és mosolya is gunyorossá válik az istenek emlegetésére, de ez hamar leolvad arcáról, és bár még az első adag dohányát sem fejezte be, Relael már láthatóan ábrándosan tekint a másik kettőre, és vékony ujjaival az Ördögvigyor piszkálgatásába kezd.*
5122. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 07:59:35
Üzenet elküldve: 2020-12-13 07:59:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*A nőstény megfigyelőképessége remek, még így is bódult állapotban. Bár az alkohol hatására elviccelik a dolgokat, a másik mégis egy lényeges dologra tapint rá, amit Darok most nem fejt ki bővebben, inkább csak együtt nevet tovább szerencsétlen helyzetükön. Kap egy jogos kérdést, hogy a kovácsműhely felett létezik-e egyáltalán szálláshely.*
- Igen, igen, a kovácsműhely emeletén. Ott raktam le a holmim és Aztyan ott adott nekem egy szobát. *Igazolóan magyarázza a szállását, nehogy azt higgye a másik, hogy csak a rum miatt beszél ilyen bután hangzó dolgokat. Winyra határozottan tagadja, hogy a szállásának bármi köze lenne a kovácsműhely épületéhez, amit el is hisz neki a hím, csak éppen önhatalmúlag akart szobát foglalni. Ez tűnt a legegyszerűbbnek, mivel nem tudja melyik is a nőstény szobája. Egyszerűbb lett volna megkérdezni, de ennyire logikus lépés, ilyen állapotban sajnos nem ötlik fel az orkban. A találomra foglalt szobában szépen lehúzza a nőstény csizmáit, aki néha összerezzen kicsit és kuncog, ha éppen valahogy csikizősre sikerül a művelet. Abban is egyetértenek, hogy a csizma nem való az ágyra, de azt, hogy ez miért ennyire fontos, azt már Darok nem tudná megmondani. Talán a belé nevelt és büntetett szokások jönnek fel benne ilyen természetességgel. A földön fekve azonban mégsem ezeken mereng, hanem azon, hogy milyen szellemes megjegyzésekkel fakasztja őszinte nevetésre a nőstény.*
- Még jó, hogy emlékezni fogsz. Nem szoktak elfelejteni hamar. *Bohóckodva vicsorgó fejet vág Winyra-ra, hogy szemléltesse miért is nehéz őt elfelejteni másoknak. A grimasz után újra csak nevetni tud magán. Ekkor születik a felismerés az ágyon fekvő ember lányban, hogy ez nem is az ő szobája. Meglepően gyorsan felpattan az ágyból és talpára érkezve már menne is, de ilyen hirtelenség az most nem jár büntetlenül. Térdre is rogyik szegény, amin már a hím sem tud elég gyorsan segíteni. Nagyon nagy baja nem eshetett, mert a mellkasát azt megpaskolja Daroknak.*
- Csak lassan! Én is túlbecsültem magam és látod bukfenc lett belőle. *Kacagását megtöri a felkínált lehetőség, a nőstény szobájában alvás. Erre a kijelentésre összehúzza szemöldökeit, s ráncolja, mint aki erősen gondolkodik.*
- Legyen, de aztán ne hánytorgasd fel, ha szárnyra kel a pletyka, hogy mindenféle ork hímeket édesgetsz a szobádba! Az ember népek ugyanis szeretnek az ilyen témákon csámcsogni. *Ezt komolyan mondja, de az ital miatt a végét csak elneveti. Aprólékos mozdulatokkal feltápászkodik és a falakat és egyéb támpontokat érintve nagyjából egyensúlyban tud átmenni Winyra szobájába, már ha a pletyka nem ijesztette el meghívásától. Követi az elől haladót míg el nem jutnak a szobájába, ami tényleg a nőstényé. A szélesre tárt ajtón belép, amit kis kulccsal játszadozás után sikerül kinyitni. Az ork hím alaposan szétnéz, már amennyire jó megfigyelő mostani állapotában.*
- Nagyon lakájos. *Elismerően bólogat a szépen berendezett szobában.*
- Látnád az én szobám. Elég gyér a díszítés a tiédhez képest. *Ezen is jót mulat, de való igaz, hogy férfiként nem viszi túlzásba a szobája komfortérzetét.*
- Köszönöm szépen! *A kedves gesztusú meghívást és vendéglátást hálásan elfogadja. Kulcsra zárják mögötte az ajtót ami újfent nevetésre készteti.*
- Csak nem gondolod, hogy megszökök az éjszaka? *Biztos benne, hogy a nőstény ezt mindig így csinálhatja, de egy kicsit cukkolja vele. Darok nyitott ajtóval alszik és egy tőr mindig ott lapul kézközelben. Sajnos ez szakmai ártalom a részéről. Az emberlány a dupla ágyra leül, s az ork vele szemben a padlóra ül le.*
- Én itt elalszom, csak egy takarót vagy pokrócot adj, ha van pluszban. De ha nincs, az sem baj. *Életében talán többet aludt földközelben, mintsem ágyon, ezért ez neki teljesen természetes. Valami csak furdalja az oldalát, amit most megoszt a másikkal.*
- Amikor odalent megkérdezted, hogy jól vagyok, akkor azt mondtam, amit mindig. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki érdeklődjön fáj-e valami. No meg a büszkeségem se engedné, hogy nyafogjak. *Őszinte vallomása után megnyugszik és a végén nevet is rajta. Ezután a kék íriszek tekintetét keresi.*
- Lassan meg kell, hogy eskesselek. Tele vagyok rummal, te meg szép nőstény vagy akiknek a hímek megnyílnak. Sok titkomat megtudtad, így valami szövetséget kell kössünk, hogy ez megmaradjon. *Ujjával viccesen fenyegetőzik, persze nem gondolja teljesen komolyan. Az viszont teljesen komoly kijelentése, hogy szép ember nősténynek tekinti a másikat. Volt ideje megfigyelni, így ebben teljesen biztosat tud állítani.*
//Winyra//
*A nőstény megfigyelőképessége remek, még így is bódult állapotban. Bár az alkohol hatására elviccelik a dolgokat, a másik mégis egy lényeges dologra tapint rá, amit Darok most nem fejt ki bővebben, inkább csak együtt nevet tovább szerencsétlen helyzetükön. Kap egy jogos kérdést, hogy a kovácsműhely felett létezik-e egyáltalán szálláshely.*
- Igen, igen, a kovácsműhely emeletén. Ott raktam le a holmim és Aztyan ott adott nekem egy szobát. *Igazolóan magyarázza a szállását, nehogy azt higgye a másik, hogy csak a rum miatt beszél ilyen bután hangzó dolgokat. Winyra határozottan tagadja, hogy a szállásának bármi köze lenne a kovácsműhely épületéhez, amit el is hisz neki a hím, csak éppen önhatalmúlag akart szobát foglalni. Ez tűnt a legegyszerűbbnek, mivel nem tudja melyik is a nőstény szobája. Egyszerűbb lett volna megkérdezni, de ennyire logikus lépés, ilyen állapotban sajnos nem ötlik fel az orkban. A találomra foglalt szobában szépen lehúzza a nőstény csizmáit, aki néha összerezzen kicsit és kuncog, ha éppen valahogy csikizősre sikerül a művelet. Abban is egyetértenek, hogy a csizma nem való az ágyra, de azt, hogy ez miért ennyire fontos, azt már Darok nem tudná megmondani. Talán a belé nevelt és büntetett szokások jönnek fel benne ilyen természetességgel. A földön fekve azonban mégsem ezeken mereng, hanem azon, hogy milyen szellemes megjegyzésekkel fakasztja őszinte nevetésre a nőstény.*
- Még jó, hogy emlékezni fogsz. Nem szoktak elfelejteni hamar. *Bohóckodva vicsorgó fejet vág Winyra-ra, hogy szemléltesse miért is nehéz őt elfelejteni másoknak. A grimasz után újra csak nevetni tud magán. Ekkor születik a felismerés az ágyon fekvő ember lányban, hogy ez nem is az ő szobája. Meglepően gyorsan felpattan az ágyból és talpára érkezve már menne is, de ilyen hirtelenség az most nem jár büntetlenül. Térdre is rogyik szegény, amin már a hím sem tud elég gyorsan segíteni. Nagyon nagy baja nem eshetett, mert a mellkasát azt megpaskolja Daroknak.*
- Csak lassan! Én is túlbecsültem magam és látod bukfenc lett belőle. *Kacagását megtöri a felkínált lehetőség, a nőstény szobájában alvás. Erre a kijelentésre összehúzza szemöldökeit, s ráncolja, mint aki erősen gondolkodik.*
- Legyen, de aztán ne hánytorgasd fel, ha szárnyra kel a pletyka, hogy mindenféle ork hímeket édesgetsz a szobádba! Az ember népek ugyanis szeretnek az ilyen témákon csámcsogni. *Ezt komolyan mondja, de az ital miatt a végét csak elneveti. Aprólékos mozdulatokkal feltápászkodik és a falakat és egyéb támpontokat érintve nagyjából egyensúlyban tud átmenni Winyra szobájába, már ha a pletyka nem ijesztette el meghívásától. Követi az elől haladót míg el nem jutnak a szobájába, ami tényleg a nőstényé. A szélesre tárt ajtón belép, amit kis kulccsal játszadozás után sikerül kinyitni. Az ork hím alaposan szétnéz, már amennyire jó megfigyelő mostani állapotában.*
- Nagyon lakájos. *Elismerően bólogat a szépen berendezett szobában.*
- Látnád az én szobám. Elég gyér a díszítés a tiédhez képest. *Ezen is jót mulat, de való igaz, hogy férfiként nem viszi túlzásba a szobája komfortérzetét.*
- Köszönöm szépen! *A kedves gesztusú meghívást és vendéglátást hálásan elfogadja. Kulcsra zárják mögötte az ajtót ami újfent nevetésre készteti.*
- Csak nem gondolod, hogy megszökök az éjszaka? *Biztos benne, hogy a nőstény ezt mindig így csinálhatja, de egy kicsit cukkolja vele. Darok nyitott ajtóval alszik és egy tőr mindig ott lapul kézközelben. Sajnos ez szakmai ártalom a részéről. Az emberlány a dupla ágyra leül, s az ork vele szemben a padlóra ül le.*
- Én itt elalszom, csak egy takarót vagy pokrócot adj, ha van pluszban. De ha nincs, az sem baj. *Életében talán többet aludt földközelben, mintsem ágyon, ezért ez neki teljesen természetes. Valami csak furdalja az oldalát, amit most megoszt a másikkal.*
- Amikor odalent megkérdezted, hogy jól vagyok, akkor azt mondtam, amit mindig. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki érdeklődjön fáj-e valami. No meg a büszkeségem se engedné, hogy nyafogjak. *Őszinte vallomása után megnyugszik és a végén nevet is rajta. Ezután a kék íriszek tekintetét keresi.*
- Lassan meg kell, hogy eskesselek. Tele vagyok rummal, te meg szép nőstény vagy akiknek a hímek megnyílnak. Sok titkomat megtudtad, így valami szövetséget kell kössünk, hogy ez megmaradjon. *Ujjával viccesen fenyegetőzik, persze nem gondolja teljesen komolyan. Az viszont teljesen komoly kijelentése, hogy szép ember nősténynek tekinti a másikat. Volt ideje megfigyelni, így ebben teljesen biztosat tud állítani.*
5121. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-12 21:28:51
Üzenet elküldve: 2020-12-12 21:28:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza//
*Mezők, végtelen mezők. A makulátlan égbolt alatt, ameddig a szem ellát aranyrög-kalászok és pecsétes hitellevelek hajladoznak. A rónán tehenek legelésznek: fehérek, feketék, tarkák, oldalukon más-más címerrel. Aztán megjelenik egy csapat bársonyba öltözött, sárgaszemű kalmár, ében telivéreken. Hangosan kurjongatva a mennyiségeket meg az árfolyamokat egybeterelik a gulyát. Az állatokat egy boltozatos terembe hajtják, ahol sima mosolyú, köpenyes alkuszok ülnek nyugtatványokkal, abakuszokkal és pénztárkönyvekkel borított asztaloknál. Az alkuszok, mintha vezényszóra tennék, sorra felállnak, kezükben vasalt ládákkal mindegyikük egy-egy tehénhez vonul, és elkezdi belőle fejni a tehenes tallérokat. Kettő a bikát pécézi ki magának, nagy vigyorogva nyalogatva a szája szélét, de mire kiderülhetne, hogy szegény jószággal mi lesz, Nawanthiri felébred.
Megmozdulni azonban már más dolog: ilyen meleg, puha ágyat nem könnyű otthagyni, főleg, ha az ember lánya nincs hozzászokva, és mindene megmacskásodott tőle. Valahogy azért felöltözik, két mesteri simítással fazonra igazítja a sörényét, zsebre vágja a tejben talált aranyakat, és lecsattog az ivóba. Fegyvert nem visz magával, kalapot-kabátot is a szobában hagy. Odajárul a pulthoz, a tegnap megismert csapos elé, köszön neki egy "jó reggelt"-et, kér egy Feketelevest, és kifizet érte 8 aranyat.*
- Mondd csak, nem tudsz itt a városban jó edzőhelyet? *kérdezi, mikor megkapja végül az innivalót. Aztán valamivel bizonytalanabban hozzáteszi:* Vagy esetleg vajákost?
*Mezők, végtelen mezők. A makulátlan égbolt alatt, ameddig a szem ellát aranyrög-kalászok és pecsétes hitellevelek hajladoznak. A rónán tehenek legelésznek: fehérek, feketék, tarkák, oldalukon más-más címerrel. Aztán megjelenik egy csapat bársonyba öltözött, sárgaszemű kalmár, ében telivéreken. Hangosan kurjongatva a mennyiségeket meg az árfolyamokat egybeterelik a gulyát. Az állatokat egy boltozatos terembe hajtják, ahol sima mosolyú, köpenyes alkuszok ülnek nyugtatványokkal, abakuszokkal és pénztárkönyvekkel borított asztaloknál. Az alkuszok, mintha vezényszóra tennék, sorra felállnak, kezükben vasalt ládákkal mindegyikük egy-egy tehénhez vonul, és elkezdi belőle fejni a tehenes tallérokat. Kettő a bikát pécézi ki magának, nagy vigyorogva nyalogatva a szája szélét, de mire kiderülhetne, hogy szegény jószággal mi lesz, Nawanthiri felébred.
Megmozdulni azonban már más dolog: ilyen meleg, puha ágyat nem könnyű otthagyni, főleg, ha az ember lánya nincs hozzászokva, és mindene megmacskásodott tőle. Valahogy azért felöltözik, két mesteri simítással fazonra igazítja a sörényét, zsebre vágja a tejben talált aranyakat, és lecsattog az ivóba. Fegyvert nem visz magával, kalapot-kabátot is a szobában hagy. Odajárul a pulthoz, a tegnap megismert csapos elé, köszön neki egy "jó reggelt"-et, kér egy Feketelevest, és kifizet érte 8 aranyat.
*- Mondd csak, nem tudsz itt a városban jó edzőhelyet? *kérdezi, mikor megkapja végül az innivalót. Aztán valamivel bizonytalanabban hozzáteszi:* Vagy esetleg vajákost?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149