//Összetörve//
*Kissé félrehúzza a száját, mikor Bredoc indulatos eszmefuttatását hallgatja, majd még annál is hidegebb tekintetet kap válaszul. Számított erre, de azért nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan pontot is tesznek a bájcsevej végére. ~Na mindegy.~*
- Én is örültem, azt hiszem… *Pislog meglepetten a férfi után. Hát, nem így képzelte el ezt a boldog viszontlátást, de igazából nincs miért rosszul éreznie magát. Semmi közük egymáshoz, az ismeretségük is inkább amolyan szükséges rosszból fakad, miért is számítana, hogy mit gondol most róla? Merlana még saját magát is meglepi, hogy nem tud közömbös maradni.
Jenrari-ra pillant aztán, hogy esetleg folytassák a diskurzust, de akkor a lány is közli, hogy távozni készül, de az ő indoka legalább érthető.*
- Megértem. Mielőbbi jobbulást kívánok! *Mondja, majd a következő mondatra halványan elmosolyodik.*
- Örülnék neki, de reményeim szerint akkor egy kevésbé feszült hangulatban botlunk majd egymásba.
*Nem fog ő elvágni semmilyen szálat, aminek mentén esetleg új, hasznos ismeretségre tehet szert, és ha a városőrség emberei között vannak ilyen ismerősei, az sohasem rossz.
Nem tartja vissza a lányt egyáltalán, csak végignézi, ahogy a szobája felé veszi az irányt. Kicsit kellemetlenül érzi magát, amiért tán pont ő szúrta el ezt az egészet annyira, hogy ahelyett, hogy izgalmas részleteket tudott volna meg, csak szétbombázta a társaságot a kérdésével.
Mindenesetre most, hogy így faképnél hagyták mindannyian, ő is feláll az asztaltól, csak int egyet a másik asztalnál ülő Cagon-nak, és ő is távozik a Kalmárból.*