Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-04 19:39:54
Üzenet elküldve: 2024-03-04 19:39:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Mások lelkének fürkészése és beható tanulmányozása megterhelő feladat tud lenni. Összefüggéseket keresni a káosz kellős közepén ülve, kibogozni a szálakat, amik több ördöglakat összefonódásai, feladja a leckét talán annak is, aki a legjobbnak képzeli magát. De ha valami igazán súlyos, mint a lábra kötött ólom, ami lehúzza a haldokló testet a víz alá, az maga a puszta Nelira lét, aki épp úgy fuldokol. Megküzdeni a megküzdhetetlennel sokszor olyan égető kínokat okoz, mintha minden gondolata után billogot sütnének bőre valamely pontjára. Ezért hát az egyetlen menekülés mindebből, az a néhány percnyi önkívület, amikor felszakad belőle minden keserű érzés és szabadjára engedi, hadd pusztítson el maga körül mindent. Ördögi kör ez, hiszen az utána következő bűntudat indítja újra a következő indulatot, amit csak nagy ritkán lehet leállítani. Néha elhiszi, hogy szeretve van, ez egy kicsit kirángatja az sötétség mélyéről, de hamar eltéved újra, amint elveszik tőle ezt a tápláló érzést. Ha valamivel tökéletesen tudja manipulálni Tian, az pontosan az a játék, amit folyton folyvást űz vele, mégsem tűnik fel ebből semmi a lánynak. Annyira kizsigereli a reményvesztettséget felváltó szerelem érzése, hogy ha akarna sem tudna tisztán gondolkodni.
Kissé félrebiccenti a fejét, szomorkás tekintettel várja, hogy most hátha nyakába hull a másik és újra egybeolvadnak. Az első szó után a bánatot felváltja valami új reményteljesség, ami azonnal beleköltözik a smaragd íriszekbe, majd a következő mondat után úgy törik meg annak fénylő tükre, mintha a legbékésebb víztükörbe hajítottak volna bele ezernyi kavicsot.
Minden érintés édes, arcát bele akarja nyomni finom tenyérbe, hogy macskaként hízeleghessen, de a szavak olyan kínzóak, hogy hamar tovaszáll minden erő belőle és megkérdőjelezi, hogy valóban jó szerető és társ-e, érdemes-e egyáltalán az életre, hiszen a legrosszabbat tette azzal, aki az ő egyetlen varázslata. Arca megmerevedik, s bár érzi az ujjak táncát az ajkain, hallja a fülébe suttogó szavakat, s tapasztalja, ahogy annak nyomán forró bizsergés fut végig tagjain, mégsem tudja mozgásra bírni arcizmait, csak szemei gyűlnek meg homokkal teli szúró könnyel. Hosszú pillanatokig csak mered a sötételfre.*
- Ilyen szörnyű vagyok, Tian? *A könny nem csordul ki, mintha az is megkövült volna szemzugában, de végül ráveszi tagjait, hogy újra éljenek, s kezeivel végig simít a mélységi mellkasán, egyenesen fel a nyakán, hogy megállapodhasson az arcán… * - Nem akarok ilyen lenni, de nem én irányítom, tudod, hogy nem! *Persze már elültette a gondolatot a fejében, hogy tán nem is az a baj, amit akkor tett, hanem amit utána. Ettől szégyenteljesebben még sosem érezte magát, hiszen ő a legrosszabb másik fél, aki nem hiába nem tud egy egész lenni senkivel.* - Kérlek, ne haragudj rám, soha, de tényleg soha többé… *Elgondolkozik egy kis pillanatra azon, hogy mennyire hülyén hangzik az, amit most mondani akar. * - …nem hagylak magadra. *Korrigálja inkább a mondata végét, mert ha a gondolatmenetet végig mondta volna, miszerint ha valamikor újra gyújtogatni támadna kedve méregből, akkor ígéri, hogy megnézi él-e még, az nem egy szerencsés eskü.* - Te jelentesz mindent! El tudod nekem hinni? *Nyomja homlokát a férfi állához, hogy ne láthassa tovább az arcán végigfutó szenvedést.*
*Mások lelkének fürkészése és beható tanulmányozása megterhelő feladat tud lenni. Összefüggéseket keresni a káosz kellős közepén ülve, kibogozni a szálakat, amik több ördöglakat összefonódásai, feladja a leckét talán annak is, aki a legjobbnak képzeli magát. De ha valami igazán súlyos, mint a lábra kötött ólom, ami lehúzza a haldokló testet a víz alá, az maga a puszta Nelira lét, aki épp úgy fuldokol. Megküzdeni a megküzdhetetlennel sokszor olyan égető kínokat okoz, mintha minden gondolata után billogot sütnének bőre valamely pontjára. Ezért hát az egyetlen menekülés mindebből, az a néhány percnyi önkívület, amikor felszakad belőle minden keserű érzés és szabadjára engedi, hadd pusztítson el maga körül mindent. Ördögi kör ez, hiszen az utána következő bűntudat indítja újra a következő indulatot, amit csak nagy ritkán lehet leállítani. Néha elhiszi, hogy szeretve van, ez egy kicsit kirángatja az sötétség mélyéről, de hamar eltéved újra, amint elveszik tőle ezt a tápláló érzést. Ha valamivel tökéletesen tudja manipulálni Tian, az pontosan az a játék, amit folyton folyvást űz vele, mégsem tűnik fel ebből semmi a lánynak. Annyira kizsigereli a reményvesztettséget felváltó szerelem érzése, hogy ha akarna sem tudna tisztán gondolkodni.
Kissé félrebiccenti a fejét, szomorkás tekintettel várja, hogy most hátha nyakába hull a másik és újra egybeolvadnak. Az első szó után a bánatot felváltja valami új reményteljesség, ami azonnal beleköltözik a smaragd íriszekbe, majd a következő mondat után úgy törik meg annak fénylő tükre, mintha a legbékésebb víztükörbe hajítottak volna bele ezernyi kavicsot.
Minden érintés édes, arcát bele akarja nyomni finom tenyérbe, hogy macskaként hízeleghessen, de a szavak olyan kínzóak, hogy hamar tovaszáll minden erő belőle és megkérdőjelezi, hogy valóban jó szerető és társ-e, érdemes-e egyáltalán az életre, hiszen a legrosszabbat tette azzal, aki az ő egyetlen varázslata. Arca megmerevedik, s bár érzi az ujjak táncát az ajkain, hallja a fülébe suttogó szavakat, s tapasztalja, ahogy annak nyomán forró bizsergés fut végig tagjain, mégsem tudja mozgásra bírni arcizmait, csak szemei gyűlnek meg homokkal teli szúró könnyel. Hosszú pillanatokig csak mered a sötételfre.*
- Ilyen szörnyű vagyok, Tian? *A könny nem csordul ki, mintha az is megkövült volna szemzugában, de végül ráveszi tagjait, hogy újra éljenek, s kezeivel végig simít a mélységi mellkasán, egyenesen fel a nyakán, hogy megállapodhasson az arcán… * - Nem akarok ilyen lenni, de nem én irányítom, tudod, hogy nem! *Persze már elültette a gondolatot a fejében, hogy tán nem is az a baj, amit akkor tett, hanem amit utána. Ettől szégyenteljesebben még sosem érezte magát, hiszen ő a legrosszabb másik fél, aki nem hiába nem tud egy egész lenni senkivel.* - Kérlek, ne haragudj rám, soha, de tényleg soha többé… *Elgondolkozik egy kis pillanatra azon, hogy mennyire hülyén hangzik az, amit most mondani akar. * - …nem hagylak magadra. *Korrigálja inkább a mondata végét, mert ha a gondolatmenetet végig mondta volna, miszerint ha valamikor újra gyújtogatni támadna kedve méregből, akkor ígéri, hogy megnézi él-e még, az nem egy szerencsés eskü.* - Te jelentesz mindent! El tudod nekem hinni? *Nyomja homlokát a férfi állához, hogy ne láthassa tovább az arcán végigfutó szenvedést.*
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-04 18:30:16
Üzenet elküldve: 2024-03-04 18:30:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Rezzenéstelen, sztoikus tekintettel figyeli Neli érzelmi hullámvasútját, ahogy bűnbánó hiánytól eljut a sértődött haragig. S mindezt nem kis teljesítménnyel rekord időn belül pár perc alatt teszi meg. Akár a kedvenc játékát vesztett gyermek. Előbb megörül, hogy mégis megvan szeretetének tárgya. Felfogja hogy talán nem volt helyes amit tett, de már csap is át ez az érzés a felháborodásba, hogy ó hogyan is merészelt eltűnni és pláne nem hamarabb előkerülni. S pont ez a mániákus, figyelmeztetés nélküli, hirtelen változó érzelmi és lelkiállapot volt ami felkeltette annak idején Tian figyelmét. Olybá tűnt mintha a lány folyamatosan többed magával veszekedne teste irányításért. Kísértetiesen hasonlóan, mintha megszállta volna valamilyen entitás. Ám ennek tényét jelenlegi képességeivel kizárni nem tudta, de a valószínűsége az eleddig összegyűjtött adatok alapján igen kicsi. Ugyanakkor még mindig érdekes kísérleti alanynak bizonyul, hisz szöges ellentéte a férfinak aki ezen érzelmi változásokat produkálni a legkisebb mértékben sem képes. S emiatt az asztrálsíkon a kivetülése folyamatosan lüktető világítoronyként vagy máglyaként fénylik az erre érzékeny köré lepkeként gyűlő entitásoknak, amik tanulmányozása a férfi kutatómunkájának igen fontos része. Ráadásul, mint azt megtanulta a logika teljesen hatástalan a lánnyal szemben. Hiába próbálná észérvekkel és tényekkel szembesítve megmagyarázni neki tettét és annak következményeit egyszerűen nem értené meg s ez a tény csak tovább nehezíti a lány tanulmányozását, amit még ha nem is szeretne bevallani magának Tian, de rettentően élvez.
Közben figyelmen kívül hagyja a kötést gyengéden megérintő ujjak tétova közeledését, ahogy a meséjének jó részét is.
~Még nincs itt az ideje.~ *
- Én is sajnálom. * Formálják ajkai kínzóan lassan a szavakat míg egy pillanatra megbánás álságos árnya sötétíti el az ezüst tekintetet, ahogy lenéz sebesült karjára.*
- Többet reméltem jelenteni egy apró fellángolásnál. *Még azt is megállja, hogy el ne mosolyodjon a szóhasználatra, ahogy keze végre felemelkedik az asztal lapjáról és puhán a lány állát érintve tekintetéhez emeli a másikét. *
- Sajnálom, hogy a félelmed erősebb a vágynál. * Továbbra is mutató ujjával támasztva Neli állát, hüvelykujjával végig simít annak puha ajkain. Szomorkás tekintete követi ujja mozgását. *
- Sajnálom, hogy félsz az elköteleződéstől. * Az következő mondatot már a füléhez közel hajolva majdhogynem súgja csak. *
- Ha velem maradtál volna és együtt égünk is jobb lett volna, mint hogy magamra hagytál. * Azzal eltávolodva, a lány állát elengedve visszaül egyenes derékkal a székébe meg sem várva a másik reakcióját. *
- De annak örülök, hogy egy orkkal sikerült vigasztalódva megnyugodnod.* Hangja újra hideg és tárgyilagos. Számító tekintete kutakodva figyeli a hullámvasúton tovább lökött lány érzelmi tusáját. Miközben azon morfondírozik, ha alkotikumokkal függővé tenné, könnyebb lenne e irányítani és tanulmányozni a kis szeleburdi alanyát? Így egyelőre túlságosan kiszámíthatatlan. *
*Rezzenéstelen, sztoikus tekintettel figyeli Neli érzelmi hullámvasútját, ahogy bűnbánó hiánytól eljut a sértődött haragig. S mindezt nem kis teljesítménnyel rekord időn belül pár perc alatt teszi meg. Akár a kedvenc játékát vesztett gyermek. Előbb megörül, hogy mégis megvan szeretetének tárgya. Felfogja hogy talán nem volt helyes amit tett, de már csap is át ez az érzés a felháborodásba, hogy ó hogyan is merészelt eltűnni és pláne nem hamarabb előkerülni. S pont ez a mániákus, figyelmeztetés nélküli, hirtelen változó érzelmi és lelkiállapot volt ami felkeltette annak idején Tian figyelmét. Olybá tűnt mintha a lány folyamatosan többed magával veszekedne teste irányításért. Kísértetiesen hasonlóan, mintha megszállta volna valamilyen entitás. Ám ennek tényét jelenlegi képességeivel kizárni nem tudta, de a valószínűsége az eleddig összegyűjtött adatok alapján igen kicsi. Ugyanakkor még mindig érdekes kísérleti alanynak bizonyul, hisz szöges ellentéte a férfinak aki ezen érzelmi változásokat produkálni a legkisebb mértékben sem képes. S emiatt az asztrálsíkon a kivetülése folyamatosan lüktető világítoronyként vagy máglyaként fénylik az erre érzékeny köré lepkeként gyűlő entitásoknak, amik tanulmányozása a férfi kutatómunkájának igen fontos része. Ráadásul, mint azt megtanulta a logika teljesen hatástalan a lánnyal szemben. Hiába próbálná észérvekkel és tényekkel szembesítve megmagyarázni neki tettét és annak következményeit egyszerűen nem értené meg s ez a tény csak tovább nehezíti a lány tanulmányozását, amit még ha nem is szeretne bevallani magának Tian, de rettentően élvez.
Közben figyelmen kívül hagyja a kötést gyengéden megérintő ujjak tétova közeledését, ahogy a meséjének jó részét is.
~Még nincs itt az ideje.~ *
- Én is sajnálom. * Formálják ajkai kínzóan lassan a szavakat míg egy pillanatra megbánás álságos árnya sötétíti el az ezüst tekintetet, ahogy lenéz sebesült karjára.*
- Többet reméltem jelenteni egy apró fellángolásnál. *Még azt is megállja, hogy el ne mosolyodjon a szóhasználatra, ahogy keze végre felemelkedik az asztal lapjáról és puhán a lány állát érintve tekintetéhez emeli a másikét. *
- Sajnálom, hogy a félelmed erősebb a vágynál. * Továbbra is mutató ujjával támasztva Neli állát, hüvelykujjával végig simít annak puha ajkain. Szomorkás tekintete követi ujja mozgását. *
- Sajnálom, hogy félsz az elköteleződéstől. * Az következő mondatot már a füléhez közel hajolva majdhogynem súgja csak. *
- Ha velem maradtál volna és együtt égünk is jobb lett volna, mint hogy magamra hagytál. * Azzal eltávolodva, a lány állát elengedve visszaül egyenes derékkal a székébe meg sem várva a másik reakcióját. *
- De annak örülök, hogy egy orkkal sikerült vigasztalódva megnyugodnod.* Hangja újra hideg és tárgyilagos. Számító tekintete kutakodva figyeli a hullámvasúton tovább lökött lány érzelmi tusáját. Miközben azon morfondírozik, ha alkotikumokkal függővé tenné, könnyebb lenne e irányítani és tanulmányozni a kis szeleburdi alanyát? Így egyelőre túlságosan kiszámíthatatlan. *
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-03 18:17:02
Üzenet elküldve: 2024-03-03 18:17:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Kétes érzelmek dúlnak benne, hiszen a viszontlátástól rettegett, mégis annyira szerette volna, mint még semmit. Most pedig itt van, végre ugyan azt a levegőt szívhatja, mint Tian, kinek sötét bőre olyan közel van az ő alabástromához, hogy már csak attól is elkezd megingani lába alatt a talaj. Nagy szerencse, hogy ül, mert egy pillanatra meg is szédül az őt ért hirtelen érzelmi behatástól.
Ajkai enyhén nyitva várják, hogy újra szólhasson a másikhoz, de az nem rest figyelmen kívül hagyni. Ez az a pillanat, ami Nelira ereiben megfagyasztja a vért és képes kőszoborrá változtatni egy pillanat alatt úgy, hogy tán levegőt is elfelejt venni. Éjjeleken át játszadozott a gondolattal, hogy milyen lesz újra a higanyszín íriszekbe tekinteni és érinteni a szerelmét, aki nem haragszik rá. Azzal is sokat játszadozott, hogy milyen lesz, amikor az rálel és visszaad kamatostul minden fájdalmat és kárt, amit az a tűz okozott. Egyre nem gondolt csak, hogy minden érzelmet nélkülözve hagyja hidegen a jelenléte.
Anélkül, hogy köszöntené, mindent a helyére tesz, pontosan oda ahová való és olyan ütemben, ahogy azt a férfi kényszeressége diktálja. Nelira már minden mozzanatot jól ismer, s csak ezért enged fel a dermedtségéből. Tudja épp olyan jól, hogy mi fog következni, mintha már ezerszer nézte volna végig ezt a mértani pontossággal kivitelezett procedúrát. Smaragdjaival követi a vágyott kezeket, ahogy egymás után pakolják el azokat a rohadt fontos jegyzeteket, amikkel mindig foglalkozik ahelyett, hogy őt ölelné.
Rengeteg módon lehet jellemezni az emberlányt, de türelmesnek semmiképpen nem mondható, s ezt olyan élvezettel használja ki a férfi, hogy már érzi is füleiben a lüktető vért, ahogy zubog, majd átveszi a hatalmat felette újból a szorongás és idegesség. De nem, most nem szólal meg újra.
Kínosan lassan ért véget a művelet, de ekkor végre megszólal az a mély bariton, amitől a nemrég megingott föld alatta meg is nyílik. Végre hallja azt az átkozottul szeretett hangot, kár, hogy olyan ijesztően hideg.*
- Pedig hiányoztál. *Harapja be alsó ajkát és csak nézi a másikét, ahogyan formálja a szavakat. Úgy szeretné megkóstolni, minden méreg ellenére.* -Minden a legnagyobb rendben. *Húzza ki magát, megjátszva, mintha tényleg minden rendben lenne. Kis terve nem sikerült, hogy ne essen szó a tüzeskedésről, de nem lát Tian rezdülésein semmit, ami azt mutatná, hogy félnivalója van. Talán éppen ez a fagyosság az, ami elkezdi benne még tovább gerjeszteni a haragot. Hogyan lehetséges, hogy még érzelmet sem vált ki belőle? Mindent megtett azért, hogy maradandó nyomot hagyjon a mélységiben, mégis úgy néz rá, mint aki csak egy régi cseppet sem fontos ismerős. Ha valamit tud a másik, az pontosan az, hogy ezzel tudja a legmélyebb tébolyba taszítani a lányt. Keze megindul és a kötés közelébe téved, majd cirógatóan húzza végig az anyagdarabon mutatóujját, de egy ponton megremeg. Szeretné megszorítani az ujjperc alatt lévő égett bőrt, hogy fájjon kedvesének, úgy ahogy neki késként mar szívébe a másik kimértsége. Könyörögni tudna, hogy legalább egy vonásán látható legyen az, hogy tényleg érdekli a jelenléte. Aztán eszébe jut, hogy itt ő az, akinek bűnbánatot kéne gyakorolnia. * - Úgy sajnálom. *Szemei birtokba veszik a másikéit és bocsánatkérően csillannak. *
- Tudod, hogy milyen buta vagyok, ha megbántasz. *Elég enyhe kifejezés a teljesen őrültre.*
- Megnyugodtam, miután rettenetesen berúgtam egy orkkal. *Vonja meg a vállát, de nem fog hosszasan mesélni, csak úgy elejtette a mondatot.* - De nem mertem visszamenni hozzád, mert féltem, hogy megöltelek. Azt nem bírtam volna el. És attól is féltem, hogy ha élsz, akkor te töröd el a nyakam, amit úgy szeretsz. *Nemrégiben sebet simogató kezével most a haját söpri válla mögé, hogy láthatóvá is váljon a kecses nyak, hátha nem eltörni szeretné, hanem belecsókolni. Aztán egy ideig csendben marad és méregeti NiTiant.* - Még csak nem is kerestél, ugye? *Szomorodik el, talán még a szája széle is megremeg egy pillanatra a ténytől. *
*Kétes érzelmek dúlnak benne, hiszen a viszontlátástól rettegett, mégis annyira szerette volna, mint még semmit. Most pedig itt van, végre ugyan azt a levegőt szívhatja, mint Tian, kinek sötét bőre olyan közel van az ő alabástromához, hogy már csak attól is elkezd megingani lába alatt a talaj. Nagy szerencse, hogy ül, mert egy pillanatra meg is szédül az őt ért hirtelen érzelmi behatástól.
Ajkai enyhén nyitva várják, hogy újra szólhasson a másikhoz, de az nem rest figyelmen kívül hagyni. Ez az a pillanat, ami Nelira ereiben megfagyasztja a vért és képes kőszoborrá változtatni egy pillanat alatt úgy, hogy tán levegőt is elfelejt venni. Éjjeleken át játszadozott a gondolattal, hogy milyen lesz újra a higanyszín íriszekbe tekinteni és érinteni a szerelmét, aki nem haragszik rá. Azzal is sokat játszadozott, hogy milyen lesz, amikor az rálel és visszaad kamatostul minden fájdalmat és kárt, amit az a tűz okozott. Egyre nem gondolt csak, hogy minden érzelmet nélkülözve hagyja hidegen a jelenléte.
Anélkül, hogy köszöntené, mindent a helyére tesz, pontosan oda ahová való és olyan ütemben, ahogy azt a férfi kényszeressége diktálja. Nelira már minden mozzanatot jól ismer, s csak ezért enged fel a dermedtségéből. Tudja épp olyan jól, hogy mi fog következni, mintha már ezerszer nézte volna végig ezt a mértani pontossággal kivitelezett procedúrát. Smaragdjaival követi a vágyott kezeket, ahogy egymás után pakolják el azokat a rohadt fontos jegyzeteket, amikkel mindig foglalkozik ahelyett, hogy őt ölelné.
Rengeteg módon lehet jellemezni az emberlányt, de türelmesnek semmiképpen nem mondható, s ezt olyan élvezettel használja ki a férfi, hogy már érzi is füleiben a lüktető vért, ahogy zubog, majd átveszi a hatalmat felette újból a szorongás és idegesség. De nem, most nem szólal meg újra.
Kínosan lassan ért véget a művelet, de ekkor végre megszólal az a mély bariton, amitől a nemrég megingott föld alatta meg is nyílik. Végre hallja azt az átkozottul szeretett hangot, kár, hogy olyan ijesztően hideg.*
- Pedig hiányoztál. *Harapja be alsó ajkát és csak nézi a másikét, ahogyan formálja a szavakat. Úgy szeretné megkóstolni, minden méreg ellenére.* -Minden a legnagyobb rendben. *Húzza ki magát, megjátszva, mintha tényleg minden rendben lenne. Kis terve nem sikerült, hogy ne essen szó a tüzeskedésről, de nem lát Tian rezdülésein semmit, ami azt mutatná, hogy félnivalója van. Talán éppen ez a fagyosság az, ami elkezdi benne még tovább gerjeszteni a haragot. Hogyan lehetséges, hogy még érzelmet sem vált ki belőle? Mindent megtett azért, hogy maradandó nyomot hagyjon a mélységiben, mégis úgy néz rá, mint aki csak egy régi cseppet sem fontos ismerős. Ha valamit tud a másik, az pontosan az, hogy ezzel tudja a legmélyebb tébolyba taszítani a lányt. Keze megindul és a kötés közelébe téved, majd cirógatóan húzza végig az anyagdarabon mutatóujját, de egy ponton megremeg. Szeretné megszorítani az ujjperc alatt lévő égett bőrt, hogy fájjon kedvesének, úgy ahogy neki késként mar szívébe a másik kimértsége. Könyörögni tudna, hogy legalább egy vonásán látható legyen az, hogy tényleg érdekli a jelenléte. Aztán eszébe jut, hogy itt ő az, akinek bűnbánatot kéne gyakorolnia. * - Úgy sajnálom. *Szemei birtokba veszik a másikéit és bocsánatkérően csillannak. *
- Tudod, hogy milyen buta vagyok, ha megbántasz. *Elég enyhe kifejezés a teljesen őrültre.*
- Megnyugodtam, miután rettenetesen berúgtam egy orkkal. *Vonja meg a vállát, de nem fog hosszasan mesélni, csak úgy elejtette a mondatot.* - De nem mertem visszamenni hozzád, mert féltem, hogy megöltelek. Azt nem bírtam volna el. És attól is féltem, hogy ha élsz, akkor te töröd el a nyakam, amit úgy szeretsz. *Nemrégiben sebet simogató kezével most a haját söpri válla mögé, hogy láthatóvá is váljon a kecses nyak, hátha nem eltörni szeretné, hanem belecsókolni. Aztán egy ideig csendben marad és méregeti NiTiant.* - Még csak nem is kerestél, ugye? *Szomorodik el, talán még a szája széle is megremeg egy pillanatra a ténytől. *
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-02 00:00:48
Üzenet elküldve: 2024-03-02 00:00:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
* Megújult erejű koncentrációja rövid életűnek bizonyul. Ujjai ugyan már tovább tallóznák az előtte nyitva álló könyveket, hogy folytathassa a napló szőtte rejtély szálainak fejtegetését, de magányát megzavarja egy idegen érkezése. A belénevelt fegyelem okán még figyelmen kívül is tudná hagyni a rávetülő baljós árny jelentette rossz óment, amennyiben az nem szólalt volna meg.
~ A gondolatok teremtő ereje hm? Avagy az istenek szeszélye? ~ elmélkedik anélkül, hogy Nelira-ra pillantana. A másik jelenlétének elismerésére csak a halántékán aprót ránduló izom utal. Kivár amíg a lány a reakcióját meg sem várva engedély nélkül zúzza szét Tian magányának törékeny buborékját és leül mellé az asztalhoz.
~ Legalább óvatosan tette... ~ Akár tudatos volt az óvatos mozdulat akár tudatalatti Nelira pontosan tudja Tian mennyire kényes a rendre és a dolgok helyes kezelésére. Nem mintha ennek a tudása őt bármennyire is visszatartaná attól, hogy ha olyan kedve van szélviharként szórja szét a könyveket és papírokat körülöttük úgy ugorva a nyakába vagy a nyakának épp aktuális hangulata szerint. Önmagában megadóan sóhajtva nyugtázza, hogy a kutatásnak mára vége s kényesen lassú, akkurátus és kimért mozdulatokkal kezd neki az eszközei és a könyvek elpakolásának. Minden mozdulat rituális pontosságú és begyakorolt, ahogy a dolgoknak lennie kell. S mikor mindennel végzett és egy szép kis halomba a rendezve, a lánytól az asztal legtávolabbi részére elpakolt, csak akkor emeli rá hideg, érzelemmentes higany szín tekintetét.
A nyilvánvalóra irányuló kérdést figyelmenkívül is hagyja. Természetesen “itt van”, ha ők ketten összeértek a sík ezen közös a tér és időpontjában. Viszonozva a másik előbbi kutató tekintetét ő is felméri a lányt. A hajának változását, a szemének csillogását ami a legutóbb még a harag fűtötte téboly lángjától ragyott, most a szívbe markoló viszontlátás keserédes fényét tükrözi.
~ Bűntudat? Zavar? Megkönnyebbülés? ~ Egy pillanatra összeszűkülnek a fürkésző szemek.*
- Szia Nelira!
* Üdvözli hidegen, mély karcos hangján. *
- Bevallom a legutóbbi meleg fogadtatás után, nem számítottam arra, hogy hiányérzet az az érzés ami látásomra felötlik benned.
* Azért nem hagyja teljesen szó nélkül az elválás emlékét feledni. Közben fejét enyhén félrebillenti ahogy figyeli a másikat*
- Hogy vagy?
* Kérdezi könnyed stílusban érdeklődve, mintha nem rég nem épp rágyújtott volna egy házat. A haragnak vagy neheztelésnek a nyomát nem látni a sötételf vonásain. *
- Remélem azóta jobbra fordultak a dolgok körülötted.
* Csak finoman provokálja tovább a másikat. Arra valóban kíváncsi mi történt vele azóta és mi vezette ide, de azt is tudja mennyire meg tudja őrjíteni a lányt a kimért, tartózkodó és körülményes viselkedése. *
* Megújult erejű koncentrációja rövid életűnek bizonyul. Ujjai ugyan már tovább tallóznák az előtte nyitva álló könyveket, hogy folytathassa a napló szőtte rejtély szálainak fejtegetését, de magányát megzavarja egy idegen érkezése. A belénevelt fegyelem okán még figyelmen kívül is tudná hagyni a rávetülő baljós árny jelentette rossz óment, amennyiben az nem szólalt volna meg.
~ A gondolatok teremtő ereje hm? Avagy az istenek szeszélye? ~ elmélkedik anélkül, hogy Nelira-ra pillantana. A másik jelenlétének elismerésére csak a halántékán aprót ránduló izom utal. Kivár amíg a lány a reakcióját meg sem várva engedély nélkül zúzza szét Tian magányának törékeny buborékját és leül mellé az asztalhoz.
~ Legalább óvatosan tette... ~ Akár tudatos volt az óvatos mozdulat akár tudatalatti Nelira pontosan tudja Tian mennyire kényes a rendre és a dolgok helyes kezelésére. Nem mintha ennek a tudása őt bármennyire is visszatartaná attól, hogy ha olyan kedve van szélviharként szórja szét a könyveket és papírokat körülöttük úgy ugorva a nyakába vagy a nyakának épp aktuális hangulata szerint. Önmagában megadóan sóhajtva nyugtázza, hogy a kutatásnak mára vége s kényesen lassú, akkurátus és kimért mozdulatokkal kezd neki az eszközei és a könyvek elpakolásának. Minden mozdulat rituális pontosságú és begyakorolt, ahogy a dolgoknak lennie kell. S mikor mindennel végzett és egy szép kis halomba a rendezve, a lánytól az asztal legtávolabbi részére elpakolt, csak akkor emeli rá hideg, érzelemmentes higany szín tekintetét.
A nyilvánvalóra irányuló kérdést figyelmenkívül is hagyja. Természetesen “itt van”, ha ők ketten összeértek a sík ezen közös a tér és időpontjában. Viszonozva a másik előbbi kutató tekintetét ő is felméri a lányt. A hajának változását, a szemének csillogását ami a legutóbb még a harag fűtötte téboly lángjától ragyott, most a szívbe markoló viszontlátás keserédes fényét tükrözi.
~ Bűntudat? Zavar? Megkönnyebbülés? ~ Egy pillanatra összeszűkülnek a fürkésző szemek.*
- Szia Nelira!
* Üdvözli hidegen, mély karcos hangján. *
- Bevallom a legutóbbi meleg fogadtatás után, nem számítottam arra, hogy hiányérzet az az érzés ami látásomra felötlik benned.
* Azért nem hagyja teljesen szó nélkül az elválás emlékét feledni. Közben fejét enyhén félrebillenti ahogy figyeli a másikat*
- Hogy vagy?
* Kérdezi könnyed stílusban érdeklődve, mintha nem rég nem épp rágyújtott volna egy házat. A haragnak vagy neheztelésnek a nyomát nem látni a sötételf vonásain. *
- Remélem azóta jobbra fordultak a dolgok körülötted.
* Csak finoman provokálja tovább a másikat. Arra valóban kíváncsi mi történt vele azóta és mi vezette ide, de azt is tudja mennyire meg tudja őrjíteni a lányt a kimért, tartózkodó és körülményes viselkedése. *
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-01 22:42:18
Üzenet elküldve: 2024-03-01 22:42:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Rávirradt egy újabb ocsmány nap, amit anélkül kell eltöltenie, hogy valaki is foglalkozna vele. Csak ül a bérelt ágya szélén és a takaró gyűrődéseit figyeli, hogy milyen szép absztrakt forma képződött abból, ahogy kezeivel marizsgatta. Biztosan ki fogják vele fizettetni, mert ezt nincs az a forró vas, ami eltünteti. Abban a ráncosságban van benne egy egész hat óta tartó reményvesztettsége és bűntudata. Úgy szorította azt a szerencsétlen anyagdarabot, mintha azon ki lehetne tölteni egy egész életnyi dühöt. Sokkal nagyobb szerencséje van pedig a szövetnek, mint bárkinek, aki az útjába kerül, amikor éppen méregbe borul elméje. Nagyot sóhajt, majd még egyet. Idegesítően üresek a napjai, ezért kedve van beleordítani a párnájába, majd miután ezt meg is tette felpattan és tesz három kört a szobában. Olyan kínkeservesen szenved, hogy ha ezt látná valaki, biztosan azt gondolná róla, mint ő saját magáról: szánalmas. Éppen ezért miután leírta azt a pár karikát, a táskájáért nyúl, majd elindul az ajtó felé. Aztán megtorpan és visszamegy, hogy egy alkalmas tükröződésben megnézze fizimiskáját. Frusztrált és megtépázott a lelke, de legalább nagyon jól néz ki. Ó, ha Látná Tian, vajon tetszene neki az új haja, amit mérgében vágott kissé rövidebbre tulajdon tőrével? Ezt soha nem tudja meg, mert mivel eddig nem kapta őt el, az is lehet, hogy bennégett a házban. De nem, hiszen látta, ahogy hamar elillan a láng. Persze nem bízhat abban sem, amit a szemével észlel, mert az bizony szokott olyanokat is látni vélni, ami meg sem történik. Ismét nagy levegőt vesz, majd megrázza magát, végül úgy dönt, hogy nem gondolkodik tovább, tényleg útra kel. Megy és fizet még egy napot, hogy ugyan itt folytathassa tovább kínlódását egy hozzá nem méltó fogadóban. Csapódik mögötte az ajtó, ő pedig, mintha kicserélődött volna, egyenes tartással és ízlésesen ringó csípővel indul meg, egyenesen a pult felé. *
- Fizetnék Kedves még egy napot, és adhatnál hozzá egy finom bort is.
*Hajol a pultra, s rebegteti pilláit, mintha ma egész nap egy bájos hölgy lett volna, nem egy szerencsétlen. Szeretné egyszer elvarázsolni a csapost smaragd íriszeivel, de valamiért nem sikerül, így hát Először előkeres 9 aranyat, a kedvenc Jám boráért, majd
eszébe jut, hogy a Szoba is rendezésre vár, így még 16-ot mellé tesz.
Egy kis bájcsevej után megfordul, de bár ne tette volna. Hirtelen minden, ami eddig volt körülötte eltűnik és csak egy pontot lát a kiüresedett világ közepén. Minden száraz és kórókkal teli, szinte érzi, ahogy a lábain felkúszik egy tüskés inda, ami odaszegezi egyenesen a padlóhoz fájdalmasan és erősen. Csak ahová fókuszál az tiszta és szép.
Hatalmasat nyel ijedtségében, az elkerülhetetlen eljött érte. Ó ha lenne annyi esze, hogy a másik által annyit rebesgetett kalmár szóból összerakta volna a képet, hogy az itt van. Vagy egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek épp látszik, hanem minden sejtje és szívdobbanása direkt erre a helyre hozta, mert tudta, hogy ha valahol, akkor itt újra egymásra találhatnak?
A következő pillanatban döntésre jut, nem kell neki ez az élet, ha nem NiTian mellett végződik, s ha mérgében itt ontja ki vérét, akkor hát legyen. Bántotta őt, így hát meg is érdemelné. A félelem elpárolog végül, de barátságtalan pillangók járnak násztáncot a gyomrában, s lábai újra szabaddá válva elviszik afelé, aki az egész életét jelenti. Persze annyira nem ostoba, hogy ezt megossza a férfival.*
- Te itt vagy?
*A zöld szemek csillogva nézik végig a sötételf minden porcikáját, majd olyan puhán ereszkedik le mellé az ülőalkalmatosságra, hogy a levegő sem mozdul meg körülöttük. A kötésre téved a figyelme, de még nem szólal meg azzal kapcsolatban, hanem angyali mosollyal köszönti kedvesét, hátha azzal, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, semmissé is teszi az egészet.*
- Hiányoztál.
*Rávirradt egy újabb ocsmány nap, amit anélkül kell eltöltenie, hogy valaki is foglalkozna vele. Csak ül a bérelt ágya szélén és a takaró gyűrődéseit figyeli, hogy milyen szép absztrakt forma képződött abból, ahogy kezeivel marizsgatta. Biztosan ki fogják vele fizettetni, mert ezt nincs az a forró vas, ami eltünteti. Abban a ráncosságban van benne egy egész hat óta tartó reményvesztettsége és bűntudata. Úgy szorította azt a szerencsétlen anyagdarabot, mintha azon ki lehetne tölteni egy egész életnyi dühöt. Sokkal nagyobb szerencséje van pedig a szövetnek, mint bárkinek, aki az útjába kerül, amikor éppen méregbe borul elméje. Nagyot sóhajt, majd még egyet. Idegesítően üresek a napjai, ezért kedve van beleordítani a párnájába, majd miután ezt meg is tette felpattan és tesz három kört a szobában. Olyan kínkeservesen szenved, hogy ha ezt látná valaki, biztosan azt gondolná róla, mint ő saját magáról: szánalmas. Éppen ezért miután leírta azt a pár karikát, a táskájáért nyúl, majd elindul az ajtó felé. Aztán megtorpan és visszamegy, hogy egy alkalmas tükröződésben megnézze fizimiskáját. Frusztrált és megtépázott a lelke, de legalább nagyon jól néz ki. Ó, ha Látná Tian, vajon tetszene neki az új haja, amit mérgében vágott kissé rövidebbre tulajdon tőrével? Ezt soha nem tudja meg, mert mivel eddig nem kapta őt el, az is lehet, hogy bennégett a házban. De nem, hiszen látta, ahogy hamar elillan a láng. Persze nem bízhat abban sem, amit a szemével észlel, mert az bizony szokott olyanokat is látni vélni, ami meg sem történik. Ismét nagy levegőt vesz, majd megrázza magát, végül úgy dönt, hogy nem gondolkodik tovább, tényleg útra kel. Megy és fizet még egy napot, hogy ugyan itt folytathassa tovább kínlódását egy hozzá nem méltó fogadóban. Csapódik mögötte az ajtó, ő pedig, mintha kicserélődött volna, egyenes tartással és ízlésesen ringó csípővel indul meg, egyenesen a pult felé. *
- Fizetnék Kedves még egy napot, és adhatnál hozzá egy finom bort is.
*Hajol a pultra, s rebegteti pilláit, mintha ma egész nap egy bájos hölgy lett volna, nem egy szerencsétlen. Szeretné egyszer elvarázsolni a csapost smaragd íriszeivel, de valamiért nem sikerül, így hát Először előkeres 9 aranyat, a kedvenc Jám boráért, majd
eszébe jut, hogy a Szoba is rendezésre vár, így még 16-ot mellé tesz. Egy kis bájcsevej után megfordul, de bár ne tette volna. Hirtelen minden, ami eddig volt körülötte eltűnik és csak egy pontot lát a kiüresedett világ közepén. Minden száraz és kórókkal teli, szinte érzi, ahogy a lábain felkúszik egy tüskés inda, ami odaszegezi egyenesen a padlóhoz fájdalmasan és erősen. Csak ahová fókuszál az tiszta és szép.
Hatalmasat nyel ijedtségében, az elkerülhetetlen eljött érte. Ó ha lenne annyi esze, hogy a másik által annyit rebesgetett kalmár szóból összerakta volna a képet, hogy az itt van. Vagy egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek épp látszik, hanem minden sejtje és szívdobbanása direkt erre a helyre hozta, mert tudta, hogy ha valahol, akkor itt újra egymásra találhatnak?
A következő pillanatban döntésre jut, nem kell neki ez az élet, ha nem NiTian mellett végződik, s ha mérgében itt ontja ki vérét, akkor hát legyen. Bántotta őt, így hát meg is érdemelné. A félelem elpárolog végül, de barátságtalan pillangók járnak násztáncot a gyomrában, s lábai újra szabaddá válva elviszik afelé, aki az egész életét jelenti. Persze annyira nem ostoba, hogy ezt megossza a férfival.*
- Te itt vagy?
*A zöld szemek csillogva nézik végig a sötételf minden porcikáját, majd olyan puhán ereszkedik le mellé az ülőalkalmatosságra, hogy a levegő sem mozdul meg körülöttük. A kötésre téved a figyelme, de még nem szólal meg azzal kapcsolatban, hanem angyali mosollyal köszönti kedvesét, hátha azzal, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, semmissé is teszi az egészet.*
- Hiányoztál.
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-01 21:32:35
Üzenet elküldve: 2024-03-01 21:32:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Szórakozottan követi ujja a napló érdes lapjain tekergőző rúnák kecses vonalait, ahogy elgondolkodva próbálja megfejteni az alant taglalt rituálé következő lépéseit. Mellette egy pohár zöld Tea kihűlt maradványa árválkodik amit 4 aranyért rendelt még érkezésekor.
“A hatok vérében rejtező életenergiák egyesülése borítja majdan lángba a kristályszférákat óvó zárókövet átszakítva a…”
~Vére…életereje…testnedve? Hmm egyre érdekesebb vizekre evezünk~ Csak bal szemöldökének enyhe megemelkedése árulkodik belsejében lezajló párbeszédről, hogy próbál különböző értelmezéseket párosítani a csak látszatában sötételf nyelven íródott szöveghez.
A fogadó duruzsolását teljesen kizárva ül a már lassan megszokottá vált sarokasztalnál amit jótékony meleg fényben füröszt a mellette lévő ablakon beáramló napfény. Ha épp nem “dolgozik” valamin akkor is szeret csak úgy beülni ide és figyelni a fogadóban megforduló embereket. Elidőzni a társalgásba merült alakok gesztusain, az embereket körülölelő aura finom rezdülésein s tanulmányozva őket titkon betekintést nyerni kis magánvilágaikba. A fogadó barátságos hangulata, a nevében rejlő mágikus hatalom hordozta sugallat ellazítja a betérőket a nyugalom és biztonság érzésével telítve el őket. Az egész pszichológia valójában. Az emberi viselkedés alapvető elemeit kihasználva az ezen érzéseket felerősítő elemeket felhasználva. Barátságosan lobogó kandalló tűz, a poharak összekoccanásának a hangja, az étel illata a meleg ágy ígérete mind az otthon melegének illúzióját keltve készteti az embereket maradásra. És hát hol nyílna meg az ember legjobban mint otthon?
Ám ezúttal figyelmét teljesen az előtte heverő lapoknak és a naplójába másolt szövegnek szenteli. A fordítási kísérleteit bonyolítja, hogy a szöveg írója gyakran váltogatja a sötételf nyelv különböző dialektusait, a Nagy Háborúk előtti és utáni időszakból használt szavakkal és kever bele elf és más fajok nyelveimben használt szimbolikát. Így gyakran a szavaknak ámbár van értelme saját nyelvén a mögöttes jelentéstartalom viszont egy másik faj történelméből származván elveszik. Ezért gyakran van előtte több nyelvi és vagy történelem könyv is nyitva, ahogy ma is, hogy segítse a szöveg értelmezését. Az Eredarokról szóló kutatások enyhén szólva sem könnyen fellelhetőek, ha egyáltalán a nyilvánosság számára hozzáférhetőek s azok sem kevéssé enigmatikusak vagy egyenesen légből kapott zagyvaságok amelyet néhány megbomlott elme bizonyos bódító szerek hatása alatt álmodott lapokra. Nafyrra beszámolójának autenticitása megkérdőjelezheten, hisz számos feljegyzést talált családja könyvtárában a száműzött pária “szégyenteljes” kísérleteiről, de ez nem teszi könnyebben érthetővé a mondandóját. Olybá tűnik ,mintha valaki úgy próbálná lejegyezni a gondolatait, hogy tisztában van azzal mit akar kifejezni mégis képtelen ezt egy nyelvi környezet szabályai közé illeszteni, mintha idegen lenne számára a nyelv és csak felületes ismeretek alapján rakosgatna egymás után szavakat.
A mostani esetben is. Teljesen elfogadható lehet a vér és a testnedv is, mint életerőt szimbolizáló és vagy azzal telített médium és tökéletesen alkalmas csatornaként szolgálni bármilyen mágiához. Sóhajtva dörgöli meg orrnyergét ahogy fáradt tekintettel tovább fürkészi a szöveg mellé rajzolt rúnasorok finoman ívelt görbéit. A mozdulat hatására enyhe fájdalom hasít friss fehér kötéssel átkötött alkarjába. Hiába a kötést átitató kenőcs kellemes hűvössége a szerzett égési még mindig kellemetlenül lassan gyógyul.
Nos, nem sokan mondhatják el magukról, hogy rájuk gyújtanak egy házat és apró sérülésekkel megúszva kisétálnak belőle, szerencsés hogy ennyivel megúszta. A felidézett emlék hatására eszébe jut annak szertelen okozója, Nelira. A jelenleg szökésben lévő kis teszt alanya kinek személyisége meglehetősen szeszélyes és nem kevéssé ön- és közveszélyes. Ám a háztűz okozta sérülés az ő felelőssége. Túl messzire ment ahogy a lány határait kereste és nem számolt azzal, hogy hirtelen haragú viselkedése ilyen szélsőségesen meggondolatlan tettekre is sarkalhatja. Ha legközelebb előkerül, mert bizony előfog akkor erre is jobban figyel majd. Talán sikerül replikálni az esetet ezúttal a haragjának irányított szításával és terelgetésével? Vajon megtenné e ezt egy idegennel is? Finoman megrázza fejét.
~ Elkalandoztál…~ Korhollja magát, ahogy figyelmét újfent a naplónak szenteli…*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.03.05 11:28:34, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések pótolva.
*Szórakozottan követi ujja a napló érdes lapjain tekergőző rúnák kecses vonalait, ahogy elgondolkodva próbálja megfejteni az alant taglalt rituálé következő lépéseit. Mellette egy pohár zöld Tea kihűlt maradványa árválkodik amit 4 aranyért rendelt még érkezésekor.
“A hatok vérében rejtező életenergiák egyesülése borítja majdan lángba a kristályszférákat óvó zárókövet átszakítva a…”
~Vére…életereje…testnedve? Hmm egyre érdekesebb vizekre evezünk~ Csak bal szemöldökének enyhe megemelkedése árulkodik belsejében lezajló párbeszédről, hogy próbál különböző értelmezéseket párosítani a csak látszatában sötételf nyelven íródott szöveghez.
A fogadó duruzsolását teljesen kizárva ül a már lassan megszokottá vált sarokasztalnál amit jótékony meleg fényben füröszt a mellette lévő ablakon beáramló napfény. Ha épp nem “dolgozik” valamin akkor is szeret csak úgy beülni ide és figyelni a fogadóban megforduló embereket. Elidőzni a társalgásba merült alakok gesztusain, az embereket körülölelő aura finom rezdülésein s tanulmányozva őket titkon betekintést nyerni kis magánvilágaikba. A fogadó barátságos hangulata, a nevében rejlő mágikus hatalom hordozta sugallat ellazítja a betérőket a nyugalom és biztonság érzésével telítve el őket. Az egész pszichológia valójában. Az emberi viselkedés alapvető elemeit kihasználva az ezen érzéseket felerősítő elemeket felhasználva. Barátságosan lobogó kandalló tűz, a poharak összekoccanásának a hangja, az étel illata a meleg ágy ígérete mind az otthon melegének illúzióját keltve készteti az embereket maradásra. És hát hol nyílna meg az ember legjobban mint otthon?
Ám ezúttal figyelmét teljesen az előtte heverő lapoknak és a naplójába másolt szövegnek szenteli. A fordítási kísérleteit bonyolítja, hogy a szöveg írója gyakran váltogatja a sötételf nyelv különböző dialektusait, a Nagy Háborúk előtti és utáni időszakból használt szavakkal és kever bele elf és más fajok nyelveimben használt szimbolikát. Így gyakran a szavaknak ámbár van értelme saját nyelvén a mögöttes jelentéstartalom viszont egy másik faj történelméből származván elveszik. Ezért gyakran van előtte több nyelvi és vagy történelem könyv is nyitva, ahogy ma is, hogy segítse a szöveg értelmezését. Az Eredarokról szóló kutatások enyhén szólva sem könnyen fellelhetőek, ha egyáltalán a nyilvánosság számára hozzáférhetőek s azok sem kevéssé enigmatikusak vagy egyenesen légből kapott zagyvaságok amelyet néhány megbomlott elme bizonyos bódító szerek hatása alatt álmodott lapokra. Nafyrra beszámolójának autenticitása megkérdőjelezheten, hisz számos feljegyzést talált családja könyvtárában a száműzött pária “szégyenteljes” kísérleteiről, de ez nem teszi könnyebben érthetővé a mondandóját. Olybá tűnik ,mintha valaki úgy próbálná lejegyezni a gondolatait, hogy tisztában van azzal mit akar kifejezni mégis képtelen ezt egy nyelvi környezet szabályai közé illeszteni, mintha idegen lenne számára a nyelv és csak felületes ismeretek alapján rakosgatna egymás után szavakat.
A mostani esetben is. Teljesen elfogadható lehet a vér és a testnedv is, mint életerőt szimbolizáló és vagy azzal telített médium és tökéletesen alkalmas csatornaként szolgálni bármilyen mágiához. Sóhajtva dörgöli meg orrnyergét ahogy fáradt tekintettel tovább fürkészi a szöveg mellé rajzolt rúnasorok finoman ívelt görbéit. A mozdulat hatására enyhe fájdalom hasít friss fehér kötéssel átkötött alkarjába. Hiába a kötést átitató kenőcs kellemes hűvössége a szerzett égési még mindig kellemetlenül lassan gyógyul.
Nos, nem sokan mondhatják el magukról, hogy rájuk gyújtanak egy házat és apró sérülésekkel megúszva kisétálnak belőle, szerencsés hogy ennyivel megúszta. A felidézett emlék hatására eszébe jut annak szertelen okozója, Nelira. A jelenleg szökésben lévő kis teszt alanya kinek személyisége meglehetősen szeszélyes és nem kevéssé ön- és közveszélyes. Ám a háztűz okozta sérülés az ő felelőssége. Túl messzire ment ahogy a lány határait kereste és nem számolt azzal, hogy hirtelen haragú viselkedése ilyen szélsőségesen meggondolatlan tettekre is sarkalhatja. Ha legközelebb előkerül, mert bizony előfog akkor erre is jobban figyel majd. Talán sikerül replikálni az esetet ezúttal a haragjának irányított szításával és terelgetésével? Vajon megtenné e ezt egy idegennel is? Finoman megrázza fejét.
~ Elkalandoztál…~ Korhollja magát, ahogy figyelmét újfent a naplónak szenteli…*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.03.05 11:28:34, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések pótolva.
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-28 11:51:44
Üzenet elküldve: 2024-02-28 11:51:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska - Zárás //
* Az étele mellé jól jönne egy hideg ital is, de mivel még csak most kelt inkább lemond róla. Jó étvággyal falatozgat. Olyan kellemes az idő, hogy még az ablakok is tárva nyitva vannak. Tökéletes nap indulhat egy tökéletes az edzésre. Ahogy éppen falatozik, megkérdezi, a pultnál lévő embert, hogy merre kell menni a kaszárnya felé. Beszél az orknak néhány utcáról, néhány kereszteződésről. Az ork csak vakarja a fejét, mivel nagyon kevés információt jegyez meg a mondottakból. Számára váratlanul érkezik egy puszi az arcára, míg a fogadóssal beszél. Most már végképp elvesztette a fonalat. Azt se tudja merre áll a feje. Azt mondjuk sikerül kibogoznia abból, amit tudott értelmezni, hogy Nelira bizony nem fog vele tartani. Nem mintha nem számított volna ilyen kimenetelre, de azért nem a legjobb érzés. Bólintással jelzi felé, hogy megérti, majd integet neki. Amint újra kettesben vannak a pultossal, összenéznek egy percig, csendben. Befejezi az ételét, olybá tűnik sok volt ez így reggelinek. Az ork leül az egyik sarokban lévő fotel egyikébe, pontosabban, amelyikbe belefér. Amint elfoglalta kényelmesen a fotelt, egy kicsit megpihen rajta. Pár órával később jön csak rá, hogy elbóbiskolt. Nem is vesztegeti tovább drága idejét, feláll, majd az ajtó felé indul. Teljesen elment a kedve a kaszárnyától, inkább sétálni szeretne, hogy merre vezet az útja, azt még ő maga sem tudja. *
* Az étele mellé jól jönne egy hideg ital is, de mivel még csak most kelt inkább lemond róla. Jó étvággyal falatozgat. Olyan kellemes az idő, hogy még az ablakok is tárva nyitva vannak. Tökéletes nap indulhat egy tökéletes az edzésre. Ahogy éppen falatozik, megkérdezi, a pultnál lévő embert, hogy merre kell menni a kaszárnya felé. Beszél az orknak néhány utcáról, néhány kereszteződésről. Az ork csak vakarja a fejét, mivel nagyon kevés információt jegyez meg a mondottakból. Számára váratlanul érkezik egy puszi az arcára, míg a fogadóssal beszél. Most már végképp elvesztette a fonalat. Azt se tudja merre áll a feje. Azt mondjuk sikerül kibogoznia abból, amit tudott értelmezni, hogy Nelira bizony nem fog vele tartani. Nem mintha nem számított volna ilyen kimenetelre, de azért nem a legjobb érzés. Bólintással jelzi felé, hogy megérti, majd integet neki. Amint újra kettesben vannak a pultossal, összenéznek egy percig, csendben. Befejezi az ételét, olybá tűnik sok volt ez így reggelinek. Az ork leül az egyik sarokban lévő fotel egyikébe, pontosabban, amelyikbe belefér. Amint elfoglalta kényelmesen a fotelt, egy kicsit megpihen rajta. Pár órával később jön csak rá, hogy elbóbiskolt. Nem is vesztegeti tovább drága idejét, feláll, majd az ajtó felé indul. Teljesen elment a kedve a kaszárnyától, inkább sétálni szeretne, hogy merre vezet az útja, azt még ő maga sem tudja. *
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-27 18:33:58
Üzenet elküldve: 2024-02-27 18:33:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska - Zárás //
*Nem bánja annyira, hogy Cagon nem vele egy szobában alszik, de csak azért nem, mert van olyan részeg már, hogy igazán fel se fogja, hogy melyik szobába megy be. Tökéletes préda lenne most bárki számára, de szerencsére van valaki, aki védelmezi és még a szóbeszédtől is távol tartja azzal, hogy nem egy ágyban töltik az éjjelt.*
- Jó éjt neked és köszönöm, hogy nem akartál, de mégis vigyáztál rám.
*Mondja búcsúzóul, majd birtokba veszi szobáját és az ágyat is, miután megszabadul ruháitól.
Az este egyik fele nyugodtan telik, ilyen alkoholmámorosan nem nehéz elaludni, de amikor már hajnalodik, s ő is valamelyest kipihente magát, elkezdi gyötörni a fejfájás és a bűntudat. Rég töltött egyedül estét és régen volt ideje gondolkodni. Már megint nagy butaságot csinált. Talán vissza kéne mennie és bocsánatot kérnie, hátha kedvese szereti őt mégis annyira, hogy ne akarja meglincselni a kis tüzeskedésért.
Kissé elgyötörten ébred és lassan teszi magát rendbe, azon mélázva, hogy házhoz menjen-e a halálért, vagy inkább várja meg valahol.
Elég sokat tűnődik, de végül amellett dönt, hogy egyedül akar lenni és józan döntéseket hozni, minden befolyástól és haragtól mentesen. Talán meditálnia kéne, vagy vásárolni... az mégiscsak a kedvenc elfoglaltsága. Nem érzi magát kellően erősnek ma ahhoz, hogy gyakoroljon valami olyan harcot, amihez még érzéke sincs.
Lemegy a fogadótérbe és meglátja barátját. Ma még mindig annak tartja, de Neli nem az, akit csak úgy le lehet ültetni. Ha elkapja a gondolat, akkor, mint a szélvész úgy indul meg felé. És ő a piacteret akarja éppen. Reggelizhetne is, de nem teszi meg.
Sebes léptekkel vágódik be az ork mellé, hogy egy vigyor kíséretében egy hatalmas puszit nyomjon annak arcára, - persze akkor, ha hagyja - mindezzel megköszönve neki az egész estét.*
- Nem tartok ma veled, bocsáss meg, nekem mennem kell, de bízhatsz benne, hogy még találkozunk. Hidd el, én meg tudlak találni.
*Nevet rá, és azzal a lendülettel már tova is tűnik, mintha sosem lett volna itt, s csak egy buta kis részeg álom lett volna.*
*Nem bánja annyira, hogy Cagon nem vele egy szobában alszik, de csak azért nem, mert van olyan részeg már, hogy igazán fel se fogja, hogy melyik szobába megy be. Tökéletes préda lenne most bárki számára, de szerencsére van valaki, aki védelmezi és még a szóbeszédtől is távol tartja azzal, hogy nem egy ágyban töltik az éjjelt.*
- Jó éjt neked és köszönöm, hogy nem akartál, de mégis vigyáztál rám.
*Mondja búcsúzóul, majd birtokba veszi szobáját és az ágyat is, miután megszabadul ruháitól.
Az este egyik fele nyugodtan telik, ilyen alkoholmámorosan nem nehéz elaludni, de amikor már hajnalodik, s ő is valamelyest kipihente magát, elkezdi gyötörni a fejfájás és a bűntudat. Rég töltött egyedül estét és régen volt ideje gondolkodni. Már megint nagy butaságot csinált. Talán vissza kéne mennie és bocsánatot kérnie, hátha kedvese szereti őt mégis annyira, hogy ne akarja meglincselni a kis tüzeskedésért.
Kissé elgyötörten ébred és lassan teszi magát rendbe, azon mélázva, hogy házhoz menjen-e a halálért, vagy inkább várja meg valahol.
Elég sokat tűnődik, de végül amellett dönt, hogy egyedül akar lenni és józan döntéseket hozni, minden befolyástól és haragtól mentesen. Talán meditálnia kéne, vagy vásárolni... az mégiscsak a kedvenc elfoglaltsága. Nem érzi magát kellően erősnek ma ahhoz, hogy gyakoroljon valami olyan harcot, amihez még érzéke sincs.
Lemegy a fogadótérbe és meglátja barátját. Ma még mindig annak tartja, de Neli nem az, akit csak úgy le lehet ültetni. Ha elkapja a gondolat, akkor, mint a szélvész úgy indul meg felé. És ő a piacteret akarja éppen. Reggelizhetne is, de nem teszi meg.
Sebes léptekkel vágódik be az ork mellé, hogy egy vigyor kíséretében egy hatalmas puszit nyomjon annak arcára, - persze akkor, ha hagyja - mindezzel megköszönve neki az egész estét.*
- Nem tartok ma veled, bocsáss meg, nekem mennem kell, de bízhatsz benne, hogy még találkozunk. Hidd el, én meg tudlak találni.
*Nevet rá, és azzal a lendülettel már tova is tűnik, mintha sosem lett volna itt, s csak egy buta kis részeg álom lett volna.*
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-27 12:45:32
Üzenet elküldve: 2024-02-27 12:45:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Kezd rajta is látszódni már az iszákosság, így inkább próbálja türtőztetni magát, minthogy olyat csináljon, amit megbán holnapra. Pusztán bólintással nyugtázza a baráti kinevezést, koccintana, de már megitta, nem mintha nem próbálta, megfogta poharát, de még félúton rájött, hogy az üres, így marad csak a bólintás. Ugyan elképzelni sem tudják egymás fájdalmát, ezzel szemben mégis megértik egymást és álláspontjuk nem változik, szinte egy húron pendülnek. Együtt nevetnek kaszárnyán, míg nem ásít a másik, tényleg késő van már, a fogadóson is látszik, hogy amint itt a váltása egyből elalszik. Kicsit megnyugszik mikor megerősíti, hogy ez csak egy emberi mondás. *
- Ja, jó! Ezek az emberek és a közmondásuk.
* Ezt már halkabban mondva fejét jobbra balra mozgatva, itt lezártnak tekinti ezt a témát. Nelira után ő is felpattan a székéből és már nyúlna a kabátjáért mikor nem találja, kisebb szívroham után rájön, hogy nem is vette le, talán ezért nem fázik ilyen későn. Odalép a pulthoz, ugyan eljátszott a gondolattal, ami az egy szobát illeti, de még az kéne, hogy józanul ott találja maga mellett az orkot, így inkább megelőzi a bajt mintsem beleszaladjon. A fogadós elé áll, köztük is van majd két, háromfejnyi különbség. *
- Egy Szoba lesz, de elférjek ám az ágyban (15 arany, mintha olcsóbb lenne a pofája miatt).
* Ö ezt ugyan már nem veszi tudomásul, csak elveszi a kulcsot, amit nekiadtak és megindul Nelira mögött az emeletre, ahol is jó éjszakát kíván neki és bemegy saját szobájába. Végre leveheti ezt a göncöt, nem azért mert nem kényelmes, inkább mert pucérnak lenni még kényelmesebb. Ajtót bezárja, és már úgy alszik az ágyban, mint a bunda.
Az ébredést követően kinyújtóztatja végtagjait, néhány ropogás, de azon kívül semmi problémája. Kivánszorog az ágyából, felöltözik, szerencsére az ágy is kibírta az estét. Lemegy a fogadó térbe, s visszaadja a kulcsot a pultosnak. Kíváncsi Nelirára, hogy vajon már rég lelépett vagy még alszik. Egyelőre csak kikér egy kis reggelit magának, pontosabban egy Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával, még nem próbálta (15arany), és azzal leül az egyik asztalhoz békésen eszegetni. *
* Kezd rajta is látszódni már az iszákosság, így inkább próbálja türtőztetni magát, minthogy olyat csináljon, amit megbán holnapra. Pusztán bólintással nyugtázza a baráti kinevezést, koccintana, de már megitta, nem mintha nem próbálta, megfogta poharát, de még félúton rájött, hogy az üres, így marad csak a bólintás. Ugyan elképzelni sem tudják egymás fájdalmát, ezzel szemben mégis megértik egymást és álláspontjuk nem változik, szinte egy húron pendülnek. Együtt nevetnek kaszárnyán, míg nem ásít a másik, tényleg késő van már, a fogadóson is látszik, hogy amint itt a váltása egyből elalszik. Kicsit megnyugszik mikor megerősíti, hogy ez csak egy emberi mondás. *
- Ja, jó! Ezek az emberek és a közmondásuk.
* Ezt már halkabban mondva fejét jobbra balra mozgatva, itt lezártnak tekinti ezt a témát. Nelira után ő is felpattan a székéből és már nyúlna a kabátjáért mikor nem találja, kisebb szívroham után rájön, hogy nem is vette le, talán ezért nem fázik ilyen későn. Odalép a pulthoz, ugyan eljátszott a gondolattal, ami az egy szobát illeti, de még az kéne, hogy józanul ott találja maga mellett az orkot, így inkább megelőzi a bajt mintsem beleszaladjon. A fogadós elé áll, köztük is van majd két, háromfejnyi különbség. *
- Egy Szoba lesz, de elférjek ám az ágyban (15 arany, mintha olcsóbb lenne a pofája miatt)
.* Ö ezt ugyan már nem veszi tudomásul, csak elveszi a kulcsot, amit nekiadtak és megindul Nelira mögött az emeletre, ahol is jó éjszakát kíván neki és bemegy saját szobájába. Végre leveheti ezt a göncöt, nem azért mert nem kényelmes, inkább mert pucérnak lenni még kényelmesebb. Ajtót bezárja, és már úgy alszik az ágyban, mint a bunda.
Az ébredést követően kinyújtóztatja végtagjait, néhány ropogás, de azon kívül semmi problémája. Kivánszorog az ágyából, felöltözik, szerencsére az ágy is kibírta az estét. Lemegy a fogadó térbe, s visszaadja a kulcsot a pultosnak. Kíváncsi Nelirára, hogy vajon már rég lelépett vagy még alszik. Egyelőre csak kikér egy kis reggelit magának, pontosabban egy Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával, még nem próbálta (15arany)
, és azzal leül az egyik asztalhoz békésen eszegetni. *
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-27 10:49:43
Üzenet elküldve: 2024-02-27 10:49:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bújócska//
*Őt nem zaklatja, hogy Cagon-ra terelődött a téma, hiszen egészen kíváncsivá tette ez az előélet. A fájdalmat sajnos jól ismeri. Na de semmi nem jobb annál, minthogyha valami érzékenyen érinti, akkor azt elterelje más vizekre és ne kelljen rajta csámcsogni. Senkinek nem a kedvenc témája az, hogy milyen válogatott módon bántották gyermekként, de valahol azért jó volt róla szót ejteni. Viszont épp elég. Most mar az orkra figyel, neki ez pont így a jó, de úgy érzi, hogy a válasszal már a férfi is terelné a témát, így csak felnevet és hagyja veszni.*
- De. A neved tudom, de hogy hogyan szólíthatlak azt nem. Így viszont már minden tiszta Cagon, barátom. *Amit nemrég hiányolt, azt most megkapta és ez elég megerősítés neki, hogy ne hisztizzen ezért, mert ő a barátjává fogadott valakit, aki ezt nem viszonozza. Mondhatni ez a nap legjobb része és érzése. Nem sűrűn hall ilyesmit, na meg el sem rettent tőle a vallomása után. De az is lehet, hogy mint sokan mások, egyszerűen csak nem hiszik el a szösziről, hogy veszélyes a közelében lenni. De leginkább megbántani az.*
- Gyönyörűen néznénk ott ki ketten.* Nevet a másikkal együtt, majd ásít egy nagyot. Ideje lesz nyugovóra térni. A következő kérdésre viszont egy pár pillanatra el is felejti, hogy mennyire fáradt és kacagásba tör ki, sokkal hangosabba, mint az előbb. Sosem gondolta volna, hogy ezt a mondatot így félre lehet érteni *
- Jaj, dehogy! Ezt akkor mondják... *Közben nem tudja abbahagyni a nevetést.*... Amikor valaki gyorsan megiszik nagyobb mennyiséget. Én meg itt ezzel vacakolok. *Issza meg végül ő is a maradék Jám bort.*
- Na kérjünk szobát, aztán aludjunk egy nagyot. Reggel meglátjuk józanul milyen a világ. Talán egy fokkal jobb lesz minden.
* A pulthoz igyekszik, hogy kifizesse a 16 aranyat, ami a Szoba ára. Azzal elindul a szoba irányába és nézi újdonsült barátját, hogy követi-e. Az sem érdekli, ha egy ágyban alszanak, csak végre térjen nyugovóra. Bármennyire nem akarja a reggelt, túl részeg már az ébrenléthez.*
*Őt nem zaklatja, hogy Cagon-ra terelődött a téma, hiszen egészen kíváncsivá tette ez az előélet. A fájdalmat sajnos jól ismeri. Na de semmi nem jobb annál, minthogyha valami érzékenyen érinti, akkor azt elterelje más vizekre és ne kelljen rajta csámcsogni. Senkinek nem a kedvenc témája az, hogy milyen válogatott módon bántották gyermekként, de valahol azért jó volt róla szót ejteni. Viszont épp elég. Most mar az orkra figyel, neki ez pont így a jó, de úgy érzi, hogy a válasszal már a férfi is terelné a témát, így csak felnevet és hagyja veszni.*
- De. A neved tudom, de hogy hogyan szólíthatlak azt nem. Így viszont már minden tiszta Cagon, barátom. *Amit nemrég hiányolt, azt most megkapta és ez elég megerősítés neki, hogy ne hisztizzen ezért, mert ő a barátjává fogadott valakit, aki ezt nem viszonozza. Mondhatni ez a nap legjobb része és érzése. Nem sűrűn hall ilyesmit, na meg el sem rettent tőle a vallomása után. De az is lehet, hogy mint sokan mások, egyszerűen csak nem hiszik el a szösziről, hogy veszélyes a közelében lenni. De leginkább megbántani az.*
- Gyönyörűen néznénk ott ki ketten.* Nevet a másikkal együtt, majd ásít egy nagyot. Ideje lesz nyugovóra térni. A következő kérdésre viszont egy pár pillanatra el is felejti, hogy mennyire fáradt és kacagásba tör ki, sokkal hangosabba, mint az előbb. Sosem gondolta volna, hogy ezt a mondatot így félre lehet érteni *
- Jaj, dehogy! Ezt akkor mondják... *Közben nem tudja abbahagyni a nevetést.*... Amikor valaki gyorsan megiszik nagyobb mennyiséget. Én meg itt ezzel vacakolok. *Issza meg végül ő is a maradék Jám bort.*
- Na kérjünk szobát, aztán aludjunk egy nagyot. Reggel meglátjuk józanul milyen a világ. Talán egy fokkal jobb lesz minden.
* A pulthoz igyekszik, hogy kifizesse a 16 aranyat, ami a Szoba ára.
Azzal elindul a szoba irányába és nézi újdonsült barátját, hogy követi-e. Az sem érdekli, ha egy ágyban alszanak, csak végre térjen nyugovóra. Bármennyire nem akarja a reggelt, túl részeg már az ébrenléthez.*
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:17:23
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:17:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Mélyebben elgondolkodva, talán nem a legjobb ötlete, hogy múltjáról beszél, hiszen nem róla beszéltek eddig, hanem a szőkeségről. Nem akarta magára váltani a témát, ez csak, közbejött. Talán nem fog ártani neki, csak nem hallja vissza az egész városból a múltja történetét, annyira azért bízik benne. Nelira közben a gyűrűjét szemeli. Talán még a szemei is megcsillanni látszódnak mikor az ork odanyújtja neki a kezét, hogy az közelebbről megnézhesse. *
- Remélem minden rendben. Amíg nem kezdenek olyan kísérletekbe, amikbe én, addig bajuk nem lehet! * Kicsit kacag * Ó, nem mutatkoztam volna be? * Vakarja a fejét, majd kiegyenesedik* Az én nevem Targhed Cagon, a barátaimnak csak simán Cagon, szóval neked csak Cagon.
* Ha ki kéne emelnie, akkor kiemeli, és ezzel alátámasztja, hogy már hivatalosan is barátja, biztos, ami biztos. Reméli ő is komolyan gondolta mikor előbb említette őt, mint barátja. Azt nem teszi még hozzá, hogyha kellene segítség, nyugodtan írjon neki. Azt gondolja az alap. Még nem tudja a szőkeség, de nagy dolgokra hivatott, és majd ő is szeretné kihasználni egy kicsit, úgy, mint ahogyan azt most Nelira tette, talán egy kicsivel finomabban. *
- Akkor jó párost alkotnánk, engem kirúgnának téged meg kinevetnének.
* Saját mondatán nevetni támad kedve, talán azért mert igaz, vagy, mert teljesen abszurd. De bólint arra, hogy majd reggel átgondolja, maximum nemet mond, de az még nem a világvége. Az más kérdés, ha ezzel kicsit megbántaná, de kiheverné előbb utóbb, (másnapra). Nyújtózkodni támad kedve, kezeit feje felé emeli és összekulcsolja, majd jobbra balra mozgatja ezzel még halkan kiropogtatva néhány ízületet. Ekkor érkezik egy mondat, ami azért kizökkenti a lelki békéjéből. *
- Huzatom? Büdös vagyok?
* Felemeli egyik szemöldökét és kérdő pillantásokkal nézi Nelirát. Talán ez is egy olyan mondat, ami az embereknél normális, csak buta fejével nem érti ennek jelentését. Nem is csoda, ha félreértette volna. Azért megszaglássza magát, hogy utánajárjon ezen állításnak, ha mégis ezt jelentené. *
* Mélyebben elgondolkodva, talán nem a legjobb ötlete, hogy múltjáról beszél, hiszen nem róla beszéltek eddig, hanem a szőkeségről. Nem akarta magára váltani a témát, ez csak, közbejött. Talán nem fog ártani neki, csak nem hallja vissza az egész városból a múltja történetét, annyira azért bízik benne. Nelira közben a gyűrűjét szemeli. Talán még a szemei is megcsillanni látszódnak mikor az ork odanyújtja neki a kezét, hogy az közelebbről megnézhesse. *
- Remélem minden rendben. Amíg nem kezdenek olyan kísérletekbe, amikbe én, addig bajuk nem lehet! * Kicsit kacag * Ó, nem mutatkoztam volna be? * Vakarja a fejét, majd kiegyenesedik* Az én nevem Targhed Cagon, a barátaimnak csak simán Cagon, szóval neked csak Cagon.
* Ha ki kéne emelnie, akkor kiemeli, és ezzel alátámasztja, hogy már hivatalosan is barátja, biztos, ami biztos. Reméli ő is komolyan gondolta mikor előbb említette őt, mint barátja. Azt nem teszi még hozzá, hogyha kellene segítség, nyugodtan írjon neki. Azt gondolja az alap. Még nem tudja a szőkeség, de nagy dolgokra hivatott, és majd ő is szeretné kihasználni egy kicsit, úgy, mint ahogyan azt most Nelira tette, talán egy kicsivel finomabban. *
- Akkor jó párost alkotnánk, engem kirúgnának téged meg kinevetnének.
* Saját mondatán nevetni támad kedve, talán azért mert igaz, vagy, mert teljesen abszurd. De bólint arra, hogy majd reggel átgondolja, maximum nemet mond, de az még nem a világvége. Az más kérdés, ha ezzel kicsit megbántaná, de kiheverné előbb utóbb, (másnapra). Nyújtózkodni támad kedve, kezeit feje felé emeli és összekulcsolja, majd jobbra balra mozgatja ezzel még halkan kiropogtatva néhány ízületet. Ekkor érkezik egy mondat, ami azért kizökkenti a lelki békéjéből. *
- Huzatom? Büdös vagyok?
* Felemeli egyik szemöldökét és kérdő pillantásokkal nézi Nelirát. Talán ez is egy olyan mondat, ami az embereknél normális, csak buta fejével nem érti ennek jelentését. Nem is csoda, ha félreértette volna. Azért megszaglássza magát, hogy utánajárjon ezen állításnak, ha mégis ezt jelentené. *
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-26 18:31:34
Üzenet elküldve: 2024-02-26 18:31:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Talán nem ezen kéne elgondolkodnia éppen, de bevillan neki, hogy milyen is lenne egy saját rabszolga. Vajon képes lenne rá? Neli nem az a kifejezetten jó lelkű nőszemély, aki mindennaposan bűntudattal küzd, ha nem jótékonykodhat, de talán ez még neki sem menne. El is veti az ötletet, majd próbálja visszaerőltetni magára az empátiát, amit időről-időre elveszít. Ez nem a másik hibája, hanem ő egyszerűen ilyen. Persze, amikor újra felveszi a fonalat, akkor még mindig barátnak érzi az orkot.*
- Húha. Ez sem semmi történet, de végül jól jártál. És ez a lényeg. Örülök, mert különben nem lennél most itt velem *Milyen önző gondolat. Biztos örül annak is, hogy így már nem éri bántódás a férfit, de nem ez jutott először eszébe.
Ha engedi a másik, megérinti a gyűrűt, nagyon különleges darab az biztos, szinte csodálja a kidolgozottságát. * - Ez nagyon szép. Most velük mi van? *Emeli smaragdjait a gyűrűről asztaltársáéra.*
- Nem válaszoltál még, hogy hogyan szólítsalak. Mondjuk órákkal ezelőtt kérdeztem. *Vigyorodik el, hogy kicsit oldja a hangulatot, mert cseppet sem kellemes témát választottak. Még mindig lopva az ékszert nézi, mindig is szeretett volna egy családi ereklyét, na meg normális családot.*
-Azt nem tudom, hogy nekem való-e a kaszárnya. Kiröhögnének, vagy be sem engednének, nézz már rám. Na de rendben, reggel meglátjuk, talán elkísérlek.
*Bólogat, mert most úgy érzi szívesen vele tartana, de amint józan lesz kitudja mire adja fejét inkább? A gőzt valóban jó lenne kiereszteni, de annyi módon próbálkozott már, mégsem sikerült soha. Miért pont a holnapi napon sikerülne?*
- Hú, neked aztán van huzatod. Igen, azt hiszem el kéne tenni magunkat.
*Nem örül a kijelentésnek, mert bármeddig ücsörögne még itt. De az alvás fontosságát nem szabad elfelejteni. Csak épp nem akarja, hogy reggel felébredjen józanul és újraélje a félelmeket, amit a pia elűzött belőle. Még nézegeti egy kicsit a poharát, ő nem húzza le, de talán még egy kis türelme van a másiknak.*
*Talán nem ezen kéne elgondolkodnia éppen, de bevillan neki, hogy milyen is lenne egy saját rabszolga. Vajon képes lenne rá? Neli nem az a kifejezetten jó lelkű nőszemély, aki mindennaposan bűntudattal küzd, ha nem jótékonykodhat, de talán ez még neki sem menne. El is veti az ötletet, majd próbálja visszaerőltetni magára az empátiát, amit időről-időre elveszít. Ez nem a másik hibája, hanem ő egyszerűen ilyen. Persze, amikor újra felveszi a fonalat, akkor még mindig barátnak érzi az orkot.*
- Húha. Ez sem semmi történet, de végül jól jártál. És ez a lényeg. Örülök, mert különben nem lennél most itt velem *Milyen önző gondolat. Biztos örül annak is, hogy így már nem éri bántódás a férfit, de nem ez jutott először eszébe.
Ha engedi a másik, megérinti a gyűrűt, nagyon különleges darab az biztos, szinte csodálja a kidolgozottságát. * - Ez nagyon szép. Most velük mi van? *Emeli smaragdjait a gyűrűről asztaltársáéra.*
- Nem válaszoltál még, hogy hogyan szólítsalak. Mondjuk órákkal ezelőtt kérdeztem. *Vigyorodik el, hogy kicsit oldja a hangulatot, mert cseppet sem kellemes témát választottak. Még mindig lopva az ékszert nézi, mindig is szeretett volna egy családi ereklyét, na meg normális családot.*
-Azt nem tudom, hogy nekem való-e a kaszárnya. Kiröhögnének, vagy be sem engednének, nézz már rám. Na de rendben, reggel meglátjuk, talán elkísérlek.
*Bólogat, mert most úgy érzi szívesen vele tartana, de amint józan lesz kitudja mire adja fejét inkább? A gőzt valóban jó lenne kiereszteni, de annyi módon próbálkozott már, mégsem sikerült soha. Miért pont a holnapi napon sikerülne?*
- Hú, neked aztán van huzatod. Igen, azt hiszem el kéne tenni magunkat.
*Nem örül a kijelentésnek, mert bármeddig ücsörögne még itt. De az alvás fontosságát nem szabad elfelejteni. Csak épp nem akarja, hogy reggel felébredjen józanul és újraélje a félelmeket, amit a pia elűzött belőle. Még nézegeti egy kicsit a poharát, ő nem húzza le, de talán még egy kis türelme van a másiknak.*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 21:14:10
Üzenet elküldve: 2024-02-25 21:14:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Ha visszamehetne a múltba, bármilyen gyötrelemmel és szenvedéssel teli is volt az, nem változtatna semmin, még a végén nem az lenne aki most. Látja Nelira tekintetében, hogy felkeltette az érdeklődését rabszolga múltja. Bánni nem bánja, hogy kérdez, de azért vet néhány pillantást mielőtt válaszolna. *
- Megvettek, majd mondhatni kiharcoltam a szabadságom. Talán ez egy kicsit erős megfogalmazás. Közelebb nőttem a családhoz, aki megvett és pár év múlva bevettek maguk közé.
* Megemeli kezét és megmutatja a rajtalévő pecsétgyűrűt, benne két darab fiola jin jang alakban, az egyik egy sötétebb üveg, benne egy fehér rózsa fejjel, másik egy fehér üveg, benne egy sötét koponyával. Nem biztos abban, hogy felismerné, ugyanis elég messziről jött ahhoz. De csodák lehetnek. *
- A nevem is innen van, Targhed az emberi családom családi neve, a Cagon nevet pedig én választottam magamnak. Hadd ne kelljen mondanom milyen néven hívtak, még mielőtt megvettek volna.
* Közben italából kortyol, míg hallgatja, ahogy Nelira az árral példálózik. Nem tagadás az erős ár mindig rossz, viszont nem győzi észrevenni, hogy mikor egy emberfia erős áramba kerül, az mindig megpróbál azzal szembe úszni. Elereszt egy sóhajt. *
- Majd holnap dolgozunk rajta, nem hiszem, hogy ki akarnál menni ilyen későn.
* Persze ő sem. Csak arra a kényelmes ágyra vár, amire leteheti méretes testét. Reméli van ágy a méretében. Közben egy újabb mentális szöveget vés a fejébe, „védd a tökeid”. *
- Holnap tervezek elindulni a kaszárnyába, hogy edzhessek kicsit. Szerintem gyere velem, ott letudod adni a „gőzt”. Hova máshova mennék? Gondolod, keresnék egy másik fogadót ilyen későn?
* Az kéne még, ha nem vehetne ki egy szobát, csak azért mert azt mondja. *
- Semmi különös. Amúgy eléggé, hosszú volt ez a nap és talán még a holnap hosszabb lesz. Akkor tegyük el magunkat holnapra?
*Felhörpinti itala maradékát, hiába van még félig tele a pohara, úgy véli ez már nem fog megártani neki.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:14:24, a következő indokkal:
"Látja a szemében felkeltette" helyett szerencsésebb a "Látja Nelira tekintetében, hogy". Mondatok tagolásával gondok vannak. Bátran használj pontot, ne csak vesszőket. Nem baj ha egy mondat rövidebb. "Hagy ne keljen" helyett inkább "Hadd ne kelljen". Nyugodtan használd a másik karakter nevét, mert nem egyértelmű ki példálózik mivel, ki néz mit stb. "Mentális szöveg" kissé furcsa, megkockáztatnám, hogy nincs ilyen. Szerencsésebb, hogy "Emlékezetébe vési a következő tanulságot", illetve a "tökeid" rövid ő-vel írandó. "Tréning" kifejezés az angol "training" szóból ered, jobb ha nem használ a karaktered ilyet mert világidegen, az "edzés" is tökéletesen megfelelő. A gőzt nem leadni szokás, hanem kiereszteni. (Persze a karaktered mondhatja így, legfeljebb kicsit szokatlannak fogják tartani.) "Befejezi italát, egybe" magyartalan javaslom inkább azt, hogy "Felhörpinti itala maradékát"
*Ha visszamehetne a múltba, bármilyen gyötrelemmel és szenvedéssel teli is volt az, nem változtatna semmin, még a végén nem az lenne aki most. Látja Nelira tekintetében, hogy felkeltette az érdeklődését rabszolga múltja. Bánni nem bánja, hogy kérdez, de azért vet néhány pillantást mielőtt válaszolna. *
- Megvettek, majd mondhatni kiharcoltam a szabadságom. Talán ez egy kicsit erős megfogalmazás. Közelebb nőttem a családhoz, aki megvett és pár év múlva bevettek maguk közé.
* Megemeli kezét és megmutatja a rajtalévő pecsétgyűrűt, benne két darab fiola jin jang alakban, az egyik egy sötétebb üveg, benne egy fehér rózsa fejjel, másik egy fehér üveg, benne egy sötét koponyával. Nem biztos abban, hogy felismerné, ugyanis elég messziről jött ahhoz. De csodák lehetnek. *
- A nevem is innen van, Targhed az emberi családom családi neve, a Cagon nevet pedig én választottam magamnak. Hadd ne kelljen mondanom milyen néven hívtak, még mielőtt megvettek volna.
* Közben italából kortyol, míg hallgatja, ahogy Nelira az árral példálózik. Nem tagadás az erős ár mindig rossz, viszont nem győzi észrevenni, hogy mikor egy emberfia erős áramba kerül, az mindig megpróbál azzal szembe úszni. Elereszt egy sóhajt. *
- Majd holnap dolgozunk rajta, nem hiszem, hogy ki akarnál menni ilyen későn.
* Persze ő sem. Csak arra a kényelmes ágyra vár, amire leteheti méretes testét. Reméli van ágy a méretében. Közben egy újabb mentális szöveget vés a fejébe, „védd a tökeid”. *
- Holnap tervezek elindulni a kaszárnyába, hogy edzhessek kicsit. Szerintem gyere velem, ott letudod adni a „gőzt”. Hova máshova mennék? Gondolod, keresnék egy másik fogadót ilyen későn?
* Az kéne még, ha nem vehetne ki egy szobát, csak azért mert azt mondja. *
- Semmi különös. Amúgy eléggé, hosszú volt ez a nap és talán még a holnap hosszabb lesz. Akkor tegyük el magunkat holnapra?
*Felhörpinti itala maradékát, hiába van még félig tele a pohara, úgy véli ez már nem fog megártani neki.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:14:24, a következő indokkal:
"Látja a szemében felkeltette" helyett szerencsésebb a "Látja Nelira tekintetében, hogy". Mondatok tagolásával gondok vannak. Bátran használj pontot, ne csak vesszőket. Nem baj ha egy mondat rövidebb. "Hagy ne keljen" helyett inkább "Hadd ne kelljen". Nyugodtan használd a másik karakter nevét, mert nem egyértelmű ki példálózik mivel, ki néz mit stb. "Mentális szöveg" kissé furcsa, megkockáztatnám, hogy nincs ilyen. Szerencsésebb, hogy "Emlékezetébe vési a következő tanulságot", illetve a "tökeid" rövid ő-vel írandó. "Tréning" kifejezés az angol "training" szóból ered, jobb ha nem használ a karaktered ilyet mert világidegen, az "edzés" is tökéletesen megfelelő. A gőzt nem leadni szokás, hanem kiereszteni. (Persze a karaktered mondhatja így, legfeljebb kicsit szokatlannak fogják tartani.) "Befejezi italát, egybe" magyartalan javaslom inkább azt, hogy "Felhörpinti itala maradékát"
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 20:01:03
Üzenet elküldve: 2024-02-25 20:01:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Sok mindenről hallott már, de rabszolgalétről még elég keveset. Azt tudja, hogy vannak lények, akiknek saját szolgájuk van, na de ez annál sokkal több és fájdalmasabb lehet. Próbál eljátszani a gondolattal, de nehezére esik elképzelni. Talán mert elég fájdalmas. Nem érdekli különösebben mások sorsa, de Targ más lett neki. Akaratlanul is megvédi éppen, ha mástól nem a magányában gyötrődéstől.
Az éjszaka már teljesen rájuk ereszkedett, fogalma sincs mennyi lehet az idő, de azt tudja, hogy órák óta cseverésznek. Ilyen is rég történt vele.*
- De akkor csak megvettek, nem elszabadultál. Lehet, hogy kegyesebb világod lett, de hogy lett ennek vége?
*A smaragd íriszekbe őszinte érdeklődés költözött egy ideje a másik irányába. Jobb is mással foglalkozni, mint a saját kis életével, ami sokszor egészen jó is volt, de úgyis mindig tönkre vágja.*
- A baj megkeres, megtalálom. Próbáltam talán, az ár pedig mindig belevisz valaki karjába, aki olyan jó hozzám, aztán pedig megismer én meg megpróbálom megölni. Véletlenül.
*Na így nem fogja eladni magát majd senkinek, ezek olyan mondatok, amikkel nem hirdetné magát, ha új kérőjelöltje lenne. De ismeri már a körforgást. Valami más kell, hogy kiszakadhasson ebből, csak nem tudja, hogy mi.*
- Na de mivel? Mégis mit lehet csinálnom, hogy ez ne történhessen meg sokadjára?
*Tudja, hogy a másik segíteni szeretne, de ebben a kérdésében volt némi gúnyos él. Mindent próbált már, mégsem használt semmi. Ha úgy érzi bántják, akkor ez van és kész. Talán nem is érzi, hogy elkezdődik, talán csak nem akarja.
Végül felnevet. Milyen egyszerű és frappáns megoldás, bárcsak így működne. Jóval kevesebb kárt okozna vele az biztos, mégis egy életre megjegyezné.*
- Ez egy igazán hatásos és ősi módszer. Ígérem megfogadom. *Már ami a tökön rúgást illeti.*
- Megpróbálom. Amint holnap felkelek, elfelejtek aggódni. *Eltökélt szándéka, hogy így lesz, ezt ilyen italos állapotban pedig teljesen úgy gondolja, hogy lehetséges. Miért is ne lehetne?* - De ne hagyj itt este, mert lehet emlékeztetned kell rá. *Az sem volt persze tervben, hogy egy ork férfivel töltse el az éjszakát, de biztos láttak már ilyesmit a helyi csaposok. Semmi másra nem vágyik, csak erre a biztonságérzetre, ami most van. * - Már ha nem félsz tőlem. *Vigyorodik el most úgy, mintha elszállt volna a félelme is. Most csak egy kedves szöszi aki éppen új barátját akarja megtartani magának.*
- Mi az?
*Bök állával a másik tenyere felé, hogy miért nézegeti olyan serényen. Lehet viszket már neki és mégis ráborítaná az asztalt? Vagy csak megfájdult a sok poháremelgetéstől?*
- Elfáradtam. Te nem?
*Sok mindenről hallott már, de rabszolgalétről még elég keveset. Azt tudja, hogy vannak lények, akiknek saját szolgájuk van, na de ez annál sokkal több és fájdalmasabb lehet. Próbál eljátszani a gondolattal, de nehezére esik elképzelni. Talán mert elég fájdalmas. Nem érdekli különösebben mások sorsa, de Targ más lett neki. Akaratlanul is megvédi éppen, ha mástól nem a magányában gyötrődéstől.
Az éjszaka már teljesen rájuk ereszkedett, fogalma sincs mennyi lehet az idő, de azt tudja, hogy órák óta cseverésznek. Ilyen is rég történt vele.*
- De akkor csak megvettek, nem elszabadultál. Lehet, hogy kegyesebb világod lett, de hogy lett ennek vége?
*A smaragd íriszekbe őszinte érdeklődés költözött egy ideje a másik irányába. Jobb is mással foglalkozni, mint a saját kis életével, ami sokszor egészen jó is volt, de úgyis mindig tönkre vágja.*
- A baj megkeres, megtalálom. Próbáltam talán, az ár pedig mindig belevisz valaki karjába, aki olyan jó hozzám, aztán pedig megismer én meg megpróbálom megölni. Véletlenül.
*Na így nem fogja eladni magát majd senkinek, ezek olyan mondatok, amikkel nem hirdetné magát, ha új kérőjelöltje lenne. De ismeri már a körforgást. Valami más kell, hogy kiszakadhasson ebből, csak nem tudja, hogy mi.*
- Na de mivel? Mégis mit lehet csinálnom, hogy ez ne történhessen meg sokadjára?
*Tudja, hogy a másik segíteni szeretne, de ebben a kérdésében volt némi gúnyos él. Mindent próbált már, mégsem használt semmi. Ha úgy érzi bántják, akkor ez van és kész. Talán nem is érzi, hogy elkezdődik, talán csak nem akarja.
Végül felnevet. Milyen egyszerű és frappáns megoldás, bárcsak így működne. Jóval kevesebb kárt okozna vele az biztos, mégis egy életre megjegyezné.*
- Ez egy igazán hatásos és ősi módszer. Ígérem megfogadom. *Már ami a tökön rúgást illeti.*
- Megpróbálom. Amint holnap felkelek, elfelejtek aggódni. *Eltökélt szándéka, hogy így lesz, ezt ilyen italos állapotban pedig teljesen úgy gondolja, hogy lehetséges. Miért is ne lehetne?* - De ne hagyj itt este, mert lehet emlékeztetned kell rá. *Az sem volt persze tervben, hogy egy ork férfivel töltse el az éjszakát, de biztos láttak már ilyesmit a helyi csaposok. Semmi másra nem vágyik, csak erre a biztonságérzetre, ami most van. * - Már ha nem félsz tőlem. *Vigyorodik el most úgy, mintha elszállt volna a félelme is. Most csak egy kedves szöszi aki éppen új barátját akarja megtartani magának.*
- Mi az?
*Bök állával a másik tenyere felé, hogy miért nézegeti olyan serényen. Lehet viszket már neki és mégis ráborítaná az asztalt? Vagy csak megfájdult a sok poháremelgetéstől?*
- Elfáradtam. Te nem?
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 19:32:14
Üzenet elküldve: 2024-02-25 19:32:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Tényleg nem mindennapi, amikor valaki rabszolga előéletével dobálózik. Természetesen ez nem egy olyan dolog, amit már a legelső találkozásnál közutadra kell adni. De megesik, hogy kicsúszik a száján ez meg az ennyi pia után. Most is, szemeit becsukja, próbál visszaemlékezni. *
- Hmm… Nem éppen elszabadultam, hanem megvettek. Mondjuk nem egyből, azért kellett bizonyítanom, megérem e azt a pénzt, amit belém fektetnek. Szerintem megértem, mivel nem küldtek vissza. *Elenged egy vigyort és megvonja vállát * Az utána lévő évek kegyesebbek voltak, de az az előtti, tyüüüü.
* Nem folytatja tovább, ha kíváncsi valamire gyermekkorából rákérdezhet, majdnem mindenre tud válaszolni, de nem akar fecsérelni tovább feleslegesen. *
- Úgy hangzik, mintha a baj mindig keresne. Aggodalom helyett, próbáltál már úszni az árral?
* Most gondolhatja „ez nem ilyen egyszerű”, de amíg nem próbálta addig nem panaszkodhat. Van egy két tipp a tarsolyába a feszültség levezetés érdekében. *
- Nem lehet, hogy csak feszült vagy? Olykor az ember nagy ostobaságokra képes, ha nem tudja kiadni a „gőzt”
* Mondata végén iszik, majd rajta tartja a szemét. Kíváncsi a reakciójára. Közben a fejébe, egy mentális noteszba, feljegyezi mit nem szabad mondani a lányoknak, még a végén rá is rágyújtanák a házát. Heves bólogatásokba kezd, amit nem neki, hanem saját magának szán. *
-Ha így mondod, még el is hiszem, hogy voltak más „csajai”. Ne vedd sértésnek, de ha tényleg olyan, hogy utánad jöjjön, akkor jobban jársz, ha tényleg van „más” mellette. Akkor nem kell aggódnod semmi bosszú miatt. HA, meg mégis, akkor meg tökön rugód és kész.
* Újfent vonja vállait, de ezúttal kezeit is emeli vele. Nem tudja elképzelni, hogy ilyen későn keresné, ha keresi. *
- Én amondó volnék, felejtkezz meg róla, hagyd hátra régi önmagad, és ha a múltad, mégis utolérné, vagy szarni kell bele, vagy pedig szembenézni vele.
* Saját tapasztalatból beszél, ugyan még ő is fiatalnak számít, de tudja milyen az, ha csak menekül a problémák elől. A mondandója közben először még Nelirát, majd nyitott tenyerét nézi az asztalon, ami a mondat végére összeszorít s újra Nelirát nézi. *
* Tényleg nem mindennapi, amikor valaki rabszolga előéletével dobálózik. Természetesen ez nem egy olyan dolog, amit már a legelső találkozásnál közutadra kell adni. De megesik, hogy kicsúszik a száján ez meg az ennyi pia után. Most is, szemeit becsukja, próbál visszaemlékezni. *
- Hmm… Nem éppen elszabadultam, hanem megvettek. Mondjuk nem egyből, azért kellett bizonyítanom, megérem e azt a pénzt, amit belém fektetnek. Szerintem megértem, mivel nem küldtek vissza. *Elenged egy vigyort és megvonja vállát * Az utána lévő évek kegyesebbek voltak, de az az előtti, tyüüüü.
* Nem folytatja tovább, ha kíváncsi valamire gyermekkorából rákérdezhet, majdnem mindenre tud válaszolni, de nem akar fecsérelni tovább feleslegesen. *
- Úgy hangzik, mintha a baj mindig keresne. Aggodalom helyett, próbáltál már úszni az árral?
* Most gondolhatja „ez nem ilyen egyszerű”, de amíg nem próbálta addig nem panaszkodhat. Van egy két tipp a tarsolyába a feszültség levezetés érdekében. *
- Nem lehet, hogy csak feszült vagy? Olykor az ember nagy ostobaságokra képes, ha nem tudja kiadni a „gőzt”
* Mondata végén iszik, majd rajta tartja a szemét. Kíváncsi a reakciójára. Közben a fejébe, egy mentális noteszba, feljegyezi mit nem szabad mondani a lányoknak, még a végén rá is rágyújtanák a házát. Heves bólogatásokba kezd, amit nem neki, hanem saját magának szán. *
-Ha így mondod, még el is hiszem, hogy voltak más „csajai”. Ne vedd sértésnek, de ha tényleg olyan, hogy utánad jöjjön, akkor jobban jársz, ha tényleg van „más” mellette. Akkor nem kell aggódnod semmi bosszú miatt. HA, meg mégis, akkor meg tökön rugód és kész.
* Újfent vonja vállait, de ezúttal kezeit is emeli vele. Nem tudja elképzelni, hogy ilyen későn keresné, ha keresi. *
- Én amondó volnék, felejtkezz meg róla, hagyd hátra régi önmagad, és ha a múltad, mégis utolérné, vagy szarni kell bele, vagy pedig szembenézni vele.
* Saját tapasztalatból beszél, ugyan még ő is fiatalnak számít, de tudja milyen az, ha csak menekül a problémák elől. A mondandója közben először még Nelirát, majd nyitott tenyerét nézi az asztalon, ami a mondat végére összeszorít s újra Nelirát nézi. *
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 16:50:24
Üzenet elküldve: 2024-02-25 16:50:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Befejezettnek tekintette a témát, de a másik szavait hallja. Szerencsére nem feltétlenül róla kell már beszélni, ezért hajlandó folytatni, főleg, mert amit hall az van olyan súlyos, mint ami vele is megtörtént, sőt, talán sokkalta rosszabb. Szörnyűnek tartja magát, hogy ez megnyugtatja. Minden sorsnál van rosszabb és talán az övé nem is a sor elején van a versenyzők között. Azért el nem mosolyodik, csak az új italt kóstolgatja. Némi hatásszünet után kérdezősködik csak.*
- Hogyan tudtál onnan elszabadulni?
*Bármit el tud képzelni, mert tényleg erős a másik, ez tisztán látható. És elég okosnak is mondható, ami arra enged következtetni, hogy neki ez talán könnyebben ment, mint másoknak. Vagy csak a szerencse játszott közre? Reméli hall egy kis mesét erről.*
- Ezt jelenti, hogy szörnyűségekre vagyok képes. Egyszer csak eltörik valami aztán ott találom magam valami szar helyzetben, amit én idéztem elő. Nem volt semmi a háttérben, csak fájt az a mondat. Vagyis több fájt, de ez nagyon.
*Muszáj tovább innia, a részegsége pedig már olyannyira átvette a hatalmat felette, hogy akkor is elmesélné, ha nem kérdeznék. Nem vallott még erről színt talán senkinek, csak tapasztalták mellette.*
- Mérges lettem. Nem akartam bántani senkit, aztán csak ott találtam magam a házon kívül és néztem, ahogy az ablakon át egyszer csak már nem látom lobogni a tüzet. Nem tudom pontosan mekkora volt, gyorsan elolthatta. Szóval én tényleg nem akartam, csak megtettem. Nem tudom befolyásolni, biztosan ez lesz a vesztem. *Fintorodik el, mert nem ezt kívánja magának, de ötlete sincsen arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetne ezt megfékezni.*
- Valószínű majd elfelejti, ha megkapja az odaadóbb szukáját.
*Öblíti le a gondolatot is, egyáltalán nem akar veszélyes figurákat szeretni állandóan és pont azokat bosszantani fel. Mintha mindent megtenne azért, hogy valaki megbüntesse. Szépek is a lelki sebek, elég jól visszaköszönnek.*
- Nem hibáztatlak, ha nem akarod megvárni velem, amíg megtalál.
*Arra az opcióra nem gondol, hogy lehet, hogy senki nem követi, hanem örül, hogy végre megszabadultak tőle. Nyomorúságos dolog ilyen nőnek lenni, aki folyton attól retteg, hogy elbaltáz valamit, aztán végül mindig meg is teszi.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:16:50, a következő indokkal:
"Csaj" Világidegen kifejezés, kérlek mellőzd a karaktered beszédéből.
*Befejezettnek tekintette a témát, de a másik szavait hallja. Szerencsére nem feltétlenül róla kell már beszélni, ezért hajlandó folytatni, főleg, mert amit hall az van olyan súlyos, mint ami vele is megtörtént, sőt, talán sokkalta rosszabb. Szörnyűnek tartja magát, hogy ez megnyugtatja. Minden sorsnál van rosszabb és talán az övé nem is a sor elején van a versenyzők között. Azért el nem mosolyodik, csak az új italt kóstolgatja. Némi hatásszünet után kérdezősködik csak.*
- Hogyan tudtál onnan elszabadulni?
*Bármit el tud képzelni, mert tényleg erős a másik, ez tisztán látható. És elég okosnak is mondható, ami arra enged következtetni, hogy neki ez talán könnyebben ment, mint másoknak. Vagy csak a szerencse játszott közre? Reméli hall egy kis mesét erről.*
- Ezt jelenti, hogy szörnyűségekre vagyok képes. Egyszer csak eltörik valami aztán ott találom magam valami szar helyzetben, amit én idéztem elő. Nem volt semmi a háttérben, csak fájt az a mondat. Vagyis több fájt, de ez nagyon.
*Muszáj tovább innia, a részegsége pedig már olyannyira átvette a hatalmat felette, hogy akkor is elmesélné, ha nem kérdeznék. Nem vallott még erről színt talán senkinek, csak tapasztalták mellette.*
- Mérges lettem. Nem akartam bántani senkit, aztán csak ott találtam magam a házon kívül és néztem, ahogy az ablakon át egyszer csak már nem látom lobogni a tüzet. Nem tudom pontosan mekkora volt, gyorsan elolthatta. Szóval én tényleg nem akartam, csak megtettem. Nem tudom befolyásolni, biztosan ez lesz a vesztem. *Fintorodik el, mert nem ezt kívánja magának, de ötlete sincsen arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetne ezt megfékezni.*
- Valószínű majd elfelejti, ha megkapja az odaadóbb szukáját.
*Öblíti le a gondolatot is, egyáltalán nem akar veszélyes figurákat szeretni állandóan és pont azokat bosszantani fel. Mintha mindent megtenne azért, hogy valaki megbüntesse. Szépek is a lelki sebek, elég jól visszaköszönnek.*
- Nem hibáztatlak, ha nem akarod megvárni velem, amíg megtalál.
*Arra az opcióra nem gondol, hogy lehet, hogy senki nem követi, hanem örül, hogy végre megszabadultak tőle. Nyomorúságos dolog ilyen nőnek lenni, aki folyton attól retteg, hogy elbaltáz valamit, aztán végül mindig meg is teszi.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:16:50, a következő indokkal:
"Csaj" Világidegen kifejezés, kérlek mellőzd a karaktered beszédéből.
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 15:07:59
Üzenet elküldve: 2024-02-25 15:07:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Az asztalra könyökölve hallgatja Nelira válaszait. A jelenlegi témában nincsen más, mintsem töménytelen mennyiségű szenvedés és fájdalom. A régi sebeket nehéz befoltozni, míg a testünkön meghúzódó karcolások, pusztán emlékeket idéznek elő, addig a lelki sebek meggátolnak a kiteljesedésünkben, és mi az amitől kigyógyulhatunk? Ha szerencséje van az orknak, akkor kitalál erre is valami bájitalt tudásának köszönhetően, de addig is nem sok. Ahány ember annyi megoldás. *
- Mit gondolsz jobb ezekkel az emlékekkel együtt élni, vagy inkább vesszenek a feledésbe? Elvégre, ha elfelednéd a múltad, talán nem az lennél, aki alapból vagy.
* A mondata végén megissza a maradék italát. Nehéz témának gondolja, még ha hasznos tanáccsal tudna szolgálni, akkor nem fogná vissza magát, ám annyi tapasztalata van mások „nyugtatásában” mint az íjászatban (nem jó íjász). Megköszöni az italt, eljátszik vele körkörösen, felemeli a fénybe, majd beleszagol. Mint egy igazi borszakértő, csak semmi köze hozzá. Majd abba is belekortyol, majd ránéz Nelirára. *
- Rabszolga voltam egy ideig.
* Nem egy nagy titok, ha elég erősen nézi valaki a kezét még a mai napig lehet látni a nyomokat. Ezt azonban megnéznie képtelenség jelen esetében, ugyanis a ruha, ami rajta van, elég jól eltakar mindent, amin látható lenne. Közben példája sikeresnek mondható, abból a szempontból, hogy nem értette félre, és még nevetésre is biztatta vele, szóval elégedett magával. Ha még csak most találkoztak volna és akkor közölte volna vele, hogy üldözik, lehet nem folyna bele, de így, ivászat után egy kicsit másabb a dolog, egyes helyeken még testvériséget is jelent az ital megosztása. Bár nem gondolja, hogy ez a szabály ide is érvényes, nem rágódik rajta. *
- Azért az eléggé nagy váltásnak hangzik, rágyújtani a házat ezért a mondatért. Biztos van valami a háttérben! Na nem mintha elkélne mondanod és mi az, hogy nem akartad? Az én példámból kiindulva én nem akartam. Ha meg tényleg üldözni fognak, ahogy azt mondtad, lehet jobban jártál volna, ha bennégett volna.
* Ugyan semmiképp sem kívánja másokra a halált, de amit eddig hallott abból nehezen tudja hibáztatni a lányt. Azért ezt nem mondja neki, nehogy még a fejébe vegye, aztán nézhet. *
* Az asztalra könyökölve hallgatja Nelira válaszait. A jelenlegi témában nincsen más, mintsem töménytelen mennyiségű szenvedés és fájdalom. A régi sebeket nehéz befoltozni, míg a testünkön meghúzódó karcolások, pusztán emlékeket idéznek elő, addig a lelki sebek meggátolnak a kiteljesedésünkben, és mi az amitől kigyógyulhatunk? Ha szerencséje van az orknak, akkor kitalál erre is valami bájitalt tudásának köszönhetően, de addig is nem sok. Ahány ember annyi megoldás. *
- Mit gondolsz jobb ezekkel az emlékekkel együtt élni, vagy inkább vesszenek a feledésbe? Elvégre, ha elfelednéd a múltad, talán nem az lennél, aki alapból vagy.
* A mondata végén megissza a maradék italát. Nehéz témának gondolja, még ha hasznos tanáccsal tudna szolgálni, akkor nem fogná vissza magát, ám annyi tapasztalata van mások „nyugtatásában” mint az íjászatban (nem jó íjász). Megköszöni az italt, eljátszik vele körkörösen, felemeli a fénybe, majd beleszagol. Mint egy igazi borszakértő, csak semmi köze hozzá. Majd abba is belekortyol, majd ránéz Nelirára. *
- Rabszolga voltam egy ideig.
* Nem egy nagy titok, ha elég erősen nézi valaki a kezét még a mai napig lehet látni a nyomokat. Ezt azonban megnéznie képtelenség jelen esetében, ugyanis a ruha, ami rajta van, elég jól eltakar mindent, amin látható lenne. Közben példája sikeresnek mondható, abból a szempontból, hogy nem értette félre, és még nevetésre is biztatta vele, szóval elégedett magával. Ha még csak most találkoztak volna és akkor közölte volna vele, hogy üldözik, lehet nem folyna bele, de így, ivászat után egy kicsit másabb a dolog, egyes helyeken még testvériséget is jelent az ital megosztása. Bár nem gondolja, hogy ez a szabály ide is érvényes, nem rágódik rajta. *
- Azért az eléggé nagy váltásnak hangzik, rágyújtani a házat ezért a mondatért. Biztos van valami a háttérben! Na nem mintha elkélne mondanod és mi az, hogy nem akartad? Az én példámból kiindulva én nem akartam. Ha meg tényleg üldözni fognak, ahogy azt mondtad, lehet jobban jártál volna, ha bennégett volna.
* Ugyan semmiképp sem kívánja másokra a halált, de amit eddig hallott abból nehezen tudja hibáztatni a lányt. Azért ezt nem mondja neki, nehogy még a fejébe vegye, aztán nézhet. *
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 09:49:48
Üzenet elküldve: 2024-02-25 09:49:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bújócska//
*Mosolyának íve sötéten húzódik, nem tudja, hogy kell-e ilyesmiről beszélniük, vagy nem, de már elkezdték. Az alkohol sok gátlást felszabadít, ezért nem fog szégyenlősködni, az amúgy sem az ő szokása, bár nem hétköznapi neki magáról beszélnie, legalábbis a mélyebb rétegekben meghúzódó dolgairól.*
- Nem nagy dolog, már rég volt. *Rándít vállat, s iszik bele poharába, ami már megint majdnem kiürült, majd elhúzza száját, csak kikívánkozik még egy-két mondat.* -Sokszor zártak be, mert butaságot csináltam, aztán egyre nagyobbakat tettem, ők meg egyre tovább... érted. De már itt vagyok. Nem történhet ilyesmi többé.
*Amikor robban, az éppen akkor van, amikor megijed attól, hogy valaki ellene munkálkodik, vagy nem szereti. Mert akkor olyan érzések szakadnak fel benne, mint amikor a legnagyobb szerettei zárták be egy kis gyerekcsíny miatt. Többre nem emlékszik, talán jobb is, de a felfortyanó düh az megmaradt, és végigkíséri az életét, sőt, mondhatni mindig is benne volt.* - De az előbb a vállad felé nyúltál, biztos ismered, milyen ez. Erre kellene inni még egyet nem? Mert itt vagyunk.
*Láthatóan ki akar menekülni a helyzetből, ezért semmilyen választ nem várva feláll, a pulthoz igyekszik és a 18 arany kifizetése után visszatér két Jám bor nevű valamivel, hogy még egy sokadik italt is kóstolhassanak. *
- Jám bor, ha fel akarod írni. Fogalmam sincs mi ez. *Ezennel a témát befejezettnek is tekinti, úgy hagyta hátra, mint asztaltársát egy pár perc erejéig amíg rendelt maguknak.
A kis filozofáláson, miszerint mindig ott lenne valaki mellettük, felnevet. Ha így gondol bele, tényleg nem kéne hasonló.
A kísérletek viszont érdekesek, de már nem köti le.*
- Az eléggé. Ki tudja mire leszel még képes.
*Már merengőben van a következő beszélgetési pontjuk miatt. Szerencsére Targ nem borította rá azonnal az asztalt, úgy tűnik ez csak Neli reakciója lenne arra, ha valaki hazudott volna neki, de nem mindenki ő, nem kellene folyton magából kiindulnia. Na de akkor honnan induljon?*
- Azért nem olyan messziről. Csak innen jó pár mérföldnyiről. *Húzza még egy kicsit, hogy beszédbe kezdjen, de aztán megembereli magát.* - Mondtam, hogy csinálok néha szörnyűségeket. Hát, azt mondta, hogy nem vagyok elég odaadó én pedig rágyújtottam a házat. *Már megbánta, de mint kiderült ez véletlen volt, ugyan is nem akarta ő, csak megtette.* - Én nem akartam, csak megtörtént. De nem lett nagy baj, él, meg minden. *Ugyanis nem szaladt el azonnal, hanem messziről sírva nézte művét, aztán csak akkor indult el a negyed felé hosszan tartó sétával, amikor már biztos volt abban, hogy akkora baj mégsem történt.* - Ő pedig nem olyan, aki ezt ne köszönné meg valahogy.
*Szavai közben egy percre sem veszi le tekintetét az orkról, nagyon várja, hogy most elküldi-e a francba, vagy nem. Ha elküldi, akkor maximum keres egy másikat. De valahogy tőle nem szeretne megszabadulni.*
*Mosolyának íve sötéten húzódik, nem tudja, hogy kell-e ilyesmiről beszélniük, vagy nem, de már elkezdték. Az alkohol sok gátlást felszabadít, ezért nem fog szégyenlősködni, az amúgy sem az ő szokása, bár nem hétköznapi neki magáról beszélnie, legalábbis a mélyebb rétegekben meghúzódó dolgairól.*
- Nem nagy dolog, már rég volt. *Rándít vállat, s iszik bele poharába, ami már megint majdnem kiürült, majd elhúzza száját, csak kikívánkozik még egy-két mondat.* -Sokszor zártak be, mert butaságot csináltam, aztán egyre nagyobbakat tettem, ők meg egyre tovább... érted. De már itt vagyok. Nem történhet ilyesmi többé.
*Amikor robban, az éppen akkor van, amikor megijed attól, hogy valaki ellene munkálkodik, vagy nem szereti. Mert akkor olyan érzések szakadnak fel benne, mint amikor a legnagyobb szerettei zárták be egy kis gyerekcsíny miatt. Többre nem emlékszik, talán jobb is, de a felfortyanó düh az megmaradt, és végigkíséri az életét, sőt, mondhatni mindig is benne volt.* - De az előbb a vállad felé nyúltál, biztos ismered, milyen ez. Erre kellene inni még egyet nem? Mert itt vagyunk.
*Láthatóan ki akar menekülni a helyzetből, ezért semmilyen választ nem várva feláll, a pulthoz igyekszik és a 18 arany kifizetése után visszatér két Jám bor nevű valamivel, hogy még egy sokadik italt is kóstolhassanak.
*- Jám bor, ha fel akarod írni. Fogalmam sincs mi ez. *Ezennel a témát befejezettnek is tekinti, úgy hagyta hátra, mint asztaltársát egy pár perc erejéig amíg rendelt maguknak.
A kis filozofáláson, miszerint mindig ott lenne valaki mellettük, felnevet. Ha így gondol bele, tényleg nem kéne hasonló.
A kísérletek viszont érdekesek, de már nem köti le.*
- Az eléggé. Ki tudja mire leszel még képes.
*Már merengőben van a következő beszélgetési pontjuk miatt. Szerencsére Targ nem borította rá azonnal az asztalt, úgy tűnik ez csak Neli reakciója lenne arra, ha valaki hazudott volna neki, de nem mindenki ő, nem kellene folyton magából kiindulnia. Na de akkor honnan induljon?*
- Azért nem olyan messziről. Csak innen jó pár mérföldnyiről. *Húzza még egy kicsit, hogy beszédbe kezdjen, de aztán megembereli magát.* - Mondtam, hogy csinálok néha szörnyűségeket. Hát, azt mondta, hogy nem vagyok elég odaadó én pedig rágyújtottam a házat. *Már megbánta, de mint kiderült ez véletlen volt, ugyan is nem akarta ő, csak megtette.* - Én nem akartam, csak megtörtént. De nem lett nagy baj, él, meg minden. *Ugyanis nem szaladt el azonnal, hanem messziről sírva nézte művét, aztán csak akkor indult el a negyed felé hosszan tartó sétával, amikor már biztos volt abban, hogy akkora baj mégsem történt.* - Ő pedig nem olyan, aki ezt ne köszönné meg valahogy.
*Szavai közben egy percre sem veszi le tekintetét az orkról, nagyon várja, hogy most elküldi-e a francba, vagy nem. Ha elküldi, akkor maximum keres egy másikat. De valahogy tőle nem szeretne megszabadulni.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-24 22:11:50
Üzenet elküldve: 2024-02-24 22:11:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Ha felét tudná az életének, nem minden fenékig tejfel. Az atyai pofon hallatán csak vállát vonja. Mint láthatja, ork bőrét néhány kis pofon nem hatja meg. Viszont a korbácsütésnél azért hunyorítani kezd. Túlságosan is jól ismeri annak erejét és megtörő képességét, egyik kezével még lapockájához is nyúl majd onnan tovább csúszik a vállára majd vissza az asztalra. Kellően elgondolkozik a mondandóján, elvégre az emberek nem dobálóznak ilyen szavakkal jobbra balra. A bezárást viszont nem tudja elképzelni, mi haszna lehet annak? *
- És melyik volt?
* Hogy ezzel a kérdéssel arra kíváncsi, hogy melyiket élte át, vagy kikövette el ellene, azt nem taglalja. Jobbnak is tartja, ha ezt inkább saját maga mondja el, mintsem fogóval keljen kihúznia. *
- Persze, hogy nem. Engem mondjuk kirázna hideg, ha mindig követne valaki valahova, még ha az a barátom is. Még csak az hiányzik, mennék az erdőben valamerre és rám jönne az öt perc és végezni akarnám a dolgom, erre valaki megszólal mögöttem, „kész vagy? ” Kösz nem! Inkább megküzdők a démonjaimmal.
* Elenged egy enyhe mosolyt a mondata végén, ugyanis ezt kedvcsinálónak szánta, viszont így hangosan kimondva, talán mégsem a legjobb, amit mondhatna, reméli, hogy nem érti félre. *
- Hát igen! * Önbizalom és büszkeség kerül az arcára * Kár, hogy nem éppen úgy jöttek ki, ahogyan én azt szerettem volna. Ha sikerült volna az utóbbi, talán képes lettem volna eltávolítani az éhínséget a világból. Azért az elég nagyravágyó és egyedi dolog, nem?
* Ha működne, talán már aranyban fürdene, de ilyen az élet. Tervez még maradandót alkotni, ha nem is újat, akkor valami ritkaságból szeretne hétköznapi jellegűt készíteni. Nem reménykedik az örök élet italában, persze, majd pont ő találja fel. Mondjuk jó játszani a gondolattal, egészen addig, míg egy hatalom ki nem akarná sajátítani. Kényelembe helyezi testét a székében, amikor Nelira azt ecseteli, miért szólította le, azon különösen felemeli a szemét, hogy „érte fognak jönni”. *
- Kik jönnének érted? Mit csináltál, amiért a világ végéig is elmennének érted? Muszáj őszintének lennünk egymással, különben mi sem leszünk egyebek, mintsem azok, kiket elakarunk kerülni.
* Szavai higgadtak és mégis erősek, nem szeretné sokkal tovább húzni ezt a macska egér játékot, szerinte eljött az idő a vallomáshoz. *
* Ha felét tudná az életének, nem minden fenékig tejfel. Az atyai pofon hallatán csak vállát vonja. Mint láthatja, ork bőrét néhány kis pofon nem hatja meg. Viszont a korbácsütésnél azért hunyorítani kezd. Túlságosan is jól ismeri annak erejét és megtörő képességét, egyik kezével még lapockájához is nyúl majd onnan tovább csúszik a vállára majd vissza az asztalra. Kellően elgondolkozik a mondandóján, elvégre az emberek nem dobálóznak ilyen szavakkal jobbra balra. A bezárást viszont nem tudja elképzelni, mi haszna lehet annak? *
- És melyik volt?
* Hogy ezzel a kérdéssel arra kíváncsi, hogy melyiket élte át, vagy kikövette el ellene, azt nem taglalja. Jobbnak is tartja, ha ezt inkább saját maga mondja el, mintsem fogóval keljen kihúznia. *
- Persze, hogy nem. Engem mondjuk kirázna hideg, ha mindig követne valaki valahova, még ha az a barátom is. Még csak az hiányzik, mennék az erdőben valamerre és rám jönne az öt perc és végezni akarnám a dolgom, erre valaki megszólal mögöttem, „kész vagy? ” Kösz nem! Inkább megküzdők a démonjaimmal.
* Elenged egy enyhe mosolyt a mondata végén, ugyanis ezt kedvcsinálónak szánta, viszont így hangosan kimondva, talán mégsem a legjobb, amit mondhatna, reméli, hogy nem érti félre. *
- Hát igen! * Önbizalom és büszkeség kerül az arcára * Kár, hogy nem éppen úgy jöttek ki, ahogyan én azt szerettem volna. Ha sikerült volna az utóbbi, talán képes lettem volna eltávolítani az éhínséget a világból. Azért az elég nagyravágyó és egyedi dolog, nem?
* Ha működne, talán már aranyban fürdene, de ilyen az élet. Tervez még maradandót alkotni, ha nem is újat, akkor valami ritkaságból szeretne hétköznapi jellegűt készíteni. Nem reménykedik az örök élet italában, persze, majd pont ő találja fel. Mondjuk jó játszani a gondolattal, egészen addig, míg egy hatalom ki nem akarná sajátítani. Kényelembe helyezi testét a székében, amikor Nelira azt ecseteli, miért szólította le, azon különösen felemeli a szemét, hogy „érte fognak jönni”. *
- Kik jönnének érted? Mit csináltál, amiért a világ végéig is elmennének érted? Muszáj őszintének lennünk egymással, különben mi sem leszünk egyebek, mintsem azok, kiket elakarunk kerülni.
* Szavai higgadtak és mégis erősek, nem szeretné sokkal tovább húzni ezt a macska egér játékot, szerinte eljött az idő a vallomáshoz. *
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:56:09
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:56:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Egy kicsit megint italával játszadozik, valamiért nagyon szereti nézni, ahogy a lötty hártyát hagy maga után a pohár falán, majd eltűnik szép lassan, mintha ott sem lett volna. Apróságok tudják így elcsalni a figyelmét, mindenen el tud csodálkozni, amikor éppen el van lazulva.*
- A büntetés egy atyai pofon, vagy néhány korbácsütés? Esetleg bezárni a pincébe, és felé sem nézni, amíg meg nem javul?
*Mintha valamiféle tapasztalat sejtetődne fel a szavai nyomán, s csak miután kimondta őket néz fel Targ szemeibe. Neli büntetésből csak a legrosszabbakat kapta, de hallott már szelídebb változatról is, ami éppen olyan hatásos tud lenni. Őszintén kíváncsi, hogy a mások szülei, nevelői mivel térítették észhez a kallódásnak indult, vagy túlzsongó gyermekeiket.
Amíg nem mondja el miért is akart mindenképpen az ork mellé szegődni, addig ezek a szavak mintha egy kis bűntudatot ébresztenének benne. Magától is megvédené, ha tudná, nem kellett volna cselhez folyamodnia, de lássuk be, akkor nem is biztos, hogy csak úgy le merte volna szólítani egy utca kellős közepén a nagydarab férfit.*
- Igen, jó, hogy itt vagy, de nem lehet mellettem mindig valaki. *Már húzódik is elméjére a félelem köde, ezért hát játék nélkül is újat kortyol az italból, hogy egy nyeléssel azt is elűzze. Ezen most nem kell gondolkodni, mert éppen nincs magányára utalva.*
- Érdekes dolgokkal kísérletezhetsz, valami felgyújt egy házat, valami pedig éhséget olt. Valami nagyra vágysz? Valami egyedire?
*Ismét oldalra dönti a fejét, mint amikor nagyon érdekli valami. Sokaknak az ilyesfajta álmok butaságok, de ő szereti, ha valaki feltörekvő és akár valóságtól elrugaszkodott terveket kerget. Hiszen mi szebb van annál, ha valaki megugorja a lehetetlent?
A csend ránehezedhet, nem szólnak közbe, mintha tudná a másik, hogy mikor hol van a helye. Vagy csak tapintatos, nem úgy mint Neli, akit egyáltalán nem szokott az ilyesmi érdekelni. De ha lenne egy papírdarabkája, ezt ő is feljegyezné, mint dolog, amire oda kellene figyelnie.
Nehezen kezd bele a szavak megformálásába, de ezen túl kell esni. Talán semmi értelme nincs színt vallani, de most így érzi jónak.*
- Azért szólítottalak le az utcán, hogy megvédj. Mert olyan... erősnek tűnsz. És abban nem hazudtam, hogy éreztem, hogy ma veled kell innom, de az elsődleges célom ez volt vele. Mert értem el fognak jönni. Biztos, hogy értem fognak jönni és akkor bántani fognak. A szerelmem fog bántani. Ezért van bánatom. Ezért akartam inni és, hogy megvédj. Sajnálom. *Aztán csak meredten bámul, hogy mi lesz az ítélet.*
*Egy kicsit megint italával játszadozik, valamiért nagyon szereti nézni, ahogy a lötty hártyát hagy maga után a pohár falán, majd eltűnik szép lassan, mintha ott sem lett volna. Apróságok tudják így elcsalni a figyelmét, mindenen el tud csodálkozni, amikor éppen el van lazulva.*
- A büntetés egy atyai pofon, vagy néhány korbácsütés? Esetleg bezárni a pincébe, és felé sem nézni, amíg meg nem javul?
*Mintha valamiféle tapasztalat sejtetődne fel a szavai nyomán, s csak miután kimondta őket néz fel Targ szemeibe. Neli büntetésből csak a legrosszabbakat kapta, de hallott már szelídebb változatról is, ami éppen olyan hatásos tud lenni. Őszintén kíváncsi, hogy a mások szülei, nevelői mivel térítették észhez a kallódásnak indult, vagy túlzsongó gyermekeiket.
Amíg nem mondja el miért is akart mindenképpen az ork mellé szegődni, addig ezek a szavak mintha egy kis bűntudatot ébresztenének benne. Magától is megvédené, ha tudná, nem kellett volna cselhez folyamodnia, de lássuk be, akkor nem is biztos, hogy csak úgy le merte volna szólítani egy utca kellős közepén a nagydarab férfit.*
- Igen, jó, hogy itt vagy, de nem lehet mellettem mindig valaki. *Már húzódik is elméjére a félelem köde, ezért hát játék nélkül is újat kortyol az italból, hogy egy nyeléssel azt is elűzze. Ezen most nem kell gondolkodni, mert éppen nincs magányára utalva.*
- Érdekes dolgokkal kísérletezhetsz, valami felgyújt egy házat, valami pedig éhséget olt. Valami nagyra vágysz? Valami egyedire?
*Ismét oldalra dönti a fejét, mint amikor nagyon érdekli valami. Sokaknak az ilyesfajta álmok butaságok, de ő szereti, ha valaki feltörekvő és akár valóságtól elrugaszkodott terveket kerget. Hiszen mi szebb van annál, ha valaki megugorja a lehetetlent?
A csend ránehezedhet, nem szólnak közbe, mintha tudná a másik, hogy mikor hol van a helye. Vagy csak tapintatos, nem úgy mint Neli, akit egyáltalán nem szokott az ilyesmi érdekelni. De ha lenne egy papírdarabkája, ezt ő is feljegyezné, mint dolog, amire oda kellene figyelnie.
Nehezen kezd bele a szavak megformálásába, de ezen túl kell esni. Talán semmi értelme nincs színt vallani, de most így érzi jónak.*
- Azért szólítottalak le az utcán, hogy megvédj. Mert olyan... erősnek tűnsz. És abban nem hazudtam, hogy éreztem, hogy ma veled kell innom, de az elsődleges célom ez volt vele. Mert értem el fognak jönni. Biztos, hogy értem fognak jönni és akkor bántani fognak. A szerelmem fog bántani. Ezért van bánatom. Ezért akartam inni és, hogy megvédj. Sajnálom. *Aztán csak meredten bámul, hogy mi lesz az ítélet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659