Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 22:32:37
Üzenet elküldve: 2015-11-26 22:32:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- Hát ez így van. Bár én lehet kényelmetlenül érezném magam a te otthonodban. *Vonja meg a vállát a végén. Elvégre is ő egy koszos kis faluban nőtt fel, az is közel volt a természethez, de magánélete mindenkinek volt és nem kellett állandóan belebotlania az embernek a másikba, ha éppen a dolgára indult.
A lány válaszát hallgatva szétnéz.*
- Hát, itt ez van. *Jelezvén, hogy itt egy darab fa nincs még mindig. Tekintetét az ablakán támaszkodó lányra veti, száját félmosolyra húzva.*
- Úgyhogy, mi lenne, ha ma te aludnál az ágyban és én a földön? *Pattan fel az ágyról. A szokatlan udvariasság inkább csak a sajnálat, amit affelől érez, hogy a lány láthatóan már igen csak kínlódik a fáradtsággal, amire még az általa vett „tea” is rátesz egy lapáttal. Úgyhogy átadja a helyét a lánynak, és az ablakhoz áll. Előkapja kis pipáját, megtömködi, majd miután furfangos módszerekkel sikerül parazsat lehelni bele, a nyitott ablaknál beleszippant párat, szemével pedig az esőt lesi. Igazából nem jár semmi a fejében, csak úgy bambul, olykor visszapillantva az ágy felé, hogy meglesse alszik-e már a szőkeség.*
- Hát ez így van. Bár én lehet kényelmetlenül érezném magam a te otthonodban. *Vonja meg a vállát a végén. Elvégre is ő egy koszos kis faluban nőtt fel, az is közel volt a természethez, de magánélete mindenkinek volt és nem kellett állandóan belebotlania az embernek a másikba, ha éppen a dolgára indult.
A lány válaszát hallgatva szétnéz.*
- Hát, itt ez van. *Jelezvén, hogy itt egy darab fa nincs még mindig. Tekintetét az ablakán támaszkodó lányra veti, száját félmosolyra húzva.*
- Úgyhogy, mi lenne, ha ma te aludnál az ágyban és én a földön? *Pattan fel az ágyról. A szokatlan udvariasság inkább csak a sajnálat, amit affelől érez, hogy a lány láthatóan már igen csak kínlódik a fáradtsággal, amire még az általa vett „tea” is rátesz egy lapáttal. Úgyhogy átadja a helyét a lánynak, és az ablakhoz áll. Előkapja kis pipáját, megtömködi, majd miután furfangos módszerekkel sikerül parazsat lehelni bele, a nyitott ablaknál beleszippant párat, szemével pedig az esőt lesi. Igazából nem jár semmi a fejében, csak úgy bambul, olykor visszapillantva az ágy felé, hogy meglesse alszik-e már a szőkeség.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:23:37
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:23:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A nekiütközéstől egy kicsit elszédül, de nem vészes. Talán ennek lehet az oka, hogy az ajtóval elbíbelődik. A cinikus mosolyt, s hangsúlyt fel sem veszi, inkább üde, ám annál fáradtabb arccal lép a szobába. Ahol újra körül néz, nincs benne sok bútor, csak épp annyi, amennyi kell. Gondolja ő, bár sose látott még. Figyeli a férfi útját, de ő maga inkább a föld körül néz szét. De inkább az ajtóhoz lép, s egy kis ideig kinyitja, hadd jöjjön rájuk friss levegő.*
- Érthető persze. Mindenki máshogy nő fel, más körülmények között. A városiak így, nekem ez idegen. Nekik meg az, ami számomra természetes, nem így van?
*Kérdezi a férfitól, bár pontosan tudja, hogy így van. Furcsa lehet egy külső szemlélőnek a szőkeség. Egyszer teljes naivitással nyilvánul meg, máskor meg mintha a világ minden kisebb dolgát ismerné.*
- Hm?
*Kérdez vissza, miközben megfordul. Kezeivel megtámaszkodik az ablak peremén. Az eső halk kopogása töri meg a csendet kettejük között, mielőtt válaszolna.*
- Volt ágyam. Vagy, ha annak lehet nevezni. Egy nagyobb tölgyest egyik vastagabb ágát vájtuk ki, s alakítottuk ki ágynak, akár egy teknő. Azt béleltük ki puha növényekkel, az szolgált ágyamul. Nem idegenkedek az ilyenektől, csak nem ezt szoktam mag. Kényelmesebb egy fa öle számomra. Így nőttem fel.
*Magyarázkodik. Nyelve nehezen mozog, ám ez nem a bor teszi, hanem a fáradság, mely követi folyamatosan. Majd újra körülnéz, smaragd tekintetében némi kétségbeesés, hogy nem tudja, hogy merre is hajtja álomra a fejét.*
*A nekiütközéstől egy kicsit elszédül, de nem vészes. Talán ennek lehet az oka, hogy az ajtóval elbíbelődik. A cinikus mosolyt, s hangsúlyt fel sem veszi, inkább üde, ám annál fáradtabb arccal lép a szobába. Ahol újra körül néz, nincs benne sok bútor, csak épp annyi, amennyi kell. Gondolja ő, bár sose látott még. Figyeli a férfi útját, de ő maga inkább a föld körül néz szét. De inkább az ajtóhoz lép, s egy kis ideig kinyitja, hadd jöjjön rájuk friss levegő.*
- Érthető persze. Mindenki máshogy nő fel, más körülmények között. A városiak így, nekem ez idegen. Nekik meg az, ami számomra természetes, nem így van?
*Kérdezi a férfitól, bár pontosan tudja, hogy így van. Furcsa lehet egy külső szemlélőnek a szőkeség. Egyszer teljes naivitással nyilvánul meg, máskor meg mintha a világ minden kisebb dolgát ismerné.*
- Hm?
*Kérdez vissza, miközben megfordul. Kezeivel megtámaszkodik az ablak peremén. Az eső halk kopogása töri meg a csendet kettejük között, mielőtt válaszolna.*
- Volt ágyam. Vagy, ha annak lehet nevezni. Egy nagyobb tölgyest egyik vastagabb ágát vájtuk ki, s alakítottuk ki ágynak, akár egy teknő. Azt béleltük ki puha növényekkel, az szolgált ágyamul. Nem idegenkedek az ilyenektől, csak nem ezt szoktam mag. Kényelmesebb egy fa öle számomra. Így nőttem fel.
*Magyarázkodik. Nyelve nehezen mozog, ám ez nem a bor teszi, hanem a fáradság, mely követi folyamatosan. Majd újra körülnéz, smaragd tekintetében némi kétségbeesés, hogy nem tudja, hogy merre is hajtja álomra a fejét.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:13:20
Üzenet elküldve: 2015-11-26 21:13:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Menet közben nem igazán les hátra, így nem nagyon veszi észre a lány szédelgéseit, csak akkor, amikor ő megáll a lány pedig egyenesen beleütközik. Válla felett néz hátra rá, hogy mi lelte. Na nem mintha annyira fájna neki, ennél azért kapott már nagyobbakat, de azt nem szeretné, hogy a szőkeség pont az ő társaságában dobja fel a talpát. Már, persze, ha lehetséges, hogy valaki egy ennyi kis fejelésbe belehaljon.
Az ajtónál zajló kis paródián magában kuncog.*
- Öhm... *kezdené, hogy segítsen a lánynak, amikor az a csukott ajtón keresztül (vagy azzal együtt?) igyekszik bejutni a szobába, ám elhallgat, amint látja, hogy feltalálja magát.*
- Varázslatos. *Mondja mosolyogja, de kissé cinikusan. Persze mulattatja a dolog, hogy valami újat mutathatott meg valakinek, de nem gondolta volna, hogy az ennyire banális lesz, mint ez.
Belép a lány után, kihúzza a kulcsot, majd miután becsukta az ajtót, belülről teszi bele a zárba és elfordítja kattanásig.*
- Ez viszont a város. Itt az emberek szeretnek elkülöníteni maguknak apróbb, vagy nagyobb tereket, hogy... Hát, hogy csináljanak, amit akarnak. A zárakra pedig szükség van, mert ugye sok a besurranó tolvaj, vagy a pletykára éhes hírhajhász... *Persze magára gondol, de nem folytatja, inkább körbenéz a szobában. Egész normálisnak tűnik annak ellenére, hogy a Szegénynegyedben van. Lekapja a kabátját, majd ledobja az ágyra. A benne levő bortól ugyan nem részeg, de kellemesen bódult a feje. Két kezét megtámasztja maga mögött az ágyon és úgy néz fel a lányra.*
- Szóval onnan jön ez a dolog is, hogy nem alszol ágyban? Egyszer kipróbálnád, többet nem akarnál a földön aludni. *Mondja jelenleg mindenféle célozgatás nélkül.* Igaz, hogy itt nincsenek katicák, vagy elföldelendő holtak, de azért megteszi.
*Menet közben nem igazán les hátra, így nem nagyon veszi észre a lány szédelgéseit, csak akkor, amikor ő megáll a lány pedig egyenesen beleütközik. Válla felett néz hátra rá, hogy mi lelte. Na nem mintha annyira fájna neki, ennél azért kapott már nagyobbakat, de azt nem szeretné, hogy a szőkeség pont az ő társaságában dobja fel a talpát. Már, persze, ha lehetséges, hogy valaki egy ennyi kis fejelésbe belehaljon.
Az ajtónál zajló kis paródián magában kuncog.*
- Öhm... *kezdené, hogy segítsen a lánynak, amikor az a csukott ajtón keresztül (vagy azzal együtt?) igyekszik bejutni a szobába, ám elhallgat, amint látja, hogy feltalálja magát.*
- Varázslatos. *Mondja mosolyogja, de kissé cinikusan. Persze mulattatja a dolog, hogy valami újat mutathatott meg valakinek, de nem gondolta volna, hogy az ennyire banális lesz, mint ez.
Belép a lány után, kihúzza a kulcsot, majd miután becsukta az ajtót, belülről teszi bele a zárba és elfordítja kattanásig.*
- Ez viszont a város. Itt az emberek szeretnek elkülöníteni maguknak apróbb, vagy nagyobb tereket, hogy... Hát, hogy csináljanak, amit akarnak. A zárakra pedig szükség van, mert ugye sok a besurranó tolvaj, vagy a pletykára éhes hírhajhász... *Persze magára gondol, de nem folytatja, inkább körbenéz a szobában. Egész normálisnak tűnik annak ellenére, hogy a Szegénynegyedben van. Lekapja a kabátját, majd ledobja az ágyra. A benne levő bortól ugyan nem részeg, de kellemesen bódult a feje. Két kezét megtámasztja maga mögött az ágyon és úgy néz fel a lányra.*
- Szóval onnan jön ez a dolog is, hogy nem alszol ágyban? Egyszer kipróbálnád, többet nem akarnál a földön aludni. *Mondja jelenleg mindenféle célozgatás nélkül.* Igaz, hogy itt nincsenek katicák, vagy elföldelendő holtak, de azért megteszi.
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:48:56
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar //
* Már-már kezdene belemelegedni a helyzetbe, de Zara pont most gondolja úgy, hogy ideje kiütnie magát. *
- Most már igazán várhattál volna egy kicsit.
* Löki le magáról a Szőkét, mivel az minden előrejelzés nélkül rogyott össze és passzírozta az ágyhoz. Persze, köszönheti magának, de akkor is, lehetett volna kitartóbb is. Duzzogva kászálódik ki az ágyból, s keresi meg felsőjét, hogy magára húzza. Majd a földön heverő lepedőt veszi magához és hajtja azt félbe. Majd az altatótól kiütött Zarához lép. Megragadja nadrágjának szárát, hogy megszabadítsa attól. Nem egyszerű művelet az. A magatehetetlen férfit forgatja jobbra-balra néha belemélyeszti könyökét annak combjába, oldalába mikor hol éri, ha támaszra van szüksége. Kisebb küzdelem árán, azért csak sikerül teljesen pucérrá varázsolnia Zarát. Megtörli homlokát és fúj egy nagyot, végül egy mozdulattal gyűri össze, majd dobja a lepedő közepébe a ruha darabot. Ugyan így tesz ingével és mellényével is. Vagyis… felkapja a rongyokat a földről, melyet nagy hevességében dobot a falhoz. Tompa puffanásra lesz figyelmes, már el is felejtkezett arról az ismerős bőrkötéses tárgyról mely most lábai előtt hever. Felkapja, s egy pillanatra elgondolkodik. Még a fesztiválon mutatta meg neki a Szőke a térképet, mely állítólag értékes kincsekhez vezetnek. Meg akarja büntetni, de ez nem szerepelt a terve között. Ajkához emeli a Zaranir féltve őrzött kincsét, szemeiben gonosz kis fény csillan. Eszébe jut Nad is, kinek szintén fáj a foga erre a papírfecnire, aljas kis mosolyra húzódik szája, majd végül zsebre vágja. Az inget a nadrág mellé hajítja s köti össze annak tetejét egy nagy csomóba. Egyedül csak Zara csizmája maradt az anyagon kívül. A férfi pénzeszsákjából az érméket köré és rászórja, legyen mivel foglalatoskodnia mikor fel kell. Papírt, tollat és tintást keres, hogy egy aprócska üzenetet hagyjon a szőkének. Gyöngybetűkkel karcolja fel rá: „ Hagytam neked valamit a pultnál.” Magához ragadja a rögtönzött zsákot és becsukja maga mögött az ajtót. A csapos elég jó szolgálatot tett, így reméli a továbbiakban is számíthat rá egy kis mellékes fejében. Más kérése nincs, csupán hogy őrizze meg a kis csomagot Zarának, aki minden bizonnyal, ha felkel keresni fogja ruháit. A másik kérése nem más, mint a diszkréció, ami az altatót illeti, ha esetleg a másik érdeklődne felőle. Bízik abban, hogy a csapos elég rutinos, s kellően fel van szerelkezve az ilyen esetekre. Kisebb butykost vesz elő Quinn Hallion részére, melyben 80 csengő aranytallér pihen.
Szinte már fütyörészve lép ki a Pinty ajtaján, hogy a Piactér felé vegye az irányt, beszerezni egy-két dolgot. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.26 22:09:05, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
* Már-már kezdene belemelegedni a helyzetbe, de Zara pont most gondolja úgy, hogy ideje kiütnie magát. *
- Most már igazán várhattál volna egy kicsit.
* Löki le magáról a Szőkét, mivel az minden előrejelzés nélkül rogyott össze és passzírozta az ágyhoz. Persze, köszönheti magának, de akkor is, lehetett volna kitartóbb is. Duzzogva kászálódik ki az ágyból, s keresi meg felsőjét, hogy magára húzza. Majd a földön heverő lepedőt veszi magához és hajtja azt félbe. Majd az altatótól kiütött Zarához lép. Megragadja nadrágjának szárát, hogy megszabadítsa attól. Nem egyszerű művelet az. A magatehetetlen férfit forgatja jobbra-balra néha belemélyeszti könyökét annak combjába, oldalába mikor hol éri, ha támaszra van szüksége. Kisebb küzdelem árán, azért csak sikerül teljesen pucérrá varázsolnia Zarát. Megtörli homlokát és fúj egy nagyot, végül egy mozdulattal gyűri össze, majd dobja a lepedő közepébe a ruha darabot. Ugyan így tesz ingével és mellényével is. Vagyis… felkapja a rongyokat a földről, melyet nagy hevességében dobot a falhoz. Tompa puffanásra lesz figyelmes, már el is felejtkezett arról az ismerős bőrkötéses tárgyról mely most lábai előtt hever. Felkapja, s egy pillanatra elgondolkodik. Még a fesztiválon mutatta meg neki a Szőke a térképet, mely állítólag értékes kincsekhez vezetnek. Meg akarja büntetni, de ez nem szerepelt a terve között. Ajkához emeli a Zaranir féltve őrzött kincsét, szemeiben gonosz kis fény csillan. Eszébe jut Nad is, kinek szintén fáj a foga erre a papírfecnire, aljas kis mosolyra húzódik szája, majd végül zsebre vágja. Az inget a nadrág mellé hajítja s köti össze annak tetejét egy nagy csomóba. Egyedül csak Zara csizmája maradt az anyagon kívül. A férfi pénzeszsákjából az érméket köré és rászórja, legyen mivel foglalatoskodnia mikor fel kell. Papírt, tollat és tintást keres, hogy egy aprócska üzenetet hagyjon a szőkének. Gyöngybetűkkel karcolja fel rá: „ Hagytam neked valamit a pultnál.” Magához ragadja a rögtönzött zsákot és becsukja maga mögött az ajtót. A csapos elég jó szolgálatot tett, így reméli a továbbiakban is számíthat rá egy kis mellékes fejében. Más kérése nincs, csupán hogy őrizze meg a kis csomagot Zarának, aki minden bizonnyal, ha felkel keresni fogja ruháit. A másik kérése nem más, mint a diszkréció, ami az altatót illeti, ha esetleg a másik érdeklődne felőle. Bízik abban, hogy a csapos elég rutinos, s kellően fel van szerelkezve az ilyen esetekre. Kisebb butykost vesz elő Quinn Hallion részére, melyben 80 csengő aranytallér pihen.
Szinte már fütyörészve lép ki a Pinty ajtaján, hogy a Piactér felé vegye az irányt, beszerezni egy-két dolgot. *A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.26 22:09:05, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:08:51
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:08:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A férfi kacagását nem tudja mire fogni, így csak lazán megvonja a vállait. A lépcsőn felfelé haladva akaratlanul is, megkapaszkodik a korlátba. Valamiért furcsán imbolyog vele a világ. Nem erősen, ám épp annyira zavaróan, hogy ne tudja hova tenni.*
- Egy alvás majd helyre tesz.
*Suttogja magának, tudva, tudván, hogy megint nem fog sokáig aludni. Nem tudja, hogy meddig mehet még így, de nem akar, nem is fog foglalkozni azzal, mely benne játszódik le. Egyszerűbb ha most nem vesz róla tudomást. Alkalomadtán majd utána jár a dolognak. Mikor kezdődött, mik lehetnek a kiváltó okok. Régebben nem álmodta ezt minden éjjel, csak ritkásabban. Ám mostanában egyre sűrűbbek, s egyre hosszabbak.
Mivel nem figyel arra, hogy mennek, arra sem, hogy Caleth megáll. Így teljes erejével nekimegy a férfinek. Fejét annak vállába veri. Vékony kezeit tapasztja rá az ütés helyére, s zavaros, fáradt szemekkel tekint fel. Majd a kulcsra, s a zárra.
Úgy tesz, ahogy mondanak. Előbb a kulcsot a zárba teszi, s elfogatja jobbra. Hallja a kattanást, majd lenyomja a kilincset, benyitna, ám megakad. Pedig már lépett volna is, így most teljes testével hozzásimul az ajtóhoz. Hátrébb lépve, újra megpróbálja, immár a másik irányba. De nem egyet, hanem kettőt fordít. Újra lenyomja, ám nem lép. Csak nyit. Felderült arccal, néz fel a mellette álló férfira.*
- Sikerült!
*Újságolja a látható tényt, majd belép a szobába. Végignéz, azon ám tehetetlenül áll meg a szoba közepén.*
- A körülöttünk lévő terület hatalmas. A mi népünk a természettel együtt él. Így nem nehéz elvonulni otthonról, hiszen az erdő is az otthonunk. Egyek vagyunk vele. Az erdőből alakítottuk ki saját lakhelyeinket is. *Magyarázza a férfinak, mindkét kérdésére egyszerre válaszolva.*
*A férfi kacagását nem tudja mire fogni, így csak lazán megvonja a vállait. A lépcsőn felfelé haladva akaratlanul is, megkapaszkodik a korlátba. Valamiért furcsán imbolyog vele a világ. Nem erősen, ám épp annyira zavaróan, hogy ne tudja hova tenni.*
- Egy alvás majd helyre tesz.
*Suttogja magának, tudva, tudván, hogy megint nem fog sokáig aludni. Nem tudja, hogy meddig mehet még így, de nem akar, nem is fog foglalkozni azzal, mely benne játszódik le. Egyszerűbb ha most nem vesz róla tudomást. Alkalomadtán majd utána jár a dolognak. Mikor kezdődött, mik lehetnek a kiváltó okok. Régebben nem álmodta ezt minden éjjel, csak ritkásabban. Ám mostanában egyre sűrűbbek, s egyre hosszabbak.
Mivel nem figyel arra, hogy mennek, arra sem, hogy Caleth megáll. Így teljes erejével nekimegy a férfinek. Fejét annak vállába veri. Vékony kezeit tapasztja rá az ütés helyére, s zavaros, fáradt szemekkel tekint fel. Majd a kulcsra, s a zárra.
Úgy tesz, ahogy mondanak. Előbb a kulcsot a zárba teszi, s elfogatja jobbra. Hallja a kattanást, majd lenyomja a kilincset, benyitna, ám megakad. Pedig már lépett volna is, így most teljes testével hozzásimul az ajtóhoz. Hátrébb lépve, újra megpróbálja, immár a másik irányba. De nem egyet, hanem kettőt fordít. Újra lenyomja, ám nem lép. Csak nyit. Felderült arccal, néz fel a mellette álló férfira.*
- Sikerült!
*Újságolja a látható tényt, majd belép a szobába. Végignéz, azon ám tehetetlenül áll meg a szoba közepén.*
- A körülöttünk lévő terület hatalmas. A mi népünk a természettel együtt él. Így nem nehéz elvonulni otthonról, hiszen az erdő is az otthonunk. Egyek vagyunk vele. Az erdőből alakítottuk ki saját lakhelyeinket is. *Magyarázza a férfinak, mindkét kérdésére egyszerre válaszolva.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:01:29
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:01:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- Nos, azt hiszem, van valami amiben egyezik a véleményünk. *Kacagja el magát a szemei előtt megjelenő képen, ahogy a szöszi szájából apró piros katicák repkednek a világba, hogy tovább hirdessék annak naivságát.
Gyors pillantást vet a dögre. Egész régóta tengetik már együtt napjaikat, de soha sem fog tudni vele megbarátkozni, arról nem is szólván, hogy megölni sincs ideje, mert mindenképpen egyértelmű lenne, hogy ő volt a hunyó.
A lány nem fogadja el kézfogását, ezen túlságosan nincs mit agyalni, pia ide, vagy oda, már kezd beletörődni, hogy a lány továbbra is mélységesen távol tartja magát mindenféle testiségtől, ami egyrészt lehangoló, másrészt csak tovább fokozza a férfiben a hetek óta tomboló feszültséget.
Viszont nem mond semmit, vigyorogva figyeli, ahogy amaz megküzd a két lábra állással és amikor sikerül, megindul az emeletre a szobákhoz. Ez csak tovább fokozza a helyzetet, ugyanis el tudja képzelni, hogy mi zajlik egy-egy ajtó mögött, és mi nem fog zajlani az övék mögött.
Meg is áll az egyiknél, aminek száma egyezik a kulcson levővel. Itt megfordul és a lány kezébe adja a kulcsot.*
- Dugd bele a zárba és fordítsd el abba az irányba, amelyikbe tudod. Ha hallod, vagy érzed, hogy valami kattant bent, akkor pedig nyomd le ezt itt. *Mutat biztonságképpen a kilincsre.
Közben Frey beszámol az otthoni építkezési szokásokról, és bár Cal meg van győződve, hogy szépek lehetnek az elf otthonok, azért mégis csak meg akad.*
- Furák vagytok. *Vonja meg egyik szemöldökét.* És mi van, ha valaki kicsit el akar vonulni a nyilvánosság elől? Vagy, ha valahol éppen új életet akarnak megfogantatni? *Ez utóbbit először kicsit durvább szóval akarta kifejezni, de végül egész normálisra sikerült.* Akkor bárki arra mehet és végig nézheti?
- Nos, azt hiszem, van valami amiben egyezik a véleményünk. *Kacagja el magát a szemei előtt megjelenő képen, ahogy a szöszi szájából apró piros katicák repkednek a világba, hogy tovább hirdessék annak naivságát.
Gyors pillantást vet a dögre. Egész régóta tengetik már együtt napjaikat, de soha sem fog tudni vele megbarátkozni, arról nem is szólván, hogy megölni sincs ideje, mert mindenképpen egyértelmű lenne, hogy ő volt a hunyó.
A lány nem fogadja el kézfogását, ezen túlságosan nincs mit agyalni, pia ide, vagy oda, már kezd beletörődni, hogy a lány továbbra is mélységesen távol tartja magát mindenféle testiségtől, ami egyrészt lehangoló, másrészt csak tovább fokozza a férfiben a hetek óta tomboló feszültséget.
Viszont nem mond semmit, vigyorogva figyeli, ahogy amaz megküzd a két lábra állással és amikor sikerül, megindul az emeletre a szobákhoz. Ez csak tovább fokozza a helyzetet, ugyanis el tudja képzelni, hogy mi zajlik egy-egy ajtó mögött, és mi nem fog zajlani az övék mögött.
Meg is áll az egyiknél, aminek száma egyezik a kulcson levővel. Itt megfordul és a lány kezébe adja a kulcsot.*
- Dugd bele a zárba és fordítsd el abba az irányba, amelyikbe tudod. Ha hallod, vagy érzed, hogy valami kattant bent, akkor pedig nyomd le ezt itt. *Mutat biztonságképpen a kilincsre.
Közben Frey beszámol az otthoni építkezési szokásokról, és bár Cal meg van győződve, hogy szépek lehetnek az elf otthonok, azért mégis csak meg akad.*
- Furák vagytok. *Vonja meg egyik szemöldökét.* És mi van, ha valaki kicsit el akar vonulni a nyilvánosság elől? Vagy, ha valahol éppen új életet akarnak megfogantatni? *Ez utóbbit először kicsit durvább szóval akarta kifejezni, de végül egész normálisra sikerült.* Akkor bárki arra mehet és végig nézheti?
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:45:00
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:45:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Nem hinném. S nem bántás ez, csak hát. Nem mindennap öklendezik fel az elf lánya katicákat. *Húzza el a száját kelletlenül.
Caleth gyorsan beleegyezik a tanácsába. Meglehet, hogy nem is hallotta, hogy miről beszél, de a szőkeséget ezt egyáltalán nem zavarja. Fejét forgatva tekinti meg újra a vörös tapétákkal, s az érdekes bútorokkal – kalitkákkal, amit szintén nem ismer – teli helyet. Alyna félig elszenderül a lány vállán, mire magához térve annak nyaka köré csavarodik, hogy bőrnyaklánc hatást keltve tévessze meg az embereket. Majd ijednek nagyot ha felébred s lángokat áraszt feléjük.
Mily szép is a képzelet. Mire feleszmél újra a gondolataiba a férfi már áll, s kezét nyújtja felé. Ezt a gesztust sem érti, így nem tudja, hogy mire is szolgál. S inkább nem fogadja el. Feláll az asztaltól, ám saját lábába megbotolva visszahuppan rá. Szinte rögtön éberré is válik.*
- Hupsz.
*Mondja, majd újra megpróbálkozik a felállással. Ahogy ez megtörténik, s elindul a férfi után, hogy valami szobát, s zárat találjanak meg, furcsa érzés keríti hatalmába. Mintha kicsit szédülne.*
- A fáradtság.
*Nyugtázza az érzést, hiszen mi másra foghatná apró, enyhe, nem veszélyes szédülését. A férfi mögött lépkedve várja, hogy mégis melyik ajtó előtt állnak meg.*
- Furcsa, nálunk otthon minden tér nyitott. Nincsenek ajtóink, boltíves megoldással nyitottunk mindent egybe. *Magyarázza, hogy valójában miért is nem ismeri a kulcsot.*
- Nem hinném. S nem bántás ez, csak hát. Nem mindennap öklendezik fel az elf lánya katicákat. *Húzza el a száját kelletlenül.
Caleth gyorsan beleegyezik a tanácsába. Meglehet, hogy nem is hallotta, hogy miről beszél, de a szőkeséget ezt egyáltalán nem zavarja. Fejét forgatva tekinti meg újra a vörös tapétákkal, s az érdekes bútorokkal – kalitkákkal, amit szintén nem ismer – teli helyet. Alyna félig elszenderül a lány vállán, mire magához térve annak nyaka köré csavarodik, hogy bőrnyaklánc hatást keltve tévessze meg az embereket. Majd ijednek nagyot ha felébred s lángokat áraszt feléjük.
Mily szép is a képzelet. Mire feleszmél újra a gondolataiba a férfi már áll, s kezét nyújtja felé. Ezt a gesztust sem érti, így nem tudja, hogy mire is szolgál. S inkább nem fogadja el. Feláll az asztaltól, ám saját lábába megbotolva visszahuppan rá. Szinte rögtön éberré is válik.*
- Hupsz.
*Mondja, majd újra megpróbálkozik a felállással. Ahogy ez megtörténik, s elindul a férfi után, hogy valami szobát, s zárat találjanak meg, furcsa érzés keríti hatalmába. Mintha kicsit szédülne.*
- A fáradtság.
*Nyugtázza az érzést, hiszen mi másra foghatná apró, enyhe, nem veszélyes szédülését. A férfi mögött lépkedve várja, hogy mégis melyik ajtó előtt állnak meg.*
- Furcsa, nálunk otthon minden tér nyitott. Nincsenek ajtóink, boltíves megoldással nyitottunk mindent egybe. *Magyarázza, hogy valójában miért is nem ismeri a kulcsot.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:37:37
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:37:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- El tudom képzelni milyen lehet. *Nevet fel magában, hiszen az ember fiával gyakran előfordul, hogy felönt a garatra, aztán „katicák” törnek fel a gyomrából és kirepülnek a száján. De ezt inkább nem részletezi a lány felé.*
- Rendben. *Akaratlanul is kedvesen elmosolyodik a felhívásra, hogy ne haragítsa magára a férfit, bár tulajdonképpen nem tudja miféle barlangról és miféle férfiről van szó, de próbál a lehető legmagabiztosabban rábólintani.
Egy ideig csak ül és kiélvezi a földön fetrengő hölgy visításától eltekintve egész csendes szituációt, ám ahogy a lányt nézi, lassan itt alszik el. Az pedig neki sem lesz jó, úgyhogy lehúzza gyorsan a borát, majd felpattan és kezét nyújtja a lány felé.*
- Gyere szöszike, lessük meg miként működik az a zár. *Ha a lány elfogadja a kéznyújtást, akkor vezeti a szobák felé, ha nem akkor csak megindul tőle megszokott magabiztos léptekkel, de tekintete fel-alá jár a helyen, egyetlen szerencséje, hogy egyetlen valamire való szajhát sem sodort útjába a sors.*
- El tudom képzelni milyen lehet. *Nevet fel magában, hiszen az ember fiával gyakran előfordul, hogy felönt a garatra, aztán „katicák” törnek fel a gyomrából és kirepülnek a száján. De ezt inkább nem részletezi a lány felé.*
- Rendben. *Akaratlanul is kedvesen elmosolyodik a felhívásra, hogy ne haragítsa magára a férfit, bár tulajdonképpen nem tudja miféle barlangról és miféle férfiről van szó, de próbál a lehető legmagabiztosabban rábólintani.
Egy ideig csak ül és kiélvezi a földön fetrengő hölgy visításától eltekintve egész csendes szituációt, ám ahogy a lányt nézi, lassan itt alszik el. Az pedig neki sem lesz jó, úgyhogy lehúzza gyorsan a borát, majd felpattan és kezét nyújtja a lány felé.*
- Gyere szöszike, lessük meg miként működik az a zár. *Ha a lány elfogadja a kéznyújtást, akkor vezeti a szobák felé, ha nem akkor csak megindul tőle megszokott magabiztos léptekkel, de tekintete fel-alá jár a helyen, egyetlen szerencséje, hogy egyetlen valamire való szajhát sem sodort útjába a sors.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:16:37
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:16:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Hevesen bólogat a visszakérdezésnél.*
- Igen, katicákat. Nem voltak olyan… Kellemesek. Ahogy érzed, hogy a gyomrodból előtörnek, és kirepülnek a szádból, és… *A gondolattól csak rosszul lesz, gyomra is teljesen felkavarodik.*
- Hagyjuk. A lényeg, ha a barlangba jársz, ne haragítsd magadra a férfit. Nem volt túl kedves. *Összegzi az eseményeket. Némi bűntudatot érez, hiszen az óta nem látta a lányt, pedig megígérte, hogy visz segítséget… Csak épp nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna.
Caleth válaszára elmosolyodik kedvesen. Ha jól van, akkor nincs is mit tennie, bár nem érti, hogy miért is püföli a fejét az asztalba.
~Biztos a fáradtság teszi.~
Gondolja magában.*
- Ühüm. *Most rajta a sor, hogy rövid, s velős választ adjon, de a férfival ellentétben igenis érdekli, hogy mit is beszél a másik. Figyeli a kulcs útját a férfi kabátzsebébe.
A sikítás irányába ő is elnéz a férfi válla fölött. Átérzi az ájult vendéget. Ő is fáradt, s meglehet, ha sokáig itt ül, ő is hasonlóan lepuffan a földre. Gondolataiból Caleth szavai rezzentik ki. Kicsit megrándul ülésébe, s sűrűn pislogva néz a másikra.*
- Valóban. Nem sokat pihentünk az utóbbi hetekbe. Kemény út van mögöttünk úgy gondolom. *Magyarázza fáradtságát, ami jogos is. Azon még egy pillanatig sem gondolkozik el, hogy rémálmai miatt nem alszik, s azért kezdi kimerültnek érezni magát. Alyna is megjelenik a vállán eközben, hogy szemmel tartsa a férfit.
Ha természetes, akkor nincs baj. Gondolja a lány naivan, s meleg mosoly kíséretében nyugszik meg. A felkérésre csak megrázza a fejét.*
- Nem köszönöm. Eléggé átmelegedtem már. *Feleli fáradt mosollyal az arcán.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:07:16
Üzenet elküldve: 2015-11-26 19:07:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*A lány igen hosszúra sikerülő történetét, nem tehet róla, de sajnos nem tudja végig hallgatni. Már a történet legelején elveszti a fonalat, aztán pedig csak jönnek és jönnek az események, az elf szájából csak úgy potyognak ki a szavak egymás után, ő pedig csak pislog és azon gondolkodik, vajon mennyi ideig lehetséges levegő nélkül beszélni? Egyáltalán volt-e már valaki a világon, aki megpróbálta, és ha igen akkor mennyi lehetett?
Annyi ideig azonban nem tart ez az elbambulás, hogy a történet utolsó két szavát ne hallja meg.*
- Hogy mit? Katicát? *Vonja fel a szemöldökét. Talán mégis figyelhetett volna jobban, hiszen ki tudja minek az álneve a katica. Mindenesetre reméli, hogy bármit is válaszol majd a szöszike, az nem egy kérdés lesz, vagy valami olyasmi, amiből kiderülhet, hogy már megint elkalandozott a figyelme hallgatás közben.
Ahogy sorozatosan és egyre jobban püföli a fejét az asztalba, szinte meg sem érzi a lány érintését, inkább a kérdésére kapja fel a fejét.*
- Jól. *Válaszolja röviden, úgy tűnik, mint sok mindent az elf ezt a tettet is nehezen tudja értelmezni, ő pedig nem lesz olyan gonosz, hogy rávilágítson megint, hogy mitől akadt ki.*
- Érdekes hát, és rendkívül hasznos. *Kacsint egyet és a kabátja zsebébe mélyeszti a kulcsot.
Visítozásra kapja fel a fejét és egy fél pillanatra hátrafordul. Úgy tűnik, valami bögyös hölgyemény és egy kevésbé ittas vendég úgy döntött a földön folytatják a csevegést. Ezt láttán aprót ránt a vállán és visszafordul a lány felé.*
- Elég fáradtnak tűnsz. *Billenti félre a fejét. Ugyanezt a pózt tartja akkor is, amikor Frey az ital hatásáról beszél, csak ekkor már egy félig kedves, félig meddig hátsószándékot sejtető mosoly is melléjárul.*
- Ez természetes. *Bólint, bár szemei előtt inkább rémképek jelennek meg az estét tekintve, mintsem valami pajzán történet. Ugyanis inkább a négykézláb a földön hányó Freyait tudja elképzelni ittasan, emiatt meg is szólal a fejében a vészharang, hogy nem kéne többet innia a lánynak, de mégsem hallgat rá.*
- Kérsz még egyet esetleg?
*A lány igen hosszúra sikerülő történetét, nem tehet róla, de sajnos nem tudja végig hallgatni. Már a történet legelején elveszti a fonalat, aztán pedig csak jönnek és jönnek az események, az elf szájából csak úgy potyognak ki a szavak egymás után, ő pedig csak pislog és azon gondolkodik, vajon mennyi ideig lehetséges levegő nélkül beszélni? Egyáltalán volt-e már valaki a világon, aki megpróbálta, és ha igen akkor mennyi lehetett?
Annyi ideig azonban nem tart ez az elbambulás, hogy a történet utolsó két szavát ne hallja meg.*
- Hogy mit? Katicát? *Vonja fel a szemöldökét. Talán mégis figyelhetett volna jobban, hiszen ki tudja minek az álneve a katica. Mindenesetre reméli, hogy bármit is válaszol majd a szöszike, az nem egy kérdés lesz, vagy valami olyasmi, amiből kiderülhet, hogy már megint elkalandozott a figyelme hallgatás közben.
Ahogy sorozatosan és egyre jobban püföli a fejét az asztalba, szinte meg sem érzi a lány érintését, inkább a kérdésére kapja fel a fejét.*
- Jól. *Válaszolja röviden, úgy tűnik, mint sok mindent az elf ezt a tettet is nehezen tudja értelmezni, ő pedig nem lesz olyan gonosz, hogy rávilágítson megint, hogy mitől akadt ki.*
- Érdekes hát, és rendkívül hasznos. *Kacsint egyet és a kabátja zsebébe mélyeszti a kulcsot.
Visítozásra kapja fel a fejét és egy fél pillanatra hátrafordul. Úgy tűnik, valami bögyös hölgyemény és egy kevésbé ittas vendég úgy döntött a földön folytatják a csevegést. Ezt láttán aprót ránt a vállán és visszafordul a lány felé.*
- Elég fáradtnak tűnsz. *Billenti félre a fejét. Ugyanezt a pózt tartja akkor is, amikor Frey az ital hatásáról beszél, csak ekkor már egy félig kedves, félig meddig hátsószándékot sejtető mosoly is melléjárul.*
- Ez természetes. *Bólint, bár szemei előtt inkább rémképek jelennek meg az estét tekintve, mintsem valami pajzán történet. Ugyanis inkább a négykézláb a földön hányó Freyait tudja elképzelni ittasan, emiatt meg is szólal a fejében a vészharang, hogy nem kéne többet innia a lánynak, de mégsem hallgat rá.*
- Kérsz még egyet esetleg?
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:42:40
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:42:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//pult//
*Hildi elég sok mindenhez hozzá van szokva, így aztán a részeg dorbézoláshoz is. Ez általában az a pont, amikor ő igyekszik meghúzni magát, mert sajnos rá valahogy nem érvényes a "sötétben minden tehén fekete" mondás, mert ő ilyenkor sem kap még egy körömpiszoknyi dicséretet sem, viszont a gonosz tréfák célpontjává válik. Vagyis válna, ha nem igyekezne ilyenkor eltűnni szem elől. Két okból nem húzódik egyelőre odébb: az egyik az az, hogy beszélnie kell ama emlegetett Viaka kisasszonnyal, a másik pedig az, hogy az este hangulata még messze van attól, ami az ő fogalmai szerint dorbézolást jelent. Ja, meg van egy harmadik ok is: a kutya rá sem bagózik, így egyelőre tényleg nem is kell meneküljön.
Elálldigál ő halál nyugodtan a pult mellett, és hát nem is igen történik semmi említésre méltó - már legalábbis vele. Persze egy idő után csülkei tényleg sajognak már, hiszen mögötte több napnyi utazás, meg hát amúgy is egy mázsát kell, hogy azok a lábak cipeljenek, így aztán érthető, ha már elnyúlna vízszintesbe.
Arra nem számít, hogy pillanatokon belül lesz "szerencséje" elnyúlni vízszintesbe, ugyanis a rendkívül részeg, és alul öltözött fickó ráesik. Egészen pontosan a feje beszorul Hildi csöcsei közé, amin Hildi egyrészről meglepődik, és felvisít - nagyon hangosan -, másrészről pedig elfikkan a fickóval együtt. Megüti magát. Mert bármennyi zsír is legyen a seggén, meg a könyökén, azért mégis megérzi az ütést és nem esik jól neki. Illetve a fickó is igen gyanúsan néz már ki, konkrétan látszik rajta, hogy lassan hányás-közeli állapotba kerül, aminek Hildi nagyon nem szeretne az útjában lenni, mert akkor tuti, hogy ő is rókázna egy nagyot. Márpedig ő a kaját csak egy irányba szereti: lefelé. A hányás útjából kikerülendő pókmászásba igyekszik hátrafelé vergődni, remélhetőleg utat engednek neki.*
*Hildi elég sok mindenhez hozzá van szokva, így aztán a részeg dorbézoláshoz is. Ez általában az a pont, amikor ő igyekszik meghúzni magát, mert sajnos rá valahogy nem érvényes a "sötétben minden tehén fekete" mondás, mert ő ilyenkor sem kap még egy körömpiszoknyi dicséretet sem, viszont a gonosz tréfák célpontjává válik. Vagyis válna, ha nem igyekezne ilyenkor eltűnni szem elől. Két okból nem húzódik egyelőre odébb: az egyik az az, hogy beszélnie kell ama emlegetett Viaka kisasszonnyal, a másik pedig az, hogy az este hangulata még messze van attól, ami az ő fogalmai szerint dorbézolást jelent. Ja, meg van egy harmadik ok is: a kutya rá sem bagózik, így egyelőre tényleg nem is kell meneküljön.
Elálldigál ő halál nyugodtan a pult mellett, és hát nem is igen történik semmi említésre méltó - már legalábbis vele. Persze egy idő után csülkei tényleg sajognak már, hiszen mögötte több napnyi utazás, meg hát amúgy is egy mázsát kell, hogy azok a lábak cipeljenek, így aztán érthető, ha már elnyúlna vízszintesbe.
Arra nem számít, hogy pillanatokon belül lesz "szerencséje" elnyúlni vízszintesbe, ugyanis a rendkívül részeg, és alul öltözött fickó ráesik. Egészen pontosan a feje beszorul Hildi csöcsei közé, amin Hildi egyrészről meglepődik, és felvisít - nagyon hangosan -, másrészről pedig elfikkan a fickóval együtt. Megüti magát. Mert bármennyi zsír is legyen a seggén, meg a könyökén, azért mégis megérzi az ütést és nem esik jól neki. Illetve a fickó is igen gyanúsan néz már ki, konkrétan látszik rajta, hogy lassan hányás-közeli állapotba kerül, aminek Hildi nagyon nem szeretne az útjában lenni, mert akkor tuti, hogy ő is rókázna egy nagyot. Márpedig ő a kaját csak egy irányba szereti: lefelé. A hányás útjából kikerülendő pókmászásba igyekszik hátrafelé vergődni, remélhetőleg utat engednek neki.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:40:53
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Ühüm, azok. *Bólogatja lelkesen, csillogó szemekkel. Végre vannak történetek, amiket ő mesélhet, el, amiket ő élt át, s amiket tovább adhat. Továbbra is lelkes, szinte gyermeki csillogással a szemébe hallgatja a férfit, majd szemöldökét összeráncolja, és megcsóválja fejét.*
- Nem, nem, a kettő két külön történet. De amúgy. Előbb bejött egy nő, hogy veszélyben van, majd holtan összeesett. Mi, páran, odamentünk megnézni, hogy mégis mi okozhatta a halált, amikor jött egy nagy darázsraj, és nekiálltak megenni. Sose láttam még gyilkos darazsakat. *Mondja elkerekedő szemekkel.* - De a nő ruhájába volt valami, azt kivettem, amikor egy darázs megcsípett. *Hadarja a szavakat, s közbe maga elé nézve gesztikulál kezeivel.* - Egy szobor volt, ekkor jöttek a városőrök, s felvittek egy szobába. Ahonnan kimásztunk, mert egy zöldes fény jelent meg, s irányt mutatott előbb az erdő, majd egy barlang felé. Furcsa egy barlang volt, de képzeld! Volt ott egy gombalány! Egy emberi testű, de gomba lényű valami volt. És egy halfarkú lány is! Meg egy gyönyörű nő. Fehér ruha, fehér bőr, áttetsző szőke haja volt. Azt mondták, hogy a szobor az övék. Én visszaadtam nekik, ami persze a többieknek nem tetszett, de ekkor egy fekete füstből egy férfi jelent meg, s átkozásról beszélt nekünk. Ekkor kettéváltunk a csapattal, s egy lánnyal egy folyton változó labirintusba kerültünk, ahonnan sikerült megszökni, de valamiért utána virágok nőttek a kezemre, de Cainak is, meg folyton katicákat hánytam. *Ennél a pontnál egy kicsit elhúzza a száját. Az utóbbi emléke még mindig benne él, s nem kellemes, ahogy a bogár lábú lények végigkaristolták a torkát.
Csak bólint egyet a tea hallatára, s elfogadja. Majd újra értetlenkedve tekint a férfira. Annak folyamatos fejbe verésénél, kezét kinyújtja felé, s talán először találkozásuk óta megérinti a férfi vállát.*
- Minden rendben? *Kérdi kedves hangján. Áttetsző, őszinte szemekkel szemléli Calethet és a kulcsot is felváltva.*
- Oh értem. Szóval ezzel zártak be minket! *Jut eszébe az első fogadói kalandja is. Valami kattanást is hallott, most hogy visszaemlékszik.* - Érdekes szerkezet. *Konstatálja végül.*
- Napok óta nem ittunk, ettünk rendesen. *Mondja kicsit immár vontatottabban, fáradtabban. Szemei folyamatosan lecsukódnak, nagy erőt kell vennie magán, hogy ne aludjon el ülve.*
- Egy kicsit kaparja a torkom, ez normális? *Kérdi félrehajtott fejjel, majd a kérdésre bólint egyet.* - Meg valami furcsát is érzek a hasamba miatta.
- Ühüm, azok. *Bólogatja lelkesen, csillogó szemekkel. Végre vannak történetek, amiket ő mesélhet, el, amiket ő élt át, s amiket tovább adhat. Továbbra is lelkes, szinte gyermeki csillogással a szemébe hallgatja a férfit, majd szemöldökét összeráncolja, és megcsóválja fejét.*
- Nem, nem, a kettő két külön történet. De amúgy. Előbb bejött egy nő, hogy veszélyben van, majd holtan összeesett. Mi, páran, odamentünk megnézni, hogy mégis mi okozhatta a halált, amikor jött egy nagy darázsraj, és nekiálltak megenni. Sose láttam még gyilkos darazsakat. *Mondja elkerekedő szemekkel.* - De a nő ruhájába volt valami, azt kivettem, amikor egy darázs megcsípett. *Hadarja a szavakat, s közbe maga elé nézve gesztikulál kezeivel.* - Egy szobor volt, ekkor jöttek a városőrök, s felvittek egy szobába. Ahonnan kimásztunk, mert egy zöldes fény jelent meg, s irányt mutatott előbb az erdő, majd egy barlang felé. Furcsa egy barlang volt, de képzeld! Volt ott egy gombalány! Egy emberi testű, de gomba lényű valami volt. És egy halfarkú lány is! Meg egy gyönyörű nő. Fehér ruha, fehér bőr, áttetsző szőke haja volt. Azt mondták, hogy a szobor az övék. Én visszaadtam nekik, ami persze a többieknek nem tetszett, de ekkor egy fekete füstből egy férfi jelent meg, s átkozásról beszélt nekünk. Ekkor kettéváltunk a csapattal, s egy lánnyal egy folyton változó labirintusba kerültünk, ahonnan sikerült megszökni, de valamiért utána virágok nőttek a kezemre, de Cainak is, meg folyton katicákat hánytam. *Ennél a pontnál egy kicsit elhúzza a száját. Az utóbbi emléke még mindig benne él, s nem kellemes, ahogy a bogár lábú lények végigkaristolták a torkát.
Csak bólint egyet a tea hallatára, s elfogadja. Majd újra értetlenkedve tekint a férfira. Annak folyamatos fejbe verésénél, kezét kinyújtja felé, s talán először találkozásuk óta megérinti a férfi vállát.*
- Minden rendben? *Kérdi kedves hangján. Áttetsző, őszinte szemekkel szemléli Calethet és a kulcsot is felváltva.*
- Oh értem. Szóval ezzel zártak be minket! *Jut eszébe az első fogadói kalandja is. Valami kattanást is hallott, most hogy visszaemlékszik.* - Érdekes szerkezet. *Konstatálja végül.*
- Napok óta nem ittunk, ettünk rendesen. *Mondja kicsit immár vontatottabban, fáradtabban. Szemei folyamatosan lecsukódnak, nagy erőt kell vennie magán, hogy ne aludjon el ülve.*
- Egy kicsit kaparja a torkom, ez normális? *Kérdi félrehajtott fejjel, majd a kérdésre bólint egyet.* - Meg valami furcsát is érzek a hasamba miatta.
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:29:53
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:29:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
- Barlangok. *Húzza el a száját. Most már egyedül az a meglepő, hogy a szőkeség életben van még, tekintve beteg ragaszkodását a veszélyes helyekhez.
A lány tovább cifrázza a történeteit és már ott tartanak, hogy valakit felfaltak a darazsak. Ennél a pontnál odalép a lányhoz és kézfejének külső részét a homlokához érinti.*
~Ha nem lázas, akkor meg mi a fene baja van?~ *Ráncolja a homlokát folyamatosan.*
- Szóval, először bement a fogadóba egy halott nő, akit felfaltak a darazsak, majd az erdőben rátok támadt egy medve testű, bagoly fejű valami. Aha. *Mondja elég hitetlenkedő hangnemben, van az a pont, amikor már ő sem veszi a dolgokat, még akkor is ha tudja, hogy miféle a leányzó mellette, de ez már neki is sok.
A hely egyébként persze, hogy tetszik neki, van egy olyan buja, pajzán hangulata az egésznek, ahogy a kalitkába zárt madárkáknak is. Ha nem tudná, már ebből akkor is sejtené, hogy bordélyházban jár.*
- Igen, tea. *Bólint ismét hazudva. Nem kenyere egyébként a nagyot mondás, de vannak esetek, amikor nincs más fegyver a kezében.* Majd ha megiszod érezni fogod, ahogy a meleg szétárad a testedben. *Mondja teljesen természetesen. Egyéb hozzájáróiról inkább nem beszél, majd kiderül időközben.
Aztán jön a sokk. A lány nem tudja mi az a kulcs.
Ekkor teljesen kiakad, fejével előredől és beleveri párszor az asztalba.*
- Vááá… *Egy ideig ezen kívül képtelen bármit is mondani. Akkor nyugszik le némiképp amikor Frey ad valamiféle magyarázatot tudatlanságára.*
- Ez egy kulcs. *Emeli ismét szemmagasságba, időközben rákönyökölve az asztalra.* A fogadóban vannak szobák, a szobáknak van ajtajuk, az ajtónak van zárja, s ha ezt abba beledugod és elfordítod, akkor nem tudják kinyitni, csak ha te megint bedugod a zárba és visszafordítod. *Igyekszik lassan és érthetően elmagyarázni, de szinte érzi, hogy a következő kérdés a „Mi az a zár?” lesz.*
- Ha felmentünk megmutatom. Ki is próbálhatod. *Mintha csak valami kisgyerekkel lenne dolga.
Ezt fokozza csak az a pillanat, amikor a lány egyben megissza az italt. Cal szemei kétszeresére nőnek és elneveti magát.*
- Látom szomjas voltál. *Kortyol egy aprót a sajátjából. Fejében felmerül egy kérdés, vajon mennyit kell innia egy elfnek, hogy bódult állapotba kerüljön? Főleg, ha nem is ivott még előtte. Az is lehet, hogy egy is elég lesz neki, de talán többre van szükség. Viszont túl feltűnő sem akar lenni a leitatással kapcsolatban. Egy ideig sunyi mosollyal figyeli a lány arcán megjelenő fintorokat és reakciót, s csak utána szólal meg.*
- Nos, érzed már a meleget? *Érdeklődik. Ha ugyanis nem, akkor rögtön hoz is egy újat.*
- Barlangok. *Húzza el a száját. Most már egyedül az a meglepő, hogy a szőkeség életben van még, tekintve beteg ragaszkodását a veszélyes helyekhez.
A lány tovább cifrázza a történeteit és már ott tartanak, hogy valakit felfaltak a darazsak. Ennél a pontnál odalép a lányhoz és kézfejének külső részét a homlokához érinti.*
~Ha nem lázas, akkor meg mi a fene baja van?~ *Ráncolja a homlokát folyamatosan.*
- Szóval, először bement a fogadóba egy halott nő, akit felfaltak a darazsak, majd az erdőben rátok támadt egy medve testű, bagoly fejű valami. Aha. *Mondja elég hitetlenkedő hangnemben, van az a pont, amikor már ő sem veszi a dolgokat, még akkor is ha tudja, hogy miféle a leányzó mellette, de ez már neki is sok.
A hely egyébként persze, hogy tetszik neki, van egy olyan buja, pajzán hangulata az egésznek, ahogy a kalitkába zárt madárkáknak is. Ha nem tudná, már ebből akkor is sejtené, hogy bordélyházban jár.*
- Igen, tea. *Bólint ismét hazudva. Nem kenyere egyébként a nagyot mondás, de vannak esetek, amikor nincs más fegyver a kezében.* Majd ha megiszod érezni fogod, ahogy a meleg szétárad a testedben. *Mondja teljesen természetesen. Egyéb hozzájáróiról inkább nem beszél, majd kiderül időközben.
Aztán jön a sokk. A lány nem tudja mi az a kulcs.
Ekkor teljesen kiakad, fejével előredől és beleveri párszor az asztalba.*
- Vááá… *Egy ideig ezen kívül képtelen bármit is mondani. Akkor nyugszik le némiképp amikor Frey ad valamiféle magyarázatot tudatlanságára.*
- Ez egy kulcs. *Emeli ismét szemmagasságba, időközben rákönyökölve az asztalra.* A fogadóban vannak szobák, a szobáknak van ajtajuk, az ajtónak van zárja, s ha ezt abba beledugod és elfordítod, akkor nem tudják kinyitni, csak ha te megint bedugod a zárba és visszafordítod. *Igyekszik lassan és érthetően elmagyarázni, de szinte érzi, hogy a következő kérdés a „Mi az a zár?” lesz.*
- Ha felmentünk megmutatom. Ki is próbálhatod. *Mintha csak valami kisgyerekkel lenne dolga.
Ezt fokozza csak az a pillanat, amikor a lány egyben megissza az italt. Cal szemei kétszeresére nőnek és elneveti magát.*
- Látom szomjas voltál. *Kortyol egy aprót a sajátjából. Fejében felmerül egy kérdés, vajon mennyit kell innia egy elfnek, hogy bódult állapotba kerüljön? Főleg, ha nem is ivott még előtte. Az is lehet, hogy egy is elég lesz neki, de talán többre van szükség. Viszont túl feltűnő sem akar lenni a leitatással kapcsolatban. Egy ideig sunyi mosollyal figyeli a lány arcán megjelenő fintorokat és reakciót, s csak utána szólal meg.*
- Nos, érzed már a meleget? *Érdeklődik. Ha ugyanis nem, akkor rögtön hoz is egy újat.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:13:13
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:13:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Csak lelkesen bólogat, a férfi kijelentésére.*
- Valóban rengeteg. De a barlangok is, ám! *Mondja még nagyobb lelkesedéssel, sejtetve, hogy ezzel kapcsolatban is van egy története, egy átélése a szőkeségnek. Az eső lassan kezd el csöpögni, öklömnyi cseppekkel bántalmazva a kint járókat.*
- Nem tudom mi volt a neve. *Csóválja a fejét.* - Meghívott rá. *Feleli, mivel nem tudja megnyugtatni, hogy valóban sört ivott-e.*
- Öhm. *Elgondolkozik egy pillanatra a néven.* - Azt hiszem, hogy Rnedugnak hívták. *Gondolkodik egy pillanatra.* - Egy kölyök elf. Amikor a városba jöttem, ő talált rám. Azt mondta, hogy arról jött, amerről én, s akkor hozott el a Fogadóba, mint érdekes helyre. Igaz nem sokáig volt alkalmunk iszogatni, mert bejött egy nő, aki meghalt, majd darazsak, ették meg, s minket okoltak érte. *Hadarja lelkesedéssel a hangjába, miközben az út mocskos macskakövén járkál. Egy-egy mondatnál kicsit szökdécselve.
Nem zavarja, hogy Caleth előre megy be. Belépve a Pintybe elámul a színeken, a tapétákon. Hasonlóra számított, mint a fogadóba is van. Így meglepi.*
- Szobájuk, miért? *Kérdi ártatlanul, majd egy bólintással keres egy üres asztalt és leül. A levegőbe furcsa illatokat érez, kissé bódítóak is. Kezét az ölében tartva néz körbe, hogy kik és mik vannak itt. Smaragd szemei valódi érdeklődést sugároznak. Majd, amikor a férfi visszajön felemeli rá tekintetét.*
- Tea? *Ismétli újra a számára ismeretlen dolgot, majd elveszi az italt. Beleszagol, de mivel nem tudja, hogy mit is kéne éreznie, csak vállat von. Közben a férfi újra felpattan, s egy érdekes tárgyat mutogat a felé.*
- Az mi? *Bár sejti, attól még nem látott ilyet. Nem aludt még fogadóba, így nem tudja, hogy miként is kell ezt elképzelni.*
- Én még sose aludtam fogadóba. Vagyis de, fent északon veled, de azon kívül nem. Én… *Haboz egy pillanatot, hogyan is fogalmazza meg, amit mondani szeretne.* - Nem vagyok az ilyen helyekhez hozzászokva. *Mondja végül őszintén. Ahogy a férfi felemeli a poharat ő is, de mivel nem tudja, hogy milyen szokások vannak, így a szájához emeli, s gyorsan megissza.
Orra nyuszi mód kezd el mozogni, ahogy a savas nedű végigcsúszik a torkán. Némileg karcolja, s pár apró köhögéssel a másik tudtára is hozza. Még talán marja is. Közben nem tud ügyelni arcizmaira, s szája szegletében lévő izmok akaratlanul is fintorgásba állnak.*
*Csak lelkesen bólogat, a férfi kijelentésére.*
- Valóban rengeteg. De a barlangok is, ám! *Mondja még nagyobb lelkesedéssel, sejtetve, hogy ezzel kapcsolatban is van egy története, egy átélése a szőkeségnek. Az eső lassan kezd el csöpögni, öklömnyi cseppekkel bántalmazva a kint járókat.*
- Nem tudom mi volt a neve. *Csóválja a fejét.* - Meghívott rá. *Feleli, mivel nem tudja megnyugtatni, hogy valóban sört ivott-e.*
- Öhm. *Elgondolkozik egy pillanatra a néven.* - Azt hiszem, hogy Rnedugnak hívták. *Gondolkodik egy pillanatra.* - Egy kölyök elf. Amikor a városba jöttem, ő talált rám. Azt mondta, hogy arról jött, amerről én, s akkor hozott el a Fogadóba, mint érdekes helyre. Igaz nem sokáig volt alkalmunk iszogatni, mert bejött egy nő, aki meghalt, majd darazsak, ették meg, s minket okoltak érte. *Hadarja lelkesedéssel a hangjába, miközben az út mocskos macskakövén járkál. Egy-egy mondatnál kicsit szökdécselve.
Nem zavarja, hogy Caleth előre megy be. Belépve a Pintybe elámul a színeken, a tapétákon. Hasonlóra számított, mint a fogadóba is van. Így meglepi.*
- Szobájuk, miért? *Kérdi ártatlanul, majd egy bólintással keres egy üres asztalt és leül. A levegőbe furcsa illatokat érez, kissé bódítóak is. Kezét az ölében tartva néz körbe, hogy kik és mik vannak itt. Smaragd szemei valódi érdeklődést sugároznak. Majd, amikor a férfi visszajön felemeli rá tekintetét.*
- Tea? *Ismétli újra a számára ismeretlen dolgot, majd elveszi az italt. Beleszagol, de mivel nem tudja, hogy mit is kéne éreznie, csak vállat von. Közben a férfi újra felpattan, s egy érdekes tárgyat mutogat a felé.*
- Az mi? *Bár sejti, attól még nem látott ilyet. Nem aludt még fogadóba, így nem tudja, hogy miként is kell ezt elképzelni.*
- Én még sose aludtam fogadóba. Vagyis de, fent északon veled, de azon kívül nem. Én… *Haboz egy pillanatot, hogyan is fogalmazza meg, amit mondani szeretne.* - Nem vagyok az ilyen helyekhez hozzászokva. *Mondja végül őszintén. Ahogy a férfi felemeli a poharat ő is, de mivel nem tudja, hogy milyen szokások vannak, így a szájához emeli, s gyorsan megissza.
Orra nyuszi mód kezd el mozogni, ahogy a savas nedű végigcsúszik a torkán. Némileg karcolja, s pár apró köhögéssel a másik tudtára is hozza. Még talán marja is. Közben nem tud ügyelni arcizmaira, s szája szegletében lévő izmok akaratlanul is fintorgásba állnak.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 17:04:50
Üzenet elküldve: 2015-11-26 17:04:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Némi hümmögéssel hallgatja a hihetetlennek tűnő lény leírását, de ami azt illeti, őt már ebben a világban egyre kevésbé lepi meg bármi is. Főleg az erdőben történtek után. Na persze a maga részéről nem tartaná annyira külön kiemelendőnek, hogy a bagoly-medve különös ötvözetének puha lehetett a szőre, ha a mancsa a medvéé voltak.*
- Érdekes, hogy mennyi furcsaságot rejt az erdő, amiről nem is tudunk. *Jegyzi meg elmélázva, lassan már meg is feledkezve arról, hogy csak jó pár napja látták élete eddigi legfurcsább dolgát.*
- Sör. *Mosolyodik el szélesen.* Ki volt az az állat, amelyik sörrel akart téged leitatni? *Rázza a fejét, majd, mintha csak állandóan erre járna megáll a Pinty előtt.*
- Szerintem akad szobájuk is. *Majd fordul, hogy nyissa az ajtót. Arra sajnos nem futotta az udvariasságból, hogy beengedje maga előtt a lányt, de azért gonoszan vigyorog, miután éppen most jutott eszébe valami egészen gonosz ötlet.*
- Csüccsenj le, hozok neked teát. *Mutat egy asztalra és megindul a pulthoz és továbbra is, le sem vakarva képéről a vigyort a pultos lány felé fordul.*
- Üdv cicám. *Szólítja meg nyájasan.* Adj nekem kettőt ebből Jám mustból. *Kicsengeti a 10 aranyat, majd bóklássza tovább az ajánlatot.* - Na meg ebből 18 aranyas Ördögvigyor dohányból is. *Kifizeti a pénzt a kapott árukért, majd átveszi őket és megindul a lány felé.*
- Tessék, hideg tea, sajnos most nem tudtak meleget adni. *Kamuzza nulláról, de hát ha Frey nincs hozzászokva az italokhoz, talán ha megiszik egy kis bort, azzal hamarabb megváltozik a hozzáállása.*
- Ú, majd elfelejtettem. *Pattan fel megint és visszasiet a pulthoz.*
- Szoba van? Mármint, üres. *Amint megkapja a választ átadja a pénzt a felszolgálónak (Quinn Hallion) és így 25 arannyal megrövidülve megy vissza az asztalhoz.* *
- Na most már nem kell az erdőben keresgélned. *Lengeti meg a kulcsot a lány előtt és koccintásra emeli a poharát. Igazából fogalma sincs mit akar ünnepelni, lévén, hogy az apokalipszis közeleg feléjük, de addig is legalább kiélvezi. Talán.*
*Némi hümmögéssel hallgatja a hihetetlennek tűnő lény leírását, de ami azt illeti, őt már ebben a világban egyre kevésbé lepi meg bármi is. Főleg az erdőben történtek után. Na persze a maga részéről nem tartaná annyira külön kiemelendőnek, hogy a bagoly-medve különös ötvözetének puha lehetett a szőre, ha a mancsa a medvéé voltak.*
- Érdekes, hogy mennyi furcsaságot rejt az erdő, amiről nem is tudunk. *Jegyzi meg elmélázva, lassan már meg is feledkezve arról, hogy csak jó pár napja látták élete eddigi legfurcsább dolgát.*
- Sör. *Mosolyodik el szélesen.* Ki volt az az állat, amelyik sörrel akart téged leitatni? *Rázza a fejét, majd, mintha csak állandóan erre járna megáll a Pinty előtt.*
- Szerintem akad szobájuk is. *Majd fordul, hogy nyissa az ajtót. Arra sajnos nem futotta az udvariasságból, hogy beengedje maga előtt a lányt, de azért gonoszan vigyorog, miután éppen most jutott eszébe valami egészen gonosz ötlet.*
- Csüccsenj le, hozok neked teát. *Mutat egy asztalra és megindul a pulthoz és továbbra is, le sem vakarva képéről a vigyort a pultos lány felé fordul.*
- Üdv cicám. *Szólítja meg nyájasan.* Adj nekem kettőt ebből Jám mustból. *Kicsengeti a 10 aranyat, majd bóklássza tovább az ajánlatot.*
- Na meg ebből 18 aranyas Ördögvigyor dohányból is. *Kifizeti a pénzt a kapott árukért, majd átveszi őket és megindul a lány felé.*- Tessék, hideg tea, sajnos most nem tudtak meleget adni. *Kamuzza nulláról, de hát ha Frey nincs hozzászokva az italokhoz, talán ha megiszik egy kis bort, azzal hamarabb megváltozik a hozzáállása.*
- Ú, majd elfelejtettem. *Pattan fel megint és visszasiet a pulthoz.*
- Szoba van? Mármint, üres. *Amint megkapja a választ átadja a pénzt a felszolgálónak (Quinn Hallion) és így 25 arannyal megrövidülve megy vissza az asztalhoz.*
*- Na most már nem kell az erdőben keresgélned. *Lengeti meg a kulcsot a lány előtt és koccintásra emeli a poharát. Igazából fogalma sincs mit akar ünnepelni, lévén, hogy az apokalipszis közeleg feléjük, de addig is legalább kiélvezi. Talán.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-26 08:20:32
Üzenet elküldve: 2015-11-26 08:20:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kettesben//
*Az apró fizetséget a jóslatért megmosolyogja, ám a következő kérdés sem marad el. Mesélhetne valami csinos kis nemes kisasszonyról, tehetős kereskedő csinoska lányáról, vagy egy hasonló szélhámos szépségről, kivel együtt kopaszthatják meg Arthenior, vagy bármely más város vagyonos lakosait. Csakhogy azzal már túlságosan átlátszóvá válna mese, főleg, hogy ehhez a kérdéshez nem a megfelelő módszerrel szeretne választ kapni a kérdező.*
- Attól tartok, erre így nem tudok felelni, hiszen a saját tenyered vonalai csakis rólad mesélnek, nem pedig másról. Így csak annyit mondhatok, lesz alkalmad és lehetőséged bőven a válogatásra. *Kúszik ajkára az ilyenkor megszokott elnézést kérő mosoly. Ezt már volt alkalma begyakorolni, hiszen nem ez az első eset pályafutása során, hogy a kedves ügyfél "rossz" kérdést tesz fel.*
- Esetleg van valami más, amiről még tudni szeretnél a Sorsodat illetően?
*Az apró fizetséget a jóslatért megmosolyogja, ám a következő kérdés sem marad el. Mesélhetne valami csinos kis nemes kisasszonyról, tehetős kereskedő csinoska lányáról, vagy egy hasonló szélhámos szépségről, kivel együtt kopaszthatják meg Arthenior, vagy bármely más város vagyonos lakosait. Csakhogy azzal már túlságosan átlátszóvá válna mese, főleg, hogy ehhez a kérdéshez nem a megfelelő módszerrel szeretne választ kapni a kérdező.*
- Attól tartok, erre így nem tudok felelni, hiszen a saját tenyered vonalai csakis rólad mesélnek, nem pedig másról. Így csak annyit mondhatok, lesz alkalmad és lehetőséged bőven a válogatásra. *Kúszik ajkára az ilyenkor megszokott elnézést kérő mosoly. Ezt már volt alkalma begyakorolni, hiszen nem ez az első eset pályafutása során, hogy a kedves ügyfél "rossz" kérdést tesz fel.*
- Esetleg van valami más, amiről még tudni szeretnél a Sorsodat illetően?
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-25 23:27:18
Üzenet elküldve: 2015-11-25 23:27:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kettesben//
*Kedvesen rámosolyog Viakára, majd egy puszit ad a halántékára. Nem kételkedik abban, hogy lesznek gyermekei, akik nem fogják ismerni az apjukat, de mégis egy ponton elgondolkodik.*
~Ki lehet az a nő?~* teszi fel a kérdést magában Egferth. Tudja, hogy ez csak egy játék, és éppen ezért megy bele mélyebben.*
- Mesélj nekem erről a nőről!* kéri a bárd szépen Viakát. Ki tudja, talán valami nemeskisasszony vet rá szemet. Azoknak szép hozományuk van. Élete végéig jól élne, főleg ha a lány még szép is, akkor már nem járna a pintyekhez, de ha gazdag és csúnya, hát, akkor majd álruhába be-be téved még ide.*
*Kedvesen rámosolyog Viakára, majd egy puszit ad a halántékára. Nem kételkedik abban, hogy lesznek gyermekei, akik nem fogják ismerni az apjukat, de mégis egy ponton elgondolkodik.*
~Ki lehet az a nő?~* teszi fel a kérdést magában Egferth. Tudja, hogy ez csak egy játék, és éppen ezért megy bele mélyebben.*
- Mesélj nekem erről a nőről!* kéri a bárd szépen Viakát. Ki tudja, talán valami nemeskisasszony vet rá szemet. Azoknak szép hozományuk van. Élete végéig jól élne, főleg ha a lány még szép is, akkor már nem járna a pintyekhez, de ha gazdag és csúnya, hát, akkor majd álruhába be-be téved még ide.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-25 19:44:41
Üzenet elküldve: 2015-11-25 19:44:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
*Felyr szinte már sajnálja a pórul járt bárdot. Szinte.
Vendége szavai alapján, magában összerakja a történet darabkáit, így megérti miért nincs jó passzban az.*
-A pultos bácsi elégedett a felelettel.*Grimaszol a megnevezés hallatán. Az elf kérésére ezután kiadja a kért italokat.*
-Csak óvatosan azzal hegyesfülű.*Jegyzi meg.* Lehet, hogy bírod a piát, de ez a cucc töménynek tűnik.
*Maga sem tudja miért aggódik az elfért, mégis kimondja a szavakat. Ő az alkoholista próbál kioktatni valakit, az alkohol árnyoldalárol. Ez még számára is nevetséges.
A pultot támasztva érdeklődve figyeli a forgalmas helyiséget. Hosszú a listája annak, hogy mi minden történik épp, de ez így is van jól. Egyvalamre azonban különösképp felfigyel, mégpedig az orra előtt lejátszódó drámára. Szinte lassítva látja maga előtt kibontakozni az abszúrd képsorokat. Ha akarna sem tudna tenni semmit, azonban esze ágában sincs közbeavatkozni, így ez nem különösebben zavarja. Igazán szórakztató látványt nyújt az egész. Érdeklődve várja, mi sülhet ki mindebből.*
*Felyr szinte már sajnálja a pórul járt bárdot. Szinte.
Vendége szavai alapján, magában összerakja a történet darabkáit, így megérti miért nincs jó passzban az.*
-A pultos bácsi elégedett a felelettel.*Grimaszol a megnevezés hallatán. Az elf kérésére ezután kiadja a kért italokat.*
-Csak óvatosan azzal hegyesfülű.*Jegyzi meg.* Lehet, hogy bírod a piát, de ez a cucc töménynek tűnik.
*Maga sem tudja miért aggódik az elfért, mégis kimondja a szavakat. Ő az alkoholista próbál kioktatni valakit, az alkohol árnyoldalárol. Ez még számára is nevetséges.
A pultot támasztva érdeklődve figyeli a forgalmas helyiséget. Hosszú a listája annak, hogy mi minden történik épp, de ez így is van jól. Egyvalamre azonban különösképp felfigyel, mégpedig az orra előtt lejátszódó drámára. Szinte lassítva látja maga előtt kibontakozni az abszúrd képsorokat. Ha akarna sem tudna tenni semmit, azonban esze ágában sincs közbeavatkozni, így ez nem különösebben zavarja. Igazán szórakztató látványt nyújt az egész. Érdeklődve várja, mi sülhet ki mindebből.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-25 18:31:39
Üzenet elküldve: 2015-11-25 18:31:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pult-Brynhild, Aelalis//
*Ábson nem érzi olyan durvának az elfogyasztott alkoholt, mint amennyit kérnek érte. Sokkal inkább pénzkidobásnak tartja azt a sok aranyat, amit elvert bánatában. Egyedül az érzékszervei nem szuperálnak úgy, ahogyan kellene nekik. Zavarni nem zavarja túlságosan őt semmibe. Csak remélni meri, hogy nem sért meg senkit a bambaságával. Egészen addig marad ebben az idillikus állapotában, amíg meg nem hall egy artikulálatlan állatias hangot. Elgondolkodni már nem gondolkodik el a hang eredetéről. Nem bír már. Az elfogyasztott italok már hatnak, csak ezt Ábson makacs módon nem veszi figyelembe. Úgy tesz, mintha teljesen józan lenne, és nem lenne semmi lelki problémája. Ha ezek igazak lennének, akkor valószínűleg nem alsónadrágban feszítene a kocsma közepén, hanem egy Pintylány keblei között játszana mézes dallamokat a lantján.
Az ismeretlen eredetű hang irányába akar fordulni. Még meg bírja állapítani, hogy valahonnan hátulról jön az inger. Feláll tehát, és megfordul. Ekkor következik be valamiféle törés a bárdban. Látja ugyan maga előtt Aelalist, de össze-vissza repül, mint egy kipukkadt léggömb. Nem beszélve a kétfelé elcsúszó világról. Megpróbál tenni egy lépést a számára ismeretlen alak felé. Sajnos csak egy kiadós támolygásra futja. Ugyan hallja Ábson a szemben lévő, valószínűleg szinté részeg, sorstársa hangját, de nem igazán érti, mit is mond. Ha a fülébe el is jutnának a „tisztán” csengő szavak, akkor is elködösített elméje képtelen lenne felfogni a hallottakat.*
- Tekereg a tráfoldatakasmár… *Kifejezésre jutatatja az éppen fejében lévő gondolatot. Mivel a bárd érdemben nem válaszolja meg Aelalis kérdését, így annak támadását sem tudja kikerülni. A nemes alkoholtároló alkalmatosság jól kupán találja szerencsétlen szerelmi bánattal küzdő alsógatyás félnótást. Az, az egyensúlyt vesztést követően, az időközben a pulthoz vetődő Brynhild keblei közé zuhan. Ábson hihetetlen gyorsasággal zúdul. Nagyon részeg már. A bárd a kebelkirándulást követően a földre zuhan. Elesett módon próbálja magát ülőhelyzetbe erőszakolni, mindezt sikertelenül. Lassanként a hányinger biztos érzése is megjelenik.*
- Én itten hivatásos baádrocska vagyok! *Ezt még félig fekve, félig ülve sikeresen kipréseli magából.*
*Ábson nem érzi olyan durvának az elfogyasztott alkoholt, mint amennyit kérnek érte. Sokkal inkább pénzkidobásnak tartja azt a sok aranyat, amit elvert bánatában. Egyedül az érzékszervei nem szuperálnak úgy, ahogyan kellene nekik. Zavarni nem zavarja túlságosan őt semmibe. Csak remélni meri, hogy nem sért meg senkit a bambaságával. Egészen addig marad ebben az idillikus állapotában, amíg meg nem hall egy artikulálatlan állatias hangot. Elgondolkodni már nem gondolkodik el a hang eredetéről. Nem bír már. Az elfogyasztott italok már hatnak, csak ezt Ábson makacs módon nem veszi figyelembe. Úgy tesz, mintha teljesen józan lenne, és nem lenne semmi lelki problémája. Ha ezek igazak lennének, akkor valószínűleg nem alsónadrágban feszítene a kocsma közepén, hanem egy Pintylány keblei között játszana mézes dallamokat a lantján.
Az ismeretlen eredetű hang irányába akar fordulni. Még meg bírja állapítani, hogy valahonnan hátulról jön az inger. Feláll tehát, és megfordul. Ekkor következik be valamiféle törés a bárdban. Látja ugyan maga előtt Aelalist, de össze-vissza repül, mint egy kipukkadt léggömb. Nem beszélve a kétfelé elcsúszó világról. Megpróbál tenni egy lépést a számára ismeretlen alak felé. Sajnos csak egy kiadós támolygásra futja. Ugyan hallja Ábson a szemben lévő, valószínűleg szinté részeg, sorstársa hangját, de nem igazán érti, mit is mond. Ha a fülébe el is jutnának a „tisztán” csengő szavak, akkor is elködösített elméje képtelen lenne felfogni a hallottakat.*
- Tekereg a tráfoldatakasmár… *Kifejezésre jutatatja az éppen fejében lévő gondolatot. Mivel a bárd érdemben nem válaszolja meg Aelalis kérdését, így annak támadását sem tudja kikerülni. A nemes alkoholtároló alkalmatosság jól kupán találja szerencsétlen szerelmi bánattal küzdő alsógatyás félnótást. Az, az egyensúlyt vesztést követően, az időközben a pulthoz vetődő Brynhild keblei közé zuhan. Ábson hihetetlen gyorsasággal zúdul. Nagyon részeg már. A bárd a kebelkirándulást követően a földre zuhan. Elesett módon próbálja magát ülőhelyzetbe erőszakolni, mindezt sikertelenül. Lassanként a hányinger biztos érzése is megjelenik.*
- Én itten hivatásos baádrocska vagyok! *Ezt még félig fekve, félig ülve sikeresen kipréseli magából.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-11-25 13:06:02
Üzenet elküldve: 2015-11-25 13:06:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nerilil Anywor//
*Már lassan nem is tudja, mit akar. igazán. Egyre inkább elmosódik minden, amire gondolhat, hiszen ő szeretne játszani, de Nerilil ajánlata is csábító, főleg a jelen helyzetben. Egyre kevesebb ellenállást tud felmutatni, ahogy esik vissza, de ez nem feltétlenül a helyzet miatt van, más hatások is közrejátszanak benne. Az egyik pedig az az pohárka bor és a benne oldott szer, mely most aratta le győzelmét Zaranir szervezetével szemben. Innentől kezdve csak Nerililre van bízva, hogy mit akar tenni vele, ő a megszokottal ellentétben mély álomba merült.*
*Már lassan nem is tudja, mit akar. igazán. Egyre inkább elmosódik minden, amire gondolhat, hiszen ő szeretne játszani, de Nerilil ajánlata is csábító, főleg a jelen helyzetben. Egyre kevesebb ellenállást tud felmutatni, ahogy esik vissza, de ez nem feltétlenül a helyzet miatt van, más hatások is közrejátszanak benne. Az egyik pedig az az pohárka bor és a benne oldott szer, mely most aratta le győzelmét Zaranir szervezetével szemben. Innentől kezdve csak Nerililre van bízva, hogy mit akar tenni vele, ő a megszokottal ellentétben mély álomba merült.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149