Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 341 (6801. - 6820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6820. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-07 20:18:58
Üzenet elküldve: 2023-10-07 20:18:58
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
- Természetesen *bólint a tálca kapcsán, és már intézkedik is. Fel is pakolja a kupicákat, de nem tudja nem észrevenni a lány kókadt hangulatát. "Szomorú, mint egy magányos ház az erdő közepén." Jellemezné az egyik klasszikus hőseposz strófája.*
- Ha keresnének, szólni fogok *mosolyodik biztató derűvel, aztán a kupicák mellé odateszi a tálka dióbelet is. Bár szíve szerint ördögvigyort csapna oda grátisz, de azért biztos szíjat hasítanának a hátából.* - Jobb a búfelejtő mellé enni is valamit, mert könnyen kikezdi a szállását.
*Nem jó egy kocsmában orrukat lógató vendégeket látni. Akkor se, ha azok is isznak rendesen. Mik mindig jobban szerette még a nagy hangon gajdolókat is. Több a baj velük, mint a poharuk fölé görnyedő búsongókkal, de mégis csak az életet hirdetik.
A tündér szerencsére jobb belátásra tér pálinkaügyben és átnyergel a teára, ami nagyon üdvös fejlemény.*
- Ö...*Mik szemöldöke felszalad a homloka közepére, aztán csak megadón felemeli a kezét* - Jó, ötöt! *bólint nagyot, leginkább magának, hogy magában felmondja a leckét: nem az ő dolga.* - Máris.
*Egy kis időre eltűnik a konyha ajtaja mögött, aztán érkezik is a tea egy barna mázas kancsóban. Mellette csésze, kiskanál, méz és egy fél citrom is. Valamint egy külön tányérra felhalmozva az öt darab tepertős pogácsa, aminek minden darabja magában kitöltené a tündér egész nyitott tenyerét.*
- Parancsolj. *Igazít egyet a pogácsás tányéron, amely szögből, ha lehet, még nagyobbnak tűnik a kupac. ~Tavaszig meg is van az elemózsia, apróság.~ ~Az egész famíliának.~ Elrágja a szájáról a kikívánkozó nevetést, mert a tündér jóformán ki se látszik a pogácsahalom mögül.* - Biztos elég lesz?
- Természetesen *bólint a tálca kapcsán, és már intézkedik is. Fel is pakolja a kupicákat, de nem tudja nem észrevenni a lány kókadt hangulatát. "Szomorú, mint egy magányos ház az erdő közepén." Jellemezné az egyik klasszikus hőseposz strófája.*
- Ha keresnének, szólni fogok *mosolyodik biztató derűvel, aztán a kupicák mellé odateszi a tálka dióbelet is. Bár szíve szerint ördögvigyort csapna oda grátisz, de azért biztos szíjat hasítanának a hátából.* - Jobb a búfelejtő mellé enni is valamit, mert könnyen kikezdi a szállását.
*Nem jó egy kocsmában orrukat lógató vendégeket látni. Akkor se, ha azok is isznak rendesen. Mik mindig jobban szerette még a nagy hangon gajdolókat is. Több a baj velük, mint a poharuk fölé görnyedő búsongókkal, de mégis csak az életet hirdetik.
A tündér szerencsére jobb belátásra tér pálinkaügyben és átnyergel a teára, ami nagyon üdvös fejlemény.*
- Ö...*Mik szemöldöke felszalad a homloka közepére, aztán csak megadón felemeli a kezét* - Jó, ötöt! *bólint nagyot, leginkább magának, hogy magában felmondja a leckét: nem az ő dolga.* - Máris.
*Egy kis időre eltűnik a konyha ajtaja mögött, aztán érkezik is a tea egy barna mázas kancsóban. Mellette csésze, kiskanál, méz és egy fél citrom is. Valamint egy külön tányérra felhalmozva az öt darab tepertős pogácsa, aminek minden darabja magában kitöltené a tündér egész nyitott tenyerét.*
- Parancsolj. *Igazít egyet a pogácsás tányéron, amely szögből, ha lehet, még nagyobbnak tűnik a kupac. ~Tavaszig meg is van az elemózsia, apróság.~ ~Az egész famíliának.~ Elrágja a szájáról a kikívánkozó nevetést, mert a tündér jóformán ki se látszik a pogácsahalom mögül.* - Biztos elég lesz?
6819. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-06 20:13:41
Üzenet elküldve: 2023-10-06 20:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*A báró senkit sem szeretne megijeszteni, főleg nem leendő üzlettársakat vagy beosztottakat. Egyelőre nem tudja még, hogy hova sorolja Lutahot. A wegtoreniek nagy része - és úgy gondolja, a vörös fickó is ezek közé a wegtoreniek közé tartozik - nem szeret alárendelt lenni. Annak idején az igric is ehhez hasonló reményekkel érkezett Artheniorba és lám, milyen magasra vitték az istenek a dolgát. Yezát sikerült maga mellé állítania, de őt is csak szerencsével és tervezéssel. Persze a vörös lányban többet lát, mint beosztottat, sokkal inkább szövetségese és támasza a Kereskedőháznak. Nem beszélve arról az apróságról, hogy azon a borzalmas éjszakán megmentette Aenae, mostani felesége életét.
Hagyja, hogy Lutah és Yeza lerendezzék egymás közt a csörtéjüket, feltételez ismeretséget közöttük, de úgy véli, egyelőre nem kíváncsi részletekre. Emellett Yeza Aenaevel is elsugdolózik, amit ugyancsak meghagy nekik és nem hívja fel a figyelmüket arra, hogy társaságban ezt tenni illetlenség.
A habzó bor felett gyorsan átlépnek, nem is fontos, kié az érdem, bár Yezának is volna hozzáfűzni valója, bár végül mégsem szól közbe. Ami nála elég fura, de egyelőre nem tulajdonít neki érdemet. Ám arra már felfigyel, amikor Aenae megjegyzi, Lutah akár modellt is állhatna egy aktjához. Az csak hab a tortán, amikor Yeza aztán mindenféle lekötözést kezd emlegetni, hogy Lutah veszteg maradjon. Nem néz feleségére, hanem a vörös férfit figyeli rezignáltan, mintha csak azt várná, mikor mennek végre el a megbeszélt fürdőre. Arra kíváncsi, hogy Lutah hogyan viseli majd azt, hogy a két lány ilyen nyíltan élcelődésük céltáblájává teszik. Bár azt sejti, nem ez az első ilyen eset a fickó életében. Olyannak tűnik, aki ennél arcpirongatóbb dolgot is végighallgatott már. Mindemellett valóban ismeri Aenae vonzódását a szénceruzához és a meztelen testekhez. Számos alkalommal állt már maga is modellt neki, féltékenységben pedig nem szenved. Tudja, hogy kedvese vonzódása a pőre férfiakhoz pusztán művészi.*
- Reméltem. *Válaszolja a vörösnek, amikor biztosítja, hogy nem a fogadóban kívánja kipróbálni az ostort.
Mielőtt elindulnának Aenae az igrichez lép, visszafogott csókkal búcsúzva tőle arra a rövid időre is, míg Lutah-val megbeszélik az üzletet. Mosolyogva viszonozza a csókot és addig nézne utána, amikor Yeza is mellé lép. Akár meg is lepődhetne a félreérthető mozdulattól, de gyorsan rájön, hogy a vörös nem csókkal búcsúzna, ahogy arája tette, hanem súgni kíván valamit. Félrenéz, mindez jelezheti az őt figyelők számára, hogy minden figyelmével a csak számára hallható szavakra koncentrál, majd egy apró bólintás nélkül engedné útjukra a lányokat, hadd menjenek dolgukra.
Amikor aztán kettesben maradnak és Lutah nagy lendülettel belekezdene, feltartott kézzel fojtja belé a szót.*
- Várj még. *Könnyed mozdulattal leszáll a magasított székről, amely a pult előtt áll, majd komótosan besétál a söntés mögé, hogy két talpas, öblös kritálypoharat vegyen elő onnan és megmarkolja egy vörös viaszpecséttel lezár, sötét, formás üveg nyakát.*
- Gyere, üljünk le kényelmesen. *Int Lutahnak, majd megkerülve a pultot, a kandalló előtt álló két fotelhez megy, ahol leül az egyikbe, majd a másikban helyet kínál a férfinek is. A palackot a két fotel közötti alacsony asztalra teszi, feltöri a pecsétet, gondosan kinyitja az üveget, majd tölt előbb Lutahnak, majd magának is az olajos, fűszeres illatú italból. Felveszi saját poharát, beleillatol a pohárba.*
- Hm, vanília és mazsola, mindig az otthont juttatja eszembe ez a rum. *Mondja szentimentálisan.*
- Tehát kereskedő vagy és sok mindennel foglalkozol, aki szeretné megvetni a lábát Artheniorban. *Szavalja vissza a korábban hallottakat szinte szó szerint. Ha a férfi folytatja, immár megszakítás nélkül végighallgatja, olykor poharába iszik, aprókat bólint értőn. Az elsőre kiderült már Lutahról, hogy van vér a pucájában, ambiciózus és akinek hajója van, érti is a dolgát, persze messziről jött wegtoreni azt mond, amit akar.*
- Mielőtt mélyebben belemennénk, *Kezd bele és sárga tekintete a pohár pereme felett a másikét fürkészi.*
- Mit lássak benned, vetély- vagy üzlettársat? Vagy beállnál a Kereskedőház tagjai közé? *Az utóbbit kevésbé tartja elképzelhetőnek.*
- A Kereskedőháznak most nincs a városban konkurenciája, senkinek nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem, megérted, ha ezen nem szívesen változtatnék. *Teszi hozzá, majd újra belekortyol a rumba és megengedőn int, hogy Lutah bátran kezdjen bele a válaszba.*
//A mézeshetek elteltével//
*A báró senkit sem szeretne megijeszteni, főleg nem leendő üzlettársakat vagy beosztottakat. Egyelőre nem tudja még, hogy hova sorolja Lutahot. A wegtoreniek nagy része - és úgy gondolja, a vörös fickó is ezek közé a wegtoreniek közé tartozik - nem szeret alárendelt lenni. Annak idején az igric is ehhez hasonló reményekkel érkezett Artheniorba és lám, milyen magasra vitték az istenek a dolgát. Yezát sikerült maga mellé állítania, de őt is csak szerencsével és tervezéssel. Persze a vörös lányban többet lát, mint beosztottat, sokkal inkább szövetségese és támasza a Kereskedőháznak. Nem beszélve arról az apróságról, hogy azon a borzalmas éjszakán megmentette Aenae, mostani felesége életét.
Hagyja, hogy Lutah és Yeza lerendezzék egymás közt a csörtéjüket, feltételez ismeretséget közöttük, de úgy véli, egyelőre nem kíváncsi részletekre. Emellett Yeza Aenaevel is elsugdolózik, amit ugyancsak meghagy nekik és nem hívja fel a figyelmüket arra, hogy társaságban ezt tenni illetlenség.
A habzó bor felett gyorsan átlépnek, nem is fontos, kié az érdem, bár Yezának is volna hozzáfűzni valója, bár végül mégsem szól közbe. Ami nála elég fura, de egyelőre nem tulajdonít neki érdemet. Ám arra már felfigyel, amikor Aenae megjegyzi, Lutah akár modellt is állhatna egy aktjához. Az csak hab a tortán, amikor Yeza aztán mindenféle lekötözést kezd emlegetni, hogy Lutah veszteg maradjon. Nem néz feleségére, hanem a vörös férfit figyeli rezignáltan, mintha csak azt várná, mikor mennek végre el a megbeszélt fürdőre. Arra kíváncsi, hogy Lutah hogyan viseli majd azt, hogy a két lány ilyen nyíltan élcelődésük céltáblájává teszik. Bár azt sejti, nem ez az első ilyen eset a fickó életében. Olyannak tűnik, aki ennél arcpirongatóbb dolgot is végighallgatott már. Mindemellett valóban ismeri Aenae vonzódását a szénceruzához és a meztelen testekhez. Számos alkalommal állt már maga is modellt neki, féltékenységben pedig nem szenved. Tudja, hogy kedvese vonzódása a pőre férfiakhoz pusztán művészi.*
- Reméltem. *Válaszolja a vörösnek, amikor biztosítja, hogy nem a fogadóban kívánja kipróbálni az ostort.
Mielőtt elindulnának Aenae az igrichez lép, visszafogott csókkal búcsúzva tőle arra a rövid időre is, míg Lutah-val megbeszélik az üzletet. Mosolyogva viszonozza a csókot és addig nézne utána, amikor Yeza is mellé lép. Akár meg is lepődhetne a félreérthető mozdulattól, de gyorsan rájön, hogy a vörös nem csókkal búcsúzna, ahogy arája tette, hanem súgni kíván valamit. Félrenéz, mindez jelezheti az őt figyelők számára, hogy minden figyelmével a csak számára hallható szavakra koncentrál, majd egy apró bólintás nélkül engedné útjukra a lányokat, hadd menjenek dolgukra.
Amikor aztán kettesben maradnak és Lutah nagy lendülettel belekezdene, feltartott kézzel fojtja belé a szót.*
- Várj még. *Könnyed mozdulattal leszáll a magasított székről, amely a pult előtt áll, majd komótosan besétál a söntés mögé, hogy két talpas, öblös kritálypoharat vegyen elő onnan és megmarkolja egy vörös viaszpecséttel lezár, sötét, formás üveg nyakát.*
- Gyere, üljünk le kényelmesen. *Int Lutahnak, majd megkerülve a pultot, a kandalló előtt álló két fotelhez megy, ahol leül az egyikbe, majd a másikban helyet kínál a férfinek is. A palackot a két fotel közötti alacsony asztalra teszi, feltöri a pecsétet, gondosan kinyitja az üveget, majd tölt előbb Lutahnak, majd magának is az olajos, fűszeres illatú italból. Felveszi saját poharát, beleillatol a pohárba.*
- Hm, vanília és mazsola, mindig az otthont juttatja eszembe ez a rum. *Mondja szentimentálisan.*
- Tehát kereskedő vagy és sok mindennel foglalkozol, aki szeretné megvetni a lábát Artheniorban. *Szavalja vissza a korábban hallottakat szinte szó szerint. Ha a férfi folytatja, immár megszakítás nélkül végighallgatja, olykor poharába iszik, aprókat bólint értőn. Az elsőre kiderült már Lutahról, hogy van vér a pucájában, ambiciózus és akinek hajója van, érti is a dolgát, persze messziről jött wegtoreni azt mond, amit akar.*
- Mielőtt mélyebben belemennénk, *Kezd bele és sárga tekintete a pohár pereme felett a másikét fürkészi.*
- Mit lássak benned, vetély- vagy üzlettársat? Vagy beállnál a Kereskedőház tagjai közé? *Az utóbbit kevésbé tartja elképzelhetőnek.*
- A Kereskedőháznak most nincs a városban konkurenciája, senkinek nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem, megérted, ha ezen nem szívesen változtatnék. *Teszi hozzá, majd újra belekortyol a rumba és megengedőn int, hogy Lutah bátran kezdjen bele a válaszba.*
6818. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-06 11:36:51
Üzenet elküldve: 2023-10-06 11:36:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*Nézi, ahogy egymás után töltődnek a kupicák az alkohollal jól megáldott folyadékkal. Amint a férfi kész, nyúl az első után és ledönti. Épp egy mézes az, amit a kezébe vesz és lendületesen útjára ereszt, de látszik az arcán, hogy valóban nincsen hozzászokva. Elfintorodik, még köhécsel is párat, ahogy a szemei könnybelábadnak az erős italtól.*
- Igazán... jó. *Jegyzi meg kicsit krákogva, mert a hangszálait is megmarta az erős folyadék. De kettőt nyel rá és már semmi baja sincsen. Közben a kísérő dolga is tisztázódik, amire bocsánatkérő tekintettel emeli az egyik kezét a szája elé, halkítva a hangján ismételten.*
- Ne haragudj, nem tudtam, félreértés volt. Valóban semmi jele annak, hogy ez még így lenne. *Közben érkezik a tündér is és megvitatják a pálinka dolgát.*
- Természetesen semmi baj, csak meglepődtem, mert az imént még nem vettelek észre, ha nem haragszol meg érte. *Valóban, neki is erős volt, de ezt most nem köti senki orrára, aki eddig nem vette észre a nyilvánvalót. Kedvesen elmosolyodik.*
- Köszönöm szépen. *Közben egy bemutatkozás is elhangzik, amit ő is viszonoz.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok. Nagyon örvendek. *Már nyújtaná is a kezét, de végül abba marad a mozdulat, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a tündért, hogy a kettejük keze közötti különbséget nézegesse. Tudja, hogy az ilyen apróbb teremtényeknél a méretük mindig sarkalatos pontnak számít.*
- Nem vagy tolakodó kedvesem, de sajnos ma csak ezeknek a poharaknak a társaságára vágyom leginkább és egy puha ágyra. Hosszú volt és kiábrándító. *Majd Mikhez szól.*
- Kaphatok egy tálcát a poharakhoz? A szobámban innám meg a maradékot. Esetleg előfordulhat... *Említi meg, de a közepén jut eszébe, hogy vajmi kevés az esély rá, hogy most fog hirtelen előtűnni Soreyl és fel is keresi őt a meghagyott helyen.*
- Nem, valószínű senki sem fog keresni. *Helyesbíti magát egy lehangolt mosollyal, majd ha megkapja a tálcát, magához veszi a táskáját és elköszön.*
- További szép napot kívánok. *Biccent udvariasan, majd megy a szobába, karöltve a tálcával, amelyen a három megmaradt, csupán hallgatóságnak szánt kupica várja elkerülhetetlen sorsát.*
*Nézi, ahogy egymás után töltődnek a kupicák az alkohollal jól megáldott folyadékkal. Amint a férfi kész, nyúl az első után és ledönti. Épp egy mézes az, amit a kezébe vesz és lendületesen útjára ereszt, de látszik az arcán, hogy valóban nincsen hozzászokva. Elfintorodik, még köhécsel is párat, ahogy a szemei könnybelábadnak az erős italtól.*
- Igazán... jó. *Jegyzi meg kicsit krákogva, mert a hangszálait is megmarta az erős folyadék. De kettőt nyel rá és már semmi baja sincsen. Közben a kísérő dolga is tisztázódik, amire bocsánatkérő tekintettel emeli az egyik kezét a szája elé, halkítva a hangján ismételten.*
- Ne haragudj, nem tudtam, félreértés volt. Valóban semmi jele annak, hogy ez még így lenne. *Közben érkezik a tündér is és megvitatják a pálinka dolgát.*
- Természetesen semmi baj, csak meglepődtem, mert az imént még nem vettelek észre, ha nem haragszol meg érte. *Valóban, neki is erős volt, de ezt most nem köti senki orrára, aki eddig nem vette észre a nyilvánvalót. Kedvesen elmosolyodik.*
- Köszönöm szépen. *Közben egy bemutatkozás is elhangzik, amit ő is viszonoz.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok. Nagyon örvendek. *Már nyújtaná is a kezét, de végül abba marad a mozdulat, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a tündért, hogy a kettejük keze közötti különbséget nézegesse. Tudja, hogy az ilyen apróbb teremtényeknél a méretük mindig sarkalatos pontnak számít.*
- Nem vagy tolakodó kedvesem, de sajnos ma csak ezeknek a poharaknak a társaságára vágyom leginkább és egy puha ágyra. Hosszú volt és kiábrándító. *Majd Mikhez szól.*
- Kaphatok egy tálcát a poharakhoz? A szobámban innám meg a maradékot. Esetleg előfordulhat... *Említi meg, de a közepén jut eszébe, hogy vajmi kevés az esély rá, hogy most fog hirtelen előtűnni Soreyl és fel is keresi őt a meghagyott helyen.*
- Nem, valószínű senki sem fog keresni. *Helyesbíti magát egy lehangolt mosollyal, majd ha megkapja a tálcát, magához veszi a táskáját és elköszön.*
- További szép napot kívánok. *Biccent udvariasan, majd megy a szobába, karöltve a tálcával, amelyen a három megmaradt, csupán hallgatóságnak szánt kupica várja elkerülhetetlen sorsát.*
6817. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-04 09:16:11
Üzenet elküldve: 2023-10-04 09:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Arran nem nehéz rájönni, hogy ismerik egymást, elvégre úgy csipkelődnek, mint két, tavasztól megrészegült kamasz. Fülledt hangulat színez minden egyes egymásnak címzett szót és gesztust, de nem az a bensőséges fajta, ami a szerelmesek sajátja, csupán érzékek által fűtött.
Az ajánlat elfogadására tett megjegyzésre azért leheletnyire megfeszül Yeza ajkán a mosoly, de szűkülve odaszúró pillantása ezt is belesimítja a pajkos civódás adok-kapokjába. Lutah bizonyára érzi, hogy az a szál, amit a kezében tart, bármily vékony is, Yeza elevenjébe vág. Eddig szinte meg is feledkezett a két ékszerről, amit még mindig a derekán visel Farsys emlékezetes estélye óta. Most viszont kelletlenül mocorog benne az érzés, hogy nem tud szabadulni tőlük. Bizony. Sajnos mikor elérkezettnek látta az időt, hogy levegye a korábban Lutah nyakát ékítő láncokat, a furmányos kapcsok kifogtak rajta. Mindkettő olyan, mint azok az furmányos lakatok, amikkel a vásári komédiások kápráztatják el a gyerekeket. Nem bír rájönni a nyitjukra. Eltéphetné őket az egyik szemnél, de sajnálná így tönkretenni az ékszereket.
Amikor pillantása összetalálkozik a Báróéval, egy kicsit azért megdermed. ~Tudja.~ Az érzés mintha jeges szilánkokká változtatná a vérét, de próbál rajta felülkerekedni. Reméli, hogy csak a túlságosan is pajkosra engedett hangvétel miatt látja azt Caldorcor szemében, amit látni vél. Nem igazán tud még mindig kiigazodni rajta.
Az ostor kézben tartása tényleg lázba hozza. Ismeri a fegyvert, persze, elvégre wegtoreni, viszont eddig még mindig csak a másik végén állt, de leginkább csak látta a munkáját. Rájuk túlontúl vigyáztak, de a céh vadászait olykor megkóstoltatták vele, ha rászolgáltak.
Különös, hogy még a Csonkatorony környékén oly gyakran hallott hang, a szolgák adásvételét vegyítő fegyelmezés jellegzetes, légbe (vagy húsba) maró szólama is gyötrő honvágyat kelt benne.
Lutah kérdésére nem válaszol, hiszen a vörös valószínűleg pontosan tudja, mi fogja meg Yezát a fegyverrel kapcsolatban. Csak Caldorcorra tekint ki a megjegyzése okán.*
- Eszembe se jutna, Báróm.
*Az ostor végül visszakerül a tulajdonosához, aki vesztére szépen belesétált Yeza csapdájába, de javára szóljon, méltósággal viseli a dolgot.
Az italválasztás érdemének rátestálása váratlanul éri, és mindjárt szökik is a szájára a tiltakozó* - De... *aztán ahogy odarebbenő tekintete találkozik Caldorcoréval, összepréseli az ajkát és elfogadó hallgatássá kényszeríti, a nyelvén rekedt helyreigazítást. Ez igen ritka dolog a vörösnél, és jobban rámutat a hierarchikus szakadékra a Báró és közte, mint bármi. Az már csak a kényszerű elhallgatás közben merül fel benne, hogy a ferdítéssel tulajdonképpen a dicséretet tolták át rá. Feltéve persze, hogy az ital tényleg olyan jó. Ő nincs otthon igazán a habzóbor megítélésében, de valóban egész kellemes és itatja magát. Bárhogy is, más tollaival se szeret ékeskedni. Szóval most marad a megadó, alázatos mosolygás a leszegett tekintet alatt. A leszegett tekintet fontos, mert bár Yeza arca egész jól hazudik, a szeme nem mindig.
Őbenne is idegenül fészkelődik a gondolat, hogy az Úrnővel bizalmas, pikáns részleteken kuncogó cseverészésbe merüljenek kettecskén. A helyzet viszont az, hogy az ő érdeke is, hogy a Báró hitvesének bizalmába kerüljön.
Farsys kissé kivagyi színezetű felszólítása kapcsán csak hasonló rátartisággal megvonja a vállát. Az igazság ilyen vagy olyan színezése felől majd ő dönt, ahogy a kedve tartja.*
- Ó, a hölgyek előtti meztelenkedés nem hinném, hogy megpirongatja Farsys Urat *válaszol az Úrnőnek, s hozzá hasonlóan a szeme sarkából ő is az ifjúra sandít* -, de kétlem, hogy akár egy fertályórát is kiállna egy helyben. *Aztán kicsit közelebb hajol, de a hangját nem halkítja le.* - De ha ragaszkodsz hozzá, Báróné, ismerek néhány kiváló csomót. Bár az se garancia rá, hogy vesztegen tartsa. *Azt viszont nagyon reméli, hogy Lutah fejébe szorult annyi életösztön, hogy válasz előtt rápillant a Báróra.
Úgy tűnik, az Urakat magukra hagyják végül az üzlettel, s ők ketten is tesznek egy lépést a kettejük közt lévő kapcsolat csiszolásában. Yeza jó szolgálóként követi az Úrnőt. Míg a szerelmesek csókot váltanak, ő Farsys sárga szemébe néz, mintha megpróbálna belőle olvasni, s ebben a szándékok mögé nézésben mintha némi feszültség fodrozódna.
Mielőtt távoznának, Yeza megtorpan a Báró mellett, s egy pillanat töredékéig úgy tűnhet, hitvese után megbotránkoztató természetességgel ő is csókkal búcsúzik, de nem így van.*
- Báróm *hajol a férfi füléhez bizalmasan, s belesúg valamit.
Érzi az arcán Caldorcor borostáját, a bőre melegét. Hideg borzongás fut végig a karján és mintha satuba szorítanák a mellkasát ettől a közelségtől, de nem akarja, hogy Farsys hallja, szóval kénytelen rá.
Rövidre fogja, s utána mindjárt hátrébb is lép. Pillantása még az ifjú wegtorenire szökik, mielőtt a dolgára indulna. Hogy Lutah mit lát benne, az kérdéses. Biztatást, feszengést, kérlelést? Ezt csak ő tudhatja. Yeza fordul, és a konyhaajtóban megjelenő Nyikhaj felé int.*
- A Báróné fürdőt szeretne. Intéznél vizet, kérlek? *mondja, aztán indul is Aenae után, hogy a két férfi nyugodtan beszélhessen ama bizonyos üzleti ügyekről.
Odadönt azért elnézést kérő hangnemben fordul a tharg lányhoz.*
- Ne haragudj, ugye nem sértettelek meg? Ha maradtál volna a megbeszélésre... *Fogalma sincs, hogy áll az Úrnő a Báró ilyen jellegű ügyeihez, de ezt se árt kipuhatolni.*
//A mézeshetek elteltével//
*Arran nem nehéz rájönni, hogy ismerik egymást, elvégre úgy csipkelődnek, mint két, tavasztól megrészegült kamasz. Fülledt hangulat színez minden egyes egymásnak címzett szót és gesztust, de nem az a bensőséges fajta, ami a szerelmesek sajátja, csupán érzékek által fűtött.
Az ajánlat elfogadására tett megjegyzésre azért leheletnyire megfeszül Yeza ajkán a mosoly, de szűkülve odaszúró pillantása ezt is belesimítja a pajkos civódás adok-kapokjába. Lutah bizonyára érzi, hogy az a szál, amit a kezében tart, bármily vékony is, Yeza elevenjébe vág. Eddig szinte meg is feledkezett a két ékszerről, amit még mindig a derekán visel Farsys emlékezetes estélye óta. Most viszont kelletlenül mocorog benne az érzés, hogy nem tud szabadulni tőlük. Bizony. Sajnos mikor elérkezettnek látta az időt, hogy levegye a korábban Lutah nyakát ékítő láncokat, a furmányos kapcsok kifogtak rajta. Mindkettő olyan, mint azok az furmányos lakatok, amikkel a vásári komédiások kápráztatják el a gyerekeket. Nem bír rájönni a nyitjukra. Eltéphetné őket az egyik szemnél, de sajnálná így tönkretenni az ékszereket.
Amikor pillantása összetalálkozik a Báróéval, egy kicsit azért megdermed. ~Tudja.~ Az érzés mintha jeges szilánkokká változtatná a vérét, de próbál rajta felülkerekedni. Reméli, hogy csak a túlságosan is pajkosra engedett hangvétel miatt látja azt Caldorcor szemében, amit látni vél. Nem igazán tud még mindig kiigazodni rajta.
Az ostor kézben tartása tényleg lázba hozza. Ismeri a fegyvert, persze, elvégre wegtoreni, viszont eddig még mindig csak a másik végén állt, de leginkább csak látta a munkáját. Rájuk túlontúl vigyáztak, de a céh vadászait olykor megkóstoltatták vele, ha rászolgáltak.
Különös, hogy még a Csonkatorony környékén oly gyakran hallott hang, a szolgák adásvételét vegyítő fegyelmezés jellegzetes, légbe (vagy húsba) maró szólama is gyötrő honvágyat kelt benne.
Lutah kérdésére nem válaszol, hiszen a vörös valószínűleg pontosan tudja, mi fogja meg Yezát a fegyverrel kapcsolatban. Csak Caldorcorra tekint ki a megjegyzése okán.*
- Eszembe se jutna, Báróm.
*Az ostor végül visszakerül a tulajdonosához, aki vesztére szépen belesétált Yeza csapdájába, de javára szóljon, méltósággal viseli a dolgot.
Az italválasztás érdemének rátestálása váratlanul éri, és mindjárt szökik is a szájára a tiltakozó* - De... *aztán ahogy odarebbenő tekintete találkozik Caldorcoréval, összepréseli az ajkát és elfogadó hallgatássá kényszeríti, a nyelvén rekedt helyreigazítást. Ez igen ritka dolog a vörösnél, és jobban rámutat a hierarchikus szakadékra a Báró és közte, mint bármi. Az már csak a kényszerű elhallgatás közben merül fel benne, hogy a ferdítéssel tulajdonképpen a dicséretet tolták át rá. Feltéve persze, hogy az ital tényleg olyan jó. Ő nincs otthon igazán a habzóbor megítélésében, de valóban egész kellemes és itatja magát. Bárhogy is, más tollaival se szeret ékeskedni. Szóval most marad a megadó, alázatos mosolygás a leszegett tekintet alatt. A leszegett tekintet fontos, mert bár Yeza arca egész jól hazudik, a szeme nem mindig.
Őbenne is idegenül fészkelődik a gondolat, hogy az Úrnővel bizalmas, pikáns részleteken kuncogó cseverészésbe merüljenek kettecskén. A helyzet viszont az, hogy az ő érdeke is, hogy a Báró hitvesének bizalmába kerüljön.
Farsys kissé kivagyi színezetű felszólítása kapcsán csak hasonló rátartisággal megvonja a vállát. Az igazság ilyen vagy olyan színezése felől majd ő dönt, ahogy a kedve tartja.*
- Ó, a hölgyek előtti meztelenkedés nem hinném, hogy megpirongatja Farsys Urat *válaszol az Úrnőnek, s hozzá hasonlóan a szeme sarkából ő is az ifjúra sandít* -, de kétlem, hogy akár egy fertályórát is kiállna egy helyben. *Aztán kicsit közelebb hajol, de a hangját nem halkítja le.* - De ha ragaszkodsz hozzá, Báróné, ismerek néhány kiváló csomót. Bár az se garancia rá, hogy vesztegen tartsa. *Azt viszont nagyon reméli, hogy Lutah fejébe szorult annyi életösztön, hogy válasz előtt rápillant a Báróra.
Úgy tűnik, az Urakat magukra hagyják végül az üzlettel, s ők ketten is tesznek egy lépést a kettejük közt lévő kapcsolat csiszolásában. Yeza jó szolgálóként követi az Úrnőt. Míg a szerelmesek csókot váltanak, ő Farsys sárga szemébe néz, mintha megpróbálna belőle olvasni, s ebben a szándékok mögé nézésben mintha némi feszültség fodrozódna.
Mielőtt távoznának, Yeza megtorpan a Báró mellett, s egy pillanat töredékéig úgy tűnhet, hitvese után megbotránkoztató természetességgel ő is csókkal búcsúzik, de nem így van.*
- Báróm *hajol a férfi füléhez bizalmasan, s belesúg valamit.
Érzi az arcán Caldorcor borostáját, a bőre melegét. Hideg borzongás fut végig a karján és mintha satuba szorítanák a mellkasát ettől a közelségtől, de nem akarja, hogy Farsys hallja, szóval kénytelen rá.
Rövidre fogja, s utána mindjárt hátrébb is lép. Pillantása még az ifjú wegtorenire szökik, mielőtt a dolgára indulna. Hogy Lutah mit lát benne, az kérdéses. Biztatást, feszengést, kérlelést? Ezt csak ő tudhatja. Yeza fordul, és a konyhaajtóban megjelenő Nyikhaj felé int.*
- A Báróné fürdőt szeretne. Intéznél vizet, kérlek? *mondja, aztán indul is Aenae után, hogy a két férfi nyugodtan beszélhessen ama bizonyos üzleti ügyekről.
Odadönt azért elnézést kérő hangnemben fordul a tharg lányhoz.*
- Ne haragudj, ugye nem sértettelek meg? Ha maradtál volna a megbeszélésre... *Fogalma sincs, hogy áll az Úrnő a Báró ilyen jellegű ügyeihez, de ezt se árt kipuhatolni.*
6816. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-03 16:51:26
Üzenet elküldve: 2023-10-03 16:51:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Valamiféle furcsa macska-egér játékba került, ami ráadásul több szereplőt is felvonultat, mint általában: Lutah és Yeza, Lutah és Cha'yss, talán Yeza és Cha'yss. A Vashegyen töltött évek alatt megszokta már az ilyesmit, Habrertusnak hála, hiszen a kancellárnak kevés olyan pillanata volt, mikor ne játszadozott volna valakivel - talán csak az a kivétel, mikor majdnem megfulladt egy korty Kagan öklétől - és hosszúra nyúlt wegtoreni nászutuk alatt is hasonló érzései voltak, noha csak igen kevéskét meríthetett az ottani népekből és kultúrájukból - mert inkább a nászúttal volt elfoglalva, nem pedig az alakoskodással. Most azonban itt ez a három, külhonba szakadt wegtoreni és járják ezt a körtáncot.
Nem nevet fel, mikor Yeza felvilágosítja a férfit, hogy a dugóra gondolt, nem pedig a korbácsra, de azért szélesen elmosolyodik. Jól szórakozik, de mégsem volna illő hangosan felvihogni, mkor a bolondját járatják valakivel.*
- Farsys úr nem is tűnik másmilyennek.
*Súgja vissza Yezának, topázsárga pillantása végig is szalad az említetten, a feje búbjától a lábujja hegyéig, majd vissza. Tekintete aztán az ostoron áll meg és rövid pillanatra ott is marad.*
- Igazad van szerelmem, Yezáé az érdem.
*Végül is valóban ő volt az, aki elment az italért, az más kérdés, hogy valóban Cha'yss volt az, aki megjelölte, hogy melyiket is kellene felbontani az ünnepi alkalomra. Aenae szájának bal csücske félmosolyra húzódik, wegtoreni tartózkodásuk alatt is számtalanszor koccintottak ugyanerre az alkalomra.*
- Remek ötlet, Yeza.
*Nem akart ugyan átöltözni, sem pedig fürdeni, de egy üzleti megbeszéléshez még ennyi kedve sincsen. És mivel többé már nem a Vashegy úrnője, így nem is kell meghallgassa az ilyesmiket.*
- Kíváncsian várom.
*Cinkos mosollyal néz Yezára, bár nem tudja elképzelni magukról, hogy lányos csevejt folytassanak, aminek során a férfiak különböző erényeit ecsetelik és felváltva azon bánkódnak, hogy túl vastag a derekuk az utóbbi időben, vagy hogy mennyire elszaladt a fejük fölött az artheniori divat.*
- Olyan ember, aki nem mondana nemet, ha megkérném, hogy álljon modellt egy akthoz, igaz?
*A kérdés pont olyan hangos, hogy mindenki, így Lutah is hallhassa, ráadásul közben rá is sandít a szeme sarkából, noha fejét Yeza fel fordítja épp, hiszen a kérdést hozzá intézi. Az ilyesmi egyébként olyan kérdés, ami a legtöbb férfit zavarba hozza, ha pedig kellően magabiztos, akkor egyből arra gondol, hogy Aenae ilyen indokkal akarja magára rántani. Aenaet nem szórakoztatja valamennyi reakció. És csupán egy modellje az, aki magára akar rántani, az pedig Cha'yss, aki történetesen tisztában is van Aenae hobbijával és azzal, hogy számtalan meztelen férfit megörökített már.*
- Akkor rendbe szedem a toalettem.
*Kilép a pult mögül, mielőtt pedig elindulna az emeleti lakosztályba, odalép Cha'ysshoz, hogy megcsókolja. Végtére is friss házasok, nyilván fizikai fájdalmat okoz mindkettőjüknek, hogy el kell váljanak egy fertályórára. Jó, Aenaenek nem, egyszerűen csak szereti ha az ajka Cha'yss ajkához ér és végre nem kell bujkálniuk, mint előtte hosszú időn át tették.*
//A mézeshetek elteltével//
*Valamiféle furcsa macska-egér játékba került, ami ráadásul több szereplőt is felvonultat, mint általában: Lutah és Yeza, Lutah és Cha'yss, talán Yeza és Cha'yss. A Vashegyen töltött évek alatt megszokta már az ilyesmit, Habrertusnak hála, hiszen a kancellárnak kevés olyan pillanata volt, mikor ne játszadozott volna valakivel - talán csak az a kivétel, mikor majdnem megfulladt egy korty Kagan öklétől - és hosszúra nyúlt wegtoreni nászutuk alatt is hasonló érzései voltak, noha csak igen kevéskét meríthetett az ottani népekből és kultúrájukból - mert inkább a nászúttal volt elfoglalva, nem pedig az alakoskodással. Most azonban itt ez a három, külhonba szakadt wegtoreni és járják ezt a körtáncot.
Nem nevet fel, mikor Yeza felvilágosítja a férfit, hogy a dugóra gondolt, nem pedig a korbácsra, de azért szélesen elmosolyodik. Jól szórakozik, de mégsem volna illő hangosan felvihogni, mkor a bolondját járatják valakivel.*
- Farsys úr nem is tűnik másmilyennek.
*Súgja vissza Yezának, topázsárga pillantása végig is szalad az említetten, a feje búbjától a lábujja hegyéig, majd vissza. Tekintete aztán az ostoron áll meg és rövid pillanatra ott is marad.*
- Igazad van szerelmem, Yezáé az érdem.
*Végül is valóban ő volt az, aki elment az italért, az más kérdés, hogy valóban Cha'yss volt az, aki megjelölte, hogy melyiket is kellene felbontani az ünnepi alkalomra. Aenae szájának bal csücske félmosolyra húzódik, wegtoreni tartózkodásuk alatt is számtalanszor koccintottak ugyanerre az alkalomra.*
- Remek ötlet, Yeza.
*Nem akart ugyan átöltözni, sem pedig fürdeni, de egy üzleti megbeszéléshez még ennyi kedve sincsen. És mivel többé már nem a Vashegy úrnője, így nem is kell meghallgassa az ilyesmiket.*
- Kíváncsian várom.
*Cinkos mosollyal néz Yezára, bár nem tudja elképzelni magukról, hogy lányos csevejt folytassanak, aminek során a férfiak különböző erényeit ecsetelik és felváltva azon bánkódnak, hogy túl vastag a derekuk az utóbbi időben, vagy hogy mennyire elszaladt a fejük fölött az artheniori divat.*
- Olyan ember, aki nem mondana nemet, ha megkérném, hogy álljon modellt egy akthoz, igaz?
*A kérdés pont olyan hangos, hogy mindenki, így Lutah is hallhassa, ráadásul közben rá is sandít a szeme sarkából, noha fejét Yeza fel fordítja épp, hiszen a kérdést hozzá intézi. Az ilyesmi egyébként olyan kérdés, ami a legtöbb férfit zavarba hozza, ha pedig kellően magabiztos, akkor egyből arra gondol, hogy Aenae ilyen indokkal akarja magára rántani. Aenaet nem szórakoztatja valamennyi reakció. És csupán egy modellje az, aki magára akar rántani, az pedig Cha'yss, aki történetesen tisztában is van Aenae hobbijával és azzal, hogy számtalan meztelen férfit megörökített már.*
- Akkor rendbe szedem a toalettem.
*Kilép a pult mögül, mielőtt pedig elindulna az emeleti lakosztályba, odalép Cha'ysshoz, hogy megcsókolja. Végtére is friss házasok, nyilván fizikai fájdalmat okoz mindkettőjüknek, hogy el kell váljanak egy fertályórára. Jó, Aenaenek nem, egyszerűen csak szereti ha az ajka Cha'yss ajkához ér és végre nem kell bujkálniuk, mint előtte hosszú időn át tették.*
6815. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-03 11:07:04
Üzenet elküldve: 2023-10-03 11:07:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
* Visszamosolyog a Báróra, csupa kellemmel és bájjal. Nem olyan könnyű megijeszteni őt.
Az ördögi nőszemély minden bizonnyal küldetésének tűzte ki, hogy tönkretegye őt. Rezignáltan felsóhajt, majd felölti a legszebb, legsemlegesebb mosolyát. *
- Mi szüksége volna egy hölgynek ilyesmi fegyverre? Csak nem útonállóktól tart a kisasszony?
* Majdnem irdatlan röhögésbe fullad a kérdés, szinte tőből harapja le a saját nyelvét közben. Nem sokáig küszködik a nevetéssel. A férfit bizony, csőbe húzták. Kétszeresen is. *
~ Rendben, ha így akarod... ~
-... amit a hölgynek hasznos volna elfogadnia...
* Szúrja közbe villámgyorsan, közönyös hangszínnel, mielőtt sietve folytatná a mondatot. *
- Tessék, a dugó. A hölgy kezében már ez is éppen elég veszedelmesnek bizonyult.
* Átveszi az ostort és a másik kezével a tenyerébe pottyantja a dugót. Úgy látja, itt komisz kedvében egyedül Yezát találhatná bárki is. Meg esetleg Caldorcort.
Igazából többféle ajánlatát lelkesen fogadta a nő korábban, és Lutah bízik abban, hogy a levél ügyében is hamarosan dűlőre jutnak. Elvégre, már meg is írta, és egy megbízható emberével el is küldte azt.
A női csevely ígéretére az ő szemöldöke is feljebb kúszik. Érdekes fordulat, meglepően nyílt kapcsolatot feltételez a két nő között. Nos, nincs oka szégyenkezni, így mondhatni, nyugodt lehet. Hétköznapi esetben, most a másik nőre is rácsillogtatna egy sokatmondó Lutah-s vigyort, de óvatosan kell játszania, így csak egy gyors szemvillanást engedélyez magának.
Mivel Yeza jóformán teljesen nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy ismerik egymást, megspórol magának pár feleslegesen alakoskodó kört. *
- Csak az igazat, a színtiszta igazat, hölgyem.
* Szemtelenül rávigyorog, de mire visszafordul a Báró felé, már újra a semleges arcát mutatja. Megvárja, míg a két nő távozik, addig felhajtja a maradék italát és mivel hellyel nem kínálták, háttal nekitámaszkodik a pult oldalának. *
- Nos, az ok, amiért felkerestem, hogy meglobogtassam egy jövőbeni gyümölcsöző üzleti kapcsolat lehetőségét.
* Egyből a lényegre tér, közben ő is a másikat tanulmányozza. *
- Kereskedő vagyok, sok mindennel foglalkozom. Szeretném itt is megvetni a lábam.
* És mivel az, ami, pontosan tudja, hogy semmi sincs ingyen. Nincs könyöradomány. Ami mindenkit érdekel, hogy mi okból érné meg neki valami? *
- Amit én kínálni tudok, az egy hajó a Kikötőben, megbízható legénységgel, szerteágazó üzleti kapcsolatok, és jó néhány behajtandó szívesség, mindenféle körökben és szinteken. Nyugodtan utánaérdeklődhet Wegtorenben bárkinél.
* Kurtán legyint egyet. Üzleti körökben rosszat nem hallhatnak róla, esetleg a magányügyei azok, amik cifrák. Hosszú útja volt a mocsokból felfelé, és bár a harmincadik nyarát töltötte, belül néha úgy érzi, legalább a dupláját.
Még ha a Kereskedőház szolgálatában több kereskedőhajó is állna és jelentős üzleti kapcsolatok, egy társulásnak sem lehet elég ezekből soha. Csak így lehet fejlődni. Nyugodtan hátradől egy néma pillanatra, ha esetleg kérdése volna a másiknak. Azt már felfedte, miben lenne értékes Lutah Farsys a Kereskedőháznak. *
//A mézeshetek elteltével//
* Visszamosolyog a Báróra, csupa kellemmel és bájjal. Nem olyan könnyű megijeszteni őt.
Az ördögi nőszemély minden bizonnyal küldetésének tűzte ki, hogy tönkretegye őt. Rezignáltan felsóhajt, majd felölti a legszebb, legsemlegesebb mosolyát. *
- Mi szüksége volna egy hölgynek ilyesmi fegyverre? Csak nem útonállóktól tart a kisasszony?
* Majdnem irdatlan röhögésbe fullad a kérdés, szinte tőből harapja le a saját nyelvét közben. Nem sokáig küszködik a nevetéssel. A férfit bizony, csőbe húzták. Kétszeresen is. *
~ Rendben, ha így akarod... ~
-... amit a hölgynek hasznos volna elfogadnia...
* Szúrja közbe villámgyorsan, közönyös hangszínnel, mielőtt sietve folytatná a mondatot. *
- Tessék, a dugó. A hölgy kezében már ez is éppen elég veszedelmesnek bizonyult.
* Átveszi az ostort és a másik kezével a tenyerébe pottyantja a dugót. Úgy látja, itt komisz kedvében egyedül Yezát találhatná bárki is. Meg esetleg Caldorcort.
Igazából többféle ajánlatát lelkesen fogadta a nő korábban, és Lutah bízik abban, hogy a levél ügyében is hamarosan dűlőre jutnak. Elvégre, már meg is írta, és egy megbízható emberével el is küldte azt.
A női csevely ígéretére az ő szemöldöke is feljebb kúszik. Érdekes fordulat, meglepően nyílt kapcsolatot feltételez a két nő között. Nos, nincs oka szégyenkezni, így mondhatni, nyugodt lehet. Hétköznapi esetben, most a másik nőre is rácsillogtatna egy sokatmondó Lutah-s vigyort, de óvatosan kell játszania, így csak egy gyors szemvillanást engedélyez magának.
Mivel Yeza jóformán teljesen nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy ismerik egymást, megspórol magának pár feleslegesen alakoskodó kört. *
- Csak az igazat, a színtiszta igazat, hölgyem.
* Szemtelenül rávigyorog, de mire visszafordul a Báró felé, már újra a semleges arcát mutatja. Megvárja, míg a két nő távozik, addig felhajtja a maradék italát és mivel hellyel nem kínálták, háttal nekitámaszkodik a pult oldalának. *
- Nos, az ok, amiért felkerestem, hogy meglobogtassam egy jövőbeni gyümölcsöző üzleti kapcsolat lehetőségét.
* Egyből a lényegre tér, közben ő is a másikat tanulmányozza. *
- Kereskedő vagyok, sok mindennel foglalkozom. Szeretném itt is megvetni a lábam.
* És mivel az, ami, pontosan tudja, hogy semmi sincs ingyen. Nincs könyöradomány. Ami mindenkit érdekel, hogy mi okból érné meg neki valami? *
- Amit én kínálni tudok, az egy hajó a Kikötőben, megbízható legénységgel, szerteágazó üzleti kapcsolatok, és jó néhány behajtandó szívesség, mindenféle körökben és szinteken. Nyugodtan utánaérdeklődhet Wegtorenben bárkinél.
* Kurtán legyint egyet. Üzleti körökben rosszat nem hallhatnak róla, esetleg a magányügyei azok, amik cifrák. Hosszú útja volt a mocsokból felfelé, és bár a harmincadik nyarát töltötte, belül néha úgy érzi, legalább a dupláját.
Még ha a Kereskedőház szolgálatában több kereskedőhajó is állna és jelentős üzleti kapcsolatok, egy társulásnak sem lehet elég ezekből soha. Csak így lehet fejlődni. Nyugodtan hátradől egy néma pillanatra, ha esetleg kérdése volna a másiknak. Azt már felfedte, miben lenne értékes Lutah Farsys a Kereskedőháznak. *
6814. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:40:26
Üzenet elküldve: 2023-10-02 14:40:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Az már biztos, hogy amazok ketten - Yeza és a vörös ifjonc - sántikálnak valamiben. Nem kell ahhoz rejtett pillantásokat vagy mozdulatokat látni, egyszerűen érzi azt az ember, ha nem két tökéletesen ismeretlen találkozik egymással. Márpedig négyük közül ketten biztosan nem ismerik a wegtoreni Lutahot.*
- Nagyon kedves tőled, köszönjük. *Válaszolja a jókívánságra mosolyogva. Különben nem az volt a célja, hogy megnyugtassa a fickót, ha kétségben tartja, sokkal többet ki tud deríteni róla egy rövid beszélgetés alatt is. Hiába kutat emlékezetében Lutah családneve vagy pártfogói után, nem jut eszébe senki vagy semmi, amivel összeköthetné. Bár az is lehet, hogy már oly régóta elhagyta az alma materét, Wegtorent, hogy tudja, ki kicsoda és kihez köthető. Szomorú állapot ez, de elhanyagolható dolog itt, Artheniorban.
Amikor Lutah megemeli saját poharát, ütemben vele emeli, sárga tekintete az ifjú pillantását tartja fogva, ajkán farkasmosoly. Amíg Yeza kérdést intéz Lutahoz, az igric a poharába iszik és Aenaere mosolyog.
Felesége ismerős mosollyal néz vissza rá. Hányszor látta már ezt a haragos, de mégis megbocsátó mosolyt. Ha valaha ki is használta ezt a könnyű megbocsátást, jó ideje nem kufárkodik már vele. Hisz szereti, szívből és nincs szüksége arra, hogy igric módjára viselkedjen párjával azért, hogy elérjen valamit. Néma és apró igenlésére Lutah is kapott a habzóborból, poharat is emeltek már a boldogságukra.
Koccintás után pedig Aenae tovább gördíti az eseményeket azzal, hogy rákérdez Yeza és Lutah ismeretségére. A báró halvány mosollyal néz a kérdéses személyekre, várva, hogy kiugorjon a nyúl a bokorból, leleplezve a két csirkefogót.*
- Köszönöm, egyetlenem, bár az italt Yeza választotta. *Hívja fel felesége figyelmét a pontatlanságra. A vörös szaladt el a palackért, amikor rummal akartak inni frigyükre.
A vöröst leköti a korbács, úgy forgatja a kezében, mintha először látna ilyen fegyvert és amikor megkérdi, kipróbálhatja-e, felszalad kettészelt bal szemöldöke.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem látnám szívesen, de kérlek, ne idebent kerüljön erre sor. *Egy jó gazda sosem hagyná, hogy tulajdonát kár érje. A lányok sugdolózását nem hallja és egy úriember nem is hallgatózik, figyelmét Lutah felé fordítja és felkucog, amikor kiderül, hogy az elkérést a dugóra értette, amely kirepült nemrég a palackból. Ezúttal elismerő tekintettel fordul Yeza felé és most már szinte tökéletesen biztos benne, hogy a vörös ismeri a fickót. Különben nem járatná ennyire a bolondját vele. Már-már kezdi megsajnálni szegényt.
Yeza aztán lehetőséget ad Aenaenek, hogy kimaradjon a száraz üzleti csevejből, fürdőt és érdekesnek ígérkező beszélgetésre csábítva kedvesét.*
- Ahogy kívánod, szerelmem. *Teszi Aenaetől függővé a maradás vagy távozás esélyét.*
- Addig mi, Lutah úrral átbeszéljük, miféle üzleti ajánlattal is kereste meg a Wegtoren Aranya Kereskedőházat. *Sárga pillantása most visszasiklik a megnevezettre. Nem tudja, mennyi idős lehet Lutah, de fiatalnak tűnik, akár még az egyik fattya is lehetne, bár a szemük színén túl nem lát hasonlóságot. Ez a gondolat azért elveti benne a gyanakvás csíráját, de egyelőre az ebben rejlő igazság kiderítését későbbi beszélgetésre hagyja.*
//A mézeshetek elteltével//
*Az már biztos, hogy amazok ketten - Yeza és a vörös ifjonc - sántikálnak valamiben. Nem kell ahhoz rejtett pillantásokat vagy mozdulatokat látni, egyszerűen érzi azt az ember, ha nem két tökéletesen ismeretlen találkozik egymással. Márpedig négyük közül ketten biztosan nem ismerik a wegtoreni Lutahot.*
- Nagyon kedves tőled, köszönjük. *Válaszolja a jókívánságra mosolyogva. Különben nem az volt a célja, hogy megnyugtassa a fickót, ha kétségben tartja, sokkal többet ki tud deríteni róla egy rövid beszélgetés alatt is. Hiába kutat emlékezetében Lutah családneve vagy pártfogói után, nem jut eszébe senki vagy semmi, amivel összeköthetné. Bár az is lehet, hogy már oly régóta elhagyta az alma materét, Wegtorent, hogy tudja, ki kicsoda és kihez köthető. Szomorú állapot ez, de elhanyagolható dolog itt, Artheniorban.
Amikor Lutah megemeli saját poharát, ütemben vele emeli, sárga tekintete az ifjú pillantását tartja fogva, ajkán farkasmosoly. Amíg Yeza kérdést intéz Lutahoz, az igric a poharába iszik és Aenaere mosolyog.
Felesége ismerős mosollyal néz vissza rá. Hányszor látta már ezt a haragos, de mégis megbocsátó mosolyt. Ha valaha ki is használta ezt a könnyű megbocsátást, jó ideje nem kufárkodik már vele. Hisz szereti, szívből és nincs szüksége arra, hogy igric módjára viselkedjen párjával azért, hogy elérjen valamit. Néma és apró igenlésére Lutah is kapott a habzóborból, poharat is emeltek már a boldogságukra.
Koccintás után pedig Aenae tovább gördíti az eseményeket azzal, hogy rákérdez Yeza és Lutah ismeretségére. A báró halvány mosollyal néz a kérdéses személyekre, várva, hogy kiugorjon a nyúl a bokorból, leleplezve a két csirkefogót.*
- Köszönöm, egyetlenem, bár az italt Yeza választotta. *Hívja fel felesége figyelmét a pontatlanságra. A vörös szaladt el a palackért, amikor rummal akartak inni frigyükre.
A vöröst leköti a korbács, úgy forgatja a kezében, mintha először látna ilyen fegyvert és amikor megkérdi, kipróbálhatja-e, felszalad kettészelt bal szemöldöke.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem látnám szívesen, de kérlek, ne idebent kerüljön erre sor. *Egy jó gazda sosem hagyná, hogy tulajdonát kár érje. A lányok sugdolózását nem hallja és egy úriember nem is hallgatózik, figyelmét Lutah felé fordítja és felkucog, amikor kiderül, hogy az elkérést a dugóra értette, amely kirepült nemrég a palackból. Ezúttal elismerő tekintettel fordul Yeza felé és most már szinte tökéletesen biztos benne, hogy a vörös ismeri a fickót. Különben nem járatná ennyire a bolondját vele. Már-már kezdi megsajnálni szegényt.
Yeza aztán lehetőséget ad Aenaenek, hogy kimaradjon a száraz üzleti csevejből, fürdőt és érdekesnek ígérkező beszélgetésre csábítva kedvesét.*
- Ahogy kívánod, szerelmem. *Teszi Aenaetől függővé a maradás vagy távozás esélyét.*
- Addig mi, Lutah úrral átbeszéljük, miféle üzleti ajánlattal is kereste meg a Wegtoren Aranya Kereskedőházat. *Sárga pillantása most visszasiklik a megnevezettre. Nem tudja, mennyi idős lehet Lutah, de fiatalnak tűnik, akár még az egyik fattya is lehetne, bár a szemük színén túl nem lát hasonlóságot. Ez a gondolat azért elveti benne a gyanakvás csíráját, de egyelőre az ebben rejlő igazság kiderítését későbbi beszélgetésre hagyja.*
6813. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-01 17:18:59
Üzenet elküldve: 2023-10-01 17:18:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*A szavak csak úgy repkednek a levegőben körülötte. Tekintete fixálódott a fél-elf leányra. Talán csak utolsó mondata üti meg a füle botját.
Annyi bizonyos, hogy a kérdésre nem kapott választ. Úgy dönt, hogy nem forszírozza tovább a témát. Túl direkt volt vele. Totálisan lerohanta pedig nem is ismerik egymást. Erre azután jön rá, hogy a pálinka, süti, víz kombó végre kezdi elérni szépen lassan józanító hatását.*
- Ne haragudj. Nem volt szándékos, hogy ilyen szinten lerohanjalak egy ehhez hasonló kérdéssel. Inkább volt ösztönös, mint sem tudatos.
*Kezeit egy gyengéd simítással visszahúzza és ölébe helyezi. Mik szavaira csak egy szégyenlős somolygás a válasz.*
- Nos ez itt
*Bök rá arra, amit Mik kiemelt a többi közül.*
- Elsőre nekem erős volt. Viszont az utóíze tetszett. Ennek ellenére nem kívánok többet inni belőle, de nagyon szépen köszönöm a felajánlást. Neked viszont egészségedre!
*Rá néz a dióbélre, amit majszolgatott gyomra pedig csak a tündér számára észlelhető módon jelzi, hogy még lefojtaná a dolgot valami eggyel komolyabbal, mondjuk egy kis pogácsával. Rendes főtt ételhez nincs kedve az túl nehéz lenne jelenleg.
Mik opciója is szimpatikus a teával kapcsolatban és bólogat is felé, hogy hajlik eme opciót választani. Úgy dönt a kettő együtt jobb választás lehet, mint az előzőek.*
- A Bodza Tea jól hangzik. *Szütyőjébe nyúlva ki tesz a pultra 4aranyat és
további45 aranyért nyúl amit szintén mellé helyez.* Toldjuk meg még 5db Hamuban sült tepertős pogácsaval. Köszönöm!
*Tekintetét a lányra emeli.*
- Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Viszont, ha már így összeültünk szeretnék bemutatkozni. Fjärill Fab'am vagyok. Ha úgy érzed túl tolakodó lennék akkor kérlek szólj nem akarom rád erőltetni magam.
*Biztató mosolyt intéz felé. Bármi is a válasz tiszteletben tartja. Addigis is lop egy pár pillantást a másik fizimiskájára. Nagyon úgy tűnik, hogy ő is a világosbőrűek társaságát képviseli, ami nyáron elég nagy átok, de lehet, hogy az fél-elf bőr máshogy viselkedik. Tündérként egy párszor pirult már meg a napon ennek köszönhetően. Persze a barnulás messze elkerüli ilyenkor csak rák vörösre ég. Hosszú barna haja nagyon megtetszik neki. Az összes pigment, ami a sajátjából hiányzik azt a másik dögivel pótolta. Jégfüggői és finoman sminkelt arca hozzáad az amúgy is bájos vonásokhoz. Ha a másik szeretne még beszélgetni biztos, hogy rákérdez a sminkelési rutinjára. Ő maga annyira nem remekel benne, de szereti tágítani a tudását.*
*A szavak csak úgy repkednek a levegőben körülötte. Tekintete fixálódott a fél-elf leányra. Talán csak utolsó mondata üti meg a füle botját.
Annyi bizonyos, hogy a kérdésre nem kapott választ. Úgy dönt, hogy nem forszírozza tovább a témát. Túl direkt volt vele. Totálisan lerohanta pedig nem is ismerik egymást. Erre azután jön rá, hogy a pálinka, süti, víz kombó végre kezdi elérni szépen lassan józanító hatását.*
- Ne haragudj. Nem volt szándékos, hogy ilyen szinten lerohanjalak egy ehhez hasonló kérdéssel. Inkább volt ösztönös, mint sem tudatos.
*Kezeit egy gyengéd simítással visszahúzza és ölébe helyezi. Mik szavaira csak egy szégyenlős somolygás a válasz.*
- Nos ez itt
*Bök rá arra, amit Mik kiemelt a többi közül.*
- Elsőre nekem erős volt. Viszont az utóíze tetszett. Ennek ellenére nem kívánok többet inni belőle, de nagyon szépen köszönöm a felajánlást. Neked viszont egészségedre!
*Rá néz a dióbélre, amit majszolgatott gyomra pedig csak a tündér számára észlelhető módon jelzi, hogy még lefojtaná a dolgot valami eggyel komolyabbal, mondjuk egy kis pogácsával. Rendes főtt ételhez nincs kedve az túl nehéz lenne jelenleg.
Mik opciója is szimpatikus a teával kapcsolatban és bólogat is felé, hogy hajlik eme opciót választani. Úgy dönt a kettő együtt jobb választás lehet, mint az előzőek.*
- A Bodza Tea jól hangzik. *Szütyőjébe nyúlva ki tesz a pultra 4aranyat és
további45 aranyért nyúl amit szintén mellé helyez.* Toldjuk meg még 5db Hamuban sült tepertős pogácsaval. Köszönöm!*Tekintetét a lányra emeli.*
- Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Viszont, ha már így összeültünk szeretnék bemutatkozni. Fjärill Fab'am vagyok. Ha úgy érzed túl tolakodó lennék akkor kérlek szólj nem akarom rád erőltetni magam.
*Biztató mosolyt intéz felé. Bármi is a válasz tiszteletben tartja. Addigis is lop egy pár pillantást a másik fizimiskájára. Nagyon úgy tűnik, hogy ő is a világosbőrűek társaságát képviseli, ami nyáron elég nagy átok, de lehet, hogy az fél-elf bőr máshogy viselkedik. Tündérként egy párszor pirult már meg a napon ennek köszönhetően. Persze a barnulás messze elkerüli ilyenkor csak rák vörösre ég. Hosszú barna haja nagyon megtetszik neki. Az összes pigment, ami a sajátjából hiányzik azt a másik dögivel pótolta. Jégfüggői és finoman sminkelt arca hozzáad az amúgy is bájos vonásokhoz. Ha a másik szeretne még beszélgetni biztos, hogy rákérdez a sminkelési rutinjára. Ő maga annyira nem remekel benne, de szereti tágítani a tudását.*
6812. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-30 14:09:12
Üzenet elküldve: 2023-09-30 14:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*Próbál nem nézni a tündér felé, hadd küzdjön meg az apróság az itallal közönség nélkül, de azért oda-odasandít, főleg hogy hátha mégis megjön az esze és inkább mást kérne, vagy lefordul arról a magas székről már csak a szesz szagától.
Közben azért neki is akad dolga, úgyhogy igyekszik legjobb tudása szerint koordinálni a beindult pálinkaüzletet. A félvér higgadt precizitással válogat, Mik pedig nem tudja eldönteni, hogy azért-e, mert ennyire profi pálinkaügyben, vagy mert ennek a báránykának sincs fogalma róla, mi fán terem az a P betűs szó, ami minden címkén ott díszeleg. Kezd arra gyanakodni, hogy valaki kint az utcán nagyon félrevezető információkkal tömi az arra lófráló lányok fejét.
Nagyon szeretne kötözködni, de ő itt csak egy csapos.*
- Rendben. Akkor egy áfonya és három mézes-naspolya *bólint és felsorakoztatja a kupicákat a pulton, majd egymás után meg is tölti őket.
A kísérővel kapcsolatos kérdését eléggé félreértik, amitől Mik csak rámarkol a söntés fájára és összeszorítja a szemét, mint akit véletlenül herén suhintottak, de férfiatlannak érezne hangot kiadni miatta.
Már pont kezdett volna lecsengeni valamelyest ez a dolog, amit az a szarházi Krultos a fejükre hozott. Félkészen már ott is a tábla az alsó polcon, amit az ilyen esetekre kezdett el pingálni, a hangsúlyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY!!" felirattal, amit tervei szerint alkalmasint csak kicsapott volna a pultra, hogy véletlenül se kelljen újra elmagyaráznia senkinek, hogy AZ a szolgáltatás végleg megszűnt az intézmény átkresztelése óta.
Végül megereszt egy kissé gyűrött sóhajt, és felölti a tőle elvárható barátságos mosolyt.*
- Jól tudod, kisasszony. Már valóban nem. Kísérőnek az olyan, kevéssé alkoholos italt szokták hívni, amivel az égetett szeszt leöblítik *magyarázza
Közben valahonnét a pult túloldalának mélyéről a neve szűrődik fel. Mik előrébb dől és meg is látja a tejfölszőke hajkoronát, meg az élménytől kissé nyomorultul csillogó tekintetet.*
- Bizony, tündérem, és a helyedben nem is erőltetném nagyon *csóválja a fejét, egy egészen picit atyáskodó "én megmondtam" kifejezéssel.
Sajnos nem sok tétel van az itallapon, ami nem alkoholos vagy nincs megbolondítva valami turpissággal.
Behúzza a tányért meg a kupicát, hogy a mosogatni való közé tegye, de mire visszafordul, már kész is a baj. Azok ketten kompániává álltak össze a sor pálinka felett. Mik rezignáltan bök rá a mézes-naspolya üvegére, amiből a tündérnek töltött korábban. A többi ennél mind erősebb. Vagy legalábbis kevésbé csalja el az erejüket az ízük.*
- Vannak nagyon finom teáink. Bodza meg szegfűszeges-ánizsos, meg *nem jut eszébe a többi, hiába próbálkozik nagyon* - egy csomóféle.
*Próbál nem nézni a tündér felé, hadd küzdjön meg az apróság az itallal közönség nélkül, de azért oda-odasandít, főleg hogy hátha mégis megjön az esze és inkább mást kérne, vagy lefordul arról a magas székről már csak a szesz szagától.
Közben azért neki is akad dolga, úgyhogy igyekszik legjobb tudása szerint koordinálni a beindult pálinkaüzletet. A félvér higgadt precizitással válogat, Mik pedig nem tudja eldönteni, hogy azért-e, mert ennyire profi pálinkaügyben, vagy mert ennek a báránykának sincs fogalma róla, mi fán terem az a P betűs szó, ami minden címkén ott díszeleg. Kezd arra gyanakodni, hogy valaki kint az utcán nagyon félrevezető információkkal tömi az arra lófráló lányok fejét.
Nagyon szeretne kötözködni, de ő itt csak egy csapos.*
- Rendben. Akkor egy áfonya és három mézes-naspolya *bólint és felsorakoztatja a kupicákat a pulton, majd egymás után meg is tölti őket.
A kísérővel kapcsolatos kérdését eléggé félreértik, amitől Mik csak rámarkol a söntés fájára és összeszorítja a szemét, mint akit véletlenül herén suhintottak, de férfiatlannak érezne hangot kiadni miatta.
Már pont kezdett volna lecsengeni valamelyest ez a dolog, amit az a szarházi Krultos a fejükre hozott. Félkészen már ott is a tábla az alsó polcon, amit az ilyen esetekre kezdett el pingálni, a hangsúlyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY!!" felirattal, amit tervei szerint alkalmasint csak kicsapott volna a pultra, hogy véletlenül se kelljen újra elmagyaráznia senkinek, hogy AZ a szolgáltatás végleg megszűnt az intézmény átkresztelése óta.
Végül megereszt egy kissé gyűrött sóhajt, és felölti a tőle elvárható barátságos mosolyt.*
- Jól tudod, kisasszony. Már valóban nem. Kísérőnek az olyan, kevéssé alkoholos italt szokták hívni, amivel az égetett szeszt leöblítik *magyarázza
Közben valahonnét a pult túloldalának mélyéről a neve szűrődik fel. Mik előrébb dől és meg is látja a tejfölszőke hajkoronát, meg az élménytől kissé nyomorultul csillogó tekintetet.*
- Bizony, tündérem, és a helyedben nem is erőltetném nagyon *csóválja a fejét, egy egészen picit atyáskodó "én megmondtam" kifejezéssel.
Sajnos nem sok tétel van az itallapon, ami nem alkoholos vagy nincs megbolondítva valami turpissággal.
Behúzza a tányért meg a kupicát, hogy a mosogatni való közé tegye, de mire visszafordul, már kész is a baj. Azok ketten kompániává álltak össze a sor pálinka felett. Mik rezignáltan bök rá a mézes-naspolya üvegére, amiből a tündérnek töltött korábban. A többi ennél mind erősebb. Vagy legalábbis kevésbé csalja el az erejüket az ízük.*
- Vannak nagyon finom teáink. Bodza meg szegfűszeges-ánizsos, meg *nem jut eszébe a többi, hiába próbálkozik nagyon* - egy csomóféle.
6811. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-30 11:02:56
Üzenet elküldve: 2023-09-30 11:02:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Ha valaki, hát ő átérzi, hogy milyen, amikor nagy a tétje, hogy valakit megnyerj magadnak. Igaz, ő annak idején Aztyannal játszotta le ezt a csörtét. Vele se volt könnyű dolga. Most pedig a legaljasabb dolgot teszi, amit csak tehet: zavarja a nagy belépő eltervezett menetét. Kizökkenti a wegtoreni aranyifjút, ahol csak tudja. Talán ez lehet, ami elülteti Aenae fejében a gyanút.
Óvatos érdeklődéssel mustrálja végig a kezébe adott ostort, mintha egyszerre nyűgözné le, és tartana tőle, hogy egy váratlan pillanatban megharapja. Nem bontja ki, de így összetekerve végigfuttatja rajta az ujjait, különös tekintettel a markolatra. Érdekes, hogy erre a holmira a wegtoreni nyelvben csupán egy szó van, míg a közös megkülönbözteti az ostort és a korbácsot. Elsőre a takarásban azt gondolta, ez utóbbiról van szó, amit a fedélzetmesterek előszeretettel hordanak, de ez bizony a hosszabb, a messzebbre érő testvér.*
- Azt mondod? *pillant fel Farsysra. Olyasmi bujkál a tekintetében, mint akkor, amikor először adták a kezébe a főnixmintás kardot.* - Megtaníthatnál *mondja, amikor érkezik az Úrnő kérdése. Yeza elmosolyodik.*
- Nem. Azt egyáltalán nem mondhatnám. De Farsys Úr *hajol közelebb Aenae füléhez, de a szavai azért a két férfi számára is hallhatók* - már tett nekem egy pimasz ajánlatot.
*Visszanyújtja az ostort a tulajdonosának.*
- Valóban kivételes darab *bólint* -, de én a dugóra gondoltam. *A parafalövedék ugyanis még mindig a szerencsés elkapónál van.* - Elkérhetem? *pillant arra most már valóban célirányosan.* - Kár lenne, ha kimenne az erő ebből a kiváló italból.
*Itt már ő is érzi, hogy ez szemét húzás volt a részéről. Nem szándékozik tovább gáncsoskodni, főleg miután a Báró maga se fogadta kesztyűs kézzel az érkezőt.
A koccintás után a pillantása megakad Aenae néhány ragacsosan tapadó fürtjén.*
- Báróné *nyúl arrafelé, de félúton megállítja a mozdulatot.* - Esetleg intézzek egy fürdőt? És talán át is öltöznél. Ezt az italt komisz kedvében találtuk kibontani. *Bűnbánó bajtársiassággal sóhajt, elvégre közös munka volt, de a javát az előte áll tharg lány kapta.* - Közben mesélek Lutah Farsys Úrról *kacsint Aenae felé, ami előirányozza, hogy olyan beszámoló lesz, amit a fehérnép egymást közt szokott megejteni.
Azért felpillant a Báróra. Ha úgy óhajtja, maradjon, akkor természetesen marad, s kivételesen csendben. Nem bízik Farsysban, de látta már a Bárót harcban. Nem szorulna az ő segítségére a másikkal szemben.
Míg a döntésre vár, három sárga szempár közt elkapja egy furcsa érzés. Nyomasztó és fullasztó. Az engedelmesség béklyója most egy pillanatra túl szorossá válik a torkán. Igyekszik úrrá lenni a dolgon és csak tenni a dolgát.*
//A mézeshetek elteltével//
*Ha valaki, hát ő átérzi, hogy milyen, amikor nagy a tétje, hogy valakit megnyerj magadnak. Igaz, ő annak idején Aztyannal játszotta le ezt a csörtét. Vele se volt könnyű dolga. Most pedig a legaljasabb dolgot teszi, amit csak tehet: zavarja a nagy belépő eltervezett menetét. Kizökkenti a wegtoreni aranyifjút, ahol csak tudja. Talán ez lehet, ami elülteti Aenae fejében a gyanút.
Óvatos érdeklődéssel mustrálja végig a kezébe adott ostort, mintha egyszerre nyűgözné le, és tartana tőle, hogy egy váratlan pillanatban megharapja. Nem bontja ki, de így összetekerve végigfuttatja rajta az ujjait, különös tekintettel a markolatra. Érdekes, hogy erre a holmira a wegtoreni nyelvben csupán egy szó van, míg a közös megkülönbözteti az ostort és a korbácsot. Elsőre a takarásban azt gondolta, ez utóbbiról van szó, amit a fedélzetmesterek előszeretettel hordanak, de ez bizony a hosszabb, a messzebbre érő testvér.*
- Azt mondod? *pillant fel Farsysra. Olyasmi bujkál a tekintetében, mint akkor, amikor először adták a kezébe a főnixmintás kardot.* - Megtaníthatnál *mondja, amikor érkezik az Úrnő kérdése. Yeza elmosolyodik.*
- Nem. Azt egyáltalán nem mondhatnám. De Farsys Úr *hajol közelebb Aenae füléhez, de a szavai azért a két férfi számára is hallhatók* - már tett nekem egy pimasz ajánlatot.
*Visszanyújtja az ostort a tulajdonosának.*
- Valóban kivételes darab *bólint* -, de én a dugóra gondoltam. *A parafalövedék ugyanis még mindig a szerencsés elkapónál van.* - Elkérhetem? *pillant arra most már valóban célirányosan.* - Kár lenne, ha kimenne az erő ebből a kiváló italból.
*Itt már ő is érzi, hogy ez szemét húzás volt a részéről. Nem szándékozik tovább gáncsoskodni, főleg miután a Báró maga se fogadta kesztyűs kézzel az érkezőt.
A koccintás után a pillantása megakad Aenae néhány ragacsosan tapadó fürtjén.*
- Báróné *nyúl arrafelé, de félúton megállítja a mozdulatot.* - Esetleg intézzek egy fürdőt? És talán át is öltöznél. Ezt az italt komisz kedvében találtuk kibontani. *Bűnbánó bajtársiassággal sóhajt, elvégre közös munka volt, de a javát az előte áll tharg lány kapta.* - Közben mesélek Lutah Farsys Úrról *kacsint Aenae felé, ami előirányozza, hogy olyan beszámoló lesz, amit a fehérnép egymást közt szokott megejteni.
Azért felpillant a Báróra. Ha úgy óhajtja, maradjon, akkor természetesen marad, s kivételesen csendben. Nem bízik Farsysban, de látta már a Bárót harcban. Nem szorulna az ő segítségére a másikkal szemben.
Míg a döntésre vár, három sárga szempár közt elkapja egy furcsa érzés. Nyomasztó és fullasztó. Az engedelmesség béklyója most egy pillanatra túl szorossá válik a torkán. Igyekszik úrrá lenni a dolgon és csak tenni a dolgát.*
6810. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:56:52
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Nemigen képes megharagudni Cha'yssra, természetesen most sem haragszik meg, a férfi mosolyára meg amúgy is rögtön megbocsátana neki. Elmosolyodik, de azért közben megrázza a fejét, mintha csak azt jelezné ezzel, hogy nem felejti el egykönnyen azt, hogy férje az imént kinevette. Pedig dehogynem felejti! Elgyengül tőle, éppen úgy, mint mikor elsőre meglátta. A különbség annyi, hogy manapság már képes disztingválni és nem akarja berángatni az első útjukba kerülő istállóba vagy fás kamrába. Szórakozottan végigsimít a pulton, amin nem is olyan régen még szerelmeskedtek, milyen remekül időzítettek, hogy még azelőtt végeztek, hogy így megnőtt volna a forgalom.
Cha'yss engedélyt ad arra, hogy a másik férfit is meginvitálhassák egy pohár italra, Yeza pedig rögtön tölt is. Ha Aenae gyanakvó típus lenne, akkor megállapítaná magában, hogy Yeza talán túl gyorsan önt Lutah poharába, de mivel csak Habrertus cselekedetei mögött vél hátsó szándékot felfedezni, így átsiklik ezen. Meg aztán kit érdekel, ha ismerik is egymást?*
- Köszönjük szépen.
*Néz Lutahra, a pultra támaszkodva Cha'yss felé nyúl, csak annyira, hogy végig tudjon simítani férje kézfején. Boldogok, nem csupán annak látszódnak, Aenae történetesen annak érzi magát. Koccintás közben és után amúgy jórészt azzal van elfoglalva, hogy szerelmesen nézzen - a már nem annyira újdonsült - férjére, így aztán lemarad a Yeza és Lutah között zajló néma közjátékról. Az rántja vissza a földre, hogy Yeza elkéri Lutah eszközét (fegyverét?). Jobb szemöldöke a homloka közepére kúszik, nem gondolná hogy egy ilyen eszköz avatatlan kézbe való lenne és hát Yezáról sok mindent el tud képzelni, de azt nem, hogy képes lenne anélkül csattintani az ostorral, hogy véletlenül kiverné vele valaki szemét.*
- Régről ismeritek egymást?
*Kérdő a hangsúly, de valahogy mégsem kérdésnek hat, különben hangja könnyed, nincs benne semmi számonkérés, hogy mire a színjáték. Ha Lutah nem jegyzi meg azt, amit megjegyez, akkor Aenae talán csak annyit jegyzett volna meg, hogy ha Yeza csapkodni is akar a korbáccsal, akkor azt odakint tegye.*
- Remek választás volt az ital, szerelmem.
*Mondja szinte egyből, ahogy pillantása végigszalad Yezán, Yeza vélt ismerősén és végül Cha'ysson állapodik meg. Aenae még nem döntötte el egyébként, hogy sértettséget mímeljen-e, hogy koccintásuk hamar üzleti irányba fordulhat egy éppen beeső idegennel, vagy alázatos asszony módjára teret engedjen urának. Nem egyébként, nem sérti az önérzetét, ha Cha'yss üzlettel foglalkozna a borozgatás helyett, ő úgyis inkább pálinkát inna. A habzóbortól büfiznie kell, de visszanyeli.*
//A mézeshetek elteltével//
*Nemigen képes megharagudni Cha'yssra, természetesen most sem haragszik meg, a férfi mosolyára meg amúgy is rögtön megbocsátana neki. Elmosolyodik, de azért közben megrázza a fejét, mintha csak azt jelezné ezzel, hogy nem felejti el egykönnyen azt, hogy férje az imént kinevette. Pedig dehogynem felejti! Elgyengül tőle, éppen úgy, mint mikor elsőre meglátta. A különbség annyi, hogy manapság már képes disztingválni és nem akarja berángatni az első útjukba kerülő istállóba vagy fás kamrába. Szórakozottan végigsimít a pulton, amin nem is olyan régen még szerelmeskedtek, milyen remekül időzítettek, hogy még azelőtt végeztek, hogy így megnőtt volna a forgalom.
Cha'yss engedélyt ad arra, hogy a másik férfit is meginvitálhassák egy pohár italra, Yeza pedig rögtön tölt is. Ha Aenae gyanakvó típus lenne, akkor megállapítaná magában, hogy Yeza talán túl gyorsan önt Lutah poharába, de mivel csak Habrertus cselekedetei mögött vél hátsó szándékot felfedezni, így átsiklik ezen. Meg aztán kit érdekel, ha ismerik is egymást?*
- Köszönjük szépen.
*Néz Lutahra, a pultra támaszkodva Cha'yss felé nyúl, csak annyira, hogy végig tudjon simítani férje kézfején. Boldogok, nem csupán annak látszódnak, Aenae történetesen annak érzi magát. Koccintás közben és után amúgy jórészt azzal van elfoglalva, hogy szerelmesen nézzen - a már nem annyira újdonsült - férjére, így aztán lemarad a Yeza és Lutah között zajló néma közjátékról. Az rántja vissza a földre, hogy Yeza elkéri Lutah eszközét (fegyverét?). Jobb szemöldöke a homloka közepére kúszik, nem gondolná hogy egy ilyen eszköz avatatlan kézbe való lenne és hát Yezáról sok mindent el tud képzelni, de azt nem, hogy képes lenne anélkül csattintani az ostorral, hogy véletlenül kiverné vele valaki szemét.*
- Régről ismeritek egymást?
*Kérdő a hangsúly, de valahogy mégsem kérdésnek hat, különben hangja könnyed, nincs benne semmi számonkérés, hogy mire a színjáték. Ha Lutah nem jegyzi meg azt, amit megjegyez, akkor Aenae talán csak annyit jegyzett volna meg, hogy ha Yeza csapkodni is akar a korbáccsal, akkor azt odakint tegye.*
- Remek választás volt az ital, szerelmem.
*Mondja szinte egyből, ahogy pillantása végigszalad Yezán, Yeza vélt ismerősén és végül Cha'ysson állapodik meg. Aenae még nem döntötte el egyébként, hogy sértettséget mímeljen-e, hogy koccintásuk hamar üzleti irányba fordulhat egy éppen beeső idegennel, vagy alázatos asszony módjára teret engedjen urának. Nem egyébként, nem sérti az önérzetét, ha Cha'yss üzlettel foglalkozna a borozgatás helyett, ő úgyis inkább pálinkát inna. A habzóbortól büfiznie kell, de visszanyeli.*
6809. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:50:35
Üzenet elküldve: 2023-09-29 16:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Fjärill Fab'am - Maydeleine Rhywayers - Mikarr Mar Mair//
*A köszöntésre kedvesen elmosolyodik, úgy véli rá már régen nem emlékeznek itt, hiszen van elég törzsvendég, ő meg csak futólag tartózkodott itt. Az odacsúsztatott szobakulcsot gyorsan el is teszi. Mikor eléteszik a kínálatot elnézegeti a cimkés üvegeket, majd az áfonyára rá is mutat, miközben letelepszik az egyik székre.*
- Áfonya, az legyen az első, a mézes naspolya pedig a másik három. Az biztosan finom lehet. *Teszi hozzá, ezt a fajtát még nem volt szerencséje kóstolni, de mézesfajtát a Sellőben is kóstolt már. Nem úgy tűnik, mint, aki vár még valakit, egyáltalán nem is néz a bejárat felé. Azonban, mikor látja, hogy Mik arrafelé tekintget, azért megfordítja a fejét, hátha valaki azóta érkezett, akit a pultos fontos vagy érdekes személynek tart. Végtére is, a tulajjal mindig is akart találkozni, de sose volt szerencséjük.~ Túl elfoglalt. Most meg már mindegy. ~ Szabadabnak érzi magát, hogy nem nyomja a vállát az a sok adminisztrációs teher, mert főként csak az volt már. A pultos kérdésére tér vissza a jelen valóságába és mindjárt félre is érti, kicsit zavartan kérdez vissza, lehalkított, bizalmas hangon.*
- Itt még olyat is lehet? Azt hittem ez már nem üzemel bordélyként. *Pislog nagy értetlenül, közben azért a szeme sarkából látja, hogy a pult alól valaki feltolt egy üres tányért rá, majd beszéd is megüti a fülét. Pedig aztán nem igen látott ő senkit vagy csak elnézett volna felette? Ekkor lesz figyelmes rá, hogy a tündér feltolja magát a mellette lévő székre.*
- Oh! Bocsáss meg, nem akartam kisajátítani a kedves fiatalembert. *Mert hát, ő nem ismeri a pultos valódi nevét, viszont az udvariasságot megköveteli magától. Még meglepettebb arcot vág, mikor a kis kezek rákulcsolódnak a sajátjára. A kérdés is meglepi, nem gondolta, hogy itt a vendég lelkiállapotával is törődnek, bár nem tudja nem észrevenni a csillogó tekintetet.*
- Esetleg parancsolsz egyet belőlük? Te melyikből ittál? Finom volt? *Próbálja elterelni a témát, nem szívesen beszél idegeneknek arról, ami belül nyomja, talán most erre nem is lesz szükség.*
*A köszöntésre kedvesen elmosolyodik, úgy véli rá már régen nem emlékeznek itt, hiszen van elég törzsvendég, ő meg csak futólag tartózkodott itt. Az odacsúsztatott szobakulcsot gyorsan el is teszi. Mikor eléteszik a kínálatot elnézegeti a cimkés üvegeket, majd az áfonyára rá is mutat, miközben letelepszik az egyik székre.*
- Áfonya, az legyen az első, a mézes naspolya pedig a másik három. Az biztosan finom lehet. *Teszi hozzá, ezt a fajtát még nem volt szerencséje kóstolni, de mézesfajtát a Sellőben is kóstolt már. Nem úgy tűnik, mint, aki vár még valakit, egyáltalán nem is néz a bejárat felé. Azonban, mikor látja, hogy Mik arrafelé tekintget, azért megfordítja a fejét, hátha valaki azóta érkezett, akit a pultos fontos vagy érdekes személynek tart. Végtére is, a tulajjal mindig is akart találkozni, de sose volt szerencséjük.~ Túl elfoglalt. Most meg már mindegy. ~ Szabadabnak érzi magát, hogy nem nyomja a vállát az a sok adminisztrációs teher, mert főként csak az volt már. A pultos kérdésére tér vissza a jelen valóságába és mindjárt félre is érti, kicsit zavartan kérdez vissza, lehalkított, bizalmas hangon.*
- Itt még olyat is lehet? Azt hittem ez már nem üzemel bordélyként. *Pislog nagy értetlenül, közben azért a szeme sarkából látja, hogy a pult alól valaki feltolt egy üres tányért rá, majd beszéd is megüti a fülét. Pedig aztán nem igen látott ő senkit vagy csak elnézett volna felette? Ekkor lesz figyelmes rá, hogy a tündér feltolja magát a mellette lévő székre.*
- Oh! Bocsáss meg, nem akartam kisajátítani a kedves fiatalembert. *Mert hát, ő nem ismeri a pultos valódi nevét, viszont az udvariasságot megköveteli magától. Még meglepettebb arcot vág, mikor a kis kezek rákulcsolódnak a sajátjára. A kérdés is meglepi, nem gondolta, hogy itt a vendég lelkiállapotával is törődnek, bár nem tudja nem észrevenni a csillogó tekintetet.*
- Esetleg parancsolsz egyet belőlük? Te melyikből ittál? Finom volt? *Próbálja elterelni a témát, nem szívesen beszél idegeneknek arról, ami belül nyomja, talán most erre nem is lesz szükség.*
6808. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 14:16:50
Üzenet elküldve: 2023-09-29 14:16:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair - kiszolgálás//
//Maydeleine Rhywayers//
*Még vet egy utolsó pillantást a térképre aztán elteszi. Mik nevét felírja egy lapra, mint érdeklődőt a méz iránt. Kitudja mikor hívja haza a kötelesség viszont akkor biztosan hoz neki ebből a finomságból meg a többiből.
Nem sokkal később már jön is a rendelésével a tündér pedig nem tud betelni az édesség látványával.*
- Hű. Hát ez nagyon jól néz ki!
*A citrom illatától már össze is csordul a nyál a szájában. Nagyot nyel. Gondolatban már ki is végezte a sütit. A pálinka azonban fenyegetően mar a tündérlány orrcimpájába.
Magabiztossága egy pillanat alatt szertefoszlik. Erőltetett mosolyt intéz Mik felé.*
- Rendben. Köszönöm!
*~ Ezután egy adag vizet biztosan.~ Válaszol magában a mondatra.
Szemében fagyos félelem tükröződik. ~ Hát ezt benéztem. ~ Büszkesége azonban annál nagyobb minthogy ott hagyja az asztalon.
Illetve, ha már ennyit fáradoztak a felszolgálással a minimum, hogy ad neki egy esélyt. Mire bátorságot gyűjt a megivásához addigra a férfi már vissza is tér a pultba.
A tündér puszta illedelmességből igyekszik elkapni a pillanatot amikor Mik felnéz teendőiből és akkor felé emeli a pohárkát.
Egy oktávaval magasabb hangon elmormog egy Egészségünkre! szerű mondatot.
Ezt megtoldja még azzal, hogy tündér nyelven is motyog valamit, ami inkább egy rövid imának hangzik aztán húzóra letolja az erősnek tűnő italt, hogy hamarabb vége legyen a szenvedésnek.
~ ÍÍÍjj. ~ Hiába próbálja tartani magát testét összerántja a borzongás. Nem csak erősnek tűnt. Az is volt!
Utána viszont kellemes gyümölcs íz terjeng el a szájában. Nem nagyon érti miért kell ennyi alkohol ebbe az italba, de legalább az utóíze kárpótolja. Összességében nem is volt ez olyan rossz.
~ Hát Mik. A mi pálinkánk nem ilyen. ~
Keserű arccal belefalatozik a sütibe, ami maradéktalanul kiengeszteli az előbbi traumáért.
A pálinka azért a háttérben elkezd ám dolgozni a tündér szervezetében úgyhogy suttyomban megissza még maradék vizét hátha el tudja nyomni a hatás javarészét.
Az utolsó kortynál füle elkapja az újonnan érkező nő rendelésének részleteit és meglepetésében kishíján megfullad attól a fél decitől.
Pár krohácsolás után hunyorogva néz fel az illetőre. ~NÉGYET?!~ arcáról szinte lelehet olvasni ezt a gondolatot. Ácsingózva lesi a távolból a pálinka kínálatot és mivel 'nem is volt az olyan rossz' eldönti, hogy ő is szeretne még egyet inni.
Legalább kipróbál egy másik ízt is.
Belapátolja a maradék citromost és elindul a csetressel a pult felé.
Amikor odaér a két kis apró kéz feltolja a pultra a tányért és a pohárkát. Az utóbbit a mutatóujjával picit bentebb tolja nehogy túlságosan a szélén maradjon és leessen.*
- Mik.
*Reménykedik, hogy meghallják odalentről aztán kissé megszeppent hangon folytatja.*
- Mindegyik ilyen erős?
*Szégyelli magát, hogy az előbb olyan vehemensen bizonygatta, hogy milyen jól bírja ezt. Azthitte mindenhol ugyanolyan a pálinka. Mielőtt megkapná a választ még odabiggyeszti.*
- A miénk... nem ilyen erős.
*Szeretett volna választékosabban fogalmazni, de most csak ennyi jutott eszébe.
Szégyenlősen felnéz a mellette ülő hölgyre aztán a pálinka úgy dönt benne, hogy akár fel is ülhet mellé ennyi erővel.
Ha figyelemre méltatják ha nem egy villámgyors ugyanakkor gyengéd mozdulattal mielőtt inna a másik két apró kezével összefogja az elf nőét és könnyektől párás szemekkel néz rá.*
- Van valami baj, hogy négyet szeretnél ebből inni?
*Kiskutyára emlékeztető ábrázatával az embert vagy meghatja naiv kedvessége vagy elneveti magát az abszurd viselkedés miatt.
Itt nincs kétség a pálinka beütött.
Tekintetével egy pillanatra sem ereszti a másikat az egyik keze viszont szépen lassan elvándorol a dió irányába amiből egyet kikap és elrágcsálja miközben a válaszra vár.*
//Maydeleine Rhywayers//
*Még vet egy utolsó pillantást a térképre aztán elteszi. Mik nevét felírja egy lapra, mint érdeklődőt a méz iránt. Kitudja mikor hívja haza a kötelesség viszont akkor biztosan hoz neki ebből a finomságból meg a többiből.
Nem sokkal később már jön is a rendelésével a tündér pedig nem tud betelni az édesség látványával.*
- Hű. Hát ez nagyon jól néz ki!
*A citrom illatától már össze is csordul a nyál a szájában. Nagyot nyel. Gondolatban már ki is végezte a sütit. A pálinka azonban fenyegetően mar a tündérlány orrcimpájába.
Magabiztossága egy pillanat alatt szertefoszlik. Erőltetett mosolyt intéz Mik felé.*
- Rendben. Köszönöm!
*~ Ezután egy adag vizet biztosan.~ Válaszol magában a mondatra.
Szemében fagyos félelem tükröződik. ~ Hát ezt benéztem. ~ Büszkesége azonban annál nagyobb minthogy ott hagyja az asztalon.
Illetve, ha már ennyit fáradoztak a felszolgálással a minimum, hogy ad neki egy esélyt. Mire bátorságot gyűjt a megivásához addigra a férfi már vissza is tér a pultba.
A tündér puszta illedelmességből igyekszik elkapni a pillanatot amikor Mik felnéz teendőiből és akkor felé emeli a pohárkát.
Egy oktávaval magasabb hangon elmormog egy Egészségünkre! szerű mondatot.
Ezt megtoldja még azzal, hogy tündér nyelven is motyog valamit, ami inkább egy rövid imának hangzik aztán húzóra letolja az erősnek tűnő italt, hogy hamarabb vége legyen a szenvedésnek.
~ ÍÍÍjj. ~ Hiába próbálja tartani magát testét összerántja a borzongás. Nem csak erősnek tűnt. Az is volt!
Utána viszont kellemes gyümölcs íz terjeng el a szájában. Nem nagyon érti miért kell ennyi alkohol ebbe az italba, de legalább az utóíze kárpótolja. Összességében nem is volt ez olyan rossz.
~ Hát Mik. A mi pálinkánk nem ilyen. ~
Keserű arccal belefalatozik a sütibe, ami maradéktalanul kiengeszteli az előbbi traumáért.
A pálinka azért a háttérben elkezd ám dolgozni a tündér szervezetében úgyhogy suttyomban megissza még maradék vizét hátha el tudja nyomni a hatás javarészét.
Az utolsó kortynál füle elkapja az újonnan érkező nő rendelésének részleteit és meglepetésében kishíján megfullad attól a fél decitől.
Pár krohácsolás után hunyorogva néz fel az illetőre. ~NÉGYET?!~ arcáról szinte lelehet olvasni ezt a gondolatot. Ácsingózva lesi a távolból a pálinka kínálatot és mivel 'nem is volt az olyan rossz' eldönti, hogy ő is szeretne még egyet inni.
Legalább kipróbál egy másik ízt is.
Belapátolja a maradék citromost és elindul a csetressel a pult felé.
Amikor odaér a két kis apró kéz feltolja a pultra a tányért és a pohárkát. Az utóbbit a mutatóujjával picit bentebb tolja nehogy túlságosan a szélén maradjon és leessen.*
- Mik.
*Reménykedik, hogy meghallják odalentről aztán kissé megszeppent hangon folytatja.*
- Mindegyik ilyen erős?
*Szégyelli magát, hogy az előbb olyan vehemensen bizonygatta, hogy milyen jól bírja ezt. Azthitte mindenhol ugyanolyan a pálinka. Mielőtt megkapná a választ még odabiggyeszti.*
- A miénk... nem ilyen erős.
*Szeretett volna választékosabban fogalmazni, de most csak ennyi jutott eszébe.
Szégyenlősen felnéz a mellette ülő hölgyre aztán a pálinka úgy dönt benne, hogy akár fel is ülhet mellé ennyi erővel.
Ha figyelemre méltatják ha nem egy villámgyors ugyanakkor gyengéd mozdulattal mielőtt inna a másik két apró kezével összefogja az elf nőét és könnyektől párás szemekkel néz rá.*
- Van valami baj, hogy négyet szeretnél ebből inni?
*Kiskutyára emlékeztető ábrázatával az embert vagy meghatja naiv kedvessége vagy elneveti magát az abszurd viselkedés miatt.
Itt nincs kétség a pálinka beütött.
Tekintetével egy pillanatra sem ereszti a másikat az egyik keze viszont szépen lassan elvándorol a dió irányába amiből egyet kikap és elrágcsálja miközben a válaszra vár.*
6807. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-29 06:41:29
Üzenet elküldve: 2023-09-29 06:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am - kiszolgálás//
*Ha eddig látott is esélyt rá, hogy az apróság tudja, mi az a pálinka, most már biztos benne, hogy fogalma sincs. Napokig csak pálinkán még valószínűleg a legelvetemültebb orkfajzat se bírná ki, nemhogy egy tündér. De ő csak egy csapos. Ha a vendég pálinkát akar, akkor ő hozza a pálinkát. Egészen addig a pontig, amíg még értelmesen ki tudja mondani a rendelést. Azon a határon túl már tiltja a szakmai krédó, akármennyi aranyat is kínálnak érte.
A továbbiak viszont nagyon is felkeltik Mik figyelmét. Közelebb hajol a célzatos kézmozdulatra, és bár az illetlenséget fodrozza, önkéntelenül bele is szagol kissé a tündér nyakába. Az a kellemes illat ellenállhatatlan késztetéssel hajtotta erre, de hamar vissza is lopja a távolságot, mielőtt szó érné a ház elejét.*
- Érdekel *bólint.* - Mindenképp! Ha hozol mintát abból a mézből, meg a növényekből, amiket hasznosnak vagy érdekesnek találsz, megegyezhetünk. *A lányra mosolyog, mikor az újra köszönetet mond az útbaigazításért.* - Nem tesz semmit.
- Mikarr Mar Mair. Mik *böki oda az általánosan használatban lévő megszólítást is, aztán produkál egy gavalléros meghajlást is, ami általában olyan távol áll a természetétől, mint a horgolás.* - Igazán örvendek a találkozásnak, kisasszony. Már hozom is a rendelést!
*Térül-fordul és hamarosan érkezik is a citromos-mézes, no meg a gyümölcspálinka. Zamatosabbat, nem túl erőset választott a tündérnek, biztos, ami biztos.*
- Ha szeretnél még valamit, csak ints *kacsint, aztán visszatér a pult mögé eltörölgetni a maradék frissen mosogatott poharat is.*
//Maydeleine Rhywayers - kiszolgálás//
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *pillant fel az újonnan érkezőre. Ismerős neki a lány, de nem venne rá mérget. Nevet nem tudna hozzá kapcsolni, csak valamiért az ugrik be, hogy tea. Így miután leakasztja az egyik erkélyes szoba kulcsát és elé csúszatja a pulton, az itallapot mustráló félvér szavainak elébe menve fordulna is egy csészéért, de megakad a mozdulatban. ~Mi a franc van ma itt?~ Pálinka, ráadásul mindjárt négy?! Hát, így kell fifikásan megkerülni azt a bizonyos csaposkrédót, lányok!
Mik nagyot sóhajt. De a vendég kívánsága ugyebár, az bizony a legnagyobb szentség az ilyen intézményekben.
Készségesen felsorakoztatja a lány előtt a pálinkakínálatukat, ami a báró házasodása óta elég szépen kibővült.*
- Van szilva, barack, áfonya, ágyas körte, mézes naspolya, meg ugye a törköly *amit valamiért külön kezelnek a gyümölcs halmaztól, de ő kiáll a szőlő mellett ebben az igazságtalanságban.*
- Ha csak kóstolni szeretnél, önthetek mindből úgy, hogy kitegye a négyet *mutat végig a szépen címkézett,különböző formájú üvegeken.
Az ajtó felé pillant, hátha vár még valakit a félvér, ami kicsit megnyugtatná a rendeléssel kapcsolatban, de egyelőre nem érkezik a kikért pálinkamennyiséghez társaság.*
- Valami kísérőt esetleg?
*Mindenesetre egy kis tálka dióbelet odatesz a pultra, mert ha ez a lány most csak úgy ledönti a négy pálinkát, még ővele is megfordul a fogadó. Már előre látja a sorsát. Egy csatak részeg félvér és egy kapatos tündér kordában tartása nehezebb feladat, mint egy négypályás borzoifuttatásnál egyedül startvonalhoz állítani minden versenyzőt. A továbbiakat meg inkább engedjük is el, mert ha valakinek az az elcseszett ötlete támadna, hogy ilyen futamokból fogja megszedni magát, hát nem. Nem fogja!*
*Ha eddig látott is esélyt rá, hogy az apróság tudja, mi az a pálinka, most már biztos benne, hogy fogalma sincs. Napokig csak pálinkán még valószínűleg a legelvetemültebb orkfajzat se bírná ki, nemhogy egy tündér. De ő csak egy csapos. Ha a vendég pálinkát akar, akkor ő hozza a pálinkát. Egészen addig a pontig, amíg még értelmesen ki tudja mondani a rendelést. Azon a határon túl már tiltja a szakmai krédó, akármennyi aranyat is kínálnak érte.
A továbbiak viszont nagyon is felkeltik Mik figyelmét. Közelebb hajol a célzatos kézmozdulatra, és bár az illetlenséget fodrozza, önkéntelenül bele is szagol kissé a tündér nyakába. Az a kellemes illat ellenállhatatlan késztetéssel hajtotta erre, de hamar vissza is lopja a távolságot, mielőtt szó érné a ház elejét.*
- Érdekel *bólint.* - Mindenképp! Ha hozol mintát abból a mézből, meg a növényekből, amiket hasznosnak vagy érdekesnek találsz, megegyezhetünk. *A lányra mosolyog, mikor az újra köszönetet mond az útbaigazításért.* - Nem tesz semmit.
- Mikarr Mar Mair. Mik *böki oda az általánosan használatban lévő megszólítást is, aztán produkál egy gavalléros meghajlást is, ami általában olyan távol áll a természetétől, mint a horgolás.* - Igazán örvendek a találkozásnak, kisasszony. Már hozom is a rendelést!
*Térül-fordul és hamarosan érkezik is a citromos-mézes, no meg a gyümölcspálinka. Zamatosabbat, nem túl erőset választott a tündérnek, biztos, ami biztos.*
- Ha szeretnél még valamit, csak ints *kacsint, aztán visszatér a pult mögé eltörölgetni a maradék frissen mosogatott poharat is.*
//Maydeleine Rhywayers - kiszolgálás//
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *pillant fel az újonnan érkezőre. Ismerős neki a lány, de nem venne rá mérget. Nevet nem tudna hozzá kapcsolni, csak valamiért az ugrik be, hogy tea. Így miután leakasztja az egyik erkélyes szoba kulcsát és elé csúszatja a pulton, az itallapot mustráló félvér szavainak elébe menve fordulna is egy csészéért, de megakad a mozdulatban. ~Mi a franc van ma itt?~ Pálinka, ráadásul mindjárt négy?! Hát, így kell fifikásan megkerülni azt a bizonyos csaposkrédót, lányok!
Mik nagyot sóhajt. De a vendég kívánsága ugyebár, az bizony a legnagyobb szentség az ilyen intézményekben.
Készségesen felsorakoztatja a lány előtt a pálinkakínálatukat, ami a báró házasodása óta elég szépen kibővült.*
- Van szilva, barack, áfonya, ágyas körte, mézes naspolya, meg ugye a törköly *amit valamiért külön kezelnek a gyümölcs halmaztól, de ő kiáll a szőlő mellett ebben az igazságtalanságban.*
- Ha csak kóstolni szeretnél, önthetek mindből úgy, hogy kitegye a négyet *mutat végig a szépen címkézett,különböző formájú üvegeken.
Az ajtó felé pillant, hátha vár még valakit a félvér, ami kicsit megnyugtatná a rendeléssel kapcsolatban, de egyelőre nem érkezik a kikért pálinkamennyiséghez társaság.*
- Valami kísérőt esetleg?
*Mindenesetre egy kis tálka dióbelet odatesz a pultra, mert ha ez a lány most csak úgy ledönti a négy pálinkát, még ővele is megfordul a fogadó. Már előre látja a sorsát. Egy csatak részeg félvér és egy kapatos tündér kordában tartása nehezebb feladat, mint egy négypályás borzoifuttatásnál egyedül startvonalhoz állítani minden versenyzőt. A továbbiakat meg inkább engedjük is el, mert ha valakinek az az elcseszett ötlete támadna, hogy ilyen futamokból fogja megszedni magát, hát nem. Nem fogja!*
6806. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-28 16:29:35
Üzenet elküldve: 2023-09-28 16:29:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*A lovat beköti az istállóba, majd gondol egyet és előhúz egy papírt, ezt a varázslatot még úgy se használta soha, pont itt az ideje kipróbálni. Elmormol egy egyszerűbb varázsigét, ami arra hivatott, hogy megfossza egy kis időre az árnyékától, ezt követően belép. Pont olyan a hely, mint, amilyenre emlékezett, csak ritkásabban foglalnak helyet az asztaloknál. Talán még túl korán van. A pulthoz sétál és leszámol 21 aranyat egy Szoba erkéllyel megnevezésű tételért, ő ugyanis se atkát se egeret nem akar látni vagy kitör rajta a sikítófrász. *
- Jó napot! *Köszön oda határozottan, ha a pultos felé tekint. Egyelőre viszont még nem végez, az itallapot is nagyon mustrálja, szinte lyukat éget bele, de megszületett a döntés. Még odatornyoz 48 aranyat, ami 4 Gyümölcs pálinka ára.*
- Mondja csak, ha szabad kérdezni, milyen fajta gyümölcsből van, avagy csak egyfajtát árulnak? *Hiszen persze nem lehet és nem elvárható, hogy mindenütt olyan választék legyen, mint a sellőben.*
*- Jó napot! *Köszön oda határozottan, ha a pultos felé tekint. Egyelőre viszont még nem végez, az itallapot is nagyon mustrálja, szinte lyukat éget bele, de megszületett a döntés. Még odatornyoz 48 aranyat, ami 4 Gyümölcs pálinka ára.
*- Mondja csak, ha szabad kérdezni, milyen fajta gyümölcsből van, avagy csak egyfajtát árulnak? *Hiszen persze nem lehet és nem elvárható, hogy mindenütt olyan választék legyen, mint a sellőben.*
6805. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-28 13:11:38
Üzenet elküldve: 2023-09-28 13:11:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair - kiszolgálás//
*Fjärill csalódottan az ajkába harap a férfi válasza hallatán aztán leköveti a csuklómozdulatot némi reménnyel a szívében hátha kap még valami információ morzsát. Az indoklás helytálló a tündér valamiért azt gondolta, hogy itt olyan szinten ismerik egymást a lények, mint a hazájában. Ott mindenki ismert mindenkit, de úgy tűnik, hogy ez csak a kis létszámú közösségek privilégiuma.
A következő mondat viszont már annál izgalmasabban hangzik!
Amikor elkezdi részletezni a kiszolgáló mit merre talál egy gyors mozdulattal kicsapja az asztalra a térképet ujjával rábök az említett részekre és odafirkant egy-egy x-et.
Biztosabb ez így. A tündér a memóriája nem rossz, de soha nem lehet tudni mikor vág közbe valami, ami miatt totál kimenne a fejéből minden amit előzőleg hallott.
Az emlegetett tornyot és környékét egy óvatosságra intő szimbólummal jelöli. Jelentőségteljesen hümmög egy párat majd hálás köszönetet mond mindenért amit kapott.
Mielőtt a férfi tovább állna még egy érdekes kérdést tesz fel a tündérnek. Ezt felettéb szórakoztatónak tartja. Arcáról a komolyság egy szemvillanás alatt eltűnik. Lebiggyent ajkai széles huncut vigyorra nyílnak.*
- Oh, nagyon jól tudom mi az a pálinka. Amikor nagy szárazságok voltak az erdőben és nem volt mit inni páinkát ittunk egy pár napig.
*Megadóan felemeli a kezeit. Amolyan 'hát nem volt mit tenni' arckifejezéssel. Ezt megtoldja még egy kis tudnivalóval.*
- Tündér lévén nem csak a folyó vizekből iszogatunk ám. Tudod...
*Egy kicsit megköszörüli a torkát és önkénytelenül közelebb hajol.*
- ismerjük az összes növényt a környezetünkben és a felhasználási módjukat is. Azt is tudjuk melyik milyen hatást vált ki. Plusz...
*Ha a férfi elég figyelmes a tündérke apró ujjaival közelebb invitálja magához, hogy megosszon egy titkot.*
- ha a méhek hallucinogén virágból gyűjtik a mézet akkor a méz is... hallucinogén lesz.
*Vigyorogva megvonja a vállát.*
- Ha érdekel az ilyesmi csak szólj.
*Gyorsan még hozzáteszi.*
- A miénknek nincs negatív utóhatása. Abszolút kellemes élményt nyújt.
*Kacsint.*
- Köszönöm még egyszer a segítséget!
*Nem akarja tovább feltartani viszont egy égető kérdést még feltenne.*
- Bocsánat! A nevedet megkérdezhetem?
*Ha már ilyen kedvesen álltak hozzá a minimum, hogy kideríti ki volt az konkrétan. Bármilyen választ is kap tiszteletben tartja és amennyiben viszonzásra lel a kíváncsiság ő is megosztja vele a nevét.
A csevegés végeztével törökülésbe helyezkedik a széken és úgy várja a rendelését. Néhol belehallgatózik egy-egy beszélgetésfoszlányba vagy a térképét tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Fjärill Fab'am) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.28 13:15:03
*Fjärill csalódottan az ajkába harap a férfi válasza hallatán aztán leköveti a csuklómozdulatot némi reménnyel a szívében hátha kap még valami információ morzsát. Az indoklás helytálló a tündér valamiért azt gondolta, hogy itt olyan szinten ismerik egymást a lények, mint a hazájában. Ott mindenki ismert mindenkit, de úgy tűnik, hogy ez csak a kis létszámú közösségek privilégiuma.
A következő mondat viszont már annál izgalmasabban hangzik!
Amikor elkezdi részletezni a kiszolgáló mit merre talál egy gyors mozdulattal kicsapja az asztalra a térképet ujjával rábök az említett részekre és odafirkant egy-egy x-et.
Biztosabb ez így. A tündér a memóriája nem rossz, de soha nem lehet tudni mikor vág közbe valami, ami miatt totál kimenne a fejéből minden amit előzőleg hallott.
Az emlegetett tornyot és környékét egy óvatosságra intő szimbólummal jelöli. Jelentőségteljesen hümmög egy párat majd hálás köszönetet mond mindenért amit kapott.
Mielőtt a férfi tovább állna még egy érdekes kérdést tesz fel a tündérnek. Ezt felettéb szórakoztatónak tartja. Arcáról a komolyság egy szemvillanás alatt eltűnik. Lebiggyent ajkai széles huncut vigyorra nyílnak.*
- Oh, nagyon jól tudom mi az a pálinka. Amikor nagy szárazságok voltak az erdőben és nem volt mit inni páinkát ittunk egy pár napig.
*Megadóan felemeli a kezeit. Amolyan 'hát nem volt mit tenni' arckifejezéssel. Ezt megtoldja még egy kis tudnivalóval.*
- Tündér lévén nem csak a folyó vizekből iszogatunk ám. Tudod...
*Egy kicsit megköszörüli a torkát és önkénytelenül közelebb hajol.*
- ismerjük az összes növényt a környezetünkben és a felhasználási módjukat is. Azt is tudjuk melyik milyen hatást vált ki. Plusz...
*Ha a férfi elég figyelmes a tündérke apró ujjaival közelebb invitálja magához, hogy megosszon egy titkot.*
- ha a méhek hallucinogén virágból gyűjtik a mézet akkor a méz is... hallucinogén lesz.
*Vigyorogva megvonja a vállát.*
- Ha érdekel az ilyesmi csak szólj.
*Gyorsan még hozzáteszi.*
- A miénknek nincs negatív utóhatása. Abszolút kellemes élményt nyújt.
*Kacsint.*
- Köszönöm még egyszer a segítséget!
*Nem akarja tovább feltartani viszont egy égető kérdést még feltenne.*
- Bocsánat! A nevedet megkérdezhetem?
*Ha már ilyen kedvesen álltak hozzá a minimum, hogy kideríti ki volt az konkrétan. Bármilyen választ is kap tiszteletben tartja és amennyiben viszonzásra lel a kíváncsiság ő is megosztja vele a nevét.
A csevegés végeztével törökülésbe helyezkedik a széken és úgy várja a rendelését. Néhol belehallgatózik egy-egy beszélgetésfoszlányba vagy a térképét tanulmányozza.*
A hozzászólás írója (Fjärill Fab'am) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.28 13:15:03
6804. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-28 07:20:40
Üzenet elküldve: 2023-09-28 07:20:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Nem zavarja az elfet. Miért zavarná? Volt idő, még siheder korában, amikor csípőből beleállt volna a provokációba. Nem álltatja magát, még most is lenne olyan helyzet, amikor kirántja a kezéből az irányítást az inger, de ha pultosnak állsz, idővel kikupálódsz az ilyesmiben.
Tudja, milyen az, amikor egy kirobbanó bunyó átható erővel mossa ki a fejéből a sok szemetet, amit olykor az élet rápakol az emberre. Általában erre megy ki a dolog, de ez nem az a helyzet, hogy szívességet tegyen. Meg amúgy is csak tűzoltás lenne a bajokra. Ezt nem az ő öklének kell elrendeznie a fickóban.
Ha végzett és távozott, Mik leszedi az asztalt, hátraviszi a tányérokat mosogatásra, aztán kint még lekergeti a morzsákat, visszarendezi az étlapot meg a fűszertartókat középre, hogy visszaálljon a hely a vendégeket váró többi asztal formájába.*
//Fjärill Fab'am - kiszolgálás//
*Sokféle szerzet megfordult már a Kalmárban, így amikor a mezítlábas tündér beslattyog, Mik csak kivárja a pult mögötti nyugodt tesz-vesz közben, amíg keres magának egy megfelelő helyet. A választása kicsit rendhagyó, de a múltkori, páncélos fickó nyakában érkező szöszi se volt semmi. Annyi mindent látott már, hogy ha egy hatalmas kakaslábakon közlekedő, négycsecsű mélységi Eeyr papnő toppanna be, annak is csak mutatna egy asztalt, és megkérdezné, mivel szolgálhat, ahogy szokta.
Időnként azért elpillant a tündér felé, hogy kész-e rendelni. El is érkezik a pillanat, Mik pedig már megy is, hogy a rendelkezésére álljon.*
- Üdvözöllek a Wegtoreni Kalmárban! Mit hozhatok?
*Kihúzza a füle mögül a ceruzacsonkot és már jegyzetel is: C-M S. ~Nagyot megy mostanában a citromos-mézes~ konstatálja, aztán felpillant, hogy van-e még valami. Innivaló. Legalábbis, a lány pillantása arrafelé jár a tételek között. Mik már írja is, kivételesen nem csak rövidítésben, mert a rutin meg az évek... szóval még mielőtt bármi elhangzana, azt szinte biztosra veszi, hogy valami gyümölcs lesz. ~Gyümölcs...te.. nem... LÉ!~ Amikor a tündér kimondja a szót, Mik nemlétező bajsza alatt már indul is az önelégült mosolykezdemény ~ugye az évek meg a rutin~, de a zárszó megakasztja a ceruzáját. Feljebb szökik a szemöldöke, de csak kisatírozza az utolsó két betűt és odaírja: pálinka. Hát ki ő, hogy ítélkezzen?
Besöpri az aranyakat, biccent, és már fordulna is, de a lánynak még kérdése is van.*
- Őszintén megmondom, nem forgok ilyen körökben. Meg azok a körök se forognak igazán itt *tesz egy laza csuklómozdulatot a beltéren végigmutatva.* - Vagy a fene tudja. Nincs rájuk írva *vonja meg a vállát végül.* - Azt hiszem, van egy torony, ahol az ilyesmit tanítják. Valahol az ingovány felé talán. De oda jobb, ha nem indulsz el egyedül. Esetleg a templomban is érdeklődhetsz, hátha. *Röviden elmondja, ez utóbbit merre találja, mert nem igazán tűnik idevalósinak.
El is indul a rendeléssel, de egy lépés után visszafordul.*
- Tündérem *koppintja le a ceruzáját az ital firkás soránál* - biztos tudod, mi az a pálinka? *kérdi jó szándékú fenntartásokkal. A megszólításban sincs semmi lekezelő. Mik hangja a szokásos, kicsit nyúzott, de végtelenül barátságos dallamán szól a lányhoz hasonló apróságokhoz.*
*Nem zavarja az elfet. Miért zavarná? Volt idő, még siheder korában, amikor csípőből beleállt volna a provokációba. Nem álltatja magát, még most is lenne olyan helyzet, amikor kirántja a kezéből az irányítást az inger, de ha pultosnak állsz, idővel kikupálódsz az ilyesmiben.
Tudja, milyen az, amikor egy kirobbanó bunyó átható erővel mossa ki a fejéből a sok szemetet, amit olykor az élet rápakol az emberre. Általában erre megy ki a dolog, de ez nem az a helyzet, hogy szívességet tegyen. Meg amúgy is csak tűzoltás lenne a bajokra. Ezt nem az ő öklének kell elrendeznie a fickóban.
Ha végzett és távozott, Mik leszedi az asztalt, hátraviszi a tányérokat mosogatásra, aztán kint még lekergeti a morzsákat, visszarendezi az étlapot meg a fűszertartókat középre, hogy visszaálljon a hely a vendégeket váró többi asztal formájába.*
//Fjärill Fab'am - kiszolgálás//
*Sokféle szerzet megfordult már a Kalmárban, így amikor a mezítlábas tündér beslattyog, Mik csak kivárja a pult mögötti nyugodt tesz-vesz közben, amíg keres magának egy megfelelő helyet. A választása kicsit rendhagyó, de a múltkori, páncélos fickó nyakában érkező szöszi se volt semmi. Annyi mindent látott már, hogy ha egy hatalmas kakaslábakon közlekedő, négycsecsű mélységi Eeyr papnő toppanna be, annak is csak mutatna egy asztalt, és megkérdezné, mivel szolgálhat, ahogy szokta.
Időnként azért elpillant a tündér felé, hogy kész-e rendelni. El is érkezik a pillanat, Mik pedig már megy is, hogy a rendelkezésére álljon.*
- Üdvözöllek a Wegtoreni Kalmárban! Mit hozhatok?
*Kihúzza a füle mögül a ceruzacsonkot és már jegyzetel is: C-M S. ~Nagyot megy mostanában a citromos-mézes~ konstatálja, aztán felpillant, hogy van-e még valami. Innivaló. Legalábbis, a lány pillantása arrafelé jár a tételek között. Mik már írja is, kivételesen nem csak rövidítésben, mert a rutin meg az évek... szóval még mielőtt bármi elhangzana, azt szinte biztosra veszi, hogy valami gyümölcs lesz. ~Gyümölcs...te.. nem... LÉ!~ Amikor a tündér kimondja a szót, Mik nemlétező bajsza alatt már indul is az önelégült mosolykezdemény ~ugye az évek meg a rutin~, de a zárszó megakasztja a ceruzáját. Feljebb szökik a szemöldöke, de csak kisatírozza az utolsó két betűt és odaírja: pálinka. Hát ki ő, hogy ítélkezzen?
Besöpri az aranyakat, biccent, és már fordulna is, de a lánynak még kérdése is van.*
- Őszintén megmondom, nem forgok ilyen körökben. Meg azok a körök se forognak igazán itt *tesz egy laza csuklómozdulatot a beltéren végigmutatva.* - Vagy a fene tudja. Nincs rájuk írva *vonja meg a vállát végül.* - Azt hiszem, van egy torony, ahol az ilyesmit tanítják. Valahol az ingovány felé talán. De oda jobb, ha nem indulsz el egyedül. Esetleg a templomban is érdeklődhetsz, hátha. *Röviden elmondja, ez utóbbit merre találja, mert nem igazán tűnik idevalósinak.
El is indul a rendeléssel, de egy lépés után visszafordul.*
- Tündérem *koppintja le a ceruzáját az ital firkás soránál* - biztos tudod, mi az a pálinka? *kérdi jó szándékú fenntartásokkal. A megszólításban sincs semmi lekezelő. Mik hangja a szokásos, kicsit nyúzott, de végtelenül barátságos dallamán szól a lányhoz hasonló apróságokhoz.*
6803. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-27 14:07:48
Üzenet elküldve: 2023-09-27 14:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadóba belépve a tündért egy kisebb kultúr sokk keríti hatalmába.
~ Mennyiféle lény egy helyen! ~
Még az ajtó hangos csattanását se hallja maga mögött annyira letaglózza a látvány.
Kezeivel aranyosan elkezd babrálni, mint egy izgatott kisgyerek.
Boci szemeivel próbálja villámgyorsan felmérni a terepet, hogy itt mit hogy csinálnak, hova érdemes ülni és hogy kell viselkedni. Könyveiben már sokat olvasott az ilyen jellegű helyekről, de azért élőben teljesen más tészta megtapasztalni ezt!
Népe abszolút nomád módjára élt az erdőben és bár eszközhasználatuk fejlődött a korral a természetes életmódjukat egy fikarcnyit se változtatták meg. Tehát korszerű eszközökkel munkálták meg a fegyvereiket és ruhájukat, de a természetben aludtak, gyűjtögettek és harmóniában éltek az állatokkal.
Ami elsőre feltűnik neki, hogy itt mindenki hord cipőt. Szégyenlősen csupasz lábaira sandít aztán úgy dönt, hogy ez bizonyára részletkérdés lehet és elhessegeti bizonytalanságát.
Még egyszer gyors végig méri a helyet és kiszúrja magának a legmagasabb széket a legnagyobb asztallal.
Magabiztos léptekkel csattog a helyre.
A pult előtt elhaladva pipiskedve próbálja kivenni, hogy mi lehet mögötte a csaposon kívül.
Illetve bizonyára vicces látvány lehet a túloldalról nézve az önálló életre kelt óriási hajkorona vándorlása, ami alatt két huncutan mosolygó kíváncsi szempár villan fel.
A székhez érve pár villámgyors mozdulattal fel is küzdi magát a tetejére.
Fjärill nagyon szeret mászni és magas helyeken ücsörögni, úgyhogy az nem is kérdés, hogy a nálánál kétszer akkora székre fog helyet foglalni.
Kissé csintalan érzés keríti hatalmába, mert úgy érzi, hogy mindenkinek a saját méretű helyére kéne ülnie, de ha valakit zavar majd Fjärill akkor át ül máshova!
Hamar feltűnik neki, hogy az asztalokon az étlap is méretarányosra van megcsinálva. Egy rövid és halk kuncogás tör ki belőle amikor maga elé emeli.
Olyan nagy, hogy kitakarja az egész tündért. A betűk meg akkorák, hogy szinte a nyakát is bele kell forgatnia az olvasásba, hogy a szó végére érjen.
Amikor ezen túlteszi magát a nagy olvasások közepette megint óriásit korog a gyomra. Olyan gusztusos étel nevek vannak felsorakoztatva, hogy azt se tudja már mit egyen, de azt nagyon akarná!
Végül véletlenszerűen rábök valamire, hogy haladósra fogja a dolgot és óriás legyezőként működő étlapját lerakja az asztalra.
Vár egy kicsit amíg el tudja kapni a kocsmáros tekintetét és int neki, hogy szeretne rendelni.
Amikor rá kerül a sor illedelmesen leadja a rendelését.*
- Szép napot! Szeretnék rendelni egy Citromos-mézes süteményt. Az érte járó 8 aranyat már kikészítettem neked.
*Egy széles vigyor tekintetében odatolja a férfi elé a fizetőeszközt. Picit gondolkozik, hogy kérjen-e inni valót aztán végül beadja a derekát.*
- És egy Gyümölcs pálinka is jól esne! *További 12 aranyat tol a férfi elé.*
- Illetve szeretném megkérdezni, hogy esetleg tudja-e merre találok mágusokat? Vagy ismer-e olyat aki tapasztalt és megbízható?
*Kérdően félrebiccenti a fejét és reméli, hogy a kocsmáros van olyan kedvben, hogy segítsen útbaigazítani őt.*
~ Mennyiféle lény egy helyen! ~
Még az ajtó hangos csattanását se hallja maga mögött annyira letaglózza a látvány.
Kezeivel aranyosan elkezd babrálni, mint egy izgatott kisgyerek.
Boci szemeivel próbálja villámgyorsan felmérni a terepet, hogy itt mit hogy csinálnak, hova érdemes ülni és hogy kell viselkedni. Könyveiben már sokat olvasott az ilyen jellegű helyekről, de azért élőben teljesen más tészta megtapasztalni ezt!
Népe abszolút nomád módjára élt az erdőben és bár eszközhasználatuk fejlődött a korral a természetes életmódjukat egy fikarcnyit se változtatták meg. Tehát korszerű eszközökkel munkálták meg a fegyvereiket és ruhájukat, de a természetben aludtak, gyűjtögettek és harmóniában éltek az állatokkal.
Ami elsőre feltűnik neki, hogy itt mindenki hord cipőt. Szégyenlősen csupasz lábaira sandít aztán úgy dönt, hogy ez bizonyára részletkérdés lehet és elhessegeti bizonytalanságát.
Még egyszer gyors végig méri a helyet és kiszúrja magának a legmagasabb széket a legnagyobb asztallal.
Magabiztos léptekkel csattog a helyre.
A pult előtt elhaladva pipiskedve próbálja kivenni, hogy mi lehet mögötte a csaposon kívül.
Illetve bizonyára vicces látvány lehet a túloldalról nézve az önálló életre kelt óriási hajkorona vándorlása, ami alatt két huncutan mosolygó kíváncsi szempár villan fel.
A székhez érve pár villámgyors mozdulattal fel is küzdi magát a tetejére.
Fjärill nagyon szeret mászni és magas helyeken ücsörögni, úgyhogy az nem is kérdés, hogy a nálánál kétszer akkora székre fog helyet foglalni.
Kissé csintalan érzés keríti hatalmába, mert úgy érzi, hogy mindenkinek a saját méretű helyére kéne ülnie, de ha valakit zavar majd Fjärill akkor át ül máshova!
Hamar feltűnik neki, hogy az asztalokon az étlap is méretarányosra van megcsinálva. Egy rövid és halk kuncogás tör ki belőle amikor maga elé emeli.
Olyan nagy, hogy kitakarja az egész tündért. A betűk meg akkorák, hogy szinte a nyakát is bele kell forgatnia az olvasásba, hogy a szó végére érjen.
Amikor ezen túlteszi magát a nagy olvasások közepette megint óriásit korog a gyomra. Olyan gusztusos étel nevek vannak felsorakoztatva, hogy azt se tudja már mit egyen, de azt nagyon akarná!
Végül véletlenszerűen rábök valamire, hogy haladósra fogja a dolgot és óriás legyezőként működő étlapját lerakja az asztalra.
Vár egy kicsit amíg el tudja kapni a kocsmáros tekintetét és int neki, hogy szeretne rendelni.
Amikor rá kerül a sor illedelmesen leadja a rendelését.*
- Szép napot! Szeretnék rendelni egy Citromos-mézes süteményt. Az érte járó 8 aranyat már kikészítettem neked.
*Egy széles vigyor tekintetében odatolja a férfi elé a fizetőeszközt. Picit gondolkozik, hogy kérjen-e inni valót aztán végül beadja a derekát.*
- És egy Gyümölcs pálinka is jól esne! *További 12 aranyat tol a férfi elé.*
- Illetve szeretném megkérdezni, hogy esetleg tudja-e merre találok mágusokat? Vagy ismer-e olyat aki tapasztalt és megbízható?
*Kérdően félrebiccenti a fejét és reméli, hogy a kocsmáros van olyan kedvben, hogy segítsen útbaigazítani őt.*
6802. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-26 20:01:00
Üzenet elküldve: 2023-09-26 20:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*A rendelését leadta, a nem túl barátságos megjegyzését amivel más nem a saját kedvén javított megtette, válaszként pedig nem kap semmit. Lehangoló, de mindegy. Leül az asztalához.*
~A régi pultos jobb volt. Szar ez a hely, de az legalább belevaló alak volt.~
*Ásít párat, kitörli a csipát a szeméből és érkezik is a reggeli. A kérdésre megrázza a fejét.*
-Más nem lesz.
*Azzal neki is áll a reggelijének. Úgy esik neki, mint aki napok óta nem evett. A kürtöskalácsot meg tényleg mellé eszi kenyér helyett. Egy kis karaj mellé egy falat a kalácsból. A pecsenyelevet is azzal itatja fel. Fáradhatatlan tevékenysége hatására pedig bár alkata alapján nem lehetett volna belőle kinézni, de elfogy előle az étel. Elégedetten hátradől a székén és sóhajtozik. Most vissza is tudna aludni. Komótos mozdulatokkal előkeresi a pipáját amit meg is töm, majd nemsokára elkezd pöfékelni.*
~A kaja azért jó.~
*Ha nem zavarják meg akkor pár percig még ejtőzik kicsit és csak utána menne ki az istállóba a vöröshöz. A pultos ha valami búcsút vagy köszönetet vár akkor hiába reménykedik. Az elf nem az a vendég.*
*A rendelését leadta, a nem túl barátságos megjegyzését amivel más nem a saját kedvén javított megtette, válaszként pedig nem kap semmit. Lehangoló, de mindegy. Leül az asztalához.*
~A régi pultos jobb volt. Szar ez a hely, de az legalább belevaló alak volt.~
*Ásít párat, kitörli a csipát a szeméből és érkezik is a reggeli. A kérdésre megrázza a fejét.*
-Más nem lesz.
*Azzal neki is áll a reggelijének. Úgy esik neki, mint aki napok óta nem evett. A kürtöskalácsot meg tényleg mellé eszi kenyér helyett. Egy kis karaj mellé egy falat a kalácsból. A pecsenyelevet is azzal itatja fel. Fáradhatatlan tevékenysége hatására pedig bár alkata alapján nem lehetett volna belőle kinézni, de elfogy előle az étel. Elégedetten hátradől a székén és sóhajtozik. Most vissza is tudna aludni. Komótos mozdulatokkal előkeresi a pipáját amit meg is töm, majd nemsokára elkezd pöfékelni.*
~A kaja azért jó.~
*Ha nem zavarják meg akkor pár percig még ejtőzik kicsit és csak utána menne ki az istállóba a vöröshöz. A pultos ha valami búcsút vagy köszönetet vár akkor hiába reménykedik. Az elf nem az a vendég.*
6801. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-26 07:19:00
Üzenet elküldve: 2023-09-26 07:19:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
- Ezt örömmel hallom *mondja a szoba állapotát illetően.* - És ezt is *Kacsint egy kis csibész színezettel, mikor az ígéret is elhangzik a visszafelé úton való benézésre. Főleg, hogy a félvér egyes számban említette a dolgot, mindemellett többedszerre is hangsúlyozottan barát-nak fémjelzi az elf fickót, akivel érkezett.
Látja, hogy immár sietős az indulásra való készülődés, úgyhogy nem is próbálja szóval tartani a lányt, csak kikíséri a pillantása a szándékos vagy természetes vagy a fene tudja, de mindenesetre attraktív csípőringást.*
- Üdv! *viszonozza a köszönést a másnaposság jeleit erősen felsorakoztató férfi felé. Miközben gondosan lejegyzi a rendelést, gondolatban kipillant a csatos üvegbe palackozott sörök szekciójánál lógó kötetre, amit köszönetképp dedikáltak is neki.
A "Lesz egy sör!" főcímet és "Kéréstípusok és -stratégiák Lanawinon, a söntés feletti diskurzusok
korpuszában" alcímet viselő értekezést még pár éve állította össze egy lihanechi gnóm leányzó. Mókásan gyors beszéde és hatalmas okuláréja volt. Mik egy nyáron át strigulázgatott és jegyzetelt neki, ahogy rajta kívül még jó néhány másik csapos is Lanawinszerte. Ebből állt össze végül a kész mű, mely elgondolkodtató meglátásokat sorakoztat fel a fájdalmasan szakmai cirkalmasság ellenére is (mely szakmai cirkalmakat Mik szeme rendszerint csak kényelmesen átugrotta, hogy a többiből egyszerűbb legyen leszűrni a dolog lényegét.)
Konekvenciaként négy fő halmazt határoz meg.
Explicit performatívum: Kérek egy sört! Kérek szépen egy sört! Kérnék (szépen) egy sört!
Lesz egy... : Lesz egy sör. Lesz egy söröm. Lenne egy sör. Lenne egy söröm.
Beágyazott performatívum: Szeretnék kérni egy sört!
Származtatott mód (performatív ige nélkül): Egy sört! Egy sört, légy szíves!
Volt az értekezésnek egy olyan része is, hogy a pult túlfelén állók hogyan vélekednek a vendégek által használt kéréstípusokról és -stratégiákról. Hasonlóan az általános alanyok körében eszkalált értelmező teszt tanulságaihoz, a csaposok körében sem kedvelt formák a lesz egy és a lenne egy; a lenne egy alakot továbbá ez esetben is enyhébbnek, kevésbé direktnek (sőt olykor bizonytalannak) vélték a megkérdezettek. A leggyakoribb, egyben legudvariasabb stratégiának azokat tekintették, melyek a kérésnek megfelelő performatív igével (pl. kérek) vagy annak módosult változatával (pl. szeretnék kérni) történtek. Leírtak továbbá olyan kéréstípusokat is, melyeket korpuszomban nem jegyeztem le, és melyek ugyancsak nem a kérésnek megfelelő performatív igékkel történtek (adj, jöhet, kellene), illetve olyan formákat, mellyel a kérés interrogatívumként hangzott el (mit ajánl? kérhetnék?).
"Alant egy olyan ábrát is mellékelek, melyben az adott kéréstípus direktségi és udvariassági szintjére reflektálok. Elmondható, hogy a kérés egy negatív arculatfenyegető tevékenység. A hallgató arra kényszerül, hogy a beszélő szándékainak vesse alá magát, a beszélő pedig tisztában van vele, hogy kérését nem utasíthatja vissza a hallgató munkahelyi kötelezettsége miatt. A beszélő továbbá a negatív udvariasság különböző stratégiáit alkalmazhatja, például a lesz egy... típusú kéréssel vagy a származtatott móddal (egy sört!). Azonban a beszélő pozitív arculatát is elősegítheti udvariasabb formák alkalmazásával, mint az explicit performatívum (kérek egy...), vagy a beágyazott performatívum típusú kérésstratégiák – melyeket az értelmező tesztelő véletlenszerű alanyok és a pultosok is a legudvariasabb stratégiáknak véltek."
Az elf viszont nem áll meg az "arculatfenyegető tevékenység" rendelésleadási kérésének mezsgyéjén. Mik csak felpillant a jegyzetéből, és villant egy féloldalas vigyort. A doki valószínűleg nem tudhatja, de az anyja többször látta szétgyepált képpel, mint az átlag szülő, de pont ezért eléggé ki is kupálódott hozzá, hogy alaposan fel kelljen kötnie a gatyáját bárkinek, aki ilyet tervezne. Mik ökle kemény, mint a koporsószeg, és ezt már sok-sok bunyóban bizonyította. De annak, hogy nem végezte csúnyán, mint sok hozzá hasonló, lehet valami köze ahhoz is, hogy nem az a forrófejű típus.
Megvonja a vállát, de a félmosoly töretlen marad. Ez annak is betudható, hogy összekombinál valamit a fickó szar kedve és a imént az aranyhajú félvértől kapott ígéret kapcsán.*
- Hozom *mondja, és már indul is, anélkül, hogy bármit felvenne a megjegyzésből.
A rendelés hamarosan érkezik is. Pontosan a vendég kívánsága szerint. Mellé, nem utána, a Wegtoreni dohány pedig egyszerű, de praktikus kis dohányzacskóba kötve.*
- Még valamit?
- Ezt örömmel hallom *mondja a szoba állapotát illetően.* - És ezt is *Kacsint egy kis csibész színezettel, mikor az ígéret is elhangzik a visszafelé úton való benézésre. Főleg, hogy a félvér egyes számban említette a dolgot, mindemellett többedszerre is hangsúlyozottan barát-nak fémjelzi az elf fickót, akivel érkezett.
Látja, hogy immár sietős az indulásra való készülődés, úgyhogy nem is próbálja szóval tartani a lányt, csak kikíséri a pillantása a szándékos vagy természetes vagy a fene tudja, de mindenesetre attraktív csípőringást.*
- Üdv! *viszonozza a köszönést a másnaposság jeleit erősen felsorakoztató férfi felé. Miközben gondosan lejegyzi a rendelést, gondolatban kipillant a csatos üvegbe palackozott sörök szekciójánál lógó kötetre, amit köszönetképp dedikáltak is neki.
A "Lesz egy sör!" főcímet és "Kéréstípusok és -stratégiák Lanawinon, a söntés feletti diskurzusok
korpuszában" alcímet viselő értekezést még pár éve állította össze egy lihanechi gnóm leányzó. Mókásan gyors beszéde és hatalmas okuláréja volt. Mik egy nyáron át strigulázgatott és jegyzetelt neki, ahogy rajta kívül még jó néhány másik csapos is Lanawinszerte. Ebből állt össze végül a kész mű, mely elgondolkodtató meglátásokat sorakoztat fel a fájdalmasan szakmai cirkalmasság ellenére is (mely szakmai cirkalmakat Mik szeme rendszerint csak kényelmesen átugrotta, hogy a többiből egyszerűbb legyen leszűrni a dolog lényegét.)
Konekvenciaként négy fő halmazt határoz meg.
Explicit performatívum: Kérek egy sört! Kérek szépen egy sört! Kérnék (szépen) egy sört!
Lesz egy... : Lesz egy sör. Lesz egy söröm. Lenne egy sör. Lenne egy söröm.
Beágyazott performatívum: Szeretnék kérni egy sört!
Származtatott mód (performatív ige nélkül): Egy sört! Egy sört, légy szíves!
Volt az értekezésnek egy olyan része is, hogy a pult túlfelén állók hogyan vélekednek a vendégek által használt kéréstípusokról és -stratégiákról. Hasonlóan az általános alanyok körében eszkalált értelmező teszt tanulságaihoz, a csaposok körében sem kedvelt formák a lesz egy és a lenne egy; a lenne egy alakot továbbá ez esetben is enyhébbnek, kevésbé direktnek (sőt olykor bizonytalannak) vélték a megkérdezettek. A leggyakoribb, egyben legudvariasabb stratégiának azokat tekintették, melyek a kérésnek megfelelő performatív igével (pl. kérek) vagy annak módosult változatával (pl. szeretnék kérni) történtek. Leírtak továbbá olyan kéréstípusokat is, melyeket korpuszomban nem jegyeztem le, és melyek ugyancsak nem a kérésnek megfelelő performatív igékkel történtek (adj, jöhet, kellene), illetve olyan formákat, mellyel a kérés interrogatívumként hangzott el (mit ajánl? kérhetnék?).
"Alant egy olyan ábrát is mellékelek, melyben az adott kéréstípus direktségi és udvariassági szintjére reflektálok. Elmondható, hogy a kérés egy negatív arculatfenyegető tevékenység. A hallgató arra kényszerül, hogy a beszélő szándékainak vesse alá magát, a beszélő pedig tisztában van vele, hogy kérését nem utasíthatja vissza a hallgató munkahelyi kötelezettsége miatt. A beszélő továbbá a negatív udvariasság különböző stratégiáit alkalmazhatja, például a lesz egy... típusú kéréssel vagy a származtatott móddal (egy sört!). Azonban a beszélő pozitív arculatát is elősegítheti udvariasabb formák alkalmazásával, mint az explicit performatívum (kérek egy...), vagy a beágyazott performatívum típusú kérésstratégiák – melyeket az értelmező tesztelő véletlenszerű alanyok és a pultosok is a legudvariasabb stratégiáknak véltek."
Az elf viszont nem áll meg az "arculatfenyegető tevékenység" rendelésleadási kérésének mezsgyéjén. Mik csak felpillant a jegyzetéből, és villant egy féloldalas vigyort. A doki valószínűleg nem tudhatja, de az anyja többször látta szétgyepált képpel, mint az átlag szülő, de pont ezért eléggé ki is kupálódott hozzá, hogy alaposan fel kelljen kötnie a gatyáját bárkinek, aki ilyet tervezne. Mik ökle kemény, mint a koporsószeg, és ezt már sok-sok bunyóban bizonyította. De annak, hogy nem végezte csúnyán, mint sok hozzá hasonló, lehet valami köze ahhoz is, hogy nem az a forrófejű típus.
Megvonja a vállát, de a félmosoly töretlen marad. Ez annak is betudható, hogy összekombinál valamit a fickó szar kedve és a imént az aranyhajú félvértől kapott ígéret kapcsán.*
- Hozom *mondja, és már indul is, anélkül, hogy bármit felvenne a megjegyzésből.
A rendelés hamarosan érkezik is. Pontosan a vendég kívánsága szerint. Mellé, nem utána, a Wegtoreni dohány pedig egyszerű, de praktikus kis dohányzacskóba kötve.*
- Még valamit?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7133-7152