Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-25 16:53:24
Üzenet elküldve: 2021-07-25 16:53:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Kifele menet nem figyel eléggé a báró gyors mozgására, így védtelenül marad a térd hajlata is, ami hiába védett, a védelem mégsem tökéletes. Belehasít a fájdalom, ahogy a kard beleszúr. Felordít egy rövid időre mielőtt A földre esik. Rövid ideje van gondolkodni a következő lépéséről, de a báró nagyon gyors és pontos. A küszöbig érne jó esetben, de addigra annyi szúrás lenne benne az előbbiek alapján, hogy mozdulni se bírna. Ott van még kint a törpe, aki szintén fenyegetőzik. Mik és Yeza is a báró körül vannak. Így be kell látnia, hogy vagy belehal a büszkeségébe, vagy feladja. A törpe újra előkerül és a fegyver eldobást kiabálja, ami igazából nincs is kezében, merthogy csak pajzsát tudta időben elővenni. Fegyvertelenül harcolt végig, csak a báró volt, akinél fegyver van, illetve talán Yeza és még a törpe is csatabárddal van. Semmi kedve sincsen tömlöcbe kerülni, de a sebesülései csak gyűlnek, s e miatt kevés esélye lenne menekülni. Yeza is arra kéri, hogy adja fel. Elgondolkodtató, hogy egy olyan jó harcos, mint a vörös hajú is inkább a feladásra biztatja. Nehezen, de belátja, hogy ebben a felállásban nincs esélye nyerni.*
- Jól van! Feladom! *Hangosan kiáltja, hogy a körülötte lévők jól hallhassák és ne vegyék támadásnak. Maga mellé dobja a pajzsát és feltartja a kezét. Látszik az arcán a büszke düh, de nem tud mit tenni. Nem próbál a kardjáért nyúlni, ami az övén pihen, hiszen feltartott kézzel nehéz lenne érte nyúlni úgy, hogy ne szúrják le hamarabb. Ha van valami szék vagy asztal a közelben, akkor bal kezével megpróbál arra támaszkodni mert a térd hajlatát ért támadás miatt valamiben meg kell kapaszkodjon, hogy ne dőljön el, hacsak nem akarna kín-keservesen felállni, de ezt most nem tervezi. Borzasztóan dühös, a szemei is lángban égnek és ork szíve harcra hívja, de emberek közt nevelt részére hallgatva bölcsebb a feladás.*
*Kifele menet nem figyel eléggé a báró gyors mozgására, így védtelenül marad a térd hajlata is, ami hiába védett, a védelem mégsem tökéletes. Belehasít a fájdalom, ahogy a kard beleszúr. Felordít egy rövid időre mielőtt A földre esik. Rövid ideje van gondolkodni a következő lépéséről, de a báró nagyon gyors és pontos. A küszöbig érne jó esetben, de addigra annyi szúrás lenne benne az előbbiek alapján, hogy mozdulni se bírna. Ott van még kint a törpe, aki szintén fenyegetőzik. Mik és Yeza is a báró körül vannak. Így be kell látnia, hogy vagy belehal a büszkeségébe, vagy feladja. A törpe újra előkerül és a fegyver eldobást kiabálja, ami igazából nincs is kezében, merthogy csak pajzsát tudta időben elővenni. Fegyvertelenül harcolt végig, csak a báró volt, akinél fegyver van, illetve talán Yeza és még a törpe is csatabárddal van. Semmi kedve sincsen tömlöcbe kerülni, de a sebesülései csak gyűlnek, s e miatt kevés esélye lenne menekülni. Yeza is arra kéri, hogy adja fel. Elgondolkodtató, hogy egy olyan jó harcos, mint a vörös hajú is inkább a feladásra biztatja. Nehezen, de belátja, hogy ebben a felállásban nincs esélye nyerni.*
- Jól van! Feladom! *Hangosan kiáltja, hogy a körülötte lévők jól hallhassák és ne vegyék támadásnak. Maga mellé dobja a pajzsát és feltartja a kezét. Látszik az arcán a büszke düh, de nem tud mit tenni. Nem próbál a kardjáért nyúlni, ami az övén pihen, hiszen feltartott kézzel nehéz lenne érte nyúlni úgy, hogy ne szúrják le hamarabb. Ha van valami szék vagy asztal a közelben, akkor bal kezével megpróbál arra támaszkodni mert a térd hajlatát ért támadás miatt valamiben meg kell kapaszkodjon, hogy ne dőljön el, hacsak nem akarna kín-keservesen felállni, de ezt most nem tervezi. Borzasztóan dühös, a szemei is lángban égnek és ork szíve harcra hívja, de emberek közt nevelt részére hallgatva bölcsebb a feladás.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-25 09:33:44
Üzenet elküldve: 2021-07-25 09:33:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Se több szót se több figyelmet nem szentel a háborgó vendégnek. Ha ez az ajánlat se békítette meg, akkor már amúgy is mindegy.
Bár végig készenlétben áll arra az esetre, ha közbe kellene lépnie, egyre inkább világossá válik, hogy Caldorcor nem az az egyszerű ripacs, mint akinek elsőre tűnhet. A wegtoreniek legtöbbje ért valamicskét a fegyverforgatáshoz, és még a legutolsó utcakölyök is igyekszik legalább egy rozsdás bökőt az övébe tűzni. A Báró viszont, a jelek szerint, korántsem csupán divatból hordja azt a pengét. Mesterkard. Nyilván. A vörös szerint annál kevesebbel akkor sem elégedne meg, ha azt se tudná biztosra megmondani, melyik a hegyes vége.
Egy idő után Yeza már inkább arra összpontosít, hogy esetleg inkább az ork védelmében kell majd közbeavatkoznia. Nem látja Caldorcor tekintetét, de a wegtoreni vér hajlamos bolondságba hajszolni az embert. Ha a Báró ennyi vendég előtt végezne a menekülővel, azt nehéz lenne kimagyarázni. Mert hogy ebben a nyüves városban ki kell. Ezt muszáj észben tartani.
Yeza az ajtó felé iramodik, hogy az ork meg a Báró közti mezsgye partvonalán lehessen, ha esetleg a nemest túl messzire vinné wegtoreni virtusa. Ha ilyesmi miatt lógatnák fel nyomorult tintanyalók, az őt is kellemetlenül érintené.*
- Add fel, Darok, és viseld férfiként a vereséget! *emeli fel a hangját, hátha jobb belátásra térítheti az orkot, mielőtt az események szakadékba vágtatnak.*
*Se több szót se több figyelmet nem szentel a háborgó vendégnek. Ha ez az ajánlat se békítette meg, akkor már amúgy is mindegy.
Bár végig készenlétben áll arra az esetre, ha közbe kellene lépnie, egyre inkább világossá válik, hogy Caldorcor nem az az egyszerű ripacs, mint akinek elsőre tűnhet. A wegtoreniek legtöbbje ért valamicskét a fegyverforgatáshoz, és még a legutolsó utcakölyök is igyekszik legalább egy rozsdás bökőt az övébe tűzni. A Báró viszont, a jelek szerint, korántsem csupán divatból hordja azt a pengét. Mesterkard. Nyilván. A vörös szerint annál kevesebbel akkor sem elégedne meg, ha azt se tudná biztosra megmondani, melyik a hegyes vége.
Egy idő után Yeza már inkább arra összpontosít, hogy esetleg inkább az ork védelmében kell majd közbeavatkoznia. Nem látja Caldorcor tekintetét, de a wegtoreni vér hajlamos bolondságba hajszolni az embert. Ha a Báró ennyi vendég előtt végezne a menekülővel, azt nehéz lenne kimagyarázni. Mert hogy ebben a nyüves városban ki kell. Ezt muszáj észben tartani.
Yeza az ajtó felé iramodik, hogy az ork meg a Báró közti mezsgye partvonalán lehessen, ha esetleg a nemest túl messzire vinné wegtoreni virtusa. Ha ilyesmi miatt lógatnák fel nyomorult tintanyalók, az őt is kellemetlenül érintené.*
- Add fel, Darok, és viseld férfiként a vereséget! *emeli fel a hangját, hátha jobb belátásra térítheti az orkot, mielőtt az események szakadékba vágtatnak.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 20:32:54
Üzenet elküldve: 2021-07-24 20:32:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Szerencsére Merchen erőfeszítései nem hiábavalóak, s kedvese igencsak jól érzi magat, legalabbis a tündérnek így tűnik. Ahogy ott piheg, s hallja a másik válaszát igencsak elmosolyodik. Persze nem olyan ostoba, hogy elhiggye azt, amit hall, viszont tudja, hogy maga a tény, hogy azt szeretné, hogy Merchen ezt hallja, s ez jó érzést keltsen benne, neki már elég. Válaszolni nem is igen válaszol, feleslegesnek érzi a szót.*
-Hosszú lehetett az út is, és talán én is kivettem a magam részét belőle.
*Az ásítás pedig jobban terjed, mint a pestis, így maga is ásít egy egész napot, s csatlakozik a kuncogáshoz.*
-Nos akkor azt hiszem szép álmokat, kedvesem.
*Azzal pedig egyik kezét kinyújtja, hogy ha Yathnak sem kellemetlen a dolog, úgy hozzábújhasson. Lehet az ember bármekkora harcos, hős, kegyetlen barbár, vagy számító aljas senkiházi. Egy kis ölelés mindenkinek elkél, igaz ez Merchenre is. Ugyan érzi, hogy sokkal-sokkal több rejlik a másikban, mint amit megmutat magából, ennek a firtatásának nem most van itt az ideje. Talán az új nap ereje más fényben tűntetni fel a dolgokat. *
//Napváltás//
*Reggel egész korán ébred, egyébként sem valami jó alvó, mindig úgy volt vele, hogy ébren érdekesebb kalandok történnek, és túl rövid az élet. Ahogy felkel és nyújtózik egy nagyot, férfias büszkeséggel legelteti szemét a mellette fekvő bájos nőn, hacsak meg nem előzi őt az ébredéssel. Halkan és lassan mozog, még nincs is teljesen magánál, de azért felöltözik, s a szárnyait is gondosan leszíjjazza. Aztán vár egy kicsit, hátha a esetleg Yath még mindig aludna, és nem verte volna fel a mozgásával. Lemenne valami reggeliért, de nem akarja, hogy egyedül ébredjen fel a kedvese, és azt higgye, hogy Merchen megpattant.*
*Szerencsére Merchen erőfeszítései nem hiábavalóak, s kedvese igencsak jól érzi magat, legalabbis a tündérnek így tűnik. Ahogy ott piheg, s hallja a másik válaszát igencsak elmosolyodik. Persze nem olyan ostoba, hogy elhiggye azt, amit hall, viszont tudja, hogy maga a tény, hogy azt szeretné, hogy Merchen ezt hallja, s ez jó érzést keltsen benne, neki már elég. Válaszolni nem is igen válaszol, feleslegesnek érzi a szót.*
-Hosszú lehetett az út is, és talán én is kivettem a magam részét belőle.
*Az ásítás pedig jobban terjed, mint a pestis, így maga is ásít egy egész napot, s csatlakozik a kuncogáshoz.*
-Nos akkor azt hiszem szép álmokat, kedvesem.
*Azzal pedig egyik kezét kinyújtja, hogy ha Yathnak sem kellemetlen a dolog, úgy hozzábújhasson. Lehet az ember bármekkora harcos, hős, kegyetlen barbár, vagy számító aljas senkiházi. Egy kis ölelés mindenkinek elkél, igaz ez Merchenre is. Ugyan érzi, hogy sokkal-sokkal több rejlik a másikban, mint amit megmutat magából, ennek a firtatásának nem most van itt az ideje. Talán az új nap ereje más fényben tűntetni fel a dolgokat. *
//Napváltás//
*Reggel egész korán ébred, egyébként sem valami jó alvó, mindig úgy volt vele, hogy ébren érdekesebb kalandok történnek, és túl rövid az élet. Ahogy felkel és nyújtózik egy nagyot, férfias büszkeséggel legelteti szemét a mellette fekvő bájos nőn, hacsak meg nem előzi őt az ébredéssel. Halkan és lassan mozog, még nincs is teljesen magánál, de azért felöltözik, s a szárnyait is gondosan leszíjjazza. Aztán vár egy kicsit, hátha a esetleg Yath még mindig aludna, és nem verte volna fel a mozgásával. Lemenne valami reggeliért, de nem akarja, hogy egyedül ébredjen fel a kedvese, és azt higgye, hogy Merchen megpattant.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 17:24:50
Üzenet elküldve: 2021-07-24 17:24:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A bajusz bosszúja//
// Hesgrim //
* Élt törpe harcosunk legfeljebb csak félre eshetett az útból, mert nem éppen az erőssége a bukfencezés. Talán csak egy ugrás fért bele ebbe. Ennek a döntésének hasznossága amúgy is megkérdőjelezhető jelen helyzetünkben, hiszen az ork még jócskán, csak a Kalmár közepén járt. Na mindegy. Ezután úgyis a földre kerül az ork, így már nem kell aggódnia sem, hogy eltapossák. Valami oknál fogva viszont úgy dönt, hogy mégiscsak szükség volna a városi őrségre. Az a kérdés, hogy kit félt jelen helyzetben? A bárót kit oly nagy hévvel jött megvédeni, vagy az orkot, aki most sérülten a földön van, de még életben. Ez is lényegtelen, mert kimegy a törp, hogy találjon valakit, aki elszaladna az őrségért. Kint éppen akad pár járókelő, meg néhány kergetőző kölyök is. 30 arany már szép summa, így nem is csoda, ha a szerte széjjel guruló aranyakra összefut az összes kint lévő. Érdekli is az ilyenkor az aranyakat kapkodó városlakókat, hogy mit kiabál a törp. Bár a mészárlás jól hangzik, hogy pletyka legyen belőle, szóval megeshet, hogy mégis elszalad majd valaki egy városőrét a kaszárnyába. MAJD, mert a benti történések talán, ha 5 perce tartanak. Csupán néhány támadás történt. Nem igen kell még öt perc, hogy az egész benti konfliktusnak vége legyen. A felszólítás részéről megtörténik, csak az a kérdés, hogy az ork lerakja fegyverét vagy sem. A másik nagy kérdés, hogy használni fogja fegyverét Hesgrim, ha arra kerülne a sor vagy csak a szája nagy.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 17:26:52
// Hesgrim //
* Élt törpe harcosunk legfeljebb csak félre eshetett az útból, mert nem éppen az erőssége a bukfencezés. Talán csak egy ugrás fért bele ebbe. Ennek a döntésének hasznossága amúgy is megkérdőjelezhető jelen helyzetünkben, hiszen az ork még jócskán, csak a Kalmár közepén járt. Na mindegy. Ezután úgyis a földre kerül az ork, így már nem kell aggódnia sem, hogy eltapossák. Valami oknál fogva viszont úgy dönt, hogy mégiscsak szükség volna a városi őrségre. Az a kérdés, hogy kit félt jelen helyzetben? A bárót kit oly nagy hévvel jött megvédeni, vagy az orkot, aki most sérülten a földön van, de még életben. Ez is lényegtelen, mert kimegy a törp, hogy találjon valakit, aki elszaladna az őrségért. Kint éppen akad pár járókelő, meg néhány kergetőző kölyök is. 30 arany már szép summa, így nem is csoda, ha a szerte széjjel guruló aranyakra összefut az összes kint lévő. Érdekli is az ilyenkor az aranyakat kapkodó városlakókat, hogy mit kiabál a törp. Bár a mészárlás jól hangzik, hogy pletyka legyen belőle, szóval megeshet, hogy mégis elszalad majd valaki egy városőrét a kaszárnyába. MAJD, mert a benti történések talán, ha 5 perce tartanak. Csupán néhány támadás történt. Nem igen kell még öt perc, hogy az egész benti konfliktusnak vége legyen. A felszólítás részéről megtörténik, csak az a kérdés, hogy az ork lerakja fegyverét vagy sem. A másik nagy kérdés, hogy használni fogja fegyverét Hesgrim, ha arra kerülne a sor vagy csak a szája nagy.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 17:26:52
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 14:30:03
Üzenet elküldve: 2021-07-24 14:30:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a tündér szárnyak pár pillanatra kitárulnak, Yath egy csodálkozó "Ó"-t hallat a szenvedélyes sóhajok és nyögések közepette. Még mindig elbűvölőnek találja a tündérek eme ritka kincsét, képtelen betelni a csillogó hártyák varázslatos látványával.
Merchen igazán odateszi magát a végén, teljesítményének jelét láthatja is a már - már önkívületbe esett elfen. S ahogy mindketten elérik a csúcsot, Yathból is felszakad egy hangosabb sóhaj.
Hagyja, hogy a férfi ezután elidőzzön tekintetében, majd mikor az mellé hengeredik, kedvesen megsimítja, s még hozzá is bújik kicsit.*
-Fantasztikus voltál. Idejét sem tudom, mikor volt legutóbb részem ilyen élményben.
*Hogy hazudik-e, vagy sem, lehet sosem derül ki. Nem is ez a lényeg. A fontos, hogy Merchen elhiggye szavait, s még egy lépéssel közelebb kerüljön hozzá.*
-Most érzem csak, mennyire kimerített ez a nap.
*Ki is tör belőle egy nem túl nőies ásítás, mire zavartan felkuncog.*
-Elnézést. Úgy tűnik, tényleg fáradt vagyok.
*Nem bánná, ha a tündér is hasonlóképp vélekedne, s a közeli jövőben egymás ölelésében szenderednének el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a tündér szárnyak pár pillanatra kitárulnak, Yath egy csodálkozó "Ó"-t hallat a szenvedélyes sóhajok és nyögések közepette. Még mindig elbűvölőnek találja a tündérek eme ritka kincsét, képtelen betelni a csillogó hártyák varázslatos látványával.
Merchen igazán odateszi magát a végén, teljesítményének jelét láthatja is a már - már önkívületbe esett elfen. S ahogy mindketten elérik a csúcsot, Yathból is felszakad egy hangosabb sóhaj.
Hagyja, hogy a férfi ezután elidőzzön tekintetében, majd mikor az mellé hengeredik, kedvesen megsimítja, s még hozzá is bújik kicsit.*
-Fantasztikus voltál. Idejét sem tudom, mikor volt legutóbb részem ilyen élményben.
*Hogy hazudik-e, vagy sem, lehet sosem derül ki. Nem is ez a lényeg. A fontos, hogy Merchen elhiggye szavait, s még egy lépéssel közelebb kerüljön hozzá.*
-Most érzem csak, mennyire kimerített ez a nap.
*Ki is tör belőle egy nem túl nőies ásítás, mire zavartan felkuncog.*
-Elnézést. Úgy tűnik, tényleg fáradt vagyok.
*Nem bánná, ha a tündér is hasonlóképp vélekedne, s a közeli jövőben egymás ölelésében szenderednének el.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-24 08:22:57
Üzenet elküldve: 2021-07-24 08:22:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Élt törpe harcosunk amíg kint szöszmötöl addig jól felmérgeli magát.*
~Nem igaz, hogy a városba nincsen rend he!? Na majdan én teszek róla!~
*Az utca kölyköknek szétszór egy kis aranyat a törpe hősünk. Odaszórja az aranyat Mesélő (Hydra) utca kölykeinek méghozzá 30 aranytallér gurul arrafele.
*
- Indujjatok azonnal a városőröké! Mondjátok, hogy a kalmárba mészárlás van!
*Na jó egy kicsit lehet túloz na de ha nem verjük ki a hepajt akkor ki se jönnek. Egy kicsit fel kell javítani és drámáztatni a híreket. Közbe azér nem tétlenkedik a legendák hőse és vissza kukkant a bejárat felé.*
- Add meg magad te bestia! Szótam az őrségnek. Mingyá itt lesznek! LE A FEGYVERREL!
*A biztonságosságért azért a sajátját még a kezébe tartja de már elege van, hogy feszültségbe tartják folyamatosan ezzel a torzsalkodással. Rendet is fog tenni hősünk az már szent.*
*Élt törpe harcosunk amíg kint szöszmötöl addig jól felmérgeli magát.*
~Nem igaz, hogy a városba nincsen rend he!? Na majdan én teszek róla!~
*Az utca kölyköknek szétszór egy kis aranyat a törpe hősünk. Odaszórja az aranyat Mesélő (Hydra) utca kölykeinek méghozzá 30 aranytallér gurul arrafele.
*- Indujjatok azonnal a városőröké! Mondjátok, hogy a kalmárba mészárlás van!
*Na jó egy kicsit lehet túloz na de ha nem verjük ki a hepajt akkor ki se jönnek. Egy kicsit fel kell javítani és drámáztatni a híreket. Közbe azér nem tétlenkedik a legendák hőse és vissza kukkant a bejárat felé.*
- Add meg magad te bestia! Szótam az őrségnek. Mingyá itt lesznek! LE A FEGYVERREL!
*A biztonságosságért azért a sajátját még a kezébe tartja de már elege van, hogy feszültségbe tartják folyamatosan ezzel a torzsalkodással. Rendet is fog tenni hősünk az már szent.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:52:19
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:52:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Az egészséges gyanakvás hasznos tud lenni. Megmenthet minket felesleges sérülésektől, szélsőséges esetekben akár az életünket is megóvhatja. Reya is gyakran él ezzel a joggal. Így alakulhatott, hogy ellentétben az életvitelével, nem borítják hegek a testét. És arra is magyarázat lehet, hogy oly kevés személy áll közel a szívéhez. Az érme két oldala. Ahogy mondani szokás. Ám a jó kancellár semmilyen okot nem kapott, hogy efféle érzelmeket tápláljon a mélységi irányába. Ezért is érthetetlen számára Hubi töprengése. De ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának, amíg a férfi sem ad hangot a ajátjainak. Helyette inkább a sajnálkozást hallgatja, amiért a gnóm túl hamar hagyott fel a színjátékkal. Bár a nő is kíváncsi lett volna, hogy miben teljesedik ki ez az egész, de kevésbé bánja, mint asztaltársa.*
-Mert túlságosan nagylelkű vagy. Érdekelne, hogy ezt a thargok között szedted magadra, vagy már előttük is jellemző volt-e rád? *A mélységi többre értékéli, amikor valaki a két kezével keresi meg az aranyát. Ha hazugságokért fizetnének, összeomlana a világ. A pék nem sütne kenyeret, a halászok nem halásznának. Ehelyett mindenki hazudozna, ám nem lenne semmilyen kínálat. Még abban is több értelem lett volna, ha Tiyril egyszerűen megkísérli ellopni a kancellár erszényét. Ellenben nem így alakult. Az eredeti terve mivoltjára pedig már nem derül fény. Rövid nevetés hagyja el Reya száját, mikor Hubi köszönetet mond az életéért.*
-Erre semmi szükség. Három foghíjas banditát üldöztem mikor találkoztunk. Eszem ágában sem volt mást bántani, míg az a páncélos meg nem sértett. Vagy ennyire vérszomjas szörnyetegnek látszom? *Végül, a gnómról feltételezett fenyegetést elvetve, vagy épp szem előtt tartva, elindulnak a szobák irányába. A kakaskodók már nem igazán kötik le a nő figyelmét. Azért, Hubi tekintetét követve, vet egy utolsó pillantást a több sebből vérző orkra, akit immár hárman vesznek körbe. Milyen nemes megmozdulás. Egy báró becsületére vall az ilyesmi. Még legyintésre sem méltatja a látványt majd elindul, hogy az emeletig meg sem álljon. Csak a neki szánt szoba ajtaja előtt fordul ismét a kancellár felé.*
-Inkább szokatlannak mondanám. Nem minden nap vacsorázhatsz egy előljáró társaságában. *Felel némileg hízelegve. Majd már nyitná is a száját mondván, hogy a rá leselkedő veszély tekintetében nem szívesen hagyná magára a másikat. Vagy bármi más cseles módszerrel, de bejusson annak szobájába, ám a kancellár megelőzi ebben. A férfi szavai pedig egyértelművé teszik, hogy amit elé tártak, az egy szépen becsomagolt felhívás keringőre. Persze nem indul el futva, hogy fejest ugorjon a másik ágyába. A zárt ajtó meglehetősen útját állná. Inkább csak finoman közli, már amennyire jelen pillanatban tőle telik, hogy elfogadja a meghívást.*
-És talán potyázni vágyó méregkeverők sem. A számból vetted ki a szót. És engem tisztelnél meg, ha továbbra is a terhedre lehetnék. ~Akár a szó szoros értelmében is.~ *Végül egy sokat mondó mosoly közben várja férfi reakcióját. Hiszen a kulcsok még mindig nála vannak.*
*Az egészséges gyanakvás hasznos tud lenni. Megmenthet minket felesleges sérülésektől, szélsőséges esetekben akár az életünket is megóvhatja. Reya is gyakran él ezzel a joggal. Így alakulhatott, hogy ellentétben az életvitelével, nem borítják hegek a testét. És arra is magyarázat lehet, hogy oly kevés személy áll közel a szívéhez. Az érme két oldala. Ahogy mondani szokás. Ám a jó kancellár semmilyen okot nem kapott, hogy efféle érzelmeket tápláljon a mélységi irányába. Ezért is érthetetlen számára Hubi töprengése. De ezeket a gondolatokat inkább megtartja magának, amíg a férfi sem ad hangot a ajátjainak. Helyette inkább a sajnálkozást hallgatja, amiért a gnóm túl hamar hagyott fel a színjátékkal. Bár a nő is kíváncsi lett volna, hogy miben teljesedik ki ez az egész, de kevésbé bánja, mint asztaltársa.*
-Mert túlságosan nagylelkű vagy. Érdekelne, hogy ezt a thargok között szedted magadra, vagy már előttük is jellemző volt-e rád? *A mélységi többre értékéli, amikor valaki a két kezével keresi meg az aranyát. Ha hazugságokért fizetnének, összeomlana a világ. A pék nem sütne kenyeret, a halászok nem halásznának. Ehelyett mindenki hazudozna, ám nem lenne semmilyen kínálat. Még abban is több értelem lett volna, ha Tiyril egyszerűen megkísérli ellopni a kancellár erszényét. Ellenben nem így alakult. Az eredeti terve mivoltjára pedig már nem derül fény. Rövid nevetés hagyja el Reya száját, mikor Hubi köszönetet mond az életéért.*
-Erre semmi szükség. Három foghíjas banditát üldöztem mikor találkoztunk. Eszem ágában sem volt mást bántani, míg az a páncélos meg nem sértett. Vagy ennyire vérszomjas szörnyetegnek látszom? *Végül, a gnómról feltételezett fenyegetést elvetve, vagy épp szem előtt tartva, elindulnak a szobák irányába. A kakaskodók már nem igazán kötik le a nő figyelmét. Azért, Hubi tekintetét követve, vet egy utolsó pillantást a több sebből vérző orkra, akit immár hárman vesznek körbe. Milyen nemes megmozdulás. Egy báró becsületére vall az ilyesmi. Még legyintésre sem méltatja a látványt majd elindul, hogy az emeletig meg sem álljon. Csak a neki szánt szoba ajtaja előtt fordul ismét a kancellár felé.*
-Inkább szokatlannak mondanám. Nem minden nap vacsorázhatsz egy előljáró társaságában. *Felel némileg hízelegve. Majd már nyitná is a száját mondván, hogy a rá leselkedő veszély tekintetében nem szívesen hagyná magára a másikat. Vagy bármi más cseles módszerrel, de bejusson annak szobájába, ám a kancellár megelőzi ebben. A férfi szavai pedig egyértelművé teszik, hogy amit elé tártak, az egy szépen becsomagolt felhívás keringőre. Persze nem indul el futva, hogy fejest ugorjon a másik ágyába. A zárt ajtó meglehetősen útját állná. Inkább csak finoman közli, már amennyire jelen pillanatban tőle telik, hogy elfogadja a meghívást.*
-És talán potyázni vágyó méregkeverők sem. A számból vetted ki a szót. És engem tisztelnél meg, ha továbbra is a terhedre lehetnék. ~Akár a szó szoros értelmében is.~ *Végül egy sokat mondó mosoly közben várja férfi reakcióját. Hiszen a kulcsok még mindig nála vannak.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-23 09:32:55
Üzenet elküldve: 2021-07-23 09:32:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Amikor Reya szemérmesen lesüti a szemét Hubiban feltámad a gyanú, hogy valami újabb színjáték részese. Tapasztalatai szerint a sötételfektől az efféle dolog meglehetősen messze áll, és Reyát sem ilyennek ismerte meg. Amennyiben lehet már ismeretségről beszélni. De gondolatban azonnal meg is feddi magát, elvégre nem lehet állandó gyanakvásban élni.*
- Barátunk kissé idejekorán szállt ki a játékból. *csóválja meg kicsit a fejét, ezúttal valóban jókedvűen* Igazán kíváncsi lettem volna rá, hogy mennyire tudott volna meggyőző lenni. Megvallom, ha kellően ötletes történetet talál ki, hajlandó lettem volna elfogadni az állítólagos ismeretséget és akár némi aranyakkal is kisegíteni a régi barátot.
*Hubi valóban nagyra tartja az ötletességet, talpraesettséget és persze a furfangot, így akár honorálta volna a gnóm erőfeszítéseit.*
- Ez valóban így történt. *helyesel Reya szavaira, miszerint nem vágott tőrt az oldalába amikor erre lehetősége lett volna* Akkor viszont köszönettel tartozom az életemért. Köszönöm.
*Ha már felálltak az asztaltól, meg is hajol és gyanúsan komolynak látszik. Olyannak, mint aki csak komolykodik. A verekedők felé vet még egy pillantást és elindul a szobák felé. Ott pedig megáll Reya szobája előtt, illetve amelyiket neki szánta.*
- Akkor át is engedlek a pihenésnek, kedvesem. Biztosan mozgalmas és fárasztó volt ez a nap.
*A jó kancellár ebben a pillanatban maga a megtestesült, nagybetűs ártatlanság.*
- Ám ha nem vagy annyira fáradt, hogy társaságom terhesnek találnád, boldoggá tennél ha kicsinyt még velem maradnál. Nem titkolom, csekélynek tartom azt az ismeretséget amiből egy zajos és pofozkodókkal zsúfolt ivóban részesülhettem. Talán egy csendes, meghitt szobában nem fognak zavarni izomtáncoltató alakok.
*Hubiban is feldereng, hogy túlspilázza a dolgot és talán célravezetőbb lenne valami olyasmivel próbálkozni, hogy "be gerincre vágnálak, gyermekem" de nem ő lenne, ha egyszerű megoldást választana. Meg aztán ez már túl pórias és közönséges is lenne. Abban mindenesetre biztos, hogy ha Reya tud olvasni a sorok között (és ebben szinte biztos), akkor a papagájjal valamit kezdeni kell. Az egy dolog, hogy jó eséllyel a legváratlanabb pillanatokban tenné meg javaslatait, de a kancellár szerint képes lenne visszamondani a látottakat. Olyannak is akire nem tartozik.*
*Amikor Reya szemérmesen lesüti a szemét Hubiban feltámad a gyanú, hogy valami újabb színjáték részese. Tapasztalatai szerint a sötételfektől az efféle dolog meglehetősen messze áll, és Reyát sem ilyennek ismerte meg. Amennyiben lehet már ismeretségről beszélni. De gondolatban azonnal meg is feddi magát, elvégre nem lehet állandó gyanakvásban élni.*
- Barátunk kissé idejekorán szállt ki a játékból. *csóválja meg kicsit a fejét, ezúttal valóban jókedvűen* Igazán kíváncsi lettem volna rá, hogy mennyire tudott volna meggyőző lenni. Megvallom, ha kellően ötletes történetet talál ki, hajlandó lettem volna elfogadni az állítólagos ismeretséget és akár némi aranyakkal is kisegíteni a régi barátot.
*Hubi valóban nagyra tartja az ötletességet, talpraesettséget és persze a furfangot, így akár honorálta volna a gnóm erőfeszítéseit.*
- Ez valóban így történt. *helyesel Reya szavaira, miszerint nem vágott tőrt az oldalába amikor erre lehetősége lett volna* Akkor viszont köszönettel tartozom az életemért. Köszönöm.
*Ha már felálltak az asztaltól, meg is hajol és gyanúsan komolynak látszik. Olyannak, mint aki csak komolykodik. A verekedők felé vet még egy pillantást és elindul a szobák felé. Ott pedig megáll Reya szobája előtt, illetve amelyiket neki szánta.*
- Akkor át is engedlek a pihenésnek, kedvesem. Biztosan mozgalmas és fárasztó volt ez a nap.
*A jó kancellár ebben a pillanatban maga a megtestesült, nagybetűs ártatlanság.*
- Ám ha nem vagy annyira fáradt, hogy társaságom terhesnek találnád, boldoggá tennél ha kicsinyt még velem maradnál. Nem titkolom, csekélynek tartom azt az ismeretséget amiből egy zajos és pofozkodókkal zsúfolt ivóban részesülhettem. Talán egy csendes, meghitt szobában nem fognak zavarni izomtáncoltató alakok.
*Hubiban is feldereng, hogy túlspilázza a dolgot és talán célravezetőbb lenne valami olyasmivel próbálkozni, hogy "be gerincre vágnálak, gyermekem" de nem ő lenne, ha egyszerű megoldást választana. Meg aztán ez már túl pórias és közönséges is lenne. Abban mindenesetre biztos, hogy ha Reya tud olvasni a sorok között (és ebben szinte biztos), akkor a papagájjal valamit kezdeni kell. Az egy dolog, hogy jó eséllyel a legváratlanabb pillanatokban tenné meg javaslatait, de a kancellár szerint képes lenne visszamondani a látottakat. Olyannak is akire nem tartozik.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 17:18:52
Üzenet elküldve: 2021-07-22 17:18:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örül, hogy nem kell külön megküzdenie, hogy felülkerekedhessen, bár az efféle harcokat igenis szereti, ha a hagyományos fegyverrel vívottakban nem is jeleskedik. Így pedig azt teheti, amihez majdnem a legjobban ért. A nő fülébe duruzsol, miközben csípője szakadatlan ostromolja a gyönyör kapuit, végigcsókolja a testét ahol csak éri, s ahogy hallja a sóhajokat ő maga is egyre inkább hasonlóképpen tesz. Végezetül pedig, mikor úgy érzi, hogy már nem kell tartania magát, szinte belefeszül a mozdulataiba. Még a szárnya is széttárul, ahogy egy pár pillanat leforgása alatt hozzá képest mély hangon sóhajtva enged a csábításnak és könnyít feszülő vágyain. Egy darabig még csak nézi kedvesét, keresi a rejtélyes íriszeket, hogy elveszhessen bennük, mielőtt finoman leszállna, s melléfeküdne az ágyban. *
-Hű...
*Nem is igen találja a szavakat, tényleg remekül érzi magát, s így már az este is meg lett koronázva. *
-Ha pipáznék, most biztos rágyújtanék.
*Mondja halkan kuncogva, miközben két kezét a tarkója alá téve nyújtózik el. *
-Remélem nem csalódtál, kedvesem.
*Kérdezi, s még ha rosszul is érezte volna Merchen, hogy nem maradt el a másik tőle, akkor sem bánná a dolgot, hisz akik csak a célt nézik, hajlamosak elfelejteni az út gyönyöreit. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örül, hogy nem kell külön megküzdenie, hogy felülkerekedhessen, bár az efféle harcokat igenis szereti, ha a hagyományos fegyverrel vívottakban nem is jeleskedik. Így pedig azt teheti, amihez majdnem a legjobban ért. A nő fülébe duruzsol, miközben csípője szakadatlan ostromolja a gyönyör kapuit, végigcsókolja a testét ahol csak éri, s ahogy hallja a sóhajokat ő maga is egyre inkább hasonlóképpen tesz. Végezetül pedig, mikor úgy érzi, hogy már nem kell tartania magát, szinte belefeszül a mozdulataiba. Még a szárnya is széttárul, ahogy egy pár pillanat leforgása alatt hozzá képest mély hangon sóhajtva enged a csábításnak és könnyít feszülő vágyain. Egy darabig még csak nézi kedvesét, keresi a rejtélyes íriszeket, hogy elveszhessen bennük, mielőtt finoman leszállna, s melléfeküdne az ágyban. *
-Hű...
*Nem is igen találja a szavakat, tényleg remekül érzi magát, s így már az este is meg lett koronázva. *
-Ha pipáznék, most biztos rágyújtanék.
*Mondja halkan kuncogva, miközben két kezét a tarkója alá téve nyújtózik el. *
-Remélem nem csalódtál, kedvesem.
*Kérdezi, s még ha rosszul is érezte volna Merchen, hogy nem maradt el a másik tőle, akkor sem bánná a dolgot, hisz akik csak a célt nézik, hajlamosak elfelejteni az út gyönyöreit. *
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 14:07:29
Üzenet elküldve: 2021-07-22 14:07:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A bajusz bosszúja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az események felgyorsulnak. Darok a túlerővel szemben inkább menekülőre fogná. Az ajtó nyitva és a törp sincs többé az útjában. Csak a báró és Mik léphet közbe a menekülésébe. Meglódul, de Cha'yss ott köröz körülötte. Olyan, mint a mérges sivatagi kobra, ami mindig a gyenge pontjába próbál bele marni. Amint mozdul az ork ő is mozdul. Apró rést céloz meg, amit nem egyszerű ám eltalálni, hiszen csak talán, ha tenyérnyi nagyságú a rés. Ez végül mégis sikerül neki. Nem kevés összpontosításba került ez a támadás az biztos. A szerencse mégis vele, van talán több is lehet emögött, mint a vak szerencse. Bármi is segítette hozzá a sikeres támadáshoz, a lényeg, hogy sikeres. A mesterkard húst, csontot és inakat ér. Darokba egy pillanat alatt hasít bele a fájdalom és a földre esik. Óriási fájdalom járja át, amitől ordíthat is. Mikarr megtorpan, amikor ura fegyvere betalál. Át kell gondolnia következő lépését. Báróján látszik, hogy a támadás őt is kimerítette. Idő kellhet neki egy kis idő, hogy szusszanjon és rendezze magát. Az ork viszont még közel sem védtelen. A földre került ugyan, de a lába sérült és nem a karja. Valószínűleg nem fogja hagyni magát. Nem lehet tudni, hogy mi játszódhat le most az elméjében. Jobbjából vér folyik és szinte biztos, hogy felállni vele támaszték nélkül lehetetten. Hesgrimnek kell idő mire eléri a helyszínt, ha egyáltalán még óhajt próbálkozni ilyesmivel.*
//Darok távolság az ajtó és a pult között: 5/10
Darok jobb térdsérülése miatt képtelen támaszték nélkül felállni.
Szegmensek: CCC 0 db, Darok 10 db, Mik: 8 db //
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 14:25:40
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az események felgyorsulnak. Darok a túlerővel szemben inkább menekülőre fogná. Az ajtó nyitva és a törp sincs többé az útjában. Csak a báró és Mik léphet közbe a menekülésébe. Meglódul, de Cha'yss ott köröz körülötte. Olyan, mint a mérges sivatagi kobra, ami mindig a gyenge pontjába próbál bele marni. Amint mozdul az ork ő is mozdul. Apró rést céloz meg, amit nem egyszerű ám eltalálni, hiszen csak talán, ha tenyérnyi nagyságú a rés. Ez végül mégis sikerül neki. Nem kevés összpontosításba került ez a támadás az biztos. A szerencse mégis vele, van talán több is lehet emögött, mint a vak szerencse. Bármi is segítette hozzá a sikeres támadáshoz, a lényeg, hogy sikeres. A mesterkard húst, csontot és inakat ér. Darokba egy pillanat alatt hasít bele a fájdalom és a földre esik. Óriási fájdalom járja át, amitől ordíthat is. Mikarr megtorpan, amikor ura fegyvere betalál. Át kell gondolnia következő lépését. Báróján látszik, hogy a támadás őt is kimerítette. Idő kellhet neki egy kis idő, hogy szusszanjon és rendezze magát. Az ork viszont még közel sem védtelen. A földre került ugyan, de a lába sérült és nem a karja. Valószínűleg nem fogja hagyni magát. Nem lehet tudni, hogy mi játszódhat le most az elméjében. Jobbjából vér folyik és szinte biztos, hogy felállni vele támaszték nélkül lehetetten. Hesgrimnek kell idő mire eléri a helyszínt, ha egyáltalán még óhajt próbálkozni ilyesmivel.*
//Darok távolság az ajtó és a pult között: 5/10
Darok jobb térdsérülése miatt képtelen támaszték nélkül felállni.
Szegmensek: CCC 0 db, Darok 10 db, Mik: 8 db //
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.22 14:25:40
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:38:06
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:38:06
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Az események nem lassulnak, de Mik igyekszik résen lenni és együtt mozogni az eseményekkel. Eldöntötte, hogy megállítja Darokot és eszerint is mozdult.
Igyekezett oldalba kerülni az orknak, ám így bizonyosan ki kellett kerülnie pár asztalt és széket, de ha sikerült elérnie a megfelelő pozíciót, akkor szánja magát támadásra.
Pusztakézzel nem sok esélye volna egy páncélossal szemben, de a Kalmár pultosfiúja nem mindennapi pusztakezes (és lábas) harcos hírében áll. A báró is mozdul, a törpe is mozdul, de neki most egy cél lebeg a szeme előtt, mégpedig az ajtó felé mozduló Darok.
Ha sikerült oldalába kerülni, akkor a minden bizonnyal az ajtóra és az előtte álló akadályokra koncentráló Darok lábát támadja. A pajzsot a háta felé emeli, talán, hogy védje, így az szóba sem jöhet, hogy azzal hárítsa arról nem is beszélve, hogy a pajzsos oldaláról közelítene, így attól nem is igen láthatja, hogy érkezik, akár meglepetést is okozhat támadásával, előnyre téve ezzel szert.
Amikor odaér, igyekszik egy jól irányzott oldalsó rúgással összeütni Darok lépésben lévő bokáit, hogy a lendületben lévő súlyos tömeg a buktatótól előre zuhanjon. Ha a földön lesz, onnan már könnyebben teszik ártalmatlanná.
Egyelőre ez a terv, ha sikerrel járt, utána kitalálja majd, hogyan tovább.*
*Az események nem lassulnak, de Mik igyekszik résen lenni és együtt mozogni az eseményekkel. Eldöntötte, hogy megállítja Darokot és eszerint is mozdult.
Igyekezett oldalba kerülni az orknak, ám így bizonyosan ki kellett kerülnie pár asztalt és széket, de ha sikerült elérnie a megfelelő pozíciót, akkor szánja magát támadásra.
Pusztakézzel nem sok esélye volna egy páncélossal szemben, de a Kalmár pultosfiúja nem mindennapi pusztakezes (és lábas) harcos hírében áll. A báró is mozdul, a törpe is mozdul, de neki most egy cél lebeg a szeme előtt, mégpedig az ajtó felé mozduló Darok.
Ha sikerült oldalába kerülni, akkor a minden bizonnyal az ajtóra és az előtte álló akadályokra koncentráló Darok lábát támadja. A pajzsot a háta felé emeli, talán, hogy védje, így az szóba sem jöhet, hogy azzal hárítsa arról nem is beszélve, hogy a pajzsos oldaláról közelítene, így attól nem is igen láthatja, hogy érkezik, akár meglepetést is okozhat támadásával, előnyre téve ezzel szert.
Amikor odaér, igyekszik egy jól irányzott oldalsó rúgással összeütni Darok lépésben lévő bokáit, hogy a lendületben lévő súlyos tömeg a buktatótól előre zuhanjon. Ha a földön lesz, onnan már könnyebben teszik ártalmatlanná.
Egyelőre ez a terv, ha sikerrel járt, utána kitalálja majd, hogyan tovább.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:15:08
Üzenet elküldve: 2021-07-22 11:15:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Úgy tűnik, sikeresen kerül a behemót páncélos mögé, aki ormótlan pajzsával igyekezne védeni a hátát. Abban a páncél-szörnyben amúgy is korlátozottan mozoghat, de még a hatalmas pajzs sem képes lefedni mindent. Az igric talán jó pozícióba került.
Elméjén korábban átsuhanó gondolat, hogy a betoppanó törpe még hasznára lehet, gyorsan szertefoszlik, amikor amaz - ki tudja, milyen meggondolásból - rémülten ugrana félre az ork útjából. Az ork. Az az ork, aki annyira verte a mellét, most meg menekülni látszik. Talán mégis jobb, ha nem tartozik már a Kereskedőház berkeibe, még rossz hírét keltené ijedős viselkedésével. Törpe, ork, mindkettő haszontalan fajta.
Mivel sikeresen mozdult Darok mögé és a páncél, meg a pajzs sem védhet mindenhol, több lehetőség is felötlik a báróban az ork megállítására. Az első lehetne a mellpáncél gallérja és a sisak közötti rés megcélzása. Elég kényes és fájdalmas célpont a nyak, de Darok biztosan, gyáván, fülét-farkát, és persze nyakát behúzva iszkolna kifelé a saját maga ásott gödörből. A könyökét is feltartja, talán az ajtóban álló törpe miatt, de az az akadály - mit ad Sa'Tereth - megszűnni látszik előtte. A felemelt kar és a mellpáncél találkozása sem elhanyagolható terület, ám kétséges, hogy megállítaná-e a sérülés a lendületet nyerő orkot.
Mindez a pillanat tört része alatt zajlódik le benne és dönt a harmadik eshetőség mellett, ami a térdhajlat. Az iszkolni kezdő Darok lehetetlen, hogy védje lépő lábait, a combvas és a csatacsizma közötti kevésbé védett rész pedig eszményi célpont, ha a cél az, hogy megállítsa a mozgásban.
A szúrás célzott, de Darok fegyvertelen és a pajzs sem szolgálhat mindenhol védelemként, így egy hosszú lépéssel utánalép, miközben mesterkardjának hegyét egyenesen az ork térdhajlata felé szúrja. A mesterpenge acélja el kell hogy bánjon a térdhajlat szegényesebb védelmével és a kard hegyét mélyen igyekszik a húsba mártani a fém alatt. Ha talál és a sebzés elég nagy, akkor akár térdre is kényszerítheti Darokot. Az ajtó még messze azért és nem áll tétlenül, hogy a semmirekellő eliszkoljon, ritmusban követi ellenfelét. Most már semmiképp nem menekülhet.
Minden a jövőn és mozdulatai sikerességén múlik.*
*Úgy tűnik, sikeresen kerül a behemót páncélos mögé, aki ormótlan pajzsával igyekezne védeni a hátát. Abban a páncél-szörnyben amúgy is korlátozottan mozoghat, de még a hatalmas pajzs sem képes lefedni mindent. Az igric talán jó pozícióba került.
Elméjén korábban átsuhanó gondolat, hogy a betoppanó törpe még hasznára lehet, gyorsan szertefoszlik, amikor amaz - ki tudja, milyen meggondolásból - rémülten ugrana félre az ork útjából. Az ork. Az az ork, aki annyira verte a mellét, most meg menekülni látszik. Talán mégis jobb, ha nem tartozik már a Kereskedőház berkeibe, még rossz hírét keltené ijedős viselkedésével. Törpe, ork, mindkettő haszontalan fajta.
Mivel sikeresen mozdult Darok mögé és a páncél, meg a pajzs sem védhet mindenhol, több lehetőség is felötlik a báróban az ork megállítására. Az első lehetne a mellpáncél gallérja és a sisak közötti rés megcélzása. Elég kényes és fájdalmas célpont a nyak, de Darok biztosan, gyáván, fülét-farkát, és persze nyakát behúzva iszkolna kifelé a saját maga ásott gödörből. A könyökét is feltartja, talán az ajtóban álló törpe miatt, de az az akadály - mit ad Sa'Tereth - megszűnni látszik előtte. A felemelt kar és a mellpáncél találkozása sem elhanyagolható terület, ám kétséges, hogy megállítaná-e a sérülés a lendületet nyerő orkot.
Mindez a pillanat tört része alatt zajlódik le benne és dönt a harmadik eshetőség mellett, ami a térdhajlat. Az iszkolni kezdő Darok lehetetlen, hogy védje lépő lábait, a combvas és a csatacsizma közötti kevésbé védett rész pedig eszményi célpont, ha a cél az, hogy megállítsa a mozgásban.
A szúrás célzott, de Darok fegyvertelen és a pajzs sem szolgálhat mindenhol védelemként, így egy hosszú lépéssel utánalép, miközben mesterkardjának hegyét egyenesen az ork térdhajlata felé szúrja. A mesterpenge acélja el kell hogy bánjon a térdhajlat szegényesebb védelmével és a kard hegyét mélyen igyekszik a húsba mártani a fém alatt. Ha talál és a sebzés elég nagy, akkor akár térdre is kényszerítheti Darokot. Az ajtó még messze azért és nem áll tétlenül, hogy a semmirekellő eliszkoljon, ritmusban követi ellenfelét. Most már semmiképp nem menekülhet.
Minden a jövőn és mozdulatai sikerességén múlik.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-22 03:28:43
Üzenet elküldve: 2021-07-22 03:28:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki tudja, hogy a forró sóhajok és kényes nyögések pusztán mesteri színjáték, vagy melyről jövő, őszinte ösztön? Ezt talán Yath sem képes eldönteni, hiszen a hosszú évek alatt annyira beléivódott a meg játszott öröm, hogy már - már kezdi átvenni az uralmat alap ösztönei felett. Így már ő sem tudja, őszinték-e reakciói, vagy csak a megszokott rutin veszi át az uralmat a teste felett. Mindenesetre szeretné azt hinni, hogy ebbe az éjszakába szorult még egy kis valóság. De ezt elég nehéz elhinnie, tekintve, hogy kezdettől fogva hazudik.
Nem ellenkezik, mert ő sosem teszi ezt, mindig engedelmeskedik, hadd diktáljon a partner. Így könnyedén átfordítja a tündér, s teheti vele azt, amire éppen a legjobban vágyik. S ahogy az elf felnéz egyenesen Merchen lángoló szemeibe, mintha meglátná a férfi tekintetében csillogó vágyat és lelkesedést. De lehet csak azt képzeli oda, amit a saját szemeiben akar látni.
Természetesen nagyon élvezi a férfi odaadását, ezt nem rest kimutatni egyre mélyebb és mélyebb nyögésekkel, amelyek, ha csak szolidan is, de mintha egyre erősebb hanggal bírnának. Lassan pedig az a bizonyos tehetetlen remegés is úrrá lesz rajta, amely megbolondítja a legtöbb férfit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki tudja, hogy a forró sóhajok és kényes nyögések pusztán mesteri színjáték, vagy melyről jövő, őszinte ösztön? Ezt talán Yath sem képes eldönteni, hiszen a hosszú évek alatt annyira beléivódott a meg játszott öröm, hogy már - már kezdi átvenni az uralmat alap ösztönei felett. Így már ő sem tudja, őszinték-e reakciói, vagy csak a megszokott rutin veszi át az uralmat a teste felett. Mindenesetre szeretné azt hinni, hogy ebbe az éjszakába szorult még egy kis valóság. De ezt elég nehéz elhinnie, tekintve, hogy kezdettől fogva hazudik.
Nem ellenkezik, mert ő sosem teszi ezt, mindig engedelmeskedik, hadd diktáljon a partner. Így könnyedén átfordítja a tündér, s teheti vele azt, amire éppen a legjobban vágyik. S ahogy az elf felnéz egyenesen Merchen lángoló szemeibe, mintha meglátná a férfi tekintetében csillogó vágyat és lelkesedést. De lehet csak azt képzeli oda, amit a saját szemeiben akar látni.
Természetesen nagyon élvezi a férfi odaadását, ezt nem rest kimutatni egyre mélyebb és mélyebb nyögésekkel, amelyek, ha csak szolidan is, de mintha egyre erősebb hanggal bírnának. Lassan pedig az a bizonyos tehetetlen remegés is úrrá lesz rajta, amely megbolondítja a legtöbb férfit.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-18 17:43:22
Üzenet elküldve: 2021-07-18 17:43:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Az előtte magabiztosan kiálló törpe a roham látszatára kitér az ajtóból. Ez akár csel is lehet, ezt Drik nem tudhatja. Ennél nagyobb veszélyt érez a kalmáron belül, körülötte vagy éppen ellene összegyűlt pengék miatt. Nem torpan meg a rohamban. Továbbra is az a célja, hogy bármi áron ajtón kívülre érjen. Kifelé csupán a páncélos könyöke védelmében bízhat, ugyanakkor a pajzsát úgy tartja, hogy maga mögött, vagy legalább is a veszélyt hozó oldalát védje valamennyire. Nem tétovázik, nem gondolkodik, rohamozik kifelé. Nem érdekli már a kiváltó helyzet, mert az világossá válik neki, hogy a viadalukban nem egy az egy ellen harcolnak, hanem már többen az egy ellen, így nem őrült itt maradni. Összefoglalva minden gyorsaságát beveti, hogy kijusson és közben a lehető legjobban védekezzen. Ha egyszer kiér, akkor majd fel kell készülnie a törpére is, de az majd csak akkor, ha sikerül kijutnia.*
*Az előtte magabiztosan kiálló törpe a roham látszatára kitér az ajtóból. Ez akár csel is lehet, ezt Drik nem tudhatja. Ennél nagyobb veszélyt érez a kalmáron belül, körülötte vagy éppen ellene összegyűlt pengék miatt. Nem torpan meg a rohamban. Továbbra is az a célja, hogy bármi áron ajtón kívülre érjen. Kifelé csupán a páncélos könyöke védelmében bízhat, ugyanakkor a pajzsát úgy tartja, hogy maga mögött, vagy legalább is a veszélyt hozó oldalát védje valamennyire. Nem tétovázik, nem gondolkodik, rohamozik kifelé. Nem érdekli már a kiváltó helyzet, mert az világossá válik neki, hogy a viadalukban nem egy az egy ellen harcolnak, hanem már többen az egy ellen, így nem őrült itt maradni. Összefoglalva minden gyorsaságát beveti, hogy kijusson és közben a lehető legjobban védekezzen. Ha egyszer kiér, akkor majd fel kell készülnie a törpére is, de az majd csak akkor, ha sikerül kijutnia.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-15 17:43:15
Üzenet elküldve: 2021-07-15 17:43:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja//
*Legendás hősünk majd bebukfencezik a báró elé no de már nem fiatal meg a lába is elmacskásodik úgyhogy egy ugrásra nem jut be csak közelebb szöszmötöl az ajtóhoz. Valahogy meg kéne indulni befelé no de ám az orka eltakarja a bejutást. Beleszakít a felismerés, hogy egy kirontás van folyamatban.*
~Az Eír adta mamlasz még itt agyontaposna!~
*Hősünk nem kockáztatja meg, hogy egy kitörő ork maga alá döngölje úgyhogy félreugrik az útjából mint a nyúl. Máshogy kell ezt intézni csak azt nem tudja még az élt harcosunk, hogy hogyan. Most csak félre bukfenccel az ajtóból, hogy ne tapossák el. Öregségére a hirtelenséges mozdulatokból elég ennyi is így elsőre.*
*Legendás hősünk majd bebukfencezik a báró elé no de már nem fiatal meg a lába is elmacskásodik úgyhogy egy ugrásra nem jut be csak közelebb szöszmötöl az ajtóhoz. Valahogy meg kéne indulni befelé no de ám az orka eltakarja a bejutást. Beleszakít a felismerés, hogy egy kirontás van folyamatban.*
~Az Eír adta mamlasz még itt agyontaposna!~
*Hősünk nem kockáztatja meg, hogy egy kitörő ork maga alá döngölje úgyhogy félreugrik az útjából mint a nyúl. Máshogy kell ezt intézni csak azt nem tudja még az élt harcosunk, hogy hogyan. Most csak félre bukfenccel az ajtóból, hogy ne tapossák el. Öregségére a hirtelenséges mozdulatokból elég ennyi is így elsőre.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-14 11:59:40
Üzenet elküldve: 2021-07-14 11:59:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*A kancellár folyamatosan mosolyog. Kicsit úgy fest, mint egy jóllakott kandúr a kandalló mellé heveredve, egy hideg téli estén. Bár még mindig nem tudja, hogy mi volt az a hatalmas hiba, amiért a férfi majdnem végzett vele a tekintetével. Az arcából ítélve sikerült felülkerekedni rajta. A gnóm távozása után, Hubi is kifejti, hogy mire számított annak színjátéka okaként. Bár kicsit bővebben fogalmaz, de szinte ugyanarra a következtetésre jutott, mint a mélységi. Mondjuk ő nem potya italt, vagy ételt feltételezett, hanem valami kölcsönfélét. Nyilván olyan fajtát, amit nem szokás visszaadni. Reya hallatlannak tartja, hogy csupán azért mert valaki jómódú, mások pedig nem, már elvárják a segítséget. Valahol mindenki tehet a sorsáról. Tiyrilnek megvannak a kezei és a lábai. Az elméje sem tűnik sérültnek. Dolgozzon meg az aranyáért és ne a markát tartsa!*
-Pontosan. És köszönöm. *Felel enyhén lesütve a szemét. Nem szokott ő a bókokhoz. Akikkel eddig egy levegőt szívott úgy tartották, hogy attól érzi magát nőnek a fehérnép, ha erősen az alfelére csapnak. Náluk ez volt a bókolás legkifinomultabb formája.* A miértre válaszolva azt tudom mondani, hogy a játék izgalmáért. Kíváncsi voltam meddig lehet húzni egy ilyen helyzetet, anélkül, hogy kínossá válna. *Kerül elő a komisz félmosoly. Hubin is tisztán látszott, hogy nincs ellenére a színészesdi. De most egy pillanatra valami más suhan át az arcán. A jóllakott mosoly töretlen, ám a szemei mást sugároznak. Rövid időre, mintha a száját és a szemeit két egymáshoz nem illő darabból rakták volna össze. Persze Reya nem tudhatja, hogy mi jár a másik fejében, de valami olyanról lehet szó, amit nem kíván hangosan kimondani. Ez egy ártatlan emlék is lehet, ellenben szembetűnően zavarja a férfit.*
-Én semmit sem gondoltam eddig a thargokkról. Pláne azt nem, hogy mosdatlanok lennének. Egy egész népet nem lehet egy kalap alá venni. Ha pedig ki kell emelkedni közülük, ki tehetné jobban, mint a mindenkori uralkodó? *Kicsit el is töpreng a gondolaton, végül rövid szünet után hozzáteszi.* Lásd a mélységit, aki találkozott egy nemessal a nyomornegyed kihalt utcáin. Mégsem döfött tőrt az oldalába és rabolta ki. Mindig akadnak kivételek. *A gnómról alkotott kétes kép ekkor áll össze gyanúvá a nőben. Igyekszik is kifejteni, mielőtt az visszatérne. Kicsit sietősre veszi a mondandóját, amit a kancellárnak sikerül is félreérteni.*
-Dehogy! A felesleges erőszak szerepét már betöltötték az épületben. *Int a még mindig kakaskodók felé.* A szó szoros értelmében mondtam a búcsút. Nem nézem késelőnek a gnóm urat. A szobád rejtekén biztonságban vagy tőle. ~Főleg ha van veled valaki, aki vigyázhat rád.~ *A végét nem mondja ki hangosan, már csak az illem kedvéért sem. Pedig ésszerű lenne és egyszerre örömteli is.*
-Elköszönjünk az esetleges merénylődtől, vagy egyenesen vonuljunk vissza? *Illene elbúcsúzni egy régi ismeretlen is merőstől. De az sem biztos, hogy mikor észreveszi a tervének keresztbe tettek, nem tesz valami meggondolatlan dolgot. A mérleg másik fele pedig, hogy egy gyanú alapján még nem kezelhetik gyilkosként. A kancellár minden bizonnyal szeretné elkerülni, hogy faragatlannak tartsák. De vajon jobban, mint a korai halálát?*
*A kancellár folyamatosan mosolyog. Kicsit úgy fest, mint egy jóllakott kandúr a kandalló mellé heveredve, egy hideg téli estén. Bár még mindig nem tudja, hogy mi volt az a hatalmas hiba, amiért a férfi majdnem végzett vele a tekintetével. Az arcából ítélve sikerült felülkerekedni rajta. A gnóm távozása után, Hubi is kifejti, hogy mire számított annak színjátéka okaként. Bár kicsit bővebben fogalmaz, de szinte ugyanarra a következtetésre jutott, mint a mélységi. Mondjuk ő nem potya italt, vagy ételt feltételezett, hanem valami kölcsönfélét. Nyilván olyan fajtát, amit nem szokás visszaadni. Reya hallatlannak tartja, hogy csupán azért mert valaki jómódú, mások pedig nem, már elvárják a segítséget. Valahol mindenki tehet a sorsáról. Tiyrilnek megvannak a kezei és a lábai. Az elméje sem tűnik sérültnek. Dolgozzon meg az aranyáért és ne a markát tartsa!*
-Pontosan. És köszönöm. *Felel enyhén lesütve a szemét. Nem szokott ő a bókokhoz. Akikkel eddig egy levegőt szívott úgy tartották, hogy attól érzi magát nőnek a fehérnép, ha erősen az alfelére csapnak. Náluk ez volt a bókolás legkifinomultabb formája.* A miértre válaszolva azt tudom mondani, hogy a játék izgalmáért. Kíváncsi voltam meddig lehet húzni egy ilyen helyzetet, anélkül, hogy kínossá válna. *Kerül elő a komisz félmosoly. Hubin is tisztán látszott, hogy nincs ellenére a színészesdi. De most egy pillanatra valami más suhan át az arcán. A jóllakott mosoly töretlen, ám a szemei mást sugároznak. Rövid időre, mintha a száját és a szemeit két egymáshoz nem illő darabból rakták volna össze. Persze Reya nem tudhatja, hogy mi jár a másik fejében, de valami olyanról lehet szó, amit nem kíván hangosan kimondani. Ez egy ártatlan emlék is lehet, ellenben szembetűnően zavarja a férfit.*
-Én semmit sem gondoltam eddig a thargokkról. Pláne azt nem, hogy mosdatlanok lennének. Egy egész népet nem lehet egy kalap alá venni. Ha pedig ki kell emelkedni közülük, ki tehetné jobban, mint a mindenkori uralkodó? *Kicsit el is töpreng a gondolaton, végül rövid szünet után hozzáteszi.* Lásd a mélységit, aki találkozott egy nemessal a nyomornegyed kihalt utcáin. Mégsem döfött tőrt az oldalába és rabolta ki. Mindig akadnak kivételek. *A gnómról alkotott kétes kép ekkor áll össze gyanúvá a nőben. Igyekszik is kifejteni, mielőtt az visszatérne. Kicsit sietősre veszi a mondandóját, amit a kancellárnak sikerül is félreérteni.*
-Dehogy! A felesleges erőszak szerepét már betöltötték az épületben. *Int a még mindig kakaskodók felé.* A szó szoros értelmében mondtam a búcsút. Nem nézem késelőnek a gnóm urat. A szobád rejtekén biztonságban vagy tőle. ~Főleg ha van veled valaki, aki vigyázhat rád.~ *A végét nem mondja ki hangosan, már csak az illem kedvéért sem. Pedig ésszerű lenne és egyszerre örömteli is.*
-Elköszönjünk az esetleges merénylődtől, vagy egyenesen vonuljunk vissza? *Illene elbúcsúzni egy régi ismeretlen is merőstől. De az sem biztos, hogy mikor észreveszi a tervének keresztbe tettek, nem tesz valami meggondolatlan dolgot. A mérleg másik fele pedig, hogy egy gyanú alapján még nem kezelhetik gyilkosként. A kancellár minden bizonnyal szeretné elkerülni, hogy faragatlannak tartsák. De vajon jobban, mint a korai halálát?*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-14 10:22:56
Üzenet elküldve: 2021-07-14 10:22:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Reya most már egészen nyíltan hízeleg, ami sokak számára bizonyára zavaró lenne. Ezen sokak közé nem sorolható a jó kancellár aki ugyan tisztában van vele, hogy miről szól ez az egész, hogy a mélységi rájött arra, hogy mivel lehet hatni rá, de van annyira hiú és öntelt, hogy ne hárítsa el magától a tömjénezést és csak megértően mosolyogjon. Reya ebből is láthatja, hogy iménti apró baklövését sikeresen felejtette el a kancellárral.*
- Magam is arra gondoltam, hogy gnóm barátunk némi ismerkedés után felvázolja küzdelmes ifjúságát, az őt azóta ért sorscsapásokat, elmeséli jelenlegi nehéz helyzetét és némi gyorskölcsön reményében tartja majd a markát. Ez a fordulat azonban engem is meglepett. Talán mégis ismerem valahonnan?
*Kuncog egy kicsit a saját maga által is gyengének ítélt élcen, aztán kicsit elgondolkodva néz a sötételfre.*
- Ez egy kiváló kérdés, bár a választ neked kell tudnod. Ha mégis engem kérdezel, hát azt felelem, hogy alighanem ösztönösen megérezted, hogy miért nem a valódi nevem használtam. Gyors helyzetfelismerés, helyes reakció. Brávó!
*Hubinak valóban tetszik Reya esze, de mivel egy kígyó, azonnal arra gondol, hogy jó lesz az óvatosság. A lány sokkal eszesebbnek tűnik mint elsőre hitte, így neki is elővigyázatosabbnak kell lennie.*
- Noha a thargokról azt tartják, hogy mosdatlan barbárok, az úrnő ízlése valóban kifogástalan.
*Persze legszívesebben leharapná a nyelvét ha arra gondol, hogy az a fruska a wegtoreni semmirekellővel közösködik, holott ha valóban jó ízlése lenne akkor kegyeiben őt részesítené. Ez minden józanul gondolkodó fő számára világos kell legyen. Szemével követi Reya pillantását a huzakodók felé, és kicsit váratlanul éri a következő kérdés.*
- Pardon? *fordul vissza és miután meghallgatta Reya aggodalmait, komolyan elgondolkodik. A mélységi okos és úgy látszik, hogy színészi vénája is van. Mert Hubi szerint ez csak egy színjáték, még ha a sötételf hitelesen is alakítja szerepét. A gond az, hogy Hubi a thargok között töltött idő alatt a barbárok egynémely szokását. A paranoiába hajló gyanakvás is ide tartozik. Mi van, ha Reyának igaza van? Természetes ha egy olyan hatalommal bíró férfiúnak, mint ő vannak ellenségei. Akik alkalmasint mindenre képesek lehetnek. A gnóm után sandít, aztán lassan visszafordul Reyához.*
- Merész következtetés ez, kedvesem, de lehet benne logika. Mindenesetre bízom benne, hogy a fájdalmas búcsú alatt nem arra célzol, hogy gnóm barátunk térjen meg őseihez. Ezt kicsit drasztikusnak tartanám, hiszen csupán gyanakszunk, bizonyítékunk nincs.
*És hát az is eszébe jutott a jó kancellárnak, hogy kettős blöffel is állhat szemben. Reya óva inti az esetleg ártatlan gnómtól, bizalmába férkőzik miközben ő az, aki akár az életére törhet. Ha valóban vannak ellenségei akik jól ismerhetik, pontosan tudják a gyengéit. Akkor pedig ki lenne a legjobb orgyilkos, mint egy formás, készséges mélységi?*
- Abban viszont egyetértek veled, hogy bölcsebb lenne visszavonulni. Ez a műsor *biccent fejével a söntés felé* már csak alig szórakoztat.
*Más, a sötételffel kapcsolatos szórakozás sokkal érdekesebbnek tűnik, bár az iménti gondolatok után azt tartaná okos döntésnek, ha bezárkózna a szobájába és még a pohárszéket is az ajtó elé tolná. Más kérdés, hogy Hubi egy kéjsóvár vénember, Reya pedig túl kívánatos hozzá, hogy ezt a döntést habozás nélkül meghozza.*
- Csak utánad! *áll fel mosolyogva és int a szobák felé vezető irányba. Bár nem valószínű, hogy itt, mindenki szeme láttára vágná hátába a tőrt, mégis jobb ha Reya előtte megy. Már csak azért is, mert így Hubi szemügyre vehet bizonyos részleteket. Mielőtt ellépne az asztal mellől, előkotor 25 aranyat és az asztalra veti borravaló gyanánt. Balkócza Xavylari később összeszedheti. Hubi akkor is úriember, ha nincs maradéktalanul megelégedve.*
*Reya most már egészen nyíltan hízeleg, ami sokak számára bizonyára zavaró lenne. Ezen sokak közé nem sorolható a jó kancellár aki ugyan tisztában van vele, hogy miről szól ez az egész, hogy a mélységi rájött arra, hogy mivel lehet hatni rá, de van annyira hiú és öntelt, hogy ne hárítsa el magától a tömjénezést és csak megértően mosolyogjon. Reya ebből is láthatja, hogy iménti apró baklövését sikeresen felejtette el a kancellárral.*
- Magam is arra gondoltam, hogy gnóm barátunk némi ismerkedés után felvázolja küzdelmes ifjúságát, az őt azóta ért sorscsapásokat, elmeséli jelenlegi nehéz helyzetét és némi gyorskölcsön reményében tartja majd a markát. Ez a fordulat azonban engem is meglepett. Talán mégis ismerem valahonnan?
*Kuncog egy kicsit a saját maga által is gyengének ítélt élcen, aztán kicsit elgondolkodva néz a sötételfre.*
- Ez egy kiváló kérdés, bár a választ neked kell tudnod. Ha mégis engem kérdezel, hát azt felelem, hogy alighanem ösztönösen megérezted, hogy miért nem a valódi nevem használtam. Gyors helyzetfelismerés, helyes reakció. Brávó!
*Hubinak valóban tetszik Reya esze, de mivel egy kígyó, azonnal arra gondol, hogy jó lesz az óvatosság. A lány sokkal eszesebbnek tűnik mint elsőre hitte, így neki is elővigyázatosabbnak kell lennie.*
- Noha a thargokról azt tartják, hogy mosdatlan barbárok, az úrnő ízlése valóban kifogástalan.
*Persze legszívesebben leharapná a nyelvét ha arra gondol, hogy az a fruska a wegtoreni semmirekellővel közösködik, holott ha valóban jó ízlése lenne akkor kegyeiben őt részesítené. Ez minden józanul gondolkodó fő számára világos kell legyen. Szemével követi Reya pillantását a huzakodók felé, és kicsit váratlanul éri a következő kérdés.*
- Pardon? *fordul vissza és miután meghallgatta Reya aggodalmait, komolyan elgondolkodik. A mélységi okos és úgy látszik, hogy színészi vénája is van. Mert Hubi szerint ez csak egy színjáték, még ha a sötételf hitelesen is alakítja szerepét. A gond az, hogy Hubi a thargok között töltött idő alatt a barbárok egynémely szokását. A paranoiába hajló gyanakvás is ide tartozik. Mi van, ha Reyának igaza van? Természetes ha egy olyan hatalommal bíró férfiúnak, mint ő vannak ellenségei. Akik alkalmasint mindenre képesek lehetnek. A gnóm után sandít, aztán lassan visszafordul Reyához.*
- Merész következtetés ez, kedvesem, de lehet benne logika. Mindenesetre bízom benne, hogy a fájdalmas búcsú alatt nem arra célzol, hogy gnóm barátunk térjen meg őseihez. Ezt kicsit drasztikusnak tartanám, hiszen csupán gyanakszunk, bizonyítékunk nincs.
*És hát az is eszébe jutott a jó kancellárnak, hogy kettős blöffel is állhat szemben. Reya óva inti az esetleg ártatlan gnómtól, bizalmába férkőzik miközben ő az, aki akár az életére törhet. Ha valóban vannak ellenségei akik jól ismerhetik, pontosan tudják a gyengéit. Akkor pedig ki lenne a legjobb orgyilkos, mint egy formás, készséges mélységi?*
- Abban viszont egyetértek veled, hogy bölcsebb lenne visszavonulni. Ez a műsor *biccent fejével a söntés felé* már csak alig szórakoztat.
*Más, a sötételffel kapcsolatos szórakozás sokkal érdekesebbnek tűnik, bár az iménti gondolatok után azt tartaná okos döntésnek, ha bezárkózna a szobájába és még a pohárszéket is az ajtó elé tolná. Más kérdés, hogy Hubi egy kéjsóvár vénember, Reya pedig túl kívánatos hozzá, hogy ezt a döntést habozás nélkül meghozza.*
- Csak utánad! *áll fel mosolyogva és int a szobák felé vezető irányba. Bár nem valószínű, hogy itt, mindenki szeme láttára vágná hátába a tőrt, mégis jobb ha Reya előtte megy. Már csak azért is, mert így Hubi szemügyre vehet bizonyos részleteket. Mielőtt ellépne az asztal mellől, előkotor 25 aranyat és az asztalra veti borravaló gyanánt. Balkócza Xavylari később összeszedheti.
Hubi akkor is úriember, ha nincs maradéktalanul megelégedve.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-14 07:33:21
Üzenet elküldve: 2021-07-14 07:33:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A bajusz bosszúja + Tiyrilnitol + Xavy//
*Nem tud igazán figyelni a gnómra a még mindig kritikus helyzetre való tekintettel. Valahol érzi, hogy a fickó ezt meglovagolva igyekszik érvényt szerezni a reklamációjának, de mit lehet tenni?
Bár Mik és a Báró kézben tartani látszanak az ork problémáját, nem szívesen vágná sutba a készültséget csak azért, mert egy vendég kényeskedik.*
- Drága uram, ez egy wegtoreni fogadó. Az ilyesmi ezzel jár *mondja, hiszen azért le kell szögezni a tényeket. A tények pedig azok, hogy a hely nagybecsű tulajdonosa idebent kívánja lerendezni a személyzeti problémákat. Mondaná, hogy akinek ez a dolog nem tetszik, az nyugodtan elmehet és kereshet artheniori nyekenyókáknak való intézményt. Mondaná, de a távozás jelenleg nem a legbiztonságosabb, hiszen az események épp az ajtó közelében lobbantak be. Ha ez a félnótás belefut egy pengébe vagy pörölybe, azt nehéz lesz kimagyarázni a városőrségnél.*
- Ne aggódjon, a vendégeknek nem eshet baja, erről biztosíthatom *mondja a felháborodott gnómnak.* - De kérem, egyelőre adjunk teret a Báró Úrnak, míg ezt lerendezi. Ön pedig a ház vendége *igyekszik engesztelni a vendéget egy valamivel nagylelkűbb ajánlattal.*
- Xavy! *kurjant oda, amikor meglátja a szeme sarkából a mocorgást a söntés pereménél.*
- Rendeljen a mi kontónkra... és nézze el ezt a kis ribilliót. Hamarosan vége. *A szemét továbbra is a kialakult csatározáson tartja, ami mostanra +1 törpét tart számon az ork, a Báró és az őt segítő pultos fiú személye mellett. Nem nehéz rájönni, hogy a zömök harcos kinek az oldalán száll síkra, így Darok nyaka körül jócskán kezd szorulni a hurok anélkül is, hogy Yeza beavatkozna. Jó lenne, ha most már pontot tennének a dolog végére, de őszintén szólva, mintha a Báró Úr kifejezetten élvezné. Hiába... a wegtoreni vér nem válik vízzé.*
*Nem tud igazán figyelni a gnómra a még mindig kritikus helyzetre való tekintettel. Valahol érzi, hogy a fickó ezt meglovagolva igyekszik érvényt szerezni a reklamációjának, de mit lehet tenni?
Bár Mik és a Báró kézben tartani látszanak az ork problémáját, nem szívesen vágná sutba a készültséget csak azért, mert egy vendég kényeskedik.*
- Drága uram, ez egy wegtoreni fogadó. Az ilyesmi ezzel jár *mondja, hiszen azért le kell szögezni a tényeket. A tények pedig azok, hogy a hely nagybecsű tulajdonosa idebent kívánja lerendezni a személyzeti problémákat. Mondaná, hogy akinek ez a dolog nem tetszik, az nyugodtan elmehet és kereshet artheniori nyekenyókáknak való intézményt. Mondaná, de a távozás jelenleg nem a legbiztonságosabb, hiszen az események épp az ajtó közelében lobbantak be. Ha ez a félnótás belefut egy pengébe vagy pörölybe, azt nehéz lesz kimagyarázni a városőrségnél.*
- Ne aggódjon, a vendégeknek nem eshet baja, erről biztosíthatom *mondja a felháborodott gnómnak.* - De kérem, egyelőre adjunk teret a Báró Úrnak, míg ezt lerendezi. Ön pedig a ház vendége *igyekszik engesztelni a vendéget egy valamivel nagylelkűbb ajánlattal.*
- Xavy! *kurjant oda, amikor meglátja a szeme sarkából a mocorgást a söntés pereménél.*
- Rendeljen a mi kontónkra... és nézze el ezt a kis ribilliót. Hamarosan vége. *A szemét továbbra is a kialakult csatározáson tartja, ami mostanra +1 törpét tart számon az ork, a Báró és az őt segítő pultos fiú személye mellett. Nem nehéz rájönni, hogy a zömök harcos kinek az oldalán száll síkra, így Darok nyaka körül jócskán kezd szorulni a hurok anélkül is, hogy Yeza beavatkozna. Jó lenne, ha most már pontot tennének a dolog végére, de őszintén szólva, mintha a Báró Úr kifejezetten élvezné. Hiába... a wegtoreni vér nem válik vízzé.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-13 14:28:03
Üzenet elküldve: 2021-07-13 14:28:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Az istállónál //
* Célja a Wegtoreni Kalmár, ahol is a holmija le van tárolva. Átvág, hát a városon, hogy eljusson a célhelyre. Nem megy be az épületbe, hanem az istállóhoz indul. Igyekszik megcsípni egy istállófiút, vagy valami alkalmazott szerűséget. Éppen akad is ott valaki.*
- Hé te! Igen te! Akarsz keresni ötven aranyat?* Hangzik el a kérdés, amire igazán nehéz nemet mondani. Máris közelebb jön az istálló fiú vagy mi.*
- Nem régen kibéreltem egy részt itt, ahová hús lett letárolva. Nixomia Grendaer néven találhatod meg. Elvinném a húst. Ha felpakolod nekem erre a szamárra megkapod az aranyat.* Ráz meg egy kis erszényt, amiben csörögni kezdenek az aranyak.*
- Itt várok addig, de igyekezz ám nekem!* A fiatal fiú elvezeti a szamarat. Nixomia pedig türelmesen vár. Tudja, hogy időbe fog telni ez, ezért nem is idegeskedik. Amikor pedig visszatér a szamárral a fiú már készen is áll a fizetésre.*
- Jól van. Szép munka!* Azzal már dobja is az 50 aranyas erszényt a Mesélő (Hydra) fiúnak. Nem is vesztegeti itt tovább az idejét, hanem indul is a tisztásra.*
* Célja a Wegtoreni Kalmár, ahol is a holmija le van tárolva. Átvág, hát a városon, hogy eljusson a célhelyre. Nem megy be az épületbe, hanem az istállóhoz indul. Igyekszik megcsípni egy istállófiút, vagy valami alkalmazott szerűséget. Éppen akad is ott valaki.*
- Hé te! Igen te! Akarsz keresni ötven aranyat?* Hangzik el a kérdés, amire igazán nehéz nemet mondani. Máris közelebb jön az istálló fiú vagy mi.*
- Nem régen kibéreltem egy részt itt, ahová hús lett letárolva. Nixomia Grendaer néven találhatod meg. Elvinném a húst. Ha felpakolod nekem erre a szamárra megkapod az aranyat.* Ráz meg egy kis erszényt, amiben csörögni kezdenek az aranyak.*
- Itt várok addig, de igyekezz ám nekem!* A fiatal fiú elvezeti a szamarat. Nixomia pedig türelmesen vár. Tudja, hogy időbe fog telni ez, ezért nem is idegeskedik. Amikor pedig visszatér a szamárral a fiú már készen is áll a fizetésre.*
- Jól van. Szép munka!* Azzal már dobja is az 50 aranyas erszényt a Mesélő (Hydra) fiúnak
. Nem is vesztegeti itt tovább az idejét, hanem indul is a tisztásra.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:17:44
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:17:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kukucskálás//
*A könyv segítségével nem esett nehezére előállítani az alapitalt otthon, most pedig visszatért, hogy felmérje a károkat. Eddig úgy sejti még senki nem kapott hírt arról, hogy már többé nem dolgozik itt mert az Intéző kihajította a szűrét, így a személyzeti hátsó bejáraton érkezik. A konyhán keresztül benyit a fogadótérbe, elsőre csak a fejét dugja be, mert nem tudja mi vár ott rá. Lehet már lezongorázták a dolgot, lehet minden vérben áll, de ha nem lesi meg sose derül ki. Ahogy ott kuksol az ajtóban hallja, hogy még mindig folyik a küzdelem nagy hévvel, bár már inkább a kijárat irányából hallatszik a küzdelem zaja. Mivel a konyhaajtóból nem igazán látja, mi is a helyzet, így átmotoszkál a pult mögé, aminek az oldalából csak a feje lóg ki. Nem akar közbeavatkozni, sőt az lenne a legjobb, ha senki se venné észre, hogy hajas a pult oldala.*
*A könyv segítségével nem esett nehezére előállítani az alapitalt otthon, most pedig visszatért, hogy felmérje a károkat. Eddig úgy sejti még senki nem kapott hírt arról, hogy már többé nem dolgozik itt mert az Intéző kihajította a szűrét, így a személyzeti hátsó bejáraton érkezik. A konyhán keresztül benyit a fogadótérbe, elsőre csak a fejét dugja be, mert nem tudja mi vár ott rá. Lehet már lezongorázták a dolgot, lehet minden vérben áll, de ha nem lesi meg sose derül ki. Ahogy ott kuksol az ajtóban hallja, hogy még mindig folyik a küzdelem nagy hévvel, bár már inkább a kijárat irányából hallatszik a küzdelem zaja. Mivel a konyhaajtóból nem igazán látja, mi is a helyzet, így átmotoszkál a pult mögé, aminek az oldalából csak a feje lóg ki. Nem akar közbeavatkozni, sőt az lenne a legjobb, ha senki se venné észre, hogy hajas a pult oldala.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659