Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 13:11:37
Üzenet elküldve: 2019-07-31 13:11:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Belibben, némán, elegánsan, szokásához híven. Az ajtó nyitódását és csukódását is alig hallani, léptei elvesznek a hely alapzajában. Gyorsan körbepillant, rámosolyog néhány vendégre, akik elkapják tekintetét, majd üres hely után néz, ha ugyan talál.
Letelepszik egy kisebb, pulthoz közelebb eső helyre, s leemel hátáról egy nagyobb csomagot. A szemfülesebbek már az alakjáról, és a saroknál kikandikáló szép, lakkozott fáról felismerik, hogy bizony egy lant lapulhat a lepel alatt.
Maga mellé helyezi a hangszert, egyelőre nem szándékozik játszani rajta, inkább harapni és innivaló után nézne. Körbenéz, hátha összetalálkozik tekintete valamelyik pincérrel, vagy pincérnővel. Ha pedig nem, akkor int a legközelebbi alkalmazottnak, majd csak észreveszik, és talán felveszik szerény rendelését.*
Letelepszik egy kisebb, pulthoz közelebb eső helyre, s leemel hátáról egy nagyobb csomagot. A szemfülesebbek már az alakjáról, és a saroknál kikandikáló szép, lakkozott fáról felismerik, hogy bizony egy lant lapulhat a lepel alatt.
Maga mellé helyezi a hangszert, egyelőre nem szándékozik játszani rajta, inkább harapni és innivaló után nézne. Körbenéz, hátha összetalálkozik tekintete valamelyik pincérrel, vagy pincérnővel. Ha pedig nem, akkor int a legközelebbi alkalmazottnak, majd csak észreveszik, és talán felveszik szerény rendelését.*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:24:03
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:24:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Emchetasit Essia, Isannte Sadeei//
*Miután leadta a rendelést és Essia is úgy fest végzett a pohár teljes tartalmával, azt ő se hagyja ott. Lehúzza, amit még a sajátjában fellel, csak aztán nyújtja a karját. Ami a két szobát illeti, nem mondja, de egyrészről, nem kárhoztatna egyetlen nőt sem, főleg itt, arra, hogy az éj leszállta után egyedül kóboroljon a városban, másrészről reménykedik benne, hogy így már biztosan nem lép olajra a kislány, ha már ilyen úriember volt vele.*
-Kö-kö-köszönöm. *Fordul oda Isanntéhez, ahogy az illem azt diktálja, azt pedig egyáltalán nem nehezményezi, hogy a nő tekintetében a mosoly jeleit sem fedezi fel, hiszen egy ilyen környéken nem vár el egyetlen kocsmai alkalmazottól sem hasonlót. Sőt, mindig is úgy vélte, a nőknek nem volna szabad kocsmában dolgozniuk, amennyi részeg disznó van a világon, aki nem bír a kezével vagy a mocskos pofájával.*
-Tö-tö-tökéletes, köszönöm. *Veszi el a kulcsokat a nőtől, majd gyorsan megejti a kedves gesztust, amit persze idegen és meghökkent tekintet követ. Erre csak elmosolyodik, majd eszébe jut még valami.*
-Mo-mo-most hogy e-említi, le-lenne még va-valami. * A felszolgáló hátrébb lép, így kénytelen követni, egy percre kibontakozik egy bocsánatkérő kiskutyaszem villantást megejtve, hogy Isannte mellé léphessen ismét, majd valamit a fülébe súg. Nem igazán szeretné, hogy Essia hallja, ezért kell a személyesebb közelség, bár, amint a kérést odasúgta mindjárt vissza is tér szíve hölgye mellé, hogy ismét belekarolhasson, és immár elindulhassanak felfelé.*
-Akkor ha-hamarosan vi-vi-visszatérek! *Biccent Isannte felé, bízva abban, hogy egyrészt a kérését tudja teljesíteni, másrészt pedig, hogy nem okozott nagyobb zavart a közelsége a kézcsók izgalmai után. Aztán nyílik az ajtó és nem kis meglepetésére, igen jómódúnak kinéző egyének és kíséretük áramlik át rajta. ~Micsoda meglepetés! Bizonnyal most lesz elég dolga a kislánynak.~ Indulnak meg ezúttal valóban a szobák felé.*
-Mi-mi-micsoda? *Néz szélesre táguló mosollyal a belekaroló nőre*
-Fu-furcsa vagyok, de azért örülsz ho-ho-hogy meg-megismerhetsz? *Látszik rajta, hogy egyáltalán nem akadt fenn a dolgon, csak mímeli a felháborodottságot.* -Én a he-helyedben. *Gondolkozik el egy kacsintásnyi időre.* -Szé-szé-szélsebesen rohannék ha-haza egy ilyen fu-fu-furcsa alak elől. *Persze ahogy elhagyják a szavak a száját, azonnal erősen ráfog a lányra, érezhető a határozott tartás és, hogy nem igazán engedné el akkor se, ha ez lenne a terve valóban. A kis átcsengést is meghallja, amit igazából csak félrehallásnak vesz, látott már kapatos kisasszonyokat, őket már a járásukból fel lehet ismerni, még az asztaltól is segítséggel tudtak csak feltápászkodni. Aztán meg, annyit még nem is ittak, hogy indokolt legyen a dolog, ezért a nő és közte fellépő távolságcsökkenést csupán a sármos mosolyának és a nyájas beszédének tudja be. ~Hát, tagadhatatlan, hogy még mindig megy a dolog.~ Fordul széles mosollyal a mellette haladó nő felé, az ő gondolkodása e téren kicsit másabb vizekre evez, de így is van jól. Most, hogy a hangulat úgy fest, kezd oldódni, szeme egyre inkább kalandozik el a mellette haladó ruhájára. Mikor megérkeznek, a harmadik ajtó kulcsát előveszi és maga tárja szélesre, majd két kezével Essia kacsóját körbe fonva helyezi a tenyerébe.*
-Ne nyissa ki má-másnak, csa-csak nekem ki-ki-kisasszony. *Hagyja meg az utasítás egy széles mosollyal.*
*Miután leadta a rendelést és Essia is úgy fest végzett a pohár teljes tartalmával, azt ő se hagyja ott. Lehúzza, amit még a sajátjában fellel, csak aztán nyújtja a karját. Ami a két szobát illeti, nem mondja, de egyrészről, nem kárhoztatna egyetlen nőt sem, főleg itt, arra, hogy az éj leszállta után egyedül kóboroljon a városban, másrészről reménykedik benne, hogy így már biztosan nem lép olajra a kislány, ha már ilyen úriember volt vele.*
-Kö-kö-köszönöm. *Fordul oda Isanntéhez, ahogy az illem azt diktálja, azt pedig egyáltalán nem nehezményezi, hogy a nő tekintetében a mosoly jeleit sem fedezi fel, hiszen egy ilyen környéken nem vár el egyetlen kocsmai alkalmazottól sem hasonlót. Sőt, mindig is úgy vélte, a nőknek nem volna szabad kocsmában dolgozniuk, amennyi részeg disznó van a világon, aki nem bír a kezével vagy a mocskos pofájával.*
-Tö-tö-tökéletes, köszönöm. *Veszi el a kulcsokat a nőtől, majd gyorsan megejti a kedves gesztust, amit persze idegen és meghökkent tekintet követ. Erre csak elmosolyodik, majd eszébe jut még valami.*
-Mo-mo-most hogy e-említi, le-lenne még va-valami. * A felszolgáló hátrébb lép, így kénytelen követni, egy percre kibontakozik egy bocsánatkérő kiskutyaszem villantást megejtve, hogy Isannte mellé léphessen ismét, majd valamit a fülébe súg. Nem igazán szeretné, hogy Essia hallja, ezért kell a személyesebb közelség, bár, amint a kérést odasúgta mindjárt vissza is tér szíve hölgye mellé, hogy ismét belekarolhasson, és immár elindulhassanak felfelé.*
-Akkor ha-hamarosan vi-vi-visszatérek! *Biccent Isannte felé, bízva abban, hogy egyrészt a kérését tudja teljesíteni, másrészt pedig, hogy nem okozott nagyobb zavart a közelsége a kézcsók izgalmai után. Aztán nyílik az ajtó és nem kis meglepetésére, igen jómódúnak kinéző egyének és kíséretük áramlik át rajta. ~Micsoda meglepetés! Bizonnyal most lesz elég dolga a kislánynak.~ Indulnak meg ezúttal valóban a szobák felé.*
-Mi-mi-micsoda? *Néz szélesre táguló mosollyal a belekaroló nőre*
-Fu-furcsa vagyok, de azért örülsz ho-ho-hogy meg-megismerhetsz? *Látszik rajta, hogy egyáltalán nem akadt fenn a dolgon, csak mímeli a felháborodottságot.* -Én a he-helyedben. *Gondolkozik el egy kacsintásnyi időre.* -Szé-szé-szélsebesen rohannék ha-haza egy ilyen fu-fu-furcsa alak elől. *Persze ahogy elhagyják a szavak a száját, azonnal erősen ráfog a lányra, érezhető a határozott tartás és, hogy nem igazán engedné el akkor se, ha ez lenne a terve valóban. A kis átcsengést is meghallja, amit igazából csak félrehallásnak vesz, látott már kapatos kisasszonyokat, őket már a járásukból fel lehet ismerni, még az asztaltól is segítséggel tudtak csak feltápászkodni. Aztán meg, annyit még nem is ittak, hogy indokolt legyen a dolog, ezért a nő és közte fellépő távolságcsökkenést csupán a sármos mosolyának és a nyájas beszédének tudja be. ~Hát, tagadhatatlan, hogy még mindig megy a dolog.~ Fordul széles mosollyal a mellette haladó nő felé, az ő gondolkodása e téren kicsit másabb vizekre evez, de így is van jól. Most, hogy a hangulat úgy fest, kezd oldódni, szeme egyre inkább kalandozik el a mellette haladó ruhájára. Mikor megérkeznek, a harmadik ajtó kulcsát előveszi és maga tárja szélesre, majd két kezével Essia kacsóját körbe fonva helyezi a tenyerébe.*
-Ne nyissa ki má-másnak, csa-csak nekem ki-ki-kisasszony. *Hagyja meg az utasítás egy széles mosollyal.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 01:07:22
Üzenet elküldve: 2019-07-31 01:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Garrikh, Latamie, Isannte//
*Hála Teysusnak Garrikh nem gondolja túl a mosolyt, mert nem is kell. Jó lecke volt a legénynek a madame közeledése és az igric is megbizonyosodhatott pártfogoltja lojalitásával. Mindketten nyertek valamit.
Az asszonyról vagy annak említéséről valójában nincsenek pontos emlékei, de nincs is szükség rá, már mindent tud, amit elfelejtett vagy nem is tudott, de fontos lehet a menyasszony szempontjából. Remek.*
- Gizurina, milyen bájos név. *Mondja mosolyogva. Természetesen ilyen neve csak egy parasztlánynak lehet, gondolja, de mindezt nem hagyja, hogy kiüljön az arcára. Kifelé lelkes, visszafogottan érdeklődő és barátságos mosoly látszik csak rajta.*
- Ugyan, ugyan, erre semmi *próbálja a fellelkesülő Garrikh kezéből elvenni sajátját. Lehetőleg valami szolid módon, hogy ne sértse meg a boldogságban úszó kölyköt.* szükség. *Annak meg végképp örül, hogy senki sem ugrálja körbe.*
- Jól van, szavadon foglak. *Mondja a paprikás krumpli említésére.*
- Fiam, a te dolgod már nem az, hogy kordét húzz, főleg nem ilyen ruhában. Te csak alkudj meg, aztán vagy elhozzák, vagy elküldünk az áruért. Ne feledd *emeli mutatóujját.* te már sokkal több vagy. *Néz mélyes a legény szemeibe.*
- Kérlek. *Amikor Garrikh a "legjobb mesternek" titulálja, már nem ellenkezik annyira a dicséret ellen.
A Latamienek adott pénzre kissé feljebb szalad szemöldöke, de végül rájön, hogy valójában rábízta a kölyköt, így nem gond, ha ő is részesült az aranyból.*
- Jól tetted. *Mondja végül.
Közben megérkezik Isannte is a a borokkal, amelyet kedves mosollyal vesz át. A füléhez hajoló lány meglepi, de miután meghallja, miről is van szó, csak aprót bólint.*
- Köszönöm, kedvesem. Egy valódi kincs vagy. *Dicséri meg a lányt, majd Garrikh felé emeli poharát. Örömmel látja, hogy a legény nem csak lehajtja a nedűt, hanem a korábban tanított módon kóstolja meg.*
- És a legjobb tanítványra! *Hajt aprón fejet a legény kölyök felé, visszaosztva valamit a sok jó szóból.*
- Menj csak és Teysus óvjon. *Mondja még Garrikh után, amikor elviharzik az asztaluktól és egyenesen kilép a Pintyből.
Szórakozottan mosolyog az ifjú férfin, be kell vallania, jó vásárt csinált vele. Ha kicsit jobban odafigyel rá, remek kereskedőt faraghat belőle. Talán jobbat is mint ő maga, hisz neki nem ez a választott hivatása.*
- Latamie, drágám, öröm számomra, hogy fényeddel beragyogtatod szürke napjaim égboltját. *Mosolyog fel a vörös szirénre és hellyel kínálja ott, ahol korábban Garrikh ült.*
- Merre jártál, kapitányom? Milyen volt a piacolás? *Kérdi társalgó hangnemben, miközben a poharában maradt bort ízlelgeti.*
//Nemes feladat//
//Isannte//
*Érdeklődve hallgatná Latamie beszámolóját, amikor figyelemére méltó alak lép be a fogadó ajtaján. Az őröket csak kiegészítőként észleli, sárga ragadozószemeinek figyelme az éltes korú, láthatóan nemes született férfinek jár ki.
Tetőtől-talpig végigméri a vendéget, azt latolgatja, hogy vajon ki lehet. Első pillantásra a lázadást túlélő városi nemesek egyikére tippelne, de az is lehet, hogy Denjaar váltotta be végre az ígéretét és küldte el hozzá a tanácsost, akivel a városőrség újjáalapításának feltételeit tárgyalta meg. Mindenesetre felemelt kézzel kér időt a vörös sziréntől, miközben Isannte felé int, s ha a pultoslány felfigyel rá, akkor magához hívja újra.*
- Drágám, kérlek, menj ki az úr asztalához és kérdezd a rendelésük felől. Próbáld meg megtudni, kit tisztelhetünk a idős nemes képében és ne feledd meg az őreit is kiszolgálni. *Meglehet, hogy nincs szükség az instrukcióira, de vannak feladatok, amelyeket saját kézzel kell irányítania és ez az öreg, láthatóan gazdag és befolyásosnak tetsző alak éppen ilyen.*
- Számítok rád. *Villant kedves és bátorító mosolyt a lányra, majd visszafordul Latamie felé, de fél szemét a másik asztalon tartja, ahová minden bizonnyal Isannte kiérkezik.*
- Hol tartottál? *Kérdi bocsánatkérő mosollyal a vöröst.*
*Hála Teysusnak Garrikh nem gondolja túl a mosolyt, mert nem is kell. Jó lecke volt a legénynek a madame közeledése és az igric is megbizonyosodhatott pártfogoltja lojalitásával. Mindketten nyertek valamit.
Az asszonyról vagy annak említéséről valójában nincsenek pontos emlékei, de nincs is szükség rá, már mindent tud, amit elfelejtett vagy nem is tudott, de fontos lehet a menyasszony szempontjából. Remek.*
- Gizurina, milyen bájos név. *Mondja mosolyogva. Természetesen ilyen neve csak egy parasztlánynak lehet, gondolja, de mindezt nem hagyja, hogy kiüljön az arcára. Kifelé lelkes, visszafogottan érdeklődő és barátságos mosoly látszik csak rajta.*
- Ugyan, ugyan, erre semmi *próbálja a fellelkesülő Garrikh kezéből elvenni sajátját. Lehetőleg valami szolid módon, hogy ne sértse meg a boldogságban úszó kölyköt.* szükség. *Annak meg végképp örül, hogy senki sem ugrálja körbe.*
- Jól van, szavadon foglak. *Mondja a paprikás krumpli említésére.*
- Fiam, a te dolgod már nem az, hogy kordét húzz, főleg nem ilyen ruhában. Te csak alkudj meg, aztán vagy elhozzák, vagy elküldünk az áruért. Ne feledd *emeli mutatóujját.* te már sokkal több vagy. *Néz mélyes a legény szemeibe.*
- Kérlek. *Amikor Garrikh a "legjobb mesternek" titulálja, már nem ellenkezik annyira a dicséret ellen.
A Latamienek adott pénzre kissé feljebb szalad szemöldöke, de végül rájön, hogy valójában rábízta a kölyköt, így nem gond, ha ő is részesült az aranyból.*
- Jól tetted. *Mondja végül.
Közben megérkezik Isannte is a a borokkal, amelyet kedves mosollyal vesz át. A füléhez hajoló lány meglepi, de miután meghallja, miről is van szó, csak aprót bólint.*
- Köszönöm, kedvesem. Egy valódi kincs vagy. *Dicséri meg a lányt, majd Garrikh felé emeli poharát. Örömmel látja, hogy a legény nem csak lehajtja a nedűt, hanem a korábban tanított módon kóstolja meg.*
- És a legjobb tanítványra! *Hajt aprón fejet a legény kölyök felé, visszaosztva valamit a sok jó szóból.*
- Menj csak és Teysus óvjon. *Mondja még Garrikh után, amikor elviharzik az asztaluktól és egyenesen kilép a Pintyből.
Szórakozottan mosolyog az ifjú férfin, be kell vallania, jó vásárt csinált vele. Ha kicsit jobban odafigyel rá, remek kereskedőt faraghat belőle. Talán jobbat is mint ő maga, hisz neki nem ez a választott hivatása.*
- Latamie, drágám, öröm számomra, hogy fényeddel beragyogtatod szürke napjaim égboltját. *Mosolyog fel a vörös szirénre és hellyel kínálja ott, ahol korábban Garrikh ült.*
- Merre jártál, kapitányom? Milyen volt a piacolás? *Kérdi társalgó hangnemben, miközben a poharában maradt bort ízlelgeti.*
//Nemes feladat//
//Isannte//
*Érdeklődve hallgatná Latamie beszámolóját, amikor figyelemére méltó alak lép be a fogadó ajtaján. Az őröket csak kiegészítőként észleli, sárga ragadozószemeinek figyelme az éltes korú, láthatóan nemes született férfinek jár ki.
Tetőtől-talpig végigméri a vendéget, azt latolgatja, hogy vajon ki lehet. Első pillantásra a lázadást túlélő városi nemesek egyikére tippelne, de az is lehet, hogy Denjaar váltotta be végre az ígéretét és küldte el hozzá a tanácsost, akivel a városőrség újjáalapításának feltételeit tárgyalta meg. Mindenesetre felemelt kézzel kér időt a vörös sziréntől, miközben Isannte felé int, s ha a pultoslány felfigyel rá, akkor magához hívja újra.*
- Drágám, kérlek, menj ki az úr asztalához és kérdezd a rendelésük felől. Próbáld meg megtudni, kit tisztelhetünk a idős nemes képében és ne feledd meg az őreit is kiszolgálni. *Meglehet, hogy nincs szükség az instrukcióira, de vannak feladatok, amelyeket saját kézzel kell irányítania és ez az öreg, láthatóan gazdag és befolyásosnak tetsző alak éppen ilyen.*
- Számítok rád. *Villant kedves és bátorító mosolyt a lányra, majd visszafordul Latamie felé, de fél szemét a másik asztalon tartja, ahová minden bizonnyal Isannte kiérkezik.*
- Hol tartottál? *Kérdi bocsánatkérő mosollyal a vöröst.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 00:13:05
Üzenet elküldve: 2019-07-31 00:13:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Nemes feladat//
*Az ajtó megnyikordul, kinyílik, és egy újabb vendég érkezik a helyiségbe, ám érdekes módon kísérettel – kétoldalt egy-egy páncélos őr követi, akik tekintetükkel érdeklődve pásztázzák a környéket. A vendég maga sem épp mindennapi, ahhoz túlságosan díszes ruhát visel, ezüsttel hímzett tunikája előkelő látványt kölcsönöz ahhoz, hogy egy egyszerű szegénynegyedi munkásember legyen az érkező. Haja, szakálla ősz már, tartása is nagy korról árulkodik, egyedül érdeklődő, vidám pillantása az, ami a férfit egy kissé mintha megfiatalítaná. Jókedvűen foglal helyet az egyik asztalnál, vált néhány fojtott szót őreivel. Egyikük tekintetével a pultost keresi, hogy italt kérjenek. A bizalmaskodás hiába: bárhogy is igyekeznek, valószínűleg már mindenki észrevette a fényűző vendégeket a fogadóban.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 00:13:58
//Nemes feladat//
*Az ajtó megnyikordul, kinyílik, és egy újabb vendég érkezik a helyiségbe, ám érdekes módon kísérettel – kétoldalt egy-egy páncélos őr követi, akik tekintetükkel érdeklődve pásztázzák a környéket. A vendég maga sem épp mindennapi, ahhoz túlságosan díszes ruhát visel, ezüsttel hímzett tunikája előkelő látványt kölcsönöz ahhoz, hogy egy egyszerű szegénynegyedi munkásember legyen az érkező. Haja, szakálla ősz már, tartása is nagy korról árulkodik, egyedül érdeklődő, vidám pillantása az, ami a férfit egy kissé mintha megfiatalítaná. Jókedvűen foglal helyet az egyik asztalnál, vált néhány fojtott szót őreivel. Egyikük tekintetével a pultost keresi, hogy italt kérjenek. A bizalmaskodás hiába: bárhogy is igyekeznek, valószínűleg már mindenki észrevette a fényűző vendégeket a fogadóban.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 00:13:58
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-30 17:28:43
Üzenet elküldve: 2019-07-30 17:28:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Latamie//
//pici Garrikh//
- Is-tá-pol-tad. *Szótagolja, hátha annyi a gond.* Vagy szédítetted... egyre megy. *Vállát vonja, de azért örül, hogy nem leplezte le magát azonnal ott a piacon. Persze akkor még csak sejtette, hogy a rejtett információ még jól jöhet.
Arra, hogy az aranyifjú nem a haverja, csak megvonja a vállát. Sosem látta és eztán sem fogja, szóval Latamie közönye teljes mértékben kiterjed a szőke elfre, aki legfeljebb egy gyomorszájon-rúgást érdemelt volna, mert ő is asszisztált Meronnan halálánál. Ha csak erre a fiaskóra gondol, már felforr az agyvize újra. Inkább vissza is téríti gondolatait. Mikor a piacon meglátta Pasht Arjával, alapvetően arra gondolt, hogy legalább tudja hányadán állnak, de így még jobb, hogy a vitában maga alá gyűrhette a fiút. S lám, már az illatos rózsakert is előkerül.*
- Mondom én, hogy vaj van a fejeden. *Hajol a rózsaolajos üvegcse fölé. Mi másért halmozná el ékszerrel, illattal, és ki tudja még mi van abban a nyúlkalapban.* Tetszik neked. Ezzel aztán semmi baj nincs.
*Pashtra korábbi szavait, miszerint a leány egy száraz pergamenhez hasonlatos, egyenesen átlépi. Kizárt, hogy férfi ezt komolyan így gondolná.
Itat ujjbegyével az illatból, aztán füle tövére majd nyakára cirógat belőle. Látványosan szaglássza a levegőt, s elégedetten mosolyodik el utána.*
- Hmm... finom. Mit gondolsz? *Fejét félrebillentve incselkedik a fiúval tovább, hogy szagolja csak meg, de ebből a mókából semmi pénzért nem hagyná ki ezt a kalandornőt sem. Arját, aki már-már indulóra is venné a dolgot.*
- Ne siess, Arja! Te mit gondolsz? *No persze, a helyzetet is méltathatja, Latamienek az sem volna meglepő. Tulajdonképpen ahogy a lányhoz lép, van ideje jobban megfigyelni őt. Valóban szemrevaló, és meglehetősen szerénynek tűnik. Arja mellett fejét félrebillenti, hogy a lány megszagolhassa szintén azt az illatot.*
- Nem érdekel a fiúm? Nocsak. *Sokatmondón húzódik szája fülei felé a kijelentésre.* Pedig...
*Az a titokzatosan félbe hagyott mondat befejezve közönségesebb volna magánál Latamie-nél is. Szerencse, hogy esze ágában sincs befejezni. Jobban kedveli a mézes madzagokat.*
- Nem megyek, Édes! De mire visszaértek, csodás illat lesz a szobámban. *Pashra kacsint csak úgy, ahogy ő tette.* Nem igaz?
*Esze ágában sincs most útra kerekedni. Gyertyatartónak végképp, vagy hogy a leányt tegye azzá, szintúgy. Akkor már inkább bevonná, de ahogy elnézi az időközben elfancsult ábrázatát, aligha lehetne rávenni, abban meg semmi izgalom nincs.*
- Jobb élmény volna, mint a legutóbb, de menjetek csak ketten, hamarabb megjárjátok. ~Legalább szedi a lábát. Vagy ki tudja...~
- Csak feltartanám a fontos feladatot, amit maga Chayss hagyott rátok. *Hab volna a tortán, ha a naplopáson túl, még a szabotőri címet is megkaparinthatná, de nem ma, amikor még lustálkodhat is valamennyit. Beihatja bőre a rózsaolajat, s még azt a ruhát is magára öltheti végre, a nagy állótükre előtt. Az ilyesmi hiányzik a hajóról fenemód. Hiába, azért Latamie is nő, és mint olyan, titkon rajong az ilyesmiért. Az ágy hűvöse meg... majd későbbi problémakör.
Amúgy nem állja útját a lánynak, nem mindenki viseli jól Latamie stílusát.*
- Induljatok. Nekem meg jelenésem van. *Mosolya inkább vicsor, mert jelenés az van, de kedv az nem túl sok. Csak aztán nehogy azt mondják, hogy semmire sem jó. Garrikhnak is segítenie kellene, mégis itt hűti a gyomrát a sok beszéddel.*
- Kellemes utat. *Veszi vissza hányaveti modorát látszólag, s várja meg, míg Arja valóban hallótávon kívül kerül, s ha kell, még Pash karja után is kap, hogy ezt lelkére kösse.*
- Aztán, óvatosan a virágszállal. *Tekintete sosem volt még ilyen szigorú, mely nem csak a buja esték részét képezi, hanem nagyon is komoly. Semmi nemtörődömség. Merőben szokatlan.* Törékenyebb, mint én vagyok. *Olybá tűnik az jobban zavarná, ha Arjának rossz emlékei maradnának, mint hogy Pash netán szemet vet rá. Eleinte valóban Meronnan helyére citálta magával, s mellesleg tréfának sem volt utolsó. Kissé erősebb tréfának persze. Aztán változott a dolog. Még véletlenül sem engedne ki a kezei közül egy másik Horackot. Ha hatással lehet, s márpedig eleget okította már a fiút, csúnyán elbukna, ha mégis olyanná lenne.
Még egy gyors, a búcsúra több hangsúlyt fektető csókra nyújtózik, de aztán fordul is az ajtó felé. Nem néz a páros után, csak a kilincsre teszi a kezét, amit Garrikh ránt fel a túloldalról. Latamie kezében az üvegcséket majd elejti, de időben szorít rájuk, nehogy így legyen.*
- Jövök már! Mi olyan sürgős?! *Háborodik fel dohánytól karcos hangján már pusztán azon, hogy így megijesztették.*
~Na, ez is menekül.~ *Betudja annak, hogy a piaci banya dolgával nem boldogult a herceg.*
//pici Garrikh//
- Is-tá-pol-tad. *Szótagolja, hátha annyi a gond.* Vagy szédítetted... egyre megy. *Vállát vonja, de azért örül, hogy nem leplezte le magát azonnal ott a piacon. Persze akkor még csak sejtette, hogy a rejtett információ még jól jöhet.
Arra, hogy az aranyifjú nem a haverja, csak megvonja a vállát. Sosem látta és eztán sem fogja, szóval Latamie közönye teljes mértékben kiterjed a szőke elfre, aki legfeljebb egy gyomorszájon-rúgást érdemelt volna, mert ő is asszisztált Meronnan halálánál. Ha csak erre a fiaskóra gondol, már felforr az agyvize újra. Inkább vissza is téríti gondolatait. Mikor a piacon meglátta Pasht Arjával, alapvetően arra gondolt, hogy legalább tudja hányadán állnak, de így még jobb, hogy a vitában maga alá gyűrhette a fiút. S lám, már az illatos rózsakert is előkerül.*
- Mondom én, hogy vaj van a fejeden. *Hajol a rózsaolajos üvegcse fölé. Mi másért halmozná el ékszerrel, illattal, és ki tudja még mi van abban a nyúlkalapban.* Tetszik neked. Ezzel aztán semmi baj nincs.
*Pashtra korábbi szavait, miszerint a leány egy száraz pergamenhez hasonlatos, egyenesen átlépi. Kizárt, hogy férfi ezt komolyan így gondolná.
Itat ujjbegyével az illatból, aztán füle tövére majd nyakára cirógat belőle. Látványosan szaglássza a levegőt, s elégedetten mosolyodik el utána.*
- Hmm... finom. Mit gondolsz? *Fejét félrebillentve incselkedik a fiúval tovább, hogy szagolja csak meg, de ebből a mókából semmi pénzért nem hagyná ki ezt a kalandornőt sem. Arját, aki már-már indulóra is venné a dolgot.*
- Ne siess, Arja! Te mit gondolsz? *No persze, a helyzetet is méltathatja, Latamienek az sem volna meglepő. Tulajdonképpen ahogy a lányhoz lép, van ideje jobban megfigyelni őt. Valóban szemrevaló, és meglehetősen szerénynek tűnik. Arja mellett fejét félrebillenti, hogy a lány megszagolhassa szintén azt az illatot.*
- Nem érdekel a fiúm? Nocsak. *Sokatmondón húzódik szája fülei felé a kijelentésre.* Pedig...
*Az a titokzatosan félbe hagyott mondat befejezve közönségesebb volna magánál Latamie-nél is. Szerencse, hogy esze ágában sincs befejezni. Jobban kedveli a mézes madzagokat.*
- Nem megyek, Édes! De mire visszaértek, csodás illat lesz a szobámban. *Pashra kacsint csak úgy, ahogy ő tette.* Nem igaz?
*Esze ágában sincs most útra kerekedni. Gyertyatartónak végképp, vagy hogy a leányt tegye azzá, szintúgy. Akkor már inkább bevonná, de ahogy elnézi az időközben elfancsult ábrázatát, aligha lehetne rávenni, abban meg semmi izgalom nincs.*
- Jobb élmény volna, mint a legutóbb, de menjetek csak ketten, hamarabb megjárjátok. ~Legalább szedi a lábát. Vagy ki tudja...~
- Csak feltartanám a fontos feladatot, amit maga Chayss hagyott rátok. *Hab volna a tortán, ha a naplopáson túl, még a szabotőri címet is megkaparinthatná, de nem ma, amikor még lustálkodhat is valamennyit. Beihatja bőre a rózsaolajat, s még azt a ruhát is magára öltheti végre, a nagy állótükre előtt. Az ilyesmi hiányzik a hajóról fenemód. Hiába, azért Latamie is nő, és mint olyan, titkon rajong az ilyesmiért. Az ágy hűvöse meg... majd későbbi problémakör.
Amúgy nem állja útját a lánynak, nem mindenki viseli jól Latamie stílusát.*
- Induljatok. Nekem meg jelenésem van. *Mosolya inkább vicsor, mert jelenés az van, de kedv az nem túl sok. Csak aztán nehogy azt mondják, hogy semmire sem jó. Garrikhnak is segítenie kellene, mégis itt hűti a gyomrát a sok beszéddel.*
- Kellemes utat. *Veszi vissza hányaveti modorát látszólag, s várja meg, míg Arja valóban hallótávon kívül kerül, s ha kell, még Pash karja után is kap, hogy ezt lelkére kösse.*
- Aztán, óvatosan a virágszállal. *Tekintete sosem volt még ilyen szigorú, mely nem csak a buja esték részét képezi, hanem nagyon is komoly. Semmi nemtörődömség. Merőben szokatlan.* Törékenyebb, mint én vagyok. *Olybá tűnik az jobban zavarná, ha Arjának rossz emlékei maradnának, mint hogy Pash netán szemet vet rá. Eleinte valóban Meronnan helyére citálta magával, s mellesleg tréfának sem volt utolsó. Kissé erősebb tréfának persze. Aztán változott a dolog. Még véletlenül sem engedne ki a kezei közül egy másik Horackot. Ha hatással lehet, s márpedig eleget okította már a fiút, csúnyán elbukna, ha mégis olyanná lenne.
Még egy gyors, a búcsúra több hangsúlyt fektető csókra nyújtózik, de aztán fordul is az ajtó felé. Nem néz a páros után, csak a kilincsre teszi a kezét, amit Garrikh ránt fel a túloldalról. Latamie kezében az üvegcséket majd elejti, de időben szorít rájuk, nehogy így legyen.*
- Jövök már! Mi olyan sürgős?! *Háborodik fel dohánytól karcos hangján már pusztán azon, hogy így megijesztették.*
~Na, ez is menekül.~ *Betudja annak, hogy a piaci banya dolgával nem boldogult a herceg.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-30 16:42:20
Üzenet elküldve: 2019-07-30 16:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Kicsit meglepi Lluthery kérése, de jó szokásához híven ezúttal se látszik meg rajta semmi. Most valóban kicsit olyan hatást keltenek finom vonásai, mintha csak márványba vésték volna őket; sehol egy mosoly vagy egy aprócska grimasz. *
- Természetesen uram, ahogy kívánja. *Biccent aprót a férfi felé, majd visszatér a pult mögé, hogy utánanézhessen a szobák ügyének. Nincs túl sok foglalás, így keresgélés nélkül magához vesz két kulcsot a dobozkából, majd visszatér a „fekete-fehér” asztalhoz.*
- Az emeleten balra, a harmadik és a negyedik ajtó. Egészen… közeli szobák. A bort és a poharakat pedig mindjárt kikészítem a pultra, ha ez így megfelel. *Ha gondolatban nem járna valahol egészen máshol, most bizonyosan bemutatná a vendégek számára tartogatott mosolyát, de bizony még mindig nem tud szabadulni a bátyja által mondottaktól. Csak gépiesen végzi teendőit, végére akar már érni a napnak, hogy végre visszavonulhasson szobája magányába. Mielőtt azonban visszatérhetne nyugvó pontjára, a pult mögé, a fehér hajú férfi újabb meglepetéssel szolgál. A kézcsók annyira váratlanul éri Isanntét, hogy hirtelenjében megakadályozni sincs ideje. Egy pillanatig zavarodottan néz Llutheryre, majd Essiára, mintha tőle várna magyarázatot, de aztán szinte azonnal nagyvonalúan elmosolyodik, s egy fél lépést hátrál.*
- Kellemes estét kívánok! Ha bármire szükségük lenne még, tudják, hol találnak! *Válaszra nem vár, rögtön siet is vissza a pulthoz, mintha sürgős dolga lenne. A megbeszéltek szerint előkészíti a palackot és hozzá a poharakat, majd hozzálát a számolatlanul hízó aranykupac megregulázásához. Néhány perc alatt átszámolja, egy keveset meghagy a dobozban, a többit (547 aranyat) pedig csinos kis szütyőbe csomagolja, s meghagyja Cha'yss Cano Caldorcor-nak a megbeszéltek szerint.
Bár nem valami nagy feladvány, a számokkal való foglalatoskodás mégis visszazökkenti végre a jelenbe.*
- Viszem, hagyd csak! *Mosolyog Mikre a kérdés hallatán, majd késlekedés nélkül ki is viszi a két pohár bort a báró asztalához. Ha módja nyílik rá, kicsit közelebb hajol a férfihoz, és bizalmas hangon szól hozzá.*
- Az aranyat a pultba tettem, barna szütyő fekete hímzéssel. * Ez talán még mindig biztosabb mód, mintha itt, a fogadó közepén próbálna több száz aranyat átadni főnökének.*
*Kicsit meglepi Lluthery kérése, de jó szokásához híven ezúttal se látszik meg rajta semmi. Most valóban kicsit olyan hatást keltenek finom vonásai, mintha csak márványba vésték volna őket; sehol egy mosoly vagy egy aprócska grimasz. *
- Természetesen uram, ahogy kívánja. *Biccent aprót a férfi felé, majd visszatér a pult mögé, hogy utánanézhessen a szobák ügyének. Nincs túl sok foglalás, így keresgélés nélkül magához vesz két kulcsot a dobozkából, majd visszatér a „fekete-fehér” asztalhoz.*
- Az emeleten balra, a harmadik és a negyedik ajtó. Egészen… közeli szobák. A bort és a poharakat pedig mindjárt kikészítem a pultra, ha ez így megfelel. *Ha gondolatban nem járna valahol egészen máshol, most bizonyosan bemutatná a vendégek számára tartogatott mosolyát, de bizony még mindig nem tud szabadulni a bátyja által mondottaktól. Csak gépiesen végzi teendőit, végére akar már érni a napnak, hogy végre visszavonulhasson szobája magányába. Mielőtt azonban visszatérhetne nyugvó pontjára, a pult mögé, a fehér hajú férfi újabb meglepetéssel szolgál. A kézcsók annyira váratlanul éri Isanntét, hogy hirtelenjében megakadályozni sincs ideje. Egy pillanatig zavarodottan néz Llutheryre, majd Essiára, mintha tőle várna magyarázatot, de aztán szinte azonnal nagyvonalúan elmosolyodik, s egy fél lépést hátrál.*
- Kellemes estét kívánok! Ha bármire szükségük lenne még, tudják, hol találnak! *Válaszra nem vár, rögtön siet is vissza a pulthoz, mintha sürgős dolga lenne. A megbeszéltek szerint előkészíti a palackot és hozzá a poharakat, majd hozzálát a számolatlanul hízó aranykupac megregulázásához. Néhány perc alatt átszámolja, egy keveset meghagy a dobozban, a többit (547 aranyat) pedig csinos kis szütyőbe csomagolja, s meghagyja Cha'yss Cano Caldorcor-nak a megbeszéltek szerint.
Bár nem valami nagy feladvány, a számokkal való foglalatoskodás mégis visszazökkenti végre a jelenbe.*- Viszem, hagyd csak! *Mosolyog Mikre a kérdés hallatán, majd késlekedés nélkül ki is viszi a két pohár bort a báró asztalához. Ha módja nyílik rá, kicsit közelebb hajol a férfihoz, és bizalmas hangon szól hozzá.*
- Az aranyat a pultba tettem, barna szütyő fekete hímzéssel. * Ez talán még mindig biztosabb mód, mintha itt, a fogadó közepén próbálna több száz aranyat átadni főnökének.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-29 15:26:34
Üzenet elküldve: 2019-07-29 15:26:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss//
*A vigyorból sok mindenre következtethet...ne. De nem teszi, pusztán kissé egyszerű módján, de viszonozza, mint amikor a mester egy érthetetlen viccet mesél a tanítványának, aki, csak, hogy ne sértse meg, vele vigyorog. Garrikh vigyora meg körülbelül ezt jelenti és nem tudja, hogyha van is neki, mi az a fokhagymagerezd fenék. Náluk jó esetben meghámozták és megették a fokhagymát, nem hogy fenékhez hasonlítsák. Persze akadnak otthon is kifejezések, hogy tenyeres-talpas, meg tagbaszakadt, meg nagytüdős, de azokat meg nem mondja, szépen akar beszélni. Elégedetten bólint, Chayss pontosan emlékszik asszonyára, mire kicsit megkönnyebbül. Így nem kell elkezdenie az elejéről és talán könnyebben meg is győzi mesterét úti céljáról, nem is átall bőszen bólogatni, amikor ismét munkaköre kapcsán kap megjegyzést, hát hogyne értene egyet... de azért néha suttyomban elmegy egy kicsit kapálni, az olyan jó mulatság.*
- Igen, Gizu az én asszonyom, a Vasvillás Gizurina! *Csillan meg az a kék tekintet.* Valóban? De hisz ez nagyszerű! *Próbálja megragadni rögtön Chayss kezét, hogy hálálkodjon, ha nem lenne éppen útban a kifinomult természete felé, még fel is ugrana, hogy körbetáncolja a férfival az asztalt, persze szerencsére ilyet nem tesz.* Köszönöm, Chayss! *mondja boldogan.* Ígérem nem bánja meg, az én Gizukm olyan paprikást főz, hogy a tíz ujját megnyalod utána. *Sorolja büszkén, aztán már a felvázolt feladatra figyel.*
- Értettem, Chayss! Elviszem a kordémat és mindenféleképpen hozok terményt, amit csak találok, majd Gizuval megoldjuk! *Ígéri meg rögvest, s már azonnal indulna is, azonban egy koccintás erejéig visszatartják, amin kicsit meglepődik, hiszen annyira nem szokott inni, de ha itt ez a szokás, hát legfeljebb rászokik.*
- Igyunk! Arra! Meg a legjobb mesterre! *Egészíti ki sugárzó tekintettel, valóban boldog. Míg megérkezik a bor, elgondolkodik, van-e még közölni valója.*
- Latamie kapta meg az összeget az asszonytól. *Biccent.* Meg... neki is adtam a pénzből, amit adtál, hogy ruhát vehessen magának... hisz olyan sokat segített, gondoltam... *Harapja el a mondatot, mert nem emlékszik pontosan, hogy miben maradtak, most titokban tartja, vagy sem, de most már mindegy.*
- Más, úgy hiszem nincsen, mindent elmondtam. *Bólint, s ha a bor megérkezik, előbb megillatolja, meglötyköli, megszürcsöli, ahogyan tanították, s csak koccintás után kortyol bele.*
- A legjobb mesterre! *Emeli meg sután kezét, aztán csak úgy hozzáfűzi.* Nem rossz, nem rossz... *Azért felpillant, vajon tényleg nem rossz-e és azon rimánkodik, csak ne kérjenek tőle elemzést. Mert a bor, neki még mindig csak bor. Ha Chayss nem fűz hozzá mást, akkor utolsó iránymutatása szerint jár el, majd lassan feláll, ha engedik, s elköszön.*
- Sietek vissza az én Gizukámmal! *Mondja végül, s elhagyja a Pintyet sebesen.*
*A vigyorból sok mindenre következtethet...ne. De nem teszi, pusztán kissé egyszerű módján, de viszonozza, mint amikor a mester egy érthetetlen viccet mesél a tanítványának, aki, csak, hogy ne sértse meg, vele vigyorog. Garrikh vigyora meg körülbelül ezt jelenti és nem tudja, hogyha van is neki, mi az a fokhagymagerezd fenék. Náluk jó esetben meghámozták és megették a fokhagymát, nem hogy fenékhez hasonlítsák. Persze akadnak otthon is kifejezések, hogy tenyeres-talpas, meg tagbaszakadt, meg nagytüdős, de azokat meg nem mondja, szépen akar beszélni. Elégedetten bólint, Chayss pontosan emlékszik asszonyára, mire kicsit megkönnyebbül. Így nem kell elkezdenie az elejéről és talán könnyebben meg is győzi mesterét úti céljáról, nem is átall bőszen bólogatni, amikor ismét munkaköre kapcsán kap megjegyzést, hát hogyne értene egyet... de azért néha suttyomban elmegy egy kicsit kapálni, az olyan jó mulatság.*
- Igen, Gizu az én asszonyom, a Vasvillás Gizurina! *Csillan meg az a kék tekintet.* Valóban? De hisz ez nagyszerű! *Próbálja megragadni rögtön Chayss kezét, hogy hálálkodjon, ha nem lenne éppen útban a kifinomult természete felé, még fel is ugrana, hogy körbetáncolja a férfival az asztalt, persze szerencsére ilyet nem tesz.* Köszönöm, Chayss! *mondja boldogan.* Ígérem nem bánja meg, az én Gizukm olyan paprikást főz, hogy a tíz ujját megnyalod utána. *Sorolja büszkén, aztán már a felvázolt feladatra figyel.*
- Értettem, Chayss! Elviszem a kordémat és mindenféleképpen hozok terményt, amit csak találok, majd Gizuval megoldjuk! *Ígéri meg rögvest, s már azonnal indulna is, azonban egy koccintás erejéig visszatartják, amin kicsit meglepődik, hiszen annyira nem szokott inni, de ha itt ez a szokás, hát legfeljebb rászokik.*
- Igyunk! Arra! Meg a legjobb mesterre! *Egészíti ki sugárzó tekintettel, valóban boldog. Míg megérkezik a bor, elgondolkodik, van-e még közölni valója.*
- Latamie kapta meg az összeget az asszonytól. *Biccent.* Meg... neki is adtam a pénzből, amit adtál, hogy ruhát vehessen magának... hisz olyan sokat segített, gondoltam... *Harapja el a mondatot, mert nem emlékszik pontosan, hogy miben maradtak, most titokban tartja, vagy sem, de most már mindegy.*
- Más, úgy hiszem nincsen, mindent elmondtam. *Bólint, s ha a bor megérkezik, előbb megillatolja, meglötyköli, megszürcsöli, ahogyan tanították, s csak koccintás után kortyol bele.*
- A legjobb mesterre! *Emeli meg sután kezét, aztán csak úgy hozzáfűzi.* Nem rossz, nem rossz... *Azért felpillant, vajon tényleg nem rossz-e és azon rimánkodik, csak ne kérjenek tőle elemzést. Mert a bor, neki még mindig csak bor. Ha Chayss nem fűz hozzá mást, akkor utolsó iránymutatása szerint jár el, majd lassan feláll, ha engedik, s elköszön.*
- Sietek vissza az én Gizukámmal! *Mondja végül, s elhagyja a Pintyet sebesen.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:12:45
Üzenet elküldve: 2019-07-29 14:12:45
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Unottan törölgeti a kupákat és rendezgeti a polcokat, hogy aztán dolga-végezetten dőljön neki derékkal a pult mögötti polcnak. Egyelőre mindenki megkapta a rendelését és béka van. Arja lelépett, Garrikh is visszatért a fogadóba és máris Cha'yss-szal kezd tárgyalni egy asztalnál. Nagy az örömködés ott, de Mik nem figyel rájuk, mármint a beszélgetésükre, ha szükség lesz rá, akkor majd szólnak.
A báró integet is, de Isannte felé, így Mik egyelőre nem mozdul, csak kérdőn néz a lány felé, hogy mi legyen.*
- Vigyem vagy viszed? *Kérdi ellökve magát a pulttól és várja, mi legyen.
Ha Isannte viszi a rendelt bort, akkor nem mozdul, de ha a lánynak dolga akad, akkor ő fogja kivinni a bort.
Ha nincs szükség rá, akkor majd megindul felfelé, hogy kitakarítsa a szobákat vagy segítsen Reenoéknak. A pincét is ki kellene takarítani, hogy legyen hely az áruknak vagy ha másképp akarják hasznosítani, akkor lehessen vele mit kezdeni.*
*Unottan törölgeti a kupákat és rendezgeti a polcokat, hogy aztán dolga-végezetten dőljön neki derékkal a pult mögötti polcnak. Egyelőre mindenki megkapta a rendelését és béka van. Arja lelépett, Garrikh is visszatért a fogadóba és máris Cha'yss-szal kezd tárgyalni egy asztalnál. Nagy az örömködés ott, de Mik nem figyel rájuk, mármint a beszélgetésükre, ha szükség lesz rá, akkor majd szólnak.
A báró integet is, de Isannte felé, így Mik egyelőre nem mozdul, csak kérdőn néz a lány felé, hogy mi legyen.*
- Vigyem vagy viszed? *Kérdi ellökve magát a pulttól és várja, mi legyen.
Ha Isannte viszi a rendelt bort, akkor nem mozdul, de ha a lánynak dolga akad, akkor ő fogja kivinni a bort.
Ha nincs szükség rá, akkor majd megindul felfelé, hogy kitakarítsa a szobákat vagy segítsen Reenoéknak. A pincét is ki kellene takarítani, hogy legyen hely az áruknak vagy ha másképp akarják hasznosítani, akkor lehessen vele mit kezdeni.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-29 13:45:05
Üzenet elküldve: 2019-07-29 13:45:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Latamie//
*Arja kérdőn és értést keresőn pillant Pashthrára, kicsit sok neki ez a felsorolás hirtelen, reméli a fiú tudja, miről beszél Latamie.
Hogy a lóval kapcsolatban ad tanácsokat, azt azért felfogja, és annyit meg is jegyez, hogy aranyhajú elf, meg pultos lány, meg hátas, reméli, ez elég, Pashthra majd tudja meg érti a lényeget. Az ő lova.
Valamit válaszol is a fiú, meg a feszültség is lelohadni látszik, a piacon vett karkötőt bámulják mind a ketten, amit neki is megmutatott Pash, már ott van a Latamie csuklóján.
Aztán jön a bámulós csók, belebámul az ő arcába ez a Latamie, úgy smárolnak, Arja lebiggyeszti a száját:*
- Nem érdekel a fiúd! *mondja ő is jól visszabámulva, ha ez kell neki ~mit gondol ez?~, tetszik is neki, meg nem is, ahogy kinéz a Latamie nő létére, hajóskapitány, igen, de mit bámul bele az arcába direkt amíg a Pashthrájával csókolózik??
Különben is, látott ő már ilyet hányat, egyik pillanatban nyalják falják egymást, a másikban meg késsel a kezükben futkorásznak, hogy hol van, megölöm! Elfordítja a fejét, és a szemét forgatja.
~Ennek a Pashthrának is több esze lehetne! De nincs. Az meg az ő baja.~
Várja, hogy induljanak végre, direkt nem néz rájuk, mert még valami üvegcséket is szagoltat vele, azt is neki vette a piacon ~egy vagyon lehetett, mekkora bolond, egy pincsikutya, pedig az előbb még majd szétdurrant a méregtől.~
Annak meg nem örül, amikor még el is hívja magukkal ezt a Latamie-t! ~Biztos azért is maradt itt kinn, rá várt! Még az hiányzik, na és én? Gyalog jöjjek vissza? Minek hívott akkor magával?~ néz vissza minden mosoly nélkül Pashthrára, ahogy visszafordul.*
- Chayss mondta, hogy meg kell látogassuk a tharg kovácsot is! *mondja még, nem mondja a részleteket, nem hiszi, hogy annyira érdekelné jelenleg a dolog.*
- Előre megyek! *dönti el.* - A tisztáson leszek! Az erdőszéli kerek nagy tisztáson! *Majd eldöntik, hogy ki jön, ki nem jön. Nélküle. Azzal otthagyja őket, még meghallgatva, mi a válasz.*
*Arja kérdőn és értést keresőn pillant Pashthrára, kicsit sok neki ez a felsorolás hirtelen, reméli a fiú tudja, miről beszél Latamie.
Hogy a lóval kapcsolatban ad tanácsokat, azt azért felfogja, és annyit meg is jegyez, hogy aranyhajú elf, meg pultos lány, meg hátas, reméli, ez elég, Pashthra majd tudja meg érti a lényeget. Az ő lova.
Valamit válaszol is a fiú, meg a feszültség is lelohadni látszik, a piacon vett karkötőt bámulják mind a ketten, amit neki is megmutatott Pash, már ott van a Latamie csuklóján.
Aztán jön a bámulós csók, belebámul az ő arcába ez a Latamie, úgy smárolnak, Arja lebiggyeszti a száját:*
- Nem érdekel a fiúd! *mondja ő is jól visszabámulva, ha ez kell neki ~mit gondol ez?~, tetszik is neki, meg nem is, ahogy kinéz a Latamie nő létére, hajóskapitány, igen, de mit bámul bele az arcába direkt amíg a Pashthrájával csókolózik??
Különben is, látott ő már ilyet hányat, egyik pillanatban nyalják falják egymást, a másikban meg késsel a kezükben futkorásznak, hogy hol van, megölöm! Elfordítja a fejét, és a szemét forgatja.
~Ennek a Pashthrának is több esze lehetne! De nincs. Az meg az ő baja.~
Várja, hogy induljanak végre, direkt nem néz rájuk, mert még valami üvegcséket is szagoltat vele, azt is neki vette a piacon ~egy vagyon lehetett, mekkora bolond, egy pincsikutya, pedig az előbb még majd szétdurrant a méregtől.~
Annak meg nem örül, amikor még el is hívja magukkal ezt a Latamie-t! ~Biztos azért is maradt itt kinn, rá várt! Még az hiányzik, na és én? Gyalog jöjjek vissza? Minek hívott akkor magával?~ néz vissza minden mosoly nélkül Pashthrára, ahogy visszafordul.*
- Chayss mondta, hogy meg kell látogassuk a tharg kovácsot is! *mondja még, nem mondja a részleteket, nem hiszi, hogy annyira érdekelné jelenleg a dolog.*
- Előre megyek! *dönti el.* - A tisztáson leszek! Az erdőszéli kerek nagy tisztáson! *Majd eldöntik, hogy ki jön, ki nem jön. Nélküle. Azzal otthagyja őket, még meghallgatva, mi a válasz.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:33:30
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:33:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igric pontosan tudja, mit akart a madame. Garrikh ropogós kis fokhagymaseggét. A vén kecske is megnyalná a sót, üzeni vigyora. Szerencsére a legény éppen azzal van elfoglalva, hogy szégyenlősködjön.
A kijelentés, hogy Garrikhnak van asszonya, meglepi. Lehet, hogy már említette még az elején, de nem emlékszik rá. Csak a fontos információk érdeklik, amelyek számára fontosak, természetesen.*
- Mintha említetted volna. *Kotyogja közbe, hogy levédje magát.
A szántóföldes kijelentésre csak kettészelt szemöldöke szalad kissé feljebb kérdőn és hitetlenül. Hogy érdekelheti még Garrikhot, hogy jó e a szántóföldre a ruha, amikor ilyen körülmények között dolgozhat.*
- Bizony nem az a dolgod. Sokkal többre rendeltettél. *Súgja kissé közelebb hajolva. Úgy tűnik, Garrikh sokkal erősebben kapaszkodik még a gyökereibe, mint sejtette.
Kiderül közben, hogy Latamie is megérkezett, csak minden bizonnyal belefutott Arjába és Pashba, talán éppen egymás szájában vannak megint. Az igric csak megadón legyint, a vörös szirén biztosan megérkezik a fogadóba hamarosan.*
- Gizu? *Kérdi érdeklődve, amikor kiderül, hogy az említett asszonyról volna szó, ami Garrikh zavarát okozza.*
- Miért volna baj? *Kérdi felderülve.*
- Együtt lehetnétek, fényes életet adhatnál neki. Ha pedig dolgozna a fogadóban, csak pozitív, hisz elkél a segítség. *Örül meg az ingyen munkaerőnek. Úgyis egy szobában lesznek Garrikh-kal, étel-ital jut bőven mindenkinek. Mindenki jól jár.*
- Ugyan, nem probléma. Nekem az a fontos, hogy boldog legyél, fiam. *Nevet a legényre apaian.*
- Menj csak, rád fér a pihenés, hisz nem lehet mindig dolgozni, igaz? *Kérdi barátságosan.*
- Intézd el az ügyeid, hozd el a leendő feleséged és ha eljön az ideje, menyegzőt tartunk neked, a kereskedőház állja! *Ajánlja fel nagyvonalúan.*
- Ha találsz jó pénzért takarmányt, búzát, kukoricát, alkudj meg rá és hozasd a Pintybe. A többit intézem. *Mondja csak úgy, mellékesen. Hátha Garrikh valami jó üzletet fel tud hajtani arrafelé.*
- Még valami? *Kérdi tréfálkozva, majd a pult felé int, hogy Isanntétól két pohár bort rendeljen maguknak.*
- Igyunk a leendő feleségedre és a kereskedőház jövőjére!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igric pontosan tudja, mit akart a madame. Garrikh ropogós kis fokhagymaseggét. A vén kecske is megnyalná a sót, üzeni vigyora. Szerencsére a legény éppen azzal van elfoglalva, hogy szégyenlősködjön.
A kijelentés, hogy Garrikhnak van asszonya, meglepi. Lehet, hogy már említette még az elején, de nem emlékszik rá. Csak a fontos információk érdeklik, amelyek számára fontosak, természetesen.*
- Mintha említetted volna. *Kotyogja közbe, hogy levédje magát.
A szántóföldes kijelentésre csak kettészelt szemöldöke szalad kissé feljebb kérdőn és hitetlenül. Hogy érdekelheti még Garrikhot, hogy jó e a szántóföldre a ruha, amikor ilyen körülmények között dolgozhat.*
- Bizony nem az a dolgod. Sokkal többre rendeltettél. *Súgja kissé közelebb hajolva. Úgy tűnik, Garrikh sokkal erősebben kapaszkodik még a gyökereibe, mint sejtette.
Kiderül közben, hogy Latamie is megérkezett, csak minden bizonnyal belefutott Arjába és Pashba, talán éppen egymás szájában vannak megint. Az igric csak megadón legyint, a vörös szirén biztosan megérkezik a fogadóba hamarosan.*
- Gizu? *Kérdi érdeklődve, amikor kiderül, hogy az említett asszonyról volna szó, ami Garrikh zavarát okozza.*
- Miért volna baj? *Kérdi felderülve.*
- Együtt lehetnétek, fényes életet adhatnál neki. Ha pedig dolgozna a fogadóban, csak pozitív, hisz elkél a segítség. *Örül meg az ingyen munkaerőnek. Úgyis egy szobában lesznek Garrikh-kal, étel-ital jut bőven mindenkinek. Mindenki jól jár.*
- Ugyan, nem probléma. Nekem az a fontos, hogy boldog legyél, fiam. *Nevet a legényre apaian.*
- Menj csak, rád fér a pihenés, hisz nem lehet mindig dolgozni, igaz? *Kérdi barátságosan.*
- Intézd el az ügyeid, hozd el a leendő feleséged és ha eljön az ideje, menyegzőt tartunk neked, a kereskedőház állja! *Ajánlja fel nagyvonalúan.*
- Ha találsz jó pénzért takarmányt, búzát, kukoricát, alkudj meg rá és hozasd a Pintybe. A többit intézem. *Mondja csak úgy, mellékesen. Hátha Garrikh valami jó üzletet fel tud hajtani arrafelé.*
- Még valami? *Kérdi tréfálkozva, majd a pult felé int, hogy Isanntétól két pohár bort rendeljen maguknak.*
- Igyunk a leendő feleségedre és a kereskedőház jövőjére!
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:48:01
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:48:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss//
*Zavartan rázza meg a fejét. Nem, nem csak az árut akarta, attól sokkal többre vágyott, jelzi a tekintet, s némi bőrpír is adódik mellé, amitől még jobban zavarba jön. Természetesen a szemvillanás elkerüli a figyelmét, még csak az kéne, hogy Chayss szemébe kelljen néznie, bár azért sejti, hogy ebből a szempontból a főnök, pontosan tudja, hogy hová küldi és miért őt.*
- Ááá, van nékem... khm... nekem asszonyom, otthon. *Legyint még mindig kissé zavarban, de élelmes tekinteté legalább már a férfira veti, akinek minden bizonnyal több tapasztalata van ebben.*
- Köszönöm. *Simítja végig ruháján kezét.* Nekem is nagyon tetszik, bár azért furcsa, nem épp praktikus a szántóföldre. *Itt hirtelen felnéz.* Tudom! Nekem már nem az a dolgom, de mégis furcsa. *Vonja meg a vállát mosolyogva.* Latamie kint van, azzal a férfival és egy vörös lánnyal beszélget, de szóltam neki, hogy igyekezzen. *Azt ár nem mondja meg, hogy erre a nő mit válaszolt, főként, hogy érkezik a pillanat, mikor szabadságot tervez kérni, jóllehet még csak most érkezett.*
- Hát szóval... az én Gizumról volna szó. Tudod, a leendő feleségemről. *Sóhajt fel.* Nagyon régen láttam már és csak úgy otthagytam a birtokon. Elhoznám ide, ha nem lenne baj, hadd lásson világot az én Gizum is. Esetleg besegíthetne a konyhán, vagy takaríthatna, nagyon dolgos asszony. *Büszkén meséli.*
- Persze azt nem ígérem, hogy ő is ilyen szépen fog beszélni, mint én, de hát szántó-vető a lelkem, ilyen parasztias, nah. *Fejezi be egy levegővel, aztán érkezhet a kérés.*
- Szóval egy rövid kimenőt szeretnék kérni, ígérem hamar megjárom! *Fogadkozik, még kezét is mellkasára emeli.* Utána azonnal folytatnám a munkát, sőt, ha akarja arrafelé is teljesíthetek feladatot, csak mondd meg mi legyen az és bízd ide! *Húzza ki magát büszkén és komolyan is gondolja.*
*Zavartan rázza meg a fejét. Nem, nem csak az árut akarta, attól sokkal többre vágyott, jelzi a tekintet, s némi bőrpír is adódik mellé, amitől még jobban zavarba jön. Természetesen a szemvillanás elkerüli a figyelmét, még csak az kéne, hogy Chayss szemébe kelljen néznie, bár azért sejti, hogy ebből a szempontból a főnök, pontosan tudja, hogy hová küldi és miért őt.*
- Ááá, van nékem... khm... nekem asszonyom, otthon. *Legyint még mindig kissé zavarban, de élelmes tekinteté legalább már a férfira veti, akinek minden bizonnyal több tapasztalata van ebben.*
- Köszönöm. *Simítja végig ruháján kezét.* Nekem is nagyon tetszik, bár azért furcsa, nem épp praktikus a szántóföldre. *Itt hirtelen felnéz.* Tudom! Nekem már nem az a dolgom, de mégis furcsa. *Vonja meg a vállát mosolyogva.* Latamie kint van, azzal a férfival és egy vörös lánnyal beszélget, de szóltam neki, hogy igyekezzen. *Azt ár nem mondja meg, hogy erre a nő mit válaszolt, főként, hogy érkezik a pillanat, mikor szabadságot tervez kérni, jóllehet még csak most érkezett.*
- Hát szóval... az én Gizumról volna szó. Tudod, a leendő feleségemről. *Sóhajt fel.* Nagyon régen láttam már és csak úgy otthagytam a birtokon. Elhoznám ide, ha nem lenne baj, hadd lásson világot az én Gizum is. Esetleg besegíthetne a konyhán, vagy takaríthatna, nagyon dolgos asszony. *Büszkén meséli.*
- Persze azt nem ígérem, hogy ő is ilyen szépen fog beszélni, mint én, de hát szántó-vető a lelkem, ilyen parasztias, nah. *Fejezi be egy levegővel, aztán érkezhet a kérés.*
- Szóval egy rövid kimenőt szeretnék kérni, ígérem hamar megjárom! *Fogadkozik, még kezét is mellkasára emeli.* Utána azonnal folytatnám a munkát, sőt, ha akarja arrafelé is teljesíthetek feladatot, csak mondd meg mi legyen az és bízd ide! *Húzza ki magát büszkén és komolyan is gondolja.*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-28 18:34:24
Üzenet elküldve: 2019-07-28 18:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakereső//
//Garlil, Garrikh//
- Minden kiderül később. *Mosolyog féloldalasan az igric Garlilra, mielőtt a férfi elhagyja az asztalukat. A wegtoreni tud bánni az emberekkel és más szerzetekkel, ezért is került oda, ahol éppen most van. A tervei jól alakulnak, természetesen ezeknek a terveknek a végrehajtásához kellenek olyanok, mint Garrikh, Isannte és még olyan is, mint Garlil. Még olyanok is kellenek, mint Latamie, Denjaar vagy az a semmirekellő Pash, a vörös szirén fogdmegje. Mind-mind másra és másra alkalmasak. Persze egy olyan is kell, mint az igric, hogy legyen valami értelmes iránya a dolgoknak, különben csak káosz van.
Az asztalnál maradt Garrikh kérdésére érdeklődve könyököl az asztal lapjára és kaján mosollyal hallgatja a kérdést.*
- Nem csak az árut akarta? *Kérdi ártatlan hangon, de sárga szemeiben egészen más fények csillannak. Mintha mindvégig tudott volna mindenről, vagy ha nem is tudott, sejtette volna.*
- Jóképű kölyök vagy, fiam. Ne csodálkozz, ha az éltes dámák is szemet vetnek rád. *Mondja végül apaian megszorítva a legény vállát.*
- Csak tudnod kell kezelned mindezt. Késpengén egyensúlyozunk olyankor, de ha ügyes vagy, aranyban térül meg a befektetés. *Hogy mit is ért valóban befektetés alatt, az egyelőre titok marad.*
- Ha pedig magad is megkívánod, hát egy férfi legyen férfi és élvezze az életet. *Ebben viszont semmi titok nincs, hogy mire is gondol.*
- Remekül áll, jó választás. *Néz végig vigyorogva a ruhán.*
- Apropó, hogy van az a vörös bajkeverő? *Kérdez rá Latamie személyére, hisz eddig csak szóban merült fel, de még nem látta visszatérni a Pintybe. Ha megint lelépett valamerre, az igric nem fogja szó nélkül hagyni.
A félszeg szavakra viszont összevonja szemöldökét, mert Garrikh az utóbbi időkben kerülte ezt a bizonytalanságot. Talán valami komoly dologról lehet szó akkor.*
- Ki vele, fiam, miről lenne szó? Ne légy szégyenlős. *Reméli, hogy nem a madame dolgával áll elő azok után, amiket elmondott.*
//Arja még korábban//
*Arja még korábban lelkesen visszamondja az igric szavait a rendelésről, amire elégedetten bólogat. Láthatóan az istenek nem bolondokkal hozták össze.*
- Mindkettőt. Helyes észrevétel. *Kacsint a lányra a kérdései után. Valóban jó volna tudni, hogy mennyiért és mikorra lennének meg azok a dolgok, amelyeket a csinos szőke elf lány rendelt.*
- Neked. Te mondtad, hogy a karaván pihenőnél tudsz egy elrejtett kincset. *Ha jól emlékszik, "valamiként" utalt az ott elrejtett kincsre, de úgy gondolja, ha valamit el kell rejteni, akkor az már értékes lehet.*
- Sokkal több esélye van egy kincsvadászatnak, ha tudjuk, hol keressük a kincset. *Mutat rá, hogy míg egy ismeretlen helyre induló expedíció végződhet kudarccal is, addig egy térkép alapján felkutatott hely viszont nagy eséllyel lesz jövedelmező. De nem várja valójában tőle, hogy megértse, csak a lelkesedését akarta fenntartani.*
- Úgy legyen, az a tejfelszőke kurafi meg vigyázzon rád. *Mosolyog még a lányra és egyetértően bólogat Eeyr említésére.
Majd, ha a lány elindult, visszatér eredeti dolgához.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 19:02:44
//Garlil, Garrikh//
- Minden kiderül később. *Mosolyog féloldalasan az igric Garlilra, mielőtt a férfi elhagyja az asztalukat. A wegtoreni tud bánni az emberekkel és más szerzetekkel, ezért is került oda, ahol éppen most van. A tervei jól alakulnak, természetesen ezeknek a terveknek a végrehajtásához kellenek olyanok, mint Garrikh, Isannte és még olyan is, mint Garlil. Még olyanok is kellenek, mint Latamie, Denjaar vagy az a semmirekellő Pash, a vörös szirén fogdmegje. Mind-mind másra és másra alkalmasak. Persze egy olyan is kell, mint az igric, hogy legyen valami értelmes iránya a dolgoknak, különben csak káosz van.
Az asztalnál maradt Garrikh kérdésére érdeklődve könyököl az asztal lapjára és kaján mosollyal hallgatja a kérdést.*
- Nem csak az árut akarta? *Kérdi ártatlan hangon, de sárga szemeiben egészen más fények csillannak. Mintha mindvégig tudott volna mindenről, vagy ha nem is tudott, sejtette volna.*
- Jóképű kölyök vagy, fiam. Ne csodálkozz, ha az éltes dámák is szemet vetnek rád. *Mondja végül apaian megszorítva a legény vállát.*
- Csak tudnod kell kezelned mindezt. Késpengén egyensúlyozunk olyankor, de ha ügyes vagy, aranyban térül meg a befektetés. *Hogy mit is ért valóban befektetés alatt, az egyelőre titok marad.*
- Ha pedig magad is megkívánod, hát egy férfi legyen férfi és élvezze az életet. *Ebben viszont semmi titok nincs, hogy mire is gondol.*
- Remekül áll, jó választás. *Néz végig vigyorogva a ruhán.*
- Apropó, hogy van az a vörös bajkeverő? *Kérdez rá Latamie személyére, hisz eddig csak szóban merült fel, de még nem látta visszatérni a Pintybe. Ha megint lelépett valamerre, az igric nem fogja szó nélkül hagyni.
A félszeg szavakra viszont összevonja szemöldökét, mert Garrikh az utóbbi időkben kerülte ezt a bizonytalanságot. Talán valami komoly dologról lehet szó akkor.*
- Ki vele, fiam, miről lenne szó? Ne légy szégyenlős. *Reméli, hogy nem a madame dolgával áll elő azok után, amiket elmondott.*
//Arja még korábban//
*Arja még korábban lelkesen visszamondja az igric szavait a rendelésről, amire elégedetten bólogat. Láthatóan az istenek nem bolondokkal hozták össze.*
- Mindkettőt. Helyes észrevétel. *Kacsint a lányra a kérdései után. Valóban jó volna tudni, hogy mennyiért és mikorra lennének meg azok a dolgok, amelyeket a csinos szőke elf lány rendelt.*
- Neked. Te mondtad, hogy a karaván pihenőnél tudsz egy elrejtett kincset. *Ha jól emlékszik, "valamiként" utalt az ott elrejtett kincsre, de úgy gondolja, ha valamit el kell rejteni, akkor az már értékes lehet.*
- Sokkal több esélye van egy kincsvadászatnak, ha tudjuk, hol keressük a kincset. *Mutat rá, hogy míg egy ismeretlen helyre induló expedíció végződhet kudarccal is, addig egy térkép alapján felkutatott hely viszont nagy eséllyel lesz jövedelmező. De nem várja valójában tőle, hogy megértse, csak a lelkesedését akarta fenntartani.*
- Úgy legyen, az a tejfelszőke kurafi meg vigyázzon rád. *Mosolyog még a lányra és egyetértően bólogat Eeyr említésére.
Majd, ha a lány elindult, visszatér eredeti dolgához.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 19:02:44
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-27 23:06:04
Üzenet elküldve: 2019-07-27 23:06:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Latamie, meg aki magáénak érzi//
* Az odadobott láncot elkapja a nő, nem túl kecsesen ugyan, de Latamiet nem is tartotta igazán annak soha. Inkább olyan, mint a viharban edzett fa, ami büszkén tűri a legdurvább viharokat, és széllökéseket is, és csak akkor hajlik, ha a kedve is úgy tartja. Most pedig úgy tartja, ahogy a fiú felé sétál, már a járásával is szinte megigézve a fiatal harcost. Engedelmesen kapcsolja rá a vékony csuklóra a láncot, oda se figyelve, ujjaival hegyével tapogatva ki a dolgokat, és ügyes mozdulatokkal, szintén a nő szemébe nézve. *
- Istápoltam? * Kérdez vissza a srác, aki majdnem felnevet a feltételezésen. * Szegény lánynak még ott a tojáshéj a fenekén, és ha hallanád, hogy milyen naiv, és hogy beszél Eeyr-ről. Még a bájgúnár haverod is rossz szájízzel mászna le róla, olyan ártatlan. * Csóválja a fejét, most, hogy látja Latamiet, megint olyan, mint amikor a csillaghullás után voltak. Akkor is felkeltette az érdeklődését az a lány a tisztáson, de ahogy meglátta a kalózt, egyből elfelejtette a másikat. Megfakulnak mellette a nők, figyelemre is méltatlanok. *
- Jól áll. * Mondja őszintén, meglágyult hangon, miközben Arja visszatér közéjük. Ahogy visszafordul felé, már nem tud úgy nézni rá, mint korábban a piacon, amikor még fontolgatta, hogy milyen jó lesz hozzásimulni a lovon. Egyszerre nem érdekli őt a lányka. *
- A szőkét, de nem a haveromat. Akkor ismertem meg este. * Csóválja a fejét Pashtra, és nagyot sóhajtana, de hirtelen egy csókra vonják oda. Ez az a pillanat, amikor minden sértettség és harag elillan a srácból. Hogy is haragudhatna egy ilyen nőre? A tarisznyájába túr, és előveszi a másik ajándékot is. *
- Ezt is neked vettem, Latamie. * Mutatja fel a két üvegcsét, az egyikről le is kapja a kupakot, hogy a másik beleszagolhasson, ha szeretne. * Rózsaolaj. Annyira szörnyű szag van odabent, és fent a szobákban is. Dohos és poros, gondoltam szeretnél finoman illatozni amikor álomra hajtod a fejed. Vagy amikor álomra hajtjuk a fejünket. * Teszi még hozzá egy pimasz kacsintás keretében. *
- Nem akarsz velünk tartani? Vissza, délre. Vehetnénk lovat a thargok piacán, ami biztos jól jön a fogadónak is. Eltölthetnénk egy éjszakát a Korsóban kettesben, nyugalomban. Biztos, hogy kényelmesebb az ágy, mint a hajópadló. *Teszi még hozzá, és a másikhoz hajol, mintha csak a nyakát akarná megcsókolni, de közben a fülébe súg. * És veled biztos jobban múlatnám az időt, mint a beszáradt eeyristával. Kellemesebben is telne az út.
* Az odadobott láncot elkapja a nő, nem túl kecsesen ugyan, de Latamiet nem is tartotta igazán annak soha. Inkább olyan, mint a viharban edzett fa, ami büszkén tűri a legdurvább viharokat, és széllökéseket is, és csak akkor hajlik, ha a kedve is úgy tartja. Most pedig úgy tartja, ahogy a fiú felé sétál, már a járásával is szinte megigézve a fiatal harcost. Engedelmesen kapcsolja rá a vékony csuklóra a láncot, oda se figyelve, ujjaival hegyével tapogatva ki a dolgokat, és ügyes mozdulatokkal, szintén a nő szemébe nézve. *
- Istápoltam? * Kérdez vissza a srác, aki majdnem felnevet a feltételezésen. * Szegény lánynak még ott a tojáshéj a fenekén, és ha hallanád, hogy milyen naiv, és hogy beszél Eeyr-ről. Még a bájgúnár haverod is rossz szájízzel mászna le róla, olyan ártatlan. * Csóválja a fejét, most, hogy látja Latamiet, megint olyan, mint amikor a csillaghullás után voltak. Akkor is felkeltette az érdeklődését az a lány a tisztáson, de ahogy meglátta a kalózt, egyből elfelejtette a másikat. Megfakulnak mellette a nők, figyelemre is méltatlanok. *
- Jól áll. * Mondja őszintén, meglágyult hangon, miközben Arja visszatér közéjük. Ahogy visszafordul felé, már nem tud úgy nézni rá, mint korábban a piacon, amikor még fontolgatta, hogy milyen jó lesz hozzásimulni a lovon. Egyszerre nem érdekli őt a lányka. *
- A szőkét, de nem a haveromat. Akkor ismertem meg este. * Csóválja a fejét Pashtra, és nagyot sóhajtana, de hirtelen egy csókra vonják oda. Ez az a pillanat, amikor minden sértettség és harag elillan a srácból. Hogy is haragudhatna egy ilyen nőre? A tarisznyájába túr, és előveszi a másik ajándékot is. *
- Ezt is neked vettem, Latamie. * Mutatja fel a két üvegcsét, az egyikről le is kapja a kupakot, hogy a másik beleszagolhasson, ha szeretne. * Rózsaolaj. Annyira szörnyű szag van odabent, és fent a szobákban is. Dohos és poros, gondoltam szeretnél finoman illatozni amikor álomra hajtod a fejed. Vagy amikor álomra hajtjuk a fejünket. * Teszi még hozzá egy pimasz kacsintás keretében. *
- Nem akarsz velünk tartani? Vissza, délre. Vehetnénk lovat a thargok piacán, ami biztos jól jön a fogadónak is. Eltölthetnénk egy éjszakát a Korsóban kettesben, nyugalomban. Biztos, hogy kényelmesebb az ágy, mint a hajópadló. *Teszi még hozzá, és a másikhoz hajol, mintha csak a nyakát akarná megcsókolni, de közben a fülébe súg. * És veled biztos jobban múlatnám az időt, mint a beszáradt eeyristával. Kellemesebben is telne az út.
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-27 22:21:31
Üzenet elküldve: 2019-07-27 22:21:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakereső//
//Chayss, Garlil, Garrikh//
//Érintőlegesen Latamie, Pashtra//
*Tekintve, hogy mereven előre figyel és nem is számít semmi rosszallásra, hamar becsukja az ajtót, ha hallaná Pash megjegyzését bizonyára meghökkenten fordulna vissza, hogy mi történt, mert nem értené. Naivitása nem ismer határokat, így véletlenül sem számít arra, hogy hátulról esetleg megtámadják. Vélhetően szegény Arjáról, aki kimondottan szimpatikus lenne számára elfeledkezik és nem is veszi észre, emiatt szégyellné is magát. Hamarosan tehát szólítják és a kis kitérő után helyet is foglal. Garlillal hamarosan befejezik a beszélgetést, úgy tűnik, hogy immár úgy kollégája lesz, aminek kimondottan örül. Azt sem bánja, hogy Chayss inkább maga menne el a thargokhoz, hiszen egyébként is dolga lenne, amit hirtelen nem is tudja, hogy adjon elő.*
- Értem, Chayss. *Bólint, miközben újabb tanácsot és tanítást kap, ami mellett természetesen nem megy el. Ültében kissé kihúzza magát, s igyekszik kereskedőnek is látszani, ha már annak titulálták.*
- Úgy hiszem jól beszélhettem. *Válaszol csendesen, miután Garlil elmegy.* Elképzelhető, hogy az asszonyság valójában nem csak az árut... akarta? *Pillant zavartan Chayssra, ha valóban tudott arról, hogy a hölgynek igazából Garrikh csinos pofijára fájt a foga, akkor végképp zavarba jön, mert maga ezt nem vette észre.*
- Latamie azt mondta, hogy velem akart... hát, hogy velem akart volna... *Megrázza a fejét, inkább nem is mondja.* De csak puszit kaptam, meg Latamie a pénzt. Aztán ugye ezt a ruhát vettük. *Mutat végig magán. A kislányról el is feledkezik, vélhetően nem akart már bejönni, megijedt és eltűnt. Adott esetben majd beszélnek róla, de jelenleg ez nem jut eszébe.*
- Lenne itt... még valami... nem is tudom, hogyan mondjam... *Kezd bele félszegen.*
//Chayss, Garlil, Garrikh//
//Érintőlegesen Latamie, Pashtra//
*Tekintve, hogy mereven előre figyel és nem is számít semmi rosszallásra, hamar becsukja az ajtót, ha hallaná Pash megjegyzését bizonyára meghökkenten fordulna vissza, hogy mi történt, mert nem értené. Naivitása nem ismer határokat, így véletlenül sem számít arra, hogy hátulról esetleg megtámadják. Vélhetően szegény Arjáról, aki kimondottan szimpatikus lenne számára elfeledkezik és nem is veszi észre, emiatt szégyellné is magát. Hamarosan tehát szólítják és a kis kitérő után helyet is foglal. Garlillal hamarosan befejezik a beszélgetést, úgy tűnik, hogy immár úgy kollégája lesz, aminek kimondottan örül. Azt sem bánja, hogy Chayss inkább maga menne el a thargokhoz, hiszen egyébként is dolga lenne, amit hirtelen nem is tudja, hogy adjon elő.*
- Értem, Chayss. *Bólint, miközben újabb tanácsot és tanítást kap, ami mellett természetesen nem megy el. Ültében kissé kihúzza magát, s igyekszik kereskedőnek is látszani, ha már annak titulálták.*
- Úgy hiszem jól beszélhettem. *Válaszol csendesen, miután Garlil elmegy.* Elképzelhető, hogy az asszonyság valójában nem csak az árut... akarta? *Pillant zavartan Chayssra, ha valóban tudott arról, hogy a hölgynek igazából Garrikh csinos pofijára fájt a foga, akkor végképp zavarba jön, mert maga ezt nem vette észre.*
- Latamie azt mondta, hogy velem akart... hát, hogy velem akart volna... *Megrázza a fejét, inkább nem is mondja.* De csak puszit kaptam, meg Latamie a pénzt. Aztán ugye ezt a ruhát vettük. *Mutat végig magán. A kislányról el is feledkezik, vélhetően nem akart már bejönni, megijedt és eltűnt. Adott esetben majd beszélnek róla, de jelenleg ez nem jut eszébe.*
- Lenne itt... még valami... nem is tudom, hogyan mondjam... *Kezd bele félszegen.*
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-27 18:59:12
Üzenet elküldve: 2019-07-27 18:59:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Chayss, Garrikh, Latamie meg aki...//
- Máris megyek. *Szól vissza nem tetszőn félrehúzva száját, amikor Garrikh sürgeti.*
~Biztos az én magyarázatom hiányzik...~
*Aztán kénytelen rájönni, hogy a fiú, valószínűleg ha csak a helyzetre gondol, földig vörösödik, szóval talán mégis jobb volna ha ő mondaná el, ahogy az volt, nem pedig Garrikh vérható dadogásából kell a kalmárnak kihámoznia. Lemondó majdnem kuncogással csóválja meg fejét, ahogy a jelenetet elképzeli. Azért hagyná egy kicsit főni, azaz próbálkozni a "herceget". Aztán segítené csak ki, miután lábujjának körme is bíborban tündököl.
Hamarosan megy is, hisz a kikuncsált ruhája próbára vár. Csakhogy aki a leginkább kíváncsi lenne rá, és akinek a leginkább elhúzgálná mint mézesmadzagot, hol kicsit itt, hol kicsit ott igazítva a dekoltázson, éppen a piacon illegett egy másik kis vörössel.
A reflexei tűrhetőek, így a láncot éppen elkapja. Ujjai közé akad a szál, amit összecsippentve lógatva szeméhez közel is emel.*
- Hmm... "Ilyenekkel?" *Lép közelebb lassan ringó csípővel. Tengereket idéző szemeit összehúzza, még kár baljósnak is lehetne mondani.*
- Azt mondják, hogy amelyik férfi váratlanul ajándékokkal halmozza el asszonyát, annak vaj van a fején. *Egészen közel érve Pashoz megáll, majd elé lógatja a karláncot, mely hosszában lóg lefelé, s mellé emeli másik kezét, hogy arra segítse rá a szoknyapecér. Közben szemét még véletlenül sem veszi le a kékekről. Úgy fordítja a csuklóját, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne.*
- Még szerencse, hogy nem vagyok az asszonyod *gúnyolódik olyan könnyedén halkan duruzsolva, mintha éppen a napi titkos híreket osztaná meg.* Mert akkor aggódhatnék, hogy hogy _ez a kalandor csaj_, éppen az a cuki vöröske, akit a piacon istápoltál.
*Pillantása, amit Pashra vet visszadobja a labdát. Egészen közel húzódik hozzá, s lefelé pillantgat, a haját igazgató kéz csuklójára, melynek okán a karlánc apró bilétái a nő dekoltázsán csilingelnek össze.*
- Milyen? *Kéri ki a véleményt, mikor egy hang szólal meg maguk mellől. Latamie nem változtat helyzetén, csupán fejét fordítja a lányra. Lusta pillantással, de tüzetesen méri meg. Ajkai szélén kezdődő mosoly játszik.*
~Ez igen. Van ízlése a fiúnak. Csinos kis szuka.~
*A férfiakról alkotott véleményének szerves része, hogy Pash hódításának veszi a nőt. El is könyveli magában, hogy ez amolyan búcsúajándék, a fiú részéről, hisz melyik kiéhezett férfi ne próbálná derékra vágni egy ilyen hosszú úton. Pash éhe pedig aligha csillapodott, hisz még csak nem régen kóstolt bele a lényegbe. A leány fiatal, az igaz, de manapság már éppen megfelelő korban van egy tizenhat év körüli csinoska is.*
- Helló. Arja. *Köszönti azonmód a lányt, ahogyan ő lépett közéjük, csupán kalapját pöccinti szabad kezével följebb, kalapemelés hanyag imitálásaként.* Latamie Partalle, hajóskapitány és... *itt tart egy rövidke szünetet, hogy miként is titulálja még önmagát. Naplopónak,vagy tanítómesternek, esetleg más erényét emelje ki, de úgy dönt, mikor ennek kapcsán visszapillant Pashra, hogy ennyi is bőven elegendő. S talán a pillantásban még több is benne van.*
- A szőke elfet keressétek. Aranyifjút vagy kit. A haverodat, aki a fal tövében aludt el részegen. Vagy azt a pultos lányt. Meghagytam nekik, hogy gondoskodjanak a hátasról. *S bár tulajdonképp saját lova a kikötőben maradt, azért majd egy hajós kitérővel ő is elindul. Rheeno nélküle is vissza tudja hozni a ladikot, mert gyalog az istenek sem állnak addig féllábon, míg elindul.*
- Nos... *addig hajtincsével cicázó kezét Pash nyaka köré fonva húzná közelebb egy búcsúcsókra. A tengerek színei a forró pillantásban olvadhatnak össze, míg a csók tart. Amolyan köszönöm, Latamie módra. De a kalóz lány azért kipillant a kalandor vöröskére is szenvtelenül. Erkölcsei kérdőjelezhetőek, sosem voltak mások. Kimondottan szórakoztatja, ha ettől a nyilvános, s egyben kihívó csóktól netán fülig vörösödik a kis szende.* felőlem indulhattok. *Fejezi be a mondatot s húzódik hátra, hogy útjára engedje a kalandorokat.*
- Aztán igyekezzetek.
- Máris megyek. *Szól vissza nem tetszőn félrehúzva száját, amikor Garrikh sürgeti.*
~Biztos az én magyarázatom hiányzik...~
*Aztán kénytelen rájönni, hogy a fiú, valószínűleg ha csak a helyzetre gondol, földig vörösödik, szóval talán mégis jobb volna ha ő mondaná el, ahogy az volt, nem pedig Garrikh vérható dadogásából kell a kalmárnak kihámoznia. Lemondó majdnem kuncogással csóválja meg fejét, ahogy a jelenetet elképzeli. Azért hagyná egy kicsit főni, azaz próbálkozni a "herceget". Aztán segítené csak ki, miután lábujjának körme is bíborban tündököl.
Hamarosan megy is, hisz a kikuncsált ruhája próbára vár. Csakhogy aki a leginkább kíváncsi lenne rá, és akinek a leginkább elhúzgálná mint mézesmadzagot, hol kicsit itt, hol kicsit ott igazítva a dekoltázson, éppen a piacon illegett egy másik kis vörössel.
A reflexei tűrhetőek, így a láncot éppen elkapja. Ujjai közé akad a szál, amit összecsippentve lógatva szeméhez közel is emel.*
- Hmm... "Ilyenekkel?" *Lép közelebb lassan ringó csípővel. Tengereket idéző szemeit összehúzza, még kár baljósnak is lehetne mondani.*
- Azt mondják, hogy amelyik férfi váratlanul ajándékokkal halmozza el asszonyát, annak vaj van a fején. *Egészen közel érve Pashoz megáll, majd elé lógatja a karláncot, mely hosszában lóg lefelé, s mellé emeli másik kezét, hogy arra segítse rá a szoknyapecér. Közben szemét még véletlenül sem veszi le a kékekről. Úgy fordítja a csuklóját, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne.*
- Még szerencse, hogy nem vagyok az asszonyod *gúnyolódik olyan könnyedén halkan duruzsolva, mintha éppen a napi titkos híreket osztaná meg.* Mert akkor aggódhatnék, hogy hogy _ez a kalandor csaj_, éppen az a cuki vöröske, akit a piacon istápoltál.
*Pillantása, amit Pashra vet visszadobja a labdát. Egészen közel húzódik hozzá, s lefelé pillantgat, a haját igazgató kéz csuklójára, melynek okán a karlánc apró bilétái a nő dekoltázsán csilingelnek össze.*
- Milyen? *Kéri ki a véleményt, mikor egy hang szólal meg maguk mellől. Latamie nem változtat helyzetén, csupán fejét fordítja a lányra. Lusta pillantással, de tüzetesen méri meg. Ajkai szélén kezdődő mosoly játszik.*
~Ez igen. Van ízlése a fiúnak. Csinos kis szuka.~
*A férfiakról alkotott véleményének szerves része, hogy Pash hódításának veszi a nőt. El is könyveli magában, hogy ez amolyan búcsúajándék, a fiú részéről, hisz melyik kiéhezett férfi ne próbálná derékra vágni egy ilyen hosszú úton. Pash éhe pedig aligha csillapodott, hisz még csak nem régen kóstolt bele a lényegbe. A leány fiatal, az igaz, de manapság már éppen megfelelő korban van egy tizenhat év körüli csinoska is.*
- Helló. Arja. *Köszönti azonmód a lányt, ahogyan ő lépett közéjük, csupán kalapját pöccinti szabad kezével följebb, kalapemelés hanyag imitálásaként.* Latamie Partalle, hajóskapitány és... *itt tart egy rövidke szünetet, hogy miként is titulálja még önmagát. Naplopónak,vagy tanítómesternek, esetleg más erényét emelje ki, de úgy dönt, mikor ennek kapcsán visszapillant Pashra, hogy ennyi is bőven elegendő. S talán a pillantásban még több is benne van.*
- A szőke elfet keressétek. Aranyifjút vagy kit. A haverodat, aki a fal tövében aludt el részegen. Vagy azt a pultos lányt. Meghagytam nekik, hogy gondoskodjanak a hátasról. *S bár tulajdonképp saját lova a kikötőben maradt, azért majd egy hajós kitérővel ő is elindul. Rheeno nélküle is vissza tudja hozni a ladikot, mert gyalog az istenek sem állnak addig féllábon, míg elindul.*
- Nos... *addig hajtincsével cicázó kezét Pash nyaka köré fonva húzná közelebb egy búcsúcsókra. A tengerek színei a forró pillantásban olvadhatnak össze, míg a csók tart. Amolyan köszönöm, Latamie módra. De a kalóz lány azért kipillant a kalandor vöröskére is szenvtelenül. Erkölcsei kérdőjelezhetőek, sosem voltak mások. Kimondottan szórakoztatja, ha ettől a nyilvános, s egyben kihívó csóktól netán fülig vörösödik a kis szende.* felőlem indulhattok. *Fejezi be a mondatot s húzódik hátra, hogy útjára engedje a kalandorokat.*
- Aztán igyekezzetek.
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-27 01:25:48
Üzenet elküldve: 2019-07-27 01:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emchetasit Essia, Isannte Sadeei//
*Egy szelíd mosollyal hálálja meg a bókot, melyet a borokról való ismeretével kapcsolatosan tesz a férfi.~Elég komoly kézfétise lehet. Mondjuk kellemes érzés ahogy hozzám ér, vajon az ölelése is ilyen gyengéd?~Lelki szemei előtt feldereng a férfi feltehetően izmos felsőteste, ahogy átkarolja. Valami teljesen érthetetlen oknál fogva a kígyó és kebel szavak jutnak eszébe, amitől egy pillanatra megakad, szerencséjére viszont ez pont az a pillanat amikor Sadeei a rendeléssel és a szoba foglalással foglalkozik. Nem kerüli el a figyelmét, hogy külön szobát foglal kettejüknek, amit valahol furának talál, hiszen eddig egy szóval se jelezte, hogy nem lenne szállása a városban. Mielőtt eltávozna az asztaltól, még felhajtja az utolsó korty bort a serlegéből. Ahogy a férfi felkínálja a lehetőséget, hogy menjenek a szobába, feláll és belekarol.*
-Fura egy ember vagy te, igazán örülök, hogy megismerhetlek.*Némi fegyelmezetlenséget csempész a hangjába, hogy ezzel is némileg kapatosabbnak tűnjön mint amennyire valójában ittas. Egy árnyalatnyit közelebb is hajol a férfihoz mint az szükséges lenne, ezáltal némileg nekinyomva a testét a férfinak. Próbál pont annyira felszabadultnak tűnni, hogy inkább tűnjön elcsábíthatónak, mint egy egyszerű cédának, de ez még az ő tapasztalatával és képességeivel sem egy könnyű feladat.*
*Egy szelíd mosollyal hálálja meg a bókot, melyet a borokról való ismeretével kapcsolatosan tesz a férfi.~Elég komoly kézfétise lehet. Mondjuk kellemes érzés ahogy hozzám ér, vajon az ölelése is ilyen gyengéd?~Lelki szemei előtt feldereng a férfi feltehetően izmos felsőteste, ahogy átkarolja. Valami teljesen érthetetlen oknál fogva a kígyó és kebel szavak jutnak eszébe, amitől egy pillanatra megakad, szerencséjére viszont ez pont az a pillanat amikor Sadeei a rendeléssel és a szoba foglalással foglalkozik. Nem kerüli el a figyelmét, hogy külön szobát foglal kettejüknek, amit valahol furának talál, hiszen eddig egy szóval se jelezte, hogy nem lenne szállása a városban. Mielőtt eltávozna az asztaltól, még felhajtja az utolsó korty bort a serlegéből. Ahogy a férfi felkínálja a lehetőséget, hogy menjenek a szobába, feláll és belekarol.*
-Fura egy ember vagy te, igazán örülök, hogy megismerhetlek.*Némi fegyelmezetlenséget csempész a hangjába, hogy ezzel is némileg kapatosabbnak tűnjön mint amennyire valójában ittas. Egy árnyalatnyit közelebb is hajol a férfihoz mint az szükséges lenne, ezáltal némileg nekinyomva a testét a férfinak. Próbál pont annyira felszabadultnak tűnni, hogy inkább tűnjön elcsábíthatónak, mint egy egyszerű cédának, de ez még az ő tapasztalatával és képességeivel sem egy könnyű feladat.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-26 19:53:21
Üzenet elküldve: 2019-07-26 19:53:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakereső//
*Miközben Cha'ysszal beszélgetnek, egy másik férfi és érkezik az asztalukhoz. Valószínűleg a kereskedőház egyik munkatársa lehet. A férfi nem is rest bemutatkozni neki. Graril pedig igyekszik megjegyezni a nevét. Egy kicsit visszás az számára, az, hogy állásinterjúja közepébe a leendő főnöke behoz egy harmadik embert, de Graril igyekszik türelmet mutatni, hiszen egy harcosnak ez csak előnyére válhat. Cha'yss szavai pedig igazán jólesőek a számára. Úgy tűnik, hogy a felvétel sikeres lett, és ennek Graril szívből örül, hiszen most már van munkája, és ha minden jól megy kalandozhat kedvére.*
- Köszönöm a bizalmat Cha'yss, igyekezni fogok, hogy meg is szolgáljam.*. örül annak, hogy már az első találkozásuk pozitív lett. Jó vezetőnek tartja Cha'ysst aki le tud hajolni az egyszerű emberekhez megérti a problémájukat, és igyekszik azt orvosolni. Egy kereskedő valami hasonlót csinál, ha van kereslet, hozza a kínálatot. A tanácsot is a szívébe zárja Graril. Amúgy sem az a szószátyár fajta, ezzel nem lesz gondja. Az asztaltól illedelmesen felállva meghajol, és el is indul az emelet felé, hogy birtokba vegyen egy szabad szobát. Miközben elindul azért még hallja Cha'yss és Garrikh beszélgetését.*
~Talán én is elkísérhetném a Vashegyre. Sohasem jártam még ott, jó tapasztalatszerzés lenne, de ha itt van rám szükség, hát úgy is jó.~*- gondolja a fiú és cókmókját lepakolva elnyúlik az ágyon.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.26 21:38:59
*Miközben Cha'ysszal beszélgetnek, egy másik férfi és érkezik az asztalukhoz. Valószínűleg a kereskedőház egyik munkatársa lehet. A férfi nem is rest bemutatkozni neki. Graril pedig igyekszik megjegyezni a nevét. Egy kicsit visszás az számára, az, hogy állásinterjúja közepébe a leendő főnöke behoz egy harmadik embert, de Graril igyekszik türelmet mutatni, hiszen egy harcosnak ez csak előnyére válhat. Cha'yss szavai pedig igazán jólesőek a számára. Úgy tűnik, hogy a felvétel sikeres lett, és ennek Graril szívből örül, hiszen most már van munkája, és ha minden jól megy kalandozhat kedvére.*
- Köszönöm a bizalmat Cha'yss, igyekezni fogok, hogy meg is szolgáljam.*. örül annak, hogy már az első találkozásuk pozitív lett. Jó vezetőnek tartja Cha'ysst aki le tud hajolni az egyszerű emberekhez megérti a problémájukat, és igyekszik azt orvosolni. Egy kereskedő valami hasonlót csinál, ha van kereslet, hozza a kínálatot. A tanácsot is a szívébe zárja Graril. Amúgy sem az a szószátyár fajta, ezzel nem lesz gondja. Az asztaltól illedelmesen felállva meghajol, és el is indul az emelet felé, hogy birtokba vegyen egy szabad szobát. Miközben elindul azért még hallja Cha'yss és Garrikh beszélgetését.*
~Talán én is elkísérhetném a Vashegyre. Sohasem jártam még ott, jó tapasztalatszerzés lenne, de ha itt van rám szükség, hát úgy is jó.~*- gondolja a fiú és cókmókját lepakolva elnyúlik az ágyon.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.26 21:38:59
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-26 14:18:59
Üzenet elküldve: 2019-07-26 14:18:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Chayss, Garrikh, Latamie meg aki...//
*Arja csodálkozva pillant Pashthrára, szerinte ez a szó nagyon is jól kifejezi, milyen borzadályos borzalmakat követhetnek el Sa'Tereth, a sötét isten hívei! A tanyasiak nagyon tudtak szörnyülködni ezeken a dolgokon, de maga Arja is megdöbbent, amikor híre jött, hogy a Templomban, odabent a városban vér folyik az oltárról!
Napokig erről beszélt akkoriban, tavasztájt mindenki, és nem a pestisről, meg a Lihanechbe menekülő gazdagékról, mint előtte korábban.
De hát Pashthrát nem nagyon érdekli az ilyesmi, les rá, ~talán még csirkét is vághatnának Eeyr oltárán, az se zavarná valószínűleg~ kell észrevennie a fiú hozzáállásából meg megjegyzéséből. Ami persze nem zavarja különösebben, Arja nem egy térítő fajta.
Különben is néha ő is unta az Eeyrt dicsőítő hosszas prédikációkat, meg a nővérek intelmeit, de az az igazság, hogy ő szeretett az árvaházban, és a Fény istenének tanai természetes módon álltak közel hozzá. A nővérek pedig őszintén kedvesek, lelkesítően szépek és szerethetők voltak. Mi kell több ennél a fiatal lánykának? (Szabadság, de hát az egy másik történet.)*
- Ó, hát én szeretek mindenféléről fecsegni! Eeyrről is, ha éppen úgy van! *vágja rá, aztán amikor Pash úgy dönt, hogy kint várja meg, be is megy a Pintybe, hadd ácsorogjon odakint, s várja meg ott, ha úgy tartja kedve.
Chayssnak pedig nemhogy nincs ellenvetése az ellen, hogy Pashtrával Thargföldre menjenek a fiú lováért, hanem még félre is vonja őt az egyik asztalhoz ~biztos hogy más ne hallja meg a mondókáját~ vélelmezi kíváncsian, és megbízza, hogy keresse meg a thargok kovácsát a hegyükön. Amon Ruadhon. Ezen egy kicsit meglepődik, de igyekszik minél jobban memorizálni, hogy mi is az, amit meg kell tőle kérdezni ~nemhogy inkább Pashthra is bejött volna velem!~ de engedelmesen és értelmesen, sőt a második kérést végighallgatva egészen belelkesedve megismétli:*
- Tud-e harangot készíteni. Harangverővel. Nyelvvel vagy anélkül. Közepeset. Jó.
- És egy különleges íj, meg vesszők. A végén pengékkel. És ha lehet, démonölő anyaga legyen. Nahát! Jó! Megkérdezem. *mondja komoly arccal.*
- Ha tud, az árat is megkérdezzem? *teszi fel még a kérdést.*
- Meg hogy mikorra tudná elkészíteni, nem?
*Arjának fogalma sincs a thargok kovácsáról, de ha ilyet tud csinálni, akkor még a műhelye is csodás lehet. ~Legalább meg tudom éleztetni a késeimet is. Ha már a piaci műhely tényleg bezárt, ahogy Pashthra mondta.~ örül a dolognak, és egyáltalán nem bánja a megbízást.
~Persze ki tudja, Pashthra nem akar-e majd visszasietni, de hát ha ez a báró kérdése, akkor ezt meg kell tenni, nem?~*
- Nekem? *hökken meg és kérdez azért vissza még az expedíció dolgára. Hát nem ő hirdetett a főtéren, hogy kincsvadászokat keres!*
- Hát a Kereskedőház akar kincsvadász expedíciókat, nem? Ez volt a hirdetésben! Ezért jöttem ide! *mondja, de hát végül is neki mindegy, hogy fogalmaz a báró, csak érdekes legyen az élete, meg fizesse meg, ahogy ígérte. A szoba már csak ráadás igazán! Ez a démonölő íj meg majdnem úgy hangzik, mint egy igazi kincsvadászat során talált kincs!*
- Rendben! *bólint hát komolyan.* - Igyekszem vissza minél hamarabb.
- Meg Eeyr! Eeyr is! *fordul vissza, azért őbenne jobban bízik a maga részéről, Teysusnak szerinte édesmindegy, hogy mi lesz ővele az úton a meggyőződése szerint. ~Proclifoxnak mennyire igaza volt, lám a báró, mesterkalmár létére ő is Teysushoz fohászkodik.~
Még meghallgatja a válaszokat természetesen, vagy ha van még valami mondandója Chayssnak, de aztán siet kifelé, nehogy Pashthra elunja magát odakinn és még a végén megmérgesedjen, hogy mennyit váratja.
Azt még a szeme sarkából látja, hogy a báró félrevonul a pultnál ráváró férfival, aki Mikkel beszélgetett korábban, kifelé menet meg majdnem belefut egy olyan lovászforma, nála sokkal magasabb, fényes kék kabátos szőke fickóba.*
- Itt vagyok. Mehetünk. *mondja végre Pashthrának, ahogy kilép az ajtón. Már belekezdene, hogy ecsetelje a megbízást, amit a báró mondott, de a fiú nincs egyedül, Arja pedig becsukja a száját.
De előtte egy kis ideig eltátja.
Ilyen nőt még nem látott életében. Egy kalóznő. Kalapban. Hosszú kabátban. Orrkarikával. Bőrnadrágban.
~Hát ez a Latamie!~ Jön rá nem sok elmemunkával, eleget emlegették már előtte, csak azt nem mondta senki, hogy így néz ki.
Némi feszültséget vél érezni a levegőben. A láncdobálásról és a szóbeli pengeváltásról ugyan lemarad, de hogy Pashthra jóval idegesebb annál, mint ahogy itt hagyta, azt nem tudja nem észrevenni, és azt sem, hogy ez egyértelműen a nővel van összefüggésben. De ugye ezzel a Latamie-val is együtt kell majd lehet dolgoznia. Egy hajóskapitány!*
- Helló! *próbálkozik meg egy hellóval, abból nagy baj nem lehet, egyértelműen Latamie-nak címezve.
Nem mosolyog, ahhoz kissé zavarja a helyzet. Viszont bemutatkozik, előbb utóbb ezen úgyis túl kell esni, ha ez a nő Latamie, Chayss odabenn van, így nem fogja bemutatni, Pashthrát meg már kiismerte annyira, hogy nem biztos hogy jó ötlet arra várnia, hogy ebben a helyzetben illemtudóan bemutassa őt ennek a nőnek, vagy őket egymásnak, bár ki tudja.*
- Arja vagyok. Pashthrával éppen a lováért indulunk. Én is itt dolgozom. *eddig egészen nyugodt és kedves hangon sikerül mindezt kimondania. Végtére is mi köze hozzá, hogy ezek itt min csinálják épp a feszkót, nem igaz?*
- Ezentúl. *Egyedül az utolsó szóban lehet észrevenni valami olyan elhalkulásféle hangszínt, ami arra utalna, hogy azért érzékeli: valami nincs egészen rendben a kint állók között.*
*Arja csodálkozva pillant Pashthrára, szerinte ez a szó nagyon is jól kifejezi, milyen borzadályos borzalmakat követhetnek el Sa'Tereth, a sötét isten hívei! A tanyasiak nagyon tudtak szörnyülködni ezeken a dolgokon, de maga Arja is megdöbbent, amikor híre jött, hogy a Templomban, odabent a városban vér folyik az oltárról!
Napokig erről beszélt akkoriban, tavasztájt mindenki, és nem a pestisről, meg a Lihanechbe menekülő gazdagékról, mint előtte korábban.
De hát Pashthrát nem nagyon érdekli az ilyesmi, les rá, ~talán még csirkét is vághatnának Eeyr oltárán, az se zavarná valószínűleg~ kell észrevennie a fiú hozzáállásából meg megjegyzéséből. Ami persze nem zavarja különösebben, Arja nem egy térítő fajta.
Különben is néha ő is unta az Eeyrt dicsőítő hosszas prédikációkat, meg a nővérek intelmeit, de az az igazság, hogy ő szeretett az árvaházban, és a Fény istenének tanai természetes módon álltak közel hozzá. A nővérek pedig őszintén kedvesek, lelkesítően szépek és szerethetők voltak. Mi kell több ennél a fiatal lánykának? (Szabadság, de hát az egy másik történet.)*
- Ó, hát én szeretek mindenféléről fecsegni! Eeyrről is, ha éppen úgy van! *vágja rá, aztán amikor Pash úgy dönt, hogy kint várja meg, be is megy a Pintybe, hadd ácsorogjon odakint, s várja meg ott, ha úgy tartja kedve.
Chayssnak pedig nemhogy nincs ellenvetése az ellen, hogy Pashtrával Thargföldre menjenek a fiú lováért, hanem még félre is vonja őt az egyik asztalhoz ~biztos hogy más ne hallja meg a mondókáját~ vélelmezi kíváncsian, és megbízza, hogy keresse meg a thargok kovácsát a hegyükön. Amon Ruadhon. Ezen egy kicsit meglepődik, de igyekszik minél jobban memorizálni, hogy mi is az, amit meg kell tőle kérdezni ~nemhogy inkább Pashthra is bejött volna velem!~ de engedelmesen és értelmesen, sőt a második kérést végighallgatva egészen belelkesedve megismétli:*
- Tud-e harangot készíteni. Harangverővel. Nyelvvel vagy anélkül. Közepeset. Jó.
- És egy különleges íj, meg vesszők. A végén pengékkel. És ha lehet, démonölő anyaga legyen. Nahát! Jó! Megkérdezem. *mondja komoly arccal.*
- Ha tud, az árat is megkérdezzem? *teszi fel még a kérdést.*
- Meg hogy mikorra tudná elkészíteni, nem?
*Arjának fogalma sincs a thargok kovácsáról, de ha ilyet tud csinálni, akkor még a műhelye is csodás lehet. ~Legalább meg tudom éleztetni a késeimet is. Ha már a piaci műhely tényleg bezárt, ahogy Pashthra mondta.~ örül a dolognak, és egyáltalán nem bánja a megbízást.
~Persze ki tudja, Pashthra nem akar-e majd visszasietni, de hát ha ez a báró kérdése, akkor ezt meg kell tenni, nem?~*
- Nekem? *hökken meg és kérdez azért vissza még az expedíció dolgára. Hát nem ő hirdetett a főtéren, hogy kincsvadászokat keres!*
- Hát a Kereskedőház akar kincsvadász expedíciókat, nem? Ez volt a hirdetésben! Ezért jöttem ide! *mondja, de hát végül is neki mindegy, hogy fogalmaz a báró, csak érdekes legyen az élete, meg fizesse meg, ahogy ígérte. A szoba már csak ráadás igazán! Ez a démonölő íj meg majdnem úgy hangzik, mint egy igazi kincsvadászat során talált kincs!*
- Rendben! *bólint hát komolyan.* - Igyekszem vissza minél hamarabb.
- Meg Eeyr! Eeyr is! *fordul vissza, azért őbenne jobban bízik a maga részéről, Teysusnak szerinte édesmindegy, hogy mi lesz ővele az úton a meggyőződése szerint. ~Proclifoxnak mennyire igaza volt, lám a báró, mesterkalmár létére ő is Teysushoz fohászkodik.~
Még meghallgatja a válaszokat természetesen, vagy ha van még valami mondandója Chayssnak, de aztán siet kifelé, nehogy Pashthra elunja magát odakinn és még a végén megmérgesedjen, hogy mennyit váratja.
Azt még a szeme sarkából látja, hogy a báró félrevonul a pultnál ráváró férfival, aki Mikkel beszélgetett korábban, kifelé menet meg majdnem belefut egy olyan lovászforma, nála sokkal magasabb, fényes kék kabátos szőke fickóba.*
- Itt vagyok. Mehetünk. *mondja végre Pashthrának, ahogy kilép az ajtón. Már belekezdene, hogy ecsetelje a megbízást, amit a báró mondott, de a fiú nincs egyedül, Arja pedig becsukja a száját.
De előtte egy kis ideig eltátja.
Ilyen nőt még nem látott életében. Egy kalóznő. Kalapban. Hosszú kabátban. Orrkarikával. Bőrnadrágban.
~Hát ez a Latamie!~ Jön rá nem sok elmemunkával, eleget emlegették már előtte, csak azt nem mondta senki, hogy így néz ki.
Némi feszültséget vél érezni a levegőben. A láncdobálásról és a szóbeli pengeváltásról ugyan lemarad, de hogy Pashthra jóval idegesebb annál, mint ahogy itt hagyta, azt nem tudja nem észrevenni, és azt sem, hogy ez egyértelműen a nővel van összefüggésben. De ugye ezzel a Latamie-val is együtt kell majd lehet dolgoznia. Egy hajóskapitány!*
- Helló! *próbálkozik meg egy hellóval, abból nagy baj nem lehet, egyértelműen Latamie-nak címezve.
Nem mosolyog, ahhoz kissé zavarja a helyzet. Viszont bemutatkozik, előbb utóbb ezen úgyis túl kell esni, ha ez a nő Latamie, Chayss odabenn van, így nem fogja bemutatni, Pashthrát meg már kiismerte annyira, hogy nem biztos hogy jó ötlet arra várnia, hogy ebben a helyzetben illemtudóan bemutassa őt ennek a nőnek, vagy őket egymásnak, bár ki tudja.*
- Arja vagyok. Pashthrával éppen a lováért indulunk. Én is itt dolgozom. *eddig egészen nyugodt és kedves hangon sikerül mindezt kimondania. Végtére is mi köze hozzá, hogy ezek itt min csinálják épp a feszkót, nem igaz?*
- Ezentúl. *Egyedül az utolsó szóban lehet észrevenni valami olyan elhalkulásféle hangszínt, ami arra utalna, hogy azért érzékeli: valami nincs egészen rendben a kint állók között.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-26 13:55:14
Üzenet elküldve: 2019-07-26 13:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakereső//
//Chayss, Garlil, Garrikh//
*Egy szajha fiából ritkán lesz pökhendi kékvérű. Vagyis, ha elég esze van arra, hogy ne felejtse el, honnan jött. A nemeslevél csak újabb kapukat nyitott meg, bár Wegtorenben több viszont bezárult előtte emiatt. Így került az igric Artheniorba.*
- Az illem, bizony. *Emeli fel mutatóujját egyetértően Garlil szavaira. A többi nem érdekli, mármint persze, érdekli, sokuk múltjában vannak sötét momentumok, amelyek elindítanak az úton, de most a jelen a lényeg, nem a múlt.
Az írás és olvasás dolgában őszintének tűnik a fickó, kevesen tartanák jó ötletnek ezeket a gyengeségeket bevallani egy állásinterjún, de az igric értékeli az őszinteséget. Az elhangzottakra csak kurtán bólint egyet.*
- Nem is kell tudnod, mármint releváns információkat természetesen mind megkapod időben. *Javít mosolyogva a wegtoreni.*
- Több vasat tartunk a tűzben, mindenfelé építünk ki érdekeltségeket, de egyelőre csak a jövedelmező, biztos befektetésekre alapozunk. *Magyarázza üzleti terveinek egy részét, amely valójában csak a jéghegy csúcsa.*
- Meg kell vallanom, szimpatikus vagy nekem. Tetszik az őszinteséged és hogy nem vagy nagyképű. *Mosolyog elismerően.*
- Ha a kereskedőház szolgálatába állsz, kapsz szobát az emeleten és természetesen ételt-italt a fogadóban. Egyelőre fix bért kapsz, aztán a feladatoktól függően kaphatsz részesedést és egyéb juttatásokat. A kereskedőház kapcsolatain keresztül hozzájuthatsz olcsóbban az árukhoz, de ez azt gondolom, természetes. *Sorolja az előnyöket.*
- Azonnal nem kell munkába állni. Menj csak fel, válassz egy szabad szobát kedvedre az emeleten. Amelyek zárva vannak, foglaltak, de ami nyitva, lehet a tiéd. Költözz be, pihenj egy kicsit és holnap belevágunk. *Nyújt kezet az asztal lapja felett a szerződés megpecsételéseként.
Közben Garrikh is beszámol a piacon történtekről, amelyet az igric érdeklődve hallgat.*
- Ne feledd, a fegyveresnek az a dolga, hogy megvédje az árut, nem az, hogy vevőkkel beszéljen. Az a te dolgod, fiam. *Emeli ki a feladatok közti különbséget.*
- Egy kalmárnak teljes figyelemmel kell adóznia a vásárló felé, ha megosztja a figyelmét, visszatetszést kelthet a vásárlóban. Ahogy a fegyveres sem tudja tökéletesen végezni a dolgát, azaz a védelmet, ha közben eladnia kell. *Ennyi magyarázat elég is lesz, hogy el ne szaladjon a beszélgetés.
Amikor Garrikh arról beszél, hogy már járt a thargoknál, Cha'yss halkan hümment egyet.*
- A VAshegyre magam látogatnék el, szívesen társalognék Kagaenae kisasszonnyal, remek társaság és jó beszélgetőpartner. *Mondja csak amolyan megjegyzésként.*
- És persze a megrendelés dolga is elég kényes. Démonölő fegyverek, jelzőharangok. *Legyint.*
//Chayss, Garlil, Garrikh//
*Egy szajha fiából ritkán lesz pökhendi kékvérű. Vagyis, ha elég esze van arra, hogy ne felejtse el, honnan jött. A nemeslevél csak újabb kapukat nyitott meg, bár Wegtorenben több viszont bezárult előtte emiatt. Így került az igric Artheniorba.*
- Az illem, bizony. *Emeli fel mutatóujját egyetértően Garlil szavaira. A többi nem érdekli, mármint persze, érdekli, sokuk múltjában vannak sötét momentumok, amelyek elindítanak az úton, de most a jelen a lényeg, nem a múlt.
Az írás és olvasás dolgában őszintének tűnik a fickó, kevesen tartanák jó ötletnek ezeket a gyengeségeket bevallani egy állásinterjún, de az igric értékeli az őszinteséget. Az elhangzottakra csak kurtán bólint egyet.*
- Nem is kell tudnod, mármint releváns információkat természetesen mind megkapod időben. *Javít mosolyogva a wegtoreni.*
- Több vasat tartunk a tűzben, mindenfelé építünk ki érdekeltségeket, de egyelőre csak a jövedelmező, biztos befektetésekre alapozunk. *Magyarázza üzleti terveinek egy részét, amely valójában csak a jéghegy csúcsa.*
- Meg kell vallanom, szimpatikus vagy nekem. Tetszik az őszinteséged és hogy nem vagy nagyképű. *Mosolyog elismerően.*
- Ha a kereskedőház szolgálatába állsz, kapsz szobát az emeleten és természetesen ételt-italt a fogadóban. Egyelőre fix bért kapsz, aztán a feladatoktól függően kaphatsz részesedést és egyéb juttatásokat. A kereskedőház kapcsolatain keresztül hozzájuthatsz olcsóbban az árukhoz, de ez azt gondolom, természetes. *Sorolja az előnyöket.*
- Azonnal nem kell munkába állni. Menj csak fel, válassz egy szabad szobát kedvedre az emeleten. Amelyek zárva vannak, foglaltak, de ami nyitva, lehet a tiéd. Költözz be, pihenj egy kicsit és holnap belevágunk. *Nyújt kezet az asztal lapja felett a szerződés megpecsételéseként.
Közben Garrikh is beszámol a piacon történtekről, amelyet az igric érdeklődve hallgat.*
- Ne feledd, a fegyveresnek az a dolga, hogy megvédje az árut, nem az, hogy vevőkkel beszéljen. Az a te dolgod, fiam. *Emeli ki a feladatok közti különbséget.*
- Egy kalmárnak teljes figyelemmel kell adóznia a vásárló felé, ha megosztja a figyelmét, visszatetszést kelthet a vásárlóban. Ahogy a fegyveres sem tudja tökéletesen végezni a dolgát, azaz a védelmet, ha közben eladnia kell. *Ennyi magyarázat elég is lesz, hogy el ne szaladjon a beszélgetés.
Amikor Garrikh arról beszél, hogy már járt a thargoknál, Cha'yss halkan hümment egyet.*
- A VAshegyre magam látogatnék el, szívesen társalognék Kagaenae kisasszonnyal, remek társaság és jó beszélgetőpartner. *Mondja csak amolyan megjegyzésként.*
- És persze a megrendelés dolga is elég kényes. Démonölő fegyverek, jelzőharangok. *Legyint.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-25 20:31:43
Üzenet elküldve: 2019-07-25 20:31:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Latamie, Garrikh, meg aki magáénak érzi//
- Halálfalók, micsoda szó... agyalágyult lehetett, aki kitalálta. * Csóválja a fejét a srác, nem rejti véka alá, hogy bizony komolytalannak találja az ilyen elnevezéseket, ezt pedig kifejezetten. A pestis említése láthatóan nem sok reakciót vált ki belőle, szerencsésnek mondhatja magát, hogy őt elkerülte a járvány, de amúgy is beoltottak mindenkit a Vashegyen, úgyhogy már nem is tart a kórságtól. *
- Szerintem annyira nem furcsa. Mármint, nekem úgy tűnt, mintha ebbe az irányba vinnéd a beszélgetést, de persze lehet, hogy tévedek. * Jegyzi meg a fiatal harcos, de nem úgy néz ki, mint aki szemrehányásként mondaná, vagy bármi hasonló. A vallás kérdésére csak legyint, nem igazán akar ilyenbe belemenni. Az viszont örömmel tölti el, hogy a másiknak tetszik az ajándék, ezt jó jelnek veszi, fel is csillan a tekintete, és mosolyogni is kezd. Végül megállapodnak, hogy a kölyök megvárja a másik kölyköt, úgyhogy lazán a falnak támaszkodik, amikor megjelenik szíve választottja, csakhogy nincs egyedül. Annyira meglepi a dolog, meg az, hogy a másik milyen belsőséges viszonyt ápol a nővel, mármint az ezüst hajú szerint, hogy még a fokosát is elfelejti Garrikh fejébe állítani. Ez is egy olyan hiba, amit többet nem engedhet meg magának. Sajnos nem tud a szőke után eredni, mert a kapitány megszólítja, mire mogorván fordul oda. *
- Van ez a kalandor csaj vagy ki. Elkísértem a piacra, hogy ne essen baja, ott meg vettem neked ezt-azt. * Veti oda foghegyről, és flegmán odadobja az aranyláncot Latamienek, úgy, hogy erőlködés nélkül tudja elkapni a levegőben, ha el akarja. Ha nem, akkor alighanem lepottyan a testéről a földre. *
- Persze ha tudom, hogy te ilyenekkel időzöl, és szórakozol, akkor nem törtem volna magam. * Elfojtja az ingert, hogy lekapja az oldaláról a fegyverét, és berontson a Pintybe, a méregtől remegő kezét pedig a teste mögé próbálja rejteni, mintha csak összefonná ujjait a háta mögött. Láthatóan sértve, és elárulva érzi magát, és ezen az se segít, hogy Arja visszatér, és közli, hogy indulhatnak. Nagyon úgy fest, hogy Latamie válasza fog dönteni arról, hogy megtámadja a férfit odabent, vagy sem. És ebben a helyzetben az is egy fajta válasz, ha a kalóz nem ad választ. *
- Halálfalók, micsoda szó... agyalágyult lehetett, aki kitalálta. * Csóválja a fejét a srác, nem rejti véka alá, hogy bizony komolytalannak találja az ilyen elnevezéseket, ezt pedig kifejezetten. A pestis említése láthatóan nem sok reakciót vált ki belőle, szerencsésnek mondhatja magát, hogy őt elkerülte a járvány, de amúgy is beoltottak mindenkit a Vashegyen, úgyhogy már nem is tart a kórságtól. *
- Szerintem annyira nem furcsa. Mármint, nekem úgy tűnt, mintha ebbe az irányba vinnéd a beszélgetést, de persze lehet, hogy tévedek. * Jegyzi meg a fiatal harcos, de nem úgy néz ki, mint aki szemrehányásként mondaná, vagy bármi hasonló. A vallás kérdésére csak legyint, nem igazán akar ilyenbe belemenni. Az viszont örömmel tölti el, hogy a másiknak tetszik az ajándék, ezt jó jelnek veszi, fel is csillan a tekintete, és mosolyogni is kezd. Végül megállapodnak, hogy a kölyök megvárja a másik kölyköt, úgyhogy lazán a falnak támaszkodik, amikor megjelenik szíve választottja, csakhogy nincs egyedül. Annyira meglepi a dolog, meg az, hogy a másik milyen belsőséges viszonyt ápol a nővel, mármint az ezüst hajú szerint, hogy még a fokosát is elfelejti Garrikh fejébe állítani. Ez is egy olyan hiba, amit többet nem engedhet meg magának. Sajnos nem tud a szőke után eredni, mert a kapitány megszólítja, mire mogorván fordul oda. *
- Van ez a kalandor csaj vagy ki. Elkísértem a piacra, hogy ne essen baja, ott meg vettem neked ezt-azt. * Veti oda foghegyről, és flegmán odadobja az aranyláncot Latamienek, úgy, hogy erőlködés nélkül tudja elkapni a levegőben, ha el akarja. Ha nem, akkor alighanem lepottyan a testéről a földre. *
- Persze ha tudom, hogy te ilyenekkel időzöl, és szórakozol, akkor nem törtem volna magam. * Elfojtja az ingert, hogy lekapja az oldaláról a fegyverét, és berontson a Pintybe, a méregtől remegő kezét pedig a teste mögé próbálja rejteni, mintha csak összefonná ujjait a háta mögött. Láthatóan sértve, és elárulva érzi magát, és ezen az se segít, hogy Arja visszatér, és közli, hogy indulhatnak. Nagyon úgy fest, hogy Latamie válasza fog dönteni arról, hogy megtámadja a férfit odabent, vagy sem. És ebben a helyzetben az is egy fajta válasz, ha a kalóz nem ad választ. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7100-7119