Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-20 09:27:39
Üzenet elküldve: 2020-12-20 09:27:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//...egy kicsit Xavi, Jenari és Gaerralos//
*Míg a fogadótérben sürög-forog, egyre csak Arja jár a fejében. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy csak így eltűnt, ráadásul ők csak ennyi idő után vették észre. Mindenki el van foglalva a saját dolgaival. Yeza amúgy is hajlik rá, hogy leginkább maga köré szervezze a világ dolgait. Érdekek pórázának rezdülésein át figyeli a fontosnak ítélt tényezőket, a lényegteleneket pedig csak hagyja történni a maguk útján. Arját még nem ismeri túl régóta, de abban biztos, hogy (a többiekkel egyetemben) rossz fényt vetne rá ez az eltűnés, főleg, ha valami baja esik a lánynak.*
- Xavy, kérlek *tesz le a pultra néhány, a vendégtérből begyűjtött üres poharat* - Figyelnél a városőr kisasszony asztalára? *biccent Jenariék felé.* Ha minden igaz, már végeztek és fizettek is, de ha maradnak még beszélgetni, talán kérnek még valamit. Én megyek, körbeérdeklődök kicsit, hátha valaki látta Arját.
*Már indulna is meg a lépcső felé, de azért még visszalép az üres poharakért, és előbb hátraviszi őket a mosogatófiúnak.
Odafönt gyorsan átöltözik, a haját pedig szorosan hátrafésüli és kontyba tűzi. Bezárja a szobáját és a kulcsot a kabátja zsebébe süllyeszti. A személyzeti rész most egészen kihalt, Yeza pillantását pedig ebben a csendben magához vonzza a folyosó végének homályába burkolózó ajtó. A vörös körbepillant. A lehetőség szinte bizsergeti a bőrét, s ahogy noszogatására elindul arra, az érzékei mintha kiélesednének, akár a tilosban járó tolvajoké. Az ajtó elé érve gyorsan körbepillant újra, fülel, aztán óvatosan az ajtóhoz hajol, hátha elcsíphet bentről valami zajt vagy beszédfoszlányt.
Semmi.
Egy kicsit csalódott, de így legalább nem ugrasztja meg a folyosó felől érkező nesz, ami amúgy is a végét jelentené a kíváncsiskodásának. Sietős léptekkel veszi az irány lefelé és a csuklyáját a fejébe húzva távozik a fogadóból.*
*Míg a fogadótérben sürög-forog, egyre csak Arja jár a fejében. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy csak így eltűnt, ráadásul ők csak ennyi idő után vették észre. Mindenki el van foglalva a saját dolgaival. Yeza amúgy is hajlik rá, hogy leginkább maga köré szervezze a világ dolgait. Érdekek pórázának rezdülésein át figyeli a fontosnak ítélt tényezőket, a lényegteleneket pedig csak hagyja történni a maguk útján. Arját még nem ismeri túl régóta, de abban biztos, hogy (a többiekkel egyetemben) rossz fényt vetne rá ez az eltűnés, főleg, ha valami baja esik a lánynak.*
- Xavy, kérlek *tesz le a pultra néhány, a vendégtérből begyűjtött üres poharat* - Figyelnél a városőr kisasszony asztalára? *biccent Jenariék felé.* Ha minden igaz, már végeztek és fizettek is, de ha maradnak még beszélgetni, talán kérnek még valamit. Én megyek, körbeérdeklődök kicsit, hátha valaki látta Arját.
*Már indulna is meg a lépcső felé, de azért még visszalép az üres poharakért, és előbb hátraviszi őket a mosogatófiúnak.
Odafönt gyorsan átöltözik, a haját pedig szorosan hátrafésüli és kontyba tűzi. Bezárja a szobáját és a kulcsot a kabátja zsebébe süllyeszti. A személyzeti rész most egészen kihalt, Yeza pillantását pedig ebben a csendben magához vonzza a folyosó végének homályába burkolózó ajtó. A vörös körbepillant. A lehetőség szinte bizsergeti a bőrét, s ahogy noszogatására elindul arra, az érzékei mintha kiélesednének, akár a tilosban járó tolvajoké. Az ajtó elé érve gyorsan körbepillant újra, fülel, aztán óvatosan az ajtóhoz hajol, hátha elcsíphet bentről valami zajt vagy beszédfoszlányt.
Semmi.
Egy kicsit csalódott, de így legalább nem ugrasztja meg a folyosó felől érkező nesz, ami amúgy is a végét jelentené a kíváncsiskodásának. Sietős léptekkel veszi az irány lefelé és a csuklyáját a fejébe húzva távozik a fogadóból.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-19 12:17:15
Üzenet elküldve: 2020-12-19 12:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A művészet oltárán //
- Nem gondolt rá, hogy tartósabban megvesse a lábát Artheniorban? *érdeklődik. Talán egy kissé túl elrugaszkodott távlatok állóvizét kavarja fel ezzel, de nem véletlenül.* - Lehetne a Polgárnegyed első patinás háza az Öné. Referenciának se volna utolsó *vonja meg a vállát, mintha egy ilyen beruházás csupán elhatározás kérdése volna.* - Az aréna befulladt építkezésén talán még jutányosan meg is alkudhatna némi kiváló pirtianesi építőanyagra. *Az ötlettel egy kicsit még jobban megtámogatja a korábbi felvetését.* - Esetleg akár a Kereskedőház közbenjárásával is.
*Elgroon mester nagyon nagyvonalúan nyilatkozott az imént az anyagiakról, így a vörös méltán igyekszik ártatlan beszélgetésbe burkolva jobban kipuhatolni az anyagi helyzetét.*
- Az Ön szakértelmére bizonyosan szükség lesz egy ekkora városban. Addig pedig kibontakoztathatja tehetségét a festés terén is. A változatosság mindig frissítően hat a szemléletre *mondja. Könnyeden, gördülékenyen cseveg. Amikor pedig a másik beszél, nem csak felületesen, hanem minden részletre kiterjedően figyel.*
- Ha így bókol, még zavarba hoz *csóválja a fejét mosolyogva. Annak ellenére, hogy erre igazán nem sok esély van, valahogy mégis jóleső hinni a vörös simulékonyan búgó szavainak. Yeza jó érzékkel udvarolja körül a mestert. Meg kívánja tartani, hiszen a helyzetet méricskélve nagyon úgy tűnik, hogy lehet ebben az ismeretségben jóval több is, mint néhány képnyi modellkedés. Egy tehetős pártfogó mindig jól jön. Ha a férfinak sikerülne még néhány üzletet nyélbe ütnie a városban építészként, akár még jelentős vagyont is megalapozhat. A pénz jó biztosíték az életben, és Yeza nem szeret szűkében lenni. A Báró biztosítja a számára az alapvető dolgokat, de jobb, ha van egy kis függetlensége. Szereti a szépet, ahogy minden lány és ha Elgroon mester erszénye valóban olyan impozáns, ki is fogja eszközölni, hogy a férfi meglepje egy-egy ajándékkal. Az intézőnél aligha járna ilyesmivel sikerrel. Pedig Yezának megvannak az igényei, de fájdalom, ezek az igények nem igazán vannak összhangban a jelenlegi lehetőségeivel.*
- Nos, drága Elgroon mester *fogja tenyerei közé a férfi kezét, ha a félvér nem bánja.* - Későre jár és én soká feltartottam. *Szavaiban szinte őszintének ható sajnálkozás hallatszik.* - Hálás vagyok, hogy szánt rám az idejéből, és boldog, hogy sikerült elnyernem a tetszését a munkához. Meg kell mondjam, Ön kivételes férfiú. Az Önnel töltött idő így nem csupán hasznos, de kellemes is lesz, ebben biztos vagyok.
*Maradhatna még, de célravezetőbbnek tartja, ha egyelőre mindig csak keveset ad magából.*
- Gondolom, még beletelik egy kis időbe, míg mindent előkészít a munkához, és talán más modelleket is megtekint addig *teszi hozzá, mintha még korántsem könyvelné el biztosnak a mester döntését.* - Engem megtalál itt a Kalmárban. És ne habozzék szólni, ha valamire szüksége lenne... akárhogy is választ végül.
*Sivatagi hercegnőhöz méltó mozdulattal köszön el, de mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, még visszafordul egy pillanatra.*
- Aludjon jól, Elgroon mester *búgja érzékien füstös hangján, s egy apró mosolyt hátrahagyva távozik is a férfi szobájából, természetesen csak ha a mester nem szándékozik valamivel keresztülhúzni ezen szándékait.*
// A művészet oltárán //
- Nem gondolt rá, hogy tartósabban megvesse a lábát Artheniorban? *érdeklődik. Talán egy kissé túl elrugaszkodott távlatok állóvizét kavarja fel ezzel, de nem véletlenül.* - Lehetne a Polgárnegyed első patinás háza az Öné. Referenciának se volna utolsó *vonja meg a vállát, mintha egy ilyen beruházás csupán elhatározás kérdése volna.* - Az aréna befulladt építkezésén talán még jutányosan meg is alkudhatna némi kiváló pirtianesi építőanyagra. *Az ötlettel egy kicsit még jobban megtámogatja a korábbi felvetését.* - Esetleg akár a Kereskedőház közbenjárásával is.
*Elgroon mester nagyon nagyvonalúan nyilatkozott az imént az anyagiakról, így a vörös méltán igyekszik ártatlan beszélgetésbe burkolva jobban kipuhatolni az anyagi helyzetét.*
- Az Ön szakértelmére bizonyosan szükség lesz egy ekkora városban. Addig pedig kibontakoztathatja tehetségét a festés terén is. A változatosság mindig frissítően hat a szemléletre *mondja. Könnyeden, gördülékenyen cseveg. Amikor pedig a másik beszél, nem csak felületesen, hanem minden részletre kiterjedően figyel.*
- Ha így bókol, még zavarba hoz *csóválja a fejét mosolyogva. Annak ellenére, hogy erre igazán nem sok esély van, valahogy mégis jóleső hinni a vörös simulékonyan búgó szavainak. Yeza jó érzékkel udvarolja körül a mestert. Meg kívánja tartani, hiszen a helyzetet méricskélve nagyon úgy tűnik, hogy lehet ebben az ismeretségben jóval több is, mint néhány képnyi modellkedés. Egy tehetős pártfogó mindig jól jön. Ha a férfinak sikerülne még néhány üzletet nyélbe ütnie a városban építészként, akár még jelentős vagyont is megalapozhat. A pénz jó biztosíték az életben, és Yeza nem szeret szűkében lenni. A Báró biztosítja a számára az alapvető dolgokat, de jobb, ha van egy kis függetlensége. Szereti a szépet, ahogy minden lány és ha Elgroon mester erszénye valóban olyan impozáns, ki is fogja eszközölni, hogy a férfi meglepje egy-egy ajándékkal. Az intézőnél aligha járna ilyesmivel sikerrel. Pedig Yezának megvannak az igényei, de fájdalom, ezek az igények nem igazán vannak összhangban a jelenlegi lehetőségeivel.*
- Nos, drága Elgroon mester *fogja tenyerei közé a férfi kezét, ha a félvér nem bánja.* - Későre jár és én soká feltartottam. *Szavaiban szinte őszintének ható sajnálkozás hallatszik.* - Hálás vagyok, hogy szánt rám az idejéből, és boldog, hogy sikerült elnyernem a tetszését a munkához. Meg kell mondjam, Ön kivételes férfiú. Az Önnel töltött idő így nem csupán hasznos, de kellemes is lesz, ebben biztos vagyok.
*Maradhatna még, de célravezetőbbnek tartja, ha egyelőre mindig csak keveset ad magából.*
- Gondolom, még beletelik egy kis időbe, míg mindent előkészít a munkához, és talán más modelleket is megtekint addig *teszi hozzá, mintha még korántsem könyvelné el biztosnak a mester döntését.* - Engem megtalál itt a Kalmárban. És ne habozzék szólni, ha valamire szüksége lenne... akárhogy is választ végül.
*Sivatagi hercegnőhöz méltó mozdulattal köszön el, de mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, még visszafordul egy pillanatra.*
- Aludjon jól, Elgroon mester *búgja érzékien füstös hangján, s egy apró mosolyt hátrahagyva távozik is a férfi szobájából, természetesen csak ha a mester nem szándékozik valamivel keresztülhúzni ezen szándékait.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:26:34
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:26:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Nixomia igyekszik tényleg csak annyit mesélni, amivel éppen csak kedvet add egy következő találkozáshoz. Valamit csak jól csinálhat, mert mintha innák a szavait.*
- Ebben nem kételkedem.* Vigyorog a fenyegetőzésre. Meglepő, hogy az a kitört fog milyen érdekes beszédtémává válik. Végül is érthető, ha egyszer megszeretné munkálni, mert akkor bizonyosan nagyszerűen fog mutatni. Vlendor neve is felbukkan, de csak mint eszköz, semmi többről nincs szó. Nixomia csak látásból tudja, hogy szokott farigcsálni. Nem tudhatja, hogy egy ilyen drága alapanyagból milyen jó munkát fog kihozni, de nagyon meri remélni, hogy kellően megfelelő lesz. Látja azért, hogy a lány kacér mosolyt villant, de a felé a férfi felé, már nincsenek ilyen vágyai. Ott maradtak azok a pusztában. Viszont afelett a tény felet nem suhanhat el, hogy mennyire jó Win ízlése. Nem is rest, hogy megdicsérje.*
- Igazából fogalmam sincs, mert nem ismerem a rúnákat. Én valami jelentésre gondoltam, vagy valami védő rúnára. Ebben sajnos szinte teljesen arra a barbárra vagyok utalva. De, ha van tipped, hogy mégis hova karcolja fel, akkor ne tartsd magadban!* Van éppen egy elképzelése, de örülne minden iránymutatásnak. Újból bizonygatják neki, hogy jó teste van, pedig ő sosem gondolta volna ezt. Leginkább a magasságával nincs kibékülve. Egyrészről jó neki, mert nagymértékben növeli harci teljesítményét, amíg másik irányból, nem tartja túlságosan csábítónak, hogy ilyen magas. Régen gúnyolták is érte, szóval ez megmaradt. Gyanakodva pillant a kék szemű arcára, de vonásai arról árulkodnak, hogy igazat beszélhet. Rögtön meg is említenek neki egy lehetséges kompozíciót, ami homlok egyenest ellent megy elveivel, de azért eljátszik a gondolattal, mert fejében felvillan a kiöltözött Nixomia képe, de hamar el is hessegeti ezt.*
- Nem is tudom. Fűző, szoknya és magassarkú? Ezeket kerültem mindig. A fűző szorít, a szoknya meg olyan kirívó. Hiszen látják benne a csupasz lába és még csak futni sem nagyon lehet benne, ahogyan a magassarkúban sem.* Fejezi ki aggályait, miközben ujjait tördeli, hogy enyhítse szorongását. Winy máris újabb lehetőséget kezd el felvázolni. Nagyon elemében lehet, mert csak úgy sziporkázik az arca. Nem is tudja Nixa, hogy szere vagy balszerencse az, hogy nem egyezik a méretük.*
- Mi a helyzet a nadrággal meg a csizmával?* Kérdezi meg félénken, mert tart attól, hogy ízléstelennek találják. A híres vadász szembenéz a pusztával, de néhány puccos ruha megrémíti. Annyira bele merülnek ebbe a beszélgetésbe, hogy a végén ő is megfeledkezik söréről.*
* Nixomia igyekszik tényleg csak annyit mesélni, amivel éppen csak kedvet add egy következő találkozáshoz. Valamit csak jól csinálhat, mert mintha innák a szavait.*
- Ebben nem kételkedem.* Vigyorog a fenyegetőzésre. Meglepő, hogy az a kitört fog milyen érdekes beszédtémává válik. Végül is érthető, ha egyszer megszeretné munkálni, mert akkor bizonyosan nagyszerűen fog mutatni. Vlendor neve is felbukkan, de csak mint eszköz, semmi többről nincs szó. Nixomia csak látásból tudja, hogy szokott farigcsálni. Nem tudhatja, hogy egy ilyen drága alapanyagból milyen jó munkát fog kihozni, de nagyon meri remélni, hogy kellően megfelelő lesz. Látja azért, hogy a lány kacér mosolyt villant, de a felé a férfi felé, már nincsenek ilyen vágyai. Ott maradtak azok a pusztában. Viszont afelett a tény felet nem suhanhat el, hogy mennyire jó Win ízlése. Nem is rest, hogy megdicsérje.*
- Igazából fogalmam sincs, mert nem ismerem a rúnákat. Én valami jelentésre gondoltam, vagy valami védő rúnára. Ebben sajnos szinte teljesen arra a barbárra vagyok utalva. De, ha van tipped, hogy mégis hova karcolja fel, akkor ne tartsd magadban!* Van éppen egy elképzelése, de örülne minden iránymutatásnak. Újból bizonygatják neki, hogy jó teste van, pedig ő sosem gondolta volna ezt. Leginkább a magasságával nincs kibékülve. Egyrészről jó neki, mert nagymértékben növeli harci teljesítményét, amíg másik irányból, nem tartja túlságosan csábítónak, hogy ilyen magas. Régen gúnyolták is érte, szóval ez megmaradt. Gyanakodva pillant a kék szemű arcára, de vonásai arról árulkodnak, hogy igazat beszélhet. Rögtön meg is említenek neki egy lehetséges kompozíciót, ami homlok egyenest ellent megy elveivel, de azért eljátszik a gondolattal, mert fejében felvillan a kiöltözött Nixomia képe, de hamar el is hessegeti ezt.*
- Nem is tudom. Fűző, szoknya és magassarkú? Ezeket kerültem mindig. A fűző szorít, a szoknya meg olyan kirívó. Hiszen látják benne a csupasz lába és még csak futni sem nagyon lehet benne, ahogyan a magassarkúban sem.* Fejezi ki aggályait, miközben ujjait tördeli, hogy enyhítse szorongását. Winy máris újabb lehetőséget kezd el felvázolni. Nagyon elemében lehet, mert csak úgy sziporkázik az arca. Nem is tudja Nixa, hogy szere vagy balszerencse az, hogy nem egyezik a méretük.*
- Mi a helyzet a nadrággal meg a csizmával?* Kérdezi meg félénken, mert tart attól, hogy ízléstelennek találják. A híres vadász szembenéz a pusztával, de néhány puccos ruha megrémíti. Annyira bele merülnek ebbe a beszélgetésbe, hogy a végén ő is megfeledkezik söréről.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 21:05:24
Üzenet elküldve: 2020-12-18 21:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Bár eddig sem jöttek ki nehézkesen, most, hogy immár a közös kapocs is megszületett, remélni meri, nem csupán futó, üzleti ismeretségnek bizonyul az övék. Mindenesetre enni és inni már biztosan jókat fognak együtt. Mondjuk nem erjesztett tejet. Sörözgetésüket a fura ital témakörének lezárását követően derűs kacajok és jó hangulat jellemzi, aminek talán köszönhetően Nixa valamelyest megnyílik a meséléssel kapcsolatban. Na persze túlzásba nem viszi, s ahelyett, hogy Win kérdéseire kielégítő feleletet kapott volna, csak még több született meg benne. Persze nincs ezzel semmi gond, sőt, véleménye szerint igazán ért a lovagnő az érdeklődés fenntartásához. Az övéhez legalábbis. Hát még, ha ilyen játékos kacsintásokkal él irányába.*
- Ahogy már korábban is mondtam, vigyázz! *Emeli fel a közelmúlthoz hasonlóan baljának mutatóujját.* Mert szavadon foglak! *Bontakozik ki újfent nevetése, ismételt fenyegetését követően.
Eztán a szó egészen gyorsan terelődik a bizonyos fogra, mi hamar központi témává növi ki magát, holmi elhullatott rágóalkalmatosságból.*
- Na igen, ha könnyű manipulálni, akkor bátran rábízhatod. *Bólint szinte cinkos mosolygással. A befolyásolhatóság valóban szolgálhat garanciaként, bár a kéz ügyességére nem feltétlenül biztosíték. Mindenesetre nem kérdőjelezi meg a továbbiakban az ékszer sorság, főleg, hogy sokkal fontosabb dolguk is akad. Eldönteni, hogy mégis hol helyezkedjen el az a rúna.*
- Köszönöm! *Hálálja meg ízlésének dicséretét.* Szerintem jól döntesz a csonttal. Amúgy milyen rúnát tervezel faragtatni? *Kérdi, ha már így kitértek erre az elemre. Mert véleménye szerint akár attól is függhet a megfelelő elhelyezkedés.*
- Jól bizony. *Erősíti meg újból a számára megkérdőjelezhetetlent. Hiszen a kincsvadász teste formás, izmai feszesek, vonásai mégis nőiesek. Ezt még a koszrétegen keresztül is látja kalmárunk. Kétsége sem fér hozzá, hogy a formás tomporról úgy pattanna vissza az aranytallér, hogy a városon kívül landolna. Vagy Wegtorenig peregne. Ebből, s a lány figyelemreméltó magasságából arra a megállapításra kell jutnia, hogy rajta nagyon sok ruha jól állna. Sokkal több, mint szerény személyén.*
- Szerintem rajtad nagyon sokféle. *Osztja is meg meglátását Nixával, őszinte mosollyal bátorítva őt. Nem kerüli el figyelmét a lány zavara, mi már a dekoltázs említése óta fel-felbukkan.* Például egy mutatósan csipkézett fűző, hosszú, lágy esésű szoknyarésszel. És magasított sarkú cipővel. *Végig halványan bólogat, míg beszél, úgy tűnik, meg is jelenik lelki szemei előtt a lefestett öltözet.* Vagy egy ejtett vállú darab. Azoknak általában nem is túl mély a kivágásuk, de szépen hangsúlyozná a... *Tűnődőn biccenti oldalra fejét.* Ó, ha egy méretünk lenne. Annyi ruhát feladnék rád!! *Ha utóbbi felkiáltása nem lenne elég bizonyíték, már csak kékjeinek csillogásából is kiolvasható lelkesedése az öltöztetőnő szerepköre iránt. Söréről például egészen meg is feledkezett közben.*
*Bár eddig sem jöttek ki nehézkesen, most, hogy immár a közös kapocs is megszületett, remélni meri, nem csupán futó, üzleti ismeretségnek bizonyul az övék. Mindenesetre enni és inni már biztosan jókat fognak együtt. Mondjuk nem erjesztett tejet. Sörözgetésüket a fura ital témakörének lezárását követően derűs kacajok és jó hangulat jellemzi, aminek talán köszönhetően Nixa valamelyest megnyílik a meséléssel kapcsolatban. Na persze túlzásba nem viszi, s ahelyett, hogy Win kérdéseire kielégítő feleletet kapott volna, csak még több született meg benne. Persze nincs ezzel semmi gond, sőt, véleménye szerint igazán ért a lovagnő az érdeklődés fenntartásához. Az övéhez legalábbis. Hát még, ha ilyen játékos kacsintásokkal él irányába.*
- Ahogy már korábban is mondtam, vigyázz! *Emeli fel a közelmúlthoz hasonlóan baljának mutatóujját.* Mert szavadon foglak! *Bontakozik ki újfent nevetése, ismételt fenyegetését követően.
Eztán a szó egészen gyorsan terelődik a bizonyos fogra, mi hamar központi témává növi ki magát, holmi elhullatott rágóalkalmatosságból.*
- Na igen, ha könnyű manipulálni, akkor bátran rábízhatod. *Bólint szinte cinkos mosolygással. A befolyásolhatóság valóban szolgálhat garanciaként, bár a kéz ügyességére nem feltétlenül biztosíték. Mindenesetre nem kérdőjelezi meg a továbbiakban az ékszer sorság, főleg, hogy sokkal fontosabb dolguk is akad. Eldönteni, hogy mégis hol helyezkedjen el az a rúna.*
- Köszönöm! *Hálálja meg ízlésének dicséretét.* Szerintem jól döntesz a csonttal. Amúgy milyen rúnát tervezel faragtatni? *Kérdi, ha már így kitértek erre az elemre. Mert véleménye szerint akár attól is függhet a megfelelő elhelyezkedés.*
- Jól bizony. *Erősíti meg újból a számára megkérdőjelezhetetlent. Hiszen a kincsvadász teste formás, izmai feszesek, vonásai mégis nőiesek. Ezt még a koszrétegen keresztül is látja kalmárunk. Kétsége sem fér hozzá, hogy a formás tomporról úgy pattanna vissza az aranytallér, hogy a városon kívül landolna. Vagy Wegtorenig peregne. Ebből, s a lány figyelemreméltó magasságából arra a megállapításra kell jutnia, hogy rajta nagyon sok ruha jól állna. Sokkal több, mint szerény személyén.*
- Szerintem rajtad nagyon sokféle. *Osztja is meg meglátását Nixával, őszinte mosollyal bátorítva őt. Nem kerüli el figyelmét a lány zavara, mi már a dekoltázs említése óta fel-felbukkan.* Például egy mutatósan csipkézett fűző, hosszú, lágy esésű szoknyarésszel. És magasított sarkú cipővel. *Végig halványan bólogat, míg beszél, úgy tűnik, meg is jelenik lelki szemei előtt a lefestett öltözet.* Vagy egy ejtett vállú darab. Azoknak általában nem is túl mély a kivágásuk, de szépen hangsúlyozná a... *Tűnődőn biccenti oldalra fejét.* Ó, ha egy méretünk lenne. Annyi ruhát feladnék rád!! *Ha utóbbi felkiáltása nem lenne elég bizonyíték, már csak kékjeinek csillogásából is kiolvasható lelkesedése az öltöztetőnő szerepköre iránt. Söréről például egészen meg is feledkezett közben.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 09:23:36
Üzenet elküldve: 2020-12-18 09:23:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Szerencsések, hogy a rum csak őszinte fecsegésben mutatkozik meg náluk, s nem torkollik erőszakos viselkedésbe. Így sokkal jobb érzés egy ivós estét megosztani egy jó társasággal. Winyra pedig kiváló társaságnak bizonyul. Vigyorogva bólint, mikor a nőstény cserfes mosollyal az arcán, mutatóujjal a halántékára koppint párszor, jelezve, hogy ezzel lesz a hím segítségére. Ezt nagyvonalú és értékes segítségnek tartja Darok, így hálásan biccent a cserfes emberlány felé. A lenge öltözékre való reagálása úgy látszik, meglepi Winyra-t. Ennyi ital után Ő is természetesen csinál olyan dolgokat, amiket talán ilyenkor nem tenne. A nőstény érdeklődő kérdéseit egyértelműen félreérti a hím. Így háton fekve egészen lenyugszik, főleg, hogy felpillantva az emberlányra, az már betakarózott, így félelmetes fegyverét elrejtette a hím elől. Amit Darok félreért, arra Winyra nehezen, akadozva felel, látszódik rajta a meglepettség és a szándékosság teljes hiánya. A részegség megállapítására már kedélyesebben nevet fel.*
- Az egyszer már biztos. Túlittuk magunkat, de ez jó volt! Majd csinálhatunk még ilyet. *Huncut, de őszinte lelkesedéssel vet fel a legközelebbi kikapcsoló ivászatuk lehetőségét. Az alvás gondolatával egyet kell, hogy értsen, de néhány kósza gondolat újra túlzott őszinteségben bukik ki belőle.*
- Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot vele, hogy az egyik legjobb dolog, ami az ideérkezésem óta történt velem az, hogy megismertelek. Persze a munka is jó, de egy igaz barát mindennél értékesebb. Te egy jó ember vagy, ott belül. *Hatalmas kezének mutatóujjával a nőstény szíve felé mutat, ami valahol a takaró alatt lapul az apró testben.*
- Harcos vagyok. Hamar ki kell ismernem az embereket és másokat is, a szándékukat. Ezen áll vagy bukik egy harcos sorsa. *Egy apró részlet az életből, amit talán nem olyan érdekes, de hozzátartozik a témához és megosztja a másikkal.*
- Ez az este elég volt megállapítani, hogy milyen ember is vagy. Nagyon sok mindent nem tudok rólad, de ott belül nincs rossz szándék, arra mérget is vennék. *Újra Winyra szíve felé mutogat, s közben kezeit a feje alá kulcsolja párnaként.*
- Amit értékesnek tartok, arra vigyázok, és nem akarom tönkre tenni. Te értékes vagy nekem, a barátom és nőstény ügyi szakértőm. *Utolsó mondatain már halkan nevet, de a mondat elejét komolyan gondolja. Vörös íriszeivel a kékeket keresi, s immár nyugodtabban tud elveszni bennük.*
- Értékelem, hogy nem használtad ki a csáberőd. *Könnyen megtehette volna az emberlány, bár annak következményei lehet, hogy beláthatatlanok voltak.*
- Egyszer, amikor még fiatalabb voltam, s még rabszolga, akkor együtt voltam egy ember lánnyal. Ő is rabszolga volt. Mindketten ittunk, s a vége az lett, hogy megsebeztem őt. Nem voltam ura a tetteimnek, elvesztettem a fegyelmem. Azóta is viseli szegény a hegeket, amiket én okoztam neki. Ilyet nem akarok még egyszer csinálni, tanultam belőle. *Igazat mondott korábban, hogy nem volt még ember nősténnyel, mert ezt nem nevezhetjük annak, hiszen véres kimenetele lett, amit mindkét félben sebeket ejtve ért véget.*
- Elmondok neked valamit, amit biztosan nem tudtál az orkokról. Ezt nem szokták elmondani senkinek, mert ezek hálószoba titkok. *Vigyorogva kezd mesélésbe, mellyel reméli, nem untatja az ágyban pihenő Winyrat.*
- Az orkok vérmérséklete vad, ez köztudott, és ez igaz a hálószobájukra is. Általános a végére zúzódás, kék, zöld foltok, esetenként bordatörés, rándulás, kificamodás. Ilyen az ork hév. *A végén halkan nevet fel, s kíváncsi mit reagál rá az ember leány.*
- A katonaság, zsoldos élet fegyelme sokat segített, hogy emberibb legyek. Részegen nem vállalnék felelősséget magamért, józanul már sok mindennel elboldogulok. *Megoszt egy apró momentumot viselkedésbeli fejlődéséből, amit a végén megszokottan jó humorral ad elő, persze amit mond az igaz.*
- Te mit csináltál ezelőtt? Hogy lettél az, aki most vagy? *Kíváncsian könyököl fel a padlóra és tartja meg fejét, miközben testével a nőstény ágya felé fordul, magát az aprónak tűnő prémmel betakarva. Olyan nagy őszinteség rohama volt, hogy szívesen hallgatna bármit, amit megosztana vele Winyra, s ezt az őszinte érdeklődést könnyedén kiolvashatja a vörös íriszekből.*
//Winyra//
*Szerencsések, hogy a rum csak őszinte fecsegésben mutatkozik meg náluk, s nem torkollik erőszakos viselkedésbe. Így sokkal jobb érzés egy ivós estét megosztani egy jó társasággal. Winyra pedig kiváló társaságnak bizonyul. Vigyorogva bólint, mikor a nőstény cserfes mosollyal az arcán, mutatóujjal a halántékára koppint párszor, jelezve, hogy ezzel lesz a hím segítségére. Ezt nagyvonalú és értékes segítségnek tartja Darok, így hálásan biccent a cserfes emberlány felé. A lenge öltözékre való reagálása úgy látszik, meglepi Winyra-t. Ennyi ital után Ő is természetesen csinál olyan dolgokat, amiket talán ilyenkor nem tenne. A nőstény érdeklődő kérdéseit egyértelműen félreérti a hím. Így háton fekve egészen lenyugszik, főleg, hogy felpillantva az emberlányra, az már betakarózott, így félelmetes fegyverét elrejtette a hím elől. Amit Darok félreért, arra Winyra nehezen, akadozva felel, látszódik rajta a meglepettség és a szándékosság teljes hiánya. A részegség megállapítására már kedélyesebben nevet fel.*
- Az egyszer már biztos. Túlittuk magunkat, de ez jó volt! Majd csinálhatunk még ilyet. *Huncut, de őszinte lelkesedéssel vet fel a legközelebbi kikapcsoló ivászatuk lehetőségét. Az alvás gondolatával egyet kell, hogy értsen, de néhány kósza gondolat újra túlzott őszinteségben bukik ki belőle.*
- Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot vele, hogy az egyik legjobb dolog, ami az ideérkezésem óta történt velem az, hogy megismertelek. Persze a munka is jó, de egy igaz barát mindennél értékesebb. Te egy jó ember vagy, ott belül. *Hatalmas kezének mutatóujjával a nőstény szíve felé mutat, ami valahol a takaró alatt lapul az apró testben.*
- Harcos vagyok. Hamar ki kell ismernem az embereket és másokat is, a szándékukat. Ezen áll vagy bukik egy harcos sorsa. *Egy apró részlet az életből, amit talán nem olyan érdekes, de hozzátartozik a témához és megosztja a másikkal.*
- Ez az este elég volt megállapítani, hogy milyen ember is vagy. Nagyon sok mindent nem tudok rólad, de ott belül nincs rossz szándék, arra mérget is vennék. *Újra Winyra szíve felé mutogat, s közben kezeit a feje alá kulcsolja párnaként.*
- Amit értékesnek tartok, arra vigyázok, és nem akarom tönkre tenni. Te értékes vagy nekem, a barátom és nőstény ügyi szakértőm. *Utolsó mondatain már halkan nevet, de a mondat elejét komolyan gondolja. Vörös íriszeivel a kékeket keresi, s immár nyugodtabban tud elveszni bennük.*
- Értékelem, hogy nem használtad ki a csáberőd. *Könnyen megtehette volna az emberlány, bár annak következményei lehet, hogy beláthatatlanok voltak.*
- Egyszer, amikor még fiatalabb voltam, s még rabszolga, akkor együtt voltam egy ember lánnyal. Ő is rabszolga volt. Mindketten ittunk, s a vége az lett, hogy megsebeztem őt. Nem voltam ura a tetteimnek, elvesztettem a fegyelmem. Azóta is viseli szegény a hegeket, amiket én okoztam neki. Ilyet nem akarok még egyszer csinálni, tanultam belőle. *Igazat mondott korábban, hogy nem volt még ember nősténnyel, mert ezt nem nevezhetjük annak, hiszen véres kimenetele lett, amit mindkét félben sebeket ejtve ért véget.*
- Elmondok neked valamit, amit biztosan nem tudtál az orkokról. Ezt nem szokták elmondani senkinek, mert ezek hálószoba titkok. *Vigyorogva kezd mesélésbe, mellyel reméli, nem untatja az ágyban pihenő Winyrat.*
- Az orkok vérmérséklete vad, ez köztudott, és ez igaz a hálószobájukra is. Általános a végére zúzódás, kék, zöld foltok, esetenként bordatörés, rándulás, kificamodás. Ilyen az ork hév. *A végén halkan nevet fel, s kíváncsi mit reagál rá az ember leány.*
- A katonaság, zsoldos élet fegyelme sokat segített, hogy emberibb legyek. Részegen nem vállalnék felelősséget magamért, józanul már sok mindennel elboldogulok. *Megoszt egy apró momentumot viselkedésbeli fejlődéséből, amit a végén megszokottan jó humorral ad elő, persze amit mond az igaz.*
- Te mit csináltál ezelőtt? Hogy lettél az, aki most vagy? *Kíváncsian könyököl fel a padlóra és tartja meg fejét, miközben testével a nőstény ágya felé fordul, magát az aprónak tűnő prémmel betakarva. Olyan nagy őszinteség rohama volt, hogy szívesen hallgatna bármit, amit megosztana vele Winyra, s ezt az őszinte érdeklődést könnyedén kiolvashatja a vörös íriszekből.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 05:41:29
Üzenet elküldve: 2020-12-18 05:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
*A vörös nem örül, hogy Krultos kapitány távozásának okai homályban maradnak, de azt sem zárja ki, hogy valóban csak a híres wegtoreni szeszélyesség ütközött ki a címefosztott bajnokon.
A bárdokkal kapcsolatos véleményre a városőr lány részéről érkező egyetértő bólogatás alaposan megtámogatja kezdődő ismeretségüket. Yeza, ha muszáj, nagyon simulékony tud lenni, de Niyssbéli húgocskáival ellentétben neki ez jóval megerőltetőbb feladat, ha valaki alapból ellenszenves. Jenarival szerencsére nem volt ilyen problémája. A lány egy kissé mufurc volt az első találkozásukkor, de a szimpátia szépen lassan, óvatosan kezdi bontogatni a szárnyait vele kapcsolatban.*
- Az. Nemes. Igazi wegtoreni méltóság *bólint hálától kenetteljes hangon, de a pillantásában ott játszik a szavak mögötti színezet is, amit a Tűz Városából származók könnyedén értelmezhetnek. Odahaza a nemesség kissé más, mint itt. Nem mintha Lanawinon bárhol egy hangzatos cím garancia lenne bármire.* - Báró Cha'yss Cano Caldorcor, a Wegtoreni Kalmár és most már kovácsműhely tulajdonosa. *Egy kicsit furcsállja, hogy a lány még nem hallott róla, bár lehet, hogy csak a nemesi cím maradt el, ami másrészről furcsa volna, mert az ilyesmit, ha nem is ízléstelenül hivalkodón, de azért kellően oda szokták csatolni a névhez.* - Mostanság alig látni színét *vonja meg a vállát, egy kicsit mentve a helyzetet a megjegyzéssel* - de a nevébe lépten-nyomon belebotlik az ember. Persze lehet, hogy csak itt. *Yeza széttárja a karjait és körbepillant a fogadóban, mely nagyjából ekkorkára szűkülő életterét jelenti egy ideje.*
- A férfiaknak a hedonizmus csupán kedvtelés. Ahhoz, hogy valaki igazán elérje őket, kevés fiatalnak és mutatósnak lenni *mondja. Nem fürdőzik látványosan a bókban, inkább álszerénység nélkül igyekszik besorolni magát Jenari mellé. A lányról lerí, hogy fontos neki a férfi, ahogy az is, hogy mélyen megbántotta azzal, hogy csak úgy lelépett. Csalódottság és elárultság sugárzik minden vele kapcsolatos szavából, amit egy wegtoreni nő büszkesége általában gúnyos dacba burkol. Nem kárhoztatja őt. Ki ne lenne védtelen egy volt bajnok iránt. Krultos ráadásul a felettese volt. Egy karakteres férfit a hatalom és a pozíció kikerülhetetlen csapdává tesz. Yeza szívesen beletúrna az ügy részleteibe, de egyelőre túl kényes téma, hogy tovább feszegesse.*
- Mindenképp *bólint Jenari zárszavaira, aki ezzel el is köszön, hogy visszatérjen az asztalához.*
// +Gaerralos//
*Hagy néhány percet a párosnak, csak aztán tér vissza hozzájuk, hogy leszedje az asztalt. Fél füllel hallja a félkarú férfi kérdését a wegtoreni nemességről, amire csak sokat sejtetően elmosolyodik, de nem pillant fel. Nem akar belekotyogni a vendégek beszélgetésébe. Csupán annyit jelez diszkréten közbeszúrva, hogy ha hozhat még valamit, csak szóljanak nyugodtan. A tányér teljesen üres, így afelől nincs kétsége, hogy az ételre nem lehetett panasz. Mosolyogva biccent a kettősnek és távozik a konyha felé, ahol lepakolja a mosogatnivalót. A fogadótérbe visszatérve továbbra is oda-odapillant Jenariék asztalára, hogy rendelkezésre állhasson, ha szeretnének még valamit.*
*A vörös nem örül, hogy Krultos kapitány távozásának okai homályban maradnak, de azt sem zárja ki, hogy valóban csak a híres wegtoreni szeszélyesség ütközött ki a címefosztott bajnokon.
A bárdokkal kapcsolatos véleményre a városőr lány részéről érkező egyetértő bólogatás alaposan megtámogatja kezdődő ismeretségüket. Yeza, ha muszáj, nagyon simulékony tud lenni, de Niyssbéli húgocskáival ellentétben neki ez jóval megerőltetőbb feladat, ha valaki alapból ellenszenves. Jenarival szerencsére nem volt ilyen problémája. A lány egy kissé mufurc volt az első találkozásukkor, de a szimpátia szépen lassan, óvatosan kezdi bontogatni a szárnyait vele kapcsolatban.*
- Az. Nemes. Igazi wegtoreni méltóság *bólint hálától kenetteljes hangon, de a pillantásában ott játszik a szavak mögötti színezet is, amit a Tűz Városából származók könnyedén értelmezhetnek. Odahaza a nemesség kissé más, mint itt. Nem mintha Lanawinon bárhol egy hangzatos cím garancia lenne bármire.* - Báró Cha'yss Cano Caldorcor, a Wegtoreni Kalmár és most már kovácsműhely tulajdonosa. *Egy kicsit furcsállja, hogy a lány még nem hallott róla, bár lehet, hogy csak a nemesi cím maradt el, ami másrészről furcsa volna, mert az ilyesmit, ha nem is ízléstelenül hivalkodón, de azért kellően oda szokták csatolni a névhez.* - Mostanság alig látni színét *vonja meg a vállát, egy kicsit mentve a helyzetet a megjegyzéssel* - de a nevébe lépten-nyomon belebotlik az ember. Persze lehet, hogy csak itt. *Yeza széttárja a karjait és körbepillant a fogadóban, mely nagyjából ekkorkára szűkülő életterét jelenti egy ideje.*
- A férfiaknak a hedonizmus csupán kedvtelés. Ahhoz, hogy valaki igazán elérje őket, kevés fiatalnak és mutatósnak lenni *mondja. Nem fürdőzik látványosan a bókban, inkább álszerénység nélkül igyekszik besorolni magát Jenari mellé. A lányról lerí, hogy fontos neki a férfi, ahogy az is, hogy mélyen megbántotta azzal, hogy csak úgy lelépett. Csalódottság és elárultság sugárzik minden vele kapcsolatos szavából, amit egy wegtoreni nő büszkesége általában gúnyos dacba burkol. Nem kárhoztatja őt. Ki ne lenne védtelen egy volt bajnok iránt. Krultos ráadásul a felettese volt. Egy karakteres férfit a hatalom és a pozíció kikerülhetetlen csapdává tesz. Yeza szívesen beletúrna az ügy részleteibe, de egyelőre túl kényes téma, hogy tovább feszegesse.*
- Mindenképp *bólint Jenari zárszavaira, aki ezzel el is köszön, hogy visszatérjen az asztalához.*
// +Gaerralos//
*Hagy néhány percet a párosnak, csak aztán tér vissza hozzájuk, hogy leszedje az asztalt. Fél füllel hallja a félkarú férfi kérdését a wegtoreni nemességről, amire csak sokat sejtetően elmosolyodik, de nem pillant fel. Nem akar belekotyogni a vendégek beszélgetésébe. Csupán annyit jelez diszkréten közbeszúrva, hogy ha hozhat még valamit, csak szóljanak nyugodtan. A tányér teljesen üres, így afelől nincs kétsége, hogy az ételre nem lehetett panasz. Mosolyogva biccent a kettősnek és távozik a konyha felé, ahol lepakolja a mosogatnivalót. A fogadótérbe visszatérve továbbra is oda-odapillant Jenariék asztalára, hogy rendelkezésre állhasson, ha szeretnének még valamit.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 20:26:54
Üzenet elküldve: 2020-12-17 20:26:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Veszélyes játék az alkohol, főleg, ha túlzásba viszik annak fogyasztását. Egyesek agresszívek lesznek, gyilkos szándékokkal teli, másokból csak modortalanságukat hozza felszínre, akadnak, kik a Lanawin legokosabb teremtményének képzelik magukat befolyása alatt. Esetükben, mindkét fél szerencséjére a kiszámítható legártalmatlanabb mellékhatás figyelhető meg, nevezetesen a szószátyár, őszinteségtől áztatott fecsegés. Ebbe a kelepcébe esett bele úgy Win, ahogy Darok is, kik közül az utóbbi még ezt is megvallja.*
- Na igen, most meg aztán ittál eleget! *Helyesel először csak vigyorogva, mi lassan alakul halk kuncogássá, mikor a hím hiába fújogatja sörényét, az csak nem akar jobb belátásra térni. Nem tudná megmondani miért, de igazán komikusnak találja a jelenetet. Na jó, de, meg tudná. Ez is a rum miatt van. Mint sok minden ezen az estén, köztük játékos cserfessége, mely arra ösztönzi, hogy kézzel fogható prezentációt nyújtson a földön ücsörgő irányába, a mihaszna kisasszonyokat idéző puhaságú tenyere képében. Pedig használja ő mindkettőt, csupán kellőképpen karban is tartja. Bólint azért helyeslőn, mikor a kérgek hiányát állapítják meg, s húzza vissza máris, ahogy elengedik.
Eztán komolyabb vizek felé eveznek, mikor is ígéretet váltanak, ki-ki felajánlva saját segítségét, legjobb képességéhez mérten.*
- Akkor ezt ajánlom fel! *Mosolyodik cserfesen, bal kezének mutatóujjával koppintva rá párszor saját halántékára, utalva ezzel eszességének és fortélyának forrására. Ha pedig már ekkora lendületben van, hát az átöltözést is megejti. A lehető legnagyobb természetességgel vonul be a paraván mögé, s vonul ki takarásából immár a lenge anyagban, egyenesen ágyát véve célba. Fel sem ötlik benne a gondolat, hogy mindezzel csábító képet festhet Darok szemében, s mivel, mikor az arcát kezeibe temeti, még háttal van neki, ezt sem tudja figyelmeztető jelként értékelni. Arra, hogy szereti kihívni a sorsot, csupán kérdőn emelkedő szemöldökével reagál, szavakkal nem. Helyette teszi fel kíváncsi kérdését, már ágyába bújva.*
- De egy óriás például biztosan nem! Vagy egy sötételf nőstény. *Tűnődik el, fel sem fogva, mennyire félreérthető lehet érdeklődése. Pedig kacérságát általában szándékkal és jól irányítva szokta alkalmazni. Egész biztosan ez is a rum számlájára írható. Akkor kezdi kapiskálni a dolgot, mikor külsejét méltatják, nem is akárhogyan, ám ezt a plafont szuggerálva teszi Darok. Gyanakvó kékjeit indítja fürkészésnek, próbálva olvasni a földön fekvő gondolataiban. Törekvése mondjuk szükségtelennek bizonyul, hiszen nem kell sokat várnia, hogy azokat hangosan mondja ki a hím.*
- Én... *Ritkán fordul elő vele, hogy nem találja a szavakat, most mégsem tudja, hogyan reagálhatná le a helyzetet.* Én nem... *Erőtlen tiltakozás ez, erélyesebbe mégsem kíván bocsátkozni. Nem akarja megbántani imént barátjául fogadott cimboráját.*
- Nagyon részegek vagyunk! *Ért végül inkább egyet a tagadhatatlannal, halk nevetéssel támogatva megállapításukat.* Jobb is lesz, ha most már alszunk. *Teszi meg végkövetkeztetését új életre kelt vigyora kíséretében, fejét játékosan megingatva. Magában ekkorra már csak mulat a dolgon, gyorsan túljutva zavarán. Nem sejtette, hogy ez az este ilyen vetületeket is tartogat.*
//Darok//
*Veszélyes játék az alkohol, főleg, ha túlzásba viszik annak fogyasztását. Egyesek agresszívek lesznek, gyilkos szándékokkal teli, másokból csak modortalanságukat hozza felszínre, akadnak, kik a Lanawin legokosabb teremtményének képzelik magukat befolyása alatt. Esetükben, mindkét fél szerencséjére a kiszámítható legártalmatlanabb mellékhatás figyelhető meg, nevezetesen a szószátyár, őszinteségtől áztatott fecsegés. Ebbe a kelepcébe esett bele úgy Win, ahogy Darok is, kik közül az utóbbi még ezt is megvallja.*
- Na igen, most meg aztán ittál eleget! *Helyesel először csak vigyorogva, mi lassan alakul halk kuncogássá, mikor a hím hiába fújogatja sörényét, az csak nem akar jobb belátásra térni. Nem tudná megmondani miért, de igazán komikusnak találja a jelenetet. Na jó, de, meg tudná. Ez is a rum miatt van. Mint sok minden ezen az estén, köztük játékos cserfessége, mely arra ösztönzi, hogy kézzel fogható prezentációt nyújtson a földön ücsörgő irányába, a mihaszna kisasszonyokat idéző puhaságú tenyere képében. Pedig használja ő mindkettőt, csupán kellőképpen karban is tartja. Bólint azért helyeslőn, mikor a kérgek hiányát állapítják meg, s húzza vissza máris, ahogy elengedik.
Eztán komolyabb vizek felé eveznek, mikor is ígéretet váltanak, ki-ki felajánlva saját segítségét, legjobb képességéhez mérten.*
- Akkor ezt ajánlom fel! *Mosolyodik cserfesen, bal kezének mutatóujjával koppintva rá párszor saját halántékára, utalva ezzel eszességének és fortélyának forrására. Ha pedig már ekkora lendületben van, hát az átöltözést is megejti. A lehető legnagyobb természetességgel vonul be a paraván mögé, s vonul ki takarásából immár a lenge anyagban, egyenesen ágyát véve célba. Fel sem ötlik benne a gondolat, hogy mindezzel csábító képet festhet Darok szemében, s mivel, mikor az arcát kezeibe temeti, még háttal van neki, ezt sem tudja figyelmeztető jelként értékelni. Arra, hogy szereti kihívni a sorsot, csupán kérdőn emelkedő szemöldökével reagál, szavakkal nem. Helyette teszi fel kíváncsi kérdését, már ágyába bújva.*
- De egy óriás például biztosan nem! Vagy egy sötételf nőstény. *Tűnődik el, fel sem fogva, mennyire félreérthető lehet érdeklődése. Pedig kacérságát általában szándékkal és jól irányítva szokta alkalmazni. Egész biztosan ez is a rum számlájára írható. Akkor kezdi kapiskálni a dolgot, mikor külsejét méltatják, nem is akárhogyan, ám ezt a plafont szuggerálva teszi Darok. Gyanakvó kékjeit indítja fürkészésnek, próbálva olvasni a földön fekvő gondolataiban. Törekvése mondjuk szükségtelennek bizonyul, hiszen nem kell sokat várnia, hogy azokat hangosan mondja ki a hím.*
- Én... *Ritkán fordul elő vele, hogy nem találja a szavakat, most mégsem tudja, hogyan reagálhatná le a helyzetet.* Én nem... *Erőtlen tiltakozás ez, erélyesebbe mégsem kíván bocsátkozni. Nem akarja megbántani imént barátjául fogadott cimboráját.*
- Nagyon részegek vagyunk! *Ért végül inkább egyet a tagadhatatlannal, halk nevetéssel támogatva megállapításukat.* Jobb is lesz, ha most már alszunk. *Teszi meg végkövetkeztetését új életre kelt vigyora kíséretében, fejét játékosan megingatva. Magában ekkorra már csak mulat a dolgon, gyorsan túljutva zavarán. Nem sejtette, hogy ez az este ilyen vetületeket is tartogat.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 19:12:55
Üzenet elküldve: 2020-12-17 19:12:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Pont mint én.* Kacag ő is vele együtt.* Vagy ha éppen a környéken nevelkedik az a lány.* Ő maga nem tűnik wegtoreenienk, mivel fehér a bőre, mármint a kosz réteg alatt. El is ismeri Win tehetségét. Végre úgy érzi, hogy Wilhorpon kívül talált valakit, akivel jól kijön. Ezen még az erjesztett tejes dolog sem ront semmit, amit végül teljesen ki is beszéltek. Hamarosan már újra együtt nevetnek az italozás anyagi részén. Winynek sikerül rávennie Nixomiát, hogy beszéljen a vadászatról. Így ital mellett ezt már nem képes megtagadni. Csepegtet is neki némi információt, amit talán csak előételnek elegendő.*
- Az is volt, de ne félj! Amint végzek a készítéssel a tiéd vagyok.* Kacsint rá pajkosan.* Akkor aztán nem tagadok meg tőled semmit.* Igazából ő maga is ég a vágytól, hogy dicsekedjék tetteivel, mert azt nagyon szeret. A fogra terelődik át a beszélgetés. Nixomia ki is kéri a tanácsát a kék szeműnek, mert láthatóan jobb ízléssel rendelkezik, mint ő.*
- Ilyen téren megbízom benne. Túl könnyen manipulálható. Elég csak a becsületével zsarolni. A becsülete nem engedné neki, hogy hanyag módon kezelje ezt a faragást. Tudod a tisztelet a puszta iránt, meg ilyesmik.* Feleli, mert tényleg nem fél Vlendor kezébe adni a fogat megmunkálásra.*
- Szóval a fogba kéne? Én is erre gondoltam elsőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy így kell lennie. Neked van ízlésed, szóval a te tanácsod mindenképpen lényeges mérlegelési szempont.* Ezen nincs mit szépíteni, mert így van.*
- Azt mondod jól mutatna?* Kérdez rá, mintha csak arra várna, hogy megint biztosítsák róla. A piperekalmár saját mellkasa elé rajzolt körvonalakat alaposan megfigyeli. Csak úgy csillog a szeme a, ahogyan bele gondol, hogy rajta ez miként mutatna. Bólogat párat egyetértően, miközben gondolatai a ruhák körül forognak. Bátortalanul meg is szólal.*
- Szerinted ööö... rajtam milyen ruha mutatna jól?* Kicsit szégyelli is, hogy ilyen kérdést fel kell tennie, de most mintha Winy társaságában sokkal inkább nőnek érezné magát, mint kóborló lovagnak.*
- Pont mint én.* Kacag ő is vele együtt.* Vagy ha éppen a környéken nevelkedik az a lány.* Ő maga nem tűnik wegtoreenienk, mivel fehér a bőre, mármint a kosz réteg alatt. El is ismeri Win tehetségét. Végre úgy érzi, hogy Wilhorpon kívül talált valakit, akivel jól kijön. Ezen még az erjesztett tejes dolog sem ront semmit, amit végül teljesen ki is beszéltek. Hamarosan már újra együtt nevetnek az italozás anyagi részén. Winynek sikerül rávennie Nixomiát, hogy beszéljen a vadászatról. Így ital mellett ezt már nem képes megtagadni. Csepegtet is neki némi információt, amit talán csak előételnek elegendő.*
- Az is volt, de ne félj! Amint végzek a készítéssel a tiéd vagyok.* Kacsint rá pajkosan.* Akkor aztán nem tagadok meg tőled semmit.* Igazából ő maga is ég a vágytól, hogy dicsekedjék tetteivel, mert azt nagyon szeret. A fogra terelődik át a beszélgetés. Nixomia ki is kéri a tanácsát a kék szeműnek, mert láthatóan jobb ízléssel rendelkezik, mint ő.*
- Ilyen téren megbízom benne. Túl könnyen manipulálható. Elég csak a becsületével zsarolni. A becsülete nem engedné neki, hogy hanyag módon kezelje ezt a faragást. Tudod a tisztelet a puszta iránt, meg ilyesmik.* Feleli, mert tényleg nem fél Vlendor kezébe adni a fogat megmunkálásra.*
- Szóval a fogba kéne? Én is erre gondoltam elsőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy így kell lennie. Neked van ízlésed, szóval a te tanácsod mindenképpen lényeges mérlegelési szempont.* Ezen nincs mit szépíteni, mert így van.*
- Azt mondod jól mutatna?* Kérdez rá, mintha csak arra várna, hogy megint biztosítsák róla. A piperekalmár saját mellkasa elé rajzolt körvonalakat alaposan megfigyeli. Csak úgy csillog a szeme a, ahogyan bele gondol, hogy rajta ez miként mutatna. Bólogat párat egyetértően, miközben gondolatai a ruhák körül forognak. Bátortalanul meg is szólal.*
- Szerinted ööö... rajtam milyen ruha mutatna jól?* Kicsit szégyelli is, hogy ilyen kérdést fel kell tennie, de most mintha Winy társaságában sokkal inkább nőnek érezné magát, mint kóborló lovagnak.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 18:29:46
Üzenet elküldve: 2020-12-17 18:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Azzal a számban nőttem fel. *Kacagja kis túlzását Nixa elismerésére.* Így jár az ember lánya, ha wegtoreni az apja. *Nevetése mosollyá szelídül, ahogy magyarázatot ad meglepő ízlésére, tekintetében pedig kiszúrható némi büszkeség, mit a szőke dicsérete csalt elő. Valójában nem sűrűn lepi meg ez az érzés, a kincsvadásznak mégis sikerül elérnie azzal, hogy egyre inkább egyenlő partnert lát benne, már ami a tivornyázást illeti. Egy ilyen amazonnak, akárhonnan nézzük is, nehéz lehet megfelelni.
Az erjesztett tej témakörét ő sem feszegetné tovább, éppen eleget égett már képe modortalan szóhasználata miatt. Nixa meghatározására csak egyetértőn bólint, nem tud és nem is akar belekötni állításába. Szerencsére hamar kedélyesebb témaköröket feszegetnek erszénye végessége képében.*
- Ez is igaz! *Nevet viszont, elismerve, hogy ez az elképzelt probléma kettejük közül valójában csak számára lenne az.
A következőkben minden figyelmét folyvást kiújuló habbajszára, na meg az annál sokkal érdekesebb történetre irányítja, mi a vadászat eseményeit fejtegeti. Egészen beleéli magát a mesélésbe a másik, ezzel adva ívet és feszültséget a cselekménynek, hogy Win szinte aggódni kezdjen a hajdani résztvevők testi épségéért. Mert, hogy az is kisül a végén, hogy a barbár mellett egyéb segítsége is volt, ami igazán nem von le a teljesítményből, sem elismerésének mértékéből. A kapott fogat ujjai között forgatva azonban egészen más foglalkoztatja már. Azt a szép "kis" pofát el is tudja képzelni, főleg, mikor a bestia egyéb testi jellegeit is lefesti Nixa.*
- Félelmetes egy fenevad lehetett! Már alig várom, hogy elmeséld! *Érdeklődése most is őszinte, s fejben már listát ír a lányon számonkérendő regék soráról. Akad már néhány. Ha pedig most nem avatják be, hát ő tesz így a lovagnővel, s elé tárja fantáziáját a bizonyos nyakékkel kapcsolatban. Ennél pontosabban pedig bele sem trafálhatott volna.*
- Legyen! Ha tud, és meg is bízol a keze ügyességében, szerintem mindenképp legyen. *Tűnődően billenti oldalra fejét, míg ujjaival továbbra is a másik mellkasa előtt tartja a fogat.* Én a csontban tudom jobban elképzelni. A fém foglalat túl szűkös lenne, nem tudom, mennyire érvényesülhetne ott egy cirkalmasabb rúna. *Osztja meg véleményét, ha már kikérték. A mély kivágásra való rácsodálkozáson halványan elmosolyodik, igazán nem szerette volna kényelmetlen helyzetbe hozni Nixomiát.*
- Attól, hogy nem szoktál, még szépen mutatna. *Áll ki képzeletének szüleménye mellett nem túl erőszakosan, de azért határozottan.* És nem kell, hogy mély legyen. *Kezét visszahúzza, s markába fogva a reménybeli függőt, két mutatóujjával rajzolja saját mellkasára egy olyan kivágás íves vonalát, mely jelenlegi öltözékénél jóval szerényebb. Kebleiből alig láttatna valamit, csupán a domborulat kiindulását sejtetné.* Egy ekkora szerintem már szépen keretezné. *Bólint kedvesen mosolyogva tovább.*
- Azzal a számban nőttem fel. *Kacagja kis túlzását Nixa elismerésére.* Így jár az ember lánya, ha wegtoreni az apja. *Nevetése mosollyá szelídül, ahogy magyarázatot ad meglepő ízlésére, tekintetében pedig kiszúrható némi büszkeség, mit a szőke dicsérete csalt elő. Valójában nem sűrűn lepi meg ez az érzés, a kincsvadásznak mégis sikerül elérnie azzal, hogy egyre inkább egyenlő partnert lát benne, már ami a tivornyázást illeti. Egy ilyen amazonnak, akárhonnan nézzük is, nehéz lehet megfelelni.
Az erjesztett tej témakörét ő sem feszegetné tovább, éppen eleget égett már képe modortalan szóhasználata miatt. Nixa meghatározására csak egyetértőn bólint, nem tud és nem is akar belekötni állításába. Szerencsére hamar kedélyesebb témaköröket feszegetnek erszénye végessége képében.*
- Ez is igaz! *Nevet viszont, elismerve, hogy ez az elképzelt probléma kettejük közül valójában csak számára lenne az.
A következőkben minden figyelmét folyvást kiújuló habbajszára, na meg az annál sokkal érdekesebb történetre irányítja, mi a vadászat eseményeit fejtegeti. Egészen beleéli magát a mesélésbe a másik, ezzel adva ívet és feszültséget a cselekménynek, hogy Win szinte aggódni kezdjen a hajdani résztvevők testi épségéért. Mert, hogy az is kisül a végén, hogy a barbár mellett egyéb segítsége is volt, ami igazán nem von le a teljesítményből, sem elismerésének mértékéből. A kapott fogat ujjai között forgatva azonban egészen más foglalkoztatja már. Azt a szép "kis" pofát el is tudja képzelni, főleg, mikor a bestia egyéb testi jellegeit is lefesti Nixa.*
- Félelmetes egy fenevad lehetett! Már alig várom, hogy elmeséld! *Érdeklődése most is őszinte, s fejben már listát ír a lányon számonkérendő regék soráról. Akad már néhány. Ha pedig most nem avatják be, hát ő tesz így a lovagnővel, s elé tárja fantáziáját a bizonyos nyakékkel kapcsolatban. Ennél pontosabban pedig bele sem trafálhatott volna.*
- Legyen! Ha tud, és meg is bízol a keze ügyességében, szerintem mindenképp legyen. *Tűnődően billenti oldalra fejét, míg ujjaival továbbra is a másik mellkasa előtt tartja a fogat.* Én a csontban tudom jobban elképzelni. A fém foglalat túl szűkös lenne, nem tudom, mennyire érvényesülhetne ott egy cirkalmasabb rúna. *Osztja meg véleményét, ha már kikérték. A mély kivágásra való rácsodálkozáson halványan elmosolyodik, igazán nem szerette volna kényelmetlen helyzetbe hozni Nixomiát.*
- Attól, hogy nem szoktál, még szépen mutatna. *Áll ki képzeletének szüleménye mellett nem túl erőszakosan, de azért határozottan.* És nem kell, hogy mély legyen. *Kezét visszahúzza, s markába fogva a reménybeli függőt, két mutatóujjával rajzolja saját mellkasára egy olyan kivágás íves vonalát, mely jelenlegi öltözékénél jóval szerényebb. Kebleiből alig láttatna valamit, csupán a domborulat kiindulását sejtetné.* Egy ekkora szerintem már szépen keretezné. *Bólint kedvesen mosolyogva tovább.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 15:06:55
Üzenet elküldve: 2020-12-17 15:06:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Sikerül megfeszített izmaival mosolyt csalni a nőstény arcára, így már megérte a vicces mutatványa. A női kapzsiság általánosítását elutasítja Winyra, amire a hím csak hümmögni tud.*
- Lehet. Nem ismerek minden ember nőstényt. *Biztosan vannak kevésbé vagy talán egyáltalán nem kapzsi ember nőstények is, de olyannal ritkán találkozni. Darok arcára ezután elégedett mosoly ül, mikor Winyra kijelenti, hogy milyen szerencsés is, hogy a lehető legnagyobb védelemben van része. A prém alá kucorodás gondolatára nevetés tör ki a másikból, s ezt az ork sem tudja megállni. Ezután a lány rátapint a nagy igazságra, hogy Darok magától is elmondja, amit egyébként nem biztos, hogy csak úgy megosztana egy ivócimborával.*
- De igen. A rum is hibás. Nagyon őszinte leszek, ha sokat iszom. *Ez talán nem is annyira nagy újdonság a másiknak, hiszen a gátlások feloldásával az ember vagy éppen ork sokkal könnyebben megnyílik a beszédben is. Kissé játékos szomorúsággal az arcán hajol előre, amiatt, hogy nem tud most titkot tartani, s fekete sörénye egy része előre bukik, így fél arcát hosszú és dús haja takarja be. Fújásra nem sikerül félreseperni, így kézzel fésüli hátra a rakoncátlan hajzuhatagot. A tenyér vagdosását, s a puha kezeket érintve a nőstény előre nyújtja tenyerét, hogy Darok megvizsgálhassa annak puhaságát. Egyik kezével alulról, finoman megtartja a törékeny női kezet, mely szinte elvész a hatalmas ork kézfejben. Másik, szabad kezével végig simít a puha tenyéren, majd elismerve puhaságát igazolóan bólogat.*
- Nem egy földműves kérges keze azt már szemmel is láttam. *Vigyorogva állapítja meg a tényt, hogy Winyra feltehetően nem nehéz fizikai munkát végzett korábbi éveiben, hiszen a keze bársonyosan puha, nem úgy, mint a hím kardforgatásban edzett tenyere. Végül elengedi a felé nyújtott kezet, hogy az gazdájához visszatérhessen. Ajánlatának elfogadását széles mosollyal fogadja, főként úgy, hogy látja Winyra tekintetében, hogy ezt komoly gesztusnak veszi, mint ahogy a felajánlás is az. Hálás biccentéssel fogadja a viszont ajánlott segítséget.*
- Egy fortélyos és eszes nőstény segítsége mindig jól jöhet. *Azt már nem említi meg, hogy szép is, mert belé fagy a mondat, mikor az emberlány a paraván mögé vonul, majd fehér pántos, vékony hálóruhában megjelenik. A tekintete megdermed, hiszen sosem látott még ilyen lenge öltözetű ember nőstényt, aki egyetlen pillantásával le tudja venni a lábáról. Megfagyott ábrázata után nagyot nyel, majd arcát a kezeibe temeti.*
- Te szereted, kihívna magadra a sorsot. *Felemeli fejét, s újának rései között leselkedik ki csupán.*
- Igen ork nőstényekkel. *Végül megbabonázott állapotából már válaszolni is tud.*
- Az orkok egy kicsit másmilyenek, mint... Nagyobb az erő, nagyobb a hév, és még agyaram is van… Félnék, hogy egy ember nőstény összeroppanna a kezemben. *Tényleg nem volt dolga még ember lányával, így most is csak az igazat tudja mondani.*
- Elfelejtettem, hogy hedanista vagy. *Megrázza a fejét játékos bosszúságot színlelve. Beszaladt a pókhálóba az ork hím, amit élvezetes helyzetként könyvelhet el az emberlány. Nem gondolta volna a lenti iszogatás közben, hogy ittas állapotban itt fognak kikötni. Nehezen bír hím ösztöneivel, így a hátára vetődik, és a plafont bámulja, immáron kezeit maga mellett tartva. Nem állhatja a lenge öltözetű nőstény kihívó látványát, így a plafonra koncentrál.*
- Meg kell, hogy mondjam nagyon gyönyörű nőstény vagy ember létedre. *Ami igaz, azt el kell, hogy ismerje. Az, hogy este miként alakul az még eldől ezután.*
- De ez így nem jó. Te is meg én is részegek vagyunk. Másként nem fennéd a fogad egy magamfajta vadra. *Kusza gondolatok cikáznak fejében, miközben hím mivoltával van harcban.*
- Jobb lenne, ha megláncolnál, mert félek, hogy rád szabadulok. *Ha ittasak is, de valamennyire még van józan gondolata, ha már a gátlásai jócskán halványultak is. Fegyelmezettségét egyelőre katona mivoltának köszönheti, másként már ork hévvel cselekedett volna.*
//Winyra//
*Sikerül megfeszített izmaival mosolyt csalni a nőstény arcára, így már megérte a vicces mutatványa. A női kapzsiság általánosítását elutasítja Winyra, amire a hím csak hümmögni tud.*
- Lehet. Nem ismerek minden ember nőstényt. *Biztosan vannak kevésbé vagy talán egyáltalán nem kapzsi ember nőstények is, de olyannal ritkán találkozni. Darok arcára ezután elégedett mosoly ül, mikor Winyra kijelenti, hogy milyen szerencsés is, hogy a lehető legnagyobb védelemben van része. A prém alá kucorodás gondolatára nevetés tör ki a másikból, s ezt az ork sem tudja megállni. Ezután a lány rátapint a nagy igazságra, hogy Darok magától is elmondja, amit egyébként nem biztos, hogy csak úgy megosztana egy ivócimborával.*
- De igen. A rum is hibás. Nagyon őszinte leszek, ha sokat iszom. *Ez talán nem is annyira nagy újdonság a másiknak, hiszen a gátlások feloldásával az ember vagy éppen ork sokkal könnyebben megnyílik a beszédben is. Kissé játékos szomorúsággal az arcán hajol előre, amiatt, hogy nem tud most titkot tartani, s fekete sörénye egy része előre bukik, így fél arcát hosszú és dús haja takarja be. Fújásra nem sikerül félreseperni, így kézzel fésüli hátra a rakoncátlan hajzuhatagot. A tenyér vagdosását, s a puha kezeket érintve a nőstény előre nyújtja tenyerét, hogy Darok megvizsgálhassa annak puhaságát. Egyik kezével alulról, finoman megtartja a törékeny női kezet, mely szinte elvész a hatalmas ork kézfejben. Másik, szabad kezével végig simít a puha tenyéren, majd elismerve puhaságát igazolóan bólogat.*
- Nem egy földműves kérges keze azt már szemmel is láttam. *Vigyorogva állapítja meg a tényt, hogy Winyra feltehetően nem nehéz fizikai munkát végzett korábbi éveiben, hiszen a keze bársonyosan puha, nem úgy, mint a hím kardforgatásban edzett tenyere. Végül elengedi a felé nyújtott kezet, hogy az gazdájához visszatérhessen. Ajánlatának elfogadását széles mosollyal fogadja, főként úgy, hogy látja Winyra tekintetében, hogy ezt komoly gesztusnak veszi, mint ahogy a felajánlás is az. Hálás biccentéssel fogadja a viszont ajánlott segítséget.*
- Egy fortélyos és eszes nőstény segítsége mindig jól jöhet. *Azt már nem említi meg, hogy szép is, mert belé fagy a mondat, mikor az emberlány a paraván mögé vonul, majd fehér pántos, vékony hálóruhában megjelenik. A tekintete megdermed, hiszen sosem látott még ilyen lenge öltözetű ember nőstényt, aki egyetlen pillantásával le tudja venni a lábáról. Megfagyott ábrázata után nagyot nyel, majd arcát a kezeibe temeti.*
- Te szereted, kihívna magadra a sorsot. *Felemeli fejét, s újának rései között leselkedik ki csupán.*
- Igen ork nőstényekkel. *Végül megbabonázott állapotából már válaszolni is tud.*
- Az orkok egy kicsit másmilyenek, mint... Nagyobb az erő, nagyobb a hév, és még agyaram is van… Félnék, hogy egy ember nőstény összeroppanna a kezemben. *Tényleg nem volt dolga még ember lányával, így most is csak az igazat tudja mondani.*
- Elfelejtettem, hogy hedanista vagy. *Megrázza a fejét játékos bosszúságot színlelve. Beszaladt a pókhálóba az ork hím, amit élvezetes helyzetként könyvelhet el az emberlány. Nem gondolta volna a lenti iszogatás közben, hogy ittas állapotban itt fognak kikötni. Nehezen bír hím ösztöneivel, így a hátára vetődik, és a plafont bámulja, immáron kezeit maga mellett tartva. Nem állhatja a lenge öltözetű nőstény kihívó látványát, így a plafonra koncentrál.*
- Meg kell, hogy mondjam nagyon gyönyörű nőstény vagy ember létedre. *Ami igaz, azt el kell, hogy ismerje. Az, hogy este miként alakul az még eldől ezután.*
- De ez így nem jó. Te is meg én is részegek vagyunk. Másként nem fennéd a fogad egy magamfajta vadra. *Kusza gondolatok cikáznak fejében, miközben hím mivoltával van harcban.*
- Jobb lenne, ha megláncolnál, mert félek, hogy rád szabadulok. *Ha ittasak is, de valamennyire még van józan gondolata, ha már a gátlásai jócskán halványultak is. Fegyelmezettségét egyelőre katona mivoltának köszönheti, másként már ork hévvel cselekedett volna.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 20:03:27
Üzenet elküldve: 2020-12-16 20:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Ne mond, hogy szereted azt az erős paprikát! Ki se néztem volna belőled csajszi. Folyton meglepsz.* Szavai elismerően csengenek, mert első ránézésre egy kis puhány városi fruskának tűnhet. Erre meg egy igazi piálós, csípős paprikázó kemény csajsziról van itt szó. Az erjesztett tejre tett megjegyzésére ne neheztel vagy ilyesmi. Inkább amolyan okítóan beszél mintsem megrovóan. Lévén, hogy törpök között nőt fel a sör készítésről van némi fogalma. Winy igyekszik leplezni ezt a baklövését, ami a szóhasználat miatt keletkezet. Nagyon jól csinálja a kufár, de Nixomia elég jó emberismerő ahhoz, hogy ezt észlelje. Csak mosolyogni tud a másik zavarán.*
- Az, érdekes. Tipikusan az az ital, amit érdemes megkóstolni, de nem fogsz rászokni, ha csak nem a pusztán nőttél fel. Annyira nem jó, mint ez a sör.* Meg is húzza és ezzel ezt a témát, ha nem feszegeti tovább társa el is engedi.*
- Az már a te bajod legyen!*Kacag ő is vidáman. na persze a törpe leivása az adhat okot az aggodalomra, de az nem élvezetből ment és a java része később a földön ki is kötött a lánnyal együtt. De a hangsúly nem ezen van. Nixa nem bajlódik a habbajszával annyit, amíg Win minden egyes alkalommal hűségesen letörli. Nixa meg is feledkezik magáról, amikor a vadászatot kezdi el mesélni. A földrengés szócskára csak bólint, miközben beszél tovább.*
- Nem voltunk egyedül. Voltak társaink is páran. Igazi pusztai nomádok.* Válaszol gyorsan, miközben már keresi elő fele a fogat, amit aztán át is ad megtekintésre.*
- Szép kis pofájuk volt az már biztos.* Helyesel neki két korty között.*
- Igen is meg nem is. Hosszú történet, majd elmesélem. A pontos nevüket nem tudom, majd megkérdezem Vlendort. Az a lényeg, hogy olyan derék magasságú négy szemű, denevérfülű macskák. Olyan hosszú a farkuk, mint a testük és bojt van a végén. Rövid sötétbarna szőrük van és a fogukban valamilyen méreg lehet, ami lebénít, mert az egyik társunkat megmarta az egyik. Jó ideig kába volt.* Akkor is ő mentette meg a csapatott, amiért nem sok hála volt a jutalom és ez a mai napig is tüske maradt benne.*
- Én is talizmánt szánok belőle. Szerinted legyen benne faragás is, mert a barbár tud rúnát faragni, csak nem tudom, hogy megéri vagy sem. Inkább a fémbe kéne?* Kérdezi, mert Winy agya is egy rúgóra járhat a lovagnőjével. Hiszen Nixa is nyakbavalónak szánta. Szabadon oda próbálhatják finom kacsói a lány mellkasához. Ő maga is érdeklődve figyeli. A kiegészítésre viszont elcsodálkozik.*
- Mély kivágással? Én nem szoktam olyan ruhát hordani.* Feleli kissé feszengve. Ha látta a pipere kalmár, hogy milyen ruhát rendelt, akkor tudhatja, hogy Nixomiának milyen az ízlése. A váltás ruha is egyszerű ing meg hosszúnadrág. Mondhatni, hogy eléggé férfiasan öltözködik. no nem mintha nem lehetne dögös a nadrág meg az ing, csak hát abból is az egyszerűbb darabokat veszi.*
- Ne mond, hogy szereted azt az erős paprikát! Ki se néztem volna belőled csajszi. Folyton meglepsz.* Szavai elismerően csengenek, mert első ránézésre egy kis puhány városi fruskának tűnhet. Erre meg egy igazi piálós, csípős paprikázó kemény csajsziról van itt szó. Az erjesztett tejre tett megjegyzésére ne neheztel vagy ilyesmi. Inkább amolyan okítóan beszél mintsem megrovóan. Lévén, hogy törpök között nőt fel a sör készítésről van némi fogalma. Winy igyekszik leplezni ezt a baklövését, ami a szóhasználat miatt keletkezet. Nagyon jól csinálja a kufár, de Nixomia elég jó emberismerő ahhoz, hogy ezt észlelje. Csak mosolyogni tud a másik zavarán.*
- Az, érdekes. Tipikusan az az ital, amit érdemes megkóstolni, de nem fogsz rászokni, ha csak nem a pusztán nőttél fel. Annyira nem jó, mint ez a sör.* Meg is húzza és ezzel ezt a témát, ha nem feszegeti tovább társa el is engedi.*
- Az már a te bajod legyen!*Kacag ő is vidáman. na persze a törpe leivása az adhat okot az aggodalomra, de az nem élvezetből ment és a java része később a földön ki is kötött a lánnyal együtt. De a hangsúly nem ezen van. Nixa nem bajlódik a habbajszával annyit, amíg Win minden egyes alkalommal hűségesen letörli. Nixa meg is feledkezik magáról, amikor a vadászatot kezdi el mesélni. A földrengés szócskára csak bólint, miközben beszél tovább.*
- Nem voltunk egyedül. Voltak társaink is páran. Igazi pusztai nomádok.* Válaszol gyorsan, miközben már keresi elő fele a fogat, amit aztán át is ad megtekintésre.*
- Szép kis pofájuk volt az már biztos.* Helyesel neki két korty között.*
- Igen is meg nem is. Hosszú történet, majd elmesélem. A pontos nevüket nem tudom, majd megkérdezem Vlendort. Az a lényeg, hogy olyan derék magasságú négy szemű, denevérfülű macskák. Olyan hosszú a farkuk, mint a testük és bojt van a végén. Rövid sötétbarna szőrük van és a fogukban valamilyen méreg lehet, ami lebénít, mert az egyik társunkat megmarta az egyik. Jó ideig kába volt.* Akkor is ő mentette meg a csapatott, amiért nem sok hála volt a jutalom és ez a mai napig is tüske maradt benne.*
- Én is talizmánt szánok belőle. Szerinted legyen benne faragás is, mert a barbár tud rúnát faragni, csak nem tudom, hogy megéri vagy sem. Inkább a fémbe kéne?* Kérdezi, mert Winy agya is egy rúgóra járhat a lovagnőjével. Hiszen Nixa is nyakbavalónak szánta. Szabadon oda próbálhatják finom kacsói a lány mellkasához. Ő maga is érdeklődve figyeli. A kiegészítésre viszont elcsodálkozik.*
- Mély kivágással? Én nem szoktam olyan ruhát hordani.* Feleli kissé feszengve. Ha látta a pipere kalmár, hogy milyen ruhát rendelt, akkor tudhatja, hogy Nixomiának milyen az ízlése. A váltás ruha is egyszerű ing meg hosszúnadrág. Mondhatni, hogy eléggé férfiasan öltözködik. no nem mintha nem lehetne dögös a nadrág meg az ing, csak hát abból is az egyszerűbb darabokat veszi.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 17:00:47
Üzenet elküldve: 2020-12-16 17:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*A megfeszített izmokon jót mosolyog, egészen olyannak hat így az ork, akár egy vásári erőember. Jelen esetben erőork.*
- Na látod! *Nyugtázza saját igazát, egy kacsintással kísérve.
A szépérzékben hiányos nőstény képén együtt nevet Darokkal, ám, mikor az anyagi javakra terelődik a szó, egyet nem értésében rázza meg fejét finoman.*
- Azért nem mind vagyunk olyan kapzsik. *Halványan mosolyodik csupán, érezve, mekkora képmutatás ez, pont az ő szájából. Na nem, mintha egy férfitől várná anyagi biztonságát, de az egykori gazdagnegyedbéli háza romaji fölül könnyelműen prédikál. Azért hiányzik neki az az élet.
Afelől, hogy most ő van a legnagyobb biztonságban széles e világon csupán attól, hogy a hímet tudhatja szobatársának, semmi kétsége nem akad. Még aztán sem, hogy kisül, mindezt mókának szánta a másik.*
- Nincs is nálam szerencsésebb ezen az éjszakán. *Ért is egyet az alap tézissel vigyorogva. Jó házigazdához méltón keríti elő a bizonyos prémet, mi ugyan méretben jócskán alul marad a termetes test követelte viszonylatoktól, meleget azért így is fog adni. A kicsire kucorodó ork képén nem tud fapofát vágni, mondjuk nem is akar. Hangos nevetés bukik ki belőle, miközben visszahelyezkedik ágyára. A kék íriszek pedig valóban Darokra fókuszálnak, bár nem az általa említett szándékkal.*
- Nem kell kifürkésznem, elmondod te mindet magadtól is, nemde? *Hanyagul biccenti oldalra fejét, szemöldökeit kérdő ívbe vonva. Ajkai huncut ívbe görbülnek, ezzel jelezve, csupán évődik, nem gondolja ezt komolyan. Szerencsére a másik sem a vérszerződés dolgát, ami azért megnyugvással tölti el, hiába ő hozakodott elő vele.*
- Ugye? Nagy kár lenne érte! *Bólogat bőszen, említett tenyerét némi ügyeskedést követően a földön ücsörgő felé nyújtva ki, hogy, ha akarja, meggyőződhessen feltételezett puhaságáról. Mindezt bódult kuncogása övezi, s nem is tart túl soká, hamar visszahalássza maga alá karját, ha módja van rá. Nevetése csak fokozódik a baráti ajánlatba burkolt halálos fenyegetés szemléltetésére. Nem tudja komolyan venni azt, bár, ahogy elnézi az agyaras ábrázatot, nem is annak szánták. Annál inkább az ezt követő fogadalmat. Arcáról el is tűnnek a móka ráncai, helyette hálát tükröznek vonásai, ahogy tekintete is. Kiérzi a vállalkozás mögötti szándékot és annak tiszta őszinteségét.*
- Bolond lennék visszautasítani. *Mosolyodik halványan.* És, ha nem is ugyan ezt, de viszont ajánlom a segítségem. Már, ha akad olyan problémád, amiben rám lehet szükséged. *Ezen már nem állja, hogy ne nevesse el magát ismét. Ettől függetlenül az ő ígérete is áll.
Közben lassan feltápászkodik fekvő helyzetéből, hogy utazóládájából hálóruhát halásszon elő, mit felmarkolva a paraván mögé vonul. Hamar átveszi az alkalmatosság takarásában a fehér, vékony pántos, combközépig érő, bő, vékony anyagú, megfelelő megvilágításban szinte áttetsző kelmét, majd különösebb zavartatás nélkül telepszik vissza ágyára. Ezúttal már takarója alá bújik, törökülésben helyezkedve.*
- Szóval, csak ork nőstényekkel volt eddig dolgod? *Kérdése a semmiből jön, ajkain elterülő, huncut vigyora azonban a szokásos. Úgy tűnik nem ment még ki belőle a sok tömény okozta részeg kíváncsiság.*
//Darok//
*A megfeszített izmokon jót mosolyog, egészen olyannak hat így az ork, akár egy vásári erőember. Jelen esetben erőork.*
- Na látod! *Nyugtázza saját igazát, egy kacsintással kísérve.
A szépérzékben hiányos nőstény képén együtt nevet Darokkal, ám, mikor az anyagi javakra terelődik a szó, egyet nem értésében rázza meg fejét finoman.*
- Azért nem mind vagyunk olyan kapzsik. *Halványan mosolyodik csupán, érezve, mekkora képmutatás ez, pont az ő szájából. Na nem, mintha egy férfitől várná anyagi biztonságát, de az egykori gazdagnegyedbéli háza romaji fölül könnyelműen prédikál. Azért hiányzik neki az az élet.
Afelől, hogy most ő van a legnagyobb biztonságban széles e világon csupán attól, hogy a hímet tudhatja szobatársának, semmi kétsége nem akad. Még aztán sem, hogy kisül, mindezt mókának szánta a másik.*
- Nincs is nálam szerencsésebb ezen az éjszakán. *Ért is egyet az alap tézissel vigyorogva. Jó házigazdához méltón keríti elő a bizonyos prémet, mi ugyan méretben jócskán alul marad a termetes test követelte viszonylatoktól, meleget azért így is fog adni. A kicsire kucorodó ork képén nem tud fapofát vágni, mondjuk nem is akar. Hangos nevetés bukik ki belőle, miközben visszahelyezkedik ágyára. A kék íriszek pedig valóban Darokra fókuszálnak, bár nem az általa említett szándékkal.*
- Nem kell kifürkésznem, elmondod te mindet magadtól is, nemde? *Hanyagul biccenti oldalra fejét, szemöldökeit kérdő ívbe vonva. Ajkai huncut ívbe görbülnek, ezzel jelezve, csupán évődik, nem gondolja ezt komolyan. Szerencsére a másik sem a vérszerződés dolgát, ami azért megnyugvással tölti el, hiába ő hozakodott elő vele.*
- Ugye? Nagy kár lenne érte! *Bólogat bőszen, említett tenyerét némi ügyeskedést követően a földön ücsörgő felé nyújtva ki, hogy, ha akarja, meggyőződhessen feltételezett puhaságáról. Mindezt bódult kuncogása övezi, s nem is tart túl soká, hamar visszahalássza maga alá karját, ha módja van rá. Nevetése csak fokozódik a baráti ajánlatba burkolt halálos fenyegetés szemléltetésére. Nem tudja komolyan venni azt, bár, ahogy elnézi az agyaras ábrázatot, nem is annak szánták. Annál inkább az ezt követő fogadalmat. Arcáról el is tűnnek a móka ráncai, helyette hálát tükröznek vonásai, ahogy tekintete is. Kiérzi a vállalkozás mögötti szándékot és annak tiszta őszinteségét.*
- Bolond lennék visszautasítani. *Mosolyodik halványan.* És, ha nem is ugyan ezt, de viszont ajánlom a segítségem. Már, ha akad olyan problémád, amiben rám lehet szükséged. *Ezen már nem állja, hogy ne nevesse el magát ismét. Ettől függetlenül az ő ígérete is áll.
Közben lassan feltápászkodik fekvő helyzetéből, hogy utazóládájából hálóruhát halásszon elő, mit felmarkolva a paraván mögé vonul. Hamar átveszi az alkalmatosság takarásában a fehér, vékony pántos, combközépig érő, bő, vékony anyagú, megfelelő megvilágításban szinte áttetsző kelmét, majd különösebb zavartatás nélkül telepszik vissza ágyára. Ezúttal már takarója alá bújik, törökülésben helyezkedve.*
- Szóval, csak ork nőstényekkel volt eddig dolgod? *Kérdése a semmiből jön, ajkain elterülő, huncut vigyora azonban a szokásos. Úgy tűnik nem ment még ki belőle a sok tömény okozta részeg kíváncsiság.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 16:49:58
Üzenet elküldve: 2020-12-16 16:49:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Ha a báró említésére nem is, a wegtoreni paprika emlegetésére összefut a nyál a szájában. Ifjúkora ízei rémlenek fel benne, szinte a csípős zamattal karöltve serdült felnőtté.*
- Az verhetetlen! *Helyesel lelkesen.* El se tudnék képzelni ragut nélküle. *Folytatja elragadtatva az áradozást. Így talán még élesebb a váltás, mivel az erjesztett tej kérdéskörére kanyarodnak. Hamar megbánja szóhasználatát, s ahogy Nixa, már ő maga is erősnek tartja választott kifejezését. Okfejtésére restelkedő vonásokkal arcán bólogat, s bár nem ért egyet minden tételével, esze ágában sincs kötözködni.*
- Édeskés is? Érdekes lehet! *Igyekszik meggyőző mértékben mosolyba vonni ajkait, s bízva benne, hogy az előtte lévő ital segít neki ebben, meghúzza sörét. Reményeit be is váltja az arany nedű, minek hagyatékát letörölve nevet együtt újra immár ivócimborájával.*
- De még mekkora baj! *Kacagja játékosan.* Még a végén kiinnál mindenemből! *Két tenyerét védekezőn emeli fel maga mellé mókázva. Bár, ha az imént igazat mondott, s még törpöket is képes asztal alá inni a lovagnő, akkor nem is túlzott akkorát.
Néhány korty után be kell látnia, a szőkének volt igaza, ami a habbajusz dolgát illeti. Törölgetheti ő napestig, amíg a pohárban úszkál, addig bizony szája peremére is jut belőle. Ennek ellenére szabadul meg minden adandó alkalommal talmi bajszától, ahányszor csak létezését érzékelni véli. Persze közben minden figyelme a vadászat történetéé, ami vitathatatlanul izgalmasnak ígérezik.*
- Földrengés? *Mormogja közbe halkan, csak úgy, az orra alatt, kifejezve álmélkodását. Szemei akkor kerekednek el igazán, mikor a csordát hasonlítja a lány egy homokviharhoz. Mindezek fényében teljesen világossá válik számára társnője kinézete. Sőt, most már inkább azt furcsállja, hogy csupán ennyire megviselt a kincsvadász.*
- Nem lehetett semmi leteríteni egy ilyen vadat! *Biccent elismerően, egy újabb kortyot megelőzve.* Főleg, hogy csak ketten voltatok! *Mondjuk ezt csak feltételezi, s az sem von le sokat csodálatából, ha tévesen. A kezébe nyomott fogat meglepett némasággal fogadja, elengedve mindkét kezével korsóját. Ujjai között forgatja meg párszor a trófeát, hogy odamérve egyikhez képedjen el méretén.*
- Jó nagy lehetett a szája, ha ez belefért! *Jegyzi meg tréfásan, de látszik rajta megrökönyödése.* Azt ne mondd, hogy ezt is levadásztad! Amúgy minek a foga ez? *Amíg válaszát megkapja, tovább mustrálja az állkapocs szökevényt, hogy meghozhassa igazán lányos végkövetkeztetését.*
- Szépen mutatna a nyakadban, mondjuk egy bőr zsinegen, meg valami fémbe foglalva. *Mosolyodik, s két ujja közé csippentve oda is tartja Nixa mellkasa elé a majdani függőt, szemléltetve gondolatát. Persze, csak, ha az nem hajol el bizalmaskodó mozdulata elől.* Egy kivágott ruhával. *Fűzi tovább a víziót.*
*Ha a báró említésére nem is, a wegtoreni paprika emlegetésére összefut a nyál a szájában. Ifjúkora ízei rémlenek fel benne, szinte a csípős zamattal karöltve serdült felnőtté.*
- Az verhetetlen! *Helyesel lelkesen.* El se tudnék képzelni ragut nélküle. *Folytatja elragadtatva az áradozást. Így talán még élesebb a váltás, mivel az erjesztett tej kérdéskörére kanyarodnak. Hamar megbánja szóhasználatát, s ahogy Nixa, már ő maga is erősnek tartja választott kifejezését. Okfejtésére restelkedő vonásokkal arcán bólogat, s bár nem ért egyet minden tételével, esze ágában sincs kötözködni.*
- Édeskés is? Érdekes lehet! *Igyekszik meggyőző mértékben mosolyba vonni ajkait, s bízva benne, hogy az előtte lévő ital segít neki ebben, meghúzza sörét. Reményeit be is váltja az arany nedű, minek hagyatékát letörölve nevet együtt újra immár ivócimborájával.*
- De még mekkora baj! *Kacagja játékosan.* Még a végén kiinnál mindenemből! *Két tenyerét védekezőn emeli fel maga mellé mókázva. Bár, ha az imént igazat mondott, s még törpöket is képes asztal alá inni a lovagnő, akkor nem is túlzott akkorát.
Néhány korty után be kell látnia, a szőkének volt igaza, ami a habbajusz dolgát illeti. Törölgetheti ő napestig, amíg a pohárban úszkál, addig bizony szája peremére is jut belőle. Ennek ellenére szabadul meg minden adandó alkalommal talmi bajszától, ahányszor csak létezését érzékelni véli. Persze közben minden figyelme a vadászat történetéé, ami vitathatatlanul izgalmasnak ígérezik.*
- Földrengés? *Mormogja közbe halkan, csak úgy, az orra alatt, kifejezve álmélkodását. Szemei akkor kerekednek el igazán, mikor a csordát hasonlítja a lány egy homokviharhoz. Mindezek fényében teljesen világossá válik számára társnője kinézete. Sőt, most már inkább azt furcsállja, hogy csupán ennyire megviselt a kincsvadász.*
- Nem lehetett semmi leteríteni egy ilyen vadat! *Biccent elismerően, egy újabb kortyot megelőzve.* Főleg, hogy csak ketten voltatok! *Mondjuk ezt csak feltételezi, s az sem von le sokat csodálatából, ha tévesen. A kezébe nyomott fogat meglepett némasággal fogadja, elengedve mindkét kezével korsóját. Ujjai között forgatja meg párszor a trófeát, hogy odamérve egyikhez képedjen el méretén.*
- Jó nagy lehetett a szája, ha ez belefért! *Jegyzi meg tréfásan, de látszik rajta megrökönyödése.* Azt ne mondd, hogy ezt is levadásztad! Amúgy minek a foga ez? *Amíg válaszát megkapja, tovább mustrálja az állkapocs szökevényt, hogy meghozhassa igazán lányos végkövetkeztetését.*
- Szépen mutatna a nyakadban, mondjuk egy bőr zsinegen, meg valami fémbe foglalva. *Mosolyodik, s két ujja közé csippentve oda is tartja Nixa mellkasa elé a majdani függőt, szemléltetve gondolatát. Persze, csak, ha az nem hajol el bizalmaskodó mozdulata elől.* Egy kivágott ruhával. *Fűzi tovább a víziót.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 14:04:05
Üzenet elküldve: 2020-12-16 14:04:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
*Mire Jenari visszatér az asztalhoz, Gaerralos előtt már üres a tányér, ahogy a Wegtoreni Rummal is végzett. Éppen a söre utolsó cseppjeit élvezi ki, hogy aztán letehesse a korsóját, és elégedett sóhajjal dőlhessen hátra székében. Jenari így tökéletesen láthatja, ahogy a félkarú katona szemében csak egy pillanatra megvillan a lelkesedés, ám érthető okokból ez azonnal erősen mérséklődik.*
-Tényleg? Kíváncsi vagyok, mi szükségük lehet rá... Fizetni kell, hogy beengedjenek?
*Gondolkozik el, hiszen tisztában van vele, hogy egy gyakorlótér fenntartása általában nem olcsó.*
-Mindenesetre ha semmi sem akadályoz meg benne, szívesen meglátogatnám. Jól jön bármi lehetőség arra, hogy megtanuljak így is harcolni.
*A báró említésére csak bólint, kezével kicsit megemelve az étlapot.*
-Kíváncsi vagyok, miféle báró lehet az, aki hátrahagyja a földeit, hogy nyisson egy fogadót.
*Rövid ideig töprengő arcot vág, majd kérdéssel folytat.*
-Tényleg... hogy működnek a nemesi címek Wegtorenben? Vannak egyáltalán hűbéresek?
*Végül is a "báró" kifejezés hűbérrendszerből van kiragadva, egy anarchiában pedig nem jelenthet sokat.*
*Mire Jenari visszatér az asztalhoz, Gaerralos előtt már üres a tányér, ahogy a Wegtoreni Rummal is végzett. Éppen a söre utolsó cseppjeit élvezi ki, hogy aztán letehesse a korsóját, és elégedett sóhajjal dőlhessen hátra székében. Jenari így tökéletesen láthatja, ahogy a félkarú katona szemében csak egy pillanatra megvillan a lelkesedés, ám érthető okokból ez azonnal erősen mérséklődik.*
-Tényleg? Kíváncsi vagyok, mi szükségük lehet rá... Fizetni kell, hogy beengedjenek?
*Gondolkozik el, hiszen tisztában van vele, hogy egy gyakorlótér fenntartása általában nem olcsó.*
-Mindenesetre ha semmi sem akadályoz meg benne, szívesen meglátogatnám. Jól jön bármi lehetőség arra, hogy megtanuljak így is harcolni.
*A báró említésére csak bólint, kezével kicsit megemelve az étlapot.*
-Kíváncsi vagyok, miféle báró lehet az, aki hátrahagyja a földeit, hogy nyisson egy fogadót.
*Rövid ideig töprengő arcot vág, majd kérdéssel folytat.*
-Tényleg... hogy működnek a nemesi címek Wegtorenben? Vannak egyáltalán hűbéresek?
*Végül is a "báró" kifejezés hűbérrendszerből van kiragadva, egy anarchiában pedig nem jelenthet sokat.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 21:21:34
Üzenet elküldve: 2020-12-15 21:21:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kelleténél is nagyobb egója ma se fog csorbát szenvedni. Amint rámászik a vörösre és elkezd dolgozni rajta nemsokára az olyanokat kiált és nyögdécsel, hogy a tájékoztatásra nincs is szüksége a lovagnak, hogy jó-e. Magától értetődő. Az ágy állapota nem nagyon zavartatja vagy, hogy így folytatva biztos izomláza lesz holnapra. Az őt átölelő alatta nyögdécselő Faros látványa és főleg az ugráló melleié, azt is elfeledtetik vele, hogy rajtuk kívül van bármi más a világon. A vad vágta közben olyasmikkel, hogy megvariálja a dolgokat, trükközgessen vagy pózt váltson egyáltalán nem törődik. Ő nem egy olyan alak. Csak beteszi és addig mozog míg vége nem lesz. Egyszerű, de még nem csalódott benne. Most még az előzőnél is tovább bírja. A végére már ég is a férfi combja a fáradságtól és nem kevés kövér izzadtságcsepp gyöngyözik a homlokán, de már a végénél jár ami a hangján is hallatszik.*
-Micsoda! Pih! Naaaaa!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kelleténél is nagyobb egója ma se fog csorbát szenvedni. Amint rámászik a vörösre és elkezd dolgozni rajta nemsokára az olyanokat kiált és nyögdécsel, hogy a tájékoztatásra nincs is szüksége a lovagnak, hogy jó-e. Magától értetődő. Az ágy állapota nem nagyon zavartatja vagy, hogy így folytatva biztos izomláza lesz holnapra. Az őt átölelő alatta nyögdécselő Faros látványa és főleg az ugráló melleié, azt is elfeledtetik vele, hogy rajtuk kívül van bármi más a világon. A vad vágta közben olyasmikkel, hogy megvariálja a dolgokat, trükközgessen vagy pózt váltson egyáltalán nem törődik. Ő nem egy olyan alak. Csak beteszi és addig mozog míg vége nem lesz. Egyszerű, de még nem csalódott benne. Most még az előzőnél is tovább bírja. A végére már ég is a férfi combja a fáradságtól és nem kevés kövér izzadtságcsepp gyöngyözik a homlokán, de már a végénél jár ami a hangján is hallatszik.*
-Micsoda! Pih! Naaaaa!
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 19:56:30
Üzenet elküldve: 2020-12-15 19:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Még javában élvezik a nemes wegtoreni ital aromáját szájukban, miközben éppen a bárót rakják terítékre.*
- Bolond lett volna ezeket a kapcsolatokat veszni hagyni. Főleg az ilyen remek italokat, de az agyat maró paprika se rossz.* Nem csak a wegtoreni italokat, de az ételeket is nagyon kedveli. Ha Wegtoren, akkor nem szabad a paprikát kihagyni. Való igaz, hogy az ilyen finomságok után furcsán hangzik az erjesztett tej.*
- Így is lehet fogalmazni, de ez talán kicsit erős megnevezés. A sör maga is erjesztett ital, ahogyan a bor is, vagy a savanyú káposzta. Nem azt mondom, hogy túl jó, de annyira nem is rossz, bár, aki a sörhöz van szokva, azért az hiányolja. Amúgy kellemes savanykás-édeskés, kissé csípős ízű ital.* Ő maga sem biztos, hogy rögtön ivott volna belőle, ha így hallja, de akkor ott csak egy tömlőt dugta elé. Nem volt róla fogalma, hogy mit is iszik.*
- Azért a sör az sör.* Ő nem foglalkozik a sörbajusszal, mert úgyis kinő újra, amint belekortyol majd italába.*
- Hát ha végig fizetnéd, akkor baj volna.* Sandít rá ravaszkásan, mert az nem lenne éppen rossz.*
- Maihhin, amit a nomádok földrengésként is neveznek. Találó megnevezés, mert hatalmas állatok. Marmagasságuk átlagosan négy méter. Szóval jó nagyok. Olyanok, mint egy nagy jávorszarvas, csak a hímeknek van az orrán is egy szarva. Mi kettőt ejtetünk el. Az egyiket csapdával a másikat viszont nekünk kellett leterítenünk. Hatalmas volt. Rendesen remegett a föld, ha megindult. A csordára azt hittük, hogy először, hogy homokvihar. Amúgy növényevő állatokról van szó. Ez viszont ragadozótól származik.* Húz elő a zsebéből egy ujjnyi nagyságú ragadozó fogat. Bele is nyomja Win kezébe, hogy megnézhesse, ha akarja. Ő meg addig a sörébe temetkezik.*
* Még javában élvezik a nemes wegtoreni ital aromáját szájukban, miközben éppen a bárót rakják terítékre.*
- Bolond lett volna ezeket a kapcsolatokat veszni hagyni. Főleg az ilyen remek italokat, de az agyat maró paprika se rossz.* Nem csak a wegtoreni italokat, de az ételeket is nagyon kedveli. Ha Wegtoren, akkor nem szabad a paprikát kihagyni. Való igaz, hogy az ilyen finomságok után furcsán hangzik az erjesztett tej.*
- Így is lehet fogalmazni, de ez talán kicsit erős megnevezés. A sör maga is erjesztett ital, ahogyan a bor is, vagy a savanyú káposzta. Nem azt mondom, hogy túl jó, de annyira nem is rossz, bár, aki a sörhöz van szokva, azért az hiányolja. Amúgy kellemes savanykás-édeskés, kissé csípős ízű ital.* Ő maga sem biztos, hogy rögtön ivott volna belőle, ha így hallja, de akkor ott csak egy tömlőt dugta elé. Nem volt róla fogalma, hogy mit is iszik.*
- Azért a sör az sör.* Ő nem foglalkozik a sörbajusszal, mert úgyis kinő újra, amint belekortyol majd italába.*
- Hát ha végig fizetnéd, akkor baj volna.* Sandít rá ravaszkásan, mert az nem lenne éppen rossz.*
- Maihhin, amit a nomádok földrengésként is neveznek. Találó megnevezés, mert hatalmas állatok. Marmagasságuk átlagosan négy méter. Szóval jó nagyok. Olyanok, mint egy nagy jávorszarvas, csak a hímeknek van az orrán is egy szarva. Mi kettőt ejtetünk el. Az egyiket csapdával a másikat viszont nekünk kellett leterítenünk. Hatalmas volt. Rendesen remegett a föld, ha megindult. A csordára azt hittük, hogy először, hogy homokvihar. Amúgy növényevő állatokról van szó. Ez viszont ragadozótól származik.* Húz elő a zsebéből egy ujjnyi nagyságú ragadozó fogat. Bele is nyomja Win kezébe, hogy megnézhesse, ha akarja. Ő meg addig a sörébe temetkezik.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:05:24
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:05:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lándzsás bajszos tökös önzetlenkedése persze röviddel ezután máris a személyes szórakozásába vált át. Úgy esik neki Gwaerennek, hogy a lánynak még pisszenni sincs ideje, nemhogy nyögdécselni. De ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezi a történéseket, nem kell neki sok, hogy egy hangos kiáltással ezt Lou tudjára is adja – és hogy kissé belekarmoljon a fickó hátába. De ez nem jelenti azt, hogy véget akar vetni az ostromnak. Követelőzőn átkarolja lábával a férfi derekát, hátha közelebb tudja magához húzni.*
- Ez… kurva… jó… *Nyögi elfúló hangon, és hol Lou karjába markol, hol a takarót gyűri. Még az arca is kipirul egy kissé, bájosan, mintha olyan színes kencékkel kenné az arcát, mint az úrnőcskék. Persze erről szó sincs, Gwaeren mozgása és folyamatos káromkodása mellett inkább lehetne eladni szajhának, mint hercegnőnek. Minden pillanatot élvez, még akkor is, ha most nem ő ül a nyeregben – és akkor is, ha a nyikorgásból ítélve mindjárt leszakad alattuk az ágy. Arról nem is beszélve, hogy Lou érdeklődése – amit most még fizikailag is tapasztalhat – mennyire hízeleg neki. Élvezi hát a kényelmes ágyon fekve, amíg tart, hacsak a férfi nem készül valami mással is. Kapható mindenre, ezt a másik is kiolvashatja belőle, női lélek ide vagy oda.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lándzsás bajszos tökös önzetlenkedése persze röviddel ezután máris a személyes szórakozásába vált át. Úgy esik neki Gwaerennek, hogy a lánynak még pisszenni sincs ideje, nemhogy nyögdécselni. De ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezi a történéseket, nem kell neki sok, hogy egy hangos kiáltással ezt Lou tudjára is adja – és hogy kissé belekarmoljon a fickó hátába. De ez nem jelenti azt, hogy véget akar vetni az ostromnak. Követelőzőn átkarolja lábával a férfi derekát, hátha közelebb tudja magához húzni.*
- Ez… kurva… jó… *Nyögi elfúló hangon, és hol Lou karjába markol, hol a takarót gyűri. Még az arca is kipirul egy kissé, bájosan, mintha olyan színes kencékkel kenné az arcát, mint az úrnőcskék. Persze erről szó sincs, Gwaeren mozgása és folyamatos káromkodása mellett inkább lehetne eladni szajhának, mint hercegnőnek. Minden pillanatot élvez, még akkor is, ha most nem ő ül a nyeregben – és akkor is, ha a nyikorgásból ítélve mindjárt leszakad alattuk az ágy. Arról nem is beszélve, hogy Lou érdeklődése – amit most még fizikailag is tapasztalhat – mennyire hízeleg neki. Élvezi hát a kényelmes ágyon fekve, amíg tart, hacsak a férfi nem készül valami mással is. Kapható mindenre, ezt a másik is kiolvashatja belőle, női lélek ide vagy oda.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 14:11:14
Üzenet elküldve: 2020-12-15 14:11:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Nagyot nevet Winyra kiigazításán, hogy azért nem mindenféle orkot fogad csak úgy be éjjelre.*
- Igazad van. Nem akármilyet. *Vigyorog miközben felfelé emeli két karját és befeszíti izmait, majd eljátssza, hogy milyen különleges ork, persze játékból. Láthatóan a pletykákra nem ad az emberlány, így Darok aggodalma alaptalan. Huncutul elmosolyodik, amikor a lakályos berendezések dicsérete után a nőstény megemlíti, hogy asszonynép kellene Daroknak, hogy széppé tegye az otthonát.*
- Az biztos, hogy kidíszítené, már ha szépérzéke is lenne. *Kacag egy sort az ötleten, majd tovább fonja a gondolatmenetet.*
- Annyi pénzem azért nincs, hogy saját házam legyen. Egy asszonynép meg egy kicsi szobában nem biztos, hogy jól érezné magát, hogy csak ennyit tudok nyújtani. *Tapasztalata szerint az asszonynépek szeretik a jómódot, ez pedig most közel sem igaz Darokra. Minden pénzét és gyűjtögetését fegyverekre és páncélzatra teszi félre. Ezen kívül csak a legszükségesebbekre költ. Hosszan nevet a zárt ajtóra visszavágás huncut mondataira.*
- Most szerencséd, hogy itt alszom. A városban te vagy a legnagyobb biztonságban. Ennél már csak akkor lennél jobban biztosítva, ha a kaszárnyába lennél. *Jelentőségteljesen magyaráz a kezével, mintha ez valóban így volna, persze a végén már nem tudja a komoly tekintetét fenntartani. Szerencsére egy pokróc akad is a nőstény ládájában, ami ugyan elég kicsike, de megteszi. Volt már ennél sokkal rosszabb helyzetben is, mikor fagyban és esőben kellett aludnia odakint. A sötét prémet hálás biccentéssel veszi át. A pokróc nagyságára muszáj egy megjegyzést tennie.*
- Ha elég kicsire összekucorodok, akkor talán félig be tudom takarni magam. *Nevetve teríti magára a prémet, ami valóban elég lehet, ha elég kicsire összehúzódik a padlón. Neki az is elég, ha a lábát be tudja takarni, felülről nem valami fázós. Kíváncsi tekintettel figyeli, ahogy Winyra saját ágyára visszatelepedik, hason, könyökeire támaszkodva.*
- Úgy feküdtél oda, mint ha ki akarnád fürkészni minden titkom. *Szemöldökeit ráncolva vigyorog és a kék íriszeket figyeli, hogy tényleg rá fókuszálnak, vagy csak egyszerűen kényelmes a nősténynek ez a fekvés. Egy igaz gondolatot állapít meg a másik a büszkeségről, amit elfogadó bólintással jelez vissza. A vérszövetség említésén újra vigyorogva fordul a nőstény felé, majd játékosan lebiggyeszti a száját, mint aki szomorkodik.*
- Pedig most következett volna, hogy előveszem a tőröm a szertartáshoz. *A lány tenyere felé pillant egy rövid időre, majd megrázza a fejét.*
- Túl puha lehet a kezed, nem lenne szívem megvágni. *Ezt tényleg így is gondolja, noha a vérszerződés nem ötlött fel benne, csak Winyra viccelődése után. A vérszövetség, vagy ennek egy értelmezése mégis szöget üt a fejében.*
- Mivel ennyi mindent tudsz már rólam kénytelen leszek hivatalosan is barátommá fogadni. Ezt nem utasíthatod el, különben meg kel, hogy… *A mondat végén játékosan hüvelykujját végig húzza torka vonalában, de hogy ez ne látszódjon komolynak mókásan nevet a mondat végén.*
- De komolyan mondom, hogy megkedveltelek. Ha valaki bántani akar, vagy szükséged lenne egy segítő kézre, akkor ne habozz szólni. *Ezúttal nem nevet. Tekintetéből kiolvasható, hogy őszintén gondolja, amit mond.*
- A három isten se menti meg, aki kezet emel rád. *Hevesen bólogat, hogy bizony ezt a kijelentését meg fogja tartani. Harcosként az ilyen ígéreteivel sosem játszik, s abban is biztos lehet Winyra, hogy ezt nem mindenkinek ajánlja fel a hím, csakúgy, mint a nőstény a szállás invitálást, de Daroknál ez talán még ennél is ritkább.*
//Darok//
*Nagyot nevet Winyra kiigazításán, hogy azért nem mindenféle orkot fogad csak úgy be éjjelre.*
- Igazad van. Nem akármilyet. *Vigyorog miközben felfelé emeli két karját és befeszíti izmait, majd eljátssza, hogy milyen különleges ork, persze játékból. Láthatóan a pletykákra nem ad az emberlány, így Darok aggodalma alaptalan. Huncutul elmosolyodik, amikor a lakályos berendezések dicsérete után a nőstény megemlíti, hogy asszonynép kellene Daroknak, hogy széppé tegye az otthonát.*
- Az biztos, hogy kidíszítené, már ha szépérzéke is lenne. *Kacag egy sort az ötleten, majd tovább fonja a gondolatmenetet.*
- Annyi pénzem azért nincs, hogy saját házam legyen. Egy asszonynép meg egy kicsi szobában nem biztos, hogy jól érezné magát, hogy csak ennyit tudok nyújtani. *Tapasztalata szerint az asszonynépek szeretik a jómódot, ez pedig most közel sem igaz Darokra. Minden pénzét és gyűjtögetését fegyverekre és páncélzatra teszi félre. Ezen kívül csak a legszükségesebbekre költ. Hosszan nevet a zárt ajtóra visszavágás huncut mondataira.*
- Most szerencséd, hogy itt alszom. A városban te vagy a legnagyobb biztonságban. Ennél már csak akkor lennél jobban biztosítva, ha a kaszárnyába lennél. *Jelentőségteljesen magyaráz a kezével, mintha ez valóban így volna, persze a végén már nem tudja a komoly tekintetét fenntartani. Szerencsére egy pokróc akad is a nőstény ládájában, ami ugyan elég kicsike, de megteszi. Volt már ennél sokkal rosszabb helyzetben is, mikor fagyban és esőben kellett aludnia odakint. A sötét prémet hálás biccentéssel veszi át. A pokróc nagyságára muszáj egy megjegyzést tennie.*
- Ha elég kicsire összekucorodok, akkor talán félig be tudom takarni magam. *Nevetve teríti magára a prémet, ami valóban elég lehet, ha elég kicsire összehúzódik a padlón. Neki az is elég, ha a lábát be tudja takarni, felülről nem valami fázós. Kíváncsi tekintettel figyeli, ahogy Winyra saját ágyára visszatelepedik, hason, könyökeire támaszkodva.*
- Úgy feküdtél oda, mint ha ki akarnád fürkészni minden titkom. *Szemöldökeit ráncolva vigyorog és a kék íriszeket figyeli, hogy tényleg rá fókuszálnak, vagy csak egyszerűen kényelmes a nősténynek ez a fekvés. Egy igaz gondolatot állapít meg a másik a büszkeségről, amit elfogadó bólintással jelez vissza. A vérszövetség említésén újra vigyorogva fordul a nőstény felé, majd játékosan lebiggyeszti a száját, mint aki szomorkodik.*
- Pedig most következett volna, hogy előveszem a tőröm a szertartáshoz. *A lány tenyere felé pillant egy rövid időre, majd megrázza a fejét.*
- Túl puha lehet a kezed, nem lenne szívem megvágni. *Ezt tényleg így is gondolja, noha a vérszerződés nem ötlött fel benne, csak Winyra viccelődése után. A vérszövetség, vagy ennek egy értelmezése mégis szöget üt a fejében.*
- Mivel ennyi mindent tudsz már rólam kénytelen leszek hivatalosan is barátommá fogadni. Ezt nem utasíthatod el, különben meg kel, hogy… *A mondat végén játékosan hüvelykujját végig húzza torka vonalában, de hogy ez ne látszódjon komolynak mókásan nevet a mondat végén.*
- De komolyan mondom, hogy megkedveltelek. Ha valaki bántani akar, vagy szükséged lenne egy segítő kézre, akkor ne habozz szólni. *Ezúttal nem nevet. Tekintetéből kiolvasható, hogy őszintén gondolja, amit mond.*
- A három isten se menti meg, aki kezet emel rád. *Hevesen bólogat, hogy bizony ezt a kijelentését meg fogja tartani. Harcosként az ilyen ígéreteivel sosem játszik, s abban is biztos lehet Winyra, hogy ezt nem mindenkinek ajánlja fel a hím, csakúgy, mint a nőstény a szállás invitálást, de Daroknál ez talán még ennél is ritkább.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 12:31:20
Üzenet elküldve: 2020-12-15 12:31:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy elnézi, Nor'Deront nehéz zavarba hozni, de hát végtére nem is ez volt a (fő) cél. A vörös azonban hamarabb töpreng el a két személytől is érkezett kérdésen, minden bizonnyal ő is rejteget pár történetet, amik kérdőjeleket hagyhattak maguk után. Ysanee kérdése viszont hamar eltereli a figyelmét, amire is örömmel bólint, egy korty bor után pedig hálásan nyúl a felajánlott pipáért. Amióta megérkezett a városba és átesett első kis kiruccanásán, volt alkalma ezt-azt kipróbálnia és megesett, hogy a boros éjszakákon meg-meg kínálták ezzel-azzal. Igaz, a tanulás nagyon lefoglalta ~Ó igen, rettentően.~, de emellett nem volt rest kicsit szórakozni is. Ha pedig Ysanee átadja a pipát, ő nem is habozik, bőszen belekóstol az Ördögvigyorba, a füstöt pedig még bent tartva, ízlelve nyújtja oda az eszközt a színesebbik Deronnak, aki szintén elfogadta imént az ajánlatot. Amint elveszik tőle, rövid időn belül a füstöt is kifújja, ami határozottan és sebesen halad a magasba, Nalret által ügyelve arra, hogy senkit ne találjon el. Bár köhögni nem fog, egy enyhe torokköszörülés az ő száját is elhagyja. Nyúl is az italáért, hogy az enyhén maró érzést szájpadlásáról leöblíthesse egy korty borral, ivás közben pedig Relaelre pillant.*
- Az istenek? *Nevet fel röviden, hol az egyik nőre, hol a másikra pillantva, végül egy bólintással helyesel Ysanee megjegyzésére.*
- Minden bizonnyal. *Eközben Nor'Deron hevesen és lelkesen elkezdi ecsetelni nevének értelmét, Nalret pedig gúnyosan hunyorog felé, ami hamar félmosolyba torkollik, ha esetleg összetalálkozik a tekintetük. Ismét boráért nyújtja kezét, Ysanee megjegyzése után kíváncsian irányítja felé figyelmét, majd ez hamar elkanyarodik Deron felé, aki újabb megjegyzést tesz a hely múltjáról.*
- Ennél jobb volt itt a bor hajdanán? *Kérdezi, hiszen neki tényleg jobban ízlik, mint amit eddig máshol esélye volt megízlelni. A vöröshajú megjegyzésére cinikus ábrázattal emeli fel kezét, tenyerét az égnek eresztve.*
- Szerintem jobb élmény, ha te éred el, hogy levegye mindenét. *Veti fel, szinte már-már lelkesen ellenkezve a felvetésnek, hogy hiányolják, meztelenül munkálkodjanak itt a hölgyek.* Mi abban a szórakozás, ha már tudod, mi van a csomagban? *Kissé megrázza fejét, tettetett csalódottsággal. A hasonlatosan fehérfejű azonban őszintén deprimált amiatt, hogy ő lemaradt a Kalmár nemes múltjáról.*
- Nem valami madárról volt híres régen? *Kérdését ezúttal mindenkinek szánja, kivéve a fehérfejűnek, na már csak azért, mert mint kiderült, ő sem járt itt a hely korábbi pompájában. Egy-két alkalommal Nalret is hallott kósza információkat a Kalmár előző tulajáról és arról, mi sok minden történt itt, de egészen máig nem tért be, hogy szemügyre vegye a reinkarnációját.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy elnézi, Nor'Deront nehéz zavarba hozni, de hát végtére nem is ez volt a (fő) cél. A vörös azonban hamarabb töpreng el a két személytől is érkezett kérdésen, minden bizonnyal ő is rejteget pár történetet, amik kérdőjeleket hagyhattak maguk után. Ysanee kérdése viszont hamar eltereli a figyelmét, amire is örömmel bólint, egy korty bor után pedig hálásan nyúl a felajánlott pipáért. Amióta megérkezett a városba és átesett első kis kiruccanásán, volt alkalma ezt-azt kipróbálnia és megesett, hogy a boros éjszakákon meg-meg kínálták ezzel-azzal. Igaz, a tanulás nagyon lefoglalta ~Ó igen, rettentően.~, de emellett nem volt rest kicsit szórakozni is. Ha pedig Ysanee átadja a pipát, ő nem is habozik, bőszen belekóstol az Ördögvigyorba, a füstöt pedig még bent tartva, ízlelve nyújtja oda az eszközt a színesebbik Deronnak, aki szintén elfogadta imént az ajánlatot. Amint elveszik tőle, rövid időn belül a füstöt is kifújja, ami határozottan és sebesen halad a magasba, Nalret által ügyelve arra, hogy senkit ne találjon el. Bár köhögni nem fog, egy enyhe torokköszörülés az ő száját is elhagyja. Nyúl is az italáért, hogy az enyhén maró érzést szájpadlásáról leöblíthesse egy korty borral, ivás közben pedig Relaelre pillant.*
- Az istenek? *Nevet fel röviden, hol az egyik nőre, hol a másikra pillantva, végül egy bólintással helyesel Ysanee megjegyzésére.*
- Minden bizonnyal. *Eközben Nor'Deron hevesen és lelkesen elkezdi ecsetelni nevének értelmét, Nalret pedig gúnyosan hunyorog felé, ami hamar félmosolyba torkollik, ha esetleg összetalálkozik a tekintetük. Ismét boráért nyújtja kezét, Ysanee megjegyzése után kíváncsian irányítja felé figyelmét, majd ez hamar elkanyarodik Deron felé, aki újabb megjegyzést tesz a hely múltjáról.*
- Ennél jobb volt itt a bor hajdanán? *Kérdezi, hiszen neki tényleg jobban ízlik, mint amit eddig máshol esélye volt megízlelni. A vöröshajú megjegyzésére cinikus ábrázattal emeli fel kezét, tenyerét az égnek eresztve.*
- Szerintem jobb élmény, ha te éred el, hogy levegye mindenét. *Veti fel, szinte már-már lelkesen ellenkezve a felvetésnek, hogy hiányolják, meztelenül munkálkodjanak itt a hölgyek.* Mi abban a szórakozás, ha már tudod, mi van a csomagban? *Kissé megrázza fejét, tettetett csalódottsággal. A hasonlatosan fehérfejű azonban őszintén deprimált amiatt, hogy ő lemaradt a Kalmár nemes múltjáról.*
- Nem valami madárról volt híres régen? *Kérdését ezúttal mindenkinek szánja, kivéve a fehérfejűnek, na már csak azért, mert mint kiderült, ő sem járt itt a hely korábbi pompájában. Egy-két alkalommal Nalret is hallott kósza információkat a Kalmár előző tulajáról és arról, mi sok minden történt itt, de egészen máig nem tért be, hogy szemügyre vegye a reinkarnációját.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-15 08:49:23
Üzenet elküldve: 2020-12-15 08:49:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza//
*Gyanúsan merev tekintettel követi végig a feketeleves-készítés folyamatát: őrlemény ázik, utána leszűretik, hozzá tej-méz-cukor külön tálaltatik. Nawanthiri ez utóbbiak egyikéhez sem nyúl, ellenben a kész italt - mint sznobok a bort - értőn megszagolja, kicsit végigfuttatja még a poháron is, hogy lássa az esését.*
- Hát az nagyon jó! *csillannak fel a mandulaszemei, mikor kiderül, hogy ebben a fogadóban még edzeni is lehet. Úgy megörül neki, hogy inni is elfelejt.* Ennyi az egész? Csak fenthagyom a fegyvereket, és már mehetek is? *Túl jól hangzik ez az ajánlat, nem árt még egyszer rákérdezni. Még a végén kiderül, hogy mester is lakik abban a pincében, aki - ajándék, fülrágás és dorombolás ellenében - hajlandó fogásokat tanítani. Vagy valami titkos szappanfőző társaságé, és nem szabad beszélni róla. Ahol arany van a tejben, ott minden lehetséges.*
- Neeem... *neveti el magát, mikor a csapos vicceskedik* A vajákos másra kell. *Hirtelen eszébe jut, hogy van nála egy pohár feketeleves, rögtön bele is kortyol.* A városba jövet találtam egy üveg áttetsző kocsonyát. Azt mondták, manólélek, amit lepárolt egy boszorkány. Szeretném megtudni, mire jó. *itt egyelőre elhallgat, és kíváncsian várja, hogy mit lép a gnóm.*
*Gyanúsan merev tekintettel követi végig a feketeleves-készítés folyamatát: őrlemény ázik, utána leszűretik, hozzá tej-méz-cukor külön tálaltatik. Nawanthiri ez utóbbiak egyikéhez sem nyúl, ellenben a kész italt - mint sznobok a bort - értőn megszagolja, kicsit végigfuttatja még a poháron is, hogy lássa az esését.*
- Hát az nagyon jó! *csillannak fel a mandulaszemei, mikor kiderül, hogy ebben a fogadóban még edzeni is lehet. Úgy megörül neki, hogy inni is elfelejt.* Ennyi az egész? Csak fenthagyom a fegyvereket, és már mehetek is? *Túl jól hangzik ez az ajánlat, nem árt még egyszer rákérdezni. Még a végén kiderül, hogy mester is lakik abban a pincében, aki - ajándék, fülrágás és dorombolás ellenében - hajlandó fogásokat tanítani. Vagy valami titkos szappanfőző társaságé, és nem szabad beszélni róla. Ahol arany van a tejben, ott minden lehetséges.*
- Neeem... *neveti el magát, mikor a csapos vicceskedik* A vajákos másra kell. *Hirtelen eszébe jut, hogy van nála egy pohár feketeleves, rögtön bele is kortyol.* A városba jövet találtam egy üveg áttetsző kocsonyát. Azt mondták, manólélek, amit lepárolt egy boszorkány. Szeretném megtudni, mire jó. *itt egyelőre elhallgat, és kíváncsian várja, hogy mit lép a gnóm.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659