Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 368 (7341. - 7360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7360. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:39:49
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:39:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*A koboldok már felhagytak a haranggal is. Már a koponyáját verik belülről a kalapácsaikkal, csak hogy vegye észre magát végre. De ő továbbra is ott ül, mintha minden rendben lenne, és nem az előbb nézte volna végig, hogy Nori hirtelen valahogy.. más lesz. Valahogy nem önmaga. Mintha par másodperc és szó erejéig valaki teljesen más hajolna felé az asztal felett. Ha nem épp az amulettel babrálna, most biztos megint valami babonás formulára hajtaná az ujjait.
Amikor a kisboszorkány hevesen tagadni kezdi hogy bántotta volna akit szeret, mármint.. úgy bántotta volna, egy pillanatra se érzi úgy, hogy megkönnyebbülhetne. Mert egyszerűen már képelen arra, hogy megmondja: hazudik-e a lány vagy sem. Azt tudja csak, hogy ahogy a pokoli varázslatról beszél neki a lány, azt elhiszi. Egészen feláll tőle a szőr is a karján. De azt elképzelni sem tudja hogy az milyen varázslat lehetett. Erre már rákérdezni sem mer.
Magában töpreng azon amit Nori összehord neki, de azért figyel is. Hamar kiderül, hogy rosszul gondolta: a lány nem valami szerelmi bánatról mesélt neki az előbb. Szemöldökei egy kissé közelebb húzódnak egymáshoz, ahogy annak a másik lánynak a leírását hallgatja. Halkan hümment. Ha lenne a padnak támlája, egész biztosan hátra dőlne most.*
- No, hát ha nem úgy bántottad, akkó' jól van. *-dörmögi-* Osztán látod, csak újra megkeresett később. Ezt mondom én is. Aki szeret, az megbocsát.
*Aprót biccent.*
- Hiszen te se' haragszol őrá, nemde? Hiszen.. ahogy mondod, hiányzik neked. *-elengedi a medált, hüvelykjével elgondolkodva végigsimít az ajkain.-* Aztat meg nem hiszem, hogy nincs senkid. Hiszen ott van neked ő.
*Kissé megrázza a fejét, megerősítve, hogy nem ért egyet Nori állításával.*
- Hiszen még ha dógozik is, ha van ideje, akkó' azt rád szánja a.. eh.. hm. *-zavartan pislog párat-* Há' mit is mondtál, hogy híjják ezt a jányt?
//Alkonyka//
*A koboldok már felhagytak a haranggal is. Már a koponyáját verik belülről a kalapácsaikkal, csak hogy vegye észre magát végre. De ő továbbra is ott ül, mintha minden rendben lenne, és nem az előbb nézte volna végig, hogy Nori hirtelen valahogy.. más lesz. Valahogy nem önmaga. Mintha par másodperc és szó erejéig valaki teljesen más hajolna felé az asztal felett. Ha nem épp az amulettel babrálna, most biztos megint valami babonás formulára hajtaná az ujjait.
Amikor a kisboszorkány hevesen tagadni kezdi hogy bántotta volna akit szeret, mármint.. úgy bántotta volna, egy pillanatra se érzi úgy, hogy megkönnyebbülhetne. Mert egyszerűen már képelen arra, hogy megmondja: hazudik-e a lány vagy sem. Azt tudja csak, hogy ahogy a pokoli varázslatról beszél neki a lány, azt elhiszi. Egészen feláll tőle a szőr is a karján. De azt elképzelni sem tudja hogy az milyen varázslat lehetett. Erre már rákérdezni sem mer.
Magában töpreng azon amit Nori összehord neki, de azért figyel is. Hamar kiderül, hogy rosszul gondolta: a lány nem valami szerelmi bánatról mesélt neki az előbb. Szemöldökei egy kissé közelebb húzódnak egymáshoz, ahogy annak a másik lánynak a leírását hallgatja. Halkan hümment. Ha lenne a padnak támlája, egész biztosan hátra dőlne most.*
- No, hát ha nem úgy bántottad, akkó' jól van. *-dörmögi-* Osztán látod, csak újra megkeresett később. Ezt mondom én is. Aki szeret, az megbocsát.
*Aprót biccent.*
- Hiszen te se' haragszol őrá, nemde? Hiszen.. ahogy mondod, hiányzik neked. *-elengedi a medált, hüvelykjével elgondolkodva végigsimít az ajkain.-* Aztat meg nem hiszem, hogy nincs senkid. Hiszen ott van neked ő.
*Kissé megrázza a fejét, megerősítve, hogy nem ért egyet Nori állításával.*
- Hiszen még ha dógozik is, ha van ideje, akkó' azt rád szánja a.. eh.. hm. *-zavartan pislog párat-* Há' mit is mondtál, hogy híjják ezt a jányt?
7359. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:45:01
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:45:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemeiben egy pillanatra őszinte szánalom látszik, amiért a vele szemben ülő férfi képtelen felfogni az amúgy értelmetlen kérésének a lényegét. Ezért kissé előre dől az asztalon, és az alkarján megtámaszkodva közelről bámulja a másikat.*
- Pontosan. Csak ne mondd el senkinek, mert a pokol bizony nem jó hely!
*Hirtelen, mintha nem is ugyanaz a lány lenne, aki az előbb ült itt. Szemeiből fenyegető szándék tükröződik, és az is látszik, hogy véresen komolyan gondol mindent, amit mond. Az egyik darabkája pontosan tudja, mekkora bajba kerülhetnek, ha kitudódik, hogy valóban gyilkolt már, szóval kénytelen megvédeni magát, magukat, akár ilyen áron is.
Azonban, ahogy sikerül dűlőre jutniuk ezzel a problémával kapcsolatban, újra hátradől a széken, a fenyegető aura pedig huss, egycsapásra meg is szűnik létezni körülötte. Kezeit szorosan fonja össze maga előtt, és úgy hallgatja tovább Alaver szavait, melyek ezúttal eléggé sületlenségnek tűnnek.*
- Milyen fickó? *Először azt hiszi, hogy a férfi is ugyanolyan őrült, mint ő maga, és csak össze-vissza beszél, de miután egy csöppet megerőlteti magát, sikerül összeraknia a fejében a képet, de mégsem erre reagál először, mert a másik mondandójának többi része még hajmeresztőbbnek bizonyul. Nori hevesen rázni is kezdi a fejét.*
- Nem, nem nem! Nem úgy bántottam. Jól van, él. Csak… neki is megmutattam egy rövid időre, hogy milyen a pokol. Egyébként kérte is tőlem, hogy használjam rajta a varázslatot, de valamiért mégis megharagudott miatta. Nagyon. Azt mondta, hogy nem akar többet velem lenni. Aztán visszajött, kibékültünk, de azóta nagyon keveset találkozunk.
*Arra nem tér ki, hogy közös otthont terveztek az ominózus történés előtt, de annak következményeképp ez az álom is apró szilánkokra tört.*
- Szerintem nem bántottam annyira, szerinte meg de… De amúgy nem fickó, hanem lány. Fél-elf lány. Képzeld! Egészen hasonlítunk egymásra. Neki is ugyanilyen, gyönyörű, fekete haja van, csak az övé kissé hullámosabb. *Beletúr közben a dús, egyenes, sötét fürtjeibe. Az ő haja lassan talán kezd már túl hosszú is lenni, de esze ágában sincs tenni ellene.*
- Annyi a különbség, hogy az én szemem barna, az övé meg kék, de akár még testvérek is lehetnénk. Játszadoztunk is azzal, hogy azok vagyunk, de persze ez hülyeség… Nekem nincs senkim sem.
*Észre sem veszi, hogy mennyire lelkesen kezd mesélni róla a férfinek. Az apró, pici, fekete, lüktető szívében lévő szeretet táplálja a szavait, szóval mégis csak ismeri azt, de nem tudja róla, hogy ez a szeretet.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemeiben egy pillanatra őszinte szánalom látszik, amiért a vele szemben ülő férfi képtelen felfogni az amúgy értelmetlen kérésének a lényegét. Ezért kissé előre dől az asztalon, és az alkarján megtámaszkodva közelről bámulja a másikat.*
- Pontosan. Csak ne mondd el senkinek, mert a pokol bizony nem jó hely!
*Hirtelen, mintha nem is ugyanaz a lány lenne, aki az előbb ült itt. Szemeiből fenyegető szándék tükröződik, és az is látszik, hogy véresen komolyan gondol mindent, amit mond. Az egyik darabkája pontosan tudja, mekkora bajba kerülhetnek, ha kitudódik, hogy valóban gyilkolt már, szóval kénytelen megvédeni magát, magukat, akár ilyen áron is.
Azonban, ahogy sikerül dűlőre jutniuk ezzel a problémával kapcsolatban, újra hátradől a széken, a fenyegető aura pedig huss, egycsapásra meg is szűnik létezni körülötte. Kezeit szorosan fonja össze maga előtt, és úgy hallgatja tovább Alaver szavait, melyek ezúttal eléggé sületlenségnek tűnnek.*
- Milyen fickó? *Először azt hiszi, hogy a férfi is ugyanolyan őrült, mint ő maga, és csak össze-vissza beszél, de miután egy csöppet megerőlteti magát, sikerül összeraknia a fejében a képet, de mégsem erre reagál először, mert a másik mondandójának többi része még hajmeresztőbbnek bizonyul. Nori hevesen rázni is kezdi a fejét.*
- Nem, nem nem! Nem úgy bántottam. Jól van, él. Csak… neki is megmutattam egy rövid időre, hogy milyen a pokol. Egyébként kérte is tőlem, hogy használjam rajta a varázslatot, de valamiért mégis megharagudott miatta. Nagyon. Azt mondta, hogy nem akar többet velem lenni. Aztán visszajött, kibékültünk, de azóta nagyon keveset találkozunk.
*Arra nem tér ki, hogy közös otthont terveztek az ominózus történés előtt, de annak következményeképp ez az álom is apró szilánkokra tört.*
- Szerintem nem bántottam annyira, szerinte meg de… De amúgy nem fickó, hanem lány. Fél-elf lány. Képzeld! Egészen hasonlítunk egymásra. Neki is ugyanilyen, gyönyörű, fekete haja van, csak az övé kissé hullámosabb. *Beletúr közben a dús, egyenes, sötét fürtjeibe. Az ő haja lassan talán kezd már túl hosszú is lenni, de esze ágában sincs tenni ellene.*
- Annyi a különbség, hogy az én szemem barna, az övé meg kék, de akár még testvérek is lehetnénk. Játszadoztunk is azzal, hogy azok vagyunk, de persze ez hülyeség… Nekem nincs senkim sem.
*Észre sem veszi, hogy mennyire lelkesen kezd mesélni róla a férfinek. Az apró, pici, fekete, lüktető szívében lévő szeretet táplálja a szavait, szóval mégis csak ismeri azt, de nem tudja róla, hogy ez a szeretet.*
7358. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:40:39
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:40:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Ahogy az aranyéletű nő közelebb húzódik és helyet foglal mellette, a Havasföldi érzékeli a próbálkozását, hogy valami módon megtudjon hasznos dolgokat róla. Érzi a másik kíváncsi pillantásait, mintha a hideg szél borzongatná arcát a fagyos hegyekben. Meg akarja törni a jeget, de ez igen nehéz az éji fagy idején. A barna szemek kutatóan kémlelik, de ő továbbra is fagyos szikla marad. Szavai nem oszlatják el gyanakvását, sőt, csak megerősítik benne az óvatosság szükségességét. A fogadó zsibongása ellenére Nodric számára a világ még mindig a hóvihar hidegében létezik.*
- Nem ismer Brufjort? *Teszi fel a kérdést Brufjort klánra kontrázva, hangja mély és hűvös, mint a jeges hegyi barlangok szele. Kötve hiszi, hogy a nő valóban nem hallott volna róluk, de ezt majd kideríti később, ha a beszélgetés arra terelődik. Mindenesetre nem fordul felé, tekintete továbbra is a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Az emlékekben felderengenek a havas hegyek, a szél süvítése és a jeges sziklák szikár szépsége. Ekkor a Zöldvölgyi felhozza az orgyilkos sejtését.*
- Orgyilkos nem kell kard ölni. *Válaszolja természetesen, érzelemmentesen. Hangjában nincs vád, csupán a tények rideg megállapítása. Arra gondol, hogy a másik talán a bolondját járatja vele, vagy éppen próbálja őt megtéveszteni. A kard a legkevesebb, annál sokkal aljasabb fegyverek vannak, ha valaki ölni akar. Méreg, árulás, sötét praktikák, mind ismert eszközök az aljas szándékúak kezében. De a fekete hajzuhatagú nő nem adja fel ilyen könnyen. A beszéde és otthona felől érdeklődik, mintha ezzel közelebb férkőzhetne hozzá. *
- Pirtianes, otthon. *Rezzenéstelen arccal állítja ezt, tekintetét továbbra sem fordítva felé. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen beszéde és megjelenése is teljesen ellentmond ennek. Pirtianes fagymentes északnyugati város, míg Nodric megjelenése inkább a fagyos, hegyvidékekre utal. Némiképp jelenlegi ruházata egyezhet az állításával, hiszen Pirtianesi katonai viselet. De nem törődik azzal, hogy szavai igazából mennyire hihetetlenek, mert célja csupán az, hogy eltávolítsa magától a kíváncsiskodó idegent. Talán a nyilvánvaló hazugság elriasztja a Zöldvölgyit a további kérdezősködéstől.*
- Te miért beszél idegen? *Kérdi hidegen, ezúttal lassan felé fordítva jeges tekintetét. Szemeiben a gleccserek hidege csillan.*
- Nem tanít neked, hogy idegen veszélyes? *Ujjai lassan megfeszülnek az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan súrlódik a mozdulattól. Bár külsőleg nyugodtnak tűnik, belül feszült, mint a hó alatt rejtőző lavina, amely bármelyik pillanatban elszabadulhat. A fogadó hangulata és a körülöttük lévő zsibongás nem érinti meg. Számára ez csak egy illúzió, ami elfedi a valóságot. Szívében a gyanakvás tüskés virágai nőnek és intik óvatosságra. Gondolatai gyorsan cikáznak. Vajon a nő tényleg csak egy kíváncsi utazó, vagy talán a Brufjort klán küldte, hogy bosszút álljanak? Nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Küldetése túl fontos ahhoz, hogy bármi vagy bárki elterelje figyelmét. Ismét elfordítja tekintetét, vissza a pult mögötti árnyak felé. Talán, ha nem mutat érdeklődést, a nő magától is távozik. A konyhai fazék alatt pattogó tűz fénye megcsillan jeges szemeiben, de nem képes enyhíteni és engedni a fagy néma szorításából.*
*Ahogy az aranyéletű nő közelebb húzódik és helyet foglal mellette, a Havasföldi érzékeli a próbálkozását, hogy valami módon megtudjon hasznos dolgokat róla. Érzi a másik kíváncsi pillantásait, mintha a hideg szél borzongatná arcát a fagyos hegyekben. Meg akarja törni a jeget, de ez igen nehéz az éji fagy idején. A barna szemek kutatóan kémlelik, de ő továbbra is fagyos szikla marad. Szavai nem oszlatják el gyanakvását, sőt, csak megerősítik benne az óvatosság szükségességét. A fogadó zsibongása ellenére Nodric számára a világ még mindig a hóvihar hidegében létezik.*
- Nem ismer Brufjort? *Teszi fel a kérdést Brufjort klánra kontrázva, hangja mély és hűvös, mint a jeges hegyi barlangok szele. Kötve hiszi, hogy a nő valóban nem hallott volna róluk, de ezt majd kideríti később, ha a beszélgetés arra terelődik. Mindenesetre nem fordul felé, tekintete továbbra is a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Az emlékekben felderengenek a havas hegyek, a szél süvítése és a jeges sziklák szikár szépsége. Ekkor a Zöldvölgyi felhozza az orgyilkos sejtését.*
- Orgyilkos nem kell kard ölni. *Válaszolja természetesen, érzelemmentesen. Hangjában nincs vád, csupán a tények rideg megállapítása. Arra gondol, hogy a másik talán a bolondját járatja vele, vagy éppen próbálja őt megtéveszteni. A kard a legkevesebb, annál sokkal aljasabb fegyverek vannak, ha valaki ölni akar. Méreg, árulás, sötét praktikák, mind ismert eszközök az aljas szándékúak kezében. De a fekete hajzuhatagú nő nem adja fel ilyen könnyen. A beszéde és otthona felől érdeklődik, mintha ezzel közelebb férkőzhetne hozzá. *
- Pirtianes, otthon. *Rezzenéstelen arccal állítja ezt, tekintetét továbbra sem fordítva felé. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen beszéde és megjelenése is teljesen ellentmond ennek. Pirtianes fagymentes északnyugati város, míg Nodric megjelenése inkább a fagyos, hegyvidékekre utal. Némiképp jelenlegi ruházata egyezhet az állításával, hiszen Pirtianesi katonai viselet. De nem törődik azzal, hogy szavai igazából mennyire hihetetlenek, mert célja csupán az, hogy eltávolítsa magától a kíváncsiskodó idegent. Talán a nyilvánvaló hazugság elriasztja a Zöldvölgyit a további kérdezősködéstől.*
- Te miért beszél idegen? *Kérdi hidegen, ezúttal lassan felé fordítva jeges tekintetét. Szemeiben a gleccserek hidege csillan.*
- Nem tanít neked, hogy idegen veszélyes? *Ujjai lassan megfeszülnek az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan súrlódik a mozdulattól. Bár külsőleg nyugodtnak tűnik, belül feszült, mint a hó alatt rejtőző lavina, amely bármelyik pillanatban elszabadulhat. A fogadó hangulata és a körülöttük lévő zsibongás nem érinti meg. Számára ez csak egy illúzió, ami elfedi a valóságot. Szívében a gyanakvás tüskés virágai nőnek és intik óvatosságra. Gondolatai gyorsan cikáznak. Vajon a nő tényleg csak egy kíváncsi utazó, vagy talán a Brufjort klán küldte, hogy bosszút álljanak? Nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Küldetése túl fontos ahhoz, hogy bármi vagy bárki elterelje figyelmét. Ismét elfordítja tekintetét, vissza a pult mögötti árnyak felé. Talán, ha nem mutat érdeklődést, a nő magától is távozik. A konyhai fazék alatt pattogó tűz fénye megcsillan jeges szemeiben, de nem képes enyhíteni és engedni a fagy néma szorításából.*
7357. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:40:51
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:40:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*Naivan azt gondolja, hogy a másikat sikerült csábítása rabjává tenni, de a másik rideg és nem túl bő elutasítása fogadja. Nem számított erre a fajta elutasításra. Attól ez még természetesen nem tántorítja el céljától. Játszani akar a férfival, mint ahogy egy macska játszik a prédájával, még mielőtt végleg véget vetne a préda életének. Majd kiderül, hogy hogyan fog sikerülni. A siker nem garantált, de maga a játék izgalmáért megéri számára. A férfi pedig most nyitott előtte egy utat, amelyről könnyen megfoghatóvá válik. Csak ügyesen kell játszania a lapjait. Megigazítja haját, ruháját is kisimítja a kezeivel és a férfihez közelít és helyet foglal mellette. Egy embernyi helyet azért kihagy. Nem akarja a másikat rögtön ingerelni.*
-Brufjort? Nem ismerek senkit ilyen névvel.
*Néz barna szemeivel a férfira. Ha az felé fordul, akkor egyenesen a szemeibe néz.*
-Ha jól értem orgyilkosnak tartasz, ami amúgy jól esik. Nem sokan néznék ki belőlem, hogy képes lennék fegyvert forgatni.
*Amit amúgy nem tud, vagy legalább is nem ügyesen. Elnézve a férfit, még az sem lenne elég ha jól értene a fegyverforgatáshoz. A férfi hegynyi teste arra engedi következtetni, hogy elég erő lakozik benne. Még ha csak védekezne a kardjával, az is csak pillanatokig bírná a férfi csapásait. A férfi jogosan gondolhatja, hogy más praktikákhoz kellene fordulnia, hogy eltegye láb alól.*
-A beszéded kicsit furcsa. Honnan érkeztél Artheniorba?
*Próbálja megtörni ezt a nagy gleccsernyi jégdarabot.*
*Naivan azt gondolja, hogy a másikat sikerült csábítása rabjává tenni, de a másik rideg és nem túl bő elutasítása fogadja. Nem számított erre a fajta elutasításra. Attól ez még természetesen nem tántorítja el céljától. Játszani akar a férfival, mint ahogy egy macska játszik a prédájával, még mielőtt végleg véget vetne a préda életének. Majd kiderül, hogy hogyan fog sikerülni. A siker nem garantált, de maga a játék izgalmáért megéri számára. A férfi pedig most nyitott előtte egy utat, amelyről könnyen megfoghatóvá válik. Csak ügyesen kell játszania a lapjait. Megigazítja haját, ruháját is kisimítja a kezeivel és a férfihez közelít és helyet foglal mellette. Egy embernyi helyet azért kihagy. Nem akarja a másikat rögtön ingerelni.*
-Brufjort? Nem ismerek senkit ilyen névvel.
*Néz barna szemeivel a férfira. Ha az felé fordul, akkor egyenesen a szemeibe néz.*
-Ha jól értem orgyilkosnak tartasz, ami amúgy jól esik. Nem sokan néznék ki belőlem, hogy képes lennék fegyvert forgatni.
*Amit amúgy nem tud, vagy legalább is nem ügyesen. Elnézve a férfit, még az sem lenne elég ha jól értene a fegyverforgatáshoz. A férfi hegynyi teste arra engedi következtetni, hogy elég erő lakozik benne. Még ha csak védekezne a kardjával, az is csak pillanatokig bírná a férfi csapásait. A férfi jogosan gondolhatja, hogy más praktikákhoz kellene fordulnia, hogy eltegye láb alól.*
-A beszéded kicsit furcsa. Honnan érkeztél Artheniorba?
*Próbálja megtörni ezt a nagy gleccsernyi jégdarabot.*
7356. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:57:00
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:57:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Ahogy közelebb lép az aranyéletűhöz, az úgy tűnik, először nem vesz róla tudomást. A fogadó zsivaja és a konyha felől csapódó langyos fuvallat körülöleli őket, de Nodric számára a világ továbbra is a fagyos hegyek csendjében létezik. Majd kisvártatva a fekete hajzuhatagból feltekint egy mosollyal. A nő szemeiben rejtélyes fény csillan, mint a holdfény a jeges tavakon. Tekintetük azonban még nem találkozik, mintha jelenlétét eltakarná egy éjszakai hóvihar. A hosszúfülű lenyeli az utolsó falatot az ételből, majd végül lassan kifordul a jégvérű felé. Mozdulatai kecsesek, mint a hófödte fenyők hajladozása a szélben, ami sokszor a fenyegető vihar jeleiről árulkodik. A nő arcán mosoly van, és a gleccserkék szemeit vizslatja. Vándorként szólítja meg, majd végignézi talpától a homlokáig, mint egy hótigris a prédáját. Nodric érzi a másik tekintetét, mint a fagyos szél érintését arcán. A közeledésre és a kézsimításra látszólag rezzenéstelenül reagál, arca kifejezéstelen, akár a fagyott sziklafal. Gondolataiban az is felötlik, hogy a Zöldvölgyi lány a Brufjort klán bérgyilkosa lehet. Túl gyanús, hogy pont akkor tűnik fel, amikor visszatér Zöldvölgy területére, azok után, hogy három fagyfordulóval ezelőtt megölte a törzs vezetőjét. Szívében a gyanakvás jégcsapjai nőnek, és ösztönei óvatosságra intik. Tekintete hűvös és hideg, bizalmatlan.*
- Mondd te meg Brufjort, küld férfi, ha akar megölni Havasföld fia. *Szavai olyan élesek, mint a jégcsapok, melyek a barlangok száján függnek. Hangja mély és reszelős, mint a hegyi viharok morgása. Ezzel visszalép korábbi helyére a pultnál, és leül az előbbi székére, testét is visszafordítva a pult másik oldala felé. Pillantása a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Nem akar belekeveredni egy ármánykodó bérgyilkos játékába, akinek az aranyéletűt gondolja. Tudja, hogy itt a fogadóban nem támadná meg nyíltan, inkább fondorlattal, méreggel vagy más sötét praktikákkal vetne véget életének, ahogy a Brufjort klán módszereit ismeri. Ujjai lassan ökölbe szorulnak az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan nyikorog a feszültségtől. Szívében újra a harag lángjai csapnak fel, amint visszagondol ellenségeire. Mélységes csend ül rá, belső viharában csak a bosszú hideg szikrái lobognak. Az őszi meleg fuvallatok ellenére is jeges a tekintete.*
*Ahogy közelebb lép az aranyéletűhöz, az úgy tűnik, először nem vesz róla tudomást. A fogadó zsivaja és a konyha felől csapódó langyos fuvallat körülöleli őket, de Nodric számára a világ továbbra is a fagyos hegyek csendjében létezik. Majd kisvártatva a fekete hajzuhatagból feltekint egy mosollyal. A nő szemeiben rejtélyes fény csillan, mint a holdfény a jeges tavakon. Tekintetük azonban még nem találkozik, mintha jelenlétét eltakarná egy éjszakai hóvihar. A hosszúfülű lenyeli az utolsó falatot az ételből, majd végül lassan kifordul a jégvérű felé. Mozdulatai kecsesek, mint a hófödte fenyők hajladozása a szélben, ami sokszor a fenyegető vihar jeleiről árulkodik. A nő arcán mosoly van, és a gleccserkék szemeit vizslatja. Vándorként szólítja meg, majd végignézi talpától a homlokáig, mint egy hótigris a prédáját. Nodric érzi a másik tekintetét, mint a fagyos szél érintését arcán. A közeledésre és a kézsimításra látszólag rezzenéstelenül reagál, arca kifejezéstelen, akár a fagyott sziklafal. Gondolataiban az is felötlik, hogy a Zöldvölgyi lány a Brufjort klán bérgyilkosa lehet. Túl gyanús, hogy pont akkor tűnik fel, amikor visszatér Zöldvölgy területére, azok után, hogy három fagyfordulóval ezelőtt megölte a törzs vezetőjét. Szívében a gyanakvás jégcsapjai nőnek, és ösztönei óvatosságra intik. Tekintete hűvös és hideg, bizalmatlan.*
- Mondd te meg Brufjort, küld férfi, ha akar megölni Havasföld fia. *Szavai olyan élesek, mint a jégcsapok, melyek a barlangok száján függnek. Hangja mély és reszelős, mint a hegyi viharok morgása. Ezzel visszalép korábbi helyére a pultnál, és leül az előbbi székére, testét is visszafordítva a pult másik oldala felé. Pillantása a távolba réved, mintha az otthoni hófödte csúcsokat látná maga előtt. Nem akar belekeveredni egy ármánykodó bérgyilkos játékába, akinek az aranyéletűt gondolja. Tudja, hogy itt a fogadóban nem támadná meg nyíltan, inkább fondorlattal, méreggel vagy más sötét praktikákkal vetne véget életének, ahogy a Brufjort klán módszereit ismeri. Ujjai lassan ökölbe szorulnak az asztal lapján, a kesztyű anyaga halkan nyikorog a feszültségtől. Szívében újra a harag lángjai csapnak fel, amint visszagondol ellenségeire. Mélységes csend ül rá, belső viharában csak a bosszú hideg szikrái lobognak. Az őszi meleg fuvallatok ellenére is jeges a tekintete.*
7355. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:51:37
Üzenet elküldve: 2024-09-27 09:51:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fura neki a kisboszorkány. Fejében a koboldok már rég nem a vészcsengőket rázzák, hanem azokat a hatalmas harangokat verik, amikkel a falunak jelzik a bajt. De mégis ellenáll a késztetésnek, hogy elhúzódjon; ellenáll annak a késztetésnek hogy felálljon, hogy fogja magát és hazamenjen, el innen, bárhová, máshová. Mert fura neki a lány.*
- Ne mondjam el senkinek, hogy nem vagy az..? *-kérdez vissza. Fogalma sincs, hogy mire gondol ezzel Nori.-* No jó.. Ha ezt akarod?
*Egy mozdulattal elsöpri maga elől az összes morzsát amit mostanra viszonylag egyenes vonalba rendezett össze oda sem figyelve, és könyökeivel megtámaszkodik az asztal lapján. Jobbja újra a nyakában lógó medált kezdi babrálni.*
- Igen, *-bólint-* az a megbocsátás.
*Valami az eszébe jut hirtelen, és bár valahol belül tudja, hogy nem szabadna rákérdeznie a dologra, nem tudja megfékezni a nyelvét.*
- Mondjad csak.. *-szólal meg óvatosan-* Bántottad..? Ugye.. ugye nem azóta van eltűnve a fickó, hogy bántottad?
*Nyel egyet, tekintete Nori ujjaira siklik, amikkel a bögréjét fogja.*
- Hát csak hogy.. hmh.. ha mán' könyékig vó'tál véres, akkor az a vér esetleg nem.. *-szusszant egyet, végül csak kinyekergi a mondat végét is-* Ugye nem azé a fickóé volt?
*Fura neki a kisboszorkány. Olyannak látja, mint egy megzavarodott állatkát, talán mondjuk egy macskát, ami előbb véres csomóvá pofozza a saját ivadékát, hogy aztán fél nappal később szívettépő nyávogással keresse mindenhol. A faluban talán csak egyszer volt ilyenforma ember, az is akkortájt lakott ott, amikor még maga sem volt siheder, így hát csak homályosan emlékszik. Arra az emberre akkor azt mondták, hogy valami miatt egészen megzápult ott fejben. Nem tudja, hogy Nori is megzápult-e valami miatt, de a szemeiben fura dolgokat lát, olyanokat, amiket nem nagyon látott még.*
- Oszt' ha meg nem azé vó't.. *-dünnyögi-* Akkor csak nem bánthattad annyira, hogy hátat akarjon fordítani neked.. hm?
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fura neki a kisboszorkány. Fejében a koboldok már rég nem a vészcsengőket rázzák, hanem azokat a hatalmas harangokat verik, amikkel a falunak jelzik a bajt. De mégis ellenáll a késztetésnek, hogy elhúzódjon; ellenáll annak a késztetésnek hogy felálljon, hogy fogja magát és hazamenjen, el innen, bárhová, máshová. Mert fura neki a lány.*
- Ne mondjam el senkinek, hogy nem vagy az..? *-kérdez vissza. Fogalma sincs, hogy mire gondol ezzel Nori.-* No jó.. Ha ezt akarod?
*Egy mozdulattal elsöpri maga elől az összes morzsát amit mostanra viszonylag egyenes vonalba rendezett össze oda sem figyelve, és könyökeivel megtámaszkodik az asztal lapján. Jobbja újra a nyakában lógó medált kezdi babrálni.*
- Igen, *-bólint-* az a megbocsátás.
*Valami az eszébe jut hirtelen, és bár valahol belül tudja, hogy nem szabadna rákérdeznie a dologra, nem tudja megfékezni a nyelvét.*
- Mondjad csak.. *-szólal meg óvatosan-* Bántottad..? Ugye.. ugye nem azóta van eltűnve a fickó, hogy bántottad?
*Nyel egyet, tekintete Nori ujjaira siklik, amikkel a bögréjét fogja.*
- Hát csak hogy.. hmh.. ha mán' könyékig vó'tál véres, akkor az a vér esetleg nem.. *-szusszant egyet, végül csak kinyekergi a mondat végét is-* Ugye nem azé a fickóé volt?
*Fura neki a kisboszorkány. Olyannak látja, mint egy megzavarodott állatkát, talán mondjuk egy macskát, ami előbb véres csomóvá pofozza a saját ivadékát, hogy aztán fél nappal később szívettépő nyávogással keresse mindenhol. A faluban talán csak egyszer volt ilyenforma ember, az is akkortájt lakott ott, amikor még maga sem volt siheder, így hát csak homályosan emlékszik. Arra az emberre akkor azt mondták, hogy valami miatt egészen megzápult ott fejben. Nem tudja, hogy Nori is megzápult-e valami miatt, de a szemeiben fura dolgokat lát, olyanokat, amiket nem nagyon látott még.*
- Oszt' ha meg nem azé vó't.. *-dünnyögi-* Akkor csak nem bánthattad annyira, hogy hátat akarjon fordítani neked.. hm?
7354. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 00:00:38
Üzenet elküldve: 2024-09-27 00:00:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
//Yeza//
*A baka kész bármit megtenni, hogy mosolyt csaljon végre Yeza orcájára, ezért nem is rest kutakodásba kezdeni. Természetesen közben fülel, melyet jelez is azzal, hogy sűrűn a rőthajúra pillant.*
- Értem.
*Hümmögi és eltökélten nézi át a kiborított halmot. Szent meggyőződése, hogy hamar meglelnék azt, amit keresnek, ám Yeza látszólag nem is próbálkozik, ezúttal ez az ő figyelmét sem kerüli el. Természetesen a fiú betudja annak, hogy szegény hölgy csak ennyire zaklatott, nem feltételez a wegtoreniről rossz szándékot.*
- Nem...nézünk alaposan körbe?
*Ráncolja a homlokát a fiú, s közben lassan felegyenesedik.*
- Biztos hamar meglenne.
*Feleli sután, ezzel pedig akaratlanul is megválaszolva Yeza esetleges kérdéseit. A fiú sem tud jobb engesztelést feljebbvalója hirtelen támadt haragjával szemben, mint az említett tárgyak felmutatása. Persze nem erőlteti a végtelenségig, mindenesetre szokatlannak találja, elvégre mégsem olyan nagy ez az épület, hogy olyan nehéz legyen néhány igen jellegzetes tárgyat meglelni. Ez biztosan nem a tűt a szénakazalban esete, ám Yeza előszeretettel érezteti az ellenkezőjét.*
- Szóval ha tényleg így állunk. *A fiú zavartan megvakarja tarkóját, majd egy torokköszörülés kíséretében rendezi magát, valamelyest hivatalosabb hangot próbál megütni.* Akkor menjünk!
*Persze Yeza még meggondolhatja magát, s egy segítővel oldalán láthatnak neki a keresésnek, ám ha visszatérnek a többiekhez, onnan már nem lesz lehetősége változtatni helyzetén.*
//Fogadótér//
*Csend telepedik rájuk, ám ezt aligha élvez bármelyikük. Mykael ideges járkálása mellé az idősebb Városőr ujjainak gyors ütemű dobolása párosul. Az idő telik, egyre inkább, s ami nyomasztja, hogy léptek hangját is alig hallja.*
- Ez remek kérdés.
*Sóhajtja a férfi, s ő maga is feláll helyéről, tesz néhány felesleges kört, majd feszült várakozását a lépcsőhöz közeli egyik asztalnál folytatja.*
- Már rég túl lehetnénk ezen. Sárvárosból szabadult erőszaktevők és gyilkosok felkutatása helyett itt vesztegelünk.
*Mormogja a férfi az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy Mykaelék is meghallhassák szavait.*
//Yeza//
*A baka kész bármit megtenni, hogy mosolyt csaljon végre Yeza orcájára, ezért nem is rest kutakodásba kezdeni. Természetesen közben fülel, melyet jelez is azzal, hogy sűrűn a rőthajúra pillant.*
- Értem.
*Hümmögi és eltökélten nézi át a kiborított halmot. Szent meggyőződése, hogy hamar meglelnék azt, amit keresnek, ám Yeza látszólag nem is próbálkozik, ezúttal ez az ő figyelmét sem kerüli el. Természetesen a fiú betudja annak, hogy szegény hölgy csak ennyire zaklatott, nem feltételez a wegtoreniről rossz szándékot.*
- Nem...nézünk alaposan körbe?
*Ráncolja a homlokát a fiú, s közben lassan felegyenesedik.*
- Biztos hamar meglenne.
*Feleli sután, ezzel pedig akaratlanul is megválaszolva Yeza esetleges kérdéseit. A fiú sem tud jobb engesztelést feljebbvalója hirtelen támadt haragjával szemben, mint az említett tárgyak felmutatása. Persze nem erőlteti a végtelenségig, mindenesetre szokatlannak találja, elvégre mégsem olyan nagy ez az épület, hogy olyan nehéz legyen néhány igen jellegzetes tárgyat meglelni. Ez biztosan nem a tűt a szénakazalban esete, ám Yeza előszeretettel érezteti az ellenkezőjét.*
- Szóval ha tényleg így állunk. *A fiú zavartan megvakarja tarkóját, majd egy torokköszörülés kíséretében rendezi magát, valamelyest hivatalosabb hangot próbál megütni.* Akkor menjünk!
*Persze Yeza még meggondolhatja magát, s egy segítővel oldalán láthatnak neki a keresésnek, ám ha visszatérnek a többiekhez, onnan már nem lesz lehetősége változtatni helyzetén.*
//Fogadótér//
*Csend telepedik rájuk, ám ezt aligha élvez bármelyikük. Mykael ideges járkálása mellé az idősebb Városőr ujjainak gyors ütemű dobolása párosul. Az idő telik, egyre inkább, s ami nyomasztja, hogy léptek hangját is alig hallja.*
- Ez remek kérdés.
*Sóhajtja a férfi, s ő maga is feláll helyéről, tesz néhány felesleges kört, majd feszült várakozását a lépcsőhöz közeli egyik asztalnál folytatja.*
- Már rég túl lehetnénk ezen. Sárvárosból szabadult erőszaktevők és gyilkosok felkutatása helyett itt vesztegelünk.
*Mormogja a férfi az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy Mykaelék is meghallhassák szavait.*
7353. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-26 19:47:57
Üzenet elküldve: 2024-09-26 19:47:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Össze kell szednie magát. Alaver rövid, lényegre törő, de fájdalmas kérdése arra ösztökéli, hogy ne adja át magát önként az elméjét ismét felemészteni kívánó káosznak. Többször mondták már neki, hogy túl sokat fecseg. Valóban. Nem a vele szemben ülő férfi az első idegen, akinek elkotyogja, hogy ölt már életében, nem is egyszer. Mindezt azért teszi, mert már nem fél a saját sorsától. Ha bezárják miatta, ha felakasztják, így járt. Azonban mostanában, azok a különös álmok, melyeket minden éjjel lát, valahol felébresztették benne az élni akarást, ami a józan pillanataiban ott is van vele, csupán akkor, mikor kezdi elveszíteni az irányítást veszíti el azt a jótékony ösztönt is, hogy akarjon élni.*
- Hm? *Felkapja hirtelen a fejét, mert közben már az asztal pohárnyomokkal teli lapját bámulta, de fel sem fogta, hogy azt nézi.*
- Nem, nem vagyok az. Nem vagyok, de azért ne mondd el senkinek, jó?
*Nem bolondozik egyáltalán, de ha Alaver egy kicsit is a józan paraszti észre támaszkodik, akkor nem lehet benne biztos, hogy a feketeség egyáltalán tudja, mit beszél. Azt sem tudja elmondani neki, hogy ne féljen, nem akarja bántani őt, mert meg sem tudja végül, hogy a másik tart attól, hogy majd ő lesz a következő áldozata. Semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis a testét most uraló elmének nincs ilyen indíttatása. Hogy mi lesz holnap, pár óra vagy perc múlva, arra már nem tud semmiféle garanciát vállalni. Elképzelhető, hogy az a sápadt kéz két reccsenés között mégis csak kinyúl a lépcső repedései közül, és akkor mindennek vége.*
- A megbocsátás? Az, hogy nem fog rám haragudni, amiért bántottam őt? *Szemeiben reménysugarak csillannak meg. Alaver talán fordított szerepekre értve adta elő a mondandóját, de az ő kis agya mindezt úgy értelmezi, hogy a lány, aki az utóbbi időben a legtöbbet volt mellette talán tényleg megbocsát neki a Mágustoronyban történtek miatt, mert szereti. Ezt már mondta is neki. Nem is egyszer.*
- Remélem, hogy tényleg elfogad engem így is… csak elszomorít, hogy nem tudom, hol van. Így csak ő tud keresni engem, én őt soha… Azt mondta, hagyjak üzenetet neki a Pegazusban, azt majd meg fogja kapni, de ez olyan… rossz. Na mindegy…
*Kiissza a maradék teát is a pohárkából, és azon kezd gondolkozni, hogy kellene belőle még egy. Teából, de az is lehet, hogy valami erősebbre lenne szüksége.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Össze kell szednie magát. Alaver rövid, lényegre törő, de fájdalmas kérdése arra ösztökéli, hogy ne adja át magát önként az elméjét ismét felemészteni kívánó káosznak. Többször mondták már neki, hogy túl sokat fecseg. Valóban. Nem a vele szemben ülő férfi az első idegen, akinek elkotyogja, hogy ölt már életében, nem is egyszer. Mindezt azért teszi, mert már nem fél a saját sorsától. Ha bezárják miatta, ha felakasztják, így járt. Azonban mostanában, azok a különös álmok, melyeket minden éjjel lát, valahol felébresztették benne az élni akarást, ami a józan pillanataiban ott is van vele, csupán akkor, mikor kezdi elveszíteni az irányítást veszíti el azt a jótékony ösztönt is, hogy akarjon élni.*
- Hm? *Felkapja hirtelen a fejét, mert közben már az asztal pohárnyomokkal teli lapját bámulta, de fel sem fogta, hogy azt nézi.*
- Nem, nem vagyok az. Nem vagyok, de azért ne mondd el senkinek, jó?
*Nem bolondozik egyáltalán, de ha Alaver egy kicsit is a józan paraszti észre támaszkodik, akkor nem lehet benne biztos, hogy a feketeség egyáltalán tudja, mit beszél. Azt sem tudja elmondani neki, hogy ne féljen, nem akarja bántani őt, mert meg sem tudja végül, hogy a másik tart attól, hogy majd ő lesz a következő áldozata. Semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis a testét most uraló elmének nincs ilyen indíttatása. Hogy mi lesz holnap, pár óra vagy perc múlva, arra már nem tud semmiféle garanciát vállalni. Elképzelhető, hogy az a sápadt kéz két reccsenés között mégis csak kinyúl a lépcső repedései közül, és akkor mindennek vége.*
- A megbocsátás? Az, hogy nem fog rám haragudni, amiért bántottam őt? *Szemeiben reménysugarak csillannak meg. Alaver talán fordított szerepekre értve adta elő a mondandóját, de az ő kis agya mindezt úgy értelmezi, hogy a lány, aki az utóbbi időben a legtöbbet volt mellette talán tényleg megbocsát neki a Mágustoronyban történtek miatt, mert szereti. Ezt már mondta is neki. Nem is egyszer.*
- Remélem, hogy tényleg elfogad engem így is… csak elszomorít, hogy nem tudom, hol van. Így csak ő tud keresni engem, én őt soha… Azt mondta, hagyjak üzenetet neki a Pegazusban, azt majd meg fogja kapni, de ez olyan… rossz. Na mindegy…
*Kiissza a maradék teát is a pohárkából, és azon kezd gondolkozni, hogy kellene belőle még egy. Teából, de az is lehet, hogy valami erősebbre lenne szüksége.*
7352. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-26 09:38:26
Üzenet elküldve: 2024-09-26 09:38:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Jelentéktelen-e a porszem a sivatagban? Ha igen, mi teszi azzá? Csak mert a porszem valaha egy kő része volt, s az a kő még korábban egy szikláé; és az a szikla tartozhatott egy hegyhez, valamikor, felfoghatatlanul sok emberöltővel ezelőtt. És egy hegyre mondhatná-e azt bárki, hogy jelentéktelen? És ha teszünk még egy lépést hátra, egy olyat amilyet talán csak az Istenek tudnak, térben és időben egyaránt; akkor látható, hogy az a sivatagban kallódó porszem pontosan ugyanabból az anyagból épül fel, amiből egy ember is. És egy embert sem lehet jelentéktelennek nevezni. Egyet sem. Ehhez senkinek sincs joga, még talán az Isteneknek sem. Hiszen minden ember pontosan egyforma, semmi sem emeli egyiket a másik fölé. Sem vagyon, sem képességek, sem tulajdonságok. Persze vannak, akik ügyesebben használják ki ami a rendelkezésükre áll, megragadják a lehetőségeket, élnek azzal, ami felkínálkozik nekik. De végeredményben a legszebb köntösében aranytrónon ülő király is pontosan ugyanolyan, mint a szakadt rongyaiban az utca sarában kucorgó ember. Minden és mindenki egy. Mindenki csak egy porszem az Élet Sivatagában.*
- Egyik halott olyan, mint a másik. *-mondja halkan-* Csak az utánuk maradók gyásza változó. Meg az, hogy mit hagynak hátra maguk után.
*Elgondolkozva hallgatja Nori szavait, észre sem veszi, hogy ujja rászorul az egyik kenyérmorzsára közben. Kíváncsian fürkészi a lány arcát miközben az beszél.*
- És az vagy? *-kérdezi rekedtnek tűnő hangon. Gyomrában mintha ólomgolyóvá vált volna a sűrű barna és a cipó.-* Má'mint gyilkos.
*Nem tudja, hogy a kisboszorkány csak a bolondját járatja-e vele. Nem tudja, hogy igazat mond-e. Nem tudja, hogy ha igazat szól, miért is mondaná el ezt neki. Hiszen nem is ismerik egymást..? Bár talán pont azért. Vannak dolgok, amikről könnyebb olyannak beszélni, akit nem ismerünk. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy miután Nori mindezt elmondta neki, és ha valóban igazat is szólt, talán.. Talán az ő vérébe forgatja majd bele a csuklóit legközelebb. Végtére is akár ez is lehet mögötte: miért ne lehetne tökéletesen őszinte valakivel, ha tudja, hogy a másik már nem éri meg a következő hajnalt..?
Legyűri a késztetést, hogy hátrébb húzódjon. Próbálja állni és viszonozni a sötét szemek pillantását.*
- A szeretet.. *-szólal meg még mindig kissé rekedtesnek tűnő hangon. Fogalma sincs, hogy mit mondjon. Nem fél, csak..-* A szeretet lényege a megbocsátás. Hisz' ha szeretsz valakit, akkó megbocsátasz neki mindent. És úgy fogadod el, olyannak, amilyen. Még ha nem is olyan, mint te. Vagy nem úgy csinájja' a dógait, ahogy neked teccik. Mer' mindenki más.. de a szeretet ezt a másságot mossa el. Asz'iszem.
*Aprót legyint, nyel egyet.*
//Alkonyka//
*Jelentéktelen-e a porszem a sivatagban? Ha igen, mi teszi azzá? Csak mert a porszem valaha egy kő része volt, s az a kő még korábban egy szikláé; és az a szikla tartozhatott egy hegyhez, valamikor, felfoghatatlanul sok emberöltővel ezelőtt. És egy hegyre mondhatná-e azt bárki, hogy jelentéktelen? És ha teszünk még egy lépést hátra, egy olyat amilyet talán csak az Istenek tudnak, térben és időben egyaránt; akkor látható, hogy az a sivatagban kallódó porszem pontosan ugyanabból az anyagból épül fel, amiből egy ember is. És egy embert sem lehet jelentéktelennek nevezni. Egyet sem. Ehhez senkinek sincs joga, még talán az Isteneknek sem. Hiszen minden ember pontosan egyforma, semmi sem emeli egyiket a másik fölé. Sem vagyon, sem képességek, sem tulajdonságok. Persze vannak, akik ügyesebben használják ki ami a rendelkezésükre áll, megragadják a lehetőségeket, élnek azzal, ami felkínálkozik nekik. De végeredményben a legszebb köntösében aranytrónon ülő király is pontosan ugyanolyan, mint a szakadt rongyaiban az utca sarában kucorgó ember. Minden és mindenki egy. Mindenki csak egy porszem az Élet Sivatagában.*
- Egyik halott olyan, mint a másik. *-mondja halkan-* Csak az utánuk maradók gyásza változó. Meg az, hogy mit hagynak hátra maguk után.
*Elgondolkozva hallgatja Nori szavait, észre sem veszi, hogy ujja rászorul az egyik kenyérmorzsára közben. Kíváncsian fürkészi a lány arcát miközben az beszél.*
- És az vagy? *-kérdezi rekedtnek tűnő hangon. Gyomrában mintha ólomgolyóvá vált volna a sűrű barna és a cipó.-* Má'mint gyilkos.
*Nem tudja, hogy a kisboszorkány csak a bolondját járatja-e vele. Nem tudja, hogy igazat mond-e. Nem tudja, hogy ha igazat szól, miért is mondaná el ezt neki. Hiszen nem is ismerik egymást..? Bár talán pont azért. Vannak dolgok, amikről könnyebb olyannak beszélni, akit nem ismerünk. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy miután Nori mindezt elmondta neki, és ha valóban igazat is szólt, talán.. Talán az ő vérébe forgatja majd bele a csuklóit legközelebb. Végtére is akár ez is lehet mögötte: miért ne lehetne tökéletesen őszinte valakivel, ha tudja, hogy a másik már nem éri meg a következő hajnalt..?
Legyűri a késztetést, hogy hátrébb húzódjon. Próbálja állni és viszonozni a sötét szemek pillantását.*
- A szeretet.. *-szólal meg még mindig kissé rekedtesnek tűnő hangon. Fogalma sincs, hogy mit mondjon. Nem fél, csak..-* A szeretet lényege a megbocsátás. Hisz' ha szeretsz valakit, akkó megbocsátasz neki mindent. És úgy fogadod el, olyannak, amilyen. Még ha nem is olyan, mint te. Vagy nem úgy csinájja' a dógait, ahogy neked teccik. Mer' mindenki más.. de a szeretet ezt a másságot mossa el. Asz'iszem.
*Aprót legyint, nyel egyet.*
7351. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 22:06:16
Üzenet elküldve: 2024-09-25 22:06:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
- Név szerint senkiről se tudok. De az elvről hallottam, ami alapján megválogatják, ki részesülhet ebből a lehetőségből. Ahogy kegyed is olyan jól látja, igen nehéz megállapítani, hogy ki az, akinek vagyona a lázadásból való nyerészkedésből származik. Hiszen az eseményből valamilyen szinten nagyon sokan tudtak profitálni akkor is, ha nem rosszindulatból tették, csak éltek az előállt lehetőséggel.
*feleli, habár az ő családja pont nem tartozott ezek közé. Csak azért úszták meg a lázadást, mert ő maguk közrangúak. És mert a legnagyobb zűrzavar idején felfogadtak néhány kétes hírű kardforgatót, akik jobb belátásra bírták a csőcseléket, amikor az feléjük kezdet pislogni. De mégis, valahogy kimaradtak a lázadás utáni időszak nyerészkedéseiből, pedig meg lett volna hozzá a pénzük, hogy olcsón vásároljanak fel hatalmas értékű holmikat. Apja hozzáállásán múlott. Nem akart keselyűként falatozni a nemesség tetemén. Orthus nem lett volna ilyen finnyás, de ez akkor még nem az ő döntése volt.*
- Amennyire tudom, nem is nagyon próbálkozott olyan, akinek aztán elutasításban lett volna része.
*Agaree gondolatmenetét a nemesi rang értéke kapcsán nyilván nem hallja, hiszen azt a matróna nem mondja ki hangosan. Akár még egyet is értene vele, de ő teljesen máshogy gondolkozik erről. Ember létére (akinek élte korántsem a leghosszabb más fajokéhoz képest) ő generációkon átívelőn szemléli a lehetőséget. Mert hiszen a régi nemesség is úgy alakult ki, hogy kellettek elsők, akik a közrangúságból emelkedtek fel. Ezek között is akadt, akinek családja kihalt, vagyona elapadt, helyét átvették. Sok-sok emberöltő múltán mégis voltak olyanok, akiknek elmozdításához az egész várost vérbe és lángba kellett borítani. Ahogy Orthus látja, most egy új kezdet küszöbén állnak. És meglehet, hogy az ő életében a nemesi rang sose éri el azt a nívót, amit korábban jelentett. De majd a gyermekei, unokái idején már más lesz a helyzet. Neki csak az a dolga, hogy utódait megfelelően felkészítse az eljövendő időszak kihívásaira.
Aztán a nőstény a telkekről és házakról kezd beszélni, Orthus pedig helyeslően bólogat.*
- Igen, ezek módos nemesi villák lesznek, emeletesek több szobával, szép telekkel, amin meg fognak férni még az istállók, szolgaszállások, kicsiny parkok és hasonló, nívót növelő építmények is. Palotának talán túlzás lenne őket hívni, de elég helyet kapnak az építkezésre, hogy visszatérjen a divatba a bálozás, otthoni koncerthallgatás és hasonló kulturális szokások, amiknek korábban a nemesi kúriák adtak otthont.
A telkek határait előre kiosztották. Az új lakók helyválasztását pedig én koordinálom. Tisztában vagyok azzal, hogy melyek az üres telkek és az új nemesek hozzám fordulhatnak, hogy kiválasszanak maguknak a még rendelkezésre állók közül.
*teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 22:07:02
- Név szerint senkiről se tudok. De az elvről hallottam, ami alapján megválogatják, ki részesülhet ebből a lehetőségből. Ahogy kegyed is olyan jól látja, igen nehéz megállapítani, hogy ki az, akinek vagyona a lázadásból való nyerészkedésből származik. Hiszen az eseményből valamilyen szinten nagyon sokan tudtak profitálni akkor is, ha nem rosszindulatból tették, csak éltek az előállt lehetőséggel.
*feleli, habár az ő családja pont nem tartozott ezek közé. Csak azért úszták meg a lázadást, mert ő maguk közrangúak. És mert a legnagyobb zűrzavar idején felfogadtak néhány kétes hírű kardforgatót, akik jobb belátásra bírták a csőcseléket, amikor az feléjük kezdet pislogni. De mégis, valahogy kimaradtak a lázadás utáni időszak nyerészkedéseiből, pedig meg lett volna hozzá a pénzük, hogy olcsón vásároljanak fel hatalmas értékű holmikat. Apja hozzáállásán múlott. Nem akart keselyűként falatozni a nemesség tetemén. Orthus nem lett volna ilyen finnyás, de ez akkor még nem az ő döntése volt.*
- Amennyire tudom, nem is nagyon próbálkozott olyan, akinek aztán elutasításban lett volna része.
*Agaree gondolatmenetét a nemesi rang értéke kapcsán nyilván nem hallja, hiszen azt a matróna nem mondja ki hangosan. Akár még egyet is értene vele, de ő teljesen máshogy gondolkozik erről. Ember létére (akinek élte korántsem a leghosszabb más fajokéhoz képest) ő generációkon átívelőn szemléli a lehetőséget. Mert hiszen a régi nemesség is úgy alakult ki, hogy kellettek elsők, akik a közrangúságból emelkedtek fel. Ezek között is akadt, akinek családja kihalt, vagyona elapadt, helyét átvették. Sok-sok emberöltő múltán mégis voltak olyanok, akiknek elmozdításához az egész várost vérbe és lángba kellett borítani. Ahogy Orthus látja, most egy új kezdet küszöbén állnak. És meglehet, hogy az ő életében a nemesi rang sose éri el azt a nívót, amit korábban jelentett. De majd a gyermekei, unokái idején már más lesz a helyzet. Neki csak az a dolga, hogy utódait megfelelően felkészítse az eljövendő időszak kihívásaira.
Aztán a nőstény a telkekről és házakról kezd beszélni, Orthus pedig helyeslően bólogat.*
- Igen, ezek módos nemesi villák lesznek, emeletesek több szobával, szép telekkel, amin meg fognak férni még az istállók, szolgaszállások, kicsiny parkok és hasonló, nívót növelő építmények is. Palotának talán túlzás lenne őket hívni, de elég helyet kapnak az építkezésre, hogy visszatérjen a divatba a bálozás, otthoni koncerthallgatás és hasonló kulturális szokások, amiknek korábban a nemesi kúriák adtak otthont.
A telkek határait előre kiosztották. Az új lakók helyválasztását pedig én koordinálom. Tisztában vagyok azzal, hogy melyek az üres telkek és az új nemesek hozzám fordulhatnak, hogy kiválasszanak maguknak a még rendelkezésre állók közül.
*teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 22:07:02
7350. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 19:41:34
Üzenet elküldve: 2024-09-25 19:41:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Létezik egy olyan dolog, fogalom, megfoghatatlan valami, ami szintén nem egy játék. Nem is volt az soha. Úgy hívják, hogy élet. Amikor azt mondják, hogy valaki az életével játszik, a legtöbben arra gondolnak, hogy ha az illető folytatja, amit csinál, akkor meg is halhat. A legnagyobb veszéllyel azonban nem azok a dolgok kecsegtetnek, amibe bele lehet halni, hanem azok, aminek végén életben maradsz ugyan, de semmi sem lesz már soha olyan, mint szeretnéd. Hiába harcolsz, ha nincs fegyvered, hiába akarsz te jóvá válni, ha a társadalom ösztönösen megvet. Hiába álmodsz, ha csak egy porszem vagy a sivatagban, akinek a létezése tulajdonképp jelentéktelen. Ez egy olyan ketrec, melynek nincs kulcsa. Soha nem szabadulsz, soha nem léphetsz ki az árnyak közül a fényre, és egy idő után már nem is akarsz, mert rájössz, hogy a sötétben biztonságban vagy.*
- Láttad már a temetőt a városban? *kérdez vissza merengve.* Semmi sincs ingyen, de a pénzeddel is annyit érsz el csupán, hogy egy csicsás márványkő alatt dugnak a föld mélyére. A cél ugyanaz. Mégis, a nemesek dicsekedhetnek azzal, hogy milyen díszes kriptában vannak a halottjaik. Sokat érnek vele.
*Nem tudja, miért is erre a következtetésre jutott a megkezdett téma alapján, de az ő elméjében nem mindig érdemes keresni a logikát vagy bármilyen józan észre utaló nyomot.*
- Nem ismersz, de mégsem gyűlölsz. Nem zavartál el, mikor ideültem hozzád, játszottál velem, most meghallgatsz. Ingyen adod a saját társaságod. Én őszintén hálás vagyok érte. Amúgy én is voltam könyékig véres. Tudod mitől? Nem, nem állat vérétől. Elítélnek miatta, pedig nem is én tettem, csak senki nem hiszi el nekem. Te elhinnéd, ha azt mondom, hogy nem vagyok gyilkos, pedig minden bizonyíték arra utal, hogy igen? Igazából én sem hiszem el magamnak, csak szeretném…
*Szavai kezdenek egyre kuszábbak, összefüggéstelenebbek lenni. Csak mondja, ami épp eszébe jut és kikívánkozik a lassan mozgó fekete ajkai közül. A világ valamelyest megszűnik körülötte létezni. Nincs most más, csak ő és Alaver. Semmi más nem számít.*
- Sajnálom, de nem elég valamit akarni. Van, ami képtelenség. *A fejét csóválja, és egy jó nagyot kortyol a teájába, majd elgondolkozik, hogy mit válaszoljon az utolsó kérdésekre.*
- Nem tudom, mi a szeretet lényege. Én nem is ismerem a szót igazán. Nem gondolom, hogy hazudik, csak nem biztos, hogy igazat mond. Azért nem, mert Eeyr ott ólálkodik a közelében. Én gyűlölöm Eeyr-t. Veszélyes. Nem akarom, hogy ő a közelében legyen, és ezt ő is tudja. Pont emiatt gondolom, hogy nem mond el mindent. Azt tudom, hogy gyerekekkel dolgozik… valahol… *A tea talán segít kicsit összeszedni magát, és értelmes, összefüggő mondatokat fűzni egymás után. Mindenesetre kissé kétségbeesetten, már-már üresedő tekintettel bámul most Alaver íriszeibe.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Létezik egy olyan dolog, fogalom, megfoghatatlan valami, ami szintén nem egy játék. Nem is volt az soha. Úgy hívják, hogy élet. Amikor azt mondják, hogy valaki az életével játszik, a legtöbben arra gondolnak, hogy ha az illető folytatja, amit csinál, akkor meg is halhat. A legnagyobb veszéllyel azonban nem azok a dolgok kecsegtetnek, amibe bele lehet halni, hanem azok, aminek végén életben maradsz ugyan, de semmi sem lesz már soha olyan, mint szeretnéd. Hiába harcolsz, ha nincs fegyvered, hiába akarsz te jóvá válni, ha a társadalom ösztönösen megvet. Hiába álmodsz, ha csak egy porszem vagy a sivatagban, akinek a létezése tulajdonképp jelentéktelen. Ez egy olyan ketrec, melynek nincs kulcsa. Soha nem szabadulsz, soha nem léphetsz ki az árnyak közül a fényre, és egy idő után már nem is akarsz, mert rájössz, hogy a sötétben biztonságban vagy.*
- Láttad már a temetőt a városban? *kérdez vissza merengve.* Semmi sincs ingyen, de a pénzeddel is annyit érsz el csupán, hogy egy csicsás márványkő alatt dugnak a föld mélyére. A cél ugyanaz. Mégis, a nemesek dicsekedhetnek azzal, hogy milyen díszes kriptában vannak a halottjaik. Sokat érnek vele.
*Nem tudja, miért is erre a következtetésre jutott a megkezdett téma alapján, de az ő elméjében nem mindig érdemes keresni a logikát vagy bármilyen józan észre utaló nyomot.*
- Nem ismersz, de mégsem gyűlölsz. Nem zavartál el, mikor ideültem hozzád, játszottál velem, most meghallgatsz. Ingyen adod a saját társaságod. Én őszintén hálás vagyok érte. Amúgy én is voltam könyékig véres. Tudod mitől? Nem, nem állat vérétől. Elítélnek miatta, pedig nem is én tettem, csak senki nem hiszi el nekem. Te elhinnéd, ha azt mondom, hogy nem vagyok gyilkos, pedig minden bizonyíték arra utal, hogy igen? Igazából én sem hiszem el magamnak, csak szeretném…
*Szavai kezdenek egyre kuszábbak, összefüggéstelenebbek lenni. Csak mondja, ami épp eszébe jut és kikívánkozik a lassan mozgó fekete ajkai közül. A világ valamelyest megszűnik körülötte létezni. Nincs most más, csak ő és Alaver. Semmi más nem számít.*
- Sajnálom, de nem elég valamit akarni. Van, ami képtelenség. *A fejét csóválja, és egy jó nagyot kortyol a teájába, majd elgondolkozik, hogy mit válaszoljon az utolsó kérdésekre.*
- Nem tudom, mi a szeretet lényege. Én nem is ismerem a szót igazán. Nem gondolom, hogy hazudik, csak nem biztos, hogy igazat mond. Azért nem, mert Eeyr ott ólálkodik a közelében. Én gyűlölöm Eeyr-t. Veszélyes. Nem akarom, hogy ő a közelében legyen, és ezt ő is tudja. Pont emiatt gondolom, hogy nem mond el mindent. Azt tudom, hogy gyerekekkel dolgozik… valahol… *A tea talán segít kicsit összeszedni magát, és értelmes, összefüggő mondatokat fűzni egymás után. Mindenesetre kissé kétségbeesetten, már-már üresedő tekintettel bámul most Alaver íriszeibe.*
7349. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 09:16:17
Üzenet elküldve: 2024-09-25 09:16:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*Látszik, hogy felkeltette a másik férfi érdeklődését. Ahogy közeledik, mosoly telepszik arcára. Fekete hajzuhatagától a másik nem láthatja mosolyát. Mikor megáll mellette a férfi, még legalább egy percig vár, hogy felé nézzen. Úgy tesz, mintha észre sem venné, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ő hívta ide. Lenyeli a falatot amit éppen rágott, utána lassan fordul a férfi felé. Szép kék szemei, mintha fagyos szélként süvítene végig lelkén. Mosolyát továbbra sem rejti el. Barna szemei egyenesen a gleccserkék szemekbe néz.*
-Hm. Üdvözöllek vándor.
*Mondja miközben végignézi a férfit a feje búbjától egészen a talpáig, majd vissza azokba a kék szemekbe.*
-Mi járatban erre?
*Közelebb húzódik a férfihoz és kezével végigsimít a férfi azon kezén amivel a pulthoz támaszkodik.*
*Látszik, hogy felkeltette a másik férfi érdeklődését. Ahogy közeledik, mosoly telepszik arcára. Fekete hajzuhatagától a másik nem láthatja mosolyát. Mikor megáll mellette a férfi, még legalább egy percig vár, hogy felé nézzen. Úgy tesz, mintha észre sem venné, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ő hívta ide. Lenyeli a falatot amit éppen rágott, utána lassan fordul a férfi felé. Szép kék szemei, mintha fagyos szélként süvítene végig lelkén. Mosolyát továbbra sem rejti el. Barna szemei egyenesen a gleccserkék szemekbe néz.*
-Hm. Üdvözöllek vándor.
*Mondja miközben végignézi a férfit a feje búbjától egészen a talpáig, majd vissza azokba a kék szemekbe.*
-Mi járatban erre?
*Közelebb húzódik a férfihoz és kezével végigsimít a férfi azon kezén amivel a pulthoz támaszkodik.*
7348. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 06:15:38
Üzenet elküldve: 2024-09-25 06:15:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*A hivatalnokok említésekor a mélységi szája szegletében bujkáló mosolygás egy árnyalatnyival sötétebbé, gunyorosabbá rándul, de nem kommentálja a hallottakat, csupán értőn bólint a beszámoló megfelelő ütemeinél. Egy ponton viszont mégis közbekérdez.*
- Volt ilyen is? Mármint, ahogy említette is, a lázadásból feltehetőleg sötét, alvilági alakok híztak meg a leginkább. Az ilyenek gyakorta még talán ismertek is személyükben, de az igazság kezét sokszor maga a törvény köti meg. Ha senki nem vall ellenük, mert félnek szót emelni, jog szerint ezek az alakok épp ugyanolyan polgárnak kell, hogy számítsanak, mint bárki más. Vagy volt esetleg, akitől a Tanács megtagadta a címet?
*Azért kíváncsi lenne arra a listára. A prefektus további szavai pedig valahogy még inkább kiüresítik ezt az új címet. A parcella és az épület miatt valóban jó befektetés lehet, de ezen túl inkább csak tovább ássa a gödröt a rangok alatt. Ha örökölhető lesz ez a vásárolt nemesség is, akkor meg pláne. Már a lázadás előtt is voltak jócskán nemesek, akik eladósodva tengődtek az elődeiktől megörökölt hodályokban, melyekben épp csak egy-egy szobát tudtak kifűteni is, hogy a látszatot fenntartsák.*
- Ami a parcellán felhúzott épületet illeti... *kezd bele elgondolkodva egy újabb felmerülő kérdésbe.* - Gondolom, a nemesi címhez illő, impozáns rezidenciákról van szó, de pontosabban milyen paraméterekben kell itt gondolkodni? Egyedi igények szerint készülnek majd el vagy már meglévő tervek alapján lehet kiválasztani őket? A pontos helyről az új tulajdonosé vagy a Tanácsé a döntés? Esetleg térképen megtekinthető a felosztás? Sajnos a kidobolt felhívásból nem sok részlet derült ki *ingatja a fejét sajnálkozón, amiért emiatt most ennyit kell faggatnia a prefektust. De valószínűleg pont ezért kapta a jól csengő hivatalt.* - Elég nagy ez az összeg, hogy egy ilyen befektetéssel kapcsolatban a megkötések és a vállalások terén érdemes legyen tájékozódni.
A hozzászólás írója (Agaree Siche Dwyerra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 06:30:57
*A hivatalnokok említésekor a mélységi szája szegletében bujkáló mosolygás egy árnyalatnyival sötétebbé, gunyorosabbá rándul, de nem kommentálja a hallottakat, csupán értőn bólint a beszámoló megfelelő ütemeinél. Egy ponton viszont mégis közbekérdez.*
- Volt ilyen is? Mármint, ahogy említette is, a lázadásból feltehetőleg sötét, alvilági alakok híztak meg a leginkább. Az ilyenek gyakorta még talán ismertek is személyükben, de az igazság kezét sokszor maga a törvény köti meg. Ha senki nem vall ellenük, mert félnek szót emelni, jog szerint ezek az alakok épp ugyanolyan polgárnak kell, hogy számítsanak, mint bárki más. Vagy volt esetleg, akitől a Tanács megtagadta a címet?
*Azért kíváncsi lenne arra a listára. A prefektus további szavai pedig valahogy még inkább kiüresítik ezt az új címet. A parcella és az épület miatt valóban jó befektetés lehet, de ezen túl inkább csak tovább ássa a gödröt a rangok alatt. Ha örökölhető lesz ez a vásárolt nemesség is, akkor meg pláne. Már a lázadás előtt is voltak jócskán nemesek, akik eladósodva tengődtek az elődeiktől megörökölt hodályokban, melyekben épp csak egy-egy szobát tudtak kifűteni is, hogy a látszatot fenntartsák.*
- Ami a parcellán felhúzott épületet illeti... *kezd bele elgondolkodva egy újabb felmerülő kérdésbe.* - Gondolom, a nemesi címhez illő, impozáns rezidenciákról van szó, de pontosabban milyen paraméterekben kell itt gondolkodni? Egyedi igények szerint készülnek majd el vagy már meglévő tervek alapján lehet kiválasztani őket? A pontos helyről az új tulajdonosé vagy a Tanácsé a döntés? Esetleg térképen megtekinthető a felosztás? Sajnos a kidobolt felhívásból nem sok részlet derült ki *ingatja a fejét sajnálkozón, amiért emiatt most ennyit kell faggatnia a prefektust. De valószínűleg pont ezért kapta a jól csengő hivatalt.* - Elég nagy ez az összeg, hogy egy ilyen befektetéssel kapcsolatban a megkötések és a vállalások terén érdemes legyen tájékozódni.
A hozzászólás írója (Agaree Siche Dwyerra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 06:30:57
7347. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:20:18
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:20:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Ő is jól ki van élezve mások apró rezdüléseire, és ez a képessége általában akkor se hagyja cserben, amikor más fajokkal van dolga. Ki tudja, miért, de sötételf, ork, gnóm, ember, és mind a többi is, valahogy ugyanazokat az érzelmi rezdüléseket produkálja, még ha aztán nem is egyformán cselekszik. Talán van ebben valami mélyebb tanulság, de Orthus nem az a fajta ember, aki efféléken mélyen elmereng. Mindenesetre érzi, hogy Agaree kicsit lágyít a hangnemén. Úgyhogy ő is készségesebben felel.*
- Igen, van érdeklődés. Először a módosabb polgárok kezdtek érdeklődni, a mesterek, hivatalnokok és kalmárok ügyesebbje. Voltak, akik végül meggondolták magukat, de akiknek a presztízs számít, vagy vonzó, azok megváltották a rangjukat és a leendő otthonukat.
Aztán lassan, óvatosan kezdtek feltűnedezni a túlélő nemesek, mert aki igazolni tudja közülük a származását, az sokkal jutányosabb áron kaphat házat és rangot. Közülük még sokan vannak, akik nem akarnak vagy nem mernek élni a lehetőséggel.
A társaság, mondhatni, igen vegyesnek bizonyul eddig: mindenféle multú és fajú polgár jelentkezik, aki a városi tanács felé ki tudja fizetni a megfelelő összeget, és aki nem mondjuk valamelyik bűnbanda ismert alakja. Ezzel együtt vannak még telkek.
*Rövid szünet után így folytatja.*
- Ami a nemesi cím örökletességét és értékét illeti, e téren meg kell mondjam, hogy még nagy a bizonytalanság. Ez inkább presztízst jelent, előjogok nem járnak vele. Momentán nem több, mint a vagyonosság egyfajta fokmérője. Szinte bizonyos, hogy örökíthető lesz. Azonban el kell még telnie egy-két generációnak, amíg valódi értelmet és mélységet kap. Ahogy korábban említettem, most még egész sokak megengedhetik maguknak a nemesi birtokot és rangot. De ahogy az lenni szokott, egy-két emberöltő alatt sok minden megváltozhat. Feltételezem, hogy a most nemességet váltók egy része két-három generáció múltán kénytelen lesz hátrahagyni a státuszt és a birtokot is. De az is bizonyos, hogy szép summára tarthat majd igényt, amikor megteszi.
Pontos számot nem mondhatok arról, hogy mennyi telek áll még rendelkezésre, de az új negyed határozottan kezd formát ölteni, legalább a térképen, ahol a parcellák mellé lassan nevek társulnak.
*Ő is jól ki van élezve mások apró rezdüléseire, és ez a képessége általában akkor se hagyja cserben, amikor más fajokkal van dolga. Ki tudja, miért, de sötételf, ork, gnóm, ember, és mind a többi is, valahogy ugyanazokat az érzelmi rezdüléseket produkálja, még ha aztán nem is egyformán cselekszik. Talán van ebben valami mélyebb tanulság, de Orthus nem az a fajta ember, aki efféléken mélyen elmereng. Mindenesetre érzi, hogy Agaree kicsit lágyít a hangnemén. Úgyhogy ő is készségesebben felel.*
- Igen, van érdeklődés. Először a módosabb polgárok kezdtek érdeklődni, a mesterek, hivatalnokok és kalmárok ügyesebbje. Voltak, akik végül meggondolták magukat, de akiknek a presztízs számít, vagy vonzó, azok megváltották a rangjukat és a leendő otthonukat.
Aztán lassan, óvatosan kezdtek feltűnedezni a túlélő nemesek, mert aki igazolni tudja közülük a származását, az sokkal jutányosabb áron kaphat házat és rangot. Közülük még sokan vannak, akik nem akarnak vagy nem mernek élni a lehetőséggel.
A társaság, mondhatni, igen vegyesnek bizonyul eddig: mindenféle multú és fajú polgár jelentkezik, aki a városi tanács felé ki tudja fizetni a megfelelő összeget, és aki nem mondjuk valamelyik bűnbanda ismert alakja. Ezzel együtt vannak még telkek.
*Rövid szünet után így folytatja.*
- Ami a nemesi cím örökletességét és értékét illeti, e téren meg kell mondjam, hogy még nagy a bizonytalanság. Ez inkább presztízst jelent, előjogok nem járnak vele. Momentán nem több, mint a vagyonosság egyfajta fokmérője. Szinte bizonyos, hogy örökíthető lesz. Azonban el kell még telnie egy-két generációnak, amíg valódi értelmet és mélységet kap. Ahogy korábban említettem, most még egész sokak megengedhetik maguknak a nemesi birtokot és rangot. De ahogy az lenni szokott, egy-két emberöltő alatt sok minden megváltozhat. Feltételezem, hogy a most nemességet váltók egy része két-három generáció múltán kénytelen lesz hátrahagyni a státuszt és a birtokot is. De az is bizonyos, hogy szép summára tarthat majd igényt, amikor megteszi.
Pontos számot nem mondhatok arról, hogy mennyi telek áll még rendelkezésre, de az új negyed határozottan kezd formát ölteni, legalább a térképen, ahol a parcellák mellé lassan nevek társulnak.
7346. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 13:17:05
Üzenet elküldve: 2024-09-24 13:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Időnként visszaréved emlékeiben a múltba. Oly gyorsan telik az idő fagykereke, hogy nem is kettő, hanem három fagyforduló is eltelt, mióta utoljára itt járt ezen a helyen. Ez bizony sok idő távol a népétől, otthonától, ahol a jégcsapok mesélik az ősök történeteit. Kénytelen volt megszokni a lenti népeket, hiszen haza nem mehet már. Több fagytársat is szerzett már magának, akik e zöld földeken segítségére vannak, mint a hóban a fák árnyéka a vándornak. Most azért tért vissza, hogy lerója tartozását azoknak, kik életét mentették az éji farkas karmaitól. Ma már az örök jégmezőkön lenne, ha e fogadó falai között fel nem istápolják egészen a gyógyulásig. Hűvös gondolatok jeges árja zúdul elméjében, de kizökken belőlük, amint egy női hang hangosan odaköszön, mint a hajnal első fényei a sötét égbolton. A köszönés nem neki szól elsődlegesen, de ezt egy enyhe biccentéssel viszonozza, ahogy a Hegyek népe között szokás. A hosszúfülűek vagy aranyéletűek népéhez tartozik, ahogyan otthon emlegetik őket, kiknek élete oly hosszú, mint a gleccserek lassú mozgása. A nő sötétzöld öltözékben, bőrövvel a derekán lép be, mozdulatai kecsesek, akár a hópelyhek tánca a téli szélben. Termete vékony és magas, mint a zöldvölgyi fenyvesek sudár fái. Ritkán van szerencséje aranyéletűhöz, hiszen a föld népénél főként sötétebb lelkű társaikhoz szokott hozzá, kiknek szíve hideg, mint a fagyos éjszakák. Ruhája és öltözéke alapján nem harcos lehet, inkább a természet gyermeke. Szemét rajta tartja, mint a hóleopárd figyeli prédáját a sziklák között. Nem nehéz észrevennie, hogy a másik gyakran rápillant a jégvérűre. Errefelé nem szokás az effajta, hosszú téli éjszakákra emlékeztető pillantás, amivel Nodric viszonozza, de a Hegyek népénél ez természetes, hiszen ott a csend és a figyelem az élet része. Nem szólítja meg, csupán figyeli, hogy mifélét eszik a másik. Talán az étel íze elárul valamit a hosszúfülű szokásairól. Ahogy a hosszúfülű lassan elfogyasztja ételét, a Havasföldi úgy dönt megszólítja. Feláll helyéről, majd lassan, határozott léptekkel közelebb megy a pult vonalában a tőle pár lépésre lévő aranyéletűtől. Az acéllal megerősített bakancsai tompán koppannak a fa padlón. Pár lépés után, karnyújtásnyira megáll a fekete hajzuhatag mellett. Közeledése lassú és megfontolt, nem hirtelen és végképp nem támadó. Kíváncsi gleccserkék szemek vetülnek a másikra, de érezheti, hogy nincs mitől tartania.*
*Időnként visszaréved emlékeiben a múltba. Oly gyorsan telik az idő fagykereke, hogy nem is kettő, hanem három fagyforduló is eltelt, mióta utoljára itt járt ezen a helyen. Ez bizony sok idő távol a népétől, otthonától, ahol a jégcsapok mesélik az ősök történeteit. Kénytelen volt megszokni a lenti népeket, hiszen haza nem mehet már. Több fagytársat is szerzett már magának, akik e zöld földeken segítségére vannak, mint a hóban a fák árnyéka a vándornak. Most azért tért vissza, hogy lerója tartozását azoknak, kik életét mentették az éji farkas karmaitól. Ma már az örök jégmezőkön lenne, ha e fogadó falai között fel nem istápolják egészen a gyógyulásig. Hűvös gondolatok jeges árja zúdul elméjében, de kizökken belőlük, amint egy női hang hangosan odaköszön, mint a hajnal első fényei a sötét égbolton. A köszönés nem neki szól elsődlegesen, de ezt egy enyhe biccentéssel viszonozza, ahogy a Hegyek népe között szokás. A hosszúfülűek vagy aranyéletűek népéhez tartozik, ahogyan otthon emlegetik őket, kiknek élete oly hosszú, mint a gleccserek lassú mozgása. A nő sötétzöld öltözékben, bőrövvel a derekán lép be, mozdulatai kecsesek, akár a hópelyhek tánca a téli szélben. Termete vékony és magas, mint a zöldvölgyi fenyvesek sudár fái. Ritkán van szerencséje aranyéletűhöz, hiszen a föld népénél főként sötétebb lelkű társaikhoz szokott hozzá, kiknek szíve hideg, mint a fagyos éjszakák. Ruhája és öltözéke alapján nem harcos lehet, inkább a természet gyermeke. Szemét rajta tartja, mint a hóleopárd figyeli prédáját a sziklák között. Nem nehéz észrevennie, hogy a másik gyakran rápillant a jégvérűre. Errefelé nem szokás az effajta, hosszú téli éjszakákra emlékeztető pillantás, amivel Nodric viszonozza, de a Hegyek népénél ez természetes, hiszen ott a csend és a figyelem az élet része. Nem szólítja meg, csupán figyeli, hogy mifélét eszik a másik. Talán az étel íze elárul valamit a hosszúfülű szokásairól. Ahogy a hosszúfülű lassan elfogyasztja ételét, a Havasföldi úgy dönt megszólítja. Feláll helyéről, majd lassan, határozott léptekkel közelebb megy a pult vonalában a tőle pár lépésre lévő aranyéletűtől. Az acéllal megerősített bakancsai tompán koppannak a fa padlón. Pár lépés után, karnyújtásnyira megáll a fekete hajzuhatag mellett. Közeledése lassú és megfontolt, nem hirtelen és végképp nem támadó. Kíváncsi gleccserkék szemek vetülnek a másikra, de érezheti, hogy nincs mitől tartania.*
7345. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 11:50:09
Üzenet elküldve: 2024-09-24 11:50:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nordic Kronbolt//
*Napja nagy részét kint töltötte, Artheniorba is csak azért jött, hogy növényeit és kenőcseit eladja. Túl sokat nem tudott a mai nap eladni, de azt azért mert nem is hozott sokat, azt meg el is tudta adni, tehát sikeres napot zárhat. Legtöbbször a Pegazus fogadóba jár, de most úgy dönt, hogy megnézi magának a Wegtoreni Kalmárt. Az ajtón belépve fennhangon köszön a vendégeknek és a dolgozóknak, majd a pulthoz megy. Ott rendel egy tál Vándorok eledelet, 11 aranyért.
A pultnál feltűnik neki egy férfi. Még nem kezd bele a beszélgetésbe, csak távolról figyeli a férfit. Amint megkapja ennivalóját, rögvest bele is kezd annak elfogyasztásába. Kellemes ételnek tartja és még az ára is rendben van, bár néhány étel nem versenyezhet a Pegazus áraival. Az hogy a minőségével is az már nem az ő dolga eldönteni. Míg eszik gyakran a férfi felé tekint remélve, hogy felkelti az érdeklődését.*
*Napja nagy részét kint töltötte, Artheniorba is csak azért jött, hogy növényeit és kenőcseit eladja. Túl sokat nem tudott a mai nap eladni, de azt azért mert nem is hozott sokat, azt meg el is tudta adni, tehát sikeres napot zárhat. Legtöbbször a Pegazus fogadóba jár, de most úgy dönt, hogy megnézi magának a Wegtoreni Kalmárt. Az ajtón belépve fennhangon köszön a vendégeknek és a dolgozóknak, majd a pulthoz megy. Ott rendel egy tál Vándorok eledelet, 11 aranyért.
A pultnál feltűnik neki egy férfi. Még nem kezd bele a beszélgetésbe, csak távolról figyeli a férfit. Amint megkapja ennivalóját, rögvest bele is kezd annak elfogyasztásába. Kellemes ételnek tartja és még az ára is rendben van, bár néhány étel nem versenyezhet a Pegazus áraival. Az hogy a minőségével is az már nem az ő dolga eldönteni. Míg eszik gyakran a férfi felé tekint remélve, hogy felkelti az érdeklődését.*
7344. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:20:27
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:20:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ahogy a jégvérű a pultnál megáll, a fából készült masszív szerkezet halkan nyekken a súlya alatt, miközben könyökével ránehezedik. A fogadó melegsége körülöleli, de a szívében még mindig a hegyek hidege lappang. A zsoldos köpeny poros szürkéje beleolvad a félhomályba, de a gleccserkék szemek jeges fénye átszúrja a félárnyékot is. Szemével a fogadóst keresi, aki éppen egy másik vendég korsóját tölti tele habzó itallal. Várakozik türelemmel, mint ahogy a hóleopárd várja prédáját a sziklák között. Amikor a fogadós végre felé fordul, a Havasföldi mély, reszelős hangon szólal meg, melyben érezhető az északi akcentus súlya.*
– Ital, medveszaggató. Étel, malac, parázson sült. Az út volt hosszú, zsoldos fáradt.
* A lélek melengető 7 arany, amiért Ház bora jár. Az étek 16 aranyra rúg, mely Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. A fogadós bólint, és gyorsan intézkedik. Nodric közben hátát a pultnak veti, és tekintetével végigpásztázza a fogadó vendégeit. Idegen arcok mindenfelé, de ez nem lepi meg. A világ nagy és a szél sokféle levelet hordoz. Talán akad köztük olyan, ki hallott Havasföldről és az otthoni népekről, de ez ritka, mint forrongó tó a hegy mélyén. Egy pillanatra megállapodik tekintete egy csoporton, akik élénken társalognak a kandalló melletti asztalon. Nevetésük felcsendül, mint olvadó jég csobbanása a patakban. Nodric arcán halvány mosoly suhan át, de hamar el is tűnik. Emlékszik Toroti nevetésére, a lányéra, aki a tavasz melegét hozta az ő fagyos világába. Vajon merre jár most? Talán a szélsors fonalai egyszer újra keresztezik útjaikat. Gondolataiból a fogadós téríti magához, mikor leteszi elé a gőzölgő húst és az italt. Nodric hálásan bólint, és zsoldjából rendezi az ellenértéket.*
– Köszönöm. Legyen ez szél ajándéka. *Megfogja a kupát, és belekortyol. Az ital nem oly erős mire számított, de jobb a semmitől. A legutóbbi Zöldvölgyi ital végigégette torkát, mint a hegyi fenyők gyantája. Érezte is, ahogy a melegség szétárad testében, feloldva a hideg merevségét. Ez az ital most kellemes meleggel tölti el, mint éj idején a langyos szellő. Nekilát az éteknek is, lassan, megfontoltan, minden falatot alaposan megrágva. A hús íze emlékezteti otthonára, bár a fűszerek idegenek számára. Miközben eszik, hallgatja a körülötte zajló beszélgetéseket. Fülel, hátha elcsíp egy nevet, egy információt. Köszörüli nyelvi készségét, amit az itteni népek beszélnek. Nagyon sok mindent ért már hiszen két fagyfordulót töltött a föld népénél, ahol zsoldosként élt. Ha nem értette a parancsot hamar emlékeztették rá jó adag büntetéssel. Így könnyen megtanulta, amit kellett. Bár egy pöttömnyi kis gnóm az még a segítségére volt, hogy jobban boldoguljon a zavaros Zöldvölgyi nyelvel. Az étek és ital lassan elfogy előle. Nem hagy belőle egy morzsát sem. A fagy földjén minden értékes, semmi sem mehet kárba. Még hátradől egy kis időre, s azon morfondírozik, hogy fizet egy emeleti kunyhóért. Talán holnap sikeresebb lesz a keresése, de most még marad a fogadó népével.*
*Ahogy a jégvérű a pultnál megáll, a fából készült masszív szerkezet halkan nyekken a súlya alatt, miközben könyökével ránehezedik. A fogadó melegsége körülöleli, de a szívében még mindig a hegyek hidege lappang. A zsoldos köpeny poros szürkéje beleolvad a félhomályba, de a gleccserkék szemek jeges fénye átszúrja a félárnyékot is. Szemével a fogadóst keresi, aki éppen egy másik vendég korsóját tölti tele habzó itallal. Várakozik türelemmel, mint ahogy a hóleopárd várja prédáját a sziklák között. Amikor a fogadós végre felé fordul, a Havasföldi mély, reszelős hangon szólal meg, melyben érezhető az északi akcentus súlya.*
– Ital, medveszaggató. Étel, malac, parázson sült. Az út volt hosszú, zsoldos fáradt.
* A lélek melengető 7 arany, amiért Ház bora jár.
Az étek 16 aranyra rúg, mely Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. A fogadós bólint, és gyorsan intézkedik. Nodric közben hátát a pultnak veti, és tekintetével végigpásztázza a fogadó vendégeit. Idegen arcok mindenfelé, de ez nem lepi meg. A világ nagy és a szél sokféle levelet hordoz. Talán akad köztük olyan, ki hallott Havasföldről és az otthoni népekről, de ez ritka, mint forrongó tó a hegy mélyén. Egy pillanatra megállapodik tekintete egy csoporton, akik élénken társalognak a kandalló melletti asztalon. Nevetésük felcsendül, mint olvadó jég csobbanása a patakban. Nodric arcán halvány mosoly suhan át, de hamar el is tűnik. Emlékszik Toroti nevetésére, a lányéra, aki a tavasz melegét hozta az ő fagyos világába. Vajon merre jár most? Talán a szélsors fonalai egyszer újra keresztezik útjaikat. Gondolataiból a fogadós téríti magához, mikor leteszi elé a gőzölgő húst és az italt. Nodric hálásan bólint, és zsoldjából rendezi az ellenértéket.*– Köszönöm. Legyen ez szél ajándéka. *Megfogja a kupát, és belekortyol. Az ital nem oly erős mire számított, de jobb a semmitől. A legutóbbi Zöldvölgyi ital végigégette torkát, mint a hegyi fenyők gyantája. Érezte is, ahogy a melegség szétárad testében, feloldva a hideg merevségét. Ez az ital most kellemes meleggel tölti el, mint éj idején a langyos szellő. Nekilát az éteknek is, lassan, megfontoltan, minden falatot alaposan megrágva. A hús íze emlékezteti otthonára, bár a fűszerek idegenek számára. Miközben eszik, hallgatja a körülötte zajló beszélgetéseket. Fülel, hátha elcsíp egy nevet, egy információt. Köszörüli nyelvi készségét, amit az itteni népek beszélnek. Nagyon sok mindent ért már hiszen két fagyfordulót töltött a föld népénél, ahol zsoldosként élt. Ha nem értette a parancsot hamar emlékeztették rá jó adag büntetéssel. Így könnyen megtanulta, amit kellett. Bár egy pöttömnyi kis gnóm az még a segítségére volt, hogy jobban boldoguljon a zavaros Zöldvölgyi nyelvel. Az étek és ital lassan elfogy előle. Nem hagy belőle egy morzsát sem. A fagy földjén minden értékes, semmi sem mehet kárba. Még hátradől egy kis időre, s azon morfondírozik, hogy fizet egy emeleti kunyhóért. Talán holnap sikeresebb lesz a keresése, de most még marad a fogadó népével.*
7343. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:08:41
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:08:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Ez már tényleg nem csak egy játék. Azt úgy hagyták maguk mögött, hogy szinte észre sem vették, és talán egyikük sem hiányolja vissza most. Átléptek egy vékony mezsgyét, ami elválasztja egymástól a könnyelmű és a komoly dolgokat, és most mindketten úgy ülnek az asztalnál, mintha afölött egy sötét felhő gomolyogna.
Alkarját vágja kicsit az asztal éle ahogy rátámaszkodik, de ez most nem érdekli. Talán észre sem veszi. Ujjai még mindig a süteményes tányérral babrálnak, a cipó maradéka ázott, sötét színű masszává lényegült már a tányéron. Nori-t nézi. Látja, ahogy a lány szemei még sötétebbé válnak, látja, ahogy a válla kissé megereszkedik, és hallja, ahogy a hangjából kikopik a csivitelő tónus. Nori szavai egy pillanatra meglepik, a hirtelen közéjük keveredő nyersesség szinte pukkan. De nem botránkozik meg ezen, sőt, tulajdonképpen őszintén igazat kell, hogy adjon az állításnak. Ha lenne pohara, akkor most azt a lányra emelné, annak hiányában csupán jobbjával tesz egy mozdulatot, felfelé fordított tenyerével int a plafon irányába egy aprót.*
- Ezzel őszintén egyetértek. *-mondja, miközben bólint egyet. Bizony, a világban nincs ingyen semmi, és a világ a velejéig romlott. És erről az emberek -és a másfajúak- tehetnek javarészt, ők azok, akik kitalálták, hogy egyesek többet érnek mint mások; és a pénzzel -ami ugyancsak egy kitalált dolog- biztosítják is ezt a helyzetet. Ő maga még sosem volt „fent”, de azt nagyon jól tudja, hogy milyen „lent” lenni.
Nori szavaira újra felpislant, most ő biccenti kissé oldalra a fejét. Végigméri a lányt, mintha most látná először, majd kissé megvonja a vállát.*
- Hát hogy' tudnék én erre válaszolni, úgy, hogy nem ismerlek? *-kérdezi halkan-* Hisz' nem tudom honnan jöttél és mi'csiná'tál. De hogy mit nyer a világ, meg mit nyersz tenmagad? Ez csak rajtad múlik.
*A lány felé nyújtja mindkét karját, mintha csak tartana valamit a tenyerein.*
- Én vótam már könyékig véres. Ez akkor azt jelenti, hogy ennyi lenne csak a két kezem? Nem. *-visszatámaszkodik-* A kezeimmel még ugyan sok jót tudok csiná'ni. Csak annyi, hogy így kell akarnom és csiná'nom. Minden és mindenki a világnak, az életnek, másoknak, meg a maga hasznára tud lenni. Csak akarat kérdése. De azt teneked kell tudni, hogy akarod-e.
*Halkan hümment.*
- A szeretet meg a harag nem zárja ki egymást. *-mondja elgondolkozva, újra a morzsákkal szórakozva-* De a harag mindig hamar kopik, ha szeretet is van mellette. Hiszen ez a szeretet lényege, nem? Csak hát a szeretet meg a hazugság se' zárja ki egymást. De ha azt mondja, hogy szeret, akkó mér' hazudna azzal, hogy dolgozik? Tán' okod van úgy gondolni, hogy hazudik? Mármint.. valódi okod?
//Alkonyka//
*Ez már tényleg nem csak egy játék. Azt úgy hagyták maguk mögött, hogy szinte észre sem vették, és talán egyikük sem hiányolja vissza most. Átléptek egy vékony mezsgyét, ami elválasztja egymástól a könnyelmű és a komoly dolgokat, és most mindketten úgy ülnek az asztalnál, mintha afölött egy sötét felhő gomolyogna.
Alkarját vágja kicsit az asztal éle ahogy rátámaszkodik, de ez most nem érdekli. Talán észre sem veszi. Ujjai még mindig a süteményes tányérral babrálnak, a cipó maradéka ázott, sötét színű masszává lényegült már a tányéron. Nori-t nézi. Látja, ahogy a lány szemei még sötétebbé válnak, látja, ahogy a válla kissé megereszkedik, és hallja, ahogy a hangjából kikopik a csivitelő tónus. Nori szavai egy pillanatra meglepik, a hirtelen közéjük keveredő nyersesség szinte pukkan. De nem botránkozik meg ezen, sőt, tulajdonképpen őszintén igazat kell, hogy adjon az állításnak. Ha lenne pohara, akkor most azt a lányra emelné, annak hiányában csupán jobbjával tesz egy mozdulatot, felfelé fordított tenyerével int a plafon irányába egy aprót.*
- Ezzel őszintén egyetértek. *-mondja, miközben bólint egyet. Bizony, a világban nincs ingyen semmi, és a világ a velejéig romlott. És erről az emberek -és a másfajúak- tehetnek javarészt, ők azok, akik kitalálták, hogy egyesek többet érnek mint mások; és a pénzzel -ami ugyancsak egy kitalált dolog- biztosítják is ezt a helyzetet. Ő maga még sosem volt „fent”, de azt nagyon jól tudja, hogy milyen „lent” lenni.
Nori szavaira újra felpislant, most ő biccenti kissé oldalra a fejét. Végigméri a lányt, mintha most látná először, majd kissé megvonja a vállát.*
- Hát hogy' tudnék én erre válaszolni, úgy, hogy nem ismerlek? *-kérdezi halkan-* Hisz' nem tudom honnan jöttél és mi'csiná'tál. De hogy mit nyer a világ, meg mit nyersz tenmagad? Ez csak rajtad múlik.
*A lány felé nyújtja mindkét karját, mintha csak tartana valamit a tenyerein.*
- Én vótam már könyékig véres. Ez akkor azt jelenti, hogy ennyi lenne csak a két kezem? Nem. *-visszatámaszkodik-* A kezeimmel még ugyan sok jót tudok csiná'ni. Csak annyi, hogy így kell akarnom és csiná'nom. Minden és mindenki a világnak, az életnek, másoknak, meg a maga hasznára tud lenni. Csak akarat kérdése. De azt teneked kell tudni, hogy akarod-e.
*Halkan hümment.*
- A szeretet meg a harag nem zárja ki egymást. *-mondja elgondolkozva, újra a morzsákkal szórakozva-* De a harag mindig hamar kopik, ha szeretet is van mellette. Hiszen ez a szeretet lényege, nem? Csak hát a szeretet meg a hazugság se' zárja ki egymást. De ha azt mondja, hogy szeret, akkó mér' hazudna azzal, hogy dolgozik? Tán' okod van úgy gondolni, hogy hazudik? Mármint.. valódi okod?
7342. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 07:09:43
Üzenet elküldve: 2024-09-24 07:09:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Most már kénytelen elkönyvelni, hogy nem véletlenről van szó. Sok dolgot érintettek, Agaree-Siche pedig megtanulta már az övéi között, hogy amellett, ami elhangzik, arra is figyeljen, ami nem. Ez így, egységben adja csak ki a teljes képet. Egy beszélgetés negatív terei gyakorta beszédesebbek az elhangzó szavaknál is.
Tartásán és vonásain is látszik, hogy jómaga is feloldja a nyomást, melyet határozottsága az asztaltársaságára helyezett az imént. Hagyja a másikat beszélni. Érdeklődő figyelme is leveti szúrósságát, ami némely ponton olyan érzést képes kelteni, mintha valakit pengével a torka alatt vallatnának.
Az ember férfiak, az artheniori ember férfiak máshoz szoktak, és ezt ő sem felejti el. Ehhez mérten simította most is az itteni normák határai közé a viselkedését. Könnyebben boldogul az ilyesmivel, mint egy született pirtianesi. A figyelmének viszont így is súlya van, bármennyire lazít is a gyeplőn.*
- Még az is lehet *biccent kedélyesen a diplomatikusan odafűzött mondatra.*
- Nem kételkedem az üzleti érzékében, prefektus. Szívesen meghallgatnám a részleteket e kivételes befektetési lehetőség kapcsán. Gondolom sok az érdeklődő. Elárulhat részleteket? Mégse árt tudni a leendő szomszédokról. Kedvező fogadtatásra talált a Tanács szándéka a város korábbi arisztokrata családjai körében is? Kik lesznek Arthenior első új nemesei? Elárulhatja? *Hirtelen szab megálljt a szavainak, s elnézést kérő mosollyal tárja szét kezeit.* - Bocsásson meg. Sok-sok kérdés. A formálódó újdonságok izgalma. *Egy felmerülő gondolat nyomán aztán egy kissé szakmaibb kérdéskörre tér át.* - Ha jól sejtem, e vásárolt rang nem örökölhető. De mi a helyzet a birtokkal és az ingatlannal? Jár bármi megkötés az így szerzett tulajdonjoggal?
*Most már kénytelen elkönyvelni, hogy nem véletlenről van szó. Sok dolgot érintettek, Agaree-Siche pedig megtanulta már az övéi között, hogy amellett, ami elhangzik, arra is figyeljen, ami nem. Ez így, egységben adja csak ki a teljes képet. Egy beszélgetés negatív terei gyakorta beszédesebbek az elhangzó szavaknál is.
Tartásán és vonásain is látszik, hogy jómaga is feloldja a nyomást, melyet határozottsága az asztaltársaságára helyezett az imént. Hagyja a másikat beszélni. Érdeklődő figyelme is leveti szúrósságát, ami némely ponton olyan érzést képes kelteni, mintha valakit pengével a torka alatt vallatnának.
Az ember férfiak, az artheniori ember férfiak máshoz szoktak, és ezt ő sem felejti el. Ehhez mérten simította most is az itteni normák határai közé a viselkedését. Könnyebben boldogul az ilyesmivel, mint egy született pirtianesi. A figyelmének viszont így is súlya van, bármennyire lazít is a gyeplőn.*
- Még az is lehet *biccent kedélyesen a diplomatikusan odafűzött mondatra.*
- Nem kételkedem az üzleti érzékében, prefektus. Szívesen meghallgatnám a részleteket e kivételes befektetési lehetőség kapcsán. Gondolom sok az érdeklődő. Elárulhat részleteket? Mégse árt tudni a leendő szomszédokról. Kedvező fogadtatásra talált a Tanács szándéka a város korábbi arisztokrata családjai körében is? Kik lesznek Arthenior első új nemesei? Elárulhatja? *Hirtelen szab megálljt a szavainak, s elnézést kérő mosollyal tárja szét kezeit.* - Bocsásson meg. Sok-sok kérdés. A formálódó újdonságok izgalma. *Egy felmerülő gondolat nyomán aztán egy kissé szakmaibb kérdéskörre tér át.* - Ha jól sejtem, e vásárolt rang nem örökölhető. De mi a helyzet a birtokkal és az ingatlannal? Jár bármi megkötés az így szerzett tulajdonjoggal?
7341. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-23 21:52:38
Üzenet elküldve: 2024-09-23 21:52:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy visszaül a teával a helyére, ismét gondosan eligazítja a szoknyát a feneke alatt, lábait pedig szorosan keresztbe veti egymáson. Talán mégis nadrágban kellett volna lejönnie. Az szűkebb, kényelmetlenebb, de kevesebb vele a macera, még akkor is, ha az asztal alatt majdnem, hogy senki sem látja, hogy áll rajta az a szoknya.
Mindenesetre most már az öltözéke a legkisebb gondja, ugyanis a rögtönzött játék hevében magában is sikerült működésre késztetnie a vészharangot. Most már a lépcső felől, a bejárati ajtó irányából, minden apró pici résből azt várja, hogy mikor bújik elő valami rémséges, valami groteszk módon ijesztő akármi, ami csak azért jön, hogy megragadja őt, és magával rántsa a sötétségbe őt is az olyan kis lyukon keresztül, ahol a józan ész alapján ő át sem férne.
Éppen ezért szolgálnak mentsvárként Alaver szavai, mert az kicsit el tudja terelni a gondolatait a kezdődő paranoiátról, ami, ha elveszíti a kontrollt még pánikrohamba is átcsaphat. Magának köszönhetné, de jobb lenne elkerülni. Azt sajnos már érzi, hogy a feje elkezdett újra lüktetni.*
- Senki nem ad ingyen semmit sem. Nem csak az istenek, hanem az emberek sem. Ha bármi ingyen volna, nem itt ülnénk. Sem te, sem én. Ez a világ rohadt. Úgy el van baszva, hogy csak na…
*Nem csak a kecskék rínak, hanem ő is elsírja az egyik nagy fájdalmát. A társadalmi egyenlőtlenség okozta szenvedést. Azt, hogy mivel soha nem volt senkije és semmije, a társadalom szerint nem is jár neki senki és semmi. Sem vagyon, sem biztonság, sem boldogság. Hála a kecskéknek, ebben a gondolatmenetben sem süllyed el végig, újra kirángatja a mélység torkából Alaver története. Igazán megnyugtató. Olyan egyszerű, olyan… földi az egész kisugárzása.*
- Biztos vagy te ebben? *Kérdezi őszinte szomorúsággal, ami most egyértelműen tükröződik az erős, feketével kifestett barna íriszekből.*
- Mondd, így, hogy nem ismersz… Mivel érne többet az életem a halálomnál? Mit nyer a világ azzal, hogy élek? Mit nyerek én azzal, hogy élek? Semmit… Tudod, van, aki szeret engem, most már tudom. Az álmaimban látom, de újabban ő sincs velem… Elmondta miért… Azért, mert dolgozik, de én nem hiszek neki. Bántottam őt, és szerintem még mindig haragszik rám.
*A játéknak vége. Most már nem akarja legyőzni Alaver-t, csak az őszinteség beszél belőle. Hogy miért pont a vele szemben ülővel őszinte? Csak. Miért ne legyen az? Úgyis mindegy. Minden mindegy.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy visszaül a teával a helyére, ismét gondosan eligazítja a szoknyát a feneke alatt, lábait pedig szorosan keresztbe veti egymáson. Talán mégis nadrágban kellett volna lejönnie. Az szűkebb, kényelmetlenebb, de kevesebb vele a macera, még akkor is, ha az asztal alatt majdnem, hogy senki sem látja, hogy áll rajta az a szoknya.
Mindenesetre most már az öltözéke a legkisebb gondja, ugyanis a rögtönzött játék hevében magában is sikerült működésre késztetnie a vészharangot. Most már a lépcső felől, a bejárati ajtó irányából, minden apró pici résből azt várja, hogy mikor bújik elő valami rémséges, valami groteszk módon ijesztő akármi, ami csak azért jön, hogy megragadja őt, és magával rántsa a sötétségbe őt is az olyan kis lyukon keresztül, ahol a józan ész alapján ő át sem férne.
Éppen ezért szolgálnak mentsvárként Alaver szavai, mert az kicsit el tudja terelni a gondolatait a kezdődő paranoiátról, ami, ha elveszíti a kontrollt még pánikrohamba is átcsaphat. Magának köszönhetné, de jobb lenne elkerülni. Azt sajnos már érzi, hogy a feje elkezdett újra lüktetni.*
- Senki nem ad ingyen semmit sem. Nem csak az istenek, hanem az emberek sem. Ha bármi ingyen volna, nem itt ülnénk. Sem te, sem én. Ez a világ rohadt. Úgy el van baszva, hogy csak na…
*Nem csak a kecskék rínak, hanem ő is elsírja az egyik nagy fájdalmát. A társadalmi egyenlőtlenség okozta szenvedést. Azt, hogy mivel soha nem volt senkije és semmije, a társadalom szerint nem is jár neki senki és semmi. Sem vagyon, sem biztonság, sem boldogság. Hála a kecskéknek, ebben a gondolatmenetben sem süllyed el végig, újra kirángatja a mélység torkából Alaver története. Igazán megnyugtató. Olyan egyszerű, olyan… földi az egész kisugárzása.*
- Biztos vagy te ebben? *Kérdezi őszinte szomorúsággal, ami most egyértelműen tükröződik az erős, feketével kifestett barna íriszekből.*
- Mondd, így, hogy nem ismersz… Mivel érne többet az életem a halálomnál? Mit nyer a világ azzal, hogy élek? Mit nyerek én azzal, hogy élek? Semmit… Tudod, van, aki szeret engem, most már tudom. Az álmaimban látom, de újabban ő sincs velem… Elmondta miért… Azért, mert dolgozik, de én nem hiszek neki. Bántottam őt, és szerintem még mindig haragszik rám.
*A játéknak vége. Most már nem akarja legyőzni Alaver-t, csak az őszinteség beszél belőle. Hogy miért pont a vele szemben ülővel őszinte? Csak. Miért ne legyen az? Úgyis mindegy. Minden mindegy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409