//Második szál//
//Ysa, Sal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ugyan már, minden lány más, és más szavakra vágyik. Azt még nem tudom, hogy te pontosan mikre, de nem is igyekszem megtalálni őket, ahogy mással tenném. * Vonja meg a vállát őszintének tűnő hangon. * Talán megtalálom majd, de most nem érdekel. Fárasztó dolog folyton hazudni, és megjátszani magam, néha jól esik nekem is pihenni.
* Arra nem szól semmit, hogy a lány elutasítja az ajánlatát, az igazat megvallva a mélységi kicsit sem bánja. Persze ha igényelte volna, akkor tartja magát a szavához, és eljátszadozik odalent, de kérlelni azért nem fogja. Amikor vissza indul az ágyhoz, akkor elhúzza a száját, látva, hogy neki már nem jut takaró, de ezt sem teszi szóvá. Látott ő már havat, tudja mi az az igazi hideg, és a szoba hőmérséklete messze kellemesebb, mint egy sikátor sötétje. Visszafekszik hát Ysanee mellé, úgy ahogy van, takaró nélkül, és végigpenget a hangszeren, miközben összeszedi a gondolatait. Nem szeret improvizálni, ha rajta múlik, akkor inkább egy hosszú munka árán született, de a mélységi ízlésének megfelelő dalt ad ki a kezei közül, de Ysanee úgy tűnik, hogy élne a lehetőséggel, és meghallgatná, hogy mit hozott ki a férfiból. Penget pár halk dallamot, és hozzá illően visszafogott, de azért szépen csengő hangon kezd el énekelni. *
- Előfordulhat, hogy igen
De az is lehet, hogy sosem
Mi van akkor, ha mégis?
Ha kell, ontok vért is.
De megéri?
Egyszer igen, utána nem
Előfordulhat, hogy mégsem
Egyszer így van, utána úgy
S minden megy ugyanúgy
tovább.
Forró, aztán hideg hirtelen
A szó már hiteltelen,
S a pap is hitetlen
Ebben a kietlen
dzsungelben.
Ne hagyd abba, elég ebből!
Mikor a sziklaszilárd is eldől,
Elszakad, mi nem tud
Ideje, hogy megtudd:
talán... vagy mégsem?
* Ahogy befejezi, egyszerű, lágy lezárást adva az éneknek, elteszi maga mellé a hangszert. Nem tudhatja, hogy a lány mennyire értette a költői képeket, és hogy mennyire jött át neki az üzenet. Bizonytalan a szöveggel, és a zenével kapcsolatban, a hang se volt tökéletes, egyszóval mindenbe bele tud kötni, és minden zavarja. El is neveti magát zavarában, ahogy felidézi magában az előbbi pillanatokat. *