Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-23 15:41:45
Üzenet elküldve: 2016-08-23 15:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai, Mofi és a többiek//
*A tündér tartózkodó óvatosságát betudja annak, hogy ilyen. Eddig is feltűnően udvariasan fordult mindenkihez, a bemutatkozása is hasonló. Azon sem akad fenn, hogy Mofi finoman bár, de határozottan véget vet a csevejnek. Ezt betudja a sötételfekről kialakult sztereotípiáknak: a sötétség gyermekei, gonosszal fertőzöttek, mind alig várja, hogy egy értelmes lény vérét vegye és hasonlóak. Van benne valami, de a híresztelések általában túlzóak. Tehát nem veszi lelkére a dolgot, csak felvési a tündér nevét a halállistájára. Komolyra fordítva a szót, kíváncsiságát nem tudja legyőzni, őt is roppant érdekli az a vándorkönyv nevű valami, amit a tündér emleget. Talán szemtelenség, de a tündér válla felett bele is sandít. Lenyűgözőnek találja az ötletet. Igazán kár, hogy a Pintyben már nincsenek könnyű erkölcsű lányok. Egyébként nekik is lehetne ilyen kis könyvecskéjük, amibe a kuncsaftok jegyezhetnék le élményeiket, megjegyzéseiket. Egyik-másik igen érdekes olvasmány lehetne.
Miután eleget csodálkozott, öntevékenyen a pult másik oldalán foglalja el magát, mivel az ott tartózkodók elég elfoglaltnak látszanak. Ha Rialinak nincs ellenvetése, becipeli magával az íját, és pillanatnyi töprengés után azt teszi, amit minden magára valamit is adó kocsmáros tesz, amikor épp nincs vendégeivel elfoglalva: egy ronggyal serényen törölgetni kezdi a pultot. Eddig sohasem értette, amikor más fogadókban látott ilyesmit, hogy ennek mi értelme van? Hosszasan dörgölni az amúgy is tiszta felületet. Most úgy gondolja, rájött a titokra: így a kívülállónak úgy tűnik, mintha módfelett elfoglalt lenne, holott nem csinál semmit. Fenti műveletet szakítja félbe az újabb betérő, akinek látványa Loi üldözési mániáját - amit az építőmesterek láttán érzett, akiket inkvizítoroknak gondolt - négyzetre emeli. Az ifjú, legalábbis öltözéke alapján, valami egyházfinak tűnik, és eddigi tapasztalatai szerint legtöbb isten legtöbb szolgája dörgő szavakkal és tüzes vassal, valamit furfangos, kínokozásra alkalmas szerszámokkal küzd a gonosz ellen, mely alatt gyakran a fajtáját értik. Most azonban, hogy a tulajdonos is kedvesen fordult hozzá, kedvesnek szánt mosollyal szólítja meg.*
- Parancsolsz egy italt? *majdnem hozzáteszi a „szép szőke hercegem” jelzős szerkezetet, de még idejében elharapja a mondat végét. Provokálni ráér akkor is, ha kiderül, hogy szöszke fiatalember valóban az, aminek hiszi, és nem valami építőmérnök.*
*A tündér tartózkodó óvatosságát betudja annak, hogy ilyen. Eddig is feltűnően udvariasan fordult mindenkihez, a bemutatkozása is hasonló. Azon sem akad fenn, hogy Mofi finoman bár, de határozottan véget vet a csevejnek. Ezt betudja a sötételfekről kialakult sztereotípiáknak: a sötétség gyermekei, gonosszal fertőzöttek, mind alig várja, hogy egy értelmes lény vérét vegye és hasonlóak. Van benne valami, de a híresztelések általában túlzóak. Tehát nem veszi lelkére a dolgot, csak felvési a tündér nevét a halállistájára. Komolyra fordítva a szót, kíváncsiságát nem tudja legyőzni, őt is roppant érdekli az a vándorkönyv nevű valami, amit a tündér emleget. Talán szemtelenség, de a tündér válla felett bele is sandít. Lenyűgözőnek találja az ötletet. Igazán kár, hogy a Pintyben már nincsenek könnyű erkölcsű lányok. Egyébként nekik is lehetne ilyen kis könyvecskéjük, amibe a kuncsaftok jegyezhetnék le élményeiket, megjegyzéseiket. Egyik-másik igen érdekes olvasmány lehetne.
Miután eleget csodálkozott, öntevékenyen a pult másik oldalán foglalja el magát, mivel az ott tartózkodók elég elfoglaltnak látszanak. Ha Rialinak nincs ellenvetése, becipeli magával az íját, és pillanatnyi töprengés után azt teszi, amit minden magára valamit is adó kocsmáros tesz, amikor épp nincs vendégeivel elfoglalva: egy ronggyal serényen törölgetni kezdi a pultot. Eddig sohasem értette, amikor más fogadókban látott ilyesmit, hogy ennek mi értelme van? Hosszasan dörgölni az amúgy is tiszta felületet. Most úgy gondolja, rájött a titokra: így a kívülállónak úgy tűnik, mintha módfelett elfoglalt lenne, holott nem csinál semmit. Fenti műveletet szakítja félbe az újabb betérő, akinek látványa Loi üldözési mániáját - amit az építőmesterek láttán érzett, akiket inkvizítoroknak gondolt - négyzetre emeli. Az ifjú, legalábbis öltözéke alapján, valami egyházfinak tűnik, és eddigi tapasztalatai szerint legtöbb isten legtöbb szolgája dörgő szavakkal és tüzes vassal, valamit furfangos, kínokozásra alkalmas szerszámokkal küzd a gonosz ellen, mely alatt gyakran a fajtáját értik. Most azonban, hogy a tulajdonos is kedvesen fordult hozzá, kedvesnek szánt mosollyal szólítja meg.*
- Parancsolsz egy italt? *majdnem hozzáteszi a „szép szőke hercegem” jelzős szerkezetet, de még idejében elharapja a mondat végét. Provokálni ráér akkor is, ha kiderül, hogy szöszke fiatalember valóban az, aminek hiszi, és nem valami építőmérnök.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-23 12:25:15
Üzenet elküldve: 2016-08-23 12:25:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai, Loi és a jelenlévők//
*Amikor Rilai magára hagyja, a sötételf lép mellé, amitől belül picit ugyan összerezzen, de ebből igyekszik semmit nem mutatni, főleg nem annak, aki megszólítja, hiszen amikor rá pillant, már barátságos mosolyt lát, ami meg is nyugtatja, sőt, még saját magát kezdi el gondolatban ostorozni az előítéletei miatt. Nyíltan soha nem volt ugyan előítéletes, mindenkinek adott esélyt, ám a pletykák az ő fülébe is eljutottak, és a gondolatain senki nem tud uralkodni. Egy hasonló meghajlást intéz Loi felé is.*
- Üdvözlöm, az én nevem Mofeta Wirfall. Mint hallhatta is, munkát szeretnék vállalni.
*Az aggodalmas tekintet ismét megjelenik az arcán, amikor a sötételf halált említ, és nyel is egy nagyot.*
~Ezek szerint nem csak átépítés folyik, hanem a lerombolt részek újraépítése? Senki nem mesélt nekem semmi ilyesmit. Remélem nem gyakori itt az ilyesmi, mert abban nem sok hasznomat veszik majd.~
*Gondolkodik el a hallottakon, ám gondolatait nem osztja meg, mindössze hálásan bólint.*
- Hát... azt hiszem köszönöm a tájékoztatást. Remélem ezután minden rendben lesz.
*Igencsak érdekli, hogy miért zajlott itt harc, de nem akar kíváncsiskodni, majd az orrára kötik, ha köze lesz hozzá, ő pedig nem sürgeti azt, hogy ilyesmihez köze legyen. A belépő felé is biccent, illedelmesen, ám mivel addigra visszaér a tulaj, így újfent vele foglalkozhat, nem kis megkönnyebbülésére. A hízelgés említésére rázni kezdi a fejét, és picit meg is sértődik, majd kinyitja a könyvét, hátul, és az egyik bejegyzésre mutat.*
- Mindent lejegyeztem szó szerint, amit a piacon hallottam. Ön is megnézheti! Higgye el, én becsületes kereskedő vagyok, nem hazudnék Önnek. A vándorkönyv pedig...
*Itt a kis sértődöttség helyét gyorsan átveszi a büszkeség, kihúzza magát, ami az ő esetében nem sokat jelent, és szavalni kezd.*
- A vándorkönyv tanúsítja a tanonc ügyességét, serénységét és jó magaviseletét, melyet mesterei jegyeznek fel a vándorút során. Minden tanonc akkor, amikor szolgálatba lép, köteles vándorkönyvét a mesterének megőrzésre átadni. Szolgálatából kilépésekor pedig azt magához veheti, s a mester köteles abban a munkaviszony idejét elismerni, s a tanonc teljesítményéről bizonyságot tenni. Ezen felül a tanonc maga is vezeti benne az üzleteit, így a mestere követheti, hogy miként is dolgozik. És ez az én vándorkönyvem.
*Nyújtja át, és benne valóban csak pár bejegyzést láthat Rilai. A kis tündér eddig egy világoskék varázsitallal lett gazdagabb tíz arany és egy falat csokoládéért cserébe, két fehérre, normál piaci áron, és egy csacsira száz aranyért, amit százötvenről alkudott le. Ezen felül teljesített már egy feladatot, ahol egy levelet kellett eljuttatnia a városba. Ezek után talán nem meglepő, hogy a pult mögötti munka hallatán elhúzza a száját, és a futár munka az, ami jobb kedvre deríti.*
- Hallottam már a Tavernáról, Hölgyem, és mint láthatta, nem az első levelem lenne.
~Hanem a második. De az első nagyon nagyon sikeres volt!~
- Örömmel állnék a szolgálatára, és bonyolítanám le az üzleteit a két város között. Megtisztelő lenne a feladat.
*A szemében csillog a vágy, hogy tegyen valamit, az elszántság, és az öröm, hogy valaki ilyen nagy feladatra alkalmasnak találja. Valóban a gyermeki bizalom és tettvágy látható rajta, és ezt nem is próbálja titkolni, de azért egy kis komolyság is pislákol abban a tekintetben.*
*Amikor Rilai magára hagyja, a sötételf lép mellé, amitől belül picit ugyan összerezzen, de ebből igyekszik semmit nem mutatni, főleg nem annak, aki megszólítja, hiszen amikor rá pillant, már barátságos mosolyt lát, ami meg is nyugtatja, sőt, még saját magát kezdi el gondolatban ostorozni az előítéletei miatt. Nyíltan soha nem volt ugyan előítéletes, mindenkinek adott esélyt, ám a pletykák az ő fülébe is eljutottak, és a gondolatain senki nem tud uralkodni. Egy hasonló meghajlást intéz Loi felé is.*
- Üdvözlöm, az én nevem Mofeta Wirfall. Mint hallhatta is, munkát szeretnék vállalni.
*Az aggodalmas tekintet ismét megjelenik az arcán, amikor a sötételf halált említ, és nyel is egy nagyot.*
~Ezek szerint nem csak átépítés folyik, hanem a lerombolt részek újraépítése? Senki nem mesélt nekem semmi ilyesmit. Remélem nem gyakori itt az ilyesmi, mert abban nem sok hasznomat veszik majd.~
*Gondolkodik el a hallottakon, ám gondolatait nem osztja meg, mindössze hálásan bólint.*
- Hát... azt hiszem köszönöm a tájékoztatást. Remélem ezután minden rendben lesz.
*Igencsak érdekli, hogy miért zajlott itt harc, de nem akar kíváncsiskodni, majd az orrára kötik, ha köze lesz hozzá, ő pedig nem sürgeti azt, hogy ilyesmihez köze legyen. A belépő felé is biccent, illedelmesen, ám mivel addigra visszaér a tulaj, így újfent vele foglalkozhat, nem kis megkönnyebbülésére. A hízelgés említésére rázni kezdi a fejét, és picit meg is sértődik, majd kinyitja a könyvét, hátul, és az egyik bejegyzésre mutat.*
- Mindent lejegyeztem szó szerint, amit a piacon hallottam. Ön is megnézheti! Higgye el, én becsületes kereskedő vagyok, nem hazudnék Önnek. A vándorkönyv pedig...
*Itt a kis sértődöttség helyét gyorsan átveszi a büszkeség, kihúzza magát, ami az ő esetében nem sokat jelent, és szavalni kezd.*
- A vándorkönyv tanúsítja a tanonc ügyességét, serénységét és jó magaviseletét, melyet mesterei jegyeznek fel a vándorút során. Minden tanonc akkor, amikor szolgálatba lép, köteles vándorkönyvét a mesterének megőrzésre átadni. Szolgálatából kilépésekor pedig azt magához veheti, s a mester köteles abban a munkaviszony idejét elismerni, s a tanonc teljesítményéről bizonyságot tenni. Ezen felül a tanonc maga is vezeti benne az üzleteit, így a mestere követheti, hogy miként is dolgozik. És ez az én vándorkönyvem.
*Nyújtja át, és benne valóban csak pár bejegyzést láthat Rilai. A kis tündér eddig egy világoskék varázsitallal lett gazdagabb tíz arany és egy falat csokoládéért cserébe, két fehérre, normál piaci áron, és egy csacsira száz aranyért, amit százötvenről alkudott le. Ezen felül teljesített már egy feladatot, ahol egy levelet kellett eljuttatnia a városba. Ezek után talán nem meglepő, hogy a pult mögötti munka hallatán elhúzza a száját, és a futár munka az, ami jobb kedvre deríti.*
- Hallottam már a Tavernáról, Hölgyem, és mint láthatta, nem az első levelem lenne.
~Hanem a második. De az első nagyon nagyon sikeres volt!~
- Örömmel állnék a szolgálatára, és bonyolítanám le az üzleteit a két város között. Megtisztelő lenne a feladat.
*A szemében csillog a vágy, hogy tegyen valamit, az elszántság, és az öröm, hogy valaki ilyen nagy feladatra alkalmasnak találja. Valóban a gyermeki bizalom és tettvágy látható rajta, és ezt nem is próbálja titkolni, de azért egy kis komolyság is pislákol abban a tekintetben.*
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:30:57
Üzenet elküldve: 2016-08-23 11:30:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Mofi főleg, de egyébként is, Atyám, eltévedt?//
*A kicsi tündérlánnyal valahogy olyan érzése támad, akár ha gyermekkel beszélne: az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy ne vigyorogjon vissza erre a bizalommal teli babapofira.*
- Hízelkedni az tudsz, hmm? - *Csipkelődik egy kicsit a kezdőszövegre, de persze hízik a mája, hiszem ahogy mást sem, őt sem kerülheti meg korunk rákfenéje: a hiú becsvágy. Rilai nem titkolt szándéka,
hogy névre-címre tegyen szert a városi kalmárok között, és hát mit szépítsük: mintha hájjal kenegetnék minden alkalommal, amikor névről ismerik ilyen-olyan ügyekkel kapcsolatosan.*
- A micsodát hoztad el? - *Pislog Rilai, és kicsit közelebb megy Mofetához.* - Vándorkönyv? Az micsoda?
*A tündérlány kezében szorongatott kötetre pislog. Valami naplóféle lehet? Szívesen vetne rá egy pillantást, de elgondolkozik először azon, hogy miképpen vehetné hasznát a kereskedőtanoncnak. A pultra könyököl, körmével megkocogtatja azt finoman.*
- Hát figyelj, itt, a Pintyben is dolgozhatsz a pult mögött, kosztért, kvártélyért, de az nem nagyon sokat adna neked, ha ilyesmi ambícióid vannak. Mondd csak, hogy állsz az utazgatással? - *Elgondolkozva ráncolja orrát, miként mindig.* - Tudod, én a Vashegyről jöttem, Amon Ruadh uradalmából. Közeli üzleti kapcsolatom van a Tharg Hadúrral, és sokszor jönnek-mennek közöttünk az áruk, üzenetek, ilyesmi. Hanem én innen bajosan szabadulok csak el, láthatod, hogy mekkora a felfordulás. Mit szólnál, ha ebben lennél segítségemre?
*Ha igenlő választ kap, tovább beszél.*
- No persze nem kérném ingyen a szolgálataid: az utazásra, ételre, szállásra természetesen megfizetném előre a béred. Sokszor lenne kísérőd is, mert nem mindig biztonságosak az utak. Hanem hozni-vinni leveleket, üzeneteket bizalmas dolog, és nem szívesen bíznám akárkire. Úgyhogy lehetnél a szemem-fülem Amon Ruadhon vagy Synmirán. Ez persze jövés-menéssel járna, de amikor épp nyugalomban vagy, a Pinty vagy a Vaskorsó Taverna biztosít neked szállást. Mit szólsz?
*Igazából ha jobban megismeri a kis tündért, nincs kizárva, hogy igencsak nagy hasznára váljanak egymásnak: Rilai akárhogyan igyekszik is, nem tud három-négyfele szakadni, még akkor sem, ha bokros teendői általában folyvást paralell jelenlétet kívánnak tőle, így jó lenne, ha valaki az ő szavával szólna adott helyen akkor is, ha ő nem tud jelen lenni. A tündérnek meg mi haszna válhat belőle? Hát, egyrészt, a kalmárnő kezeskedik érte, hogy Kagan ne fogyassza el közepesen átsütve, másrészt, a városban nagyjából köztudott, hogy Ril igencsak bőkezű azokkal, akik tisztességesen dolgoznak a keze alá. Míg ezt a tündérlány megrágja az elhangzottakat, ő a pult mellett támaszkodó szöszke kis nyegleséghez fordul.*
- Na úrficska, te miért jöttél? - *Hunyorog barátságosan a csuhásra.* - Küldtek, vagy jöttél?
*A kicsi tündérlánnyal valahogy olyan érzése támad, akár ha gyermekkel beszélne: az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy ne vigyorogjon vissza erre a bizalommal teli babapofira.*
- Hízelkedni az tudsz, hmm? - *Csipkelődik egy kicsit a kezdőszövegre, de persze hízik a mája, hiszem ahogy mást sem, őt sem kerülheti meg korunk rákfenéje: a hiú becsvágy. Rilai nem titkolt szándéka,
hogy névre-címre tegyen szert a városi kalmárok között, és hát mit szépítsük: mintha hájjal kenegetnék minden alkalommal, amikor névről ismerik ilyen-olyan ügyekkel kapcsolatosan.*
- A micsodát hoztad el? - *Pislog Rilai, és kicsit közelebb megy Mofetához.* - Vándorkönyv? Az micsoda?
*A tündérlány kezében szorongatott kötetre pislog. Valami naplóféle lehet? Szívesen vetne rá egy pillantást, de elgondolkozik először azon, hogy miképpen vehetné hasznát a kereskedőtanoncnak. A pultra könyököl, körmével megkocogtatja azt finoman.*
- Hát figyelj, itt, a Pintyben is dolgozhatsz a pult mögött, kosztért, kvártélyért, de az nem nagyon sokat adna neked, ha ilyesmi ambícióid vannak. Mondd csak, hogy állsz az utazgatással? - *Elgondolkozva ráncolja orrát, miként mindig.* - Tudod, én a Vashegyről jöttem, Amon Ruadh uradalmából. Közeli üzleti kapcsolatom van a Tharg Hadúrral, és sokszor jönnek-mennek közöttünk az áruk, üzenetek, ilyesmi. Hanem én innen bajosan szabadulok csak el, láthatod, hogy mekkora a felfordulás. Mit szólnál, ha ebben lennél segítségemre?
*Ha igenlő választ kap, tovább beszél.*
- No persze nem kérném ingyen a szolgálataid: az utazásra, ételre, szállásra természetesen megfizetném előre a béred. Sokszor lenne kísérőd is, mert nem mindig biztonságosak az utak. Hanem hozni-vinni leveleket, üzeneteket bizalmas dolog, és nem szívesen bíznám akárkire. Úgyhogy lehetnél a szemem-fülem Amon Ruadhon vagy Synmirán. Ez persze jövés-menéssel járna, de amikor épp nyugalomban vagy, a Pinty vagy a Vaskorsó Taverna biztosít neked szállást. Mit szólsz?
*Igazából ha jobban megismeri a kis tündért, nincs kizárva, hogy igencsak nagy hasznára váljanak egymásnak: Rilai akárhogyan igyekszik is, nem tud három-négyfele szakadni, még akkor sem, ha bokros teendői általában folyvást paralell jelenlétet kívánnak tőle, így jó lenne, ha valaki az ő szavával szólna adott helyen akkor is, ha ő nem tud jelen lenni. A tündérnek meg mi haszna válhat belőle? Hát, egyrészt, a kalmárnő kezeskedik érte, hogy Kagan ne fogyassza el közepesen átsütve, másrészt, a városban nagyjából köztudott, hogy Ril igencsak bőkezű azokkal, akik tisztességesen dolgoznak a keze alá. Míg ezt a tündérlány megrágja az elhangzottakat, ő a pult mellett támaszkodó szöszke kis nyegleséghez fordul.*
- Na úrficska, te miért jöttél? - *Hunyorog barátságosan a csuhásra.* - Küldtek, vagy jöttél?
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-22 23:42:24
Üzenet elküldve: 2016-08-22 23:42:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Xalema Unamorel //
*Ha a lány azt hitte ennyivel kihozza a sodrából a mindenki felett álló elf nőt, tévednie kellett. Mióta Loka egy fedél alatt él Kriyonnal az utóbbi időben megedződött az efféle, na meg sokkal keményebb atrocitásokkal szemben.*
- Valóban? *Pillant le a keze ügyébe kerülő pajzán edény tartalmára. Az erőteljes színű folyadék hívogatóan gőzölög a csészében. Xalema sóvár tekintete mellyel az erszényét keresi így elkerüli figyelmét. Helyette szájához emeli italát és belekortyol a teába. Nem azzal a szürcsölő igénytelenséggel, ahogy egy fogadóban szokták a kevés sütnivalóval megáldott „vendégek”. Az elegáns korty véghezvitele után a porcelán koppan az asztallapon, a zöldek pedig újra vizslatni kezdik a vöröskét.*
- Nem rossz. *A hazai ízek közelébe sem érhet, de hiába is próbálna. Az elsőrangú teafű melyet a szolgák prezentáltak otthon nap, mint nap nem lelhető fel Lanawin ezen részén.
A kérdést egy kimért bólintással veszi tudomásul, és egy röpke mérlegelés után áll elő a farbával. Természetesen csak mérsékelten.*
- Keresek valakit és úgy vélem itt lehet.
*Kivár egy rövid hatásszünetet.*
- Egy tolvajt. Ez pont az a fajta hely, ahová beveszik magukat az ilyenek.
*Fejét oldalra billenti, s elgondolkodón szemléli a másikat. Minden célozgatást mellőzve.*
// Xalema Unamorel //
*Ha a lány azt hitte ennyivel kihozza a sodrából a mindenki felett álló elf nőt, tévednie kellett. Mióta Loka egy fedél alatt él Kriyonnal az utóbbi időben megedződött az efféle, na meg sokkal keményebb atrocitásokkal szemben.*
- Valóban? *Pillant le a keze ügyébe kerülő pajzán edény tartalmára. Az erőteljes színű folyadék hívogatóan gőzölög a csészében. Xalema sóvár tekintete mellyel az erszényét keresi így elkerüli figyelmét. Helyette szájához emeli italát és belekortyol a teába. Nem azzal a szürcsölő igénytelenséggel, ahogy egy fogadóban szokták a kevés sütnivalóval megáldott „vendégek”. Az elegáns korty véghezvitele után a porcelán koppan az asztallapon, a zöldek pedig újra vizslatni kezdik a vöröskét.*
- Nem rossz. *A hazai ízek közelébe sem érhet, de hiába is próbálna. Az elsőrangú teafű melyet a szolgák prezentáltak otthon nap, mint nap nem lelhető fel Lanawin ezen részén.
A kérdést egy kimért bólintással veszi tudomásul, és egy röpke mérlegelés után áll elő a farbával. Természetesen csak mérsékelten.*
- Keresek valakit és úgy vélem itt lehet.
*Kivár egy rövid hatásszünetet.*
- Egy tolvajt. Ez pont az a fajta hely, ahová beveszik magukat az ilyenek.
*Fejét oldalra billenti, s elgondolkodón szemléli a másikat. Minden célozgatást mellőzve.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-22 16:55:55
Üzenet elküldve: 2016-08-22 16:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
*Mit csinálhatna az aki a legnagyobb mérgezések között jön a városba? Megelégszik azzal, ami van. Nélkülözniük kell a fogadó kényelmét és illusztris társaságát, marad helyette a bordély, ahol rumot kapni és legfeljebb a vérhas fenyegeti a betérőt. Az legalább biztos, hogy mérgektől mentes az övezet egyelőre. Érdekes népek jönnek-mennek körülöttük és amelyiknek nincs jobb dolga naná, hogy méreget mást. Valamivel el kell, hogy elűzze unalomtól bűzös idejét, vagy társaságát. Szerencsére az ő figyelmét leköti egy igen csak különleges szépség, aki ráadásul jó társaság, ezért nem szorul rá eme szánalmas elfoglaltság szűkös kereteire. Szerencsétlenségére megint átgyalogol egy olyan témán, amit jobb lett volna nem felhozni.*
~Ki gondolta, hogy most halt meg valakije.~
-Sajnálom, ha fiatal volt.
*Amúgy nem bánja, ha egy nagydarab vetélytárstól szabadult, de illik részvétet nyilvánítania, ha már belegyalogolt egy ilyen témába.*
-Részvétem.
*A szép Mealyne meglepően jól kezeli a szerelmi tragédiát.*
-Nem terveztem mostanában, hogy harcolni megyek a Grombar kastélyhoz. Egészségtelen vidék, a hírek szerint tele halottakkal, de én élet párti vagyok.
*Bajusza alatt elhúzódik egy mosoly, mert valóban jobb szereti azt, amitől azt érezheti, hogy él. Nem volt sohasem harcos fajta és nem vágyott az lenni soha.*
-A szerelmi tragédiákat jobb mihamarabb feledni.
~Egy tragédia után lehetőleg egy komédiát keresni.~
*Részvéte minden szerelmi tragédiát átélőnek, de maga nem tartozik a nagy színészek közé. A komikus szerepben jobban otthonra talál. A kocsma alkoholgőzös levegője kezd áporodottá válni, ezért csak mellesleg felteszi a kérdést.*
-Nincs kedved sétálni egyet? A város nagy része rejtély még előttem.
*Rejtély a vele iszogató nő nagy része is, de a várossal ellentétben Mealyne tartogathat számára még kellemes meglepetéseket.*
A hozzászólás írója (Billotaax Umorlha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.22 17:00:36
//Félj, hogy ha mersz!//
*Mit csinálhatna az aki a legnagyobb mérgezések között jön a városba? Megelégszik azzal, ami van. Nélkülözniük kell a fogadó kényelmét és illusztris társaságát, marad helyette a bordély, ahol rumot kapni és legfeljebb a vérhas fenyegeti a betérőt. Az legalább biztos, hogy mérgektől mentes az övezet egyelőre. Érdekes népek jönnek-mennek körülöttük és amelyiknek nincs jobb dolga naná, hogy méreget mást. Valamivel el kell, hogy elűzze unalomtól bűzös idejét, vagy társaságát. Szerencsére az ő figyelmét leköti egy igen csak különleges szépség, aki ráadásul jó társaság, ezért nem szorul rá eme szánalmas elfoglaltság szűkös kereteire. Szerencsétlenségére megint átgyalogol egy olyan témán, amit jobb lett volna nem felhozni.*
~Ki gondolta, hogy most halt meg valakije.~
-Sajnálom, ha fiatal volt.
*Amúgy nem bánja, ha egy nagydarab vetélytárstól szabadult, de illik részvétet nyilvánítania, ha már belegyalogolt egy ilyen témába.*
-Részvétem.
*A szép Mealyne meglepően jól kezeli a szerelmi tragédiát.*
-Nem terveztem mostanában, hogy harcolni megyek a Grombar kastélyhoz. Egészségtelen vidék, a hírek szerint tele halottakkal, de én élet párti vagyok.
*Bajusza alatt elhúzódik egy mosoly, mert valóban jobb szereti azt, amitől azt érezheti, hogy él. Nem volt sohasem harcos fajta és nem vágyott az lenni soha.*
-A szerelmi tragédiákat jobb mihamarabb feledni.
~Egy tragédia után lehetőleg egy komédiát keresni.~
*Részvéte minden szerelmi tragédiát átélőnek, de maga nem tartozik a nagy színészek közé. A komikus szerepben jobban otthonra talál. A kocsma alkoholgőzös levegője kezd áporodottá válni, ezért csak mellesleg felteszi a kérdést.*
-Nincs kedved sétálni egyet? A város nagy része rejtély még előttem.
*Rejtély a vele iszogató nő nagy része is, de a várossal ellentétben Mealyne tartogathat számára még kellemes meglepetéseket.*
A hozzászólás írója (Billotaax Umorlha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.22 17:00:36
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-22 15:53:36
Üzenet elküldve: 2016-08-22 15:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy házátalakítás – plusz Mofi meg a többiek//
- Ó, hát én sem kívánok nekik semmit. *vág megszeppent arcot a ledorongolásra, hogy a végén szelíden mosolyodjon el* -Tényleg semmit. Még levegőt sem.
*Sajnos nincs elegendő idejük, hogy részletekbe menően elcseverésszen Rilaival a Pegazus tulajdonosáról és a hely érdemeiről, mert elég nagy nyüzsgés támad. Ez igazán nem meglepő, még a nap fele sem telt el, dologidő van. A kis tündér érkeztét és bemutatkozását őszinte érdeklődéssel figyeli. Úgy látszik akad valaki – a barna hajú lányt leszámítva – aki valóban érthet a fogadósdihoz a jelenlévők közül. Mert sem Syoud, sem Guguru, sem a kalózok díszes társasága nem látszik kifejezetten kocsmáros alkatnak. Saját magáról nem is beszélve. A tündérnek azonban nincs elég ideje méltatni magát, újabb látogatók érkeznek és Loi kicsit savanyú arccal sandít a pult mellé letámasztott íja felé. Elérhetetlenül távol van, pedig most nagyon szeretné, ha a kezében tarthatná. Az ajtón beeső rendkívül vegyes, de annál kevésbé bizalomgerjesztő társaság láttán szinte biztos benne, hogy mindjárt ott folytatják, ahol előző kora este abbahagyták. Ennek nem örül, hiszen a keze ügyébe eső, kurta pengéjű kardban messze nincs akkora bizodalma, másrészt még mindig sajog kissé a feje és nincs kedve ismét hullákat vonszolni hátra, vért felmosni, romokat eltakarítani. Első pillantásra ugyanis vagy elfuserált rablóbandának nézi őket, vagy egy zavaros tanokat követő szekta tagjainak, akik szent célul tűzték ki maguk elé, hogy a bűn valamennyi gócát kiirtják Lanawinről, a bordélyokkal kezdve. Rilai azonban nagyon örül nekik, ez pedig nem szokásos rablók érkeztekor. Ez megnyugvással tölti el, s mikor a tulajdonos nekiindul, hogy a brigád jeles tagjait körbevezesse az intézményben, jobban szemügyre veszi a lelkes kis tündért.*
- Üdv! Az én nevem Loi. *kezdi meg az ismerkedést. Úgy néz ki, hogy a jövőben sok időt fognak egy fedél alatt tölteni. ~Az a pletyka járja, hogy egyes vidékeken igazi ínyencségként fogyasztják a húsukat. Mit lehet tudni? Hátha nem tévednek.~ Természetesen barátságosan mosolyog, nem akarná elijeszteni a tündért.* - Jókor érkeztél, mostanra már megnyugodtak a kedélyek. Az átadás-átvétel ugyanis kicsit zajosra sikeredett. *megvonja a vállát* - Illetve nem vagyok biztos benne, hogy azok az urak az előző tulajdonosi körhöz tartoztak-e, mindenesetre sok vizet már nem fognak zavarni. Viszont, sajnos, az előző csapos is a halálos áldozatok között van.
*Önkéntelenül is átveszi kicsit a tündér választékos kifejezésmódját, amiben, kivételesen, semmi gúny nincs. Mint az előző napi vérfürdőt sem azért említi kedélyesen cseverészve, mert a frászt akarja hozni Mofira. Egyszerűen csak ilyen, valószínűleg a fajából fakadó természetes rosszindulatról lehet szó.
Időközben Rilai is visszatérhet a tárlatvezetésről, ha minden igaz egészben és egészségesen és Loi egy lapos pillantással jutalmazza, amiért odaveti a nem túl rokonszenves kinézetű törpének és cimboráinak. De ha valóban építőmunkásokról és mesterükről van szó, akkor muszáj lesz segítségükre lennie.*
- Ó, hát én sem kívánok nekik semmit. *vág megszeppent arcot a ledorongolásra, hogy a végén szelíden mosolyodjon el* -Tényleg semmit. Még levegőt sem.
*Sajnos nincs elegendő idejük, hogy részletekbe menően elcseverésszen Rilaival a Pegazus tulajdonosáról és a hely érdemeiről, mert elég nagy nyüzsgés támad. Ez igazán nem meglepő, még a nap fele sem telt el, dologidő van. A kis tündér érkeztét és bemutatkozását őszinte érdeklődéssel figyeli. Úgy látszik akad valaki – a barna hajú lányt leszámítva – aki valóban érthet a fogadósdihoz a jelenlévők közül. Mert sem Syoud, sem Guguru, sem a kalózok díszes társasága nem látszik kifejezetten kocsmáros alkatnak. Saját magáról nem is beszélve. A tündérnek azonban nincs elég ideje méltatni magát, újabb látogatók érkeznek és Loi kicsit savanyú arccal sandít a pult mellé letámasztott íja felé. Elérhetetlenül távol van, pedig most nagyon szeretné, ha a kezében tarthatná. Az ajtón beeső rendkívül vegyes, de annál kevésbé bizalomgerjesztő társaság láttán szinte biztos benne, hogy mindjárt ott folytatják, ahol előző kora este abbahagyták. Ennek nem örül, hiszen a keze ügyébe eső, kurta pengéjű kardban messze nincs akkora bizodalma, másrészt még mindig sajog kissé a feje és nincs kedve ismét hullákat vonszolni hátra, vért felmosni, romokat eltakarítani. Első pillantásra ugyanis vagy elfuserált rablóbandának nézi őket, vagy egy zavaros tanokat követő szekta tagjainak, akik szent célul tűzték ki maguk elé, hogy a bűn valamennyi gócát kiirtják Lanawinről, a bordélyokkal kezdve. Rilai azonban nagyon örül nekik, ez pedig nem szokásos rablók érkeztekor. Ez megnyugvással tölti el, s mikor a tulajdonos nekiindul, hogy a brigád jeles tagjait körbevezesse az intézményben, jobban szemügyre veszi a lelkes kis tündért.*
- Üdv! Az én nevem Loi. *kezdi meg az ismerkedést. Úgy néz ki, hogy a jövőben sok időt fognak egy fedél alatt tölteni. ~Az a pletyka járja, hogy egyes vidékeken igazi ínyencségként fogyasztják a húsukat. Mit lehet tudni? Hátha nem tévednek.~ Természetesen barátságosan mosolyog, nem akarná elijeszteni a tündért.* - Jókor érkeztél, mostanra már megnyugodtak a kedélyek. Az átadás-átvétel ugyanis kicsit zajosra sikeredett. *megvonja a vállát* - Illetve nem vagyok biztos benne, hogy azok az urak az előző tulajdonosi körhöz tartoztak-e, mindenesetre sok vizet már nem fognak zavarni. Viszont, sajnos, az előző csapos is a halálos áldozatok között van.
*Önkéntelenül is átveszi kicsit a tündér választékos kifejezésmódját, amiben, kivételesen, semmi gúny nincs. Mint az előző napi vérfürdőt sem azért említi kedélyesen cseverészve, mert a frászt akarja hozni Mofira. Egyszerűen csak ilyen, valószínűleg a fajából fakadó természetes rosszindulatról lehet szó.
Időközben Rilai is visszatérhet a tárlatvezetésről, ha minden igaz egészben és egészségesen és Loi egy lapos pillantással jutalmazza, amiért odaveti a nem túl rokonszenves kinézetű törpének és cimboráinak. De ha valóban építőmunkásokról és mesterükről van szó, akkor muszáj lesz segítségükre lennie.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-22 15:51:57
Üzenet elküldve: 2016-08-22 15:51:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Atyám eltévedt?//
*Ki tudja milyen népek jártak már ezen falak között és milyen igényeik voltak nekik? Viszont, hogy a most belépő egyén olyan szinten nem illik ide, hogy az már feltűnő az biztos. Fiatal fiúcskák jelenléte nem okozhat feltűnést, de ha papi csuhában vannak és valami talán egyházi szimbólum van a nyakukba akkor egyáltalán nem a pajzán képekkel ellátott, rossz hírű Kósza pintybe képzeljük el őket. Zeekx mégis itt van és nem nagyon pironkodik. Benézve érdeklődve futtatja végig kíváncsi tekintetét a helyen.*
~Valami készül az biztos. Viszont nem olyannak tűnik a hely mint hittem. Talán még korán van. Mindenesetre egy szónoklatot talán megérdemelnek a helyiek is. Nedvesítsük hát be a torkunkat.~
*Oda is megy hát a pulthoz és nézelődik amíg meg nem szólítják. Látja ő, hogy sok a fogadósné dolga.*
*Ki tudja milyen népek jártak már ezen falak között és milyen igényeik voltak nekik? Viszont, hogy a most belépő egyén olyan szinten nem illik ide, hogy az már feltűnő az biztos. Fiatal fiúcskák jelenléte nem okozhat feltűnést, de ha papi csuhában vannak és valami talán egyházi szimbólum van a nyakukba akkor egyáltalán nem a pajzán képekkel ellátott, rossz hírű Kósza pintybe képzeljük el őket. Zeekx mégis itt van és nem nagyon pironkodik. Benézve érdeklődve futtatja végig kíváncsi tekintetét a helyen.*
~Valami készül az biztos. Viszont nem olyannak tűnik a hely mint hittem. Talán még korán van. Mindenesetre egy szónoklatot talán megérdemelnek a helyiek is. Nedvesítsük hát be a torkunkat.~
*Oda is megy hát a pulthoz és nézelődik amíg meg nem szólítják. Látja ő, hogy sok a fogadósné dolga.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:49:15
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:49:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai és a jelenlévők//
*Bár Mofi vagy egy járókelőt, vagy az egyik munkást kérdezte meg, tehát nem a sötételf kisasszonyt, nem telik sok időbe, hogy megtalálja azt, akit keres. Hálásan biccent Loi irányába, ám el is kapja a tekintetét. Nem csak azért, hogy még véletlenül se bámulja meg a feléjük nem túl gyakori faj képviselőjét, hanem azért is, hogy megkereshesse, ki is reagál a megszólításra. Az átépítés nem nagyon hozza zavarba, sem a kisebb tumultus, ezt csak betudja annak, hogy nyüzsgő, élettel teli helyre érkezett, tehát tökéletesen megfelel arra a célra, hogy munkához lásson. Ahogy megérkezik az intés, már röppen is oda Rilaihoz, és elegánsan meghajol előtte, nem túl mélyen, de azért tisztelettudóan. Az ő kis lakóhelyén az emberek voltak túlnyomó többségben, és úgy hiszi, velük könnyebben megtalálja a hangot, így bele is kezd a mondandójába, magabiztosan, de nem túl nagy elánnal, hogy ne tűnjék fontoskodónak, vagy túl határozottnak.*
- Szép napot kívánok, Tisztelt Hölgyem! Mofeta Wirfall vagyok, kereskedőtanonc, és nemrég érkeztem a Levegő Városába. Az itteniektől megtudtam, hogy ha kereskedésről van szó, akkor Ön a legnagyobb, és Önt kell keresnem, ezért bátorkodtam idejönni.
*Itt egy picit elbizonytalanodik, hiszen most következne az a rész, ahol előadja a rezüméjét, amiből neki nincs sok, de régen eldöntötte, hogy nem füllentéssel fogja megszerezni senki bizalmát, így bár halkabban, de azért továbbra is kihúzva magát, folytatja.*
- Bevallom nincs nagy tapasztalatom még, ez az első város ahova megérkeztem, de biztos lehet abban, hogy nagyon igyekezni fogok. Már szereztem egy csacsit is, hogy ne üres kézzel érkezzek.
~Rendben, nem vagy túl erőszakos, de azért mégis mondtál valamit. Már csak valami olyasmi kellene, hogy mit tudna veled kezdeni. Gondolkozz Mofi, gondolkozz!~
*Szerencsére a hölgyet közben foglyul ejtik a mesteremberek, így a kis tündérkének van ideje körbenézni, jobban megszemlélni, hogy mi is folyhat itt pontosan, és ennek a vizsgálatnak a hatására remek ötlete támad, amit talán kamatoztathatna is. Mire Rilai visszaér, már a Vándorkönyvét szorongatja a kezében, hiszen egy tanoncnak az a bizonyítéka arról, hogy valóban az, aki, nem pedig valami csaló.*
- Természetesen elhoztam a Vándorkönyvet is, bár még nincs sok bejegyzés benne. Ha gondolja, akkor azonnal munkába is állhatok, és ha valamire a Mesterembereknek szüksége van esetleg, azt örömest beszerzem Önnek.
*Ezután viszont már tényleg elhallgat, nem akar túl locsi-fecsi lenni, se túlságosan rámenős. Reméli, hogy az, hogy türelmesen megvárta amíg a tulaj körbevezeti a mestereket, már egy jó pont volt számára, valamint a csacsi megemlítésével még arról is biztosította Rilait, hogy tündér létére nagyobb dolgokat is el tud majd hozni neki. Jó, azt még nem említette meg, hogy egy kölyökállatról van szó, aki nem fog hatalmas szekereket elhúzni, de még mindig több, mint amit ő egymagában elbírna.*
*Bár Mofi vagy egy járókelőt, vagy az egyik munkást kérdezte meg, tehát nem a sötételf kisasszonyt, nem telik sok időbe, hogy megtalálja azt, akit keres. Hálásan biccent Loi irányába, ám el is kapja a tekintetét. Nem csak azért, hogy még véletlenül se bámulja meg a feléjük nem túl gyakori faj képviselőjét, hanem azért is, hogy megkereshesse, ki is reagál a megszólításra. Az átépítés nem nagyon hozza zavarba, sem a kisebb tumultus, ezt csak betudja annak, hogy nyüzsgő, élettel teli helyre érkezett, tehát tökéletesen megfelel arra a célra, hogy munkához lásson. Ahogy megérkezik az intés, már röppen is oda Rilaihoz, és elegánsan meghajol előtte, nem túl mélyen, de azért tisztelettudóan. Az ő kis lakóhelyén az emberek voltak túlnyomó többségben, és úgy hiszi, velük könnyebben megtalálja a hangot, így bele is kezd a mondandójába, magabiztosan, de nem túl nagy elánnal, hogy ne tűnjék fontoskodónak, vagy túl határozottnak.*
- Szép napot kívánok, Tisztelt Hölgyem! Mofeta Wirfall vagyok, kereskedőtanonc, és nemrég érkeztem a Levegő Városába. Az itteniektől megtudtam, hogy ha kereskedésről van szó, akkor Ön a legnagyobb, és Önt kell keresnem, ezért bátorkodtam idejönni.
*Itt egy picit elbizonytalanodik, hiszen most következne az a rész, ahol előadja a rezüméjét, amiből neki nincs sok, de régen eldöntötte, hogy nem füllentéssel fogja megszerezni senki bizalmát, így bár halkabban, de azért továbbra is kihúzva magát, folytatja.*
- Bevallom nincs nagy tapasztalatom még, ez az első város ahova megérkeztem, de biztos lehet abban, hogy nagyon igyekezni fogok. Már szereztem egy csacsit is, hogy ne üres kézzel érkezzek.
~Rendben, nem vagy túl erőszakos, de azért mégis mondtál valamit. Már csak valami olyasmi kellene, hogy mit tudna veled kezdeni. Gondolkozz Mofi, gondolkozz!~
*Szerencsére a hölgyet közben foglyul ejtik a mesteremberek, így a kis tündérkének van ideje körbenézni, jobban megszemlélni, hogy mi is folyhat itt pontosan, és ennek a vizsgálatnak a hatására remek ötlete támad, amit talán kamatoztathatna is. Mire Rilai visszaér, már a Vándorkönyvét szorongatja a kezében, hiszen egy tanoncnak az a bizonyítéka arról, hogy valóban az, aki, nem pedig valami csaló.*
- Természetesen elhoztam a Vándorkönyvet is, bár még nincs sok bejegyzés benne. Ha gondolja, akkor azonnal munkába is állhatok, és ha valamire a Mesterembereknek szüksége van esetleg, azt örömest beszerzem Önnek.
*Ezután viszont már tényleg elhallgat, nem akar túl locsi-fecsi lenni, se túlságosan rámenős. Reméli, hogy az, hogy türelmesen megvárta amíg a tulaj körbevezeti a mestereket, már egy jó pont volt számára, valamint a csacsi megemlítésével még arról is biztosította Rilait, hogy tündér létére nagyobb dolgokat is el tud majd hozni neki. Jó, azt még nem említette meg, hogy egy kölyökállatról van szó, aki nem fog hatalmas szekereket elhúzni, de még mindig több, mint amit ő egymagában elbírna.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:19:05
Üzenet elküldve: 2016-08-22 11:19:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy házalakítás - plusz Mofi meg a többiek//
*Tettetett szigorral ripakodik rá Loira, még akkor is, ha a szeme közben vásottan csillog.*
- Természetesen semmi rosszat nem kívánunk a Pegazusnak. Tisztes fogadó, nem egyszer szálltam már ott meg, és a tulaját is ismerem névről. - *Ingatja egy kicsit a fejét. Valójában persze egyáltalán nem bánná, ha a Pega forgalma szépen lassan átvándorolna az ő háza tájára, de ahogy szépen körülnéz, ettől olyan nagyon végül is nincs messze, mivel szépen telik a hely, itt is, ott is asztaltársaságok ülnek. A mélységi szavaira felkapja a fejét.* - Keresnek? Hmm?
*Magához inti a tündérkét.*
- Én vagyok Rilai! Mondd csak, miért keresel? - *Barátságosan pislok Mofira, elvégre szereti a tündérkéket: olyan kis szépnek meg kedvesnek találja őket, meg odahaza igen ritka látvány is volt a hasonszűrő, főleg, miúta a Hadúr a legutóbbi honfitársukat roston találta sütni. Azóta valahogy megcsappant Amon Ruadh népszerűsége a kicsiny szárnyasok körében. Ki érti, miért?
Aztán, mielőtt jobban belebonyolódhatna a doalógusba a kis szöszkével, mindenféle gyanús zajokra lesz figyelmes. A harákolásra, ordibálásra, köhécselésre már fel se kapja a fejét, de a helyiség közepébe hatoló megtermett, vörös törpemester mellett már aligha tud elmenni. Főként azért, mert teli töddőből az ő nevét ordítja. Elébb gondolkozik, ki is lehet, miért keresi, aztán leesik neki. Összecsapja kezét és a mesteremberek elé siet.*
- Én vagyok, itt vagyok, jaj de nagyon vártalak már titeket! - *Pukedlizik egyet, mert a kéznyújtás olyan fura szertartás lenne, a méretkülönbségekből adódóan, de azért nem szeretne udvariatlan lenni.* - A munkásaimat hoztad, ugye, drága mester?
*Egy kissé aggódó pillantást vet az építkezőbrancs többi tagjára - az imbolygó másik törpe meg a sanda emberférfi nem igazán keltenek benne bizalmat, de neki végtére is nagyon mindegy, csak dolgozzanak tisztességesen, nem örökbe akarja őket fogadni.*
- Mondjam, mire volna szükség? Kövess, és magyarázok!
*Azzal, ha a mesterembernek nincsen kifogása, pincétől padlóig meg fogja mutogatni a Pintyet a szakértőnek (ezzel amegtisztelő címmel abban a minutumban elfogja látni, amint meghallja, hogy amaz hozzáértően hümmögni kezd), és részletesen elmagyarázza nagyszabású vízióját a bordély fogadósítását illetően. Elmondja, hogy az emeleten vendégszobákat szeretne a kiherélt ágyasfészkek helyett, megmutogatja, hova szeretné az ajtókat, válaszfalakat, utóbb a fogadótérben is körbejárnak, a hátsó helyiségben elmutogatja, hova szeretne tűzhelyet, hova lengőajtót, hova munkapultot a konyhának, végül a pincébe is lemennek: Itt a szerencsejátékos-barlang helyére gondolt egy tágas raktárat, meg egy kisebb helyiséget. Ez utóbbival kapcsolatosan részletesen elmagyarázza, hogy arra van szüksége, hogy ez nagyon jól zárható legyen, és laikusoknak szinte észrevehetetlen. Végül tanácstalanul ácsorog még a pincében egy darabig: Ide lehordtak egyébként egy csomó nyersanyagot korábban, meg ide halmozták fel azokat a léceket, falapokat, feldarabolt bútorokat, ajtókat, miegyebet, amiknek úgy gondolták, talán másként is láthatják hasznát, mint tüzelőnek. Szintén található ittnéhány általános használatú tárgy, úgy mint vödör, talicska, lapátok, ásók, méretes fadobozok, és egy zsák mindenféle kötöző- meg csomagolóanyaggal.*
- Hát, ennyi lenne. - *Dörzsölgeti két tenyerét izgatottan Rilai, ha a kiindulási helyre visszaértek. Megvillantja legcsábosabb mosolyát, és akkorára dülleszti egyébként is kacérul szabott dekoltázsú mellkasát, amekkoráért más lányok már szégyenkeznének.* - Drága mester, mondj egy árat, és én hálásan fogom kifizetni a segítséged és szakértelmed.
*Odaint a Gugu-Loi párosnak, hogy jöjjenek oda egy percre.*
- Nézd csak, ez a két jólélek mindenben a segítségetekre lesz. Az egyikük fél kézzel elbír egy házat a hátán, a másikuk számolásban, írásban és bármi egyéb papírmunnkában áll rendelkezésetekre.
*Tettetett szigorral ripakodik rá Loira, még akkor is, ha a szeme közben vásottan csillog.*
- Természetesen semmi rosszat nem kívánunk a Pegazusnak. Tisztes fogadó, nem egyszer szálltam már ott meg, és a tulaját is ismerem névről. - *Ingatja egy kicsit a fejét. Valójában persze egyáltalán nem bánná, ha a Pega forgalma szépen lassan átvándorolna az ő háza tájára, de ahogy szépen körülnéz, ettől olyan nagyon végül is nincs messze, mivel szépen telik a hely, itt is, ott is asztaltársaságok ülnek. A mélységi szavaira felkapja a fejét.* - Keresnek? Hmm?
*Magához inti a tündérkét.*
- Én vagyok Rilai! Mondd csak, miért keresel? - *Barátságosan pislok Mofira, elvégre szereti a tündérkéket: olyan kis szépnek meg kedvesnek találja őket, meg odahaza igen ritka látvány is volt a hasonszűrő, főleg, miúta a Hadúr a legutóbbi honfitársukat roston találta sütni. Azóta valahogy megcsappant Amon Ruadh népszerűsége a kicsiny szárnyasok körében. Ki érti, miért?
Aztán, mielőtt jobban belebonyolódhatna a doalógusba a kis szöszkével, mindenféle gyanús zajokra lesz figyelmes. A harákolásra, ordibálásra, köhécselésre már fel se kapja a fejét, de a helyiség közepébe hatoló megtermett, vörös törpemester mellett már aligha tud elmenni. Főként azért, mert teli töddőből az ő nevét ordítja. Elébb gondolkozik, ki is lehet, miért keresi, aztán leesik neki. Összecsapja kezét és a mesteremberek elé siet.*
- Én vagyok, itt vagyok, jaj de nagyon vártalak már titeket! - *Pukedlizik egyet, mert a kéznyújtás olyan fura szertartás lenne, a méretkülönbségekből adódóan, de azért nem szeretne udvariatlan lenni.* - A munkásaimat hoztad, ugye, drága mester?
*Egy kissé aggódó pillantást vet az építkezőbrancs többi tagjára - az imbolygó másik törpe meg a sanda emberférfi nem igazán keltenek benne bizalmat, de neki végtére is nagyon mindegy, csak dolgozzanak tisztességesen, nem örökbe akarja őket fogadni.*
- Mondjam, mire volna szükség? Kövess, és magyarázok!
*Azzal, ha a mesterembernek nincsen kifogása, pincétől padlóig meg fogja mutogatni a Pintyet a szakértőnek (ezzel amegtisztelő címmel abban a minutumban elfogja látni, amint meghallja, hogy amaz hozzáértően hümmögni kezd), és részletesen elmagyarázza nagyszabású vízióját a bordély fogadósítását illetően. Elmondja, hogy az emeleten vendégszobákat szeretne a kiherélt ágyasfészkek helyett, megmutogatja, hova szeretné az ajtókat, válaszfalakat, utóbb a fogadótérben is körbejárnak, a hátsó helyiségben elmutogatja, hova szeretne tűzhelyet, hova lengőajtót, hova munkapultot a konyhának, végül a pincébe is lemennek: Itt a szerencsejátékos-barlang helyére gondolt egy tágas raktárat, meg egy kisebb helyiséget. Ez utóbbival kapcsolatosan részletesen elmagyarázza, hogy arra van szüksége, hogy ez nagyon jól zárható legyen, és laikusoknak szinte észrevehetetlen. Végül tanácstalanul ácsorog még a pincében egy darabig: Ide lehordtak egyébként egy csomó nyersanyagot korábban, meg ide halmozták fel azokat a léceket, falapokat, feldarabolt bútorokat, ajtókat, miegyebet, amiknek úgy gondolták, talán másként is láthatják hasznát, mint tüzelőnek. Szintén található ittnéhány általános használatú tárgy, úgy mint vödör, talicska, lapátok, ásók, méretes fadobozok, és egy zsák mindenféle kötöző- meg csomagolóanyaggal.*
- Hát, ennyi lenne. - *Dörzsölgeti két tenyerét izgatottan Rilai, ha a kiindulási helyre visszaértek. Megvillantja legcsábosabb mosolyát, és akkorára dülleszti egyébként is kacérul szabott dekoltázsú mellkasát, amekkoráért más lányok már szégyenkeznének.* - Drága mester, mondj egy árat, és én hálásan fogom kifizetni a segítséged és szakértelmed.
*Odaint a Gugu-Loi párosnak, hogy jöjjenek oda egy percre.*
- Nézd csak, ez a két jólélek mindenben a segítségetekre lesz. Az egyikük fél kézzel elbír egy házat a hátán, a másikuk számolásban, írásban és bármi egyéb papírmunnkában áll rendelkezésetekre.
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-21 13:10:29
Üzenet elküldve: 2016-08-21 13:10:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Valószínűleg pont azért, mert még nincs teljesen a jobbik eszénél egy pár pillanatig méregeti a korsót a kapitány kezében, mintha átlátna rajta, aztán megvonja a vállát. Bármi is az, csak nem lehet annyira ihatatlan. Elsőre tesz egy kísérletet rum nélkül, amit javít is az első korty után. Úgy valamivel fogyaszthatóbb, de legalább már az ízétől éberebbnek érzi magát.
Alapvetően nem kellene beleütnie az orrát abba, amihez nagyon kevés köze van, de hát régi szokásokat nehezen hagy el az ember lánya. Egy darabig csak fél füllel hallgatja a törpe és Draenon beszélgetését, miközben kísérletet tesz a kapott lötty elfogyasztására. Valami tüsszögésszerű hangot hallat a felsorolt kifogásokra, amik így olvasva azért igen mulatságosan hangzanak. Aztán az is eléri a fülét, hogy konkrétan a legénységet emlegetik.*
-Kapitány! Ha már emlegeti a társaságot. Tegyek egy kísérletet előkeríteni a többieket? *Eddigre azért sikerült legyőznie a kesernyés italt, és igyekszik úgy csinálni, mint aki képes hasznos lenni.*
*Valószínűleg pont azért, mert még nincs teljesen a jobbik eszénél egy pár pillanatig méregeti a korsót a kapitány kezében, mintha átlátna rajta, aztán megvonja a vállát. Bármi is az, csak nem lehet annyira ihatatlan. Elsőre tesz egy kísérletet rum nélkül, amit javít is az első korty után. Úgy valamivel fogyaszthatóbb, de legalább már az ízétől éberebbnek érzi magát.
Alapvetően nem kellene beleütnie az orrát abba, amihez nagyon kevés köze van, de hát régi szokásokat nehezen hagy el az ember lánya. Egy darabig csak fél füllel hallgatja a törpe és Draenon beszélgetését, miközben kísérletet tesz a kapott lötty elfogyasztására. Valami tüsszögésszerű hangot hallat a felsorolt kifogásokra, amik így olvasva azért igen mulatságosan hangzanak. Aztán az is eléri a fülét, hogy konkrétan a legénységet emlegetik.*
-Kapitány! Ha már emlegeti a társaságot. Tegyek egy kísérletet előkeríteni a többieket? *Eddigre azért sikerült legyőznie a kesernyés italt, és igyekszik úgy csinálni, mint aki képes hasznos lenni.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-21 09:15:01
Üzenet elküldve: 2016-08-21 09:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Kirccanás//
-Ehgen...*dörmögi egyetértően kalózunk, miközben beleszürcsöl a koromfekete löttybe. Nem kell különösebben magyarázni a dolgot, tudják jól, mind a ketten, hogy ennyi emberrel csodát tenni nem lehet.*
-Egészen biztosan. *vigyorodik el a törp megjegyzésére.*
-Nem feltétlenül áll szándékomban egyébként erőszakot alkalmazni, ha nem muszáj. Az embereket le lehet fizetni, a hajókat el lehet kötni... *finoman megvonja a vállát.*
-A lehetőségek száma, úgymond végtelen. *Rilai említésére a kapitány pillantása a nőt keresi, neki nem rémlik, hogy említett volna olyasmit, hogy ismét esedékes lesz egy út a Vashegyre. Ami azt illeti, Draenon a maga részéről már meglehetősen unja a város és az erőd közti ide-oda rohangálást. Egy napi út lóval is, na nem, mintha sietne bárhová is, de azért mégis, úgy érzi, életében túl sokszor tette már meg ezt a távot, mind a két irányban.*
-Akad itt valahol egy feljegyzés erről...*kuncogja el magát, majd nekiáll átnézni kabátja korlátlan számú belső zsebét, fél percnyi matatás után elő is kapja a papirost, amit még az idő közben jobb létre szenderült korábbi csaposnál talált.*
-Hogyaszondja...*megköszörüli a torkát, ahogy széthajtja a fecnit, majd szemével gyorsan átfutja a listát.*
-Fertőzést kaptak... temetésre mentek... vendéggel vannak... soha nem is voltak... *sorolja csak úgy szemezgetve a tételekből, majd a pultra dobja a pergament, a törp elé.*
-Úgy tűnik, a Pinty, mint bordélyház csúnyán megbukott. Hogy a lányok odaadása, avagy az érdeklődés hiánya állhat a háttérben, azt nem tudjuk, de úgy véltük, sikeresebb lehet a hely, ha fogadóként működik elsősorban, semmint örömházként. *fejtegeti a dolgot, majd a kérdésre is válaszol:*
-Többnyire. *pillant a tőlük nem messze szobrozó Arasys felé.*
-Az elsőtiszt egy hegyesfülű, Deron, rozsdaette sörénnyel, régi jó barátom. A többiek újak, most jön majd a tűzkeresztség. *villant farkasvigyort a törpre.*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.21 09:22:01
-Ehgen...*dörmögi egyetértően kalózunk, miközben beleszürcsöl a koromfekete löttybe. Nem kell különösebben magyarázni a dolgot, tudják jól, mind a ketten, hogy ennyi emberrel csodát tenni nem lehet.*
-Egészen biztosan. *vigyorodik el a törp megjegyzésére.*
-Nem feltétlenül áll szándékomban egyébként erőszakot alkalmazni, ha nem muszáj. Az embereket le lehet fizetni, a hajókat el lehet kötni... *finoman megvonja a vállát.*
-A lehetőségek száma, úgymond végtelen. *Rilai említésére a kapitány pillantása a nőt keresi, neki nem rémlik, hogy említett volna olyasmit, hogy ismét esedékes lesz egy út a Vashegyre. Ami azt illeti, Draenon a maga részéről már meglehetősen unja a város és az erőd közti ide-oda rohangálást. Egy napi út lóval is, na nem, mintha sietne bárhová is, de azért mégis, úgy érzi, életében túl sokszor tette már meg ezt a távot, mind a két irányban.*
-Akad itt valahol egy feljegyzés erről...*kuncogja el magát, majd nekiáll átnézni kabátja korlátlan számú belső zsebét, fél percnyi matatás után elő is kapja a papirost, amit még az idő közben jobb létre szenderült korábbi csaposnál talált.*
-Hogyaszondja...*megköszörüli a torkát, ahogy széthajtja a fecnit, majd szemével gyorsan átfutja a listát.*
-Fertőzést kaptak... temetésre mentek... vendéggel vannak... soha nem is voltak... *sorolja csak úgy szemezgetve a tételekből, majd a pultra dobja a pergament, a törp elé.*
-Úgy tűnik, a Pinty, mint bordélyház csúnyán megbukott. Hogy a lányok odaadása, avagy az érdeklődés hiánya állhat a háttérben, azt nem tudjuk, de úgy véltük, sikeresebb lehet a hely, ha fogadóként működik elsősorban, semmint örömházként. *fejtegeti a dolgot, majd a kérdésre is válaszol:*
-Többnyire. *pillant a tőlük nem messze szobrozó Arasys felé.*
-Az elsőtiszt egy hegyesfülű, Deron, rozsdaette sörénnyel, régi jó barátom. A többiek újak, most jön majd a tűzkeresztség. *villant farkasvigyort a törpre.*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.21 09:22:01
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 17:37:27
Üzenet elküldve: 2016-08-20 17:37:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kirccanás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Hm... Legjobb esetben is öt koponya? Nem túl virágos helyzet.
*Nem kell kertelnie, mindketten belátják, hogy ez egy ponton túl édeskevés. Viszont az sem segít, ha most nekiállnak túlaggódni a dolgot.*
- Majd kitaláltok valamit. Mi nemsokára úgyis indulunk haza. Nem tarthatunk veletek, pedig lehet jó kis balhé lenne. Hehhe! *Tekintete Rilai felé siklik.* Már persze akkor indulunk, ha a ház úrnője is úgy akarja...
*Kissé elhúzza száját, de nem sokáig mereng a dolgon. Kortyol söréből és gondolataiba merül pár pillanatig. Fejben már a hazautat tervezgeti, így, hogy Niras is itt van, már nem is nagyon kell aggódnia, igaz, Arthenior-ba vezető útján sem volt semmi fennakadás.*
- Te, Niras! *Fordul körbe, hogy lássa a dalnokot.* Nincs nálad valami zeneszerszám? Egy kis muzsika jól jönne a sör mellé, vagy gyere, ülj ide hozzánk, ne szégyenlősködj! ~Na tényleg, szégyenről jut eszembe.~ Amúgy mi lett ezzel a hellyel? Hová lettek a ledér lánykák? Azt hittem elverhetek itt pár aranyat valami egzotikus szajhára.
*Kérdezi a tengerjáró férfit, hátha tud neki segíteni.*
- Egyébként kik az embereid? Megbízható figurák?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Hm... Legjobb esetben is öt koponya? Nem túl virágos helyzet.
*Nem kell kertelnie, mindketten belátják, hogy ez egy ponton túl édeskevés. Viszont az sem segít, ha most nekiállnak túlaggódni a dolgot.*
- Majd kitaláltok valamit. Mi nemsokára úgyis indulunk haza. Nem tarthatunk veletek, pedig lehet jó kis balhé lenne. Hehhe! *Tekintete Rilai felé siklik.* Már persze akkor indulunk, ha a ház úrnője is úgy akarja...
*Kissé elhúzza száját, de nem sokáig mereng a dolgon. Kortyol söréből és gondolataiba merül pár pillanatig. Fejben már a hazautat tervezgeti, így, hogy Niras is itt van, már nem is nagyon kell aggódnia, igaz, Arthenior-ba vezető útján sem volt semmi fennakadás.*
- Te, Niras! *Fordul körbe, hogy lássa a dalnokot.* Nincs nálad valami zeneszerszám? Egy kis muzsika jól jönne a sör mellé, vagy gyere, ülj ide hozzánk, ne szégyenlősködj! ~Na tényleg, szégyenről jut eszembe.~ Amúgy mi lett ezzel a hellyel? Hová lettek a ledér lánykák? Azt hittem elverhetek itt pár aranyat valami egzotikus szajhára.
*Kérdezi a tengerjáró férfit, hátha tud neki segíteni.*
- Egyébként kik az embereid? Megbízható figurák?
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 15:19:46
Üzenet elküldve: 2016-08-20 15:19:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Loka Gorthwen//
//A hozzászólás 16+ -os elemeket tartalmaz//
*Úgy tűnik, nem sikerült elérnie a várt hatást és összetörnie a vele szemben ülő elf nő nemesi felsőbbrendűségi érzésből és magabiztosságból kovácsolt, hűvös pajzsát, így Xaly kicsit csalódottan dől hátra. Már előre élvezte a sértett rikácsolás minden pillanatát, de hát nem sikerülhet mindig minden. Azért a nő tekintetén látszik, hogy a sértés talált, a szemei úgy villannak fel, mint a háborgó tengeren a felhők közül egy pillanatra előcsillanó égi fény. Vagy valami ilyesmit olvasott egyszer egy könyvben, a lényeg az, hogy azért csak sikerült kicsit felbosszantania a másikat. Aztán persze nagyképűen lesöpri az egészet az asztalról és ahogy megérkezik a másik Éledő Kedély, témát vált.*
-A választ a kezedben tartod. Nagyon szeretem ezt a fajta teát. *Mivel úgy tűnik, a másik nem fogja tettleg megtorolni az előbbi verbális inzultust, újra kényelmesen hátradől és ellazul. Kortyol egy kicsit a teájából és a csésze felett nézegeti a másikat. Minden bizonnyal szép vaskos erszény lapul valahol a ruhái rejtekében, de a Pintyből nem akarja kitiltatni magát. Hol pihenhetne akkor ilyen kényelmesen, ilyen úri módon teát iszogatva? Persze, ha együtt elindulnak valamerre...*
-Na és te mi járatban vagy itt? Ha nem dolgozni jöttél és nem ismered az ital kínálatot, mi szél fújt erre?
*Nem kérdezi meg, hogy valami fiúval szeretne-e szórakozni, lerí a másikról, hogy nem és ha azon nem akadt ki, hogy az előbb elegánsan lekurvázta, akkor ezen sem fog.*
//Loka Gorthwen//
//A hozzászólás 16+ -os elemeket tartalmaz//
*Úgy tűnik, nem sikerült elérnie a várt hatást és összetörnie a vele szemben ülő elf nő nemesi felsőbbrendűségi érzésből és magabiztosságból kovácsolt, hűvös pajzsát, így Xaly kicsit csalódottan dől hátra. Már előre élvezte a sértett rikácsolás minden pillanatát, de hát nem sikerülhet mindig minden. Azért a nő tekintetén látszik, hogy a sértés talált, a szemei úgy villannak fel, mint a háborgó tengeren a felhők közül egy pillanatra előcsillanó égi fény. Vagy valami ilyesmit olvasott egyszer egy könyvben, a lényeg az, hogy azért csak sikerült kicsit felbosszantania a másikat. Aztán persze nagyképűen lesöpri az egészet az asztalról és ahogy megérkezik a másik Éledő Kedély, témát vált.*
-A választ a kezedben tartod. Nagyon szeretem ezt a fajta teát. *Mivel úgy tűnik, a másik nem fogja tettleg megtorolni az előbbi verbális inzultust, újra kényelmesen hátradől és ellazul. Kortyol egy kicsit a teájából és a csésze felett nézegeti a másikat. Minden bizonnyal szép vaskos erszény lapul valahol a ruhái rejtekében, de a Pintyből nem akarja kitiltatni magát. Hol pihenhetne akkor ilyen kényelmesen, ilyen úri módon teát iszogatva? Persze, ha együtt elindulnak valamerre...*
-Na és te mi járatban vagy itt? Ha nem dolgozni jöttél és nem ismered az ital kínálatot, mi szél fújt erre?
*Nem kérdezi meg, hogy valami fiúval szeretne-e szórakozni, lerí a másikról, hogy nem és ha azon nem akadt ki, hogy az előbb elegánsan lekurvázta, akkor ezen sem fog.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:48:31
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:48:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
-Világos. *bólint lassan, hessentő mozdulatot téve a kezével. Mivel a parancs nem tért ki arra, hogy konkrétan mikor is kell elindulniuk, hát kalózunk nem is fogja elkapkodni a dolgot. Már csak azért sem, mert a világon semmi értelme sem volna annak, hogy odavonulnak a kikötőbe, mindenféle felkészülés vagy terv nélkül, lesz ami lesz alapon. Az improvizálás ugyan Draenon stílusába vág, azért az őrségtől (vagy mástól) hajót lopni nem egy laza délutáni móka.*
-Valami olyasmi. Gondolom. *vonogatja a vállát körbepislogva. Alighanem Rilai már intézkedett a munkások és a felújítások okán, neki magának aligha lesz dolga vagy gondja mindezzel.*
-Izgalmasan hangzik. Háborús idők, eh? *pillant vissza a törpre, aki igen nagyon célozgat azokra a hadigépezetekre, amelyek azonban kalózunk fantáziáját kevéssé mozgatják meg. Ő nem a háború embere, katonai fegyelmet soha senki nem várhat tőle, többnyire alternatív megoldásokat szokott találni az egyes problémákra, hiába, örök lázadó, szabad szellem, meg ilyenek. Nem véletlenül lett kalóz.*
-Túl kevés. *válaszol lemondó sóhajjal megtoldva a nem túl örömteli információt.*
-Három. Legfeljebb négy. Meg én. Ennyivel elkötök egy hajót, ha muszáj, de háborút vívni aligha fogunk. *azt már csak magában teszi hozzá, hogy ezutóbbi neki amúgy legkevésbé sem áll szándékában.*
-Világos. *bólint lassan, hessentő mozdulatot téve a kezével. Mivel a parancs nem tért ki arra, hogy konkrétan mikor is kell elindulniuk, hát kalózunk nem is fogja elkapkodni a dolgot. Már csak azért sem, mert a világon semmi értelme sem volna annak, hogy odavonulnak a kikötőbe, mindenféle felkészülés vagy terv nélkül, lesz ami lesz alapon. Az improvizálás ugyan Draenon stílusába vág, azért az őrségtől (vagy mástól) hajót lopni nem egy laza délutáni móka.*
-Valami olyasmi. Gondolom. *vonogatja a vállát körbepislogva. Alighanem Rilai már intézkedett a munkások és a felújítások okán, neki magának aligha lesz dolga vagy gondja mindezzel.*
-Izgalmasan hangzik. Háborús idők, eh? *pillant vissza a törpre, aki igen nagyon célozgat azokra a hadigépezetekre, amelyek azonban kalózunk fantáziáját kevéssé mozgatják meg. Ő nem a háború embere, katonai fegyelmet soha senki nem várhat tőle, többnyire alternatív megoldásokat szokott találni az egyes problémákra, hiába, örök lázadó, szabad szellem, meg ilyenek. Nem véletlenül lett kalóz.*
-Túl kevés. *válaszol lemondó sóhajjal megtoldva a nem túl örömteli információt.*
-Három. Legfeljebb négy. Meg én. Ennyivel elkötök egy hajót, ha muszáj, de háborút vívni aligha fogunk. *azt már csak magában teszi hozzá, hogy ezutóbbi neki amúgy legkevésbé sem áll szándékában.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:34:59
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:34:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Hrothgaar arcán a tehetetlenség fanyar mosolya jelenik meg, korsót éppen nem markoló kezeit kissé széttárja.*
- Én csak a híreket hoztam, és majd a portékát viszem. Egyéb utasítás nem volt se felém, se felétek.
*Körbetekint újra, ezúttal azonban csak felületesen.*
- Most kezdenétek munkába, mi? Faramuci helyzet.
*Beletúr szakállba, miközben beszél.*
- Engem is vár otthon a műhely... vértek, fegyverek állnak halomban kikupálásra, élezésre, rendelések hosszú sora és három gigantikus harci gépezet legyártása. Napokig, ha nem hetekig ott fogok állni az üllő mellett, de mit lehet tenni?
*Mintha keserű gyümölcsbe harapott volna, olyan grimasz jelenik meg arcán.*
- Ha én nem állok oda, akkor senki nem fog, az a nagy büdös helyzet. De most itt vagyok, van egy krigli söröm és ennyi számít.
*Megemeli a korsót és belekortyol. Hagyja, hogy a nedű kesernyés utóíze eltöltse, csak utána szólal meg ismét.*
- Hány embered van?
*Hrothgaar arcán a tehetetlenség fanyar mosolya jelenik meg, korsót éppen nem markoló kezeit kissé széttárja.*
- Én csak a híreket hoztam, és majd a portékát viszem. Egyéb utasítás nem volt se felém, se felétek.
*Körbetekint újra, ezúttal azonban csak felületesen.*
- Most kezdenétek munkába, mi? Faramuci helyzet.
*Beletúr szakállba, miközben beszél.*
- Engem is vár otthon a műhely... vértek, fegyverek állnak halomban kikupálásra, élezésre, rendelések hosszú sora és három gigantikus harci gépezet legyártása. Napokig, ha nem hetekig ott fogok állni az üllő mellett, de mit lehet tenni?
*Mintha keserű gyümölcsbe harapott volna, olyan grimasz jelenik meg arcán.*
- Ha én nem állok oda, akkor senki nem fog, az a nagy büdös helyzet. De most itt vagyok, van egy krigli söröm és ennyi számít.
*Megemeli a korsót és belekortyol. Hagyja, hogy a nedű kesernyés utóíze eltöltse, csak utána szólal meg ismét.*
- Hány embered van?
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:16:28
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Gondolta kalózunk, hogy a törp nem fogja rossz néven venni a léptéket, mellyel a sört mérte, ismeri annyira a hegyek mélyéről származó aprónépet, hogy tudja, sörből nem lehet nekik eleget adni, s a fellelhető legnagyobb korsónál kevesebb hovatovább egyenesen sértésszámba is megy.
Túlzás volna azt mondani, hogy a mélyen tisztelt kapitány úr kifejezett érdeklődéssel hallgatná a Vashegyről érkező híreket, igazából nincsen semmi újdonság, vagy meglepő azokban. Már néhány héttel ezelőtt is igen hasonló volt a helyzet, ami azt illeti, s nem is igen gondolta Draenon, hogy ez mostanában változna. Akárhogyan is, itt a Pintyben nem túl sokat vesznek észre az egész ramazuriból a holtakat illetően.
A törp másik híre már érdekesebb, kalózunk fel is vonja a fél szemöldökét annak hallatán.*
-Eddig is ez volt a terv, leszámítva, hogy előtte Kagan azt várta, segítsünk be itt helyben Rilainak. *int fejével az említett hölgyike felé, pillanata épp csak az okvetlenül szükségesnél egy kicsivel tovább felejti rajta, pusztán csak megszokásból.*
-Ez most változott, és rögvest dobjunk el mindent, hogy tegnapra hajót szerezzünk, vagy úgy mégis mit akar egészen konkrétan a hadúr, mit tegyünk? *dörzsöli meg a szemeit kissé rezignált sóhaj mellett, mert ami azt illeti, némileg elege van a folyamatosan érkező, ám egymással következetesen ellentétes parancsokból és utasításokból. Függetlenül attól, hogy most éppen, pillanatnyilag szívesebben tartózkodik Rilai szoknyája mellett (alatt), mint hogy átvágja magát a holtakon a kikötőnél.*
*Gondolta kalózunk, hogy a törp nem fogja rossz néven venni a léptéket, mellyel a sört mérte, ismeri annyira a hegyek mélyéről származó aprónépet, hogy tudja, sörből nem lehet nekik eleget adni, s a fellelhető legnagyobb korsónál kevesebb hovatovább egyenesen sértésszámba is megy.
Túlzás volna azt mondani, hogy a mélyen tisztelt kapitány úr kifejezett érdeklődéssel hallgatná a Vashegyről érkező híreket, igazából nincsen semmi újdonság, vagy meglepő azokban. Már néhány héttel ezelőtt is igen hasonló volt a helyzet, ami azt illeti, s nem is igen gondolta Draenon, hogy ez mostanában változna. Akárhogyan is, itt a Pintyben nem túl sokat vesznek észre az egész ramazuriból a holtakat illetően.
A törp másik híre már érdekesebb, kalózunk fel is vonja a fél szemöldökét annak hallatán.*
-Eddig is ez volt a terv, leszámítva, hogy előtte Kagan azt várta, segítsünk be itt helyben Rilainak. *int fejével az említett hölgyike felé, pillanata épp csak az okvetlenül szükségesnél egy kicsivel tovább felejti rajta, pusztán csak megszokásból.*
-Ez most változott, és rögvest dobjunk el mindent, hogy tegnapra hajót szerezzünk, vagy úgy mégis mit akar egészen konkrétan a hadúr, mit tegyünk? *dörzsöli meg a szemeit kissé rezignált sóhaj mellett, mert ami azt illeti, némileg elege van a folyamatosan érkező, ám egymással következetesen ellentétes parancsokból és utasításokból. Függetlenül attól, hogy most éppen, pillanatnyilag szívesebben tartózkodik Rilai szoknyája mellett (alatt), mint hogy átvágja magát a holtakon a kikötőnél.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 10:03:09
Üzenet elküldve: 2016-08-20 10:03:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Ehm, igen. Rilike emlegetett sört az előbb.
*Válaszolja és örvendve figyeli, ahogy a fickó szinte azonnal átülteti a valóságba az ötletet. Elismerően biccent, miközben szemeit legelteti a korsón és annak tartalmán. Az aranyszín nedű, a hívogató habocska a tetején, mindez már csupán gondoltai szinten is előidéz nála egy kis hidegrázást.*
- Ez aztán a kiszolgálás, komám! Hehhe! Egészség! Vérré váljon!
*A koccanó korsók hangja, mint valami éteri muzsika, úgy csendülne a törpe fülébe, igaz ez most elmarad... Fáradt, kissé nyűgös, és szomjas is, de csak eddig a pontig. Lassan kortyol bele italába, és mintha azonnal visszanyerné erejének egy kis részét.*
- Wylnurana valagára... ez még mindig isteni ajándék.
*Hangjában játszi áhítat hallatszik, de amint a krigli koppan a pulton, komolyabb hangját veszi elő.*
- Egyenesen a Vashegyről érkezünk a dalnokkal. *Bök válla felett hátra, Niras irányába.* Kagan engem küldött pár tétel beszerzésére, és egyben híreket küldött cserébe. Amon Ruadh-on egyre több a menekült, az élő halottak elől keresnek menedéket a Vashegyen és annak árnyékában. A minap még egy kisebb csapat városi katona is érkezett. Egyre több az etetni való száj, de a készleteink végesek...
*Rezignált sóhaj szakad fel a törpéből, pár pillanatra még fejét is lehajtja, de tényleg csak egy-két szívdobbanásnyi ideig.*
- Viszont a Tharg harci gépezet nem áll le. Nemcsak híreket hoztam ám. A vezér titeket, hajós népet is szólít. *Kicsit közelebb hajol a férfihoz, úgy folytatja.* Kagan üzenete, vagy parancsa, ha úgy jobban tetszik: Induljatok haza. Induljatok délnek. Szerezzetek egy hajót, jutalom jár érte egyenesen vezérünktől.
*Befejezve a mondókát, Hrothgaar ismét belekortyol a sörbe.*
- Azt hiszem ennyi. Igen, ennyi. Én felmarkolom a cuccot, és indulunk is hazafelé. Vár a műhely, háború van és elvásnak a fegyverek. De olyat fogunk építeni, hogy az egész világ szájtátva figyeli majd.
*Arcán büszke mosoly villan.*
- Ehm, igen. Rilike emlegetett sört az előbb.
*Válaszolja és örvendve figyeli, ahogy a fickó szinte azonnal átülteti a valóságba az ötletet. Elismerően biccent, miközben szemeit legelteti a korsón és annak tartalmán. Az aranyszín nedű, a hívogató habocska a tetején, mindez már csupán gondoltai szinten is előidéz nála egy kis hidegrázást.*
- Ez aztán a kiszolgálás, komám! Hehhe! Egészség! Vérré váljon!
*A koccanó korsók hangja, mint valami éteri muzsika, úgy csendülne a törpe fülébe, igaz ez most elmarad... Fáradt, kissé nyűgös, és szomjas is, de csak eddig a pontig. Lassan kortyol bele italába, és mintha azonnal visszanyerné erejének egy kis részét.*
- Wylnurana valagára... ez még mindig isteni ajándék.
*Hangjában játszi áhítat hallatszik, de amint a krigli koppan a pulton, komolyabb hangját veszi elő.*
- Egyenesen a Vashegyről érkezünk a dalnokkal. *Bök válla felett hátra, Niras irányába.* Kagan engem küldött pár tétel beszerzésére, és egyben híreket küldött cserébe. Amon Ruadh-on egyre több a menekült, az élő halottak elől keresnek menedéket a Vashegyen és annak árnyékában. A minap még egy kisebb csapat városi katona is érkezett. Egyre több az etetni való száj, de a készleteink végesek...
*Rezignált sóhaj szakad fel a törpéből, pár pillanatra még fejét is lehajtja, de tényleg csak egy-két szívdobbanásnyi ideig.*
- Viszont a Tharg harci gépezet nem áll le. Nemcsak híreket hoztam ám. A vezér titeket, hajós népet is szólít. *Kicsit közelebb hajol a férfihoz, úgy folytatja.* Kagan üzenete, vagy parancsa, ha úgy jobban tetszik: Induljatok haza. Induljatok délnek. Szerezzetek egy hajót, jutalom jár érte egyenesen vezérünktől.
*Befejezve a mondókát, Hrothgaar ismét belekortyol a sörbe.*
- Azt hiszem ennyi. Igen, ennyi. Én felmarkolom a cuccot, és indulunk is hazafelé. Vár a műhely, háború van és elvásnak a fegyverek. De olyat fogunk építeni, hogy az egész világ szájtátva figyeli majd.
*Arcán büszke mosoly villan.*
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 09:05:31
Üzenet elküldve: 2016-08-20 09:05:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Taitos - Zárás//
~Wow! Tényleg hatalmas mágus lehet, ha ilyen bölcsességeket tud csak úgy előhúzni a semmiből! És milyen szépen mondja! Biztosan rengeteget olvas! De... ezt láthattad a könyvéből is, Mofi, szóval ne vágj ennyire elképedt arcot, még a végén megsértődik.~
*Így a bámészkodás helyett inkább gyors bólogatásba vált, és mintha egy esküt mondana, vagy valamiféle fogadalmat, úgy válaszol a feltett kérdésre.*
- Megígérem, hogy senkit nem fogok a címe alapján megítélni, még Önt sem.
*Úgy véli, hogy ez volt akkor az első fontos lecke, amit egyébként úgy-ahogy már tudott eddig is. Emellett pedig úgy is véli, hogy cím ide vagy oda, Taitos már a címe nélkül is kiérdemelte a bizalmát, hiszen már akkor mellette döntött, amikor még semmit nem tudott arról, hogy ő mágus. Erre csak ráerősít az, hogy nemcsak ismeri a Tavernát, hanem ott is dolgozott.*
~Ha ilyen hatalmas mágusként képes ott dolgozni, akkor az a szerénységét és a segítőkészségét igazolja, ha pedig még régen dolgozott ott, az azt jelenti, hogy egy régóta működő és biztos lábakon álló üzletbe visz el. Mindkettővel csak jól járhatok. Ráadásul azt mondja, hogy ilyenekre nincs ideje, velem mégis foglalkozik. Milyen kedves!~
*A gond felemlítésére ugyan vet egy kérdő pillantást, ám nem kérdez rá, hiszen ha Taitos akarja, majd úgyis elmondja. Ő megbízik benne, és ha magával kívánja vinni, akkor biztosan biztonságos a hely. A csacsi megszerzését viszont már elhatározta, bár itt is beindulnak az elméletek a fejében.*
~Hogy ne kellene csacsi?! Egy kereskedő nem állíthat oda úgy, hogy még a málhást is onnan szeretné kapni. Biztos teljesen amatőrnek gondolnának. És a hosszú utat is említette, én pedig nem tudnám tartani vele a tempót. Vagy... mágus! Remélem nem repülni akar egészen odáig! Még nem mondtam el neki, hogy félek a magasban. Mi lesz velem, ha levegőmágus, és mindenhova magával akar röptetni engem is? Nem! Biztosan megérti majd, hogy azt nem bírnám. Eddig is megértő volt.~
*Mivel azonban a mágus úgy dönt, hogy hozhatja a szürkét nyugodtan, így elnyomja ezeket a gondolatokat, és boldogan pattan fel, majd olyan mélyen hajol meg, ahogy még talán soha.*
- Nagyon szépen köszönöm a segítségét Uram! Igyekezni fogok nem megváratni, és mindent beszerezni az útra. A mielőbbi viszontlátásra!
//Taitos - Zárás//
~Wow! Tényleg hatalmas mágus lehet, ha ilyen bölcsességeket tud csak úgy előhúzni a semmiből! És milyen szépen mondja! Biztosan rengeteget olvas! De... ezt láthattad a könyvéből is, Mofi, szóval ne vágj ennyire elképedt arcot, még a végén megsértődik.~
*Így a bámészkodás helyett inkább gyors bólogatásba vált, és mintha egy esküt mondana, vagy valamiféle fogadalmat, úgy válaszol a feltett kérdésre.*
- Megígérem, hogy senkit nem fogok a címe alapján megítélni, még Önt sem.
*Úgy véli, hogy ez volt akkor az első fontos lecke, amit egyébként úgy-ahogy már tudott eddig is. Emellett pedig úgy is véli, hogy cím ide vagy oda, Taitos már a címe nélkül is kiérdemelte a bizalmát, hiszen már akkor mellette döntött, amikor még semmit nem tudott arról, hogy ő mágus. Erre csak ráerősít az, hogy nemcsak ismeri a Tavernát, hanem ott is dolgozott.*
~Ha ilyen hatalmas mágusként képes ott dolgozni, akkor az a szerénységét és a segítőkészségét igazolja, ha pedig még régen dolgozott ott, az azt jelenti, hogy egy régóta működő és biztos lábakon álló üzletbe visz el. Mindkettővel csak jól járhatok. Ráadásul azt mondja, hogy ilyenekre nincs ideje, velem mégis foglalkozik. Milyen kedves!~
*A gond felemlítésére ugyan vet egy kérdő pillantást, ám nem kérdez rá, hiszen ha Taitos akarja, majd úgyis elmondja. Ő megbízik benne, és ha magával kívánja vinni, akkor biztosan biztonságos a hely. A csacsi megszerzését viszont már elhatározta, bár itt is beindulnak az elméletek a fejében.*
~Hogy ne kellene csacsi?! Egy kereskedő nem állíthat oda úgy, hogy még a málhást is onnan szeretné kapni. Biztos teljesen amatőrnek gondolnának. És a hosszú utat is említette, én pedig nem tudnám tartani vele a tempót. Vagy... mágus! Remélem nem repülni akar egészen odáig! Még nem mondtam el neki, hogy félek a magasban. Mi lesz velem, ha levegőmágus, és mindenhova magával akar röptetni engem is? Nem! Biztosan megérti majd, hogy azt nem bírnám. Eddig is megértő volt.~
*Mivel azonban a mágus úgy dönt, hogy hozhatja a szürkét nyugodtan, így elnyomja ezeket a gondolatokat, és boldogan pattan fel, majd olyan mélyen hajol meg, ahogy még talán soha.*
- Nagyon szépen köszönöm a segítségét Uram! Igyekezni fogok nem megváratni, és mindent beszerezni az útra. A mielőbbi viszontlátásra!
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 07:41:40
Üzenet elküldve: 2016-08-20 07:41:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Miközben a reggeli önindítóját szürcsölgeti, kisebbfajta fennforgás alakul ki a Pintyben, midőn megérkezik annak immáron mindenkori úrnője, valamint annak társasága. Utóbbi ötven százalékának kilétéről kalózunknak egyébiránt fogalma sincsen, de a törpöt látásból már ismeri, ha személyes formális bemutatásra nem is került sor esetükben. Tudja, kicsoda-micsoda ő, s annál is inkább meglepődik, mikor végül a zömök kis figura őt pécézi ki magának.*
-Hrothgaar mester, bármikor. *biccent felé vigyorogva, majd benéz a pult mögé.*
-Ha jól tévedek, az imént valami sört helyeztek kilátásba...*dünnyögi, majd szöszöl egy sort, mely procedúra végén egy korsónyi habzó sör koppan a törp előtt a pulton. Természetesen a szűk időkorláton belül megtalált legnagyobb kriglit tölti meg, hogy véletlenül se érje szó a ház elejét.*
-Egészség! *tolja kapitányunk Hrothgaar elé az italt, majd, hogy ezen túlestek, immáron sort keríthetnek arra is, hogy a vashegyi törpök thánja úgy mégis mi a rossebet óhajt a kalóztól.*
-Mit tehetek érted, Hrothgaar mester? *kérdi érdeklődve kalózunk, majd visszatér saját italához, melyet megemel beszédpartnere irányába, ahogyan az illendő, mielőtt belekortyolna.
~Rummal elviselhetőbb. A jó ég tudja, hogy képes ezt Cukorka csak úgy feketén inni...~ még a gondolatba is beleborzong, hogy ezt a keserű lőrét csak úgy natúrban döntse magába, minden egyéb ízesítés nélkül. Még mézzel is éppen csak, marad hát a rum, abban még sosem csalódott.*
*Miközben a reggeli önindítóját szürcsölgeti, kisebbfajta fennforgás alakul ki a Pintyben, midőn megérkezik annak immáron mindenkori úrnője, valamint annak társasága. Utóbbi ötven százalékának kilétéről kalózunknak egyébiránt fogalma sincsen, de a törpöt látásból már ismeri, ha személyes formális bemutatásra nem is került sor esetükben. Tudja, kicsoda-micsoda ő, s annál is inkább meglepődik, mikor végül a zömök kis figura őt pécézi ki magának.*
-Hrothgaar mester, bármikor. *biccent felé vigyorogva, majd benéz a pult mögé.*
-Ha jól tévedek, az imént valami sört helyeztek kilátásba...*dünnyögi, majd szöszöl egy sort, mely procedúra végén egy korsónyi habzó sör koppan a törp előtt a pulton. Természetesen a szűk időkorláton belül megtalált legnagyobb kriglit tölti meg, hogy véletlenül se érje szó a ház elejét.*
-Egészség! *tolja kapitányunk Hrothgaar elé az italt, majd, hogy ezen túlestek, immáron sort keríthetnek arra is, hogy a vashegyi törpök thánja úgy mégis mi a rossebet óhajt a kalóztól.*
-Mit tehetek érted, Hrothgaar mester? *kérdi érdeklődve kalózunk, majd visszatér saját italához, melyet megemel beszédpartnere irányába, ahogyan az illendő, mielőtt belekortyolna.
~Rummal elviselhetőbb. A jó ég tudja, hogy képes ezt Cukorka csak úgy feketén inni...~ még a gondolatba is beleborzong, hogy ezt a keserű lőrét csak úgy natúrban döntse magába, minden egyéb ízesítés nélkül. Még mézzel is éppen csak, marad hát a rum, abban még sosem csalódott.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-20 01:14:59
Üzenet elküldve: 2016-08-20 01:14:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A nagy házalakítás//
-A Szent Láng égesse porig ezt a koszfészket! Egyáltalán, jó helyre jöttünk?
-A papiroson az állt…
-Fogd be, Jaravec, te olvasni se tudsz!
-Főnök, tényleg…
-Kuss!
*Azok a járókelők, akik most a Kósza Pinty környékén megfordulnak, egy roppant ellenszenves társaságra lehetnek figyelmesek. Elsőnek mindjárt ott egy úgy széltében, mint hosszában jól megtermett, vörösesbarna üstökű törp, aki most csípőre téve vastag bőrkesztyűbe bújtatott lapátnyi kezeit, összehúzott szemmel méregeti a Pinty homlokzatát.*
-Eeegen, ez lesz az. Fiúk, megint jó helyre vezettelek titeket! *Elégedetten simít végig egyetlen hatalmas fonatba font, rőt szakállán.*
-Főnök, én mondtam, hogy erre forduljunk…
-Kuss!! Megmondtam, hogy hallgass, Jaravec, vagy nem mondtam meg?! *A közbeszóló férfin nem látszik, hogy megbántódna a durva hang miatt. Csak gúnyosan elmosolyodik, megigazítja a hátán átvetett zsákot, amelyben fémfejű eszközök csörrennek össze és vizslató tekintettel néz körül a járókelők között. Akikkel találkozik a pillantása, hirtelen szükségét érzik, hogy szorosan megmarkolják a pénzes erszényüket és megszaporázzák lépteiket. Persze lehet, hogy a mellette ácsorgó óriástól rémülnek meg, aki ebben a pillanatban akkorát böfög, hogy az utcában végig megremegnek az ablakok.*
-Undorító, amit művelsz, Pet. Tudd meg, hogy megbotránkoztatsz.
*A hang egy olyan embert sejtet, aki minden délután drága teát fogyaszt, miközben a szépségről és a művészetekről cserél eszmét kifinomult társalgó partnereivel. Semmiképpen nem olyan embert, aki a Szegénynegyed egyik utcáján egy bambán pislogó óriás árnyékában ácsorog egy seszínűvé kopott, szakadt talárban, finnyás arckifejezéssel piszkálgatva hosszú botjával a csizmájára tapadt kutyapiszkot.*
-Te Ughlot! Ne bánd… ne bántsad pici… Pet… Pici Petet ne bántsad, hallod…? Hallod-e! Mert velem… velem fog… a bajod velem gyűlik! Na! *Hatalmas fekete bozont, aminek lába van és átható sörszaga, így írható le a jelenség és igen járatosnak kell lenni a fajok felismerésének tudományában, hogy a megfigyelő rájöjjön, ez egy törp, aki hajának és szakállának ápolását már jó régen az istenekre bízta, azon kívül teljesen részeg.*
-Regezor, neked is kuss! Mindenkinek kuss! Most megkeresem, aki majd fizetni fog, ti addig ne balhézzatok, ne igyatok, ne menjetek sehova és főleg ne balhézzatok! *A vörös törp ezzel a Pinty bejáratához csörtet, vállal tolja be az ajtót, bent még tesz pár lépést, mielőtt megáll terpeszben, csípőre vágja a kezét és elordítja magát.*
-Ki az a Riali Raeling és hol van?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.20 01:15:19
-A Szent Láng égesse porig ezt a koszfészket! Egyáltalán, jó helyre jöttünk?
-A papiroson az állt…
-Fogd be, Jaravec, te olvasni se tudsz!
-Főnök, tényleg…
-Kuss!
*Azok a járókelők, akik most a Kósza Pinty környékén megfordulnak, egy roppant ellenszenves társaságra lehetnek figyelmesek. Elsőnek mindjárt ott egy úgy széltében, mint hosszában jól megtermett, vörösesbarna üstökű törp, aki most csípőre téve vastag bőrkesztyűbe bújtatott lapátnyi kezeit, összehúzott szemmel méregeti a Pinty homlokzatát.*
-Eeegen, ez lesz az. Fiúk, megint jó helyre vezettelek titeket! *Elégedetten simít végig egyetlen hatalmas fonatba font, rőt szakállán.*
-Főnök, én mondtam, hogy erre forduljunk…
-Kuss!! Megmondtam, hogy hallgass, Jaravec, vagy nem mondtam meg?! *A közbeszóló férfin nem látszik, hogy megbántódna a durva hang miatt. Csak gúnyosan elmosolyodik, megigazítja a hátán átvetett zsákot, amelyben fémfejű eszközök csörrennek össze és vizslató tekintettel néz körül a járókelők között. Akikkel találkozik a pillantása, hirtelen szükségét érzik, hogy szorosan megmarkolják a pénzes erszényüket és megszaporázzák lépteiket. Persze lehet, hogy a mellette ácsorgó óriástól rémülnek meg, aki ebben a pillanatban akkorát böfög, hogy az utcában végig megremegnek az ablakok.*
-Undorító, amit művelsz, Pet. Tudd meg, hogy megbotránkoztatsz.
*A hang egy olyan embert sejtet, aki minden délután drága teát fogyaszt, miközben a szépségről és a művészetekről cserél eszmét kifinomult társalgó partnereivel. Semmiképpen nem olyan embert, aki a Szegénynegyed egyik utcáján egy bambán pislogó óriás árnyékában ácsorog egy seszínűvé kopott, szakadt talárban, finnyás arckifejezéssel piszkálgatva hosszú botjával a csizmájára tapadt kutyapiszkot.*
-Te Ughlot! Ne bánd… ne bántsad pici… Pet… Pici Petet ne bántsad, hallod…? Hallod-e! Mert velem… velem fog… a bajod velem gyűlik! Na! *Hatalmas fekete bozont, aminek lába van és átható sörszaga, így írható le a jelenség és igen járatosnak kell lenni a fajok felismerésének tudományában, hogy a megfigyelő rájöjjön, ez egy törp, aki hajának és szakállának ápolását már jó régen az istenekre bízta, azon kívül teljesen részeg.*
-Regezor, neked is kuss! Mindenkinek kuss! Most megkeresem, aki majd fizetni fog, ti addig ne balhézzatok, ne igyatok, ne menjetek sehova és főleg ne balhézzatok! *A vörös törp ezzel a Pinty bejáratához csörtet, vállal tolja be az ajtót, bent még tesz pár lépést, mielőtt megáll terpeszben, csípőre vágja a kezét és elordítja magát.*
-Ki az a Riali Raeling és hol van?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.20 01:15:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7131-7150