Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 14:21:32
Üzenet elküldve: 2020-06-29 14:21:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás kipipálva//
*Nem sejthette, hogy a nőből ilyen fülsüketítő reakciót vált ki a közölt információ, így hirtelen kap a füléhez, méghozzá mindkét kézzel, hogy tompítsa a károkat.*
-Ne olyan hangosan még a végén megsüketüüülőőők! *Nyúzza a hangokat a mondat végén, majd, mikor Arja abbafejezi a dolgot, még egy pillanatig a fülén tartja őket, majd leereszti a kezeit megnyugodva.*
-Akár meg is halhatott, lehet pont most fut ki az élet belőle a pincében, már egy ideje nem láttam. *Közli a valós tényeket, majd a pult alá hajol és elővesz alóla egy kisebb üveget, amiben barna lötty zötykölődik, egyelőre még kupakkal elzárva.*
-De ha ez így van, akkor csak megszagoltatod vele és biztos jobban lesz, ha meg már eltávozott, csak öntsd rá, feltámasztja még a halottakat is. *Tolja oda Arjához az üveget az ujjával, ha lehet akkor a letett kezéhez koccantva.*
-Tedd el, gyerünk! Tedd csak el! Van még belőle otthon. *Ha a nő kinyitja és beleszagol, bizonyosan a hányinger kerülgetheti. Egy bizonyos, sok minden rohadhat benne, nem csak növényi értelemben, amelyen egy cseppnyit sem javít a többi közül kiérződő fahéj aroma.*
-Még a nagymamám receptje ájulásra. *Azt viszont nem fejti ki bővebben, hogy azt okoz vagy abból ébreszt.*
-Megeszed a mellényed? Miért ne lehetne? Micsoda előítélet! Csak mert vörös haja van már nem tudhat jól mosni? Cöh! *Fonja egymásba a karjait kicsit sértetten.*
-Menjetek, de csak óvatosan, mert az előbb mostam fel valamit, ami előtte valaki más hasában, az előtt meg ebben a hordóban volt. *Ütögeti meg az egyik csapra húzott hordó szélét.*
-Jobb kint, mint bent. *Szélesedik a vigyora.*
*Nem sejthette, hogy a nőből ilyen fülsüketítő reakciót vált ki a közölt információ, így hirtelen kap a füléhez, méghozzá mindkét kézzel, hogy tompítsa a károkat.*
-Ne olyan hangosan még a végén megsüketüüülőőők! *Nyúzza a hangokat a mondat végén, majd, mikor Arja abbafejezi a dolgot, még egy pillanatig a fülén tartja őket, majd leereszti a kezeit megnyugodva.*
-Akár meg is halhatott, lehet pont most fut ki az élet belőle a pincében, már egy ideje nem láttam. *Közli a valós tényeket, majd a pult alá hajol és elővesz alóla egy kisebb üveget, amiben barna lötty zötykölődik, egyelőre még kupakkal elzárva.*
-De ha ez így van, akkor csak megszagoltatod vele és biztos jobban lesz, ha meg már eltávozott, csak öntsd rá, feltámasztja még a halottakat is. *Tolja oda Arjához az üveget az ujjával, ha lehet akkor a letett kezéhez koccantva.*
-Tedd el, gyerünk! Tedd csak el! Van még belőle otthon. *Ha a nő kinyitja és beleszagol, bizonyosan a hányinger kerülgetheti. Egy bizonyos, sok minden rohadhat benne, nem csak növényi értelemben, amelyen egy cseppnyit sem javít a többi közül kiérződő fahéj aroma.*
-Még a nagymamám receptje ájulásra. *Azt viszont nem fejti ki bővebben, hogy azt okoz vagy abból ébreszt.*
-Megeszed a mellényed? Miért ne lehetne? Micsoda előítélet! Csak mert vörös haja van már nem tudhat jól mosni? Cöh! *Fonja egymásba a karjait kicsit sértetten.*
-Menjetek, de csak óvatosan, mert az előbb mostam fel valamit, ami előtte valaki más hasában, az előtt meg ebben a hordóban volt. *Ütögeti meg az egyik csapra húzott hordó szélét.*
-Jobb kint, mint bent. *Szélesedik a vigyora.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 12:20:52
Üzenet elküldve: 2020-06-29 12:20:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
- Xavyyii!! *visít Arja, mert biztos benne, hogy a gnóm lányka csak viccel. Mindig ilyen! Vagyis reméli... ~vagy nem?~ sápad el azért egy kicsit, hiszen Mik tényleg össze volt verve, amikor legutóbb látta!*
- Xavyyi! Ugye, csak viccelsz? *kérdezi nyugtalanul, a szemét forgatva.
Az új kollégára aztán valóban meghökken, és elkerekednek a szemei. Egészen addig, amíg a pultos lány ki nem böki, hogy nem ő az, hanem a vele lévő rőt hajú.*
- Mosónőnek?? Ha az a nő mosónő *nézi meg magának alaposabban a vörös hajút ~biztos hogy wegtoreni~* - én megeszem a mellényem. *csóválja a fejét. Veszedelmesnek és titokzatosnak látja, és szépnek. Xavy persze mindig palira vesz mindenkit, ártatlan arccal lehazudja a csillagokat is az égről, ha talál valakit, aki hisz neki. ~És mindenki hisz neki, mert olyan cuki arca van.~ nevet magában Arja.*
- Felmegyünk. *közli még.* - Én legalábbis biztosan! *néz a társaira, mert lehet hogy ők ennének, vagy valami. De Arja fáradt. Aztyan majd csak előkerül.*
- Xavyyii!! *visít Arja, mert biztos benne, hogy a gnóm lányka csak viccel. Mindig ilyen! Vagyis reméli... ~vagy nem?~ sápad el azért egy kicsit, hiszen Mik tényleg össze volt verve, amikor legutóbb látta!*
- Xavyyi! Ugye, csak viccelsz? *kérdezi nyugtalanul, a szemét forgatva.
Az új kollégára aztán valóban meghökken, és elkerekednek a szemei. Egészen addig, amíg a pultos lány ki nem böki, hogy nem ő az, hanem a vele lévő rőt hajú.*
- Mosónőnek?? Ha az a nő mosónő *nézi meg magának alaposabban a vörös hajút ~biztos hogy wegtoreni~* - én megeszem a mellényem. *csóválja a fejét. Veszedelmesnek és titokzatosnak látja, és szépnek. Xavy persze mindig palira vesz mindenkit, ártatlan arccal lehazudja a csillagokat is az égről, ha talál valakit, aki hisz neki. ~És mindenki hisz neki, mert olyan cuki arca van.~ nevet magában Arja.*
- Felmegyünk. *közli még.* - Én legalábbis biztosan! *néz a társaira, mert lehet hogy ők ennének, vagy valami. De Arja fáradt. Aztyan majd csak előkerül.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 10:41:42
Üzenet elküldve: 2020-06-29 10:41:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
//Házhozszállítás kipipálva//
*Miután már kitette a motyókat a pultra, látja, hogy a kis társaság szőrtelenebb tagja kicsit anyátlan vagy jobban mondva tétova.*
-Szóóóval, csak, hogy figyelmeztesselek titeket. Én találkoztam egy Taitossal a kikötőben és ha jót akartok magatoknak, dugjátok el előle a zoknijaitokat! Sőt, jobb ha már eleve nem is hordják, mikor találkoznak, ha pedig nagyon akarnak valamit, azt ajánlom, a piacon szerezzenek be kötöttet, azokat imádja. *Ad tanácsot hatalmas hozzáértésével feltételezett tapasztalata alapján. ~Ha ellopja az övéket, legalább az enyém megmenekül. ~ Mosolyog szélesen és pislog gyakorta, hogy szívéjes alkalmazott látszatát keltse. Ebben az idilli pillanatban érkezik a megszólítás, Arja ugyanis megtalálja és mindjárt megrohanja egy csomó kérdéssel. El is gondolkodik rajta egyik ujját az állához szorítva és a plafont pásztázva, mintha minden válasz fel lenne pingálva.*
-Sziii…ja… *Köszön, miközben már forognak a kerekek a fejében.*
-Mik… Miiik! Hát persze. *Csap a fejére mert végre eszébe jutott, ki is az, avagy csak tetteti, ezt nem lehet tudni.*
-Őt összeverték és elhalálozott, Eeyr nyugosztalja. *Mondja lesütve a szemeit egy pillanatra majd felnéz.*
-Aztyan a kovácsműhelyben van, mert sok az intézni való. *Majd közelebb hajol a nőhöz, hogy halkabbra vegye.*
-Van egy új kollega. Látod ott az asztalnál azt a sötétbőrűt? *Bök az orrával a páros felé.*
-Na, nem ő az. *Jegyzi meg komolyan.*
-A vörös mellette, Aztyan mosónőnek vette fel, azt hiszem. Biztos prímán tud gyaszatolni.*Von vállat, mert nem az ő dolga az egész.*
//Dokik//
*Látja, hogy a csinoska nő jön ki a szobák irányából, egyes egyedül. Odasétál a pulthoz és rendel egy adag hamuban sült pogácsát, amit mindjárt rendez is. Besétál érte a konyhára és összecsomagoltatja, mert úgy fest, a nő távozóra fogja, fel van pakolva. ~Lassan már csak pogácsát kéne áruljunk meg sört. ~ Visszasétál és kiteszi a pultra a csomagot.*
-Legyen szép napja. Erre az adagra tett a szakácsnő egy kis medvehagymát is, tudja milyenek ezek a szakácsnők. Mindig újítanak valamit. *Von vállat, neki kifejezetten ízlett. Nagyra kerekednek a szemei, amikor pluszban száz arany rogyasztja a pultot.*
-De… köszönjük. Vigyázzon magára! *Integet utána. ~Még szerencse, hogy nem említettem meg, hogy honnan szereztük ma a hamut. ~ Csak vigyorog és lesöpri a pultról a sok aranyat, mielőtt leszakad a tákolmány.*
-Azt a kilencszázát, még ilyet…
//Házhozszállítás kipipálva//
*Miután már kitette a motyókat a pultra, látja, hogy a kis társaság szőrtelenebb tagja kicsit anyátlan vagy jobban mondva tétova.*
-Szóóóval, csak, hogy figyelmeztesselek titeket. Én találkoztam egy Taitossal a kikötőben és ha jót akartok magatoknak, dugjátok el előle a zoknijaitokat! Sőt, jobb ha már eleve nem is hordják, mikor találkoznak, ha pedig nagyon akarnak valamit, azt ajánlom, a piacon szerezzenek be kötöttet, azokat imádja. *Ad tanácsot hatalmas hozzáértésével feltételezett tapasztalata alapján. ~Ha ellopja az övéket, legalább az enyém megmenekül. ~ Mosolyog szélesen és pislog gyakorta, hogy szívéjes alkalmazott látszatát keltse. Ebben az idilli pillanatban érkezik a megszólítás, Arja ugyanis megtalálja és mindjárt megrohanja egy csomó kérdéssel. El is gondolkodik rajta egyik ujját az állához szorítva és a plafont pásztázva, mintha minden válasz fel lenne pingálva.*
-Sziii…ja… *Köszön, miközben már forognak a kerekek a fejében.*
-Mik… Miiik! Hát persze. *Csap a fejére mert végre eszébe jutott, ki is az, avagy csak tetteti, ezt nem lehet tudni.*
-Őt összeverték és elhalálozott, Eeyr nyugosztalja. *Mondja lesütve a szemeit egy pillanatra majd felnéz.*
-Aztyan a kovácsműhelyben van, mert sok az intézni való. *Majd közelebb hajol a nőhöz, hogy halkabbra vegye.*
-Van egy új kollega. Látod ott az asztalnál azt a sötétbőrűt? *Bök az orrával a páros felé.*
-Na, nem ő az. *Jegyzi meg komolyan.*
-A vörös mellette, Aztyan mosónőnek vette fel, azt hiszem. Biztos prímán tud gyaszatolni.*Von vállat, mert nem az ő dolga az egész.*
//Dokik//
*Látja, hogy a csinoska nő jön ki a szobák irányából, egyes egyedül. Odasétál a pulthoz és rendel egy adag hamuban sült pogácsát, amit mindjárt rendez is. Besétál érte a konyhára és összecsomagoltatja, mert úgy fest, a nő távozóra fogja, fel van pakolva. ~Lassan már csak pogácsát kéne áruljunk meg sört. ~ Visszasétál és kiteszi a pultra a csomagot.*
-Legyen szép napja. Erre az adagra tett a szakácsnő egy kis medvehagymát is, tudja milyenek ezek a szakácsnők. Mindig újítanak valamit. *Von vállat, neki kifejezetten ízlett. Nagyra kerekednek a szemei, amikor pluszban száz arany rogyasztja a pultot.*
-De… köszönjük. Vigyázzon magára! *Integet utána. ~Még szerencse, hogy nem említettem meg, hogy honnan szereztük ma a hamut. ~ Csak vigyorog és lesöpri a pultról a sok aranyat, mielőtt leszakad a tákolmány.*
-Azt a kilencszázát, még ilyet…
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:40:15
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:40:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Végére napváltás//
//Részben pultnál//
//Vyl el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szégyen: ez az egyetlen érzés, mely most Vylben dolgozik. Szégyelli múltját, jelenét, de mindennél jobban önmagát és cserfes száját, hogy pár korsó sör hatására így megeredt a nyelve. Egyetlen szerencséje talán az, hogy Shan megértő. Igen, ez a legmegfelelőbb szó rá, hiszen olyan nehezen beszél erről, s hatalmas kő esett le vele a szívéről, hogy ha cseppnyi humorral megfűszerezve is, de komolyan veszi a másik. Halk, zavart kuncogás és egy szeme sarkából megjelenő könny jelzi háláját a zsoldos felé.*
- Örömmel, még segítenék is neked. Igazából, eléggé hasonlót a véleményetek Inttel, ő is valami hasonlót mondott nekem annak idején. *Hiányzik azért neki az az élet. Mindkettő, s egyre jobban érzi magában a feszengést, azt a szorongató, rossz, kitörni vágyó érzést. Menni fog, ez nem kérdés. De vajon mikor? MIndenesetre, az este további része kellemesen telik, hála a vidító mandulaszeműnek, amit Vyliassa nem rest meghálálni. Amint felérnek a hálószobába, s kettesben maradnak, lekerül a csipkefelső... Ha pedig az ágyon elhelyezkedett már a fekete hajú szépség, s engedi neki, lágyan fölé hajol, érezvén szívverését, s oldalra fésül hajának takarásában, csókot lehel amaz ajkaira. S ha szabad utat kap, talán több is történhet.
Mindenesetre, másnap reggel valószínű, hogy ő kel hamarabb. Még vet pár utolsó pillantást a társára, akivel valószínű, eléggé jól elszórakozott az éjszaka. Finoman megcirógatja bőrét, magába szippantja, mit valami utolsó emléket. Aztán, a lehető legnagyobb csendben, öltözködni, majd egyik papírdarabkájára, írni kezd. Ír róla, hogy elhagyja a Sellőházat, s vele mindent, mi eddig fontos volt neki, Lihanechbe megy. Ennek ellenére, köszöni, hogy megismerhette őket, hálája jelen van szívében, s reméli, egyszer visszatérhet majd közéjük. Ezt párnájára helyezi. A következő dolog az, hogy ha lehet, a lehető leghalkabban szedelődzködik, majd ha ezzel végzett, s csak a legfontosabb holmikat vette magához, a finom kelméket szívfájdalma ellenére, maga mögött hagyva, elindul lefelé, a lépcsőn, Shant egyedül hagyva. Ott aztán a pulthoz lép, arcán keserédes mosollyal. Magának Hamuban sült tepertős pogácsat rendel, 45 aranyért, talán elég lesz ennyi az útra.
Ital az nem kell, vizet tud tölteni magának a szökőkútból. Nem volt sokkal kevesebb holmija, mikor elindult a Sellőház felé, ez is egyfajta nosztalgiát vált ki belőle. Ha pedig mindennel végzett, s már csak a búcsú van hátra, A felszolgálásért az aktuális pultosnak (Balkócza Xavylari) nyújt át 100 aranyat. Az istállóba be se néz, nem akarja elkötni a lovat. Vyl, elhagy mindent, mi eddig mellette volt, s nem tudni, valaha visszatér-e. Talán még önmaga előtt is rejtve marad néhány indok, amik e visszafordíthatatlan lépésre késztették, nem tudni. Mindenesetre, egy biztos: a félvér elhagyja Artheniort, talán végleg.*
//Végére napváltás//
//Részben pultnál//
//Vyl el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szégyen: ez az egyetlen érzés, mely most Vylben dolgozik. Szégyelli múltját, jelenét, de mindennél jobban önmagát és cserfes száját, hogy pár korsó sör hatására így megeredt a nyelve. Egyetlen szerencséje talán az, hogy Shan megértő. Igen, ez a legmegfelelőbb szó rá, hiszen olyan nehezen beszél erről, s hatalmas kő esett le vele a szívéről, hogy ha cseppnyi humorral megfűszerezve is, de komolyan veszi a másik. Halk, zavart kuncogás és egy szeme sarkából megjelenő könny jelzi háláját a zsoldos felé.*
- Örömmel, még segítenék is neked. Igazából, eléggé hasonlót a véleményetek Inttel, ő is valami hasonlót mondott nekem annak idején. *Hiányzik azért neki az az élet. Mindkettő, s egyre jobban érzi magában a feszengést, azt a szorongató, rossz, kitörni vágyó érzést. Menni fog, ez nem kérdés. De vajon mikor? MIndenesetre, az este további része kellemesen telik, hála a vidító mandulaszeműnek, amit Vyliassa nem rest meghálálni. Amint felérnek a hálószobába, s kettesben maradnak, lekerül a csipkefelső... Ha pedig az ágyon elhelyezkedett már a fekete hajú szépség, s engedi neki, lágyan fölé hajol, érezvén szívverését, s oldalra fésül hajának takarásában, csókot lehel amaz ajkaira. S ha szabad utat kap, talán több is történhet.
Mindenesetre, másnap reggel valószínű, hogy ő kel hamarabb. Még vet pár utolsó pillantást a társára, akivel valószínű, eléggé jól elszórakozott az éjszaka. Finoman megcirógatja bőrét, magába szippantja, mit valami utolsó emléket. Aztán, a lehető legnagyobb csendben, öltözködni, majd egyik papírdarabkájára, írni kezd. Ír róla, hogy elhagyja a Sellőházat, s vele mindent, mi eddig fontos volt neki, Lihanechbe megy. Ennek ellenére, köszöni, hogy megismerhette őket, hálája jelen van szívében, s reméli, egyszer visszatérhet majd közéjük. Ezt párnájára helyezi. A következő dolog az, hogy ha lehet, a lehető leghalkabban szedelődzködik, majd ha ezzel végzett, s csak a legfontosabb holmikat vette magához, a finom kelméket szívfájdalma ellenére, maga mögött hagyva, elindul lefelé, a lépcsőn, Shant egyedül hagyva. Ott aztán a pulthoz lép, arcán keserédes mosollyal. Magának Hamuban sült tepertős pogácsat rendel, 45 aranyért, talán elég lesz ennyi az útra.
Ital az nem kell, vizet tud tölteni magának a szökőkútból. Nem volt sokkal kevesebb holmija, mikor elindult a Sellőház felé, ez is egyfajta nosztalgiát vált ki belőle. Ha pedig mindennel végzett, s már csak a búcsú van hátra, A felszolgálásért az aktuális pultosnak (Balkócza Xavylari) nyújt át 100 aranyat. Az istállóba be se néz, nem akarja elkötni a lovat. Vyl, elhagy mindent, mi eddig mellette volt, s nem tudni, valaha visszatér-e. Talán még önmaga előtt is rejtve marad néhány indok, amik e visszafordíthatatlan lépésre késztették, nem tudni. Mindenesetre, egy biztos: a félvér elhagyja Artheniort, talán végleg.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 23:02:39
Üzenet elküldve: 2020-06-27 23:02:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
*Myrt kicsit megmosolyogtatja Rony feltételezése, hogy jó viszont ápol a kollégáival. Tulajdonképpen ez részben igaz is, s csak egyvalakivel nem mosolygós a kapcsolata. Az pedig Parcy. Noha ő már békülést kezdeményezett, az elf számára érthetetlen oknál fogva még mindig nem tudta túltenni magát a dolgon. Hozzá kell tenni, hogy nem Myr volt a kettejük közötti rossz viszony kirobbantója.*
- Igen, jól kijövök.* Hangyányit lehet csupán érezni, hogy ebben a tekintetben csak részben mondott igazat.
Rögtön rá is terelődik a téma a névre. Az első két megnevezést, amit Rony saját magára használ, a gnóm leány teljesen természetesnek tartja, de a Zöld Szalamandra hallatán nevetnie kell. Jól lehet, illetlenség a részéről, de nem is rosszmájúan teszi. Nehezen is bírja abbahagyni a nevetést, de mikor ez sikerül, békítően megszólal - ha esetleg megbántotta volna a virágból születettet:*
- Bocsáss meg, Rony. Csak elég... khrm, szokatlannak találom a Zöld Szalamandra nevet. Engedelmeddel, maradnék inkább a Ronynál, ez a Szalamandra annyira gúnynév beütésű.
*Ezt sem rosszindulatból mondja még hozzá, természetesen.*
- Úgy, ahogy mondod.* Vágja rá a Zammit érintő kérdésre.*
- Ő nagyon barátságos.* Meséli tovább lelkesen.*
- Volt már szerencsém beszélgetni vele, úgy kettesben. És az alapján nagyon jószívűnek és becsületesnek, segítőkésznek tartom. Képzeld, megkínált valami likőrszerű itallal. Az előtt még sosem ittam olyat.
*Ez kicsit úgy hangozhat, mintha Myr valami nagy iparban űzné az alkoholizálást, de korántsem így van. A félreértések elkerülése végett persze nem árt tisztázni.*
- Amúgy nem is nagyon szoktam alkoholt inni. A ritka esetek egyike.
*Úgy fest, Ronyt nem zavarja a tudat, hogy Myr miként hagyta ott a Kalmárt. Ez azért nagyon jó, mert legalább a beszélgetés kettejük között változatlan hangulatban mehet tovább. Így azért mégis könnyebb ismerkedni és persze társalogni, hogy a partnerben nincsenek rossz érzések. Aprót bólint, mert tényleg ismer már egy-két dolgozót a Kalmárból. Példának okáért ott van Xavy, aki bár kicsit furcsa elsőre, de talán nem megbízhatatlan. Igaz, Myrnek még nem nagyon volt lehetősége megismerni. Még Aztyant is képes lenne felismerni, és talán Latamie kapitányt is - noha őt tényleg csak látásból ismeri, mivelhogy szobát kért azon rövid idő alatt, amíg még a Kalmár szárnyai alatt dolgozott.
Miközben Rony válaszát hallgatja, aprókat bólint időnként, jelezvén, hogy figyel minden szóra. A szolgabírós dologgal nem nagyon tud mit kezdeni, csak így első hallásból tudja megállapítani, hogy ez a két fogalom együtt elég érdekesen hangzik. No, de talán majd rákérdez egy kicsit később, ha már helyet foglaltak.
Bárki is legyen a pult mögött, kis mosoly kíséretében ő is köszönti a Kalmár munkatársát. Számít arra, hogy esetlegesen kap majd valami megjegyzést, hogy újra itt van - de persze egyáltalán nem a rossz értelmére kell gondolni.*
//Porszemek//
*Myrt kicsit megmosolyogtatja Rony feltételezése, hogy jó viszont ápol a kollégáival. Tulajdonképpen ez részben igaz is, s csak egyvalakivel nem mosolygós a kapcsolata. Az pedig Parcy. Noha ő már békülést kezdeményezett, az elf számára érthetetlen oknál fogva még mindig nem tudta túltenni magát a dolgon. Hozzá kell tenni, hogy nem Myr volt a kettejük közötti rossz viszony kirobbantója.*
- Igen, jól kijövök.* Hangyányit lehet csupán érezni, hogy ebben a tekintetben csak részben mondott igazat.
Rögtön rá is terelődik a téma a névre. Az első két megnevezést, amit Rony saját magára használ, a gnóm leány teljesen természetesnek tartja, de a Zöld Szalamandra hallatán nevetnie kell. Jól lehet, illetlenség a részéről, de nem is rosszmájúan teszi. Nehezen is bírja abbahagyni a nevetést, de mikor ez sikerül, békítően megszólal - ha esetleg megbántotta volna a virágból születettet:*
- Bocsáss meg, Rony. Csak elég... khrm, szokatlannak találom a Zöld Szalamandra nevet. Engedelmeddel, maradnék inkább a Ronynál, ez a Szalamandra annyira gúnynév beütésű.
*Ezt sem rosszindulatból mondja még hozzá, természetesen.*
- Úgy, ahogy mondod.* Vágja rá a Zammit érintő kérdésre.*
- Ő nagyon barátságos.* Meséli tovább lelkesen.*
- Volt már szerencsém beszélgetni vele, úgy kettesben. És az alapján nagyon jószívűnek és becsületesnek, segítőkésznek tartom. Képzeld, megkínált valami likőrszerű itallal. Az előtt még sosem ittam olyat.
*Ez kicsit úgy hangozhat, mintha Myr valami nagy iparban űzné az alkoholizálást, de korántsem így van. A félreértések elkerülése végett persze nem árt tisztázni.*
- Amúgy nem is nagyon szoktam alkoholt inni. A ritka esetek egyike.
*Úgy fest, Ronyt nem zavarja a tudat, hogy Myr miként hagyta ott a Kalmárt. Ez azért nagyon jó, mert legalább a beszélgetés kettejük között változatlan hangulatban mehet tovább. Így azért mégis könnyebb ismerkedni és persze társalogni, hogy a partnerben nincsenek rossz érzések. Aprót bólint, mert tényleg ismer már egy-két dolgozót a Kalmárból. Példának okáért ott van Xavy, aki bár kicsit furcsa elsőre, de talán nem megbízhatatlan. Igaz, Myrnek még nem nagyon volt lehetősége megismerni. Még Aztyant is képes lenne felismerni, és talán Latamie kapitányt is - noha őt tényleg csak látásból ismeri, mivelhogy szobát kért azon rövid idő alatt, amíg még a Kalmár szárnyai alatt dolgozott.
Miközben Rony válaszát hallgatja, aprókat bólint időnként, jelezvén, hogy figyel minden szóra. A szolgabírós dologgal nem nagyon tud mit kezdeni, csak így első hallásból tudja megállapítani, hogy ez a két fogalom együtt elég érdekesen hangzik. No, de talán majd rákérdez egy kicsit később, ha már helyet foglaltak.
Bárki is legyen a pult mögött, kis mosoly kíséretében ő is köszönti a Kalmár munkatársát. Számít arra, hogy esetlegesen kap majd valami megjegyzést, hogy újra itt van - de persze egyáltalán nem a rossz értelmére kell gondolni.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 22:18:20
Üzenet elküldve: 2020-06-27 22:18:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
//Pultnál//
*Rony kíváncsiskodó, pletykás virágbólszületett, mondhatni a legrosszabb fajtának is, de ez nem lenne igaz. Nem hátsó szándékból, vagy rosszindulatúságból teszi azokat a dolgokat, amiket, egyszerűen csak neveltetésének lenyomatai ezek, mind barátjától, mind családjától ezt látta - szántóföldi dolog ez, a Kulkatarur környéki apró tündérfalvak jellegzetes, kedves, szívmelengető, mégis titkokat feltáró és azok nélkül élő stílusa ez. Minden egyes hasonló, meleg hangulatú beszélgetésnél, szinte érzi a frissen sült, otthoni kenyér illatát, a kandalló parazsának halk sercegését, a bunda takaró lágy érintését, valamint a nedédes szőlő ízét - eddigi, artheniori előtti életét. Persze mil'ochassi látogatása során elkezdődött benne csordogálni egy lassan patakká növő ér, a változás folyama, de még eléggé gyermekded ahhoz, hogy ez a segédkalmár teljes lényére kihathasson - de kezd érezhető lenni. Az egyik ilyen dolog, az óvatosság, valamint a szív kevésbé sebezhetősége. Persze az is valós, amit Myr lát: ki szeretné deríteni, mi az a munka.
A válasz hallatán sokkal derűsebb kezd lenni, nem, mintha eddig nem lett volna az.*
- Óh, így már minden érthető! Jól kijössz a kollégáiddal, igaz? *Legalábbis ő így gondolja, magából indul ki.*
- Kérlek, a Rony nekem tökéletesen megfelel! De hívhatsz Tuldhronnak, Zöld Szalamandrának, vagy Segédkalmárnak is! *Pár neve a sok közül, a szolgabíró ivadékok sajátosságai. Ha igaz is, hogy nem nemes, megéri a pénzét. A foglalkozás titkosságát kezdi lassan tiszteletben tartani, egyedül egy dolgot mer megkérdezni abból.*
- Zammiria? Ő afféle tulaj lenne nálatok? *Körülbelül úgy tudná elképzelni, mint Aztyant. Talán kevésbé szigorúnak és határozottnak, de ez a tündér elfogultságának is betudható. Ennek ellenére, egyre inkább érzi azt, hogy nagyon szívesen meglátogatná a Sellőházat, már csak Wrexan, meg Myr miatt is. A következő szavak azonban ledöbbentik. Kissé meglepődve, de ugyanakkor megértve is fogadja. Ő nem döntött volna a gnóm helyében így, ennek ellenére az empátia hangja felszólal belsejében - nem egy ismerőse van, akik, ha nem is ilyen, de hasonló viszontagságot ástak ki maguknak az életben.*
- Ó, semmi baj, megértem. De legalább nem lesz teljesen ismeretlen akkor számodra a környezet, biztosan ismersz párat közülünk! *Mosolyodik el, boldogan, láthatóan szemernyi rossz érzést sem táplál emiatt a másik iránt. A magyarázkodásra inkább semmit sem szól, így is elég kellemetlen mindkettejükre nézve a dolog. Miközben belépnek az ajtón, felel.*
- Csak itt a piacon, semmi különös. Ha keres az ember, talál. Kereskedőnek meg igen, a kezdetektől fogva az voltam. Ezt amolyan családi vállalkozásként lehetne elképzelni. Apáméknak juh nyájuk és rebarbaraföldjük van egy Kulkatarur melletti kis tündérfaluban. *majd komiszul közelebb hajolva folytatja, somolyogva* Ő a szolgabíró. *A pulthoz érve, bárki is fogadja őket, széttárja karjait.*
- Szép napot, visszatértem! Azt hiszem, ismered már Myrt. *Jóhiszeműen ejti ki a szavakat, talán túl naiv.*
//Porszemek//
//Pultnál//
*Rony kíváncsiskodó, pletykás virágbólszületett, mondhatni a legrosszabb fajtának is, de ez nem lenne igaz. Nem hátsó szándékból, vagy rosszindulatúságból teszi azokat a dolgokat, amiket, egyszerűen csak neveltetésének lenyomatai ezek, mind barátjától, mind családjától ezt látta - szántóföldi dolog ez, a Kulkatarur környéki apró tündérfalvak jellegzetes, kedves, szívmelengető, mégis titkokat feltáró és azok nélkül élő stílusa ez. Minden egyes hasonló, meleg hangulatú beszélgetésnél, szinte érzi a frissen sült, otthoni kenyér illatát, a kandalló parazsának halk sercegését, a bunda takaró lágy érintését, valamint a nedédes szőlő ízét - eddigi, artheniori előtti életét. Persze mil'ochassi látogatása során elkezdődött benne csordogálni egy lassan patakká növő ér, a változás folyama, de még eléggé gyermekded ahhoz, hogy ez a segédkalmár teljes lényére kihathasson - de kezd érezhető lenni. Az egyik ilyen dolog, az óvatosság, valamint a szív kevésbé sebezhetősége. Persze az is valós, amit Myr lát: ki szeretné deríteni, mi az a munka.
A válasz hallatán sokkal derűsebb kezd lenni, nem, mintha eddig nem lett volna az.*
- Óh, így már minden érthető! Jól kijössz a kollégáiddal, igaz? *Legalábbis ő így gondolja, magából indul ki.*
- Kérlek, a Rony nekem tökéletesen megfelel! De hívhatsz Tuldhronnak, Zöld Szalamandrának, vagy Segédkalmárnak is! *Pár neve a sok közül, a szolgabíró ivadékok sajátosságai. Ha igaz is, hogy nem nemes, megéri a pénzét. A foglalkozás titkosságát kezdi lassan tiszteletben tartani, egyedül egy dolgot mer megkérdezni abból.*
- Zammiria? Ő afféle tulaj lenne nálatok? *Körülbelül úgy tudná elképzelni, mint Aztyant. Talán kevésbé szigorúnak és határozottnak, de ez a tündér elfogultságának is betudható. Ennek ellenére, egyre inkább érzi azt, hogy nagyon szívesen meglátogatná a Sellőházat, már csak Wrexan, meg Myr miatt is. A következő szavak azonban ledöbbentik. Kissé meglepődve, de ugyanakkor megértve is fogadja. Ő nem döntött volna a gnóm helyében így, ennek ellenére az empátia hangja felszólal belsejében - nem egy ismerőse van, akik, ha nem is ilyen, de hasonló viszontagságot ástak ki maguknak az életben.*
- Ó, semmi baj, megértem. De legalább nem lesz teljesen ismeretlen akkor számodra a környezet, biztosan ismersz párat közülünk! *Mosolyodik el, boldogan, láthatóan szemernyi rossz érzést sem táplál emiatt a másik iránt. A magyarázkodásra inkább semmit sem szól, így is elég kellemetlen mindkettejükre nézve a dolog. Miközben belépnek az ajtón, felel.*
- Csak itt a piacon, semmi különös. Ha keres az ember, talál. Kereskedőnek meg igen, a kezdetektől fogva az voltam. Ezt amolyan családi vállalkozásként lehetne elképzelni. Apáméknak juh nyájuk és rebarbaraföldjük van egy Kulkatarur melletti kis tündérfaluban. *majd komiszul közelebb hajolva folytatja, somolyogva* Ő a szolgabíró. *A pulthoz érve, bárki is fogadja őket, széttárja karjait.*
- Szép napot, visszatértem! Azt hiszem, ismered már Myrt. *Jóhiszeműen ejti ki a szavakat, talán túl naiv.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:27:48
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:27:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arcán győzedelmes mosoly jelenik meg hallva, hogy Vyl végül lemond a pincérfiú becserkészéséről, a vadmacskák emlegetésére pedig kicsit megemelkedik szemöldöke, elvégre a célzás félreérthetetlen.*
-Azokkal pedig jobb, ha vigyáz az ember.
*Pillant a szürkészöld íriszekbe, majd csibukjának megtöltésével végezvén végre rágyújt, mélyet szívva a dohányból ereget gomolygó füstöt orrán keresztül. Sörébe is belekortyol közben, a pipázástól ugyanis mindig nagyon hamar kiszárad a szája.
Ahogy szóba jönnek régen látott társai, összevonja szemöldökét. Próbál visszaemlékezni, mikor is találkozott főnökével vagy a szőke zsoldossal utoljára, de egész nehezen sejlik fel neki.*
-Khullal aznap még találkoztam, mikor visszatértem, Ralassal pedig azóta sem.
*Felel, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Elég furcsa persze, hogy ilyen régen nem látta őket senki, de nem akar rögtön rosszra gondolni és a hangulatot sem akarja most meggyilkolni.*
-Nagyfiúk már, biztos nincsen semmi bajuk.
*Tudja le ennyivel a témát, figyelmét ugyanis inkább a lány rövid élettörténete köti le, ami jóval keserűbb, mint számított rá. Némán hallgatja a sellő szavait, nem szól közbe, csak hangtalanul pöfékel. Mikor Vyl áttér az apjára, s arra, hogyan is szerezte hegeit, Shan eléggé felbosszantja magát.*
-Apád jó nagy rohadék, igazán megérdemelné, hogy valaki megsimogassa egy bárddal a golyóit.
*Hangján nem hallatszik ugyan idegesség, de a másik érezheti, hogy elég komolyan gondolja szavait.*
-Akár önként is jelentkezem a feladatra.
*Villan szája sarkában gonosz mosoly.*
-Remélem ez a te doktor barátod nem ilyen idegbeteg, mert neki is szívesen megkurtítom ám a hosszú kis elf füleit.
*Többet nem is fűz hozzá a hallottakhoz, csak iszik tovább. Az este további részében elregél pár mókásabb történetet asztaltársának, még azokból az időkből, mikor a városokat járta, s egészen addig járatja száját, mígnem a sokadik sörital elfogyasztása után össze nem akad kicsit már a nyelve. Időközben szépen az össze korsó és tál kiürül, ahogy pedig végeztek mindennel, a zsoldos végül elindul a szobájukhoz. Hogy ott mi történik, az bizony egyedül a szépséges Vyltől függ.*
//Másnap//
*Reggel meglepő módon macskajajtól mentesen ébred, szokásához hűen egészen korán. Arcát alaposan megmossa még majd ráérősen elkezdi magára venni ruháit és vértezetét, amiktől előző este megszabadult, hamarosan pedig menetkészen üldögél az ágy szélén, várva, hogy útitársa is elkészüljön.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arcán győzedelmes mosoly jelenik meg hallva, hogy Vyl végül lemond a pincérfiú becserkészéséről, a vadmacskák emlegetésére pedig kicsit megemelkedik szemöldöke, elvégre a célzás félreérthetetlen.*
-Azokkal pedig jobb, ha vigyáz az ember.
*Pillant a szürkészöld íriszekbe, majd csibukjának megtöltésével végezvén végre rágyújt, mélyet szívva a dohányból ereget gomolygó füstöt orrán keresztül. Sörébe is belekortyol közben, a pipázástól ugyanis mindig nagyon hamar kiszárad a szája.
Ahogy szóba jönnek régen látott társai, összevonja szemöldökét. Próbál visszaemlékezni, mikor is találkozott főnökével vagy a szőke zsoldossal utoljára, de egész nehezen sejlik fel neki.*
-Khullal aznap még találkoztam, mikor visszatértem, Ralassal pedig azóta sem.
*Felel, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Elég furcsa persze, hogy ilyen régen nem látta őket senki, de nem akar rögtön rosszra gondolni és a hangulatot sem akarja most meggyilkolni.*
-Nagyfiúk már, biztos nincsen semmi bajuk.
*Tudja le ennyivel a témát, figyelmét ugyanis inkább a lány rövid élettörténete köti le, ami jóval keserűbb, mint számított rá. Némán hallgatja a sellő szavait, nem szól közbe, csak hangtalanul pöfékel. Mikor Vyl áttér az apjára, s arra, hogyan is szerezte hegeit, Shan eléggé felbosszantja magát.*
-Apád jó nagy rohadék, igazán megérdemelné, hogy valaki megsimogassa egy bárddal a golyóit.
*Hangján nem hallatszik ugyan idegesség, de a másik érezheti, hogy elég komolyan gondolja szavait.*
-Akár önként is jelentkezem a feladatra.
*Villan szája sarkában gonosz mosoly.*
-Remélem ez a te doktor barátod nem ilyen idegbeteg, mert neki is szívesen megkurtítom ám a hosszú kis elf füleit.
*Többet nem is fűz hozzá a hallottakhoz, csak iszik tovább. Az este további részében elregél pár mókásabb történetet asztaltársának, még azokból az időkből, mikor a városokat járta, s egészen addig járatja száját, mígnem a sokadik sörital elfogyasztása után össze nem akad kicsit már a nyelve. Időközben szépen az össze korsó és tál kiürül, ahogy pedig végeztek mindennel, a zsoldos végül elindul a szobájukhoz. Hogy ott mi történik, az bizony egyedül a szépséges Vyltől függ.*
//Másnap//
*Reggel meglepő módon macskajajtól mentesen ébred, szokásához hűen egészen korán. Arcát alaposan megmossa még majd ráérősen elkezdi magára venni ruháit és vértezetét, amiktől előző este megszabadult, hamarosan pedig menetkészen üldögél az ágy szélén, várva, hogy útitársa is elkészüljön.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:17:39
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:17:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
- Ó, ez igazán kedves tőled! *válaszolja Arja, hálásan elmosolyodva, és a gesztus valóban jól esik neki. De azt is tudja, a kis tündér valójában nincs vele tisztában: nem áll hatalmában pótolni azt, amit tőle, meg amit Grariltól elvett, vagy megtagadott az élet.
Arja amúgy igazándiból nem bánja a dolgot: szereti a vándorlást, és a szabadságot, és többre tartja magát a parasztoknál, akik sokszor egy helyben élik le az egész életüket. Hiszen ő sokkal több mindent látott már!*
- De azt hiszem, addig még sok mindent le kell tennünk az asztalra. *mondja, hiszen még ők Grarillal is csak az első megbízatásukon vannak túl a Kereskedőháznál. Nem csavaroghatnak el csak úgy a maguk szakállára.*
- De ha úgy adódik, ha a thargokhoz tartunk valami áruért, és mindketten vagy mindhárman úton vagyunk, betérhetnénk! Én igazán kíváncsi vagyok a családodra! *mondja őszintén, Ronyra mosolyogva. De úgy véli, ha visszaérnek, biztosan kapnak valami teendőt, amit sürgősen el kell intézni.*
- Mindig akkora a forgalom. Főleg most, hogy Aztyan, az új intéző a Kovácsműhelyt is megnyitotta. *mondja, ahogy a Kalmárhoz érnek, és elkezdik lemálházni az állataikat az istállóban. Arja elrendezi Keirát, megkapja ami jár neki, úgyhogy vidáman pihenhet. Aztán a zsákját, benne az útjuk eredményével, az ezer aranyas erszénnyel a hátára lódítva kérdezi meg a többiektől:*
- Na, mehetünk? Talán a báró is visszatért már azóta. *~Meg remélem Mik is meggyógyult.~ Azzal lendületesen benyit a Kalmárba.
Odabenn a szokásos látvány fogadja őket. Vendégek, Xavy a pultnál, egy taláros szakállas fickóba majdhogynem belefutnak, épp kifelé tart, nyomában egy fürtös hajú ifjonccal.
~Mik sehol...~ legalábbis Arja nem látja. De Aztyant sem, a bárót meg végképp.
A vendégek között viszont megakad a szeme egy ébenbőrű sivatagi vándoron, aki messzire kirí a szokásos vendégek közül. Egy vörös hajú nővel van, titokzatosak és nem ide illőek, ide, Artheniorba. Vagyis hát ha valahova mégis, akkor ide, a Kalmárba. Látott az ébenbőrű fajtájából Arja Wegtorenben. Félelmetesnek és idegennek tűntek számára. Sohasem beszéltek, csak mutogattak. Az arcukról pedig semmit sem lehetett leolvasni. Arjának leginkább ez volt a benyomása róluk.*
- Szia Xavy! Megjöttünk! Mik? Aztyan? Van valami újság? *támasztja oda a zsákját a pultnak, üdvözölve a kis gnóm lányt. Örül, hogy épségben visszaértek.*
- Ó, ez igazán kedves tőled! *válaszolja Arja, hálásan elmosolyodva, és a gesztus valóban jól esik neki. De azt is tudja, a kis tündér valójában nincs vele tisztában: nem áll hatalmában pótolni azt, amit tőle, meg amit Grariltól elvett, vagy megtagadott az élet.
Arja amúgy igazándiból nem bánja a dolgot: szereti a vándorlást, és a szabadságot, és többre tartja magát a parasztoknál, akik sokszor egy helyben élik le az egész életüket. Hiszen ő sokkal több mindent látott már!*
- De azt hiszem, addig még sok mindent le kell tennünk az asztalra. *mondja, hiszen még ők Grarillal is csak az első megbízatásukon vannak túl a Kereskedőháznál. Nem csavaroghatnak el csak úgy a maguk szakállára.*
- De ha úgy adódik, ha a thargokhoz tartunk valami áruért, és mindketten vagy mindhárman úton vagyunk, betérhetnénk! Én igazán kíváncsi vagyok a családodra! *mondja őszintén, Ronyra mosolyogva. De úgy véli, ha visszaérnek, biztosan kapnak valami teendőt, amit sürgősen el kell intézni.*
- Mindig akkora a forgalom. Főleg most, hogy Aztyan, az új intéző a Kovácsműhelyt is megnyitotta. *mondja, ahogy a Kalmárhoz érnek, és elkezdik lemálházni az állataikat az istállóban. Arja elrendezi Keirát, megkapja ami jár neki, úgyhogy vidáman pihenhet. Aztán a zsákját, benne az útjuk eredményével, az ezer aranyas erszénnyel a hátára lódítva kérdezi meg a többiektől:*
- Na, mehetünk? Talán a báró is visszatért már azóta. *~Meg remélem Mik is meggyógyult.~ Azzal lendületesen benyit a Kalmárba.
Odabenn a szokásos látvány fogadja őket. Vendégek, Xavy a pultnál, egy taláros szakállas fickóba majdhogynem belefutnak, épp kifelé tart, nyomában egy fürtös hajú ifjonccal.
~Mik sehol...~ legalábbis Arja nem látja. De Aztyant sem, a bárót meg végképp.
A vendégek között viszont megakad a szeme egy ébenbőrű sivatagi vándoron, aki messzire kirí a szokásos vendégek közül. Egy vörös hajú nővel van, titokzatosak és nem ide illőek, ide, Artheniorba. Vagyis hát ha valahova mégis, akkor ide, a Kalmárba. Látott az ébenbőrű fajtájából Arja Wegtorenben. Félelmetesnek és idegennek tűntek számára. Sohasem beszéltek, csak mutogattak. Az arcukról pedig semmit sem lehetett leolvasni. Arjának leginkább ez volt a benyomása róluk.*
- Szia Xavy! Megjöttünk! Mik? Aztyan? Van valami újság? *támasztja oda a zsákját a pultnak, üdvözölve a kis gnóm lányt. Örül, hogy épségben visszaértek.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 07:41:33
Üzenet elküldve: 2020-06-27 07:41:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*A kérdésre csak megrándul Yeza szája széle, de nincs igazi haragvás, komoly feddés a gesztusban. Türelmes korholás csupán, melyben a kényszerű külön erőfeszítés morgolódik durcásan, de azért megértő szeretettel. Tudja, hogy nem lehet könnyű a sivatag fiának a városban, és hogy eleinte biztos lesznek még jócskán hasonló botlásai, de D'or igyekszik. A változás mértékét figyelembe véve kifejezetten gyorsan alkalmazkodik. Ez olyan tulajdonság, amit érdemes nem lebecsülni. A Niyss berkeiben az egyik legfontosabb.
A vörös sajnálja a megtépázott szoknyát. Mindig is az egyik kedvence volt ez a ruha. Remélhetőleg egy ügyes varrónő azért majd helyre tuja majd hozni. Kérhetett volna gyolcsot a személyzet valamely tagjától, de az ilyesmi kérdéseket vet fel és túl sok figyelmet vonz, ő pedig inkább elsimítani szeretné ezt az ügyet; a wegtoreni szőnyeg alá söpörni a dűnék kiszóródott porát.
A gondoskodását illető megjegyzést először egy kicsit félreérti a lány. Nehezen igazodik még el D'or egyenletesen morajló hanglejtésén. Csak idővel fedezi fel benne az élcet, amit a férfi talán nem is élesnek szánt. Yeza megszokta már a csipkelődést. Wäorral folyamatosan egymást marták aljas kis sziporkákkal, amikor épp nem szenvedélyes ölelkezésben fonódtak össze. Nem veszi fel a dolgot, de az önérzete nem is hagyja csak úgy, válasz nélkül. Meglegyinti D'or kezét egy durcásan szúrós pillantás keretében. Persze azért vigyáz rá, hogy ne a friss sebet érje. Végül egy sóhajjal aláfestett fejcsóválásban old ki színpadias kis ha haragszikra.
Hallgatja a történetet. Megtámasztja az állát a kézfején, úgy figyeli a mesébe kezdő férfit. Szereti, amikor a tekintete ilyen, amikor látszik rajta, hogy a gondolatai, több is, mint a gondolatai, inkább a lelke egy része a sivatag dűnéi közé szökik vissza, mikor beszél. Olyankor a szemében különösen elmélyül ez a megfoghatatlan csillogás.
Yeza előre húzza élénk vörös haját a válla fölött és talányos, csalafinta mosolygással simít végig rajta.*
- Wegtoreni róka más, mint sivatagi *mondja.* - Mondják, puha léptével kikerüli kutyák és szuszog alvó gazda fülébe ravaszdi gondolatok, hogy azokon töprengve gazda elfelejt éjszakára becsuk tyúkól kapuja. *A róka sok történetet ihlető állat, és bár inkább bajkeverő, mint segítő, mindig Yeza egyik kedvence volt.* - Hiedelem úgy tartja, a rőtbundásokat átokkal kötötték meg, nehogy átszök napforduló kövér holdján és lop koronát magának szellemvilágban. Ügyes nem az, ki nem eltéved soha. Ügyes az, aki ha téved el, talál magának utat ki elveszésből *bólint. Hagy egy kis időt és teret a mondottaknak, aztán a borba kortyol. Tör egy darab pogácsát, kanyarít rá bőven a puha vajból és tesz a tetejére egy darabkát a finom, füstös illatú szalonnát. A szájába veszi az így összekészített katonát és elégedett sóhajjal élvezi ki az ízét. Aztán készít egy hasonló falatkát, de erre a szalonna helyett sajtot tesz és D'or ajkaihoz emeli. Ha a férfi elfogadja, a szájába adja, ha viszont nem, akkor vállat vonva azt is ő fogyasztja el.*
- Yesza már van nem gyermek *mondja.* - Yesza ágyban, megfürösztve *mosolyodik pimaszul, miután aljasul kiművelt érzékiséggel lenyalta az ujjait* ahhoz kell több, mint sivatagi mese. Vagy kell igen jó sivatagi mese *nevet fel vidoran és D'orra kacsint.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.27 07:46:02
*A kérdésre csak megrándul Yeza szája széle, de nincs igazi haragvás, komoly feddés a gesztusban. Türelmes korholás csupán, melyben a kényszerű külön erőfeszítés morgolódik durcásan, de azért megértő szeretettel. Tudja, hogy nem lehet könnyű a sivatag fiának a városban, és hogy eleinte biztos lesznek még jócskán hasonló botlásai, de D'or igyekszik. A változás mértékét figyelembe véve kifejezetten gyorsan alkalmazkodik. Ez olyan tulajdonság, amit érdemes nem lebecsülni. A Niyss berkeiben az egyik legfontosabb.
A vörös sajnálja a megtépázott szoknyát. Mindig is az egyik kedvence volt ez a ruha. Remélhetőleg egy ügyes varrónő azért majd helyre tuja majd hozni. Kérhetett volna gyolcsot a személyzet valamely tagjától, de az ilyesmi kérdéseket vet fel és túl sok figyelmet vonz, ő pedig inkább elsimítani szeretné ezt az ügyet; a wegtoreni szőnyeg alá söpörni a dűnék kiszóródott porát.
A gondoskodását illető megjegyzést először egy kicsit félreérti a lány. Nehezen igazodik még el D'or egyenletesen morajló hanglejtésén. Csak idővel fedezi fel benne az élcet, amit a férfi talán nem is élesnek szánt. Yeza megszokta már a csipkelődést. Wäorral folyamatosan egymást marták aljas kis sziporkákkal, amikor épp nem szenvedélyes ölelkezésben fonódtak össze. Nem veszi fel a dolgot, de az önérzete nem is hagyja csak úgy, válasz nélkül. Meglegyinti D'or kezét egy durcásan szúrós pillantás keretében. Persze azért vigyáz rá, hogy ne a friss sebet érje. Végül egy sóhajjal aláfestett fejcsóválásban old ki színpadias kis ha haragszikra.
Hallgatja a történetet. Megtámasztja az állát a kézfején, úgy figyeli a mesébe kezdő férfit. Szereti, amikor a tekintete ilyen, amikor látszik rajta, hogy a gondolatai, több is, mint a gondolatai, inkább a lelke egy része a sivatag dűnéi közé szökik vissza, mikor beszél. Olyankor a szemében különösen elmélyül ez a megfoghatatlan csillogás.
Yeza előre húzza élénk vörös haját a válla fölött és talányos, csalafinta mosolygással simít végig rajta.*
- Wegtoreni róka más, mint sivatagi *mondja.* - Mondják, puha léptével kikerüli kutyák és szuszog alvó gazda fülébe ravaszdi gondolatok, hogy azokon töprengve gazda elfelejt éjszakára becsuk tyúkól kapuja. *A róka sok történetet ihlető állat, és bár inkább bajkeverő, mint segítő, mindig Yeza egyik kedvence volt.* - Hiedelem úgy tartja, a rőtbundásokat átokkal kötötték meg, nehogy átszök napforduló kövér holdján és lop koronát magának szellemvilágban. Ügyes nem az, ki nem eltéved soha. Ügyes az, aki ha téved el, talál magának utat ki elveszésből *bólint. Hagy egy kis időt és teret a mondottaknak, aztán a borba kortyol. Tör egy darab pogácsát, kanyarít rá bőven a puha vajból és tesz a tetejére egy darabkát a finom, füstös illatú szalonnát. A szájába veszi az így összekészített katonát és elégedett sóhajjal élvezi ki az ízét. Aztán készít egy hasonló falatkát, de erre a szalonna helyett sajtot tesz és D'or ajkaihoz emeli. Ha a férfi elfogadja, a szájába adja, ha viszont nem, akkor vállat vonva azt is ő fogyasztja el.*
- Yesza már van nem gyermek *mondja.* - Yesza ágyban, megfürösztve *mosolyodik pimaszul, miután aljasul kiművelt érzékiséggel lenyalta az ujjait* ahhoz kell több, mint sivatagi mese. Vagy kell igen jó sivatagi mese *nevet fel vidoran és D'orra kacsint.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.27 07:46:02
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-26 18:13:01
Üzenet elküldve: 2020-06-26 18:13:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Sivatagi emberek ajkán a szó, akár a homokdűnék között lágyan kacskázó szél, fényük olykor az éjszakai csillagoké, olykor pedig az éjszaka árnyékos zugáé, de általában minden szempontból egyenesek, még akkor is, ha ez zavart kelthet. Magányos társadalomban nem ismert a hazugság, ahogyan szűk közösségben a titok sem, könnyedén hangzik hát a dicséret is, Yezát egy oly dologhoz hasonlítva, mely talán számára becses, vagy sokat jelentett egykoron. Elnézi a lányt, de nem azért, hogy mondandója súlyát ellenőrizze, csupán szemet gyönyörködtetőnek találja, s világát látja benne, mely oly messze van, mintha talán nem is létezett volna. Megvárja míg visszaér, hiszen ígéretét nem pusztán a légnek adja. Miután végez, a lány kutató szemeire maga is gyanakodva körbe néz, bár inkább értetlenül, mint vizslatón.*
- D'or... *kezdi halkan, miközben szemmel kíséri a gyors ténykedést, amit az alkarja körül megejtenek* megint rosszat csinált... *közli a tényeket, s ráncolja homlokát, aztán felsóhajt. Oly távol áll e világtól, mint holdak a naptól, s félő, hogy a távolság marad is, hacsak ki nem segítik. A szesz illata, mi érkezik orrát csapja meg, nagyot szippant belőle, ismerős tájékra evez az illat hátán ismét. ~ Wegtoren. ~ Engedelmesen engedi karját, már megtanulta, olykor vét az itteni szabályok ellen, melyekre Yeza jó orvosságnak bizonyul, hát hagyja, hadd tereljék helyes mederbe. Levegő éri a sebet, ismét felsóhajt, s halványan elmosolyodik, jól esik neki. A felpillantó kissé dacos tekintet a mosolyt tovább fokozza:*
- Ígérem, Yesza. *Bólint.* Főképp, hogy saját anyám nem gondoskodott így rólam. *Elégedett szusszantás, mint a legutóbbi vicce után, így talán sejthető, hogy ez is az volt, ellentétben másokkal, neki semmi gondja nem volt szüleivel.*
- Mesét? Hát Yesza mesét szeretne? Sivatagit? *Kérdezi, holott jól hallotta, de néha az ismétlés közben az ember végig gondolhatja mi az, mit mondani akar.*
- Anyám esténként mesélt, gyermekkoromban, mikor D'or kicsi volt, ágyban fekve, megfürösztve. *Hunyorít kissé, aztán lágyan csóválja fejét, még mindig mosolyogva, természetesen ezt nem várja el, jóllehet a megcsillanó tekintet apró huncutságot is sejtet, ez azonban úgy tűnik el, mint apró felhőpamacs, mi csupán tévedésből került az égre.*
- D'or, mikor gyermek volt, még a Nagy Út előtt, kevés fogalma volt a világról. *Kezdi aztán, előtte tölt egy-egy pohárral borból, sajátját felvizezi, aztán megízleli és mély, zengő hangján folytatja.*
- Egyik nap a másik után, úgy követték egymást, mint szokványosan. D'or a hajnali pírral kelt, s leverte a harmatot a sátorról, hogy hamarabb száradjon, ekkor várta, miképp kerül festmény az ég aljára, s keveredik a sötétszürke a naranccsal. Szerettem. *Apró szünet, míg felpillant, aztán poharát pörgeti meg talpán az asztalon.*
- D'or aznap másképp ébredt, s világutazónak érezte magát, úgy döntöttem, hogy az éjszakát, s a nappalt találkozásánál látogatom meg, hol még összeérnek. *Mutat a messzi távolba, kezével horizontot húzva a fogadó falára.* Hideg volt, még a feketeség dere megült a morzsalékon, s a homok teteje fagyott volt, de nem bántam. A sivatag ilyenkor oly csendes, hogy szinte érinteni lehet. A léptek is apró ropogás csupán, nem zizegés. *Csippenti össze mutató és hüvelykujját.*
- A sivatagi rókát nem sokkal indulás után fedeztem fel, utánaeredtem *halkan felszusszan* nem sok kellett hozzá, s a frissen támadó langyos szél elfújta nyomaim, a kicsi fekete D'or eltévedt, s apró pont, homokszem volt a hatalmas síkföldön, része az egésznek, s nem használója. *Ismét iszik egy pillanatig hallgat, csak aztán folytatja, ismét a lány szemeibe les.*
- Csak akkor tűnt fel, hogy nem tudom hol vagyok, mikor dacára igyekezetemnek, a horizont kettévált, a róka eltűnt, s a holdak nem köszöntek a napnak, majd az első kígyók megjelentek... akkor D'or felnézett, előbb az égre, aztán a láthatárra... egyes egyedül volt, körötte csupán a síkvidék, ismeretlen dűnékkel és foltokkal. Yesza ügyes lány... biztosan nem tévedt el soha a világban. Nem igaz? *Kérdezi hirtelen felpillantva.*
- Érezte már magát oly egyedül, hogy azt gondolta csupán belsejében tombol a lélek, a világ odakünt csak lidérc, délibáb?
*Sivatagi emberek ajkán a szó, akár a homokdűnék között lágyan kacskázó szél, fényük olykor az éjszakai csillagoké, olykor pedig az éjszaka árnyékos zugáé, de általában minden szempontból egyenesek, még akkor is, ha ez zavart kelthet. Magányos társadalomban nem ismert a hazugság, ahogyan szűk közösségben a titok sem, könnyedén hangzik hát a dicséret is, Yezát egy oly dologhoz hasonlítva, mely talán számára becses, vagy sokat jelentett egykoron. Elnézi a lányt, de nem azért, hogy mondandója súlyát ellenőrizze, csupán szemet gyönyörködtetőnek találja, s világát látja benne, mely oly messze van, mintha talán nem is létezett volna. Megvárja míg visszaér, hiszen ígéretét nem pusztán a légnek adja. Miután végez, a lány kutató szemeire maga is gyanakodva körbe néz, bár inkább értetlenül, mint vizslatón.*
- D'or... *kezdi halkan, miközben szemmel kíséri a gyors ténykedést, amit az alkarja körül megejtenek* megint rosszat csinált... *közli a tényeket, s ráncolja homlokát, aztán felsóhajt. Oly távol áll e világtól, mint holdak a naptól, s félő, hogy a távolság marad is, hacsak ki nem segítik. A szesz illata, mi érkezik orrát csapja meg, nagyot szippant belőle, ismerős tájékra evez az illat hátán ismét. ~ Wegtoren. ~ Engedelmesen engedi karját, már megtanulta, olykor vét az itteni szabályok ellen, melyekre Yeza jó orvosságnak bizonyul, hát hagyja, hadd tereljék helyes mederbe. Levegő éri a sebet, ismét felsóhajt, s halványan elmosolyodik, jól esik neki. A felpillantó kissé dacos tekintet a mosolyt tovább fokozza:*
- Ígérem, Yesza. *Bólint.* Főképp, hogy saját anyám nem gondoskodott így rólam. *Elégedett szusszantás, mint a legutóbbi vicce után, így talán sejthető, hogy ez is az volt, ellentétben másokkal, neki semmi gondja nem volt szüleivel.*
- Mesét? Hát Yesza mesét szeretne? Sivatagit? *Kérdezi, holott jól hallotta, de néha az ismétlés közben az ember végig gondolhatja mi az, mit mondani akar.*
- Anyám esténként mesélt, gyermekkoromban, mikor D'or kicsi volt, ágyban fekve, megfürösztve. *Hunyorít kissé, aztán lágyan csóválja fejét, még mindig mosolyogva, természetesen ezt nem várja el, jóllehet a megcsillanó tekintet apró huncutságot is sejtet, ez azonban úgy tűnik el, mint apró felhőpamacs, mi csupán tévedésből került az égre.*
- D'or, mikor gyermek volt, még a Nagy Út előtt, kevés fogalma volt a világról. *Kezdi aztán, előtte tölt egy-egy pohárral borból, sajátját felvizezi, aztán megízleli és mély, zengő hangján folytatja.*
- Egyik nap a másik után, úgy követték egymást, mint szokványosan. D'or a hajnali pírral kelt, s leverte a harmatot a sátorról, hogy hamarabb száradjon, ekkor várta, miképp kerül festmény az ég aljára, s keveredik a sötétszürke a naranccsal. Szerettem. *Apró szünet, míg felpillant, aztán poharát pörgeti meg talpán az asztalon.*
- D'or aznap másképp ébredt, s világutazónak érezte magát, úgy döntöttem, hogy az éjszakát, s a nappalt találkozásánál látogatom meg, hol még összeérnek. *Mutat a messzi távolba, kezével horizontot húzva a fogadó falára.* Hideg volt, még a feketeség dere megült a morzsalékon, s a homok teteje fagyott volt, de nem bántam. A sivatag ilyenkor oly csendes, hogy szinte érinteni lehet. A léptek is apró ropogás csupán, nem zizegés. *Csippenti össze mutató és hüvelykujját.*
- A sivatagi rókát nem sokkal indulás után fedeztem fel, utánaeredtem *halkan felszusszan* nem sok kellett hozzá, s a frissen támadó langyos szél elfújta nyomaim, a kicsi fekete D'or eltévedt, s apró pont, homokszem volt a hatalmas síkföldön, része az egésznek, s nem használója. *Ismét iszik egy pillanatig hallgat, csak aztán folytatja, ismét a lány szemeibe les.*
- Csak akkor tűnt fel, hogy nem tudom hol vagyok, mikor dacára igyekezetemnek, a horizont kettévált, a róka eltűnt, s a holdak nem köszöntek a napnak, majd az első kígyók megjelentek... akkor D'or felnézett, előbb az égre, aztán a láthatárra... egyes egyedül volt, körötte csupán a síkvidék, ismeretlen dűnékkel és foltokkal. Yesza ügyes lány... biztosan nem tévedt el soha a világban. Nem igaz? *Kérdezi hirtelen felpillantva.*
- Érezte már magát oly egyedül, hogy azt gondolta csupán belsejében tombol a lélek, a világ odakünt csak lidérc, délibáb?
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:50:23
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:50:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtan indult nap//
*Természetesen figyel és vár, várja társai gondolatait, válaszait. Egy reggeli eszmecsere mindig felfrissíti az elmét, s a friss elme elengedhetetlen a friss testhez. Ezt minden valamirevaló akárcsak kicsit is tanult ember tudja.*
-Nem olyan egyszerű az élet komáim, mint ahogy azt szeretnénk.
*Bár úgy tűnhet, hogy nem válaszol a feltett kérdésekre, esetleges gondolatokra, ő ezeket nagyon is megfigyeli és megjegyzi magában, hisz hamarosan szüksége lesz rá, hogy felidézze őket, még ha erről a többiek nem is tudnak, nem is tudhatnak. Komótosan feláll, jót mosolyog magában a vén róka, ahogy arra gondol, hogy talán némileg megtréfálhatja a bakákat.*
-Menjünk.
*Bár arca mosolyog, hangja még ilyenkor is érces, és szinte belevág a levegőbe, van benne valami furcsa nyomás, amit érez az ember, ha hallja a szót.*
-Sok a teendő, s látom, hogy nem vagytok restek cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja. És nem, nem a latrina pucolásra gondolok.
*Nevet fel halkan, nem akarja korán reggel felverni az egész várost, bár látni, hogy éledezik a nép, főleg a dolgos kezek.*
-Később még megvitatjuk ezt, tetszik a hozzáállásotok, azonban előtte még van egy fontosabb dolgunk. Most, hogy megmozgattuk a hangszálainkat, s a gyomrunk sem üres, továbbléphetünk a következő teendőre. Gyertek, a kaszárnyában elmondom miről is van tényleg szó.
*A "miről is van tényleg szó" rész eléggé kitűnhet a többi közül, nyomatékosítja, hogy igazából eddig csak trécseltek.*
//Egy nyugodtan indult nap//
*Természetesen figyel és vár, várja társai gondolatait, válaszait. Egy reggeli eszmecsere mindig felfrissíti az elmét, s a friss elme elengedhetetlen a friss testhez. Ezt minden valamirevaló akárcsak kicsit is tanult ember tudja.*
-Nem olyan egyszerű az élet komáim, mint ahogy azt szeretnénk.
*Bár úgy tűnhet, hogy nem válaszol a feltett kérdésekre, esetleges gondolatokra, ő ezeket nagyon is megfigyeli és megjegyzi magában, hisz hamarosan szüksége lesz rá, hogy felidézze őket, még ha erről a többiek nem is tudnak, nem is tudhatnak. Komótosan feláll, jót mosolyog magában a vén róka, ahogy arra gondol, hogy talán némileg megtréfálhatja a bakákat.*
-Menjünk.
*Bár arca mosolyog, hangja még ilyenkor is érces, és szinte belevág a levegőbe, van benne valami furcsa nyomás, amit érez az ember, ha hallja a szót.*
-Sok a teendő, s látom, hogy nem vagytok restek cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja. És nem, nem a latrina pucolásra gondolok.
*Nevet fel halkan, nem akarja korán reggel felverni az egész várost, bár látni, hogy éledezik a nép, főleg a dolgos kezek.*
-Később még megvitatjuk ezt, tetszik a hozzáállásotok, azonban előtte még van egy fontosabb dolgunk. Most, hogy megmozgattuk a hangszálainkat, s a gyomrunk sem üres, továbbléphetünk a következő teendőre. Gyertek, a kaszárnyában elmondom miről is van tényleg szó.
*A "miről is van tényleg szó" rész eléggé kitűnhet a többi közül, nyomatékosítja, hogy igazából eddig csak trécseltek.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:20:48
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:20:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
*Ami azt illeti, talán Myr nagyon is jól járt, hogy nem tette szóvá az első benyomásból származó véleményét Rony előtt. Egyébként ezt leszámítva emberileg szimpatikusnak tartja a virágból születettet. Tulajdonképpen rokonlelkeknek is lehetne kettejüket mondani, mert Myr is sértődékeny, és akár még sírás is lehet belőle, ha nagyon érzékenyen érinti valami. Azonban a gnóm leány békíthető, bár ez nyilván nagyban függ attól is, hogy mennyire bántották meg. Az különösebben nem érinti mélyen Myrt, hogy Zsálya éppen csak megtűri. Az is valami, a semmitől legalábbis bizonyosan jobb.
Myr nem mondható egy hazudós alaknak, s csak azért, hogy felvágjon, nem is állítana olyasmit, ami nem igaz. Látva Rony bizalmatlanságát elkönyveli magában ezt a helyzetet. Kicsit rosszul esik neki, hogy rögtön olyasmit feltételeznek róla, ami nem is igaz rá. De természetesen tudja, hogy a virágból született nem tudhat róla mindent. Ezért hát készséggel felel a feltett kérdésre:*
- Tegnapelőtt kezdtem a Sellőházban dolgozni.* Teljesen őszintén beszél, de ha Rony továbbra is bizalmatlan lesz vele szemben, azzal sajnos nem tud mit csinálni.*
- És én hogyan szólíthatlak?* Dobja vissza a labdát a tündérnek, hisz ha esetleg tartós barátság alakulna ki ebből, akkor nem árt, ha ezt tudja. Igazán szívesen tenne fel ő is kérdéseket, de valóságos kérdésáradatot kap. Kezd is egy kicsit feszengni, hogy Rony nem kíván tágítani a munkájától, hiába mondta azt, hogy titkos. Töri is a fejét, hogy mit mondhatna, s csak kis hallgatás után szólal meg:*
- Olyan foglalkozásra jelentkeztem, ami nekem tökéletesen megfelel. De tényleg nem árulhatom el, hogy mit is fogok dolgozni. Zammiria ezt kérte tőlem. Azt mondta, nem szeretné, ha idő előtt bárki megtudná.
*Myrnek sajnos nem olyan élvezetes a teveháton való utazás, mint Ronynak, de csak a Kalmárig kell így zötykölődnie. De szerencsére eltereli a figyelmét az újabb kérdéscsokor.*
- Még nem dolgoztam sehol eddig.* Feleli, s aztán kicsit elhallgat. Először nem akarja megemlíteni, hogy milyen hamar hagyta el a Kalmárt, de aztán jobbnak látja, ha továbbra is őszintén beszél Ronyval.*
- Mielőtt a Sellőházba mentem volna, szerencsét próbáltam a Kalmárban. Pultosként dolgoztam, de nem volt ez hosszú életű. Támadt egy hirtelen ötletem, és ezért... még az első napon... felmondtam. Szégyellem is magam miatta, nem is szeretnék többet erről beszélni, ha nem haragszol. Előtte pedig megrendelésre bájitalokat készítettem. Mert ezzel foglalkozom ténylegesen.
*Eljött az idő, most Myren van a sor, hogy új beszélgetőtársától kérdezzen.*
- Na, és mondd, te hogy kerültél a Kalmárhoz? Előtte is kereskedelemmel foglalkoztál?
*Nagy megkönnyebbülést jelent számára, mikor feltűnik a Kalmár fehérre meszelt épülete. Boldogan is száll le a teve hátáról, amin utazott, ám kifelé nem mutatja érzését. Nem szeretné megbántani ilyesmivel a virágból születettet.*
- Persze, örömmel. Ha nem vagyok terhedre.* Egyezik bele a felkínált lehetőségbe, s még barátságosan el is mosolyodik.*
- Igen, már jártam itt.* Meglepi a gesztus, de udvariasan visszautasítja:*
- Ó, nagyon kedves, de menj csak te előre. Én csak vendég vagyok itt.* Észbe kap, hogy talán félreérthető ez a mondat, így a kellemetlenségek elkerülése végett még gyorsan hozzáteszi:*
- Mármint egy betérő vendég. ~Hát ez egyre rosszabb.~* Nem is magyarázza tovább, s csak remélni tudja, hogy a tündér nem gondol majd arra, hogy Myr ezzel meghívatta saját magát. Mert ilyesmi nem is áll szándékában, az mégiscsak pofátlanság. Amíg belépnek a fogadó épületébe, Myr újabb kérdést szegez Ronynak. Most legalább bepótolja az elmaradásait.*
- Honnan szerezted a tevéidet?
//Porszemek//
*Ami azt illeti, talán Myr nagyon is jól járt, hogy nem tette szóvá az első benyomásból származó véleményét Rony előtt. Egyébként ezt leszámítva emberileg szimpatikusnak tartja a virágból születettet. Tulajdonképpen rokonlelkeknek is lehetne kettejüket mondani, mert Myr is sértődékeny, és akár még sírás is lehet belőle, ha nagyon érzékenyen érinti valami. Azonban a gnóm leány békíthető, bár ez nyilván nagyban függ attól is, hogy mennyire bántották meg. Az különösebben nem érinti mélyen Myrt, hogy Zsálya éppen csak megtűri. Az is valami, a semmitől legalábbis bizonyosan jobb.
Myr nem mondható egy hazudós alaknak, s csak azért, hogy felvágjon, nem is állítana olyasmit, ami nem igaz. Látva Rony bizalmatlanságát elkönyveli magában ezt a helyzetet. Kicsit rosszul esik neki, hogy rögtön olyasmit feltételeznek róla, ami nem is igaz rá. De természetesen tudja, hogy a virágból született nem tudhat róla mindent. Ezért hát készséggel felel a feltett kérdésre:*
- Tegnapelőtt kezdtem a Sellőházban dolgozni.* Teljesen őszintén beszél, de ha Rony továbbra is bizalmatlan lesz vele szemben, azzal sajnos nem tud mit csinálni.*
- És én hogyan szólíthatlak?* Dobja vissza a labdát a tündérnek, hisz ha esetleg tartós barátság alakulna ki ebből, akkor nem árt, ha ezt tudja. Igazán szívesen tenne fel ő is kérdéseket, de valóságos kérdésáradatot kap. Kezd is egy kicsit feszengni, hogy Rony nem kíván tágítani a munkájától, hiába mondta azt, hogy titkos. Töri is a fejét, hogy mit mondhatna, s csak kis hallgatás után szólal meg:*
- Olyan foglalkozásra jelentkeztem, ami nekem tökéletesen megfelel. De tényleg nem árulhatom el, hogy mit is fogok dolgozni. Zammiria ezt kérte tőlem. Azt mondta, nem szeretné, ha idő előtt bárki megtudná.
*Myrnek sajnos nem olyan élvezetes a teveháton való utazás, mint Ronynak, de csak a Kalmárig kell így zötykölődnie. De szerencsére eltereli a figyelmét az újabb kérdéscsokor.*
- Még nem dolgoztam sehol eddig.* Feleli, s aztán kicsit elhallgat. Először nem akarja megemlíteni, hogy milyen hamar hagyta el a Kalmárt, de aztán jobbnak látja, ha továbbra is őszintén beszél Ronyval.*
- Mielőtt a Sellőházba mentem volna, szerencsét próbáltam a Kalmárban. Pultosként dolgoztam, de nem volt ez hosszú életű. Támadt egy hirtelen ötletem, és ezért... még az első napon... felmondtam. Szégyellem is magam miatta, nem is szeretnék többet erről beszélni, ha nem haragszol. Előtte pedig megrendelésre bájitalokat készítettem. Mert ezzel foglalkozom ténylegesen.
*Eljött az idő, most Myren van a sor, hogy új beszélgetőtársától kérdezzen.*
- Na, és mondd, te hogy kerültél a Kalmárhoz? Előtte is kereskedelemmel foglalkoztál?
*Nagy megkönnyebbülést jelent számára, mikor feltűnik a Kalmár fehérre meszelt épülete. Boldogan is száll le a teve hátáról, amin utazott, ám kifelé nem mutatja érzését. Nem szeretné megbántani ilyesmivel a virágból születettet.*
- Persze, örömmel. Ha nem vagyok terhedre.* Egyezik bele a felkínált lehetőségbe, s még barátságosan el is mosolyodik.*
- Igen, már jártam itt.* Meglepi a gesztus, de udvariasan visszautasítja:*
- Ó, nagyon kedves, de menj csak te előre. Én csak vendég vagyok itt.* Észbe kap, hogy talán félreérthető ez a mondat, így a kellemetlenségek elkerülése végett még gyorsan hozzáteszi:*
- Mármint egy betérő vendég. ~Hát ez egyre rosszabb.~* Nem is magyarázza tovább, s csak remélni tudja, hogy a tündér nem gondol majd arra, hogy Myr ezzel meghívatta saját magát. Mert ilyesmi nem is áll szándékában, az mégiscsak pofátlanság. Amíg belépnek a fogadó épületébe, Myr újabb kérdést szegez Ronynak. Most legalább bepótolja az elmaradásait.*
- Honnan szerezted a tevéidet?
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-24 14:59:37
Üzenet elküldve: 2020-06-24 14:59:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
*Tuldhronra kevesen mondták eddig, hogy kissé bogaras lenne, vagy valami ehhez hasonló. Életvidám, sajátos nézőponttal rendelkező virágbólszületet, őszinte, mégis furfangos, fajának tipikus képviselője. Kedveli azokat, akikben hasonló habitust lát, vagy szelídek vele, ha pedig valaki megbántja, nem forral bosszút, de egy életre megjegyzi a dolgot. Aztán, hogy Eeyr, vagy a sors beteljesít-e neki valami elégtételt, már nem rajta áll, s valójában ilyenekre nem is vágyik, jobb szereti utálóit jó messziről elkerülni, levegőnek nézni, soha többé, még jelenlétüket sem tapasztalni. Talán gyerekes kissé, de amit nem lát, az nem fájhat.
Zsálya jelenleg hasonlóan viselkedik, ugyanis a szaglás után, egy utolsó, kétkedő pillantást leszámítva, nem hajlandó a gnómmal tovább foglalkozni. Sajnos sokaknál volt már ez, szégyelli is magát miatta gazdája, de nem tud vele mit kezdeni. Jobb esetben a gyapjasteve így mutatja ki a megtűrését - mert hogy szeretetet Ronyn kívül senki iránt nem érez, az is biztos, de valamiért megbízik az ifjoncban, ami a segédkalmárt örömmel tölti el, ugyanakkor a többi ismerősét aggodalommal. Ez is azon okok közé tartozik, amiért érdemesebb lenne egy új vezérhátast választani a láma helyett, s már régóta tudja is, mi lenne az. Persze kivitelezni nehéz lesz egyelőre, de nem lehetetlen, csak kell egy újabb adag pénzt gyűjteni, ami azért sosem volt probléma számára, persze ez már családi vonásnak is betudható. Meglepődik azon, hogy Myr nem ismeri Wrexant. Ha kissé szürke jellemnek is ítélte meg a fiút, de kedvesnek és jószívűnek is, szerethető jellemnek, akik legtöbbször népszerűek és kedveltek szoktak lenni. Ő pedig kezd kételkedni abban, valójában mennyire is állít igazat a vajákos neki, amit szemei összeszűkülő sarkai is jelezni kezdenek.*
- Valóban? És mégis mióta dolgozol ott? *Ha a munkáját már nem árulja el, a kisegítésen kívül. Gyanús, valóban egész gyanús, vagy valami fontos személy, vagy hazug lehet, bár kissé inog alatta a képzeletbeli léc, az előző kijelentése miatt. Hát igen, Tuldhron mindig szerette kielemezni az embereket, jó pletyka alapanyagot biztosíthat a megszerzett tudás, de persze jöhetnek váratlan fordulatok is egy beszélgetés közepette, amik teljes egészében megváltoztathatják az addig kialakult véleményt.*
- Rendben, Myr. *Mosollyal jelzi azt, hogy megjegyezte. Ezen most nincs is mit tovább megvitatni, nem úgy, mint a másik munkáján, aminek hatására a kételkedő tekintet csak felerősödik.*
- Hogy úgy, kisegítő! És mégis mi lenne az a munka, amire... jelentkeztél? *Még nem folytatja, előbb szálljon csak fel a tevére szegény gnóm, eleve túlságosan faggatva van már. Mikor pedig a fájdalomról kérdezősködik a vajákos, a szántóföldi csak barátságosan megrázza a fejét.*
- Rendben, akkor megy! *Mosolyogva csettint a nyelvével, mire a karaván elindul, egészen kényelmes tempóban baktat előre. Innen fentről mintha kellemesebb lenne minden, olyan szabad és őszinte érzés ez, feltornyosulhat a nagy népek legtöbbje felé, ami akárhányszor is utazott már tevéi hátán, mindig nagy szó a kalmárnak. Miközben áthaladnak az úton, az alattuk rázkódó állatokkal, folytatja a "vallatást".*
- Máshol is dolgoztál már ezelőtt? Milyen típusú munkákat végzel szívesen? Miben van már tapasztalatod? *Ezek fontos dolgok, kíváncsi rájuk, főként azért, mert valamilyen szinten kissé zárkózottnak tűnik a lány, a tündér pedig szeretné megnyitni, hátha lesz valami közös témájuk azon kívül is, hogy megnézte a karavánját a Piactéren. Az utcának azonban lassan vége szakad, a leviatános, otthonos fogadó pedig előttük terem.*
- Na, megérkeztünk! Most kapaszkodj. *Mondja, majd újra csettint nyelvével, hogy térdre ereszkedjenek a szállítmányozó hátasok. Amint ezzel megvannak, s mindketten leszálltak róluk, újra jelez, közben pedig eloldozza a köteleket, hogy a kantáraknál fogva vezesse őket az istálló felé.*
- Szeretnél elkísérni? *Kérdi barátságosan. Amennyiben Myr igennel felel, úgy bólint, s elviszi bokszaikhoz a lámákat, Zsályát külön leszerszámozva. Ellenőrzi, hogy tiszta-e a helyük, majd Dudvát is szabadon engedi garázdálkodni a gerendákon.*
- Jártál már itt korábban? *Azért ez mégis fontos, úgyszintén, hiszen ha nemleges a válasz, akkor ajánlgathatja ő az étel-és itallapot, ami azért nem a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, hogy őszinte legyen. Ha pedig választ kapott, s tudomásul vette, akkor a főbejárat felé lépdel, hogy előre kinyissa az ajtót a vörhenyesnek.*
//Porszemek//
*Tuldhronra kevesen mondták eddig, hogy kissé bogaras lenne, vagy valami ehhez hasonló. Életvidám, sajátos nézőponttal rendelkező virágbólszületet, őszinte, mégis furfangos, fajának tipikus képviselője. Kedveli azokat, akikben hasonló habitust lát, vagy szelídek vele, ha pedig valaki megbántja, nem forral bosszút, de egy életre megjegyzi a dolgot. Aztán, hogy Eeyr, vagy a sors beteljesít-e neki valami elégtételt, már nem rajta áll, s valójában ilyenekre nem is vágyik, jobb szereti utálóit jó messziről elkerülni, levegőnek nézni, soha többé, még jelenlétüket sem tapasztalni. Talán gyerekes kissé, de amit nem lát, az nem fájhat.
Zsálya jelenleg hasonlóan viselkedik, ugyanis a szaglás után, egy utolsó, kétkedő pillantást leszámítva, nem hajlandó a gnómmal tovább foglalkozni. Sajnos sokaknál volt már ez, szégyelli is magát miatta gazdája, de nem tud vele mit kezdeni. Jobb esetben a gyapjasteve így mutatja ki a megtűrését - mert hogy szeretetet Ronyn kívül senki iránt nem érez, az is biztos, de valamiért megbízik az ifjoncban, ami a segédkalmárt örömmel tölti el, ugyanakkor a többi ismerősét aggodalommal. Ez is azon okok közé tartozik, amiért érdemesebb lenne egy új vezérhátast választani a láma helyett, s már régóta tudja is, mi lenne az. Persze kivitelezni nehéz lesz egyelőre, de nem lehetetlen, csak kell egy újabb adag pénzt gyűjteni, ami azért sosem volt probléma számára, persze ez már családi vonásnak is betudható. Meglepődik azon, hogy Myr nem ismeri Wrexant. Ha kissé szürke jellemnek is ítélte meg a fiút, de kedvesnek és jószívűnek is, szerethető jellemnek, akik legtöbbször népszerűek és kedveltek szoktak lenni. Ő pedig kezd kételkedni abban, valójában mennyire is állít igazat a vajákos neki, amit szemei összeszűkülő sarkai is jelezni kezdenek.*
- Valóban? És mégis mióta dolgozol ott? *Ha a munkáját már nem árulja el, a kisegítésen kívül. Gyanús, valóban egész gyanús, vagy valami fontos személy, vagy hazug lehet, bár kissé inog alatta a képzeletbeli léc, az előző kijelentése miatt. Hát igen, Tuldhron mindig szerette kielemezni az embereket, jó pletyka alapanyagot biztosíthat a megszerzett tudás, de persze jöhetnek váratlan fordulatok is egy beszélgetés közepette, amik teljes egészében megváltoztathatják az addig kialakult véleményt.*
- Rendben, Myr. *Mosollyal jelzi azt, hogy megjegyezte. Ezen most nincs is mit tovább megvitatni, nem úgy, mint a másik munkáján, aminek hatására a kételkedő tekintet csak felerősödik.*
- Hogy úgy, kisegítő! És mégis mi lenne az a munka, amire... jelentkeztél? *Még nem folytatja, előbb szálljon csak fel a tevére szegény gnóm, eleve túlságosan faggatva van már. Mikor pedig a fájdalomról kérdezősködik a vajákos, a szántóföldi csak barátságosan megrázza a fejét.*
- Rendben, akkor megy! *Mosolyogva csettint a nyelvével, mire a karaván elindul, egészen kényelmes tempóban baktat előre. Innen fentről mintha kellemesebb lenne minden, olyan szabad és őszinte érzés ez, feltornyosulhat a nagy népek legtöbbje felé, ami akárhányszor is utazott már tevéi hátán, mindig nagy szó a kalmárnak. Miközben áthaladnak az úton, az alattuk rázkódó állatokkal, folytatja a "vallatást".*
- Máshol is dolgoztál már ezelőtt? Milyen típusú munkákat végzel szívesen? Miben van már tapasztalatod? *Ezek fontos dolgok, kíváncsi rájuk, főként azért, mert valamilyen szinten kissé zárkózottnak tűnik a lány, a tündér pedig szeretné megnyitni, hátha lesz valami közös témájuk azon kívül is, hogy megnézte a karavánját a Piactéren. Az utcának azonban lassan vége szakad, a leviatános, otthonos fogadó pedig előttük terem.*
- Na, megérkeztünk! Most kapaszkodj. *Mondja, majd újra csettint nyelvével, hogy térdre ereszkedjenek a szállítmányozó hátasok. Amint ezzel megvannak, s mindketten leszálltak róluk, újra jelez, közben pedig eloldozza a köteleket, hogy a kantáraknál fogva vezesse őket az istálló felé.*
- Szeretnél elkísérni? *Kérdi barátságosan. Amennyiben Myr igennel felel, úgy bólint, s elviszi bokszaikhoz a lámákat, Zsályát külön leszerszámozva. Ellenőrzi, hogy tiszta-e a helyük, majd Dudvát is szabadon engedi garázdálkodni a gerendákon.*
- Jártál már itt korábban? *Azért ez mégis fontos, úgyszintén, hiszen ha nemleges a válasz, akkor ajánlgathatja ő az étel-és itallapot, ami azért nem a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, hogy őszinte legyen. Ha pedig választ kapott, s tudomásul vette, akkor a főbejárat felé lépdel, hogy előre kinyissa az ajtót a vörhenyesnek.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:01:29
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:01:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*A finoman ujja alatt tartott ritmus higgadt és egyenletes. A tekintetben sem lát még csak rezzenést sem, pedig amire felkérték, már a többi heget elnézve is fájdalmas dolog. Nem mondhatni, hogy Yeza meglepődik ezen, de ez a dolog okkal szólaltatja meg egyszersmind érzékei figyelmeztető csengettyűit. Talán a kérdése támaszt egy kis változást a kimért ütemben és az agyagművességgel kapcsolatos megjegyzése is értő replikára talál. Amit viszont D'or a gyöngyről mond, az meglepi. Egy kicsit meg is illetődik. Talán emiatt kutat mindjárt valami csapda után a hasonlatban. Eszébe jut, hogy mintha azt hallotta volna, hogy a gyöngy tulajdonképpen egy kagylóba jutott kis szennyeződés miatt alakul ki. Ez lenne ő? Egy idegen helyre keveredett porszem, ami értékké lesz idővel? A gondolat bizakodón fonja körül, és a mozdulat, ahogy D'or a késért nyúl, csendben elsurran mellette. Látja, de meg van róla győződve, hogy a férfi csak a helyére teszi a feleslegessé vált pengét. A váratlan tettre összerezzen és elkapja onnan a kezét. Mindjárt utána moccan, de végül mégsem mozdul. Attól tart, megsérti a másikat, ha most megállítja.
Ajkai egymásnak préselődnek. Yeza jóval mélyebben veszi a levegőt, mint pár pillanattal korábban. Pillantása kutatva rebben körbe. Figyelő tekinteteket keres. Csak remélni meri, hogy ennek a dolognak nincs a kelleténél nagyobb közönsége. A szavakat hallva visszafordul és a férfi szemébe tekint. Nyel egyet. Nem szól, de a fogai szinte csikordulnak a mondandóját visszatartva. Mutatóujját feltartva inti türelemre a sivatag fiát, aztán már fordul is ki az asztaltól. A pulthoz siet és a tiszta poharak közül felfordít magának egy kupicát. Italt tölt, mint aki otthon van, de ennek valamelyest ellentmond, hogy zaklatottságában meg is feledkezik magáról és kifizeti a 11 aranyat a Wegtoreni rumért. A kupicával visszatérve foglal helyet ismét. Nagyot sóhajt, aztán a sebzett kéz felé nyúl. De nem alá fog, hanem hirtelen fordítva egyet a csuklóján, inkább leszorítja D'or kezét az asztalra. Löttyen a rum, számolatlan része az egésznek, s a wegtoreni szesz a friss sebbe futva marja, égeti az eskü kigyakorolt mintáját, mint az eleven tűz. Az ital maradékát Yeza egy hajtással küldi gallér mögé és az asztalra koppantja az üres kupicát.*
- Csendes, könnyed estéknek nem része vérontás, D'or! *szisszen, aztán elereszti a férfi kezét, de csak addig, míg lehasítja a szoknyája karmazsin szegélyét.* - De tűz mindent megtisztít. *Újra kézbe veszi a megsebzett kart és közelebb húzza, már ha hagyják. Viszont mintha kissé megenyhülne, fölé hajol és finoman fújni kezdi, hogy a szesz karmai hamarabb elillanjanak. Átköti a rögtönzött gyolccsal, még mindig némi durcás nehezteléssel, de figyelmesen, gondosan. Mikor kész D'orra néz és sóhajt ismét.*
- Ha te esküt mond Yeza *szólal meg végül* - te tart meg nem vér miatt, hanem mert úgy akar. Véred te tart meg tebenned. Benne te erőd. Talán egyszer lesz ez Yeza nagyobb szükség, mint te eskü. *Finoman teszi a kezét a kötésre.* - És most... D'or mesél szép sivatagi mesét, hogy visszacsal Yeza mosolya. Igen?
*A finoman ujja alatt tartott ritmus higgadt és egyenletes. A tekintetben sem lát még csak rezzenést sem, pedig amire felkérték, már a többi heget elnézve is fájdalmas dolog. Nem mondhatni, hogy Yeza meglepődik ezen, de ez a dolog okkal szólaltatja meg egyszersmind érzékei figyelmeztető csengettyűit. Talán a kérdése támaszt egy kis változást a kimért ütemben és az agyagművességgel kapcsolatos megjegyzése is értő replikára talál. Amit viszont D'or a gyöngyről mond, az meglepi. Egy kicsit meg is illetődik. Talán emiatt kutat mindjárt valami csapda után a hasonlatban. Eszébe jut, hogy mintha azt hallotta volna, hogy a gyöngy tulajdonképpen egy kagylóba jutott kis szennyeződés miatt alakul ki. Ez lenne ő? Egy idegen helyre keveredett porszem, ami értékké lesz idővel? A gondolat bizakodón fonja körül, és a mozdulat, ahogy D'or a késért nyúl, csendben elsurran mellette. Látja, de meg van róla győződve, hogy a férfi csak a helyére teszi a feleslegessé vált pengét. A váratlan tettre összerezzen és elkapja onnan a kezét. Mindjárt utána moccan, de végül mégsem mozdul. Attól tart, megsérti a másikat, ha most megállítja.
Ajkai egymásnak préselődnek. Yeza jóval mélyebben veszi a levegőt, mint pár pillanattal korábban. Pillantása kutatva rebben körbe. Figyelő tekinteteket keres. Csak remélni meri, hogy ennek a dolognak nincs a kelleténél nagyobb közönsége. A szavakat hallva visszafordul és a férfi szemébe tekint. Nyel egyet. Nem szól, de a fogai szinte csikordulnak a mondandóját visszatartva. Mutatóujját feltartva inti türelemre a sivatag fiát, aztán már fordul is ki az asztaltól. A pulthoz siet és a tiszta poharak közül felfordít magának egy kupicát. Italt tölt, mint aki otthon van, de ennek valamelyest ellentmond, hogy zaklatottságában meg is feledkezik magáról és kifizeti a 11 aranyat a Wegtoreni rumért
. A kupicával visszatérve foglal helyet ismét. Nagyot sóhajt, aztán a sebzett kéz felé nyúl. De nem alá fog, hanem hirtelen fordítva egyet a csuklóján, inkább leszorítja D'or kezét az asztalra. Löttyen a rum, számolatlan része az egésznek, s a wegtoreni szesz a friss sebbe futva marja, égeti az eskü kigyakorolt mintáját, mint az eleven tűz. Az ital maradékát Yeza egy hajtással küldi gallér mögé és az asztalra koppantja az üres kupicát.*- Csendes, könnyed estéknek nem része vérontás, D'or! *szisszen, aztán elereszti a férfi kezét, de csak addig, míg lehasítja a szoknyája karmazsin szegélyét.* - De tűz mindent megtisztít. *Újra kézbe veszi a megsebzett kart és közelebb húzza, már ha hagyják. Viszont mintha kissé megenyhülne, fölé hajol és finoman fújni kezdi, hogy a szesz karmai hamarabb elillanjanak. Átköti a rögtönzött gyolccsal, még mindig némi durcás nehezteléssel, de figyelmesen, gondosan. Mikor kész D'orra néz és sóhajt ismét.*
- Ha te esküt mond Yeza *szólal meg végül* - te tart meg nem vér miatt, hanem mert úgy akar. Véred te tart meg tebenned. Benne te erőd. Talán egyszer lesz ez Yeza nagyobb szükség, mint te eskü. *Finoman teszi a kezét a kötésre.* - És most... D'or mesél szép sivatagi mesét, hogy visszacsal Yeza mosolya. Igen?
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-22 19:42:15
Üzenet elküldve: 2020-06-22 19:42:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Talán azt lehetne gondolni, hogy tekintetében elszántság tükröződik, mikor a kést az asztalra téve arra szólítja fel társát, hogy vágja meg esküjéhez. Nincs ilyenről szó. Érezhető persze némi ünnepélyesség, talán egy kis nemesség, vagy, ahogyan a lány gondolja, tisztelet az ő irányába is, de tekintete változatlan. Valaki olyasvalaki szemei ezek, aki már szokta a fájdalmat, szokta a gyötrődést, szokta a kitettséget. Igen, kitettséget. Hiszen ezek a szemek meglehetősen magányosak is, igaz, nem kér szánalmat ezért, ő választotta magának az utat, valamint hite szerint kijelölték rá, ő pedig nem tér le róla, bár jelen esetben apró ingás azért megfigyelhető. Biccent a késmustrára, s észrevehetően megborzong, megmerevedik, mikor balját kézbe veszik. Tűnődve figyel minden mozdulatot, s átérez minden apró simítást. Kellemes érzés. A lány keze munkától nem kérges, de, ha még az lenne is, megbújik valami érezhető báj minden mozdulatában. Kérdőn tekint fel egy pillanatra, majd száját nyitja, mely némán csukódik vissza, mikor meztelenségére kérdeznek rá. Jó, hogy nem várnak rá választ, vagy túlontúl őszinte lenne idejekorán, vagy pedig zavarban maradna, s egyik sem túl jó végkifejlet, mindenesetre a mosolyt halványan viszonozza, némi cinkos feddéssel szeme sarkában. Vállát vonja, engedelmesen kitartott kézzel, mely Yeza tenyerén fekszik:*
- Ha így tenyéren hordozzák D'ort, nincs kizárva, megpróbálja. *Próbál egy kis világi humort, bár nem messzemenően híres róla, ez tény és elég nyilvánvaló is, Yeza mellett, ettől függetlenül kissé bátrabb már. Ismeri távolról az említett tárgyakat, a kis hangszert, a gyöngyfüggőt mindenféleképpen.*
- Régen volt, hatalmas vizek száraz medrében akad kagyló, melynek mélyén gyöngy lapul. *Bólint, s ismét felpillant.* Mint Yeza, kis Wegtorenben. *Maga sem érti, hogyan jutott eszébe, talán csak kiszaladt a száján. Tehát eskü nem kell, csak, ha akarja.*
- Jó. *Bólint, s, ha Yeza a kést visszateszi helyére, nemes egyszerűséggel másik kezével pillanatokon belül felkapja, majd egy határozott, lendületes, bőrbe maró szúrást ejt alkarján a többi seb közé. Azonnal vére serken, a seb hosszán sem spórolt, lassan, hullámalakban illeszti a másikakhoz, akár a dűnék. De, aki messziről látta, megesküdne rá, hogy még csak nem is pislantott, szeme sem rebbent, akárha egy üres poharat tett volna arrébb.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Kezdi halkan, felnézve, mély hangján.* Testem nedvét kínálom fel... Ihs'Maillon imo, vet omo, d'hru des phrok hi'jar der... b'ht ho'jor, Yesza. *A kést letéve, sértett kezét csuklónál fogva a másikkal emeli fel.*
- Az Egyetlen, vigasztalan csordulásán, de szavam helyett, a Csendem a tiéd. *Egy pillanatig a lány szemében fürdőzik meg, majd ismét kezére biccent.*
- Ízleld meg, s esküm köt, Yesza, b'ht Oes nasse latikr'mna ves, oázis tündöklő ékkövének tüze... Sivatagi ember esküje törhetetlen, s vérét nem adja senkinek csak úgy. Vér az éltető, vér a nedv, a vér az élet, s neked kínálom egy részét, a maradék egy-harmadból. *Befejezi, aztán egy pillanattal később tűnődve pillant szét, még mindig kezét tartva.*
- Kedvelem a csendes, könnyed estéket, sokszor volt benne részem a Végtelen síkon, legyen hát. *Még mindig vár, türelmesen és csendesen, nem gondolja, hogy tette bármennyire is szokatlan volna, azonban idejét már úgyis a lánynak szánja, hat gondolja hát meg. Hogy a lányon kívül más mit gondol? Sohasem kérdezte meg a sivatag egyetlen homokszemét sem, hogy fáj-e, ha hátán rakja meg apró tüzét, mely mellett melegedni kíván, sohasem kérdezte meg az esőt, hogy szándékosan esik-e vállára, ha nagy ritkán megérkezett... soha nem kérdezte meg az éjszakát, hogy miért kergeti a nappalt, mikor úgysem éri el sohasem.*
*Talán azt lehetne gondolni, hogy tekintetében elszántság tükröződik, mikor a kést az asztalra téve arra szólítja fel társát, hogy vágja meg esküjéhez. Nincs ilyenről szó. Érezhető persze némi ünnepélyesség, talán egy kis nemesség, vagy, ahogyan a lány gondolja, tisztelet az ő irányába is, de tekintete változatlan. Valaki olyasvalaki szemei ezek, aki már szokta a fájdalmat, szokta a gyötrődést, szokta a kitettséget. Igen, kitettséget. Hiszen ezek a szemek meglehetősen magányosak is, igaz, nem kér szánalmat ezért, ő választotta magának az utat, valamint hite szerint kijelölték rá, ő pedig nem tér le róla, bár jelen esetben apró ingás azért megfigyelhető. Biccent a késmustrára, s észrevehetően megborzong, megmerevedik, mikor balját kézbe veszik. Tűnődve figyel minden mozdulatot, s átérez minden apró simítást. Kellemes érzés. A lány keze munkától nem kérges, de, ha még az lenne is, megbújik valami érezhető báj minden mozdulatában. Kérdőn tekint fel egy pillanatra, majd száját nyitja, mely némán csukódik vissza, mikor meztelenségére kérdeznek rá. Jó, hogy nem várnak rá választ, vagy túlontúl őszinte lenne idejekorán, vagy pedig zavarban maradna, s egyik sem túl jó végkifejlet, mindenesetre a mosolyt halványan viszonozza, némi cinkos feddéssel szeme sarkában. Vállát vonja, engedelmesen kitartott kézzel, mely Yeza tenyerén fekszik:*
- Ha így tenyéren hordozzák D'ort, nincs kizárva, megpróbálja. *Próbál egy kis világi humort, bár nem messzemenően híres róla, ez tény és elég nyilvánvaló is, Yeza mellett, ettől függetlenül kissé bátrabb már. Ismeri távolról az említett tárgyakat, a kis hangszert, a gyöngyfüggőt mindenféleképpen.*
- Régen volt, hatalmas vizek száraz medrében akad kagyló, melynek mélyén gyöngy lapul. *Bólint, s ismét felpillant.* Mint Yeza, kis Wegtorenben. *Maga sem érti, hogyan jutott eszébe, talán csak kiszaladt a száján. Tehát eskü nem kell, csak, ha akarja.*
- Jó. *Bólint, s, ha Yeza a kést visszateszi helyére, nemes egyszerűséggel másik kezével pillanatokon belül felkapja, majd egy határozott, lendületes, bőrbe maró szúrást ejt alkarján a többi seb közé. Azonnal vére serken, a seb hosszán sem spórolt, lassan, hullámalakban illeszti a másikakhoz, akár a dűnék. De, aki messziről látta, megesküdne rá, hogy még csak nem is pislantott, szeme sem rebbent, akárha egy üres poharat tett volna arrébb.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Kezdi halkan, felnézve, mély hangján.* Testem nedvét kínálom fel... Ihs'Maillon imo, vet omo, d'hru des phrok hi'jar der... b'ht ho'jor, Yesza. *A kést letéve, sértett kezét csuklónál fogva a másikkal emeli fel.*
- Az Egyetlen, vigasztalan csordulásán, de szavam helyett, a Csendem a tiéd. *Egy pillanatig a lány szemében fürdőzik meg, majd ismét kezére biccent.*
- Ízleld meg, s esküm köt, Yesza, b'ht Oes nasse latikr'mna ves, oázis tündöklő ékkövének tüze... Sivatagi ember esküje törhetetlen, s vérét nem adja senkinek csak úgy. Vér az éltető, vér a nedv, a vér az élet, s neked kínálom egy részét, a maradék egy-harmadból. *Befejezi, aztán egy pillanattal később tűnődve pillant szét, még mindig kezét tartva.*
- Kedvelem a csendes, könnyed estéket, sokszor volt benne részem a Végtelen síkon, legyen hát. *Még mindig vár, türelmesen és csendesen, nem gondolja, hogy tette bármennyire is szokatlan volna, azonban idejét már úgyis a lánynak szánja, hat gondolja hát meg. Hogy a lányon kívül más mit gondol? Sohasem kérdezte meg a sivatag egyetlen homokszemét sem, hogy fáj-e, ha hátán rakja meg apró tüzét, mely mellett melegedni kíván, sohasem kérdezte meg az esőt, hogy szándékosan esik-e vállára, ha nagy ritkán megérkezett... soha nem kérdezte meg az éjszakát, hogy miért kergeti a nappalt, mikor úgysem éri el sohasem.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-21 11:38:39
Üzenet elküldve: 2020-06-21 11:38:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Yeza figyel a férfi szavaira. Nem szakítja meg kérdezősködéssel. Az egyenes válaszra csak bólint. Megértette és elfogadja. Semmi jelét se mutatja, hogy felzaklatná az ilyesmi. Wegtoreni lány, ezek a szabályok ott egyáltalán nem kirívóak.
Amikor D'or a kezét felemeli, mielőtt óvatosan az övéhez nyúlna, azért mosolyra húzódik a lány ajka. A mozdulat azt mutatja, hogy a sivatag fia kicsit sem veszi őt félvállról és kellő tisztelettel viseltetik iránta. Persze csupán ez kevés lenne a gyanakvása elaltatásához, de a Rőt egészen jól olvas az emberekben. Az asztal közepére kerülő kés nem mindennapi darab, de amikor a férfi kezéről lekerül az alkarvédő, a különös hegek odavonzzák Yeza tekintetét. Mikor D'or elhallgat, Yeza pillantása felkapaszkodik a férfiéra és néhány szívdobbanásig csak szótlanul fürkészi. Csak eztán nyúl a késért. Lassan, tisztelettel. Érdeklődéssel. Még sosem látott ilyen pengét. Felemeli kissé az ujjaira fektetve, hogy érezze az egyensúlyát. Közelebbről is megnézi a fémet, bár nem igazán ért hozzá azon túl, hogy volt már a kezében kiváló és hitvány penge is. Ez kicsit sem tűnik hitványnak. Ezt hamar bizonyítja is, mikor a hegyét megérintve az máris az ujjába harap, pedig óvatos volt. Apró seb csupán, alig egy csepp vért fakasztott, amit Yeza mindjárt le is csókol a pórul járt ujjacskáról egy hümmentéssel. ~Éles. Elképesztően éles.~ Van egy olyan érzése, hogy a piacon vásárolt borotváját kiverné a rozsda a szégyentől ha mellé rakná.
Baljával D'or keze alá nyúl és megfogja azt a csuklójánál. Hűvösek az ujjai. Néha úgy érzi, ezen az átkozott vidéken nyár derekáig képtelen lesz valaha is rendesen átmelegedni. Jobbja ráfog a késre, de a mozdulat a felénél megáll. Nem közelíti a férfi alkarjához, csupán visszateszi az asztal ugyanazon pontjára, ahová D'or letette. Csak üres jobbja érinti a sötét bőrt. Finoman rajzolja rá ujjával a mutatott mintát, aztán az egész tenyerét rásimítja. Lassan húzza végig a korábbi eskük hagyta jeleken, az újabbaktól s régiekig. Az érintése végtelenül puha és gyengéd. Jó eséllyel teljesen el is vonja a figyelmet baljáról, mely mintha biztosan tartani lett volna hivatott D'or kezét a vágáshoz, de igazából ezúttal most ő fürkészi a férfi szívének ritmusát.*
- Ez van rossz neked? *kérdi csendesebbre fogott, búgó hangján.* - Lemeztelenítve Yeza előtt? Mit gondol? *pillant fel D'orra, de aztán egy mosollyal elárulja, hogy nem vár erre választ. Ujjai a férfi tenyerébe simítanak. Végigfürkészik vonalait, puhább és kérgesebb részeit is.*
- Tehát csak szimbólum *sóhajt kissé csalódottan.* - Pedig ha ez kéz ért agyag, készíthet volna ajándék Yezának. Gyöngyök karkötőnek vagy csicsergő madársíp *mosolyodik el. Az egyik legrégebbi emléke, hogy volt egy olyanja. A máz már javarészt lekopott róla, szinte csak a feje búbján és az alján látszódott, hogy valaha zöld lehetett. Vízzel kellett megtölteni és úgy megfújni. Trillázó madárka hangját utánozta, gyorsabban, lassabban, magasabban vagy kicsit mélyebben csicseregve, attól függően, mennyire fújta az ember. Nagyon szerette, de nem is emlékszik igazán, mi lett vele.
Feltekint az emlékből a férfi szemébe. Továbbra is kezében tartva az övét.*
- Nem kell, hogy te esküd. De ha te akar, esküd csak nekem. Yeza nem akar kicsal D'or titkai *mondja, bár tudja jól, hogy ez nem feltétlenül az akaratán múlik. A Niyss ilyen.* - Yeza csak akar megismer D'or. Kezdetnek elég egyharmad rész, mi saját *mosolyodik el.* - Legyen ez este csak könnyű, csak kellemes, mint vizezett bor poharadban *biccent arra és egyszersmind ismét finom utalást tesz, hiszen ami D'or poharában van, abból már lerótta adóját Ish'maillon felé, így élvezete egyedül őt illeti.*
*Yeza figyel a férfi szavaira. Nem szakítja meg kérdezősködéssel. Az egyenes válaszra csak bólint. Megértette és elfogadja. Semmi jelét se mutatja, hogy felzaklatná az ilyesmi. Wegtoreni lány, ezek a szabályok ott egyáltalán nem kirívóak.
Amikor D'or a kezét felemeli, mielőtt óvatosan az övéhez nyúlna, azért mosolyra húzódik a lány ajka. A mozdulat azt mutatja, hogy a sivatag fia kicsit sem veszi őt félvállról és kellő tisztelettel viseltetik iránta. Persze csupán ez kevés lenne a gyanakvása elaltatásához, de a Rőt egészen jól olvas az emberekben. Az asztal közepére kerülő kés nem mindennapi darab, de amikor a férfi kezéről lekerül az alkarvédő, a különös hegek odavonzzák Yeza tekintetét. Mikor D'or elhallgat, Yeza pillantása felkapaszkodik a férfiéra és néhány szívdobbanásig csak szótlanul fürkészi. Csak eztán nyúl a késért. Lassan, tisztelettel. Érdeklődéssel. Még sosem látott ilyen pengét. Felemeli kissé az ujjaira fektetve, hogy érezze az egyensúlyát. Közelebbről is megnézi a fémet, bár nem igazán ért hozzá azon túl, hogy volt már a kezében kiváló és hitvány penge is. Ez kicsit sem tűnik hitványnak. Ezt hamar bizonyítja is, mikor a hegyét megérintve az máris az ujjába harap, pedig óvatos volt. Apró seb csupán, alig egy csepp vért fakasztott, amit Yeza mindjárt le is csókol a pórul járt ujjacskáról egy hümmentéssel. ~Éles. Elképesztően éles.~ Van egy olyan érzése, hogy a piacon vásárolt borotváját kiverné a rozsda a szégyentől ha mellé rakná.
Baljával D'or keze alá nyúl és megfogja azt a csuklójánál. Hűvösek az ujjai. Néha úgy érzi, ezen az átkozott vidéken nyár derekáig képtelen lesz valaha is rendesen átmelegedni. Jobbja ráfog a késre, de a mozdulat a felénél megáll. Nem közelíti a férfi alkarjához, csupán visszateszi az asztal ugyanazon pontjára, ahová D'or letette. Csak üres jobbja érinti a sötét bőrt. Finoman rajzolja rá ujjával a mutatott mintát, aztán az egész tenyerét rásimítja. Lassan húzza végig a korábbi eskük hagyta jeleken, az újabbaktól s régiekig. Az érintése végtelenül puha és gyengéd. Jó eséllyel teljesen el is vonja a figyelmet baljáról, mely mintha biztosan tartani lett volna hivatott D'or kezét a vágáshoz, de igazából ezúttal most ő fürkészi a férfi szívének ritmusát.*
- Ez van rossz neked? *kérdi csendesebbre fogott, búgó hangján.* - Lemeztelenítve Yeza előtt? Mit gondol? *pillant fel D'orra, de aztán egy mosollyal elárulja, hogy nem vár erre választ. Ujjai a férfi tenyerébe simítanak. Végigfürkészik vonalait, puhább és kérgesebb részeit is.*
- Tehát csak szimbólum *sóhajt kissé csalódottan.* - Pedig ha ez kéz ért agyag, készíthet volna ajándék Yezának. Gyöngyök karkötőnek vagy csicsergő madársíp *mosolyodik el. Az egyik legrégebbi emléke, hogy volt egy olyanja. A máz már javarészt lekopott róla, szinte csak a feje búbján és az alján látszódott, hogy valaha zöld lehetett. Vízzel kellett megtölteni és úgy megfújni. Trillázó madárka hangját utánozta, gyorsabban, lassabban, magasabban vagy kicsit mélyebben csicseregve, attól függően, mennyire fújta az ember. Nagyon szerette, de nem is emlékszik igazán, mi lett vele.
Feltekint az emlékből a férfi szemébe. Továbbra is kezében tartva az övét.*
- Nem kell, hogy te esküd. De ha te akar, esküd csak nekem. Yeza nem akar kicsal D'or titkai *mondja, bár tudja jól, hogy ez nem feltétlenül az akaratán múlik. A Niyss ilyen.* - Yeza csak akar megismer D'or. Kezdetnek elég egyharmad rész, mi saját *mosolyodik el.* - Legyen ez este csak könnyű, csak kellemes, mint vizezett bor poharadban *biccent arra és egyszersmind ismét finom utalást tesz, hiszen ami D'or poharában van, abból már lerótta adóját Ish'maillon felé, így élvezete egyedül őt illeti.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:39:28
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:39:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Szikrát érez. Szikrát, mely bármelyik pillanatban lángra gyúlhat. A lángokat tettek követik, s a tettek felfalják a száraz és korhadt ágakat, hogy csak fekete és üszkös csomók maradjanak utánuk. ~ Ishből lettél, s Ish leszel megint... ~ Apró mantra, mely fejében dúdol, persze mindeközben Yezára is figyel. Mondandója nyomán lassan alábbhagy a feszültség, s a lány, dűnék asszonyainak énekét idéző dallamos hangja, mellyel a wegtoreni dialektust töri ismét tudatába férkőzik, a vérgőzös felhőt tovarepteti. Addig nem mozdul, míg a lány nem, akkor azonban hasonlóan tesz, s keze ismét az asztalra téved. Hátradől. A kígyó hasonlat tetszik neki, bólint rá. ~ Okos lány... ~ Magában elkönyveli, bár eddig is tudta, hogy Yeza nem az egyszerűek közül való, nem a nép, mely rétegenként helyezkedik, s vágyálmokat, édes semmiségeket üldöz. Yezának szándékai vannak, s elkötelezett sorsa felől. ~ Ish'maillon kedvelné Yezát, kár, hogy hitetlen. ~ Biggyed le ajka, miközben Yeza arcát fürkészi.*
- Yeza jól lát D'or, s a sivatagi ember lemeztelenítve érzi magát Yeza előtt. *Mondja, majd ismét poharát veszi kézbe.* Yeza megérdemel választ, de válasz itt nem szabad elhangozzon, túl sok a figyelő szem, s a hallgató fül. D'or életének ezen része sokak számára tabu. *Sóhajt fel, de acélos tekintete rezzenéstelenül mered a lányra.*
- Ha D'or titkát kiadják, D'ornak ölnie kell, igen. *Végtére csak kimondja, s nem burkolózik értekezések mögé.*
- Agyagművesség, csak egy szimbólum... a titkokra, *fordít a poháron elgondolkodva* mint Yeza Tűzlilioma, mely keveset mond, de rengeteget takar. D'or nem akar bántani Yeza, Yeza nem képezi gátját D'or nedve folyásának... *teszi kezét a szívére* és Yeza közel áll D'orhoz származásban. *Felemeli ujját.*
- Persze ez, a sivatagi életben sokat nem jelent, igaz. *Bólint, kissé magára rácáfolva, megelőzve az ezzel kapcsolatos esetleges kérdést.*
- Yeza adjon időt D'ornak, s ha fény derül rá idővel, a titok végén Yeza eldöntheti, hogy bizalmat szavaz e sivatagi fekete embernek. De addig is... *Felemeli két kezét, kifordított tenyérrel, majd az egyiket óvatosan öve felé csúsztatja, szemeit a lányon tartva, jelezvén, hogy nincs ártó szándéka. Ha a mozdulatot hagyják véghezvinni, egy dísztelen, tűhegyes és éles kés kerül elő, melyet az asztal közepére tesz. Vértje szíját megbontva, szabaddá teszi alkarját, melyen akad néhány vágás, mi meglepő lehet, az a formájuk, ugyanis egyik sem egyenes. Némelyik elég régi már, nagyon régi. A tőr felé biccent.*
- Yeza vág meg D'or alkarja eskühöz, melyben D'or kimondja ígéretét, Yezának. Ígéret fontos, Ihs'maillon figyel. *Magyarázza csendesen.*
- Kövesd a mozdulatot, *mutatja kezével* mert ez, mi a dűnék hullámzását jelképezi, ez, mi az élet vége, s a halál kezdete is egyben... *idézi egykori mestere szavait ünnepélyesen.*
*Szikrát érez. Szikrát, mely bármelyik pillanatban lángra gyúlhat. A lángokat tettek követik, s a tettek felfalják a száraz és korhadt ágakat, hogy csak fekete és üszkös csomók maradjanak utánuk. ~ Ishből lettél, s Ish leszel megint... ~ Apró mantra, mely fejében dúdol, persze mindeközben Yezára is figyel. Mondandója nyomán lassan alábbhagy a feszültség, s a lány, dűnék asszonyainak énekét idéző dallamos hangja, mellyel a wegtoreni dialektust töri ismét tudatába férkőzik, a vérgőzös felhőt tovarepteti. Addig nem mozdul, míg a lány nem, akkor azonban hasonlóan tesz, s keze ismét az asztalra téved. Hátradől. A kígyó hasonlat tetszik neki, bólint rá. ~ Okos lány... ~ Magában elkönyveli, bár eddig is tudta, hogy Yeza nem az egyszerűek közül való, nem a nép, mely rétegenként helyezkedik, s vágyálmokat, édes semmiségeket üldöz. Yezának szándékai vannak, s elkötelezett sorsa felől. ~ Ish'maillon kedvelné Yezát, kár, hogy hitetlen. ~ Biggyed le ajka, miközben Yeza arcát fürkészi.*
- Yeza jól lát D'or, s a sivatagi ember lemeztelenítve érzi magát Yeza előtt. *Mondja, majd ismét poharát veszi kézbe.* Yeza megérdemel választ, de válasz itt nem szabad elhangozzon, túl sok a figyelő szem, s a hallgató fül. D'or életének ezen része sokak számára tabu. *Sóhajt fel, de acélos tekintete rezzenéstelenül mered a lányra.*
- Ha D'or titkát kiadják, D'ornak ölnie kell, igen. *Végtére csak kimondja, s nem burkolózik értekezések mögé.*
- Agyagművesség, csak egy szimbólum... a titkokra, *fordít a poháron elgondolkodva* mint Yeza Tűzlilioma, mely keveset mond, de rengeteget takar. D'or nem akar bántani Yeza, Yeza nem képezi gátját D'or nedve folyásának... *teszi kezét a szívére* és Yeza közel áll D'orhoz származásban. *Felemeli ujját.*
- Persze ez, a sivatagi életben sokat nem jelent, igaz. *Bólint, kissé magára rácáfolva, megelőzve az ezzel kapcsolatos esetleges kérdést.*
- Yeza adjon időt D'ornak, s ha fény derül rá idővel, a titok végén Yeza eldöntheti, hogy bizalmat szavaz e sivatagi fekete embernek. De addig is... *Felemeli két kezét, kifordított tenyérrel, majd az egyiket óvatosan öve felé csúsztatja, szemeit a lányon tartva, jelezvén, hogy nincs ártó szándéka. Ha a mozdulatot hagyják véghezvinni, egy dísztelen, tűhegyes és éles kés kerül elő, melyet az asztal közepére tesz. Vértje szíját megbontva, szabaddá teszi alkarját, melyen akad néhány vágás, mi meglepő lehet, az a formájuk, ugyanis egyik sem egyenes. Némelyik elég régi már, nagyon régi. A tőr felé biccent.*
- Yeza vág meg D'or alkarja eskühöz, melyben D'or kimondja ígéretét, Yezának. Ígéret fontos, Ihs'maillon figyel. *Magyarázza csendesen.*
- Kövesd a mozdulatot, *mutatja kezével* mert ez, mi a dűnék hullámzását jelképezi, ez, mi az élet vége, s a halál kezdete is egyben... *idézi egykori mestere szavait ünnepélyesen.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-20 08:13:40
Üzenet elküldve: 2020-06-20 08:13:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
- D'or mond, D'or megvet s üldöz hazugság és D'or szemében harag, izma feszül. Yeza lát. D'or mégis mond nem igazat, mikor mond, megöl Yeza, ha beszél? *szűkíti a szemét. Yeza nem ideges. Ha a férfi most is ujja alatt érezné a szívverését, erős, de nyugodt ütemet tapasztalna. Az viszont látszik, hogy most élesebben figyel. Ahogy az állatoknál felborzolódik a szőr, megváltozik a tartás, úgy az embereknél is észrevenni a jeleket. Yeza látja, ahogy D'or is válaszol erre a változásra. Ez egy hihetetlenül éles határ a nyugalom és kirobbanó tett között. Átjár minden porcikát és kettejükre szűkíti a hely miliőjét. Jó pár élet volt már, ami egy-egy ilyen pillanat után aludt ki. De ez nem törvényszerűen az ölésről szól. A legtöbbször elég a mozdulás, a fogak villanása, hogy eldőljön, aminek ilyenkor el kell dőlnie. Ezt a mostani helyzetet viszont nem hierarchiai vita alakította. E polémia inkább elvi természetű, és csak témája okán lett ilyen élessé. Yeza fel sem vette volna visszakézből kapott fricskát, ha nem látta volna azt a hajlíthatatlan meggyőződést a férfi hitvallásában. Az ilyesmit jobb tisztázni.*
- Yeza bíz D'orban *mondja.* - Mint ember kígyóban *bólint mindenféle negatív felhang nélkül, aztán egy csalafinta mosollyal félrebiccenti a fejét* - vagy fordítva *teszi hozzá, s ezzel szabadon hagyja a hasonlat ki-kicsoda kérdését.
Szavai ellenére óvatos, lassú mozdulattal visszateszi kezeit az asztalra, hogy a férfi is láthassa. Bár igazán felpezsdítené, ha hagyná ezt a helyzetet kipattanni, de elég rosszul mutatna új családja birtokán mindjárt az első nap ilyesmibe keveredni egy vendéggel. Megpróbálja hát olyan mederbe simítani ezt a dolgot, ami még mindenkinek elfogadható és utat enged a további beszélgetésnek.*
- Én nem akar tenni próba. Csak akar tud. De D'or nem felel nyíltan, hanem bújik sok szavak mögé. Felel hát igen vagy felel nem és Yeza tudni fog, mit tudnia kell.
*Csak hogy tisztázza az őt mozgató indokokat, azért hozzáfűz még néhány dolgot a mondandójához, mielőtt a férfi válaszolna.*
- Látom D'orban jó, de látom benne vadság is, és látom harag, mi kel hirtelen és sötét, mint vihar dűnék közt. Nehéz így bíz. És Yeza nem bíz könnyen *sóhajt kissé talán szomorkásan. A bizalom sosem volt az erőssége. Az utóbbi időben pedig ezen készségei még a korábbinál is jobban leromlottak. Persze az, hogy a bizalom nem feltétel nélküli közöttük így, néhány órás ismeretség után, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne találná érdekesnek a másikat. Őszintén, nem sokszor sodor ilyesvalakit az ember útjába a sors. Talán pont azért is ilyen kemény vele, mert a férfi tagadhatatlanul hatással van rá, Yeza pedig nem szeret védtelen lenni.*
- D'or mond, D'or megvet s üldöz hazugság és D'or szemében harag, izma feszül. Yeza lát. D'or mégis mond nem igazat, mikor mond, megöl Yeza, ha beszél? *szűkíti a szemét. Yeza nem ideges. Ha a férfi most is ujja alatt érezné a szívverését, erős, de nyugodt ütemet tapasztalna. Az viszont látszik, hogy most élesebben figyel. Ahogy az állatoknál felborzolódik a szőr, megváltozik a tartás, úgy az embereknél is észrevenni a jeleket. Yeza látja, ahogy D'or is válaszol erre a változásra. Ez egy hihetetlenül éles határ a nyugalom és kirobbanó tett között. Átjár minden porcikát és kettejükre szűkíti a hely miliőjét. Jó pár élet volt már, ami egy-egy ilyen pillanat után aludt ki. De ez nem törvényszerűen az ölésről szól. A legtöbbször elég a mozdulás, a fogak villanása, hogy eldőljön, aminek ilyenkor el kell dőlnie. Ezt a mostani helyzetet viszont nem hierarchiai vita alakította. E polémia inkább elvi természetű, és csak témája okán lett ilyen élessé. Yeza fel sem vette volna visszakézből kapott fricskát, ha nem látta volna azt a hajlíthatatlan meggyőződést a férfi hitvallásában. Az ilyesmit jobb tisztázni.*
- Yeza bíz D'orban *mondja.* - Mint ember kígyóban *bólint mindenféle negatív felhang nélkül, aztán egy csalafinta mosollyal félrebiccenti a fejét* - vagy fordítva *teszi hozzá, s ezzel szabadon hagyja a hasonlat ki-kicsoda kérdését.
Szavai ellenére óvatos, lassú mozdulattal visszateszi kezeit az asztalra, hogy a férfi is láthassa. Bár igazán felpezsdítené, ha hagyná ezt a helyzetet kipattanni, de elég rosszul mutatna új családja birtokán mindjárt az első nap ilyesmibe keveredni egy vendéggel. Megpróbálja hát olyan mederbe simítani ezt a dolgot, ami még mindenkinek elfogadható és utat enged a további beszélgetésnek.*
- Én nem akar tenni próba. Csak akar tud. De D'or nem felel nyíltan, hanem bújik sok szavak mögé. Felel hát igen vagy felel nem és Yeza tudni fog, mit tudnia kell.
*Csak hogy tisztázza az őt mozgató indokokat, azért hozzáfűz még néhány dolgot a mondandójához, mielőtt a férfi válaszolna.*
- Látom D'orban jó, de látom benne vadság is, és látom harag, mi kel hirtelen és sötét, mint vihar dűnék közt. Nehéz így bíz. És Yeza nem bíz könnyen *sóhajt kissé talán szomorkásan. A bizalom sosem volt az erőssége. Az utóbbi időben pedig ezen készségei még a korábbinál is jobban leromlottak. Persze az, hogy a bizalom nem feltétel nélküli közöttük így, néhány órás ismeretség után, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne találná érdekesnek a másikat. Őszintén, nem sokszor sodor ilyesvalakit az ember útjába a sors. Talán pont azért is ilyen kemény vele, mert a férfi tagadhatatlanul hatással van rá, Yeza pedig nem szeret védtelen lenni.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-19 17:35:14
Üzenet elküldve: 2020-06-19 17:35:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Az iménti történet kellemes dolgokat szakít fel benne, átjárja az emlékezet, s mi régen volt, ugyan ódon illatot áraszt, meg is kopott kissé, mégis jó érzésekkel tölti el. Arca ugyan marad, amilyen volt, csak ajka sarkában játszó huncut mosoly ül meg tovább, mint általában, főként az utolsó fricska után, mit a lánynak cserébe adott sajátjáért. Hátradől, s a Tkh'tert elteszi, mint az imént. Bólint, Yeza válasza nem áll tőle távol, érti mire gondol a hazugság kapcsán. Az ajkán játszó mosoly egész sokáig meg-megcsillan, s még akkor is ott ül, mikor Yeza kérdését teszi fel, ekkor azonban a pohár forgása megáll kezében és a lányra tekint, azzal a tekintettel, mivel a legelején fogadta. Látja mozogni ajkait, s látja a kérdés érkeztét, komoly tekintetét is, melyet először nem tud hová tenni. Kommunikációján javítania kell, azonban a kérdés nem humorát kifogásolja. Yeza értette, ezt nagyon is jól tudja. Lehet próba is, vagy egy újabb fricska, mely kijelentését követően, aztán ülni fog... vagy további meglepetéseket okoz.*
- Agyagedény, takarítás, bárdolatlan sziporka, mely a beszélgetést teszi kellemessé. D'or rosszul gondolta talán? *Szólal meg halkan, szemei kissé hunyorítanak.* Ölés, halál, nem könnyű dolog. *Vonja meg vállát.* Ha D'or dolga ölés, öl, ha más, akkor mást tesz. Sivatagi életem során sokszor kellett megtennem... *Néz még mindig a lányra, s a nyakán dobogó ér buzgását igyekszik figyelni, nem tetszik neki ez a tekintet, melyet nem rejt véka alá. Lassan hátrébb tolja lábával székét, mely halk csikordulással enged az akaratnak. Aztán saját keze is csípője környékén pihen meg nyugodtan, míg szemei a nyak ívéről a mellkasra tévednek, majd lejjebb, hol a lány kezei eltűntek, ajkát megnyalva biccenti oldalra fejét.*
- Yeza tán szeretné próbára tenni, D'or mondandóját? *Kérdezi kíváncsian, a félelem legkisebb jele nélkül, visszaugorva a lány szemeire.*
- D'or ok nélkül nem tesz ilyet... ha Yeza akar, akkor neki kell kezdeményeznie... *Elhúzódik ajka, csak egy pillanatra.*
- Agyagedény egy történet... része D'or életének, rész, melyre büszke, s rész, melyet nem osztott meg mással, s nem is tervez jövőben. *Ujjai becsukódnak, majd kinyitódnak ölében.*
- Set des ohk'nma beth, bh't min. A szó, végtelen súllyal nehezedik e percre. *Pillant poharára.* Találó mondás, sivatagi mondás. Éjszaka, mikor apró tűz mellett kuporogva, csak a dűnék hegyeit látod, s csillagfény kacsintás alatt némaságba burkolózol, elzárkózik az ember, hogy vállára a szél telepedjen... akkor ne szólj, mert nem bírod el súlyát. *Arca nem rezdül, csak ajkai mozognak.*
- Yeza... nem bízik D'orban... *Nincs csalódottság arcán.*
*Az iménti történet kellemes dolgokat szakít fel benne, átjárja az emlékezet, s mi régen volt, ugyan ódon illatot áraszt, meg is kopott kissé, mégis jó érzésekkel tölti el. Arca ugyan marad, amilyen volt, csak ajka sarkában játszó huncut mosoly ül meg tovább, mint általában, főként az utolsó fricska után, mit a lánynak cserébe adott sajátjáért. Hátradől, s a Tkh'tert elteszi, mint az imént. Bólint, Yeza válasza nem áll tőle távol, érti mire gondol a hazugság kapcsán. Az ajkán játszó mosoly egész sokáig meg-megcsillan, s még akkor is ott ül, mikor Yeza kérdését teszi fel, ekkor azonban a pohár forgása megáll kezében és a lányra tekint, azzal a tekintettel, mivel a legelején fogadta. Látja mozogni ajkait, s látja a kérdés érkeztét, komoly tekintetét is, melyet először nem tud hová tenni. Kommunikációján javítania kell, azonban a kérdés nem humorát kifogásolja. Yeza értette, ezt nagyon is jól tudja. Lehet próba is, vagy egy újabb fricska, mely kijelentését követően, aztán ülni fog... vagy további meglepetéseket okoz.*
- Agyagedény, takarítás, bárdolatlan sziporka, mely a beszélgetést teszi kellemessé. D'or rosszul gondolta talán? *Szólal meg halkan, szemei kissé hunyorítanak.* Ölés, halál, nem könnyű dolog. *Vonja meg vállát.* Ha D'or dolga ölés, öl, ha más, akkor mást tesz. Sivatagi életem során sokszor kellett megtennem... *Néz még mindig a lányra, s a nyakán dobogó ér buzgását igyekszik figyelni, nem tetszik neki ez a tekintet, melyet nem rejt véka alá. Lassan hátrébb tolja lábával székét, mely halk csikordulással enged az akaratnak. Aztán saját keze is csípője környékén pihen meg nyugodtan, míg szemei a nyak ívéről a mellkasra tévednek, majd lejjebb, hol a lány kezei eltűntek, ajkát megnyalva biccenti oldalra fejét.*
- Yeza tán szeretné próbára tenni, D'or mondandóját? *Kérdezi kíváncsian, a félelem legkisebb jele nélkül, visszaugorva a lány szemeire.*
- D'or ok nélkül nem tesz ilyet... ha Yeza akar, akkor neki kell kezdeményeznie... *Elhúzódik ajka, csak egy pillanatra.*
- Agyagedény egy történet... része D'or életének, rész, melyre büszke, s rész, melyet nem osztott meg mással, s nem is tervez jövőben. *Ujjai becsukódnak, majd kinyitódnak ölében.*
- Set des ohk'nma beth, bh't min. A szó, végtelen súllyal nehezedik e percre. *Pillant poharára.* Találó mondás, sivatagi mondás. Éjszaka, mikor apró tűz mellett kuporogva, csak a dűnék hegyeit látod, s csillagfény kacsintás alatt némaságba burkolózol, elzárkózik az ember, hogy vállára a szél telepedjen... akkor ne szólj, mert nem bírod el súlyát. *Arca nem rezdül, csak ajkai mozognak.*
- Yeza... nem bízik D'orban... *Nincs csalódottság arcán.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:45:28
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:45:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Yeza nem biztos a férfi szavainak értelmezésében. Küzdelmet említ és hogy sugárzik a vörösből valami, ami hatással van rá. Az egyetlen, amit valamelyest tisztán kihall a dologból, hogy ez feltehetően nem rossz.
Beszélgetésük kontextusában könnyedén feltételezhetné, hogy a Niyss varázsára gondol, de a tárgyilagos hangsúly és a megfogalmazás óva inti tőle, hogy elhamarkodott következtetést vonjon le. Amúgy is túl sokszor hitt mostanság túlságosan megkopott varázsának. Botorság lenne néhány áthallásos mondatból ítélnie. Yezának nem idegen, ha egy férfi érdeklődését felkelti. Nagyon jól ismeri azt a tüzet a szemekben, ami ilyenkor gyúl. D'orban érzi a tüzet, igen, amikor Ihsről beszél. Tagadhatatlan, hogy Yeza szimpatikus neki és élvezi a társaságát, de néhány különös, mély pillantás furcsaságán kívül nem fedez fel más jelet. Amikor a sivatag fia közelebb húzódik, hogy szent könyvecskéje szavait magyarázza, Yeza próbál erősen figyelni, de nem teljesen sikerül összeraknia a képet. Annyi mindenesetre kezd egyre biztosabbá válni, hogy ezek a dogmatikus szövegek és tanok nem sok teret hagynak elmélkedő gondolatoknak vagy kérdéseknek. Nem meglepő. Ez az egyik ok, amiért Yeza nem kedveli egyik vallást sem. Túl hajlíthatatlanok. Ez alól kivételt talán a papjaik vágyait érintő tételek képeznek, mert azokat rendszerint hihetetlen kreativitással képesek önnön torzójukba kifordítani. A hit jó dolog, de az elvakultság a lélek rákfenéje. Amikor újra látja a férfiban azt a dühöt, figyelmes, érdeklődve hallgató lénye ösztönösen kezd bezárkózni. Korábban a szeme villanása, most az ökle feszülése, és az, hogy ebből oly könnyen vált ismét enyhült nyugalomba... figyelmeztető jel. Ez nem olyasmi, mint a nők szeszélyes természete. Ez veszélyes dolog, legalábbis ezt súgják az érzékei. Bár nem húzódik el és nem is hagyja kiülni az arcára az aggodalmait, a kezét azért leveszi az asztalról és inkább az ölében nyugtatja. Csak bólint a magyarázatra, de inkább tartózkodik tőle, hogy bármit hozzáfűzzön.*
- Ezért anya dolga nevelni gyerekek *mondja szelíd mosollyal a férfi megjegyzésére. Aztán D'or egy történetbe kezd az összetört agyagedényről, ami kissé feloldja Yezában is a megakaszkodott feszültséget. Derűt csempész az arcára. Megmosolyogja az intő gesztust is a titok megőrzése kapcsán. Könnyeden vonja meg a vállát, mielőtt válaszol.*
- Yeza is hazud már, mint minden ember. Volt, hogy hazud dacból vagy mert volt irigy. Yeza is hibáz, mert csak gyarló lélek, mint minden halandó. Van amit megbán, van, amit nem *mondja ki őszintén.* - De olykor hazugság teste igazság részeiből van *sóhajt.* - D'or anyja nem mond, hogy D'or első edény ronda és azt sem mond, hogy szép, pedig Yeza tud, az edény volt legszebb ott és akkor szívének, akármilyen kacska. De D'or anyja azt sem mond, hogy milyen rossz érzés neki kárba veszett munka, nem mond, hogy D'or haszontalan volt, nem mond hogy D'or ügyetlen volt, pedig igaz. D'or anyja csak mond, mit fiának hallani kell és hagy csendben, mi megaláz és elszomorít.
*Kortyol a poharából és néhány pillanatig csak a bor lámpások fényét csillogó felszínét figyeli.*
- Tehát *szólal meg végül kissé elgondolkodva* - ha Yeza elmesél te történet agyagedénnyel, D'or megöl? *kérdi felpillantva, de a szemében nyoma sincs huncut csillogásnak ezúttal. Komoly, és a kérdés is az, de nem fodrozza félsz egyáltalán. Kiérezni belőle, hogy kész akár próbára is tenni az ígéretet.*
*Yeza nem biztos a férfi szavainak értelmezésében. Küzdelmet említ és hogy sugárzik a vörösből valami, ami hatással van rá. Az egyetlen, amit valamelyest tisztán kihall a dologból, hogy ez feltehetően nem rossz.
Beszélgetésük kontextusában könnyedén feltételezhetné, hogy a Niyss varázsára gondol, de a tárgyilagos hangsúly és a megfogalmazás óva inti tőle, hogy elhamarkodott következtetést vonjon le. Amúgy is túl sokszor hitt mostanság túlságosan megkopott varázsának. Botorság lenne néhány áthallásos mondatból ítélnie. Yezának nem idegen, ha egy férfi érdeklődését felkelti. Nagyon jól ismeri azt a tüzet a szemekben, ami ilyenkor gyúl. D'orban érzi a tüzet, igen, amikor Ihsről beszél. Tagadhatatlan, hogy Yeza szimpatikus neki és élvezi a társaságát, de néhány különös, mély pillantás furcsaságán kívül nem fedez fel más jelet. Amikor a sivatag fia közelebb húzódik, hogy szent könyvecskéje szavait magyarázza, Yeza próbál erősen figyelni, de nem teljesen sikerül összeraknia a képet. Annyi mindenesetre kezd egyre biztosabbá válni, hogy ezek a dogmatikus szövegek és tanok nem sok teret hagynak elmélkedő gondolatoknak vagy kérdéseknek. Nem meglepő. Ez az egyik ok, amiért Yeza nem kedveli egyik vallást sem. Túl hajlíthatatlanok. Ez alól kivételt talán a papjaik vágyait érintő tételek képeznek, mert azokat rendszerint hihetetlen kreativitással képesek önnön torzójukba kifordítani. A hit jó dolog, de az elvakultság a lélek rákfenéje. Amikor újra látja a férfiban azt a dühöt, figyelmes, érdeklődve hallgató lénye ösztönösen kezd bezárkózni. Korábban a szeme villanása, most az ökle feszülése, és az, hogy ebből oly könnyen vált ismét enyhült nyugalomba... figyelmeztető jel. Ez nem olyasmi, mint a nők szeszélyes természete. Ez veszélyes dolog, legalábbis ezt súgják az érzékei. Bár nem húzódik el és nem is hagyja kiülni az arcára az aggodalmait, a kezét azért leveszi az asztalról és inkább az ölében nyugtatja. Csak bólint a magyarázatra, de inkább tartózkodik tőle, hogy bármit hozzáfűzzön.*
- Ezért anya dolga nevelni gyerekek *mondja szelíd mosollyal a férfi megjegyzésére. Aztán D'or egy történetbe kezd az összetört agyagedényről, ami kissé feloldja Yezában is a megakaszkodott feszültséget. Derűt csempész az arcára. Megmosolyogja az intő gesztust is a titok megőrzése kapcsán. Könnyeden vonja meg a vállát, mielőtt válaszol.*
- Yeza is hazud már, mint minden ember. Volt, hogy hazud dacból vagy mert volt irigy. Yeza is hibáz, mert csak gyarló lélek, mint minden halandó. Van amit megbán, van, amit nem *mondja ki őszintén.* - De olykor hazugság teste igazság részeiből van *sóhajt.* - D'or anyja nem mond, hogy D'or első edény ronda és azt sem mond, hogy szép, pedig Yeza tud, az edény volt legszebb ott és akkor szívének, akármilyen kacska. De D'or anyja azt sem mond, hogy milyen rossz érzés neki kárba veszett munka, nem mond, hogy D'or haszontalan volt, nem mond hogy D'or ügyetlen volt, pedig igaz. D'or anyja csak mond, mit fiának hallani kell és hagy csendben, mi megaláz és elszomorít.
*Kortyol a poharából és néhány pillanatig csak a bor lámpások fényét csillogó felszínét figyeli.*
- Tehát *szólal meg végül kissé elgondolkodva* - ha Yeza elmesél te történet agyagedénnyel, D'or megöl? *kérdi felpillantva, de a szemében nyoma sincs huncut csillogásnak ezúttal. Komoly, és a kérdés is az, de nem fodrozza félsz egyáltalán. Kiérezni belőle, hogy kész akár próbára is tenni az ígéretet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659