Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 277 (5521. - 5540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5540. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:13:23
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:13:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szerelem hullámhosszán//
//Aztyannal a pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy ne lennének hitelesek az intéző szavai, hisz teljes szívével szereti Xavyt. Annak ellenére is, hogy eddig nem táplált ilyen érzelmeket a gnóm lány iránt. Eddig nem kereste az érzések eredetét, csak átadta magát neki és élvezte. Hogy mindezt bizonyítsa, valójában gondolkodás nélkül nyúl a késért és tesz eleget a kérésnek. Máskor, józanul eszébe sem jutna az ilyesmi, hisz miért kellene bárkinek bizonyítania bármit. Ha valaki viszont szereti, az nem kér tőle ilyen badarságot, csak viszonozza az érzéseit. Ha nem állna valamilyen befolyásoltság alatt, egyszerűen el sem indul a Központból, nem kutyagol át a városon és nem vall be semmit Xavynak, ahogy a bajszát sem metszi le, csak azért, mert a gnóm lány azt kérte szerelme bizonyítékaként.
Ám most Aztyan nem gondol ilyesmivel, nem mérlegel, csak igyekszik szerelme kedvében járni, hogy érzései viszonzásra leljenek. És ezért milyen olcsó ár is egy fránya bajusz. A tenyerén tartott, eddig féltve őrzött és gondozott arcszőrzet szomorúan pihen a tenyerén. Az intéző zavartan figyeli, ahogy Xavy egy fadobozt vesz elő és kéri, hogy tegye bele a lemetszett bajuszt.
Arra, hogy úgyis csak öregítette az arcszőrzet, zavartan mosolyog. Ő nagyon szerette, szerinte jól állt, de ha a szerelme azt mondja, hogy jobb így, akkor még jól is jött ki.*
- Örülök. *Válaszolja továbbra is zavartan. Valahogy az orra magányos így és kicsit fázik is a szája, folyton oda szeretne nyúlni, hogy megigazítsa, pedig már nincs mit.
Aztán Xavy belekezd egy monológba és a heges arcúban nőttön nő a remény, hogy talán sikerült meggyőznie érzelmei igazáról a lányt. Megkövülten figyeli, ahogy odahúz egy ládát és feláll rá, hogy arcuk csaknem egy magasságba ér. Boldogan lép közelebb, örömmel és zakatoló szívvel veszi a cuppanós puszit, széles mosollyal hallgatja a folytatást. A mosoly lassan zavarttá válik, mert újra nem ért semmi, hogy hogyan jön ide az, hogy mit hajtott fel és hol. Teljesen megfeledkezett a sörről, amit a lány hozott át neki, hogy megkóstolja, össze sem köti az érzései eredetét a sörrel, hisz miért is tenné.*
- Átrázni? *Kérdi meglepetten.
Az újabb hangos szó újra meglepi, hátrahőkölve szalasztja el a pillanatot, hogy Xavy után kapjon, hisz nem ébred benne felismerés. Nem is érti, hogy mivel és hogyan "baszta át" őt a gnóm lány, érzései szemernyit sem változtak.
Földbe gyökerezett lábakkal nézi a pult mellől, ahogy Xavy az asztalok között old kereket, miközben azt ismételgeti "Megcsináltam".
A szegény intézőnek csak annyi marad meg, hogy kikosarazták és bár még mindig szerelmes a gnóm lányba, azért annyi gerinc van benne, hogy ne csináljon komplett idiótát magából azzal, hogy kérlelni kezdi Xavyt (megtette már ezt tudta nélkül is).
Sóhajtva, leszegett fejjel fordul a pult mögött nyíló ajtó felé, amely a Kalmár hátsó traktusába vezet. Arca a halálra ítéltek kőmaszkjává dermed és az intéző hamarosan eltűnik megszégyenítése helyszínéről a hátsó ajtó felé. A szíve kettérepedt, virágoskertjét Xavy szaros bakanccsal tapodta szét. Talán a szemébe sem tud már nézni majd. Ám ettől még szereti.*
//Aztyannal a pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy ne lennének hitelesek az intéző szavai, hisz teljes szívével szereti Xavyt. Annak ellenére is, hogy eddig nem táplált ilyen érzelmeket a gnóm lány iránt. Eddig nem kereste az érzések eredetét, csak átadta magát neki és élvezte. Hogy mindezt bizonyítsa, valójában gondolkodás nélkül nyúl a késért és tesz eleget a kérésnek. Máskor, józanul eszébe sem jutna az ilyesmi, hisz miért kellene bárkinek bizonyítania bármit. Ha valaki viszont szereti, az nem kér tőle ilyen badarságot, csak viszonozza az érzéseit. Ha nem állna valamilyen befolyásoltság alatt, egyszerűen el sem indul a Központból, nem kutyagol át a városon és nem vall be semmit Xavynak, ahogy a bajszát sem metszi le, csak azért, mert a gnóm lány azt kérte szerelme bizonyítékaként.
Ám most Aztyan nem gondol ilyesmivel, nem mérlegel, csak igyekszik szerelme kedvében járni, hogy érzései viszonzásra leljenek. És ezért milyen olcsó ár is egy fránya bajusz. A tenyerén tartott, eddig féltve őrzött és gondozott arcszőrzet szomorúan pihen a tenyerén. Az intéző zavartan figyeli, ahogy Xavy egy fadobozt vesz elő és kéri, hogy tegye bele a lemetszett bajuszt.
Arra, hogy úgyis csak öregítette az arcszőrzet, zavartan mosolyog. Ő nagyon szerette, szerinte jól állt, de ha a szerelme azt mondja, hogy jobb így, akkor még jól is jött ki.*
- Örülök. *Válaszolja továbbra is zavartan. Valahogy az orra magányos így és kicsit fázik is a szája, folyton oda szeretne nyúlni, hogy megigazítsa, pedig már nincs mit.
Aztán Xavy belekezd egy monológba és a heges arcúban nőttön nő a remény, hogy talán sikerült meggyőznie érzelmei igazáról a lányt. Megkövülten figyeli, ahogy odahúz egy ládát és feláll rá, hogy arcuk csaknem egy magasságba ér. Boldogan lép közelebb, örömmel és zakatoló szívvel veszi a cuppanós puszit, széles mosollyal hallgatja a folytatást. A mosoly lassan zavarttá válik, mert újra nem ért semmi, hogy hogyan jön ide az, hogy mit hajtott fel és hol. Teljesen megfeledkezett a sörről, amit a lány hozott át neki, hogy megkóstolja, össze sem köti az érzései eredetét a sörrel, hisz miért is tenné.*
- Átrázni? *Kérdi meglepetten.
Az újabb hangos szó újra meglepi, hátrahőkölve szalasztja el a pillanatot, hogy Xavy után kapjon, hisz nem ébred benne felismerés. Nem is érti, hogy mivel és hogyan "baszta át" őt a gnóm lány, érzései szemernyit sem változtak.
Földbe gyökerezett lábakkal nézi a pult mellől, ahogy Xavy az asztalok között old kereket, miközben azt ismételgeti "Megcsináltam".
A szegény intézőnek csak annyi marad meg, hogy kikosarazták és bár még mindig szerelmes a gnóm lányba, azért annyi gerinc van benne, hogy ne csináljon komplett idiótát magából azzal, hogy kérlelni kezdi Xavyt (megtette már ezt tudta nélkül is).
Sóhajtva, leszegett fejjel fordul a pult mögött nyíló ajtó felé, amely a Kalmár hátsó traktusába vezet. Arca a halálra ítéltek kőmaszkjává dermed és az intéző hamarosan eltűnik megszégyenítése helyszínéről a hátsó ajtó felé. A szíve kettérepedt, virágoskertjét Xavy szaros bakanccsal tapodta szét. Talán a szemébe sem tud már nézni majd. Ám ettől még szereti.*
5539. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:43:24
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//A szerelem hullámhosszán//
//Aztyannal a pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az Intéző szavai igazán hitelesek és bizony jobban zavarban is lenne, ha nem tudná, hogy ez a szer hatása, amit ő kotyvasztott ki. ~Milyen komoly… beszarok rajta… ~ Bár már önmagában a vallomás is felér egy valódi bizonyítékkal, így a bajusz lenyisszantására már nem is igazából lett volna szükség, ő mégis vissza akar vágni valahogy az eddig őt ért sérelmek okán. Ezen felül viszont soha nem hitte volna, hogy ennyire egyszerű lesz rábeszélni a férfi a figyelmesen gondozott bajusz eltávolítására. A vívódás sem tart sokáig, mikor pedig a késért nyúl, a szája elé kapja mind a két kezét, hogy megnyúló arcát elrejtse, a döbbenet pedig megfagyasztja az ereiben a vért is. Rémülten tekint a lenyisszantott szőrre, ekkor jut eszébe, hogy ő bizony vásárolt erre az esetre valamit, hogy ha esetleg a férfi a jövőben is gorombán bánna vele, legyen mit az orra alá dörgölnie.*
-Ezt… el se hiszem… rakd gyorsan bele… *Ugrik oda a pulthoz és kiveszi a táskájából a kis faládát, amit nemrég vásárolt a piacon és ha a férfi engedi, akkor a kezéből a bajusztetemet belesegíti a tárolóba.*
-Úgy sem állt jól neked, csak öregített… még hálás is lehetsz nekem érte. *Teszi hozzá, hátha el tudja ezt még most hitetni vele, mielőtt érkezik a kijózanító ébredés.*
-Tudod… Én mindig is nagyra tartottalak… *Motyogja, miközben a félelem egyre inkább izgatott boldogságba csap át, hatalmas szemeit az Intézőre mereszti, szíve csak úgy kalapál kis mellkasában. ~Az első bonyolultabb italom. Ez csodálatos érzés, ha belegondolok mennyit vesződtem vele, de MEGÉRTE! ~ Közben megköszörüli a torkát és a pultból odahúz egy faládát, hogy felérje a sebhelyes arcú férfit, bár még így is egy fél fejjel kisebbre sikeredik a dolog, ám ez már nem oszt és nem szoroz. A kezével közelebb inti a másikat, azt sugallva, hogy bizalmasabb beszélgetés következik.*
-Köszönöm. *Fancsalodik el az arca meghatottságában, a szája lefelé görbül és ha a férfi valóban kicsit odahajol akkor nyom egy cuppanós puszit az orcájára.*
-Még valami… jobban is vigyázhatnál, hogy mit hajtasz fel… ebből egyszer még bajod lehet… ha nem egy olyan nagyszívű gnóm akar átrázni, mint én. *Jegyzi meg feltartott ujjal, kioktató módon magyaráz, mint az anya a csintalan gyereknek, majd hirtelen belekiabálja a másik képébe:*
-ÁTBASZTALAK! *Remélve, hogy a meglepetés okán nem kap utána, megpróbál eliszkolni a közeléből az asztalok irányába, a „MEGCSINÁLTAM” felkiáltást ismételgetve.*
//Aztyannal a pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az Intéző szavai igazán hitelesek és bizony jobban zavarban is lenne, ha nem tudná, hogy ez a szer hatása, amit ő kotyvasztott ki. ~Milyen komoly… beszarok rajta… ~ Bár már önmagában a vallomás is felér egy valódi bizonyítékkal, így a bajusz lenyisszantására már nem is igazából lett volna szükség, ő mégis vissza akar vágni valahogy az eddig őt ért sérelmek okán. Ezen felül viszont soha nem hitte volna, hogy ennyire egyszerű lesz rábeszélni a férfi a figyelmesen gondozott bajusz eltávolítására. A vívódás sem tart sokáig, mikor pedig a késért nyúl, a szája elé kapja mind a két kezét, hogy megnyúló arcát elrejtse, a döbbenet pedig megfagyasztja az ereiben a vért is. Rémülten tekint a lenyisszantott szőrre, ekkor jut eszébe, hogy ő bizony vásárolt erre az esetre valamit, hogy ha esetleg a férfi a jövőben is gorombán bánna vele, legyen mit az orra alá dörgölnie.*
-Ezt… el se hiszem… rakd gyorsan bele… *Ugrik oda a pulthoz és kiveszi a táskájából a kis faládát, amit nemrég vásárolt a piacon és ha a férfi engedi, akkor a kezéből a bajusztetemet belesegíti a tárolóba.*
-Úgy sem állt jól neked, csak öregített… még hálás is lehetsz nekem érte. *Teszi hozzá, hátha el tudja ezt még most hitetni vele, mielőtt érkezik a kijózanító ébredés.*
-Tudod… Én mindig is nagyra tartottalak… *Motyogja, miközben a félelem egyre inkább izgatott boldogságba csap át, hatalmas szemeit az Intézőre mereszti, szíve csak úgy kalapál kis mellkasában. ~Az első bonyolultabb italom. Ez csodálatos érzés, ha belegondolok mennyit vesződtem vele, de MEGÉRTE! ~ Közben megköszörüli a torkát és a pultból odahúz egy faládát, hogy felérje a sebhelyes arcú férfit, bár még így is egy fél fejjel kisebbre sikeredik a dolog, ám ez már nem oszt és nem szoroz. A kezével közelebb inti a másikat, azt sugallva, hogy bizalmasabb beszélgetés következik.*
-Köszönöm. *Fancsalodik el az arca meghatottságában, a szája lefelé görbül és ha a férfi valóban kicsit odahajol akkor nyom egy cuppanós puszit az orcájára.*
-Még valami… jobban is vigyázhatnál, hogy mit hajtasz fel… ebből egyszer még bajod lehet… ha nem egy olyan nagyszívű gnóm akar átrázni, mint én. *Jegyzi meg feltartott ujjal, kioktató módon magyaráz, mint az anya a csintalan gyereknek, majd hirtelen belekiabálja a másik képébe:*
-ÁTBASZTALAK! *Remélve, hogy a meglepetés okán nem kap utána, megpróbál eliszkolni a közeléből az asztalok irányába, a „MEGCSINÁLTAM” felkiáltást ismételgetve.*
5538. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:00:00
Üzenet elküldve: 2021-06-24 11:00:00
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*Visszamosolyog a bazsalygó kancellárra, bár úgy gondolja, a férfi nem ismeri fel. Miért is emlékezne egy olyan úr, mint Habrertus egy egyszerű szolgára? De ez nem is számít, hisz nem azért van ott, hogy emlékeket hagyjon, hanem, hogy kiszolgálja a vendégeket. Egy jó csapos láthatatlan, ha kell, de a munkáját teljes szívvel végzi.
Kiderül az ételek felosztása, az Úrnő Kedvence a mélységi lány elé, a hal a kancellár elé kerül. Mielőtt visszaindulhatna a pulthoz, a kecskeszakállú férfi kérdést intéz hozzá az egyik étellel kapcsolatban, amire Mik készségesen és legjobb tudása szerint válaszol.*
- Igen, valóban. *Kezd bele a válaszba.*
- A nemes hölgy nem más, mint Kagaenae Thargodar úrnő, aki egyszer a Kalmár vendége volt, ő rendelte ezt az ételt és a báró tisztelete és megbecsülése jeleként keresztelte erre a névre ezt a fogást. *Mondja egy pillantással a mélységi lány felé is nézve, majd onnan vissza Habrertusra.
Ha a férfi elégedett a válasszal, akkor enyhén meghajol és már indul is vissza a pultba, ahol közben kissé elharapóztak az események Xavy és az intéző között.
Aztyan meglehetősen furcsán viselkedik, ami abban csúcsosodik ki, hogy egyszer csak felkap egy kést a pultból és nemes egyszerűséggel lemetéli a bajszát. Mik a meglepettségtől megdermedve torpan meg, majd egy kerülővel folytatja útját vissza a pultba, ahol újra megáll Arja mellett, de fél szemét igyekszik a kettősön tartani. Itt valami nagyon nincs rendben, Aztyant még sosem látta ilyennek.*
- Teysusra, mi folyik itt? *Súgja oda Arjának.*
*Visszamosolyog a bazsalygó kancellárra, bár úgy gondolja, a férfi nem ismeri fel. Miért is emlékezne egy olyan úr, mint Habrertus egy egyszerű szolgára? De ez nem is számít, hisz nem azért van ott, hogy emlékeket hagyjon, hanem, hogy kiszolgálja a vendégeket. Egy jó csapos láthatatlan, ha kell, de a munkáját teljes szívvel végzi.
Kiderül az ételek felosztása, az Úrnő Kedvence a mélységi lány elé, a hal a kancellár elé kerül. Mielőtt visszaindulhatna a pulthoz, a kecskeszakállú férfi kérdést intéz hozzá az egyik étellel kapcsolatban, amire Mik készségesen és legjobb tudása szerint válaszol.*
- Igen, valóban. *Kezd bele a válaszba.*
- A nemes hölgy nem más, mint Kagaenae Thargodar úrnő, aki egyszer a Kalmár vendége volt, ő rendelte ezt az ételt és a báró tisztelete és megbecsülése jeleként keresztelte erre a névre ezt a fogást. *Mondja egy pillantással a mélységi lány felé is nézve, majd onnan vissza Habrertusra.
Ha a férfi elégedett a válasszal, akkor enyhén meghajol és már indul is vissza a pultba, ahol közben kissé elharapóztak az események Xavy és az intéző között.
Aztyan meglehetősen furcsán viselkedik, ami abban csúcsosodik ki, hogy egyszer csak felkap egy kést a pultból és nemes egyszerűséggel lemetéli a bajszát. Mik a meglepettségtől megdermedve torpan meg, majd egy kerülővel folytatja útját vissza a pultba, ahol újra megáll Arja mellett, de fél szemét igyekszik a kettősön tartani. Itt valami nagyon nincs rendben, Aztyant még sosem látta ilyennek.*
- Teysusra, mi folyik itt? *Súgja oda Arjának.*
5537. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 19:50:27
Üzenet elküldve: 2021-06-23 19:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*Tény és való, hogy orkunk olyan cifra káromkodások kíséretében emlegette a, mint kiderült, egykori tharg vezért, amiknek Reya a felét sem értette igazán. Még az utólagos emlékszilánkokból is nehezen tudná most felidézni a szavakat. Valami fivérét siratta, miközben mindenki más isteneit kívánta melegebb égtájakra.*
-Maradjunk annyiban, hogy nem nosztalgikusan mesélt az úrról! *Zárja rövidre a témát egy félmosoly kíséretében. A pult felől felcsattanásra hasonlító hangok érkeznek és úgy tűnik, mintha a bort felszólgáló gnóm háborogna. Persze ennek csak Xavy hangját veszi alapul, hiszen a nő nem fordítja feléjük a tekintetét. Kénytelen volt hozzászokni a környezetében történő összezördülésekhez. Ugyanis ezek mindennaposak voltak a múltjában. Az utolsó korty rumért birokra kelt törpékhez képest, Xavy olyan, mint aki éppen altatót dalol. Majd a kovácsműhelybe tett látogatás kerül szóba, amihez Hubi szívesen asszisztálna. Legalábbis az elmondása szerint.*
-Terhes? Ugyan kérlek! Én örülök, ha velem tartasz. Őszintén szólva, kicsit meg szoktam szeppenni nagyobb tömegben. De ketten már bevesszük a piacot. *A a következő mosolytól viszont egy fiatal férfi menti meg a kancellárt, aki az ételeket hivatott felszolgálni. Jó döntésnek minősül a részéről lévén, hogy Xavy teljesen mással van elfoglalva.*
-Szép estét! *Viszonozza a mélységi is az üdvözlést, ám ennél többet nem kíván hozzáfűzni. Illetve még nagy örömmel tisztázná, hogy melyik fogás ki elé kerüljön, de Hubi, mint úriember, megelőzi ebben. Az elé kerülő tányért egy halk köszönömmel és bólintással nyugtázza, majd a kancellár felé fordítja a tekintetét, aki az úrnő kedvencéről kérdez. Persze Reyának bőven elég információ az is, hogy nem sült mosómedvét kell vacsoráznia. Hiszen ránézésre is valami szárnyas, a méreteiéből ítélve csirke, került az asztalra. Ennek ellenére kíváncsian várja az elnevezés eredetét. Mikor végre nekiláthatnak az evésnek, a mélységi is belekapaszkodik az evőeszközökbe. Bizony nem tömheti magába kézzel-lábbal. Bármennyire is szeretné, vagy kényelmesebb lenne. Jelen pillanatban nem egy tábortűz mellett ül. Az első falat után, aminek az íze csak jobban arra készteti, hogy a villát eldobva habzsolni kezdjen, ő is elismerően szólal meg.*
-Valóban ízletes. De hát egy vendéglátó helyen vagyunk. Ha nem a konyha, akkor mi lenne az erősségük? *Öblít egy korty borral, azt remélve, hogy a következő falatig ezzel lekűzdheti állatias ösztöneit. A koncentrációt Hubi arckifejezése szakítja meg. Akkor vágott ilyen képet, mikor a fogadóba lépve szellemet látott. A galád kísértet talán visszatért? Hirtelen próbál a férfi arcizmai jelezte irányba fordulni, nehogy lemaradjon a lidércről. De csak Xavit és az őt túszulejtő férfit látja meg a pultnál. Utóbbi éppen a bajuszát henteli. Ha pedig nem csalnak a fáradt, mélységi szemek, mindezt egy kés segítségével. A jelenet és Hubi szavai hatására nevetve fordul vissza az asztal felé.*
-Kétlem, hogy erről lenne szó. *Mondja egy könnycsepet törölve le a szeme sarkából.* Hallottam, mikor a gnóm felemelte a hangját. Ám azt messze nem hittem volna, hogy ilyen reakciót vált ki, egy ránézésre is sokat megélt férfiból. *A mondatot követően halkít kicsit a hangerején* Ez valami mágia lesz. Egy ilyen apró felszolgáló, sem a munkakörét, sem a testi erejét tekintve nem rendelkezhet ekkora befolyással. Tudósként mi a véleményed? A csíkozott arcú minek a hátása alatt állhat?
*Tény és való, hogy orkunk olyan cifra káromkodások kíséretében emlegette a, mint kiderült, egykori tharg vezért, amiknek Reya a felét sem értette igazán. Még az utólagos emlékszilánkokból is nehezen tudná most felidézni a szavakat. Valami fivérét siratta, miközben mindenki más isteneit kívánta melegebb égtájakra.*
-Maradjunk annyiban, hogy nem nosztalgikusan mesélt az úrról! *Zárja rövidre a témát egy félmosoly kíséretében. A pult felől felcsattanásra hasonlító hangok érkeznek és úgy tűnik, mintha a bort felszólgáló gnóm háborogna. Persze ennek csak Xavy hangját veszi alapul, hiszen a nő nem fordítja feléjük a tekintetét. Kénytelen volt hozzászokni a környezetében történő összezördülésekhez. Ugyanis ezek mindennaposak voltak a múltjában. Az utolsó korty rumért birokra kelt törpékhez képest, Xavy olyan, mint aki éppen altatót dalol. Majd a kovácsműhelybe tett látogatás kerül szóba, amihez Hubi szívesen asszisztálna. Legalábbis az elmondása szerint.*
-Terhes? Ugyan kérlek! Én örülök, ha velem tartasz. Őszintén szólva, kicsit meg szoktam szeppenni nagyobb tömegben. De ketten már bevesszük a piacot. *A a következő mosolytól viszont egy fiatal férfi menti meg a kancellárt, aki az ételeket hivatott felszolgálni. Jó döntésnek minősül a részéről lévén, hogy Xavy teljesen mással van elfoglalva.*
-Szép estét! *Viszonozza a mélységi is az üdvözlést, ám ennél többet nem kíván hozzáfűzni. Illetve még nagy örömmel tisztázná, hogy melyik fogás ki elé kerüljön, de Hubi, mint úriember, megelőzi ebben. Az elé kerülő tányért egy halk köszönömmel és bólintással nyugtázza, majd a kancellár felé fordítja a tekintetét, aki az úrnő kedvencéről kérdez. Persze Reyának bőven elég információ az is, hogy nem sült mosómedvét kell vacsoráznia. Hiszen ránézésre is valami szárnyas, a méreteiéből ítélve csirke, került az asztalra. Ennek ellenére kíváncsian várja az elnevezés eredetét. Mikor végre nekiláthatnak az evésnek, a mélységi is belekapaszkodik az evőeszközökbe. Bizony nem tömheti magába kézzel-lábbal. Bármennyire is szeretné, vagy kényelmesebb lenne. Jelen pillanatban nem egy tábortűz mellett ül. Az első falat után, aminek az íze csak jobban arra készteti, hogy a villát eldobva habzsolni kezdjen, ő is elismerően szólal meg.*
-Valóban ízletes. De hát egy vendéglátó helyen vagyunk. Ha nem a konyha, akkor mi lenne az erősségük? *Öblít egy korty borral, azt remélve, hogy a következő falatig ezzel lekűzdheti állatias ösztöneit. A koncentrációt Hubi arckifejezése szakítja meg. Akkor vágott ilyen képet, mikor a fogadóba lépve szellemet látott. A galád kísértet talán visszatért? Hirtelen próbál a férfi arcizmai jelezte irányba fordulni, nehogy lemaradjon a lidércről. De csak Xavit és az őt túszulejtő férfit látja meg a pultnál. Utóbbi éppen a bajuszát henteli. Ha pedig nem csalnak a fáradt, mélységi szemek, mindezt egy kés segítségével. A jelenet és Hubi szavai hatására nevetve fordul vissza az asztal felé.*
-Kétlem, hogy erről lenne szó. *Mondja egy könnycsepet törölve le a szeme sarkából.* Hallottam, mikor a gnóm felemelte a hangját. Ám azt messze nem hittem volna, hogy ilyen reakciót vált ki, egy ránézésre is sokat megélt férfiból. *A mondatot követően halkít kicsit a hangerején* Ez valami mágia lesz. Egy ilyen apró felszolgáló, sem a munkakörét, sem a testi erejét tekintve nem rendelkezhet ekkora befolyással. Tudósként mi a véleményed? A csíkozott arcú minek a hátása alatt állhat?
5536. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 17:46:23
Üzenet elküldve: 2021-06-23 17:46:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*Valószínűleg csak egy ártatlan hasonlat volt, talán egy közismert mondás lehet arrafelé ahonnan Reya jön, de Hubi kezében egy pillanatra megáll a pipa a kalap említésére. Nem biztos, hogy a hűség támadt fel benne, de kicsit tényleg kellemetlenül érzi magát, hogy itt iszogat vidáman egy mélységivel, miközben Dora ki tudja, hogy merre jár. Hubinak pedig komolyabb erőfeszítésébe kerül, hogy most ne azzal foglalkozzon, hogy a kalapos elfnek esetleg baja esett. Hiszen miért esett volna? Ha valaki, ő tud magára vigyázni. Kapóra is jön, hogy Reya Kagan nevét említi, amire Hubi bólint egyet.*
- No, igen. Kagant Thargodar nevét messze földeken is ismerik. Bár alig hiszem, hogy ama ork elismerően szólott volna róla. Az orkok ritkán számítanak szívesen látott vendégnek a Vashegyen.
~Akár a mélységiek.~
*Hubi ismét örömmel gondol arra, hogy Syoud eltűnt a színről és így nem zavarhatja a köreit. Ha jobban belegondol, attól a morcos elftől nem igazán származott semmi jó. Alyot leszámítva, természetesen. Egyébiránt a társalgás olyan udvarias keretek között zajlik, hogy a legelőkelőbb körökben sem vallanának szégyent. A kancellár most egy kis mosollyal nyugtázza, hogy nem nézik thargnak amit természetesen bóknak vesz.*
- Boldogan. Örömömre szolgál, ha társaságom nem terhes számodra.
*Ugyan Hubi ki nem állhatja a zajos és koszos piacokat, a tolakodó és kiabáló árusokat. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen helyen gyakorlatilag kötelező eleme a vásárlásnak az alkudozás, amit a jó kancellát mélyen méltóságán alulinak tart. De valamit valamiért, ahogy a népi bölcselet tartja. Közben csak fél szemmel sandít időnkét a pult felé, ahonnan néha hangosabb szavak is eljutnak hozzájuk, és végül egy fiatalember lép az asztalukhoz.*
- Üdvözöllek, barátom! *bazsalyog a kancellár és gondolkodnia kell, hogy honnan is az ismeretség. Afelől persze nincs kétsége, hogy neve Lanawin-szerte ismert (ez így helyes), de hogy arcról is megismerik... vagy báró falainak füle van? Jobb lesz halkabban társalogni.*
- Az Úrnő kedvencét a hölgy kérte. *tesz egy finom kézmozdulatot Reya felé, és most már mintha derengene valami. Talán Cha'yss társaságában látta ezt az ifjút. Ami persze nem lenne meglepő, ha a Kalmárban dolgozik. Aztán ő is megkapja a fogast.*
- Köszönöm.
*Mivel újdonsült felszolgálójuk van olyan figyelmes, hogy a tányérok letétele után ne hagyja őket faképnél azonnal, Hubi él is a kínálkozó alkalommal.*
- Ha szabad egy kérdést... *néz Mikre olyan ártatlanul, hogy egy ma született bárány rablógyilkosnak tűnne mellette* Úrnő kedvence. Igen érdekes, frappáns név egy fogásnak. Azon tűnődőm, hogy honnan eredhet? Valóban egy nemes hölgy kedvence? Ó, persze csak ha nem számít olyan titoknak, amit a ház nem szívesen adna ki. Ez esetben természetesen nem faggatózom.
*Amikor pedig nekiláthatnak, Hubi az evőeszközök után nyúl.*
- Jó étvágyat!
*Az első falat után aztán elismerően bólint.*
- Meg kell valljam, ez kellemes csalódás. Igazán ízletes ez a fogas. Talán pironkodnom illenék, de nem gondoltam, hogy a konyha erőssége e helynek.
*A falatozást némileg megzavarja, hogy amikor Hubi ismét a pult felé sandít, a látványtól megáll a villa a kezében. Az úriember aki a gnómot feldúltan elhurcolta az asztaluktól, éppen kést ragad és ott, a söntésnél sebtében megberetválkozik. Pontosabban a bajszát metéli le néhány lendületes mozdulattal, amitől Hubinak megrándul az arca. Pontosan tudja, hogy milyen kellemetlen szárazon borotválkozni, ráadásul egy olyan eszközzel ami aligha éles, mint egy borotvakés. Hitetlenkedve néz Reyára és csak szemével és szemöldöke rángatásával jelzi, hogy hol és mit is kéne nézni.*
- Vendégfogadó és borbélyszalon. Elsőre kissé szokatlan párosításnak tűnik, de szavamra! Akinek ilyesmi eszébe jut, kell érzéke legyen az üzlethez.
*Valószínűleg csak egy ártatlan hasonlat volt, talán egy közismert mondás lehet arrafelé ahonnan Reya jön, de Hubi kezében egy pillanatra megáll a pipa a kalap említésére. Nem biztos, hogy a hűség támadt fel benne, de kicsit tényleg kellemetlenül érzi magát, hogy itt iszogat vidáman egy mélységivel, miközben Dora ki tudja, hogy merre jár. Hubinak pedig komolyabb erőfeszítésébe kerül, hogy most ne azzal foglalkozzon, hogy a kalapos elfnek esetleg baja esett. Hiszen miért esett volna? Ha valaki, ő tud magára vigyázni. Kapóra is jön, hogy Reya Kagan nevét említi, amire Hubi bólint egyet.*
- No, igen. Kagant Thargodar nevét messze földeken is ismerik. Bár alig hiszem, hogy ama ork elismerően szólott volna róla. Az orkok ritkán számítanak szívesen látott vendégnek a Vashegyen.
~Akár a mélységiek.~
*Hubi ismét örömmel gondol arra, hogy Syoud eltűnt a színről és így nem zavarhatja a köreit. Ha jobban belegondol, attól a morcos elftől nem igazán származott semmi jó. Alyot leszámítva, természetesen. Egyébiránt a társalgás olyan udvarias keretek között zajlik, hogy a legelőkelőbb körökben sem vallanának szégyent. A kancellár most egy kis mosollyal nyugtázza, hogy nem nézik thargnak amit természetesen bóknak vesz.*
- Boldogan. Örömömre szolgál, ha társaságom nem terhes számodra.
*Ugyan Hubi ki nem állhatja a zajos és koszos piacokat, a tolakodó és kiabáló árusokat. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen helyen gyakorlatilag kötelező eleme a vásárlásnak az alkudozás, amit a jó kancellát mélyen méltóságán alulinak tart. De valamit valamiért, ahogy a népi bölcselet tartja. Közben csak fél szemmel sandít időnkét a pult felé, ahonnan néha hangosabb szavak is eljutnak hozzájuk, és végül egy fiatalember lép az asztalukhoz.*
- Üdvözöllek, barátom! *bazsalyog a kancellár és gondolkodnia kell, hogy honnan is az ismeretség. Afelől persze nincs kétsége, hogy neve Lanawin-szerte ismert (ez így helyes), de hogy arcról is megismerik... vagy báró falainak füle van? Jobb lesz halkabban társalogni.*
- Az Úrnő kedvencét a hölgy kérte. *tesz egy finom kézmozdulatot Reya felé, és most már mintha derengene valami. Talán Cha'yss társaságában látta ezt az ifjút. Ami persze nem lenne meglepő, ha a Kalmárban dolgozik. Aztán ő is megkapja a fogast.*
- Köszönöm.
*Mivel újdonsült felszolgálójuk van olyan figyelmes, hogy a tányérok letétele után ne hagyja őket faképnél azonnal, Hubi él is a kínálkozó alkalommal.*
- Ha szabad egy kérdést... *néz Mikre olyan ártatlanul, hogy egy ma született bárány rablógyilkosnak tűnne mellette* Úrnő kedvence. Igen érdekes, frappáns név egy fogásnak. Azon tűnődőm, hogy honnan eredhet? Valóban egy nemes hölgy kedvence? Ó, persze csak ha nem számít olyan titoknak, amit a ház nem szívesen adna ki. Ez esetben természetesen nem faggatózom.
*Amikor pedig nekiláthatnak, Hubi az evőeszközök után nyúl.*
- Jó étvágyat!
*Az első falat után aztán elismerően bólint.*
- Meg kell valljam, ez kellemes csalódás. Igazán ízletes ez a fogas. Talán pironkodnom illenék, de nem gondoltam, hogy a konyha erőssége e helynek.
*A falatozást némileg megzavarja, hogy amikor Hubi ismét a pult felé sandít, a látványtól megáll a villa a kezében. Az úriember aki a gnómot feldúltan elhurcolta az asztaluktól, éppen kést ragad és ott, a söntésnél sebtében megberetválkozik. Pontosabban a bajszát metéli le néhány lendületes mozdulattal, amitől Hubinak megrándul az arca. Pontosan tudja, hogy milyen kellemetlen szárazon borotválkozni, ráadásul egy olyan eszközzel ami aligha éles, mint egy borotvakés. Hitetlenkedve néz Reyára és csak szemével és szemöldöke rángatásával jelzi, hogy hol és mit is kéne nézni.*
- Vendégfogadó és borbélyszalon. Elsőre kissé szokatlan párosításnak tűnik, de szavamra! Akinek ilyesmi eszébe jut, kell érzéke legyen az üzlethez.
5535. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 15:20:17
Üzenet elküldve: 2021-06-23 15:20:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szerelem hullámhosszán//
*A kezdet egész jól sikerül. Ahogy belép, megpillantja Xavyt és pár lendületes lépéssel mellette is terem, hogy kézenfogva, gyengéden a pult felé irányítsa. Nem tapasztal ellenállást, így mindketten megállhatnak a pultnál, kissé távolabb az asztaloktól. A szíve még mindig hevesen ver, de a szavak egész folyékonyan jönnek az ajkára. Hiába, mindig határozott volt és ez most is jól jön. Ugyan ez nem üzlet vagy kereskedelem, hanem színtiszta érzelmek, de jó hasznát veszi tapasztalatainak.
Szinte egy szuszra mondja el és önti ki a szívét, feltárva Xavynak mindent, de mire is várna, miért is késlekedne, ha ennyire tisztán érzi, hogy ki is akar a szíve. A sokat emlegetett rózsaszín köd elnyom benne minden más késztetést, aggodalmat vagy gyanakvást, hisz mire is gyanakodna. Szerelmes és ezt senki sem veheti el tőle.
A gnóm lány tekintete mintha fátyolossá válna egy pillanatra, ajkai szavakat is formálnak, de a választ nem érti. A szavakhoz nem tud jelentést párodítani.*
- Sikerült? *Kérdi zavartan, de mindez nem is számít, mert Xavy tekintetében mintha viszonzást látna, legalábbis boldogságot.
A kérdés már sokkal egyértelműbb és az intéző nem is habozik választ adni teljes őszinteséggel.*
- Igen. Szeretlek téged. *Nem érzi idegennek az ajkain a szavakat, sőt, boldog és felszabadult, hisz kimondta.*
- Tudom, ez furcsa lehet, mert nem volt felhőtlen a viszonyunk, de hiszem, hogy mindent meg tudunk oldani ketten. Szeretnélek boldoggá tenni. *Süti le égszín tekintetét, de csak egy pillanatra, hogy utána mosolyogva, kérlelőn nézzen újra Xavyra.*
- Kérlek, adj egy esélyt nekünk. *Mondja egészen halkan, bizalmasan.
Ahogy ezután a gnóm lány elkapja a kezét és kiereszti a hangját, Aztyan is lép egyet hátra ijedtében. Erre a lehetőségre nem számított, sőt, számításba sem vette, hogy esetleg ilyen kimenetele is lehet a vallomásának. Ha fel is keltik mások figyelmét, nem fordul feléjük bocsánatkérőn, hanem csak Xavy arcát figyeli.*
- Miről beszélsz? Eszembe sem jutott ilyesmi, az érzéseim őszinték. *Védekezik, igyekszik közelebb lépni és halkra fogni a hangját, hátha ez a lányra is átragad.*
- Sosem játszanék veled, esküszöm. *Mondja gyorsan, amikor meggyanúsítják azzal, hogy érzései nem igaziak. Ennél igazabbak nem is lehetnének, de hogyan mondhatná ezt el?
Xavy aztán ki is talál valamit, amivel Aztyan bizonyíthatná valós érzéseit, olyat akar, ami fontos az intézőnek.*
- A bajszom? *Hökken meg a javaslaton. Ilyesmire nem is gondolt. Sok minden átfutott az agyán, de az nem, hogy a gnóm lány, szerelme bizonyítékaként a bajszát kéri majd.*
- Hát... *Mondja először zavartan.*
- Rendben.
*A pult mellett állnak és bár Aztyannál nincs fegyver, lélegzetnyi idő alatt keres egy kést, majd felmarja a pultból. Azt amivel a gyümölcsöket szokták vágni az italokba, majd egyetlen határozott mozdulattal metszi le előbb az egyik, majd a másik oldali, gyönyörűen olajozott, tökéletesen megformált bajszát.*
- Látod, ezek csak semmiség *Mutatja tenyerén a lemetszett arcszőrzetet.*, nekem csak te kellesz. *Lám, bizonyította, hogy érzelmei valóságosak, Xavy is láthatja, hogy csak ő számít a férfinek és még ilyen bagatell dologra is képes, csak hogy szerelmének hitelt adjon.*
*A kezdet egész jól sikerül. Ahogy belép, megpillantja Xavyt és pár lendületes lépéssel mellette is terem, hogy kézenfogva, gyengéden a pult felé irányítsa. Nem tapasztal ellenállást, így mindketten megállhatnak a pultnál, kissé távolabb az asztaloktól. A szíve még mindig hevesen ver, de a szavak egész folyékonyan jönnek az ajkára. Hiába, mindig határozott volt és ez most is jól jön. Ugyan ez nem üzlet vagy kereskedelem, hanem színtiszta érzelmek, de jó hasznát veszi tapasztalatainak.
Szinte egy szuszra mondja el és önti ki a szívét, feltárva Xavynak mindent, de mire is várna, miért is késlekedne, ha ennyire tisztán érzi, hogy ki is akar a szíve. A sokat emlegetett rózsaszín köd elnyom benne minden más késztetést, aggodalmat vagy gyanakvást, hisz mire is gyanakodna. Szerelmes és ezt senki sem veheti el tőle.
A gnóm lány tekintete mintha fátyolossá válna egy pillanatra, ajkai szavakat is formálnak, de a választ nem érti. A szavakhoz nem tud jelentést párodítani.*
- Sikerült? *Kérdi zavartan, de mindez nem is számít, mert Xavy tekintetében mintha viszonzást látna, legalábbis boldogságot.
A kérdés már sokkal egyértelműbb és az intéző nem is habozik választ adni teljes őszinteséggel.*
- Igen. Szeretlek téged. *Nem érzi idegennek az ajkain a szavakat, sőt, boldog és felszabadult, hisz kimondta.*
- Tudom, ez furcsa lehet, mert nem volt felhőtlen a viszonyunk, de hiszem, hogy mindent meg tudunk oldani ketten. Szeretnélek boldoggá tenni. *Süti le égszín tekintetét, de csak egy pillanatra, hogy utána mosolyogva, kérlelőn nézzen újra Xavyra.*
- Kérlek, adj egy esélyt nekünk. *Mondja egészen halkan, bizalmasan.
Ahogy ezután a gnóm lány elkapja a kezét és kiereszti a hangját, Aztyan is lép egyet hátra ijedtében. Erre a lehetőségre nem számított, sőt, számításba sem vette, hogy esetleg ilyen kimenetele is lehet a vallomásának. Ha fel is keltik mások figyelmét, nem fordul feléjük bocsánatkérőn, hanem csak Xavy arcát figyeli.*
- Miről beszélsz? Eszembe sem jutott ilyesmi, az érzéseim őszinték. *Védekezik, igyekszik közelebb lépni és halkra fogni a hangját, hátha ez a lányra is átragad.*
- Sosem játszanék veled, esküszöm. *Mondja gyorsan, amikor meggyanúsítják azzal, hogy érzései nem igaziak. Ennél igazabbak nem is lehetnének, de hogyan mondhatná ezt el?
Xavy aztán ki is talál valamit, amivel Aztyan bizonyíthatná valós érzéseit, olyat akar, ami fontos az intézőnek.*
- A bajszom? *Hökken meg a javaslaton. Ilyesmire nem is gondolt. Sok minden átfutott az agyán, de az nem, hogy a gnóm lány, szerelme bizonyítékaként a bajszát kéri majd.*
- Hát... *Mondja először zavartan.*
- Rendben.
*A pult mellett állnak és bár Aztyannál nincs fegyver, lélegzetnyi idő alatt keres egy kést, majd felmarja a pultból. Azt amivel a gyümölcsöket szokták vágni az italokba, majd egyetlen határozott mozdulattal metszi le előbb az egyik, majd a másik oldali, gyönyörűen olajozott, tökéletesen megformált bajszát.*
- Látod, ezek csak semmiség *Mutatja tenyerén a lemetszett arcszőrzetet.*, nekem csak te kellesz. *Lám, bizonyította, hogy érzelmei valóságosak, Xavy is láthatja, hogy csak ő számít a férfinek és még ilyen bagatell dologra is képes, csak hogy szerelmének hitelt adjon.*
5534. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 14:46:14
Üzenet elküldve: 2021-06-23 14:46:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Reya, Hubi//
//A szerelem hullámhosszán//
//Aztyannal a pultnál//
*Gyanútlanul ácsorog az asztalnál, hogy végre kiadják az útját és megtudja, vajon az egész délután borosüvegek kiürítésével és tisztára mosásával kell-e töltenie, mikor valaki megszólal mögötte. Összerezzen a meglepetéstől még szerencse, hogy hamar felismeri az Intéző hangját, így a tálca megőrzi nyugalmi állapotát és nem indul útnak, hogy hangszerként megkongassa az őket megzavaró férfit.
~Bakker, már azt hittem valami részeges varacskosdisznó. ~ A kocsma alapzajától nem hallotta a határozott lépteket, vagy csak a figyelme lankad egyre csak, minthogy a szándékos mosolygás erőltetése bizony sokat kivesz a gnómból.
~Hölggyel? Szóval ő is ismeri az alakot, milyen hivatalos…~ Még örül is neki, hogy megszabadítják az asztalától.*
-A halát azonnal hozom, ahogy készen van. *Nyugtatja még meg a férfit és tudomásul veszi, hogy a borosüveg ürítés lekerül a terítékről, mire kézen fogják és már húzzák is el onnan.
~Valamit rosszul csináltam?! ~ Ötlik fel benne, hiszen általában az szokott ilyen sürgős lenni, ha valamit jól elbaltázott. Nem is kell sokat várakoznia a magyarázatra hiszen a férfi, amint megálltak a pult mögött rögtön beszélni kezd hozzá.
~Nem tud várni?!...Mi… mi… mi lehet? A SÖR! Ott hagytam neki a pulton! RÁJÖTT! Tudja, hogy kísérleti alanynak akartam használni! ~ Sápad el hirtelen az ábrázata és nyúlik meg az arca, minthogy ösztönösen úgy érzi, a sírás színlelése esetlegesen enyhítheti a rá kiszabott büntetést. Ám a színlelt vagy igazi pityergés elmarad, helyét az elkerekedett szem és a leesett áll veszi át. A döbbenet egyértelműen kiül az arcára, míg a felismerés bele nem hasít.
~Megitta! LEHÚZTA SUTYIBAN! A PERNAHAJDER! ~ A szemei szinte könnybe lábadnak a gondolattól, hogy véghez vitt valami hatalmasat és nem bukott bele.*
-Hát sikerült. *Szipog egyet meghatottan, majd törli meg az orrát az egyik mutatóujjával. Látszik rajta, hogy sugárzik a boldogságtól. Úgy eluralkodik rajta, hogy csak akkor tér észhez, mikor eljut az agyáig, hogy miről is van itt szó. Lefagy teljesen. Ennél a pontnál tovább ő nem gondolkodott, csak addig, hogy kiderüljön tényleg hatásos-e a szer. Az, hogy valaki tényleg őszintén, mert hát az ital hatása alatt máshogy nem is lehetne, bevallja neki, hogy szerelmes belé és hogy nem tud uralkodni az érzésein, máskor egy ilyet hallva még a harmadik átsétált utcán is ezen röhögne, de ez valahogy más. Szembesítik a dologgal és választ is várnak tőle. Hirtelen veri ki a hideg verejték és változik az ábrázata tanácstalanná és ijedté.
~Nem akar uralkodni rajtuk?!~ Jelenik meg lelki szemei előtt, ahogy az elffel elbánt azaz ork nőstény odafenn az egyik szobában. Gyorsan el is húzza a kezét, míg még teheti és hátrál egy lépést.
~Ki leszek nyuvasztva! Pedig milyen FIATAL VAGYOK MÉÉÉÉG! ~ Pislog nagy és félig még a boldogságtól könnyes szemeivel, hogy szembe nézzen az elkerülhetetlennel. Eltelik néhány másodperc mire újra magához tér, közben a zsák is gazdát cserél.*
-Te…te…te… tényleg szeretsz… engem? *Mutat magára dadogva, miközben egy hatalmas gombóc távozik a torkából a következő nyeléssel.
~Ha hatott a szer, talán egy darabig nem lesz baj és eliszkolhatok. ~ Csillan megy a remény és ismét megtörli pisze orrát, már csak megszokásból is. Közben oldalra pillant, hogy lássa, Mik ott van e még a helyén, ha esetleg csúnyára fordulnának a dolgok. Hát persze, hogy pont meglógott már, de sebaj, így járt.
~A naagyi megmondta, hogy értem szőke herceg fog jönni fehér lovon, szóval ki van csukva. ~ Kúszik egy pimasz mosoly az arcára. Bár kétségtelen, hogy zavarban van, csak lopva mer az előtte álló férfi szemeibe nézni.
~Ne bámulj már… ~ Nyitja szólásra a száját, de nem jön ki hang a torkán.
~Ne most legyél BESZARI! ~ Húzza ki magát, majd beleadja az összes spirituszt, amije még van, hogy végre hang is jöjjön ki a száján.*
-NEM HISZEK NEKED! Biztos csak át akarsz vágni! *Rivall rá jó hangosan. Egy pillanatra még maga is megrémül a saját hangerejétől, így a végére azért csak visszatér még a szája színe is a sápadtságból.*
-Jól rászedsz aztán majd a többiekkel jól kiröhögtök! Amúgy is, mi ez ilyen hirtelen? Bizonyítékot akarok… adj valamit, ami fontos neked, akkor elhiszem. Vagy csak itt játszadozol mások érzéseivel nagy szavakat dobálva? *Pislog idegesen topogva egy helyben, mert azért előkúszik a lelkiismerete is, amit lekvárfőző kanállal szuszakol vissza a helyére magában. ~Nehogy már megsajnáljam! Emlékszel, hogy rám ripakodott múltkor?! ~*
-Megvan! *Emeli fel a fejét, a másik tekintetét keresve.*
-Add nekem a… bajszod… *Mondja félszegen, úgy vélik itt talán még nem fog rezegni a léc a férfinél, de az biztos, hogy ha valóban megteszi egy jó ideig nem felejtenék el, hogy kibabrált vele. Kétségtelen, hogy a gnómban valami komisz szellem lakozik, aki néha átszínezi a gondolatfoszlányokat a fejében.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 14:57:49
//A szerelem hullámhosszán//
//Aztyannal a pultnál//
*Gyanútlanul ácsorog az asztalnál, hogy végre kiadják az útját és megtudja, vajon az egész délután borosüvegek kiürítésével és tisztára mosásával kell-e töltenie, mikor valaki megszólal mögötte. Összerezzen a meglepetéstől még szerencse, hogy hamar felismeri az Intéző hangját, így a tálca megőrzi nyugalmi állapotát és nem indul útnak, hogy hangszerként megkongassa az őket megzavaró férfit.
~Bakker, már azt hittem valami részeges varacskosdisznó. ~ A kocsma alapzajától nem hallotta a határozott lépteket, vagy csak a figyelme lankad egyre csak, minthogy a szándékos mosolygás erőltetése bizony sokat kivesz a gnómból.
~Hölggyel? Szóval ő is ismeri az alakot, milyen hivatalos…~ Még örül is neki, hogy megszabadítják az asztalától.*
-A halát azonnal hozom, ahogy készen van. *Nyugtatja még meg a férfit és tudomásul veszi, hogy a borosüveg ürítés lekerül a terítékről, mire kézen fogják és már húzzák is el onnan.
~Valamit rosszul csináltam?! ~ Ötlik fel benne, hiszen általában az szokott ilyen sürgős lenni, ha valamit jól elbaltázott. Nem is kell sokat várakoznia a magyarázatra hiszen a férfi, amint megálltak a pult mögött rögtön beszélni kezd hozzá.
~Nem tud várni?!...Mi… mi… mi lehet? A SÖR! Ott hagytam neki a pulton! RÁJÖTT! Tudja, hogy kísérleti alanynak akartam használni! ~ Sápad el hirtelen az ábrázata és nyúlik meg az arca, minthogy ösztönösen úgy érzi, a sírás színlelése esetlegesen enyhítheti a rá kiszabott büntetést. Ám a színlelt vagy igazi pityergés elmarad, helyét az elkerekedett szem és a leesett áll veszi át. A döbbenet egyértelműen kiül az arcára, míg a felismerés bele nem hasít.
~Megitta! LEHÚZTA SUTYIBAN! A PERNAHAJDER! ~ A szemei szinte könnybe lábadnak a gondolattól, hogy véghez vitt valami hatalmasat és nem bukott bele.*
-Hát sikerült. *Szipog egyet meghatottan, majd törli meg az orrát az egyik mutatóujjával. Látszik rajta, hogy sugárzik a boldogságtól. Úgy eluralkodik rajta, hogy csak akkor tér észhez, mikor eljut az agyáig, hogy miről is van itt szó. Lefagy teljesen. Ennél a pontnál tovább ő nem gondolkodott, csak addig, hogy kiderüljön tényleg hatásos-e a szer. Az, hogy valaki tényleg őszintén, mert hát az ital hatása alatt máshogy nem is lehetne, bevallja neki, hogy szerelmes belé és hogy nem tud uralkodni az érzésein, máskor egy ilyet hallva még a harmadik átsétált utcán is ezen röhögne, de ez valahogy más. Szembesítik a dologgal és választ is várnak tőle. Hirtelen veri ki a hideg verejték és változik az ábrázata tanácstalanná és ijedté.
~Nem akar uralkodni rajtuk?!~ Jelenik meg lelki szemei előtt, ahogy az elffel elbánt azaz ork nőstény odafenn az egyik szobában. Gyorsan el is húzza a kezét, míg még teheti és hátrál egy lépést.
~Ki leszek nyuvasztva! Pedig milyen FIATAL VAGYOK MÉÉÉÉG! ~ Pislog nagy és félig még a boldogságtól könnyes szemeivel, hogy szembe nézzen az elkerülhetetlennel. Eltelik néhány másodperc mire újra magához tér, közben a zsák is gazdát cserél.*
-Te…te…te… tényleg szeretsz… engem? *Mutat magára dadogva, miközben egy hatalmas gombóc távozik a torkából a következő nyeléssel.
~Ha hatott a szer, talán egy darabig nem lesz baj és eliszkolhatok. ~ Csillan megy a remény és ismét megtörli pisze orrát, már csak megszokásból is. Közben oldalra pillant, hogy lássa, Mik ott van e még a helyén, ha esetleg csúnyára fordulnának a dolgok. Hát persze, hogy pont meglógott már, de sebaj, így járt.
~A naagyi megmondta, hogy értem szőke herceg fog jönni fehér lovon, szóval ki van csukva. ~ Kúszik egy pimasz mosoly az arcára. Bár kétségtelen, hogy zavarban van, csak lopva mer az előtte álló férfi szemeibe nézni.
~Ne bámulj már… ~ Nyitja szólásra a száját, de nem jön ki hang a torkán.
~Ne most legyél BESZARI! ~ Húzza ki magát, majd beleadja az összes spirituszt, amije még van, hogy végre hang is jöjjön ki a száján.*
-NEM HISZEK NEKED! Biztos csak át akarsz vágni! *Rivall rá jó hangosan. Egy pillanatra még maga is megrémül a saját hangerejétől, így a végére azért csak visszatér még a szája színe is a sápadtságból.*
-Jól rászedsz aztán majd a többiekkel jól kiröhögtök! Amúgy is, mi ez ilyen hirtelen? Bizonyítékot akarok… adj valamit, ami fontos neked, akkor elhiszem. Vagy csak itt játszadozol mások érzéseivel nagy szavakat dobálva? *Pislog idegesen topogva egy helyben, mert azért előkúszik a lelkiismerete is, amit lekvárfőző kanállal szuszakol vissza a helyére magában. ~Nehogy már megsajnáljam! Emlékszel, hogy rám ripakodott múltkor?! ~*
-Megvan! *Emeli fel a fejét, a másik tekintetét keresve.*
-Add nekem a… bajszod… *Mondja félszegen, úgy vélik itt talán még nem fog rezegni a léc a férfinél, de az biztos, hogy ha valóban megteszi egy jó ideig nem felejtenék el, hogy kibabrált vele. Kétségtelen, hogy a gnómban valami komisz szellem lakozik, aki néha átszínezi a gondolatfoszlányokat a fejében.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 14:57:49
5533. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 14:39:32
Üzenet elküldve: 2021-06-23 14:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Búcsú a Kalmártól//
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*A pult mögött sertepertél, pakol, mosogat, dolgozik, ahogy azt egy jó pultosnak kell és közben a fogadót lesi, hátha valahol be kell segítenie. Elég nagy a forgalom, mint mindig és látszólag minden megy a maga medrében. Arja is ott lehet valahol, talán fent az emeleten a sebesültnél vagy a széles vállú szerzeteslány lelkét ápolja valahol. Az a lényeg, hogy tudja, hogy ott van valahol és már nincs sok alkonyatig, amikor végre kettesben lehetnek.
Valamikor Nawanthiri jelenik meg az emelet felől, teljesen felcuccolva és kijelentkezik, úgy tűnik, elhagyja a Kalmárt.*
- Vigyázz magadra és ne hibáztasd magad. Tudom, nem egyszerű, de hidd el, tudom, mit beszélek. *Köszön el halkan a lánytól. Láthatóan még mindig nem dolgozta fel teljesen a történteket, de Mik reméli, hogy idővel visszatér a magabiztossága.
Még mielőtt Xavy visszatért volna a kancellár asztalához, sikeresen tisztázták, hogy mi is az étel, amit rendeltek, de a gnóm lány nem kér a segítségéből, egyedül igyekszik megoldani a feladatát. Onnan, ahol Mik áll, úgy látni, minden rendben halad és nincs fennakadás, ami jó jel.
Közben az intéző is megjelenik és lendületes léptekkel egyenesen Xavy felé indul. A pultos fiú már előre fél, hogy talán a gnóm valami óriási ostobaságot csinált, amivel magára haragította a heges arcút és most itt, mindenki előtt fogja számon kérni rajta. Ám Aztyan mosolyog, sőt, egész derűsnek tűnik. A felé dobott-átadott szütyőt átveszi és csak némán biztosítja a férfi afelől, hogy az elmondottaknak megfelelően fog cselekedni. Azaz vigyáz a szütyőre és amint lehet, átadja a bárónak.
Arja is visszatér, még épp elkapja a távozó Nawanthiri és elbúcsúzik tőle, ha utána a pulthoz lép, akkor Mik mellé áll, keze a lány kezét keresi a pult takarása mögött.*
- Nézd csak. *Bök fejével bizalmasan Aztyan és Xavy párosa felé.*
- Szerinted mi ütött beléjük? *Kérdi még halkabban a lánytól.
A konyháról Nyikhaj szól ki, hogy elkészült az Úrnő Kedvence és a citromos-vajas fogas is, Mik odalép és mindent egy jókora tálcára pakol.*
- Kiviszem. *Mondja segítőkészen, mert úgy tűnik, Xavynak nem lesz érkezése kiszolgálnia a kancellár asztalát. Megkerüli a pultot, felveszi a tálcát és elindul az asztalok között, megkerülve a furán viselkedő intéző és a gnóm lány kettősét, bárhol is diskuráljanak.*
- Szép napot, kancellár úr! A nevem Mik és elkészültek az ételek. *Áll meg az asztal mellett és gyakorlottan szervírozza a tányérokat a vendégek elé.*
- Kinek szabad az Úrnő Kedvencét? *Kérdi és amennyiben nem a mélységi lány rendelte, úgy ő megkapja elsőként a fogast és csak utána teszi le a csirkét a férfi elé. Ahogy illik, előbb a nőknek az első tányért.
Ha nincs valami az asztalon, evőeszköz vagy vászonszalvéta, akkor pótolja gyorsan, de reméli, hogy Xavy mindenre gondolt.*
- Parancsoljanak. Jó étvágyat és ha bármit szeretnének, hívjanak bátran, állok rendelkezésükre! *Áll meg még egy pillanatra az asztal mellett ahogy letette a tányérokat, majd ha bárki kérés-kérdés van, meghallgatja, válaszol és után a indul vissza a pulthoz és Arjához.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 14:59:34
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*A pult mögött sertepertél, pakol, mosogat, dolgozik, ahogy azt egy jó pultosnak kell és közben a fogadót lesi, hátha valahol be kell segítenie. Elég nagy a forgalom, mint mindig és látszólag minden megy a maga medrében. Arja is ott lehet valahol, talán fent az emeleten a sebesültnél vagy a széles vállú szerzeteslány lelkét ápolja valahol. Az a lényeg, hogy tudja, hogy ott van valahol és már nincs sok alkonyatig, amikor végre kettesben lehetnek.
Valamikor Nawanthiri jelenik meg az emelet felől, teljesen felcuccolva és kijelentkezik, úgy tűnik, elhagyja a Kalmárt.*
- Vigyázz magadra és ne hibáztasd magad. Tudom, nem egyszerű, de hidd el, tudom, mit beszélek. *Köszön el halkan a lánytól. Láthatóan még mindig nem dolgozta fel teljesen a történteket, de Mik reméli, hogy idővel visszatér a magabiztossága.
Még mielőtt Xavy visszatért volna a kancellár asztalához, sikeresen tisztázták, hogy mi is az étel, amit rendeltek, de a gnóm lány nem kér a segítségéből, egyedül igyekszik megoldani a feladatát. Onnan, ahol Mik áll, úgy látni, minden rendben halad és nincs fennakadás, ami jó jel.
Közben az intéző is megjelenik és lendületes léptekkel egyenesen Xavy felé indul. A pultos fiú már előre fél, hogy talán a gnóm valami óriási ostobaságot csinált, amivel magára haragította a heges arcút és most itt, mindenki előtt fogja számon kérni rajta. Ám Aztyan mosolyog, sőt, egész derűsnek tűnik. A felé dobott-átadott szütyőt átveszi és csak némán biztosítja a férfi afelől, hogy az elmondottaknak megfelelően fog cselekedni. Azaz vigyáz a szütyőre és amint lehet, átadja a bárónak.
Arja is visszatér, még épp elkapja a távozó Nawanthiri és elbúcsúzik tőle, ha utána a pulthoz lép, akkor Mik mellé áll, keze a lány kezét keresi a pult takarása mögött.*
- Nézd csak. *Bök fejével bizalmasan Aztyan és Xavy párosa felé.*
- Szerinted mi ütött beléjük? *Kérdi még halkabban a lánytól.
A konyháról Nyikhaj szól ki, hogy elkészült az Úrnő Kedvence és a citromos-vajas fogas is, Mik odalép és mindent egy jókora tálcára pakol.*
- Kiviszem. *Mondja segítőkészen, mert úgy tűnik, Xavynak nem lesz érkezése kiszolgálnia a kancellár asztalát. Megkerüli a pultot, felveszi a tálcát és elindul az asztalok között, megkerülve a furán viselkedő intéző és a gnóm lány kettősét, bárhol is diskuráljanak.*
- Szép napot, kancellár úr! A nevem Mik és elkészültek az ételek. *Áll meg az asztal mellett és gyakorlottan szervírozza a tányérokat a vendégek elé.*
- Kinek szabad az Úrnő Kedvencét? *Kérdi és amennyiben nem a mélységi lány rendelte, úgy ő megkapja elsőként a fogast és csak utána teszi le a csirkét a férfi elé. Ahogy illik, előbb a nőknek az első tányért.
Ha nincs valami az asztalon, evőeszköz vagy vászonszalvéta, akkor pótolja gyorsan, de reméli, hogy Xavy mindenre gondolt.*
- Parancsoljanak. Jó étvágyat és ha bármit szeretnének, hívjanak bátran, állok rendelkezésükre! *Áll meg még egy pillanatra az asztal mellett ahogy letette a tányérokat, majd ha bárki kérés-kérdés van, meghallgatja, válaszol és után a indul vissza a pulthoz és Arjához.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.23 14:59:34
5532. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:24:06
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*A kancellárnak ismét egy jó észrevétele támadt. Ha nem is adott neki hangot, csak magában forgatta a gondolatot. Reya neveletetése még mélységi szemmel is egyedinek számít. Mivel a szüleinek kevés ideje jutott lányuk csiszolgatására, ő maga vette kezébe a dolgot. Utazásaik során mindenféle viselkedésformákat vett magára, a legkülönbözőbb népektől. Erősen ügyelve arra, hogy ezek szöges ellentétei legyenek az őt általában körülvevő barbár harcosok modorának. Így alakulhatott, hogy bárkivel is beszél a nő, elő tud venni a tarsolyából egy azt megillető árnyalatot. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Ahogy most is próbál, kisebb-nagyobb sikerrel, alkalmazkodni Hubi kifinomultságához. Ez a mélységiben egy ösztönösen kialakult védelmi mechanizmus. Ha tükröt tartunk valaki elé, az könnyebben fekteti belénk a bizalmát. Bár ebben az esetben ez a tükör meglehetősen görbe.*
-Kis kalappal is lehet nagyot köszönni. Megfelelően alkalmazva, a te csicsás légybeleződ is eléri a kívánt hatást. *Keretezi egy fogvillantós mosollyal a kétértelmű szavakat. Bár a kancellár másik fegyverét illetően nincsenek ismeretei, de puszta szakmai kíváncsiságból reméli, hogy az éjszaka folyamán ez változik. Az ábrándokat ismét Xavy szakítja félbe, aki meglepő módon úgy viselkedik, mintha azt sem tudná mit beszél. Reya részéről egy szúrós pillantás éppen elég szokott lenni az ilyen helyzetek kezelésére. Szerencsére a dadogás sem felé irányul, így nincs is szükség másra. Főleg mikor egy összekarmolt képű férfi lép az asztalhoz és elragadja a gnómot. A mélységi nem szentel nekik nagy figyelmet. Inkább magához veszi a poharát és kortyol belőle. Nem is csalódik. Meglehetősen kellemes íz önti el a száját. Még a szőlő hatását is fel lehet fedezni benne, ellentétben azokkal a cefrékkel, amikkel találkozni szokott.*
-Minden bizonnyal akad más is, aki felszolgálja a vacsoránkat. *Mondja egy rövid kacajt követően, majd csak a szemeit forgatva int a furcsa páros felé.* Ez itt, eléggé fontosnak tűnik. *Legalábbis a sebhelyes arc kifejezéséből erre a következtetésre jutott. Ha mást nem is, elszántságot sugározva közeledett.* De megengedem, hogy legközelebb te válassz fogadót. *Majd thargokra terelődik a szó. Némi örömmel nyugtázza, hogy a hallomásai nem tévesek, csupán enyhén túloznak.*
-Hát a pletykák ilyenek. Minél messzebb jut a szóbeszéd, annál többet költenek hozzá. Viszont jó tudni, hogy nem vezettek teljesen tévútra. *Belegondolni sem kellemes, hogy mi lehet az igazság és valójában hány csontváz lapul a tharg szekrényekben. Minden szóbeszédnek van alapja. Hubi pedig nyilván higítja az otthona rémhírét. A mélységi valahol középúton képzeli el a valóságot. A név hallatán pedig előtörnek az emlékei arról az estéről, mikor a Vashegy szóba került.*
-Kagan. Igen ezt a nevet említette az az ork. *Azt persze kihagyja a történetből, hogy cifra szitkok közepette. Halottról jót, vagy semmit. Ennek megfelelve a csizmák, amik most is a mélységi lábait díszítik, jónak minősültk mielőtt lehúzta őket egy hulla lábairól.*
-Azért talán jobb lenne megtartani a régi, tüskés hírnevet. Hogy venné ki magát, ha a méltán rettegett Vashegy, az új szelek hatására, mindenféle martalóc hordák célpontjává válna? *Persze az úrnő reformjai ide, vagy oda, a thargok biztosan meg tudnák védeni magukat. De a kellemetlenséget is szokás elkerülni. Reya pedig nem tudja elképzelni, hogy miért dobna el valaki egy teljesen jó vértet.*
-A vak is láthatja rajtad, hogy nem vagy született barbár. Ha szabad így fogalmaznom. *Legyint egy újabb mosolyt Hubi felé azon gondolkozva, hogy az évben, vagy az évtizedben mosolygott-e ennyit összesen. A lórúgással is feléről kérdésre adott kitérő válasz, nem várt hatást ér el. Olyan módon, hogy a jó kancellár kezd szabadkozásba.*
-Valójában a piactéren lévő kovácsműhelyt szemeltem ki a holnapi úti célomnak. Ha nincs ellenedre, és nem lesz eleged belőlem addig, elkísérhetnél. *Nem mintha ott is Hubi erszényére kívánna hagyatkozni. Hisz Reyának is van saját pénze. De jó társaságban minden kellemesebb. És ennél megfelelőbb hely nincs, ahol megcsillanthatná a szakértelmét. Egy esetleges rablótámadást leszámítva.*
-Csak nehogy visszaéljek a vendégszereteteddel! *Kacsint a férfira, miközben ő is megemeli a poharát.* A szerencsés találkozásunkra! *Kortyol és nyugtázza, hogy ez a wegtoreni lőre, a pohárban töltött időt arra használta, hogy mégkellemesebb ízt szerezzen magának. Körbepillant a fogadóban és azt veszi észre, hogy egy vörös nő iramodik, viharos gyorsasággal és együveggel a kezében, az ajtó felé. Ám az étel még sehol. Mindennek a jó oldalát nézve, legalább kiszáradni nem fognak.*
*A kancellárnak ismét egy jó észrevétele támadt. Ha nem is adott neki hangot, csak magában forgatta a gondolatot. Reya neveletetése még mélységi szemmel is egyedinek számít. Mivel a szüleinek kevés ideje jutott lányuk csiszolgatására, ő maga vette kezébe a dolgot. Utazásaik során mindenféle viselkedésformákat vett magára, a legkülönbözőbb népektől. Erősen ügyelve arra, hogy ezek szöges ellentétei legyenek az őt általában körülvevő barbár harcosok modorának. Így alakulhatott, hogy bárkivel is beszél a nő, elő tud venni a tarsolyából egy azt megillető árnyalatot. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Ahogy most is próbál, kisebb-nagyobb sikerrel, alkalmazkodni Hubi kifinomultságához. Ez a mélységiben egy ösztönösen kialakult védelmi mechanizmus. Ha tükröt tartunk valaki elé, az könnyebben fekteti belénk a bizalmát. Bár ebben az esetben ez a tükör meglehetősen görbe.*
-Kis kalappal is lehet nagyot köszönni. Megfelelően alkalmazva, a te csicsás légybeleződ is eléri a kívánt hatást. *Keretezi egy fogvillantós mosollyal a kétértelmű szavakat. Bár a kancellár másik fegyverét illetően nincsenek ismeretei, de puszta szakmai kíváncsiságból reméli, hogy az éjszaka folyamán ez változik. Az ábrándokat ismét Xavy szakítja félbe, aki meglepő módon úgy viselkedik, mintha azt sem tudná mit beszél. Reya részéről egy szúrós pillantás éppen elég szokott lenni az ilyen helyzetek kezelésére. Szerencsére a dadogás sem felé irányul, így nincs is szükség másra. Főleg mikor egy összekarmolt képű férfi lép az asztalhoz és elragadja a gnómot. A mélységi nem szentel nekik nagy figyelmet. Inkább magához veszi a poharát és kortyol belőle. Nem is csalódik. Meglehetősen kellemes íz önti el a száját. Még a szőlő hatását is fel lehet fedezni benne, ellentétben azokkal a cefrékkel, amikkel találkozni szokott.*
-Minden bizonnyal akad más is, aki felszolgálja a vacsoránkat. *Mondja egy rövid kacajt követően, majd csak a szemeit forgatva int a furcsa páros felé.* Ez itt, eléggé fontosnak tűnik. *Legalábbis a sebhelyes arc kifejezéséből erre a következtetésre jutott. Ha mást nem is, elszántságot sugározva közeledett.* De megengedem, hogy legközelebb te válassz fogadót. *Majd thargokra terelődik a szó. Némi örömmel nyugtázza, hogy a hallomásai nem tévesek, csupán enyhén túloznak.*
-Hát a pletykák ilyenek. Minél messzebb jut a szóbeszéd, annál többet költenek hozzá. Viszont jó tudni, hogy nem vezettek teljesen tévútra. *Belegondolni sem kellemes, hogy mi lehet az igazság és valójában hány csontváz lapul a tharg szekrényekben. Minden szóbeszédnek van alapja. Hubi pedig nyilván higítja az otthona rémhírét. A mélységi valahol középúton képzeli el a valóságot. A név hallatán pedig előtörnek az emlékei arról az estéről, mikor a Vashegy szóba került.*
-Kagan. Igen ezt a nevet említette az az ork. *Azt persze kihagyja a történetből, hogy cifra szitkok közepette. Halottról jót, vagy semmit. Ennek megfelelve a csizmák, amik most is a mélységi lábait díszítik, jónak minősültk mielőtt lehúzta őket egy hulla lábairól.*
-Azért talán jobb lenne megtartani a régi, tüskés hírnevet. Hogy venné ki magát, ha a méltán rettegett Vashegy, az új szelek hatására, mindenféle martalóc hordák célpontjává válna? *Persze az úrnő reformjai ide, vagy oda, a thargok biztosan meg tudnák védeni magukat. De a kellemetlenséget is szokás elkerülni. Reya pedig nem tudja elképzelni, hogy miért dobna el valaki egy teljesen jó vértet.*
-A vak is láthatja rajtad, hogy nem vagy született barbár. Ha szabad így fogalmaznom. *Legyint egy újabb mosolyt Hubi felé azon gondolkozva, hogy az évben, vagy az évtizedben mosolygott-e ennyit összesen. A lórúgással is feléről kérdésre adott kitérő válasz, nem várt hatást ér el. Olyan módon, hogy a jó kancellár kezd szabadkozásba.*
-Valójában a piactéren lévő kovácsműhelyt szemeltem ki a holnapi úti célomnak. Ha nincs ellenedre, és nem lesz eleged belőlem addig, elkísérhetnél. *Nem mintha ott is Hubi erszényére kívánna hagyatkozni. Hisz Reyának is van saját pénze. De jó társaságban minden kellemesebb. És ennél megfelelőbb hely nincs, ahol megcsillanthatná a szakértelmét. Egy esetleges rablótámadást leszámítva.*
-Csak nehogy visszaéljek a vendégszereteteddel! *Kacsint a férfira, miközben ő is megemeli a poharát.* A szerencsés találkozásunkra! *Kortyol és nyugtázza, hogy ez a wegtoreni lőre, a pohárban töltött időt arra használta, hogy mégkellemesebb ízt szerezzen magának. Körbepillant a fogadóban és azt veszi észre, hogy egy vörös nő iramodik, viharos gyorsasággal és együveggel a kezében, az ajtó felé. Ám az étel még sehol. Mindennek a jó oldalát nézve, legalább kiszáradni nem fognak.*
5531. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:10:34
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A betegnél //
*Az északiak szívós nép. Nem nyafognak, nem sírnak és nem könyörögnek, még a legutolsó óráikban sem. Nodric is medve lelkű férfi, akinek az élni akarása nagyon erős. Mint ahogy egy medve életét sem egyszerű kioltani úgy a havashegyi is küzd minden erővel, ami porcikáiban maradt. Megmosdatott tiszta bőre és a tiszta ágynemű képest volt lenyugtatni forrongó lázát, valamelyest, így mélyen és nyugodtan alszik. Kevésbé ismert a havasföldiekről, hogy ha komoly sebesülésük van, akkor gyakori náluk, hogy mély álomba merülnek, így összpontosítva testüket a gyógyulásra, felesleges erőpazarlás nélkül. Ez történik Nodric-al is. Olyan mélyen alszik, hogy Arja halk betoppanása sem kelti fel. Sajnos nem hallja nyugtató szavait és a mögötte meghúzódó gyógyító és segítő szándékot. Pedig ha hallaná hálás tekintet fogadná a fiatal lányt. A főzetet könnyen belediktálhatja a férfiba, ha egy kicsit megemeli a tarkóját. Nem fog ellenállást tanúsítani, így ha óvatosan adagolja, akkor a főzet teljes tartalmát meg tudja itatni a havashegyivel. Ha a főzetet megissza, akkor továbbra is marad mély alvásban, remélhetőleg a főzettől még inkább a gyógyulás irányába haladva.*
*Az északiak szívós nép. Nem nyafognak, nem sírnak és nem könyörögnek, még a legutolsó óráikban sem. Nodric is medve lelkű férfi, akinek az élni akarása nagyon erős. Mint ahogy egy medve életét sem egyszerű kioltani úgy a havashegyi is küzd minden erővel, ami porcikáiban maradt. Megmosdatott tiszta bőre és a tiszta ágynemű képest volt lenyugtatni forrongó lázát, valamelyest, így mélyen és nyugodtan alszik. Kevésbé ismert a havasföldiekről, hogy ha komoly sebesülésük van, akkor gyakori náluk, hogy mély álomba merülnek, így összpontosítva testüket a gyógyulásra, felesleges erőpazarlás nélkül. Ez történik Nodric-al is. Olyan mélyen alszik, hogy Arja halk betoppanása sem kelti fel. Sajnos nem hallja nyugtató szavait és a mögötte meghúzódó gyógyító és segítő szándékot. Pedig ha hallaná hálás tekintet fogadná a fiatal lányt. A főzetet könnyen belediktálhatja a férfiba, ha egy kicsit megemeli a tarkóját. Nem fog ellenállást tanúsítani, így ha óvatosan adagolja, akkor a főzet teljes tartalmát meg tudja itatni a havashegyivel. Ha a főzetet megissza, akkor továbbra is marad mély alvásban, remélhetőleg a főzettől még inkább a gyógyulás irányába haladva.*
5530. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-23 06:21:45
Üzenet elküldve: 2021-06-23 06:21:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, érintőlegesen Nodric és Aztyan meg Xavy//
*Mielőtt a távozás szikkadt füvű mezejére lépne, Arja még elkapja néhány mondatra. Először nem is talál kapaszkodót a lány szavaiban, hiszen pont elég meglepetés volt, hogy a sivatagiak rátaláltak, de hogy még más is őt keresse? Igaz, ami igaz, Yeza itt van már egy ideje, így akarva-akaratlanul is rég lehámlott már róla az ismeretlenség leple, de Arja szavaiból az derül ki, hogy ez az illető egyáltalán nem idevalósi, hiszen magát a Kalmárt is kereste, nem csak a vöröst. Az arthenioriak, de még az átutazók jó része is ismeri már a Levegő városában üzemelő wegtoreni fogadót.
A részletes leírás nyomán végül csak fejbe kólintja a felismerés. ~Nodric!~ De hiába a ráeszmélés, Yeza lába megtorpan. ~Sebesült és az erős bájital ellenére nincs túl jól.~ Szárazat nyel, ahogy a gondolat lassan a gyomrába telepszik. Sulim halála odalent épp elég árnyékot vont a lelkére, az északiét nem tudná végignézni. Arja elmondása alapján valahogy nem feltételez semmi jót. Az pedig, hogy ha most odarohanna hozzá, semmin nem segítene, csak a tehetetlenség húzná ki alóla a talajt végleg.
Most viszont... nem, most nem engedheti ezt meg magának, akármilyen vádlón is mutat rá a lelkiismeret.*
- A neve Nodric *mondja Arjának és megtudakolja, melyik szobában ápolják. Kissé zavartan, de már gyakorlatilag az ajtó felé hátrálva tesz rá ígéretet, hogy később mindenképp benéz hozzá.
Nem kicsit kavarja fel ez az egész. Sulim halálát még el tudta zárni a lelke egy olyan zugába, amit csak akkor nyit ki, ha már felkészült, hogy számot vessen vele. A céhnél meg kellett tanulni ezt, hiszen a feladat teljes embert kíván. Bármi, ami eltéríthet ettől, az a hibáknak nyit kaput.
Yeza igyekszik rendezni felbolydult érzéseit. Szinte menekül kifelé. Ezért lehet, hogy csaknem beleütközik a betoppanó intézőbe.*
- Bocsánat *mondja, de a férfi nagyjából ügyet se vet rá. Valami nagyon furcsa rajta: mintha mosolyogna. Sőt! Mintha egyenesen boldogság sütne arról a heges arcról. Yeza megtorpan egy pillanatra, amikor látja, hogy Aztyan a kancellárék asztala felé tart a tőle megszokott, határozott léptekkel, de úgy tűnik, csak Xavyval szeretne megosztani valamit és a dolognak nincs köze a vendégekhez. Ennél jobban Yeza már nem is folyik bele a történésekbe. Csukódik mögötte az ajtó és nagyot kortyol a kinti, frissítő levegőből.*
*Mielőtt a távozás szikkadt füvű mezejére lépne, Arja még elkapja néhány mondatra. Először nem is talál kapaszkodót a lány szavaiban, hiszen pont elég meglepetés volt, hogy a sivatagiak rátaláltak, de hogy még más is őt keresse? Igaz, ami igaz, Yeza itt van már egy ideje, így akarva-akaratlanul is rég lehámlott már róla az ismeretlenség leple, de Arja szavaiból az derül ki, hogy ez az illető egyáltalán nem idevalósi, hiszen magát a Kalmárt is kereste, nem csak a vöröst. Az arthenioriak, de még az átutazók jó része is ismeri már a Levegő városában üzemelő wegtoreni fogadót.
A részletes leírás nyomán végül csak fejbe kólintja a felismerés. ~Nodric!~ De hiába a ráeszmélés, Yeza lába megtorpan. ~Sebesült és az erős bájital ellenére nincs túl jól.~ Szárazat nyel, ahogy a gondolat lassan a gyomrába telepszik. Sulim halála odalent épp elég árnyékot vont a lelkére, az északiét nem tudná végignézni. Arja elmondása alapján valahogy nem feltételez semmi jót. Az pedig, hogy ha most odarohanna hozzá, semmin nem segítene, csak a tehetetlenség húzná ki alóla a talajt végleg.
Most viszont... nem, most nem engedheti ezt meg magának, akármilyen vádlón is mutat rá a lelkiismeret.*
- A neve Nodric *mondja Arjának és megtudakolja, melyik szobában ápolják. Kissé zavartan, de már gyakorlatilag az ajtó felé hátrálva tesz rá ígéretet, hogy később mindenképp benéz hozzá.
Nem kicsit kavarja fel ez az egész. Sulim halálát még el tudta zárni a lelke egy olyan zugába, amit csak akkor nyit ki, ha már felkészült, hogy számot vessen vele. A céhnél meg kellett tanulni ezt, hiszen a feladat teljes embert kíván. Bármi, ami eltéríthet ettől, az a hibáknak nyit kaput.
Yeza igyekszik rendezni felbolydult érzéseit. Szinte menekül kifelé. Ezért lehet, hogy csaknem beleütközik a betoppanó intézőbe.*
- Bocsánat *mondja, de a férfi nagyjából ügyet se vet rá. Valami nagyon furcsa rajta: mintha mosolyogna. Sőt! Mintha egyenesen boldogság sütne arról a heges arcról. Yeza megtorpan egy pillanatra, amikor látja, hogy Aztyan a kancellárék asztala felé tart a tőle megszokott, határozott léptekkel, de úgy tűnik, csak Xavyval szeretne megosztani valamit és a dolognak nincs köze a vendégekhez. Ennél jobban Yeza már nem is folyik bele a történésekbe. Csukódik mögötte az ajtó és nagyot kortyol a kinti, frissítő levegőből.*
5529. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-22 19:01:53
Üzenet elküldve: 2021-06-22 19:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*Szinte zavaró. Furcsa, de ez jut eszébe a jó kancellárnak a sötételf viselkedéséről. Kifogástalan, mint egy ódivatú neveltetésben részesült artheniori nemeskisasszonyé, távolságtartó, néha talán közvetlenebb mint az illem engedné, de mégis van benne a mélységiekre jellemző távolságtartás. Hubi olvasatában ez annyit tesz, hogy Reya nemcsak igen szemrevaló, de eszes is. A kancellár pedig alapvetően kígyó, tehát arra is gondolhat, hogy jó lesz vigyázni. Ami meglehetősen nehéz lesz. Elvégre a thragok sohasem tudták értékelni zsenialitását, finom modorára, tudására legjobb esetben is értetlen pillantásokat kapott. Reya viszont talán ösztönösen is érzi, hogy mivel lehet jó pontokat szeretni a hiú kancellárnál.*
- Elismerésed hízelgő és hiába is tagadnám, jólesik.
*Odáig persze nem jut, hogy elhárítsa a dicsérő szavakat. Az álszerénységet komoly hibának tartja.*
- A magam dilettáns módján tudok bánni a fegyverrel és talán botcsinálta haramiákkal el tudnék boldogulni. És bár nem mindig veszem jó néven ha tanítanak, tanulni mindig kész vagyok.
*Tenyerével megpaskolja a derékszíján függő díszes tőrt.*
- A te szemedben ez valószínűleg csak egy cifra ékszer, nem komoly fegyver. Igazad is lehet, magam is a míves munkát látom benne, nem a veszedelmes eszközt.
*A kölcsönös kellemkedést ismét a gnóm szakítja félbe. Hubi elégedetten nyugtázza, hogy vacsorája hamarosan elkészül, de aztán megáll kezében a pipa és lassan emeli vizslató tekintetét Xavyra. Akár az is előfordulhat, hogy valami éretlen tréfát űznek vele, a hely tulajdonosára gondolva ez sem kizárható. Ki is kérhetné magának a gúnyosnak talált szavakat, de végül nyájasan és türelmesen mosolyodik el, ahogy az elme rejtelmeit kutató gyógyító teszi, amikor egy hibbanttal találkozik.*
- Nagyon kedves tőled, de inkább nem. Pont elég lesz ez az egy palack is.
*Nincs kedve magyarázkodni és egyébként is: elköltheti máshol is a pénzét, nem kell a wegtoreni pernahajder erszényét a kelleténél jobban hizlalnia. A báró távolléte felett már nincs ideje, hogy keseregjen, mert egy feldúltan tűnő úr lép az asztalukhoz és rövid úton megfosztja őket a kissé lököttnek tűnő gnóm társaságától.*
- Sajátságos. *fordul egy meglepett mosollyal a mélységi felé* Noha a ház bora valóban kiváló és bizonyára a konyhára sem lesz panasz, a közeljövőben tanácsos lenne olyan fogadót keresnünk, ahol nem ejtik túszul a személyzetet.
*Ezután Hubi meghallgatja Reyát a thargokról szerzett ismereteiről és a székében hátradőlve biccent elismerően, egy bodor füstfelleg kíséretében.*
- Brávó! Maguk a thargok sem mondhatták volna szebben. Persze van benne némi túlzás is és könnyen lehet, hogy ennek a Vashegyen örülnek a legjobban. Mert az mégsem igaz, hogy minden nézeteltérés vérpatakok csörgedezésével ér véget, bár valóságalapja van a szóbeszédnek. A dicső Kagan Thargodar pálcája alatt a Vashegy valóban előszeretettel beszélt az erő nyelvén, ám amióta a hadúr nincs köztünk és leánya ül a Vashegy trónján, a módszerek is finomodtak. A vérszomjas barbár horda megjelölés már aligha áll meg a thargokra.
*Könnyedén vállat von.*
- Nem a szerénytelenség mondatja velem, de úgy vélem, hogy ennek megítélésében nem tévedek nagyot. Alighanem nem okozok meglepetést ha elárulom, hogy jómagam nem a tharg törzsből származom. Itt, Artheniorban jöttem a világra, ott, ahol az elüszkösödött romok helyén valaha a Gazdagnegyed házai állottak. És bár lojalitásom a Vashegy iránt megingathatatlan és megkérdőjelezhetetlen, megmaradtam valamennyire kívülállónak, így tisztánlátásom is nehezebb elhomályosítani.
*Ezekben a percekben nagy szerencsének nevezhető, hogy annak idején a Kósza Pinty tetőszerkezetét értő ácsok készítették, így Hubi utolsó szavai nyomán sem következik be szerencsétlenség. Aztán Hubi gondolatai visszatérnek oda, ahol Reya eszességével kapcsolatban elmaradtak. Ha őszinte akar lenni magához, rendkívül elégedett a meghívására kapott válasszal. Noha abban is lett volna perspektíva ha Reya fejest ugrik a hintójába és ha azokba a vörös szemekbe néz, akkor a közös testgyakorlás olyan módozatai jutnak eszébe, melyhez nem feltétlenül szükségeltetnek különféle szúró- és vágófegyverek. Viszont ez a finom visszautasítás ami lebegteti az igenlő válasz lehetőségét is, igen figyelemreméltó. Ahogy a mélységit is egyre inkább annak találja a jó kancellár.*
- Természetesen. *húzódik egy joviális mosolyra a szája* Nem venném a lelkemre, ha miattam mulasztanál el fontos dolgokat Artheniorban és talán említenem is felesleges: mindenkor szívesen látott vendégemként fogadlak a Vashegyen. Egészségedre!
*Megemeli poharát, kortyol egyet és most már tényleg nincs más hátra, mint a megrendelt ételek megérkeztét várni.*
*Szinte zavaró. Furcsa, de ez jut eszébe a jó kancellárnak a sötételf viselkedéséről. Kifogástalan, mint egy ódivatú neveltetésben részesült artheniori nemeskisasszonyé, távolságtartó, néha talán közvetlenebb mint az illem engedné, de mégis van benne a mélységiekre jellemző távolságtartás. Hubi olvasatában ez annyit tesz, hogy Reya nemcsak igen szemrevaló, de eszes is. A kancellár pedig alapvetően kígyó, tehát arra is gondolhat, hogy jó lesz vigyázni. Ami meglehetősen nehéz lesz. Elvégre a thragok sohasem tudták értékelni zsenialitását, finom modorára, tudására legjobb esetben is értetlen pillantásokat kapott. Reya viszont talán ösztönösen is érzi, hogy mivel lehet jó pontokat szeretni a hiú kancellárnál.*
- Elismerésed hízelgő és hiába is tagadnám, jólesik.
*Odáig persze nem jut, hogy elhárítsa a dicsérő szavakat. Az álszerénységet komoly hibának tartja.*
- A magam dilettáns módján tudok bánni a fegyverrel és talán botcsinálta haramiákkal el tudnék boldogulni. És bár nem mindig veszem jó néven ha tanítanak, tanulni mindig kész vagyok.
*Tenyerével megpaskolja a derékszíján függő díszes tőrt.*
- A te szemedben ez valószínűleg csak egy cifra ékszer, nem komoly fegyver. Igazad is lehet, magam is a míves munkát látom benne, nem a veszedelmes eszközt.
*A kölcsönös kellemkedést ismét a gnóm szakítja félbe. Hubi elégedetten nyugtázza, hogy vacsorája hamarosan elkészül, de aztán megáll kezében a pipa és lassan emeli vizslató tekintetét Xavyra. Akár az is előfordulhat, hogy valami éretlen tréfát űznek vele, a hely tulajdonosára gondolva ez sem kizárható. Ki is kérhetné magának a gúnyosnak talált szavakat, de végül nyájasan és türelmesen mosolyodik el, ahogy az elme rejtelmeit kutató gyógyító teszi, amikor egy hibbanttal találkozik.*
- Nagyon kedves tőled, de inkább nem. Pont elég lesz ez az egy palack is.
*Nincs kedve magyarázkodni és egyébként is: elköltheti máshol is a pénzét, nem kell a wegtoreni pernahajder erszényét a kelleténél jobban hizlalnia. A báró távolléte felett már nincs ideje, hogy keseregjen, mert egy feldúltan tűnő úr lép az asztalukhoz és rövid úton megfosztja őket a kissé lököttnek tűnő gnóm társaságától.*
- Sajátságos. *fordul egy meglepett mosollyal a mélységi felé* Noha a ház bora valóban kiváló és bizonyára a konyhára sem lesz panasz, a közeljövőben tanácsos lenne olyan fogadót keresnünk, ahol nem ejtik túszul a személyzetet.
*Ezután Hubi meghallgatja Reyát a thargokról szerzett ismereteiről és a székében hátradőlve biccent elismerően, egy bodor füstfelleg kíséretében.*
- Brávó! Maguk a thargok sem mondhatták volna szebben. Persze van benne némi túlzás is és könnyen lehet, hogy ennek a Vashegyen örülnek a legjobban. Mert az mégsem igaz, hogy minden nézeteltérés vérpatakok csörgedezésével ér véget, bár valóságalapja van a szóbeszédnek. A dicső Kagan Thargodar pálcája alatt a Vashegy valóban előszeretettel beszélt az erő nyelvén, ám amióta a hadúr nincs köztünk és leánya ül a Vashegy trónján, a módszerek is finomodtak. A vérszomjas barbár horda megjelölés már aligha áll meg a thargokra.
*Könnyedén vállat von.*
- Nem a szerénytelenség mondatja velem, de úgy vélem, hogy ennek megítélésében nem tévedek nagyot. Alighanem nem okozok meglepetést ha elárulom, hogy jómagam nem a tharg törzsből származom. Itt, Artheniorban jöttem a világra, ott, ahol az elüszkösödött romok helyén valaha a Gazdagnegyed házai állottak. És bár lojalitásom a Vashegy iránt megingathatatlan és megkérdőjelezhetetlen, megmaradtam valamennyire kívülállónak, így tisztánlátásom is nehezebb elhomályosítani.
*Ezekben a percekben nagy szerencsének nevezhető, hogy annak idején a Kósza Pinty tetőszerkezetét értő ácsok készítették, így Hubi utolsó szavai nyomán sem következik be szerencsétlenség. Aztán Hubi gondolatai visszatérnek oda, ahol Reya eszességével kapcsolatban elmaradtak. Ha őszinte akar lenni magához, rendkívül elégedett a meghívására kapott válasszal. Noha abban is lett volna perspektíva ha Reya fejest ugrik a hintójába és ha azokba a vörös szemekbe néz, akkor a közös testgyakorlás olyan módozatai jutnak eszébe, melyhez nem feltétlenül szükségeltetnek különféle szúró- és vágófegyverek. Viszont ez a finom visszautasítás ami lebegteti az igenlő válasz lehetőségét is, igen figyelemreméltó. Ahogy a mélységit is egyre inkább annak találja a jó kancellár.*
- Természetesen. *húzódik egy joviális mosolyra a szája* Nem venném a lelkemre, ha miattam mulasztanál el fontos dolgokat Artheniorban és talán említenem is felesleges: mindenkor szívesen látott vendégemként fogadlak a Vashegyen. Egészségedre!
*Megemeli poharát, kortyol egyet és most már tényleg nincs más hátra, mint a megrendelt ételek megérkeztét várni.*
5528. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:47:54
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja, Mik, Yeza, Nodric, Nawa//
*Közben észreveszi Yezát is Mik mögött a pultban, ő is a kancellár felől kérdez. Azt hitte, a Sulimot végül legyőző vörös is elment a báróval meg Aztyannal ~vagy amíg lent voltunk a pincében, visszatért~ gondolja. Most sokkal jobb színben van, mint amikor feljöttek odalentről. De Arja igazán nem lepődik meg, ahogy látja, hogy rámarkol egy pálinkás üvegre a pultban, hogy eltűnjön mindenki szeme elől. Ebbe a napba még a kalandor lány is elfáradt, pedig nem neki kellett a szabadságáért és valószínű az életéért is megküzdenie az arénában egy fejvadásszal!*
- Yeza! *állítja meg a vöröshajú wegtoreni lányt egy pillanatra, ha tudja.*
- Van odafenn egy sebesült idegen! Azután hozták be ide sérülten, hogy lementetek a küzdőtérre!
- Nincs túl jól. Megitattuk egy erős bájitallal, az sokat segített. *meséli gyorsan.*
- Állítólag Téged keresett, meg a Kalmárt. *teszi hozzá, hátha Yezának van ötlete, ki lehet az ismeretlen.*
- Szőke, kékszemű. Északi. Tele van tetoválással. *próbál segíteni.*
- Rendben! *repes a szíve aztán Mik ötletére, a csók után pedig tényleg nehezére esik még gondolkodni is. Mit bánja most ő ebben a pillanatban a sivatagiakat, meg a vendégeket, meg az egész Kalmárt! Mikor lesz már este?!
De azért addig... addig Mik gondoskodik Habrertus úr rendeléséről, ő meg erőt vesz magán és elindul felfelé az összekészített tálcával, még megvárva Yezát, ha vele tartana.*
// A betegnél //
*Odafent szerencsére Mik igazán ügyes munkát végzett, az ismeretlen sebesült tiszta ágyneműben, tisztára mosdatva pihen. Arja halkan óvakodik be, és ha ébren találja, megpróbálja belediktálni a lázcsillapító, gyulladásgátló főzetet.*
- Pihenned kell! Meginni!! Gyógyulni!
- Nem beteg!! *próbálja megértetni magát vele, ha egyáltalán a beteg képes arra, hogy megértse, amit mondani próbál.
Mindenesetre, ha reményei szerint sikerül elérni, hogy most már pihenjen, akkor óvatosan magára hagyja őt.
Talán Yeza látványa is jót tesz neki, ha vele tartott, és valóban őt kereste az ismeretlen északi.*
//Búcsú a Kalmártól//
*Nawát a fejébe nyomott kalapban, a zsákjával együtt kapja el a lépcső aljában.*
- Elmész? *döbben meg egy picit. A szíve mélyén a történtek után abban reménykedett, hogy a lány itt marad a Kalmárban! ~Vagy lehet hogy épp a történtek űzték el őt?~ jelenik meg újra előtte a lány üres arca, a kisírt mandulaszemek tompa tekintete, ahogy ott ült a holttest mellett.
Nem tartóztatja, látja, hogy útrakész. Csak annyit mond halkan, őszinte mosollyal neki:*
- Köszönet! Itt engem mindig megtalálsz! Adj hírt magadról! *még megvárja a lány válaszát, azzal lassan visszasétál a pulthoz.*
*Közben észreveszi Yezát is Mik mögött a pultban, ő is a kancellár felől kérdez. Azt hitte, a Sulimot végül legyőző vörös is elment a báróval meg Aztyannal ~vagy amíg lent voltunk a pincében, visszatért~ gondolja. Most sokkal jobb színben van, mint amikor feljöttek odalentről. De Arja igazán nem lepődik meg, ahogy látja, hogy rámarkol egy pálinkás üvegre a pultban, hogy eltűnjön mindenki szeme elől. Ebbe a napba még a kalandor lány is elfáradt, pedig nem neki kellett a szabadságáért és valószínű az életéért is megküzdenie az arénában egy fejvadásszal!*
- Yeza! *állítja meg a vöröshajú wegtoreni lányt egy pillanatra, ha tudja.*
- Van odafenn egy sebesült idegen! Azután hozták be ide sérülten, hogy lementetek a küzdőtérre!
- Nincs túl jól. Megitattuk egy erős bájitallal, az sokat segített. *meséli gyorsan.*
- Állítólag Téged keresett, meg a Kalmárt. *teszi hozzá, hátha Yezának van ötlete, ki lehet az ismeretlen.*
- Szőke, kékszemű. Északi. Tele van tetoválással. *próbál segíteni.*
- Rendben! *repes a szíve aztán Mik ötletére, a csók után pedig tényleg nehezére esik még gondolkodni is. Mit bánja most ő ebben a pillanatban a sivatagiakat, meg a vendégeket, meg az egész Kalmárt! Mikor lesz már este?!
De azért addig... addig Mik gondoskodik Habrertus úr rendeléséről, ő meg erőt vesz magán és elindul felfelé az összekészített tálcával, még megvárva Yezát, ha vele tartana.*
// A betegnél //
*Odafent szerencsére Mik igazán ügyes munkát végzett, az ismeretlen sebesült tiszta ágyneműben, tisztára mosdatva pihen. Arja halkan óvakodik be, és ha ébren találja, megpróbálja belediktálni a lázcsillapító, gyulladásgátló főzetet.*
- Pihenned kell! Meginni!! Gyógyulni!
- Nem beteg!! *próbálja megértetni magát vele, ha egyáltalán a beteg képes arra, hogy megértse, amit mondani próbál.
Mindenesetre, ha reményei szerint sikerül elérni, hogy most már pihenjen, akkor óvatosan magára hagyja őt.
Talán Yeza látványa is jót tesz neki, ha vele tartott, és valóban őt kereste az ismeretlen északi.*
//Búcsú a Kalmártól//
*Nawát a fejébe nyomott kalapban, a zsákjával együtt kapja el a lépcső aljában.*
- Elmész? *döbben meg egy picit. A szíve mélyén a történtek után abban reménykedett, hogy a lány itt marad a Kalmárban! ~Vagy lehet hogy épp a történtek űzték el őt?~ jelenik meg újra előtte a lány üres arca, a kisírt mandulaszemek tompa tekintete, ahogy ott ült a holttest mellett.
Nem tartóztatja, látja, hogy útrakész. Csak annyit mond halkan, őszinte mosollyal neki:*
- Köszönet! Itt engem mindig megtalálsz! Adj hírt magadról! *még megvárja a lány válaszát, azzal lassan visszasétál a pulthoz.*
5527. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:50:40
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szerelem hullámhosszán//
//Xavy, csak Xavy...//
*A Kalmárba sietősen lép be, a homloka gyöngyözik kissé a sietségtől, amit gyorsan meg is töröl egy cirkalmas "AAA"-val hímzett kendővel, majd a kendőt a zsebébe tömi. Égszín, boldogságtól csillogó pillantását gyorsan körbehordozza a fogadó vendégterén, hátha megpillantja a gnóm lány és nem kell csalatkoznia, mert Xavy ott áll az egyik asztal mellett, ha már el nem indult vissza a pultba.
Hirtelen izzadni kezd a tenyere, a levegő is bennakad és a pillangók a gyomrában olyan táncba kezdenek, amitől csaknem szédülni kezd. Megtörli a tenyerét a kabátjában, kihúzza magát, hisz határozott ember hírében áll, aki mindig tudja, hogy mit akar. És ez most sincs másképp. Xavyt, őt akarja.
Lendületes léptekkel indul el és a rá jellemző határozottsággal lép oda Xavy és az asztal mellé.*
- Ha megbocsátanak, beszélnem kell a hölggyel. *Mondja komoly hangon és érzi, hogy benne a pánik a határozottsággal ellentétben nőttön nő.
Kurta főhajtás csak az asztal vendégei, a kecskeszakállas férfi és mélységi asztaltársa felé és hacsak Xavy nem akadályozza meg, akkor kézen fogja (ragadja) a lányt és gyengéden a pult felé kezdi terelni.*
- Bocsáss meg, Xavy, de nem tudok tovább várni ezzel, beszélnünk kell. *Halkítja le a hangját, ha elindult vele a gnóm lány, ha nem. Utóbbi esetben ott, az asztalok között kezd beszélni.*
- Nem tudom, te hogy érzed, de én azt hiszem, hogy... hogy belédszerettem. Nem is értem, hogyan nem vettelek észre eddig, de szeretném, ha... ha adnál egy esélyt, hogy jobban megismerjük egymást. Te és én. Tudom, ez furcsa, de a szerelemnek nem lehet parancsolni és én mindig azt hittem, hogy ura vagyok az érzelmeimnek. De most nem akarok uralkodni rajtuk. *Egész összeszedettnek tűnik annak ellenére, hogy belül milyen pánikban van. Tudja, hogy akár elutasítás is lehet a része, ám nem nyugszik, míg érzelmei viszonzásra nem lelnek.
A pultban álló Miket megpillantva a zsebébe nyúl és, amennyiben az asztaloknál állnak, odadobja neki az ékszereket rejtő bőrzsákocskát. Ha a pult mögött, akkor egyszerűen odaadja neki a következő utasításokkal.*
- Ezt add oda a bárónak, de addig vigyázz rájuk nagyon! *Adja ki az ukázt és visszafordul Xavy felé.*
- Te mit szólsz? *Úgy kérdi, mint valami lelkes gyermek, égszín szeme csillog, ha a gnóm lány engedi, akkor még mindkét kezét is megfogja, úgy néz le rá szerelmes pillantásokkal, a legjobbra számítva.*
//Xavy, csak Xavy...//
*A Kalmárba sietősen lép be, a homloka gyöngyözik kissé a sietségtől, amit gyorsan meg is töröl egy cirkalmas "AAA"-val hímzett kendővel, majd a kendőt a zsebébe tömi. Égszín, boldogságtól csillogó pillantását gyorsan körbehordozza a fogadó vendégterén, hátha megpillantja a gnóm lány és nem kell csalatkoznia, mert Xavy ott áll az egyik asztal mellett, ha már el nem indult vissza a pultba.
Hirtelen izzadni kezd a tenyere, a levegő is bennakad és a pillangók a gyomrában olyan táncba kezdenek, amitől csaknem szédülni kezd. Megtörli a tenyerét a kabátjában, kihúzza magát, hisz határozott ember hírében áll, aki mindig tudja, hogy mit akar. És ez most sincs másképp. Xavyt, őt akarja.
Lendületes léptekkel indul el és a rá jellemző határozottsággal lép oda Xavy és az asztal mellé.*
- Ha megbocsátanak, beszélnem kell a hölggyel. *Mondja komoly hangon és érzi, hogy benne a pánik a határozottsággal ellentétben nőttön nő.
Kurta főhajtás csak az asztal vendégei, a kecskeszakállas férfi és mélységi asztaltársa felé és hacsak Xavy nem akadályozza meg, akkor kézen fogja (ragadja) a lányt és gyengéden a pult felé kezdi terelni.*
- Bocsáss meg, Xavy, de nem tudok tovább várni ezzel, beszélnünk kell. *Halkítja le a hangját, ha elindult vele a gnóm lány, ha nem. Utóbbi esetben ott, az asztalok között kezd beszélni.*
- Nem tudom, te hogy érzed, de én azt hiszem, hogy... hogy belédszerettem. Nem is értem, hogyan nem vettelek észre eddig, de szeretném, ha... ha adnál egy esélyt, hogy jobban megismerjük egymást. Te és én. Tudom, ez furcsa, de a szerelemnek nem lehet parancsolni és én mindig azt hittem, hogy ura vagyok az érzelmeimnek. De most nem akarok uralkodni rajtuk. *Egész összeszedettnek tűnik annak ellenére, hogy belül milyen pánikban van. Tudja, hogy akár elutasítás is lehet a része, ám nem nyugszik, míg érzelmei viszonzásra nem lelnek.
A pultban álló Miket megpillantva a zsebébe nyúl és, amennyiben az asztaloknál állnak, odadobja neki az ékszereket rejtő bőrzsákocskát. Ha a pult mögött, akkor egyszerűen odaadja neki a következő utasításokkal.*
- Ezt add oda a bárónak, de addig vigyázz rájuk nagyon! *Adja ki az ukázt és visszafordul Xavy felé.*
- Te mit szólsz? *Úgy kérdi, mint valami lelkes gyermek, égszín szeme csillog, ha a gnóm lány engedi, akkor még mindkét kezét is megfogja, úgy néz le rá szerelmes pillantásokkal, a legjobbra számítva.*
5526. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-22 09:54:46
Üzenet elküldve: 2021-06-22 09:54:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Diynomit//
*Jenari biccentése jelző értékkel bír, méghozzá közös nevezőjüket tükrözi. Feltett ajánlatára a várható meglepettség jelei látszódnak a harcosnő arcán. A nő nemesnek kiáltja ki Diynomit hozzáállását a gyógyítási költség rendezésére. Az utolsó kortyokat issza meg a nő, majd őszintén megvallja, hogy nem szereti az efféle szívességeket. A gnóm arcán apró csalódottság látszik, de kijelentését nem vonja vissza. A rá vetülő hidegkék szempár kissé ködössé válik, talán az italtól, de az is lehet, hogy valami függőséget okozó szer is hatással van a másikra. *
- Kérem, ne tekintse ezt szívességnek vagy tartozásnak. Ez legyen munkabér, amit nem arannyal kell megtéríteniük, s nyilvánvalóan sem túl elcsépelt, sem hatalmas dolgot nem fogok kérni. *Bár a nő elkönyvelhette magában, hogy ez szívesség, mégis Diynomit próbál finomítani a megfogalmazáson és magán a szívesség mikéntjén. Elképzelhető, hogy így sem lesz ínyére Jenarinak ez a fajta megállapodás. Az előbbi szívességgel kapcsolatos rossz érzései után a másik mégis ésszerű keretek között nem látja akadályát az ügy rendezésének. Lényegében a gnóm is erre gondolt, és ezt próbálta az imént kifejteni. Úgy látszik, hogy bőbeszédűségét vissza kell fognia, s kicsit igazodni a nő lényegre törő, tömör stílusához. A harcosokról szerzett tudása alapján úgy véli, hogy a legtöbbjük nem a szavak embere, amivel nincsen semmi baj, de ez azzal jár együtt, hogy nem túlságosan szívlelik a bőbeszédű személyeket. Ezen megfontolásból Diynomit úgy dönt, hogy leegyszerűsíti a mondandóját. Jenari arcán valami földöntúli vigyor ül ki, amiben van valami természetellenesség. Gyanítja, hogy ez valóban függőséget okozó szer hatása lesz, amiről manapság egyre többet hallani. A tünetek nagyon hasonlók, amiket a harcoson megfigyel, mint ami tudás eddig is birtokában állt az ilyen szerekről. Természetesen nem tiszte ebben senkit sem kioktatni a veszélyekről, így ebbe a témába most nem fog belekezdeni. A feltett kérdésre, hogy mikor kereshetik az alkimistát ez ügyben, elgondolkodik. Kinéz tekintetével a távolba, majd egy szemvillanásnyi idő múlva magabiztos mosollyal válaszol.*
- A kovácsműhelyben mostanában szinte bármikor megtalálhat. Épp egy alkimista labor megalkotásán dolgozunk a Wegtoren Aranya Kereskedőház támogatásával. Ha elkészül, akkor a bájitalok és minden egyéb gyógyászati eszköz, készítmény magas minőségben lesz elérhető. De addig is természetesen bármikor állok rendelkezésükre. *Kivételesen megszegi korábban, gondolatban tett fogadalmát, hogy nem lesz bőbeszédű a beszélgetés folytatásában, azonban ez az információ érdekelheti majd Jenarit és a társát. Miután megbeszélnek minden fontos momentumot a nő az ajtó felé fordul, amiből érezhető, hogy már menni készül. Nem is tartja tovább fel a nőt, így elköszön tőle és maga is a távozás mezejére lép.*
- Örülök, hogy megismertem Jenari. Várom majd önöket. *Enyhén meghajtja magát a nő felé elköszönéskor, majd ténylegesen is elhagyja a Kalmárt.*
//Diynomit//
*Jenari biccentése jelző értékkel bír, méghozzá közös nevezőjüket tükrözi. Feltett ajánlatára a várható meglepettség jelei látszódnak a harcosnő arcán. A nő nemesnek kiáltja ki Diynomit hozzáállását a gyógyítási költség rendezésére. Az utolsó kortyokat issza meg a nő, majd őszintén megvallja, hogy nem szereti az efféle szívességeket. A gnóm arcán apró csalódottság látszik, de kijelentését nem vonja vissza. A rá vetülő hidegkék szempár kissé ködössé válik, talán az italtól, de az is lehet, hogy valami függőséget okozó szer is hatással van a másikra. *
- Kérem, ne tekintse ezt szívességnek vagy tartozásnak. Ez legyen munkabér, amit nem arannyal kell megtéríteniük, s nyilvánvalóan sem túl elcsépelt, sem hatalmas dolgot nem fogok kérni. *Bár a nő elkönyvelhette magában, hogy ez szívesség, mégis Diynomit próbál finomítani a megfogalmazáson és magán a szívesség mikéntjén. Elképzelhető, hogy így sem lesz ínyére Jenarinak ez a fajta megállapodás. Az előbbi szívességgel kapcsolatos rossz érzései után a másik mégis ésszerű keretek között nem látja akadályát az ügy rendezésének. Lényegében a gnóm is erre gondolt, és ezt próbálta az imént kifejteni. Úgy látszik, hogy bőbeszédűségét vissza kell fognia, s kicsit igazodni a nő lényegre törő, tömör stílusához. A harcosokról szerzett tudása alapján úgy véli, hogy a legtöbbjük nem a szavak embere, amivel nincsen semmi baj, de ez azzal jár együtt, hogy nem túlságosan szívlelik a bőbeszédű személyeket. Ezen megfontolásból Diynomit úgy dönt, hogy leegyszerűsíti a mondandóját. Jenari arcán valami földöntúli vigyor ül ki, amiben van valami természetellenesség. Gyanítja, hogy ez valóban függőséget okozó szer hatása lesz, amiről manapság egyre többet hallani. A tünetek nagyon hasonlók, amiket a harcoson megfigyel, mint ami tudás eddig is birtokában állt az ilyen szerekről. Természetesen nem tiszte ebben senkit sem kioktatni a veszélyekről, így ebbe a témába most nem fog belekezdeni. A feltett kérdésre, hogy mikor kereshetik az alkimistát ez ügyben, elgondolkodik. Kinéz tekintetével a távolba, majd egy szemvillanásnyi idő múlva magabiztos mosollyal válaszol.*
- A kovácsműhelyben mostanában szinte bármikor megtalálhat. Épp egy alkimista labor megalkotásán dolgozunk a Wegtoren Aranya Kereskedőház támogatásával. Ha elkészül, akkor a bájitalok és minden egyéb gyógyászati eszköz, készítmény magas minőségben lesz elérhető. De addig is természetesen bármikor állok rendelkezésükre. *Kivételesen megszegi korábban, gondolatban tett fogadalmát, hogy nem lesz bőbeszédű a beszélgetés folytatásában, azonban ez az információ érdekelheti majd Jenarit és a társát. Miután megbeszélnek minden fontos momentumot a nő az ajtó felé fordul, amiből érezhető, hogy már menni készül. Nem is tartja tovább fel a nőt, így elköszön tőle és maga is a távozás mezejére lép.*
- Örülök, hogy megismertem Jenari. Várom majd önöket. *Enyhén meghajtja magát a nő felé elköszönéskor, majd ténylegesen is elhagyja a Kalmárt.*
5525. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-22 09:46:25
Üzenet elküldve: 2021-06-22 09:46:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Arja, Mik, Yeza//
//Reya, Hubi, Xavy //
-Azonnal hozom. *Veszi fel még utolsónak az akasztó rendelést is. Mikor visszaér először a pulthoz, beszól a fogas miatt a konyhára, mert az több ideig készül, majd látja, hogy Arja is előkerült valahonnan arról nem is szólva, hogy Mikkel egészen személyes kapcsolatba sikerült kerülniük. ~Na… nem is volt rá szükség, fogadni mertem volna… micsoda szoknyapecér. ~ Fél szemmel látja, hogy Yeza is távozik, egy üveg pia kíséretében. ~Kinek a pultos, kinek a pálinka ugyebár. ~ Bár nem biztos benne, hogy a pultos ilyen lelki állapotban képes ellátni a feladatot, amit neki odavetett, ám az odaszólás ennek az ellenkezőjéről tanúskodik.*
-Az- az, mi más? Ne túráztass… *Legyintget, nem igazán vette észre, hogy eltévesztette az étel nevét. Idő közben megüti a fülét, hogy bizony a férfi, aki az úri fenekét a fogadóban pihenteti a thargföldi kancellár maga személyesen, erre csak egy „cöh” szalad ki a száján.*
-Elbírom, elbírom… *Húzza magához a tálcát, ne nézzék ők nyüzüge nőnek. ~Az kéne még, hogy engem is letapizz te pernahajder! ~ Szűkíti össze a szemeit, úgy fordul ki a pult mögül, hogy azokat a férfin tartja.*
-Kancellár, kancellár… hogy oda ne rohanjak. *Morogja még Miknek, majd indul vissza az asztalhoz. A tálcán lévőket felszolgálja, mikor a nyitott bort a kancellár elé leteszi, az kicsit értetlenül néz rá, majd csak kiszolgálja magát tétlenségét látva. Nem tanult ő asztali etikettet, így csak a józan eszére tud hagyatkozni, na meg a lustaság is nagy húzó erő a részéről.*
-Egészségére akkor. *Kicsit megkönnyebbül, hogy a férfinek ízlik a bor, bár ha nem ezt mondta volna se törte volna el a fején az üveget talán.*
-Ööööh… palackot? Van pár jó palack a pincében...izé... kiöntessem és kimosassam a nacságának? Nagyon szép ívű üvegpalackok, meg tudja, lehet vele még zenélni is, ha jól fúj bele, meg szép a szííínük... meg a... izé... formájuk. *Magyarázza kicsit értetlenül, mert egy vendég se tette még szóvá, hogy a piásüveg tetszik neki. De mindent egy befolyásos vendégért. ~Ilyen kettyóst se láttam még.~ Fordítja oldalra a fejét érdeklődően, nagy szemeivel pislogva a válaszra várva.*
-A hal miatt kérnék még néhány percet, az is azonnal kész. *Teszi még hozzá magyarázat gyanánt, miközben a férfi leszámolja a kért ételért és szobáért az aranyakat, amiket azonnal el is rak. Majd megemlíti a kancellár, hogy van szerencséje ismerni a bárót. ~De jó neked. ~*
-Oh, hát az naccerű! *Mosolyog szinte már ijesztően, miközben az asztal mellett ácsorog a tálcával a kezében. És igen, csupán ez akadályozta meg, hogy ne veregesse hátba a felkiáltással együtt a kedves vendéget.*
-A báró úrnak sajnos nagyon sok a dolga, de megeshet, hogy errefelé eszi a fe… szóval elképzelhető, hogy összetalálkoznak. *Motyogja, közben ott ácsorog, csak akkor indul vissza ha bárki jelzi, neki, hogy már nincsen szükségük rá a helyszínen, addig bámészkodik.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.22 10:04:02
//Reya, Hubi, Xavy //
-Azonnal hozom. *Veszi fel még utolsónak az akasztó rendelést is. Mikor visszaér először a pulthoz, beszól a fogas miatt a konyhára, mert az több ideig készül, majd látja, hogy Arja is előkerült valahonnan arról nem is szólva, hogy Mikkel egészen személyes kapcsolatba sikerült kerülniük. ~Na… nem is volt rá szükség, fogadni mertem volna… micsoda szoknyapecér. ~ Fél szemmel látja, hogy Yeza is távozik, egy üveg pia kíséretében. ~Kinek a pultos, kinek a pálinka ugyebár. ~ Bár nem biztos benne, hogy a pultos ilyen lelki állapotban képes ellátni a feladatot, amit neki odavetett, ám az odaszólás ennek az ellenkezőjéről tanúskodik.*
-Az- az, mi más? Ne túráztass… *Legyintget, nem igazán vette észre, hogy eltévesztette az étel nevét. Idő közben megüti a fülét, hogy bizony a férfi, aki az úri fenekét a fogadóban pihenteti a thargföldi kancellár maga személyesen, erre csak egy „cöh” szalad ki a száján.*
-Elbírom, elbírom… *Húzza magához a tálcát, ne nézzék ők nyüzüge nőnek. ~Az kéne még, hogy engem is letapizz te pernahajder! ~ Szűkíti össze a szemeit, úgy fordul ki a pult mögül, hogy azokat a férfin tartja.*
-Kancellár, kancellár… hogy oda ne rohanjak. *Morogja még Miknek, majd indul vissza az asztalhoz. A tálcán lévőket felszolgálja, mikor a nyitott bort a kancellár elé leteszi, az kicsit értetlenül néz rá, majd csak kiszolgálja magát tétlenségét látva. Nem tanult ő asztali etikettet, így csak a józan eszére tud hagyatkozni, na meg a lustaság is nagy húzó erő a részéről.*
-Egészségére akkor. *Kicsit megkönnyebbül, hogy a férfinek ízlik a bor, bár ha nem ezt mondta volna se törte volna el a fején az üveget talán.*
-Ööööh… palackot? Van pár jó palack a pincében...izé... kiöntessem és kimosassam a nacságának? Nagyon szép ívű üvegpalackok, meg tudja, lehet vele még zenélni is, ha jól fúj bele, meg szép a szííínük... meg a... izé... formájuk. *Magyarázza kicsit értetlenül, mert egy vendég se tette még szóvá, hogy a piásüveg tetszik neki. De mindent egy befolyásos vendégért. ~Ilyen kettyóst se láttam még.~ Fordítja oldalra a fejét érdeklődően, nagy szemeivel pislogva a válaszra várva.*
-A hal miatt kérnék még néhány percet, az is azonnal kész. *Teszi még hozzá magyarázat gyanánt, miközben a férfi leszámolja a kért ételért és szobáért az aranyakat, amiket azonnal el is rak. Majd megemlíti a kancellár, hogy van szerencséje ismerni a bárót. ~De jó neked. ~*
-Oh, hát az naccerű! *Mosolyog szinte már ijesztően, miközben az asztal mellett ácsorog a tálcával a kezében. És igen, csupán ez akadályozta meg, hogy ne veregesse hátba a felkiáltással együtt a kedves vendéget.*
-A báró úrnak sajnos nagyon sok a dolga, de megeshet, hogy errefelé eszi a fe… szóval elképzelhető, hogy összetalálkoznak. *Motyogja, közben ott ácsorog, csak akkor indul vissza ha bárki jelzi, neki, hogy már nincsen szükségük rá a helyszínen, addig bámészkodik.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.22 10:04:02
5524. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-22 06:31:24
Üzenet elküldve: 2021-06-22 06:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Búcsú a Kalmártól//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arthenior városában néha furcsa játékot űz az idő a halandókkal. Lám, Nawanthiri csupán tegnap érkezett, mégis annyi minden történt, ami máskor fél évbe sem férne bele! Amíg a holmiját rendezi menetkészre, eszébe jut a gnóm csapos, aki a világ minden dolgában tájékozott, a tehenessé váló tallérokat és a kocsonyává főzött manólélek romolhatatlanságát is beleértve. Aztán a meccsek a pincearénában, és ennek a városnak a vadul független lakói, akik akkor sem fogadnak el segítséget, ha nyilvánvalóan rászorulnak.*
~Nimerilnek majd viszek valami finomat.~
*Fut át az agyán a gondolat, ami aztán egy másik, jégkék szemű, villámöklű lány képévé változik. A szerzetesnek van egy olyan érzése, hogy találkoznak még ők ketten.*
~Ha visszavágót akarna, megadnám neki. A múltkor is jobb volt nálam... talán az a félkezű veterán a lelkére beszélt.~
*Közben bezsákolja a posztókabátját, a tőreit meg becsomagolja a sálövbe. A tevékenység, a lágyan hömpölygő gondolatok elterelik a figyelmét Sulimról meg az arctalan árnyékról, akinek mintha kezdene valami kicsavart bölcsességet sejteni a szavai mélyén.
Bizarr módon Nawanthirishardipandráról a kemencepadkán durmoló Jejjan jut az eszébe, és hogy talán megkereshetné a szüleit. Vagy beszélhetne egy képfestővel: rajzolja le a fiúcskát egy nagy papírlapra, aztán írja rá, hogy Jejjan várja a mamáját a Wegtoreni Kalmár fogadóban. Kirak néhány helyre ilyen plakátot, aztán valaki majd csak jelentkezik az ifjú lovagért. Akinek olyan sárgák a szemei, mint Cha'yss bárónak.
Nem tudja, pontosan miért is viszolyog attól az embertől. Ugyan nincs hozzászokva, hogy "aranyomnak" meg "kedvesnek" szólítsák valami sikamlós mellékzöngével, de Wegtorenben is beszéltek így (meg sokkal kevésbé visszafogottan is) a férfiak a kocsmákban dolgozó lányokkal, a báró meg nem tudta, hogy Nawanthiri nem a személyzet tagja.*
~Azért jobb lenne nem találkozni vele többet...~
*Már azelőtt tudja, milyen kevés esély van erre, hogy végére érne a gondolatnak. Cha'yss a látottak alapján mindenben benne van, amiből pénzt vagy hatalmat remél. Az ilyen játszmáknak szükségképpen vesztesei is vannak, ők pedig nagyon könnyen kerülnek bajba.*
~Mint Yeza.~
*Ezen a ponton csend telepszik a gondolataira. A nadrágja szárait bokánál kioldja, és följebb húzva térd alatt köti meg. Leellenőrzi a zsebeit, megvan-e mindene. Az üvegnyi manólélek és a kékköves medál. A pénzeszacskó. Az okarina. Bekötözi a zsákjait, a hozzájuk tartozó zsinórokból hámokat csomóz. A tömöttebb zsákban nyári álmot alszik a medvebundája, a laposabbikban alig pár dolog zörög. Beleilleszti a teherhordó rudat a hámok hurkaiba, és eligazgatja a zsákokat, hogy biztosan üljenek bennük.*
~Mekkora árat fizet majd azért a váltóért?~
*Valójában nagyon keveset tud ezekről az alvilági dolgokról. Néhány testvére ebből a közegből jött. Komor, tetovált, sziklakemény férfiak, akiknek egy gúnyos félmosolya gyakran többet mondott ezer szónál. Nawanthiri még kislány korában megkérdezte az egyiküket, "Nyáréjszakát", miért ez a neve, hiszen nincs is benne semmi szörnyű. Amaz nem válaszolt egyből, csak folytatta a fahasogatást, amivel éppen foglalkozott.*
- Nyáréjszaka volt, mikor egy másik banda leszámolt az enyémmel. Nyáréjszaka lesz, mikor egy szálig megölöm őket ezért. Nyáréjszaka lesz akkor is, mikor a bosszúért megfizetek. *Akkor leengedte a fejszét, felegyenesedett, és a feneketlen mély kútszemei magukba szippantották a lányéit.* Soha nem lesz vége ennek, Kis Kabóca. Aki zsivány volt, úgy is fog megdögleni, hiába menekül. *Nawanthiri akkor nem értette a dolgot, de a szerzetesből áradó sötétség összeszorította a szívét, és nem kérdezett többet.*
~Nem lehet ilyen egyszerű.~
*Gondolja magában, miközben a vállára veszi a teherhordó rudat, a kalapját meg a fejébe borítja.*
~Ebben a városban semmi nem az.~
*Lemegy az ivóba. A szobája kulcsát a pultra teszi, hogy kijelentkezik. Tartozása nincs: egy éjszakát töltött itt, amit már kifizetett. Ha az új ismerősei közül figyel valaki, és időt is tud rá szakítani, vált vele pár kedves szót, mielőtt elköszön, de azért Nawanthirin látszik, hogy csak félig-meddig van jelen. Ezt követően elhagyja a fogadót, és rövidesen eltűnik egy mellékutcában.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arthenior városában néha furcsa játékot űz az idő a halandókkal. Lám, Nawanthiri csupán tegnap érkezett, mégis annyi minden történt, ami máskor fél évbe sem férne bele! Amíg a holmiját rendezi menetkészre, eszébe jut a gnóm csapos, aki a világ minden dolgában tájékozott, a tehenessé váló tallérokat és a kocsonyává főzött manólélek romolhatatlanságát is beleértve. Aztán a meccsek a pincearénában, és ennek a városnak a vadul független lakói, akik akkor sem fogadnak el segítséget, ha nyilvánvalóan rászorulnak.*
~Nimerilnek majd viszek valami finomat.~
*Fut át az agyán a gondolat, ami aztán egy másik, jégkék szemű, villámöklű lány képévé változik. A szerzetesnek van egy olyan érzése, hogy találkoznak még ők ketten.*
~Ha visszavágót akarna, megadnám neki. A múltkor is jobb volt nálam... talán az a félkezű veterán a lelkére beszélt.~
*Közben bezsákolja a posztókabátját, a tőreit meg becsomagolja a sálövbe. A tevékenység, a lágyan hömpölygő gondolatok elterelik a figyelmét Sulimról meg az arctalan árnyékról, akinek mintha kezdene valami kicsavart bölcsességet sejteni a szavai mélyén.
Bizarr módon Nawanthirishardipandráról a kemencepadkán durmoló Jejjan jut az eszébe, és hogy talán megkereshetné a szüleit. Vagy beszélhetne egy képfestővel: rajzolja le a fiúcskát egy nagy papírlapra, aztán írja rá, hogy Jejjan várja a mamáját a Wegtoreni Kalmár fogadóban. Kirak néhány helyre ilyen plakátot, aztán valaki majd csak jelentkezik az ifjú lovagért. Akinek olyan sárgák a szemei, mint Cha'yss bárónak.
Nem tudja, pontosan miért is viszolyog attól az embertől. Ugyan nincs hozzászokva, hogy "aranyomnak" meg "kedvesnek" szólítsák valami sikamlós mellékzöngével, de Wegtorenben is beszéltek így (meg sokkal kevésbé visszafogottan is) a férfiak a kocsmákban dolgozó lányokkal, a báró meg nem tudta, hogy Nawanthiri nem a személyzet tagja.*
~Azért jobb lenne nem találkozni vele többet...~
*Már azelőtt tudja, milyen kevés esély van erre, hogy végére érne a gondolatnak. Cha'yss a látottak alapján mindenben benne van, amiből pénzt vagy hatalmat remél. Az ilyen játszmáknak szükségképpen vesztesei is vannak, ők pedig nagyon könnyen kerülnek bajba.*
~Mint Yeza.~
*Ezen a ponton csend telepszik a gondolataira. A nadrágja szárait bokánál kioldja, és följebb húzva térd alatt köti meg. Leellenőrzi a zsebeit, megvan-e mindene. Az üvegnyi manólélek és a kékköves medál. A pénzeszacskó. Az okarina. Bekötözi a zsákjait, a hozzájuk tartozó zsinórokból hámokat csomóz. A tömöttebb zsákban nyári álmot alszik a medvebundája, a laposabbikban alig pár dolog zörög. Beleilleszti a teherhordó rudat a hámok hurkaiba, és eligazgatja a zsákokat, hogy biztosan üljenek bennük.*
~Mekkora árat fizet majd azért a váltóért?~
*Valójában nagyon keveset tud ezekről az alvilági dolgokról. Néhány testvére ebből a közegből jött. Komor, tetovált, sziklakemény férfiak, akiknek egy gúnyos félmosolya gyakran többet mondott ezer szónál. Nawanthiri még kislány korában megkérdezte az egyiküket, "Nyáréjszakát", miért ez a neve, hiszen nincs is benne semmi szörnyű. Amaz nem válaszolt egyből, csak folytatta a fahasogatást, amivel éppen foglalkozott.*
- Nyáréjszaka volt, mikor egy másik banda leszámolt az enyémmel. Nyáréjszaka lesz, mikor egy szálig megölöm őket ezért. Nyáréjszaka lesz akkor is, mikor a bosszúért megfizetek. *Akkor leengedte a fejszét, felegyenesedett, és a feneketlen mély kútszemei magukba szippantották a lányéit.* Soha nem lesz vége ennek, Kis Kabóca. Aki zsivány volt, úgy is fog megdögleni, hiába menekül. *Nawanthiri akkor nem értette a dolgot, de a szerzetesből áradó sötétség összeszorította a szívét, és nem kérdezett többet.*
~Nem lehet ilyen egyszerű.~
*Gondolja magában, miközben a vállára veszi a teherhordó rudat, a kalapját meg a fejébe borítja.*
~Ebben a városban semmi nem az.~
*Lemegy az ivóba. A szobája kulcsát a pultra teszi, hogy kijelentkezik. Tartozása nincs: egy éjszakát töltött itt, amit már kifizetett. Ha az új ismerősei közül figyel valaki, és időt is tud rá szakítani, vált vele pár kedves szót, mielőtt elköszön, de azért Nawanthirin látszik, hogy csak félig-meddig van jelen. Ezt követően elhagyja a fogadót, és rövidesen eltűnik egy mellékutcában.*
5523. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:34:48
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
*Reya nem képes nem észrevenni a gerincén végigrohanó bizsergést. A nem a jóleső fajtából származó ösztön, arra hivatott figyelmeztetni a nőt, hogy valaki figyeli. Akkor is, ha nyilvánvalóan nem ő van a figyelem középpontjában, szinte érzi a rájuk szegeződő tekinteteket. Betudja a fáradtságnak, a sárvárosi libikóka sokat kivett belőle. Így alakulhatott, hogy a mindig körültekintő mélységi, erre sem számított, mikor egy kancellár társaságában beült egy fogadóba. De most itt vannak és mindenféle szemek pásztázzák őket. Mélyet sóhajtva törődik bele, hogy legalább a vacsora ideéig, kénytelen lesz ezt elfogadni. Ezért nem is forgolódik, a szemek gazdáit keresve. Ő maga sem tudja, melyik a jobb lehetőség. Megbizonyosodni róla, hogy még jól működnek az ösztönei, vagy ártatlan tudatlanságot színleni. Ezen töprengve hallgatja Hubit, aki azt Ecseteli, hogy Jágó is csak egy papagáj és csupán a környezetében hallott hangokat ismételgeti. Ha gyanúsan megfontolt módon válogatja is meg őket.*
-Te vagy a tudós. Biztos vagyok benne, hogy a madarak terén is olyan tájékozott vagy, mint azt a gombáknál már megmutattad. *Engedi el a lehető legszebb mosolyát, majd Jágóra is vet egy pillantást. A tollas igen hosszú ideje foglal helyet a férfi vállán. Ám csodával határos módon, még nem pottyantott oda. Határozottan jólnevelt példány. A fegyverforgatás témáját is igyekszik gyorsan lezárni. Nem csak azért, mert a kancellár olyan férfinak tűnik, aki nem szívesen emlegeti a hiányosaágait. Hanem azért is, mert egy ilyen szép estén senki sem akarna munkáról beszélni.*
-Alkalom addtán majd taníthatok néhány fogást, hogy a következő Sárvárosban ne legyél annyira elveszett. Valami könnyen elrejthető, kis bökővel tudlak elképzelni. *És valóban. Az elegáns kancellárhoz, egy kecses, kis tőr illene a legjobban. Míg Reya elképzeli a jó kancellárt egy kétélű csatabárdot lóbálva, Xavy meg is érkezik, hogy felvegye a rendelést. Úriember lévén a férfi egy palack jófajta borral indít, amire senkinek sem lehet ellenvetése. Majd a nő is közli, hogy mit szeretne enni. Ha nem is tudja, mi kerül a tányérra. Hubi is választ a menüből, valami furcsa mártással tálalt sülthalat, majd a megszokott udvariasság mezejére lép. A pipáját előkotorva engedélyt kér a pöfékelésre. Persze már megszokhatta volna, hogy a férfi szöges ellentéte azoknak a vadkanoknak, akikhez szokott. A nő mégis minden alkalommal szívesen adózik egy pillanattal, a számára szokatlan jelenségnek.*
-Nem, dehogy. Csak bátran! *Adja meg az engedélyt, olyan elégedettséggel, mintha legalább egy hőstettet hajtott volna végre. Majd a férfi kérdésétől és felajánlásától leesik az álla. Szerencsére Xavy, mintha az istenek küldték volna, ekkor érkezik meg a borral. Így a Reyának akad némi ideje átgondolni a válaszát. Nem is azzal, van a baj, hogy Hubi egyik szavával csapja agyon a másikat. Hisz néhány perce még csak egy rövid levegőváltozás okán volt a városban, most pedig huzamosabb ideig szándékozna maradni. Inkább a dolog lényegi részével, miszerint a kancellár meginvitálta őt az otthonába. Fogalma sincs, hogy ezt az illem diktálja-e. Mindenesetre a páncélos buzogánya sem tudta volna jobban letaglózni a mélységit. Ez pedig minden bizonnyal az arcára is kiül. Mint a férfién is határozottan látható, hogy a gnóm valami szarvas hibát követett el. Erősen gondolkodva nyúl az elé került pohárért, de a válasznak még halvány árnyéka sem körvonalazódik benne. Végül egy udvarias hárítás mellett teszi le a voksát.*
-Valójában még én sem tudom. Van még itt mit felfedeznem. Ellenben egy ilyen meghívást bűn lenne visszautasítani. Megengeded, hogy ezt még átgondoljam? *Kérdez vissza reménykedve a legjobbakban. Legnagyobb megkönnyebbülésére a Vashegyre terelődik a szó.*
-Sosem hátrány, ha sokfelé vannak barátaink. Főleg, ha olyanok, mint a nagytiszteletű báró. *Húzza vigyorra ajkait a saját szavait hallva. Még játékból sem hagyták el a száját hasonló szavak kislányként.*
-Hallani hallottam. *Köszörüli meg a torkát.* De figyelmeztetlek a körök, amikben mozogni szoktam, nem Lanawin szebbik feléről csámcsognak. *Biztosan mindennek van jó és rossz oldala. Ahogy az is bizonyos, hogy a morcos zsoldos népség nem az előbbit tartja a megfelelő témának egy tábortűz mellett.*
-Hallomásaim szerint a thargok az a nép akiknek nem akarsz az ellensége lenni. Szeretik egyszerűen elintézni a problémáikat, ami általában halállal végződik. És, hogy nem is minden ilyen eset kerül napvilágra. *Persze beszéltek karókra tűzött fejekről is, de ez már nem vacsora asztalhoz illő téma.*
-Talán te bővíthetnéd az ismereteimet. Hátha jobb kedvvel utazok veled.
*Reya nem képes nem észrevenni a gerincén végigrohanó bizsergést. A nem a jóleső fajtából származó ösztön, arra hivatott figyelmeztetni a nőt, hogy valaki figyeli. Akkor is, ha nyilvánvalóan nem ő van a figyelem középpontjában, szinte érzi a rájuk szegeződő tekinteteket. Betudja a fáradtságnak, a sárvárosi libikóka sokat kivett belőle. Így alakulhatott, hogy a mindig körültekintő mélységi, erre sem számított, mikor egy kancellár társaságában beült egy fogadóba. De most itt vannak és mindenféle szemek pásztázzák őket. Mélyet sóhajtva törődik bele, hogy legalább a vacsora ideéig, kénytelen lesz ezt elfogadni. Ezért nem is forgolódik, a szemek gazdáit keresve. Ő maga sem tudja, melyik a jobb lehetőség. Megbizonyosodni róla, hogy még jól működnek az ösztönei, vagy ártatlan tudatlanságot színleni. Ezen töprengve hallgatja Hubit, aki azt Ecseteli, hogy Jágó is csak egy papagáj és csupán a környezetében hallott hangokat ismételgeti. Ha gyanúsan megfontolt módon válogatja is meg őket.*
-Te vagy a tudós. Biztos vagyok benne, hogy a madarak terén is olyan tájékozott vagy, mint azt a gombáknál már megmutattad. *Engedi el a lehető legszebb mosolyát, majd Jágóra is vet egy pillantást. A tollas igen hosszú ideje foglal helyet a férfi vállán. Ám csodával határos módon, még nem pottyantott oda. Határozottan jólnevelt példány. A fegyverforgatás témáját is igyekszik gyorsan lezárni. Nem csak azért, mert a kancellár olyan férfinak tűnik, aki nem szívesen emlegeti a hiányosaágait. Hanem azért is, mert egy ilyen szép estén senki sem akarna munkáról beszélni.*
-Alkalom addtán majd taníthatok néhány fogást, hogy a következő Sárvárosban ne legyél annyira elveszett. Valami könnyen elrejthető, kis bökővel tudlak elképzelni. *És valóban. Az elegáns kancellárhoz, egy kecses, kis tőr illene a legjobban. Míg Reya elképzeli a jó kancellárt egy kétélű csatabárdot lóbálva, Xavy meg is érkezik, hogy felvegye a rendelést. Úriember lévén a férfi egy palack jófajta borral indít, amire senkinek sem lehet ellenvetése. Majd a nő is közli, hogy mit szeretne enni. Ha nem is tudja, mi kerül a tányérra. Hubi is választ a menüből, valami furcsa mártással tálalt sülthalat, majd a megszokott udvariasság mezejére lép. A pipáját előkotorva engedélyt kér a pöfékelésre. Persze már megszokhatta volna, hogy a férfi szöges ellentéte azoknak a vadkanoknak, akikhez szokott. A nő mégis minden alkalommal szívesen adózik egy pillanattal, a számára szokatlan jelenségnek.*
-Nem, dehogy. Csak bátran! *Adja meg az engedélyt, olyan elégedettséggel, mintha legalább egy hőstettet hajtott volna végre. Majd a férfi kérdésétől és felajánlásától leesik az álla. Szerencsére Xavy, mintha az istenek küldték volna, ekkor érkezik meg a borral. Így a Reyának akad némi ideje átgondolni a válaszát. Nem is azzal, van a baj, hogy Hubi egyik szavával csapja agyon a másikat. Hisz néhány perce még csak egy rövid levegőváltozás okán volt a városban, most pedig huzamosabb ideig szándékozna maradni. Inkább a dolog lényegi részével, miszerint a kancellár meginvitálta őt az otthonába. Fogalma sincs, hogy ezt az illem diktálja-e. Mindenesetre a páncélos buzogánya sem tudta volna jobban letaglózni a mélységit. Ez pedig minden bizonnyal az arcára is kiül. Mint a férfién is határozottan látható, hogy a gnóm valami szarvas hibát követett el. Erősen gondolkodva nyúl az elé került pohárért, de a válasznak még halvány árnyéka sem körvonalazódik benne. Végül egy udvarias hárítás mellett teszi le a voksát.*
-Valójában még én sem tudom. Van még itt mit felfedeznem. Ellenben egy ilyen meghívást bűn lenne visszautasítani. Megengeded, hogy ezt még átgondoljam? *Kérdez vissza reménykedve a legjobbakban. Legnagyobb megkönnyebbülésére a Vashegyre terelődik a szó.*
-Sosem hátrány, ha sokfelé vannak barátaink. Főleg, ha olyanok, mint a nagytiszteletű báró. *Húzza vigyorra ajkait a saját szavait hallva. Még játékból sem hagyták el a száját hasonló szavak kislányként.*
-Hallani hallottam. *Köszörüli meg a torkát.* De figyelmeztetlek a körök, amikben mozogni szoktam, nem Lanawin szebbik feléről csámcsognak. *Biztosan mindennek van jó és rossz oldala. Ahogy az is bizonyos, hogy a morcos zsoldos népség nem az előbbit tartja a megfelelő témának egy tábortűz mellett.*
-Hallomásaim szerint a thargok az a nép akiknek nem akarsz az ellensége lenni. Szeretik egyszerűen elintézni a problémáikat, ami általában halállal végződik. És, hogy nem is minden ilyen eset kerül napvilágra. *Persze beszéltek karókra tűzött fejekről is, de ez már nem vacsora asztalhoz illő téma.*
-Talán te bővíthetnéd az ismereteimet. Hátha jobb kedvvel utazok veled.
5522. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:35:23
Üzenet elküldve: 2021-06-21 20:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Mint jó tengerész szeret mesélni. Olyat is ami meg se történt és olyat is ami igen. Hogy hallgatósága rá tud-e jönni, hogy a sok mese közül melyik igazi és melyik hamis csak rajtuk múlik. A története kezdete kevésbé akció dús. Inkább csak egy amolyan felvezetés, néhány valós tény és pár konkrétum megemlítése a városról, a környezetről és a feladatáról, ami alapján hihetőbbé válik, hogy tényleg megtörténtek az elhangzottak. Mikor kezd érdekesebbé válni a történet akkor találja az elf jónak az alkalmat, hogy egy újabb potyakörre lenyúlja a hallgatóságát akik közül a szagosabb szívesen meg is teszi. Az újabb kört is ugyanúgy dönti le mint az elsőt.*
-Egészség!
*Majd zsupp! Bár itt már kezdi ő is érezni az ital melengető hatását. Lassan fújja ki az alkoholgőzzel keveredett leheletét és be kell látnia igaza volt a colosnak. Tényleg jót választott. A pipa ajánlatával szintén él. Most kicsit elengedi magában a régi szemtelenebb lecsúszott énjét.*
-Köszönöm megkóstolom.
*Majd szív egy nagyot belőle és megállapítja, hogy elmegy. Jó ő se a legminőségibb dohányt szokta venni úgyhogy nincs oka panaszra, de szívott már jobbat is. Mintha az ital és ez nyugtatták volna meg kicsit az idegeit, fellélegzik majd továbbra is komor arccal folytatja a történetet.*
-Felmentem hát a fedélzetre. Sötét csillagtalan éjszaka volt. A tenger mintha olaj lett volna, úgy vett minket körbe sötét hullámaival. A távolból nem látszott semmi csak amit a lámpások fénye világított meg. Pár matróz ládákon ülve baesh-t játszott. Közéjük ültem hátha elterelik valamivel a figyelmem. Nos, tévedtem. Volt ott egy idős tapasztalt vén törpe Gromesh. Nem volt egy barátságos alak. A fél arcát mintha tűzzel égették volna meg valamikor. Azon a felén szakáll se nőtt és az a szeme szürkén élettelenül nézett a világra. Volt a lelkében is valami baljós, ami miatt nem szívesen voltam a társaságában. Tudják olyan volt, mint akik öreg barátként köszöntik a halált és ha eljön értük még ajtót is nyitnak neki. Azt, mondta ő is érzi a levegőben, hogy van valami. Próbáltuk figyelmen kívül hagyni és a játékkal törődni, de ő csak beszélt. Hogy a tenger túlságosan csendes és mintha a szélben mintha a halál szagát érezni. Tény, mintha az ismerős sós levegő más lett volna, de azt mondtam magamnak, hogy biztos csak nem elég jól takarítottak fel nap közben, esetleg valamelyik hordót rosszul tették el és a benne lévő halak megrohadtak. Azt, mondta, hogy ezek azok az esték mikor a tengerúrnő rossz kedvében van és magával ránt pár matrózt, hogy felvidítsák. Lecsesztük a vén bolondot és megfenyegettük, hogy beáruljuk a kapitánynak ha nem fejezi be. Aztán elhallgatott, de a szavainak a súlya megmaradt az asztalnál. Ne bírtam sokáig, azt a savanyó társaságot. Felkeltem megnéztem a betegemet, akit bár rémálmok gyötörték, de egészségügyileg nem volt semmi baja. Készítettem neki egy nyugtató teát és otthagytam. Aztán visszatértem a fedélzetre, de már nem ültem le játszani. Sétáltam egyet és néztem a tenger hullámait. A fülemben a vén törpe szavai csengtek és az érzés, ahogy lent a folyosók szinte össze akartak nyomni. Bár igyekeztem az elmémből ezeket a gondolatokat kiűzni azzal, hogy csak túl sokat voltam távol a szárazföldtől és hogy csak egy nő öle hiányzik, de hirtelen mintha láttam volna valami mozgást a vízen. Mintha valami gigászi fatörzs sodródott volna el a távolban majd merült volna le. Persze tudtam, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. Egyrészt mert a tengeren voltam másrészt mert egy akkora fatörzs nem lebeghet a víz felszínén. Hajó is lehetett volna, de az se süllyed le csak úgy. Egy delfin nincs akkora. Talán egy bálna? De azoknak meg van hangja. A kezem szinte belefehéredett úgy szorítottam a hajó korlátját miközben fürkésztem a sötét vizet, de nem láttam mást. Már elhittem, hogy csak a képzeletem játszott velem mikor is az egész hajó mintha zátonyra futott volna. Majdnem át is estem a korláton attól ahogy a talaj megmozdult alattam. Szerencsére ideges kapaszkodásom megmentett. Hamar fellármázták a hajót. Mindenki kérdezte a másikat, hogy mi történhetett. A kapitány előkerült és gyorsan nekiállt parancsokat osztogatni. Nézzék meg sérült-e a hajótest, ha igen javítsák meg, ellenőrizzék mi történhetett ugyanis a tervek szerint biztonságos távolban kéne lennünk a veszélyes zátonyoktól és hogy hogy kerültünk mégis egynek a közelébe. Még nem tudta senki, hogy mekkora is a gond. Mint mondtam belevaló matrózok voltak ott. Nem pánikoltak tették a dolgukat mikor is újra megrázkódott az egész hajó. Mintha valami egyenesen nekiment volna. A pánik kezdte felütni a fejét. Hallottuk ahogy a deszkák reccsennek és tudtuk, hogy nagy baj van. A kapitány igyekezett rendet tenni bár én is éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Messze az összes szárazföldtől, körülöttünk csak a tenger, ami fulladással vagy halálra fagyással vár minket és mintha valami folyton nekünk jönne. Az egyik matróz hangosan sorolta a víziszörnyeket amik csinálhatják ezt. Hogy az elmémet megóvjam az azt, lassan teljesen elöntő rettegéstől, én leszaladtam megnézni lent mindenki jól van-e és elfoglaljam magam orvosi teendőimmel. Pár matróz megütötte magát egynek eltört a karja. Azt, kezdetleges módszerekkel csak átmenetileg sínbe tettem közben pedig a kapitány fia is megjelent nálam és láthatólag nagyon ideges volt. Érthető is. Először szállt tengerre és olyan helyzetben találta magát, ami a tapasztalt matrózokat is megrémített volna. Egyre hevesebben kezdte kapkodni a levegőt és lassan rosszul lett mire én megpróbáltam feltámogatni a fedélzetre. Közben többen is majdnem felborítottak minket ahogy szaladtak a dolgukra. Felérve viszont mintha megfagyott volna a levegő. A sok, mindenféle fajú férfi leesett állal, tekintetükben őszinte rettegéssel néztek egy irányba és mikor én is arra fordultam megállt bennem az ütő. Mintha egy hatalmas oszlop emelkedett volna ki a vízből a hajó mellett. Lámpásaink fénye a tetejét nem tudta megvilágítani, de vastagságra volt vagy hét méter széles. A külsejét fehér pikkelyek borították amin megcsillant a lámpások fénye. Tudtam ez volt az a gigászi fa amit láttam. És mintha hallotta volna a gondolataimat elkezdett dőlni a hajó felé. Láttam, hogy mi az esésének a vonalában vagyunk úgyhogy amennyire csak erőmből tellett igyekeztem segíteni a fiatal fiút akin teljesen eluralkodott a pánik. Csak sikoltozott és meg se mozdult. Orra is esett és mire visszafordultam volna hozzá az a hatalmas hústömeg egyenesen rádőlt. A becsapódás hangja még azét is elnyomta ahogy szegény gyereket halálra zúzta. Az arcomba fatörmelék csapódott lámpások törtek szét és gyújtották meg a padlót, emberek ordítottak, a kapitány a fia nevét üvöltötte. Elszabadult a káosz. Volt aki a tengerbe vetette magát, de voltak akik szigonnyal vagy ami a kezükbe akadt nekitámadtak annak a húshegynek, voltak olyanok is akik a tüzet kezdték oltani. Én néztem a helyet ahol nemrég még az a fiatal fiú feküdt. Halt már meg betegem, de nem ilyen hirtelen és durva módon. Az a szörnyeteg, pedig nem hagyta még abba. Nekiállt szabályosan összepréselni a hajót és félbetörni. A deszkáknak és a gerendáknak esélye se volt az ereje ellen. A víz ömlött be a hajótérbe, a talaj pedig a lábunk alatt megdőlt és én is elcsúsztam. Alig tudtam megkapaszkodni, hogy ne zuhanjak bele egyből a vízbe viszont, mint látják nem vagyok egy tipikus tengeri medve alkat. Nem találtam egy rendes kapaszkodót és éreztem, hogy nem fogom tudni sokáig tartani magam. Szerencsére az egyik óriás fajú matróz segítségemre kelt. Kötelet dobott amivel magához húzott majd fél kézzel maga mellé a hajó korlátjához rántott ahol már jobban tudtam kapaszkodni. A tengerbe kerültek hamar elhaló sikolyai arra engedtek következtetni, hogy a szörnyeteg tesz az ellen, hogy a fulladás vagy a fagyás végezzen velünk. Annak a szemében ez az egész csak annyi volt mint mikor mi a kamrába megyünk és leakasztunk egy kolbászt ha este megéhezünk. Teljes testemben reszkettem. Nem volt hova menekülni vagy mivel szembenézni egy ilyen szörnyeteggel és egyre inkább süllyedtünk. Azok a fekete hullámok vészesen közeledtek. Ekkor történt, hogy az egyik árboc kitört a helyéről és rázuhant a szörnyeteg csápjára. Erre az akkorát rántott a hajón, hogy éreztem ahogy a lábam már nem éri a talajt vagy egy méter magasból zuhantam le, de már a korlát másik végére. Ha nem töltöttem volna már jó pár évet a tengeren a becsapódás is megölt volna, de sikerült a levegőben úgy mozdulnom, hogy ne egyenesen háttal érkezzek a habok közé. A hideg víz egyből körbeölelt és éreztem ahogy a heves hullámok mint valami játékszert ide-oda sodornak és pörgök mindenfelé a víz alatt. Minden tudásomra szükségem volt, hogy szembeszálljak velük. Igyekeztem a felszínre kerülni, de alig tudtam haladni és mivel az orrom hegyéig se láttam csak tippelni mertem, hogy jó irányba haladok. Már szúrt a mellkasom, a végtagjaim egyre kevésbé akartak engedelmeskedni és éreztem ahogy egyre inkább kezd magával ragadni a kábulat mikor egyszer csak elfogyott a víz fölülem. Olyan jól ritkán esett a levegő mint akkor. Mikor szétnéztem láttam a még mindig süllyedő lángoló hajót, de már jóval messzebbre tőlem. Alaposan elsodortak a hullámok, de mást viszont nem láttam. Azon a tetves csillagtalan estén csak a lángoló Szőke Fruska volt az egyetlen fényforrás közel, s távol. Amire a szemem láttára tekeredett még több csáp és rántották egy pillanat alatt a vízbe a hajó maradékát. Nem maradt utána semmi csak az a hatalmas hullám, ami engem ismét a víz alá húzott és jó párszor megforgatott annyira, hogy bele is szédültem. Mikor pedig kitisztult a tekintetem olyat láttam, ami a legrosszabb rémálmaimban még most is néha visszaköszön. Az olajtól lángoló víz fényében megpillantottam a tenger alatt, azt a szörnyeteget. A pofája akkora volt, hogy akár három óriást is be tudott volna kapni egyben. Kinézetre olyan volt mint egy kígyónak, de a fogai nem olyan kis hegyes méregfogak voltak hanem, mint egy farkasé, hogy széttépje vele az áldozatát. A most vízbe került matrózokat a csápjaival a pofája felé terelte és úgy ette meg őket. A szerencsésebbeket egyben, de akiket nem azoknak a vére vörösre festette a fekete vizet. Vörös szemei nem mutattak semmi érzelmet. Számára ez az egész tényleg nem volt több mint egy esti falatozás. És az a rideg, kegyetlen szempár a következő pillanatban egyenesen rám nézett. Ekkor vésztettem el az eszméletemet.
*Néz olyan képpel a másik kettőre mint akinek szinte minden erejét felemésztette, hogy ismét felidézze, azt az éjszakát.*
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Mint jó tengerész szeret mesélni. Olyat is ami meg se történt és olyat is ami igen. Hogy hallgatósága rá tud-e jönni, hogy a sok mese közül melyik igazi és melyik hamis csak rajtuk múlik. A története kezdete kevésbé akció dús. Inkább csak egy amolyan felvezetés, néhány valós tény és pár konkrétum megemlítése a városról, a környezetről és a feladatáról, ami alapján hihetőbbé válik, hogy tényleg megtörténtek az elhangzottak. Mikor kezd érdekesebbé válni a történet akkor találja az elf jónak az alkalmat, hogy egy újabb potyakörre lenyúlja a hallgatóságát akik közül a szagosabb szívesen meg is teszi. Az újabb kört is ugyanúgy dönti le mint az elsőt.*
-Egészség!
*Majd zsupp! Bár itt már kezdi ő is érezni az ital melengető hatását. Lassan fújja ki az alkoholgőzzel keveredett leheletét és be kell látnia igaza volt a colosnak. Tényleg jót választott. A pipa ajánlatával szintén él. Most kicsit elengedi magában a régi szemtelenebb lecsúszott énjét.*
-Köszönöm megkóstolom.
*Majd szív egy nagyot belőle és megállapítja, hogy elmegy. Jó ő se a legminőségibb dohányt szokta venni úgyhogy nincs oka panaszra, de szívott már jobbat is. Mintha az ital és ez nyugtatták volna meg kicsit az idegeit, fellélegzik majd továbbra is komor arccal folytatja a történetet.*
-Felmentem hát a fedélzetre. Sötét csillagtalan éjszaka volt. A tenger mintha olaj lett volna, úgy vett minket körbe sötét hullámaival. A távolból nem látszott semmi csak amit a lámpások fénye világított meg. Pár matróz ládákon ülve baesh-t játszott. Közéjük ültem hátha elterelik valamivel a figyelmem. Nos, tévedtem. Volt ott egy idős tapasztalt vén törpe Gromesh. Nem volt egy barátságos alak. A fél arcát mintha tűzzel égették volna meg valamikor. Azon a felén szakáll se nőtt és az a szeme szürkén élettelenül nézett a világra. Volt a lelkében is valami baljós, ami miatt nem szívesen voltam a társaságában. Tudják olyan volt, mint akik öreg barátként köszöntik a halált és ha eljön értük még ajtót is nyitnak neki. Azt, mondta ő is érzi a levegőben, hogy van valami. Próbáltuk figyelmen kívül hagyni és a játékkal törődni, de ő csak beszélt. Hogy a tenger túlságosan csendes és mintha a szélben mintha a halál szagát érezni. Tény, mintha az ismerős sós levegő más lett volna, de azt mondtam magamnak, hogy biztos csak nem elég jól takarítottak fel nap közben, esetleg valamelyik hordót rosszul tették el és a benne lévő halak megrohadtak. Azt, mondta, hogy ezek azok az esték mikor a tengerúrnő rossz kedvében van és magával ránt pár matrózt, hogy felvidítsák. Lecsesztük a vén bolondot és megfenyegettük, hogy beáruljuk a kapitánynak ha nem fejezi be. Aztán elhallgatott, de a szavainak a súlya megmaradt az asztalnál. Ne bírtam sokáig, azt a savanyó társaságot. Felkeltem megnéztem a betegemet, akit bár rémálmok gyötörték, de egészségügyileg nem volt semmi baja. Készítettem neki egy nyugtató teát és otthagytam. Aztán visszatértem a fedélzetre, de már nem ültem le játszani. Sétáltam egyet és néztem a tenger hullámait. A fülemben a vén törpe szavai csengtek és az érzés, ahogy lent a folyosók szinte össze akartak nyomni. Bár igyekeztem az elmémből ezeket a gondolatokat kiűzni azzal, hogy csak túl sokat voltam távol a szárazföldtől és hogy csak egy nő öle hiányzik, de hirtelen mintha láttam volna valami mozgást a vízen. Mintha valami gigászi fatörzs sodródott volna el a távolban majd merült volna le. Persze tudtam, hogy ilyesmi nem fordulhat elő. Egyrészt mert a tengeren voltam másrészt mert egy akkora fatörzs nem lebeghet a víz felszínén. Hajó is lehetett volna, de az se süllyed le csak úgy. Egy delfin nincs akkora. Talán egy bálna? De azoknak meg van hangja. A kezem szinte belefehéredett úgy szorítottam a hajó korlátját miközben fürkésztem a sötét vizet, de nem láttam mást. Már elhittem, hogy csak a képzeletem játszott velem mikor is az egész hajó mintha zátonyra futott volna. Majdnem át is estem a korláton attól ahogy a talaj megmozdult alattam. Szerencsére ideges kapaszkodásom megmentett. Hamar fellármázták a hajót. Mindenki kérdezte a másikat, hogy mi történhetett. A kapitány előkerült és gyorsan nekiállt parancsokat osztogatni. Nézzék meg sérült-e a hajótest, ha igen javítsák meg, ellenőrizzék mi történhetett ugyanis a tervek szerint biztonságos távolban kéne lennünk a veszélyes zátonyoktól és hogy hogy kerültünk mégis egynek a közelébe. Még nem tudta senki, hogy mekkora is a gond. Mint mondtam belevaló matrózok voltak ott. Nem pánikoltak tették a dolgukat mikor is újra megrázkódott az egész hajó. Mintha valami egyenesen nekiment volna. A pánik kezdte felütni a fejét. Hallottuk ahogy a deszkák reccsennek és tudtuk, hogy nagy baj van. A kapitány igyekezett rendet tenni bár én is éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Messze az összes szárazföldtől, körülöttünk csak a tenger, ami fulladással vagy halálra fagyással vár minket és mintha valami folyton nekünk jönne. Az egyik matróz hangosan sorolta a víziszörnyeket amik csinálhatják ezt. Hogy az elmémet megóvjam az azt, lassan teljesen elöntő rettegéstől, én leszaladtam megnézni lent mindenki jól van-e és elfoglaljam magam orvosi teendőimmel. Pár matróz megütötte magát egynek eltört a karja. Azt, kezdetleges módszerekkel csak átmenetileg sínbe tettem közben pedig a kapitány fia is megjelent nálam és láthatólag nagyon ideges volt. Érthető is. Először szállt tengerre és olyan helyzetben találta magát, ami a tapasztalt matrózokat is megrémített volna. Egyre hevesebben kezdte kapkodni a levegőt és lassan rosszul lett mire én megpróbáltam feltámogatni a fedélzetre. Közben többen is majdnem felborítottak minket ahogy szaladtak a dolgukra. Felérve viszont mintha megfagyott volna a levegő. A sok, mindenféle fajú férfi leesett állal, tekintetükben őszinte rettegéssel néztek egy irányba és mikor én is arra fordultam megállt bennem az ütő. Mintha egy hatalmas oszlop emelkedett volna ki a vízből a hajó mellett. Lámpásaink fénye a tetejét nem tudta megvilágítani, de vastagságra volt vagy hét méter széles. A külsejét fehér pikkelyek borították amin megcsillant a lámpások fénye. Tudtam ez volt az a gigászi fa amit láttam. És mintha hallotta volna a gondolataimat elkezdett dőlni a hajó felé. Láttam, hogy mi az esésének a vonalában vagyunk úgyhogy amennyire csak erőmből tellett igyekeztem segíteni a fiatal fiút akin teljesen eluralkodott a pánik. Csak sikoltozott és meg se mozdult. Orra is esett és mire visszafordultam volna hozzá az a hatalmas hústömeg egyenesen rádőlt. A becsapódás hangja még azét is elnyomta ahogy szegény gyereket halálra zúzta. Az arcomba fatörmelék csapódott lámpások törtek szét és gyújtották meg a padlót, emberek ordítottak, a kapitány a fia nevét üvöltötte. Elszabadult a káosz. Volt aki a tengerbe vetette magát, de voltak akik szigonnyal vagy ami a kezükbe akadt nekitámadtak annak a húshegynek, voltak olyanok is akik a tüzet kezdték oltani. Én néztem a helyet ahol nemrég még az a fiatal fiú feküdt. Halt már meg betegem, de nem ilyen hirtelen és durva módon. Az a szörnyeteg, pedig nem hagyta még abba. Nekiállt szabályosan összepréselni a hajót és félbetörni. A deszkáknak és a gerendáknak esélye se volt az ereje ellen. A víz ömlött be a hajótérbe, a talaj pedig a lábunk alatt megdőlt és én is elcsúsztam. Alig tudtam megkapaszkodni, hogy ne zuhanjak bele egyből a vízbe viszont, mint látják nem vagyok egy tipikus tengeri medve alkat. Nem találtam egy rendes kapaszkodót és éreztem, hogy nem fogom tudni sokáig tartani magam. Szerencsére az egyik óriás fajú matróz segítségemre kelt. Kötelet dobott amivel magához húzott majd fél kézzel maga mellé a hajó korlátjához rántott ahol már jobban tudtam kapaszkodni. A tengerbe kerültek hamar elhaló sikolyai arra engedtek következtetni, hogy a szörnyeteg tesz az ellen, hogy a fulladás vagy a fagyás végezzen velünk. Annak a szemében ez az egész csak annyi volt mint mikor mi a kamrába megyünk és leakasztunk egy kolbászt ha este megéhezünk. Teljes testemben reszkettem. Nem volt hova menekülni vagy mivel szembenézni egy ilyen szörnyeteggel és egyre inkább süllyedtünk. Azok a fekete hullámok vészesen közeledtek. Ekkor történt, hogy az egyik árboc kitört a helyéről és rázuhant a szörnyeteg csápjára. Erre az akkorát rántott a hajón, hogy éreztem ahogy a lábam már nem éri a talajt vagy egy méter magasból zuhantam le, de már a korlát másik végére. Ha nem töltöttem volna már jó pár évet a tengeren a becsapódás is megölt volna, de sikerült a levegőben úgy mozdulnom, hogy ne egyenesen háttal érkezzek a habok közé. A hideg víz egyből körbeölelt és éreztem ahogy a heves hullámok mint valami játékszert ide-oda sodornak és pörgök mindenfelé a víz alatt. Minden tudásomra szükségem volt, hogy szembeszálljak velük. Igyekeztem a felszínre kerülni, de alig tudtam haladni és mivel az orrom hegyéig se láttam csak tippelni mertem, hogy jó irányba haladok. Már szúrt a mellkasom, a végtagjaim egyre kevésbé akartak engedelmeskedni és éreztem ahogy egyre inkább kezd magával ragadni a kábulat mikor egyszer csak elfogyott a víz fölülem. Olyan jól ritkán esett a levegő mint akkor. Mikor szétnéztem láttam a még mindig süllyedő lángoló hajót, de már jóval messzebbre tőlem. Alaposan elsodortak a hullámok, de mást viszont nem láttam. Azon a tetves csillagtalan estén csak a lángoló Szőke Fruska volt az egyetlen fényforrás közel, s távol. Amire a szemem láttára tekeredett még több csáp és rántották egy pillanat alatt a vízbe a hajó maradékát. Nem maradt utána semmi csak az a hatalmas hullám, ami engem ismét a víz alá húzott és jó párszor megforgatott annyira, hogy bele is szédültem. Mikor pedig kitisztult a tekintetem olyat láttam, ami a legrosszabb rémálmaimban még most is néha visszaköszön. Az olajtól lángoló víz fényében megpillantottam a tenger alatt, azt a szörnyeteget. A pofája akkora volt, hogy akár három óriást is be tudott volna kapni egyben. Kinézetre olyan volt mint egy kígyónak, de a fogai nem olyan kis hegyes méregfogak voltak hanem, mint egy farkasé, hogy széttépje vele az áldozatát. A most vízbe került matrózokat a csápjaival a pofája felé terelte és úgy ette meg őket. A szerencsésebbeket egyben, de akiket nem azoknak a vére vörösre festette a fekete vizet. Vörös szemei nem mutattak semmi érzelmet. Számára ez az egész tényleg nem volt több mint egy esti falatozás. És az a rideg, kegyetlen szempár a következő pillanatban egyenesen rám nézett. Ekkor vésztettem el az eszméletemet.
*Néz olyan képpel a másik kettőre mint akinek szinte minden erejét felemésztette, hogy ismét felidézze, azt az éjszakát.*
5521. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-21 17:56:56
Üzenet elküldve: 2021-06-21 17:56:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, Xavy és valamennyi név a Kalmárban//
- Jágó csak egy oktalan madár. *helyezi Hubi helyes megvilágításba a kérdést* Csupán elismétli amit hallott.
*A válla felé sandít, ami miatt még a száját is félrehúzza nagy igyekezetében.*
- Legalábbis őszintén remélem. Néha az az érzésem, hogy okosabb annál, mint amennyire intelligensnek tartjuk a papagájokat.
*Bár Hubi élete nagyobb részét Lanawin számos pontján töltötte, már él annyi ideje a Vashegyen, hogy észre se vegye: a thargokra általában jellemző paranoia szép lassan átragadt rá is. Ezután előzékenyen bólogat Reya szavaira. A kancellár - jó tudóshoz méltón - szinte mindent tud a hadviselésről, a fegyveres harc különféle módozatairól és a taktikáról. Elméletben. A gyakorlat viszont egész más kérdés, ezt kénytelen elismerni.*
- Megvallom, a fegyverforgatáshoz vajmi keveset értek. Így elfogadom annak véleményét aki ebben a kérdésben nálam jártasabb.
*A jó kancellár rendszerint ki nem állhatja ha nincs igaza, de most a logika is azt diktálja, hogy ne kösse az ebet a karóhoz. Meg aztán az sem lenne értelmes dolog, ha valami semmiségen különböznének össze. Nyájasan bólogat arra is, hogy Reya őt fogja referenciának használni, ez így is van rendjén. Hiszen ki lenne nagyobb köztiszteletnek örvendő személy a Vashegyen, mint Hubi? Valószínűleg sokan mások, de erről a kancellár nem tud. Aztán a menünek szentelik figyelmük és miután Hubi megrendelte az italt és bólintott a gnómnak, hogy jó lesz a wegtoreni pipadohány, Reya is választ magának. Hubi pedig visszafordul az étlaphoz és kissé hitetlenkedve mered rá. Egyrészt furcsa, hogy valami elkerülte a figyelmét, másrészt ez az Úrnő kedvence úgy ahogy van, felháborító. A finom erkölcsökre közismerten igen kényes kancellár nem is hiszi el, hogy az a párocska ilyen nyíltan vállalja tisztességtelen kapcsolatuk. Persze, rajta kívül talán ha fél tucat ember tudja, hogy miért is arcátlan hivalkodás ennek a fogásnak a neve, de akkor is!*
- Én egy sült fogast kérek!
*Valahogy ritka az a fogadó melynek konyhája hallal is szolgál, és Hubinak valamiért különösen megtetszett a vajas, citromos mártás. Amíg a gnóm térül-fordul, a jó kancellár előhúzza a pipáját és maradék dohányával elkezdi megtömni.*
- Azon tűnődöm... *néz közben mosolyogva a mélységire, majd hirtelen a kezében tartott pipára kapja pillantását és szinte szabadkozva pillant fel* Remélem nincs ellenedre.
*Ha Reya nem kifogásolja a dolgot, Hubi tovább szöszmötöl a pipával és a megkezdett mondatot is folytatja.*
- Tehát azon gondolkodom, hogy mikor tervezel látogatást tenni a Vashegyen? Noha hosszabban terveztem időzni Artneiorban, ha kedved tartja és időd engedi, hogy ez a közeljövőben történjék, szívesen elkísérlek Amon Ruadh-ra. Afelől sincs kétségem, hogy ez esetben a nyeregben való zötykölődésnél kényelmesebb utazhatunk.
*Feltéve, hogy kocsisa még nem itta le magát annyira, hogy pár napon belül ki ne józanodjon. Közben a bor is megérkezik. A rokonszenves gnóm - igen helyes, bár kevés fogadóban alkalmazott gyakorlat szerint - az asztaluknál bontja meg a palackot. Aztán Hubi elé teszi. Aki egy kis ideig értetlenül nézi az üveget, aztán Xavyt. Kétségtelen, hogy a báró személyzete a jobbak közül való, de van még mit tanulni. Elvégre úgy lett volna helyes, ha Hubi poharába tölt egy kortyot és ha a kancellár meg van elégedve, akkor a vendége pohárt tölti tele, majd Hubiét. Aki ezt a procedúrát most kénytelen maga elvégezni.*
- Igazán kitűnő. *néz fel elismerően a kóstolás után a Xavyra* Szavamra, talán magammal is viszek pár palackot. Odahaza fájdalmasan megcsappant a jó palackok száma. *Bár itt ezt nem kérték, de sok helyen szeretik ha a vendég előre rendezi a cechet. Így Hubi 42 aranya bánja a két Szoba erkéllyel megoldást.
További 35 arany dukál a Ház boraért, és a jó kancellár 16 aranyat hagy a kasszában azÚrnő kedvenceért, és természetesen kifizeti a Egészben sült fogas citromos-vajas mártással rendelését is, ami további 17 aranyat tesz ki. Szinte kínos, de majdnem elfelejti a Wegtoreni dohányt, de még idejében észbekap, ez 31 arannyal apasztja a kancellári erszényt. Borravalóról egyelőre szó sincs. Azt majd az étkezés végén. Talán.*
- Van szerencsém ismerni a nagytiszteletű báró urat, igen. *néz el a söntés felé, mintha azt várná, hogy Cha'yss perdüljön elő a konyhából. Azt ott zajló beszélgetésből persze egy szó sem jut el a füléig, csak a vöröst kísérheti egy rövid ideig tekintetével ahogy az ajtó felé indul.*
- Caldorcor báró jó barátja a Vashegynek, a Vashegy úrnőjével kifogástalan a kapcsolata. Titkon reméltem, hogy módom lesz vele itt találkozni, de ha éppen házon kívül lenne, az sem rontja a kedvem.
*Mostanra tüzet is csiholt a dohányra, hacsak Reya nem jelezte, hogy zavarná a füst és a jó kancellár kényelmesen dől hátra a székében.*
- Abban biztos vagyok, hogy még nem jártál a Vashegyen. Rád biztos emlékeznék. De ha szabad kérdeznem, mit hallottál, hallottál-e már a thargokról?
- Jágó csak egy oktalan madár. *helyezi Hubi helyes megvilágításba a kérdést* Csupán elismétli amit hallott.
*A válla felé sandít, ami miatt még a száját is félrehúzza nagy igyekezetében.*
- Legalábbis őszintén remélem. Néha az az érzésem, hogy okosabb annál, mint amennyire intelligensnek tartjuk a papagájokat.
*Bár Hubi élete nagyobb részét Lanawin számos pontján töltötte, már él annyi ideje a Vashegyen, hogy észre se vegye: a thargokra általában jellemző paranoia szép lassan átragadt rá is. Ezután előzékenyen bólogat Reya szavaira. A kancellár - jó tudóshoz méltón - szinte mindent tud a hadviselésről, a fegyveres harc különféle módozatairól és a taktikáról. Elméletben. A gyakorlat viszont egész más kérdés, ezt kénytelen elismerni.*
- Megvallom, a fegyverforgatáshoz vajmi keveset értek. Így elfogadom annak véleményét aki ebben a kérdésben nálam jártasabb.
*A jó kancellár rendszerint ki nem állhatja ha nincs igaza, de most a logika is azt diktálja, hogy ne kösse az ebet a karóhoz. Meg aztán az sem lenne értelmes dolog, ha valami semmiségen különböznének össze. Nyájasan bólogat arra is, hogy Reya őt fogja referenciának használni, ez így is van rendjén. Hiszen ki lenne nagyobb köztiszteletnek örvendő személy a Vashegyen, mint Hubi? Valószínűleg sokan mások, de erről a kancellár nem tud. Aztán a menünek szentelik figyelmük és miután Hubi megrendelte az italt és bólintott a gnómnak, hogy jó lesz a wegtoreni pipadohány, Reya is választ magának. Hubi pedig visszafordul az étlaphoz és kissé hitetlenkedve mered rá. Egyrészt furcsa, hogy valami elkerülte a figyelmét, másrészt ez az Úrnő kedvence úgy ahogy van, felháborító. A finom erkölcsökre közismerten igen kényes kancellár nem is hiszi el, hogy az a párocska ilyen nyíltan vállalja tisztességtelen kapcsolatuk. Persze, rajta kívül talán ha fél tucat ember tudja, hogy miért is arcátlan hivalkodás ennek a fogásnak a neve, de akkor is!*
- Én egy sült fogast kérek!
*Valahogy ritka az a fogadó melynek konyhája hallal is szolgál, és Hubinak valamiért különösen megtetszett a vajas, citromos mártás. Amíg a gnóm térül-fordul, a jó kancellár előhúzza a pipáját és maradék dohányával elkezdi megtömni.*
- Azon tűnődöm... *néz közben mosolyogva a mélységire, majd hirtelen a kezében tartott pipára kapja pillantását és szinte szabadkozva pillant fel* Remélem nincs ellenedre.
*Ha Reya nem kifogásolja a dolgot, Hubi tovább szöszmötöl a pipával és a megkezdett mondatot is folytatja.*
- Tehát azon gondolkodom, hogy mikor tervezel látogatást tenni a Vashegyen? Noha hosszabban terveztem időzni Artneiorban, ha kedved tartja és időd engedi, hogy ez a közeljövőben történjék, szívesen elkísérlek Amon Ruadh-ra. Afelől sincs kétségem, hogy ez esetben a nyeregben való zötykölődésnél kényelmesebb utazhatunk.
*Feltéve, hogy kocsisa még nem itta le magát annyira, hogy pár napon belül ki ne józanodjon. Közben a bor is megérkezik. A rokonszenves gnóm - igen helyes, bár kevés fogadóban alkalmazott gyakorlat szerint - az asztaluknál bontja meg a palackot. Aztán Hubi elé teszi. Aki egy kis ideig értetlenül nézi az üveget, aztán Xavyt. Kétségtelen, hogy a báró személyzete a jobbak közül való, de van még mit tanulni. Elvégre úgy lett volna helyes, ha Hubi poharába tölt egy kortyot és ha a kancellár meg van elégedve, akkor a vendége pohárt tölti tele, majd Hubiét. Aki ezt a procedúrát most kénytelen maga elvégezni.*
- Igazán kitűnő. *néz fel elismerően a kóstolás után a Xavyra* Szavamra, talán magammal is viszek pár palackot. Odahaza fájdalmasan megcsappant a jó palackok száma. *Bár itt ezt nem kérték, de sok helyen szeretik ha a vendég előre rendezi a cechet. Így Hubi 42 aranya bánja a két Szoba erkéllyel megoldást.
További 35 arany dukál a Ház boraért, és a jó kancellár 16 aranyat hagy a kasszában azÚrnő kedvenceért, és természetesen kifizeti a Egészben sült fogas citromos-vajas mártással rendelését is, ami további 17 aranyat tesz ki. Szinte kínos, de majdnem elfelejti a Wegtoreni dohányt, de még idejében észbekap, ez 31 arannyal apasztja a kancellári erszényt. Borravalóról egyelőre szó sincs. Azt majd az étkezés végén. Talán.*- Van szerencsém ismerni a nagytiszteletű báró urat, igen. *néz el a söntés felé, mintha azt várná, hogy Cha'yss perdüljön elő a konyhából. Azt ott zajló beszélgetésből persze egy szó sem jut el a füléig, csak a vöröst kísérheti egy rövid ideig tekintetével ahogy az ajtó felé indul.*
- Caldorcor báró jó barátja a Vashegynek, a Vashegy úrnőjével kifogástalan a kapcsolata. Titkon reméltem, hogy módom lesz vele itt találkozni, de ha éppen házon kívül lenne, az sem rontja a kedvem.
*Mostanra tüzet is csiholt a dohányra, hacsak Reya nem jelezte, hogy zavarná a füst és a jó kancellár kényelmesen dől hátra a székében.*
- Abban biztos vagyok, hogy még nem jártál a Vashegyen. Rád biztos emlékeznék. De ha szabad kérdeznem, mit hallottál, hallottál-e már a thargokról?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7104-7123