//Nyílt//
//Egy kis nosztalgia//
//Kiszolgálás//
*Azt meg kell hagynia, nem a rum csípte pír az, mi a fiú arcán legszembetűnőbben tündököl, s bizony azok a hegek és egyebek kellőképpen sajoghatnak, akár több nap távlatában is. Így hát a mosolyt együttérzően viszonozza, a külcsínnel kapcsolatos témakört pedig nem firtatja tovább. Hacsak Mik szemöldöke feletti seben felejtett tekintete nem számít ennek.*
- Az üzleti ügy címke alá sok tevékenység befér, az már biztos.
*Kunkorodik ajka halványan huncut ívbe. Nagy kár, hogy ezekkel az utalásokkal csak saját magát szórakoztathatja, ámbár hozzászokott már a magányhoz az utóbbi havak során. Talán túlságosan is.
Nem örül persze a visszautasításnak, mi újbóli ital meghívására érkezik, viszont kifejezett csalódottság sem ül ki arcára. Inkább fürkész kíváncsisággal követi kékjeivel az irányt, mely felé a másik vezeti.*
- Hát tényleg elég szigorúnak tűnik. *Viszonozza a nevetést és ért egyet, miközben ismét teli poharáért nyúl.*
- De ez nem a kedvességről szólt, sokkal inkább az önzőségemnek. *Míg jobbjával a rumot emeli, baljával visszakönyökölve a pultra, állát annak tenyerébe fekteti.*
- Tudod, utálok egyedül inni. *Kortyol egyet a sötét nedűből úgy, hogy a nagy része még megmaradjon.*
- Szóval ez a te hibád! *Tekintete egy pillanatig szúrósra vált, ám ezen kívül minden egyes rezdülése cáfolja, hogy kijelentése valós nehezteléssel rendelkezne, szája például játékos mosolyba görbül, s testtartása is kedélyességéről árulkodik.*
- És mióta dolgozol ennek a szigorú főnöknek?
*Maga sem érti, honnan ez a nagy felszabadultság, talán csak túl régen volt saját személyén kívül társasága, kivel több szót válthatott.*