Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:11:36
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:11:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Élvezi, amikor úgy érzi, fürdőzik a figyelemben és csodálatban. Talán ez az a dolog, ami leginkább élteti Yathlanaet, főleg a büszke ragadozó énjét. Egészen kisgyermekkorától kezdve azért tanult, azért élt, hogy felhívja magára a figyelmet, s elnyerje a nagyérdemű áhítatos rajongását. S bár kifinomult, udvarias, s néha gyermekien lelkes természete miatt könnyen tűnhet szerény lelkű teremtésnek, valójában lételeme a figyelem, s ezt magának is rég beismerte. Ezért lett zenész, táncos, végül Sellő, s ki tudja, még mi mindent tartogatnak számára hosszú elf évtizedei.
Most úgy érzi, Merchentől is megkapja ezt a fajta táplálékot, s éhsége is egészen lecsillapodik. Mintha harcot nyert volna, pedig tudja jól, hogy az igazi diadalnak még közelébe sincs.*
- Valóban?
*Enyhén felhúzza íves szemöldökét, s bár komoly képet erőltet magára, szeme sarkában összefutnak azok a bizonyos nevető ráncok.*
- Pedig fogadni mertem volna arra, hogy ön az összes estéjét itt tölti, s gyakorolja, mit mondjo a magányos nőknek. Máskülönben hogy lehetne ilyen tehetséges a csábítás művészetében?
*Az utolsó mondat végére csak elmosolyodik, ezúttal szélesebben, nyíltabban, és őszintébben. S természetesen ott bujkál szája sarkában az a leheletnyi, elengedhetetlen kacérság.
Szintet lép, immár nem finom, több lepelbe burkolt, alig észrevehető, pirulós és szűzies utalásokat küldd, hanem óvatosan kóstolgat, mintha jobban fel akarná mérni a terepet. Ezzel talán a tündérnek is ad némi önbizalmat, s aki úgy érzi, hogy magas lovon ül, könnyebben beszél bármiről.
A pohár lassan kiürül, az utolsó cseppek is eltűnnek ajkai közt, s halk koppanással teszi le az üveget az asztalra. Immár semmi sem akadályozza azt a beígért, meghitt sétát, amelyre az imént lett meginvitálva. Nyújtja is a karját, kegyesen és hálásan elfogadva a segítő kezet, s lágy, már-már táncszerű mozdulattal áll fel. Így már jóval szembeötlőbbek a méretbeli különbségeik, de Yathnak nem okoz gondot, hogy ettől elvonatkoztasson. Volt már dolga pár fajjal, s az előítélet sosem tartozott személyiségéhez, tekintve, hogy őt magát is emberek nevelték.*
- Az remek lenne.
*Lelkesedik, mintha a csillogó holmik keltették volna fel az érdeklődését.*
- Amúgy is lenne egy fontosabb elintéznivalóm, s valóban nem jártam még az itteni piacon, elkélhet a segítsége.
*Merchen mit sem sejtve, tálcán kínálja neki a majdnem tökéletes lehetőséget, hogy gyanútlanul az italokra és üzletre terelhesse a témát. Egyre inkább körvonalazódik fejében a terv, miként fogja ezzel becserkészni a tündért. De egyelőre nem mond többet, kíváncsian várja, hogy partnere ráharap-e a csalira, s esetleg érdeklődik-e jobban a dolgai felől.*
*Élvezi, amikor úgy érzi, fürdőzik a figyelemben és csodálatban. Talán ez az a dolog, ami leginkább élteti Yathlanaet, főleg a büszke ragadozó énjét. Egészen kisgyermekkorától kezdve azért tanult, azért élt, hogy felhívja magára a figyelmet, s elnyerje a nagyérdemű áhítatos rajongását. S bár kifinomult, udvarias, s néha gyermekien lelkes természete miatt könnyen tűnhet szerény lelkű teremtésnek, valójában lételeme a figyelem, s ezt magának is rég beismerte. Ezért lett zenész, táncos, végül Sellő, s ki tudja, még mi mindent tartogatnak számára hosszú elf évtizedei.
Most úgy érzi, Merchentől is megkapja ezt a fajta táplálékot, s éhsége is egészen lecsillapodik. Mintha harcot nyert volna, pedig tudja jól, hogy az igazi diadalnak még közelébe sincs.*
- Valóban?
*Enyhén felhúzza íves szemöldökét, s bár komoly képet erőltet magára, szeme sarkában összefutnak azok a bizonyos nevető ráncok.*
- Pedig fogadni mertem volna arra, hogy ön az összes estéjét itt tölti, s gyakorolja, mit mondjo a magányos nőknek. Máskülönben hogy lehetne ilyen tehetséges a csábítás művészetében?
*Az utolsó mondat végére csak elmosolyodik, ezúttal szélesebben, nyíltabban, és őszintébben. S természetesen ott bujkál szája sarkában az a leheletnyi, elengedhetetlen kacérság.
Szintet lép, immár nem finom, több lepelbe burkolt, alig észrevehető, pirulós és szűzies utalásokat küldd, hanem óvatosan kóstolgat, mintha jobban fel akarná mérni a terepet. Ezzel talán a tündérnek is ad némi önbizalmat, s aki úgy érzi, hogy magas lovon ül, könnyebben beszél bármiről.
A pohár lassan kiürül, az utolsó cseppek is eltűnnek ajkai közt, s halk koppanással teszi le az üveget az asztalra. Immár semmi sem akadályozza azt a beígért, meghitt sétát, amelyre az imént lett meginvitálva. Nyújtja is a karját, kegyesen és hálásan elfogadva a segítő kezet, s lágy, már-már táncszerű mozdulattal áll fel. Így már jóval szembeötlőbbek a méretbeli különbségeik, de Yathnak nem okoz gondot, hogy ettől elvonatkoztasson. Volt már dolga pár fajjal, s az előítélet sosem tartozott személyiségéhez, tekintve, hogy őt magát is emberek nevelték.*
- Az remek lenne.
*Lelkesedik, mintha a csillogó holmik keltették volna fel az érdeklődését.*
- Amúgy is lenne egy fontosabb elintéznivalóm, s valóban nem jártam még az itteni piacon, elkélhet a segítsége.
*Merchen mit sem sejtve, tálcán kínálja neki a majdnem tökéletes lehetőséget, hogy gyanútlanul az italokra és üzletre terelhesse a témát. Egyre inkább körvonalazódik fejében a terv, miként fogja ezzel becserkészni a tündért. De egyelőre nem mond többet, kíváncsian várja, hogy partnere ráharap-e a csalira, s esetleg érdeklődik-e jobban a dolgai felől.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-25 21:15:32
Üzenet elküldve: 2021-02-25 21:15:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szesz és az ördögvigyor bódító elegye immár a tolvaj elméjére is derűs fátylat borít. A világ kicsit mintha lelassulna körülötte, asztaltársai mozdulatai különösen lomhának tűnnek pár pillanatra, kipirult képére pedig ez széles, jókedvű mosolyt varázsolt. Fogalma sincs arról, hogy csak ő érzékeli-e így, de átkozottul komótosan fordul Deron felé.*
-A világ talán nincs, de mi készen állunk.
*Nyúlik el sejtelmes vigyor arcán a világoskék íriszekbe pillantva, de figyelme ezután töretlenül a fattyúé, aki gondolkodás nélkül lecsap a kis fogadására. Száz arany szép kis summa, nem is csodálkozik rajta, hogy máris akad rá jelentkező, ennyiért még maga is elvállalná a csöcsörészést. Így benyomva talán még ingyen is.
Feszülten követi az eseményeket a pult közelében, izgatottan szorongatja poharát, látva ahogy Nor elbotlik egy kicsit még a székről is megemelkedik, hogy aztán harsányan bukjon ki belőle a nevetés, mikor a férfi „véletlenül” a kiszemelt áldozatuk keblébe kapaszkodik. Kacaja oly hangos, kénytelen szája elé tenni a kezét, mert páran már értetlenül pislognak feléjük, de tovább göcögve szemléli a közjátékot követő táncot. Rel motyogása zökkenti ki. Spiccességtől homályos kék szemei a hosszúfülű lányra vándorolnak, szemöldökét összevonja, arra gondol talán rosszul hallotta.*
-Azt mondtad Syoud?
*Mert hát bizony Ysanee ismer valakit, aki ezt a nevet használja. De mégis mi dolga lehetne egy volt artheniori nemes kisasszonykának egy -még a tolvaj számára is- végtelenül taszító gyilkossal? Semmi értelme, így már el is könyveli magában, valószínűleg félreérthette.
Közben a félvér újra közöttük terem, a tolvaj pedig elismerő mosollyal méri végig.*
-Ügyes.
*Szippant az időközben galádul elhanyagolt pipába, aztán füstbodrocskákat ereget maga elé.*
-Ha szépen viselkedsz, meg is kapod.
*Villannak szemei alattomosan majd Nalretre emeli tekintetét*
-Tőlem táncolhatunk, de attól tartok egyesek talán rosszul lennének tőle.
*Gondol itt a két elfre, akikre sokatmondóan rá is néz, hogy a tündér értésére adja, pontosan kikre is gondol.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szesz és az ördögvigyor bódító elegye immár a tolvaj elméjére is derűs fátylat borít. A világ kicsit mintha lelassulna körülötte, asztaltársai mozdulatai különösen lomhának tűnnek pár pillanatra, kipirult képére pedig ez széles, jókedvű mosolyt varázsolt. Fogalma sincs arról, hogy csak ő érzékeli-e így, de átkozottul komótosan fordul Deron felé.*
-A világ talán nincs, de mi készen állunk.
*Nyúlik el sejtelmes vigyor arcán a világoskék íriszekbe pillantva, de figyelme ezután töretlenül a fattyúé, aki gondolkodás nélkül lecsap a kis fogadására. Száz arany szép kis summa, nem is csodálkozik rajta, hogy máris akad rá jelentkező, ennyiért még maga is elvállalná a csöcsörészést. Így benyomva talán még ingyen is.
Feszülten követi az eseményeket a pult közelében, izgatottan szorongatja poharát, látva ahogy Nor elbotlik egy kicsit még a székről is megemelkedik, hogy aztán harsányan bukjon ki belőle a nevetés, mikor a férfi „véletlenül” a kiszemelt áldozatuk keblébe kapaszkodik. Kacaja oly hangos, kénytelen szája elé tenni a kezét, mert páran már értetlenül pislognak feléjük, de tovább göcögve szemléli a közjátékot követő táncot. Rel motyogása zökkenti ki. Spiccességtől homályos kék szemei a hosszúfülű lányra vándorolnak, szemöldökét összevonja, arra gondol talán rosszul hallotta.*
-Azt mondtad Syoud?
*Mert hát bizony Ysanee ismer valakit, aki ezt a nevet használja. De mégis mi dolga lehetne egy volt artheniori nemes kisasszonykának egy -még a tolvaj számára is- végtelenül taszító gyilkossal? Semmi értelme, így már el is könyveli magában, valószínűleg félreérthette.
Közben a félvér újra közöttük terem, a tolvaj pedig elismerő mosollyal méri végig.*
-Ügyes.
*Szippant az időközben galádul elhanyagolt pipába, aztán füstbodrocskákat ereget maga elé.*
-Ha szépen viselkedsz, meg is kapod.
*Villannak szemei alattomosan majd Nalretre emeli tekintetét*
-Tőlem táncolhatunk, de attól tartok egyesek talán rosszul lennének tőle.
*Gondol itt a két elfre, akikre sokatmondóan rá is néz, hogy a tündér értésére adja, pontosan kikre is gondol.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:36:56
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:36:56
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe//
*A vén, fura alak elvan az étellel, a gyermek meg elgügyög a sarokban a pult mellett. Minden nyugodt, így Miknek is van ideje kicsit leülni. Ami nem jó ötlet, mert azonnal elkezd gondolkodni és visszatér a korábbi bizonytalan, kissé nyomasztó érzés Arját és Wint illetően.
Már épp kezdene belemelegedni az önsanyargatásba, amikor Yeza lép a pultba. Annyira elvolt magával, hogy észre sem vette, hogy lejött a vörös.*
- Oh, szia, Yeza. *Zökken vissza a jelenbe és megpróbál egy mosolyt erőltetni az arcára.*
- Nem tudom. *Válaszolja gyorsan, de azért sok mindent tud.*
- Xavy elment pihenni, Aztyanék biztosan a Központban vannak, ahogy a báró is. *Kezd a felsorolásba.*
- Nemrég tértünk vissza Amon Ruadhról. Azt az úrnőt szállítottuk vissza. *Meséli saját eltűnésének magyarázatát. Aztán amikor Arjára kerül a szó, akkor érezhetően meghűl benne a vér, pedig valószínűsíti, hogy Yeza semmit sem tud a köztük lévő dolgokról. Valójában Mik sincs igazán tisztában vele.*
- Arja, öhm... Arja lent van, aaa... a pincearénában. Gondolom, gyakorol. *Próbálja összeszedni a szavait és hogy leplezze zavarát, újra az elmosott tálak és kupák elmosásába kezd.*
- Igaz. Jah, bárdok. *Nevet zavartan és igyekszik pillantását a habos vízre koncentrálni. Aztán amikor a vörös megkérdezi, hogy énekel-e, épp ráemelné a tekintetét, de a folytatástól szinte rosszul lesz. A habos vizet, amit az egyik kupába mert, egy az egyben magára önti. A mosószeres lé beteríti a bőrkötényét és loccsanva csattan a pult padlóján.*
- Mi? Tessék? Csábmicsoda? *Kérdi vöröslő fülekkel. Hirtelen elönti a harag, de gyorsan elszáll, leguggol és egy rongy segítségével igyekszik felitatni a kiöntött vizet.*
- Kovács? *Teljesen összezavarodik. Hogy jön ide most a kovács? Amint sikerült feltörölnie a vizet, felkel és Yeza szemébe néz.*
- Tudsz valamit? Mondott neked valamit? *Kérdi, de nem egyértelműsíti, hogy kire gondol. Csak a válaszok érdeklik.*
*A vén, fura alak elvan az étellel, a gyermek meg elgügyög a sarokban a pult mellett. Minden nyugodt, így Miknek is van ideje kicsit leülni. Ami nem jó ötlet, mert azonnal elkezd gondolkodni és visszatér a korábbi bizonytalan, kissé nyomasztó érzés Arját és Wint illetően.
Már épp kezdene belemelegedni az önsanyargatásba, amikor Yeza lép a pultba. Annyira elvolt magával, hogy észre sem vette, hogy lejött a vörös.*
- Oh, szia, Yeza. *Zökken vissza a jelenbe és megpróbál egy mosolyt erőltetni az arcára.*
- Nem tudom. *Válaszolja gyorsan, de azért sok mindent tud.*
- Xavy elment pihenni, Aztyanék biztosan a Központban vannak, ahogy a báró is. *Kezd a felsorolásba.*
- Nemrég tértünk vissza Amon Ruadhról. Azt az úrnőt szállítottuk vissza. *Meséli saját eltűnésének magyarázatát. Aztán amikor Arjára kerül a szó, akkor érezhetően meghűl benne a vér, pedig valószínűsíti, hogy Yeza semmit sem tud a köztük lévő dolgokról. Valójában Mik sincs igazán tisztában vele.*
- Arja, öhm... Arja lent van, aaa... a pincearénában. Gondolom, gyakorol. *Próbálja összeszedni a szavait és hogy leplezze zavarát, újra az elmosott tálak és kupák elmosásába kezd.*
- Igaz. Jah, bárdok. *Nevet zavartan és igyekszik pillantását a habos vízre koncentrálni. Aztán amikor a vörös megkérdezi, hogy énekel-e, épp ráemelné a tekintetét, de a folytatástól szinte rosszul lesz. A habos vizet, amit az egyik kupába mert, egy az egyben magára önti. A mosószeres lé beteríti a bőrkötényét és loccsanva csattan a pult padlóján.*
- Mi? Tessék? Csábmicsoda? *Kérdi vöröslő fülekkel. Hirtelen elönti a harag, de gyorsan elszáll, leguggol és egy rongy segítségével igyekszik felitatni a kiöntött vizet.*
- Kovács? *Teljesen összezavarodik. Hogy jön ide most a kovács? Amint sikerült feltörölnie a vizet, felkel és Yeza szemébe néz.*
- Tudsz valamit? Mondott neked valamit? *Kérdi, de nem egyértelműsíti, hogy kire gondol. Csak a válaszok érdeklik.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-24 23:53:12
Üzenet elküldve: 2021-02-24 23:53:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
//Kifele menet//
*Bár jelentős erőfeszítésébe és koncentrációjába kerül feljutnia a lépcsőn, azért kifele is figyel annyira, hogy észrevegye, mikor Jenari lelassít ahelyett, hogy előre rohanna. Bár nem örül, mikor másképp kezelik hiányosságai miatt, Jenari gesztusában csak egyszerű, burkolt tapintatot érez.
Mindenképpen értékeli, hogy amaz nem csodálkozik rá karja hiányára minden alkalommal, amikor ránéz, és nem is igyekszik görcsösen kerülni a témát, mintha csak a dolog említése egyenértékű lenne a csonk hegyes eszközökkel való böködésével.*
~Nem is tudom, melyik a rosszabb.~
*Mindkettő reakcióval találkozott már, ahogy számos másik, rosszindulatúbb hozzáállásnak is tanúja volt, de a városőr, aki pár lépéssel előtte épp eléri a lépcső végét, egyszerűen figyelembe veszi Gaerralos helyzetét, ennél több pedig nem is kell a veteránnak.
A gondolat hatására a fájdalom ellenére is egy apró mosoly kúszik az arcára, és hirtelen azt is észreveszi, hogy elfogytak a lépcsőfokok. Szeme sarkából látja a lány próbálkozását is, és ösztönösen odatekint egy pillanat erejéig, ám sok gyakorlata van abban, hogy csak azt reagálja le, amit akar, és jelen esetben nagyon egyszerű dolog ezt kamatoztatni. Ha Jenari nagyon figyel, annyit észrevehet, hogy a férfi halvány mosolya alig észrevehetően szélesedik.
Elhagyva a lépcsőt újra a botjára támaszkodhat, ahogy nyugodt, kimért léptekkel követi a lányt a pulthoz, ahol átveszi buzogányát. Ezután már követi is a másikat a kijárat felé, és igyekszik nem túlságosan hátráltatni a kettőjüket.*
-Hm?
*Fordítja a fejét a másik felé, ahogy az elkezd beszélni. A beszélgetésnek egyfajta aláfestő ritmust ad botja ütemes koppanása, ahogy elhagyva a Kalmárt Arthenior macskaköveihez ütődik újra meg újra használója minden második lépésével.*
-Természetesen.
*Válaszolja. Maga is számos okot el tud képzelni, hogy Jenari miért akarná titkolni a családnevét, neki pedig semmi oka nincs arra, hogy ebben megakadályoza a lányt.
Nem mellesleg azt is nyugtázza magában, hogy, egyelőre legalábbis, a lány maradni tervez. Pár perccel korábban szinte meggyőződése, hogy a lány sem volt biztos a dologban.*
~Valószínűleg még most sem teljesen az, de tett egy lépést.~
*Sokan azért mennek katonának, mert egyfajta stabilitást nyújt az életben, amit máshol nem találtak meg.*
~Ha tényleg marad, az azért lesz, mert rájön, hogy neki is szüksége van egy biztos pontra. Csak ne essen szét körülöttünk az egész...~
//Kifele menet//
*Bár jelentős erőfeszítésébe és koncentrációjába kerül feljutnia a lépcsőn, azért kifele is figyel annyira, hogy észrevegye, mikor Jenari lelassít ahelyett, hogy előre rohanna. Bár nem örül, mikor másképp kezelik hiányosságai miatt, Jenari gesztusában csak egyszerű, burkolt tapintatot érez.
Mindenképpen értékeli, hogy amaz nem csodálkozik rá karja hiányára minden alkalommal, amikor ránéz, és nem is igyekszik görcsösen kerülni a témát, mintha csak a dolog említése egyenértékű lenne a csonk hegyes eszközökkel való böködésével.*
~Nem is tudom, melyik a rosszabb.~
*Mindkettő reakcióval találkozott már, ahogy számos másik, rosszindulatúbb hozzáállásnak is tanúja volt, de a városőr, aki pár lépéssel előtte épp eléri a lépcső végét, egyszerűen figyelembe veszi Gaerralos helyzetét, ennél több pedig nem is kell a veteránnak.
A gondolat hatására a fájdalom ellenére is egy apró mosoly kúszik az arcára, és hirtelen azt is észreveszi, hogy elfogytak a lépcsőfokok. Szeme sarkából látja a lány próbálkozását is, és ösztönösen odatekint egy pillanat erejéig, ám sok gyakorlata van abban, hogy csak azt reagálja le, amit akar, és jelen esetben nagyon egyszerű dolog ezt kamatoztatni. Ha Jenari nagyon figyel, annyit észrevehet, hogy a férfi halvány mosolya alig észrevehetően szélesedik.
Elhagyva a lépcsőt újra a botjára támaszkodhat, ahogy nyugodt, kimért léptekkel követi a lányt a pulthoz, ahol átveszi buzogányát. Ezután már követi is a másikat a kijárat felé, és igyekszik nem túlságosan hátráltatni a kettőjüket.*
-Hm?
*Fordítja a fejét a másik felé, ahogy az elkezd beszélni. A beszélgetésnek egyfajta aláfestő ritmust ad botja ütemes koppanása, ahogy elhagyva a Kalmárt Arthenior macskaköveihez ütődik újra meg újra használója minden második lépésével.*
-Természetesen.
*Válaszolja. Maga is számos okot el tud képzelni, hogy Jenari miért akarná titkolni a családnevét, neki pedig semmi oka nincs arra, hogy ebben megakadályoza a lányt.
Nem mellesleg azt is nyugtázza magában, hogy, egyelőre legalábbis, a lány maradni tervez. Pár perccel korábban szinte meggyőződése, hogy a lány sem volt biztos a dologban.*
~Valószínűleg még most sem teljesen az, de tett egy lépést.~
*Sokan azért mennek katonának, mert egyfajta stabilitást nyújt az életben, amit máshol nem találtak meg.*
~Ha tényleg marad, az azért lesz, mert rájön, hogy neki is szüksége van egy biztos pontra. Csak ne essen szét körülöttünk az egész...~
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:54:43
Üzenet elküldve: 2021-02-24 19:54:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hölgy halvány mosolyai szinte megmelengetik a tündér apró, heges szívét. Ez az érzés mindig nagyon kellemesen érinti, főleg, hogy ha őszinte akar lenni magával, egész ritkán esik meg vele. Mégsem olyan ez, mint elvinni egy körre a kocsmáros leányát, hogy megszabaduljon a felesleges tehertől. Egy sokkal izgalmasabb és kifinomultabb játszma ez, egy olyan, amiben nagyon otthonosan érzi magát, s hiába Arthenior a legnépesebb város a közelben, ritkán találkozik hozzá hasonlóval.*
-Megtehetné.
*Teszi hozzá kurtán, ahogy szája helyett szemei mosolyognak, miközben a finom borba kortyol. A nő válasza szintén kedvesen érinti Merchent, nem kell egy afféle szélmalom harcot vívnia, amiben bőven volt már része, de sosem szerette.*
-Alighanem...
*Ismétli el a szót, ahogy a pohár maradék tartalmát is elkortyolgatja. Talán kicsit többet is időzik a lány vonásain, bár így az asztal másik feléből természetesen nem tudja megítélni szemeivel azokat, mégis igyekszik a legtöbbet kihozni a lehetőségeiből, hogy eleget tegyen saját kényeinek. Talán ez is az egyik titkolt oka, hogy egy kis sétára invitálja, hisz mégiscsak jobban meg tudja nézni magának, ha nem szorul közéjük egy jókora fatákolmány. *
-Áh. Megkönnyebbülés. Lehet, hogy ilyet nem illik ilyenkor mondani, de egy kő esett le a mellkasomról. Tudja...
*Pironkodik el egy kicsit szándékosan. Sosem vetette meg a szebbik nem társaságát, s valóban egész sok idejét tölti ezen mesterség finomításával.*
-Nem sűrűn csinálok ilyesmit, de nem tudtam ellenállni.
*Szemeit az asztalra süti le egy hosszabb pillanatra, majd minden csáberejét latba vetve pillant vissza a smaragd szempárra. Persze azért az is elhangzik, hogy igencsak hosszú volt az út, amire valahol Merchen számít is, nem is szeretné világot járni vinni kedvesét, így csak értését adva bólint lovagiasan a dologra. Ha a poharak kiürülnek, ő lassan feláll, bár nem valami magas a fajából adódóan, ez sosem zavarta őt, sőt igyekszik mindig előnyére fordítani a dolgot. Kezét a szépség felé nyújtja, hogy ha elfogadja a "segítséget", úgy felsegíthesse.*
-Tudja ha holnapig nem unja meg a társaságom meglátogathatnánk a piacot is, mindenféle finomságot és szép holmit lehet ott kapni, ha nemrég érkezett, valószínűleg még nem járt arra.
*Úgy tesz, mintha ki sem mondta volna a mondat elejét, és olyan természetességgel néz a másikra, mintha csak azt kérdezné, hogy hogy van? Nem mintha sok aranyat szeretne költeni, pusztán ez csábító ajánlat szokott lenni a finom hölgyeknek, legalábbis így vette észre korábbi tapasztalatiból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hölgy halvány mosolyai szinte megmelengetik a tündér apró, heges szívét. Ez az érzés mindig nagyon kellemesen érinti, főleg, hogy ha őszinte akar lenni magával, egész ritkán esik meg vele. Mégsem olyan ez, mint elvinni egy körre a kocsmáros leányát, hogy megszabaduljon a felesleges tehertől. Egy sokkal izgalmasabb és kifinomultabb játszma ez, egy olyan, amiben nagyon otthonosan érzi magát, s hiába Arthenior a legnépesebb város a közelben, ritkán találkozik hozzá hasonlóval.*
-Megtehetné.
*Teszi hozzá kurtán, ahogy szája helyett szemei mosolyognak, miközben a finom borba kortyol. A nő válasza szintén kedvesen érinti Merchent, nem kell egy afféle szélmalom harcot vívnia, amiben bőven volt már része, de sosem szerette.*
-Alighanem...
*Ismétli el a szót, ahogy a pohár maradék tartalmát is elkortyolgatja. Talán kicsit többet is időzik a lány vonásain, bár így az asztal másik feléből természetesen nem tudja megítélni szemeivel azokat, mégis igyekszik a legtöbbet kihozni a lehetőségeiből, hogy eleget tegyen saját kényeinek. Talán ez is az egyik titkolt oka, hogy egy kis sétára invitálja, hisz mégiscsak jobban meg tudja nézni magának, ha nem szorul közéjük egy jókora fatákolmány. *
-Áh. Megkönnyebbülés. Lehet, hogy ilyet nem illik ilyenkor mondani, de egy kő esett le a mellkasomról. Tudja...
*Pironkodik el egy kicsit szándékosan. Sosem vetette meg a szebbik nem társaságát, s valóban egész sok idejét tölti ezen mesterség finomításával.*
-Nem sűrűn csinálok ilyesmit, de nem tudtam ellenállni.
*Szemeit az asztalra süti le egy hosszabb pillanatra, majd minden csáberejét latba vetve pillant vissza a smaragd szempárra. Persze azért az is elhangzik, hogy igencsak hosszú volt az út, amire valahol Merchen számít is, nem is szeretné világot járni vinni kedvesét, így csak értését adva bólint lovagiasan a dologra. Ha a poharak kiürülnek, ő lassan feláll, bár nem valami magas a fajából adódóan, ez sosem zavarta őt, sőt igyekszik mindig előnyére fordítani a dolgot. Kezét a szépség felé nyújtja, hogy ha elfogadja a "segítséget", úgy felsegíthesse.*
-Tudja ha holnapig nem unja meg a társaságom meglátogathatnánk a piacot is, mindenféle finomságot és szép holmit lehet ott kapni, ha nemrég érkezett, valószínűleg még nem járt arra.
*Úgy tesz, mintha ki sem mondta volna a mondat elejét, és olyan természetességgel néz a másikra, mintha csak azt kérdezné, hogy hogy van? Nem mintha sok aranyat szeretne költeni, pusztán ez csábító ajánlat szokott lenni a finom hölgyeknek, legalábbis így vette észre korábbi tapasztalatiból.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:43:50
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:43:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a nyeregbe - Mik//
*Nagyon ráfért ez a kis pihenés. Frissen, átöltözve, megfésülködve azért egészen másképp fest, mint mikor visszatért a nem tervezett kalandról. A fogadó most egészen nyugodtnak tűnik. Kicsit furcsa is, hogy nincs az a szokásos zsongás. De legalább meleg van. Ezt most sokkal jobban tudja értékelni, mint korábban. Meg is áll a pulttól nem messze lévő kandallónál, hogy tenyereit a tűz felé tartsa egy kis időre. Körülnéz a válla felett, de úgy tűnik, minden vendég elvan azzal, ami előtte van. Jobb híján a vörös befordul a söntés mögé és Xavy mintájára nekilát poharakat törölgetni (ha kell, ha nem).*
- Hol van mindenki? *kérdi Mikre sandítva.* - Mintha felváltva tűnének el, én mondom *csóválja a fejét.* - Téged se láttalak egy ideje. Arja nem került elő? Grarilt se látom itt sertepertélni, bár ő jön-megy, mint a nyári zivatarok. *Most kivételesen elmulasztotta a szokásos, suttyomban-hallgatózást a Báró ajtaja előtt is, de amúgy se tudja, hogy jó ötlet lenne-e zargatni. Elég világosan közölték vele, hogy majd tudatják vele, ha van valami hír az ügyében. Sok idő eltelt már, de fogalma sincs, hogy ez mennyire jelent rosszat. Azt már fel se nagyon veti magának, hogy jóra számítson. Ha csak a rossz skáláján kalkulál a fejleményekkel, legalább nem álltatja magát fölöslegesen.
Tűnődve figyeli a gyér vendégseregletet, miközben a tiszta poharakat vegzálja a konyharuhával.*
- Furcsa ez a csönd. Amikor kellene, bezzeg egy semmirekellő bárdot sem eszik ide a fene. Máskor meg csak úgy tobzódnak *zsörtölődik az orra alatt, aztán inkább csak sóhajt egyet és a fintor helyére bájos mosolygást varázsol.* - Te nem énekelsz? Vagy más a titkod, ...csábmester? *Nem bírja megállni, hogy ne piszkálja egy kicsit Miket, aki most már azért nagyságrendekkel jobban mutat, mint anno a kék-zöld-lila, véraláfutásos, feldagadt ábrázatával.*
- És hogy van a kovács? *kérdi. Véletlenül se a dekoltázshercegnőről érdeklődik. Azóta se tud igazán napirendre térni a küzdelem felett, amit az ébenbőrű wegtoreni meg a pultosfiú lezavartak. Yeza csak párszor járt a műhelyben, de a nagydarab férfi látványa minden alkalommal eszébe juttatja ezt a dolgot.*
*Nagyon ráfért ez a kis pihenés. Frissen, átöltözve, megfésülködve azért egészen másképp fest, mint mikor visszatért a nem tervezett kalandról. A fogadó most egészen nyugodtnak tűnik. Kicsit furcsa is, hogy nincs az a szokásos zsongás. De legalább meleg van. Ezt most sokkal jobban tudja értékelni, mint korábban. Meg is áll a pulttól nem messze lévő kandallónál, hogy tenyereit a tűz felé tartsa egy kis időre. Körülnéz a válla felett, de úgy tűnik, minden vendég elvan azzal, ami előtte van. Jobb híján a vörös befordul a söntés mögé és Xavy mintájára nekilát poharakat törölgetni (ha kell, ha nem).*
- Hol van mindenki? *kérdi Mikre sandítva.* - Mintha felváltva tűnének el, én mondom *csóválja a fejét.* - Téged se láttalak egy ideje. Arja nem került elő? Grarilt se látom itt sertepertélni, bár ő jön-megy, mint a nyári zivatarok. *Most kivételesen elmulasztotta a szokásos, suttyomban-hallgatózást a Báró ajtaja előtt is, de amúgy se tudja, hogy jó ötlet lenne-e zargatni. Elég világosan közölték vele, hogy majd tudatják vele, ha van valami hír az ügyében. Sok idő eltelt már, de fogalma sincs, hogy ez mennyire jelent rosszat. Azt már fel se nagyon veti magának, hogy jóra számítson. Ha csak a rossz skáláján kalkulál a fejleményekkel, legalább nem álltatja magát fölöslegesen.
Tűnődve figyeli a gyér vendégseregletet, miközben a tiszta poharakat vegzálja a konyharuhával.*
- Furcsa ez a csönd. Amikor kellene, bezzeg egy semmirekellő bárdot sem eszik ide a fene. Máskor meg csak úgy tobzódnak *zsörtölődik az orra alatt, aztán inkább csak sóhajt egyet és a fintor helyére bájos mosolygást varázsol.* - Te nem énekelsz? Vagy más a titkod, ...csábmester? *Nem bírja megállni, hogy ne piszkálja egy kicsit Miket, aki most már azért nagyságrendekkel jobban mutat, mint anno a kék-zöld-lila, véraláfutásos, feldagadt ábrázatával.*
- És hogy van a kovács? *kérdi. Véletlenül se a dekoltázshercegnőről érdeklődik. Azóta se tud igazán napirendre térni a küzdelem felett, amit az ébenbőrű wegtoreni meg a pultosfiú lezavartak. Yeza csak párszor járt a műhelyben, de a nagydarab férfi látványa minden alkalommal eszébe juttatja ezt a dolgot.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-23 15:27:42
Üzenet elküldve: 2021-02-23 15:27:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
//Kifele menet//
*Jenari olyannyira nem kíváncsi senki véleményére, hogy Nawanthiri pillantásain keresztül kibukkanó gondolatokat is hagyja lepattanni kis védőburkáról. Eddig sem érdekelte, hogy egy teljesen idegen mit gondol róla, és nem úgy tűnik, hogy ez most fog megváltozni.
Gaerralos felé viszont másképp fordul, a férfi eddig is érzékelhette szimpátiáját irányába, ez most sem hagy alább. Talán az egyenességet kedveli benne, talán az, hogy segítségre szorul mégis büszke, vagy azt, hogy idősebb és férfi, így valamiféle nyakatekert apafigurává nőheti ki magát. Talán mindet egyszerre. Ez viszont olyan apróságokban mutatkozik meg a lánynál, hogy csupán pár lépéssel, illetve lépcsőfokkal halad a másik előtt. Egy pillanatra még kezét is emeli, hogy barátilag megveregesse a másik vállát, de inkább félbemarad a gesztus. El is fogja a szégyenérzet, és ujjai tördelgetésébe kezd, miközben reménykedik abban, hogy Gaerralos úgy tesz mint aki nem vette észre korábbi esetlen próbálkozását.
Fegyverei átvétele után rápillant asztalára mielőtt elindul a kijárat felé. Csuklyáját arcába húzza, és ezúttal az sem zavarja, hogy sötét tincsei a laza fonatból kicsúszva arcába omlanak.*
- Öhm.
*Kezdené el, de meg kell köszörülnie torkát, hogy megtalálja hangját. Közben várja a másikat, sajnos ezúttal nem sok türelemmel. Továbbra is előrefelé görnyed, és a csuklya alól is látni vélheti Gaerralos, ahogy ide-oda forgatja fejét.*
- Korábban nem mondtam.
*Kezd bele kissé töredezetten és ha a másik készen áll, akkor kilép az ajtón.*
- De nagyra értékelném, ha nem mondanád el, hogy kinek a kije vagyok. Elméletben még senki nem tud róla.
*Nem is Denjaar által emlegetett veszély aggasztja, sokkal inkább az, hogy nem tudna annak az ismerős idegennek az árnyékából kitörni, és ő mindig csak a Krultos lány lenne Jenari helyett. Meg persze esetleges pozitív megkülönböztetésnek sem örvendene. Ha már új városban van, akkor örülne egy majdnem tiszta lapnak is, amire kedve szerint írhat.*
//Kifele menet//
*Jenari olyannyira nem kíváncsi senki véleményére, hogy Nawanthiri pillantásain keresztül kibukkanó gondolatokat is hagyja lepattanni kis védőburkáról. Eddig sem érdekelte, hogy egy teljesen idegen mit gondol róla, és nem úgy tűnik, hogy ez most fog megváltozni.
Gaerralos felé viszont másképp fordul, a férfi eddig is érzékelhette szimpátiáját irányába, ez most sem hagy alább. Talán az egyenességet kedveli benne, talán az, hogy segítségre szorul mégis büszke, vagy azt, hogy idősebb és férfi, így valamiféle nyakatekert apafigurává nőheti ki magát. Talán mindet egyszerre. Ez viszont olyan apróságokban mutatkozik meg a lánynál, hogy csupán pár lépéssel, illetve lépcsőfokkal halad a másik előtt. Egy pillanatra még kezét is emeli, hogy barátilag megveregesse a másik vállát, de inkább félbemarad a gesztus. El is fogja a szégyenérzet, és ujjai tördelgetésébe kezd, miközben reménykedik abban, hogy Gaerralos úgy tesz mint aki nem vette észre korábbi esetlen próbálkozását.
Fegyverei átvétele után rápillant asztalára mielőtt elindul a kijárat felé. Csuklyáját arcába húzza, és ezúttal az sem zavarja, hogy sötét tincsei a laza fonatból kicsúszva arcába omlanak.*
- Öhm.
*Kezdené el, de meg kell köszörülnie torkát, hogy megtalálja hangját. Közben várja a másikat, sajnos ezúttal nem sok türelemmel. Továbbra is előrefelé görnyed, és a csuklya alól is látni vélheti Gaerralos, ahogy ide-oda forgatja fejét.*
- Korábban nem mondtam.
*Kezd bele kissé töredezetten és ha a másik készen áll, akkor kilép az ajtón.*
- De nagyra értékelném, ha nem mondanád el, hogy kinek a kije vagyok. Elméletben még senki nem tud róla.
*Nem is Denjaar által emlegetett veszély aggasztja, sokkal inkább az, hogy nem tudna annak az ismerős idegennek az árnyékából kitörni, és ő mindig csak a Krultos lány lenne Jenari helyett. Meg persze esetleges pozitív megkülönböztetésnek sem örvendene. Ha már új városban van, akkor örülne egy majdnem tiszta lapnak is, amire kedve szerint írhat.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-22 14:39:19
Üzenet elküldve: 2021-02-22 14:39:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Újabb szende, pirulós mosolyt ereszt meg, s barackszín ajkai halk kuncogásra nyílnak. Hamar felvette a ritmust a tündér, lassan talán már szavak nélkül is értik egymást. Egyszerűen minden tökéletes, s Yathlanae titkos küldetése is zökkenőmentesen halad a kitűzött cél felé.
Mikor kihozzák az újabb adag italt, karcsú ujjai közé fogja a pohár nyakát, s Merchen felé emeli, elragadó, lelkes, és ragyogó mosollyal.*
- Ezt én is kérdezhetném.
*Kortyol egyet, lassan és ráérősen megfürdetve ajkait a vörös nedűben. Smaragd szemeivel közben kihívóan fürkészi a férfit, mintha néma beleegyezést, egyetértést keresne a másik szemében.*
- Alighanem mindketten egy sokkal magányosabb, szürkébb este elébe néznénk.
*Hagyja, hogy pár röpke pillanatra elvarázsolja a tündér pimasz, mégis őszintén boldog mosolya. Valamiért megfogalmazódik benne egy sejtés, miszerint Merchennek már számos tapasztalata van az ellenkező nem képviselőivel, hiszen könnyed, giccstől mentes, lovagias modora, elragadó, magabiztos, de gyengédnek ható mosolya mind-mind erről árulkodik. Senki sem születik profi csábítónak, olyan ez, mint bármilyen más művészet. Az adottság meglehet, de végül a gyakorlás és a tanultság számít.*
- Hogy is utasíthatnék vissza egy ilyen meghívást.
*Játszadozik továbbra is a pohár szélével, mintha zavartságát, gyengeségét akarná ily módon leplezni.*
- Bár nem tagadom, némileg fáradt, s kimerült vagyok. De egy kis esti séta igazán nem árthat, s ha valóban olyan varázslatos, mint mondja, vétek lenne kihagyni. Ki tudja, milyen időt hoz a holnap.
*Ismét szájához emeli a poharát, s eltüntet pár kortyot a tartalmából. Közben agya szüntelen kattog azon, hogy miként, s hogyan terelgesse beszélgetésük témáját a lényeg irányába, anélkül, hogy túlzott gyanakvásra adna okot.*
*Újabb szende, pirulós mosolyt ereszt meg, s barackszín ajkai halk kuncogásra nyílnak. Hamar felvette a ritmust a tündér, lassan talán már szavak nélkül is értik egymást. Egyszerűen minden tökéletes, s Yathlanae titkos küldetése is zökkenőmentesen halad a kitűzött cél felé.
Mikor kihozzák az újabb adag italt, karcsú ujjai közé fogja a pohár nyakát, s Merchen felé emeli, elragadó, lelkes, és ragyogó mosollyal.*
- Ezt én is kérdezhetném.
*Kortyol egyet, lassan és ráérősen megfürdetve ajkait a vörös nedűben. Smaragd szemeivel közben kihívóan fürkészi a férfit, mintha néma beleegyezést, egyetértést keresne a másik szemében.*
- Alighanem mindketten egy sokkal magányosabb, szürkébb este elébe néznénk.
*Hagyja, hogy pár röpke pillanatra elvarázsolja a tündér pimasz, mégis őszintén boldog mosolya. Valamiért megfogalmazódik benne egy sejtés, miszerint Merchennek már számos tapasztalata van az ellenkező nem képviselőivel, hiszen könnyed, giccstől mentes, lovagias modora, elragadó, magabiztos, de gyengédnek ható mosolya mind-mind erről árulkodik. Senki sem születik profi csábítónak, olyan ez, mint bármilyen más művészet. Az adottság meglehet, de végül a gyakorlás és a tanultság számít.*
- Hogy is utasíthatnék vissza egy ilyen meghívást.
*Játszadozik továbbra is a pohár szélével, mintha zavartságát, gyengeségét akarná ily módon leplezni.*
- Bár nem tagadom, némileg fáradt, s kimerült vagyok. De egy kis esti séta igazán nem árthat, s ha valóban olyan varázslatos, mint mondja, vétek lenne kihagyni. Ki tudja, milyen időt hoz a holnap.
*Ismét szájához emeli a poharát, s eltüntet pár kortyot a tartalmából. Közben agya szüntelen kattog azon, hogy miként, s hogyan terelgesse beszélgetésük témáját a lényeg irányába, anélkül, hogy túlzott gyanakvásra adna okot.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-21 09:25:56
Üzenet elküldve: 2021-02-21 09:25:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
//kicsit Yeza//
*Miközben kiszolgálja a gnómot, a vörös wegtoreni lány érkezik a Kalmárba, de mivel látja, hogy sietősen az emelet felé indul, így csak kedvesen integet neki. Ha szeretne enni vagy inni valamit, akkor Yeza biztosan lejön majd hozzá.
Ám egyelőre a különc kinézetű gnómmal foglalkozik. Felszolgálja a bort neki, majd a sültet is. Amúgy nincs baj az öreggel. Csendben eszik és iszik és az se zavaró nagyon, hogy mindenkit megbámul. Látott ennél sokkal furcsábba szerzeteket is a fogadóban, így néha oda-odanéz, hogy minden rendben-e a gnómmal és közben folytatja a munkáját a pultban. Törölget, mosogat, pakol, ahogy az egy jó pultoshoz illik. Örül, hogy újra itt van és a korábbi incidenst Arjával is sikerült egy kis munkával részben felednie.*
//Szimatolás//
//kicsit Yeza//
*Miközben kiszolgálja a gnómot, a vörös wegtoreni lány érkezik a Kalmárba, de mivel látja, hogy sietősen az emelet felé indul, így csak kedvesen integet neki. Ha szeretne enni vagy inni valamit, akkor Yeza biztosan lejön majd hozzá.
Ám egyelőre a különc kinézetű gnómmal foglalkozik. Felszolgálja a bort neki, majd a sültet is. Amúgy nincs baj az öreggel. Csendben eszik és iszik és az se zavaró nagyon, hogy mindenkit megbámul. Látott ennél sokkal furcsábba szerzeteket is a fogadóban, így néha oda-odanéz, hogy minden rendben-e a gnómmal és közben folytatja a munkáját a pultban. Törölget, mosogat, pakol, ahogy az egy jó pultoshoz illik. Örül, hogy újra itt van és a korábbi incidenst Arjával is sikerült egy kis munkával részben felednie.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-20 07:25:07
Üzenet elküldve: 2021-02-20 07:25:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
*Froclipox megkapja a borát. Nagyot bólint, fészkelődik egy kicsit, széles vigyorra húzza a száját, amikor Mik az asztalra teszi a kibontott palackot. Figyeli, ahogy a pohara megtelik a mézszínű itallal. Bele-beleszimatol a pohárba, még mielőtt inna belőle, élvezi az illatát, és hogy mindjárt ihat egy kis borocskát. Azután is csak kortyolgat, nem hajtja le az egészet. Hátradől, úgy nézelődik, kezében a borral, boldogan csettintget.
Mindent megbámul, mindenen megakad a szeme. A feltűnő fehér medvebundáson, a ronda kis tündéren, aki láthatóan annyira nagyon keresi a mutatós, feketehajú elf nő kegyeit. Azután az öreg gnóm vadkansültje is megérkezik. Mennyei illatokat áraszt, az öreg orrának legalábbis. Azt is alaposan megszimatolja, kiélvezi a frissen sült hús fenséges illatát, mielőtt nekilát. Apró falatokat vág, úgy eszik. Elégedett. Hátradől, a borból is kortyol. Nézelődik, majd újra hozzáfog az evéshez, amikor megrágta és lenyelte a korábbi falatokat. Ízlik neki a sült, és a bor is kedvére való. Jó ötlet volt idejönnie ebbe a Fogadóba.*
//Szimatolás//
*Froclipox megkapja a borát. Nagyot bólint, fészkelődik egy kicsit, széles vigyorra húzza a száját, amikor Mik az asztalra teszi a kibontott palackot. Figyeli, ahogy a pohara megtelik a mézszínű itallal. Bele-beleszimatol a pohárba, még mielőtt inna belőle, élvezi az illatát, és hogy mindjárt ihat egy kis borocskát. Azután is csak kortyolgat, nem hajtja le az egészet. Hátradől, úgy nézelődik, kezében a borral, boldogan csettintget.
Mindent megbámul, mindenen megakad a szeme. A feltűnő fehér medvebundáson, a ronda kis tündéren, aki láthatóan annyira nagyon keresi a mutatós, feketehajú elf nő kegyeit. Azután az öreg gnóm vadkansültje is megérkezik. Mennyei illatokat áraszt, az öreg orrának legalábbis. Azt is alaposan megszimatolja, kiélvezi a frissen sült hús fenséges illatát, mielőtt nekilát. Apró falatokat vág, úgy eszik. Elégedett. Hátradől, a borból is kortyol. Nézelődik, majd újra hozzáfog az evéshez, amikor megrágta és lenyelte a korábbi falatokat. Ízlik neki a sült, és a bor is kedvére való. Jó ötlet volt idejönnie ebbe a Fogadóba.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-18 21:29:24
Üzenet elküldve: 2021-02-18 21:29:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Én támogatom az ötletet.
*Helyesel hevesen Ysanee felvetésére, hogy megnézné Deron táncát, aminek már a gondolatától is elkezd forogni vele a fogadó. Vagy lehet nem csak amiatt. Le is kell valamelyest csillapodnia, hogy össze tudja kicsit szedni magát, így Relael megint kivonja magát a beszélgetésből, és csak néz maga elé, az asztal erezetét csodálja, és ujjával pohara szélét rajzolgatja körbe.
Amilyen gyorsan érkezett az érdeklődés, olyan gyorsan elpárologni látszik, hiszen Relael rögvest Ysanee figyelmét ragadja meg. A félvér lány szavai pedig váratlanul jól esnek neki. Rádöbben, hogy bár gyakran riválisként tekint a nőkre, de mennyivel szeretetteljesebben tudnak vele bánni, és most a lány szavai és gesztusai egy érzelmileg sebezhető pillanatban érintették meg Relaelt. Ez csupán annyit jelent, hogy feltehetően több jelentőséget tulajdonít neki, mint amilyen súlyuk valójában van.*
- Jól.
*Feleli végül hosszú csendből felocsúdva.*
- Melegem van.
*Sóhajtja, és hátrébb dől, pár egy pillanatra elgondolkodik, hogy milyen szívesen elaludna Ysanee vállán.*
- És oooolyan fáradt vagyok.
*Karjait maga mellé ejti erőtlenül, és fejét is hátra, így mosolyogva bámulva a mennyezetet, miközben lustán nagyokat pislog fel rá. Csak akkor szakad el onnan tekintete, amikor Nor'Deron kínos attrakcióját szemlélve racionális elméje felismeri, hogy bár a hajszín hasonló, de Syoud sosem cselekedne így.*
- Hol van Syoud?
*Szalad ki száján egy óvatlan pillanatban, de csak maga elé motyogva, így talán nem is jut el mindenkihez kérdése.
Bár Relaeltől vár mindenki némi feszültséget, de az elmaradni látszik, mert a hosszúéletű lány láthatóan nagyon kiegyensúlyozott és önfeledt. Józan pillanatában annál több kaotikus jelenettel szolgálhatna, de az csak a rengeteg feszült és szélsőséges érzés miatt van, amit szorgosan igyekszik csillapítani szerekkel, mint most is. Ennek okán teljesen elkerüli figyelmét bármiféle megjegyzés, rosszalló pillantás, vagy az, hogy kivételesen akaratán kívül piszkálta fel Nalretet.*
- Tánc? Nem hiszem, hogy jó ötlet.
*Ingatja meg fejét, de csak jobban beleszédül.*
- Tényleg eléggé imbolyog ez a... mi is?
*Néz kérdőn a már szintén meglehetősen illuminált Deronra.*
- Áh, igen. Bárka. Az.
*Mindenféle különösebb ok nélkül nevetésben tör ki, hiszen mi sem viccesebb jelenleg mint a bárka szó.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Én támogatom az ötletet.
*Helyesel hevesen Ysanee felvetésére, hogy megnézné Deron táncát, aminek már a gondolatától is elkezd forogni vele a fogadó. Vagy lehet nem csak amiatt. Le is kell valamelyest csillapodnia, hogy össze tudja kicsit szedni magát, így Relael megint kivonja magát a beszélgetésből, és csak néz maga elé, az asztal erezetét csodálja, és ujjával pohara szélét rajzolgatja körbe.
Amilyen gyorsan érkezett az érdeklődés, olyan gyorsan elpárologni látszik, hiszen Relael rögvest Ysanee figyelmét ragadja meg. A félvér lány szavai pedig váratlanul jól esnek neki. Rádöbben, hogy bár gyakran riválisként tekint a nőkre, de mennyivel szeretetteljesebben tudnak vele bánni, és most a lány szavai és gesztusai egy érzelmileg sebezhető pillanatban érintették meg Relaelt. Ez csupán annyit jelent, hogy feltehetően több jelentőséget tulajdonít neki, mint amilyen súlyuk valójában van.*
- Jól.
*Feleli végül hosszú csendből felocsúdva.*
- Melegem van.
*Sóhajtja, és hátrébb dől, pár egy pillanatra elgondolkodik, hogy milyen szívesen elaludna Ysanee vállán.*
- És oooolyan fáradt vagyok.
*Karjait maga mellé ejti erőtlenül, és fejét is hátra, így mosolyogva bámulva a mennyezetet, miközben lustán nagyokat pislog fel rá. Csak akkor szakad el onnan tekintete, amikor Nor'Deron kínos attrakcióját szemlélve racionális elméje felismeri, hogy bár a hajszín hasonló, de Syoud sosem cselekedne így.*
- Hol van Syoud?
*Szalad ki száján egy óvatlan pillanatban, de csak maga elé motyogva, így talán nem is jut el mindenkihez kérdése.
Bár Relaeltől vár mindenki némi feszültséget, de az elmaradni látszik, mert a hosszúéletű lány láthatóan nagyon kiegyensúlyozott és önfeledt. Józan pillanatában annál több kaotikus jelenettel szolgálhatna, de az csak a rengeteg feszült és szélsőséges érzés miatt van, amit szorgosan igyekszik csillapítani szerekkel, mint most is. Ennek okán teljesen elkerüli figyelmét bármiféle megjegyzés, rosszalló pillantás, vagy az, hogy kivételesen akaratán kívül piszkálta fel Nalretet.*
- Tánc? Nem hiszem, hogy jó ötlet.
*Ingatja meg fejét, de csak jobban beleszédül.*
- Tényleg eléggé imbolyog ez a... mi is?
*Néz kérdőn a már szintén meglehetősen illuminált Deronra.*
- Áh, igen. Bárka. Az.
*Mindenféle különösebb ok nélkül nevetésben tör ki, hiszen mi sem viccesebb jelenleg mint a bárka szó.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:07:49
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:07:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-A ritka dolgokból élek.
*Vágja rá szinte azonnal egy szemtelenül széles vigyorral az arcán. Merchennek úgy tetszik, hogy Yathnak cseppet sincs ellenére a játék, s úgy egészében a tündér társasága, legalábbis neki így tűnik. Aztán könnyen meglehet, hogy ez csak a látszat, s valójában teljesen más dolgok kavarognak benne, de erre aligha fog rájönni.*
-Ha hiszi ha nem, én is kezdem azt hinni.
*Persze azért igyekszik nem eltúlozni a dolgokat, nem jobban, mint ahogy kedve tartja, vagy szükséges lenne, még a végén aláásná saját játékbéli szerepét, amit nem szeretne, mert iszonyatosan jól érzi magát, úgy elevenében. A nő szavaira csak bólint csendesen, s int is az egyik dolgozónak, miután sikerül elcsípnie a szemét. Újabb két Jám bort kér, 8 aranyért.
A bor hamar ki is érkezik, s az üres poharak pedig elhagyják az asztalt, mint megfáradt katonák a harcmezőt a győzelem után.*
-Én köszönöm, hogy nem kell egyedül élveznem ezt a finom bort. Mi lenne velem ön nélkül, kedves?
*Színpadiasan megrázza a fejét, ahogy poharát koccintásra emeli, s reményei szerint nem marad viszonzatlanul a gesztus. Kár lenne tagadnia, hogy nem veti meg az italt, sőt, ha Yath járatosabb lenne errefelé, valószínűleg már sokszor találkoztak volna, és jóllehet, hogy névről, vagy akár közelebbről is ismerné a dorbézoló tündért.*
-Szinte le mertem volna fogadni.
*Apró, hegyes szemfogai kivillannak az ajkai alól, ahogy őszintén elvigyorodik a nő kacsintásán, nem mint aki zavarban van, inkább mint a vadász, mikor méltó prédára lel. Bár talán, ha a nő fejébe látna, igen-igen megfordulhatna ez a gondolatmenet.*
-Nem lenne kedve sétálni a holdfényben? Igazán elragadó az év ezen részén. Persze, csak ha megittuk, és nem volt túl hosszú az út egy kis éjszakai kalandhoz.
*Nem mintha nem érezné otthonosan magát itt, pusztán tényleg szeret ilyenkor szívni egy kis friss levegőt, és talán kicsit kettesben lehetnének.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-A ritka dolgokból élek.
*Vágja rá szinte azonnal egy szemtelenül széles vigyorral az arcán. Merchennek úgy tetszik, hogy Yathnak cseppet sincs ellenére a játék, s úgy egészében a tündér társasága, legalábbis neki így tűnik. Aztán könnyen meglehet, hogy ez csak a látszat, s valójában teljesen más dolgok kavarognak benne, de erre aligha fog rájönni.*
-Ha hiszi ha nem, én is kezdem azt hinni.
*Persze azért igyekszik nem eltúlozni a dolgokat, nem jobban, mint ahogy kedve tartja, vagy szükséges lenne, még a végén aláásná saját játékbéli szerepét, amit nem szeretne, mert iszonyatosan jól érzi magát, úgy elevenében. A nő szavaira csak bólint csendesen, s int is az egyik dolgozónak, miután sikerül elcsípnie a szemét. Újabb két Jám bort kér, 8 aranyért.
A bor hamar ki is érkezik, s az üres poharak pedig elhagyják az asztalt, mint megfáradt katonák a harcmezőt a győzelem után.*-Én köszönöm, hogy nem kell egyedül élveznem ezt a finom bort. Mi lenne velem ön nélkül, kedves?
*Színpadiasan megrázza a fejét, ahogy poharát koccintásra emeli, s reményei szerint nem marad viszonzatlanul a gesztus. Kár lenne tagadnia, hogy nem veti meg az italt, sőt, ha Yath járatosabb lenne errefelé, valószínűleg már sokszor találkoztak volna, és jóllehet, hogy névről, vagy akár közelebbről is ismerné a dorbézoló tündért.*
-Szinte le mertem volna fogadni.
*Apró, hegyes szemfogai kivillannak az ajkai alól, ahogy őszintén elvigyorodik a nő kacsintásán, nem mint aki zavarban van, inkább mint a vadász, mikor méltó prédára lel. Bár talán, ha a nő fejébe látna, igen-igen megfordulhatna ez a gondolatmenet.*
-Nem lenne kedve sétálni a holdfényben? Igazán elragadó az év ezen részén. Persze, csak ha megittuk, és nem volt túl hosszú az út egy kis éjszakai kalandhoz.
*Nem mintha nem érezné otthonosan magát itt, pusztán tényleg szeret ilyenkor szívni egy kis friss levegőt, és talán kicsit kettesben lehetnének.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:15:49
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:15:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Méretes, fehér medvebundába burkolózva toppan be az ajtón. Nagy sóhajjal nyugtázza, hogy végre visszaért. Kalandos út volt, azt meg kell hagyni. Mintha egy hata is meglenne, hogy elindult épp csak annyira, hogy egy kicsit körbekérdezősködik. Hát egy egészen kicsikét másképp alakult a dolog, de lényeg a lényeg, hogy ép bőrrel megúszta. Biztos nem mostanában fog megint ilyesmire vállalkozni.
Ahogy látja, Mik vette át a stafétát az apró pukkancstól. Ezek szerint visszaértek a kiküldetésből. Ez egyben azt is sejteti, hogy a Báró is a környéken lehet, szóval nem ártana, ha egy kicsit összekapná magát. Gyorsan felfelé is veszi az irányt. Épp csak biccent, ha valakiével összetalálkozik a tekintete, aztán szaporázza a lépteit a szobája felé, hogy mielőbb átöltözhessen és megfésülködhessen. A haja egy merő gubanc lehet a kis kiruccanása után. Inkább bele se gondol.*
Ahogy látja, Mik vette át a stafétát az apró pukkancstól. Ezek szerint visszaértek a kiküldetésből. Ez egyben azt is sejteti, hogy a Báró is a környéken lehet, szóval nem ártana, ha egy kicsit összekapná magát. Gyorsan felfelé is veszi az irányt. Épp csak biccent, ha valakiével összetalálkozik a tekintete, aztán szaporázza a lépteit a szobája felé, hogy mielőbb átöltözhessen és megfésülködhessen. A haja egy merő gubanc lehet a kis kiruccanása után. Inkább bele se gondol.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:05:18
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:05:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
//Xavy//
//Amma, amma, amma//
*Az öreg fickó elég különösen reagál az ajánlásra, de elfogadja azt, így Miknek nincs más dolga, mint kihozni neki a rendelését.*
- Öhm, rendben. *Mondja zavartan, majd ha a fickó nem állítja meg, akkor indul a pult felé. Beszól a konyhára, hogy kér egy adag vadkansültet és levesz a polcról egy üveg Jám bort. Miközben a dugót húzza ki a palackból, azon gondolkodik, hogy vajon a fura öregnek lesz-e elegendő aranya fizetni. De ezen a kérdésen ráér gondolkodni később.
Előbb kiviszi a bort, majd ha ropogósra sült a vadkan bőre a konyhán, akkor kiviszi azt is egy fatálon, burgonyakörettel és savanyúsággal.*
- Jó étvágyat, uram. *Mondja egy jó kiszolgálóhoz mérten és visszaindul a pultba, ahol nemsorkára Xavy rángatja meg a köténye szegélyét. Úgy tűnik, a gnóm lánynak nem sikerült megtalálnia a gyerek szüleit.*
- Micsoda? *Kérdi a fiúcska felé pillantva meglepetten. Azt gondolta, ilyenkorra már sikerül valakit találni, aki ismeri.*
- Rendben, de én nem igazán értek a gyerekekhez. *Mondja halkan nem véve le a szemét a kölyökről.*
- Menj csak, megoldom. *Néz a gnóm lányra aztán beletörődő mosollyal. A tréfát inkább nem kommentálja. Vagyis reméli, hogy Xavy csak tréfának szánta, hogy majd kisorsolják a fiút.*
- Ha nem jön érte senki, akkor itt marad. Aztán majd kitaláljuk, mi legyen. *Sóhajtja. A gyereket az ülőkéjével, meg a cipójával együtt közelebb húzza a pulthoz, hogy tudjon figyelni rá, majd visszatér a munkájához.
Közben azért a gyerekkel is foglalkozik, leguggol elé és úgy nyújt neki kezet.*
- Szia, maszatka, Mik vagyok. *Mutatkozik be, de rájön, hogy egy gyerek valószínűleg nem tudja, hogy mit is akarhat tőle, így visszahúzza a kezét.*
- Mit csináljak veled, mazsola? *Sóhajtja magának, ahogy összeszedi a gyerek körül a morzsákat.*
//Szimatolás//
//Xavy//
//Amma, amma, amma//
*Az öreg fickó elég különösen reagál az ajánlásra, de elfogadja azt, így Miknek nincs más dolga, mint kihozni neki a rendelését.*
- Öhm, rendben. *Mondja zavartan, majd ha a fickó nem állítja meg, akkor indul a pult felé. Beszól a konyhára, hogy kér egy adag vadkansültet és levesz a polcról egy üveg Jám bort. Miközben a dugót húzza ki a palackból, azon gondolkodik, hogy vajon a fura öregnek lesz-e elegendő aranya fizetni. De ezen a kérdésen ráér gondolkodni később.
Előbb kiviszi a bort, majd ha ropogósra sült a vadkan bőre a konyhán, akkor kiviszi azt is egy fatálon, burgonyakörettel és savanyúsággal.*
- Jó étvágyat, uram. *Mondja egy jó kiszolgálóhoz mérten és visszaindul a pultba, ahol nemsorkára Xavy rángatja meg a köténye szegélyét. Úgy tűnik, a gnóm lánynak nem sikerült megtalálnia a gyerek szüleit.*
- Micsoda? *Kérdi a fiúcska felé pillantva meglepetten. Azt gondolta, ilyenkorra már sikerül valakit találni, aki ismeri.*
- Rendben, de én nem igazán értek a gyerekekhez. *Mondja halkan nem véve le a szemét a kölyökről.*
- Menj csak, megoldom. *Néz a gnóm lányra aztán beletörődő mosollyal. A tréfát inkább nem kommentálja. Vagyis reméli, hogy Xavy csak tréfának szánta, hogy majd kisorsolják a fiút.*
- Ha nem jön érte senki, akkor itt marad. Aztán majd kitaláljuk, mi legyen. *Sóhajtja. A gyereket az ülőkéjével, meg a cipójával együtt közelebb húzza a pulthoz, hogy tudjon figyelni rá, majd visszatér a munkájához.
Közben azért a gyerekkel is foglalkozik, leguggol elé és úgy nyújt neki kezet.*
- Szia, maszatka, Mik vagyok. *Mutatkozik be, de rájön, hogy egy gyerek valószínűleg nem tudja, hogy mit is akarhat tőle, így visszahúzza a kezét.*
- Mit csináljak veled, mazsola? *Sóhajtja magának, ahogy összeszedi a gyerek körül a morzsákat.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-17 11:58:00
Üzenet elküldve: 2021-02-17 11:58:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nalretet a körülmények, a körülötte keringő füstfelhők és a szikrázó hangulat kezdi egy egészen másik világba csábítani, tán még nyelvét is jobban felvágják. Az indokolatlan támadások ellenére jól érzi magát és ehhez nem kell, hogy megértse, mégis mi baja van vele bárkinek is. Ysa felvetésére nevetnie kell, Deronra pillant, aki éppúgy érez a tánc iránt, ahogy azt Nalret elképzelte. Miközben a férfi bárkástul visszarogy a székre -hogy személyes szavaival éljünk-, Relael csípős szavai érnek el a tündérhez, aki egy elégedett fél mosollyal reagál, azonban, még mielőtt visszaszólhatna bármit is, mérgét beléfojtva pattan fel Nor talán mindenkit meg is lepve igyekszik is a pult felé. Nalret felfújt arccal fojtja magába előző gondolatait, így figyeli az eseményeket, amikor pedig Nor konkrétan beleesik a hölgybe, kiengedi a levegőt nevetésében és kicsit sem csalódva tapsol, amit bár az asztaltársai hallanak, kettejük románcáig szerencsére nem jut el.*
- Ez gyors volt. *Nevet, majd italába kortyol. Ysa ujjai közül hamar elúsztak az aranyérmék és most már bánja, hogy nem volt elég gyors. Világos szemeivel ő a vakot játssza nagyon jól, gyerekjáték lett volna megnyernie a fogadást. Nor persze nem tétlenkedik, hamar elrendezve a kellemetlenséget már táncolni igyekszik az áldozattal, a társaság pedig kicsit sem feltűnően követi őket tekintetükkel.*
- Ha mindenki kiélvezte a látványt egy igazi csoportos táncot is elsüthetnénk. *Veti fel, szemét persze le nem véve a látványról, csak egy pillanatra, Deronnal pontosan egyszerre, ráadásul ugyanazzal a céllal, Relaelre néznek, amiután Nalret megpróbálja elkapni a tekintetét a férfinek egy lélegzetvételnyi időre, gyanakvóan ajkába harapva, hiszen ő személy szerint nem csak kíváncsi, de élne-halna most egy jó kis csetepatéért. Ekkor jön rá azonban, hogy Relaelnek talán semmi baja vele, mindössze utálja, ha nincs a középpontban. Hiszen míg Nor'Deront fűzte, addig is Ysa kezével hűtötte saját orcáját, mintha csak meghalna ha valaki nem törődik vele. Közben a kielégítő táncnak vége szakad, a fehérke pedig lohol is vissza hozzájuk, hamar mindenki tudtára adva, hogy a fogadást megnyerte és persze nem is akárhogy. A tündér Ysára pillant, kíváncsian néz hol rá, hol a fehérkére, majd két ujjával enyhén dobolni kezd az asztalon, kivárva a fejleményeket.*
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nalretet a körülmények, a körülötte keringő füstfelhők és a szikrázó hangulat kezdi egy egészen másik világba csábítani, tán még nyelvét is jobban felvágják. Az indokolatlan támadások ellenére jól érzi magát és ehhez nem kell, hogy megértse, mégis mi baja van vele bárkinek is. Ysa felvetésére nevetnie kell, Deronra pillant, aki éppúgy érez a tánc iránt, ahogy azt Nalret elképzelte. Miközben a férfi bárkástul visszarogy a székre -hogy személyes szavaival éljünk-, Relael csípős szavai érnek el a tündérhez, aki egy elégedett fél mosollyal reagál, azonban, még mielőtt visszaszólhatna bármit is, mérgét beléfojtva pattan fel Nor talán mindenkit meg is lepve igyekszik is a pult felé. Nalret felfújt arccal fojtja magába előző gondolatait, így figyeli az eseményeket, amikor pedig Nor konkrétan beleesik a hölgybe, kiengedi a levegőt nevetésében és kicsit sem csalódva tapsol, amit bár az asztaltársai hallanak, kettejük románcáig szerencsére nem jut el.*
- Ez gyors volt. *Nevet, majd italába kortyol. Ysa ujjai közül hamar elúsztak az aranyérmék és most már bánja, hogy nem volt elég gyors. Világos szemeivel ő a vakot játssza nagyon jól, gyerekjáték lett volna megnyernie a fogadást. Nor persze nem tétlenkedik, hamar elrendezve a kellemetlenséget már táncolni igyekszik az áldozattal, a társaság pedig kicsit sem feltűnően követi őket tekintetükkel.*
- Ha mindenki kiélvezte a látványt egy igazi csoportos táncot is elsüthetnénk. *Veti fel, szemét persze le nem véve a látványról, csak egy pillanatra, Deronnal pontosan egyszerre, ráadásul ugyanazzal a céllal, Relaelre néznek, amiután Nalret megpróbálja elkapni a tekintetét a férfinek egy lélegzetvételnyi időre, gyanakvóan ajkába harapva, hiszen ő személy szerint nem csak kíváncsi, de élne-halna most egy jó kis csetepatéért. Ekkor jön rá azonban, hogy Relaelnek talán semmi baja vele, mindössze utálja, ha nincs a középpontban. Hiszen míg Nor'Deront fűzte, addig is Ysa kezével hűtötte saját orcáját, mintha csak meghalna ha valaki nem törődik vele. Közben a kielégítő táncnak vége szakad, a fehérke pedig lohol is vissza hozzájuk, hamar mindenki tudtára adva, hogy a fogadást megnyerte és persze nem is akárhogy. A tündér Ysára pillant, kíváncsian néz hol rá, hol a fehérkére, majd két ujjával enyhén dobolni kezd az asztalon, kivárva a fejleményeket.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-17 08:16:57
Üzenet elküldve: 2021-02-17 08:16:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Amma, amma, amma - zárás//
//Mik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kölök, ahogy a szájába kerül az étel teljesen eldugul nagy mázlijára, azonban a kérdezősködéssel sajnos nem megy így se semmire. Senki nem ismeri a kölköt és senkinek se hiányzik, nagyon úgy fest. ~Talán az utcán szakadt el az anyjától, nem vette észre, hogy besétált ide. ~ Biztos, ami tuti, kinéz az utcára is, hátha valaki éppen nagy hévvel keresi a porontyot, de semmi. Viszont az ő műszakja lassan lejár, most, hogy már itt van Mik is, elmehet végre időben kipihenni magát. A cipót meg a fatálkát, mert a kölöknek mást nem adna, letette a székre, hogy az jobban elérje, úgy tűnik el is foglalja magát vele. Odasétál a pulthoz és megrángatja Mik kötényét.*
-Hazaugrom lefürödni meg ruhát váltani. Addig néha nézz rá a kölökre, mert egyelőre senkié. *Szerencsére még nincs annyira tudatánál a csöppség, hogy az elhagyatottság érzése állandósuljon.*
-Ha így marad, akkor a nap végén tartunk majd egy tombolát a közönség tagjai között. *Viccelődik a dologgal, még egyelőre nem tudja mit csinálnak majd, ha tényleg nem jön érte senki. Miután pedig ezt elintézte leteszi a kötényét és leporolgatja magát. ~Arja biztos azt hiszi, hogy nem tudom megcsinálni. De majd én megmutatom neki. ~ Néz nagy szemekkel a pultosra miközben gondolkozik. ~Nem tudom mit esznek rajta, talán lefizeti őket cukorkával. ~ Szívesen ellenőrizné a teóriáját azzal, hogy hirtelen odaugrik és kiturkálja Mik összes zsebét a cukorka vagy egyéb befolyásoló italok után, de ezúttal inkább nem teszi. A végén még ügyetlenkedik egyet és magára ránt valami nagyot aztán maradhat a pultban napestig. ~Megegylófaszt. ~ Csapja össze a kezeit, mint, aki jól végezte dolgát és összeszedi a batyuját.*
//Mik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kölök, ahogy a szájába kerül az étel teljesen eldugul nagy mázlijára, azonban a kérdezősködéssel sajnos nem megy így se semmire. Senki nem ismeri a kölköt és senkinek se hiányzik, nagyon úgy fest. ~Talán az utcán szakadt el az anyjától, nem vette észre, hogy besétált ide. ~ Biztos, ami tuti, kinéz az utcára is, hátha valaki éppen nagy hévvel keresi a porontyot, de semmi. Viszont az ő műszakja lassan lejár, most, hogy már itt van Mik is, elmehet végre időben kipihenni magát. A cipót meg a fatálkát, mert a kölöknek mást nem adna, letette a székre, hogy az jobban elérje, úgy tűnik el is foglalja magát vele. Odasétál a pulthoz és megrángatja Mik kötényét.*
-Hazaugrom lefürödni meg ruhát váltani. Addig néha nézz rá a kölökre, mert egyelőre senkié. *Szerencsére még nincs annyira tudatánál a csöppség, hogy az elhagyatottság érzése állandósuljon.*
-Ha így marad, akkor a nap végén tartunk majd egy tombolát a közönség tagjai között. *Viccelődik a dologgal, még egyelőre nem tudja mit csinálnak majd, ha tényleg nem jön érte senki. Miután pedig ezt elintézte leteszi a kötényét és leporolgatja magát. ~Arja biztos azt hiszi, hogy nem tudom megcsinálni. De majd én megmutatom neki. ~ Néz nagy szemekkel a pultosra miközben gondolkozik. ~Nem tudom mit esznek rajta, talán lefizeti őket cukorkával. ~ Szívesen ellenőrizné a teóriáját azzal, hogy hirtelen odaugrik és kiturkálja Mik összes zsebét a cukorka vagy egyéb befolyásoló italok után, de ezúttal inkább nem teszi. A végén még ügyetlenkedik egyet és magára ránt valami nagyot aztán maradhat a pultban napestig. ~Megegylófaszt. ~ Csapja össze a kezeit, mint, aki jól végezte dolgát és összeszedi a batyuját.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-16 17:31:16
Üzenet elküldve: 2021-02-16 17:31:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A levegőben valóban felfedezhető egy enyhe vibrálás, kellemes, huncut feszültség, amely némát terelgeti a párocskát a takaros szoba felé. Ám addig még sok pohár kiürülhet, feloldva a gátlásokat, ha egyáltalán léteznek ilyenek valamelyiküknél. Yathlanaenál aligha beszélhetünk feszengésről, vagy szégyenlősségről, de Merchen sem tűnik olyan prűd, óvatoskodó alaknak.
Ez a vibrálás remélhetőleg az elf malmára hajtja majd a vizet, hiszen ősi törvényszerűség, hogy az elégedett férfi a legkezesebb bárány. Márpedig, ha olyan irányt vesz az este, a nő nem fogja vissza magát, összes aljas, édes praktikáját beveti majd, hogy végleg ledöntse a tündér falait.*
- Nem tagadom, léteznek valóra vált tündérmesék. De ritka az olyan kiváltságos, aki bennük élhet.
*A kedves bókra zavartan süti le szemeit, jobbjával piszkálva a kiürült pohár peremét. Közben pedig mosolyog, szelíden, mint egy kamaszlány, akinek először mondtak valami szépet.*
- Ki tudja, lehet most jómagam is bekerültem egy igazi tündérmesébe.
*Fúrja tekintetét ismét a másikéba.
Az újabb ital említésére leplezetlen lelkesedés ül ki arcára, de gyorsan ki is simítja vonásait. Véletlenül sem akar alkoholistának tűnni, nem áll jól ez a szerep egy elegánsabb nőnek. De nem veti meg a jó bort, és a fesztelen társalgást, amihez azért igen jelentős segítséget nyújt ez az ital.*
- Köszönöm, elfogadom.
*Az, hogy a másiknak nem célja a hálószoba, Yath számára gyenge hazugság-próbálkozásnak tűnik, de nyilván ezt mondaná minden rendesebb férfi. Nem is venné zokon, ha a tündér egyértelműen hangot adna efféle szándékainak, de gyanúját nem teszi szóvá, csupán egy sokat sejtető mosolyt ereszt meg.*
- Nem is feltételeznék ilyet Önről, kedves Merchen.
*Füllent kegyesen, s egy játékos kacsintással jelzi, hogy őt ilyen téren nem lehet megvezetni, tisztában van a dolgok menetével, s nem áll szándékában sem előre rohanni, sem pedig visszavonulni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A levegőben valóban felfedezhető egy enyhe vibrálás, kellemes, huncut feszültség, amely némát terelgeti a párocskát a takaros szoba felé. Ám addig még sok pohár kiürülhet, feloldva a gátlásokat, ha egyáltalán léteznek ilyenek valamelyiküknél. Yathlanaenál aligha beszélhetünk feszengésről, vagy szégyenlősségről, de Merchen sem tűnik olyan prűd, óvatoskodó alaknak.
Ez a vibrálás remélhetőleg az elf malmára hajtja majd a vizet, hiszen ősi törvényszerűség, hogy az elégedett férfi a legkezesebb bárány. Márpedig, ha olyan irányt vesz az este, a nő nem fogja vissza magát, összes aljas, édes praktikáját beveti majd, hogy végleg ledöntse a tündér falait.*
- Nem tagadom, léteznek valóra vált tündérmesék. De ritka az olyan kiváltságos, aki bennük élhet.
*A kedves bókra zavartan süti le szemeit, jobbjával piszkálva a kiürült pohár peremét. Közben pedig mosolyog, szelíden, mint egy kamaszlány, akinek először mondtak valami szépet.*
- Ki tudja, lehet most jómagam is bekerültem egy igazi tündérmesébe.
*Fúrja tekintetét ismét a másikéba.
Az újabb ital említésére leplezetlen lelkesedés ül ki arcára, de gyorsan ki is simítja vonásait. Véletlenül sem akar alkoholistának tűnni, nem áll jól ez a szerep egy elegánsabb nőnek. De nem veti meg a jó bort, és a fesztelen társalgást, amihez azért igen jelentős segítséget nyújt ez az ital.*
- Köszönöm, elfogadom.
*Az, hogy a másiknak nem célja a hálószoba, Yath számára gyenge hazugság-próbálkozásnak tűnik, de nyilván ezt mondaná minden rendesebb férfi. Nem is venné zokon, ha a tündér egyértelműen hangot adna efféle szándékainak, de gyanúját nem teszi szóvá, csupán egy sokat sejtető mosolyt ereszt meg.*
- Nem is feltételeznék ilyet Önről, kedves Merchen.
*Füllent kegyesen, s egy játékos kacsintással jelzi, hogy őt ilyen téren nem lehet megvezetni, tisztában van a dolgok menetével, s nem áll szándékában sem előre rohanni, sem pedig visszavonulni.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-15 08:06:49
Üzenet elküldve: 2021-02-15 08:06:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
- Sült vadkan. Az jó lesz! Finom lesz! Sült vadkan. Paprikával. *bólogat az öreg gnóm derülten. Beleegyezik, mert jól hangzik.*
- Borocskával. Így jó lesz. *bámul felfelé Mikre a ravasz, meredt tekintettel. Csillogós lesz a szeme, örül. Látszik rajta, hogy már előre örül az ételnek. Már alig várja, hogy kihozzák. Ahogy végighallgatja a lelkesítő javaslatot, bólogat, és utána hátradől. Úgy várja az ételt. Jó illatok vannak a Fogadóban, sült hús illatok. Froclipox alig várja, hogy ehessen valami finom laktatót. Elfáradt a sok jegyzetelésben meg gondolkodásban. Jó ötlet volt ide betérnie a hidegben.*
//Szimatolás//
- Sült vadkan. Az jó lesz! Finom lesz! Sült vadkan. Paprikával. *bólogat az öreg gnóm derülten. Beleegyezik, mert jól hangzik.*
- Borocskával. Így jó lesz. *bámul felfelé Mikre a ravasz, meredt tekintettel. Csillogós lesz a szeme, örül. Látszik rajta, hogy már előre örül az ételnek. Már alig várja, hogy kihozzák. Ahogy végighallgatja a lelkesítő javaslatot, bólogat, és utána hátradől. Úgy várja az ételt. Jó illatok vannak a Fogadóban, sült hús illatok. Froclipox alig várja, hogy ehessen valami finom laktatót. Elfáradt a sok jegyzetelésben meg gondolkodásban. Jó ötlet volt ide betérnie a hidegben.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-14 19:32:31
Üzenet elküldve: 2021-02-14 19:32:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A valóság egyértelműen kezd számára elmosódni bár annyit határozottan érzékel, hogy a leskelődést titokban kivitelezni bizony cseppet sem sikerült, de hát ki láthatta volna ezt már jó előre, ugyebár. Csodával határos módon az sem kerüli el figyelmét, hogy beszél méghozzá őhozzá s mivel Ysanee mondanivalójában felfedezni véli a "kebelméret" szót, ildomosnak látja odafigyelni.*
- Arra azt hiszem nincs felkészülve a világ.*Röhögi a leányzó felvetésére, miszerint ő is rophatná itt a szóban forgó táncot.* Mellesleg...*Megpróbál feltápászkodni a székről, de félúton mintha tetőtől-talpig cserbenhagyná a teste, visszazuhan helyére.* Ez a bárka felettébb imbolyog.*Mormogja ezt a kedves barátjától átvett szófordulatot inkább csak magának, semmint a többieknek. Mi tagadás, az Ördögvigyor és az egész napos fegyelmezett vedelés alaposan rárúgták az ajtót elméjére s ha már egyszer így alakult, akkor Deronunknak esze ágában sincs visszavenni a tempóból. Így hát figyelmét, ha rövid időre is, de ismét az újabb adag rumnak szenteli.
Közben Ysa közelebb hajol az asztalhoz, az Elsőtiszt fejében pedig riadót kongatnak távoli harangok, de azért ő is hegyezi a fülét, hogy mit ötlött ki a leányzó. Mielőtt azonban bármi érdemit reagálhatna a kihívásra, a másik férfi már pattan is fel, mint aki egész nap erre készült.*
- Ebbű baj lesz mo... most azonnal.*Jegyzi meg kedélyesen valami rejtélyes okból elakadva egy pillanatra a mondat közepén, de tekintete már rég nem az asztalnál ülőket pásztázza, hanem a fél-elfet, aki ebben a pillanatban szívbe markolóan kecsesen botlik el és kezd el a pult felé száguldani, Deronban pedig fel sem merül, hogy ez máshogy is végződhet, mint egy törött orral, ekkor azonban nem várt fordulat következik, a férfi pedig igazán nem tudja magában tartani, kitör belőle a hahota.*
- Te istentelen kurafi...*Nyögi ki valahogy, miközben szemét törölgeti és levegő után kapkod. Mire tekintete kitisztul, azok ketten már javában ropják, kikényszerítve belőle egy újabb grimaszt, meg egy gyors pillantást Relael irányába, hátha észlel valamit, ami egy kibontakozó csetepatét vetít előre, hiszen azok után, hogy így elkezdtek összemelegedni a fattyúval, ez igazán nem volt szép tőle. ~De!~*
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A valóság egyértelműen kezd számára elmosódni bár annyit határozottan érzékel, hogy a leskelődést titokban kivitelezni bizony cseppet sem sikerült, de hát ki láthatta volna ezt már jó előre, ugyebár. Csodával határos módon az sem kerüli el figyelmét, hogy beszél méghozzá őhozzá s mivel Ysanee mondanivalójában felfedezni véli a "kebelméret" szót, ildomosnak látja odafigyelni.*
- Arra azt hiszem nincs felkészülve a világ.*Röhögi a leányzó felvetésére, miszerint ő is rophatná itt a szóban forgó táncot.* Mellesleg...*Megpróbál feltápászkodni a székről, de félúton mintha tetőtől-talpig cserbenhagyná a teste, visszazuhan helyére.* Ez a bárka felettébb imbolyog.*Mormogja ezt a kedves barátjától átvett szófordulatot inkább csak magának, semmint a többieknek. Mi tagadás, az Ördögvigyor és az egész napos fegyelmezett vedelés alaposan rárúgták az ajtót elméjére s ha már egyszer így alakult, akkor Deronunknak esze ágában sincs visszavenni a tempóból. Így hát figyelmét, ha rövid időre is, de ismét az újabb adag rumnak szenteli.
Közben Ysa közelebb hajol az asztalhoz, az Elsőtiszt fejében pedig riadót kongatnak távoli harangok, de azért ő is hegyezi a fülét, hogy mit ötlött ki a leányzó. Mielőtt azonban bármi érdemit reagálhatna a kihívásra, a másik férfi már pattan is fel, mint aki egész nap erre készült.*
- Ebbű baj lesz mo... most azonnal.*Jegyzi meg kedélyesen valami rejtélyes okból elakadva egy pillanatra a mondat közepén, de tekintete már rég nem az asztalnál ülőket pásztázza, hanem a fél-elfet, aki ebben a pillanatban szívbe markolóan kecsesen botlik el és kezd el a pult felé száguldani, Deronban pedig fel sem merül, hogy ez máshogy is végződhet, mint egy törött orral, ekkor azonban nem várt fordulat következik, a férfi pedig igazán nem tudja magában tartani, kitör belőle a hahota.*
- Te istentelen kurafi...*Nyögi ki valahogy, miközben szemét törölgeti és levegő után kapkod. Mire tekintete kitisztul, azok ketten már javában ropják, kikényszerítve belőle egy újabb grimaszt, meg egy gyors pillantást Relael irányába, hátha észlel valamit, ami egy kibontakozó csetepatét vetít előre, hiszen azok után, hogy így elkezdtek összemelegedni a fattyúval, ez igazán nem volt szép tőle. ~De!~*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-02-14 13:17:46
Üzenet elküldve: 2021-02-14 13:17:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szimatolás//
*Úgy tűnik, megzavart valamit, mert az öreg, különös alak felhagy a bámészkodással amikor kiér az asztalához. Furcsa egy fickó, annyi szent, de látott már furcsábbat. Olyan sok különös alak megfordul a Kalmárban manapság.
Türelemmel kivárja, míg a férfi gondolkodik, nem sürgeti, hisz miért tenné. Abban, ahogy visszahallja, hogy "szolgálatomra", van valami különös, de eltekint a dologtól egyelőre.*
- Ez esetben ajánlom a sült vadkant wegtoreni paprikával. Ha szereti a csípős ételeket. Mellé pedig Jám bort. *Csípőből jön az ajánlat, hisz kívülről tudja az ét- és itallapot.*
- Megfelel önnek? *Kérdi, hisz csak a megerősítésre vár, aztán indulna is, hogy elkészíttesse a sültet és felszolgálja a bort.
A fickó tekintete amúgy is nyugtalanítja és a szaga se a legjobb. Erre mondják, hogy olyan szaga van, hogy rá lehet könyökölni. De nem ítélkezik, amíg fizet, normálisan viselkedik és nem zavarja a többi vendéget, addig marad, ameddig szeretne. Persze a Kalmár nem melegedő, viszont úgy tűnik, az öreg rendelt rendesen. Reméli, hogy fizetni is fog. Ha nem, akkor hamar kívül találja magát.*
//Szimatolás//
*Úgy tűnik, megzavart valamit, mert az öreg, különös alak felhagy a bámészkodással amikor kiér az asztalához. Furcsa egy fickó, annyi szent, de látott már furcsábbat. Olyan sok különös alak megfordul a Kalmárban manapság.
Türelemmel kivárja, míg a férfi gondolkodik, nem sürgeti, hisz miért tenné. Abban, ahogy visszahallja, hogy "szolgálatomra", van valami különös, de eltekint a dologtól egyelőre.*
- Ez esetben ajánlom a sült vadkant wegtoreni paprikával. Ha szereti a csípős ételeket. Mellé pedig Jám bort. *Csípőből jön az ajánlat, hisz kívülről tudja az ét- és itallapot.*
- Megfelel önnek? *Kérdi, hisz csak a megerősítésre vár, aztán indulna is, hogy elkészíttesse a sültet és felszolgálja a bort.
A fickó tekintete amúgy is nyugtalanítja és a szaga se a legjobb. Erre mondják, hogy olyan szaga van, hogy rá lehet könyökölni. De nem ítélkezik, amíg fizet, normálisan viselkedik és nem zavarja a többi vendéget, addig marad, ameddig szeretne. Persze a Kalmár nem melegedő, viszont úgy tűnik, az öreg rendelt rendesen. Reméli, hogy fizetni is fog. Ha nem, akkor hamar kívül találja magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659