Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:33:40
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:33:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Sokkal felszabadultabb már a beszélgetés és néhány vicc is elhangzik, ami természetesen valós történetekből fakad. A farát féltő paraszt fiúra felkacag, hisz ez sem mindennapi kaland. *
- Volt velem is egy kellemetlen helyzet, régen volt egy barátom, akivel együtt sétálgattunk, és alkalmanként párbajoztunk is, természetesen gyakorlatból. Egyik este sokáig tartott a gyakorlás és haza kísértem..
* Egy pillanatra elhallgat, majd a pír elönti az arcát. *
- Amikor beléptünk, olyan örömmel fogadtak minket, hogy nem tudtam merre kapdossam a fejemet. Elkezdték mondani, hogy nem is tudták, és hogy ez milyen csodálatos, pedig ők már azt hitték valamire rossz dolgot művel mindig éjszakánként, mert hatok óta későn ér haza.
* Türelmesen hallgattam és zavartan védelmeztem az új barátomat, hogy ő nagyon is rendes ember, és egyszer mind lovagok leszünk. *
- Mire a szülők lefagytak és ledöbbentek. Az apján értetlenség látszódott, és utána megkérdezte tőlem, hogy mi nem szerelmesek vagyunk?
* Még nagyobb pír önti el az arcát. *
- Ott helyben kibontotta a haját, és kiderült, hogy a mellvért miatt nem láttam csak a mellét... Végig egy hölggyel harcoltam, aki titkolta, hogy az... Ekkor ott a pír elöntött és... Úgy bepánikoltam ,hogy kiugrottam az ablakból, mintha valami halálos bűnt követtem volna el.
* Zavartan próbál néhány falatot fogyasztani étkéből, közben pedig figyeli a lány reakcióját. *
- Eltitkolta előlem, nincs bajom a női harcosokkal, de nem szólt...
* Végül mégis felkacag a végére. *
// A világ nagy kérdései //
* Sokkal felszabadultabb már a beszélgetés és néhány vicc is elhangzik, ami természetesen valós történetekből fakad. A farát féltő paraszt fiúra felkacag, hisz ez sem mindennapi kaland. *
- Volt velem is egy kellemetlen helyzet, régen volt egy barátom, akivel együtt sétálgattunk, és alkalmanként párbajoztunk is, természetesen gyakorlatból. Egyik este sokáig tartott a gyakorlás és haza kísértem..
* Egy pillanatra elhallgat, majd a pír elönti az arcát. *
- Amikor beléptünk, olyan örömmel fogadtak minket, hogy nem tudtam merre kapdossam a fejemet. Elkezdték mondani, hogy nem is tudták, és hogy ez milyen csodálatos, pedig ők már azt hitték valamire rossz dolgot művel mindig éjszakánként, mert hatok óta későn ér haza.
* Türelmesen hallgattam és zavartan védelmeztem az új barátomat, hogy ő nagyon is rendes ember, és egyszer mind lovagok leszünk. *
- Mire a szülők lefagytak és ledöbbentek. Az apján értetlenség látszódott, és utána megkérdezte tőlem, hogy mi nem szerelmesek vagyunk?
* Még nagyobb pír önti el az arcát. *
- Ott helyben kibontotta a haját, és kiderült, hogy a mellvért miatt nem láttam csak a mellét... Végig egy hölggyel harcoltam, aki titkolta, hogy az... Ekkor ott a pír elöntött és... Úgy bepánikoltam ,hogy kiugrottam az ablakból, mintha valami halálos bűnt követtem volna el.
* Zavartan próbál néhány falatot fogyasztani étkéből, közben pedig figyeli a lány reakcióját. *
- Eltitkolta előlem, nincs bajom a női harcosokkal, de nem szólt...
* Végül mégis felkacag a végére. *
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:08:14
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:08:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Ritka az olyan, akivel meg tudja osztani ezeket a komor gondolatokat. Nimeril sem tud mindenről, ami a múltjával kapcsolatos. Főleg a magányos, sötét időkről.*
- Igen. Valahogy jó egy kicsit beszélgetni erről, mintha, könnyebb lenne.
*Nem bánta meg, hogy beszélgetni kezdett a lovaggal. Nilevard okos és művelt. Vicces is és hívő, segítőkész. Vagyis összességében rendes férfi és ez valahol megnyugtatja. Így mikor ezt a kicsit vicces esetet elmeséli, sikerül őt megnevettetnie. Kicsit oldódik a borús hangulat. Nilevard is mesél egy vicces, ámbár jócskán pikáns történetet, ami végül is részben a családjával esett meg. A történetre ő is felnevet halkan.*
- Szegény ember! Bár inkább egy nyíl a fenékbe, mint a konkrét felszarvazás. Azért a bátyád lehetne óvatosabb is, mert esetleg egyszer nem ússza meg verés nélkül. Vagy még rosszabb.
*Hallott már ő is hasonló eseteket, némelyik igencsak szerencsétlen véget ért. Jobb, ha az ember kicsit önmegtartózkodóbb.*
- Egyszer Wegtorenben elláttam egy fiatal fiú sebeit. Az apuka épp rajtakapta őt, hogy a lányával, nos akcióra készült. A vasvillát ragadta meg, és beleszúrta a fiú farába. Épp csak el tudott menekülni, a nadrágját cibálva magára. Kellett két nap, mire szégyenszemre segítséget kért, mert nem tudott ülni sem, úgy begyulladtak a sebei. Na. Ezért kell vigyázni az ilyesmivel.
*Kicsit kuncog még az eseten, bár azért a fiút is sajnálta, hogy úgy pórul járt. De hát ne sunnyogjon az ember fia, ha akar valamit.*
// A világ nagy kérdései //
*Ritka az olyan, akivel meg tudja osztani ezeket a komor gondolatokat. Nimeril sem tud mindenről, ami a múltjával kapcsolatos. Főleg a magányos, sötét időkről.*
- Igen. Valahogy jó egy kicsit beszélgetni erről, mintha, könnyebb lenne.
*Nem bánta meg, hogy beszélgetni kezdett a lovaggal. Nilevard okos és művelt. Vicces is és hívő, segítőkész. Vagyis összességében rendes férfi és ez valahol megnyugtatja. Így mikor ezt a kicsit vicces esetet elmeséli, sikerül őt megnevettetnie. Kicsit oldódik a borús hangulat. Nilevard is mesél egy vicces, ámbár jócskán pikáns történetet, ami végül is részben a családjával esett meg. A történetre ő is felnevet halkan.*
- Szegény ember! Bár inkább egy nyíl a fenékbe, mint a konkrét felszarvazás. Azért a bátyád lehetne óvatosabb is, mert esetleg egyszer nem ússza meg verés nélkül. Vagy még rosszabb.
*Hallott már ő is hasonló eseteket, némelyik igencsak szerencsétlen véget ért. Jobb, ha az ember kicsit önmegtartózkodóbb.*
- Egyszer Wegtorenben elláttam egy fiatal fiú sebeit. Az apuka épp rajtakapta őt, hogy a lányával, nos akcióra készült. A vasvillát ragadta meg, és beleszúrta a fiú farába. Épp csak el tudott menekülni, a nadrágját cibálva magára. Kellett két nap, mire szégyenszemre segítséget kért, mert nem tudott ülni sem, úgy begyulladtak a sebei. Na. Ezért kell vigyázni az ilyesmivel.
*Kicsit kuncog még az eseten, bár azért a fiút is sajnálta, hogy úgy pórul járt. De hát ne sunnyogjon az ember fia, ha akar valamit.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:59:36
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:59:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A bánat és az elkeseredés szinte tapintható a levegőben, mégis Nilevard szíve megnyugvással teli. Hisz bármennyire is elkeserítő a téma, mégis valakivel megoszthatta azt, ami már mélyen a lelkében leledzett egy ideje. *
- Talán elkeserítő az amiről beszélünk, de van ennek is nézhetjük az előnyét. Van egy olyan személy a világon, akivel megoszthatjuk, és elmondhatjuk miképp érezzük magunkat, vagy éppen miképp látjuk a világot.
* Ezekkel a szavakkal egy kis vigaszt próbál nyújtani partnerének, de valahol ugyanolyan bánatot is hozhat. Egy kisebb csend után újabb falatot vesz az étkéből, ami után megállapíthatja, hogy nagyon is finom, még ha édessel is kezdte az elején. Természetesen abból is csak egy falatot evett, így még lesz bőven édesség a lakoma után. A beálló csendben felkapja a lány történetére a fejét, majd végeztével felnevet. Talán nem fogja a hasát a nevetéstől, de mindenképp jól esik neki a kacagás. Halkan de mégis szolidan mondja ki a történet főhősére a szavakat. *
- Marháké a világ.
* Húz egy mosolyt a szájára, de hamar el gondolkozik ő is valami mulatságoson. *
- A bátyám nagyon szereti a nőket, és amikor új cseléd jött a házhoz, teljesen belé szeretett. Annyira, hogy amikor íjával gyakorolt magához hívta, hogy ő majd megtanítja vele bánni. Természetesen az elején igazán romantikusan hatott a dolog, átkarolta a hölgyet, és még bele is pirult a lány... De amikor mind ketten zavarba kerültek egymástól, a felajzott íjat előtte a lány.... Van sejtésed, hogy hova célzott?
* A lány tekintetét keresve megvárja míg tippel, és csak azután mondja a történet végét. *
- Természetesen a cseléd férje fenekébe, ami akkor derült ki. És ezzel jól fel is hívta magára a bátyám a figyelmét....
* Felkacag saját történetére, majd folytatja is. *
- Fiatal volt még, ahogyan a házaspár is, de a lány a nemes úr érintésétől kétségbe esett, és nem tudta, hogy miképp mondja el, hogy már házas. És a figyelmetlen pillanatban pedig a saját férje farába lőtte... Meg is kergette a férfi a bátyámat, atyám pedig teljesen jogosan végig nézte kacagva, ahogyan felkergeti a férfi a fiát az egyik fára.
// A világ nagy kérdései //
* A bánat és az elkeseredés szinte tapintható a levegőben, mégis Nilevard szíve megnyugvással teli. Hisz bármennyire is elkeserítő a téma, mégis valakivel megoszthatta azt, ami már mélyen a lelkében leledzett egy ideje. *
- Talán elkeserítő az amiről beszélünk, de van ennek is nézhetjük az előnyét. Van egy olyan személy a világon, akivel megoszthatjuk, és elmondhatjuk miképp érezzük magunkat, vagy éppen miképp látjuk a világot.
* Ezekkel a szavakkal egy kis vigaszt próbál nyújtani partnerének, de valahol ugyanolyan bánatot is hozhat. Egy kisebb csend után újabb falatot vesz az étkéből, ami után megállapíthatja, hogy nagyon is finom, még ha édessel is kezdte az elején. Természetesen abból is csak egy falatot evett, így még lesz bőven édesség a lakoma után. A beálló csendben felkapja a lány történetére a fejét, majd végeztével felnevet. Talán nem fogja a hasát a nevetéstől, de mindenképp jól esik neki a kacagás. Halkan de mégis szolidan mondja ki a történet főhősére a szavakat. *
- Marháké a világ.
* Húz egy mosolyt a szájára, de hamar el gondolkozik ő is valami mulatságoson. *
- A bátyám nagyon szereti a nőket, és amikor új cseléd jött a házhoz, teljesen belé szeretett. Annyira, hogy amikor íjával gyakorolt magához hívta, hogy ő majd megtanítja vele bánni. Természetesen az elején igazán romantikusan hatott a dolog, átkarolta a hölgyet, és még bele is pirult a lány... De amikor mind ketten zavarba kerültek egymástól, a felajzott íjat előtte a lány.... Van sejtésed, hogy hova célzott?
* A lány tekintetét keresve megvárja míg tippel, és csak azután mondja a történet végét. *
- Természetesen a cseléd férje fenekébe, ami akkor derült ki. És ezzel jól fel is hívta magára a bátyám a figyelmét....
* Felkacag saját történetére, majd folytatja is. *
- Fiatal volt még, ahogyan a házaspár is, de a lány a nemes úr érintésétől kétségbe esett, és nem tudta, hogy miképp mondja el, hogy már házas. És a figyelmetlen pillanatban pedig a saját férje farába lőtte... Meg is kergette a férfi a bátyámat, atyám pedig teljesen jogosan végig nézte kacagva, ahogyan felkergeti a férfi a fiát az egyik fára.
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 19:56:03
Üzenet elküldve: 2022-09-05 19:56:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Ülnek egymással szemben, előttük az amúgy ínycsiklandó ebéd, és sóhajtoznak. Sikerült elrontani a hangulatot. Hümmög és sóhajt.*
- Nem, persze nem azért. De úgy érzem, hogy így helyes.
*Közelebb húzza magához az ételt, belekóstol.*
- Finom.
*Valamivel fel kellene oldani ezt a mélabús hangulatot. Ha még sokáig így fognak sóhajtozni mindketten, akkor duóban öngyilkosok is lehetnének. Ám ennél kellemesebb élményekre vágyik, ahogy Nilevard is mondta, fiatalok még. S nagyon úgy tűnik, hogy ők ketten hasonló cipőben járnak. Habár, ahogy elnézi, az ő lábikója kisebb, mint a férfié.*
- Úgy egy évvel ezelőtt, megkeresett egy fiatal férfi. Segítségre szorult, mert bárki gyógyítónak mondta el a panaszát, azok csak elzavarták. Azt mondta, hogy testének több helyén vannak fájdalmai. Bárhol ért magához, mindenütt fájt neki.
*Egy kicsit vicces a történet, bár leginkább kárörvendős.*
- Kértem, mutassa meg, hogy hogyan és hol. Hát ő neki is állt mutogatni, egyre másra a teste több helyén. Jobb kezének mutatóujjával. Hát nem ki volt ficamodva az az egy ujja?!
*Várja, hogy a béna és kissé vicces eset oldja-e a hangulatot?*
// A világ nagy kérdései //
*Ülnek egymással szemben, előttük az amúgy ínycsiklandó ebéd, és sóhajtoznak. Sikerült elrontani a hangulatot. Hümmög és sóhajt.*
- Nem, persze nem azért. De úgy érzem, hogy így helyes.
*Közelebb húzza magához az ételt, belekóstol.*
- Finom.
*Valamivel fel kellene oldani ezt a mélabús hangulatot. Ha még sokáig így fognak sóhajtozni mindketten, akkor duóban öngyilkosok is lehetnének. Ám ennél kellemesebb élményekre vágyik, ahogy Nilevard is mondta, fiatalok még. S nagyon úgy tűnik, hogy ők ketten hasonló cipőben járnak. Habár, ahogy elnézi, az ő lábikója kisebb, mint a férfié.*
- Úgy egy évvel ezelőtt, megkeresett egy fiatal férfi. Segítségre szorult, mert bárki gyógyítónak mondta el a panaszát, azok csak elzavarták. Azt mondta, hogy testének több helyén vannak fájdalmai. Bárhol ért magához, mindenütt fájt neki.
*Egy kicsit vicces a történet, bár leginkább kárörvendős.*
- Kértem, mutassa meg, hogy hogyan és hol. Hát ő neki is állt mutogatni, egyre másra a teste több helyén. Jobb kezének mutatóujjával. Hát nem ki volt ficamodva az az egy ujja?!
*Várja, hogy a béna és kissé vicces eset oldja-e a hangulatot?*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 13:21:35
Üzenet elküldve: 2022-09-05 13:21:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az éj szülöttei //
* Érzi már, jófelé tapogatózik. *
~ Talán nem úgy kellene kezelnem, mint egy nőstényt, inkább... mint egy másik katonát? ~
- Szeretem a késeket, de az íjnak számomra mondhatni, lelke van. Kicsit elegánsabb, mint egy bicsak.
* Kedvesen gúnyolódva felvonja a szemöldökét, bár feltűnt neki, Reyraa nem sokat foglalkozik az arcmimika elemezgetésével. *
- Mondhatni tisztább munka.
* A mondat végén felvillan neki egy emlékfoszlány, amiben néhány marokra fogott nyílvesszővel csépel egy ellenfelet, de ezt inkább már mégsem említi meg. *
- Szabad?
* Óvatosan nyújtja előre a tenyerét, hogy engedélyt kérjen az egyik új fegyver megszakértéséhez. Persze, nem erőlteti, ha nemleges választ kap. Sokan féltő szeretettel viszonyulnak az ilyesmi tárgyaikhoz. *
- Milyen az itteni kovács? Ügyes, minőségi munkát végez?
* Az ő fejében nincs tökéletesebb és megbízhatóbb kovácsmunka, mint a mélységieké, de valószínűleg idefent is rászorul majd a segítségükre. *
* Érzi már, jófelé tapogatózik. *
~ Talán nem úgy kellene kezelnem, mint egy nőstényt, inkább... mint egy másik katonát? ~
- Szeretem a késeket, de az íjnak számomra mondhatni, lelke van. Kicsit elegánsabb, mint egy bicsak.
* Kedvesen gúnyolódva felvonja a szemöldökét, bár feltűnt neki, Reyraa nem sokat foglalkozik az arcmimika elemezgetésével. *
- Mondhatni tisztább munka.
* A mondat végén felvillan neki egy emlékfoszlány, amiben néhány marokra fogott nyílvesszővel csépel egy ellenfelet, de ezt inkább már mégsem említi meg. *
- Szabad?
* Óvatosan nyújtja előre a tenyerét, hogy engedélyt kérjen az egyik új fegyver megszakértéséhez. Persze, nem erőlteti, ha nemleges választ kap. Sokan féltő szeretettel viszonyulnak az ilyesmi tárgyaikhoz. *
- Milyen az itteni kovács? Ügyes, minőségi munkát végez?
* Az ő fejében nincs tökéletesebb és megbízhatóbb kovácsmunka, mint a mélységieké, de valószínűleg idefent is rászorul majd a segítségükre. *
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 10:33:34
Üzenet elküldve: 2022-09-05 10:33:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Az éj szülöttei //
*Valahogy érzi, hogy a férfi nem ilyen válaszra számított, de fogalma sincs, mit rontott el, vagy mi mást kellett volna mondania. Csupán a kérdésére válaszolt, elmondta, mivel tölti szabadidejét. Talán most vissza kéne kérdeznie, érdeklődni a másik mélységi kedvelt tevékenységei felől, de nem teszi meg, hiszen nem igazán érdekli. Az erőltetett udvariasság meg nem az ő asztala. Így hát csöndben marad, iszik pár kortyot, s várja a következő neki szegezett kérdést, amit hamar meg is kap. A dobókések említésrére már érdeklődő fény csillan szemében, végre valami olyan téma jön fel, amihez fűzi valami személyes lelkesedés.*
-Nekem is ezek a fő fegyvereim. Az íj viszont nem az én asztalom.
*Értő szemekkel futtatja végig tekintetét a férfi fegyverén, majd köpenyét enyhén félre húzva megvillantja saját gyűjteményét.*
-Pont most jöttem a kovácsműhelyből, pótolnom kellett pár felszerelést.
*Jól látszik, melyik az új kés, hiszen még hibátlanul, simán, és fényesen ragyog a többi kissé megfakult, többször élezett pengéje mellett. De mindegyik kés kétségtelenül igényes mestermunka, mindenféle felesleges dísztől mentes, tökéletes súlyozással, még ha az idő vasfoga meg is rágcsálta kicsit. Rozsda sehol nem lelhető, a nő mindig nagy gonddal takarítja, ápolja kedves fegyvereit.*
*Valahogy érzi, hogy a férfi nem ilyen válaszra számított, de fogalma sincs, mit rontott el, vagy mi mást kellett volna mondania. Csupán a kérdésére válaszolt, elmondta, mivel tölti szabadidejét. Talán most vissza kéne kérdeznie, érdeklődni a másik mélységi kedvelt tevékenységei felől, de nem teszi meg, hiszen nem igazán érdekli. Az erőltetett udvariasság meg nem az ő asztala. Így hát csöndben marad, iszik pár kortyot, s várja a következő neki szegezett kérdést, amit hamar meg is kap. A dobókések említésrére már érdeklődő fény csillan szemében, végre valami olyan téma jön fel, amihez fűzi valami személyes lelkesedés.*
-Nekem is ezek a fő fegyvereim. Az íj viszont nem az én asztalom.
*Értő szemekkel futtatja végig tekintetét a férfi fegyverén, majd köpenyét enyhén félre húzva megvillantja saját gyűjteményét.*
-Pont most jöttem a kovácsműhelyből, pótolnom kellett pár felszerelést.
*Jól látszik, melyik az új kés, hiszen még hibátlanul, simán, és fényesen ragyog a többi kissé megfakult, többször élezett pengéje mellett. De mindegyik kés kétségtelenül igényes mestermunka, mindenféle felesleges dísztől mentes, tökéletes súlyozással, még ha az idő vasfoga meg is rágcsálta kicsit. Rozsda sehol nem lelhető, a nő mindig nagy gonddal takarítja, ápolja kedves fegyvereit.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:44:07
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:44:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Lelküket mindkét félnek fájdalom mardossa, az élet rejtélyei, vagy talán fájdalmai? Az élet kegyetlensége minden felett. Az élet senkit nem kímél, sem élőt, sem pedig holtat. A gyász és a bánat idővel mindenkit útólér. A lovag egy nagyot sóhajtva tolja az asztalára az étket. A mély szántó gondolatok éhségét ritkította. *
- Talán azt hiheti, hogy hitem erős, mégis mikor a városba tértem, lelkem csak bizonyítási vágy vezérelte. Atyámnak szándékoztam csak megfelelni, és nem magamnak. Hírnevet, és dicsőséget családomnak.
* Mellkasához fogja saját kezét, hogy a mély fájdalmat megmutassa a lány felé is. *
- Szeretetnek aligha nevezhető, ha az éjszaka csendjén, rémálmaid idején, nem néz feléd senki. Szívemet ugyanolyan bánat sújtja mint az önét, lelkem néha a puszta létért kiált, mégis továbblépek.
* Szavai mélyen mardossák a lelkét, de mégis szívéből szóltak. Lelke és teste megnyugodni látszik, a bájos társaságban. *
- Hálát adjon az úrnőnek, hogy megmentette önt, de az életét csak akkor szánja rá, ha úgy is akarja. Az úrnő nem várja el a hálát, ahogyan a kegyét sem osztja meg mindenkivel.
* A lovag végül maga elé húzza az étket, de még nem kezdi meg, csak ha a másik fél is fogyaszt vele. *
- Fiatalok vagyunk még a folyamatos bánathoz, az élet még tartogat számunkra sok mindent, ezt ne feledje.
// A világ nagy kérdései //
* Lelküket mindkét félnek fájdalom mardossa, az élet rejtélyei, vagy talán fájdalmai? Az élet kegyetlensége minden felett. Az élet senkit nem kímél, sem élőt, sem pedig holtat. A gyász és a bánat idővel mindenkit útólér. A lovag egy nagyot sóhajtva tolja az asztalára az étket. A mély szántó gondolatok éhségét ritkította. *
- Talán azt hiheti, hogy hitem erős, mégis mikor a városba tértem, lelkem csak bizonyítási vágy vezérelte. Atyámnak szándékoztam csak megfelelni, és nem magamnak. Hírnevet, és dicsőséget családomnak.
* Mellkasához fogja saját kezét, hogy a mély fájdalmat megmutassa a lány felé is. *
- Szeretetnek aligha nevezhető, ha az éjszaka csendjén, rémálmaid idején, nem néz feléd senki. Szívemet ugyanolyan bánat sújtja mint az önét, lelkem néha a puszta létért kiált, mégis továbblépek.
* Szavai mélyen mardossák a lelkét, de mégis szívéből szóltak. Lelke és teste megnyugodni látszik, a bájos társaságban. *
- Hálát adjon az úrnőnek, hogy megmentette önt, de az életét csak akkor szánja rá, ha úgy is akarja. Az úrnő nem várja el a hálát, ahogyan a kegyét sem osztja meg mindenkivel.
* A lovag végül maga elé húzza az étket, de még nem kezdi meg, csak ha a másik fél is fogyaszt vele. *
- Fiatalok vagyunk még a folyamatos bánathoz, az élet még tartogat számunkra sok mindent, ezt ne feledje.
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:14:24
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:14:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nála a szabályok olykor kicsit másabbak. Nem szokott mindig minden csak fekete és fehér lenni. Néha olyan, mintha valami rossz dolgot tenne, de aztán a lényege az egésznek az, hogy mégis csak jó az a valami. Miután pedig félre teszi az alkoholisták problémáit, Nilevard mesélni kezd magáról. A gyerekkoráról és családjáról, hogy miként lett lovag és milyen is volt az eddigi élete. Majd a jövendő terveiről is mesél még, amit szintúgy érdeklődve hallgathat végig. Közben erősödik benne a gondolat, hogy a lovagnak igazából az egysége a családja és másmilyen nincs is neki. Ami őszintén szólva több is, mint amit ő saját magáról elmondhat. Neki nincs már semmilyen rokona és ha valami most történne vele hirtelen, Nimeril az egyetlen, akinek hiányozna a névsorból. Ebbe így belegondolva igazán szörnyű az egész és piszkosul magányos, igen. A hivatása van neki, a gyógyítás és kutatás. Semmi egyéb. Még egy macskája sincs, akit magához ölelhetne néhanapján. Magánba ásít egy hang ~szánalmas vagy Tanilla ~. *
- Úgy látom eltervezte nagyjából az életét. Amit lehetett, már elérte; és most azon van, hogy úgymond tovább fejlődjön.
*Ami jó. Az embernek legyen terve a jövőre, igazi cél. Valami olyasmi, ami jó.*
- Magának erős a hite. Ami jó, mert a legnehezebb időben is tudja, hogy valaki áll maga mellett. Úgymond. Eeyr egyszer megmentette az életem. Azóta foglalkozom komolyabban a gyógyítással. Úgy döntöttem, mások segítésével hálálom meg a megmentett életet. Ennek már nagyjából hat éve. Vagy hét? Nem is tudom már pontosan. Mindig érdekelt a gyógyítás, de a kereskedelem is.
*A megérkezett pecsenyének még nem kezd neki. Kicsit elbambult talán. Vagy csak élvezi a finom étel és a sör illatát, a helyet magát.*
// A világ nagy kérdései //
*Nála a szabályok olykor kicsit másabbak. Nem szokott mindig minden csak fekete és fehér lenni. Néha olyan, mintha valami rossz dolgot tenne, de aztán a lényege az egésznek az, hogy mégis csak jó az a valami. Miután pedig félre teszi az alkoholisták problémáit, Nilevard mesélni kezd magáról. A gyerekkoráról és családjáról, hogy miként lett lovag és milyen is volt az eddigi élete. Majd a jövendő terveiről is mesél még, amit szintúgy érdeklődve hallgathat végig. Közben erősödik benne a gondolat, hogy a lovagnak igazából az egysége a családja és másmilyen nincs is neki. Ami őszintén szólva több is, mint amit ő saját magáról elmondhat. Neki nincs már semmilyen rokona és ha valami most történne vele hirtelen, Nimeril az egyetlen, akinek hiányozna a névsorból. Ebbe így belegondolva igazán szörnyű az egész és piszkosul magányos, igen. A hivatása van neki, a gyógyítás és kutatás. Semmi egyéb. Még egy macskája sincs, akit magához ölelhetne néhanapján. Magánba ásít egy hang ~szánalmas vagy Tanilla ~. *
- Úgy látom eltervezte nagyjából az életét. Amit lehetett, már elérte; és most azon van, hogy úgymond tovább fejlődjön.
*Ami jó. Az embernek legyen terve a jövőre, igazi cél. Valami olyasmi, ami jó.*
- Magának erős a hite. Ami jó, mert a legnehezebb időben is tudja, hogy valaki áll maga mellett. Úgymond. Eeyr egyszer megmentette az életem. Azóta foglalkozom komolyabban a gyógyítással. Úgy döntöttem, mások segítésével hálálom meg a megmentett életet. Ennek már nagyjából hat éve. Vagy hét? Nem is tudom már pontosan. Mindig érdekelt a gyógyítás, de a kereskedelem is.
*A megérkezett pecsenyének még nem kezd neki. Kicsit elbambult talán. Vagy csak élvezi a finom étel és a sör illatát, a helyet magát.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:30:54
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:30:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Szolid kacaj hagyja el a száját, a penge vissza vétele után. A kis tündéren szinte érzi a félelmét, száját meg is nyalja, hogy érezhesse is a félelmének az ízét, de végül mégis bepróbálkozik nála. *
- Szívesen elfogadnék néhány italt, ugye nem várod, hogy mindent a nő fizessen?
* Teszi csípőre a kezét, de közben derekát behajlítja, hogy ezzel is melleit hangsúlyozza ki. Végül egy mosoly keretében dől hátra, csak remélni tudja, hogy nem sajnál tőle néhány aranyat. Már bebizonyosodott a multkori találkozónál, hogy veszélyesen jól bírja a piát a mélységi, így a tündér felkötheti a nadrágját. *
- Szóval akkor tudsz táncolni, bizonyára jól tudod rázni a csípődet is.
* Könyököl rá az asztalra, egy sunyi mosollyal az arcán. Szemei előtt egy eléggé egyedi mozgás játszódik le, amihez bőőőven... Szükséges a csípő megfelelő mozgása. A gondolat annyira fellelkesíti, hogy egészen belepirul a gondolatba, hogy éppen valaki hanyatt fekteti. ~ Felfalom, felfogom falni! Ez a kis tündér már incselkedik velem! ~ *
- És mit ajánlasz jó időtöltésként?
* Ezután hagyja el az-az érdekes mondat Alesian száját. A mélységi lába szinte beleremeg a gondolatba, szolidan meg is próbálja lefogni a lábait, hogy ne akarjon felpattanni. ~ No-no! Nem fogja a kis mocsok csak úgy megkapni amit akar, előbb lássuk az aranyakat. ~ Lillyss mindig is szerette a csilingelő aranyak hangját, már csak az a kérdés, hogy a kis tündér mit fog lépni. *
- Nem gondolod, hogy még ismerkednünk kellene, mielőtt ilyen vulgáris dologra gondolsz velem?
* Haját gyorsan hátra sodorja kezével, hogy keblét újra kihangsúlyozza. A legerősebb fegyver mindig kéznél van, az pedig a női bájai. Szemei a vágytól szinte csillognak, de valahogy még sikerül türtőztetnie magát. *
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Szolid kacaj hagyja el a száját, a penge vissza vétele után. A kis tündéren szinte érzi a félelmét, száját meg is nyalja, hogy érezhesse is a félelmének az ízét, de végül mégis bepróbálkozik nála. *
- Szívesen elfogadnék néhány italt, ugye nem várod, hogy mindent a nő fizessen?
* Teszi csípőre a kezét, de közben derekát behajlítja, hogy ezzel is melleit hangsúlyozza ki. Végül egy mosoly keretében dől hátra, csak remélni tudja, hogy nem sajnál tőle néhány aranyat. Már bebizonyosodott a multkori találkozónál, hogy veszélyesen jól bírja a piát a mélységi, így a tündér felkötheti a nadrágját. *
- Szóval akkor tudsz táncolni, bizonyára jól tudod rázni a csípődet is.
* Könyököl rá az asztalra, egy sunyi mosollyal az arcán. Szemei előtt egy eléggé egyedi mozgás játszódik le, amihez bőőőven... Szükséges a csípő megfelelő mozgása. A gondolat annyira fellelkesíti, hogy egészen belepirul a gondolatba, hogy éppen valaki hanyatt fekteti. ~ Felfalom, felfogom falni! Ez a kis tündér már incselkedik velem! ~ *
- És mit ajánlasz jó időtöltésként?
* Ezután hagyja el az-az érdekes mondat Alesian száját. A mélységi lába szinte beleremeg a gondolatba, szolidan meg is próbálja lefogni a lábait, hogy ne akarjon felpattanni. ~ No-no! Nem fogja a kis mocsok csak úgy megkapni amit akar, előbb lássuk az aranyakat. ~ Lillyss mindig is szerette a csilingelő aranyak hangját, már csak az a kérdés, hogy a kis tündér mit fog lépni. *
- Nem gondolod, hogy még ismerkednünk kellene, mielőtt ilyen vulgáris dologra gondolsz velem?
* Haját gyorsan hátra sodorja kezével, hogy keblét újra kihangsúlyozza. A legerősebb fegyver mindig kéznél van, az pedig a női bájai. Szemei a vágytól szinte csillognak, de valahogy még sikerül türtőztetnie magát. *
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:17:05
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:17:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Jól érezte, hogy badarság volt belemenni az alkoholos témába, Tanillán és a válaszán meg is mutatkozik, hogy keserű emlékeket idéz fel a lelkében, a legszívesebben sajnálattal teljes képet vágna, de tudja jól, hogy az még csak jobban rontana a helyzeten, így inkább figyelmesen követi a szavait. *
- Természetesen.
* Biccent a nő felé mosolyogva, majd le is adja a rendelést 2 Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Utána pedig nem felejti el kifizetni érte 30 aranyat.
*
- Még is csak jó ötlet volt akkor a kekszet előrébb venni.
* Itala közepébe bámulva zavartan mosolyog a férfi, mintha visszatérne a gyerekkorába. *
- Néha egészen kellemes tud lenni, ha megszegi az ember a szabályokat, természetesen csak módjával.
* Kacag fel saját balga szavain. Alkalmanként egy kis lázadás megengedhető a lovagnak is, bár ezt is csak alkalomadtán teheti meg, valahol gyermeteg csínyként fogható fel, de ha az ember folyamatosan úton van, az apróságok is kellemes változatosságot hozhatnak az életében. Az életének körülírására egy keserű mosollyal bólint csak. *
- Mondhatjuk így is, de én ezt szívesen csinálom. A lelkem Eeyr úrnő szolgálatába állítottam, míg az ártatlanokat védelmezhetem kezemmel és pajzsommal, addig lelkem megnyugvást lel.
* Tanilla újabb választ ad számára, ami egy kicsit a mélységekbe is viszi. Már csak azt veszi észre, hogy újra poharát bámulja, mélyen a gondolataiba süllyedve, de utána felkapja a fejét. *
- Talán rossz, alkalmanként nehéz is, de ha a világot megakarjuk változtatni cselekednünk kell. Ha nem teszünk semmit, és csak forgolódunk az ágyban, nem fog változni semmi. Ha pedig ezért az életemet kell adnom, akkor megteszem.
* Csap páncélozott mellkasára, de ez inkább saját magának csinálta, hogy ezzel újabb hitet verjen magába. Végül megrázza újra a fejét. *
- Anyám a legfiatalabbnak szült, így azonnal lovagnak képeztek. Cselédek neveltek fel, és tanítottak meg az etikettre, csak a harci gyakorlatokon találkoztam atyámmal. Aki figyelemmel kísérte a pályafutásom. 1 évet szolgáltam egy osztag parancsnokaként, a falvakat kellett védelmeznem, de utána elküldtek világot látni. Egy régi páncélt adtak, száz aranyat és a családi címeres pajzsot. Azt mondta, hogy teremtsem meg magamnak a világomat, és szerezzek nevet, hogy megtanuljam miképp működik az élet.
* Ezt vissza emlegetve el is gondolkozik a lovag, hogy milyen sok idő telt el azóta. Mennyit változott az élete. Most éppen teljes díszes testpáncélzatban van, A kovács legszebb munkáit viseli, és egyben forgatja. Lova egy gyönyörű harci ménes, aki ugyanolyan díszes páncélt visel mint ő maga. Büszkén kihúzza magát, majd a Tanilla szemébe néz. *
- Megteremtettem, amit tudtam. Most pedig tervezhetem az igazi életem. Gyógyítani akarok, támogatni embereket, de egyben hivatásomat sem áll szándékomban feladni. Fontos számomra az úrnő kegye is.
* Oly sok dolgot hoz fel a lovag, amihez egy egész regiment is kevés lenne, mégis tekintetéből határozottság tükrözik. Közben az étek is megérkezik. *
// A világ nagy kérdései //
* Jól érezte, hogy badarság volt belemenni az alkoholos témába, Tanillán és a válaszán meg is mutatkozik, hogy keserű emlékeket idéz fel a lelkében, a legszívesebben sajnálattal teljes képet vágna, de tudja jól, hogy az még csak jobban rontana a helyzeten, így inkább figyelmesen követi a szavait. *
- Természetesen.
* Biccent a nő felé mosolyogva, majd le is adja a rendelést 2 Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Utána pedig nem felejti el kifizetni érte 30 aranyat.
*- Még is csak jó ötlet volt akkor a kekszet előrébb venni.
* Itala közepébe bámulva zavartan mosolyog a férfi, mintha visszatérne a gyerekkorába. *
- Néha egészen kellemes tud lenni, ha megszegi az ember a szabályokat, természetesen csak módjával.
* Kacag fel saját balga szavain. Alkalmanként egy kis lázadás megengedhető a lovagnak is, bár ezt is csak alkalomadtán teheti meg, valahol gyermeteg csínyként fogható fel, de ha az ember folyamatosan úton van, az apróságok is kellemes változatosságot hozhatnak az életében. Az életének körülírására egy keserű mosollyal bólint csak. *
- Mondhatjuk így is, de én ezt szívesen csinálom. A lelkem Eeyr úrnő szolgálatába állítottam, míg az ártatlanokat védelmezhetem kezemmel és pajzsommal, addig lelkem megnyugvást lel.
* Tanilla újabb választ ad számára, ami egy kicsit a mélységekbe is viszi. Már csak azt veszi észre, hogy újra poharát bámulja, mélyen a gondolataiba süllyedve, de utána felkapja a fejét. *
- Talán rossz, alkalmanként nehéz is, de ha a világot megakarjuk változtatni cselekednünk kell. Ha nem teszünk semmit, és csak forgolódunk az ágyban, nem fog változni semmi. Ha pedig ezért az életemet kell adnom, akkor megteszem.
* Csap páncélozott mellkasára, de ez inkább saját magának csinálta, hogy ezzel újabb hitet verjen magába. Végül megrázza újra a fejét. *
- Anyám a legfiatalabbnak szült, így azonnal lovagnak képeztek. Cselédek neveltek fel, és tanítottak meg az etikettre, csak a harci gyakorlatokon találkoztam atyámmal. Aki figyelemmel kísérte a pályafutásom. 1 évet szolgáltam egy osztag parancsnokaként, a falvakat kellett védelmeznem, de utána elküldtek világot látni. Egy régi páncélt adtak, száz aranyat és a családi címeres pajzsot. Azt mondta, hogy teremtsem meg magamnak a világomat, és szerezzek nevet, hogy megtanuljam miképp működik az élet.
* Ezt vissza emlegetve el is gondolkozik a lovag, hogy milyen sok idő telt el azóta. Mennyit változott az élete. Most éppen teljes díszes testpáncélzatban van, A kovács legszebb munkáit viseli, és egyben forgatja. Lova egy gyönyörű harci ménes, aki ugyanolyan díszes páncélt visel mint ő maga. Büszkén kihúzza magát, majd a Tanilla szemébe néz. *
- Megteremtettem, amit tudtam. Most pedig tervezhetem az igazi életem. Gyógyítani akarok, támogatni embereket, de egyben hivatásomat sem áll szándékomban feladni. Fontos számomra az úrnő kegye is.
* Oly sok dolgot hoz fel a lovag, amihez egy egész regiment is kevés lenne, mégis tekintetéből határozottság tükrözik. Közben az étek is megérkezik. *
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 18:41:11
Üzenet elküldve: 2022-09-04 18:41:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nagyon jól tudja, hogy milyenek tudnak lenni az emberek, ha túlságosan elbódulnak. Élete első pasija is bódult volt, bár ő akkora már rá is pipált a piára. Ő pedig majdnem ott is hagyta a fogát. Ezt inkább hagyjuk.*
- Jó, ha az ember tudja, mennyit bír. Nem lenne gond, ha mindenki csak annyit inna és szívna, amennyit bír. Sokan viszont nem bírják, mások meg szívnak miatta.
*Vonja meg a vállát és belefeledkezik a sörébe. S ha már itt tart, akkor mégis csak jól jönne az az ebéd. Mielőtt még szólhatna, Nilevard hozat két citromos süteményt. Mondjuk nem bánja, hogy az édességgel kezdenek. Szereti az édességet és nála nem gond, ha kicsit változik a megszokott sorrend. A sör mellé harap a süteményből is. Közben megnézi az étlapot, bár nem is olyan régen evett itt és emlékszik rá, mi van rajta. Kevés dolog van, amit el szokott felejteni.*
- Egy sült vadkan pecsenyét kérnék.
*Adja le voksát a mostani alkalomra, de az Úrnő kedvence is finoman hangzik; na meg a fogas filét is kedveli. Nilevard, bár nem ad rögtön választ a kérdésére, végül mégis csak elmondja, mi is a módja ennek őnáluk.*
- Értem, a templomban kicsit feltöltődik lelkileg, a kovács pedig ráncba szedi a fegyvereit, ha elkoptatta.
*Ez így kimondva kicsit mókásan is hangzik, de érzi, azért nem egy könnyű hivatás az, amit Nilevard választott. Bár olyan talán nincs is, hogy könnyű hivatás.*
- Azért rossz lehet így élni. Igazából, egyik napról a másikra; sokszor gondolom hetekig van távol a várostól. Nem lehet könnyű sem magának, sem a családjának.
// A világ nagy kérdései //
*Nagyon jól tudja, hogy milyenek tudnak lenni az emberek, ha túlságosan elbódulnak. Élete első pasija is bódult volt, bár ő akkora már rá is pipált a piára. Ő pedig majdnem ott is hagyta a fogát. Ezt inkább hagyjuk.*
- Jó, ha az ember tudja, mennyit bír. Nem lenne gond, ha mindenki csak annyit inna és szívna, amennyit bír. Sokan viszont nem bírják, mások meg szívnak miatta.
*Vonja meg a vállát és belefeledkezik a sörébe. S ha már itt tart, akkor mégis csak jól jönne az az ebéd. Mielőtt még szólhatna, Nilevard hozat két citromos süteményt. Mondjuk nem bánja, hogy az édességgel kezdenek. Szereti az édességet és nála nem gond, ha kicsit változik a megszokott sorrend. A sör mellé harap a süteményből is. Közben megnézi az étlapot, bár nem is olyan régen evett itt és emlékszik rá, mi van rajta. Kevés dolog van, amit el szokott felejteni.*
- Egy sült vadkan pecsenyét kérnék.
*Adja le voksát a mostani alkalomra, de az Úrnő kedvence is finoman hangzik; na meg a fogas filét is kedveli. Nilevard, bár nem ad rögtön választ a kérdésére, végül mégis csak elmondja, mi is a módja ennek őnáluk.*
- Értem, a templomban kicsit feltöltődik lelkileg, a kovács pedig ráncba szedi a fegyvereit, ha elkoptatta.
*Ez így kimondva kicsit mókásan is hangzik, de érzi, azért nem egy könnyű hivatás az, amit Nilevard választott. Bár olyan talán nincs is, hogy könnyű hivatás.*
- Azért rossz lehet így élni. Igazából, egyik napról a másikra; sokszor gondolom hetekig van távol a várostól. Nem lehet könnyű sem magának, sem a családjának.
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 20:26:40
Üzenet elküldve: 2022-09-03 20:26:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Kényelmesen próbál helyet foglalni, bár a páncél mindenáron megakarja nehezíteni az életét. Már megszokta, hogy állandóan cipeli magán az egészet, de nem minden élethelyzetben kedvező. Egy mosolyt magára öltve a lány felé fordul, míg sörét ugyanúgy magához veszi, mint Tanilla. *
- Nincs ellenemre a savanykás, sem pedig a kesernyés ital, én csak a bódító hatásukkal nem vagyok kibékülve. Láttam már embereket veszni, az alkohol befolyásoltság miatt.
* Zavarában továbbra is hülyeségekről beszél, de hamar rádöbben, hogy nem éppen ilyen negatív gondolatokkal kellene rontania a helyzetét. *
- Mellesleg... Tényleg kellemes...
* Amint a lány belekezd újra a magyarázkodásba a lovag felemeli a kezét. *
- Kérem, tegyük félre ezeket, inkább beszéljünk a kutatásáról, természetesen amennyit megoszthat csak belőle. Tudom jól, hogy ezek bizalmas dolgok, míg nem védetik le.
* Sörébe újra belekóstol, de utána megpróbálja lerázni magáról a szükségtelen feszültséget. *
- Kérem válasszon valamit az étlapról, meghívom örömmel.
* Mutat rá az asztalon lévő keményebb papírra. Az intelligens nők mindig is édes szájúak voltak, így gyorsan a pultosnak int, hogy hozzon ki nekikCitromos-mézes süteményt. Le is teszi neki a 16 aranyat. *
- Kérem fogyasszon belőle, kellemes a két íz vegyítése.
* A nő kérdésén egy ideig elgondolkozik, de utána már emeli is a kezét egy süteményért. Tudja jól, hogy nem éppen illendő édességgel kezdeni a lakomát, de különleges helyzet, egyedi szabályokat kíván. *
- Egy kis szabálytörés.
* Mosolyogva harap bele a citromos ízű édességbe, hogy utána válaszoljon is neki. *
- Ez teljesen változó, volt olyan megbízás, amire azonnal indulni kellett, de könnyedén előfordul az is, hogy kéretnek minket, és egy időn belül kell indulni. A legtöbb esetben haza sem jutok, mire mehetek a következőre. Ezért szoktam automatikusan a templomot útba ejteni és a kovácsot.
* Kacag fel a férfi a saját találékonyságán. *
// A világ nagy kérdései //
* Kényelmesen próbál helyet foglalni, bár a páncél mindenáron megakarja nehezíteni az életét. Már megszokta, hogy állandóan cipeli magán az egészet, de nem minden élethelyzetben kedvező. Egy mosolyt magára öltve a lány felé fordul, míg sörét ugyanúgy magához veszi, mint Tanilla. *
- Nincs ellenemre a savanykás, sem pedig a kesernyés ital, én csak a bódító hatásukkal nem vagyok kibékülve. Láttam már embereket veszni, az alkohol befolyásoltság miatt.
* Zavarában továbbra is hülyeségekről beszél, de hamar rádöbben, hogy nem éppen ilyen negatív gondolatokkal kellene rontania a helyzetét. *
- Mellesleg... Tényleg kellemes...
* Amint a lány belekezd újra a magyarázkodásba a lovag felemeli a kezét. *
- Kérem, tegyük félre ezeket, inkább beszéljünk a kutatásáról, természetesen amennyit megoszthat csak belőle. Tudom jól, hogy ezek bizalmas dolgok, míg nem védetik le.
* Sörébe újra belekóstol, de utána megpróbálja lerázni magáról a szükségtelen feszültséget. *
- Kérem válasszon valamit az étlapról, meghívom örömmel.
* Mutat rá az asztalon lévő keményebb papírra. Az intelligens nők mindig is édes szájúak voltak, így gyorsan a pultosnak int, hogy hozzon ki nekikCitromos-mézes süteményt. Le is teszi neki a 16 aranyat.
*- Kérem fogyasszon belőle, kellemes a két íz vegyítése.
* A nő kérdésén egy ideig elgondolkozik, de utána már emeli is a kezét egy süteményért. Tudja jól, hogy nem éppen illendő édességgel kezdeni a lakomát, de különleges helyzet, egyedi szabályokat kíván. *
- Egy kis szabálytörés.
* Mosolyogva harap bele a citromos ízű édességbe, hogy utána válaszoljon is neki. *
- Ez teljesen változó, volt olyan megbízás, amire azonnal indulni kellett, de könnyedén előfordul az is, hogy kéretnek minket, és egy időn belül kell indulni. A legtöbb esetben haza sem jutok, mire mehetek a következőre. Ezért szoktam automatikusan a templomot útba ejteni és a kovácsot.
* Kacag fel a férfi a saját találékonyságán. *
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:16:52
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:16:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Egyszer majd csak sikerül megszabadulnia a borzalmas emlékektől. Idő és türelem kérdése, na meg egy kis gyakorlásé. Talán ha egymagában hangosan elmondja újra és újra az esetet, könnyebben megszabadulhat tőle. A Kalmár ismerős látványa némileg ellazítja, nemrég járt már itt és az egészen kellemes este volt. Nilevard gyorsan italt szert, láthatóan mindkettejüknek. Így neki már csak asztalt kell választania, távolabb a pulttól, ahová leülhetnek. S meg is kapja a sörét, mit most két kézzel ölel körbe.*
- A Wegtorenit szeretem, kellemes az íze.
*Iszik is belőle egy kortyot, ami után megtörli szája szélét, nehogy holmi hab rajta maradjon. Kicsit el is mosolyodik, próbálja megnyugtatni magát és a lovagot is. ~Most lükének gondolhat. Vagy hisztérikának. Sebaj.~ Kicsi csikó kora óta nem érdekelte, ki mit gondol róla. Mondjuk most kicsit zavarja, hogy Nilevard mit gondolhat róla, noha nem tudja miért? ~Elég normális férfi és egészen okos is.~ Ilyen az ő formája.*
- Ne haragudjon meg az előbbiért. Ez még mindig egy igen fájó emlék.
*Szabadkozik ismét és magában megfogadja, hogy többet nem beszél erről. Korábbi beszélgetésük a templomban kellemes volt és érdekes. Akkor jól érezte magát és úgy tűnt, hogy Nilevard is érdeklődve hallgatja mondandóját.*
- Készülnek most valamilyen küldetésre? Vagy ez olyasmi, hogy csak előtte pár órával tudják meg, hogy indulniuk kell?
*Érdeklődik, mert ennek a módját nem tudja, de érdekli. Hiszen az ő és Nimeril útja is valami hasonló lenne. Így jutott eszébe, hogy a lovag is velük jöhetne kísérőként, őt már valamennyire ismeri, nyugodtabb is lenne.*
- Ehetünk is akár. Azt hiszem, ilyen tájban szoktam ebédelni. Amikor nem felejtem el persze.
// A világ nagy kérdései //
*Egyszer majd csak sikerül megszabadulnia a borzalmas emlékektől. Idő és türelem kérdése, na meg egy kis gyakorlásé. Talán ha egymagában hangosan elmondja újra és újra az esetet, könnyebben megszabadulhat tőle. A Kalmár ismerős látványa némileg ellazítja, nemrég járt már itt és az egészen kellemes este volt. Nilevard gyorsan italt szert, láthatóan mindkettejüknek. Így neki már csak asztalt kell választania, távolabb a pulttól, ahová leülhetnek. S meg is kapja a sörét, mit most két kézzel ölel körbe.*
- A Wegtorenit szeretem, kellemes az íze.
*Iszik is belőle egy kortyot, ami után megtörli szája szélét, nehogy holmi hab rajta maradjon. Kicsit el is mosolyodik, próbálja megnyugtatni magát és a lovagot is. ~Most lükének gondolhat. Vagy hisztérikának. Sebaj.~ Kicsi csikó kora óta nem érdekelte, ki mit gondol róla. Mondjuk most kicsit zavarja, hogy Nilevard mit gondolhat róla, noha nem tudja miért? ~Elég normális férfi és egészen okos is.~ Ilyen az ő formája.*
- Ne haragudjon meg az előbbiért. Ez még mindig egy igen fájó emlék.
*Szabadkozik ismét és magában megfogadja, hogy többet nem beszél erről. Korábbi beszélgetésük a templomban kellemes volt és érdekes. Akkor jól érezte magát és úgy tűnt, hogy Nilevard is érdeklődve hallgatja mondandóját.*
- Készülnek most valamilyen küldetésre? Vagy ez olyasmi, hogy csak előtte pár órával tudják meg, hogy indulniuk kell?
*Érdeklődik, mert ennek a módját nem tudja, de érdekli. Hiszen az ő és Nimeril útja is valami hasonló lenne. Így jutott eszébe, hogy a lovag is velük jöhetne kísérőként, őt már valamennyire ismeri, nyugodtabb is lenne.*
- Ehetünk is akár. Azt hiszem, ilyen tájban szoktam ebédelni. Amikor nem felejtem el persze.
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:49:31
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:49:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// Kitérő //
* Fogadóhoz érve a kicsiny istállóba elszállásolja lovát, és bőven ad neki szénát, hogy újfent elégedetten prüszkölhessen fel. A fogadó ajtaján belépve nem zavartatja magát, azonnal a szobája irányába megy, ami egyben Illidary szobája is. Az ajtón belépve az ürességre felsóhajt. *
- Jaj ne már! Lemaradtam valamiről?!
* Közelebb lépve az asztalhoz tekintete határozottan felcsillan.
'' Syndra, megbízás: három személy, Ork, testvérek, vadászat Helyszín kikötő Rumos, vagy esetleg az ingovány.
Üdvözlettel: Darkh ''
~ A francba.... Most komolyan??? ~
Hördül fel a fejében Syndra, ruháit igényes mozdulatokkal helyezi le az ágyra, tudja jól, hogy mihamarabb rendbe is kell szednie a ruháit is, ezért meztelenre vetkőzve gyorsan a kikészített zsákba teszi.
Most a világ minden Illidaryja se tarthatja vissza, hogy megtisztálkodjon.
Testét öltözködés előtt gyorsan bekeni ciprus olajjal, hogy ne csak bámulatosan fessen, de lehengerlő legyen az illata is. A váltóruhája igényes, pontosan ezért van neki még két pár belőle. Haját kivételesen kiengedve egyenesre fésüli, így ha szándékában áll, akkor kebleit is takarni tudja a hajzuhatagával, bár a makrancos göndör haj nem alkalmas hasonló varázslatokra.
Szemeit igényesen kihúzza, hogy aztán ki is fesse a megfelelő ecsettel. ~ Még jó, hogy bevásároltam magamnak elindulás előtt. ~ Fejét billegetve a gonosz mosolya még lehengerlőbb a tükörben, mint valaha volt.
~ Már csak a rúzs van hátra. ~ A vörös rúzs után egy enyhe pirosítót is feltesz az arcára, hogy ne tűnjön túlságosan sápadtnak a porcelán baba bőrével a ruhájához. ~ Bár valahol ijesztő hatást tud kelteni. ~ Maszkot magára húzva meg is fogja a zsákot, és bezárja maga mögött az ajtót.
~ Szinte biztos vagyok benne, hogy a sellőházban találom a kurafit, abban a koszos lyukban kezdjek inkább? Végül is azt írta le erre a papírra. ~
Gondolkodása közepette megáll a pultnál, hogy a pipázó elf elé rakja a ruháit. *
- Kérem mossák ki ezeket nekem, néhány napig távol leszünk.
* Amint meggyőződött róla, hogy a ruhája nem fog ott maradni a pulton, már indul is ki Árnyékhoz, hogy az istállóból gyorsan ki is vezesse újra. *
- Ahogy látom, legalább volt időd enni rendesen.
* Lapogatja meg a hátát, hogy utána a nyeregbe felpattanva útnak is induljon mihamarabb a kikötő felé. *
// Kitérő //
* Fogadóhoz érve a kicsiny istállóba elszállásolja lovát, és bőven ad neki szénát, hogy újfent elégedetten prüszkölhessen fel. A fogadó ajtaján belépve nem zavartatja magát, azonnal a szobája irányába megy, ami egyben Illidary szobája is. Az ajtón belépve az ürességre felsóhajt. *
- Jaj ne már! Lemaradtam valamiről?!
* Közelebb lépve az asztalhoz tekintete határozottan felcsillan.
'' Syndra, megbízás: három személy, Ork, testvérek, vadászat Helyszín kikötő Rumos, vagy esetleg az ingovány.
Üdvözlettel: Darkh ''
~ A francba.... Most komolyan??? ~
Hördül fel a fejében Syndra, ruháit igényes mozdulatokkal helyezi le az ágyra, tudja jól, hogy mihamarabb rendbe is kell szednie a ruháit is, ezért meztelenre vetkőzve gyorsan a kikészített zsákba teszi.
Most a világ minden Illidaryja se tarthatja vissza, hogy megtisztálkodjon.
Testét öltözködés előtt gyorsan bekeni ciprus olajjal, hogy ne csak bámulatosan fessen, de lehengerlő legyen az illata is. A váltóruhája igényes, pontosan ezért van neki még két pár belőle. Haját kivételesen kiengedve egyenesre fésüli, így ha szándékában áll, akkor kebleit is takarni tudja a hajzuhatagával, bár a makrancos göndör haj nem alkalmas hasonló varázslatokra.
Szemeit igényesen kihúzza, hogy aztán ki is fesse a megfelelő ecsettel. ~ Még jó, hogy bevásároltam magamnak elindulás előtt. ~ Fejét billegetve a gonosz mosolya még lehengerlőbb a tükörben, mint valaha volt.
~ Már csak a rúzs van hátra. ~ A vörös rúzs után egy enyhe pirosítót is feltesz az arcára, hogy ne tűnjön túlságosan sápadtnak a porcelán baba bőrével a ruhájához. ~ Bár valahol ijesztő hatást tud kelteni. ~ Maszkot magára húzva meg is fogja a zsákot, és bezárja maga mögött az ajtót.
~ Szinte biztos vagyok benne, hogy a sellőházban találom a kurafit, abban a koszos lyukban kezdjek inkább? Végül is azt írta le erre a papírra. ~
Gondolkodása közepette megáll a pultnál, hogy a pipázó elf elé rakja a ruháit. *
- Kérem mossák ki ezeket nekem, néhány napig távol leszünk.
* Amint meggyőződött róla, hogy a ruhája nem fog ott maradni a pulton, már indul is ki Árnyékhoz, hogy az istállóból gyorsan ki is vezesse újra. *
- Ahogy látom, legalább volt időd enni rendesen.
* Lapogatja meg a hátát, hogy utána a nyeregbe felpattanva útnak is induljon mihamarabb a kikötő felé. *
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 10:19:02
Üzenet elküldve: 2022-09-03 10:19:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Italozás //
- Hát az az igazság, hogy nekem nem egészen a zenélés a amiből élek ez csak egy mellékes dolog.
Szóval akkor bele is kezdek egy jó kis gyors talpalávalóra.
* Minden tudását beleadva tisztán eljátszik a hangszeren három percet úgy, ahogy csak a csövön kifér. Utána megszólal. *
- Na, hogy tettszett? Ez a róka nem bír a bögöllyel nevű dalnak, csak a dallama. Az ének részét ugyebár ezzel a hangszerrel nem lehet előadni. Sokszor hallottam ezt egy félelf bárdtól, és megjegyeztem a dallamát. * Büszke azért a törpe a hallására, mert egy egyszerű dallamot ötödik vagy hatodik hallásra már nagyjából vissza játszik, sőt majdnem hogy memorizál. *
// Italozás //
- Hát az az igazság, hogy nekem nem egészen a zenélés a amiből élek ez csak egy mellékes dolog.
Szóval akkor bele is kezdek egy jó kis gyors talpalávalóra.
* Minden tudását beleadva tisztán eljátszik a hangszeren három percet úgy, ahogy csak a csövön kifér. Utána megszólal. *
- Na, hogy tettszett? Ez a róka nem bír a bögöllyel nevű dalnak, csak a dallama. Az ének részét ugyebár ezzel a hangszerrel nem lehet előadni. Sokszor hallottam ezt egy félelf bárdtól, és megjegyeztem a dallamát. * Büszke azért a törpe a hallására, mert egy egyszerű dallamot ötödik vagy hatodik hallásra már nagyjából vissza játszik, sőt majdnem hogy memorizál. *
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-02 21:52:28
Üzenet elküldve: 2022-09-02 21:52:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Italozás//
-Örvendek. A nevem Agin. Agin Nardan. * Mondja, és kezet nyújt a törpének. * Mert ha nincs, akkor nem ülhetek az ön társaságában? Merthogy jelenleg munka hiányban vagyok, de ez most nem fontos. Inni és mulatni jöttem ide, a gondokkal majd elérek holnap is foglalkozni. * Lenéz az asztalra, és rádöbben, hogy nem kért magának sört. Mintha az magától ott teremne. * Egy pillanat. * Mondja, és elmegy a pult felé. Mivel még nem kóstolta a Wegtoreni világos sört, azt kér magának, amit 12 aranyért meg is kap.. Elveszi az italát, és visszasétál a törpe asztalához. *
- Hát, mit mondhatnék? Énekelni szoktam, de azzal embereket lehetne kínozni. * Hangosan felnevet. Jó kedve van, pedig még egy kortyot sem ivott. * Igazság szerint sokkal jobban szeretem hallgatni a zenét, közben pedig mulatni. De ahogy látom magának nagyon is jól megy a zenélés. Ebből él, ugye? Jobb, mint háborúzni, nem igaz? * Felemeli poharát. * A zenére. * Nagy kortyokkal húzza le sörét. * Na de hol marad az a gyors muzsika?
//Italozás//
-Örvendek. A nevem Agin. Agin Nardan. * Mondja, és kezet nyújt a törpének. * Mert ha nincs, akkor nem ülhetek az ön társaságában? Merthogy jelenleg munka hiányban vagyok, de ez most nem fontos. Inni és mulatni jöttem ide, a gondokkal majd elérek holnap is foglalkozni. * Lenéz az asztalra, és rádöbben, hogy nem kért magának sört. Mintha az magától ott teremne. * Egy pillanat. * Mondja, és elmegy a pult felé. Mivel még nem kóstolta a Wegtoreni világos sört, azt kér magának, amit 12 aranyért meg is kap.
. Elveszi az italát, és visszasétál a törpe asztalához. *- Hát, mit mondhatnék? Énekelni szoktam, de azzal embereket lehetne kínozni. * Hangosan felnevet. Jó kedve van, pedig még egy kortyot sem ivott. * Igazság szerint sokkal jobban szeretem hallgatni a zenét, közben pedig mulatni. De ahogy látom magának nagyon is jól megy a zenélés. Ebből él, ugye? Jobb, mint háborúzni, nem igaz? * Felemeli poharát. * A zenére. * Nagy kortyokkal húzza le sörét. * Na de hol marad az a gyors muzsika?
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-01 21:02:40
Üzenet elküldve: 2022-09-01 21:02:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla megkönnyebbülését látva Nilevard is könnyed sóhajt hallat. Miután mindketten bejutnak a fogadóba azonnal a pulthoz tér, hogy rendeljen. Gyorsan ki is csenget 22 aranyat a Wegtoreni világos sörért. *
- Üljünk oda, ahova szeretne.
* Kezébe véve a két wegtorenit indul el a kiválasztott asztalhoz, hogy a hölgy elé letegye az egyiket. ~ Nem tudom mit szeret, de remélem eltaláltam az ízlését, ez nem erős. ~ Személy szerint nem szereti az alkoholt, de úgy érzi, hogy a lánynak egy enyhe alkohol tartalmú ital el kéne. *
- Ha van kedve utána valami ételre is szívesen meghívom, ahogyan hallottam már a kávéjukról is.
* Nilevard már egy ideje nem evett, személy szerint éhes is, de a másik fél nélkül biztosan nem fog elkezdeni étkezni. Sisakját a mellette levő székre leteszi, majd kényelmesen hátradőlve megvárja a másik fél reakcióját. *
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla megkönnyebbülését látva Nilevard is könnyed sóhajt hallat. Miután mindketten bejutnak a fogadóba azonnal a pulthoz tér, hogy rendeljen. Gyorsan ki is csenget 22 aranyat a Wegtoreni világos sörért.
*- Üljünk oda, ahova szeretne.
* Kezébe véve a két wegtorenit indul el a kiválasztott asztalhoz, hogy a hölgy elé letegye az egyiket. ~ Nem tudom mit szeret, de remélem eltaláltam az ízlését, ez nem erős. ~ Személy szerint nem szereti az alkoholt, de úgy érzi, hogy a lánynak egy enyhe alkohol tartalmú ital el kéne. *
- Ha van kedve utána valami ételre is szívesen meghívom, ahogyan hallottam már a kávéjukról is.
* Nilevard már egy ideje nem evett, személy szerint éhes is, de a másik fél nélkül biztosan nem fog elkezdeni étkezni. Sisakját a mellette levő székre leteszi, majd kényelmesen hátradőlve megvárja a másik fél reakcióját. *
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-01 19:35:41
Üzenet elküldve: 2022-09-01 19:35:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Ezért is áll még kidolgozás alatt.
*De nem merül el nagyon a részeltekben, mert Nim esetében sem szerette, ha nagyon nyíltan beszéltek olyasmiről, ami még csak tervbe van véve. Gyógyitallal sok mindent gyógyítottak már, de közös ismerősük sérült térde sem gyógyult meg tőle. A sebet összehúzta, ez igaz, csak épp rontott az állapotán. Így inkább nem mesél többet erről. Helyette elmondja röviden, hogy miért is nem engedi, hogy megfogja bárki is a kezét. Utána produkál egy kisebb rohamfélét, amolyan pánik hangulat lesz rajta úrrá de hamar el is múlik. Kicsit megkönnyebbül és egy félszeg mosoly is visszatér az arcára, hogy Nilevard szabadkozni kezd.*
- Rendben és értem. Köszönöm. Így kicsit könnyebben megy.
*S már indulnak is, elsőként lépi át a Kalmár ajtaját. Korábban, mikor itt járt, önkéntelenül is Nimet tolta be maga előtt. Most ezt nem tudja megtenni, bár nem is tolna ki a lovaggal. Szó szerint. A figyelmesség ilyen apró kis mozzanatát még jól viseli. Csak a kezét ne fogják meg.*
// A világ nagy kérdései //
- Ezért is áll még kidolgozás alatt.
*De nem merül el nagyon a részeltekben, mert Nim esetében sem szerette, ha nagyon nyíltan beszéltek olyasmiről, ami még csak tervbe van véve. Gyógyitallal sok mindent gyógyítottak már, de közös ismerősük sérült térde sem gyógyult meg tőle. A sebet összehúzta, ez igaz, csak épp rontott az állapotán. Így inkább nem mesél többet erről. Helyette elmondja röviden, hogy miért is nem engedi, hogy megfogja bárki is a kezét. Utána produkál egy kisebb rohamfélét, amolyan pánik hangulat lesz rajta úrrá de hamar el is múlik. Kicsit megkönnyebbül és egy félszeg mosoly is visszatér az arcára, hogy Nilevard szabadkozni kezd.*
- Rendben és értem. Köszönöm. Így kicsit könnyebben megy.
*S már indulnak is, elsőként lépi át a Kalmár ajtaját. Korábban, mikor itt járt, önkéntelenül is Nimet tolta be maga előtt. Most ezt nem tudja megtenni, bár nem is tolna ki a lovaggal. Szó szerint. A figyelmesség ilyen apró kis mozzanatát még jól viseli. Csak a kezét ne fogják meg.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-08-29 17:35:14
Üzenet elküldve: 2022-08-29 17:35:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Mint minden másnál is. Nagyon fontos, hogy jó helyen döfködjünk.* Kacsint rá a tündér sokat mondóan. Lerí róla, hogy perverz gondolatokról van itt szó. Kis közjáték következik, amire sajátos módon reagál a mélységi, amivel finoman szólva is megrémíti a tündért, de úgy, hogy majd megáll benne az ütő. A pengére összerezzen, hogy utána tétován lépjen hátra kettőt.*
~ Ez bolond! ~* Nyel nagyot, miközben megállapítja a nyilvánvalót.*
~ Szedd össze magad! ~* Biztatja magát, és közben így is tesz. A csábítás útjára lép, amit a tündérek oly jól tudnak mívelni. Elégedett mosoly kúszik az arcára, amikor a bestia reteszi a kezét a az ő apró kezére, a kacsintás meg már csak hab a tortán. Érzi, hogy itt ma több is lesz, mint egyszerű italozás.*
- Valóban üdítően hat ez a ízletes nedű a kis testemre.* Hörpinti ki saját korsóját, amit aztán szintén kitol az asztal szélére.*
- Valóban hallok én mindenfélét. Van ami igaz, van ami nem, vagy éppen egyszerre mind a kettő.* Rántja meg a vállait a pletykálkodásra.*
- Mindenfélét, amire éppen igény van. Bűvészkedek, éneklek, táncolok, mikor mihez van éppen kedvem.* Ad rövid és egyben tömör választ.*
- Vannak céljaim, némelyik közeli, amíg mások távoliak, olykor pedig szinte karnyújtásnyira vannak .* Tesz egy burkolt megjegyzést.*
- De ezt én is kérdezhetném. Miért porosodik egy ilyen tünemény egy kereskedőháznál?* Kíváncsiskodik, ha már Lillys is így tett. Bókol is a ruhára, amire a választ nem nagyon hallja, mivel a figyelme sokkal jobb helyekre kalandozik.*
- Aham. Értem.* Válaszol valamit, amit mindenre lehet. Még jó, hogy a végét azért elcsípi a mondandójának.*
- Én remek társaság vagyok. Az időeltöltésben éppenséggel jó vagyok.* Csillannak fel szemei. Már alig várja, hogy a kerülgetésből forró kása legyen. Picit kezdeményezőbbre is fogja a dolgot.*
- Talán elvonulhatnánk egy csöndesebb helyre is. Szinte érzem, hogy égetnek a kíváncsi szemek.* Biccent az italozó vendégek irányába. Egyelőre ennyit elégségesnek tart, a többit meg majd látják.*
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Mint minden másnál is. Nagyon fontos, hogy jó helyen döfködjünk.* Kacsint rá a tündér sokat mondóan. Lerí róla, hogy perverz gondolatokról van itt szó. Kis közjáték következik, amire sajátos módon reagál a mélységi, amivel finoman szólva is megrémíti a tündért, de úgy, hogy majd megáll benne az ütő. A pengére összerezzen, hogy utána tétován lépjen hátra kettőt.*
~ Ez bolond! ~* Nyel nagyot, miközben megállapítja a nyilvánvalót.*
~ Szedd össze magad! ~* Biztatja magát, és közben így is tesz. A csábítás útjára lép, amit a tündérek oly jól tudnak mívelni. Elégedett mosoly kúszik az arcára, amikor a bestia reteszi a kezét a az ő apró kezére, a kacsintás meg már csak hab a tortán. Érzi, hogy itt ma több is lesz, mint egyszerű italozás.*
- Valóban üdítően hat ez a ízletes nedű a kis testemre.* Hörpinti ki saját korsóját, amit aztán szintén kitol az asztal szélére.*
- Valóban hallok én mindenfélét. Van ami igaz, van ami nem, vagy éppen egyszerre mind a kettő.* Rántja meg a vállait a pletykálkodásra.*
- Mindenfélét, amire éppen igény van. Bűvészkedek, éneklek, táncolok, mikor mihez van éppen kedvem.* Ad rövid és egyben tömör választ.*
- Vannak céljaim, némelyik közeli, amíg mások távoliak, olykor pedig szinte karnyújtásnyira vannak .* Tesz egy burkolt megjegyzést.*
- De ezt én is kérdezhetném. Miért porosodik egy ilyen tünemény egy kereskedőháznál?* Kíváncsiskodik, ha már Lillys is így tett. Bókol is a ruhára, amire a választ nem nagyon hallja, mivel a figyelme sokkal jobb helyekre kalandozik.*
- Aham. Értem.* Válaszol valamit, amit mindenre lehet. Még jó, hogy a végét azért elcsípi a mondandójának.*
- Én remek társaság vagyok. Az időeltöltésben éppenséggel jó vagyok.* Csillannak fel szemei. Már alig várja, hogy a kerülgetésből forró kása legyen. Picit kezdeményezőbbre is fogja a dolgot.*
- Talán elvonulhatnánk egy csöndesebb helyre is. Szinte érzem, hogy égetnek a kíváncsi szemek.* Biccent az italozó vendégek irányába. Egyelőre ennyit elégségesnek tart, a többit meg majd látják.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-08-25 12:00:35
Üzenet elküldve: 2022-08-25 12:00:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Italozás //
Jó napot! Tettszik ahogy muzsikálok? Örülök, hogy idetévedtél. Persze, hogy tudok gyorsabbat is. * Mosolyogva, és nagy örömmel veszi, hogy valakinek tettszik a hangszerének játéka. *
A nevem Mirthemnor Knili, és te ki vagy? Valami foglalkozásod van?
* Kérdezgeti a férfit a törpe nagy kíváncsisággal. Hiszen ritkán fordul elő, hogy oda mennek hozzá, és ilyen barátságosan bánnak vele, és ő pont ezt hiányolja. Fiatal korában mindig arról álmodott, hogy majd valamilyen módon híres lesz, de ez már valószínűleg nem fog teljesülni. *
- Értesz a zenéhez. Már úgy értem annyira, hogy valamilyen hangszert meg tudsz-e szólaltatni, vagy jó-e az énekhangod.
// Italozás //
Jó napot! Tettszik ahogy muzsikálok? Örülök, hogy idetévedtél. Persze, hogy tudok gyorsabbat is. * Mosolyogva, és nagy örömmel veszi, hogy valakinek tettszik a hangszerének játéka. *
A nevem Mirthemnor Knili, és te ki vagy? Valami foglalkozásod van?
* Kérdezgeti a férfit a törpe nagy kíváncsisággal. Hiszen ritkán fordul elő, hogy oda mennek hozzá, és ilyen barátságosan bánnak vele, és ő pont ezt hiányolja. Fiatal korában mindig arról álmodott, hogy majd valamilyen módon híres lesz, de ez már valószínűleg nem fog teljesülni. *
- Értesz a zenéhez. Már úgy értem annyira, hogy valamilyen hangszert meg tudsz-e szólaltatni, vagy jó-e az énekhangod.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659