Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:06:07
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:06:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyó a fészekben//
*A türelem olyan erény, amely keveseknek sajátja igazán. Gyorsan pattog le türelmük páncéljáról a lakk, hogy előtűnjön alóla a türelmetlenség patinája.
Aztyan ezzel szemben nyugodtan vár, még csak ujjaival sem dobol az asztalon. Nézelődik, fürkészik és felmér.
Már csak azzal rengeteget tud meg, hogy csak figyel és ezt ugyancsak kevesen tudják alkalmazni.
Az egy szem alkalmazott asztalról asztalra száll, mint azok a madarak a kalitkában. Mármint, azok persze nem, hisz ketrecben vannak, de a metafora érthető. Emellett a fogadóban nyugalom honol, mindenki megkapja a rendelését, senki sem elégedetlenkedik. A halk beszélgetések monoton zajjá olvadnak össze, amelybe csak olykor-olykor vegyül a konyha felől edények hangja.
Ideális miliő, már ha fogadó felől gondolkodik az ember. Tisztes, rendes vendéglátóhely, de van mit javítani rajta. De az is lehet, hogy a tulajdonos kiadás-kímélő célzattal döntött a visszafogott számú személyzet kérdésében, de ugyancsak meglehet, hogy nincs megfelelő emberanyag a pozíció feltöltésére.
Gondolataiból a kiszolgáló érkezte zökkenti ki, kifejezéstelen arccal néz fel rá, nem tudni, hogy a heg miatt képtelen mosolyt varázsolni az arcára vagy csak nem szeret mosolyogni.*
- Jó estét. *Köszönti kifejezéstelen hangon.*
- Egy pohár hűs fehéret szeretnék. *Adja le a rendelését, pedig ki sem nyitotta az itallapot.*
- És szeretnék beszélni Chasyvel. *Teszi hozzá hasonlóan tárgyilagos hangnemben.*
- Bocsánat, valószínűleg Cha'yss néven ismerhetik. A nevem A'cron Aztyan al'Areen. Tudni fogja, ki vagyok. *Halkan, de érthetően beszél, végig szemkontaktust tart, nem ugrál a tekintete másfelé, mintha a szavai okozta reakciókat kutatná Mik arcán.*
*A türelem olyan erény, amely keveseknek sajátja igazán. Gyorsan pattog le türelmük páncéljáról a lakk, hogy előtűnjön alóla a türelmetlenség patinája.
Aztyan ezzel szemben nyugodtan vár, még csak ujjaival sem dobol az asztalon. Nézelődik, fürkészik és felmér.
Már csak azzal rengeteget tud meg, hogy csak figyel és ezt ugyancsak kevesen tudják alkalmazni.
Az egy szem alkalmazott asztalról asztalra száll, mint azok a madarak a kalitkában. Mármint, azok persze nem, hisz ketrecben vannak, de a metafora érthető. Emellett a fogadóban nyugalom honol, mindenki megkapja a rendelését, senki sem elégedetlenkedik. A halk beszélgetések monoton zajjá olvadnak össze, amelybe csak olykor-olykor vegyül a konyha felől edények hangja.
Ideális miliő, már ha fogadó felől gondolkodik az ember. Tisztes, rendes vendéglátóhely, de van mit javítani rajta. De az is lehet, hogy a tulajdonos kiadás-kímélő célzattal döntött a visszafogott számú személyzet kérdésében, de ugyancsak meglehet, hogy nincs megfelelő emberanyag a pozíció feltöltésére.
Gondolataiból a kiszolgáló érkezte zökkenti ki, kifejezéstelen arccal néz fel rá, nem tudni, hogy a heg miatt képtelen mosolyt varázsolni az arcára vagy csak nem szeret mosolyogni.*
- Jó estét. *Köszönti kifejezéstelen hangon.*
- Egy pohár hűs fehéret szeretnék. *Adja le a rendelését, pedig ki sem nyitotta az itallapot.*
- És szeretnék beszélni Chasyvel. *Teszi hozzá hasonlóan tárgyilagos hangnemben.*
- Bocsánat, valószínűleg Cha'yss néven ismerhetik. A nevem A'cron Aztyan al'Areen. Tudni fogja, ki vagyok. *Halkan, de érthetően beszél, végig szemkontaktust tart, nem ugrál a tekintete másfelé, mintha a szavai okozta reakciókat kutatná Mik arcán.*
3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:02:45
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:02:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
- Nem tudtam, hogy vannak még rabszolgák Wegtorenben.
*Valószínűleg hatalmas hülyeséget mond, de nem is az igazság eltalálása a célja.*
- Ne aggódjon! Artheniorban nincs rabszolgaság.
*Ha szabad a felé közelebb eső keze, akkor megpróbálja biztatóan megszorítani. Ha esetleg ez nem sikerülne akkor a hátát simogatja, de nem húzza zaklatóan mélyre a kezét. Erre az időre a kanalat is lerakja, érezze az óriás, hogy ilyen idegen helyen is van valaki, aki figyel rá és meghallgtja. Megpróbálkozik egy nyaktötő mutatvánnyal is. A szeme ajak magasságban járhat, amikor eléri korlátait egy halk roppanással, ezért abban a magasságban állapodik meg.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 21:07:21
- Nem tudtam, hogy vannak még rabszolgák Wegtorenben.
*Valószínűleg hatalmas hülyeséget mond, de nem is az igazság eltalálása a célja.*
- Ne aggódjon! Artheniorban nincs rabszolgaság.
*Ha szabad a felé közelebb eső keze, akkor megpróbálja biztatóan megszorítani. Ha esetleg ez nem sikerülne akkor a hátát simogatja, de nem húzza zaklatóan mélyre a kezét. Erre az időre a kanalat is lerakja, érezze az óriás, hogy ilyen idegen helyen is van valaki, aki figyel rá és meghallgtja. Megpróbálkozik egy nyaktötő mutatvánnyal is. A szeme ajak magasságban járhat, amikor eléri korlátait egy halk roppanással, ezért abban a magasságban állapodik meg.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 21:07:21
3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:39:07
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:39:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas //
* Még meg kell, hogy törölje a kezét, mert úgy összenyálazták. A kérdésére a tipikus jól bevált választ kapja. ~ Ez is csak egy vén kéjenc. ~ Állapítja meg.*
– Köszönöm nagyon kedves! * Kihozzák a férfi ételét is, így már semmi akadálya, hogy egyenek. Mondjuk Zrinandának nehéz eldöntenie, hogy a pohost ő vagy az elé tett étel érdekli jobban. Az óriás is belekóstol a levesbe. Az étel igencsak ízletes és örömmel kanalazza befelé a barna levet. A kérdések Baarcas felől újra csak megindulnak.*
– Wegtorenből jöttem. Konkrét úti célom nem volt. Most hogy a gazdám és az üzlete már nincs többé szabad vagyok. Egyelőre itt maradok egy időre azt hiszem.* Amíg válaszol neki, addig szünetelteti az evést. Most viszont nyugodtan folytatja tovább a falatozást.*
* Még meg kell, hogy törölje a kezét, mert úgy összenyálazták. A kérdésére a tipikus jól bevált választ kapja. ~ Ez is csak egy vén kéjenc. ~ Állapítja meg.*
– Köszönöm nagyon kedves! * Kihozzák a férfi ételét is, így már semmi akadálya, hogy egyenek. Mondjuk Zrinandának nehéz eldöntenie, hogy a pohost ő vagy az elé tett étel érdekli jobban. Az óriás is belekóstol a levesbe. Az étel igencsak ízletes és örömmel kanalazza befelé a barna levet. A kérdések Baarcas felől újra csak megindulnak.*
– Wegtorenből jöttem. Konkrét úti célom nem volt. Most hogy a gazdám és az üzlete már nincs többé szabad vagyok. Egyelőre itt maradok egy időre azt hiszem.* Amíg válaszol neki, addig szünetelteti az evést. Most viszont nyugodtan folytatja tovább a falatozást.*
3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:26:15
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:26:15
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas//
- Ahogy mondja, uram, egészségére! *Mosolyodik el a látható éhség láttán, s kissé meghajtja magát. Tekintettel arra, hogy a férfinek láthatóan társasága akad, Zrinandana tekintetében, így nem is zavar tovább. Elnézést kérő mosollyal hátrál néhány lépést.*
- Ha bármire szükségük van, csak szóljanak! *Biztosítja őket a megfelelő kiszolgálásról, de láthatóan új vendég is érkezik a fogadóba, aki szintén kiszolgálásra vár, igaz, még egyelőre türelmesen.*
//Kígyó a fészekben//
*A férfi kimért és látszólag magányosnak tűnik, már nem a jelen szempontjából, hanem úgy az életet nézve. Az arcán végighúzódó sebhely persze másról is árulkodik, talán, hogy nem kerüli a bajt, vagy legalábbis vétlen módon belekeveredett, azonban ezt nem Miknek kötelessége eldönteni, ezért hasonló mosollyal és türelmesen fogadva lép az asztalához, mint bárki máséhoz.*
- Üdvözlöm a Pintyben, uram! Mik vagyok, a mai felszolgálója! * ~És a holnapi... meg holnaputáni... ~ Kezdi kissé fáradtnak érezni magát.*
- Mit hozhatok, önnek? *Folytatja, hiszen nyilván okkal tértek be, s nem ok nélkül. A választ megvárja, kissé laza tartásán, addig körbefuttatva tekintetét a helyiségen, hogyha bárkinek bármire szüksége volna, akár gondolkodási idő alatt is tudjon intézkedni.*
- Ahogy mondja, uram, egészségére! *Mosolyodik el a látható éhség láttán, s kissé meghajtja magát. Tekintettel arra, hogy a férfinek láthatóan társasága akad, Zrinandana tekintetében, így nem is zavar tovább. Elnézést kérő mosollyal hátrál néhány lépést.*
- Ha bármire szükségük van, csak szóljanak! *Biztosítja őket a megfelelő kiszolgálásról, de láthatóan új vendég is érkezik a fogadóba, aki szintén kiszolgálásra vár, igaz, még egyelőre türelmesen.*
//Kígyó a fészekben//
*A férfi kimért és látszólag magányosnak tűnik, már nem a jelen szempontjából, hanem úgy az életet nézve. Az arcán végighúzódó sebhely persze másról is árulkodik, talán, hogy nem kerüli a bajt, vagy legalábbis vétlen módon belekeveredett, azonban ezt nem Miknek kötelessége eldönteni, ezért hasonló mosollyal és türelmesen fogadva lép az asztalához, mint bárki máséhoz.*
- Üdvözlöm a Pintyben, uram! Mik vagyok, a mai felszolgálója! * ~És a holnapi... meg holnaputáni... ~ Kezdi kissé fáradtnak érezni magát.*
- Mit hozhatok, önnek? *Folytatja, hiszen nyilván okkal tértek be, s nem ok nélkül. A választ megvárja, kissé laza tartásán, addig körbefuttatva tekintetét a helyiségen, hogyha bárkinek bármire szüksége volna, akár gondolkodási idő alatt is tudjon intézkedni.*
3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 18:15:34
Üzenet elküldve: 2019-10-01 18:15:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
*Miután végre erőt vesz magán, hogy lekopogja, kissé határozatlanul a dallamot, amint az ajtó nagy hirtelenjében elválasztásra kerül az ő tokjától, egy „heh”, hang kíséretében hátraugrik. Ösztönös reakció, egyértelműen. Az összhatás egyértelműen zilált és megviselt.
~Az imént, mintha valami beszédfélét is hallottam volna. Talán vendége van? ~ Kerekednek el a szemei, hiszen, akkor ő ugyan mit keresne itt, főleg ha nincs egyedül, főleg ha egy NŐ van a szobájában.
~A haja széttúrt, az inge felül kigombolva. ~ Itt megáll egy pillanatra és elmélázik, mindig is odavolt a széles vállú férfiakért, most pedig, hogy látja felmagasztalt lovagját, fényes páncélja nélkül, egészen emberinek hat a szemében. A kicsomagolt felsőrészre pedig egyetlen nőnek se lehet panasza, ez még az ingen át is egyértelműen látszik.*
-Megzavartam valamit? Esetleg vendéged van? *Kérdezősködik, hiszen nem akarja ráerőszakolni magát a férfire, az meg egyre keserűbb szájízt ad neki, hogy úgy sejti már valaki megelőzte. A mosoly is félrecsúszik a száján, nem tudja nem kimutatni, mennyi hülyén érzi most magát a bőrében.
~Ez az én formám, amíg én gondolkodtam, már valaki lecsapott a kínálkozó alkalomra. Már biztos épp a ruhát tépték volna le egymásról, mikor megzavartam a dolgot. ~ Azért próbál a férfi mögé nézni, hátha saját szemével is megpillanthatja a nőt, aki most bizonyára elég zsémbes hangulatban leledzhet. Majd érkezik a kijelentés, minthogy ő sem tud aludni, és azzal a lendülettel félreállva az ajtóból beinvitálja magához.
~Akkor csak forgolódott egyedül... ~ Persze ezt addig nem tudja elhinni, míg belépve körbe nem kémlel, a szoba összes sarkába és a saját szemével nem látja, hogy valóban csupán ketten vannak odabent.*
-Igen. Én sem. *Mondja halkan, mert valóban így lenne, viszont nem szeretne senki terhére se lenni, aki meg aludna szívesen.*
-Idegen helyen nem igazán tudok, főleg nem egyedül. Dreyia meg nem ért még vissza. *Közli a tényeket, minden félre és mellébeszélés nélkül. Úgy érzi, mintha a lovag behívta volna a bizalomkörébe, ahol már nincs helye az ilyesminek. Továbbá megszabadult korábban minden csicsás díszétől, ezért a férfi úgy látja, ahogy ritkán mutatkozik társaságban, minden takargatás és maszk nélkül, természetes valójában. Most már nincs mi mögé elbújnia. Odabent, miután körbenézett odasétál az összegyűrt ágyhoz és első dolga megigazgatni rajta a takarót és felrázni a párnát. Nem azért mert zavarja, inkább csak megszokásból, majd helyet foglal rajta, szemei pedig a páncélon találnak megnyugvásra, mindaddig, míg a felszólítás el nem hangzik, akkor a férfi szembogaraira vetülnek. Látja a másik arcán, hogy ez most egy komoly, talán gondterhelt beszélgetés kezdete, amiket igen rosszul tűr, mert a tartalmuk általában nem a szívmelengető vagy a megnyugvást adó kategóriába tartozik. Nyel is egy hatalmasat.
~Nézd, te nagyon szép lány vagy, de… ~ Az ilyen kezdetű mondatok végét általában ki se várja, mert lényegtelen, hiszen az eredmény mindnél ugyan az. Akkor meg ugyan minek invitálta beljebb, ha most meg egyszerűen csak ki akarja tessékelni? A haját az egyik vállára simítja, majd kényszeredett tekergetésbe kezd az ujjával, hallgatva a továbbiakat.
Ekkor a férfi rázúdítja a dolgot, nem szakítja félbe, hallani akarja az egészet, az elejétől a végéig.
~Szóval felnőttek vagyunk, tisztáznunk kell pár dolgot, ő pedig kedvel. ~ Ekkor megáll a hajtekergetés és nagyokat pislogva indul be a gépezet. Felnőttek plusz nagyon kedvelés az kiadja aaaaaaaaaa….. Ekkor beakad teljesen a gondolatmenet, mintha hiba csúszott volna a számításba.
~Most virágnyelve azt akarja mondani, hogy le akar feküdni velem? Végül is, beinvitált a szobájába, én meg itt vagyok. ~ Ereszti ki a bennrekedt levegőt csalódottan.
~Ő is ezt akarja. ~ Miután levonta a következtetést, néha félrepillant, kitérve a lovag átható tekintete elől.
~Élvezném a társaságod, semmi illetlent, talán a holnapi nap lesz az utolsó. ~ Ismétli magában a férfi elhangzott szavait, bár már kissé alább hagyott a csodálat és a meseszerű varázs, de próbál mosolyt erőltetni magára, még ha a fejében, most a sorok között olvasás, mint valami kódfejtés ütemezetten halad, hogy feltárja az összes lehetséges jelentésváltozatot. Bár a szavak jelentése számára szinte egyértelműnek mutatkozik, mégis a lovag szemeiből, valami finom melegség árad, teljesen ellentétesen a kimondott mondatokkal.
~Az este hátralévő részében szórakoztasson? Ez meg mit jelenthet? ~ Miután a férfi befejezte a közlést, ő pedig döntött, márpedig úgy, nem ítélkezik elhamarkodottan, szólásra nyitja az ajkait.*
-Miféle szórakoztatásra gondoltál? *Pislog érdeklődően és már veszi is le a csizmáit, odébb tolva, majd rakja fel a lábait az ágyra, egyértelműsítve, hogy maradni szeretne.*
*Miután végre erőt vesz magán, hogy lekopogja, kissé határozatlanul a dallamot, amint az ajtó nagy hirtelenjében elválasztásra kerül az ő tokjától, egy „heh”, hang kíséretében hátraugrik. Ösztönös reakció, egyértelműen. Az összhatás egyértelműen zilált és megviselt.
~Az imént, mintha valami beszédfélét is hallottam volna. Talán vendége van? ~ Kerekednek el a szemei, hiszen, akkor ő ugyan mit keresne itt, főleg ha nincs egyedül, főleg ha egy NŐ van a szobájában.
~A haja széttúrt, az inge felül kigombolva. ~ Itt megáll egy pillanatra és elmélázik, mindig is odavolt a széles vállú férfiakért, most pedig, hogy látja felmagasztalt lovagját, fényes páncélja nélkül, egészen emberinek hat a szemében. A kicsomagolt felsőrészre pedig egyetlen nőnek se lehet panasza, ez még az ingen át is egyértelműen látszik.*
-Megzavartam valamit? Esetleg vendéged van? *Kérdezősködik, hiszen nem akarja ráerőszakolni magát a férfire, az meg egyre keserűbb szájízt ad neki, hogy úgy sejti már valaki megelőzte. A mosoly is félrecsúszik a száján, nem tudja nem kimutatni, mennyi hülyén érzi most magát a bőrében.
~Ez az én formám, amíg én gondolkodtam, már valaki lecsapott a kínálkozó alkalomra. Már biztos épp a ruhát tépték volna le egymásról, mikor megzavartam a dolgot. ~ Azért próbál a férfi mögé nézni, hátha saját szemével is megpillanthatja a nőt, aki most bizonyára elég zsémbes hangulatban leledzhet. Majd érkezik a kijelentés, minthogy ő sem tud aludni, és azzal a lendülettel félreállva az ajtóból beinvitálja magához.
~Akkor csak forgolódott egyedül... ~ Persze ezt addig nem tudja elhinni, míg belépve körbe nem kémlel, a szoba összes sarkába és a saját szemével nem látja, hogy valóban csupán ketten vannak odabent.*
-Igen. Én sem. *Mondja halkan, mert valóban így lenne, viszont nem szeretne senki terhére se lenni, aki meg aludna szívesen.*
-Idegen helyen nem igazán tudok, főleg nem egyedül. Dreyia meg nem ért még vissza. *Közli a tényeket, minden félre és mellébeszélés nélkül. Úgy érzi, mintha a lovag behívta volna a bizalomkörébe, ahol már nincs helye az ilyesminek. Továbbá megszabadult korábban minden csicsás díszétől, ezért a férfi úgy látja, ahogy ritkán mutatkozik társaságban, minden takargatás és maszk nélkül, természetes valójában. Most már nincs mi mögé elbújnia. Odabent, miután körbenézett odasétál az összegyűrt ágyhoz és első dolga megigazgatni rajta a takarót és felrázni a párnát. Nem azért mert zavarja, inkább csak megszokásból, majd helyet foglal rajta, szemei pedig a páncélon találnak megnyugvásra, mindaddig, míg a felszólítás el nem hangzik, akkor a férfi szembogaraira vetülnek. Látja a másik arcán, hogy ez most egy komoly, talán gondterhelt beszélgetés kezdete, amiket igen rosszul tűr, mert a tartalmuk általában nem a szívmelengető vagy a megnyugvást adó kategóriába tartozik. Nyel is egy hatalmasat.
~Nézd, te nagyon szép lány vagy, de… ~ Az ilyen kezdetű mondatok végét általában ki se várja, mert lényegtelen, hiszen az eredmény mindnél ugyan az. Akkor meg ugyan minek invitálta beljebb, ha most meg egyszerűen csak ki akarja tessékelni? A haját az egyik vállára simítja, majd kényszeredett tekergetésbe kezd az ujjával, hallgatva a továbbiakat.
Ekkor a férfi rázúdítja a dolgot, nem szakítja félbe, hallani akarja az egészet, az elejétől a végéig.
~Szóval felnőttek vagyunk, tisztáznunk kell pár dolgot, ő pedig kedvel. ~ Ekkor megáll a hajtekergetés és nagyokat pislogva indul be a gépezet. Felnőttek plusz nagyon kedvelés az kiadja aaaaaaaaaa….. Ekkor beakad teljesen a gondolatmenet, mintha hiba csúszott volna a számításba.
~Most virágnyelve azt akarja mondani, hogy le akar feküdni velem? Végül is, beinvitált a szobájába, én meg itt vagyok. ~ Ereszti ki a bennrekedt levegőt csalódottan.
~Ő is ezt akarja. ~ Miután levonta a következtetést, néha félrepillant, kitérve a lovag átható tekintete elől.
~Élvezném a társaságod, semmi illetlent, talán a holnapi nap lesz az utolsó. ~ Ismétli magában a férfi elhangzott szavait, bár már kissé alább hagyott a csodálat és a meseszerű varázs, de próbál mosolyt erőltetni magára, még ha a fejében, most a sorok között olvasás, mint valami kódfejtés ütemezetten halad, hogy feltárja az összes lehetséges jelentésváltozatot. Bár a szavak jelentése számára szinte egyértelműnek mutatkozik, mégis a lovag szemeiből, valami finom melegség árad, teljesen ellentétesen a kimondott mondatokkal.
~Az este hátralévő részében szórakoztasson? Ez meg mit jelenthet? ~ Miután a férfi befejezte a közlést, ő pedig döntött, márpedig úgy, nem ítélkezik elhamarkodottan, szólásra nyitja az ajkait.*
-Miféle szórakoztatásra gondoltál? *Pislog érdeklődően és már veszi is le a csizmáit, odébb tolva, majd rakja fel a lábait az ágyra, egyértelműsítve, hogy maradni szeretne.*
3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 17:35:46
Üzenet elküldve: 2019-10-01 17:35:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda, Mik//
*Szívélyesen nyálazza össze a kezet kézcsók néven.*
~ Ruhák, mi? Nem kell az magácskának.~
*Jön egy neki szögezett kérdés, ami jót jelent, miszerint a másik is érdeklődik iránta.*
- Hohaha!
*Megenged magának egy kis nevetést*
- Kegyed olyan gyönyörű, hogy kénytelen voltam szóvá tenni az első embernek, akit elkaptam.
*Vágyakozó szemekkel nézi, miként szállítmányozzák ki a levest neki.*
~ Helyes, helyes! Vadkan maradjon bent, itt csak kihűlne.~
- Köszönöm jó ember!
*Nézi, ahogy kipakolják elé a levesét és az itókát, mert ő bizony nem fog pakolászni, ha van annak felelőse. Kicsit lassú, de ez inkább a kevés tagú személyzet hibája, ami az üzemeltető felelőssége.
Mik már megfelelt a követelményeinek, most a szakács következik.*
- Az étel próbája az evés, nem így van?
*Választ nem várva teszi fel a költői kérdést. Megmeríti a kanalat a levesében, hogy utána mélyre dugja a szájába.*
- Merről jött? Folytatja még az utazást, vagy Arthenior volt az úti cél? Örülnék, ha az utóbbiról lenne szó.
*Tesze fel a soron következő kérdést. Van jobb dolga is, száma szerint három, ha az ikerdombokat külön számuljuk, amit szívesebben végez, mint a ki-, betérő személyek számlálását.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 17:37:15
*Szívélyesen nyálazza össze a kezet kézcsók néven.*
~ Ruhák, mi? Nem kell az magácskának.~
*Jön egy neki szögezett kérdés, ami jót jelent, miszerint a másik is érdeklődik iránta.*
- Hohaha!
*Megenged magának egy kis nevetést*
- Kegyed olyan gyönyörű, hogy kénytelen voltam szóvá tenni az első embernek, akit elkaptam.
*Vágyakozó szemekkel nézi, miként szállítmányozzák ki a levest neki.*
~ Helyes, helyes! Vadkan maradjon bent, itt csak kihűlne.~
- Köszönöm jó ember!
*Nézi, ahogy kipakolják elé a levesét és az itókát, mert ő bizony nem fog pakolászni, ha van annak felelőse. Kicsit lassú, de ez inkább a kevés tagú személyzet hibája, ami az üzemeltető felelőssége.
Mik már megfelelt a követelményeinek, most a szakács következik.*
- Az étel próbája az evés, nem így van?
*Választ nem várva teszi fel a költői kérdést. Megmeríti a kanalat a levesében, hogy utána mélyre dugja a szájába.*
- Merről jött? Folytatja még az utazást, vagy Arthenior volt az úti cél? Örülnék, ha az utóbbiról lenne szó.
*Tesze fel a soron következő kérdést. Van jobb dolga is, száma szerint három, ha az ikerdombokat külön számuljuk, amit szívesebben végez, mint a ki-, betérő személyek számlálását.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 17:37:15
3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 16:13:01
Üzenet elküldve: 2019-10-01 16:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Zrinanda, Baarcas, Ganer//
*Hivatalból visszamosolyog a termetes férfire, aki láthatóan áthelyezi magát az óriás lány asztalához. A tálcán lévő három pohár száraz vörössel és a közben megérkező levessel megindul az új asztal felé. Annyit talán még éppen elkap a bemutatkozásból, hogy a férfi kereskedő.*
- Jó napot, uram! Azonnal jövök! *Köszön oda a betérő gnómnak, majd leteszi az asztalra Baarcas italait és levesét. A vadkant a leves után fogja hozni.*
- Parancsoljon, uram. Jó étvágyat! *Mondja és nem is kíván tovább zavarni az asztalnál, már indul is az új vendég felé.*
- Szép napot, üdvözlöm a Kósza Pintyben, a nevem Mik. *Mutatkozik be és köszönti a gnómot.*
- Mit hozhatok önnek? *Kérdi előzékenyen. Jó sokan vannak és Isannte még nem tért vissza. Lehet, hogy lelépett? Csak nem. Efféle gondolatok foglalkoztatják, de természetesen Ganer rendelése az elsődleges.
Egy újabb vendég is érkezik, kezd úszás lenni az egyedüli felszolgálásból. Nyikhaj a konyhán, Aestrel a pultban. Kellene még valaki.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 16:25:25
//Zrinanda, Baarcas, Ganer//
*Hivatalból visszamosolyog a termetes férfire, aki láthatóan áthelyezi magát az óriás lány asztalához. A tálcán lévő három pohár száraz vörössel és a közben megérkező levessel megindul az új asztal felé. Annyit talán még éppen elkap a bemutatkozásból, hogy a férfi kereskedő.*
- Jó napot, uram! Azonnal jövök! *Köszön oda a betérő gnómnak, majd leteszi az asztalra Baarcas italait és levesét. A vadkant a leves után fogja hozni.*
- Parancsoljon, uram. Jó étvágyat! *Mondja és nem is kíván tovább zavarni az asztalnál, már indul is az új vendég felé.*
- Szép napot, üdvözlöm a Kósza Pintyben, a nevem Mik. *Mutatkozik be és köszönti a gnómot.*
- Mit hozhatok önnek? *Kérdi előzékenyen. Jó sokan vannak és Isannte még nem tért vissza. Lehet, hogy lelépett? Csak nem. Efféle gondolatok foglalkoztatják, de természetesen Ganer rendelése az elsődleges.
Egy újabb vendég is érkezik, kezd úszás lenni az egyedüli felszolgálásból. Nyikhaj a konyhán, Aestrel a pultban. Kellene még valaki.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 16:25:25
3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:36:49
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:36:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Egész kellemesnek ítéli meg a helyet, pedig alig töltött el itt egy kis időt. Amíg várakozik, a pincérre addig nézelődik a vendégek között. Elkapja egy óriás nő biccentését, amit feltehetően a beköszönésére válaszul kap. Viszonozza a gesztust egy mosoly kíséretében. ~Igen csinos óriás lány.~ Konstatálja magában, majd tovasiklik és a többi vendéget mustrálja. Lábait kényelmesen keresztbe teszi, kezeit karba fonja a végső kényelem érdekében. Jól esik ülnie egy ilyen hosszú út után. Az óriás lány közelében egy elég hájas és igénytelen kinézetű férfit pillant meg. Amolyan nemesnek nézne ki ruha alapján, de az összkép mégsem az igazi. Túl sokat nem is foglalkozik a dologgal, mindenki intézze a sajátját, így a tekintete tovasiklik. Várakozó állást vesz fel. Egyrészt a rendelése miatt, másrészt egy ismerőst vár, aki ha minden igaz egyszer meg fog érkezni. Bőr ruhájának belső zsebéből egy kis képet halászik elő. Megviselt már, de tisztán kivehető rajta egy vörös hajú női alak. ~Téged is megkereslek Cil, megígértem.~ Ismerkedik a várossal, a közeggel, de nem feledkezik meg az ígéretéről sem amit a lány bátyjának tett. Egyelőre nem elegyedik beszédbe senkivel sem, várja a lehetőséget rendelésleadásra és bízik benne, hogy a barátja hamarosan befut a fogadóba. Ha túl sokat késne, akkor addig társaságot keres majd magának.*
A hozzászólás írója (Ganer Worcryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 15:38:35
A hozzászólás írója (Ganer Worcryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 15:38:35
3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:16:43
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:16:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyó a fészekben//
*A fehér telivért az istállóban helyezi el, ha van ott istállósfiú, meghagyja neki, hogy hozza majd utána a felszerelését, majd megáll a Pinty épülete előtt. Először a kétszintes fogadót méri fel kívülről és nem lát túl nagy hibát benne. Bár az elhelyezkedése lehetne jobb, de a piac közelsége miatt elviselhető. A falak erősek, a homlokzat szép.
Az ajtóhoz lép és határozottan benyit, hogy megállva a bejárat fényes négyszögében kicsit szétnézzen. Olyan, amilyennek egy fogadónak lennie kell, de semmi plusz, semmi izgalmas. Viszont legalább nem egy késdobáló.
Becsukja az ajtót, majd megindul egy asztal felé. A falon lévő madáralakokra csak rápillant. Magában persze elítéli ezt a giccses megoldást, de a fogadó neve Pinty. És azok a kalitkák. Te jó Teysus.
Az egyik szabad asztalnál megáll, eligazítja kardjait kétoldalt és leül. Egyik alkarját az asztalon nyugtatja, míg másikkal a combján támaszkodik. Bajuszát megpödörve figyeli a belső teret és a többi vendéget, a pultot és a mögötte sürgölődő személyzetet.
Mindent egybevetve elégedettséget is érezhetne, de nem azért van itt, hogy elégedett legyen, hanem, hogy segítsen egy régi barátnak, egy testvérnek. Türelmesen és szinte mozdulatlanul várakozik, míg ki nem érkezik hozzá valaki.*
*A fehér telivért az istállóban helyezi el, ha van ott istállósfiú, meghagyja neki, hogy hozza majd utána a felszerelését, majd megáll a Pinty épülete előtt. Először a kétszintes fogadót méri fel kívülről és nem lát túl nagy hibát benne. Bár az elhelyezkedése lehetne jobb, de a piac közelsége miatt elviselhető. A falak erősek, a homlokzat szép.
Az ajtóhoz lép és határozottan benyit, hogy megállva a bejárat fényes négyszögében kicsit szétnézzen. Olyan, amilyennek egy fogadónak lennie kell, de semmi plusz, semmi izgalmas. Viszont legalább nem egy késdobáló.
Becsukja az ajtót, majd megindul egy asztal felé. A falon lévő madáralakokra csak rápillant. Magában persze elítéli ezt a giccses megoldást, de a fogadó neve Pinty. És azok a kalitkák. Te jó Teysus.
Az egyik szabad asztalnál megáll, eligazítja kardjait kétoldalt és leül. Egyik alkarját az asztalon nyugtatja, míg másikkal a combján támaszkodik. Bajuszát megpödörve figyeli a belső teret és a többi vendéget, a pultot és a mögötte sürgölődő személyzetet.
Mindent egybevetve elégedettséget is érezhetne, de nem azért van itt, hogy elégedett legyen, hanem, hogy segítsen egy régi barátnak, egy testvérnek. Türelmesen és szinte mozdulatlanul várakozik, míg ki nem érkezik hozzá valaki.*
3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:08:27
Üzenet elküldve: 2019-10-01 15:08:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas, érintőlegesen Mik és Ganer//
// Nyílt //
* A puffancsnak leesik, hogy neki integet. Összekapja hát magát és elindul felé. Közben a kedves pultos is elhalad mellette. Sőt még rá is mosolyog. Zrina is megajándékozza egy mosollyal. A kövér férfi közben az asztalához ér és a lány kezére pályázik. Nem akarja elutasítani a gesztusát, ezért oda nyújtja neki a kezét. Már csak azért is megéri, mert valahol elégé mulatságos látványt nyújt, ahogyan ott térdel. Ő is gyorsan bemutatkozik a kereskedőnek.*
– Zrinanda Reender. Örvendek a szerencsének! * Baarcas hamar letelepszik mellé és egyből kíváncsi kérdést intéz hozzá.*
– Csak pár ruhát jötte beszerezni, mert az utazás kicsit megnyűtte a mostanit. És ön szabad tudnom, hogy miért volt ilyen kíváncsi rám? Gondolom nem véletlenül mutogatott felém.* Mivel látta, hogy rendelt a másik is, ezért megvárja míg kihozzák a rendelését és csak azután kezd el enni. Ezalatt újabb vendég érkezik a helyre egy gnóm személyében. Megszemléli magának a jövevényt. A köszönésére biccent felé aztán folytatja a beszélgetést a kereskedővel.*
// Nyílt //
* A puffancsnak leesik, hogy neki integet. Összekapja hát magát és elindul felé. Közben a kedves pultos is elhalad mellette. Sőt még rá is mosolyog. Zrina is megajándékozza egy mosollyal. A kövér férfi közben az asztalához ér és a lány kezére pályázik. Nem akarja elutasítani a gesztusát, ezért oda nyújtja neki a kezét. Már csak azért is megéri, mert valahol elégé mulatságos látványt nyújt, ahogyan ott térdel. Ő is gyorsan bemutatkozik a kereskedőnek.*
– Zrinanda Reender. Örvendek a szerencsének! * Baarcas hamar letelepszik mellé és egyből kíváncsi kérdést intéz hozzá.*
– Csak pár ruhát jötte beszerezni, mert az utazás kicsit megnyűtte a mostanit. És ön szabad tudnom, hogy miért volt ilyen kíváncsi rám? Gondolom nem véletlenül mutogatott felém.* Mivel látta, hogy rendelt a másik is, ezért megvárja míg kihozzák a rendelését és csak azután kezd el enni. Ezalatt újabb vendég érkezik a helyre egy gnóm személyében. Megszemléli magának a jövevényt. A köszönésére biccent felé aztán folytatja a beszélgetést a kereskedővel.*
3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 14:55:13
Üzenet elküldve: 2019-10-01 14:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Sajnálom. *Húzza magához a rövid álom-ismertető után. Nem is kíván többet hallani róla, ha Aenae nem mesél. Ehelyett más álmokról hall, de azok sem valami szépek. Nem ismerte Kagan feleségét, valójában Kagant sem. Némán pillant csak a lányra, hogy figyel rá, majd kelletlenül kikel az ágyból és beszerzi a szerződés megírásához szükséges dolgokat. Tinta, írótoll és pergamen.*
- Másnak nem árulnám el, de csak igyekszem mindent megoldani. *Mosolyodik el tintával és pergamennel a kezében kissé széttárva karjait.*
- Ha más kérdezi, akkor mindent megoldok, természetesen. *Szedi elő a kis reggeliző asztalt és teszi az ágyra, Aenae elé.*
- A határozottság a lényeg. Ha határozottan adod elő magad, hinni fognak neked. *Teszi hozzá. Az életben rengetegszer szerzett így igazat magának. Ahogy a mondás tartja, az okosak bizonytalanok, az ostobák meg mindenben biztosak. Az igric nem sorolja magát az ostobák közé, de magabiztosságukat magának tudja.*
- Szavadon foglak, a folytatást illetően. *Néz végig a lány meztelen és takaróval takart testén az ágyon.
Látja Aenaen, hogy tetszik neki, amit lát, még akkor is, ha szavakkal nem biztosítja azt. A vörösödő fül és orca mindennél ékesebben beszél.*
- Kevés olyan tánc van, amely jól áll egy férfinek. *Mondja elgondolkodva. Bár ismer udvari táncokat, egyiket sem szívesen mutatná be így pőrén. Nagyon illúzióromboló lenne az előadás.
Továbbra is teljesen természetesen viselkedik meztelensége ellenére, s az éneklés említése sokkal inkább kedvére van, mint a táncolás.*
- Most szeretnéd? *Kérdi, de közben rátérnek a szerződés szövegezésére és fogadó új nevére.*
- Nem hiszem, *Válaszol a kancellárral kapcsolatos kijelentésre.* és mondtam, hogy nem rólad nevezem el. *Mosolyog szélesen, hogy megnyugtassa a lányt.
Figyeli az írni kezdő lányt és gyönyörködik benne. Aenae nem tartja magát különösen szép teremtésnek, de erről sem egyezik a véleményük. Fél lábát felhúzza ahogy az ágyon ül, egy párnával eltakarja férfiasságát, túlzás volna pőrén ülnie. Tetszik neki a barna hajjal keretezett arc és a sárga szemek. Egy pillanatra elképzeli, milyen szép gyermekeik születnének, de aztán Aenae eltereli ebbéli gondolatait.*
- Ahogy gondolod, de a szobám és az ágyam mindig nyitva áll előtted. *Mosolyog széttárt karokkal, mintha fel akarná ölelni a szobát és minden benne található bútort.*
- Ha gondolod, azt is írd bele, hogy a szívemet is zálogba adtam. *Hajol a papír fölé, mintha máris keresné az érzelmeire utaló sort.
Minden tekintetben jól járt a lánnyal. Remek családból származik, erős háttér és gazdag kincstár, emellett pedig még tetszik is neki. Valódi főnyeremény. Korábban sosem gondolta volna, hogy ilyen dolgok történnek vele.*
- Sajnálom. *Húzza magához a rövid álom-ismertető után. Nem is kíván többet hallani róla, ha Aenae nem mesél. Ehelyett más álmokról hall, de azok sem valami szépek. Nem ismerte Kagan feleségét, valójában Kagant sem. Némán pillant csak a lányra, hogy figyel rá, majd kelletlenül kikel az ágyból és beszerzi a szerződés megírásához szükséges dolgokat. Tinta, írótoll és pergamen.*
- Másnak nem árulnám el, de csak igyekszem mindent megoldani. *Mosolyodik el tintával és pergamennel a kezében kissé széttárva karjait.*
- Ha más kérdezi, akkor mindent megoldok, természetesen. *Szedi elő a kis reggeliző asztalt és teszi az ágyra, Aenae elé.*
- A határozottság a lényeg. Ha határozottan adod elő magad, hinni fognak neked. *Teszi hozzá. Az életben rengetegszer szerzett így igazat magának. Ahogy a mondás tartja, az okosak bizonytalanok, az ostobák meg mindenben biztosak. Az igric nem sorolja magát az ostobák közé, de magabiztosságukat magának tudja.*
- Szavadon foglak, a folytatást illetően. *Néz végig a lány meztelen és takaróval takart testén az ágyon.
Látja Aenaen, hogy tetszik neki, amit lát, még akkor is, ha szavakkal nem biztosítja azt. A vörösödő fül és orca mindennél ékesebben beszél.*
- Kevés olyan tánc van, amely jól áll egy férfinek. *Mondja elgondolkodva. Bár ismer udvari táncokat, egyiket sem szívesen mutatná be így pőrén. Nagyon illúzióromboló lenne az előadás.
Továbbra is teljesen természetesen viselkedik meztelensége ellenére, s az éneklés említése sokkal inkább kedvére van, mint a táncolás.*
- Most szeretnéd? *Kérdi, de közben rátérnek a szerződés szövegezésére és fogadó új nevére.*
- Nem hiszem, *Válaszol a kancellárral kapcsolatos kijelentésre.* és mondtam, hogy nem rólad nevezem el. *Mosolyog szélesen, hogy megnyugtassa a lányt.
Figyeli az írni kezdő lányt és gyönyörködik benne. Aenae nem tartja magát különösen szép teremtésnek, de erről sem egyezik a véleményük. Fél lábát felhúzza ahogy az ágyon ül, egy párnával eltakarja férfiasságát, túlzás volna pőrén ülnie. Tetszik neki a barna hajjal keretezett arc és a sárga szemek. Egy pillanatra elképzeli, milyen szép gyermekeik születnének, de aztán Aenae eltereli ebbéli gondolatait.*
- Ahogy gondolod, de a szobám és az ágyam mindig nyitva áll előtted. *Mosolyog széttárt karokkal, mintha fel akarná ölelni a szobát és minden benne található bútort.*
- Ha gondolod, azt is írd bele, hogy a szívemet is zálogba adtam. *Hajol a papír fölé, mintha máris keresné az érzelmeire utaló sort.
Minden tekintetben jól járt a lánnyal. Remek családból származik, erős háttér és gazdag kincstár, emellett pedig még tetszik is neki. Valódi főnyeremény. Korábban sosem gondolta volna, hogy ilyen dolgok történnek vele.*
3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 12:42:56
Üzenet elküldve: 2019-10-01 12:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A negyed épületei között kiemelkedik egy, amelyen fáradtnak tűnő utazók, munkások lépnek éppen befelé. Felcsillannak kíváncsi szemei és egy kicsit szaporázza a lépteit. ~Végre valami jó a mai napban!~ Egy terebélyes ajtót pillant meg bejáratként, amely felett réztábla himbálódzik: két egymással csőröző, ékes tollú mézmadár. Rövid pillanatig elidőzik a cégéren, majd követve az előtte belépőt maga is belép a terebélyes ajtón. Belépve egy nagyobb terű ivóhelyiség tárul elé. A bent lévők egy magas termetű gnómot pillanthatnak meg, aki vaskos testalkatú, nehéz csontozatú fiatal férfiembernek néz ki. Arcvonásai finoman íveltek, fülei enyhén hegyesek. Az arca szőrtelen, bár korát tekintve negyven esztendő van mögötte. Sötétbarna, ápolt haja van, amely annyira dús, hogy a legtöbb tincs felfelé áll. Szemei sötétbarnák melyben egyszerre csillan fel kíváncsiság és merészség. Fegyvereit a köpenye takarja, bár a kardja és a tőre itt-ott megcsillan mozgás közben. Belépve biccent a fogadó vendégeinek.*
- Szebb napokat! *Hangzik a szájából is az üdvözlés. A bejárattal szemben hamar kiszúrja a méretes pultot, amely roskadásig van felszolgálható itallal. A pult mellett szokatlan, kocsmába nem illő dolgot pillant meg. Ketrecben énekes madarak. Kissé fura, de annyira nem zavarja, legalább természetközelibb a hangulat. Kemény és időtálló bükkfából készültek a bútorok, amit fával is dolgozó szakemberként hamar megállapít. Egy üres asztalt néz ki magának ahová letelepedhet. Köpenyét leveti magáról és az egyik üres asztalra teríti. A másik asztalra pedig jómaga foglal helyet, kényelmesen elterülve rajta. Nyakát jobbra balra mozgatva ropognak az ízületek, de most jól esik megmozgatni őket. Bőr felsőjéből egy levelet húz elő. Megviselt és kopott, de az írás rajta tisztán olvasható. Szemét végig futtatja gyorsan az írottakon, majd a levelet visszahelyezi bőr belsőzsebébe. Nincs más dolga, mint hátra dől és várja a felszolgáló személyzetet.*
- Szebb napokat! *Hangzik a szájából is az üdvözlés. A bejárattal szemben hamar kiszúrja a méretes pultot, amely roskadásig van felszolgálható itallal. A pult mellett szokatlan, kocsmába nem illő dolgot pillant meg. Ketrecben énekes madarak. Kissé fura, de annyira nem zavarja, legalább természetközelibb a hangulat. Kemény és időtálló bükkfából készültek a bútorok, amit fával is dolgozó szakemberként hamar megállapít. Egy üres asztalt néz ki magának ahová letelepedhet. Köpenyét leveti magáról és az egyik üres asztalra teríti. A másik asztalra pedig jómaga foglal helyet, kényelmesen elterülve rajta. Nyakát jobbra balra mozgatva ropognak az ízületek, de most jól esik megmozgatni őket. Bőr felsőjéből egy levelet húz elő. Megviselt és kopott, de az írás rajta tisztán olvasható. Szemét végig futtatja gyorsan az írottakon, majd a levelet visszahelyezi bőr belsőzsebébe. Nincs más dolga, mint hátra dől és várja a felszolgáló személyzetet.*
3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 21:17:46
Üzenet elküldve: 2019-09-30 21:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Természetesen az ő dolga se könnyű. Azt sem tudja mitévő legyen, inkább csak azon gondolkozik biztos elrontotta.*
~Netán udvariatlan voltam? Azt hitte "azért" hívom, és megsértődött? Nem mondom megfordult a fejemben, de hát csak nem? Azt hitte volna? Álmomba se mernék akaratán kívül így nyúlni egy nőhöz. Pláne nem hozzá.~
*Ami így is van. Olyan szinten misztifikálta felül a tünemény lányt, hogy akkor se becstelenítené meg, ha az szinte kérné a szemeivel. Csak akkor ha ő ajánlja fel.*
~De akkor nagyon.~
*Teszi hozzá a kard, aki még mindig piros lenne ha tehetné. Soreyl a kardcsókolós jelenet óta rosszul van. Eszébe jutottak a mozdulatsor láttán dolgok. Illetlen dolgok. Most meg a vére nem tudja hova liftezzen. Arcába elpirulni, vagy a...*
~Hagyjuk!~
*Mondja, és egy pillanatra felkapja a fejét.*
~Mintha...~
*De nem. Csak valamelyik szoba ajtaja csukódott be.*
-Talán épp az övé.
*Suttogja maga elé, amire a kard válaszol is.*
~Menjél hármat kopogni, és nyiss be.~
*Soreyl most, hogy kettesben van barátjával, már nem csak a fejében folytatja a társalgást. Hangja egészen csak az ajtónál hallható, akkor is csak annyi hogy mély hangján dörmög.*
-És mit mondjak? Megjöttem? Ne gondolj rosszra? Melyik banális baromságot vegyem elő a trubadúrballadákból?
*Dörmögi, mialatt lecsatolja beszélgetőpartnerét az oldaláról, és a falnak támasztja.*
~"Csak meg akartam nézni jól vagy e." Ennyit.~
*Soreyl elmosolyodik.*
-Átlátszóbb mint az ablak üveg. Ilyenképp azt is mondhatnám, hogy: Csak indokot kerestem, hogy lássalak.
*Perchi hangosan kacag Soreyl fejében.*
~Hogy te mekkora egy hülye vagy. Csinálj amit akarsz. Én már megkaptam a csókom.~
*Soreyl továbbra is fel alá járkál, és hülyeségeket morog az orra alá ahogy a hamis kifogásokat sorolja, amikor meghallja a kopogást.*
~Nem.~
*Gondolja Soreyl.*
~De.~
*Gondolja Perchi.*
~Nem lehet.~
*Gondolja Soreyl.*
~Idióta.~
*Gondolja Perchi. Egy lélegzetvételnyi szünet után szinte tokostól tépődik fel az ajtó. A lovag immáron lezserül gombolt fehér ingében, lovaglónadrágban, csizmában, kissé a bánatban széttúrt hajjal ziláltan áll az ajtóban. Annak egyáltalán nincs tudatában, hogy a lány hallhatta beszélni, egyelőre csak azt próbálja felfogni, hogy tényleg May áll e, az ajtóban. És ő. Hirtelen Soreylből, elszállt minden kisfiús hebegése, dadogása ami ilyenkor lenni szokott. Melegen elmosolyodik.*
-Én sem tudok aludni.
*Mondja, és félre áll az ajtóból. Kezével mutatja hogy befáradhat.*
-Gyere kérlek. Szégyellem magam, ennyi idő alatt rendetlenséget csináltam.
*Mondja tréfásan. Az ágy kicsit gyűrött, és páncélja, kardja, vászonzsákja a fal mellett gubbaszt, egyébként nincs más rendellenesség a helyiségben. Ha bejön a lány, ha nem kicsit összeszedi magát, és egy mély lélegzetvétel után megpróbálja összeszedni magát, amíg neki mindegy, hogy May a szobán kívül vagy belül tartózkodik e. Ha kell a falnak is elmondja.*
-Nézd.
*Kezdi annak a furcsa hangulatnak az egyvelegével mint amikor valaki nagyon különös módon akar jó hírt közölni.*
-Úgy viselkedünk mint két pimasz kamasz. Felnőtt emberek vagyunk. Szeretném ha tisztáznánk pár dolgot. Például, én nagyon kedvellek téged May.
*Ha a látó távolságon belül van a lány még, akkor mély barna szemeit a másik szemeibe mélyeszti, hogy az megbizonyosodjon a lovag őszinteségéről.*
-Nem szeretném, hogy félj tőlem, nem fogok semmi illetlent tenni, csak élvezném a társaságod még ma este, tudván, hogy lehet nem találkozunk többet, vagy ha igen akkor sem holnap lesz a napja. Nem azért mert nem akarnék többet találkozni veled, de kardforgató a mesterségem. Bármely nap lehet az utolsó.
*Mondja komolyan, de valami vidám melegség van benne. Az, hogy a lány visszakopogott adott neki akkora erőt, mint mikor Vadvéd vezetője lett. A világot meg tudná hódítani.*
-Megtenné kedves kisasszony, hogy engedélyt ad arra, hogy az este hátralévő felében szórakoztassam?
*Mondja elmosolyodva, ha még van hallgatósága. Perchipfell csettint a nyelvével.*
~Na! Vagy mondhatod ezt is!~
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Természetesen az ő dolga se könnyű. Azt sem tudja mitévő legyen, inkább csak azon gondolkozik biztos elrontotta.*
~Netán udvariatlan voltam? Azt hitte "azért" hívom, és megsértődött? Nem mondom megfordult a fejemben, de hát csak nem? Azt hitte volna? Álmomba se mernék akaratán kívül így nyúlni egy nőhöz. Pláne nem hozzá.~
*Ami így is van. Olyan szinten misztifikálta felül a tünemény lányt, hogy akkor se becstelenítené meg, ha az szinte kérné a szemeivel. Csak akkor ha ő ajánlja fel.*
~De akkor nagyon.~
*Teszi hozzá a kard, aki még mindig piros lenne ha tehetné. Soreyl a kardcsókolós jelenet óta rosszul van. Eszébe jutottak a mozdulatsor láttán dolgok. Illetlen dolgok. Most meg a vére nem tudja hova liftezzen. Arcába elpirulni, vagy a...*
~Hagyjuk!~
*Mondja, és egy pillanatra felkapja a fejét.*
~Mintha...~
*De nem. Csak valamelyik szoba ajtaja csukódott be.*
-Talán épp az övé.
*Suttogja maga elé, amire a kard válaszol is.*
~Menjél hármat kopogni, és nyiss be.~
*Soreyl most, hogy kettesben van barátjával, már nem csak a fejében folytatja a társalgást. Hangja egészen csak az ajtónál hallható, akkor is csak annyi hogy mély hangján dörmög.*
-És mit mondjak? Megjöttem? Ne gondolj rosszra? Melyik banális baromságot vegyem elő a trubadúrballadákból?
*Dörmögi, mialatt lecsatolja beszélgetőpartnerét az oldaláról, és a falnak támasztja.*
~"Csak meg akartam nézni jól vagy e." Ennyit.~
*Soreyl elmosolyodik.*
-Átlátszóbb mint az ablak üveg. Ilyenképp azt is mondhatnám, hogy: Csak indokot kerestem, hogy lássalak.
*Perchi hangosan kacag Soreyl fejében.*
~Hogy te mekkora egy hülye vagy. Csinálj amit akarsz. Én már megkaptam a csókom.~
*Soreyl továbbra is fel alá járkál, és hülyeségeket morog az orra alá ahogy a hamis kifogásokat sorolja, amikor meghallja a kopogást.*
~Nem.~
*Gondolja Soreyl.*
~De.~
*Gondolja Perchi.*
~Nem lehet.~
*Gondolja Soreyl.*
~Idióta.~
*Gondolja Perchi. Egy lélegzetvételnyi szünet után szinte tokostól tépődik fel az ajtó. A lovag immáron lezserül gombolt fehér ingében, lovaglónadrágban, csizmában, kissé a bánatban széttúrt hajjal ziláltan áll az ajtóban. Annak egyáltalán nincs tudatában, hogy a lány hallhatta beszélni, egyelőre csak azt próbálja felfogni, hogy tényleg May áll e, az ajtóban. És ő. Hirtelen Soreylből, elszállt minden kisfiús hebegése, dadogása ami ilyenkor lenni szokott. Melegen elmosolyodik.*
-Én sem tudok aludni.
*Mondja, és félre áll az ajtóból. Kezével mutatja hogy befáradhat.*
-Gyere kérlek. Szégyellem magam, ennyi idő alatt rendetlenséget csináltam.
*Mondja tréfásan. Az ágy kicsit gyűrött, és páncélja, kardja, vászonzsákja a fal mellett gubbaszt, egyébként nincs más rendellenesség a helyiségben. Ha bejön a lány, ha nem kicsit összeszedi magát, és egy mély lélegzetvétel után megpróbálja összeszedni magát, amíg neki mindegy, hogy May a szobán kívül vagy belül tartózkodik e. Ha kell a falnak is elmondja.*
-Nézd.
*Kezdi annak a furcsa hangulatnak az egyvelegével mint amikor valaki nagyon különös módon akar jó hírt közölni.*
-Úgy viselkedünk mint két pimasz kamasz. Felnőtt emberek vagyunk. Szeretném ha tisztáznánk pár dolgot. Például, én nagyon kedvellek téged May.
*Ha a látó távolságon belül van a lány még, akkor mély barna szemeit a másik szemeibe mélyeszti, hogy az megbizonyosodjon a lovag őszinteségéről.*
-Nem szeretném, hogy félj tőlem, nem fogok semmi illetlent tenni, csak élvezném a társaságod még ma este, tudván, hogy lehet nem találkozunk többet, vagy ha igen akkor sem holnap lesz a napja. Nem azért mert nem akarnék többet találkozni veled, de kardforgató a mesterségem. Bármely nap lehet az utolsó.
*Mondja komolyan, de valami vidám melegség van benne. Az, hogy a lány visszakopogott adott neki akkora erőt, mint mikor Vadvéd vezetője lett. A világot meg tudná hódítani.*
-Megtenné kedves kisasszony, hogy engedélyt ad arra, hogy az este hátralévő felében szórakoztassam?
*Mondja elmosolyodva, ha még van hallgatósága. Perchipfell csettint a nyelvével.*
~Na! Vagy mondhatod ezt is!~
3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:40:09
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem tudom, nem emlékszem rá. Csak rossz érzéseket hagyott.
*A rossz érzésnek már csak az említésére is kirázza ismét a hideg.*
- Sokszor látom álmomban Kagan feleségét. A városi csőcselék verte agyon. Az arca olyan volt, mint a húsmassza. Kiklopfolt máj, vagy ilyesmi. Nestar mester megpróbálta valahogy "összerakni".
*Azóta sokszor látta álmaiban, bár most nem emlékszik, hogy konkrétan így volt-e, de az érzés pont ugyanaz volt. Erre az amúgy is nyomott hangulatra meg aztán pláne rányomták a bélyegüket a gonosz gondolatok. De ezeket nem fogja megosztani Cha'ysszal, mert túl gonosznak gondolja ezek után saját magát és nem akarja, hogy a férfi is annak gondolja. Kevésbé ingoványos talaj az ékszerész kérdése, olyan kevésbé ingoványos, hogy egyáltalán nem az. Elmosolyodik.*
- Igen, te olyan fickó vagy, aki bármit megold, igaz?
*Legyen az ékszerész, vagy egy törpe ügye, netalán egy rendezetlen jogviszonyú ingatlan. Vagy gyilkosság. Nem. Erre gondolni sem szabad. Ebbe nem keverheti bele Cha'ysst annál is jobban, mint amennyire már amúgy is benne van azzal, hogy itt fekszenek egymás mellett.*
- Óó szívem, én sem akarom, de utána ugyaninnen folytatjuk.
*Elmosolyodik és elereszti a férfit, eszében sincsen tartóztatni, így legalább jól megmustrálhatja, meggusztálhatja, míg elmegy a kért holmikért. Mindezt féloldalas mosollyal, alsó ajkát beharapva teszi és persze zavartól vöröslő füllel. Mert ő már csak olyan típus, aki könnyen zavarba jön, még attól is, amit nem először lát. Ráadásul abszolút a kedvére van, álló nap tudná nézni. Vöröslő füllel persze.*
- Nem felejtem ám el, hogy a múltkor nem táncoltál.
*Mondja és szinte sikerül eltalálnia azt a tréfásan feddő hangnemet, amit szeretett volna. Csak ugye vöröslő fejjel nehéz. Akkor valószínűleg menten el is vinné a szívszélhűdés, ha Cha'yss táncolni kezdene. Kész szerencse, hogy érkezik a papír meg a tinta, így koncentrálhat arra a férfi köldöke helyett. Még ha csak a köldökére koncentrálna!*
- Énekelhetnél.
*Javasolja futó csók után, de még az előtt, hogy nekikezdene az írásnak.*
- A kancellár biztos szebben csinálná és meg ne próbáld rólam elnevezni, már így is van egy folyóm, az is bőven több a kelleténél.
*Tekintetét szigorúan a papírra szegezi, mert Cha'yss látványa elterelné a figyelmét. Kezdetnek felrajtol a bal felső sarokba, illetve kicsit lejjebb, egy téglalapot és abba átlósan beleírja, hogy "Az iniciálé helye". Elmosolyodik ezen, mekkora poén így, ezen a hajnali órán, aztán írni kezd.*
- Belevegyem, hogy fenn kell tarts nekem egy szobát, valahányszor erre járok?
*Az írás olyan részletekre tér ki, hogy kik között és mikor történt a tranzakció, minden felesleges sallangot nélkülöz, a vételárat sem részletezi.*
- Nem tudom, nem emlékszem rá. Csak rossz érzéseket hagyott.
*A rossz érzésnek már csak az említésére is kirázza ismét a hideg.*
- Sokszor látom álmomban Kagan feleségét. A városi csőcselék verte agyon. Az arca olyan volt, mint a húsmassza. Kiklopfolt máj, vagy ilyesmi. Nestar mester megpróbálta valahogy "összerakni".
*Azóta sokszor látta álmaiban, bár most nem emlékszik, hogy konkrétan így volt-e, de az érzés pont ugyanaz volt. Erre az amúgy is nyomott hangulatra meg aztán pláne rányomták a bélyegüket a gonosz gondolatok. De ezeket nem fogja megosztani Cha'ysszal, mert túl gonosznak gondolja ezek után saját magát és nem akarja, hogy a férfi is annak gondolja. Kevésbé ingoványos talaj az ékszerész kérdése, olyan kevésbé ingoványos, hogy egyáltalán nem az. Elmosolyodik.*
- Igen, te olyan fickó vagy, aki bármit megold, igaz?
*Legyen az ékszerész, vagy egy törpe ügye, netalán egy rendezetlen jogviszonyú ingatlan. Vagy gyilkosság. Nem. Erre gondolni sem szabad. Ebbe nem keverheti bele Cha'ysst annál is jobban, mint amennyire már amúgy is benne van azzal, hogy itt fekszenek egymás mellett.*
- Óó szívem, én sem akarom, de utána ugyaninnen folytatjuk.
*Elmosolyodik és elereszti a férfit, eszében sincsen tartóztatni, így legalább jól megmustrálhatja, meggusztálhatja, míg elmegy a kért holmikért. Mindezt féloldalas mosollyal, alsó ajkát beharapva teszi és persze zavartól vöröslő füllel. Mert ő már csak olyan típus, aki könnyen zavarba jön, még attól is, amit nem először lát. Ráadásul abszolút a kedvére van, álló nap tudná nézni. Vöröslő füllel persze.*
- Nem felejtem ám el, hogy a múltkor nem táncoltál.
*Mondja és szinte sikerül eltalálnia azt a tréfásan feddő hangnemet, amit szeretett volna. Csak ugye vöröslő fejjel nehéz. Akkor valószínűleg menten el is vinné a szívszélhűdés, ha Cha'yss táncolni kezdene. Kész szerencse, hogy érkezik a papír meg a tinta, így koncentrálhat arra a férfi köldöke helyett. Még ha csak a köldökére koncentrálna!*
- Énekelhetnél.
*Javasolja futó csók után, de még az előtt, hogy nekikezdene az írásnak.*
- A kancellár biztos szebben csinálná és meg ne próbáld rólam elnevezni, már így is van egy folyóm, az is bőven több a kelleténél.
*Tekintetét szigorúan a papírra szegezi, mert Cha'yss látványa elterelné a figyelmét. Kezdetnek felrajtol a bal felső sarokba, illetve kicsit lejjebb, egy téglalapot és abba átlósan beleírja, hogy "Az iniciálé helye". Elmosolyodik ezen, mekkora poén így, ezen a hajnali órán, aztán írni kezd.*
- Belevegyem, hogy fenn kell tarts nekem egy szobát, valahányszor erre járok?
*Az írás olyan részletekre tér ki, hogy kik között és mikor történt a tranzakció, minden felesleges sallangot nélkülöz, a vételárat sem részletezi.*
3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:27:48
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:27:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*Ahogy a férfi fűzi tovább a játék fonalát, úgy szélesedik a mosolya, főleg mert ilyen hízelgő dolgok hangoznak el a szájából.*
-Oh! Igen megtisztelő, hogy egy ilyen szép, díszes kovácsremekmű ennyire jó véleménnyel van rólam. Az ízlését én is csak dicsérni tudom. Mondd meg neki kérlek, hogy nekem is nagyon tetszik a markolata. Szívesen megsimogatnám, kifényesíteném. *Mondja és már szinte a kacagás is kibukik, két bohókásan kigördülő szava között. Egyáltalán meg sem fordul a fejében, hogy talán ezúttal nem egy képzeletbeli baráthoz van szerencséje. Arra, hogy a lovag véleménye szerint, inkább rá féltékeny, hogy az ő társaságában tölthette a délutánt, csak lágyan biggyeszti ajkait, ilyenkor tódul fel benne mindig a vágy, hogy az érzést, ami kerülgeti, fizikai érintéssel is kifejezze. De ezúttal nem lehet, nem okozhat kellemetlenséget egy ilyen tiszteletbeli és nemes férfiúnak.*
-Főnyeremény bizony. *Válaszol kissé komor, lecsengő hangon, csak aztán lép ki, hogy felmarkolja a saját kulcsát.*
-Sehol egy döglött patkány, az magában már fél siker. Nemde? *Erőltet mosolyt az arcára, hogy az iménti hangnemet feledtetni tudja a kint ácsorgó lovaggal. Nem akarja leplezni az elszakadás fájdalmát, de tudja, megnehezítenie sem kéne, így inkább csak mosolyog. Valamiféle furcsa derengést lát a férfi szemeiben, talán visszahúzást vagy csupán az alkohol halovány fátyolködét, óvatosan és lassan leereszkedni. Nem tudja biztosan.
~Talán be kéne kísérjem a szobába, csak akkor lennék igazán nyugodt, ha vízszintesben tudhatnám. ~ Latolgatja magában, miközben mosolya rendületlen, de intenzitása egyre csak veszíteni látszik az erejéből. Majd még, miután a férfi is kinyilvánította a kívánságát, ami sajnos egybecseng azzal, amit ő is már a szájára vett, nincs más hátra, mint egy utolsó játékos csók, hű barátja markolatára. Az utolsó apró tréfa, hogy mégse legyen olyan komor az elválás.
Kedves mosollyal az arcán egyenesedik vissza és örömmel fürdőzik a férfi meghökkent tekintetében, még bele is pirul teljesen, bóknak véve, hogy így meg tudta lepni. Majd érkezik a megjegyzés, ami teljesen elbizonytalanítja.
~ Irigy? Akkor elrontottam. ~ Borulnak össze a homlokán egy szempillantásra a kihagyott helyzettől elnehezült szemöldökei.
~Ezek szerint ő is szívesen fogadta volna. De mindegy. Ez a lehetőség elúszott. ~ Nézi meg még utoljára az előtte álló lovagot, szemei lassan végig siklanak a lényeges részeken, szembogarak, nyak, ajkak. Hogy emlékezetébe vésse, mert ki tudja, lehet, még álmában aznap este meglátogatja majd.
Aztán érkezik az ígéret, ami lelket önt belé és erőt ad az elváláshoz, hiszen még talán viszont látja valaha. Majd valami szokatlant tesz a lovag, lekopog az ajtón egy számára is ismerős dallamot, mielőtt pedig a meglepettségtől szétnyíló ajkak szóra indulnának, besétál és becsukja maga mögött.
~Ez meg mit akar jelenteni?! ~ Latolgatja magában a lehetőségeket, a szobájába menet, ráfordít, kinyit visszacsuk, bezár.*
-Hiszen csak egy napra bérelné, akkor csak most találom meg a szobában. Szeretné, ha… ha bemennék… önként… a szobájába. *Bontja le szépen elemeire a dolog részleteit, majd nyel egy nagyot.*
-De miért nem mondta ki? Akkor menjek, ha baj van? Esetleg, ha egy patkány kószál a szobámban? Vagy csak végszükség esetén? *Járkál fel és alá a szobában, közben pedig a haját bontogatja, hiszen a sok csat csak zavarná fekvés közben. A két nagy fülbevaló is lekerül, ahogy minden felesleges ékszer is, csak a ruháit hagyja fenn. *
-Vagy… szeretné velem tölteni az estét? *Remeg bele egy pillanatra a gondolatba, persze volt már ilyen, hogy ne lett volna, megtetszett valakinek, az bevitte a szobájába, hisz minden napja így telik.*
-Ő is csak férfiből van. *Ül le az ágyra végül.*
-De vajon milyenfajtából? *Emeli maga elé az egyik harisnyát, hátha az válaszol a feltett kérdésre. De semmi. Nagyot sóhajt. Szeretné tovább élvezni a férfi társaságát, ehhez kétség sem fér, ha kérné, megcsókolná, ha nem akkor is. Ez tény. A szívében azonban úgy érzi, mélyebb tisztelet és megbecsülés leledzik a másik irányába, minthogy most az egészet elrontsa egy heves kufirccal.*
-Az istenekre, csak átmegyek, megnézem jól van-e. Az a sok feles… *Bár szinte magát sem tudja meggyőzni, hogy ez valóban lényeges ok lenne számára a látogatásra. Gyorsan az asztalhoz lép és kifésüli hullámos barna haját, ami most a csatoktól megszabadulva, lágyan omlik le az egyik vállán, mellkasát szinte teljesen betakarva. Hátraveti, így majdnem a fenekét verdesi és elindul. Bizonytalanul fordítja el a kulcsot, majd zárja vissza. Odakint még szusszan kettőt, hogy erőt gyűjtsön lányos zavarában. ~De mit mondjak neki, miért jöttem át? ~ Aztán ráharap az alsó ajkára és lekopogja az ütemet, majd vár. Az a legidegőrlőbb, a várakozás. Ha az ajtó nyílik, bizonytalan, de annál csillogóbb szemeit annak nyitójára emeli, de nem szólal meg. Talán még köszönni is elfelejtett útközben.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.30 20:30:07
*Ahogy a férfi fűzi tovább a játék fonalát, úgy szélesedik a mosolya, főleg mert ilyen hízelgő dolgok hangoznak el a szájából.*
-Oh! Igen megtisztelő, hogy egy ilyen szép, díszes kovácsremekmű ennyire jó véleménnyel van rólam. Az ízlését én is csak dicsérni tudom. Mondd meg neki kérlek, hogy nekem is nagyon tetszik a markolata. Szívesen megsimogatnám, kifényesíteném. *Mondja és már szinte a kacagás is kibukik, két bohókásan kigördülő szava között. Egyáltalán meg sem fordul a fejében, hogy talán ezúttal nem egy képzeletbeli baráthoz van szerencséje. Arra, hogy a lovag véleménye szerint, inkább rá féltékeny, hogy az ő társaságában tölthette a délutánt, csak lágyan biggyeszti ajkait, ilyenkor tódul fel benne mindig a vágy, hogy az érzést, ami kerülgeti, fizikai érintéssel is kifejezze. De ezúttal nem lehet, nem okozhat kellemetlenséget egy ilyen tiszteletbeli és nemes férfiúnak.*
-Főnyeremény bizony. *Válaszol kissé komor, lecsengő hangon, csak aztán lép ki, hogy felmarkolja a saját kulcsát.*
-Sehol egy döglött patkány, az magában már fél siker. Nemde? *Erőltet mosolyt az arcára, hogy az iménti hangnemet feledtetni tudja a kint ácsorgó lovaggal. Nem akarja leplezni az elszakadás fájdalmát, de tudja, megnehezítenie sem kéne, így inkább csak mosolyog. Valamiféle furcsa derengést lát a férfi szemeiben, talán visszahúzást vagy csupán az alkohol halovány fátyolködét, óvatosan és lassan leereszkedni. Nem tudja biztosan.
~Talán be kéne kísérjem a szobába, csak akkor lennék igazán nyugodt, ha vízszintesben tudhatnám. ~ Latolgatja magában, miközben mosolya rendületlen, de intenzitása egyre csak veszíteni látszik az erejéből. Majd még, miután a férfi is kinyilvánította a kívánságát, ami sajnos egybecseng azzal, amit ő is már a szájára vett, nincs más hátra, mint egy utolsó játékos csók, hű barátja markolatára. Az utolsó apró tréfa, hogy mégse legyen olyan komor az elválás.
Kedves mosollyal az arcán egyenesedik vissza és örömmel fürdőzik a férfi meghökkent tekintetében, még bele is pirul teljesen, bóknak véve, hogy így meg tudta lepni. Majd érkezik a megjegyzés, ami teljesen elbizonytalanítja.
~ Irigy? Akkor elrontottam. ~ Borulnak össze a homlokán egy szempillantásra a kihagyott helyzettől elnehezült szemöldökei.
~Ezek szerint ő is szívesen fogadta volna. De mindegy. Ez a lehetőség elúszott. ~ Nézi meg még utoljára az előtte álló lovagot, szemei lassan végig siklanak a lényeges részeken, szembogarak, nyak, ajkak. Hogy emlékezetébe vésse, mert ki tudja, lehet, még álmában aznap este meglátogatja majd.
Aztán érkezik az ígéret, ami lelket önt belé és erőt ad az elváláshoz, hiszen még talán viszont látja valaha. Majd valami szokatlant tesz a lovag, lekopog az ajtón egy számára is ismerős dallamot, mielőtt pedig a meglepettségtől szétnyíló ajkak szóra indulnának, besétál és becsukja maga mögött.
~Ez meg mit akar jelenteni?! ~ Latolgatja magában a lehetőségeket, a szobájába menet, ráfordít, kinyit visszacsuk, bezár.*
-Hiszen csak egy napra bérelné, akkor csak most találom meg a szobában. Szeretné, ha… ha bemennék… önként… a szobájába. *Bontja le szépen elemeire a dolog részleteit, majd nyel egy nagyot.*
-De miért nem mondta ki? Akkor menjek, ha baj van? Esetleg, ha egy patkány kószál a szobámban? Vagy csak végszükség esetén? *Járkál fel és alá a szobában, közben pedig a haját bontogatja, hiszen a sok csat csak zavarná fekvés közben. A két nagy fülbevaló is lekerül, ahogy minden felesleges ékszer is, csak a ruháit hagyja fenn. *
-Vagy… szeretné velem tölteni az estét? *Remeg bele egy pillanatra a gondolatba, persze volt már ilyen, hogy ne lett volna, megtetszett valakinek, az bevitte a szobájába, hisz minden napja így telik.*
-Ő is csak férfiből van. *Ül le az ágyra végül.*
-De vajon milyenfajtából? *Emeli maga elé az egyik harisnyát, hátha az válaszol a feltett kérdésre. De semmi. Nagyot sóhajt. Szeretné tovább élvezni a férfi társaságát, ehhez kétség sem fér, ha kérné, megcsókolná, ha nem akkor is. Ez tény. A szívében azonban úgy érzi, mélyebb tisztelet és megbecsülés leledzik a másik irányába, minthogy most az egészet elrontsa egy heves kufirccal.*
-Az istenekre, csak átmegyek, megnézem jól van-e. Az a sok feles… *Bár szinte magát sem tudja meggyőzni, hogy ez valóban lényeges ok lenne számára a látogatásra. Gyorsan az asztalhoz lép és kifésüli hullámos barna haját, ami most a csatoktól megszabadulva, lágyan omlik le az egyik vállán, mellkasát szinte teljesen betakarva. Hátraveti, így majdnem a fenekét verdesi és elindul. Bizonytalanul fordítja el a kulcsot, majd zárja vissza. Odakint még szusszan kettőt, hogy erőt gyűjtsön lányos zavarában. ~De mit mondjak neki, miért jöttem át? ~ Aztán ráharap az alsó ajkára és lekopogja az ütemet, majd vár. Az a legidegőrlőbb, a várakozás. Ha az ajtó nyílik, bizonytalan, de annál csillogóbb szemeit annak nyitójára emeli, de nem szólal meg. Talán még köszönni is elfelejtett útközben.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.30 20:30:07
3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:25:52
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda, érintőlegesen Mik//
*Kicsit kiesik a mogorva ínyenc szerepéből. Hirtelen fordítja a fejét, midőn keresi, hogy kinek szól az óriás hívogató keze. Tokája végül megállapodik, és kiül az undorító vigyora a pofájára.*
~Neki is van ízlése.~
*Feláll az asztaltól. Mutogat a pult felé hely változtatási célja ügyén.*
~Derék ember ez a pultos.~
*Nagyot igazít a lógó belét tartó övön, és megindul a kis gömböc a Csodaországba vezető úton.*
- Hölgyem!
*Köszönti az asztalhoz érve a nőt egy jóval barátságosabb hangot megütve. Féltérdre ereszkedik és némán kéri a kezét, hogy csókot adhasson rá. Ha ez nem történik meg, akkor picit zavarodottan pislog néhányat, amiért kikosarazták és feleslegesen csinált ilyen procedúrát.*
- Baarcas D'deliwgar vagyok. Kereskedő.
*Ha hívták, akkor kell lennie helynek is, amivel kínálják. Szó nélkül elfoglalja a Zrinanda mellett lévő széket. Beljebb húzva a széket igyekszik nullára redukálni a köldöke és az asztal széle távolságát.*
- Mit csinál egy ilyen tünemény egy ilyen helyen?
*Magasságuk eltérése a nyakát ki kellene törni, hogy normális szemkontaktust tudjon a nővel létesíteni, de megelégszik azzal is, ha a melleivel kell diskurálnia.*
*Kicsit kiesik a mogorva ínyenc szerepéből. Hirtelen fordítja a fejét, midőn keresi, hogy kinek szól az óriás hívogató keze. Tokája végül megállapodik, és kiül az undorító vigyora a pofájára.*
~Neki is van ízlése.~
*Feláll az asztaltól. Mutogat a pult felé hely változtatási célja ügyén.*
~Derék ember ez a pultos.~
*Nagyot igazít a lógó belét tartó övön, és megindul a kis gömböc a Csodaországba vezető úton.*
- Hölgyem!
*Köszönti az asztalhoz érve a nőt egy jóval barátságosabb hangot megütve. Féltérdre ereszkedik és némán kéri a kezét, hogy csókot adhasson rá. Ha ez nem történik meg, akkor picit zavarodottan pislog néhányat, amiért kikosarazták és feleslegesen csinált ilyen procedúrát.*
- Baarcas D'deliwgar vagyok. Kereskedő.
*Ha hívták, akkor kell lennie helynek is, amivel kínálják. Szó nélkül elfoglalja a Zrinanda mellett lévő széket. Beljebb húzva a széket igyekszik nullára redukálni a köldöke és az asztal széle távolságát.*
- Mit csinál egy ilyen tünemény egy ilyen helyen?
*Magasságuk eltérése a nyakát ki kellene törni, hogy normális szemkontaktust tudjon a nővel létesíteni, de megelégszik azzal is, ha a melleivel kell diskurálnia.*
3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:14:48
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:14:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Szerencsésen felértek a lépcsőre. Nagyon jól esik a lovagnak, ahogy May belekarol, ami nem kevés szempontból érthető. Most jön rá, hogy szinte oda van ezért a lányért. Elpirul. Fülig. Leginkább a büszkeségtől, hogy igenis May belekarolt. Mint akinek teleszaladt vérrel a feje. Ekkor terelődik vissza Perchire a szó, és érzi a lányon, hogy a félelf tréfára vette a dolgot. Ő sem tesz másképp, nevetve teszi hozzá.*
-Igen mondott. De még mennyit! Tetszel neki. ~Há' Naná! De neked is tetszik szépfiú!~ Nagyon is.
*Az utolsó mondatra valahogy megkomolyodik a hangja. Hogy annyira ne legyen feltűnő még hozzáteszi.*
-De ő ilyen. Nem féltékeny, inkább rám hogy én veled tölthettem a délutánt.
*Amíg May megpróbálja az ajtót, addig Soreylt a falhoz állítják. Teljesíti is jó kedéllyel, habár mikor a lány elfordul valami keserűség lesz az arcán egy percig. Csak amíg összeszedi magát.*
-Na főnyeremény?
*Kérdezi, valahogy keserédesen. Mintha nem örülne a dolognak, hogy megtalálta a hölgy a szobát. Ami persze ki is derül, hogy a férfi szobájának a kulcsát vette fel az asztalról. Soreyl elkomorodik, amikor elveszi a kezéből a sajátját.*
~Mit nyávogsz itt mint valami kóbormacska magadba? Egyértelmű. Még le is itatott teperd le.~
*Soreyl egykedvű, keserű hangon válaszol.*
~Ez nem így működik.~
*Szinte hallja a fejében mintha Perchi levegőt venne az epés válaszhoz, persze ezt csak hozzá képzeli. Gondolatokhoz nem kell levegő.*
~Én csak egy kard vagyok, de én is tudom hogy működik. Megfogod a kezét, behúzod a szobába, és kiengeditek a gőzt. Hamarabb jön el a holnap reggel, és megtippelném hogy ő sem bánná.~
*Mondja a kard, és nem kap választ. Soreyl gondolataiban akkora a zavar, hogy azt már Perchi sem tudja kisilabizálni. Egy rövid idő után ennyit mond.*
~Szeretném, de nem lehet.~
*Mondja magában, és felnéz Mayre. Tekintete egyszerre bánatos, és barátságosan mosolygó. Olyan mint aki tépelődik a segítségnyújtás, és a segítségkérés között, és éppen megadni készül magát.*
-Nincs. Nincs más hátra.
*Mondja szomorkásan, kis szünettel az ismétlődő mondat között. Nem is az aktuson, vagy éppen a testiségen van a hangsúly Soreyl fejében. Már éppen kullogna a szobába, mikor leesik az álla. Egy pillanatra szóhoz sem tud jutni, mikor Perchipfell kardgombja csókot kap a Tünemény lánytól, hát még amikor felfogja mit mondott előtte May.*
~Ez egy búcsú.~
*Gondolta Soreyl.*
~IGEEEN! CSÓKOT KAPTAM BASSZÁTOK MEG! ENGEM EZ A NŐ MEGCSÓKOLT. NINCS NÁLAM NAGYOBB HATALMÚ FÉM A FÖLDÖN! JÉHAAAA!~
*Gondolta Perchi.*
~Idióta.~
*Gondolta a Soreyl. A lovag aki nagyon gyorsan próbált valami után kapaszkodni, hogy ne érjen véget itt az este.*
-A barátom nem haragszik. De most én vagyok irigy rá.
*Mondja, és próbálja leplezni a fájdalmast tényt, hogy nem akar véget vetni az estének. De aztán lemond a dologról. Komolyabbra fordítja a szót, és megnyugtató hangon folytatja. Persze inkább magát akarja lehűtneni.*
-Igen! Én is köszönöm a társaságod May. Ha tehetem mindenképp meglátogatlak a Sellőben. Ha keresnél...
*Mondja, és az éppen nyitott ajtón, ami a szobája lesz három ütemeset kopog. Mutatja, hogy csak ennyi a teendő, és ő itt lesz. Reggelig. Valamiért az az érzése, hogy soha többet nem találkoznak, ha most elválnak, vagy csak nagyon soká. De nincs mit tenni. May egyértelműsítette a szándékát, hogy itt vége van kettejük találkozásának.*
~Édes kis délután volt.~
-Jó éjszakát.
*Mondja, és zavarában bemegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Első dolga levenni a fémbilincset amit mellén hord, és ingujjban levetődni az ágyra. Kicsit emészti magát kezébe temetve az arcát, és csak azt várja, hogy a finom hűs kezek kopognak e az ajtón. Ver a szíve mintha egy csata előtt lenne hússzoros túlerővel szemben.*
~Istenek! Csak kopogjon.~
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Szerencsésen felértek a lépcsőre. Nagyon jól esik a lovagnak, ahogy May belekarol, ami nem kevés szempontból érthető. Most jön rá, hogy szinte oda van ezért a lányért. Elpirul. Fülig. Leginkább a büszkeségtől, hogy igenis May belekarolt. Mint akinek teleszaladt vérrel a feje. Ekkor terelődik vissza Perchire a szó, és érzi a lányon, hogy a félelf tréfára vette a dolgot. Ő sem tesz másképp, nevetve teszi hozzá.*
-Igen mondott. De még mennyit! Tetszel neki. ~Há' Naná! De neked is tetszik szépfiú!~ Nagyon is.
*Az utolsó mondatra valahogy megkomolyodik a hangja. Hogy annyira ne legyen feltűnő még hozzáteszi.*
-De ő ilyen. Nem féltékeny, inkább rám hogy én veled tölthettem a délutánt.
*Amíg May megpróbálja az ajtót, addig Soreylt a falhoz állítják. Teljesíti is jó kedéllyel, habár mikor a lány elfordul valami keserűség lesz az arcán egy percig. Csak amíg összeszedi magát.*
-Na főnyeremény?
*Kérdezi, valahogy keserédesen. Mintha nem örülne a dolognak, hogy megtalálta a hölgy a szobát. Ami persze ki is derül, hogy a férfi szobájának a kulcsát vette fel az asztalról. Soreyl elkomorodik, amikor elveszi a kezéből a sajátját.*
~Mit nyávogsz itt mint valami kóbormacska magadba? Egyértelmű. Még le is itatott teperd le.~
*Soreyl egykedvű, keserű hangon válaszol.*
~Ez nem így működik.~
*Szinte hallja a fejében mintha Perchi levegőt venne az epés válaszhoz, persze ezt csak hozzá képzeli. Gondolatokhoz nem kell levegő.*
~Én csak egy kard vagyok, de én is tudom hogy működik. Megfogod a kezét, behúzod a szobába, és kiengeditek a gőzt. Hamarabb jön el a holnap reggel, és megtippelném hogy ő sem bánná.~
*Mondja a kard, és nem kap választ. Soreyl gondolataiban akkora a zavar, hogy azt már Perchi sem tudja kisilabizálni. Egy rövid idő után ennyit mond.*
~Szeretném, de nem lehet.~
*Mondja magában, és felnéz Mayre. Tekintete egyszerre bánatos, és barátságosan mosolygó. Olyan mint aki tépelődik a segítségnyújtás, és a segítségkérés között, és éppen megadni készül magát.*
-Nincs. Nincs más hátra.
*Mondja szomorkásan, kis szünettel az ismétlődő mondat között. Nem is az aktuson, vagy éppen a testiségen van a hangsúly Soreyl fejében. Már éppen kullogna a szobába, mikor leesik az álla. Egy pillanatra szóhoz sem tud jutni, mikor Perchipfell kardgombja csókot kap a Tünemény lánytól, hát még amikor felfogja mit mondott előtte May.*
~Ez egy búcsú.~
*Gondolta Soreyl.*
~IGEEEN! CSÓKOT KAPTAM BASSZÁTOK MEG! ENGEM EZ A NŐ MEGCSÓKOLT. NINCS NÁLAM NAGYOBB HATALMÚ FÉM A FÖLDÖN! JÉHAAAA!~
*Gondolta Perchi.*
~Idióta.~
*Gondolta a Soreyl. A lovag aki nagyon gyorsan próbált valami után kapaszkodni, hogy ne érjen véget itt az este.*
-A barátom nem haragszik. De most én vagyok irigy rá.
*Mondja, és próbálja leplezni a fájdalmast tényt, hogy nem akar véget vetni az estének. De aztán lemond a dologról. Komolyabbra fordítja a szót, és megnyugtató hangon folytatja. Persze inkább magát akarja lehűtneni.*
-Igen! Én is köszönöm a társaságod May. Ha tehetem mindenképp meglátogatlak a Sellőben. Ha keresnél...
*Mondja, és az éppen nyitott ajtón, ami a szobája lesz három ütemeset kopog. Mutatja, hogy csak ennyi a teendő, és ő itt lesz. Reggelig. Valamiért az az érzése, hogy soha többet nem találkoznak, ha most elválnak, vagy csak nagyon soká. De nincs mit tenni. May egyértelműsítette a szándékát, hogy itt vége van kettejük találkozásának.*
~Édes kis délután volt.~
-Jó éjszakát.
*Mondja, és zavarában bemegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Első dolga levenni a fémbilincset amit mellén hord, és ingujjban levetődni az ágyra. Kicsit emészti magát kezébe temetve az arcát, és csak azt várja, hogy a finom hűs kezek kopognak e az ajtón. Ver a szíve mintha egy csata előtt lenne hússzoros túlerővel szemben.*
~Istenek! Csak kopogjon.~
3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:13:51
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:13:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mosolyt nem látja még Aenae arcán, mert a szemeit még nem nyitotta ki, mint egy újszülött kiscica, csak nyújtózik és ölelésbe vonja a mellette fekvő lányt. Elégedett sóhajjal fogja közre karjaival, s lám, máris mindketten kényelmesen, összebújva fekhetnek a baldachin alatt.*
- Micsodát, kedvesem? *Kérdi lágy hangon a rossz álom említésére. Persze nem akar tolakodni, egyszerűen csak késztetést érez, hogy megnyugtassa.
Örömmel veszi, hogy Aenae légzése megnyugszik és testének remegése is szűnik. Ettől csak jobban ölel, mintha a világ minden gondjától meg akarná védeni.
Az álommal kapcsolatos kérdésre nem kap egyből választ, de hall mást, amire készségesen válaszol.*
- Akadnak. *Érti persze a kapcsolataira, amelyekkel rendelkezik. Aenae hangja zavarttá válik, amitől már rá kell emelnie sárgás szemeit, hogy lássa és aztán hallja, mi okozta mindezt.*
- Egy ékszerész, rendben. *Mosolyodik el. Nem érti, miért kell zavarba jönnie ettől. Jelenleg nem rendelkezik ilyen kapcsolatokkal, de sosincs késő szélesíteni a kereskedelmi palettát és bekapcsolódni a csillogó ékszerek és ékkövek világába.
A csillagszilánk említésére eltűnődik. Az igric is talált egy olyan szilánkot még a thargföldön, a folyó mellett és ha jók a sejtései, valahogyan eggyé vált vele. Azután lett kígyónyelve. De nem bánja, valamiféle perverz módon még tetszik is neki ez a fizikai mutáció. És Aenae sem panaszkodott még.*
- Megoldom, neked bármit, úrnőm. *Mosolyodik el. Egyelőre nincs ötlete, de majd szétnéz a városban és utánajár. Biztosan talál egy jó ékszerészt.
Ezzel lezártnak is tekinti a dolgot, persze lehet, hogy a lány még kitérne az ékszer fajtájára és kinézetére, ám Aenae a szerződést hozza szóba.*
- Persze, hogy van, de akkor el kell engedjelek és azt nagyon nem akarom. *Morogja tettetett ellenkezéssel és bár valóban nincs sok kedve kibújni az ágyból és a lány mellől, de a Pinty tulajdoni jogviszonyának rendezésére tett lépések tettre sarkallják.
Sóhajtva, kisfiús nyűggel bontakozik ki az ölelésből, még csókot nyom a lány mellére, ha engedi és csak úgy, meztelen elsétál az íróasztalhoz. Az egyik fiókból tintát, tollat és pergament kerít.*
- Parancsoljon, kisasszony. *Mondja vigyorogva, ahogy pőrén visszasétál. Mozgásában semmi zavar nincs, ugyanolyan magabiztos, mintha wegtoreni díszruhában mozogna a nemesek udvarában. Persze a kisasszony jelző nem illik már a lányra, hisz férjnél van, de ösztönösen tagadja ezt a tényt, s inkább másképp fogalmaz.*
- Mondanám, hogy elnevezem rólad a fogadót, de biztosan nem örülnél neki, úgyhogy nem mondom. *Tréfálkozik derűsen, ahogy leül az ágy szélére és a papír alá helyezi a rövid lábakon álló reggeliző asztalt, amelyet akkor használ, ha ágyban fogyasztja el reggeliét. Ez éppen alkalmas lesz, hogy Aenaenek fel se kelljen állnia míg ír.
A pergamen az asztalkára kerül, mellé pedig a tinta és a toll.*
- Még valamit, drágám? *Kérdi féloldalas mosollyal, de tisztán látszik rajta, hogy jól végzett munkájáért csókot vár elismerésként.*
*A mosolyt nem látja még Aenae arcán, mert a szemeit még nem nyitotta ki, mint egy újszülött kiscica, csak nyújtózik és ölelésbe vonja a mellette fekvő lányt. Elégedett sóhajjal fogja közre karjaival, s lám, máris mindketten kényelmesen, összebújva fekhetnek a baldachin alatt.*
- Micsodát, kedvesem? *Kérdi lágy hangon a rossz álom említésére. Persze nem akar tolakodni, egyszerűen csak késztetést érez, hogy megnyugtassa.
Örömmel veszi, hogy Aenae légzése megnyugszik és testének remegése is szűnik. Ettől csak jobban ölel, mintha a világ minden gondjától meg akarná védeni.
Az álommal kapcsolatos kérdésre nem kap egyből választ, de hall mást, amire készségesen válaszol.*
- Akadnak. *Érti persze a kapcsolataira, amelyekkel rendelkezik. Aenae hangja zavarttá válik, amitől már rá kell emelnie sárgás szemeit, hogy lássa és aztán hallja, mi okozta mindezt.*
- Egy ékszerész, rendben. *Mosolyodik el. Nem érti, miért kell zavarba jönnie ettől. Jelenleg nem rendelkezik ilyen kapcsolatokkal, de sosincs késő szélesíteni a kereskedelmi palettát és bekapcsolódni a csillogó ékszerek és ékkövek világába.
A csillagszilánk említésére eltűnődik. Az igric is talált egy olyan szilánkot még a thargföldön, a folyó mellett és ha jók a sejtései, valahogyan eggyé vált vele. Azután lett kígyónyelve. De nem bánja, valamiféle perverz módon még tetszik is neki ez a fizikai mutáció. És Aenae sem panaszkodott még.*
- Megoldom, neked bármit, úrnőm. *Mosolyodik el. Egyelőre nincs ötlete, de majd szétnéz a városban és utánajár. Biztosan talál egy jó ékszerészt.
Ezzel lezártnak is tekinti a dolgot, persze lehet, hogy a lány még kitérne az ékszer fajtájára és kinézetére, ám Aenae a szerződést hozza szóba.*
- Persze, hogy van, de akkor el kell engedjelek és azt nagyon nem akarom. *Morogja tettetett ellenkezéssel és bár valóban nincs sok kedve kibújni az ágyból és a lány mellől, de a Pinty tulajdoni jogviszonyának rendezésére tett lépések tettre sarkallják.
Sóhajtva, kisfiús nyűggel bontakozik ki az ölelésből, még csókot nyom a lány mellére, ha engedi és csak úgy, meztelen elsétál az íróasztalhoz. Az egyik fiókból tintát, tollat és pergament kerít.*
- Parancsoljon, kisasszony. *Mondja vigyorogva, ahogy pőrén visszasétál. Mozgásában semmi zavar nincs, ugyanolyan magabiztos, mintha wegtoreni díszruhában mozogna a nemesek udvarában. Persze a kisasszony jelző nem illik már a lányra, hisz férjnél van, de ösztönösen tagadja ezt a tényt, s inkább másképp fogalmaz.*
- Mondanám, hogy elnevezem rólad a fogadót, de biztosan nem örülnél neki, úgyhogy nem mondom. *Tréfálkozik derűsen, ahogy leül az ágy szélére és a papír alá helyezi a rövid lábakon álló reggeliző asztalt, amelyet akkor használ, ha ágyban fogyasztja el reggeliét. Ez éppen alkalmas lesz, hogy Aenaenek fel se kelljen állnia míg ír.
A pergamen az asztalkára kerül, mellé pedig a tinta és a toll.*
- Még valamit, drágám? *Kérdi féloldalas mosollyal, de tisztán látszik rajta, hogy jól végzett munkájáért csókot vár elismerésként.*
3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 17:40:39
Üzenet elküldve: 2019-09-30 17:40:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
-Nem szándékos, ösztönös volt. *Teszi még hozzá, hiszen valóban, ha az ember lánya abból él, hogy a férfiak vágyait kutatja, előbb vagy utóbb berögzülnek a minták és tudja, mikor van helye az érintésnek, és mikor a visszakozásnak. Úgy fest, a lovag gondolatai és érzékei húrján is az alkohol táncol, a maga kiszámíthatatlan módján. Azzal is tisztában van, hogy a férfiak néha csak azért keresik fel az olyan helyeket, hogy úriembernek vagy valódi férfinak érezhessék magukat, egy nő mellett, aki ehhez minden támogatást és biztatást megad számukra. Ezért nem ritka, hogy még az is a jó modor és az illem jeleit mutatja magán, mikor egy örömlánnyal van, aki ezt soha nem tanulta korábban.
Szerencsére nem minden vadállatot ismer és talán így is van jól, az erdő nem az ő közege és tapasztalatai alapján soha nem is lesz az. Viszont megtanulta magában tartani, ha valamiben nem ért egyet a beszélgetőpartnerével. ~Hiszen nem vagyunk egyformák. Bár ha olyan testbe lenne csomagolva, mint én, akkor is tetszene. ~ Azonban, egyre borúsabb felhők járnak keresztül a lovag arcán, ami őt is lelombozza, bár mosolya üde és bátorító, de szemei már tompán csillognak.
Aztán érkezik a hirtelen és váratlan közlés és látszik, egy pillanatra értetlenségbe fordul az egész arca. Már csak azért is, mert a mondat az eddigiek egyikéhez sem kapcsolódik szorosan, no meg a tartalma is igen zavaros.
~Kard… aki beszél hozzá. ~ Gondolkozik el a dolgon, hiszen hallott már olyat, hogy valaki nagy magányába élettelen tárgyakhoz kezd el beszélni vagy, hogy a fiatalabb gyerekek elképzelt barátokkal követnek el csínyeket. A férfi azonban eddig semmi jelét nem mutatta gyengeelméjűségnek vagy zavarodottságnak, azaz nem több jelét, mint az ő társaságában ez megszokott.
~Talán az első eset. ~ Latolgatja, alsó ajkát beszívva a fogai közé, úgy véli, talán az erdőben eltöltött idő az oka mindennek, bár csak találgat.
~De ha azt mondja, hogy az ő karja beszél hozzá, akkor beszél hozzá. ~ Mosolyodik végül el, a gondolatfuttatás kimenetelképpen, mert ő aztán nem ítél el senkit, szép is lenne, ha ezt pont ő tenné meg, egy ilyen makulátlannak tűnő férfival.
~A képzeletbeli barátokkal pedig nem árt jóban lenni. ~ Majd rögtön érkezik is a zavart nevetés, ami számára több dolgot is jelenthez, egyrészt, talán látszik az arcán a megdöbbenés, így próbálja másfelé terelni inkább, másrészt lehetséges, hogy csupán tréfának szánta a dolgot, egy egészen rossz viccnek, aminek se csattanója se érdemi lényege nincs. Viszont nem totojázik tovább, feláll a székről, amint a lovag a karját ajánlgatja neki. Él a lehetőséggel. Így indulnak meg lassan felfelé a lépcsőn, hiszen a nő is tisztában van vele, hogy az ital már bevette magát a férfi fejébe, tehát jobb vigyázni a lépésekkel.*
-Tehát beszél hozzád a kardod. *A lovag szerencsétlenségére, megragadt a fejében a dolog, neki ez csak egy játék, játszani pedig nagyon szeret.*
-Rólam is mondott már valamit? Esetleg féltékeny, hogy így kisajátítottalak magamnak egy kis időre? *Közben felküzdik magukat és megállnak az első ajtó előtt. Sóhajt egy nagyot, elővéve a kulcsot a tarisznyájából, mert úgy fest, eljött a pillanat, amikor elválnak az útjaik. *
-Akkor nincs más hátra, én próbálkozom először. *Mondja izgatottan mosolyogva.*
-Kérlek állj ide. *Igazítja a férfit a falhoz, hogy lehetőleg ne lásson be a szobába, amint benyit, mégiscsak zavarban lenne, ha megpillantaná kiterített fehérneműit a szekrény ajtaján.*
-Nézzük. *Benyit a szobába, ami egyértelműen teljesen üres.
~Tehát akkor a másik az. ~ Nyugszik meg kissé, hiszen ha csak elküldte volna a férfit a kulccsal, akkor nagy megdöbbenéssel konstatálta volna, micsoda ruhatár jár egy ilyen szobához, és nagy mellénnyel sétált volna vissza a pulthoz vele, hogy ő inkább egy férfiszobát szeretne. Szinte már a gondolattól is zavartan vörösödik a feje.
Végül kiperdül a szobából a lovag elé vissza, a kulcsot a zárban hagyja, a másikat pedig gyengéd mozdulattal elorozza.*
-Ez lesz az enyém. *Nagyokat pislog, néha a lovagra, néha a falra és az ajtóra is vetül a tekintete.*
-Nincs más hátra, mint lepihenni, nemigaz? *Jegyzi meg, persze szívesen ajándékozná meg a férfit, ajándékozná, szóval szívesen lopna csókot a felmagasztalt lovagtól, de úgy véli, talán illetlenség lenne a részéről. Ezért egy egészen rendhagyó megoldást eszel ki.*
-További kellemes időtöltést, remélem, még találkozunk. És, hogy ne legyen harag, a barátja részéről se… *Ekkor kicsit hátrébb lép és lehajol, hogy egy cuppanós puszit nyomjon a kard kilátszó markolatára, majd visszaegyenesedik.*
-Mindkettejüknek köszönöm a társaságát. *Mosolyog, bár belül sajnálja az elválást, viszont tudja, a férfinek ezek után a förmedvény italok után jól fog esni a vízszintes semmittevés. Amint elköszöntek elindul a saját szobája felé.*
-Nem szándékos, ösztönös volt. *Teszi még hozzá, hiszen valóban, ha az ember lánya abból él, hogy a férfiak vágyait kutatja, előbb vagy utóbb berögzülnek a minták és tudja, mikor van helye az érintésnek, és mikor a visszakozásnak. Úgy fest, a lovag gondolatai és érzékei húrján is az alkohol táncol, a maga kiszámíthatatlan módján. Azzal is tisztában van, hogy a férfiak néha csak azért keresik fel az olyan helyeket, hogy úriembernek vagy valódi férfinak érezhessék magukat, egy nő mellett, aki ehhez minden támogatást és biztatást megad számukra. Ezért nem ritka, hogy még az is a jó modor és az illem jeleit mutatja magán, mikor egy örömlánnyal van, aki ezt soha nem tanulta korábban.
Szerencsére nem minden vadállatot ismer és talán így is van jól, az erdő nem az ő közege és tapasztalatai alapján soha nem is lesz az. Viszont megtanulta magában tartani, ha valamiben nem ért egyet a beszélgetőpartnerével. ~Hiszen nem vagyunk egyformák. Bár ha olyan testbe lenne csomagolva, mint én, akkor is tetszene. ~ Azonban, egyre borúsabb felhők járnak keresztül a lovag arcán, ami őt is lelombozza, bár mosolya üde és bátorító, de szemei már tompán csillognak.
Aztán érkezik a hirtelen és váratlan közlés és látszik, egy pillanatra értetlenségbe fordul az egész arca. Már csak azért is, mert a mondat az eddigiek egyikéhez sem kapcsolódik szorosan, no meg a tartalma is igen zavaros.
~Kard… aki beszél hozzá. ~ Gondolkozik el a dolgon, hiszen hallott már olyat, hogy valaki nagy magányába élettelen tárgyakhoz kezd el beszélni vagy, hogy a fiatalabb gyerekek elképzelt barátokkal követnek el csínyeket. A férfi azonban eddig semmi jelét nem mutatta gyengeelméjűségnek vagy zavarodottságnak, azaz nem több jelét, mint az ő társaságában ez megszokott.
~Talán az első eset. ~ Latolgatja, alsó ajkát beszívva a fogai közé, úgy véli, talán az erdőben eltöltött idő az oka mindennek, bár csak találgat.
~De ha azt mondja, hogy az ő karja beszél hozzá, akkor beszél hozzá. ~ Mosolyodik végül el, a gondolatfuttatás kimenetelképpen, mert ő aztán nem ítél el senkit, szép is lenne, ha ezt pont ő tenné meg, egy ilyen makulátlannak tűnő férfival.
~A képzeletbeli barátokkal pedig nem árt jóban lenni. ~ Majd rögtön érkezik is a zavart nevetés, ami számára több dolgot is jelenthez, egyrészt, talán látszik az arcán a megdöbbenés, így próbálja másfelé terelni inkább, másrészt lehetséges, hogy csupán tréfának szánta a dolgot, egy egészen rossz viccnek, aminek se csattanója se érdemi lényege nincs. Viszont nem totojázik tovább, feláll a székről, amint a lovag a karját ajánlgatja neki. Él a lehetőséggel. Így indulnak meg lassan felfelé a lépcsőn, hiszen a nő is tisztában van vele, hogy az ital már bevette magát a férfi fejébe, tehát jobb vigyázni a lépésekkel.*
-Tehát beszél hozzád a kardod. *A lovag szerencsétlenségére, megragadt a fejében a dolog, neki ez csak egy játék, játszani pedig nagyon szeret.*
-Rólam is mondott már valamit? Esetleg féltékeny, hogy így kisajátítottalak magamnak egy kis időre? *Közben felküzdik magukat és megállnak az első ajtó előtt. Sóhajt egy nagyot, elővéve a kulcsot a tarisznyájából, mert úgy fest, eljött a pillanat, amikor elválnak az útjaik. *
-Akkor nincs más hátra, én próbálkozom először. *Mondja izgatottan mosolyogva.*
-Kérlek állj ide. *Igazítja a férfit a falhoz, hogy lehetőleg ne lásson be a szobába, amint benyit, mégiscsak zavarban lenne, ha megpillantaná kiterített fehérneműit a szekrény ajtaján.*
-Nézzük. *Benyit a szobába, ami egyértelműen teljesen üres.
~Tehát akkor a másik az. ~ Nyugszik meg kissé, hiszen ha csak elküldte volna a férfit a kulccsal, akkor nagy megdöbbenéssel konstatálta volna, micsoda ruhatár jár egy ilyen szobához, és nagy mellénnyel sétált volna vissza a pulthoz vele, hogy ő inkább egy férfiszobát szeretne. Szinte már a gondolattól is zavartan vörösödik a feje.
Végül kiperdül a szobából a lovag elé vissza, a kulcsot a zárban hagyja, a másikat pedig gyengéd mozdulattal elorozza.*
-Ez lesz az enyém. *Nagyokat pislog, néha a lovagra, néha a falra és az ajtóra is vetül a tekintete.*
-Nincs más hátra, mint lepihenni, nemigaz? *Jegyzi meg, persze szívesen ajándékozná meg a férfit, ajándékozná, szóval szívesen lopna csókot a felmagasztalt lovagtól, de úgy véli, talán illetlenség lenne a részéről. Ezért egy egészen rendhagyó megoldást eszel ki.*
-További kellemes időtöltést, remélem, még találkozunk. És, hogy ne legyen harag, a barátja részéről se… *Ekkor kicsit hátrébb lép és lehajol, hogy egy cuppanós puszit nyomjon a kard kilátszó markolatára, majd visszaegyenesedik.*
-Mindkettejüknek köszönöm a társaságát. *Mosolyog, bár belül sajnálja az elválást, viszont tudja, a férfinek ezek után a förmedvény italok után jól fog esni a vízszintes semmittevés. Amint elköszöntek elindul a saját szobája felé.*
3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 16:25:51
Üzenet elküldve: 2019-09-30 16:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda, Baarcas//
*Mik ritkán törődik azzal, hogy eltakar-e dolgokat a vendégek elől. Nem az a dolga, hogy a kilátást biztosítsa, hanem, hogy kiszolgáljon és ezzel a legtöbb vendég elégedett. Első ránézésre is tudja, hogy nehéz vendég lesz a testes férfi, de ennek ellenére igyekszik készséges és igyekvő kiszolgálást tanúsítani felé.
Úgy tesz, mintha nem hallotta volna meg a férfi megjegyzését, kedves mosollyal áll meg az asztal mellett.*
- Bocsásson meg uram, de nem áll módomban információkat közölni más vendégekről és fogyasztásukról. *Válaszol csípőből a férfi túlságosan is közvetlen kérdésére az óriáslány és rendelései felől. Megelégszik ezzel a válasszal vagy nem, nem látszik rajta, hogy törné magát. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.*
- Szezonális.
- Most éppen farkassügér.
- Hajnalban.
- Forrásvízzel.
- Citromfűvel. ~ De neked még lesz benne más is. ~
*Válaszol szinte azonnal, mintha könyvből olvasná és közben mosolyog. Az a dolga, hogy mindent tudjon.*
- Száraz érlelés, három napos, olajban és wegtoreni mustárban.
- Ha fiatal volna, vadmalac lenne.
- Velesült parázsburgonya.
- Wegtoreni paprikával és rózsaborssal.
*Ad feleletet készségesen és továbbra is derűs mosollyal. Ezekkel a válaszokkal bárki elégedett lehet.*
- Nem is hiszi, mennyi bátor jelentkező akad. *Mondja a trükkös ital említésére.*
- Fehér és vörös, rozé nincs.
- Tiszta.
- Tavalyelőtti palackozás. Az egyik legjobb nyár volt.
- Erdőmélyi tölgyfa.
*Baarcas ezekbe a válaszokba sem köthet vele, egyenes és határozott minden szava. Látja, hogy a nagydarab férfit csak az óriás lány érdekli, de ő felel, akkor is, ha csekély figyelemben van része.*
- Remek választás, uram. Azonnal hozom az italokat. *Egyik kezét hátra teszi, úgy hajol meg kissé, majd megindul a pult felé, de alig tudja visszatartani a nevetését.
Elhalad Zrinanda asztala mellett, kedvesen a lányra mosolyog és a pultba visszaérve leadja a rendelést is. Kitölti a három pohár vörösbort, majd egy tálcára teszi őket. Közben láthatja, hogy az óriás lány a termetes férfi felé integet, talán az asztalához akarja hívni. A dolgok rendeződéséig nem mozdul, mert nem szeretné átpakolgatni a poharakat, ha Baarcas átül a lányhoz.*
*Mik ritkán törődik azzal, hogy eltakar-e dolgokat a vendégek elől. Nem az a dolga, hogy a kilátást biztosítsa, hanem, hogy kiszolgáljon és ezzel a legtöbb vendég elégedett. Első ránézésre is tudja, hogy nehéz vendég lesz a testes férfi, de ennek ellenére igyekszik készséges és igyekvő kiszolgálást tanúsítani felé.
Úgy tesz, mintha nem hallotta volna meg a férfi megjegyzését, kedves mosollyal áll meg az asztal mellett.*
- Bocsásson meg uram, de nem áll módomban információkat közölni más vendégekről és fogyasztásukról. *Válaszol csípőből a férfi túlságosan is közvetlen kérdésére az óriáslány és rendelései felől. Megelégszik ezzel a válasszal vagy nem, nem látszik rajta, hogy törné magát. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.*
- Szezonális.
- Most éppen farkassügér.
- Hajnalban.
- Forrásvízzel.
- Citromfűvel. ~ De neked még lesz benne más is. ~
*Válaszol szinte azonnal, mintha könyvből olvasná és közben mosolyog. Az a dolga, hogy mindent tudjon.*
- Száraz érlelés, három napos, olajban és wegtoreni mustárban.
- Ha fiatal volna, vadmalac lenne.
- Velesült parázsburgonya.
- Wegtoreni paprikával és rózsaborssal.
*Ad feleletet készségesen és továbbra is derűs mosollyal. Ezekkel a válaszokkal bárki elégedett lehet.*
- Nem is hiszi, mennyi bátor jelentkező akad. *Mondja a trükkös ital említésére.*
- Fehér és vörös, rozé nincs.
- Tiszta.
- Tavalyelőtti palackozás. Az egyik legjobb nyár volt.
- Erdőmélyi tölgyfa.
*Baarcas ezekbe a válaszokba sem köthet vele, egyenes és határozott minden szava. Látja, hogy a nagydarab férfit csak az óriás lány érdekli, de ő felel, akkor is, ha csekély figyelemben van része.*
- Remek választás, uram. Azonnal hozom az italokat. *Egyik kezét hátra teszi, úgy hajol meg kissé, majd megindul a pult felé, de alig tudja visszatartani a nevetését.
Elhalad Zrinanda asztala mellett, kedvesen a lányra mosolyog és a pultba visszaérve leadja a rendelést is. Kitölti a három pohár vörösbort, majd egy tálcára teszi őket. Közben láthatja, hogy az óriás lány a termetes férfi felé integet, talán az asztalához akarja hívni. A dolgok rendeződéséig nem mozdul, mert nem szeretné átpakolgatni a poharakat, ha Baarcas átül a lányhoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149