Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 23:34:32
Üzenet elküldve: 2021-03-04 23:34:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rőt tincsek nyomában//
*A kisfiú látszólag semmit sem érzékel a feszültségből, amely a pultnál lévő társaságot nyomja, sokkal jobban érdekli, amit a bácsi magyaráz neki az igen különös lovacskáról. Ártatlan, csodálkozó szemeiben érdeklődés és okosság csillan – még ha nem is teljesen érti, amit mások mondanak neki, a szavakra különösen odafigyel, hogy, mint minden velekorú csöppség, a másik száját figyelve pontosan el tudja őket ismételni.*
- Teeeve! *Utánozza a bácsit lelkesen, és meglóbálja az új játékát. Úgy rámarkol, hogy csak na. Most már senki sem tudná kifeszegetni a kezéből, az egyszer biztos. Amikor pedig Mik felkapja őt a székről, neki is megmutatja szerzeményét, nem zavarja, hogy a férfi éppen mással foglalkozik, épp csak képen nem sikerül vágnia szegényt vele.*
- Teve! Üh! *Mondja, és úgy csinál a játékkal a levegőben, mint ahogy a lovak szoktak haladni, kop, kop, topognak a patáikkal.* Mety. *Buci fejét felkapva Mikre néz, majd, ha a férfi most sem igazán vele van elfoglalva, feladja, és körülnéz a nagy helyiségben: szeret mások kezében lenni, innen egészen más a perspektíva. Meg így lehet jó holmikat megkaparintani, amiknek amúgy a felnőttek soha nem engednék a közelébe a pelenkás totyogóst. Ha meg átveszik vagy leteszik, akkor is csak folytatja a tevegelést tovább.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 23:36:37
*A kisfiú látszólag semmit sem érzékel a feszültségből, amely a pultnál lévő társaságot nyomja, sokkal jobban érdekli, amit a bácsi magyaráz neki az igen különös lovacskáról. Ártatlan, csodálkozó szemeiben érdeklődés és okosság csillan – még ha nem is teljesen érti, amit mások mondanak neki, a szavakra különösen odafigyel, hogy, mint minden velekorú csöppség, a másik száját figyelve pontosan el tudja őket ismételni.*
- Teeeve! *Utánozza a bácsit lelkesen, és meglóbálja az új játékát. Úgy rámarkol, hogy csak na. Most már senki sem tudná kifeszegetni a kezéből, az egyszer biztos. Amikor pedig Mik felkapja őt a székről, neki is megmutatja szerzeményét, nem zavarja, hogy a férfi éppen mással foglalkozik, épp csak képen nem sikerül vágnia szegényt vele.*
- Teve! Üh! *Mondja, és úgy csinál a játékkal a levegőben, mint ahogy a lovak szoktak haladni, kop, kop, topognak a patáikkal.* Mety. *Buci fejét felkapva Mikre néz, majd, ha a férfi most sem igazán vele van elfoglalva, feladja, és körülnéz a nagy helyiségben: szeret mások kezében lenni, innen egészen más a perspektíva. Meg így lehet jó holmikat megkaparintani, amiknek amúgy a felnőttek soha nem engednék a közelébe a pelenkás totyogóst. Ha meg átveszik vagy leteszik, akkor is csak folytatja a tevegelést tovább.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 23:36:37
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 21:35:10
Üzenet elküldve: 2021-03-04 21:35:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Ylenne ahogy belép a fogadó ajtaján sietve előkotorja a kapott levelet, hogy még egyszer átfussa annak tartalmát. A célszemély szőke, magas és kék szemű. A kifejezetten szemrevaló megjegyzés egy határozott, dühös vonallal volt aláhúzva, mellette pedig egy mérges fekete tintapaca. Hajaj, mekkora gondot okozhatott ez a személy a levél írójának. Szerencsére Saneydának nem volt dolga vele, azon kívül, hogy megtalálja és kifaggassa az illetőt.
Ylenne hátrahajtja prémes fehér csuklyáját, és futó pillantással mér végig a vendégeken. Egy hölgyet sem lát, akire illene a leírás, habár az is igaz, hogy nem sokat konyított az ilyesmihez. Mi az hogy szemrevaló? Nagy, rezgős keblek? Kerek tompor, szorosra húzott fűző? Micsoda kellemetlen egy feladat ez egy elhivatott zsoldosnak, főleg aki az esztétikához annyit sem konyított, mint halász egy női fűzőhöz. Egy fáradt sóhaj kíséretében dobta le csinosabbik felét az egyik szabad asztalhoz. Nem áll szándékában sokig itt időzni. Hacsak nem vitte rá a kényszer, akkor az ilyesféle borgőzös tavernákat messziről elkerülte, most pedig tessék lássék itt tengeti. Összecsavarta a sárgult pergament, és állát kesztyűs tenyerébe ejtve lebiggyesztett. A levél igazából nem is említette a célszemély nemét, s ez duplán megkeserítette a munkáját. *
A hozzászólás írója (Ylenne Saneyda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 21:36:17
Ylenne hátrahajtja prémes fehér csuklyáját, és futó pillantással mér végig a vendégeken. Egy hölgyet sem lát, akire illene a leírás, habár az is igaz, hogy nem sokat konyított az ilyesmihez. Mi az hogy szemrevaló? Nagy, rezgős keblek? Kerek tompor, szorosra húzott fűző? Micsoda kellemetlen egy feladat ez egy elhivatott zsoldosnak, főleg aki az esztétikához annyit sem konyított, mint halász egy női fűzőhöz. Egy fáradt sóhaj kíséretében dobta le csinosabbik felét az egyik szabad asztalhoz. Nem áll szándékában sokig itt időzni. Hacsak nem vitte rá a kényszer, akkor az ilyesféle borgőzös tavernákat messziről elkerülte, most pedig tessék lássék itt tengeti. Összecsavarta a sárgult pergament, és állát kesztyűs tenyerébe ejtve lebiggyesztett. A levél igazából nem is említette a célszemély nemét, s ez duplán megkeserítette a munkáját. *
A hozzászólás írója (Ylenne Saneyda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 21:36:17
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 21:01:39
Üzenet elküldve: 2021-03-04 21:01:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
-Nem kenyerem a túlzás, sőt!
*Vágja rá szinte azonnal, s talán nem is hazudhatna nagyobbat, még ha akarna sem.*
-De azért ha találkozna egyikükkel, majd mutasson be neki, kérem.
*Pimasz vigyor ül ki az arcára, hisz akárhogy is nézzük, mégiscsak azt mondja éppen, hogyha találkozna most egy számára jobban tetsző nővel, akkor valószínűleg neki csapná épp a szelet. Bár valóban nem idegen neki ez a mesterség, a nők elméje oly bonyolult, hogy abba lehetetlen belelátni. Gyakran azonban sikerül a saját malmára hajtania a vizet, ha másra nem is, a sármjára mindig támaszkodhat. Ugyan van akiből egyenesen ellenszenvet vált ki, de valószínűleg akkor nem beszélgetnének éppen, ha a nőnek nem lenne kedvére ez a kis játék. Bár Merchennek fogalma sincs arról, hogy a nő éppen egy Sellő lenne, és igazából csak a balszerencse műve, hogy még nem találkoztak ott, ugyanis a tündér gyakran kényezteti magát ott, de nem is igazán bánja. Talán nincs is olyan, amivel igazán el tudná venni a kedvét ettől a kis kalandtól. Na nem mintha úgy érezné, hogy ez a nő célja.*
-Hát...
*Kezd bele, de az első szó után inkább csak egy kacér mosoly a másik jutalma, és úgy tesz, mintha el kellene gondolkoznia azon, hogy mit is mondjon. ~Mintha lett volna ilyen valaha.~ Majd egy rövidke, tettetett zavarodottságából kitörve ismét megszólal.*
-Akkor azt hiszem lebuktam?
*Kezét mellkasára téve még meg is hajol, ahogy a bárdok szoktak, mikor kellemesen kielégítették a hallgatóság igényeit.*
-Bizony kellemes dolgokra képes az ember nyelve, ha tudja hogyan használja.
*Szándékosan igyekszik ilyen kétértelműen fogalmazni. Habár Merchen egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy biztos csak az állítólagos férjének kell némi apróság, pedig örült volna, ha valami nehezebb feladattal kell szembenéznie, vagy nagyobb üzletet bonyolíthat le, ezt inkább nem mutatja kifelé. Elkönyveli magában, és gyorsan tovább is lép.*
-Mindenképp igyekszem teljesíteni az óhajait, kedvesem. De tudja...
*Ismét elakad a szava, de korántsem úgy, mint korábban. Sokkal kevésbé mesterkélt, és ezt könnyen kiszúrhatja az elf is. Közelebb lép hozzá, egész közel, épp csak hogy nem áll teljesen előtte.*
-Ha ilyen fontos, talán jobb lenne időben ágyban lenni, nehogy reggel elszalasszuk a jó lehetőséget.
*Diszkrétnek nem mondható az utalás, azonban még mindig védekezhetne, hogy ki-ki a saját ágyába, ha ne adja Teysus erre lenne szükség. Nem, jó eséllyel akkor sem tenne így, ha külön kikérné magának a hölgy a dolgot.*
-Nem kenyerem a túlzás, sőt!
*Vágja rá szinte azonnal, s talán nem is hazudhatna nagyobbat, még ha akarna sem.*
-De azért ha találkozna egyikükkel, majd mutasson be neki, kérem.
*Pimasz vigyor ül ki az arcára, hisz akárhogy is nézzük, mégiscsak azt mondja éppen, hogyha találkozna most egy számára jobban tetsző nővel, akkor valószínűleg neki csapná épp a szelet. Bár valóban nem idegen neki ez a mesterség, a nők elméje oly bonyolult, hogy abba lehetetlen belelátni. Gyakran azonban sikerül a saját malmára hajtania a vizet, ha másra nem is, a sármjára mindig támaszkodhat. Ugyan van akiből egyenesen ellenszenvet vált ki, de valószínűleg akkor nem beszélgetnének éppen, ha a nőnek nem lenne kedvére ez a kis játék. Bár Merchennek fogalma sincs arról, hogy a nő éppen egy Sellő lenne, és igazából csak a balszerencse műve, hogy még nem találkoztak ott, ugyanis a tündér gyakran kényezteti magát ott, de nem is igazán bánja. Talán nincs is olyan, amivel igazán el tudná venni a kedvét ettől a kis kalandtól. Na nem mintha úgy érezné, hogy ez a nő célja.*
-Hát...
*Kezd bele, de az első szó után inkább csak egy kacér mosoly a másik jutalma, és úgy tesz, mintha el kellene gondolkoznia azon, hogy mit is mondjon. ~Mintha lett volna ilyen valaha.~ Majd egy rövidke, tettetett zavarodottságából kitörve ismét megszólal.*
-Akkor azt hiszem lebuktam?
*Kezét mellkasára téve még meg is hajol, ahogy a bárdok szoktak, mikor kellemesen kielégítették a hallgatóság igényeit.*
-Bizony kellemes dolgokra képes az ember nyelve, ha tudja hogyan használja.
*Szándékosan igyekszik ilyen kétértelműen fogalmazni. Habár Merchen egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy biztos csak az állítólagos férjének kell némi apróság, pedig örült volna, ha valami nehezebb feladattal kell szembenéznie, vagy nagyobb üzletet bonyolíthat le, ezt inkább nem mutatja kifelé. Elkönyveli magában, és gyorsan tovább is lép.*
-Mindenképp igyekszem teljesíteni az óhajait, kedvesem. De tudja...
*Ismét elakad a szava, de korántsem úgy, mint korábban. Sokkal kevésbé mesterkélt, és ezt könnyen kiszúrhatja az elf is. Közelebb lép hozzá, egész közel, épp csak hogy nem áll teljesen előtte.*
-Ha ilyen fontos, talán jobb lenne időben ágyban lenni, nehogy reggel elszalasszuk a jó lehetőséget.
*Diszkrétnek nem mondható az utalás, azonban még mindig védekezhetne, hogy ki-ki a saját ágyába, ha ne adja Teysus erre lenne szükség. Nem, jó eséllyel akkor sem tenne így, ha külön kikérné magának a hölgy a dolgot.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 19:02:27
Üzenet elküldve: 2021-03-04 19:02:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Félszegen morog valamit az orra alatt arra vonatkozóan, hogy szerinte ugyan mégis mit támogasson inkább Rel, de ez a fogadó zaja és az elfogyasztott ilyen-olyan tudatmódosítók okán aligha jut el bárkihez is, és bizony nem csalfaság azt feltételezni, hogy jobb is így. Ennek ellenére egy fél pillanatra felvillan egy mosoly az arcán az elf leányzó irányába s ez most kivételesen nem az az idióta vigyora, amit alig lehet letörölni az arcáról mióta itt ül, tekintete mintha kitisztulna és még a szeme is mosolyog. Mindez egy megfoghatatlan másodperc erejéig tart csupán, utána fejét Ysa felé kapva erőtlenül mutat saját magára.*
- Ha ilyen... *Keresi a megfelelő szót.* Állapotban próbálnék meg táncolni, alighanem sikerülne csomót kötni a lábamra. S még ennél a kurafinál is szívszaggatóbban nyekkennék valahol... ott. *Mutat bizonytalanul a jó ég tudja hová, miközben fejével igyekszik abba az irányba bökni, amerre Nor'Deront sejti kétséget sem hagyva afelől, hogy kicsoda a szóban forgó kurafi. Az egy másik kérdés, hogy ha ott is tartózkodik a félvér, az pusztán a véletlen szüleménye, Deronunk navigációs képességei ugyanis erősen a nullához konvergálnak. Tovább rontva helyzetén kezével el is kezdi keresgélni a rumot, abban a reményben, hogy tán még akad számára egy-két korty. Akad. Mi sem szolgálva nagyobb örömére le is dönti a torkán arca pedig rövid időre grimaszba torzul, hiszen bármennyire gyakorlott is legyen az Elsőtiszt az alkoholizálás rejtélyeiben, a szesz kíméletlenül végig égeti a testét.
Rel motyogásának nem is tulajdonítana különösebb jelentőséget, hiszen alig ért belőle valamit, amikor azonban Ysa szájából hangzik el Syoud neve, arra felkapja a fejét és kezével elkezd ez öve környékén keresgélni valamilyen vágóeszköz után, mert hirtelenjében igencsak kedve támadt elevenen megnyúzni valakit tetőtől-talpig, ki tudja mi lehet ennek az oka. Az, hogy jelen állapotában egy megtermettebb tízéves is ellátná a baját, úgy tűnik cseppet sem zavarja. Ismét be kell azonban látnia, hogy továbbra sem talál magánál semmiféle fegyvert. Végül inkább hátradől, majd kifújja a levegőt és hagyja testét elernyedni, semmi kedve magyarázkodni az iménti reakciót illetően, így hát rendezi vonásait.*
- Tá... ánc? Titeket minősít, hogy még képesek vagytok két egyeneset lépni.*Mondja miközben megpróbál rosszalló pillantást vetni mindenkire, ami aligha sikerül, hiszen háromfelé nézni kevéssé tud, mindenesetre bőszen igyekszik kivitelezni.* Mindazonáltal aggodalomra igazán semmi ok... igazán táncolhattok hárman is, illetve, ha valóban... hikk... ez a tanács óhaja, akkor akár meg is próbálhatjuk.
*Ezen a ponton már maga sem tudja miről beszél, de határozottan úgy érzi, hogy több jó opciót is felkínált, hogy ugyan mire, az még előtte is kérdéses.*
A hozzászólás írója (Deron Naharien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 19:10:39
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Félszegen morog valamit az orra alatt arra vonatkozóan, hogy szerinte ugyan mégis mit támogasson inkább Rel, de ez a fogadó zaja és az elfogyasztott ilyen-olyan tudatmódosítók okán aligha jut el bárkihez is, és bizony nem csalfaság azt feltételezni, hogy jobb is így. Ennek ellenére egy fél pillanatra felvillan egy mosoly az arcán az elf leányzó irányába s ez most kivételesen nem az az idióta vigyora, amit alig lehet letörölni az arcáról mióta itt ül, tekintete mintha kitisztulna és még a szeme is mosolyog. Mindez egy megfoghatatlan másodperc erejéig tart csupán, utána fejét Ysa felé kapva erőtlenül mutat saját magára.*
- Ha ilyen... *Keresi a megfelelő szót.* Állapotban próbálnék meg táncolni, alighanem sikerülne csomót kötni a lábamra. S még ennél a kurafinál is szívszaggatóbban nyekkennék valahol... ott. *Mutat bizonytalanul a jó ég tudja hová, miközben fejével igyekszik abba az irányba bökni, amerre Nor'Deront sejti kétséget sem hagyva afelől, hogy kicsoda a szóban forgó kurafi. Az egy másik kérdés, hogy ha ott is tartózkodik a félvér, az pusztán a véletlen szüleménye, Deronunk navigációs képességei ugyanis erősen a nullához konvergálnak. Tovább rontva helyzetén kezével el is kezdi keresgélni a rumot, abban a reményben, hogy tán még akad számára egy-két korty. Akad. Mi sem szolgálva nagyobb örömére le is dönti a torkán arca pedig rövid időre grimaszba torzul, hiszen bármennyire gyakorlott is legyen az Elsőtiszt az alkoholizálás rejtélyeiben, a szesz kíméletlenül végig égeti a testét.
Rel motyogásának nem is tulajdonítana különösebb jelentőséget, hiszen alig ért belőle valamit, amikor azonban Ysa szájából hangzik el Syoud neve, arra felkapja a fejét és kezével elkezd ez öve környékén keresgélni valamilyen vágóeszköz után, mert hirtelenjében igencsak kedve támadt elevenen megnyúzni valakit tetőtől-talpig, ki tudja mi lehet ennek az oka. Az, hogy jelen állapotában egy megtermettebb tízéves is ellátná a baját, úgy tűnik cseppet sem zavarja. Ismét be kell azonban látnia, hogy továbbra sem talál magánál semmiféle fegyvert. Végül inkább hátradől, majd kifújja a levegőt és hagyja testét elernyedni, semmi kedve magyarázkodni az iménti reakciót illetően, így hát rendezi vonásait.*
- Tá... ánc? Titeket minősít, hogy még képesek vagytok két egyeneset lépni.*Mondja miközben megpróbál rosszalló pillantást vetni mindenkire, ami aligha sikerül, hiszen háromfelé nézni kevéssé tud, mindenesetre bőszen igyekszik kivitelezni.* Mindazonáltal aggodalomra igazán semmi ok... igazán táncolhattok hárman is, illetve, ha valóban... hikk... ez a tanács óhaja, akkor akár meg is próbálhatjuk.
*Ezen a ponton már maga sem tudja miről beszél, de határozottan úgy érzi, hogy több jó opciót is felkínált, hogy ugyan mire, az még előtte is kérdéses.*
A hozzászólás írója (Deron Naharien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 19:10:39
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 17:20:12
Üzenet elküldve: 2021-03-04 17:20:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
//Érintőlegesen derűre ború//
* Csűrik meg csavarják a dolgokat, de végül csak előkerül az a felhívás a lányról. A férfi pedig amíg ők ezzel elvannak a kölyökhöz guggol le. A kis svagli, ahogyan azt ők mondják el is kezd gügyögni a férfinak. Annyira még nem tűnik lelkesnek, de amint előkerül a teve, akkor máris vidámabbá válik. A férfi eleinte még nem adja oda neki, hanem csak játszik az arca előtt vele.*
- Nem loag. Teve ráadásul még csődőr is. Te-ve!* Szótagolja neki lassan, aztán pedig enged a baba kéznek, aki kezébe veheti új játékát. Arról pedig, hogy csődör a jószág a hasa alatt elhelyezkedő részei is árulkodnak. A nő időközben megköszörüli a torkát, hogy magának követelje a figyelmet. A másik férfi is közelébe, mert vinné magával a kölyköt. Így aztán a sivatagi feláll és Yezára néz. Arcán sejtelmes mosollyal hallgatja végig a vöröst. Mintha elégedett volna azzal, amit most hallott.*
- A baj magát keveri meg kislány. A városi őrségtől pedig nincs félnivalónk.* A pultos fiú meg közbe kotyog, de a férfi lepisszegi.*
- Shhhh! Nem megy innen ő sehova! Hidegen hagy, hogy mikor érkezik meg az ő bárója. Velünk jöhetsz önként és, akkor nem esik bajod wegtorenig. Ráadásul én meg a fiúk is jól fogunk szórakozni. Ez az amire nemet fogsz mondani, szóval halld a második lehetőséged is. Szépen félrevonulunk és csöndben lerendezzük az ügyet. Ez esetben csak a fejed utazik velünk. Te is tudod, hogy nincs más választásod. Csak mi öten tudjuk, hogy itt vagy. Ha élve hagyjuk el azt az épületet, akkor is visszatérünk és ezt te is tudod. Ha meg egy is közülünk élve elmenekül, akkor hamarosan egy egész csapatnyi fejvadász fog érkezni a híredre. Na el is menekülhetsz, de a sarkadban leszünk és nem lesz egy percnyi nyugtod sem.* Mondja neki ezeket, mintha a világ legtermészetesebb beszélgetése folyna. Ráadásul kis szünet után folytatja is.*
- Biztos az jár a fejedben, hogy hol hibáztál. Vajon hogyan találtak rám? Úgy hívják ezt, hogy véletlen. Csak egy görbe estének indult a Sellőházban, de a lányka néhány feles után beszédessé változott. Én meg mindig figyelem a felhívásokat. Azt is tudom, hogy van fegyvered is. Ezért sem jöttem egyedül.* Tárja szét karjait. A beérkező orkra csak vett egy sanda pillantást, de amíg nem ártja bele magát az ügyükbe, addig nem éri meg a fáradságot.*
- Na ne teketóriázunk, hanem intézzük el a dolgot! Indulnék haza mihamarabb.* A fejvadász nem szól többet, csak kérdőn nézi Yezát. Az a kérdés, hogy vajon mit fog tenni a lány.*
//Érintőlegesen derűre ború//
* Csűrik meg csavarják a dolgokat, de végül csak előkerül az a felhívás a lányról. A férfi pedig amíg ők ezzel elvannak a kölyökhöz guggol le. A kis svagli, ahogyan azt ők mondják el is kezd gügyögni a férfinak. Annyira még nem tűnik lelkesnek, de amint előkerül a teve, akkor máris vidámabbá válik. A férfi eleinte még nem adja oda neki, hanem csak játszik az arca előtt vele.*
- Nem loag. Teve ráadásul még csődőr is. Te-ve!* Szótagolja neki lassan, aztán pedig enged a baba kéznek, aki kezébe veheti új játékát. Arról pedig, hogy csődör a jószág a hasa alatt elhelyezkedő részei is árulkodnak. A nő időközben megköszörüli a torkát, hogy magának követelje a figyelmet. A másik férfi is közelébe, mert vinné magával a kölyköt. Így aztán a sivatagi feláll és Yezára néz. Arcán sejtelmes mosollyal hallgatja végig a vöröst. Mintha elégedett volna azzal, amit most hallott.*
- A baj magát keveri meg kislány. A városi őrségtől pedig nincs félnivalónk.* A pultos fiú meg közbe kotyog, de a férfi lepisszegi.*
- Shhhh! Nem megy innen ő sehova! Hidegen hagy, hogy mikor érkezik meg az ő bárója. Velünk jöhetsz önként és, akkor nem esik bajod wegtorenig. Ráadásul én meg a fiúk is jól fogunk szórakozni. Ez az amire nemet fogsz mondani, szóval halld a második lehetőséged is. Szépen félrevonulunk és csöndben lerendezzük az ügyet. Ez esetben csak a fejed utazik velünk. Te is tudod, hogy nincs más választásod. Csak mi öten tudjuk, hogy itt vagy. Ha élve hagyjuk el azt az épületet, akkor is visszatérünk és ezt te is tudod. Ha meg egy is közülünk élve elmenekül, akkor hamarosan egy egész csapatnyi fejvadász fog érkezni a híredre. Na el is menekülhetsz, de a sarkadban leszünk és nem lesz egy percnyi nyugtod sem.* Mondja neki ezeket, mintha a világ legtermészetesebb beszélgetése folyna. Ráadásul kis szünet után folytatja is.*
- Biztos az jár a fejedben, hogy hol hibáztál. Vajon hogyan találtak rám? Úgy hívják ezt, hogy véletlen. Csak egy görbe estének indult a Sellőházban, de a lányka néhány feles után beszédessé változott. Én meg mindig figyelem a felhívásokat. Azt is tudom, hogy van fegyvered is. Ezért sem jöttem egyedül.* Tárja szét karjait. A beérkező orkra csak vett egy sanda pillantást, de amíg nem ártja bele magát az ügyükbe, addig nem éri meg a fáradságot.*
- Na ne teketóriázunk, hanem intézzük el a dolgot! Indulnék haza mihamarabb.* A fejvadász nem szól többet, csak kérdőn nézi Yezát. Az a kérdés, hogy vajon mit fog tenni a lány.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:32:15
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:32:15
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Derűre ború//
*A vendég az vendég. Legyen az arca fedve vagy sem. Jártak erre már sokkal furább arcok, mint pár sivatagi ruhába öltözött fickó. Mik dolga az, hogy kiszolgálja őket. Yeza amúgy ügyesen szolgálja ki őket és már a pultos fiú kezdi úgy érezni, minden rendben van. Csak ő érezte rosszul.
Az a bizonyos szókapcsolat azonban felkelti az érdeklődését. Felnézve talán elkapja a férfi pillantását, ahogy a vörösre néz. Mik összeráncolja a homlokát, mert kezd egyre jobban belezavarodni. De most másképp, mint mikor Arjáról vagy Winről volt szó.
Tekintetét ide-oda járatja Yeza és az idegen férfi között és a gyanú csak érlelődik benne, amikor a báró is szóba kerül. Egy papír kerül az asztalra, szépen összekötve, amely a szavak szerint azt tartalmazza, ami miatt a csoport érkezett. Nem nyúl a papírosért, azt Yezának adták, ha meg akarja mutatni, majd megteszi.
Az idegen figyelmét közben felkeli a gyermek gügyögése és az lehajol hozzá. Mik csak a tekintetével követi és, mert bár nem tudja, kié a gyermek, felelősséget érez iránta. Arról nem tud, hogy mit adott át korábban Yezának, de ettől függetlenül nem tetszik neki az egész figura. Olyan különös, barátságtalan, még akkor is, amikor a gyerekkel társalog.
Talán az eddig nem érzett apai ösztönök vezérlik, amikor kilép a pult mögül és ha megkapta a kölyök a tevét, ha nem, kissé ügyetlenül felvenné az ölébe.*
- Gyere, kiskrapek, ideje lefeküdni. *Igazából csak az idegen közeléből akarja elhozni a gyereket.
Yeza közben megnézheti a lapot és még szerencse, hogy korábban nem részletezte, mit és hogyan tehetne. Azonban talán nem kerüli el a figyelmét a korábban lejátszódó közjáték sem Yeza és a "wegtoreni hús" összefüggésében. Amire a vörös körül érezhetően meghűl kissé a levegő.*
- Yeza. *Szólítja meg csendesen, nyugodtan a lányt.*
- Átveszem őket, kérlek, vidd hátra a kölyköt. *Kérleli a szemével, bár sejti, hogy nem fogja könnyen adni a dolgot. Jó lenne, ha a báró már visszatért volna, mert akkor lepasszolhatná a csapatot neki.*
- Kérem, foglaljanak helyet, addig rendeljenek bátran. *Igyekszik elvonni a figyelmet Yezáról, ami nem megy könnyen. Ha sikerül elvonni az idegeneket a pulttól, akkor igyekszik roppant diszkréten megkérdezni a vöröst.*
- Mi folyik itt?
*Közben Darok is megérkezik, aki kissé gondterhelnek tűnik, de Mik nagyon örül, hogy belépett. Ha balhé lesz, akkor az ork komoly fegyverténynek számíthat.*
- Minden rendben? *Kérdi őt is halkan, mert láthatóan nincs jó passzban. De tölt neki egy kupica pálinkát és a férfi elé is tolja. Az üveget pedig nem teszi messze, de szeretné, hogy Darok azért beszámítható maradjon. Legalábbis még egy kis ideig.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 12:34:52
//Derűre ború//
*A vendég az vendég. Legyen az arca fedve vagy sem. Jártak erre már sokkal furább arcok, mint pár sivatagi ruhába öltözött fickó. Mik dolga az, hogy kiszolgálja őket. Yeza amúgy ügyesen szolgálja ki őket és már a pultos fiú kezdi úgy érezni, minden rendben van. Csak ő érezte rosszul.
Az a bizonyos szókapcsolat azonban felkelti az érdeklődését. Felnézve talán elkapja a férfi pillantását, ahogy a vörösre néz. Mik összeráncolja a homlokát, mert kezd egyre jobban belezavarodni. De most másképp, mint mikor Arjáról vagy Winről volt szó.
Tekintetét ide-oda járatja Yeza és az idegen férfi között és a gyanú csak érlelődik benne, amikor a báró is szóba kerül. Egy papír kerül az asztalra, szépen összekötve, amely a szavak szerint azt tartalmazza, ami miatt a csoport érkezett. Nem nyúl a papírosért, azt Yezának adták, ha meg akarja mutatni, majd megteszi.
Az idegen figyelmét közben felkeli a gyermek gügyögése és az lehajol hozzá. Mik csak a tekintetével követi és, mert bár nem tudja, kié a gyermek, felelősséget érez iránta. Arról nem tud, hogy mit adott át korábban Yezának, de ettől függetlenül nem tetszik neki az egész figura. Olyan különös, barátságtalan, még akkor is, amikor a gyerekkel társalog.
Talán az eddig nem érzett apai ösztönök vezérlik, amikor kilép a pult mögül és ha megkapta a kölyök a tevét, ha nem, kissé ügyetlenül felvenné az ölébe.*
- Gyere, kiskrapek, ideje lefeküdni. *Igazából csak az idegen közeléből akarja elhozni a gyereket.
Yeza közben megnézheti a lapot és még szerencse, hogy korábban nem részletezte, mit és hogyan tehetne. Azonban talán nem kerüli el a figyelmét a korábban lejátszódó közjáték sem Yeza és a "wegtoreni hús" összefüggésében. Amire a vörös körül érezhetően meghűl kissé a levegő.*
- Yeza. *Szólítja meg csendesen, nyugodtan a lányt.*
- Átveszem őket, kérlek, vidd hátra a kölyköt. *Kérleli a szemével, bár sejti, hogy nem fogja könnyen adni a dolgot. Jó lenne, ha a báró már visszatért volna, mert akkor lepasszolhatná a csapatot neki.*
- Kérem, foglaljanak helyet, addig rendeljenek bátran. *Igyekszik elvonni a figyelmet Yezáról, ami nem megy könnyen. Ha sikerül elvonni az idegeneket a pulttól, akkor igyekszik roppant diszkréten megkérdezni a vöröst.*
- Mi folyik itt?
*Közben Darok is megérkezik, aki kissé gondterhelnek tűnik, de Mik nagyon örül, hogy belépett. Ha balhé lesz, akkor az ork komoly fegyverténynek számíthat.*
- Minden rendben? *Kérdi őt is halkan, mert láthatóan nincs jó passzban. De tölt neki egy kupica pálinkát és a férfi elé is tolja. Az üveget pedig nem teszi messze, de szeretné, hogy Darok azért beszámítható maradjon. Legalábbis még egy kis ideig.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 12:34:52
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 08:24:06
Üzenet elküldve: 2021-03-04 08:24:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Derűre ború//
*A termetes hím ork tér be a Kalmárba, ezúttal is a munka végén. Most nincs rajta páncél, csupán szürke vászon ruházatot visel, ami egy kabátból, nadrágból, bélelt bakancsból áll. A kabát elég nagy ahhoz, hogy izmait ne tegye közszemlére, de pont e miatt lehet következtetni hegynyi felsőteste alapján. Az oldalán egy bőr öv, ami kardját erősíti hozzá csupán. Más fegyver most nincs nála. Borús kedvvel lép be és nem is néz oldalra, hanem egyenesen a pulthoz sétál, ahol le is ül. Kezét megpihenteti a pulton, amin megcsillan a Kereskedőhát leviatános arany gyűrűje, ami egyértelművé teszi hovatartozását. Nem is nagyon néz fel, csupán maga elé bambul.*
- Töményet kérek, a legerősebbet. *Nem tudja, hogy éppen most ki van a felszolgálásban, ezért csak úgy maga elé mondja jól érthetően a rendelését. A hangjában csak keserűség van, nem a lehetséges felszolgáló iránt, inkább a mai szerencsétlen nap miatt. Gesztusaiból jól kiolvasható, hogy nincs virágos jó kedve, és a tömény italt sem azért kéri mert valamit meg akarna ünnepelni. Borút jött feledni, s ehhez a legjobb helyett választotta.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 08:34:20
*A termetes hím ork tér be a Kalmárba, ezúttal is a munka végén. Most nincs rajta páncél, csupán szürke vászon ruházatot visel, ami egy kabátból, nadrágból, bélelt bakancsból áll. A kabát elég nagy ahhoz, hogy izmait ne tegye közszemlére, de pont e miatt lehet következtetni hegynyi felsőteste alapján. Az oldalán egy bőr öv, ami kardját erősíti hozzá csupán. Más fegyver most nincs nála. Borús kedvvel lép be és nem is néz oldalra, hanem egyenesen a pulthoz sétál, ahol le is ül. Kezét megpihenteti a pulton, amin megcsillan a Kereskedőhát leviatános arany gyűrűje, ami egyértelművé teszi hovatartozását. Nem is nagyon néz fel, csupán maga elé bambul.*
- Töményet kérek, a legerősebbet. *Nem tudja, hogy éppen most ki van a felszolgálásban, ezért csak úgy maga elé mondja jól érthetően a rendelését. A hangjában csak keserűség van, nem a lehetséges felszolgáló iránt, inkább a mai szerencsétlen nap miatt. Gesztusaiból jól kiolvasható, hogy nincs virágos jó kedve, és a tömény italt sem azért kéri mert valamit meg akarna ünnepelni. Borút jött feledni, s ehhez a legjobb helyett választotta.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.04 08:34:20
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-04 07:55:31
Üzenet elküldve: 2021-03-04 07:55:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Örömmel nekilátna kifejteni, hogy Mik mit is tehetne ebben a kényes helyzetben, főleg, mert biztos benne, hogy a fiú már a felénél ismét vörös lenne a füle hegyéig, de az újonnan érkezők sajnos keresztülhúzzák a dolgot.
Úgy tűnik, kiemelt figyelmet kap az errefelé rendhagyónak számító öltözékű kompániától. Különös tekintettel a vezetőjükre. Nem úgy néz rá a sivatagi, ahogy a férfiak szokása, és ez Yezát felettébb zavarja. Nyugtalanítja leginkább, de igyekszik tenni a dolgát, ahogy máskor is. Nyájas vendéglátó, már-már kacér, ahogy azt egy nőtől el is várják a pult mögött, de amikor az a megjegyzés elhangzik, mely félreérthetetlenül csupán darab húsnak titulálja, egy pillanatra elillan az arcáról a bájos mosolygás. Tekintete mélyén halvány derengésként parázslik fel az a tűz, ami miatt a wegtoreni embernépek oly hírhedtek lettek. Ám egyelőre hallgat és szépen lassan visszailleszti vonásaira az elragadó mosolyt.*
- Cha'yss így szokta *kommentálja végül egy vállvonással a dolgokat, Denjaar szavait idézve.
Ha Mik is nyúlna érte, igyekszik elhappolni előle a pergament. Ám amikor kibontja, nem látszik rajta döbbenet, de még meglepetés sem. Számított erre. Minden egyes nap ott lebegett ez a pillanat felette az elmúlt években. Tulajdonképpen inkább megkönnyebbül. Ahogy a rajzon időzik a tekintete, akaratlanul is felmerül benne a gondolat, hogy vajon ki készíthette? Kifejezetten részletes és találó. Elmondás alapján kevesen tudnának ilyet rajzolni. Talán ismeri is az illetőt. Vagy tényleg csupán egy tehetséges művészről van szó. Ez az elmélkedés jobban leköti, mint hogy arra figyeljen, mit édeleg a sivatagi a nyakukon maradt kölöknek. Egyáltalán nem aggasztja a dolog. Szíve szerint egy fél aranyért rájuk is lőcsölné, ha rajta múlna.*
- Félreért *fordul a fickó felé egy torokköszörüléssel magára kérve a figyelmét.* - Errefelé csak a gazemberek és a martalócok takarják el az arcukat. Csak nem akartam, hogy bajba keverjék magukat egy ilyen félreértés miatt. Tudja, a városőrség tisztjei kiváltképp kedvelik ezt a helyet *csacsog édesen.* - Talán mert itt kivételesen gusztusos a hús *nyomja meg némi élcel az utolsó szót. A hangja még mindig kedélyes és nyugodt, de már jóval inkább kihallatszik belőle, hogy csak szín és máz.*
- Az üzleti ügyükben tárgyalni a Báró Úr kompetens. Egyenek. Pihenjenek. Én pedig tájékoztatom őt, ha visszaért.
*Örömmel nekilátna kifejteni, hogy Mik mit is tehetne ebben a kényes helyzetben, főleg, mert biztos benne, hogy a fiú már a felénél ismét vörös lenne a füle hegyéig, de az újonnan érkezők sajnos keresztülhúzzák a dolgot.
Úgy tűnik, kiemelt figyelmet kap az errefelé rendhagyónak számító öltözékű kompániától. Különös tekintettel a vezetőjükre. Nem úgy néz rá a sivatagi, ahogy a férfiak szokása, és ez Yezát felettébb zavarja. Nyugtalanítja leginkább, de igyekszik tenni a dolgát, ahogy máskor is. Nyájas vendéglátó, már-már kacér, ahogy azt egy nőtől el is várják a pult mögött, de amikor az a megjegyzés elhangzik, mely félreérthetetlenül csupán darab húsnak titulálja, egy pillanatra elillan az arcáról a bájos mosolygás. Tekintete mélyén halvány derengésként parázslik fel az a tűz, ami miatt a wegtoreni embernépek oly hírhedtek lettek. Ám egyelőre hallgat és szépen lassan visszailleszti vonásaira az elragadó mosolyt.*
- Cha'yss így szokta *kommentálja végül egy vállvonással a dolgokat, Denjaar szavait idézve.
Ha Mik is nyúlna érte, igyekszik elhappolni előle a pergament. Ám amikor kibontja, nem látszik rajta döbbenet, de még meglepetés sem. Számított erre. Minden egyes nap ott lebegett ez a pillanat felette az elmúlt években. Tulajdonképpen inkább megkönnyebbül. Ahogy a rajzon időzik a tekintete, akaratlanul is felmerül benne a gondolat, hogy vajon ki készíthette? Kifejezetten részletes és találó. Elmondás alapján kevesen tudnának ilyet rajzolni. Talán ismeri is az illetőt. Vagy tényleg csupán egy tehetséges művészről van szó. Ez az elmélkedés jobban leköti, mint hogy arra figyeljen, mit édeleg a sivatagi a nyakukon maradt kölöknek. Egyáltalán nem aggasztja a dolog. Szíve szerint egy fél aranyért rájuk is lőcsölné, ha rajta múlna.*
- Félreért *fordul a fickó felé egy torokköszörüléssel magára kérve a figyelmét.* - Errefelé csak a gazemberek és a martalócok takarják el az arcukat. Csak nem akartam, hogy bajba keverjék magukat egy ilyen félreértés miatt. Tudja, a városőrség tisztjei kiváltképp kedvelik ezt a helyet *csacsog édesen.* - Talán mert itt kivételesen gusztusos a hús *nyomja meg némi élcel az utolsó szót. A hangja még mindig kedélyes és nyugodt, de már jóval inkább kihallatszik belőle, hogy csak szín és máz.*
- Az üzleti ügyükben tárgyalni a Báró Úr kompetens. Egyenek. Pihenjenek. Én pedig tájékoztatom őt, ha visszaért.
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-03 21:13:37
Üzenet elküldve: 2021-03-03 21:13:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rőt tincsek nyomában//
*Andorellan pocakjában meglepő iramban tűnik el a bögre tea, csakúgy, mint a barna étel és sok kenyérfalatka az imént. Kis termetéhez képest csodálatra méltó, milyen étvágya van a lurkónak. Nyilván ehhez kell a sok riadalom, amit az utóbbi időben átélt, no meg az, hogy barátaival éppen élelemszerzőbe érkezett a városba – amíg el nem kallódott.
Az ő szemszögéből persze nehéz volna bármilyen összefüggést kikövetkeztetni. Az érdekes alakokról, furcsa ruhájukról csak annyi időre veszi le a szemét, míg a vörös hajú lány éles koccanásokkal fényes evőeszközöket pakol a kihelyezett tálcára, ezt már ismeri az otthoni konyhából. Már éppen azon van, hogy mutatóujjával arra bökve egy kanalat – mit kanalat, egyenesen villát, amit a mama soha nem adott neki – kérjen, amikor társasága akad, és az érkező férfi megszólítja őt, sőt még egy kis buksisimit is kap.*
- Óh. Uu! *Magyarázza csodálkozva. Nem ijed meg, de hangja nem is vidám, általában minden férfival kapcsolatban bizonytalan szokott lenni egy kis ideig – ám ekkor úgy tűnik, kap valamit a zsebéből, ez pedig általában minden gyereknél megtöri a jeget. A bögre már amúgy is kiürült, és kezd útban lenni, a kisfiú ezért nagyon lassan és ügyesen leteszi az asztalra, majd ismét a fickó felé fordul. A zsákból egy érdekes kis holmi kerül elő.*
- Loag! *Rikkant Rellan vidáman. A világon a legjobban a lovakat szereti, no meg a lovagokat – bár megkülönböztetni a kettőt még nehezen tudná. Nagyjából a tevét is annak látja, egy öreg, púpos lónak. Kis kezével a játék felé nyúl, és hacsak valaki nem akadályozza meg benne, megpróbál rámarkolni.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.03 21:17:26
*Andorellan pocakjában meglepő iramban tűnik el a bögre tea, csakúgy, mint a barna étel és sok kenyérfalatka az imént. Kis termetéhez képest csodálatra méltó, milyen étvágya van a lurkónak. Nyilván ehhez kell a sok riadalom, amit az utóbbi időben átélt, no meg az, hogy barátaival éppen élelemszerzőbe érkezett a városba – amíg el nem kallódott.
Az ő szemszögéből persze nehéz volna bármilyen összefüggést kikövetkeztetni. Az érdekes alakokról, furcsa ruhájukról csak annyi időre veszi le a szemét, míg a vörös hajú lány éles koccanásokkal fényes evőeszközöket pakol a kihelyezett tálcára, ezt már ismeri az otthoni konyhából. Már éppen azon van, hogy mutatóujjával arra bökve egy kanalat – mit kanalat, egyenesen villát, amit a mama soha nem adott neki – kérjen, amikor társasága akad, és az érkező férfi megszólítja őt, sőt még egy kis buksisimit is kap.*
- Óh. Uu! *Magyarázza csodálkozva. Nem ijed meg, de hangja nem is vidám, általában minden férfival kapcsolatban bizonytalan szokott lenni egy kis ideig – ám ekkor úgy tűnik, kap valamit a zsebéből, ez pedig általában minden gyereknél megtöri a jeget. A bögre már amúgy is kiürült, és kezd útban lenni, a kisfiú ezért nagyon lassan és ügyesen leteszi az asztalra, majd ismét a fickó felé fordul. A zsákból egy érdekes kis holmi kerül elő.*
- Loag! *Rikkant Rellan vidáman. A világon a legjobban a lovakat szereti, no meg a lovagokat – bár megkülönböztetni a kettőt még nehezen tudná. Nagyjából a tevét is annak látja, egy öreg, púpos lónak. Kis kezével a játék felé nyúl, és hacsak valaki nem akadályozza meg benne, megpróbál rámarkolni.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.03 21:17:26
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-03 17:06:35
Üzenet elküldve: 2021-03-03 17:06:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* A pultnál ácsorgók üdvözlik az öt betérő idegent, ahogyan azt a jó illem is diktálja. Mindegyikük másképpen reagálja le a jövevényeket. A férfinak csak pár vendég, amíg a nő gyomra görcse rándul, a gyerek meg csak néz nagy szemeivel a furcsa jövevényekre. Egyelőre a kölyök még észre se veszi a fedetlen arcú. Őt a nő érdekli leginkább, aki kitesz magért, mert a legkiválóbb kiszolgálásban részesíti.*
- Egy szoba kell csak. Ha egy sátorban megférünk, akkor egy szobában is illene.* Mosolyodik el, mert most is csak Yezát bámulja. Nem is a mellét nézi, mint a legtöbb férfi, hanem az arcát. A lány közben az ételeket kezdi el ecsetelni és még egy étlapot is elé rak. Emberünk hevenyészve bele lapoz.*
- Igen azt látom, hogy a báró nincs híján a wegtoreni húsoknak.* A hús szót kicsit meg is nyomja és közben jelentőségteljesen felpillant megint a rőt nőre. Ezután becsukja az étlapot és hátra adja az egyik társának.*
- Valóban ritka látvány, de ugyan ez lenne érvényes, ha valaki az itteni viseletet viselve lépne be sivatagi faluba. Kérem ne szabadkozzon ezért!* Inti le a hamar. Nem is szól többet, így aztán kínos csönddel teli másodpercek telnek el. Már veszi a levegőt, hogy szóljon, de megelőzik. A kérdésre jóízűen felnevet.*
- Ráhibázott hölgyem! Üzleti ügyben érkeztünk ide. Esetleg segíthetne rajtunk, ha már így rákérdezett.* Hátrafordul és az egyik emberéhez szól pár szót valamiféle törzsi nyelven. Az hamar előkotor egy összetekert papírost. Ezt a férfi a kezébe veszi és az asztalra rakja le. Egy egyszerű zsineggel van átkötve csak, hogy szét ne nyíljon.*
- Ezért vagyunk mi itt.* Ha valamelyikőjük veszi a fáradságot, hogy vessen az összetekert papír tartalmára egy pillantást, akkor igazán érdekes látványban lehet része, mivel arcot láthat maga előtt, ami nem másé, mint Yezáé. Elég részletes rajz, szinte visszabámul a nézőre. A férfi a döbbent arcokat lesi, de aztán meghallja Rellant, ahogy a teáját kortyolgatja.*
- Nicsak egy svagli.* Odalép hozzá és aztán leguggol a kölyökhöz.*
- Ízlik kisöreg?* Simítja meg a kis buráját.* Szeretem a kis kölyköket. Nagy ártatlan szemekkel néznek a világra. Még nem tudják, hogy mi a rossz meg a jó. Igaz öcskös?* Oldalán egy kis táska van, amiben most el kezd matatni a férfi. A pultos párosra még csak rá se hederít. Van elég embere, hogy őket figyelje. Egy fából faragott kétpúpú tevét húz elő a folyamat végén. Elég jól kidolgozott, igazán részletesen kifaragott egy teve.*
- Na fiam láttál már ilyet?* Azzal elkezdi rázogatni a nagyfejű gyermek arca előtt. Egyesek számára kifogásolható lehetne a viselkedése, hiszen éppen most adott át egy felhívást annak a személynek, akinek a fejére szól. Összeg ugyan nincs feltüntetve rá, de ennek okát valószínűleg felesleges is lenne magyarázni.*
* A pultnál ácsorgók üdvözlik az öt betérő idegent, ahogyan azt a jó illem is diktálja. Mindegyikük másképpen reagálja le a jövevényeket. A férfinak csak pár vendég, amíg a nő gyomra görcse rándul, a gyerek meg csak néz nagy szemeivel a furcsa jövevényekre. Egyelőre a kölyök még észre se veszi a fedetlen arcú. Őt a nő érdekli leginkább, aki kitesz magért, mert a legkiválóbb kiszolgálásban részesíti.*
- Egy szoba kell csak. Ha egy sátorban megférünk, akkor egy szobában is illene.* Mosolyodik el, mert most is csak Yezát bámulja. Nem is a mellét nézi, mint a legtöbb férfi, hanem az arcát. A lány közben az ételeket kezdi el ecsetelni és még egy étlapot is elé rak. Emberünk hevenyészve bele lapoz.*
- Igen azt látom, hogy a báró nincs híján a wegtoreni húsoknak.* A hús szót kicsit meg is nyomja és közben jelentőségteljesen felpillant megint a rőt nőre. Ezután becsukja az étlapot és hátra adja az egyik társának.*
- Valóban ritka látvány, de ugyan ez lenne érvényes, ha valaki az itteni viseletet viselve lépne be sivatagi faluba. Kérem ne szabadkozzon ezért!* Inti le a hamar. Nem is szól többet, így aztán kínos csönddel teli másodpercek telnek el. Már veszi a levegőt, hogy szóljon, de megelőzik. A kérdésre jóízűen felnevet.*
- Ráhibázott hölgyem! Üzleti ügyben érkeztünk ide. Esetleg segíthetne rajtunk, ha már így rákérdezett.* Hátrafordul és az egyik emberéhez szól pár szót valamiféle törzsi nyelven. Az hamar előkotor egy összetekert papírost. Ezt a férfi a kezébe veszi és az asztalra rakja le. Egy egyszerű zsineggel van átkötve csak, hogy szét ne nyíljon.*
- Ezért vagyunk mi itt.* Ha valamelyikőjük veszi a fáradságot, hogy vessen az összetekert papír tartalmára egy pillantást, akkor igazán érdekes látványban lehet része, mivel arcot láthat maga előtt, ami nem másé, mint Yezáé. Elég részletes rajz, szinte visszabámul a nézőre. A férfi a döbbent arcokat lesi, de aztán meghallja Rellant, ahogy a teáját kortyolgatja.*
- Nicsak egy svagli.* Odalép hozzá és aztán leguggol a kölyökhöz.*
- Ízlik kisöreg?* Simítja meg a kis buráját.* Szeretem a kis kölyköket. Nagy ártatlan szemekkel néznek a világra. Még nem tudják, hogy mi a rossz meg a jó. Igaz öcskös?* Oldalán egy kis táska van, amiben most el kezd matatni a férfi. A pultos párosra még csak rá se hederít. Van elég embere, hogy őket figyelje. Egy fából faragott kétpúpú tevét húz elő a folyamat végén. Elég jól kidolgozott, igazán részletesen kifaragott egy teve.*
- Na fiam láttál már ilyet?* Azzal elkezdi rázogatni a nagyfejű gyermek arca előtt. Egyesek számára kifogásolható lehetne a viselkedése, hiszen éppen most adott át egy felhívást annak a személynek, akinek a fejére szól. Összeg ugyan nincs feltüntetve rá, de ennek okát valószínűleg felesleges is lenne magyarázni.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-03 11:36:35
Üzenet elküldve: 2021-03-03 11:36:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
//Amma, amma, amma//
//Rőt tincsek nyomában//
*Nagyon szeretné, ha véget érne ez a téma véget érne, kedve volna elszaladni és elbújni valahol. Mint valami megmentő, jön a gügyögés és ezen oknál fogva Mik végre kicsit fellélegezhet, miközben a fiúcskának tölt teát és odaadja neki.*
- Mi? Tessék? *Javítja ki magát első meglepetésében, aztán leesik neki, hogy mit is kérdez Yeza.*
- Nem, dehogy. *Úgy mondja, mintha Xavynak sose lehetne gyermeke, pedig biztosan nem így van. Viszont, hogy az övé legyen a cseppség, azt elképzelhetetlennek tartja.*
- Egyszer csak megjelent itt. Senki nincs vele, legalábbis eddig nem találtuk. *Válaszol, de figyelme közben a kupa felé kapdosó kisfiúé. A kölyök aztán átveszi a teát és a kezdeti ügyetlenkedés után mégis rátalál az ivásra.*
- Jól, van, kis haver. *Most először mosolyodik el a csillogó szemű gyermek láttán, de a vörös visszarántja a valóságba.
Értetlenül néz Yezára, amikor az "érted, mire gondolok" részhez ér. Fogalma sincs, mire gondol a lány. Mik is kedveli Arját, nagyon is, de akkor miért nem mondta el neki a lány, hogy ő is a pultos fiút?*
- És most mit csináljak? *Kérdi kétségbeesett hangon, halkan, közben egy kendővel igyekszik letörölni a fiúcska álláról lecsorgó teát.
Közben érkeznek új vendégek, Miknek fel sem tűnik, csak tudja, hogy hamarosan dolga akad. Visszalép a pultba és elpakolja az otthagyott dolgokat, letörli a vizet és megigazítja a kötényét. Yeza közben kisegíti a kiszolgálásban.
Ekkor pöcköli meg a lábával a vörös Mik lábát, amire felkapja a tekintetét.*
- Mi? *Kérdi kissé ingerülten, de amint meglátja, kikkel szemez Yeza, rendezi vonásait.*
- Üdvözlöm önöket! *Köszönti maga is a népes csoportot, de nem érti, miért kellene nyitva tartania a szemét. Őt egyáltalán nem feszélyezi a turbánosok jelenléte, felkészül ellenben, hogy egy nagyobb asztalhoz kísérje a társaságot, ha a vörössel lebeszélték a rendelésüket. Tálcát fog a kezébe, vizet készít és poharakat.
Ellenben Yeza kicsit idegesnek tűnik, legalábbis nem úgy viselkedik, ahogy szokott, nem olyan fesztelen, nem olyan... Yeza.*
//Amma, amma, amma//
//Rőt tincsek nyomában//
*Nagyon szeretné, ha véget érne ez a téma véget érne, kedve volna elszaladni és elbújni valahol. Mint valami megmentő, jön a gügyögés és ezen oknál fogva Mik végre kicsit fellélegezhet, miközben a fiúcskának tölt teát és odaadja neki.*
- Mi? Tessék? *Javítja ki magát első meglepetésében, aztán leesik neki, hogy mit is kérdez Yeza.*
- Nem, dehogy. *Úgy mondja, mintha Xavynak sose lehetne gyermeke, pedig biztosan nem így van. Viszont, hogy az övé legyen a cseppség, azt elképzelhetetlennek tartja.*
- Egyszer csak megjelent itt. Senki nincs vele, legalábbis eddig nem találtuk. *Válaszol, de figyelme közben a kupa felé kapdosó kisfiúé. A kölyök aztán átveszi a teát és a kezdeti ügyetlenkedés után mégis rátalál az ivásra.*
- Jól, van, kis haver. *Most először mosolyodik el a csillogó szemű gyermek láttán, de a vörös visszarántja a valóságba.
Értetlenül néz Yezára, amikor az "érted, mire gondolok" részhez ér. Fogalma sincs, mire gondol a lány. Mik is kedveli Arját, nagyon is, de akkor miért nem mondta el neki a lány, hogy ő is a pultos fiút?*
- És most mit csináljak? *Kérdi kétségbeesett hangon, halkan, közben egy kendővel igyekszik letörölni a fiúcska álláról lecsorgó teát.
Közben érkeznek új vendégek, Miknek fel sem tűnik, csak tudja, hogy hamarosan dolga akad. Visszalép a pultba és elpakolja az otthagyott dolgokat, letörli a vizet és megigazítja a kötényét. Yeza közben kisegíti a kiszolgálásban.
Ekkor pöcköli meg a lábával a vörös Mik lábát, amire felkapja a tekintetét.*
- Mi? *Kérdi kissé ingerülten, de amint meglátja, kikkel szemez Yeza, rendezi vonásait.*
- Üdvözlöm önöket! *Köszönti maga is a népes csoportot, de nem érti, miért kellene nyitva tartania a szemét. Őt egyáltalán nem feszélyezi a turbánosok jelenléte, felkészül ellenben, hogy egy nagyobb asztalhoz kísérje a társaságot, ha a vörössel lebeszélték a rendelésüket. Tálcát fog a kezébe, vizet készít és poharakat.
Ellenben Yeza kicsit idegesnek tűnik, legalábbis nem úgy viselkedik, ahogy szokott, nem olyan fesztelen, nem olyan... Yeza.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-03 00:10:04
Üzenet elküldve: 2021-03-03 00:10:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
//Amma, amma, amma//
// Rőt tincsek nyomában //
*Mik hangja szinte elveszetten vékonyodik el a visszakérdezésben, mikor végül már teljesen sikerül őt a vörösnek összezavarnia a fecsegésével. Ezen a ponton Yeza azért már megsajnálja kissé. Sajnos a nyomorult, válaszfélében való evickélés kibontakozását megzavarja valami furcsa gügyögés, ami egy kis izgő-mozgó szerzetből jön. A Rőt úgy megszokta már, hogy mindenféle aprónép sertepertél erre, hogy nem is igazán tűnt fel neki.*
- Xavyé? *feleli egy tanácstalan vállemeléssel. A vörös kevés dologhoz ért kevéssé, mint a kölykökhöz. Kis termet, göndör fürtök, nagy szemek, fitos orr, pult körüli ténykedés... Egyértelműen Xavyra hajaz.
Szerencsére Mik kézbe veszi a dolgokat és tölt valamit a kósza porontyba, amitől elhallgat. Yezának aztán gagyoghatná napestig a pösze nyúlóssággal tálalt dolgait a csimota, ő igazi antitalentum a pesztrálásban. Mik viszont csodálatra méltó otthonossággal találja fel magát, amivel egyértelműen meg is nyerte a további felvigyázás terhét.*
- Persze, hogy furán *mondja, miközben figyeli az aprónéppel bíbelődő fiút.* - Kedvel téged, ha nem tűnt volna fel. Még magának se nagyon vallotta be, hogy milyen minőségben, ha érted, mire gondolok. Ha egy kapcsolat ezen szakaszában kapsz rajta valakit egy másikkal, az eléggé... tudod *von vállat, de a női lélek sebezhető természetének boncolgatása ezen a ponton félbe marad. Yeza figyelmét is magára kéri az újonnan érkező kompánia.
Mind a mai napig marokra fogja a belsőjét, ha wegtoreni dialektust hall, de ezúttal az öltözék az, ami szembetűnő. Sokféle népek megfordulnak erre, de ez a fajta viselet azért meglehetősen ritka. A Rőt egyelőre csak a szeme sarkából figyeli az ötfős társaságot, de máris kezdi érezni a szobájában hagyott kardja hiányát. Csak a tőre van nála, ahogy az átlagos napokon szokott. A handzsár viselésével, úgy gondolta, inkább megvárja, míg a váltó ügye elrendeződik.
Az érkezők figyelme hamar rá terelődik, ami tulajdonképpen annyira nem is meglepő dolog, elvégre Yeza elég feltűnő és elég mutatós teremtés hozzá, hogy megakadjon rajta a férfiszem, de ilyenkor ez mégis valahogy másképp veszi ki magát a vörösnél. Feszültségét mosoly mögé rejti, de a lábával azért észrevétlenül megpöcköli a pultosfiút.*
- Mik! *suttogja a lehető legkevésbé artikulálva bele a felöltött mosolygásba.* - Mik! Tartsd nyitva a szemed, hallod?
*Fogalma sincs róla, hogy a Báró beavatta-e a másikat a vörös helyzetének részleteibe, de most már nemigen van idő és mód kifejteni, mert a turbános társaság elindul a pult felé.*
- Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmárban! *viszonozza a bajuszos férfi köszöntését.* - Urak *biccent a többiek felé is kedélyesen.*
- Egy szobát? Mindőjüknek? *vonja fel a szemöldökét.* - Vagy egyet-egyet mindenkinek? *Bár Yeza nem kereskedő, de mindig kapva kap az alkalmon, ha egy kis pluszbevételt húzhat munkaadói büdzséjébe.*
- A sültjeink kiválóak. Caldorcor Báró úr házában csak a legjobb jár a vendégeknek. És nyilván, keresve sem találhatnak jobb helyet, ha Artheniorban igazi wegtoreni ízekre vágynak *biccent és a férfi elé fordítja a menüt, hogy átfuthassa a kínálatot.* - És ugyanez áll az italokra is *teszi hozzá. Egyrészt a hely szelleme által kihozott üzleti véna miatt, másrészt pedig mert valahogy megnyugtatná, ha a társaság csak szépen leülne, enne és kellemesen bódultra részegedne, ahogy a többiek.*
- Elnézést a sugdolózásért *hajol közelebb bizalmasan.* - A kafija nem igazán megszokott errefelé. Gyanakvást kelt *biccent a többiek arcot befedő ruhadarabja felé és ezzel a szesszel alaposabban is szemügyre veszi a férfiakat.*
- Mi járatban errefelé? Csak nem üzleti ügyben érkeztek a Báró Úrhoz? *puhatolózik csevegve, miközben máris készíti egy tálcára az öt garnitúra evőeszközt a szalvétákkal.
A fekete ruhás jóképű egy fattyú, azt meg kell hagyni, de Yeza egyelőre mégis csak külsőleg adja át magát a kedélyes édelgésnek. A gyomrát mindeközben apró gombóccá gyűri a feszültség. A helyzete kényes és kiszolgáltatott. Elég nehéz feltétel nélkül megbíznia a Báróban. Tulajdonképpen nem is tud igazán, de a kényszer nagy úr. Mindenesetre igyekszik elhessegetni a gondolatot, hogy itt bármi róla szólna. Nem-nem. ~Ők is csak vendégek, mint a többi. Semmi különös~ zsolozsmázza magának, persze kevés hatással.*
//Amma, amma, amma//
// Rőt tincsek nyomában //
*Mik hangja szinte elveszetten vékonyodik el a visszakérdezésben, mikor végül már teljesen sikerül őt a vörösnek összezavarnia a fecsegésével. Ezen a ponton Yeza azért már megsajnálja kissé. Sajnos a nyomorult, válaszfélében való evickélés kibontakozását megzavarja valami furcsa gügyögés, ami egy kis izgő-mozgó szerzetből jön. A Rőt úgy megszokta már, hogy mindenféle aprónép sertepertél erre, hogy nem is igazán tűnt fel neki.*
- Xavyé? *feleli egy tanácstalan vállemeléssel. A vörös kevés dologhoz ért kevéssé, mint a kölykökhöz. Kis termet, göndör fürtök, nagy szemek, fitos orr, pult körüli ténykedés... Egyértelműen Xavyra hajaz.
Szerencsére Mik kézbe veszi a dolgokat és tölt valamit a kósza porontyba, amitől elhallgat. Yezának aztán gagyoghatná napestig a pösze nyúlóssággal tálalt dolgait a csimota, ő igazi antitalentum a pesztrálásban. Mik viszont csodálatra méltó otthonossággal találja fel magát, amivel egyértelműen meg is nyerte a további felvigyázás terhét.*
- Persze, hogy furán *mondja, miközben figyeli az aprónéppel bíbelődő fiút.* - Kedvel téged, ha nem tűnt volna fel. Még magának se nagyon vallotta be, hogy milyen minőségben, ha érted, mire gondolok. Ha egy kapcsolat ezen szakaszában kapsz rajta valakit egy másikkal, az eléggé... tudod *von vállat, de a női lélek sebezhető természetének boncolgatása ezen a ponton félbe marad. Yeza figyelmét is magára kéri az újonnan érkező kompánia.
Mind a mai napig marokra fogja a belsőjét, ha wegtoreni dialektust hall, de ezúttal az öltözék az, ami szembetűnő. Sokféle népek megfordulnak erre, de ez a fajta viselet azért meglehetősen ritka. A Rőt egyelőre csak a szeme sarkából figyeli az ötfős társaságot, de máris kezdi érezni a szobájában hagyott kardja hiányát. Csak a tőre van nála, ahogy az átlagos napokon szokott. A handzsár viselésével, úgy gondolta, inkább megvárja, míg a váltó ügye elrendeződik.
Az érkezők figyelme hamar rá terelődik, ami tulajdonképpen annyira nem is meglepő dolog, elvégre Yeza elég feltűnő és elég mutatós teremtés hozzá, hogy megakadjon rajta a férfiszem, de ilyenkor ez mégis valahogy másképp veszi ki magát a vörösnél. Feszültségét mosoly mögé rejti, de a lábával azért észrevétlenül megpöcköli a pultosfiút.*
- Mik! *suttogja a lehető legkevésbé artikulálva bele a felöltött mosolygásba.* - Mik! Tartsd nyitva a szemed, hallod?
*Fogalma sincs róla, hogy a Báró beavatta-e a másikat a vörös helyzetének részleteibe, de most már nemigen van idő és mód kifejteni, mert a turbános társaság elindul a pult felé.*
- Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmárban! *viszonozza a bajuszos férfi köszöntését.* - Urak *biccent a többiek felé is kedélyesen.*
- Egy szobát? Mindőjüknek? *vonja fel a szemöldökét.* - Vagy egyet-egyet mindenkinek? *Bár Yeza nem kereskedő, de mindig kapva kap az alkalmon, ha egy kis pluszbevételt húzhat munkaadói büdzséjébe.*
- A sültjeink kiválóak. Caldorcor Báró úr házában csak a legjobb jár a vendégeknek. És nyilván, keresve sem találhatnak jobb helyet, ha Artheniorban igazi wegtoreni ízekre vágynak *biccent és a férfi elé fordítja a menüt, hogy átfuthassa a kínálatot.* - És ugyanez áll az italokra is *teszi hozzá. Egyrészt a hely szelleme által kihozott üzleti véna miatt, másrészt pedig mert valahogy megnyugtatná, ha a társaság csak szépen leülne, enne és kellemesen bódultra részegedne, ahogy a többiek.*
- Elnézést a sugdolózásért *hajol közelebb bizalmasan.* - A kafija nem igazán megszokott errefelé. Gyanakvást kelt *biccent a többiek arcot befedő ruhadarabja felé és ezzel a szesszel alaposabban is szemügyre veszi a férfiakat.*
- Mi járatban errefelé? Csak nem üzleti ügyben érkeztek a Báró Úrhoz? *puhatolózik csevegve, miközben máris készíti egy tálcára az öt garnitúra evőeszközt a szalvétákkal.
A fekete ruhás jóképű egy fattyú, azt meg kell hagyni, de Yeza egyelőre mégis csak külsőleg adja át magát a kedélyes édelgésnek. A gyomrát mindeközben apró gombóccá gyűri a feszültség. A helyzete kényes és kiszolgáltatott. Elég nehéz feltétel nélkül megbíznia a Báróban. Tulajdonképpen nem is tud igazán, de a kényszer nagy úr. Mindenesetre igyekszik elhessegetni a gondolatot, hogy itt bármi róla szólna. Nem-nem. ~Ők is csak vendégek, mint a többi. Semmi különös~ zsolozsmázza magának, persze kevés hatással.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-02 22:57:53
Üzenet elküldve: 2021-03-02 22:57:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Amma, amma, amma//
//Rőt tincsek nyomában//
*Rellan eddig eléggé közömbösnek mutatkozott Mik irányába, de mikor inni kér, a férfi azonnal felfigyel a beszélő jelekre, és máris segít neki. Ez kifejezett jópontnak számít a pultnál a széken térdelő fiúcska szemében. Most már sokkal bátrabban fordul felé, felszegett fejjel, csodálkozó sárgásbarna szemekkel bámul rá a göndör buksis. Ujjával a bögre fölé bök, amiben készül valami a számára.*
- Otta! *Narrálja az eseményeket. Egy pillanatra sem veszti szem elől a holmit.* Otta ivójét. *Azt nem tudja, Mik mit tölt bele, de a várakozás izgalmával addig fészkelődik, míg rendesen lecsücsül a székre, ahogy az okos nagyfiúk szoktak. Innen már nincs más hátra, a közeledő bögre után nyúl, és ügyes kezével némi gyakorlatlan próbálkozás után ráfonja ujjait a fülére, és baljával is rámarkol, mint egy rendes pohárra. Valószínűleg a pultos fiúnak innentől már nincs sok teendője, legalább is a Rellan nem túl udvarias húzó mozdulata erre enged következtetni, amivel megpróbálja megszerezni saját magának a bögrét. És ha ez sikerül, bele is kortyint, csak egy egészen kicsi csurran mellé, le a pofiján, aztán már belejön a dologba.
Mik mostantól a szövetségese, ezért a férfi arra lehet figyelmes, hogy a pici fiú minden mozdulatát szemmel követi, neki magyaráz két korty között érthetetlen babanyelven, s közben a vele lévő lányt, illetve a frissen érkező, turbános alakokat is kifejezetten közelről nézheti meg magának a pult végéről. A totyogós, mint minden velekorú kisfiú, rácsodálkozik a harcosok oldalán lógó fegyverekre, különös öltözetük is feltűnik neki, hiszen teljesen eltér attól, amihez a kisfiú Arthenior járókelőit elnézve hozzászokott. Egészen elnémul, és csak les a nagy bögre mögül, amíg a mézes teát kortyolgatja.*
//Rőt tincsek nyomában//
*Rellan eddig eléggé közömbösnek mutatkozott Mik irányába, de mikor inni kér, a férfi azonnal felfigyel a beszélő jelekre, és máris segít neki. Ez kifejezett jópontnak számít a pultnál a széken térdelő fiúcska szemében. Most már sokkal bátrabban fordul felé, felszegett fejjel, csodálkozó sárgásbarna szemekkel bámul rá a göndör buksis. Ujjával a bögre fölé bök, amiben készül valami a számára.*
- Otta! *Narrálja az eseményeket. Egy pillanatra sem veszti szem elől a holmit.* Otta ivójét. *Azt nem tudja, Mik mit tölt bele, de a várakozás izgalmával addig fészkelődik, míg rendesen lecsücsül a székre, ahogy az okos nagyfiúk szoktak. Innen már nincs más hátra, a közeledő bögre után nyúl, és ügyes kezével némi gyakorlatlan próbálkozás után ráfonja ujjait a fülére, és baljával is rámarkol, mint egy rendes pohárra. Valószínűleg a pultos fiúnak innentől már nincs sok teendője, legalább is a Rellan nem túl udvarias húzó mozdulata erre enged következtetni, amivel megpróbálja megszerezni saját magának a bögrét. És ha ez sikerül, bele is kortyint, csak egy egészen kicsi csurran mellé, le a pofiján, aztán már belejön a dologba.
Mik mostantól a szövetségese, ezért a férfi arra lehet figyelmes, hogy a pici fiú minden mozdulatát szemmel követi, neki magyaráz két korty között érthetetlen babanyelven, s közben a vele lévő lányt, illetve a frissen érkező, turbános alakokat is kifejezetten közelről nézheti meg magának a pult végéről. A totyogós, mint minden velekorú kisfiú, rácsodálkozik a harcosok oldalán lógó fegyverekre, különös öltözetük is feltűnik neki, hiszen teljesen eltér attól, amihez a kisfiú Arthenior járókelőit elnézve hozzászokott. Egészen elnémul, és csak les a nagy bögre mögül, amíg a mézes teát kortyolgatja.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-01 19:15:46
Üzenet elküldve: 2021-03-01 19:15:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Rőt tincsek nyomában //
// Yeza figyelmébe //
// Nyílt //
* A Kalmár most is telve van Arthenior városának polgáraival. Vidám nevetgélést lehet hallani az asztalok irányából, ahol folyik sör meg bor. Finom illatok terjengenek a levegőben, amire össze fut az éhes szájakban a nyál. Szóval összességében a jól megszokott hangulatában van a hely. A kilincset kézről kézre adják az érkezős és a távozók hada. Megnyikordul az ajtó, ahogy kitárul az új érkezők előtt. Néhány szempár ösztönösen oda pillant, hogy vessen egy pillantást az idegen arcokra. Ez általában csak egy pillanat, de most mégis ott ragadnak a kíváncsi szempárok az érkezők kis csoportján. Öt alak lép be az épületre épületbe és, mire bezárul az ajtó már kész nézőközönséget tudhatnak magukénak. Nem véletlen ez a nagy kíváncsiság, hiszen az idegenek fején homokszínű turbán látható, aminek az anyaga az arcukat is eltakarja. Csak szemük vonala látszódik ki a rongytengerből. Ugyanezen anyagból készült ruházatuk is, csak azzal a kis különbséggel, hogy mellkas tájékon mindegyik bőr vértett visel. Oldalukon íves dísztelen kard. Kettő hátáról ki kandikál két íj is. A legelöl lépdelő visel csak másmilyen színű ruhát. Rajta ugyanis a kelme színe fekete és arcát sem takarja el semmi. Napbarnított arcán egy kis tömött bajusz foglal helyet. Olyan harminc körüli lehet a férfi, aki után biztosan utána fordulnak az asszonyok. Éppen a jobbján haladó harcoshoz beszél, amikor az fejével előre biccent. A férfi oda pillant ahol éppen Yezza áll. Ha nem is figyelt rá eddig a nő, akkor most akkor is érezheti, hogy árgus szemek figyelik. Néhány pillanat elteltével aztán lassan megindulnak a pult felé. Az asztalok mellett, ahol elhaladnak megkezdődik a sugdolózás. Végül aztán a pulthoz a vezető megáll. Tekintettét körbe hordozza a jelenlévőkön. Ha van rá módja Yezzán kicsit tovább el is időzik. Végül aztán tiszta artheniori kiejtéssel megszólal.*
-Üdvözletem! Egy szobát szeretnénk kivenni, illetve ennénk is valamit. Ha már csak a névből indulunk ki, akkor valami wegtorenit.* Hangjából barátságos melegség árad, de szeme folyamatosan a körülötte lévő személyeket fürkészi.*
// Yeza figyelmébe //
// Nyílt //
* A Kalmár most is telve van Arthenior városának polgáraival. Vidám nevetgélést lehet hallani az asztalok irányából, ahol folyik sör meg bor. Finom illatok terjengenek a levegőben, amire össze fut az éhes szájakban a nyál. Szóval összességében a jól megszokott hangulatában van a hely. A kilincset kézről kézre adják az érkezős és a távozók hada. Megnyikordul az ajtó, ahogy kitárul az új érkezők előtt. Néhány szempár ösztönösen oda pillant, hogy vessen egy pillantást az idegen arcokra. Ez általában csak egy pillanat, de most mégis ott ragadnak a kíváncsi szempárok az érkezők kis csoportján. Öt alak lép be az épületre épületbe és, mire bezárul az ajtó már kész nézőközönséget tudhatnak magukénak. Nem véletlen ez a nagy kíváncsiság, hiszen az idegenek fején homokszínű turbán látható, aminek az anyaga az arcukat is eltakarja. Csak szemük vonala látszódik ki a rongytengerből. Ugyanezen anyagból készült ruházatuk is, csak azzal a kis különbséggel, hogy mellkas tájékon mindegyik bőr vértett visel. Oldalukon íves dísztelen kard. Kettő hátáról ki kandikál két íj is. A legelöl lépdelő visel csak másmilyen színű ruhát. Rajta ugyanis a kelme színe fekete és arcát sem takarja el semmi. Napbarnított arcán egy kis tömött bajusz foglal helyet. Olyan harminc körüli lehet a férfi, aki után biztosan utána fordulnak az asszonyok. Éppen a jobbján haladó harcoshoz beszél, amikor az fejével előre biccent. A férfi oda pillant ahol éppen Yezza áll. Ha nem is figyelt rá eddig a nő, akkor most akkor is érezheti, hogy árgus szemek figyelik. Néhány pillanat elteltével aztán lassan megindulnak a pult felé. Az asztalok mellett, ahol elhaladnak megkezdődik a sugdolózás. Végül aztán a pulthoz a vezető megáll. Tekintettét körbe hordozza a jelenlévőkön. Ha van rá módja Yezzán kicsit tovább el is időzik. Végül aztán tiszta artheniori kiejtéssel megszólal.*
-Üdvözletem! Egy szobát szeretnénk kivenni, illetve ennénk is valamit. Ha már csak a névből indulunk ki, akkor valami wegtorenit.* Hangjából barátságos melegség árad, de szeme folyamatosan a körülötte lévő személyeket fürkészi.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:17:19
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:17:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Valóban mókás, hogy talán mindkét fél meg van győződve arról, hogy ő a nagyobb vadász, s magabiztosan, saját felsőbbrendűségükről meggyőződve kerülgetik, kóstolgatják egymást. De majd az idő, sors, istenek, vagy ki hogy nevezi, majd eldönti a játék végkimenetelét. Addig is sok izgalmas pillanat vár még rájuk.*
- Ugyan, túloz, kedves Merchen. Bizonyára számtalan hozzám hasonló nő él ebben a városban, s bőven akad különb teremtés is.
*Szerénységet mímel, szemeit is lesüti, bár szavaiban tényleg akad igazság. Sosem gondolta magát különlegesebbnek, értékesebbnek, mint az átlag, csak egyszerűen más az értékrendje. Bár műveltsége talán valóban sokrétűbb és mélyebb, mint a legtöbb városi hölgynek, modora kristállyá csiszolódott a hosszú évtizedek alatt, rengeteg olyan dolognak van híján, ami az egyszerű nőket széppé és kívánatossá teszi. Bár külsőre tetszetős, csinos, mégis csak egy szégyentelen, ragaszkodni, s talán szeretni is képtelen Sellő, aki bárkivel el tudja hitetni egy éjszaka erejéig, hogy ő számára a legfontosabb. Aztán másnap már megint mással hentereg, mindezt a legkisebb bűntudat nélkül. Azért ezek a tulajdonságok máris nem annyira csábítóak, mint egy szerény, lelkiismeretes, ártatlan leány.
De szerencséjére a tündér láthatóan pont ezt a fajtát keresi, s talán maga is tisztában van azzal, hogy pár napos ismeretsége az elffel csupán futó kaland lesz, egy kellemes emlék.*
- A vonzalom nincs időhöz kötve. Sokszor már az első gesztusokból, szavakból le lehet szűrni, milyen szándékokkal közeledik valaki.
*Kacsint Merchenre kacéran. Persze világért sem gondolná a férfiról, hogy ő az az erőszakos hódító lenne.*
- Valóban nem ismerem régóta, de annyit már le mertem szűrni, hogy modora kifogástalan, udvarias, tudja, hogy kell bánni a szavakkal. Ez pedig tetszik, hisz a szavak csodálatos dolgok, s rendkívüli erejük lehet, ha értenek megformázásukhoz. De oly kevesen vannak, akik értik ezt a művészetet.
*Nem kerüli el a figyelmét a szokatlanul meleg bőr, meg is lepődik, mikor megérinti a férfit, de ennek nem adja látható jelét. Hallott már ilyen furcsaságokról, egyszer volt egy vendége, akinek még a fülledt, forró szobában is jéghideg maradt a bőre.
Ez a melegség meg még kellemes is neki, hamar megszokja.*
- Igen, bevallom, aggódtam is kicsit, hogy miként fogok eligazodni egyedül. De ha már idejöttem elütni az időm, van pár dolog, amiért hálás lenne a férjem, ha beszerezném, vagy megérdeklődném.
*Immár úgy mondja ki a "férjem" szót, hogy csak egy röpke pillanatra süti le tekintetét, nem komorul bűntudatba az egész arca. Merchen egyértelműen a tudtára adta, hogy nem zavarja, s nem is érdekli, honnan menekül a nő, csakis az itt, és most számít.*
*Valóban mókás, hogy talán mindkét fél meg van győződve arról, hogy ő a nagyobb vadász, s magabiztosan, saját felsőbbrendűségükről meggyőződve kerülgetik, kóstolgatják egymást. De majd az idő, sors, istenek, vagy ki hogy nevezi, majd eldönti a játék végkimenetelét. Addig is sok izgalmas pillanat vár még rájuk.*
- Ugyan, túloz, kedves Merchen. Bizonyára számtalan hozzám hasonló nő él ebben a városban, s bőven akad különb teremtés is.
*Szerénységet mímel, szemeit is lesüti, bár szavaiban tényleg akad igazság. Sosem gondolta magát különlegesebbnek, értékesebbnek, mint az átlag, csak egyszerűen más az értékrendje. Bár műveltsége talán valóban sokrétűbb és mélyebb, mint a legtöbb városi hölgynek, modora kristállyá csiszolódott a hosszú évtizedek alatt, rengeteg olyan dolognak van híján, ami az egyszerű nőket széppé és kívánatossá teszi. Bár külsőre tetszetős, csinos, mégis csak egy szégyentelen, ragaszkodni, s talán szeretni is képtelen Sellő, aki bárkivel el tudja hitetni egy éjszaka erejéig, hogy ő számára a legfontosabb. Aztán másnap már megint mással hentereg, mindezt a legkisebb bűntudat nélkül. Azért ezek a tulajdonságok máris nem annyira csábítóak, mint egy szerény, lelkiismeretes, ártatlan leány.
De szerencséjére a tündér láthatóan pont ezt a fajtát keresi, s talán maga is tisztában van azzal, hogy pár napos ismeretsége az elffel csupán futó kaland lesz, egy kellemes emlék.*
- A vonzalom nincs időhöz kötve. Sokszor már az első gesztusokból, szavakból le lehet szűrni, milyen szándékokkal közeledik valaki.
*Kacsint Merchenre kacéran. Persze világért sem gondolná a férfiról, hogy ő az az erőszakos hódító lenne.*
- Valóban nem ismerem régóta, de annyit már le mertem szűrni, hogy modora kifogástalan, udvarias, tudja, hogy kell bánni a szavakkal. Ez pedig tetszik, hisz a szavak csodálatos dolgok, s rendkívüli erejük lehet, ha értenek megformázásukhoz. De oly kevesen vannak, akik értik ezt a művészetet.
*Nem kerüli el a figyelmét a szokatlanul meleg bőr, meg is lepődik, mikor megérinti a férfit, de ennek nem adja látható jelét. Hallott már ilyen furcsaságokról, egyszer volt egy vendége, akinek még a fülledt, forró szobában is jéghideg maradt a bőre.
Ez a melegség meg még kellemes is neki, hamar megszokja.*
- Igen, bevallom, aggódtam is kicsit, hogy miként fogok eligazodni egyedül. De ha már idejöttem elütni az időm, van pár dolog, amiért hálás lenne a férjem, ha beszerezném, vagy megérdeklődném.
*Immár úgy mondja ki a "férjem" szót, hogy csak egy röpke pillanatra süti le tekintetét, nem komorul bűntudatba az egész arca. Merchen egyértelműen a tudtára adta, hogy nem zavarja, s nem is érdekli, honnan menekül a nő, csakis az itt, és most számít.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-01 13:19:33
Üzenet elküldve: 2021-03-01 13:19:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
//Amma, amma, amma//
*Egy jó pultos tudjon dolgokat és a jelek szerint Mik tényleg érti a dolgát. Akkor is, ha az elmúlt napokat nem a fogadóban töltötte.
Miközben meséli, hogy merre jártak, feltűnik Yezának a szóhasználat, amire rá is kérdez. A pultos fiú pedig igyekszik javítani, nehogy félreértés legyen.*
- Dehogy. *Mondja gyorsan és mellé legyint is, hogy egyértelmű legyen.*
- Egy hintóban, épségben és egészségben. Már amennyire lehetett. *Teszi hozzá. Nem tudja, mennyire van tisztában a vörös az elmúlt napok eseményeivel.
A közben kibontakozó bohózat csak Yezának mókás, mert Mik úgy érzi magát, mint szajha a gyóntatószékben. Zavarba jön, csinál dolgokat, aminek a végén a padlóról kell feltörölnie egy jó pohár vizet vörös füllel.*
- Mi? Hogy ki? Jah, Win... Winyra. *Sajnos a zavartságtól még csak tettetni sem tud, így Yeza pontosan láthatja, hogy tudja, a vörös lány miről beszél.
Amikor pedig kiderül, vagyis Mik úgy gondolja, hogy Yeza valóban hallotta őket a Kalmárlak szintjén, megsemmisülve emelkedik fel kezében a nedves ronggyal. Annyi lélekjelenléte sincs, hogy megvédje magát, pedig a vörös felkínálja a lehetőséget. A "kujon" jelzőnél pedig már csak a füle nem füstöl zavarában.
Sajnos az Arját érintő kérdésekre nem kap kielégítő választ, sőt, Yeza teljességgel összezavarja amikor Aztyant is bevonja. Már arra gondol, hogy az intéző is észrevette, hogy mi történt közte és Win között. A félelmének hullámai átcsapnak tudatának védművein.*
- Micsoda? *Nyöszörgi kétségbeesetten.
Szerencse vagy szerencsétlenség, de ekkor motoszkálást hall és mint valami mentőöv, úgy fordul a hang irányába. Kiderül, hogy a gyermek az, aki a pult felé kaparászik répadarabos kis kezeivel. Az érthetetlen szó ellenére is kimozdítva Miket addigi kétségbeeséséből. A poharak felé nyúlkálásból arra következtet, hogy talán a fiócska szomjas lett.*
- Mindjárt. *Elhúzza a poharakat és gyorsan kerít egy bögrét, amibe már kihűlt teát tölt, amit mézzel édesített korábban.*
- Nem tudod, kié ez a gyerek? *Kérdi terelve a figyelmet magáról és a nőügyeiről, de látszik rajta, hogy nem nagyon tudta teljesen elterelni a figyelmét.*
- Arja olyan furán viselkedett velem. *Motyogja Yezának, ahogy megitatni készül a kisfiút óvatos, gyakorlatlan mozdulatokkal.*
//Amma, amma, amma//
*Egy jó pultos tudjon dolgokat és a jelek szerint Mik tényleg érti a dolgát. Akkor is, ha az elmúlt napokat nem a fogadóban töltötte.
Miközben meséli, hogy merre jártak, feltűnik Yezának a szóhasználat, amire rá is kérdez. A pultos fiú pedig igyekszik javítani, nehogy félreértés legyen.*
- Dehogy. *Mondja gyorsan és mellé legyint is, hogy egyértelmű legyen.*
- Egy hintóban, épségben és egészségben. Már amennyire lehetett. *Teszi hozzá. Nem tudja, mennyire van tisztában a vörös az elmúlt napok eseményeivel.
A közben kibontakozó bohózat csak Yezának mókás, mert Mik úgy érzi magát, mint szajha a gyóntatószékben. Zavarba jön, csinál dolgokat, aminek a végén a padlóról kell feltörölnie egy jó pohár vizet vörös füllel.*
- Mi? Hogy ki? Jah, Win... Winyra. *Sajnos a zavartságtól még csak tettetni sem tud, így Yeza pontosan láthatja, hogy tudja, a vörös lány miről beszél.
Amikor pedig kiderül, vagyis Mik úgy gondolja, hogy Yeza valóban hallotta őket a Kalmárlak szintjén, megsemmisülve emelkedik fel kezében a nedves ronggyal. Annyi lélekjelenléte sincs, hogy megvédje magát, pedig a vörös felkínálja a lehetőséget. A "kujon" jelzőnél pedig már csak a füle nem füstöl zavarában.
Sajnos az Arját érintő kérdésekre nem kap kielégítő választ, sőt, Yeza teljességgel összezavarja amikor Aztyant is bevonja. Már arra gondol, hogy az intéző is észrevette, hogy mi történt közte és Win között. A félelmének hullámai átcsapnak tudatának védművein.*
- Micsoda? *Nyöszörgi kétségbeesetten.
Szerencse vagy szerencsétlenség, de ekkor motoszkálást hall és mint valami mentőöv, úgy fordul a hang irányába. Kiderül, hogy a gyermek az, aki a pult felé kaparászik répadarabos kis kezeivel. Az érthetetlen szó ellenére is kimozdítva Miket addigi kétségbeeséséből. A poharak felé nyúlkálásból arra következtet, hogy talán a fiócska szomjas lett.*
- Mindjárt. *Elhúzza a poharakat és gyorsan kerít egy bögrét, amibe már kihűlt teát tölt, amit mézzel édesített korábban.*
- Nem tudod, kié ez a gyerek? *Kérdi terelve a figyelmet magáról és a nőügyeiről, de látszik rajta, hogy nem nagyon tudta teljesen elterelni a figyelmét.*
- Arja olyan furán viselkedett velem. *Motyogja Yezának, ahogy megitatni készül a kisfiút óvatos, gyakorlatlan mozdulatokkal.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-27 00:14:50
Üzenet elküldve: 2021-02-27 00:14:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Amma, amma, amma//
//Mik figyelmébe//
*Összességében nem mondhatni, hogy Andorellan, új kis vendégük sok vizet zavar a fogadóban. Xavy trükkje beválik, a kisembert a finom falatok ígérete a közös térbe csalogatja, és két markával neki is áll falatozgatni az ülőkéről. Jó, azért nem olyan ügyes, néhány kis kenyérdarab így is a padlón landol, de ez már annak a fejfájása, aki utána sepreget majd. Ami pedig a szaftot illeti, nos, az egyhamar a kisfiú arcára és kezére is kerül bőven, de Rellan nem hagyja kárba veszni: időnként nagyokat cuppantva lenyalja.*
- Mmm! *Örömködik csak úgy a maga szórakoztatására. Anyukája mondta ezt, mikor meg akarta győzni róla, hogy az almaszósz igenis finom.
Ahogy telik az idő, a laktatós falatok egészen elbódítják. Még arról is megfeledkezik, hogy "Savii" elment, Mik felbukkanására pedig egészen különösen, távolságtartóan reagál. Amint a férfi felbukkan, csak csodálkozva (vagy ijedten?) a szemébe néz, ezután pedig se szó, se beszéd, eszeget tovább, mintha mi sem történt volna.
Igen ám, de a jéppa is elfogy egyszer, ő pedig inna is valamit. Körülötte mindenki ezt teszi. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve feltérdel az ülőkére, majd addig-addig csimpaszkodik a pult felé, míg veszélyesen közel nem kerül egy pohárhoz. Mutatóujjával rábök egyet.*
- Ivójétt! *Magyarázza magának, de aztán hangosan is megismétli, hogy más is jól hallja.* Ivóójéétt. Kéjje. *Izeg-mozog, és úgy tűnik, lassan rá is teszi kis szaftos mancsát.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.27 00:15:36
//Mik figyelmébe//
*Összességében nem mondhatni, hogy Andorellan, új kis vendégük sok vizet zavar a fogadóban. Xavy trükkje beválik, a kisembert a finom falatok ígérete a közös térbe csalogatja, és két markával neki is áll falatozgatni az ülőkéről. Jó, azért nem olyan ügyes, néhány kis kenyérdarab így is a padlón landol, de ez már annak a fejfájása, aki utána sepreget majd. Ami pedig a szaftot illeti, nos, az egyhamar a kisfiú arcára és kezére is kerül bőven, de Rellan nem hagyja kárba veszni: időnként nagyokat cuppantva lenyalja.*
- Mmm! *Örömködik csak úgy a maga szórakoztatására. Anyukája mondta ezt, mikor meg akarta győzni róla, hogy az almaszósz igenis finom.
Ahogy telik az idő, a laktatós falatok egészen elbódítják. Még arról is megfeledkezik, hogy "Savii" elment, Mik felbukkanására pedig egészen különösen, távolságtartóan reagál. Amint a férfi felbukkan, csak csodálkozva (vagy ijedten?) a szemébe néz, ezután pedig se szó, se beszéd, eszeget tovább, mintha mi sem történt volna.
Igen ám, de a jéppa is elfogy egyszer, ő pedig inna is valamit. Körülötte mindenki ezt teszi. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve feltérdel az ülőkére, majd addig-addig csimpaszkodik a pult felé, míg veszélyesen közel nem kerül egy pohárhoz. Mutatóujjával rábök egyet.*
- Ivójétt! *Magyarázza magának, de aztán hangosan is megismétli, hogy más is jól hallja.* Ivóójéétt. Kéjje. *Izeg-mozog, és úgy tűnik, lassan rá is teszi kis szaftos mancsát.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.27 00:15:36
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-26 19:14:26
Üzenet elküldve: 2021-02-26 19:14:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Milyen hálás dolog is az, mikor a vad is vadásznak hiszi magát, vagy éppen fordítva? Nehéz lenne megmondani ebben a helyzetben, hogy igazából ki érezheti magát győztesnek, s talán ismét Teysus dörzsölheti a markát elégetetten, hogy egyenlőséget láthat a világ egy apró pontjában, hisz jóllehet, hogy bár egyikük sem teljesen őszinte a másikkal, mégis valahogy megértik egymást, rátalálnak egymásra, talán éppen ezért. Merchen maga is úgy érzi, hogy remek estének néz elébe, pedig csak egy félig átaludt éjszakára számított, magányosan, hogy reggel ismét nekivághasson a napnak, de az élet közbeszólt. Folyton ezt teszi, és milyen jól teszi! Egyébként is lételeme a tettetett rögtönzöttség, mert bár soha nem említi senkinek, tervek ezrei várnak a fejében arra a bizonyos pillanatra, s talán az egyik önző kis terve, ami nem mutat túl saját ösztöneinek hajkurászásánál, talán ma épp ezt igyekszik valóra váltani.*
-Hízeleg, kedvesem, hízeleg. Sajnos néha sokkal unalmasabb dolgokba kell fektetnem az estéimet, nem akad mindig alkalom az efféle szórakozásra. Bár ez talán akkor is igaz lenne, ha minden estémet itt tölteném. Nehezen találhatnék önhöz foghatót.
*Egy pár kedves szó még sosem ártott semminek, így ezzel, mivel egyébként is ingyen van, nem szeret fukarkodni.*
-Úgy véli?
*Kérdez vissza egy apró mosollyal az arcán a csábítás dolgára.*
-Pedig még éppen csak, hogy találkoztunk.
*Szándékosan művien úgy tesz, mintha megvakarná a nemlétező szakállát, majd halkan felkuncog. Természetesen nem nevezhetné magát férfinak, ha nem esnének jól neki azok az apró jelzések, amikkel Yath igyekszik levenni a lábáról, és ellenállni sem igazán szeretne ezeknek, így készségesen fürdőzik bennük. Merchen kezét amikor megérinti, érezheti, hogy igazán meleg, majdhogynem forró a bőre, ez egy családi vonás a Feiy házban. Csöppet sem zavarja, hogy magasabb tőle a hölgye, igazán hozzászokott már ehhez, viszont így remek alkalma nyílik, hogy legeltethesse szemét a szép ruhán, s azon, ami alatta bújhat. Nem is igen titkolja ezt a tettét, könnyen észrevehetően veszik el az apró részletekben és a buja gondolataiban.*
-Pompás!
*Mondja rögtön, s szemében mintha őszinte öröm fénye gyúlna, ám mikor a fontosabb elintéznivaló megüti a fülét, és az, hogy a segítségére lehet kedvesének, még inkább fényleni látszik az az aprócska fény.*
-Ó. Akkor ezt ügyesen eltaláltam, azt hiszem.
*Szerénykedik egy picit, bár talán ez sosem volt az erőssége igazán.*
-Állok szolgálatára, kedves. Tudja sok zsivány él errefelé, nem lehet csak úgy megbízni senkiben, főleg nem a piacon, és helyismeret nélkül.
*Mélyen meghajol, kezét pedig a levegőbe emeli, mint ahogy az előadók szoktak köszönetet mondani a hálás közönségnek, miután óva inti, és igyekszik ezzel is kicsit a saját fontosságát erősíteni.*
-De egyet se féljen, hisz már nincs egyedül, ha szabad ezt mondanom.
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 19:14:36
*Milyen hálás dolog is az, mikor a vad is vadásznak hiszi magát, vagy éppen fordítva? Nehéz lenne megmondani ebben a helyzetben, hogy igazából ki érezheti magát győztesnek, s talán ismét Teysus dörzsölheti a markát elégetetten, hogy egyenlőséget láthat a világ egy apró pontjában, hisz jóllehet, hogy bár egyikük sem teljesen őszinte a másikkal, mégis valahogy megértik egymást, rátalálnak egymásra, talán éppen ezért. Merchen maga is úgy érzi, hogy remek estének néz elébe, pedig csak egy félig átaludt éjszakára számított, magányosan, hogy reggel ismét nekivághasson a napnak, de az élet közbeszólt. Folyton ezt teszi, és milyen jól teszi! Egyébként is lételeme a tettetett rögtönzöttség, mert bár soha nem említi senkinek, tervek ezrei várnak a fejében arra a bizonyos pillanatra, s talán az egyik önző kis terve, ami nem mutat túl saját ösztöneinek hajkurászásánál, talán ma épp ezt igyekszik valóra váltani.*
-Hízeleg, kedvesem, hízeleg. Sajnos néha sokkal unalmasabb dolgokba kell fektetnem az estéimet, nem akad mindig alkalom az efféle szórakozásra. Bár ez talán akkor is igaz lenne, ha minden estémet itt tölteném. Nehezen találhatnék önhöz foghatót.
*Egy pár kedves szó még sosem ártott semminek, így ezzel, mivel egyébként is ingyen van, nem szeret fukarkodni.*
-Úgy véli?
*Kérdez vissza egy apró mosollyal az arcán a csábítás dolgára.*
-Pedig még éppen csak, hogy találkoztunk.
*Szándékosan művien úgy tesz, mintha megvakarná a nemlétező szakállát, majd halkan felkuncog. Természetesen nem nevezhetné magát férfinak, ha nem esnének jól neki azok az apró jelzések, amikkel Yath igyekszik levenni a lábáról, és ellenállni sem igazán szeretne ezeknek, így készségesen fürdőzik bennük. Merchen kezét amikor megérinti, érezheti, hogy igazán meleg, majdhogynem forró a bőre, ez egy családi vonás a Feiy házban. Csöppet sem zavarja, hogy magasabb tőle a hölgye, igazán hozzászokott már ehhez, viszont így remek alkalma nyílik, hogy legeltethesse szemét a szép ruhán, s azon, ami alatta bújhat. Nem is igen titkolja ezt a tettét, könnyen észrevehetően veszik el az apró részletekben és a buja gondolataiban.*
-Pompás!
*Mondja rögtön, s szemében mintha őszinte öröm fénye gyúlna, ám mikor a fontosabb elintéznivaló megüti a fülét, és az, hogy a segítségére lehet kedvesének, még inkább fényleni látszik az az aprócska fény.*
-Ó. Akkor ezt ügyesen eltaláltam, azt hiszem.
*Szerénykedik egy picit, bár talán ez sosem volt az erőssége igazán.*
-Állok szolgálatára, kedves. Tudja sok zsivány él errefelé, nem lehet csak úgy megbízni senkiben, főleg nem a piacon, és helyismeret nélkül.
*Mélyen meghajol, kezét pedig a levegőbe emeli, mint ahogy az előadók szoktak köszönetet mondani a hálás közönségnek, miután óva inti, és igyekszik ezzel is kicsit a saját fontosságát erősíteni.*
-De egyet se féljen, hisz már nincs egyedül, ha szabad ezt mondanom.
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 19:14:36
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-26 11:19:37
Üzenet elküldve: 2021-02-26 11:19:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A teljesítményére vonatkozó rövid ám velős megjegyzést egy vállrándítással nyugtázza, melyhez még pimasz vigyorral bátorkodik hozzáfűzni a kicsit sem agyonhasznált kifejezést, miszerint:*
- Gyakorlat teszi a mestert.
*Hatalmasat nyújtózik, gondosan ügyelve arra, hogy karjai elkerüljék az oldalán ülőket, majd egyik kezét a szék támláján felejtve elnyúlik a székén már-már fekvő pozíciót felvéve az ülőalkalmatosságon.*
- Szerintem a jó magaviselettel már elkéstem.
*A félelf sokatmondóan Relre sandít, majd hatra dönti a fejét. Szemét behunja s rövid ideig egy hang, annyi sem hagyja el ajkait. Tán úrrá lett rajta a fáradtság? Nos, ezen kérdést megerősítően el is ereszt egy határozottan fáradt sóhajt. Lustán emeli fel fejét, s ismét végigtekint a társaságon, miközben arcára visszakanyarodik a kaján vigyor.*
- Mindenesetre úgy vélem megérdemlem. A röhögésetek valószínűleg a Pegazusban is hallotta mindenki. Kis híján füstbe ment a gondosan kivitelezett akcióm.
*Ajkait egy újabb sóhaj hagyja el, ez azonban jelen esetben kiürült kupájának szól, melynek nemrégiben felfedett alját szomorú, kölyökkutyát megszégyenítő nézéssel bámul, vonásairól pedig ezúttal tisztán leolvasható mi jár a fejében.*
~Rendeljek még egyet?~
*Sokáig azonban nem töri a fejét ezen, ugyanis amint szóba jön egy újabb tánc lehetősége, mintha új erőre kapna tekintetében őszinte lelkesedéssel figyeli a Nalret és Ysa beszélgetését. Mindezt csendben, egészen addig míg úgy nem dönt, ideje hozzászólni a konverzációhoz.*
- Loronra mondom, ez egy kiváló ötlet.
*Mondja elsősorban a tündérnek.*
- Viszont ennek ellenére én is megfontolnám kettejük… *Tekintete előbb Deronra, majd Relre vándorol.* - Állapotára való tekintettel.
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A teljesítményére vonatkozó rövid ám velős megjegyzést egy vállrándítással nyugtázza, melyhez még pimasz vigyorral bátorkodik hozzáfűzni a kicsit sem agyonhasznált kifejezést, miszerint:*
- Gyakorlat teszi a mestert.
*Hatalmasat nyújtózik, gondosan ügyelve arra, hogy karjai elkerüljék az oldalán ülőket, majd egyik kezét a szék támláján felejtve elnyúlik a székén már-már fekvő pozíciót felvéve az ülőalkalmatosságon.*
- Szerintem a jó magaviselettel már elkéstem.
*A félelf sokatmondóan Relre sandít, majd hatra dönti a fejét. Szemét behunja s rövid ideig egy hang, annyi sem hagyja el ajkait. Tán úrrá lett rajta a fáradtság? Nos, ezen kérdést megerősítően el is ereszt egy határozottan fáradt sóhajt. Lustán emeli fel fejét, s ismét végigtekint a társaságon, miközben arcára visszakanyarodik a kaján vigyor.*
- Mindenesetre úgy vélem megérdemlem. A röhögésetek valószínűleg a Pegazusban is hallotta mindenki. Kis híján füstbe ment a gondosan kivitelezett akcióm.
*Ajkait egy újabb sóhaj hagyja el, ez azonban jelen esetben kiürült kupájának szól, melynek nemrégiben felfedett alját szomorú, kölyökkutyát megszégyenítő nézéssel bámul, vonásairól pedig ezúttal tisztán leolvasható mi jár a fejében.*
~Rendeljek még egyet?~
*Sokáig azonban nem töri a fejét ezen, ugyanis amint szóba jön egy újabb tánc lehetősége, mintha új erőre kapna tekintetében őszinte lelkesedéssel figyeli a Nalret és Ysa beszélgetését. Mindezt csendben, egészen addig míg úgy nem dönt, ideje hozzászólni a konverzációhoz.*
- Loronra mondom, ez egy kiváló ötlet.
*Mondja elsősorban a tündérnek.*
- Viszont ennek ellenére én is megfontolnám kettejük… *Tekintete előbb Deronra, majd Relre vándorol.* - Állapotára való tekintettel.
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-26 09:51:30
Üzenet elküldve: 2021-02-26 09:51:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
*Ezt már szereti! Mikarr valóságos kincs a jelek szerint ebben a ki-merre kérdéskörben gomolygó talányok tekintetében.*
- Ó *konstatálja a kiruccanás tényét, aztán azért csak feljebb szökik a szemöldöke, amikor az okára is fény derül.* - Vissza_szállítottátok_? Egek! De ugye nem darabokban vagy ilyesmi? *kérdi, a témának megfelelően közelebb hajolva és hozzá halkítva a hangját is. Nagyon bizarrul hat a számára ez a megfogalmazás, bár az tény, hogy a Levegő Városában van pár kifejezés meg szófordulat, ami elüt a Wegtorenben megszokottaktól.
Ahogy a kérdések Arjához érnek, elkezd kibontakozni egy nagyon szórakoztató bohózat, amibe Yeza először csak cseppenti, aztán egy határozott mozdulattal burítja a pultosfiút mind jobban zavarba ejtő megjegyzéseket. A vörös már az ajkát harapja, hogy a mosolygása ne bukjon át nevetésbe. Míg Mikarr feltörölgeti a kiöntött vizet, Yeza nyugodt szemlélődéssel figyel a pulton támaszkodva.*
- Ne szerénykedj. Láttam azt az összemosolygást a parfümárus dekoltázs-hercegnővel. Úgy szikrázott köztetek a levegő, hogy még a dokkmunkásokat is vakította a Kikötőben. Márpedig olyan bucira vert ábrázattal ezt összehozni, hát, nem semmi. *Feltételezhetné, hogy ismerték egymást korábbról, de ha úgy lenne, talán kerített volna neki egy kis bizalmi hátszelet, amikor Aztyannak említette. Persze sosem lehet tudni.* - Nem mernék rá megesküdni, de fent a folyosón mintha úgy hallottam volna, hogy azokból a szikrákból tűz is lett *kacsint pajkos elismeréssel.* - De sokan járnak ide. Akárki lehetett *hessegeti el a feltételezést egy laza vállvonással. Persze azért nem teljesen.* - Kujon *susogja halkan az arcára visszaszökő vigyorgás árnyékában, mikor Mik már kezdett volna megnyugodni, hogy a dolgokat szépen bele lehet rázni az általánosítás diszkrét vermébe. A sürgető kérdezősködésre Yeza kicsit meghőköl és mamlaszosan nyúlós vállvonogatásra vált a beszédessége.*
- Hát... ismered *motyogja leszegett pillantással. Kezei között zavartan gyűrögeti a konyharuhát, de a szája szegletében fel-felüti a fejét a pajzán mosolygás.* - Tudod. Mindig mond... ezt-azt. *Felpillant a másikra, miközben kicsit ismét megered a nyelve.* - A minap Aztyant mosolyogta meg kicsit, hogy alig mutatott a derék intézőnek pár új trükköt, de jól megizzasztotta. És te? Neked mondott valamit?
*Ezt már szereti! Mikarr valóságos kincs a jelek szerint ebben a ki-merre kérdéskörben gomolygó talányok tekintetében.*
- Ó *konstatálja a kiruccanás tényét, aztán azért csak feljebb szökik a szemöldöke, amikor az okára is fény derül.* - Vissza_szállítottátok_? Egek! De ugye nem darabokban vagy ilyesmi? *kérdi, a témának megfelelően közelebb hajolva és hozzá halkítva a hangját is. Nagyon bizarrul hat a számára ez a megfogalmazás, bár az tény, hogy a Levegő Városában van pár kifejezés meg szófordulat, ami elüt a Wegtorenben megszokottaktól.
Ahogy a kérdések Arjához érnek, elkezd kibontakozni egy nagyon szórakoztató bohózat, amibe Yeza először csak cseppenti, aztán egy határozott mozdulattal burítja a pultosfiút mind jobban zavarba ejtő megjegyzéseket. A vörös már az ajkát harapja, hogy a mosolygása ne bukjon át nevetésbe. Míg Mikarr feltörölgeti a kiöntött vizet, Yeza nyugodt szemlélődéssel figyel a pulton támaszkodva.*
- Ne szerénykedj. Láttam azt az összemosolygást a parfümárus dekoltázs-hercegnővel. Úgy szikrázott köztetek a levegő, hogy még a dokkmunkásokat is vakította a Kikötőben. Márpedig olyan bucira vert ábrázattal ezt összehozni, hát, nem semmi. *Feltételezhetné, hogy ismerték egymást korábbról, de ha úgy lenne, talán kerített volna neki egy kis bizalmi hátszelet, amikor Aztyannak említette. Persze sosem lehet tudni.* - Nem mernék rá megesküdni, de fent a folyosón mintha úgy hallottam volna, hogy azokból a szikrákból tűz is lett *kacsint pajkos elismeréssel.* - De sokan járnak ide. Akárki lehetett *hessegeti el a feltételezést egy laza vállvonással. Persze azért nem teljesen.* - Kujon *susogja halkan az arcára visszaszökő vigyorgás árnyékában, mikor Mik már kezdett volna megnyugodni, hogy a dolgokat szépen bele lehet rázni az általánosítás diszkrét vermébe. A sürgető kérdezősködésre Yeza kicsit meghőköl és mamlaszosan nyúlós vállvonogatásra vált a beszédessége.*
- Hát... ismered *motyogja leszegett pillantással. Kezei között zavartan gyűrögeti a konyharuhát, de a szája szegletében fel-felüti a fejét a pajzán mosolygás.* - Tudod. Mindig mond... ezt-azt. *Felpillant a másikra, miközben kicsit ismét megered a nyelve.* - A minap Aztyant mosolyogta meg kicsit, hogy alig mutatott a derék intézőnek pár új trükköt, de jól megizzasztotta. És te? Neked mondott valamit?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659