Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-21 07:04:11
Üzenet elküldve: 2021-01-21 07:04:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Hálás biccentéssel nyugtázza, hogy megmaradnak a Nawanthiriben. Node milyen név vajon a Morwon?*
- Óriásnév! Állítólag ős-óriásul gazdagot, szépet, okosat és bátrat is jelent, attól függően, milyen hangsúllyal mondják! *Magyarázza mint egy jó diák, de a szemében csillogó vidámság sokat finomít tudálékos hangnemen. Arra, hogy majd meséljen a beavatásokról, csak a fejét rázza.*
- Nem lehet. Kívülállóknak nem beszélhetünk ilyenekről.
*Ukrom meg most biztos csuklik (korábbi útitársa pedig őszintén reméli, hogy nem épp sörözés közben), mert úgy kitárgyalják a háta mögött, hogy borzasztó.*
- Nem volt rá idő. *feleli a zsoldos írástudományát firtató kérdésre* Túl sok minden történt idefelé jövet, meg azután is. Tele volt a feje mind a kettőnknek. *Ezen a ponton - talán egy félreértés, talán más miatt - mintha valami elromlana. Nawanthiri kedves marad továbbra is, de ahogy a vörös kívánásról, férfiakról és ölelésről cseveg, feltűnően távolságtartóbbá válik. Együttérez, és próbál biztatókat is mondani, mint hogy "Még átjössz párszor ebédre, aztán kigömbölyödsz, ahol csak kell!", mégis, inkább sikerül ez udvariasra, mint közvetlenre. Csak akkor enged fel, amikor áttérnek a városőrökre meg a Sárvárosra. Az apró nyelvbotlás nem kerüli el a figyelmét, de erre mindössze egy huncut félmosollyal utal. Kérdése csak egy maradt:*
- Mit szólnál, ha beállnánk az őrségbe? *emeli meg az egyik szemöldökét nagy ravaszdin* Orvos meg khm... halottkém biztosan kell nekik. Mindig lenne fedél a fejed fölött, és soha többet nem lennél éhes. *hatásszünet, vállvonás* Munka nekem is kéne, ott meg az lenne a munkám, hogy a bajbajutottakon segítsek. Az pedig *mosolyodik el* naaagyon szerzetes-dolog! *A korábbi távolságtartás ekkorra tovatűnik, és a helyét a már ismert, egyszerű (nem feltétlenül városőrös) kedvesség veszi át. Kíváncsian várja, hogy tetszik Nimerilnek az ötlet, bár azért számít némi ellenállásra.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Hálás biccentéssel nyugtázza, hogy megmaradnak a Nawanthiriben. Node milyen név vajon a Morwon?*
- Óriásnév! Állítólag ős-óriásul gazdagot, szépet, okosat és bátrat is jelent, attól függően, milyen hangsúllyal mondják! *Magyarázza mint egy jó diák, de a szemében csillogó vidámság sokat finomít tudálékos hangnemen. Arra, hogy majd meséljen a beavatásokról, csak a fejét rázza.*
- Nem lehet. Kívülállóknak nem beszélhetünk ilyenekről.
*Ukrom meg most biztos csuklik (korábbi útitársa pedig őszintén reméli, hogy nem épp sörözés közben), mert úgy kitárgyalják a háta mögött, hogy borzasztó.*
- Nem volt rá idő. *feleli a zsoldos írástudományát firtató kérdésre* Túl sok minden történt idefelé jövet, meg azután is. Tele volt a feje mind a kettőnknek. *Ezen a ponton - talán egy félreértés, talán más miatt - mintha valami elromlana. Nawanthiri kedves marad továbbra is, de ahogy a vörös kívánásról, férfiakról és ölelésről cseveg, feltűnően távolságtartóbbá válik. Együttérez, és próbál biztatókat is mondani, mint hogy "Még átjössz párszor ebédre, aztán kigömbölyödsz, ahol csak kell!", mégis, inkább sikerül ez udvariasra, mint közvetlenre. Csak akkor enged fel, amikor áttérnek a városőrökre meg a Sárvárosra. Az apró nyelvbotlás nem kerüli el a figyelmét, de erre mindössze egy huncut félmosollyal utal. Kérdése csak egy maradt:*
- Mit szólnál, ha beállnánk az őrségbe? *emeli meg az egyik szemöldökét nagy ravaszdin* Orvos meg khm... halottkém biztosan kell nekik. Mindig lenne fedél a fejed fölött, és soha többet nem lennél éhes. *hatásszünet, vállvonás* Munka nekem is kéne, ott meg az lenne a munkám, hogy a bajbajutottakon segítsek. Az pedig *mosolyodik el* naaagyon szerzetes-dolog! *A korábbi távolságtartás ekkorra tovatűnik, és a helyét a már ismert, egyszerű (nem feltétlenül városőrös) kedvesség veszi át. Kíváncsian várja, hogy tetszik Nimerilnek az ötlet, bár azért számít némi ellenállásra.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:55:43
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:55:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Miután gondosan kiköti lovát az istállóban, s az összes cuccát leveszi, megindul a fogadó ajtaja felé, s halkan, udvariasan benyit. Útja egyenesen a pulthoz vezet, de kivételesen nem azért, hogy kikérje első italát, hanem egyelőre csak szállás felől érdeklődik. Szeretne lepakolni és átöltözni, mielőtt kényelembe helyezné magát valamelyik csábító asztalnál, s megkezdené a vadászatot. 42 aranyat fizet az elf három éjszakányi szállásért. Nem vészes ár, volt már olyan helyen, ahol egy egyszerűbb Szoba többet kóstált. 
Ahogy kezébe kapja a kulcsot, meg is indul, ismeri már itt a járást. A szoba egyszerű, letisztult puritánsága sem lepi meg, táskáját az ágyra hajítja, s miután levetette poros csizmáját, elkezdi kipakolni a ruháit. Alaposan felkészült, hozott néhány elegáns, szép szoknyát és felsőt, amelyek jobban passzolnak egy jómódú kereskedő feleségének a szerepéhez, mint az egyszerű lovaglónadrág, s kényelmes ing. Miután kiválasztotta, miben fog aznap este tetszelegni, kibontja haját, s gondosan kifésüli. Sötétlila, ízlésesen kivágott, hátul fűzős ruhájához egy szép, indákat és leveleket formázó ezüst övet csatol fel, majd hátára omló éjfekete hajából néhány tincset befon, s egy fém, virágos csattal füle mögé tűzi. Csizmáján kívül csupán egy cipőt hozott, egy emelt sarkú, csatos, pasztellszínű félcipőt. Arcára még varázsol egy leheletnyi sminket, hogy kiemelje zöld szemeit, majd amikor úgy dönt, elégedett magával, elhagyja szobáját, s visszatér a kellemes, emberi zajokkal teli helyiségbe, hogy keressen magának egy üres asztalt.*
Ahogy kezébe kapja a kulcsot, meg is indul, ismeri már itt a járást. A szoba egyszerű, letisztult puritánsága sem lepi meg, táskáját az ágyra hajítja, s miután levetette poros csizmáját, elkezdi kipakolni a ruháit. Alaposan felkészült, hozott néhány elegáns, szép szoknyát és felsőt, amelyek jobban passzolnak egy jómódú kereskedő feleségének a szerepéhez, mint az egyszerű lovaglónadrág, s kényelmes ing. Miután kiválasztotta, miben fog aznap este tetszelegni, kibontja haját, s gondosan kifésüli. Sötétlila, ízlésesen kivágott, hátul fűzős ruhájához egy szép, indákat és leveleket formázó ezüst övet csatol fel, majd hátára omló éjfekete hajából néhány tincset befon, s egy fém, virágos csattal füle mögé tűzi. Csizmáján kívül csupán egy cipőt hozott, egy emelt sarkú, csatos, pasztellszínű félcipőt. Arcára még varázsol egy leheletnyi sminket, hogy kiemelje zöld szemeit, majd amikor úgy dönt, elégedett magával, elhagyja szobáját, s visszatér a kellemes, emberi zajokkal teli helyiségbe, hogy keressen magának egy üres asztalt.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:52:18
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:52:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi éppen elfogyasztja a reggelije maradékát, majd rámosolyog az asztaltársra.*
- Az emberek mindenfelé egyformák. Ha részegek, és dühösek, akkor törnek, és zúznak.* Zárja le ennyivel a férfi, majd elgondolkodik, és kicsit közelebb hajol a nőhöz, hogy a fülébe súgjon.*
- Ha tudnánk szerezni egy térképet, ami megmutatja, hogy vízi úton hogy jutunk el a Vashegyig, és szereznénk egy hajót, akkor lehet hamar odaérnénk. Egy kisebb bárkát el tudunk kötni ketten is, de a térképet nehéz beszerezni.* Adja elő gondolatait a férfi.*
- Szükségem lesz ételre, illetve egy hátasra, ha mégiscsak a szárazföldet választjuk.* Szól, és finom a tányérjára helyezi az evőeszközöket.*
*A férfi éppen elfogyasztja a reggelije maradékát, majd rámosolyog az asztaltársra.*
- Az emberek mindenfelé egyformák. Ha részegek, és dühösek, akkor törnek, és zúznak.* Zárja le ennyivel a férfi, majd elgondolkodik, és kicsit közelebb hajol a nőhöz, hogy a fülébe súgjon.*
- Ha tudnánk szerezni egy térképet, ami megmutatja, hogy vízi úton hogy jutunk el a Vashegyig, és szereznénk egy hajót, akkor lehet hamar odaérnénk. Egy kisebb bárkát el tudunk kötni ketten is, de a térképet nehéz beszerezni.* Adja elő gondolatait a férfi.*
- Szükségem lesz ételre, illetve egy hátasra, ha mégiscsak a szárazföldet választjuk.* Szól, és finom a tányérjára helyezi az evőeszközöket.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:57:12
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:57:12
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Mik, Garsin//
*Kezdi kínosan érezni magát, amikor a férfi arról beszél, hogy derék embernek tartja és ha szögre akasztja a kötényt, még városőr is lehetne belőle. Mik tudja a legjobban, hogy egyáltalán nem érdemel ilyesmit. Főleg azok után, amiket a lázadás napjai alatt tett. De zűrös idők voltak azok, amiket végképp maga mögött hagyott és a Kalmárban otthonra lelt.
Zavart szerénységgel mosolyog és örülne már, ha mehetne dolgozni. Az üzenetet majd átadja és amilyen információval tud, segít a városőrnek és társának.
Aztán a vendégek koccintanak és megisszák a pálinkát, Mik pedig kihasználja az alkalmat, hogy munka címén kicsit kiszakadjon a beszélgetésből. Előkészíti a vizet a teához és az italokat és a poharakat is.*
- Máris, kisasszony. *A lány elég csendes, Mik igyekszik barátságosan mosolyogni rá, hogy oldja a zavarát. Víz mindig van a melegen, így nem sok forrás kell neki. Egy szűrőn átengedi a vizet, leforrázva a tealeveleket, majd félreteszi, hogy ázzon kicsit. De egy pohár vizet kitölt Garsinnak.*
- Bizony. De minden jó, ha a vége jó, ahogy mondani szokás. *Mosolyog már kissé őszintébben. Szerencsére nem kap több kérdést és a a vendégek elindulnak az asztalukhoz.*
- Azonnal viszem az italt és a sülteket! *Mondja a pulttól ellépő vendégek után és ha tehetné, megtörölné a homlokát, de visszafogja magát és inkább a konyhára indul, hogy rákérdezzen a vadkanokra.
Amint kész, akkor pedig azonnal kiviszi melegében, forrón és ízesen, ahogy csak a Kalmárban készítik.*
- Jó étvágyat kívánok. *Teszi mellé az italokat és Garsin is megkapja a teát egy kis mézzel és citrommal.*
- Ha bármire szükségük van, csak kiáltsanak a pult felé és azonnal jövök. *Mondja még, majd magukra hagyja a duót az asztalnál, hogy nyugodtan ehessenek és beszélgessenek.
Kis idővel később Bredoc és Garsin már be is fejezét, miközben Mik a pultban sertepertél. Amikor a két városőr indulni készül és odaköszönnek a pultosnak, mosolyogva int oda nekik.*
- A bárónak átadom az üzenetét. Minden jót, az istenek vigyázzanak önökre! *Köszön el és kicsit megkönnyebbül, amikor a városőrök elhagyják a fogadót. Pedig igazán kedves emberek voltak, de a félelme nem is innen táplálkozott.*
//Mik, Garsin//
*Kezdi kínosan érezni magát, amikor a férfi arról beszél, hogy derék embernek tartja és ha szögre akasztja a kötényt, még városőr is lehetne belőle. Mik tudja a legjobban, hogy egyáltalán nem érdemel ilyesmit. Főleg azok után, amiket a lázadás napjai alatt tett. De zűrös idők voltak azok, amiket végképp maga mögött hagyott és a Kalmárban otthonra lelt.
Zavart szerénységgel mosolyog és örülne már, ha mehetne dolgozni. Az üzenetet majd átadja és amilyen információval tud, segít a városőrnek és társának.
Aztán a vendégek koccintanak és megisszák a pálinkát, Mik pedig kihasználja az alkalmat, hogy munka címén kicsit kiszakadjon a beszélgetésből. Előkészíti a vizet a teához és az italokat és a poharakat is.*
- Máris, kisasszony. *A lány elég csendes, Mik igyekszik barátságosan mosolyogni rá, hogy oldja a zavarát. Víz mindig van a melegen, így nem sok forrás kell neki. Egy szűrőn átengedi a vizet, leforrázva a tealeveleket, majd félreteszi, hogy ázzon kicsit. De egy pohár vizet kitölt Garsinnak.*
- Bizony. De minden jó, ha a vége jó, ahogy mondani szokás. *Mosolyog már kissé őszintébben. Szerencsére nem kap több kérdést és a a vendégek elindulnak az asztalukhoz.*
- Azonnal viszem az italt és a sülteket! *Mondja a pulttól ellépő vendégek után és ha tehetné, megtörölné a homlokát, de visszafogja magát és inkább a konyhára indul, hogy rákérdezzen a vadkanokra.
Amint kész, akkor pedig azonnal kiviszi melegében, forrón és ízesen, ahogy csak a Kalmárban készítik.*
- Jó étvágyat kívánok. *Teszi mellé az italokat és Garsin is megkapja a teát egy kis mézzel és citrommal.*
- Ha bármire szükségük van, csak kiáltsanak a pult felé és azonnal jövök. *Mondja még, majd magukra hagyja a duót az asztalnál, hogy nyugodtan ehessenek és beszélgessenek.
Kis idővel később Bredoc és Garsin már be is fejezét, miközben Mik a pultban sertepertél. Amikor a két városőr indulni készül és odaköszönnek a pultosnak, mosolyogva int oda nekik.*
- A bárónak átadom az üzenetét. Minden jót, az istenek vigyázzanak önökre! *Köszön el és kicsit megkönnyebbül, amikor a városőrök elhagyják a fogadót. Pedig igazán kedves emberek voltak, de a félelme nem is innen táplálkozott.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:04:30
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:04:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Nem biztos benne, hogy az a kisgyerek már meg tudna birkózni ezzel a hússal, meg úgy egyáltalán... továbbra is sajnálja, hogy itt kell hagynia az ételt, amiért Bredoc fizetett, főleg, hogy úgy véli, nem biztos, hogy egyhamar ehet még ilyen finomat. De kénytelen belenyugodni és nem is firtatja többet.
Mikor a parancsnokhelyettes föláll, ő is mozdul, köpenyét ismét összehúzva magán. Aztán mikor a férfi a kezét nyújtja, értetlenül pislog a vaskos marokra, és alighanem az ital és a fáradtság is rájátszik, hogy kicsit összezavarodik és elfogja a rettenet. Rossz emlékeket idéz benne a mozdulat és nem tud csinálni semmit, egyszerűen elkezd hevesen verni a szíve és látszódhat rajta, hogy megint a sírást nyomja el magában, száját összeszorítva.
Majd egy-két pillanat múlva nagyjából ráébred, hogy csak Bredoc áll előtte és senki nem akarja bántani, de az iszonyodó érzést és a félelmet nehezebben rázza le magáról. Helyette társul hozzá még egyfajta szégyenérzet, amiért így viselkedik.*
- Bocsánat. - *Préseli ki magából, miközben föláll és fejére húzza a csuklyát, hogy elbújjon a világ elől.
Búcsúzóul kicsit meghajtja magát a pult felé, majd követi Bredocot a kijárathoz. Addig meg igyekszik összekaparni magát, mert nyilván az ő nyavalygására van a legkevésbé szükség, nem kell még egy plusz teher a parancsnokhelyettesnek a temérdek gond mellé.*
*Nem biztos benne, hogy az a kisgyerek már meg tudna birkózni ezzel a hússal, meg úgy egyáltalán... továbbra is sajnálja, hogy itt kell hagynia az ételt, amiért Bredoc fizetett, főleg, hogy úgy véli, nem biztos, hogy egyhamar ehet még ilyen finomat. De kénytelen belenyugodni és nem is firtatja többet.
Mikor a parancsnokhelyettes föláll, ő is mozdul, köpenyét ismét összehúzva magán. Aztán mikor a férfi a kezét nyújtja, értetlenül pislog a vaskos marokra, és alighanem az ital és a fáradtság is rájátszik, hogy kicsit összezavarodik és elfogja a rettenet. Rossz emlékeket idéz benne a mozdulat és nem tud csinálni semmit, egyszerűen elkezd hevesen verni a szíve és látszódhat rajta, hogy megint a sírást nyomja el magában, száját összeszorítva.
Majd egy-két pillanat múlva nagyjából ráébred, hogy csak Bredoc áll előtte és senki nem akarja bántani, de az iszonyodó érzést és a félelmet nehezebben rázza le magáról. Helyette társul hozzá még egyfajta szégyenérzet, amiért így viselkedik.*
- Bocsánat. - *Préseli ki magából, miközben föláll és fejére húzza a csuklyát, hogy elbújjon a világ elől.
Búcsúzóul kicsit meghajtja magát a pult felé, majd követi Bredocot a kijárathoz. Addig meg igyekszik összekaparni magát, mert nyilván az ő nyavalygására van a legkevésbé szükség, nem kell még egy plusz teher a parancsnokhelyettesnek a temérdek gond mellé.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:51:25
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:51:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Xavy//
*Andorellan keservesen sírdogál, de Xavy szerencséjére éppen akkor ejti ki a száján a varázsszót, amikor a kisfiú éppen levegőért kapkod. Ezer közül is megismerné ezt a kifejezést.*
- Uuuuuennii! *Mondja elámulva, és el is felejti, hogy mekkora volt az imént a bánata. Már azt sem kell neki mutogatni, hogy kövesse a lányt, eszébe sem jutna itt maradni: egyenesen hátra, a finom illatok felé kíséri őt! Komoly koncentrációval feltápászkodik a földről, és babajárásával egyenesen pártfogója után totyog. Eközben pedig csak ámul és bámul.* Uuuuu!
- Amma amma amma. *Sorolja fel közben készséggel Xavynak, hogy ő pontosan mit konyít a konyhához, hátha a másik hasznát veszi ennek a tudásnak. Ezután beugrik neki még valami igen fontos.* Jépp.
*Andorellan keservesen sírdogál, de Xavy szerencséjére éppen akkor ejti ki a száján a varázsszót, amikor a kisfiú éppen levegőért kapkod. Ezer közül is megismerné ezt a kifejezést.*
- Uuuuuennii! *Mondja elámulva, és el is felejti, hogy mekkora volt az imént a bánata. Már azt sem kell neki mutogatni, hogy kövesse a lányt, eszébe sem jutna itt maradni: egyenesen hátra, a finom illatok felé kíséri őt! Komoly koncentrációval feltápászkodik a földről, és babajárásával egyenesen pártfogója után totyog. Eközben pedig csak ámul és bámul.* Uuuuu!
- Amma amma amma. *Sorolja fel közben készséggel Xavynak, hogy ő pontosan mit konyít a konyhához, hátha a másik hasznát veszi ennek a tudásnak. Ezután beugrik neki még valami igen fontos.* Jépp.
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:23:32
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:23:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Mosolyog a lány szavain, hisz valóban, emberes adag, s mégiscsak hölgyeményből van Garsin, bárhogy is nézzük.*
-Talán majd megeszi az az éhes kisfiú, ha jól hallom az a baja, vagy esetleg az állatok jól laknak vele. Kárba biztosan nem megy.
*Még ha nincs is így, könnyen lehetne, egész profi helynek tűnik a Kalmár, biztosan gondoltak erre is.*
-Helyes, örülök, ha ízlett.
*Bár ő inkább a főtt krumplihoz, és a sózott, vagy füstölt húshoz szokott, hisz az áll el sokáig, és viszonylag olcsó, de azért szereti, mikor ilyen lakomában lehet része. Mindenesetre máris jobban érzi magát a hosszú út után, és ahogy Garsin levágja az italt mosolyogni támad kedve. Látja is rajta, hogy kicsit talán elfáradhatott, így tényleg jobb lesz indulni. Lassan egyébként is esteledni kezd. Még egy nagyot szív a pipába, majd feláll, s kezét nyújtja a lánynak, hátha engedi, hogy felsegítse.*
-Köszönünk mindent, nagyon finom volt az étel. Még találkozunk.
*Int is a beszéd mellé, hisz így a biztos. A báróval majd egyébként is szeretne találkozni, szóval bizonyosan visszatér még ide, meg úgy egyébként sincs ellenére néha elengednie magát, már amennyire a teendők engedik. Ha Garsin követi, úgy együtt léphetnek ki, megcélozva a kaszárnya hatalmas épületét.*
*Mosolyog a lány szavain, hisz valóban, emberes adag, s mégiscsak hölgyeményből van Garsin, bárhogy is nézzük.*
-Talán majd megeszi az az éhes kisfiú, ha jól hallom az a baja, vagy esetleg az állatok jól laknak vele. Kárba biztosan nem megy.
*Még ha nincs is így, könnyen lehetne, egész profi helynek tűnik a Kalmár, biztosan gondoltak erre is.*
-Helyes, örülök, ha ízlett.
*Bár ő inkább a főtt krumplihoz, és a sózott, vagy füstölt húshoz szokott, hisz az áll el sokáig, és viszonylag olcsó, de azért szereti, mikor ilyen lakomában lehet része. Mindenesetre máris jobban érzi magát a hosszú út után, és ahogy Garsin levágja az italt mosolyogni támad kedve. Látja is rajta, hogy kicsit talán elfáradhatott, így tényleg jobb lesz indulni. Lassan egyébként is esteledni kezd. Még egy nagyot szív a pipába, majd feláll, s kezét nyújtja a lánynak, hátha engedi, hogy felsegítse.*
-Köszönünk mindent, nagyon finom volt az étel. Még találkozunk.
*Int is a beszéd mellé, hisz így a biztos. A báróval majd egyébként is szeretne találkozni, szóval bizonyosan visszatér még ide, meg úgy egyébként sincs ellenére néha elengednie magát, már amennyire a teendők engedik. Ha Garsin követi, úgy együtt léphetnek ki, megcélozva a kaszárnya hatalmas épületét.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 16:34:29
Üzenet elküldve: 2021-01-20 16:34:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nagyon aranyosan rázza a fejét Mandulaszem. Ki gondolná, hogy ez az ártatlan lányka képes földhöz vágni egy férfit is.*
- Fú, hát nem gondoltam volna, hogy ilyen agy jelentősége van a nevednek.* Néz rá megrökönyödve, mert ez neki újdonság.*
- Ígérem, hogy nem rövidítem meg a neved többet. Nawanthiri. Amúgy meg milyen név az, hogy Morwon? Még jó, hogy nem így hívnak.* Így hát ezt most már letisztázták. Nincs többé Mandulaszem vagy Nawa.*
- Egyszer majd azért erről a beavatásról mesélhetnél. Szívesen hallanám.* Jegyzi meg, na persze lehet, hogy ez titok, akkor meg így járt és kész. Csevegnek egy kicsit, de ami igazán megfogja őket az az írástudó ork.*
- Valóban egyikhez sem kell túlságosan sok írástudás, de még ész se. Nem kérdezted, hogy hol tanulta?* Dől előrébb egy kicsit kíváncsian. Nem meglepő, hogy Nimeril nem túlságosan szentelt sok figyelmet Mandulaszem domborulataira, hiszen ő nem gerjed az ilyesmire. Most inkább megnézi magának, hogy meg lett ez említve, és bár most téli ruha van rajta, azért az látszik, hogy akad ott mit fogni. Végső soron meg is tudja érteni a kereskedőt is, mert ha a nyakába próbálgatta a függőket, akkor tuti jó rálátása volt azokra az idomokra. Na Nimerilen most nem túlságosan van mit nézni vagy fogni. Csont gebe szegénykém, szóval a vastag, rongyos téli ruha nem mutat semmit sem. Arcán meg kezén látszik, hogy milyen soványka, amiből lehet következtetni, hogy a teste többi része is ilyen lehet.*
- Hát meg.* Helyesel két falat között.* Viszont most nem igen kívánna meg senki. Biztonságban vagyok talán.* Még egy keserű félmosolyt is megenged magának. Nimerilt is felzaklatta amit hallott, de amikor legyint Nawanthiri és az orkot kezdi el védeni felnevet.*
- Kis szívem te aztán igazán naiv vagy. Ezt nem kell tanulni, mert a párosodási hajlam a vérünkben a van. A kutyákat sem tanítja senki, aztán mégis sikerül nekik. Hidd el nekem, hogy ettől még inkább ki volt éhezve Ukron vagy ki. A férfiak túlságosan is kiismerhetőek.* Azon persze nem lepődik meg, hogy szűz még a lány, hiszen szerzetes vagy mi. Biztosan van valami ilyen fogadalmuk vagy mi. Kissé csöndesen ő is hozzátesz ehhez a bevalláshoz valamit.*
- Igazából én sem voltam még férfival.* Kissé feszeng, de mivel hasonló cipőben járnak, ezért el merte mondani.*
- Szerintem már nem is leszek.* Mutat végig magán, mert így nem sok alak kívánná meg, akik meg igen ahhoz neki nincs gusztusa. Kérdezne még róla, de Nimeril szeretné hallani a fő kérdéseit, amiért itt vannak. Kis gondolkodás után kitalálja Mandulaszem, hogy mik is voltak azok. Addig ő falatozgat egy keveset, élve az lehetőséggel. Neki aztán mindegy, hogy mi kerül a szájába, csak étel legyen.*
- Szóval a városi őrségre vagy kíváncsi? Hát azt felszámolták, mert nagyon gyűlölte a lakosság. Annál a kúriánál, amit mutattam kész utat vágtak a tömegbe. Úgy hallottam, hogy elmenekültek a városból. Vörös köpenyeseknek hívták őket a köpenyük miatt.* Megnyalja száj szélét, mielőtt folytatná a beszédet.* Elvileg volt egy csapat, akik a közeli barlangrendszerben állomásoztak, mert ott büntető telepet tartott fent a város. Na most ők róluk semmi hír, de szerintem már nincs ott senki. Ha nincs pénz, akkor minek maradtak volna ott.* Ezzel ezt ki is pipálta. Jöhet néhány falat után a következő kérdés is.*
- Sárváros? Még nem jártam ott, de sokat pusmognak róluk a népek. Ott azok élnek, akik a robbanás után a szakadék ama oldalán ragadtak. Az alja nép ragadt ott, így aztán a bűnözés eluralkodott. A város épített oda egy hidat, de aztán rájöttek mi van odaát. Őrt állítottak oda, mivel a problémát nem tudják megoldani. Egész kis erődjük van ott azoknak a csavargóknak. Nem rég elraboltak itt egy hajadon lányt. Az újonnan alakult városi őrségnek sikerült végül visszavernie őket. Voltak áldozatok is, mert az egyiket én magam bonc... vizsgáltam meg.* Túlságosan is elfelejtkezett magáról. Ártatlanul pillog a naiv szerzetesre.*
- Van még valami, amit tudni szeretnél.* Terelné el a figyelmet az ő kis botlásáról.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nagyon aranyosan rázza a fejét Mandulaszem. Ki gondolná, hogy ez az ártatlan lányka képes földhöz vágni egy férfit is.*
- Fú, hát nem gondoltam volna, hogy ilyen agy jelentősége van a nevednek.* Néz rá megrökönyödve, mert ez neki újdonság.*
- Ígérem, hogy nem rövidítem meg a neved többet. Nawanthiri. Amúgy meg milyen név az, hogy Morwon? Még jó, hogy nem így hívnak.* Így hát ezt most már letisztázták. Nincs többé Mandulaszem vagy Nawa.*
- Egyszer majd azért erről a beavatásról mesélhetnél. Szívesen hallanám.* Jegyzi meg, na persze lehet, hogy ez titok, akkor meg így járt és kész. Csevegnek egy kicsit, de ami igazán megfogja őket az az írástudó ork.*
- Valóban egyikhez sem kell túlságosan sok írástudás, de még ész se. Nem kérdezted, hogy hol tanulta?* Dől előrébb egy kicsit kíváncsian. Nem meglepő, hogy Nimeril nem túlságosan szentelt sok figyelmet Mandulaszem domborulataira, hiszen ő nem gerjed az ilyesmire. Most inkább megnézi magának, hogy meg lett ez említve, és bár most téli ruha van rajta, azért az látszik, hogy akad ott mit fogni. Végső soron meg is tudja érteni a kereskedőt is, mert ha a nyakába próbálgatta a függőket, akkor tuti jó rálátása volt azokra az idomokra. Na Nimerilen most nem túlságosan van mit nézni vagy fogni. Csont gebe szegénykém, szóval a vastag, rongyos téli ruha nem mutat semmit sem. Arcán meg kezén látszik, hogy milyen soványka, amiből lehet következtetni, hogy a teste többi része is ilyen lehet.*
- Hát meg.* Helyesel két falat között.* Viszont most nem igen kívánna meg senki. Biztonságban vagyok talán.* Még egy keserű félmosolyt is megenged magának. Nimerilt is felzaklatta amit hallott, de amikor legyint Nawanthiri és az orkot kezdi el védeni felnevet.*
- Kis szívem te aztán igazán naiv vagy. Ezt nem kell tanulni, mert a párosodási hajlam a vérünkben a van. A kutyákat sem tanítja senki, aztán mégis sikerül nekik. Hidd el nekem, hogy ettől még inkább ki volt éhezve Ukron vagy ki. A férfiak túlságosan is kiismerhetőek.* Azon persze nem lepődik meg, hogy szűz még a lány, hiszen szerzetes vagy mi. Biztosan van valami ilyen fogadalmuk vagy mi. Kissé csöndesen ő is hozzátesz ehhez a bevalláshoz valamit.*
- Igazából én sem voltam még férfival.* Kissé feszeng, de mivel hasonló cipőben járnak, ezért el merte mondani.*
- Szerintem már nem is leszek.* Mutat végig magán, mert így nem sok alak kívánná meg, akik meg igen ahhoz neki nincs gusztusa. Kérdezne még róla, de Nimeril szeretné hallani a fő kérdéseit, amiért itt vannak. Kis gondolkodás után kitalálja Mandulaszem, hogy mik is voltak azok. Addig ő falatozgat egy keveset, élve az lehetőséggel. Neki aztán mindegy, hogy mi kerül a szájába, csak étel legyen.*
- Szóval a városi őrségre vagy kíváncsi? Hát azt felszámolták, mert nagyon gyűlölte a lakosság. Annál a kúriánál, amit mutattam kész utat vágtak a tömegbe. Úgy hallottam, hogy elmenekültek a városból. Vörös köpenyeseknek hívták őket a köpenyük miatt.* Megnyalja száj szélét, mielőtt folytatná a beszédet.* Elvileg volt egy csapat, akik a közeli barlangrendszerben állomásoztak, mert ott büntető telepet tartott fent a város. Na most ők róluk semmi hír, de szerintem már nincs ott senki. Ha nincs pénz, akkor minek maradtak volna ott.* Ezzel ezt ki is pipálta. Jöhet néhány falat után a következő kérdés is.*
- Sárváros? Még nem jártam ott, de sokat pusmognak róluk a népek. Ott azok élnek, akik a robbanás után a szakadék ama oldalán ragadtak. Az alja nép ragadt ott, így aztán a bűnözés eluralkodott. A város épített oda egy hidat, de aztán rájöttek mi van odaát. Őrt állítottak oda, mivel a problémát nem tudják megoldani. Egész kis erődjük van ott azoknak a csavargóknak. Nem rég elraboltak itt egy hajadon lányt. Az újonnan alakult városi őrségnek sikerült végül visszavernie őket. Voltak áldozatok is, mert az egyiket én magam bonc... vizsgáltam meg.* Túlságosan is elfelejtkezett magáról. Ártatlanul pillog a naiv szerzetesre.*
- Van még valami, amit tudni szeretnél.* Terelné el a figyelmet az ő kis botlásáról.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:59:57
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:59:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Egészen kipirul az arca, érzi is, hogy lángol. A kinti hideg után a kandalló melege, meg a fűszeres, tartalmas étel és a forró ital áthevítik, kicsit el is álmosítják. Főleg így, jóllakottan.
Ettől a bódulattól a nyugtalansága is csillapodik, tompulnak az érzékei.*
- Túl sok. - *Rázza meg a fejét.*
- De sajnálom itt hagyni. - *Ismeri be, szomorúan magyarázva. Az étel túl nagy kincs, nehezére esik, hogy hagyja veszni. Ha legalább magával vihetné későbbre...*
- Igen. - *Bólint.*
- Minden nagyon finom volt. Köszönöm az ételt és az italt! - *Egészíti ki hálásan.
A nem sürgető, de számára azért jelzésértékű megjegyzésre a pálinkás pohárkáért nyúl, és kis rákészüléssel föl is hajtja.
Nem fintorog túlzottan, de azért nagyot nyel és kicsit megmerevedik, míg a perzselés végigfut a torkán és megnyugszik a gyomrában. Aztán a tea maradékát is ráissza, azzal kicsit elveszi a rémes ízt a szájából.
Ha eddig pirult és bódult volt, most ez csak fokozódik. Kicsit kétségbe is esik és elszégyelli magát, mikor érzi, hogy nem egészen tiszta a feje és nehezére esik nyitva tartania a szemét. Nem szeretne rossz fényben feltűnni Bredoc előtt.
Le is vetné a köpenyt, hátha akkor kevésbé lesz melege és kicsit felfrissül, de emlékezteti rá magát, hogy a férfi lassan indulni szeretne.
Mélyeket lélegzik a pipafüstös levegőből és megdörgöli az arcát.*
- Mehetünk. - *Szól, mert láthatóan Bredoc ugyan nem siet, de ő már végzett, úgyhogy csak rá vár. Ő pedig azt hiszi, jobb is lesz, ha mielőbb kimegy a friss levegőre, akkor talán össze tudja szedni magát.
Fél szemmel közben látja, hogy a pityergő gyermeket az egyik itt dolgozó magával viszi. Többet nem nagyon foglalkozik vele, de álmosodó elméje azért elraktározza mint enyhet hozó mozzanatot, melyet elsők között köthet ehhez a városhoz és kezdhet hinni az itteniek jó szándékában.*
*Egészen kipirul az arca, érzi is, hogy lángol. A kinti hideg után a kandalló melege, meg a fűszeres, tartalmas étel és a forró ital áthevítik, kicsit el is álmosítják. Főleg így, jóllakottan.
Ettől a bódulattól a nyugtalansága is csillapodik, tompulnak az érzékei.*
- Túl sok. - *Rázza meg a fejét.*
- De sajnálom itt hagyni. - *Ismeri be, szomorúan magyarázva. Az étel túl nagy kincs, nehezére esik, hogy hagyja veszni. Ha legalább magával vihetné későbbre...*
- Igen. - *Bólint.*
- Minden nagyon finom volt. Köszönöm az ételt és az italt! - *Egészíti ki hálásan.
A nem sürgető, de számára azért jelzésértékű megjegyzésre a pálinkás pohárkáért nyúl, és kis rákészüléssel föl is hajtja.
Nem fintorog túlzottan, de azért nagyot nyel és kicsit megmerevedik, míg a perzselés végigfut a torkán és megnyugszik a gyomrában. Aztán a tea maradékát is ráissza, azzal kicsit elveszi a rémes ízt a szájából.
Ha eddig pirult és bódult volt, most ez csak fokozódik. Kicsit kétségbe is esik és elszégyelli magát, mikor érzi, hogy nem egészen tiszta a feje és nehezére esik nyitva tartania a szemét. Nem szeretne rossz fényben feltűnni Bredoc előtt.
Le is vetné a köpenyt, hátha akkor kevésbé lesz melege és kicsit felfrissül, de emlékezteti rá magát, hogy a férfi lassan indulni szeretne.
Mélyeket lélegzik a pipafüstös levegőből és megdörgöli az arcát.*
- Mehetünk. - *Szól, mert láthatóan Bredoc ugyan nem siet, de ő már végzett, úgyhogy csak rá vár. Ő pedig azt hiszi, jobb is lesz, ha mielőbb kimegy a friss levegőre, akkor talán össze tudja szedni magát.
Fél szemmel közben látja, hogy a pityergő gyermeket az egyik itt dolgozó magával viszi. Többet nem nagyon foglalkozik vele, de álmosodó elméje azért elraktározza mint enyhet hozó mozzanatot, melyet elsők között köthet ehhez a városhoz és kezdhet hinni az itteniek jó szándékában.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:19:00
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:19:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az étel nagyon finom, és Bredoc igyekszik is visszaszedni régi formáját, mit talán a megpróbáltatások alatt elhagyhatott. Garsin válasza egészen felemelő számára, s bár gondolta ő, hogy szívesen segítene a lány, amiben csak tud, így hangosan kimondva még jobban hangzik.*
-Ennek igazán örülök.
*Vágja rá egy mosoly kiséretében. Biztos benne, hogy Garsint nehezen lehetne megrontani, s bűnbe vinni, legalábbis Bredoc így tekint rá. Ha valakit, hát öt biztos nem fogják megvesztegetni, s így máris kettő egyenes ember szolgálhatja a köz javát. Közben ő befejezi a saját tányérját, s elégedetlen sóhajt egy hatalmasat. Majd a pipájáért nyúl, s a frissen hozott wegtoreniből töm is bele egy adagot, majd meggyújtja azt. Látja, hogy Garsinnak talán sok lehet az étel, s ha férne még belé, talán el is kérné tőle.*
-Nem kéred már? Nincs belőle baj, ne erőszakold magadba.
*Mondja a nagy tanítás, bár lehet hogy nem erről van szó, de űgy piszkálja az ételt, hogy másra gondolni sem tud a férfi. *
-És a tea, ízlik?
*Érdeklődik, miközben elfüstöl ott csendesen az asztalnál. *
-Nem sietünk, de ha végeztél, talán mehetnénk.
*Mondja, s látszik is rajta, hogy nem siet, szavai nem surgetőek, inkább csak felvázolja a tervet. *
-Ott akad majd szállás, és keresünk neked is egy helyet, ha lesz kedved maradni.
*Az étel nagyon finom, és Bredoc igyekszik is visszaszedni régi formáját, mit talán a megpróbáltatások alatt elhagyhatott. Garsin válasza egészen felemelő számára, s bár gondolta ő, hogy szívesen segítene a lány, amiben csak tud, így hangosan kimondva még jobban hangzik.*
-Ennek igazán örülök.
*Vágja rá egy mosoly kiséretében. Biztos benne, hogy Garsint nehezen lehetne megrontani, s bűnbe vinni, legalábbis Bredoc így tekint rá. Ha valakit, hát öt biztos nem fogják megvesztegetni, s így máris kettő egyenes ember szolgálhatja a köz javát. Közben ő befejezi a saját tányérját, s elégedetlen sóhajt egy hatalmasat. Majd a pipájáért nyúl, s a frissen hozott wegtoreniből töm is bele egy adagot, majd meggyújtja azt. Látja, hogy Garsinnak talán sok lehet az étel, s ha férne még belé, talán el is kérné tőle.*
-Nem kéred már? Nincs belőle baj, ne erőszakold magadba.
*Mondja a nagy tanítás, bár lehet hogy nem erről van szó, de űgy piszkálja az ételt, hogy másra gondolni sem tud a férfi. *
-És a tea, ízlik?
*Érdeklődik, miközben elfüstöl ott csendesen az asztalnál. *
-Nem sietünk, de ha végeztél, talán mehetnénk.
*Mondja, s látszik is rajta, hogy nem siet, szavai nem surgetőek, inkább csak felvázolja a tervet. *
-Ott akad majd szállás, és keresünk neked is egy helyet, ha lesz kedved maradni.
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 11:37:45
Üzenet elküldve: 2021-01-20 11:37:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Feszülten várja a választ, ami végül elég tág és engedékeny, hogy végül is elkönyvelje magában, hogy a férfi valóban csak a lehetőséget kínálta fel ismét, hogy csatlakozzon a városőrséghez. Garsinban meg elindul egy gondolat, de túlságosan fél még továbbvinni és igazán foglalkozni vele... Úgyhogy csak a parancsnokhelyettes felvetésére válaszol, mert igaz az, hogy már sokadszor kapja meg az ajánlatot tőle, de még egyszer sem mondta ki, hogy igen, szeretne csatlakozni, mert mindig túlságosan elragadták az érzelmei és elzárták a szavak útját.*
- Szeretnék segíteni. Ahogy csak tudok. - *Mondja komolyan, de félszegen. Nem az elhatározása erősségével van baj, inkább a magabiztosságával. Pedig nem volt ő mindig ilyen. Csendes és visszahúzódó igen, ám határozott és talpraesett is volt egykoron. Voltak céljai, a lehetőségeihez mérten képes is volt küzdeni és akarni, törtetni ezek felé. Az elmúlt évek azonban rajta hagyták a nyomukat, megtörték benne azt a belső erőt és önbizalmat, a hitet a saját cselekvőképességében, értékében, vagy egyáltalán eszében. Hogy sikerül-e újra felépülnie, az pedig még a jövő kérdése...
Most az is elég, hogy a parancsnokhelyettes - aki ráadásul férfi - így viszonyul hozzá: mintha rá is szükség volna és érne valamit. Ez számára egy nagyon jó kezdet.
Közben megérkezik a rendelésük és a figyelmük java, vagy akár egésze át is terelődik az ételre, amiben alighanem nincs semmi meglepő a korábbi sovány koszton való tengődés után.*
- Jó étvágyat!
*Garsin kicsit lassabban fog neki, mert ilyesmit még nem evett, de hamarosan már el is tünteti az étel felét. Többet nem is bír megenni, mert nincs ekkora adaghoz szokva és a meleg tea - aminek szintén rácsodálkozik az ízére - is eltelíti.
Némileg tanácstalanul nézi a tányérját, mert itt hagyni nem szeretné az ételt, de elpakolni sem meri. Fáj érte a szíve, hogy nem bírja megenni, úgyhogy vagdos még belőle apró falatokat.*
*Feszülten várja a választ, ami végül elég tág és engedékeny, hogy végül is elkönyvelje magában, hogy a férfi valóban csak a lehetőséget kínálta fel ismét, hogy csatlakozzon a városőrséghez. Garsinban meg elindul egy gondolat, de túlságosan fél még továbbvinni és igazán foglalkozni vele... Úgyhogy csak a parancsnokhelyettes felvetésére válaszol, mert igaz az, hogy már sokadszor kapja meg az ajánlatot tőle, de még egyszer sem mondta ki, hogy igen, szeretne csatlakozni, mert mindig túlságosan elragadták az érzelmei és elzárták a szavak útját.*
- Szeretnék segíteni. Ahogy csak tudok. - *Mondja komolyan, de félszegen. Nem az elhatározása erősségével van baj, inkább a magabiztosságával. Pedig nem volt ő mindig ilyen. Csendes és visszahúzódó igen, ám határozott és talpraesett is volt egykoron. Voltak céljai, a lehetőségeihez mérten képes is volt küzdeni és akarni, törtetni ezek felé. Az elmúlt évek azonban rajta hagyták a nyomukat, megtörték benne azt a belső erőt és önbizalmat, a hitet a saját cselekvőképességében, értékében, vagy egyáltalán eszében. Hogy sikerül-e újra felépülnie, az pedig még a jövő kérdése...
Most az is elég, hogy a parancsnokhelyettes - aki ráadásul férfi - így viszonyul hozzá: mintha rá is szükség volna és érne valamit. Ez számára egy nagyon jó kezdet.
Közben megérkezik a rendelésük és a figyelmük java, vagy akár egésze át is terelődik az ételre, amiben alighanem nincs semmi meglepő a korábbi sovány koszton való tengődés után.*
- Jó étvágyat!
*Garsin kicsit lassabban fog neki, mert ilyesmit még nem evett, de hamarosan már el is tünteti az étel felét. Többet nem is bír megenni, mert nincs ekkora adaghoz szokva és a meleg tea - aminek szintén rácsodálkozik az ízére - is eltelíti.
Némileg tanácstalanul nézi a tányérját, mert itt hagyni nem szeretné az ételt, de elpakolni sem meri. Fáj érte a szíve, hogy nem bírja megenni, úgyhogy vagdos még belőle apró falatokat.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:53:13
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:53:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Andorellan//
*Mikarr szerencsére átveszi a vendégeket, ugyanis mikor a kisfiú elkezd pityeregni, már érzi, hogy egy nem két perc alatt megoldható lószarba tenyerelt bele. Mikor a kis totyogós popóra vágja magát a kocsma közepén és nekiáll fennhangon követelőzni összeugranak a szemöldökei és ráncok, amik eddig még egyszer se bukkantak elő fiatal homlokán, egyértelműen láthatóvá válnak.*
-Halkabban… halkabban… *Próbálja csitítgatni, mert már kezdi zavarni az odabenn olyan törékeny rendet.*
-Gyere velem… *Int a kölöknek és megvárja, hogy feltápászkodik-e vagy marad az eddig elfoglalt helyén a padlón.*
-Ha nem jössz, nem kapsz eeennnyiii… *Artikulál, mint az imént Adroellan, csak hogy bizonyosan megértse, amit mond. ~Kis pisis, mindjárt betömöm a szád valamivel. ~*
-A közelben van a babaházad? *Próbál bármilyen más információt kicsalni a fiú száján, közben körbe tekintget, hátha felbukkan az anyja valahol, hogy elvigye. Ugyanis most elég sokan látták őket együtt, ha egyik pillanatról a másikra nyoma veszne a vakaréknak, bizonyosan elővennék.*
*Mikarr szerencsére átveszi a vendégeket, ugyanis mikor a kisfiú elkezd pityeregni, már érzi, hogy egy nem két perc alatt megoldható lószarba tenyerelt bele. Mikor a kis totyogós popóra vágja magát a kocsma közepén és nekiáll fennhangon követelőzni összeugranak a szemöldökei és ráncok, amik eddig még egyszer se bukkantak elő fiatal homlokán, egyértelműen láthatóvá válnak.*
-Halkabban… halkabban… *Próbálja csitítgatni, mert már kezdi zavarni az odabenn olyan törékeny rendet.*
-Gyere velem… *Int a kölöknek és megvárja, hogy feltápászkodik-e vagy marad az eddig elfoglalt helyén a padlón.*
-Ha nem jössz, nem kapsz eeennnyiii… *Artikulál, mint az imént Adroellan, csak hogy bizonyosan megértse, amit mond. ~Kis pisis, mindjárt betömöm a szád valamivel. ~*
-A közelben van a babaházad? *Próbál bármilyen más információt kicsalni a fiú száján, közben körbe tekintget, hátha felbukkan az anyja valahol, hogy elvigye. Ugyanis most elég sokan látták őket együtt, ha egyik pillanatról a másikra nyoma veszne a vakaréknak, bizonyosan elővennék.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 08:50:21
Üzenet elküldve: 2021-01-20 08:50:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
- Igen? Úgy hittem itt másképp oldják meg az emberek a problémáikat.
*Karheia nem akarja mondani, hogy sejtései szerint a városiak valamivel aljasabbak, mint a barbár népek. Persze nem hibáztatja őket, hiszen bizonyosan köti őket a törvény keze. Nyilván ő sem híve a székdobálásnak, hiszen igyekszik lehetőleg mindent békésen elintézni, de ha választani lehet a módszerek között, akkor a barbár mágus még mindig ehhez a nyersebb, de őszintébb formához nyúlna.*
- Ha lenne, akkor mehetnénk.
*Megvonja vállait, majd a férfi tányérját veszi szemügyre. Ha úgy véli befejezte már az étkezést, akkor megkérdezi.*
- Van még szükséged valamire? Hosszú utunk lesz, és lassan fogunk haladni.
*Emlékezteti Torskelt arról, hogy a thargok területe igen nagy távra van. Mivel csak egy lovuk van, ezért lassabban is fognak haladni, feltehetően csak holnapra érnek már oda.
Táskájából elővesz egy kulacsot, és Torskelnek nyújtja át.*
- Megtöltöd kérlek? Addig előkészítem a lovamat.
- Igen? Úgy hittem itt másképp oldják meg az emberek a problémáikat.
*Karheia nem akarja mondani, hogy sejtései szerint a városiak valamivel aljasabbak, mint a barbár népek. Persze nem hibáztatja őket, hiszen bizonyosan köti őket a törvény keze. Nyilván ő sem híve a székdobálásnak, hiszen igyekszik lehetőleg mindent békésen elintézni, de ha választani lehet a módszerek között, akkor a barbár mágus még mindig ehhez a nyersebb, de őszintébb formához nyúlna.*
- Ha lenne, akkor mehetnénk.
*Megvonja vállait, majd a férfi tányérját veszi szemügyre. Ha úgy véli befejezte már az étkezést, akkor megkérdezi.*
- Van még szükséged valamire? Hosszú utunk lesz, és lassan fogunk haladni.
*Emlékezteti Torskelt arról, hogy a thargok területe igen nagy távra van. Mivel csak egy lovuk van, ezért lassabban is fognak haladni, feltehetően csak holnapra érnek már oda.
Táskájából elővesz egy kulacsot, és Torskelnek nyújtja át.*
- Megtöltöd kérlek? Addig előkészítem a lovamat.
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-20 07:35:11
Üzenet elküldve: 2021-01-20 07:35:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Bredoc ahogy beszél, s közben Garsinra néz, azt a pillantást véli felfedezni a szemeiben, mint ahogy ő nézhetett pár kivételes emberre, amikor annyi idős lehetett, mint a lány, s ez melegséggel tölti el az szívét. Legalábbis nem úgy veszi észre, mintha nagyon meg lenne rettenve. Persze az is lehet, hogy téved, hisz nem lát a fejébe, pusztán az ösztönei ezt súgják. A féltett kérdésre elneveti magát halkan. *
-Ne félj, nem kell banditákkal harcolnod.
*Mosolyog rá szélesen a bajsza alatt. *
-De tudod bármilyen segítség nagyon hasznos tud lenni, akár még az is sorsdöntő lehet, amiről azt hihetné a külső szemlélő, hogy jelentéktelen, s mégis az visz sikerre.
*Mondja, s igazából nem is kell messzire menni, hisz a Krenkataurban is számos példa akadt erre. Közben pedig megérkezik az ételük is, és a tea is. Egy apró biccentéssel köszöni meg, a tartozást természetesen majd lerója, amikor távoznak. *
-No, jó étvágyat!
*Mondja és elkezdi minden finomságot mellőzve behabzsolni az eledelt. Egyébként is odavan a fűszeres húsokért, főleg ha ropog a bőre, ez pedig kifejezetten pikáns. Már régen hozzászokott, hogy nincs idő enni, főleg ha katona az ember, talán ez az első amit a saját kárán megtanul. *
*Bredoc ahogy beszél, s közben Garsinra néz, azt a pillantást véli felfedezni a szemeiben, mint ahogy ő nézhetett pár kivételes emberre, amikor annyi idős lehetett, mint a lány, s ez melegséggel tölti el az szívét. Legalábbis nem úgy veszi észre, mintha nagyon meg lenne rettenve. Persze az is lehet, hogy téved, hisz nem lát a fejébe, pusztán az ösztönei ezt súgják. A féltett kérdésre elneveti magát halkan. *
-Ne félj, nem kell banditákkal harcolnod.
*Mosolyog rá szélesen a bajsza alatt. *
-De tudod bármilyen segítség nagyon hasznos tud lenni, akár még az is sorsdöntő lehet, amiről azt hihetné a külső szemlélő, hogy jelentéktelen, s mégis az visz sikerre.
*Mondja, s igazából nem is kell messzire menni, hisz a Krenkataurban is számos példa akadt erre. Közben pedig megérkezik az ételük is, és a tea is. Egy apró biccentéssel köszöni meg, a tartozást természetesen majd lerója, amikor távoznak. *
-No, jó étvágyat!
*Mondja és elkezdi minden finomságot mellőzve behabzsolni az eledelt. Egyébként is odavan a fűszeres húsokért, főleg ha ropog a bőre, ez pedig kifejezetten pikáns. Már régen hozzászokott, hogy nincs idő enni, főleg ha katona az ember, talán ez az első amit a saját kárán megtanul. *
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:50:48
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:50:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mik, Xavy, picit Garsin//
*Rellan keservesen pityereg, és úgy tűnik, így a szokatlan, és biztosan nem a pofa sörére váró kis vendég hamar társaságra talál. Egy csendes szavú lány sajnálkozva pillant rá – kicsit mintha hasonlítana is mamára, lehet, hogy ha Rellan korábban észrevette volna, hozzá fordult volna először segítségért – majd meglepetésére egy magas bácsi toppan elő, és egyenesen ránéz, ezután pedig egy sokkal apróbb termetű lányka siet a segítségére. A fiúcskát egy alkalmasabb időpontban talán megnyugtatná vagy legalább is elcsendesítené az, hogy valaki beszél hozzá, de sajnos most borzasztóan kétségbeesett és éhes, és ez nem épp a legjobbat hozza ki belőle. És ami a legrosszabb, nem csak most, hanem úgy általában sem tud beszélni, hogy válaszoljon Xavy kérdéseire.*
- Enniiiennikééééj… *Kiáltja most kicsit fáradtabban, és hogy hangsúlyozza a dolgot, fenekével hisztisen a földre tottyan.* Enniennikéj… *Annyira panaszosan mondja, hogy Xavy biztos lehet abban, egyhamar nem fog a piros arcú, levegőért kapkodó apróságból több „értelmes” dolgot kisajtolni.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 22:51:27
*Rellan keservesen pityereg, és úgy tűnik, így a szokatlan, és biztosan nem a pofa sörére váró kis vendég hamar társaságra talál. Egy csendes szavú lány sajnálkozva pillant rá – kicsit mintha hasonlítana is mamára, lehet, hogy ha Rellan korábban észrevette volna, hozzá fordult volna először segítségért – majd meglepetésére egy magas bácsi toppan elő, és egyenesen ránéz, ezután pedig egy sokkal apróbb termetű lányka siet a segítségére. A fiúcskát egy alkalmasabb időpontban talán megnyugtatná vagy legalább is elcsendesítené az, hogy valaki beszél hozzá, de sajnos most borzasztóan kétségbeesett és éhes, és ez nem épp a legjobbat hozza ki belőle. És ami a legrosszabb, nem csak most, hanem úgy általában sem tud beszélni, hogy válaszoljon Xavy kérdéseire.*
- Enniiiennikééééj… *Kiáltja most kicsit fáradtabban, és hogy hangsúlyozza a dolgot, fenekével hisztisen a földre tottyan.* Enniennikéj… *Annyira panaszosan mondja, hogy Xavy biztos lehet abban, egyhamar nem fog a piros arcú, levegőért kapkodó apróságból több „értelmes” dolgot kisajtolni.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 22:51:27
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:43:32
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:43:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Nem biztos benne, hogy a parancsnokhelyettes mivel kapcsolatban nyugtatja, hisz nem fogalmazta meg belső kétségeit és félelmeit. Ennek ellenére leginkább ezekre értelmezi a törődő szavakat, mert szeretne is megnyugodni.
Miután Bredoc engedélyével a teát is kikérte és helyet foglaltak, mégis merészkedik kérdezni még. Mert csak úgy hinni és reménykedni ő már rég nem tud. Szüksége van rá, hogy megismerje a férfi gondolatait, hogy ő miért gondolja úgy, hogy "nincs semmi baj"?
Kicsit csalódott ezért az első válasz hallatán, mert emiatt hirtelen úgy hiszi, csak üres csitítgatás volt, amit a másik mondott. Vagy pedig egyszerűen nincs kedve őt beavatni, mert fárasztja a kérdezősködése... Mindebbe bele is nyugodna a felszínen, mert megszokta már, hogy félresöprik és csak akkor tud meg dolgokat, amikor azok már a jelenét érintik.
Már sütné is le tekintetét, mert nem feltételezi, hogy ennél bővebb választ kap, ám meglepetésére Bredoc folytatja. Számára pedig már ez magában sokat jelent és bátorságot ad.
Kiveszi a férfi szavaiból, hogy valóban nem túl fényes a helyzet és tényleg ő sem tudja, hogy mi lesz. De ahogy a parancsnokhelyettes előadja az egészet és ahogy látja, hogy mennyire szívén viseli az ügyet... Elhiszi neki, hogy ha rajta múlik is, de tenni fog érte, hogy az őrség fennmaradjon és a város biztonságos legyen továbbra is, amennyire csak ez lehetséges.
Garsin szemében ez nagyon hősies és tiszteletreméltó. Egészen kicsinek érzi magát a parancsnokhelyettes mellett, mondhatni még így, ülve is felnéz rá... Amit Bredoc láthat is a tekintetében, a bizakodással és bizalommal együtt.
Aztán ahogy a férfi közelebb hajol hozzá, ez a csodáló pillantás egy kicsit megtörik, majd pedig zavarrá változik, ahogy felfogja, mit is kérdeznek tőle.
Eltöpreng, hogy mire gondolhat a férfi. De nem érti...*
- Hogyan, ura... Brox? Hogyan tudnék én segíteni? - *Úgy véli, a férfi ismét a munkára utal: a segítségre, amit a kaszárnya körüli teendőknél nyújthat. De most megzavarja ez a kérdés, főleg, hogy Bredoc úgy fogalmaz, mintha neki kellene megvédenie azokat az embereket. Viszont úgy bizonyára nem értheti...*
*Nem biztos benne, hogy a parancsnokhelyettes mivel kapcsolatban nyugtatja, hisz nem fogalmazta meg belső kétségeit és félelmeit. Ennek ellenére leginkább ezekre értelmezi a törődő szavakat, mert szeretne is megnyugodni.
Miután Bredoc engedélyével a teát is kikérte és helyet foglaltak, mégis merészkedik kérdezni még. Mert csak úgy hinni és reménykedni ő már rég nem tud. Szüksége van rá, hogy megismerje a férfi gondolatait, hogy ő miért gondolja úgy, hogy "nincs semmi baj"?
Kicsit csalódott ezért az első válasz hallatán, mert emiatt hirtelen úgy hiszi, csak üres csitítgatás volt, amit a másik mondott. Vagy pedig egyszerűen nincs kedve őt beavatni, mert fárasztja a kérdezősködése... Mindebbe bele is nyugodna a felszínen, mert megszokta már, hogy félresöprik és csak akkor tud meg dolgokat, amikor azok már a jelenét érintik.
Már sütné is le tekintetét, mert nem feltételezi, hogy ennél bővebb választ kap, ám meglepetésére Bredoc folytatja. Számára pedig már ez magában sokat jelent és bátorságot ad.
Kiveszi a férfi szavaiból, hogy valóban nem túl fényes a helyzet és tényleg ő sem tudja, hogy mi lesz. De ahogy a parancsnokhelyettes előadja az egészet és ahogy látja, hogy mennyire szívén viseli az ügyet... Elhiszi neki, hogy ha rajta múlik is, de tenni fog érte, hogy az őrség fennmaradjon és a város biztonságos legyen továbbra is, amennyire csak ez lehetséges.
Garsin szemében ez nagyon hősies és tiszteletreméltó. Egészen kicsinek érzi magát a parancsnokhelyettes mellett, mondhatni még így, ülve is felnéz rá... Amit Bredoc láthat is a tekintetében, a bizakodással és bizalommal együtt.
Aztán ahogy a férfi közelebb hajol hozzá, ez a csodáló pillantás egy kicsit megtörik, majd pedig zavarrá változik, ahogy felfogja, mit is kérdeznek tőle.
Eltöpreng, hogy mire gondolhat a férfi. De nem érti...*
- Hogyan, ura... Brox? Hogyan tudnék én segíteni? - *Úgy véli, a férfi ismét a munkára utal: a segítségre, amit a kaszárnya körüli teendőknél nyújthat. De most megzavarja ez a kérdés, főleg, hogy Bredoc úgy fogalmaz, mintha neki kellene megvédenie azokat az embereket. Viszont úgy bizonyára nem értheti...*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:42:25
Üzenet elküldve: 2021-01-19 22:42:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Igencsak aggasztó a hír, mi tagadás, ami az őrséggel kapcsolatban történt. És hogy a Tharg úrnőt itt elrabolták... Ennek igazán szívesen meghallgatná a részleteit valakitől, például Denjaartól. Bár ki tudja mi igaz belőle? Igaz-e bármi? Vajon tényleg elhagyta a parancsnok a várost? Mi lesz most így? Kérdések kérdések hátán, s félő, hogy sokkal több felelősség nyomja Bredoc vállát már így is, mint amennyit szeretett volna. Hát még ezután? Ha lesz egyáltalán bármiféle őrség, ki tudja mi lesz így Artheniorral. Eleve nincs elájulva a nem létező védelmétől, még egy nyamvadt fal sincs. Elég a belső támadásokat is legyűrnie a városnak, nemhogy ha esetleg akadna egy külső, egy másik város például, vagy egy komolyabb zsoldossereg. Szemöldökein a ránc kicsit jobban sűrűsödik a szokottnál, s nem buta ő sem. Ott ég a fejében, hogy nemrég még azt mondta, hogy ez a város biztonságosabb, mint a kikötő, s hogy vajon most mit gondolhat Garsin a hírek hallatán? Bár azért az állítása még így is teljesen jogosnak mondható, s igaznak is érzi igazából. Valószínűleg a tharg úrnőt nem csak úgy rabolták el, mint egy akármilyen nőt az utcáról, bizonyosan tudták, hogy ki ő. ~Mennyi ellensége lehet a thargok fejének? Egyáltalán hogy tartja kézben azt, amit Kagan épített?~ Bár a tudása véges a thargokkal kapcsolatban, csak Denjaartól tud ezt-azt, illetve pletykákból.*
-Nincs semmi baj.
*Mondja, és úgy, mintha kérdezte volna őt Garsin, vagy ilyesmi, holott erről szó sincs, mégis így érzi helyesnek. Nem lepődik meg, hogy a lány teát kér, ha az engedélyére vár, hát kedvesen bólint, hisz miért is ne kérhetne bármit? Szíve joga, de azért az italból nem enged, ennyi jár neki, és csak az ökör iszik magában. Majd az asztalnál ő maga is melegedik kicsit, bár rajta nem annyira látszik az, hogy megviselné bármi is, igyekszik tartani magát, ha másért nem is, akkor Garsinért. Már éppen sóhajtozna, mikor a lány kijavítja magát.*
-Igen?
*Kérdez vissza rögtön, s csak utána vágja fejen a kérdés. A kérdés, amire aztán végképp nem számított. Bármi másra igen, de így erre nem igazán.*
-Fogalmam sincs.
*Válaszolja a legőszintébben, miközben szemeit a lányéra szegezi.*
-Bárcsak tudnám. Talán majd a tanácsnál többre jutok, és sikerül kideríteni valamit.
*El kell gondolkodnia egy pillanatra, s gyorsan folytatja is, mert bár hiába értené ezt ő, ha saját magának mondaná, nem biztos benne, hogy ez kielégítő válasz lehet, sőt.*
-Abban szinte biztos vagyok, hogy az nem fordulhat elő, hogy senki nem vigyázza a rendet, és mindenki azt csinál amit akar, efelől nincsenek kétségeim. Ha más nem, hát majd én magam verbuválok embereket, de ha Eeyr is megsegít a tanács sem olyan ostoba, hogy hagyja úgy elfajulni a dolgokat, mint korábban.
*Ez talán már egy épkézláb válasznak megfelel, ám benne is felmerül ezzel kapcsolatban rögtön két kérdés, ahogy közelebb hajol az asztalon a lányhoz.*
-És mondd csak Garsin, lenne kedved segíteni? Megvédeni az embereket? Bárkit, aki rászolgál, legyen az nemes úr, szegény, férfi vagy nő?
*Talán a másik kérdést inkább későbbre hagyja, hisz lehet, hogy talán eleve értelmetlen feltennie.*
*Igencsak aggasztó a hír, mi tagadás, ami az őrséggel kapcsolatban történt. És hogy a Tharg úrnőt itt elrabolták... Ennek igazán szívesen meghallgatná a részleteit valakitől, például Denjaartól. Bár ki tudja mi igaz belőle? Igaz-e bármi? Vajon tényleg elhagyta a parancsnok a várost? Mi lesz most így? Kérdések kérdések hátán, s félő, hogy sokkal több felelősség nyomja Bredoc vállát már így is, mint amennyit szeretett volna. Hát még ezután? Ha lesz egyáltalán bármiféle őrség, ki tudja mi lesz így Artheniorral. Eleve nincs elájulva a nem létező védelmétől, még egy nyamvadt fal sincs. Elég a belső támadásokat is legyűrnie a városnak, nemhogy ha esetleg akadna egy külső, egy másik város például, vagy egy komolyabb zsoldossereg. Szemöldökein a ránc kicsit jobban sűrűsödik a szokottnál, s nem buta ő sem. Ott ég a fejében, hogy nemrég még azt mondta, hogy ez a város biztonságosabb, mint a kikötő, s hogy vajon most mit gondolhat Garsin a hírek hallatán? Bár azért az állítása még így is teljesen jogosnak mondható, s igaznak is érzi igazából. Valószínűleg a tharg úrnőt nem csak úgy rabolták el, mint egy akármilyen nőt az utcáról, bizonyosan tudták, hogy ki ő. ~Mennyi ellensége lehet a thargok fejének? Egyáltalán hogy tartja kézben azt, amit Kagan épített?~ Bár a tudása véges a thargokkal kapcsolatban, csak Denjaartól tud ezt-azt, illetve pletykákból.*
-Nincs semmi baj.
*Mondja, és úgy, mintha kérdezte volna őt Garsin, vagy ilyesmi, holott erről szó sincs, mégis így érzi helyesnek. Nem lepődik meg, hogy a lány teát kér, ha az engedélyére vár, hát kedvesen bólint, hisz miért is ne kérhetne bármit? Szíve joga, de azért az italból nem enged, ennyi jár neki, és csak az ökör iszik magában. Majd az asztalnál ő maga is melegedik kicsit, bár rajta nem annyira látszik az, hogy megviselné bármi is, igyekszik tartani magát, ha másért nem is, akkor Garsinért. Már éppen sóhajtozna, mikor a lány kijavítja magát.*
-Igen?
*Kérdez vissza rögtön, s csak utána vágja fejen a kérdés. A kérdés, amire aztán végképp nem számított. Bármi másra igen, de így erre nem igazán.*
-Fogalmam sincs.
*Válaszolja a legőszintébben, miközben szemeit a lányéra szegezi.*
-Bárcsak tudnám. Talán majd a tanácsnál többre jutok, és sikerül kideríteni valamit.
*El kell gondolkodnia egy pillanatra, s gyorsan folytatja is, mert bár hiába értené ezt ő, ha saját magának mondaná, nem biztos benne, hogy ez kielégítő válasz lehet, sőt.*
-Abban szinte biztos vagyok, hogy az nem fordulhat elő, hogy senki nem vigyázza a rendet, és mindenki azt csinál amit akar, efelől nincsenek kétségeim. Ha más nem, hát majd én magam verbuválok embereket, de ha Eeyr is megsegít a tanács sem olyan ostoba, hogy hagyja úgy elfajulni a dolgokat, mint korábban.
*Ez talán már egy épkézláb válasznak megfelel, ám benne is felmerül ezzel kapcsolatban rögtön két kérdés, ahogy közelebb hajol az asztalon a lányhoz.*
-És mondd csak Garsin, lenne kedved segíteni? Megvédeni az embereket? Bárkit, aki rászolgál, legyen az nemes úr, szegény, férfi vagy nő?
*Talán a másik kérdést inkább későbbre hagyja, hisz lehet, hogy talán eleve értelmetlen feltennie.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:02:35
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:02:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi tovább folytatja a reggelijét. Igazán ízletes ételt kaptak itt. Figyelmesen hallgatja a nő beszámolóját.*
- Itt a városban is szoktak olyat csinálni.* Vigyorodik el a kalóz, amikor a székdobálást hallja. Ugyanakkor érdekli is a tharg nép életmódja. A kalózok nem csak arról híresek, hogy a vizeken fosztogatnak, hanem arról is, hogy felfedeznek új helyeket, mivel tapasztalt utazók.*
- Érdekes szokásai vannak a népednek, de érdekel. Már várom az utat. Milyen jó lenne, ha hajóval tudnánk megtenni.* Álmodozik a kalóz. Szinte már érzi a kormánykerék gyalult érintését, a kezén, ahogy egy kis lélekvesztőt vezet a vízen.*
*A férfi tovább folytatja a reggelijét. Igazán ízletes ételt kaptak itt. Figyelmesen hallgatja a nő beszámolóját.*
- Itt a városban is szoktak olyat csinálni.* Vigyorodik el a kalóz, amikor a székdobálást hallja. Ugyanakkor érdekli is a tharg nép életmódja. A kalózok nem csak arról híresek, hogy a vizeken fosztogatnak, hanem arról is, hogy felfedeznek új helyeket, mivel tapasztalt utazók.*
- Érdekes szokásai vannak a népednek, de érdekel. Már várom az utat. Milyen jó lenne, ha hajóval tudnánk megtenni.* Álmodozik a kalóz. Szinte már érzi a kormánykerék gyalult érintését, a kezén, ahogy egy kis lélekvesztőt vezet a vízen.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:06:52
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:06:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Igazán jól esik a számára most ez a reggeli, még úgyis, hogy sietve emelgeti ajkaihoz a villát.*
- Szép emlék.
*Ismétli el Torskel szavait, és biccent felé egyetértően, mielőtt még kellemetlenebb vizekre evezne a téma. De szerencsére új erőre kap a beszélgetés, amint szóba kerül népe, ami látványosan fellelkesíti Karheiát. Büszke az övéire, és a kultúrájukra is, és mindenre ami a thargokhoz köthető.*
- Sosem unalmas, ha nagyon tömören akarom megválaszolni.
*Közben leteszi az evőeszközöket, és picit eltolja magától a tányért, és ha Torskel még eszik, akkor türelmesen megvárja.*
- A Vaskorsóról például hallottam szóbeszédeket, hogy gyakori ott a székdobálás. Amikor megérkeztem, akkor pedig egy hatalmas halotti tor volt, hatalmas égbe csapó lángokkal és bőséges lakomával. Meg valami városi nemesség is érkezett, ha jól tudom. Azóta kissé elkerültek az információk, mert Synmirán tanultam mágiát, de szeretnék már visszatérni a rokonaimhoz.
*Egy megértő mosollyal igyekszik Torskel tudtára adni, hogy azért nem kell kapkodnia, egyen csak a saját tempójában.*
- A dolgok ott kicsit talán egyszerűbbek, de a városiasodás jeleit látni vélem bizonyos területein. Ezen kívül egészen leírhatatlan, hiszen barbároknak neveznek minket, mégsem vagyunk ostobák, vagy visszamaradottak. Inkább csak másképp szemléljük az életet.
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 15:08:17
*Igazán jól esik a számára most ez a reggeli, még úgyis, hogy sietve emelgeti ajkaihoz a villát.*
- Szép emlék.
*Ismétli el Torskel szavait, és biccent felé egyetértően, mielőtt még kellemetlenebb vizekre evezne a téma. De szerencsére új erőre kap a beszélgetés, amint szóba kerül népe, ami látványosan fellelkesíti Karheiát. Büszke az övéire, és a kultúrájukra is, és mindenre ami a thargokhoz köthető.*
- Sosem unalmas, ha nagyon tömören akarom megválaszolni.
*Közben leteszi az evőeszközöket, és picit eltolja magától a tányért, és ha Torskel még eszik, akkor türelmesen megvárja.*
- A Vaskorsóról például hallottam szóbeszédeket, hogy gyakori ott a székdobálás. Amikor megérkeztem, akkor pedig egy hatalmas halotti tor volt, hatalmas égbe csapó lángokkal és bőséges lakomával. Meg valami városi nemesség is érkezett, ha jól tudom. Azóta kissé elkerültek az információk, mert Synmirán tanultam mágiát, de szeretnék már visszatérni a rokonaimhoz.
*Egy megértő mosollyal igyekszik Torskel tudtára adni, hogy azért nem kell kapkodnia, egyen csak a saját tempójában.*
- A dolgok ott kicsit talán egyszerűbbek, de a városiasodás jeleit látni vélem bizonyos területein. Ezen kívül egészen leírhatatlan, hiszen barbároknak neveznek minket, mégsem vagyunk ostobák, vagy visszamaradottak. Inkább csak másképp szemléljük az életet.
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.19 15:08:17
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 13:30:52
Üzenet elküldve: 2021-01-19 13:30:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A kalóz finoman megérinti a nő kezét.*
- Csak tartsd meg nyugodtan. Nekem nincs senkim, akinek odaadhatnám. Maradjon a tiéd, szép emlék. *Mosolyodik el a kalóz, majd hozzálát a reggelijéhez. Úgy tűnik sikerült a nőt egy kicsit zavarba hozni. Nem ez volt a célja.*
- Szerencsés fickó.* Jegyzi meg Torskel és közben ő is szinte lapátolja be magába az ételt.*
- Mesélnél nekem a tharg területekről? Milyen ott az élet?* Érdeklődik Torskel.*
*A kalóz finoman megérinti a nő kezét.*
- Csak tartsd meg nyugodtan. Nekem nincs senkim, akinek odaadhatnám. Maradjon a tiéd, szép emlék. *Mosolyodik el a kalóz, majd hozzálát a reggelijéhez. Úgy tűnik sikerült a nőt egy kicsit zavarba hozni. Nem ez volt a célja.*
- Szerencsés fickó.* Jegyzi meg Torskel és közben ő is szinte lapátolja be magába az ételt.*
- Mesélnél nekem a tharg területekről? Milyen ott az élet?* Érdeklődik Torskel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659