Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-10-04 14:00:18
Üzenet elküldve: 2020-10-04 14:00:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*A sikeres üzlet alapját mindig is a kínálat és a kereslet egyensúlya jelentette. A kereskedőház akkor érkezett Artheniorba, amikor a lázadás megtépázta város a leginkább vágyott a biztonságra és a biztosra. Az akkori életük alapjaiban remegett meg, de szép lassan a város kiheverte a károkat és már csak a Lázadók Sírjának nevezett meredély, mint heg a bőrön, emlékezteti őket egykori bűneik vezeklésére. A kereskedőház pedig szép lassan kezdett nőni, gyarapodni és mostanra egészen sok területen vetett lábat. De ahogy most is, új és új területek felé nyit, hogy tovább öregbítse saját nevét és biztosítsa a sikeres működést a maga számára.
Ahogy most is egy új terület felé nyit ajtót a heges arcúval szemben ülő Winyra közreműködésével. Úgy tűnik, a lány hajlik az együttműködésre és a csatlakozásra, bár pontos számokat valóban nem árult el még az intéző.
A csodálkozó arckifejezést egy halovány, egyetértő mosollyal konstatálja és már kész is a válasszal, hogy megnyugtassa Winyrát, hogy nem kell olajtól szagló és füstös-párás kovácsműhelyben eladni az áruit.*
- Ahogy korábban is mondtam, a Kovácsműhely hamarosan nem csak műhelyként fog élni a köztudatban, hanem mint kereskedelmi központ is. A megfelelő fejlesztésekkel, bővítéssel megfelelő helyet és környezetet teremtünk majd az áruinak. *Valóban erre tud elsőre gondolni. Egy kis átépítés, egy új épület felhúzása a meglévő mellé, jó megoldásnak tűnik, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon.
Az új ötletekre kapott bátorító válasz után Winyra is megerősíti benne, hogy keresni fogja a heges arcút.*
- Ha kicsit jobban megismer, biztos leszek benne, hogy rájön, nem szoktam a levegőbe beszélni. *Mosolyog a lányra.
A csatlakozás előtti utolsó lépés kérdésére is kész válasszal áll elő.*
- Eldöntheti, hogy a fogadóban vagy a központban szeretne-e elfoglalni egy szobát. Bár azt előre el kell mondanom, hogy az árusítás a központban valósul meg, így előnyösebb volna, ha azt a helyet választaná. *Kezd bele a válaszba. Véletlen sem érezni ki a hangjából, hogy netalán a Mikkel kapcsolatos történtek miatt javasolná. Aztyan gyakorlatias férfi, így a hatékonyság mindig is előbb állt a hátsó gondolatoknál.*
- Egy hat próbaidőt szoktam megnevezni. Ez idő alatt mindketten el tudjuk dönteni, hogy szeretnénk-e együtt dolgozni. Tetszik-e önnek a hely, a közeg és a mód, ahogy kereskedünk és mi is látjuk, milyen célok vezérlik önt. Remélem, ez így rendben van. *Mondja el a következő fokot a csatlakozás lépcsőjén.*
- Mindez után már teljes jogú tagja lesz a kereskedőháznak. Élhet előnyeivel, élvezheti a tagság minden hasznát, készíthet árukat, amelyeket aztán eladásra kínálhat a megfelelő helyeken. *Fejezi be mosolyogva a magyarázatot.*
- A döntés az öné. Természetesen, ha át szeretné gondolni, akkor megfelelő időt adok erre. *Teszi hozzá, hisz nem erőszak a disznótor, csak a disznónak.*
//Parfümillatú üzletek//
*A sikeres üzlet alapját mindig is a kínálat és a kereslet egyensúlya jelentette. A kereskedőház akkor érkezett Artheniorba, amikor a lázadás megtépázta város a leginkább vágyott a biztonságra és a biztosra. Az akkori életük alapjaiban remegett meg, de szép lassan a város kiheverte a károkat és már csak a Lázadók Sírjának nevezett meredély, mint heg a bőrön, emlékezteti őket egykori bűneik vezeklésére. A kereskedőház pedig szép lassan kezdett nőni, gyarapodni és mostanra egészen sok területen vetett lábat. De ahogy most is, új és új területek felé nyit, hogy tovább öregbítse saját nevét és biztosítsa a sikeres működést a maga számára.
Ahogy most is egy új terület felé nyit ajtót a heges arcúval szemben ülő Winyra közreműködésével. Úgy tűnik, a lány hajlik az együttműködésre és a csatlakozásra, bár pontos számokat valóban nem árult el még az intéző.
A csodálkozó arckifejezést egy halovány, egyetértő mosollyal konstatálja és már kész is a válasszal, hogy megnyugtassa Winyrát, hogy nem kell olajtól szagló és füstös-párás kovácsműhelyben eladni az áruit.*
- Ahogy korábban is mondtam, a Kovácsműhely hamarosan nem csak műhelyként fog élni a köztudatban, hanem mint kereskedelmi központ is. A megfelelő fejlesztésekkel, bővítéssel megfelelő helyet és környezetet teremtünk majd az áruinak. *Valóban erre tud elsőre gondolni. Egy kis átépítés, egy új épület felhúzása a meglévő mellé, jó megoldásnak tűnik, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon.
Az új ötletekre kapott bátorító válasz után Winyra is megerősíti benne, hogy keresni fogja a heges arcút.*
- Ha kicsit jobban megismer, biztos leszek benne, hogy rájön, nem szoktam a levegőbe beszélni. *Mosolyog a lányra.
A csatlakozás előtti utolsó lépés kérdésére is kész válasszal áll elő.*
- Eldöntheti, hogy a fogadóban vagy a központban szeretne-e elfoglalni egy szobát. Bár azt előre el kell mondanom, hogy az árusítás a központban valósul meg, így előnyösebb volna, ha azt a helyet választaná. *Kezd bele a válaszba. Véletlen sem érezni ki a hangjából, hogy netalán a Mikkel kapcsolatos történtek miatt javasolná. Aztyan gyakorlatias férfi, így a hatékonyság mindig is előbb állt a hátsó gondolatoknál.*
- Egy hat próbaidőt szoktam megnevezni. Ez idő alatt mindketten el tudjuk dönteni, hogy szeretnénk-e együtt dolgozni. Tetszik-e önnek a hely, a közeg és a mód, ahogy kereskedünk és mi is látjuk, milyen célok vezérlik önt. Remélem, ez így rendben van. *Mondja el a következő fokot a csatlakozás lépcsőjén.*
- Mindez után már teljes jogú tagja lesz a kereskedőháznak. Élhet előnyeivel, élvezheti a tagság minden hasznát, készíthet árukat, amelyeket aztán eladásra kínálhat a megfelelő helyeken. *Fejezi be mosolyogva a magyarázatot.*
- A döntés az öné. Természetesen, ha át szeretné gondolni, akkor megfelelő időt adok erre. *Teszi hozzá, hisz nem erőszak a disznótor, csak a disznónak.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-10-02 11:50:09
Üzenet elküldve: 2020-10-02 11:50:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*A városba visszavezető útja során nem tervezte, hogy ismételten hosszabb távon köteleződjön el Arthenior iránt, s most lám, itt ül, egykori fogadója minden tekintetben megmásult falai között, s arról tárgyal, hogy a kereskedőházhoz csatlakozzon. Ám frissen keletkezett kereslete máris megtalálta megfelelő kínálatát, ahogy erre Aztyan is rávilágít.
Halvány, rövid ideig mélázó mosollyal bólint a frázisra, jelezve egyetértését. A következő magyarázatot már jobban a jelenre koncentrálva hallgatja végig, hiszen, ha pontos számokat egyelőre nem is kap, az információk így is fontosak, felületes belátást engednek az üzletpolitikába.*
- Valóban logikus. *Ért egyet, s többet egyelőre nem faggatózik konkrétumokkal kapcsolatban. Egészen biztossá vált abban, hogy meg tudnak majd állapodni valami mindenki számára előnyös összegben, ha valóban a csatlakozásra kerül majd a sor.
Arra, hogy a régi kovácsműhelyben kapott helyet a bizonyos kereskedelmi központ, némileg rácsodálkozó ívben húzza fel szemöldökét, hasonló mosolyt húzva ajkára. Amit az intéző mond, mind érthető indok, nem is ez meglepődöttségének oka. Inkább csak pipere kellékeit nem képes hirtelen képileg elhelyezni egy fegyverekkel teli műhely egységében. De, ha a heges arcú azt mondja, találnak neki helyet, hát ki ő, hogy ezzel vitába szálljon? Legfeljebb idővel, ha úgy tűnne, nem válik be a dolog. Bár végül is a szeretőiknek kedveskedni vágyó nemes harcosok is egyfajta célcsoport. Az ilyen asszonyok pedig egymás között gyorsan terjeszthetik majd hírét.*
- Ez esetben bátran fogok is. *Vigyorodik magabiztosan, mert bármilyen újkeletű is számára a csatlakozás gondolata, szekérderéknyi új ötlet kavarog már most a csinos buksiban.*
- Tegyük fel, hogy hajlok az együttműködésre, mely jelen esetben a kereskedőházhoz való csatlakozást is jelenti. Mi lenne a következő lépés? *Ültében ismét előre dől székéből, hogy az asztallapra támasztva könyökét, maga előtt fűzze össze ujjait. Gesztusai, ahogy arcának vonásai is, azt sugallják, szavaival ellentétben mindez már nem csupán feltételezés.*
//Parfümillatú üzletek//
*A városba visszavezető útja során nem tervezte, hogy ismételten hosszabb távon köteleződjön el Arthenior iránt, s most lám, itt ül, egykori fogadója minden tekintetben megmásult falai között, s arról tárgyal, hogy a kereskedőházhoz csatlakozzon. Ám frissen keletkezett kereslete máris megtalálta megfelelő kínálatát, ahogy erre Aztyan is rávilágít.
Halvány, rövid ideig mélázó mosollyal bólint a frázisra, jelezve egyetértését. A következő magyarázatot már jobban a jelenre koncentrálva hallgatja végig, hiszen, ha pontos számokat egyelőre nem is kap, az információk így is fontosak, felületes belátást engednek az üzletpolitikába.*
- Valóban logikus. *Ért egyet, s többet egyelőre nem faggatózik konkrétumokkal kapcsolatban. Egészen biztossá vált abban, hogy meg tudnak majd állapodni valami mindenki számára előnyös összegben, ha valóban a csatlakozásra kerül majd a sor.
Arra, hogy a régi kovácsműhelyben kapott helyet a bizonyos kereskedelmi központ, némileg rácsodálkozó ívben húzza fel szemöldökét, hasonló mosolyt húzva ajkára. Amit az intéző mond, mind érthető indok, nem is ez meglepődöttségének oka. Inkább csak pipere kellékeit nem képes hirtelen képileg elhelyezni egy fegyverekkel teli műhely egységében. De, ha a heges arcú azt mondja, találnak neki helyet, hát ki ő, hogy ezzel vitába szálljon? Legfeljebb idővel, ha úgy tűnne, nem válik be a dolog. Bár végül is a szeretőiknek kedveskedni vágyó nemes harcosok is egyfajta célcsoport. Az ilyen asszonyok pedig egymás között gyorsan terjeszthetik majd hírét.*
- Ez esetben bátran fogok is. *Vigyorodik magabiztosan, mert bármilyen újkeletű is számára a csatlakozás gondolata, szekérderéknyi új ötlet kavarog már most a csinos buksiban.*
- Tegyük fel, hogy hajlok az együttműködésre, mely jelen esetben a kereskedőházhoz való csatlakozást is jelenti. Mi lenne a következő lépés? *Ültében ismét előre dől székéből, hogy az asztallapra támasztva könyökét, maga előtt fűzze össze ujjait. Gesztusai, ahogy arcának vonásai is, azt sugallják, szavaival ellentétben mindez már nem csupán feltételezés.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-10-02 07:50:41
Üzenet elküldve: 2020-10-02 07:50:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mikarr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a férfi elnézést kér tőle, megugrik a fejében a fontosságszint. Bizony, tőle bocsánatot kértek, bár nem biztos benne, hogy miért, de ezek szerint van olyan fontos személy itt, hogy mások a bocsánatáért esedezzenek. Fel is húzza egyből az orrát. Ám ez a magabiztosság csupán addig tart, míg a férfi el nem bizonytalanítja, így kerül elő a klopfoló és a fürkésző tekintet. Mikor pedig előhozakodik azzal, hogy ő bizony már bevacsorázott, az álla is leesik. ~Biztos az egyik vendéget ette meg! Ki nem takarítom utána a szobát…~ Bár ott motoszkál benne a mosoly hatására, amely Mik arcára kívánkozik ki minden alkalommal mikor felé sandít, hogy talán át akarja baszni, de még tartja a védelmét. Mert jobb félni, mint hogy megfalatozzák a gnómot. Ez pedig örök bölcsesség, amely anyáról lányra és nagymamáról Xavyra szállt, mint a zombis történetek, amelyeknek se vége se hossza. Gyanakodva méregeti a másikat, miközben a báró odaszól nekik, erre közelebb oldalaz és hirtelen a klopfolóval megbökdösi Mik oldalát, majd visszaugrik a helyére.*
-Gyerünk- gyerünk, hamar, hallottad a főnököt. Lehet tényleg élőholt vagy, azok ilyen lomhák. *Mikor a férfi távozik a pulttól, hogy teljesítse a kötelességét, leengedi a célszerszámot és beleszagol a levegőbe. ~A nagyi mindig azt mondta, hogy rohadás szaguk van. ~ Mivel az első szippantásban nem talál semmi ilyesmit, lábujjhegyre áll és arrébb araszol, majd ott is beleszimatol a levegőbe, körbejárva így a pult mögötti részt.*
-Furcsa… *Dörzsölgeti meg az állát, miközben magában latolgatja az esélyeket.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.10.06 12:38:20, a következő indokkal:
Kérésre. (Fejléc pótolva.) +Világidegen kifejezés. A “zombi”megnevezés lehetőleg ne hangozzék el a karakterek szájából, csillagok között viszont használható.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a férfi elnézést kér tőle, megugrik a fejében a fontosságszint. Bizony, tőle bocsánatot kértek, bár nem biztos benne, hogy miért, de ezek szerint van olyan fontos személy itt, hogy mások a bocsánatáért esedezzenek. Fel is húzza egyből az orrát. Ám ez a magabiztosság csupán addig tart, míg a férfi el nem bizonytalanítja, így kerül elő a klopfoló és a fürkésző tekintet. Mikor pedig előhozakodik azzal, hogy ő bizony már bevacsorázott, az álla is leesik. ~Biztos az egyik vendéget ette meg! Ki nem takarítom utána a szobát…~ Bár ott motoszkál benne a mosoly hatására, amely Mik arcára kívánkozik ki minden alkalommal mikor felé sandít, hogy talán át akarja baszni, de még tartja a védelmét. Mert jobb félni, mint hogy megfalatozzák a gnómot. Ez pedig örök bölcsesség, amely anyáról lányra és nagymamáról Xavyra szállt, mint a zombis történetek, amelyeknek se vége se hossza. Gyanakodva méregeti a másikat, miközben a báró odaszól nekik, erre közelebb oldalaz és hirtelen a klopfolóval megbökdösi Mik oldalát, majd visszaugrik a helyére.*
-Gyerünk- gyerünk, hamar, hallottad a főnököt. Lehet tényleg élőholt vagy, azok ilyen lomhák. *Mikor a férfi távozik a pulttól, hogy teljesítse a kötelességét, leengedi a célszerszámot és beleszagol a levegőbe. ~A nagyi mindig azt mondta, hogy rohadás szaguk van. ~ Mivel az első szippantásban nem talál semmi ilyesmit, lábujjhegyre áll és arrébb araszol, majd ott is beleszimatol a levegőbe, körbejárva így a pult mögötti részt.*
-Furcsa… *Dörzsölgeti meg az állát, miközben magában latolgatja az esélyeket.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.10.06 12:38:20, a következő indokkal:
Kérésre. (Fejléc pótolva.) +Világidegen kifejezés. A “zombi”megnevezés lehetőleg ne hangozzék el a karakterek szájából, csillagok között viszont használható.
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-30 21:04:29
Üzenet elküldve: 2020-09-30 21:04:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//CCC-ék//
*Szépen fonódik a románc a két zsoldos között. Vagyis Lou mindenesetre így érzi. Hogy kétségbeesett vagy csak az étvágya nagy az jó kérdés. Viszont úgy néz ki vendéglátóik nem elégednek meg a a jól végzett munkával. Úgy kell bájologni valami kisasszony előtt mintha Lou mégis csak az apja akarata szerint élné az életét. Mindegy. Arra, hogy az a törpe a másik törpe-e ő is rázza a fejét. Még csak nem is hasonlítanak pedig néha meg szokott esni ha a kis szőrös lényekről van szó. Az őrök beszólogatására is csak nagyokat bólogat. Tényleg úgy bántak velük mintha nem épp az ő dolgukat jöttek volna megcsinálni. A dicséretre Lou vigyorog.*
-Hát valakinek kell az ilyenekre gondolnia. Igen túlélte, de kevésen múlt. Azt, hittem úgy gyógyítanak a templomban, hogy imával vagy valami, de nem. A késeket meg a tűket vette elő a pap. Nem is akartam látni. De, azt mondta megmarad.
*Az ital kérdésére a farosra néz majd vidáman megerősíti a mélységit nőt.*
-Hát ha megolajozódik a torok lehet jobban fog menni a mesélés is.
~Akár olyanokat is mesélek ami nem is volt.~
*Hogy a különböző italok keverése mennyire jó ötlet az jó kérdés, de legalább az ivóverseny is hamarabb lezárul. Remélhetőleg nem úgy, hogy a férfi kidobja a taccsot. A kisasszony kérdésére kérdőn a többiekre néz. A faros elmondja amit ő látott. Ami szinte semmi. Viszont, azt Lou is meg tudja erősíteni.*
-Én is mondtam, hogy a templomban várják a sérülteket ha kell valakinek. Ha nem vitték oda olyan rosszul nem lehet.
*Hogy jól nézett ki, azt azért nem mondaná. Szerencsétlen sápadt volt, meg gizda. Meg borjú feje volt. Nem Lou-nak való falat. Alányúlna már el is ájulna. A báró meg is nézi jól van-e. A kalandozó nem gondol semmi rosszra. Már nem azért mert olyan tiszta lenne a fantáziája hanem mert azért egy ilyen dolog után kell pihentetni a nőket. Megbolondulnak és ráharapnak a kolbászra vagy valami. Vigyázni kell.*
-Persze főnök maradjon csak mellette.
*Azzal távozik is. Vagyis távozóban még kiosztja a pultnál lévőket ahol aztán valami koma hozza is nekik a rumot. Lou nem haragszik rá. Annyira nem szomjazott. A kérdésre megrázza a fejét.*
-Nekem egyelőre ez elég lesz. Hát a hölgyek?
*Néz a hölgy és a faros felé. Nem teljesen biztos benne, de mintha lett volna valami olyan etikettszabály, hogy az asztalnál a férfinek kell rendelnie ha csak nők vannak. Vagy bort kell neki választania? Mindegy nem is fontos. A poharát a kezébe veszi és koccintásra emeli.*
-Akkor a kisasszony egészségére!
//CCC-ék//
*Szépen fonódik a románc a két zsoldos között. Vagyis Lou mindenesetre így érzi. Hogy kétségbeesett vagy csak az étvágya nagy az jó kérdés. Viszont úgy néz ki vendéglátóik nem elégednek meg a a jól végzett munkával. Úgy kell bájologni valami kisasszony előtt mintha Lou mégis csak az apja akarata szerint élné az életét. Mindegy. Arra, hogy az a törpe a másik törpe-e ő is rázza a fejét. Még csak nem is hasonlítanak pedig néha meg szokott esni ha a kis szőrös lényekről van szó. Az őrök beszólogatására is csak nagyokat bólogat. Tényleg úgy bántak velük mintha nem épp az ő dolgukat jöttek volna megcsinálni. A dicséretre Lou vigyorog.*
-Hát valakinek kell az ilyenekre gondolnia. Igen túlélte, de kevésen múlt. Azt, hittem úgy gyógyítanak a templomban, hogy imával vagy valami, de nem. A késeket meg a tűket vette elő a pap. Nem is akartam látni. De, azt mondta megmarad.
*Az ital kérdésére a farosra néz majd vidáman megerősíti a mélységit nőt.*
-Hát ha megolajozódik a torok lehet jobban fog menni a mesélés is.
~Akár olyanokat is mesélek ami nem is volt.~
*Hogy a különböző italok keverése mennyire jó ötlet az jó kérdés, de legalább az ivóverseny is hamarabb lezárul. Remélhetőleg nem úgy, hogy a férfi kidobja a taccsot. A kisasszony kérdésére kérdőn a többiekre néz. A faros elmondja amit ő látott. Ami szinte semmi. Viszont, azt Lou is meg tudja erősíteni.*
-Én is mondtam, hogy a templomban várják a sérülteket ha kell valakinek. Ha nem vitték oda olyan rosszul nem lehet.
*Hogy jól nézett ki, azt azért nem mondaná. Szerencsétlen sápadt volt, meg gizda. Meg borjú feje volt. Nem Lou-nak való falat. Alányúlna már el is ájulna. A báró meg is nézi jól van-e. A kalandozó nem gondol semmi rosszra. Már nem azért mert olyan tiszta lenne a fantáziája hanem mert azért egy ilyen dolog után kell pihentetni a nőket. Megbolondulnak és ráharapnak a kolbászra vagy valami. Vigyázni kell.*
-Persze főnök maradjon csak mellette.
*Azzal távozik is. Vagyis távozóban még kiosztja a pultnál lévőket ahol aztán valami koma hozza is nekik a rumot. Lou nem haragszik rá. Annyira nem szomjazott. A kérdésre megrázza a fejét.*
-Nekem egyelőre ez elég lesz. Hát a hölgyek?
*Néz a hölgy és a faros felé. Nem teljesen biztos benne, de mintha lett volna valami olyan etikettszabály, hogy az asztalnál a férfinek kell rendelnie ha csak nők vannak. Vagy bort kell neki választania? Mindegy nem is fontos. A poharát a kezébe veszi és koccintásra emeli.*
-Akkor a kisasszony egészségére!
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-30 18:27:07
Üzenet elküldve: 2020-09-30 18:27:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
-Pedig igazán hasznos a hajón. Minden nap leírjuk benne, hogy hány fokot fordultunk melyik irányba. Valamint azt, hogy hány napot tettünk meg, és volt-e valami támpont, egy szikla, egy sziget, a tengeren. Fontos, hogy ez az irat védve legyen, mert ez segít bennünket a hazaútban.* Mondja a férfi. Ő maga már látta, hogyan vezetik az ilyesmiket, hiszen sokszor a hazajutás kulcsa maga egy ilyen irat. Karheia szomorúságát azonban nem tudja csillapítani.*
-Remélem a néped megtalálja a megoldást, ami életre kelti a vezéreteket, és újra rálépnek az ősi útra.* Majd fentebb ül egy kicsit az ágyba. A tagjai már nem fájnak, sőt egész jól érzi magát, bár az oldala még eléggé lila. Megpillantja a nő háta mögött gőzölgő vizet.*
-Kedves volt tőled, hogy hozattál fel forróvizet. A dézsában pedig ketten is kényelmesen elférünk, persze csak ha nem zavar a társaságom.* Mondja kurtán a kalóz.*
-És meg is hálálnám a gondoskodásodat.* Jegyzi meg a férfi.*
A hozzászólás írója (Torskel Ruos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.30 18:28:06
-Pedig igazán hasznos a hajón. Minden nap leírjuk benne, hogy hány fokot fordultunk melyik irányba. Valamint azt, hogy hány napot tettünk meg, és volt-e valami támpont, egy szikla, egy sziget, a tengeren. Fontos, hogy ez az irat védve legyen, mert ez segít bennünket a hazaútban.* Mondja a férfi. Ő maga már látta, hogyan vezetik az ilyesmiket, hiszen sokszor a hazajutás kulcsa maga egy ilyen irat. Karheia szomorúságát azonban nem tudja csillapítani.*
-Remélem a néped megtalálja a megoldást, ami életre kelti a vezéreteket, és újra rálépnek az ősi útra.* Majd fentebb ül egy kicsit az ágyba. A tagjai már nem fájnak, sőt egész jól érzi magát, bár az oldala még eléggé lila. Megpillantja a nő háta mögött gőzölgő vizet.*
-Kedves volt tőled, hogy hozattál fel forróvizet. A dézsában pedig ketten is kényelmesen elférünk, persze csak ha nem zavar a társaságom.* Mondja kurtán a kalóz.*
-És meg is hálálnám a gondoskodásodat.* Jegyzi meg a férfi.*
A hozzászólás írója (Torskel Ruos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.30 18:28:06
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-30 14:35:31
Üzenet elküldve: 2020-09-30 14:35:31
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//CCC és az ő ruma//
//CCC és a csipet csapat//
//Xavy//
*Ahogy a pulthoz megy, hogy felvegye a munkát és bocsánatot kérjen Xavytól az eltűnéséért, sikeresen a frászt hozza a gnóm lányra.*
- Dehogy. Bocsánat. *Mosolyog a gnómra, de igyekszik, hogy ne úgy tűnjön, hogy kineveti a lányt.*
- Ebben sosem lehetünk biztosak. *Sóhajt lemondón, úgy döntve, hogy belemegy a játékba, hogy akár élőholt is lehet.
A klopfolón és a hadonászáson kénytelen mosolyogni amikor leszedi a pultról a poharakat. Imádja, hogy Xavy ilyen kis bolond, mindig színt visz a munkába. Lehet, hogy akadnak, akiknek nem tetszik a különc gnóm lány viselkedése, de neki mindenképp üdítő.*
- Nem, már ettem, köszönöm. *Próbál komolyan válaszolni, de képtelen. Szája sarkában ott a kitörni kész nevetés.*
- Szeretnék. Ha hagyod és nem lapítasz ki azzal a klopfolóval. *Folytatja a munkát és int fejével a fegyverként használt konyhai eszköz felé.
A műnek látszó vigyorgásra ugyan összevonja a szemét, de már indul is, hogy teljesítse a báró kérését a rumot illetően. Különben is, a férfi már érkezik, hogy megsürgesse őket.*
- Már viszem is, báró úr. *Mondja sietősen és indul a tálcán a rummal és a poharakkal.
Az asztalhoz érve nyitja az üveget és tölt is mindenkinek, majd az üveget az asztalra teszi.*
- Fogyasszák egészséggel. *Mosolyog barátságosan a társaságra.*
- Kívánnak még valamit? *Kérdi előzékenyen, megvárva, hátha rendelne még valaki valamit az asztaltól.*
//CCC és a csipet csapat//
//Xavy//
*Ahogy a pulthoz megy, hogy felvegye a munkát és bocsánatot kérjen Xavytól az eltűnéséért, sikeresen a frászt hozza a gnóm lányra.*
- Dehogy. Bocsánat. *Mosolyog a gnómra, de igyekszik, hogy ne úgy tűnjön, hogy kineveti a lányt.*
- Ebben sosem lehetünk biztosak. *Sóhajt lemondón, úgy döntve, hogy belemegy a játékba, hogy akár élőholt is lehet.
A klopfolón és a hadonászáson kénytelen mosolyogni amikor leszedi a pultról a poharakat. Imádja, hogy Xavy ilyen kis bolond, mindig színt visz a munkába. Lehet, hogy akadnak, akiknek nem tetszik a különc gnóm lány viselkedése, de neki mindenképp üdítő.*
- Nem, már ettem, köszönöm. *Próbál komolyan válaszolni, de képtelen. Szája sarkában ott a kitörni kész nevetés.*
- Szeretnék. Ha hagyod és nem lapítasz ki azzal a klopfolóval. *Folytatja a munkát és int fejével a fegyverként használt konyhai eszköz felé.
A műnek látszó vigyorgásra ugyan összevonja a szemét, de már indul is, hogy teljesítse a báró kérését a rumot illetően. Különben is, a férfi már érkezik, hogy megsürgesse őket.*
- Már viszem is, báró úr. *Mondja sietősen és indul a tálcán a rummal és a poharakkal.
Az asztalhoz érve nyitja az üveget és tölt is mindenkinek, majd az üveget az asztalra teszi.*
- Fogyasszák egészséggel. *Mosolyog barátságosan a társaságra.*
- Kívánnak még valamit? *Kérdi előzékenyen, megvárva, hátha rendelne még valaki valamit az asztaltól.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-30 14:10:07
Üzenet elküldve: 2020-09-30 14:10:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Nem szokta az ökör a szántást, ahogy mondani szokás. Mert bár Aztyan keze nem egy dolgos munkásember keze, mégis láthatóan nélkülözi a kencék és krémek használatát. Winyra nem is veheti sikertelennek a bemutatót, mert a heges arcú azonnal rá is tér azokra a feltételekre, amelyekkel a kereskedőház előállhat egy ilyen üzleti együttműködés és csatlakozás lehetőségekor.
Szavai láthatóan érdeklődő fülekre találnak, legalábbis ezt tudná leolvasni a szemben ülő lány arcáról.*
- Amikor a kereslet találkozik a kínálattal, ahogy mondani szokás. *Válaszol egy kereskedő frázissal élve, halovány félmosollyal Winyra szavaira.*
- Pontosan. *Bólint helyeslően a kérdésre.*
- A kereskedőházon keresztül jóval olcsóbban szerezhetők be a nyersanyagok, így az előállítás olcsóbb, de a vételárból nem kell engedni, így a nyereség is magasabb. *Magyarázza a számok mögött rejlő nyílt titkot. Ha olcsóbb egy áru előállítása, több maradhat az előállító zsebében az eladás után.*
- Nos, igen. *Mosolyodik el féloldalasan Aztyan.*
- A régi kovácsműhely épületében létesítettük, hisz az közelebb van a piachoz és városszerte ismerik. Sajnos még nem terjedt el rendesen a városban, de folyamatosan azon vagyunk, hogy ne csak, mint kovácsműhely, de mint kereskedelmi központ is beépüljön a köztudatba. *Ezzel meg is válaszolta a kérdést és még némi kifejtést is eszközölt hozzá.
A kapcsolattartó szerepére vonatkozó kérdésben a heges arcú csak helyeselni tud.*
- Igen, a kereskedelemért és a fejlesztésért magam felelek, így ha bármi ötlete, meglátása van, akkor bátran fordulhat hozzám. *Ez a kis kérdez-felelek már arra enged következtetni, hogy Winyra hajlik a csatlakozásra és a közös munkára, nem pedig kötözködésre. Aztyant bámiféle fejlesztés, ha az nem öncélú és a kereskedő ház érdekeit szolgálja, érdekli.
Egyelőre nem kérdez rá a csatlakozásra, meghagyja, hogy a lány kezdeményezzen. Nem szeretne túlságosan tolakodó vagy követelőző benyomást kelteni.*
//Parfümillatú üzletek//
*Nem szokta az ökör a szántást, ahogy mondani szokás. Mert bár Aztyan keze nem egy dolgos munkásember keze, mégis láthatóan nélkülözi a kencék és krémek használatát. Winyra nem is veheti sikertelennek a bemutatót, mert a heges arcú azonnal rá is tér azokra a feltételekre, amelyekkel a kereskedőház előállhat egy ilyen üzleti együttműködés és csatlakozás lehetőségekor.
Szavai láthatóan érdeklődő fülekre találnak, legalábbis ezt tudná leolvasni a szemben ülő lány arcáról.*
- Amikor a kereslet találkozik a kínálattal, ahogy mondani szokás. *Válaszol egy kereskedő frázissal élve, halovány félmosollyal Winyra szavaira.*
- Pontosan. *Bólint helyeslően a kérdésre.*
- A kereskedőházon keresztül jóval olcsóbban szerezhetők be a nyersanyagok, így az előállítás olcsóbb, de a vételárból nem kell engedni, így a nyereség is magasabb. *Magyarázza a számok mögött rejlő nyílt titkot. Ha olcsóbb egy áru előállítása, több maradhat az előállító zsebében az eladás után.*
- Nos, igen. *Mosolyodik el féloldalasan Aztyan.*
- A régi kovácsműhely épületében létesítettük, hisz az közelebb van a piachoz és városszerte ismerik. Sajnos még nem terjedt el rendesen a városban, de folyamatosan azon vagyunk, hogy ne csak, mint kovácsműhely, de mint kereskedelmi központ is beépüljön a köztudatba. *Ezzel meg is válaszolta a kérdést és még némi kifejtést is eszközölt hozzá.
A kapcsolattartó szerepére vonatkozó kérdésben a heges arcú csak helyeselni tud.*
- Igen, a kereskedelemért és a fejlesztésért magam felelek, így ha bármi ötlete, meglátása van, akkor bátran fordulhat hozzám. *Ez a kis kérdez-felelek már arra enged következtetni, hogy Winyra hajlik a csatlakozásra és a közös munkára, nem pedig kötözködésre. Aztyant bámiféle fejlesztés, ha az nem öncélú és a kereskedő ház érdekeit szolgálja, érdekli.
Egyelőre nem kérdez rá a csatlakozásra, meghagyja, hogy a lány kezdeményezzen. Nem szeretne túlságosan tolakodó vagy követelőző benyomást kelteni.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-29 23:33:13
Üzenet elküldve: 2020-09-29 23:33:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
- Oh, ez egészen új információ.
*Vallja be őszintén némi kellemes meglepettség után.*
- Még sosem hallottam a hajónaplóról, igaz hajót is csak távolról láttam.
*Megint, mint a nap folyamon olyan sokszor, most is eszébe jut Nozarin, aki ígéretet tett arra, hogy majd megmutatja neki a világ számtalan felfedezetlen, izgalmas részét. Annyi érdekes történettel is rendelkezett, hogy látszólag sosem fogyott ki belőlük. Ahogy feleleveníti ezeket szinte érezni is véli a férfi erős karjainak meleg ölelését, és azt a kegyetlen fájdalmat amit jelenlétének hiánya okoz. Mintha egy részét tépték volna ki belőle.
Mélyen átjárja a melankólia. Nem ellenkezik, már egészen hozzászokott, és örül, hogy számtalan kellemes emlék ad számára társaságot esténként. Meg persze szereti magát azzal nyugtatgatni - és most sincs ez másképp -, hogy a Szellemek majd visszavezetik egymáshoz őket, ha közös utat szántak nekik.
Hirtelen felocsudik, hogy megint kissé elkalandozott gondolataiban, és némileg sajnálkozva igyekszik újra felvenni a beszélgetés fonalát, ha amazt nem vesztette el véglegesen.*
- Nincs semmi baj. Néha elszomorodom, ha eszembe jutnak régi dolgok.
*Igyekszik a másik aggodalmát egy őszinte mosollyal elhessegetni. Tagadhatatlanul jólesik neki ez a törődő bánásmód, akkor is, ha Torskellel nem ismerik egymást.*
- Igen, de csak távolabbi. Azt már én sem tudom mi eredményezte pontosan, valamiféle rontás következtében borostyánná dermedt.
*Ajkait morzsolgatva keresi a megfelelő kifejezést arra, hogy mit gondol pontosan a helyzetről.*
- Elég alávaló és szomorú vége ez egy hozzá hasonló nagy vezérnek. De bizakodom, hogy megtörhető az átok, és egy finom tharg sör mellett fogadhatjuk ismét körünkben.
*Hangja valóban reménnyel teli, ahogy bizakodóan ragyogó kékjei, és széles mosolya is.*
- Úgy érzem szükség is volna rá. Ahogy említettem, népem eléggé eltávolodott őseink hitétől és szokásaitól, és emiatt fakulni látszik dicső múltjuk. Persze a változás nem rossz, és nyilván szükséges is, de ápolni a régi értékeket is éppen ennyire fontos.
- Oh, ez egészen új információ.
*Vallja be őszintén némi kellemes meglepettség után.*
- Még sosem hallottam a hajónaplóról, igaz hajót is csak távolról láttam.
*Megint, mint a nap folyamon olyan sokszor, most is eszébe jut Nozarin, aki ígéretet tett arra, hogy majd megmutatja neki a világ számtalan felfedezetlen, izgalmas részét. Annyi érdekes történettel is rendelkezett, hogy látszólag sosem fogyott ki belőlük. Ahogy feleleveníti ezeket szinte érezni is véli a férfi erős karjainak meleg ölelését, és azt a kegyetlen fájdalmat amit jelenlétének hiánya okoz. Mintha egy részét tépték volna ki belőle.
Mélyen átjárja a melankólia. Nem ellenkezik, már egészen hozzászokott, és örül, hogy számtalan kellemes emlék ad számára társaságot esténként. Meg persze szereti magát azzal nyugtatgatni - és most sincs ez másképp -, hogy a Szellemek majd visszavezetik egymáshoz őket, ha közös utat szántak nekik.
Hirtelen felocsudik, hogy megint kissé elkalandozott gondolataiban, és némileg sajnálkozva igyekszik újra felvenni a beszélgetés fonalát, ha amazt nem vesztette el véglegesen.*
- Nincs semmi baj. Néha elszomorodom, ha eszembe jutnak régi dolgok.
*Igyekszik a másik aggodalmát egy őszinte mosollyal elhessegetni. Tagadhatatlanul jólesik neki ez a törődő bánásmód, akkor is, ha Torskellel nem ismerik egymást.*
- Igen, de csak távolabbi. Azt már én sem tudom mi eredményezte pontosan, valamiféle rontás következtében borostyánná dermedt.
*Ajkait morzsolgatva keresi a megfelelő kifejezést arra, hogy mit gondol pontosan a helyzetről.*
- Elég alávaló és szomorú vége ez egy hozzá hasonló nagy vezérnek. De bizakodom, hogy megtörhető az átok, és egy finom tharg sör mellett fogadhatjuk ismét körünkben.
*Hangja valóban reménnyel teli, ahogy bizakodóan ragyogó kékjei, és széles mosolya is.*
- Úgy érzem szükség is volna rá. Ahogy említettem, népem eléggé eltávolodott őseink hitétől és szokásaitól, és emiatt fakulni látszik dicső múltjuk. Persze a változás nem rossz, és nyilván szükséges is, de ápolni a régi értékeket is éppen ennyire fontos.
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-29 11:59:02
Üzenet elküldve: 2020-09-29 11:59:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*A kéz, melyet akkurátus mozdulatokkal, precízen, mégis finoman masszíroz, nem a kérgesebb fajtából való. Jól tapintható, hogy gazdája nem sanyargatja kétkezi munkával, vagy akár csak alkalmi bunyókkal, ahogy az is, hogy a mindennapi kencés kezelés sem megszokott számára. Talán ezért, talán, a hatás miatt, mit kifejtett kréme, az intéző, ahogy úgy érzi, mozdulatai véget értek, már húzza is vissza karját, mintha mi sem történt volna. Sikertelennek könyvelné el magában bemutatóját, ha nem érkezne hamar Aztyan felelete, immár a feltárt keretekkel.
Kékjeit keresve, figyelmesen hallgatja a teljes mondanivalót, az ezt igénylő szakaszoknál aprót bólintva, közben saját két kézfejét dörzsölve össze, hogy eloszlassa a krém maradékát. A tagság lehetőségére a korábbiaknál is érdeklődőbb ívben húzza fel mindkét szemöldökét, főleg, mikor nyilvánvalóvá teszik számára a státusszal járó előnyöket. Ha nem is egyezik bele azonnal mindenbe, jól látható rajta, mennyire felkeltette tetszését az eshetőség.*
- Ezek a keretek több szempontból is egészen ígéretesnek hangzanak. *Nyilvánít végül szóban is véleményt az intéző érdeklődésére.*
- Gondolom az eladásaim után szerzett bevételek valamekkora hányadára is igényt tartanának. *Teszi fel kérdését, mi bár nem annak hangzik, talán egyértelmű kíváncsiságának tárgya.*
- Ez a kereskedelmi központ, amit említ. Hol található? *Alig néhány napja érkezett csak vissza a városba, így tudása igencsak korlátozott az új dolgok irányába. A kalmárt is éppen, hogy kezdi megszokni.*
- Ha az értékesítéssel kapcsolatban akadnának ötleteim, javaslataim, azokkal kapcsolatban Önt kereshetem? *Vannak, akik akadékoskodásnak, netán kötözködésnek fognának fel ennyi visszakérdezést, ám bízik benne, hogy a heges arcú nem közéjük való. Sokkal inkább fejezi ki viselkedésével azt, mennyire tetszenek neki a felvázoltak.*
//Parfümillatú üzletek//
*A kéz, melyet akkurátus mozdulatokkal, precízen, mégis finoman masszíroz, nem a kérgesebb fajtából való. Jól tapintható, hogy gazdája nem sanyargatja kétkezi munkával, vagy akár csak alkalmi bunyókkal, ahogy az is, hogy a mindennapi kencés kezelés sem megszokott számára. Talán ezért, talán, a hatás miatt, mit kifejtett kréme, az intéző, ahogy úgy érzi, mozdulatai véget értek, már húzza is vissza karját, mintha mi sem történt volna. Sikertelennek könyvelné el magában bemutatóját, ha nem érkezne hamar Aztyan felelete, immár a feltárt keretekkel.
Kékjeit keresve, figyelmesen hallgatja a teljes mondanivalót, az ezt igénylő szakaszoknál aprót bólintva, közben saját két kézfejét dörzsölve össze, hogy eloszlassa a krém maradékát. A tagság lehetőségére a korábbiaknál is érdeklődőbb ívben húzza fel mindkét szemöldökét, főleg, mikor nyilvánvalóvá teszik számára a státusszal járó előnyöket. Ha nem is egyezik bele azonnal mindenbe, jól látható rajta, mennyire felkeltette tetszését az eshetőség.*
- Ezek a keretek több szempontból is egészen ígéretesnek hangzanak. *Nyilvánít végül szóban is véleményt az intéző érdeklődésére.*
- Gondolom az eladásaim után szerzett bevételek valamekkora hányadára is igényt tartanának. *Teszi fel kérdését, mi bár nem annak hangzik, talán egyértelmű kíváncsiságának tárgya.*
- Ez a kereskedelmi központ, amit említ. Hol található? *Alig néhány napja érkezett csak vissza a városba, így tudása igencsak korlátozott az új dolgok irányába. A kalmárt is éppen, hogy kezdi megszokni.*
- Ha az értékesítéssel kapcsolatban akadnának ötleteim, javaslataim, azokkal kapcsolatban Önt kereshetem? *Vannak, akik akadékoskodásnak, netán kötözködésnek fognának fel ennyi visszakérdezést, ám bízik benne, hogy a heges arcú nem közéjük való. Sokkal inkább fejezi ki viselkedésével azt, mennyire tetszenek neki a felvázoltak.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-28 19:35:13
Üzenet elküldve: 2020-09-28 19:35:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Bizonyos abban, hogy a szépészeti szerek titkainak elorzása sokkal körültekintőbb beszélgetést igényelne, de ahogy mondta, nincs ilyesmi érdekében. Úgy tűnik, sikerül megnyugtatnia Winyrát így a bemutató folytatódik.
A lány tenyerébe fektetett kezére kerül a krémből, majd Winyra elkezdi bemasszírozni a tenyerébe, később pedig a kézfejébe. Az illat megüti az orrát és bár nem szokása ilyesmit használni, mégis érzi a kenőcs hatását. A heges arcú keze nem érdes, nem egy munkás ember keze, finom és ápolt, hisz valójában a munkaeszközéről van szó.
Amikor véget ér a krém bemasszírozása a kézfejébe is, hacsak a lánynak nincs ellenvetése, visszaveszi a kezét. Úgy tűnik, felkeltette Winyra érdeklődését a feltételek említésével, mert rákérdez.*
- Nos, igen. *Viszonozza a mosolyt.*
- A kereskedőház igyekszik minél szélesebb körű szolgáltatásokkal szolgálni a vásárlók igényeit és ezért keresünk folyton új területeket. De szeretnénk megőrizni privilégiumaink a kereskedelem területén. *Kezd bele a válaszba egy rövid felvezetéssel.*
- A segítségünkért cserébe szeretnénk, ha ön tagja lenne a kereskedőháznak. Így mindkét fél a lehető legközelebbről tudná őrizni érdekeit. Ön az újításokat, a könnyebb beszerzést és értékesítést, mi pedig a kizárólagosságot, hogy áruit csak rajtunk keresztül szerezhetik be a vásárlók. A csatlakozással részese lehet olyan előnyöknek, amelyek kívülálló együttműködőknek nem járnak ki, amellett, hogy szállást és ellátást kapna a Kalmárban és külön részt a kereskedelmi központban. *Azt hiszi, ezzel minden részletre válaszolt. Mint az kiderülhetett Winyra számára, a heges arcú keveset kertel, ha biztos elképzelései vannak a dolgokról.*
- Mit szól ezekhez a keretekhez? *Kérdi érdeklődve. Tisztában van vele, hogy ez talán túl határozott és gyors, de nem szeretne elszalasztani egy ilyen alkalmat.*
//Parfümillatú üzletek//
*Bizonyos abban, hogy a szépészeti szerek titkainak elorzása sokkal körültekintőbb beszélgetést igényelne, de ahogy mondta, nincs ilyesmi érdekében. Úgy tűnik, sikerül megnyugtatnia Winyrát így a bemutató folytatódik.
A lány tenyerébe fektetett kezére kerül a krémből, majd Winyra elkezdi bemasszírozni a tenyerébe, később pedig a kézfejébe. Az illat megüti az orrát és bár nem szokása ilyesmit használni, mégis érzi a kenőcs hatását. A heges arcú keze nem érdes, nem egy munkás ember keze, finom és ápolt, hisz valójában a munkaeszközéről van szó.
Amikor véget ér a krém bemasszírozása a kézfejébe is, hacsak a lánynak nincs ellenvetése, visszaveszi a kezét. Úgy tűnik, felkeltette Winyra érdeklődését a feltételek említésével, mert rákérdez.*
- Nos, igen. *Viszonozza a mosolyt.*
- A kereskedőház igyekszik minél szélesebb körű szolgáltatásokkal szolgálni a vásárlók igényeit és ezért keresünk folyton új területeket. De szeretnénk megőrizni privilégiumaink a kereskedelem területén. *Kezd bele a válaszba egy rövid felvezetéssel.*
- A segítségünkért cserébe szeretnénk, ha ön tagja lenne a kereskedőháznak. Így mindkét fél a lehető legközelebbről tudná őrizni érdekeit. Ön az újításokat, a könnyebb beszerzést és értékesítést, mi pedig a kizárólagosságot, hogy áruit csak rajtunk keresztül szerezhetik be a vásárlók. A csatlakozással részese lehet olyan előnyöknek, amelyek kívülálló együttműködőknek nem járnak ki, amellett, hogy szállást és ellátást kapna a Kalmárban és külön részt a kereskedelmi központban. *Azt hiszi, ezzel minden részletre válaszolt. Mint az kiderülhetett Winyra számára, a heges arcú keveset kertel, ha biztos elképzelései vannak a dolgokról.*
- Mit szól ezekhez a keretekhez? *Kérdi érdeklődve. Tisztában van vele, hogy ez talán túl határozott és gyors, de nem szeretne elszalasztani egy ilyen alkalmat.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-28 15:08:01
Üzenet elküldve: 2020-09-28 15:08:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//CCC és a csipet csapat//
//CCC, Gwaeren, Lou, Esti//
*Szerencsére a kettő, helyszínen maradt, zsoldos közül Gwaeren képes összefoglalni az ő szemszögéből a történteket, amelyek az igric olvasatában alátámasztják a saját maga által elmondottakat. Ha a lány ránéz, akkor valóban egy elégedett báró arcát láthatja.
A rumot megrendelte nekik és úgy tűnik, marasztalni már nem akarják, ha akarták volna, már megtették volna. Így az igric fehérborral félig teli vörösboros poharát a hármas felé emelve int búcsút. Persze beérhetik még, ha nagyon akarják, de ő már indul is az emelet felé.*
- Igyekezzetek a rummal. *Veti oda a pultban állóknak, de már csak a háta kaphat választ, ha kap, mert a wegtoreni masírozik is felfelé az emeletre.
Örült volna, ha ez a kis közjáték elmarad vagy későbbre, mondjuk másnap reggelre halasztódik, de sajnos nem vehette fél vállról a vashegyi küldötteket. Alkalomadtán majd benyújtja a számlát valamilyen formában annak a minden lében kanál kancellárnak, de most megelégszik azzal is, hogy végre visszatérhet Aenaehez.
Nem tudja, mire számítson odafent, azt viszont tudja, hogy megtörténhet, hogy a mélységi vagy a kaszárnyából visszatérő Dora esetleg megzavarja őket. A legjobbakat remélve ér el a folyosó végében lévő ajtóhoz, hogy a zsebében lévő kulccsal kinyissa és belépjen.*
//CCC, Gwaeren, Lou, Esti//
*Szerencsére a kettő, helyszínen maradt, zsoldos közül Gwaeren képes összefoglalni az ő szemszögéből a történteket, amelyek az igric olvasatában alátámasztják a saját maga által elmondottakat. Ha a lány ránéz, akkor valóban egy elégedett báró arcát láthatja.
A rumot megrendelte nekik és úgy tűnik, marasztalni már nem akarják, ha akarták volna, már megtették volna. Így az igric fehérborral félig teli vörösboros poharát a hármas felé emelve int búcsút. Persze beérhetik még, ha nagyon akarják, de ő már indul is az emelet felé.*
- Igyekezzetek a rummal. *Veti oda a pultban állóknak, de már csak a háta kaphat választ, ha kap, mert a wegtoreni masírozik is felfelé az emeletre.
Örült volna, ha ez a kis közjáték elmarad vagy későbbre, mondjuk másnap reggelre halasztódik, de sajnos nem vehette fél vállról a vashegyi küldötteket. Alkalomadtán majd benyújtja a számlát valamilyen formában annak a minden lében kanál kancellárnak, de most megelégszik azzal is, hogy végre visszatérhet Aenaehez.
Nem tudja, mire számítson odafent, azt viszont tudja, hogy megtörténhet, hogy a mélységi vagy a kaszárnyából visszatérő Dora esetleg megzavarja őket. A legjobbakat remélve ér el a folyosó végében lévő ajtóhoz, hogy a zsebében lévő kulccsal kinyissa és belépjen.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:55:16
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:55:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Szobáját megjegyezték a bejutást pedig megoldják. Ennél több nem is kell neki ma esti boldogságához. Ahogy ahhoz sem, hogy csókját kezdeményezze. Saját pihenő vágyát sem hagyja hidegen az ajkak búcsúízű játéka, főleg, mikor derekánál fogva vonja közelebb magához Mik. Nem sok kell, hogy ismét teljesen elvesszen az ölelésben, s már mozdulna is, hogy ott folytathassák, ahol abbahagyták, ám józan esze ezúttal úgy tűnik, képes felül kerekedni.
Az ágyból kikászálódás számára sem egyszerű, éppen ezért vezet első útja az erkély felé. Szüksége van az este hűvös levegőjére a lehiggadáshoz. Amíg Mik öltözködik, ő látszatra semmi különöset nem csinál. Csupán a sötét utcaképbe bámul, esetleg néhány kósza gondolatot kerget. Persze jól hallja, mikor a másik végez szedelőzködésével, s azt is, hogy léptei felé vezetik. Nem éri váratlanul az ölelés, saját baljával üdvözli is szinte automatikusan a derekára kulcsolódó kezeket. Nem úgy nyakán a harapás, mire nem számított, s minek nyomán lúdbőrbe fut az érintett bőrfelület.*
- Rendben. *Súg vissza csupán ennyit, fejét óvatosan oldalra biccentve, igyekezve némileg hozzábújni a férfihez. Nem fordul a távozó után, egyedül ujjainak érintése kíséri végig a testéről lefonódó karok útját.
Rövid ideig ácsorog még erkélyén, miután Mik mögött záródik az ajtó. Nem tudná megmondani, milyen érzések kavarognak benne, bár igaz, nem is igazán törekszik rá. Inkább telepszik le ágyára, ahogy előszedte jegyzetfüzetét és egy grafit rudat tarisznyájából, hogy egy olajmécses fénye mellett kezdjen firkálgatásba. Talán egy új illatot is szülhet az elköltött liezon.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Szobáját megjegyezték a bejutást pedig megoldják. Ennél több nem is kell neki ma esti boldogságához. Ahogy ahhoz sem, hogy csókját kezdeményezze. Saját pihenő vágyát sem hagyja hidegen az ajkak búcsúízű játéka, főleg, mikor derekánál fogva vonja közelebb magához Mik. Nem sok kell, hogy ismét teljesen elvesszen az ölelésben, s már mozdulna is, hogy ott folytathassák, ahol abbahagyták, ám józan esze ezúttal úgy tűnik, képes felül kerekedni.
Az ágyból kikászálódás számára sem egyszerű, éppen ezért vezet első útja az erkély felé. Szüksége van az este hűvös levegőjére a lehiggadáshoz. Amíg Mik öltözködik, ő látszatra semmi különöset nem csinál. Csupán a sötét utcaképbe bámul, esetleg néhány kósza gondolatot kerget. Persze jól hallja, mikor a másik végez szedelőzködésével, s azt is, hogy léptei felé vezetik. Nem éri váratlanul az ölelés, saját baljával üdvözli is szinte automatikusan a derekára kulcsolódó kezeket. Nem úgy nyakán a harapás, mire nem számított, s minek nyomán lúdbőrbe fut az érintett bőrfelület.*
- Rendben. *Súg vissza csupán ennyit, fejét óvatosan oldalra biccentve, igyekezve némileg hozzábújni a férfihez. Nem fordul a távozó után, egyedül ujjainak érintése kíséri végig a testéről lefonódó karok útját.
Rövid ideig ácsorog még erkélyén, miután Mik mögött záródik az ajtó. Nem tudná megmondani, milyen érzések kavarognak benne, bár igaz, nem is igazán törekszik rá. Inkább telepszik le ágyára, ahogy előszedte jegyzetfüzetét és egy grafit rudat tarisznyájából, hogy egy olajmécses fénye mellett kezdjen firkálgatásba. Talán egy új illatot is szülhet az elköltött liezon.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:33:07
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:33:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
-Igen, tudod, akit kapitánynak szánt az apja, annak ezt tudnia kell. A kapitányok ugyanis vezetnek egy könyvet, egy hajónaplót. Nagy segítséget tud adni, hogy az ember el ne tévedjen, pláne akkor, ha az ember elindul felfedezni ismeretlen tájakat.* Magyarázza el a férfi.*
-Illetve a rakománynaplótis érdemes elolvasni, nem mindegy az, hogy az embernek öt hordó bora van, vagy öt hordó bálnaolaja.* Mosolyodik el a férfi. Viszont észreveszi, hogy a nő elszomorodik. A férfi finoman megszorítja a kezét.*
-Valami baj van? Olyan szomorúnak tűnsz.* Mondja Troskel, majd amikor Karheia a családjáról szól a kalóz szeme elkerekedik.*
-A thargok vezére a rokonod? Hallottam róla, de azt nem tudom, hogy mi történt vele.* Szól csodálkozva Torskel. Még soha nem járt a thargok területén, csupán hallott róluk, a nő pedig egyáltalán nem tűnik vérszomjas barbárnak, ahogyan sokan leírják őket. Sőt, talán ő a legemberségesebb teremtés, akivel találkozott.*
-Igen, tudod, akit kapitánynak szánt az apja, annak ezt tudnia kell. A kapitányok ugyanis vezetnek egy könyvet, egy hajónaplót. Nagy segítséget tud adni, hogy az ember el ne tévedjen, pláne akkor, ha az ember elindul felfedezni ismeretlen tájakat.* Magyarázza el a férfi.*
-Illetve a rakománynaplótis érdemes elolvasni, nem mindegy az, hogy az embernek öt hordó bora van, vagy öt hordó bálnaolaja.* Mosolyodik el a férfi. Viszont észreveszi, hogy a nő elszomorodik. A férfi finoman megszorítja a kezét.*
-Valami baj van? Olyan szomorúnak tűnsz.* Mondja Troskel, majd amikor Karheia a családjáról szól a kalóz szeme elkerekedik.*
-A thargok vezére a rokonod? Hallottam róla, de azt nem tudom, hogy mi történt vele.* Szól csodálkozva Torskel. Még soha nem járt a thargok területén, csupán hallott róluk, a nő pedig egyáltalán nem tűnik vérszomjas barbárnak, ahogyan sokan leírják őket. Sőt, talán ő a legemberségesebb teremtés, akivel találkozott.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:07:17
Üzenet elküldve: 2020-09-28 13:07:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
- Ez persze becsülendő dolog. Kitartásra és alázatra nevel a munka.
*Karheia is egészen kicsi korától rá v olt kényszerítve, hogy segítsen a ház körül, és kisebb testvérei nevelésében, főleg mert édesanyja nem mindig volt alkalmas állapotban ehhez. De Karheia sosem bánta, valahogy mindig örömmel töltötte el, hogy hasznosan telnek el napjai.*
- Írni és olvasni?
*Talán a kelleténél jobban meglepődik, de nem gyakran hallja azt, hogy valaki aki a hajón szolgált ilyen művelt is lenne. Többnyire azért is, mert ezek szükségtelenek ott.*
- De, miért? Hol tudtad azt hasznosítani? És ki tanított meg rá?
*Persze Karheia is tud írni és olvasni, de csak mert nagyanyja nagyon művelt asszony volt habókos természete ellenére. Még mindig emlékszik arra a vaskos könyvre, amit még alig bírt el, és aminek lapjai nyűttek, sárgák voltak, és aminek hála először megismerkedett a betűkkel.*
- Aligha van olyan, aki ne tett volna ilyeneket.
*Enyhülnek meg valamelyest vonásai, hiszen eszébe jut az a számtalan szörnyűség is, ami az ő útját keresztezte. Mai napig képes szörnyűségekre, ha a szükség azt diktálja.*
- Akadnak. Távoliak ugyan, de igen. Egyikükről bizonyosan hallottál, és tragikus sorsáról. Őszintén sajnálom ami Kagan Thargodarral történt.
*Felmerül benne, hogy meg kellene látogatni a szobrát, és az őseikhez fohászkodnia, hátha azok felszabadítják az egykor barbár vezért, akit rövid ismeretségek alapján Karheia leginkább kedvelt, és a legalkalmasabbnak vélt a posztra.*
- Ez persze becsülendő dolog. Kitartásra és alázatra nevel a munka.
*Karheia is egészen kicsi korától rá v olt kényszerítve, hogy segítsen a ház körül, és kisebb testvérei nevelésében, főleg mert édesanyja nem mindig volt alkalmas állapotban ehhez. De Karheia sosem bánta, valahogy mindig örömmel töltötte el, hogy hasznosan telnek el napjai.*
- Írni és olvasni?
*Talán a kelleténél jobban meglepődik, de nem gyakran hallja azt, hogy valaki aki a hajón szolgált ilyen művelt is lenne. Többnyire azért is, mert ezek szükségtelenek ott.*
- De, miért? Hol tudtad azt hasznosítani? És ki tanított meg rá?
*Persze Karheia is tud írni és olvasni, de csak mert nagyanyja nagyon művelt asszony volt habókos természete ellenére. Még mindig emlékszik arra a vaskos könyvre, amit még alig bírt el, és aminek lapjai nyűttek, sárgák voltak, és aminek hála először megismerkedett a betűkkel.*
- Aligha van olyan, aki ne tett volna ilyeneket.
*Enyhülnek meg valamelyest vonásai, hiszen eszébe jut az a számtalan szörnyűség is, ami az ő útját keresztezte. Mai napig képes szörnyűségekre, ha a szükség azt diktálja.*
- Akadnak. Távoliak ugyan, de igen. Egyikükről bizonyosan hallottál, és tragikus sorsáról. Őszintén sajnálom ami Kagan Thargodarral történt.
*Felmerül benne, hogy meg kellene látogatni a szobrát, és az őseikhez fohászkodnia, hátha azok felszabadítják az egykor barbár vezért, akit rövid ismeretségek alapján Karheia leginkább kedvelt, és a legalkalmasabbnak vélt a posztra.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-28 00:06:22
Üzenet elküldve: 2020-09-28 00:06:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
-Igen, apám úgy vélte, hogy jobb, ha korán beletanulok a "mesterségbe". Hajósinasként kezdtem. Az volt a dolgom, hogy a fedélzetet sikáljam, és szép lassan lépegettem előre a ranglétrán. *Mondja a férfi, majd elmosolyodik.*
- Igen, tudok csomót kötni, halat fogni, azt megfőzni, vagy megsütni. Írni és olvasni is tudok, ismerem a csillagok járását, a térképet és a hajózási eszközöket, mint például az iránytű. Beszélek pár nyelvet, és a kardforgatást is ismerem.* Szól Torskel, de hangjában nincs semmi büszkeség. Különösen akkor komorul el a tekintete, amikor a lány vegyes érzelmekkel néz rá.*
-Rossz dolgokat tettünk. Olyan dolgokat, amikre soha nem leszek büszke.* Majd végighallgatja Karheia történetét. Amikor a nő lehajtja a fejét, Torskel megfogja a nő kezét. Ehhez a kézfogáshoz nem kellenek szavak. Benne van az, hogy ne félj, én itt vagyok melletted.*
-Vannak rokonaid errefelé?* Érdeklődik Torskel.*
-Igen, apám úgy vélte, hogy jobb, ha korán beletanulok a "mesterségbe". Hajósinasként kezdtem. Az volt a dolgom, hogy a fedélzetet sikáljam, és szép lassan lépegettem előre a ranglétrán. *Mondja a férfi, majd elmosolyodik.*
- Igen, tudok csomót kötni, halat fogni, azt megfőzni, vagy megsütni. Írni és olvasni is tudok, ismerem a csillagok járását, a térképet és a hajózási eszközöket, mint például az iránytű. Beszélek pár nyelvet, és a kardforgatást is ismerem.* Szól Torskel, de hangjában nincs semmi büszkeség. Különösen akkor komorul el a tekintete, amikor a lány vegyes érzelmekkel néz rá.*
-Rossz dolgokat tettünk. Olyan dolgokat, amikre soha nem leszek büszke.* Majd végighallgatja Karheia történetét. Amikor a nő lehajtja a fejét, Torskel megfogja a nő kezét. Ehhez a kézfogáshoz nem kellenek szavak. Benne van az, hogy ne félj, én itt vagyok melletted.*
-Vannak rokonaid errefelé?* Érdeklődik Torskel.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-27 20:34:20
Üzenet elküldve: 2020-09-27 20:34:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
- Olyan fiatalon?
*Lepődik meg, ami rögvest ki is ül arcára, ahogy az ellenvetés is, hogy mennyire jó ötlet egy ilyen fiatal gyermeket ennek kitenni. Ezt persze nem teszi szóvá, de Torskel könnyen leolvashatja mindezt róla, hiszen Karheia mindig és most is egy nyitott könyv volt mindenki számára.*
- Biztos sok hasznos dolgot tanultál ott.
*Igyekszik most is a dolgok pozitív aspektusát megragadni, és észrevenni.*
- Feltételezem sok kemény lecke is várt rád, például az emberi természetet illetően.
*Folytatja gondolatmenetét hangosan, miközben az utolsó simításokat végzi. Ezt követően gondosan összehajtja a rongyot, és combjára helyezi azt.*
- Kalózok?
*Döbben meg a korábbiaknál jóval látványosabban, és ezúttal sokkal vegyesebb érzések jelennek meg mimikáiban. Egyszerre rosszalló és valahol megértő érzések, elvégre sokszor tett ő is elvei szerint elítélendő dolgot, hogy túléljen, vagy mentse a szeretteit. Sajnos a kettő közül csak az előbbiben járt sikerrel.*
- Oh, az én életem nem túl izgalmas. Szép ifjúkorom volt egy apró falucskában, ahol nagyanyám volt a javasasszony. Az ő nyomdokaiban jártam sokáig, de a Szellemek más jövőt szántak nekem, és ide vezettek.
*Egy szelíd, enyhén melankólikus mosoly kerekedik arcára, miközben fejét lehajtva ölében pihenő kézfejeire hullik pillantása.*
- Hiányzik az otthonom, főleg azok a szokások ami itteni rokonaimból már elvesztek, de ennek ellenére elégedett vagyok azzal, ahol tartok.
*Minden megpróbáltatás ellenére ez igaz is, ami kiérződik hangszínéből is, ahogy az a sok fájdalom is, amit még mindig magával cipel, és amit a közelmúltban helyezett vállaira az élet.*
- Olyan fiatalon?
*Lepődik meg, ami rögvest ki is ül arcára, ahogy az ellenvetés is, hogy mennyire jó ötlet egy ilyen fiatal gyermeket ennek kitenni. Ezt persze nem teszi szóvá, de Torskel könnyen leolvashatja mindezt róla, hiszen Karheia mindig és most is egy nyitott könyv volt mindenki számára.*
- Biztos sok hasznos dolgot tanultál ott.
*Igyekszik most is a dolgok pozitív aspektusát megragadni, és észrevenni.*
- Feltételezem sok kemény lecke is várt rád, például az emberi természetet illetően.
*Folytatja gondolatmenetét hangosan, miközben az utolsó simításokat végzi. Ezt követően gondosan összehajtja a rongyot, és combjára helyezi azt.*
- Kalózok?
*Döbben meg a korábbiaknál jóval látványosabban, és ezúttal sokkal vegyesebb érzések jelennek meg mimikáiban. Egyszerre rosszalló és valahol megértő érzések, elvégre sokszor tett ő is elvei szerint elítélendő dolgot, hogy túléljen, vagy mentse a szeretteit. Sajnos a kettő közül csak az előbbiben járt sikerrel.*
- Oh, az én életem nem túl izgalmas. Szép ifjúkorom volt egy apró falucskában, ahol nagyanyám volt a javasasszony. Az ő nyomdokaiban jártam sokáig, de a Szellemek más jövőt szántak nekem, és ide vezettek.
*Egy szelíd, enyhén melankólikus mosoly kerekedik arcára, miközben fejét lehajtva ölében pihenő kézfejeire hullik pillantása.*
- Hiányzik az otthonom, főleg azok a szokások ami itteni rokonaimból már elvesztek, de ennek ellenére elégedett vagyok azzal, ahol tartok.
*Minden megpróbáltatás ellenére ez igaz is, ami kiérződik hangszínéből is, ahogy az a sok fájdalom is, amit még mindig magával cipel, és amit a közelmúltban helyezett vállaira az élet.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:12:53
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:12:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//CCC-ék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaerenben van annyi kurázsi, hogy tudja, Lou őt tartja a legforróbb kohónak, és még van is benne valami igazság. Tintanyalók meg úrnőcskék között a lány az egyetlen, aki hajlandó bemocskolni a kezét egy kis izgalomért. De azért izgalom és izgalom között is válogat, és még arra jut, hogy nem ivott eleget, hogy kíváncsi legyen arra a vasra. Félrenyel, és a söre felett öklendezve köhög egyet, ezzel is kifejezve a véleményét az ügyről. A seggére vonatkozó megjegyzést azonban bóknak veszi, még a szája széle is megrándul egy kissé. Na, az ilyen dumákat szereti.
Gwaeren maga amúgy sem törné nagyon magát, hogy elcsábítsa Lou-t, elég kétségbeesettnek tűnik a fickó, ha vele kezd, de a sajátos udvarlásba a kötelesség is hamar beleszól. A mélységi a töpéről kérdez.*
- Nem, Hesgrim uram mellett egy másik törpe is velünk tartott, neki Morak a neve. Na, ő sérült meg. Mi négyen voltunk zsoldosok, a többiek mind az Őrségből valók. Volt a főparancsnok, Denjaar, ha jól tudom… Valami íjas fickó, aki alá volt beosztva, és mindig beszólogatott nekem. Egy nőci. Három harcosféle, akiknek legalább a keze járt rendesen, nem a szája. Meg egy kutyás elf fickó, aki szintén beszólogatott nekem. És igen, egyértelmű, hogy a suttyó álruhásak a házat védték, és hátba akartak minket támadni. *Teszi hozzá. Elégedetten mosolyog, hogy átadta az összes információt, ami a birtokában volt. Természetesen a társai neve vagy egyéb személyazonossága nem hagyott benne elég nagy nyomot, hogy megjegyezze, vagy hogy egyáltalán érdekeljék.* Nézze, kisasszony, én szívesen iszogatok még, de előre szólok, hogy attól nem fogok többet tudni. Mert hogy pontosan annyit tudok, amennyit elmondtam. *Teszi még hozzá, bár nincs sok reménye, hogy Esti egyhamar távozik a kedvéért. Azért jelzésfélének jó lesz.
A harcos leány is érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját, mert kíváncsi, pontosan merre járt – erről lemaradt, mikor Hesgrimmel megbeszélték –, és eszébe jut az az ürge is, aki után vágta a kését, mikor igyekezett meglépni. Már majdnem megfeledkezett róla. Nem tűnt fontosnak, a futó gyáva férgek a lány olvasatában a leghaszontalanabb népség. Annál már egy kavics is hasznosabb, ki tudja, hátha megbicsaklik tőle valami arra járó seggfej bokája.*
- Jó fürge volt a fickó, mert mi sem találtuk el. *Fűz bele egy kis fontoskodó szépítést Gwaeren a lezárásnál, hogy a történet egyik (ha nem is legfontosabb) fő pontján mindenki emlékezetében az maradjon meg, milyen lelkiismeretes zsoldosokkal volt dolguk, és ne firtassák a megremegő lábát. Cha'yss arcából ítélve remek munkát végzett, mind a vallomásával, mind pedig a harcolás részével a dolognak. Ránézve kétség sem férhet hozzá, hogy a vörös megküzdött valamivel, hiszen mellkasán az ingen továbbra is nagy vérfolt éktelenkedik, ha ő maga veszített volna ennyi vért, már halott lenne. Pont mint az a fickó, akit átdöfött.*
- Azt nem tudom, a kisasszonnyal mi volt. Cha'yss úrnak láttam a kezében. De nagyon is eleven volt. Mondogatták, hogy megsérült. Odakiáltottam, hogy adjanak neki zöldet, mert úgy emlékeztem, hogy a kutyásnál még volt egy üveggel. Hogy a kisasszony mit mondott, azt nem tudom, de egyből gondoltam, hogy magánál lehet, mert beszélni igenis tudott. *Végül vonakodva, de azért csak mesélgetni kezd.* Biztosítani akartam az útjukat kifelé, de senki nem maradt hátra a csapatból, én pedig hallottam, hogy valaki a ház felé trappol. Azt hittem, ellenség, de a bajszos volt. *Ha valaki nem tudná, Lou felé mutat.* Aztán jött a földrengés-dolog.
*Cha'yss úgy érzi, mennie kell, és Gwaeren meg is érti a dolgot. Ő is szívesen eltűnne innen. De hát csak ilyen gazdag báróféléknek adatik meg, hogy jó ürüggyel elmeneküljenek a beszélgetések elől. Gwaeren büdös és mocskos, mégsem hagyják békén.*
- Köszönjük! *Válaszol, és várja azt a jó kis rumot.*
//CCC-ék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaerenben van annyi kurázsi, hogy tudja, Lou őt tartja a legforróbb kohónak, és még van is benne valami igazság. Tintanyalók meg úrnőcskék között a lány az egyetlen, aki hajlandó bemocskolni a kezét egy kis izgalomért. De azért izgalom és izgalom között is válogat, és még arra jut, hogy nem ivott eleget, hogy kíváncsi legyen arra a vasra. Félrenyel, és a söre felett öklendezve köhög egyet, ezzel is kifejezve a véleményét az ügyről. A seggére vonatkozó megjegyzést azonban bóknak veszi, még a szája széle is megrándul egy kissé. Na, az ilyen dumákat szereti.
Gwaeren maga amúgy sem törné nagyon magát, hogy elcsábítsa Lou-t, elég kétségbeesettnek tűnik a fickó, ha vele kezd, de a sajátos udvarlásba a kötelesség is hamar beleszól. A mélységi a töpéről kérdez.*
- Nem, Hesgrim uram mellett egy másik törpe is velünk tartott, neki Morak a neve. Na, ő sérült meg. Mi négyen voltunk zsoldosok, a többiek mind az Őrségből valók. Volt a főparancsnok, Denjaar, ha jól tudom… Valami íjas fickó, aki alá volt beosztva, és mindig beszólogatott nekem. Egy nőci. Három harcosféle, akiknek legalább a keze járt rendesen, nem a szája. Meg egy kutyás elf fickó, aki szintén beszólogatott nekem. És igen, egyértelmű, hogy a suttyó álruhásak a házat védték, és hátba akartak minket támadni. *Teszi hozzá. Elégedetten mosolyog, hogy átadta az összes információt, ami a birtokában volt. Természetesen a társai neve vagy egyéb személyazonossága nem hagyott benne elég nagy nyomot, hogy megjegyezze, vagy hogy egyáltalán érdekeljék.* Nézze, kisasszony, én szívesen iszogatok még, de előre szólok, hogy attól nem fogok többet tudni. Mert hogy pontosan annyit tudok, amennyit elmondtam. *Teszi még hozzá, bár nincs sok reménye, hogy Esti egyhamar távozik a kedvéért. Azért jelzésfélének jó lesz.
A harcos leány is érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját, mert kíváncsi, pontosan merre járt – erről lemaradt, mikor Hesgrimmel megbeszélték –, és eszébe jut az az ürge is, aki után vágta a kését, mikor igyekezett meglépni. Már majdnem megfeledkezett róla. Nem tűnt fontosnak, a futó gyáva férgek a lány olvasatában a leghaszontalanabb népség. Annál már egy kavics is hasznosabb, ki tudja, hátha megbicsaklik tőle valami arra járó seggfej bokája.*
- Jó fürge volt a fickó, mert mi sem találtuk el. *Fűz bele egy kis fontoskodó szépítést Gwaeren a lezárásnál, hogy a történet egyik (ha nem is legfontosabb) fő pontján mindenki emlékezetében az maradjon meg, milyen lelkiismeretes zsoldosokkal volt dolguk, és ne firtassák a megremegő lábát. Cha'yss arcából ítélve remek munkát végzett, mind a vallomásával, mind pedig a harcolás részével a dolognak. Ránézve kétség sem férhet hozzá, hogy a vörös megküzdött valamivel, hiszen mellkasán az ingen továbbra is nagy vérfolt éktelenkedik, ha ő maga veszített volna ennyi vért, már halott lenne. Pont mint az a fickó, akit átdöfött.*
- Azt nem tudom, a kisasszonnyal mi volt. Cha'yss úrnak láttam a kezében. De nagyon is eleven volt. Mondogatták, hogy megsérült. Odakiáltottam, hogy adjanak neki zöldet, mert úgy emlékeztem, hogy a kutyásnál még volt egy üveggel. Hogy a kisasszony mit mondott, azt nem tudom, de egyből gondoltam, hogy magánál lehet, mert beszélni igenis tudott. *Végül vonakodva, de azért csak mesélgetni kezd.* Biztosítani akartam az útjukat kifelé, de senki nem maradt hátra a csapatból, én pedig hallottam, hogy valaki a ház felé trappol. Azt hittem, ellenség, de a bajszos volt. *Ha valaki nem tudná, Lou felé mutat.* Aztán jött a földrengés-dolog.
*Cha'yss úgy érzi, mennie kell, és Gwaeren meg is érti a dolgot. Ő is szívesen eltűnne innen. De hát csak ilyen gazdag báróféléknek adatik meg, hogy jó ürüggyel elmeneküljenek a beszélgetések elől. Gwaeren büdös és mocskos, mégsem hagyják békén.*
- Köszönjük! *Válaszol, és várja azt a jó kis rumot.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-25 16:41:40
Üzenet elküldve: 2020-09-25 16:41:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Bár titkait nem félti, hiszen azok nem is igazán kézzelfoghatók, hogy csak úgy bárki birtokába kerülhessenek, az intéző szavaira, melyek szerint már a szándék sincs meg ezek elorozására, kedélyesen bólint. Ahogy a nyugtatásra is, minek értelmében bátran beszélhet, így zavart mosolya hamar el is illan.
Rövidre nem fogja mondandóját, de igyekszik nem elrugaszkodni a témától, inkább több, mint kevesebb sikerrel, meglátása szerint alig kerített szavaiba felesleges információt.
A kezet, melyre igényt tartott, hamar meg is kapja, saját tenyerébe fektetve, a felszaladt szemöldökre csupán egy - az illem határain belül - kihívó mosollyal válaszolva. Kékjei eztán tevékenységének tárgyára vándorolnak, így folytatva elbeszélését a gyártás és tárolás fortélyairól. A fehér kenőcsöt mutatóujjával viszi fel a férfi tenyérre, majd az anyag eloszlatásába kezd. Baljával alátámasztva Aztyan kezét, jobb hüvelykujjával körkörös mozdulatokat téve a tenyéren masszírozza bőrébe a masszát. Amire leghamarabb figyelmes lehet a másik, az a menta illata, mi már a tégely felnyitásakor megcsaphatta orrát, ha ilyenekre érzékeny. Nem annyira erős, hogy könnyezzen tőle, mégis határozottan megállapítható jelenléte. A következő tapasztalás a bizsergető érzés lehet, elsőként Win ujjainak érintése nyomán, majd lassan az egész bőrfelületre kiterjedve, mit a krém lefed. Ekkorra már kellemesen melengető érzet is társulhat hozzá. Ezen a ponton fordít a lány a heges arcú kezén, hogy korábbi mozdulatait a kézfejen is végrehajthassa. S ezen a ponton fejezi be egyelőre mondandóját is.
A bizonyos feltételekre kékjeivel igyekszik visszatalálni a szemben ülő tekintetébe, két szemöldökét felvonva, aljka bal sarkába mosolyt kunkorítva.*
- Nos, az igazság az, hogy sok mindenben hasznát is tudnám venni a kereskedőház segítségének. Természetesen attól függően, hogy mik lennének ezek a bizonyos feltételek. *Mosolyodik immár teljesen, miközben a férfi reakcióit vizsgálja, miket rögtönzött termékbemutatója eredményezhetett.*
//Parfümillatú üzletek//
*Bár titkait nem félti, hiszen azok nem is igazán kézzelfoghatók, hogy csak úgy bárki birtokába kerülhessenek, az intéző szavaira, melyek szerint már a szándék sincs meg ezek elorozására, kedélyesen bólint. Ahogy a nyugtatásra is, minek értelmében bátran beszélhet, így zavart mosolya hamar el is illan.
Rövidre nem fogja mondandóját, de igyekszik nem elrugaszkodni a témától, inkább több, mint kevesebb sikerrel, meglátása szerint alig kerített szavaiba felesleges információt.
A kezet, melyre igényt tartott, hamar meg is kapja, saját tenyerébe fektetve, a felszaladt szemöldökre csupán egy - az illem határain belül - kihívó mosollyal válaszolva. Kékjei eztán tevékenységének tárgyára vándorolnak, így folytatva elbeszélését a gyártás és tárolás fortélyairól. A fehér kenőcsöt mutatóujjával viszi fel a férfi tenyérre, majd az anyag eloszlatásába kezd. Baljával alátámasztva Aztyan kezét, jobb hüvelykujjával körkörös mozdulatokat téve a tenyéren masszírozza bőrébe a masszát. Amire leghamarabb figyelmes lehet a másik, az a menta illata, mi már a tégely felnyitásakor megcsaphatta orrát, ha ilyenekre érzékeny. Nem annyira erős, hogy könnyezzen tőle, mégis határozottan megállapítható jelenléte. A következő tapasztalás a bizsergető érzés lehet, elsőként Win ujjainak érintése nyomán, majd lassan az egész bőrfelületre kiterjedve, mit a krém lefed. Ekkorra már kellemesen melengető érzet is társulhat hozzá. Ezen a ponton fordít a lány a heges arcú kezén, hogy korábbi mozdulatait a kézfejen is végrehajthassa. S ezen a ponton fejezi be egyelőre mondandóját is.
A bizonyos feltételekre kékjeivel igyekszik visszatalálni a szemben ülő tekintetébe, két szemöldökét felvonva, aljka bal sarkába mosolyt kunkorítva.*
- Nos, az igazság az, hogy sok mindenben hasznát is tudnám venni a kereskedőház segítségének. Természetesen attól függően, hogy mik lennének ezek a bizonyos feltételek. *Mosolyodik immár teljesen, miközben a férfi reakcióit vizsgálja, miket rögtönzött termékbemutatója eredményezhetett.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-23 11:14:14
Üzenet elküldve: 2020-09-23 11:14:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Winyra épp annyira hízeleg, amennyire szükséges, nem lép át egyetlen határt sem, mégis pozitív érzéseket vált ki a heges arcúból.
A minta illata tetszik neki, bár ő maga ritkábban használ hasonlót, ő maga nem releváns, hisz a célközönség nem a férfiak, inkább Arthenior városának női és lányai.
Miközben kérdései elhangzanak, a további portékák is az asztalra kerülnek. Már a csomagolás is sokat mond, de nem kell csalódnia, az áruk tárolására szolgáló üvegcsék és kerámia sem hagy kívánni valót maga után.*
- Csak szerettem volna tudatni, hogy az ilyesmi távol áll tőlünk. *Mosolyog féloldalasan.
Megérti Winyra óvatos mentegetőzését a pár szavas válaszok hárítására és előzékeny mosollyal, visszafogott gesztussal élve szólal meg, hogy oldja asztaltársa zavarát.*
- Kérem, mondja el bátran, amit úgy gondol, fontos tudnom.
*Amikor a lány beszélni kezd, figyelmesen hallgatja, de közben megnéz egy-egy üvegcsét, a kerámiát, de egyelőre nem bontja fel, csak kívülről vizsgálja a termékeket. Az "egyszerű virágszedés" kifejezésre égszín tekintete Winyráéra rebben, de látja rajta a költői túlzás esetét, így maga is féloldalasan elmosolyodik. Sejti, hogy azért többet jelent a megfelelő alapanyagok beszerzése.
Kiderül közben, hogy nem csak üzleti együttműködésre lehet szükség, hanem a beszerzés elősegítésére is, ami új árnyalatot ad a tárgyalásnak. De mindezen gondolatot, csak Aztyan egy pillantása jelezheti.
Aztan a lány a kezét kéri, amire felszalad az egyik szemöldöke, de mosolyogva tesz eleget a kérésnek és fekteti Winyra kezébe saját jobbját kissé előredőlve.
Miközben az elkészítés és az eltarthatóság titkaiba szerez felszínes bepillantást, várja, hogy mi történik majd a lány kezében pihenő sajátjával és a borsónyi krémmel. Bár gyanítja, hogy valamiféle bemutató készül a heges arcú bőrén. Persze ettől nem jön zavarba, vérbeli kereskedőként tökéletesen uralja érzéseit. Bár egyesek szerint nincsenek is érzései.*
- A kereskedőház sok mindenben tud segíteni önnek, persze bizonyos feltételek teljesülése mellett. *Mosolyog féloldalasan, meghagyva némi titokzatosságot az említett feltételek kifejtésének hiányában.*
//Parfümillatú üzletek//
*Winyra épp annyira hízeleg, amennyire szükséges, nem lép át egyetlen határt sem, mégis pozitív érzéseket vált ki a heges arcúból.
A minta illata tetszik neki, bár ő maga ritkábban használ hasonlót, ő maga nem releváns, hisz a célközönség nem a férfiak, inkább Arthenior városának női és lányai.
Miközben kérdései elhangzanak, a további portékák is az asztalra kerülnek. Már a csomagolás is sokat mond, de nem kell csalódnia, az áruk tárolására szolgáló üvegcsék és kerámia sem hagy kívánni valót maga után.*
- Csak szerettem volna tudatni, hogy az ilyesmi távol áll tőlünk. *Mosolyog féloldalasan.
Megérti Winyra óvatos mentegetőzését a pár szavas válaszok hárítására és előzékeny mosollyal, visszafogott gesztussal élve szólal meg, hogy oldja asztaltársa zavarát.*
- Kérem, mondja el bátran, amit úgy gondol, fontos tudnom.
*Amikor a lány beszélni kezd, figyelmesen hallgatja, de közben megnéz egy-egy üvegcsét, a kerámiát, de egyelőre nem bontja fel, csak kívülről vizsgálja a termékeket. Az "egyszerű virágszedés" kifejezésre égszín tekintete Winyráéra rebben, de látja rajta a költői túlzás esetét, így maga is féloldalasan elmosolyodik. Sejti, hogy azért többet jelent a megfelelő alapanyagok beszerzése.
Kiderül közben, hogy nem csak üzleti együttműködésre lehet szükség, hanem a beszerzés elősegítésére is, ami új árnyalatot ad a tárgyalásnak. De mindezen gondolatot, csak Aztyan egy pillantása jelezheti.
Aztan a lány a kezét kéri, amire felszalad az egyik szemöldöke, de mosolyogva tesz eleget a kérésnek és fekteti Winyra kezébe saját jobbját kissé előredőlve.
Miközben az elkészítés és az eltarthatóság titkaiba szerez felszínes bepillantást, várja, hogy mi történik majd a lány kezében pihenő sajátjával és a borsónyi krémmel. Bár gyanítja, hogy valamiféle bemutató készül a heges arcú bőrén. Persze ettől nem jön zavarba, vérbeli kereskedőként tökéletesen uralja érzéseit. Bár egyesek szerint nincsenek is érzései.*
- A kereskedőház sok mindenben tud segíteni önnek, persze bizonyos feltételek teljesülése mellett. *Mosolyog féloldalasan, meghagyva némi titokzatosságot az említett feltételek kifejtésének hiányában.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:36:47
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:36:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Elgretor//
//CCC és az ő ruma//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a bajszos férfi távozik, kicsit alábbhagy a lelkesedése, annak irányába, hogy valakinek a torkát szegje egy megfent kanál szélével. Innentől kezdve végre újra tud a dolgára koncentrálni és eszébe jut, hogy bizony neki most valami fájdalomcsillapítót kell szereznie. ~Máktej. A piacon biztos lenne, de én nem hagyhatom itt ennyi időre a pultot! ~ Ekkor esik le neki a tantusz, hogy ott ül előtte a törpe, azzal a hatalmas bögöllyel, meg is áll a kezében a törölgetett pohár, majd egyre szélesebb vigyor terebélyesedik szét az orcáin.*
-Öreg! Olyan jó, hogy így összetalálkozunk… *Csap a pultra, majd felfickál egy darab papírra egy szót. ~Máktej.~ Majd aláírja az ő maga saját kezecskéjével kanyarított lóbetűivel.*
-Van itt egy vendég, az ötös szobában, aki a sérült társának egy kis máktejet szeretne rendelni. Megköszönném, ha elvinnéd a kovácsműhelybe Aztyannak. Biztos neked is jólesne egy séta, mire pedig visszaérsz készíttetek neked egy adag vadkan pecsenyét paprikával, a dongónak meg szerzek valami gyümölcsöt. *Nem mintha ezeket a férfi nem kapta volna amúgy meg, csak valahogy úgy adja elő, hogy bizony ez lesz utána a jutalom. Reméli így is elvállalja a dolgot. Ekkor hallja meg a kiáltást, ami túlzengi a vendéglő zaját, hirtelen vált az arca idegesre, nem szereti, ha csak úgy csicskáztatják a részeg disznók. ~Mi a fene vagyok én?! Csettinteni nem akarsz?! Eeemeld fel a seggedet és vonszoljad ide… ha… a… oh.~ Ám, ahogy odafordítja a fejét leesik neki, hogy a főnök kiáltott oda, így már egészen más megvilágításba kerül a dolog.*
//Mik//
*Ekkor jelenik meg Mikarr a pult mellett, meg is ijed de rendesen, hiszen már a pult alatt kotorászik, hogy a rumot előkerítse.*
-AZTAzanyádat! Te meg akarsz ölni… *Kap a szívéhez és lélegzik néhány eltúlzottan nagyot.*
-Honnan tudjam, hogy nem vagy élőholt? *Emeli fel az egyik szemöldökét gyanakodva, közben maga elé emel egy klopfolót.*
-Bele akarsz harapni a kis porhanyós gnómba mi? Adok én neked… *Kapálózik egy kicsit a levegőben, közben látja, hogy a férfi rutinosan leszedi a poharakat, felköti a kötényt.*
-Bár… ha tudsz dolgozni… *Von vállat, de azért magát távol tartja tőle, egy klopfolónyi távolságot tart. ~Ha beleharap a főnökbe és agyonverem! Aaaztán… hazaviszem a fejét. ~ Csillan fel a szeme a gondolattól, hogy belevághat.*
-A…a… azt megköszönném. *Villantja a művigyort.*
//CCC és az ő ruma//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a bajszos férfi távozik, kicsit alábbhagy a lelkesedése, annak irányába, hogy valakinek a torkát szegje egy megfent kanál szélével. Innentől kezdve végre újra tud a dolgára koncentrálni és eszébe jut, hogy bizony neki most valami fájdalomcsillapítót kell szereznie. ~Máktej. A piacon biztos lenne, de én nem hagyhatom itt ennyi időre a pultot! ~ Ekkor esik le neki a tantusz, hogy ott ül előtte a törpe, azzal a hatalmas bögöllyel, meg is áll a kezében a törölgetett pohár, majd egyre szélesebb vigyor terebélyesedik szét az orcáin.*
-Öreg! Olyan jó, hogy így összetalálkozunk… *Csap a pultra, majd felfickál egy darab papírra egy szót. ~Máktej.~ Majd aláírja az ő maga saját kezecskéjével kanyarított lóbetűivel.*
-Van itt egy vendég, az ötös szobában, aki a sérült társának egy kis máktejet szeretne rendelni. Megköszönném, ha elvinnéd a kovácsműhelybe Aztyannak. Biztos neked is jólesne egy séta, mire pedig visszaérsz készíttetek neked egy adag vadkan pecsenyét paprikával, a dongónak meg szerzek valami gyümölcsöt. *Nem mintha ezeket a férfi nem kapta volna amúgy meg, csak valahogy úgy adja elő, hogy bizony ez lesz utána a jutalom. Reméli így is elvállalja a dolgot. Ekkor hallja meg a kiáltást, ami túlzengi a vendéglő zaját, hirtelen vált az arca idegesre, nem szereti, ha csak úgy csicskáztatják a részeg disznók. ~Mi a fene vagyok én?! Csettinteni nem akarsz?! Eeemeld fel a seggedet és vonszoljad ide… ha… a… oh.~ Ám, ahogy odafordítja a fejét leesik neki, hogy a főnök kiáltott oda, így már egészen más megvilágításba kerül a dolog.*
//Mik//
*Ekkor jelenik meg Mikarr a pult mellett, meg is ijed de rendesen, hiszen már a pult alatt kotorászik, hogy a rumot előkerítse.*
-AZTAzanyádat! Te meg akarsz ölni… *Kap a szívéhez és lélegzik néhány eltúlzottan nagyot.*
-Honnan tudjam, hogy nem vagy élőholt? *Emeli fel az egyik szemöldökét gyanakodva, közben maga elé emel egy klopfolót.*
-Bele akarsz harapni a kis porhanyós gnómba mi? Adok én neked… *Kapálózik egy kicsit a levegőben, közben látja, hogy a férfi rutinosan leszedi a poharakat, felköti a kötényt.*
-Bár… ha tudsz dolgozni… *Von vállat, de azért magát távol tartja tőle, egy klopfolónyi távolságot tart. ~Ha beleharap a főnökbe és agyonverem! Aaaztán… hazaviszem a fejét. ~ Csillan fel a szeme a gondolattól, hogy belevághat.*
-A…a… azt megköszönném. *Villantja a művigyort.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659