Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-14 20:06:19
Üzenet elküldve: 2016-05-14 20:06:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*S mint egy vérbeli cirmos, hagyja azt az érintést, hagyja a kényeztetést, mint egy kiváltságot meghagyja a másik félnek. Egy valami felett azonban nem tud napirendre térni, bármennyire is élvezze az érintést, a csókokat, az incselkedést.
Mennyire magabiztos, mennyire úgy hiszi, hogy minden aszerint fog történni, ahogy őkelme gondolja, mintha kettejük közül legalábbis nem a lány állítaná magáról, hogy a jövőbe lát. Ravaszdi mosoly kúszik ajkára, miközben az a szélhámosok sajátjának mondható csalóka fény játszik a tekintetébe.*
- Tán nem te vagy az, édesem, kit máris a másik felé húz a kíváncsisága? A szíve? A vágya? *Aprókat mozdul drága jó férjura ölében, mintha csak a kényelem érdekében fészkelődne, ámde egy tapasztalt uraságot ennyivel bizonyára nem téveszt meg az alattomos kis trükk.*
- Ki igyekszik oly buzgón, és talányosan magához édesgetni a másikat? *Duruzsolja Ambroggio fülébe, miközben karjai a férfi köré fonódnak.*
- Viaka Nellone, jövendőmondó és a Kósza Pinty jelenlegi feje. *Adja meg a módját maga is a bemutatkozásnak. Az újabb felelet azonban vidám kis kuncogás előzi meg.*
- Ugyan kérlek, ne legyen ilyen kicsi az önbecsülésed, sosem lehet tudni. *Legyint is mellé még pajkosan.*
- Először is attól függ, miféle üzletről van szó. Rendelnek valamelyik különleges italunkból, vagy esetleg kevés a leány a Vashegyen, netalán valami más áll a dolog mögött? Sok minden az adott helyzettől függ, amihez alkalmazkodni kell. *Von vállat könnyed nagylelkűséggel. Alapvető elképzelései természetesen vannak, sémák a különböző általános helyzetekre, a maradék pedig, mint olyan gyakran, az improvizáció művészetén múlik. Akár a jövendölésben. Megfigyelés, elemzés, majd a leszűrt tanulságokból létrehozni valamit.*
- No de kedves Nyugalmazott Hadnagyom, miért ez a nagy óvás és ellenszenv? Csak nem saját tapasztalatból ered?
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*S mint egy vérbeli cirmos, hagyja azt az érintést, hagyja a kényeztetést, mint egy kiváltságot meghagyja a másik félnek. Egy valami felett azonban nem tud napirendre térni, bármennyire is élvezze az érintést, a csókokat, az incselkedést.
Mennyire magabiztos, mennyire úgy hiszi, hogy minden aszerint fog történni, ahogy őkelme gondolja, mintha kettejük közül legalábbis nem a lány állítaná magáról, hogy a jövőbe lát. Ravaszdi mosoly kúszik ajkára, miközben az a szélhámosok sajátjának mondható csalóka fény játszik a tekintetébe.*
- Tán nem te vagy az, édesem, kit máris a másik felé húz a kíváncsisága? A szíve? A vágya? *Aprókat mozdul drága jó férjura ölében, mintha csak a kényelem érdekében fészkelődne, ámde egy tapasztalt uraságot ennyivel bizonyára nem téveszt meg az alattomos kis trükk.*
- Ki igyekszik oly buzgón, és talányosan magához édesgetni a másikat? *Duruzsolja Ambroggio fülébe, miközben karjai a férfi köré fonódnak.*
- Viaka Nellone, jövendőmondó és a Kósza Pinty jelenlegi feje. *Adja meg a módját maga is a bemutatkozásnak. Az újabb felelet azonban vidám kis kuncogás előzi meg.*
- Ugyan kérlek, ne legyen ilyen kicsi az önbecsülésed, sosem lehet tudni. *Legyint is mellé még pajkosan.*
- Először is attól függ, miféle üzletről van szó. Rendelnek valamelyik különleges italunkból, vagy esetleg kevés a leány a Vashegyen, netalán valami más áll a dolog mögött? Sok minden az adott helyzettől függ, amihez alkalmazkodni kell. *Von vállat könnyed nagylelkűséggel. Alapvető elképzelései természetesen vannak, sémák a különböző általános helyzetekre, a maradék pedig, mint olyan gyakran, az improvizáció művészetén múlik. Akár a jövendölésben. Megfigyelés, elemzés, majd a leszűrt tanulságokból létrehozni valamit.*
- No de kedves Nyugalmazott Hadnagyom, miért ez a nagy óvás és ellenszenv? Csak nem saját tapasztalatból ered?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-13 22:50:27
Üzenet elküldve: 2016-05-13 22:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Szerfelett élvezi a rőt némber társaságát. Hallgatja a beszéde dallamát, azt a kis élcet a doromboló, selymes mondatok mélyén. Figyeli a lusta kényelem fenségébe öltöztetett mozgását, a magabiztos, de játékra hajló csillogást a különleges íriszekben.
Úgy fogadja az ölébe telepedő kurtizánt, mint ahogy a gazdája kedvenc cirmosát. Cirógatásra indul a keze, mintha ez valami íratlan törvényszerűség lenne, akár a dolgok lefelé való esése. Kényeztet és kiszolgálja a kéjenc imádatra hívás delejes kívánalmát. Kész örömmel. De végig a tudatosság ravaszdi félmosolyával.
Enged az itala megvámolásának is. Műértő ábrázattal követi végig az előadást.*
- Nem, egyetlenem *súgja a finom ívű nyakacskát cirógatva.* - Nem vagy a tulajdonom. De enyém a figyelmed. Enyém a kíváncsiságod. Enyém az az elüldözhetetlen vonzalom, amit sokáig fogsz tagadni még. Ami édes szentháromságban kapaszkodik meg az elmédben *csókol Viaka homlokára, aztán simítása hátrébb dönti az odaadó testecskét, hogy következő csókja a keblek közét érje a hamvas mellkason* -, a szívedben *cirógatása lejjebb vándorol, mintegy rávezetve a képzeletet a harmadik csók helyére* - és a vágyaidban. *A szoknya derekának védvonalán szertefoszlik a kéjt ígérő incselkedés, csupán egy aljas mosoly suhan át Ambroggio vonásain.*
- Doktóre Ambroggio Duarrte *ízlelgeti a titulust, miután kitartóan a bordély orvosának titulálják.* - Egész zengzetes. Vagy inkább Doktóre Ambroggio Duarrte Nyugalmazott Hadnagy és Intéző.
*Az Üzlet- és Gazember kiegészítéseket inkább csak magában teszi hozzá a rezüméhez.*
- Henteregni nem a Pinty új orvosával szeretne *javítja ki az állítást.* - A tárgyalás egy egészen más lapra tartozik.
*Csevegés közben Viaka keblét cirógatja. Pillantása egészen elmereng a fenséges forma tökélyén.*
- És? Hogy tervezed? Mivel veszed rá, hogy akarja ezt az üzletet?
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Szerfelett élvezi a rőt némber társaságát. Hallgatja a beszéde dallamát, azt a kis élcet a doromboló, selymes mondatok mélyén. Figyeli a lusta kényelem fenségébe öltöztetett mozgását, a magabiztos, de játékra hajló csillogást a különleges íriszekben.
Úgy fogadja az ölébe telepedő kurtizánt, mint ahogy a gazdája kedvenc cirmosát. Cirógatásra indul a keze, mintha ez valami íratlan törvényszerűség lenne, akár a dolgok lefelé való esése. Kényeztet és kiszolgálja a kéjenc imádatra hívás delejes kívánalmát. Kész örömmel. De végig a tudatosság ravaszdi félmosolyával.
Enged az itala megvámolásának is. Műértő ábrázattal követi végig az előadást.*
- Nem, egyetlenem *súgja a finom ívű nyakacskát cirógatva.* - Nem vagy a tulajdonom. De enyém a figyelmed. Enyém a kíváncsiságod. Enyém az az elüldözhetetlen vonzalom, amit sokáig fogsz tagadni még. Ami édes szentháromságban kapaszkodik meg az elmédben *csókol Viaka homlokára, aztán simítása hátrébb dönti az odaadó testecskét, hogy következő csókja a keblek közét érje a hamvas mellkason* -, a szívedben *cirógatása lejjebb vándorol, mintegy rávezetve a képzeletet a harmadik csók helyére* - és a vágyaidban. *A szoknya derekának védvonalán szertefoszlik a kéjt ígérő incselkedés, csupán egy aljas mosoly suhan át Ambroggio vonásain.*
- Doktóre Ambroggio Duarrte *ízlelgeti a titulust, miután kitartóan a bordély orvosának titulálják.* - Egész zengzetes. Vagy inkább Doktóre Ambroggio Duarrte Nyugalmazott Hadnagy és Intéző.
*Az Üzlet- és Gazember kiegészítéseket inkább csak magában teszi hozzá a rezüméhez.*
- Henteregni nem a Pinty új orvosával szeretne *javítja ki az állítást.* - A tárgyalás egy egészen más lapra tartozik.
*Csevegés közben Viaka keblét cirógatja. Pillantása egészen elmereng a fenséges forma tökélyén.*
- És? Hogy tervezed? Mivel veszed rá, hogy akarja ezt az üzletet?
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-13 09:52:33
Üzenet elküldve: 2016-05-13 09:52:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Az a nevetés... ha nem kellene épp a kompozíciót tartania, részvéttel csóválná a fejét. Tekintetéből azonban kiolvasható a részvét. Szegény ember, nem tudja, mire akar oly nagy lelkesedéssel vállalkozni.*
- Valóban, úgy gondolod, hogy a tulajdonodat képzem? *Még a feltételezés is mulattató. Kicsi korábban a nővéreivel és húgaival sokszor játszották azt a játékot, hogy mindenki választott egy állatot, ami szerinte illene hozzá. Volt aki a sast mondta, mert nagy, erős, és szabadon szárnyal, de lehetett hallani a lovat, a farkast, a rókát, az őzet, a hiúzt, a pumát, még a szarka, a medve is felmerült. volt kinek a hónapok, évek során változott a véleménye, ő azonban kitartó maradt, mindig ugyanazt a kis szőrmókot választotta. A macska. Ki tudja, ha egyetlen szóval kellene jellemeznie magát, talán pont ez lenne az, és nem is nehéz kitalálni, miért.
A kis igazításhoz alkalmazkodva ül tovább az asztalon, tekintetét le nem veszi az alkotóról.*
- Valamiért a szakmabeliek nem jöttek ki olyan jól velem. *Villant egy ártatlan mosolyt.* De nem is erre a pályára neveltek, ahogy nem áll szándékomban fiatalságom végéig ezzel foglalkozni. No persze nem az élet élvezetéről óhajtok lemondani, ne aggódj.
*A folytatás azonban halk kuncogásra sarkallja. Úgy tűnik, a helyzet tényleg némi pontosításra szorul.*
- Valószínűleg épp ezért töltött be Zia orvosi és italkeverői feladatokat. Illetve, most már Te töltöd be ezeket. *Somolyog derűsen a férfire.*
- Hidd el, ezzel tisztában vagyok, de nem egy tanácstaggal szemben kell makacsnak lenni, akitől szép summát lehet kialkudni, ha van esze az ember lányának, és nem akar túl nagy szeletet hasítani magának. Nem árt mérlegelni a helyzetet, az eshetőségeket és a lehetőségeket, drágám. *Csóválná a fejét szavai mellé, ám még tartja a kompozíciót. Csak mikor megkapja az engedélyt, hogy mozduljon, kel fel az asztalról. Nem öltözik vissza rendesen, csupán annyit igazít ruháján, hogy dekoltázsának adjon némi takarást az anyag, ez viszont inkább még jobban odavonzza a tekintet, nem pedig a látvány rovására írandó. Könnyed, kecses lépteivel Amborggiohoz sétál, s lévén a szék foglalt, hát a férfi ölébe ülve helyezi magát kényelembe.*
- A meglátásod helyes, pillanatnyilag én kormányozom a süllyedő hajót. *Kacsója a poharat tartó kézre simul, s tereli maga felé, hogy néhány korty bort orozzon magának. Hajós hasonlat... sok időt tölt Quinn társaságában, s ez úgy tűnik, már meghagyta a maga nyomát.*
- Tartok tőle, a Hadúr nem az új orvosunkkal szeretne tárgyalni, úgyhogy elmegyek a Vashegyre. De ha nem jutok dűlőre, ígérem, megmutathatod, hogyan kel tárgyalni, és üzletet kötni. A feltételezéssel ellentétben tudom, mit csinálok. *Hajol egészen közel Ambroggiohoz, csupán leheletnyi távolságot hagyva kettejük között. Na jó, kis túlzás volt kijelenteni, hogy tudja, mit csinál, hiszen még az üzlet lényegéről vagy jellegéről sincsen semmilyen információja. De nem ez lesz az első eset, amikor improvizál, ha szélhámosként tengette napjait az ember, szert tesz néhány hasznos készségre és képességre.*
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
*Az a nevetés... ha nem kellene épp a kompozíciót tartania, részvéttel csóválná a fejét. Tekintetéből azonban kiolvasható a részvét. Szegény ember, nem tudja, mire akar oly nagy lelkesedéssel vállalkozni.*
- Valóban, úgy gondolod, hogy a tulajdonodat képzem? *Még a feltételezés is mulattató. Kicsi korábban a nővéreivel és húgaival sokszor játszották azt a játékot, hogy mindenki választott egy állatot, ami szerinte illene hozzá. Volt aki a sast mondta, mert nagy, erős, és szabadon szárnyal, de lehetett hallani a lovat, a farkast, a rókát, az őzet, a hiúzt, a pumát, még a szarka, a medve is felmerült. volt kinek a hónapok, évek során változott a véleménye, ő azonban kitartó maradt, mindig ugyanazt a kis szőrmókot választotta. A macska. Ki tudja, ha egyetlen szóval kellene jellemeznie magát, talán pont ez lenne az, és nem is nehéz kitalálni, miért.
A kis igazításhoz alkalmazkodva ül tovább az asztalon, tekintetét le nem veszi az alkotóról.*
- Valamiért a szakmabeliek nem jöttek ki olyan jól velem. *Villant egy ártatlan mosolyt.* De nem is erre a pályára neveltek, ahogy nem áll szándékomban fiatalságom végéig ezzel foglalkozni. No persze nem az élet élvezetéről óhajtok lemondani, ne aggódj.
*A folytatás azonban halk kuncogásra sarkallja. Úgy tűnik, a helyzet tényleg némi pontosításra szorul.*
- Valószínűleg épp ezért töltött be Zia orvosi és italkeverői feladatokat. Illetve, most már Te töltöd be ezeket. *Somolyog derűsen a férfire.*
- Hidd el, ezzel tisztában vagyok, de nem egy tanácstaggal szemben kell makacsnak lenni, akitől szép summát lehet kialkudni, ha van esze az ember lányának, és nem akar túl nagy szeletet hasítani magának. Nem árt mérlegelni a helyzetet, az eshetőségeket és a lehetőségeket, drágám. *Csóválná a fejét szavai mellé, ám még tartja a kompozíciót. Csak mikor megkapja az engedélyt, hogy mozduljon, kel fel az asztalról. Nem öltözik vissza rendesen, csupán annyit igazít ruháján, hogy dekoltázsának adjon némi takarást az anyag, ez viszont inkább még jobban odavonzza a tekintet, nem pedig a látvány rovására írandó. Könnyed, kecses lépteivel Amborggiohoz sétál, s lévén a szék foglalt, hát a férfi ölébe ülve helyezi magát kényelembe.*
- A meglátásod helyes, pillanatnyilag én kormányozom a süllyedő hajót. *Kacsója a poharat tartó kézre simul, s tereli maga felé, hogy néhány korty bort orozzon magának. Hajós hasonlat... sok időt tölt Quinn társaságában, s ez úgy tűnik, már meghagyta a maga nyomát.*
- Tartok tőle, a Hadúr nem az új orvosunkkal szeretne tárgyalni, úgyhogy elmegyek a Vashegyre. De ha nem jutok dűlőre, ígérem, megmutathatod, hogyan kel tárgyalni, és üzletet kötni. A feltételezéssel ellentétben tudom, mit csinálok. *Hajol egészen közel Ambroggiohoz, csupán leheletnyi távolságot hagyva kettejük között. Na jó, kis túlzás volt kijelenteni, hogy tudja, mit csinál, hiszen még az üzlet lényegéről vagy jellegéről sincsen semmilyen információja. De nem ez lesz az első eset, amikor improvizál, ha szélhámosként tengette napjait az ember, szert tesz néhány hasznos készségre és képességre.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-12 20:04:17
Üzenet elküldve: 2016-05-12 20:04:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Közbeszólás nélkül hallgatja Viaka mint válaszolgat sorban az ő iménti mondataira. Kényelmesen támaszkodik a karfán, ujja csendes ütemet dobol a térdén keresztbe vetett csizma makulátlanra fényesített rüsztjén. Halvány, szélhámos mosoly játszik a szája szélén, a tekintette figyelmesen csügg a kurtizán ajkának mozgásán, szeme, mimikája árulkodó jelzésein.
Miután néhány szívdobbanásnyi csend ereszkedik közéjük az utolsó kérdés után, az a félmosoly kacagássá nyílik. Kedélyes, őszinte nevetéssé, mely mosolygós fejcsóválássá szelídül, mire Ambroggio, székét hátrahagyva ismét a kurtizán elé lép.*
- Nem vagyok féltékeny típus *mondja.* - A féltékenység azok ismérve, akik nem biztosak benne, hogy mi az övék.
*Széjjelebb nyitja ennek a buja kis élőképnek a térdecskéit, aztán magához veszi a pohár bort, amit Viaka volt kegyes felhozni. Megmártja benne az ujját és kissé megnedvesíti a nedűvel a barackszín ajkakat. Aztán ismét kényelembe helyezi magát a székében, hogy immár az italt kortyolva élvezze a látványt.*
- Megvan a tehetséged, ehhez nem is férhet kétség *mondja.* - De nem nehéz kitalálni, hogy nem szakmabélitől tanultad a mesterséget.
- Ziana kisasszony kétség kívül szemrevaló felcser és tüneményesen zsémbes hárpia, de egy bordélyt vezetni, az, nos, valahol félúton van a művészet és a tudomány között. Megvannak a maga fortélyai.
*Kissé előrébb hajol ültében.*
- Egyet jegyezz meg, szépségem, a nőknek természet adta készségük van hozzá, hogy feltételeket szabjanak. A szabály pedig mindig szabály marad! A világ sótlan és végtelenül unalmas hely lenne szabályok nélkül. Ugyan miből gondolod, hogy a gazdagokat ne illetné meg a kihívás bizsergető csábereje. Amit könnyen megkapsz, az se nem különleges se nem értékes. Te ilyen lennél? *emeli meg egyik szemöldökét.*
- Valami azt súgja, több vagy itt, mint egy a Kósza Pinty madárkái közül *dől vissza ültében és egyúttal könnyed mozdulattal int, hogy Viaka most már nyugodtan megbonthatja a kompozíciót, ha szeretné.*
- Bízd rám az üzletet. Üzenj a Vashegyre, invitáld őket ide, én pedig addig elrendezem a többit.
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Közbeszólás nélkül hallgatja Viaka mint válaszolgat sorban az ő iménti mondataira. Kényelmesen támaszkodik a karfán, ujja csendes ütemet dobol a térdén keresztbe vetett csizma makulátlanra fényesített rüsztjén. Halvány, szélhámos mosoly játszik a szája szélén, a tekintette figyelmesen csügg a kurtizán ajkának mozgásán, szeme, mimikája árulkodó jelzésein.
Miután néhány szívdobbanásnyi csend ereszkedik közéjük az utolsó kérdés után, az a félmosoly kacagássá nyílik. Kedélyes, őszinte nevetéssé, mely mosolygós fejcsóválássá szelídül, mire Ambroggio, székét hátrahagyva ismét a kurtizán elé lép.*
- Nem vagyok féltékeny típus *mondja.* - A féltékenység azok ismérve, akik nem biztosak benne, hogy mi az övék.
*Széjjelebb nyitja ennek a buja kis élőképnek a térdecskéit, aztán magához veszi a pohár bort, amit Viaka volt kegyes felhozni. Megmártja benne az ujját és kissé megnedvesíti a nedűvel a barackszín ajkakat. Aztán ismét kényelembe helyezi magát a székében, hogy immár az italt kortyolva élvezze a látványt.*
- Megvan a tehetséged, ehhez nem is férhet kétség *mondja.* - De nem nehéz kitalálni, hogy nem szakmabélitől tanultad a mesterséget.
- Ziana kisasszony kétség kívül szemrevaló felcser és tüneményesen zsémbes hárpia, de egy bordélyt vezetni, az, nos, valahol félúton van a művészet és a tudomány között. Megvannak a maga fortélyai.
*Kissé előrébb hajol ültében.*
- Egyet jegyezz meg, szépségem, a nőknek természet adta készségük van hozzá, hogy feltételeket szabjanak. A szabály pedig mindig szabály marad! A világ sótlan és végtelenül unalmas hely lenne szabályok nélkül. Ugyan miből gondolod, hogy a gazdagokat ne illetné meg a kihívás bizsergető csábereje. Amit könnyen megkapsz, az se nem különleges se nem értékes. Te ilyen lennél? *emeli meg egyik szemöldökét.*
- Valami azt súgja, több vagy itt, mint egy a Kósza Pinty madárkái közül *dől vissza ültében és egyúttal könnyed mozdulattal int, hogy Viaka most már nyugodtan megbonthatja a kompozíciót, ha szeretné.*
- Bízd rám az üzletet. Üzenj a Vashegyre, invitáld őket ide, én pedig addig elrendezem a többit.
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-11 22:17:31
Üzenet elküldve: 2016-05-11 22:17:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Az emeletre csak úgy senki nem sétálhat fel, mert nézelődni szeretne, vagy mert mérföld hiánya van, ám ahogy kattan a zár, már kétszeresen is biztosítva van, hogy kettesben, négy szem közt beszélhessenek. Mi tagadás, nem is baj, ha nincs semmilyen zavaró körülmény, hiszen a lány igyekszik minél több minden feleleveníteni arról a bizonyos estéről. Sajnos a sok sör és egyéb ital túl sok lyukat hagyott emlékezetében a történtekről.*
- Ajj, nem oltották eléggé a szomjad, ha még bármire is emlékszem. *Csóválja a fejét kuncogva. Az viszont már kellemetlen, ha van valaki, aki nála jobban emlékszik arra, a pián kívül mi folyt ott.
Karcsú alkat, vékonyka csontozattal, s bár formásnak formás, nem a húsosabb fajta. Játszi könnyedséggel lehet őt emelgetni. Így kerül a kerek hátsó az asztalra, s egyúttal csúsztatja is kicsit hátrébb a főkönyvet, amit eddig a karcsú derék takart.
Szinte döbbenten (mit azért igyekszik leplezni), figyeli, miként kerül le az ékszer a férfi ujjáról, s köt ki az ő ujjacskáján. Igazán szép ékszer, és mégis, a csillogó csecsebecse hirtelen valami félelmetes dologgá válik. Némileg értetlen szemmel néz Ambroggiora, mint aki még mindig nem hiszi, hogy ez a valóság, és nem egy álom, vagy komédia, vagy a kettő keveréke.*
- Mióta veszik ilyen komolyan a szeszeldei szentségeket? *Ennyire élvezetes lett volna az az éjszaka? Sosem tagadta a kis vörös boszorka, hogy már a bordélyba kerülése előtt is élvezte az életet. De még hogy, és mennyire! Szerénytelenül mondhatni, hogy kellő tapasztalattal állt be végül mégis a Pintyek közé. És ezek ellenére itt van ez a fickó, és egy részeg mélynövésű szava nyomán követeli magának. Az élet tele van furcsa fordulatokkal.
Az sem zavartatja nagyon, hogy drága ura máris dekoltázsa szabadságáért küzd. Kurtizánként dolgozik, és soha nem volt szégyenlős, miért éppen most jönne zavarba?*
- A kedves nejed egy bordély szorgos lánykája, és nem a takarítással keresi a kenyerét. Te pedig mégis azért aggódsz, mert ellátogat a szomszédba? *Kuncog vidáman, a narancsvörös íriszek azonban mégis arról árulkodnak, pontosan tisztában van vele, hogy nem egy veszélytelen vállalkozásra készül éppen.*
- Először is, mert tisztában vagyok a súlyommal. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy feltételeket szabjak. *Sóhajt lemondóan, ügyelve rá, hogy ezzel mégse rendezze át a gondosan igazított anyag helyzetét.*
-A szabály az szabály, a vendég jön ide. Kivéve, ha eleget fizet, ugyebár. *Húzódik cinkos mosolyra a barackszín ajak, de hamar komolyabb kifejezést ölt.*
- Csakhogy itt most nem puszta vendéglátásról van szó, hanem üzletről. Azt pedig, sajnos, jobb nem itt megkötni, jobb nem itt tárgyalni róla. *Hagyja, hadd bontakozzon ki Ambroggio. Nem hátráltatja semmiben a beállítást, s nem ágál ellene, mintha tényleg egy modell lenne egy festményhez, kinek csak az a dolga, hogy életre keltse a megfestendő víziót - s meg is tartsa pontosan úgy, míg a mű elkészül.*
- A tárgyalás pedig elég lehangoló lenne, ha kiderülne, hogy az italaink száma erősen lekorlátozódott a városőrségnek hála, s arra is hamar fény derülne, nem azért kong az ürességtől az épület, mert a megbeszélés idejére lefoglaltuk nekik. Nem, ezek cseppet sem képeznek jó tárgyalási alapot. Így talán, talán kicsit jobbak az alapok, a lapok, amiket kapunk. És így nem mi álljuk a cechet sem. *Teszi hozzá már jóval vidorabban, hamar elütve a korábbi komoly hangulatot.*
- Nocsak, felcsapsz a bordély borbélyának? *Jegyzi meg rögvest az elkészült konty örömére.
Formák és színes varázslatos összhangja. Alakjára sosem lehetett panasza, régen is visszaélt az égiek neki adományozott kegyével, világos bőrén pedig kifejezetten jól mutat az élénkebb vagy sötétebb színekkel alkotott kontrasztja. A művészi elrendezés pedig csak tovább fokozza az amúgy is megkapó látványt.*
- Miért is lenne baj, ha egy ide betérő vendék megkívánja az egyik Pintyet? Elvégre csak az első pohár borocska, ami megoldja kicsit a gátlásokat, ellazítja a fáradt vándort, az volt a ház ajándéka. Minden más árát csengő aranyakban mérik. Vaaagy... *Átható tekintettel méregeti Ambroggiót, miközben ajkára lassan komisz mosoly telepedik.* - drága férjecskémet máris a féltékenység mardossa?
A hozzászólás írója (Viaka Nellone) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.11 22:17:57
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Az emeletre csak úgy senki nem sétálhat fel, mert nézelődni szeretne, vagy mert mérföld hiánya van, ám ahogy kattan a zár, már kétszeresen is biztosítva van, hogy kettesben, négy szem közt beszélhessenek. Mi tagadás, nem is baj, ha nincs semmilyen zavaró körülmény, hiszen a lány igyekszik minél több minden feleleveníteni arról a bizonyos estéről. Sajnos a sok sör és egyéb ital túl sok lyukat hagyott emlékezetében a történtekről.*
- Ajj, nem oltották eléggé a szomjad, ha még bármire is emlékszem. *Csóválja a fejét kuncogva. Az viszont már kellemetlen, ha van valaki, aki nála jobban emlékszik arra, a pián kívül mi folyt ott.
Karcsú alkat, vékonyka csontozattal, s bár formásnak formás, nem a húsosabb fajta. Játszi könnyedséggel lehet őt emelgetni. Így kerül a kerek hátsó az asztalra, s egyúttal csúsztatja is kicsit hátrébb a főkönyvet, amit eddig a karcsú derék takart.
Szinte döbbenten (mit azért igyekszik leplezni), figyeli, miként kerül le az ékszer a férfi ujjáról, s köt ki az ő ujjacskáján. Igazán szép ékszer, és mégis, a csillogó csecsebecse hirtelen valami félelmetes dologgá válik. Némileg értetlen szemmel néz Ambroggiora, mint aki még mindig nem hiszi, hogy ez a valóság, és nem egy álom, vagy komédia, vagy a kettő keveréke.*
- Mióta veszik ilyen komolyan a szeszeldei szentségeket? *Ennyire élvezetes lett volna az az éjszaka? Sosem tagadta a kis vörös boszorka, hogy már a bordélyba kerülése előtt is élvezte az életet. De még hogy, és mennyire! Szerénytelenül mondhatni, hogy kellő tapasztalattal állt be végül mégis a Pintyek közé. És ezek ellenére itt van ez a fickó, és egy részeg mélynövésű szava nyomán követeli magának. Az élet tele van furcsa fordulatokkal.
Az sem zavartatja nagyon, hogy drága ura máris dekoltázsa szabadságáért küzd. Kurtizánként dolgozik, és soha nem volt szégyenlős, miért éppen most jönne zavarba?*
- A kedves nejed egy bordély szorgos lánykája, és nem a takarítással keresi a kenyerét. Te pedig mégis azért aggódsz, mert ellátogat a szomszédba? *Kuncog vidáman, a narancsvörös íriszek azonban mégis arról árulkodnak, pontosan tisztában van vele, hogy nem egy veszélytelen vállalkozásra készül éppen.*
- Először is, mert tisztában vagyok a súlyommal. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy feltételeket szabjak. *Sóhajt lemondóan, ügyelve rá, hogy ezzel mégse rendezze át a gondosan igazított anyag helyzetét.*
-A szabály az szabály, a vendég jön ide. Kivéve, ha eleget fizet, ugyebár. *Húzódik cinkos mosolyra a barackszín ajak, de hamar komolyabb kifejezést ölt.*
- Csakhogy itt most nem puszta vendéglátásról van szó, hanem üzletről. Azt pedig, sajnos, jobb nem itt megkötni, jobb nem itt tárgyalni róla. *Hagyja, hadd bontakozzon ki Ambroggio. Nem hátráltatja semmiben a beállítást, s nem ágál ellene, mintha tényleg egy modell lenne egy festményhez, kinek csak az a dolga, hogy életre keltse a megfestendő víziót - s meg is tartsa pontosan úgy, míg a mű elkészül.*
- A tárgyalás pedig elég lehangoló lenne, ha kiderülne, hogy az italaink száma erősen lekorlátozódott a városőrségnek hála, s arra is hamar fény derülne, nem azért kong az ürességtől az épület, mert a megbeszélés idejére lefoglaltuk nekik. Nem, ezek cseppet sem képeznek jó tárgyalási alapot. Így talán, talán kicsit jobbak az alapok, a lapok, amiket kapunk. És így nem mi álljuk a cechet sem. *Teszi hozzá már jóval vidorabban, hamar elütve a korábbi komoly hangulatot.*
- Nocsak, felcsapsz a bordély borbélyának? *Jegyzi meg rögvest az elkészült konty örömére.
Formák és színes varázslatos összhangja. Alakjára sosem lehetett panasza, régen is visszaélt az égiek neki adományozott kegyével, világos bőrén pedig kifejezetten jól mutat az élénkebb vagy sötétebb színekkel alkotott kontrasztja. A művészi elrendezés pedig csak tovább fokozza az amúgy is megkapó látványt.*
- Miért is lenne baj, ha egy ide betérő vendék megkívánja az egyik Pintyet? Elvégre csak az első pohár borocska, ami megoldja kicsit a gátlásokat, ellazítja a fáradt vándort, az volt a ház ajándéka. Minden más árát csengő aranyakban mérik. Vaaagy... *Átható tekintettel méregeti Ambroggiót, miközben ajkára lassan komisz mosoly telepedik.* - drága férjecskémet máris a féltékenység mardossa?
A hozzászólás írója (Viaka Nellone) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.11 22:17:57
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-11 20:55:28
Üzenet elküldve: 2016-05-11 20:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Bizony, értő közönsége van annak a ringó csípőnek. Ambroggio, mint a ringó csípők avatott professzora szakérti a kellemes íveket, melyeket a formás hátsó leír. Felérve kényelmes tempóban lép Viaka után. Otthonosan mozog, egészen azt sugallva, mintha nem először járna már itt. Kiveszi a kulcsot az ajtóból és belülről helyezi ismét a zárba, hogy aztán fordítva rajta egyet, kizárja a világ többi részét.*
- Egy éjszakára? *kérdez vissza cinikus félmosollyal, míg a kulcsot megpörgeti karikáján az ujja körül, majd apró mintás mellénye zsebébe csúsztatja.* - Én nem így emlékszem az eskü szövegére. *Viaka elé sétál és kétoldalról a derekára simítja a kezeit.* - De ha gyűrűt akarsz, hercegnőm *mosolyodik* -, megkapod.
*Különösebb erőlködés nélkül emeli meg a kurtizánt, s huppantja az asztal tetejére. Leteszi mellé a kesztyűit és a széles karimájú, tollas kalapot is. Kissé megnedvesíti jobbján a kisujja ízületét, hogy az ékszer könnyebben lecsússzon róla. Hármas tagolású kis gyűrű, a közepén apró, karmazsin ékkövecskék sora kígyózik. A középső rész elforog, így szinte kínálja magát a rossz szokáshoz, hogy önkéntelen pörgetésével játsszon az ember.
A mutatós kis csecsebecse Viaka ujjára kerül hát, ahogy figyelmes araként hangot adott jogos követelésének.*
- Így *pecsételi meg a hiánypótlással teljessé lett kötést az Intéző úr egy csókkal a hitvesi gyűrűn és kacsón. Ambroggio édeskésen kimért stílusa, magabiztossága most is a szokásos.*
- És most mesélj. Mi ez a bolondság, amiért a Vashegy barátságtalan vidékére zötykölődnél ilyen zavaros időkben? *Az Intéző hangja szinte duruzsol, csak egy csipetnyi kis feddés játszik benne. Mindazonáltal mondandója közben a lehető legnagyobb természetességgel kezdi el kioldani, kifűzni az egyébként határozottan attraktív dekoltázs kötőjét.*
- Tudod, egyetlenem, a kurtizánok palotája a bordély. *Egészen kihúzza a szaténszalagot és szétnyitja a dekoratív kis pruszlik szárnyait.* - Mint a bársonydobozka egy fonom ékszer körül. Nem csak szépségét kiemelni hivatott, de óvni is. *Kifejezetten elégedett a látvánnyal. Nem is igazít a formás kebleken, csupán egy elismerő simítással adózik csábos íveiknek.*
- Ezek a thargok faragatlan népség. Veszett, telhetetlen vadak, s úgy hallom, a saját birtokukon nem ismernek törvényt a sajátjukon kívül.
*Miközben beszél, féltérdre ereszkedik, s megszabadítja Viakát a cipellőitől. Keze a kurtizán combjáig siklik, a finom harisnya csipkés tetejéig, maga előtt tolva a szoknya anyagát. Ambroggio megemeli a jobb talpacskát, s az asztal peremére igazítja.*
- Üzenj nekik, hívd meg őket. Szokjanak ide *vonja meg a vállát sóhajtva* -, de a szabály az szabály: a vendég jön a bordélyba.
*Hátrébb lép, hogy szemügyre vegye a kompozíciót, mely épp egy leheletnyivel egyensúlyoz csak az obszcén és a pikánsan érzéki határán. Nem egészen elégedett. Elgondolkodva söndörgeti bajusza szélét, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerüli az asztalt és a lány mögé lépve összefogja Viaka rőt loboncát és meglepően ügyesen laza kontyba tekeri, melyet egy asztalon hagyott tollszárral rögzít is a helyén.*
- Olyanok, mint a lópokróc. Megkockáztatom, kimondani se tudják, hogy kurtizán, nem hogy értékelni. Ha ledérekről van szó, legfeljebb, ha útszéli ribancokkal fútta össze a fajtájukat a gerjedelem. Nem-nem-nem-nem *cicceg a fejét rázva.* - Szó se lehet róla, hogy odamenj.
*Utolsó igazításként, immár ismét a lánnyal szemközt, a szaténszalag kerül Viaka kecses nyakára, méghozzá egy finoman eligazgatott masniban megkötve, melynek szárait az Intéző akkurátusan elrendezi a keblek között.*
- Az a hosszúéletű odalent már szinte az ingyen ital mellé is csapta a bájaidat *rándul mosoly az arcára, ahogy mondandója közben végigpillant művén, s egy karosszéket szembefordítva a látvánnyal, helyet is foglal, mintha csak egy pikáns festményben gyönyörködne.* - Pedig csupán egy futár.
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Bizony, értő közönsége van annak a ringó csípőnek. Ambroggio, mint a ringó csípők avatott professzora szakérti a kellemes íveket, melyeket a formás hátsó leír. Felérve kényelmes tempóban lép Viaka után. Otthonosan mozog, egészen azt sugallva, mintha nem először járna már itt. Kiveszi a kulcsot az ajtóból és belülről helyezi ismét a zárba, hogy aztán fordítva rajta egyet, kizárja a világ többi részét.*
- Egy éjszakára? *kérdez vissza cinikus félmosollyal, míg a kulcsot megpörgeti karikáján az ujja körül, majd apró mintás mellénye zsebébe csúsztatja.* - Én nem így emlékszem az eskü szövegére. *Viaka elé sétál és kétoldalról a derekára simítja a kezeit.* - De ha gyűrűt akarsz, hercegnőm *mosolyodik* -, megkapod.
*Különösebb erőlködés nélkül emeli meg a kurtizánt, s huppantja az asztal tetejére. Leteszi mellé a kesztyűit és a széles karimájú, tollas kalapot is. Kissé megnedvesíti jobbján a kisujja ízületét, hogy az ékszer könnyebben lecsússzon róla. Hármas tagolású kis gyűrű, a közepén apró, karmazsin ékkövecskék sora kígyózik. A középső rész elforog, így szinte kínálja magát a rossz szokáshoz, hogy önkéntelen pörgetésével játsszon az ember.
A mutatós kis csecsebecse Viaka ujjára kerül hát, ahogy figyelmes araként hangot adott jogos követelésének.*
- Így *pecsételi meg a hiánypótlással teljessé lett kötést az Intéző úr egy csókkal a hitvesi gyűrűn és kacsón. Ambroggio édeskésen kimért stílusa, magabiztossága most is a szokásos.*
- És most mesélj. Mi ez a bolondság, amiért a Vashegy barátságtalan vidékére zötykölődnél ilyen zavaros időkben? *Az Intéző hangja szinte duruzsol, csak egy csipetnyi kis feddés játszik benne. Mindazonáltal mondandója közben a lehető legnagyobb természetességgel kezdi el kioldani, kifűzni az egyébként határozottan attraktív dekoltázs kötőjét.*
- Tudod, egyetlenem, a kurtizánok palotája a bordély. *Egészen kihúzza a szaténszalagot és szétnyitja a dekoratív kis pruszlik szárnyait.* - Mint a bársonydobozka egy fonom ékszer körül. Nem csak szépségét kiemelni hivatott, de óvni is. *Kifejezetten elégedett a látvánnyal. Nem is igazít a formás kebleken, csupán egy elismerő simítással adózik csábos íveiknek.*
- Ezek a thargok faragatlan népség. Veszett, telhetetlen vadak, s úgy hallom, a saját birtokukon nem ismernek törvényt a sajátjukon kívül.
*Miközben beszél, féltérdre ereszkedik, s megszabadítja Viakát a cipellőitől. Keze a kurtizán combjáig siklik, a finom harisnya csipkés tetejéig, maga előtt tolva a szoknya anyagát. Ambroggio megemeli a jobb talpacskát, s az asztal peremére igazítja.*
- Üzenj nekik, hívd meg őket. Szokjanak ide *vonja meg a vállát sóhajtva* -, de a szabály az szabály: a vendég jön a bordélyba.
*Hátrébb lép, hogy szemügyre vegye a kompozíciót, mely épp egy leheletnyivel egyensúlyoz csak az obszcén és a pikánsan érzéki határán. Nem egészen elégedett. Elgondolkodva söndörgeti bajusza szélét, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerüli az asztalt és a lány mögé lépve összefogja Viaka rőt loboncát és meglepően ügyesen laza kontyba tekeri, melyet egy asztalon hagyott tollszárral rögzít is a helyén.*
- Olyanok, mint a lópokróc. Megkockáztatom, kimondani se tudják, hogy kurtizán, nem hogy értékelni. Ha ledérekről van szó, legfeljebb, ha útszéli ribancokkal fútta össze a fajtájukat a gerjedelem. Nem-nem-nem-nem *cicceg a fejét rázva.* - Szó se lehet róla, hogy odamenj.
*Utolsó igazításként, immár ismét a lánnyal szemközt, a szaténszalag kerül Viaka kecses nyakára, méghozzá egy finoman eligazgatott masniban megkötve, melynek szárait az Intéző akkurátusan elrendezi a keblek között.*
- Az a hosszúéletű odalent már szinte az ingyen ital mellé is csapta a bájaidat *rándul mosoly az arcára, ahogy mondandója közben végigpillant művén, s egy karosszéket szembefordítva a látvánnyal, helyet is foglal, mintha csak egy pikáns festményben gyönyörködne.* - Pedig csupán egy futár.
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-09 22:02:17
Üzenet elküldve: 2016-05-09 22:02:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud meg a Quinn; Viaka és Ambroggio (el)//
*Mindenféle ellenérvre számított, de erre biztosan nem. Már majdnem megemelkednek csodálkozón szemöldökei. Majdnem. De mint általában, most is tökéletesen uralja vonásait. Ajkaira mosoly kúszik, az a fajta, ami azt hivatott jelezni, a tulajdonosa nagyon jót mulat valamin.
Azonban bármilyen replikát is vágna rá csípőből a kisasszony, kénytelen azt elhalasztania, míg az emeltre ér. Jobbjával a kulcsot markolja fel, baljával a félreértésből töltött újabb adag bort kaparintja meg. Még enyhén fejet hajt a vendégeknek, Quinn gondos de legalábbis értő kezeire bízva őket.
Utána pedig az emelet felé veszi az irányt, könnyed léptekkel, lágyan ringó csípővel vezetve maga után drágalátos férjurát. Míg a lépcsőkön halad felfelé, van ideje egy kicsit gondolkoznia. Hol is látta már ezt a fickót, honnan tűnik ismerősnek? Volt az az este... nem, biztosan nem az. Akkor hát...? Nem, az sem az.
Aztán csak kezd derengeni valami. Egy hosszú este, még hosszabb éjszakával. Aminek elég komikus kezdést szabtak a jelenlévők. Volt egy mélynövésű fickó, vagy gnóm volt? Mindegy is. Korán a korsók fenekére nézett, s hamar hangoztatni kellett, hogy a szerelem nagy professzora ő, és hogy aki nála köt házasságot, az igazi áldomást kap. Természetesen elég kétkedője akadt, jó maga azonban szórakozni akart, és bevetette hamis, de igaznak hitt jós hírét, s megmondta, bizony aznap este lesz ott lakodalom. Szó szót követett, és természetesen fogadások is köttettek rá. Végül vajon ki lett a boldog ara? Akkor ő lett volna a boldog friss házaspár másik fele?
A kulcs könnyedén megye bele a zárba Apu szobájának ajtaján. Kinyitja az ajtót, belibben a szobába, s rögtön az asztalnak támaszkodva, Ambroggio felé fordulva áll meg, barackszín ajkán hamiskás mosollyal.*
- Nos, ha csak nem egyetlen éjszakára akartál nejednek, hol a gyűrű? *Emeli meg kacsóját, s mozgatja meg ujjait, jelezve ezzel a becses ékszer hiányát.*
//Janey, Syoud meg a Quinn; Viaka és Ambroggio (el)//
*Mindenféle ellenérvre számított, de erre biztosan nem. Már majdnem megemelkednek csodálkozón szemöldökei. Majdnem. De mint általában, most is tökéletesen uralja vonásait. Ajkaira mosoly kúszik, az a fajta, ami azt hivatott jelezni, a tulajdonosa nagyon jót mulat valamin.
Azonban bármilyen replikát is vágna rá csípőből a kisasszony, kénytelen azt elhalasztania, míg az emeltre ér. Jobbjával a kulcsot markolja fel, baljával a félreértésből töltött újabb adag bort kaparintja meg. Még enyhén fejet hajt a vendégeknek, Quinn gondos de legalábbis értő kezeire bízva őket.
Utána pedig az emelet felé veszi az irányt, könnyed léptekkel, lágyan ringó csípővel vezetve maga után drágalátos férjurát. Míg a lépcsőkön halad felfelé, van ideje egy kicsit gondolkoznia. Hol is látta már ezt a fickót, honnan tűnik ismerősnek? Volt az az este... nem, biztosan nem az. Akkor hát...? Nem, az sem az.
Aztán csak kezd derengeni valami. Egy hosszú este, még hosszabb éjszakával. Aminek elég komikus kezdést szabtak a jelenlévők. Volt egy mélynövésű fickó, vagy gnóm volt? Mindegy is. Korán a korsók fenekére nézett, s hamar hangoztatni kellett, hogy a szerelem nagy professzora ő, és hogy aki nála köt házasságot, az igazi áldomást kap. Természetesen elég kétkedője akadt, jó maga azonban szórakozni akart, és bevetette hamis, de igaznak hitt jós hírét, s megmondta, bizony aznap este lesz ott lakodalom. Szó szót követett, és természetesen fogadások is köttettek rá. Végül vajon ki lett a boldog ara? Akkor ő lett volna a boldog friss házaspár másik fele?
A kulcs könnyedén megye bele a zárba Apu szobájának ajtaján. Kinyitja az ajtót, belibben a szobába, s rögtön az asztalnak támaszkodva, Ambroggio felé fordulva áll meg, barackszín ajkán hamiskás mosollyal.*
- Nos, ha csak nem egyetlen éjszakára akartál nejednek, hol a gyűrű? *Emeli meg kacsóját, s mozgatja meg ujjait, jelezve ezzel a becses ékszer hiányát.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:50:49
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:50:49
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud meg a Quinn; Viaka és Ambroggio//
*Teszi a dolgát, nem igazán ügyelve a szavakra, mármint azokra, ami nem neki szólnak. A víz időközben forrásnak indult, hát lelehet venni a tűzről, hogy a kellő adag füvekre öntve ázzanak, erősödjenek a Ház Specialitásai.
Majd rendezkedik még kicsit a pultnál, érti félre a fiatalúr biccentését, és tölti tele újra poharát készséges csaposként.
Hallja ugyan Ambroggio szavait, de nem igen törődik azokkal, megszokott ez erre felé, és nem, nem gondolja, hogy közbe kellene szólnia, vagy lépnie.
Hátra fordulva még a kulcsot is előkeresi az erre rendszeresített faszekrénykéből, és teszi szótlanul, merev pofával a férfi elé, ha már ő viseli a nadrágot ebben a kapcsolatban.
A mosollyal nem tud mit kezdeni. Viszonozni biztos nem fogja. Inkább eltörölget még két poharat, ha nincs más óhaj, kérés, parancs, Viaka részéről, és a páros távozik végre a nászutasoknak (vagy olyasmit játszadozóknak) rendszeresített lakosztály felé.*
//Janey, Syoud meg a Quinn; Viaka és Ambroggio//
*Teszi a dolgát, nem igazán ügyelve a szavakra, mármint azokra, ami nem neki szólnak. A víz időközben forrásnak indult, hát lelehet venni a tűzről, hogy a kellő adag füvekre öntve ázzanak, erősödjenek a Ház Specialitásai.
Majd rendezkedik még kicsit a pultnál, érti félre a fiatalúr biccentését, és tölti tele újra poharát készséges csaposként.
Hallja ugyan Ambroggio szavait, de nem igen törődik azokkal, megszokott ez erre felé, és nem, nem gondolja, hogy közbe kellene szólnia, vagy lépnie.
Hátra fordulva még a kulcsot is előkeresi az erre rendszeresített faszekrénykéből, és teszi szótlanul, merev pofával a férfi elé, ha már ő viseli a nadrágot ebben a kapcsolatban.
A mosollyal nem tud mit kezdeni. Viszonozni biztos nem fogja. Inkább eltörölget még két poharat, ha nincs más óhaj, kérés, parancs, Viaka részéről, és a páros távozik végre a nászutasoknak (vagy olyasmit játszadozóknak) rendszeresített lakosztály felé.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:38:56
Üzenet elküldve: 2016-05-08 19:38:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud meg a Quinn; Viaka és Ambroggio (el)//
*Pimasz és cserfes. Ügyes, igazán ügyes. A kulcs kérdése viszont nem oldódott meg ezzel, ahogy a főkönyvé sem, de azt ráér még előkeríteni. Ami viszont a tiltást illeti, az a visszakérdezés kicsit sem hasonlít szófogadásra. Ejj-ejj. Makrancos hölgyike. Milyen szerencse, hogy Ambroggio specialitása épp az ilyen.
Felhajtja az ital maradékát és a kiürített poharat az illetékes Quinn elé tolja egy elismerő biccentéssel a remek nedűért. Aztán, baljával továbbra is a pulton könyökölve, Viaka felé fordul és felölti a legsunyibb, legalávalóbban negédes mosolyát.*
- Hogy miért? *nyúl az állacska alá és hüvelykjével megcirógatja a csábos ajkakat.*
- Mert a feleségem vagy! *csattan a szarvasbőr kesztyű a pulton, melyre az Intéző balja közben rámarkolt.*
- Na indíts fölfelé és hozd azt a kulcsot! *Egykettőre irányba pördíti a vöröskét a lépcső felé.* - Szót se! *inti le a lányt már a replikához való levegővételnél.* - Kulcs, emelet! De tüstént!
*Azért villant egy elnézést kérő mosolyt a vendégek felé, hiszen az ilyesmi igazán nem rájuk tartozik, s remélhetőleg a dolognak ezt a részét Viaka is hamar belátja, s nem akadékoskodik tovább.
Remélhetőleg ők ketten így távoznak a megboldogult Papa lakosztálya felé a további egymásnak szánt mondandójukkal együtt.*
//Janey, Syoud meg a Quinn; Viaka és Ambroggio (el)//
*Pimasz és cserfes. Ügyes, igazán ügyes. A kulcs kérdése viszont nem oldódott meg ezzel, ahogy a főkönyvé sem, de azt ráér még előkeríteni. Ami viszont a tiltást illeti, az a visszakérdezés kicsit sem hasonlít szófogadásra. Ejj-ejj. Makrancos hölgyike. Milyen szerencse, hogy Ambroggio specialitása épp az ilyen.
Felhajtja az ital maradékát és a kiürített poharat az illetékes Quinn elé tolja egy elismerő biccentéssel a remek nedűért. Aztán, baljával továbbra is a pulton könyökölve, Viaka felé fordul és felölti a legsunyibb, legalávalóbban negédes mosolyát.*
- Hogy miért? *nyúl az állacska alá és hüvelykjével megcirógatja a csábos ajkakat.*
- Mert a feleségem vagy! *csattan a szarvasbőr kesztyű a pulton, melyre az Intéző balja közben rámarkolt.*
- Na indíts fölfelé és hozd azt a kulcsot! *Egykettőre irányba pördíti a vöröskét a lépcső felé.* - Szót se! *inti le a lányt már a replikához való levegővételnél.* - Kulcs, emelet! De tüstént!
*Azért villant egy elnézést kérő mosolyt a vendégek felé, hiszen az ilyesmi igazán nem rájuk tartozik, s remélhetőleg a dolognak ezt a részét Viaka is hamar belátja, s nem akadékoskodik tovább.
Remélhetőleg ők ketten így távoznak a megboldogult Papa lakosztálya felé a további egymásnak szánt mondandójukkal együtt.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-08 00:35:40
Üzenet elküldve: 2016-05-08 00:35:40
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio, meg a Quinn//
*A félvér lány alaposan elbambult, így Syoud kénytelen kétszer csettinteni a szeme előtt.*
- Halló, kishusom, na mi van? *úgy látszik, Janemita gondolatai is annál a ketrecőrnél maradtak, mert itt nagyon nem figyel. Elfünk fanyalgó mosollyal dől hátra, hiszen már rég elkönyvelte magában, hogy ezt a csatát elvesztette.*
~ Amúgy is félvér. Jobb sora lesz az ember mellett. ~ *nyugtatgatja magát, és unalmában a pult felé pillant, ahol Ambroggio éppen belekormányozza magát egy igen alapos fiaskóba. Még csak elfnek sem kellene lennie, hogy hallja a fickó szavait és Viaka válaszát, de míg a lány finom modorára csak mosolyogni tudna (de nem teszi), addig a rókaképű utolsó mondatára már tényleg elvigyorodik.*
~ Utolsó mondatnak sem rossz, majd ezt véssük a fejfádra, ecsém. ~ *a frissen érkező pipás figurának biccent egyet, majd újra az asztal felé fordul.*
- Szóval... mi a helyzet veletek?
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio, meg a Quinn//
*A félvér lány alaposan elbambult, így Syoud kénytelen kétszer csettinteni a szeme előtt.*
- Halló, kishusom, na mi van? *úgy látszik, Janemita gondolatai is annál a ketrecőrnél maradtak, mert itt nagyon nem figyel. Elfünk fanyalgó mosollyal dől hátra, hiszen már rég elkönyvelte magában, hogy ezt a csatát elvesztette.*
~ Amúgy is félvér. Jobb sora lesz az ember mellett. ~ *nyugtatgatja magát, és unalmában a pult felé pillant, ahol Ambroggio éppen belekormányozza magát egy igen alapos fiaskóba. Még csak elfnek sem kellene lennie, hogy hallja a fickó szavait és Viaka válaszát, de míg a lány finom modorára csak mosolyogni tudna (de nem teszi), addig a rókaképű utolsó mondatára már tényleg elvigyorodik.*
~ Utolsó mondatnak sem rossz, majd ezt véssük a fejfádra, ecsém. ~ *a frissen érkező pipás figurának biccent egyet, majd újra az asztal felé fordul.*
- Szóval... mi a helyzet veletek?
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-03 10:50:00
Üzenet elküldve: 2016-05-03 10:50:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Oda haza volt, a gazdagnegyedi kis villában, hol egyéb szolgálataiért szobát, ellátást kap. Bár a ház kisasszonyai már jó ideje távol tartózkodnak, attól még Quinn becsületesen ellátja a reá szabott napi teendőket.
Most viszont érkezik, komótos, ráérős lépteivel, érzelemmentes faarcával, szájában a hosszú, vékony szárú pipájából eregetve füstöt. Belépve szótlan biccent az egybegyűlteknek, és foglalja el helyét máris a pult mögött.
Úgy fest minden a legnagyobb rendben, az asztalnál iszogató párocska itala még kitart, Viaka kisasszony, pedig a kuncsaftot puhítja. Ahogy annak lenni kell.
Szerethetné is az ilyen nyugalmas napokat, de tudja jól, minden elfog romlani, és egyszer csak, egy váratlan, és derűsnek ható pillanatban valaki úgyis az asztalra okád. És azt majd neki kell eltakarítania. Addig is felgyűri ingujját, üríti, és félre teszi a pipát, majd a raktárba fordul ki, feltölteni a készleteket, vizet forralni a teákhoz.*
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Oda haza volt, a gazdagnegyedi kis villában, hol egyéb szolgálataiért szobát, ellátást kap. Bár a ház kisasszonyai már jó ideje távol tartózkodnak, attól még Quinn becsületesen ellátja a reá szabott napi teendőket.
Most viszont érkezik, komótos, ráérős lépteivel, érzelemmentes faarcával, szájában a hosszú, vékony szárú pipájából eregetve füstöt. Belépve szótlan biccent az egybegyűlteknek, és foglalja el helyét máris a pult mögött.
Úgy fest minden a legnagyobb rendben, az asztalnál iszogató párocska itala még kitart, Viaka kisasszony, pedig a kuncsaftot puhítja. Ahogy annak lenni kell.
Szerethetné is az ilyen nyugalmas napokat, de tudja jól, minden elfog romlani, és egyszer csak, egy váratlan, és derűsnek ható pillanatban valaki úgyis az asztalra okád. És azt majd neki kell eltakarítania. Addig is felgyűri ingujját, üríti, és félre teszi a pipát, majd a raktárba fordul ki, feltölteni a készleteket, vizet forralni a teákhoz.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-02 21:24:14
Üzenet elküldve: 2016-05-02 21:24:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Szerencsére a kakasviadal elmarad, igazán kár lett volna a résztvevőkért. Ugyan Röki képességeit illetően nem sok tapasztalata van, de Quinn drága már épp elégszer bizonyította rátermettségét a kidobói feladatra. Arról nem is beszélve, hogy igen kínos pletykák kapnának szárnyra, ha a Vashegy követe és Ziana utódja is szép ívet írva reppenne a ki a Kósza Pinyt hófehér épületéből.
A félvér lány távozta, pontosabban asztalhoz telepedése azonban némileg enyhít a helyzeten, hiszen az elf követi oda, Pofika pedig tisztes távolból legelteti rajta a szemét. Szent a béke.*
- Ó igen, a kulcs, biztosan megvan valahol, de azt hiszem, érthető okokból nem tartom magamon. Vagy talán meg akar motozni ez ügyben? *Pillant kérdőn, aprócska, teljesen ártatlan mosollyal a barackszín ajkakon.*
- A főkönyvhöz, mert hát úgy tudom, van ilyen, nekem sajnos nem sok közöm van, az legjobb tudomásom szerint Ziana tulajdonában van. Én sajnos nem értek az ilyesmihez. *Sóhajt csöppet lemondóan. Igazság szerint, ha megerőltetné magát, tudná vezetni, csak halálosan unalmasnak tarja, még ha meg is van a maga haszna eme műveleteknek, és még el is ismeri. A jóformán parancs hallatán azonban igen magasra szökik finom ívű szemöldöke, és igen csak kérdőn.*
- És miért is nem? *Mindeme kérdés sikerül olyan hangsúlyban és hanglejtéssel kérdeznie, mint aki magasztos személyének hála tökéletesen tisztában van vele, azt tehet, amit csak akar, de szelíd jóindulattal és toleranciával elnézi ezt a kis malőrt a tudatlan halandónak.*
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Szerencsére a kakasviadal elmarad, igazán kár lett volna a résztvevőkért. Ugyan Röki képességeit illetően nem sok tapasztalata van, de Quinn drága már épp elégszer bizonyította rátermettségét a kidobói feladatra. Arról nem is beszélve, hogy igen kínos pletykák kapnának szárnyra, ha a Vashegy követe és Ziana utódja is szép ívet írva reppenne a ki a Kósza Pinyt hófehér épületéből.
A félvér lány távozta, pontosabban asztalhoz telepedése azonban némileg enyhít a helyzeten, hiszen az elf követi oda, Pofika pedig tisztes távolból legelteti rajta a szemét. Szent a béke.*
- Ó igen, a kulcs, biztosan megvan valahol, de azt hiszem, érthető okokból nem tartom magamon. Vagy talán meg akar motozni ez ügyben? *Pillant kérdőn, aprócska, teljesen ártatlan mosollyal a barackszín ajkakon.*
- A főkönyvhöz, mert hát úgy tudom, van ilyen, nekem sajnos nem sok közöm van, az legjobb tudomásom szerint Ziana tulajdonában van. Én sajnos nem értek az ilyesmihez. *Sóhajt csöppet lemondóan. Igazság szerint, ha megerőltetné magát, tudná vezetni, csak halálosan unalmasnak tarja, még ha meg is van a maga haszna eme műveleteknek, és még el is ismeri. A jóformán parancs hallatán azonban igen magasra szökik finom ívű szemöldöke, és igen csak kérdőn.*
- És miért is nem? *Mindeme kérdés sikerül olyan hangsúlyban és hanglejtéssel kérdeznie, mint aki magasztos személyének hála tökéletesen tisztában van vele, azt tehet, amit csak akar, de szelíd jóindulattal és toleranciával elnézi ezt a kis malőrt a tudatlan halandónak.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-05-01 10:15:27
Üzenet elküldve: 2016-05-01 10:15:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Ez a vidor kis "Hát hogyne." a biccentéssel, neki felér egy meghívással, amivel mindjárt élne is (ha az volt, ha nem), de a fickó megakasztja a behízelgő pikantériával fűzött folytatást. Ambroggio nem is igazán érti a méltatlankodást, mert akárhogy is nézzük, egy odanyújtott levélkétől eltekintve, ő egészen másik "sorban" áll. Az pedig igazán nem az ő hibája, hogy a rőt díva azonnal félretolja a lelkes széptevést egy darab pacsuliszagú papírosért.
Ami igazán bosszantja az egészben, hogy ez az ignoráns pillanat elég hozzá, hogy mire visszafordul a kevésbé tetszetős elfről a szemnek jóval kellemesebb félvér lányka felé, az már el is röppent az egyik asztal távolába. Ambroggio csalódottan fordul háttal a pultnak, s támaszkodik két könyökén, hogy még egy kicsit legeltesse a szemét a popókáját meglehetős átéléssel kényelembe helyező leányzón. Így Viaka szavait csak fél füllel hallja, s arra a néhány pillanatra félre is teszi az értelmezésüket.*
- Ziana? *kérdez vissza aztán, mikor végül odafordul a vöröshöz.* - Nem, nem, nem *ingatja az ujját, de azért sandán leköveti a tekintete az asztal felé távozó fickót is.* - Nem Ziana kisasszonyt pótolni érkeztem. Kicsit másképp lesznek itt a dolgok *rebben a képére a jellegzetes rókavigyor.*
- A kulcsot persze kérem *nyújtja máris a tenyerét.* - És a főkönyvet, már ha van olyan.* - Elveszi a pultról az italát és a pohár falánál ívre löttyintve a bort orrába szippantja a nedű illatát, mielőtt belekortyolna. Némi hozzáértő ízlelgetés után elégedetten csettint a nyelvével a kibontakozó testes ízvilágra.* - És szó sem lehet róla, hogy a Vashegyre menj *közli amúgy mellékesen, mielőtt újabbat kortyol.*
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Ez a vidor kis "Hát hogyne." a biccentéssel, neki felér egy meghívással, amivel mindjárt élne is (ha az volt, ha nem), de a fickó megakasztja a behízelgő pikantériával fűzött folytatást. Ambroggio nem is igazán érti a méltatlankodást, mert akárhogy is nézzük, egy odanyújtott levélkétől eltekintve, ő egészen másik "sorban" áll. Az pedig igazán nem az ő hibája, hogy a rőt díva azonnal félretolja a lelkes széptevést egy darab pacsuliszagú papírosért.
Ami igazán bosszantja az egészben, hogy ez az ignoráns pillanat elég hozzá, hogy mire visszafordul a kevésbé tetszetős elfről a szemnek jóval kellemesebb félvér lányka felé, az már el is röppent az egyik asztal távolába. Ambroggio csalódottan fordul háttal a pultnak, s támaszkodik két könyökén, hogy még egy kicsit legeltesse a szemét a popókáját meglehetős átéléssel kényelembe helyező leányzón. Így Viaka szavait csak fél füllel hallja, s arra a néhány pillanatra félre is teszi az értelmezésüket.*
- Ziana? *kérdez vissza aztán, mikor végül odafordul a vöröshöz.* - Nem, nem, nem *ingatja az ujját, de azért sandán leköveti a tekintete az asztal felé távozó fickót is.* - Nem Ziana kisasszonyt pótolni érkeztem. Kicsit másképp lesznek itt a dolgok *rebben a képére a jellegzetes rókavigyor.*
- A kulcsot persze kérem *nyújtja máris a tenyerét.* - És a főkönyvet, már ha van olyan.* - Elveszi a pultról az italát és a pohár falánál ívre löttyintve a bort orrába szippantja a nedű illatát, mielőtt belekortyolna. Némi hozzáértő ízlelgetés után elégedetten csettint a nyelvével a kibontakozó testes ízvilágra.* - És szó sem lehet róla, hogy a Vashegyre menj *közli amúgy mellékesen, mielőtt újabbat kortyol.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-30 22:46:17
Üzenet elküldve: 2016-04-30 22:46:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Úgy látszik, az idegen immár tudja, hogy hányadik a jelenlegi sorban, és hagyja, hogy Syoudék szépen befejezzék, amit elkezdtek.*
~ Na azé. ~ *nem mintha balhét kezdett volna emiatt, ez a helyzet és szituáció nem alkalmas arra, hogy egymást ütlegeljék. Kár, hogy Viaka nem így gondolja, és intézni kezdi a figura ügyeit.*
~ Új Ziana? ~ *a Városőrség hírhedt felcsere és megmondólánya; na abból egy éppen elég.*
- Így legyen. *bólint a nő búcsúszavaira, majd a maga részéről félrehúzódik. Ügyét intézte, most már jöhet Ambroggo nyilván kevésbé fontos vagy lényeges dolga.*
*Janeyhez fordulva kacsint a lányra, majd félrevonja kissé.*
- Maradunk egy rövid körre, aztán... vissza haza. *emeli italát, majd óvatosat kortyol bele, hogy ha esetleg van valami értékelhető zamata, azt ne a torkával érezze meg először. Hamarosan már az asztalnál ülnek, és Syoud csak azért nem teszi fel a lábát a lapjára, mert nincs hozzá kedve - ám a harmadik szép gyorsan áldozatul esik kényelmének.*
- Eltűntél mostanában. Csak nem tart ketrecben a lovagod?
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Úgy látszik, az idegen immár tudja, hogy hányadik a jelenlegi sorban, és hagyja, hogy Syoudék szépen befejezzék, amit elkezdtek.*
~ Na azé. ~ *nem mintha balhét kezdett volna emiatt, ez a helyzet és szituáció nem alkalmas arra, hogy egymást ütlegeljék. Kár, hogy Viaka nem így gondolja, és intézni kezdi a figura ügyeit.*
~ Új Ziana? ~ *a Városőrség hírhedt felcsere és megmondólánya; na abból egy éppen elég.*
- Így legyen. *bólint a nő búcsúszavaira, majd a maga részéről félrehúzódik. Ügyét intézte, most már jöhet Ambroggo nyilván kevésbé fontos vagy lényeges dolga.*
*Janeyhez fordulva kacsint a lányra, majd félrevonja kissé.*
- Maradunk egy rövid körre, aztán... vissza haza. *emeli italát, majd óvatosat kortyol bele, hogy ha esetleg van valami értékelhető zamata, azt ne a torkával érezze meg először. Hamarosan már az asztalnál ülnek, és Syoud csak azért nem teszi fel a lábát a lapjára, mert nincs hozzá kedve - ám a harmadik szép gyorsan áldozatul esik kényelmének.*
- Eltűntél mostanában. Csak nem tart ketrecben a lovagod?
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-29 08:28:22
Üzenet elküldve: 2016-04-29 08:28:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*A félvér nem unatkozik, látványos nézelődése nem dolgának hiányából ered. Élvezi az újat, a képeket nézeget, beszippantja a bordély levegőjét és hallgatja az elf és az embernő között lefolyó beszélgetést, legyen az bármilyen jellegű. Nem érzi magát feleslegesnek, se unottnak, bár ez arcocskáján nem biztos, hogy tükröződik.
A nyíló ajtó hangja odavonzza tekintetét, kíváncsian pillant arra, hogy lássa, ki zavarja meg nyugalmukat. Szemeit megragadja a mozdulat, ahogy a finom kesztyűk lecsusszannak az idegen kezéről, akiről meglepetten veszi észre, hogy bizony férfiból van. A félvér biztosra veszi, hogy olyan puha anyagot még az életben nem tapintott és valószínűleg nem is fog. Talán egy másikban, ha megcsúfolja annyira a sors, hogy nemes kisasszonynak születik.*
-Hát hogyne.
*Biccent megvigyorogva az őt végigpásztázó tekintet gazdáját. Több figyelmet azonban nem szentel neki, inkább az eléjük tett italoknak szenteli figyelmét. Viaka pedig volt olyan jó, hogy maga töltött Syoudnak és neki, így egy kedves mosoly kíséretében meg is köszöni azt, majd hagyja, hogy az új Zianáé legyen a főmadam összes figyelme.
Az elfre pillant, majd fejével az egyik asztal felé bök és el is indul annak irányába, hogy formás kis fenekét letehesse végre egy olyan helyre, ami nem mozog, nem nyerít és nem áll meg minden bokornál legelészni.*
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*A félvér nem unatkozik, látványos nézelődése nem dolgának hiányából ered. Élvezi az újat, a képeket nézeget, beszippantja a bordély levegőjét és hallgatja az elf és az embernő között lefolyó beszélgetést, legyen az bármilyen jellegű. Nem érzi magát feleslegesnek, se unottnak, bár ez arcocskáján nem biztos, hogy tükröződik.
A nyíló ajtó hangja odavonzza tekintetét, kíváncsian pillant arra, hogy lássa, ki zavarja meg nyugalmukat. Szemeit megragadja a mozdulat, ahogy a finom kesztyűk lecsusszannak az idegen kezéről, akiről meglepetten veszi észre, hogy bizony férfiból van. A félvér biztosra veszi, hogy olyan puha anyagot még az életben nem tapintott és valószínűleg nem is fog. Talán egy másikban, ha megcsúfolja annyira a sors, hogy nemes kisasszonynak születik.*
-Hát hogyne.
*Biccent megvigyorogva az őt végigpásztázó tekintet gazdáját. Több figyelmet azonban nem szentel neki, inkább az eléjük tett italoknak szenteli figyelmét. Viaka pedig volt olyan jó, hogy maga töltött Syoudnak és neki, így egy kedves mosoly kíséretében meg is köszöni azt, majd hagyja, hogy az új Zianáé legyen a főmadam összes figyelme.
Az elfre pillant, majd fejével az egyik asztal felé bök és el is indul annak irányába, hogy formás kis fenekét letehesse végre egy olyan helyre, ami nem mozog, nem nyerít és nem áll meg minden bokornál legelészni.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-27 15:46:42
Üzenet elküldve: 2016-04-27 15:46:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Egy vendégekkel meglehetősen gyéren ellátott lebuj első számú embereként meglehetősen unalmasan teltek a napok. Ennél még az is izgalmasabb volt, mikor hamis jóslataival hitegette a környező falvak egyszerű, együgyű lakóit.
Ez a nap azonban más. Jóval forgalmasabb, mozgalmasabb. Nyilván szegény félvér lány halálra unja itt magát, de legalábbis az italon kívüli élvezetek nem izgatják túlzottan a fantáziáját. No igen, le lehetne ültetni zsugázni, míg esetleg az elffel mélyebb tárgyalást folytat, de ugye a szerencsejáték szakértőjük is felszívódott már rég.
Már éppen folytatná kacér játékát, mikor újabb vendég tér be, s nem rest köreikbe férkőzni. Mivel még nem a komoly üzleti részleteket tárgyalják, nem zavartatja az efféle közvetlenség, noha pillanatnyilag csak visszafogott kíváncsisággal szemléli az ismeretlen férfit.
Vajon egy kis könnyed szórakozásra tért be? nos, az időzítés meglehetősen érdekesre sikeredett. Nem mintha nem látott volna már különös kakasviadalt a Kósza Pinty, egynek éppenséggel ő volt az egyik szemtanú-résztvevő-provokátora, a bárdok dominancia harca pedig hamar kirobbant, ám végül elég nevetséges fordulatot vett. Szegény elfet azóta sem látta, de a másik díszpinty is felszívódott, nem meglepő módon.
No de meghozza az áldozatot, és személyesen szolgálja fel mindhárom italt. Ambroggionak már éppen felszámolná a bor árát, ám az a bizonyos papíros még időben érkezik. Aznap a második levél, ami megtalálja, már ez önmagában derűt keltő tény. Az ismerős, jellegzetes írás pedig ténylegesen is mosolyt csal arcára. Ziana papírra rótt betűit bárhol felismerné, és ha bármi kétsége lenne, a megfogalmazás azonnal eloszlatná.*
- Ó, tehát az úrban az új Zianát tisztelhetjük? *Pillant fel érdeklődve a férfire, miközben barackszín ajkán huncut mosoly bujkál. Mint akinek előre megsúgták a következő jelenet csattanóját. Ám előbb Syoud felé fordul*
- Egy haton belül ellátogatok a Vashegyre, és még nappal megérkezem. Elvégre az éjszaka nem a sétára való. *Enged meg egy ártatlan mosolyt, majd máris ismét Ambroggiora figyel.*
- Nos, ahogy az üzenetben is áll, az ital keverés fakultatív feladat. Addig is, amíg az italt elfogyasztja, mit mutassak meg először? Megboldogult apánk szobáját, hogy merre találni a gyógyszereket, orvosi kellékeket, vagy ismertessem Ziana kisasszony napi általános teendőit? *Mosolyog elbűvölően, mintha ott és akkor semmi de semmi szörnyűség nem leselkedne senkire, semmilyen rossz dolog, netalántán katasztrófa nem történhetne meg.*
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Egy vendégekkel meglehetősen gyéren ellátott lebuj első számú embereként meglehetősen unalmasan teltek a napok. Ennél még az is izgalmasabb volt, mikor hamis jóslataival hitegette a környező falvak egyszerű, együgyű lakóit.
Ez a nap azonban más. Jóval forgalmasabb, mozgalmasabb. Nyilván szegény félvér lány halálra unja itt magát, de legalábbis az italon kívüli élvezetek nem izgatják túlzottan a fantáziáját. No igen, le lehetne ültetni zsugázni, míg esetleg az elffel mélyebb tárgyalást folytat, de ugye a szerencsejáték szakértőjük is felszívódott már rég.
Már éppen folytatná kacér játékát, mikor újabb vendég tér be, s nem rest köreikbe férkőzni. Mivel még nem a komoly üzleti részleteket tárgyalják, nem zavartatja az efféle közvetlenség, noha pillanatnyilag csak visszafogott kíváncsisággal szemléli az ismeretlen férfit.
Vajon egy kis könnyed szórakozásra tért be? nos, az időzítés meglehetősen érdekesre sikeredett. Nem mintha nem látott volna már különös kakasviadalt a Kósza Pinty, egynek éppenséggel ő volt az egyik szemtanú-résztvevő-provokátora, a bárdok dominancia harca pedig hamar kirobbant, ám végül elég nevetséges fordulatot vett. Szegény elfet azóta sem látta, de a másik díszpinty is felszívódott, nem meglepő módon.
No de meghozza az áldozatot, és személyesen szolgálja fel mindhárom italt. Ambroggionak már éppen felszámolná a bor árát, ám az a bizonyos papíros még időben érkezik. Aznap a második levél, ami megtalálja, már ez önmagában derűt keltő tény. Az ismerős, jellegzetes írás pedig ténylegesen is mosolyt csal arcára. Ziana papírra rótt betűit bárhol felismerné, és ha bármi kétsége lenne, a megfogalmazás azonnal eloszlatná.*
- Ó, tehát az úrban az új Zianát tisztelhetjük? *Pillant fel érdeklődve a férfire, miközben barackszín ajkán huncut mosoly bujkál. Mint akinek előre megsúgták a következő jelenet csattanóját. Ám előbb Syoud felé fordul*
- Egy haton belül ellátogatok a Vashegyre, és még nappal megérkezem. Elvégre az éjszaka nem a sétára való. *Enged meg egy ártatlan mosolyt, majd máris ismét Ambroggiora figyel.*
- Nos, ahogy az üzenetben is áll, az ital keverés fakultatív feladat. Addig is, amíg az italt elfogyasztja, mit mutassak meg először? Megboldogult apánk szobáját, hogy merre találni a gyógyszereket, orvosi kellékeket, vagy ismertessem Ziana kisasszony napi általános teendőit? *Mosolyog elbűvölően, mintha ott és akkor semmi de semmi szörnyűség nem leselkedne senkire, semmilyen rossz dolog, netalántán katasztrófa nem történhetne meg.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-27 01:55:46
Üzenet elküldve: 2016-04-27 01:55:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbízást keresve//
*A leírás alapján nem lehet eltéveszteni a helyet. Fehér, jól karbantartott falai elütnek a környék kopottas, jobb napokat már nagyon régen nem látott épületeitől. A homlokzat díszei, a változatosan dekorált erkélyek szinte harsogónak tűnnek az utcán, a nagy ablakok pedig nyíltságot, fellengzős nemtörődömséget sugároznak. Egyáltalán nem úgy tűnik, mint egy olyan épület, ahova elvetemült alakok járnak. Mintha még a környéken lebzselő koldusok is jobban öltözöttek, ápoltabbak lennének másfelé kéregető társaiknál.*
~Mindegy, ha már idáig eljöttem, benézek~ *lép közelebb, majd nyit be, de meg is torpan a küszöbön. A fényárban úszó belső tér gyakorlatilag pang, a pult mögött senki, csak hátrébb hallatszik valami motozás, ahol bizonyára a pultos pakol, hiszen az egy-két lézengővel biztos nem sok dolga akad. A lépcső irányából mintha női kacagás szűrődne le és ettől hirtelen zavarba jön. Tudta, hogy egy bordélyt keres, de nem erre számított. Nagyon nem. A Kikötőben a hasonló helyek igazi fertők voltak, ahol naponta vertek agyon vagy késeltek meg embereket. Még a jobb kéjbarlangoknál is legalább egy kést ágyba vitt az ember. Itt meg talán szóba sem állnak a lányok az emberrel, ha nincs rajta valami pacsuli.*
~Potyára jöttem, itt nem akad munka egy fegyveres csavargónak~ Indokolatlan dühöt érez a sötételf lány iránt, mintha direkt vezette volna félre. Maga is meglepődik az érzésen, aztán rájön a feszültség okára: reggel óta nem evett, éhes. Eszébe jut igen szerény vagyona és meglehetősen nyomorultul érzi magát.* ~Ideje tovább állni és kitalálni valami okosat.~ *Az ajtó elé lépve körülnéz, hogy összeszedje a gondolatait. Most már a koldusok jóllakottságát is érti. Az ilyen csinos helyen megforduló vendégek nyilván meg tudják fizetni a hallgatását azoknak, akik leleplezhetnék a félrelépést.* ~Jó üzlet lehet itt lesben állni.~
*Rövid tűnődéséből az egyik koldus zökkenti ki.*
-Nem találta az úr, amit keresett? *Nem azt a koldusoktól megszokott, sajnálatot keltőnek szánt arcot viseli, mint társai, szemeiben értelem és ravaszság csillan.*
-Úgy is mondhatjuk *A válasz morgásra emlékeztet, de Gius szíve megdobban, érzi, hogy ez az ember üzletet szimatol, tehát eladni valója van. Márpedig aki ilyen rongyokban ül az utcán, annál zsebek és erszények híján csak információ lehet.*
-Munkát keresek magamnak és a kardomnak. Úgy hallottam, itt esetleg találok, de úgy látom, itt az acélnál kelendőbb a selyem. Új vagyok itt, eltévedtem, azt hiszem. Hálás lennék annak, aki útba igazít arrafelé, ahol erre kereslet van.
-Szép dolog a hála, uram, de azzal még nem laktak jól, én pedig tegnap óta nem ettem *A koldus vigyora elárulja, hogy tele a hasa. Gius gyomra diszkréten megkordul, reméli, a koldus nem hallja, mert ha megjegyzést tesz rá, hát levágja itt az utcán, lesz, ami lesz. De nem teszi, enélkül is sejtheti, hogy elkeseredett emberrel hozta össze a jó sora. Válasz helyett így gazdát cserél 5 arany. A koldus egy pillanatig vár, nyitott tenyerén elgondolkozva méregeti az öt aranyat, majd felsandít Giusra. Mintha megsajnálná, megadóan sóhajt egy nagyot. Gius fogai halkan csikorognak.
-Hát ha az úr csak a kardjához ért… *kezd bele, hogy érezni lehessen, itt valaki nagyon le van sajnálva*
-Úgy tudom, holnap pirkadatkor a folyópartra gyülekezik valami díszes kompánia, a Vadvértek, így mondták. Hogy merre indulnak, nem tudom, de fegyverrel mennek. Sokkal, de még többet szeretnének, így hallottam. Hát oda biztosan oda lehet menni egy karddal meg ezzel a vágással, ami az úrnak van a fején.
*Majdnem ad neki még 5 aranyat, de aztán meggondolja magát, maga is szinte koldus, nincs mire nagylelkűnek lennie. Így csak biccent és céltudatos tartással elindul abba az irányba, amelyik hirtelen szimpatikusabbnak tűnik, mert ha azt is a koldustól kell megkérdeznie, hogy hol lehet olcsó ételt kapni, menthetetlenül elsüllyed a szégyentől. Két sarokkal távolabb újabb szembe jövőtől kérdezi meg az irányt, majd a Piactér irányába indul, hogy végre valami ételt szerezzen magának és az otthon maradt lánynak is.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.27 01:57:09
*A leírás alapján nem lehet eltéveszteni a helyet. Fehér, jól karbantartott falai elütnek a környék kopottas, jobb napokat már nagyon régen nem látott épületeitől. A homlokzat díszei, a változatosan dekorált erkélyek szinte harsogónak tűnnek az utcán, a nagy ablakok pedig nyíltságot, fellengzős nemtörődömséget sugároznak. Egyáltalán nem úgy tűnik, mint egy olyan épület, ahova elvetemült alakok járnak. Mintha még a környéken lebzselő koldusok is jobban öltözöttek, ápoltabbak lennének másfelé kéregető társaiknál.*
~Mindegy, ha már idáig eljöttem, benézek~ *lép közelebb, majd nyit be, de meg is torpan a küszöbön. A fényárban úszó belső tér gyakorlatilag pang, a pult mögött senki, csak hátrébb hallatszik valami motozás, ahol bizonyára a pultos pakol, hiszen az egy-két lézengővel biztos nem sok dolga akad. A lépcső irányából mintha női kacagás szűrődne le és ettől hirtelen zavarba jön. Tudta, hogy egy bordélyt keres, de nem erre számított. Nagyon nem. A Kikötőben a hasonló helyek igazi fertők voltak, ahol naponta vertek agyon vagy késeltek meg embereket. Még a jobb kéjbarlangoknál is legalább egy kést ágyba vitt az ember. Itt meg talán szóba sem állnak a lányok az emberrel, ha nincs rajta valami pacsuli.*
~Potyára jöttem, itt nem akad munka egy fegyveres csavargónak~ Indokolatlan dühöt érez a sötételf lány iránt, mintha direkt vezette volna félre. Maga is meglepődik az érzésen, aztán rájön a feszültség okára: reggel óta nem evett, éhes. Eszébe jut igen szerény vagyona és meglehetősen nyomorultul érzi magát.* ~Ideje tovább állni és kitalálni valami okosat.~ *Az ajtó elé lépve körülnéz, hogy összeszedje a gondolatait. Most már a koldusok jóllakottságát is érti. Az ilyen csinos helyen megforduló vendégek nyilván meg tudják fizetni a hallgatását azoknak, akik leleplezhetnék a félrelépést.* ~Jó üzlet lehet itt lesben állni.~
*Rövid tűnődéséből az egyik koldus zökkenti ki.*
-Nem találta az úr, amit keresett? *Nem azt a koldusoktól megszokott, sajnálatot keltőnek szánt arcot viseli, mint társai, szemeiben értelem és ravaszság csillan.*
-Úgy is mondhatjuk *A válasz morgásra emlékeztet, de Gius szíve megdobban, érzi, hogy ez az ember üzletet szimatol, tehát eladni valója van. Márpedig aki ilyen rongyokban ül az utcán, annál zsebek és erszények híján csak információ lehet.*
-Munkát keresek magamnak és a kardomnak. Úgy hallottam, itt esetleg találok, de úgy látom, itt az acélnál kelendőbb a selyem. Új vagyok itt, eltévedtem, azt hiszem. Hálás lennék annak, aki útba igazít arrafelé, ahol erre kereslet van.
-Szép dolog a hála, uram, de azzal még nem laktak jól, én pedig tegnap óta nem ettem *A koldus vigyora elárulja, hogy tele a hasa. Gius gyomra diszkréten megkordul, reméli, a koldus nem hallja, mert ha megjegyzést tesz rá, hát levágja itt az utcán, lesz, ami lesz. De nem teszi, enélkül is sejtheti, hogy elkeseredett emberrel hozta össze a jó sora. Válasz helyett így gazdát cserél 5 arany. A koldus egy pillanatig vár, nyitott tenyerén elgondolkozva méregeti az öt aranyat, majd felsandít Giusra. Mintha megsajnálná, megadóan sóhajt egy nagyot. Gius fogai halkan csikorognak.
-Hát ha az úr csak a kardjához ért… *kezd bele, hogy érezni lehessen, itt valaki nagyon le van sajnálva*
-Úgy tudom, holnap pirkadatkor a folyópartra gyülekezik valami díszes kompánia, a Vadvértek, így mondták. Hogy merre indulnak, nem tudom, de fegyverrel mennek. Sokkal, de még többet szeretnének, így hallottam. Hát oda biztosan oda lehet menni egy karddal meg ezzel a vágással, ami az úrnak van a fején.
*Majdnem ad neki még 5 aranyat, de aztán meggondolja magát, maga is szinte koldus, nincs mire nagylelkűnek lennie. Így csak biccent és céltudatos tartással elindul abba az irányba, amelyik hirtelen szimpatikusabbnak tűnik, mert ha azt is a koldustól kell megkérdeznie, hogy hol lehet olcsó ételt kapni, menthetetlenül elsüllyed a szégyentől. Két sarokkal távolabb újabb szembe jövőtől kérdezi meg az irányt, majd a Piactér irányába indul, hogy végre valami ételt szerezzen magának és az otthon maradt lánynak is.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.27 01:57:09
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-26 23:38:43
Üzenet elküldve: 2016-04-26 23:38:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Somolyogva hajt fejet a kacér mosolyra és az ajánlatra.*
- Megkóstolnám. *nyalja meg kissé az ajkát, kiterjesztően értelmezve az édes vörös kifejezést; nyilván a madame sem szánta máshogy, legalábbis erre utal mosolya. Elveszi hát a bőrtokot és újra biccent.*
- Nappal érkezz, hölgyem, éjjel a Vashegy olyan, mint a vackából riasztott warg. Nappal érkezz, s tiéd minden öröme és fénye.
*Folytatná a bájcsevejt, részben Viaka, részben saját maga, és nem kevesebb részben Janey miatt is, amikor újabb vendég érkezik. A hely jellegénél fogva férfi, vagyis olyasmi, Syoud idegen vidékekre tippel, ahogy az fogja magát, és bepofátlankodik a beszélgetésükbe. Syoud mosolya enyhén megfeszül, de több évtizedes rutinnal rendelkezik az ilyen szituációk kezelésében.*
~ Legalább itt állj sorba, fickó, ha már sem az ész, sem a szépség sorába nem sikerült helyet könyökölnöd magadnak.~ *sóhajt magában, aztán Ambroggiora pillant. Sajnos nem azért jött, ami most hirtelen eszébe villan, így kénytelen disztingválni.*
- Várd ki a sorod.
*köszönés helyett megteszi ez is, majd mintha mi sem történt volna, visszafordul Viaka felé.*
- Mit üzensz, mikorra várjunk?
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Somolyogva hajt fejet a kacér mosolyra és az ajánlatra.*
- Megkóstolnám. *nyalja meg kissé az ajkát, kiterjesztően értelmezve az édes vörös kifejezést; nyilván a madame sem szánta máshogy, legalábbis erre utal mosolya. Elveszi hát a bőrtokot és újra biccent.*
- Nappal érkezz, hölgyem, éjjel a Vashegy olyan, mint a vackából riasztott warg. Nappal érkezz, s tiéd minden öröme és fénye.
*Folytatná a bájcsevejt, részben Viaka, részben saját maga, és nem kevesebb részben Janey miatt is, amikor újabb vendég érkezik. A hely jellegénél fogva férfi, vagyis olyasmi, Syoud idegen vidékekre tippel, ahogy az fogja magát, és bepofátlankodik a beszélgetésükbe. Syoud mosolya enyhén megfeszül, de több évtizedes rutinnal rendelkezik az ilyen szituációk kezelésében.*
~ Legalább itt állj sorba, fickó, ha már sem az ész, sem a szépség sorába nem sikerült helyet könyökölnöd magadnak.~ *sóhajt magában, aztán Ambroggiora pillant. Sajnos nem azért jött, ami most hirtelen eszébe villan, így kénytelen disztingválni.*
- Várd ki a sorod.
*köszönés helyett megteszi ez is, majd mintha mi sem történt volna, visszafordul Viaka felé.*
- Mit üzensz, mikorra várjunk?
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-26 23:20:39
Üzenet elküldve: 2016-04-26 23:20:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Ami azt illeti, az Intéző annyira belemerült, hogy a hadnagyság ügyes-bajos nyűgeit elfeledtesse magával, hogy meg is feledkezett a zekéje zsebében lapuló kincsről. Ám ami késik, nem múlik. Eddig nem is jött e patinás intézmény közelébe, mert, mi tagadás, a felcsert túl pimasz és rafinált némbernek tartotta hozzá már a rövid ismeretség után is, hogy ne sejtsen valami turpisságot a dologban. Hát most majd kiderül.
Nos, nem az a látvány fogadja, amire számított. Emlékei szerint egy kupleráj nyüzsgő, élettel, dohányfüsttel, parfümmel és minden irányból mosolygó bájakkal telt italmérés, bujaságtól hangos emeleti prütyköldével. Ennél a helynél viszont még a Barakk hadnagyi irodája is jobban hasonlított egy bordélyhoz. Egy pillanatra le is hervad Ambroggio képéről az élveteg vigyorgás, de aztán csak csettint egyet a nyelvével és túllép a hiányosságokon. Azért annyira nem reménytelen a helyzet, hogy egy kis szórakozást ne kínálna.
Ambroggio akkurátus műgonddal húzkodja le ujjairól a finom kesztyűket, míg léptei a pulthoz viszik.*
- A legjobból! *koppint a söntésre az utóbb elhangzó rendelést megtoldva, s egyúttal be is sorol mindjárt a hölgyike mellé.* - Nyilván. És nekem is *teszi hozzá, de a félvéren végigpásztázó pillantás némileg kétértelművé teszi az utózmányt.
A vörös felől kétsége sincs, a kurta facsókolóban még nem biztos, de ez a kócos kis barna egyértelműen nem az ősi mesterség cégére alatt tevékenykedik.
Mielőtt kérdőre, de ami rosszabb, fizetőre vonnák, azért egy hanyag mozdulattal átnyújtja Viakának az írást, amit a felcsertől kapott. A könyvből kitépett lapot, melyen a kézjegy olyan szépen cizellált, mintha tulajdonosa az artheniori szépírásverseny örökös győztese lenne. A szöveg ennél lényegesen egyszerűbb. "Quinn, Albun, Via! A Pofika a helyemre lép. Befektet, nyerészked, döntést hoz. (Italt nem kever, ha nem akar.) Adjátok oda neki Apu szobájának kulcsait. Zia. Utóirat: A pénzt zárjátok máshová."*
//Janey, Syoud és Via és Ambroggio//
*Ami azt illeti, az Intéző annyira belemerült, hogy a hadnagyság ügyes-bajos nyűgeit elfeledtesse magával, hogy meg is feledkezett a zekéje zsebében lapuló kincsről. Ám ami késik, nem múlik. Eddig nem is jött e patinás intézmény közelébe, mert, mi tagadás, a felcsert túl pimasz és rafinált némbernek tartotta hozzá már a rövid ismeretség után is, hogy ne sejtsen valami turpisságot a dologban. Hát most majd kiderül.
Nos, nem az a látvány fogadja, amire számított. Emlékei szerint egy kupleráj nyüzsgő, élettel, dohányfüsttel, parfümmel és minden irányból mosolygó bájakkal telt italmérés, bujaságtól hangos emeleti prütyköldével. Ennél a helynél viszont még a Barakk hadnagyi irodája is jobban hasonlított egy bordélyhoz. Egy pillanatra le is hervad Ambroggio képéről az élveteg vigyorgás, de aztán csak csettint egyet a nyelvével és túllép a hiányosságokon. Azért annyira nem reménytelen a helyzet, hogy egy kis szórakozást ne kínálna.
Ambroggio akkurátus műgonddal húzkodja le ujjairól a finom kesztyűket, míg léptei a pulthoz viszik.*
- A legjobból! *koppint a söntésre az utóbb elhangzó rendelést megtoldva, s egyúttal be is sorol mindjárt a hölgyike mellé.* - Nyilván. És nekem is *teszi hozzá, de a félvéren végigpásztázó pillantás némileg kétértelművé teszi az utózmányt.
A vörös felől kétsége sincs, a kurta facsókolóban még nem biztos, de ez a kócos kis barna egyértelműen nem az ősi mesterség cégére alatt tevékenykedik.
Mielőtt kérdőre, de ami rosszabb, fizetőre vonnák, azért egy hanyag mozdulattal átnyújtja Viakának az írást, amit a felcsertől kapott. A könyvből kitépett lapot, melyen a kézjegy olyan szépen cizellált, mintha tulajdonosa az artheniori szépírásverseny örökös győztese lenne. A szöveg ennél lényegesen egyszerűbb. "Quinn, Albun, Via! A Pofika a helyemre lép. Befektet, nyerészked, döntést hoz. (Italt nem kever, ha nem akar.) Adjátok oda neki Apu szobájának kulcsait. Zia. Utóirat: A pénzt zárjátok máshová."*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-04-26 19:39:01
Üzenet elküldve: 2016-04-26 19:39:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janey, Syoud és Via//
-Bort. Nyilván.
*Adja meg Syoudnak válaszát egy vállrándítás kíséretében, majd jobb dolga híján Viakát nézi ahogy a nő a levelet olvassa. Neki éppenséggel halovány fogalma sincs az üzenet tartalmáról és nem is igazán érdekli. Az annál inkább, hogy mikor kap valamit inni és hogy a főmadam válasza után egyből indulnak-e vissza vagy még eltöltenek egy kis időt ezen a kellemes, csendes kis helyen.
Valószínűnek tartja, hogy a leöreglányozott hölgyemény nem örül a forgalom hiányának, de a félvér most hálás ezért. Nem mintha bárki is örömlánynak nézné, ahhoz ruházata cseppet sem megfelelő, széthordott vászoningével és ütött-kopott mellényével inkább egy szolgálólánynak illene be. Bár ezen a helyen még annak sem.
Mikor Viaka közli válaszát az elffel, Janey is a hímre pillant fürkész tekintetével kutatva a távozási szándékot vagy annak hiányát. Szavak viszont nem hagyják el ajkait, mint ritkán, most felvont szemöldöke és kérdő pillantása beszél helyette. Nem áll szándékában megszakítani az elf és az embernő közötti flörtöt, hátha maradnak még egy kicsit.*
//Janey, Syoud és Via//
-Bort. Nyilván.
*Adja meg Syoudnak válaszát egy vállrándítás kíséretében, majd jobb dolga híján Viakát nézi ahogy a nő a levelet olvassa. Neki éppenséggel halovány fogalma sincs az üzenet tartalmáról és nem is igazán érdekli. Az annál inkább, hogy mikor kap valamit inni és hogy a főmadam válasza után egyből indulnak-e vissza vagy még eltöltenek egy kis időt ezen a kellemes, csendes kis helyen.
Valószínűnek tartja, hogy a leöreglányozott hölgyemény nem örül a forgalom hiányának, de a félvér most hálás ezért. Nem mintha bárki is örömlánynak nézné, ahhoz ruházata cseppet sem megfelelő, széthordott vászoningével és ütött-kopott mellényével inkább egy szolgálólánynak illene be. Bár ezen a helyen még annak sem.
Mikor Viaka közli válaszát az elffel, Janey is a hímre pillant fürkész tekintetével kutatva a távozási szándékot vagy annak hiányát. Szavak viszont nem hagyják el ajkait, mint ritkán, most felvont szemöldöke és kérdő pillantása beszél helyette. Nem áll szándékában megszakítani az elf és az embernő közötti flörtöt, hátha maradnak még egy kicsit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149