Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-18 15:18:40
Üzenet elküldve: 2022-12-18 15:18:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Látom már, Morthimer úr, elkényelmesedett a bájos kurtizánok koszorújában *csóválja a fejét pimaszul mosolyogva.* - Ahelyett, hogy megpróbálná kitalálni egy nő gondolatát, lehet, hogy bölcsebb lenne arra koncentrálnia, amit Ön akar. Más területeken igen nagy tudója, miként lehet kantárt vetni a célokra, s megülni őket, mint egy vad csikót, hogy jól szolgáljanak, ugyebár. *Sura jó mesélő. Duruzsoló hangja szavaira fonja az érzékeket; és most igen nagy kedve telik a férfi kínzásában az ilyesfajta hasonlatokkal.
Bizony, naiv gondolat azt hinni, hogy a lány nincs tisztában a férfitermészettel. Miért is feltételezte volna, hogy egy forró fürdő, az egymáshoz érő meztelen bőr egészen elaltatja majd a kereskedő nyíltan bevallott érdeklődését? Ital és sikamlós témák és körbeudvarló bókok. Az illatos gőz és az állítólagos értő kezek talán rávették volna az útszéli kis hamiskártyást, hogy meghazudtolja saját szavát. Ám Orthusnak valószínűleg csak mostanra esik le, hogy ez a nem inkább egy talán volt. Talán még mindig talán, de nem ma estére. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak elengedi a kacifántos női gondolatmenet átláthatatlan szövevényét és marad a fizetett élvezetnél, ami sokkal-sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb.*
- Ha ezt szeretné hinni magáról, az a legkevesebb, hogy kivesz nekem egy szobát és fizet egy fürdőt, nem igaz? *súgja édesen és csípősen, mint az a nyugati desszert, amit még az igen nyitott artheniori elit is fenntartásokkal kezel. Sura az italába kortyol, aztán hozzáteszi: * - Előleg gyanánt a gyümölcsöző együttműködéshez. Hogy lássam, én se holmi ígéretekért adom ki az értesüléseimet.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Látom már, Morthimer úr, elkényelmesedett a bájos kurtizánok koszorújában *csóválja a fejét pimaszul mosolyogva.* - Ahelyett, hogy megpróbálná kitalálni egy nő gondolatát, lehet, hogy bölcsebb lenne arra koncentrálnia, amit Ön akar. Más területeken igen nagy tudója, miként lehet kantárt vetni a célokra, s megülni őket, mint egy vad csikót, hogy jól szolgáljanak, ugyebár. *Sura jó mesélő. Duruzsoló hangja szavaira fonja az érzékeket; és most igen nagy kedve telik a férfi kínzásában az ilyesfajta hasonlatokkal.
Bizony, naiv gondolat azt hinni, hogy a lány nincs tisztában a férfitermészettel. Miért is feltételezte volna, hogy egy forró fürdő, az egymáshoz érő meztelen bőr egészen elaltatja majd a kereskedő nyíltan bevallott érdeklődését? Ital és sikamlós témák és körbeudvarló bókok. Az illatos gőz és az állítólagos értő kezek talán rávették volna az útszéli kis hamiskártyást, hogy meghazudtolja saját szavát. Ám Orthusnak valószínűleg csak mostanra esik le, hogy ez a nem inkább egy talán volt. Talán még mindig talán, de nem ma estére. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak elengedi a kacifántos női gondolatmenet átláthatatlan szövevényét és marad a fizetett élvezetnél, ami sokkal-sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb.*
- Ha ezt szeretné hinni magáról, az a legkevesebb, hogy kivesz nekem egy szobát és fizet egy fürdőt, nem igaz? *súgja édesen és csípősen, mint az a nyugati desszert, amit még az igen nyitott artheniori elit is fenntartásokkal kezel. Sura az italába kortyol, aztán hozzáteszi: * - Előleg gyanánt a gyümölcsöző együttműködéshez. Hogy lássam, én se holmi ígéretekért adom ki az értesüléseimet.
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-18 14:54:06
Üzenet elküldve: 2022-12-18 14:54:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Legalább valakit szórakoztat szenvedése, ez is valami, különösen megtisztelve érzi magát, mert Denjaar tipikusan olyan alaknak tűnik, aki szereti igen komolyan venni magát és ritkán töri meg vidámság mosolytalan arcát.
Igyekszik jó képet vágni az ismét kikért adag rumra, de nehezen tud. Egy pillanatig reménykedik benne, hogy mindkettőt magának rendelte Denjaar, addig is mással foglalja el magát.*
- Az élet mindig tartogat meglepetéseket.
*Jut rendkívül bölcs meglátására, ami a hasonlóságaikat illeti. Nem akarja túlzottan firtatni ezúttal, talán kicsit később, ha esetleg megragadná valami a figyelmét.
Elégedetten tapasztalja a felkorbácsolt étvágyat. Igazán szerencsésnek érzi magát, ez már a második férfi az este során, akiket nem ismer és könnyedén bele menne a játékba. Az ilyen szerencsésebb napokat hosszú és kiadós pihenés követheti, most is ez lebeg szemei előtt.*
- Örömmel.
*A szoba kikérését követően végre elhúzza lábát, és vakon megkeresi földön hagyott topánkáját, hogy visszabújhasson. Denjaar könnyedén elpusztítja az újabb adag italát is, úgy mintha az semmi sem volna, Alissänát viszont a csípős íz emléke is megrázza. A férfinek áttolja a másik poharat is.*
- Nem élnék a lehetőséggel, sajnálom. Még a végén túlzottan kótyagossá tesz.
*Reméli az elutasított ital miatt nem neheztel rá majd az egykori bajnok, helyette bátorkodik a kulcsért nyúlni.*
- Szóval erkélyes?
*Sokat sejtető pillantása árulkodik arról, hogy megihleti a szoba ezen adottsága, és úgy véli Denjaar sem véletlenül döntött így. Feláll helyéről, s mivel partnere még mindig ülő helyzetben van, ezért elé állva könnyen fölé magasodhat. Alissäna időnként valóban azt érzi, hogy vadállatokat szelídít meg, ez este hatványozottan igaz rá a sebhelyes mélységi és a wegtoreni gladiátor után. Tagadhatatlanul szórakoztatja őt, hogy milyen könnyen "engedelmességre" késztethetőek, ha édes szavakat vagy szétnyíló combokat látnak. A férfi kézfejét kutatja, és gyengéden ösztönzi őt mozgásra, ami biztos kényelmetlen az ő állapotában. Alissäna megbocsátóan mosolyog rá.*
- Kedves uram, mondja csak, volt már szerencséje hosszú életű leányhoz?
*Érdeklődik üde, cseverésző hangon, miközben lassú, de könnyed léptekkel a lépcső felé veszi az irányt, ahol a hálószobák is találhatóak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Legalább valakit szórakoztat szenvedése, ez is valami, különösen megtisztelve érzi magát, mert Denjaar tipikusan olyan alaknak tűnik, aki szereti igen komolyan venni magát és ritkán töri meg vidámság mosolytalan arcát.
Igyekszik jó képet vágni az ismét kikért adag rumra, de nehezen tud. Egy pillanatig reménykedik benne, hogy mindkettőt magának rendelte Denjaar, addig is mással foglalja el magát.*
- Az élet mindig tartogat meglepetéseket.
*Jut rendkívül bölcs meglátására, ami a hasonlóságaikat illeti. Nem akarja túlzottan firtatni ezúttal, talán kicsit később, ha esetleg megragadná valami a figyelmét.
Elégedetten tapasztalja a felkorbácsolt étvágyat. Igazán szerencsésnek érzi magát, ez már a második férfi az este során, akiket nem ismer és könnyedén bele menne a játékba. Az ilyen szerencsésebb napokat hosszú és kiadós pihenés követheti, most is ez lebeg szemei előtt.*
- Örömmel.
*A szoba kikérését követően végre elhúzza lábát, és vakon megkeresi földön hagyott topánkáját, hogy visszabújhasson. Denjaar könnyedén elpusztítja az újabb adag italát is, úgy mintha az semmi sem volna, Alissänát viszont a csípős íz emléke is megrázza. A férfinek áttolja a másik poharat is.*
- Nem élnék a lehetőséggel, sajnálom. Még a végén túlzottan kótyagossá tesz.
*Reméli az elutasított ital miatt nem neheztel rá majd az egykori bajnok, helyette bátorkodik a kulcsért nyúlni.*
- Szóval erkélyes?
*Sokat sejtető pillantása árulkodik arról, hogy megihleti a szoba ezen adottsága, és úgy véli Denjaar sem véletlenül döntött így. Feláll helyéről, s mivel partnere még mindig ülő helyzetben van, ezért elé állva könnyen fölé magasodhat. Alissäna időnként valóban azt érzi, hogy vadállatokat szelídít meg, ez este hatványozottan igaz rá a sebhelyes mélységi és a wegtoreni gladiátor után. Tagadhatatlanul szórakoztatja őt, hogy milyen könnyen "engedelmességre" késztethetőek, ha édes szavakat vagy szétnyíló combokat látnak. A férfi kézfejét kutatja, és gyengéden ösztönzi őt mozgásra, ami biztos kényelmetlen az ő állapotában. Alissäna megbocsátóan mosolyog rá.*
- Kedves uram, mondja csak, volt már szerencséje hosszú életű leányhoz?
*Érdeklődik üde, cseverésző hangon, miközben lassú, de könnyed léptekkel a lépcső felé veszi az irányt, ahol a hálószobák is találhatóak.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-18 12:04:17
Üzenet elküldve: 2022-12-18 12:04:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Ahonnan nézzük.
*feleli egyszerűen, habár ő a kizsebelésre gondolt, meg a pofonra. De az is tény, hogy teljesen más átesni néhány ilyen megalázó, és nem teljesen veszélytelen helyzeten, vagy éppen nap mint nap a túlélésért küzdeni úgy, hogy még felelősségre is vonhatnak érte. Innen nézve Orthus ifjúkora valóban sokkal szerencsésebb, mint Suráé lehetett.
Sura döntését hallva felsóhajt, és kicsit hátradől. Ujjait a leányzó eddig érezhette a hátán, de most azok is hátrálnak. Keze marad a háttámlán, csak az érintés múlik el.
Eléggé csalódott, de hát a kereskedő megszokta már, hogy nem jöhet össze minden.*
- Attól függ, milyen az üzlet. De ha így döntött, én beletörődöm.
*feleli ügyesen leplezett bosszúsággal. A nők egyik legnagyobb kegyetlensége, hogy felcsigáznak egy férfit, aztán kecsesen visszatáncolnak. Újra emlékezteti ez Orthust arra, hogy miért is részesíti előnyben a kurtizánokat.
Sura javaslatára elmosolyodik.*
- Komolyan úgy véli, hogy ez bölcs ötlet lenne? Szeretném azt hinni magamról, hogy úriember vagyok, aki képes türtőztetni magát, de mindezek után ennyire intim közelségbe akar kerülni velem? Mert hogy itt és most beletörődtem a döntésébe, nem jelenti azt, hogy egy forró fürdő alkalmával nem akarnék ismét szerencsét próbálni. Ha ugyan nem éppen ez az, amit szeretne.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Ahonnan nézzük.
*feleli egyszerűen, habár ő a kizsebelésre gondolt, meg a pofonra. De az is tény, hogy teljesen más átesni néhány ilyen megalázó, és nem teljesen veszélytelen helyzeten, vagy éppen nap mint nap a túlélésért küzdeni úgy, hogy még felelősségre is vonhatnak érte. Innen nézve Orthus ifjúkora valóban sokkal szerencsésebb, mint Suráé lehetett.
Sura döntését hallva felsóhajt, és kicsit hátradől. Ujjait a leányzó eddig érezhette a hátán, de most azok is hátrálnak. Keze marad a háttámlán, csak az érintés múlik el.
Eléggé csalódott, de hát a kereskedő megszokta már, hogy nem jöhet össze minden.*
- Attól függ, milyen az üzlet. De ha így döntött, én beletörődöm.
*feleli ügyesen leplezett bosszúsággal. A nők egyik legnagyobb kegyetlensége, hogy felcsigáznak egy férfit, aztán kecsesen visszatáncolnak. Újra emlékezteti ez Orthust arra, hogy miért is részesíti előnyben a kurtizánokat.
Sura javaslatára elmosolyodik.*
- Komolyan úgy véli, hogy ez bölcs ötlet lenne? Szeretném azt hinni magamról, hogy úriember vagyok, aki képes türtőztetni magát, de mindezek után ennyire intim közelségbe akar kerülni velem? Mert hogy itt és most beletörődtem a döntésébe, nem jelenti azt, hogy egy forró fürdő alkalmával nem akarnék ismét szerencsét próbálni. Ha ugyan nem éppen ez az, amit szeretne.
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-18 10:46:34
Üzenet elküldve: 2022-12-18 10:46:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Nos, nekem nem úgy tűnt, hogy túlzottan kellemetlennek találta *pillant szemtelenül a férfi ágyéka felé.* - De ha ilyenek voltak a rossz élményei, akkor arcpirítóan szerencsés ifjúkorral büszkélkedhet.
*Engesztelő mosollyal emeli újra a korsóját. Igazán nem akart ráijeszteni Orthusra sem a tőrrel sem pedig a gondolattal, hogy akár az erszényének is lába kélhetett volna.
Kölyökkorában még gyakori bevételszerzés volt a városba érkezőket kizsebelni. Olykor rá lehetett fázni vele, mi tagadás, de úgy nagy átlagban szép summát hozott. Hozott volna, ha nem csavarják ki a kezükből a nevelőapák, a bandafőnökök, a nagyobb kölykök... Jó ha pár fitying maradt belőle a sor végére. Később meg elég volt jóban lenni valamelyik városőrrel (természetesen leadni neki a sápot) és egész jól megélhetett az ember, ha ügyes volt a keze és tudta, hol szabad préda a gyanútlan járókelő. De ezekben a mostani időkben... Régen is megvoltak a törvények, de úgy lehetett kenni őket, mint a puha vajat, ha volt mit alkuba tenned. Most már ki tudja. A törvények, amik kint függenek a piactéren meg a kaszárnya falán meg a főtéren is... Surának fogalma sincs, hogy elrettentésnek szánták vagy így vannak használatban. Nem volt még nyilvános akasztáson. Pont elég akasztott embert látott a lázadás idején. Egy életre eleget. Levágott kezű tolvajról is csak egyről tud, de azt speciel a kikötőben csinálták.*
- Nem adja, fel, igaz? *neveti el magát, ahogy ismét szóba kerül a kereskedő ágya.*
- Kedvelem, Orthus Morthimer *csúsztatja vissza a kezét a férfi combjára* -, de nem fekszem össze magával. *Annak, hogy ezt így leszögezi, kissé ellent mond a simítás, ami pár pillanatig még dőrén incselkedik.* - Ártana az üzletnek.
*Aljas érv, ami pontot is tesz kis játék végére. A kacsó a kupicáért nyúl, hogy áldomást ihassanak a társulásra.*
- De ha megoszt velem egy forró fürdőt, megmoshatom a hátát. *Úgy érzi, ez több, mint fair ajánlat. Bár a Pegazus fürdője nyilvános és ingyenes, sajnos most nélkülözni kénytelen ezt a luxust, amíg az a sajnálatos félreértés el nem simul a szakáccsal.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Nos, nekem nem úgy tűnt, hogy túlzottan kellemetlennek találta *pillant szemtelenül a férfi ágyéka felé.* - De ha ilyenek voltak a rossz élményei, akkor arcpirítóan szerencsés ifjúkorral büszkélkedhet.
*Engesztelő mosollyal emeli újra a korsóját. Igazán nem akart ráijeszteni Orthusra sem a tőrrel sem pedig a gondolattal, hogy akár az erszényének is lába kélhetett volna.
Kölyökkorában még gyakori bevételszerzés volt a városba érkezőket kizsebelni. Olykor rá lehetett fázni vele, mi tagadás, de úgy nagy átlagban szép summát hozott. Hozott volna, ha nem csavarják ki a kezükből a nevelőapák, a bandafőnökök, a nagyobb kölykök... Jó ha pár fitying maradt belőle a sor végére. Később meg elég volt jóban lenni valamelyik városőrrel (természetesen leadni neki a sápot) és egész jól megélhetett az ember, ha ügyes volt a keze és tudta, hol szabad préda a gyanútlan járókelő. De ezekben a mostani időkben... Régen is megvoltak a törvények, de úgy lehetett kenni őket, mint a puha vajat, ha volt mit alkuba tenned. Most már ki tudja. A törvények, amik kint függenek a piactéren meg a kaszárnya falán meg a főtéren is... Surának fogalma sincs, hogy elrettentésnek szánták vagy így vannak használatban. Nem volt még nyilvános akasztáson. Pont elég akasztott embert látott a lázadás idején. Egy életre eleget. Levágott kezű tolvajról is csak egyről tud, de azt speciel a kikötőben csinálták.*
- Nem adja, fel, igaz? *neveti el magát, ahogy ismét szóba kerül a kereskedő ágya.*
- Kedvelem, Orthus Morthimer *csúsztatja vissza a kezét a férfi combjára* -, de nem fekszem össze magával. *Annak, hogy ezt így leszögezi, kissé ellent mond a simítás, ami pár pillanatig még dőrén incselkedik.* - Ártana az üzletnek.
*Aljas érv, ami pontot is tesz kis játék végére. A kacsó a kupicáért nyúl, hogy áldomást ihassanak a társulásra.*
- De ha megoszt velem egy forró fürdőt, megmoshatom a hátát. *Úgy érzi, ez több, mint fair ajánlat. Bár a Pegazus fürdője nyilvános és ingyenes, sajnos most nélkülözni kénytelen ezt a luxust, amíg az a sajnálatos félreértés el nem simul a szakáccsal.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-17 20:26:36
Üzenet elküldve: 2022-12-17 20:26:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Mennyire egyszerű lenne az élet, ha pénzen tényleg megvehető lenne. Azonban Orthus tudja jól, hogy ez nem így van. Nincs minden beárazva, vagy ha mégis, akkor olyan áron, amit nem ér meg.*
- MindenKI szereti a pénzt. Bár nem mindig az a legfontosabb.
*feleli Surának, bár nem biztos abban, hogy merre tart most a beszélgetés. Azt már tudja, hogy csak pénzért nem kapná meg a nőt. Esetleg egy nevetségesen eltúlzott összegért, de azt meg ő nem lenne hajlandó megfizetni.
Sura házassági ajánlata aztán láthatóan szórakoztatja. Annál is inkább, mert egy percig se veszi komolyan, ahogyan tudja jól, hogy a leányzó sem. Hiszen hallhatta már Orthus okfejtését arról, hogy a férfi maga is egy portéka, ahogy a házasság is olyan üzleti lehetőség, amit nem érdemes elfecsérelni.
Mondana rá valami bölcset, de Sura egy gyors puszival véget vet a bensőséges hangulatnak, és hátradől.
Annál jobban elkerekedik Orthus szeme, amikor meglátja a saját tőrét a lány lezében. Úgy kell kényszerítenie magát, hogy ne nézze meg az övén a hűlt helyét, vagy hogy ne tapogassa meg az erszényét, hogy legalább súlyra stimmel-e.*
- Ez... igazán szép volt. Úgy látszik, kegyed mellett újraélhetem ifjúságom néhány legkellemetlenebb élményét.
*mondja derűsen, hiszen a pofon után a kizsebelés volt soron. Ha haragszik is, akkor leginkább saját magára, hogy hagyta ezt megtörténni.
Sura kérdésére így felel.*
- Őszintén szólva, még nem tudom. Nem tudom, hogy milyen körökben mozog, hogy kiket ismer, hogy miket hall. De a megérzésem mégis azt súgja, hogy ha odafigyel, meghallhat számomra értékes dolgokat. Talán eddig is hallotta őket, csak nem váltak a hasznára. Adok néhány támpontot, hogy mi az, ami érdekel. És hogy az értesüléseket milyen módon szállítja, azt is eldönthetjük még. Őszintén szólva, erre legszívesebben az ágyban kerítenék sort, úgy egy-két óra múlva. De ha nem így akarja, találhatunk rá más alkalmat. Nem győzködöm tovább semmiről, a lapjaimat már kiterítettem.
*visszaveszi a tőrt, és gondosan elteszi. Igaz, zsebesre nincs szüksége - ilyesfajta üzelmekkel nem foglalkozik -, de megjegyzi magának, hogy Surának milyen érzéke van ehhez.*
- Az előző pofon után örülök, hogy az újabb ajánlatomat nem máshogy honorálta a saját tőrömmel.
*jegyzi meg. Fesztelenebb most, mint eddig volt. Láthatóan szórakoztatja, hogy rászedték.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Mennyire egyszerű lenne az élet, ha pénzen tényleg megvehető lenne. Azonban Orthus tudja jól, hogy ez nem így van. Nincs minden beárazva, vagy ha mégis, akkor olyan áron, amit nem ér meg.*
- MindenKI szereti a pénzt. Bár nem mindig az a legfontosabb.
*feleli Surának, bár nem biztos abban, hogy merre tart most a beszélgetés. Azt már tudja, hogy csak pénzért nem kapná meg a nőt. Esetleg egy nevetségesen eltúlzott összegért, de azt meg ő nem lenne hajlandó megfizetni.
Sura házassági ajánlata aztán láthatóan szórakoztatja. Annál is inkább, mert egy percig se veszi komolyan, ahogyan tudja jól, hogy a leányzó sem. Hiszen hallhatta már Orthus okfejtését arról, hogy a férfi maga is egy portéka, ahogy a házasság is olyan üzleti lehetőség, amit nem érdemes elfecsérelni.
Mondana rá valami bölcset, de Sura egy gyors puszival véget vet a bensőséges hangulatnak, és hátradől.
Annál jobban elkerekedik Orthus szeme, amikor meglátja a saját tőrét a lány lezében. Úgy kell kényszerítenie magát, hogy ne nézze meg az övén a hűlt helyét, vagy hogy ne tapogassa meg az erszényét, hogy legalább súlyra stimmel-e.*
- Ez... igazán szép volt. Úgy látszik, kegyed mellett újraélhetem ifjúságom néhány legkellemetlenebb élményét.
*mondja derűsen, hiszen a pofon után a kizsebelés volt soron. Ha haragszik is, akkor leginkább saját magára, hogy hagyta ezt megtörténni.
Sura kérdésére így felel.*
- Őszintén szólva, még nem tudom. Nem tudom, hogy milyen körökben mozog, hogy kiket ismer, hogy miket hall. De a megérzésem mégis azt súgja, hogy ha odafigyel, meghallhat számomra értékes dolgokat. Talán eddig is hallotta őket, csak nem váltak a hasznára. Adok néhány támpontot, hogy mi az, ami érdekel. És hogy az értesüléseket milyen módon szállítja, azt is eldönthetjük még. Őszintén szólva, erre legszívesebben az ágyban kerítenék sort, úgy egy-két óra múlva. De ha nem így akarja, találhatunk rá más alkalmat. Nem győzködöm tovább semmiről, a lapjaimat már kiterítettem.
*visszaveszi a tőrt, és gondosan elteszi. Igaz, zsebesre nincs szüksége - ilyesfajta üzelmekkel nem foglalkozik -, de megjegyzi magának, hogy Surának milyen érzéke van ehhez.*
- Az előző pofon után örülök, hogy az újabb ajánlatomat nem máshogy honorálta a saját tőrömmel.
*jegyzi meg. Fesztelenebb most, mint eddig volt. Láthatóan szórakoztatja, hogy rászedték.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-17 19:45:42
Üzenet elküldve: 2022-12-17 19:45:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Figyel. Apró, töprengő bólintásokkal kommentálja Orthus szavait. A felszín alatt nagyon szórakoztatja a dolog. Tulajdonképpen elismerésre méltó a férfi összeszedettsége ahhoz képest, amit az ujjai ártatlanul elkalandozó cirógatása mentén érez.*
- Pénz. Az jó *ért egyet.* - Minden lány szereti a pénzt. *A megállapítás ellenére mintha még mindig nem gondolná, hogy az ő információi egy huncut rezet is érnének. De a közelebb hajoló férfi mintha meghozná az ihletet a megoldás kulcsához.*
- Talán elvehetne Ön! Elvégre módos kereskedő. *Cáfoljon rá!* - Ugyan nincs jól csengő nevem, nem jár velem se hozomány, se örökség. Nem tudok főzni viszont szeretek hajnalig dorbézolni és délutánig aludni. *Szinte Orthus fülébe duruzsolja a kihagyhatatlan ajánlatot. Biztos hozzátesz a kacsó érzéki ügyködése is, de ahogy mondja azokat a szavakat, a józan észnek ellene menve valahogy talán még így is ígéretesnek hangzik.
Végül megkegyelmez. Apró kis csókocskát hint a férfi füle alá, aztán engedve a közelségből, kényelmesen hátradől, és szemtelen nyíltsággal kezdi el a körmét piszkálgatni Orthus frissen elemelt tőrével.*
- A házasság nem nekem való. A visongó kereskedőkölkek meg pláne nem *csóválja a fejét.* - És meglehet, ha az ember túlságosan koncentrál egyvalamire, akkor az védtelenné teszi. *Kacsint, aztán fordít egyet a díszes tőrön és markolattal előre visszanyújtja a férfinak. Akkor szúrta ki az oldalán, amikor italt rendelt, de sejtette, hogy a másik oldalt hordott erszényen fogja tartani a figyelmét, ha megkörnyékezi.*
- Egy bizonyos életszínvonal felett már kevéssé látni rá, hogy mi mennyire elérhető azoknak, akik a szegénynegyedbe születtek. A mi fajtánk nem nagyon szokott előre tervezgetni. Talán hiba, de *megvonja a vállát* - én is megszoktam, hogy a mának élek. De legalább élek, és igyekszem kiélvezni, amennyire lehet. Szóval ha nap-naputáni jólétemhez hozzá tud segíteni, akkor legyen. De tényleg, őszintén kétlem, hogy tudnék olyan hírekkel szolgálni, amiért fizetne. Mi az, amiért fizetne?
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Figyel. Apró, töprengő bólintásokkal kommentálja Orthus szavait. A felszín alatt nagyon szórakoztatja a dolog. Tulajdonképpen elismerésre méltó a férfi összeszedettsége ahhoz képest, amit az ujjai ártatlanul elkalandozó cirógatása mentén érez.*
- Pénz. Az jó *ért egyet.* - Minden lány szereti a pénzt. *A megállapítás ellenére mintha még mindig nem gondolná, hogy az ő információi egy huncut rezet is érnének. De a közelebb hajoló férfi mintha meghozná az ihletet a megoldás kulcsához.*
- Talán elvehetne Ön! Elvégre módos kereskedő. *Cáfoljon rá!* - Ugyan nincs jól csengő nevem, nem jár velem se hozomány, se örökség. Nem tudok főzni viszont szeretek hajnalig dorbézolni és délutánig aludni. *Szinte Orthus fülébe duruzsolja a kihagyhatatlan ajánlatot. Biztos hozzátesz a kacsó érzéki ügyködése is, de ahogy mondja azokat a szavakat, a józan észnek ellene menve valahogy talán még így is ígéretesnek hangzik.
Végül megkegyelmez. Apró kis csókocskát hint a férfi füle alá, aztán engedve a közelségből, kényelmesen hátradől, és szemtelen nyíltsággal kezdi el a körmét piszkálgatni Orthus frissen elemelt tőrével.*
- A házasság nem nekem való. A visongó kereskedőkölkek meg pláne nem *csóválja a fejét.* - És meglehet, ha az ember túlságosan koncentrál egyvalamire, akkor az védtelenné teszi. *Kacsint, aztán fordít egyet a díszes tőrön és markolattal előre visszanyújtja a férfinak. Akkor szúrta ki az oldalán, amikor italt rendelt, de sejtette, hogy a másik oldalt hordott erszényen fogja tartani a figyelmét, ha megkörnyékezi.*
- Egy bizonyos életszínvonal felett már kevéssé látni rá, hogy mi mennyire elérhető azoknak, akik a szegénynegyedbe születtek. A mi fajtánk nem nagyon szokott előre tervezgetni. Talán hiba, de *megvonja a vállát* - én is megszoktam, hogy a mának élek. De legalább élek, és igyekszem kiélvezni, amennyire lehet. Szóval ha nap-naputáni jólétemhez hozzá tud segíteni, akkor legyen. De tényleg, őszintén kétlem, hogy tudnék olyan hírekkel szolgálni, amiért fizetne. Mi az, amiért fizetne?
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:27:08
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:27:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Tekintettel arra, hogy legutóbb hogyan járt, amikor Sura közeledett hozzá, némi bizalmatlansággal fogadja, hogy közelebb csusszan.
De mivel nem követi pofon vagy egyéb atrocitás a közelségét, valamelyest megnyugszik. Ugyanakkor nem tudja maradéktalanul élvezni Sura érintését, bármennyire is kellemes és sokat ígérő az. Túl gyors a váltás egy ilyen óvatos teremtéstől. Mikor pedig Sura keze már nagyon is intim vidékeken vándorol, még kissé fel is szisszen. Hogy milyen hatással van a férfira, azt Sura lassan már ki is tudja tapintani.
Ember a talpán, aki ilyen helyzetben meg tudja őrizni a hidegvérét. Mindazonáltal Orthus megpróbálja. Elsőként azonban felteszi a karját Sura székének háttámlájára, bensőségesebbé téve a testhelyzetet.*
- Ilyen egyszerű célok, mint egy biztos menedék és kényelmes élet, elérhetőek mindenkinek. Kegyednek különösképpen az lenne, elég egyszerűen. Ha csak ennyire vágyna, már keresett volna magának egy módos kereskedőt, akinek elcsavarja a fejét, hogy egy biztos házassággal megoldja a problémát. Hogy nem tette meg, az azt jelenti, hogy valami másra vágyik. Valami többre. Talán nem tudja, hogy mi is az, de nem puszta jólét. Ahhoz, hogy elérje, két dolgot kell megtennie. Először is tisztáznia kell saját magában, hogy mi az. Aztán pedig aszerint kell élnie. Mert ha a mostani élete, bármivel teljék is pontosan, célra vezetne, akkor mostanra már elérte volna.
*közelebb hajol ő is, na azért nem csókolózásra, bár ujjai a szék támlájáról Sura vállára vándorolnak. Csak érinti, nem fogja. Ideges vad a leányzó, könnyen visszavonulót fújna, ha fenyegetést érez.*
- Ha viszont nem tudja, hogy mit szeretne, már azért se ártana többet lennie olyanokkal, akiknek megvan a célja az élettel. Ki tudja. Ösztönzőleg hathat. Ha pedig tart attól, hogy a tőlem kapott értesülések bajba sodorhatják, akkor kérjen mást cserébe. A jó értesülések pénzt érnek. A pénzből pedig meglehet az óhajtott kényelem. Amíg nem talál neki jobb rendeltetést.
*Tudata mélyén még mindig tart valami kellemetlenségtől, de a - tapintható - izgalom ködén át az egyetlen dolog, amire éberen figyel, az az erszénye. Hogy azt ne próbálják elszedni tőle. Másra nem figyel.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Tekintettel arra, hogy legutóbb hogyan járt, amikor Sura közeledett hozzá, némi bizalmatlansággal fogadja, hogy közelebb csusszan.
De mivel nem követi pofon vagy egyéb atrocitás a közelségét, valamelyest megnyugszik. Ugyanakkor nem tudja maradéktalanul élvezni Sura érintését, bármennyire is kellemes és sokat ígérő az. Túl gyors a váltás egy ilyen óvatos teremtéstől. Mikor pedig Sura keze már nagyon is intim vidékeken vándorol, még kissé fel is szisszen. Hogy milyen hatással van a férfira, azt Sura lassan már ki is tudja tapintani.
Ember a talpán, aki ilyen helyzetben meg tudja őrizni a hidegvérét. Mindazonáltal Orthus megpróbálja. Elsőként azonban felteszi a karját Sura székének háttámlájára, bensőségesebbé téve a testhelyzetet.*
- Ilyen egyszerű célok, mint egy biztos menedék és kényelmes élet, elérhetőek mindenkinek. Kegyednek különösképpen az lenne, elég egyszerűen. Ha csak ennyire vágyna, már keresett volna magának egy módos kereskedőt, akinek elcsavarja a fejét, hogy egy biztos házassággal megoldja a problémát. Hogy nem tette meg, az azt jelenti, hogy valami másra vágyik. Valami többre. Talán nem tudja, hogy mi is az, de nem puszta jólét. Ahhoz, hogy elérje, két dolgot kell megtennie. Először is tisztáznia kell saját magában, hogy mi az. Aztán pedig aszerint kell élnie. Mert ha a mostani élete, bármivel teljék is pontosan, célra vezetne, akkor mostanra már elérte volna.
*közelebb hajol ő is, na azért nem csókolózásra, bár ujjai a szék támlájáról Sura vállára vándorolnak. Csak érinti, nem fogja. Ideges vad a leányzó, könnyen visszavonulót fújna, ha fenyegetést érez.*
- Ha viszont nem tudja, hogy mit szeretne, már azért se ártana többet lennie olyanokkal, akiknek megvan a célja az élettel. Ki tudja. Ösztönzőleg hathat. Ha pedig tart attól, hogy a tőlem kapott értesülések bajba sodorhatják, akkor kérjen mást cserébe. A jó értesülések pénzt érnek. A pénzből pedig meglehet az óhajtott kényelem. Amíg nem talál neki jobb rendeltetést.
*Tudata mélyén még mindig tart valami kellemetlenségtől, de a - tapintható - izgalom ködén át az egyetlen dolog, amire éberen figyel, az az erszénye. Hogy azt ne próbálják elszedni tőle. Másra nem figyel.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-17 17:29:29
Üzenet elküldve: 2022-12-17 17:29:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Többször is elnyílnak Sura ajkai, míg a férfi beszél. Nehéz megzaboláznia az ingert, hogy közbefűzze saját mondandóját, de erőt vesz magán és kivárja a végét.*
- Még hogy nem pimasz. *Derűsen elmosolyodva csóválja meg a fejét, aztán emeli is a korsóját, hogy koccintsanak. Kortyol néhányat a frissen csapolt sörből, ami ilyenkor a legkiválóbb, mikor még csiklandoznak benne a virgonc kis buborékok.*
- Várjon *nevet fel, mikor Orthus leengedi a kriglit. Már csusszan is közelebb és finoman letörli a serhabot a kereskedő bajuszáról (amit minden bizonnyal a férfi is megtett volna a következő pillanatban). - Így ni!
*A közelség marad, Sura ujjacskái pedig finoman végigsimítanak Orthus mandzsettáján.*
- Szóval, azt mondja, értesülésekre utazik *bólint morfondírozva.* - És hogy alkalomadtán Ön is szolgálhatna ilyesmivel az én számomra. De felmerül a kérdés, és kérem, ne értsen félre *szúrja közbe sietve már-már szabadkozva, s ehhez egyik tenyere is Orthus combjára fog egy önkéntelennek tetsző mozdulattal* - mert azt hiszem, tudom követni a gondolatmenetét. Viszont nem tudom, mire mennék én ezzel. Megemeli a vállait és sóhajt.* - Ön túl nagyban játszik, én túl kicsiben. Attól tartok, az úr információival csak bajba keverném magam. Ahol az ilyesmi érték, azoknak az alakoknak jobb elkerülni a köreit. *Beszéd közben ujjai meg-meg mozdulnak Orthas combján. Apró, simító cirógatásokra.*
- De eltalálta. Meglepett, hogy ilyen társaságba botlottam ma este. Másra számítottam, bevallom. Talán legesélyesebben valami verőemberre, akit a nyakamra küldött egy bugris, aki hetvenkedni tud a kockaasztalnál, de veszíteni nem. El se hinné, mennyi ilyen van. *És valóban. Bár a dologban közrejátszhat az is, hogy Sura nem mindig feddhetetlen a szerencsejátékban, bár ehhez mérten nagyon-nagyon elvétve bukik csak le. De ugyebár van az az érzés, hogy átvernek, és hát van, amikor nem számít, hogy nem tudod megtámogatni tényekkel. Van, akinek nem kell. Ha nagyobb és erősebb Suránál, teljesen fölösleges beleállni a vitába, akár jogos, akár nem.*
- Ahonnan én jövök, a többségnek csak annyi célja van, hogy megérje a holnapot is. És higgye el, nem is olyan egyszerű az néha. De igaz, ami igaz. Szívesen látnék többet Lanawinból. Szívesen ennék mindig fogadókban, innék rendes italt, amit nem ütnek fel a pult mögött valami pancsolt lőrével. Szívesen aludnék vetett ágyban, tollpaplan alatt, illatos ágyneműben, ami úgy cirógatja az ember meztelen bőrét, mint egy buja nyári délelőtt. *Miközben beszél, a keze a férfi combján szemérmetlen magasságig vándorol.* - De azok az információk, amikkel én szolgálhatnék, szintén nem biztos, hogy hasznára lehetnének.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Többször is elnyílnak Sura ajkai, míg a férfi beszél. Nehéz megzaboláznia az ingert, hogy közbefűzze saját mondandóját, de erőt vesz magán és kivárja a végét.*
- Még hogy nem pimasz. *Derűsen elmosolyodva csóválja meg a fejét, aztán emeli is a korsóját, hogy koccintsanak. Kortyol néhányat a frissen csapolt sörből, ami ilyenkor a legkiválóbb, mikor még csiklandoznak benne a virgonc kis buborékok.*
- Várjon *nevet fel, mikor Orthus leengedi a kriglit. Már csusszan is közelebb és finoman letörli a serhabot a kereskedő bajuszáról (amit minden bizonnyal a férfi is megtett volna a következő pillanatban). - Így ni!
*A közelség marad, Sura ujjacskái pedig finoman végigsimítanak Orthus mandzsettáján.*
- Szóval, azt mondja, értesülésekre utazik *bólint morfondírozva.* - És hogy alkalomadtán Ön is szolgálhatna ilyesmivel az én számomra. De felmerül a kérdés, és kérem, ne értsen félre *szúrja közbe sietve már-már szabadkozva, s ehhez egyik tenyere is Orthus combjára fog egy önkéntelennek tetsző mozdulattal* - mert azt hiszem, tudom követni a gondolatmenetét. Viszont nem tudom, mire mennék én ezzel. Megemeli a vállait és sóhajt.* - Ön túl nagyban játszik, én túl kicsiben. Attól tartok, az úr információival csak bajba keverném magam. Ahol az ilyesmi érték, azoknak az alakoknak jobb elkerülni a köreit. *Beszéd közben ujjai meg-meg mozdulnak Orthas combján. Apró, simító cirógatásokra.*
- De eltalálta. Meglepett, hogy ilyen társaságba botlottam ma este. Másra számítottam, bevallom. Talán legesélyesebben valami verőemberre, akit a nyakamra küldött egy bugris, aki hetvenkedni tud a kockaasztalnál, de veszíteni nem. El se hinné, mennyi ilyen van. *És valóban. Bár a dologban közrejátszhat az is, hogy Sura nem mindig feddhetetlen a szerencsejátékban, bár ehhez mérten nagyon-nagyon elvétve bukik csak le. De ugyebár van az az érzés, hogy átvernek, és hát van, amikor nem számít, hogy nem tudod megtámogatni tényekkel. Van, akinek nem kell. Ha nagyobb és erősebb Suránál, teljesen fölösleges beleállni a vitába, akár jogos, akár nem.*
- Ahonnan én jövök, a többségnek csak annyi célja van, hogy megérje a holnapot is. És higgye el, nem is olyan egyszerű az néha. De igaz, ami igaz. Szívesen látnék többet Lanawinból. Szívesen ennék mindig fogadókban, innék rendes italt, amit nem ütnek fel a pult mögött valami pancsolt lőrével. Szívesen aludnék vetett ágyban, tollpaplan alatt, illatos ágyneműben, ami úgy cirógatja az ember meztelen bőrét, mint egy buja nyári délelőtt. *Miközben beszél, a keze a férfi combján szemérmetlen magasságig vándorol.* - De azok az információk, amikkel én szolgálhatnék, szintén nem biztos, hogy hasznára lehetnének.
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-17 09:41:57
Üzenet elküldve: 2022-12-17 09:41:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Egy biccentéssel veszi tudomásul Sura válaszát. Meglepően őszinte vallomás az óvatos nőtől, aki eddig ügyesen kerülte, hogy önmagáról kelljen beszélnie.
A kocsmáros két kupicaWegtoreni rummal érkezik az asztalukhoz, amiért meg is kapja Orthustól a 18 aranyat.
Sura rögtön jelzi, hogy sört is kér. A csapos kérdőn Orthusra néz, aki jóváhagyólag bólint, így kiszolgálójuk már fordulhat is.
Sura kérdésére Orthus arcán halvány mosoly jelenik meg. Kicsit önironikus, szórakozott mosoly, de nem válaszol azonnal, így láthatóan megválogatja a következő szavait.*
- Bár a túlzott nyíltsággal egyszer már ráfáztam, most megint teszek vele egy próbát. Kezdjük azzal, hogy nem vagyok kegyed zsánere. Nem vagyok se daliás, se hősies, nem vagyok se pimasz, se hazárdírozó. Mindezek ellentéte vagyok. Egy hideg fejjel gondolkodó, számító ember, aki azért nem veti meg a testi élvezeteket, de még inkább kedvére valók a hasznos kapcsolatok.
*Miközben ezeket mondja, a kocsámoros fordul és visszatér asztalukhoz, két korsóWegtoreni világos sörrel, Otrhus pedig szegényebb lesz újabb 16 arannyal.
Miután a csapos hallótávolságon kívülre ért, folytatja.*
- Azt látom, hogy kedvére való a beszélgetésünk, és azt is, hogy felkeltettem a kíváncsiságát. De tudom, hogy ennél jobban nem tudom felcsigázni. Érzelmekkel nem. Nem egy magamfajtára számított ma, és bár a változatosság gondolata izgalommal tölti el, másfajta izgalmat nem érez.
*mindezt megint egyenesen Surára nézve mondja el, kb. ugyanúgy, mint amikor kielemezte. Ugyanaz a csillogás van a szemében, amit akár ijesztőnek is lehetne találni, mert nem vidámságot tükröz, nem is pimaszságot. De kétségtelenül elevenséget.*
- Engem viszont érdekel. Lehetőséget látok. Ha csak a testi vágyaimat akarnám csillapítani, arra találnék mást. De én valami mást is látok.
*kicsit előrehajol - mondhatni, pofon-hatótávolságon belülre, azonban így biztos, hogy amit mond, azt senki más meg nem hallhatja.*
- Kegyed ott mozog, ahol én nem. Éberen és számítón, ami a legjobb párosítás ahhoz, hogy meglássa a lehetőséget, amit más nem. Rám ugyanez igaz, de egy olyan közegben, ahova kegyed nem bejáratos. Szóval kölcsönösen jól járhatnánk abból, ha alkalomadtán megosztanánk egymással az értesüléseinket. De, bár látom kegyedben a lehetőséget, azt még mindig nem tudom, hogy megvan-e a kellő céltudatosság is. Ha csak sodródik, cél nélkül, akkor könnyen letérítheti az útjáról bármi, amit az adott pillanatban vonzóbbnak talál. De ha van egy célja, akkor azért hajlandó lesz összpontosítani. És akkor tudunk majd jól együttműködni, ha én a hasznára lehetek ennek a célnak az elérésében.
*Végül visszakúszik a halvány mosoly a szája szegletébe, úgy zárja le a mondatát.*
- Látja, nem megbűvölni akarom. És tudom, hogy a viselkedésemmel nem gerjesztem fel a vágyait. De az eszére, arra hatok. Amit most megosztottam önnel, az érdekli, még ha nem is számított rá, és nem is kereste ezt a lehetőséget. Valószínűleg mégis én vagyok most a legérdekesebb és talán leghasznosabb ember, akivel ma este összehozhatta a sors. Pusztán azért, mert akarok valamit, amiben a hasznomra lehet, és cserébe adhatok valamit, ami magának kellhet.
Ami pedig a ... légyottot illeti ... az számomra csak a hab lenne a tortán. Én kívánatosnak találom. Kegyed pedig, elégítse ki a kívácsiságát. Minden más is ki lesz elégítve, abban biztos lehet.
*fejezi be, csak hogy megvillantsa azt a kevés pimaszságot, ami belé szorult.*
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Egy biccentéssel veszi tudomásul Sura válaszát. Meglepően őszinte vallomás az óvatos nőtől, aki eddig ügyesen kerülte, hogy önmagáról kelljen beszélnie.
A kocsmáros két kupicaWegtoreni rummal érkezik az asztalukhoz, amiért meg is kapja Orthustól a 18 aranyat.
Sura rögtön jelzi, hogy sört is kér. A csapos kérdőn Orthusra néz, aki jóváhagyólag bólint, így kiszolgálójuk már fordulhat is.
Sura kérdésére Orthus arcán halvány mosoly jelenik meg. Kicsit önironikus, szórakozott mosoly, de nem válaszol azonnal, így láthatóan megválogatja a következő szavait.*
- Bár a túlzott nyíltsággal egyszer már ráfáztam, most megint teszek vele egy próbát. Kezdjük azzal, hogy nem vagyok kegyed zsánere. Nem vagyok se daliás, se hősies, nem vagyok se pimasz, se hazárdírozó. Mindezek ellentéte vagyok. Egy hideg fejjel gondolkodó, számító ember, aki azért nem veti meg a testi élvezeteket, de még inkább kedvére valók a hasznos kapcsolatok.
*Miközben ezeket mondja, a kocsámoros fordul és visszatér asztalukhoz, két korsóWegtoreni világos sörrel, Otrhus pedig szegényebb lesz újabb 16 arannyal.
Miután a csapos hallótávolságon kívülre ért, folytatja.*
- Azt látom, hogy kedvére való a beszélgetésünk, és azt is, hogy felkeltettem a kíváncsiságát. De tudom, hogy ennél jobban nem tudom felcsigázni. Érzelmekkel nem. Nem egy magamfajtára számított ma, és bár a változatosság gondolata izgalommal tölti el, másfajta izgalmat nem érez.
*mindezt megint egyenesen Surára nézve mondja el, kb. ugyanúgy, mint amikor kielemezte. Ugyanaz a csillogás van a szemében, amit akár ijesztőnek is lehetne találni, mert nem vidámságot tükröz, nem is pimaszságot. De kétségtelenül elevenséget.*
- Engem viszont érdekel. Lehetőséget látok. Ha csak a testi vágyaimat akarnám csillapítani, arra találnék mást. De én valami mást is látok.
*kicsit előrehajol - mondhatni, pofon-hatótávolságon belülre, azonban így biztos, hogy amit mond, azt senki más meg nem hallhatja.*
- Kegyed ott mozog, ahol én nem. Éberen és számítón, ami a legjobb párosítás ahhoz, hogy meglássa a lehetőséget, amit más nem. Rám ugyanez igaz, de egy olyan közegben, ahova kegyed nem bejáratos. Szóval kölcsönösen jól járhatnánk abból, ha alkalomadtán megosztanánk egymással az értesüléseinket. De, bár látom kegyedben a lehetőséget, azt még mindig nem tudom, hogy megvan-e a kellő céltudatosság is. Ha csak sodródik, cél nélkül, akkor könnyen letérítheti az útjáról bármi, amit az adott pillanatban vonzóbbnak talál. De ha van egy célja, akkor azért hajlandó lesz összpontosítani. És akkor tudunk majd jól együttműködni, ha én a hasznára lehetek ennek a célnak az elérésében.
*Végül visszakúszik a halvány mosoly a szája szegletébe, úgy zárja le a mondatát.*
- Látja, nem megbűvölni akarom. És tudom, hogy a viselkedésemmel nem gerjesztem fel a vágyait. De az eszére, arra hatok. Amit most megosztottam önnel, az érdekli, még ha nem is számított rá, és nem is kereste ezt a lehetőséget. Valószínűleg mégis én vagyok most a legérdekesebb és talán leghasznosabb ember, akivel ma este összehozhatta a sors. Pusztán azért, mert akarok valamit, amiben a hasznomra lehet, és cserébe adhatok valamit, ami magának kellhet.
Ami pedig a ... légyottot illeti ... az számomra csak a hab lenne a tortán. Én kívánatosnak találom. Kegyed pedig, elégítse ki a kívácsiságát. Minden más is ki lesz elégítve, abban biztos lehet.
*fejezi be, csak hogy megvillantsa azt a kevés pimaszságot, ami belé szorult.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-17 08:23:07
Üzenet elküldve: 2022-12-17 08:23:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
//A bajnok és a pillangó//
*Bár Orthus nem mondja ki, amit magában summáz, azért a pillantása árulkodó. Az ilyesmit kevesen tudják jól leplezni. Viszont szintén kevesen kezelik ilyen méltósággal. Inkább Sura az, akit undokul oldalba bök valamiféle felismerés a kereskedő szavai nyomán. Visszapillant a wegtorenire. Kritikus morfondírozással méricskéli. Ilyen lenne a zsánere? Tény, hogy a férfi az őszülő halántéka ellenére is jóvágású és van benne egyfajta nyers vadság, ami ösztönszinten megpiszkál valamit a fehérnépekben, de valahol mégis hibádzik a kép az ő zsáneréhez.*
- Én a bohém fickókat szeretem. Az olyanokat, akik pimaszok, akik körül pezseg az élet... és akiknek a második neve általában: Baj *sóhajt fanyar mosollyal, ahogy visszafordul Orthus felé. Az őszinte beismerés nem kecsegteti a kereskedőt hamis reményekkel (bár el sem üldözi őket), de minimum egyenlő szintre emeli az esélyeket, tisztán a méricskélés statisztikai számszerűsége érdekében.*
- Mind esendők vagyunk *kacag fel és ha már rendelés, Sura mindjárt hozzá is csap két korsó sört is kísérőnek. Az úr nagylelkűsége, úgy számolja, még bőven elbír ennyit.
A témaváltás kanyara egyezményesnek tűnik, de a feldobott téma már nem igazán. Az úti beszámolók könnyed csevejt ígérő mezsgyéjéről Orthus határozottan másfelé irányítja a témát. Sura szemöldöke feljebb is rebben kissé a már-már udvariatlan határozottságra, amivel a férfi kitöri a nyakát a madárlátta történeteknek az utazásairól. Egy pillanatra el is bizonytalanodik, hogy is értse a másik szavait. A hirtelen komolyra váltó színezet eléggé összezavarja.*
- Fantáziát? *kérdez vissza puhatolózón. Összeszűkített tekintete próbál olvasni a kereskedő vonásairól.* - Pontosan miben is?
//A bajnok és a pillangó//
*Bár Orthus nem mondja ki, amit magában summáz, azért a pillantása árulkodó. Az ilyesmit kevesen tudják jól leplezni. Viszont szintén kevesen kezelik ilyen méltósággal. Inkább Sura az, akit undokul oldalba bök valamiféle felismerés a kereskedő szavai nyomán. Visszapillant a wegtorenire. Kritikus morfondírozással méricskéli. Ilyen lenne a zsánere? Tény, hogy a férfi az őszülő halántéka ellenére is jóvágású és van benne egyfajta nyers vadság, ami ösztönszinten megpiszkál valamit a fehérnépekben, de valahol mégis hibádzik a kép az ő zsáneréhez.*
- Én a bohém fickókat szeretem. Az olyanokat, akik pimaszok, akik körül pezseg az élet... és akiknek a második neve általában: Baj *sóhajt fanyar mosollyal, ahogy visszafordul Orthus felé. Az őszinte beismerés nem kecsegteti a kereskedőt hamis reményekkel (bár el sem üldözi őket), de minimum egyenlő szintre emeli az esélyeket, tisztán a méricskélés statisztikai számszerűsége érdekében.*
- Mind esendők vagyunk *kacag fel és ha már rendelés, Sura mindjárt hozzá is csap két korsó sört is kísérőnek. Az úr nagylelkűsége, úgy számolja, még bőven elbír ennyit.
A témaváltás kanyara egyezményesnek tűnik, de a feldobott téma már nem igazán. Az úti beszámolók könnyed csevejt ígérő mezsgyéjéről Orthus határozottan másfelé irányítja a témát. Sura szemöldöke feljebb is rebben kissé a már-már udvariatlan határozottságra, amivel a férfi kitöri a nyakát a madárlátta történeteknek az utazásairól. Egy pillanatra el is bizonytalanodik, hogy is értse a másik szavait. A hirtelen komolyra váltó színezet eléggé összezavarja.*
- Fantáziát? *kérdez vissza puhatolózón. Összeszűkített tekintete próbál olvasni a kereskedő vonásairól.* - Pontosan miben is?
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-16 10:45:30
Üzenet elküldve: 2022-12-16 10:45:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Bólint, majd megemeli a karját, határozottan jelezve, hogy rendelni kíván, és rámutat Sura poharára, így adva a csapos tudtára, hogy Wegtoreni Rumot két. Kettőt, mint azt felmutatott ujjaival jelzi.
Addig is, amíg arra vár, hogy ezt kihozzák, Sura gondolatmenetét hallgatva a szomszéd asztalra téved a tekintete, gyorsan felméri a helyzetet, aztán nem figyel oda többet. Ha már a férfiak és nők eltérő vágyai szóba kerültek, nem esik nehezére kitalálni, hogy Sura is sokkal nagyobb hajlandósággal bújna ágyba az említett marcona harcossal, mint mondjuk ővele. Máskülönben nem foglalkozna azzal, hogy mi zajlik a szomszéd asztalnál, főleg azután, hogy pár perce még ő ült ott.*
- Az ízlés a férfit sokkal kevésbé zárja keretek közé, mint a nőt, én legalábbis így tapasztaltam. Mi férfiak a változatosságot kiváltképp kedveljük, legyen az testalkat, életkor, kultúra, műveltség. Az élmény, ami számít. Tapasztalatom szerint a nőknél ez általában másképpen van: van egy bizonyos zsánerük, akit előnyben részesítenek. Minden férfiban ezt keresik. Ki tudja, a családalapítás ösztöne még akkor is dolgozik bennük, amikor a legkevésbé sem gondolják komolyan az affért. Látja, a kurtizánoknak is van zsánere, de ez nem befolyásolja őket a választásban. Tudják, hogy miért vannak ott, a céljuk pedig nem valami homályos, romantikus elképzelés van ösztönszintű késztetés, hanem egy nagyon is kézzelfogható érdek: a pénz. Én ezt felszabadítónak találom. Teljesen egyértelművé teszi, hogy mit akarunk egymástól.
*feleli. Surával együtt ő is elkomorodik a következő gondolatmeneten, ami kevéssé illik a mostani könnyed, kacér eszmecseréhez. Hát igen, ez megint jól mutatja férfi és nő szempontjának eltérőségét. A férfi a hódítás pillanatában ilyenekkel nem számol. Más hajtja. De a nőben ott az ösztön, ami figyelmezteti, óvatosságra inti - és néha kudarcot vall. A férfiak általában csak utólag bánják meg a döntéseiket. A nők néha már előre is.
Annál kevésbé van ellenére, hogy témát váltsanak.*
- Természetesen. Sokfelé jártam, de nem szeretnék most utazási élménybeszámolót tartani. Talán majd egy másik alkalommal. Sokkal inkább érdekelne, hogy kegyednek mi most a terve. Mármint nem itt és most velem, hanem amúgy a városban. Ki tudja, talán látnék fantáziát benne. Tudja, kereskedőként én mindig és mindenütt a jó befektetést keresem.
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Bólint, majd megemeli a karját, határozottan jelezve, hogy rendelni kíván, és rámutat Sura poharára, így adva a csapos tudtára, hogy Wegtoreni Rumot két. Kettőt, mint azt felmutatott ujjaival jelzi.
Addig is, amíg arra vár, hogy ezt kihozzák, Sura gondolatmenetét hallgatva a szomszéd asztalra téved a tekintete, gyorsan felméri a helyzetet, aztán nem figyel oda többet. Ha már a férfiak és nők eltérő vágyai szóba kerültek, nem esik nehezére kitalálni, hogy Sura is sokkal nagyobb hajlandósággal bújna ágyba az említett marcona harcossal, mint mondjuk ővele. Máskülönben nem foglalkozna azzal, hogy mi zajlik a szomszéd asztalnál, főleg azután, hogy pár perce még ő ült ott.*
- Az ízlés a férfit sokkal kevésbé zárja keretek közé, mint a nőt, én legalábbis így tapasztaltam. Mi férfiak a változatosságot kiváltképp kedveljük, legyen az testalkat, életkor, kultúra, műveltség. Az élmény, ami számít. Tapasztalatom szerint a nőknél ez általában másképpen van: van egy bizonyos zsánerük, akit előnyben részesítenek. Minden férfiban ezt keresik. Ki tudja, a családalapítás ösztöne még akkor is dolgozik bennük, amikor a legkevésbé sem gondolják komolyan az affért. Látja, a kurtizánoknak is van zsánere, de ez nem befolyásolja őket a választásban. Tudják, hogy miért vannak ott, a céljuk pedig nem valami homályos, romantikus elképzelés van ösztönszintű késztetés, hanem egy nagyon is kézzelfogható érdek: a pénz. Én ezt felszabadítónak találom. Teljesen egyértelművé teszi, hogy mit akarunk egymástól.
*feleli. Surával együtt ő is elkomorodik a következő gondolatmeneten, ami kevéssé illik a mostani könnyed, kacér eszmecseréhez. Hát igen, ez megint jól mutatja férfi és nő szempontjának eltérőségét. A férfi a hódítás pillanatában ilyenekkel nem számol. Más hajtja. De a nőben ott az ösztön, ami figyelmezteti, óvatosságra inti - és néha kudarcot vall. A férfiak általában csak utólag bánják meg a döntéseiket. A nők néha már előre is.
Annál kevésbé van ellenére, hogy témát váltsanak.*
- Természetesen. Sokfelé jártam, de nem szeretnék most utazási élménybeszámolót tartani. Talán majd egy másik alkalommal. Sokkal inkább érdekelne, hogy kegyednek mi most a terve. Mármint nem itt és most velem, hanem amúgy a városban. Ki tudja, talán látnék fantáziát benne. Tudja, kereskedőként én mindig és mindenütt a jó befektetést keresem.
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-16 07:48:43
Üzenet elküldve: 2022-12-16 07:48:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Köszönöm, elfogadom *bólint a felajánlott ital kapcsán könnyedén, mintha már rég meg is feledkezett volna róla, hogy kiürült a pohara. (Dehogy feledkezett.)
Elsőre igazából egy mosolygós hümmentéssel rá is hagyná Orthusra a kijelentéseit, de a tőlük nem messze kibontakozó jelenet mégis kommentárt csal az ajkára.*
- A férfiak és a nők igényei valószínűleg már alapvetően is különböznek, ami a vágyakat mozgató és felkorbácsoló dolgokat illeti. És persze még egyénenként is nagyok a különbözőségek.
*Tekintete a szálfa termetű wegtoreni és újdonsült asztaltársasága felé hunyorít. A sokat eláruló testbeszéd és a korkülönbség már-már visszatetsző, de a népes városok erkölcsei sosem voltak gáncstalanok.*
- Itt van például Arthenior hírneves hőse. *Mondja, miután visszafordult a kereskedőhöz. A hangját illőn lehalkítja, hogy szavait inkább csak kettejük közt tartsa a fogadó zaja.* - Hajadonok megmentője, banditák legyőzője, az őrség egykori kapitánya, akinek épp egy csenevész gyereklányra jött meg az étvágya. *Csak egy röpke pillantással mutat rá a kettősre, ha esetleg Orthus nem ismerné fel a férfit.*
- Azt beszélik, gladiátor volt. Wegtorenben. A rossz nyelvek bukott cirkuszi bérkardnak csúfolják. Persze aligha hinném, hogy bárki közülük a szemébe merné mondani.*Sura felnevet a köpködők eme mondhatni állandó jellemzőjén. Töprengve dönti félre a fejét.* - Az ember azt hinné, tüzes amazonokat, démoni némbereket vinne inkább ágyba. *Ő is ezt feltételezte, de ez az itt kibontakozó románc egy kicsit mást sugall.* - Igaz, az ő korában meglehet, hogy az olyanok már kifognak rajta *jegyzi meg csípősen, mert a köznépnek mindig nagy kedve telt megkapirgálni a magasztalt hősök szobrainak aranyozását. Málló kő vagy rohadó fa. A díszes máz alatt általában ilyesmi van, ahogy a hősök bőre alatt is csak húst, zsigereket, csontot és emberei gyarlóságokat találni.* - És a sikerélmény ugyebár *húzódik szélesebbre a mosolya, ahogy visszatér a kereskedő korábbi szavaira* - fontos.
*Nem viszi rá a lélek, hogy rámutasson arra a tényre is, hogy egy fizetett szolgáltatást nyújtó hölgy őszintesége talán némileg megkérdőjelezhető. Főleg, ha a sikerélmény a vendég vágya és elégedettségének kulcsa. Az igazán tehetséges szajhák kvázi színészetből élnek... és emberismeretből. De nem vonja kétségbe, hogy azért tanulhat tőlük a férfiember egyet s mást.*
- Bizony, bizony, a zsákbamacska lehet ugyanúgy zsákbaKandúr is. De megesik, hogy egy tehetségtelen szeretőnél jóval nagyobb baj zárja magára a szobát az ember lányával. *Az utolsó mondat akaratlanul jön a szájára. Egy pillanatra elkomorulnak a vonásai, ahogy a tekintete elréved kissé a múltban, de hamar észreveszi magát és egy gyors sóhajjal el is zavarja az okvetetlenkedő emlékeket. A férfiakat viszonylag kevésszer sodorja ilyen helyzetbe a sors, de a másik nemre ez már sajnos nem feltétlenül igaz.*
- De meséljen még *vált témát inkább.* - Biztos sok rendkívüli helyet látott az útjai során a nívós bordélyok falain kívül is.
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Köszönöm, elfogadom *bólint a felajánlott ital kapcsán könnyedén, mintha már rég meg is feledkezett volna róla, hogy kiürült a pohara. (Dehogy feledkezett.)
Elsőre igazából egy mosolygós hümmentéssel rá is hagyná Orthusra a kijelentéseit, de a tőlük nem messze kibontakozó jelenet mégis kommentárt csal az ajkára.*
- A férfiak és a nők igényei valószínűleg már alapvetően is különböznek, ami a vágyakat mozgató és felkorbácsoló dolgokat illeti. És persze még egyénenként is nagyok a különbözőségek.
*Tekintete a szálfa termetű wegtoreni és újdonsült asztaltársasága felé hunyorít. A sokat eláruló testbeszéd és a korkülönbség már-már visszatetsző, de a népes városok erkölcsei sosem voltak gáncstalanok.*
- Itt van például Arthenior hírneves hőse. *Mondja, miután visszafordult a kereskedőhöz. A hangját illőn lehalkítja, hogy szavait inkább csak kettejük közt tartsa a fogadó zaja.* - Hajadonok megmentője, banditák legyőzője, az őrség egykori kapitánya, akinek épp egy csenevész gyereklányra jött meg az étvágya. *Csak egy röpke pillantással mutat rá a kettősre, ha esetleg Orthus nem ismerné fel a férfit.*
- Azt beszélik, gladiátor volt. Wegtorenben. A rossz nyelvek bukott cirkuszi bérkardnak csúfolják. Persze aligha hinném, hogy bárki közülük a szemébe merné mondani.*Sura felnevet a köpködők eme mondhatni állandó jellemzőjén. Töprengve dönti félre a fejét.* - Az ember azt hinné, tüzes amazonokat, démoni némbereket vinne inkább ágyba. *Ő is ezt feltételezte, de ez az itt kibontakozó románc egy kicsit mást sugall.* - Igaz, az ő korában meglehet, hogy az olyanok már kifognak rajta *jegyzi meg csípősen, mert a köznépnek mindig nagy kedve telt megkapirgálni a magasztalt hősök szobrainak aranyozását. Málló kő vagy rohadó fa. A díszes máz alatt általában ilyesmi van, ahogy a hősök bőre alatt is csak húst, zsigereket, csontot és emberei gyarlóságokat találni.* - És a sikerélmény ugyebár *húzódik szélesebbre a mosolya, ahogy visszatér a kereskedő korábbi szavaira* - fontos.
*Nem viszi rá a lélek, hogy rámutasson arra a tényre is, hogy egy fizetett szolgáltatást nyújtó hölgy őszintesége talán némileg megkérdőjelezhető. Főleg, ha a sikerélmény a vendég vágya és elégedettségének kulcsa. Az igazán tehetséges szajhák kvázi színészetből élnek... és emberismeretből. De nem vonja kétségbe, hogy azért tanulhat tőlük a férfiember egyet s mást.*
- Bizony, bizony, a zsákbamacska lehet ugyanúgy zsákbaKandúr is. De megesik, hogy egy tehetségtelen szeretőnél jóval nagyobb baj zárja magára a szobát az ember lányával. *Az utolsó mondat akaratlanul jön a szájára. Egy pillanatra elkomorulnak a vonásai, ahogy a tekintete elréved kissé a múltban, de hamar észreveszi magát és egy gyors sóhajjal el is zavarja az okvetetlenkedő emlékeket. A férfiakat viszonylag kevésszer sodorja ilyen helyzetbe a sors, de a másik nemre ez már sajnos nem feltétlenül igaz.*
- De meséljen még *vált témát inkább.* - Biztos sok rendkívüli helyet látott az útjai során a nívós bordélyok falain kívül is.
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-13 11:03:33
Üzenet elküldve: 2022-12-13 11:03:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csak röviden felkuncog, ahogy a leány hangot ad a rummal kapcsolatos észrevételeinek. Elmenne akár morgásnak is, de hallhatóan asztaltársasága megcsiklandozta rozsdás humorérzékét.*
-Talán épp ezért isznak ennyit a Wegtoreniek, ha távol vannak hazulról. *Tagadná, ha azt mondaná, ínyére van az artheniori klíma. Épp csak egy pici hibádzik hozzá, hogy ne fázzon. Ez pedig kiváltképp zavarja.*
-Vagy ezért melegítik az ágyukat oly gyakorta. * Int a felszolgáló felé, és le is rakodja elé a 26 aranyat a két újabb Wegtoreni rumért cserébe. Egy hosszú pillanatig hagyja, hogy elkalandozzon tekintete. Bejárja a finom vonásokat, a számára oly tetszetős, hosszú ében hajzuhatagot, na meg az időjárás ellenére a szemnek igen csak teret engedő öltözéket.*
-Úgy. *Biccent értően a leány ittlétének okára, miközben hagyja, hogy amaz kedvére kalandozzon tappancsával.*
-Nem gondoltam volna, de több dologban hasonlítunk, mint azt ránézésre hinné bárki.
*Előredől ültében, ahogy az elf eléri a kívánt pontot. Érezheti, kiszemelt üzletfele igen csak tettre kész. Rég volt már fehérnéppel dolga, s persze a Rőthajú is szélnek eresztette, mielőtt elérték volna a gyönyört. Nem tagadná, s nem is tudná felkorbácsolt rokonszenvét. Legyen bármily hideg-rideg és kemény látszólag, a merész női lelkek bizony mindig is gyengéi voltak.*
-Szeretnék egy Szoba erkéllyelel. Szeretem az utcára néző kilátást. *Azzal a felszolgáló elé tol még 22 aranyat, cserébe a kulcsért.*
-S ha már ily tettekre vagy hivatott. *Fordul vissza a lányhoz, kinek ismerős lehet a mohó férfitekintet.*
-Ugyan, miért nem mutatod meg, mi az, mivel eléred e tetteket? *Közben jobbjával nyúl a pohár felé, hogy felhajtsa az újabb kört is. Hagyja, hogy a jóleső bizsergés végigeredjen torkán, elöntve testét melegséggel. A szürke tekintet nem rebben közben, azt már egészen másfajta bódultság ejtette rabul.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csak röviden felkuncog, ahogy a leány hangot ad a rummal kapcsolatos észrevételeinek. Elmenne akár morgásnak is, de hallhatóan asztaltársasága megcsiklandozta rozsdás humorérzékét.*
-Talán épp ezért isznak ennyit a Wegtoreniek, ha távol vannak hazulról. *Tagadná, ha azt mondaná, ínyére van az artheniori klíma. Épp csak egy pici hibádzik hozzá, hogy ne fázzon. Ez pedig kiváltképp zavarja.*
-Vagy ezért melegítik az ágyukat oly gyakorta. * Int a felszolgáló felé, és le is rakodja elé a 26 aranyat a két újabb Wegtoreni rumért cserébe.
Egy hosszú pillanatig hagyja, hogy elkalandozzon tekintete. Bejárja a finom vonásokat, a számára oly tetszetős, hosszú ében hajzuhatagot, na meg az időjárás ellenére a szemnek igen csak teret engedő öltözéket.*-Úgy. *Biccent értően a leány ittlétének okára, miközben hagyja, hogy amaz kedvére kalandozzon tappancsával.*
-Nem gondoltam volna, de több dologban hasonlítunk, mint azt ránézésre hinné bárki.
*Előredől ültében, ahogy az elf eléri a kívánt pontot. Érezheti, kiszemelt üzletfele igen csak tettre kész. Rég volt már fehérnéppel dolga, s persze a Rőthajú is szélnek eresztette, mielőtt elérték volna a gyönyört. Nem tagadná, s nem is tudná felkorbácsolt rokonszenvét. Legyen bármily hideg-rideg és kemény látszólag, a merész női lelkek bizony mindig is gyengéi voltak.*
-Szeretnék egy Szoba erkéllyelel. Szeretem az utcára néző kilátást. *Azzal a felszolgáló elé tol még 22 aranyat, cserébe a kulcsért.*
-S ha már ily tettekre vagy hivatott. *Fordul vissza a lányhoz, kinek ismerős lehet a mohó férfitekintet.*
-Ugyan, miért nem mutatod meg, mi az, mivel eléred e tetteket? *Közben jobbjával nyúl a pohár felé, hogy felhajtsa az újabb kört is. Hagyja, hogy a jóleső bizsergés végigeredjen torkán, elöntve testét melegséggel. A szürke tekintet nem rebben közben, azt már egészen másfajta bódultság ejtette rabul.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 21:23:30
Üzenet elküldve: 2022-12-12 21:23:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Biccent.*
- Lehet, hogy az artheniori népek nem így gondolják, de hát ilyen ingerszegény környezetben nem is csoda.
*Csalódott sóhajjal csúszik lejjebb, aprócska lába pedig ezzel egyidejűleg feljebb a férfi belső combján. Ha szabad, hát szabad, s kíváncsi arra vajon a wegtorenit is zavarba lehet hozni, bár úgy sejti nem. Feltehetően sokszor megfordult a nívós bordélyokban, ahol közel sem olyan szégyenlősek mint a Sellőházban, meg persze az uraknak sem kellett mindig szobára költeni ha éppen sürgős volt vágyuk csillapítása.*
- Mm.
*Elgondolkodik az elhangzottakon, s a férfi meg saját sorsa között vél némi párhuzamot felfedezni. Persze neki még van ideje kitalálni mit kezdene életével ha netalántán kiöregedne, s addig sem öli meg a szifilisz. Talán majd egy ügyfelének elcsavarja a fejét és eléri, hogy feleség lehessen. Valaki olyat akitől nem undorodik túlságosan.
Láthatóan rákészül az italra, majd nagy levegőt vesz és bátran lehajtja a rumot. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát. Egy ideig igyekszik tartani magát, de az erős és csípős ital végül grimaszra húzza arcizmait.*
- Az istenekre, ez még a lelkemet is kiégeti!
*Egy leheletnyit meg is rázkódik, ennyit még megenged magának, aztán törekszik rendezni vonásait. Minden esetleges hamisság ellenére ez egy nyilvánvalóan őszinte pillanat volt, de az már bátran elmondható Alissänáról, hogy az erős ital után nem fog fázni egyhamar.*
- Nos
*Megköszörüli torkát, közben lábával folytatja az asztal alatt történő feltérképezést, egyik kezével pedig felkönyökölve megtámasztja fejét.*
- Lehetőségek, ugyebár. Esett már szó róluk. De ebben a cudar időben gyakran megbánom itt létemet.
*Talán ezzel Denjaar is tud valamelyest azonosulni, aki oly sok Wegtorenben töltött év után lehet hasonlóképpen rosszul viseli a hűvös időjárást, mint a lenge öltözetű és erkölcsű leány.*
- Wegtorenben már kitaposták az utakat, nehéz kitűnni.
*Valójában ha valahol, akkor Alissäna ott tűnt ki igazán, de nem szeretné felhozni, hogy mennyivel kellemesebb ha ő dönt életéről, akkor is ugyanazt az életutat választja, mégsem rabja senkinek. Már csak azért sem említi ezt meg, mert lehet Denjaar ilyesmi dolgokat kedvel a hálószobában.*
- Itt még nagy dolgokra lehet hivatott az elf leánya.
*Ha minden terve szerint ment, akkor lassan araszolgató lába megérkezik a férfi ékességéhez. Hogy pont sikerül úgy időzítenie szavait is, hogy mindezzel egybevágjon, aligha lehet véletlen.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Biccent.*
- Lehet, hogy az artheniori népek nem így gondolják, de hát ilyen ingerszegény környezetben nem is csoda.
*Csalódott sóhajjal csúszik lejjebb, aprócska lába pedig ezzel egyidejűleg feljebb a férfi belső combján. Ha szabad, hát szabad, s kíváncsi arra vajon a wegtorenit is zavarba lehet hozni, bár úgy sejti nem. Feltehetően sokszor megfordult a nívós bordélyokban, ahol közel sem olyan szégyenlősek mint a Sellőházban, meg persze az uraknak sem kellett mindig szobára költeni ha éppen sürgős volt vágyuk csillapítása.*
- Mm.
*Elgondolkodik az elhangzottakon, s a férfi meg saját sorsa között vél némi párhuzamot felfedezni. Persze neki még van ideje kitalálni mit kezdene életével ha netalántán kiöregedne, s addig sem öli meg a szifilisz. Talán majd egy ügyfelének elcsavarja a fejét és eléri, hogy feleség lehessen. Valaki olyat akitől nem undorodik túlságosan.
Láthatóan rákészül az italra, majd nagy levegőt vesz és bátran lehajtja a rumot. Gyorsan mielőtt még meggondolhatná magát. Egy ideig igyekszik tartani magát, de az erős és csípős ital végül grimaszra húzza arcizmait.*
- Az istenekre, ez még a lelkemet is kiégeti!
*Egy leheletnyit meg is rázkódik, ennyit még megenged magának, aztán törekszik rendezni vonásait. Minden esetleges hamisság ellenére ez egy nyilvánvalóan őszinte pillanat volt, de az már bátran elmondható Alissänáról, hogy az erős ital után nem fog fázni egyhamar.*
- Nos
*Megköszörüli torkát, közben lábával folytatja az asztal alatt történő feltérképezést, egyik kezével pedig felkönyökölve megtámasztja fejét.*
- Lehetőségek, ugyebár. Esett már szó róluk. De ebben a cudar időben gyakran megbánom itt létemet.
*Talán ezzel Denjaar is tud valamelyest azonosulni, aki oly sok Wegtorenben töltött év után lehet hasonlóképpen rosszul viseli a hűvös időjárást, mint a lenge öltözetű és erkölcsű leány.*
- Wegtorenben már kitaposták az utakat, nehéz kitűnni.
*Valójában ha valahol, akkor Alissäna ott tűnt ki igazán, de nem szeretné felhozni, hogy mennyivel kellemesebb ha ő dönt életéről, akkor is ugyanazt az életutat választja, mégsem rabja senkinek. Már csak azért sem említi ezt meg, mert lehet Denjaar ilyesmi dolgokat kedvel a hálószobában.*
- Itt még nagy dolgokra lehet hivatott az elf leánya.
*Ha minden terve szerint ment, akkor lassan araszolgató lába megérkezik a férfi ékességéhez. Hogy pont sikerül úgy időzítenie szavait is, hogy mindezzel egybevágjon, aligha lehet véletlen.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:35:37
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:35:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
-Az lenne? *Kérdi szórakozottan, miközben magához veszi a felkínált poharat. Kötve hiszi, hogy az arthenioriaknak hiányzik az efféle mulatság. Nem megy bele jobban a témába, hisz az elf tesz róla, hogy másra koncentráljon. Haloványan megmosolyogja a dolgot. Kedvére van, ha valaki ily rámenősen igyekszik felhívni portékájára a nagyérdemű figyelmét. Főleg, hogyha a szóban forgó közönség ő maga.*
-Úgy. *Kurta kis biccentéssel adja a lány tudtára, hogy érti a szavakat. Tán többet is, mint amennyit tudtára adnak. Míg ő odalenn forgatta a küzdőtéren a lándzsát, a szemrevaló elf ugyanezt tette valamelyik uraság páholyában. Tán csatlakozhatott a buzdításhoz is, ha idő előtt végzett feladataival. A legkevésbé sem veti meg érte. Mindenki úgy boldogul a világban, ahogy tud. A boldogulás e formája pedig kifejezetten testhezálló újdonsült asztaltársaságához, még akkor is, ha a hosszúéletűek népéből való.
Nincs ellenére az érintés. Épp ellenkezőleg. Hagyja kiteljesedni a leányt. Hagyja, hogy elméjébe férkőzzön, ha úgy tetszik. Bolond lenne azt hinni, hogy az ékszerekkel gazdagon megszórt, finom kis elfet a megkopott hírnév csábította asztalához.*
-Ha egy bajnok legyőzetik, már nem lesz ugyanaz soha sem. Kiesik a nagyurak és bárók kegyeiből. Elfogy a levegő körülötte. *Könnyeden beszél, hisz a Tűz Városában nem titok ez. A viadorok élete általában kurta, de annál tartalmasabb.*
-A legjobb, amit tehetsz, hogy a harctéren leheled ki a lelked. Nekem nem adatott meg ez a sors. Itt, keleten viszont számosak a lehetőségek.
*Felhajtja a perzselő italt, arcéle sem rándul tőle. Az acélszürke szempár hamar visszatér az elfhez, s egyre palástolatlanabbul méregeti magának.*
-Na de egy magadfajta kis szépséget? Ne mondd, hogy itt jobban fizetnek, mint otthon. *Az otthon alatt persze Wegtorent érti. Elvégre fiatalon került oda az elf. Miértekre és hogyanokra nem kíváncsi. Biztosan tragikus, az ilyen történetek pedig nem valók most az asztalhoz. Még ott sem gyakori, hogy a szépek népéből teszi valaki arannyá bájait. Egy elf, aki ily mélyre zuhan - na nem az ő szemében, de a fajtájáéban biztosan - még az ő érdeklődését is felkelti.*
-Az lenne? *Kérdi szórakozottan, miközben magához veszi a felkínált poharat. Kötve hiszi, hogy az arthenioriaknak hiányzik az efféle mulatság. Nem megy bele jobban a témába, hisz az elf tesz róla, hogy másra koncentráljon. Haloványan megmosolyogja a dolgot. Kedvére van, ha valaki ily rámenősen igyekszik felhívni portékájára a nagyérdemű figyelmét. Főleg, hogyha a szóban forgó közönség ő maga.*
-Úgy. *Kurta kis biccentéssel adja a lány tudtára, hogy érti a szavakat. Tán többet is, mint amennyit tudtára adnak. Míg ő odalenn forgatta a küzdőtéren a lándzsát, a szemrevaló elf ugyanezt tette valamelyik uraság páholyában. Tán csatlakozhatott a buzdításhoz is, ha idő előtt végzett feladataival. A legkevésbé sem veti meg érte. Mindenki úgy boldogul a világban, ahogy tud. A boldogulás e formája pedig kifejezetten testhezálló újdonsült asztaltársaságához, még akkor is, ha a hosszúéletűek népéből való.
Nincs ellenére az érintés. Épp ellenkezőleg. Hagyja kiteljesedni a leányt. Hagyja, hogy elméjébe férkőzzön, ha úgy tetszik. Bolond lenne azt hinni, hogy az ékszerekkel gazdagon megszórt, finom kis elfet a megkopott hírnév csábította asztalához.*
-Ha egy bajnok legyőzetik, már nem lesz ugyanaz soha sem. Kiesik a nagyurak és bárók kegyeiből. Elfogy a levegő körülötte. *Könnyeden beszél, hisz a Tűz Városában nem titok ez. A viadorok élete általában kurta, de annál tartalmasabb.*
-A legjobb, amit tehetsz, hogy a harctéren leheled ki a lelked. Nekem nem adatott meg ez a sors. Itt, keleten viszont számosak a lehetőségek.
*Felhajtja a perzselő italt, arcéle sem rándul tőle. Az acélszürke szempár hamar visszatér az elfhez, s egyre palástolatlanabbul méregeti magának.*
-Na de egy magadfajta kis szépséget? Ne mondd, hogy itt jobban fizetnek, mint otthon. *Az otthon alatt persze Wegtorent érti. Elvégre fiatalon került oda az elf. Miértekre és hogyanokra nem kíváncsi. Biztosan tragikus, az ilyen történetek pedig nem valók most az asztalhoz. Még ott sem gyakori, hogy a szépek népéből teszi valaki arannyá bájait. Egy elf, aki ily mélyre zuhan - na nem az ő szemében, de a fajtájáéban biztosan - még az ő érdeklődését is felkelti.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:34:32
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:34:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
*Denjaar szigorú, majdnem annyira mint Saedree. Lát valami hasonlóságot a harcos férfiak modorát illetően, még szerencse, hogy ez nem szegi Alissäna kedvét.*
- Remélem azért nem lett végleg vége az arénában küzdésnek. Nem mellesleg hiányzó időtöltés az innen.
*Alissäna a pohárkákat az asztalra teszi, Denjaarnak szánt italát áthajolva kínálja fel, s mit adnak istenek közben kellemesebb szögből is megtekinthetőek bájai. Ha a férfi talán elég szemfüles az előrehajló leánytól elválló szövetnek hála gyors betekintést kaphat bizonyos területekre. Persze ez csupán szerencsés véletlen, látszólag legalábbis.*
- Fiatalon kerültem Wegtorenbe, sokszor ültem a lelátón.
*Rövid magyarázata éppen elég világos lehet az egykori bajnoknak. Wegtorenbe a hozzá hasonló leányok egyféleképpen kerülhetnek, főleg fiatalon, s jellemzően ebben nincs közös beleegyezés. Feltehetően Alissäna akkor is el volt foglalva, de lopva volt ideje a műsort is nézni, ami nem volt ellenére. Szó mi szó szórakoztatta az élet halál küzdelem.
Kényelmesen hátradől, és keresztbe teszi lábait, majd ajkaihoz emeli poharát. Észrevétlenül bújtatja ki lábát topánkájából, és ugyanilyen diszkréten ér hozzá a férfi térdéhez, közben zöld íriszei kíváncsian fürkészik a marcona arcot. Megint csak óvatosan feltérképezi a hajlandóságot, s áldja az eget hogy egy közismertebb férfit sodortak elé az istenek.*
- Nem veszi rossz néven, ha megkérdezem mi sodorta ennyire távol a tűz városától, Krultos uram?
*Denjaar szigorú, majdnem annyira mint Saedree. Lát valami hasonlóságot a harcos férfiak modorát illetően, még szerencse, hogy ez nem szegi Alissäna kedvét.*
- Remélem azért nem lett végleg vége az arénában küzdésnek. Nem mellesleg hiányzó időtöltés az innen.
*Alissäna a pohárkákat az asztalra teszi, Denjaarnak szánt italát áthajolva kínálja fel, s mit adnak istenek közben kellemesebb szögből is megtekinthetőek bájai. Ha a férfi talán elég szemfüles az előrehajló leánytól elválló szövetnek hála gyors betekintést kaphat bizonyos területekre. Persze ez csupán szerencsés véletlen, látszólag legalábbis.*
- Fiatalon kerültem Wegtorenbe, sokszor ültem a lelátón.
*Rövid magyarázata éppen elég világos lehet az egykori bajnoknak. Wegtorenbe a hozzá hasonló leányok egyféleképpen kerülhetnek, főleg fiatalon, s jellemzően ebben nincs közös beleegyezés. Feltehetően Alissäna akkor is el volt foglalva, de lopva volt ideje a műsort is nézni, ami nem volt ellenére. Szó mi szó szórakoztatta az élet halál küzdelem.
Kényelmesen hátradől, és keresztbe teszi lábait, majd ajkaihoz emeli poharát. Észrevétlenül bújtatja ki lábát topánkájából, és ugyanilyen diszkréten ér hozzá a férfi térdéhez, közben zöld íriszei kíváncsian fürkészik a marcona arcot. Megint csak óvatosan feltérképezi a hajlandóságot, s áldja az eget hogy egy közismertebb férfit sodortak elé az istenek.*
- Nem veszi rossz néven, ha megkérdezem mi sodorta ennyire távol a tűz városától, Krultos uram?
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:11:00
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:11:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
*Csendben elmélkedik. Nem Jenari dolgán, azon nincs mit gondolkodni. A lány ügyes, megtalálja a helyét úgy is. Ha bizonyít, talán még apjával is tarthat.
Az igric dolgán mereng. Szokása így a háta mögött hagyni az egész kócerájt, szó se róla... De hogy huzamosabb ideig ne is hallasson magáról, az új. Ez árt a boltnak. Még akkor is, ha a thargföldi úrnőnek szenteli az idejét...
Nem morfondírozhat azonban sokat, mert egy idegen lép az asztalához, méghozzá két pohár társaságában. Nem szól rögtön. A köszöntés okán megengedi magának azt a luxust, hogy felmérje a jövevényt. Merthogy nem mindennapi látvány, artheniori viszonylatban pedig még inkább szembetűnő. Röviden időzik csak a karcsú csípőn és a szemnek felkínált keblek vonalain, csak ezután nyitja válaszra száját.*
-Wegtoren egykori bajnoka. *Korrigál, miközben lassan biccent a szemközti szék irányába. A Kósza Pinty már nem regnál, így él a gyanúperrel, hogy nem egy helyi madárkával van dolga. Legalábbis nem az igric köreibe tartózóval.*
-Rossz néven venném, ha nem így tennél. *Kellően kirívó teremtés hozzá, hogy csiklandozza kíváncsiságát. Főképp az elf mivolta miatt. Még Wegtorenben sem szokja a szem az ilyet, nemhogy Artheniorban.*
-Szóval tudod, ki vagyok. *Az acélszürke tekintet most a finom arcot fixírozza.* -Honnét? *Ő nem kérdi, kivel van dolga. Úgy is elmondja, ha akarja. Persze önkéntelenül is felsejlik neki Sura, aki szintúgy az asztalához lépett, s szintúgy felismerte. Nem csodálkozik, s nem is köti össze a kettőt. Nincs új az ég alatt. Kivívta magának a hírnevet, s ezt egy cseppet sem bánja. Hátradől ültében, s teszi, mire alighanem a másik is számít. Kedvtelve legelteti tekintetét.*
*Csendben elmélkedik. Nem Jenari dolgán, azon nincs mit gondolkodni. A lány ügyes, megtalálja a helyét úgy is. Ha bizonyít, talán még apjával is tarthat.
Az igric dolgán mereng. Szokása így a háta mögött hagyni az egész kócerájt, szó se róla... De hogy huzamosabb ideig ne is hallasson magáról, az új. Ez árt a boltnak. Még akkor is, ha a thargföldi úrnőnek szenteli az idejét...
Nem morfondírozhat azonban sokat, mert egy idegen lép az asztalához, méghozzá két pohár társaságában. Nem szól rögtön. A köszöntés okán megengedi magának azt a luxust, hogy felmérje a jövevényt. Merthogy nem mindennapi látvány, artheniori viszonylatban pedig még inkább szembetűnő. Röviden időzik csak a karcsú csípőn és a szemnek felkínált keblek vonalain, csak ezután nyitja válaszra száját.*
-Wegtoren egykori bajnoka. *Korrigál, miközben lassan biccent a szemközti szék irányába. A Kósza Pinty már nem regnál, így él a gyanúperrel, hogy nem egy helyi madárkával van dolga. Legalábbis nem az igric köreibe tartózóval.*
-Rossz néven venném, ha nem így tennél. *Kellően kirívó teremtés hozzá, hogy csiklandozza kíváncsiságát. Főképp az elf mivolta miatt. Még Wegtorenben sem szokja a szem az ilyet, nemhogy Artheniorban.*
-Szóval tudod, ki vagyok. *Az acélszürke tekintet most a finom arcot fixírozza.* -Honnét? *Ő nem kérdi, kivel van dolga. Úgy is elmondja, ha akarja. Persze önkéntelenül is felsejlik neki Sura, aki szintúgy az asztalához lépett, s szintúgy felismerte. Nem csodálkozik, s nem is köti össze a kettőt. Nincs új az ég alatt. Kivívta magának a hírnevet, s ezt egy cseppet sem bánja. Hátradől ültében, s teszi, mire alighanem a másik is számít. Kedvtelve legelteti tekintetét.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 14:03:02
Üzenet elküldve: 2022-12-12 14:03:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
*Az utca gyermekei sosem okoztak neki csalódást, ezúttal is sikerrel jár, bár a kék ital teljesen szükségtelen a számára, de nem panaszkodhat, így is jobban megúszta, mintha a kufárokkal kellett volna alkudoznia. Nincs is más hátra, mint a zöld italát felhörpintenie, majd az üvegcsét hanyagul eldobja a fogadó előtt, és belép az épületbe.
Megint csak megkönnyebbül, ahogy vékonyka áthűlt testét körbeöleli a meleg levegő.
~ Túl sok időt töltöttem Wegtorenben. ~
Jut rednkívül bölcs megállapítására és a pult felé veszi az irányt, hogy valami meleg italt kérjen magának, talán egy kis alkoholt is, bár attól kicsit bebágyad, és Saedree már eléggé kimerítette ahhoz, hogy ne akarjon erre ráerősíteni.
Éppen tanácstalanul böngészi a kínálatot, amikor a szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Ösztönösen oda pillant, felületesen méri fel a pincéből érkező wegtorenit, először nem is törődik vele, hanem visszafordul az étlaphoz. Elég fogadóban járt már életében, hogy egy-két szót felismerjen, de bizony bajban lenne, ha a teljes kínálatot fel kellene olvasnia.
Az agya hátsó szegletében viszont motoszkál valami, valamiért ismerős számára a férfi arca. Megfordul és vet egy újabb pillantást rá, amikor utoléri a felismerés.*
- Nocsak nocsak, milyen messze kóricált valaki az arénájától.
*Tagadhatatlan kicsit másabb a környezet. Denjaar arcát nem lepi por, izzadtság és vér, öltözete is hidegnek megfelelő, nem úgy mint az övé, aki nehezen tud alkalmazkodni Arthenior éghajlatához pedig már pár éve rontja itt a levegőt. Így viszont már tudja is, hogy mit fog inni, ezért a pult felé fordul, hogy megejtse rendelését. Gyorsan ki is fizeti a 26 aranyat a két pohárWegtoreni rumért.
Igazít ruháján, ami önmagában is elég megbotránkoztató, de egy picit még lejjebb húzza, hogy még látványosabbá váljon dekoltázsa. A két aprócska poharat kezébe veszi, és azokkal egyensúlyozva Denjaar asztalához lép, közben igyekszik felvenni legédesebb mosolyát.*
- Csak nem a híres neves Krultos? Remélem Wegtoren bajnoka megengedi, hogy meghívjam egy rumra.
*Amit Alissäna nem mellesleg gyűlöl, undorító italnak tart, mert bár a minősége aligha kifogásolható, de szerinte még így is ihatatlan. Persze azért vett magának is, hogy jobb képet fessen le magáról.*
- Szabad csatlakoznom esetleg?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Az utca gyermekei sosem okoztak neki csalódást, ezúttal is sikerrel jár, bár a kék ital teljesen szükségtelen a számára, de nem panaszkodhat, így is jobban megúszta, mintha a kufárokkal kellett volna alkudoznia. Nincs is más hátra, mint a zöld italát felhörpintenie, majd az üvegcsét hanyagul eldobja a fogadó előtt, és belép az épületbe.
Megint csak megkönnyebbül, ahogy vékonyka áthűlt testét körbeöleli a meleg levegő.
~ Túl sok időt töltöttem Wegtorenben. ~
Jut rednkívül bölcs megállapítására és a pult felé veszi az irányt, hogy valami meleg italt kérjen magának, talán egy kis alkoholt is, bár attól kicsit bebágyad, és Saedree már eléggé kimerítette ahhoz, hogy ne akarjon erre ráerősíteni.
Éppen tanácstalanul böngészi a kínálatot, amikor a szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Ösztönösen oda pillant, felületesen méri fel a pincéből érkező wegtorenit, először nem is törődik vele, hanem visszafordul az étlaphoz. Elég fogadóban járt már életében, hogy egy-két szót felismerjen, de bizony bajban lenne, ha a teljes kínálatot fel kellene olvasnia.
Az agya hátsó szegletében viszont motoszkál valami, valamiért ismerős számára a férfi arca. Megfordul és vet egy újabb pillantást rá, amikor utoléri a felismerés.*
- Nocsak nocsak, milyen messze kóricált valaki az arénájától.
*Tagadhatatlan kicsit másabb a környezet. Denjaar arcát nem lepi por, izzadtság és vér, öltözete is hidegnek megfelelő, nem úgy mint az övé, aki nehezen tud alkalmazkodni Arthenior éghajlatához pedig már pár éve rontja itt a levegőt. Így viszont már tudja is, hogy mit fog inni, ezért a pult felé fordul, hogy megejtse rendelését. Gyorsan ki is fizeti a 26 aranyat a két pohárWegtoreni rumért.
Igazít ruháján, ami önmagában is elég megbotránkoztató, de egy picit még lejjebb húzza, hogy még látványosabbá váljon dekoltázsa. A két aprócska poharat kezébe veszi, és azokkal egyensúlyozva Denjaar asztalához lép, közben igyekszik felvenni legédesebb mosolyát.*
- Csak nem a híres neves Krultos? Remélem Wegtoren bajnoka megengedi, hogy meghívjam egy rumra.
*Amit Alissäna nem mellesleg gyűlöl, undorító italnak tart, mert bár a minősége aligha kifogásolható, de szerinte még így is ihatatlan. Persze azért vett magának is, hogy jobb képet fessen le magáról.*
- Szabad csatlakoznom esetleg?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:56:15
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:56:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Elmosolyodik, látva a nő reakcióját. A pohár csilingelve gördül az asztalon, egyszerre nyúlnak érte de Sura gyorsabban helyre tette.
Sura meglepett válaszára így felel.*
- Egyszer kipróbálhatja. Másmilyen élmény, mint gondolná. Egyáltalán nem kellemetlen, ha az, akivel együtt van, mindent alárendel annak, hogy önnek okozzon gyönyört.
*mondja, bár amit elmondott, nem az útszéli pillangók jellegzetessége, sokkal inkább az elismert kurtizánoké.*
- Nem vitatom, a hódítás izgalma valóban borzongató tud lenni, és a jutalom is édes utána. De az ember olyankor egy kicsit zsákbamacskát vesz. A hozzáértés hiánya... néha kellemetlen meglepetéseket okoz.
*teszi hozzá, hiszen egy-két ilyen hódítása neki is volt, hiszen épp elég fogadóban járt, hogy olykor összehozza a sors valami szemrevalóbb utazóval, cseléddel.
Sura végső kérdésére ravasz félmosollyal reagál.*
- Sikerélményt jelent. Érdekes látni a meglepődést az arcokon, amikor rájönnek, hogy élvezik az együttlétet. És mindig van abban némi kihívás, hogy az ember eltalálja, mi tetszik a másiknak.
*feleli aztán, miközben eléggé beszédes tekintettel fürkészi Sura arcát. Azt már nem teszi hozzá, hogy pénzen vett afférjai során szándékosan és alaposan kitanulta, miképpen kell gyönyört szerezni másoknak. Mintha azzal "állna bosszút" az őt ifjúkorában kikosarazó nemes kisasszonyokon, hogy olyan szeretővé képzi magát, amilyen nekik soha nem lesz. Tehát voltaképpen nagyon is szereti, ha a partnere is élvezi az együttlétet, csak éppen erre önző motívációja van.*
- Kér esetleg még egyet?
*pillant le aztán Sura poharára.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Elmosolyodik, látva a nő reakcióját. A pohár csilingelve gördül az asztalon, egyszerre nyúlnak érte de Sura gyorsabban helyre tette.
Sura meglepett válaszára így felel.*
- Egyszer kipróbálhatja. Másmilyen élmény, mint gondolná. Egyáltalán nem kellemetlen, ha az, akivel együtt van, mindent alárendel annak, hogy önnek okozzon gyönyört.
*mondja, bár amit elmondott, nem az útszéli pillangók jellegzetessége, sokkal inkább az elismert kurtizánoké.*
- Nem vitatom, a hódítás izgalma valóban borzongató tud lenni, és a jutalom is édes utána. De az ember olyankor egy kicsit zsákbamacskát vesz. A hozzáértés hiánya... néha kellemetlen meglepetéseket okoz.
*teszi hozzá, hiszen egy-két ilyen hódítása neki is volt, hiszen épp elég fogadóban járt, hogy olykor összehozza a sors valami szemrevalóbb utazóval, cseléddel.
Sura végső kérdésére ravasz félmosollyal reagál.*
- Sikerélményt jelent. Érdekes látni a meglepődést az arcokon, amikor rájönnek, hogy élvezik az együttlétet. És mindig van abban némi kihívás, hogy az ember eltalálja, mi tetszik a másiknak.
*feleli aztán, miközben eléggé beszédes tekintettel fürkészi Sura arcát. Azt már nem teszi hozzá, hogy pénzen vett afférjai során szándékosan és alaposan kitanulta, miképpen kell gyönyört szerezni másoknak. Mintha azzal "állna bosszút" az őt ifjúkorában kikosarazó nemes kisasszonyokon, hogy olyan szeretővé képzi magát, amilyen nekik soha nem lesz. Tehát voltaképpen nagyon is szereti, ha a partnere is élvezi az együttlétet, csak éppen erre önző motívációja van.*
- Kér esetleg még egyet?
*pillant le aztán Sura poharára.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:32:14
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:32:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Érdekházasság. Egy kicsit az ajkába kell harapnia, hogy el ne vigyorodjon. Pedig ez a dolog adja magát, főleg egy kufár logikájából kiindulva. Akaratlanul is elképzeli, miféle arára tenne ajánlatot a férfi. Bajba jutott nemesi család zsenge leánykájára? Már ha van elég pénze az ilyesmihez. Végül is... egy ilyen lány nem járna rosszul vele. Kizárólag abból ítélve persze, amit eddig megtudott róla.
Azon a józan határozottsággal leszúrt talán-on viszont nyíltan elmosolyodik. Tulajdonképpen csalódott volna, ha más választ kap.
Ujjával körözget a kiürült kupica peremén, de mindeddig hiába próbálta diszkréten felhívni a figyelmet a tényre, hogy elfogyott az itala. Mindemellett persze figyel, de jobban szereti, ha megfelelő hatásszünetet lehet hagyni egy-egy korttyal vagy épp elrejteni mögé egyet s mást. Most viszont örvendetes, hogy épp nem kortyolt semmit. A pohárka így is csörrenve borul fel az asztalon. A váratlan kérdésen megcsúszó ujjacska hamar kitántorítja az egyensúlyából, de Sura mindjárt utána is kap.*
- Hímszajhát? *Egy kicsit talán hangosabban szalad ki a száján a dolog, mint ildomos, de már csak a nyomában kibuggyanó nevetés elé tudja odakapni a kezét.* - Dehogy *válaszolja, de még kell egy kis idő, míg legyűri a kuncogást és úgy-ahogy rendezi a vonásait.* - Nem szeretem, ha egy férfi pórázon van. *Valahogy már a tudat is megölné a hangulatát, ebben szinte bizonyos.* - Tudja *hajol közelebb kissé* -, én kiváltképp élvezem az ágyig vezető utat is. Ha az ember csak úgy leül a terített asztalhoz, annak is megvan az előnye. De ha a vadat maga cserkészte a vacsorához, annak egész más az íze. *Ahogy megnedvesíti az ajkát, az szavak nélkül is mesél. A tűz a vérben, a gyöngyöző mellkas zihálása bódult erőpróbában, az igyekezet, hogy fogást találjanak az összekapaszkodó vágyak.*
- Mondja csak... *fonja egymásba az ujjait, immár magukra hagyva az üres poharakat.* - Számít, hogy az ágyasa is élvezze a légyottot? *Kicsit önkéntelenül is jobban megnyomja az ágyas szót, mert most valahogy szörnyen sznobnak érzi, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a helyén van. Mint amikor az étlapokon burgonyáznak, pedig az a cucc épp ugyanaz a nyavalyás krumpli, mint amit az utolsó kikötői viskóban hámoznak a levesbe* - Vagy esetleg elvárása is? *A kérdés továbbra sem ítélkező, de azon túl, hogy kíváncsi, szinte sejthető, hogy csapdába vezet.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Érdekházasság. Egy kicsit az ajkába kell harapnia, hogy el ne vigyorodjon. Pedig ez a dolog adja magát, főleg egy kufár logikájából kiindulva. Akaratlanul is elképzeli, miféle arára tenne ajánlatot a férfi. Bajba jutott nemesi család zsenge leánykájára? Már ha van elég pénze az ilyesmihez. Végül is... egy ilyen lány nem járna rosszul vele. Kizárólag abból ítélve persze, amit eddig megtudott róla.
Azon a józan határozottsággal leszúrt talán-on viszont nyíltan elmosolyodik. Tulajdonképpen csalódott volna, ha más választ kap.
Ujjával körözget a kiürült kupica peremén, de mindeddig hiába próbálta diszkréten felhívni a figyelmet a tényre, hogy elfogyott az itala. Mindemellett persze figyel, de jobban szereti, ha megfelelő hatásszünetet lehet hagyni egy-egy korttyal vagy épp elrejteni mögé egyet s mást. Most viszont örvendetes, hogy épp nem kortyolt semmit. A pohárka így is csörrenve borul fel az asztalon. A váratlan kérdésen megcsúszó ujjacska hamar kitántorítja az egyensúlyából, de Sura mindjárt utána is kap.*
- Hímszajhát? *Egy kicsit talán hangosabban szalad ki a száján a dolog, mint ildomos, de már csak a nyomában kibuggyanó nevetés elé tudja odakapni a kezét.* - Dehogy *válaszolja, de még kell egy kis idő, míg legyűri a kuncogást és úgy-ahogy rendezi a vonásait.* - Nem szeretem, ha egy férfi pórázon van. *Valahogy már a tudat is megölné a hangulatát, ebben szinte bizonyos.* - Tudja *hajol közelebb kissé* -, én kiváltképp élvezem az ágyig vezető utat is. Ha az ember csak úgy leül a terített asztalhoz, annak is megvan az előnye. De ha a vadat maga cserkészte a vacsorához, annak egész más az íze. *Ahogy megnedvesíti az ajkát, az szavak nélkül is mesél. A tűz a vérben, a gyöngyöző mellkas zihálása bódult erőpróbában, az igyekezet, hogy fogást találjanak az összekapaszkodó vágyak.*
- Mondja csak... *fonja egymásba az ujjait, immár magukra hagyva az üres poharakat.* - Számít, hogy az ágyasa is élvezze a légyottot? *Kicsit önkéntelenül is jobban megnyomja az ágyas szót, mert most valahogy szörnyen sznobnak érzi, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a helyén van. Mint amikor az étlapokon burgonyáznak, pedig az a cucc épp ugyanaz a nyavalyás krumpli, mint amit az utolsó kikötői viskóban hámoznak a levesbe* - Vagy esetleg elvárása is? *A kérdés továbbra sem ítélkező, de azon túl, hogy kíváncsi, szinte sejthető, hogy csapdába vezet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659