Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:14:09
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:14:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Nem érti ki a gúnyt a férfi hangjából. Hogyan is érezhetné ki, amikor azt sem tudja, hogy mi az. Így számára teljesen egyértelmű, hogy a mellette fekvőt érdekli, amit beszél. Ám a megjegyzésre összeráncolja homlokát. Igyekszik elképzelni, hogy milyen lehet elkerülni a gyermekáldást. Még szemöldöjeit is összeráncolja. De nem, nem megy neki. Már épp nyitná szólásra ajkait, hogy értetlenségének újból hangot adjon, amikor Caleth homlokánál fogva húzza az ágyra.
Tehetetlenül fekszik hátra, lábait a lendület miatt az ég felé emeli, melyet huppanva ejt vissza az ágyra.
A kérdésre újra megrázza a fejét.*
- Nem akarom. *Tiltakozik. De az ágy puhasága nem sok választást ad számára. Csak a felét hallja, amit Caleth mond neki, s már álomba is merül. Valóban fáradt lehet már, ha ennyitől elalszik.
Újra a folyosón jár. A hold süt be, s ő megint fut. Hallotta, hogy képzeljen napfényt. Próbál megállni, de valami hajtja. Fél. Nem tudja mitől, de tudja. Fekvében hevesen kezd el lélegezni. Szinte kapjodja a levegőt, amíg be nem ér a tölgyfaajtó mögé. Sötétség honol. Próbálja elképzelni, amit kértek tőle. Az árnyak közrefogják. Szemeit szorosan hunyja le s kántálja magába a színeket, a tengert. Halk nyögéseket hallat, fejeit oldalra forgatja.
Az árnyak körbetekerednek körülötte, spirálként. Egyre jobban szorítják, miközben a szőkeség skandálja az elképzeléseit. Érzi, hogy egyre jobban szorítják, fájdalom hatol testébe. Apró vágásként vágják szét testét.
Nagy levegőt véve és sikítva kel fel. Rugóként ül fel az ágyon.*
*Nem érti ki a gúnyt a férfi hangjából. Hogyan is érezhetné ki, amikor azt sem tudja, hogy mi az. Így számára teljesen egyértelmű, hogy a mellette fekvőt érdekli, amit beszél. Ám a megjegyzésre összeráncolja homlokát. Igyekszik elképzelni, hogy milyen lehet elkerülni a gyermekáldást. Még szemöldöjeit is összeráncolja. De nem, nem megy neki. Már épp nyitná szólásra ajkait, hogy értetlenségének újból hangot adjon, amikor Caleth homlokánál fogva húzza az ágyra.
Tehetetlenül fekszik hátra, lábait a lendület miatt az ég felé emeli, melyet huppanva ejt vissza az ágyra.
A kérdésre újra megrázza a fejét.*
- Nem akarom. *Tiltakozik. De az ágy puhasága nem sok választást ad számára. Csak a felét hallja, amit Caleth mond neki, s már álomba is merül. Valóban fáradt lehet már, ha ennyitől elalszik.
Újra a folyosón jár. A hold süt be, s ő megint fut. Hallotta, hogy képzeljen napfényt. Próbál megállni, de valami hajtja. Fél. Nem tudja mitől, de tudja. Fekvében hevesen kezd el lélegezni. Szinte kapjodja a levegőt, amíg be nem ér a tölgyfaajtó mögé. Sötétség honol. Próbálja elképzelni, amit kértek tőle. Az árnyak közrefogják. Szemeit szorosan hunyja le s kántálja magába a színeket, a tengert. Halk nyögéseket hallat, fejeit oldalra forgatja.
Az árnyak körbetekerednek körülötte, spirálként. Egyre jobban szorítják, miközben a szőkeség skandálja az elképzeléseit. Érzi, hogy egyre jobban szorítják, fájdalom hatol testébe. Apró vágásként vágják szét testét.
Nagy levegőt véve és sikítva kel fel. Rugóként ül fel az ágyon.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 11:27:37
Üzenet elküldve: 2015-12-03 11:27:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Hangtalanul sóhajt, tekintetét az ég felé emelve. Ezer közül is megismeri, ha valaki terel. Freyai pedig azt teszi, ráadásul elég feltűnően, hiszen hosszú előadásokat tart még mindig a családja termékenységéről, ami szép és jó, csak éppen Caletht nagymértékben hidegen hagyja.*
- Nahát. *Tettetett meglepettséggel, némi gúnnyal reagál, mintha tényleg érdekelné a dolog.*
- Tudod, nem kell nagyagynak lenni, hogy elkerüld, hogy teherbe ess, vagy teherbe ejts valakit. Vannak rá módszerek, nekem elhiheted, különben tele lenne a világ a porontyaival. *Ekkor viszont az utolsó résznél elbambul maga elé nyitott szájjal. Valójában ki tudja? Ki tudja, hogy hány gyereket csinált az útjai alatt, hiszen éjszakai partnerei nagy részét nem is látta azóta. Fejét rázva próbálja elhessegetni az apró körszakállas Calethek képét a fejéből, végül is neki teljesen mindegy, nem akar apa lenni.*
- Ühüm. *Reagál egy fél mosollyal a feleletekre, majd baljával előrenyúl és ha tudja a lányt a homlokánál fogva húzza hátra az ágyra.*
- Megmondom mi lesz. Együtt fogjuk csinálni. *Mondja elég titokzatosan.* Na most hunyd le a szemed és képzeld el az álmodban látott szobát. Na. *Mondja sürgetően, hiszen egészen biztos benne, hogy némi ellenkezésbe fog ütközni.* Csak bízz bennem. Szóval lásd szemeid előtt azt a helyet, és most képzeld el, hogy az ablakon át besüt a nap fénye, arany színnel borítja be a sötét szobát. Majd a semmiből rozsdás, sárga levelek hullanak alá lassan. A szoba levegőjét elönti a friss esőillat, pedig nem is esik. A távolban hallod a tenger morajlását. Megvan?
*Hangtalanul sóhajt, tekintetét az ég felé emelve. Ezer közül is megismeri, ha valaki terel. Freyai pedig azt teszi, ráadásul elég feltűnően, hiszen hosszú előadásokat tart még mindig a családja termékenységéről, ami szép és jó, csak éppen Caletht nagymértékben hidegen hagyja.*
- Nahát. *Tettetett meglepettséggel, némi gúnnyal reagál, mintha tényleg érdekelné a dolog.*
- Tudod, nem kell nagyagynak lenni, hogy elkerüld, hogy teherbe ess, vagy teherbe ejts valakit. Vannak rá módszerek, nekem elhiheted, különben tele lenne a világ a porontyaival. *Ekkor viszont az utolsó résznél elbambul maga elé nyitott szájjal. Valójában ki tudja? Ki tudja, hogy hány gyereket csinált az útjai alatt, hiszen éjszakai partnerei nagy részét nem is látta azóta. Fejét rázva próbálja elhessegetni az apró körszakállas Calethek képét a fejéből, végül is neki teljesen mindegy, nem akar apa lenni.*
- Ühüm. *Reagál egy fél mosollyal a feleletekre, majd baljával előrenyúl és ha tudja a lányt a homlokánál fogva húzza hátra az ágyra.*
- Megmondom mi lesz. Együtt fogjuk csinálni. *Mondja elég titokzatosan.* Na most hunyd le a szemed és képzeld el az álmodban látott szobát. Na. *Mondja sürgetően, hiszen egészen biztos benne, hogy némi ellenkezésbe fog ütközni.* Csak bízz bennem. Szóval lásd szemeid előtt azt a helyet, és most képzeld el, hogy az ablakon át besüt a nap fénye, arany színnel borítja be a sötét szobát. Majd a semmiből rozsdás, sárga levelek hullanak alá lassan. A szoba levegőjét elönti a friss esőillat, pedig nem is esik. A távolban hallod a tenger morajlását. Megvan?
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 08:41:18
Üzenet elküldve: 2015-12-03 08:41:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*A nap már igen csak magasan jár, mire magához tér a vörös boszorka. Bármennyire is hedonista, és edzett e téren azért egy egész estén és éjszakán át tartó szórakoztatás még őt is kimeríti. Nagyot nyújtózva kel fel, s előbb egy köntösbe bújva csak, amit jól összehúz magán, kilép a kis erkélyre, hogy a délelőtti, hideg levegő egy kicsit felfrissítse. Azért visszatér még a szoba kellemes melegébe, mielőtt még megfagyna, vagy meghűlne.
Hamar felöltözik, választása ezúttal egy egyszerű, fűzöld ruhára esik, viszont csizmájába is belebújik, apró jelzés, hogy kis kiruccanásra készül, ezt egészíti ki a karjára terített kabát, így tipeg le a földszintre.*
- Jó reggelt! *Köszön, ha talál lent valakit. Első útja a pulthoz vezet. Igaz, nem azért, hogy önkényesen kiszolgálva magát igyon valamit. Egy erszényt hagy a pult alatt Quinn Hallion gondjaira bízva, melynek tartalma 2000 arany.
Még valami kései reggelifélét megejt, mielőtt a nyakába venné a várost, és beszerezné a kifogyóban lévő kellékeit. Addig hátha akad egy kis társasága is.*
*A nap már igen csak magasan jár, mire magához tér a vörös boszorka. Bármennyire is hedonista, és edzett e téren azért egy egész estén és éjszakán át tartó szórakoztatás még őt is kimeríti. Nagyot nyújtózva kel fel, s előbb egy köntösbe bújva csak, amit jól összehúz magán, kilép a kis erkélyre, hogy a délelőtti, hideg levegő egy kicsit felfrissítse. Azért visszatér még a szoba kellemes melegébe, mielőtt még megfagyna, vagy meghűlne.
Hamar felöltözik, választása ezúttal egy egyszerű, fűzöld ruhára esik, viszont csizmájába is belebújik, apró jelzés, hogy kis kiruccanásra készül, ezt egészíti ki a karjára terített kabát, így tipeg le a földszintre.*
- Jó reggelt! *Köszön, ha talál lent valakit. Első útja a pulthoz vezet. Igaz, nem azért, hogy önkényesen kiszolgálva magát igyon valamit. Egy erszényt hagy a pult alatt Quinn Hallion gondjaira bízva, melynek tartalma 2000 arany.
Még valami kései reggelifélét megejt, mielőtt a nyakába venné a várost, és beszerezné a kifogyóban lévő kellékeit. Addig hátha akad egy kis társasága is.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 02:03:11
Üzenet elküldve: 2015-12-03 02:03:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Csak terelik az ágy felé. Ott ülve, hátraszegett fejjel néz a férfira, újra mosolyogva. Maga mögött hagyja a rémképeket, nem fog vele most foglalkozni, bármennyire s fáradt, s legszívesebben aludni. Nem akar aludni.
Hogy felébressze magát, körmével bőrét karistolja. A fájdalom ébren tartja.*
- Valóban az. *Mondja az érdekes résznél, kissé lelkesebben. A visszakérdezésre, csak heves bólogatásba kezd, ám ebbe gyorsan beleszédül. Kezeivel megtámaszkodik az ágy matracán, hogy ne dőljön ki.*
- Így van. Nem kívánt gyerekként, gyorsan tettek ellene, hogy több ne legyen. Nem csodálom. Bátyám sok testvérem halálát végignézte, ahogy szüleim is. Nővérem azt hiszem a legközépsőbb mind közül. Nem tudom mennyien voltak, erről nem beszélünk. De hát, amit kifejlesztett nővérem meg anyám, nem osztották meg velem. Vagyis inkább nem érdekelt, hiszen maga a dolog sem érdekel. Így, mivel gondolom te sem akarsz, meg én se ilyen terhet, ezért…
*Kezdene bele, majd összevont szemöldökkel figyeli, ahogy a férfi leül mellé az ágyra. Lehet, hogy újra félreértelmezte Calethet? Továbbra is ülve, a férfi felé fordulva, kissé hátra, nézi smaragd tekintettel. A kérdéseket nem érti, de amíg nem az álmokról kell beszélgetni, addig szívesen beszél minden másról.*
- Kedvenc szín? Amit a legjobban kedvelek? Az levelek havának árnyalatait. Az arany, rozsdabarna, pirosló színeket. De a kikelet színeit is. A frissen rügyező fák, a burjánzó virágok, ezernyi színekben tündöklő legelők. *Talán nem erre a válaszra várt, mégis ezt kapja.*
- Hang? Abból hogy lehet kedvenc? *Értetlenkedik.* - Legnyugtatóbb dolog? A tenger hullámzása, ez egyértelmű. Miért?
*Csak terelik az ágy felé. Ott ülve, hátraszegett fejjel néz a férfira, újra mosolyogva. Maga mögött hagyja a rémképeket, nem fog vele most foglalkozni, bármennyire s fáradt, s legszívesebben aludni. Nem akar aludni.
Hogy felébressze magát, körmével bőrét karistolja. A fájdalom ébren tartja.*
- Valóban az. *Mondja az érdekes résznél, kissé lelkesebben. A visszakérdezésre, csak heves bólogatásba kezd, ám ebbe gyorsan beleszédül. Kezeivel megtámaszkodik az ágy matracán, hogy ne dőljön ki.*
- Így van. Nem kívánt gyerekként, gyorsan tettek ellene, hogy több ne legyen. Nem csodálom. Bátyám sok testvérem halálát végignézte, ahogy szüleim is. Nővérem azt hiszem a legközépsőbb mind közül. Nem tudom mennyien voltak, erről nem beszélünk. De hát, amit kifejlesztett nővérem meg anyám, nem osztották meg velem. Vagyis inkább nem érdekelt, hiszen maga a dolog sem érdekel. Így, mivel gondolom te sem akarsz, meg én se ilyen terhet, ezért…
*Kezdene bele, majd összevont szemöldökkel figyeli, ahogy a férfi leül mellé az ágyra. Lehet, hogy újra félreértelmezte Calethet? Továbbra is ülve, a férfi felé fordulva, kissé hátra, nézi smaragd tekintettel. A kérdéseket nem érti, de amíg nem az álmokról kell beszélgetni, addig szívesen beszél minden másról.*
- Kedvenc szín? Amit a legjobban kedvelek? Az levelek havának árnyalatait. Az arany, rozsdabarna, pirosló színeket. De a kikelet színeit is. A frissen rügyező fák, a burjánzó virágok, ezernyi színekben tündöklő legelők. *Talán nem erre a válaszra várt, mégis ezt kapja.*
- Hang? Abból hogy lehet kedvenc? *Értetlenkedik.* - Legnyugtatóbb dolog? A tenger hullámzása, ez egyértelmű. Miért?
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 01:53:50
Üzenet elküldve: 2015-12-03 01:53:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Szinte meg sem hallja a lány visszakérdését, csak gyorsan tessékeli az ágy irányába. Csinált már ilyet máskor is, de akkor nem arra készült, amire most. Bár még pontosan nem tudja mi lesz az, de rögtönöz.
Amikor a lány elkezd beszélni meglepetten húzza hátra a fejét, azt várva, hogy valami hatalmas beismerés következik, erre Frey a családjában örökletes hihetetlen termékenységről kezd előadást tartani. Flegmán, félig lehunyt szemekkel néz rá, mint aki sem hiszi, hogy most komolyan ez volt-e az a nagy beismerés.*
- Nagyon érdekes. *Mondja mellékesen, bár nem éppen arra érti, hogy meghalt a legtöbb testvére… *
- Hogy mi? *Mintha hirtelen mindenre fény derülne, talán csak ez az egy információ hiányzott még, hogy fényt derítsen a dologra. Bár nem úgy tűnik, mintha a lányt annyira meghatná a dolog, de ki tudja, talán a tudatalattija mégis erre akar reflektálni.*
- Na. *Fekszik be a lány mellé a hátára. Két kezét a feje alá teszi, egyik lábát pedig hanyagul átveti a másikon.*
- Na szóval. Válaszolj nekem egy pár kérdésre. Mi a kedvenc színed, a kedvenc hangod és mi a legviccesebb és egyben legnyugtatóbb dolog a földön? *Úgy tűnik, mintha összefüggéstelenül kérdezne, de neki minden apró információ hasznos.*
*Szinte meg sem hallja a lány visszakérdését, csak gyorsan tessékeli az ágy irányába. Csinált már ilyet máskor is, de akkor nem arra készült, amire most. Bár még pontosan nem tudja mi lesz az, de rögtönöz.
Amikor a lány elkezd beszélni meglepetten húzza hátra a fejét, azt várva, hogy valami hatalmas beismerés következik, erre Frey a családjában örökletes hihetetlen termékenységről kezd előadást tartani. Flegmán, félig lehunyt szemekkel néz rá, mint aki sem hiszi, hogy most komolyan ez volt-e az a nagy beismerés.*
- Nagyon érdekes. *Mondja mellékesen, bár nem éppen arra érti, hogy meghalt a legtöbb testvére… *
- Hogy mi? *Mintha hirtelen mindenre fény derülne, talán csak ez az egy információ hiányzott még, hogy fényt derítsen a dologra. Bár nem úgy tűnik, mintha a lányt annyira meghatná a dolog, de ki tudja, talán a tudatalattija mégis erre akar reflektálni.*
- Na. *Fekszik be a lány mellé a hátára. Két kezét a feje alá teszi, egyik lábát pedig hanyagul átveti a másikon.*
- Na szóval. Válaszolj nekem egy pár kérdésre. Mi a kedvenc színed, a kedvenc hangod és mi a legviccesebb és egyben legnyugtatóbb dolog a földön? *Úgy tűnik, mintha összefüggéstelenül kérdezne, de neki minden apró információ hasznos.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 01:24:15
Üzenet elküldve: 2015-12-03 01:24:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Habár egyet értenek vele, mégsem hagyja annyiba Caleth a dolgot. Így nincs más választása, ha szabadulni akar innen, akkor el kell mondania. Aztán talán végre mehet a dolgára. Visszamegy az erdőbe, s egy jó ideig nem jön a város közelébe. Talán csak az erdő közelsége, az ami hiányzik neki.
Próbál tagadni, még gondolatban is. Nem és nem hajlandó beismerni magának, hogy baj van. Hogy rosszul van. Hogy ki kell önteni a szívét. Inkább tagad. Számára most ez az egyszerűbb.
Lehajtott fejjel mondja végig, s utána sem néz fel. Alyna közben eltűnik a férfi szeme elől, s bebújik a lány nyaka mögé, a haja alá. Már amennyire tudna, ha nem lenne kontyba fűzve szőke lobonca. De nem is zavartatja magát, akkor felmászik egyszerűen a konty tetejére.*
- Mi? *Kérdez vissza, mielőtt még folytathatná a férfit, s fejét is felemeli. Érzi, hogy mindkét válla megszabadult. Most kellene elmennie, de kíváncsi a férfi mit mond. Kezeivel hadonászik előtte. Smaragd szemeivel ezt figyeli, nem a közlendőt. Így szinte nem is hallja, hogy mit mond a másik, csak foszlányokat. A felemelt újra figyel, némileg kancsalításra kényszerítve magát. Félrehajtott fejjel figyeli. Az első, amit érzékel, hogy a vállánál fogva vezetik.*
- Hogy? Mi? *Pislog értetlenül, nyilvánossá téve, hogy most ő nem figyelt a másikra.*
- Mi jó nekem? *Kérdezősködik továbbra is. Lenyomják az ágyra, s áttetsző tekintettel figyel a másikra. Lassan esik le neki, hogy miről is van szó.*
- Mh, igazából nem voltam teljesen őszinte. *Kezd bele, felemelve egyik újját. Szemeiből hirtelen tűnik el az eddigi fájdalom, s szomorúság, hogy átadja helyét a már megszokott derűs naivitásnak. Lábait keresztbe összefonja az ágyon, s kihúzza magát.*
- Igazából a családom… Úgy minden tagja igen termékeny. *Kezd bele kertelés nélkül.* - Valóban én csak egy becsúszott gyerek vagyok. Anyám a házassága után, szinte végig terhes volt, ám a legtöbb testvérem gyermekágyi lázban halt meg. *Meséli minden szánakozás, vagy szomorúság nélkül. Számukra ez természetes tény volt.* - Utánam találtak valamit, amivel tudták szabályozni. De ez nem csak anyámra, bátyámra és nővéremre is igaz. No meg a család többi tagjára, nagybátyámnak is a világ minden táján van valahol egy gyereke. *Vakarja meg zavartan a fejét.*
*Habár egyet értenek vele, mégsem hagyja annyiba Caleth a dolgot. Így nincs más választása, ha szabadulni akar innen, akkor el kell mondania. Aztán talán végre mehet a dolgára. Visszamegy az erdőbe, s egy jó ideig nem jön a város közelébe. Talán csak az erdő közelsége, az ami hiányzik neki.
Próbál tagadni, még gondolatban is. Nem és nem hajlandó beismerni magának, hogy baj van. Hogy rosszul van. Hogy ki kell önteni a szívét. Inkább tagad. Számára most ez az egyszerűbb.
Lehajtott fejjel mondja végig, s utána sem néz fel. Alyna közben eltűnik a férfi szeme elől, s bebújik a lány nyaka mögé, a haja alá. Már amennyire tudna, ha nem lenne kontyba fűzve szőke lobonca. De nem is zavartatja magát, akkor felmászik egyszerűen a konty tetejére.*
- Mi? *Kérdez vissza, mielőtt még folytathatná a férfit, s fejét is felemeli. Érzi, hogy mindkét válla megszabadult. Most kellene elmennie, de kíváncsi a férfi mit mond. Kezeivel hadonászik előtte. Smaragd szemeivel ezt figyeli, nem a közlendőt. Így szinte nem is hallja, hogy mit mond a másik, csak foszlányokat. A felemelt újra figyel, némileg kancsalításra kényszerítve magát. Félrehajtott fejjel figyeli. Az első, amit érzékel, hogy a vállánál fogva vezetik.*
- Hogy? Mi? *Pislog értetlenül, nyilvánossá téve, hogy most ő nem figyelt a másikra.*
- Mi jó nekem? *Kérdezősködik továbbra is. Lenyomják az ágyra, s áttetsző tekintettel figyel a másikra. Lassan esik le neki, hogy miről is van szó.*
- Mh, igazából nem voltam teljesen őszinte. *Kezd bele, felemelve egyik újját. Szemeiből hirtelen tűnik el az eddigi fájdalom, s szomorúság, hogy átadja helyét a már megszokott derűs naivitásnak. Lábait keresztbe összefonja az ágyon, s kihúzza magát.*
- Igazából a családom… Úgy minden tagja igen termékeny. *Kezd bele kertelés nélkül.* - Valóban én csak egy becsúszott gyerek vagyok. Anyám a házassága után, szinte végig terhes volt, ám a legtöbb testvérem gyermekágyi lázban halt meg. *Meséli minden szánakozás, vagy szomorúság nélkül. Számukra ez természetes tény volt.* - Utánam találtak valamit, amivel tudták szabályozni. De ez nem csak anyámra, bátyámra és nővéremre is igaz. No meg a család többi tagjára, nagybátyámnak is a világ minden táján van valahol egy gyereke. *Vakarja meg zavartan a fejét.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-03 01:10:19
Üzenet elküldve: 2015-12-03 01:10:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Lassan ő is érzi, hogy túlságosan sokáig feszíti a húrt, de ha már haladást vél felfedezni, vétek lenne odébb dobni, így úgy dönt egy kicsit még kínozza a mezítlábas elfet. A gyíkot pedig igyekszik a legnagyobb mértékben semmibe venni, bár valahol elismerően néz rá, hogy szót fogadott.*
- Tudom, hogy nem. *Mondja, de a legkevésbé sem a kedves, megértő hangján, inkább afféle tényközlésként, s még az is kiérződik a hangjából, hogy ezt már réges régen felfogta, csak éppen nem érdekli most.
Csendben is marad, amíg a lány is, majd meghallgatja amit mond. Valójában, nehezen tudja elképzelni mi ebben olyan ijesztő, talán csak maga a tudatlanság, hogy mit nem tudni mit jelent, vagy a hangulata, de minthogy nem ő élte át, így nehezen tudja átérezni. Kezét a lány válláról a feje mellé helyezi, így a falnak támaszkodik. Kissé ismét oldalra biccenti a fejét, mintha próbálna jobban rálátni a lehajtott fejű lányra, ami nem igazán jön össze. Meghallgatja, megrágja a kapott információkat, igazából nem is érzi úgy, hogy lenne több, hiszen a legijesztőbbel kezdte a lány, amit a hangok mondanak neki.*
- Tudod szerintem mi a baj? *Húzza maga elé egyik kezét, s beszéd közben gesztikulál vele.* Hogy fogalmad sincs mi az a hely és kik beszélnek. Talán, ha végig álmodnád és megtudnád, már nem félnél. DE *Emeli meg az ujját és tart egy hatásszünetet.* te nem akarod ezt álmodni, ezért is alszol keveset. Nos, szerencsédre, ezen a problémádon talán tudok segíteni. És nem is fogok többet kérdezni. *Mosolyodik el, higgye csak azt a másik, hogy ezzel vége.*
- Na gyere *Távolodik el és a lányt a vállánál fogva az ágyhoz vezeti.*
- Itt ez az ágy, jobb dolgokra is lehet igaz használni, de mi másra fogjuk. Ami neked jó. Na helyezd csak le szépen a hátsód *és már le is tolja a lányt a vállánál fogva, amennyiben nem kap ellenkezést.* Most dőlj hátra, nyugi nem erőszakollak meg. *Vigyorog, majd az ajkára harapva elgondolkodik.*
- Nos, mehet? Ha nem tetszik abbahagyjuk. *Szavai persze félreérthetőek, de talán nem Frey számára.*
*Lassan ő is érzi, hogy túlságosan sokáig feszíti a húrt, de ha már haladást vél felfedezni, vétek lenne odébb dobni, így úgy dönt egy kicsit még kínozza a mezítlábas elfet. A gyíkot pedig igyekszik a legnagyobb mértékben semmibe venni, bár valahol elismerően néz rá, hogy szót fogadott.*
- Tudom, hogy nem. *Mondja, de a legkevésbé sem a kedves, megértő hangján, inkább afféle tényközlésként, s még az is kiérződik a hangjából, hogy ezt már réges régen felfogta, csak éppen nem érdekli most.
Csendben is marad, amíg a lány is, majd meghallgatja amit mond. Valójában, nehezen tudja elképzelni mi ebben olyan ijesztő, talán csak maga a tudatlanság, hogy mit nem tudni mit jelent, vagy a hangulata, de minthogy nem ő élte át, így nehezen tudja átérezni. Kezét a lány válláról a feje mellé helyezi, így a falnak támaszkodik. Kissé ismét oldalra biccenti a fejét, mintha próbálna jobban rálátni a lehajtott fejű lányra, ami nem igazán jön össze. Meghallgatja, megrágja a kapott információkat, igazából nem is érzi úgy, hogy lenne több, hiszen a legijesztőbbel kezdte a lány, amit a hangok mondanak neki.*
- Tudod szerintem mi a baj? *Húzza maga elé egyik kezét, s beszéd közben gesztikulál vele.* Hogy fogalmad sincs mi az a hely és kik beszélnek. Talán, ha végig álmodnád és megtudnád, már nem félnél. DE *Emeli meg az ujját és tart egy hatásszünetet.* te nem akarod ezt álmodni, ezért is alszol keveset. Nos, szerencsédre, ezen a problémádon talán tudok segíteni. És nem is fogok többet kérdezni. *Mosolyodik el, higgye csak azt a másik, hogy ezzel vége.*
- Na gyere *Távolodik el és a lányt a vállánál fogva az ágyhoz vezeti.*
- Itt ez az ágy, jobb dolgokra is lehet igaz használni, de mi másra fogjuk. Ami neked jó. Na helyezd csak le szépen a hátsód *és már le is tolja a lányt a vállánál fogva, amennyiben nem kap ellenkezést.* Most dőlj hátra, nyugi nem erőszakollak meg. *Vigyorog, majd az ajkára harapva elgondolkodik.*
- Nos, mehet? Ha nem tetszik abbahagyjuk. *Szavai persze félreérthetőek, de talán nem Frey számára.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-02 19:50:54
Üzenet elküldve: 2015-12-02 19:50:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Nem tudja, hogy mit mondhatna még a férfinak. Szerinte mindent elmondott már, amit hallani akart, ám az továbbra is faggatja. Alyna rosszállóan szemléli a szőkeség válláról a férfit. Annak kérdésére éles hangot hallat, de egyelőre nem mozdul onnan. Még nem. Még csak figyeli.
Freyai továbbra is kerüli a tekintet, s most már tényleg nem akar válaszolni.*
- Nem akarok beszélni róla.
*Mondja még mindig halkan, ám immár magabiztosabban. Lábujjait keresztbe teszi egymáson, s ezt folyamatosan váltogatja. Hol az egyiket a másikra, hol fordítva. Talán fázik, talán ideges. Talán valódi érzelmeket mutat, melyek nem csak a naiv boldogság, melyet eddig mutatott.
Sose érzett még ilyeneket, s nem tetszik neki, ez egyértelmű. S a férfi sem teszi számára könnyebbé a dolgot. Fejét újra és újra megrázza, ha faggatnák. Végül szemét lesütve áll pár percnyi néma csendben.*
- Egy fekete szobába vagyok. *Szólal meg halkan, fejét lehajtva. Tekintetét nem láthatja Caleth. Testét megfeszíti, de még így is lehet érezni enyhe remegését testének.*
- Feketeség vesz körül. Karmazsin vörös színekben kúsznak be a ködök, s velem egy magasságba emelkedve formáz gömb alakot. Elmosódott alakokat ábrázol. Most már békén hagysz? *Kérdi halk, remegő hangon.*
*Nem tudja, hogy mit mondhatna még a férfinak. Szerinte mindent elmondott már, amit hallani akart, ám az továbbra is faggatja. Alyna rosszállóan szemléli a szőkeség válláról a férfit. Annak kérdésére éles hangot hallat, de egyelőre nem mozdul onnan. Még nem. Még csak figyeli.
Freyai továbbra is kerüli a tekintet, s most már tényleg nem akar válaszolni.*
- Nem akarok beszélni róla.
*Mondja még mindig halkan, ám immár magabiztosabban. Lábujjait keresztbe teszi egymáson, s ezt folyamatosan váltogatja. Hol az egyiket a másikra, hol fordítva. Talán fázik, talán ideges. Talán valódi érzelmeket mutat, melyek nem csak a naiv boldogság, melyet eddig mutatott.
Sose érzett még ilyeneket, s nem tetszik neki, ez egyértelmű. S a férfi sem teszi számára könnyebbé a dolgot. Fejét újra és újra megrázza, ha faggatnák. Végül szemét lesütve áll pár percnyi néma csendben.*
- Egy fekete szobába vagyok. *Szólal meg halkan, fejét lehajtva. Tekintetét nem láthatja Caleth. Testét megfeszíti, de még így is lehet érezni enyhe remegését testének.*
- Feketeség vesz körül. Karmazsin vörös színekben kúsznak be a ködök, s velem egy magasságba emelkedve formáz gömb alakot. Elmosódott alakokat ábrázol. Most már békén hagysz? *Kérdi halk, remegő hangon.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-02 19:44:27
Üzenet elküldve: 2015-12-02 19:44:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Látván, hogy a lány kerüli a szemkontaktust, rövid mosoly fut át az arcán, majd lassan követi annak tekintetét a padlóig. Az a lábával játszik, így Cal számára valahogy olyan egyértelműnek látszik, hogy zavarban van. Bár ez nem jellemző a lányra, de valahogy ez a tekintetet kerülő viselkedés sem, így az is lehet, hogy csak egy újabb oldalát mutatja a férfinak.
Visszaszegezi szemeit a lányra és várja a választ, ha érkezik ilyen. S bár láthatóan nem nagyon örömmel teszi, de végül csak elkezd beszélni. Ami inkább meglepő, hogy előbb csak bólogatva válaszol, majd bővebben ki is fejti.
Megráncolja a homlokát a választ hallva. Nem álomfejtő, nem is nagyon ért hozzá, de megpróbál mégis úgy tenni.*
- Mesélj a színekről. Milyen színeket látsz körülöttük.
*Látván, hogy a lány kerüli a szemkontaktust, rövid mosoly fut át az arcán, majd lassan követi annak tekintetét a padlóig. Az a lábával játszik, így Cal számára valahogy olyan egyértelműnek látszik, hogy zavarban van. Bár ez nem jellemző a lányra, de valahogy ez a tekintetet kerülő viselkedés sem, így az is lehet, hogy csak egy újabb oldalát mutatja a férfinak.
Visszaszegezi szemeit a lányra és várja a választ, ha érkezik ilyen. S bár láthatóan nem nagyon örömmel teszi, de végül csak elkezd beszélni. Ami inkább meglepő, hogy előbb csak bólogatva válaszol, majd bővebben ki is fejti.
Megráncolja a homlokát a választ hallva. Nem álomfejtő, nem is nagyon ért hozzá, de megpróbál mégis úgy tenni.*
- Mesélj a színekről. Milyen színeket látsz körülöttük.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-02 17:48:53
Üzenet elküldve: 2015-12-02 17:48:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Figyeli Alyna útját, s már szólna is, hogy ne kellene bántani a férfit, amikor az érte nyúl, s visszaejti a lány vállára. Szívesen terelné el a szót a lányt, de ahogy visszanéz Calethre a torkára fagy a szó. Ritkán lehet ezt nála elérni, hogy ne szólaljon meg, ne beszéljen.
S ezzel azt is elérte, hogy ne nézzen a másik szemébe. Elnéz mellette s a szobát kezdi el kémlelni, vagy épp lenéz a lábára, vagy épp lábukat szemléli. Az ő mezítlen tappancsait, ahogy egymásra rakja őket, s lábujjaival játszik, vagy a férfi… talán csizmába bújtatott lábait.
Továbbra sem akar beszélni az egészről, ez nyilvánvaló bárki számára. A férfi is láthatja, s látja is. De tudja, hogy addig nem fog szabadulni a kezek szorításából, amíg nem felel. Alkalmazhatna erőszakot, de ez az a dolog, amely a legmesszebb áll a békés szőkeségtől. Újra nagyot nyel, ahogy meghallja a kérdést. Nem akar visszaemlékezni az álmára, most mégis erre késztetik.
A fejét rázza meg, majd bólogat. Ezzel tegye egyértelművé a másik, hogy mi is a válasz.*
- Ködök, melyek gömbalakot vesznek fel, s az aljuknál egy ködfoszlány köti össze… Valamivel. *Suttogja még mindig halkan, s erőtlenül. Kellemetlen neki a helyzet, mégsem szabadul. Inkább lenne az álmába, minthogy ezzel foglalkozzon.*
*Figyeli Alyna útját, s már szólna is, hogy ne kellene bántani a férfit, amikor az érte nyúl, s visszaejti a lány vállára. Szívesen terelné el a szót a lányt, de ahogy visszanéz Calethre a torkára fagy a szó. Ritkán lehet ezt nála elérni, hogy ne szólaljon meg, ne beszéljen.
S ezzel azt is elérte, hogy ne nézzen a másik szemébe. Elnéz mellette s a szobát kezdi el kémlelni, vagy épp lenéz a lábára, vagy épp lábukat szemléli. Az ő mezítlen tappancsait, ahogy egymásra rakja őket, s lábujjaival játszik, vagy a férfi… talán csizmába bújtatott lábait.
Továbbra sem akar beszélni az egészről, ez nyilvánvaló bárki számára. A férfi is láthatja, s látja is. De tudja, hogy addig nem fog szabadulni a kezek szorításából, amíg nem felel. Alkalmazhatna erőszakot, de ez az a dolog, amely a legmesszebb áll a békés szőkeségtől. Újra nagyot nyel, ahogy meghallja a kérdést. Nem akar visszaemlékezni az álmára, most mégis erre késztetik.
A fejét rázza meg, majd bólogat. Ezzel tegye egyértelművé a másik, hogy mi is a válasz.*
- Ködök, melyek gömbalakot vesznek fel, s az aljuknál egy ködfoszlány köti össze… Valamivel. *Suttogja még mindig halkan, s erőtlenül. Kellemetlen neki a helyzet, mégsem szabadul. Inkább lenne az álmába, minthogy ezzel foglalkozzon.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-02 17:24:21
Üzenet elküldve: 2015-12-02 17:24:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Mélyen beszívja a levegőt az orrán át, lehet jobban járt volna, ha lelép korábban, de így legalább némi fejlődést el tudott érni a lánynál, még akkor is, ha kemény, mint egy warg hátsója.
Annyira azért mégsem viszont, hogy a rázástól ne koppanjon bele fájdalmasan a feje a falba, nem mintha ez Calethet eltántorítaná bármitől is. Így a jajgatás, meg az újabb tagadás sem igazán hatja meg, túl van már azon, hogy egy aranyos tekintet miatt meggondolja magát és inkább ne nyaggassa a lányt. Hiszen már elkezdett megtörni, ha itt abbahagyja, az életben nem fog többe megnyílni a lány.
Egy pillanatra viszont eltereli figyelmét az időközben a nyakát cseszegető lény. Aprót szisszen orrát ráncolja, de végül egyik kezével odanyúl, megfogja majd visszateszi a lány vállára. Egyelőre még visszafogja magát, de csakis azért, mert ha elhajítja a francba, akkor megint eltereli a lány figyelmét. Ujjának egyetlen mozdulatával jelzi a lény felé, hogy jobban teszi, ha ott marad.
Végül mégis sikerül pár szót kiráznia a szőkéből, bár Caleth maga sem tudja pontosan mivel sikerült ezt elérni.*
- Alakjuk is volt, vagy csak hangjuk? *Kérdezi egész tömören, ha hirtelen megkérdezi kik mondták ezt, minden bizonnyal újabb terelő választ kapna.*
*Mélyen beszívja a levegőt az orrán át, lehet jobban járt volna, ha lelép korábban, de így legalább némi fejlődést el tudott érni a lánynál, még akkor is, ha kemény, mint egy warg hátsója.
Annyira azért mégsem viszont, hogy a rázástól ne koppanjon bele fájdalmasan a feje a falba, nem mintha ez Calethet eltántorítaná bármitől is. Így a jajgatás, meg az újabb tagadás sem igazán hatja meg, túl van már azon, hogy egy aranyos tekintet miatt meggondolja magát és inkább ne nyaggassa a lányt. Hiszen már elkezdett megtörni, ha itt abbahagyja, az életben nem fog többe megnyílni a lány.
Egy pillanatra viszont eltereli figyelmét az időközben a nyakát cseszegető lény. Aprót szisszen orrát ráncolja, de végül egyik kezével odanyúl, megfogja majd visszateszi a lány vállára. Egyelőre még visszafogja magát, de csakis azért, mert ha elhajítja a francba, akkor megint eltereli a lány figyelmét. Ujjának egyetlen mozdulatával jelzi a lény felé, hogy jobban teszi, ha ott marad.
Végül mégis sikerül pár szót kiráznia a szőkéből, bár Caleth maga sem tudja pontosan mivel sikerült ezt elérni.*
- Alakjuk is volt, vagy csak hangjuk? *Kérdezi egész tömören, ha hirtelen megkérdezi kik mondták ezt, minden bizonnyal újabb terelő választ kapna.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-02 11:29:22
Üzenet elküldve: 2015-12-02 11:29:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//pult - záróra//
*A fickót szerencsésen leszedik róla, és még azt is elkerül, hogy lehányják. De a legjobb az egészben az az, hogy bekvártélyozzák. Mert ő még sosem aludt egyes-egyedül egy külön szobában. Pláne nem ilyen szépben! Mielőtt első gazdája elajándékozta volna, akkor egy a ház melletti, durva deszkákból összerótt kalyibában lakott az összes rabszolgával együtt. A törzsnél pedig egy ócskább sátorban, bár egy idő után már csak ő maradt rabszolga, így tulajdonképpen volt saját sátra, csak éppen az nélkülözött minden komfortot. Meg a szalmazsákokat is hamar belepték a poloskák, meg a bolhák. Ezeket pedig nehéz és hosszadalmas feladat kiirtani, és nem szeretne többet arra ébredni, hogy összemarják az ágyi poloskák, meg a bolhák. Ez nem tűnik olyan helynek, hogy az ilyesmik problémát okozzanak. Hacsak ugye Hildi nem hozott a holmijával ilyesmiket, de nem hozott, hiszen annyi az összes holmija, ami rajta van, és ezek minden vérszívótól mentesek.
Amikor meglátja a szobát, akkor örömében épphogy csak nem írja el magát, pedig olyan gyönyörűnek lát mindent. Az apró erkélytől egészen belelkesedik, szinte kéjes örömöt érez. Látott már erkélyt, de csak kívülről. De most kimehet, és integethet róla az utca népének. De annak csak világosban van értelme. Világosban viszont okvetlenül kiáll majd oda, és integet minden arra járónak.
Az erkély kéjes örömet okozott számára, az ágy már-már láttán szintén valami gyönyörhöz hasonlatos érzése van. Gyöngéden, rajongva simogat körbe minden bútort. Szinte a sírás határán áll a gyönyörűségtől. Mikorra ágyba bújik, addigra már rajongásig szereti a szobát és már biztos abban, hogy a szobáért cserébe ingyen is dolgozna. Meg a kosztért. Apropó koszt. Hát tudna még egyszer vacsorázni...*
*A fickót szerencsésen leszedik róla, és még azt is elkerül, hogy lehányják. De a legjobb az egészben az az, hogy bekvártélyozzák. Mert ő még sosem aludt egyes-egyedül egy külön szobában. Pláne nem ilyen szépben! Mielőtt első gazdája elajándékozta volna, akkor egy a ház melletti, durva deszkákból összerótt kalyibában lakott az összes rabszolgával együtt. A törzsnél pedig egy ócskább sátorban, bár egy idő után már csak ő maradt rabszolga, így tulajdonképpen volt saját sátra, csak éppen az nélkülözött minden komfortot. Meg a szalmazsákokat is hamar belepték a poloskák, meg a bolhák. Ezeket pedig nehéz és hosszadalmas feladat kiirtani, és nem szeretne többet arra ébredni, hogy összemarják az ágyi poloskák, meg a bolhák. Ez nem tűnik olyan helynek, hogy az ilyesmik problémát okozzanak. Hacsak ugye Hildi nem hozott a holmijával ilyesmiket, de nem hozott, hiszen annyi az összes holmija, ami rajta van, és ezek minden vérszívótól mentesek.
Amikor meglátja a szobát, akkor örömében épphogy csak nem írja el magát, pedig olyan gyönyörűnek lát mindent. Az apró erkélytől egészen belelkesedik, szinte kéjes örömöt érez. Látott már erkélyt, de csak kívülről. De most kimehet, és integethet róla az utca népének. De annak csak világosban van értelme. Világosban viszont okvetlenül kiáll majd oda, és integet minden arra járónak.
Az erkély kéjes örömet okozott számára, az ágy már-már láttán szintén valami gyönyörhöz hasonlatos érzése van. Gyöngéden, rajongva simogat körbe minden bútort. Szinte a sírás határán áll a gyönyörűségtől. Mikorra ágyba bújik, addigra már rajongásig szereti a szobát és már biztos abban, hogy a szobáért cserébe ingyen is dolgozna. Meg a kosztért. Apropó koszt. Hát tudna még egyszer vacsorázni...*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 18:33:19
Üzenet elküldve: 2015-12-01 18:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Természetesen a férfi nem veszi be a dumáját, de ettől ő sem tágít. Nem tudja magának sem, hogy miért nem akar róla beszélni. Egyszerűen csak félne? Vagy ennél sokkal mélyebb? Maga sem tudja, csak azt, hogy nem akar foglalkozni. Nem az álommal, hanem az, amiről szólnak. Nem tudja, hogy mit jelent. S nem is akarja. S nem érti, hogy miért nem érzi ezt a másik.
Még akkor sem, ha amaz neki akar jót. Fejét csak újra megrázza, hogy tereljen. Valahol érzi, hogy már nem sokáig teheti ezt meg.*
- Nem etetlek. *Szólal meg halkan. Az enyhe vállrázás kissé megrázza. Nem is a ténye, hanem mert túl közel van a falhoz. Így szőke buksija akaratlanul is párszor beleütődik a kemény háttámlájának.*
- Au. *Hangzik a halk válasz tőle, s kezét felemeli, hogy megtapogassa apró púpjait. Épp akkor néz fel újra, amikor Caleth közelebb lép hozzá. Így ha már akart sem tudna kimenekülni előle. Ám Alyna kihasználja a helyzetet, s átmászik a férfi lábára. Felmászva annak ruháján, egészen a nyakára, szinte rögtön orvtámadást indít a férfi nyaka ellen. Ha tudja, ha nem, akkor valószínű lecsapják, s az ágyon alél.
Freyai továbbra sem akar beszélni erről. Még akkor sem ha szépen kérik.*
- Nem terelek. *Mosolyogja tovább is, fel, még akkor is ha nyakát ki kell törni, hogy a barna szemekbe nézzen. Látja annak makacsságát, s olyan, mintha önmagát látja. Szemei hirtelen telnek meg szomorúsággal. Halk, szinte alig érthető hangon szólal meg.*
- Azt mondták, hogy az én hibám.
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 18:22:11
Üzenet elküldve: 2015-12-01 18:22:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Ha a kis jószág a súlyával lehúzná a lány szoknyáját, azt talán Caleth bánná a legkevésbé, de egyelőre csak lóg rajta a kis dög.
Már éppen úgy érzi, hogy megtörte a lányt, ezzel a győzelem útjára lépett, de úgy tűnik Frey továbbra is ugyanolyan makacs, mint eddig volt. Jóllehet, Caleth ezt inkább máshogy nevezné, valami csökönyös szamárhoz tudná hasonlítani a lányt, aki egyáltalán nem kíván beszélni magáról. Persze, a férfi is tudja, hogy sok ilyen ember van, ő ne tudná? De a lányról valamiért sejti, hogy előbb utóbb, ha némi erőt fektet a dologba, talán jut is valamire, és persze anélkül, hogy gyakorlatilag kiverné belőle a dolgokat. Abban az esetben egyébként is meglehet, hogy alulmaradna, hiszen ő csak a kocsmai verekedésben jártas, a lány viszont simán levághatja a fejét.
És egyébként talán el is hinné, amit a lány mond, de annál jobb emberismerőnek tartja magát, hogy tudja, ezúttal nem egyszerű kis rémálmokról van szó, hanem komoly jelentésekkel bírhatnak.*
- Engem ne etess ezzel a dumával. *Vágja rá rögtön, ahogy a lány elkezdi a helyzet mentegetését, meg a „semmi komoly” dumát. Enyhén megrázza a lány vállát, bár lehet, hogy csak ő képzeli, hogy enyhén tette és kissé durvábban a kelleténél.* Már az, hogy ennyire makacsul ellenkezel, azt jelenti, hogy igenis komoly. Te is tudod *mondja továbbra is halkan.* hogy úgysem tágítok. *És, hogy ezt tettekkel is kifejezze, immár közelebb is lép. Eddig csak kezével nyomta a lányt a falhoz, illetve arcát húzta elé, most viszont, hogy a hölgyemény még véletlenül se szökjön már, már teljes testtel elé áll.* És ne gyere ezzel a terelős dumával.
*Ha a kis jószág a súlyával lehúzná a lány szoknyáját, azt talán Caleth bánná a legkevésbé, de egyelőre csak lóg rajta a kis dög.
Már éppen úgy érzi, hogy megtörte a lányt, ezzel a győzelem útjára lépett, de úgy tűnik Frey továbbra is ugyanolyan makacs, mint eddig volt. Jóllehet, Caleth ezt inkább máshogy nevezné, valami csökönyös szamárhoz tudná hasonlítani a lányt, aki egyáltalán nem kíván beszélni magáról. Persze, a férfi is tudja, hogy sok ilyen ember van, ő ne tudná? De a lányról valamiért sejti, hogy előbb utóbb, ha némi erőt fektet a dologba, talán jut is valamire, és persze anélkül, hogy gyakorlatilag kiverné belőle a dolgokat. Abban az esetben egyébként is meglehet, hogy alulmaradna, hiszen ő csak a kocsmai verekedésben jártas, a lány viszont simán levághatja a fejét.
És egyébként talán el is hinné, amit a lány mond, de annál jobb emberismerőnek tartja magát, hogy tudja, ezúttal nem egyszerű kis rémálmokról van szó, hanem komoly jelentésekkel bírhatnak.*
- Engem ne etess ezzel a dumával. *Vágja rá rögtön, ahogy a lány elkezdi a helyzet mentegetését, meg a „semmi komoly” dumát. Enyhén megrázza a lány vállát, bár lehet, hogy csak ő képzeli, hogy enyhén tette és kissé durvábban a kelleténél.* Már az, hogy ennyire makacsul ellenkezel, azt jelenti, hogy igenis komoly. Te is tudod *mondja továbbra is halkan.* hogy úgysem tágítok. *És, hogy ezt tettekkel is kifejezze, immár közelebb is lép. Eddig csak kezével nyomta a lányt a falhoz, illetve arcát húzta elé, most viszont, hogy a hölgyemény még véletlenül se szökjön már, már teljes testtel elé áll.* És ne gyere ezzel a terelős dumával.
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 17:13:18
Üzenet elküldve: 2015-12-01 17:13:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Alyna nem hagyja magát annyira. Nem fog tágítani a férfi mellől, se nem engedi a lány közeléhez, még akkor is ha nem jön össze fenyegetése. No persze ez csak az elképzelés, a valóság ettől fájóbb, még neki is. Hiszen most a szoknya alján lóg, s alig tudja magát felhúzni rajta. Félő, ha így folytatja, lehúzza a lányról az egészet, csöppnyi súlyával.
Tündöklő smaragdjaival Freyai egyenest farkas szemet néz a férfi barna íriszeivel. Nem veszi le tekintetét ő sem. Állja a tekintetét. De az övé eltér a férfi tekintetétől. Neki inkább melegség kezd újra beköltözni, ahogy kezd hozzászokni a gondolathoz, hogy bizony nem tágítanak a témától. Bármennyire is akarja. Barátságos, meleg mosoly fut végig arcán. A halk szavakat is élesen hallja, főleg, hogy alig van köztük távolság. De ezt csak annak tudja be a fiatal naiv szőkeség, hogy csak az ő éles hallására vannak tekintettel. Fejét újra megrázza, s aranyszínű lobonca csakúgy repked körülötte.*
- Nincs miről beszélni. Rossz álmok. Ennyi az egész. *Köti az ebet a karóhoz.* - Senkinek sem lesz baja belőle. *Mondja, szinte ígérő hanggal, s le nem veszi tekintetét a férfiéről. Oda-vissza nézegeti hol a bal, hol a jobb szemét. Ilyen közelről nem tudja, hogy melyiken is állapodjon meg tekintete. Majd fejét oldalra billentve, hunyja be szemeit, s mosolyog.*
- Tényleg. *Biztatja a másikat.*
*Alyna nem hagyja magát annyira. Nem fog tágítani a férfi mellől, se nem engedi a lány közeléhez, még akkor is ha nem jön össze fenyegetése. No persze ez csak az elképzelés, a valóság ettől fájóbb, még neki is. Hiszen most a szoknya alján lóg, s alig tudja magát felhúzni rajta. Félő, ha így folytatja, lehúzza a lányról az egészet, csöppnyi súlyával.
Tündöklő smaragdjaival Freyai egyenest farkas szemet néz a férfi barna íriszeivel. Nem veszi le tekintetét ő sem. Állja a tekintetét. De az övé eltér a férfi tekintetétől. Neki inkább melegség kezd újra beköltözni, ahogy kezd hozzászokni a gondolathoz, hogy bizony nem tágítanak a témától. Bármennyire is akarja. Barátságos, meleg mosoly fut végig arcán. A halk szavakat is élesen hallja, főleg, hogy alig van köztük távolság. De ezt csak annak tudja be a fiatal naiv szőkeség, hogy csak az ő éles hallására vannak tekintettel. Fejét újra megrázza, s aranyszínű lobonca csakúgy repked körülötte.*
- Nincs miről beszélni. Rossz álmok. Ennyi az egész. *Köti az ebet a karóhoz.* - Senkinek sem lesz baja belőle. *Mondja, szinte ígérő hanggal, s le nem veszi tekintetét a férfiéről. Oda-vissza nézegeti hol a bal, hol a jobb szemét. Ilyen közelről nem tudja, hogy melyiken is állapodjon meg tekintete. Majd fejét oldalra billentve, hunyja be szemeit, s mosolyog.*
- Tényleg. *Biztatja a másikat.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 17:05:28
Üzenet elküldve: 2015-12-01 17:05:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Gúnyosan magasba repteti mindkét szemöldökét, ahogy a köhögő gyíkot nézi, valahogy sejti, hogy rá akar ijeszteni, de továbbra sem igazán tud berezelni tőle. Egy csapat halottól, akik a Karavánpihenő felé meneteltek, na azoktól igen. De ettől nem.
Hirtelen jött támadása viszont célt ér, a lány sikerül a falhoz szorítania, s igyekszik róla gondoskodnia, hogy ne tudjon még elszabadulni. Most valahogy nem tud olyan jókedélyűen mosolyogni, mint eddig, sokkal komolyabb az egész lénye. De hát valamiféle új szerepben tetszeleg és egész jól is érzi benne magát.*
- Sejtettem. *Mondja egész halkan, és egy pillanatra sem ereszti a lány íriszeit a szemei elől, szinte alig pislog. Egy pillanatra elfogja a hatalom érzete, ami eddig ismeretlen volt számára. A hatalom egy gyengének látszó teremtés fölött, pedig nagyon is jól tudja, hogy nem ez a helyzet.*
- Akkor tégy ellene! *Suttogja. Nem olyan pajzán, perverz módon, de valami mégis csak van a hangjában, ami miatt a megszokottól eltér.* Beszélj róla, és nézz velük szembe!
*Gúnyosan magasba repteti mindkét szemöldökét, ahogy a köhögő gyíkot nézi, valahogy sejti, hogy rá akar ijeszteni, de továbbra sem igazán tud berezelni tőle. Egy csapat halottól, akik a Karavánpihenő felé meneteltek, na azoktól igen. De ettől nem.
Hirtelen jött támadása viszont célt ér, a lány sikerül a falhoz szorítania, s igyekszik róla gondoskodnia, hogy ne tudjon még elszabadulni. Most valahogy nem tud olyan jókedélyűen mosolyogni, mint eddig, sokkal komolyabb az egész lénye. De hát valamiféle új szerepben tetszeleg és egész jól is érzi benne magát.*
- Sejtettem. *Mondja egész halkan, és egy pillanatra sem ereszti a lány íriszeit a szemei elől, szinte alig pislog. Egy pillanatra elfogja a hatalom érzete, ami eddig ismeretlen volt számára. A hatalom egy gyengének látszó teremtés fölött, pedig nagyon is jól tudja, hogy nem ez a helyzet.*
- Akkor tégy ellene! *Suttogja. Nem olyan pajzán, perverz módon, de valami mégis csak van a hangjában, ami miatt a megszokottól eltér.* Beszélj róla, és nézz velük szembe!
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:04:59
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:04:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A helyeseléssel egyetemben a marok szorítása is enyhül. Alyna ezt rögtön ki is használja, s a belekapaszkodott ujjakon felkapaszkodik gazdája ujjára, majd onnan felfut annak vállára. Onnan néz továbbra is gyűlölködve Calethra. Ha még meg is enyhült volna az ébresztés miatt a férfi iránt, ez végleg elrontotta minden esélyét. Így biztos, nem fogja hagyni, hogy a szőkeség közelébe férkőzzön. S mi sem bizonyítja jobban, mint éles vinnyogása, mely tűzokádást próbálna utánozni… Rosszul.
A hangra Freyai összehúzza fülét, s a kis jószág fejét simogassa meg.*
- Ne haragudj rá. *Suttogja neki. Reméli, hogy immár túlléptek ezen a dolgon az ablakoz lép. Elveszi onnan a pokrócot, mely álmában esett le róla. Vászoningje már megszáradt, így a férfinak sem kell ezzel tovább foglalkoznia. Lábaiban érzi a padló jegességét, de mintha nem foglalkozna ezzel.
És semmivel sem a környezetében. Érzékei eltompulnak, nem lát, s nem is hal olyan élesen a fáradtságtól, mint eddig. Ezért lepi meg a férfi mozdulata. Nem tud ellene védekezni, a falnak csapódik a háta. Alyna a hajába kapaszkodva próbál fent maradni, de sikertelenül. Végül szoknyája szegélyébe kapaszkodva próbál meg visszamászni.
Elkerekedett, tiszta smaragdra emlékeztető tekintettel néz fel a nálánál magasabb Calethre. Nagyot nyel annak szavai hallatán. Reményei itt szálltak el. Szólásra nyitja ajkait, s szinte remegve ejti ki szavait.*
- Nem.
*Válaszolja tőle szokatlan kurtasággal, elhaló hangon. Az eddig közlékeny, s közvetlen lány hirtelen zárkózott be. De ha Caleth belegondolt magáról sose beszélt a lány. Sose mondta, hogy honnan jött, hova tart, ki ő. Az érzéseiről sem. Minden másról ódákat tudott zengeni.*
*A helyeseléssel egyetemben a marok szorítása is enyhül. Alyna ezt rögtön ki is használja, s a belekapaszkodott ujjakon felkapaszkodik gazdája ujjára, majd onnan felfut annak vállára. Onnan néz továbbra is gyűlölködve Calethra. Ha még meg is enyhült volna az ébresztés miatt a férfi iránt, ez végleg elrontotta minden esélyét. Így biztos, nem fogja hagyni, hogy a szőkeség közelébe férkőzzön. S mi sem bizonyítja jobban, mint éles vinnyogása, mely tűzokádást próbálna utánozni… Rosszul.
A hangra Freyai összehúzza fülét, s a kis jószág fejét simogassa meg.*
- Ne haragudj rá. *Suttogja neki. Reméli, hogy immár túlléptek ezen a dolgon az ablakoz lép. Elveszi onnan a pokrócot, mely álmában esett le róla. Vászoningje már megszáradt, így a férfinak sem kell ezzel tovább foglalkoznia. Lábaiban érzi a padló jegességét, de mintha nem foglalkozna ezzel.
És semmivel sem a környezetében. Érzékei eltompulnak, nem lát, s nem is hal olyan élesen a fáradtságtól, mint eddig. Ezért lepi meg a férfi mozdulata. Nem tud ellene védekezni, a falnak csapódik a háta. Alyna a hajába kapaszkodva próbál fent maradni, de sikertelenül. Végül szoknyája szegélyébe kapaszkodva próbál meg visszamászni.
Elkerekedett, tiszta smaragdra emlékeztető tekintettel néz fel a nálánál magasabb Calethre. Nagyot nyel annak szavai hallatán. Reményei itt szálltak el. Szólásra nyitja ajkait, s szinte remegve ejti ki szavait.*
- Nem.
*Válaszolja tőle szokatlan kurtasággal, elhaló hangon. Az eddig közlékeny, s közvetlen lány hirtelen zárkózott be. De ha Caleth belegondolt magáról sose beszélt a lány. Sose mondta, hogy honnan jött, hova tart, ki ő. Az érzéseiről sem. Minden másról ódákat tudott zengeni.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 14:53:27
Üzenet elküldve: 2015-12-01 14:53:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*A gyík kapálózását azért megérzi a kezében, talán kicsi a lény, de mégis egész szívós. Jóllehet persze, annyira mégsem, hogy ilyen fiatal korában ki tudja magát vergődni egy ember karjából. Viszont jelenleg farkának csapkodása leginkább csiklandozza a csuklóját, hiszen a férfi jelenleg elég elszánt ahhoz, hogy ne érezze fájdalomnak.
Az ismétlődő ellenkezés után sem adja fel, majd úgy tűnik a hirtelen jövő kézmozdulat már hatásosabb.*
- Aha. *Mondja mélyen elnyúló hangon, némi elégedettséggel. Na persze nem annak örül, hogy a lányt rémálmok kínozzák, hanem, hogy legalább ennyire sikerült megtörnie, igaz, ez még közel sem azt jelenti, hogy bármennyit is haladt volna azzal, hogy kibeszéltesse a lányt. Így aztán a válaszra és a lány közeledésére behúzza a karját az ablakból, majd enyhít a markán, hogy a lény visszakerülhessen a gazdájához. Viszont ha a lány azt gondolja, hogy megelégszik ezzel a válasszal akkor téved.
Nagy léptekkel távolodik el az ablaktól, majd hirtelen sarkon fordulva odaszegezi a lányt a falhoz a két vállánál fogva (feltéve, hogy sikerül persze), majd a szemébe nézve kemény hangon beszélni kezd*
- Nem leszel túl rajta és nem fognak elmúlni, amíg nem beszélsz róla. Mindig ott fog járni a fejedben, minden este vissza fognak térni, egészen addig, ameddig már az őrület határára nem kerülsz és magaddal rántasz mindenkit, akit ismersz. Ezt akarod?
*A gyík kapálózását azért megérzi a kezében, talán kicsi a lény, de mégis egész szívós. Jóllehet persze, annyira mégsem, hogy ilyen fiatal korában ki tudja magát vergődni egy ember karjából. Viszont jelenleg farkának csapkodása leginkább csiklandozza a csuklóját, hiszen a férfi jelenleg elég elszánt ahhoz, hogy ne érezze fájdalomnak.
Az ismétlődő ellenkezés után sem adja fel, majd úgy tűnik a hirtelen jövő kézmozdulat már hatásosabb.*
- Aha. *Mondja mélyen elnyúló hangon, némi elégedettséggel. Na persze nem annak örül, hogy a lányt rémálmok kínozzák, hanem, hogy legalább ennyire sikerült megtörnie, igaz, ez még közel sem azt jelenti, hogy bármennyit is haladt volna azzal, hogy kibeszéltesse a lányt. Így aztán a válaszra és a lány közeledésére behúzza a karját az ablakból, majd enyhít a markán, hogy a lény visszakerülhessen a gazdájához. Viszont ha a lány azt gondolja, hogy megelégszik ezzel a válasszal akkor téved.
Nagy léptekkel távolodik el az ablaktól, majd hirtelen sarkon fordulva odaszegezi a lányt a falhoz a két vállánál fogva (feltéve, hogy sikerül persze), majd a szemébe nézve kemény hangon beszélni kezd*
- Nem leszel túl rajta és nem fognak elmúlni, amíg nem beszélsz róla. Mindig ott fog járni a fejedben, minden este vissza fognak térni, egészen addig, ameddig már az őrület határára nem kerülsz és magaddal rántasz mindenkit, akit ismersz. Ezt akarod?
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 14:38:20
Üzenet elküldve: 2015-12-01 14:38:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A férfi továbbra is öklében tartja Alynaát. Aki persze próbálna, rúg kapálni, de nem sikerül neki. Karmainak kaparászása sem hozza meg a várt eredményt. Ha eddig nem is gyűlölte a férfit, most már visszafordíthatatlan az érzés. Akkor is, ha egy egyszerű gyík jobban érti, hogy mire megy ki a játék, mint a szőkeség. Farkával próbálja csapkodni a férfit. Legfeljebb, ha kidobjak a csuklója köré kanyarítja farkát.
Freyai szinte kétségbeesetten néz jószágára. Talán még sose érzett ilyet, s nem is nézett így. Az élet jobbik felét tekintő lány hirtelen változik meg.*
- Egyszerűen csak nincs mit mondanom. *Feleli a férfinak, s igyekszik úrrá lenni magán. Eddig olyan jól tudta eltitkolni, hogy mi a baja. Most miért nem megy? Nem akar foglalkozni álmaival, s azt sem akarja, hogy más foglalkozzon velük. S legfőképp azt nem akarja, hogy Alyna lássa a kárát.
De újra csak a fejét rázza meg, ám ahogy meglátja a csuklómozdulatot, hirtelen sikít fel.*
- Ne! *Kiáltja utána, s már fel is kelt az ágyról, hogy álmos, kóválygó léptekkel, az ablakhoz lépjen.*
- Csak rémálmok, semmi több. Túl leszek rajta! *Mondja, miközben Caleth keze felé nyúl, hogy kihámozza belőle Alynát, remélve, hogy ennyi válasszal megelégszik a férfi végre. A csöppnyi gyík megérzi gazdája közelségét, s karmos mancsaival megfogja ujját, s nem ereszti.*
*A férfi továbbra is öklében tartja Alynaát. Aki persze próbálna, rúg kapálni, de nem sikerül neki. Karmainak kaparászása sem hozza meg a várt eredményt. Ha eddig nem is gyűlölte a férfit, most már visszafordíthatatlan az érzés. Akkor is, ha egy egyszerű gyík jobban érti, hogy mire megy ki a játék, mint a szőkeség. Farkával próbálja csapkodni a férfit. Legfeljebb, ha kidobjak a csuklója köré kanyarítja farkát.
Freyai szinte kétségbeesetten néz jószágára. Talán még sose érzett ilyet, s nem is nézett így. Az élet jobbik felét tekintő lány hirtelen változik meg.*
- Egyszerűen csak nincs mit mondanom. *Feleli a férfinak, s igyekszik úrrá lenni magán. Eddig olyan jól tudta eltitkolni, hogy mi a baja. Most miért nem megy? Nem akar foglalkozni álmaival, s azt sem akarja, hogy más foglalkozzon velük. S legfőképp azt nem akarja, hogy Alyna lássa a kárát.
De újra csak a fejét rázza meg, ám ahogy meglátja a csuklómozdulatot, hirtelen sikít fel.*
- Ne! *Kiáltja utána, s már fel is kelt az ágyról, hogy álmos, kóválygó léptekkel, az ablakhoz lépjen.*
- Csak rémálmok, semmi több. Túl leszek rajta! *Mondja, miközben Caleth keze felé nyúl, hogy kihámozza belőle Alynát, remélve, hogy ennyi válasszal megelégszik a férfi végre. A csöppnyi gyík megérzi gazdája közelségét, s karmos mancsaival megfogja ujját, s nem ereszti.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-12-01 14:22:19
Üzenet elküldve: 2015-12-01 14:22:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Freyai//
*Mondhatni megkönnyebbül, amikor úgy látja a lány kezdi érteni miről beszél, és újabb kérdések helyett, inkább a megvilágosodást kapja reakcióként. A maga részéről próbálja egyébként is túltenni magát a dolgon és továbbra is tartani magát, ahhoz, hogy nem nőként, hanem valamiféle barátként néz a másikra. Ezt azonban nem könnyíti meg, ha sokat sejtetően, a víztől testére tapadt ruhákban libben elé.
Ami viszont a másik próbálkozását illeti, a lány csak nem akar felelni kérdésre, és felettébb kezdi bosszantani ez a makacsság. Őszintén, soha sem értette, mire jó ennyire ragaszkodni valaminek az elfojtásához, hiszen ő inkább mindent kimond, amit nem, az meg nem ér annyit, hogy szóra bírja. Kicsit másként látják a világot.*
- Igen, lehet. *Feleli a gyíkra nézve. Valójában biztos benne, hogy nem lesz baja a gyíknak, bármennyire is szeretné most azonnal falhoz vágni, vagy megfullasztani, de az elég pitiáner dolog lenne, így igazából inkább csak a lány szemszögéből tűnik olyan vészesnek a markának szorítása.
Érzi, hogy tűrésküszöbe határán áll, így tesz egy utolsó próbálkozást és nem tör meg a kérlelő szavakra. Ugyanúgy kitartja továbbra is az állatot az ablakon mint eddig, és keményen néz a másikra.*
- Főleg, ha tovább folytatod ezt a gyerekes viselkedést. Bökd ki, hogy mi van veled és a gyík túléli! Tudom, hogy nehéz, de csak elkezdeni az. *Majd tesz egy apróbb mozdulatot. A csuklójának mozdulatával játszik, mintha csak éppen ki akarná ejteni a kezéből a dögöt.*
*Mondhatni megkönnyebbül, amikor úgy látja a lány kezdi érteni miről beszél, és újabb kérdések helyett, inkább a megvilágosodást kapja reakcióként. A maga részéről próbálja egyébként is túltenni magát a dolgon és továbbra is tartani magát, ahhoz, hogy nem nőként, hanem valamiféle barátként néz a másikra. Ezt azonban nem könnyíti meg, ha sokat sejtetően, a víztől testére tapadt ruhákban libben elé.
Ami viszont a másik próbálkozását illeti, a lány csak nem akar felelni kérdésre, és felettébb kezdi bosszantani ez a makacsság. Őszintén, soha sem értette, mire jó ennyire ragaszkodni valaminek az elfojtásához, hiszen ő inkább mindent kimond, amit nem, az meg nem ér annyit, hogy szóra bírja. Kicsit másként látják a világot.*
- Igen, lehet. *Feleli a gyíkra nézve. Valójában biztos benne, hogy nem lesz baja a gyíknak, bármennyire is szeretné most azonnal falhoz vágni, vagy megfullasztani, de az elég pitiáner dolog lenne, így igazából inkább csak a lány szemszögéből tűnik olyan vészesnek a markának szorítása.
Érzi, hogy tűrésküszöbe határán áll, így tesz egy utolsó próbálkozást és nem tör meg a kérlelő szavakra. Ugyanúgy kitartja továbbra is az állatot az ablakon mint eddig, és keményen néz a másikra.*
- Főleg, ha tovább folytatod ezt a gyerekes viselkedést. Bökd ki, hogy mi van veled és a gyík túléli! Tudom, hogy nehéz, de csak elkezdeni az. *Majd tesz egy apróbb mozdulatot. A csuklójának mozdulatával játszik, mintha csak éppen ki akarná ejteni a kezéből a dögöt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7103-7122