//Átadás után – Furcsa randevú//
- Igyekszem, a vendégek kedvére tenni.
* Mosolyodik el szelíden. És való igaz, egy bizonyos szintig, azért van az a határ, amit nem lép át. De, még túl friss ez az egész, ahhoz, hogy ilyen előfordult volna. Közben egy hószín hajú nő is érkezik, s italt kér. Mivel eddig elég jól megállta helyét Quinn és a jó és mély benyomások csak gyűlnek a számlájára úgy biccent felé, hogy nyugodtan kiszolgálhatja a lány, majd az utána nem sokkal érkező férfit is. Mintha a lány és Quinn ismernék egymást, biztos valamelyik beszerzőkörútja eredménye. Közben azért végig futtatja tekintetét az összeverődött kis társaságon. Ki-ki megtalálva a párját, kezd felpezsdülni az élet. Közben figyel a lányra is, ahogy elmélázik, miközben lustán körözz ujja a pohár szélén. Valójában ide is beillene Elyne, arcának bája, a szemeiben rejlő rejtelem s testének kellemes vonala. Afféle egzotikumnak. Nem úgy, mint a többi lány, mert igaz ami igaz, mindegyikben van valami, valami csábító, mely egyedivé teszi. De, nagy általánosságba lehet mondani, a férfiakat izgatja az elérhetetlen, legalábbis annak látszata, s Elyne ilyen. Ránézésre is nagy játékos. Mikor a lány a Szőkéhez, szól, csak egy halvány mosoly fut át arcán. Ezt a pillanatot választja Quinn, hogy mellé lépjen, s fülébe súgva kérdezzen. *
- Egy pillanat és mindjárt jövök.
* Mondja a lánynak. Azzal megindul a raktár felé, aprót biccentve Quinnek, hogy kövesse. Vannak dolgok, amik csak a ház dolgozóira tartoznak. Most például a csaposra és annak szabad felhasználású testőrére. *
- Borzongás? Ha a mi lányunk, nem. Ahogy látom így is túlságosan elereszti magát. Adj, neki abból ott,
*Int fejével a polc felé.*
- Ott a kék mellett. Attól borzonghat.
* Itt rajta és a főnökségen kívül, senki nem tudja, hogy mi milyen italt takar így bizony a becsapás sem nehéz. Köze nincs az italnak, ahhoz amit a lány kért, s ha így folytatja nem is lesz. Sok haszna nem lesz belőle a Pintynek, ha nem tudja magát ön megtartóztatni. Nem a lerészegedés és az önkívületi állapot a cél. S még most elmegy, egy ejnye-bejnye, de ha élesbe megy minden. Akkor akadhatnak még gondok. S ezt Nay meg is jegyzi, hogy a lányra figyelni kell. Figyelte az alakuló eseményeket, hisz egy csapos mindig mindent lát és mindent megjegyez. A legtöbb estben. Arca komorrá válik, tekintette keménnyé, s rosszallóvá, ahogy a párost figyeli. *
* Mire visszatér Elynhez, arcán már nyoma sincs az előbbi komolyságnak, kisimult arca és még egy halovány mosolyt is küld a lánynak. Talán csak gyémánt keménységű tekintette az, mely árulkodhat arról, hogy valami nincs rendben. Bár ezt is csak a jó emberismerő veheti észre, hogy valami változás állt be az azúrkék szem csillogásába. Hisz bár a bájos arc, kedves mosoly, de szemek szilárdsága ugyanolyan marad.
- Igen a kikötőből. * adja az unott választ. Száját félre húzva. *
* Unalmas? Büdös? Mocskos? * kérdés, bár egyben válasz is minden szó. ám csak részben igaz vannak neki szép részei is, de Naynek ez maradt meg az emlékeiben és az, hogy szabadulni akart onnan. *
- A nincs ott semmi, hajók rengeteg hajó, matrózok s külhoniak. Mocsok és halszag. * enyhe undorral ejti a szavakat, de arcán csak néha -néha rándul meg z izom.
- De, hazudnék, ha azt mondanám nincs ott szép hely. De felejthetetlen, a felkelő vagy lebukó nap sugarai. Ahogy ezer csillámként szóródnak szét sugarai a tenger felszínén. Piciny kis gyémántok, apró kis gyöngyszemek. Az égalja, ahogy a vörös árnyalataiban öltözteti a nap. Vörös, narancssárga lágy rózsaszín. Olykor megjelenik a távolban egy hajó, olyan apró, olyan pici félelmetes és izgató látni, hogy a hatalmas tenger szép lassan elnyeli, magába szívja s eltűnik. Onnantól kezdődik egy új világ. * talán ez az egyetlen, ami hiányzik neki onnan. *
- Bár hihetetlen, de hajót sose ért a talpam.
* Hallat egy halk kacajt némi keserűsséggel, hisz valóban nevetséges dolog. A kikötő szülöttje és sose járt még hajón. *
- A babonák, s még ki tudja mik. De, erről inkább kérdezd Quinnt, ő matróz volt, ha jól tudom.
* Vett egy oldalpillantást a másikra. Bár, nem valószínű, hogy hallja éppen amint társaságát kínálja Elynek. De csak egy pillanat, hogy utána újra a lányra függessze tekintetét. *
- Itt nem az a hely, ahol nehéz nőt szerezni.
*Nevet fel most már valamivel hangosabban. Közben arcából egy tincset füle mögé kanyarít. Nincs olyan, kopogó, mint a lányé, de talán őszintébb. Valamiért olyan műnek hat a lány. Mint egy tökéletesre faragott kőszobor. Finom mozdulatok, választékos beszéd, törékeny alkat, csinos pofi. Már túl tökéletes. *
- Ha, kell harcolhat is kegyeikért, ha épp az neki mindegy vágya. Vagy játszhat vad barbárt is. De, ha erre sem vágyik, fizet és vihet. Ennyire egyszerű.
- Micsoda szerepcsere. Nem hallottam eddig olyanról, hogy egy férfit kísérgetni kell. Főleg nem nőhöz. Talán szűz? Az se gond, az összes madárkánk türelmes, megtanítják nekik, mit hova tegyen.
* Tényként közöl, mindent nem viccelődik, élcelődik, arca nyugodt, hangja is inkább megértésről tanúskodik. Nem az ő tisztje, hogy ilyen játékot űzőn egy vendégből, megteszi ezt helyette Elyne is.
- Masszázs?
* vigyorodik el. *
- Milyet szeretnél? Könnyed, fürge női kezek vagy kissé durvább határozott mozdulatok?