Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 15:49:39
Üzenet elküldve: 2024-08-01 15:49:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Nem hisz a szidásban, legalábbis nem ilyen formában, de Nori mégiscsak felnőtt, még ha egy része egészen gyermeki is. Az elégedettsége fokozódik, most tényleg nyeregben van, nem csak Borson, hanem a testvérével kapcsolatban is. Jó nézni, ahogy szelídebben, szeretettel bánik a hátassal. Ezt is érdemli.
Viszonylag könnyű az út a Kalmárig, azt pedig nem is tudta, hogy van itt istálló, mert akkor még lova sem volt, amikor itt járt először, sőt... nagyjából semmije. Csak egy törésnek indult szíve és a nagy álmai. Furcsa újra belépni, de jó érzés, főleg, hogy a feketeség ugyan azt a szobát bérli, mint amit akkor vettek ki. Akkor még nem csak rémálmokkal küzdött, hanem azzal is, hogy egyáltalán a négy fal között érheti álom. Sokáig bolyogott, messzire tévedt el, bár sosem volt önállótlan, azt nem tudta, hogy a családi kúrián túl hogyan vezetnek az utak. Meg is lett akkor az eredménye, de ezen már réges-régen túl van.*
- Várj egy kicsit, szomjan halok.
*Tőle aztán felfuthat a másik az emeletre, ő a pulthoz igyekszik.*
- Kérnék két pohárral a ház borából, és szeretném kifizetni Norileina kisasszony tartozását, remélem még megtartotta a szobáját. Óh, és még 5 napot is számoljon hozzá, legyen szíves.
*A csapos persze tudja a dolgát, s ha nem hitt volna abban, hogy előbb utóbb a szédült feketeség rendezi a szobája árát, akkor rég kipenderítette volna. Mai nem szereti az ilyesféle tartozásokat, egy pillanatig sem, ezért nem tudja megvárni, hogy majd később fizesse ki az a 210 aranyat amit a Szoba erkéllyel kóstál.
*
- Ó az italok... * Mellé teszi még azt a 14 érmét is a, Ház bora árát. * - Kérem nézze el neki, igyekezni fog.
*Csak eztán ered útnak, megszabadulva több, mint a heti fizetésétől a lány kedvééért, de neki ez a legkevesebb. Csak tudja biztonságban a másikat.
Felérve a szobába az emlékek kissé magával ragadják, de nem időzik sokáig, Nori kezébe nyomja az egyik pohárkát, tudja jól, hogy az öltöztetéséhez mindkettejüknek szüksége lesz rá. Felkészül lélekben a hisztire, a nyafogásra, a veszekedésre, de még az örömre is. Talán mindből jut is majd neki.*
- Remélem nem gyűrted össze teljesen, ezekre a darabokra vigyázni kell. De miért hajnalban találkoztok egyébként... mentek valahová?
*Csak most jutottak el a mondatok hozzá, valamiért nem érezte sürgetőnek ezen gondolkodni.*
*Nem hisz a szidásban, legalábbis nem ilyen formában, de Nori mégiscsak felnőtt, még ha egy része egészen gyermeki is. Az elégedettsége fokozódik, most tényleg nyeregben van, nem csak Borson, hanem a testvérével kapcsolatban is. Jó nézni, ahogy szelídebben, szeretettel bánik a hátassal. Ezt is érdemli.
Viszonylag könnyű az út a Kalmárig, azt pedig nem is tudta, hogy van itt istálló, mert akkor még lova sem volt, amikor itt járt először, sőt... nagyjából semmije. Csak egy törésnek indult szíve és a nagy álmai. Furcsa újra belépni, de jó érzés, főleg, hogy a feketeség ugyan azt a szobát bérli, mint amit akkor vettek ki. Akkor még nem csak rémálmokkal küzdött, hanem azzal is, hogy egyáltalán a négy fal között érheti álom. Sokáig bolyogott, messzire tévedt el, bár sosem volt önállótlan, azt nem tudta, hogy a családi kúrián túl hogyan vezetnek az utak. Meg is lett akkor az eredménye, de ezen már réges-régen túl van.*
- Várj egy kicsit, szomjan halok.
*Tőle aztán felfuthat a másik az emeletre, ő a pulthoz igyekszik.*
- Kérnék két pohárral a ház borából, és szeretném kifizetni Norileina kisasszony tartozását, remélem még megtartotta a szobáját. Óh, és még 5 napot is számoljon hozzá, legyen szíves.
*A csapos persze tudja a dolgát, s ha nem hitt volna abban, hogy előbb utóbb a szédült feketeség rendezi a szobája árát, akkor rég kipenderítette volna. Mai nem szereti az ilyesféle tartozásokat, egy pillanatig sem, ezért nem tudja megvárni, hogy majd később fizesse ki az a 210 aranyat amit a Szoba erkéllyel kóstál.
*- Ó az italok... * Mellé teszi még azt a 14 érmét is a, Ház bora árát.
* - Kérem nézze el neki, igyekezni fog.*Csak eztán ered útnak, megszabadulva több, mint a heti fizetésétől a lány kedvééért, de neki ez a legkevesebb. Csak tudja biztonságban a másikat.
Felérve a szobába az emlékek kissé magával ragadják, de nem időzik sokáig, Nori kezébe nyomja az egyik pohárkát, tudja jól, hogy az öltöztetéséhez mindkettejüknek szüksége lesz rá. Felkészül lélekben a hisztire, a nyafogásra, a veszekedésre, de még az örömre is. Talán mindből jut is majd neki.*
- Remélem nem gyűrted össze teljesen, ezekre a darabokra vigyázni kell. De miért hajnalban találkoztok egyébként... mentek valahová?
*Csak most jutottak el a mondatok hozzá, valamiért nem érezte sürgetőnek ezen gondolkodni.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 14:15:03
Üzenet elküldve: 2024-08-01 14:15:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Nem élvezi, hogy leszidják, egyáltalán nem. Olyan morcos és savanyú képet vág hozzá, mint egy kölyök, aki bőven nevelésre szorul még, de úgy érzi, mintha az életét próbálnák helyette megírni azzal, hogy a jó irányba terelgetik.*
- Úgysem érti, hogy mit mondok róla. Amúgy meg nem is bánok vele rosszul. Szeretem őt, és ő is engem. Nem bántana. *Szabadkozik, de ahogy Mai kedvesen megsimítja az ő jószágának sörényét, valamiféle bűntudat ébred Nori-ban is, és ekkor már bűntudattal nézi Árnyékot.*
- Jól van, ne haragudj… nem is vagy te buta. *Azzal ő is végigsimít a ló buksiján pontosan leutánozva Mai mozdulatait. Úgy tűnik, Mai-t mégiscsak különleges képességekkel áldotta meg a sors a nevelés terén, ha még Nori-t is sikerült ráébresztenie arra, hogy az állatokkal szépen kell bánni. Meg is van egyébként az eredménye, Árnyék rögtön megnyugszik, és már nem is rángatózik annyira Nori alatt, mint ezelőtt. Most már nem is szomjas, úgyhogy minden adott, hogy ellovagoljanak a Kalmárig.*
- Az nem baj, mint mondtam, holnap én is hajnalban indulok ömm… hozzá. *Tereli vissza a témát a szőkeségre, s most már egyre kényelmetlenebb, hogy nem tudja a nevén nevezni őt.
Mai gyerekeiről továbbra sem kérdezősködik, annyira sértésnek vette, hogy a közös házuk helyett ezt az életet választotta, hogy nem is érdekli, mit is csinál ő azokkal a gyerekekkel.
A fogadóhoz szerencsére egy kisebb istálló tartozik, így a lovaikat is el tudják szállásolni ma éjszakára. Nori le is mászik a nyeregből, és bekíséri Árnyékot a ma esti szállására, majd megvárja, míg Mai is végez Borssal.*
- Menjünk fel akkor a szobámba, és öltözzünk át! Majd fent megmondom pontosan, hogy miket adj rám, mert egyedül úgysem tudom felvenni őket. Amúgy a szoba ugyanaz, ahol az első közös éjszakánkat együtt töltöttük. Emlékszel még?
*Nori emlékezete talán rosszabb, mint egy amnéziásnak. Azok legalább fixen nem emlékeznek dolgokra, míg ő hol igen, hol nem. Azt az éjszakát azonban nem tudja elfelejteni. Olyan, mintha tüzes vassal égették volna bele az emlékei közé. Milyen boldog is volt aznap. Akkor is úgy érezte, hogy talált egy olyan barátot, aki örökre szeretni fogja. Aztán megjárták már együtt a mennyet és a poklot is, és bizonyára lesznek még újabb hullámvasutak a közös jövőjükben, de most megint ott lehetnek, ahol minden elkezdődött.
Ha Mai követi, akkor Nori be is megy a fogadóba, fel a lépcsőkön, egyenesen a szobájába, amit ki is nyit annak kulcsával. A fizetéssel egyelőre továbbra sem törődik, úgy tervezi, hogy majd vacsora közben megoldja.*
*Nem élvezi, hogy leszidják, egyáltalán nem. Olyan morcos és savanyú képet vág hozzá, mint egy kölyök, aki bőven nevelésre szorul még, de úgy érzi, mintha az életét próbálnák helyette megírni azzal, hogy a jó irányba terelgetik.*
- Úgysem érti, hogy mit mondok róla. Amúgy meg nem is bánok vele rosszul. Szeretem őt, és ő is engem. Nem bántana. *Szabadkozik, de ahogy Mai kedvesen megsimítja az ő jószágának sörényét, valamiféle bűntudat ébred Nori-ban is, és ekkor már bűntudattal nézi Árnyékot.*
- Jól van, ne haragudj… nem is vagy te buta. *Azzal ő is végigsimít a ló buksiján pontosan leutánozva Mai mozdulatait. Úgy tűnik, Mai-t mégiscsak különleges képességekkel áldotta meg a sors a nevelés terén, ha még Nori-t is sikerült ráébresztenie arra, hogy az állatokkal szépen kell bánni. Meg is van egyébként az eredménye, Árnyék rögtön megnyugszik, és már nem is rángatózik annyira Nori alatt, mint ezelőtt. Most már nem is szomjas, úgyhogy minden adott, hogy ellovagoljanak a Kalmárig.*
- Az nem baj, mint mondtam, holnap én is hajnalban indulok ömm… hozzá. *Tereli vissza a témát a szőkeségre, s most már egyre kényelmetlenebb, hogy nem tudja a nevén nevezni őt.
Mai gyerekeiről továbbra sem kérdezősködik, annyira sértésnek vette, hogy a közös házuk helyett ezt az életet választotta, hogy nem is érdekli, mit is csinál ő azokkal a gyerekekkel.
A fogadóhoz szerencsére egy kisebb istálló tartozik, így a lovaikat is el tudják szállásolni ma éjszakára. Nori le is mászik a nyeregből, és bekíséri Árnyékot a ma esti szállására, majd megvárja, míg Mai is végez Borssal.*
- Menjünk fel akkor a szobámba, és öltözzünk át! Majd fent megmondom pontosan, hogy miket adj rám, mert egyedül úgysem tudom felvenni őket. Amúgy a szoba ugyanaz, ahol az első közös éjszakánkat együtt töltöttük. Emlékszel még?
*Nori emlékezete talán rosszabb, mint egy amnéziásnak. Azok legalább fixen nem emlékeznek dolgokra, míg ő hol igen, hol nem. Azt az éjszakát azonban nem tudja elfelejteni. Olyan, mintha tüzes vassal égették volna bele az emlékei közé. Milyen boldog is volt aznap. Akkor is úgy érezte, hogy talált egy olyan barátot, aki örökre szeretni fogja. Aztán megjárták már együtt a mennyet és a poklot is, és bizonyára lesznek még újabb hullámvasutak a közös jövőjükben, de most megint ott lehetnek, ahol minden elkezdődött.
Ha Mai követi, akkor Nori be is megy a fogadóba, fel a lépcsőkön, egyenesen a szobájába, amit ki is nyit annak kulcsával. A fizetéssel egyelőre továbbra sem törődik, úgy tervezi, hogy majd vacsora közben megoldja.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-31 09:43:16
Üzenet elküldve: 2024-07-31 09:43:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*A dohány felajánlására csak nemet int a fejével. Valamiért sose vette fel azt a szokást, hogy pipázzon, vagy másfajta bagót szívjon, pedig voltak körülötte éppen elegen, akik tették. Talán pont ez is volt az oka: kisgyerekként egy életre megundorodott a rengetegféle (többnyire olcsó vagy házilag termesztett) dohány áporodott szagától, így mire abba a korba ért, amikor már ő maga is rágyújthatott volna, a legkevésbé se vágyott már rá.
Lelkesen számol be a történetről, kedvet kap a meséléshez, mint általában, és ahhoz képest még elég akkurátusan is adta elő a kalandjukat, nem színezte agyon a történetet. Elég érdekes volt az anélkül is, hogy hozzá kellene költenie bármit.
Ennek ellenére Yezát láthatóan nem nyűgözte le a történettel, amit kicsit meglepetten állapít meg. Tapasztalt csábító létére a nő nem is próbál úgy tenni, mintha el lenne ragadtatva ettől az élménybeszámolótól, és a tretilkarom se dobogtatja meg a szívét úgy, ahogyan azt Mykael remélte. Megvonja hát a vállát, és kirántja a karmot a fából, aztán elcsomagolja.
Azt se sejtette, hogy Yeza eddig nem is tudta, mire mennek ők ketten Denjaarral. Oly lelkesen kísérte őket az előkészületek során, csak tudnia kellett, hogy tretil lesz a préda. De így legalább az utolsó mondatával sikerült ezt is elmondania. Yeza pedig bölcsen nem böki ki, hogy eddig nem is volt tisztában a vadászat céljával, mert ha elkotyogta volna, Mykael gyanakodni kezdene: hogyan tárgyalhat ő a kereskedőház nevében, ha azt se tudja, miről kell tárgyalni?
Így hát ő elhallgat és hátradől, némileg csalódott-duzzogón, hogy története nem aratott sikert, innentől Denjaarra hagyja a beszédet. Nem tudja megállni, hogy ne somolyogjon kissé, amikor a gladiátor odaszúr a leányzónak, de egyébként nem szól hozzá semmihez. Csak akkor vonja fel a szemöldökét, amikor bajtársa szóvá teszi a karmok sorsát. Ő is úgy volt vele, mint Denjaar a fejjel: elő-elővette volna megmutatni, miféle döggel viaskodott, letörve vele a kétkedők szarvát és a széplányok erényességét. De nem az a fajta, aki túlzottan sokáig duzzog az ilyesmin, úgyhogy egyelőre megvonja a vállát és tudomásul veszi az alkut. Jó lesz a pénz is, meg az élmény, amiből majd dalt ír. Na és persze a tetoválás, amit majd a Kikötőben varrat magára.*
*A dohány felajánlására csak nemet int a fejével. Valamiért sose vette fel azt a szokást, hogy pipázzon, vagy másfajta bagót szívjon, pedig voltak körülötte éppen elegen, akik tették. Talán pont ez is volt az oka: kisgyerekként egy életre megundorodott a rengetegféle (többnyire olcsó vagy házilag termesztett) dohány áporodott szagától, így mire abba a korba ért, amikor már ő maga is rágyújthatott volna, a legkevésbé se vágyott már rá.
Lelkesen számol be a történetről, kedvet kap a meséléshez, mint általában, és ahhoz képest még elég akkurátusan is adta elő a kalandjukat, nem színezte agyon a történetet. Elég érdekes volt az anélkül is, hogy hozzá kellene költenie bármit.
Ennek ellenére Yezát láthatóan nem nyűgözte le a történettel, amit kicsit meglepetten állapít meg. Tapasztalt csábító létére a nő nem is próbál úgy tenni, mintha el lenne ragadtatva ettől az élménybeszámolótól, és a tretilkarom se dobogtatja meg a szívét úgy, ahogyan azt Mykael remélte. Megvonja hát a vállát, és kirántja a karmot a fából, aztán elcsomagolja.
Azt se sejtette, hogy Yeza eddig nem is tudta, mire mennek ők ketten Denjaarral. Oly lelkesen kísérte őket az előkészületek során, csak tudnia kellett, hogy tretil lesz a préda. De így legalább az utolsó mondatával sikerült ezt is elmondania. Yeza pedig bölcsen nem böki ki, hogy eddig nem is volt tisztában a vadászat céljával, mert ha elkotyogta volna, Mykael gyanakodni kezdene: hogyan tárgyalhat ő a kereskedőház nevében, ha azt se tudja, miről kell tárgyalni?
Így hát ő elhallgat és hátradől, némileg csalódott-duzzogón, hogy története nem aratott sikert, innentől Denjaarra hagyja a beszédet. Nem tudja megállni, hogy ne somolyogjon kissé, amikor a gladiátor odaszúr a leányzónak, de egyébként nem szól hozzá semmihez. Csak akkor vonja fel a szemöldökét, amikor bajtársa szóvá teszi a karmok sorsát. Ő is úgy volt vele, mint Denjaar a fejjel: elő-elővette volna megmutatni, miféle döggel viaskodott, letörve vele a kétkedők szarvát és a széplányok erényességét. De nem az a fajta, aki túlzottan sokáig duzzog az ilyesmin, úgyhogy egyelőre megvonja a vállát és tudomásul veszi az alkut. Jó lesz a pénz is, meg az élmény, amiből majd dalt ír. Na és persze a tetoválás, amit majd a Kikötőben varrat magára.*
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-30 12:22:01
Üzenet elküldve: 2024-07-30 12:22:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Nem lepődik meg a fogadtatáson. Yeza azóta viseltet különös figyelemmel iránta, mióta először találkoztak. Furcsa mód el is várja.
A vörös jóvoltából immáron pipafüstöt eregetve hallgatja Mykael beszámolóját. Csak akkor horkan fel halkan, ahogy az ifjonc az asztalba döfi szerzeményét. Ő maga szemmel láthatóan jól szórakozik a hatásvadász beszámolón, ám nem oly jó emberismerő, hogy a lány vonásain megmutatkozzék előtte, mennyire nem hozza lázba kis kalandjuk. Szavai mögül viszont már kiérzi a sajátos élt.*
-Pazar bizony. *Löki ki a pipaszárat fogai szorításából.*
-És nem mindennapi. De nem várhatjuk, hogy egy magadfajta leány megértse az ilyesmi értéket. *Hagy némi szünetet, hogy szavai leülepedhessenek. Mindhárman érthetik, mire gondol a "magadfajta" alatt.*
-De mint a Wegtoreni Kalmár képviselője... *Elharapja a mondatot, s elidőzik a lányon ismét. Nehezen lehetne tagadni, hogy ínyére van, amit lát.*
-És a fejét még nem is láttad. *Bök a pipával zsákja felé, mielőtt ismét nagyokat pöfékelne.*
-Az alku. Egen. *Bólint.*
-Az alku úgy szólt, hogy vértet készíttet nekem a bőrből. Cserébe minden egyéb szerzeményünk a Kalmáré, ki fele árat fizet érte, mint amit ér. Bármi, ami a bőréből marad... A fej... És még a karmok is. *Bocsánatkérő pillantást küld Mykael felé. Elvégre az alku valóban így szólt, még akkor is, ha az ifjú pénzé óhajtotta volna tenni szerzeményét. Nem, mintha sokra számítana. Nem hoztak vissza annyi mindent, mint remélhették volna.*
-Hanem a fejét preparálás után szeretném vissza. Megmutatnám egy-két "ismerősnek". Aztán visszahozom persze, sértetlen. Hmm?
*Szigorú tekintetével a vöröset méri. Kétség kívül kellemesebb üzletfél, mint a báró és nem csak megjelenését tekintve. Alighanem a dolga is könnyebb vele, bár az igazat megvallva itt már túl sok alkudozást nem lehet nyélbe ütni. Elvégre a báró mindenre gondolt.*
*Nem lepődik meg a fogadtatáson. Yeza azóta viseltet különös figyelemmel iránta, mióta először találkoztak. Furcsa mód el is várja.
A vörös jóvoltából immáron pipafüstöt eregetve hallgatja Mykael beszámolóját. Csak akkor horkan fel halkan, ahogy az ifjonc az asztalba döfi szerzeményét. Ő maga szemmel láthatóan jól szórakozik a hatásvadász beszámolón, ám nem oly jó emberismerő, hogy a lány vonásain megmutatkozzék előtte, mennyire nem hozza lázba kis kalandjuk. Szavai mögül viszont már kiérzi a sajátos élt.*
-Pazar bizony. *Löki ki a pipaszárat fogai szorításából.*
-És nem mindennapi. De nem várhatjuk, hogy egy magadfajta leány megértse az ilyesmi értéket. *Hagy némi szünetet, hogy szavai leülepedhessenek. Mindhárman érthetik, mire gondol a "magadfajta" alatt.*
-De mint a Wegtoreni Kalmár képviselője... *Elharapja a mondatot, s elidőzik a lányon ismét. Nehezen lehetne tagadni, hogy ínyére van, amit lát.*
-És a fejét még nem is láttad. *Bök a pipával zsákja felé, mielőtt ismét nagyokat pöfékelne.*
-Az alku. Egen. *Bólint.*
-Az alku úgy szólt, hogy vértet készíttet nekem a bőrből. Cserébe minden egyéb szerzeményünk a Kalmáré, ki fele árat fizet érte, mint amit ér. Bármi, ami a bőréből marad... A fej... És még a karmok is. *Bocsánatkérő pillantást küld Mykael felé. Elvégre az alku valóban így szólt, még akkor is, ha az ifjú pénzé óhajtotta volna tenni szerzeményét. Nem, mintha sokra számítana. Nem hoztak vissza annyi mindent, mint remélhették volna.*
-Hanem a fejét preparálás után szeretném vissza. Megmutatnám egy-két "ismerősnek". Aztán visszahozom persze, sértetlen. Hmm?
*Szigorú tekintetével a vöröset méri. Kétség kívül kellemesebb üzletfél, mint a báró és nem csak megjelenését tekintve. Alighanem a dolga is könnyebb vele, bár az igazat megvallva itt már túl sok alkudozást nem lehet nyélbe ütni. Elvégre a báró mindenre gondolt.*
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:54:50
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:54:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
- Tudom *mosolyodik, s ő is előre dől a pulton megtámaszkodva, hogy kacér kis csókocskát hintsen az egykori bajnok ajkára. A kiváltságokkal való visszaélés művészetét a wegtoreni kurtizánok igen magas fokon képesek űzni.
A Mykaelre vonatkozó szavakat tudja hogy értse. A kérges tenyerű gladiátor nem úgy osztja a dicséretet, mint a cifra beszédű kereskedők. Bár mindennemű kenetteljesség hiányzik a mogorva hangból, azért kiérezni belőle, hogy a "kölyök" jól teljesített.
Ami ezután jön, amiatt már sokkal jobban aggasztja, mint holmi piszkálódó vénemberezés esetleges fogadtatása. Az asztalhoz invitálják, méghozzá kimondottan üzletet említve. A Báró neve pedig el sem hangzott. Talán Krultos fülébe juthatott, hogy Kereskedőház gazdátlanul van a fogadóval egyetemben? Nyilvánvalóan tudják tartani a frontot, a dolgok nagyjából elmennek a saját lábukon, a kényesebb kérdésekben pedig idáig sikerült a megúszás. Nyilvánvaló okokból nem verik nagy dobra, hogy se a Báró se az intézője nem igazán elérhető egy ideje.*
- Ez egy kereskedőház, bajnokom *reflektál a megjegyzésre a maga szokásos édes-csípős hangnemében.* - A sok ügy több embert is kíván. Az egyszemélyes kupeckodást a Báróm már rég kinőtte... már ha volt olyan valaha. *Yeza nehezen tudná elképzelni, de sok mindent kinéz Caldorcorból.
Természetesen intézi a dohányt (most, hogy már a tabakos láda is újra nyitható), és prezentál mellé pipát is: egy egyszerű, de igényesen megmunkált, kiválóan szelelő darabot, amely formájában a Tűz Városában elterjedt típusra hajaz. Azért vet egy kérdő pillantást a szárnysegédre is, hátha ő is rágyújtana. Ha igen, hát tud adni pipát és dohányt neki is.
Letelepszik hát az út porát és a kalandok viszontagságait még jócskán magán viselő kettőssel az asztalhoz és figyelmesen hallgatja a beszámolót. Nem mondhatni, hogy túlzottan lázba hoznák az ilyen vadásztörténetek. Némiképp még ellenszenvet is érez a fészkében meglepett bestia öncélú lemészárlása miatt, de igyekszik érdeklődő képet vágni hozzá. Nem sikerül maradéktalanul. Sajnos Yeza ebben vegyesen teljesít. Az viszont egészen a végéig nem derül ki, hogy miféle fenevaddal viaskodtak.*
- Szép. *Hiába igyekszik, a fiatal wegtoreni vonásokon az elragadtatás odaerőltetett maszkjában annyi a hajlandóság az ottmaradásra, mit a macskáé egy dézsa jeges vízben.* - A karmai meg a bőre. Pazar zsákmány. *Nyel egy nagyot*
- Úgy *dől hátra ültében, de inkább csak azért, hogy távolabb kerüljön a hatásvadásznak szánt asztaldísztől.* - Hát csak meglesz a vérted, bajnokom *bólint, de az arca kissé megrándul viszolygástól, mert a karom végén lévő ujjcsonk rothadásnak indult húsa nem épp a legkecsegtetőbb látvány egy olyan bútordarabon, ahonnan étkezni szoktak.*
- Megtennéd, hogy... *bök állával az asztalba állított csonk felé.* - Még a végén megtetszik valakinek. *Elereszt egy kissé kényszeredett mosolyt, aztán ha visszakerült a zsákba a dögszagú trófea, hátrapillant, hogy Mik visszatalált-e a pult mögé, hogy rendezze a többi vendéget. Mélyet sóhajt.*
- Hogy is szólt az az alku a Bárómmal? Miben egyeztetek meg, ha sikerül a vadászat?
- Tudom *mosolyodik, s ő is előre dől a pulton megtámaszkodva, hogy kacér kis csókocskát hintsen az egykori bajnok ajkára. A kiváltságokkal való visszaélés művészetét a wegtoreni kurtizánok igen magas fokon képesek űzni.
A Mykaelre vonatkozó szavakat tudja hogy értse. A kérges tenyerű gladiátor nem úgy osztja a dicséretet, mint a cifra beszédű kereskedők. Bár mindennemű kenetteljesség hiányzik a mogorva hangból, azért kiérezni belőle, hogy a "kölyök" jól teljesített.
Ami ezután jön, amiatt már sokkal jobban aggasztja, mint holmi piszkálódó vénemberezés esetleges fogadtatása. Az asztalhoz invitálják, méghozzá kimondottan üzletet említve. A Báró neve pedig el sem hangzott. Talán Krultos fülébe juthatott, hogy Kereskedőház gazdátlanul van a fogadóval egyetemben? Nyilvánvalóan tudják tartani a frontot, a dolgok nagyjából elmennek a saját lábukon, a kényesebb kérdésekben pedig idáig sikerült a megúszás. Nyilvánvaló okokból nem verik nagy dobra, hogy se a Báró se az intézője nem igazán elérhető egy ideje.*
- Ez egy kereskedőház, bajnokom *reflektál a megjegyzésre a maga szokásos édes-csípős hangnemében.* - A sok ügy több embert is kíván. Az egyszemélyes kupeckodást a Báróm már rég kinőtte... már ha volt olyan valaha. *Yeza nehezen tudná elképzelni, de sok mindent kinéz Caldorcorból.
Természetesen intézi a dohányt (most, hogy már a tabakos láda is újra nyitható), és prezentál mellé pipát is: egy egyszerű, de igényesen megmunkált, kiválóan szelelő darabot, amely formájában a Tűz Városában elterjedt típusra hajaz. Azért vet egy kérdő pillantást a szárnysegédre is, hátha ő is rágyújtana. Ha igen, hát tud adni pipát és dohányt neki is.
Letelepszik hát az út porát és a kalandok viszontagságait még jócskán magán viselő kettőssel az asztalhoz és figyelmesen hallgatja a beszámolót. Nem mondhatni, hogy túlzottan lázba hoznák az ilyen vadásztörténetek. Némiképp még ellenszenvet is érez a fészkében meglepett bestia öncélú lemészárlása miatt, de igyekszik érdeklődő képet vágni hozzá. Nem sikerül maradéktalanul. Sajnos Yeza ebben vegyesen teljesít. Az viszont egészen a végéig nem derül ki, hogy miféle fenevaddal viaskodtak.*
- Szép. *Hiába igyekszik, a fiatal wegtoreni vonásokon az elragadtatás odaerőltetett maszkjában annyi a hajlandóság az ottmaradásra, mit a macskáé egy dézsa jeges vízben.* - A karmai meg a bőre. Pazar zsákmány. *Nyel egy nagyot*
- Úgy *dől hátra ültében, de inkább csak azért, hogy távolabb kerüljön a hatásvadásznak szánt asztaldísztől.* - Hát csak meglesz a vérted, bajnokom *bólint, de az arca kissé megrándul viszolygástól, mert a karom végén lévő ujjcsonk rothadásnak indult húsa nem épp a legkecsegtetőbb látvány egy olyan bútordarabon, ahonnan étkezni szoktak.*
- Megtennéd, hogy... *bök állával az asztalba állított csonk felé.* - Még a végén megtetszik valakinek. *Elereszt egy kissé kényszeredett mosolyt, aztán ha visszakerült a zsákba a dögszagú trófea, hátrapillant, hogy Mik visszatalált-e a pult mögé, hogy rendezze a többi vendéget. Mélyet sóhajt.*
- Hogy is szólt az az alku a Bárómmal? Miben egyeztetek meg, ha sikerül a vadászat?
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:02:52
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:02:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Derűs mosollyal hallgatja Yeza meglepett köszöntését, talán csak akkor rándul meg a szája szeglete kissé, amikor őt kölyöknek titulálja. Persze, a jelző nagyon is helytálló a vörös üstökű szemszögéből. Mykael pedig újfent megállapítja, hogy jó lenne egyszer Denjaaréhoz méltó hírnevet szerezni, ha cserébe a szemrevaló fehérnépek már a látványától is olvadoznak. Nem is érti, hogy a gladiátor miért nem tölti a fél életét egy ágyban az összes nővel, aki eddig buja pillantást küldött felé. Persze saját, ifjonti hevületéből indul ki, nem értve még azt, hogy a kor és a tapasztalat hogyan teszi idővel a legizgatóbb dolgokat is megszokottá. De azt is elfogadja, hogy a vöröske figyelmét most a bajtársa köti le, és mivel vigaszdíj nem kíván lenni, elengedi most Yeza kegyeinek keresését.*
- Na ja. Miután olyan szépen nyakon szúrtad azt a dögöt, hogy második támadásra már ne fussa az erejéből.
*felel meg Denjaarnak, visszaadva a dicséretet. Aztán követi a gladiátort a székükhöz. Saját hátizsákját már nem veszi vissza erre a rövid útra, inkább megragadja a pántokat egy kézzel, és úgy cipeli át. Többnyire felemelve, de azért egyszer-kétszer súrolja a padlót a málha. Aztán ő is csak letámasztja a szabad székhez, és leül. Azonnal inni kezd a sörből, jóízűen, majdnem félig kiürítve a korsót. Persze éhgyomorra, egész napos gyaloglás után, némi kétszersült és szárított hús mellé ez most jobban is hat rá, mint máskor, de azért nem kótyagosodik el teljesen. Inkább csak a tekintete lesz homályosabb.
Azért még hallja Denjaar szavait, a kupeces megjegyzésre csak hümment egyet, de az ő tekintete is inkább Yezán pihen, hiszen ő most a legkülönb látvány az egész kocsmában.
Kell is a fiúnak egy másodperc, hogy felfogja, Denjaar átadta neki a trófeákkal kérkedés lehetőségét. Megvonja a vállát és így felel.*
- Mienk lett az irhája, meg a karmai. Méretes egy szörny volt, fejétől a farkáig talán három méteres, de lehet, hogy több is. Majd megrajzolom, amíg még emlékszem a részletekre.
*újabb korty a söréből és egy elégedett sóhaj, aztán folytatja.*
- Miután elesett, nem időztünk már sokat a fészkénél, nehogy a pereputtya ránk találjon és netán valami bosszút álljon, már ha ezek a dögök egyáltalán bosszúálló típusok. A tetemet otthagytuk nekik, hadd lakmározzanak azon, inkább mint rajtunk.
*meséli, majd szokásos bőbeszédűsége csak átveszi az irányítást, és mire észbekap, már meséli is az egész történetet.*
- A szörny fészkét jó magasan találtuk meg egy hegyoldalban. Már korábban is láttunk levedlett bőröket, talán épp a mi bestiánkét, de ki tudja. Bent tanyázott valami szikla mélyedésben, az lehetett az otthona. Kétoldalról közelítettük meg, sikerült meglepnünk. Én megdöftem, hogy megriasszam, az sikerült is, ahogy kell. Rámtámadott nagy elánnal, úgyhogy onnantól kezdve a pajzsom mögül hadakoztam vele. Denjaar így a hátába került és be is vitt neki egy mesteri döfést, ami a veszte is lett a dögnek. De csak azután, hogy először a komát lökte fel a rángatózó farkával, aztán nekemrontott a karmos mancsával. Ha nincs a pajzsom, lehet, hogy már a karom se lenne meg!
*bök a hátizsákjára szíjazott, fémmel megerősített fa körpajzsra, melynek közepén repedés fut keresztül.*
- Én a szárnyait próbáltam döfködni, nehogy felszálljon és elillanjon vagy le-lecsapjon ránk. De végül Denjaar döfésétől csak kivérzett. Ahhoz képest egész rövid harc volt.
*mondja vállát vonva. A meséléstől egész megelevenedett, a szesz okozta pilledtség egy időre visszavonulót fújt.*
- Denjaar ezután szépen megnyúzta ezzel a pengével, ni.
*mutatja fel farigcsáláshoz használatos rövidpengéjű tőrét, ami itt-ott még vérmaszatos.*
- Én meg lecsaptam a karmait, mert hát az biztosan ér még valamit. A fészkében volt még valami mocorgás, de a fene se akart még a párjával is megküzdeni, vagy a porontyait lekaszabolni, szóval összeszedtük magunkat, megköszöntük az addigi jó szerencsénket, és sürgősen lekászálódtunk a hegyoldalból, mielőtt a nyúzott bestia szaga odacsal valami még nagyobbat. Na, hát dióhéjban ennyi volt a tretil-vadászat.
*ér mondókája végére, és persze nem tudja megállni, hogy hátizsákjából közben ki ne kotorja az egyik tretilkarmot. Méretes, halált hozó karom az, könnyen metszene torkot, inat, gyomrot. A végtag vége is ott van rajta, megalvadt vérrel, mert Mykael nem vacakolt még azzal, hogy szépen letisztogassa. Az asztal közepére teszi, de olyan módon, hogy a karom, mint kés, beleáll a fába, még ha nem is túl mélyen. Meglehet, ezzel kicsit megrongálja az asztalt, de hát a hatásvadászathoz már kell, hogy lássa a széphölgy, milyen pengeéles gyilokszerszámai voltak a ragadozónak.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.26 10:07:57
*Derűs mosollyal hallgatja Yeza meglepett köszöntését, talán csak akkor rándul meg a szája szeglete kissé, amikor őt kölyöknek titulálja. Persze, a jelző nagyon is helytálló a vörös üstökű szemszögéből. Mykael pedig újfent megállapítja, hogy jó lenne egyszer Denjaaréhoz méltó hírnevet szerezni, ha cserébe a szemrevaló fehérnépek már a látványától is olvadoznak. Nem is érti, hogy a gladiátor miért nem tölti a fél életét egy ágyban az összes nővel, aki eddig buja pillantást küldött felé. Persze saját, ifjonti hevületéből indul ki, nem értve még azt, hogy a kor és a tapasztalat hogyan teszi idővel a legizgatóbb dolgokat is megszokottá. De azt is elfogadja, hogy a vöröske figyelmét most a bajtársa köti le, és mivel vigaszdíj nem kíván lenni, elengedi most Yeza kegyeinek keresését.*
- Na ja. Miután olyan szépen nyakon szúrtad azt a dögöt, hogy második támadásra már ne fussa az erejéből.
*felel meg Denjaarnak, visszaadva a dicséretet. Aztán követi a gladiátort a székükhöz. Saját hátizsákját már nem veszi vissza erre a rövid útra, inkább megragadja a pántokat egy kézzel, és úgy cipeli át. Többnyire felemelve, de azért egyszer-kétszer súrolja a padlót a málha. Aztán ő is csak letámasztja a szabad székhez, és leül. Azonnal inni kezd a sörből, jóízűen, majdnem félig kiürítve a korsót. Persze éhgyomorra, egész napos gyaloglás után, némi kétszersült és szárított hús mellé ez most jobban is hat rá, mint máskor, de azért nem kótyagosodik el teljesen. Inkább csak a tekintete lesz homályosabb.
Azért még hallja Denjaar szavait, a kupeces megjegyzésre csak hümment egyet, de az ő tekintete is inkább Yezán pihen, hiszen ő most a legkülönb látvány az egész kocsmában.
Kell is a fiúnak egy másodperc, hogy felfogja, Denjaar átadta neki a trófeákkal kérkedés lehetőségét. Megvonja a vállát és így felel.*
- Mienk lett az irhája, meg a karmai. Méretes egy szörny volt, fejétől a farkáig talán három méteres, de lehet, hogy több is. Majd megrajzolom, amíg még emlékszem a részletekre.
*újabb korty a söréből és egy elégedett sóhaj, aztán folytatja.*
- Miután elesett, nem időztünk már sokat a fészkénél, nehogy a pereputtya ránk találjon és netán valami bosszút álljon, már ha ezek a dögök egyáltalán bosszúálló típusok. A tetemet otthagytuk nekik, hadd lakmározzanak azon, inkább mint rajtunk.
*meséli, majd szokásos bőbeszédűsége csak átveszi az irányítást, és mire észbekap, már meséli is az egész történetet.*
- A szörny fészkét jó magasan találtuk meg egy hegyoldalban. Már korábban is láttunk levedlett bőröket, talán épp a mi bestiánkét, de ki tudja. Bent tanyázott valami szikla mélyedésben, az lehetett az otthona. Kétoldalról közelítettük meg, sikerült meglepnünk. Én megdöftem, hogy megriasszam, az sikerült is, ahogy kell. Rámtámadott nagy elánnal, úgyhogy onnantól kezdve a pajzsom mögül hadakoztam vele. Denjaar így a hátába került és be is vitt neki egy mesteri döfést, ami a veszte is lett a dögnek. De csak azután, hogy először a komát lökte fel a rángatózó farkával, aztán nekemrontott a karmos mancsával. Ha nincs a pajzsom, lehet, hogy már a karom se lenne meg!
*bök a hátizsákjára szíjazott, fémmel megerősített fa körpajzsra, melynek közepén repedés fut keresztül.*
- Én a szárnyait próbáltam döfködni, nehogy felszálljon és elillanjon vagy le-lecsapjon ránk. De végül Denjaar döfésétől csak kivérzett. Ahhoz képest egész rövid harc volt.
*mondja vállát vonva. A meséléstől egész megelevenedett, a szesz okozta pilledtség egy időre visszavonulót fújt.*
- Denjaar ezután szépen megnyúzta ezzel a pengével, ni.
*mutatja fel farigcsáláshoz használatos rövidpengéjű tőrét, ami itt-ott még vérmaszatos.*
- Én meg lecsaptam a karmait, mert hát az biztosan ér még valamit. A fészkében volt még valami mocorgás, de a fene se akart még a párjával is megküzdeni, vagy a porontyait lekaszabolni, szóval összeszedtük magunkat, megköszöntük az addigi jó szerencsénket, és sürgősen lekászálódtunk a hegyoldalból, mielőtt a nyúzott bestia szaga odacsal valami még nagyobbat. Na, hát dióhéjban ennyi volt a tretil-vadászat.
*ér mondókája végére, és persze nem tudja megállni, hogy hátizsákjából közben ki ne kotorja az egyik tretilkarmot. Méretes, halált hozó karom az, könnyen metszene torkot, inat, gyomrot. A végtag vége is ott van rajta, megalvadt vérrel, mert Mykael nem vacakolt még azzal, hogy szépen letisztogassa. Az asztal közepére teszi, de olyan módon, hogy a karom, mint kés, beleáll a fába, még ha nem is túl mélyen. Meglehet, ezzel kicsit megrongálja az asztalt, de hát a hatásvadászathoz már kell, hogy lássa a széphölgy, milyen pengeéles gyilokszerszámai voltak a ragadozónak.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.26 10:07:57
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-26 00:05:32
Üzenet elküldve: 2024-07-26 00:05:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Honnan is kerülne elő kedvenc vöröse, mint a pult alól. Nem átall megmosolyogni a dolgot, főleg azután, hogy ily köszöntésben részesítik.*
-Az égieknek ehhez nem sok köze van. *Tisztában van vele, hogy Yeza aligha keltheti bárkiben az aszkéta benyomását, ennek ellenére nem hagyhatja helyben, hogy bárki az égieknek adjon hálát visszatértükért. Szemmel kíséri, ahogy a vörös üstökkel megáldott leány feltápászkodik, csak eztán támaszkodik a pultra.*
-Vénember. *Hümment fel kedélyesen.*
-Ha nem a te cserfes szádról peregne a szó, szívesen ölre is mennék ezért. Még kevesebbért is. *A sört szívesen fogadja, hamar le is gurítja a korsó tartalmának felét.*
-Mykaelt? Vissza. De a maga lábán jött. Még ha csúnyán fel is öklelte egy szörnyeteg. *Mykaelre pillant. Jól állta a sarat az ifjú zsoldos, nem lehet oka panaszra. És végső soron csupán a zsoldos pajzsa bánta.*
-Fürdő. Jó. Szoba is lesz, kettő. *Tekintve, hogy szállásuk Artheniorban már nem alku része, így a pultra is dobja a 32 aranyat a kétSzobaért cserébe. *
-Megvárjuk az asztalnál. *Biccent a legközelebbi ülőalkalmatosságok felé.*
-Szívesen venném, ha csatlakoznál. Nem csak üzletről van itt szó, de a finom hölgytársaságnak is híján voltunk a rengetegben. *Nem teketóriázik, azonnal ledobja holmijait a szék mellé, s rövid úton ingre vetkőzik.*
-Abban igazad volt, hogy átokverte az az erdő. *Morogja még, miközben ledobja magát a székre.*
-Légy oly kedves, hozz abból a Wegtoreni dohányból. Pipa is kellene, persze kölcsön. *Volt neki sajátja, egy szép, faragott példány. Sajnos elhányta valahol a nyugati úton. Persze amint módja van rá, kifizeti cserébe a 33 aranyat. Nem érheti szó a ház elejét. Szerencséjére van is mit a tejbe aprítania, elvégre nem nincstelenül érkezett Wegtorenből.*
-Jó leszel nekünk Te is, ha a kalmárod eszi a fene dolga valahol. *Tudja, a rőthajú társaságában nem kell palástolnia semmit sem. Nem rejti véka alá étvágyát sem; kellemesen elkalandozik tekintete a nyárias öltözék rejtelmei között.*
-Sose bízz olyan kupecben, amelyik nem maga nyújtja át a megvásárolt ló kantárját. *Szavait már Mykaelnek címzi, de azért Yezán tartja szürke tekintetét. Nem furdalja éppenséggel a kíváncsiság, de talán ki tudja húzni belőle némi éllel, hol lehet a Wegtoreni Kalmár ura. És ki tudná, ha nem a rőthajú? Elvégre ő még mindig abban a hitben van, hogy a báró úr unalmas óráit Yeza módfelett kellemes társaságában tölti. Alighanem a friss feleség tudtán kívül persze. Ki ne tenné? Nem hibáztatja érte.*
-Meséld el Mykael, mit hoztunk házhoz. *Legurítja torkán a sör maradékát is. Nem óhajtja elővenni szerzeményeiket még a zsákból. Megadja a módját.*
*Honnan is kerülne elő kedvenc vöröse, mint a pult alól. Nem átall megmosolyogni a dolgot, főleg azután, hogy ily köszöntésben részesítik.*
-Az égieknek ehhez nem sok köze van. *Tisztában van vele, hogy Yeza aligha keltheti bárkiben az aszkéta benyomását, ennek ellenére nem hagyhatja helyben, hogy bárki az égieknek adjon hálát visszatértükért. Szemmel kíséri, ahogy a vörös üstökkel megáldott leány feltápászkodik, csak eztán támaszkodik a pultra.*
-Vénember. *Hümment fel kedélyesen.*
-Ha nem a te cserfes szádról peregne a szó, szívesen ölre is mennék ezért. Még kevesebbért is. *A sört szívesen fogadja, hamar le is gurítja a korsó tartalmának felét.*
-Mykaelt? Vissza. De a maga lábán jött. Még ha csúnyán fel is öklelte egy szörnyeteg. *Mykaelre pillant. Jól állta a sarat az ifjú zsoldos, nem lehet oka panaszra. És végső soron csupán a zsoldos pajzsa bánta.*
-Fürdő. Jó. Szoba is lesz, kettő. *Tekintve, hogy szállásuk Artheniorban már nem alku része, így a pultra is dobja a 32 aranyat a kétSzobaért cserébe.
*-Megvárjuk az asztalnál. *Biccent a legközelebbi ülőalkalmatosságok felé.*
-Szívesen venném, ha csatlakoznál. Nem csak üzletről van itt szó, de a finom hölgytársaságnak is híján voltunk a rengetegben. *Nem teketóriázik, azonnal ledobja holmijait a szék mellé, s rövid úton ingre vetkőzik.*
-Abban igazad volt, hogy átokverte az az erdő. *Morogja még, miközben ledobja magát a székre.*
-Légy oly kedves, hozz abból a Wegtoreni dohányból. Pipa is kellene, persze kölcsön. *Volt neki sajátja, egy szép, faragott példány. Sajnos elhányta valahol a nyugati úton. Persze amint módja van rá, kifizeti cserébe a 33 aranyat. Nem érheti szó a ház elejét. Szerencséjére van is mit a tejbe aprítania, elvégre nem nincstelenül érkezett Wegtorenből.*
-Jó leszel nekünk Te is, ha a kalmárod eszi a fene dolga valahol. *Tudja, a rőthajú társaságában nem kell palástolnia semmit sem. Nem rejti véka alá étvágyát sem; kellemesen elkalandozik tekintete a nyárias öltözék rejtelmei között.*
-Sose bízz olyan kupecben, amelyik nem maga nyújtja át a megvásárolt ló kantárját. *Szavait már Mykaelnek címzi, de azért Yezán tartja szürke tekintetét. Nem furdalja éppenséggel a kíváncsiság, de talán ki tudja húzni belőle némi éllel, hol lehet a Wegtoreni Kalmár ura. És ki tudná, ha nem a rőthajú? Elvégre ő még mindig abban a hitben van, hogy a báró úr unalmas óráit Yeza módfelett kellemes társaságában tölti. Alighanem a friss feleség tudtán kívül persze. Ki ne tenné? Nem hibáztatja érte.*
-Meséld el Mykael, mit hoztunk házhoz. *Legurítja torkán a sör maradékát is. Nem óhajtja elővenni szerzeményeiket még a zsákból. Megadja a módját.*
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:34:23
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:34:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Mikarr szokásához híven unottan támasztja a pultot. Nem is árt, ha szemmel tartja valaki a naplopó bandát, akik a hátsó asztalhoz telepedtek le. Egy-egy korsó sört szürcsölnek már vagy két órája. Valószínűleg csak hűsölni akarnak, de az is lehet, hogy az öreg gnómot akarják kipakolni egy alkalmas pillanatban. Márpedig az elég kellemetlen lenne. Kiváltképp, mivel a Krom Drendus az egyik legjobban jattoló visszajáró vendég.
Yeza keze általában ügyes az ilyen dolgokban, de a türelme nincs meg hozzá. A tabakos ládika zárja pedig szörnyen megmakacsolta magát. ~Biztos, hogy Nyikhaj feszegette. A nyakamat rá, hogy ő volt!~ Ezt csikorogja némán a fogai közt, na meg válogatott wegtoreni szitkokat, míg a doboz kinyitásán ügyködik a pult alatt. Most már ő is feszegeti, és egyre dühösebb miatta, hogy pont neki kell ezzel bajlódnia. Igaz, ami igaz, ő csavarta ki Mik kezéből a kulcsot, azzal, hogy majd Ő!
Reccsenés, zörrenés, kattanás.*
- Kész!
- Megcsináltad? *pillant le Mikarr a vörösre, miután biccentett az újonnan betérőknek.*
- Eltörtem.
- De kinyitottad?
- Ki *fújja ki az arcából a hullámos tincsecskét a dacos nyertes elégtételével.*
- Klassz! *Mik átfordítja a szájában a fogpiszkálót a másik oldalra, aztán az érkezőknek járó "Mivel szolgálhatok?" szokásos dallama helyett a csapos csak elindul a konyha felé. Yeza nem is érti. Hát nem most jött be valaki? Felpillant.
A marcona wegtoreni ábrázattól meghőkölve hirtelen vissza is esik a fenekére a félig megkezdett feltápászkodásból. Azér a beidegződés nem múlik el olyan könnyen, Fekete Váltó ide vagy oda.*
- A szürkecsuhások húzzák harmonikába a hátad, Denjaar Krultos! *szalad ki a száján, aztán csak összeszedi magát, hogy talpra álljon.*
- Hát csak nem kegyesek veled az égiek, bajnokom *jegyzi meg csípősen, mert nem számított rá, hogy viszont látja még a gladiátort, s valahogy az volt az érzése, hogy leginkább a jó halált keresve indult el arra a trófeavadászatra.* - Bár, ha megnyiratkozol, gazdag vénembernek is mutatós leszel.
*Kérés nélkül is csapol egy-egy krigli sört a kalandoroknak, mert az biztos, hogy rájuk fér.*
- És még a kölyköt is visszahoztad épségben *biccent az ifjú felé, aki bár aligha kölyök már, a gladiátor mellett mégis annak tűnik.* - Ha jól sejtem, Mikarr már intézi nektek a fürdőt.
*Mikarr szokásához híven unottan támasztja a pultot. Nem is árt, ha szemmel tartja valaki a naplopó bandát, akik a hátsó asztalhoz telepedtek le. Egy-egy korsó sört szürcsölnek már vagy két órája. Valószínűleg csak hűsölni akarnak, de az is lehet, hogy az öreg gnómot akarják kipakolni egy alkalmas pillanatban. Márpedig az elég kellemetlen lenne. Kiváltképp, mivel a Krom Drendus az egyik legjobban jattoló visszajáró vendég.
Yeza keze általában ügyes az ilyen dolgokban, de a türelme nincs meg hozzá. A tabakos ládika zárja pedig szörnyen megmakacsolta magát. ~Biztos, hogy Nyikhaj feszegette. A nyakamat rá, hogy ő volt!~ Ezt csikorogja némán a fogai közt, na meg válogatott wegtoreni szitkokat, míg a doboz kinyitásán ügyködik a pult alatt. Most már ő is feszegeti, és egyre dühösebb miatta, hogy pont neki kell ezzel bajlódnia. Igaz, ami igaz, ő csavarta ki Mik kezéből a kulcsot, azzal, hogy majd Ő!
Reccsenés, zörrenés, kattanás.*
- Kész!
- Megcsináltad? *pillant le Mikarr a vörösre, miután biccentett az újonnan betérőknek.*
- Eltörtem.
- De kinyitottad?
- Ki *fújja ki az arcából a hullámos tincsecskét a dacos nyertes elégtételével.*
- Klassz! *Mik átfordítja a szájában a fogpiszkálót a másik oldalra, aztán az érkezőknek járó "Mivel szolgálhatok?" szokásos dallama helyett a csapos csak elindul a konyha felé. Yeza nem is érti. Hát nem most jött be valaki? Felpillant.
A marcona wegtoreni ábrázattól meghőkölve hirtelen vissza is esik a fenekére a félig megkezdett feltápászkodásból. Azér a beidegződés nem múlik el olyan könnyen, Fekete Váltó ide vagy oda.*
- A szürkecsuhások húzzák harmonikába a hátad, Denjaar Krultos! *szalad ki a száján, aztán csak összeszedi magát, hogy talpra álljon.*
- Hát csak nem kegyesek veled az égiek, bajnokom *jegyzi meg csípősen, mert nem számított rá, hogy viszont látja még a gladiátort, s valahogy az volt az érzése, hogy leginkább a jó halált keresve indult el arra a trófeavadászatra.* - Bár, ha megnyiratkozol, gazdag vénembernek is mutatós leszel.
*Kérés nélkül is csapol egy-egy krigli sört a kalandoroknak, mert az biztos, hogy rájuk fér.*
- És még a kölyköt is visszahoztad épségben *biccent az ifjú felé, aki bár aligha kölyök már, a gladiátor mellett mégis annak tűnik.* - Ha jól sejtem, Mikarr már intézi nektek a fürdőt.
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-22 18:28:55
Üzenet elküldve: 2024-07-22 18:28:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
- Biztos így van. Egyszer majd elnézek oda is. A bajt meg kerülöm.
*feleli olyasfajta csibészes mosollyal az arcán, amiért néhány kikötői matróznak egyből kedve támadna alaposan ellátni a baját. A fiatal férfiakat a nők tudják leginkább a rosszba vinni, Mykael pedig pont a szoknyától (pontosabban attól, amit a szoknya takar) tudja a leginkább feledni a szokásos óvatosságát.
Hamar megérkeznek a kalmárhoz. Nem is volt olyan régen, hogy elhagyták, mégis nagyon hosszú időnek tűnik. Nem véletlen, hiszen eseménydús volt ez a kis kiruccanás. Mykael külseje jóval rendezetlenebb Denjaarénál, hiszen nem elég, hogy elég viseltes és ócskának hat az öltözete, még a bőre is koszos attól a sárrétegről, amit rákent, a szúnyogok ellen védekezésül. Szóval nem egy kecsegtető látvány a kocsmárosnak. Habár az biztos, hogy most könnyű lesz eladni neki egy fürdőt.
A pulthoz közeledve leügyeskedi a hátizsákját, és letámasztja a söntés mellé, amikor helyet foglalnak. Egyelőre nem kér enni, se inni, ráérnek még arra. Az estét biztosan itt fogja tölteni.*
- Biztos így van. Egyszer majd elnézek oda is. A bajt meg kerülöm.
*feleli olyasfajta csibészes mosollyal az arcán, amiért néhány kikötői matróznak egyből kedve támadna alaposan ellátni a baját. A fiatal férfiakat a nők tudják leginkább a rosszba vinni, Mykael pedig pont a szoknyától (pontosabban attól, amit a szoknya takar) tudja a leginkább feledni a szokásos óvatosságát.
Hamar megérkeznek a kalmárhoz. Nem is volt olyan régen, hogy elhagyták, mégis nagyon hosszú időnek tűnik. Nem véletlen, hiszen eseménydús volt ez a kis kiruccanás. Mykael külseje jóval rendezetlenebb Denjaarénál, hiszen nem elég, hogy elég viseltes és ócskának hat az öltözete, még a bőre is koszos attól a sárrétegről, amit rákent, a szúnyogok ellen védekezésül. Szóval nem egy kecsegtető látvány a kocsmárosnak. Habár az biztos, hogy most könnyű lesz eladni neki egy fürdőt.
A pulthoz közeledve leügyeskedi a hátizsákját, és letámasztja a söntés mellé, amikor helyet foglalnak. Egyelőre nem kér enni, se inni, ráérnek még arra. Az estét biztosan itt fogja tölteni.*
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-22 12:14:53
Üzenet elküldve: 2024-07-22 12:14:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Mykael ezúttal nem bánik szűkmarkúan mondandójával. Nem bánja. Talán a zsoldoslét körül keringő téma hozza ki belőle a szót, talán az elmúlt napok történései nyomán levetkőzésre váró dúltság.*
-Nem oly veszélyes város az. Nem rázósabb hely, mint a Kikötő. Csak máshogy veszélyes. Ott is kerülni kell, hogy mások tyúkszemére lépj, mielőtt kiismered magad. *Ő maga nem ereszti ezúttal oly bő lére. Pedig ha Wegtorenről van szó, akkor igazán tud regélni.
Hamarost már a Wegtoreni Kalmár mutatós fogadója előtt állapodhat meg poros párosuk. Lova remélhetőleg az istállóban, ahol hagyta, de a hátas ellenőrzését meghagyja későbbre. Előbb a megkötött üzlettel kell foglalkoznia, na meg azzal, hogy rövid úton feledhessék fáradalmaikat.*
-Adtak már túl nagyobb holmikon rövidebb idő alatt is. De ez nem az a fajta hely. *Hessegeti el Mykael félelmeit az őrzésre itt hagyott felszerelést illetően. Yeza aligha merné rossz hírét kelteni a bárónak egy marék aranyért cserébe, s azt is kötve hiszi, hogy az ő bajszuk húzgálása megérne ennyit. Talán csak akkor kellene aggódnia a zsoldosnak cókmókjáért, ha valamilyen úton-módon, de halálhírük megelőzné érkezésük. Közben nem rest szélesre tárni a bejárati ajtót, hogy beléphessen a vendégtérbe, nyomában alighanem az ifjú harcossal.
Benn ezúttal csupán lézengenek, így jöttük aligha észrevétlen. Nem, mintha óhajtaná, hogy az legyen. Fejével biccent csak Mykaelnek, hogy kövesse a pulthoz. Pillantása csak egy rövid ideig pihen meg a falra akasztott, jókora festményen, ami egy szörnyeteg méretes csápjai között hánykolódó hajót hivatott ábrázolni. Nem tudná megmagyarázni a miértjét, de a tenger furcsa mód megnyugtató látvány számára, még ha csak mázolmányról is van szó.*
-Egy üzletet jöttünk lezárni a céhvel. *Tekintete csak eztán keresi meg a pult mögött ténykedőt, legyen bárki fia vagy leánya.*
*Mykael ezúttal nem bánik szűkmarkúan mondandójával. Nem bánja. Talán a zsoldoslét körül keringő téma hozza ki belőle a szót, talán az elmúlt napok történései nyomán levetkőzésre váró dúltság.*
-Nem oly veszélyes város az. Nem rázósabb hely, mint a Kikötő. Csak máshogy veszélyes. Ott is kerülni kell, hogy mások tyúkszemére lépj, mielőtt kiismered magad. *Ő maga nem ereszti ezúttal oly bő lére. Pedig ha Wegtorenről van szó, akkor igazán tud regélni.
Hamarost már a Wegtoreni Kalmár mutatós fogadója előtt állapodhat meg poros párosuk. Lova remélhetőleg az istállóban, ahol hagyta, de a hátas ellenőrzését meghagyja későbbre. Előbb a megkötött üzlettel kell foglalkoznia, na meg azzal, hogy rövid úton feledhessék fáradalmaikat.*
-Adtak már túl nagyobb holmikon rövidebb idő alatt is. De ez nem az a fajta hely. *Hessegeti el Mykael félelmeit az őrzésre itt hagyott felszerelést illetően. Yeza aligha merné rossz hírét kelteni a bárónak egy marék aranyért cserébe, s azt is kötve hiszi, hogy az ő bajszuk húzgálása megérne ennyit. Talán csak akkor kellene aggódnia a zsoldosnak cókmókjáért, ha valamilyen úton-módon, de halálhírük megelőzné érkezésük. Közben nem rest szélesre tárni a bejárati ajtót, hogy beléphessen a vendégtérbe, nyomában alighanem az ifjú harcossal.
Benn ezúttal csupán lézengenek, így jöttük aligha észrevétlen. Nem, mintha óhajtaná, hogy az legyen. Fejével biccent csak Mykaelnek, hogy kövesse a pulthoz. Pillantása csak egy rövid ideig pihen meg a falra akasztott, jókora festményen, ami egy szörnyeteg méretes csápjai között hánykolódó hajót hivatott ábrázolni. Nem tudná megmagyarázni a miértjét, de a tenger furcsa mód megnyugtató látvány számára, még ha csak mázolmányról is van szó.*
-Egy üzletet jöttünk lezárni a céhvel. *Tekintete csak eztán keresi meg a pult mögött ténykedőt, legyen bárki fia vagy leánya.*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-07 17:03:48
Üzenet elküldve: 2024-07-07 17:03:48
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A nő válasza csak tovább fokozza Ryldan kaján nevetését. Az imént kapott egy hosszas monológot magáról, amit nem kért, majd közlik vele, hogy neki kellene tudnia, hogy kicsoda.*
- Az előbbi szarságodból úgy tűnt, te sokkal jobban tudod nálam. *feleli a távozó nőnek, miközben száján még mindig gúnyos vigyor ül. Semmi értelmét nem találja a másik szavainak, viselkedésén már meg sem próbál kiigazodni. Az előbb pofozta fel, most megint kacsintgat rá. Ha ez valami furcsa körfogás a félvérnél, a következő percben talán megint fel akarja képelni. Semmi kedve az ilyen jelenetekhez, de ha mégis megtörténne, korábbi ismeretségük kevés lesz ahhoz, hogy ne a nyakánál fogva dobja ki az ajtón. Általában szarik a világra, azt azonban ki nem állhatja, ha szórakoznak vele. Fegyverré hajlandó válni mások kezében, játékszerré nem.
Amíg a másik elintézi a szobabérlését, ő úgy dönt, a fél-elf távozása után időszerűvé válik, hogy utánanézzen az érkezni nem akaró fürdővíznek. Ezért kelletlen visszafűzi le sem vetett csizmáit, s újra rögzíti rajta a csatokat. Vértjétől viszont elkezd megszabadulni. Nem fog a szálláshelyén teljes felszerelésben rohangálni. Fürdéshez amúgy sem kell. Márpedig ő azt fog, ha egyszer végre nyugton hagyják. Az iménti kedve a társasághoz mostanra teljesen elpárolgott, s habár éppen levetkőzi a rücskös felületű bőrpáncélt, azt a vértet, ami ennél is jobban az orgyilkos részét képezi, láthatatlanul újra magára öltötte. Többnyire tudattalanul veszi magára, megszabadulni tőle azonban legtöbbször nagyon is akaratlagosan kell. Mire a vöröske visszatér, megválik mellvértjétől, felsőtestét pusztán sötét inge fedi. Éppen alkarvédőjével babrál, amikor a nő az asztalára teszi italát, és ahelyett, hogy szedné a sátorfáját, arrébb pakolja, hogy leülve újra belekezdjen a kotyogásába. Egy pillanatig belül hitetlenkedve követi mozdulatait vérszín tekintetével, bár arca továbbra is kifejezéstelen marad. Ezúttal azonban úgy dönt, nem vár meg egy újabb szóáradatot. Zitha épp csak addig juthat, hogy “Óh, ez…”, amikor az éjbőrű a szavába vág.*
- Nem érdekel a piád. *szakítja félbe a mondatot már a legelején, épp csak rápillantva a csinos kis ujjak közé fogott pohárra.* Szedd a holmid, és tűnj el.
*Hangja mindvégig hűvös közönyösséggel cseng. Nincs benne indulat, mégsem olyannak tűnik, mint ami bármi helyet hagyna az ellenkezésnek. Közben megszabadul a meglazított bal alkarvédőjétől, s egyelőre az ágyra dobja. Noha ezt nagyon jól álcázza, valójában kezd elfogyni a türelme.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A nő válasza csak tovább fokozza Ryldan kaján nevetését. Az imént kapott egy hosszas monológot magáról, amit nem kért, majd közlik vele, hogy neki kellene tudnia, hogy kicsoda.*
- Az előbbi szarságodból úgy tűnt, te sokkal jobban tudod nálam. *feleli a távozó nőnek, miközben száján még mindig gúnyos vigyor ül. Semmi értelmét nem találja a másik szavainak, viselkedésén már meg sem próbál kiigazodni. Az előbb pofozta fel, most megint kacsintgat rá. Ha ez valami furcsa körfogás a félvérnél, a következő percben talán megint fel akarja képelni. Semmi kedve az ilyen jelenetekhez, de ha mégis megtörténne, korábbi ismeretségük kevés lesz ahhoz, hogy ne a nyakánál fogva dobja ki az ajtón. Általában szarik a világra, azt azonban ki nem állhatja, ha szórakoznak vele. Fegyverré hajlandó válni mások kezében, játékszerré nem.
Amíg a másik elintézi a szobabérlését, ő úgy dönt, a fél-elf távozása után időszerűvé válik, hogy utánanézzen az érkezni nem akaró fürdővíznek. Ezért kelletlen visszafűzi le sem vetett csizmáit, s újra rögzíti rajta a csatokat. Vértjétől viszont elkezd megszabadulni. Nem fog a szálláshelyén teljes felszerelésben rohangálni. Fürdéshez amúgy sem kell. Márpedig ő azt fog, ha egyszer végre nyugton hagyják. Az iménti kedve a társasághoz mostanra teljesen elpárolgott, s habár éppen levetkőzi a rücskös felületű bőrpáncélt, azt a vértet, ami ennél is jobban az orgyilkos részét képezi, láthatatlanul újra magára öltötte. Többnyire tudattalanul veszi magára, megszabadulni tőle azonban legtöbbször nagyon is akaratlagosan kell. Mire a vöröske visszatér, megválik mellvértjétől, felsőtestét pusztán sötét inge fedi. Éppen alkarvédőjével babrál, amikor a nő az asztalára teszi italát, és ahelyett, hogy szedné a sátorfáját, arrébb pakolja, hogy leülve újra belekezdjen a kotyogásába. Egy pillanatig belül hitetlenkedve követi mozdulatait vérszín tekintetével, bár arca továbbra is kifejezéstelen marad. Ezúttal azonban úgy dönt, nem vár meg egy újabb szóáradatot. Zitha épp csak addig juthat, hogy “Óh, ez…”, amikor az éjbőrű a szavába vág.*
- Nem érdekel a piád. *szakítja félbe a mondatot már a legelején, épp csak rápillantva a csinos kis ujjak közé fogott pohárra.* Szedd a holmid, és tűnj el.
*Hangja mindvégig hűvös közönyösséggel cseng. Nincs benne indulat, mégsem olyannak tűnik, mint ami bármi helyet hagyna az ellenkezésnek. Közben megszabadul a meglazított bal alkarvédőjétől, s egyelőre az ágyra dobja. Noha ezt nagyon jól álcázza, valójában kezd elfogyni a türelme.*
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-03 00:49:39
Üzenet elküldve: 2024-07-03 00:49:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A rövid választ hallva színlelt sértődöttséggel ölti nyelvét a férfira, de szemeinek visszatért csillogása nem halványul. Mégis van valami, ami ott rejtőzik emögött a csillogás mögött. Úgy tűnik, miközben Ryldan megingott abbéli hitében, miszerint ismerné őt, úgy az érzés kölcsönösnek tűnik. Nem töltöttek elég időt, hogy többet tudjanak meg a másikról, mert az akkori körülmények nem igényelték a kedélyes csevejekbe fűzött bizalmas dolgokat, a szomorú vagy épp vidám emlékek felidézését, a másik lelkületének tanulmányozását. Ahogy kireppen az ajtón, azzal a feltett szándékkal fordul vissza a sötételf felé, hogy ezt a hiányosságot orvosolja.*
- Hát Ryldan Dolzack. Ezt neked kell tudnod, én csak remélhetem, hogy egyszer megtudom.
*Kacsint és megvonja a vállát, majd el is tűnik a vörös szempár látóteréből, csizmáinak kopogása még visszahallik a földszint felé tartva. Mivel nem tudhatja, mit hoz a holnap, így egyelőre a Szoba foglalást erre az éjszakára kéri, 17 aranyért, s a biztonság kedvéért még 8 csengő tallért helyez a pultra. Most, hogy kezében a Ház bora, szépen mosolyogva engedélyt kér, hogy felvigye magával. Lakrészének kulcsával és a vörös nedűvel felszerelkezve tér vissza a sötét bőrű úrhoz, a poharat az egyetlen asztalra teszi, a székre pakolt holmijait pedig a padlóra, hogy maga ülhessen oda.*
- Oh, ez... *kortyol a borból kedvesen pislogva* Erős a gyanúm, hogy hiába vártam volna, te meg nem kértél. A szoba lefoglalva, a kulcs a kezemben. Nem fogok itt maradni egész este, ez ne feszélyezzen. Viszont az elhintett célozgatások közt nem szerepelt olyasmi, hogy már látni sem bírsz, szóval...
*Kuncogás hallatszik keskeny ajkai közül. Természetes, bizakodó kuncogás. Sikerült teljesen túltennie magát az imént történteken, ezt a mélységi is láthatja, ha csak nem vakult meg a sötétben dolgozva.*
- Most, hogy közös erővel száműztük az erotikát, nincs kedved valami hasznossal tölteni a nap hátralevő részét? Messze még az éjjel és nekem bőven van időm. És szeretnék a barátod lenni, igazán a barátod, mert amire az eddigiek alapján jutottunk, az lófasz.
*Szórakozottan felvonja a szemöldökét, mint amikor valamit sajnál az ember, s újfent benedvesíti hangszálait.*
- Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de már nem szorulok védelemre, ami a lelki dolgokat illeti. Mármint, megölettem valakit, aki megérdemelte, és életem egyetlen percében sem kísért. De persze az is jó, ha inkább hallgatnál. Mesélhetek a kalandjaimról, azokra nem borulnak sötét árnyak. Ó, nem is! Várj csak, Dolzack uraság! Tudok valami sokkal jobbat. Mit szólsz egy kis testmozgáshoz? Jaj, ne nézz így, elkeserít, ha ekkora kurvának látsz. Baráti párbaj. Szeretném felmérni, mennyit fejlődtem az utóbbi időben... Persze nem itt, még kihívják a városőrséget, ha nekiállunk idebent kardokat csattogtatni. *kacag hangosan az elképzelt jeleneten, ahogy a szobában látnak neki a csörtének, a fogadós jajveszékelve elszalajt valakit a konyháról, a többi vendég pedig fogadásokat köt egyikükre-másikukra. Kolosszális, de valóban buta feltételezés.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A rövid választ hallva színlelt sértődöttséggel ölti nyelvét a férfira, de szemeinek visszatért csillogása nem halványul. Mégis van valami, ami ott rejtőzik emögött a csillogás mögött. Úgy tűnik, miközben Ryldan megingott abbéli hitében, miszerint ismerné őt, úgy az érzés kölcsönösnek tűnik. Nem töltöttek elég időt, hogy többet tudjanak meg a másikról, mert az akkori körülmények nem igényelték a kedélyes csevejekbe fűzött bizalmas dolgokat, a szomorú vagy épp vidám emlékek felidézését, a másik lelkületének tanulmányozását. Ahogy kireppen az ajtón, azzal a feltett szándékkal fordul vissza a sötételf felé, hogy ezt a hiányosságot orvosolja.*
- Hát Ryldan Dolzack. Ezt neked kell tudnod, én csak remélhetem, hogy egyszer megtudom.
*Kacsint és megvonja a vállát, majd el is tűnik a vörös szempár látóteréből, csizmáinak kopogása még visszahallik a földszint felé tartva. Mivel nem tudhatja, mit hoz a holnap, így egyelőre a Szoba foglalást erre az éjszakára kéri, 17 aranyért,
s a biztonság kedvéért még 8 csengő tallért helyez a pultra. Most, hogy kezében a Ház bora, szépen mosolyogva engedélyt kér, hogy felvigye magával. Lakrészének kulcsával és a vörös nedűvel felszerelkezve tér vissza a sötét bőrű úrhoz, a poharat az egyetlen asztalra teszi, a székre pakolt holmijait pedig a padlóra, hogy maga ülhessen oda.*- Oh, ez... *kortyol a borból kedvesen pislogva* Erős a gyanúm, hogy hiába vártam volna, te meg nem kértél. A szoba lefoglalva, a kulcs a kezemben. Nem fogok itt maradni egész este, ez ne feszélyezzen. Viszont az elhintett célozgatások közt nem szerepelt olyasmi, hogy már látni sem bírsz, szóval...
*Kuncogás hallatszik keskeny ajkai közül. Természetes, bizakodó kuncogás. Sikerült teljesen túltennie magát az imént történteken, ezt a mélységi is láthatja, ha csak nem vakult meg a sötétben dolgozva.*
- Most, hogy közös erővel száműztük az erotikát, nincs kedved valami hasznossal tölteni a nap hátralevő részét? Messze még az éjjel és nekem bőven van időm. És szeretnék a barátod lenni, igazán a barátod, mert amire az eddigiek alapján jutottunk, az lófasz.
*Szórakozottan felvonja a szemöldökét, mint amikor valamit sajnál az ember, s újfent benedvesíti hangszálait.*
- Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de már nem szorulok védelemre, ami a lelki dolgokat illeti. Mármint, megölettem valakit, aki megérdemelte, és életem egyetlen percében sem kísért. De persze az is jó, ha inkább hallgatnál. Mesélhetek a kalandjaimról, azokra nem borulnak sötét árnyak. Ó, nem is! Várj csak, Dolzack uraság! Tudok valami sokkal jobbat. Mit szólsz egy kis testmozgáshoz? Jaj, ne nézz így, elkeserít, ha ekkora kurvának látsz. Baráti párbaj. Szeretném felmérni, mennyit fejlődtem az utóbbi időben... Persze nem itt, még kihívják a városőrséget, ha nekiállunk idebent kardokat csattogtatni. *kacag hangosan az elképzelt jeleneten, ahogy a szobában látnak neki a csörtének, a fogadós jajveszékelve elszalajt valakit a konyháról, a többi vendég pedig fogadásokat köt egyikükre-másikukra. Kolosszális, de valóban buta feltételezés.*
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-30 15:23:13
Üzenet elküldve: 2024-06-30 15:23:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A kérdésére nem várt választ. Ezt valamiért egyértelműnek vélte, ám Zithának csak jobban megered a nyelve tőle. Miközben a legfurább ötleteket hallgatja, képtelen rájönni, hogy a nő szórakozik vele, vagy komolyan gondol bármit, amit épp kiejt a száján. Nem mindet most hallja először, de Ryldannak valószínűleg a legtöbb magától soha nem jutna eszébe, a stílusosságról pedig egyértelműen más véleményen vannak. Ha létezik egyáltalán ilyesmi az ő mesterségében. Nem gyűjt trófeákat vagy mementókat az áldozataitól, nincsenek bejáratott búcsúszavai. Gyakorlatias típus. Megcsinálja, amihez ért, fizetséget gyűjt, a többi meg le van szarva. Ha bele is egyezik bosszú üzenetek átadásába, leginkább csak a pénz miatt teszi. Legtöbbször nem érdekli, hogy ki mit köpne a másik szemeibe, mielőtt azok teljesen kiüresednek. Ha hullákat kérnek, hullákat kapnak. Azok meg aligha fogják bepanaszolni ilyen mulasztásokért.*
- Mondtam, hogy a hülye kérések felárasak. *feleli végül. Valóban mondott hasonlót, még ha ezzel jelenleg nem válaszol meg egyetlen feltett kérdést sem. Máskor valószínűleg jól szórakozna a legeszementebb ötleten is, most azonban semmi kedve belemenni ebbe az egészbe. Módszereit egyébként sem szívesen adja ki. Noha ezzel most megoldhatná minden nyűgjét. Mocskos, kiábrándító részletek a valóságról, amik eloszlatják azt a szerelmes ködöt, mely érzései szerint rátelepült a félvérre. Helyette a legegyszerűbbnek vélt megoldást választja. Elküldi a nőt, ha téved is vele kapcsolatban. Nem magyarázkodik valakinek, akihez jószerével semmi köze. Az igazság az, hogy maga mögött hagyott mindenkit, kikhez valaha is igazán köze volt, ezért egy ideje magyarázkodni sem próbált senkinek. Rohadtul kényelmes így neki, s ha ez nem is tudatosul benne, de nem szívesen mozdul ki ebből a kényelmi állapotból. Vele ellentétben Zitha nem hagyja szó nélkül a dolgokat. Villámgyorsan teszi túl magát korábbi sértettségén, hogy egy egész monológot zúdítson az éjbőrű nyakába. A férfi ugyanazzal a rideg, elrendezett arckifejezéssel hallgatja végig, amivel üzletelni szokott. Vörös íriszei egyenesen a rá szegeződő berillekbe néznek, de pillantása érzelemmentes marad. Meglehet, hogy épp ez az arc, amitől a nő szemében komolynak, titokzatosnak, elcsábíthatatlannak, vagy tudja a bűzlő halál, hogy minek tűnik. Valójában nem több egy mímelt maszknál, ami mára mesterségével karöltve forrt egybe lényével. Ez Ryldan, amikor nem akarja megengedni a külvilágnak, hogy eleven valójába tolakodjon. Amikor nem véleményez, csak teszi, amit szerinte kell. Mindeközben belül fogalma sincs, hogy kerülnek szóba az értékei, vagy minek köszönheti a homályos elemzést, amit magáról kap. Éppen ez az, amiről úgy érzi, hogy cseppet sincsen rá szüksége. Nem akar olyan értékeket képviselni, melyektől nem is állhatna távolabb. Személyének elemzése azonban a paraván mögül is folytatódik. A kikosarazásra szándékosan nem reagál. Ő megmondta, hogy nem áll jól a másiknak az újkeletű ribancsága, részéről ennyi történt. Azóta más okot lát mögötte, ezt viszont nem akarja a tudtára adni. Az első dolog, amivel egyet tudna érteni, az nem más, minthogy ő egyszerűen csak ő, és kész. Zitha szájából ez a mondat a korábbiak tükrében mégis teljesen szemben állónak tűnik azzal, amit Ryldan szerint valójában jelent. Bal szemöldöke kétkedőn megemelkedik, miközben cinikus, döcögő nevetésbe kezd.*
- Miért, szerinted mégis ki vagyok, Zitha? *kérdez vissza rötyögése közben. Az iménti elbeszélésben sikertelenül kereste önmagát. Ha ez az egy mondat nem hangzik el, most valószínűleg egy sokkal elviselhetőbb oldalát mutatná. Maga sem tudja, miért érdekli a válasz. Pusztán csak a sorok mögött meglátott irónia vezérelte barátságtalan szavait. Ugyan a válasz akár tisztára moshatna minden félreértést, ez benne fel sem merül.*
- Majd én viszek át. *válaszolja az ajánlat hallatán, s bár sejti, hogy ez úgy hangzik, mint a legtöbb gyenge, “Majd kereslek.” jellegű szöveg, nem fűz többet az ígéretéhez.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A kérdésére nem várt választ. Ezt valamiért egyértelműnek vélte, ám Zithának csak jobban megered a nyelve tőle. Miközben a legfurább ötleteket hallgatja, képtelen rájönni, hogy a nő szórakozik vele, vagy komolyan gondol bármit, amit épp kiejt a száján. Nem mindet most hallja először, de Ryldannak valószínűleg a legtöbb magától soha nem jutna eszébe, a stílusosságról pedig egyértelműen más véleményen vannak. Ha létezik egyáltalán ilyesmi az ő mesterségében. Nem gyűjt trófeákat vagy mementókat az áldozataitól, nincsenek bejáratott búcsúszavai. Gyakorlatias típus. Megcsinálja, amihez ért, fizetséget gyűjt, a többi meg le van szarva. Ha bele is egyezik bosszú üzenetek átadásába, leginkább csak a pénz miatt teszi. Legtöbbször nem érdekli, hogy ki mit köpne a másik szemeibe, mielőtt azok teljesen kiüresednek. Ha hullákat kérnek, hullákat kapnak. Azok meg aligha fogják bepanaszolni ilyen mulasztásokért.*
- Mondtam, hogy a hülye kérések felárasak. *feleli végül. Valóban mondott hasonlót, még ha ezzel jelenleg nem válaszol meg egyetlen feltett kérdést sem. Máskor valószínűleg jól szórakozna a legeszementebb ötleten is, most azonban semmi kedve belemenni ebbe az egészbe. Módszereit egyébként sem szívesen adja ki. Noha ezzel most megoldhatná minden nyűgjét. Mocskos, kiábrándító részletek a valóságról, amik eloszlatják azt a szerelmes ködöt, mely érzései szerint rátelepült a félvérre. Helyette a legegyszerűbbnek vélt megoldást választja. Elküldi a nőt, ha téved is vele kapcsolatban. Nem magyarázkodik valakinek, akihez jószerével semmi köze. Az igazság az, hogy maga mögött hagyott mindenkit, kikhez valaha is igazán köze volt, ezért egy ideje magyarázkodni sem próbált senkinek. Rohadtul kényelmes így neki, s ha ez nem is tudatosul benne, de nem szívesen mozdul ki ebből a kényelmi állapotból. Vele ellentétben Zitha nem hagyja szó nélkül a dolgokat. Villámgyorsan teszi túl magát korábbi sértettségén, hogy egy egész monológot zúdítson az éjbőrű nyakába. A férfi ugyanazzal a rideg, elrendezett arckifejezéssel hallgatja végig, amivel üzletelni szokott. Vörös íriszei egyenesen a rá szegeződő berillekbe néznek, de pillantása érzelemmentes marad. Meglehet, hogy épp ez az arc, amitől a nő szemében komolynak, titokzatosnak, elcsábíthatatlannak, vagy tudja a bűzlő halál, hogy minek tűnik. Valójában nem több egy mímelt maszknál, ami mára mesterségével karöltve forrt egybe lényével. Ez Ryldan, amikor nem akarja megengedni a külvilágnak, hogy eleven valójába tolakodjon. Amikor nem véleményez, csak teszi, amit szerinte kell. Mindeközben belül fogalma sincs, hogy kerülnek szóba az értékei, vagy minek köszönheti a homályos elemzést, amit magáról kap. Éppen ez az, amiről úgy érzi, hogy cseppet sincsen rá szüksége. Nem akar olyan értékeket képviselni, melyektől nem is állhatna távolabb. Személyének elemzése azonban a paraván mögül is folytatódik. A kikosarazásra szándékosan nem reagál. Ő megmondta, hogy nem áll jól a másiknak az újkeletű ribancsága, részéről ennyi történt. Azóta más okot lát mögötte, ezt viszont nem akarja a tudtára adni. Az első dolog, amivel egyet tudna érteni, az nem más, minthogy ő egyszerűen csak ő, és kész. Zitha szájából ez a mondat a korábbiak tükrében mégis teljesen szemben állónak tűnik azzal, amit Ryldan szerint valójában jelent. Bal szemöldöke kétkedőn megemelkedik, miközben cinikus, döcögő nevetésbe kezd.*
- Miért, szerinted mégis ki vagyok, Zitha? *kérdez vissza rötyögése közben. Az iménti elbeszélésben sikertelenül kereste önmagát. Ha ez az egy mondat nem hangzik el, most valószínűleg egy sokkal elviselhetőbb oldalát mutatná. Maga sem tudja, miért érdekli a válasz. Pusztán csak a sorok mögött meglátott irónia vezérelte barátságtalan szavait. Ugyan a válasz akár tisztára moshatna minden félreértést, ez benne fel sem merül.*
- Majd én viszek át. *válaszolja az ajánlat hallatán, s bár sejti, hogy ez úgy hangzik, mint a legtöbb gyenge, “Majd kereslek.” jellegű szöveg, nem fűz többet az ígéretéhez.*
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:48:46
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:48:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Persze, nem számít. Ez csak egy ballépés volt, ennyi. *mosolyog rá újra a már megszokott módon, bármit is rejtsenek zöld lélektükrei.*
- Gondolom a nevem, amire megkértelek. Hogy tudja, ki küldette a túlvilágra. Vagy valami stílusosat, hogy "Ez nem személyes, csak üzlet"? Esetleg semmit, az a leggyorsabb. De talán nem lepne meg, ha elé álltál volna az igazsággal, majd megkérdezted volna, ő többet ajánl-e, s miután elült a gyanúja, elmetszetted a torkát. Tényleg, most már érdekel, hogy felhoztad. Ez valahogy akkor nem került szóba, mit mondtál neki?
*Felül, ügyelve arra, hogy az új pozitúrában se mutasson többet magából. Kíváncsian pislog a sötételfre, aki jelenleg elég zavartnak tűnik. Addig nem szól közbe, amíg választ vár, majd viszonylag szépen kérik távozásra, csak utána tesz megjegyzést a vörös szempárra vonatkozóan.*
- Vannak értékeid. Mindenkinek vannak, függetlenül attól, ki miben veszi hasznuk. Aggódsz, hogy elfelejtem, ki vagy. Bármennyire is úgy hiszed, nem felejtettem el. *szegezi rá komoly tekintetét, mintha gondolatai közt olvasna. Ez persze a valóságban nem lehet több puszta női megérzésnél.* Sőt, ennél is komolyabbnak hittelek, akinek az üzleten kívül is az üzlet az első. Talán kihívásnak véltem ezt a feltételezést, hogy téged piszkosul nehéz elcsábítani. Örülök, hogy tévedtem. Nyilván annak is, hogy pár perc erejéig vonzónak találtál, még ha ki is lettem kosarazva. *kuncog és a takaróba bugyolálva magát a ruháihoz araszol, majd eltűnik a paraván mögött, annak tetején átvetve az eddig szorongatott ágyneműt.* A barátságunkra pedig ennek nincs semmi befolyása. Legalábbis részemről. Ugyanolyan idióta és vakmerő módon élvezem a társaságod, akármivé is tesz ez engem. Mert te vagy te... és kész.
*Elmondta, amit akart. Talán többet, de a lényegét elmondta. A korának megfelelően kezeli az esetet, nem egy elkényeztetett kamaszként. Ő választotta a való életet a komfort helyett, az életben pedig sosem kaphat meg mindent, amit akar. Tudatában van ennek, ahogy szinte biztosan tudja azt is, hogy a ma estét hiába szúrta el magának, a jövőt illetően semmi sincs veszve. A fűző és kesztyűk kivételével teljes öltözékben jelenik meg a színen, az ajtó felé lépkedve csípője sem leng ki jobban annál, amelyet járása eleve megelőlegez.*
- Hozzak még egy pohár bort felfelé jövet? *kérdi az ajtóban, a legőszintébb gesztussal, hátsó szándék nélkül.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Persze, nem számít. Ez csak egy ballépés volt, ennyi. *mosolyog rá újra a már megszokott módon, bármit is rejtsenek zöld lélektükrei.*
- Gondolom a nevem, amire megkértelek. Hogy tudja, ki küldette a túlvilágra. Vagy valami stílusosat, hogy "Ez nem személyes, csak üzlet"? Esetleg semmit, az a leggyorsabb. De talán nem lepne meg, ha elé álltál volna az igazsággal, majd megkérdezted volna, ő többet ajánl-e, s miután elült a gyanúja, elmetszetted a torkát. Tényleg, most már érdekel, hogy felhoztad. Ez valahogy akkor nem került szóba, mit mondtál neki?
*Felül, ügyelve arra, hogy az új pozitúrában se mutasson többet magából. Kíváncsian pislog a sötételfre, aki jelenleg elég zavartnak tűnik. Addig nem szól közbe, amíg választ vár, majd viszonylag szépen kérik távozásra, csak utána tesz megjegyzést a vörös szempárra vonatkozóan.*
- Vannak értékeid. Mindenkinek vannak, függetlenül attól, ki miben veszi hasznuk. Aggódsz, hogy elfelejtem, ki vagy. Bármennyire is úgy hiszed, nem felejtettem el. *szegezi rá komoly tekintetét, mintha gondolatai közt olvasna. Ez persze a valóságban nem lehet több puszta női megérzésnél.* Sőt, ennél is komolyabbnak hittelek, akinek az üzleten kívül is az üzlet az első. Talán kihívásnak véltem ezt a feltételezést, hogy téged piszkosul nehéz elcsábítani. Örülök, hogy tévedtem. Nyilván annak is, hogy pár perc erejéig vonzónak találtál, még ha ki is lettem kosarazva. *kuncog és a takaróba bugyolálva magát a ruháihoz araszol, majd eltűnik a paraván mögött, annak tetején átvetve az eddig szorongatott ágyneműt.* A barátságunkra pedig ennek nincs semmi befolyása. Legalábbis részemről. Ugyanolyan idióta és vakmerő módon élvezem a társaságod, akármivé is tesz ez engem. Mert te vagy te... és kész.
*Elmondta, amit akart. Talán többet, de a lényegét elmondta. A korának megfelelően kezeli az esetet, nem egy elkényeztetett kamaszként. Ő választotta a való életet a komfort helyett, az életben pedig sosem kaphat meg mindent, amit akar. Tudatában van ennek, ahogy szinte biztosan tudja azt is, hogy a ma estét hiába szúrta el magának, a jövőt illetően semmi sincs veszve. A fűző és kesztyűk kivételével teljes öltözékben jelenik meg a színen, az ajtó felé lépkedve csípője sem leng ki jobban annál, amelyet járása eleve megelőlegez.*
- Hozzak még egy pohár bort felfelé jövet? *kérdi az ajtóban, a legőszintébb gesztussal, hátsó szándék nélkül.*
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-28 14:53:21
Üzenet elküldve: 2024-06-28 14:53:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Mondhatná, hogy nem tanították jó modorra, de valójában nem erről van szó. Tanították. Az más kérdés, hogy érez -e bármi késztetést arra, hogy ezt alkalmazza is a gyakorlatban. Otthon egyúttal azt is korán megtanulta, hogy bármennyire igyekszel tetszetősen viselkedni, végül úgyis megpróbálnak ártani neked, ha akarnak. A pofon eshetősége már a legkevésbé sem érdekli a testén éktelenkedő számos heg után. Egy pillanatra felvillan valami karmazsin szemeiben. Valami riasztó és elemi indulat, a fogát villantó farkaséhoz hasonlatos. Ott rejlik benne az ösztönös fenyegetés, ám el is tűnik, mielőtt igazán formát ölthetne. Ugyan még ég az arca a nő tenyerének helyén, neki mégis a rég beforrt korbácsütések nyoma jut az eszébe. Azok nem csak akkor, még most is sokkal égetőbbnek tűnnek. Talán épp ezért nem érezne valódi haragot akkor sem a fél-elf iránt, ha a következő percben nem érkezne a bocsánatkérése. Ujjaival végigsimít fehér haján, és lassan kifújja a levegőt, miközben Zitha magyarázkodását hallgatja.*
- Ahham, nem a tartalom… *válaszolja egy évődő vigyorral. Szerinte nagyon is, de részéről oly mindegy valójában.*
- Nem számít, Zi. *teszi hozzá, majd felnevet az úri nőkről megfogalmazódó kérdésen. Tartás? Olykor nagyobb ringyók, mint bármelyik közönséges utcalány. Szobatársát a korábbiak ellenére sem könyvelte el hasonlónak. Úgy nem pazarolta volna rá az idejét. A vöröske következő szavai azonban megkondítják a fejében a vészharangokat.*
- Ugyan már, kislány… Szerinted annak az arcnak mit mondtam, akiért olyan szép pénzt fizettél? *végigpillant a takaró alatt kuksoló félvéren. Más esetben még szórakoztatná is, hogy oda bújt a bérgyilkos haragja elől. Most azonban túlságosan zavarja, hogy régi ismerőse a sötételfben látszólag valami erkölcsös lovagot vizionál. Még hogy tőle tanulni? Amikor ő hazudik, általában valaki meghal. Eddig azt gondolta, egyértelmű a nő számára, hogy kivel szórakozik, így viszont hirtelen a korábbi rámenőssége is más színt ölt.*
~Óh, bassza meg!~
*Újra végignéz a nő alakján, miközben még mindig az előbbi gondolat visszhangzik a fejében. A szerelmes ábrándképek azok a dolgok, amiknek ő valószínűleg sosem fog megfelelni. Megpróbálhatná eljátszani azt a személyt, akit Zitha keres benne. Egy ideig talán menne neki. Ez azonban mocskosul szar ötletnek tűnik. Időnként felötlik benne, hogy szüksége lenne valakire, de abban már egyáltalán nem biztos, hogy valóban tudna bárkihez kötődni. Ahhoz valaki másnak kéne lennie, és jelenleg képtelen elképzelni, hogy valaha is tényleg megváltozzon. Lehet, hogy ölni egész jól tud. Ridegen és gyakorlatiasan. Ölelni talán sosem tudott igazán.*
- Öltözz fel, menj le, és vegyél ki egy szobát. Addig itt hagyhatod a holmid. *szólal meg színtelen hangon. Ugyan az előbb még azt mondta, nem számít az egész, most mégsem fűz magyarázatot ellentétes szavaihoz. Nem akarja szándékosan megbántani a nőt, de ennyi a legtöbb, amire futja tőle.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Mondhatná, hogy nem tanították jó modorra, de valójában nem erről van szó. Tanították. Az más kérdés, hogy érez -e bármi késztetést arra, hogy ezt alkalmazza is a gyakorlatban. Otthon egyúttal azt is korán megtanulta, hogy bármennyire igyekszel tetszetősen viselkedni, végül úgyis megpróbálnak ártani neked, ha akarnak. A pofon eshetősége már a legkevésbé sem érdekli a testén éktelenkedő számos heg után. Egy pillanatra felvillan valami karmazsin szemeiben. Valami riasztó és elemi indulat, a fogát villantó farkaséhoz hasonlatos. Ott rejlik benne az ösztönös fenyegetés, ám el is tűnik, mielőtt igazán formát ölthetne. Ugyan még ég az arca a nő tenyerének helyén, neki mégis a rég beforrt korbácsütések nyoma jut az eszébe. Azok nem csak akkor, még most is sokkal égetőbbnek tűnnek. Talán épp ezért nem érezne valódi haragot akkor sem a fél-elf iránt, ha a következő percben nem érkezne a bocsánatkérése. Ujjaival végigsimít fehér haján, és lassan kifújja a levegőt, miközben Zitha magyarázkodását hallgatja.*
- Ahham, nem a tartalom… *válaszolja egy évődő vigyorral. Szerinte nagyon is, de részéről oly mindegy valójában.*
- Nem számít, Zi. *teszi hozzá, majd felnevet az úri nőkről megfogalmazódó kérdésen. Tartás? Olykor nagyobb ringyók, mint bármelyik közönséges utcalány. Szobatársát a korábbiak ellenére sem könyvelte el hasonlónak. Úgy nem pazarolta volna rá az idejét. A vöröske következő szavai azonban megkondítják a fejében a vészharangokat.*
- Ugyan már, kislány… Szerinted annak az arcnak mit mondtam, akiért olyan szép pénzt fizettél? *végigpillant a takaró alatt kuksoló félvéren. Más esetben még szórakoztatná is, hogy oda bújt a bérgyilkos haragja elől. Most azonban túlságosan zavarja, hogy régi ismerőse a sötételfben látszólag valami erkölcsös lovagot vizionál. Még hogy tőle tanulni? Amikor ő hazudik, általában valaki meghal. Eddig azt gondolta, egyértelmű a nő számára, hogy kivel szórakozik, így viszont hirtelen a korábbi rámenőssége is más színt ölt.*
~Óh, bassza meg!~
*Újra végignéz a nő alakján, miközben még mindig az előbbi gondolat visszhangzik a fejében. A szerelmes ábrándképek azok a dolgok, amiknek ő valószínűleg sosem fog megfelelni. Megpróbálhatná eljátszani azt a személyt, akit Zitha keres benne. Egy ideig talán menne neki. Ez azonban mocskosul szar ötletnek tűnik. Időnként felötlik benne, hogy szüksége lenne valakire, de abban már egyáltalán nem biztos, hogy valóban tudna bárkihez kötődni. Ahhoz valaki másnak kéne lennie, és jelenleg képtelen elképzelni, hogy valaha is tényleg megváltozzon. Lehet, hogy ölni egész jól tud. Ridegen és gyakorlatiasan. Ölelni talán sosem tudott igazán.*
- Öltözz fel, menj le, és vegyél ki egy szobát. Addig itt hagyhatod a holmid. *szólal meg színtelen hangon. Ugyan az előbb még azt mondta, nem számít az egész, most mégsem fűz magyarázatot ellentétes szavaihoz. Nem akarja szándékosan megbántani a nőt, de ennyi a legtöbb, amire futja tőle.*
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:58:18
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:58:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Legelső reakciója egy hangosan csattanó pofon, amely Ryldan arcán hagyja emlékét. Nem kifejezetten erős kéz ajándéka, így alig érezhet többet múló bizsergésnél, de ebbe Zithanna nem gondol bele. Abba sem, hogy véletlenül pont a női bájait takaró kezével adja, de tüstén vissza is kerülnek óvó rejtekükbe, ahogy eltávolodik az ágy szélére. Dühösen villognak a berill szemek. Hogy kire dühös, arról nehezen alkot véleményt a pillanat hevében, mert azt be kell látnia, hogy a férfinak igaza van. Furcsa, hogy épp csak amiatt nem aggódik, hogy felképelt valakit, akinek a gyilkolás a mestersége.*
- Ne haragudj. *Szól halkan a válla felett. Higgadtan, mintha az a pofon nem is Ryldan, hanem az ő orcáját érte volna, s ettől visszatérne józansága.* A fogalmazásért kaptad, nem a tartalomért. Nem is tudom, mi ütött belém. Tudod én is... "kibaszottul beindultam", ahogy mondtad, de aztán... Lehet, hogy pont az úrilányokból hiámyzik a tartás? *kuncog kesernyés mosollyal, amely nem olyan, mint amit eddig viselt ajkain.* Azért köszönöm. Te ritkán hazudsz, tanulhatnék tőled.
*Befekszik a takaró alá, úgy, ahogy van, csupán karjait hagyja szabadon. Az elutasítástól egy cseppet megbántódva, ugyanakkor ostobán is érzi magát, amiért annyira pedálozott. Valószínűleg nem tenné meg, ha újra beléphetne a fogadó ajtaján, mintha meg sem történt volna. Mit lehet tenni, inkább kiélvezi azt a néhány percet, amennyi biztosan megadatik neki, mielőtt az arcul csapásért kiteszik a szűrét.*
~ Tényleg, Zitha, ez mi a francnak kellett? Kinek akartál bizonyítani? Kinek, és mégis miért? ~
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Legelső reakciója egy hangosan csattanó pofon, amely Ryldan arcán hagyja emlékét. Nem kifejezetten erős kéz ajándéka, így alig érezhet többet múló bizsergésnél, de ebbe Zithanna nem gondol bele. Abba sem, hogy véletlenül pont a női bájait takaró kezével adja, de tüstén vissza is kerülnek óvó rejtekükbe, ahogy eltávolodik az ágy szélére. Dühösen villognak a berill szemek. Hogy kire dühös, arról nehezen alkot véleményt a pillanat hevében, mert azt be kell látnia, hogy a férfinak igaza van. Furcsa, hogy épp csak amiatt nem aggódik, hogy felképelt valakit, akinek a gyilkolás a mestersége.*
- Ne haragudj. *Szól halkan a válla felett. Higgadtan, mintha az a pofon nem is Ryldan, hanem az ő orcáját érte volna, s ettől visszatérne józansága.* A fogalmazásért kaptad, nem a tartalomért. Nem is tudom, mi ütött belém. Tudod én is... "kibaszottul beindultam", ahogy mondtad, de aztán... Lehet, hogy pont az úrilányokból hiámyzik a tartás? *kuncog kesernyés mosollyal, amely nem olyan, mint amit eddig viselt ajkain.* Azért köszönöm. Te ritkán hazudsz, tanulhatnék tőled.
*Befekszik a takaró alá, úgy, ahogy van, csupán karjait hagyja szabadon. Az elutasítástól egy cseppet megbántódva, ugyanakkor ostobán is érzi magát, amiért annyira pedálozott. Valószínűleg nem tenné meg, ha újra beléphetne a fogadó ajtaján, mintha meg sem történt volna. Mit lehet tenni, inkább kiélvezi azt a néhány percet, amennyi biztosan megadatik neki, mielőtt az arcul csapásért kiteszik a szűrét.*
~ Tényleg, Zitha, ez mi a francnak kellett? Kinek akartál bizonyítani? Kinek, és mégis miért? ~
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-26 23:44:01
Üzenet elküldve: 2024-06-26 23:44:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Kihasználná az alkalmat, hogy újfent megnézze az előtte haladó félvér formás fenekét akkor is, ha ez a bizonyos testrész nem próbálná olyannyira felhívni magára a figyelmét. Korábban kedvelte a nő huncut természetét. Tüzes szeretőnek gondolta, aki tudja magáról, hogy elég kívánatos ahhoz, hogy ne kelljen olcsón adnia magát. Azonban ha most látná először, egyre inkább az ellenkezője lenne róla a véleménye. Szar ügy, ha a jó bor is megsavanyodik, a húgy ízűt meg nem akarod meginni. Vérszín íriszeit egykedvűen fordítja vissza a folyosó irányába, majd megkerüli a fél-elfet, hogy beengedje magukat a megfelelő ajtón. Máskor talán jobban meg kellene fontolnia, mi szüksége elkószált nemes picsákra. De hosszú még a nap, és ő amúgy sem igazán tervez előre, amikor nem dolgozik.
Odabent az ágyra huppanva kezdi ráérősen lehámozni magáról a szorosan lábára záródó csizmáját. Kibújtatja a csatokat, meglazítja a fűzőt, s közben nem igazán figyel új szobatársára. Fel-felpillant az előtte lezajló műsorra, ám mindaddig nem szólal meg, míg a vöröske a közelébe telepszik az ágyon. Ekkor egyik szemöldökét megemelve méri végig a szinte pőrére vetkőzött teremtést, majd már-már hitetlenül pillant le saját lábbelijére. Mostanra csak le kéne rúgnia magáról, de ezzel aligha érhetné utol a nőt, ha ez lenne a célja. Helyette közönyös képet vágva támaszkodik meg térdén a könyökével.*
- Másra emlékeztem. Kibaszottul beindultam, amikor megjelentél. Egy dögös, okos, szórakoztató kis vörös. Szeretem az ilyet. Kár, hogy úgy viselkedsz, mint egy ostoba szajha. Nem értelek Zi, de jobban tetszett, amikor nem tűntél agyatlan ribancnak.
*A legkevésbé sem ezzel a beszélgetéssel akarta tölteni a délutánját, mégsem az a fajta, aki magában tartaná az ilyesmit. Túl érzéketlen ehhez akkor is, ha néha jobban járna, ha egyszerűen befogná a pofáját. Rá kell jönnie, hogy unja már az egészet. Semmi vonzót nem lát a tapadós lotyókban, így jelenleg csak az érdekli, hogy ne kelljen egész nap ezzel foglalkoznia. Az a lehetőség, hogy szavai túl nyersek vagy bántóak lennének, nem izgatja. Mikor tanult volna bármit is az empátiáról? A kezéhez tapadó vér nem akkor került oda, amikor mások sebeit próbálta bekötözni. Talán nem is képes másra, mint újabbakat okozni.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Kihasználná az alkalmat, hogy újfent megnézze az előtte haladó félvér formás fenekét akkor is, ha ez a bizonyos testrész nem próbálná olyannyira felhívni magára a figyelmét. Korábban kedvelte a nő huncut természetét. Tüzes szeretőnek gondolta, aki tudja magáról, hogy elég kívánatos ahhoz, hogy ne kelljen olcsón adnia magát. Azonban ha most látná először, egyre inkább az ellenkezője lenne róla a véleménye. Szar ügy, ha a jó bor is megsavanyodik, a húgy ízűt meg nem akarod meginni. Vérszín íriszeit egykedvűen fordítja vissza a folyosó irányába, majd megkerüli a fél-elfet, hogy beengedje magukat a megfelelő ajtón. Máskor talán jobban meg kellene fontolnia, mi szüksége elkószált nemes picsákra. De hosszú még a nap, és ő amúgy sem igazán tervez előre, amikor nem dolgozik.
Odabent az ágyra huppanva kezdi ráérősen lehámozni magáról a szorosan lábára záródó csizmáját. Kibújtatja a csatokat, meglazítja a fűzőt, s közben nem igazán figyel új szobatársára. Fel-felpillant az előtte lezajló műsorra, ám mindaddig nem szólal meg, míg a vöröske a közelébe telepszik az ágyon. Ekkor egyik szemöldökét megemelve méri végig a szinte pőrére vetkőzött teremtést, majd már-már hitetlenül pillant le saját lábbelijére. Mostanra csak le kéne rúgnia magáról, de ezzel aligha érhetné utol a nőt, ha ez lenne a célja. Helyette közönyös képet vágva támaszkodik meg térdén a könyökével.*
- Másra emlékeztem. Kibaszottul beindultam, amikor megjelentél. Egy dögös, okos, szórakoztató kis vörös. Szeretem az ilyet. Kár, hogy úgy viselkedsz, mint egy ostoba szajha. Nem értelek Zi, de jobban tetszett, amikor nem tűntél agyatlan ribancnak.
*A legkevésbé sem ezzel a beszélgetéssel akarta tölteni a délutánját, mégsem az a fajta, aki magában tartaná az ilyesmit. Túl érzéketlen ehhez akkor is, ha néha jobban járna, ha egyszerűen befogná a pofáját. Rá kell jönnie, hogy unja már az egészet. Semmi vonzót nem lát a tapadós lotyókban, így jelenleg csak az érdekli, hogy ne kelljen egész nap ezzel foglalkoznia. Az a lehetőség, hogy szavai túl nyersek vagy bántóak lennének, nem izgatja. Mikor tanult volna bármit is az empátiáról? A kezéhez tapadó vér nem akkor került oda, amikor mások sebeit próbálta bekötözni. Talán nem is képes másra, mint újabbakat okozni.*
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-25 19:06:24
Üzenet elküldve: 2024-06-25 19:06:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Így van, nem muszáj. De jobban érezném magam. *erősíti meg szándékában a fiatal nő, mert ő igenis szeretne a vendége lenni. Nagy bátorságra vall, hogy megkockáztatja a férfi szavahihetőségét és képes vele egy szobában aludni.
A tréfálkozás halk sóhajt csal elő Zithannából, de inkább nem nyilvánít véleményt róla, csendben jár Ryldan előtt, miközben csípője cseppet sem lustálkodik ringásában. Amint felérnek, az emeleten már átengedi a vezetést és kíváncsian nyomába szegődik. El is feledte, hogy magasabb nála. Az ajtón betérve körülnéz, szemében elégedettség tükröződik. Takaros szobákat kínálnak errefelé, ráadásul több személy számára is kényelmesnek tetszik. Lepakol az ágy egyik végében és elsőnek övét oldja ki, a rajta függő, aranyozott markolatú vívókard álmosan csörögve dől az ágykeretnek. Azután követi a sötételf példáját, s az egy szem székre helyezve egyik, majd másik karcsú lábát, hogy lazítson csizmáinak csatjain és egyenként, halkan sercegve csúsznak elő a lábszárára erősített dobótőrök. Mintha a macska körmeit mutogatná a párducnak, úgy incselkedik most az orgyilkossal, kinek nyilvánvalóan komolyabb eszközei akadnak. Gondosan a székre helyezi őket, aztán a bőrcsizmák is a szék lábánál koppannak. Fűzője következik, mely még a jó ízlés határain belül kerül le róla, a többihez azonban meglepő, avagy pont kézenfekvő módon nem veszi igénybe az erre szolgáló paravánt. Nem számít, hogy Ryldan a háta mögé pillant-e, így is kioldódik az ázott vászoning fűzője és enyhe ragaszkodással ugyan, de búcsút mond gazdája hófehér bőrének. Persze ezt még háttal teszi meg a fél-elf, s hogy némi attrakciót is csempésszen a dologba, a vörös íriszeket keresve, kacér félmosollyal az ajkán válla felett figyeli a férfit, miközben nadrágja egyre lejjebb kúszik combjain. Kilép belőle, a többi ruhadarabbal egyetemben a szék támlájára helyezi száradni. Alsóneműjében, fedetlen felsőtestét kezével takargatva ül a puha ágyneműre. Érdeklődve várja, hogy szobatársa kimutat-e bármiféle reakciót, mert abban biztos, hogy bizonyos érzések, gondolatok még a precíz gyilkosból is előkívánkoznak egy kecses női test láttán.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Így van, nem muszáj. De jobban érezném magam. *erősíti meg szándékában a fiatal nő, mert ő igenis szeretne a vendége lenni. Nagy bátorságra vall, hogy megkockáztatja a férfi szavahihetőségét és képes vele egy szobában aludni.
A tréfálkozás halk sóhajt csal elő Zithannából, de inkább nem nyilvánít véleményt róla, csendben jár Ryldan előtt, miközben csípője cseppet sem lustálkodik ringásában. Amint felérnek, az emeleten már átengedi a vezetést és kíváncsian nyomába szegődik. El is feledte, hogy magasabb nála. Az ajtón betérve körülnéz, szemében elégedettség tükröződik. Takaros szobákat kínálnak errefelé, ráadásul több személy számára is kényelmesnek tetszik. Lepakol az ágy egyik végében és elsőnek övét oldja ki, a rajta függő, aranyozott markolatú vívókard álmosan csörögve dől az ágykeretnek. Azután követi a sötételf példáját, s az egy szem székre helyezve egyik, majd másik karcsú lábát, hogy lazítson csizmáinak csatjain és egyenként, halkan sercegve csúsznak elő a lábszárára erősített dobótőrök. Mintha a macska körmeit mutogatná a párducnak, úgy incselkedik most az orgyilkossal, kinek nyilvánvalóan komolyabb eszközei akadnak. Gondosan a székre helyezi őket, aztán a bőrcsizmák is a szék lábánál koppannak. Fűzője következik, mely még a jó ízlés határain belül kerül le róla, a többihez azonban meglepő, avagy pont kézenfekvő módon nem veszi igénybe az erre szolgáló paravánt. Nem számít, hogy Ryldan a háta mögé pillant-e, így is kioldódik az ázott vászoning fűzője és enyhe ragaszkodással ugyan, de búcsút mond gazdája hófehér bőrének. Persze ezt még háttal teszi meg a fél-elf, s hogy némi attrakciót is csempésszen a dologba, a vörös íriszeket keresve, kacér félmosollyal az ajkán válla felett figyeli a férfit, miközben nadrágja egyre lejjebb kúszik combjain. Kilép belőle, a többi ruhadarabbal egyetemben a szék támlájára helyezi száradni. Alsóneműjében, fedetlen felsőtestét kezével takargatva ül a puha ágyneműre. Érdeklődve várja, hogy szobatársa kimutat-e bármiféle reakciót, mert abban biztos, hogy bizonyos érzések, gondolatok még a precíz gyilkosból is előkívánkoznak egy kecses női test láttán.*
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-24 22:16:39
Üzenet elküldve: 2024-06-24 22:16:39
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A pofonok fenyegetését talán komolyan kellene vennie, talán nem. Nem ez lenne az első eset, hogy előbb megharapják, aztán felpofozzák. Előfordult már így, vagy éppen más sorrendben is. Bár nem ez a kedvenc időtöltése, de volt már rosszabb helyzetben. A vöröske szájából ráadásul az egésznek megvan a maga komikussága. Elvégre kettejük közül aligha nevezhető jelen pillanatban a sötételf a rámenősebbnek.*
- A megjegyzéseim is a szoba tartozékai, hercegnő. Mindketten tudjuk, hogy nem muszáj nálam éjszakáznod. *válaszolja könnyelmű nevetéssel. Noha kedveli a nőt, nem tűnik úgy, hogy kétségbeesetten ragaszkodna a társaságához. Mély hangja ellenére is van valami rideg egyszerűség a szavaiban. Ha ezek után mégis kap azokból a pofonokból, vagy tán faképnél hagyják, hát muszáj lesz egyedül meginnia a poharában maradt utolsó kortyokat. Talán valami erősebbet is rendel. Más esetben azonban elfogyasztja, mialatt a nő végez az étkezésével. A nedves szavakra egy lusta mosollyal válaszol, így Zitha ugyan láthatja, hogy az éjbőrű hegyes füleit nem kerülték el az elhangzottak, más reakció azonban nem érkezik tőle. Ráérősen megvárja az asztalánál, amíg a fél-elf visszatér a holmijával.*
- Legalább csinálhatnál neki egy jó napot. *vigyorodik el a kérdés okán.* Ha szerencsés helyre csöppensz, talán bevesznek harmadiknak. Ám legyen. Nem venném a lelkemre, ha eltévednél.
*Azzal összeszedi az egyik székre korábban lepakolt cuccait, és a lépcsőn maga elé engedve a félvért, elindul felfelé. Odafent megkeresi a megfelelő ajtószámot, és a kulcsot a zárba illeszti. Az halk kattanással enged, Ryldan pedig kitárja a szoba bejáratát társnőjének. Becsukja maguk mögött, a kulcsot belülről a lyukba illeszti. Bármi is a nő további terve, ő nem szándékozik a saját szobájának ajtajában várakozni. Leül az ágyra, és elkezdi kikapcsolni hosszúszárú csizmájának számos csatját.*
*A pofonok fenyegetését talán komolyan kellene vennie, talán nem. Nem ez lenne az első eset, hogy előbb megharapják, aztán felpofozzák. Előfordult már így, vagy éppen más sorrendben is. Bár nem ez a kedvenc időtöltése, de volt már rosszabb helyzetben. A vöröske szájából ráadásul az egésznek megvan a maga komikussága. Elvégre kettejük közül aligha nevezhető jelen pillanatban a sötételf a rámenősebbnek.*
- A megjegyzéseim is a szoba tartozékai, hercegnő. Mindketten tudjuk, hogy nem muszáj nálam éjszakáznod. *válaszolja könnyelmű nevetéssel. Noha kedveli a nőt, nem tűnik úgy, hogy kétségbeesetten ragaszkodna a társaságához. Mély hangja ellenére is van valami rideg egyszerűség a szavaiban. Ha ezek után mégis kap azokból a pofonokból, vagy tán faképnél hagyják, hát muszáj lesz egyedül meginnia a poharában maradt utolsó kortyokat. Talán valami erősebbet is rendel. Más esetben azonban elfogyasztja, mialatt a nő végez az étkezésével. A nedves szavakra egy lusta mosollyal válaszol, így Zitha ugyan láthatja, hogy az éjbőrű hegyes füleit nem kerülték el az elhangzottak, más reakció azonban nem érkezik tőle. Ráérősen megvárja az asztalánál, amíg a fél-elf visszatér a holmijával.*
- Legalább csinálhatnál neki egy jó napot. *vigyorodik el a kérdés okán.* Ha szerencsés helyre csöppensz, talán bevesznek harmadiknak. Ám legyen. Nem venném a lelkemre, ha eltévednél.
*Azzal összeszedi az egyik székre korábban lepakolt cuccait, és a lépcsőn maga elé engedve a félvért, elindul felfelé. Odafent megkeresi a megfelelő ajtószámot, és a kulcsot a zárba illeszti. Az halk kattanással enged, Ryldan pedig kitárja a szoba bejáratát társnőjének. Becsukja maguk mögött, a kulcsot belülről a lyukba illeszti. Bármi is a nő további terve, ő nem szándékozik a saját szobájának ajtajában várakozni. Leül az ágyra, és elkezdi kikapcsolni hosszúszárú csizmájának számos csatját.*
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-24 17:16:57
Üzenet elküldve: 2024-06-24 17:16:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Míg a gyermek főszabálya az, hogy a felnőttek, jelen esetben ő, mindent tud, vagy mindent jobban tud, addig az övé az, hogy nem áll szóba gyerekekkel. Félelmetesek és lehetetlen küldetés velük szót érteni. Nem mondhat amit akar, nem lehet igazán önmaga, mert még megtöri kis világukat. Nem neki való. Mégis úgy magyarázza azt, amit jóformán ő sem tud, hogy ne maradjon igazi hiány válasza nyomán, csak a képek, amiket elképzel a gyerek. Minden feltett kérdés után halálra ijed, hiszen kivételesen minden rezzenésére oda próbál figyelni, hogy most ne tegyen, vagy mondjon semmi rosszat. Mégsem olyan szörnyű, ha két lépés távolságról figyeli a kettősüket. Ösztönösen cselekedett vele végig, pedig az írmagja is hiányzik belőle az anyáskodásnak, legalábbis minden eddigi tudása szerint. Egyszer már megmentette az eséstől, az égési sérüléstől, na meg az éhségtől is. A világ egy szörnyű hely, hiszen pillanatok alatt meg tud változni benne minden.*
- Ó köszönöm.
*A dicséret már sokkal ismerősebb, azt élvezi. Mindegy mit, ha csak a nevét, akkor azt. Bár már titkon elvarázsolta az elf, most ismét szerzett magának néhány jó pontot. Hirtelen a kezét is elfelejti nyújtani, de megteszi és rácsodálkozik, hogy annyira szörnyű nevelést mégsem kaphatott, ha ilyen formaságokat ismer. Erős szorítás helyett, ahol demonstrálná, hogy kivel van dolga, csak lágyan fogja meg, szinte már simogat. Szeretné szemeit forgatni, mert pontosan tudja, hogy minden reakciójából hiányzik saját maga, pedig ez is ő. Csak nem köszönt eddig be soha.
Nekilátlak az ételnek, s csak figyeli, ahogy mohón tünteti el a húst, na meg a köretet, levegőt venni is alig van ideje, de megálljt próbál parancsolni a maga suta módján.*
- Megkóstolod ezt? Meg sem tudsz majd mozdulni, lassabban egyél már...
*Újabb anyáskodó mondat. Ha most lenne a közelében egy bunkósbot, azt valaki kezébe adná, hogy csapja agyon vele. Nem gyengülhet el. Inkább addig falatozik ő is, míg a fiú kipurcanva nem rimánkodik citromléért. Mit van mit tenni, kér egy kis vizet tele citrommal, hogy leöblíthesse a nagyobb mennyiséget, mint ami a gyomrában egyáltalán elférhet. Ebből még baj lesz. Ha a gyerek okádni fog, ő bizton elsírja magát és vele együtt űzi majd ő is.*
- Egészségedre. *Figyeli, hogy nem-e ette túl magát, de még tud beszélni. Habár le sem érhetett az a mennyiség.*
- Keresni kell neked egy helyet, ahol alhatsz. Tényleg nincs, akihez fordulhatnánk?
*Nem teljesen hülye, sejti, hogy nincs, de a remény hal meg utoljára. Talán már nem ered meg a könnye a kérdéstől, na meg úgysem hagyja egyedül, de valamit ki fog találni. Kutat agya legmélyén elég erőteljesen, ekkor sejlik fel egy kifüggesztett hirdetés, amit nemrégiben látott, s magában ki is nevetett, hogy nem a megfelelő munka lenne neki. Nevelő. Nevelni gyerekeket szokás, talán ez lehet a megoldás is, mégis... nem nagyon akarja még elereszteni. Ostoba érzések. *
*Míg a gyermek főszabálya az, hogy a felnőttek, jelen esetben ő, mindent tud, vagy mindent jobban tud, addig az övé az, hogy nem áll szóba gyerekekkel. Félelmetesek és lehetetlen küldetés velük szót érteni. Nem mondhat amit akar, nem lehet igazán önmaga, mert még megtöri kis világukat. Nem neki való. Mégis úgy magyarázza azt, amit jóformán ő sem tud, hogy ne maradjon igazi hiány válasza nyomán, csak a képek, amiket elképzel a gyerek. Minden feltett kérdés után halálra ijed, hiszen kivételesen minden rezzenésére oda próbál figyelni, hogy most ne tegyen, vagy mondjon semmi rosszat. Mégsem olyan szörnyű, ha két lépés távolságról figyeli a kettősüket. Ösztönösen cselekedett vele végig, pedig az írmagja is hiányzik belőle az anyáskodásnak, legalábbis minden eddigi tudása szerint. Egyszer már megmentette az eséstől, az égési sérüléstől, na meg az éhségtől is. A világ egy szörnyű hely, hiszen pillanatok alatt meg tud változni benne minden.*
- Ó köszönöm.
*A dicséret már sokkal ismerősebb, azt élvezi. Mindegy mit, ha csak a nevét, akkor azt. Bár már titkon elvarázsolta az elf, most ismét szerzett magának néhány jó pontot. Hirtelen a kezét is elfelejti nyújtani, de megteszi és rácsodálkozik, hogy annyira szörnyű nevelést mégsem kaphatott, ha ilyen formaságokat ismer. Erős szorítás helyett, ahol demonstrálná, hogy kivel van dolga, csak lágyan fogja meg, szinte már simogat. Szeretné szemeit forgatni, mert pontosan tudja, hogy minden reakciójából hiányzik saját maga, pedig ez is ő. Csak nem köszönt eddig be soha.
Nekilátlak az ételnek, s csak figyeli, ahogy mohón tünteti el a húst, na meg a köretet, levegőt venni is alig van ideje, de megálljt próbál parancsolni a maga suta módján.*
- Megkóstolod ezt? Meg sem tudsz majd mozdulni, lassabban egyél már...
*Újabb anyáskodó mondat. Ha most lenne a közelében egy bunkósbot, azt valaki kezébe adná, hogy csapja agyon vele. Nem gyengülhet el. Inkább addig falatozik ő is, míg a fiú kipurcanva nem rimánkodik citromléért. Mit van mit tenni, kér egy kis vizet tele citrommal, hogy leöblíthesse a nagyobb mennyiséget, mint ami a gyomrában egyáltalán elférhet. Ebből még baj lesz. Ha a gyerek okádni fog, ő bizton elsírja magát és vele együtt űzi majd ő is.*
- Egészségedre. *Figyeli, hogy nem-e ette túl magát, de még tud beszélni. Habár le sem érhetett az a mennyiség.*
- Keresni kell neked egy helyet, ahol alhatsz. Tényleg nincs, akihez fordulhatnánk?
*Nem teljesen hülye, sejti, hogy nincs, de a remény hal meg utoljára. Talán már nem ered meg a könnye a kérdéstől, na meg úgysem hagyja egyedül, de valamit ki fog találni. Kutat agya legmélyén elég erőteljesen, ekkor sejlik fel egy kifüggesztett hirdetés, amit nemrégiben látott, s magában ki is nevetett, hogy nem a megfelelő munka lenne neki. Nevelő. Nevelni gyerekeket szokás, talán ez lehet a megoldás is, mégis... nem nagyon akarja még elereszteni. Ostoba érzések. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659