Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:40:26
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:40:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Az már biztos, hogy amazok ketten - Yeza és a vörös ifjonc - sántikálnak valamiben. Nem kell ahhoz rejtett pillantásokat vagy mozdulatokat látni, egyszerűen érzi azt az ember, ha nem két tökéletesen ismeretlen találkozik egymással. Márpedig négyük közül ketten biztosan nem ismerik a wegtoreni Lutahot.*
- Nagyon kedves tőled, köszönjük. *Válaszolja a jókívánságra mosolyogva. Különben nem az volt a célja, hogy megnyugtassa a fickót, ha kétségben tartja, sokkal többet ki tud deríteni róla egy rövid beszélgetés alatt is. Hiába kutat emlékezetében Lutah családneve vagy pártfogói után, nem jut eszébe senki vagy semmi, amivel összeköthetné. Bár az is lehet, hogy már oly régóta elhagyta az alma materét, Wegtorent, hogy tudja, ki kicsoda és kihez köthető. Szomorú állapot ez, de elhanyagolható dolog itt, Artheniorban.
Amikor Lutah megemeli saját poharát, ütemben vele emeli, sárga tekintete az ifjú pillantását tartja fogva, ajkán farkasmosoly. Amíg Yeza kérdést intéz Lutahoz, az igric a poharába iszik és Aenaere mosolyog.
Felesége ismerős mosollyal néz vissza rá. Hányszor látta már ezt a haragos, de mégis megbocsátó mosolyt. Ha valaha ki is használta ezt a könnyű megbocsátást, jó ideje nem kufárkodik már vele. Hisz szereti, szívből és nincs szüksége arra, hogy igric módjára viselkedjen párjával azért, hogy elérjen valamit. Néma és apró igenlésére Lutah is kapott a habzóborból, poharat is emeltek már a boldogságukra.
Koccintás után pedig Aenae tovább gördíti az eseményeket azzal, hogy rákérdez Yeza és Lutah ismeretségére. A báró halvány mosollyal néz a kérdéses személyekre, várva, hogy kiugorjon a nyúl a bokorból, leleplezve a két csirkefogót.*
- Köszönöm, egyetlenem, bár az italt Yeza választotta. *Hívja fel felesége figyelmét a pontatlanságra. A vörös szaladt el a palackért, amikor rummal akartak inni frigyükre.
A vöröst leköti a korbács, úgy forgatja a kezében, mintha először látna ilyen fegyvert és amikor megkérdi, kipróbálhatja-e, felszalad kettészelt bal szemöldöke.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem látnám szívesen, de kérlek, ne idebent kerüljön erre sor. *Egy jó gazda sosem hagyná, hogy tulajdonát kár érje. A lányok sugdolózását nem hallja és egy úriember nem is hallgatózik, figyelmét Lutah felé fordítja és felkucog, amikor kiderül, hogy az elkérést a dugóra értette, amely kirepült nemrég a palackból. Ezúttal elismerő tekintettel fordul Yeza felé és most már szinte tökéletesen biztos benne, hogy a vörös ismeri a fickót. Különben nem járatná ennyire a bolondját vele. Már-már kezdi megsajnálni szegényt.
Yeza aztán lehetőséget ad Aenaenek, hogy kimaradjon a száraz üzleti csevejből, fürdőt és érdekesnek ígérkező beszélgetésre csábítva kedvesét.*
- Ahogy kívánod, szerelmem. *Teszi Aenaetől függővé a maradás vagy távozás esélyét.*
- Addig mi, Lutah úrral átbeszéljük, miféle üzleti ajánlattal is kereste meg a Wegtoren Aranya Kereskedőházat. *Sárga pillantása most visszasiklik a megnevezettre. Nem tudja, mennyi idős lehet Lutah, de fiatalnak tűnik, akár még az egyik fattya is lehetne, bár a szemük színén túl nem lát hasonlóságot. Ez a gondolat azért elveti benne a gyanakvás csíráját, de egyelőre az ebben rejlő igazság kiderítését későbbi beszélgetésre hagyja.*
//A mézeshetek elteltével//
*Az már biztos, hogy amazok ketten - Yeza és a vörös ifjonc - sántikálnak valamiben. Nem kell ahhoz rejtett pillantásokat vagy mozdulatokat látni, egyszerűen érzi azt az ember, ha nem két tökéletesen ismeretlen találkozik egymással. Márpedig négyük közül ketten biztosan nem ismerik a wegtoreni Lutahot.*
- Nagyon kedves tőled, köszönjük. *Válaszolja a jókívánságra mosolyogva. Különben nem az volt a célja, hogy megnyugtassa a fickót, ha kétségben tartja, sokkal többet ki tud deríteni róla egy rövid beszélgetés alatt is. Hiába kutat emlékezetében Lutah családneve vagy pártfogói után, nem jut eszébe senki vagy semmi, amivel összeköthetné. Bár az is lehet, hogy már oly régóta elhagyta az alma materét, Wegtorent, hogy tudja, ki kicsoda és kihez köthető. Szomorú állapot ez, de elhanyagolható dolog itt, Artheniorban.
Amikor Lutah megemeli saját poharát, ütemben vele emeli, sárga tekintete az ifjú pillantását tartja fogva, ajkán farkasmosoly. Amíg Yeza kérdést intéz Lutahoz, az igric a poharába iszik és Aenaere mosolyog.
Felesége ismerős mosollyal néz vissza rá. Hányszor látta már ezt a haragos, de mégis megbocsátó mosolyt. Ha valaha ki is használta ezt a könnyű megbocsátást, jó ideje nem kufárkodik már vele. Hisz szereti, szívből és nincs szüksége arra, hogy igric módjára viselkedjen párjával azért, hogy elérjen valamit. Néma és apró igenlésére Lutah is kapott a habzóborból, poharat is emeltek már a boldogságukra.
Koccintás után pedig Aenae tovább gördíti az eseményeket azzal, hogy rákérdez Yeza és Lutah ismeretségére. A báró halvány mosollyal néz a kérdéses személyekre, várva, hogy kiugorjon a nyúl a bokorból, leleplezve a két csirkefogót.*
- Köszönöm, egyetlenem, bár az italt Yeza választotta. *Hívja fel felesége figyelmét a pontatlanságra. A vörös szaladt el a palackért, amikor rummal akartak inni frigyükre.
A vöröst leköti a korbács, úgy forgatja a kezében, mintha először látna ilyen fegyvert és amikor megkérdi, kipróbálhatja-e, felszalad kettészelt bal szemöldöke.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem látnám szívesen, de kérlek, ne idebent kerüljön erre sor. *Egy jó gazda sosem hagyná, hogy tulajdonát kár érje. A lányok sugdolózását nem hallja és egy úriember nem is hallgatózik, figyelmét Lutah felé fordítja és felkucog, amikor kiderül, hogy az elkérést a dugóra értette, amely kirepült nemrég a palackból. Ezúttal elismerő tekintettel fordul Yeza felé és most már szinte tökéletesen biztos benne, hogy a vörös ismeri a fickót. Különben nem járatná ennyire a bolondját vele. Már-már kezdi megsajnálni szegényt.
Yeza aztán lehetőséget ad Aenaenek, hogy kimaradjon a száraz üzleti csevejből, fürdőt és érdekesnek ígérkező beszélgetésre csábítva kedvesét.*
- Ahogy kívánod, szerelmem. *Teszi Aenaetől függővé a maradás vagy távozás esélyét.*
- Addig mi, Lutah úrral átbeszéljük, miféle üzleti ajánlattal is kereste meg a Wegtoren Aranya Kereskedőházat. *Sárga pillantása most visszasiklik a megnevezettre. Nem tudja, mennyi idős lehet Lutah, de fiatalnak tűnik, akár még az egyik fattya is lehetne, bár a szemük színén túl nem lát hasonlóságot. Ez a gondolat azért elveti benne a gyanakvás csíráját, de egyelőre az ebben rejlő igazság kiderítését későbbi beszélgetésre hagyja.*
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-01 17:18:59
Üzenet elküldve: 2023-10-01 17:18:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*A szavak csak úgy repkednek a levegőben körülötte. Tekintete fixálódott a fél-elf leányra. Talán csak utolsó mondata üti meg a füle botját.
Annyi bizonyos, hogy a kérdésre nem kapott választ. Úgy dönt, hogy nem forszírozza tovább a témát. Túl direkt volt vele. Totálisan lerohanta pedig nem is ismerik egymást. Erre azután jön rá, hogy a pálinka, süti, víz kombó végre kezdi elérni szépen lassan józanító hatását.*
- Ne haragudj. Nem volt szándékos, hogy ilyen szinten lerohanjalak egy ehhez hasonló kérdéssel. Inkább volt ösztönös, mint sem tudatos.
*Kezeit egy gyengéd simítással visszahúzza és ölébe helyezi. Mik szavaira csak egy szégyenlős somolygás a válasz.*
- Nos ez itt
*Bök rá arra, amit Mik kiemelt a többi közül.*
- Elsőre nekem erős volt. Viszont az utóíze tetszett. Ennek ellenére nem kívánok többet inni belőle, de nagyon szépen köszönöm a felajánlást. Neked viszont egészségedre!
*Rá néz a dióbélre, amit majszolgatott gyomra pedig csak a tündér számára észlelhető módon jelzi, hogy még lefojtaná a dolgot valami eggyel komolyabbal, mondjuk egy kis pogácsával. Rendes főtt ételhez nincs kedve az túl nehéz lenne jelenleg.
Mik opciója is szimpatikus a teával kapcsolatban és bólogat is felé, hogy hajlik eme opciót választani. Úgy dönt a kettő együtt jobb választás lehet, mint az előzőek.*
- A Bodza Tea jól hangzik. *Szütyőjébe nyúlva ki tesz a pultra 4aranyat és
további45 aranyért nyúl amit szintén mellé helyez.* Toldjuk meg még 5db Hamuban sült tepertős pogácsaval. Köszönöm!
*Tekintetét a lányra emeli.*
- Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Viszont, ha már így összeültünk szeretnék bemutatkozni. Fjärill Fab'am vagyok. Ha úgy érzed túl tolakodó lennék akkor kérlek szólj nem akarom rád erőltetni magam.
*Biztató mosolyt intéz felé. Bármi is a válasz tiszteletben tartja. Addigis is lop egy pár pillantást a másik fizimiskájára. Nagyon úgy tűnik, hogy ő is a világosbőrűek társaságát képviseli, ami nyáron elég nagy átok, de lehet, hogy az fél-elf bőr máshogy viselkedik. Tündérként egy párszor pirult már meg a napon ennek köszönhetően. Persze a barnulás messze elkerüli ilyenkor csak rák vörösre ég. Hosszú barna haja nagyon megtetszik neki. Az összes pigment, ami a sajátjából hiányzik azt a másik dögivel pótolta. Jégfüggői és finoman sminkelt arca hozzáad az amúgy is bájos vonásokhoz. Ha a másik szeretne még beszélgetni biztos, hogy rákérdez a sminkelési rutinjára. Ő maga annyira nem remekel benne, de szereti tágítani a tudását.*
*A szavak csak úgy repkednek a levegőben körülötte. Tekintete fixálódott a fél-elf leányra. Talán csak utolsó mondata üti meg a füle botját.
Annyi bizonyos, hogy a kérdésre nem kapott választ. Úgy dönt, hogy nem forszírozza tovább a témát. Túl direkt volt vele. Totálisan lerohanta pedig nem is ismerik egymást. Erre azután jön rá, hogy a pálinka, süti, víz kombó végre kezdi elérni szépen lassan józanító hatását.*
- Ne haragudj. Nem volt szándékos, hogy ilyen szinten lerohanjalak egy ehhez hasonló kérdéssel. Inkább volt ösztönös, mint sem tudatos.
*Kezeit egy gyengéd simítással visszahúzza és ölébe helyezi. Mik szavaira csak egy szégyenlős somolygás a válasz.*
- Nos ez itt
*Bök rá arra, amit Mik kiemelt a többi közül.*
- Elsőre nekem erős volt. Viszont az utóíze tetszett. Ennek ellenére nem kívánok többet inni belőle, de nagyon szépen köszönöm a felajánlást. Neked viszont egészségedre!
*Rá néz a dióbélre, amit majszolgatott gyomra pedig csak a tündér számára észlelhető módon jelzi, hogy még lefojtaná a dolgot valami eggyel komolyabbal, mondjuk egy kis pogácsával. Rendes főtt ételhez nincs kedve az túl nehéz lenne jelenleg.
Mik opciója is szimpatikus a teával kapcsolatban és bólogat is felé, hogy hajlik eme opciót választani. Úgy dönt a kettő együtt jobb választás lehet, mint az előzőek.*
- A Bodza Tea jól hangzik. *Szütyőjébe nyúlva ki tesz a pultra 4aranyat és
további45 aranyért nyúl amit szintén mellé helyez.* Toldjuk meg még 5db Hamuban sült tepertős pogácsaval. Köszönöm!*Tekintetét a lányra emeli.*
- Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Viszont, ha már így összeültünk szeretnék bemutatkozni. Fjärill Fab'am vagyok. Ha úgy érzed túl tolakodó lennék akkor kérlek szólj nem akarom rád erőltetni magam.
*Biztató mosolyt intéz felé. Bármi is a válasz tiszteletben tartja. Addigis is lop egy pár pillantást a másik fizimiskájára. Nagyon úgy tűnik, hogy ő is a világosbőrűek társaságát képviseli, ami nyáron elég nagy átok, de lehet, hogy az fél-elf bőr máshogy viselkedik. Tündérként egy párszor pirult már meg a napon ennek köszönhetően. Persze a barnulás messze elkerüli ilyenkor csak rák vörösre ég. Hosszú barna haja nagyon megtetszik neki. Az összes pigment, ami a sajátjából hiányzik azt a másik dögivel pótolta. Jégfüggői és finoman sminkelt arca hozzáad az amúgy is bájos vonásokhoz. Ha a másik szeretne még beszélgetni biztos, hogy rákérdez a sminkelési rutinjára. Ő maga annyira nem remekel benne, de szereti tágítani a tudását.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-30 14:09:12
Üzenet elküldve: 2023-09-30 14:09:12
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*Próbál nem nézni a tündér felé, hadd küzdjön meg az apróság az itallal közönség nélkül, de azért oda-odasandít, főleg hogy hátha mégis megjön az esze és inkább mást kérne, vagy lefordul arról a magas székről már csak a szesz szagától.
Közben azért neki is akad dolga, úgyhogy igyekszik legjobb tudása szerint koordinálni a beindult pálinkaüzletet. A félvér higgadt precizitással válogat, Mik pedig nem tudja eldönteni, hogy azért-e, mert ennyire profi pálinkaügyben, vagy mert ennek a báránykának sincs fogalma róla, mi fán terem az a P betűs szó, ami minden címkén ott díszeleg. Kezd arra gyanakodni, hogy valaki kint az utcán nagyon félrevezető információkkal tömi az arra lófráló lányok fejét.
Nagyon szeretne kötözködni, de ő itt csak egy csapos.*
- Rendben. Akkor egy áfonya és három mézes-naspolya *bólint és felsorakoztatja a kupicákat a pulton, majd egymás után meg is tölti őket.
A kísérővel kapcsolatos kérdését eléggé félreértik, amitől Mik csak rámarkol a söntés fájára és összeszorítja a szemét, mint akit véletlenül herén suhintottak, de férfiatlannak érezne hangot kiadni miatta.
Már pont kezdett volna lecsengeni valamelyest ez a dolog, amit az a szarházi Krultos a fejükre hozott. Félkészen már ott is a tábla az alsó polcon, amit az ilyen esetekre kezdett el pingálni, a hangsúlyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY!!" felirattal, amit tervei szerint alkalmasint csak kicsapott volna a pultra, hogy véletlenül se kelljen újra elmagyaráznia senkinek, hogy AZ a szolgáltatás végleg megszűnt az intézmény átkresztelése óta.
Végül megereszt egy kissé gyűrött sóhajt, és felölti a tőle elvárható barátságos mosolyt.*
- Jól tudod, kisasszony. Már valóban nem. Kísérőnek az olyan, kevéssé alkoholos italt szokták hívni, amivel az égetett szeszt leöblítik *magyarázza
Közben valahonnét a pult túloldalának mélyéről a neve szűrődik fel. Mik előrébb dől és meg is látja a tejfölszőke hajkoronát, meg az élménytől kissé nyomorultul csillogó tekintetet.*
- Bizony, tündérem, és a helyedben nem is erőltetném nagyon *csóválja a fejét, egy egészen picit atyáskodó "én megmondtam" kifejezéssel.
Sajnos nem sok tétel van az itallapon, ami nem alkoholos vagy nincs megbolondítva valami turpissággal.
Behúzza a tányért meg a kupicát, hogy a mosogatni való közé tegye, de mire visszafordul, már kész is a baj. Azok ketten kompániává álltak össze a sor pálinka felett. Mik rezignáltan bök rá a mézes-naspolya üvegére, amiből a tündérnek töltött korábban. A többi ennél mind erősebb. Vagy legalábbis kevésbé csalja el az erejüket az ízük.*
- Vannak nagyon finom teáink. Bodza meg szegfűszeges-ánizsos, meg *nem jut eszébe a többi, hiába próbálkozik nagyon* - egy csomóféle.
*Próbál nem nézni a tündér felé, hadd küzdjön meg az apróság az itallal közönség nélkül, de azért oda-odasandít, főleg hogy hátha mégis megjön az esze és inkább mást kérne, vagy lefordul arról a magas székről már csak a szesz szagától.
Közben azért neki is akad dolga, úgyhogy igyekszik legjobb tudása szerint koordinálni a beindult pálinkaüzletet. A félvér higgadt precizitással válogat, Mik pedig nem tudja eldönteni, hogy azért-e, mert ennyire profi pálinkaügyben, vagy mert ennek a báránykának sincs fogalma róla, mi fán terem az a P betűs szó, ami minden címkén ott díszeleg. Kezd arra gyanakodni, hogy valaki kint az utcán nagyon félrevezető információkkal tömi az arra lófráló lányok fejét.
Nagyon szeretne kötözködni, de ő itt csak egy csapos.*
- Rendben. Akkor egy áfonya és három mézes-naspolya *bólint és felsorakoztatja a kupicákat a pulton, majd egymás után meg is tölti őket.
A kísérővel kapcsolatos kérdését eléggé félreértik, amitől Mik csak rámarkol a söntés fájára és összeszorítja a szemét, mint akit véletlenül herén suhintottak, de férfiatlannak érezne hangot kiadni miatta.
Már pont kezdett volna lecsengeni valamelyest ez a dolog, amit az a szarházi Krultos a fejükre hozott. Félkészen már ott is a tábla az alsó polcon, amit az ilyen esetekre kezdett el pingálni, a hangsúlyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY!!" felirattal, amit tervei szerint alkalmasint csak kicsapott volna a pultra, hogy véletlenül se kelljen újra elmagyaráznia senkinek, hogy AZ a szolgáltatás végleg megszűnt az intézmény átkresztelése óta.
Végül megereszt egy kissé gyűrött sóhajt, és felölti a tőle elvárható barátságos mosolyt.*
- Jól tudod, kisasszony. Már valóban nem. Kísérőnek az olyan, kevéssé alkoholos italt szokták hívni, amivel az égetett szeszt leöblítik *magyarázza
Közben valahonnét a pult túloldalának mélyéről a neve szűrődik fel. Mik előrébb dől és meg is látja a tejfölszőke hajkoronát, meg az élménytől kissé nyomorultul csillogó tekintetet.*
- Bizony, tündérem, és a helyedben nem is erőltetném nagyon *csóválja a fejét, egy egészen picit atyáskodó "én megmondtam" kifejezéssel.
Sajnos nem sok tétel van az itallapon, ami nem alkoholos vagy nincs megbolondítva valami turpissággal.
Behúzza a tányért meg a kupicát, hogy a mosogatni való közé tegye, de mire visszafordul, már kész is a baj. Azok ketten kompániává álltak össze a sor pálinka felett. Mik rezignáltan bök rá a mézes-naspolya üvegére, amiből a tündérnek töltött korábban. A többi ennél mind erősebb. Vagy legalábbis kevésbé csalja el az erejüket az ízük.*
- Vannak nagyon finom teáink. Bodza meg szegfűszeges-ánizsos, meg *nem jut eszébe a többi, hiába próbálkozik nagyon* - egy csomóféle.
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-30 11:02:56
Üzenet elküldve: 2023-09-30 11:02:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Ha valaki, hát ő átérzi, hogy milyen, amikor nagy a tétje, hogy valakit megnyerj magadnak. Igaz, ő annak idején Aztyannal játszotta le ezt a csörtét. Vele se volt könnyű dolga. Most pedig a legaljasabb dolgot teszi, amit csak tehet: zavarja a nagy belépő eltervezett menetét. Kizökkenti a wegtoreni aranyifjút, ahol csak tudja. Talán ez lehet, ami elülteti Aenae fejében a gyanút.
Óvatos érdeklődéssel mustrálja végig a kezébe adott ostort, mintha egyszerre nyűgözné le, és tartana tőle, hogy egy váratlan pillanatban megharapja. Nem bontja ki, de így összetekerve végigfuttatja rajta az ujjait, különös tekintettel a markolatra. Érdekes, hogy erre a holmira a wegtoreni nyelvben csupán egy szó van, míg a közös megkülönbözteti az ostort és a korbácsot. Elsőre a takarásban azt gondolta, ez utóbbiról van szó, amit a fedélzetmesterek előszeretettel hordanak, de ez bizony a hosszabb, a messzebbre érő testvér.*
- Azt mondod? *pillant fel Farsysra. Olyasmi bujkál a tekintetében, mint akkor, amikor először adták a kezébe a főnixmintás kardot.* - Megtaníthatnál *mondja, amikor érkezik az Úrnő kérdése. Yeza elmosolyodik.*
- Nem. Azt egyáltalán nem mondhatnám. De Farsys Úr *hajol közelebb Aenae füléhez, de a szavai azért a két férfi számára is hallhatók* - már tett nekem egy pimasz ajánlatot.
*Visszanyújtja az ostort a tulajdonosának.*
- Valóban kivételes darab *bólint* -, de én a dugóra gondoltam. *A parafalövedék ugyanis még mindig a szerencsés elkapónál van.* - Elkérhetem? *pillant arra most már valóban célirányosan.* - Kár lenne, ha kimenne az erő ebből a kiváló italból.
*Itt már ő is érzi, hogy ez szemét húzás volt a részéről. Nem szándékozik tovább gáncsoskodni, főleg miután a Báró maga se fogadta kesztyűs kézzel az érkezőt.
A koccintás után a pillantása megakad Aenae néhány ragacsosan tapadó fürtjén.*
- Báróné *nyúl arrafelé, de félúton megállítja a mozdulatot.* - Esetleg intézzek egy fürdőt? És talán át is öltöznél. Ezt az italt komisz kedvében találtuk kibontani. *Bűnbánó bajtársiassággal sóhajt, elvégre közös munka volt, de a javát az előte áll tharg lány kapta.* - Közben mesélek Lutah Farsys Úrról *kacsint Aenae felé, ami előirányozza, hogy olyan beszámoló lesz, amit a fehérnép egymást közt szokott megejteni.
Azért felpillant a Báróra. Ha úgy óhajtja, maradjon, akkor természetesen marad, s kivételesen csendben. Nem bízik Farsysban, de látta már a Bárót harcban. Nem szorulna az ő segítségére a másikkal szemben.
Míg a döntésre vár, három sárga szempár közt elkapja egy furcsa érzés. Nyomasztó és fullasztó. Az engedelmesség béklyója most egy pillanatra túl szorossá válik a torkán. Igyekszik úrrá lenni a dolgon és csak tenni a dolgát.*
//A mézeshetek elteltével//
*Ha valaki, hát ő átérzi, hogy milyen, amikor nagy a tétje, hogy valakit megnyerj magadnak. Igaz, ő annak idején Aztyannal játszotta le ezt a csörtét. Vele se volt könnyű dolga. Most pedig a legaljasabb dolgot teszi, amit csak tehet: zavarja a nagy belépő eltervezett menetét. Kizökkenti a wegtoreni aranyifjút, ahol csak tudja. Talán ez lehet, ami elülteti Aenae fejében a gyanút.
Óvatos érdeklődéssel mustrálja végig a kezébe adott ostort, mintha egyszerre nyűgözné le, és tartana tőle, hogy egy váratlan pillanatban megharapja. Nem bontja ki, de így összetekerve végigfuttatja rajta az ujjait, különös tekintettel a markolatra. Érdekes, hogy erre a holmira a wegtoreni nyelvben csupán egy szó van, míg a közös megkülönbözteti az ostort és a korbácsot. Elsőre a takarásban azt gondolta, ez utóbbiról van szó, amit a fedélzetmesterek előszeretettel hordanak, de ez bizony a hosszabb, a messzebbre érő testvér.*
- Azt mondod? *pillant fel Farsysra. Olyasmi bujkál a tekintetében, mint akkor, amikor először adták a kezébe a főnixmintás kardot.* - Megtaníthatnál *mondja, amikor érkezik az Úrnő kérdése. Yeza elmosolyodik.*
- Nem. Azt egyáltalán nem mondhatnám. De Farsys Úr *hajol közelebb Aenae füléhez, de a szavai azért a két férfi számára is hallhatók* - már tett nekem egy pimasz ajánlatot.
*Visszanyújtja az ostort a tulajdonosának.*
- Valóban kivételes darab *bólint* -, de én a dugóra gondoltam. *A parafalövedék ugyanis még mindig a szerencsés elkapónál van.* - Elkérhetem? *pillant arra most már valóban célirányosan.* - Kár lenne, ha kimenne az erő ebből a kiváló italból.
*Itt már ő is érzi, hogy ez szemét húzás volt a részéről. Nem szándékozik tovább gáncsoskodni, főleg miután a Báró maga se fogadta kesztyűs kézzel az érkezőt.
A koccintás után a pillantása megakad Aenae néhány ragacsosan tapadó fürtjén.*
- Báróné *nyúl arrafelé, de félúton megállítja a mozdulatot.* - Esetleg intézzek egy fürdőt? És talán át is öltöznél. Ezt az italt komisz kedvében találtuk kibontani. *Bűnbánó bajtársiassággal sóhajt, elvégre közös munka volt, de a javát az előte áll tharg lány kapta.* - Közben mesélek Lutah Farsys Úrról *kacsint Aenae felé, ami előirányozza, hogy olyan beszámoló lesz, amit a fehérnép egymást közt szokott megejteni.
Azért felpillant a Báróra. Ha úgy óhajtja, maradjon, akkor természetesen marad, s kivételesen csendben. Nem bízik Farsysban, de látta már a Bárót harcban. Nem szorulna az ő segítségére a másikkal szemben.
Míg a döntésre vár, három sárga szempár közt elkapja egy furcsa érzés. Nyomasztó és fullasztó. Az engedelmesség béklyója most egy pillanatra túl szorossá válik a torkán. Igyekszik úrrá lenni a dolgon és csak tenni a dolgát.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:56:52
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:56:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Nemigen képes megharagudni Cha'yssra, természetesen most sem haragszik meg, a férfi mosolyára meg amúgy is rögtön megbocsátana neki. Elmosolyodik, de azért közben megrázza a fejét, mintha csak azt jelezné ezzel, hogy nem felejti el egykönnyen azt, hogy férje az imént kinevette. Pedig dehogynem felejti! Elgyengül tőle, éppen úgy, mint mikor elsőre meglátta. A különbség annyi, hogy manapság már képes disztingválni és nem akarja berángatni az első útjukba kerülő istállóba vagy fás kamrába. Szórakozottan végigsimít a pulton, amin nem is olyan régen még szerelmeskedtek, milyen remekül időzítettek, hogy még azelőtt végeztek, hogy így megnőtt volna a forgalom.
Cha'yss engedélyt ad arra, hogy a másik férfit is meginvitálhassák egy pohár italra, Yeza pedig rögtön tölt is. Ha Aenae gyanakvó típus lenne, akkor megállapítaná magában, hogy Yeza talán túl gyorsan önt Lutah poharába, de mivel csak Habrertus cselekedetei mögött vél hátsó szándékot felfedezni, így átsiklik ezen. Meg aztán kit érdekel, ha ismerik is egymást?*
- Köszönjük szépen.
*Néz Lutahra, a pultra támaszkodva Cha'yss felé nyúl, csak annyira, hogy végig tudjon simítani férje kézfején. Boldogok, nem csupán annak látszódnak, Aenae történetesen annak érzi magát. Koccintás közben és után amúgy jórészt azzal van elfoglalva, hogy szerelmesen nézzen - a már nem annyira újdonsült - férjére, így aztán lemarad a Yeza és Lutah között zajló néma közjátékról. Az rántja vissza a földre, hogy Yeza elkéri Lutah eszközét (fegyverét?). Jobb szemöldöke a homloka közepére kúszik, nem gondolná hogy egy ilyen eszköz avatatlan kézbe való lenne és hát Yezáról sok mindent el tud képzelni, de azt nem, hogy képes lenne anélkül csattintani az ostorral, hogy véletlenül kiverné vele valaki szemét.*
- Régről ismeritek egymást?
*Kérdő a hangsúly, de valahogy mégsem kérdésnek hat, különben hangja könnyed, nincs benne semmi számonkérés, hogy mire a színjáték. Ha Lutah nem jegyzi meg azt, amit megjegyez, akkor Aenae talán csak annyit jegyzett volna meg, hogy ha Yeza csapkodni is akar a korbáccsal, akkor azt odakint tegye.*
- Remek választás volt az ital, szerelmem.
*Mondja szinte egyből, ahogy pillantása végigszalad Yezán, Yeza vélt ismerősén és végül Cha'ysson állapodik meg. Aenae még nem döntötte el egyébként, hogy sértettséget mímeljen-e, hogy koccintásuk hamar üzleti irányba fordulhat egy éppen beeső idegennel, vagy alázatos asszony módjára teret engedjen urának. Nem egyébként, nem sérti az önérzetét, ha Cha'yss üzlettel foglalkozna a borozgatás helyett, ő úgyis inkább pálinkát inna. A habzóbortól büfiznie kell, de visszanyeli.*
//A mézeshetek elteltével//
*Nemigen képes megharagudni Cha'yssra, természetesen most sem haragszik meg, a férfi mosolyára meg amúgy is rögtön megbocsátana neki. Elmosolyodik, de azért közben megrázza a fejét, mintha csak azt jelezné ezzel, hogy nem felejti el egykönnyen azt, hogy férje az imént kinevette. Pedig dehogynem felejti! Elgyengül tőle, éppen úgy, mint mikor elsőre meglátta. A különbség annyi, hogy manapság már képes disztingválni és nem akarja berángatni az első útjukba kerülő istállóba vagy fás kamrába. Szórakozottan végigsimít a pulton, amin nem is olyan régen még szerelmeskedtek, milyen remekül időzítettek, hogy még azelőtt végeztek, hogy így megnőtt volna a forgalom.
Cha'yss engedélyt ad arra, hogy a másik férfit is meginvitálhassák egy pohár italra, Yeza pedig rögtön tölt is. Ha Aenae gyanakvó típus lenne, akkor megállapítaná magában, hogy Yeza talán túl gyorsan önt Lutah poharába, de mivel csak Habrertus cselekedetei mögött vél hátsó szándékot felfedezni, így átsiklik ezen. Meg aztán kit érdekel, ha ismerik is egymást?*
- Köszönjük szépen.
*Néz Lutahra, a pultra támaszkodva Cha'yss felé nyúl, csak annyira, hogy végig tudjon simítani férje kézfején. Boldogok, nem csupán annak látszódnak, Aenae történetesen annak érzi magát. Koccintás közben és után amúgy jórészt azzal van elfoglalva, hogy szerelmesen nézzen - a már nem annyira újdonsült - férjére, így aztán lemarad a Yeza és Lutah között zajló néma közjátékról. Az rántja vissza a földre, hogy Yeza elkéri Lutah eszközét (fegyverét?). Jobb szemöldöke a homloka közepére kúszik, nem gondolná hogy egy ilyen eszköz avatatlan kézbe való lenne és hát Yezáról sok mindent el tud képzelni, de azt nem, hogy képes lenne anélkül csattintani az ostorral, hogy véletlenül kiverné vele valaki szemét.*
- Régről ismeritek egymást?
*Kérdő a hangsúly, de valahogy mégsem kérdésnek hat, különben hangja könnyed, nincs benne semmi számonkérés, hogy mire a színjáték. Ha Lutah nem jegyzi meg azt, amit megjegyez, akkor Aenae talán csak annyit jegyzett volna meg, hogy ha Yeza csapkodni is akar a korbáccsal, akkor azt odakint tegye.*
- Remek választás volt az ital, szerelmem.
*Mondja szinte egyből, ahogy pillantása végigszalad Yezán, Yeza vélt ismerősén és végül Cha'ysson állapodik meg. Aenae még nem döntötte el egyébként, hogy sértettséget mímeljen-e, hogy koccintásuk hamar üzleti irányba fordulhat egy éppen beeső idegennel, vagy alázatos asszony módjára teret engedjen urának. Nem egyébként, nem sérti az önérzetét, ha Cha'yss üzlettel foglalkozna a borozgatás helyett, ő úgyis inkább pálinkát inna. A habzóbortól büfiznie kell, de visszanyeli.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:50:35
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:50:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*A köszöntésre kedvesen elmosolyodik, úgy véli rá már régen nem emlékeznek itt, hiszen van elég törzsvendég, ő meg csak futólag tartózkodott itt. Az odacsúsztatott szobakulcsot gyorsan el is teszi. Mikor eléteszik a kínálatot elnézegeti a cimkés üvegeket, majd az áfonyára rá is mutat, miközben letelepszik az egyik székre.*
- Áfonya, az legyen az első, a mézes naspolya pedig a másik három. Az biztosan finom lehet. *Teszi hozzá, ezt a fajtát még nem volt szerencséje kóstolni, de mézesfajtát a Sellőben is kóstolt már. Nem úgy tűnik, mint, aki vár még valakit, egyáltalán nem is néz a bejárat felé. Azonban, mikor látja, hogy Mik arrafelé tekintget, azért megfordítja a fejét, hátha valaki azóta érkezett, akit a pultos fontos vagy érdekes személynek tart. Végtére is, a tulajjal mindig is akart találkozni, de sose volt szerencséjük.~ Túl elfoglalt. Most meg már mindegy. ~ Szabadabnak érzi magát, hogy nem nyomja a vállát az a sok adminisztrációs teher, mert főként csak az volt már. A pultos kérdésére tér vissza a jelen valóságába és mindjárt félre is érti, kicsit zavartan kérdez vissza, lehalkított, bizalmas hangon.*
- Itt még olyat is lehet? Azt hittem ez már nem üzemel bordélyként. *Pislog nagy értetlenül, közben azért a szeme sarkából látja, hogy a pult alól valaki feltolt egy üres tányért rá, majd beszéd is megüti a fülét. Pedig aztán nem igen látott ő senkit vagy csak elnézett volna felette? Ekkor lesz figyelmes rá, hogy a tündér feltolja magát a mellette lévő székre.*
- Oh! Bocsáss meg, nem akartam kisajátítani a kedves fiatalembert. *Mert hát, ő nem ismeri a pultos valódi nevét, viszont az udvariasságot megköveteli magától. Még meglepettebb arcot vág, mikor a kis kezek rákulcsolódnak a sajátjára. A kérdés is meglepi, nem gondolta, hogy itt a vendég lelkiállapotával is törődnek, bár nem tudja nem észrevenni a csillogó tekintetet.*
- Esetleg parancsolsz egyet belőlük? Te melyikből ittál? Finom volt? *Próbálja elterelni a témát, nem szívesen beszél idegeneknek arról, ami belül nyomja, talán most erre nem is lesz szükség.*
*A köszöntésre kedvesen elmosolyodik, úgy véli rá már régen nem emlékeznek itt, hiszen van elég törzsvendég, ő meg csak futólag tartózkodott itt. Az odacsúsztatott szobakulcsot gyorsan el is teszi. Mikor eléteszik a kínálatot elnézegeti a cimkés üvegeket, majd az áfonyára rá is mutat, miközben letelepszik az egyik székre.*
- Áfonya, az legyen az első, a mézes naspolya pedig a másik három. Az biztosan finom lehet. *Teszi hozzá, ezt a fajtát még nem volt szerencséje kóstolni, de mézesfajtát a Sellőben is kóstolt már. Nem úgy tűnik, mint, aki vár még valakit, egyáltalán nem is néz a bejárat felé. Azonban, mikor látja, hogy Mik arrafelé tekintget, azért megfordítja a fejét, hátha valaki azóta érkezett, akit a pultos fontos vagy érdekes személynek tart. Végtére is, a tulajjal mindig is akart találkozni, de sose volt szerencséjük.~ Túl elfoglalt. Most meg már mindegy. ~ Szabadabnak érzi magát, hogy nem nyomja a vállát az a sok adminisztrációs teher, mert főként csak az volt már. A pultos kérdésére tér vissza a jelen valóságába és mindjárt félre is érti, kicsit zavartan kérdez vissza, lehalkított, bizalmas hangon.*
- Itt még olyat is lehet? Azt hittem ez már nem üzemel bordélyként. *Pislog nagy értetlenül, közben azért a szeme sarkából látja, hogy a pult alól valaki feltolt egy üres tányért rá, majd beszéd is megüti a fülét. Pedig aztán nem igen látott ő senkit vagy csak elnézett volna felette? Ekkor lesz figyelmes rá, hogy a tündér feltolja magát a mellette lévő székre.*
- Oh! Bocsáss meg, nem akartam kisajátítani a kedves fiatalembert. *Mert hát, ő nem ismeri a pultos valódi nevét, viszont az udvariasságot megköveteli magától. Még meglepettebb arcot vág, mikor a kis kezek rákulcsolódnak a sajátjára. A kérdés is meglepi, nem gondolta, hogy itt a vendég lelkiállapotával is törődnek, bár nem tudja nem észrevenni a csillogó tekintetet.*
- Esetleg parancsolsz egyet belőlük? Te melyikből ittál? Finom volt? *Próbálja elterelni a témát, nem szívesen beszél idegeneknek arról, ami belül nyomja, talán most erre nem is lesz szükség.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 14:16:50
Üzenet elküldve: 2023-09-29 14:16:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair - kiszolgálás//
//Maydeleine Rhywayers//
*Még vet egy utolsó pillantást a térképre aztán elteszi. Mik nevét felírja egy lapra, mint érdeklődőt a méz iránt. Kitudja mikor hívja haza a kötelesség viszont akkor biztosan hoz neki ebből a finomságból meg a többiből.
Nem sokkal később már jön is a rendelésével a tündér pedig nem tud betelni az édesség látványával.*
- Hű. Hát ez nagyon jól néz ki!
*A citrom illatától már össze is csordul a nyál a szájában. Nagyot nyel. Gondolatban már ki is végezte a sütit. A pálinka azonban fenyegetően mar a tündérlány orrcimpájába.
Magabiztossága egy pillanat alatt szertefoszlik. Erőltetett mosolyt intéz Mik felé.*
- Rendben. Köszönöm!
*~ Ezután egy adag vizet biztosan.~ Válaszol magában a mondatra.
Szemében fagyos félelem tükröződik. ~ Hát ezt benéztem. ~ Büszkesége azonban annál nagyobb minthogy ott hagyja az asztalon.
Illetve, ha már ennyit fáradoztak a felszolgálással a minimum, hogy ad neki egy esélyt. Mire bátorságot gyűjt a megivásához addigra a férfi már vissza is tér a pultba.
A tündér puszta illedelmességből igyekszik elkapni a pillanatot amikor Mik felnéz teendőiből és akkor felé emeli a pohárkát.
Egy oktávaval magasabb hangon elmormog egy Egészségünkre! szerű mondatot.
Ezt megtoldja még azzal, hogy tündér nyelven is motyog valamit, ami inkább egy rövid imának hangzik aztán húzóra letolja az erősnek tűnő italt, hogy hamarabb vége legyen a szenvedésnek.
~ ÍÍÍjj. ~ Hiába próbálja tartani magát testét összerántja a borzongás. Nem csak erősnek tűnt. Az is volt!
Utána viszont kellemes gyümölcs íz terjeng el a szájában. Nem nagyon érti miért kell ennyi alkohol ebbe az italba, de legalább az utóíze kárpótolja. Összességében nem is volt ez olyan rossz.
~ Hát Mik. A mi pálinkánk nem ilyen. ~
Keserű arccal belefalatozik a sütibe, ami maradéktalanul kiengeszteli az előbbi traumáért.
A pálinka azért a háttérben elkezd ám dolgozni a tündér szervezetében úgyhogy suttyomban megissza még maradék vizét hátha el tudja nyomni a hatás javarészét.
Az utolsó kortynál füle elkapja az újonnan érkező nő rendelésének részleteit és meglepetésében kishíján megfullad attól a fél decitől.
Pár krohácsolás után hunyorogva néz fel az illetőre. ~NÉGYET?!~ arcáról szinte lelehet olvasni ezt a gondolatot. Ácsingózva lesi a távolból a pálinka kínálatot és mivel 'nem is volt az olyan rossz' eldönti, hogy ő is szeretne még egyet inni.
Legalább kipróbál egy másik ízt is.
Belapátolja a maradék citromost és elindul a csetressel a pult felé.
Amikor odaér a két kis apró kéz feltolja a pultra a tányért és a pohárkát. Az utóbbit a mutatóujjával picit bentebb tolja nehogy túlságosan a szélén maradjon és leessen.*
- Mik.
*Reménykedik, hogy meghallják odalentről aztán kissé megszeppent hangon folytatja.*
- Mindegyik ilyen erős?
*Szégyelli magát, hogy az előbb olyan vehemensen bizonygatta, hogy milyen jól bírja ezt. Azthitte mindenhol ugyanolyan a pálinka. Mielőtt megkapná a választ még odabiggyeszti.*
- A miénk... nem ilyen erős.
*Szeretett volna választékosabban fogalmazni, de most csak ennyi jutott eszébe.
Szégyenlősen felnéz a mellette ülő hölgyre aztán a pálinka úgy dönt benne, hogy akár fel is ülhet mellé ennyi erővel.
Ha figyelemre méltatják ha nem egy villámgyors ugyanakkor gyengéd mozdulattal mielőtt inna a másik két apró kezével összefogja az elf nőét és könnyektől párás szemekkel néz rá.*
- Van valami baj, hogy négyet szeretnél ebből inni?
*Kiskutyára emlékeztető ábrázatával az embert vagy meghatja naiv kedvessége vagy elneveti magát az abszurd viselkedés miatt.
Itt nincs kétség a pálinka beütött.
Tekintetével egy pillanatra sem ereszti a másikat az egyik keze viszont szépen lassan elvándorol a dió irányába amiből egyet kikap és elrágcsálja miközben a válaszra vár.*
//Maydeleine Rhywayers//
*Még vet egy utolsó pillantást a térképre aztán elteszi. Mik nevét felírja egy lapra, mint érdeklődőt a méz iránt. Kitudja mikor hívja haza a kötelesség viszont akkor biztosan hoz neki ebből a finomságból meg a többiből.
Nem sokkal később már jön is a rendelésével a tündér pedig nem tud betelni az édesség látványával.*
- Hű. Hát ez nagyon jól néz ki!
*A citrom illatától már össze is csordul a nyál a szájában. Nagyot nyel. Gondolatban már ki is végezte a sütit. A pálinka azonban fenyegetően mar a tündérlány orrcimpájába.
Magabiztossága egy pillanat alatt szertefoszlik. Erőltetett mosolyt intéz Mik felé.*
- Rendben. Köszönöm!
*~ Ezután egy adag vizet biztosan.~ Válaszol magában a mondatra.
Szemében fagyos félelem tükröződik. ~ Hát ezt benéztem. ~ Büszkesége azonban annál nagyobb minthogy ott hagyja az asztalon.
Illetve, ha már ennyit fáradoztak a felszolgálással a minimum, hogy ad neki egy esélyt. Mire bátorságot gyűjt a megivásához addigra a férfi már vissza is tér a pultba.
A tündér puszta illedelmességből igyekszik elkapni a pillanatot amikor Mik felnéz teendőiből és akkor felé emeli a pohárkát.
Egy oktávaval magasabb hangon elmormog egy Egészségünkre! szerű mondatot.
Ezt megtoldja még azzal, hogy tündér nyelven is motyog valamit, ami inkább egy rövid imának hangzik aztán húzóra letolja az erősnek tűnő italt, hogy hamarabb vége legyen a szenvedésnek.
~ ÍÍÍjj. ~ Hiába próbálja tartani magát testét összerántja a borzongás. Nem csak erősnek tűnt. Az is volt!
Utána viszont kellemes gyümölcs íz terjeng el a szájában. Nem nagyon érti miért kell ennyi alkohol ebbe az italba, de legalább az utóíze kárpótolja. Összességében nem is volt ez olyan rossz.
~ Hát Mik. A mi pálinkánk nem ilyen. ~
Keserű arccal belefalatozik a sütibe, ami maradéktalanul kiengeszteli az előbbi traumáért.
A pálinka azért a háttérben elkezd ám dolgozni a tündér szervezetében úgyhogy suttyomban megissza még maradék vizét hátha el tudja nyomni a hatás javarészét.
Az utolsó kortynál füle elkapja az újonnan érkező nő rendelésének részleteit és meglepetésében kishíján megfullad attól a fél decitől.
Pár krohácsolás után hunyorogva néz fel az illetőre. ~NÉGYET?!~ arcáról szinte lelehet olvasni ezt a gondolatot. Ácsingózva lesi a távolból a pálinka kínálatot és mivel 'nem is volt az olyan rossz' eldönti, hogy ő is szeretne még egyet inni.
Legalább kipróbál egy másik ízt is.
Belapátolja a maradék citromost és elindul a csetressel a pult felé.
Amikor odaér a két kis apró kéz feltolja a pultra a tányért és a pohárkát. Az utóbbit a mutatóujjával picit bentebb tolja nehogy túlságosan a szélén maradjon és leessen.*
- Mik.
*Reménykedik, hogy meghallják odalentről aztán kissé megszeppent hangon folytatja.*
- Mindegyik ilyen erős?
*Szégyelli magát, hogy az előbb olyan vehemensen bizonygatta, hogy milyen jól bírja ezt. Azthitte mindenhol ugyanolyan a pálinka. Mielőtt megkapná a választ még odabiggyeszti.*
- A miénk... nem ilyen erős.
*Szeretett volna választékosabban fogalmazni, de most csak ennyi jutott eszébe.
Szégyenlősen felnéz a mellette ülő hölgyre aztán a pálinka úgy dönt benne, hogy akár fel is ülhet mellé ennyi erővel.
Ha figyelemre méltatják ha nem egy villámgyors ugyanakkor gyengéd mozdulattal mielőtt inna a másik két apró kezével összefogja az elf nőét és könnyektől párás szemekkel néz rá.*
- Van valami baj, hogy négyet szeretnél ebből inni?
*Kiskutyára emlékeztető ábrázatával az embert vagy meghatja naiv kedvessége vagy elneveti magát az abszurd viselkedés miatt.
Itt nincs kétség a pálinka beütött.
Tekintetével egy pillanatra sem ereszti a másikat az egyik keze viszont szépen lassan elvándorol a dió irányába amiből egyet kikap és elrágcsálja miközben a válaszra vár.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 06:41:29
Üzenet elküldve: 2023-09-29 06:41:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - kiszolgálás//
*Ha eddig látott is esélyt rá, hogy az apróság tudja, mi az a pálinka, most már biztos benne, hogy fogalma sincs. Napokig csak pálinkán még valószínűleg a legelvetemültebb orkfajzat se bírná ki, nemhogy egy tündér. De ő csak egy csapos. Ha a vendég pálinkát akar, akkor ő hozza a pálinkát. Egészen addig a pontig, amíg még értelmesen ki tudja mondani a rendelést. Azon a határon túl már tiltja a szakmai krédó, akármennyi aranyat is kínálnak érte.
A továbbiak viszont nagyon is felkeltik Mik figyelmét. Közelebb hajol a célzatos kézmozdulatra, és bár az illetlenséget fodrozza, önkéntelenül bele is szagol kissé a tündér nyakába. Az a kellemes illat ellenállhatatlan késztetéssel hajtotta erre, de hamar vissza is lopja a távolságot, mielőtt szó érné a ház elejét.*
- Érdekel *bólint.* - Mindenképp! Ha hozol mintát abból a mézből, meg a növényekből, amiket hasznosnak vagy érdekesnek találsz, megegyezhetünk. *A lányra mosolyog, mikor az újra köszönetet mond az útbaigazításért.* - Nem tesz semmit.
- Mikarr Mar Mair. Mik *böki oda az általánosan használatban lévő megszólítást is, aztán produkál egy gavalléros meghajlást is, ami általában olyan távol áll a természetétől, mint a horgolás.* - Igazán örvendek a találkozásnak, kisasszony. Már hozom is a rendelést!
*Térül-fordul és hamarosan érkezik is a citromos-mézes, no meg a gyümölcspálinka. Zamatosabbat, nem túl erőset választott a tündérnek, biztos, ami biztos.*
- Ha szeretnél még valamit, csak ints *kacsint, aztán visszatér a pult mögé eltörölgetni a maradék frissen mosogatott poharat is.*
//Maydeleine Rhywayers - kiszolgálás//
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *pillant fel az újonnan érkezőre. Ismerős neki a lány, de nem venne rá mérget. Nevet nem tudna hozzá kapcsolni, csak valamiért az ugrik be, hogy tea. Így miután leakasztja az egyik erkélyes szoba kulcsát és elé csúszatja a pulton, az itallapot mustráló félvér szavainak elébe menve fordulna is egy csészéért, de megakad a mozdulatban. ~Mi a franc van ma itt?~ Pálinka, ráadásul mindjárt négy?! Hát, így kell fifikásan megkerülni azt a bizonyos csaposkrédót, lányok!
Mik nagyot sóhajt. De a vendég kívánsága ugyebár, az bizony a legnagyobb szentség az ilyen intézményekben.
Készségesen felsorakoztatja a lány előtt a pálinkakínálatukat, ami a báró házasodása óta elég szépen kibővült.*
- Van szilva, barack, áfonya, ágyas körte, mézes naspolya, meg ugye a törköly *amit valamiért külön kezelnek a gyümölcs halmaztól, de ő kiáll a szőlő mellett ebben az igazságtalanságban.*
- Ha csak kóstolni szeretnél, önthetek mindből úgy, hogy kitegye a négyet *mutat végig a szépen címkézett,különböző formájú üvegeken.
Az ajtó felé pillant, hátha vár még valakit a félvér, ami kicsit megnyugtatná a rendeléssel kapcsolatban, de egyelőre nem érkezik a kikért pálinkamennyiséghez társaság.*
- Valami kísérőt esetleg?
*Mindenesetre egy kis tálka dióbelet odatesz a pultra, mert ha ez a lány most csak úgy ledönti a négy pálinkát, még ővele is megfordul a fogadó. Már előre látja a sorsát. Egy csatak részeg félvér és egy kapatos tündér kordában tartása nehezebb feladat, mint egy négypályás borzoifuttatásnál egyedül startvonalhoz állítani minden versenyzőt. A továbbiakat meg inkább engedjük is el, mert ha valakinek az az elcseszett ötlete támadna, hogy ilyen futamokból fogja megszedni magát, hát nem. Nem fogja!*
*Ha eddig látott is esélyt rá, hogy az apróság tudja, mi az a pálinka, most már biztos benne, hogy fogalma sincs. Napokig csak pálinkán még valószínűleg a legelvetemültebb orkfajzat se bírná ki, nemhogy egy tündér. De ő csak egy csapos. Ha a vendég pálinkát akar, akkor ő hozza a pálinkát. Egészen addig a pontig, amíg még értelmesen ki tudja mondani a rendelést. Azon a határon túl már tiltja a szakmai krédó, akármennyi aranyat is kínálnak érte.
A továbbiak viszont nagyon is felkeltik Mik figyelmét. Közelebb hajol a célzatos kézmozdulatra, és bár az illetlenséget fodrozza, önkéntelenül bele is szagol kissé a tündér nyakába. Az a kellemes illat ellenállhatatlan késztetéssel hajtotta erre, de hamar vissza is lopja a távolságot, mielőtt szó érné a ház elejét.*
- Érdekel *bólint.* - Mindenképp! Ha hozol mintát abból a mézből, meg a növényekből, amiket hasznosnak vagy érdekesnek találsz, megegyezhetünk. *A lányra mosolyog, mikor az újra köszönetet mond az útbaigazításért.* - Nem tesz semmit.
- Mikarr Mar Mair. Mik *böki oda az általánosan használatban lévő megszólítást is, aztán produkál egy gavalléros meghajlást is, ami általában olyan távol áll a természetétől, mint a horgolás.* - Igazán örvendek a találkozásnak, kisasszony. Már hozom is a rendelést!
*Térül-fordul és hamarosan érkezik is a citromos-mézes, no meg a gyümölcspálinka. Zamatosabbat, nem túl erőset választott a tündérnek, biztos, ami biztos.*
- Ha szeretnél még valamit, csak ints *kacsint, aztán visszatér a pult mögé eltörölgetni a maradék frissen mosogatott poharat is.*
//Maydeleine Rhywayers - kiszolgálás//
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *pillant fel az újonnan érkezőre. Ismerős neki a lány, de nem venne rá mérget. Nevet nem tudna hozzá kapcsolni, csak valamiért az ugrik be, hogy tea. Így miután leakasztja az egyik erkélyes szoba kulcsát és elé csúszatja a pulton, az itallapot mustráló félvér szavainak elébe menve fordulna is egy csészéért, de megakad a mozdulatban. ~Mi a franc van ma itt?~ Pálinka, ráadásul mindjárt négy?! Hát, így kell fifikásan megkerülni azt a bizonyos csaposkrédót, lányok!
Mik nagyot sóhajt. De a vendég kívánsága ugyebár, az bizony a legnagyobb szentség az ilyen intézményekben.
Készségesen felsorakoztatja a lány előtt a pálinkakínálatukat, ami a báró házasodása óta elég szépen kibővült.*
- Van szilva, barack, áfonya, ágyas körte, mézes naspolya, meg ugye a törköly *amit valamiért külön kezelnek a gyümölcs halmaztól, de ő kiáll a szőlő mellett ebben az igazságtalanságban.*
- Ha csak kóstolni szeretnél, önthetek mindből úgy, hogy kitegye a négyet *mutat végig a szépen címkézett,különböző formájú üvegeken.
Az ajtó felé pillant, hátha vár még valakit a félvér, ami kicsit megnyugtatná a rendeléssel kapcsolatban, de egyelőre nem érkezik a kikért pálinkamennyiséghez társaság.*
- Valami kísérőt esetleg?
*Mindenesetre egy kis tálka dióbelet odatesz a pultra, mert ha ez a lány most csak úgy ledönti a négy pálinkát, még ővele is megfordul a fogadó. Már előre látja a sorsát. Egy csatak részeg félvér és egy kapatos tündér kordában tartása nehezebb feladat, mint egy négypályás borzoifuttatásnál egyedül startvonalhoz állítani minden versenyzőt. A továbbiakat meg inkább engedjük is el, mert ha valakinek az az elcseszett ötlete támadna, hogy ilyen futamokból fogja megszedni magát, hát nem. Nem fogja!*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-28 16:29:35
Üzenet elküldve: 2023-09-28 16:29:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*A lovat beköti az istállóba, majd gondol egyet és előhúz egy papírt, ezt a varázslatot még úgy se használta soha, pont itt az ideje kipróbálni. Elmormol egy egyszerűbb varázsigét, ami arra hivatott, hogy megfossza egy kis időre az árnyékától, ezt követően belép. Pont olyan a hely, mint, amilyenre emlékezett, csak ritkásabban foglalnak helyet az asztaloknál. Talán még túl korán van. A pulthoz sétál és leszámol 21 aranyat egy Szoba erkéllyel megnevezésű tételért, ő ugyanis se atkát se egeret nem akar látni vagy kitör rajta a sikítófrász. *
- Jó napot! *Köszön oda határozottan, ha a pultos felé tekint. Egyelőre viszont még nem végez, az itallapot is nagyon mustrálja, szinte lyukat éget bele, de megszületett a döntés. Még odatornyoz 48 aranyat, ami 4 Gyümölcs pálinka ára.*
- Mondja csak, ha szabad kérdezni, milyen fajta gyümölcsből van, avagy csak egyfajtát árulnak? *Hiszen persze nem lehet és nem elvárható, hogy mindenütt olyan választék legyen, mint a sellőben.*
*- Jó napot! *Köszön oda határozottan, ha a pultos felé tekint. Egyelőre viszont még nem végez, az itallapot is nagyon mustrálja, szinte lyukat éget bele, de megszületett a döntés. Még odatornyoz 48 aranyat, ami 4 Gyümölcs pálinka ára.
*- Mondja csak, ha szabad kérdezni, milyen fajta gyümölcsből van, avagy csak egyfajtát árulnak? *Hiszen persze nem lehet és nem elvárható, hogy mindenütt olyan választék legyen, mint a sellőben.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-28 13:11:38
Üzenet elküldve: 2023-09-28 13:11:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair - kiszolgálás//
*Fjärill csalódottan az ajkába harap a férfi válasza hallatán aztán leköveti a csuklómozdulatot némi reménnyel a szívében hátha kap még valami információ morzsát. Az indoklás helytálló a tündér valamiért azt gondolta, hogy itt olyan szinten ismerik egymást a lények, mint a hazájában. Ott mindenki ismert mindenkit, de úgy tűnik, hogy ez csak a kis létszámú közösségek privilégiuma.
A következő mondat viszont már annál izgalmasabban hangzik!
Amikor elkezdi részletezni a kiszolgáló mit merre talál egy gyors mozdulattal kicsapja az asztalra a térképet ujjával rábök az említett részekre és odafirkant egy-egy x-et.
Biztosabb ez így. A tündér a memóriája nem rossz, de soha nem lehet tudni mikor vág közbe valami, ami miatt totál kimenne a fejéből minden amit előzőleg hallott.
Az emlegetett tornyot és környékét egy óvatosságra intő szimbólummal jelöli. Jelentőségteljesen hümmög egy párat majd hálás köszönetet mond mindenért amit kapott.
Mielőtt a férfi tovább állna még egy érdekes kérdést tesz fel a tündérnek. Ezt felettéb szórakoztatónak tartja. Arcáról a komolyság egy szemvillanás alatt eltűnik. Lebiggyent ajkai széles huncut vigyorra nyílnak.*
- Oh, nagyon jól tudom mi az a pálinka. Amikor nagy szárazságok voltak az erdőben és nem volt mit inni páinkát ittunk egy pár napig.
*Megadóan felemeli a kezeit. Amolyan 'hát nem volt mit tenni' arckifejezéssel. Ezt megtoldja még egy kis tudnivalóval.*
- Tündér lévén nem csak a folyó vizekből iszogatunk ám. Tudod...
*Egy kicsit megköszörüli a torkát és önkénytelenül közelebb hajol.*
- ismerjük az összes növényt a környezetünkben és a felhasználási módjukat is. Azt is tudjuk melyik milyen hatást vált ki. Plusz...
*Ha a férfi elég figyelmes a tündérke apró ujjaival közelebb invitálja magához, hogy megosszon egy titkot.*
- ha a méhek hallucinogén virágból gyűjtik a mézet akkor a méz is... hallucinogén lesz.
*Vigyorogva megvonja a vállát.*
- Ha érdekel az ilyesmi csak szólj.
*Gyorsan még hozzáteszi.*
- A miénknek nincs negatív utóhatása. Abszolút kellemes élményt nyújt.
*Kacsint.*
- Köszönöm még egyszer a segítséget!
*Nem akarja tovább feltartani viszont egy égető kérdést még feltenne.*
- Bocsánat! A nevedet megkérdezhetem?
*Ha már ilyen kedvesen álltak hozzá a minimum, hogy kideríti ki volt az konkrétan. Bármilyen választ is kap tiszteletben tartja és amennyiben viszonzásra lel a kíváncsiság ő is megosztja vele a nevét.
A csevegés végeztével törökülésbe helyezkedik a széken és úgy várja a rendelését. Néhol belehallgatózik egy-egy beszélgetésfoszlányba vagy a térképét tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Fjärill Fab'am) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.28 13:15:03
*Fjärill csalódottan az ajkába harap a férfi válasza hallatán aztán leköveti a csuklómozdulatot némi reménnyel a szívében hátha kap még valami információ morzsát. Az indoklás helytálló a tündér valamiért azt gondolta, hogy itt olyan szinten ismerik egymást a lények, mint a hazájában. Ott mindenki ismert mindenkit, de úgy tűnik, hogy ez csak a kis létszámú közösségek privilégiuma.
A következő mondat viszont már annál izgalmasabban hangzik!
Amikor elkezdi részletezni a kiszolgáló mit merre talál egy gyors mozdulattal kicsapja az asztalra a térképet ujjával rábök az említett részekre és odafirkant egy-egy x-et.
Biztosabb ez így. A tündér a memóriája nem rossz, de soha nem lehet tudni mikor vág közbe valami, ami miatt totál kimenne a fejéből minden amit előzőleg hallott.
Az emlegetett tornyot és környékét egy óvatosságra intő szimbólummal jelöli. Jelentőségteljesen hümmög egy párat majd hálás köszönetet mond mindenért amit kapott.
Mielőtt a férfi tovább állna még egy érdekes kérdést tesz fel a tündérnek. Ezt felettéb szórakoztatónak tartja. Arcáról a komolyság egy szemvillanás alatt eltűnik. Lebiggyent ajkai széles huncut vigyorra nyílnak.*
- Oh, nagyon jól tudom mi az a pálinka. Amikor nagy szárazságok voltak az erdőben és nem volt mit inni páinkát ittunk egy pár napig.
*Megadóan felemeli a kezeit. Amolyan 'hát nem volt mit tenni' arckifejezéssel. Ezt megtoldja még egy kis tudnivalóval.*
- Tündér lévén nem csak a folyó vizekből iszogatunk ám. Tudod...
*Egy kicsit megköszörüli a torkát és önkénytelenül közelebb hajol.*
- ismerjük az összes növényt a környezetünkben és a felhasználási módjukat is. Azt is tudjuk melyik milyen hatást vált ki. Plusz...
*Ha a férfi elég figyelmes a tündérke apró ujjaival közelebb invitálja magához, hogy megosszon egy titkot.*
- ha a méhek hallucinogén virágból gyűjtik a mézet akkor a méz is... hallucinogén lesz.
*Vigyorogva megvonja a vállát.*
- Ha érdekel az ilyesmi csak szólj.
*Gyorsan még hozzáteszi.*
- A miénknek nincs negatív utóhatása. Abszolút kellemes élményt nyújt.
*Kacsint.*
- Köszönöm még egyszer a segítséget!
*Nem akarja tovább feltartani viszont egy égető kérdést még feltenne.*
- Bocsánat! A nevedet megkérdezhetem?
*Ha már ilyen kedvesen álltak hozzá a minimum, hogy kideríti ki volt az konkrétan. Bármilyen választ is kap tiszteletben tartja és amennyiben viszonzásra lel a kíváncsiság ő is megosztja vele a nevét.
A csevegés végeztével törökülésbe helyezkedik a széken és úgy várja a rendelését. Néhol belehallgatózik egy-egy beszélgetésfoszlányba vagy a térképét tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Fjärill Fab'am) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.28 13:15:03
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-28 07:20:40
Üzenet elküldve: 2023-09-28 07:20:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Nem zavarja az elfet. Miért zavarná? Volt idő, még siheder korában, amikor csípőből beleállt volna a provokációba. Nem álltatja magát, még most is lenne olyan helyzet, amikor kirántja a kezéből az irányítást az inger, de ha pultosnak állsz, idővel kikupálódsz az ilyesmiben.
Tudja, milyen az, amikor egy kirobbanó bunyó átható erővel mossa ki a fejéből a sok szemetet, amit olykor az élet rápakol az emberre. Általában erre megy ki a dolog, de ez nem az a helyzet, hogy szívességet tegyen. Meg amúgy is csak tűzoltás lenne a bajokra. Ezt nem az ő öklének kell elrendeznie a fickóban.
Ha végzett és távozott, Mik leszedi az asztalt, hátraviszi a tányérokat mosogatásra, aztán kint még lekergeti a morzsákat, visszarendezi az étlapot meg a fűszertartókat középre, hogy visszaálljon a hely a vendégeket váró többi asztal formájába.*
//Fjärill Fab'am - kiszolgálás//
*Sokféle szerzet megfordult már a Kalmárban, így amikor a mezítlábas tündér beslattyog, Mik csak kivárja a pult mögötti nyugodt tesz-vesz közben, amíg keres magának egy megfelelő helyet. A választása kicsit rendhagyó, de a múltkori, páncélos fickó nyakában érkező szöszi se volt semmi. Annyi mindent látott már, hogy ha egy hatalmas kakaslábakon közlekedő, négycsecsű mélységi Eeyr papnő toppanna be, annak is csak mutatna egy asztalt, és megkérdezné, mivel szolgálhat, ahogy szokta.
Időnként azért elpillant a tündér felé, hogy kész-e rendelni. El is érkezik a pillanat, Mik pedig már megy is, hogy a rendelkezésére álljon.*
- Üdvözöllek a Wegtoreni Kalmárban! Mit hozhatok?
*Kihúzza a füle mögül a ceruzacsonkot és már jegyzetel is: C-M S. ~Nagyot megy mostanában a citromos-mézes~ konstatálja, aztán felpillant, hogy van-e még valami. Innivaló. Legalábbis, a lány pillantása arrafelé jár a tételek között. Mik már írja is, kivételesen nem csak rövidítésben, mert a rutin meg az évek... szóval még mielőtt bármi elhangzana, azt szinte biztosra veszi, hogy valami gyümölcs lesz. ~Gyümölcs...te.. nem... LÉ!~ Amikor a tündér kimondja a szót, Mik nemlétező bajsza alatt már indul is az önelégült mosolykezdemény ~ugye az évek meg a rutin~, de a zárszó megakasztja a ceruzáját. Feljebb szökik a szemöldöke, de csak kisatírozza az utolsó két betűt és odaírja: pálinka. Hát ki ő, hogy ítélkezzen?
Besöpri az aranyakat, biccent, és már fordulna is, de a lánynak még kérdése is van.*
- Őszintén megmondom, nem forgok ilyen körökben. Meg azok a körök se forognak igazán itt *tesz egy laza csuklómozdulatot a beltéren végigmutatva.* - Vagy a fene tudja. Nincs rájuk írva *vonja meg a vállát végül.* - Azt hiszem, van egy torony, ahol az ilyesmit tanítják. Valahol az ingovány felé talán. De oda jobb, ha nem indulsz el egyedül. Esetleg a templomban is érdeklődhetsz, hátha. *Röviden elmondja, ez utóbbit merre találja, mert nem igazán tűnik idevalósinak.
El is indul a rendeléssel, de egy lépés után visszafordul.*
- Tündérem *koppintja le a ceruzáját az ital firkás soránál* - biztos tudod, mi az a pálinka? *kérdi jó szándékú fenntartásokkal. A megszólításban sincs semmi lekezelő. Mik hangja a szokásos, kicsit nyúzott, de végtelenül barátságos dallamán szól a lányhoz hasonló apróságokhoz.*
*Nem zavarja az elfet. Miért zavarná? Volt idő, még siheder korában, amikor csípőből beleállt volna a provokációba. Nem álltatja magát, még most is lenne olyan helyzet, amikor kirántja a kezéből az irányítást az inger, de ha pultosnak állsz, idővel kikupálódsz az ilyesmiben.
Tudja, milyen az, amikor egy kirobbanó bunyó átható erővel mossa ki a fejéből a sok szemetet, amit olykor az élet rápakol az emberre. Általában erre megy ki a dolog, de ez nem az a helyzet, hogy szívességet tegyen. Meg amúgy is csak tűzoltás lenne a bajokra. Ezt nem az ő öklének kell elrendeznie a fickóban.
Ha végzett és távozott, Mik leszedi az asztalt, hátraviszi a tányérokat mosogatásra, aztán kint még lekergeti a morzsákat, visszarendezi az étlapot meg a fűszertartókat középre, hogy visszaálljon a hely a vendégeket váró többi asztal formájába.*
//Fjärill Fab'am - kiszolgálás//
*Sokféle szerzet megfordult már a Kalmárban, így amikor a mezítlábas tündér beslattyog, Mik csak kivárja a pult mögötti nyugodt tesz-vesz közben, amíg keres magának egy megfelelő helyet. A választása kicsit rendhagyó, de a múltkori, páncélos fickó nyakában érkező szöszi se volt semmi. Annyi mindent látott már, hogy ha egy hatalmas kakaslábakon közlekedő, négycsecsű mélységi Eeyr papnő toppanna be, annak is csak mutatna egy asztalt, és megkérdezné, mivel szolgálhat, ahogy szokta.
Időnként azért elpillant a tündér felé, hogy kész-e rendelni. El is érkezik a pillanat, Mik pedig már megy is, hogy a rendelkezésére álljon.*
- Üdvözöllek a Wegtoreni Kalmárban! Mit hozhatok?
*Kihúzza a füle mögül a ceruzacsonkot és már jegyzetel is: C-M S. ~Nagyot megy mostanában a citromos-mézes~ konstatálja, aztán felpillant, hogy van-e még valami. Innivaló. Legalábbis, a lány pillantása arrafelé jár a tételek között. Mik már írja is, kivételesen nem csak rövidítésben, mert a rutin meg az évek... szóval még mielőtt bármi elhangzana, azt szinte biztosra veszi, hogy valami gyümölcs lesz. ~Gyümölcs...te.. nem... LÉ!~ Amikor a tündér kimondja a szót, Mik nemlétező bajsza alatt már indul is az önelégült mosolykezdemény ~ugye az évek meg a rutin~, de a zárszó megakasztja a ceruzáját. Feljebb szökik a szemöldöke, de csak kisatírozza az utolsó két betűt és odaírja: pálinka. Hát ki ő, hogy ítélkezzen?
Besöpri az aranyakat, biccent, és már fordulna is, de a lánynak még kérdése is van.*
- Őszintén megmondom, nem forgok ilyen körökben. Meg azok a körök se forognak igazán itt *tesz egy laza csuklómozdulatot a beltéren végigmutatva.* - Vagy a fene tudja. Nincs rájuk írva *vonja meg a vállát végül.* - Azt hiszem, van egy torony, ahol az ilyesmit tanítják. Valahol az ingovány felé talán. De oda jobb, ha nem indulsz el egyedül. Esetleg a templomban is érdeklődhetsz, hátha. *Röviden elmondja, ez utóbbit merre találja, mert nem igazán tűnik idevalósinak.
El is indul a rendeléssel, de egy lépés után visszafordul.*
- Tündérem *koppintja le a ceruzáját az ital firkás soránál* - biztos tudod, mi az a pálinka? *kérdi jó szándékú fenntartásokkal. A megszólításban sincs semmi lekezelő. Mik hangja a szokásos, kicsit nyúzott, de végtelenül barátságos dallamán szól a lányhoz hasonló apróságokhoz.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-27 14:07:48
Üzenet elküldve: 2023-09-27 14:07:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadóba belépve a tündért egy kisebb kultúr sokk keríti hatalmába.
~ Mennyiféle lény egy helyen! ~
Még az ajtó hangos csattanását se hallja maga mögött annyira letaglózza a látvány.
Kezeivel aranyosan elkezd babrálni, mint egy izgatott kisgyerek.
Boci szemeivel próbálja villámgyorsan felmérni a terepet, hogy itt mit hogy csinálnak, hova érdemes ülni és hogy kell viselkedni. Könyveiben már sokat olvasott az ilyen jellegű helyekről, de azért élőben teljesen más tészta megtapasztalni ezt!
Népe abszolút nomád módjára élt az erdőben és bár eszközhasználatuk fejlődött a korral a természetes életmódjukat egy fikarcnyit se változtatták meg. Tehát korszerű eszközökkel munkálták meg a fegyvereiket és ruhájukat, de a természetben aludtak, gyűjtögettek és harmóniában éltek az állatokkal.
Ami elsőre feltűnik neki, hogy itt mindenki hord cipőt. Szégyenlősen csupasz lábaira sandít aztán úgy dönt, hogy ez bizonyára részletkérdés lehet és elhessegeti bizonytalanságát.
Még egyszer gyors végig méri a helyet és kiszúrja magának a legmagasabb széket a legnagyobb asztallal.
Magabiztos léptekkel csattog a helyre.
A pult előtt elhaladva pipiskedve próbálja kivenni, hogy mi lehet mögötte a csaposon kívül.
Illetve bizonyára vicces látvány lehet a túloldalról nézve az önálló életre kelt óriási hajkorona vándorlása, ami alatt két huncutan mosolygó kíváncsi szempár villan fel.
A székhez érve pár villámgyors mozdulattal fel is küzdi magát a tetejére.
Fjärill nagyon szeret mászni és magas helyeken ücsörögni, úgyhogy az nem is kérdés, hogy a nálánál kétszer akkora székre fog helyet foglalni.
Kissé csintalan érzés keríti hatalmába, mert úgy érzi, hogy mindenkinek a saját méretű helyére kéne ülnie, de ha valakit zavar majd Fjärill akkor át ül máshova!
Hamar feltűnik neki, hogy az asztalokon az étlap is méretarányosra van megcsinálva. Egy rövid és halk kuncogás tör ki belőle amikor maga elé emeli.
Olyan nagy, hogy kitakarja az egész tündért. A betűk meg akkorák, hogy szinte a nyakát is bele kell forgatnia az olvasásba, hogy a szó végére érjen.
Amikor ezen túlteszi magát a nagy olvasások közepette megint óriásit korog a gyomra. Olyan gusztusos étel nevek vannak felsorakoztatva, hogy azt se tudja már mit egyen, de azt nagyon akarná!
Végül véletlenszerűen rábök valamire, hogy haladósra fogja a dolgot és óriás legyezőként működő étlapját lerakja az asztalra.
Vár egy kicsit amíg el tudja kapni a kocsmáros tekintetét és int neki, hogy szeretne rendelni.
Amikor rá kerül a sor illedelmesen leadja a rendelését.*
- Szép napot! Szeretnék rendelni egy Citromos-mézes süteményt. Az érte járó 8 aranyat már kikészítettem neked.
*Egy széles vigyor tekintetében odatolja a férfi elé a fizetőeszközt. Picit gondolkozik, hogy kérjen-e inni valót aztán végül beadja a derekát.*
- És egy Gyümölcs pálinka is jól esne! *További 12 aranyat tol a férfi elé.*
- Illetve szeretném megkérdezni, hogy esetleg tudja-e merre találok mágusokat? Vagy ismer-e olyat aki tapasztalt és megbízható?
*Kérdően félrebiccenti a fejét és reméli, hogy a kocsmáros van olyan kedvben, hogy segítsen útbaigazítani őt.*
~ Mennyiféle lény egy helyen! ~
Még az ajtó hangos csattanását se hallja maga mögött annyira letaglózza a látvány.
Kezeivel aranyosan elkezd babrálni, mint egy izgatott kisgyerek.
Boci szemeivel próbálja villámgyorsan felmérni a terepet, hogy itt mit hogy csinálnak, hova érdemes ülni és hogy kell viselkedni. Könyveiben már sokat olvasott az ilyen jellegű helyekről, de azért élőben teljesen más tészta megtapasztalni ezt!
Népe abszolút nomád módjára élt az erdőben és bár eszközhasználatuk fejlődött a korral a természetes életmódjukat egy fikarcnyit se változtatták meg. Tehát korszerű eszközökkel munkálták meg a fegyvereiket és ruhájukat, de a természetben aludtak, gyűjtögettek és harmóniában éltek az állatokkal.
Ami elsőre feltűnik neki, hogy itt mindenki hord cipőt. Szégyenlősen csupasz lábaira sandít aztán úgy dönt, hogy ez bizonyára részletkérdés lehet és elhessegeti bizonytalanságát.
Még egyszer gyors végig méri a helyet és kiszúrja magának a legmagasabb széket a legnagyobb asztallal.
Magabiztos léptekkel csattog a helyre.
A pult előtt elhaladva pipiskedve próbálja kivenni, hogy mi lehet mögötte a csaposon kívül.
Illetve bizonyára vicces látvány lehet a túloldalról nézve az önálló életre kelt óriási hajkorona vándorlása, ami alatt két huncutan mosolygó kíváncsi szempár villan fel.
A székhez érve pár villámgyors mozdulattal fel is küzdi magát a tetejére.
Fjärill nagyon szeret mászni és magas helyeken ücsörögni, úgyhogy az nem is kérdés, hogy a nálánál kétszer akkora székre fog helyet foglalni.
Kissé csintalan érzés keríti hatalmába, mert úgy érzi, hogy mindenkinek a saját méretű helyére kéne ülnie, de ha valakit zavar majd Fjärill akkor át ül máshova!
Hamar feltűnik neki, hogy az asztalokon az étlap is méretarányosra van megcsinálva. Egy rövid és halk kuncogás tör ki belőle amikor maga elé emeli.
Olyan nagy, hogy kitakarja az egész tündért. A betűk meg akkorák, hogy szinte a nyakát is bele kell forgatnia az olvasásba, hogy a szó végére érjen.
Amikor ezen túlteszi magát a nagy olvasások közepette megint óriásit korog a gyomra. Olyan gusztusos étel nevek vannak felsorakoztatva, hogy azt se tudja már mit egyen, de azt nagyon akarná!
Végül véletlenszerűen rábök valamire, hogy haladósra fogja a dolgot és óriás legyezőként működő étlapját lerakja az asztalra.
Vár egy kicsit amíg el tudja kapni a kocsmáros tekintetét és int neki, hogy szeretne rendelni.
Amikor rá kerül a sor illedelmesen leadja a rendelését.*
- Szép napot! Szeretnék rendelni egy Citromos-mézes süteményt. Az érte járó 8 aranyat már kikészítettem neked.
*Egy széles vigyor tekintetében odatolja a férfi elé a fizetőeszközt. Picit gondolkozik, hogy kérjen-e inni valót aztán végül beadja a derekát.*
- És egy Gyümölcs pálinka is jól esne! *További 12 aranyat tol a férfi elé.*
- Illetve szeretném megkérdezni, hogy esetleg tudja-e merre találok mágusokat? Vagy ismer-e olyat aki tapasztalt és megbízható?
*Kérdően félrebiccenti a fejét és reméli, hogy a kocsmáros van olyan kedvben, hogy segítsen útbaigazítani őt.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-26 20:01:00
Üzenet elküldve: 2023-09-26 20:01:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*A rendelését leadta, a nem túl barátságos megjegyzését amivel más nem a saját kedvén javított megtette, válaszként pedig nem kap semmit. Lehangoló, de mindegy. Leül az asztalához.*
~A régi pultos jobb volt. Szar ez a hely, de az legalább belevaló alak volt.~
*Ásít párat, kitörli a csipát a szeméből és érkezik is a reggeli. A kérdésre megrázza a fejét.*
-Más nem lesz.
*Azzal neki is áll a reggelijének. Úgy esik neki, mint aki napok óta nem evett. A kürtöskalácsot meg tényleg mellé eszi kenyér helyett. Egy kis karaj mellé egy falat a kalácsból. A pecsenyelevet is azzal itatja fel. Fáradhatatlan tevékenysége hatására pedig bár alkata alapján nem lehetett volna belőle kinézni, de elfogy előle az étel. Elégedetten hátradől a székén és sóhajtozik. Most vissza is tudna aludni. Komótos mozdulatokkal előkeresi a pipáját amit meg is töm, majd nemsokára elkezd pöfékelni.*
~A kaja azért jó.~
*Ha nem zavarják meg akkor pár percig még ejtőzik kicsit és csak utána menne ki az istállóba a vöröshöz. A pultos ha valami búcsút vagy köszönetet vár akkor hiába reménykedik. Az elf nem az a vendég.*
*A rendelését leadta, a nem túl barátságos megjegyzését amivel más nem a saját kedvén javított megtette, válaszként pedig nem kap semmit. Lehangoló, de mindegy. Leül az asztalához.*
~A régi pultos jobb volt. Szar ez a hely, de az legalább belevaló alak volt.~
*Ásít párat, kitörli a csipát a szeméből és érkezik is a reggeli. A kérdésre megrázza a fejét.*
-Más nem lesz.
*Azzal neki is áll a reggelijének. Úgy esik neki, mint aki napok óta nem evett. A kürtöskalácsot meg tényleg mellé eszi kenyér helyett. Egy kis karaj mellé egy falat a kalácsból. A pecsenyelevet is azzal itatja fel. Fáradhatatlan tevékenysége hatására pedig bár alkata alapján nem lehetett volna belőle kinézni, de elfogy előle az étel. Elégedetten hátradől a székén és sóhajtozik. Most vissza is tudna aludni. Komótos mozdulatokkal előkeresi a pipáját amit meg is töm, majd nemsokára elkezd pöfékelni.*
~A kaja azért jó.~
*Ha nem zavarják meg akkor pár percig még ejtőzik kicsit és csak utána menne ki az istállóba a vöröshöz. A pultos ha valami búcsút vagy köszönetet vár akkor hiába reménykedik. Az elf nem az a vendég.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-26 07:19:00
Üzenet elküldve: 2023-09-26 07:19:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
- Ezt örömmel hallom *mondja a szoba állapotát illetően.* - És ezt is *Kacsint egy kis csibész színezettel, mikor az ígéret is elhangzik a visszafelé úton való benézésre. Főleg, hogy a félvér egyes számban említette a dolgot, mindemellett többedszerre is hangsúlyozottan barát-nak fémjelzi az elf fickót, akivel érkezett.
Látja, hogy immár sietős az indulásra való készülődés, úgyhogy nem is próbálja szóval tartani a lányt, csak kikíséri a pillantása a szándékos vagy természetes vagy a fene tudja, de mindenesetre attraktív csípőringást.*
- Üdv! *viszonozza a köszönést a másnaposság jeleit erősen felsorakoztató férfi felé. Miközben gondosan lejegyzi a rendelést, gondolatban kipillant a csatos üvegbe palackozott sörök szekciójánál lógó kötetre, amit köszönetképp dedikáltak is neki.
A "Lesz egy sör!" főcímet és "Kéréstípusok és -stratégiák Lanawinon, a söntés feletti diskurzusok
korpuszában" alcímet viselő értekezést még pár éve állította össze egy lihanechi gnóm leányzó. Mókásan gyors beszéde és hatalmas okuláréja volt. Mik egy nyáron át strigulázgatott és jegyzetelt neki, ahogy rajta kívül még jó néhány másik csapos is Lanawinszerte. Ebből állt össze végül a kész mű, mely elgondolkodtató meglátásokat sorakoztat fel a fájdalmasan szakmai cirkalmasság ellenére is (mely szakmai cirkalmakat Mik szeme rendszerint csak kényelmesen átugrotta, hogy a többiből egyszerűbb legyen leszűrni a dolog lényegét.)
Konekvenciaként négy fő halmazt határoz meg.
Explicit performatívum: Kérek egy sört! Kérek szépen egy sört! Kérnék (szépen) egy sört!
Lesz egy... : Lesz egy sör. Lesz egy söröm. Lenne egy sör. Lenne egy söröm.
Beágyazott performatívum: Szeretnék kérni egy sört!
Származtatott mód (performatív ige nélkül): Egy sört! Egy sört, légy szíves!
Volt az értekezésnek egy olyan része is, hogy a pult túlfelén állók hogyan vélekednek a vendégek által használt kéréstípusokról és -stratégiákról. Hasonlóan az általános alanyok körében eszkalált értelmező teszt tanulságaihoz, a csaposok körében sem kedvelt formák a lesz egy és a lenne egy; a lenne egy alakot továbbá ez esetben is enyhébbnek, kevésbé direktnek (sőt olykor bizonytalannak) vélték a megkérdezettek. A leggyakoribb, egyben legudvariasabb stratégiának azokat tekintették, melyek a kérésnek megfelelő performatív igével (pl. kérek) vagy annak módosult változatával (pl. szeretnék kérni) történtek. Leírtak továbbá olyan kéréstípusokat is, melyeket korpuszomban nem jegyeztem le, és melyek ugyancsak nem a kérésnek megfelelő performatív igékkel történtek (adj, jöhet, kellene), illetve olyan formákat, mellyel a kérés interrogatívumként hangzott el (mit ajánl? kérhetnék?).
"Alant egy olyan ábrát is mellékelek, melyben az adott kéréstípus direktségi és udvariassági szintjére reflektálok. Elmondható, hogy a kérés egy negatív arculatfenyegető tevékenység. A hallgató arra kényszerül, hogy a beszélő szándékainak vesse alá magát, a beszélő pedig tisztában van vele, hogy kérését nem utasíthatja vissza a hallgató munkahelyi kötelezettsége miatt. A beszélő továbbá a negatív udvariasság különböző stratégiáit alkalmazhatja, például a lesz egy... típusú kéréssel vagy a származtatott móddal (egy sört!). Azonban a beszélő pozitív arculatát is elősegítheti udvariasabb formák alkalmazásával, mint az explicit performatívum (kérek egy...), vagy a beágyazott performatívum típusú kérésstratégiák – melyeket az értelmező tesztelő véletlenszerű alanyok és a pultosok is a legudvariasabb stratégiáknak véltek."
Az elf viszont nem áll meg az "arculatfenyegető tevékenység" rendelésleadási kérésének mezsgyéjén. Mik csak felpillant a jegyzetéből, és villant egy féloldalas vigyort. A doki valószínűleg nem tudhatja, de az anyja többször látta szétgyepált képpel, mint az átlag szülő, de pont ezért eléggé ki is kupálódott hozzá, hogy alaposan fel kelljen kötnie a gatyáját bárkinek, aki ilyet tervezne. Mik ökle kemény, mint a koporsószeg, és ezt már sok-sok bunyóban bizonyította. De annak, hogy nem végezte csúnyán, mint sok hozzá hasonló, lehet valami köze ahhoz is, hogy nem az a forrófejű típus.
Megvonja a vállát, de a félmosoly töretlen marad. Ez annak is betudható, hogy összekombinál valamit a fickó szar kedve és a imént az aranyhajú félvértől kapott ígéret kapcsán.*
- Hozom *mondja, és már indul is, anélkül, hogy bármit felvenne a megjegyzésből.
A rendelés hamarosan érkezik is. Pontosan a vendég kívánsága szerint. Mellé, nem utána, a Wegtoreni dohány pedig egyszerű, de praktikus kis dohányzacskóba kötve.*
- Még valamit?
- Ezt örömmel hallom *mondja a szoba állapotát illetően.* - És ezt is *Kacsint egy kis csibész színezettel, mikor az ígéret is elhangzik a visszafelé úton való benézésre. Főleg, hogy a félvér egyes számban említette a dolgot, mindemellett többedszerre is hangsúlyozottan barát-nak fémjelzi az elf fickót, akivel érkezett.
Látja, hogy immár sietős az indulásra való készülődés, úgyhogy nem is próbálja szóval tartani a lányt, csak kikíséri a pillantása a szándékos vagy természetes vagy a fene tudja, de mindenesetre attraktív csípőringást.*
- Üdv! *viszonozza a köszönést a másnaposság jeleit erősen felsorakoztató férfi felé. Miközben gondosan lejegyzi a rendelést, gondolatban kipillant a csatos üvegbe palackozott sörök szekciójánál lógó kötetre, amit köszönetképp dedikáltak is neki.
A "Lesz egy sör!" főcímet és "Kéréstípusok és -stratégiák Lanawinon, a söntés feletti diskurzusok
korpuszában" alcímet viselő értekezést még pár éve állította össze egy lihanechi gnóm leányzó. Mókásan gyors beszéde és hatalmas okuláréja volt. Mik egy nyáron át strigulázgatott és jegyzetelt neki, ahogy rajta kívül még jó néhány másik csapos is Lanawinszerte. Ebből állt össze végül a kész mű, mely elgondolkodtató meglátásokat sorakoztat fel a fájdalmasan szakmai cirkalmasság ellenére is (mely szakmai cirkalmakat Mik szeme rendszerint csak kényelmesen átugrotta, hogy a többiből egyszerűbb legyen leszűrni a dolog lényegét.)
Konekvenciaként négy fő halmazt határoz meg.
Explicit performatívum: Kérek egy sört! Kérek szépen egy sört! Kérnék (szépen) egy sört!
Lesz egy... : Lesz egy sör. Lesz egy söröm. Lenne egy sör. Lenne egy söröm.
Beágyazott performatívum: Szeretnék kérni egy sört!
Származtatott mód (performatív ige nélkül): Egy sört! Egy sört, légy szíves!
Volt az értekezésnek egy olyan része is, hogy a pult túlfelén állók hogyan vélekednek a vendégek által használt kéréstípusokról és -stratégiákról. Hasonlóan az általános alanyok körében eszkalált értelmező teszt tanulságaihoz, a csaposok körében sem kedvelt formák a lesz egy és a lenne egy; a lenne egy alakot továbbá ez esetben is enyhébbnek, kevésbé direktnek (sőt olykor bizonytalannak) vélték a megkérdezettek. A leggyakoribb, egyben legudvariasabb stratégiának azokat tekintették, melyek a kérésnek megfelelő performatív igével (pl. kérek) vagy annak módosult változatával (pl. szeretnék kérni) történtek. Leírtak továbbá olyan kéréstípusokat is, melyeket korpuszomban nem jegyeztem le, és melyek ugyancsak nem a kérésnek megfelelő performatív igékkel történtek (adj, jöhet, kellene), illetve olyan formákat, mellyel a kérés interrogatívumként hangzott el (mit ajánl? kérhetnék?).
"Alant egy olyan ábrát is mellékelek, melyben az adott kéréstípus direktségi és udvariassági szintjére reflektálok. Elmondható, hogy a kérés egy negatív arculatfenyegető tevékenység. A hallgató arra kényszerül, hogy a beszélő szándékainak vesse alá magát, a beszélő pedig tisztában van vele, hogy kérését nem utasíthatja vissza a hallgató munkahelyi kötelezettsége miatt. A beszélő továbbá a negatív udvariasság különböző stratégiáit alkalmazhatja, például a lesz egy... típusú kéréssel vagy a származtatott móddal (egy sört!). Azonban a beszélő pozitív arculatát is elősegítheti udvariasabb formák alkalmazásával, mint az explicit performatívum (kérek egy...), vagy a beágyazott performatívum típusú kérésstratégiák – melyeket az értelmező tesztelő véletlenszerű alanyok és a pultosok is a legudvariasabb stratégiáknak véltek."
Az elf viszont nem áll meg az "arculatfenyegető tevékenység" rendelésleadási kérésének mezsgyéjén. Mik csak felpillant a jegyzetéből, és villant egy féloldalas vigyort. A doki valószínűleg nem tudhatja, de az anyja többször látta szétgyepált képpel, mint az átlag szülő, de pont ezért eléggé ki is kupálódott hozzá, hogy alaposan fel kelljen kötnie a gatyáját bárkinek, aki ilyet tervezne. Mik ökle kemény, mint a koporsószeg, és ezt már sok-sok bunyóban bizonyította. De annak, hogy nem végezte csúnyán, mint sok hozzá hasonló, lehet valami köze ahhoz is, hogy nem az a forrófejű típus.
Megvonja a vállát, de a félmosoly töretlen marad. Ez annak is betudható, hogy összekombinál valamit a fickó szar kedve és a imént az aranyhajú félvértől kapott ígéret kapcsán.*
- Hozom *mondja, és már indul is, anélkül, hogy bármit felvenne a megjegyzésből.
A rendelés hamarosan érkezik is. Pontosan a vendég kívánsága szerint. Mellé, nem utána, a Wegtoreni dohány pedig egyszerű, de praktikus kis dohányzacskóba kötve.*
- Még valamit?
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-25 19:33:08
Üzenet elküldve: 2023-09-25 19:33:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*A vörös válasza azért meglepi. Nem kell a lányt se félteni. A doki el is vigyorodik.*
-Muszáj leszek kitalálni valamit, hogy kiengeszteljelek. Majd ezen töröm a fejem egész úton.
*A másik távozik a lovához a doki meg próbálkozik némi nyújtózkodással, de nem esik jól a hasának. A hozott feketét az ágy szélén ülve komótosan kiissza és némi nyögdécselés kíséretében feláll. A táskájához megy, átnézi annak tartalmát majd leballag a vendégtérbe. Ha a pultost meglátja akkor egy nem hétköznapi rendelést ad le.*
-Reggelt. Lesz egy Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével*Amiért landol is a pulton 15 arany.* mellé, nem utána hanem mellé ennék egy Kürtőskalácsot*Amihez újabb 8 arany lesz leszámolva a pultra.* és az egész után kéne majd levezetésnek egy adag Wegtoreni dohány.*Amiért még 26 arany lesz a többi mellé odatolva.* Nem semmi. Ha egy vendéged úgy szétverné a fejed, hogy anyád nem ismerne rád, varázsitalok nélkül ennyibe kerülne, hogy ellássalak. Az áraitok túl magasak vagy a pofád ér ilyen keveset? A reggelim megvárom annál az asztalnál.
*Majd a választ meg se várva vigyorogva elsétál leülve az egyik asztalhoz, hogy ott a széken hátradőlve bámulja a plafont.*
*A vörös válasza azért meglepi. Nem kell a lányt se félteni. A doki el is vigyorodik.*
-Muszáj leszek kitalálni valamit, hogy kiengeszteljelek. Majd ezen töröm a fejem egész úton.
*A másik távozik a lovához a doki meg próbálkozik némi nyújtózkodással, de nem esik jól a hasának. A hozott feketét az ágy szélén ülve komótosan kiissza és némi nyögdécselés kíséretében feláll. A táskájához megy, átnézi annak tartalmát majd leballag a vendégtérbe. Ha a pultost meglátja akkor egy nem hétköznapi rendelést ad le.*
-Reggelt. Lesz egy Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével*Amiért landol is a pulton 15 arany.*
mellé, nem utána hanem mellé ennék egy Kürtőskalácsot*Amihez újabb 8 arany lesz leszámolva a pultra.* és az egész után kéne majd levezetésnek egy adag Wegtoreni dohány.*Amiért még 26 arany lesz a többi mellé odatolva.* Nem semmi. Ha egy vendéged úgy szétverné a fejed, hogy anyád nem ismerne rád, varázsitalok nélkül ennyibe kerülne, hogy ellássalak. Az áraitok túl magasak vagy a pofád ér ilyen keveset? A reggelim megvárom annál az asztalnál.*Majd a választ meg se várva vigyorogva elsétál leülve az egyik asztalhoz, hogy ott a széken hátradőlve bámulja a plafont.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-25 15:16:31
Üzenet elküldve: 2023-09-25 15:16:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
- Ugyan, semmiség.
* Feleli mindkettejüknek, és kellemes mosollyal bólint a ház úrnője felé, miközben a szeme sarkából elkapja Yeza sokatmondó mozdulatát. Szemeivel titkon óvatosságra igyekszik inteni a nőt, hogy ugyanmár fogja vissza a fehér máját egy pillanatra, de tényleg csak egyre, legalább amíg megbeszéli a dolgait a Báróval.
Gondolatban hosszasan felsóhajt, de különben mulattatja a dolog. *
- Áh igen, sok boldogságot kívánok a párnak!
* Az udvariasságról nem feledkezik meg, és apró sikernek könyveli el, hogy meginvitálják egy pohárkára. Még ha Caldorcor szavai nem is győzik meg teljesen az érzései helyességéről, ám még nem dőlt el semmi. Valószínű, hogy a másik nem hallott még róla, se jót, se rosszat, vagy ha igen, jól titkolja. Bár Lutah csillagzata már pár éve kellemesen ível felfelé, ezek szerint nem feltétlenül ütötte meg a wegtoreni bárói kör szélét vele. *
- Köszönöm a kedvességet.
* Magában fintorogva megállapítja, hogy gyorsan és tényszerűen "helyre lett kezelve". Nem kenyere a fül-és farokbehúzás, de ha az üzlet és az előremenetel megkívánja, önként dalolva, csábosan kacsintgatva bárki alá odafekszik. Még mindig.
Vajon hány évnek, évtizednek kell még leperegnie ahhoz, hogy elhagyhassa ezt? Ha jól sáfárkodik a szívességeivel, talán már nem olyan sok.
Elveszi a poharat és mosolyogva megemeli a pár felé. *
~ Vigyázzni kell ezzel a Caldorcorral. ~
* Aki ilyen könnyedén tart veszélyes nőstényeket pórázon, mint Yeza, attól van mit tanulnia...
Apropó, Yeza. *
- Hogy?
* Emelkedik meg fél szemöldöke a nő kérdésére. Néhány töredékmásodpercig pislog csak, mire leesik neki, hogy a fegyverére céloz. Hát persze, legutóbb nem láthatta nála az ostort, saját mulatságára azért mégsem cipel fegyvert. *
- Természetesen. Parancsoljon a kisasszony.
* Leakasztja az övéről a szorosan összetekert korbácsot és átnyújtja. Nem a kedvenc fegyvere, de praktikus tud lenni az útonállóktól hemzsegő karavánutakon. Még a lováról sem kell leszállnia hozzá és bárki gyorsan tud vele pontosan célozni, komolyabb képességek nélkül is. *
- Igazán jól áll a hölgynek.
* Duruzsolja és álságosan lesütött szemmel belemosolyog a poharába. Ennyi kitekintést megenged magának, majd teljes figyelmét a Báróra tereli vissza. *
//A mézeshetek elteltével//
- Ugyan, semmiség.
* Feleli mindkettejüknek, és kellemes mosollyal bólint a ház úrnője felé, miközben a szeme sarkából elkapja Yeza sokatmondó mozdulatát. Szemeivel titkon óvatosságra igyekszik inteni a nőt, hogy ugyanmár fogja vissza a fehér máját egy pillanatra, de tényleg csak egyre, legalább amíg megbeszéli a dolgait a Báróval.
Gondolatban hosszasan felsóhajt, de különben mulattatja a dolog. *
- Áh igen, sok boldogságot kívánok a párnak!
* Az udvariasságról nem feledkezik meg, és apró sikernek könyveli el, hogy meginvitálják egy pohárkára. Még ha Caldorcor szavai nem is győzik meg teljesen az érzései helyességéről, ám még nem dőlt el semmi. Valószínű, hogy a másik nem hallott még róla, se jót, se rosszat, vagy ha igen, jól titkolja. Bár Lutah csillagzata már pár éve kellemesen ível felfelé, ezek szerint nem feltétlenül ütötte meg a wegtoreni bárói kör szélét vele. *
- Köszönöm a kedvességet.
* Magában fintorogva megállapítja, hogy gyorsan és tényszerűen "helyre lett kezelve". Nem kenyere a fül-és farokbehúzás, de ha az üzlet és az előremenetel megkívánja, önként dalolva, csábosan kacsintgatva bárki alá odafekszik. Még mindig.
Vajon hány évnek, évtizednek kell még leperegnie ahhoz, hogy elhagyhassa ezt? Ha jól sáfárkodik a szívességeivel, talán már nem olyan sok.
Elveszi a poharat és mosolyogva megemeli a pár felé. *
~ Vigyázzni kell ezzel a Caldorcorral. ~
* Aki ilyen könnyedén tart veszélyes nőstényeket pórázon, mint Yeza, attól van mit tanulnia...
Apropó, Yeza. *
- Hogy?
* Emelkedik meg fél szemöldöke a nő kérdésére. Néhány töredékmásodpercig pislog csak, mire leesik neki, hogy a fegyverére céloz. Hát persze, legutóbb nem láthatta nála az ostort, saját mulatságára azért mégsem cipel fegyvert. *
- Természetesen. Parancsoljon a kisasszony.
* Leakasztja az övéről a szorosan összetekert korbácsot és átnyújtja. Nem a kedvenc fegyvere, de praktikus tud lenni az útonállóktól hemzsegő karavánutakon. Még a lováról sem kell leszállnia hozzá és bárki gyorsan tud vele pontosan célozni, komolyabb képességek nélkül is. *
- Igazán jól áll a hölgynek.
* Duruzsolja és álságosan lesütött szemmel belemosolyog a poharába. Ennyi kitekintést megenged magának, majd teljes figyelmét a Báróra tereli vissza. *
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-25 10:16:06
Üzenet elküldve: 2023-09-25 10:16:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Kétségtelen, ez a kecske elég régóta káposzta nélkül tengette a napjait, ő meg kihozta a kenelből káposztaszezon idején. Azért remélte, hogy a teljes öltözet lohaszt a Doki kezdeményezőkedvén, talán egy légypiszoknyit használt is.*
- Féltékeny? Meglehet. *Vágra rá rögvest egy ravasz mosolyt húzva a szájára.*
- Most pedig szépen meg is sértettél, mondanám, hogy ezért nincs reggeli, helyette jól elfenekellek, de látom, hogy nagyon rádférne már az evés. Nincs mit tenni. *Tája szét a kezeit tehetetlenűl, majd a zsákjáért lép és feldobja a hátára.*
- Én kimegyek az istállóba és előkészítem a lovat, amíg eszel. Odakinn találkozunk. *Hagyja meg a férfinek és int, hogy ő már itt sincsen, nehogy még visszarántsa hirtelen feltörő lelkesedéssel. A pulthoz visz az első útja, hogy Mikarr Mar Mair [KKK] elé számoljon 10 aranyat a ló ellátásáért na meg a két szép szeméért.*
- Kimegyek a lovamhoz és előkészítem az útra. A szoba, mikor lejöttem hányásmentes terület volt. Az barátom pedig jön mindjárt reggelizni, aztán indulunk is. Vgyázz magadra, mert visszafele benézek még. Szervusz. *Mondja lágy hangon, fürkésző tekintettel, majd nem is tétovázik többet, bár le merné fogadni, hogy a Doki nem osztja az izgatott lelkesedését. Odakinn átkeféli a lovat, hiszen az arany sörényhez a lovászfiú fél is hozzányúlni, nehogy letörjön. Meg is mosolyogja a dolgot, de a reakció már meg sem lepi.*
*Kétségtelen, ez a kecske elég régóta káposzta nélkül tengette a napjait, ő meg kihozta a kenelből káposztaszezon idején. Azért remélte, hogy a teljes öltözet lohaszt a Doki kezdeményezőkedvén, talán egy légypiszoknyit használt is.*
- Féltékeny? Meglehet. *Vágra rá rögvest egy ravasz mosolyt húzva a szájára.*
- Most pedig szépen meg is sértettél, mondanám, hogy ezért nincs reggeli, helyette jól elfenekellek, de látom, hogy nagyon rádférne már az evés. Nincs mit tenni. *Tája szét a kezeit tehetetlenűl, majd a zsákjáért lép és feldobja a hátára.*
- Én kimegyek az istállóba és előkészítem a lovat, amíg eszel. Odakinn találkozunk. *Hagyja meg a férfinek és int, hogy ő már itt sincsen, nehogy még visszarántsa hirtelen feltörő lelkesedéssel. A pulthoz visz az első útja, hogy Mikarr Mar Mair [KKK] elé számoljon 10 aranyat a ló ellátásáért na meg a két szép szeméért.
*- Kimegyek a lovamhoz és előkészítem az útra. A szoba, mikor lejöttem hányásmentes terület volt. Az barátom pedig jön mindjárt reggelizni, aztán indulunk is. Vgyázz magadra, mert visszafele benézek még. Szervusz. *Mondja lágy hangon, fürkésző tekintettel, majd nem is tétovázik többet, bár le merné fogadni, hogy a Doki nem osztja az izgatott lelkesedését. Odakinn átkeféli a lovat, hiszen az arany sörényhez a lovászfiú fél is hozzányúlni, nehogy letörjön. Meg is mosolyogja a dolgot, de a reakció már meg sem lepi.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-24 19:43:03
Üzenet elküldve: 2023-09-24 19:43:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél //
*Hogy azon tudását is igénybe venné a másik az nem zavarja a dokit. Jelenleg igencsak kezesnek tűnik.*
-Bármikor.
*És bár a doki az eddigiek alapján biztos volt a dolgában a vörös ismét igyekszik kicsúszni a karjai körül. A kapott kérdéstől a férfi nem jön zavarba. A legbehízelgőbb mosolyával válaszol.*
-Melletted nem bírok magammal.
*Majd érkeznek a nyersebb megjegyzések, de a férfiról azok is lepattannak. Ennek ellenére már visszaszól.*
-Oh, vigyázz mit mondasz mert úgy hangzik mintha féltékeny lennél.
*Mosolyog a lányra pimaszul. Persze hagyja felkelni a másikat aki egyértelművé teszi, hogy nem lesz itt semmi. Sőt, indulna. Az elf vállat ránt az utolsó felé intézett kérdésre.*
-Miután megittam és ettem is felőlem mehetünk.
*Nem tervez semmi mást. Nem bálba mennek hanem a kikötőbe. Nem érzi okát, hogy megfésülködjön, arcot mosson vagy valami. Ha tegnap nem segítette le a vörös róla akkor még a cipőjét se kell felvennie mert az is a lábán van. Amúgy őszintén szólva nem lepte annyira meg az elutasítás. Kicsit ezt is várta. Most ugyanis tényleg csak a szája volt nagy. Ha a nő komolyabban nekiesik akkor az izomláz miatt nem lett volna olyan kellemes a dolog, de a büszkesége megkövetelte, hogy bepróbálkozzon és fenntartsa az álcát, hogy neki nem számít egy görbe este és mindig kapható. Bár meg kell hagyni tényleg csúnyán le lett koppintva.*
*Hogy azon tudását is igénybe venné a másik az nem zavarja a dokit. Jelenleg igencsak kezesnek tűnik.*
-Bármikor.
*És bár a doki az eddigiek alapján biztos volt a dolgában a vörös ismét igyekszik kicsúszni a karjai körül. A kapott kérdéstől a férfi nem jön zavarba. A legbehízelgőbb mosolyával válaszol.*
-Melletted nem bírok magammal.
*Majd érkeznek a nyersebb megjegyzések, de a férfiról azok is lepattannak. Ennek ellenére már visszaszól.*
-Oh, vigyázz mit mondasz mert úgy hangzik mintha féltékeny lennél.
*Mosolyog a lányra pimaszul. Persze hagyja felkelni a másikat aki egyértelművé teszi, hogy nem lesz itt semmi. Sőt, indulna. Az elf vállat ránt az utolsó felé intézett kérdésre.*
-Miután megittam és ettem is felőlem mehetünk.
*Nem tervez semmi mást. Nem bálba mennek hanem a kikötőbe. Nem érzi okát, hogy megfésülködjön, arcot mosson vagy valami. Ha tegnap nem segítette le a vörös róla akkor még a cipőjét se kell felvennie mert az is a lábán van. Amúgy őszintén szólva nem lepte annyira meg az elutasítás. Kicsit ezt is várta. Most ugyanis tényleg csak a szája volt nagy. Ha a nő komolyabban nekiesik akkor az izomláz miatt nem lett volna olyan kellemes a dolog, de a büszkesége megkövetelte, hogy bepróbálkozzon és fenntartsa az álcát, hogy neki nem számít egy görbe este és mindig kapható. Bár meg kell hagyni tényleg csúnyán le lett koppintva.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-24 16:08:57
Üzenet elküldve: 2023-09-24 16:08:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Az igricet megszólító férfi különlegesen fejlett gyorsaságról és ügyességről tesz tanúbizonyságot, amikor az őt eltaláló, sebesen repülő dugót elkapja. Bár az is igaz, hogy a találat sokat szelídített a sebességén. A báró elismerő szájhúzással reagál a produkcióra mielőtt megszólalna.*
- Valóban az. *Feleli a habzó bor évjáratára tett megállapításra reagálva.*
- Nem hinném, hogy a károkozás volt a motivációjuk, de remélem, nem sértettem meg. *Válaszolja Lutahnak mosolyogva. A felelősséget magára vállalja, hisz a saját házában, fogadójában történt a baleset, s bár nem ő maga okozta, őt terheli.
Mivel a fickót nézi, nem kerülheti el a figyelmét a nem is olyan rejtett szájmozdulat, amikor Lutah a vörösre néz. Megfordul benne, hogy ezek ketten ismerik egymást, régről vagy nem is olyan régről, de egyelőre nem mutatja jelét, hogy bármit is észrevett volna. Csak annyit tesz, hogy fejével a vörös felé fordul, hogy láthassa reakcióját.
Amikor Aenaere nézett a katasztrofálisan sikerült palackbontás után, elkapja a csúnya pillantást, amit felé küld és egy "szeretlek" mosollyal válaszol. Ám az igric szája széle semmikor sem ráng, így felesége rajta nem láthat semmi furcsát. Újabb nonverbális kommunikáció kezdődik közöttük a fennálló helyzettel kapcsolatban. Lutahot is invitálják-e a koccintásra.
Nincs tisztában azzal, mennyire lelombozza Yezát azzal, hogy nem sikongat mint egy szűzlány, de szerencséjére a kirepülő dugó alkarnyira kerülte el őt és a wegtoreninek látszó nyikhajt is csak a mellkasán találta el. A vörös azonban jól keveri kártyáit, az igric lemarad a nemes körökbe egyáltalán nem illő mozdulatról az ujjaival és talán a pillantása sem regél bosszúról.
Yeza megoldani látszik a kialakult helyzetet, amikor négy poharat állít a pultra. A báró sárga tekintete végigsiklik rajtuk, majd megállapodik Aenae-én. A vörös ugyan a poharak mellett szóval is meghívja a koccintásra Lutahot, de a végső döntést, nagyon okosan téve, az igricre hagyja. A báró megengedőn bólint a töltésre, majd visszafordul az őt újra megszólító fickó felé.*
- Mint látod, épp "zavarsz valamiben", de megtisztelnél, ha koccintanál velem esküvőmre és arám egészségére. *Csípőből letegezi a másikat, nyoma sincs hangjában zavarnak. Idősebb és tapasztaltabb, mint a csikasz, határozottan döntött a könnyebb formula mellett, de nem kínálja fel ezt a lehetőséget Lutahnak is. Mindemellett bár szavai akár sértők is lehetnek, a sárga pillantásban villódzó derű mutatja, csak tréfál.*
- Gyere, igyál velünk, aztán beszélhetünk üzletről. *Teszi még hozzá, ahogy oldalt fordulva felvesz egy habzóborral töltött poharat, hogy Lutah felé nyújtsa.*
//A mézeshetek elteltével//
*Az igricet megszólító férfi különlegesen fejlett gyorsaságról és ügyességről tesz tanúbizonyságot, amikor az őt eltaláló, sebesen repülő dugót elkapja. Bár az is igaz, hogy a találat sokat szelídített a sebességén. A báró elismerő szájhúzással reagál a produkcióra mielőtt megszólalna.*
- Valóban az. *Feleli a habzó bor évjáratára tett megállapításra reagálva.*
- Nem hinném, hogy a károkozás volt a motivációjuk, de remélem, nem sértettem meg. *Válaszolja Lutahnak mosolyogva. A felelősséget magára vállalja, hisz a saját házában, fogadójában történt a baleset, s bár nem ő maga okozta, őt terheli.
Mivel a fickót nézi, nem kerülheti el a figyelmét a nem is olyan rejtett szájmozdulat, amikor Lutah a vörösre néz. Megfordul benne, hogy ezek ketten ismerik egymást, régről vagy nem is olyan régről, de egyelőre nem mutatja jelét, hogy bármit is észrevett volna. Csak annyit tesz, hogy fejével a vörös felé fordul, hogy láthassa reakcióját.
Amikor Aenaere nézett a katasztrofálisan sikerült palackbontás után, elkapja a csúnya pillantást, amit felé küld és egy "szeretlek" mosollyal válaszol. Ám az igric szája széle semmikor sem ráng, így felesége rajta nem láthat semmi furcsát. Újabb nonverbális kommunikáció kezdődik közöttük a fennálló helyzettel kapcsolatban. Lutahot is invitálják-e a koccintásra.
Nincs tisztában azzal, mennyire lelombozza Yezát azzal, hogy nem sikongat mint egy szűzlány, de szerencséjére a kirepülő dugó alkarnyira kerülte el őt és a wegtoreninek látszó nyikhajt is csak a mellkasán találta el. A vörös azonban jól keveri kártyáit, az igric lemarad a nemes körökbe egyáltalán nem illő mozdulatról az ujjaival és talán a pillantása sem regél bosszúról.
Yeza megoldani látszik a kialakult helyzetet, amikor négy poharat állít a pultra. A báró sárga tekintete végigsiklik rajtuk, majd megállapodik Aenae-én. A vörös ugyan a poharak mellett szóval is meghívja a koccintásra Lutahot, de a végső döntést, nagyon okosan téve, az igricre hagyja. A báró megengedőn bólint a töltésre, majd visszafordul az őt újra megszólító fickó felé.*
- Mint látod, épp "zavarsz valamiben", de megtisztelnél, ha koccintanál velem esküvőmre és arám egészségére. *Csípőből letegezi a másikat, nyoma sincs hangjában zavarnak. Idősebb és tapasztaltabb, mint a csikasz, határozottan döntött a könnyebb formula mellett, de nem kínálja fel ezt a lehetőséget Lutahnak is. Mindemellett bár szavai akár sértők is lehetnek, a sárga pillantásban villódzó derű mutatja, csak tréfál.*
- Gyere, igyál velünk, aztán beszélhetünk üzletről. *Teszi még hozzá, ahogy oldalt fordulva felvesz egy habzóborral töltött poharat, hogy Lutah felé nyújtsa.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-24 07:18:06
Üzenet elküldve: 2023-09-24 07:18:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amint a szakmai közölnivaló elfogy, bizony az elf simulékonyabb lesz, mint egy vászoning az esőben.*
- Ezt jó hallani, akkor igénybe is venném ezt a tudásodat hamarosan. *Egy óvatos mozdulattal a kezei felsimítanak a férfi mellkasáról a válláig, majd lassan tolná el magától, hogy legalább a szemeibe tudjon nézni.*
- Túlságosan is elkényeztettelek, mert ma nem erről fog szólni a nap, ugye tudod? Azt hittem tegnap este kikurváztad magad. *Szegezi neki, miközben szemtelenül méregeti a másikat ágyéktájban, bár csak húzni akarja az elfet ezzel.*
- Nem voltál elégedett drága? Remélem nem hagytál ott sokat. *Kelne fel az ágy széléről.*
- Nem- nem. Itt nincsenek érdekesebb dolgok, tudod, ez már be van csomagolva és indulásra kész. *Pillant célzólag le magára és a ruházatára.*
- Neked mennyi idő elkészülni?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amint a szakmai közölnivaló elfogy, bizony az elf simulékonyabb lesz, mint egy vászoning az esőben.*
- Ezt jó hallani, akkor igénybe is venném ezt a tudásodat hamarosan. *Egy óvatos mozdulattal a kezei felsimítanak a férfi mellkasáról a válláig, majd lassan tolná el magától, hogy legalább a szemeibe tudjon nézni.*
- Túlságosan is elkényeztettelek, mert ma nem erről fog szólni a nap, ugye tudod? Azt hittem tegnap este kikurváztad magad. *Szegezi neki, miközben szemtelenül méregeti a másikat ágyéktájban, bár csak húzni akarja az elfet ezzel.*
- Nem voltál elégedett drága? Remélem nem hagytál ott sokat. *Kelne fel az ágy széléről.*
- Nem- nem. Itt nincsenek érdekesebb dolgok, tudod, ez már be van csomagolva és indulásra kész. *Pillant célzólag le magára és a ruházatára.*
- Neked mennyi idő elkészülni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659