Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 292 (5821. - 5840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5840. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 11:27:38
Üzenet elküldve: 2021-11-24 11:27:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Szerencsére semmi rosszra nem kell gondolni a patkányfarok seprűvel kapcsolatosan, hiszen nem egy egész hadsereget tenyészt a pincében belőlük, hogy mindig legyen friss alapanyag. Elrakja őket befőttnek, csak azt nem cukorral kell. Van neki már több polc is, amin ezeket az aranyoskákat tárolja, hiszen mi lesz, ha egyszer kihalnak a patkányok? Hogy fognak utána védekezni a vakondemberek ellen? Majd a férfi mesél tovább.*
-A hegyek azok jók. *Bólogat bőszen, hiszen a sziklákat nem tudják megfúrni a lapát kezeikkel azok a kis rohadékok. Mikor a férfi megteszi a felajánlást átnyújtja a kacsóját a pult felett, hogy erre kezet is foghassanak, nyilván azt nyújtja, amivel az imént a patkányfarkakat is mutogatta.*
-Kezet rá! *Toldja meg a felszólítással.*
-Majd jól megfüstöljük és beszórjuk kaporral, az elűzi azt az irdatlan bűzt, amit árasztanak. Ugyanis… ők tényleg… NEM fürdenek. *Hangsúlyozza, bár ő sem jár élen a fürdésben de hát azok, úgy hallotta ők soha. Aztán ha kap kézrázást ha nem, lassan áttérnek a férfi hátán fekvő két kardra, amit úgy sejt, hogy alkalomadtán használni is szokott. Úgy véli, hogy a vakondemberek ellen is hatásos lehet. Mikor amaz leteszi a pultra, az aranyozotton kézzel végig is simít, persze csak a tokján.*
-Egészségedre! *Mert mintha úgy hallotta volna, hogy a férfi tüsszentett.*
-Tartalék? Ez meg micsoda név? Na és a másik? És mind a kettőt tudod tartani egyszerre? Nem nehezek? *Közben a férfi megoszt vele egy belsős viccet, amin jót mosolyog.*
-Én szívesen megkeresném azt a patkányt, amelyiknek ilyen aranyozott a farka! Tuti sokat ér. *Vonja le a következtetést.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Szerencsére semmi rosszra nem kell gondolni a patkányfarok seprűvel kapcsolatosan, hiszen nem egy egész hadsereget tenyészt a pincében belőlük, hogy mindig legyen friss alapanyag. Elrakja őket befőttnek, csak azt nem cukorral kell. Van neki már több polc is, amin ezeket az aranyoskákat tárolja, hiszen mi lesz, ha egyszer kihalnak a patkányok? Hogy fognak utána védekezni a vakondemberek ellen? Majd a férfi mesél tovább.*
-A hegyek azok jók. *Bólogat bőszen, hiszen a sziklákat nem tudják megfúrni a lapát kezeikkel azok a kis rohadékok. Mikor a férfi megteszi a felajánlást átnyújtja a kacsóját a pult felett, hogy erre kezet is foghassanak, nyilván azt nyújtja, amivel az imént a patkányfarkakat is mutogatta.*
-Kezet rá! *Toldja meg a felszólítással.*
-Majd jól megfüstöljük és beszórjuk kaporral, az elűzi azt az irdatlan bűzt, amit árasztanak. Ugyanis… ők tényleg… NEM fürdenek. *Hangsúlyozza, bár ő sem jár élen a fürdésben de hát azok, úgy hallotta ők soha. Aztán ha kap kézrázást ha nem, lassan áttérnek a férfi hátán fekvő két kardra, amit úgy sejt, hogy alkalomadtán használni is szokott. Úgy véli, hogy a vakondemberek ellen is hatásos lehet. Mikor amaz leteszi a pultra, az aranyozotton kézzel végig is simít, persze csak a tokján.*
-Egészségedre! *Mert mintha úgy hallotta volna, hogy a férfi tüsszentett.*
-Tartalék? Ez meg micsoda név? Na és a másik? És mind a kettőt tudod tartani egyszerre? Nem nehezek? *Közben a férfi megoszt vele egy belsős viccet, amin jót mosolyog.*
-Én szívesen megkeresném azt a patkányt, amelyiknek ilyen aranyozott a farka! Tuti sokat ér. *Vonja le a következtetést.*
5839. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:08:51
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:08:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Az igazán mulatságos beszélgetőpartnere, elfogadja a tényt, hogy a patkányfarkakat nem teheti el a lovag. Mint később kiderül nem is nagyon lenne tanácsos, tekintve a tényt, hogy a gnóm lakásban készül közben a patkányfarok-seprű.*
~Hol a retekbe talál ez ennyi patkányt?~
*Kérdezi Perchipfell kicsit elhűlten, de Soreyl teljes mértékig a lány pártját fogja.*
~Mindenkinek kell egy hobbi.~
*Válaszolja röviden. Xavy meglepődik, hogy a lovag az erdőbe megy, és arca szerint egyre nagyobb esélyt lát arra, hogy a férfi vakondemberekbe botlik.*
-Bizony az erdőbe, onnan meg a hegyek felé.
*Magyarázza tovább, mikor a lányka kimutatja a foga fehérjét, és már lélekben receptúrát alkot a különleges élőlény húsa köré. Természetesen nem Soreyl fogja elvenni tőle ezt azzal, hogy elmondhassa, nem igazán vannak vakondemberek. Aztán nem is tudhatja biztosan. Lehet vannak, csak Xavy mamája tanultabb volt a lovagnál.*
-Ha találok egyet, mindenképpen hozok belőle egy sonkát, ha én is kapok belőle.
*Mondja, felemelve a mutatóujját, mintegy megerősítve a kitételét. Aztán most jön a patkányfarok seprű bevezetése. Soreyl arcán látszik a meglepettség, és egy pillanatra el is képzeli, hogy a lány egy összeeszkábált, büdös, pestisrúddal kerget ki bazi nagy vakondokat emberfüllel.*
-Jobb félni mint megijedni.
*Mondja diplomatikusan, miközben rendezi arcszerkezetét, és újra felveszi sármos kis mosolyát. Aztán sok szerencsét kíván, amire a férfi egy nagy köszönömmel bólint, majd látja, ahogy a lányka meg akarja lesni a két kardot a hátán, és mintha a szeme is elkerekedne a másiknak. Egyetlen mozdulattal leszedi a mellkasáról a kardhámot, és leteszi a pultra. Valóban látni a mesterkard tokján, és díszítésen, hogy bizony egy különlegesebb darab. Nem egészen Soreylnek van kitalálva, neki kicsit kirívó, de Perchi ilyet akart, szóval ilyen lett neki. Ő sem mondja meg a lovagnak hogy öltözködjön, fordítva mi értelme volna. Az is látszik, hogy csak aranyozott festés, egyébként igényes díszítéssekkel, igazából a java része fekete, rajta a csillogó, sárgás mintával.*
-Ő Perchipfell.
*Mutatja be, mutatva a díszesebbik példányra.*
-Ő pedig Tartalék.
*Mondja egy mosollyal, és belül ezen a viccen nagyon jót kacag, ezen felül még Xavyt is meglepi egyel, hátha.*
-Ők az én patkányfarkaim.
*Hajol közelebb mintha titkot mondana neki, és talán kicsit suttog is, majd utána cinkosan rákacsint.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.24 10:16:16
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Az igazán mulatságos beszélgetőpartnere, elfogadja a tényt, hogy a patkányfarkakat nem teheti el a lovag. Mint később kiderül nem is nagyon lenne tanácsos, tekintve a tényt, hogy a gnóm lakásban készül közben a patkányfarok-seprű.*
~Hol a retekbe talál ez ennyi patkányt?~
*Kérdezi Perchipfell kicsit elhűlten, de Soreyl teljes mértékig a lány pártját fogja.*
~Mindenkinek kell egy hobbi.~
*Válaszolja röviden. Xavy meglepődik, hogy a lovag az erdőbe megy, és arca szerint egyre nagyobb esélyt lát arra, hogy a férfi vakondemberekbe botlik.*
-Bizony az erdőbe, onnan meg a hegyek felé.
*Magyarázza tovább, mikor a lányka kimutatja a foga fehérjét, és már lélekben receptúrát alkot a különleges élőlény húsa köré. Természetesen nem Soreyl fogja elvenni tőle ezt azzal, hogy elmondhassa, nem igazán vannak vakondemberek. Aztán nem is tudhatja biztosan. Lehet vannak, csak Xavy mamája tanultabb volt a lovagnál.*
-Ha találok egyet, mindenképpen hozok belőle egy sonkát, ha én is kapok belőle.
*Mondja, felemelve a mutatóujját, mintegy megerősítve a kitételét. Aztán most jön a patkányfarok seprű bevezetése. Soreyl arcán látszik a meglepettség, és egy pillanatra el is képzeli, hogy a lány egy összeeszkábált, büdös, pestisrúddal kerget ki bazi nagy vakondokat emberfüllel.*
-Jobb félni mint megijedni.
*Mondja diplomatikusan, miközben rendezi arcszerkezetét, és újra felveszi sármos kis mosolyát. Aztán sok szerencsét kíván, amire a férfi egy nagy köszönömmel bólint, majd látja, ahogy a lányka meg akarja lesni a két kardot a hátán, és mintha a szeme is elkerekedne a másiknak. Egyetlen mozdulattal leszedi a mellkasáról a kardhámot, és leteszi a pultra. Valóban látni a mesterkard tokján, és díszítésen, hogy bizony egy különlegesebb darab. Nem egészen Soreylnek van kitalálva, neki kicsit kirívó, de Perchi ilyet akart, szóval ilyen lett neki. Ő sem mondja meg a lovagnak hogy öltözködjön, fordítva mi értelme volna. Az is látszik, hogy csak aranyozott festés, egyébként igényes díszítéssekkel, igazából a java része fekete, rajta a csillogó, sárgás mintával.*
-Ő Perchipfell.
*Mutatja be, mutatva a díszesebbik példányra.*
-Ő pedig Tartalék.
*Mondja egy mosollyal, és belül ezen a viccen nagyon jót kacag, ezen felül még Xavyt is meglepi egyel, hátha.*
-Ők az én patkányfarkaim.
*Hajol közelebb mintha titkot mondana neki, és talán kicsit suttog is, majd utána cinkosan rákacsint.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.24 10:16:16
5838. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 07:37:37
Üzenet elküldve: 2021-11-24 07:37:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Passzolni való//
*Mikor a férfi elégedetlenkedik a fogadó neve miatt, csak annyit bök neki oda:*
-A Kalamár szerintem is szar név, de nem én adtam neki. *Von vállat, majd csak nézi ahogy elviharzik a férfi, mindennemű válasz vagy köszönet nélkül.*
-Neked is szép napot, hogy csúsznál el kifelé egy hányástócsán. *Morogja az orra alá. Valamiért kifejezetten unszimpatikus neki az alak, talán áldás, hogy nem kell több időt együtt tölteniük.*
-Biztos nem idevalósi. *Motyogja de egy idő után ismét a szokásos unott képpel törölgeti tovább a kezében lévő korsót.*
*Mikor a férfi elégedetlenkedik a fogadó neve miatt, csak annyit bök neki oda:*
-A Kalamár szerintem is szar név, de nem én adtam neki. *Von vállat, majd csak nézi ahogy elviharzik a férfi, mindennemű válasz vagy köszönet nélkül.*
-Neked is szép napot, hogy csúsznál el kifelé egy hányástócsán. *Morogja az orra alá. Valamiért kifejezetten unszimpatikus neki az alak, talán áldás, hogy nem kell több időt együtt tölteniük.*
-Biztos nem idevalósi. *Motyogja de egy idő után ismét a szokásos unott képpel törölgeti tovább a kezében lévő korsót.*
5837. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 06:10:48
Üzenet elküldve: 2021-11-24 06:10:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Dolga végeztével elköszön a komájától, majd határozott léptekkel visszaindul a jó öreg Kalmárba. Nem is igen akadályozza semmi, amint belép az ajtón a már ismerős helyre, csak egy pillanatra áll meg, hogy messziről tiszteletét tegye a pultban sertepertélőknek. Aztán pedig hamar az emeltre siet, kettesével ugorva a lépcsőfokokat, akárcsak egy fürge gazella. Dessilenae szobája felé igyekszik, persze alaposan kifújja magát, mielőtt még odaérne, hisz mégiscsak hogy nézne ki, hogyha levegőért kapkodva találkoznának ismét? Nem engedheti meg magának, hogy elrontsa a gondosan épülő hírnevét. Amint odaér, ütemesen kopog hármat, nem túl erősen, de mindenképp úgy, hogy az bentről hallható legyen. Nem akarja rátörni az ajtót, de elárulni sem szeretné, hogy ő az, hátha sikerül egy kis meglepetést okoznia. Ha már meglepetés, a sálat gondosan eldugta a mellényzsebébe, szépen összehajtva. ~Remélem fog neki majd örülni. ~ Akárhogy is színjáték vagy nem, tényleg megkedvelte a lányt, és szeretne kedveskedni neki. Már persze az egyéb szolgálatain kívül. Ha tényleg bent van, és ajtót is nyit, akkor Merchen jó alaposan meghajol előtte egy széles mosollyal az arcán.*
-Siettem ahogy tudtam!
*Dolga végeztével elköszön a komájától, majd határozott léptekkel visszaindul a jó öreg Kalmárba. Nem is igen akadályozza semmi, amint belép az ajtón a már ismerős helyre, csak egy pillanatra áll meg, hogy messziről tiszteletét tegye a pultban sertepertélőknek. Aztán pedig hamar az emeltre siet, kettesével ugorva a lépcsőfokokat, akárcsak egy fürge gazella. Dessilenae szobája felé igyekszik, persze alaposan kifújja magát, mielőtt még odaérne, hisz mégiscsak hogy nézne ki, hogyha levegőért kapkodva találkoznának ismét? Nem engedheti meg magának, hogy elrontsa a gondosan épülő hírnevét. Amint odaér, ütemesen kopog hármat, nem túl erősen, de mindenképp úgy, hogy az bentről hallható legyen. Nem akarja rátörni az ajtót, de elárulni sem szeretné, hogy ő az, hátha sikerül egy kis meglepetést okoznia. Ha már meglepetés, a sálat gondosan eldugta a mellényzsebébe, szépen összehajtva. ~Remélem fog neki majd örülni. ~ Akárhogy is színjáték vagy nem, tényleg megkedvelte a lányt, és szeretne kedveskedni neki. Már persze az egyéb szolgálatain kívül. Ha tényleg bent van, és ajtót is nyit, akkor Merchen jó alaposan meghajol előtte egy széles mosollyal az arcán.*
-Siettem ahogy tudtam!
5836. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:44:56
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:44:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//egy gondolat erejéig: küldetés//
*Vajon kié a negyedik pohár? Micsoda talány... a vasgyúró lányé lenne, akinek a melleit odafent Habrertus úr olyan alaposan szemügyre vette, habár az ingtől-kabáttól nem sokat láthatott? Vagy a báróé, akinek jöttére a Ház tagjainak mindig számítani kell? A jó kancellár bizonyára ismeri a legendát az Idegenről, aki ezidőtájt szokott vendégségbe jönni, amikor a szemfedél különösen vékony a holtak és az élők világa közt. A babonásak mindig hagynak neki legalább egy terítéket az asztalon, mert félnek az átkaitól. Akinek a házában megjelenik, annál enni-inni is fog, és szörnyű játékokkal szórakoztatja magát. Elmesélteti például a háziakkal a legjobb dolgokat, ami valaha történt velük, aztán megpróbálja emlékezetből visszamondani nekik. Ha nem sikerül, belenyúl a fejükbe, és magával viszi az emlékeket, amitől nem egy család ment tönkre már. A legrosszabbul mégis az jár, aki óvatlanul az arcába néz. Vele az Idegen helyet cserél: elveszi az életét, és attól fogva ő járja az éjszakát, hogy a halandókat sanyargassa. Ha pedig egyszerre többen pillantanak rá, az Idegen egymaga lép mindőjük helyére. Asszony vagy férfi, gyerek vagy agg, mind egy testben. Nos, talán az övé a negyedik pohár. Ki tudja, hogy a sok mosolygás és hajlongás közepette mi jár Nawanthiri fejében.
Kívülről most mindenesetre annyi látszik, hogy értőn - és mosolyogva - bólogat: Khryställe üveg helyett megelégszik egyetlen pohár borral, rá is bök, hogy melyikre. Mandulaszem természetesen nem tudja elolvasni, de megjegyzi, melyik tétel az étlapon, és ugyanígy tesz a csípős harapnivalóval is. Amíg a félvér lány rajzol, elteszi az asztalra tett pénzt.*
- Egy pipa... hmm, dohányt is kérsz? *tűnődve félrepillant, mit is ajánlhatna neki, de aztán újra felderül az arca* Szívtál-e már Ördögvigyort? *kérdi nagy vidáman.*
//egy gondolat erejéig: küldetés//
*Vajon kié a negyedik pohár? Micsoda talány... a vasgyúró lányé lenne, akinek a melleit odafent Habrertus úr olyan alaposan szemügyre vette, habár az ingtől-kabáttól nem sokat láthatott? Vagy a báróé, akinek jöttére a Ház tagjainak mindig számítani kell? A jó kancellár bizonyára ismeri a legendát az Idegenről, aki ezidőtájt szokott vendégségbe jönni, amikor a szemfedél különösen vékony a holtak és az élők világa közt. A babonásak mindig hagynak neki legalább egy terítéket az asztalon, mert félnek az átkaitól. Akinek a házában megjelenik, annál enni-inni is fog, és szörnyű játékokkal szórakoztatja magát. Elmesélteti például a háziakkal a legjobb dolgokat, ami valaha történt velük, aztán megpróbálja emlékezetből visszamondani nekik. Ha nem sikerül, belenyúl a fejükbe, és magával viszi az emlékeket, amitől nem egy család ment tönkre már. A legrosszabbul mégis az jár, aki óvatlanul az arcába néz. Vele az Idegen helyet cserél: elveszi az életét, és attól fogva ő járja az éjszakát, hogy a halandókat sanyargassa. Ha pedig egyszerre többen pillantanak rá, az Idegen egymaga lép mindőjük helyére. Asszony vagy férfi, gyerek vagy agg, mind egy testben. Nos, talán az övé a negyedik pohár. Ki tudja, hogy a sok mosolygás és hajlongás közepette mi jár Nawanthiri fejében.
Kívülről most mindenesetre annyi látszik, hogy értőn - és mosolyogva - bólogat: Khryställe üveg helyett megelégszik egyetlen pohár borral, rá is bök, hogy melyikre. Mandulaszem természetesen nem tudja elolvasni, de megjegyzi, melyik tétel az étlapon, és ugyanígy tesz a csípős harapnivalóval is. Amíg a félvér lány rajzol, elteszi az asztalra tett pénzt.*
- Egy pipa... hmm, dohányt is kérsz? *tűnődve félrepillant, mit is ajánlhatna neki, de aztán újra felderül az arca* Szívtál-e már Ördögvigyort? *kérdi nagy vidáman.*
5835. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 17:12:10
Üzenet elküldve: 2021-11-23 17:12:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Ami azt illeti, Hubi nem szentel akkora figyelmet az egyelőre felesleges pohárnak, így észre sem veszi, hogy Yeza igyekszik azt eltüntetni szem elől. Ha a fenti folyosón ajtónálló szerepét betöltő leányzó csatlakozna hozzájuk, hát ő nem bánja. És egyébként is, a bor kóstolása és a szakértő vélemény előadása elvonja a figyelmét. A hallgatóságból pedig Yeza különösen hálás közönségnek bizonyul, még egy aprócska, halvány élc is elnyeri tetszését. Mondani sem kell, hogy a hiú kancellárnál ezzel jó pontokat lehet szerezni. Mint ahogy az olyan akaratlan (legalábbis a kancellár nem gondol rá, hogy szándékolt lenne) aprósággal is ahogy Yeza elcsípi a szökevény borcseppet. Hubi szelíd mosollyal figyeli a jelenetet, de valami megmoccan benne. Annyira, hogy árnyalatnyi késéssel reagál a kérdésre.*
- Arthenior, igen. *bazsalyog némileg megkönnyebbülten az előbbi intermezzo hatása alól felszabadulván, hiszen az jutott eszébe, hogy úti tégelyét nem mulasztotta el feltölteni* A városok városa.
*Elneveti magét, hiszen tisztában van vele, hogy ezen a néven csak és kizárólag a helyiek nevezik ezt a várost.*
- És amilyen öntelt, hiú és beképzelt fajta az artheniori, ezt minden kétely nélkül el is fogadja.
*Hubi pedig végtelenül kellemesen érzi magát attól, ahogy Yeza nézi míg Wegtorenről beszél és kérdez. Az ilyen rajongással kevert tiszteletet hiányolta mindig is a thargoknál. Meg úgy általában mindenhol, ahol nem ismerték fel nagyságát. Érdekes, hogy ilyesmire szinte csak Pirtianes-ben volt példa, ahol viszont ez annyira volt elég, hogy éppen megtűrték. És még is ott volt a legboldogabb. Egyrészt az elismerés ami a mostani kancellárnak már akkor is nagyon fontos volt, másrészt pedig... nem nehéz kitalálni, hogy mi a másrészt, ha Pirtianes lakóira gondolunk. Sajnálatos, hogy ebbe a langymeleg érzésbe belerondít egy otromba hiba, amit Yeza elkövet. Ha nem is tudta biztosan, Hubi sejtette, hogy a vörös szerepet játszik és nem személyes vonzereje vagy a thargok között elért pozíciója miatt érdeklődik iránta ilyen élénken. Viszont ez a színjáték annyira szórakoztató és érdekes volt, hogy a jó kancellár kifejezetten élvezte. De ez a minden bizonnyal csábosnak szánt mozdulat, ahogy Yeza az ujjával belekotort a borba, Hubi szemében egészen közönségesre sikeredett. Annyira hirtelen volt ez, hogy két pislogást ki is hagy. Arra azért van érkezése, hogy kellően töprengő arckifejezéssel bólogasson a vörös eszmefuttatására a wegtoreni szociológiai helyzetet illetően, de igazán csak akkor eszmél, amikor asztaltársa a bürokráciát szólja le. Amitől természetesen az emberek túlnyomó része idegenkedik. Hubi pont nem. Annyira, hogy neki az az élete, ezért ezt is vehetné sértésnek, de mivel pontosan tudja, hogy az ő vonzódása az ilyesfajta ügyekhez számít ritkaságnak, nem akad fenn az ilyesmin.*
- Ugyan, ugyan! *emeli meg jobb mutatóujját intőn, egy kis mosoly kíséretében* Miként lehetne káosz ott, hogy - ahogy fogalmaztál - akkurátusan kezelik az aktákat? Akkor lenne felfordulás, ha nem így tennének, mely esetben a Tanácsháza illetékesei saját alkalmatlanságukról állítanának ki bizonyítványt. Bárminemű hiteles hely csak akkor láthatja el feladatát, ha tisztviselői kínos precizitással dolgoznak. Egyébként... *legyint egyet könnyedén és ebben a stílusban fejezi be a mondatot* megette a fene az egészet. De nem kell aggódnod, nem hivatalos ügyben járok a városban. Mondhatjuk úgy is, hogy valóban felfrissülés számomra ez az út.
*Előrehajol, lekönyököl az asztalra és kicsit szűkebbre húzódnak a szemei. Majdnem felteszi azt a kérdést ami már egy ideje motoszkál benne: "Mit akarsz?" Aztán egy villanásnyi hezitálás után húzódik mézesmázos mosolyra az ajka.*
- Főleg ha ilyen kellemes társaságban múlathatom az időt. *pillant végig az asztalnál ülőkön* Ezért is fájlalom, hogy hivatalom hamarosan visszahív a Vashegyre.
*Megtehetné, hogy felajánlja Yezának, tartson velük. De sokkal érdekesebbnek találja, ha erre a vörös kéri meg. Hiszen ha helytálló a gyanúja, akkor erre sort kell kerítenie.*
*Ami azt illeti, Hubi nem szentel akkora figyelmet az egyelőre felesleges pohárnak, így észre sem veszi, hogy Yeza igyekszik azt eltüntetni szem elől. Ha a fenti folyosón ajtónálló szerepét betöltő leányzó csatlakozna hozzájuk, hát ő nem bánja. És egyébként is, a bor kóstolása és a szakértő vélemény előadása elvonja a figyelmét. A hallgatóságból pedig Yeza különösen hálás közönségnek bizonyul, még egy aprócska, halvány élc is elnyeri tetszését. Mondani sem kell, hogy a hiú kancellárnál ezzel jó pontokat lehet szerezni. Mint ahogy az olyan akaratlan (legalábbis a kancellár nem gondol rá, hogy szándékolt lenne) aprósággal is ahogy Yeza elcsípi a szökevény borcseppet. Hubi szelíd mosollyal figyeli a jelenetet, de valami megmoccan benne. Annyira, hogy árnyalatnyi késéssel reagál a kérdésre.*
- Arthenior, igen. *bazsalyog némileg megkönnyebbülten az előbbi intermezzo hatása alól felszabadulván, hiszen az jutott eszébe, hogy úti tégelyét nem mulasztotta el feltölteni* A városok városa.
*Elneveti magét, hiszen tisztában van vele, hogy ezen a néven csak és kizárólag a helyiek nevezik ezt a várost.*
- És amilyen öntelt, hiú és beképzelt fajta az artheniori, ezt minden kétely nélkül el is fogadja.
*Hubi pedig végtelenül kellemesen érzi magát attól, ahogy Yeza nézi míg Wegtorenről beszél és kérdez. Az ilyen rajongással kevert tiszteletet hiányolta mindig is a thargoknál. Meg úgy általában mindenhol, ahol nem ismerték fel nagyságát. Érdekes, hogy ilyesmire szinte csak Pirtianes-ben volt példa, ahol viszont ez annyira volt elég, hogy éppen megtűrték. És még is ott volt a legboldogabb. Egyrészt az elismerés ami a mostani kancellárnak már akkor is nagyon fontos volt, másrészt pedig... nem nehéz kitalálni, hogy mi a másrészt, ha Pirtianes lakóira gondolunk. Sajnálatos, hogy ebbe a langymeleg érzésbe belerondít egy otromba hiba, amit Yeza elkövet. Ha nem is tudta biztosan, Hubi sejtette, hogy a vörös szerepet játszik és nem személyes vonzereje vagy a thargok között elért pozíciója miatt érdeklődik iránta ilyen élénken. Viszont ez a színjáték annyira szórakoztató és érdekes volt, hogy a jó kancellár kifejezetten élvezte. De ez a minden bizonnyal csábosnak szánt mozdulat, ahogy Yeza az ujjával belekotort a borba, Hubi szemében egészen közönségesre sikeredett. Annyira hirtelen volt ez, hogy két pislogást ki is hagy. Arra azért van érkezése, hogy kellően töprengő arckifejezéssel bólogasson a vörös eszmefuttatására a wegtoreni szociológiai helyzetet illetően, de igazán csak akkor eszmél, amikor asztaltársa a bürokráciát szólja le. Amitől természetesen az emberek túlnyomó része idegenkedik. Hubi pont nem. Annyira, hogy neki az az élete, ezért ezt is vehetné sértésnek, de mivel pontosan tudja, hogy az ő vonzódása az ilyesfajta ügyekhez számít ritkaságnak, nem akad fenn az ilyesmin.*
- Ugyan, ugyan! *emeli meg jobb mutatóujját intőn, egy kis mosoly kíséretében* Miként lehetne káosz ott, hogy - ahogy fogalmaztál - akkurátusan kezelik az aktákat? Akkor lenne felfordulás, ha nem így tennének, mely esetben a Tanácsháza illetékesei saját alkalmatlanságukról állítanának ki bizonyítványt. Bárminemű hiteles hely csak akkor láthatja el feladatát, ha tisztviselői kínos precizitással dolgoznak. Egyébként... *legyint egyet könnyedén és ebben a stílusban fejezi be a mondatot* megette a fene az egészet. De nem kell aggódnod, nem hivatalos ügyben járok a városban. Mondhatjuk úgy is, hogy valóban felfrissülés számomra ez az út.
*Előrehajol, lekönyököl az asztalra és kicsit szűkebbre húzódnak a szemei. Majdnem felteszi azt a kérdést ami már egy ideje motoszkál benne: "Mit akarsz?" Aztán egy villanásnyi hezitálás után húzódik mézesmázos mosolyra az ajka.*
- Főleg ha ilyen kellemes társaságban múlathatom az időt. *pillant végig az asztalnál ülőkön* Ezért is fájlalom, hogy hivatalom hamarosan visszahív a Vashegyre.
*Megtehetné, hogy felajánlja Yezának, tartson velük. De sokkal érdekesebbnek találja, ha erre a vörös kéri meg. Hiszen ha helytálló a gyanúja, akkor erre sort kell kerítenie.*
5834. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 12:38:47
Üzenet elküldve: 2021-11-23 12:38:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Passzolni való//
*Szigorúan megméri az apró szerzetet, még a szemöldöke is felszalad a válasz hallatán.*
-Talán bizony át kellene keresztelni a helyet Wegtoreni Fogadóra! *Bök egy közeli étlapra, melyen jól láthatóan ott virít a kalmár név.*
-Még, hogy kovácsműhely... *Zsörtölődik egy sort a kereskedőház sajátos módszerein, majd egy intéssel köszöni meg a gnómnak az útbaigazítást.
Átmasírozik a fogadótéren, hogy egyenesen a kijáratot vegye célba, ha csak fel nem tartóztatják. Persze nem valószínűsíti, hogy bárki így tesz, így ha jóslata teljesül, felkapaszkodik a szekérre, hogy irányba vegye a kovácsműhelyet.
Továbbra sem érti, hogy mi dolga a kalmárnak a kovácsműhelyben, de ez már alighanem az ő baja. Az ő feje most inkább az eladni szánt kis csecsebecse miatt fáj. Jobban mondva a szíve. Bárhogy is, ha csak a fent említett módon valaki lánya vagy fia fel nem tartóztatja, hát zörögve indul a kis kordé, hogy rövidesen befuthasson a kovácsműhelybe.*
*Szigorúan megméri az apró szerzetet, még a szemöldöke is felszalad a válasz hallatán.*
-Talán bizony át kellene keresztelni a helyet Wegtoreni Fogadóra! *Bök egy közeli étlapra, melyen jól láthatóan ott virít a kalmár név.*
-Még, hogy kovácsműhely... *Zsörtölődik egy sort a kereskedőház sajátos módszerein, majd egy intéssel köszöni meg a gnómnak az útbaigazítást.
Átmasírozik a fogadótéren, hogy egyenesen a kijáratot vegye célba, ha csak fel nem tartóztatják. Persze nem valószínűsíti, hogy bárki így tesz, így ha jóslata teljesül, felkapaszkodik a szekérre, hogy irányba vegye a kovácsműhelyet.
Továbbra sem érti, hogy mi dolga a kalmárnak a kovácsműhelyben, de ez már alighanem az ő baja. Az ő feje most inkább az eladni szánt kis csecsebecse miatt fáj. Jobban mondva a szíve. Bárhogy is, ha csak a fent említett módon valaki lánya vagy fia fel nem tartóztatja, hát zörögve indul a kis kordé, hogy rövidesen befuthasson a kovácsműhelybe.*
5833. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 12:07:27
Üzenet elküldve: 2021-11-23 12:07:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*Úgy fest, a rajz már sikeresnek bizonyul, habár Nawanthiri érdekes dolgot feltételez. Tény, hogy egy borosüveget rajzolt le, de csak azért, hogy biztosan megértesse magát. A felszolgáló ártatlan kérdésére hevesen megrázza fejét, olyan "ugyan dehogy!" stílusban. Ajkán kis mosoly látható, miközben két kezéből valami pohárszerűt formál. A borok színében nem volt járatos sohasem, és mai napig nem tudja, mi a különbség, ő csak alkalmanként fogyasztja, ennyiben ki is merül a borhoz fűződő csekélyke, elhanyagolható viszonya. Nawanthiri kérdései hallatán időszerűnek látja, hogy segítségül hívja az étlapot, így legalább konkrétan ki tudja fejezni, milyen borra vágyik. Ki is keresi a Jám bort a listából, s ujjával rábök. Táskájából 9 aranyat számol ki az asztalra.
A csinos felszolgáló teljesen jól kitalálja Khrys szándékát az étellel kapcsolatban, mintha csak ráérzett volna. A félvér lány helyeslőn bólint, majd újfent rápillant az étlapra, hogy a Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával elnevezéssel szereplő fogást megtalálja. Miután ismét rábökött a kívánságára, még 15 aranyat tesz ki az asztalra. Ezek után már a füstölni való dohányok között keresgél, de dönteni nem tud. Kézbe veszi pennáját, és az eddigi rajzát egy pipa dohányt ábrázoló rajzocskával egészíti ki, majd Nawanthirire pillant mintegy kérdőn, akár ha csak azt kérdezné, hogy mit ajánl.*
*Úgy fest, a rajz már sikeresnek bizonyul, habár Nawanthiri érdekes dolgot feltételez. Tény, hogy egy borosüveget rajzolt le, de csak azért, hogy biztosan megértesse magát. A felszolgáló ártatlan kérdésére hevesen megrázza fejét, olyan "ugyan dehogy!" stílusban. Ajkán kis mosoly látható, miközben két kezéből valami pohárszerűt formál. A borok színében nem volt járatos sohasem, és mai napig nem tudja, mi a különbség, ő csak alkalmanként fogyasztja, ennyiben ki is merül a borhoz fűződő csekélyke, elhanyagolható viszonya. Nawanthiri kérdései hallatán időszerűnek látja, hogy segítségül hívja az étlapot, így legalább konkrétan ki tudja fejezni, milyen borra vágyik. Ki is keresi a Jám bort a listából, s ujjával rábök. Táskájából 9 aranyat számol ki az asztalra.
A csinos felszolgáló teljesen jól kitalálja Khrys szándékát az étellel kapcsolatban, mintha csak ráérzett volna. A félvér lány helyeslőn bólint, majd újfent rápillant az étlapra, hogy a Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával elnevezéssel szereplő fogást megtalálja. Miután ismét rábökött a kívánságára, még 15 aranyat tesz ki az asztalra. Ezek után már a füstölni való dohányok között keresgél, de dönteni nem tud. Kézbe veszi pennáját, és az eddigi rajzát egy pipa dohányt ábrázoló rajzocskával egészíti ki, majd Nawanthirire pillant mintegy kérdőn, akár ha csak azt kérdezné, hogy mit ajánl.*
5832. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 08:27:36
Üzenet elküldve: 2021-11-23 08:27:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Bizony, a vakondemberekről mindig szívesen beszél másoknak, főleg, ha érdekli is őket, hátha már látott valaki hasonlót. Mert mióta az anyja erről mesélt neki, személyesen eggyel se találkozott, bár talán ez a nagy szerencséje, így még senki se ette meg. Mikor pedig előtúrja a patkányfarok gyűjteményét és kínálgatja a férfinak, az inkább kedvesen elutasítja. ~Bizonyára nem itt él a családja és nem akarja, hogy megromoljon a zsebébe. Megértem, egy megromlott patkányfarok piszok büdös tud lenni. ~ Bólogat maga elé bölcsen, majd inkább elteszi az értékes cuccokat.*
-Az erdőben?! *Nyílnak tágra a szemei, mintha csak azt kiáltanák, hogy „Én megmondtam!”, de kórusban ám. Eleinte örül, aztán rájön, hogy ha már az emberek is érzik, hogy baj van, akkor bizony nem lehet kicsi.*
-Akkor vigyázzon nagyon magára. Ha esetleg meg tudna fogni egyet… *Kezd bele, miközben a plafont nézi és az állát simogatja, mintha csak borostás lenne.*
-Hozza már el… megfőzném. Biztos jó ízük van. *Csapja az öklét a tenyerébe, mintha csak egy ezer aranyas ötlet pattant volna ki a fejéből. Az, hogy a férfinek nincs lánya, mikor itt sámliztak még az imént, kicsit meglepi.*
-Akkor ki a kis sámli? *Vág értetlen képet. De érkezik is a válasz, így szerencsére az agytekervényei nem kombinálnak túl.*
-Vagy úgy, akkor nincsen veszélyben ne aggódjon. De aztán ne kímélje azokat a földtúrókat, ha beteszik a mancsukat a fogadóba magam fogom kikergetni őket, patkányfarokseprűvel. Bizony, már készül otthon! *Azaz, ha ma hazamegy bizonyára ezzel fogja tölteni az egész estét, aztán majd berejti a pult alá.*
-Kedves Soreyl! Sok szerencsét kívánok, de úgy látom nem lesz rá szükséged. *Emelkedik lábujjhegyre, hogy jobban megnézze a férfi hátán lévő kardokat. Az arany bevonatos tokon megakad a szeme. ~Neeee, tuti nem arany az egész, az piszok nehéz. ~*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Bizony, a vakondemberekről mindig szívesen beszél másoknak, főleg, ha érdekli is őket, hátha már látott valaki hasonlót. Mert mióta az anyja erről mesélt neki, személyesen eggyel se találkozott, bár talán ez a nagy szerencséje, így még senki se ette meg. Mikor pedig előtúrja a patkányfarok gyűjteményét és kínálgatja a férfinak, az inkább kedvesen elutasítja. ~Bizonyára nem itt él a családja és nem akarja, hogy megromoljon a zsebébe. Megértem, egy megromlott patkányfarok piszok büdös tud lenni. ~ Bólogat maga elé bölcsen, majd inkább elteszi az értékes cuccokat.*
-Az erdőben?! *Nyílnak tágra a szemei, mintha csak azt kiáltanák, hogy „Én megmondtam!”, de kórusban ám. Eleinte örül, aztán rájön, hogy ha már az emberek is érzik, hogy baj van, akkor bizony nem lehet kicsi.*
-Akkor vigyázzon nagyon magára. Ha esetleg meg tudna fogni egyet… *Kezd bele, miközben a plafont nézi és az állát simogatja, mintha csak borostás lenne.*
-Hozza már el… megfőzném. Biztos jó ízük van. *Csapja az öklét a tenyerébe, mintha csak egy ezer aranyas ötlet pattant volna ki a fejéből. Az, hogy a férfinek nincs lánya, mikor itt sámliztak még az imént, kicsit meglepi.*
-Akkor ki a kis sámli? *Vág értetlen képet. De érkezik is a válasz, így szerencsére az agytekervényei nem kombinálnak túl.*
-Vagy úgy, akkor nincsen veszélyben ne aggódjon. De aztán ne kímélje azokat a földtúrókat, ha beteszik a mancsukat a fogadóba magam fogom kikergetni őket, patkányfarokseprűvel. Bizony, már készül otthon! *Azaz, ha ma hazamegy bizonyára ezzel fogja tölteni az egész estét, aztán majd berejti a pult alá.*
-Kedves Soreyl! Sok szerencsét kívánok, de úgy látom nem lesz rá szükséged. *Emelkedik lábujjhegyre, hogy jobban megnézze a férfi hátán lévő kardokat. Az arany bevonatos tokon megakad a szeme. ~Neeee, tuti nem arany az egész, az piszok nehéz. ~*
5831. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 07:53:49
Üzenet elküldve: 2021-11-23 07:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Passzolni való//
*Ahogy a pult mögött fényesítgeti a már így is tiszta üvegkorsót, belép egy szakállas, ősz hajú, de viszonylag jól öltözött férfi. Köszön is, ahogy azt illik, majd odasétál a pulthoz, minthogy tekintetével ezek szerint nem találta meg, akit keresett.*
-Magának is jó napot! *Köszön vissza, mihelyst közelebb ér, hiszen ő bizony nem fogja túlkiabálni a kocsma zaját. Azért megnézi magának, főleg, mikor kijelenti, hogy bizony a kereskedőt keresi. Első pillantásra, de még másodikra is elég mogorva alak látszatát kelti, nem is tervezi a kelleténél tovább várakoztatni.*
-A kereskedő áthelyezte a székhelyét a kovácsműhelybe, ha minden igaz ott megtalálja. Adhatok esetleg valamit? *Lóbálja meg a kezében tartott korsót.*
-Bizonyára valami jó kis cuccot hozott, de itt a konyhán aztán biztos finomabbat főznek. *Jegyzi meg, miután a férfi ecseteli, hogy olyat hozott, amitől ujjnyalogatási kényszere lesz Aztyannak is.*
*Ahogy a pult mögött fényesítgeti a már így is tiszta üvegkorsót, belép egy szakállas, ősz hajú, de viszonylag jól öltözött férfi. Köszön is, ahogy azt illik, majd odasétál a pulthoz, minthogy tekintetével ezek szerint nem találta meg, akit keresett.*
-Magának is jó napot! *Köszön vissza, mihelyst közelebb ér, hiszen ő bizony nem fogja túlkiabálni a kocsma zaját. Azért megnézi magának, főleg, mikor kijelenti, hogy bizony a kereskedőt keresi. Első pillantásra, de még másodikra is elég mogorva alak látszatát kelti, nem is tervezi a kelleténél tovább várakoztatni.*
-A kereskedő áthelyezte a székhelyét a kovácsműhelybe, ha minden igaz ott megtalálja. Adhatok esetleg valamit? *Lóbálja meg a kezében tartott korsót.*
-Bizonyára valami jó kis cuccot hozott, de itt a konyhán aztán biztos finomabbat főznek. *Jegyzi meg, miután a férfi ecseteli, hogy olyat hozott, amitől ujjnyalogatási kényszere lesz Aztyannak is.*
5830. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 00:41:53
Üzenet elküldve: 2021-11-23 00:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Passzolni való//
*Hunyorogva méri fel a Kalmárlakot, miközben komótosan, kisebb nehézségek árán lekászálódik a szekérről. Nem változott a hely legutóbbi ittjárta óta. Ezen nincs is miért csodálkozni, hisz nem is volt ez oly rég. Most is eladnivalóval érkezett, ráadásul jóval értékesebb portékával, mint legutoljára.*
-Jónpt. *Dörmögi a szakálla alatt, ahogy belép a fogadótérbe. Tekintetével személyzet után kutat, legyen az bárki fia vagy leánya. A legjobb lenne, ha kiszúrná azt a sebhelyes arcút, akivel a legutoljára kötötte az üzletét. Lenne kiindulóalap. Ugyanakkor ezúttal nem szeretné oly könnyen hagyni magát, már az árat illetően. Bármennyire is erőltette agyát, azt az átkozott zekét bizony árun alul adta oda a kurafinak. Mi tagadás, ügyesen forgatta a szavakat. Ezúttal feltett szándéka résen lenni. Persze, meglátja, mit mondanak majd a kínált árra.*
-A kereskedőt keresem. *Lép a pulthoz jelentőségteljesen komor ábrázattal. Hogy melyiket, azt voltaképp mindegy, s ami azt illeti, nem is igazán emlékezik már a nevére a fickónak.*
-Eladnivalóval jöttem. Olyannal, amiért még egy világlátott wegtoreni is mind a tíz ujját megnyalná. *Megenged magának egy fanyar mosolyt, és ez talán némileg még őszintére is sikerül. Elvégre nem szívesen válik meg a szerkezettől, de az arany bizony arany.*
*Hunyorogva méri fel a Kalmárlakot, miközben komótosan, kisebb nehézségek árán lekászálódik a szekérről. Nem változott a hely legutóbbi ittjárta óta. Ezen nincs is miért csodálkozni, hisz nem is volt ez oly rég. Most is eladnivalóval érkezett, ráadásul jóval értékesebb portékával, mint legutoljára.*
-Jónpt. *Dörmögi a szakálla alatt, ahogy belép a fogadótérbe. Tekintetével személyzet után kutat, legyen az bárki fia vagy leánya. A legjobb lenne, ha kiszúrná azt a sebhelyes arcút, akivel a legutoljára kötötte az üzletét. Lenne kiindulóalap. Ugyanakkor ezúttal nem szeretné oly könnyen hagyni magát, már az árat illetően. Bármennyire is erőltette agyát, azt az átkozott zekét bizony árun alul adta oda a kurafinak. Mi tagadás, ügyesen forgatta a szavakat. Ezúttal feltett szándéka résen lenni. Persze, meglátja, mit mondanak majd a kínált árra.*
-A kereskedőt keresem. *Lép a pulthoz jelentőségteljesen komor ábrázattal. Hogy melyiket, azt voltaképp mindegy, s ami azt illeti, nem is igazán emlékezik már a nevére a fickónak.*
-Eladnivalóval jöttem. Olyannal, amiért még egy világlátott wegtoreni is mind a tíz ujját megnyalná. *Megenged magának egy fanyar mosolyt, és ez talán némileg még őszintére is sikerül. Elvégre nem szívesen válik meg a szerkezettől, de az arany bizony arany.*
5829. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 20:52:55
Üzenet elküldve: 2021-11-22 20:52:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetés//
*A negyedik pohár nem csak a jó Kancellárnak adja fel a leckét, Yezát is kizökkenti egy pillanatra. Tekintete óvatos-félszegen körbepásztáz. Bizony, a pohár gazdáját keresi, aki, a legrosszabb eshetőséget feltételezve, a Báró, esetleg Aztyan. A helyzet viszont az, hogy egyiküket sem látja. Ettől még az a pohár olyan ott az asztalon, mint egy szimbolikus felkiáltójel. ~ Tudom, tudom, hogy nem szabadna! Tudom, tudom, TUDOM! ~ Nem bírja ki, míg a férfit hallgatja (töretlen figyelemmel), ujjacskái finoman arrébb tolják a gazdátlan kelyhet a butélia takarásába.
Yeza nem valami nagy szakértője a boroknak. Fiatal még hozzá, hogy az ízlése ezen a téren érettnek legyen mondható. A mosolygása se a nedűnek szól, ahogy az ajkához emeli a poharát.*
- Ízlik? *Kérdi őszinte örömmel, ami a hangsúly ellenére inkább megállapítás a Kancellár kinyilatkozása után. Az ő tetszését ennyire azért nem nyeri el az ital. Yeza jobban szereti az édesebb fajtákat. A fehérbort pedig soha ki nem állhatta. A bor legyen vörös! A fehéret csak rongyrázó pojácák isszák. De ha almaecet lenne, most akkor is úgy kortyolná, mint a legkiválóbb nektárt. A színlelésben hullámzó a Niyss eme zsenge virágának alakítása, de most már-már tökéletes. Érzékien bort kortyolni, míg a vállán huncutul megfut a takarás...
Nincs oly mákony Lanawinon, ami felérne azzal, amikor egy férfi vágya érte morran. Nem, nem talál rajta biztos fogást, a jó Kancellár a kezében tartja a gyeplőt, de ez még nem jelent semmit. Mindenesetre dicséretes.*
- Csak tréfál! *kuncog fel az úr vallomására. A köznyelv nem kíméli a thargokat, akik az epésebb vélekedések szerint ott a Vashegyen, abban az elnagyolt akolban csak nyaklótlan vedelnek, trágárkodnak és meghágnak mindent, ami egy kicsit is meghághatónak tűnik. A kimért méltóság enyhén szólva is kilóg a sztereotípiából, pedig elég rég korpa közé keveredett már.
A vidorság a korty utolsó cseppjét megszalasztja a wegtoreni ajkán. Utána kap, s az ujjáról itatja fel egy kis csókocskával.*
- Artheniori? *Megemelkedik a finom ívű szemöldök. Ez most meglepte. Valahogy nem feltételezte volna. Hozzá kell tenni, Yeza kicsit sem rajong az arthenioriakért. Sokan vannak, de még tömegben is olyan semmilyennek tűnnek. Különös, de az egyetlen üdítő ebben a városban, hogy rengeteg idegen fordul meg erre. Színes, élénk kavalkád a seszínű, seszagú légben.*
- Irigyellek, uram azért a sok tapasztalatért. Én jószerével csak történetekből ismerem a világot.
*Amikor a Kancellár Wegtorenről kezd el beszélni, Yeza az asztalra könyököl és megtámasztja az állát a tenyerén. Kegyes, engedékeny hallgatással várja ki az okfejtést, mint ahogy egy anya hallgatja gyermekét, a nagy talányokról csacsogni.*
- Hogy is fogalmazott kegyelmed? *mártja az ujját töprengve az italba, hogy onnan ízlelve csettintse el a nyelvén a neki még mindig túlontúl fanyar ízt.* - "Úgy helyes, ha mindent a maga helyén kezelünk" *idézi szó szerint.* - Wegtoren rendje talán más, de csak mert olykor hangosabb vagy hevesebb, attól még rend. Ami pedig az óriásokat illeti... *mosolyodik el.* - Nem avatkozunk egymás dolgába. *Tart egy kis hatásszünetet, miután prezentálta az arcpirítóan egyszerű megoldást a nagy titokra. Az óriások alapvetően békés szerzetek, és aki látott már béketűréséből kijött óriást, az tudja, hogy jobb, ha ezt a tavat nem zargatja.* - Ahogy magad is láthattad, uram, Wegtoren negyedeiben nem keverednek úgy a nációk, mint itt Artheniorban. Ennek ellenére átjárhatók. Nem választják el őket robusztus kőfalak. *A Kancellár tekintetét fürkészi, miközben beszél.* - Mégis mindenki tudja a határokat. Mert ugye vannak határok, amik változnak és vannak, amik nem. Ez egy wegtoreninek evidencia lesz már totyogó korára. Szokásjog. Egy kicsit olyan, mint a lelkiismeret.
*Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy felidézi a Kancellár szavait.*
- A káoszról szólva, a Tanácsháza találóbb fészke lenne. Akkurátusan pontokba szedett, iktatott és ellenjegyzett, végtelen, magába visszatekeredő és csomókba szoruló szövevény. *Egy kicsit megy is rázkódik, ahogy visszagondol a rövid időre, amit el kellett töltenie abban a tinta- és bürokráciaszagú pokolban. Libabőrös lesz már a gondolatra is, és nem a jó értelemben.*
- Merem remélni, hogy az úr nem efféle ügyek miatt volt kénytelen ideutazni. Egy olyan komoly és felelős hivatal, mint kegyelmedé, olykor megkívánja a felfrissülést is. Mondja, hogy ezért látogatott a városba! *pillog rá már-már kérlelőn.*
*A negyedik pohár nem csak a jó Kancellárnak adja fel a leckét, Yezát is kizökkenti egy pillanatra. Tekintete óvatos-félszegen körbepásztáz. Bizony, a pohár gazdáját keresi, aki, a legrosszabb eshetőséget feltételezve, a Báró, esetleg Aztyan. A helyzet viszont az, hogy egyiküket sem látja. Ettől még az a pohár olyan ott az asztalon, mint egy szimbolikus felkiáltójel. ~ Tudom, tudom, hogy nem szabadna! Tudom, tudom, TUDOM! ~ Nem bírja ki, míg a férfit hallgatja (töretlen figyelemmel), ujjacskái finoman arrébb tolják a gazdátlan kelyhet a butélia takarásába.
Yeza nem valami nagy szakértője a boroknak. Fiatal még hozzá, hogy az ízlése ezen a téren érettnek legyen mondható. A mosolygása se a nedűnek szól, ahogy az ajkához emeli a poharát.*
- Ízlik? *Kérdi őszinte örömmel, ami a hangsúly ellenére inkább megállapítás a Kancellár kinyilatkozása után. Az ő tetszését ennyire azért nem nyeri el az ital. Yeza jobban szereti az édesebb fajtákat. A fehérbort pedig soha ki nem állhatta. A bor legyen vörös! A fehéret csak rongyrázó pojácák isszák. De ha almaecet lenne, most akkor is úgy kortyolná, mint a legkiválóbb nektárt. A színlelésben hullámzó a Niyss eme zsenge virágának alakítása, de most már-már tökéletes. Érzékien bort kortyolni, míg a vállán huncutul megfut a takarás...
Nincs oly mákony Lanawinon, ami felérne azzal, amikor egy férfi vágya érte morran. Nem, nem talál rajta biztos fogást, a jó Kancellár a kezében tartja a gyeplőt, de ez még nem jelent semmit. Mindenesetre dicséretes.*
- Csak tréfál! *kuncog fel az úr vallomására. A köznyelv nem kíméli a thargokat, akik az epésebb vélekedések szerint ott a Vashegyen, abban az elnagyolt akolban csak nyaklótlan vedelnek, trágárkodnak és meghágnak mindent, ami egy kicsit is meghághatónak tűnik. A kimért méltóság enyhén szólva is kilóg a sztereotípiából, pedig elég rég korpa közé keveredett már.
A vidorság a korty utolsó cseppjét megszalasztja a wegtoreni ajkán. Utána kap, s az ujjáról itatja fel egy kis csókocskával.*
- Artheniori? *Megemelkedik a finom ívű szemöldök. Ez most meglepte. Valahogy nem feltételezte volna. Hozzá kell tenni, Yeza kicsit sem rajong az arthenioriakért. Sokan vannak, de még tömegben is olyan semmilyennek tűnnek. Különös, de az egyetlen üdítő ebben a városban, hogy rengeteg idegen fordul meg erre. Színes, élénk kavalkád a seszínű, seszagú légben.*
- Irigyellek, uram azért a sok tapasztalatért. Én jószerével csak történetekből ismerem a világot.
*Amikor a Kancellár Wegtorenről kezd el beszélni, Yeza az asztalra könyököl és megtámasztja az állát a tenyerén. Kegyes, engedékeny hallgatással várja ki az okfejtést, mint ahogy egy anya hallgatja gyermekét, a nagy talányokról csacsogni.*
- Hogy is fogalmazott kegyelmed? *mártja az ujját töprengve az italba, hogy onnan ízlelve csettintse el a nyelvén a neki még mindig túlontúl fanyar ízt.* - "Úgy helyes, ha mindent a maga helyén kezelünk" *idézi szó szerint.* - Wegtoren rendje talán más, de csak mert olykor hangosabb vagy hevesebb, attól még rend. Ami pedig az óriásokat illeti... *mosolyodik el.* - Nem avatkozunk egymás dolgába. *Tart egy kis hatásszünetet, miután prezentálta az arcpirítóan egyszerű megoldást a nagy titokra. Az óriások alapvetően békés szerzetek, és aki látott már béketűréséből kijött óriást, az tudja, hogy jobb, ha ezt a tavat nem zargatja.* - Ahogy magad is láthattad, uram, Wegtoren negyedeiben nem keverednek úgy a nációk, mint itt Artheniorban. Ennek ellenére átjárhatók. Nem választják el őket robusztus kőfalak. *A Kancellár tekintetét fürkészi, miközben beszél.* - Mégis mindenki tudja a határokat. Mert ugye vannak határok, amik változnak és vannak, amik nem. Ez egy wegtoreninek evidencia lesz már totyogó korára. Szokásjog. Egy kicsit olyan, mint a lelkiismeret.
*Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy felidézi a Kancellár szavait.*
- A káoszról szólva, a Tanácsháza találóbb fészke lenne. Akkurátusan pontokba szedett, iktatott és ellenjegyzett, végtelen, magába visszatekeredő és csomókba szoruló szövevény. *Egy kicsit megy is rázkódik, ahogy visszagondol a rövid időre, amit el kellett töltenie abban a tinta- és bürokráciaszagú pokolban. Libabőrös lesz már a gondolatra is, és nem a jó értelemben.*
- Merem remélni, hogy az úr nem efféle ügyek miatt volt kénytelen ideutazni. Egy olyan komoly és felelős hivatal, mint kegyelmedé, olykor megkívánja a felfrissülést is. Mondja, hogy ezért látogatott a városba! *pillog rá már-már kérlelőn.*
5828. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:53:58
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:53:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Hát nem igazán az igazi családja hiányzik neki, mert az nincs. De egy katona embernek talán csak ennyi jut. Azért csak bólogat a pultos szavaira, mintha igaz volna. Egy kicsit el is hiszi, hogy van otthon May, mint szerető asszony aki hazavárja, meg egy édes kis cserfes szájú kislány, akivel soha nem hagyná, hogy olyanok történjenek, mint Garsinnal. Északi viskó, kandalló, kint hideg. Tetszik neki az álomkép, és most nem fog maga alá depresszálni a ténytől, hogy álom is marad, mert nincs rá ideje, hiszen a szótornádó, betűvihar, hangorkán nem áll le, azonnal kapja a kioktatást, hogy még nem hallott a vakondemberekről.*
-Értem.
*Bólogat serényen közben, és megcsodálja, a patkányfarok gyűjteményt.*
-Igazán hasznos tanács, de nem fogadhatom el köszönöm.
*Mondja mély hangján, egy újabb atyai mosollyal. Elönti a szívét valami kellemes melegség. Kicsit olyan érzése van, hogy leült piálni egy gyerekkel. Egész különös, de messze szórakoztató egy mulatság.*
-Akkor valóban nem ildomos éjszaka az erdőjárás.
*Mondja bólogatva, és hozzáteszi.*
-Engem is azért küldenek, mert valami baj van az erdőben, de nem tudni mi. Bizonyára vakondemberek.
*Mondja bólogatva, teljes egyetértésben. A kérdésre miszerint vegyen patkányfarkat, magának is lányának is, illedelmesen hátrább hajol.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el. Lányom sincs.
*Mondja röviden. Arra a kérdésre, hogy hány poronty van, Perchi válaszol a lovag fejében.*
~Pont annyi, ahány vakondember.~
*Szórakoztatja magát a kard, a lovag pedig azzal foglalatoskodik, hogy mielőtt újabb félreértések kerekednének csak megmagyarázza egyből.*
-Csak olyan mintha a lányom volna. Felnőtt nő már ő is.
~Mert fel kellett nőnie.~
*Gondolja magában szomorúan, de arcán továbbra is a barátságos mosoly látható.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Hát nem igazán az igazi családja hiányzik neki, mert az nincs. De egy katona embernek talán csak ennyi jut. Azért csak bólogat a pultos szavaira, mintha igaz volna. Egy kicsit el is hiszi, hogy van otthon May, mint szerető asszony aki hazavárja, meg egy édes kis cserfes szájú kislány, akivel soha nem hagyná, hogy olyanok történjenek, mint Garsinnal. Északi viskó, kandalló, kint hideg. Tetszik neki az álomkép, és most nem fog maga alá depresszálni a ténytől, hogy álom is marad, mert nincs rá ideje, hiszen a szótornádó, betűvihar, hangorkán nem áll le, azonnal kapja a kioktatást, hogy még nem hallott a vakondemberekről.*
-Értem.
*Bólogat serényen közben, és megcsodálja, a patkányfarok gyűjteményt.*
-Igazán hasznos tanács, de nem fogadhatom el köszönöm.
*Mondja mély hangján, egy újabb atyai mosollyal. Elönti a szívét valami kellemes melegség. Kicsit olyan érzése van, hogy leült piálni egy gyerekkel. Egész különös, de messze szórakoztató egy mulatság.*
-Akkor valóban nem ildomos éjszaka az erdőjárás.
*Mondja bólogatva, és hozzáteszi.*
-Engem is azért küldenek, mert valami baj van az erdőben, de nem tudni mi. Bizonyára vakondemberek.
*Mondja bólogatva, teljes egyetértésben. A kérdésre miszerint vegyen patkányfarkat, magának is lányának is, illedelmesen hátrább hajol.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el. Lányom sincs.
*Mondja röviden. Arra a kérdésre, hogy hány poronty van, Perchi válaszol a lovag fejében.*
~Pont annyi, ahány vakondember.~
*Szórakoztatja magát a kard, a lovag pedig azzal foglalatoskodik, hogy mielőtt újabb félreértések kerekednének csak megmagyarázza egyből.*
-Csak olyan mintha a lányom volna. Felnőtt nő már ő is.
~Mert fel kellett nőnie.~
*Gondolja magában szomorúan, de arcán továbbra is a barátságos mosoly látható.*
5827. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:30:44
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:30:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A jó kancellár szereti magáról azt gondolni, hogy nem ma jött le a falvédőről és ennek alkalmasint hangot is ad, de az is bizonyos, hogy a vörös sem kezdő. Még ha Hubi gyanakvását nem is tudja elaltatni. Elvégre azzal tisztában van, hogy a nők nem ellenállhatatlan sármja vagy duzzadó izmai miatt szédülnek az ágyába. Yeza viszont úgy viselkedik, mint egy sárló kanca és Hubi tapasztalatai szerint az ilyesmihez nem elegendő a vagyon vagy a hatalom. Kínzó érzés, hogy tudja, tévedhet. Elképzelhető, hogy a vörös valóban annyira vágyik ezekre, hogy ilyen formás előadást kanyarít köré, és a kancellár van annyira pragmatikus, hogy ne érdekelje: személyes vonzereje vagy pozíciója miatt ér célt a nőknél. És bár ki akarja deríteni, hogy Yeza esetében miről van szó (meg van győződve róla, hogy a felsoroltakon kívül más hátsó szándék mozgatja a nőt), de az Yeza malmára hajthatja a vizet, hogy a férfiember már csak olyan, hogy a legerősebb gyanakvás is csillapodni kezd, ha már nagyon szeretne nadrágjától megszabadulni.*
- Erre parancsolj!
*Mintha kalauzolnia kellene a bundába burkolózó nőt. Egy füst alatt kénytelen megállapítani, hogy ebben az öltözékben, bármilyen egyszerű is legyen, Yeza valóban igéző jelenség. Akármi is legyen a célja, fenemód tudja a dolgát. Odalent aztán utolsónak foglal helyet az asztalnál (Hubi úriember) és szívélyesen bólint a kínálásra. A negyedik poharat ugyan nem érti, aligha gondolná, hogy a nagydarab leányzó is az asztalukhoz telepedne. Talán vendéget várnak? Úgy néhány kérdésről fellebbenhet a fátyol. Kezébe veszi a poharat és eljátssza a szakértőt. Tulajdonképpen nem is kell színlelnie, valóban ért a borokhoz. A gyertya fényénél vizslatja a színét, a pohár falára tapadó, lassan lecsorgó ital olajosságát, illatát vizsgálja aztán belekortyol.*
- Ez... valóban kitűnő.
*Bár hangjában elismerés csendül, de felfedezhető ott valami kis csalódottság is. Bosszantja, hogy a wegtoreni kurafinak - úgy látszik - minden téren jó az ízlése.*
- Én egyelőre nem kérek mást, köszönöm.
*A többiekre néz és megvárja, hogy ők is nyilatkozzanak. Aztán nyel egyet, a bor kellemes utóíze lehet a ludas. Vagy Yeza válláról mintegy véletlen lecsúszó ruha.
~A bestia!~
Meglepné ha valóban véletlenül történt volna így, de ebben a pillanatban ez érdekli a legkevésbé. Ebben a pillanatban ez az apró, ártatlan gesztus is elég volt hozzá, hogy úgy érezze: legszívesebben háttérbe szorítaná az úriembert és utat engedne a tharg barbárnak, hogy hörögve szaggathassa a ruhát Ywzáról. De a pillanat hamar elmúlik.*
- Való igaz.
*Elismerően biccent. Legtöbben csak annyit tudnak a thargokról, hogy valahol a délvidéken élnek földbe vájt kunyhókban és kecskéket hágnak, de Yeza ismeretei széleskörűek.*
- A tharg valóban északi népség, Thargodar nagyúr vezette híveit délre. De a kellemesebb klímát megszokni bizonyára nem esett nehezükre.
*Finoman elmosolyodik, mintha a nyilvánvalót magyarázná.*
- Én persze nem vagyok született tharg.
*Tesz egy félköríves kézmozdulatot, mintegy Artheniorra utalva.*
- E városban jöttem világra és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy bejártam Lanawin zegét-zugát. Wegtorenben is megfordultam és bár az ottani berendezkedés nem szájam íze szerint való, lenyűgözött, hogy a látszólagos káosz is képes valamiféle rendet kialakítani. Van viszont valami, amit nem sikerült kiderítenem. Talán segítségemre lehetsz. Miként lehetséges, hogy az emberek - a kivülálló számára legalábbis - békében és komolyabb surlódásoktól mentesen élnek óriásokkal és törpékkel? Tapasztalataim szerint e két faj gondolkodásmódja, életvitele élesen eltér az emberekétől, aminek magában kéne hordoznia a konfliktusok szikráját.
*Itt egy kicsit felszínre bukkan Hubi egy másik fontos jellemvonása, a tudásszomj. Egyszerűen nehezen viseli, ha valamit nem ért.*
*A jó kancellár szereti magáról azt gondolni, hogy nem ma jött le a falvédőről és ennek alkalmasint hangot is ad, de az is bizonyos, hogy a vörös sem kezdő. Még ha Hubi gyanakvását nem is tudja elaltatni. Elvégre azzal tisztában van, hogy a nők nem ellenállhatatlan sármja vagy duzzadó izmai miatt szédülnek az ágyába. Yeza viszont úgy viselkedik, mint egy sárló kanca és Hubi tapasztalatai szerint az ilyesmihez nem elegendő a vagyon vagy a hatalom. Kínzó érzés, hogy tudja, tévedhet. Elképzelhető, hogy a vörös valóban annyira vágyik ezekre, hogy ilyen formás előadást kanyarít köré, és a kancellár van annyira pragmatikus, hogy ne érdekelje: személyes vonzereje vagy pozíciója miatt ér célt a nőknél. És bár ki akarja deríteni, hogy Yeza esetében miről van szó (meg van győződve róla, hogy a felsoroltakon kívül más hátsó szándék mozgatja a nőt), de az Yeza malmára hajthatja a vizet, hogy a férfiember már csak olyan, hogy a legerősebb gyanakvás is csillapodni kezd, ha már nagyon szeretne nadrágjától megszabadulni.*
- Erre parancsolj!
*Mintha kalauzolnia kellene a bundába burkolózó nőt. Egy füst alatt kénytelen megállapítani, hogy ebben az öltözékben, bármilyen egyszerű is legyen, Yeza valóban igéző jelenség. Akármi is legyen a célja, fenemód tudja a dolgát. Odalent aztán utolsónak foglal helyet az asztalnál (Hubi úriember) és szívélyesen bólint a kínálásra. A negyedik poharat ugyan nem érti, aligha gondolná, hogy a nagydarab leányzó is az asztalukhoz telepedne. Talán vendéget várnak? Úgy néhány kérdésről fellebbenhet a fátyol. Kezébe veszi a poharat és eljátssza a szakértőt. Tulajdonképpen nem is kell színlelnie, valóban ért a borokhoz. A gyertya fényénél vizslatja a színét, a pohár falára tapadó, lassan lecsorgó ital olajosságát, illatát vizsgálja aztán belekortyol.*
- Ez... valóban kitűnő.
*Bár hangjában elismerés csendül, de felfedezhető ott valami kis csalódottság is. Bosszantja, hogy a wegtoreni kurafinak - úgy látszik - minden téren jó az ízlése.*
- Én egyelőre nem kérek mást, köszönöm.
*A többiekre néz és megvárja, hogy ők is nyilatkozzanak. Aztán nyel egyet, a bor kellemes utóíze lehet a ludas. Vagy Yeza válláról mintegy véletlen lecsúszó ruha.
~A bestia!~
Meglepné ha valóban véletlenül történt volna így, de ebben a pillanatban ez érdekli a legkevésbé. Ebben a pillanatban ez az apró, ártatlan gesztus is elég volt hozzá, hogy úgy érezze: legszívesebben háttérbe szorítaná az úriembert és utat engedne a tharg barbárnak, hogy hörögve szaggathassa a ruhát Ywzáról. De a pillanat hamar elmúlik.*
- Való igaz.
*Elismerően biccent. Legtöbben csak annyit tudnak a thargokról, hogy valahol a délvidéken élnek földbe vájt kunyhókban és kecskéket hágnak, de Yeza ismeretei széleskörűek.*
- A tharg valóban északi népség, Thargodar nagyúr vezette híveit délre. De a kellemesebb klímát megszokni bizonyára nem esett nehezükre.
*Finoman elmosolyodik, mintha a nyilvánvalót magyarázná.*
- Én persze nem vagyok született tharg.
*Tesz egy félköríves kézmozdulatot, mintegy Artheniorra utalva.*
- E városban jöttem világra és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy bejártam Lanawin zegét-zugát. Wegtorenben is megfordultam és bár az ottani berendezkedés nem szájam íze szerint való, lenyűgözött, hogy a látszólagos káosz is képes valamiféle rendet kialakítani. Van viszont valami, amit nem sikerült kiderítenem. Talán segítségemre lehetsz. Miként lehetséges, hogy az emberek - a kivülálló számára legalábbis - békében és komolyabb surlódásoktól mentesen élnek óriásokkal és törpékkel? Tapasztalataim szerint e két faj gondolkodásmódja, életvitele élesen eltér az emberekétől, aminek magában kéne hordoznia a konfliktusok szikráját.
*Itt egy kicsit felszínre bukkan Hubi egy másik fontos jellemvonása, a tudásszomj. Egyszerűen nehezen viseli, ha valamit nem ért.*
5826. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:09:45
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:09:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Csak akkor lesz igazán tiszta számára a dolog, amikor a férfi végre előáll a két névvel. Eddig tényleg abban a hitben élt, hogy kettő fából készült alkalmatosságról csevegnek.*
-Vagy úúúúgy. Szóval hiányzik a családja, a szék a nő a sámli a gyerek. Tiszta, mint a patyolat! *Legyint nagyot a kezével. Majd áttérnek a sokkal fontosabb tényekre, minthogy veszélyben van a város és ki ő, hogy ne higgye el egy nagydarab, szőrös férfinak, akinek kardok vannak a hátán és aki azt állítja magáról, hogy hadnagy. Soreyl végig hallgatja, úgy ahogy azt illik, majd csak egy kérdéssel áll elő. Ő pedig bizony nem fogja visszatartani az információ, ami a birtokában van.*
-Hát te nem ismered őket? Mit tanítanak mostanában a kölköknek? *Hüledezik egy kicsit, majd belevág.*
-A vakondemberek azok akik a föld alatt élnek és lyukakat ásnak felfelé. Ilyen dombok lesznek, amik frissen vannak ásva alulról. Biztos láttál már olyat. A kis lyuk az kis vakondember a nagy lyuk az már felnőtt. *Magyarázza és még a kezeivel szemlélteti is a méreteket.*
-Néha, éjszaka felmásznak a felszínre és vadásznak, bizony, még anyukám mesélte, hogy gnómot esznek! *Ér a csattanóhoz.*
-Ezért nem szabad éjszaka kinn kóricáljak az erdőben. Csak egy dologtól félnek igazán a világoson kívül, az pedig a patkányfarok! Ezért van belőle nálam mindig egy marokkal… *Már hajol is be a pult alá, hogy előbányássza az éppen a táskájában lévő viszonylag friss állományt.*
-Bár neked nincs rá szükséged, mert te túl nagy vagy hogy csak úgy lehúzzanak, de hátha… Kérsz? *Mutat egyet fel a levegőbe, az ujjaival összecsippentve.*
-A gyerekednek viszont ajánlott… mennyi van belőle? Hány a poronty? *Érdeklődi meg, ha már az imént erről szólt a diskurzus.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Csak akkor lesz igazán tiszta számára a dolog, amikor a férfi végre előáll a két névvel. Eddig tényleg abban a hitben élt, hogy kettő fából készült alkalmatosságról csevegnek.*
-Vagy úúúúgy. Szóval hiányzik a családja, a szék a nő a sámli a gyerek. Tiszta, mint a patyolat! *Legyint nagyot a kezével. Majd áttérnek a sokkal fontosabb tényekre, minthogy veszélyben van a város és ki ő, hogy ne higgye el egy nagydarab, szőrös férfinak, akinek kardok vannak a hátán és aki azt állítja magáról, hogy hadnagy. Soreyl végig hallgatja, úgy ahogy azt illik, majd csak egy kérdéssel áll elő. Ő pedig bizony nem fogja visszatartani az információ, ami a birtokában van.*
-Hát te nem ismered őket? Mit tanítanak mostanában a kölköknek? *Hüledezik egy kicsit, majd belevág.*
-A vakondemberek azok akik a föld alatt élnek és lyukakat ásnak felfelé. Ilyen dombok lesznek, amik frissen vannak ásva alulról. Biztos láttál már olyat. A kis lyuk az kis vakondember a nagy lyuk az már felnőtt. *Magyarázza és még a kezeivel szemlélteti is a méreteket.*
-Néha, éjszaka felmásznak a felszínre és vadásznak, bizony, még anyukám mesélte, hogy gnómot esznek! *Ér a csattanóhoz.*
-Ezért nem szabad éjszaka kinn kóricáljak az erdőben. Csak egy dologtól félnek igazán a világoson kívül, az pedig a patkányfarok! Ezért van belőle nálam mindig egy marokkal… *Már hajol is be a pult alá, hogy előbányássza az éppen a táskájában lévő viszonylag friss állományt.*
-Bár neked nincs rá szükséged, mert te túl nagy vagy hogy csak úgy lehúzzanak, de hátha… Kérsz? *Mutat egyet fel a levegőbe, az ujjaival összecsippentve.*
-A gyerekednek viszont ajánlott… mennyi van belőle? Hány a poronty? *Érdeklődi meg, ha már az imént erről szólt a diskurzus.*
5825. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:00:24
Üzenet elküldve: 2021-11-22 10:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
*Nem igazán vannak sokan, aki meg igen, az főleg csak italt kér, így ő is csak álmatagon pislog a pult mögött. Látja, hogy Nawanthiri jól elvon azzal a nővel az egyik asztalnál, de nem különösképpen érdekli a dolog. Csak törölgeti a konyharuhával a pultot, mikor kisétál a mosogatófiú, hogy megnézze van-e munka.*
-Jól vannna… hozzzom már. *Nyújtja el a szavakat, majd lekecmereg az emelvényéről és körbe megy az asztalok körül és összeszedi az üres korsókat, poharakat, amiket azonnal a fiú kezébe is nyom.*
-Na tessék, viheted. *Morogja, majd újra visszamászik a tornyába, ahonnan mindent szemmel tud tartani.*
-Jól vannna… hozzzom már. *Nyújtja el a szavakat, majd lekecmereg az emelvényéről és körbe megy az asztalok körül és összeszedi az üres korsókat, poharakat, amiket azonnal a fiú kezébe is nyom.*
-Na tessék, viheted. *Morogja, majd újra visszamászik a tornyába, ahonnan mindent szemmel tud tartani.*
5824. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:36:40
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:36:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Bár a Pegazus fogadó neve ismerősen cseng a nőnek, ő maga még nem szállt meg ott.*
-Ismerem a nevét, de jómagam még sosem tértem be oda. Pedig ha tudtam volna, hogy van ott fürdőház...
*Sóhajt egyet komolytalanul, szája szegletében halvány mosollyal.*
-Várlak vissza, addig én is elintézem a kis dolgaim.
*Búcsúzik a férfitól, mikor az távozni készül. Kedves derűvel követi a tündér alakját, egészen az ajtóig, majd mikor az eltűnt, ő is fellibben szobája felé. Itt ismét tollat és tintát ragad, hogy leírhasson minden konkrét dolgot, amit Merchentől hallott. Kitér részletesen az ajánlatra, az italokra, és az akciós árra, igyekszik Merchen minden egyes szavát pontosan papírra vetni. Amint kész van, borítékba csúsztatja, ellátja forró viaszpecséttel, s olvasható, szép betűkkel írja rá May és a Sellőház nevét. Már csak egy szabad futárt kell akasztania valahonnan, dr biztosan akad itt olyan, aki némi aranyért továbbítja a levelet.*
*Bár a Pegazus fogadó neve ismerősen cseng a nőnek, ő maga még nem szállt meg ott.*
-Ismerem a nevét, de jómagam még sosem tértem be oda. Pedig ha tudtam volna, hogy van ott fürdőház...
*Sóhajt egyet komolytalanul, szája szegletében halvány mosollyal.*
-Várlak vissza, addig én is elintézem a kis dolgaim.
*Búcsúzik a férfitól, mikor az távozni készül. Kedves derűvel követi a tündér alakját, egészen az ajtóig, majd mikor az eltűnt, ő is fellibben szobája felé. Itt ismét tollat és tintát ragad, hogy leírhasson minden konkrét dolgot, amit Merchentől hallott. Kitér részletesen az ajánlatra, az italokra, és az akciós árra, igyekszik Merchen minden egyes szavát pontosan papírra vetni. Amint kész van, borítékba csúsztatja, ellátja forró viaszpecséttel, s olvasható, szép betűkkel írja rá May és a Sellőház nevét. Már csak egy szabad futárt kell akasztania valahonnan, dr biztosan akad itt olyan, aki némi aranyért továbbítja a levelet.*
5823. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:12:42
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:12:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Xavy kevésbé veszi fel a fonalat mint ahogy azt a lovag gondolta volna, de egyáltalán nem bánja a magyarázkodást. Finoman előrébb tolja a korsót a pulton a lány felé. Hogy odaadja a mosogatófiúnak, vagy hogy kiszorítsa belőle a levegőt, azt döntse el a másik.*
~Szék és sámli. Szép család lesztek. Műbútorasztalosal meg vigyázzál. Összekeni asz asszonyokat. Meg senkit ne hívj vendégségbe. Mi lesz, ha valaki rájuk ül?~
*Gonoszkodik Perchipfell magában, amire a lovag nem figyel. Inkább kicsit rendbe rakja a gondolatait egy Atyai mosolygós fejrázás után.*
-Nem.
*Mondja, és sóhajt egy boldogat. Éppen mire leszomorodna egy kicsit, ez a kis mocsok sikeresen feldobja a kedvét, a különös hozáállásával.*
-A nevük Maydeleine, és Garsin.
*Mondja röviden, és hogy ne kelljen tovább mélyíteni az egyébként is túl mélyre ásott gödröt a székekkel, meg sámlikkal, ezért inkább el is engedi a helyzetet.*
-Felejtsd el a székeket. Nem fontos.
*Mondja, miközben felkönyököl teljesen a pultra, és kényelembe helyezi magát. Aztán érti, hogy Xavy viccelni akar, szóval ráhagyja.*
-Igen. Szééékkel.
*Azzal is megvédené a szeretteit, ha arra kerülne a sor. És azzal a lány közepesen pánikba esik. Legalábbis nagyon úgy esik le a hadnagynak, abból a tényből, hogy a lány, már szinte felmászott a pultra, hogy olyan közelről kérdezze ki a katonát a veszélyről, amilyen közel csak lehet. A lovagnak a szeme se rebben. Hagyja, hogy a szóáradat végigfusson rajta, és még utána is vár egy kicsit mielőtt megszólalna.*
-Milyen vakondemberek?
*Veszi ki belőle a lényeget, a többire még nem válaszol, az arcába néző lánynak.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Xavy kevésbé veszi fel a fonalat mint ahogy azt a lovag gondolta volna, de egyáltalán nem bánja a magyarázkodást. Finoman előrébb tolja a korsót a pulton a lány felé. Hogy odaadja a mosogatófiúnak, vagy hogy kiszorítsa belőle a levegőt, azt döntse el a másik.*
~Szék és sámli. Szép család lesztek. Műbútorasztalosal meg vigyázzál. Összekeni asz asszonyokat. Meg senkit ne hívj vendégségbe. Mi lesz, ha valaki rájuk ül?~
*Gonoszkodik Perchipfell magában, amire a lovag nem figyel. Inkább kicsit rendbe rakja a gondolatait egy Atyai mosolygós fejrázás után.*
-Nem.
*Mondja, és sóhajt egy boldogat. Éppen mire leszomorodna egy kicsit, ez a kis mocsok sikeresen feldobja a kedvét, a különös hozáállásával.*
-A nevük Maydeleine, és Garsin.
*Mondja röviden, és hogy ne kelljen tovább mélyíteni az egyébként is túl mélyre ásott gödröt a székekkel, meg sámlikkal, ezért inkább el is engedi a helyzetet.*
-Felejtsd el a székeket. Nem fontos.
*Mondja, miközben felkönyököl teljesen a pultra, és kényelembe helyezi magát. Aztán érti, hogy Xavy viccelni akar, szóval ráhagyja.*
-Igen. Szééékkel.
*Azzal is megvédené a szeretteit, ha arra kerülne a sor. És azzal a lány közepesen pánikba esik. Legalábbis nagyon úgy esik le a hadnagynak, abból a tényből, hogy a lány, már szinte felmászott a pultra, hogy olyan közelről kérdezze ki a katonát a veszélyről, amilyen közel csak lehet. A lovagnak a szeme se rebben. Hagyja, hogy a szóáradat végigfusson rajta, és még utána is vár egy kicsit mielőtt megszólalna.*
-Milyen vakondemberek?
*Veszi ki belőle a lényeget, a többire még nem válaszol, az arcába néző lánynak.*
5822. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-22 07:38:02
Üzenet elküldve: 2021-11-22 07:38:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Mikor leinti a hirtelen jött ötleteit, amelyek valljuk be, nem is voltak olyan borzalmasak, sőt, egész ügyesen kitalálta, hogy védhetné meg a széket és a sámlit egy esetleges lehányástól vagy inzultálástól. De azért reménykedett benne, hogy itt valami más van a dolog mögött és igaza lett. Ám mikor a férfi elmagyarázza, hogy egy nőre meg egy lányra gondolta, megint félresiklik valami.*
-A nőnek szék a neve a lánynak meg sámli? *Kérdez rá a pontosítás kedvéért. ~Vagy esetleg a nő úgy néz ki, mint az a szék. ~ Bár furcsa egy embert egy tárgyhoz hasonlítani, de néha megeshet, bár még mindig nem igazán érti, miben is hasonlíthatnak. ~Talán mind a kettő barna, vagy szálkás. ~ Néz, mint a kismacska az ágyúgolyóra, bizalmatlanul és értetlen tekintettel. Aztán érkezik a következő dolog, hogy meg akarja őket védeni.*
-Szééékkel? *Csúszik ki széles vigyor kíséretében a beszúrás, mert ezt már ő se igazán gondolja komolyan, csak heccelni akarja a férfit.*
-Oh… értem. És mi ellen fog harcolni? *Mert ez így már őt is érdekli, hiszen a városban lakik, hogy mi lehet az a vész, amelyet el kell hárítania a hadnagynak.*
-Veszélyben vagyunk? *Csap a pultra és támaszkodik rá, hogy közelebb hajolhasson a férfihez, szinte zavaróan közel.*
-Mit tudsz! Nagy a veszély?! *Közben érződik, hogy nemrég valószínű foghagymás pirítóst falatozott a konyhában. De ő már megszokta a szagot, így csak meredten bámul a másik szemeibe.*
-Biztos megint a vakondemberek! Nem bírnak magukkal igaz? El akarják vinni az összes kukoricánkat igaz? Azt akarják ugye?!
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Mikor leinti a hirtelen jött ötleteit, amelyek valljuk be, nem is voltak olyan borzalmasak, sőt, egész ügyesen kitalálta, hogy védhetné meg a széket és a sámlit egy esetleges lehányástól vagy inzultálástól. De azért reménykedett benne, hogy itt valami más van a dolog mögött és igaza lett. Ám mikor a férfi elmagyarázza, hogy egy nőre meg egy lányra gondolta, megint félresiklik valami.*
-A nőnek szék a neve a lánynak meg sámli? *Kérdez rá a pontosítás kedvéért. ~Vagy esetleg a nő úgy néz ki, mint az a szék. ~ Bár furcsa egy embert egy tárgyhoz hasonlítani, de néha megeshet, bár még mindig nem igazán érti, miben is hasonlíthatnak. ~Talán mind a kettő barna, vagy szálkás. ~ Néz, mint a kismacska az ágyúgolyóra, bizalmatlanul és értetlen tekintettel. Aztán érkezik a következő dolog, hogy meg akarja őket védeni.*
-Szééékkel? *Csúszik ki széles vigyor kíséretében a beszúrás, mert ezt már ő se igazán gondolja komolyan, csak heccelni akarja a férfit.*
-Oh… értem. És mi ellen fog harcolni? *Mert ez így már őt is érdekli, hiszen a városban lakik, hogy mi lehet az a vész, amelyet el kell hárítania a hadnagynak.*
-Veszélyben vagyunk? *Csap a pultra és támaszkodik rá, hogy közelebb hajolhasson a férfihez, szinte zavaróan közel.*
-Mit tudsz! Nagy a veszély?! *Közben érződik, hogy nemrég valószínű foghagymás pirítóst falatozott a konyhában. De ő már megszokta a szagot, így csak meredten bámul a másik szemeibe.*
-Biztos megint a vakondemberek! Nem bírnak magukkal igaz? El akarják vinni az összes kukoricánkat igaz? Azt akarják ugye?!
5821. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-21 17:49:31
Üzenet elküldve: 2021-11-21 17:49:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Egy pillanatra eltűnik Xavy a pult mögött, miután motyogott valamit.*
~Na. Most fog megmérgezni.~
*Mondja Perchipfell arrogánsan. Soreyl továbbra is kedélyesen mosolyog. Amikor a lány egy hatalmas "Jaaaaa"-val válaszol, a hadnagy azt hiszi érti a másik a hasonlatot, de a hokedlinál már kiderül hogy nem. Atyaian mosolyogva megrázza a fejét, mint mikor a teapartin a kislánya valami butaságot mondott, és ki kell javítania. Persze tudja, hogy ő nem volt elég konkrét, szóval először is leinti a lányt, nehogy végleg összekösse a fejében valami asztalosvágtermék-perverzzel.*
-Semmi szükség rá, nem a székekre gondoltam.
*Mondja, miközben megpróbálja visszafogni a nevetését.*
-Egy nőről, és egy lányról beszéltem.
*Értelmezi végül egyszerűbben. Nem kezd bele a magyarázkodásba, hogy ez hogyan jön a székekhez, inkább csak azt indokolja meg, ez miért akadályozza meg hogy mérget öntsön le a torkán.*
-Meg akarom őket védeni.
*Mondja komolyan, és talán egy kicsit az arca is elkomorul, mivel Perchipfell azonnal beletenyerel ebbe a dologba.*
~Akkor egész szarul csinálod, mert Maydeleinról fogalmad sincs, Garsin meg valahol a világban küldetést teljesít a városi őrségnek, a seggrohasztó medállal a nyakában.~
*Foglalja össze a dolgot, ami ugyan igaz, és egyáltalán nem tetszik a lovagnak, de nem tud vele mit tenni. Látszik, hogy egy egész pillanatra keserűen elgondolkozik.*
-És ugyan nem lehetek velük, de azért megyek kiküldetésre, hogy amitől tudjam megvédjem a várost, és a kikötőt. Ezzel talán őket is védve.
*Foglalja össze röviden, és nem túl nyálasan. Nem jön neki össze egyik sem, de legalább megpróbálta.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Egy pillanatra eltűnik Xavy a pult mögött, miután motyogott valamit.*
~Na. Most fog megmérgezni.~
*Mondja Perchipfell arrogánsan. Soreyl továbbra is kedélyesen mosolyog. Amikor a lány egy hatalmas "Jaaaaa"-val válaszol, a hadnagy azt hiszi érti a másik a hasonlatot, de a hokedlinál már kiderül hogy nem. Atyaian mosolyogva megrázza a fejét, mint mikor a teapartin a kislánya valami butaságot mondott, és ki kell javítania. Persze tudja, hogy ő nem volt elég konkrét, szóval először is leinti a lányt, nehogy végleg összekösse a fejében valami asztalosvágtermék-perverzzel.*
-Semmi szükség rá, nem a székekre gondoltam.
*Mondja, miközben megpróbálja visszafogni a nevetését.*
-Egy nőről, és egy lányról beszéltem.
*Értelmezi végül egyszerűbben. Nem kezd bele a magyarázkodásba, hogy ez hogyan jön a székekhez, inkább csak azt indokolja meg, ez miért akadályozza meg hogy mérget öntsön le a torkán.*
-Meg akarom őket védeni.
*Mondja komolyan, és talán egy kicsit az arca is elkomorul, mivel Perchipfell azonnal beletenyerel ebbe a dologba.*
~Akkor egész szarul csinálod, mert Maydeleinról fogalmad sincs, Garsin meg valahol a világban küldetést teljesít a városi őrségnek, a seggrohasztó medállal a nyakában.~
*Foglalja össze a dolgot, ami ugyan igaz, és egyáltalán nem tetszik a lovagnak, de nem tud vele mit tenni. Látszik, hogy egy egész pillanatra keserűen elgondolkozik.*
-És ugyan nem lehetek velük, de azért megyek kiküldetésre, hogy amitől tudjam megvédjem a várost, és a kikötőt. Ezzel talán őket is védve.
*Foglalja össze röviden, és nem túl nyálasan. Nem jön neki össze egyik sem, de legalább megpróbálta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7132-7151