Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-16 18:42:16
Üzenet elküldve: 2024-08-16 18:42:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Denjaar nyugodt tekintetéből arra következtet, hogy beszélhet kedvére. Yeza pechjére annyival többet ennél már nem is tud, legalábbis a Hét Varjú úrnőjéről. Alig találkozott vele. Alissäna ledér viselkedéséről és buja készségességéről ódákat tudna zengeni, elregélné, hogyan állt neki modellt a leendő tetoválásokhoz.
És még sok olyan dologról a kikötő kapcsán, amiket Yeza minden bizonnyal lelkes ámélkodással hallgatna végig, ezzel biztatva további mesélésre az ifjút. De magában biztosan veszettül unná. Mykael annyira már rájött, hogy a vöröst első sorban a Hét Varjú érdekli, arról meg már elmondott mindent.
Jenari kifakadása kissé váratlanul éri, de túlzottan nem lepi meg. Mivel ő még mindig nem tudja, mi a kapcsolat Denjaar és a városőr között, szerelmi háromszögre tippel. És a lány felháborodása is ezt támasztja alá a legjobban.
Kelletlen mosolyszerű grimasz jelenik meg az arcán. Amíg hármasban voltak Denjaarral és Yezával, addig felesleges harmadiknak érezte magát. Most már felesleges negyediknek.
Értetlenül villan a tekintete Yezára, amikor amaz őt és Denjaart kezdi felváltva vizslatni, aztán bosszúsan vonja össze a szemöldökét. Nem tetszik neki a sugalmazás még úgy sem, hogy tudja, csak feszültségoldó vicc volt. Aztán a vörös következő, Jenarinak szánt hízelgésére így felel.*
- Milyen kár.
*jegyzi meg és előrehajol, jelezve, hogy elég lesz a masszírozásból. Ha Yeza kívánságlistáján még Jenari is előrébb van őnála, akkor ne őt cirógassa.
Denjaar közben leszámolja neki az aranyát, amit ő egy biccentéssel vesz át. Nem is számolja át rendesen, csak felnyitja a hátizsákját, annak nyitott száját az asztal pereme alá igazítja, aztán komótosan belesöprögeti az érméket. Aztán visszazárja a hátizsákot és Denjaar ételt emlegető szavaira egyetértően bólint.*
- Bizony. És utána megkérnélek, hogy add át a holmimat, amit rád bíztam.
*teszi hozzá. Hiszen itt hagyja Yeza őrizetében a hegedűjét, a tetováló eszközeit és még néhány egyéb ingóságát is. Ami azt illeti, még a vagyona egy része is itt van gondosan elzárva.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.16 18:46:21
*Denjaar nyugodt tekintetéből arra következtet, hogy beszélhet kedvére. Yeza pechjére annyival többet ennél már nem is tud, legalábbis a Hét Varjú úrnőjéről. Alig találkozott vele. Alissäna ledér viselkedéséről és buja készségességéről ódákat tudna zengeni, elregélné, hogyan állt neki modellt a leendő tetoválásokhoz.
És még sok olyan dologról a kikötő kapcsán, amiket Yeza minden bizonnyal lelkes ámélkodással hallgatna végig, ezzel biztatva további mesélésre az ifjút. De magában biztosan veszettül unná. Mykael annyira már rájött, hogy a vöröst első sorban a Hét Varjú érdekli, arról meg már elmondott mindent.
Jenari kifakadása kissé váratlanul éri, de túlzottan nem lepi meg. Mivel ő még mindig nem tudja, mi a kapcsolat Denjaar és a városőr között, szerelmi háromszögre tippel. És a lány felháborodása is ezt támasztja alá a legjobban.
Kelletlen mosolyszerű grimasz jelenik meg az arcán. Amíg hármasban voltak Denjaarral és Yezával, addig felesleges harmadiknak érezte magát. Most már felesleges negyediknek.
Értetlenül villan a tekintete Yezára, amikor amaz őt és Denjaart kezdi felváltva vizslatni, aztán bosszúsan vonja össze a szemöldökét. Nem tetszik neki a sugalmazás még úgy sem, hogy tudja, csak feszültségoldó vicc volt. Aztán a vörös következő, Jenarinak szánt hízelgésére így felel.*
- Milyen kár.
*jegyzi meg és előrehajol, jelezve, hogy elég lesz a masszírozásból. Ha Yeza kívánságlistáján még Jenari is előrébb van őnála, akkor ne őt cirógassa.
Denjaar közben leszámolja neki az aranyát, amit ő egy biccentéssel vesz át. Nem is számolja át rendesen, csak felnyitja a hátizsákját, annak nyitott száját az asztal pereme alá igazítja, aztán komótosan belesöprögeti az érméket. Aztán visszazárja a hátizsákot és Denjaar ételt emlegető szavaira egyetértően bólint.*
- Bizony. És utána megkérnélek, hogy add át a holmimat, amit rád bíztam.
*teszi hozzá. Hiszen itt hagyja Yeza őrizetében a hegedűjét, a tetováló eszközeit és még néhány egyéb ingóságát is. Ami azt illeti, még a vagyona egy része is itt van gondosan elzárva.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.16 18:46:21
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-16 11:11:56
Üzenet elküldve: 2024-08-16 11:11:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Hogy Mykael mit árul el Yezának, az az ő dolga. Nem igazán félt titkot a cserfes rőthajú elől, elvégre legrosszabb esetben is a bárónak jut a fülébe bármi. Ő meg aligha nyúl a Kikötőhöz. Nem az ő világa, már amennyire ismeri a férfit.
Yeza szeret játszmázni, de aligha gondolja féltékeny típusnak; nem úgy Relaelt. Amennyiben a Kikötő felé veszik az irányt, mindenképp fel kell hívnia a figyelmét Mykaelnek, hogy ott délen még csak a nevét se említse semmiféle wegtoreni vörösnek.*
-Jó kis fogadó. *Visszhangozza Mykaelt szórakozottan, miközben Yeza barnáit kutatja sokat sejtetően. Lánya felcsattanására ocsúdik, s kissé hátrébb is dől ültében, hogy értetlen pillantást küldjön Jenari felé. Meglepve éppenséggel nincs. Ritkán találkoznak úgy, hogy ne történjen valami hasonló.*
-Csupán két vándor óhajtja igénybe venni a Wegtoreni Kalmár vendégszeretetét. *Elnézegeti az asztallapba állított tőrt; ez a bestia karma után rövid úton a második dolog, amit ily kegyetlenül döfnek a mit sem sejtő bútorba. Ő maga csak azt tudja gondolni, mint mindig; Jenari a figyelmére vágyik, s nem viseli jól, ha más is osztozik ebben. Azt megint csak meg kell állapítania, hogy az anyja vérmérsékletét örökölte.*
-Különben is, hallottad a báró legszebbik leányát. *Folytatja, miközben azt szemléli, Yeza miképp húzza ki a pengét az asztallapból.*
-Valedorra Gãrdiad. *Visszhangozza somolyogva.*
-Vérzik a szívem. *Sajátos pillantást küld Mykael felé: "Bizonyosan van az az arany." Elvégre attól függetlenül, hogy a wegtoreni kalmár jobbkeze, még mindig meg van győződve Yeza munkakörét illetően. Bár lehet, hogy jó dolgában már megvált e mesterségtől a báró keze alatt. Bárhogy is, elismeréssel kell adóznia a lánya leszerelését illetően.
Lassan mellzsebébe túr, hogy előbányászhassa még mindig vaskos erszényét. Hiába, akad még bőven Wegtorenből. Komótosan nyitja szét, hogy kiszámoljon belőle egy tisztességes kis summát.*
-El ne feledjük. A zsoldod. Ez biztosan kitart majd egy darabig. *Azzal Mykael Rohark elé tolja az asztalon a 850 aranyat.
Visszazárja erszénykét, s rövid úton visszatűri a zsebébe.*
-Ha szeretnéd, körbekérdezek neked. *Ismét csak leánya felé fordul.*
-Akaratlanul is kötöttem néhány barátságot a Kikötőben. Csak a megfelelő embert kellett megölnöm hozzá. *Nem ereszti bő lére a dolgot. Nincs is szükség rá; az asztaltársaságban mindenkinek tudnia kell, hogy ő nem holmi orgyilkos. Ha meg kell ölnie valakit, azt tőle telhetően "tisztességes" módon teszi, szemtől-szemben. Csak úgy adja meg az ízét a diadal.*
-A vacsora dolga... *Pillant Yezára, mintha amaz csak elfeledkezett volna a dologról. Elvégre sem a dézsában fürdés, sem az alvás nem lesz olyan pihentető, ha éhgyomorral kell tenniük.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.08.16 11:22:27, a következő indokkal:
Kérésre
*Hogy Mykael mit árul el Yezának, az az ő dolga. Nem igazán félt titkot a cserfes rőthajú elől, elvégre legrosszabb esetben is a bárónak jut a fülébe bármi. Ő meg aligha nyúl a Kikötőhöz. Nem az ő világa, már amennyire ismeri a férfit.
Yeza szeret játszmázni, de aligha gondolja féltékeny típusnak; nem úgy Relaelt. Amennyiben a Kikötő felé veszik az irányt, mindenképp fel kell hívnia a figyelmét Mykaelnek, hogy ott délen még csak a nevét se említse semmiféle wegtoreni vörösnek.*
-Jó kis fogadó. *Visszhangozza Mykaelt szórakozottan, miközben Yeza barnáit kutatja sokat sejtetően. Lánya felcsattanására ocsúdik, s kissé hátrébb is dől ültében, hogy értetlen pillantást küldjön Jenari felé. Meglepve éppenséggel nincs. Ritkán találkoznak úgy, hogy ne történjen valami hasonló.*
-Csupán két vándor óhajtja igénybe venni a Wegtoreni Kalmár vendégszeretetét. *Elnézegeti az asztallapba állított tőrt; ez a bestia karma után rövid úton a második dolog, amit ily kegyetlenül döfnek a mit sem sejtő bútorba. Ő maga csak azt tudja gondolni, mint mindig; Jenari a figyelmére vágyik, s nem viseli jól, ha más is osztozik ebben. Azt megint csak meg kell állapítania, hogy az anyja vérmérsékletét örökölte.*
-Különben is, hallottad a báró legszebbik leányát. *Folytatja, miközben azt szemléli, Yeza miképp húzza ki a pengét az asztallapból.*
-Valedorra Gãrdiad. *Visszhangozza somolyogva.*
-Vérzik a szívem. *Sajátos pillantást küld Mykael felé: "Bizonyosan van az az arany." Elvégre attól függetlenül, hogy a wegtoreni kalmár jobbkeze, még mindig meg van győződve Yeza munkakörét illetően. Bár lehet, hogy jó dolgában már megvált e mesterségtől a báró keze alatt. Bárhogy is, elismeréssel kell adóznia a lánya leszerelését illetően.
Lassan mellzsebébe túr, hogy előbányászhassa még mindig vaskos erszényét. Hiába, akad még bőven Wegtorenből. Komótosan nyitja szét, hogy kiszámoljon belőle egy tisztességes kis summát.*
-El ne feledjük. A zsoldod. Ez biztosan kitart majd egy darabig. *Azzal Mykael Rohark elé tolja az asztalon a 850 aranyat.
Visszazárja erszénykét, s rövid úton visszatűri a zsebébe.*-Ha szeretnéd, körbekérdezek neked. *Ismét csak leánya felé fordul.*
-Akaratlanul is kötöttem néhány barátságot a Kikötőben. Csak a megfelelő embert kellett megölnöm hozzá. *Nem ereszti bő lére a dolgot. Nincs is szükség rá; az asztaltársaságban mindenkinek tudnia kell, hogy ő nem holmi orgyilkos. Ha meg kell ölnie valakit, azt tőle telhetően "tisztességes" módon teszi, szemtől-szemben. Csak úgy adja meg az ízét a diadal.*
-A vacsora dolga... *Pillant Yezára, mintha amaz csak elfeledkezett volna a dologról. Elvégre sem a dézsában fürdés, sem az alvás nem lesz olyan pihentető, ha éhgyomorral kell tenniük.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.08.16 11:22:27, a következő indokkal:
Kérésre
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-16 10:15:29
Üzenet elküldve: 2024-08-16 10:15:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Nem ijed meg egy kis sártól. A bőrvért által szabadon hagyott nyakon és tarkón ügyeskednek az ujjai. Ki-kipörgetik a száradt iszapot a fiatal harcos hajának végéből. A hozzáértő kényeztetés ellenére azonban Mykael nem kezd önfeledtebben csacsogni. Épp ellenkezőleg: mintha inkább feszültebbé és bizalmatlanabbá válna. Látott már ő épp elég ifjoncot, aki csak szóban volt nagy legény, aztán, amikor a tettek mezejére kanyarodtak a dolgok, megdermedt benne a mersz. Bár az arcát nem látja, úgy sejti, lehetett egy sanda összepillantás a gladiátorral.
Kevés kétsége van a kikötői fogadó felől, de azt tudja, hogy az egykori Bajnok eléggé kényes a kérdezősködésre. Most is eléggé szűkszavúan válaszol, bár az élveteg gondolatba merengő pillantás szavak helyett is elég beszédes. Ez viszont, úgy tűnik nem egyedül neki szúr szemet. Meglepi Jenari felcsattanása, de próbálja tőle telhetőn kezelni.*
- Azt csinálják? *kérdez vissza meghökkent arccal, s hajol is előrébb Mykael válla felett, hogy még rajtakaphassa az arckifejezést az ifjú képén, ami bizonyára nincs ott.* - Komolyan? *Kipillant eztán Denjaarra is, aztán Jenarira. Elmosolyodik. Csak reméli, hogy sikerül elütni a lány felhorgadó idulatát a tréfával.
Megmossa az ujjait a félrelökött tálkában, aztán elveszi a Denjaar elé letett kendőt, hogy megtörölje őket, s egyúttal fel is itatja a kilötykölődött citromos vizet.*
- Az egyetlen, akivel ágyba mennék ma e hármasból, az te vagy, Valedorra Gãrdiad *vált át wegtorenire. Látszik, hogy Yeza szeret játszani a titulusokkal. Amivel a városőr lányt illeti, azt talán Hős Védelmezőnek lehetne lefordítani a közös nyelvre. Persze a fordítás pátoszát a Tűz Városának vérmocskos belháborúi jóval nyersebben festik le eredetiben.
Kihúzza a kést az asztalból, és visszanyújtja Jenarinak. Úgy fordul, hogy az ügyes kis pördítést, amivel ezt megteszi, csak a lány láthassa. Nem ismeretlen neki ez a fajta penge, de ő az autentikus változatát, a karomtőrt használja. Nem sokban térnek el, leginkább csak abban, hogy utóbbinál hagyományosan ragaszkodnak a főnix ívbe görbülő karmának motívumához.*
- Majd körbekérdezek az embered után. Verses Jeremen *ízlelgeti a nevet.* - Hmm... *Nem tudja eldönteni, hogy a körözési listán látta vagy annak a sivatagi szerájnak az ezer és egy meséjének egyik szereplője lehetett, amit még tanonc évei alatt hallott.* - Mit kell tudni róla?
*Nem ijed meg egy kis sártól. A bőrvért által szabadon hagyott nyakon és tarkón ügyeskednek az ujjai. Ki-kipörgetik a száradt iszapot a fiatal harcos hajának végéből. A hozzáértő kényeztetés ellenére azonban Mykael nem kezd önfeledtebben csacsogni. Épp ellenkezőleg: mintha inkább feszültebbé és bizalmatlanabbá válna. Látott már ő épp elég ifjoncot, aki csak szóban volt nagy legény, aztán, amikor a tettek mezejére kanyarodtak a dolgok, megdermedt benne a mersz. Bár az arcát nem látja, úgy sejti, lehetett egy sanda összepillantás a gladiátorral.
Kevés kétsége van a kikötői fogadó felől, de azt tudja, hogy az egykori Bajnok eléggé kényes a kérdezősködésre. Most is eléggé szűkszavúan válaszol, bár az élveteg gondolatba merengő pillantás szavak helyett is elég beszédes. Ez viszont, úgy tűnik nem egyedül neki szúr szemet. Meglepi Jenari felcsattanása, de próbálja tőle telhetőn kezelni.*
- Azt csinálják? *kérdez vissza meghökkent arccal, s hajol is előrébb Mykael válla felett, hogy még rajtakaphassa az arckifejezést az ifjú képén, ami bizonyára nincs ott.* - Komolyan? *Kipillant eztán Denjaarra is, aztán Jenarira. Elmosolyodik. Csak reméli, hogy sikerül elütni a lány felhorgadó idulatát a tréfával.
Megmossa az ujjait a félrelökött tálkában, aztán elveszi a Denjaar elé letett kendőt, hogy megtörölje őket, s egyúttal fel is itatja a kilötykölődött citromos vizet.*
- Az egyetlen, akivel ágyba mennék ma e hármasból, az te vagy, Valedorra Gãrdiad *vált át wegtorenire. Látszik, hogy Yeza szeret játszani a titulusokkal. Amivel a városőr lányt illeti, azt talán Hős Védelmezőnek lehetne lefordítani a közös nyelvre. Persze a fordítás pátoszát a Tűz Városának vérmocskos belháborúi jóval nyersebben festik le eredetiben.
Kihúzza a kést az asztalból, és visszanyújtja Jenarinak. Úgy fordul, hogy az ügyes kis pördítést, amivel ezt megteszi, csak a lány láthassa. Nem ismeretlen neki ez a fajta penge, de ő az autentikus változatát, a karomtőrt használja. Nem sokban térnek el, leginkább csak abban, hogy utóbbinál hagyományosan ragaszkodnak a főnix ívbe görbülő karmának motívumához.*
- Majd körbekérdezek az embered után. Verses Jeremen *ízlelgeti a nevet.* - Hmm... *Nem tudja eldönteni, hogy a körözési listán látta vagy annak a sivatagi szerájnak az ezer és egy meséjének egyik szereplője lehetett, amit még tanonc évei alatt hallott.* - Mit kell tudni róla?
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-15 12:02:11
Üzenet elküldve: 2024-08-15 12:02:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Jenari ezúttal az elé tett Ördögvigyorért nyúl, s a dohány meggyújtásával kezd el foglalatoskodni. Természetesen közben nem rest figyelni a kapott válaszokra. Nehezére esik nagy lélegzetvétellel nyelni a mámorító füstöt, de megéri az aprócska fájdalom a kellemes bódultságért cserébe. A kapott feleletek nem lepik meg, hiszen nem számított arra, hogy már első alkalommal ilyen könnyen meglelné az alvilági férfit, de emiatt nem csügged. Miközben kényelmesen pipázgat, előveszi karambitját, mely nyelén található lyukba dugva ujját játszadozik a pengével. Aggodalomra persze nincs oka senkinek, láthatóan biztos kézzel teszi ezt, s akaratlanul senkit sem találna el vele.
Verses Jeremen kérdése viszont gyorsan másodlagossá válik. Már a korábbi "Bajnokom" kijelentésre is furcsán érezte magát, ám Yeza Mykaellel történő játszadozása során, és az aközben Denjaar felé sodródó kósza pillantása újra feléleszti Jenariban a rossz érzéseket. A harcos leány sem tudja másként értelmezni ezt, csakis úgy, hogy ez bizony az egykori parancsnoknak van címezve. Természetesen a wegtoreni leány kedveli a rőthajút, ezért csitítja magát azzal, hogy bizonyosan félreérti a helyzetet. Csak akkor nyer bizonyosságot, amikor apjára pillant, ki igen hosszan legelteti tekintetét a vöröskén. Ekkor érzi, hogy elszakad benne valami.
Kifújja a levegőt, majd nagyokat lélegezve igyekszik nyugtatni magát. Nehezére esik indulatait fékezni, ez mindig komoly gyengesége volt, s sajnos az önuralma nem fejlődött sokat az utóbbi időben sem.
Gúnyos mosollyal löki el a citromos vízzel teli tálat, mely nem borul fel, de pördültében annak tartalma kilöttyen. Már ez a gesztus is árulkodik arról, hogy nem óhajt falatozni, hiszen amit látott kellőképpen elvette az étvágyát.*
- Hihetetlen!
*Csattan fel haragosan, és egyúttal karambitja pengéjét meglepő erővel az asztallapba állítja. A korábban elhangzottakból semmire nem óhajt már reflektálni, holott igen sok érdekes információk cseréltek gazdát, ezúttal egyik sem olyan fontos a számára.*
- Van pofátok szemmel kúrni egymást előttem?
*Érzi, hogy a harag elködösíti elméjét, s ezúttal nem csupán Denjaarnak szól. Apja, ki elhagyta őket, s egy kedves szava vagy gesztusa nem volt még felé, egyre apróbbá zsugorodik szemében, de Yeza akaratlan árulása megrendíti őt. Ökölbe szorul kézfeje, ahogy küzd erőszakos gondolataival, de egyelőre képes megállni azokat.*
*Jenari ezúttal az elé tett Ördögvigyorért nyúl, s a dohány meggyújtásával kezd el foglalatoskodni. Természetesen közben nem rest figyelni a kapott válaszokra. Nehezére esik nagy lélegzetvétellel nyelni a mámorító füstöt, de megéri az aprócska fájdalom a kellemes bódultságért cserébe. A kapott feleletek nem lepik meg, hiszen nem számított arra, hogy már első alkalommal ilyen könnyen meglelné az alvilági férfit, de emiatt nem csügged. Miközben kényelmesen pipázgat, előveszi karambitját, mely nyelén található lyukba dugva ujját játszadozik a pengével. Aggodalomra persze nincs oka senkinek, láthatóan biztos kézzel teszi ezt, s akaratlanul senkit sem találna el vele.
Verses Jeremen kérdése viszont gyorsan másodlagossá válik. Már a korábbi "Bajnokom" kijelentésre is furcsán érezte magát, ám Yeza Mykaellel történő játszadozása során, és az aközben Denjaar felé sodródó kósza pillantása újra feléleszti Jenariban a rossz érzéseket. A harcos leány sem tudja másként értelmezni ezt, csakis úgy, hogy ez bizony az egykori parancsnoknak van címezve. Természetesen a wegtoreni leány kedveli a rőthajút, ezért csitítja magát azzal, hogy bizonyosan félreérti a helyzetet. Csak akkor nyer bizonyosságot, amikor apjára pillant, ki igen hosszan legelteti tekintetét a vöröskén. Ekkor érzi, hogy elszakad benne valami.
Kifújja a levegőt, majd nagyokat lélegezve igyekszik nyugtatni magát. Nehezére esik indulatait fékezni, ez mindig komoly gyengesége volt, s sajnos az önuralma nem fejlődött sokat az utóbbi időben sem.
Gúnyos mosollyal löki el a citromos vízzel teli tálat, mely nem borul fel, de pördültében annak tartalma kilöttyen. Már ez a gesztus is árulkodik arról, hogy nem óhajt falatozni, hiszen amit látott kellőképpen elvette az étvágyát.*
- Hihetetlen!
*Csattan fel haragosan, és egyúttal karambitja pengéjét meglepő erővel az asztallapba állítja. A korábban elhangzottakból semmire nem óhajt már reflektálni, holott igen sok érdekes információk cseréltek gazdát, ezúttal egyik sem olyan fontos a számára.*
- Van pofátok szemmel kúrni egymást előttem?
*Érzi, hogy a harag elködösíti elméjét, s ezúttal nem csupán Denjaarnak szól. Apja, ki elhagyta őket, s egy kedves szava vagy gesztusa nem volt még felé, egyre apróbbá zsugorodik szemében, de Yeza akaratlan árulása megrendíti őt. Ökölbe szorul kézfeje, ahogy küzd erőszakos gondolataival, de egyelőre képes megállni azokat.*
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:38:44
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:38:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Mykaelt nem különösebben nyomasztja a két nő hitetlenkedése a története kapcsán. Lelkesíti a beszéd, nem érzi fontosnak bizonygatni az igazát. Miután a történet végére ér, elvonul valamelyest megtisztítani magát. Mire visszaér, már újabb adag szesz, na meg valami furcsa tálkák vannak az asztalon. Fogalma sincs, hogy azok mire valók, Yeza jól látja át a helyzetet és finom iránymutatásával tényleg elejét veszi annak, hogy Mykael némi citromos vízzel a szomját oltsa. Megérti, mit várnak tőle, de azért homlokráncolva értetlenkedik azon, hogy erre mi szükség van. Miért nem elég a sima víz, amivel már eleve megtisztálkodott.
Jenari elejti valami fickó nevét, akiről még nem is hallott, így csak megvonja a vállát, aztán pedig nemet int a fejével.
Yeza hirtelen érkezett törődése és megváltozott hangneme meglepi. Eddig még egyáltalán nem foglalkozott vele így és ennyit. Ez persze azonnal felébreszti az ifjú gyanakvását. Akármennyire is kedvére való a női gyengédség és figyelem, épp eleget látott az emberek jelleméből ahhoz, hogy egy percig se érezze ezt őszinte, érdek nélküli odaadásnak. De hát mit akar tőle ez a nő? Legfeljebb értesülésekkel szolgálhat neki. Azt meg amúgy is ontja magából.
Akármire is megy ki a játék, egyelőre belemegy, mert nagyon is élvezi az incselkedést.*
- Hogy hol mi fut össze, arról nem tudok, de az tényleg egy jó kis fogadó.
*feleli. Ha Yeza tekintetében megcsillan valami erre a válaszra, akkor arra volt kíváncsi, hogy tényleg a Hét Varjúban jártak-e. Amit ő ím, most megerősített, mintegy gyanútlanul. Ha tényleg ezt akarta tudni, akkor a továbbiakban is arra a helyre lesz kíváncsi. Meg talán az ottani főnökasszonyra, aki Denjaarral olyan jóban volt.
Hát, talán így már sejti, hogy mire megy ki ez az egész. De attól még hagyja magát masszírozni. Bár ezzel Yezának nem lesz könnyű dolga. Egyrészt rajta van a bőrvértje, így nem szabad az egész tarkója.
Másrészt a nyakáról, hajából nem mosta ki a sarat. Azzal védekezett, hogy a szúnyogok ne csípjék össze, és hogy az erdőmélyi vadak ne kövessék a szagát, alaposan bekente hát magát. Yeza kecses ujjainak most ezt kell kerülnie.
Lopva Denjaarra néz kérdőn. A kérdés nem annak szól, hogy zavarja-e a gladiátort, hogy Yeza most ővele foglalkozik. Inkább, hogy az zavarja-e, ha ő beszédes lesz a Hét Varjú és Relael kapcsán.*
*Mykaelt nem különösebben nyomasztja a két nő hitetlenkedése a története kapcsán. Lelkesíti a beszéd, nem érzi fontosnak bizonygatni az igazát. Miután a történet végére ér, elvonul valamelyest megtisztítani magát. Mire visszaér, már újabb adag szesz, na meg valami furcsa tálkák vannak az asztalon. Fogalma sincs, hogy azok mire valók, Yeza jól látja át a helyzetet és finom iránymutatásával tényleg elejét veszi annak, hogy Mykael némi citromos vízzel a szomját oltsa. Megérti, mit várnak tőle, de azért homlokráncolva értetlenkedik azon, hogy erre mi szükség van. Miért nem elég a sima víz, amivel már eleve megtisztálkodott.
Jenari elejti valami fickó nevét, akiről még nem is hallott, így csak megvonja a vállát, aztán pedig nemet int a fejével.
Yeza hirtelen érkezett törődése és megváltozott hangneme meglepi. Eddig még egyáltalán nem foglalkozott vele így és ennyit. Ez persze azonnal felébreszti az ifjú gyanakvását. Akármennyire is kedvére való a női gyengédség és figyelem, épp eleget látott az emberek jelleméből ahhoz, hogy egy percig se érezze ezt őszinte, érdek nélküli odaadásnak. De hát mit akar tőle ez a nő? Legfeljebb értesülésekkel szolgálhat neki. Azt meg amúgy is ontja magából.
Akármire is megy ki a játék, egyelőre belemegy, mert nagyon is élvezi az incselkedést.*
- Hogy hol mi fut össze, arról nem tudok, de az tényleg egy jó kis fogadó.
*feleli. Ha Yeza tekintetében megcsillan valami erre a válaszra, akkor arra volt kíváncsi, hogy tényleg a Hét Varjúban jártak-e. Amit ő ím, most megerősített, mintegy gyanútlanul. Ha tényleg ezt akarta tudni, akkor a továbbiakban is arra a helyre lesz kíváncsi. Meg talán az ottani főnökasszonyra, aki Denjaarral olyan jóban volt.
Hát, talán így már sejti, hogy mire megy ki ez az egész. De attól még hagyja magát masszírozni. Bár ezzel Yezának nem lesz könnyű dolga. Egyrészt rajta van a bőrvértje, így nem szabad az egész tarkója.
Másrészt a nyakáról, hajából nem mosta ki a sarat. Azzal védekezett, hogy a szúnyogok ne csípjék össze, és hogy az erdőmélyi vadak ne kövessék a szagát, alaposan bekente hát magát. Yeza kecses ujjainak most ezt kell kerülnie.
Lopva Denjaarra néz kérdőn. A kérdés nem annak szól, hogy zavarja-e a gladiátort, hogy Yeza most ővele foglalkozik. Inkább, hogy az zavarja-e, ha ő beszédes lesz a Hét Varjú és Relael kapcsán.*
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:25:13
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:25:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Mykael beszámolója közben csak hallgat, miközben az utolsó fellegeket pöfögteti ki a kölcsönpipából. Noha arcáról nem olvasható le, csiklandozza humorát, hogy mennyire megered az ifjú zsoldos nyelve a hölgytársaságban.
Jenari kérdésére a dicsőségről csak int. Nincs kedve belemenni egy parttalan vitába a lányával. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy ismeri őt, azt már megtapasztalta, mennyire dacos és makacs az irányába. Így csupán a hümmentés a jutalma a Sárvárost és a Kikötőt összehasonlító megjegyzésnek is.
Ami ezt az úgynevezett "Verses Jerement" illeti, Yeza megelőzi válaszával. Miközben ő a vörös által biztosított kendőbe törli a citromos vízzel tisztított ujjait, tekintete is az irányába téved.
Ő maga ahogy Wegtorenben, úgy azután is megkapta a különleges bánásmódot, bárhová is vitte lába. Valahol el is várta. Azzal is tisztában volt mindig, hogy e figyelem nem csupán hírnevének szólt. Így most is, hiúsága azt sugallja, Yeza játéka az ifjú zsoldossal neki szól, hogy őt bosszantsa. Könnyen lehet az is, hogy az eddigiek azt mutatják a wegtoreni vörösnek, Mykael nyelve könnyebben ered meg megfelelő behatásokra. Talán mindkettő igaz, talán egyik sem. Bárhogy is, nem tudja kárhoztatni a zsoldost. Még akkor sem, ha korábbi ittjártukkor figyelmeztette a fiatal férfit az olyan pókok hálójától, mint Yeza, aki egyébként a legkevésbé sem tűnik nyitottnak egy újabb üzletre a szörnyeteg fejét illetően.*
-Mindenképp átadom a meghívást. *Szólal meg végül. Ahogy ismeri Relaelt, talán puszta szórakozásból még eleget is tesz e meghívásnak. Noha kecsegtető lenne egy tető alatt tudni az elfet és a wegtorenit, csínján kell bánni az ilyen képzelgésekkel. Talán túl hamar leégne az a tető, ő pedig semmiképp nem óhajt alá állni, vagy éppen a két tűzfészek kereszttüzében találni magát.
Végül csak elszakítja tekintetét Yezáról, hogy a pipát az asztalra helyezve ismét Jenari felé forduljon.*
-Nem hallottam róla, de nem is mostanában jártam a Kikötőben. De javallom, gyűjts erőt, mielőtt megcélzod azt a helyet. Már ha megcélzod. *Ímhol egy atyai jó tanács.*
-Ez lesz? Fejvadásznak állsz?
*Mykael beszámolója közben csak hallgat, miközben az utolsó fellegeket pöfögteti ki a kölcsönpipából. Noha arcáról nem olvasható le, csiklandozza humorát, hogy mennyire megered az ifjú zsoldos nyelve a hölgytársaságban.
Jenari kérdésére a dicsőségről csak int. Nincs kedve belemenni egy parttalan vitába a lányával. Noha túlzás lenne azt állítani, hogy ismeri őt, azt már megtapasztalta, mennyire dacos és makacs az irányába. Így csupán a hümmentés a jutalma a Sárvárost és a Kikötőt összehasonlító megjegyzésnek is.
Ami ezt az úgynevezett "Verses Jerement" illeti, Yeza megelőzi válaszával. Miközben ő a vörös által biztosított kendőbe törli a citromos vízzel tisztított ujjait, tekintete is az irányába téved.
Ő maga ahogy Wegtorenben, úgy azután is megkapta a különleges bánásmódot, bárhová is vitte lába. Valahol el is várta. Azzal is tisztában volt mindig, hogy e figyelem nem csupán hírnevének szólt. Így most is, hiúsága azt sugallja, Yeza játéka az ifjú zsoldossal neki szól, hogy őt bosszantsa. Könnyen lehet az is, hogy az eddigiek azt mutatják a wegtoreni vörösnek, Mykael nyelve könnyebben ered meg megfelelő behatásokra. Talán mindkettő igaz, talán egyik sem. Bárhogy is, nem tudja kárhoztatni a zsoldost. Még akkor sem, ha korábbi ittjártukkor figyelmeztette a fiatal férfit az olyan pókok hálójától, mint Yeza, aki egyébként a legkevésbé sem tűnik nyitottnak egy újabb üzletre a szörnyeteg fejét illetően.*
-Mindenképp átadom a meghívást. *Szólal meg végül. Ahogy ismeri Relaelt, talán puszta szórakozásból még eleget is tesz e meghívásnak. Noha kecsegtető lenne egy tető alatt tudni az elfet és a wegtorenit, csínján kell bánni az ilyen képzelgésekkel. Talán túl hamar leégne az a tető, ő pedig semmiképp nem óhajt alá állni, vagy éppen a két tűzfészek kereszttüzében találni magát.
Végül csak elszakítja tekintetét Yezáról, hogy a pipát az asztalra helyezve ismét Jenari felé forduljon.*
-Nem hallottam róla, de nem is mostanában jártam a Kikötőben. De javallom, gyűjts erőt, mielőtt megcélzod azt a helyet. Már ha megcélzod. *Ímhol egy atyai jó tanács.*
-Ez lesz? Fejvadásznak állsz?
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-13 06:56:11
Üzenet elküldve: 2024-08-13 06:56:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Nem lepi meg, hogy Krultosnak nincs ínyére, ha nem az ő szája íze szerint történnek a dolgok. Biztos benne, hogy különösen nehéz lenyelnie a békát úgy, hogy egy magafajta akasztja meg a terveit. Ez a tény viszot Yezát, ha nem is szórakoztatja, de elégtétellel tölti el.
A Kikötő kapcsán a gladiátornak nem igazán, az ifjú bajtársnak viszont annál inkább megered a nyelve. A Sellőház tekintetében elmondottakra kis töprengő ráncocskák rebbennek a homlokára. Kétli, hogy a Madám engedné, hogy a lányai csak úgy ingyen szórakoztassák a betérőket, hacsak nincs valami körülmény, amiről nem szól a fáma. A továbbiak viszont más lapra tartoznak. Elsőre az elmondás alapján a Rumosra gondolna, de az erdőmélyi vadászatra való indulás előtt a gladiátor nyelvét is sikerült kicsit jobban megoldania, úgyhogy egykettőre összeáll a kép. Az ifjú aztán hirtelen távozik, de a "Mindjárt jövök" kijelentés csak apró kitérőre utal. Yeza némi értetlenkedéssel követi az útját, aztán egy kis időre maga is távozik, de csak a pultig, ahol is poharakat készít egy tálcára és némi keresgélés után letörölget egy palackot is. Az a polc a Báró Úr személyes készletét tartja hiú elhatárolódással a többi üvegtől. Csak remélni meri, hogy megéri majd. Míg kinyitja, a palackot, visszatér Mykael is. A róla csöpögő víz elárulja, mi célból járt odakint. Yeza csak sóhajt, aztán pakol még három tálat a tálcájára meg leviatán címeres kendőket, s így indul vissza az asztalhoz.
Kihelyezi a tálkákat a vendégek baljára a kendőkkel. A két wegtoreninek biztos nem idegen a dolog, mivel a Tűz Városában szokás kézzel étkezni. Ahhoz pedig jobb helyeken jár a citromos víz a tálkában, amiben megmoshatják az ujjaikat. Yeza kezdetben itt is így terített, de miután a bugrisok rendszeresen felhörpintették a más célra hivatott tálka tartalmát, inkább felhagyott vele.
Miután lepakolja a poharakat és a testes wegtoreni nedűt, a tálcát egy szomszéd asztalra teszi, ő maga pedig sietve kerül Mykael mögé, mielőtt a sokszor látott csúfság megismétlődne. Végigsimít a vállától a karjain, aztán fogja a harcos kezeit és előzékenyen végigvezetve a sivatagi tradíción, megmártja a citromos vízben Mykael ujjait. Háromszor, ahogy hagyományosan szokás.*
- Nem hallottam róla *mondja a Verses Jerement illető kérdésre, attól függetlenül, hogy hozzá is címezték-e.* - De talán a Kapitány Úr... vagy a kikötői tavernaúrnő igen *pillant Denjaarra.* - A Hét Varjút elég különleges helynek írta le a két tretilölő, hogy összefussanak ott hasznos információk *mondja, miközben érzéki gyengédséggel törölgeti le Mykael ujjait a kendővel.* - Tévedek? *A kérdés az ifjú fülébe búg, Yeza ajkai finoman érintik a bőrét egy pillanatra, de az a parázs wegtoreni pillantás az arénabajnéba akaszkodik.*
- Az Úrnő biztos szívesen megcsodálná majd a trófeátokat. Itt, a fogadó ékeként. S remek alkalom is lenne, hogy bemutasd. Szívesen látnánk őt, mint a Wegtoreni Kalmár vendégét. S megismerném azt a tehetséges virágszálat is, aki úgy lenyűgözte ifjú hősünket. *Ujjai Mykael vállára kúsznak, s elképesztő precizitással találják meg a határt a fájdalom és a kéjesen jóleső között a masszírozásban.* - A féltékenység egy magamfajtának tiltott dolog, ismeretlen hívság ~amely kijelentés második fele természetesen egyáltalán nem igaz~, de lassacskán kezd megkörnyékezni.
*Denjaar továbbra is titokzatoskodik a Kikötővel kapcsolatban, de az ifjú nagyon is szeret beszélni.*
*Nem lepi meg, hogy Krultosnak nincs ínyére, ha nem az ő szája íze szerint történnek a dolgok. Biztos benne, hogy különösen nehéz lenyelnie a békát úgy, hogy egy magafajta akasztja meg a terveit. Ez a tény viszot Yezát, ha nem is szórakoztatja, de elégtétellel tölti el.
A Kikötő kapcsán a gladiátornak nem igazán, az ifjú bajtársnak viszont annál inkább megered a nyelve. A Sellőház tekintetében elmondottakra kis töprengő ráncocskák rebbennek a homlokára. Kétli, hogy a Madám engedné, hogy a lányai csak úgy ingyen szórakoztassák a betérőket, hacsak nincs valami körülmény, amiről nem szól a fáma. A továbbiak viszont más lapra tartoznak. Elsőre az elmondás alapján a Rumosra gondolna, de az erdőmélyi vadászatra való indulás előtt a gladiátor nyelvét is sikerült kicsit jobban megoldania, úgyhogy egykettőre összeáll a kép. Az ifjú aztán hirtelen távozik, de a "Mindjárt jövök" kijelentés csak apró kitérőre utal. Yeza némi értetlenkedéssel követi az útját, aztán egy kis időre maga is távozik, de csak a pultig, ahol is poharakat készít egy tálcára és némi keresgélés után letörölget egy palackot is. Az a polc a Báró Úr személyes készletét tartja hiú elhatárolódással a többi üvegtől. Csak remélni meri, hogy megéri majd. Míg kinyitja, a palackot, visszatér Mykael is. A róla csöpögő víz elárulja, mi célból járt odakint. Yeza csak sóhajt, aztán pakol még három tálat a tálcájára meg leviatán címeres kendőket, s így indul vissza az asztalhoz.
Kihelyezi a tálkákat a vendégek baljára a kendőkkel. A két wegtoreninek biztos nem idegen a dolog, mivel a Tűz Városában szokás kézzel étkezni. Ahhoz pedig jobb helyeken jár a citromos víz a tálkában, amiben megmoshatják az ujjaikat. Yeza kezdetben itt is így terített, de miután a bugrisok rendszeresen felhörpintették a más célra hivatott tálka tartalmát, inkább felhagyott vele.
Miután lepakolja a poharakat és a testes wegtoreni nedűt, a tálcát egy szomszéd asztalra teszi, ő maga pedig sietve kerül Mykael mögé, mielőtt a sokszor látott csúfság megismétlődne. Végigsimít a vállától a karjain, aztán fogja a harcos kezeit és előzékenyen végigvezetve a sivatagi tradíción, megmártja a citromos vízben Mykael ujjait. Háromszor, ahogy hagyományosan szokás.*
- Nem hallottam róla *mondja a Verses Jerement illető kérdésre, attól függetlenül, hogy hozzá is címezték-e.* - De talán a Kapitány Úr... vagy a kikötői tavernaúrnő igen *pillant Denjaarra.* - A Hét Varjút elég különleges helynek írta le a két tretilölő, hogy összefussanak ott hasznos információk *mondja, miközben érzéki gyengédséggel törölgeti le Mykael ujjait a kendővel.* - Tévedek? *A kérdés az ifjú fülébe búg, Yeza ajkai finoman érintik a bőrét egy pillanatra, de az a parázs wegtoreni pillantás az arénabajnéba akaszkodik.*
- Az Úrnő biztos szívesen megcsodálná majd a trófeátokat. Itt, a fogadó ékeként. S remek alkalom is lenne, hogy bemutasd. Szívesen látnánk őt, mint a Wegtoreni Kalmár vendégét. S megismerném azt a tehetséges virágszálat is, aki úgy lenyűgözte ifjú hősünket. *Ujjai Mykael vállára kúsznak, s elképesztő precizitással találják meg a határt a fájdalom és a kéjesen jóleső között a masszírozásban.* - A féltékenység egy magamfajtának tiltott dolog, ismeretlen hívság ~amely kijelentés második fele természetesen egyáltalán nem igaz~, de lassacskán kezd megkörnyékezni.
*Denjaar továbbra is titokzatoskodik a Kikötővel kapcsolatban, de az ifjú nagyon is szeret beszélni.*
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-12 14:12:14
Üzenet elküldve: 2024-08-12 14:12:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Amikor fogalma sincs arról, hogy mi zajlik körülötte és nem tudja egyáltalán megérteni a miérteket, akkor kell úgy dönteni, hogy egyáltalán nem is foglalkozik inkább semmivel, csak csinálja, amit jólesik. És neki az esik jól, hogy nem hagyja magára a fiút, mert nem. Nem kellenek indokok. Így is elég dolog van, ami jelenleg égethetné azt a zsinórt, ami után hatalmasat robbanhatna, nem kell még ilyesfajta dolgokkal is szembesülni, minthogy egy ilyen kisfiú miért csal ki belőle érzéseket. Kicsalt, ez van. Magára vessen majd, hogy ilyen kis aranyos. Ez sem Nelira hibája, nem ő nézett olyan elárvult szemekkel és nem ő enné fel a földre leesett kenyeret. Ha keresi a bajt a kis elf, akkor keresse. A mocorgásra elengedi végül, majd egy kis fintort enged meg annak feje fölött, amikor ráeszmél, hogy valaki az ő karjaiban volt. Ez is a gyerek hibája. De legalább nem az övé, így vigyoroghat kedvére azon, hogy neki most van egy valakije. Akinek szüksége van rá, csak is rá és nem azért mert olyan gyenge felnőtt, hanem mert egy gyermek. Ezzel máris meg tudja magyarázni, hogy miért nem utálja.*
- Persze, hozok neked.
*És természetesen magának is. A pultnál ki is fizeti a Tea árát, majd miután megszabadult a 8 aranytól, visszaül Aeltariv-hoz.
A gőzölgő bögrék közül az egyiket a fiú elé csúsztatja, s reméli az előzőkből tanulva nem kezdi el azonnal kortyolni. Amíg hűl, addig nagyon fontos dolgot fog neki elmondani. *
- Na figyelj, beszélnünk kell. *Néz körbe szórakozottan, mert ráeszmél, hogy így a felnőtteknél kell kezdeni, azok is egyből beszarnak tőle. Na de már mindegy.* - Eltűntem egy kicsit az éjjel, azt hittem hogy alszol még, mire visszatérek. *Hazudik, de a teljes igazságot, hogy magára akarta hagyni, nem vallhatja be.* - Arra gondoltam, hogy egy pár napig maradhatnál nálam, amíg nincs megoldás arra, hogy hol fogsz lakni. Mert az utcán nem engedem. *Igazából jelenlegi gondolatai azok, hogy soha nem engedi el, még ha olyan hosszúéletű féleség is, aki mire igazán felnő, Nelira már rég halott lesz, de ez megtörténhetne holnap is, amilyen életvitelt folytat, így miért is gondolkodjon hasonlón?* - Szóval… *Nagyon reméli, nem olyan okos a fiú, hogy rákérdezzen, hogy ezért minek kellett eltűnnie, mert időközben bevillant, hogy azt mégsem szabadna elmondania. * - Menjünk el hozzám, miután megittuk ezeket. Mit szólsz?
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Amikor fogalma sincs arról, hogy mi zajlik körülötte és nem tudja egyáltalán megérteni a miérteket, akkor kell úgy dönteni, hogy egyáltalán nem is foglalkozik inkább semmivel, csak csinálja, amit jólesik. És neki az esik jól, hogy nem hagyja magára a fiút, mert nem. Nem kellenek indokok. Így is elég dolog van, ami jelenleg égethetné azt a zsinórt, ami után hatalmasat robbanhatna, nem kell még ilyesfajta dolgokkal is szembesülni, minthogy egy ilyen kisfiú miért csal ki belőle érzéseket. Kicsalt, ez van. Magára vessen majd, hogy ilyen kis aranyos. Ez sem Nelira hibája, nem ő nézett olyan elárvult szemekkel és nem ő enné fel a földre leesett kenyeret. Ha keresi a bajt a kis elf, akkor keresse. A mocorgásra elengedi végül, majd egy kis fintort enged meg annak feje fölött, amikor ráeszmél, hogy valaki az ő karjaiban volt. Ez is a gyerek hibája. De legalább nem az övé, így vigyoroghat kedvére azon, hogy neki most van egy valakije. Akinek szüksége van rá, csak is rá és nem azért mert olyan gyenge felnőtt, hanem mert egy gyermek. Ezzel máris meg tudja magyarázni, hogy miért nem utálja.*
- Persze, hozok neked.
*És természetesen magának is. A pultnál ki is fizeti a Tea árát, majd miután megszabadult a 8 aranytól, visszaül Aeltariv-hoz.
A gőzölgő bögrék közül az egyiket a fiú elé csúsztatja, s reméli az előzőkből tanulva nem kezdi el azonnal kortyolni. Amíg hűl, addig nagyon fontos dolgot fog neki elmondani. *
- Na figyelj, beszélnünk kell. *Néz körbe szórakozottan, mert ráeszmél, hogy így a felnőtteknél kell kezdeni, azok is egyből beszarnak tőle. Na de már mindegy.* - Eltűntem egy kicsit az éjjel, azt hittem hogy alszol még, mire visszatérek. *Hazudik, de a teljes igazságot, hogy magára akarta hagyni, nem vallhatja be.* - Arra gondoltam, hogy egy pár napig maradhatnál nálam, amíg nincs megoldás arra, hogy hol fogsz lakni. Mert az utcán nem engedem. *Igazából jelenlegi gondolatai azok, hogy soha nem engedi el, még ha olyan hosszúéletű féleség is, aki mire igazán felnő, Nelira már rég halott lesz, de ez megtörténhetne holnap is, amilyen életvitelt folytat, így miért is gondolkodjon hasonlón?* - Szóval… *Nagyon reméli, nem olyan okos a fiú, hogy rákérdezzen, hogy ezért minek kellett eltűnnie, mert időközben bevillant, hogy azt mégsem szabadna elmondania. * - Menjünk el hozzám, miután megittuk ezeket. Mit szólsz?
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-12 00:06:57
Üzenet elküldve: 2024-08-12 00:06:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Mikor még aludt, olyan mélyen magával ragadta az ágy kényelme, hogy semmi sem tűnt fel neki Nelira küzdelmeiből. Ha más nem is, de a nyugtalanság, a forgolódás, a szoba elhagyása feltűnhetett volna, ha nem úgy alszik valóban, mint egy halott. Azonban a kis elf teste kikövetelte magának a pihenést oly sok természetellenes alváspóz után.
Amint lent üldögél a vendégtérben és vár, sejtelme sem lehet arról, min ment keresztül Nelira míg távol járt. Bár most még nem érthet meg mindent, annyi biztos, hogy megkedvelte e kedves szőke kisasszonyt. Elképzelhető, hogy ez a tény lesz a mozgatórugója megannyi kérdésnek egy majdani felnőtt férfi fejében. Lehet, hogy csak olyan lányok jönnek majd be neki, akik Neliráéhoz hasonló "poklot" teremtenek köré. Emellett, ha valaha megtudja, Nelirának mibe került az otthon ahová vinni szeretné, még az is lehet, hogy keményen szidja majd az isteneket a majdani felnőtt Aeltariv. Számon kéri mindhármat, amiért Nelira és az édesanyja oly nagy árat fizettek az ő felneveléséért. De most még egyszerű a kép. Kedveli Nelirát, Nelira itt van, minden szép, minden jó. Reggelit ajánl, mire a fiú kissé mocorog a karjaiban.*
- A tegnapi vacsora még sok. *Feleli halkan.* - De gyümölcs teát szabad kérni?
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Mikor még aludt, olyan mélyen magával ragadta az ágy kényelme, hogy semmi sem tűnt fel neki Nelira küzdelmeiből. Ha más nem is, de a nyugtalanság, a forgolódás, a szoba elhagyása feltűnhetett volna, ha nem úgy alszik valóban, mint egy halott. Azonban a kis elf teste kikövetelte magának a pihenést oly sok természetellenes alváspóz után.
Amint lent üldögél a vendégtérben és vár, sejtelme sem lehet arról, min ment keresztül Nelira míg távol járt. Bár most még nem érthet meg mindent, annyi biztos, hogy megkedvelte e kedves szőke kisasszonyt. Elképzelhető, hogy ez a tény lesz a mozgatórugója megannyi kérdésnek egy majdani felnőtt férfi fejében. Lehet, hogy csak olyan lányok jönnek majd be neki, akik Neliráéhoz hasonló "poklot" teremtenek köré. Emellett, ha valaha megtudja, Nelirának mibe került az otthon ahová vinni szeretné, még az is lehet, hogy keményen szidja majd az isteneket a majdani felnőtt Aeltariv. Számon kéri mindhármat, amiért Nelira és az édesanyja oly nagy árat fizettek az ő felneveléséért. De most még egyszerű a kép. Kedveli Nelirát, Nelira itt van, minden szép, minden jó. Reggelit ajánl, mire a fiú kissé mocorog a karjaiban.*
- A tegnapi vacsora még sok. *Feleli halkan.* - De gyümölcs teát szabad kérni?
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:54:36
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:54:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Természetesen Denjaar úgy sértegeti őt, hogy nem is tud róla.*
- Áh, szóval csak téged motiválhat a dicsőség?
*Az a helyzet, hogy apjának igaza van, de ezt egyik isten kedvéért sem vallaná be neki. Persze a vak is láthatja, hogy a wegtoreni leány erkölcsileg és morálisan megkérdőjelezhető, a dicsőség aligha motiválja nem úgy mint az arany, melyből nem sok adatott meg a számára.*
- Nem sokat.
*Az előkészített szurkálódó megjegyzéséről majdnem elterelődik a téma, de már nem hagyhatja annyiban, ezért még gyorsan oda veti következő mondatát.*
- Valakinek a kikötői kurvázás jut, másnak Sárváros.
*Yeza is röviden méltatja a Sellőház intézményét, mely nem kifejezetten mozgatja meg Jenari fantáziáját, ellenben Mykael örömmel kezd el csacsogni róla. Közömbös ábrázattal hallgatja az ifjú harcos beszámolóját. Elsőre nehéz lehet megítélni, hogy ez csupán Jenari szokásos arckifejezése, vagy csak érdektelenségét óhajtja kifejezni. Az igazat megvallva nem figyel igazán, különösképpen mert valami üzletről is szó esik Yeza és Denjaar között, mely inkább megmozgatja fantáziáját. Legjobban Yeza mézes-mázosan hangzó "Bajnokom" jelzője hívja fel figyelmét, melynek hatására némi rosszalló homlokráncolással bámul maga elé.*
- Ilyenek ezek a wegtoreni nők.
*Mondja csak azért, hogy mondjon is valamit. Ez a legtöbb udvariasság amit képes kicsikarni magából, s felkészül arra, hogy Mykael megsértődik rajta mint az a bácsi, aki váratlanul elkezdett pánsípon játszani neki. Az emlék hatására mosoly terül szét arcán, s röviden fel is horkant.
Megérkeznek az italok, majd elhangzanak a kötelező köszöntők. Jenari nem habozik, gyorsan felhörpinti az erős szeszt. Arca aligha rezzenne meg miatta, kellőképpen hozzászokott, ám a hirtelen fejmozgatás fájdalmát nem sikerül időben lepleznie. Mykael rövidesen távozik, a wegtoreni leány nem töpreng annak okán, csak biccent, miközben a neki hozott Ördögvigyort kezdi el a pipába tölteni. Még nem gyújtja meg, csak óvatosan félreteszi és lassan enni kezd.
Megvárja amíg Mykael visszatér közülük, aki olyan készségesen mesélt korábban kikötői kalandjáról.*
- Ha már kikötő!
*Lenyeli a megrágott falatot, addig igyekszik visszaemlékezni. Némi problémái akadnak a memóriájával mióta akkorát zuhant, de többnyire emlékszik az eseményekre, csupán lassabban képes felidézni azokat.*
- Keresek egy szarházit akinek Verses Jeremen a neve. A hozzá hasonló szarháziak mindig ott húzzák meg magukat, ennek meg még a pofája is nagy. Nem hallottatok róla esetleg?
*Természetesen Denjaar úgy sértegeti őt, hogy nem is tud róla.*
- Áh, szóval csak téged motiválhat a dicsőség?
*Az a helyzet, hogy apjának igaza van, de ezt egyik isten kedvéért sem vallaná be neki. Persze a vak is láthatja, hogy a wegtoreni leány erkölcsileg és morálisan megkérdőjelezhető, a dicsőség aligha motiválja nem úgy mint az arany, melyből nem sok adatott meg a számára.*
- Nem sokat.
*Az előkészített szurkálódó megjegyzéséről majdnem elterelődik a téma, de már nem hagyhatja annyiban, ezért még gyorsan oda veti következő mondatát.*
- Valakinek a kikötői kurvázás jut, másnak Sárváros.
*Yeza is röviden méltatja a Sellőház intézményét, mely nem kifejezetten mozgatja meg Jenari fantáziáját, ellenben Mykael örömmel kezd el csacsogni róla. Közömbös ábrázattal hallgatja az ifjú harcos beszámolóját. Elsőre nehéz lehet megítélni, hogy ez csupán Jenari szokásos arckifejezése, vagy csak érdektelenségét óhajtja kifejezni. Az igazat megvallva nem figyel igazán, különösképpen mert valami üzletről is szó esik Yeza és Denjaar között, mely inkább megmozgatja fantáziáját. Legjobban Yeza mézes-mázosan hangzó "Bajnokom" jelzője hívja fel figyelmét, melynek hatására némi rosszalló homlokráncolással bámul maga elé.*
- Ilyenek ezek a wegtoreni nők.
*Mondja csak azért, hogy mondjon is valamit. Ez a legtöbb udvariasság amit képes kicsikarni magából, s felkészül arra, hogy Mykael megsértődik rajta mint az a bácsi, aki váratlanul elkezdett pánsípon játszani neki. Az emlék hatására mosoly terül szét arcán, s röviden fel is horkant.
Megérkeznek az italok, majd elhangzanak a kötelező köszöntők. Jenari nem habozik, gyorsan felhörpinti az erős szeszt. Arca aligha rezzenne meg miatta, kellőképpen hozzászokott, ám a hirtelen fejmozgatás fájdalmát nem sikerül időben lepleznie. Mykael rövidesen távozik, a wegtoreni leány nem töpreng annak okán, csak biccent, miközben a neki hozott Ördögvigyort kezdi el a pipába tölteni. Még nem gyújtja meg, csak óvatosan félreteszi és lassan enni kezd.
Megvárja amíg Mykael visszatér közülük, aki olyan készségesen mesélt korábban kikötői kalandjáról.*
- Ha már kikötő!
*Lenyeli a megrágott falatot, addig igyekszik visszaemlékezni. Némi problémái akadnak a memóriájával mióta akkorát zuhant, de többnyire emlékszik az eseményekre, csupán lassabban képes felidézni azokat.*
- Keresek egy szarházit akinek Verses Jeremen a neve. A hozzá hasonló szarháziak mindig ott húzzák meg magukat, ennek meg még a pofája is nagy. Nem hallottatok róla esetleg?
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-10 21:07:58
Üzenet elküldve: 2024-08-10 21:07:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Yeza édes mosolyát egy csendesebbel viszonozza. Bármilyen gyönyörű is a vörös (és bármennyire igaz is Mykaelre az a bizonyos "a legyet is reptében" jelző), a férfiúi libidónak sokat árt, ha látványosan mellőzik. Mykael nem duzzog látványosan a kölyök, szárnysegéd és hasonló jelzőktől, amelyek mindegyike leértékeli őt a gladiátor mellett, de a "kedve" nem jön meg tőlük, az biztos, és Yeza érdeklődése továbbra is a társára irányul.
Csak biccent, amikor Denjaar beígéri a zsoldját. Helyes. Azért harcolt. Meg persze a tapasztalatért. Nem mellesleg egész jól kijött az egykori wegtoreni gladiátorral, sose árt ismerni más, jó harcosokat. Segíthetnek még egymásnak a jövőben.
Jenari érkezése sokat javít a hangulatán, mert így kevésbé érzi magát felesleges harmadik keréknek a beszélgetésben. Látja a katonanőn, hogy kötekedős kedvében van. Ő viszont szórakozós kedvében. Kedvenc szórakozása pedig, hogy bárgyú lelkesedéssel válaszol meg olyan kérdéseket, amelyeket talán szurkálódó éllel tettek fel. Mint aki annyira jámbor, hogy még a fricskát se érti. És aki nem ismeri őt, az simán gondolhatja őt tényleg ennyire naivnak.*
- Bizony, a Kikötőben! És tényleg csoda örömlányok vannak ott! Amikor odamentem, az első napon direkt a Sellőházban szálltam meg, annyit hallottam már a helyről. És olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam, a gyönyörű leányzó megosztotta velem a fürdőjét és az ágyát, és nem is kért érte pénzt. Ingyen kufircolni egy bordélyházban, ilyenről még nem hallottam! De azért mégse volt nekem való hely. Az ágyaik annyira puhák meg süppedősek, hogy lehetetlen volt rendesen aludni bennük.
*mesél lelkesen. Jenari ránézésre szintén olyan típus, akinek egy túlzottan kényelmes ágy már sok, így a történetnek ezt a részét talán még át is érzi.*
- Ezért átmentem egy másik fogadóba, ami sokkal inkább nekem való. Nem olyan csicsás, de azért rendes. Ott találkoztam Denjarral is. Meg egy wegtoreni lánykával, az ottani örömlánnyal. Micsoda kacér, gyönyörű lány az! Nagyon eltalálta az ízlésemet. Már csak érte érdemes lesz visszamenni a kikötőbe!
*mondja aztán kedélyesen, mintha éppenséggel fizetnék azért, hogy a Kikötőt népszerűsítse.
Egyszerre aztán kerül elébük étel is ital bőséggel, előbbire nem is számított (és nem sejti, hogy nem közös), de nagyon is örül neki. Köszöntésre emeli ő is a kupicát, de csak némi tétovázással issza ki, aztán pedig egy ideig meredt szemmel bámul maga elé és krákog egyet. A szesz, főleg a tömény, nem igazán erőssége és a jellemétől is távol áll a berúgás. Épp elég zsoldost látott tönkremenni a piálásban, bár az is igaz, hogy amiket ők vedeltek, attól gyorsabban is ment a leépülés.*
- Mindjárt jövök.
*mondja aztán és váratlanul felkel az asztal mellől, hogy kisétáljon. A többiek talán azt gondolhatják, hogy a szesz ütötte meg annyira, hogy most a gyomrával küzd. A helyzet azonban az, hogy az ételhez nem akar annyira koszos kézzel hozzálátni, mint amilyen most. Hiszen még mindig sár borítja sokfelé, a kezei pedig szintén feketék a kosztól. Odakinn látott vályút a lovaknak, benne tiszta vízzel, azzal lemossa a kezeit és az arcát is valamennyire, úgy tér vissza. Ujjairól is csepeg a víz, az arcán vízcseppek ereszkednek le, minden más viszont ugyanolyan koszos, mint előtte is volt. Azért túlzásba se kell vinni a dolgot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Yeza édes mosolyát egy csendesebbel viszonozza. Bármilyen gyönyörű is a vörös (és bármennyire igaz is Mykaelre az a bizonyos "a legyet is reptében" jelző), a férfiúi libidónak sokat árt, ha látványosan mellőzik. Mykael nem duzzog látványosan a kölyök, szárnysegéd és hasonló jelzőktől, amelyek mindegyike leértékeli őt a gladiátor mellett, de a "kedve" nem jön meg tőlük, az biztos, és Yeza érdeklődése továbbra is a társára irányul.
Csak biccent, amikor Denjaar beígéri a zsoldját. Helyes. Azért harcolt. Meg persze a tapasztalatért. Nem mellesleg egész jól kijött az egykori wegtoreni gladiátorral, sose árt ismerni más, jó harcosokat. Segíthetnek még egymásnak a jövőben.
Jenari érkezése sokat javít a hangulatán, mert így kevésbé érzi magát felesleges harmadik keréknek a beszélgetésben. Látja a katonanőn, hogy kötekedős kedvében van. Ő viszont szórakozós kedvében. Kedvenc szórakozása pedig, hogy bárgyú lelkesedéssel válaszol meg olyan kérdéseket, amelyeket talán szurkálódó éllel tettek fel. Mint aki annyira jámbor, hogy még a fricskát se érti. És aki nem ismeri őt, az simán gondolhatja őt tényleg ennyire naivnak.*
- Bizony, a Kikötőben! És tényleg csoda örömlányok vannak ott! Amikor odamentem, az első napon direkt a Sellőházban szálltam meg, annyit hallottam már a helyről. És olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam, a gyönyörű leányzó megosztotta velem a fürdőjét és az ágyát, és nem is kért érte pénzt. Ingyen kufircolni egy bordélyházban, ilyenről még nem hallottam! De azért mégse volt nekem való hely. Az ágyaik annyira puhák meg süppedősek, hogy lehetetlen volt rendesen aludni bennük.
*mesél lelkesen. Jenari ránézésre szintén olyan típus, akinek egy túlzottan kényelmes ágy már sok, így a történetnek ezt a részét talán még át is érzi.*
- Ezért átmentem egy másik fogadóba, ami sokkal inkább nekem való. Nem olyan csicsás, de azért rendes. Ott találkoztam Denjarral is. Meg egy wegtoreni lánykával, az ottani örömlánnyal. Micsoda kacér, gyönyörű lány az! Nagyon eltalálta az ízlésemet. Már csak érte érdemes lesz visszamenni a kikötőbe!
*mondja aztán kedélyesen, mintha éppenséggel fizetnék azért, hogy a Kikötőt népszerűsítse.
Egyszerre aztán kerül elébük étel is ital bőséggel, előbbire nem is számított (és nem sejti, hogy nem közös), de nagyon is örül neki. Köszöntésre emeli ő is a kupicát, de csak némi tétovázással issza ki, aztán pedig egy ideig meredt szemmel bámul maga elé és krákog egyet. A szesz, főleg a tömény, nem igazán erőssége és a jellemétől is távol áll a berúgás. Épp elég zsoldost látott tönkremenni a piálásban, bár az is igaz, hogy amiket ők vedeltek, attól gyorsabban is ment a leépülés.*
- Mindjárt jövök.
*mondja aztán és váratlanul felkel az asztal mellől, hogy kisétáljon. A többiek talán azt gondolhatják, hogy a szesz ütötte meg annyira, hogy most a gyomrával küzd. A helyzet azonban az, hogy az ételhez nem akar annyira koszos kézzel hozzálátni, mint amilyen most. Hiszen még mindig sár borítja sokfelé, a kezei pedig szintén feketék a kosztól. Odakinn látott vályút a lovaknak, benne tiszta vízzel, azzal lemossa a kezeit és az arcát is valamennyire, úgy tér vissza. Ujjairól is csepeg a víz, az arcán vízcseppek ereszkednek le, minden más viszont ugyanolyan koszos, mint előtte is volt. Azért túlzásba se kell vinni a dolgot.*
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:26:01
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:26:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Egy szemhunyásnyit, annyit nem tudott aludni. A nyakába vette élete felelősségét azzal, hogy egyáltalán szóba állt az idegen gyermekkel, vagy inkább azzal, hogy nem hagyta leesni a korlátról. Ha hagyta volna, az sokat segítene jelen helyzetén. Nem lenne min agyalnia. Illetve lenne, csak nem egy ilyen kis valakin. Minden pillanatban csak hánykolódik az ágyban, ezért dönt úgy, hogy otthagyja. Nem megy ez neki. Jobb lesz nélküle. Nem akar itt lenni. El sem köszön, rá sem néz, amaz olyan mélyen alszik, hogy akár halott is lehetne. Hiába csengette ki a 15 aranyat a Szoba kényelméért, nem érzi jól magát, menekül.
Volt már dolga a férfivel, akit minden akarata ellenére felkeresett időközben és aludt is már abban a lakásban, szükség idején. Nem átgondoltak a tervei, csak cselekszik és hajnalra már magénak tudhatja újra a lakot, amennyiben pontosan úgy viselkedik, mint a fiúcska anyja. De most azt érzi, erre van szükség. Amikor elindult, nem ezért indult, hanem ott akarta hagyni és soha vissza sem nézni. Nem érdekli a csalódás és a krokodilkönnyek sem. Csakhogy akaratlan változott meg az útja a menekülésből, hogy megteremtse a kis elf poklát. Mert vele élni bizony az. Ezért sem tarthatja meg őt sokáig, mégis minden sejtje erre készteti. Legalább háromszor tér le a visszaútjáról, annyira el akar futni az elől, amire vállalkozik. Fáradtan lép be végül a fogadóba, ahol meglátja egyedül ücsörögni Aeltariv pici alakját. Minden csapongó gondolata a helyére kerül, ahogy a távolból nézi. Halk léptekkel közelít felé, majd ül le mellé. Nem is szól egy darabig semmit, csak magához öleli a kis testet.*
- Reggelizni szeretnél?
*Nem tud mást mondani, mert nem ronthat rá azzal, hogy valami magasztosabb erő, tőle ismeretlen okokból arra készteti, hogy megtartsa magának. Egy darabig legalábbis. Még az sem megy, hogy kimondja, hogy szerzett egy "otthont". Vagy, hogy elnézést kérjen, hogy egyedül hagyta. Hogy el akarta hagyni. Csak nézi bágyadt mosollyal és szeretné, ha most azonnal felébredne ebből a torz álomból.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Egy szemhunyásnyit, annyit nem tudott aludni. A nyakába vette élete felelősségét azzal, hogy egyáltalán szóba állt az idegen gyermekkel, vagy inkább azzal, hogy nem hagyta leesni a korlátról. Ha hagyta volna, az sokat segítene jelen helyzetén. Nem lenne min agyalnia. Illetve lenne, csak nem egy ilyen kis valakin. Minden pillanatban csak hánykolódik az ágyban, ezért dönt úgy, hogy otthagyja. Nem megy ez neki. Jobb lesz nélküle. Nem akar itt lenni. El sem köszön, rá sem néz, amaz olyan mélyen alszik, hogy akár halott is lehetne. Hiába csengette ki a 15 aranyat a Szoba kényelméért, nem érzi jól magát, menekül.
Volt már dolga a férfivel, akit minden akarata ellenére felkeresett időközben és aludt is már abban a lakásban, szükség idején. Nem átgondoltak a tervei, csak cselekszik és hajnalra már magénak tudhatja újra a lakot, amennyiben pontosan úgy viselkedik, mint a fiúcska anyja. De most azt érzi, erre van szükség. Amikor elindult, nem ezért indult, hanem ott akarta hagyni és soha vissza sem nézni. Nem érdekli a csalódás és a krokodilkönnyek sem. Csakhogy akaratlan változott meg az útja a menekülésből, hogy megteremtse a kis elf poklát. Mert vele élni bizony az. Ezért sem tarthatja meg őt sokáig, mégis minden sejtje erre készteti. Legalább háromszor tér le a visszaútjáról, annyira el akar futni az elől, amire vállalkozik. Fáradtan lép be végül a fogadóba, ahol meglátja egyedül ücsörögni Aeltariv pici alakját. Minden csapongó gondolata a helyére kerül, ahogy a távolból nézi. Halk léptekkel közelít felé, majd ül le mellé. Nem is szól egy darabig semmit, csak magához öleli a kis testet.*
- Reggelizni szeretnél?
*Nem tud mást mondani, mert nem ronthat rá azzal, hogy valami magasztosabb erő, tőle ismeretlen okokból arra készteti, hogy megtartsa magának. Egy darabig legalábbis. Még az sem megy, hogy kimondja, hogy szerzett egy "otthont". Vagy, hogy elnézést kérjen, hogy egyedül hagyta. Hogy el akarta hagyni. Csak nézi bágyadt mosollyal és szeretné, ha most azonnal felébredne ebből a torz álomból.*
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-09 09:43:16
Üzenet elküldve: 2024-08-09 09:43:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
-Te még megkapod a zsoldot is, amit ígértem. *Fordul Mykaelhez, mert kiérzi az elégedetlenséget hangjából. Nem, mintha különösen érdekelné, a baka elégedett-e az üzlettel, ami köttetett. De senki se mondja, hogy ő nem tartja a szavát.*
-Zsoldos. Bérkard. Azt ne mondd, hogy a dicsőségért álltál be városőrnek. *Persze ő úgy sejti, a leány pontosan azért csapott fel bakának, hogy az ő figyelmét felkeltse. Tudja viszont, ezt a választ aligha húzza ki Jenariból.*
-A Kikötőben, igen. De mit tudsz Te a pillangókról? Hmm? *Feleli meg Jenari odavetett kérdéseit.*
-És hamarost vissza is térünk oda. De előbb az üzlet. *Pillantása ismét a rőthajún nyugszik, aki nem átall makacskodni. Nincs meglepve, elvégre egy patinás kalmár keményen kell, hogy alkudjon. Ugyanakkor itt és most nem Cha'ysssel van dolga, épp ezért azon már jobban csodálkozik, hogy Yeza ennyire nem hajlik az akaratának.*
-Hogy a fenébe ne érteném meg. Az üzlet az üzlet. *Nagyokat pöffen, ahogy szigorú tekintetével a vöröset szemléli. Legyen bármily mutatós is, ezúttal nincs megelégedve vele. Tekintettel rá, hogy az állat feje még nem került elő, felemeli a földről az azt tartalmazó zsákot, hogy látványosan a saját széke alá csúsztassa. Nem óhajt kekeckedni, elvégre nincs a kezei között sem az arany, sem az állat bőréből készített páncél. Ugyanakkor szeretné Yeza tudtára adni, hogy igenis feltett szándéka kialkudni a megfelelő árat a kis kölcsönzésért cserébe.*
-Mindenesetre biztos akad olyan üzlet vagy kérés abban a parázs kis elmédben, amire azt mondanád, hogy megteszed e szívességet egy üzletfélnek. Már csak a jövőbeni... Gyümölcsöző kapcsolatért is cserébe. *Kilöki a pipát ajkai közül, tekintete pedig elkalandozik, hogy a leány nyakában ismerős szimbólumra leljen. Látott ő már ilyet s tudja is, mit jelent. Nem egy harcos lehelte ki lelkét az arénák homokján, e megváltást kergetve. Elmereng egy darabon azon, vajon a leány mi alól kaphatott feloldozást. E váltó a vérdíj és a nyilvános büntetés alól ugyan mentsvárat jelent Wegtorenben, a bosszúvágy alól aligha. Vajon miféle urat haragíthatott magára? Ugyanakkor azt sejteni véli, vajon ki intézte számára a Fekete Váltót. Bizonyára jó sok húrt kellett megpendítenie hozzá. Már ha ezért hordja nyakában a szimbólumot a lány, de másra nem tud gondolni.*
-És a jó üzletre! *Szól végül sokat sejtetően. Elvégre nem csak ő köt most üzletet Yezával, de alighanem a báró is megtette egy másféle váltóval. Azzal a lendülettel le is gurítja a pohár tartalmát.*
-Te még megkapod a zsoldot is, amit ígértem. *Fordul Mykaelhez, mert kiérzi az elégedetlenséget hangjából. Nem, mintha különösen érdekelné, a baka elégedett-e az üzlettel, ami köttetett. De senki se mondja, hogy ő nem tartja a szavát.*
-Zsoldos. Bérkard. Azt ne mondd, hogy a dicsőségért álltál be városőrnek. *Persze ő úgy sejti, a leány pontosan azért csapott fel bakának, hogy az ő figyelmét felkeltse. Tudja viszont, ezt a választ aligha húzza ki Jenariból.*
-A Kikötőben, igen. De mit tudsz Te a pillangókról? Hmm? *Feleli meg Jenari odavetett kérdéseit.*
-És hamarost vissza is térünk oda. De előbb az üzlet. *Pillantása ismét a rőthajún nyugszik, aki nem átall makacskodni. Nincs meglepve, elvégre egy patinás kalmár keményen kell, hogy alkudjon. Ugyanakkor itt és most nem Cha'ysssel van dolga, épp ezért azon már jobban csodálkozik, hogy Yeza ennyire nem hajlik az akaratának.*
-Hogy a fenébe ne érteném meg. Az üzlet az üzlet. *Nagyokat pöffen, ahogy szigorú tekintetével a vöröset szemléli. Legyen bármily mutatós is, ezúttal nincs megelégedve vele. Tekintettel rá, hogy az állat feje még nem került elő, felemeli a földről az azt tartalmazó zsákot, hogy látványosan a saját széke alá csúsztassa. Nem óhajt kekeckedni, elvégre nincs a kezei között sem az arany, sem az állat bőréből készített páncél. Ugyanakkor szeretné Yeza tudtára adni, hogy igenis feltett szándéka kialkudni a megfelelő árat a kis kölcsönzésért cserébe.*
-Mindenesetre biztos akad olyan üzlet vagy kérés abban a parázs kis elmédben, amire azt mondanád, hogy megteszed e szívességet egy üzletfélnek. Már csak a jövőbeni... Gyümölcsöző kapcsolatért is cserébe. *Kilöki a pipát ajkai közül, tekintete pedig elkalandozik, hogy a leány nyakában ismerős szimbólumra leljen. Látott ő már ilyet s tudja is, mit jelent. Nem egy harcos lehelte ki lelkét az arénák homokján, e megváltást kergetve. Elmereng egy darabon azon, vajon a leány mi alól kaphatott feloldozást. E váltó a vérdíj és a nyilvános büntetés alól ugyan mentsvárat jelent Wegtorenben, a bosszúvágy alól aligha. Vajon miféle urat haragíthatott magára? Ugyanakkor azt sejteni véli, vajon ki intézte számára a Fekete Váltót. Bizonyára jó sok húrt kellett megpendítenie hozzá. Már ha ezért hordja nyakában a szimbólumot a lány, de másra nem tud gondolni.*
-És a jó üzletre! *Szól végül sokat sejtetően. Elvégre nem csak ő köt most üzletet Yezával, de alighanem a báró is megtette egy másféle váltóval. Azzal a lendülettel le is gurítja a pohár tartalmát.*
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-09 07:06:36
Üzenet elküldve: 2024-08-09 07:06:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*A "katonai szakzsargon" kapcsán csípős javítást kap, amire nem replikáz. Nem megy bele vitába, habár ő a kifejezés mögött merőben más tartalmat ismer, mint amit az ifjú felvázol. Csak visszamosolyodik Mykaelre, amely mosolyt az egykori Bajnok már bizonyosan jól ismeri a wegtoreni bordélyokból. Édes, de a Tűz Városában egyes helyeken mézzel fenik a pengét.
Sajnos fogalma sincs az árakról, így arról sem, hogy az összegek, melyeket Krultos mond, mennyire állják meg a helyüket. Nem akarja elsietni a dolgot, s szerencsére nem is kell, mivel előre megköttetett alkuról van szó, így nem fenyeget az a veszély, hogy valaki más előbb lecsap a portékára. Jenari érkezése egy kicsit félre is állítja az összegekkel való zsonglőrködést.*
- Bizony, a Sellőház hírneve méltán patinás *súgja jól hallhatóan Jenari fülébe. Pajkos kis kifejezés költözik az arcára. Ráférne a megviselt teremtésre a híres/hírhedt kikötői intézmény vendégszeretete. Mi tagadás, Yeza is el bírná viselni, de a sok nyakába szakadt teendő mellett aligha jut el mostanában a környékére.*
- Az árban megegyezünk, ha kellően tájékozódtam *mondja, míg kiérkezik az étek.* - A trófea viszont marad, ahogy mondtam. Nem vetemednék arra, hogy Báróm távollétében a tulajdonával sáfárkodjak. Ugye, megérted ezt, Bajnokom? *pillant Krultosra, miközben a nyakát ékítő jáde medállal babrál, mely a Fekete Váltója jellegzetes wegtoreni pecsétjét mintázza. A rövid bársonyszalagra kötött csecsebecse kissé emlékeztet az otthoni rabszolgák nyakában függő tulajdonbárcára.
Omlós főtt csülköt tormával, apróra karikázott haragoszöld csípős paprikával, retekkel, roppantós kenyérrel és egy kis tálkában pedig fűszeres olajjal, amibe a friss kenyeret mártogathatják. Érkezik mellé egy kupa sör is természetesen. A méretes tálon bőségesen van étel akár három főre is, de Yeza a városőr lányra bízza, hogy megosztja-e a két férfiúval a lakomát. Nemsokára érkezik Nyikhaj négy kupica wegtoreni rummal és egy karcsú pipával, két kis szelencével, az egyikben dohány, a másikban ördögvigyor. Ez utóbbiakat a vörös Jenari elé teszi, a kupicákat pedig szétosztja négyőjük közt.*
- Igyunk a kiváló harcosokra és a dicsőségre, amit szereztek! ...meg a hozzáértő kurtizánokra *emeli poharát, s cinkosul mosolyog Jenari megjegyzésére visszautalva.*
*A "katonai szakzsargon" kapcsán csípős javítást kap, amire nem replikáz. Nem megy bele vitába, habár ő a kifejezés mögött merőben más tartalmat ismer, mint amit az ifjú felvázol. Csak visszamosolyodik Mykaelre, amely mosolyt az egykori Bajnok már bizonyosan jól ismeri a wegtoreni bordélyokból. Édes, de a Tűz Városában egyes helyeken mézzel fenik a pengét.
Sajnos fogalma sincs az árakról, így arról sem, hogy az összegek, melyeket Krultos mond, mennyire állják meg a helyüket. Nem akarja elsietni a dolgot, s szerencsére nem is kell, mivel előre megköttetett alkuról van szó, így nem fenyeget az a veszély, hogy valaki más előbb lecsap a portékára. Jenari érkezése egy kicsit félre is állítja az összegekkel való zsonglőrködést.*
- Bizony, a Sellőház hírneve méltán patinás *súgja jól hallhatóan Jenari fülébe. Pajkos kis kifejezés költözik az arcára. Ráférne a megviselt teremtésre a híres/hírhedt kikötői intézmény vendégszeretete. Mi tagadás, Yeza is el bírná viselni, de a sok nyakába szakadt teendő mellett aligha jut el mostanában a környékére.*
- Az árban megegyezünk, ha kellően tájékozódtam *mondja, míg kiérkezik az étek.* - A trófea viszont marad, ahogy mondtam. Nem vetemednék arra, hogy Báróm távollétében a tulajdonával sáfárkodjak. Ugye, megérted ezt, Bajnokom? *pillant Krultosra, miközben a nyakát ékítő jáde medállal babrál, mely a Fekete Váltója jellegzetes wegtoreni pecsétjét mintázza. A rövid bársonyszalagra kötött csecsebecse kissé emlékeztet az otthoni rabszolgák nyakában függő tulajdonbárcára.
Omlós főtt csülköt tormával, apróra karikázott haragoszöld csípős paprikával, retekkel, roppantós kenyérrel és egy kis tálkában pedig fűszeres olajjal, amibe a friss kenyeret mártogathatják. Érkezik mellé egy kupa sör is természetesen. A méretes tálon bőségesen van étel akár három főre is, de Yeza a városőr lányra bízza, hogy megosztja-e a két férfiúval a lakomát. Nemsokára érkezik Nyikhaj négy kupica wegtoreni rummal és egy karcsú pipával, két kis szelencével, az egyikben dohány, a másikban ördögvigyor. Ez utóbbiakat a vörös Jenari elé teszi, a kupicákat pedig szétosztja négyőjük közt.*
- Igyunk a kiváló harcosokra és a dicsőségre, amit szereztek! ...meg a hozzáértő kurtizánokra *emeli poharát, s cinkosul mosolyog Jenari megjegyzésére visszautalva.*
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-09 00:24:51
Üzenet elküldve: 2024-08-09 00:24:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Riv nem tud betelni az érzéssel, hogy minden puha és meleg, ami körülveszi. Ébredésének első pillanatait éli. Teljesen ellazult állapotban, a saját teste által felmelegített ágynemű ölelése gyönyörködteti. Másfajta "kényelemhez" van hozzászokva. Szalma, priccs, ledobott kabát. Eső idején bármi, ami száraz. De ez itt egy ágy, ami csak az övé. Még ki is nyújtózhat és nem lóg túl a takarón.
Végül elszánja magát, hogy szemeit kinyissa, de Nelira sehol. Lassan felül, lassan fel is kel, felöltözik. Arcát megmossa, közben arra gondol, hogy most igazi nagyfiú. Vannak gyerekek, akikre rá kell szólni, vagy akik nem is tudják, hogy reggel mosakodni illik. Na de mit ér nagyfiúnak lenni, ha senki meg se dicsér? Egy megmagyarázhatatlan feszültség kezd úrrá lenni rajta. Zsigerből érzi, de megnevezni nem tudja. A valódi ok helyett kijelenti, hogy mégsem tetszik neki a szoba. Túl nagy és túlságosan egyedül van benne. Az egyedülléthez önmagában hozzá van szokva, most mégis ez lesz a bűnbak.
Pedig más dolog fizikailag egyedül lenni és más valakit hiányolni. Utóbbi esetben mindegy mekkora a szoba vagy hány ember veszi körül, magányos lenne egy zsibvásár közepén is.
Viszont Aeltariv még nem érti ilyen mélyen saját érzéseit. Nelirát hiányolja, mégis a szobát hiszi felelősnek a gyomrot szorító kellemetlen érzésért. Ezért hát lemegy inkább oda, ahol a leviatán képét látta és leül egy asztalhoz. A leviatán sem tetszik ma neki, a leviatán is hibás. Az asztal is. A fogadó, ami tegnap este még a legpompásabb, leglenyűgözőbb helyszín volt, most üres, nagy, és nem tetszik.
De vár még, mert Nelira kedves és biztosan nem hagyta csak úgy itt. Kizártnak tartja, hogy köszönés nélkül menne el. Akkor pedig csak rövid dolga akadhatott, amiből visszatér majd, legalább egy elköszönésre. Mert Nelira jó. A fogadó a hibás. Mindenért is.
Azért is, hogy érzi az illatokat, de nincs egy vasa sem amit gyümölcsteára költhetne. Ételt nem kíván, mert a tegnapi vacsora még birtokolja szervezetét, de az édes gyümölcsös tea más kérdés.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Riv nem tud betelni az érzéssel, hogy minden puha és meleg, ami körülveszi. Ébredésének első pillanatait éli. Teljesen ellazult állapotban, a saját teste által felmelegített ágynemű ölelése gyönyörködteti. Másfajta "kényelemhez" van hozzászokva. Szalma, priccs, ledobott kabát. Eső idején bármi, ami száraz. De ez itt egy ágy, ami csak az övé. Még ki is nyújtózhat és nem lóg túl a takarón.
Végül elszánja magát, hogy szemeit kinyissa, de Nelira sehol. Lassan felül, lassan fel is kel, felöltözik. Arcát megmossa, közben arra gondol, hogy most igazi nagyfiú. Vannak gyerekek, akikre rá kell szólni, vagy akik nem is tudják, hogy reggel mosakodni illik. Na de mit ér nagyfiúnak lenni, ha senki meg se dicsér? Egy megmagyarázhatatlan feszültség kezd úrrá lenni rajta. Zsigerből érzi, de megnevezni nem tudja. A valódi ok helyett kijelenti, hogy mégsem tetszik neki a szoba. Túl nagy és túlságosan egyedül van benne. Az egyedülléthez önmagában hozzá van szokva, most mégis ez lesz a bűnbak.
Pedig más dolog fizikailag egyedül lenni és más valakit hiányolni. Utóbbi esetben mindegy mekkora a szoba vagy hány ember veszi körül, magányos lenne egy zsibvásár közepén is.
Viszont Aeltariv még nem érti ilyen mélyen saját érzéseit. Nelirát hiányolja, mégis a szobát hiszi felelősnek a gyomrot szorító kellemetlen érzésért. Ezért hát lemegy inkább oda, ahol a leviatán képét látta és leül egy asztalhoz. A leviatán sem tetszik ma neki, a leviatán is hibás. Az asztal is. A fogadó, ami tegnap este még a legpompásabb, leglenyűgözőbb helyszín volt, most üres, nagy, és nem tetszik.
De vár még, mert Nelira kedves és biztosan nem hagyta csak úgy itt. Kizártnak tartja, hogy köszönés nélkül menne el. Akkor pedig csak rövid dolga akadhatott, amiből visszatér majd, legalább egy elköszönésre. Mert Nelira jó. A fogadó a hibás. Mindenért is.
Azért is, hogy érzi az illatokat, de nincs egy vasa sem amit gyümölcsteára költhetne. Ételt nem kíván, mert a tegnapi vacsora még birtokolja szervezetét, de az édes gyümölcsös tea más kérdés.*
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:26:51
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:26:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Jenari úgy érzi jó az összhang közte és a rőthajú között, mely most sincs másképp. Egy cinkos mosollyal jutalmazza a készséges felszolgáló gyors reakcióját, s bizony értékeli, hogy Denjaar bosszantásában nem marad partner nélkül. Az invitálást örömmel fogadja el, akkor is ha nem a két férfitól érkezik. Mozgásán látszik ugyan a fájdalom, de egy fakó sóhaj vagy apró nyögés sem hagyja el ajkait, ahogy arca sem rezzen amikor a székre ereszkedve villámcsapásként hasít belé a pillanatnyi kín.
Már ennyi mozgástól is kifullad, mely szaporább légzésén figyelhető meg.*
- Agh az istenek küldtek nekem!
*Legszebb mosolyát villantja meg Yeza felé, a fiatal nő gondoskodásáért cserébe. Nem sokan élvezhetik Jenari hálájának kiváltságát, a rőthajú viszont ezen kevesek egyike, ha nem az egyetlen.
A Yezától érkező elismerő szaval már talán túlzások a számára, elvégre az ifjú wegtoreni nem érzi, hogy eleget nyújtott a csatatéren. Sőt, kifejezetten bosszantja, hogy ilyen hamar véget vetett küzdelmének Jeremen alávalósága, ezek mellett dicséretekkel sem volt elhalmozva eddigi élete során, így nem igen tudja helyén kezelni ezt az új tapasztalást.*
- Milyen kedves. Meghat, hogy ilyen érdeklődő vagy.
*Természetesen Denjaar nem állhatja meg, hogy ne tartson egy oktatást arról, hogy mit csinál rosszul. Ezen kívül aligha volt, van és lesz egyéb mondanivalója a számára, melyet Jenari gúnytól csöpögő szavakkal, s irritált szemforgatásokkal jutalmaz most is, mint mindig.
Mykaelnek biccent.*
- Az. Büszkén hordom, ahogy azt Wegtorenben szokás.
*A bemutatására feljebb szaladnak szemöldökei.*
- S az mi volna pontosan?
*Saját mesterségében sem biztos, hiszen javarészt naplopással telnek el a hatok, melyeket időszakos kötekedéssel, verekedéssel, vagy Sárváros felszabadításával tölt el.*
- A Kikötőben találkoztatok?
*Érkezik a következő kérdése, melyet főleg Mykaelnek címez, hiszen egyenesen az ifjú harcos szemeibe néz. Denjaar talán sejtheti, hogy ez csupán felvezetés egy további provokatív kijelentéséhez.*
- Úgy hallottam kiválóak ott a kurvák.
*Szeme sarkából pillant csupán pöfékelő apjára annak reakcióját kutatva.*
*Jenari úgy érzi jó az összhang közte és a rőthajú között, mely most sincs másképp. Egy cinkos mosollyal jutalmazza a készséges felszolgáló gyors reakcióját, s bizony értékeli, hogy Denjaar bosszantásában nem marad partner nélkül. Az invitálást örömmel fogadja el, akkor is ha nem a két férfitól érkezik. Mozgásán látszik ugyan a fájdalom, de egy fakó sóhaj vagy apró nyögés sem hagyja el ajkait, ahogy arca sem rezzen amikor a székre ereszkedve villámcsapásként hasít belé a pillanatnyi kín.
Már ennyi mozgástól is kifullad, mely szaporább légzésén figyelhető meg.*
- Agh az istenek küldtek nekem!
*Legszebb mosolyát villantja meg Yeza felé, a fiatal nő gondoskodásáért cserébe. Nem sokan élvezhetik Jenari hálájának kiváltságát, a rőthajú viszont ezen kevesek egyike, ha nem az egyetlen.
A Yezától érkező elismerő szaval már talán túlzások a számára, elvégre az ifjú wegtoreni nem érzi, hogy eleget nyújtott a csatatéren. Sőt, kifejezetten bosszantja, hogy ilyen hamar véget vetett küzdelmének Jeremen alávalósága, ezek mellett dicséretekkel sem volt elhalmozva eddigi élete során, így nem igen tudja helyén kezelni ezt az új tapasztalást.*
- Milyen kedves. Meghat, hogy ilyen érdeklődő vagy.
*Természetesen Denjaar nem állhatja meg, hogy ne tartson egy oktatást arról, hogy mit csinál rosszul. Ezen kívül aligha volt, van és lesz egyéb mondanivalója a számára, melyet Jenari gúnytól csöpögő szavakkal, s irritált szemforgatásokkal jutalmaz most is, mint mindig.
Mykaelnek biccent.*
- Az. Büszkén hordom, ahogy azt Wegtorenben szokás.
*A bemutatására feljebb szaladnak szemöldökei.*
- S az mi volna pontosan?
*Saját mesterségében sem biztos, hiszen javarészt naplopással telnek el a hatok, melyeket időszakos kötekedéssel, verekedéssel, vagy Sárváros felszabadításával tölt el.*
- A Kikötőben találkoztatok?
*Érkezik a következő kérdése, melyet főleg Mykaelnek címez, hiszen egyenesen az ifjú harcos szemeibe néz. Denjaar talán sejtheti, hogy ez csupán felvezetés egy további provokatív kijelentéséhez.*
- Úgy hallottam kiválóak ott a kurvák.
*Szeme sarkából pillant csupán pöfékelő apjára annak reakcióját kutatva.*
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-06 22:04:04
Üzenet elküldve: 2024-08-06 22:04:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezek szerint a mostani helyzetben Nelira világa teljesen a feje tetejére állhatott. Most nem kell kiharcolnia sem a figyelmet, sem az ölelést. Nori-tól megkapja mindkettőt akkor is, ha épp nem akarja egyiket sem. Sőt, a feketeség egész egyszerűen ráerőszakolja a szeretetét, meg saját magát is, miután az ölelés börtönének hála, közelebb nem is lehetnének egymáshoz. Felettébb élvezi, hogy nála a kulcs, hogy nem neki kell a másik sarkában loholnia azért, hogy vele törődjön végre, hanem egyszerűen nem hagy más lehetőséget, mint, hogy rá figyeljen.
Benne nincs semmiféle félelemérzet. Talán ezért is tud viszonylag hatni a szőkeségre. Nori nem gondol bele abba, hogy veszélyben lehet, nem veszi számításba azt az esetet, hogy ez a kis picsa egy óvatlan pillanatban egész egyszerűen elvághatja a torkát, hogy utána vérvörös folyadékot spriccelő szökőkútként szenvedje végig élete utolsó pillanatait. A kezeit sem azért fogta le, mert tart tőle, hanem azért, mert így sikerült, meg azért, hogy ne meneküljön el tőle. Ez a bolondok szerencséje, ami vezeti őt a kiismerhetetlen úton a kulcshoz, ami Nelira megfejtéséhez vezető ajtót nyitja.
Figyeli a smaragdokat. Hosszú másodpercekig elveszik bennük, mintha abban is keresne valamit, de maga sem tudja, hogy micsodát. Szeretetet? Vágyat? Szenvedélyt? Valakit, aki odabent van, csak nem jön elő? Nem érdekes, ő csak kíváncsian nézi őket, míg végül meg nem állapodik egy újabb csók mellett, mielőtt kiengedi a lányt a rögtönzött börtönéből.*
- Hozzád? Van otthonod? *Felcsillannak a szemei. Nem véletlenül. Nelirá-nak olyanja is van, amit Mai végül nem adott meg neki. Otthona. Ez a játék olyan, mintha a két lány egy kötélen rángatná ide-oda Nori-t azért, hogy mindketten megkaparintsák maguknak. Ez a tény most Nelirá-t segíti hozzá nagyban a végső győzelemhez.*
- El akartam jönni. Egy csomót készültem rá, és itt vagyok. Csak… azt hiszem, elfelejtettem az időpontot… *Vallja be, miközben a lány kezét követve végignéz a bájain. Ha közben elindulnak kifelé, akkor követi a szőkeséget, és igyekszik úgy tenni, mint aki nem érzi magát továbbra is rohadt kényelmetlenül, mikor a vékony kis sarkakon egyensúlyozva kell tipegnie.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezek szerint a mostani helyzetben Nelira világa teljesen a feje tetejére állhatott. Most nem kell kiharcolnia sem a figyelmet, sem az ölelést. Nori-tól megkapja mindkettőt akkor is, ha épp nem akarja egyiket sem. Sőt, a feketeség egész egyszerűen ráerőszakolja a szeretetét, meg saját magát is, miután az ölelés börtönének hála, közelebb nem is lehetnének egymáshoz. Felettébb élvezi, hogy nála a kulcs, hogy nem neki kell a másik sarkában loholnia azért, hogy vele törődjön végre, hanem egyszerűen nem hagy más lehetőséget, mint, hogy rá figyeljen.
Benne nincs semmiféle félelemérzet. Talán ezért is tud viszonylag hatni a szőkeségre. Nori nem gondol bele abba, hogy veszélyben lehet, nem veszi számításba azt az esetet, hogy ez a kis picsa egy óvatlan pillanatban egész egyszerűen elvághatja a torkát, hogy utána vérvörös folyadékot spriccelő szökőkútként szenvedje végig élete utolsó pillanatait. A kezeit sem azért fogta le, mert tart tőle, hanem azért, mert így sikerült, meg azért, hogy ne meneküljön el tőle. Ez a bolondok szerencséje, ami vezeti őt a kiismerhetetlen úton a kulcshoz, ami Nelira megfejtéséhez vezető ajtót nyitja.
Figyeli a smaragdokat. Hosszú másodpercekig elveszik bennük, mintha abban is keresne valamit, de maga sem tudja, hogy micsodát. Szeretetet? Vágyat? Szenvedélyt? Valakit, aki odabent van, csak nem jön elő? Nem érdekes, ő csak kíváncsian nézi őket, míg végül meg nem állapodik egy újabb csók mellett, mielőtt kiengedi a lányt a rögtönzött börtönéből.*
- Hozzád? Van otthonod? *Felcsillannak a szemei. Nem véletlenül. Nelirá-nak olyanja is van, amit Mai végül nem adott meg neki. Otthona. Ez a játék olyan, mintha a két lány egy kötélen rángatná ide-oda Nori-t azért, hogy mindketten megkaparintsák maguknak. Ez a tény most Nelirá-t segíti hozzá nagyban a végső győzelemhez.*
- El akartam jönni. Egy csomót készültem rá, és itt vagyok. Csak… azt hiszem, elfelejtettem az időpontot… *Vallja be, miközben a lány kezét követve végignéz a bájain. Ha közben elindulnak kifelé, akkor követi a szőkeséget, és igyekszik úgy tenni, mint aki nem érzi magát továbbra is rohadt kényelmetlenül, mikor a vékony kis sarkakon egyensúlyozva kell tipegnie.*
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-06 16:17:40
Üzenet elküldve: 2024-08-06 16:17:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Minden ölelésben érez valamit a múltjából. Mindig vágyott rá, de sosem kapta meg. Ki akarta harcolni, talán nem megfelelő módokon a figyelmet, hogy valaki végre vele is törődjön, de mindez a visszájára fordult és bezárva találta magát. Most már fél ilyet akarni. Tudja mi lesz belőle. A köré fonódó karok már nem tudják azt adni, amit akkor várt tőle. Ezt is börtönnek érzi. Sötét pincének, amiből nincs kiút, mindig máson múlik, hogy szabadulhat-e. Most Lil-nél van a kulcs. Ő szabja meg mikor juthat ki. Ha valaki erősebb nála, akkor arra fel tud nézni, hiszen ritkaságszámba megy. Attól van félnivalója. De csak egyetlen kis rés kell, hogy kiszagolja, hogy mégsem így van, ő rögtön támad. Lil jól táncol a határon, pedig fogalma sincs róla. Egyik percben kedve lenne elvágni a torkát, a másikban pedig mégis kell az az ölelés, amit annyira nagyon utál. Érthetetlen. Csakhogy ha valami érthetetlen, akkor Nelira kiborul. Akkor pusztít. De éppen nincs hozzá szabad keze, hogy lenyúljon a combjára erősített tőrig és belemártsa annak hátába. Igazából ha bárki meg tudná magyarázni, hogyan kéne viselkedni mellette, hogy ne inogjon meg, az az egész világot megértené. A vakszerencse csak az, ami segítheti Lil-t. Meg azok az érzelmek, amik elragadják aközben, mikor a fekete ajka hozzátapad az övéhez.
A smaragdok értetlenül pislognak. Nem áll össze a kép. Nem akart eljönni a másik, mert nem volt ott, amikor kellett volna. Nem figyelt eléggé oda a szavaira, ami azt jelenti, hogy nem érdekli. Most pedig nem akarja róla lefejteni a kezeit és csókolná.
Végre elengedik ő pedig nehéz mellkassal sóhajt fel. A tőrére siklik a keze, hogy érezze, megvan a szoknyája takarásában. *
- Hozzám.
*Sepri félre a szőke hajtincseit, kihúzva magát, pedig elég csapzott az átmulatott éjszaka után. De ő így is tökéletesen fest. A terve nem az, ami a másiknak.*
- De csak mert álmos vagyok. Késtél. Vagyis el sem akartál jönni. Nem gondoltad, hogy utána még "ezt" is megkapod. *Húzza végig maga előtt a kezét kissé színpadiasan. Ritka pillanat, hogy fogalma sincs mitévő legyen. Egyszerre szeretné elvenni az életét, és el sem engedni. Majd útközben eldönti. Nála semmibe nem avatkoznak bele a városőrök.*
*Minden ölelésben érez valamit a múltjából. Mindig vágyott rá, de sosem kapta meg. Ki akarta harcolni, talán nem megfelelő módokon a figyelmet, hogy valaki végre vele is törődjön, de mindez a visszájára fordult és bezárva találta magát. Most már fél ilyet akarni. Tudja mi lesz belőle. A köré fonódó karok már nem tudják azt adni, amit akkor várt tőle. Ezt is börtönnek érzi. Sötét pincének, amiből nincs kiút, mindig máson múlik, hogy szabadulhat-e. Most Lil-nél van a kulcs. Ő szabja meg mikor juthat ki. Ha valaki erősebb nála, akkor arra fel tud nézni, hiszen ritkaságszámba megy. Attól van félnivalója. De csak egyetlen kis rés kell, hogy kiszagolja, hogy mégsem így van, ő rögtön támad. Lil jól táncol a határon, pedig fogalma sincs róla. Egyik percben kedve lenne elvágni a torkát, a másikban pedig mégis kell az az ölelés, amit annyira nagyon utál. Érthetetlen. Csakhogy ha valami érthetetlen, akkor Nelira kiborul. Akkor pusztít. De éppen nincs hozzá szabad keze, hogy lenyúljon a combjára erősített tőrig és belemártsa annak hátába. Igazából ha bárki meg tudná magyarázni, hogyan kéne viselkedni mellette, hogy ne inogjon meg, az az egész világot megértené. A vakszerencse csak az, ami segítheti Lil-t. Meg azok az érzelmek, amik elragadják aközben, mikor a fekete ajka hozzátapad az övéhez.
A smaragdok értetlenül pislognak. Nem áll össze a kép. Nem akart eljönni a másik, mert nem volt ott, amikor kellett volna. Nem figyelt eléggé oda a szavaira, ami azt jelenti, hogy nem érdekli. Most pedig nem akarja róla lefejteni a kezeit és csókolná.
Végre elengedik ő pedig nehéz mellkassal sóhajt fel. A tőrére siklik a keze, hogy érezze, megvan a szoknyája takarásában. *
- Hozzám.
*Sepri félre a szőke hajtincseit, kihúzva magát, pedig elég csapzott az átmulatott éjszaka után. De ő így is tökéletesen fest. A terve nem az, ami a másiknak.*
- De csak mert álmos vagyok. Késtél. Vagyis el sem akartál jönni. Nem gondoltad, hogy utána még "ezt" is megkapod. *Húzza végig maga előtt a kezét kissé színpadiasan. Ritka pillanat, hogy fogalma sincs mitévő legyen. Egyszerre szeretné elvenni az életét, és el sem engedni. Majd útközben eldönti. Nála semmibe nem avatkoznak bele a városőrök.*
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-06 08:55:55
Üzenet elküldve: 2024-08-06 08:55:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Ó, nem úgy van az. Kúszik gonosz vigyor az ajkaira, mikor meghallja az első könyörgő szavakat, hogy engedje szabadon abból a bizonyos kalodából. Nem fogja. Azért nem, mert el akar tőle menni. Mindenki magára hagyta már korábban, és ő nem tett ellene semmit. Ezúttal nem fogja hagyni.
Mindennek következménye van. Annak, ha a másik el akar menni az, hogy akkor szoros ölelésbe zárva tölti a következő perceket egészen addig, míg meg nem gondolja magát. Különösen élvezi, ahogy érzi, hogy a lány próbál ficánkolni a karjai által képzett erős körgyűrűben, de képtelen szabadulni.
Akkor lazít egy egészen picit a szorításán, mikor érzi, hogy az erőlködés megszűnik, s a szőkeség el ugyan nem lazul a karjaiban, de elfogadja a sorsát. Ekkor lehel finom csókot a lány nyakára, arra számítva, hogy ezzel sikerül végérvényesen betörnie őt. Nos, nem egészen.*
- Ne hisztizz már, csak élvezd! *morran rá határozottan, a béklyó újra szorosabbá válik.* Te kérted, hogy legyek csinos. Ahhoz hozzátartozik a rúzs is. Nemhogy rajtad is lenne…
*Meg nem sértődik, de kiigazodni továbbra sem tud a lányon. Pontosan ez tetszik neki benne. Ebben is hasonlítanak egymásra, hisz rajta sem lehet kiigazodni, még ő sem tud saját magán.
Újabb könyörgés a szabadságért, de most már a körítés jobban hangzik. Együtt fognak távozni. Még mielőtt azonban szétválasztaná a lány háta mögött szoros láncként összefonódott ujjait, egy újabb csókkal ajándékozza meg foglyát, de most az ajkaira kapja. Gyengéden, de határozottan.*
- Imádom, ahogy nyafogsz. Bájos. *Elengedi őt végre, és egy lépést hátra is lép, Nelira pedig valóban úgy érezheti, mintha súlyos láncokat vennének le róla, amiket bármikor visszakaphat, ha a feketeség úgy akarja. Jobb lesz hozzászoknia.*
- Menjünk innen? Hová megyünk? Csak nem megint valami különleges helyen akarod? *Ő azt sem bánja, ha visszamennek a temetőbe, az jobb, mint ez a kocsma, csak azt reméli, hogy sokat nem kell majd kutyagolnia ezekben a cipőknek álcázott kínzóeszközökben, mert akkor hamar ki fog derülni, mennyire nem való ő hercegnőnek.*
*Ó, nem úgy van az. Kúszik gonosz vigyor az ajkaira, mikor meghallja az első könyörgő szavakat, hogy engedje szabadon abból a bizonyos kalodából. Nem fogja. Azért nem, mert el akar tőle menni. Mindenki magára hagyta már korábban, és ő nem tett ellene semmit. Ezúttal nem fogja hagyni.
Mindennek következménye van. Annak, ha a másik el akar menni az, hogy akkor szoros ölelésbe zárva tölti a következő perceket egészen addig, míg meg nem gondolja magát. Különösen élvezi, ahogy érzi, hogy a lány próbál ficánkolni a karjai által képzett erős körgyűrűben, de képtelen szabadulni.
Akkor lazít egy egészen picit a szorításán, mikor érzi, hogy az erőlködés megszűnik, s a szőkeség el ugyan nem lazul a karjaiban, de elfogadja a sorsát. Ekkor lehel finom csókot a lány nyakára, arra számítva, hogy ezzel sikerül végérvényesen betörnie őt. Nos, nem egészen.*
- Ne hisztizz már, csak élvezd! *morran rá határozottan, a béklyó újra szorosabbá válik.* Te kérted, hogy legyek csinos. Ahhoz hozzátartozik a rúzs is. Nemhogy rajtad is lenne…
*Meg nem sértődik, de kiigazodni továbbra sem tud a lányon. Pontosan ez tetszik neki benne. Ebben is hasonlítanak egymásra, hisz rajta sem lehet kiigazodni, még ő sem tud saját magán.
Újabb könyörgés a szabadságért, de most már a körítés jobban hangzik. Együtt fognak távozni. Még mielőtt azonban szétválasztaná a lány háta mögött szoros láncként összefonódott ujjait, egy újabb csókkal ajándékozza meg foglyát, de most az ajkaira kapja. Gyengéden, de határozottan.*
- Imádom, ahogy nyafogsz. Bájos. *Elengedi őt végre, és egy lépést hátra is lép, Nelira pedig valóban úgy érezheti, mintha súlyos láncokat vennének le róla, amiket bármikor visszakaphat, ha a feketeség úgy akarja. Jobb lesz hozzászoknia.*
- Menjünk innen? Hová megyünk? Csak nem megint valami különleges helyen akarod? *Ő azt sem bánja, ha visszamennek a temetőbe, az jobb, mint ez a kocsma, csak azt reméli, hogy sokat nem kell majd kutyagolnia ezekben a cipőknek álcázott kínzóeszközökben, mert akkor hamar ki fog derülni, mennyire nem való ő hercegnőnek.*
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:36:47
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:36:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Meghallgatja Yeza válaszát, amit Denjaarnak címez, és bár nem annyira része a beszélgetésnek, azért valamit hozzáfűz.*
- Bajtárs, nem szárnysegéd. A szárnysegéd ritkán harcol. Szívesen kikupállak katonai szakzsargonból, ha szeretnéd.
*feleli csendes mosollyal, csak a végére kezd valami csibészes pimaszság a szája szegletében bujkálni.
Ismét Denjaar veszi át a szót, és végigszámolja, hogy szerinte mi mennyit ér, és végül hétszáz aranyat mond. Mykael - akinek a számolás annyira nem erőssége - némi homlokráncolós hallgatás után hozzáteszi.*
- Mármint fejenként, akkor.
*Ekkor jelenik meg Jenari, ki máshoz, mint Denjaarhoz lépve oda. A gladiátor mindenkit elhomályosító sikere a nőknél már nem is irigylésre méltó, hanem frusztráló. Mykael nem ismeri fel a rokon vonásokat így nem jön ár, hogy apát és lányát látja. A beszélgetés nem a szokásos, kétértelmű célzásokkal és buja pillantásokkal tűzdelt évődés, de ebből se jön rá a dologra.
Máskülönben Mykael olyan tenyérbemászó (mármint lehengerlőnek szánt) mosolyt villantana a harcedzett leányzóra, amivel biztosan kivívná a haragját, most azonban úgy véli, Denjaar mellett nem tud - és nem is akar - vetélkedni, így beéri egy somolygó biccentéssel, majd végigméri a lány sérüléseit.*
- Szép gyűjtemény, nem mondom.
*teszi hozzá olyan hangon, amiből inkább elismerés cseng ki, semmi gúny. Látott ő már épp elég meggyötört katonát, volt az ő maga is. Nem tudja, mennyire volt hatékony Jenari a harcban, de hogy állta a sarat, az biztos.*
*Meghallgatja Yeza válaszát, amit Denjaarnak címez, és bár nem annyira része a beszélgetésnek, azért valamit hozzáfűz.*
- Bajtárs, nem szárnysegéd. A szárnysegéd ritkán harcol. Szívesen kikupállak katonai szakzsargonból, ha szeretnéd.
*feleli csendes mosollyal, csak a végére kezd valami csibészes pimaszság a szája szegletében bujkálni.
Ismét Denjaar veszi át a szót, és végigszámolja, hogy szerinte mi mennyit ér, és végül hétszáz aranyat mond. Mykael - akinek a számolás annyira nem erőssége - némi homlokráncolós hallgatás után hozzáteszi.*
- Mármint fejenként, akkor.
*Ekkor jelenik meg Jenari, ki máshoz, mint Denjaarhoz lépve oda. A gladiátor mindenkit elhomályosító sikere a nőknél már nem is irigylésre méltó, hanem frusztráló. Mykael nem ismeri fel a rokon vonásokat így nem jön ár, hogy apát és lányát látja. A beszélgetés nem a szokásos, kétértelmű célzásokkal és buja pillantásokkal tűzdelt évődés, de ebből se jön rá a dologra.
Máskülönben Mykael olyan tenyérbemászó (mármint lehengerlőnek szánt) mosolyt villantana a harcedzett leányzóra, amivel biztosan kivívná a haragját, most azonban úgy véli, Denjaar mellett nem tud - és nem is akar - vetélkedni, így beéri egy somolygó biccentéssel, majd végigméri a lány sérüléseit.*
- Szép gyűjtemény, nem mondom.
*teszi hozzá olyan hangon, amiből inkább elismerés cseng ki, semmi gúny. Látott ő már épp elég meggyötört katonát, volt az ő maga is. Nem tudja, mennyire volt hatékony Jenari a harcban, de hogy állta a sarat, az biztos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659