// Most viszik... //
//(Habrertus, Lea,) AAA, Nawanthiri, Yeza //
*Yeza igyekszik mindenben úgy eljárni, hogy flottul menjenek a dolgok és amennyire csak lehet, kiköszörüljék a csorbát. A szerzett ruhákat, úgy tűnik, az intéző is megfelelőnek értékeli, ami már egy nagy követ gördít le a vörös mellkasáról. Bólint az utasításra és sietve indul az öltözékkel a Kancellár szobája felé. Biztos benne, hogy Nawa majd megfelelően tájékoztatja Aztyant a fejvadász ügyében. Indul... indulna, de az intéző még pár mondat erejéig megtorpantja. Az a pár mondat pedig a legördült kő helyére finoman elhelyez néhány hegynyi súlyt Yezára. Mondjuk úgy, hogy legalábbis egy Vashegynyit. Arra, hogy a heges arcú kijelenti, itt van rá szüksége, váratlanul éri. Biztosra vette volna, hogy elvárják tőle az áldozatot, ha már bőven része volt a dolgok kellemetlen alakulásában. Nem szokta meg, hogy dönthet. Tulajdonképpen egy kicsit frusztrálja is a dolog. Mi van, ha mindezzel csupán próbára teszik? ~De akkor Aztyan miért mondta volna, hogy itt van rám szüksége?~
Egyelőre csak bólint, aztán iramodik is fürgén az emeletre, hogy mielőbb átadhassa a ruhákat. llendően kopogtat, s csak a bebocsátó engedély után lép Habrertus szobájába. Átnyújtja a holmikat, a finom anyagból készült nemesi nadrágot és inget és természetesen a meleg prémköpenyt is. A kedvező fogadtatásra csak szerényen lesüti a szemét. Csak a "Mivel tartozom?" kérdésre kapja tekintetét újból a Kancellárra. Már-már ijedt tiltakozással emeli kezeit és csak lassan oldódik a zavara a dolog kapcsán.*
- Semmivel! Semmivel nem tartozik a Méltóságos Úr. Ez a legkevesebb, amivel kiengesztelhetem a történtek után.
*A kacska pukedli után szándéka szerint gyorsan távozóra fogná, mielőtt a nagyjából elsimított tényezők közé tenyerelne valamivel. Nincs olyan szerencséje, hogy ezt megtehesse.*
- Szó sincs róla *fordul vissza a neheztelés vádját hallva.* - Az egész csak szerencsétlen félreértés volt. Nagyuram pedig már bizonyította jó szándékát azzal a nagylelkű türelemmel, mellyel e méltatlan helyzetet viselte. *Yeza ha tehetné inkább lerágná a nyelvét, de most kénytelen a lehető legnyájasabb énjét elővenni, hogy legalábbis ne rontson a dolgokon.* - Kegyelmes Uram valóban az egyik legkiválóbb férfiú Lanawinon, ahogy híre tartja. A figyelmessége irányomban igazán érdemtelen és megindító kegy. *Szemlesütve gyűrögeti a ruhája szegélyét, ami akár kacérkodás is lehetne, de ezúttal kivételesen egyáltalán nem akaratlagos.* - Aztyan Úr említette a meghívást, amit Kegyelmed felajánlott. *Nyel egy nagyot.* - Megindító gesztus Nagyuramtól. Igazán. ~Megindító... leginkább a Meredély felé indító.~ Ám a történések most a Kereskedőház és a Vashegy számára is figyelmet és lépéseket kívánnak. A Nagyasszony visszatérte bizonyára nem kis esemény a thargok számára. De őszintén meghatott az ajánlatod, Méltóságos Úr. *Ahelyett, hogy hozzá fűzné, hogy esetleg egy más alkalommal elfogadná a meghívást, lép egyet Habrertus felé és térdre ereszkedve megcsókolja a Kancellár jobbját.* - Köszönöm. *Eztán hamar fel is pattan, lesimítja a ruháját és némi zavarral köszörüli meg a torkát.* - Hagylak uram, öltözködni *mondja és ki is hátrál.
Amikor a komolyabb felszereléssel felvértezett társakkal kiegészült városőr csapat visszaérkezik és közlik a tényállást, nem tudja, hogy ez most jó vagy inkább rossz fordulat a számukra. Mindenesetre amikor meglátja a tharg Úrnőt a szerény és méretben sem igazán passzoló férfiruhákban, kis híján megáll benne az ütő. Értetlenül pislog Nawanthitire, aztán Aztyanra is, de inkább nem szól. Csendben és diszkréten azért közli az intézővel, hogy udvariasan visszautasította a Kancellár ajánlatát és hozzáteszi, hogy természetesen igyekezett mindezt a lehető legnyájasabban tenni, hogy ne vegye rossz néven.
Talán Habrertus uramnál működhetett ez a dolog, de a halálból visszatért Úrnő vonásairól Yeza már nem sok jót vél kiolvasni, ami azért aggasztja.*