Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-25 13:59:31
Üzenet elküldve: 2023-10-25 13:59:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
* Ellenáll a késztetésnek, hogy szemforgatással reagálja le a báró szavait. *
- Nem "mászik bele", természetesen. Akkor, "érintőlegesen foglalkozik a témával". Futólag.
* Elfojt egy mosolyt. Nem igazán tudja megsaccolni, mennyi évet tudhat a háta mögött Caldorcor, de ezen szavai Lutaht egy aggályos öregemberre emlékeztetik.
Kezdi úgy érezni, mintha nagyítólencse alatt vizsgálnák, akár egy bogarat. Igazán kíváncsi lenne már, hogy vajon szabadon eresztik a végén? Bár jelen helyzet alapján inkább az az esélyesebb, hogy egy tű hegyére tűzik. Bánja is ő, ha a végén sikeresen bekerül a gyűjteménybe. *
- Lojalitás és hűség, értem én. Nem fogok keresztbetenni.
* Visszhangozza a szavakat, és megpróbál azonosulni is velük elméletben. *
- Kedves gondolat.
* Nagy vidoran elhúzza a szájsarkát és belemosolyog az ajkához emelt italos pohárba. Elégedetten csettint, miután visszateszi az asztalra. Nincsenek illúziói, lehet hogy ritkábban, de ugyanúgy a háta mögé kell néznie. Igaz, hogy a segítségét, pártfogását kéri, de nem bízik meg benne maximálisan. Csöppet el is komorul a saját kiszolgáltatottságának gondolatára.
Tovább hallgatja a báró gondolatait. Ezidáig nagyon is olyan érzése volt, hogy a másik pontosan olyan lelkes és farokcsóváló embereket keres a soraiba, mint amilyet legutóbb Yezának ecsetelt. Apropó Yeza... a nő is valahogy összébb megy a férfi jelenlétében. *
- Világos.
* Azért csak bólint, hiszen mi mást is tehetne? Ő észnél van, gondolkozik és van saját véleménye. Mindig és mindenről. Pont ez az, ami általában nem szokott tetszeni másoknak. És most már kettő fejest is számol saját maga felett. Nagyszerű. Csodálatos. A személyes jóléte és biztonsága érdekében, majd igyekszik imitt-amott lefaragni magából, hogy belepasszoljon az alakzatba. Sok kis vadhajtást.
El is kezdheti akár most is behúzni. A fülét. A farkát talán nem kell, ha a báró asszonykáját elkerüli. Felsóhajt. *
- Tudom, hogy váratlan és hogy sok az, amit kérek. Idegen vagyok itt, nem tud rólam semmit.
* Széttárja a karját és hátradől a székben, majd mivel egészen elgémberedett már, kinyújtózva a tarkójára kulcsolja a kezeit. *
- Kedvelem a nagy terveket. Magam is jó párral rendelkeztem és sokat meg is valósítottam. Nem látom akadályát, miért ne kamatoztathatnám a továbbiakban a képességeimet más szolgálatában is. Természetesen, ha megfelelek a kívánalmaknak.
* Szerényen meghajtja a fejét a másik felé. No lám, nem érez magában maradandó károsodást! Megy ez.
A maga részéről mindent elmondott. Várakozóan pillant Caldorcorra. Türelmetlen. Mindig az, de most különösen. A választól függ, hogy kicsit hátradőlhet-e vajon, vagy már is húzza fel a vitorlát és célba vegye-e az egyik távoli kis szigetet. *
* Ellenáll a késztetésnek, hogy szemforgatással reagálja le a báró szavait. *
- Nem "mászik bele", természetesen. Akkor, "érintőlegesen foglalkozik a témával". Futólag.
* Elfojt egy mosolyt. Nem igazán tudja megsaccolni, mennyi évet tudhat a háta mögött Caldorcor, de ezen szavai Lutaht egy aggályos öregemberre emlékeztetik.
Kezdi úgy érezni, mintha nagyítólencse alatt vizsgálnák, akár egy bogarat. Igazán kíváncsi lenne már, hogy vajon szabadon eresztik a végén? Bár jelen helyzet alapján inkább az az esélyesebb, hogy egy tű hegyére tűzik. Bánja is ő, ha a végén sikeresen bekerül a gyűjteménybe. *
- Lojalitás és hűség, értem én. Nem fogok keresztbetenni.
* Visszhangozza a szavakat, és megpróbál azonosulni is velük elméletben. *
- Kedves gondolat.
* Nagy vidoran elhúzza a szájsarkát és belemosolyog az ajkához emelt italos pohárba. Elégedetten csettint, miután visszateszi az asztalra. Nincsenek illúziói, lehet hogy ritkábban, de ugyanúgy a háta mögé kell néznie. Igaz, hogy a segítségét, pártfogását kéri, de nem bízik meg benne maximálisan. Csöppet el is komorul a saját kiszolgáltatottságának gondolatára.
Tovább hallgatja a báró gondolatait. Ezidáig nagyon is olyan érzése volt, hogy a másik pontosan olyan lelkes és farokcsóváló embereket keres a soraiba, mint amilyet legutóbb Yezának ecsetelt. Apropó Yeza... a nő is valahogy összébb megy a férfi jelenlétében. *
- Világos.
* Azért csak bólint, hiszen mi mást is tehetne? Ő észnél van, gondolkozik és van saját véleménye. Mindig és mindenről. Pont ez az, ami általában nem szokott tetszeni másoknak. És most már kettő fejest is számol saját maga felett. Nagyszerű. Csodálatos. A személyes jóléte és biztonsága érdekében, majd igyekszik imitt-amott lefaragni magából, hogy belepasszoljon az alakzatba. Sok kis vadhajtást.
El is kezdheti akár most is behúzni. A fülét. A farkát talán nem kell, ha a báró asszonykáját elkerüli. Felsóhajt. *
- Tudom, hogy váratlan és hogy sok az, amit kérek. Idegen vagyok itt, nem tud rólam semmit.
* Széttárja a karját és hátradől a székben, majd mivel egészen elgémberedett már, kinyújtózva a tarkójára kulcsolja a kezeit. *
- Kedvelem a nagy terveket. Magam is jó párral rendelkeztem és sokat meg is valósítottam. Nem látom akadályát, miért ne kamatoztathatnám a továbbiakban a képességeimet más szolgálatában is. Természetesen, ha megfelelek a kívánalmaknak.
* Szerényen meghajtja a fejét a másik felé. No lám, nem érez magában maradandó károsodást! Megy ez.
A maga részéről mindent elmondott. Várakozóan pillant Caldorcorra. Türelmetlen. Mindig az, de most különösen. A választól függ, hogy kicsit hátradőlhet-e vajon, vagy már is húzza fel a vitorlát és célba vegye-e az egyik távoli kis szigetet. *
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:55:59
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:55:59
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon - kiszolgálás//
//Wruzto Molzichygk - kiszolgálás//
*Úgy tűnik, az ork nagyon ki akar húzni belőle valamit, de mégsem kérdez rá egyértelműen, hogy mit szeretne. Majdnem, mintha egy nővel próbálna dűlőre jutni az ember egy problémával kapcsolatban, amiről egészen a végéig azt sem tudni, hogy probléma egyáltalán.
Egy nemrég ébredt elme ösztönösen harap az élettapasztalatában felgyülemlett tudásbázis iránti érdeklődésre, és már szedné is lajstromba, az olcsó bölcsességeket, de Mik egy gyakorlott pultos hidegvérével végül a lényegre szorítja a válaszát.*
- Tudom, hogy ha az én irhámon lenne vérdíj, inkább meghúznám magam. De leginkább elhúznék a vörösköpenyesek szeme elől, és vissza se jönnék, amíg ki nem fakul a tinta azokon a körözvényeken *bök az állával a gyűrött papiros felé.
Az újabb kérdésekre mindjárt kimondásuk után válaszol is, méghozzá legjobb tudása szerint.*
- Sehonnan *bólint nagyot, amivel nagyjából tisztázzák is, hogy az említett delikvens a városőrség kötelékéből pattant meg a leszerelési procedúrát megkerülve.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőház mottója, hogy "A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára kicsit várni kell!", de az üzletelés már szünetel egy ideje. Ha nagyon sürgős, megér a dolog egy kört a piacon. Ha nem annyira, akkor utánakérdezhetek az intézőnél *vonja meg a vállát.
Újabb vendég érkezik, ami egyfelől valószínűtlen, másfelől teljesen törvényszerű. Aki egy ideje ebben a szakmában az tudja.*
- Üdv! *viszonozza a köszöntést, de a továbbiakra csak felszökik a szemöldöke és az ork tányérjára pillant.*
- Hát... Az vele kell lemeccselni *mondja.* - Ha az övé kell, abban nem segíthetek, de még akad egy adaggal ugyanebből a sültből a konyhán, ha megfelel. *Elvigyorodik, mert nem ez az eset, hogy a wegtoreni szófordulatot kikezdi, de nem lehet megunni. Kirakja az evőeszközt, a boroskupát, amit engesztelés gyanánt egy kicsivel túl is tölt a megszokott szintnél, aztán a pult alatt tartott dobozból kerít egy előre megsodort dohányrudat, és nem feledkezik meg a szobakulcsról sem.*
- Azt elhiszem, kapitány, de jó indok nélkül ilyenkor inkább nem zavarnék fel egy frissen házasodott wegtorenit a felesége mellől *csóválja meg a fejét. Bizony, az óra, amit a sort megkezdő zöldbőrű választott valahol a későn és a korán határán billeg.
Míg Krultos eldönti magában, hogy mennyire jó vagy nem jó az indoka, ő intézi a sült kérdését és hamarosan koppan is a pulton a tányér a melegítetlen, köret és kenyér nélküli fogással.*
//Wruzto Molzichygk - kiszolgálás//
*Úgy tűnik, az ork nagyon ki akar húzni belőle valamit, de mégsem kérdez rá egyértelműen, hogy mit szeretne. Majdnem, mintha egy nővel próbálna dűlőre jutni az ember egy problémával kapcsolatban, amiről egészen a végéig azt sem tudni, hogy probléma egyáltalán.
Egy nemrég ébredt elme ösztönösen harap az élettapasztalatában felgyülemlett tudásbázis iránti érdeklődésre, és már szedné is lajstromba, az olcsó bölcsességeket, de Mik egy gyakorlott pultos hidegvérével végül a lényegre szorítja a válaszát.*
- Tudom, hogy ha az én irhámon lenne vérdíj, inkább meghúznám magam. De leginkább elhúznék a vörösköpenyesek szeme elől, és vissza se jönnék, amíg ki nem fakul a tinta azokon a körözvényeken *bök az állával a gyűrött papiros felé.
Az újabb kérdésekre mindjárt kimondásuk után válaszol is, méghozzá legjobb tudása szerint.*
- Sehonnan *bólint nagyot, amivel nagyjából tisztázzák is, hogy az említett delikvens a városőrség kötelékéből pattant meg a leszerelési procedúrát megkerülve.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőház mottója, hogy "A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára kicsit várni kell!", de az üzletelés már szünetel egy ideje. Ha nagyon sürgős, megér a dolog egy kört a piacon. Ha nem annyira, akkor utánakérdezhetek az intézőnél *vonja meg a vállát.
Újabb vendég érkezik, ami egyfelől valószínűtlen, másfelől teljesen törvényszerű. Aki egy ideje ebben a szakmában az tudja.*
- Üdv! *viszonozza a köszöntést, de a továbbiakra csak felszökik a szemöldöke és az ork tányérjára pillant.*
- Hát... Az vele kell lemeccselni *mondja.* - Ha az övé kell, abban nem segíthetek, de még akad egy adaggal ugyanebből a sültből a konyhán, ha megfelel. *Elvigyorodik, mert nem ez az eset, hogy a wegtoreni szófordulatot kikezdi, de nem lehet megunni. Kirakja az evőeszközt, a boroskupát, amit engesztelés gyanánt egy kicsivel túl is tölt a megszokott szintnél, aztán a pult alatt tartott dobozból kerít egy előre megsodort dohányrudat, és nem feledkezik meg a szobakulcsról sem.*
- Azt elhiszem, kapitány, de jó indok nélkül ilyenkor inkább nem zavarnék fel egy frissen házasodott wegtorenit a felesége mellől *csóválja meg a fejét. Bizony, az óra, amit a sort megkezdő zöldbőrű választott valahol a későn és a korán határán billeg.
Míg Krultos eldönti magában, hogy mennyire jó vagy nem jó az indoka, ő intézi a sült kérdését és hamarosan koppan is a pulton a tányér a melegítetlen, köret és kenyér nélküli fogással.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:35:34
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:35:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//Nyílt, érintőlegesen Wruztó és Mikarr//
*Behajtja maga mögött a súlyos ajtót és némán fürkészi körbe a fogadó népét, miközben ledobja magáról a csuklyát. Nem sokat változott e hely mióta megnyílt és ezt örömmel konstatálja. A nagyobb átalakulások tulajdonosváltást is jelenthetnek, ő pedig már rég nincs oly közel a tűzhöz, hogy hamar értesülhessen az efféle kellemetlen meglepetésekről.
Döngő léptekkel siet át a vendégtermen, hogy megállapodjon a pult mellett. Tenyereit szórakozottan emeli a kemence felé. Nincs még zord idő odakinn, de az év ezen szakaszára esedékes klímát nem képes megszokni. És hol van még a vége!
Végül csak a pult felé fordítja tekintetét, hogy megkeresse magának a személyzetet. Nem is kell túl sokat keresnie, a jól megszokott, nyurga kölyök. Épp egy ork nyüstöli, de mivel csak most érkezett, nemigen lehetett fültanúja eddigi eszmecseréjüknek. Pedig biztosan hozzászólt volna. A szürkebőrű mellé lép, gondosan megtámaszkodva a pulton.*
-Üdv. Azt kérem, amit ő. *Használ ki egy pillanatnyi levegővételt az eszmecserében, de az sem különösebben foglalkoztatja, ha félbe kell szakítsa az orkot mag amellett. Természetesen A Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával fantázianévvel megáldott étekre gondol, amiért le is helyezi a 16 aranyat a pultra.
*
-Mellé pedig a Ház borat. *Megtoldja az összeget még 7 arannyal.*
-És egy dohányt is. Wegtorenit. Tekerd meg nekem kérlek.
*A kupac újabb 33 arannyal nő a Wegtoreni dohányért cserébe.*
-Végül egy szobára is szükségem lesz.
*Egész szép halom arany kerül az asztalra most, hogy a 16 arany, ami ha jól emlékszik a Szoba ára is oda kerül.*
-És ha a báró megosztaná velem becses idejét egy percre, hát azért igazán hálás lennék. Igazán. *Jelentőségteljesen pillant a férfiúra. Pillantásából olvasható, itt most sok arany fog gazdát cserélni.*
//Nyílt, érintőlegesen Wruztó és Mikarr//
*Behajtja maga mögött a súlyos ajtót és némán fürkészi körbe a fogadó népét, miközben ledobja magáról a csuklyát. Nem sokat változott e hely mióta megnyílt és ezt örömmel konstatálja. A nagyobb átalakulások tulajdonosváltást is jelenthetnek, ő pedig már rég nincs oly közel a tűzhöz, hogy hamar értesülhessen az efféle kellemetlen meglepetésekről.
Döngő léptekkel siet át a vendégtermen, hogy megállapodjon a pult mellett. Tenyereit szórakozottan emeli a kemence felé. Nincs még zord idő odakinn, de az év ezen szakaszára esedékes klímát nem képes megszokni. És hol van még a vége!
Végül csak a pult felé fordítja tekintetét, hogy megkeresse magának a személyzetet. Nem is kell túl sokat keresnie, a jól megszokott, nyurga kölyök. Épp egy ork nyüstöli, de mivel csak most érkezett, nemigen lehetett fültanúja eddigi eszmecseréjüknek. Pedig biztosan hozzászólt volna. A szürkebőrű mellé lép, gondosan megtámaszkodva a pulton.*
-Üdv. Azt kérem, amit ő. *Használ ki egy pillanatnyi levegővételt az eszmecserében, de az sem különösebben foglalkoztatja, ha félbe kell szakítsa az orkot mag amellett. Természetesen A Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával fantázianévvel megáldott étekre gondol, amiért le is helyezi a 16 aranyat a pultra.
*-Mellé pedig a Ház borat. *Megtoldja az összeget még 7 arannyal.*
-És egy dohányt is. Wegtorenit. Tekerd meg nekem kérlek.
*A kupac újabb 33 arannyal nő a Wegtoreni dohányért cserébe.*
-Végül egy szobára is szükségem lesz.
*Egész szép halom arany kerül az asztalra most, hogy a 16 arany, ami ha jól emlékszik a Szoba ára is oda kerül.*
-És ha a báró megosztaná velem becses idejét egy percre, hát azért igazán hálás lennék. Igazán. *Jelentőségteljesen pillant a férfiúra. Pillantásából olvasható, itt most sok arany fog gazdát cserélni.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:00:38
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
*Az igric örül annak, hogy nincs már abban a helyzetben, mint Lutah. Persze nem a sarkában loholó rosszakarókra gondol, hanem arra, hogy épp most igyekszik megvetni a lábát és megalapozni a jövőjét. Amikor először érkezett a városba tervvel és nagy lendülettel vetette magát a munkába, de nem ment minden azonnal. Megdolgozott azért, hogy most olyan ambiciózus és tettre kész emberekkel tárgyaljon, mint Lutah. Nem kívánja azonnal kidobni a wegtorenit, meghallgatja az ajánlatát és mindent egybevetve dönt majd a sorsáról. Az biztos, hogy a vörös nehezen viselné az "igát", mint minden wegtoreni, ám nem kíván betársítani senkit maga mellé. Egyedüli tulajdonosa és irányítója a Kereskedőháznak, botorság volna ezen monopolista helyzetén változtatni.*
- Nono, *Emeli fel a kezét, amikor Lutah belekezd a válaszba.* a Kereskedőház nem "mászik" bele semmibe. *Lehet, hogy csak rosszul választott szó a férfi részéről, ám akkor is le kívánja szögezni, hogy ez távol áll tőle.
A folytatást viszont odafigyelve hallgatja, Aderfi Aksil neve nem ismeretlen a számára, bár sem korábban, sem azután nem keresztezték egymás útját. A fegyver- vagy rabszolgakereskedelem viszont nem illegális tevékenységek Wegtorenben, Artheniorban pedig inkább csak az utóbbi. Amiről itt szó lehet az, hogy Lutah olyan üzleteket vagy üzletfeleket próbált meg elhalásznia, amir Aderfi köreit kellemetlenül érintette. Aztán jött első körben a próba, hogy beállítsa soraiba, végül pedig a fenyegetés. Mivel a báró jó emberismerő, igyekszik olvasni Lutah testbeszédéből és a fickó idegesnek tűnik, de a helyzetében ez érthető is.
Elmosolyodik a hallottakon, a Kereskedőház is hasonlóan jár el, ha a piacon megjelenik egy Kereskedő. Előbb megpróbálja beállítani a soraiba, ha pedig ez nem megy, akkor egyértelműen a tudatára adják, hogy a városon kívül tágasabb és ami a legfontosabb, egészségesebb.
A cápamosoly az igricet is mosolyra készteti, de a bevallott önimádat és önérzet több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Lutah erős, határozott férfi, lobbanékony és szenvedélyes, mint minden wegotreni és ehhez jön a céltudatosság és egy jó adag büszkeség és méltóság. Ha még most tudja is, ki a főnök, emlékeztetni is kell majd rá. Persze, ha úgy döntött, beállhat közéjük.*
- Ne csak elterjedjen a köztudatban, hanem el is várom a tagjainktól, hogy teljes mellszélességgel álljanak ki a Kereskedőház mellett. Lojalitás és hűség. *Emeli fel két ujját, majd zavartan hozzáteszi.* Bár ez a kettő ugyanaz.
*A rövid közjáték után Lutah felvázolja a lehetséges kimeneteleket, de az igricnek teljesen más meglátásai vannak.*
- Álljunk meg. Ha egyszer beállsz közénk, akkor nem engedem, hogy bajod essen. Aranyat és időt kívánok fektetni beléd és nem akarom, hogy ez a befektetésem elússzon. Nekem nem alázatos szolgák kellenek, akik mindenre bólogatnak, amit mondok. Olyanok kellenek, akik észnél vannak, gondolkodnak és van saját véleményük. Akik mernek kockáztatni, de tisztában vannak a kockázat jelentőségével. A kereskedelemben vagy nyersz és hasznot termelsz vagy elbuksz, nincs stagnálás. Ha beállsz, akkor nekem tartozol felelősséggel, bár az intézőmnek jelentesz és vele állsz kapcsolatban. *Bár már most tudja, hogy Aztyan gyűlölni fogja a vöröst, de ha bizonyít, akkor rossz szava nem lesz rá.*
- Kereskedelmi központ. *Javítja ki Lutahot.*
- Egy ideje bezárattam, de szeretném újra megnyitni a kapuit. A raktár tele fegyverrel és áruval, csak áll benne az aranyam. Nagy terveim vannak Lutah, komoly terveim, amiket véghez akarok vinni. Rajtad múlik, hogy részese leszel-e a Kereskedőház sikereinek. *Néz a vörös szemébe komoly arccal. Nem tréfál, ha Lutah bebizonyítja, hogy a mázos külső mögött egy jó kereskedőt rejt és hozza az üzleteket, akkor lehet esélye. De ha átveri a bárót, már nem csak Aderfi Aksiltól kell majd tartania.*
*Az igric örül annak, hogy nincs már abban a helyzetben, mint Lutah. Persze nem a sarkában loholó rosszakarókra gondol, hanem arra, hogy épp most igyekszik megvetni a lábát és megalapozni a jövőjét. Amikor először érkezett a városba tervvel és nagy lendülettel vetette magát a munkába, de nem ment minden azonnal. Megdolgozott azért, hogy most olyan ambiciózus és tettre kész emberekkel tárgyaljon, mint Lutah. Nem kívánja azonnal kidobni a wegtorenit, meghallgatja az ajánlatát és mindent egybevetve dönt majd a sorsáról. Az biztos, hogy a vörös nehezen viselné az "igát", mint minden wegtoreni, ám nem kíván betársítani senkit maga mellé. Egyedüli tulajdonosa és irányítója a Kereskedőháznak, botorság volna ezen monopolista helyzetén változtatni.*
- Nono, *Emeli fel a kezét, amikor Lutah belekezd a válaszba.* a Kereskedőház nem "mászik" bele semmibe. *Lehet, hogy csak rosszul választott szó a férfi részéről, ám akkor is le kívánja szögezni, hogy ez távol áll tőle.
A folytatást viszont odafigyelve hallgatja, Aderfi Aksil neve nem ismeretlen a számára, bár sem korábban, sem azután nem keresztezték egymás útját. A fegyver- vagy rabszolgakereskedelem viszont nem illegális tevékenységek Wegtorenben, Artheniorban pedig inkább csak az utóbbi. Amiről itt szó lehet az, hogy Lutah olyan üzleteket vagy üzletfeleket próbált meg elhalásznia, amir Aderfi köreit kellemetlenül érintette. Aztán jött első körben a próba, hogy beállítsa soraiba, végül pedig a fenyegetés. Mivel a báró jó emberismerő, igyekszik olvasni Lutah testbeszédéből és a fickó idegesnek tűnik, de a helyzetében ez érthető is.
Elmosolyodik a hallottakon, a Kereskedőház is hasonlóan jár el, ha a piacon megjelenik egy Kereskedő. Előbb megpróbálja beállítani a soraiba, ha pedig ez nem megy, akkor egyértelműen a tudatára adják, hogy a városon kívül tágasabb és ami a legfontosabb, egészségesebb.
A cápamosoly az igricet is mosolyra készteti, de a bevallott önimádat és önérzet több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Lutah erős, határozott férfi, lobbanékony és szenvedélyes, mint minden wegotreni és ehhez jön a céltudatosság és egy jó adag büszkeség és méltóság. Ha még most tudja is, ki a főnök, emlékeztetni is kell majd rá. Persze, ha úgy döntött, beállhat közéjük.*
- Ne csak elterjedjen a köztudatban, hanem el is várom a tagjainktól, hogy teljes mellszélességgel álljanak ki a Kereskedőház mellett. Lojalitás és hűség. *Emeli fel két ujját, majd zavartan hozzáteszi.* Bár ez a kettő ugyanaz.
*A rövid közjáték után Lutah felvázolja a lehetséges kimeneteleket, de az igricnek teljesen más meglátásai vannak.*
- Álljunk meg. Ha egyszer beállsz közénk, akkor nem engedem, hogy bajod essen. Aranyat és időt kívánok fektetni beléd és nem akarom, hogy ez a befektetésem elússzon. Nekem nem alázatos szolgák kellenek, akik mindenre bólogatnak, amit mondok. Olyanok kellenek, akik észnél vannak, gondolkodnak és van saját véleményük. Akik mernek kockáztatni, de tisztában vannak a kockázat jelentőségével. A kereskedelemben vagy nyersz és hasznot termelsz vagy elbuksz, nincs stagnálás. Ha beállsz, akkor nekem tartozol felelősséggel, bár az intézőmnek jelentesz és vele állsz kapcsolatban. *Bár már most tudja, hogy Aztyan gyűlölni fogja a vöröst, de ha bizonyít, akkor rossz szava nem lesz rá.*
- Kereskedelmi központ. *Javítja ki Lutahot.*
- Egy ideje bezárattam, de szeretném újra megnyitni a kapuit. A raktár tele fegyverrel és áruval, csak áll benne az aranyam. Nagy terveim vannak Lutah, komoly terveim, amiket véghez akarok vinni. Rajtad múlik, hogy részese leszel-e a Kereskedőház sikereinek. *Néz a vörös szemébe komoly arccal. Nem tréfál, ha Lutah bebizonyítja, hogy a mázos külső mögött egy jó kereskedőt rejt és hozza az üzleteket, akkor lehet esélye. De ha átveri a bárót, már nem csak Aderfi Aksiltól kell majd tartania.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-23 20:53:57
Üzenet elküldve: 2023-10-23 20:53:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Mikarr Mar Mair //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ork minden udvariaskodást, vigyort, figurázást sziklaarccal néz végig. A rumot azonnal a teába borítja. Tanítani lehetne azt a félelmetes precizitást, amivel végbe viszi a mozdulatot. Évek munkája állhat mögötte.
A körözési listára épp csak odapillant.*
- Onnan jövök. Tudsz-e mást?
*A húst megköszöni, és ott álltó helyében pusztítani kezdi. Időnként megköszörüli a torkát, mert a wegtoreni paprika az wegtoreni paprika, de a tempóját nem akasztja meg. Amikor a pultos érdeklődik szolgálhat-e még valamivel, bólint, és fölemeli két ujját.*
- Egy: honnét lehet ebben a városban dezertálni? *kérdi, amint leküldte a falatot* Már az őrségen kívül. *Nem igazán leplezi a gúnyt a hangjában. Nem sokra tarthatja a helyi fegyveres erőket.*
- Kettő: kitől lehet Artheniorban hodarilt venni?
*Nagyon meg akarhat szabadulni attól a borravalótól. Egyik lehetőséget adja a másik után.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ork minden udvariaskodást, vigyort, figurázást sziklaarccal néz végig. A rumot azonnal a teába borítja. Tanítani lehetne azt a félelmetes precizitást, amivel végbe viszi a mozdulatot. Évek munkája állhat mögötte.
A körözési listára épp csak odapillant.*
- Onnan jövök. Tudsz-e mást?
*A húst megköszöni, és ott álltó helyében pusztítani kezdi. Időnként megköszörüli a torkát, mert a wegtoreni paprika az wegtoreni paprika, de a tempóját nem akasztja meg. Amikor a pultos érdeklődik szolgálhat-e még valamivel, bólint, és fölemeli két ujját.*
- Egy: honnét lehet ebben a városban dezertálni? *kérdi, amint leküldte a falatot* Már az őrségen kívül. *Nem igazán leplezi a gúnyt a hangjában. Nem sokra tarthatja a helyi fegyveres erőket.*
- Kettő: kitől lehet Artheniorban hodarilt venni?
*Nagyon meg akarhat szabadulni attól a borravalótól. Egyik lehetőséget adja a másik után.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-22 07:22:16
Üzenet elküldve: 2023-10-22 07:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk - kiszolgálás//
- Kitűnő választás *bólint egy skatulyából kipattintott komornyik kásás udvariaskodásával, aztán persze elvigyorodik, mert őszintén hálás, hogy a kései vendég nem ugráltatja fölösleges körökkel.
Kirakja a pultra a szobakulcsot, meg vászonszalvétába tekert kést-villát is a sülthöz. A kérdésre elgondolkodva vakarja meg a tarkóját, aztán félmosoly szökik a képére, ahogy a szokásos szolgálatba lépési mozdulattal felcsapja a vállára a törölgetőruhát.*
- Persze, hogy tudok! *kitartja a szemkontaktust pár pillanatig, aztán csak lenyúl a pult alá, és belekotor a kosárba, ahol a gyújtósnak gyűjtik a papirost. Kisimogatja a kicsit a gyűrött, pecsétes körözési felhívást, ami már nagyon nem mai darab.*
- Mindkettőre fejpénzt adnak a Kaszárnyában. *Tudja, hogy valószínűleg inkább a hollétük érdekelné az orkot, de azzal sajnos nem szolgálhat. Bár ez a tolvajzseni mégse lehet akkora ász, ha névvel, leírással lajstromba vették a vörösköpenyesek.
Mindenesetre a sültre és a teára se kell sokat várni. Mik hamar intézi mindkettőt. Kitölti a rumot is egy külön kupicába. A rendelés alapján úgy hangzott, hogy a teát szeretné felütni vele a vendég, ha úgy akarja, majd beleburítja. Így nincs félreértés. Felpakol mindent egy tálcára, hogy akár a szobába is kényelmesen fel tudja vinni a zöldbőrű.*
- Még valamit? *kérdezi, de az információért odakészített aranyakhoz nem nyúl. Meghagyja a döntést a másiknak, hogy elteszi, vagy hagyja borravalónak. Kivételesen nem verte magát kártyaadósságba, úgyhogy nem szorongatják az anyagiak annyira, hogy ennyiért leálljon vitatkozni egy rosszarcú orkkal egy ilyen órában.*
- Kitűnő választás *bólint egy skatulyából kipattintott komornyik kásás udvariaskodásával, aztán persze elvigyorodik, mert őszintén hálás, hogy a kései vendég nem ugráltatja fölösleges körökkel.
Kirakja a pultra a szobakulcsot, meg vászonszalvétába tekert kést-villát is a sülthöz. A kérdésre elgondolkodva vakarja meg a tarkóját, aztán félmosoly szökik a képére, ahogy a szokásos szolgálatba lépési mozdulattal felcsapja a vállára a törölgetőruhát.*
- Persze, hogy tudok! *kitartja a szemkontaktust pár pillanatig, aztán csak lenyúl a pult alá, és belekotor a kosárba, ahol a gyújtósnak gyűjtik a papirost. Kisimogatja a kicsit a gyűrött, pecsétes körözési felhívást, ami már nagyon nem mai darab.*
- Mindkettőre fejpénzt adnak a Kaszárnyában. *Tudja, hogy valószínűleg inkább a hollétük érdekelné az orkot, de azzal sajnos nem szolgálhat. Bár ez a tolvajzseni mégse lehet akkora ász, ha névvel, leírással lajstromba vették a vörösköpenyesek.
Mindenesetre a sültre és a teára se kell sokat várni. Mik hamar intézi mindkettőt. Kitölti a rumot is egy külön kupicába. A rendelés alapján úgy hangzott, hogy a teát szeretné felütni vele a vendég, ha úgy akarja, majd beleburítja. Így nincs félreértés. Felpakol mindent egy tálcára, hogy akár a szobába is kényelmesen fel tudja vinni a zöldbőrű.*
- Még valamit? *kérdezi, de az információért odakészített aranyakhoz nem nyúl. Meghagyja a döntést a másiknak, hogy elteszi, vagy hagyja borravalónak. Kivételesen nem verte magát kártyaadósságba, úgyhogy nem szorongatják az anyagiak annyira, hogy ennyiért leálljon vitatkozni egy rosszarcú orkkal egy ilyen órában.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-21 11:37:33
Üzenet elküldve: 2023-10-21 11:37:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Mikarr Mar Mair //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pultos tényleg elaludt, de pillanatok alatt szolgálatba helyezi magát, és még udvarias is. Amíg fölrángatja a csizmáit, Wruzto átnézi az étlapot. Szoba van, konyha nincs, de enni lehet. Kiváló. Előveszi az erszényét, és elkezd belőle aranyakat számolni a söntésre.*
- A sima Szoba jó lesz. Ez eddig 14 arany. Meg a Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Az is 14. Nem kell melegíteni. Köret se kell. Meg kérek egy Tea't *4 arany* , Wegtoreni rummal. *11 arany. Emellé a négy kupac pénz mellé egy ötödiket is leszámol.**
- Ez meg a tied, ha segítesz.
*Ránézésre 20-30 arany lehet a halomban.*
- Két csávót keresek. Egyik egy Gabrael Äron Yn'Char nevű ember. Magas, szürke szemű, és koponyaarcú sisakja van. Másik egy siheder félelf, Haldrian Rhuuv. Szürke szem, sötét haj. Állítólag egy kibaszott tolvajzseni. Tudsz róluk valamit?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pultos tényleg elaludt, de pillanatok alatt szolgálatba helyezi magát, és még udvarias is. Amíg fölrángatja a csizmáit, Wruzto átnézi az étlapot. Szoba van, konyha nincs, de enni lehet. Kiváló. Előveszi az erszényét, és elkezd belőle aranyakat számolni a söntésre.*
- A sima Szoba jó lesz. Ez eddig 14 arany.
Meg a Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Az is 14. Nem kell melegíteni. Köret se kell. Meg kérek egy Tea't *4 arany* , Wegtoreni rummal. *11 arany. Emellé a négy kupac pénz mellé egy ötödiket is leszámol.**- Ez meg a tied, ha segítesz.
*Ránézésre 20-30 arany lehet a halomban.*
- Két csávót keresek. Egyik egy Gabrael Äron Yn'Char nevű ember. Magas, szürke szemű, és koponyaarcú sisakja van. Másik egy siheder félelf, Haldrian Rhuuv. Szürke szem, sötét haj. Állítólag egy kibaszott tolvajzseni. Tudsz róluk valamit?
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-20 20:59:39
Üzenet elküldve: 2023-10-20 20:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk - kiszolgálás//
*Ilyenkor már nemigen van forgalom. Mondjuk mostanság nappal se tapossák egymást a vendégek a bejutásért, de őszintén szólva, kicsit örül is egy kis nyugalomnak. Van, hogy a nappalos után viszi az éjszakát is, mert a legtöbbször simán végig tudja durmolni. Már megvan a módszere. Szépen összeforgatja a két karosszéket, ahol kényelmesen be tudja vackolni magát. Az ajtó fölötti csengettyűket leakasztja (nagyobb forgalomnál idegzsábát lehet tőlük kapni, úgyhogy alapesetben ki vannak kötve oldalra a kushadj szögre), az odaföntről érkezőket pedig jelzi a meglazult lépcsődeszka, amiben lehet, hogy Miknek is van munkája. Lehet!
Az érkező, ha nem is a legszebb álmából zargatja fel, de azért nem túl boldog tőle.*
- Üdv! *nyögi, miközben a hajába túr, hogy életet leheljen magába a csizmahúzáshoz. Az első nagy sóhaj után már szinte kigazdálkodja az egészet rutinból.*
- Szoba az van *mondja a söntés felé menet. Kicsit még karcos a hangja a csendes horkolástól, ami hátranyaklott fejjel rendszerint kikívánkozik belőle.* - Erkélyes is, meg sima is. *Ha a vendég nem találta volna meg az árlistájukat, akkor pördít elé egyet a pult alól.* - Konyha már nincs, de ragulevest meg vadpecsenyét tudok melegíteni. Vagy adhatok valami hideget is *bök a Tepertős pogácsa és a Vándorok eledele sorai felé.*
*Ilyenkor már nemigen van forgalom. Mondjuk mostanság nappal se tapossák egymást a vendégek a bejutásért, de őszintén szólva, kicsit örül is egy kis nyugalomnak. Van, hogy a nappalos után viszi az éjszakát is, mert a legtöbbször simán végig tudja durmolni. Már megvan a módszere. Szépen összeforgatja a két karosszéket, ahol kényelmesen be tudja vackolni magát. Az ajtó fölötti csengettyűket leakasztja (nagyobb forgalomnál idegzsábát lehet tőlük kapni, úgyhogy alapesetben ki vannak kötve oldalra a kushadj szögre), az odaföntről érkezőket pedig jelzi a meglazult lépcsődeszka, amiben lehet, hogy Miknek is van munkája. Lehet!
Az érkező, ha nem is a legszebb álmából zargatja fel, de azért nem túl boldog tőle.*
- Üdv! *nyögi, miközben a hajába túr, hogy életet leheljen magába a csizmahúzáshoz. Az első nagy sóhaj után már szinte kigazdálkodja az egészet rutinból.*
- Szoba az van *mondja a söntés felé menet. Kicsit még karcos a hangja a csendes horkolástól, ami hátranyaklott fejjel rendszerint kikívánkozik belőle.* - Erkélyes is, meg sima is. *Ha a vendég nem találta volna meg az árlistájukat, akkor pördít elé egyet a pult alól.* - Konyha már nincs, de ragulevest meg vadpecsenyét tudok melegíteni. Vagy adhatok valami hideget is *bök a Tepertős pogácsa és a Vándorok eledele sorai felé.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-20 10:14:55
Üzenet elküldve: 2023-10-20 10:14:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Mikarr Mar Mair figyelmébe //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kanyarog egy darabig a Polgárnegyed utcáin, mire megtalálja a helyet. Ezen a környéken nem sok olyan akad, akitől útbaigazítást lehet kérni az éjszaka közepén. Jobbára az őrjáratok. Azok meg aztán kurvára kisegítenek minden orkot.
Mire Wruzto a Kalmárba ér, már inkább korán van, mint későn. A pultos figyelmét valószínűleg nem kell fölhívnia magára. Ha elaludt volna, a tengerészcsizmák kopogására biztos felébred.*
- Jó estét. Van szabad szobátok? Kivennék egyet. Meg ennék valamit.
*Ha talál étlapot a közelben, magához is veszi. A kínálat alapján ez olyan kaliberű hely lesz, mint a Sellőház, csak kurvák helyett fasza dohányok vannak.*
- Van még konyha ilyenkor?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kanyarog egy darabig a Polgárnegyed utcáin, mire megtalálja a helyet. Ezen a környéken nem sok olyan akad, akitől útbaigazítást lehet kérni az éjszaka közepén. Jobbára az őrjáratok. Azok meg aztán kurvára kisegítenek minden orkot.
Mire Wruzto a Kalmárba ér, már inkább korán van, mint későn. A pultos figyelmét valószínűleg nem kell fölhívnia magára. Ha elaludt volna, a tengerészcsizmák kopogására biztos felébred.*
- Jó estét. Van szabad szobátok? Kivennék egyet. Meg ennék valamit.
*Ha talál étlapot a közelben, magához is veszi. A kínálat alapján ez olyan kaliberű hely lesz, mint a Sellőház, csak kurvák helyett fasza dohányok vannak.*
- Van még konyha ilyenkor?
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-16 14:50:31
Üzenet elküldve: 2023-10-16 14:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
* Lutah örül, hogy végre arra koncentrálhat, amiért idejött. Alapvetően az üzleti életben is csak ráadás, az egy-két szemnek kellemes hölgytársaság, de nem az ilyesfajta megátalkodott fajtából, amelyik csak elvonja a figyelmét a lényeges dolgokról.
Legalább is, nem akkor, amikor pont a saját sorsa forog kockán. Az más kérdés, amikor ő szerződtetett odahaza mindenféle bővérű szépasszonyokat, hogy a kellő időben megzavarják a tárgyalás menetét.
A burkolt célozgatásokra nem tesz megjegyzést, még csak az arcával sem árul el gondolatot. A legkedvezőbb az volna, ha előnyös partnerségbe bonyolódna a Kereskedőházzal, ami mindkettejüknek megéri. De, ha amennyiben mégsem jön össze a dolog, vagy nem olyan feltételekkel, amiket jó szívvel elfogadhatna, akkor is van terve. B terv, C terv, D terv... és még számtalan.
Ha kidobják az ajtón, majd keres másik házat. Szeret élni, ó, de még mennyire.
Figyelmesen hallgatja a választ. Nem ostoba ember a Báró, tudja jól. Csak egy óvatos, mindent mérlegelő személy juthat oda, ahol ő van. Ha nem lenne olyan hiú, még arra is gondolhatna, hogy talán tanulhatna is tőle valamicskét. De... az.
Caldorcor nem mond konkrétan nemet, ahogy azt sejtette. Így nyugodtan kicsaphat még néhány lapot, csak a tisztánlátás végett. *
- Jogos, nyilván szeretné tudni mi az, amibe a Kereskedőház belemászik, egész pontosan. Nos, rendben. Aderfi Aksil, ismerős a név esetleg? Még odahaza többször ajánlott megbecsült helyet illegális kis soraiban, amivel nagy sajnálatára, nem éltem.
* Megrántja a vállát, amolyan megszokás szerint. *
- A nemrégiben tartott kis összejövetelem színvonalát is óhajtotta jelenlétével emelni, ahol finoman célzott rá, hogy nem örül a visszautasításomnak és nyomatékosította igényét a szolgálataimra.
* Izeg-mozog egy kicsit, belebabrál a medalionjaiba és iszik egy kortyot, csak hogy kezdjen valamit a kezeivel. Nem idegességből, bár a látszat ezt mutathatja, nála ez egyszerűen a létezésének alapkelléke. *
- Nem hinném, hogy pótolhatatlan lennék eme kis rosszarcú kompánia számára. Eddig is, ezután is boldogulnának az üzelmeikkel nélkülem. Egyszerűen csak... rosszul esik bársonyos lelküknek a visszautasítás, ha érti.
* Felfelé kunkorítja szájsarkait. A wegtoreniek, főleg a sivatagi törzsek büszke népek. *
- Én továbbra is ragaszkodom csekély elveimhez és az életemhez, ha megoldható. Talán elbújhatnék hűséges zsoldosok háta mögé, vagy meglapulhatnék valahol egy időre és természetesen megfordult a fejemben. Sajnos, elég feltűnő tudok lenni.
* Szendén lesütött tekintete alatt, ronda nagy cápamosoly üldögél. Ismeri önmagát és mások is őt. Nem megy neki a rejtőzködés, sem a tétlenkedés. Előbb vagy utóbb saját magát buktatná le. *
- Célszerűbb lenne, ha elterjedne a köztudatban, hogy engedelmesen besorakoztam valahová.
* Meglepődött arcot mímel. *
- Vetélytárs? Ugyan. Eddig nem is hallott rólam, vagy tévednék? A Wegtoren Aranyát ismerik mindenhol, de szegény-szegény Lutah Farsyst? Ugye?
* Egy régi, vallási irányzat azt mondja: ha önmagát megalázza, mások felmagasztalják majd. *
- Hízelgő, hogy egyáltalán fontolóra veszi. Mi a legrosszabb, ami történhet? Félresikerülnek a dolgok és mégis elvágják a torkom. A Kereskedőház? Sértetlen marad. Mi a legjobb, ami történhet? Nyer egy hajót és új kapcsolatokat. A Kereskedőház? Továbbra is makulátlan. Aksil nem bolond. Nem fogja felhívni magára még jobban a figyelmet.
* Nem alakul rosszul a beszélgetés. Ha bekerül a Kereskedőházba, már nem kell a háta mögé tekintgetnie. Legalább is nem az Aksil-félék miatt. Mert abban mindketten megegyezhetnek, hogy jobb szemmel tartani egymást. *
- Az elmúlt években, évtizedben, végig szabadúszóként tevékenykedtem, senki színei alá be nem húzódva. De majd igyekszem alázatos kis szolgája lenni a Kereskedőháznak.
* Szívélyesen elmosolyodik. Valószínűleg nincsenek illúziói a bárónak. Nem lesz egyszerű menet, és ott fogja feszegetni a határait, ahol csak tudja. *
- Kereskedőközpont? Hm-hm. Nagy bizalmat szavaz nekem őbárósága.
* Lutah örül, hogy végre arra koncentrálhat, amiért idejött. Alapvetően az üzleti életben is csak ráadás, az egy-két szemnek kellemes hölgytársaság, de nem az ilyesfajta megátalkodott fajtából, amelyik csak elvonja a figyelmét a lényeges dolgokról.
Legalább is, nem akkor, amikor pont a saját sorsa forog kockán. Az más kérdés, amikor ő szerződtetett odahaza mindenféle bővérű szépasszonyokat, hogy a kellő időben megzavarják a tárgyalás menetét.
A burkolt célozgatásokra nem tesz megjegyzést, még csak az arcával sem árul el gondolatot. A legkedvezőbb az volna, ha előnyös partnerségbe bonyolódna a Kereskedőházzal, ami mindkettejüknek megéri. De, ha amennyiben mégsem jön össze a dolog, vagy nem olyan feltételekkel, amiket jó szívvel elfogadhatna, akkor is van terve. B terv, C terv, D terv... és még számtalan.
Ha kidobják az ajtón, majd keres másik házat. Szeret élni, ó, de még mennyire.
Figyelmesen hallgatja a választ. Nem ostoba ember a Báró, tudja jól. Csak egy óvatos, mindent mérlegelő személy juthat oda, ahol ő van. Ha nem lenne olyan hiú, még arra is gondolhatna, hogy talán tanulhatna is tőle valamicskét. De... az.
Caldorcor nem mond konkrétan nemet, ahogy azt sejtette. Így nyugodtan kicsaphat még néhány lapot, csak a tisztánlátás végett. *
- Jogos, nyilván szeretné tudni mi az, amibe a Kereskedőház belemászik, egész pontosan. Nos, rendben. Aderfi Aksil, ismerős a név esetleg? Még odahaza többször ajánlott megbecsült helyet illegális kis soraiban, amivel nagy sajnálatára, nem éltem.
* Megrántja a vállát, amolyan megszokás szerint. *
- A nemrégiben tartott kis összejövetelem színvonalát is óhajtotta jelenlétével emelni, ahol finoman célzott rá, hogy nem örül a visszautasításomnak és nyomatékosította igényét a szolgálataimra.
* Izeg-mozog egy kicsit, belebabrál a medalionjaiba és iszik egy kortyot, csak hogy kezdjen valamit a kezeivel. Nem idegességből, bár a látszat ezt mutathatja, nála ez egyszerűen a létezésének alapkelléke. *
- Nem hinném, hogy pótolhatatlan lennék eme kis rosszarcú kompánia számára. Eddig is, ezután is boldogulnának az üzelmeikkel nélkülem. Egyszerűen csak... rosszul esik bársonyos lelküknek a visszautasítás, ha érti.
* Felfelé kunkorítja szájsarkait. A wegtoreniek, főleg a sivatagi törzsek büszke népek. *
- Én továbbra is ragaszkodom csekély elveimhez és az életemhez, ha megoldható. Talán elbújhatnék hűséges zsoldosok háta mögé, vagy meglapulhatnék valahol egy időre és természetesen megfordult a fejemben. Sajnos, elég feltűnő tudok lenni.
* Szendén lesütött tekintete alatt, ronda nagy cápamosoly üldögél. Ismeri önmagát és mások is őt. Nem megy neki a rejtőzködés, sem a tétlenkedés. Előbb vagy utóbb saját magát buktatná le. *
- Célszerűbb lenne, ha elterjedne a köztudatban, hogy engedelmesen besorakoztam valahová.
* Meglepődött arcot mímel. *
- Vetélytárs? Ugyan. Eddig nem is hallott rólam, vagy tévednék? A Wegtoren Aranyát ismerik mindenhol, de szegény-szegény Lutah Farsyst? Ugye?
* Egy régi, vallási irányzat azt mondja: ha önmagát megalázza, mások felmagasztalják majd. *
- Hízelgő, hogy egyáltalán fontolóra veszi. Mi a legrosszabb, ami történhet? Félresikerülnek a dolgok és mégis elvágják a torkom. A Kereskedőház? Sértetlen marad. Mi a legjobb, ami történhet? Nyer egy hajót és új kapcsolatokat. A Kereskedőház? Továbbra is makulátlan. Aksil nem bolond. Nem fogja felhívni magára még jobban a figyelmet.
* Nem alakul rosszul a beszélgetés. Ha bekerül a Kereskedőházba, már nem kell a háta mögé tekintgetnie. Legalább is nem az Aksil-félék miatt. Mert abban mindketten megegyezhetnek, hogy jobb szemmel tartani egymást. *
- Az elmúlt években, évtizedben, végig szabadúszóként tevékenykedtem, senki színei alá be nem húzódva. De majd igyekszem alázatos kis szolgája lenni a Kereskedőháznak.
* Szívélyesen elmosolyodik. Valószínűleg nincsenek illúziói a bárónak. Nem lesz egyszerű menet, és ott fogja feszegetni a határait, ahol csak tudja. *
- Kereskedőközpont? Hm-hm. Nagy bizalmat szavaz nekem őbárósága.
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-16 13:01:41
Üzenet elküldve: 2023-10-16 13:01:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Hagyja, hogy Lutah, felesége és Yeza kiszórakozza magát. A kis közjáték nem ront el semmit, az üzletbe pedig még bele sem mentek. Más esetben gyorsan véget vetett volna a fantáziálásnak, ám ezúttal türelmesebb oldalát mutatja. Valahol még szórakoztatja is a két vörös és Aenae beszélgetése. Kedvesétől végül megkapja a csókot, a vöröstől pedig az elsuttogott szavakat, amelyek minden bizonnyal jövedelmezők lehetnek majd a későbbi tárgyalás folyamán Lutah-val.
Később aztán leülve a kandalló elé, rumospohárral a kezükben belekezdhetnek a tárgyalásba is, amelynek elején az igric inkább csak hallgató. De a vörös fickónak elő kell adnia, miért is jelent meg előtte egy üzleti ajánlattal. A felvezetés pár kérdést felvet a báróban, amit gyorsan Lutah elé is tár, majd visszafogott érdeklődéssel az arcán várja a választ.
Sokat sejtető mosollyal reagál a férfi válaszára. Egy wegtoreni sem játszik ilyen nyílt lapokkal, ennyire nyíltakkal meg pláne nem. Egy "rendes" wegtoreni beépül, belülről rombol, behálóz bizonyos, fontos pozíciókban lévő embereket, elhalász pár beszállítót, esetleg "véletlen" elveszít pár fontos megrendelőt. Persze először eladja a segítőkész, mindig önzetlen üzlettársat, aki kizárólag a másik anyagi jólétéért dolgozik éjt nappallá téve.*
- Barátom, a gyomot írtani szokás, lehetőleg még azelőtt, hogy bárhol megkapaszkodna. *Mondja kellemes hangon. Jó tanács? Fenyegetés? Ígéret? Ki tudja.
A folytatás sem teljesen meglepetés. Kibújik a szög a zsákból, ahogy szokás mondani, kiderül, miért is keresi Lutah a Kereskedőház védő szárnyait. Belenyúlt valamibe, amibe nem kellett volna és most patrónust keres, aki megvédi a következményektől. A testbeszéde is arról mesél, hogy komoly a helyzet, ahogy előre dől, a ráncok elmélyülnek a szeme körül, a nemtörődöm vigyor nem veri át az igricet. Lutah magabiztosnak szeretne látszani, de koránt sem az. Legalábbis a báró így látja. A monológot lezáró mondat pedig már valójában lényegtelen. Ha a vörös olyan jól mentené a bőrét, akkor most nem ülne a Kalmárban a báróval tárgyalva - vagy segítségét kérve - üzleti ügyben. Nincs szüksége rá, hogy nevesítsék a veszélyforrást, ami Lutahra feni a fogát. Wegtorenben és azon kívül is felkelthette ténykedésével számos vetélytárs figyelmét. Azzal pedig, hogy ilyen nyílt lapokkal játszott, kiszolgáltatta magát az igricnek. El is gondolkodik rajta, hogy vajon minden wegtoreni erre a sorsra jut? Hogy menekülnie kell valami elől? Yeza is ezért kereste meg és most Lutah is. Érdekes.*
- Köszönöm az őszinteséged, nagyra értékelem. *Kezd bele a válaszba. Mindketten tudják, hogy Lutah nem mondott el mindent, csak annyit, amennyit az igricnek tudnia kellett.*
- Ám nem tudom, mennyire szeretném magamra vonni az említett nem kívánatos társaság haragját. Ne érts félre, nem a konfrontációtól tartok, egyszerűen csak a Kereskedőház stabil és törvényes alapokon nyugszik, nincs félnivalóm és ezt a helyzetet szeretném megőrizni. Félek, hogy egy hajó kölcsönadása, üzleti kapcsolatok és, ahogy mondtad, szerény képességeid nem elegendők, mindezen felsorolt terhek semlegesítésére. Azt mondtad, az említett lehetőségekért cserébe kéred, hogy vegyelek védőszárnyaim alá, de azt is, hogy tudod kezelni a jelenlegi helyzetet. Tehát ez elővigyázatosság a részedről, ez a közös üzleti kapcsolat. Kérlek, játszunk tiszta, nyílt lapokkal. Mekkora a fenyegetés, mennyire járnak közel hozzád rosszakaróid, mekkora a baj? *Számolja ujjain a kérdés részleteit.*
- Aki ilyen lehetőségekkel rendelkezik, mint te és kétlem, hogy szerény képességekkel el lehet ide jutni, annak nincs szüksége külsős segítségre, kivéve, ha nagy a baj. De mi az, amitől én mindezek ellenére együtt akarok majd dolgozni veled? Tartsd közel a barátaid, de még közelebb azokat, akik üzleti vetélytársaid lehetnek. *Mosolyog, hogy aztán a rumba kortyoljon.*
- Ha a kérdéseimre választ tudsz adni, szívesen veszlek be magunk közé, megóvva a kellemetlenségektől, a nem kívánatos emberektől. Hidd el, a Kereskedőházzal nem sokan kívánnak ujjat húzni, mi pedig megvédjük azokat, akik közénk tartoznak. De mindezért cserébe lojalitást, szakmai profizmust és lelkes munkát várok cserébe, nem csak tőled, mindenkitől. *Beszél tovább könnyed, de meggyőző hangon. Semmit sem kell bizonygatnia, elég a Kereskedőház kapcsolataira vagy széles palettájára gondolni.*
- Bevallom, újra kívánom nyitni a Kereskedelmi Központot a Kovácsműhelyben és rátermett, belevaló kereskedőt keresek a feladatra. Mit gondolsz, te alkalmas volnál erre a felelős pozícióra? *Zárja le kérdéssel hosszúra nyúlt válaszát. Persze sok mindenre választ vár, megerősítést, ha úgy tetszik, amelyektől függ a felajánlása is. De Lutah jó esélyekkel indul, valahogy önmagára emlékezteti. Persze egy kevésbé jóképű és sikeres önmagára.*
//A mézeshetek elteltével//
*Hagyja, hogy Lutah, felesége és Yeza kiszórakozza magát. A kis közjáték nem ront el semmit, az üzletbe pedig még bele sem mentek. Más esetben gyorsan véget vetett volna a fantáziálásnak, ám ezúttal türelmesebb oldalát mutatja. Valahol még szórakoztatja is a két vörös és Aenae beszélgetése. Kedvesétől végül megkapja a csókot, a vöröstől pedig az elsuttogott szavakat, amelyek minden bizonnyal jövedelmezők lehetnek majd a későbbi tárgyalás folyamán Lutah-val.
Később aztán leülve a kandalló elé, rumospohárral a kezükben belekezdhetnek a tárgyalásba is, amelynek elején az igric inkább csak hallgató. De a vörös fickónak elő kell adnia, miért is jelent meg előtte egy üzleti ajánlattal. A felvezetés pár kérdést felvet a báróban, amit gyorsan Lutah elé is tár, majd visszafogott érdeklődéssel az arcán várja a választ.
Sokat sejtető mosollyal reagál a férfi válaszára. Egy wegtoreni sem játszik ilyen nyílt lapokkal, ennyire nyíltakkal meg pláne nem. Egy "rendes" wegtoreni beépül, belülről rombol, behálóz bizonyos, fontos pozíciókban lévő embereket, elhalász pár beszállítót, esetleg "véletlen" elveszít pár fontos megrendelőt. Persze először eladja a segítőkész, mindig önzetlen üzlettársat, aki kizárólag a másik anyagi jólétéért dolgozik éjt nappallá téve.*
- Barátom, a gyomot írtani szokás, lehetőleg még azelőtt, hogy bárhol megkapaszkodna. *Mondja kellemes hangon. Jó tanács? Fenyegetés? Ígéret? Ki tudja.
A folytatás sem teljesen meglepetés. Kibújik a szög a zsákból, ahogy szokás mondani, kiderül, miért is keresi Lutah a Kereskedőház védő szárnyait. Belenyúlt valamibe, amibe nem kellett volna és most patrónust keres, aki megvédi a következményektől. A testbeszéde is arról mesél, hogy komoly a helyzet, ahogy előre dől, a ráncok elmélyülnek a szeme körül, a nemtörődöm vigyor nem veri át az igricet. Lutah magabiztosnak szeretne látszani, de koránt sem az. Legalábbis a báró így látja. A monológot lezáró mondat pedig már valójában lényegtelen. Ha a vörös olyan jól mentené a bőrét, akkor most nem ülne a Kalmárban a báróval tárgyalva - vagy segítségét kérve - üzleti ügyben. Nincs szüksége rá, hogy nevesítsék a veszélyforrást, ami Lutahra feni a fogát. Wegtorenben és azon kívül is felkelthette ténykedésével számos vetélytárs figyelmét. Azzal pedig, hogy ilyen nyílt lapokkal játszott, kiszolgáltatta magát az igricnek. El is gondolkodik rajta, hogy vajon minden wegtoreni erre a sorsra jut? Hogy menekülnie kell valami elől? Yeza is ezért kereste meg és most Lutah is. Érdekes.*
- Köszönöm az őszinteséged, nagyra értékelem. *Kezd bele a válaszba. Mindketten tudják, hogy Lutah nem mondott el mindent, csak annyit, amennyit az igricnek tudnia kellett.*
- Ám nem tudom, mennyire szeretném magamra vonni az említett nem kívánatos társaság haragját. Ne érts félre, nem a konfrontációtól tartok, egyszerűen csak a Kereskedőház stabil és törvényes alapokon nyugszik, nincs félnivalóm és ezt a helyzetet szeretném megőrizni. Félek, hogy egy hajó kölcsönadása, üzleti kapcsolatok és, ahogy mondtad, szerény képességeid nem elegendők, mindezen felsorolt terhek semlegesítésére. Azt mondtad, az említett lehetőségekért cserébe kéred, hogy vegyelek védőszárnyaim alá, de azt is, hogy tudod kezelni a jelenlegi helyzetet. Tehát ez elővigyázatosság a részedről, ez a közös üzleti kapcsolat. Kérlek, játszunk tiszta, nyílt lapokkal. Mekkora a fenyegetés, mennyire járnak közel hozzád rosszakaróid, mekkora a baj? *Számolja ujjain a kérdés részleteit.*
- Aki ilyen lehetőségekkel rendelkezik, mint te és kétlem, hogy szerény képességekkel el lehet ide jutni, annak nincs szüksége külsős segítségre, kivéve, ha nagy a baj. De mi az, amitől én mindezek ellenére együtt akarok majd dolgozni veled? Tartsd közel a barátaid, de még közelebb azokat, akik üzleti vetélytársaid lehetnek. *Mosolyog, hogy aztán a rumba kortyoljon.*
- Ha a kérdéseimre választ tudsz adni, szívesen veszlek be magunk közé, megóvva a kellemetlenségektől, a nem kívánatos emberektől. Hidd el, a Kereskedőházzal nem sokan kívánnak ujjat húzni, mi pedig megvédjük azokat, akik közénk tartoznak. De mindezért cserébe lojalitást, szakmai profizmust és lelkes munkát várok cserébe, nem csak tőled, mindenkitől. *Beszél tovább könnyed, de meggyőző hangon. Semmit sem kell bizonygatnia, elég a Kereskedőház kapcsolataira vagy széles palettájára gondolni.*
- Bevallom, újra kívánom nyitni a Kereskedelmi Központot a Kovácsműhelyben és rátermett, belevaló kereskedőt keresek a feladatra. Mit gondolsz, te alkalmas volnál erre a felelős pozícióra? *Zárja le kérdéssel hosszúra nyúlt válaszát. Persze sok mindenre választ vár, megerősítést, ha úgy tetszik, amelyektől függ a felajánlása is. De Lutah jó esélyekkel indul, valahogy önmagára emlékezteti. Persze egy kevésbé jóképű és sikeres önmagára.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-11 07:11:57
Üzenet elküldve: 2023-10-11 07:11:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Mikarr Mar Mair (kiszolgálás)//
*Látja, hogy a tündérke milyen lelkesen közeledne a félvérhez, mint egy cuki kis pióca, aki szociális kapcsolatokra éhezik és nyújtóztatja a csupa báj szívószervecskéjét minden alkalmas alany felé. A hasonlat csak fészkelődik Mik gondolatai között, mert tulajdonképpen találónak ítéli, de egy pióca képzetét akárhogy forgatja és gyúrja, az sehogy nem lesz cuki. Ellentétben az önvádba süppedő aprósággal a pult túlfelén.*
- Biztos, hogy nem *jelenti ki olyan határozottsággal, amiről tudja, hogy a tündér jelleme nem tud dacolni.
A pogácsák kapcsán viszont csak összevont szemöldökkel a vállára csapja a törölgetőkendőt.*
- Ne viccelj már *mondja félrebillentett fejjel* - Szívesen elcsomagolom neked. Ha jól bebugyolálva tartod, száraz helyen, eláll egy hónapig is. ~És valószínűleg ki is tart addig~ *teszi hozzá magában, folytatva a derűs csipkelődés füzérét.*
- Na jó, egyet elfogadok, de csak hogy ne sértselek meg. *Szusszan engedékenyen.* - Meg hogy elbírd a maradékot *böki oda még félhangosan egy széles, barátságos vigyorral. A tündér olyan jóízűen (és morzsásan) majszol, hogy attól bárki megkívánná azt a pogácsát. Lehet, hogy alkalmazni kéne. Biztos megdobná a konyhán a forgalmat. ...Már ha lenne még vendég, akit behúzhat az étvágymeghozás bűvkörébe.*
- Szóval? Mi járatban a Városok Városában? *kérdi, mert... Muszáj. Igen, egy ilyen cuki, elanyátlanodott piócának egy jóérzésű ember kénytelen vénát tartani, mert az este még nem tudna nyugodtan aludni. Ez van. Ehhez már csak hozzá jön a kötelesség, ami minden valamirevaló csapos vállát nyomja Lanawin pultjai mögött. Mindent a vendégért.*
*Látja, hogy a tündérke milyen lelkesen közeledne a félvérhez, mint egy cuki kis pióca, aki szociális kapcsolatokra éhezik és nyújtóztatja a csupa báj szívószervecskéjét minden alkalmas alany felé. A hasonlat csak fészkelődik Mik gondolatai között, mert tulajdonképpen találónak ítéli, de egy pióca képzetét akárhogy forgatja és gyúrja, az sehogy nem lesz cuki. Ellentétben az önvádba süppedő aprósággal a pult túlfelén.*
- Biztos, hogy nem *jelenti ki olyan határozottsággal, amiről tudja, hogy a tündér jelleme nem tud dacolni.
A pogácsák kapcsán viszont csak összevont szemöldökkel a vállára csapja a törölgetőkendőt.*
- Ne viccelj már *mondja félrebillentett fejjel* - Szívesen elcsomagolom neked. Ha jól bebugyolálva tartod, száraz helyen, eláll egy hónapig is. ~És valószínűleg ki is tart addig~ *teszi hozzá magában, folytatva a derűs csipkelődés füzérét.*
- Na jó, egyet elfogadok, de csak hogy ne sértselek meg. *Szusszan engedékenyen.* - Meg hogy elbírd a maradékot *böki oda még félhangosan egy széles, barátságos vigyorral. A tündér olyan jóízűen (és morzsásan) majszol, hogy attól bárki megkívánná azt a pogácsát. Lehet, hogy alkalmazni kéne. Biztos megdobná a konyhán a forgalmat. ...Már ha lenne még vendég, akit behúzhat az étvágymeghozás bűvkörébe.*
- Szóval? Mi járatban a Városok Városában? *kérdi, mert... Muszáj. Igen, egy ilyen cuki, elanyátlanodott piócának egy jóérzésű ember kénytelen vénát tartani, mert az este még nem tudna nyugodtan aludni. Ez van. Ehhez már csak hozzá jön a kötelesség, ami minden valamirevaló csapos vállát nyomja Lanawin pultjai mögött. Mindent a vendégért.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-10 12:51:55
Üzenet elküldve: 2023-10-10 12:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*May reakciója a pálinkára hasonlóra sikerül, mint a tündéré amire egy kis megkönnyebbülés fogja el. Akkor nem csak neki erős ez az ital. A fél-elf lány próbál udvarias maradni a krahácsolás közepette a tündér pedig együttérzően bólogat felé.
Amikor Mik felveszi a rendelést baljós érzés csapja meg. Hunyorogva méregeti a férfit, hogy vajon mibe nyúlt bele már megint, ami miatt így reagálhatott. "A pogácsában is alkohol van?" csak egy pillanatra suhan át ez a mondat fejében és már el is hessegeti. "Nem az nem lehet. Vagy de?" kisebb sóhajt ereszt el és úgy dönt, hogy elengedi a témát. Jöjjön aminek jönnie kell úgy is kiderül.
May válaszára terelődik a figyelme és észreveszi a félbemaradt kéznyújtást. A saját keze még éppen nem indult meg felé csak a szándéka született meg mozdulatnak. A tündér arcán erre végigshuan a bizonytalanság, amit enyhén belepirulva korrigál is amint lehet.
Gondolatban azért még is csak furcsállja az egészet hiszen az előbb nagy bátran még ő fogdosta a fél-elf kezét. Akkor most még is csak tolakodó volt, mert a másik nem szívesen nyújta oda a sajátját neki? Ahogy pálinka tisztul belőle kifelé egyre rosszabbul érzi magát és nem az ital utóhatása miatt hiszen ahhoz még túl kevés idő telt el.
May viszont biztosítja, hogy nem volt az. Teljesen összezavarodik a tündér és csak egyre pirosabb lesz.*
- Persze megértem.
*Együttérző mosolyt ereszt meg a másik felé.*
- Jó pihenést kívánok akkor neked.
*Mivel nem akarja ráerőltetni magát ismét ezért nem ajánlja fel a jövőbeli találkozás lehetőségét. Az már biztosan túl sok lenne. Inkább csak csöndben reménykedik, hogy még látják egymást.
Mayt nem túl feltűnően tekintetével egy darabon még elkíséri aztán visszafordul Mik irányába és valami ilyesmit motyog a bajsza alatt.*
- Biztosan én üldöztem el.
*Mélabúsan elkezdi a pult erezetét piszkálni meg végigkövetni az ujjbegyével.
Mik közben gyors rutinos mozdulatokkal tevékenykedik és egy pillanatra eltűnik a konyhában, hogy aztán gigantikus pogácsákkal és a hozzá járó teával és némi extrával jelenhessen meg. Fjärill nem tudja nem észrevenni a férfi tekintetét szervírozás közben. Egy nagy sóhajra készíti fel tüdejét csak úgy gyűlik benne a levegő. "Szóval akkor erről volt szó..." emlékezteti magát a férfi különös viselkedésére a rendelésnél. Az elfojtott nevetést két tenyérnyi falat közül azért sikerül elkapnia. Az érzelmei cikáznak ebben a pár másodpercben. Nem tudja, hogy most mérges legyen a szemtelenség miatt vagy nevessen vele együtt. Megpróbálkozik egy komoly szúrós tekintettel - a sóhaját még nem engedte el - ez persze nagyon gyorsan egy ocsmány csücsőrítős grimaszba torzul, mert szeretne komoly maradni, de nem sikerül. Csak úgy szúrja a tekintetével Miket, de a 'Biztos elég lesz'-nél kitör belőle a hangos röhögés. Megadóan beleüti a homlokát a pultba és az alá kacarászik tovább. Egyik kezével keres egy nagy pogácsát és elkezdi majszolni. Persze ez nem megy, mert attól fél, hogy belefullad a falatba szóval egy félig teleszájas nevetős motyogással fejét felemelve, Mik felé tolja a tányért.*
- Szeretnél egy kis pogácsát?
*A 'kis' szót direkt megnyomja.*
- Kettőt fogyasztok a többit itt hagyom. Esélytelen, hogy mind megegyem. Bárki éhes az ma a vendégem akkor.
*Közben eszébe jut May, hogy ha itt maradt volna most ő is kaphatna ebből. Némileg csillapodik a jókedve emiatt, de nem akar sokáig szorongani ezen ezért lerázza az érzést. Teájából önt magának, kedve szerint ízesíti néha óvatosan belekortyol a forró italba lefojtva ezzel a nagy falatokat amiket harap.*
*May reakciója a pálinkára hasonlóra sikerül, mint a tündéré amire egy kis megkönnyebbülés fogja el. Akkor nem csak neki erős ez az ital. A fél-elf lány próbál udvarias maradni a krahácsolás közepette a tündér pedig együttérzően bólogat felé.
Amikor Mik felveszi a rendelést baljós érzés csapja meg. Hunyorogva méregeti a férfit, hogy vajon mibe nyúlt bele már megint, ami miatt így reagálhatott. "A pogácsában is alkohol van?" csak egy pillanatra suhan át ez a mondat fejében és már el is hessegeti. "Nem az nem lehet. Vagy de?" kisebb sóhajt ereszt el és úgy dönt, hogy elengedi a témát. Jöjjön aminek jönnie kell úgy is kiderül.
May válaszára terelődik a figyelme és észreveszi a félbemaradt kéznyújtást. A saját keze még éppen nem indult meg felé csak a szándéka született meg mozdulatnak. A tündér arcán erre végigshuan a bizonytalanság, amit enyhén belepirulva korrigál is amint lehet.
Gondolatban azért még is csak furcsállja az egészet hiszen az előbb nagy bátran még ő fogdosta a fél-elf kezét. Akkor most még is csak tolakodó volt, mert a másik nem szívesen nyújta oda a sajátját neki? Ahogy pálinka tisztul belőle kifelé egyre rosszabbul érzi magát és nem az ital utóhatása miatt hiszen ahhoz még túl kevés idő telt el.
May viszont biztosítja, hogy nem volt az. Teljesen összezavarodik a tündér és csak egyre pirosabb lesz.*
- Persze megértem.
*Együttérző mosolyt ereszt meg a másik felé.*
- Jó pihenést kívánok akkor neked.
*Mivel nem akarja ráerőltetni magát ismét ezért nem ajánlja fel a jövőbeli találkozás lehetőségét. Az már biztosan túl sok lenne. Inkább csak csöndben reménykedik, hogy még látják egymást.
Mayt nem túl feltűnően tekintetével egy darabon még elkíséri aztán visszafordul Mik irányába és valami ilyesmit motyog a bajsza alatt.*
- Biztosan én üldöztem el.
*Mélabúsan elkezdi a pult erezetét piszkálni meg végigkövetni az ujjbegyével.
Mik közben gyors rutinos mozdulatokkal tevékenykedik és egy pillanatra eltűnik a konyhában, hogy aztán gigantikus pogácsákkal és a hozzá járó teával és némi extrával jelenhessen meg. Fjärill nem tudja nem észrevenni a férfi tekintetét szervírozás közben. Egy nagy sóhajra készíti fel tüdejét csak úgy gyűlik benne a levegő. "Szóval akkor erről volt szó..." emlékezteti magát a férfi különös viselkedésére a rendelésnél. Az elfojtott nevetést két tenyérnyi falat közül azért sikerül elkapnia. Az érzelmei cikáznak ebben a pár másodpercben. Nem tudja, hogy most mérges legyen a szemtelenség miatt vagy nevessen vele együtt. Megpróbálkozik egy komoly szúrós tekintettel - a sóhaját még nem engedte el - ez persze nagyon gyorsan egy ocsmány csücsőrítős grimaszba torzul, mert szeretne komoly maradni, de nem sikerül. Csak úgy szúrja a tekintetével Miket, de a 'Biztos elég lesz'-nél kitör belőle a hangos röhögés. Megadóan beleüti a homlokát a pultba és az alá kacarászik tovább. Egyik kezével keres egy nagy pogácsát és elkezdi majszolni. Persze ez nem megy, mert attól fél, hogy belefullad a falatba szóval egy félig teleszájas nevetős motyogással fejét felemelve, Mik felé tolja a tányért.*
- Szeretnél egy kis pogácsát?
*A 'kis' szót direkt megnyomja.*
- Kettőt fogyasztok a többit itt hagyom. Esélytelen, hogy mind megegyem. Bárki éhes az ma a vendégem akkor.
*Közben eszébe jut May, hogy ha itt maradt volna most ő is kaphatna ebből. Némileg csillapodik a jókedve emiatt, de nem akar sokáig szorongani ezen ezért lerázza az érzést. Teájából önt magának, kedve szerint ízesíti néha óvatosan belekortyol a forró italba lefojtva ezzel a nagy falatokat amiket harap.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-10 10:47:39
Üzenet elküldve: 2023-10-10 10:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
* Mivel a két hölgy igen élénk és nyílt érdeklődést mutat felé, gyorsan összeszedi magát. Ez ismerős, az ő terepe, mi oka volna hát feszélyezve érezni magát?
Figyelmét nem kerüli el Yeza hirtelen visszavonulása, szemöldöke meglepődött rezdülésével veszi tudomásul. Ismét meg kell állapítania, hogy ez a férfi tud valamit, ha ilyen könnyedén meghunyászkodásra készteti azt a nőt.
Hasonló nyíltsággal viszonozza, majd ál-szerény mosollyal nyugtázza a pillantásokat. Azért egy gyors oldalpillantást megkockáztat a Báróra, mit is szól ahhoz, hogy újdonatúj asszonykája úgy mustrálja, mint egy megvásárolandó tárgyat.
Nyugodt, egészen közömbös. *
~ Érdekes. ~
* Magában gyors következtetéseket tesz, hogy ezek szerint ez mondhatni, mindennapos eset, így hátradől gondolatban. *
- Pont olyan.
* Cápamosolyt villant a nőkre. Valódi, hamisítatlan érdeklődés csillan fel a sárga szemekben a kötözés említésére. És mivel az egyik legfőbb érdeme a magas túlélési készség, néma marad. Amíg még nem tudja, hányadán állnak a Báróval.
Elgondolkodó arccal végigsimít az állán, kaján mosollyal maga elé képzelve a jelenetet.
Szórakozott pillantással elnéz a búcsúzkodó gerlepár mellett, megtalálva az álnok vörös nőszemély tekintetét. Szája szélén bujkáló mosollyal, szendén lesütött szemekkel végigsimít a megmaradt nyakláncai egyikén.
Közömbös arccal figyeli, ahogy engedelmes második feleségként járul Caldorcor elé Yeza is. Sok minden meglepte ma, de ez lenne a hab a tortán. Sőt, a cseresznye annak tetején.
A reménykedve várt csók elmarad, csak némi suttogva elhangzó szótöredéket kap. Az élet igazságtalan. Rápillant a Báró feleségére, vajon milyen reakciót vált ki belőle a jelenet. Elgondolkozik, vajon nem egy édeshármas privát kis világába nyerhetett-e bepillantást.
Yezát ismerve nem lepődne meg, na de a Báró is őrizné még ennyire a wegtoreni szilajságot? Boldog házasemberként? A feleségére néz, félrebillenttt fejjel. Ha igazak a szóbeszédek, valamiféle tharg vér csörgedezik az ereiben. Egy másként, de mégis ugyanolyan szilaj és vad nép gyermeke, még ha csak félig is. Érdekes fejlemény lenne... Hogy tudná a hasznára fordítani? Már azon kívül, hogy lelkesen betársul. És ami még fontosabb... mit sustorgott a Báró fülébe Yeza?
Figyelmeztetést, valami mocskos kis titkot? *
- Köszönöm.
* A nők balra el, nem mondaná, hogy nagy bánatára. Végül is, első az üzlet és nincs kilátásban jelenleg olyasféle szórakozás. Caldorcor hirtelen támadt szívélyessége egyelőre nem nyugtatja meg, nem lát bele semmi többet puszta formalitásnál.
Helyet foglalnak, és végre előadhatja a mondanivalóját, majd csendben hallgat. Aprót kortyol az italból, majd elismerően bólint. Pislogás nélkül tartja a szemkontaktust, továbbra is szenvtelen arccal.
Apró fintor szalad a szájára, ami szinte mosolynak is értelmezhető. *
- Ha vetélytársként szeretnék részt venni az üzleti életben, nem kopogtatnék be az egyetlen konkurenciához és teregetném ki a lapjaimat, hanem szép csendben megjelenek, akár a gyom és megkapaszkodom a résekben.
* Ámbár, nem biztos, hogy csendes, diszkrét megjelenéssel vádolhatná őt bárki is. Leteszi a poharát és a combjaira könyökölve előredől. Némi feszültség jelenik meg a szeme sarkában. *
- A Kereskedőház részére kölcsönadom a hajómat szíves használatra, valamint kapcsolataimat és szerény képességeimet. De akarok valamit.
* A pontos részleteken természetesen még csavarhat egyet, kettőt. *
- Mivel, úgymond szabadúszóként tevékenykedem, nemrégiben felkeltettem egy nem kívánatos társaság figyelmét, akit szívesen elkerültem volna.
* Megrántja a vállát, mintha az egész semmiség volna és nem éppen azon filozofálgatott volna előző este, hogy vajon mikor látogatják meg az otthonában az egyik ködös hajnalon. *
- Sok mindenbe belenyúltam már, de olyasmiben nem szeretnék részt venni, ami rövid távon árthat az egészségnek. Ember-és fegyverkereskedelem... Nem jó dolog beleavatkozni az ilyesmibe, talán egyetértünk.
* Lustán pislant egyet és hátradől, mielőtt nemtörődöm vigyort villantana. *
- Mindig is ügyesen mentettem a bőröm és ezután is ezt tervezem. Jelenleg úgy gondolom, tudom kezelni a kialakult mostani helyzetemet. De egy nap... Ezért arra jutottam, hogy talán üdvös volna csatlakoznom egy nagyobb halhoz, amolyan... fedezékként. Így talán elkerülhetném a jövőbeni hasonló kellemetlen figyelmet.
* Nevet nem említ, bár valószínűleg Aderfi Aksil nem ismeretlen fogalom Caldorcor számára sem. Az aranygyűrűktől roskadozó sivatagi Yeza számára sem volt újdonság. Lopott fegyverek serege, bárki számára, aki meg tudja fizetni. Ha az embernek nem kivételesen ez irányúak az ambíciói, jobb, ha elkerüli az ilyesmit. *
//A mézeshetek elteltével//
* Mivel a két hölgy igen élénk és nyílt érdeklődést mutat felé, gyorsan összeszedi magát. Ez ismerős, az ő terepe, mi oka volna hát feszélyezve érezni magát?
Figyelmét nem kerüli el Yeza hirtelen visszavonulása, szemöldöke meglepődött rezdülésével veszi tudomásul. Ismét meg kell állapítania, hogy ez a férfi tud valamit, ha ilyen könnyedén meghunyászkodásra készteti azt a nőt.
Hasonló nyíltsággal viszonozza, majd ál-szerény mosollyal nyugtázza a pillantásokat. Azért egy gyors oldalpillantást megkockáztat a Báróra, mit is szól ahhoz, hogy újdonatúj asszonykája úgy mustrálja, mint egy megvásárolandó tárgyat.
Nyugodt, egészen közömbös. *
~ Érdekes. ~
* Magában gyors következtetéseket tesz, hogy ezek szerint ez mondhatni, mindennapos eset, így hátradől gondolatban. *
- Pont olyan.
* Cápamosolyt villant a nőkre. Valódi, hamisítatlan érdeklődés csillan fel a sárga szemekben a kötözés említésére. És mivel az egyik legfőbb érdeme a magas túlélési készség, néma marad. Amíg még nem tudja, hányadán állnak a Báróval.
Elgondolkodó arccal végigsimít az állán, kaján mosollyal maga elé képzelve a jelenetet.
Szórakozott pillantással elnéz a búcsúzkodó gerlepár mellett, megtalálva az álnok vörös nőszemély tekintetét. Szája szélén bujkáló mosollyal, szendén lesütött szemekkel végigsimít a megmaradt nyakláncai egyikén.
Közömbös arccal figyeli, ahogy engedelmes második feleségként járul Caldorcor elé Yeza is. Sok minden meglepte ma, de ez lenne a hab a tortán. Sőt, a cseresznye annak tetején.
A reménykedve várt csók elmarad, csak némi suttogva elhangzó szótöredéket kap. Az élet igazságtalan. Rápillant a Báró feleségére, vajon milyen reakciót vált ki belőle a jelenet. Elgondolkozik, vajon nem egy édeshármas privát kis világába nyerhetett-e bepillantást.
Yezát ismerve nem lepődne meg, na de a Báró is őrizné még ennyire a wegtoreni szilajságot? Boldog házasemberként? A feleségére néz, félrebillenttt fejjel. Ha igazak a szóbeszédek, valamiféle tharg vér csörgedezik az ereiben. Egy másként, de mégis ugyanolyan szilaj és vad nép gyermeke, még ha csak félig is. Érdekes fejlemény lenne... Hogy tudná a hasznára fordítani? Már azon kívül, hogy lelkesen betársul. És ami még fontosabb... mit sustorgott a Báró fülébe Yeza?
Figyelmeztetést, valami mocskos kis titkot? *
- Köszönöm.
* A nők balra el, nem mondaná, hogy nagy bánatára. Végül is, első az üzlet és nincs kilátásban jelenleg olyasféle szórakozás. Caldorcor hirtelen támadt szívélyessége egyelőre nem nyugtatja meg, nem lát bele semmi többet puszta formalitásnál.
Helyet foglalnak, és végre előadhatja a mondanivalóját, majd csendben hallgat. Aprót kortyol az italból, majd elismerően bólint. Pislogás nélkül tartja a szemkontaktust, továbbra is szenvtelen arccal.
Apró fintor szalad a szájára, ami szinte mosolynak is értelmezhető. *
- Ha vetélytársként szeretnék részt venni az üzleti életben, nem kopogtatnék be az egyetlen konkurenciához és teregetném ki a lapjaimat, hanem szép csendben megjelenek, akár a gyom és megkapaszkodom a résekben.
* Ámbár, nem biztos, hogy csendes, diszkrét megjelenéssel vádolhatná őt bárki is. Leteszi a poharát és a combjaira könyökölve előredől. Némi feszültség jelenik meg a szeme sarkában. *
- A Kereskedőház részére kölcsönadom a hajómat szíves használatra, valamint kapcsolataimat és szerény képességeimet. De akarok valamit.
* A pontos részleteken természetesen még csavarhat egyet, kettőt. *
- Mivel, úgymond szabadúszóként tevékenykedem, nemrégiben felkeltettem egy nem kívánatos társaság figyelmét, akit szívesen elkerültem volna.
* Megrántja a vállát, mintha az egész semmiség volna és nem éppen azon filozofálgatott volna előző este, hogy vajon mikor látogatják meg az otthonában az egyik ködös hajnalon. *
- Sok mindenbe belenyúltam már, de olyasmiben nem szeretnék részt venni, ami rövid távon árthat az egészségnek. Ember-és fegyverkereskedelem... Nem jó dolog beleavatkozni az ilyesmibe, talán egyetértünk.
* Lustán pislant egyet és hátradől, mielőtt nemtörődöm vigyort villantana. *
- Mindig is ügyesen mentettem a bőröm és ezután is ezt tervezem. Jelenleg úgy gondolom, tudom kezelni a kialakult mostani helyzetemet. De egy nap... Ezért arra jutottam, hogy talán üdvös volna csatlakoznom egy nagyobb halhoz, amolyan... fedezékként. Így talán elkerülhetném a jövőbeni hasonló kellemetlen figyelmet.
* Nevet nem említ, bár valószínűleg Aderfi Aksil nem ismeretlen fogalom Caldorcor számára sem. Az aranygyűrűktől roskadozó sivatagi Yeza számára sem volt újdonság. Lopott fegyverek serege, bárki számára, aki meg tudja fizetni. Ha az embernek nem kivételesen ez irányúak az ambíciói, jobb, ha elkerüli az ilyesmit. *
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-07 20:18:58
Üzenet elküldve: 2023-10-07 20:18:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
- Természetesen *bólint a tálca kapcsán, és már intézkedik is. Fel is pakolja a kupicákat, de nem tudja nem észrevenni a lány kókadt hangulatát. "Szomorú, mint egy magányos ház az erdő közepén." Jellemezné az egyik klasszikus hőseposz strófája.*
- Ha keresnének, szólni fogok *mosolyodik biztató derűvel, aztán a kupicák mellé odateszi a tálka dióbelet is. Bár szíve szerint ördögvigyort csapna oda grátisz, de azért biztos szíjat hasítanának a hátából.* - Jobb a búfelejtő mellé enni is valamit, mert könnyen kikezdi a szállását.
*Nem jó egy kocsmában orrukat lógató vendégeket látni. Akkor se, ha azok is isznak rendesen. Mik mindig jobban szerette még a nagy hangon gajdolókat is. Több a baj velük, mint a poharuk fölé görnyedő búsongókkal, de mégis csak az életet hirdetik.
A tündér szerencsére jobb belátásra tér pálinkaügyben és átnyergel a teára, ami nagyon üdvös fejlemény.*
- Ö...*Mik szemöldöke felszalad a homloka közepére, aztán csak megadón felemeli a kezét* - Jó, ötöt! *bólint nagyot, leginkább magának, hogy magában felmondja a leckét: nem az ő dolga.* - Máris.
*Egy kis időre eltűnik a konyha ajtaja mögött, aztán érkezik is a tea egy barna mázas kancsóban. Mellette csésze, kiskanál, méz és egy fél citrom is. Valamint egy külön tányérra felhalmozva az öt darab tepertős pogácsa, aminek minden darabja magában kitöltené a tündér egész nyitott tenyerét.*
- Parancsolj. *Igazít egyet a pogácsás tányéron, amely szögből, ha lehet, még nagyobbnak tűnik a kupac. ~Tavaszig meg is van az elemózsia, apróság.~ ~Az egész famíliának.~ Elrágja a szájáról a kikívánkozó nevetést, mert a tündér jóformán ki se látszik a pogácsahalom mögül.* - Biztos elég lesz?
- Természetesen *bólint a tálca kapcsán, és már intézkedik is. Fel is pakolja a kupicákat, de nem tudja nem észrevenni a lány kókadt hangulatát. "Szomorú, mint egy magányos ház az erdő közepén." Jellemezné az egyik klasszikus hőseposz strófája.*
- Ha keresnének, szólni fogok *mosolyodik biztató derűvel, aztán a kupicák mellé odateszi a tálka dióbelet is. Bár szíve szerint ördögvigyort csapna oda grátisz, de azért biztos szíjat hasítanának a hátából.* - Jobb a búfelejtő mellé enni is valamit, mert könnyen kikezdi a szállását.
*Nem jó egy kocsmában orrukat lógató vendégeket látni. Akkor se, ha azok is isznak rendesen. Mik mindig jobban szerette még a nagy hangon gajdolókat is. Több a baj velük, mint a poharuk fölé görnyedő búsongókkal, de mégis csak az életet hirdetik.
A tündér szerencsére jobb belátásra tér pálinkaügyben és átnyergel a teára, ami nagyon üdvös fejlemény.*
- Ö...*Mik szemöldöke felszalad a homloka közepére, aztán csak megadón felemeli a kezét* - Jó, ötöt! *bólint nagyot, leginkább magának, hogy magában felmondja a leckét: nem az ő dolga.* - Máris.
*Egy kis időre eltűnik a konyha ajtaja mögött, aztán érkezik is a tea egy barna mázas kancsóban. Mellette csésze, kiskanál, méz és egy fél citrom is. Valamint egy külön tányérra felhalmozva az öt darab tepertős pogácsa, aminek minden darabja magában kitöltené a tündér egész nyitott tenyerét.*
- Parancsolj. *Igazít egyet a pogácsás tányéron, amely szögből, ha lehet, még nagyobbnak tűnik a kupac. ~Tavaszig meg is van az elemózsia, apróság.~ ~Az egész famíliának.~ Elrágja a szájáról a kikívánkozó nevetést, mert a tündér jóformán ki se látszik a pogácsahalom mögül.* - Biztos elég lesz?
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-06 20:13:41
Üzenet elküldve: 2023-10-06 20:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*A báró senkit sem szeretne megijeszteni, főleg nem leendő üzlettársakat vagy beosztottakat. Egyelőre nem tudja még, hogy hova sorolja Lutahot. A wegtoreniek nagy része - és úgy gondolja, a vörös fickó is ezek közé a wegtoreniek közé tartozik - nem szeret alárendelt lenni. Annak idején az igric is ehhez hasonló reményekkel érkezett Artheniorba és lám, milyen magasra vitték az istenek a dolgát. Yezát sikerült maga mellé állítania, de őt is csak szerencsével és tervezéssel. Persze a vörös lányban többet lát, mint beosztottat, sokkal inkább szövetségese és támasza a Kereskedőháznak. Nem beszélve arról az apróságról, hogy azon a borzalmas éjszakán megmentette Aenae, mostani felesége életét.
Hagyja, hogy Lutah és Yeza lerendezzék egymás közt a csörtéjüket, feltételez ismeretséget közöttük, de úgy véli, egyelőre nem kíváncsi részletekre. Emellett Yeza Aenaevel is elsugdolózik, amit ugyancsak meghagy nekik és nem hívja fel a figyelmüket arra, hogy társaságban ezt tenni illetlenség.
A habzó bor felett gyorsan átlépnek, nem is fontos, kié az érdem, bár Yezának is volna hozzáfűzni valója, bár végül mégsem szól közbe. Ami nála elég fura, de egyelőre nem tulajdonít neki érdemet. Ám arra már felfigyel, amikor Aenae megjegyzi, Lutah akár modellt is állhatna egy aktjához. Az csak hab a tortán, amikor Yeza aztán mindenféle lekötözést kezd emlegetni, hogy Lutah veszteg maradjon. Nem néz feleségére, hanem a vörös férfit figyeli rezignáltan, mintha csak azt várná, mikor mennek végre el a megbeszélt fürdőre. Arra kíváncsi, hogy Lutah hogyan viseli majd azt, hogy a két lány ilyen nyíltan élcelődésük céltáblájává teszik. Bár azt sejti, nem ez az első ilyen eset a fickó életében. Olyannak tűnik, aki ennél arcpirongatóbb dolgot is végighallgatott már. Mindemellett valóban ismeri Aenae vonzódását a szénceruzához és a meztelen testekhez. Számos alkalommal állt már maga is modellt neki, féltékenységben pedig nem szenved. Tudja, hogy kedvese vonzódása a pőre férfiakhoz pusztán művészi.*
- Reméltem. *Válaszolja a vörösnek, amikor biztosítja, hogy nem a fogadóban kívánja kipróbálni az ostort.
Mielőtt elindulnának Aenae az igrichez lép, visszafogott csókkal búcsúzva tőle arra a rövid időre is, míg Lutah-val megbeszélik az üzletet. Mosolyogva viszonozza a csókot és addig nézne utána, amikor Yeza is mellé lép. Akár meg is lepődhetne a félreérthető mozdulattól, de gyorsan rájön, hogy a vörös nem csókkal búcsúzna, ahogy arája tette, hanem súgni kíván valamit. Félrenéz, mindez jelezheti az őt figyelők számára, hogy minden figyelmével a csak számára hallható szavakra koncentrál, majd egy apró bólintás nélkül engedné útjukra a lányokat, hadd menjenek dolgukra.
Amikor aztán kettesben maradnak és Lutah nagy lendülettel belekezdene, feltartott kézzel fojtja belé a szót.*
- Várj még. *Könnyed mozdulattal leszáll a magasított székről, amely a pult előtt áll, majd komótosan besétál a söntés mögé, hogy két talpas, öblös kritálypoharat vegyen elő onnan és megmarkolja egy vörös viaszpecséttel lezár, sötét, formás üveg nyakát.*
- Gyere, üljünk le kényelmesen. *Int Lutahnak, majd megkerülve a pultot, a kandalló előtt álló két fotelhez megy, ahol leül az egyikbe, majd a másikban helyet kínál a férfinek is. A palackot a két fotel közötti alacsony asztalra teszi, feltöri a pecsétet, gondosan kinyitja az üveget, majd tölt előbb Lutahnak, majd magának is az olajos, fűszeres illatú italból. Felveszi saját poharát, beleillatol a pohárba.*
- Hm, vanília és mazsola, mindig az otthont juttatja eszembe ez a rum. *Mondja szentimentálisan.*
- Tehát kereskedő vagy és sok mindennel foglalkozol, aki szeretné megvetni a lábát Artheniorban. *Szavalja vissza a korábban hallottakat szinte szó szerint. Ha a férfi folytatja, immár megszakítás nélkül végighallgatja, olykor poharába iszik, aprókat bólint értőn. Az elsőre kiderült már Lutahról, hogy van vér a pucájában, ambiciózus és akinek hajója van, érti is a dolgát, persze messziről jött wegtoreni azt mond, amit akar.*
- Mielőtt mélyebben belemennénk, *Kezd bele és sárga tekintete a pohár pereme felett a másikét fürkészi.*
- Mit lássak benned, vetély- vagy üzlettársat? Vagy beállnál a Kereskedőház tagjai közé? *Az utóbbit kevésbé tartja elképzelhetőnek.*
- A Kereskedőháznak most nincs a városban konkurenciája, senkinek nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem, megérted, ha ezen nem szívesen változtatnék. *Teszi hozzá, majd újra belekortyol a rumba és megengedőn int, hogy Lutah bátran kezdjen bele a válaszba.*
//A mézeshetek elteltével//
*A báró senkit sem szeretne megijeszteni, főleg nem leendő üzlettársakat vagy beosztottakat. Egyelőre nem tudja még, hogy hova sorolja Lutahot. A wegtoreniek nagy része - és úgy gondolja, a vörös fickó is ezek közé a wegtoreniek közé tartozik - nem szeret alárendelt lenni. Annak idején az igric is ehhez hasonló reményekkel érkezett Artheniorba és lám, milyen magasra vitték az istenek a dolgát. Yezát sikerült maga mellé állítania, de őt is csak szerencsével és tervezéssel. Persze a vörös lányban többet lát, mint beosztottat, sokkal inkább szövetségese és támasza a Kereskedőháznak. Nem beszélve arról az apróságról, hogy azon a borzalmas éjszakán megmentette Aenae, mostani felesége életét.
Hagyja, hogy Lutah és Yeza lerendezzék egymás közt a csörtéjüket, feltételez ismeretséget közöttük, de úgy véli, egyelőre nem kíváncsi részletekre. Emellett Yeza Aenaevel is elsugdolózik, amit ugyancsak meghagy nekik és nem hívja fel a figyelmüket arra, hogy társaságban ezt tenni illetlenség.
A habzó bor felett gyorsan átlépnek, nem is fontos, kié az érdem, bár Yezának is volna hozzáfűzni valója, bár végül mégsem szól közbe. Ami nála elég fura, de egyelőre nem tulajdonít neki érdemet. Ám arra már felfigyel, amikor Aenae megjegyzi, Lutah akár modellt is állhatna egy aktjához. Az csak hab a tortán, amikor Yeza aztán mindenféle lekötözést kezd emlegetni, hogy Lutah veszteg maradjon. Nem néz feleségére, hanem a vörös férfit figyeli rezignáltan, mintha csak azt várná, mikor mennek végre el a megbeszélt fürdőre. Arra kíváncsi, hogy Lutah hogyan viseli majd azt, hogy a két lány ilyen nyíltan élcelődésük céltáblájává teszik. Bár azt sejti, nem ez az első ilyen eset a fickó életében. Olyannak tűnik, aki ennél arcpirongatóbb dolgot is végighallgatott már. Mindemellett valóban ismeri Aenae vonzódását a szénceruzához és a meztelen testekhez. Számos alkalommal állt már maga is modellt neki, féltékenységben pedig nem szenved. Tudja, hogy kedvese vonzódása a pőre férfiakhoz pusztán művészi.*
- Reméltem. *Válaszolja a vörösnek, amikor biztosítja, hogy nem a fogadóban kívánja kipróbálni az ostort.
Mielőtt elindulnának Aenae az igrichez lép, visszafogott csókkal búcsúzva tőle arra a rövid időre is, míg Lutah-val megbeszélik az üzletet. Mosolyogva viszonozza a csókot és addig nézne utána, amikor Yeza is mellé lép. Akár meg is lepődhetne a félreérthető mozdulattól, de gyorsan rájön, hogy a vörös nem csókkal búcsúzna, ahogy arája tette, hanem súgni kíván valamit. Félrenéz, mindez jelezheti az őt figyelők számára, hogy minden figyelmével a csak számára hallható szavakra koncentrál, majd egy apró bólintás nélkül engedné útjukra a lányokat, hadd menjenek dolgukra.
Amikor aztán kettesben maradnak és Lutah nagy lendülettel belekezdene, feltartott kézzel fojtja belé a szót.*
- Várj még. *Könnyed mozdulattal leszáll a magasított székről, amely a pult előtt áll, majd komótosan besétál a söntés mögé, hogy két talpas, öblös kritálypoharat vegyen elő onnan és megmarkolja egy vörös viaszpecséttel lezár, sötét, formás üveg nyakát.*
- Gyere, üljünk le kényelmesen. *Int Lutahnak, majd megkerülve a pultot, a kandalló előtt álló két fotelhez megy, ahol leül az egyikbe, majd a másikban helyet kínál a férfinek is. A palackot a két fotel közötti alacsony asztalra teszi, feltöri a pecsétet, gondosan kinyitja az üveget, majd tölt előbb Lutahnak, majd magának is az olajos, fűszeres illatú italból. Felveszi saját poharát, beleillatol a pohárba.*
- Hm, vanília és mazsola, mindig az otthont juttatja eszembe ez a rum. *Mondja szentimentálisan.*
- Tehát kereskedő vagy és sok mindennel foglalkozol, aki szeretné megvetni a lábát Artheniorban. *Szavalja vissza a korábban hallottakat szinte szó szerint. Ha a férfi folytatja, immár megszakítás nélkül végighallgatja, olykor poharába iszik, aprókat bólint értőn. Az elsőre kiderült már Lutahról, hogy van vér a pucájában, ambiciózus és akinek hajója van, érti is a dolgát, persze messziről jött wegtoreni azt mond, amit akar.*
- Mielőtt mélyebben belemennénk, *Kezd bele és sárga tekintete a pohár pereme felett a másikét fürkészi.*
- Mit lássak benned, vetély- vagy üzlettársat? Vagy beállnál a Kereskedőház tagjai közé? *Az utóbbit kevésbé tartja elképzelhetőnek.*
- A Kereskedőháznak most nincs a városban konkurenciája, senkinek nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem, megérted, ha ezen nem szívesen változtatnék. *Teszi hozzá, majd újra belekortyol a rumba és megengedőn int, hogy Lutah bátran kezdjen bele a válaszba.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-06 11:36:51
Üzenet elküldve: 2023-10-06 11:36:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*Nézi, ahogy egymás után töltődnek a kupicák az alkohollal jól megáldott folyadékkal. Amint a férfi kész, nyúl az első után és ledönti. Épp egy mézes az, amit a kezébe vesz és lendületesen útjára ereszt, de látszik az arcán, hogy valóban nincsen hozzászokva. Elfintorodik, még köhécsel is párat, ahogy a szemei könnybelábadnak az erős italtól.*
- Igazán... jó. *Jegyzi meg kicsit krákogva, mert a hangszálait is megmarta az erős folyadék. De kettőt nyel rá és már semmi baja sincsen. Közben a kísérő dolga is tisztázódik, amire bocsánatkérő tekintettel emeli az egyik kezét a szája elé, halkítva a hangján ismételten.*
- Ne haragudj, nem tudtam, félreértés volt. Valóban semmi jele annak, hogy ez még így lenne. *Közben érkezik a tündér is és megvitatják a pálinka dolgát.*
- Természetesen semmi baj, csak meglepődtem, mert az imént még nem vettelek észre, ha nem haragszol meg érte. *Valóban, neki is erős volt, de ezt most nem köti senki orrára, aki eddig nem vette észre a nyilvánvalót. Kedvesen elmosolyodik.*
- Köszönöm szépen. *Közben egy bemutatkozás is elhangzik, amit ő is viszonoz.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok. Nagyon örvendek. *Már nyújtaná is a kezét, de végül abba marad a mozdulat, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a tündért, hogy a kettejük keze közötti különbséget nézegesse. Tudja, hogy az ilyen apróbb teremtényeknél a méretük mindig sarkalatos pontnak számít.*
- Nem vagy tolakodó kedvesem, de sajnos ma csak ezeknek a poharaknak a társaságára vágyom leginkább és egy puha ágyra. Hosszú volt és kiábrándító. *Majd Mikhez szól.*
- Kaphatok egy tálcát a poharakhoz? A szobámban innám meg a maradékot. Esetleg előfordulhat... *Említi meg, de a közepén jut eszébe, hogy vajmi kevés az esély rá, hogy most fog hirtelen előtűnni Soreyl és fel is keresi őt a meghagyott helyen.*
- Nem, valószínű senki sem fog keresni. *Helyesbíti magát egy lehangolt mosollyal, majd ha megkapja a tálcát, magához veszi a táskáját és elköszön.*
- További szép napot kívánok. *Biccent udvariasan, majd megy a szobába, karöltve a tálcával, amelyen a három megmaradt, csupán hallgatóságnak szánt kupica várja elkerülhetetlen sorsát.*
*Nézi, ahogy egymás után töltődnek a kupicák az alkohollal jól megáldott folyadékkal. Amint a férfi kész, nyúl az első után és ledönti. Épp egy mézes az, amit a kezébe vesz és lendületesen útjára ereszt, de látszik az arcán, hogy valóban nincsen hozzászokva. Elfintorodik, még köhécsel is párat, ahogy a szemei könnybelábadnak az erős italtól.*
- Igazán... jó. *Jegyzi meg kicsit krákogva, mert a hangszálait is megmarta az erős folyadék. De kettőt nyel rá és már semmi baja sincsen. Közben a kísérő dolga is tisztázódik, amire bocsánatkérő tekintettel emeli az egyik kezét a szája elé, halkítva a hangján ismételten.*
- Ne haragudj, nem tudtam, félreértés volt. Valóban semmi jele annak, hogy ez még így lenne. *Közben érkezik a tündér is és megvitatják a pálinka dolgát.*
- Természetesen semmi baj, csak meglepődtem, mert az imént még nem vettelek észre, ha nem haragszol meg érte. *Valóban, neki is erős volt, de ezt most nem köti senki orrára, aki eddig nem vette észre a nyilvánvalót. Kedvesen elmosolyodik.*
- Köszönöm szépen. *Közben egy bemutatkozás is elhangzik, amit ő is viszonoz.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok. Nagyon örvendek. *Már nyújtaná is a kezét, de végül abba marad a mozdulat, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a tündért, hogy a kettejük keze közötti különbséget nézegesse. Tudja, hogy az ilyen apróbb teremtényeknél a méretük mindig sarkalatos pontnak számít.*
- Nem vagy tolakodó kedvesem, de sajnos ma csak ezeknek a poharaknak a társaságára vágyom leginkább és egy puha ágyra. Hosszú volt és kiábrándító. *Majd Mikhez szól.*
- Kaphatok egy tálcát a poharakhoz? A szobámban innám meg a maradékot. Esetleg előfordulhat... *Említi meg, de a közepén jut eszébe, hogy vajmi kevés az esély rá, hogy most fog hirtelen előtűnni Soreyl és fel is keresi őt a meghagyott helyen.*
- Nem, valószínű senki sem fog keresni. *Helyesbíti magát egy lehangolt mosollyal, majd ha megkapja a tálcát, magához veszi a táskáját és elköszön.*
- További szép napot kívánok. *Biccent udvariasan, majd megy a szobába, karöltve a tálcával, amelyen a három megmaradt, csupán hallgatóságnak szánt kupica várja elkerülhetetlen sorsát.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-04 09:16:11
Üzenet elküldve: 2023-10-04 09:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Arran nem nehéz rájönni, hogy ismerik egymást, elvégre úgy csipkelődnek, mint két, tavasztól megrészegült kamasz. Fülledt hangulat színez minden egyes egymásnak címzett szót és gesztust, de nem az a bensőséges fajta, ami a szerelmesek sajátja, csupán érzékek által fűtött.
Az ajánlat elfogadására tett megjegyzésre azért leheletnyire megfeszül Yeza ajkán a mosoly, de szűkülve odaszúró pillantása ezt is belesimítja a pajkos civódás adok-kapokjába. Lutah bizonyára érzi, hogy az a szál, amit a kezében tart, bármily vékony is, Yeza elevenjébe vág. Eddig szinte meg is feledkezett a két ékszerről, amit még mindig a derekán visel Farsys emlékezetes estélye óta. Most viszont kelletlenül mocorog benne az érzés, hogy nem tud szabadulni tőlük. Bizony. Sajnos mikor elérkezettnek látta az időt, hogy levegye a korábban Lutah nyakát ékítő láncokat, a furmányos kapcsok kifogtak rajta. Mindkettő olyan, mint azok az furmányos lakatok, amikkel a vásári komédiások kápráztatják el a gyerekeket. Nem bír rájönni a nyitjukra. Eltéphetné őket az egyik szemnél, de sajnálná így tönkretenni az ékszereket.
Amikor pillantása összetalálkozik a Báróéval, egy kicsit azért megdermed. ~Tudja.~ Az érzés mintha jeges szilánkokká változtatná a vérét, de próbál rajta felülkerekedni. Reméli, hogy csak a túlságosan is pajkosra engedett hangvétel miatt látja azt Caldorcor szemében, amit látni vél. Nem igazán tud még mindig kiigazodni rajta.
Az ostor kézben tartása tényleg lázba hozza. Ismeri a fegyvert, persze, elvégre wegtoreni, viszont eddig még mindig csak a másik végén állt, de leginkább csak látta a munkáját. Rájuk túlontúl vigyáztak, de a céh vadászait olykor megkóstoltatták vele, ha rászolgáltak.
Különös, hogy még a Csonkatorony környékén oly gyakran hallott hang, a szolgák adásvételét vegyítő fegyelmezés jellegzetes, légbe (vagy húsba) maró szólama is gyötrő honvágyat kelt benne.
Lutah kérdésére nem válaszol, hiszen a vörös valószínűleg pontosan tudja, mi fogja meg Yezát a fegyverrel kapcsolatban. Csak Caldorcorra tekint ki a megjegyzése okán.*
- Eszembe se jutna, Báróm.
*Az ostor végül visszakerül a tulajdonosához, aki vesztére szépen belesétált Yeza csapdájába, de javára szóljon, méltósággal viseli a dolgot.
Az italválasztás érdemének rátestálása váratlanul éri, és mindjárt szökik is a szájára a tiltakozó* - De... *aztán ahogy odarebbenő tekintete találkozik Caldorcoréval, összepréseli az ajkát és elfogadó hallgatássá kényszeríti, a nyelvén rekedt helyreigazítást. Ez igen ritka dolog a vörösnél, és jobban rámutat a hierarchikus szakadékra a Báró és közte, mint bármi. Az már csak a kényszerű elhallgatás közben merül fel benne, hogy a ferdítéssel tulajdonképpen a dicséretet tolták át rá. Feltéve persze, hogy az ital tényleg olyan jó. Ő nincs otthon igazán a habzóbor megítélésében, de valóban egész kellemes és itatja magát. Bárhogy is, más tollaival se szeret ékeskedni. Szóval most marad a megadó, alázatos mosolygás a leszegett tekintet alatt. A leszegett tekintet fontos, mert bár Yeza arca egész jól hazudik, a szeme nem mindig.
Őbenne is idegenül fészkelődik a gondolat, hogy az Úrnővel bizalmas, pikáns részleteken kuncogó cseverészésbe merüljenek kettecskén. A helyzet viszont az, hogy az ő érdeke is, hogy a Báró hitvesének bizalmába kerüljön.
Farsys kissé kivagyi színezetű felszólítása kapcsán csak hasonló rátartisággal megvonja a vállát. Az igazság ilyen vagy olyan színezése felől majd ő dönt, ahogy a kedve tartja.*
- Ó, a hölgyek előtti meztelenkedés nem hinném, hogy megpirongatja Farsys Urat *válaszol az Úrnőnek, s hozzá hasonlóan a szeme sarkából ő is az ifjúra sandít* -, de kétlem, hogy akár egy fertályórát is kiállna egy helyben. *Aztán kicsit közelebb hajol, de a hangját nem halkítja le.* - De ha ragaszkodsz hozzá, Báróné, ismerek néhány kiváló csomót. Bár az se garancia rá, hogy vesztegen tartsa. *Azt viszont nagyon reméli, hogy Lutah fejébe szorult annyi életösztön, hogy válasz előtt rápillant a Báróra.
Úgy tűnik, az Urakat magukra hagyják végül az üzlettel, s ők ketten is tesznek egy lépést a kettejük közt lévő kapcsolat csiszolásában. Yeza jó szolgálóként követi az Úrnőt. Míg a szerelmesek csókot váltanak, ő Farsys sárga szemébe néz, mintha megpróbálna belőle olvasni, s ebben a szándékok mögé nézésben mintha némi feszültség fodrozódna.
Mielőtt távoznának, Yeza megtorpan a Báró mellett, s egy pillanat töredékéig úgy tűnhet, hitvese után megbotránkoztató természetességgel ő is csókkal búcsúzik, de nem így van.*
- Báróm *hajol a férfi füléhez bizalmasan, s belesúg valamit.
Érzi az arcán Caldorcor borostáját, a bőre melegét. Hideg borzongás fut végig a karján és mintha satuba szorítanák a mellkasát ettől a közelségtől, de nem akarja, hogy Farsys hallja, szóval kénytelen rá.
Rövidre fogja, s utána mindjárt hátrébb is lép. Pillantása még az ifjú wegtorenire szökik, mielőtt a dolgára indulna. Hogy Lutah mit lát benne, az kérdéses. Biztatást, feszengést, kérlelést? Ezt csak ő tudhatja. Yeza fordul, és a konyhaajtóban megjelenő Nyikhaj felé int.*
- A Báróné fürdőt szeretne. Intéznél vizet, kérlek? *mondja, aztán indul is Aenae után, hogy a két férfi nyugodtan beszélhessen ama bizonyos üzleti ügyekről.
Odadönt azért elnézést kérő hangnemben fordul a tharg lányhoz.*
- Ne haragudj, ugye nem sértettelek meg? Ha maradtál volna a megbeszélésre... *Fogalma sincs, hogy áll az Úrnő a Báró ilyen jellegű ügyeihez, de ezt se árt kipuhatolni.*
//A mézeshetek elteltével//
*Arran nem nehéz rájönni, hogy ismerik egymást, elvégre úgy csipkelődnek, mint két, tavasztól megrészegült kamasz. Fülledt hangulat színez minden egyes egymásnak címzett szót és gesztust, de nem az a bensőséges fajta, ami a szerelmesek sajátja, csupán érzékek által fűtött.
Az ajánlat elfogadására tett megjegyzésre azért leheletnyire megfeszül Yeza ajkán a mosoly, de szűkülve odaszúró pillantása ezt is belesimítja a pajkos civódás adok-kapokjába. Lutah bizonyára érzi, hogy az a szál, amit a kezében tart, bármily vékony is, Yeza elevenjébe vág. Eddig szinte meg is feledkezett a két ékszerről, amit még mindig a derekán visel Farsys emlékezetes estélye óta. Most viszont kelletlenül mocorog benne az érzés, hogy nem tud szabadulni tőlük. Bizony. Sajnos mikor elérkezettnek látta az időt, hogy levegye a korábban Lutah nyakát ékítő láncokat, a furmányos kapcsok kifogtak rajta. Mindkettő olyan, mint azok az furmányos lakatok, amikkel a vásári komédiások kápráztatják el a gyerekeket. Nem bír rájönni a nyitjukra. Eltéphetné őket az egyik szemnél, de sajnálná így tönkretenni az ékszereket.
Amikor pillantása összetalálkozik a Báróéval, egy kicsit azért megdermed. ~Tudja.~ Az érzés mintha jeges szilánkokká változtatná a vérét, de próbál rajta felülkerekedni. Reméli, hogy csak a túlságosan is pajkosra engedett hangvétel miatt látja azt Caldorcor szemében, amit látni vél. Nem igazán tud még mindig kiigazodni rajta.
Az ostor kézben tartása tényleg lázba hozza. Ismeri a fegyvert, persze, elvégre wegtoreni, viszont eddig még mindig csak a másik végén állt, de leginkább csak látta a munkáját. Rájuk túlontúl vigyáztak, de a céh vadászait olykor megkóstoltatták vele, ha rászolgáltak.
Különös, hogy még a Csonkatorony környékén oly gyakran hallott hang, a szolgák adásvételét vegyítő fegyelmezés jellegzetes, légbe (vagy húsba) maró szólama is gyötrő honvágyat kelt benne.
Lutah kérdésére nem válaszol, hiszen a vörös valószínűleg pontosan tudja, mi fogja meg Yezát a fegyverrel kapcsolatban. Csak Caldorcorra tekint ki a megjegyzése okán.*
- Eszembe se jutna, Báróm.
*Az ostor végül visszakerül a tulajdonosához, aki vesztére szépen belesétált Yeza csapdájába, de javára szóljon, méltósággal viseli a dolgot.
Az italválasztás érdemének rátestálása váratlanul éri, és mindjárt szökik is a szájára a tiltakozó* - De... *aztán ahogy odarebbenő tekintete találkozik Caldorcoréval, összepréseli az ajkát és elfogadó hallgatássá kényszeríti, a nyelvén rekedt helyreigazítást. Ez igen ritka dolog a vörösnél, és jobban rámutat a hierarchikus szakadékra a Báró és közte, mint bármi. Az már csak a kényszerű elhallgatás közben merül fel benne, hogy a ferdítéssel tulajdonképpen a dicséretet tolták át rá. Feltéve persze, hogy az ital tényleg olyan jó. Ő nincs otthon igazán a habzóbor megítélésében, de valóban egész kellemes és itatja magát. Bárhogy is, más tollaival se szeret ékeskedni. Szóval most marad a megadó, alázatos mosolygás a leszegett tekintet alatt. A leszegett tekintet fontos, mert bár Yeza arca egész jól hazudik, a szeme nem mindig.
Őbenne is idegenül fészkelődik a gondolat, hogy az Úrnővel bizalmas, pikáns részleteken kuncogó cseverészésbe merüljenek kettecskén. A helyzet viszont az, hogy az ő érdeke is, hogy a Báró hitvesének bizalmába kerüljön.
Farsys kissé kivagyi színezetű felszólítása kapcsán csak hasonló rátartisággal megvonja a vállát. Az igazság ilyen vagy olyan színezése felől majd ő dönt, ahogy a kedve tartja.*
- Ó, a hölgyek előtti meztelenkedés nem hinném, hogy megpirongatja Farsys Urat *válaszol az Úrnőnek, s hozzá hasonlóan a szeme sarkából ő is az ifjúra sandít* -, de kétlem, hogy akár egy fertályórát is kiállna egy helyben. *Aztán kicsit közelebb hajol, de a hangját nem halkítja le.* - De ha ragaszkodsz hozzá, Báróné, ismerek néhány kiváló csomót. Bár az se garancia rá, hogy vesztegen tartsa. *Azt viszont nagyon reméli, hogy Lutah fejébe szorult annyi életösztön, hogy válasz előtt rápillant a Báróra.
Úgy tűnik, az Urakat magukra hagyják végül az üzlettel, s ők ketten is tesznek egy lépést a kettejük közt lévő kapcsolat csiszolásában. Yeza jó szolgálóként követi az Úrnőt. Míg a szerelmesek csókot váltanak, ő Farsys sárga szemébe néz, mintha megpróbálna belőle olvasni, s ebben a szándékok mögé nézésben mintha némi feszültség fodrozódna.
Mielőtt távoznának, Yeza megtorpan a Báró mellett, s egy pillanat töredékéig úgy tűnhet, hitvese után megbotránkoztató természetességgel ő is csókkal búcsúzik, de nem így van.*
- Báróm *hajol a férfi füléhez bizalmasan, s belesúg valamit.
Érzi az arcán Caldorcor borostáját, a bőre melegét. Hideg borzongás fut végig a karján és mintha satuba szorítanák a mellkasát ettől a közelségtől, de nem akarja, hogy Farsys hallja, szóval kénytelen rá.
Rövidre fogja, s utána mindjárt hátrébb is lép. Pillantása még az ifjú wegtorenire szökik, mielőtt a dolgára indulna. Hogy Lutah mit lát benne, az kérdéses. Biztatást, feszengést, kérlelést? Ezt csak ő tudhatja. Yeza fordul, és a konyhaajtóban megjelenő Nyikhaj felé int.*
- A Báróné fürdőt szeretne. Intéznél vizet, kérlek? *mondja, aztán indul is Aenae után, hogy a két férfi nyugodtan beszélhessen ama bizonyos üzleti ügyekről.
Odadönt azért elnézést kérő hangnemben fordul a tharg lányhoz.*
- Ne haragudj, ugye nem sértettelek meg? Ha maradtál volna a megbeszélésre... *Fogalma sincs, hogy áll az Úrnő a Báró ilyen jellegű ügyeihez, de ezt se árt kipuhatolni.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-03 16:51:26
Üzenet elküldve: 2023-10-03 16:51:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Valamiféle furcsa macska-egér játékba került, ami ráadásul több szereplőt is felvonultat, mint általában: Lutah és Yeza, Lutah és Cha'yss, talán Yeza és Cha'yss. A Vashegyen töltött évek alatt megszokta már az ilyesmit, Habrertusnak hála, hiszen a kancellárnak kevés olyan pillanata volt, mikor ne játszadozott volna valakivel - talán csak az a kivétel, mikor majdnem megfulladt egy korty Kagan öklétől - és hosszúra nyúlt wegtoreni nászutuk alatt is hasonló érzései voltak, noha csak igen kevéskét meríthetett az ottani népekből és kultúrájukból - mert inkább a nászúttal volt elfoglalva, nem pedig az alakoskodással. Most azonban itt ez a három, külhonba szakadt wegtoreni és járják ezt a körtáncot.
Nem nevet fel, mikor Yeza felvilágosítja a férfit, hogy a dugóra gondolt, nem pedig a korbácsra, de azért szélesen elmosolyodik. Jól szórakozik, de mégsem volna illő hangosan felvihogni, mkor a bolondját járatják valakivel.*
- Farsys úr nem is tűnik másmilyennek.
*Súgja vissza Yezának, topázsárga pillantása végig is szalad az említetten, a feje búbjától a lábujja hegyéig, majd vissza. Tekintete aztán az ostoron áll meg és rövid pillanatra ott is marad.*
- Igazad van szerelmem, Yezáé az érdem.
*Végül is valóban ő volt az, aki elment az italért, az más kérdés, hogy valóban Cha'yss volt az, aki megjelölte, hogy melyiket is kellene felbontani az ünnepi alkalomra. Aenae szájának bal csücske félmosolyra húzódik, wegtoreni tartózkodásuk alatt is számtalanszor koccintottak ugyanerre az alkalomra.*
- Remek ötlet, Yeza.
*Nem akart ugyan átöltözni, sem pedig fürdeni, de egy üzleti megbeszéléshez még ennyi kedve sincsen. És mivel többé már nem a Vashegy úrnője, így nem is kell meghallgassa az ilyesmiket.*
- Kíváncsian várom.
*Cinkos mosollyal néz Yezára, bár nem tudja elképzelni magukról, hogy lányos csevejt folytassanak, aminek során a férfiak különböző erényeit ecsetelik és felváltva azon bánkódnak, hogy túl vastag a derekuk az utóbbi időben, vagy hogy mennyire elszaladt a fejük fölött az artheniori divat.*
- Olyan ember, aki nem mondana nemet, ha megkérném, hogy álljon modellt egy akthoz, igaz?
*A kérdés pont olyan hangos, hogy mindenki, így Lutah is hallhassa, ráadásul közben rá is sandít a szeme sarkából, noha fejét Yeza fel fordítja épp, hiszen a kérdést hozzá intézi. Az ilyesmi egyébként olyan kérdés, ami a legtöbb férfit zavarba hozza, ha pedig kellően magabiztos, akkor egyből arra gondol, hogy Aenae ilyen indokkal akarja magára rántani. Aenaet nem szórakoztatja valamennyi reakció. És csupán egy modellje az, aki magára akar rántani, az pedig Cha'yss, aki történetesen tisztában is van Aenae hobbijával és azzal, hogy számtalan meztelen férfit megörökített már.*
- Akkor rendbe szedem a toalettem.
*Kilép a pult mögül, mielőtt pedig elindulna az emeleti lakosztályba, odalép Cha'ysshoz, hogy megcsókolja. Végtére is friss házasok, nyilván fizikai fájdalmat okoz mindkettőjüknek, hogy el kell váljanak egy fertályórára. Jó, Aenaenek nem, egyszerűen csak szereti ha az ajka Cha'yss ajkához ér és végre nem kell bujkálniuk, mint előtte hosszú időn át tették.*
//A mézeshetek elteltével//
*Valamiféle furcsa macska-egér játékba került, ami ráadásul több szereplőt is felvonultat, mint általában: Lutah és Yeza, Lutah és Cha'yss, talán Yeza és Cha'yss. A Vashegyen töltött évek alatt megszokta már az ilyesmit, Habrertusnak hála, hiszen a kancellárnak kevés olyan pillanata volt, mikor ne játszadozott volna valakivel - talán csak az a kivétel, mikor majdnem megfulladt egy korty Kagan öklétől - és hosszúra nyúlt wegtoreni nászutuk alatt is hasonló érzései voltak, noha csak igen kevéskét meríthetett az ottani népekből és kultúrájukból - mert inkább a nászúttal volt elfoglalva, nem pedig az alakoskodással. Most azonban itt ez a három, külhonba szakadt wegtoreni és járják ezt a körtáncot.
Nem nevet fel, mikor Yeza felvilágosítja a férfit, hogy a dugóra gondolt, nem pedig a korbácsra, de azért szélesen elmosolyodik. Jól szórakozik, de mégsem volna illő hangosan felvihogni, mkor a bolondját járatják valakivel.*
- Farsys úr nem is tűnik másmilyennek.
*Súgja vissza Yezának, topázsárga pillantása végig is szalad az említetten, a feje búbjától a lábujja hegyéig, majd vissza. Tekintete aztán az ostoron áll meg és rövid pillanatra ott is marad.*
- Igazad van szerelmem, Yezáé az érdem.
*Végül is valóban ő volt az, aki elment az italért, az más kérdés, hogy valóban Cha'yss volt az, aki megjelölte, hogy melyiket is kellene felbontani az ünnepi alkalomra. Aenae szájának bal csücske félmosolyra húzódik, wegtoreni tartózkodásuk alatt is számtalanszor koccintottak ugyanerre az alkalomra.*
- Remek ötlet, Yeza.
*Nem akart ugyan átöltözni, sem pedig fürdeni, de egy üzleti megbeszéléshez még ennyi kedve sincsen. És mivel többé már nem a Vashegy úrnője, így nem is kell meghallgassa az ilyesmiket.*
- Kíváncsian várom.
*Cinkos mosollyal néz Yezára, bár nem tudja elképzelni magukról, hogy lányos csevejt folytassanak, aminek során a férfiak különböző erényeit ecsetelik és felváltva azon bánkódnak, hogy túl vastag a derekuk az utóbbi időben, vagy hogy mennyire elszaladt a fejük fölött az artheniori divat.*
- Olyan ember, aki nem mondana nemet, ha megkérném, hogy álljon modellt egy akthoz, igaz?
*A kérdés pont olyan hangos, hogy mindenki, így Lutah is hallhassa, ráadásul közben rá is sandít a szeme sarkából, noha fejét Yeza fel fordítja épp, hiszen a kérdést hozzá intézi. Az ilyesmi egyébként olyan kérdés, ami a legtöbb férfit zavarba hozza, ha pedig kellően magabiztos, akkor egyből arra gondol, hogy Aenae ilyen indokkal akarja magára rántani. Aenaet nem szórakoztatja valamennyi reakció. És csupán egy modellje az, aki magára akar rántani, az pedig Cha'yss, aki történetesen tisztában is van Aenae hobbijával és azzal, hogy számtalan meztelen férfit megörökített már.*
- Akkor rendbe szedem a toalettem.
*Kilép a pult mögül, mielőtt pedig elindulna az emeleti lakosztályba, odalép Cha'ysshoz, hogy megcsókolja. Végtére is friss házasok, nyilván fizikai fájdalmat okoz mindkettőjüknek, hogy el kell váljanak egy fertályórára. Jó, Aenaenek nem, egyszerűen csak szereti ha az ajka Cha'yss ajkához ér és végre nem kell bujkálniuk, mint előtte hosszú időn át tették.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-03 11:07:04
Üzenet elküldve: 2023-10-03 11:07:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
* Visszamosolyog a Báróra, csupa kellemmel és bájjal. Nem olyan könnyű megijeszteni őt.
Az ördögi nőszemély minden bizonnyal küldetésének tűzte ki, hogy tönkretegye őt. Rezignáltan felsóhajt, majd felölti a legszebb, legsemlegesebb mosolyát. *
- Mi szüksége volna egy hölgynek ilyesmi fegyverre? Csak nem útonállóktól tart a kisasszony?
* Majdnem irdatlan röhögésbe fullad a kérdés, szinte tőből harapja le a saját nyelvét közben. Nem sokáig küszködik a nevetéssel. A férfit bizony, csőbe húzták. Kétszeresen is. *
~ Rendben, ha így akarod... ~
-... amit a hölgynek hasznos volna elfogadnia...
* Szúrja közbe villámgyorsan, közönyös hangszínnel, mielőtt sietve folytatná a mondatot. *
- Tessék, a dugó. A hölgy kezében már ez is éppen elég veszedelmesnek bizonyult.
* Átveszi az ostort és a másik kezével a tenyerébe pottyantja a dugót. Úgy látja, itt komisz kedvében egyedül Yezát találhatná bárki is. Meg esetleg Caldorcort.
Igazából többféle ajánlatát lelkesen fogadta a nő korábban, és Lutah bízik abban, hogy a levél ügyében is hamarosan dűlőre jutnak. Elvégre, már meg is írta, és egy megbízható emberével el is küldte azt.
A női csevely ígéretére az ő szemöldöke is feljebb kúszik. Érdekes fordulat, meglepően nyílt kapcsolatot feltételez a két nő között. Nos, nincs oka szégyenkezni, így mondhatni, nyugodt lehet. Hétköznapi esetben, most a másik nőre is rácsillogtatna egy sokatmondó Lutah-s vigyort, de óvatosan kell játszania, így csak egy gyors szemvillanást engedélyez magának.
Mivel Yeza jóformán teljesen nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy ismerik egymást, megspórol magának pár feleslegesen alakoskodó kört. *
- Csak az igazat, a színtiszta igazat, hölgyem.
* Szemtelenül rávigyorog, de mire visszafordul a Báró felé, már újra a semleges arcát mutatja. Megvárja, míg a két nő távozik, addig felhajtja a maradék italát és mivel hellyel nem kínálták, háttal nekitámaszkodik a pult oldalának. *
- Nos, az ok, amiért felkerestem, hogy meglobogtassam egy jövőbeni gyümölcsöző üzleti kapcsolat lehetőségét.
* Egyből a lényegre tér, közben ő is a másikat tanulmányozza. *
- Kereskedő vagyok, sok mindennel foglalkozom. Szeretném itt is megvetni a lábam.
* És mivel az, ami, pontosan tudja, hogy semmi sincs ingyen. Nincs könyöradomány. Ami mindenkit érdekel, hogy mi okból érné meg neki valami? *
- Amit én kínálni tudok, az egy hajó a Kikötőben, megbízható legénységgel, szerteágazó üzleti kapcsolatok, és jó néhány behajtandó szívesség, mindenféle körökben és szinteken. Nyugodtan utánaérdeklődhet Wegtorenben bárkinél.
* Kurtán legyint egyet. Üzleti körökben rosszat nem hallhatnak róla, esetleg a magányügyei azok, amik cifrák. Hosszú útja volt a mocsokból felfelé, és bár a harmincadik nyarát töltötte, belül néha úgy érzi, legalább a dupláját.
Még ha a Kereskedőház szolgálatában több kereskedőhajó is állna és jelentős üzleti kapcsolatok, egy társulásnak sem lehet elég ezekből soha. Csak így lehet fejlődni. Nyugodtan hátradől egy néma pillanatra, ha esetleg kérdése volna a másiknak. Azt már felfedte, miben lenne értékes Lutah Farsys a Kereskedőháznak. *
//A mézeshetek elteltével//
* Visszamosolyog a Báróra, csupa kellemmel és bájjal. Nem olyan könnyű megijeszteni őt.
Az ördögi nőszemély minden bizonnyal küldetésének tűzte ki, hogy tönkretegye őt. Rezignáltan felsóhajt, majd felölti a legszebb, legsemlegesebb mosolyát. *
- Mi szüksége volna egy hölgynek ilyesmi fegyverre? Csak nem útonállóktól tart a kisasszony?
* Majdnem irdatlan röhögésbe fullad a kérdés, szinte tőből harapja le a saját nyelvét közben. Nem sokáig küszködik a nevetéssel. A férfit bizony, csőbe húzták. Kétszeresen is. *
~ Rendben, ha így akarod... ~
-... amit a hölgynek hasznos volna elfogadnia...
* Szúrja közbe villámgyorsan, közönyös hangszínnel, mielőtt sietve folytatná a mondatot. *
- Tessék, a dugó. A hölgy kezében már ez is éppen elég veszedelmesnek bizonyult.
* Átveszi az ostort és a másik kezével a tenyerébe pottyantja a dugót. Úgy látja, itt komisz kedvében egyedül Yezát találhatná bárki is. Meg esetleg Caldorcort.
Igazából többféle ajánlatát lelkesen fogadta a nő korábban, és Lutah bízik abban, hogy a levél ügyében is hamarosan dűlőre jutnak. Elvégre, már meg is írta, és egy megbízható emberével el is küldte azt.
A női csevely ígéretére az ő szemöldöke is feljebb kúszik. Érdekes fordulat, meglepően nyílt kapcsolatot feltételez a két nő között. Nos, nincs oka szégyenkezni, így mondhatni, nyugodt lehet. Hétköznapi esetben, most a másik nőre is rácsillogtatna egy sokatmondó Lutah-s vigyort, de óvatosan kell játszania, így csak egy gyors szemvillanást engedélyez magának.
Mivel Yeza jóformán teljesen nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy ismerik egymást, megspórol magának pár feleslegesen alakoskodó kört. *
- Csak az igazat, a színtiszta igazat, hölgyem.
* Szemtelenül rávigyorog, de mire visszafordul a Báró felé, már újra a semleges arcát mutatja. Megvárja, míg a két nő távozik, addig felhajtja a maradék italát és mivel hellyel nem kínálták, háttal nekitámaszkodik a pult oldalának. *
- Nos, az ok, amiért felkerestem, hogy meglobogtassam egy jövőbeni gyümölcsöző üzleti kapcsolat lehetőségét.
* Egyből a lényegre tér, közben ő is a másikat tanulmányozza. *
- Kereskedő vagyok, sok mindennel foglalkozom. Szeretném itt is megvetni a lábam.
* És mivel az, ami, pontosan tudja, hogy semmi sincs ingyen. Nincs könyöradomány. Ami mindenkit érdekel, hogy mi okból érné meg neki valami? *
- Amit én kínálni tudok, az egy hajó a Kikötőben, megbízható legénységgel, szerteágazó üzleti kapcsolatok, és jó néhány behajtandó szívesség, mindenféle körökben és szinteken. Nyugodtan utánaérdeklődhet Wegtorenben bárkinél.
* Kurtán legyint egyet. Üzleti körökben rosszat nem hallhatnak róla, esetleg a magányügyei azok, amik cifrák. Hosszú útja volt a mocsokból felfelé, és bár a harmincadik nyarát töltötte, belül néha úgy érzi, legalább a dupláját.
Még ha a Kereskedőház szolgálatában több kereskedőhajó is állna és jelentős üzleti kapcsolatok, egy társulásnak sem lehet elég ezekből soha. Csak így lehet fejlődni. Nyugodtan hátradől egy néma pillanatra, ha esetleg kérdése volna a másiknak. Azt már felfedte, miben lenne értékes Lutah Farsys a Kereskedőháznak. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659