Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-06 15:34:06
Üzenet elküldve: 2021-05-06 15:34:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Finom érzékiséggel simítja végig a különleges testrészt, mintha egy pillangót tartana tenyerében, olyan óvatos. A világért sem akarna ártani a tündérnek, s nem tudhatja, mennyire érzékenyek ezek a lágy, pihés szárnyak. Miután kigyönyörködte magát, tekintetét ismét a másikéba fúrja, s hálás, de azért elengedhetetlenül kacér mosolyt ereszt meg felé.*
-Valóban, különlegesebb estém aligha lehetne.
*Most egészen másféle mesékbe fognak kalandozni, de a maga módján végül is nevezhető tündérmesének, amit az éjjel tartogat számukra.
A férfi szorgos vetkőzését lelkesen csillogó, kíváncsi és izgatott szemekkel nézi, mint amikor a kisgyermek elé valami íncsiklandó édességet raknak. A nagy leskelődésben saját magáról meg is feledkezik, s csak Merchen játékos szavai rántják vissza a valóságba.*
-Ó, hát ezt sürgősen orvosolni kell.
*Úgy helyezkedik, hogy a férfi könnyen hozzáférhessen az egész ruhakölteményhez, már ha egyáltalán akár neki segíteni a továbbiakban. Ha nem, hát maga elintézi, s kecsesen nyújtózkodva bújik ki a selyemből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Finom érzékiséggel simítja végig a különleges testrészt, mintha egy pillangót tartana tenyerében, olyan óvatos. A világért sem akarna ártani a tündérnek, s nem tudhatja, mennyire érzékenyek ezek a lágy, pihés szárnyak. Miután kigyönyörködte magát, tekintetét ismét a másikéba fúrja, s hálás, de azért elengedhetetlenül kacér mosolyt ereszt meg felé.*
-Valóban, különlegesebb estém aligha lehetne.
*Most egészen másféle mesékbe fognak kalandozni, de a maga módján végül is nevezhető tündérmesének, amit az éjjel tartogat számukra.
A férfi szorgos vetkőzését lelkesen csillogó, kíváncsi és izgatott szemekkel nézi, mint amikor a kisgyermek elé valami íncsiklandó édességet raknak. A nagy leskelődésben saját magáról meg is feledkezik, s csak Merchen játékos szavai rántják vissza a valóságba.*
-Ó, hát ezt sürgősen orvosolni kell.
*Úgy helyezkedik, hogy a férfi könnyen hozzáférhessen az egész ruhakölteményhez, már ha egyáltalán akár neki segíteni a továbbiakban. Ha nem, hát maga elintézi, s kecsesen nyújtózkodva bújik ki a selyemből.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-06 09:48:53
Üzenet elküldve: 2021-05-06 09:48:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Hogy mik? Nem tudom!! *nyújtja rá a nyelvét Arja Mikre csibészesen, épp hogy csak fel nem kacagva. Hiszen ez csodálatos, csodálatos, csodálatos!! Hát ilyen lenne szerelmesnek lenni?! Lehetséges hogy szerelmes?? Ő, Arja, a csavargólány? És lehetséges ez, tényleg, tényleg, hogy Miknek igazából többet jelent, mint egy barát?
De aztán lassan kijózanodik. Elvégre nem maradhatnak örökké itt, a lépcsőfordulóban álldogállva! Bár ami azt illeti, Arja nem bánná! Egyáltalán! Annyi mindenről szeretne beszélgetni Mikkel! Minden érdekli! Tényleg ismerik a Kikötőben? Talán ott nőtt fel? Vagy Artheniorban? Járt más városokban? Jó itt neki, a Kalmárban? Meg mesélne, mesélne, magáról! Nem is érti, mi van vele... Legszívesebben kézen fogná Miket, és húzná, húzná, hogy menjenek, hagyjanak itt mindent, lógjanak meg, menjenek ki a Tisztásra, vagy bárhová, ahol végre kettesben lehetnek! De nem lehet... ott a sebesült... meg azok a sivatagiak odalenn a Pincében... meg Miknek a Kalmárban is kiszolgálni kell... és ott van az a csöppség a pult alatt... ó, jaj!
Kézen fogja Miket, és ha a fiú hagyja, húzni kezdi lefelé, látható elszomorodással.*
- Gyere! A sebesültet le kell mosdatni! *súgja sóhajtva, de csak visszalép egy lépcsőfokot, hogy felérje a fiú arcát, és egy gyors puszit ad Mik arcára, ránevetve, csillagként ragyogó szemekkel.*
- Majd azután... elmegyünk valahova! Elmegyünk a tisztásra! Jó? Akarod?
- De most gyere... mennünk kell! *sóhajt.*
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Hogy mik? Nem tudom!! *nyújtja rá a nyelvét Arja Mikre csibészesen, épp hogy csak fel nem kacagva. Hiszen ez csodálatos, csodálatos, csodálatos!! Hát ilyen lenne szerelmesnek lenni?! Lehetséges hogy szerelmes?? Ő, Arja, a csavargólány? És lehetséges ez, tényleg, tényleg, hogy Miknek igazából többet jelent, mint egy barát?
De aztán lassan kijózanodik. Elvégre nem maradhatnak örökké itt, a lépcsőfordulóban álldogállva! Bár ami azt illeti, Arja nem bánná! Egyáltalán! Annyi mindenről szeretne beszélgetni Mikkel! Minden érdekli! Tényleg ismerik a Kikötőben? Talán ott nőtt fel? Vagy Artheniorban? Járt más városokban? Jó itt neki, a Kalmárban? Meg mesélne, mesélne, magáról! Nem is érti, mi van vele... Legszívesebben kézen fogná Miket, és húzná, húzná, hogy menjenek, hagyjanak itt mindent, lógjanak meg, menjenek ki a Tisztásra, vagy bárhová, ahol végre kettesben lehetnek! De nem lehet... ott a sebesült... meg azok a sivatagiak odalenn a Pincében... meg Miknek a Kalmárban is kiszolgálni kell... és ott van az a csöppség a pult alatt... ó, jaj!
Kézen fogja Miket, és ha a fiú hagyja, húzni kezdi lefelé, látható elszomorodással.*
- Gyere! A sebesültet le kell mosdatni! *súgja sóhajtva, de csak visszalép egy lépcsőfokot, hogy felérje a fiú arcát, és egy gyors puszit ad Mik arcára, ránevetve, csillagként ragyogó szemekkel.*
- Majd azután... elmegyünk valahova! Elmegyünk a tisztásra! Jó? Akarod?
- De most gyere... mennünk kell! *sóhajt.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-05 20:43:49
Üzenet elküldve: 2021-05-05 20:43:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Hogy mennyire tűnik fel bárkinek is az igric viselkedése - vagy akár a törpének -, egyelőre egy cseppet sem érdekli most. Ami fontos, hogy Asgron itt van és ha itt van, annak oka van. Nem is akármilyen. Persze valahol a báró is számított már egy látogatásra, főleg azután, hogy jó ideje már, hogy Aztyant magához hívta, majd most nemrég Rannd-t is. Az pedig, hogy egy Fekete Váltót is kért, már csak felhívás lehetett keringőre.
Ha így végiggondolná, akkor biztosan kevésbé lenne ideges, hisz mivel számított rá, így nem kellene, hogy ekkora "meglepetés" legyen, hogy valakit ideküldtek, hogy a körmére nézzen.*
- Hisz ismersz. *Tárja szét kissé karjait a fogadó nevének dicséretére. Az óriás válaszára nem is reagál, hisz mindig is vallotta azt a wegtoreni mondást, miszerint; hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák. Jó, ez a "szuka" sokkal nagyobb és erősebb a megszokottaknál, de ettől még biztos benne, hogy nem emelne kezet egy wegtoreni nemesre, akinek a Teverek adták a rangját. Kivéve akkor, ha így szól az ukáz, de akkor meg mindegy.*
- Semmi probléma, nem vettem magamra. *Mosolyodik el ignorálva Engridet.
A törpe és testőre elfogadják az invitálást és a széles vállú pultoslány a szónak eleget téve elindul a konyhára, hogy ételt és italt szervírozzon nekik. Eddig minden rendben.
Az nem hír, hogy az üzlet soha nem áll meg, Asgron érti a dolgát, nem hiába a Teverek törpéje. Az viszont hír, amit a szállítmányról mond.*
- Nocsak, milyen kellemes egybeesés, én épp üveget keresek egy tervem megvalósításához. *Csap diszkréten az asztalra az igric valódi meglepettséget színlelve. Bár kétli, hogy valóban véletlen és kellemes egybeesés lenne.*
- El sem kell vinned Lihanechig, itt átveszem tőled jó áron. Biztosan meg tudunk alkudni. *Csap le a lehetőségre. Legalább egy gonddal kevesebb. Vagy több. Nézőpont kérdése.
Afelől sincs kétsége, hogy a legtöbb lépéséről vannak információik Wegtorenben, persze nem mindenről. Így felesleges volna szerénykednie, Asgron elég jól ismeri, tudja, hogy nem kenyere a szerénység.*
- Nem panaszkodom, teszem, amihez értek. *Kitérő válasz, de megteszi. Ha a törpe nem harap rá, akkor nem kell tovább sorolnia a Kereskedőház eredményeit.
Közben Nawanthiri is visszatér és a bárónak nem kell csalódnia. Amit feltálal az asztalukra, méltó a Kalmárhoz és a törpe és testőre megelégedésére szolgálhat.*
- Fogyasszatok bőven, az én asztalom, a tiétek is. *Emeli megtöltött poharát Asgron felé a wegtoreni hagyományokra reagálva, derűs mosollyal, mintha valóban örülne a törpe jelenlétének.*
- Köszönjük, kedves. *Szól a kiszolgálás felé és a választ meghagyja a testes pultoslánynak, egyrészt azért, mert őt kérdezték a neve felől, másrészt azért, mert fogalma sincs, hogy hívják a lányt. Biztos mondta, vagy nem, de most mindegy is. A figyelme ezután visszatér a törpére, de nem eszik, csak a poharát kortyolgatja.
Nem sokkal később kibújik a szög a zsákból és újabb meglepetés éri az igricet. Asgron felhozza a Fekete Váltót.*
- Egy jó üzlet, *Biccent elismerően az üvegszállítmányra visszatérve.* egy régi barát wegtorenből és egy Fekete Váltó? *Kérdi derűs hitetlenkedéssel, mintha nagyobb szerencse nem is érhette volna.*
- Ez a nap egyre jobb és jobb. *Teszi hozzá és "az öreg Tever" említésére csak úgy néz a törpére, mintha sértést hallana.*
- Ugyan, Asgron, az ostobaság nem a kenyerem, te is tudod. *Mondja, mintha ez egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volna.*
- Nem szarok oda, ahonnan enni kapok. *Teszi hozzá, de a törpét régóta ismeri, biztosan nem sértődik meg a vulgáris szóhasználat felett.*
- Egy földim hozzám fordult segítségért és én nem utasítottam el. Külhonban, nekünk, wegtorenieknek össze kell tartanunk. *Hajol közelebb mintha bizalmas információt közölne, de a hangját nem fogja vissza és még mutatóujjával is megkopogtatja az asztal lapját. Nem ül fel a kevésbé barátságos hangnemnek, a wegtoreni stílus már csak ilyen. Nem először hallja. Ha Asgron fenyegetni akarná, akkor nem így tenné. Itt van erre a zabálni kezdő Engrid.
A szó gyorsan tovább is gördül az ő "kis birodalmára", majd az igric álszerény mosollyal visszadől székébe.*
- Ahogy mondtam, teszem, amihez értek a Házam és a magam üdvére. Mostanra elég sok területre betettük a lábunk és rengeteg tervünk van. Tever úr elégedett lehet és ahogy esküm tartja, nem feledem azt, aki mindezt lehetővé tette. *A hangja komoly és őszintének ható, sárga pillantása a törpéét keresi. Eddig persze esze ágában sem volt sápot fizetni a hűbérurának, de valamit valamiért. Az is igaz, hogy a rangja nélkül nem érhetett volna el sok ajtót, amelyet a bárói cím megnyitott előtte. Bár itt, Artheniorban nem vette igazán hasznát.*
- Ha szeretnéd, körbevezetlek majd a városban, hogy láthasd és elmondhasd otthon, hogy bárójuk mindent megtesz, hogy Házának nevéhez hű legyen. *Fejezi be barátságos mosollyal, mint akinek nincs mit takargatnia.
Nawanthiri még ott sertepertél körülöttük és az igricnek már korábban is feltűnt, hogy Asgronnak tetszik a lány, aki amúgy remekül végzi a dolgát. Kap is érte egy kis borravalót, de ezt a bárónak nem is kell látnia.*
- Egy valódi sivatagi rózsa. Nem csak szép, de veszélyes is. *Válaszol mosolyogva az Engridre tett megjegyzésre.*
- De beszéljük komoly dolgokról. *Tölti újra a poharakat az igric.*
- Mennyiért adod az üvegeket és mivel tartozom a Váltóért. Fontos is volna, mert, nem fogod elhinnie, egy csapatnyi fejvadász már odalent tárgyal az intézőmmel a Váltó ügyében. *Int hüvelykujjával a pult mellett nyíló ajtó felé, ami mellett egy fegyverállványon több fegyver is sorakozik egymás mellett takaros rendben.*
- Nem szeretném, ha az intézőmnek vagy a befektetésemnek baja esne. *Teszi hozzá újra bizalmas hangnemre váltva, de nem sürgetőn.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Hogy mennyire tűnik fel bárkinek is az igric viselkedése - vagy akár a törpének -, egyelőre egy cseppet sem érdekli most. Ami fontos, hogy Asgron itt van és ha itt van, annak oka van. Nem is akármilyen. Persze valahol a báró is számított már egy látogatásra, főleg azután, hogy jó ideje már, hogy Aztyant magához hívta, majd most nemrég Rannd-t is. Az pedig, hogy egy Fekete Váltót is kért, már csak felhívás lehetett keringőre.
Ha így végiggondolná, akkor biztosan kevésbé lenne ideges, hisz mivel számított rá, így nem kellene, hogy ekkora "meglepetés" legyen, hogy valakit ideküldtek, hogy a körmére nézzen.*
- Hisz ismersz. *Tárja szét kissé karjait a fogadó nevének dicséretére. Az óriás válaszára nem is reagál, hisz mindig is vallotta azt a wegtoreni mondást, miszerint; hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák. Jó, ez a "szuka" sokkal nagyobb és erősebb a megszokottaknál, de ettől még biztos benne, hogy nem emelne kezet egy wegtoreni nemesre, akinek a Teverek adták a rangját. Kivéve akkor, ha így szól az ukáz, de akkor meg mindegy.*
- Semmi probléma, nem vettem magamra. *Mosolyodik el ignorálva Engridet.
A törpe és testőre elfogadják az invitálást és a széles vállú pultoslány a szónak eleget téve elindul a konyhára, hogy ételt és italt szervírozzon nekik. Eddig minden rendben.
Az nem hír, hogy az üzlet soha nem áll meg, Asgron érti a dolgát, nem hiába a Teverek törpéje. Az viszont hír, amit a szállítmányról mond.*
- Nocsak, milyen kellemes egybeesés, én épp üveget keresek egy tervem megvalósításához. *Csap diszkréten az asztalra az igric valódi meglepettséget színlelve. Bár kétli, hogy valóban véletlen és kellemes egybeesés lenne.*
- El sem kell vinned Lihanechig, itt átveszem tőled jó áron. Biztosan meg tudunk alkudni. *Csap le a lehetőségre. Legalább egy gonddal kevesebb. Vagy több. Nézőpont kérdése.
Afelől sincs kétsége, hogy a legtöbb lépéséről vannak információik Wegtorenben, persze nem mindenről. Így felesleges volna szerénykednie, Asgron elég jól ismeri, tudja, hogy nem kenyere a szerénység.*
- Nem panaszkodom, teszem, amihez értek. *Kitérő válasz, de megteszi. Ha a törpe nem harap rá, akkor nem kell tovább sorolnia a Kereskedőház eredményeit.
Közben Nawanthiri is visszatér és a bárónak nem kell csalódnia. Amit feltálal az asztalukra, méltó a Kalmárhoz és a törpe és testőre megelégedésére szolgálhat.*
- Fogyasszatok bőven, az én asztalom, a tiétek is. *Emeli megtöltött poharát Asgron felé a wegtoreni hagyományokra reagálva, derűs mosollyal, mintha valóban örülne a törpe jelenlétének.*
- Köszönjük, kedves. *Szól a kiszolgálás felé és a választ meghagyja a testes pultoslánynak, egyrészt azért, mert őt kérdezték a neve felől, másrészt azért, mert fogalma sincs, hogy hívják a lányt. Biztos mondta, vagy nem, de most mindegy is. A figyelme ezután visszatér a törpére, de nem eszik, csak a poharát kortyolgatja.
Nem sokkal később kibújik a szög a zsákból és újabb meglepetés éri az igricet. Asgron felhozza a Fekete Váltót.*
- Egy jó üzlet, *Biccent elismerően az üvegszállítmányra visszatérve.* egy régi barát wegtorenből és egy Fekete Váltó? *Kérdi derűs hitetlenkedéssel, mintha nagyobb szerencse nem is érhette volna.*
- Ez a nap egyre jobb és jobb. *Teszi hozzá és "az öreg Tever" említésére csak úgy néz a törpére, mintha sértést hallana.*
- Ugyan, Asgron, az ostobaság nem a kenyerem, te is tudod. *Mondja, mintha ez egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volna.*
- Nem szarok oda, ahonnan enni kapok. *Teszi hozzá, de a törpét régóta ismeri, biztosan nem sértődik meg a vulgáris szóhasználat felett.*
- Egy földim hozzám fordult segítségért és én nem utasítottam el. Külhonban, nekünk, wegtorenieknek össze kell tartanunk. *Hajol közelebb mintha bizalmas információt közölne, de a hangját nem fogja vissza és még mutatóujjával is megkopogtatja az asztal lapját. Nem ül fel a kevésbé barátságos hangnemnek, a wegtoreni stílus már csak ilyen. Nem először hallja. Ha Asgron fenyegetni akarná, akkor nem így tenné. Itt van erre a zabálni kezdő Engrid.
A szó gyorsan tovább is gördül az ő "kis birodalmára", majd az igric álszerény mosollyal visszadől székébe.*
- Ahogy mondtam, teszem, amihez értek a Házam és a magam üdvére. Mostanra elég sok területre betettük a lábunk és rengeteg tervünk van. Tever úr elégedett lehet és ahogy esküm tartja, nem feledem azt, aki mindezt lehetővé tette. *A hangja komoly és őszintének ható, sárga pillantása a törpéét keresi. Eddig persze esze ágában sem volt sápot fizetni a hűbérurának, de valamit valamiért. Az is igaz, hogy a rangja nélkül nem érhetett volna el sok ajtót, amelyet a bárói cím megnyitott előtte. Bár itt, Artheniorban nem vette igazán hasznát.*
- Ha szeretnéd, körbevezetlek majd a városban, hogy láthasd és elmondhasd otthon, hogy bárójuk mindent megtesz, hogy Házának nevéhez hű legyen. *Fejezi be barátságos mosollyal, mint akinek nincs mit takargatnia.
Nawanthiri még ott sertepertél körülöttük és az igricnek már korábban is feltűnt, hogy Asgronnak tetszik a lány, aki amúgy remekül végzi a dolgát. Kap is érte egy kis borravalót, de ezt a bárónak nem is kell látnia.*
- Egy valódi sivatagi rózsa. Nem csak szép, de veszélyes is. *Válaszol mosolyogva az Engridre tett megjegyzésre.*
- De beszéljük komoly dolgokról. *Tölti újra a poharakat az igric.*
- Mennyiért adod az üvegeket és mivel tartozom a Váltóért. Fontos is volna, mert, nem fogod elhinnie, egy csapatnyi fejvadász már odalent tárgyal az intézőmmel a Váltó ügyében. *Int hüvelykujjával a pult mellett nyíló ajtó felé, ami mellett egy fegyverállványon több fegyver is sorakozik egymás mellett takaros rendben.*
- Nem szeretném, ha az intézőmnek vagy a befektetésemnek baja esne. *Teszi hozzá újra bizalmas hangnemre váltva, de nem sürgetőn.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-05 14:45:34
Üzenet elküldve: 2021-05-05 14:45:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//Nawanthiri//
- Bizony ám!* Kacag fel a törp a báró reagálására. Nem csupán a köhögés, de a gyors felpattanás is. Barátságosan kezet ráz vele, ahogy a jó pajtások is szoktak egymással.*
- Wegtoreni Kalmár. Szép név. Jó a csengése. Igen, határozottan jobb, mint a korábbi volt.* Engridről sem feledkeznek meg, mivel ő is részesül a köszöntésben, de az óriás már közel sem olyan barátságos, mint a pici törp.*
- Gondolom mennyire.* Veti oda nyersen.*
- Bocsájtsd meg neki a modortalanságát! Nem a szavak óriása.* Modortalanság volna, ha nem fogadná el Asgron az asztalhoz való invitálást. Sőt igazából mintha már várta is volna ezt.*
- Természetesen örömömre szolgál, ha élvezhetem társaságod az asztalnál. Amúgy is megéheztünk a nagy utazásban. Igaz?* Kérdezi meg testőrét, aki egyetértően bólint, majd kihúzza ura székét. Aztán ő maga is leteszi magát az egyikre, de szegény bútordarab nagyot nyikordul, amikor a súlyos test rátelepszik. A bájos kis felszolgáló utasításokat kap, majd elsiet. Törpünknek igazán nehezére esik figyelmét elszakítania tőle, mert főleg kedvére vannak azok a széles vállak. Mivel aztán eltűnik, ezért figyelmét Cha'yss felé fordítja.*
- Kérlek az üzlet az soha nem állhat meg. Hozzájutottam olcsón egy nagyobb szállítmánnyi üveghez és most Lihanechbe tartok, hogy elpasszoljam. Aztán csak útba ejtettem már ezt a porfészket is, hogy megnézzem magamnak mit működtél.* Dől hátra a székben a kis krapek és a felszolgálót kezdi el stírölni megint, aki most már az asztaluk felé tart. Valószínűleg Cha'yss tisztában van azzal a ténnyel is, hogy eddig minden bizonnyal minden ténykedéséről pontosan tudnak odahaza is.*
- Mi a neve kisasszonyka?* Kérdez rá a sertepertélő Nawanthirire. Aztán, ha elment tölt magának egy félpohár vizet és Engrid is pont így tesz.*
- Igyunk arra, hogy soha nem fogyjon el a víz, de azért a bor is legyen bőven!* Emeli koccintásra poharát, wegtoreni hagyományok szerint. Mert egy wegtoreni mindig becsüli a vizet, hiszen a sivatagban peremén nem bővelkednek benne.*
- Apropó és persze van itt még egy Fekete Váltó is. Az öreg Tever kíváncsi, hogy mégis miért kell neked ilyesmi. Na meg leginkább arra, hogy köze van-e ennek az illetőnek hozzá. De gondolom nem lennél olyan ostoba, hogy olyan emberkékkel foglalkozol, akinek baja van a házunkkal. Ennyire nem hiszem, hogy ostoba lennél.* A hangneme már közel sem annyira barátságos, de nem is fenyegető.*
- Na meg annak is eljött az ideje, hogy valaki személyesen is megszemlélje miféle kis birodalmat hoztál létre.* Közben kiérkezik az ennivaló is, ami már ránézésre is szemet gyönyörködtető.*
- Köszönjük kedves! Köszönjük! Hajolj kicsit közelebb gyermekem!* Azzal egy kisebb erszényt Nawanthiri Shardipandra kezébe nyom. Pontosan 50 aranyat találhat majd benne a lány
.*
- Csak, mert olyan szép a szemed és olyan kis kedves vagy.* Ezután aztán nem nem finomkodik, hanem neki esik az ételnek. Elegánsan tömi befelé az étket nem úgy, mint Engrid, aki szinte habzsol.*
- Esküszöm neked ezt a lányt egy vagyon fenntartani. Többet eszik, mint három testőr, de többet is jóval háromnál.* Dicsekedik, de igazán nem kell, mert ennek a nőnek tényleg félelmetes híre van.*
//Nawanthiri//
- Bizony ám!* Kacag fel a törp a báró reagálására. Nem csupán a köhögés, de a gyors felpattanás is. Barátságosan kezet ráz vele, ahogy a jó pajtások is szoktak egymással.*
- Wegtoreni Kalmár. Szép név. Jó a csengése. Igen, határozottan jobb, mint a korábbi volt.* Engridről sem feledkeznek meg, mivel ő is részesül a köszöntésben, de az óriás már közel sem olyan barátságos, mint a pici törp.*
- Gondolom mennyire.* Veti oda nyersen.*
- Bocsájtsd meg neki a modortalanságát! Nem a szavak óriása.* Modortalanság volna, ha nem fogadná el Asgron az asztalhoz való invitálást. Sőt igazából mintha már várta is volna ezt.*
- Természetesen örömömre szolgál, ha élvezhetem társaságod az asztalnál. Amúgy is megéheztünk a nagy utazásban. Igaz?* Kérdezi meg testőrét, aki egyetértően bólint, majd kihúzza ura székét. Aztán ő maga is leteszi magát az egyikre, de szegény bútordarab nagyot nyikordul, amikor a súlyos test rátelepszik. A bájos kis felszolgáló utasításokat kap, majd elsiet. Törpünknek igazán nehezére esik figyelmét elszakítania tőle, mert főleg kedvére vannak azok a széles vállak. Mivel aztán eltűnik, ezért figyelmét Cha'yss felé fordítja.*
- Kérlek az üzlet az soha nem állhat meg. Hozzájutottam olcsón egy nagyobb szállítmánnyi üveghez és most Lihanechbe tartok, hogy elpasszoljam. Aztán csak útba ejtettem már ezt a porfészket is, hogy megnézzem magamnak mit működtél.* Dől hátra a székben a kis krapek és a felszolgálót kezdi el stírölni megint, aki most már az asztaluk felé tart. Valószínűleg Cha'yss tisztában van azzal a ténnyel is, hogy eddig minden bizonnyal minden ténykedéséről pontosan tudnak odahaza is.*
- Mi a neve kisasszonyka?* Kérdez rá a sertepertélő Nawanthirire. Aztán, ha elment tölt magának egy félpohár vizet és Engrid is pont így tesz.*
- Igyunk arra, hogy soha nem fogyjon el a víz, de azért a bor is legyen bőven!* Emeli koccintásra poharát, wegtoreni hagyományok szerint. Mert egy wegtoreni mindig becsüli a vizet, hiszen a sivatagban peremén nem bővelkednek benne.*
- Apropó és persze van itt még egy Fekete Váltó is. Az öreg Tever kíváncsi, hogy mégis miért kell neked ilyesmi. Na meg leginkább arra, hogy köze van-e ennek az illetőnek hozzá. De gondolom nem lennél olyan ostoba, hogy olyan emberkékkel foglalkozol, akinek baja van a házunkkal. Ennyire nem hiszem, hogy ostoba lennél.* A hangneme már közel sem annyira barátságos, de nem is fenyegető.*
- Na meg annak is eljött az ideje, hogy valaki személyesen is megszemlélje miféle kis birodalmat hoztál létre.* Közben kiérkezik az ennivaló is, ami már ránézésre is szemet gyönyörködtető.*
- Köszönjük kedves! Köszönjük! Hajolj kicsit közelebb gyermekem!* Azzal egy kisebb erszényt Nawanthiri Shardipandra kezébe nyom. Pontosan 50 aranyat találhat majd benne a lány
.*- Csak, mert olyan szép a szemed és olyan kis kedves vagy.* Ezután aztán nem nem finomkodik, hanem neki esik az ételnek. Elegánsan tömi befelé az étket nem úgy, mint Engrid, aki szinte habzsol.*
- Esküszöm neked ezt a lányt egy vagyon fenntartani. Többet eszik, mint három testőr, de többet is jóval háromnál.* Dicsekedik, de igazán nem kell, mert ennek a nőnek tényleg félelmetes híre van.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-04 06:58:02
Üzenet elküldve: 2021-05-04 06:58:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Ismeretlen ismerős//
*Megy minden, mint a karikacsapás! A báró megengedi, hogy töltsön neki, aminek Nawanthiri egy mosolygós kis főhajtás kíséretében eleget is tesz. Lepakolja a kancsókat az asztalra, és már indulna is vissza a konyhába, amikor új vendégek érkeznek. Nem is akármilyenek - a törpén annyi ékszer van, mint egy wegtoreni mesterkalmáron (csak nem...?), a testőre pedig egy óriás, talpig vasban. Cha'yss reakciója azonban náluk is nagyobb látványosság. A szerzetes nem ismeri ugyan a bárót, de a férfi eddig leginkább egy jóllakott irbiszre emlékeztette. Az érkezőket azonban olyan feszült szívélyességgel fogadja, amiből a lány két dolgot szűr le: Asgron veszedelmes fickó, Cha'yss-szal pedig nem barátok.
Az utasításra derékból enyhén meghajtja magát, aztán tiszta poharakat kerít a pultból: két borost, három vizest. Ezeket egy tálcán kiviszi a báró asztalához és ha nem is gyakorlott, de legalább fürge mozdulatokkal szétosztja őket a társaságnak. Természetesen az új vendégeket is megkérdi, tölthet-e nekik, bort, vizet, esetleg mindkettőt kérnek, majd a válaszoknak megfelelően jár el.*
- Változott a terv! *Ezt már a főszakácsnak mondja, mikor visszatér a konyhába* A vadász elment. Jött helyette egy Nagyon Fontos Törpe meg az óriás testőre.
*A konyhafőnök várakozóan néz a vízkék szemeivel. Nawanthirinak kell néhány pillanat, mire rájön, mit akarnak hallani tőle.*
- Ez is üzlet. A törpe férfi, a testőr nő... a báró ideges.
*Nyikhaj kiismerhetetlen arccal bólint, magához int két kuktát, hogy kezdjenek szaporán sült csirkét meg kenyeret aprítani, a lányt meg elküldi újabb két kancsó CCC FEHÉR-ért. Mire Nawanthiri lefejti a bort, a szakácsok megpakolnak egy jókora tálat ennivalóval.*
- Egyik bort kiviszed egy kancsó vízzel, három tányerral meg aszta'kendővel. *magyaráz a konyhafőnök egyik kezével az asztalra, másikkal az asztalba állított késre támaszkodva* Tányert-kendőt talá'sz a pultban. Oda rakod le a másik kancsó sárdombit is. Utána visszajössz, és kiviszed ezt a dögöt. *bök állával az előtte elterülő nagy halom ételre.
Nawanthiri tehát kisvártatva újra megjelenik a báró asztalánál. Szó szerint: amekkora darab, olyan halkan jár. Lerakja a két teli kancsót, a tányérokat és asztalkendőket pedig igyekszik úgy elhelyezni, hogy a tál majd elférjen tőlük. Körbepillant, hogy rendben van-e minden, esetleg kér-e bárki bármit. Csak annyit beszél, amennyit feltétlenül szükséges, de a fülét hegyezi. Ha mindent elrendezett, hozza a vacsorát.
Az egy láb széles, három láb hosszú bükkfa tálon borkorcsolyák sorakoznak. Öreg- és lágy, nemespenészes sajt. Füstölt, rózsaszín halfilé. Leheletvékonyra vágott, pácolt sonka. Kakukkfűvel és rozmaringgal bedörzsölt sült csirke, falatnyi csíkokban. Olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma. Hal- és padlizsánkrém, pirított mogyoró és tökmag egy-egy tálkában. Végül pedig a tálon keresztben négy sor nagylyukú, enyhén savanykás ízű, féltenyérnyi kenyérszelet. Evőeszköz csak a krémekhez van: egy-egy kisebb kanál, minden másból kézzel lehet falatozni.
Ha az asztaltársaságból bárkinek szüksége van valamire, akkor a korábban látott apró, mosolygós főhajtást követően hozza. Általában véve igyekszik mindent úgy csinálni, hogy a jelenléte ne legyen feltűnő, csak intéződjön, aminek intéződni kell. Ha pedig a báró és a vendégei körül mindent elrendezett, visszasétál a pult mögé.*
~Vége a párbajnak?~
*Mert természetesen megáll egy kicsit hallgatózni a pince ajtajánál. A kardcsörtetés abbamaradt, helyette beszéd szüremlik fel. A fogadó alapzajában csak néhány szót tud kivenni belőle: "városőrök", "dobozban viszik el a fejét", "jönnek mások is"... Nawanthirishardipandra egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és ott marad hallgatózni. Nem feltűnő a dolog: csak áll az ajtó mellett, hátát kényelmesen a falnak vetve, mandulaszemei pedig az ivót (főleg Cha'yss asztalát) figyelik, mint egy rendes pultosé.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.04 07:30:31
//Ismeretlen ismerős//
*Megy minden, mint a karikacsapás! A báró megengedi, hogy töltsön neki, aminek Nawanthiri egy mosolygós kis főhajtás kíséretében eleget is tesz. Lepakolja a kancsókat az asztalra, és már indulna is vissza a konyhába, amikor új vendégek érkeznek. Nem is akármilyenek - a törpén annyi ékszer van, mint egy wegtoreni mesterkalmáron (csak nem...?), a testőre pedig egy óriás, talpig vasban. Cha'yss reakciója azonban náluk is nagyobb látványosság. A szerzetes nem ismeri ugyan a bárót, de a férfi eddig leginkább egy jóllakott irbiszre emlékeztette. Az érkezőket azonban olyan feszült szívélyességgel fogadja, amiből a lány két dolgot szűr le: Asgron veszedelmes fickó, Cha'yss-szal pedig nem barátok.
Az utasításra derékból enyhén meghajtja magát, aztán tiszta poharakat kerít a pultból: két borost, három vizest. Ezeket egy tálcán kiviszi a báró asztalához és ha nem is gyakorlott, de legalább fürge mozdulatokkal szétosztja őket a társaságnak. Természetesen az új vendégeket is megkérdi, tölthet-e nekik, bort, vizet, esetleg mindkettőt kérnek, majd a válaszoknak megfelelően jár el.*
- Változott a terv! *Ezt már a főszakácsnak mondja, mikor visszatér a konyhába* A vadász elment. Jött helyette egy Nagyon Fontos Törpe meg az óriás testőre.
*A konyhafőnök várakozóan néz a vízkék szemeivel. Nawanthirinak kell néhány pillanat, mire rájön, mit akarnak hallani tőle.*
- Ez is üzlet. A törpe férfi, a testőr nő... a báró ideges.
*Nyikhaj kiismerhetetlen arccal bólint, magához int két kuktát, hogy kezdjenek szaporán sült csirkét meg kenyeret aprítani, a lányt meg elküldi újabb két kancsó CCC FEHÉR-ért. Mire Nawanthiri lefejti a bort, a szakácsok megpakolnak egy jókora tálat ennivalóval.*
- Egyik bort kiviszed egy kancsó vízzel, három tányerral meg aszta'kendővel. *magyaráz a konyhafőnök egyik kezével az asztalra, másikkal az asztalba állított késre támaszkodva* Tányert-kendőt talá'sz a pultban. Oda rakod le a másik kancsó sárdombit is. Utána visszajössz, és kiviszed ezt a dögöt. *bök állával az előtte elterülő nagy halom ételre.
Nawanthiri tehát kisvártatva újra megjelenik a báró asztalánál. Szó szerint: amekkora darab, olyan halkan jár. Lerakja a két teli kancsót, a tányérokat és asztalkendőket pedig igyekszik úgy elhelyezni, hogy a tál majd elférjen tőlük. Körbepillant, hogy rendben van-e minden, esetleg kér-e bárki bármit. Csak annyit beszél, amennyit feltétlenül szükséges, de a fülét hegyezi. Ha mindent elrendezett, hozza a vacsorát.
Az egy láb széles, három láb hosszú bükkfa tálon borkorcsolyák sorakoznak. Öreg- és lágy, nemespenészes sajt. Füstölt, rózsaszín halfilé. Leheletvékonyra vágott, pácolt sonka. Kakukkfűvel és rozmaringgal bedörzsölt sült csirke, falatnyi csíkokban. Olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma. Hal- és padlizsánkrém, pirított mogyoró és tökmag egy-egy tálkában. Végül pedig a tálon keresztben négy sor nagylyukú, enyhén savanykás ízű, féltenyérnyi kenyérszelet. Evőeszköz csak a krémekhez van: egy-egy kisebb kanál, minden másból kézzel lehet falatozni.
Ha az asztaltársaságból bárkinek szüksége van valamire, akkor a korábban látott apró, mosolygós főhajtást követően hozza. Általában véve igyekszik mindent úgy csinálni, hogy a jelenléte ne legyen feltűnő, csak intéződjön, aminek intéződni kell. Ha pedig a báró és a vendégei körül mindent elrendezett, visszasétál a pult mögé.*
~Vége a párbajnak?~
*Mert természetesen megáll egy kicsit hallgatózni a pince ajtajánál. A kardcsörtetés abbamaradt, helyette beszéd szüremlik fel. A fogadó alapzajában csak néhány szót tud kivenni belőle: "városőrök", "dobozban viszik el a fejét", "jönnek mások is"... Nawanthirishardipandra egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és ott marad hallgatózni. Nem feltűnő a dolog: csak áll az ajtó mellett, hátát kényelmesen a falnak vetve, mandulaszemei pedig az ivót (főleg Cha'yss asztalát) figyelik, mint egy rendes pultosé.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.04 07:30:31
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-03 15:02:15
Üzenet elküldve: 2021-05-03 15:02:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Ahogy a ló nemiszervének, úgy az igric türelmének is van vége. A báró ezért gyakrabban tekintget a pult felé, amerről a széles vállú pultoslányt és ezzel italát-ételét várja. Szerencsére nem kell sokáig türelmetlenkednie, mert a jókötésű lány, Nawanthiri meg is jelenik. Amikor pedig az asztalához ér, megkérdi, tölthet-e.*
- Köszönöm, kérlek. *Mosolyog derűsen fel a lányra ültében. Most rajta sem látszik a várakozás okozta hatások, jókedvűen mosolyog a szakálla alatt és várja, hogy a poharába kerüljön a bor. Ha pedig ez megtörtént, akkor bele is ízlel, bár nem kételkedik a minőségében.*
- Hm, kiváló, mint mindig. Köszönöm. *Biccenti meg a fejét Nawanthiri felé elégedetten.
Míg a bort kóstolgatta, újabb vendég érkezett a fogadóba. Nem is vendég, de vendégek, mert az érkezőnek kísérői is vannak. Ám mivel a báró most a pultoslánnyal foglalkozik, így nem volt érkezése látni a betérőt. Látni és felismerni.
Így esik meg, hogy az őt megszólító szavai elérik és amikor a sárga tekintet odafordul, csaknem félremegy a sárdombi fehér.*
- Hrkmmm... *Dől előre ültében, hogy felköhögje a folyadékot a tüdejéből, amikor a törpe férfit megpillantja.*
- Asg-khrrm-ron? *Kérdi harákolva, szája elé tartott kendővel. Asgron Wergensont megjelenése nem tölti el örömmel. A Tever Ház üzletkötője dörzsölt, roppant intelligens és számító törpe, nem hiába a nagy múltú wegtoreni ház fontos embere. Az pedig, hogy itt van, sok mindent jelenthet.
Bizonyosan kitudódott a Teverek számára is, hogy hazaüzent Yeza Fekete Váltójának ügyében érdeklődve és vagy ideküldték, hogy megnézze, mire vitte Artheniorban vagy azért, hogy a körmére koppintsanak. Hisz jóformán amióta megkapta a nemeslevelét a Teverektől, nem is szagolt haza. Miért is tette volna, ha egykori céhe, a Szélrózsa Szövetsége se nézte jó szemmel, hogy a Teverek hűbérese lett? De hát valamit, valamiért.*
- Asgron, köszöntelek a Wegtoreni Kalmárban! *Pattan fel ültéből és ha bárki látja, tudhatja, hogy ő aztán nem igazán szokott felpattogni senkinek. Kezet nyújt a törpének, kísérőire csak egy gyors pillantást fecsérelve. ~ Bazdmeg, őt is elhoztad? ~*
- Engrid, örülök, hogy jó egészségben látlak! *Köszönti a testőrt is, majd kihúz egy széket a törpének.*
- Kérlek, tiszteljetek meg azzal, hogy helyet foglaltok az asztalomnál. *Invitálja a törpét és az óriást, majd pár szívdobbanás múlva Nawanthiri felé fordul.*
- Italt és ételt a ház vendégeinek! Gyorsan! *A széles vállú pultoslány még nem ismerheti az igricet, így talán nem tűnik fel neki, hogy mennyire másképp viselkedik, mint szokott. Annyi látszódhat rajta, hogy mintha izgatott lenne és siettetné a kiszolgálást. De már fordul is vissza más instrukciók nélkül hagyva a lányt a remélhetően helyet foglalók felé. Az óriás is könnyedén talál magának széket, bár az emberekre méretezett asztalnál furcsán mutathat egy kicsit.*
- Mi járatban a Levegő Városában, Asgron? Minden rendben, hogy szolgál az öreg Tever úr egészsége? *Kérdi érdeklődve széles mosollyal, barátságosan, ahogy vendégei után maga is leül.*
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Ahogy a ló nemiszervének, úgy az igric türelmének is van vége. A báró ezért gyakrabban tekintget a pult felé, amerről a széles vállú pultoslányt és ezzel italát-ételét várja. Szerencsére nem kell sokáig türelmetlenkednie, mert a jókötésű lány, Nawanthiri meg is jelenik. Amikor pedig az asztalához ér, megkérdi, tölthet-e.*
- Köszönöm, kérlek. *Mosolyog derűsen fel a lányra ültében. Most rajta sem látszik a várakozás okozta hatások, jókedvűen mosolyog a szakálla alatt és várja, hogy a poharába kerüljön a bor. Ha pedig ez megtörtént, akkor bele is ízlel, bár nem kételkedik a minőségében.*
- Hm, kiváló, mint mindig. Köszönöm. *Biccenti meg a fejét Nawanthiri felé elégedetten.
Míg a bort kóstolgatta, újabb vendég érkezett a fogadóba. Nem is vendég, de vendégek, mert az érkezőnek kísérői is vannak. Ám mivel a báró most a pultoslánnyal foglalkozik, így nem volt érkezése látni a betérőt. Látni és felismerni.
Így esik meg, hogy az őt megszólító szavai elérik és amikor a sárga tekintet odafordul, csaknem félremegy a sárdombi fehér.*
- Hrkmmm... *Dől előre ültében, hogy felköhögje a folyadékot a tüdejéből, amikor a törpe férfit megpillantja.*
- Asg-khrrm-ron? *Kérdi harákolva, szája elé tartott kendővel. Asgron Wergensont megjelenése nem tölti el örömmel. A Tever Ház üzletkötője dörzsölt, roppant intelligens és számító törpe, nem hiába a nagy múltú wegtoreni ház fontos embere. Az pedig, hogy itt van, sok mindent jelenthet.
Bizonyosan kitudódott a Teverek számára is, hogy hazaüzent Yeza Fekete Váltójának ügyében érdeklődve és vagy ideküldték, hogy megnézze, mire vitte Artheniorban vagy azért, hogy a körmére koppintsanak. Hisz jóformán amióta megkapta a nemeslevelét a Teverektől, nem is szagolt haza. Miért is tette volna, ha egykori céhe, a Szélrózsa Szövetsége se nézte jó szemmel, hogy a Teverek hűbérese lett? De hát valamit, valamiért.*
- Asgron, köszöntelek a Wegtoreni Kalmárban! *Pattan fel ültéből és ha bárki látja, tudhatja, hogy ő aztán nem igazán szokott felpattogni senkinek. Kezet nyújt a törpének, kísérőire csak egy gyors pillantást fecsérelve. ~ Bazdmeg, őt is elhoztad? ~*
- Engrid, örülök, hogy jó egészségben látlak! *Köszönti a testőrt is, majd kihúz egy széket a törpének.*
- Kérlek, tiszteljetek meg azzal, hogy helyet foglaltok az asztalomnál. *Invitálja a törpét és az óriást, majd pár szívdobbanás múlva Nawanthiri felé fordul.*
- Italt és ételt a ház vendégeinek! Gyorsan! *A széles vállú pultoslány még nem ismerheti az igricet, így talán nem tűnik fel neki, hogy mennyire másképp viselkedik, mint szokott. Annyi látszódhat rajta, hogy mintha izgatott lenne és siettetné a kiszolgálást. De már fordul is vissza más instrukciók nélkül hagyva a lányt a remélhetően helyet foglalók felé. Az óriás is könnyedén talál magának széket, bár az emberekre méretezett asztalnál furcsán mutathat egy kicsit.*
- Mi járatban a Levegő Városában, Asgron? Minden rendben, hogy szolgál az öreg Tever úr egészsége? *Kérdi érdeklődve széles mosollyal, barátságosan, ahogy vendégei után maga is leül.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-03 14:36:07
Üzenet elküldve: 2021-05-03 14:36:07
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
*Tökéletesen és teljesen meglepődik, amikor Arja belefeledkezik az ölelésébe, ő pedig könnyedén és óvón öleli körbe a lányt karjaival. Magához szorítja, érzi minden rezdülését, ahogy megöleli és már-már maga is könnyes szemmel hallgatja a választ. Hogyan lehetett, hogy ezt eddig nem vette észre? És hogyan lehet az, hogy ez most ennyire jól esik neki?
Nagyon jó volt Winnel, az ösztönök teljesen letaglózták és magukkal ragadták, de Arjával most ez egészen más. Talán még sosem érzett hasonlót.
Ahogy a lány lassan kibontakozik az öleléséből és Mik széles mosollyal lenézhet rá, eltöröl pár könnycseppet az arcán, ha ő is engedi.*
- Tényleg sosem láttalak még sírni. *Mondja kedvesen.*
- De remélem, nem is foglak többet. Vagy csak örömödben. *Teszi hozzá derűsen. Örül, hogy Arja már nem sír és mosolyog. Valahogy nem tud most másfelé nézni és nem is akar, mint korábban, amikor annyira összezavarodott, ha a lánnyal kettesben maradt.*
- Örülök, hogy mindez kiderült. És ha nem vagyunk már barátok, akkor mik vagyunk egymásnak? *Kérdi még mindig mosolyogva. Fogalma sincs, hogy ilyenkor mi a protokoll. Sosem volt hasonló helyzetben. Azt tudja, hogy nagyon szeret és szeretne Arjával lenni, kettesben akár. Hogy minél több időt szeretne vele tölteni. De hogyan tovább?*
*Tökéletesen és teljesen meglepődik, amikor Arja belefeledkezik az ölelésébe, ő pedig könnyedén és óvón öleli körbe a lányt karjaival. Magához szorítja, érzi minden rezdülését, ahogy megöleli és már-már maga is könnyes szemmel hallgatja a választ. Hogyan lehetett, hogy ezt eddig nem vette észre? És hogyan lehet az, hogy ez most ennyire jól esik neki?
Nagyon jó volt Winnel, az ösztönök teljesen letaglózták és magukkal ragadták, de Arjával most ez egészen más. Talán még sosem érzett hasonlót.
Ahogy a lány lassan kibontakozik az öleléséből és Mik széles mosollyal lenézhet rá, eltöröl pár könnycseppet az arcán, ha ő is engedi.*
- Tényleg sosem láttalak még sírni. *Mondja kedvesen.*
- De remélem, nem is foglak többet. Vagy csak örömödben. *Teszi hozzá derűsen. Örül, hogy Arja már nem sír és mosolyog. Valahogy nem tud most másfelé nézni és nem is akar, mint korábban, amikor annyira összezavarodott, ha a lánnyal kettesben maradt.*
- Örülök, hogy mindez kiderült. És ha nem vagyunk már barátok, akkor mik vagyunk egymásnak? *Kérdi még mindig mosolyogva. Fogalma sincs, hogy ilyenkor mi a protokoll. Sosem volt hasonló helyzetben. Azt tudja, hogy nagyon szeret és szeretne Arjával lenni, kettesben akár. Hogy minél több időt szeretne vele tölteni. De hogyan tovább?*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-29 08:21:16
Üzenet elküldve: 2021-04-29 08:21:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
*Arja nagyon mélyből feltörő érzelemhullámának már csak éppen ezek az ölelésre nyíló karok hiányoznak.
A lány mindig egyedül volt, amióta az eszét tudta. Egyedül védte meg magát. Megtanulta ezt, és bízott magában. Tudja, hogy működik.
Idejét nem tudná megmondani, mikor ölelte át valaki. Mikor hagyta magát átölelni bárkitől is. Nagyon, nagyon régi emlékek idéződnek benne egy erős férfi karjairól, aki felemeli és repíti. De ezeket az emlékfoszlányokat nagyon, nagyon régen elengedte már! Vagy talán nem elengedte, hanem bebugyolálta, és elrejtette valahová, nagyon nagyon mélyre.
Ez a feltörő érzelemhullám az oka, bizonyára ez, hogy teljességgel belefeledkezik, egészen átadva magát az érintés varázsának, Mik hívó ölelésébe. Belefúrja a fejét a fiú vállába, és bőg. Zokog. És közben vihog. Magán! Aztán egy pillanatra megdermed, Mik szavait hallva. Hogy neki sem csak barát. Meg hogy miért nem mondta.*
- Nem tudom. *suttogja a falnak, Mik füle mellett, és újra könnyek csorognak végig az arcán.*
- Nem tudtam. Azt hiszem, nem is tudtam. *súgja.*
- Én... még sosem viselkedtem így! *mondja végül, igazán szemrehányóan, könnyes pillákkal, de azért kedves, kicsit csibészes mosollyal, ahogy lassan kibontakozik az ölelésből, ha Mik engedi.*
- Sírni se szoktam. *törli meg az orrát a kézfejével, szipogva, de már mosolyog, mint ha szivárvány sütne ki.*
*Arja nagyon mélyből feltörő érzelemhullámának már csak éppen ezek az ölelésre nyíló karok hiányoznak.
A lány mindig egyedül volt, amióta az eszét tudta. Egyedül védte meg magát. Megtanulta ezt, és bízott magában. Tudja, hogy működik.
Idejét nem tudná megmondani, mikor ölelte át valaki. Mikor hagyta magát átölelni bárkitől is. Nagyon, nagyon régi emlékek idéződnek benne egy erős férfi karjairól, aki felemeli és repíti. De ezeket az emlékfoszlányokat nagyon, nagyon régen elengedte már! Vagy talán nem elengedte, hanem bebugyolálta, és elrejtette valahová, nagyon nagyon mélyre.
Ez a feltörő érzelemhullám az oka, bizonyára ez, hogy teljességgel belefeledkezik, egészen átadva magát az érintés varázsának, Mik hívó ölelésébe. Belefúrja a fejét a fiú vállába, és bőg. Zokog. És közben vihog. Magán! Aztán egy pillanatra megdermed, Mik szavait hallva. Hogy neki sem csak barát. Meg hogy miért nem mondta.*
- Nem tudom. *suttogja a falnak, Mik füle mellett, és újra könnyek csorognak végig az arcán.*
- Nem tudtam. Azt hiszem, nem is tudtam. *súgja.*
- Én... még sosem viselkedtem így! *mondja végül, igazán szemrehányóan, könnyes pillákkal, de azért kedves, kicsit csibészes mosollyal, ahogy lassan kibontakozik az ölelésből, ha Mik engedi.*
- Sírni se szoktam. *törli meg az orrát a kézfejével, szipogva, de már mosolyog, mint ha szivárvány sütne ki.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-27 22:56:26
Üzenet elküldve: 2021-04-27 22:56:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Ismeretlen ismerős //
* Forgalmas nap ez a mai, mert a betérők egymásnak adják a kilincset. Éppen csak eltávozott a vadásznő máris két új és egyben figyelemre méltó vendég toppan be a fogadóba. Elsőként egy barna szakállas kis termetű egyén lépdel peckesen az ajtón, akit egy jól megtermett páncélozott óriás hölgyemény követ. A törp nem akárki lehet, mert csak úgy sugárzik róla, hogy vagyonos illető lehet. Sűrű barna fésült szakállában jó pár színarany szakállgyűrű ékeskedik. Ha már arany, akkor abból jutott a fülébe is pár karika meg a majdnem minden újára drágaköves pecsétgyűrű. Jobbjában apró sétapálca, ami drága ébenfából készült, amíg a fogó része meg elefántcsontból. Ráadásul ezt az egészet szemet gyönyörködtető faragások díszítik. Ruhája is hasonlóan díszes és persze drága. A legfinomabb bőrcsizma ékesíti lábait. Barna bársonynadrágot és egy vörös tunikát visel aranyozott szegélyekkel és csont gombokkal. Derekánál az egészet pedig egy vaskos öv fogja össze, míves csattal. Itt még helyet foglal oldalt egy kis díszkard is meg pár szütyő meg erszény. Fején pedig szintén vörös bársony süveget díszeleg. Az óriás csak drága anyagból készült páncélját mutathatja fel, mert ez tetőtől talpig beborítja, kivéve a fejét. Kissé napszítta közömbös arca van. Szőke hosszú haja be van fonva és úgy nyúlik le hátra. Hátul egy prémes köpeny fityeg, de a földig nem ér le, mert az valószínűleg jócskán zavarná. Esélye amúgy sincs, hogy nagyon lobogjon, mert egy méretes pajzs súlyozza le, ami majdnem akkora, mint a törp. Oldalán pedig egy hatalmas tollas buzogány foglal helyet. A nő maga is jó darab, és egyben tiszteletet is parancsoló. A páros a pulthoz igyekszik, valószínűleg rendelésük is lesz, de ez majd elválik. Éppen félúton lehetnek odafelé, amikor Cha'yss pillantása találkozik a törpével. Ismerős lehet neki a figura és valószínűleg a figurának is ismerős, mert megtorpan és hangosan nevetve megszólal. Szegény testőre éppen csak nem bukik fel benne.*
- A sivatagi kutyák tépjenek szét, ha nem
Cha'yss Cano Caldorcort látják az én szemeim. Ejha öcsém szépen kikupálódtál. Hallottam, hogy itt telepedtél meg. Ugye megismered még a jó Asgron Wergensont?* Ha esetleg váják emlékei között, akkor a báró felismerheti a Tever egyik igencsak befolyásos emberét. A jó Asgron már akkor is a ház vezető üzletkötője volt, amikor a
Cha'yss még csak egy névtelen kisember. Akkor is ott volt, amikor a nemesi levelét megkapta. Ezt a törpöt nehéz elfelejteni, ha egyszer egy hatalmas óriással mászkál, mert Engrid már akkor is az ő hűséges testőrkapitánya volt.*
* Forgalmas nap ez a mai, mert a betérők egymásnak adják a kilincset. Éppen csak eltávozott a vadásznő máris két új és egyben figyelemre méltó vendég toppan be a fogadóba. Elsőként egy barna szakállas kis termetű egyén lépdel peckesen az ajtón, akit egy jól megtermett páncélozott óriás hölgyemény követ. A törp nem akárki lehet, mert csak úgy sugárzik róla, hogy vagyonos illető lehet. Sűrű barna fésült szakállában jó pár színarany szakállgyűrű ékeskedik. Ha már arany, akkor abból jutott a fülébe is pár karika meg a majdnem minden újára drágaköves pecsétgyűrű. Jobbjában apró sétapálca, ami drága ébenfából készült, amíg a fogó része meg elefántcsontból. Ráadásul ezt az egészet szemet gyönyörködtető faragások díszítik. Ruhája is hasonlóan díszes és persze drága. A legfinomabb bőrcsizma ékesíti lábait. Barna bársonynadrágot és egy vörös tunikát visel aranyozott szegélyekkel és csont gombokkal. Derekánál az egészet pedig egy vaskos öv fogja össze, míves csattal. Itt még helyet foglal oldalt egy kis díszkard is meg pár szütyő meg erszény. Fején pedig szintén vörös bársony süveget díszeleg. Az óriás csak drága anyagból készült páncélját mutathatja fel, mert ez tetőtől talpig beborítja, kivéve a fejét. Kissé napszítta közömbös arca van. Szőke hosszú haja be van fonva és úgy nyúlik le hátra. Hátul egy prémes köpeny fityeg, de a földig nem ér le, mert az valószínűleg jócskán zavarná. Esélye amúgy sincs, hogy nagyon lobogjon, mert egy méretes pajzs súlyozza le, ami majdnem akkora, mint a törp. Oldalán pedig egy hatalmas tollas buzogány foglal helyet. A nő maga is jó darab, és egyben tiszteletet is parancsoló. A páros a pulthoz igyekszik, valószínűleg rendelésük is lesz, de ez majd elválik. Éppen félúton lehetnek odafelé, amikor Cha'yss pillantása találkozik a törpével. Ismerős lehet neki a figura és valószínűleg a figurának is ismerős, mert megtorpan és hangosan nevetve megszólal. Szegény testőre éppen csak nem bukik fel benne.*
- A sivatagi kutyák tépjenek szét, ha nem
Cha'yss Cano Caldorcort látják az én szemeim. Ejha öcsém szépen kikupálódtál. Hallottam, hogy itt telepedtél meg. Ugye megismered még a jó Asgron Wergensont?* Ha esetleg váják emlékei között, akkor a báró felismerheti a Tever egyik igencsak befolyásos emberét. A jó Asgron már akkor is a ház vezető üzletkötője volt, amikor a
Cha'yss még csak egy névtelen kisember. Akkor is ott volt, amikor a nemesi levelét megkapta. Ezt a törpöt nehéz elfelejteni, ha egyszer egy hatalmas óriással mászkál, mert Engrid már akkor is az ő hűséges testőrkapitánya volt.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-27 21:38:20
Üzenet elküldve: 2021-04-27 21:38:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Cha'yss//
*Jejjan gyanúsan nem szól semmit a szökés ötletére, ugyanakkor egyenletesen szuszog Nawanthiri nyakában.*
~Szép kis lovag vagy te! Egyszer megyünk küldetésre, akkor is elbólintasz!~
*A lány elnyom magában egy kuncogást, mikor látja, hogy a fiúcska alszik, mint a tej. Egyik kezével megtámasztja a hátát, hogy le ne essen, becsukja az ajtót, aztán visszamegy a sajtokhoz. Itt rövid keresgélés után talál egy jókora kést, némi ügyeskedéssel ki is metsz vele egy-egy negyedet a fehér meg az öregsajtból. Fölmarkolja a darabokat, és nekilát a CCC-s hordót is felkutatni. A raktár egy különösen homályos részén bukkan rá. Nem nagy, talán kétakós lehet, és nincs egyedül. A konyhafőnök által mondott hordóból ugyanis kettő van, mellettük pedig két másik holdsarlós, ám azokon a CCC után kerek és szögletes betűk is sorakoznak: az egyiken öt, a másikon három.
Mivel a borfejtéshez mind a két kezére szükség lesz, Nawanthiri gyengéden lefekteti Jejjant egy halom üres zsákra. Kidugaszolja az egyik CCC FEHÉR feliratú hordót, beleereszti a slagot, ami addig egy szegről lógott a falon, beleszív, és mikor a bor a szájához ér (fura íze van: szerzetesünk nem tudja eldönteni, hogy szörnyűséges vagy kicsit azért finom), odatartja a tömlőt a kancsó fölé. Amikor megtelik, elpakol maga után, felnyalábolja Jejjant, és a sajtokat a kancsó tetején egyensúlyozva visszamegy a konyhába. Itt Cha'yss vacsorája már előrehaladott állapotban van, a mogorva főszakács épp az olajbogyókat rendezi össze.*
- Viszel egy kancsó vizet is. *hangzik a rozsdás hangú instrukció, mikor Nawanthiri odaér hozzá* A bárótól megkérdezed, tölthetel-e. Ha megkérdi, milyen bor ez, azt mondod, négyéves sárdombi. Még a lázadás előttről. *Nyikhaj - merthogy ő a konyhafőnök, nem is lehetne más - beszéd közben föl se néz a munkájából, a sajtokat is csak úgy érzésből veszi maga mellé. Ez az elmélyült állapot addig tart, amíg Nawanthiri meg nem érdeklődi tőle, hogy:*
- A hátsó ajtót mindig nyitva szoktátok hagyni? *a férfi erre ijedten felkapja a fejét, és egy drámai hangvételű "NEM!"-et követően elsiet a raktárba, hogy porzik utána a padló. A szerzetes jót mosolyog rajta, miközben lefekteti Jejjant a pult mögött búboskodó kemence padkájára. Tesz egy tiszta konyharuhát a feje alá párnának, majd egy gyors pillantással felméri az ivót.*
~Elment a vadász! Jó lesz sietni!~
*Őbárósága tudniillik egyedül üldögél az asztalánál, és ugyan láthatóan élvezi, hogy a békén hagyják, mégsem kéne megvárni, amíg ő is vadászni indul - a konyhába. Nawanthiri tehát megtölt egy kancsót vízzel, fogja mellé a kancsó sárdombit, és kisétál Cha'ysshoz.*
- Tölthetek? *kérdezi olyan ártatlanul, mint aki nemhogy nem késett, hanem egyenesen a lehető legjobbkor érkezett az éltető nektárral.*
//Cha'yss//
*Jejjan gyanúsan nem szól semmit a szökés ötletére, ugyanakkor egyenletesen szuszog Nawanthiri nyakában.*
~Szép kis lovag vagy te! Egyszer megyünk küldetésre, akkor is elbólintasz!~
*A lány elnyom magában egy kuncogást, mikor látja, hogy a fiúcska alszik, mint a tej. Egyik kezével megtámasztja a hátát, hogy le ne essen, becsukja az ajtót, aztán visszamegy a sajtokhoz. Itt rövid keresgélés után talál egy jókora kést, némi ügyeskedéssel ki is metsz vele egy-egy negyedet a fehér meg az öregsajtból. Fölmarkolja a darabokat, és nekilát a CCC-s hordót is felkutatni. A raktár egy különösen homályos részén bukkan rá. Nem nagy, talán kétakós lehet, és nincs egyedül. A konyhafőnök által mondott hordóból ugyanis kettő van, mellettük pedig két másik holdsarlós, ám azokon a CCC után kerek és szögletes betűk is sorakoznak: az egyiken öt, a másikon három.
Mivel a borfejtéshez mind a két kezére szükség lesz, Nawanthiri gyengéden lefekteti Jejjant egy halom üres zsákra. Kidugaszolja az egyik CCC FEHÉR feliratú hordót, beleereszti a slagot, ami addig egy szegről lógott a falon, beleszív, és mikor a bor a szájához ér (fura íze van: szerzetesünk nem tudja eldönteni, hogy szörnyűséges vagy kicsit azért finom), odatartja a tömlőt a kancsó fölé. Amikor megtelik, elpakol maga után, felnyalábolja Jejjant, és a sajtokat a kancsó tetején egyensúlyozva visszamegy a konyhába. Itt Cha'yss vacsorája már előrehaladott állapotban van, a mogorva főszakács épp az olajbogyókat rendezi össze.*
- Viszel egy kancsó vizet is. *hangzik a rozsdás hangú instrukció, mikor Nawanthiri odaér hozzá* A bárótól megkérdezed, tölthetel-e. Ha megkérdi, milyen bor ez, azt mondod, négyéves sárdombi. Még a lázadás előttről. *Nyikhaj - merthogy ő a konyhafőnök, nem is lehetne más - beszéd közben föl se néz a munkájából, a sajtokat is csak úgy érzésből veszi maga mellé. Ez az elmélyült állapot addig tart, amíg Nawanthiri meg nem érdeklődi tőle, hogy:*
- A hátsó ajtót mindig nyitva szoktátok hagyni? *a férfi erre ijedten felkapja a fejét, és egy drámai hangvételű "NEM!"-et követően elsiet a raktárba, hogy porzik utána a padló. A szerzetes jót mosolyog rajta, miközben lefekteti Jejjant a pult mögött búboskodó kemence padkájára. Tesz egy tiszta konyharuhát a feje alá párnának, majd egy gyors pillantással felméri az ivót.*
~Elment a vadász! Jó lesz sietni!~
*Őbárósága tudniillik egyedül üldögél az asztalánál, és ugyan láthatóan élvezi, hogy a békén hagyják, mégsem kéne megvárni, amíg ő is vadászni indul - a konyhába. Nawanthiri tehát megtölt egy kancsót vízzel, fogja mellé a kancsó sárdombit, és kisétál Cha'ysshoz.*
- Tölthetek? *kérdezi olyan ártatlanul, mint aki nemhogy nem késett, hanem egyenesen a lehető legjobbkor érkezett az éltető nektárral.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-26 15:31:10
Üzenet elküldve: 2021-04-26 15:31:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sasszem//
//Zárás//
*Felőle akár feketerigót is kérhetett volna a megrendelő idomításra, az ő dolga az, hogy felhajtsa azt, aki képes idomítani egy rigót. A rosszalló vállrándítást nem veszi magára, úgy érzi, inkább a megrendelőnek szól, hogy sólyom helyett sast szeretne. De a lényeg, hogy a tetovált arcú nő belemegy és elvállalja a feladatot.
Reyika visszamondja, kit kell keresnie, amire az igric megerősítőn bólint. Felesleges volna az intéző kacifántos nevét mondani, a suttogó egyszerű embernek tűnik, elég egy jól megjegyezhető jelző is.
A találkozó időpontjának leegyeztetése után Reyika elutasítja a meghívást és indulni készül. Aztyan valószínűleg valami szerződésfélét is beiktatott volna a szóbeli megegyezés mellé, de ha nem jönne össze az idomítás, a cserébe kért javak más módon is értékesíthetők, így kárba nem mennek.
Pohara nem lévén csak főhajtással köszön el a suttogótól és hosszan, derűs mosollyal néz utána ahogy a nő elhagyja a Kalmárt.
Elégedetten dől hátra és türelmesen várja, hogy a bora és az étele megérkezzen. Ritka alkalom az ilyen, de ezt is élvezni kell. Amikor nem siet sehova, nem szólítják el kötelességei és tervei. Ahelyett pedig, hogy késő ételén és italán aggódna, inkább kiélvezi a nyugalmat. Ki tudja, mikor lesz újra része benne.*
//Zárás//
*Felőle akár feketerigót is kérhetett volna a megrendelő idomításra, az ő dolga az, hogy felhajtsa azt, aki képes idomítani egy rigót. A rosszalló vállrándítást nem veszi magára, úgy érzi, inkább a megrendelőnek szól, hogy sólyom helyett sast szeretne. De a lényeg, hogy a tetovált arcú nő belemegy és elvállalja a feladatot.
Reyika visszamondja, kit kell keresnie, amire az igric megerősítőn bólint. Felesleges volna az intéző kacifántos nevét mondani, a suttogó egyszerű embernek tűnik, elég egy jól megjegyezhető jelző is.
A találkozó időpontjának leegyeztetése után Reyika elutasítja a meghívást és indulni készül. Aztyan valószínűleg valami szerződésfélét is beiktatott volna a szóbeli megegyezés mellé, de ha nem jönne össze az idomítás, a cserébe kért javak más módon is értékesíthetők, így kárba nem mennek.
Pohara nem lévén csak főhajtással köszön el a suttogótól és hosszan, derűs mosollyal néz utána ahogy a nő elhagyja a Kalmárt.
Elégedetten dől hátra és türelmesen várja, hogy a bora és az étele megérkezzen. Ritka alkalom az ilyen, de ezt is élvezni kell. Amikor nem siet sehova, nem szólítják el kötelességei és tervei. Ahelyett pedig, hogy késő ételén és italán aggódna, inkább kiélvezi a nyugalmat. Ki tudja, mikor lesz újra része benne.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-26 13:58:55
Üzenet elküldve: 2021-04-26 13:58:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Sasszem//
*A nő rosszallóan rázza a fejét, mert bár sok mindent látott már, de a betanított sasmadár még neki is újdonság. Viszont úgy gondolja, hogy nem fog problémát okozni neki a dolog, hiszen a sas is okos madár, noha meg annyira, mint a sólyom. Egyebekben bólogat mindenre.*
- Heges arcú fickó.
*Ismétli bólintás közben. Az alkujuk kézfogással meg is pecsételődik, Reyika ugyan tartott attól, hogy majd mindenféle szerződéseket kell írni, meg aláírni, de ez szerencsére elmarad. A nyelvet beszélni sem tudja rendesen, írásban pláne nem menne neki, főleg, hogy a saját anyanyelvén sem tud írni-olvasni.*
- Köszön meghívás, de megy. Heges arcú fickóval találkoz tizenkét hat múlva.
*Ha tudta volna, hogy ilyen gyorsan nyélbe ütik az üzletet, akkor nem is vetkőzött volna neki, talán le sem ült volna. A maga részéről már emelkedik is fel ültéből, hogy magára terítse a köpenyét és biccentéssel távozzon, ha a báró nem akasztja meg semmivel, akkor így is tesz.*
*A nő rosszallóan rázza a fejét, mert bár sok mindent látott már, de a betanított sasmadár még neki is újdonság. Viszont úgy gondolja, hogy nem fog problémát okozni neki a dolog, hiszen a sas is okos madár, noha meg annyira, mint a sólyom. Egyebekben bólogat mindenre.*
- Heges arcú fickó.
*Ismétli bólintás közben. Az alkujuk kézfogással meg is pecsételődik, Reyika ugyan tartott attól, hogy majd mindenféle szerződéseket kell írni, meg aláírni, de ez szerencsére elmarad. A nyelvet beszélni sem tudja rendesen, írásban pláne nem menne neki, főleg, hogy a saját anyanyelvén sem tud írni-olvasni.*
- Köszön meghívás, de megy. Heges arcú fickóval találkoz tizenkét hat múlva.
*Ha tudta volna, hogy ilyen gyorsan nyélbe ütik az üzletet, akkor nem is vetkőzött volna neki, talán le sem ült volna. A maga részéről már emelkedik is fel ültéből, hogy magára terítse a köpenyét és biccentéssel távozzon, ha a báró nem akasztja meg semmivel, akkor így is tesz.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-25 17:05:08
Üzenet elküldve: 2021-04-25 17:05:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sasszem//
*Egy kereskedő nem szab elvárásokat, a megrendelő szabja őket és a kereskedő igyekszik eleget tenni neki. Persze az igric nem ismeri a megrendelőt, csak azt tudja, ami a főkönyvben van és bár mostanában nem igazán vesz részt a Kereskedőház üzleti életében, most mégis jól esik egy kicsit ezzel foglalkozni.*
- Tisztában vagyok vele, de a megrendelő sast akar. *Vonja meg a vállát könnyedén. Persze, hogy ő könnyedén van, hisz nem neki kell befognia és megoldania a sas kiképzését. Ő az az ember, aki fizet azért, hogy ezt valaki megtegye. És jelen esetben ez az ember a tetovált arcú nő, Reyika.
Aztán úgy tűnik, a suttogó is túlteszi magát a sas és a sólyom problematikáján és beleegyezik a feladat elvállalásába.*
- Erről nem értekezett, így ezt rád bízom. *Adja át a lehetőséget. Talán a megrendelő sem lesz elégedetlen, ha a szót nem ő találja ki, de a feladatát elvégzi az eb.*
- Ezt már szeretem. *Majd derűs mosollyal veszi a nő kézfogását, amellyel megpecsételik az üzletet.*
- Rendben, legyen így. De a Központba vidd őket, a piacnál, a Kovácsműhely épületébe. Ott lesz olyan, aki megnézi őket, egy heges arcú fickó. *Passzolja le a további problémákat a suttogóval, hisz ki tudja, merre jár majd tizenkét hat múlva.
Ezzel talán végeztek is az üzlettel és ahogy kinézi a nőből, nem fog sokáig nem élvezheti majd a társaságát.*
- Esetleg nem marad egy jó vacsorára? *Ajánlja fel azért, hisz mégiscsak most vett le egy hatalmas terhet a vállukról.*
*Egy kereskedő nem szab elvárásokat, a megrendelő szabja őket és a kereskedő igyekszik eleget tenni neki. Persze az igric nem ismeri a megrendelőt, csak azt tudja, ami a főkönyvben van és bár mostanában nem igazán vesz részt a Kereskedőház üzleti életében, most mégis jól esik egy kicsit ezzel foglalkozni.*
- Tisztában vagyok vele, de a megrendelő sast akar. *Vonja meg a vállát könnyedén. Persze, hogy ő könnyedén van, hisz nem neki kell befognia és megoldania a sas kiképzését. Ő az az ember, aki fizet azért, hogy ezt valaki megtegye. És jelen esetben ez az ember a tetovált arcú nő, Reyika.
Aztán úgy tűnik, a suttogó is túlteszi magát a sas és a sólyom problematikáján és beleegyezik a feladat elvállalásába.*
- Erről nem értekezett, így ezt rád bízom. *Adja át a lehetőséget. Talán a megrendelő sem lesz elégedetlen, ha a szót nem ő találja ki, de a feladatát elvégzi az eb.*
- Ezt már szeretem. *Majd derűs mosollyal veszi a nő kézfogását, amellyel megpecsételik az üzletet.*
- Rendben, legyen így. De a Központba vidd őket, a piacnál, a Kovácsműhely épületébe. Ott lesz olyan, aki megnézi őket, egy heges arcú fickó. *Passzolja le a további problémákat a suttogóval, hisz ki tudja, merre jár majd tizenkét hat múlva.
Ezzel talán végeztek is az üzlettel és ahogy kinézi a nőből, nem fog sokáig nem élvezheti majd a társaságát.*
- Esetleg nem marad egy jó vacsorára? *Ajánlja fel azért, hisz mégiscsak most vett le egy hatalmas terhet a vállukról.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-23 09:09:21
Üzenet elküldve: 2021-04-23 09:09:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Sasszem//
*Elcsodálkozik, hogy milyen elvárások is vannak egy sassal kapcsolatban. Nagyjából ugyanarra gondol, mint a báró, de ő hangot is ad neki.*
- Sólyommal szokunk vadászni. Sólyom kicsi, sas nagy.
*Aztán megrántja a vállát, végül is látott már olyat is, hogy valaki megtanított egy maihhint egy nagy bőrlabdán egyensúlyozni. Annak sincs értelme, ahogyan a tüzes karikán átugró irbisznek sincsen. Legalább nem azt akarja, hogy egy sárkány köpjön parancsra tüzet.*
- Megrendelő akar különleges szó, hogy kutya támad?
*Ha nem, akkor Reyika majd kitalál egyet magától. Az ugyan nem lenne ínyére, ha kutyaviadalra kéne betanítsa az állatokat, de úgy tűnik, hogy itt és most nem is arról van szó.*
- Te megoldod, én is megoldom.
*Mosolyodik el végül, kezét is kinyújtja, hogy kézfogással pecsételjék meg az egyezségüket.*
- Idő állattól is függ. Van buta állat is. Tizenkét hat múlva találkoz, megnéz eredmény?
*Elcsodálkozik, hogy milyen elvárások is vannak egy sassal kapcsolatban. Nagyjából ugyanarra gondol, mint a báró, de ő hangot is ad neki.*
- Sólyommal szokunk vadászni. Sólyom kicsi, sas nagy.
*Aztán megrántja a vállát, végül is látott már olyat is, hogy valaki megtanított egy maihhint egy nagy bőrlabdán egyensúlyozni. Annak sincs értelme, ahogyan a tüzes karikán átugró irbisznek sincsen. Legalább nem azt akarja, hogy egy sárkány köpjön parancsra tüzet.*
- Megrendelő akar különleges szó, hogy kutya támad?
*Ha nem, akkor Reyika majd kitalál egyet magától. Az ugyan nem lenne ínyére, ha kutyaviadalra kéne betanítsa az állatokat, de úgy tűnik, hogy itt és most nem is arról van szó.*
- Te megoldod, én is megoldom.
*Mosolyodik el végül, kezét is kinyújtja, hogy kézfogással pecsételjék meg az egyezségüket.*
- Idő állattól is függ. Van buta állat is. Tizenkét hat múlva találkoz, megnéz eredmény?
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-22 20:15:53
Üzenet elküldve: 2021-04-22 20:15:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencsére kedvesét nem lehet eltántorítani egy aprócska mozdulattal, igen csalódott is lenne egyébként Merchen, de erről szó sincs. Bár ha tudná valódi kilétét, igencsak jót mulatna magában ezen a gondolaton. A szerénység egyébként sem erénye a tündérnek, legfeljebb annak a tettetésében jeleskedhet, így amikor látja a csodálkozást a másik arcán roppant büszkén húzza ki magát, már ha eddig nem így tett volna. A szavakra pedig úgy tesz, mintha pironkodna cseppet, akár az avatatlan hölgyek szoktak. Persze csak módjával. *
-Úgy gondolja?
*Kérdez vissza halkan. *
-Köszönöm.
*Mosolya szinte a füléig ér, és a következő kérdésre csak biccent, egyáltalán nem bánja, ha megérintik a szárnyait, főleg egy ilyen szituációban. Kicsit közelebb is hajol, hogy megkönnyítése a másik dolgát. Ha kap az alkalmon a hegyesfülű gyönyörűség, úgy érezheti az apró, pelyhes kis pihéket az alapvetően sima felületen, épp csak akkorák, mint egy magára valamit is adó nő bajusz szálai. Tapintásra elég meleg lehet, és meglepően ruganyos, ezért is tudja elrejteni napközben.*
-Akkor ez talán tényleg a sors keze lehet. Hisz szórakozni vágyott, s lám...
*Felesleges lenne befejezni a mondatot, figyelme hamar ismét a kecses vonalakra kalandozik, amit egészen élvez. Az is feltűnik neki, hogy nincs egyedül ezzel, s tettetett szerénységének ezen az estén talán most készül adni egy kegyelemdöfést, ahogy kérdés és habozás nélkül lassan lefejti magáról nadrágját is, szabaddá téve így a fenevadat, ami így is nehezen fért már el kényelmesen. Kellemesebb helyre vágyik.*
-Hoppá.
*Teszi hozzá egy kacér mosoly ellenében. *
-Most megint nem vagyunk egálban.
*Játékosan megrázza a fejét, ahogy kíváncsian várja, hogy mit lép a másik. Mert ahogy látta ugyan sikerült megszabadítani némi ruhától partnerét, úgy ülve mégsem teljes a látvány. *
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.22 20:29:23
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencsére kedvesét nem lehet eltántorítani egy aprócska mozdulattal, igen csalódott is lenne egyébként Merchen, de erről szó sincs. Bár ha tudná valódi kilétét, igencsak jót mulatna magában ezen a gondolaton. A szerénység egyébként sem erénye a tündérnek, legfeljebb annak a tettetésében jeleskedhet, így amikor látja a csodálkozást a másik arcán roppant büszkén húzza ki magát, már ha eddig nem így tett volna. A szavakra pedig úgy tesz, mintha pironkodna cseppet, akár az avatatlan hölgyek szoktak. Persze csak módjával. *
-Úgy gondolja?
*Kérdez vissza halkan. *
-Köszönöm.
*Mosolya szinte a füléig ér, és a következő kérdésre csak biccent, egyáltalán nem bánja, ha megérintik a szárnyait, főleg egy ilyen szituációban. Kicsit közelebb is hajol, hogy megkönnyítése a másik dolgát. Ha kap az alkalmon a hegyesfülű gyönyörűség, úgy érezheti az apró, pelyhes kis pihéket az alapvetően sima felületen, épp csak akkorák, mint egy magára valamit is adó nő bajusz szálai. Tapintásra elég meleg lehet, és meglepően ruganyos, ezért is tudja elrejteni napközben.*
-Akkor ez talán tényleg a sors keze lehet. Hisz szórakozni vágyott, s lám...
*Felesleges lenne befejezni a mondatot, figyelme hamar ismét a kecses vonalakra kalandozik, amit egészen élvez. Az is feltűnik neki, hogy nincs egyedül ezzel, s tettetett szerénységének ezen az estén talán most készül adni egy kegyelemdöfést, ahogy kérdés és habozás nélkül lassan lefejti magáról nadrágját is, szabaddá téve így a fenevadat, ami így is nehezen fért már el kényelmesen. Kellemesebb helyre vágyik.*
-Hoppá.
*Teszi hozzá egy kacér mosoly ellenében. *
-Most megint nem vagyunk egálban.
*Játékosan megrázza a fejét, ahogy kíváncsian várja, hogy mit lép a másik. Mert ahogy látta ugyan sikerült megszabadítani némi ruhától partnerét, úgy ülve mégsem teljes a látvány. *
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.22 20:29:23
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-22 12:17:40
Üzenet elküldve: 2021-04-22 12:17:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sasszem//
*Az igric is elégedett, mert könnyen megtalálta azt, aki elvégzi a munkát neki. Volt két druida, aki jelentkezett, de egyikük sem vállalta. Legalábbis a könyvelés szerint. A lényeg, hogy ez a furcsa, tetovált arcú nő elvállalja és ez a fontos. Ha a báró elégedett, akkor a megrendelő is az lesz és ez a nő olyannak látszik, aki érti a dolgát.*
- Hiszek neked. *Mosolyog a válaszon. Halvány lila segédfogalma sincs, hogy mikor bújnak ki a sasfiókák. Legfeljebb azt tudja, hogy tojással szaporodnak.
A következő kérdéssorra enyhén felszalad a szemöldöke, mert a megrendelés leírásában nem volt szó méretekről vagy egyéb kitételekről.*
- Ezt rád bízom, a megrendelő nem szabott feltételeket. Vadásszon, jelezzen, minden, ami hasznos lehet egy gazdának, ami a legoptimálisabb egy ilyen madárnál. *Legyint nagyvonalún. Lehet, ettől kicsit amatőrnek tűnik, de az ilyesmit tényleg egy hozzáértőre hagyná. Bár biztosan kellemetlen, ha egy két méteres szárnytávú madár leszáll az ember karjára.*
- Mindkettő hasznos lehet, de inkább védje meg a gazdáját. *Mondja a második kérdésre térve. Számára legalábbis az volna a fontosabb, hogy az ebe megvédje őt, nem pedig az, hogy más kutyákkal harcoltassa. Valamiért azt nem érzi helyesnek.
Végül a javadalmazásra is rátérnek és a szabott ár kedvezőbb, mint azt az igric várta. Az arcvonásaival persze igyekszik nem tükrözni pozitív érzéseit, csak halkan hümment egyet.*
- Mindkettő megoldható. *Bólint beleegyezőn, de azért úgy tesz, mintha elgondolkodna a beszerzésükön. A pestisgyógyszert könnyedén be tudja szerezni Habrertustól. Vagyis nem tőle, hanem Aenaetől. A csikó csődört pedig jó áron megveszi neki Aztyan, így ez sem jelenthet problémát. Minden tökéletesen alakul. Már csak Reyikának kell igent mondania.*
- Akkor megegyeztünk? *Kérdi barátságos mosollyal. Olyan jó volna, ha a Kereskedőháznak is dolgozna egy ilyen suttogó, mint Reyika. Az ilyen feladatokat házon belül meg tudnák oldani és nem kellene külsőst keresni. Ha a nő beválik, lehet megpróbálja beszervezni. Viszont ha nem jár sikerrel vele, akkor ráállítja Aztyant, hogy hajtson fel nekik egyet.*
- Ha igen, mikorra várhatom az eredményeket? *Csapja hozzá a kérdést, majd eltekint a pult irányába, mert már porzik a toka, szeretné valamivel leöblíteni és megpecsételni egy kis borral a remélhetően sikeres üzletkötést.*
*Az igric is elégedett, mert könnyen megtalálta azt, aki elvégzi a munkát neki. Volt két druida, aki jelentkezett, de egyikük sem vállalta. Legalábbis a könyvelés szerint. A lényeg, hogy ez a furcsa, tetovált arcú nő elvállalja és ez a fontos. Ha a báró elégedett, akkor a megrendelő is az lesz és ez a nő olyannak látszik, aki érti a dolgát.*
- Hiszek neked. *Mosolyog a válaszon. Halvány lila segédfogalma sincs, hogy mikor bújnak ki a sasfiókák. Legfeljebb azt tudja, hogy tojással szaporodnak.
A következő kérdéssorra enyhén felszalad a szemöldöke, mert a megrendelés leírásában nem volt szó méretekről vagy egyéb kitételekről.*
- Ezt rád bízom, a megrendelő nem szabott feltételeket. Vadásszon, jelezzen, minden, ami hasznos lehet egy gazdának, ami a legoptimálisabb egy ilyen madárnál. *Legyint nagyvonalún. Lehet, ettől kicsit amatőrnek tűnik, de az ilyesmit tényleg egy hozzáértőre hagyná. Bár biztosan kellemetlen, ha egy két méteres szárnytávú madár leszáll az ember karjára.*
- Mindkettő hasznos lehet, de inkább védje meg a gazdáját. *Mondja a második kérdésre térve. Számára legalábbis az volna a fontosabb, hogy az ebe megvédje őt, nem pedig az, hogy más kutyákkal harcoltassa. Valamiért azt nem érzi helyesnek.
Végül a javadalmazásra is rátérnek és a szabott ár kedvezőbb, mint azt az igric várta. Az arcvonásaival persze igyekszik nem tükrözni pozitív érzéseit, csak halkan hümment egyet.*
- Mindkettő megoldható. *Bólint beleegyezőn, de azért úgy tesz, mintha elgondolkodna a beszerzésükön. A pestisgyógyszert könnyedén be tudja szerezni Habrertustól. Vagyis nem tőle, hanem Aenaetől. A csikó csődört pedig jó áron megveszi neki Aztyan, így ez sem jelenthet problémát. Minden tökéletesen alakul. Már csak Reyikának kell igent mondania.*
- Akkor megegyeztünk? *Kérdi barátságos mosollyal. Olyan jó volna, ha a Kereskedőháznak is dolgozna egy ilyen suttogó, mint Reyika. Az ilyen feladatokat házon belül meg tudnák oldani és nem kellene külsőst keresni. Ha a nő beválik, lehet megpróbálja beszervezni. Viszont ha nem jár sikerrel vele, akkor ráállítja Aztyant, hogy hajtson fel nekik egyet.*
- Ha igen, mikorra várhatom az eredményeket? *Csapja hozzá a kérdést, majd eltekint a pult irányába, mert már porzik a toka, szeretné valamivel leöblíteni és megpecsételni egy kis borral a remélhetően sikeres üzletkötést.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-22 11:56:19
Üzenet elküldve: 2021-04-22 11:56:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Sasszem//
*A nő bólint a férfi szavaira, elégedett lehet, könnyen megtalálta azt, akinek felajánlaná a szolgálatait. Ha nem kell túl sokat kóvályognia a városban, akkor annál hamarabb mehet a dolgára. A felmerülő igényekre bólint, bár csomó kérdést felvetnek, Reyika nem szívbajos fajta, rögtön fel is teszi őket.*
- Sasmadár? Tavasszal bújnak ki tojásból fiókák.
*Nem ez az anyanyelve, de ahhoz képest hibátlanul, érthetően beszél.*
- Milyen sast akar? Kicsi sas? Nagy sas? Legnagyobb sas? Nem egyforma szárnyuk.
*Kitárja karjait, mutatja, hogy melyik említett madárnak mekkora lehet hozzávetőlegesen a szárnyfesztávja. A legnagyobbé úgy két méter lehet, vagy tán még több.*
- Kutya más kutyákkal harcol? Gazdát védi?
*A nőt szemmel láthatóan jobban érdeklik a részletek, mint az azokért járó fizetség. Ezeket az információkat tudnia kell ahhoz, hogy egyáltalán elvállalja-e a munkát. Ettől függetlenül neki is megvannak a maga érdekeltségei és ő is reméli, hogy meg tudnak egyezni. Minél hamarabb.*
- Gyógyszer kell. Pestisgyógyszer. És egy telivér csikó. Csődör.
*Gyorsan elmondja, hogy ő mit akar, mert megeshet az is, hogy a férfi az, aki nem tudja teljesíteni azt, amit ő kér. Ha pedig így van, akkor inkább ne vesztegessék egymás idejét, ha valamelyik oldal nem tudja vállalni azt, amit a másik kérne.*
*A nő bólint a férfi szavaira, elégedett lehet, könnyen megtalálta azt, akinek felajánlaná a szolgálatait. Ha nem kell túl sokat kóvályognia a városban, akkor annál hamarabb mehet a dolgára. A felmerülő igényekre bólint, bár csomó kérdést felvetnek, Reyika nem szívbajos fajta, rögtön fel is teszi őket.*
- Sasmadár? Tavasszal bújnak ki tojásból fiókák.
*Nem ez az anyanyelve, de ahhoz képest hibátlanul, érthetően beszél.*
- Milyen sast akar? Kicsi sas? Nagy sas? Legnagyobb sas? Nem egyforma szárnyuk.
*Kitárja karjait, mutatja, hogy melyik említett madárnak mekkora lehet hozzávetőlegesen a szárnyfesztávja. A legnagyobbé úgy két méter lehet, vagy tán még több.*
- Kutya más kutyákkal harcol? Gazdát védi?
*A nőt szemmel láthatóan jobban érdeklik a részletek, mint az azokért járó fizetség. Ezeket az információkat tudnia kell ahhoz, hogy egyáltalán elvállalja-e a munkát. Ettől függetlenül neki is megvannak a maga érdekeltségei és ő is reméli, hogy meg tudnak egyezni. Minél hamarabb.*
- Gyógyszer kell. Pestisgyógyszer. És egy telivér csikó. Csődör.
*Gyorsan elmondja, hogy ő mit akar, mert megeshet az is, hogy a férfi az, aki nem tudja teljesíteni azt, amit ő kér. Ha pedig így van, akkor inkább ne vesztegessék egymás idejét, ha valamelyik oldal nem tudja vállalni azt, amit a másik kérne.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-22 10:17:25
Üzenet elküldve: 2021-04-22 10:17:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár elcsodálkozik a férfi látszólag visszautasító mozdulatain, készségesen húzza el kezét, s csodálkozó szemeit Merchen szelíd tekintetébe fúrja. Nem számított erre az elhúzódásra, de érzi, hogy ez nem feltétlen az ő személye miatt van, így igyekszik nem magára venni.
Pár másodperc múltán meg is tudja a nő, mi volt az oka a furcsa viselkedésnek. Nem akármilyen ok, Yathlanae hirtelen levegőt is elfelejt venni, ahogy feltárulnak a különleges végtagok. Ajkait csupán egy megilletődött, csodálkozó "ó" hagyja el, s hirtelen azt sem tudja, mit kéne tennie. Hallott már arról, hogy bár ritka, de akad olyan tündér, aki nem vesztette el a szárnyát. De még sosem volt szerencséje ilyenhez, először lát életében hús-vér szárnyakat.*
- Ezek...
*Formálja nehézkesen a szavakat, izgatottan remegő hangon.*
- Gyönyörűek...
*Vágyakozva nyúl a kékesen csillogó hártya felé, de az utolsó pillanatban zavartan húzza vissza kezét.*
- Elnézést... Szabad lesz?
*Azért mégis csak illik megkérdezni, hogy hozzáérhet-e, hisz épp az előbb adta tudtára a másik, hogy kényes részéről van szó.*
- Hallottam meséket, hogy léteznek még ilyen csodával rendelkező tündérek. De nem gondoltam volna, hogy egyszer megelevenedik előttem egy ilyen mese.
*Ha megkapja az engedélyt, gyengéden nyúl a szárnyak felé, s ujjbegyeivel épp csak hozzáér, megsimítja, mint egy lágy szellő. Kíváncsi rá, milyen a tapintása. Selymes, netán érdes? Hideg, vagy meleg?
De nem hagyja magát túl soká elkalandozni, néhány finom érintés után már ismét egészen másra figyel. Játékos, kacér tekintete szégyentelenül kalandozik Merchen nadrágjára, mintha igyekezne látatlanban felmérni a terepet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár elcsodálkozik a férfi látszólag visszautasító mozdulatain, készségesen húzza el kezét, s csodálkozó szemeit Merchen szelíd tekintetébe fúrja. Nem számított erre az elhúzódásra, de érzi, hogy ez nem feltétlen az ő személye miatt van, így igyekszik nem magára venni.
Pár másodperc múltán meg is tudja a nő, mi volt az oka a furcsa viselkedésnek. Nem akármilyen ok, Yathlanae hirtelen levegőt is elfelejt venni, ahogy feltárulnak a különleges végtagok. Ajkait csupán egy megilletődött, csodálkozó "ó" hagyja el, s hirtelen azt sem tudja, mit kéne tennie. Hallott már arról, hogy bár ritka, de akad olyan tündér, aki nem vesztette el a szárnyát. De még sosem volt szerencséje ilyenhez, először lát életében hús-vér szárnyakat.*
- Ezek...
*Formálja nehézkesen a szavakat, izgatottan remegő hangon.*
- Gyönyörűek...
*Vágyakozva nyúl a kékesen csillogó hártya felé, de az utolsó pillanatban zavartan húzza vissza kezét.*
- Elnézést... Szabad lesz?
*Azért mégis csak illik megkérdezni, hogy hozzáérhet-e, hisz épp az előbb adta tudtára a másik, hogy kényes részéről van szó.*
- Hallottam meséket, hogy léteznek még ilyen csodával rendelkező tündérek. De nem gondoltam volna, hogy egyszer megelevenedik előttem egy ilyen mese.
*Ha megkapja az engedélyt, gyengéden nyúl a szárnyak felé, s ujjbegyeivel épp csak hozzáér, megsimítja, mint egy lágy szellő. Kíváncsi rá, milyen a tapintása. Selymes, netán érdes? Hideg, vagy meleg?
De nem hagyja magát túl soká elkalandozni, néhány finom érintés után már ismét egészen másra figyel. Játékos, kacér tekintete szégyentelenül kalandozik Merchen nadrágjára, mintha igyekezne látatlanban felmérni a terepet.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-21 17:01:18
Üzenet elküldve: 2021-04-21 17:01:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
*Amikor kilépnek a sebesült férfi szobájából és becsukódik az ajtó hogy ők ott találják magukat a folyosó magányában, szinte mindent elfelejt. Elfelejti a gyógyulófélben lévőt, a gyermeket, de még az intézőt és Yezát is, ahogy a párbajt is. Most ott csak Arja létezik és ők ketten.
A lány visszakérdezése nem lepi meg, hasonló esetben ő maga is így viselkedne. Talán azért, hogy lehetőséget nyerjen arra, hogy kereket oldjon vagy hogy időt nyerjen, míg választ talál. És ha már talált, akkor meg is tudja fogalmazni.
Amikor Arja felpillant és a tekintetük találkozik, elgyengül a lába, úgy érzi, hogy menten összerogy, amiért úgy kezd el kapaszkodni a korlátba, hogy talán az ujjai is belefehérednek. De valamiért nem tudja elszakítani a tekintetét a lányétól, amikor megpillantja bennük a kitörni készülő könnyeket.
Meglepődik az első szavakat hallva, bár maga sem tudja, hogy miért. Arjának csak a barátja? De a folytatástól tótágast áll vele a világ. A lány szerint nem csak a barátja. Persze ez lehet még úgy is, hogy kevesebb számára, mint egy barát, de a könnyek valamiért nem ezt sejtetik.*
- Hogy érted, hogy csak a bar... *Kérdezné, de aztán kibújik a szög a zsákból és Mik szemei elkerekednek. Tehát igaz, amit Yeza mondott vagyis már kezdi érteni. ~ "Kedvel téged, ha nem tűnt volna fel. Még magának se nagyon vallotta be, hogy milyen minőségben, ha érted, mire gondolok." ~ visszhangoznak elméjében érthetetlenül élesen a vörös szavai. És ha látta őket Winnel, akkor azért futott olyan gyorsan fel és ezért viselkedett olyan furcsán vele.*
- Én... *Szeretne mondani valamit, megvigasztalni Arját és szeretné megölelni. Nagyon is. A karjai önkéntelen mozdulnak, szinte tudatos gondolatok nélkül zárnák ölelésbe a könnyeivel küzdő lányt. Mondani nem nagyon tud semmit. Ha Yeza tényleg hallotta őket odafent, akkor biztosan elmondta már Arjának is.*
- Én is úgy érzem, hogy nem csak egy barát vagy. *Suttogja, ha sikerül megölelnie, ha nem. Legfeljebb, ha nem jár sikerrel, akkor lesütött szemekkel mondja a bakancsa orrának.*
- Nem is tudtam, hogy így érzel irántam. Miért nem mondtad? *Kérdi nagyon halkan.*
*Amikor kilépnek a sebesült férfi szobájából és becsukódik az ajtó hogy ők ott találják magukat a folyosó magányában, szinte mindent elfelejt. Elfelejti a gyógyulófélben lévőt, a gyermeket, de még az intézőt és Yezát is, ahogy a párbajt is. Most ott csak Arja létezik és ők ketten.
A lány visszakérdezése nem lepi meg, hasonló esetben ő maga is így viselkedne. Talán azért, hogy lehetőséget nyerjen arra, hogy kereket oldjon vagy hogy időt nyerjen, míg választ talál. És ha már talált, akkor meg is tudja fogalmazni.
Amikor Arja felpillant és a tekintetük találkozik, elgyengül a lába, úgy érzi, hogy menten összerogy, amiért úgy kezd el kapaszkodni a korlátba, hogy talán az ujjai is belefehérednek. De valamiért nem tudja elszakítani a tekintetét a lányétól, amikor megpillantja bennük a kitörni készülő könnyeket.
Meglepődik az első szavakat hallva, bár maga sem tudja, hogy miért. Arjának csak a barátja? De a folytatástól tótágast áll vele a világ. A lány szerint nem csak a barátja. Persze ez lehet még úgy is, hogy kevesebb számára, mint egy barát, de a könnyek valamiért nem ezt sejtetik.*
- Hogy érted, hogy csak a bar... *Kérdezné, de aztán kibújik a szög a zsákból és Mik szemei elkerekednek. Tehát igaz, amit Yeza mondott vagyis már kezdi érteni. ~ "Kedvel téged, ha nem tűnt volna fel. Még magának se nagyon vallotta be, hogy milyen minőségben, ha érted, mire gondolok." ~ visszhangoznak elméjében érthetetlenül élesen a vörös szavai. És ha látta őket Winnel, akkor azért futott olyan gyorsan fel és ezért viselkedett olyan furcsán vele.*
- Én... *Szeretne mondani valamit, megvigasztalni Arját és szeretné megölelni. Nagyon is. A karjai önkéntelen mozdulnak, szinte tudatos gondolatok nélkül zárnák ölelésbe a könnyeivel küzdő lányt. Mondani nem nagyon tud semmit. Ha Yeza tényleg hallotta őket odafent, akkor biztosan elmondta már Arjának is.*
- Én is úgy érzem, hogy nem csak egy barát vagy. *Suttogja, ha sikerül megölelnie, ha nem. Legfeljebb, ha nem jár sikerrel, akkor lesütött szemekkel mondja a bakancsa orrának.*
- Nem is tudtam, hogy így érzel irántam. Miért nem mondtad? *Kérdi nagyon halkan.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-21 15:33:27
Üzenet elküldve: 2021-04-21 15:33:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sasszem//
*Míg a tetovált arcú nő leteszi a fegyvereit, addig az igricnek van ideje végignézi rajta. Olyannak látszik, akinek nem kenyere a város, aki jobban érzi magát az erdőben, mint a kőből emelt falak között. Ám lehet, hogy a báró téved és ugyanolyan jól elalszik a nő egy vetett ágyban, mint avarból készített derékaljon. Az biztos, hogy őt a hideg rázá egy erdei éjszakától, amikor a kemény földön kell aludnia. Nem kedveli az efféle erdei romantikát.
Meghallgatja a kérdést és a bemutatkozással tarkított magyarázatot is, amelyből kiderül, mit is jelent pontosan a "suttogó" kifejezés.*
- Igen, én keresek suttogót. *Mosolyodik el elégedetten. Tetszik neki a szó, sokkal stílusosabb, mint az állatbolondok hétköznapi megnevezése. Azt meg kell hagyni, hogy Reyika se mindennapi teremtés. Ez a furcsa beszédstílus, a ruhák, a kiegészítők. Le sem tagadhatná, hogy mi a hivatása.*
- Szükségem volna a szolgálataidra, Reyika. Egy megrendelőnek szeretnék felhajtani egy sast és két kutyát, amelyikek nem ijednek meg a saját árnyékuktól. *Kissé ködösek a szavai, de a gesztusai ékesen beszélnek róla, hogy olyan ebekre van szüksége, vagyis a megrendelőnek, amelyek akár harcolni is tudnak.*
- Természetesen csengő aranyakkal fizetnék vagy azzal, amire szükséged van és módomban áll beszerezni. *Teszi hozzá barátságos mosollyal. Az ilyen druidák általában többre becsülik a kézzel fogható, gyakorlatias javakat, mint az aranyat. Egy gyors ló, egy jó köpeny, ami nem ereszti át a vizet. Egy fegyver vagy egy íj, bármi jobb lehet, mint a csillogó arany.*
- Remélem, meg tudunk egyezni és ha igen, kitérek a részletekre is. *Mondja még derűsen, hisz ki tudja, hogy egy suttogónak milyen morális aggályai lehetnek egy harcra idomított kutya kérdésében.*
*Míg a tetovált arcú nő leteszi a fegyvereit, addig az igricnek van ideje végignézi rajta. Olyannak látszik, akinek nem kenyere a város, aki jobban érzi magát az erdőben, mint a kőből emelt falak között. Ám lehet, hogy a báró téved és ugyanolyan jól elalszik a nő egy vetett ágyban, mint avarból készített derékaljon. Az biztos, hogy őt a hideg rázá egy erdei éjszakától, amikor a kemény földön kell aludnia. Nem kedveli az efféle erdei romantikát.
Meghallgatja a kérdést és a bemutatkozással tarkított magyarázatot is, amelyből kiderül, mit is jelent pontosan a "suttogó" kifejezés.*
- Igen, én keresek suttogót. *Mosolyodik el elégedetten. Tetszik neki a szó, sokkal stílusosabb, mint az állatbolondok hétköznapi megnevezése. Azt meg kell hagyni, hogy Reyika se mindennapi teremtés. Ez a furcsa beszédstílus, a ruhák, a kiegészítők. Le sem tagadhatná, hogy mi a hivatása.*
- Szükségem volna a szolgálataidra, Reyika. Egy megrendelőnek szeretnék felhajtani egy sast és két kutyát, amelyikek nem ijednek meg a saját árnyékuktól. *Kissé ködösek a szavai, de a gesztusai ékesen beszélnek róla, hogy olyan ebekre van szüksége, vagyis a megrendelőnek, amelyek akár harcolni is tudnak.*
- Természetesen csengő aranyakkal fizetnék vagy azzal, amire szükséged van és módomban áll beszerezni. *Teszi hozzá barátságos mosollyal. Az ilyen druidák általában többre becsülik a kézzel fogható, gyakorlatias javakat, mint az aranyat. Egy gyors ló, egy jó köpeny, ami nem ereszti át a vizet. Egy fegyver vagy egy íj, bármi jobb lehet, mint a csillogó arany.*
- Remélem, meg tudunk egyezni és ha igen, kitérek a részletekre is. *Mondja még derűsen, hisz ki tudja, hogy egy suttogónak milyen morális aggályai lehetnek egy harcra idomított kutya kérdésében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659