//küldetés//
*Őszintén szólva volt egy olyan érzése, hogy efféle választ kap, így a nagy részét már inkább csak beletörődő, önkorholó révedéssel hallgatja. Szó se róla, a gnóm nagyon is segítőkész a tanácsokkal, de Yeza remélte, hogy ezúttal lesz egy jóval egyszerűbb, de ami fontosabb, simább út. Most már kezd kikristályosodni a vörös előtt, hogy az ilyen típusú utak a számára vagy láthatatlanok, vagy el vannak torlaszolva egy figyelmeztető táblával: felújítás miatt lezárva!*
- Hát jó *veszi tudomásul a tényállást és biccent Xavynak, akit ezúttal a színes löttyökkel teli üvegcsék is olyan hűvösen hagytak, mint egy északi kőoltárra csapott döglött halat. Yeza nem él ilyen szerekkel, ha nem tornyosul fölé a muszáj árnyéka. Őszintén szólva, nem is érti, hogy bízhatnak ezekben a kotyvalékokban, amik közkézen forognak, a rongyosok pedig azt állítják, hogy csak úgy találják itt-ott. Kirázza a hideg a gondolattól, hogy esetleg fel kéne hajtania bármelyiket is. Mindenesetre azért biztonságba helyezi őket, mert ha hasznukat nem is látja most, cserealapnak általában jobbak, mint ahogy ezúttal szerepeltek. Óvatosan pakolja el őket, így a figyelme egy kissé másfelé is jár, amikor a név megtalálja.*
- Mi? *pillant fel a pincéből már ismerős lányra a homlokát ráncolva. Talán udvariatlan dolog tőle, de ha a lánynak tényleg ez a neve, valószínűleg nem Yeza az első, aki így reagál rá. Csak remélni tudja, hogy kap valami hétköznapi használatra is alkalmas formát a megszólításra, de ha nem, hát majd talál egyet.*
- Yeza *mutatkozik be mind a két rövidke szótaggal, amivel őt lajstromba foglalták.
Leheletnyit rándul a szemöldöke annak hallatán, hogy immár a másik lány is a Kereskedőház tagja, de az igazat megvallva messzemenően érthető, hogy a történtek után beszervezték. Aztyannak megvannak az eszközei az ilyesmire. De ha már az metszőn kék pillantás gazdája került porondra... Megbízás. Nawa jól elcsípi a Rőt arcán átsuhanó árnyakat. Most már tényleg kezdi határozottan kellemetlenül szorítani a torkát ez a hurok, amit a bizonyításra kijelölt feladat jelent. Nem elég, hogy gúzsba kötik a kitételek, de valahogy mintha minden ellene dolgozna.*
- Nézd *hajol a lányhoz bizalmasan, hogy suttogó hangját csakis ő hallhassa. Felvázolja a tényállást, miszerint mindenképp ki kell faggassa azt a szélső asztalnál részegen kókadozó kocsist, méghozzá lehetőleg diszkréten. Egyúttal meg is kéri Nawát, hogy tartsa szemmel, míg ő gyorsan rendbe szedi magát odafönt.
Térül és fordul. Yeza nem az a fajta nő, aki órákig piperészkedik (bár tény, hogy, mint minden nő, képes erre is). Hamar ledobja magáról megviselt gönceit, megmosakszik és tiszta ruhát meg csizmát húz. A haját már csak út közben igazítja el a lépcsőn lefelé menet. A kardokat a szobájában hagyta. Csak az övébe tűzött wegtoreni tőr marad nála.*
- Az a másik dolog. A lándzsanyél Aztyannak. Mennyire sürgős? *kérdi.* - Ki a megrendelő? *hunyorít, mikor is felmerül benne egy eshetőség.
Pillantását a kocsis felé fordítja, de csendes szavait továbbra is az újdonsült céhtárs felé intézi.* - Van valami ötleted?