Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 267 (5321. - 5340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5340. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:17:19
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:17:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Valóban mókás, hogy talán mindkét fél meg van győződve arról, hogy ő a nagyobb vadász, s magabiztosan, saját felsőbbrendűségükről meggyőződve kerülgetik, kóstolgatják egymást. De majd az idő, sors, istenek, vagy ki hogy nevezi, majd eldönti a játék végkimenetelét. Addig is sok izgalmas pillanat vár még rájuk.*
- Ugyan, túloz, kedves Merchen. Bizonyára számtalan hozzám hasonló nő él ebben a városban, s bőven akad különb teremtés is.
*Szerénységet mímel, szemeit is lesüti, bár szavaiban tényleg akad igazság. Sosem gondolta magát különlegesebbnek, értékesebbnek, mint az átlag, csak egyszerűen más az értékrendje. Bár műveltsége talán valóban sokrétűbb és mélyebb, mint a legtöbb városi hölgynek, modora kristállyá csiszolódott a hosszú évtizedek alatt, rengeteg olyan dolognak van híján, ami az egyszerű nőket széppé és kívánatossá teszi. Bár külsőre tetszetős, csinos, mégis csak egy szégyentelen, ragaszkodni, s talán szeretni is képtelen Sellő, aki bárkivel el tudja hitetni egy éjszaka erejéig, hogy ő számára a legfontosabb. Aztán másnap már megint mással hentereg, mindezt a legkisebb bűntudat nélkül. Azért ezek a tulajdonságok máris nem annyira csábítóak, mint egy szerény, lelkiismeretes, ártatlan leány.
De szerencséjére a tündér láthatóan pont ezt a fajtát keresi, s talán maga is tisztában van azzal, hogy pár napos ismeretsége az elffel csupán futó kaland lesz, egy kellemes emlék.*
- A vonzalom nincs időhöz kötve. Sokszor már az első gesztusokból, szavakból le lehet szűrni, milyen szándékokkal közeledik valaki.
*Kacsint Merchenre kacéran. Persze világért sem gondolná a férfiról, hogy ő az az erőszakos hódító lenne.*
- Valóban nem ismerem régóta, de annyit már le mertem szűrni, hogy modora kifogástalan, udvarias, tudja, hogy kell bánni a szavakkal. Ez pedig tetszik, hisz a szavak csodálatos dolgok, s rendkívüli erejük lehet, ha értenek megformázásukhoz. De oly kevesen vannak, akik értik ezt a művészetet.
*Nem kerüli el a figyelmét a szokatlanul meleg bőr, meg is lepődik, mikor megérinti a férfit, de ennek nem adja látható jelét. Hallott már ilyen furcsaságokról, egyszer volt egy vendége, akinek még a fülledt, forró szobában is jéghideg maradt a bőre.
Ez a melegség meg még kellemes is neki, hamar megszokja.*
- Igen, bevallom, aggódtam is kicsit, hogy miként fogok eligazodni egyedül. De ha már idejöttem elütni az időm, van pár dolog, amiért hálás lenne a férjem, ha beszerezném, vagy megérdeklődném.
*Immár úgy mondja ki a "férjem" szót, hogy csak egy röpke pillanatra süti le tekintetét, nem komorul bűntudatba az egész arca. Merchen egyértelműen a tudtára adta, hogy nem zavarja, s nem is érdekli, honnan menekül a nő, csakis az itt, és most számít.*
*Valóban mókás, hogy talán mindkét fél meg van győződve arról, hogy ő a nagyobb vadász, s magabiztosan, saját felsőbbrendűségükről meggyőződve kerülgetik, kóstolgatják egymást. De majd az idő, sors, istenek, vagy ki hogy nevezi, majd eldönti a játék végkimenetelét. Addig is sok izgalmas pillanat vár még rájuk.*
- Ugyan, túloz, kedves Merchen. Bizonyára számtalan hozzám hasonló nő él ebben a városban, s bőven akad különb teremtés is.
*Szerénységet mímel, szemeit is lesüti, bár szavaiban tényleg akad igazság. Sosem gondolta magát különlegesebbnek, értékesebbnek, mint az átlag, csak egyszerűen más az értékrendje. Bár műveltsége talán valóban sokrétűbb és mélyebb, mint a legtöbb városi hölgynek, modora kristállyá csiszolódott a hosszú évtizedek alatt, rengeteg olyan dolognak van híján, ami az egyszerű nőket széppé és kívánatossá teszi. Bár külsőre tetszetős, csinos, mégis csak egy szégyentelen, ragaszkodni, s talán szeretni is képtelen Sellő, aki bárkivel el tudja hitetni egy éjszaka erejéig, hogy ő számára a legfontosabb. Aztán másnap már megint mással hentereg, mindezt a legkisebb bűntudat nélkül. Azért ezek a tulajdonságok máris nem annyira csábítóak, mint egy szerény, lelkiismeretes, ártatlan leány.
De szerencséjére a tündér láthatóan pont ezt a fajtát keresi, s talán maga is tisztában van azzal, hogy pár napos ismeretsége az elffel csupán futó kaland lesz, egy kellemes emlék.*
- A vonzalom nincs időhöz kötve. Sokszor már az első gesztusokból, szavakból le lehet szűrni, milyen szándékokkal közeledik valaki.
*Kacsint Merchenre kacéran. Persze világért sem gondolná a férfiról, hogy ő az az erőszakos hódító lenne.*
- Valóban nem ismerem régóta, de annyit már le mertem szűrni, hogy modora kifogástalan, udvarias, tudja, hogy kell bánni a szavakkal. Ez pedig tetszik, hisz a szavak csodálatos dolgok, s rendkívüli erejük lehet, ha értenek megformázásukhoz. De oly kevesen vannak, akik értik ezt a művészetet.
*Nem kerüli el a figyelmét a szokatlanul meleg bőr, meg is lepődik, mikor megérinti a férfit, de ennek nem adja látható jelét. Hallott már ilyen furcsaságokról, egyszer volt egy vendége, akinek még a fülledt, forró szobában is jéghideg maradt a bőre.
Ez a melegség meg még kellemes is neki, hamar megszokja.*
- Igen, bevallom, aggódtam is kicsit, hogy miként fogok eligazodni egyedül. De ha már idejöttem elütni az időm, van pár dolog, amiért hálás lenne a férjem, ha beszerezném, vagy megérdeklődném.
*Immár úgy mondja ki a "férjem" szót, hogy csak egy röpke pillanatra süti le tekintetét, nem komorul bűntudatba az egész arca. Merchen egyértelműen a tudtára adta, hogy nem zavarja, s nem is érdekli, honnan menekül a nő, csakis az itt, és most számít.*
5339. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-01 13:19:33
Üzenet elküldve: 2021-03-01 13:19:33
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
//Amma, amma, amma//
*Egy jó pultos tudjon dolgokat és a jelek szerint Mik tényleg érti a dolgát. Akkor is, ha az elmúlt napokat nem a fogadóban töltötte.
Miközben meséli, hogy merre jártak, feltűnik Yezának a szóhasználat, amire rá is kérdez. A pultos fiú pedig igyekszik javítani, nehogy félreértés legyen.*
- Dehogy. *Mondja gyorsan és mellé legyint is, hogy egyértelmű legyen.*
- Egy hintóban, épségben és egészségben. Már amennyire lehetett. *Teszi hozzá. Nem tudja, mennyire van tisztában a vörös az elmúlt napok eseményeivel.
A közben kibontakozó bohózat csak Yezának mókás, mert Mik úgy érzi magát, mint szajha a gyóntatószékben. Zavarba jön, csinál dolgokat, aminek a végén a padlóról kell feltörölnie egy jó pohár vizet vörös füllel.*
- Mi? Hogy ki? Jah, Win... Winyra. *Sajnos a zavartságtól még csak tettetni sem tud, így Yeza pontosan láthatja, hogy tudja, a vörös lány miről beszél.
Amikor pedig kiderül, vagyis Mik úgy gondolja, hogy Yeza valóban hallotta őket a Kalmárlak szintjén, megsemmisülve emelkedik fel kezében a nedves ronggyal. Annyi lélekjelenléte sincs, hogy megvédje magát, pedig a vörös felkínálja a lehetőséget. A "kujon" jelzőnél pedig már csak a füle nem füstöl zavarában.
Sajnos az Arját érintő kérdésekre nem kap kielégítő választ, sőt, Yeza teljességgel összezavarja amikor Aztyant is bevonja. Már arra gondol, hogy az intéző is észrevette, hogy mi történt közte és Win között. A félelmének hullámai átcsapnak tudatának védművein.*
- Micsoda? *Nyöszörgi kétségbeesetten.
Szerencse vagy szerencsétlenség, de ekkor motoszkálást hall és mint valami mentőöv, úgy fordul a hang irányába. Kiderül, hogy a gyermek az, aki a pult felé kaparászik répadarabos kis kezeivel. Az érthetetlen szó ellenére is kimozdítva Miket addigi kétségbeeséséből. A poharak felé nyúlkálásból arra következtet, hogy talán a fiócska szomjas lett.*
- Mindjárt. *Elhúzza a poharakat és gyorsan kerít egy bögrét, amibe már kihűlt teát tölt, amit mézzel édesített korábban.*
- Nem tudod, kié ez a gyerek? *Kérdi terelve a figyelmet magáról és a nőügyeiről, de látszik rajta, hogy nem nagyon tudta teljesen elterelni a figyelmét.*
- Arja olyan furán viselkedett velem. *Motyogja Yezának, ahogy megitatni készül a kisfiút óvatos, gyakorlatlan mozdulatokkal.*
//Amma, amma, amma//
*Egy jó pultos tudjon dolgokat és a jelek szerint Mik tényleg érti a dolgát. Akkor is, ha az elmúlt napokat nem a fogadóban töltötte.
Miközben meséli, hogy merre jártak, feltűnik Yezának a szóhasználat, amire rá is kérdez. A pultos fiú pedig igyekszik javítani, nehogy félreértés legyen.*
- Dehogy. *Mondja gyorsan és mellé legyint is, hogy egyértelmű legyen.*
- Egy hintóban, épségben és egészségben. Már amennyire lehetett. *Teszi hozzá. Nem tudja, mennyire van tisztában a vörös az elmúlt napok eseményeivel.
A közben kibontakozó bohózat csak Yezának mókás, mert Mik úgy érzi magát, mint szajha a gyóntatószékben. Zavarba jön, csinál dolgokat, aminek a végén a padlóról kell feltörölnie egy jó pohár vizet vörös füllel.*
- Mi? Hogy ki? Jah, Win... Winyra. *Sajnos a zavartságtól még csak tettetni sem tud, így Yeza pontosan láthatja, hogy tudja, a vörös lány miről beszél.
Amikor pedig kiderül, vagyis Mik úgy gondolja, hogy Yeza valóban hallotta őket a Kalmárlak szintjén, megsemmisülve emelkedik fel kezében a nedves ronggyal. Annyi lélekjelenléte sincs, hogy megvédje magát, pedig a vörös felkínálja a lehetőséget. A "kujon" jelzőnél pedig már csak a füle nem füstöl zavarában.
Sajnos az Arját érintő kérdésekre nem kap kielégítő választ, sőt, Yeza teljességgel összezavarja amikor Aztyant is bevonja. Már arra gondol, hogy az intéző is észrevette, hogy mi történt közte és Win között. A félelmének hullámai átcsapnak tudatának védművein.*
- Micsoda? *Nyöszörgi kétségbeesetten.
Szerencse vagy szerencsétlenség, de ekkor motoszkálást hall és mint valami mentőöv, úgy fordul a hang irányába. Kiderül, hogy a gyermek az, aki a pult felé kaparászik répadarabos kis kezeivel. Az érthetetlen szó ellenére is kimozdítva Miket addigi kétségbeeséséből. A poharak felé nyúlkálásból arra következtet, hogy talán a fiócska szomjas lett.*
- Mindjárt. *Elhúzza a poharakat és gyorsan kerít egy bögrét, amibe már kihűlt teát tölt, amit mézzel édesített korábban.*
- Nem tudod, kié ez a gyerek? *Kérdi terelve a figyelmet magáról és a nőügyeiről, de látszik rajta, hogy nem nagyon tudta teljesen elterelni a figyelmét.*
- Arja olyan furán viselkedett velem. *Motyogja Yezának, ahogy megitatni készül a kisfiút óvatos, gyakorlatlan mozdulatokkal.*
5338. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-27 00:14:50
Üzenet elküldve: 2021-02-27 00:14:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Amma, amma, amma//
//Mik figyelmébe//
*Összességében nem mondhatni, hogy Andorellan, új kis vendégük sok vizet zavar a fogadóban. Xavy trükkje beválik, a kisembert a finom falatok ígérete a közös térbe csalogatja, és két markával neki is áll falatozgatni az ülőkéről. Jó, azért nem olyan ügyes, néhány kis kenyérdarab így is a padlón landol, de ez már annak a fejfájása, aki utána sepreget majd. Ami pedig a szaftot illeti, nos, az egyhamar a kisfiú arcára és kezére is kerül bőven, de Rellan nem hagyja kárba veszni: időnként nagyokat cuppantva lenyalja.*
- Mmm! *Örömködik csak úgy a maga szórakoztatására. Anyukája mondta ezt, mikor meg akarta győzni róla, hogy az almaszósz igenis finom.
Ahogy telik az idő, a laktatós falatok egészen elbódítják. Még arról is megfeledkezik, hogy "Savii" elment, Mik felbukkanására pedig egészen különösen, távolságtartóan reagál. Amint a férfi felbukkan, csak csodálkozva (vagy ijedten?) a szemébe néz, ezután pedig se szó, se beszéd, eszeget tovább, mintha mi sem történt volna.
Igen ám, de a jéppa is elfogy egyszer, ő pedig inna is valamit. Körülötte mindenki ezt teszi. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve feltérdel az ülőkére, majd addig-addig csimpaszkodik a pult felé, míg veszélyesen közel nem kerül egy pohárhoz. Mutatóujjával rábök egyet.*
- Ivójétt! *Magyarázza magának, de aztán hangosan is megismétli, hogy más is jól hallja.* Ivóójéétt. Kéjje. *Izeg-mozog, és úgy tűnik, lassan rá is teszi kis szaftos mancsát.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.27 00:15:36
//Mik figyelmébe//
*Összességében nem mondhatni, hogy Andorellan, új kis vendégük sok vizet zavar a fogadóban. Xavy trükkje beválik, a kisembert a finom falatok ígérete a közös térbe csalogatja, és két markával neki is áll falatozgatni az ülőkéről. Jó, azért nem olyan ügyes, néhány kis kenyérdarab így is a padlón landol, de ez már annak a fejfájása, aki utána sepreget majd. Ami pedig a szaftot illeti, nos, az egyhamar a kisfiú arcára és kezére is kerül bőven, de Rellan nem hagyja kárba veszni: időnként nagyokat cuppantva lenyalja.*
- Mmm! *Örömködik csak úgy a maga szórakoztatására. Anyukája mondta ezt, mikor meg akarta győzni róla, hogy az almaszósz igenis finom.
Ahogy telik az idő, a laktatós falatok egészen elbódítják. Még arról is megfeledkezik, hogy "Savii" elment, Mik felbukkanására pedig egészen különösen, távolságtartóan reagál. Amint a férfi felbukkan, csak csodálkozva (vagy ijedten?) a szemébe néz, ezután pedig se szó, se beszéd, eszeget tovább, mintha mi sem történt volna.
Igen ám, de a jéppa is elfogy egyszer, ő pedig inna is valamit. Körülötte mindenki ezt teszi. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve feltérdel az ülőkére, majd addig-addig csimpaszkodik a pult felé, míg veszélyesen közel nem kerül egy pohárhoz. Mutatóujjával rábök egyet.*
- Ivójétt! *Magyarázza magának, de aztán hangosan is megismétli, hogy más is jól hallja.* Ivóójéétt. Kéjje. *Izeg-mozog, és úgy tűnik, lassan rá is teszi kis szaftos mancsát.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.27 00:15:36
5337. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-26 19:14:26
Üzenet elküldve: 2021-02-26 19:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Milyen hálás dolog is az, mikor a vad is vadásznak hiszi magát, vagy éppen fordítva? Nehéz lenne megmondani ebben a helyzetben, hogy igazából ki érezheti magát győztesnek, s talán ismét Teysus dörzsölheti a markát elégetetten, hogy egyenlőséget láthat a világ egy apró pontjában, hisz jóllehet, hogy bár egyikük sem teljesen őszinte a másikkal, mégis valahogy megértik egymást, rátalálnak egymásra, talán éppen ezért. Merchen maga is úgy érzi, hogy remek estének néz elébe, pedig csak egy félig átaludt éjszakára számított, magányosan, hogy reggel ismét nekivághasson a napnak, de az élet közbeszólt. Folyton ezt teszi, és milyen jól teszi! Egyébként is lételeme a tettetett rögtönzöttség, mert bár soha nem említi senkinek, tervek ezrei várnak a fejében arra a bizonyos pillanatra, s talán az egyik önző kis terve, ami nem mutat túl saját ösztöneinek hajkurászásánál, talán ma épp ezt igyekszik valóra váltani.*
-Hízeleg, kedvesem, hízeleg. Sajnos néha sokkal unalmasabb dolgokba kell fektetnem az estéimet, nem akad mindig alkalom az efféle szórakozásra. Bár ez talán akkor is igaz lenne, ha minden estémet itt tölteném. Nehezen találhatnék önhöz foghatót.
*Egy pár kedves szó még sosem ártott semminek, így ezzel, mivel egyébként is ingyen van, nem szeret fukarkodni.*
-Úgy véli?
*Kérdez vissza egy apró mosollyal az arcán a csábítás dolgára.*
-Pedig még éppen csak, hogy találkoztunk.
*Szándékosan művien úgy tesz, mintha megvakarná a nemlétező szakállát, majd halkan felkuncog. Természetesen nem nevezhetné magát férfinak, ha nem esnének jól neki azok az apró jelzések, amikkel Yath igyekszik levenni a lábáról, és ellenállni sem igazán szeretne ezeknek, így készségesen fürdőzik bennük. Merchen kezét amikor megérinti, érezheti, hogy igazán meleg, majdhogynem forró a bőre, ez egy családi vonás a Feiy házban. Csöppet sem zavarja, hogy magasabb tőle a hölgye, igazán hozzászokott már ehhez, viszont így remek alkalma nyílik, hogy legeltethesse szemét a szép ruhán, s azon, ami alatta bújhat. Nem is igen titkolja ezt a tettét, könnyen észrevehetően veszik el az apró részletekben és a buja gondolataiban.*
-Pompás!
*Mondja rögtön, s szemében mintha őszinte öröm fénye gyúlna, ám mikor a fontosabb elintéznivaló megüti a fülét, és az, hogy a segítségére lehet kedvesének, még inkább fényleni látszik az az aprócska fény.*
-Ó. Akkor ezt ügyesen eltaláltam, azt hiszem.
*Szerénykedik egy picit, bár talán ez sosem volt az erőssége igazán.*
-Állok szolgálatára, kedves. Tudja sok zsivány él errefelé, nem lehet csak úgy megbízni senkiben, főleg nem a piacon, és helyismeret nélkül.
*Mélyen meghajol, kezét pedig a levegőbe emeli, mint ahogy az előadók szoktak köszönetet mondani a hálás közönségnek, miután óva inti, és igyekszik ezzel is kicsit a saját fontosságát erősíteni.*
-De egyet se féljen, hisz már nincs egyedül, ha szabad ezt mondanom.
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 19:14:36
*Milyen hálás dolog is az, mikor a vad is vadásznak hiszi magát, vagy éppen fordítva? Nehéz lenne megmondani ebben a helyzetben, hogy igazából ki érezheti magát győztesnek, s talán ismét Teysus dörzsölheti a markát elégetetten, hogy egyenlőséget láthat a világ egy apró pontjában, hisz jóllehet, hogy bár egyikük sem teljesen őszinte a másikkal, mégis valahogy megértik egymást, rátalálnak egymásra, talán éppen ezért. Merchen maga is úgy érzi, hogy remek estének néz elébe, pedig csak egy félig átaludt éjszakára számított, magányosan, hogy reggel ismét nekivághasson a napnak, de az élet közbeszólt. Folyton ezt teszi, és milyen jól teszi! Egyébként is lételeme a tettetett rögtönzöttség, mert bár soha nem említi senkinek, tervek ezrei várnak a fejében arra a bizonyos pillanatra, s talán az egyik önző kis terve, ami nem mutat túl saját ösztöneinek hajkurászásánál, talán ma épp ezt igyekszik valóra váltani.*
-Hízeleg, kedvesem, hízeleg. Sajnos néha sokkal unalmasabb dolgokba kell fektetnem az estéimet, nem akad mindig alkalom az efféle szórakozásra. Bár ez talán akkor is igaz lenne, ha minden estémet itt tölteném. Nehezen találhatnék önhöz foghatót.
*Egy pár kedves szó még sosem ártott semminek, így ezzel, mivel egyébként is ingyen van, nem szeret fukarkodni.*
-Úgy véli?
*Kérdez vissza egy apró mosollyal az arcán a csábítás dolgára.*
-Pedig még éppen csak, hogy találkoztunk.
*Szándékosan művien úgy tesz, mintha megvakarná a nemlétező szakállát, majd halkan felkuncog. Természetesen nem nevezhetné magát férfinak, ha nem esnének jól neki azok az apró jelzések, amikkel Yath igyekszik levenni a lábáról, és ellenállni sem igazán szeretne ezeknek, így készségesen fürdőzik bennük. Merchen kezét amikor megérinti, érezheti, hogy igazán meleg, majdhogynem forró a bőre, ez egy családi vonás a Feiy házban. Csöppet sem zavarja, hogy magasabb tőle a hölgye, igazán hozzászokott már ehhez, viszont így remek alkalma nyílik, hogy legeltethesse szemét a szép ruhán, s azon, ami alatta bújhat. Nem is igen titkolja ezt a tettét, könnyen észrevehetően veszik el az apró részletekben és a buja gondolataiban.*
-Pompás!
*Mondja rögtön, s szemében mintha őszinte öröm fénye gyúlna, ám mikor a fontosabb elintéznivaló megüti a fülét, és az, hogy a segítségére lehet kedvesének, még inkább fényleni látszik az az aprócska fény.*
-Ó. Akkor ezt ügyesen eltaláltam, azt hiszem.
*Szerénykedik egy picit, bár talán ez sosem volt az erőssége igazán.*
-Állok szolgálatára, kedves. Tudja sok zsivány él errefelé, nem lehet csak úgy megbízni senkiben, főleg nem a piacon, és helyismeret nélkül.
*Mélyen meghajol, kezét pedig a levegőbe emeli, mint ahogy az előadók szoktak köszönetet mondani a hálás közönségnek, miután óva inti, és igyekszik ezzel is kicsit a saját fontosságát erősíteni.*
-De egyet se féljen, hisz már nincs egyedül, ha szabad ezt mondanom.
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 19:14:36
5336. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-26 11:19:37
Üzenet elküldve: 2021-02-26 11:19:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A teljesítményére vonatkozó rövid ám velős megjegyzést egy vállrándítással nyugtázza, melyhez még pimasz vigyorral bátorkodik hozzáfűzni a kicsit sem agyonhasznált kifejezést, miszerint:*
- Gyakorlat teszi a mestert.
*Hatalmasat nyújtózik, gondosan ügyelve arra, hogy karjai elkerüljék az oldalán ülőket, majd egyik kezét a szék támláján felejtve elnyúlik a székén már-már fekvő pozíciót felvéve az ülőalkalmatosságon.*
- Szerintem a jó magaviselettel már elkéstem.
*A félelf sokatmondóan Relre sandít, majd hatra dönti a fejét. Szemét behunja s rövid ideig egy hang, annyi sem hagyja el ajkait. Tán úrrá lett rajta a fáradtság? Nos, ezen kérdést megerősítően el is ereszt egy határozottan fáradt sóhajt. Lustán emeli fel fejét, s ismét végigtekint a társaságon, miközben arcára visszakanyarodik a kaján vigyor.*
- Mindenesetre úgy vélem megérdemlem. A röhögésetek valószínűleg a Pegazusban is hallotta mindenki. Kis híján füstbe ment a gondosan kivitelezett akcióm.
*Ajkait egy újabb sóhaj hagyja el, ez azonban jelen esetben kiürült kupájának szól, melynek nemrégiben felfedett alját szomorú, kölyökkutyát megszégyenítő nézéssel bámul, vonásairól pedig ezúttal tisztán leolvasható mi jár a fejében.*
~Rendeljek még egyet?~
*Sokáig azonban nem töri a fejét ezen, ugyanis amint szóba jön egy újabb tánc lehetősége, mintha új erőre kapna tekintetében őszinte lelkesedéssel figyeli a Nalret és Ysa beszélgetését. Mindezt csendben, egészen addig míg úgy nem dönt, ideje hozzászólni a konverzációhoz.*
- Loronra mondom, ez egy kiváló ötlet.
*Mondja elsősorban a tündérnek.*
- Viszont ennek ellenére én is megfontolnám kettejük… *Tekintete előbb Deronra, majd Relre vándorol.* - Állapotára való tekintettel.
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A teljesítményére vonatkozó rövid ám velős megjegyzést egy vállrándítással nyugtázza, melyhez még pimasz vigyorral bátorkodik hozzáfűzni a kicsit sem agyonhasznált kifejezést, miszerint:*
- Gyakorlat teszi a mestert.
*Hatalmasat nyújtózik, gondosan ügyelve arra, hogy karjai elkerüljék az oldalán ülőket, majd egyik kezét a szék támláján felejtve elnyúlik a székén már-már fekvő pozíciót felvéve az ülőalkalmatosságon.*
- Szerintem a jó magaviselettel már elkéstem.
*A félelf sokatmondóan Relre sandít, majd hatra dönti a fejét. Szemét behunja s rövid ideig egy hang, annyi sem hagyja el ajkait. Tán úrrá lett rajta a fáradtság? Nos, ezen kérdést megerősítően el is ereszt egy határozottan fáradt sóhajt. Lustán emeli fel fejét, s ismét végigtekint a társaságon, miközben arcára visszakanyarodik a kaján vigyor.*
- Mindenesetre úgy vélem megérdemlem. A röhögésetek valószínűleg a Pegazusban is hallotta mindenki. Kis híján füstbe ment a gondosan kivitelezett akcióm.
*Ajkait egy újabb sóhaj hagyja el, ez azonban jelen esetben kiürült kupájának szól, melynek nemrégiben felfedett alját szomorú, kölyökkutyát megszégyenítő nézéssel bámul, vonásairól pedig ezúttal tisztán leolvasható mi jár a fejében.*
~Rendeljek még egyet?~
*Sokáig azonban nem töri a fejét ezen, ugyanis amint szóba jön egy újabb tánc lehetősége, mintha új erőre kapna tekintetében őszinte lelkesedéssel figyeli a Nalret és Ysa beszélgetését. Mindezt csendben, egészen addig míg úgy nem dönt, ideje hozzászólni a konverzációhoz.*
- Loronra mondom, ez egy kiváló ötlet.
*Mondja elsősorban a tündérnek.*
- Viszont ennek ellenére én is megfontolnám kettejük… *Tekintete előbb Deronra, majd Relre vándorol.* - Állapotára való tekintettel.
5335. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-26 09:51:30
Üzenet elküldve: 2021-02-26 09:51:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
*Ezt már szereti! Mikarr valóságos kincs a jelek szerint ebben a ki-merre kérdéskörben gomolygó talányok tekintetében.*
- Ó *konstatálja a kiruccanás tényét, aztán azért csak feljebb szökik a szemöldöke, amikor az okára is fény derül.* - Vissza_szállítottátok_? Egek! De ugye nem darabokban vagy ilyesmi? *kérdi, a témának megfelelően közelebb hajolva és hozzá halkítva a hangját is. Nagyon bizarrul hat a számára ez a megfogalmazás, bár az tény, hogy a Levegő Városában van pár kifejezés meg szófordulat, ami elüt a Wegtorenben megszokottaktól.
Ahogy a kérdések Arjához érnek, elkezd kibontakozni egy nagyon szórakoztató bohózat, amibe Yeza először csak cseppenti, aztán egy határozott mozdulattal burítja a pultosfiút mind jobban zavarba ejtő megjegyzéseket. A vörös már az ajkát harapja, hogy a mosolygása ne bukjon át nevetésbe. Míg Mikarr feltörölgeti a kiöntött vizet, Yeza nyugodt szemlélődéssel figyel a pulton támaszkodva.*
- Ne szerénykedj. Láttam azt az összemosolygást a parfümárus dekoltázs-hercegnővel. Úgy szikrázott köztetek a levegő, hogy még a dokkmunkásokat is vakította a Kikötőben. Márpedig olyan bucira vert ábrázattal ezt összehozni, hát, nem semmi. *Feltételezhetné, hogy ismerték egymást korábbról, de ha úgy lenne, talán kerített volna neki egy kis bizalmi hátszelet, amikor Aztyannak említette. Persze sosem lehet tudni.* - Nem mernék rá megesküdni, de fent a folyosón mintha úgy hallottam volna, hogy azokból a szikrákból tűz is lett *kacsint pajkos elismeréssel.* - De sokan járnak ide. Akárki lehetett *hessegeti el a feltételezést egy laza vállvonással. Persze azért nem teljesen.* - Kujon *susogja halkan az arcára visszaszökő vigyorgás árnyékában, mikor Mik már kezdett volna megnyugodni, hogy a dolgokat szépen bele lehet rázni az általánosítás diszkrét vermébe. A sürgető kérdezősködésre Yeza kicsit meghőköl és mamlaszosan nyúlós vállvonogatásra vált a beszédessége.*
- Hát... ismered *motyogja leszegett pillantással. Kezei között zavartan gyűrögeti a konyharuhát, de a szája szegletében fel-felüti a fejét a pajzán mosolygás.* - Tudod. Mindig mond... ezt-azt. *Felpillant a másikra, miközben kicsit ismét megered a nyelve.* - A minap Aztyant mosolyogta meg kicsit, hogy alig mutatott a derék intézőnek pár új trükköt, de jól megizzasztotta. És te? Neked mondott valamit?
*Ezt már szereti! Mikarr valóságos kincs a jelek szerint ebben a ki-merre kérdéskörben gomolygó talányok tekintetében.*
- Ó *konstatálja a kiruccanás tényét, aztán azért csak feljebb szökik a szemöldöke, amikor az okára is fény derül.* - Vissza_szállítottátok_? Egek! De ugye nem darabokban vagy ilyesmi? *kérdi, a témának megfelelően közelebb hajolva és hozzá halkítva a hangját is. Nagyon bizarrul hat a számára ez a megfogalmazás, bár az tény, hogy a Levegő Városában van pár kifejezés meg szófordulat, ami elüt a Wegtorenben megszokottaktól.
Ahogy a kérdések Arjához érnek, elkezd kibontakozni egy nagyon szórakoztató bohózat, amibe Yeza először csak cseppenti, aztán egy határozott mozdulattal burítja a pultosfiút mind jobban zavarba ejtő megjegyzéseket. A vörös már az ajkát harapja, hogy a mosolygása ne bukjon át nevetésbe. Míg Mikarr feltörölgeti a kiöntött vizet, Yeza nyugodt szemlélődéssel figyel a pulton támaszkodva.*
- Ne szerénykedj. Láttam azt az összemosolygást a parfümárus dekoltázs-hercegnővel. Úgy szikrázott köztetek a levegő, hogy még a dokkmunkásokat is vakította a Kikötőben. Márpedig olyan bucira vert ábrázattal ezt összehozni, hát, nem semmi. *Feltételezhetné, hogy ismerték egymást korábbról, de ha úgy lenne, talán kerített volna neki egy kis bizalmi hátszelet, amikor Aztyannak említette. Persze sosem lehet tudni.* - Nem mernék rá megesküdni, de fent a folyosón mintha úgy hallottam volna, hogy azokból a szikrákból tűz is lett *kacsint pajkos elismeréssel.* - De sokan járnak ide. Akárki lehetett *hessegeti el a feltételezést egy laza vállvonással. Persze azért nem teljesen.* - Kujon *susogja halkan az arcára visszaszökő vigyorgás árnyékában, mikor Mik már kezdett volna megnyugodni, hogy a dolgokat szépen bele lehet rázni az általánosítás diszkrét vermébe. A sürgető kérdezősködésre Yeza kicsit meghőköl és mamlaszosan nyúlós vállvonogatásra vált a beszédessége.*
- Hát... ismered *motyogja leszegett pillantással. Kezei között zavartan gyűrögeti a konyharuhát, de a szája szegletében fel-felüti a fejét a pajzán mosolygás.* - Tudod. Mindig mond... ezt-azt. *Felpillant a másikra, miközben kicsit ismét megered a nyelve.* - A minap Aztyant mosolyogta meg kicsit, hogy alig mutatott a derék intézőnek pár új trükköt, de jól megizzasztotta. És te? Neked mondott valamit?
5334. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:11:36
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:11:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Élvezi, amikor úgy érzi, fürdőzik a figyelemben és csodálatban. Talán ez az a dolog, ami leginkább élteti Yathlanaet, főleg a büszke ragadozó énjét. Egészen kisgyermekkorától kezdve azért tanult, azért élt, hogy felhívja magára a figyelmet, s elnyerje a nagyérdemű áhítatos rajongását. S bár kifinomult, udvarias, s néha gyermekien lelkes természete miatt könnyen tűnhet szerény lelkű teremtésnek, valójában lételeme a figyelem, s ezt magának is rég beismerte. Ezért lett zenész, táncos, végül Sellő, s ki tudja, még mi mindent tartogatnak számára hosszú elf évtizedei.
Most úgy érzi, Merchentől is megkapja ezt a fajta táplálékot, s éhsége is egészen lecsillapodik. Mintha harcot nyert volna, pedig tudja jól, hogy az igazi diadalnak még közelébe sincs.*
- Valóban?
*Enyhén felhúzza íves szemöldökét, s bár komoly képet erőltet magára, szeme sarkában összefutnak azok a bizonyos nevető ráncok.*
- Pedig fogadni mertem volna arra, hogy ön az összes estéjét itt tölti, s gyakorolja, mit mondjo a magányos nőknek. Máskülönben hogy lehetne ilyen tehetséges a csábítás művészetében?
*Az utolsó mondat végére csak elmosolyodik, ezúttal szélesebben, nyíltabban, és őszintébben. S természetesen ott bujkál szája sarkában az a leheletnyi, elengedhetetlen kacérság.
Szintet lép, immár nem finom, több lepelbe burkolt, alig észrevehető, pirulós és szűzies utalásokat küldd, hanem óvatosan kóstolgat, mintha jobban fel akarná mérni a terepet. Ezzel talán a tündérnek is ad némi önbizalmat, s aki úgy érzi, hogy magas lovon ül, könnyebben beszél bármiről.
A pohár lassan kiürül, az utolsó cseppek is eltűnnek ajkai közt, s halk koppanással teszi le az üveget az asztalra. Immár semmi sem akadályozza azt a beígért, meghitt sétát, amelyre az imént lett meginvitálva. Nyújtja is a karját, kegyesen és hálásan elfogadva a segítő kezet, s lágy, már-már táncszerű mozdulattal áll fel. Így már jóval szembeötlőbbek a méretbeli különbségeik, de Yathnak nem okoz gondot, hogy ettől elvonatkoztasson. Volt már dolga pár fajjal, s az előítélet sosem tartozott személyiségéhez, tekintve, hogy őt magát is emberek nevelték.*
- Az remek lenne.
*Lelkesedik, mintha a csillogó holmik keltették volna fel az érdeklődését.*
- Amúgy is lenne egy fontosabb elintéznivalóm, s valóban nem jártam még az itteni piacon, elkélhet a segítsége.
*Merchen mit sem sejtve, tálcán kínálja neki a majdnem tökéletes lehetőséget, hogy gyanútlanul az italokra és üzletre terelhesse a témát. Egyre inkább körvonalazódik fejében a terv, miként fogja ezzel becserkészni a tündért. De egyelőre nem mond többet, kíváncsian várja, hogy partnere ráharap-e a csalira, s esetleg érdeklődik-e jobban a dolgai felől.*
*Élvezi, amikor úgy érzi, fürdőzik a figyelemben és csodálatban. Talán ez az a dolog, ami leginkább élteti Yathlanaet, főleg a büszke ragadozó énjét. Egészen kisgyermekkorától kezdve azért tanult, azért élt, hogy felhívja magára a figyelmet, s elnyerje a nagyérdemű áhítatos rajongását. S bár kifinomult, udvarias, s néha gyermekien lelkes természete miatt könnyen tűnhet szerény lelkű teremtésnek, valójában lételeme a figyelem, s ezt magának is rég beismerte. Ezért lett zenész, táncos, végül Sellő, s ki tudja, még mi mindent tartogatnak számára hosszú elf évtizedei.
Most úgy érzi, Merchentől is megkapja ezt a fajta táplálékot, s éhsége is egészen lecsillapodik. Mintha harcot nyert volna, pedig tudja jól, hogy az igazi diadalnak még közelébe sincs.*
- Valóban?
*Enyhén felhúzza íves szemöldökét, s bár komoly képet erőltet magára, szeme sarkában összefutnak azok a bizonyos nevető ráncok.*
- Pedig fogadni mertem volna arra, hogy ön az összes estéjét itt tölti, s gyakorolja, mit mondjo a magányos nőknek. Máskülönben hogy lehetne ilyen tehetséges a csábítás művészetében?
*Az utolsó mondat végére csak elmosolyodik, ezúttal szélesebben, nyíltabban, és őszintébben. S természetesen ott bujkál szája sarkában az a leheletnyi, elengedhetetlen kacérság.
Szintet lép, immár nem finom, több lepelbe burkolt, alig észrevehető, pirulós és szűzies utalásokat küldd, hanem óvatosan kóstolgat, mintha jobban fel akarná mérni a terepet. Ezzel talán a tündérnek is ad némi önbizalmat, s aki úgy érzi, hogy magas lovon ül, könnyebben beszél bármiről.
A pohár lassan kiürül, az utolsó cseppek is eltűnnek ajkai közt, s halk koppanással teszi le az üveget az asztalra. Immár semmi sem akadályozza azt a beígért, meghitt sétát, amelyre az imént lett meginvitálva. Nyújtja is a karját, kegyesen és hálásan elfogadva a segítő kezet, s lágy, már-már táncszerű mozdulattal áll fel. Így már jóval szembeötlőbbek a méretbeli különbségeik, de Yathnak nem okoz gondot, hogy ettől elvonatkoztasson. Volt már dolga pár fajjal, s az előítélet sosem tartozott személyiségéhez, tekintve, hogy őt magát is emberek nevelték.*
- Az remek lenne.
*Lelkesedik, mintha a csillogó holmik keltették volna fel az érdeklődését.*
- Amúgy is lenne egy fontosabb elintéznivalóm, s valóban nem jártam még az itteni piacon, elkélhet a segítsége.
*Merchen mit sem sejtve, tálcán kínálja neki a majdnem tökéletes lehetőséget, hogy gyanútlanul az italokra és üzletre terelhesse a témát. Egyre inkább körvonalazódik fejében a terv, miként fogja ezzel becserkészni a tündért. De egyelőre nem mond többet, kíváncsian várja, hogy partnere ráharap-e a csalira, s esetleg érdeklődik-e jobban a dolgai felől.*
5333. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-25 21:15:32
Üzenet elküldve: 2021-02-25 21:15:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szesz és az ördögvigyor bódító elegye immár a tolvaj elméjére is derűs fátylat borít. A világ kicsit mintha lelassulna körülötte, asztaltársai mozdulatai különösen lomhának tűnnek pár pillanatra, kipirult képére pedig ez széles, jókedvű mosolyt varázsolt. Fogalma sincs arról, hogy csak ő érzékeli-e így, de átkozottul komótosan fordul Deron felé.*
-A világ talán nincs, de mi készen állunk.
*Nyúlik el sejtelmes vigyor arcán a világoskék íriszekbe pillantva, de figyelme ezután töretlenül a fattyúé, aki gondolkodás nélkül lecsap a kis fogadására. Száz arany szép kis summa, nem is csodálkozik rajta, hogy máris akad rá jelentkező, ennyiért még maga is elvállalná a csöcsörészést. Így benyomva talán még ingyen is.
Feszülten követi az eseményeket a pult közelében, izgatottan szorongatja poharát, látva ahogy Nor elbotlik egy kicsit még a székről is megemelkedik, hogy aztán harsányan bukjon ki belőle a nevetés, mikor a férfi „véletlenül” a kiszemelt áldozatuk keblébe kapaszkodik. Kacaja oly hangos, kénytelen szája elé tenni a kezét, mert páran már értetlenül pislognak feléjük, de tovább göcögve szemléli a közjátékot követő táncot. Rel motyogása zökkenti ki. Spiccességtől homályos kék szemei a hosszúfülű lányra vándorolnak, szemöldökét összevonja, arra gondol talán rosszul hallotta.*
-Azt mondtad Syoud?
*Mert hát bizony Ysanee ismer valakit, aki ezt a nevet használja. De mégis mi dolga lehetne egy volt artheniori nemes kisasszonykának egy -még a tolvaj számára is- végtelenül taszító gyilkossal? Semmi értelme, így már el is könyveli magában, valószínűleg félreérthette.
Közben a félvér újra közöttük terem, a tolvaj pedig elismerő mosollyal méri végig.*
-Ügyes.
*Szippant az időközben galádul elhanyagolt pipába, aztán füstbodrocskákat ereget maga elé.*
-Ha szépen viselkedsz, meg is kapod.
*Villannak szemei alattomosan majd Nalretre emeli tekintetét*
-Tőlem táncolhatunk, de attól tartok egyesek talán rosszul lennének tőle.
*Gondol itt a két elfre, akikre sokatmondóan rá is néz, hogy a tündér értésére adja, pontosan kikre is gondol.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szesz és az ördögvigyor bódító elegye immár a tolvaj elméjére is derűs fátylat borít. A világ kicsit mintha lelassulna körülötte, asztaltársai mozdulatai különösen lomhának tűnnek pár pillanatra, kipirult képére pedig ez széles, jókedvű mosolyt varázsolt. Fogalma sincs arról, hogy csak ő érzékeli-e így, de átkozottul komótosan fordul Deron felé.*
-A világ talán nincs, de mi készen állunk.
*Nyúlik el sejtelmes vigyor arcán a világoskék íriszekbe pillantva, de figyelme ezután töretlenül a fattyúé, aki gondolkodás nélkül lecsap a kis fogadására. Száz arany szép kis summa, nem is csodálkozik rajta, hogy máris akad rá jelentkező, ennyiért még maga is elvállalná a csöcsörészést. Így benyomva talán még ingyen is.
Feszülten követi az eseményeket a pult közelében, izgatottan szorongatja poharát, látva ahogy Nor elbotlik egy kicsit még a székről is megemelkedik, hogy aztán harsányan bukjon ki belőle a nevetés, mikor a férfi „véletlenül” a kiszemelt áldozatuk keblébe kapaszkodik. Kacaja oly hangos, kénytelen szája elé tenni a kezét, mert páran már értetlenül pislognak feléjük, de tovább göcögve szemléli a közjátékot követő táncot. Rel motyogása zökkenti ki. Spiccességtől homályos kék szemei a hosszúfülű lányra vándorolnak, szemöldökét összevonja, arra gondol talán rosszul hallotta.*
-Azt mondtad Syoud?
*Mert hát bizony Ysanee ismer valakit, aki ezt a nevet használja. De mégis mi dolga lehetne egy volt artheniori nemes kisasszonykának egy -még a tolvaj számára is- végtelenül taszító gyilkossal? Semmi értelme, így már el is könyveli magában, valószínűleg félreérthette.
Közben a félvér újra közöttük terem, a tolvaj pedig elismerő mosollyal méri végig.*
-Ügyes.
*Szippant az időközben galádul elhanyagolt pipába, aztán füstbodrocskákat ereget maga elé.*
-Ha szépen viselkedsz, meg is kapod.
*Villannak szemei alattomosan majd Nalretre emeli tekintetét*
-Tőlem táncolhatunk, de attól tartok egyesek talán rosszul lennének tőle.
*Gondol itt a két elfre, akikre sokatmondóan rá is néz, hogy a tündér értésére adja, pontosan kikre is gondol.*
5332. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:36:56
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:36:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
*A vén, fura alak elvan az étellel, a gyermek meg elgügyög a sarokban a pult mellett. Minden nyugodt, így Miknek is van ideje kicsit leülni. Ami nem jó ötlet, mert azonnal elkezd gondolkodni és visszatér a korábbi bizonytalan, kissé nyomasztó érzés Arját és Wint illetően.
Már épp kezdene belemelegedni az önsanyargatásba, amikor Yeza lép a pultba. Annyira elvolt magával, hogy észre sem vette, hogy lejött a vörös.*
- Oh, szia, Yeza. *Zökken vissza a jelenbe és megpróbál egy mosolyt erőltetni az arcára.*
- Nem tudom. *Válaszolja gyorsan, de azért sok mindent tud.*
- Xavy elment pihenni, Aztyanék biztosan a Központban vannak, ahogy a báró is. *Kezd a felsorolásba.*
- Nemrég tértünk vissza Amon Ruadhról. Azt az úrnőt szállítottuk vissza. *Meséli saját eltűnésének magyarázatát. Aztán amikor Arjára kerül a szó, akkor érezhetően meghűl benne a vér, pedig valószínűsíti, hogy Yeza semmit sem tud a köztük lévő dolgokról. Valójában Mik sincs igazán tisztában vele.*
- Arja, öhm... Arja lent van, aaa... a pincearénában. Gondolom, gyakorol. *Próbálja összeszedni a szavait és hogy leplezze zavarát, újra az elmosott tálak és kupák elmosásába kezd.*
- Igaz. Jah, bárdok. *Nevet zavartan és igyekszik pillantását a habos vízre koncentrálni. Aztán amikor a vörös megkérdezi, hogy énekel-e, épp ráemelné a tekintetét, de a folytatástól szinte rosszul lesz. A habos vizet, amit az egyik kupába mert, egy az egyben magára önti. A mosószeres lé beteríti a bőrkötényét és loccsanva csattan a pult padlóján.*
- Mi? Tessék? Csábmicsoda? *Kérdi vöröslő fülekkel. Hirtelen elönti a harag, de gyorsan elszáll, leguggol és egy rongy segítségével igyekszik felitatni a kiöntött vizet.*
- Kovács? *Teljesen összezavarodik. Hogy jön ide most a kovács? Amint sikerült feltörölnie a vizet, felkel és Yeza szemébe néz.*
- Tudsz valamit? Mondott neked valamit? *Kérdi, de nem egyértelműsíti, hogy kire gondol. Csak a válaszok érdeklik.*
*A vén, fura alak elvan az étellel, a gyermek meg elgügyög a sarokban a pult mellett. Minden nyugodt, így Miknek is van ideje kicsit leülni. Ami nem jó ötlet, mert azonnal elkezd gondolkodni és visszatér a korábbi bizonytalan, kissé nyomasztó érzés Arját és Wint illetően.
Már épp kezdene belemelegedni az önsanyargatásba, amikor Yeza lép a pultba. Annyira elvolt magával, hogy észre sem vette, hogy lejött a vörös.*
- Oh, szia, Yeza. *Zökken vissza a jelenbe és megpróbál egy mosolyt erőltetni az arcára.*
- Nem tudom. *Válaszolja gyorsan, de azért sok mindent tud.*
- Xavy elment pihenni, Aztyanék biztosan a Központban vannak, ahogy a báró is. *Kezd a felsorolásba.*
- Nemrég tértünk vissza Amon Ruadhról. Azt az úrnőt szállítottuk vissza. *Meséli saját eltűnésének magyarázatát. Aztán amikor Arjára kerül a szó, akkor érezhetően meghűl benne a vér, pedig valószínűsíti, hogy Yeza semmit sem tud a köztük lévő dolgokról. Valójában Mik sincs igazán tisztában vele.*
- Arja, öhm... Arja lent van, aaa... a pincearénában. Gondolom, gyakorol. *Próbálja összeszedni a szavait és hogy leplezze zavarát, újra az elmosott tálak és kupák elmosásába kezd.*
- Igaz. Jah, bárdok. *Nevet zavartan és igyekszik pillantását a habos vízre koncentrálni. Aztán amikor a vörös megkérdezi, hogy énekel-e, épp ráemelné a tekintetét, de a folytatástól szinte rosszul lesz. A habos vizet, amit az egyik kupába mert, egy az egyben magára önti. A mosószeres lé beteríti a bőrkötényét és loccsanva csattan a pult padlóján.*
- Mi? Tessék? Csábmicsoda? *Kérdi vöröslő fülekkel. Hirtelen elönti a harag, de gyorsan elszáll, leguggol és egy rongy segítségével igyekszik felitatni a kiöntött vizet.*
- Kovács? *Teljesen összezavarodik. Hogy jön ide most a kovács? Amint sikerült feltörölnie a vizet, felkel és Yeza szemébe néz.*
- Tudsz valamit? Mondott neked valamit? *Kérdi, de nem egyértelműsíti, hogy kire gondol. Csak a válaszok érdeklik.*
5331. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-24 23:53:12
Üzenet elküldve: 2021-02-24 23:53:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
//Kifele menet//
*Bár jelentős erőfeszítésébe és koncentrációjába kerül feljutnia a lépcsőn, azért kifele is figyel annyira, hogy észrevegye, mikor Jenari lelassít ahelyett, hogy előre rohanna. Bár nem örül, mikor másképp kezelik hiányosságai miatt, Jenari gesztusában csak egyszerű, burkolt tapintatot érez.
Mindenképpen értékeli, hogy amaz nem csodálkozik rá karja hiányára minden alkalommal, amikor ránéz, és nem is igyekszik görcsösen kerülni a témát, mintha csak a dolog említése egyenértékű lenne a csonk hegyes eszközökkel való böködésével.*
~Nem is tudom, melyik a rosszabb.~
*Mindkettő reakcióval találkozott már, ahogy számos másik, rosszindulatúbb hozzáállásnak is tanúja volt, de a városőr, aki pár lépéssel előtte épp eléri a lépcső végét, egyszerűen figyelembe veszi Gaerralos helyzetét, ennél több pedig nem is kell a veteránnak.
A gondolat hatására a fájdalom ellenére is egy apró mosoly kúszik az arcára, és hirtelen azt is észreveszi, hogy elfogytak a lépcsőfokok. Szeme sarkából látja a lány próbálkozását is, és ösztönösen odatekint egy pillanat erejéig, ám sok gyakorlata van abban, hogy csak azt reagálja le, amit akar, és jelen esetben nagyon egyszerű dolog ezt kamatoztatni. Ha Jenari nagyon figyel, annyit észrevehet, hogy a férfi halvány mosolya alig észrevehetően szélesedik.
Elhagyva a lépcsőt újra a botjára támaszkodhat, ahogy nyugodt, kimért léptekkel követi a lányt a pulthoz, ahol átveszi buzogányát. Ezután már követi is a másikat a kijárat felé, és igyekszik nem túlságosan hátráltatni a kettőjüket.*
-Hm?
*Fordítja a fejét a másik felé, ahogy az elkezd beszélni. A beszélgetésnek egyfajta aláfestő ritmust ad botja ütemes koppanása, ahogy elhagyva a Kalmárt Arthenior macskaköveihez ütődik újra meg újra használója minden második lépésével.*
-Természetesen.
*Válaszolja. Maga is számos okot el tud képzelni, hogy Jenari miért akarná titkolni a családnevét, neki pedig semmi oka nincs arra, hogy ebben megakadályoza a lányt.
Nem mellesleg azt is nyugtázza magában, hogy, egyelőre legalábbis, a lány maradni tervez. Pár perccel korábban szinte meggyőződése, hogy a lány sem volt biztos a dologban.*
~Valószínűleg még most sem teljesen az, de tett egy lépést.~
*Sokan azért mennek katonának, mert egyfajta stabilitást nyújt az életben, amit máshol nem találtak meg.*
~Ha tényleg marad, az azért lesz, mert rájön, hogy neki is szüksége van egy biztos pontra. Csak ne essen szét körülöttünk az egész...~
//Kifele menet//
*Bár jelentős erőfeszítésébe és koncentrációjába kerül feljutnia a lépcsőn, azért kifele is figyel annyira, hogy észrevegye, mikor Jenari lelassít ahelyett, hogy előre rohanna. Bár nem örül, mikor másképp kezelik hiányosságai miatt, Jenari gesztusában csak egyszerű, burkolt tapintatot érez.
Mindenképpen értékeli, hogy amaz nem csodálkozik rá karja hiányára minden alkalommal, amikor ránéz, és nem is igyekszik görcsösen kerülni a témát, mintha csak a dolog említése egyenértékű lenne a csonk hegyes eszközökkel való böködésével.*
~Nem is tudom, melyik a rosszabb.~
*Mindkettő reakcióval találkozott már, ahogy számos másik, rosszindulatúbb hozzáállásnak is tanúja volt, de a városőr, aki pár lépéssel előtte épp eléri a lépcső végét, egyszerűen figyelembe veszi Gaerralos helyzetét, ennél több pedig nem is kell a veteránnak.
A gondolat hatására a fájdalom ellenére is egy apró mosoly kúszik az arcára, és hirtelen azt is észreveszi, hogy elfogytak a lépcsőfokok. Szeme sarkából látja a lány próbálkozását is, és ösztönösen odatekint egy pillanat erejéig, ám sok gyakorlata van abban, hogy csak azt reagálja le, amit akar, és jelen esetben nagyon egyszerű dolog ezt kamatoztatni. Ha Jenari nagyon figyel, annyit észrevehet, hogy a férfi halvány mosolya alig észrevehetően szélesedik.
Elhagyva a lépcsőt újra a botjára támaszkodhat, ahogy nyugodt, kimért léptekkel követi a lányt a pulthoz, ahol átveszi buzogányát. Ezután már követi is a másikat a kijárat felé, és igyekszik nem túlságosan hátráltatni a kettőjüket.*
-Hm?
*Fordítja a fejét a másik felé, ahogy az elkezd beszélni. A beszélgetésnek egyfajta aláfestő ritmust ad botja ütemes koppanása, ahogy elhagyva a Kalmárt Arthenior macskaköveihez ütődik újra meg újra használója minden második lépésével.*
-Természetesen.
*Válaszolja. Maga is számos okot el tud képzelni, hogy Jenari miért akarná titkolni a családnevét, neki pedig semmi oka nincs arra, hogy ebben megakadályoza a lányt.
Nem mellesleg azt is nyugtázza magában, hogy, egyelőre legalábbis, a lány maradni tervez. Pár perccel korábban szinte meggyőződése, hogy a lány sem volt biztos a dologban.*
~Valószínűleg még most sem teljesen az, de tett egy lépést.~
*Sokan azért mennek katonának, mert egyfajta stabilitást nyújt az életben, amit máshol nem találtak meg.*
~Ha tényleg marad, az azért lesz, mert rájön, hogy neki is szüksége van egy biztos pontra. Csak ne essen szét körülöttünk az egész...~
5330. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:54:43
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hölgy halvány mosolyai szinte megmelengetik a tündér apró, heges szívét. Ez az érzés mindig nagyon kellemesen érinti, főleg, hogy ha őszinte akar lenni magával, egész ritkán esik meg vele. Mégsem olyan ez, mint elvinni egy körre a kocsmáros leányát, hogy megszabaduljon a felesleges tehertől. Egy sokkal izgalmasabb és kifinomultabb játszma ez, egy olyan, amiben nagyon otthonosan érzi magát, s hiába Arthenior a legnépesebb város a közelben, ritkán találkozik hozzá hasonlóval.*
-Megtehetné.
*Teszi hozzá kurtán, ahogy szája helyett szemei mosolyognak, miközben a finom borba kortyol. A nő válasza szintén kedvesen érinti Merchent, nem kell egy afféle szélmalom harcot vívnia, amiben bőven volt már része, de sosem szerette.*
-Alighanem...
*Ismétli el a szót, ahogy a pohár maradék tartalmát is elkortyolgatja. Talán kicsit többet is időzik a lány vonásain, bár így az asztal másik feléből természetesen nem tudja megítélni szemeivel azokat, mégis igyekszik a legtöbbet kihozni a lehetőségeiből, hogy eleget tegyen saját kényeinek. Talán ez is az egyik titkolt oka, hogy egy kis sétára invitálja, hisz mégiscsak jobban meg tudja nézni magának, ha nem szorul közéjük egy jókora fatákolmány. *
-Áh. Megkönnyebbülés. Lehet, hogy ilyet nem illik ilyenkor mondani, de egy kő esett le a mellkasomról. Tudja...
*Pironkodik el egy kicsit szándékosan. Sosem vetette meg a szebbik nem társaságát, s valóban egész sok idejét tölti ezen mesterség finomításával.*
-Nem sűrűn csinálok ilyesmit, de nem tudtam ellenállni.
*Szemeit az asztalra süti le egy hosszabb pillanatra, majd minden csáberejét latba vetve pillant vissza a smaragd szempárra. Persze azért az is elhangzik, hogy igencsak hosszú volt az út, amire valahol Merchen számít is, nem is szeretné világot járni vinni kedvesét, így csak értését adva bólint lovagiasan a dologra. Ha a poharak kiürülnek, ő lassan feláll, bár nem valami magas a fajából adódóan, ez sosem zavarta őt, sőt igyekszik mindig előnyére fordítani a dolgot. Kezét a szépség felé nyújtja, hogy ha elfogadja a "segítséget", úgy felsegíthesse.*
-Tudja ha holnapig nem unja meg a társaságom meglátogathatnánk a piacot is, mindenféle finomságot és szép holmit lehet ott kapni, ha nemrég érkezett, valószínűleg még nem járt arra.
*Úgy tesz, mintha ki sem mondta volna a mondat elejét, és olyan természetességgel néz a másikra, mintha csak azt kérdezné, hogy hogy van? Nem mintha sok aranyat szeretne költeni, pusztán ez csábító ajánlat szokott lenni a finom hölgyeknek, legalábbis így vette észre korábbi tapasztalatiból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hölgy halvány mosolyai szinte megmelengetik a tündér apró, heges szívét. Ez az érzés mindig nagyon kellemesen érinti, főleg, hogy ha őszinte akar lenni magával, egész ritkán esik meg vele. Mégsem olyan ez, mint elvinni egy körre a kocsmáros leányát, hogy megszabaduljon a felesleges tehertől. Egy sokkal izgalmasabb és kifinomultabb játszma ez, egy olyan, amiben nagyon otthonosan érzi magát, s hiába Arthenior a legnépesebb város a közelben, ritkán találkozik hozzá hasonlóval.*
-Megtehetné.
*Teszi hozzá kurtán, ahogy szája helyett szemei mosolyognak, miközben a finom borba kortyol. A nő válasza szintén kedvesen érinti Merchent, nem kell egy afféle szélmalom harcot vívnia, amiben bőven volt már része, de sosem szerette.*
-Alighanem...
*Ismétli el a szót, ahogy a pohár maradék tartalmát is elkortyolgatja. Talán kicsit többet is időzik a lány vonásain, bár így az asztal másik feléből természetesen nem tudja megítélni szemeivel azokat, mégis igyekszik a legtöbbet kihozni a lehetőségeiből, hogy eleget tegyen saját kényeinek. Talán ez is az egyik titkolt oka, hogy egy kis sétára invitálja, hisz mégiscsak jobban meg tudja nézni magának, ha nem szorul közéjük egy jókora fatákolmány. *
-Áh. Megkönnyebbülés. Lehet, hogy ilyet nem illik ilyenkor mondani, de egy kő esett le a mellkasomról. Tudja...
*Pironkodik el egy kicsit szándékosan. Sosem vetette meg a szebbik nem társaságát, s valóban egész sok idejét tölti ezen mesterség finomításával.*
-Nem sűrűn csinálok ilyesmit, de nem tudtam ellenállni.
*Szemeit az asztalra süti le egy hosszabb pillanatra, majd minden csáberejét latba vetve pillant vissza a smaragd szempárra. Persze azért az is elhangzik, hogy igencsak hosszú volt az út, amire valahol Merchen számít is, nem is szeretné világot járni vinni kedvesét, így csak értését adva bólint lovagiasan a dologra. Ha a poharak kiürülnek, ő lassan feláll, bár nem valami magas a fajából adódóan, ez sosem zavarta őt, sőt igyekszik mindig előnyére fordítani a dolgot. Kezét a szépség felé nyújtja, hogy ha elfogadja a "segítséget", úgy felsegíthesse.*
-Tudja ha holnapig nem unja meg a társaságom meglátogathatnánk a piacot is, mindenféle finomságot és szép holmit lehet ott kapni, ha nemrég érkezett, valószínűleg még nem járt arra.
*Úgy tesz, mintha ki sem mondta volna a mondat elejét, és olyan természetességgel néz a másikra, mintha csak azt kérdezné, hogy hogy van? Nem mintha sok aranyat szeretne költeni, pusztán ez csábító ajánlat szokott lenni a finom hölgyeknek, legalábbis így vette észre korábbi tapasztalatiból.*
5329. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:43:50
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:43:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe - Mik//
*Nagyon ráfért ez a kis pihenés. Frissen, átöltözve, megfésülködve azért egészen másképp fest, mint mikor visszatért a nem tervezett kalandról. A fogadó most egészen nyugodtnak tűnik. Kicsit furcsa is, hogy nincs az a szokásos zsongás. De legalább meleg van. Ezt most sokkal jobban tudja értékelni, mint korábban. Meg is áll a pulttól nem messze lévő kandallónál, hogy tenyereit a tűz felé tartsa egy kis időre. Körülnéz a válla felett, de úgy tűnik, minden vendég elvan azzal, ami előtte van. Jobb híján a vörös befordul a söntés mögé és Xavy mintájára nekilát poharakat törölgetni (ha kell, ha nem).*
- Hol van mindenki? *kérdi Mikre sandítva.* - Mintha felváltva tűnének el, én mondom *csóválja a fejét.* - Téged se láttalak egy ideje. Arja nem került elő? Grarilt se látom itt sertepertélni, bár ő jön-megy, mint a nyári zivatarok. *Most kivételesen elmulasztotta a szokásos, suttyomban-hallgatózást a Báró ajtaja előtt is, de amúgy se tudja, hogy jó ötlet lenne-e zargatni. Elég világosan közölték vele, hogy majd tudatják vele, ha van valami hír az ügyében. Sok idő eltelt már, de fogalma sincs, hogy ez mennyire jelent rosszat. Azt már fel se nagyon veti magának, hogy jóra számítson. Ha csak a rossz skáláján kalkulál a fejleményekkel, legalább nem álltatja magát fölöslegesen.
Tűnődve figyeli a gyér vendégseregletet, miközben a tiszta poharakat vegzálja a konyharuhával.*
- Furcsa ez a csönd. Amikor kellene, bezzeg egy semmirekellő bárdot sem eszik ide a fene. Máskor meg csak úgy tobzódnak *zsörtölődik az orra alatt, aztán inkább csak sóhajt egyet és a fintor helyére bájos mosolygást varázsol.* - Te nem énekelsz? Vagy más a titkod, ...csábmester? *Nem bírja megállni, hogy ne piszkálja egy kicsit Miket, aki most már azért nagyságrendekkel jobban mutat, mint anno a kék-zöld-lila, véraláfutásos, feldagadt ábrázatával.*
- És hogy van a kovács? *kérdi. Véletlenül se a dekoltázshercegnőről érdeklődik. Azóta se tud igazán napirendre térni a küzdelem felett, amit az ébenbőrű wegtoreni meg a pultosfiú lezavartak. Yeza csak párszor járt a műhelyben, de a nagydarab férfi látványa minden alkalommal eszébe juttatja ezt a dolgot.*
*Nagyon ráfért ez a kis pihenés. Frissen, átöltözve, megfésülködve azért egészen másképp fest, mint mikor visszatért a nem tervezett kalandról. A fogadó most egészen nyugodtnak tűnik. Kicsit furcsa is, hogy nincs az a szokásos zsongás. De legalább meleg van. Ezt most sokkal jobban tudja értékelni, mint korábban. Meg is áll a pulttól nem messze lévő kandallónál, hogy tenyereit a tűz felé tartsa egy kis időre. Körülnéz a válla felett, de úgy tűnik, minden vendég elvan azzal, ami előtte van. Jobb híján a vörös befordul a söntés mögé és Xavy mintájára nekilát poharakat törölgetni (ha kell, ha nem).*
- Hol van mindenki? *kérdi Mikre sandítva.* - Mintha felváltva tűnének el, én mondom *csóválja a fejét.* - Téged se láttalak egy ideje. Arja nem került elő? Grarilt se látom itt sertepertélni, bár ő jön-megy, mint a nyári zivatarok. *Most kivételesen elmulasztotta a szokásos, suttyomban-hallgatózást a Báró ajtaja előtt is, de amúgy se tudja, hogy jó ötlet lenne-e zargatni. Elég világosan közölték vele, hogy majd tudatják vele, ha van valami hír az ügyében. Sok idő eltelt már, de fogalma sincs, hogy ez mennyire jelent rosszat. Azt már fel se nagyon veti magának, hogy jóra számítson. Ha csak a rossz skáláján kalkulál a fejleményekkel, legalább nem álltatja magát fölöslegesen.
Tűnődve figyeli a gyér vendégseregletet, miközben a tiszta poharakat vegzálja a konyharuhával.*
- Furcsa ez a csönd. Amikor kellene, bezzeg egy semmirekellő bárdot sem eszik ide a fene. Máskor meg csak úgy tobzódnak *zsörtölődik az orra alatt, aztán inkább csak sóhajt egyet és a fintor helyére bájos mosolygást varázsol.* - Te nem énekelsz? Vagy más a titkod, ...csábmester? *Nem bírja megállni, hogy ne piszkálja egy kicsit Miket, aki most már azért nagyságrendekkel jobban mutat, mint anno a kék-zöld-lila, véraláfutásos, feldagadt ábrázatával.*
- És hogy van a kovács? *kérdi. Véletlenül se a dekoltázshercegnőről érdeklődik. Azóta se tud igazán napirendre térni a küzdelem felett, amit az ébenbőrű wegtoreni meg a pultosfiú lezavartak. Yeza csak párszor járt a műhelyben, de a nagydarab férfi látványa minden alkalommal eszébe juttatja ezt a dolgot.*
5328. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-23 15:27:42
Üzenet elküldve: 2021-02-23 15:27:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
//Kifele menet//
*Jenari olyannyira nem kíváncsi senki véleményére, hogy Nawanthiri pillantásain keresztül kibukkanó gondolatokat is hagyja lepattanni kis védőburkáról. Eddig sem érdekelte, hogy egy teljesen idegen mit gondol róla, és nem úgy tűnik, hogy ez most fog megváltozni.
Gaerralos felé viszont másképp fordul, a férfi eddig is érzékelhette szimpátiáját irányába, ez most sem hagy alább. Talán az egyenességet kedveli benne, talán az, hogy segítségre szorul mégis büszke, vagy azt, hogy idősebb és férfi, így valamiféle nyakatekert apafigurává nőheti ki magát. Talán mindet egyszerre. Ez viszont olyan apróságokban mutatkozik meg a lánynál, hogy csupán pár lépéssel, illetve lépcsőfokkal halad a másik előtt. Egy pillanatra még kezét is emeli, hogy barátilag megveregesse a másik vállát, de inkább félbemarad a gesztus. El is fogja a szégyenérzet, és ujjai tördelgetésébe kezd, miközben reménykedik abban, hogy Gaerralos úgy tesz mint aki nem vette észre korábbi esetlen próbálkozását.
Fegyverei átvétele után rápillant asztalára mielőtt elindul a kijárat felé. Csuklyáját arcába húzza, és ezúttal az sem zavarja, hogy sötét tincsei a laza fonatból kicsúszva arcába omlanak.*
- Öhm.
*Kezdené el, de meg kell köszörülnie torkát, hogy megtalálja hangját. Közben várja a másikat, sajnos ezúttal nem sok türelemmel. Továbbra is előrefelé görnyed, és a csuklya alól is látni vélheti Gaerralos, ahogy ide-oda forgatja fejét.*
- Korábban nem mondtam.
*Kezd bele kissé töredezetten és ha a másik készen áll, akkor kilép az ajtón.*
- De nagyra értékelném, ha nem mondanád el, hogy kinek a kije vagyok. Elméletben még senki nem tud róla.
*Nem is Denjaar által emlegetett veszély aggasztja, sokkal inkább az, hogy nem tudna annak az ismerős idegennek az árnyékából kitörni, és ő mindig csak a Krultos lány lenne Jenari helyett. Meg persze esetleges pozitív megkülönböztetésnek sem örvendene. Ha már új városban van, akkor örülne egy majdnem tiszta lapnak is, amire kedve szerint írhat.*
//Kifele menet//
*Jenari olyannyira nem kíváncsi senki véleményére, hogy Nawanthiri pillantásain keresztül kibukkanó gondolatokat is hagyja lepattanni kis védőburkáról. Eddig sem érdekelte, hogy egy teljesen idegen mit gondol róla, és nem úgy tűnik, hogy ez most fog megváltozni.
Gaerralos felé viszont másképp fordul, a férfi eddig is érzékelhette szimpátiáját irányába, ez most sem hagy alább. Talán az egyenességet kedveli benne, talán az, hogy segítségre szorul mégis büszke, vagy azt, hogy idősebb és férfi, így valamiféle nyakatekert apafigurává nőheti ki magát. Talán mindet egyszerre. Ez viszont olyan apróságokban mutatkozik meg a lánynál, hogy csupán pár lépéssel, illetve lépcsőfokkal halad a másik előtt. Egy pillanatra még kezét is emeli, hogy barátilag megveregesse a másik vállát, de inkább félbemarad a gesztus. El is fogja a szégyenérzet, és ujjai tördelgetésébe kezd, miközben reménykedik abban, hogy Gaerralos úgy tesz mint aki nem vette észre korábbi esetlen próbálkozását.
Fegyverei átvétele után rápillant asztalára mielőtt elindul a kijárat felé. Csuklyáját arcába húzza, és ezúttal az sem zavarja, hogy sötét tincsei a laza fonatból kicsúszva arcába omlanak.*
- Öhm.
*Kezdené el, de meg kell köszörülnie torkát, hogy megtalálja hangját. Közben várja a másikat, sajnos ezúttal nem sok türelemmel. Továbbra is előrefelé görnyed, és a csuklya alól is látni vélheti Gaerralos, ahogy ide-oda forgatja fejét.*
- Korábban nem mondtam.
*Kezd bele kissé töredezetten és ha a másik készen áll, akkor kilép az ajtón.*
- De nagyra értékelném, ha nem mondanád el, hogy kinek a kije vagyok. Elméletben még senki nem tud róla.
*Nem is Denjaar által emlegetett veszély aggasztja, sokkal inkább az, hogy nem tudna annak az ismerős idegennek az árnyékából kitörni, és ő mindig csak a Krultos lány lenne Jenari helyett. Meg persze esetleges pozitív megkülönböztetésnek sem örvendene. Ha már új városban van, akkor örülne egy majdnem tiszta lapnak is, amire kedve szerint írhat.*
5327. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-22 14:39:19
Üzenet elküldve: 2021-02-22 14:39:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Újabb szende, pirulós mosolyt ereszt meg, s barackszín ajkai halk kuncogásra nyílnak. Hamar felvette a ritmust a tündér, lassan talán már szavak nélkül is értik egymást. Egyszerűen minden tökéletes, s Yathlanae titkos küldetése is zökkenőmentesen halad a kitűzött cél felé.
Mikor kihozzák az újabb adag italt, karcsú ujjai közé fogja a pohár nyakát, s Merchen felé emeli, elragadó, lelkes, és ragyogó mosollyal.*
- Ezt én is kérdezhetném.
*Kortyol egyet, lassan és ráérősen megfürdetve ajkait a vörös nedűben. Smaragd szemeivel közben kihívóan fürkészi a férfit, mintha néma beleegyezést, egyetértést keresne a másik szemében.*
- Alighanem mindketten egy sokkal magányosabb, szürkébb este elébe néznénk.
*Hagyja, hogy pár röpke pillanatra elvarázsolja a tündér pimasz, mégis őszintén boldog mosolya. Valamiért megfogalmazódik benne egy sejtés, miszerint Merchennek már számos tapasztalata van az ellenkező nem képviselőivel, hiszen könnyed, giccstől mentes, lovagias modora, elragadó, magabiztos, de gyengédnek ható mosolya mind-mind erről árulkodik. Senki sem születik profi csábítónak, olyan ez, mint bármilyen más művészet. Az adottság meglehet, de végül a gyakorlás és a tanultság számít.*
- Hogy is utasíthatnék vissza egy ilyen meghívást.
*Játszadozik továbbra is a pohár szélével, mintha zavartságát, gyengeségét akarná ily módon leplezni.*
- Bár nem tagadom, némileg fáradt, s kimerült vagyok. De egy kis esti séta igazán nem árthat, s ha valóban olyan varázslatos, mint mondja, vétek lenne kihagyni. Ki tudja, milyen időt hoz a holnap.
*Ismét szájához emeli a poharát, s eltüntet pár kortyot a tartalmából. Közben agya szüntelen kattog azon, hogy miként, s hogyan terelgesse beszélgetésük témáját a lényeg irányába, anélkül, hogy túlzott gyanakvásra adna okot.*
*Újabb szende, pirulós mosolyt ereszt meg, s barackszín ajkai halk kuncogásra nyílnak. Hamar felvette a ritmust a tündér, lassan talán már szavak nélkül is értik egymást. Egyszerűen minden tökéletes, s Yathlanae titkos küldetése is zökkenőmentesen halad a kitűzött cél felé.
Mikor kihozzák az újabb adag italt, karcsú ujjai közé fogja a pohár nyakát, s Merchen felé emeli, elragadó, lelkes, és ragyogó mosollyal.*
- Ezt én is kérdezhetném.
*Kortyol egyet, lassan és ráérősen megfürdetve ajkait a vörös nedűben. Smaragd szemeivel közben kihívóan fürkészi a férfit, mintha néma beleegyezést, egyetértést keresne a másik szemében.*
- Alighanem mindketten egy sokkal magányosabb, szürkébb este elébe néznénk.
*Hagyja, hogy pár röpke pillanatra elvarázsolja a tündér pimasz, mégis őszintén boldog mosolya. Valamiért megfogalmazódik benne egy sejtés, miszerint Merchennek már számos tapasztalata van az ellenkező nem képviselőivel, hiszen könnyed, giccstől mentes, lovagias modora, elragadó, magabiztos, de gyengédnek ható mosolya mind-mind erről árulkodik. Senki sem születik profi csábítónak, olyan ez, mint bármilyen más művészet. Az adottság meglehet, de végül a gyakorlás és a tanultság számít.*
- Hogy is utasíthatnék vissza egy ilyen meghívást.
*Játszadozik továbbra is a pohár szélével, mintha zavartságát, gyengeségét akarná ily módon leplezni.*
- Bár nem tagadom, némileg fáradt, s kimerült vagyok. De egy kis esti séta igazán nem árthat, s ha valóban olyan varázslatos, mint mondja, vétek lenne kihagyni. Ki tudja, milyen időt hoz a holnap.
*Ismét szájához emeli a poharát, s eltüntet pár kortyot a tartalmából. Közben agya szüntelen kattog azon, hogy miként, s hogyan terelgesse beszélgetésük témáját a lényeg irányába, anélkül, hogy túlzott gyanakvásra adna okot.*
5326. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-21 09:25:56
Üzenet elküldve: 2021-02-21 09:25:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
//kicsit Yeza//
*Miközben kiszolgálja a gnómot, a vörös wegtoreni lány érkezik a Kalmárba, de mivel látja, hogy sietősen az emelet felé indul, így csak kedvesen integet neki. Ha szeretne enni vagy inni valamit, akkor Yeza biztosan lejön majd hozzá.
Ám egyelőre a különc kinézetű gnómmal foglalkozik. Felszolgálja a bort neki, majd a sültet is. Amúgy nincs baj az öreggel. Csendben eszik és iszik és az se zavaró nagyon, hogy mindenkit megbámul. Látott ennél sokkal furcsábba szerzeteket is a fogadóban, így néha oda-odanéz, hogy minden rendben-e a gnómmal és közben folytatja a munkáját a pultban. Törölget, mosogat, pakol, ahogy az egy jó pultoshoz illik. Örül, hogy újra itt van és a korábbi incidenst Arjával is sikerült egy kis munkával részben felednie.*
//Szimatolás//
//kicsit Yeza//
*Miközben kiszolgálja a gnómot, a vörös wegtoreni lány érkezik a Kalmárba, de mivel látja, hogy sietősen az emelet felé indul, így csak kedvesen integet neki. Ha szeretne enni vagy inni valamit, akkor Yeza biztosan lejön majd hozzá.
Ám egyelőre a különc kinézetű gnómmal foglalkozik. Felszolgálja a bort neki, majd a sültet is. Amúgy nincs baj az öreggel. Csendben eszik és iszik és az se zavaró nagyon, hogy mindenkit megbámul. Látott ennél sokkal furcsábba szerzeteket is a fogadóban, így néha oda-odanéz, hogy minden rendben-e a gnómmal és közben folytatja a munkáját a pultban. Törölget, mosogat, pakol, ahogy az egy jó pultoshoz illik. Örül, hogy újra itt van és a korábbi incidenst Arjával is sikerült egy kis munkával részben felednie.*
5325. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-20 07:25:07
Üzenet elküldve: 2021-02-20 07:25:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
*Froclipox megkapja a borát. Nagyot bólint, fészkelődik egy kicsit, széles vigyorra húzza a száját, amikor Mik az asztalra teszi a kibontott palackot. Figyeli, ahogy a pohara megtelik a mézszínű itallal. Bele-beleszimatol a pohárba, még mielőtt inna belőle, élvezi az illatát, és hogy mindjárt ihat egy kis borocskát. Azután is csak kortyolgat, nem hajtja le az egészet. Hátradől, úgy nézelődik, kezében a borral, boldogan csettintget.
Mindent megbámul, mindenen megakad a szeme. A feltűnő fehér medvebundáson, a ronda kis tündéren, aki láthatóan annyira nagyon keresi a mutatós, feketehajú elf nő kegyeit. Azután az öreg gnóm vadkansültje is megérkezik. Mennyei illatokat áraszt, az öreg orrának legalábbis. Azt is alaposan megszimatolja, kiélvezi a frissen sült hús fenséges illatát, mielőtt nekilát. Apró falatokat vág, úgy eszik. Elégedett. Hátradől, a borból is kortyol. Nézelődik, majd újra hozzáfog az evéshez, amikor megrágta és lenyelte a korábbi falatokat. Ízlik neki a sült, és a bor is kedvére való. Jó ötlet volt idejönnie ebbe a Fogadóba.*
//Szimatolás//
*Froclipox megkapja a borát. Nagyot bólint, fészkelődik egy kicsit, széles vigyorra húzza a száját, amikor Mik az asztalra teszi a kibontott palackot. Figyeli, ahogy a pohara megtelik a mézszínű itallal. Bele-beleszimatol a pohárba, még mielőtt inna belőle, élvezi az illatát, és hogy mindjárt ihat egy kis borocskát. Azután is csak kortyolgat, nem hajtja le az egészet. Hátradől, úgy nézelődik, kezében a borral, boldogan csettintget.
Mindent megbámul, mindenen megakad a szeme. A feltűnő fehér medvebundáson, a ronda kis tündéren, aki láthatóan annyira nagyon keresi a mutatós, feketehajú elf nő kegyeit. Azután az öreg gnóm vadkansültje is megérkezik. Mennyei illatokat áraszt, az öreg orrának legalábbis. Azt is alaposan megszimatolja, kiélvezi a frissen sült hús fenséges illatát, mielőtt nekilát. Apró falatokat vág, úgy eszik. Elégedett. Hátradől, a borból is kortyol. Nézelődik, majd újra hozzáfog az evéshez, amikor megrágta és lenyelte a korábbi falatokat. Ízlik neki a sült, és a bor is kedvére való. Jó ötlet volt idejönnie ebbe a Fogadóba.*
5324. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-18 21:29:24
Üzenet elküldve: 2021-02-18 21:29:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Én támogatom az ötletet.
*Helyesel hevesen Ysanee felvetésére, hogy megnézné Deron táncát, aminek már a gondolatától is elkezd forogni vele a fogadó. Vagy lehet nem csak amiatt. Le is kell valamelyest csillapodnia, hogy össze tudja kicsit szedni magát, így Relael megint kivonja magát a beszélgetésből, és csak néz maga elé, az asztal erezetét csodálja, és ujjával pohara szélét rajzolgatja körbe.
Amilyen gyorsan érkezett az érdeklődés, olyan gyorsan elpárologni látszik, hiszen Relael rögvest Ysanee figyelmét ragadja meg. A félvér lány szavai pedig váratlanul jól esnek neki. Rádöbben, hogy bár gyakran riválisként tekint a nőkre, de mennyivel szeretetteljesebben tudnak vele bánni, és most a lány szavai és gesztusai egy érzelmileg sebezhető pillanatban érintették meg Relaelt. Ez csupán annyit jelent, hogy feltehetően több jelentőséget tulajdonít neki, mint amilyen súlyuk valójában van.*
- Jól.
*Feleli végül hosszú csendből felocsúdva.*
- Melegem van.
*Sóhajtja, és hátrébb dől, pár egy pillanatra elgondolkodik, hogy milyen szívesen elaludna Ysanee vállán.*
- És oooolyan fáradt vagyok.
*Karjait maga mellé ejti erőtlenül, és fejét is hátra, így mosolyogva bámulva a mennyezetet, miközben lustán nagyokat pislog fel rá. Csak akkor szakad el onnan tekintete, amikor Nor'Deron kínos attrakcióját szemlélve racionális elméje felismeri, hogy bár a hajszín hasonló, de Syoud sosem cselekedne így.*
- Hol van Syoud?
*Szalad ki száján egy óvatlan pillanatban, de csak maga elé motyogva, így talán nem is jut el mindenkihez kérdése.
Bár Relaeltől vár mindenki némi feszültséget, de az elmaradni látszik, mert a hosszúéletű lány láthatóan nagyon kiegyensúlyozott és önfeledt. Józan pillanatában annál több kaotikus jelenettel szolgálhatna, de az csak a rengeteg feszült és szélsőséges érzés miatt van, amit szorgosan igyekszik csillapítani szerekkel, mint most is. Ennek okán teljesen elkerüli figyelmét bármiféle megjegyzés, rosszalló pillantás, vagy az, hogy kivételesen akaratán kívül piszkálta fel Nalretet.*
- Tánc? Nem hiszem, hogy jó ötlet.
*Ingatja meg fejét, de csak jobban beleszédül.*
- Tényleg eléggé imbolyog ez a... mi is?
*Néz kérdőn a már szintén meglehetősen illuminált Deronra.*
- Áh, igen. Bárka. Az.
*Mindenféle különösebb ok nélkül nevetésben tör ki, hiszen mi sem viccesebb jelenleg mint a bárka szó.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Én támogatom az ötletet.
*Helyesel hevesen Ysanee felvetésére, hogy megnézné Deron táncát, aminek már a gondolatától is elkezd forogni vele a fogadó. Vagy lehet nem csak amiatt. Le is kell valamelyest csillapodnia, hogy össze tudja kicsit szedni magát, így Relael megint kivonja magát a beszélgetésből, és csak néz maga elé, az asztal erezetét csodálja, és ujjával pohara szélét rajzolgatja körbe.
Amilyen gyorsan érkezett az érdeklődés, olyan gyorsan elpárologni látszik, hiszen Relael rögvest Ysanee figyelmét ragadja meg. A félvér lány szavai pedig váratlanul jól esnek neki. Rádöbben, hogy bár gyakran riválisként tekint a nőkre, de mennyivel szeretetteljesebben tudnak vele bánni, és most a lány szavai és gesztusai egy érzelmileg sebezhető pillanatban érintették meg Relaelt. Ez csupán annyit jelent, hogy feltehetően több jelentőséget tulajdonít neki, mint amilyen súlyuk valójában van.*
- Jól.
*Feleli végül hosszú csendből felocsúdva.*
- Melegem van.
*Sóhajtja, és hátrébb dől, pár egy pillanatra elgondolkodik, hogy milyen szívesen elaludna Ysanee vállán.*
- És oooolyan fáradt vagyok.
*Karjait maga mellé ejti erőtlenül, és fejét is hátra, így mosolyogva bámulva a mennyezetet, miközben lustán nagyokat pislog fel rá. Csak akkor szakad el onnan tekintete, amikor Nor'Deron kínos attrakcióját szemlélve racionális elméje felismeri, hogy bár a hajszín hasonló, de Syoud sosem cselekedne így.*
- Hol van Syoud?
*Szalad ki száján egy óvatlan pillanatban, de csak maga elé motyogva, így talán nem is jut el mindenkihez kérdése.
Bár Relaeltől vár mindenki némi feszültséget, de az elmaradni látszik, mert a hosszúéletű lány láthatóan nagyon kiegyensúlyozott és önfeledt. Józan pillanatában annál több kaotikus jelenettel szolgálhatna, de az csak a rengeteg feszült és szélsőséges érzés miatt van, amit szorgosan igyekszik csillapítani szerekkel, mint most is. Ennek okán teljesen elkerüli figyelmét bármiféle megjegyzés, rosszalló pillantás, vagy az, hogy kivételesen akaratán kívül piszkálta fel Nalretet.*
- Tánc? Nem hiszem, hogy jó ötlet.
*Ingatja meg fejét, de csak jobban beleszédül.*
- Tényleg eléggé imbolyog ez a... mi is?
*Néz kérdőn a már szintén meglehetősen illuminált Deronra.*
- Áh, igen. Bárka. Az.
*Mindenféle különösebb ok nélkül nevetésben tör ki, hiszen mi sem viccesebb jelenleg mint a bárka szó.*
5323. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:07:49
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:07:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-A ritka dolgokból élek.
*Vágja rá szinte azonnal egy szemtelenül széles vigyorral az arcán. Merchennek úgy tetszik, hogy Yathnak cseppet sincs ellenére a játék, s úgy egészében a tündér társasága, legalábbis neki így tűnik. Aztán könnyen meglehet, hogy ez csak a látszat, s valójában teljesen más dolgok kavarognak benne, de erre aligha fog rájönni.*
-Ha hiszi ha nem, én is kezdem azt hinni.
*Persze azért igyekszik nem eltúlozni a dolgokat, nem jobban, mint ahogy kedve tartja, vagy szükséges lenne, még a végén aláásná saját játékbéli szerepét, amit nem szeretne, mert iszonyatosan jól érzi magát, úgy elevenében. A nő szavaira csak bólint csendesen, s int is az egyik dolgozónak, miután sikerül elcsípnie a szemét. Újabb két Jám bort kér, 8 aranyért.
A bor hamar ki is érkezik, s az üres poharak pedig elhagyják az asztalt, mint megfáradt katonák a harcmezőt a győzelem után.*
-Én köszönöm, hogy nem kell egyedül élveznem ezt a finom bort. Mi lenne velem ön nélkül, kedves?
*Színpadiasan megrázza a fejét, ahogy poharát koccintásra emeli, s reményei szerint nem marad viszonzatlanul a gesztus. Kár lenne tagadnia, hogy nem veti meg az italt, sőt, ha Yath járatosabb lenne errefelé, valószínűleg már sokszor találkoztak volna, és jóllehet, hogy névről, vagy akár közelebbről is ismerné a dorbézoló tündért.*
-Szinte le mertem volna fogadni.
*Apró, hegyes szemfogai kivillannak az ajkai alól, ahogy őszintén elvigyorodik a nő kacsintásán, nem mint aki zavarban van, inkább mint a vadász, mikor méltó prédára lel. Bár talán, ha a nő fejébe látna, igen-igen megfordulhatna ez a gondolatmenet.*
-Nem lenne kedve sétálni a holdfényben? Igazán elragadó az év ezen részén. Persze, csak ha megittuk, és nem volt túl hosszú az út egy kis éjszakai kalandhoz.
*Nem mintha nem érezné otthonosan magát itt, pusztán tényleg szeret ilyenkor szívni egy kis friss levegőt, és talán kicsit kettesben lehetnének.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-A ritka dolgokból élek.
*Vágja rá szinte azonnal egy szemtelenül széles vigyorral az arcán. Merchennek úgy tetszik, hogy Yathnak cseppet sincs ellenére a játék, s úgy egészében a tündér társasága, legalábbis neki így tűnik. Aztán könnyen meglehet, hogy ez csak a látszat, s valójában teljesen más dolgok kavarognak benne, de erre aligha fog rájönni.*
-Ha hiszi ha nem, én is kezdem azt hinni.
*Persze azért igyekszik nem eltúlozni a dolgokat, nem jobban, mint ahogy kedve tartja, vagy szükséges lenne, még a végén aláásná saját játékbéli szerepét, amit nem szeretne, mert iszonyatosan jól érzi magát, úgy elevenében. A nő szavaira csak bólint csendesen, s int is az egyik dolgozónak, miután sikerül elcsípnie a szemét. Újabb két Jám bort kér, 8 aranyért.
A bor hamar ki is érkezik, s az üres poharak pedig elhagyják az asztalt, mint megfáradt katonák a harcmezőt a győzelem után.*-Én köszönöm, hogy nem kell egyedül élveznem ezt a finom bort. Mi lenne velem ön nélkül, kedves?
*Színpadiasan megrázza a fejét, ahogy poharát koccintásra emeli, s reményei szerint nem marad viszonzatlanul a gesztus. Kár lenne tagadnia, hogy nem veti meg az italt, sőt, ha Yath járatosabb lenne errefelé, valószínűleg már sokszor találkoztak volna, és jóllehet, hogy névről, vagy akár közelebbről is ismerné a dorbézoló tündért.*
-Szinte le mertem volna fogadni.
*Apró, hegyes szemfogai kivillannak az ajkai alól, ahogy őszintén elvigyorodik a nő kacsintásán, nem mint aki zavarban van, inkább mint a vadász, mikor méltó prédára lel. Bár talán, ha a nő fejébe látna, igen-igen megfordulhatna ez a gondolatmenet.*
-Nem lenne kedve sétálni a holdfényben? Igazán elragadó az év ezen részén. Persze, csak ha megittuk, és nem volt túl hosszú az út egy kis éjszakai kalandhoz.
*Nem mintha nem érezné otthonosan magát itt, pusztán tényleg szeret ilyenkor szívni egy kis friss levegőt, és talán kicsit kettesben lehetnének.*
5322. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:15:49
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:15:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Méretes, fehér medvebundába burkolózva toppan be az ajtón. Nagy sóhajjal nyugtázza, hogy végre visszaért. Kalandos út volt, azt meg kell hagyni. Mintha egy hata is meglenne, hogy elindult épp csak annyira, hogy egy kicsit körbekérdezősködik. Hát egy egészen kicsikét másképp alakult a dolog, de lényeg a lényeg, hogy ép bőrrel megúszta. Biztos nem mostanában fog megint ilyesmire vállalkozni.
Ahogy látja, Mik vette át a stafétát az apró pukkancstól. Ezek szerint visszaértek a kiküldetésből. Ez egyben azt is sejteti, hogy a Báró is a környéken lehet, szóval nem ártana, ha egy kicsit összekapná magát. Gyorsan felfelé is veszi az irányt. Épp csak biccent, ha valakiével összetalálkozik a tekintete, aztán szaporázza a lépteit a szobája felé, hogy mielőbb átöltözhessen és megfésülködhessen. A haja egy merő gubanc lehet a kis kiruccanása után. Inkább bele se gondol.*
Ahogy látja, Mik vette át a stafétát az apró pukkancstól. Ezek szerint visszaértek a kiküldetésből. Ez egyben azt is sejteti, hogy a Báró is a környéken lehet, szóval nem ártana, ha egy kicsit összekapná magát. Gyorsan felfelé is veszi az irányt. Épp csak biccent, ha valakiével összetalálkozik a tekintete, aztán szaporázza a lépteit a szobája felé, hogy mielőbb átöltözhessen és megfésülködhessen. A haja egy merő gubanc lehet a kis kiruccanása után. Inkább bele se gondol.*
5321. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:05:18
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:05:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
//Xavy//
//Amma, amma, amma//
*Az öreg fickó elég különösen reagál az ajánlásra, de elfogadja azt, így Miknek nincs más dolga, mint kihozni neki a rendelését.*
- Öhm, rendben. *Mondja zavartan, majd ha a fickó nem állítja meg, akkor indul a pult felé. Beszól a konyhára, hogy kér egy adag vadkansültet és levesz a polcról egy üveg Jám bort. Miközben a dugót húzza ki a palackból, azon gondolkodik, hogy vajon a fura öregnek lesz-e elegendő aranya fizetni. De ezen a kérdésen ráér gondolkodni később.
Előbb kiviszi a bort, majd ha ropogósra sült a vadkan bőre a konyhán, akkor kiviszi azt is egy fatálon, burgonyakörettel és savanyúsággal.*
- Jó étvágyat, uram. *Mondja egy jó kiszolgálóhoz mérten és visszaindul a pultba, ahol nemsorkára Xavy rángatja meg a köténye szegélyét. Úgy tűnik, a gnóm lánynak nem sikerült megtalálnia a gyerek szüleit.*
- Micsoda? *Kérdi a fiúcska felé pillantva meglepetten. Azt gondolta, ilyenkorra már sikerül valakit találni, aki ismeri.*
- Rendben, de én nem igazán értek a gyerekekhez. *Mondja halkan nem véve le a szemét a kölyökről.*
- Menj csak, megoldom. *Néz a gnóm lányra aztán beletörődő mosollyal. A tréfát inkább nem kommentálja. Vagyis reméli, hogy Xavy csak tréfának szánta, hogy majd kisorsolják a fiút.*
- Ha nem jön érte senki, akkor itt marad. Aztán majd kitaláljuk, mi legyen. *Sóhajtja. A gyereket az ülőkéjével, meg a cipójával együtt közelebb húzza a pulthoz, hogy tudjon figyelni rá, majd visszatér a munkájához.
Közben azért a gyerekkel is foglalkozik, leguggol elé és úgy nyújt neki kezet.*
- Szia, maszatka, Mik vagyok. *Mutatkozik be, de rájön, hogy egy gyerek valószínűleg nem tudja, hogy mit is akarhat tőle, így visszahúzza a kezét.*
- Mit csináljak veled, mazsola? *Sóhajtja magának, ahogy összeszedi a gyerek körül a morzsákat.*
//Szimatolás//
//Xavy//
//Amma, amma, amma//
*Az öreg fickó elég különösen reagál az ajánlásra, de elfogadja azt, így Miknek nincs más dolga, mint kihozni neki a rendelését.*
- Öhm, rendben. *Mondja zavartan, majd ha a fickó nem állítja meg, akkor indul a pult felé. Beszól a konyhára, hogy kér egy adag vadkansültet és levesz a polcról egy üveg Jám bort. Miközben a dugót húzza ki a palackból, azon gondolkodik, hogy vajon a fura öregnek lesz-e elegendő aranya fizetni. De ezen a kérdésen ráér gondolkodni később.
Előbb kiviszi a bort, majd ha ropogósra sült a vadkan bőre a konyhán, akkor kiviszi azt is egy fatálon, burgonyakörettel és savanyúsággal.*
- Jó étvágyat, uram. *Mondja egy jó kiszolgálóhoz mérten és visszaindul a pultba, ahol nemsorkára Xavy rángatja meg a köténye szegélyét. Úgy tűnik, a gnóm lánynak nem sikerült megtalálnia a gyerek szüleit.*
- Micsoda? *Kérdi a fiúcska felé pillantva meglepetten. Azt gondolta, ilyenkorra már sikerül valakit találni, aki ismeri.*
- Rendben, de én nem igazán értek a gyerekekhez. *Mondja halkan nem véve le a szemét a kölyökről.*
- Menj csak, megoldom. *Néz a gnóm lányra aztán beletörődő mosollyal. A tréfát inkább nem kommentálja. Vagyis reméli, hogy Xavy csak tréfának szánta, hogy majd kisorsolják a fiút.*
- Ha nem jön érte senki, akkor itt marad. Aztán majd kitaláljuk, mi legyen. *Sóhajtja. A gyereket az ülőkéjével, meg a cipójával együtt közelebb húzza a pulthoz, hogy tudjon figyelni rá, majd visszatér a munkájához.
Közben azért a gyerekkel is foglalkozik, leguggol elé és úgy nyújt neki kezet.*
- Szia, maszatka, Mik vagyok. *Mutatkozik be, de rájön, hogy egy gyerek valószínűleg nem tudja, hogy mit is akarhat tőle, így visszahúzza a kezét.*
- Mit csináljak veled, mazsola? *Sóhajtja magának, ahogy összeszedi a gyerek körül a morzsákat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149