Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-01 00:19:55
Üzenet elküldve: 2023-09-01 00:19:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair, Loralyss//
*Ahogy szíve terhét kiadva feláll az asztal mellől, nem mással találja magát szemben, mint a felé loccsanó borral. A hozzá intézett szavak sokáig csengenek még fülében; nem sokszor volt olyan, hogy a matrónán kívül bárki fia vagy leánya így szólott volna hozzá. Még akkor sem, ha ennél a csattanónál többet várt azután, hogy a pofájába öntötték a nemes nedűt.
Végighúzza arcán tenyerét, az így ajkaihoz vezetett bort pedig lenyalja. Végül értően bólint. A szemlélődő első gondolata az lehet, hogy talán az elf szavaival ért egyet, ám korán sincs így. Mikarr felé fordul, majd elismerően biccent.*
-Ezek a sápadtképű falakók ha máshoz nem is, egy dologhoz jól értenek. A jó bor megválasztásához. Adja át elismerésem ennek a Jámnak. Legyen bárki fia is. *Szól higgadtan. Persze, ha ez a közjáték odahaza történik, az arcátlan nőstény nem ússza meg néhány törött ujj és korbácsnyom nélkül. Ha a hosszú, poros út szélén esik meg az eset, ami ide vezette őt, tán még ennél is rosszabbul járt volna. De most Artheniorban vannak, itt pedig fékeznie kell magát, ha nem akar az oly rossz hírű, ám nem kevésbé veszélyes Városőrség kezére jutni.*
-A szobámban eszem meg a vacsorám. *Szól még színtelen hangon, majd ezen helyiségek felé veszi az irányt. Nem kívánja megkísérteni saját önmérsékletét. Ki tudja, miféle szerzetek fordulnak még meg itt ma?*
*Ahogy szíve terhét kiadva feláll az asztal mellől, nem mással találja magát szemben, mint a felé loccsanó borral. A hozzá intézett szavak sokáig csengenek még fülében; nem sokszor volt olyan, hogy a matrónán kívül bárki fia vagy leánya így szólott volna hozzá. Még akkor sem, ha ennél a csattanónál többet várt azután, hogy a pofájába öntötték a nemes nedűt.
Végighúzza arcán tenyerét, az így ajkaihoz vezetett bort pedig lenyalja. Végül értően bólint. A szemlélődő első gondolata az lehet, hogy talán az elf szavaival ért egyet, ám korán sincs így. Mikarr felé fordul, majd elismerően biccent.*
-Ezek a sápadtképű falakók ha máshoz nem is, egy dologhoz jól értenek. A jó bor megválasztásához. Adja át elismerésem ennek a Jámnak. Legyen bárki fia is. *Szól higgadtan. Persze, ha ez a közjáték odahaza történik, az arcátlan nőstény nem ússza meg néhány törött ujj és korbácsnyom nélkül. Ha a hosszú, poros út szélén esik meg az eset, ami ide vezette őt, tán még ennél is rosszabbul járt volna. De most Artheniorban vannak, itt pedig fékeznie kell magát, ha nem akar az oly rossz hírű, ám nem kevésbé veszélyes Városőrség kezére jutni.*
-A szobámban eszem meg a vacsorám. *Szól még színtelen hangon, majd ezen helyiségek felé veszi az irányt. Nem kívánja megkísérteni saját önmérsékletét. Ki tudja, miféle szerzetek fordulnak még meg itt ma?*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-31 11:22:08
Üzenet elküldve: 2023-08-31 11:22:08
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shaiarin, Loralyss//
*Leadja hátul a rendelést az ételekre és mindjárt össze is készíti hozzá az evőeszközöket. Gondol rá, hogy egyszerűen megtölt egy poharat a már kinyitott üvegből, amit a szakács a főzéshez szokott elhasználni, ha sokáig megmarad, de ne rajta csússzon el a fogadó renoméja! Keresgél, keresgél, aztán végül nagyjából találomra húz ki egy üveget a Jám borászat palackjai közül a tartóról.
~Fehér. Megteszi.~
Kibontja. Van benne gyakorlata, de most különösen óvatos és figyelmes, nehogy dugó forgácsolódjon a nedűbe. Tölt egy makulátlanra törölgetett talpas pohárba, aztán az egy-egy garnitúra vászonszalvétába tekert evőeszközzel együtt tálcára rakja, majd megindul vele kifelé.
Mire eljutna odáig, hogy bármit is lerakjon az asztalra, kitör a cirkusz. A pohár sújának hiányában billenő tálca után kap, és az események már megállíthatatlanul meg is lódulnak, mielőtt bármit tehetne.
~Francba!~
Ismerik a viccet arról, hogy Artheniorban egy pirtianesi és egy lihanechi bemegy egy wegtoreni fogadóba? Na! Hát Mik se. Ha létezik is ilyen vicc, biztos, hogy a rosszabb fajtából való.*
- Csigavér *szól a tőle megszokott lakonikus nyugalommal. Igyekszik elejét venni a további konfliktusnak, amiben előzetes szándékoltság nélkül máris valamiféle élő pajzsként funkcionál, de a nő valószínűsíthető feltevése ellenére, nem csak az egyik irányba.
Fogalma sincs, mi robbantotta ki ezt az egészet, de nem is nagyon érdekli. Csak az a nagy büdös helyzet, hogy most is ő lesz az, akinek fel kell mosnia ezek miatt. Az élet rohadtul nem fair.*
*Leadja hátul a rendelést az ételekre és mindjárt össze is készíti hozzá az evőeszközöket. Gondol rá, hogy egyszerűen megtölt egy poharat a már kinyitott üvegből, amit a szakács a főzéshez szokott elhasználni, ha sokáig megmarad, de ne rajta csússzon el a fogadó renoméja! Keresgél, keresgél, aztán végül nagyjából találomra húz ki egy üveget a Jám borászat palackjai közül a tartóról.
~Fehér. Megteszi.~
Kibontja. Van benne gyakorlata, de most különösen óvatos és figyelmes, nehogy dugó forgácsolódjon a nedűbe. Tölt egy makulátlanra törölgetett talpas pohárba, aztán az egy-egy garnitúra vászonszalvétába tekert evőeszközzel együtt tálcára rakja, majd megindul vele kifelé.
Mire eljutna odáig, hogy bármit is lerakjon az asztalra, kitör a cirkusz. A pohár sújának hiányában billenő tálca után kap, és az események már megállíthatatlanul meg is lódulnak, mielőtt bármit tehetne.
~Francba!~
Ismerik a viccet arról, hogy Artheniorban egy pirtianesi és egy lihanechi bemegy egy wegtoreni fogadóba? Na! Hát Mik se. Ha létezik is ilyen vicc, biztos, hogy a rosszabb fajtából való.*
- Csigavér *szól a tőle megszokott lakonikus nyugalommal. Igyekszik elejét venni a további konfliktusnak, amiben előzetes szándékoltság nélkül máris valamiféle élő pajzsként funkcionál, de a nő valószínűsíthető feltevése ellenére, nem csak az egyik irányba.
Fogalma sincs, mi robbantotta ki ezt az egészet, de nem is nagyon érdekli. Csak az a nagy büdös helyzet, hogy most is ő lesz az, akinek fel kell mosnia ezek miatt. Az élet rohadtul nem fair.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-31 06:50:52
Üzenet elküldve: 2023-08-31 06:50:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Shaiarin, Mikarr//
*Szolid nézelődés, szigorúan azon határok között, hogy ne forduljon véletlenül se a mélységi felé. Szórakozott kis tesz-vesznek beállított kényszeres matatás az ékszereivel, a ruhája ráncaival; a kesztyűk és a lovaglópálca igazgatása az asztalon. Alá, rá, párhuzamosan, kissé keresztbe... Óráknak tűnik a várakozás, míg szinte égeti a tarkóját az izzó, barna szempár vizslatása.
~Ezek már mindent megengedhetnek maguknak?~
A kellemetlen helyzet nemhogy oldódni nem látszik, de tovább feszül. Míg a csapos eltűnik a valószínűleg konyhát és egyéb személyzeti helyiségeket magába foglaló hátsó traktusban, az arcátlan korcs megszólítja. Már ha ezt lehet egyáltalán megszólításnak titulálni.
Nem kérdéses, hogy neki címzik a szavakat, hiszen nem nagyon tolonganak a vendégek a helyen, Loralyss mégis igyekszik úgy tenni, mintha csak egy szomszédos asztalnál folyó beszélgetés odaszűrődő foszlányairól lenne szó, amiben ő semennyire nem érintett.
De a szavak nem apadnak el. Tárnamélyi áporodott gyűlölet szivárog a mélységi felől, egyre és egyre kevésbé visszafogva.
~Engedd el. Ne foglalkozz vele~ mantrázza, de hiába. Az a csikorgó megvetés átrágja magát a higgadt elhatározáson. Nyilvánvalóan pontosan ez is volt a másik célja: hogy a mocskos csizmáját Loralyssba törölje.
Nyilvánvaló, hogy kénytelen tűrni. Egy fegyveres, páncélos férfival hogy is akaszthatna tengelyt? Viszont amint a csapos visszatér, valahogy a rend és a lelkiismeret illúziója valahogy egy pillanatra elhamarkodott szilárdságban húzza ki magát.
Ha a csapos a rendelt itallal együtt érkezik, akkor bizony pocsékba megy a drága nedű. Loralyss is felpattan, mert mi tagadás, görcsbe rántja a gyomrát a félsz a mélységi mozdulásától. Nem érezné magát biztonságban, ha ülve maradva közelebb engedné magához. Az, hogy a védekezés önkéntelen támadásba fordul, csak a pillanat szülte dolog. Talán nem harcos, de attól még van önbecsülése. Főleg egy ilyennel szemben.
A bort egy az egyben a kormos képébe löttyinti, aztán persze a tettben felszabadult indulat helyét ki is tölti a hidegen markoló józanság. Hátra is lép azonnal, hogy lehetőleg az asztal, de leginkább a csapos kettejük közé kerüljön.*
- Látom, a nyugati világban a jó modornak pont annyi kultúrája van, mint a fürdésnek *bukik ki belőle a replika. Azt persze hirtelen nem gondolja át, hogy Wegtoren is a nyugati világhoz tartozik. Nem mintha ez változtatna a kimondottak meggyőződésén, de nyilván a helyzetben vétlen vendéglátó kapcsán ok nélkül nem hánytorgatna fel efféle megcsontosodott előítéleteket.*
- Lihanechben egy ilyen... alakot *megfeszül az állkapcsa, ahogy e semleges kifejezést préseli ki a fogai közt egy sokkal kevésbé hölgyhöz méltó szó helyett* - be sem engednének egy tisztességes helyre.
*Szolid nézelődés, szigorúan azon határok között, hogy ne forduljon véletlenül se a mélységi felé. Szórakozott kis tesz-vesznek beállított kényszeres matatás az ékszereivel, a ruhája ráncaival; a kesztyűk és a lovaglópálca igazgatása az asztalon. Alá, rá, párhuzamosan, kissé keresztbe... Óráknak tűnik a várakozás, míg szinte égeti a tarkóját az izzó, barna szempár vizslatása.
~Ezek már mindent megengedhetnek maguknak?~
A kellemetlen helyzet nemhogy oldódni nem látszik, de tovább feszül. Míg a csapos eltűnik a valószínűleg konyhát és egyéb személyzeti helyiségeket magába foglaló hátsó traktusban, az arcátlan korcs megszólítja. Már ha ezt lehet egyáltalán megszólításnak titulálni.
Nem kérdéses, hogy neki címzik a szavakat, hiszen nem nagyon tolonganak a vendégek a helyen, Loralyss mégis igyekszik úgy tenni, mintha csak egy szomszédos asztalnál folyó beszélgetés odaszűrődő foszlányairól lenne szó, amiben ő semennyire nem érintett.
De a szavak nem apadnak el. Tárnamélyi áporodott gyűlölet szivárog a mélységi felől, egyre és egyre kevésbé visszafogva.
~Engedd el. Ne foglalkozz vele~ mantrázza, de hiába. Az a csikorgó megvetés átrágja magát a higgadt elhatározáson. Nyilvánvalóan pontosan ez is volt a másik célja: hogy a mocskos csizmáját Loralyssba törölje.
Nyilvánvaló, hogy kénytelen tűrni. Egy fegyveres, páncélos férfival hogy is akaszthatna tengelyt? Viszont amint a csapos visszatér, valahogy a rend és a lelkiismeret illúziója valahogy egy pillanatra elhamarkodott szilárdságban húzza ki magát.
Ha a csapos a rendelt itallal együtt érkezik, akkor bizony pocsékba megy a drága nedű. Loralyss is felpattan, mert mi tagadás, görcsbe rántja a gyomrát a félsz a mélységi mozdulásától. Nem érezné magát biztonságban, ha ülve maradva közelebb engedné magához. Az, hogy a védekezés önkéntelen támadásba fordul, csak a pillanat szülte dolog. Talán nem harcos, de attól még van önbecsülése. Főleg egy ilyennel szemben.
A bort egy az egyben a kormos képébe löttyinti, aztán persze a tettben felszabadult indulat helyét ki is tölti a hidegen markoló józanság. Hátra is lép azonnal, hogy lehetőleg az asztal, de leginkább a csapos kettejük közé kerüljön.*
- Látom, a nyugati világban a jó modornak pont annyi kultúrája van, mint a fürdésnek *bukik ki belőle a replika. Azt persze hirtelen nem gondolja át, hogy Wegtoren is a nyugati világhoz tartozik. Nem mintha ez változtatna a kimondottak meggyőződésén, de nyilván a helyzetben vétlen vendéglátó kapcsán ok nélkül nem hánytorgatna fel efféle megcsontosodott előítéleteket.*
- Lihanechben egy ilyen... alakot *megfeszül az állkapcsa, ahogy e semleges kifejezést préseli ki a fogai közt egy sokkal kevésbé hölgyhöz méltó szó helyett* - be sem engednének egy tisztességes helyre.
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-30 23:15:17
Üzenet elküldve: 2023-08-30 23:15:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair, Loralyss//
*Csak egy mogorva hümmentéssel adja tudtára Mikarrnak, mennyire is elégedett a válasszal. Azért megjegyzi, amit a férfi mond. Alighanem nem lesz más választása, mint vásárolni egy hátast. E kiadás sem fogja közelebb húzni a szívéhez Artheniort.
Lecövekel egy félreeső asztalhoz, míg az ételre vár. Közben újabb vendég érkezik, kit első pillantásra félvérnek néz a gesztenyebarna hajzuhatag miatt. Olyan fajta, ki nem fogható munkára. Vagy ha igen, hát hamar feltörik a tenyere. Látott ő már hasonlókat a pirtianesi rabszolgavásáron. Nem jók ezek másnak, csupán ágyasnak, de annak sem igazán. Aligha nézhet egy valamirevaló matróna szemébe olyan hím, ki nyíltan párzik ilyen fajokkal. Persze e tényállás neki már nem nyom a latban.
Keresztbe font karokkal dől hátra székében. Fegyelemre és hidegvérre okították egész életében, így nem is nyitja száját szólásra. Helyette türelmesen, ám roppant elutasító arckifejezéssel várja az ételt, amiért fizetett. Pedig lenne mit mondania. Szívesen kiokítaná e népeket, hogyan is kellene működnie egy ilyen helynek. Hisz míg egyetlen sötételf is itt tartózkodik, aligha engedhetnék be más fajok leányait vagy fiait. Sértés ez rá nézve, ám tudja, Artheniorban máshogy mennek a dolgok. Kénytelen-kelletlen, de elviseli, hogy vele együtt kiszolgálják a fakófülűt. Némi mocorgás után azért nem átall csak megszólalni, ha már így esett a szerencséje.*
-Bizonyára hálás vagy, hogy nem a nyugati világ az otthonod. *Szólal meg végül rekedten, kissé előredőlve székében, hogy lehetőleg csak Loralyss hallja szavait.* -Az emberek még csak-csak elboldogulnak ott... *Biccent Mikarr felé.* -De a hozzád hasonlóak leginkább kegyelemért rimánkodnak. Persze mindig van egy-kettő, aki... *Nem fejezi be a mondatot, helyette feláll az asztal mellől.*
-Elment az étvágyam. *Lép a pulthoz, ezúttal már Mikarrt célozva szavaival.* -Küldje kérem az étket a szobámba, ha lehet. *Biccent kurtán köszönetképp.*
*Csak egy mogorva hümmentéssel adja tudtára Mikarrnak, mennyire is elégedett a válasszal. Azért megjegyzi, amit a férfi mond. Alighanem nem lesz más választása, mint vásárolni egy hátast. E kiadás sem fogja közelebb húzni a szívéhez Artheniort.
Lecövekel egy félreeső asztalhoz, míg az ételre vár. Közben újabb vendég érkezik, kit első pillantásra félvérnek néz a gesztenyebarna hajzuhatag miatt. Olyan fajta, ki nem fogható munkára. Vagy ha igen, hát hamar feltörik a tenyere. Látott ő már hasonlókat a pirtianesi rabszolgavásáron. Nem jók ezek másnak, csupán ágyasnak, de annak sem igazán. Aligha nézhet egy valamirevaló matróna szemébe olyan hím, ki nyíltan párzik ilyen fajokkal. Persze e tényállás neki már nem nyom a latban.
Keresztbe font karokkal dől hátra székében. Fegyelemre és hidegvérre okították egész életében, így nem is nyitja száját szólásra. Helyette türelmesen, ám roppant elutasító arckifejezéssel várja az ételt, amiért fizetett. Pedig lenne mit mondania. Szívesen kiokítaná e népeket, hogyan is kellene működnie egy ilyen helynek. Hisz míg egyetlen sötételf is itt tartózkodik, aligha engedhetnék be más fajok leányait vagy fiait. Sértés ez rá nézve, ám tudja, Artheniorban máshogy mennek a dolgok. Kénytelen-kelletlen, de elviseli, hogy vele együtt kiszolgálják a fakófülűt. Némi mocorgás után azért nem átall csak megszólalni, ha már így esett a szerencséje.*
-Bizonyára hálás vagy, hogy nem a nyugati világ az otthonod. *Szólal meg végül rekedten, kissé előredőlve székében, hogy lehetőleg csak Loralyss hallja szavait.* -Az emberek még csak-csak elboldogulnak ott... *Biccent Mikarr felé.* -De a hozzád hasonlóak leginkább kegyelemért rimánkodnak. Persze mindig van egy-kettő, aki... *Nem fejezi be a mondatot, helyette feláll az asztal mellől.*
-Elment az étvágyam. *Lép a pulthoz, ezúttal már Mikarrt célozva szavaival.* -Küldje kérem az étket a szobámba, ha lehet. *Biccent kurtán köszönetképp.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-30 07:21:27
Üzenet elküldve: 2023-08-30 07:21:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shaiarin, Loralyss - kiszolgálás//
*Nem firtatja az igényeket, ahogy a vendég döntött a szobát illetően, már akasztja is le a tábláról a kulcsot.*
- Ha rajtam múlna, azért a jó pénzért szívesen felverném a kupecet a piactéren, de *tárja szét a karját* - nincs ki vigye helyettem a pultot.
*Odaadja a kulcsot és felírja a rendelést egy papírra, hogy leadja a konyhán.*
- Korán nyit. Nem olcsó, de jó lovai vannak. Ott van mindjárt a Kovácsműhely mellett. Könnyű megtalálni.
*Épp fordulna, hogy intézze a vacsorát a vendégnek, amikor megállítja egy női hang.
~ Mindig egyszerre jönnek! ~ Örök igazság. Egész nap kong a kóceráj az ürességtől, aztán amikor szépen, kényelmesen nekilátna a dolgának, hirtelen egymásnak adják a kilincset.*
- Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmárban!
*Míg egy vonallal elválasztva odaírja a papírjára a további tételeket, azért odasandít az ajtó felé, hogy nem akar-e beesni egy csapat vándorkomédiás, esetleg egy itt vendégszereplő templomi kóristacsoport, de egyelőre úgy tűnik, itt megáll a roham.
Odaadja a kulcsot a nőnek is, aztán ha nem jön közbe semmi, most már tényleg hátramegy leadni a rendelést a konyhára.*
*Nem firtatja az igényeket, ahogy a vendég döntött a szobát illetően, már akasztja is le a tábláról a kulcsot.*
- Ha rajtam múlna, azért a jó pénzért szívesen felverném a kupecet a piactéren, de *tárja szét a karját* - nincs ki vigye helyettem a pultot.
*Odaadja a kulcsot és felírja a rendelést egy papírra, hogy leadja a konyhán.*
- Korán nyit. Nem olcsó, de jó lovai vannak. Ott van mindjárt a Kovácsműhely mellett. Könnyű megtalálni.
*Épp fordulna, hogy intézze a vacsorát a vendégnek, amikor megállítja egy női hang.
~ Mindig egyszerre jönnek! ~ Örök igazság. Egész nap kong a kóceráj az ürességtől, aztán amikor szépen, kényelmesen nekilátna a dolgának, hirtelen egymásnak adják a kilincset.*
- Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmárban!
*Míg egy vonallal elválasztva odaírja a papírjára a további tételeket, azért odasandít az ajtó felé, hogy nem akar-e beesni egy csapat vándorkomédiás, esetleg egy itt vendégszereplő templomi kóristacsoport, de egyelőre úgy tűnik, itt megáll a roham.
Odaadja a kulcsot a nőnek is, aztán ha nem jön közbe semmi, most már tényleg hátramegy leadni a rendelést a konyhára.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-30 06:51:42
Üzenet elküldve: 2023-08-30 06:51:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Sokkal szívesebben szállna meg a "rokonoknál" a Sayqueves Rezidencián, de sajnos a családba való méltó bevezetését sajnos keresztülhúzta az átkozott csőcselék lázadása. Még most is kirázza a hideg, ha csak eszébe jutnak azok a felkavaró események. Nem is járt a városban azóta. Az igazat megvallva most sincs túl sok bizalma hozzá, de a lehetőségei eléggé megcsappantak mostanság.
Belépvén lehúzza finom bőrkesztyűit, de mikor meglátja a mélységit a pultnál, megtorpan és inkább kritikus mustrával méri fel a helyet, míg a másik végez. Megfordul a fejében, hogy inkább továbbáll és a Pegazusban száll meg, de a fiú már biztos nekilátott leszerszámozni és lecsutakolni a lovát, elvégre Loraralyss nem fukarkodott. 10 arany ütötte érte a markát.
Miután az alak odébbállt, egy asztalhoz áttéve székhelyét, csak akkor indul meg a pult felé.*
- Elnézést! *legyinti meg összefogott kesztyűit a nyurga alak felé, mielőtt az esetlegesen elindulna hátra a rendeléssel.* - Fiatalember! *igyekszik megállítani. Ha sikerül, egy kurta biccentés után felölt egy illendően elragadó mosolyt és a pultra teszi a lovaglópálcával összefogott kesztyűcskéket. Illetve csak majdnem. A mozdulat utolsó pillanatában visszakozik, és inkább csak két kézre fogja öle előtt a holmit.*
- Szobát szeretnék éjszakára. Fürdőt és vacsorát. *Vacillál a vadkan és a szárnyas közt, de a wegtoreni fűszerezés az ő ízlésének túl közönséges.* - A csirkét *választ végül.* - És valami hozzá illő bort a Jám pincészetből.
* Szoba erkéllyel, az 21 arany, az Úrnő kedvence fantázianévre keresztelt fogás 16, a Jám bor pedig 9 aranyat kóstál, amit mindjárt le is számol.*
- Köszönöm *biccent, aztán ő is helyet foglal. Közel a pulthoz, de a lehető legtávolabb a koszlott mélységitől, féloldalasan háttal neki, hogy azért a szeme sarkából rálásson. Nincs bizalma a fajtájához, de azért nem ereszkedne le addig, hogy fintor üljön ki az arcára.*
*Sokkal szívesebben szállna meg a "rokonoknál" a Sayqueves Rezidencián, de sajnos a családba való méltó bevezetését sajnos keresztülhúzta az átkozott csőcselék lázadása. Még most is kirázza a hideg, ha csak eszébe jutnak azok a felkavaró események. Nem is járt a városban azóta. Az igazat megvallva most sincs túl sok bizalma hozzá, de a lehetőségei eléggé megcsappantak mostanság.
Belépvén lehúzza finom bőrkesztyűit, de mikor meglátja a mélységit a pultnál, megtorpan és inkább kritikus mustrával méri fel a helyet, míg a másik végez. Megfordul a fejében, hogy inkább továbbáll és a Pegazusban száll meg, de a fiú már biztos nekilátott leszerszámozni és lecsutakolni a lovát, elvégre Loraralyss nem fukarkodott. 10 arany ütötte érte a markát.
Miután az alak odébbállt, egy asztalhoz áttéve székhelyét, csak akkor indul meg a pult felé.*
- Elnézést! *legyinti meg összefogott kesztyűit a nyurga alak felé, mielőtt az esetlegesen elindulna hátra a rendeléssel.* - Fiatalember! *igyekszik megállítani. Ha sikerül, egy kurta biccentés után felölt egy illendően elragadó mosolyt és a pultra teszi a lovaglópálcával összefogott kesztyűcskéket. Illetve csak majdnem. A mozdulat utolsó pillanatában visszakozik, és inkább csak két kézre fogja öle előtt a holmit.*
- Szobát szeretnék éjszakára. Fürdőt és vacsorát. *Vacillál a vadkan és a szárnyas közt, de a wegtoreni fűszerezés az ő ízlésének túl közönséges.* - A csirkét *választ végül.* - És valami hozzá illő bort a Jám pincészetből.
* Szoba erkéllyel, az 21 arany
, az Úrnő kedvence fantázianévre keresztelt fogás 16, a Jám bor pedig 9 aranyat kóstál, amit mindjárt le is számol.*- Köszönöm *biccent, aztán ő is helyet foglal. Közel a pulthoz, de a lehető legtávolabb a koszlott mélységitől, féloldalasan háttal neki, hogy azért a szeme sarkából rálásson. Nincs bizalma a fajtájához, de azért nem ereszkedne le addig, hogy fintor üljön ki az arcára.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-29 21:29:47
Üzenet elküldve: 2023-08-29 21:29:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair//
*Egy emberhez van szerencséje a pult túloldalán. Egy fokkal jobb, mintha elf, vagy netalán kevert korcs lenne. Persze megvan a véleménye az emberekről is; megbízhatatlan, gyáva fajtának gondolta őket mindig. Egy dolgot azért megtanult róluk: megvehetőek.
Rezignált arccal hallgatja végig a férfiút, még akkor sem mozdul egy arcizma sem, mikor kiderül, hogy aligha szolgálhatnak itt hátassal.*
-Szobát. Legyen. A kényelem nem szempont. *Morogja.* És ha vacsora is dukál, hát jó szívvel fogadom. Egy hátasért pedig jó pénzt fizetnék. Még bérbe is. A visszaúton le is rakom majd. *Hangja utasításhoz szokott, de nem udvariatlan. Azt azért nem osztja azért meg, hová tart és miért, s arcára van írva, hogy akkor sem lenne ez másképp, ha kérdeznék. Persze nem számít faggatózásra. Valószínűleg a legcsekélyebb kíváncsiság sem szorult az emberbe, ezért pedig nem veti meg.
Kifizeti a 17 aranyat a Szobaért cserébe, majd kiszámol 19 aranyatEgészben sült fogas citromos-vajas mártássalért is. Amennyiben megkapja a kulcsot, biccent, vet még egy sötét pillantást a pult túloldalán álló férfi felé, majd leül egy asztalhoz és megvárja az étket.
Muszáj lesz valahonnan hátast szereznie. Nem a kutyagolással van baja, hanem a tempóval, amit ekképp diktál. Frusztráló.*
*Egy emberhez van szerencséje a pult túloldalán. Egy fokkal jobb, mintha elf, vagy netalán kevert korcs lenne. Persze megvan a véleménye az emberekről is; megbízhatatlan, gyáva fajtának gondolta őket mindig. Egy dolgot azért megtanult róluk: megvehetőek.
Rezignált arccal hallgatja végig a férfiút, még akkor sem mozdul egy arcizma sem, mikor kiderül, hogy aligha szolgálhatnak itt hátassal.*
-Szobát. Legyen. A kényelem nem szempont. *Morogja.* És ha vacsora is dukál, hát jó szívvel fogadom. Egy hátasért pedig jó pénzt fizetnék. Még bérbe is. A visszaúton le is rakom majd. *Hangja utasításhoz szokott, de nem udvariatlan. Azt azért nem osztja azért meg, hová tart és miért, s arcára van írva, hogy akkor sem lenne ez másképp, ha kérdeznék. Persze nem számít faggatózásra. Valószínűleg a legcsekélyebb kíváncsiság sem szorult az emberbe, ezért pedig nem veti meg.
Kifizeti a 17 aranyat a Szobaért cserébe,
majd kiszámol 19 aranyatEgészben sült fogas citromos-vajas mártássalért is. Amennyiben megkapja a kulcsot, biccent, vet még egy sötét pillantást a pult túloldalán álló férfi felé, majd leül egy asztalhoz és megvárja az étket. Muszáj lesz valahonnan hátast szereznie. Nem a kutyagolással van baja, hanem a tempóval, amit ekképp diktál. Frusztráló.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:10:12
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:10:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shaiarin Maur'da//
*Unott mozdulattal csapja fel a vállára a törölgetőrongyot, amikor a poros köpeny gazdája a pult elé fordul.*
- Adjon *viszonozza egy helybenhagyó biccentéssel a sötét szóvirágot. Errefelé nem nagyon hallani ilyen köszönést, de Mik nem akad el ilyen részleteken. Pont elég, hogy a fickó legalább köszönt. Egyesektől már a borostasercintés is külön figyelmesség, de olyan is előfordul, aki kezdő felütésnek szimplán csak kiköp egyet maga mellé. Az utóbbiak talán inkább a Kikötő környéki folklór részét képezik, de azért olykor-olykor bele lehet futni erre is.*
- Szobával szolgálhatok. *Megtámaszkodik a pulton, ahogy az idegenre néz.* - Esetleg még vacsorával, itallal, dohánnyal, még fürdővel is, de hátasjószágot, azt sajnos nem tartunk. *Nem veszi fel a mord hangulatot. Sztoikus és segítőkész, amilyennek egy csaposnak lennie kell.*
- A mennyi meg attól függ. *A sötételf elé forgat egy árlistát, amiből mindig van néhány a pulton. Az ujjával dobbant párat a bal felső részén, ahol a szobák árai szerepelnek.* - Van takaros, de egyszerűbb, és van egy kicsit takarosabb, nagyobb és kényelmesebb, erkéllyel.
*Kivárja, míg az utazó dönt a szállást illetőleg, csak aztán indul a kulcsért. Meg aztán nem kizárt, hogy ha már az orra alá tolta, megkíván valami ételt vagy italt is a listáról. A konyha felől mindig tekergőzik valami ínycsiklandó illat ilyentájt.*
*Unott mozdulattal csapja fel a vállára a törölgetőrongyot, amikor a poros köpeny gazdája a pult elé fordul.*
- Adjon *viszonozza egy helybenhagyó biccentéssel a sötét szóvirágot. Errefelé nem nagyon hallani ilyen köszönést, de Mik nem akad el ilyen részleteken. Pont elég, hogy a fickó legalább köszönt. Egyesektől már a borostasercintés is külön figyelmesség, de olyan is előfordul, aki kezdő felütésnek szimplán csak kiköp egyet maga mellé. Az utóbbiak talán inkább a Kikötő környéki folklór részét képezik, de azért olykor-olykor bele lehet futni erre is.*
- Szobával szolgálhatok. *Megtámaszkodik a pulton, ahogy az idegenre néz.* - Esetleg még vacsorával, itallal, dohánnyal, még fürdővel is, de hátasjószágot, azt sajnos nem tartunk. *Nem veszi fel a mord hangulatot. Sztoikus és segítőkész, amilyennek egy csaposnak lennie kell.*
- A mennyi meg attól függ. *A sötételf elé forgat egy árlistát, amiből mindig van néhány a pulton. Az ujjával dobbant párat a bal felső részén, ahol a szobák árai szerepelnek.* - Van takaros, de egyszerűbb, és van egy kicsit takarosabb, nagyobb és kényelmesebb, erkéllyel.
*Kivárja, míg az utazó dönt a szállást illetőleg, csak aztán indul a kulcsért. Meg aztán nem kizárt, hogy ha már az orra alá tolta, megkíván valami ételt vagy italt is a listáról. A konyha felől mindig tekergőzik valami ínycsiklandó illat ilyentájt.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-27 19:06:02
Üzenet elküldve: 2023-08-27 19:06:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Szinte port ver az elnyűtt köpeny, ahogy viselője a Wegtoreni Kalmárba ér. Csuklyája mélyen az arcába húzva, s a külső szemlélőnek akár olybá is tűnhetne, hogy a feltűnést kerüli. Pedig a csuklya gazdája csupán az erős napfény elől igyekszik rejteket lelni. Ahogy köpenyét, úgy páncélját is porréteg fedi. Valóban sok mérföld van a csizmájában és legyen bármennyire is legény a gáton valaki, az ilyesmit ki kell pihenni.
Ahogy belép s nincs már kitéve eme kellemetlen körülménynek, ledobja fejéről a köpenyt. Hunyorogva szemlél körbe izzó tekintetével, roppant szigorú ábrázata mellé pedig sajátosan undok mosolyt is varázsol. Wegtoreniek után kutat. Ismeri a fajtájukat, legalábbis ismerni véli. Ostoba óriások, utcai párbajhősök és mocskos szajhák. Egy cseppnyi fegyelem nem szorult beléjük. Megérti, miért talált itt ez a "kalmár" jó boltot magának Artheniorban. A Föld Városában még egy árva perecért is könnyen lenyisszantják a kupec ujját, ha nincs engedélye hozzá. Itt azzal boltol bárki, amivel akar. Ó, ha Szent Matróna tanúja lehetne ennek az Artheniornak csúfolt förmedvénynek itt!
Megkeresi magának a pultot, majd döngő léptekkel afelé veszi az irányt, aki a leginkább hajaz valamiféle személyzetre.*
-Adjon az ég fénylő holdat és hosszú éjt. *Köszön udvariasan. Katona, így a higgadtság nem okoz akadályt számára.*
-Szobára lesz szükségem. Holnap reggel pedig egy felnyergelt lóra, hogy minél hamarabb a hátam mögött hagyhassam ezt a... Várost. *Hangja borízű és mély. Halkszavú most, de érezhető, hogy jóval többet is bírna az a torok, ha kieresztené orgánumát.*
-Mennyi? *Lassan nyúl erszényéért, kivárja a választ.*
*Szinte port ver az elnyűtt köpeny, ahogy viselője a Wegtoreni Kalmárba ér. Csuklyája mélyen az arcába húzva, s a külső szemlélőnek akár olybá is tűnhetne, hogy a feltűnést kerüli. Pedig a csuklya gazdája csupán az erős napfény elől igyekszik rejteket lelni. Ahogy köpenyét, úgy páncélját is porréteg fedi. Valóban sok mérföld van a csizmájában és legyen bármennyire is legény a gáton valaki, az ilyesmit ki kell pihenni.
Ahogy belép s nincs már kitéve eme kellemetlen körülménynek, ledobja fejéről a köpenyt. Hunyorogva szemlél körbe izzó tekintetével, roppant szigorú ábrázata mellé pedig sajátosan undok mosolyt is varázsol. Wegtoreniek után kutat. Ismeri a fajtájukat, legalábbis ismerni véli. Ostoba óriások, utcai párbajhősök és mocskos szajhák. Egy cseppnyi fegyelem nem szorult beléjük. Megérti, miért talált itt ez a "kalmár" jó boltot magának Artheniorban. A Föld Városában még egy árva perecért is könnyen lenyisszantják a kupec ujját, ha nincs engedélye hozzá. Itt azzal boltol bárki, amivel akar. Ó, ha Szent Matróna tanúja lehetne ennek az Artheniornak csúfolt förmedvénynek itt!
Megkeresi magának a pultot, majd döngő léptekkel afelé veszi az irányt, aki a leginkább hajaz valamiféle személyzetre.*
-Adjon az ég fénylő holdat és hosszú éjt. *Köszön udvariasan. Katona, így a higgadtság nem okoz akadályt számára.*
-Szobára lesz szükségem. Holnap reggel pedig egy felnyergelt lóra, hogy minél hamarabb a hátam mögött hagyhassam ezt a... Várost. *Hangja borízű és mély. Halkszavú most, de érezhető, hogy jóval többet is bírna az a torok, ha kieresztené orgánumát.*
-Mennyi? *Lassan nyúl erszényéért, kivárja a választ.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-22 10:25:01
Üzenet elküldve: 2023-08-22 10:25:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
- Ennek nagyon örülök, asszonyom. *Feleli Aenae válaszára. Nem hitte komolyan, hogy a lány megbánta volna, hogy összekötötte vele a sorsát. Valójában már régóta sorsuk fonalát egybefonta az élet. Mindketten hatalmas változáson estek át, legalábbis az igric mindenképpen. Sosem hitte, hogy valaha is képes lesz úgy érezni és szeretni valakit, mint Aenaet. És tessék, most itt évődnek az üres fogadóban friss házasként.*
- Pedig a névadás problémáját neked kell megoldanod, ha már a te kedvenced. *Nevet fel és ruházza át a felelősséget ezzel Aenaere. Az ilyesmiből sosem vette ki a részét. Nem érdekelte, hogy milyen néven szerepel valami az étlapon, ha az jól fogyott és hozta a bevételt. Megvoltak rá az emberei, akik kitalálták az ilyesmit.*
- Hajrá, én veled vagyok! *Látszik, hogy a megoldás még várat magára, de amíg megjön az ihlet névadás terén, addig ihatnak valamit.
Bólint a rumra, hisz valóban "rumos fickó". A pálinkát mindig túl profánnak tartotta magához. Segítségre láthatóan szükség van, mert Aenae nem találja a megfelelő poharat a rumhoz, de aztán ez gyorsan megoldódik és még a lány is tölt magának italt.*
- Még szép. *Válaszolja a kérdésre szinte azonnal, gondolkodás nélkül.*
- Nem azért dolgoztam ennyit, hogy ne élvezzem a gyümölcsét. *Teszi hozzá. Mindig is voltak irigyei, de eddig talán csak az anyagi helyzetét, az üzleti sikereit irigyelték, most már azért is tehetik, mert csodás és szerető felesége van. Sokáig nem is hitte, hogy ez valóban többet jelent, mint az anyagi jólét.*
- Csirió! *Emeli a poharát egy kacsintás kíséretében, de megáll a keze a levegőben, amikor a bölcs pultos felszólal a rum gyors elfogyasztása ellen.*
- A bornak kell szellőznie, pontosabban a vörösbornak, ha a rumot akarod igazán komolyan inni, akkor a poharat, mielőtt beletöltöd az italt, vízgőz felett kell felmelegíteni, hogy az aromák feléledjenek. *Javítja ki a téves információt. Lám, Aenae újra tanult valamit, amit majd hasznosíthat a pult mögött, bár a Kalmárban - sajnos - kevés az olyan vendég, aki ilyen kifinomult formában élvezné ezt a csodás italt.*
- Ránk. *Az étlap nem érdekli, csak ők. Nem is húzza az időt, csak odakoccintja saját poharát a lányéhoz, hogy utána beleihasson a rumba. Aenaevel ellentétben nem húzza le, csak egy kortyot iszik, hogy utána elismerően pillantson kedvesére. Ahhoz képest, hogy milyen nebántsvirág volt akkor, amikor megismerte, mostanra komolyan kikupálódott.
Közben Yeza érkezik meg, aki lecsúszott így az első körről, de a habzó bor bizonyosan így sem megy kárba.*
- Biztosan. *Válaszolja a jégzúzalékban "fürdő" palackra pillantva.
A vörös mostanában zavarban van körülöttük, a testbeszédéből és a téblábolásból legalábbis erre következtet.*
- Gyere, ülj mellém, most mi vagyunk a vendégek. *Könnyíti meg a dolgát amikor a lány visszatér a kézmosásból, ha pedig helyet foglalt mellette, akkor van lehetőségük megtárgyalni a heges arcú intéző hollétét.*
- Aztyan, ahogy mondtad, a nevemben jár el, hamarosan visszatér és akkor jelezni fogom számára. Én nem tudok segíteni esetleg? *Kérdi, mert azért furdalni kezdi a kíváncsiság, hogy miről lehet szó, amit Yeza az intézővel kíván megbeszélni.*
- Aranyom, kibontanád ezt az üveget és meginnánk egy rumot is. *Issza ki a poharát és tolja közelebb. Természetesen Yezának is rendel italt, hacsak a vörös vissza nem utasítja.*
- Ennek nagyon örülök, asszonyom. *Feleli Aenae válaszára. Nem hitte komolyan, hogy a lány megbánta volna, hogy összekötötte vele a sorsát. Valójában már régóta sorsuk fonalát egybefonta az élet. Mindketten hatalmas változáson estek át, legalábbis az igric mindenképpen. Sosem hitte, hogy valaha is képes lesz úgy érezni és szeretni valakit, mint Aenaet. És tessék, most itt évődnek az üres fogadóban friss házasként.*
- Pedig a névadás problémáját neked kell megoldanod, ha már a te kedvenced. *Nevet fel és ruházza át a felelősséget ezzel Aenaere. Az ilyesmiből sosem vette ki a részét. Nem érdekelte, hogy milyen néven szerepel valami az étlapon, ha az jól fogyott és hozta a bevételt. Megvoltak rá az emberei, akik kitalálták az ilyesmit.*
- Hajrá, én veled vagyok! *Látszik, hogy a megoldás még várat magára, de amíg megjön az ihlet névadás terén, addig ihatnak valamit.
Bólint a rumra, hisz valóban "rumos fickó". A pálinkát mindig túl profánnak tartotta magához. Segítségre láthatóan szükség van, mert Aenae nem találja a megfelelő poharat a rumhoz, de aztán ez gyorsan megoldódik és még a lány is tölt magának italt.*
- Még szép. *Válaszolja a kérdésre szinte azonnal, gondolkodás nélkül.*
- Nem azért dolgoztam ennyit, hogy ne élvezzem a gyümölcsét. *Teszi hozzá. Mindig is voltak irigyei, de eddig talán csak az anyagi helyzetét, az üzleti sikereit irigyelték, most már azért is tehetik, mert csodás és szerető felesége van. Sokáig nem is hitte, hogy ez valóban többet jelent, mint az anyagi jólét.*
- Csirió! *Emeli a poharát egy kacsintás kíséretében, de megáll a keze a levegőben, amikor a bölcs pultos felszólal a rum gyors elfogyasztása ellen.*
- A bornak kell szellőznie, pontosabban a vörösbornak, ha a rumot akarod igazán komolyan inni, akkor a poharat, mielőtt beletöltöd az italt, vízgőz felett kell felmelegíteni, hogy az aromák feléledjenek. *Javítja ki a téves információt. Lám, Aenae újra tanult valamit, amit majd hasznosíthat a pult mögött, bár a Kalmárban - sajnos - kevés az olyan vendég, aki ilyen kifinomult formában élvezné ezt a csodás italt.*
- Ránk. *Az étlap nem érdekli, csak ők. Nem is húzza az időt, csak odakoccintja saját poharát a lányéhoz, hogy utána beleihasson a rumba. Aenaevel ellentétben nem húzza le, csak egy kortyot iszik, hogy utána elismerően pillantson kedvesére. Ahhoz képest, hogy milyen nebántsvirág volt akkor, amikor megismerte, mostanra komolyan kikupálódott.
Közben Yeza érkezik meg, aki lecsúszott így az első körről, de a habzó bor bizonyosan így sem megy kárba.*
- Biztosan. *Válaszolja a jégzúzalékban "fürdő" palackra pillantva.
A vörös mostanában zavarban van körülöttük, a testbeszédéből és a téblábolásból legalábbis erre következtet.*
- Gyere, ülj mellém, most mi vagyunk a vendégek. *Könnyíti meg a dolgát amikor a lány visszatér a kézmosásból, ha pedig helyet foglalt mellette, akkor van lehetőségük megtárgyalni a heges arcú intéző hollétét.*
- Aztyan, ahogy mondtad, a nevemben jár el, hamarosan visszatér és akkor jelezni fogom számára. Én nem tudok segíteni esetleg? *Kérdi, mert azért furdalni kezdi a kíváncsiság, hogy miről lehet szó, amit Yeza az intézővel kíván megbeszélni.*
- Aranyom, kibontanád ezt az üveget és meginnánk egy rumot is. *Issza ki a poharát és tolja közelebb. Természetesen Yezának is rendel italt, hacsak a vörös vissza nem utasítja.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-17 14:05:32
Üzenet elküldve: 2023-08-17 14:05:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*Kedélyes nevetgélésre ér vissza, ami igen nagy megnyugvás. Elgondolkodik, hogy vajon eztán már csak így lesz-e? Szerelmes turbékolás, esetleg néhanapján tányérhajigálós összezördülések, aztán pironkodtató hanghatásokkal vendégtérbe szűrődő békülések? Felsejlik benne, hogy azért idővel biztos érkeznek a kis trónörökösök is. Üvöltő, szaladgáló fészekalja. ...Mintha a részegek nem lennének elegek! Na, de kár ennyire előreszaladni. Még a holnap is olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája.*
- Remélem, valamennyire lehült idefelé *mondja és a pultra teszi a kis bádogvedret a kissé már megkásásodott jégzuzalékkal, és természetesen benne a palack habzóborral. Legalábbis reméli, hogy jó üveget hozott.
Megint bajban van kissé, hogy vajon a pultnak melyik oldalán volna jó helyen, így inkább megáll valahol félúton, és megtámaszkodik, aztán eszébe jut, hogy nem ártana megmosn a kezét, mert a pincéből kipakolt holmiknak egy része bizony elég vastag porréteget gyűjtött magára. Furcsamód az átszállításkor ez az idő fogaskerekei közül hulló bevonat szinte sértetlen maradt a legtöbb dobozon. Bárki vitte is át, nagyon figyelt rá, hogy véletlenül se merüljön fel annak az igénye, hogy mindent át kéne törölgetni. Meszelés után minden visszakerül, ugyanúgy, ugyanazzal a porréteggel, amire zavartalanul gyűlhetnek az elkövetkezendő évek lassan ülepedő szemcséi.*
- Egy ideje már nem láttam Aztyant *mondja a kézmosásból visszaérve. A kezét megtörli egy tiszta rongyban, aztán ha kell, segít a poharakkal. A kibontást a Báróra bízza, akinek talán nagyobb rutinja van benne. Még csak az hiányozna, ha a különleges nedű palackja most pukkanna el a flaszteron az ügyetlenkedése miatt.*
- Talán a nevedben jár el valahol a városon kívül? Vagy csak szimplán elfoglalt, mint általában? Örülnék, ha volna rám néhány perce *sóhajt és arrébb igazgatja az egyik magasított széket, csak, hogy csináljon valamit.*
*Kedélyes nevetgélésre ér vissza, ami igen nagy megnyugvás. Elgondolkodik, hogy vajon eztán már csak így lesz-e? Szerelmes turbékolás, esetleg néhanapján tányérhajigálós összezördülések, aztán pironkodtató hanghatásokkal vendégtérbe szűrődő békülések? Felsejlik benne, hogy azért idővel biztos érkeznek a kis trónörökösök is. Üvöltő, szaladgáló fészekalja. ...Mintha a részegek nem lennének elegek! Na, de kár ennyire előreszaladni. Még a holnap is olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája.*
- Remélem, valamennyire lehült idefelé *mondja és a pultra teszi a kis bádogvedret a kissé már megkásásodott jégzuzalékkal, és természetesen benne a palack habzóborral. Legalábbis reméli, hogy jó üveget hozott.
Megint bajban van kissé, hogy vajon a pultnak melyik oldalán volna jó helyen, így inkább megáll valahol félúton, és megtámaszkodik, aztán eszébe jut, hogy nem ártana megmosn a kezét, mert a pincéből kipakolt holmiknak egy része bizony elég vastag porréteget gyűjtött magára. Furcsamód az átszállításkor ez az idő fogaskerekei közül hulló bevonat szinte sértetlen maradt a legtöbb dobozon. Bárki vitte is át, nagyon figyelt rá, hogy véletlenül se merüljön fel annak az igénye, hogy mindent át kéne törölgetni. Meszelés után minden visszakerül, ugyanúgy, ugyanazzal a porréteggel, amire zavartalanul gyűlhetnek az elkövetkezendő évek lassan ülepedő szemcséi.*
- Egy ideje már nem láttam Aztyant *mondja a kézmosásból visszaérve. A kezét megtörli egy tiszta rongyban, aztán ha kell, segít a poharakkal. A kibontást a Báróra bízza, akinek talán nagyobb rutinja van benne. Még csak az hiányozna, ha a különleges nedű palackja most pukkanna el a flaszteron az ügyetlenkedése miatt.*
- Talán a nevedben jár el valahol a városon kívül? Vagy csak szimplán elfoglalt, mint általában? Örülnék, ha volna rám néhány perce *sóhajt és arrébb igazgatja az egyik magasított széket, csak, hogy csináljon valamit.*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-16 17:23:18
Üzenet elküldve: 2023-08-16 17:23:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
- Nem uram, nem bántam meg semmit.
*Nem mintha Cha'yss szavaiból bármi bizonytalanságot hallani ki, mikor azt mondja “remélem, nem”, de azért csak megerősíti már. Miért is bánna meg bármit, ha egyszer a férfi boldoggá teszi? Ráadásul nem azért ment hozzá, mert úgy érezte, hogy ez egy olyan elvárás, aminek meg kell felelnie, hanem azért, mert valójában szereti. Furcsa, ettől valahogy megtanulta kicsit önmagát is szeretni, vagy legalább jobban szeretni. Meg is enged most magának pár másodpercet, hogy csak figyelje a másikat, ha valaki kívülről nézi, akkor azt látja, hogy Aenae szerelmesen bámulja Cha'ysst. A férfi pillanatnyi értetlensége zökkenti végül ki ebből.*
- Hát, azon nem gondolkodtam, hogy mi legyen a neve, csak azon, hogy ez ne. Nemtom' Nőm kedvence? Szeretőm álma? Imádottam imádottja?
*Tényleg elgondolkodik mint ezen és pikk-pakk rájön, hogy nem is olyan egyszerű az, hogy találjon az ember valami frappáns nevet egy ételnek.*
- Asszem, hogy ezen még dolgoznom kell…
*Kicsit elhúzza a száját, de azért nincsen elkámpicsorodva attól, hogy elsőre nem jutott eszébe semmi jó elnevezés.*
- Egy rum. Gondoltam. Olyan fickónak tűnsz.
*Kis segítségre van szüksége, hiszen gőze nincsen arról, hogy milyen pohárból szokás a rumot inni, ő mindig csak Cha'yss laposüvegéből itta. A pohár végül meglesz, ital is kerül bele, ahogyan tölt magának is a pálinkából - történetesen jól tudja, hogy melyik pohárba kell önteni. Addig azonban nem tolja a férfi elé a poharat, míg az beszél. Érzi, hogy az arcába szökik a vér, egy töredékpillanatig nem is tudja, hogy mit mondhatna, de aztán hamar megtalálja a hangját egy kis torok-köszörülés után.*
- Most dicsekszel?
*Nem is Aenae lenne, ha nem ez, vagy valami ehhez nagyon hasonló bukna ki belőle. Ajkai körül persze ott a finom mosoly.*
- Nyughass uram, szellőznie kell, ha igazán érezni akarod a zamatát.
*Igazából fogalma sincs, hogy a rumnak kell-e levegőzni fogyasztás előtt, de olyan határozottan mondja, hogy valaki, aki nem nagy rumfogyasztó, akár még el is hiheti neki. Közben azért odatolja az italt Cha'yss elé.*
- Hát, akkor igyunk rá és rám, ránk. És az új étlapra.
*Ha a másik is mondana “tósztot”, akkor azt még megvárja, majd hozzá koccintja a maga poharát a férfiéhoz, aztán olyan gyorsan csavarja le a maga pálinkáját, hogy az még egy gyakorló alkoholistának is becsületére válna. Szereti az érzést, hogy torkát égeti a szesz miközben kirázza a hideg, az egész élményt pedig megkoronázza a gyümölcsaroma, mely ott marad az ízlelőbimbóin. A pohár alja egészen hangosan koppan a pulton, mikor leengedi.*
- Nem uram, nem bántam meg semmit.
*Nem mintha Cha'yss szavaiból bármi bizonytalanságot hallani ki, mikor azt mondja “remélem, nem”, de azért csak megerősíti már. Miért is bánna meg bármit, ha egyszer a férfi boldoggá teszi? Ráadásul nem azért ment hozzá, mert úgy érezte, hogy ez egy olyan elvárás, aminek meg kell felelnie, hanem azért, mert valójában szereti. Furcsa, ettől valahogy megtanulta kicsit önmagát is szeretni, vagy legalább jobban szeretni. Meg is enged most magának pár másodpercet, hogy csak figyelje a másikat, ha valaki kívülről nézi, akkor azt látja, hogy Aenae szerelmesen bámulja Cha'ysst. A férfi pillanatnyi értetlensége zökkenti végül ki ebből.*
- Hát, azon nem gondolkodtam, hogy mi legyen a neve, csak azon, hogy ez ne. Nemtom' Nőm kedvence? Szeretőm álma? Imádottam imádottja?
*Tényleg elgondolkodik mint ezen és pikk-pakk rájön, hogy nem is olyan egyszerű az, hogy találjon az ember valami frappáns nevet egy ételnek.*
- Asszem, hogy ezen még dolgoznom kell…
*Kicsit elhúzza a száját, de azért nincsen elkámpicsorodva attól, hogy elsőre nem jutott eszébe semmi jó elnevezés.*
- Egy rum. Gondoltam. Olyan fickónak tűnsz.
*Kis segítségre van szüksége, hiszen gőze nincsen arról, hogy milyen pohárból szokás a rumot inni, ő mindig csak Cha'yss laposüvegéből itta. A pohár végül meglesz, ital is kerül bele, ahogyan tölt magának is a pálinkából - történetesen jól tudja, hogy melyik pohárba kell önteni. Addig azonban nem tolja a férfi elé a poharat, míg az beszél. Érzi, hogy az arcába szökik a vér, egy töredékpillanatig nem is tudja, hogy mit mondhatna, de aztán hamar megtalálja a hangját egy kis torok-köszörülés után.*
- Most dicsekszel?
*Nem is Aenae lenne, ha nem ez, vagy valami ehhez nagyon hasonló bukna ki belőle. Ajkai körül persze ott a finom mosoly.*
- Nyughass uram, szellőznie kell, ha igazán érezni akarod a zamatát.
*Igazából fogalma sincs, hogy a rumnak kell-e levegőzni fogyasztás előtt, de olyan határozottan mondja, hogy valaki, aki nem nagy rumfogyasztó, akár még el is hiheti neki. Közben azért odatolja az italt Cha'yss elé.*
- Hát, akkor igyunk rá és rám, ránk. És az új étlapra.
*Ha a másik is mondana “tósztot”, akkor azt még megvárja, majd hozzá koccintja a maga poharát a férfiéhoz, aztán olyan gyorsan csavarja le a maga pálinkáját, hogy az még egy gyakorló alkoholistának is becsületére válna. Szereti az érzést, hogy torkát égeti a szesz miközben kirázza a hideg, az egész élményt pedig megkoronázza a gyümölcsaroma, mely ott marad az ízlelőbimbóin. A pohár alja egészen hangosan koppan a pulton, mikor leengedi.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-14 22:27:45
Üzenet elküldve: 2023-08-14 22:27:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*Pontosan az volt a lényeg wegtoreni látogatásuk alatt, hogy Aenae csak a szépet és a jót lássa, ha pedig így volt, akkor az igric jó munkát végzett. Wegtoren szép és kalandos és ez így épp elég.
Csendben ért egyet a szívesség értékével, mert nem csak szülővárosában, de a világon mindenütt hasznos lehet szívességeket tenni és behajtani. Az igric pontosan tudja már, hogy Aenae nem naiv, olyan sok mindet látott és átélt, hogy bármelyik kalandor megirigyelné. Egyetértőn bólint arra is, hogy jó házigazdák lennének, ha hasonló vendégül lenne. Sokaknak tartozik szívességgel és kisebb-nagyobb segítséggel, nem csodálkozna, ha rajta is behajtanák egyszer. Bár az sokat segít, hogy olyan messze van Wegtorentől. Ha valaki Artheniorba érkezne, példának okáért, ha el kívánna tűnni a wegtoreni tekintetek elől, a Levegő Városa tökéletes volna erre. Ahogy ezt annak idején az igric is megtette, ám őt senki sem bújtatta vagy támogatta abban az időben.
Amíg a vörös nem ér vissza, Aenae egy másik italt ajánl, a wegtoreni rum jobban kedvére való volna, mint a pálinka.*
- Remélem, nem. *Válaszol őszintén. Valójában nem hitte, hogy Aenae megfutamodna az előttük álló nehézségektől, de most hogy hallja, megnyugtató.*
- Módosítanom? *Lepődik meg értetlen képpel, mert fogalma sincs, mire gondol a lány. Ám mivel elég gyorsan vág az esze és kicsit Aenae is segít, rájön, miről lehet szó.*
- Oh, az Úrnő Kedvence? *Nevet fel.*
- Mire szeretnéd? Te döntheted el. *Adja meg a lehetőséget kedvesének. Aztán Aenae jó pultosként ajánl választást, amire az igric megkerüli a pultot, hogy kívülre kerüljön és mint egy vendég, felül az egyik magasított székre.*
- Rumot szeretnék, virágom. *Választ a két alkohol közül.*
- Hogy mi nyomja a szívemet? *Kérdi, míg arra vár, hogy megkapja a rumot. Ha a lány hirtelen nem tudná, milyen pohárba öntse, akkor szavak nélkül segít megtalálni a pult mögött.*
- Hol is kezdjem? *Nevet fel, balját keresztben a pultra teszi maga előtt.*
- Azt hiszem, tökéletes életem van, boldog vagyok és elégedett, de ahogy ez lenni szokott, biztosan történik valami. De bármi is várjon ránk, veled az oldalamon magabiztosan néznék szembe vele. *Mindvégig Aenae topáz szemeibe néz, őszintén és magabiztosan beszél, csak a szája sarkában játszik némi mosoly.*
- Megkaphatom már az italom? *Kérdi sürgető hangon, de tekintetében derűs fények csillognak, egy pillanatra sem gondolva komolyan az elhangzottakat.*
*Pontosan az volt a lényeg wegtoreni látogatásuk alatt, hogy Aenae csak a szépet és a jót lássa, ha pedig így volt, akkor az igric jó munkát végzett. Wegtoren szép és kalandos és ez így épp elég.
Csendben ért egyet a szívesség értékével, mert nem csak szülővárosában, de a világon mindenütt hasznos lehet szívességeket tenni és behajtani. Az igric pontosan tudja már, hogy Aenae nem naiv, olyan sok mindet látott és átélt, hogy bármelyik kalandor megirigyelné. Egyetértőn bólint arra is, hogy jó házigazdák lennének, ha hasonló vendégül lenne. Sokaknak tartozik szívességgel és kisebb-nagyobb segítséggel, nem csodálkozna, ha rajta is behajtanák egyszer. Bár az sokat segít, hogy olyan messze van Wegtorentől. Ha valaki Artheniorba érkezne, példának okáért, ha el kívánna tűnni a wegtoreni tekintetek elől, a Levegő Városa tökéletes volna erre. Ahogy ezt annak idején az igric is megtette, ám őt senki sem bújtatta vagy támogatta abban az időben.
Amíg a vörös nem ér vissza, Aenae egy másik italt ajánl, a wegtoreni rum jobban kedvére való volna, mint a pálinka.*
- Remélem, nem. *Válaszol őszintén. Valójában nem hitte, hogy Aenae megfutamodna az előttük álló nehézségektől, de most hogy hallja, megnyugtató.*
- Módosítanom? *Lepődik meg értetlen képpel, mert fogalma sincs, mire gondol a lány. Ám mivel elég gyorsan vág az esze és kicsit Aenae is segít, rájön, miről lehet szó.*
- Oh, az Úrnő Kedvence? *Nevet fel.*
- Mire szeretnéd? Te döntheted el. *Adja meg a lehetőséget kedvesének. Aztán Aenae jó pultosként ajánl választást, amire az igric megkerüli a pultot, hogy kívülre kerüljön és mint egy vendég, felül az egyik magasított székre.*
- Rumot szeretnék, virágom. *Választ a két alkohol közül.*
- Hogy mi nyomja a szívemet? *Kérdi, míg arra vár, hogy megkapja a rumot. Ha a lány hirtelen nem tudná, milyen pohárba öntse, akkor szavak nélkül segít megtalálni a pult mögött.*
- Hol is kezdjem? *Nevet fel, balját keresztben a pultra teszi maga előtt.*
- Azt hiszem, tökéletes életem van, boldog vagyok és elégedett, de ahogy ez lenni szokott, biztosan történik valami. De bármi is várjon ránk, veled az oldalamon magabiztosan néznék szembe vele. *Mindvégig Aenae topáz szemeibe néz, őszintén és magabiztosan beszél, csak a szája sarkában játszik némi mosoly.*
- Megkaphatom már az italom? *Kérdi sürgető hangon, de tekintetében derűs fények csillognak, egy pillanatra sem gondolva komolyan az elhangzottakat.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-07 21:21:56
Üzenet elküldve: 2023-08-07 21:21:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*Természetesen tudja, hogy wegtoreni vendéglátójuk amott jelentős személyiség, de a valódi jelentőségével nincsen tisztában és igazán nem is érdekli. Ahogyan Wegtoren legmélyebb bugyrai sem érdeklik. Persze voltak olyan idők, mikor örömmel ment volna veszélyes helyekre, főleg azért, hogy anyját bosszantsa, de ezek az idők elmúltak.
Amúgy is nászúton volt, miért érdekelte a város sötét oldala? Az elmúlt hónapok igazán jól teltek, örömmel gondol vissza minden egyes percére, Cha'yss végig gondosan ügyelt arra, hogy kellően elfoglalt legyen ahhoz, hogy ne süppedjen letargiába, vagy ne kezdjen önmarcangolásba a történtek miatt. Cha'yss meg történetesen nem azzal töltötte ki a szabadidejüket, hogy Wegtoren múltjáról, jelenéről vagy akár a politikai berendezkedéséről tartson hosszas elbeszéléseket.*
- A szívesség mindenhol kiváló fizetőeszköz.
*Szó sincs arról, hogy Aenae különösebben naiv lenne, valaha talán az volt, de azok az idők is elmúltak már. Szereti azt hinni magáról, hogy tudja, hogy hogyan is működik a világ, az viszont már másik kérdés, hogy újabban kevéssé érdeklik mások. Tudatos döntés ez a részéről, és kőkemény munka van abban, hogy ez így legyen, hiszen így azzal sem foglalkozik, hogy mások mit várnak (várnának) el tőle. Ettől jobban érzi magát. Ráadásul kicsit most mintha szórakozottnak is tűnne.*
- Biztos vagyok benne, hogy ha így lesz, akkor mi is kiváló vendéglátók leszünk.
*Teljesen komolyan gondolja, hogy így lenne, bár nemigen tudja elképzelni, hogy egy wegtoreni hatalmasságot különösebben szórakoztasson Arthenior. Arthenior meglehetősen unalmas városnak tűnik Wegtoren után. Meg aztán egy wegtoreni hatalmasságnak mi keresnivalója lenne itt? Rég rossz, ha megjelenik a küszöbükön, mert akkor akar valamit és valószínűleg nem azt, hogy megmutassák neki a helyi piacot.
Yeza aztán magukra hagyja őket, hogy megkeresse azt az üveg bort. Aenae különben szívesen koccintott volna valami tüzes lélekölővel is, amit kupicában mérnek, de ha Cha'yss szerint bor illik az alkalomhoz, akkor bor illik az alkalomhoz. Azért csak maga elé húz egy pálinkás üveget.*
- Addig is… Mit szólnál ehhez?
*Rámosolyog a férfire, közben közelíti a rumos palackot is, hiszen Cha'yss inkább az a rumos-alkat, semmint a pálinkás.*
- Gondolod, hogy ilyen apróság miatt megfutamodnék? Viszont módosítanod kellene az étlapot.
*Aenae hátán mindig is a hideg futkosott az úrnő titulustól, hónapok óta nem hallotta, de Yeza most ezzel illette és ugyanazt a rossz szájízt hozza, amit mindig is.*
- Az étel kedvemre van, csak a nevével nem vagyok kibékülve.
*Mondja ezt már azután, hogy megtudják, hogy nem olyan egyszerű ez a borkérdés, mint azt elsőre gondolták.*
- Rum legyen, vagy pálinka? És uram, nekem, mint egy jó kocsmárosnak, elmondhatsz mindent, ami a szíved nyomja.
A hozzászólás írója (Kagaenae Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.08 00:04:32
*Természetesen tudja, hogy wegtoreni vendéglátójuk amott jelentős személyiség, de a valódi jelentőségével nincsen tisztában és igazán nem is érdekli. Ahogyan Wegtoren legmélyebb bugyrai sem érdeklik. Persze voltak olyan idők, mikor örömmel ment volna veszélyes helyekre, főleg azért, hogy anyját bosszantsa, de ezek az idők elmúltak.
Amúgy is nászúton volt, miért érdekelte a város sötét oldala? Az elmúlt hónapok igazán jól teltek, örömmel gondol vissza minden egyes percére, Cha'yss végig gondosan ügyelt arra, hogy kellően elfoglalt legyen ahhoz, hogy ne süppedjen letargiába, vagy ne kezdjen önmarcangolásba a történtek miatt. Cha'yss meg történetesen nem azzal töltötte ki a szabadidejüket, hogy Wegtoren múltjáról, jelenéről vagy akár a politikai berendezkedéséről tartson hosszas elbeszéléseket.*
- A szívesség mindenhol kiváló fizetőeszköz.
*Szó sincs arról, hogy Aenae különösebben naiv lenne, valaha talán az volt, de azok az idők is elmúltak már. Szereti azt hinni magáról, hogy tudja, hogy hogyan is működik a világ, az viszont már másik kérdés, hogy újabban kevéssé érdeklik mások. Tudatos döntés ez a részéről, és kőkemény munka van abban, hogy ez így legyen, hiszen így azzal sem foglalkozik, hogy mások mit várnak (várnának) el tőle. Ettől jobban érzi magát. Ráadásul kicsit most mintha szórakozottnak is tűnne.*
- Biztos vagyok benne, hogy ha így lesz, akkor mi is kiváló vendéglátók leszünk.
*Teljesen komolyan gondolja, hogy így lenne, bár nemigen tudja elképzelni, hogy egy wegtoreni hatalmasságot különösebben szórakoztasson Arthenior. Arthenior meglehetősen unalmas városnak tűnik Wegtoren után. Meg aztán egy wegtoreni hatalmasságnak mi keresnivalója lenne itt? Rég rossz, ha megjelenik a küszöbükön, mert akkor akar valamit és valószínűleg nem azt, hogy megmutassák neki a helyi piacot.
Yeza aztán magukra hagyja őket, hogy megkeresse azt az üveg bort. Aenae különben szívesen koccintott volna valami tüzes lélekölővel is, amit kupicában mérnek, de ha Cha'yss szerint bor illik az alkalomhoz, akkor bor illik az alkalomhoz. Azért csak maga elé húz egy pálinkás üveget.*
- Addig is… Mit szólnál ehhez?
*Rámosolyog a férfire, közben közelíti a rumos palackot is, hiszen Cha'yss inkább az a rumos-alkat, semmint a pálinkás.*
- Gondolod, hogy ilyen apróság miatt megfutamodnék? Viszont módosítanod kellene az étlapot.
*Aenae hátán mindig is a hideg futkosott az úrnő titulustól, hónapok óta nem hallotta, de Yeza most ezzel illette és ugyanazt a rossz szájízt hozza, amit mindig is.*
- Az étel kedvemre van, csak a nevével nem vagyok kibékülve.
*Mondja ezt már azután, hogy megtudják, hogy nem olyan egyszerű ez a borkérdés, mint azt elsőre gondolták.*
- Rum legyen, vagy pálinka? És uram, nekem, mint egy jó kocsmárosnak, elmondhatsz mindent, ami a szíved nyomja.
A hozzászólás írója (Kagaenae Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.08 00:04:32
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-07 12:42:36
Üzenet elküldve: 2023-08-07 12:42:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*A szűk kör valóban helytálló, hisz csak hárman maradtak a fogadóban. Aenae pedig nem gördít akadályt a koccintás útjába, hogy aztán a saját szavaival mondja el érzéseit a wegtoreni nászútról. Az igric valóban különös műgonddal válogatta meg látogatásaik helyszínét. A legtöbb hely, ahová feleségét is magával vitte, a nagyközönség számára is elérhetők voltak. Színes vásári forgatag, fényűző fürdőház, baráti látogatások. És persze kihagyta az olyan helyeket, mint a Kín és Könny háza, ahol a gyönyört valóban kínban és könnyben mérik, a rabszolgapiacot vagy a veszélyes helyeket, ahol egyetlen elrontott szó is vérontást jelenthet. Aenaenek nem is kell tudnia az ilyen helyekről, elég, ha Wegtoren napos oldalát látja csak. Tökéletesen jól volt az úgy.*
- Ha engem kérdezel, akkor nem túl jól, ha a fiát, akkor sajnos jól. *Válaszol nevetve. Az öregnek, wegtoreni viszonylatban, már így is hosszú életet adtak az istenek, az örököse viszont alig várja, hogy végre átvehesse a Ház irányítását. Ám erre, amíg a vén Vikharys él, nincs esélye. Megöletni túl kockázatos volna, pártfogói nem szeretik azokat, kik saját vérüket ontják, véres leszámolást eredményezne csak, így várnia kell, bár türelme véges. Nem lepődik meg rajta, hogy Yeza ismeri a nagybirtokost, bár kérdéséből érzi, szomjazik a wegtoreni hírekre. Csalódna is, ha nem így volna.
A szívesség dolgáról esett kis diskurzus alatt lopott pillantással Yezára néz. Az apró és nem is annyira apró szivességek tartják egyben (részben) a káoszt, ember legyen a talpán, aki tisztában van ki, kinek és mivel tartozik. Nem is jó az ilyesmit fejtegetni.*
- Ha úgy hozza a szükség. *Válaszolja. Nem szívesen látna vendégül senkit, mert bár neki is vannak tartozásai, mégsem kívánja, hogy egy nap beállítson valaki behajtani őket.
Végül az is eldől, ki lesz az, aki előkeríti a habzó bort a pincéből. Mondjuk abban biztos volt az igric, hogy nem ő fogja megkeresni a dohos helyiségben. Yeza el is indul, kettesben hagyva így Aenaevel.*
- Ugye nem bántad máris meg, hogy hozzámjöttél? *Lép be a pult mögé.*
- Visszajövünk és máris egy sor megoldandó problémával találjuk szembe magunk. *Teszi hozzá. A fogadó kong az ürességtől, a tagok szétszéledtek, ami lehet, hogy nem a báró hibája, de része biztosan van benne.
Kisvártatva Nyikhaj érkezik azzal, hogy a vörösnek nem sikerült meglelnie a bort, így kitérőt kell tennie miatta, ami tovább tetézi a helyzetet.*
- Nah, még ez is. *Nevet fel kínjában az igric.*
*A szűk kör valóban helytálló, hisz csak hárman maradtak a fogadóban. Aenae pedig nem gördít akadályt a koccintás útjába, hogy aztán a saját szavaival mondja el érzéseit a wegtoreni nászútról. Az igric valóban különös műgonddal válogatta meg látogatásaik helyszínét. A legtöbb hely, ahová feleségét is magával vitte, a nagyközönség számára is elérhetők voltak. Színes vásári forgatag, fényűző fürdőház, baráti látogatások. És persze kihagyta az olyan helyeket, mint a Kín és Könny háza, ahol a gyönyört valóban kínban és könnyben mérik, a rabszolgapiacot vagy a veszélyes helyeket, ahol egyetlen elrontott szó is vérontást jelenthet. Aenaenek nem is kell tudnia az ilyen helyekről, elég, ha Wegtoren napos oldalát látja csak. Tökéletesen jól volt az úgy.*
- Ha engem kérdezel, akkor nem túl jól, ha a fiát, akkor sajnos jól. *Válaszol nevetve. Az öregnek, wegtoreni viszonylatban, már így is hosszú életet adtak az istenek, az örököse viszont alig várja, hogy végre átvehesse a Ház irányítását. Ám erre, amíg a vén Vikharys él, nincs esélye. Megöletni túl kockázatos volna, pártfogói nem szeretik azokat, kik saját vérüket ontják, véres leszámolást eredményezne csak, így várnia kell, bár türelme véges. Nem lepődik meg rajta, hogy Yeza ismeri a nagybirtokost, bár kérdéséből érzi, szomjazik a wegtoreni hírekre. Csalódna is, ha nem így volna.
A szívesség dolgáról esett kis diskurzus alatt lopott pillantással Yezára néz. Az apró és nem is annyira apró szivességek tartják egyben (részben) a káoszt, ember legyen a talpán, aki tisztában van ki, kinek és mivel tartozik. Nem is jó az ilyesmit fejtegetni.*
- Ha úgy hozza a szükség. *Válaszolja. Nem szívesen látna vendégül senkit, mert bár neki is vannak tartozásai, mégsem kívánja, hogy egy nap beállítson valaki behajtani őket.
Végül az is eldől, ki lesz az, aki előkeríti a habzó bort a pincéből. Mondjuk abban biztos volt az igric, hogy nem ő fogja megkeresni a dohos helyiségben. Yeza el is indul, kettesben hagyva így Aenaevel.*
- Ugye nem bántad máris meg, hogy hozzámjöttél? *Lép be a pult mögé.*
- Visszajövünk és máris egy sor megoldandó problémával találjuk szembe magunk. *Teszi hozzá. A fogadó kong az ürességtől, a tagok szétszéledtek, ami lehet, hogy nem a báró hibája, de része biztosan van benne.
Kisvártatva Nyikhaj érkezik azzal, hogy a vörösnek nem sikerült meglelnie a bort, így kitérőt kell tennie miatta, ami tovább tetézi a helyzetet.*
- Nah, még ez is. *Nevet fel kínjában az igric.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-06 19:23:32
Üzenet elküldve: 2023-08-06 19:23:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
- Ó *szökik ki Yeza ajkán némi meglepettség.* - Ralmeron Vikharys birtokairól ódákat zengenek. *Szörnyen rágja a gondolat, hogy ennyire kiesett a wegtoreni történések és hatalmi rétegződések nyomon követéséből. Már akkor is csak homályban tapogatózott, amikor Aztyannál beajánlkozott a Kereskedőháznál. A Vikharys persze nem idegen a számára, de azt nem tudja, hogy az idősebb vagy az ifjabb Ralmeronról beszél a Báró.*
- Remélem, jól szolgál az egészsége *puhatolózik, hátha a válaszból kiderül. A kezdetektől zavarja, hogy nem ismeri a részleteket Caldorcor szerzett címéről. Óvatosan találgat és kombinál, de ezek csak feltételezések. Régi, megkopott információkra épült ingatag torony. Túlságosan belé égett az az eset, amikor Asgron Wergenson, meg a ritka gyöngy megszerzése kapcsán megpróbált a kompetenciák zavarosában halászni. Nehéz elengedni olyasmit, ami régen az egyik legfőbb elvárás volt felé. Amióta maga mögött hagyta a Tűz Városát, elapadtak a forrásai és a kérdezősködéssel is csínján kellett bánnia. Ez kényes téma és Astyant valószínűleg hiába kérdezné, a Bárónál pedig jó alkalmat kéne találnia hozzá. Nyilván egyszerűbb dolga lenne, ha nem házas és főleg nem szerelmes jótevőből kéne információt kihúzni, de Caldorcorral kapcsolatban hálás a sorsnak, hogy ezt az utat kihúzta a palettáról. Mondjuk, ha megnyúznák se tudná biztosra mondani, hogy ez a házasság meg a körülötte ömlengő szirupos érzések valódiak-e. Néha meg merne rá esküdni, hogy igen, de egy pillanattal később máris felmerülnek a kételyek benne. Nem bízik benne. De a legrosszabb, hogy kicsit se számít mindez. A tartozása felé hűséget és engedelmességet parancsol.
A thag Úrnő olyan naiv elragadtatással beszél Wegtorenről, mint amikor egy csöpp gyermek fogalmazza meg, hogy lett kistestvére. Ezek szerint Caldorcor nagy gonddal navigálta a kis kiruccanást. A Rurak sikátorai, a Csonkatorony árnyékában sorakozó ketrecek, ahol az élő húst árulják a láncos gályák gyomrából... az csak bennfentesek számára nyitott világ.*
- Wegtorenben a szívességgel épp úgy kereskednek, mint bármi mással, Úrnő. *Mondja, bár nem biztos, hogy bölcsen, de Aenae jóhiszemű szavai a szájára csalják a fricskát.* - Így aligha lehet visszaélni vele. *Megvonja a vállát, s könnyed mosolya egész súlytalanná, élcelődő kis megjegyzéssé lágyítja a szavait, de Caldorcor bizonyára tudja, hogy amit mond, az bizony szó szerint úgy van.* - Talán maholnap férjurad házigazdaként törleszt hasonlóan kiváló vendéglátóként *mondja.
Irigyli a tharg lányt. Úgy gondolja, mindig volt mellette valaki, akinek gondja volt rá, hogy a dolgokból mindig csak a kirakatba való felszínt lássa. Annyira erősen kapaszkodik belé ez a dolog, hogy annak ellenére se tud kibillenni e meggyőződése, hogy látta azokat a szörnyű hegeket Aenae testén. Látta vérben, amint elvesztette a magzatát... De ez a felhőtlen derű a pozsgás orcán... Mintha új ember lenne, mintha minden reggel tiszta lapot kapna az élettől.*
- De... *csapja össze a tenyerét* - megyek és előkerítem azt a palack habzóbort a pincéből.
*Indul is, mielőtt a fecsegése túl messzire menne. Hátul a személyzeti részen épp keresi a pince kulcsát, amikor Nyikhaj közli, hogy azt bizony hiába, mert a meszelés miatt mindent áthordtak a Központba ideiglenesen, szóval bármit is akar a pincéből, az ott lesz. Ha már így alakult, Yeza megkéri a segédet, hogy szóljon a Bárónak és bájos arájának, hogy kicsit nagyobb kitérő lesz, míg az a nedű az asztalra kerül, de igyekszik vissza.*
- Ó *szökik ki Yeza ajkán némi meglepettség.* - Ralmeron Vikharys birtokairól ódákat zengenek. *Szörnyen rágja a gondolat, hogy ennyire kiesett a wegtoreni történések és hatalmi rétegződések nyomon követéséből. Már akkor is csak homályban tapogatózott, amikor Aztyannál beajánlkozott a Kereskedőháznál. A Vikharys persze nem idegen a számára, de azt nem tudja, hogy az idősebb vagy az ifjabb Ralmeronról beszél a Báró.*
- Remélem, jól szolgál az egészsége *puhatolózik, hátha a válaszból kiderül. A kezdetektől zavarja, hogy nem ismeri a részleteket Caldorcor szerzett címéről. Óvatosan találgat és kombinál, de ezek csak feltételezések. Régi, megkopott információkra épült ingatag torony. Túlságosan belé égett az az eset, amikor Asgron Wergenson, meg a ritka gyöngy megszerzése kapcsán megpróbált a kompetenciák zavarosában halászni. Nehéz elengedni olyasmit, ami régen az egyik legfőbb elvárás volt felé. Amióta maga mögött hagyta a Tűz Városát, elapadtak a forrásai és a kérdezősködéssel is csínján kellett bánnia. Ez kényes téma és Astyant valószínűleg hiába kérdezné, a Bárónál pedig jó alkalmat kéne találnia hozzá. Nyilván egyszerűbb dolga lenne, ha nem házas és főleg nem szerelmes jótevőből kéne információt kihúzni, de Caldorcorral kapcsolatban hálás a sorsnak, hogy ezt az utat kihúzta a palettáról. Mondjuk, ha megnyúznák se tudná biztosra mondani, hogy ez a házasság meg a körülötte ömlengő szirupos érzések valódiak-e. Néha meg merne rá esküdni, hogy igen, de egy pillanattal később máris felmerülnek a kételyek benne. Nem bízik benne. De a legrosszabb, hogy kicsit se számít mindez. A tartozása felé hűséget és engedelmességet parancsol.
A thag Úrnő olyan naiv elragadtatással beszél Wegtorenről, mint amikor egy csöpp gyermek fogalmazza meg, hogy lett kistestvére. Ezek szerint Caldorcor nagy gonddal navigálta a kis kiruccanást. A Rurak sikátorai, a Csonkatorony árnyékában sorakozó ketrecek, ahol az élő húst árulják a láncos gályák gyomrából... az csak bennfentesek számára nyitott világ.*
- Wegtorenben a szívességgel épp úgy kereskednek, mint bármi mással, Úrnő. *Mondja, bár nem biztos, hogy bölcsen, de Aenae jóhiszemű szavai a szájára csalják a fricskát.* - Így aligha lehet visszaélni vele. *Megvonja a vállát, s könnyed mosolya egész súlytalanná, élcelődő kis megjegyzéssé lágyítja a szavait, de Caldorcor bizonyára tudja, hogy amit mond, az bizony szó szerint úgy van.* - Talán maholnap férjurad házigazdaként törleszt hasonlóan kiváló vendéglátóként *mondja.
Irigyli a tharg lányt. Úgy gondolja, mindig volt mellette valaki, akinek gondja volt rá, hogy a dolgokból mindig csak a kirakatba való felszínt lássa. Annyira erősen kapaszkodik belé ez a dolog, hogy annak ellenére se tud kibillenni e meggyőződése, hogy látta azokat a szörnyű hegeket Aenae testén. Látta vérben, amint elvesztette a magzatát... De ez a felhőtlen derű a pozsgás orcán... Mintha új ember lenne, mintha minden reggel tiszta lapot kapna az élettől.*
- De... *csapja össze a tenyerét* - megyek és előkerítem azt a palack habzóbort a pincéből.
*Indul is, mielőtt a fecsegése túl messzire menne. Hátul a személyzeti részen épp keresi a pince kulcsát, amikor Nyikhaj közli, hogy azt bizony hiába, mert a meszelés miatt mindent áthordtak a Központba ideiglenesen, szóval bármit is akar a pincéből, az ott lesz. Ha már így alakult, Yeza megkéri a segédet, hogy szóljon a Bárónak és bájos arájának, hogy kicsit nagyobb kitérő lesz, míg az a nedű az asztalra kerül, de igyekszik vissza.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-06 13:46:28
Üzenet elküldve: 2023-08-06 13:46:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
//Vacsora vége//
*Aenae elnézi a távozó gnőm hátát, majd utána az ajtón marad a pillantása. Újra megállapítja magában, hogy igen fura szerzet volt úgy összességében. De Arthenior a furcsa szerzetek olvasztótégelye. Tekintete akkor szakad el a bejárattól, mikor újra előkerül Cha'yss és Yeza.*
- A gnőm szerint egy marha nagy patkány lakik a kamrában.
*Egy patkány nemigen ijeszti meg Aenaet, még akkor sem, ha igen nagyra nőtt példány. Meg aztán egy macskával valóban orvosolható is a baj. Szóval nagyjából lényegtelen, hogy ott az a rágcsáló, érkezik a macska, aztán volt patkány, nincs patkány.*
- Nagyszerű ötlet!
*Szelíd mosolyt küld előbb az egyik, majd a másik irányába. Akár féltékeny is lehetne, hogy ezek ketten eltűntek egy időre, de semmi ilyen vagy ehhez hasonló érzés sincs benne. Ha a dolog fordítva történt volna és Cha'yss gombjai azután tűntek volna el, hogy elvonultak, akkor most lehet, hogy fejbe somná egyiküket egy söröskorsóval.
A borválasztást illetően is csak annyit tudna mondani, amit az előbb is, hogy nagyszerű ötlet, de nyilván nem indul, hogy olyan palackot keresgéljen, amiről fogalma sincsen és ami talán ott sincs már.*
- Igen, nagyon kedves volt tőle a meghívás. Talán kicsit vissza is éltünk a vendégszeretetével.
*Aenae ugyan nincsen tisztában a wegtoreni viszonyokkal, de abban biztos, hogy a meghívás éppen annyira volt politika, mint szívesség. És wegtoreni tartózkodásuk valamennyi meghívására igaz ez. A legtöbb alkalmi vendéglátójuk nevét már elfelejtette, talán meg sem jegyezte igazán, mert jobban érdekelte, hogy a vendégség végén majd összebújhat Cha'ysszal.*
- Wegtorenben mindenki nagyon szép és izgalmasnak tűnik.
*Az ő szeme Artheniorhoz szokott és thargföldhöz, Wegtoren minden tekintetben egzotikus a számára. Egy pillanatra Yezára pillant, aki valószínűleg még a wegtoreniek között is kiemelkedő szépség. Aenaebe valahogy bevésődött az a pillanat, mikor az ölében tartotta a fejét, miközben ő azon küzdött, hogy eszméletén tudjon maradni. Valamiféle éteri lénynek gondolta akkor, és valahogy ez annak ellenére is így van, hogy most tökéletesen tudatánál van.*
- Nagyon kedvesek voltak.
*Hogy érdekből kedveskedtek-e, az meg cseppet sem érdekli Aenaet. A féltékeny és gyilkos pillantások meg egészen mulattatták a végére, meg a gondolat, hogy ő, az arteniori penészvirág, milyen trófeát szerzett Cha'yss személyében.*
//Vacsora vége//
*Aenae elnézi a távozó gnőm hátát, majd utána az ajtón marad a pillantása. Újra megállapítja magában, hogy igen fura szerzet volt úgy összességében. De Arthenior a furcsa szerzetek olvasztótégelye. Tekintete akkor szakad el a bejárattól, mikor újra előkerül Cha'yss és Yeza.*
- A gnőm szerint egy marha nagy patkány lakik a kamrában.
*Egy patkány nemigen ijeszti meg Aenaet, még akkor sem, ha igen nagyra nőtt példány. Meg aztán egy macskával valóban orvosolható is a baj. Szóval nagyjából lényegtelen, hogy ott az a rágcsáló, érkezik a macska, aztán volt patkány, nincs patkány.*
- Nagyszerű ötlet!
*Szelíd mosolyt küld előbb az egyik, majd a másik irányába. Akár féltékeny is lehetne, hogy ezek ketten eltűntek egy időre, de semmi ilyen vagy ehhez hasonló érzés sincs benne. Ha a dolog fordítva történt volna és Cha'yss gombjai azután tűntek volna el, hogy elvonultak, akkor most lehet, hogy fejbe somná egyiküket egy söröskorsóval.
A borválasztást illetően is csak annyit tudna mondani, amit az előbb is, hogy nagyszerű ötlet, de nyilván nem indul, hogy olyan palackot keresgéljen, amiről fogalma sincsen és ami talán ott sincs már.*
- Igen, nagyon kedves volt tőle a meghívás. Talán kicsit vissza is éltünk a vendégszeretetével.
*Aenae ugyan nincsen tisztában a wegtoreni viszonyokkal, de abban biztos, hogy a meghívás éppen annyira volt politika, mint szívesség. És wegtoreni tartózkodásuk valamennyi meghívására igaz ez. A legtöbb alkalmi vendéglátójuk nevét már elfelejtette, talán meg sem jegyezte igazán, mert jobban érdekelte, hogy a vendégség végén majd összebújhat Cha'ysszal.*
- Wegtorenben mindenki nagyon szép és izgalmasnak tűnik.
*Az ő szeme Artheniorhoz szokott és thargföldhöz, Wegtoren minden tekintetben egzotikus a számára. Egy pillanatra Yezára pillant, aki valószínűleg még a wegtoreniek között is kiemelkedő szépség. Aenaebe valahogy bevésődött az a pillanat, mikor az ölében tartotta a fejét, miközben ő azon küzdött, hogy eszméletén tudjon maradni. Valamiféle éteri lénynek gondolta akkor, és valahogy ez annak ellenére is így van, hogy most tökéletesen tudatánál van.*
- Nagyon kedvesek voltak.
*Hogy érdekből kedveskedtek-e, az meg cseppet sem érdekli Aenaet. A féltékeny és gyilkos pillantások meg egészen mulattatták a végére, meg a gondolat, hogy ő, az arteniori penészvirág, milyen trófeát szerzett Cha'yss személyében.*
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-06 12:10:05
Üzenet elküldve: 2023-08-06 12:10:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
//Vacsora vége//
*Nem, a báró nem az a pirulós fajta és különben sem a nadrágját cserélte le, csak az inget. Yeza előzékenyen átveszi tőle a sérültet és adja neki oda az újat. Kedveli a vöröst, de nincs benne vonzalom iránta. Már nem azért, mert a vörös ne volna kedvére való, amióta Aenaet ismeri, nem is lépett félre. Fogalma sincs, hogy most ez miért jutott eszébe. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a wegtoreni lány tekintete megakad a sebhelyén. Kevesen vannak Wegtorenben, akik ne hallottak volna a befolyásos Selon ház Tever nevű örökösének haláláról és annak következményeiről. Vannak olyanok, akik tragikus hősnek tartják az igricet, mások szerint épp ő okozta az örökös és mestere halálát. Az igazat senki sem ismeri, csak az igric, aki bárói címét és a szíve alatt húzódó heget "köszöntheti" annak az éjszakának. Mondhatni, a báró is az önként vállalt száműzetést választotta és csak most, mézeshetei alatt tért vissza szülővárosába.
Az arénabajnokkal kapcsolatosan elismerő pillantással felel Yeza komisz mosolyára*
- Semmi baj, én tűntem el hónapokra, ilyenkor pedig minden információra szükségem van. Jól tetted. *Nyugtatja meg a vöröst. Tényleg sok információ, de legalább valakitől megkapja őket és nem magának kell kiderítenie mindent.
Aztán visszaindulnak a fogadótérbe, hogy az igric javaslatára itallal ünnepeljék meg a menyegzőt. Visszatérve már nem találják ott Xavyt, a cserfes gnóm lány kereket oldott időközben.*
- Kedvesem. *Köszönti Aenaet immáron újra makulátlan ingben és megjelenéssel.*
- Arra gondoltam, koccinthatnánk egyet az egybekelésünkre Yezával is. Ha már ilyen szűk körben maradtunk. *Nem megy be a pultba, hisz már Yeza és Aenae is ott vannak, mintha vendég volna, ül fel az egyik magasított székre a pultnál.*
- Ha minden igaz, akkor akad még egy üveg wegtoreni habzóbor a pincében. Legalábbis remélem, hogy megvan. Tökéletes volna az alkalomra. *Javasolja és reméli, hogy valóban elérhető még az a palack és nem adták oda fröccsnek valami földtúrónak.*
- Valójában Ralmeron Vikharys barátom egyik udvarházában vendégeskedtünk. *Yeza biztosan ismeri a wegotreni illetőségű kereskedőház fejét, aki a báró egyik patrónusa most és a regebbi időkben is.*
- A legtöbbet ott voltunk. *Pillant sokat sejtetőn Aenaere, amiből kiderülhet, hogy mivel ütötték el a legtöbb időt.*
- De voltunk a Fürdőben, megnéztük a vásárt és jókat ettünk-ittunk természetesen. *Ad rövidre fogott beszámolót mézesheteiket illetően.*
//Vacsora vége//
*Nem, a báró nem az a pirulós fajta és különben sem a nadrágját cserélte le, csak az inget. Yeza előzékenyen átveszi tőle a sérültet és adja neki oda az újat. Kedveli a vöröst, de nincs benne vonzalom iránta. Már nem azért, mert a vörös ne volna kedvére való, amióta Aenaet ismeri, nem is lépett félre. Fogalma sincs, hogy most ez miért jutott eszébe. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a wegtoreni lány tekintete megakad a sebhelyén. Kevesen vannak Wegtorenben, akik ne hallottak volna a befolyásos Selon ház Tever nevű örökösének haláláról és annak következményeiről. Vannak olyanok, akik tragikus hősnek tartják az igricet, mások szerint épp ő okozta az örökös és mestere halálát. Az igazat senki sem ismeri, csak az igric, aki bárói címét és a szíve alatt húzódó heget "köszöntheti" annak az éjszakának. Mondhatni, a báró is az önként vállalt száműzetést választotta és csak most, mézeshetei alatt tért vissza szülővárosába.
Az arénabajnokkal kapcsolatosan elismerő pillantással felel Yeza komisz mosolyára*
- Semmi baj, én tűntem el hónapokra, ilyenkor pedig minden információra szükségem van. Jól tetted. *Nyugtatja meg a vöröst. Tényleg sok információ, de legalább valakitől megkapja őket és nem magának kell kiderítenie mindent.
Aztán visszaindulnak a fogadótérbe, hogy az igric javaslatára itallal ünnepeljék meg a menyegzőt. Visszatérve már nem találják ott Xavyt, a cserfes gnóm lány kereket oldott időközben.*
- Kedvesem. *Köszönti Aenaet immáron újra makulátlan ingben és megjelenéssel.*
- Arra gondoltam, koccinthatnánk egyet az egybekelésünkre Yezával is. Ha már ilyen szűk körben maradtunk. *Nem megy be a pultba, hisz már Yeza és Aenae is ott vannak, mintha vendég volna, ül fel az egyik magasított székre a pultnál.*
- Ha minden igaz, akkor akad még egy üveg wegtoreni habzóbor a pincében. Legalábbis remélem, hogy megvan. Tökéletes volna az alkalomra. *Javasolja és reméli, hogy valóban elérhető még az a palack és nem adták oda fröccsnek valami földtúrónak.*
- Valójában Ralmeron Vikharys barátom egyik udvarházában vendégeskedtünk. *Yeza biztosan ismeri a wegotreni illetőségű kereskedőház fejét, aki a báró egyik patrónusa most és a regebbi időkben is.*
- A legtöbbet ott voltunk. *Pillant sokat sejtetőn Aenaere, amiből kiderülhet, hogy mivel ütötték el a legtöbb időt.*
- De voltunk a Fürdőben, megnéztük a vásárt és jókat ettünk-ittunk természetesen. *Ad rövidre fogott beszámolót mézesheteiket illetően.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-02 10:46:31
Üzenet elküldve: 2023-08-02 10:46:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Yeza inkább azon lepődne meg, ha a Báró pirulva szégyenlősködne egy ingcserén. Az jóval kevésbé vallana rá. Előzékenyen elveszi tőle a gombhíjas inget azzal, hogy majd ő elrendezi, de a dolog közben megakad a pillantása a sebhelyen. Nem illene bámulni, de az, hogy ennyire közel van ahhoz, amit élő ember már bizonyosan nem viselne, nos, akaratlanul is ott tartja a tekintetét, míg a friss ing anyaga el nem fedi.
Igyekszik rövid úton kikeveredni a mondandójából, de egy kicsit döcögősre sikerül. A Caldorcor szemöldökei közt elmélyülő ráncot ő a rosszallás jelének véli amiatt, hogy csak ilyen soká szól csak a tudomására jutott dolgokról. Arról fogalma sincs, hogy a férfi csak elvesztette a fonalat a csapongó kifogások között.*
- Többek között *vonja meg a vállát amikor arra kerül a szó, hogy Krultos mit szeretne. Komisz mosoly szökik a szája szegletébe, ami valamelyest sejteti, hogy mi oldhatta meg az egykori Bajnok nyelvét.*
- Persze *bólint, kissé zavarban.* - Nem akartam így rád zúdítani a dolgokat, Báróm, csak úgy véltem, szeretsz tudni az ilyesmiről. Semmi több.
*A meghívásra elmosolyodik ő is, bár hogy a fejlemények merre vezetnek, az még a jövő homályába vész. Igyekszik bizakodó maradni annak ellenére is, hogy az Úrnővel valószínűleg nem lesz könnyű megtalálnia a hangot.*
- Örömmel.
*A fogadótérbe érve immár teljesen üresen találják a Kalmárt. ~A kis kócos hamar betömte, ami elé raktak.~ Egy kicsit azért kínosan érzi magát a párocska körében. Még azzal se tudja elütni a feszengést, hogy gyorsan intézi az italokat. A sürgölődés közben némileg talán ő is oldódna, de hát ugye Aenae áll a pultban, az meg mégis hogyan nézne ki, ha odébb könyökölné. De az se sokkal jobb, hogy odatámaszkodik és várja, hogy a főnök újdonsült asszonykája kiszolgálja.*
- És, mivel koccintana az ifjú pár? *kérdi egy nagy, mosolygós sóhajjal, hátha nyer egy kis időt, míg azok ketten eldöntik, ki legyen a kiszolgáló személyzet.* - Alig várom, hogy halljam, merre jártatok. ~Feltéve, hogy kidugtátok az orrotokat a hálószobából.~
*Yeza inkább azon lepődne meg, ha a Báró pirulva szégyenlősködne egy ingcserén. Az jóval kevésbé vallana rá. Előzékenyen elveszi tőle a gombhíjas inget azzal, hogy majd ő elrendezi, de a dolog közben megakad a pillantása a sebhelyen. Nem illene bámulni, de az, hogy ennyire közel van ahhoz, amit élő ember már bizonyosan nem viselne, nos, akaratlanul is ott tartja a tekintetét, míg a friss ing anyaga el nem fedi.
Igyekszik rövid úton kikeveredni a mondandójából, de egy kicsit döcögősre sikerül. A Caldorcor szemöldökei közt elmélyülő ráncot ő a rosszallás jelének véli amiatt, hogy csak ilyen soká szól csak a tudomására jutott dolgokról. Arról fogalma sincs, hogy a férfi csak elvesztette a fonalat a csapongó kifogások között.*
- Többek között *vonja meg a vállát amikor arra kerül a szó, hogy Krultos mit szeretne. Komisz mosoly szökik a szája szegletébe, ami valamelyest sejteti, hogy mi oldhatta meg az egykori Bajnok nyelvét.*
- Persze *bólint, kissé zavarban.* - Nem akartam így rád zúdítani a dolgokat, Báróm, csak úgy véltem, szeretsz tudni az ilyesmiről. Semmi több.
*A meghívásra elmosolyodik ő is, bár hogy a fejlemények merre vezetnek, az még a jövő homályába vész. Igyekszik bizakodó maradni annak ellenére is, hogy az Úrnővel valószínűleg nem lesz könnyű megtalálnia a hangot.*
- Örömmel.
*A fogadótérbe érve immár teljesen üresen találják a Kalmárt. ~A kis kócos hamar betömte, ami elé raktak.~ Egy kicsit azért kínosan érzi magát a párocska körében. Még azzal se tudja elütni a feszengést, hogy gyorsan intézi az italokat. A sürgölődés közben némileg talán ő is oldódna, de hát ugye Aenae áll a pultban, az meg mégis hogyan nézne ki, ha odébb könyökölné. De az se sokkal jobb, hogy odatámaszkodik és várja, hogy a főnök újdonsült asszonykája kiszolgálja.*
- És, mivel koccintana az ifjú pár? *kérdi egy nagy, mosolygós sóhajjal, hátha nyer egy kis időt, míg azok ketten eldöntik, ki legyen a kiszolgáló személyzet.* - Alig várom, hogy halljam, merre jártatok. ~Feltéve, hogy kidugtátok az orrotokat a hálószobából.~
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-01 17:58:24
Üzenet elküldve: 2023-08-01 17:58:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
//Vacsora vége//
*Félrebiccentett fejjel, félmosollyal az arcán nézi a köldökig kigombolt ingű Cha'ysst. Igen, a látványra mindannyiuknak ugyanaz jut az eszébe. Nem arról van szó, hogy nem szívesen nézi így a férfit, mert nagyon is, csak épp cseppet sem illik hozzá az, hogy az öltözéke kicsit is rendezetlen legyen. De addig bizonyosan kibírja, míg hoz neki egy olyat, ami tökéletesen vasalt és minden gombja megvan.
Vele és az inggel nagyjából egyidőben érkezik Yeza is, aki szemlátomást rendezte a vonásait, míg odavolt Cha'ysstól kapott rejtélyes tárggyal. Bizonyosan hálálkodni akar érte, azért is hívja félre a férfit. Aenae szemöldöke csak gondolatban szökik fel, amúgy azokat a poharakat állítgatja felfelé, amiket eddig még nem sikerült. Igazából nem akarja nézni a gnőmöt evés közben - bár néha azért rámosolyog -, és hát hallgatózni sem akar, pedig igazán fúrja az oldalát a kíváncsiság.
Mikor aztán Kóczy végez az evéssel-ivással és elé tolja a tányérját és a poharát, akkor Aenae rögtön el is veszi, hátra ugyan nem viszi a konyhába, de közelebb húzza saját magához. Végül is, nincs akkora vendégsereg, hogy azonnal el kelljen mosni, hogy valaki mást is ki tudjanak szolgálni.*
- Persze, biztosan találkozunk még.
*Bár Aenae abban biztos, hogy ez csak akkor fog bekövetkezni, ha Kóczy ismét beugrik valamit falni. Bizonyosan nem forognak hasonló körökben, bár legalább már tudja, hogy kihez kell fordulni, ha varangyvesére van szüksége.*
- Szóval patkány. Azt hiszem, hogy el kell küldetnem valakit a macskámért. Kisebb kutyákat is megfog, egy patkány sem fog gondot okozni neki.
*Éjjelenként meg majd újra a lábán fekszik a macska, hogy ő mozdulni se merjen, nehogy az állatot felébressze. Bár Cha'yss annyira nem kedvelte soha a jószágot, de ha patkány van, akkor egy olyan rátermett macskára van szükség, mint Aenae macskája. Levelet kell küldenie a kancellárnak.
Kóczy távozik, ő napszaknak megfelelően búcsúzik, majd pedig magára marad a használt tányérral és bögrével, legalábbis addig mindenképpen, míg Yeza és Cha'yss vissza nem térnek.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.01 19:42:48
//Vacsora vége//
*Félrebiccentett fejjel, félmosollyal az arcán nézi a köldökig kigombolt ingű Cha'ysst. Igen, a látványra mindannyiuknak ugyanaz jut az eszébe. Nem arról van szó, hogy nem szívesen nézi így a férfit, mert nagyon is, csak épp cseppet sem illik hozzá az, hogy az öltözéke kicsit is rendezetlen legyen. De addig bizonyosan kibírja, míg hoz neki egy olyat, ami tökéletesen vasalt és minden gombja megvan.
Vele és az inggel nagyjából egyidőben érkezik Yeza is, aki szemlátomást rendezte a vonásait, míg odavolt Cha'ysstól kapott rejtélyes tárggyal. Bizonyosan hálálkodni akar érte, azért is hívja félre a férfit. Aenae szemöldöke csak gondolatban szökik fel, amúgy azokat a poharakat állítgatja felfelé, amiket eddig még nem sikerült. Igazából nem akarja nézni a gnőmöt evés közben - bár néha azért rámosolyog -, és hát hallgatózni sem akar, pedig igazán fúrja az oldalát a kíváncsiság.
Mikor aztán Kóczy végez az evéssel-ivással és elé tolja a tányérját és a poharát, akkor Aenae rögtön el is veszi, hátra ugyan nem viszi a konyhába, de közelebb húzza saját magához. Végül is, nincs akkora vendégsereg, hogy azonnal el kelljen mosni, hogy valaki mást is ki tudjanak szolgálni.*
- Persze, biztosan találkozunk még.
*Bár Aenae abban biztos, hogy ez csak akkor fog bekövetkezni, ha Kóczy ismét beugrik valamit falni. Bizonyosan nem forognak hasonló körökben, bár legalább már tudja, hogy kihez kell fordulni, ha varangyvesére van szüksége.*
- Szóval patkány. Azt hiszem, hogy el kell küldetnem valakit a macskámért. Kisebb kutyákat is megfog, egy patkány sem fog gondot okozni neki.
*Éjjelenként meg majd újra a lábán fekszik a macska, hogy ő mozdulni se merjen, nehogy az állatot felébressze. Bár Cha'yss annyira nem kedvelte soha a jószágot, de ha patkány van, akkor egy olyan rátermett macskára van szükség, mint Aenae macskája. Levelet kell küldenie a kancellárnak.
Kóczy távozik, ő napszaknak megfelelően búcsúzik, majd pedig magára marad a használt tányérral és bögrével, legalábbis addig mindenképpen, míg Yeza és Cha'yss vissza nem térnek.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.01 19:42:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659