//Kis bajban kis segítség//
*Természetes, hogy ültükben nem kerüli el a figyelmét Wrexan pillantása. Valamiért most nem akar ezzel visszaélni, pedig a legelején minden ilyen kis mozzanat nagyon jó szórakozásnak ígérkezett. A fiú zavarba ejtése nem volt nehéz feladat, de annál jobb végeredménnyel kecsegtetett. Talán elérkezett az idő, hogy felhagyjon az ilyen gonosz kis játékokkal? Az igazi önmeghazudtolás lenne, így mikor a hajigazgatás műveletével végzett mutatóujjával kissé végigcirógat saját nyakán, mintha egy egyszerű vakarászás lenne, s ingének utolsó előtti gombját is kilazítja, hogy dekoltázsa egy hangyányival nagyobb hangsúlyt kapjon. Persze csak úgy, mint aki most ezzel fejezte be a teljes körű kényelembehelyezését. Ha ez nem vált ki semmit, akkor egy ideig felhagy a froclizással.*
- Mintha csak randevún lennék.
*Jegyzi meg amolyan mellékesen, de azért ebben is van egy kis játék.*
- Mindenesetre tényleg nagyon köszönöm.
*A következőkben már ismét kedves és vidám arcot ölt, mikor Wrexan is benne lenne még egy találkában. Valahogy üdítőleg hat rá, hogy nem valami levakarhatatlan kandúr társaságától kell éppen megszabadulnia, hanem egy ártatlannak tűnő, helyes férfival töltheti el a napja eddigi részét.*
- Ha jól laktunk elsétálhatunk arra az ebéd ledolgozásának céljából.
*Tűnődik is el egy kicsit. Bár nem igazán olyan a lakhelye, ami dicsekvésre méltó, de legalább van fedél a feje fölött. Lenne rajta mit csinálni, de az eddig félretett pénzt mindig csak elitta. Vagyis nem jutott el odáig az arany, hogy félre tudja tenni. De az biztos, hogy egy ilyen vendégnek a későbbiekben igazán örülne.*
- Ha egyszer rászánom magam, hogy utazzak egy kicsit akkor megígérem, hogy a Sellőház lesz az első állomásom.
*Kacsint is mosolyogva, s bármennyire is kétesnek tűnhet néha a nő a szavát állni szokta.*
- Hát mindenkinek vannak hibái.
*Vonja meg a vállát a másnaposságot illetőleg. Ez sem olyan dolog, ami dicsekvésre méltó, de neki már gyakorta részét képezi a mindennapoknak. Persze nem napi szintű a vedelés, de szereti magát sokszor elengedni. Talán ez olyan pótcselekvés nála. Egy ideig szemmel követi, míg Wrexan a pulthoz ballag, majd tekintete már a fogadó belsejét kezdi kémlelni. Eddig a Pegazus volt a mindene, de nem tűnik ez sem rossz helynek. Sőt határozottan kellemesnek érzi a légkört. A szék kényelmes, a benti illatok is kedvére valóak, eddig nem is érezte magát éhesnek, de az asztalnál ülőktől érkező finomságok aromái korgásra késztetik a gyomrát.
Mikor már Wrexan visszatér ismét felötlik benne a kérdés, ami idejövetelkor fogalmazódott meg benne. Valószínű, hogy újfent zavarba hozza a fiút, de az sem kizárt, hogy nyugodt választ fog kapni. Így, ha amaz ismét elhelyezkedik kíváncsian emeli rá aranyszín szemeit.*
- Tudom, hogy megint mély vizekre evezek, de van neked valakid?
*Hajol is kissé az asztal fölé, miközben rákönyököl annak lapjára, s állát az összekulcsolt kezeinek fejére helyezi. Igyekszik nem elvigyorodni, inkább csak őszinte kíváncsisággal fürkészi Wrexan arcát, annak feltérképezve minden egyes rezdülését, amit a kérdés kiválthat.*