//Fogadó a Kalmárhoz//
*Surát szórakoztatja a visszatérő méricskélés, de nem mutatja szándékát, hogy kisegítse a férfit kiléte talányában. Arra a kijelentésre is csak mosolyog, amit Krultos a halálról elejt.*
- Halnak meg álmukban is *vonja meg a vállát* -, részegen a hányásukba fulladva, hirtelen ütéstől a tartón sötét sikátorokban... *sorolja a példákat, melyek mind-mind a bizonyosságot hivatottak kikezdeni.* - Még nagy emberek is *húzódik élcre a mosolygása. Bizony, olykor a legendás hősök is nyomorult véget érnek. Nem nagy csatákban, hősies párharcban vagy önfeláldozó dicsfényben múlnak ki, ahogy nagyságuk kívánná. Az éjjeliedényhez menet széthagyott csizmában megbotlani és asztalsarkon betört koponyával húgyba és vérbe fagyva kimúlni egy átlagos őszi estén, kevésbé hőseposzba illő, de nagyon is életszerű.*
- Lám-lám. A wegtoreni vállat hamar feltöri a járom *kacag fel.* - Legalább a felégetted a hidakat, mikor ott hagytad őket? Mert azt a részt igen szívesen meghallgatnám. *Belekortyol a sörébe. El tudna képzelni ebből néhány verziót. Főleg azután, hogy józanságtól ilyen-olyan mértékben elrugaszkodott szájak mesélik tovább a történteket, míg végül kocsmai verekedést szít, mikor a más-más verzióba tekeredő változatok összetalálkoznak.*
- Szüksége van? *kérdez vissza és érdeklődve előrébb is hajol, ahogy kevésbé publikus beszédtémáknál előnyös. A szükség nagy úr, és ha a főkalmár szükséget szenved olyanokban, mint Krultos, az egy újabb érdekes történetet ígér.*
- Melegebb van, mint odakint *feleli egy vállvonással.* - És látod, helyem is van, szóval miért is ne? De nem vagyok szajha. Én a saját kedvemre tartok szeretőt, nem üzleti megfontolásból. *A kettő azért olykor szerencsésen összefonódik, de a világ már csak ilyen.* - Viszont ahogy elnézlek, inkább te tűnsz annak, akit a szükség hajt *pillant egy apadó habos korty felett a férfira.* - Nem szerető tekintetében *teszi hozzá gyorsan, amikor a félreérthető összefüggés visszacseng a fülében. Persze függetlenül attól, hogy abban az értelemben is megmaradna a lábán a kijelentés.* - Az igricre értem. *Körbeint ő is a másiktól kölcsönvett szó után.* - Gondolod, vele jobban kijönnél, mint a városurakkal?