//A legendás lista//
*Úgy tűnik kettejük közül csak őt zavarja a tiszteletlen hangnem, pedig azt hinné az ember, hogy a gyerekek érzékenyebbek az ilyesmire.
~ Vagy csak én reagálom túl. ~
Mi tagadás eléggé érzelmileg felfokozott és túlterhelt időszaka van, nem meglepő, ha nem méri fel reálisan a helyzeteket. Emiatt is eshet meg, hogy ismét elveszíti az irányítást, nem figyel oda kellőképpen, és megint csak a frászt hozza egy ártatlan idegenre, mint Ester esetében. Sóhajt egyet, és dühét enyhe szégyen váltaná fel, ha Shindaraen nem lenne olyan érdeklődő képességei iránt, így ez eltereli a barbár nő figyelmét.*
- Igen, az.
*Látja az izgatottságot Shindán, amit hízelgőnek talál, cseppet sem zavarja. Ellenben további kérdéseket nem kap, így rajta a sor, hogy kérdezzen, a válasz viszont közel sem szívderítő.*
- Érthetetlen.
*Rázza meg a fejét.*
- Hogy lehet nem szeretni a gyerekeket?
*Kedvesen mosolyog az elf fiúcskára, olyan anyáskodó lágy módon, ami jellemző Karheiára amikor kisfiúk közelében van. Mindig kötődött az apróságokhoz, de mióta kisfia elhunyt, azóta ez hatványozódott, és ha tehetné minden árva gyermeket hazavinne.*
- Elf mércével mit is jelent az elég nagy?
*Kicsit kusza, és szürreális számára, hogy lehet ugyanannyi esztendőt éltek meg a gyermekkel, csak amíg ő már felnőtt nő, némi ősz hajszállal, addig a másiknak még csak nem is pelyhes az orcája. Azt hitte a mágián már túllendültek, de Shindát úgy tűnik tovább érdekli a dolog, és ismét előhozakodik vele.*
- Oh hát, mágiát tanulni nagyon nehéz, főleg ha nincs az emberben…fogékonyság. Benned van olyan? Olvasni tudsz-e már? Az is fontos hozzá, bár úgy tudom a hosszúéletűek intelligensek, szóval az eszed biztos megvan hozzá.
*Ösztönösen nyúl a gyermek felé, hogy megsimogassa annak buksiját, ahol az a bizonyos ész lapul, az már más kérdés, hogy ezt a mozdulatot hogyan fogadja majd az elf fiú.*