Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-14 20:18:11
Üzenet elküldve: 2018-08-14 20:18:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Amikor kinyitja a Pinty ajtaját, azonnal ambivalens érzések rohanják meg. Egyrészt örül, hogy végre itt van, és leülhet, másrészt látja, hogy minden lezárás ellenére sem üres a hely.*
~ Mmm. ~ *fel kellene számolniuk az egészet.*
*Meglehetősen nehéz nem észrevenni Leshát, mert hát nem kis darab a nő, de Harathnak most nincs kedve hozzá.*
- Zárva vagyunk. *recsegi, és ha Lesha jól megnézi magának, akkor rögtön rájöhet, hogy miért. A férfit tetőtől talpig vér borítja, bűzlik az izzadtságtól, az adrenalintól és a gyógyitaloktól, amellett a tekintete zavaros és meglehetősen beszámíthatatlan.*
- A Pegazus nyitva. *int a másik fogadó irányába, majd hirtelen fura sajnálat költözik a szívébe.*
- Vagy leülsz valahova és egy kicsit úgy csinálsz, mintha nem lennél itt. *az is jó egy időre. Körbepillant, de a sötételfeket a Kúriából nem látja.*
- A társaid kereket oldottak. *pillant Estire, ha az velük jött.*
*Amikor kinyitja a Pinty ajtaját, azonnal ambivalens érzések rohanják meg. Egyrészt örül, hogy végre itt van, és leülhet, másrészt látja, hogy minden lezárás ellenére sem üres a hely.*
~ Mmm. ~ *fel kellene számolniuk az egészet.*
*Meglehetősen nehéz nem észrevenni Leshát, mert hát nem kis darab a nő, de Harathnak most nincs kedve hozzá.*
- Zárva vagyunk. *recsegi, és ha Lesha jól megnézi magának, akkor rögtön rájöhet, hogy miért. A férfit tetőtől talpig vér borítja, bűzlik az izzadtságtól, az adrenalintól és a gyógyitaloktól, amellett a tekintete zavaros és meglehetősen beszámíthatatlan.*
- A Pegazus nyitva. *int a másik fogadó irányába, majd hirtelen fura sajnálat költözik a szívébe.*
- Vagy leülsz valahova és egy kicsit úgy csinálsz, mintha nem lennél itt. *az is jó egy időre. Körbepillant, de a sötételfeket a Kúriából nem látja.*
- A társaid kereket oldottak. *pillant Estire, ha az velük jött.*
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:05:22
Üzenet elküldve: 2018-07-06 00:05:22
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Elszegetlen szál//
//Árnytörő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ágyban fekvő mélységi lányt rabként veri béklyóba visszatérő álma. Az álommal érkezik, a megszokott érzés is, a zsigereit fojtó görcs.*
~ *Villanás. Álom.
Nagy dörrenéssel villámlás hasítja keresztül a csillagtalan, éjszakai égboltot, majd hallani, ahogy elered az eső. A szél is viharossá erősödik. Levelek örvénylenek a szélben.
Ködfátyol. Emlék.
… a vén tündér asszony fogja kezei között az övét… erősen meglett kora ellenére is ámulni való szépséget sugároz…
Villanás.
Xotara egy sötét erdőben sétál. Az őszi avar ropog a lába alatt. Furcsa érzés keríti hatalmába. Nem egyedül jár az erdőben. Valaki figyeli. Sietősen halad tovább.
Ködfátyol.
… az asszony, révülten szól… *
- Elszegetlen szál, véred a véréből…
*Villanás.
Egy tisztáshoz ér. Tudja nem tanácsos kilépnie a tisztásra, főleg, hogy se íja, se kardja nincs nála, de vissza sem mehet már. Habozva indul el.
Ködfátyol.*
- Megtalál, mikor az Irbisz fényfüzér újra a földön jár...
*Villanás.
Hirtelen hangosan reccsen meg az avar a háta mögött. Megfordulva látja, hogy egy nagymacska lopakodott mögötte, egy erdei irbisz. Budája szürkesége rikítva töri meg az éjszaka sötétjét. Az állat rémülten fúrja tekintetét az övébe, majd morogva fúj egyet és elszalad.
Ködfátyol.*
- Eljön a baljós Árny.
*Villanás.
Xotara megkönnyebbülten fordul vissza, ám egy sötét alakkal találja közvetlenül szembe magát. Levegővételnyi ideje se marad, amikor metszően éles fájdalom hasít a bordái közé. Lepillantva látja, hogy egy tőrrel döfték át mellkasát.
Ködfátyol.
… a tündér asszony szorítása elernyed, és elengedi a kezét… a tér forgataga magával sodorja a rejtélyes anyót.
Villanás.
A sötét alak megragadva karját kirántja a tőrt. Xotara megrogy, de támadója erősen tartja. Az oldalához kapott kezét saját meleg vére önti el. Tekintetét támadójára emeli, aki fekete kámzsája alól halkan nevetni kezd, majd felfedi az arcát. A sötételf lány döbbenten néz farkasszemet a Gyilkosával, majd erőtlenül hagyja el egy szó a száját; apa.* ~
*Xotara elakadó lélegzettel ébred fel, verejtéktől csatakosan ülve az ágyban. Kissé zihálva tekint körbe az elsötétített szobában. Felfogva hol is van, csalódottan dől vissza.*
~ Hát, ez nem a Vadvéd. Pff! És már megint ez a hülye álom… badarság! ~
*Győzködi magát a mélységi lány, de ha bevallja, ha nem, ő is érzi, hogy álma nem badarság, éppen ellenkezőleg, sokkal több annál.*
~ Ezt most le kell mozognom. Gyerünk kislány! Nem vergődhetsz itt ítéletnapig. Kelj fel! ~
*Buzdítja magát Xotara, de meg se mozdul.*
~ Minek? Nincs semmi dolgom és szar minden. Nincs őrség, nincs vadászat, nincs semmi, és itt vagyok ebben a mocskos városban. ~
*Kérdezi meg magától a sötételf lány, amire még a száraz tényekkel rá is srófol.*
~ Persze, mert lényegében két hata itt döglesz és vegetálsz. Nem is igaz! Egy csomó mindent csináltam. Na, sorold kislány, mit csináltál eddig érdemben és józanul?! Hát, ööö… lejártam gyúrni a barakk gyakorlóterére és vártam, hogy elcsituljanak a városi zavargások. Minő teljesítmény. Jól van, na! Eleget vártál, beszélj a kováccsal! Ne szívd már a vérem! A te szarod, a te bajod. Kihozza rendbe, ha te nem? ~
*A felismeréstől elkerekednek méregzöld szemei.*
~ Hát, ja… ez igaz, de én megtettem mindent. Te is t'od, hogy nem mindent. Jó, de hogyan csináljam? Nem t'om, mint mindig, ez benne a titok. Kösz, ezt jól megaszontad. Szívesen! És ha nem t'om összehozni? Akkor úgy jártál, de emlékezz, mit fogadtál; soha többé nem fogsz magadban kételkedni! Ja, tényleg. Amúgy vágod, hogy magadban beszélsz, mint valami félőrült? Nem is! Csak gondolatban. Akkor is tök gáz. Ja, de volt ez így már többször is. Mindegy. Szóval, ez a válasz az első kérdésedre; kelj fel, mielőtt teljesen beleőrülsz a semmittevésbe! Akkor legalább az ítéletnapon hivatkozhatnék beszámíthatatlanságra. Pff! Csodabogár, sajnálom, de ki kell, hogy ábrándítsalak, mert teljesen épelméjű vagy. És, most kelj fel, mert van dolgod! ~
*A sötételf lány megadó sóhajjal pillant a mélybordó függönyre, amivel még mindig játszik a szél. Az ágyon és barna lábán rézsútos sávban nyújtózik végig a délutáni napfény, bearanyozva az apró, puha pihéket a combján. Hirtelen felül, majd beletúr a hajába.*
~ Ah… a fejem, bakker… mintha egy szenes lapáttal vágtak volna fejen. ~
*Ahogy lelép az ágyról, rálép édesanyja naplójára. Felveszi a földről a nyitott könyvecskét. Ujjbegyeivel lágyan simítja végig a kézzel írt sorokat, majd a bal csuklóján viselt karpereceket, végül megérinti a bal fülében lévő fülbevalót is. Lassan átpergeti a lapokat, egy toll hull le a padlóra. Felveszi a holló tollat, amit elgondolkozva sodor meg az ujjai között, majd mint egy könyvjelzőt, visszateszi a naplóba. Felkel az ágyról, majd meztélláb slattyogva indul meg a székről lesodort köpenyéhez. Félúton kómásan megbotlik a letúrt lepedőben, mire dühösen rúg bele kettőt a fekvőalkalmatosságba. Elteszi a könyvet, vissza a köpenyébe, amit visszaterít a széktámlájára. Végig nézve a szobán, összecsapja tenyereit.*
~ Na jó, csapjunk a lovak közé. Megyek, beszélek a kovácsmesterrel, de előbb ezt le kell mozognom. ~
*Xotara először magára kapja lila ruháját, majd szép lassan összecihelődik. *
~ Banyek, de dunsztom sincs hol lehet a vértem és az alkarvédőim. ~
*Eltart egy darabig, míg a szoba különböző részeiből előkotorja a holmijait. Vértezetét az ágy alatt leli meg, a csizmája mellett. Felvértezi és felfegyverzi magát, annak rendje és módja szerint, ahogy illik. Végül belebújik csizmáiba és összefogja a haját. Fekete köpenyét csak hanyagul átveti a vállán, semmi szükség most rá, hiszen dög meleg van odakint. Azzal, a sötételf lány kilép a szobából, végig sétál a folyosón és lerobog a lépcsőn.*
~ Gyalázat! Ennek a hülye csigalépcsőnek a korlátján még lecsúszni sem lehet. ~
*A pulthoz lépve otthonosan elkurjantja magát.*
- Loui! Itt a hati lakbér és a kulcs.
*Xotara kipenget 100 aranyat [Mesélő (Vérborz)].
*
- Köszke mindent! Szeva! Majd még jövök.
~ Vagy nem. ~
- Csá, kisanyám!
*A mélységi lány kisétál a csehóból és a Brakknak veszi az irányt.*
//Árnytörő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ágyban fekvő mélységi lányt rabként veri béklyóba visszatérő álma. Az álommal érkezik, a megszokott érzés is, a zsigereit fojtó görcs.*
~ *Villanás. Álom.
Nagy dörrenéssel villámlás hasítja keresztül a csillagtalan, éjszakai égboltot, majd hallani, ahogy elered az eső. A szél is viharossá erősödik. Levelek örvénylenek a szélben.
Ködfátyol. Emlék.
… a vén tündér asszony fogja kezei között az övét… erősen meglett kora ellenére is ámulni való szépséget sugároz…
Villanás.
Xotara egy sötét erdőben sétál. Az őszi avar ropog a lába alatt. Furcsa érzés keríti hatalmába. Nem egyedül jár az erdőben. Valaki figyeli. Sietősen halad tovább.
Ködfátyol.
… az asszony, révülten szól… *
- Elszegetlen szál, véred a véréből…
*Villanás.
Egy tisztáshoz ér. Tudja nem tanácsos kilépnie a tisztásra, főleg, hogy se íja, se kardja nincs nála, de vissza sem mehet már. Habozva indul el.
Ködfátyol.*
- Megtalál, mikor az Irbisz fényfüzér újra a földön jár...
*Villanás.
Hirtelen hangosan reccsen meg az avar a háta mögött. Megfordulva látja, hogy egy nagymacska lopakodott mögötte, egy erdei irbisz. Budája szürkesége rikítva töri meg az éjszaka sötétjét. Az állat rémülten fúrja tekintetét az övébe, majd morogva fúj egyet és elszalad.
Ködfátyol.*
- Eljön a baljós Árny.
*Villanás.
Xotara megkönnyebbülten fordul vissza, ám egy sötét alakkal találja közvetlenül szembe magát. Levegővételnyi ideje se marad, amikor metszően éles fájdalom hasít a bordái közé. Lepillantva látja, hogy egy tőrrel döfték át mellkasát.
Ködfátyol.
… a tündér asszony szorítása elernyed, és elengedi a kezét… a tér forgataga magával sodorja a rejtélyes anyót.
Villanás.
A sötét alak megragadva karját kirántja a tőrt. Xotara megrogy, de támadója erősen tartja. Az oldalához kapott kezét saját meleg vére önti el. Tekintetét támadójára emeli, aki fekete kámzsája alól halkan nevetni kezd, majd felfedi az arcát. A sötételf lány döbbenten néz farkasszemet a Gyilkosával, majd erőtlenül hagyja el egy szó a száját; apa.* ~
*Xotara elakadó lélegzettel ébred fel, verejtéktől csatakosan ülve az ágyban. Kissé zihálva tekint körbe az elsötétített szobában. Felfogva hol is van, csalódottan dől vissza.*
~ Hát, ez nem a Vadvéd. Pff! És már megint ez a hülye álom… badarság! ~
*Győzködi magát a mélységi lány, de ha bevallja, ha nem, ő is érzi, hogy álma nem badarság, éppen ellenkezőleg, sokkal több annál.*
~ Ezt most le kell mozognom. Gyerünk kislány! Nem vergődhetsz itt ítéletnapig. Kelj fel! ~
*Buzdítja magát Xotara, de meg se mozdul.*
~ Minek? Nincs semmi dolgom és szar minden. Nincs őrség, nincs vadászat, nincs semmi, és itt vagyok ebben a mocskos városban. ~
*Kérdezi meg magától a sötételf lány, amire még a száraz tényekkel rá is srófol.*
~ Persze, mert lényegében két hata itt döglesz és vegetálsz. Nem is igaz! Egy csomó mindent csináltam. Na, sorold kislány, mit csináltál eddig érdemben és józanul?! Hát, ööö… lejártam gyúrni a barakk gyakorlóterére és vártam, hogy elcsituljanak a városi zavargások. Minő teljesítmény. Jól van, na! Eleget vártál, beszélj a kováccsal! Ne szívd már a vérem! A te szarod, a te bajod. Kihozza rendbe, ha te nem? ~
*A felismeréstől elkerekednek méregzöld szemei.*
~ Hát, ja… ez igaz, de én megtettem mindent. Te is t'od, hogy nem mindent. Jó, de hogyan csináljam? Nem t'om, mint mindig, ez benne a titok. Kösz, ezt jól megaszontad. Szívesen! És ha nem t'om összehozni? Akkor úgy jártál, de emlékezz, mit fogadtál; soha többé nem fogsz magadban kételkedni! Ja, tényleg. Amúgy vágod, hogy magadban beszélsz, mint valami félőrült? Nem is! Csak gondolatban. Akkor is tök gáz. Ja, de volt ez így már többször is. Mindegy. Szóval, ez a válasz az első kérdésedre; kelj fel, mielőtt teljesen beleőrülsz a semmittevésbe! Akkor legalább az ítéletnapon hivatkozhatnék beszámíthatatlanságra. Pff! Csodabogár, sajnálom, de ki kell, hogy ábrándítsalak, mert teljesen épelméjű vagy. És, most kelj fel, mert van dolgod! ~
*A sötételf lány megadó sóhajjal pillant a mélybordó függönyre, amivel még mindig játszik a szél. Az ágyon és barna lábán rézsútos sávban nyújtózik végig a délutáni napfény, bearanyozva az apró, puha pihéket a combján. Hirtelen felül, majd beletúr a hajába.*
~ Ah… a fejem, bakker… mintha egy szenes lapáttal vágtak volna fejen. ~
*Ahogy lelép az ágyról, rálép édesanyja naplójára. Felveszi a földről a nyitott könyvecskét. Ujjbegyeivel lágyan simítja végig a kézzel írt sorokat, majd a bal csuklóján viselt karpereceket, végül megérinti a bal fülében lévő fülbevalót is. Lassan átpergeti a lapokat, egy toll hull le a padlóra. Felveszi a holló tollat, amit elgondolkozva sodor meg az ujjai között, majd mint egy könyvjelzőt, visszateszi a naplóba. Felkel az ágyról, majd meztélláb slattyogva indul meg a székről lesodort köpenyéhez. Félúton kómásan megbotlik a letúrt lepedőben, mire dühösen rúg bele kettőt a fekvőalkalmatosságba. Elteszi a könyvet, vissza a köpenyébe, amit visszaterít a széktámlájára. Végig nézve a szobán, összecsapja tenyereit.*
~ Na jó, csapjunk a lovak közé. Megyek, beszélek a kovácsmesterrel, de előbb ezt le kell mozognom. ~
*Xotara először magára kapja lila ruháját, majd szép lassan összecihelődik. *
~ Banyek, de dunsztom sincs hol lehet a vértem és az alkarvédőim. ~
*Eltart egy darabig, míg a szoba különböző részeiből előkotorja a holmijait. Vértezetét az ágy alatt leli meg, a csizmája mellett. Felvértezi és felfegyverzi magát, annak rendje és módja szerint, ahogy illik. Végül belebújik csizmáiba és összefogja a haját. Fekete köpenyét csak hanyagul átveti a vállán, semmi szükség most rá, hiszen dög meleg van odakint. Azzal, a sötételf lány kilép a szobából, végig sétál a folyosón és lerobog a lépcsőn.*
~ Gyalázat! Ennek a hülye csigalépcsőnek a korlátján még lecsúszni sem lehet. ~
*A pulthoz lépve otthonosan elkurjantja magát.*
- Loui! Itt a hati lakbér és a kulcs.
*Xotara kipenget 100 aranyat [Mesélő (Vérborz)].
*- Köszke mindent! Szeva! Majd még jövök.
~ Vagy nem. ~
- Csá, kisanyám!
*A mélységi lány kisétál a csehóból és a Brakknak veszi az irányt.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:49:28
Üzenet elküldve: 2018-07-05 23:49:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Nyomtalanul - zárás//
*A városi állapotok teljesen eldurvultak, de hősnőnknek, talán tényleg Barmadhúr segedelmével, sikerült elkerülnie a bajt. Azonban, az elmúlt egy hat alatt sem akadt rá kisbarátnője nyomára.
Ez egy újabb lecke Lesha számára, amiből tanulhat. Nehéz elfogadnia, hogy Myu nyomtalanul eltűnt, pláne, hogy minden tőle telhetőt megtett, hogy megtalálja. Túl lelkesen és naivan állt hozzá a feladathoz. Sokszor, a 'minden' sem elég, hogy sikerüljön valami, mert egyszerűen nem úgy van megírva a csillagokban, de ez nem baj, és nem is a csillagokban van a hiba, ezt egyszerűen el kell fogadnia.
Lesha csalódottan sétál végig a szegénynegyedben, amikor feltűnik neki egy fehérre meszelt épület.*
~ Jé, ez is valami fogadó. Jaj, biztos erről beszéltek a Pegazusban, mint a rossz hírű ház. ~
*Az óriás lány az elmúlt hat alatt, amikor nem a félvér lányt kereste, ott tanyázott.
Közelebb sétálva szemrevételezi a madaras cégért.*
- Hmm.
~ Pedig, milyen bájos neve van. Kósza pinty. Vajon mire gondolhattak rossz hír alatt? ~
*Az óriás lány szórakozottan megböki, a vállmagasságban csüngő réztáblát.*
~ Akárhogy is, de ide most benézek. Hátha látták itt a kisbarátnőmet. Lehet eszem is valamit. Talán itt is árulnak kolbászt. ~
*Fejét lehajtva lép be a fogadóba. Döndülő léptekkel bandukol oda a söntéshez. Közben pedig kedélyesen köszönti a fogadó teljes népét.*
- Üdv Mindenki!
//Nyomtalanul - zárás//
*A városi állapotok teljesen eldurvultak, de hősnőnknek, talán tényleg Barmadhúr segedelmével, sikerült elkerülnie a bajt. Azonban, az elmúlt egy hat alatt sem akadt rá kisbarátnője nyomára.
Ez egy újabb lecke Lesha számára, amiből tanulhat. Nehéz elfogadnia, hogy Myu nyomtalanul eltűnt, pláne, hogy minden tőle telhetőt megtett, hogy megtalálja. Túl lelkesen és naivan állt hozzá a feladathoz. Sokszor, a 'minden' sem elég, hogy sikerüljön valami, mert egyszerűen nem úgy van megírva a csillagokban, de ez nem baj, és nem is a csillagokban van a hiba, ezt egyszerűen el kell fogadnia.
Lesha csalódottan sétál végig a szegénynegyedben, amikor feltűnik neki egy fehérre meszelt épület.*
~ Jé, ez is valami fogadó. Jaj, biztos erről beszéltek a Pegazusban, mint a rossz hírű ház. ~
*Az óriás lány az elmúlt hat alatt, amikor nem a félvér lányt kereste, ott tanyázott.
Közelebb sétálva szemrevételezi a madaras cégért.*
- Hmm.
~ Pedig, milyen bájos neve van. Kósza pinty. Vajon mire gondolhattak rossz hír alatt? ~
*Az óriás lány szórakozottan megböki, a vállmagasságban csüngő réztáblát.*
~ Akárhogy is, de ide most benézek. Hátha látták itt a kisbarátnőmet. Lehet eszem is valamit. Talán itt is árulnak kolbászt. ~
*Fejét lehajtva lép be a fogadóba. Döndülő léptekkel bandukol oda a söntéshez. Közben pedig kedélyesen köszönti a fogadó teljes népét.*
- Üdv Mindenki!
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-29 22:02:52
Üzenet elküldve: 2018-06-29 22:02:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Két hattal később//
//Elszegetlen szál//
//Árnytörő//
*Mélybordó függönyök sötétítik el a szobát, kellemes félhomályt teremtve, amit olykor-olykor vakítóan megtör, a padlón egy hosszan elnyúló fénysáv, ahogy a nyitott erkélyajtóban a forró szél lustán meglibbenti a függönyt.
Kupleráj és fojtó meleg uralkodik a helyiségben. A napfény megcsillan egy elgurult, üres, diópálinkás üvegen. Amitől nem messze egy koszos, hasított bőrcsizma hever, melynek párja az ágy alá van berúgva. Hanyagul a széktámlára vetve egy fekete, kámzsás köpeny, mely félig a padlóra lóg. A szék alatt két nyílvessző, amik nyilván az asztalon lévő tegezből estek ki. Mellette a földre hajítva egy hosszú íj. Az ágylábánál egy gyűrött lila ruha. Fejtámlára akasztva egy rövid kard. Az ágyról egy barna kar lóg le, ami mellett egy barnásfekete, bőrkötetes, nyitott könyvecske hever. Az ágyban egy sötételf lány fekszik, olykor nyugtalanul forgolódva álmában. Hogy bőre a nyári melegtől vagy hideg verejtéktől csillog-e? Nem tudni, talán mindkettő.
Ekkor, suhan be a szobába a lomha szél, lesodorva a székről a köpenyt és belelapozva a nyitott könyvbe, melynek lapjain, apró, szálkás betűkkel, az alábbi naplóbejegyzés olvasható:
”6875. hold hava. 03.
Itaroval ma megint veszekedtünk. Reggel nyakig véresen jött haza a tolvaj körútjáról. Azt hittem komolyan megsérült. Mikor kérdőre vontam, hogy hol járt és mi történt, még neki állt feljebb és kikérte magának, hogy ne üssem az orrom a dolgaiba. Azt mondta nem kíváncsi egy újabb hegyi beszédre. Ekkor, rögtön tudtam, hogy nem bírt magával és felszínieket ölt. Szerintem a közeli faluban járt már megint. Még most sem tudom, hogy honnan ez a vak gyűlölet benne, és nem értem miért kell neki tolvajláskor gyilkolnia, amikor nem is szükséges. Sokkal egyszerűbb beosonni, majd észrevétlenül távozni. Persze, amikor konkrétan neki szegeztem a kérdést, teljesen kiakadt és volt bőr a pofáján azt mondani, hogy semmi közöm hozzá, és hogy fogjam be a pofámat. Erre, én is kifakadtam. Tudom, nem kellett volna, de régen még tudtam hatni rá.
Azt hittem idővel sikerül túllépnie a múltbéli sérelmein, ha másért nem, hát miattunk, a családja miatt. Megmondtam neki, hogy elvakultan ostoba és önző, és hogy az értelmetlen vérengzésével nemcsak a saját bőrét viszi a vásárra. Erre, nekem esett. Megütött, de a következőt már én adtam neki egy serpenyővel, majd felkaptam egy konyhakést és megfenyegettem, ha még egyszer hozzám vagy gyerekekhez ér megölöm. Kiröhögött. Én hülye meg, a feszültségtől, elsírtam magam. Aztán átöltözött, majd fogta magát és elment. Annyit mondott csak, hogy jön, amint túlad a szajrén. Legalább Zak és Xot nem voltak itthon. Talán ezért is keltem úgy ki magamból. Nem voltak itt és nem kellett úgy tartanom magam. Majd ha haza jön, beszélek Vele. Akárhogy is, de félek. Lehet, megint költöznünk kell. Sőt, ez több annál… rossz előérzetem van. ”*
//Elszegetlen szál//
//Árnytörő//
*Mélybordó függönyök sötétítik el a szobát, kellemes félhomályt teremtve, amit olykor-olykor vakítóan megtör, a padlón egy hosszan elnyúló fénysáv, ahogy a nyitott erkélyajtóban a forró szél lustán meglibbenti a függönyt.
Kupleráj és fojtó meleg uralkodik a helyiségben. A napfény megcsillan egy elgurult, üres, diópálinkás üvegen. Amitől nem messze egy koszos, hasított bőrcsizma hever, melynek párja az ágy alá van berúgva. Hanyagul a széktámlára vetve egy fekete, kámzsás köpeny, mely félig a padlóra lóg. A szék alatt két nyílvessző, amik nyilván az asztalon lévő tegezből estek ki. Mellette a földre hajítva egy hosszú íj. Az ágylábánál egy gyűrött lila ruha. Fejtámlára akasztva egy rövid kard. Az ágyról egy barna kar lóg le, ami mellett egy barnásfekete, bőrkötetes, nyitott könyvecske hever. Az ágyban egy sötételf lány fekszik, olykor nyugtalanul forgolódva álmában. Hogy bőre a nyári melegtől vagy hideg verejtéktől csillog-e? Nem tudni, talán mindkettő.
Ekkor, suhan be a szobába a lomha szél, lesodorva a székről a köpenyt és belelapozva a nyitott könyvbe, melynek lapjain, apró, szálkás betűkkel, az alábbi naplóbejegyzés olvasható:
”6875. hold hava. 03.
Itaroval ma megint veszekedtünk. Reggel nyakig véresen jött haza a tolvaj körútjáról. Azt hittem komolyan megsérült. Mikor kérdőre vontam, hogy hol járt és mi történt, még neki állt feljebb és kikérte magának, hogy ne üssem az orrom a dolgaiba. Azt mondta nem kíváncsi egy újabb hegyi beszédre. Ekkor, rögtön tudtam, hogy nem bírt magával és felszínieket ölt. Szerintem a közeli faluban járt már megint. Még most sem tudom, hogy honnan ez a vak gyűlölet benne, és nem értem miért kell neki tolvajláskor gyilkolnia, amikor nem is szükséges. Sokkal egyszerűbb beosonni, majd észrevétlenül távozni. Persze, amikor konkrétan neki szegeztem a kérdést, teljesen kiakadt és volt bőr a pofáján azt mondani, hogy semmi közöm hozzá, és hogy fogjam be a pofámat. Erre, én is kifakadtam. Tudom, nem kellett volna, de régen még tudtam hatni rá.
Azt hittem idővel sikerül túllépnie a múltbéli sérelmein, ha másért nem, hát miattunk, a családja miatt. Megmondtam neki, hogy elvakultan ostoba és önző, és hogy az értelmetlen vérengzésével nemcsak a saját bőrét viszi a vásárra. Erre, nekem esett. Megütött, de a következőt már én adtam neki egy serpenyővel, majd felkaptam egy konyhakést és megfenyegettem, ha még egyszer hozzám vagy gyerekekhez ér megölöm. Kiröhögött. Én hülye meg, a feszültségtől, elsírtam magam. Aztán átöltözött, majd fogta magát és elment. Annyit mondott csak, hogy jön, amint túlad a szajrén. Legalább Zak és Xot nem voltak itthon. Talán ezért is keltem úgy ki magamból. Nem voltak itt és nem kellett úgy tartanom magam. Majd ha haza jön, beszélek Vele. Akárhogy is, de félek. Lehet, megint költöznünk kell. Sőt, ez több annál… rossz előérzetem van. ”*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-26 12:59:30
Üzenet elküldve: 2018-06-26 12:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Azrard Stignar//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Némi alkoholos egyetértéssel bólint Azrard szavaira, úgy tűnik, mégiscsak egészen ért az ilyesmikhez. Természetes ez végül is, a vadon is hasonlóan működik, a ragadozók a lassabb, lemaradó állatokat támadják meg, nem az erős intelligenseket. Az efféle vadászat is ilyesmi most, s sajnos még nem elég élesek a karmai ahhoz, hogy egy nagyobb vadat próbáljon leteríteni… A szó legszorosabb értelmében. *
- Nem, semmiképpen sem venném sértésnek, mint mondtam, nincs túl sok hitem a képességeimben. * Majd elhallgat, s figyeli Azrard további mondandóját. Érdekesnek bizonyulnak az információk, amiket megoszt, úgy sejti, lehetne mit kezdeni a dologgal, bár kételkedik is kissé.* - Ez mind szép, jó uram, de attól tartok nem anyai ösztönt szeretnék felébreszteni a leányokban, bármennyire is szívesen bújnék a csecsük alá. Egészen biztos, hogy vannak olyan nők, akik vonzódnak a leányos vonásokhoz? Eddig azt hittem, hogy a borostás jóképű férfiakat keresik inkább, az olyan önhöz hasonló alakokat, tudja. Misztikus, erős, fegyvert hord, ilyesmik.
* A dolog többi részével mondjuk nincs baja, megoldja ő, amit kell a másik ámításával kapcsolatosan, de odáig azért el kell jutni, hogy lehetősége legyen egyáltalán udvarolni. Nehéz komolyan venni, ha vagy fele akkora vagy mint a menyecske... Figyelve Azrardot úgy érzi, hogy neki is férfiasnak kell lennie, s megemeli a korsót, lekortyolva a maradék zavaros löttyöt. Egy kicsit majdnem csuklik is a nagy kortyolástól, de nem nagyon mutatja a dolgot, komoly, kisimult arccal néz a másikra. *
- Bort, most savanyú lett a kedvem!
A hozzászólás írója (Gilläth McGoneling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.26 13:00:12
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Némi alkoholos egyetértéssel bólint Azrard szavaira, úgy tűnik, mégiscsak egészen ért az ilyesmikhez. Természetes ez végül is, a vadon is hasonlóan működik, a ragadozók a lassabb, lemaradó állatokat támadják meg, nem az erős intelligenseket. Az efféle vadászat is ilyesmi most, s sajnos még nem elég élesek a karmai ahhoz, hogy egy nagyobb vadat próbáljon leteríteni… A szó legszorosabb értelmében. *
- Nem, semmiképpen sem venném sértésnek, mint mondtam, nincs túl sok hitem a képességeimben. * Majd elhallgat, s figyeli Azrard további mondandóját. Érdekesnek bizonyulnak az információk, amiket megoszt, úgy sejti, lehetne mit kezdeni a dologgal, bár kételkedik is kissé.* - Ez mind szép, jó uram, de attól tartok nem anyai ösztönt szeretnék felébreszteni a leányokban, bármennyire is szívesen bújnék a csecsük alá. Egészen biztos, hogy vannak olyan nők, akik vonzódnak a leányos vonásokhoz? Eddig azt hittem, hogy a borostás jóképű férfiakat keresik inkább, az olyan önhöz hasonló alakokat, tudja. Misztikus, erős, fegyvert hord, ilyesmik.
* A dolog többi részével mondjuk nincs baja, megoldja ő, amit kell a másik ámításával kapcsolatosan, de odáig azért el kell jutni, hogy lehetősége legyen egyáltalán udvarolni. Nehéz komolyan venni, ha vagy fele akkora vagy mint a menyecske... Figyelve Azrardot úgy érzi, hogy neki is férfiasnak kell lennie, s megemeli a korsót, lekortyolva a maradék zavaros löttyöt. Egy kicsit majdnem csuklik is a nagy kortyolástól, de nem nagyon mutatja a dolgot, komoly, kisimult arccal néz a másikra. *
- Bort, most savanyú lett a kedvem!
A hozzászólás írója (Gilläth McGoneling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.26 13:00:12
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-23 15:13:10
Üzenet elküldve: 2018-06-23 15:13:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Elszegetlen szál//
//Árnytörő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~ *Sötétség. Villanás. Emlékálom.*
- Elég legyen, ha mondom!
*Szól rá, Maréna a gyerekeire a tűz fölött rotyogó kondért kavargatva. Fahéj illata lengi be a viskót.*
- Most szóltam harmadjára. Látom, ám! Xoti ne rugdosd a bátyádat az asztal alatt!
- Anyu, de Ő kezdte!
*Dünnyögi az orra alatt méltatlankodva a kislány.*
- Zak! Te meg ne cukkold már! Kicsi még a bárgyú vicceidhez.
- Ki mondta, hogy vicceltem? Az eredarok igenis…
*Zakator kajánul vigyorogva folytatná kis húga zrikálását, mire anyjuk erélyesebben leteremti őket.*
- Csend! Vagy megnézhetitek az ablakon kirepülő vacsorát!
- Azért a vacsiért nem is lenne kár…
*Szól vissza szemtelenkedve a lakli fiú.*
- Én szeretem anya zabkásáját!
*Sípija a kis Xot védelmezően.*
- Fogd be, Te kis hülye! Én húst akarok enni!
- Vigyázz a szádra édes fiam, mert úgy taknyán tenyerelek, hogy a takony mentet vág a nyakadon! Te jöttél haza üres kézzel a vadászatból. A csapdákat felállítottad, amiket kértem?
*Emeli fel a hangját a sötételf asszony, miközben két tányér, gőzölgő, fahéjas zabkását tesz le az asztalra.*
- Bocs anya! Nem volt kedvem. Meg tudod a pataknál úgy elszaladt az idő, majd holnap felállítom.
- Szerintem holnap már apád haza ér.
- Aj, neee már! Mi a fenének jön haza?! Bár sose jönne!
*Ad hangot nyavalyogva nemtetszésének a kislány.*
- Xoti! Meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz az apádról! Egy család vagyunk!
*Maréna az asztalra csap, mire még a stelázsiban is összekoccannak a tányérok, a két gyerek meg úgy elhallgat, mintha a torkukat vágták volna el.*
- Egyetek!
*A gyerekek megszeppenve szótlanul látnak a zabkásához. Anyjuk a konyharuhát hajtogatva az ablakhoz sétál. A kislány megszeppenése hamar tovaszáll, és mintha mi sem történt volna, kérdezi az anyját: *
- Anya! Vacsi után rajzolunk megint betűket? Léci!
- Persze kicsim…
*Válaszolja lágy hangon Maréna, majd szavai hirtelen elhalnak. A konyharuha kiesik a kezéből.*
- Szaladjatok a hátsó ajtóhoz!
*Adja ki fojtott hangon az ukázt gyerekeinek, miközben feszülten hátrál el az ablaktól.*
- Mi az, anya!?
*Kérdi Zakator értetlenül, mire anyjuk egy kardot akaszt le a falról, és dobja oda a fiának.*
- Most! Gyerünk!
*Maréna magához veszi az íját és tegezét, majd ismét kinéz az ablakon. Az alkonyati félhomályban a sötételf nő tisztán látja, ahogy némiképp felfegyverzett, húszfős embertömeg közeledik a viskójukhoz. Szó nélkül kézen ragadja kislányát, maga előtt meg, a fiát tessékeli ki hevesen a hátsó ajtón.*
- Mélységi tárnák védőszellemére… megéreztem…
- Anya, mi van már?!
- Hallgass Zak! Inkább szedd a lábad! Emberek… a falusiak… ránk találtak…
*Magyarázza Maréna a fiának, az idegességtől zihálva.*
- Hova megyünk anya? Akkor nem gyakoroljuk az írást? Miért akarnak bántani minket azok az emberek?
*Kérdi mohó értetlenséggel a kis Xotara, de anyja nem felel, csak az ujját a szája elé emelve inti csendre kislányát, miközben a sötét erdőben próbálnak egérutat nyerni. Lassan tudnak haladni, a tömeg pedig, hallhatóan is, egyre csak közeledik.*
- Megfizettek! Rohadt kormos tárna szökevények! Átkozottak! Lakolni fogtok! Férgek!
*Maréna tudja, hogy hármuknak elmenekülni vajmi kevés esélye van. Vállon ragadja Zakatort, és rájuk parancsol: *
- Zak! Majd én elcsalom a csőcseléket! Fogd a húgodat! Meneküljetek! Fussatok a hegyekbe!
- De anya! Nem hagyl'…!
*Ellenkezne Zak, de Maréna letorkolja.*
- Semmi, de anya! Vigyázz rá és magadra!
*Megfogja fia kezét is, majd finoman zárja egymásba gyerekei kezeit.*
- Eredjetek, most!
*Azzal, anyjuk vissza se nézve elviharzik a tömeg felé. Zak csak áll lemerevedve kis húgával kézen fogva, és egyszerűen nem tudja, mit tegyen.*
- Anya! Gyere vissza! Zak! Miért nem mehetünk együtt tovább?
*De bátyja nem válaszol, csak áll egy helyben.*
- Hallod?! A füleden ülsz?! Válaszolj már!
*Rángatja meg bátyja karját, mire az felocsúdik.*
- Hugi! Ne haragudj, de… de itt kell, hogy hagyjalak… menj tovább! Arra! Csak kövesd mindig az ösvényt! Ha hallod a felszínieket, akkor bújj el valahova!
*Zakator elengedni a kezét, és az anyjuk után rohan. A kislány megriadva elfúló hangon: *
- Mi? De miért? Bratyó… ne… ne hagyj itt!… Zak! Nem akarok egyedül itt maradni. Jönnek az eredarok és megesznek! Te mondtad…
*A kis Xotara magára maradva riadt tanácstalansággal néz előre majd hátra. Mögötte a bosszúszomjas tömeg, előtte a sűrű sötét ismeretlenség. A kislány félelme az ismeretlentől és az embertömegtől szinte azonos, de mivel borzalmasan aggódik a családjáért, visszalopakodik. A hangzavar egészen a viskójukig vezeti vissza őt.*
- Lógni fogtok! Kormos férgek!
*A dulakodás zajai lassan elülnek. A kislány meghúzódva a cserjésben látja, ahogy anyját és bátyját a házuk előtt felkötik egy fára. Tétlenül nézi végig az egészet. Látja, hogyan vergődnek a kötélen. Hallja, a megfeszülő kender nyikorgó recsegését, ahogy a vonagló majd elernyedő testek tehetetlenül muzsikálnak rajtuk. Látja, hogyan rándul meg testük utoljára, amikor a szemükben az élet utolsó szikrája is kihuny. A kötélen lengő Maréna és Zakator halottak. A lincselő tömegből többen elégedetten felkiáltanak.*
- Helyes! Hulljon a férgese! Ezek se gyilkolnak és lopnak többet. Gyújtsuk fel!
*A falusiak közül kiválik egy férfi és fáklyát dob a tetőre. A rozoga erdei viskó szinte azonnal lángra kap, hamar porig ég, az emberek pedig szép lassan elvonulnak.
A kis Xotara reszketve kucorodik össze egy bokor alatt. A menekülés, az éjszaka látottak, a sokk, a félelem, a fáradság hatására egyszerűen elalszik.
Villanás. (…)* ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.23 15:25:41
//Árnytörő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~ *Sötétség. Villanás. Emlékálom.*
- Elég legyen, ha mondom!
*Szól rá, Maréna a gyerekeire a tűz fölött rotyogó kondért kavargatva. Fahéj illata lengi be a viskót.*
- Most szóltam harmadjára. Látom, ám! Xoti ne rugdosd a bátyádat az asztal alatt!
- Anyu, de Ő kezdte!
*Dünnyögi az orra alatt méltatlankodva a kislány.*
- Zak! Te meg ne cukkold már! Kicsi még a bárgyú vicceidhez.
- Ki mondta, hogy vicceltem? Az eredarok igenis…
*Zakator kajánul vigyorogva folytatná kis húga zrikálását, mire anyjuk erélyesebben leteremti őket.*
- Csend! Vagy megnézhetitek az ablakon kirepülő vacsorát!
- Azért a vacsiért nem is lenne kár…
*Szól vissza szemtelenkedve a lakli fiú.*
- Én szeretem anya zabkásáját!
*Sípija a kis Xot védelmezően.*
- Fogd be, Te kis hülye! Én húst akarok enni!
- Vigyázz a szádra édes fiam, mert úgy taknyán tenyerelek, hogy a takony mentet vág a nyakadon! Te jöttél haza üres kézzel a vadászatból. A csapdákat felállítottad, amiket kértem?
*Emeli fel a hangját a sötételf asszony, miközben két tányér, gőzölgő, fahéjas zabkását tesz le az asztalra.*
- Bocs anya! Nem volt kedvem. Meg tudod a pataknál úgy elszaladt az idő, majd holnap felállítom.
- Szerintem holnap már apád haza ér.
- Aj, neee már! Mi a fenének jön haza?! Bár sose jönne!
*Ad hangot nyavalyogva nemtetszésének a kislány.*
- Xoti! Meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz az apádról! Egy család vagyunk!
*Maréna az asztalra csap, mire még a stelázsiban is összekoccannak a tányérok, a két gyerek meg úgy elhallgat, mintha a torkukat vágták volna el.*
- Egyetek!
*A gyerekek megszeppenve szótlanul látnak a zabkásához. Anyjuk a konyharuhát hajtogatva az ablakhoz sétál. A kislány megszeppenése hamar tovaszáll, és mintha mi sem történt volna, kérdezi az anyját: *
- Anya! Vacsi után rajzolunk megint betűket? Léci!
- Persze kicsim…
*Válaszolja lágy hangon Maréna, majd szavai hirtelen elhalnak. A konyharuha kiesik a kezéből.*
- Szaladjatok a hátsó ajtóhoz!
*Adja ki fojtott hangon az ukázt gyerekeinek, miközben feszülten hátrál el az ablaktól.*
- Mi az, anya!?
*Kérdi Zakator értetlenül, mire anyjuk egy kardot akaszt le a falról, és dobja oda a fiának.*
- Most! Gyerünk!
*Maréna magához veszi az íját és tegezét, majd ismét kinéz az ablakon. Az alkonyati félhomályban a sötételf nő tisztán látja, ahogy némiképp felfegyverzett, húszfős embertömeg közeledik a viskójukhoz. Szó nélkül kézen ragadja kislányát, maga előtt meg, a fiát tessékeli ki hevesen a hátsó ajtón.*
- Mélységi tárnák védőszellemére… megéreztem…
- Anya, mi van már?!
- Hallgass Zak! Inkább szedd a lábad! Emberek… a falusiak… ránk találtak…
*Magyarázza Maréna a fiának, az idegességtől zihálva.*
- Hova megyünk anya? Akkor nem gyakoroljuk az írást? Miért akarnak bántani minket azok az emberek?
*Kérdi mohó értetlenséggel a kis Xotara, de anyja nem felel, csak az ujját a szája elé emelve inti csendre kislányát, miközben a sötét erdőben próbálnak egérutat nyerni. Lassan tudnak haladni, a tömeg pedig, hallhatóan is, egyre csak közeledik.*
- Megfizettek! Rohadt kormos tárna szökevények! Átkozottak! Lakolni fogtok! Férgek!
*Maréna tudja, hogy hármuknak elmenekülni vajmi kevés esélye van. Vállon ragadja Zakatort, és rájuk parancsol: *
- Zak! Majd én elcsalom a csőcseléket! Fogd a húgodat! Meneküljetek! Fussatok a hegyekbe!
- De anya! Nem hagyl'…!
*Ellenkezne Zak, de Maréna letorkolja.*
- Semmi, de anya! Vigyázz rá és magadra!
*Megfogja fia kezét is, majd finoman zárja egymásba gyerekei kezeit.*
- Eredjetek, most!
*Azzal, anyjuk vissza se nézve elviharzik a tömeg felé. Zak csak áll lemerevedve kis húgával kézen fogva, és egyszerűen nem tudja, mit tegyen.*
- Anya! Gyere vissza! Zak! Miért nem mehetünk együtt tovább?
*De bátyja nem válaszol, csak áll egy helyben.*
- Hallod?! A füleden ülsz?! Válaszolj már!
*Rángatja meg bátyja karját, mire az felocsúdik.*
- Hugi! Ne haragudj, de… de itt kell, hogy hagyjalak… menj tovább! Arra! Csak kövesd mindig az ösvényt! Ha hallod a felszínieket, akkor bújj el valahova!
*Zakator elengedni a kezét, és az anyjuk után rohan. A kislány megriadva elfúló hangon: *
- Mi? De miért? Bratyó… ne… ne hagyj itt!… Zak! Nem akarok egyedül itt maradni. Jönnek az eredarok és megesznek! Te mondtad…
*A kis Xotara magára maradva riadt tanácstalansággal néz előre majd hátra. Mögötte a bosszúszomjas tömeg, előtte a sűrű sötét ismeretlenség. A kislány félelme az ismeretlentől és az embertömegtől szinte azonos, de mivel borzalmasan aggódik a családjáért, visszalopakodik. A hangzavar egészen a viskójukig vezeti vissza őt.*
- Lógni fogtok! Kormos férgek!
*A dulakodás zajai lassan elülnek. A kislány meghúzódva a cserjésben látja, ahogy anyját és bátyját a házuk előtt felkötik egy fára. Tétlenül nézi végig az egészet. Látja, hogyan vergődnek a kötélen. Hallja, a megfeszülő kender nyikorgó recsegését, ahogy a vonagló majd elernyedő testek tehetetlenül muzsikálnak rajtuk. Látja, hogyan rándul meg testük utoljára, amikor a szemükben az élet utolsó szikrája is kihuny. A kötélen lengő Maréna és Zakator halottak. A lincselő tömegből többen elégedetten felkiáltanak.*
- Helyes! Hulljon a férgese! Ezek se gyilkolnak és lopnak többet. Gyújtsuk fel!
*A falusiak közül kiválik egy férfi és fáklyát dob a tetőre. A rozoga erdei viskó szinte azonnal lángra kap, hamar porig ég, az emberek pedig szép lassan elvonulnak.
A kis Xotara reszketve kucorodik össze egy bokor alatt. A menekülés, az éjszaka látottak, a sokk, a félelem, a fáradság hatására egyszerűen elalszik.
Villanás. (…)* ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.23 15:25:41
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:47:14
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:47:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//ReiDith, Malrion//
*Amikor Rynizz szóba kerül, hogy most vívja az utolsó csatáját Malrion szemei kicsit könnybe lábadnak, na de gyorsan meg is törli, nem sirat előre senkit, meg az ideje sincs itt.*
-A fürdés ráér. *Pont az egész hercehurca előtt fürdött le, a haja is épp csak megszáradt azóta, na de ez van, a nép pont a legszebb pillanatokat teszik tönkre.*
-Menjünk oda, ahol találkoztunk mindenek előtt. *ReiDith tudja miről van szó, más meg ha hallgatózik sem fogja tudni, a lényeg, hogy eltűnjenek a város közeléből és meghúzzák maguk egy kicsit.*
-Ez még jól jöhet. *Felkapja a szakadt függöny darabot és magukra teríti, ketten távoznak, Nyami nem érdekli, majd Soraya érte jön, az ő közelebbi rokona, az ő gondja legyen.*
-Induljunk. *Ha kész a fiú meg is indul a kitűzött cél felé, rokonának csak int, hogy ő távozik, ha szóval marasztalná se foglalkozna vele többet.*
*Amikor Rynizz szóba kerül, hogy most vívja az utolsó csatáját Malrion szemei kicsit könnybe lábadnak, na de gyorsan meg is törli, nem sirat előre senkit, meg az ideje sincs itt.*
-A fürdés ráér. *Pont az egész hercehurca előtt fürdött le, a haja is épp csak megszáradt azóta, na de ez van, a nép pont a legszebb pillanatokat teszik tönkre.*
-Menjünk oda, ahol találkoztunk mindenek előtt. *ReiDith tudja miről van szó, más meg ha hallgatózik sem fogja tudni, a lényeg, hogy eltűnjenek a város közeléből és meghúzzák maguk egy kicsit.*
-Ez még jól jöhet. *Felkapja a szakadt függöny darabot és magukra teríti, ketten távoznak, Nyami nem érdekli, majd Soraya érte jön, az ő közelebbi rokona, az ő gondja legyen.*
-Induljunk. *Ha kész a fiú meg is indul a kitűzött cél felé, rokonának csak int, hogy ő távozik, ha szóval marasztalná se foglalkozna vele többet.*
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:37:15
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//ReiDith, Malrion//
*Súgva válaszolja vissza neki: *
-Nincs ugyan már. Azt hiszem, te vagy az, aki joggal kaphatja meg a történtek után ezt a megnevezést. Ugyanis e percben bátyád talán az utolsó csatát vívja, de nem csak a kúria életében, hanem... *Ezzel egy pillanatra megakad, majd folytatja: *
-Az viszont tény, *néz végig rajta mosolyogva* hogy valóban nem nézel ki úgy, mint egy hercegnő. Nem tudom mekkora egérutat nyertél, és mennyi idő telt el, mióta eltűntél, de esetleg egy mosdás nem ártana. Úgy gondolom sötétebb bőröd nem feltétlen fedi el a sár megfelelően, ha rám hallgatsz. *Neveti el magát a nyilvánvalóan silány álcán. *
-Ryz utasított, hogy hagyjak fel a felesleges védekezéssel és taktikázással, és inkább jöjjek utánad. Még, ha az utolsó is, de teljesítettem, most pedig tűnjünk innen, azt javaslom. *folytatja halkan*
*Súgva válaszolja vissza neki: *
-Nincs ugyan már. Azt hiszem, te vagy az, aki joggal kaphatja meg a történtek után ezt a megnevezést. Ugyanis e percben bátyád talán az utolsó csatát vívja, de nem csak a kúria életében, hanem... *Ezzel egy pillanatra megakad, majd folytatja: *
-Az viszont tény, *néz végig rajta mosolyogva* hogy valóban nem nézel ki úgy, mint egy hercegnő. Nem tudom mekkora egérutat nyertél, és mennyi idő telt el, mióta eltűntél, de esetleg egy mosdás nem ártana. Úgy gondolom sötétebb bőröd nem feltétlen fedi el a sár megfelelően, ha rám hallgatsz. *Neveti el magát a nyilvánvalóan silány álcán. *
-Ryz utasított, hogy hagyjak fel a felesleges védekezéssel és taktikázással, és inkább jöjjek utánad. Még, ha az utolsó is, de teljesítettem, most pedig tűnjünk innen, azt javaslom. *folytatja halkan*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:14:56
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:14:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//ReiDith, Malrion//
*Nem érti minek magyaráz ennek a másik kis nősténykének, na de mindegy is, mert mikor új alak érkezik szíve hevesen feldobban és egy kis mosoly is megjelenik az arcán. Örül, hogy nem égett meg a társa és még persze ezt tetézi, hogy életben van, Az, hogy egyedül érkezett szintén kicsit felkavarja az érzelmeit.*
-Bocsáss meg, de értem már jöttek is. *Magára hagyja Nyamit és ReiDithez lép, hogy megölelhesse. Nem marad hát egyedül, van aki mellette marad most is, mint mikor Moon elhagyta.*
-Hercegnő? Ugyan már Rei! *Akad ki egy kicsit, ő nem olyan elkényeztetett fruska, hogy ilyet mondjanak rá, de nem tud most haragudni ezért.*
-Mi történt? *Kérdezi halkan a fiú fülébe súgva, nem szeretné, hogy más is hallja, ez csak rájuk tartozik.*
*Nem érti minek magyaráz ennek a másik kis nősténykének, na de mindegy is, mert mikor új alak érkezik szíve hevesen feldobban és egy kis mosoly is megjelenik az arcán. Örül, hogy nem égett meg a társa és még persze ezt tetézi, hogy életben van, Az, hogy egyedül érkezett szintén kicsit felkavarja az érzelmeit.*
-Bocsáss meg, de értem már jöttek is. *Magára hagyja Nyamit és ReiDithez lép, hogy megölelhesse. Nem marad hát egyedül, van aki mellette marad most is, mint mikor Moon elhagyta.*
-Hercegnő? Ugyan már Rei! *Akad ki egy kicsit, ő nem olyan elkényeztetett fruska, hogy ilyet mondjanak rá, de nem tud most haragudni ezért.*
-Mi történt? *Kérdezi halkan a fiú fülébe súgva, nem szeretné, hogy más is hallja, ez csak rájuk tartozik.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:04:46
Üzenet elküldve: 2018-06-20 23:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Malrion//
*Menekülve a tömeg elől, Rei a Pintybe lép be, remélve, hogy itt senkivel nem fog találkozni aki vadászna a sötételfekre. Emellett abban is erősen bizakodik, hogy Malriont is itt találja, hasonló elgondolás alapján. A Pintybe lépve óvatosan körbenéz. Nem kell sokat keresgélnie. Egy asztalnál állva talál rá a keresett nőstényre, egy másikkal egyetemben. Ha jól emlékszik a nevére, talán ez lehetett Nyami, a kis félénk szótlanka a házból. Odalép hozzájuk, és megszólítja Malt: *
-Kerestelek hercegnő. Minden rendben?
*Menekülve a tömeg elől, Rei a Pintybe lép be, remélve, hogy itt senkivel nem fog találkozni aki vadászna a sötételfekre. Emellett abban is erősen bizakodik, hogy Malriont is itt találja, hasonló elgondolás alapján. A Pintybe lépve óvatosan körbenéz. Nem kell sokat keresgélnie. Egy asztalnál állva talál rá a keresett nőstényre, egy másikkal egyetemben. Ha jól emlékszik a nevére, talán ez lehetett Nyami, a kis félénk szótlanka a házból. Odalép hozzájuk, és megszólítja Malt: *
-Kerestelek hercegnő. Minden rendben?
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-16 20:56:41
Üzenet elküldve: 2018-06-16 20:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gilläth McGoneling//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Figyelmesen hallgatja a fiút, közben pedig a hallottak alapján próbálja eldönteni, miben és hogyan tudna segíteni pont ő egy virgonc ifjoncnak.*
~Kellően idős ahhoz, hogy ne legyenek irreális elvárásai. Sőt, kellően eszes.~
*Azrard elmosolyodik. Nehezebb dolga lenne, ha Gill az a hősszerelmes fiúcska volna, aki még ki se látszik a földből, de már az egyetlen igaz szerelmet keresi minden bokorban. Tetszik neki, hogy egyelőre nem akar többet holmi kalandnál, és azt a kalandot sem egy eszes, gyönyörű és makulátlan nemes hölgynél akarja megtalálni. Máris okosabb, mint ő volt annak idején…*
- Helyesen gondolod, hogy inkább valami butácskát hódítanál meg, nem azért, mintha alábecsülném a képességeidet, de ilyesmihez valóban azokat érdemes. *Megáll, mintha az előbb elmondottak hatását lesné, majd folytatja.*
- Bármennyire is talán azt gondolod akár korábbi tapasztalatokból, hogy a korod és küllemed miatt nem vesznek komolyan, valójában ez az egyik legnagyobb erényed talán ilyen téren. Az ártatlan, szinte már gyermeki ártatlanság, egy finom arc már elég ahhoz, hogy gyengéd érzelmeket ébresszen egy nőben. Ha ezt kihasználod, könnyű a dolgod. A hétköznapi tömegből kitűnsz, és ha beveted azt, amivel közülük talán csak te rendelkezel: a tudásod, biztosan bármelyik buta kis nőcskét ágyba viszed. Valami kis mesét könnyűszerrel kitalálsz majd arról, miért is kell aztán másnap sietve távoznod.
*Mondandója befejeztével felhajtja a maradék sörét.*
- Legyen, én is szívesen innék valami mást is. *bólint a férfi* Mit innál szívesen?
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Figyelmesen hallgatja a fiút, közben pedig a hallottak alapján próbálja eldönteni, miben és hogyan tudna segíteni pont ő egy virgonc ifjoncnak.*
~Kellően idős ahhoz, hogy ne legyenek irreális elvárásai. Sőt, kellően eszes.~
*Azrard elmosolyodik. Nehezebb dolga lenne, ha Gill az a hősszerelmes fiúcska volna, aki még ki se látszik a földből, de már az egyetlen igaz szerelmet keresi minden bokorban. Tetszik neki, hogy egyelőre nem akar többet holmi kalandnál, és azt a kalandot sem egy eszes, gyönyörű és makulátlan nemes hölgynél akarja megtalálni. Máris okosabb, mint ő volt annak idején…*
- Helyesen gondolod, hogy inkább valami butácskát hódítanál meg, nem azért, mintha alábecsülném a képességeidet, de ilyesmihez valóban azokat érdemes. *Megáll, mintha az előbb elmondottak hatását lesné, majd folytatja.*
- Bármennyire is talán azt gondolod akár korábbi tapasztalatokból, hogy a korod és küllemed miatt nem vesznek komolyan, valójában ez az egyik legnagyobb erényed talán ilyen téren. Az ártatlan, szinte már gyermeki ártatlanság, egy finom arc már elég ahhoz, hogy gyengéd érzelmeket ébresszen egy nőben. Ha ezt kihasználod, könnyű a dolgod. A hétköznapi tömegből kitűnsz, és ha beveted azt, amivel közülük talán csak te rendelkezel: a tudásod, biztosan bármelyik buta kis nőcskét ágyba viszed. Valami kis mesét könnyűszerrel kitalálsz majd arról, miért is kell aztán másnap sietve távoznod.
*Mondandója befejeztével felhajtja a maradék sörét.*
- Legyen, én is szívesen innék valami mást is. *bólint a férfi* Mit innál szívesen?
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-04 23:42:45
Üzenet elküldve: 2018-06-04 23:42:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Elszegetlen szál//
*Xotara, ahogy az ivóhelyiségbe lép, nem támad hirtelen feszült csend és nem is szegeződnek rá méregető tekintetek, mivel alig pár kósza lélek ücsörög a kricsmi áporodott szagú csendjének füstös félhomályában. Persze, ahogy számított rá, nem adják egymásnak a kilincset a szegénynegyedi ivóba betérő vendégek, de ez a kihaltság akkor is meglepi. Hát milyen csehó az, ahol nincsen éjszakai élet?*
~ Döglött hely. Gyalázat! Így még egy rendes kocsmai verekedést sem lehet csapni. A fenébe! ~
*Gondolja, miközben tocsogó csizmákkal a pulthoz slattyogva köszönti a kocsmai népséget.*
- Ahoj!
*Hajából és ruhájából még mindig csöpög némi víz, a bugyi áztató égi áldásból. Minden bizonnyal, fekete köpenye nélkül már befagyott volna a feneke, de hogy véletlenül se törjön ki rajta valami rossz nyavalya, és az álmatlanságtól is szabaduljon, Xotara pontosan tudja, mit kell most tennie.*
- Hé, csapos!
*Csap a pultra, ami valami dzsuvától ragad. A megszólításra a söntés mögött feltűnik egy tar kopasz, nyakigláb fickó. A férfi unott pofával, fogpiszkálóval a szájában odabandukol.*
- Na kisanyám, mi kéne, ha volna?
*A sötételf lány egy röpke pillanatig még nem képes válaszolni, mert nagyon elmélyülten éppen azon mereng (pihent agyú állapotában), hogy a férfi gyanús színű ingének, vajon az eredeti színe is a sárga e. Aztán, amikor megcsapja orrát az a átható kanszag, önkéntelenül is kicsúszik a száján: *
- Szappan és víz?
- Mit mondtál?
*Kérdez vissza a csapos is, miközben a kezében lévő konyharuhát átveti a vállán, és lassan kihúzza magát.*
- Ja, semmit csak…
~ Micsoda sor sorkérdés. ~
-… most én is kérdezzek vissza?
*Folytatja a magasröptű eszmecserét a mélységi lány, mintha csak a bajt keresné, pedig tényleg csak nem bírja befogni azt a nagy száját, és löki a tenyérbemászó hülyeségeit.*
- Ne szórakozzál itten! Rendeljél kisanyám, vagy húzzál a _büdös_ francba! Szóval, mi kéne!?
~ Ne mondd, hogy szappan! Ne mondd, hogy szappan! Ne mondd, hogy szappan! ~
- Szsz… esz! Mi a ház ajánlata? T'od mit… adj valami ütőset!
~ Bár ökör iszik magában, de a szükség törvényt bont. ~
*A nyakigláb fickó szó nélkül, elé lök egy bőrkötetes itallapot. Xotara ledobja magát a pultnál lévő egyik székre, ahogy beleolvas a kínálatba menten fülig szalad a szája. Kényelmesen eltehénkedve, a felpakolja lábait egy mellette lévő székre.*
~ Hát, ez baromi jó! Tetszik! Szóval melyiket is… tiszta bőség zavara van... aszongya, hogy; Taknyos Törpe Trükkje - avagy a tripla T (kevert ital, pontos összetevő nem ismert)… hmm, erősen macskajajosnak hangzik… aztán Kikötői Kerítésszaggató - barnás, szúrós szagú, diópálinka jellegű ital… diópálesz, biztos jóféle… és NeutRum - csak kiegyensúlyozott lelkivilágúaknak… oh, hát nekem tökre az van. Az eredar vigye… legyen mindhárom! ~
*A mélységi lány, mivel igen jól bírja az alkoholt, tudja, ha ő ki akarja magát ütni, akkor ahhoz, bizony vagy nagyon az erszényébe kell nyúlnia, vagy valami hatásosabb valamit kell innia.*
~ Hogy is hívták azt a kis gnómot?… valami 'k' betűs… hú, pedig t'om… Kófic… Ő mondta mindig; Ha sokat és sokáig akarsz, akkor sose keverd! ~
- Na, csapos pubi! Aggyá egy olyan tripla T-t, meg egy kerítésszaggatót, és abból a lelki rumból is jöhet egy! Köszke!
*A kopasz pali felvonja szemöldökeit, de nem szól semmit. Elővesz három poharat, tölt, kever, önt, majd Xotara elé pakolja a rendelt italokat.*
~ Fajintos. Kezdjük a diópálesszel. ~
*A sötételf lány felhajtja a tüzes diónedűt, majd az üres poharat a pultra csapja.*
~ Hú, már ki is melegedtem… bitang jó! ~
*Elmélázva a feles pohárral kezd játszadozni, miközben körbenéz az ivóhelyiségben.*
~ Kár, hogy ilyen punnyadt ez a hely… fel kéne rázni… én tuti feltudnám… hanem lennék ilyen dög fáradt… hm… hát, talán majd, ha kidöglöttem magam… erről, jut eszembe… ~
- Pubi! Egy szobát is számoljál!
~ Szerintem, egyelőre meghúzom magam itt… lehet ez lesz az új törzshelyem. Jó kis Ittas Lovag… lám, valami mégis csak tud hiányozni Pirtianesből, pedig azt hittem semmi se fog. ~
*Leteszi az üres poharat, majd megissza a tripla T-t.*
~ Fúh… egyszerre gejl és fanyar… hát, tényleg lövésem sincs mi a rákból lett ez összeöntve, de talán jobb is. Az ilyen gyanús kotyvalékokban nem lehet bízni… lehet tényleg még törpe takony is van benne. Na, mindegy… amúgy mi a szarhoz kezdjek most magammal. Oké, hogy elhéderezek itt egy ideig, de kéne valami meló is… a városban nem úgy van, mint az erdő mélyén, hogy annak aki érdemes rá, a természet mindent megad az életben maradáshoz. Nem, a városban csak az arany beszél… ha nincs elég aranyad, nem hagynak élni. ~
*Átfut az agyán, hogy talán dolgozhatna megint a városi istállóban belovaglóként, elfogadva Helga ajánlatát. Közben kezdi érezni, a szesz rájellemző hatását, és gondolatai is kavarogni kezdenek.*
~ De az tényleg olyan nyaktörő szakma, és különben is… mire belovagolok egy lovat a szívemhez nő, aztán meg, el kell adni és soha többé nem is látom. Nem… nem kell nekem az ilyen… van éppen elég lelki nyomorom. Banyek… kezdek megint érzelgősködni. ~
*Visszateszi a második üres poharat, és a harmadik italért nyúl, megszagolja, majd egy szuszra azt is felhajtja.*
~ Jer lelki Rum… hm… az illata az jó… tyűh… nemcsak az illata. Rohadt erős… kimarja a torkom. Hajh… remélem, a venárok gond nélkül teljesítik a tharg küldetést, és nem lesz senkinek semmi baja… a legjobbkor hagytam őket ott a szarban… ah na neee, mindjárt nekiállok megint picsogni. ~
*Xotarának a küldetésről eszébe jut, a hajnali beszélgetésük Baydeval, arról meg a tanácstermi beszélgetés, amit Isqehával, Pyctával és Umonnal folytattak le.*
~ Milyen fajintosat dumcsiztunk Bajdival… oh, úgy volt Isqel és Umonnal együtt jövünk be a városba, de jó is lett volna… ja, de ez lesz az… megcsinálom… meg én… ha elcsitul a nép haragja… felkeresem a kovácsmestert, hátha kitanítana patkolókovácsnak… fene se tudja… talán, ha elég penge kis kovács leszek, még fegyverkovácsnak is. Hát, mennyivel pofásabban hangzik már… a kormos kovács csaj, a Vadvédből, mint hogy a kormos nőstény tolvaj, Pirtianesből. ~
*A gondolat hatására elvigyorodik, mint a tejbetök, és ha nem ülne eltehénkedve, már nehezen állna meg egy helyben a lábain, és az egyenest is csak sréhen találná meg.*
- Csaposok gyöngye! Mennyi lészen… a cech… a szobával együtt?
*A tar kopasz fickó, a fogpiszkálóval a szájában babrálva, csak kurtán válaszol.*
- Negyvenkét arany lesz, kisanyám.
- Aham… oksa…
*Az elázott Xotara leszámol a pultra, kerek 50 aranyat [Mesélő (Vérborz)] , mire a csapos odadobja elé a kilences számú szobakulcsot.*
- Köszcsi… öhm… és merrefelé vannak itt… a szobák… he?… és amúgy hogy hí'nak?
*A büdös csapos szájában megáll a fogpiszkáló, majd hüvelykujjával a válla fölött a megfelelő irányba bökve, így szól: *
- Louis.
*A sötételf lány leköveti az iránymutató kézmozdulatot, majd meghökkenve kicsit kifakad, még a lábait is lekapja a mellette lévő székről.*
- Ne szívass, Loui! De hát az egy rohadt csigalépcső! Hogy a viharba mászok én azon fel?! Hát, itt a szegény részegekre senki nem gondolt?! Pff! Gyalázat!
*Felkapja a kulcsot a pultról, majd imbolyogva megindul a csigalépcső felé. Félúton, kis híján átesik egy széken, persze azért nem mosta el teljesen az alkohol a macskaügyességét. Azonban a kacskaringós lépcsővel, tényleg meggyűlik a baja, de ha lassan is, csak feltalál rajta az emeletre.*
~ Ha egyszer gazdag leszek… megveszem ezt a kidöglött csehót… és első dolgom lesz, hogy kivágom innen ezt a hülye lépcsőt. ~
*Végig botorkál a keskeny folyóson, majd beesik a hatos szoba ajtaját, ahol nagyban valami kéjes l'amour zajlik.*
- Ja… hupszi… hehhe… ez nem az én szobám… bocsesz…
~ Akkor kizárásos alapon ez egy kilences, és nem hatos… ~
*Gondolja végig, miközben tovább botorkálva, a kezében forgatja a számlapos kulcsot. Sikeresen megtalálva, belöki a kilences szobaajtót, amit utána kulcsra zár. Szerencsére, ilyen tök részegen sincsen gondja a célzással, és könnyedén beletalál a kulcslyukba. Aztán nem tököl sokat, ledobál magáról mindent cuccot és vizes göncöt, majd szokásához híven, meztelenül dől az ágyba. Magára rántja a takarót és kis gombócba gömbölyödve, végre elnyomja az álom. Elalvás előtti gondolata: *
~ Baromi jó… kovács leszek… ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.04 23:58:23
*Xotara, ahogy az ivóhelyiségbe lép, nem támad hirtelen feszült csend és nem is szegeződnek rá méregető tekintetek, mivel alig pár kósza lélek ücsörög a kricsmi áporodott szagú csendjének füstös félhomályában. Persze, ahogy számított rá, nem adják egymásnak a kilincset a szegénynegyedi ivóba betérő vendégek, de ez a kihaltság akkor is meglepi. Hát milyen csehó az, ahol nincsen éjszakai élet?*
~ Döglött hely. Gyalázat! Így még egy rendes kocsmai verekedést sem lehet csapni. A fenébe! ~
*Gondolja, miközben tocsogó csizmákkal a pulthoz slattyogva köszönti a kocsmai népséget.*
- Ahoj!
*Hajából és ruhájából még mindig csöpög némi víz, a bugyi áztató égi áldásból. Minden bizonnyal, fekete köpenye nélkül már befagyott volna a feneke, de hogy véletlenül se törjön ki rajta valami rossz nyavalya, és az álmatlanságtól is szabaduljon, Xotara pontosan tudja, mit kell most tennie.*
- Hé, csapos!
*Csap a pultra, ami valami dzsuvától ragad. A megszólításra a söntés mögött feltűnik egy tar kopasz, nyakigláb fickó. A férfi unott pofával, fogpiszkálóval a szájában odabandukol.*
- Na kisanyám, mi kéne, ha volna?
*A sötételf lány egy röpke pillanatig még nem képes válaszolni, mert nagyon elmélyülten éppen azon mereng (pihent agyú állapotában), hogy a férfi gyanús színű ingének, vajon az eredeti színe is a sárga e. Aztán, amikor megcsapja orrát az a átható kanszag, önkéntelenül is kicsúszik a száján: *
- Szappan és víz?
- Mit mondtál?
*Kérdez vissza a csapos is, miközben a kezében lévő konyharuhát átveti a vállán, és lassan kihúzza magát.*
- Ja, semmit csak…
~ Micsoda sor sorkérdés. ~
-… most én is kérdezzek vissza?
*Folytatja a magasröptű eszmecserét a mélységi lány, mintha csak a bajt keresné, pedig tényleg csak nem bírja befogni azt a nagy száját, és löki a tenyérbemászó hülyeségeit.*
- Ne szórakozzál itten! Rendeljél kisanyám, vagy húzzál a _büdös_ francba! Szóval, mi kéne!?
~ Ne mondd, hogy szappan! Ne mondd, hogy szappan! Ne mondd, hogy szappan! ~
- Szsz… esz! Mi a ház ajánlata? T'od mit… adj valami ütőset!
~ Bár ökör iszik magában, de a szükség törvényt bont. ~
*A nyakigláb fickó szó nélkül, elé lök egy bőrkötetes itallapot. Xotara ledobja magát a pultnál lévő egyik székre, ahogy beleolvas a kínálatba menten fülig szalad a szája. Kényelmesen eltehénkedve, a felpakolja lábait egy mellette lévő székre.*
~ Hát, ez baromi jó! Tetszik! Szóval melyiket is… tiszta bőség zavara van... aszongya, hogy; Taknyos Törpe Trükkje - avagy a tripla T (kevert ital, pontos összetevő nem ismert)… hmm, erősen macskajajosnak hangzik… aztán Kikötői Kerítésszaggató - barnás, szúrós szagú, diópálinka jellegű ital… diópálesz, biztos jóféle… és NeutRum - csak kiegyensúlyozott lelkivilágúaknak… oh, hát nekem tökre az van. Az eredar vigye… legyen mindhárom! ~
*A mélységi lány, mivel igen jól bírja az alkoholt, tudja, ha ő ki akarja magát ütni, akkor ahhoz, bizony vagy nagyon az erszényébe kell nyúlnia, vagy valami hatásosabb valamit kell innia.*
~ Hogy is hívták azt a kis gnómot?… valami 'k' betűs… hú, pedig t'om… Kófic… Ő mondta mindig; Ha sokat és sokáig akarsz, akkor sose keverd! ~
- Na, csapos pubi! Aggyá egy olyan tripla T-t, meg egy kerítésszaggatót, és abból a lelki rumból is jöhet egy! Köszke!
*A kopasz pali felvonja szemöldökeit, de nem szól semmit. Elővesz három poharat, tölt, kever, önt, majd Xotara elé pakolja a rendelt italokat.*
~ Fajintos. Kezdjük a diópálesszel. ~
*A sötételf lány felhajtja a tüzes diónedűt, majd az üres poharat a pultra csapja.*
~ Hú, már ki is melegedtem… bitang jó! ~
*Elmélázva a feles pohárral kezd játszadozni, miközben körbenéz az ivóhelyiségben.*
~ Kár, hogy ilyen punnyadt ez a hely… fel kéne rázni… én tuti feltudnám… hanem lennék ilyen dög fáradt… hm… hát, talán majd, ha kidöglöttem magam… erről, jut eszembe… ~
- Pubi! Egy szobát is számoljál!
~ Szerintem, egyelőre meghúzom magam itt… lehet ez lesz az új törzshelyem. Jó kis Ittas Lovag… lám, valami mégis csak tud hiányozni Pirtianesből, pedig azt hittem semmi se fog. ~
*Leteszi az üres poharat, majd megissza a tripla T-t.*
~ Fúh… egyszerre gejl és fanyar… hát, tényleg lövésem sincs mi a rákból lett ez összeöntve, de talán jobb is. Az ilyen gyanús kotyvalékokban nem lehet bízni… lehet tényleg még törpe takony is van benne. Na, mindegy… amúgy mi a szarhoz kezdjek most magammal. Oké, hogy elhéderezek itt egy ideig, de kéne valami meló is… a városban nem úgy van, mint az erdő mélyén, hogy annak aki érdemes rá, a természet mindent megad az életben maradáshoz. Nem, a városban csak az arany beszél… ha nincs elég aranyad, nem hagynak élni. ~
*Átfut az agyán, hogy talán dolgozhatna megint a városi istállóban belovaglóként, elfogadva Helga ajánlatát. Közben kezdi érezni, a szesz rájellemző hatását, és gondolatai is kavarogni kezdenek.*
~ De az tényleg olyan nyaktörő szakma, és különben is… mire belovagolok egy lovat a szívemhez nő, aztán meg, el kell adni és soha többé nem is látom. Nem… nem kell nekem az ilyen… van éppen elég lelki nyomorom. Banyek… kezdek megint érzelgősködni. ~
*Visszateszi a második üres poharat, és a harmadik italért nyúl, megszagolja, majd egy szuszra azt is felhajtja.*
~ Jer lelki Rum… hm… az illata az jó… tyűh… nemcsak az illata. Rohadt erős… kimarja a torkom. Hajh… remélem, a venárok gond nélkül teljesítik a tharg küldetést, és nem lesz senkinek semmi baja… a legjobbkor hagytam őket ott a szarban… ah na neee, mindjárt nekiállok megint picsogni. ~
*Xotarának a küldetésről eszébe jut, a hajnali beszélgetésük Baydeval, arról meg a tanácstermi beszélgetés, amit Isqehával, Pyctával és Umonnal folytattak le.*
~ Milyen fajintosat dumcsiztunk Bajdival… oh, úgy volt Isqel és Umonnal együtt jövünk be a városba, de jó is lett volna… ja, de ez lesz az… megcsinálom… meg én… ha elcsitul a nép haragja… felkeresem a kovácsmestert, hátha kitanítana patkolókovácsnak… fene se tudja… talán, ha elég penge kis kovács leszek, még fegyverkovácsnak is. Hát, mennyivel pofásabban hangzik már… a kormos kovács csaj, a Vadvédből, mint hogy a kormos nőstény tolvaj, Pirtianesből. ~
*A gondolat hatására elvigyorodik, mint a tejbetök, és ha nem ülne eltehénkedve, már nehezen állna meg egy helyben a lábain, és az egyenest is csak sréhen találná meg.*
- Csaposok gyöngye! Mennyi lészen… a cech… a szobával együtt?
*A tar kopasz fickó, a fogpiszkálóval a szájában babrálva, csak kurtán válaszol.*
- Negyvenkét arany lesz, kisanyám.
- Aham… oksa…
*Az elázott Xotara leszámol a pultra, kerek 50 aranyat [Mesélő (Vérborz)]
, mire a csapos odadobja elé a kilences számú szobakulcsot.*- Köszcsi… öhm… és merrefelé vannak itt… a szobák… he?… és amúgy hogy hí'nak?
*A büdös csapos szájában megáll a fogpiszkáló, majd hüvelykujjával a válla fölött a megfelelő irányba bökve, így szól: *
- Louis.
*A sötételf lány leköveti az iránymutató kézmozdulatot, majd meghökkenve kicsit kifakad, még a lábait is lekapja a mellette lévő székről.*
- Ne szívass, Loui! De hát az egy rohadt csigalépcső! Hogy a viharba mászok én azon fel?! Hát, itt a szegény részegekre senki nem gondolt?! Pff! Gyalázat!
*Felkapja a kulcsot a pultról, majd imbolyogva megindul a csigalépcső felé. Félúton, kis híján átesik egy széken, persze azért nem mosta el teljesen az alkohol a macskaügyességét. Azonban a kacskaringós lépcsővel, tényleg meggyűlik a baja, de ha lassan is, csak feltalál rajta az emeletre.*
~ Ha egyszer gazdag leszek… megveszem ezt a kidöglött csehót… és első dolgom lesz, hogy kivágom innen ezt a hülye lépcsőt. ~
*Végig botorkál a keskeny folyóson, majd beesik a hatos szoba ajtaját, ahol nagyban valami kéjes l'amour zajlik.*
- Ja… hupszi… hehhe… ez nem az én szobám… bocsesz…
~ Akkor kizárásos alapon ez egy kilences, és nem hatos… ~
*Gondolja végig, miközben tovább botorkálva, a kezében forgatja a számlapos kulcsot. Sikeresen megtalálva, belöki a kilences szobaajtót, amit utána kulcsra zár. Szerencsére, ilyen tök részegen sincsen gondja a célzással, és könnyedén beletalál a kulcslyukba. Aztán nem tököl sokat, ledobál magáról mindent cuccot és vizes göncöt, majd szokásához híven, meztelenül dől az ágyba. Magára rántja a takarót és kis gombócba gömbölyödve, végre elnyomja az álom. Elalvás előtti gondolata: *
~ Baromi jó… kovács leszek… ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.04 23:58:23
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-06-03 08:23:43
Üzenet elküldve: 2018-06-03 08:23:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
-Moon egy jó ideje már elment, aztán hazajött és megint elment, Rynizz szintúgy most érkezett vissza, szerinted abban a majd egy évben én támogattam a szegények sorait meg ilyenek? *Pillant a másik lányra, mert hát Malrion csak magával volt elfoglalva, magasról tett arra mi van a városban. Őt hagyták itt magára semmi tudással és nem mást, na meg nem is volt matróna sem, csak egy kölyök, akit itt hagytak.*
-Bár igaz, ellenük nem tettem semmit, a rendezvények meg megrendezésre sem kerültek, szóval nem is tudtam volna mivel támogassam a nyomorultakat. *Megvonja a vállát, majd gonosz mosolyra húzza a száját, mikor felteszi neki Nyami a nagy kérdést.*
-Igen, na de nem a gazdagok vére érdekelt, ők kerültek minket, sokkal rosszabb alakok vannak ott, akik ártani akarnak neked, a koldulók, hogy az út szélén üljenek, biztos lehetsz benne, hogy elég komolyan megharcolnak azért a helyért, de aki nem jut oda sem, annak még jobban meg kell küzdenie a másikkal. Van hogy a csatornába mész verekedni, mert azért is megfizetnek, ha hagysz nyerni valakit, de oda sem könnyű eljutni, mert valami züllött elmebeteg még elkap, hogy megerőszakoljon. *Ja elég sötét helyzetet ír le, na de a megélhetés nehéz.* Na de ez a város a közelében sincs ennek. *Mondja lefitymálóan, nem érti mit lázonganak, legszívesebben mindenkit megölne és csak a fajtabélieket hagyná életben, meg talán a normálisabb egyedeket, akik nem néznek rá csúnyán.*
-Moon egy jó ideje már elment, aztán hazajött és megint elment, Rynizz szintúgy most érkezett vissza, szerinted abban a majd egy évben én támogattam a szegények sorait meg ilyenek? *Pillant a másik lányra, mert hát Malrion csak magával volt elfoglalva, magasról tett arra mi van a városban. Őt hagyták itt magára semmi tudással és nem mást, na meg nem is volt matróna sem, csak egy kölyök, akit itt hagytak.*
-Bár igaz, ellenük nem tettem semmit, a rendezvények meg megrendezésre sem kerültek, szóval nem is tudtam volna mivel támogassam a nyomorultakat. *Megvonja a vállát, majd gonosz mosolyra húzza a száját, mikor felteszi neki Nyami a nagy kérdést.*
-Igen, na de nem a gazdagok vére érdekelt, ők kerültek minket, sokkal rosszabb alakok vannak ott, akik ártani akarnak neked, a koldulók, hogy az út szélén üljenek, biztos lehetsz benne, hogy elég komolyan megharcolnak azért a helyért, de aki nem jut oda sem, annak még jobban meg kell küzdenie a másikkal. Van hogy a csatornába mész verekedni, mert azért is megfizetnek, ha hagysz nyerni valakit, de oda sem könnyű eljutni, mert valami züllött elmebeteg még elkap, hogy megerőszakoljon. *Ja elég sötét helyzetet ír le, na de a megélhetés nehéz.* Na de ez a város a közelében sincs ennek. *Mondja lefitymálóan, nem érti mit lázonganak, legszívesebben mindenkit megölne és csak a fajtabélieket hagyná életben, meg talán a normálisabb egyedeket, akik nem néznek rá csúnyán.*
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-31 10:50:26
Üzenet elküldve: 2018-05-31 10:50:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Napi jó cselekedet letudva. Józanságra ösztökélte távoli nővérét, erre majd feltétlenül koccintaniuk kellene. Szigorúan vízzel.*
- Hát... azt megértem.
*Mármint azt a részt, hogy ami békés az unalmas. Ő maga is vágyott a kalandra, mert unalmas volt otthon ülni, szép ruhákba öltözni és könyveket bújni. De ezek a kalandok, amik mostanában lépten-nyomon érik nem igazán nyerték el a tetszését. Tökre szeretne unatkozni. Mert az sokkal jobb, mint félni.*
~ Gazdag családokat segíteni? Minek? Mindegy. ~
- Aha. Akkor miért akarja az a sok ember most kiirtani a családot?!
*Bosszúsan csattan fel, de nem Malrionra haragszik. A helyzetet utálja már nagyon és szeretné, ha véget érne. A kérdése is költői,meg aztán Malrion végre valami személyeset is megoszt magáról, ami felkelti az érdeklődését.*
- És te szegényként gondoltál erre? Hogy vérrel lakj jól?
*Kicsit talán drámai a fogalmazás, de úgy érzi, hogy a helyzethez pont megfelelő. Pillantása érdeklődőn fürkészi Malrion arcát, de tekintetét még mindig borúsan árnyékolják a homlokán összefutó bosszankodó ráncok. Aztán jól meghúzza vizes poharát, mintha jó erős pia lenne benne, majd jólesőn fel is sóhajt néhány korty után, aztán elgondolkodva nézi a poharát.*
*Napi jó cselekedet letudva. Józanságra ösztökélte távoli nővérét, erre majd feltétlenül koccintaniuk kellene. Szigorúan vízzel.*
- Hát... azt megértem.
*Mármint azt a részt, hogy ami békés az unalmas. Ő maga is vágyott a kalandra, mert unalmas volt otthon ülni, szép ruhákba öltözni és könyveket bújni. De ezek a kalandok, amik mostanában lépten-nyomon érik nem igazán nyerték el a tetszését. Tökre szeretne unatkozni. Mert az sokkal jobb, mint félni.*
~ Gazdag családokat segíteni? Minek? Mindegy. ~
- Aha. Akkor miért akarja az a sok ember most kiirtani a családot?!
*Bosszúsan csattan fel, de nem Malrionra haragszik. A helyzetet utálja már nagyon és szeretné, ha véget érne. A kérdése is költői,meg aztán Malrion végre valami személyeset is megoszt magáról, ami felkelti az érdeklődését.*
- És te szegényként gondoltál erre? Hogy vérrel lakj jól?
*Kicsit talán drámai a fogalmazás, de úgy érzi, hogy a helyzethez pont megfelelő. Pillantása érdeklődőn fürkészi Malrion arcát, de tekintetét még mindig borúsan árnyékolják a homlokán összefutó bosszankodó ráncok. Aztán jól meghúzza vizes poharát, mintha jó erős pia lenne benne, majd jólesőn fel is sóhajt néhány korty után, aztán elgondolkodva nézi a poharát.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-30 19:29:29
Üzenet elküldve: 2018-05-30 19:29:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Azrard Stignar//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Kicsit derülve figyeli, ahogy Azrard köhintve reagál a kérdésére. Nem érti persze, hogy mi annyira furcsa a dologban, ha valami, egész természetes dolog, hogy egy férfi kívánná megismerni a női lélek rejtett bugyrait… Az is, ha csak a női lélek rejtett bugyogóit.
- De nincs trubadúr a közelben, s attól tartok, hogy nem is segítene. A jó mesterember se mondja el a titkait a riválisának. * Kihúzza magát csöppet, de lényegében még a gesztus is éppen csak hogy észrevehető. Elég alacsony ahhoz, hogy leginkább csak idétlen fészkelődésnek tűnjön. * - Hogy milyen leányzó, hmm… * Kicsit elgondolkozik, miközben lötyögteti a sört. * - Én olyan könnyűvérűt szeretnék, tudja, a buta fajtából. Még az ilyentől is tuti lehetne valamit tanulni, de azzal kapcsolatban már inkább nem öntől kérnék segítséget… Meg attól tartok, hogy egy intelligenst nőt lenyűgöznöm kicsit nehéz feladat lenne.
* A kérdésre elgondolkozik kissé, már, hogy volt-e már ilyesmi? Minden bizonnyal igen, bár régen lehetett. Az igazat megvallva minden nap bele van pistulva valakibe: A minap egy elf formáit csodálta, azelőtt egy jó zsíros orkét, ma éppenséggel egy izzadtszagú sörfoltos lánykát. Ennél mondjuk aligha fajul tovább az érdeklődése, csakis és szorosan fizikai értelemben vonzódik, érzelmileg nem. Szerelem. Mit is jelent egyáltalán az?
- Nem, ahhoz túlzottan beszari vagyok mindössze egy sör után, nem bírnám el a visszautasítást. Lehet kéne valami tömény is.
A hozzászólás írója (Gilläth McGoneling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 19:29:46
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Kicsit derülve figyeli, ahogy Azrard köhintve reagál a kérdésére. Nem érti persze, hogy mi annyira furcsa a dologban, ha valami, egész természetes dolog, hogy egy férfi kívánná megismerni a női lélek rejtett bugyrait… Az is, ha csak a női lélek rejtett bugyogóit.
- De nincs trubadúr a közelben, s attól tartok, hogy nem is segítene. A jó mesterember se mondja el a titkait a riválisának. * Kihúzza magát csöppet, de lényegében még a gesztus is éppen csak hogy észrevehető. Elég alacsony ahhoz, hogy leginkább csak idétlen fészkelődésnek tűnjön. * - Hogy milyen leányzó, hmm… * Kicsit elgondolkozik, miközben lötyögteti a sört. * - Én olyan könnyűvérűt szeretnék, tudja, a buta fajtából. Még az ilyentől is tuti lehetne valamit tanulni, de azzal kapcsolatban már inkább nem öntől kérnék segítséget… Meg attól tartok, hogy egy intelligenst nőt lenyűgöznöm kicsit nehéz feladat lenne.
* A kérdésre elgondolkozik kissé, már, hogy volt-e már ilyesmi? Minden bizonnyal igen, bár régen lehetett. Az igazat megvallva minden nap bele van pistulva valakibe: A minap egy elf formáit csodálta, azelőtt egy jó zsíros orkét, ma éppenséggel egy izzadtszagú sörfoltos lánykát. Ennél mondjuk aligha fajul tovább az érdeklődése, csakis és szorosan fizikai értelemben vonzódik, érzelmileg nem. Szerelem. Mit is jelent egyáltalán az?
- Nem, ahhoz túlzottan beszari vagyok mindössze egy sör után, nem bírnám el a visszautasítást. Lehet kéne valami tömény is.
A hozzászólás írója (Gilläth McGoneling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 19:29:46
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-30 17:36:07
Üzenet elküldve: 2018-05-30 17:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gilläth McGoneling//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Hirtelen mintha minden zaj halkabbá válna egy pillanatra a kérdést követően. Kis híja, hogy a férfi bele nem prüszköl a korsójába, de párat így is köhintenie kell, nehogy félrenyeljen. Megköszörüli a torkát, majd körülnéz, mielőtt visszahajolna a bizalmas távolságba.*
- Egy trubadúr minden bizonnyal többet tudna segíteni ebben a kérdésben, mint én. *Ismeri el, majd folytatja* Azért ez attól is függ, milyen leányzóra fáj a fogad. Van amelyiknek elég egy jó szó, mást ostromolhatsz mesteri költeményekkel évekig, míg hajlandó szóba állni veled. Egyszer egy sejtelmes pillantás is elég, másszor ha a szemed világát adnád oda, az sem volna elég. Egyszóval van, aki könnyen kapható és van, aki nem. De az sem mindegy, hogy mire, természetesen.
*Kíváncsian néz Gillre, őszintén érdekli a válasza, bár nem számít rá, hogy komoly elköteleződésre vágyna a fiú, és ez bizonyára így van jól. Ő is megkímélhette volna magát a felesleges vesződéstől, ha már az elején letesz a hiábavaló próbálkozásokról. A világ tele van emberekkel, férfiakkal és nőkkel, rég nem hisz abban a mesében, hogy mindenkit várja az egy és az igazi. Száma sincs a lehetőségeknek, de az ember szereti a saját sikertelenségeit a sorsra fogni, a tévedését arra, hogy "nem ő volt az igazi".*
- Talán már volna is kiszemelted? *Teszi fel a kérdést, majd a korsó fenekére néz.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Hirtelen mintha minden zaj halkabbá válna egy pillanatra a kérdést követően. Kis híja, hogy a férfi bele nem prüszköl a korsójába, de párat így is köhintenie kell, nehogy félrenyeljen. Megköszörüli a torkát, majd körülnéz, mielőtt visszahajolna a bizalmas távolságba.*
- Egy trubadúr minden bizonnyal többet tudna segíteni ebben a kérdésben, mint én. *Ismeri el, majd folytatja* Azért ez attól is függ, milyen leányzóra fáj a fogad. Van amelyiknek elég egy jó szó, mást ostromolhatsz mesteri költeményekkel évekig, míg hajlandó szóba állni veled. Egyszer egy sejtelmes pillantás is elég, másszor ha a szemed világát adnád oda, az sem volna elég. Egyszóval van, aki könnyen kapható és van, aki nem. De az sem mindegy, hogy mire, természetesen.
*Kíváncsian néz Gillre, őszintén érdekli a válasza, bár nem számít rá, hogy komoly elköteleződésre vágyna a fiú, és ez bizonyára így van jól. Ő is megkímélhette volna magát a felesleges vesződéstől, ha már az elején letesz a hiábavaló próbálkozásokról. A világ tele van emberekkel, férfiakkal és nőkkel, rég nem hisz abban a mesében, hogy mindenkit várja az egy és az igazi. Száma sincs a lehetőségeknek, de az ember szereti a saját sikertelenségeit a sorsra fogni, a tévedését arra, hogy "nem ő volt az igazi".*
- Talán már volna is kiszemelted? *Teszi fel a kérdést, majd a korsó fenekére néz.*
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-29 23:48:15
Üzenet elküldve: 2018-05-29 23:48:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Azrard Stignar//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
- Kétségtelen, maximálisan egyet kell értenem. Mármint, pont úgy kedvelem a hűvös könyvtárakat, mint bármely másik tudósféle, de aligha hihetek valaminek teljesen, amennyiben nem tudom azt mindkét kezemmel jó szorosa megtapogatni és addig vizsgálni, míg úgy érzem, hogy eleget tanultam belőle… * Szemeit pillanatra egy súlyos korsót cipelő fehérnépre fordítja, egész pontosan utána, majd megvonja a vállát. * - Képletesen persze.
* Így belegondolva még mindig nem érti teljesen, hogy miként is nem zsongják körbe a nők, merő lénye a férfiasság és a vonzóság kimeríthetetlen mélykék kútja, bár, lehet egy kissé penészes benne a víz, s a veder is lukas. Egy kicsit elmosolyodik, ahogy a fanyarul édeskés sörbe belekortyint. Azrard tapasztalt embernek tűnik, akár tanulhat is valami hasznosat ma… Már, ha a kockázással kapcsolatos kis tapasztalatok nem volt eléggé hasznosak. *
- Szép. * Válaszol kissé unottan, majd szemeit az egyre komolyodó férfira fordítja, ahogy az legjobb szándékkal próbálja kissé terelni a józanész mezeire. * - Igaz, de a magához hasonló jó emberek igen! Felesleges is hát ezen rágódni, legközelebb óvatos leszek, amin viszont szívesen rágódnék, az egy kicsit más dolog.
* Bizalmasan bólintva kicsit közelebb hajol Azrardhoz, de éppen csak annyira, hogy kevésbé legyen hallható a beszélgetésük, ami egyébként is igencsak elvész a kocsma zajos forgatagában. *
- Megvallom, sok érdekes témában igen tanultnak tartom magam, de röstellem, van egy terület, amiben igen kevés tapasztalatom van. Nők, jó uram, nők. Tapasztaltnak tűnik, tud némi jó tanácsot adni arról, hogy mi fán is terem az udvarlás?
A hozzászólás írója (Gilläth McGoneling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.29 23:49:16
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
- Kétségtelen, maximálisan egyet kell értenem. Mármint, pont úgy kedvelem a hűvös könyvtárakat, mint bármely másik tudósféle, de aligha hihetek valaminek teljesen, amennyiben nem tudom azt mindkét kezemmel jó szorosa megtapogatni és addig vizsgálni, míg úgy érzem, hogy eleget tanultam belőle… * Szemeit pillanatra egy súlyos korsót cipelő fehérnépre fordítja, egész pontosan utána, majd megvonja a vállát. * - Képletesen persze.
* Így belegondolva még mindig nem érti teljesen, hogy miként is nem zsongják körbe a nők, merő lénye a férfiasság és a vonzóság kimeríthetetlen mélykék kútja, bár, lehet egy kissé penészes benne a víz, s a veder is lukas. Egy kicsit elmosolyodik, ahogy a fanyarul édeskés sörbe belekortyint. Azrard tapasztalt embernek tűnik, akár tanulhat is valami hasznosat ma… Már, ha a kockázással kapcsolatos kis tapasztalatok nem volt eléggé hasznosak. *
- Szép. * Válaszol kissé unottan, majd szemeit az egyre komolyodó férfira fordítja, ahogy az legjobb szándékkal próbálja kissé terelni a józanész mezeire. * - Igaz, de a magához hasonló jó emberek igen! Felesleges is hát ezen rágódni, legközelebb óvatos leszek, amin viszont szívesen rágódnék, az egy kicsit más dolog.
* Bizalmasan bólintva kicsit közelebb hajol Azrardhoz, de éppen csak annyira, hogy kevésbé legyen hallható a beszélgetésük, ami egyébként is igencsak elvész a kocsma zajos forgatagában. *
- Megvallom, sok érdekes témában igen tanultnak tartom magam, de röstellem, van egy terület, amiben igen kevés tapasztalatom van. Nők, jó uram, nők. Tapasztaltnak tűnik, tud némi jó tanácsot adni arról, hogy mi fán is terem az udvarlás?
A hozzászólás írója (Gilläth McGoneling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.29 23:49:16
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-28 23:03:49
Üzenet elküldve: 2018-05-28 23:03:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gilläth McGoneling//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Arckifejezését nem is próbálja meg palástolni, valóban kissé meglepődik a fiú válaszán, noha miért is számított volna másra? Elmosolyodik egy pillanatra, majd belekortyol a sörébe. Letörli a habot a bajuszáról és bólogat magában, mielőtt megszólal.*
- Nos, érthető is. Szép cél a tudás, de nem csoda, ha az ember vágyik egy kis könnyed pihenésre közben, s milyen is az élet, még egy ilyen helyen is csak tudásra bukkan az ember. Azt mondják, a tapasztalat a legjobb tanítómester.
*Bár valahol elbűvölőnek találja a tündér őszinte naivitását, véletlenül sem szeretné, hogy szavai lenézően hassanak. Ki tudja, ha annak idején ő is így szemléli a világot, talán nem itt lenne most és nem is szalmazsák várná az éjjel, hanem puha ágy és Lirien ölelése. Manapság az élet az ifjakat is elbátortalanítja, akikben még kellene, hogy égjen a tettrekészség vágya. Üdítő, amikor az ember ilyennel találkozik.*
- Szép cél a tudás *ismétli saját magát az aranyló sör tetején megcsillanó fényeket figyelve* Bárcsak többen keresnék. De azért, Gill, *megáll, mintegy megerősítésre várva, hogy jól emlékszik-e a névre, majd folytatja*... a nemes cél még nem véd meg az út veszélyeitől.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Arckifejezését nem is próbálja meg palástolni, valóban kissé meglepődik a fiú válaszán, noha miért is számított volna másra? Elmosolyodik egy pillanatra, majd belekortyol a sörébe. Letörli a habot a bajuszáról és bólogat magában, mielőtt megszólal.*
- Nos, érthető is. Szép cél a tudás, de nem csoda, ha az ember vágyik egy kis könnyed pihenésre közben, s milyen is az élet, még egy ilyen helyen is csak tudásra bukkan az ember. Azt mondják, a tapasztalat a legjobb tanítómester.
*Bár valahol elbűvölőnek találja a tündér őszinte naivitását, véletlenül sem szeretné, hogy szavai lenézően hassanak. Ki tudja, ha annak idején ő is így szemléli a világot, talán nem itt lenne most és nem is szalmazsák várná az éjjel, hanem puha ágy és Lirien ölelése. Manapság az élet az ifjakat is elbátortalanítja, akikben még kellene, hogy égjen a tettrekészség vágya. Üdítő, amikor az ember ilyennel találkozik.*
- Szép cél a tudás *ismétli saját magát az aranyló sör tetején megcsillanó fényeket figyelve* Bárcsak többen keresnék. De azért, Gill, *megáll, mintegy megerősítésre várva, hogy jól emlékszik-e a névre, majd folytatja*... a nemes cél még nem véd meg az út veszélyeitől.
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-28 18:56:43
Üzenet elküldve: 2018-05-28 18:56:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Már nyúl is az ördögvigyor felé, amikor hirtelen meggondolja magát Nyami, bár az is lehet, hogy nem figyelt és csak most esett le neki mit is kérdezett Malrion. Inkább hagyja a fenébe, egyedül nem lenne jó ilyesmit kipróbálni, na meg az időpont sem alkalmas, bele se akar gondolni Rynizz mit gondolna, amikor bejön és azt látja, hogy ők itt betéptek.*
-Jó, kerítek vizet. *Keres egy poharakat, meg vizet, előbb kiöblíti, majd beleönti a vizet és odaviszi a másik lányhoz.*
-Az is volt, szinte már unalmasan békés. *Sóhajt egyet, nem érti mire fel lázonganak a marhák odakint. Olyan jó volt minden, a szobájában volt a két férfi, akiket kedvel és beszélgettek, a fenéért kellett ezeknek felkelni a gazdagok ellen.*
-Az előző Matróna sok pénzzel támogatta a várost, meg a rendezvényeket, nagyon jó híre volt a családunknak itt, tudod Rynizz figyelt erre, még más gazdag családokhoz is ellátogattunk, hogy segítsük őket, fajtól függetlenül. *Bár nem fűlött hozzá a foga, na de talán ez látható is rajta, mikor más fajokról beszél, valahogy mindig fintorog.*
-Én csak másfél vagy két éve lakom itt, előtte én is szegény voltam, ezért bocs, ha nem a kifinomultabb a modorom. *Iszik a vízből, majd leteszi a pultra a poharát, olyan fura, hogy nincs itt senki, lehet az éjjeli örömlányok még odafenn alszanak, ezen gondolkozik.*
*Már nyúl is az ördögvigyor felé, amikor hirtelen meggondolja magát Nyami, bár az is lehet, hogy nem figyelt és csak most esett le neki mit is kérdezett Malrion. Inkább hagyja a fenébe, egyedül nem lenne jó ilyesmit kipróbálni, na meg az időpont sem alkalmas, bele se akar gondolni Rynizz mit gondolna, amikor bejön és azt látja, hogy ők itt betéptek.*
-Jó, kerítek vizet. *Keres egy poharakat, meg vizet, előbb kiöblíti, majd beleönti a vizet és odaviszi a másik lányhoz.*
-Az is volt, szinte már unalmasan békés. *Sóhajt egyet, nem érti mire fel lázonganak a marhák odakint. Olyan jó volt minden, a szobájában volt a két férfi, akiket kedvel és beszélgettek, a fenéért kellett ezeknek felkelni a gazdagok ellen.*
-Az előző Matróna sok pénzzel támogatta a várost, meg a rendezvényeket, nagyon jó híre volt a családunknak itt, tudod Rynizz figyelt erre, még más gazdag családokhoz is ellátogattunk, hogy segítsük őket, fajtól függetlenül. *Bár nem fűlött hozzá a foga, na de talán ez látható is rajta, mikor más fajokról beszél, valahogy mindig fintorog.*
-Én csak másfél vagy két éve lakom itt, előtte én is szegény voltam, ezért bocs, ha nem a kifinomultabb a modorom. *Iszik a vízből, majd leteszi a pultra a poharát, olyan fura, hogy nincs itt senki, lehet az éjjeli örömlányok még odafenn alszanak, ezen gondolkozik.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-05-28 07:02:58
Üzenet elküldve: 2018-05-28 07:02:58
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismeretlen ismerős//
*ReiDith már bőven az ital hatása alá kerülhetett, hiszen Ryz minden aggodalmára, minden kérdésére előzőleg már megfelelt. Fárasztó a részeg ifjak társasága józanul. Nagy sóhajjal mosolyodik el, és kortyol borából.*
-Minderre holnap visszatérünk. Ne aggódj, tudom miből áll egy hihető, kikezdhetetlen hazugság.
*Naesről leperegnek bókjai, ismét. Lassan megérik benne az elhatározás, hogy hagyja a csudába a finomkodó bájolgást, és nyíltan elkezdi dicsérni a nő bicepszét, fenekét, melleit. Ennek ellenére megvárja még Naes helyett foglal, maga csak azt követve ül vissza, és vigyorogva összegzi hogylétét.*
-Immár jól. Szívdöglesztőbb, mint volt.
*Emeli ki saját arcának elvitathatatlan előnyeit, némi öniróniával, egy öntelt vigyor keretében.
Megvárja még ezek ketten átesnek a szokásos udvariassági körökön, magában jót mulat a be nem teljesedő kézcsókon. Aldas komájának hírét elégedetlen fintorral még nyugtázza, majd jön az a rész, hol illik zavartan magyarázkodni.*
-Sok a gond.
*Húzza el száját, majd sietve igyekszik esdekelni.*
-Azt azóta is mélységesen bánom. Viszont hagytam üzenetet.
*Üzenetet, amiben megjelölt egy későbbi találkát, amin nem jelent meg. Talán nem a legjobb kifogás.*
-Amiért szintúgy bocsánatkéréssel tartozom, a kötelességeim elszólítottak.
*Cinkosan somolyog az elfre, kár, hogy csak játsszák egy légyott utáni találkozó szerepeit, sóhajt nagyot.*
-Inkább ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, hosszú még az este.
*Tér vissza a magyarázkodás dolgára, csepegtetve némi információt arról, hogy tudja Naes sem bővelkedett temérdek szabadidőben az elmúlt hatokban.*
-Kerestelek később a Barakkban. Valami kellemetlen, szerepzavaros apród beszólogatva, és jelentős kárörömmel adta tudtul, hogy eltűntetek. Minden rendben? Ald jól van? Tudod ugye, hogy kerestetik?
*Pillant végig a nőn őszinte aggodalommal.*
//Ismeretlen ismerős//
*ReiDith már bőven az ital hatása alá kerülhetett, hiszen Ryz minden aggodalmára, minden kérdésére előzőleg már megfelelt. Fárasztó a részeg ifjak társasága józanul. Nagy sóhajjal mosolyodik el, és kortyol borából.*
-Minderre holnap visszatérünk. Ne aggódj, tudom miből áll egy hihető, kikezdhetetlen hazugság.
*Naesről leperegnek bókjai, ismét. Lassan megérik benne az elhatározás, hogy hagyja a csudába a finomkodó bájolgást, és nyíltan elkezdi dicsérni a nő bicepszét, fenekét, melleit. Ennek ellenére megvárja még Naes helyett foglal, maga csak azt követve ül vissza, és vigyorogva összegzi hogylétét.*
-Immár jól. Szívdöglesztőbb, mint volt.
*Emeli ki saját arcának elvitathatatlan előnyeit, némi öniróniával, egy öntelt vigyor keretében.
Megvárja még ezek ketten átesnek a szokásos udvariassági körökön, magában jót mulat a be nem teljesedő kézcsókon. Aldas komájának hírét elégedetlen fintorral még nyugtázza, majd jön az a rész, hol illik zavartan magyarázkodni.*
-Sok a gond.
*Húzza el száját, majd sietve igyekszik esdekelni.*
-Azt azóta is mélységesen bánom. Viszont hagytam üzenetet.
*Üzenetet, amiben megjelölt egy későbbi találkát, amin nem jelent meg. Talán nem a legjobb kifogás.*
-Amiért szintúgy bocsánatkéréssel tartozom, a kötelességeim elszólítottak.
*Cinkosan somolyog az elfre, kár, hogy csak játsszák egy légyott utáni találkozó szerepeit, sóhajt nagyot.*
-Inkább ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, hosszú még az este.
*Tér vissza a magyarázkodás dolgára, csepegtetve némi információt arról, hogy tudja Naes sem bővelkedett temérdek szabadidőben az elmúlt hatokban.*
-Kerestelek később a Barakkban. Valami kellemetlen, szerepzavaros apród beszólogatva, és jelentős kárörömmel adta tudtul, hogy eltűntetek. Minden rendben? Ald jól van? Tudod ugye, hogy kerestetik?
*Pillant végig a nőn őszinte aggodalommal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7105-7124