Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-19 06:57:43
Üzenet elküldve: 2024-09-19 06:57:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Agaree-Siche nem tartja valami sokra az embereket, de ez inkább a hosszú évek alatt népébe vésődött előítéleteknek köszönhető. Ezzel a józan esze tisztában is van, ám józan ész ide vagy oda, az ilyesmi mindig megfesti a véleményt. Legalábbis egy ideig, míg a tapasztalatok kellő súllyal felül nem írják megkövült sztereotípiákat. Véleményfomálása, ahogy az jellemző a mélységiekre, gyanakvó és spekuatív. A háttérbe húzódó, jellegtelen alakok sokszor nagyobb meglepetéseket tudnak okozni, mint akik hivalkodva tetszelegnek erejük vagy pozíciójuk piedesztálján. Bizonyos értelemben ő maga is így emelkedett matrónává.*
- Nem csodálom *mondja fanyar sóhajjal a tekintélyt érintő megjegyzés kapcsán.*
- Egy világlátott ember *biccent elismerően, ám az ember szónak, ha rajtakaphatatlanul is, de érződik valamiféle alsóbbrendűséggel színezett zöngéje a kiejtésében.* - Dicséretes.
*Halvány mosoly ül ki az ajka szegletébe, amikor a kérdését óvatosan visszaforgatják felé.*
- Ha hinni lehet az óidők tekercseinek, a mélységi elfek mind onnan származnak. *Hagy néhány szívdobbanásnyi időt a már-már malíciózus megjegyzésnek, aztán megenyhülnek valamelyest a vonásai. Hátrasöpri a fonatait, és a halántékát ékítő festést Orthus felé fordítja kissé.* - Az enyéim még a Nagy Omlás előtt elhagyták a tárnákat. Nomád törzsként telepedtek le a hegység innenső oldalán. Atyám ősei megújulást hoztak a túlélés rögös ösvényén.
*A megújulás szót kénytelen-kelletlen ejti ki, mint aki kiváltképp szeretné, de nem tudja elvitatni érdemét; mi több nagyon is el kell ismerje azt.*
- A bátrakra! *emeli poharát köszöntőre, aztán aprót kortyol az italból.* - De az anyám valóban Pirtianes szülötte volt. Az egyik nagy ház sarja.
*A pohár visszakerül az asztalra, Agaree-Siche pillantása pedig visszafordul a férfiéra.*
- Azért kerestem meg, prefektus, mert úgy látom, hogy Önnek valóban kellő rálátása van e kivételes város adta lehetőségekre és korlátokra. Az új Tanácsra és a jelen változásokra.
*Újra némi sötét cinizmusban játszó mosolygás jelenik meg a feszes vonásokon.*
- Arthenior visszanyúl a nemeseiért, de mindeközben melléjük emelné azokat is, akik a legtöbbet nyerészkedtek ama véres lázadáson. Talán Ön segíthetne ebben a dologban tisztábban látni.
*Agaree-Siche nem tartja valami sokra az embereket, de ez inkább a hosszú évek alatt népébe vésődött előítéleteknek köszönhető. Ezzel a józan esze tisztában is van, ám józan ész ide vagy oda, az ilyesmi mindig megfesti a véleményt. Legalábbis egy ideig, míg a tapasztalatok kellő súllyal felül nem írják megkövült sztereotípiákat. Véleményfomálása, ahogy az jellemző a mélységiekre, gyanakvó és spekuatív. A háttérbe húzódó, jellegtelen alakok sokszor nagyobb meglepetéseket tudnak okozni, mint akik hivalkodva tetszelegnek erejük vagy pozíciójuk piedesztálján. Bizonyos értelemben ő maga is így emelkedett matrónává.*
- Nem csodálom *mondja fanyar sóhajjal a tekintélyt érintő megjegyzés kapcsán.*
- Egy világlátott ember *biccent elismerően, ám az ember szónak, ha rajtakaphatatlanul is, de érződik valamiféle alsóbbrendűséggel színezett zöngéje a kiejtésében.* - Dicséretes.
*Halvány mosoly ül ki az ajka szegletébe, amikor a kérdését óvatosan visszaforgatják felé.*
- Ha hinni lehet az óidők tekercseinek, a mélységi elfek mind onnan származnak. *Hagy néhány szívdobbanásnyi időt a már-már malíciózus megjegyzésnek, aztán megenyhülnek valamelyest a vonásai. Hátrasöpri a fonatait, és a halántékát ékítő festést Orthus felé fordítja kissé.* - Az enyéim még a Nagy Omlás előtt elhagyták a tárnákat. Nomád törzsként telepedtek le a hegység innenső oldalán. Atyám ősei megújulást hoztak a túlélés rögös ösvényén.
*A megújulás szót kénytelen-kelletlen ejti ki, mint aki kiváltképp szeretné, de nem tudja elvitatni érdemét; mi több nagyon is el kell ismerje azt.*
- A bátrakra! *emeli poharát köszöntőre, aztán aprót kortyol az italból.* - De az anyám valóban Pirtianes szülötte volt. Az egyik nagy ház sarja.
*A pohár visszakerül az asztalra, Agaree-Siche pillantása pedig visszafordul a férfiéra.*
- Azért kerestem meg, prefektus, mert úgy látom, hogy Önnek valóban kellő rálátása van e kivételes város adta lehetőségekre és korlátokra. Az új Tanácsra és a jelen változásokra.
*Újra némi sötét cinizmusban játszó mosolygás jelenik meg a feszes vonásokon.*
- Arthenior visszanyúl a nemeseiért, de mindeközben melléjük emelné azokat is, akik a legtöbbet nyerészkedtek ama véres lázadáson. Talán Ön segíthetne ebben a dologban tisztábban látni.
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-18 17:10:28
Üzenet elküldve: 2024-09-18 17:10:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Főhajtással fogadja Agaree pontosítását. Érzékeli a viselkedésében az arisztokratikus vonást, de őt ez sose taszította, sőt, talán éppen vonzónak találta, neveltetése révén.
Egy gyors pillantással méri fel a nőstény öltözetét, amin felfedezi a pirtianesi motívumokat, de az ostor se kerüli el a figyelmét. Valahogy helyénvaló kiegészítőnek tűnik a matrónán.
Orthus maga szinte jellegtelen öltözetet visel, csak a gyakorlott szem a megmondhatója, hogy ruházata a legjobb anyagokból készült, méretre szabva, és kifogástalan állapotban van tartva. Nadrágja, felöltője fekete, inge fehér, enyhe fodros díszítéssel a nyaknál. Sötétzöld bársonymellény töri csak meg az öltözet egyhangúságát. Csizmája fekete, fényesre suvickolt. Oldalán lóg egy tőr, fekete bőrtokban, de nem tűnik nagyon használt darabnak, inkább csak kötelező kelléknek. A prefektusi kitűzőn kívül egyetlen ékszere egy arany pecsétgyűrű, családja címerével.
Agaree rá bízza az italválasztást, ő pedig nem tétlenkedik: magához inti a kocsmárost vagy felszolgálót, akit csak lát, és rendel két kupa Jám bort, amiért rögvest ki is fizet 8 aranyat
.*
- Természetesen, Úrnő. Értékelem a komolyságát, Artheniorban mostanában kevésre tartják a tekintélyt.
*feleli, majd a nőstény kérdésére így felel.*
- Igen, e város szülötte vagyok, és ifjúkorom jelentős részét is itt töltöttem. Helytálló, hogy e város nevelt. De aztán hosszú évekig a széles világ gazdagított további tapasztalatokkal, amikor kereskedőként bejártam földünk nagyvárosait.
*válaszol, majd hozzáteszi.*
- Ön, ha jól sejtem, ön inkább Pirtianes vidékéről származik. Nem tévedek?
*Főhajtással fogadja Agaree pontosítását. Érzékeli a viselkedésében az arisztokratikus vonást, de őt ez sose taszította, sőt, talán éppen vonzónak találta, neveltetése révén.
Egy gyors pillantással méri fel a nőstény öltözetét, amin felfedezi a pirtianesi motívumokat, de az ostor se kerüli el a figyelmét. Valahogy helyénvaló kiegészítőnek tűnik a matrónán.
Orthus maga szinte jellegtelen öltözetet visel, csak a gyakorlott szem a megmondhatója, hogy ruházata a legjobb anyagokból készült, méretre szabva, és kifogástalan állapotban van tartva. Nadrágja, felöltője fekete, inge fehér, enyhe fodros díszítéssel a nyaknál. Sötétzöld bársonymellény töri csak meg az öltözet egyhangúságát. Csizmája fekete, fényesre suvickolt. Oldalán lóg egy tőr, fekete bőrtokban, de nem tűnik nagyon használt darabnak, inkább csak kötelező kelléknek. A prefektusi kitűzőn kívül egyetlen ékszere egy arany pecsétgyűrű, családja címerével.
Agaree rá bízza az italválasztást, ő pedig nem tétlenkedik: magához inti a kocsmárost vagy felszolgálót, akit csak lát, és rendel két kupa Jám bort, amiért rögvest ki is fizet 8 aranyat
.*- Természetesen, Úrnő. Értékelem a komolyságát, Artheniorban mostanában kevésre tartják a tekintélyt.
*feleli, majd a nőstény kérdésére így felel.*
- Igen, e város szülötte vagyok, és ifjúkorom jelentős részét is itt töltöttem. Helytálló, hogy e város nevelt. De aztán hosszú évekig a széles világ gazdagított további tapasztalatokkal, amikor kereskedőként bejártam földünk nagyvárosait.
*válaszol, majd hozzáteszi.*
- Ön, ha jól sejtem, ön inkább Pirtianes vidékéről származik. Nem tévedek?
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-18 07:18:00
Üzenet elküldve: 2024-09-18 07:18:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
- Matróna *hangzik a korrekció a megszólítás kapcsán. Agaree-Siche hangja mélyen búgó, alapvetően nagyon is kellemes, de a hanghordozása méltóságteljes karmokat növeszt rá. A szó elnéző kegyet gyakorol. Azt a fajta kegyet, ami csak a mellkasról tépi le a bőrt a teljes nyúzás helyett. Természetesen csak képletesen értve. Mindehhez megbocsátó mosoly társul, valamint egyfajta elismerés a férfi amúgy kifogástalan modora iránt.
Lekanyarítja válláról a köpenyt és a szomszédos szék támlájára ejti. Öltözékében a fekete dominál, melyen fekete és szürke hímzés kanyarog. Felismerhetőek rajta nomád és pirtianesi jegyek is mind szabásban, mind a motívumokban. Oldalán úgy viseli az összetekert ostort, mint az artheniori dámák a gyöngyökkel hímzett kis bugyellárisaikat. Ugyanígy a hosszútőr is magától értetődő természetességgel hordott kiegészítő. Alkarvédőit, bőrvértjét ellenben most nem öltötte fel, bár odahaza hagyományosan viselte ezeket is az ilyen alkalmakkor.*
- Bízom az ízlésében, prefektus *biccent a felajánlásra immár kényelmesen elhelyezkedve a felkínált ülőalkalmatosságon.*
- Szólítson Dwyerra úrnőnek. A bizalmaskodás megmérgezi a komoly beszélgetést az enyéim szemében. *Enyhít a hangján, elvégre a férfi láthatólag minden tiszteletet igyekszik megadni neki.* - Sok kultúra vegyül itt, e hatalmas városban. *Pillantása körbeszalad a hely egynémely jegyén, mely nem hazudtolja meg az elnevezést.* - Önt Arthenior nevelte, prefektus? *érdeklődik már-már csevegve, míg letudják az italrendelés körét.*
- Matróna *hangzik a korrekció a megszólítás kapcsán. Agaree-Siche hangja mélyen búgó, alapvetően nagyon is kellemes, de a hanghordozása méltóságteljes karmokat növeszt rá. A szó elnéző kegyet gyakorol. Azt a fajta kegyet, ami csak a mellkasról tépi le a bőrt a teljes nyúzás helyett. Természetesen csak képletesen értve. Mindehhez megbocsátó mosoly társul, valamint egyfajta elismerés a férfi amúgy kifogástalan modora iránt.
Lekanyarítja válláról a köpenyt és a szomszédos szék támlájára ejti. Öltözékében a fekete dominál, melyen fekete és szürke hímzés kanyarog. Felismerhetőek rajta nomád és pirtianesi jegyek is mind szabásban, mind a motívumokban. Oldalán úgy viseli az összetekert ostort, mint az artheniori dámák a gyöngyökkel hímzett kis bugyellárisaikat. Ugyanígy a hosszútőr is magától értetődő természetességgel hordott kiegészítő. Alkarvédőit, bőrvértjét ellenben most nem öltötte fel, bár odahaza hagyományosan viselte ezeket is az ilyen alkalmakkor.*
- Bízom az ízlésében, prefektus *biccent a felajánlásra immár kényelmesen elhelyezkedve a felkínált ülőalkalmatosságon.*
- Szólítson Dwyerra úrnőnek. A bizalmaskodás megmérgezi a komoly beszélgetést az enyéim szemében. *Enyhít a hangján, elvégre a férfi láthatólag minden tiszteletet igyekszik megadni neki.* - Sok kultúra vegyül itt, e hatalmas városban. *Pillantása körbeszalad a hely egynémely jegyén, mely nem hazudtolja meg az elnevezést.* - Önt Arthenior nevelte, prefektus? *érdeklődik már-már csevegve, míg letudják az italrendelés körét.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:55:28
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:55:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Amint a sötételf nőstény belép az ajtón, Orthusnak rögtön az lesz a gyanúja, hogy éppen őrá vár. Az a bizonyos előérzet a név csengése kapcsán, most már rájött, hogy minek szólt. Ráadásul Agaree viselkedése és öltözködése alapján is pont olyasvalaki, akinek egy Morthimer-féle emberrel van dolga.
Olyan észrevétlenül feszül meg egy pillanatra a felismeréstől, hogy azt csak a legavatottabb szemek tudják észrevenni. Ennyi idő kell neki, hogy a sötételfekkel szemben érzett (minden saját élettapasztalatot nélkülöző) előítéletein úrrá legyen, mielőtt felveszi szokásos, kimérten udvarias stílusát.
Ahogy a nő megközelíti őt, felkel ültéből és kihúzza magát, úgy fogadja a nőstényt. Szavaira fejet hajt, majd így felel.*
- Részemről a szerencse, úrhölgy! Kérem, foglaljon helyet!
*köszönti, és ha Agaree nem tiltakozik, akkor oda is lép, hogy kihúzzon neki egy széket, mielőtt visszamegy saját helyére, és ő maga is helyet foglal. Ellenben, ha a sötételf nem akar leülni, akkor egyelőre ő se fog.*
- Ha megengedi, meghívnám egy italra. Úgy tudom, itt a Jám bor egész jó évjáratban kapható. De természetesen mást is választhat.
*ajánlja fel.*
- Megkérdezhetem, hogyan szólíthatom?
*kérdezi aztán. Ezeknek a kötelező udvariassági köröknek a lefutása hagy neki elég időt, hogy átgondolja, mit is tud pontosan a sötételfekről, netán van-e bármilyen kapcsolata a nővel korábbról, és hogy ő is felmérje Agaree-t a maga módján.*
*Amint a sötételf nőstény belép az ajtón, Orthusnak rögtön az lesz a gyanúja, hogy éppen őrá vár. Az a bizonyos előérzet a név csengése kapcsán, most már rájött, hogy minek szólt. Ráadásul Agaree viselkedése és öltözködése alapján is pont olyasvalaki, akinek egy Morthimer-féle emberrel van dolga.
Olyan észrevétlenül feszül meg egy pillanatra a felismeréstől, hogy azt csak a legavatottabb szemek tudják észrevenni. Ennyi idő kell neki, hogy a sötételfekkel szemben érzett (minden saját élettapasztalatot nélkülöző) előítéletein úrrá legyen, mielőtt felveszi szokásos, kimérten udvarias stílusát.
Ahogy a nő megközelíti őt, felkel ültéből és kihúzza magát, úgy fogadja a nőstényt. Szavaira fejet hajt, majd így felel.*
- Részemről a szerencse, úrhölgy! Kérem, foglaljon helyet!
*köszönti, és ha Agaree nem tiltakozik, akkor oda is lép, hogy kihúzzon neki egy széket, mielőtt visszamegy saját helyére, és ő maga is helyet foglal. Ellenben, ha a sötételf nem akar leülni, akkor egyelőre ő se fog.*
- Ha megengedi, meghívnám egy italra. Úgy tudom, itt a Jám bor egész jó évjáratban kapható. De természetesen mást is választhat.
*ajánlja fel.*
- Megkérdezhetem, hogyan szólíthatom?
*kérdezi aztán. Ezeknek a kötelező udvariassági köröknek a lefutása hagy neki elég időt, hogy átgondolja, mit is tud pontosan a sötételfekről, netán van-e bármilyen kapcsolata a nővel korábbról, és hogy ő is felmérje Agaree-t a maga módján.*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-17 07:03:44
Üzenet elküldve: 2024-09-17 07:03:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Pontosan érkezik, a hűvösre forduló időre tekintettel prémgalléros köpenyben, amit olyan tartással visel, mint egy uralkodó a palástját. Nem kimondottan magas, a pillantása mégis mindig jelentőségteljes magasságból pásztáz. Na nem az itteni nemesekre jellemző pökhendiséggel. Ilyesminek nyoma sincs rajta.
Hamar rátalál a tekintete Orthus Morthimer úrra. A férfit gyakorta látni a városháza környékén, s buzgalma, úgy tűnik, ki is fizetődött. A matróna szemének még mindig nehéz megszokni a puha zsírral kipárnázott városiak látványát. A világ, ahonnan ő jött, egész más. Túl kemény és kihívásokkal teli, még a hatalmon lévőknek is. Talán épp nekik a leginkább.*
- Örülök, hogy időt tudott szakítani rám, Orthus Morthimer prefektus. Ön elfoglalt ember *lép az asztalhoz.* - Agaree Siche Dwyerra *mutatkozik be, míg lehúzza fekete bőrkesztyűit. Ám semmiféle jelét nem mutatja, hogy kezet akarna nyújtani. Náluk ez nem szokás. Valamiféle várakozás mégis csak megül a szavai után hagyott csendben. Nem foglal helyet, bár aligha engedélyre vár. Csak végigsiklik a pillantása a férfin egyfajta lassú, kiértékelő érdeklődéssel.*
*Pontosan érkezik, a hűvösre forduló időre tekintettel prémgalléros köpenyben, amit olyan tartással visel, mint egy uralkodó a palástját. Nem kimondottan magas, a pillantása mégis mindig jelentőségteljes magasságból pásztáz. Na nem az itteni nemesekre jellemző pökhendiséggel. Ilyesminek nyoma sincs rajta.
Hamar rátalál a tekintete Orthus Morthimer úrra. A férfit gyakorta látni a városháza környékén, s buzgalma, úgy tűnik, ki is fizetődött. A matróna szemének még mindig nehéz megszokni a puha zsírral kipárnázott városiak látványát. A világ, ahonnan ő jött, egész más. Túl kemény és kihívásokkal teli, még a hatalmon lévőknek is. Talán épp nekik a leginkább.*
- Örülök, hogy időt tudott szakítani rám, Orthus Morthimer prefektus. Ön elfoglalt ember *lép az asztalhoz.* - Agaree Siche Dwyerra *mutatkozik be, míg lehúzza fekete bőrkesztyűit. Ám semmiféle jelét nem mutatja, hogy kezet akarna nyújtani. Náluk ez nem szokás. Valamiféle várakozás mégis csak megül a szavai után hagyott csendben. Nem foglal helyet, bár aligha engedélyre vár. Csak végigsiklik a pillantása a férfin egyfajta lassú, kiértékelő érdeklődéssel.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-16 22:49:24
Üzenet elküldve: 2024-09-16 22:49:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Puha ágy, puha takarók víziója jelenik meg a fiú szeme előtt. Köztük pedig ott van Nelira biztonságot nyújtó jelenléte, kellemes melege és jó illata. Egyáltalán nem bánja, hogy vele kell aludnia.*
- Jó lesz! *Feleli, őszintén. A mesék helyét is elkönyveli az esti rutinban, holott Nelira nem azt mondta, hogy tud mesélni, hanem azt, hogy "majd kiderül". Ha más nem is, Riv biztosan hisz Nelira kreativitásában. Lehetséges, hogy a mesére vágyó gyerekek, valamint a csapdába szorult, csupa szív felnőttek közös munkájának eredménye, hogy nagyon sok felnőtt mese lett tündérmesék alapja.
Mit tehet egy édesapa, ha sellőt lát lábakon sétálni Lanawinon? Akad egy pár. Az az ember is hazatér és talán jobb ihlet híján elmeséli gyermekének az emberré változtatott hableányt, aki szerelmét kereste. A "herceg" által adott fizetségről pedig nem szólnak mesék.
Nem is kell mindent tudni még ilyen zsenge korban. Főleg azért, mert a rosszat is jónak látja, ha az egy szeretett felnőttől érkezik.
Neli mérgei szépen csillogó, drága löttyök lennének a szemében, ami türelemmel és odaadással készült. (Ez talán igaz is.) A tőrökkel tököt akarna faragni, vagy virágkarót, (Meg a kukoricacsuhé babát). És még akkor is szentnek látná Nelirát, ha tudná, mi a lakás bérleti díja.
Ha Nelirának nem rémlik, milyen egy normális játék, akkor már ketten vannak. Majd felfedezhetik közösen a gyermekkor lehetőségeit, túl a kukoricáson.
A tea már ihatóra hűlt, mikor Nelira említi. Riv fel is hajtja sérülésmentesen, majd benéz az asztal alá. Saját, ütött-kopott lyukas saruját hasonlítja össze Nelira ép lábbelijével, ami egészen tetszetős.*
- Olyan cipőt, mint a tied? *kérdi. Mit neki női meg férfi divat. Befolyik e a víz vagy nem? Nem? Akkor az se baj, ha nőies.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Puha ágy, puha takarók víziója jelenik meg a fiú szeme előtt. Köztük pedig ott van Nelira biztonságot nyújtó jelenléte, kellemes melege és jó illata. Egyáltalán nem bánja, hogy vele kell aludnia.*
- Jó lesz! *Feleli, őszintén. A mesék helyét is elkönyveli az esti rutinban, holott Nelira nem azt mondta, hogy tud mesélni, hanem azt, hogy "majd kiderül". Ha más nem is, Riv biztosan hisz Nelira kreativitásában. Lehetséges, hogy a mesére vágyó gyerekek, valamint a csapdába szorult, csupa szív felnőttek közös munkájának eredménye, hogy nagyon sok felnőtt mese lett tündérmesék alapja.
Mit tehet egy édesapa, ha sellőt lát lábakon sétálni Lanawinon? Akad egy pár. Az az ember is hazatér és talán jobb ihlet híján elmeséli gyermekének az emberré változtatott hableányt, aki szerelmét kereste. A "herceg" által adott fizetségről pedig nem szólnak mesék.
Nem is kell mindent tudni még ilyen zsenge korban. Főleg azért, mert a rosszat is jónak látja, ha az egy szeretett felnőttől érkezik.
Neli mérgei szépen csillogó, drága löttyök lennének a szemében, ami türelemmel és odaadással készült. (Ez talán igaz is.) A tőrökkel tököt akarna faragni, vagy virágkarót, (Meg a kukoricacsuhé babát). És még akkor is szentnek látná Nelirát, ha tudná, mi a lakás bérleti díja.
Ha Nelirának nem rémlik, milyen egy normális játék, akkor már ketten vannak. Majd felfedezhetik közösen a gyermekkor lehetőségeit, túl a kukoricáson.
A tea már ihatóra hűlt, mikor Nelira említi. Riv fel is hajtja sérülésmentesen, majd benéz az asztal alá. Saját, ütött-kopott lyukas saruját hasonlítja össze Nelira ép lábbelijével, ami egészen tetszetős.*
- Olyan cipőt, mint a tied? *kérdi. Mit neki női meg férfi divat. Befolyik e a víz vagy nem? Nem? Akkor az se baj, ha nőies.*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-16 21:38:59
Üzenet elküldve: 2024-09-16 21:38:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Elegáns öltözetet viselő középkorú férfi lép be a Wegtoreni Kalmár ajtaján. Jó ideje már, hogy legutóbb benézett ide. És bár szándékában állt már rég, hogy felkeresse Calcodor bárót (vagy valamely helyettesét), ezúttal más célból van itt.
Egy bizonyos Agaree Siche Dwyerra szeretett volna szót váltani vele. És bár nyilván kényelmesebb lett volna ezt megejteni Orthus otthonában, dolgozószobájában, az elmúlt időszakban többször is elkövette azt a hibát, hogy ezt a megoldást választotta. Amióta ugyanis megkapta prefektusi kinevezését (amit egy kicsiny arany kítűző hirdet szerényen az amúgy se túlzottan hivalkodó megjelenésű férfi felöltőjébe tűzve), azóta a legkülönfélébb alakok keresték már meg, a legképtelenebb ötletekkel. Volt ezek között igazán érdekes és hasznos megbeszélés is. De akadt egyértelmű időpocsékolás. Nem is olyan rég például holmi ügyeskedő arra próbálta rávenni, hogy adjon neki házat az épülő gazdagnegyedben, 500 aranyért. A pénzt persze Orthus kapta volna, ha fejében elhiteti a városi tanáccsal, hogy ez így jogszerű. Az a csaló még azzal se volt tisztában, hogy ez egyáltalán nem így működik (arról nem is szólva, hogy Morthimer se lett volna hajlandó belemenni egy ilyen ügyletbe). Természetesen éppen azok, akik a legképtelenebb ötletekkel előálltak, lettek aztán a leghangosabbak és legkellemetlenebbek, miután csalódniuk kellett. Nem egy ilyet kellett a háznépének kikísérni a házából. És nem egyszer fordult elő, hogy valaki lótrágyát kent az ajtajára, vagy fonnyadt zöldséggel dobálta meg a házát egy-két napon belül. Vagyis: otthonát most már próbálja megőrizni saját magának, és ha olyannal kell találkoznia, akiről még nem hallott, azt inkább semleges területre szervezi.
Helyet foglal az egyik asztalnál, és kíváncsian várja, hogy Agaree Siche Dwyerra feltűnjön.
Még nem hallotta a nevét. A név csengése furán cseng a számára, valami előérzete támad tőle, amit nem igazán tud hová tenni. Annyiféle név van a földjükön és nehéz belőlük bármilyen következtetést levonni. Így egyelőre ő se teszi. Pár perccel korábban érkezett, így van ideje elhelyezkedni egy félreeső asztalnál, ahonnan szemmel tarthatja a bejáratot.
Ha kocsmáros, pincér szólítaná meg, egyelőre nemet int a fejével. Megvárja, hogy a vendég is megérkezzen, majd csak utána fog rendelni.*
*Elegáns öltözetet viselő középkorú férfi lép be a Wegtoreni Kalmár ajtaján. Jó ideje már, hogy legutóbb benézett ide. És bár szándékában állt már rég, hogy felkeresse Calcodor bárót (vagy valamely helyettesét), ezúttal más célból van itt.
Egy bizonyos Agaree Siche Dwyerra szeretett volna szót váltani vele. És bár nyilván kényelmesebb lett volna ezt megejteni Orthus otthonában, dolgozószobájában, az elmúlt időszakban többször is elkövette azt a hibát, hogy ezt a megoldást választotta. Amióta ugyanis megkapta prefektusi kinevezését (amit egy kicsiny arany kítűző hirdet szerényen az amúgy se túlzottan hivalkodó megjelenésű férfi felöltőjébe tűzve), azóta a legkülönfélébb alakok keresték már meg, a legképtelenebb ötletekkel. Volt ezek között igazán érdekes és hasznos megbeszélés is. De akadt egyértelmű időpocsékolás. Nem is olyan rég például holmi ügyeskedő arra próbálta rávenni, hogy adjon neki házat az épülő gazdagnegyedben, 500 aranyért. A pénzt persze Orthus kapta volna, ha fejében elhiteti a városi tanáccsal, hogy ez így jogszerű. Az a csaló még azzal se volt tisztában, hogy ez egyáltalán nem így működik (arról nem is szólva, hogy Morthimer se lett volna hajlandó belemenni egy ilyen ügyletbe). Természetesen éppen azok, akik a legképtelenebb ötletekkel előálltak, lettek aztán a leghangosabbak és legkellemetlenebbek, miután csalódniuk kellett. Nem egy ilyet kellett a háznépének kikísérni a házából. És nem egyszer fordult elő, hogy valaki lótrágyát kent az ajtajára, vagy fonnyadt zöldséggel dobálta meg a házát egy-két napon belül. Vagyis: otthonát most már próbálja megőrizni saját magának, és ha olyannal kell találkoznia, akiről még nem hallott, azt inkább semleges területre szervezi.
Helyet foglal az egyik asztalnál, és kíváncsian várja, hogy Agaree Siche Dwyerra feltűnjön.
Még nem hallotta a nevét. A név csengése furán cseng a számára, valami előérzete támad tőle, amit nem igazán tud hová tenni. Annyiféle név van a földjükön és nehéz belőlük bármilyen következtetést levonni. Így egyelőre ő se teszi. Pár perccel korábban érkezett, így van ideje elhelyezkedni egy félreeső asztalnál, ahonnan szemmel tarthatja a bejáratot.
Ha kocsmáros, pincér szólítaná meg, egyelőre nemet int a fejével. Megvárja, hogy a vendég is megérkezzen, majd csak utána fog rendelni.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-15 20:08:16
Üzenet elküldve: 2024-09-15 20:08:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Mykael összehúzódó szemmel erőltet nyugalmat magára, amikor a rangidős városőr felemeli a hangját. Neki sokkal könnyebb dolga van ebben, mint Yezának. Utóvégre mégiscsak katonák között nevelkedett. Na jó, zsoldosok között, akik egyre lejjebb csúsztak, de mégis sokáig megőriztek valamit a katonás fegyelemből. Ráadásul - ha csak egy rövid ideig is -, Mykael apja volt az egyik alparancsnokuk. Így a fiú sokáig úgy érezte, adózik annyival örege rég elfeledett emlékének, hogy jobban tartsa a diszciplínát, mint mások.
Yeza végre megindul a holmijáért, a fiatalabbik városőr meg vele. Ezzel együtt a fiatal bérkard még nem nyugodott meg. Látja a vöröske hangulatváltozását, hogy hirtelen milyen esendő lett. És egy percig se hiszi el, hogy ez őszinte lenne. Yezát is látta épp elégszer hangnemet váltani az este során, amióta betoppantak. És más, hitvány nőket is látta, hogyan dobnak követ az állóvízbe, néha érdekből, néha puszta szórakozásból. A zsoldosnépet néha könnyű befolyásolni, és abból hamar lesz vérontás, halál. Mykael gyerekként hosszú ideig nem volt célpontja az efféle intrikáknak, de volt ideje megfigyelni őket külső szemlélőként. Szóval úgy véli, Yeza még árthat a helyzetének. Annál is többet, mint eddig. Hiszen még hátravan, hogy megfizesse a kárt. Rámehet a teljes jutalma a tretilvadászatból. Őt a pénz nem nagyon foglalkoztatja, de belegondolni, hogy az életveszélyes küldetéséből származó teljes jutalom itt maradhat, mégis felbosszantja.
Ezzel együtt, amikor Yezáék megindulnak az emelet felé, gondosan elhátrál a lépcsőktől három-négy lépést, nehogy elragadja a kísértés - akár őt, akár Yezát -, amint elhaladnak egymás mellett. Aztán pedig a rangidős városőrre néz és így szól.*
- Én tartom a szavam.
*azzal bal mutatóujját beakasztja a rövidkardja markolatvédő keresztvasába, és lassan elkezdi kihúzni a fegyvert a hüvelyéből. A többi ujja be van hajlítva, ezzel próbálja jelezni, hogy nem harchoz akarja kivonni a pengét. Végül sikerrel jár, a kard hegyét megtámasztja az egyik asztal lapján, és lassan leengedi addig, amíg az ujja már nem tudja tovább tartani a fegyvert. Akkor az szépen rádől az asztallapra, és némi fegyvercsörgés kíséretében megállapodik rajta, markolattal a városőr felé nézve. Mykael pedig hátralép egy lépést. Hogy a városőr érte nyúl-e vagy sem, azt már rábízza. A lényeg, hogy már nincs a zsoldosnál a fegyver. Ez a fegyver legalábbis.
Mikarr megjegyzését a báró kapcsán ő nem kommentálja. Meglehet, hogy egyszer még el kell majd számolnia azzal a befolyásos férfival is, de ez egyelőre nem érdekli. A kárt meg fogja téríteni. Ha a báró vagy bárki más még ennél többet is akar majd tőle, az már egy másik történet lesz.*
*Mykael összehúzódó szemmel erőltet nyugalmat magára, amikor a rangidős városőr felemeli a hangját. Neki sokkal könnyebb dolga van ebben, mint Yezának. Utóvégre mégiscsak katonák között nevelkedett. Na jó, zsoldosok között, akik egyre lejjebb csúsztak, de mégis sokáig megőriztek valamit a katonás fegyelemből. Ráadásul - ha csak egy rövid ideig is -, Mykael apja volt az egyik alparancsnokuk. Így a fiú sokáig úgy érezte, adózik annyival örege rég elfeledett emlékének, hogy jobban tartsa a diszciplínát, mint mások.
Yeza végre megindul a holmijáért, a fiatalabbik városőr meg vele. Ezzel együtt a fiatal bérkard még nem nyugodott meg. Látja a vöröske hangulatváltozását, hogy hirtelen milyen esendő lett. És egy percig se hiszi el, hogy ez őszinte lenne. Yezát is látta épp elégszer hangnemet váltani az este során, amióta betoppantak. És más, hitvány nőket is látta, hogyan dobnak követ az állóvízbe, néha érdekből, néha puszta szórakozásból. A zsoldosnépet néha könnyű befolyásolni, és abból hamar lesz vérontás, halál. Mykael gyerekként hosszú ideig nem volt célpontja az efféle intrikáknak, de volt ideje megfigyelni őket külső szemlélőként. Szóval úgy véli, Yeza még árthat a helyzetének. Annál is többet, mint eddig. Hiszen még hátravan, hogy megfizesse a kárt. Rámehet a teljes jutalma a tretilvadászatból. Őt a pénz nem nagyon foglalkoztatja, de belegondolni, hogy az életveszélyes küldetéséből származó teljes jutalom itt maradhat, mégis felbosszantja.
Ezzel együtt, amikor Yezáék megindulnak az emelet felé, gondosan elhátrál a lépcsőktől három-négy lépést, nehogy elragadja a kísértés - akár őt, akár Yezát -, amint elhaladnak egymás mellett. Aztán pedig a rangidős városőrre néz és így szól.*
- Én tartom a szavam.
*azzal bal mutatóujját beakasztja a rövidkardja markolatvédő keresztvasába, és lassan elkezdi kihúzni a fegyvert a hüvelyéből. A többi ujja be van hajlítva, ezzel próbálja jelezni, hogy nem harchoz akarja kivonni a pengét. Végül sikerrel jár, a kard hegyét megtámasztja az egyik asztal lapján, és lassan leengedi addig, amíg az ujja már nem tudja tovább tartani a fegyvert. Akkor az szépen rádől az asztallapra, és némi fegyvercsörgés kíséretében megállapodik rajta, markolattal a városőr felé nézve. Mykael pedig hátralép egy lépést. Hogy a városőr érte nyúl-e vagy sem, azt már rábízza. A lényeg, hogy már nincs a zsoldosnál a fegyver. Ez a fegyver legalábbis.
Mikarr megjegyzését a báró kapcsán ő nem kommentálja. Meglehet, hogy egyszer még el kell majd számolnia azzal a befolyásos férfival is, de ez egyelőre nem érdekli. A kárt meg fogja téríteni. Ha a báró vagy bárki más még ennél többet is akar majd tőle, az már egy másik történet lesz.*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-15 19:08:57
Üzenet elküldve: 2024-09-15 19:08:57
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Nem ez lenne az első eset, hogy a vörös túlfeszíti a húrt valakinél. Makacsabbul kapaszkodik az igazába, mint a pékné bolhás kutyája szalonnabürkébe.*
- Zárva vagyunk *szól a betoppanó felé.* - Egyelőre.
*Ismerős neki a fickó, de annyian megfordulnak itt hogy ez már elég általános érzés kezd lenni. Mire visszafordul, Yezát valami varázslatos hatalom kicseréli egy alázatos, megtört madárkára. Pedig ha valamitől megszeppenne, az legfeljebb a tulaj haragja. Vagy esetleg Aztyané.
A városőr szavai viszont Mik arcizmát is megrántják. ~Lehet, hogy nem véletlen, hogy olyan jól megy a bolt még az öreg hírű Pegazus mellett is.~ Mindenesetre, miután a kettős eltűnik a lépcsőfordulóban, Mik a pult mögé lép és komótos törölgetésbe kezd.*
- Fogadó vagyunk *pillant fel olyan rezignált birkatürelemmel, ahogy azt a bizonyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY" táblácskát szokta kihelyezni a pultra az értetlenkedők elé* - nem kocsma. Nálunk nincs verekedés.
*A vendégek többsége szívesebben költi el a vacsoráját székhajigálás-mentesen, de a városőr által felhozott érvre inkább nem böki oda hangosan, hogy ~elég baj.~ Az ilyesmit jobb nem feszegetni.*
- Talán nem nemes, de a tulaj, Cha'yss Cano Caldorcor, megbecsült, tiszteletreméltó polgár. *Kicsapol egy korsó sört és a fülét a városőr felé forgatva teszi le a pultra.*
*Nem ez lenne az első eset, hogy a vörös túlfeszíti a húrt valakinél. Makacsabbul kapaszkodik az igazába, mint a pékné bolhás kutyája szalonnabürkébe.*
- Zárva vagyunk *szól a betoppanó felé.* - Egyelőre.
*Ismerős neki a fickó, de annyian megfordulnak itt hogy ez már elég általános érzés kezd lenni. Mire visszafordul, Yezát valami varázslatos hatalom kicseréli egy alázatos, megtört madárkára. Pedig ha valamitől megszeppenne, az legfeljebb a tulaj haragja. Vagy esetleg Aztyané.
A városőr szavai viszont Mik arcizmát is megrántják. ~Lehet, hogy nem véletlen, hogy olyan jól megy a bolt még az öreg hírű Pegazus mellett is.~ Mindenesetre, miután a kettős eltűnik a lépcsőfordulóban, Mik a pult mögé lép és komótos törölgetésbe kezd.*
- Fogadó vagyunk *pillant fel olyan rezignált birkatürelemmel, ahogy azt a bizonyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY" táblácskát szokta kihelyezni a pultra az értetlenkedők elé* - nem kocsma. Nálunk nincs verekedés.
*A vendégek többsége szívesebben költi el a vacsoráját székhajigálás-mentesen, de a városőr által felhozott érvre inkább nem böki oda hangosan, hogy ~elég baj.~ Az ilyesmit jobb nem feszegetni.*
- Talán nem nemes, de a tulaj, Cha'yss Cano Caldorcor, megbecsült, tiszteletreméltó polgár. *Kicsapol egy korsó sört és a fülét a városőr felé forgatva teszi le a pultra.*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-15 18:03:33
Üzenet elküldve: 2024-09-15 18:03:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Régóta van már Artheniorban. Igyekezett figyelni, ahogy tanították, de a törvények, a gúzsba kötő szabályok máig fojtogatják. Wegtorenben, ha térdet, fejet hajt, tudja, hogy miért teszi. A pergamenen porosodó sorok által visszhangzó hatalom olyasmi, amit minden porcikája elutasít. Üvölt wegtoreni vére, izmai szinte remegnek a feszültségtől. Mert Arthenior törvényei alól nem bújhat ki erővel. Ugyanazt érzi, mint mikor a Főnix Házát szolgálta. A Niyss kasztja hálátlan adomány: széttépi a wegtoreni lelket. De a főnixnek is el kell égnie, hogy a hamvakból még feljebb emelkedhessen. Yeza viszont mindig is erősebb és megátalkodottabb volt húgocskáinál. Rossz tanítvány.
Meglehet, hogy meggondolatlanságba sodorta volna magát most is, de az a medál a nyakában, akár egy örv a zabolátlan jószágon, neki is megszabja a határokat.*
- Ő az én... az én Báróm attól még *buknak ki a meg-megbicsakló szavak.* - És az életemmel tartozom neki. *Erőtlenek a szavai. Már-már motyogássá fakulnak. És fakul a kreol arc is. Yeza nagyokat szuszog. A szemét fátyolosság futja el.*
- Ahogy óhajtod, Commandarᶉ. *Mélyen meghajol a városőr felé. Olyan mélyen, ami valószínűleg némileg már kínos érzetet kelthet olyasvalakiben, aki nem szokott az ilyesmihez. A vörös távozik a felügyeletére rendelt férfival, de a léptei is erőtlenek. A lépcsőkön felfelé menet úgy tűnik, némi támogatás is elkélne neki. Látszik az arcán az elkeseredettség. Ajkait össze-összeszorítja a sírhatnék, de igyekszik erőt venni magán. A könnyek viszont csak megindulnak a szeméből.
Először a berúgott ajtajú szobák felé veszi az irányt. Tétova keresgélésbe kezd. Szemmel láthatóan teljesen tanácstalanul. Egy-egy pillanatra kibukik belőle a zokogás, részben a pusztítás látványára, részben, mert minden igyekezete ellenére se tudná átkutatni az egész helyet egy fertályóra alatt. Nem is beszélve az átmenetileg bezárt Kereskedelmi Központról.
Végül a saját, távolabb eső szobája felé veszi az irányt, ahol a rendetlenség nem sokban tér el attól, mintha ezt is felforgatták volna. Csak itt wegtoreni párnák garmadája, finom kelmék, pikáns ruhácskák hevernek szerteszét.*
- Nem emlékszem, hová lettek elpakolva azok a holmik *temeti végül a tenyerébe az arcát egy kupac harisnya és csipkeköntös közé roskadva.* - Nem értem ezt az egészet. *Kétségbeesett tekintetét a fiatal városőr felé fordítja.* - Most... *szipog* - be fognak zárni? Elvisznek? Felakasztanak? Én... de én... nem... Én nem csináltam semmi rosszat.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.09.19 22:11:32, a következő indokkal:
Kérésre.
*Régóta van már Artheniorban. Igyekezett figyelni, ahogy tanították, de a törvények, a gúzsba kötő szabályok máig fojtogatják. Wegtorenben, ha térdet, fejet hajt, tudja, hogy miért teszi. A pergamenen porosodó sorok által visszhangzó hatalom olyasmi, amit minden porcikája elutasít. Üvölt wegtoreni vére, izmai szinte remegnek a feszültségtől. Mert Arthenior törvényei alól nem bújhat ki erővel. Ugyanazt érzi, mint mikor a Főnix Házát szolgálta. A Niyss kasztja hálátlan adomány: széttépi a wegtoreni lelket. De a főnixnek is el kell égnie, hogy a hamvakból még feljebb emelkedhessen. Yeza viszont mindig is erősebb és megátalkodottabb volt húgocskáinál. Rossz tanítvány.
Meglehet, hogy meggondolatlanságba sodorta volna magát most is, de az a medál a nyakában, akár egy örv a zabolátlan jószágon, neki is megszabja a határokat.*
- Ő az én... az én Báróm attól még *buknak ki a meg-megbicsakló szavak.* - És az életemmel tartozom neki. *Erőtlenek a szavai. Már-már motyogássá fakulnak. És fakul a kreol arc is. Yeza nagyokat szuszog. A szemét fátyolosság futja el.*
- Ahogy óhajtod, Commandarᶉ. *Mélyen meghajol a városőr felé. Olyan mélyen, ami valószínűleg némileg már kínos érzetet kelthet olyasvalakiben, aki nem szokott az ilyesmihez. A vörös távozik a felügyeletére rendelt férfival, de a léptei is erőtlenek. A lépcsőkön felfelé menet úgy tűnik, némi támogatás is elkélne neki. Látszik az arcán az elkeseredettség. Ajkait össze-összeszorítja a sírhatnék, de igyekszik erőt venni magán. A könnyek viszont csak megindulnak a szeméből.
Először a berúgott ajtajú szobák felé veszi az irányt. Tétova keresgélésbe kezd. Szemmel láthatóan teljesen tanácstalanul. Egy-egy pillanatra kibukik belőle a zokogás, részben a pusztítás látványára, részben, mert minden igyekezete ellenére se tudná átkutatni az egész helyet egy fertályóra alatt. Nem is beszélve az átmenetileg bezárt Kereskedelmi Központról.
Végül a saját, távolabb eső szobája felé veszi az irányt, ahol a rendetlenség nem sokban tér el attól, mintha ezt is felforgatták volna. Csak itt wegtoreni párnák garmadája, finom kelmék, pikáns ruhácskák hevernek szerteszét.*
- Nem emlékszem, hová lettek elpakolva azok a holmik *temeti végül a tenyerébe az arcát egy kupac harisnya és csipkeköntös közé roskadva.* - Nem értem ezt az egészet. *Kétségbeesett tekintetét a fiatal városőr felé fordítja.* - Most... *szipog* - be fognak zárni? Elvisznek? Felakasztanak? Én... de én... nem... Én nem csináltam semmi rosszat.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.09.19 22:11:32, a következő indokkal:
Kérésre.
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-12 22:27:07
Üzenet elküldve: 2024-09-12 22:27:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
*Az idősebb férfi türelme fogytán, ennek apró gesztusai is jelét adják. Természetesen igyekszik komolyan venni a helyzetet, de végig az jár fejében, hogy bárcsak egy feldúlt kölyök és zaklatott felszolgáló helyett fontosabb feladatokat végezhetne. Akad belőle számtalan, s ők mégis itt vesztegelnek. Ez a törvények és a jog hatalmas hátránya.
A rőthajú kezd szónoklatba, melytől mélyülnek a ráncok az idősebb katona szeme sarkában. Természetesen higgadt marad, de cseppet sem honorálja, hogy a kisasszony jelenlegi magatartásával minduntalan csak hátráltatni óhajtja előrehaladásukat.*
- Megértem a feldúltságot.
*Megköszörüli torkát. Türelmével empátiája is fogytán, de hát a csinos pofinak, s rémült tekintetnek továbbra is nehéz ellenállni.*
- Kedves hölgyem, a Pegazusban ennél komolyabb verekedések történnek minden második haton. Egy dühös ifjú férfit láttam odafönt, aki hajlandó együttműködni.
*A férfi nyelvével végig simít fogsorán. Kurta csendje meglehetősen beszédes, s Yeza érezheti, hogy az ő együttműködésével ezúttal nem túl elégedett a Városőr.*
- Artheniorban nincsenek bárók.
*Jelenti ki szigorúan.*
- Aki pedig kocsmát nyit jobb ha nem veszi szívére az időnkénti háborgást. Tudja hogy van a mondás a síró kurváról.
*Yeza lángja tovább tombol, meg is lepi vele az idősebb férfit, aki úgy sejtette, hogy némi panaszkodás elegendő lesz ahhoz, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, ehelyett szó esik Mykael itt hagyott tárgyairól. A katona homlokát ráncolva hallgatja a szidalmazást, mely különösebben nem érdekli, csupán tovább erősíti benne azt az érzést, hogy itt talán nem is Mykael a provokátor. Legalábbis már nem.*
- Elég legyen!
*A katona mennydörgő hangja feltehetően mindkét felet csendre inti, s bizony ha felé pillantanak láthatják, hogy megelégelte ezt a látszólag véget nem érő huzavonát.*
- Nem érdekel ki, mikor és mit hagyott itt.
*Társára siklik tekintete. A baka kissé tanácstalanul pillantgat az éppen aktuálisan beszélő félre, s némán várja a következő parancsot. Úgy tűnik ez most el is fog érkezni.*
- Kísérd el szépen a hölgy, és egy fertályórán belül legyen itt minden holmi, különben mindenki zárkában végzi ma este.
*Az idősebb férfi türelme fogytán, ennek apró gesztusai is jelét adják. Természetesen igyekszik komolyan venni a helyzetet, de végig az jár fejében, hogy bárcsak egy feldúlt kölyök és zaklatott felszolgáló helyett fontosabb feladatokat végezhetne. Akad belőle számtalan, s ők mégis itt vesztegelnek. Ez a törvények és a jog hatalmas hátránya.
A rőthajú kezd szónoklatba, melytől mélyülnek a ráncok az idősebb katona szeme sarkában. Természetesen higgadt marad, de cseppet sem honorálja, hogy a kisasszony jelenlegi magatartásával minduntalan csak hátráltatni óhajtja előrehaladásukat.*
- Megértem a feldúltságot.
*Megköszörüli torkát. Türelmével empátiája is fogytán, de hát a csinos pofinak, s rémült tekintetnek továbbra is nehéz ellenállni.*
- Kedves hölgyem, a Pegazusban ennél komolyabb verekedések történnek minden második haton. Egy dühös ifjú férfit láttam odafönt, aki hajlandó együttműködni.
*A férfi nyelvével végig simít fogsorán. Kurta csendje meglehetősen beszédes, s Yeza érezheti, hogy az ő együttműködésével ezúttal nem túl elégedett a Városőr.*
- Artheniorban nincsenek bárók.
*Jelenti ki szigorúan.*
- Aki pedig kocsmát nyit jobb ha nem veszi szívére az időnkénti háborgást. Tudja hogy van a mondás a síró kurváról.
*Yeza lángja tovább tombol, meg is lepi vele az idősebb férfit, aki úgy sejtette, hogy némi panaszkodás elegendő lesz ahhoz, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, ehelyett szó esik Mykael itt hagyott tárgyairól. A katona homlokát ráncolva hallgatja a szidalmazást, mely különösebben nem érdekli, csupán tovább erősíti benne azt az érzést, hogy itt talán nem is Mykael a provokátor. Legalábbis már nem.*
- Elég legyen!
*A katona mennydörgő hangja feltehetően mindkét felet csendre inti, s bizony ha felé pillantanak láthatják, hogy megelégelte ezt a látszólag véget nem érő huzavonát.*
- Nem érdekel ki, mikor és mit hagyott itt.
*Társára siklik tekintete. A baka kissé tanácstalanul pillantgat az éppen aktuálisan beszélő félre, s némán várja a következő parancsot. Úgy tűnik ez most el is fog érkezni.*
- Kísérd el szépen a hölgy, és egy fertályórán belül legyen itt minden holmi, különben mindenki zárkában végzi ma este.
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-11 18:55:23
Üzenet elküldve: 2024-09-11 18:55:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Bár tudná hová tenni ezt az egészet. Tényleg érdekli, hogy mit szól a fiú, de valami olyasmi választ várt, hogy „örülök”, vagy esetleg a nemtetszését, bármit, de ehelyett azon túl, hogy imádja amit, még nem is látott, dőlnek azok a kérdések, amikre csak megpróbál majd maradéktalanul válaszolni. Nem kell türelmet erőltetnie, valamiért van neki, ha ránéz a kis elfre. Túl sok is. Ha baja van, az egyedül az, hogy tényleg elképzelése sincs, hogyan tovább. De viszi magával. Az biztos. Csak ne gondoljon bele igazán. Széles mosoly az, ami helyet kap arcán. A lelkességet ismeri, de nem tudhatja, hogy mindent teljesít-e majd. Kukoricacsuhé? Elgondolkodik. Mégis honnan szerezzen ilyesmit, miért nem jó valami egyszerű játék, amit a piacon lehet kapni? Egyszerű játék… mivel játszanak a gyerekek? Olyan távolinak tűnik, amikor ő volt az, hogy elfelejtette. Ha egyáltalán hagytak neki rá teret. És el kell pakolni majd azt a sok kis fiolát, még a végén megissza. És a tőröket. Konyhakések is biztos vannak. A smaragdok egyre kerekednek el, hiába a mosoly. Nem szabad ennyit gondolkodni. *
- Mindent szépen meg fogok mutatni. Velem fogsz aludni, mert ágy még csak egy van. De az puha és a takarók is azok. *Mennyi gond. Idegen házába vegyen ágyat? Most akkor házat kéne vennie, hogy ne szólhasson bele az a szőrös majom? És miből? * - Hogy mesélni tudok-e, majd kiderül, de néhány jó történetem azért van. *Na de milyenek? Hogyan gyújtotta rá Tian-ra a lakást, vagy hogyan szerezte meg magának barátnője apját? Hogyan tud egy etikett tanár előtt viselkedni, miközben sosem tudja a jó utat választani? Jár az agy és ez nem jó. Félő, hogy elfüstöl.* - Persze, gyertya is van, de jobb, ha én gyújtom meg. Még felgyullad az a csuhébaba. *Neveti el magát, ez már viccesebb. Igazából nem vicces, a fiú kezébe előbb való tűzgyújtóeszköz, mint az övébe. Mennyi gond...*
- Velem leszel sokat, majd kitaláljuk mit tudunk közösen csinálni. Sokat tanulok. Alkímiát. Majd... majd talán neked is mutatok ezt-azt. *Az való ugyanis a kis lelkeknek. A méreg. Még jó, hogy az imént gondolt arra, hogy el kell őket pakolni. Bár meg se szólalt volna.*
- Ha kihűl az a tea idd meg és mehetünk. Miénk az egész nap! Veszünk neked valami ruhát, meg cipőt is.
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Bár tudná hová tenni ezt az egészet. Tényleg érdekli, hogy mit szól a fiú, de valami olyasmi választ várt, hogy „örülök”, vagy esetleg a nemtetszését, bármit, de ehelyett azon túl, hogy imádja amit, még nem is látott, dőlnek azok a kérdések, amikre csak megpróbál majd maradéktalanul válaszolni. Nem kell türelmet erőltetnie, valamiért van neki, ha ránéz a kis elfre. Túl sok is. Ha baja van, az egyedül az, hogy tényleg elképzelése sincs, hogyan tovább. De viszi magával. Az biztos. Csak ne gondoljon bele igazán. Széles mosoly az, ami helyet kap arcán. A lelkességet ismeri, de nem tudhatja, hogy mindent teljesít-e majd. Kukoricacsuhé? Elgondolkodik. Mégis honnan szerezzen ilyesmit, miért nem jó valami egyszerű játék, amit a piacon lehet kapni? Egyszerű játék… mivel játszanak a gyerekek? Olyan távolinak tűnik, amikor ő volt az, hogy elfelejtette. Ha egyáltalán hagytak neki rá teret. És el kell pakolni majd azt a sok kis fiolát, még a végén megissza. És a tőröket. Konyhakések is biztos vannak. A smaragdok egyre kerekednek el, hiába a mosoly. Nem szabad ennyit gondolkodni. *
- Mindent szépen meg fogok mutatni. Velem fogsz aludni, mert ágy még csak egy van. De az puha és a takarók is azok. *Mennyi gond. Idegen házába vegyen ágyat? Most akkor házat kéne vennie, hogy ne szólhasson bele az a szőrös majom? És miből? * - Hogy mesélni tudok-e, majd kiderül, de néhány jó történetem azért van. *Na de milyenek? Hogyan gyújtotta rá Tian-ra a lakást, vagy hogyan szerezte meg magának barátnője apját? Hogyan tud egy etikett tanár előtt viselkedni, miközben sosem tudja a jó utat választani? Jár az agy és ez nem jó. Félő, hogy elfüstöl.* - Persze, gyertya is van, de jobb, ha én gyújtom meg. Még felgyullad az a csuhébaba. *Neveti el magát, ez már viccesebb. Igazából nem vicces, a fiú kezébe előbb való tűzgyújtóeszköz, mint az övébe. Mennyi gond...*
- Velem leszel sokat, majd kitaláljuk mit tudunk közösen csinálni. Sokat tanulok. Alkímiát. Majd... majd talán neked is mutatok ezt-azt. *Az való ugyanis a kis lelkeknek. A méreg. Még jó, hogy az imént gondolt arra, hogy el kell őket pakolni. Bár meg se szólalt volna.*
- Ha kihűl az a tea idd meg és mehetünk. Miénk az egész nap! Veszünk neked valami ruhát, meg cipőt is.
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-09 16:18:42
Üzenet elküldve: 2024-09-09 16:18:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Az ajtó lassan nyílik, és Havashegy egy fia lép be rajta. Az orrvédős sisakot viselő hóvér harcos vállal magasodik a fogadó közönsége felé. Gleccserkék szemei jeges fuvallatként söpörnek végig a termen, mintha a szélfarkas tekintene le rájuk. Markáns, fagycsípte arcával megfontoltan indul meg, lépései olyan súlyosak, mintha egy hóvihar járásnyira lenne. Egy üres asztal felé veszi az irányt, melyet a ropogó tűz fénye hívogatva világít meg. Úgy két fagyforduló is eltelt, mióta utoljára e földeket tapodta, s e fogadót koptatta. Rövid látogatása a hóvihart megtörő tűzzel vágta ketté életét. Csatában sebesült, mellyel népét védte, s áldozatként becsületét és vérét adta érte. Mély sebekkel tarkítva a hűvös halál szélén táncolt, sebeiből édes vér csordogált alá és az éji farkas leselkedett már rá, vonyítva várva megtérését. Ebben az ínséges órában a hóhercegnő mosolya érintette meg. Két, fagyos csillagok vigyázójaként ismert női lélek ápolta és mentette meg attól, hogy az éji farkas karmába kerüljön. Lágy érintésük a tél anyáinak kezeivel visszahúzta a halál jeges szorításából, felolvasztva a fagyot, amely már-már az életét követelte. A gleccserkék szeme most ismét keres, de nem találja az ismerős arcokat, akik egykor mellette voltak. Talán már eltűntek, mint a tavaszi hó. Akkoriban még alig törte a Zöldvölgyiek nyelvét, minden szava tört, mint egy jéghíd a súly alatt. Azóta azonban a Pirtianesi zsoldosok kemény kiképzése megtanította arra, hogy minden szót élesre fagyasztott pengeként használjon. Már majdnem folyékonyabban beszéli a nyelvet, de még mindig érzi, hogy a fagy a nyelvén ül. Nem adta fel, sosem volt hóember tánca az ő útja. A fagyos évek jöttek és mentek, és most úgy tűnik, a jeges szél újra erre vezette őt, mint mindig, amikor a sors elkerülhetetlen volt. Öltözéke zsoldos vagy épp katona emberére emlékeztet, annak minden darabjával, mely sodronying, orrvédős sisak, kis acélpajzsot, hosszúkardot és tőrt takar. Hátán fekete köpeny lobog mely most szürkésen dereng az út porától. Zsoldos köpeny ez mely magán viseli a föld városának bélyegét. A jeges vérű végül mégis a pult mellett állapodik meg, s nem egy asztalnál. Szemével keresi a Zöldvölgyit kitől kérhet egy medvelélek emelő italt és egy tűzben pörkölt sovány malachúst.*
*Az ajtó lassan nyílik, és Havashegy egy fia lép be rajta. Az orrvédős sisakot viselő hóvér harcos vállal magasodik a fogadó közönsége felé. Gleccserkék szemei jeges fuvallatként söpörnek végig a termen, mintha a szélfarkas tekintene le rájuk. Markáns, fagycsípte arcával megfontoltan indul meg, lépései olyan súlyosak, mintha egy hóvihar járásnyira lenne. Egy üres asztal felé veszi az irányt, melyet a ropogó tűz fénye hívogatva világít meg. Úgy két fagyforduló is eltelt, mióta utoljára e földeket tapodta, s e fogadót koptatta. Rövid látogatása a hóvihart megtörő tűzzel vágta ketté életét. Csatában sebesült, mellyel népét védte, s áldozatként becsületét és vérét adta érte. Mély sebekkel tarkítva a hűvös halál szélén táncolt, sebeiből édes vér csordogált alá és az éji farkas leselkedett már rá, vonyítva várva megtérését. Ebben az ínséges órában a hóhercegnő mosolya érintette meg. Két, fagyos csillagok vigyázójaként ismert női lélek ápolta és mentette meg attól, hogy az éji farkas karmába kerüljön. Lágy érintésük a tél anyáinak kezeivel visszahúzta a halál jeges szorításából, felolvasztva a fagyot, amely már-már az életét követelte. A gleccserkék szeme most ismét keres, de nem találja az ismerős arcokat, akik egykor mellette voltak. Talán már eltűntek, mint a tavaszi hó. Akkoriban még alig törte a Zöldvölgyiek nyelvét, minden szava tört, mint egy jéghíd a súly alatt. Azóta azonban a Pirtianesi zsoldosok kemény kiképzése megtanította arra, hogy minden szót élesre fagyasztott pengeként használjon. Már majdnem folyékonyabban beszéli a nyelvet, de még mindig érzi, hogy a fagy a nyelvén ül. Nem adta fel, sosem volt hóember tánca az ő útja. A fagyos évek jöttek és mentek, és most úgy tűnik, a jeges szél újra erre vezette őt, mint mindig, amikor a sors elkerülhetetlen volt. Öltözéke zsoldos vagy épp katona emberére emlékeztet, annak minden darabjával, mely sodronying, orrvédős sisak, kis acélpajzsot, hosszúkardot és tőrt takar. Hátán fekete köpeny lobog mely most szürkésen dereng az út porától. Zsoldos köpeny ez mely magán viseli a föld városának bélyegét. A jeges vérű végül mégis a pult mellett állapodik meg, s nem egy asztalnál. Szemével keresi a Zöldvölgyit kitől kérhet egy medvelélek emelő italt és egy tűzben pörkölt sovány malachúst.*
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:32:48
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:32:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Krultosok//
-Nem? *Homlokráncolva pillant Jenarira. Tudálékos félmosoly játszik arcán, elvégre megvan győződve Yeza munkaköréről. Egy kicsit talán meg is lepi a reakció.*
-Hát akkor mi a dolga szerinted?
*A dacos kérdésre nem felel. Pontosan tudja, honnét jön, de felesleges megmagyaráznia a közöttük húzódó hasonlóság miértjét. Hisz megtette már.
A következőkre szintén csupán vállát rántja. Maga sem tudja. Vagy ha tudja is, hát azt mélyre söpri. Valószínűleg leánya sem vár tőle ömlengést.*
-Mi honnét jött? Ne kérdezz bolondságot. Mindig itt volt.
*A fogadó felé sandít, ahová épp városőrök masíroznak be. Hallott némi ajtócsapkodást, de nem tulajdonított eddig neki különösebb figyelmet.*
-Nem. Nem búcsúzom. Visszajövök még úgyis. Addig meg remélem, elül az, ami zajlik odabenn. *Úgy látszik, elég a lábát kitennie, hogy elszabaduljon a pokol. Tisztában van vele, hogy Jenari nem óhajt visszatérni a Wegtoreni Kalmár intézményébe - legalábbis nem azonnal - így most kénytelen ő is ezt tenni. Azért elmorzsol egy félmosolyt elképzelvén, mi is történhet odabenn az Mykael és Yeza között. Már ha az ő párosuk okozza a felfordulást. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve van egy olyan sejtése, hogy így van. Azért meri remélni, hogy nem a Krenkataurból kell majd összekaparnia az ifjú zsoldost.
Elmereng egy szívdobbanásnyi ideig Jenari sérülésein, majd a Kaszárnya felé vezető út felé int.*
-Gyerünk! Ha van erőd hozzá, persze. Tudod, van nálam egy bájital, ami segíthet... Valamennyit. *Fogalma sincs, milyen súlyosak a lány sérülései. Tekintetében a sajnálat vagy az együttérzés legcsekélyebb nyoma sincs. A Jenari által választott hivatás ilyesmivel jár.*
-Dicsőséges harc lehetett. *Szürke tekintetével az oly ismerős szempárt lesi.*
-Már kölyökkorodban látszott a habitusodon, hogy olyan leszel, mint a kos. Ezért vettelek a nevemre. Hisz lehettél volna selymek között fetrengő ágymelegítő is. Megvan hozzá, ami kell. *Nem, mintha különösebben követné többi fattya életútját, de Wegtorenben igen könnyű elképzelni az ilyen karriert.*
-Nem? *Homlokráncolva pillant Jenarira. Tudálékos félmosoly játszik arcán, elvégre megvan győződve Yeza munkaköréről. Egy kicsit talán meg is lepi a reakció.*
-Hát akkor mi a dolga szerinted?
*A dacos kérdésre nem felel. Pontosan tudja, honnét jön, de felesleges megmagyaráznia a közöttük húzódó hasonlóság miértjét. Hisz megtette már.
A következőkre szintén csupán vállát rántja. Maga sem tudja. Vagy ha tudja is, hát azt mélyre söpri. Valószínűleg leánya sem vár tőle ömlengést.*
-Mi honnét jött? Ne kérdezz bolondságot. Mindig itt volt.
*A fogadó felé sandít, ahová épp városőrök masíroznak be. Hallott némi ajtócsapkodást, de nem tulajdonított eddig neki különösebb figyelmet.*
-Nem. Nem búcsúzom. Visszajövök még úgyis. Addig meg remélem, elül az, ami zajlik odabenn. *Úgy látszik, elég a lábát kitennie, hogy elszabaduljon a pokol. Tisztában van vele, hogy Jenari nem óhajt visszatérni a Wegtoreni Kalmár intézményébe - legalábbis nem azonnal - így most kénytelen ő is ezt tenni. Azért elmorzsol egy félmosolyt elképzelvén, mi is történhet odabenn az Mykael és Yeza között. Már ha az ő párosuk okozza a felfordulást. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve van egy olyan sejtése, hogy így van. Azért meri remélni, hogy nem a Krenkataurból kell majd összekaparnia az ifjú zsoldost.
Elmereng egy szívdobbanásnyi ideig Jenari sérülésein, majd a Kaszárnya felé vezető út felé int.*
-Gyerünk! Ha van erőd hozzá, persze. Tudod, van nálam egy bájital, ami segíthet... Valamennyit. *Fogalma sincs, milyen súlyosak a lány sérülései. Tekintetében a sajnálat vagy az együttérzés legcsekélyebb nyoma sincs. A Jenari által választott hivatás ilyesmivel jár.*
-Dicsőséges harc lehetett. *Szürke tekintetével az oly ismerős szempárt lesi.*
-Már kölyökkorodban látszott a habitusodon, hogy olyan leszel, mint a kos. Ezért vettelek a nevemre. Hisz lehettél volna selymek között fetrengő ágymelegítő is. Megvan hozzá, ami kell. *Nem, mintha különösebben követné többi fattya életútját, de Wegtorenben igen könnyű elképzelni az ilyen karriert.*
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:17:00
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:17:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Mint a másik nem egyik képviselője, bár igencsak fiatal, nagyon is le akarja nyűgözni Nelirát. Noha nem úgy, ahogy azt egy felnőtt férfi gondolná. A csodálata nem kisebb ezen szép hölgy iránt, de nélkülöz mindenféle szexuális indíttatást.
Ritkán kérdezték tőle, hogy mit szól bármihez, de gyermeki őszinteségét nem fogja vissza.*
- Imádom a lakásod! *Feleli, holott még nem is látta.* - Este a közeledben alhatok? Vannak esti meséid? Nálad is olyan puha a takaró, mint az itteni szobában volt? És van sok gyertyád meg lámpásod? Csinálunk játékokat kukorica csuhéból? Ugye ők is elférnek?
*Egy szép és ideális lakást csak azokból a dolgokból tud elképzelni, amiket ismer. Egy gazdag család palántája talán azt kérdezte volna, "vannak e mesekönyveid?", vagy "vannak e játékaid?". Az pedig fel se merülne egy olyan fiúban, hogy van e hely a játékoknak.
A Kalmár szobája nem kicsit dobta meg a fantáziáját. A puha és tiszta takaró, a fények naplemente után lenyűgözték.*
- Mit szoktál csinálni napközben? Szeretnék veled menni. *Pontosabban, szeretne Nelirával lenni. Mert most Nelira a kedvesség a világban, még ha ezt a lány nem is gondolja így, és ő a biztonság is. Faji különbségeiket fel sem fogja még Aeltariv. Nem tud még elképzelni olyan sok évet, amennyit élni fog. Az sem tudatos számára, hogy saját mércéjével nézve hamar el fogja veszíteni azt, akit most csodál, és akit talán nagyon mélyen megszeret majd a következő években. De mindez egy későbbi Aeltariv küzdelme lesz.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Mint a másik nem egyik képviselője, bár igencsak fiatal, nagyon is le akarja nyűgözni Nelirát. Noha nem úgy, ahogy azt egy felnőtt férfi gondolná. A csodálata nem kisebb ezen szép hölgy iránt, de nélkülöz mindenféle szexuális indíttatást.
Ritkán kérdezték tőle, hogy mit szól bármihez, de gyermeki őszinteségét nem fogja vissza.*
- Imádom a lakásod! *Feleli, holott még nem is látta.* - Este a közeledben alhatok? Vannak esti meséid? Nálad is olyan puha a takaró, mint az itteni szobában volt? És van sok gyertyád meg lámpásod? Csinálunk játékokat kukorica csuhéból? Ugye ők is elférnek?
*Egy szép és ideális lakást csak azokból a dolgokból tud elképzelni, amiket ismer. Egy gazdag család palántája talán azt kérdezte volna, "vannak e mesekönyveid?", vagy "vannak e játékaid?". Az pedig fel se merülne egy olyan fiúban, hogy van e hely a játékoknak.
A Kalmár szobája nem kicsit dobta meg a fantáziáját. A puha és tiszta takaró, a fények naplemente után lenyűgözték.*
- Mit szoktál csinálni napközben? Szeretnék veled menni. *Pontosabban, szeretne Nelirával lenni. Mert most Nelira a kedvesség a világban, még ha ezt a lány nem is gondolja így, és ő a biztonság is. Faji különbségeiket fel sem fogja még Aeltariv. Nem tud még elképzelni olyan sok évet, amennyit élni fog. Az sem tudatos számára, hogy saját mércéjével nézve hamar el fogja veszíteni azt, akit most csodál, és akit talán nagyon mélyen megszeret majd a következő években. De mindez egy későbbi Aeltariv küzdelme lesz.*
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-04 22:06:56
Üzenet elküldve: 2024-09-04 22:06:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*A városőrökkel szót lehet érteni, amitől máris fokokkal szimpatikusabbak a szemében, mint akár csak jó fél órácskával ezelőtt, amikor Jenarival tárgyalták a témát.
Amikor aztán Yeza kifakad, dühös grimasszal hallgatja. A vöröske továbbra is el van szánva, hogy megkeserítse az életét, ezúttal azzal, hogy jól felsrófolja az árat, amit fizetnie kell. Persze Mykael is tudja jól, hogy kárt okozott és felfordulást, és hogy ha ezt megússza pusztán fizetéssel, akkor szerencsésnek érezheti magát. Majd egyszer később legalábbis, mert most éppen kedve lenne lekeverni egy akkora pofont a rőthajúnak, hogy átrepüljön a fogadón. De visszafogja magát.
Yeza előadja a maga történetét, Mykael viszont ehhez nem szól hozzá. A lány tudja nagyon jól, hogy nem volt elfoglalt egyáltalán, és hogy Mykael se követelőzött, csak kérte, ami az övé, hogy mehessen. Hogy most másként adja elő a városőröknek, annak csak az a célja, hogy súlyosbítsa a helyzetet.
Kipanaszkodja, kitombolja magát, ami talán jelent majd némi pluszkiadást a zsoldosnak. Még az se kizárt, hogy lecsukják. Aminek még csak nem is állna ellent, ha a holmiját is megkapná végre, mert az egyértelmű, hogy ezek után nem hagyhatja Yezánál.
Viszont Yeza végül kikotyogja, hogy átnézte a holmiját. A hegedűnél, a tetoválókészletnél még nem eszmélt. A hangszert könnyű felismerni, a készlet dobozban van, de talán ő csacsogott róla. Viszont a képek, amikről Yeza beszélt. Azok a zsákjában voltak. Lezárva. Összecsomagolva egy nagyobb vagyonnal és egy rakás, a zsoldos számára fontos dologgal.
A tekintetében gyilkos harag villan, és a kardja markolatát szorongató ujjai elfehérednek.*
- Ki engedte meg, hogy átkutasd a holmimat?!
*förmed rá a lányra, de nem mozdul onnan, ahol volt. Most tényleg szüksége van az önuralmára, amit immáron az aggodalom is táplál, hogy mégis milyen állapotban lehetnek számára becses ingóságai. Ismét ránéz a rangidős városőrre és így szól.*
- Látnom kell a dolgaimat. Ha ez a némber belenyúlkált, a jó ég tudja, mit lophatott el. Benne volt minden pénzem és minden, amit birtoklok.
*mondja, nem emelt hangon, de érezhető ingerültséggel. Benne van a pakliban, hogy ha tényleg hiányos lesz a holmija, akkor a két városőr és Mikarr is kevés lesz a visszatartásához.*
*A városőrökkel szót lehet érteni, amitől máris fokokkal szimpatikusabbak a szemében, mint akár csak jó fél órácskával ezelőtt, amikor Jenarival tárgyalták a témát.
Amikor aztán Yeza kifakad, dühös grimasszal hallgatja. A vöröske továbbra is el van szánva, hogy megkeserítse az életét, ezúttal azzal, hogy jól felsrófolja az árat, amit fizetnie kell. Persze Mykael is tudja jól, hogy kárt okozott és felfordulást, és hogy ha ezt megússza pusztán fizetéssel, akkor szerencsésnek érezheti magát. Majd egyszer később legalábbis, mert most éppen kedve lenne lekeverni egy akkora pofont a rőthajúnak, hogy átrepüljön a fogadón. De visszafogja magát.
Yeza előadja a maga történetét, Mykael viszont ehhez nem szól hozzá. A lány tudja nagyon jól, hogy nem volt elfoglalt egyáltalán, és hogy Mykael se követelőzött, csak kérte, ami az övé, hogy mehessen. Hogy most másként adja elő a városőröknek, annak csak az a célja, hogy súlyosbítsa a helyzetet.
Kipanaszkodja, kitombolja magát, ami talán jelent majd némi pluszkiadást a zsoldosnak. Még az se kizárt, hogy lecsukják. Aminek még csak nem is állna ellent, ha a holmiját is megkapná végre, mert az egyértelmű, hogy ezek után nem hagyhatja Yezánál.
Viszont Yeza végül kikotyogja, hogy átnézte a holmiját. A hegedűnél, a tetoválókészletnél még nem eszmélt. A hangszert könnyű felismerni, a készlet dobozban van, de talán ő csacsogott róla. Viszont a képek, amikről Yeza beszélt. Azok a zsákjában voltak. Lezárva. Összecsomagolva egy nagyobb vagyonnal és egy rakás, a zsoldos számára fontos dologgal.
A tekintetében gyilkos harag villan, és a kardja markolatát szorongató ujjai elfehérednek.*
- Ki engedte meg, hogy átkutasd a holmimat?!
*förmed rá a lányra, de nem mozdul onnan, ahol volt. Most tényleg szüksége van az önuralmára, amit immáron az aggodalom is táplál, hogy mégis milyen állapotban lehetnek számára becses ingóságai. Ismét ránéz a rangidős városőrre és így szól.*
- Látnom kell a dolgaimat. Ha ez a némber belenyúlkált, a jó ég tudja, mit lophatott el. Benne volt minden pénzem és minden, amit birtoklok.
*mondja, nem emelt hangon, de érezhető ingerültséggel. Benne van a pakliban, hogy ha tényleg hiányos lesz a holmija, akkor a két városőr és Mikarr is kevés lesz a visszatartásához.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:08:39
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:08:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Az általában jót jelent, ha kezd kicsit feloldódni a feszültség és a dolgok mozdulnak valamerre. A törés-zúzás abbamaradt, a fickó is hajlik a jó szóra, mindenki lent összpontosul a pult előtti nagyobb placcon vélhetőleg, ahol erre alkalmas hely adódik.
Mint egy nagy, boldog család!
Társadalmi rétegenként eltérő, hogy mit lapátolunk ennek az elcsépelt frázisnak a jelentésrendszerébe, de biztos találni olyat, amibe így-úgy beleférne.
Az ügy mozdul, nehézkesen, zsörtölődve, de azért mozdul. Ami megnyugtató. Nem gondolta volna, hogy ilyen flottul fognak araszolni a megoldás felé, de... teljesen jól gondolta. A vörös nem hazudtolja meg magát. Van az a mondás, hogy... Tökmindegy. Inkább megtámasztja a sarkát, hogy hamarabb tudjon rugaszkodni ha kell.*
*Az általában jót jelent, ha kezd kicsit feloldódni a feszültség és a dolgok mozdulnak valamerre. A törés-zúzás abbamaradt, a fickó is hajlik a jó szóra, mindenki lent összpontosul a pult előtti nagyobb placcon vélhetőleg, ahol erre alkalmas hely adódik.
Mint egy nagy, boldog család!
Társadalmi rétegenként eltérő, hogy mit lapátolunk ennek az elcsépelt frázisnak a jelentésrendszerébe, de biztos találni olyat, amibe így-úgy beleférne.
Az ügy mozdul, nehézkesen, zsörtölődve, de azért mozdul. Ami megnyugtató. Nem gondolta volna, hogy ilyen flottul fognak araszolni a megoldás felé, de... teljesen jól gondolta. A vörös nem hazudtolja meg magát. Van az a mondás, hogy... Tökmindegy. Inkább megtámasztja a sarkát, hogy hamarabb tudjon rugaszkodni ha kell.*
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-03 06:59:58
Üzenet elküldve: 2024-09-03 06:59:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félsz vagy az egyre a kétségbeesés felé csúszó, tehetetlen aggodalom... Még annak is nehéz lenne megkülönböztetni a finom wegtoreni vonásokra írt érzéseket, aki jól ismeri a vöröst. Bizony, ő is összerezzen. Mégpedig, amikor az idősebb városőr hátat fordít a zsoldosnak. Jól láthatóan kifut a vér az arcából, elvégre eddig a tapasztaltnak tűnő férfiban volt minden bizodalma, de most már semmit sem ért. Egy wegtoreninek nem egyszerű az írott törvények és akkurátusan lefektetett szabályok világában boldogulni. De mivel Yeza háta mögött valószínűleg végleg bezárultak a Tűz Városának kapui, ittléte alatt kénytelen volt szokni a gondolatot, hogy bizony alkalmazkodnia kell. Némileg egyszerűbb megemészteni a dolgot, ha úgy gondol rá, hogy ez Caldorcor Báró elvárása, a Bárója elvárásainak pedig tanácsos nem ellene menni.
Az ifjú városőr szavai mindemellett egyáltalán nem nyugtatják meg, arra meg már egyenesen döbbenten nyílnak el az ajkai, ami ezután jön. Mintha idegen nyelven próbálna meg olvasni, ahol a szöveg ismerősen csengő fordulatai csak egyre jobban félreviszik. Fokozódó kétségbeeséssel pillant a csapos felé, hátha ő tudja, mi folyik itt.
"Akarom!", "Hozzák ide!" Aztán további utasítások és feltételek, amiket a városőrség két fegyverese szépen, tételesen követni is látszik.
~Cimbora?~ Yeza egyre feszültebb. A szuszogása egyre zaklatottabb és kétségbeesettebb. Nem érti. Az egészet.* ~Talán ismerik? Talán...~ *Megrázza a fejét. Értetlen pillantása egyik őrről a másikra szalad. Wegtorenben egészen, de _egészen_ máshogy intézik a dolgokat. Amikor valami így elfajul, a békés megoldás opciója (ha felmerül olyan), egy határozottan, de igen rövid időre kinyitott ajtó. Ez a kompromisszumokkal piszmogás és maszatolás... , mintha egy rossz álomban lenne, amiből már nagyon szeretne felébredni.*
- Kifizeti? *kérdez vissza szinte letaglózva a döbbenettől. Továbbra is a fiatalabb városőr mögött marad, mert Yezában semmi, de semmi bizalom nincs Mykael iránt.* - Halálra rémítette a vendégeinket! Az ég szerelmére, rájuk rúgta az ajtót! Hiszen látta, mit művelt odafönt! *Elbicsaklik a hangja az utolsó mondatnál, aztán csak tehetetlenül összeszorítja az ajkait.* - Mennyi aranyban mérjem Caldorcor Báró becsületét, Ḝl Commandarᶉ? Ez nem pár ajtóról szól.
*Vesz pár mély levegőt, hogy lecsillapítsa kissé a zaklatottságát, de mikor a Mykaelt visszhangzó városőr a kijelölt kísérettel noszogatná indulásra, egy tétova lépés után újra kifakad.*
- Még a télen hagyta itt ez a félkegyelmű azt a holmit. Időbe telik, mire előkerítem. Szívességből őriztem meg. Azt mondta, várjak vele pár hónapot, és ha nem tér vissza, adjam el nyugodtan. A nyár elején került újra a kezem ügyébe. Gondoltam, átviszem a raktárba, hátha a kereskedőink tudnak vele valamit kezdeni, de addig már nem jutottam el. Őszintén megmondom, fogalmam sincs, melyik sarokba toltam be.
*Az, hogy még neki kell magyarázkodnia, eléggé érzékenyen érinti az igazságérzetét, és ez egyre inkább az arcára van írva.*
- Mondtam neki is, hogy várnia kell, mert ugyebár volt épp más dolgom is! *mutat körbe a nem kis fogadón egyre feldúltabban.*
- Egy ócska hegedű, tetoválókészlet, pár mellé hányt kacat és egy köteg taszítóan részletes pucér kép valami nőről. Nagyon-nagyon szemérmetlen dolgokról. Azt akarod annyira? *villantja a szemét Mykaelre.* - Ez kell azonnal? Há? Ha már hoppon maradtál. *Yeza se sokáig tudja türtőztetni wegtoreni vérét. A száját meg pláne nem. Kikívánkozik belőle. Őt ugráltatják, míg ez a kurafi szétveri a fogadót, jóravaló vendégekre rúgja rá az ajtót, csak hogy mielőbb kiverhesse a perverz firkálmányaira? Mert ha nem pénzen veszi a társaságot, úgy már nem boldogul olyan jól a széptevéssel, ugyebár. Egyre inkább erre tud csak gondolni az egész hátterében. A vörös ködön át persze elképedten áll az egész előtt. Pedig tényleg jóravaló fiúnak tűnt. Egész más arcát mutatta, mikor Denjaarral elindultak. Őszintén szólva akkor semmi jelét nem látta rajta különösebb kötődésnek a holmihoz, amit hátrahagyott. Inkább tűnt olybá az egész, hogy csak sajnálná kidobni, magával cipelni meg azért csak nem fogja az útra. Ezért aztán sokkal inkább valamiféle sértettséget lát a háttérben, mintsem azokat a vackokat, amikre hivatkozik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félsz vagy az egyre a kétségbeesés felé csúszó, tehetetlen aggodalom... Még annak is nehéz lenne megkülönböztetni a finom wegtoreni vonásokra írt érzéseket, aki jól ismeri a vöröst. Bizony, ő is összerezzen. Mégpedig, amikor az idősebb városőr hátat fordít a zsoldosnak. Jól láthatóan kifut a vér az arcából, elvégre eddig a tapasztaltnak tűnő férfiban volt minden bizodalma, de most már semmit sem ért. Egy wegtoreninek nem egyszerű az írott törvények és akkurátusan lefektetett szabályok világában boldogulni. De mivel Yeza háta mögött valószínűleg végleg bezárultak a Tűz Városának kapui, ittléte alatt kénytelen volt szokni a gondolatot, hogy bizony alkalmazkodnia kell. Némileg egyszerűbb megemészteni a dolgot, ha úgy gondol rá, hogy ez Caldorcor Báró elvárása, a Bárója elvárásainak pedig tanácsos nem ellene menni.
Az ifjú városőr szavai mindemellett egyáltalán nem nyugtatják meg, arra meg már egyenesen döbbenten nyílnak el az ajkai, ami ezután jön. Mintha idegen nyelven próbálna meg olvasni, ahol a szöveg ismerősen csengő fordulatai csak egyre jobban félreviszik. Fokozódó kétségbeeséssel pillant a csapos felé, hátha ő tudja, mi folyik itt.
"Akarom!", "Hozzák ide!" Aztán további utasítások és feltételek, amiket a városőrség két fegyverese szépen, tételesen követni is látszik.
~Cimbora?~ Yeza egyre feszültebb. A szuszogása egyre zaklatottabb és kétségbeesettebb. Nem érti. Az egészet.* ~Talán ismerik? Talán...~ *Megrázza a fejét. Értetlen pillantása egyik őrről a másikra szalad. Wegtorenben egészen, de _egészen_ máshogy intézik a dolgokat. Amikor valami így elfajul, a békés megoldás opciója (ha felmerül olyan), egy határozottan, de igen rövid időre kinyitott ajtó. Ez a kompromisszumokkal piszmogás és maszatolás... , mintha egy rossz álomban lenne, amiből már nagyon szeretne felébredni.*
- Kifizeti? *kérdez vissza szinte letaglózva a döbbenettől. Továbbra is a fiatalabb városőr mögött marad, mert Yezában semmi, de semmi bizalom nincs Mykael iránt.* - Halálra rémítette a vendégeinket! Az ég szerelmére, rájuk rúgta az ajtót! Hiszen látta, mit művelt odafönt! *Elbicsaklik a hangja az utolsó mondatnál, aztán csak tehetetlenül összeszorítja az ajkait.* - Mennyi aranyban mérjem Caldorcor Báró becsületét, Ḝl Commandarᶉ? Ez nem pár ajtóról szól.
*Vesz pár mély levegőt, hogy lecsillapítsa kissé a zaklatottságát, de mikor a Mykaelt visszhangzó városőr a kijelölt kísérettel noszogatná indulásra, egy tétova lépés után újra kifakad.*
- Még a télen hagyta itt ez a félkegyelmű azt a holmit. Időbe telik, mire előkerítem. Szívességből őriztem meg. Azt mondta, várjak vele pár hónapot, és ha nem tér vissza, adjam el nyugodtan. A nyár elején került újra a kezem ügyébe. Gondoltam, átviszem a raktárba, hátha a kereskedőink tudnak vele valamit kezdeni, de addig már nem jutottam el. Őszintén megmondom, fogalmam sincs, melyik sarokba toltam be.
*Az, hogy még neki kell magyarázkodnia, eléggé érzékenyen érinti az igazságérzetét, és ez egyre inkább az arcára van írva.*
- Mondtam neki is, hogy várnia kell, mert ugyebár volt épp más dolgom is! *mutat körbe a nem kis fogadón egyre feldúltabban.*
- Egy ócska hegedű, tetoválókészlet, pár mellé hányt kacat és egy köteg taszítóan részletes pucér kép valami nőről. Nagyon-nagyon szemérmetlen dolgokról. Azt akarod annyira? *villantja a szemét Mykaelre.* - Ez kell azonnal? Há? Ha már hoppon maradtál. *Yeza se sokáig tudja türtőztetni wegtoreni vérét. A száját meg pláne nem. Kikívánkozik belőle. Őt ugráltatják, míg ez a kurafi szétveri a fogadót, jóravaló vendégekre rúgja rá az ajtót, csak hogy mielőbb kiverhesse a perverz firkálmányaira? Mert ha nem pénzen veszi a társaságot, úgy már nem boldogul olyan jól a széptevéssel, ugyebár. Egyre inkább erre tud csak gondolni az egész hátterében. A vörös ködön át persze elképedten áll az egész előtt. Pedig tényleg jóravaló fiúnak tűnt. Egész más arcát mutatta, mikor Denjaarral elindultak. Őszintén szólva akkor semmi jelét nem látta rajta különösebb kötődésnek a holmihoz, amit hátrahagyott. Inkább tűnt olybá az egész, hogy csak sajnálná kidobni, magával cipelni meg azért csak nem fogja az útra. Ezért aztán sokkal inkább valamiféle sértettséget lát a háttérben, mintsem azokat a vackokat, amikre hivatkozik.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-02 23:23:28
Üzenet elküldve: 2024-09-02 23:23:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
*A békésnek mondható párbeszéd közben megjelenik Yeza, aki az erősen koncentráló ifjú Városőrhöz lép oda. A fiú meg is rezzen a rőthajú hangjától, hiszen eddig árgus szemekkel figyelte rangidős társát és a feldúlt férfit. A wegtoreni nőre pillantva félelmet lát rajta, ami még egy tapasztaltabb emberismerő számára is túl meggyőző volna, hogy esetleg átlásson a szitán, így az ifjú őrnek halvány lila gőze sincs arról, hogy a rettegés ne volna őszinte. No meg persze miért is kérdőjelezne meg egy ilyen bájos teremtést? Ennek ellenére Yezának nincsen szerencséje, mert a fiatal katona nem óhajt beleszólni idősebb társa dolgába, inkább tanulni óhajt tőle. Természetesen nem hagyhatja szó nélkül a bajba jutott hölgyet.*
- Nincs ok az aggodalomra, mindent kézben tartunk. Nem fog bántódása esni.
*A nyugtatónak szánt szavakat követően az idősebbik Városőr mozdul, így hát társa is így tesz. Egy gyöngéd, tiszteletteljes érintéssel igyekszik némán Yezát is mozgásra ösztökélni, hogy békességben elhagyhassák az emeletet.
Az idősebb katona sikernek könyveli el már azt is, hogy a rendbontás abbamarad és képesek kompromisszumot kötni. Úgy érzi ezzel túl vannak a dolgok nehezén.*
- No, a holmik...
*Összecsapja tenyerét, majd egy közeli szék háttámlájába kapaszkodva támaszkodik. Testtartása nyugodtabbá válik most, hogy úgy sejti nem lesz szükség pengéjére, jelenléte viszont továbbra is érződik a fogadóban.*
- Jó ötlet cimbora.
*Ifjú társára pillant, majd fejével biccentve előlegezi meg parancsát.*
- Kísérd el szépen a hölgyet, és hozzátok ide az említett holmikat. Addig pedig az okozott kárt is számolja ki valaki, amit cimboránk állítása szerint örömmel kifizet majd.
*A békésnek mondható párbeszéd közben megjelenik Yeza, aki az erősen koncentráló ifjú Városőrhöz lép oda. A fiú meg is rezzen a rőthajú hangjától, hiszen eddig árgus szemekkel figyelte rangidős társát és a feldúlt férfit. A wegtoreni nőre pillantva félelmet lát rajta, ami még egy tapasztaltabb emberismerő számára is túl meggyőző volna, hogy esetleg átlásson a szitán, így az ifjú őrnek halvány lila gőze sincs arról, hogy a rettegés ne volna őszinte. No meg persze miért is kérdőjelezne meg egy ilyen bájos teremtést? Ennek ellenére Yezának nincsen szerencséje, mert a fiatal katona nem óhajt beleszólni idősebb társa dolgába, inkább tanulni óhajt tőle. Természetesen nem hagyhatja szó nélkül a bajba jutott hölgyet.*
- Nincs ok az aggodalomra, mindent kézben tartunk. Nem fog bántódása esni.
*A nyugtatónak szánt szavakat követően az idősebbik Városőr mozdul, így hát társa is így tesz. Egy gyöngéd, tiszteletteljes érintéssel igyekszik némán Yezát is mozgásra ösztökélni, hogy békességben elhagyhassák az emeletet.
Az idősebb katona sikernek könyveli el már azt is, hogy a rendbontás abbamarad és képesek kompromisszumot kötni. Úgy érzi ezzel túl vannak a dolgok nehezén.*
- No, a holmik...
*Összecsapja tenyerét, majd egy közeli szék háttámlájába kapaszkodva támaszkodik. Testtartása nyugodtabbá válik most, hogy úgy sejti nem lesz szükség pengéjére, jelenléte viszont továbbra is érződik a fogadóban.*
- Jó ötlet cimbora.
*Ifjú társára pillant, majd fejével biccentve előlegezi meg parancsát.*
- Kísérd el szépen a hölgyet, és hozzátok ide az említett holmikat. Addig pedig az okozott kárt is számolja ki valaki, amit cimboránk állítása szerint örömmel kifizet majd.
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-02 20:40:46
Üzenet elküldve: 2024-09-02 20:40:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*A városőr békülékeny hangot üt meg, ahogyan ő maga is. Nem velük van baja, nem akar nekik ártani, és a következményeket se akarja, ami ezzel járna. Viszont azt se akarja, hogy némi jóindulatot mutat, mire leteperik és elhurcolják. Úgy tűnik, megoldható lesz enélkül is, mert a rangidős elfogadja a feltételét és előtte megy le.
Azt ugyan nem kérte tőle, hogy fordítson hátat, de ettől még nem fogja kihasználni a helyzetet, úgyhogy szépen lassan, kimérten lesétál ő is a lépcsőn, de nagyon éberen jár körbe a tekintete, keresve esetleg tovább őröket, akik rá akarnák vetni magukat, vagy bármilyen egyéb csapdát. Egyelőre nem lát semmit.
Alapvetően meg is nyugodna, amíg Yeza a látókörébe nem kerül. Orrán keresztül jó mély levegőt vesz, majd kifújja, és inkább az öregebbik városőr felé fordul.*
- Ahogy odafent mondtam: a holmimat akarom. Hozzák ide, átnézem, hogy mindent rendben találok-e.
*mondja, aztán megint Yezára vetül a tekintete, és ezért hozzáteszi.*
- De nem bánnám, hogy ha valaki elkísérné a vöröskét, és vissza, amíg előkeríti a cuccomat. Kinézem belőle, hogy most csinálna valamit a dolgaimmal, csak azért, mert két városőr előtt nem nagyon torolhatom meg. Ha ebbe belemegy, átadom a kardom, amíg várakozunk.
*toldja még meg, mert tudja, hogy a helyzetéhez képest sokat körülményeskedik. Ilyenkor nem árt adni is valamit cserébe. Persze benne van a pakliban, hogy a városőrök azonnal véget vetnek az egyezkedésnek, amint lefegyverzik. De most rajta van a sor, hogy bizalmat adjon a másik katonának. Meg aztán, a kard nélkül sincs teljesen kiszolgáltatva, ha eldurvulna a helyzet. Praktikussági okokból (mivel nincs hova máshova tennie) magán viseli a bőr mellvértjét, a hátizsákja elég tömött ahhoz, hogy ha hátat fordít, azon semmilyen kardot át nem döfnek, és hátul derékmagasságban ott van még a tőrje is.*
*A városőr békülékeny hangot üt meg, ahogyan ő maga is. Nem velük van baja, nem akar nekik ártani, és a következményeket se akarja, ami ezzel járna. Viszont azt se akarja, hogy némi jóindulatot mutat, mire leteperik és elhurcolják. Úgy tűnik, megoldható lesz enélkül is, mert a rangidős elfogadja a feltételét és előtte megy le.
Azt ugyan nem kérte tőle, hogy fordítson hátat, de ettől még nem fogja kihasználni a helyzetet, úgyhogy szépen lassan, kimérten lesétál ő is a lépcsőn, de nagyon éberen jár körbe a tekintete, keresve esetleg tovább őröket, akik rá akarnák vetni magukat, vagy bármilyen egyéb csapdát. Egyelőre nem lát semmit.
Alapvetően meg is nyugodna, amíg Yeza a látókörébe nem kerül. Orrán keresztül jó mély levegőt vesz, majd kifújja, és inkább az öregebbik városőr felé fordul.*
- Ahogy odafent mondtam: a holmimat akarom. Hozzák ide, átnézem, hogy mindent rendben találok-e.
*mondja, aztán megint Yezára vetül a tekintete, és ezért hozzáteszi.*
- De nem bánnám, hogy ha valaki elkísérné a vöröskét, és vissza, amíg előkeríti a cuccomat. Kinézem belőle, hogy most csinálna valamit a dolgaimmal, csak azért, mert két városőr előtt nem nagyon torolhatom meg. Ha ebbe belemegy, átadom a kardom, amíg várakozunk.
*toldja még meg, mert tudja, hogy a helyzetéhez képest sokat körülményeskedik. Ilyenkor nem árt adni is valamit cserébe. Persze benne van a pakliban, hogy a városőrök azonnal véget vetnek az egyezkedésnek, amint lefegyverzik. De most rajta van a sor, hogy bizalmat adjon a másik katonának. Meg aztán, a kard nélkül sincs teljesen kiszolgáltatva, ha eldurvulna a helyzet. Praktikussági okokból (mivel nincs hova máshova tennie) magán viseli a bőr mellvértjét, a hátizsákja elég tömött ahhoz, hogy ha hátat fordít, azon semmilyen kardot át nem döfnek, és hátul derékmagasságban ott van még a tőrje is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659