Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-15 15:57:48
Üzenet elküldve: 2024-10-15 15:57:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagyúr és a Havasföldi//
*Tudta bizony volt jól, hogy a legbarbárabb szakbarbár lelkét is megmelengeti egy ütős pálinka. Biza ez sincsen ma másképp. Negédesen vigyorog a mamlaszra, hogy csak úgy nyakalja mint a kacsa a pálinkát.*
- Hááát izééé… lényegiben igen. No mán nem úgy a szó legszorosabb értelmébe. Amolyan hivatali baráti meg kicsit kereskedelmi kapcsolat ez. Kicsit ilyen érdek kapcsolat ez meg hát összekötők is vannak a képletben de hát ezt mondhatjuk, hogy édes egykomám.
*Nincs mit szignifikálni, hogy barátja meg hogy nem a Pirtianesi császárnak. Minden más csak mellébeszélés lenne. A lényeg, hogy lényegi a kapcsolat definíciója.*
- Na szóval, hol tartottam. Ja persze. Igyad csak mindet. Nem kívánok okádni a mai este. Ez nem úrnak való ital.
*Már akkor a lendülettel oldalra is toszigálja a barbár elé a maradék két pohár páleszt is.*
- Igyál jó barátom, tőled nem sajnálom hehe.
*A jó kapcsolat bizony már felsejlik az italozás miatt is. Igazi kocsmacimborákat gyűjtő hely ez. Egy jó kocsmabarát életet tud menteni.*
- Aztán mi újság barbár földön?
*Illik ugye érdeklődni is a félkoma felől mert ugye hősünk igazi úr ám csak nem fizetett még egy ezrest a Tanácsnak, hogy vissza is kapja amit a Tanács népe pusztított el.*
- Na én itten már jól kipanaszkodtam magam. Aztán mi járatban errefelé? Látom a kormosok seregébe zsoldoztál.
*Hát ugye a feketés hacuka tokáig felfegyverkezve elég Pirtianeszi beütést kelt. Nem kell sok gógyi kitalálni.*
- Tenmagam Sizpak Derketun ~legfőbb~ nemes úr vagyok. Most nincs róla papírom ugye mert ezt kitalálták, de több száz éve az a családom. Ezen holmi papír nem változtat. Éppen derék barbárokat keresek, hogy ösmertségbe keveredjek némi alkalmi zsoldosmunka avégett. Érdekelne cimbora? Az arany mellé ingyen piát is adok hehe.
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.15 16:01:04
*Tudta bizony volt jól, hogy a legbarbárabb szakbarbár lelkét is megmelengeti egy ütős pálinka. Biza ez sincsen ma másképp. Negédesen vigyorog a mamlaszra, hogy csak úgy nyakalja mint a kacsa a pálinkát.*
- Hááát izééé… lényegiben igen. No mán nem úgy a szó legszorosabb értelmébe. Amolyan hivatali baráti meg kicsit kereskedelmi kapcsolat ez. Kicsit ilyen érdek kapcsolat ez meg hát összekötők is vannak a képletben de hát ezt mondhatjuk, hogy édes egykomám.
*Nincs mit szignifikálni, hogy barátja meg hogy nem a Pirtianesi császárnak. Minden más csak mellébeszélés lenne. A lényeg, hogy lényegi a kapcsolat definíciója.*
- Na szóval, hol tartottam. Ja persze. Igyad csak mindet. Nem kívánok okádni a mai este. Ez nem úrnak való ital.
*Már akkor a lendülettel oldalra is toszigálja a barbár elé a maradék két pohár páleszt is.*
- Igyál jó barátom, tőled nem sajnálom hehe.
*A jó kapcsolat bizony már felsejlik az italozás miatt is. Igazi kocsmacimborákat gyűjtő hely ez. Egy jó kocsmabarát életet tud menteni.*
- Aztán mi újság barbár földön?
*Illik ugye érdeklődni is a félkoma felől mert ugye hősünk igazi úr ám csak nem fizetett még egy ezrest a Tanácsnak, hogy vissza is kapja amit a Tanács népe pusztított el.*
- Na én itten már jól kipanaszkodtam magam. Aztán mi járatban errefelé? Látom a kormosok seregébe zsoldoztál.
*Hát ugye a feketés hacuka tokáig felfegyverkezve elég Pirtianeszi beütést kelt. Nem kell sok gógyi kitalálni.*
- Tenmagam Sizpak Derketun ~legfőbb~ nemes úr vagyok. Most nincs róla papírom ugye mert ezt kitalálták, de több száz éve az a családom. Ezen holmi papír nem változtat. Éppen derék barbárokat keresek, hogy ösmertségbe keveredjek némi alkalmi zsoldosmunka avégett. Érdekelne cimbora? Az arany mellé ingyen piát is adok hehe.
A hozzászólás írója (Sizpak Derketun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.15 16:01:04
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-15 13:11:21
Üzenet elküldve: 2024-10-15 13:11:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagyúr és a Havasföldi//
*A fogadó zajai szépen lassan elmosódnak körülötte. A havas, hófödte csúcsok látványa nagyon hiányzik neki. Derékig taposni a frissen pustolt hóban, szarvasra vadászni az emberöltőnyi, átérhetetlen széles, hatalmas fenyőfák között vagy épp bent a kandalló melegében inni egy frissen felütött üveg medveölőt. A föld népének otthona is egészen más, mint itt vagy bárhol máshol az otthonát leszámítva. Merengéséből egy vékonyabb hang zökkenti ki. Úgy tűnik, hogy az este az éji vadak akarják zsákmányul. Nem hagyják nyugodtan helyén, hanem folyton próbára teszik. Ez alkalommal az apróbb népek egyik tagja. Kedvtelen, jeges tekintete egyszeriben kíváncsivá vált, ahogy gleccserkék íriszei az apró idegent figyelik. Nagyon rég volt szerencséje egy hasonló apró ~alfr~ nép tagjához. Amikor idekerült Zöldvölgybe, egy nagyon kedves kicsi lénnyel találkozott először. Ugyanolyan vékony, törékeny alkat mint ez a mostani.*
- Észak szél hoz! *Válaszolja vékonyka uraságnak, aki öltözetében előkelőnek mondható. Az ital meghívásra egy halvány vigyor kúszik arcára és biccentve elfogadja. Bár azt nem érti pontosan, hogy milyen italra, de a neve alapján erősre, ami most pont jól is fog esni neki. Valami mód ennek a kicsiny vættir ~lénynek~ felvágták a nyelvét. Mielőtt még bármit is kérdezett volna tőle csak úgy omlik belőle a szó, mint a tavaszi lavina. A nagy részét persze érti annak, amit mond. Panaszkodhat a város vezetőségére és az életre. Ez számára a lényege, amit az alfr próbál elmagyarázni. Azt egyáltalán nem érti, hogy miért kell ezt így rázúdítani. Különösebben nem foglalkoztatják az itteni vezetők döntései. A maga útját és maga törvényeit követte eddig is és ezután is. Betudja ezt annak, hogy az apróságok már csak ilyen szokatlanul viselkednek, bár akivel legelőször találkozott az másmilyen volt. Finomabb, törékenyebb, visszafogottabb. Ez a férfi aprónép elég nagyszájúnak tűnik és még uralkodói vágy is van benne. Pirtianes említésére még inkább felelevenedik tekintete. Újra végig méri a kis idegent.*
- Te mondod vagy császár barát? *Vigyorogva kérdezi a másikat, mert ezt nehéz elhinnie. Szolgált három fagyfordulót amannak seregében, de kötve hiszi, hogy a törékeny kis alfr a közelébe kerülhetett volna. Amint oldalra pillant már három italt ki is töltenek nekik, amiket a kicsi lény fizetett aranyban. Az első poharat megragadva lehúzza egyben. Kellemesen marja a torkát, igaz nem úgy, mint a hazai medveölő, de a forróság egy pillanatra végigsuhan rajta égető hullámként. A másik két adagra bök ujjával.*
- Te iszik két adag? *Kötve hiszi, hogy ezt talpon bírná a törékeny szerzet, ha mindkét maradék italt meginná, de lehet meglepődik még a mai estén.*
*A fogadó zajai szépen lassan elmosódnak körülötte. A havas, hófödte csúcsok látványa nagyon hiányzik neki. Derékig taposni a frissen pustolt hóban, szarvasra vadászni az emberöltőnyi, átérhetetlen széles, hatalmas fenyőfák között vagy épp bent a kandalló melegében inni egy frissen felütött üveg medveölőt. A föld népének otthona is egészen más, mint itt vagy bárhol máshol az otthonát leszámítva. Merengéséből egy vékonyabb hang zökkenti ki. Úgy tűnik, hogy az este az éji vadak akarják zsákmányul. Nem hagyják nyugodtan helyén, hanem folyton próbára teszik. Ez alkalommal az apróbb népek egyik tagja. Kedvtelen, jeges tekintete egyszeriben kíváncsivá vált, ahogy gleccserkék íriszei az apró idegent figyelik. Nagyon rég volt szerencséje egy hasonló apró ~alfr~ nép tagjához. Amikor idekerült Zöldvölgybe, egy nagyon kedves kicsi lénnyel találkozott először. Ugyanolyan vékony, törékeny alkat mint ez a mostani.*
- Észak szél hoz! *Válaszolja vékonyka uraságnak, aki öltözetében előkelőnek mondható. Az ital meghívásra egy halvány vigyor kúszik arcára és biccentve elfogadja. Bár azt nem érti pontosan, hogy milyen italra, de a neve alapján erősre, ami most pont jól is fog esni neki. Valami mód ennek a kicsiny vættir ~lénynek~ felvágták a nyelvét. Mielőtt még bármit is kérdezett volna tőle csak úgy omlik belőle a szó, mint a tavaszi lavina. A nagy részét persze érti annak, amit mond. Panaszkodhat a város vezetőségére és az életre. Ez számára a lényege, amit az alfr próbál elmagyarázni. Azt egyáltalán nem érti, hogy miért kell ezt így rázúdítani. Különösebben nem foglalkoztatják az itteni vezetők döntései. A maga útját és maga törvényeit követte eddig is és ezután is. Betudja ezt annak, hogy az apróságok már csak ilyen szokatlanul viselkednek, bár akivel legelőször találkozott az másmilyen volt. Finomabb, törékenyebb, visszafogottabb. Ez a férfi aprónép elég nagyszájúnak tűnik és még uralkodói vágy is van benne. Pirtianes említésére még inkább felelevenedik tekintete. Újra végig méri a kis idegent.*
- Te mondod vagy császár barát? *Vigyorogva kérdezi a másikat, mert ezt nehéz elhinnie. Szolgált három fagyfordulót amannak seregében, de kötve hiszi, hogy a törékeny kis alfr a közelébe kerülhetett volna. Amint oldalra pillant már három italt ki is töltenek nekik, amiket a kicsi lény fizetett aranyban. Az első poharat megragadva lehúzza egyben. Kellemesen marja a torkát, igaz nem úgy, mint a hazai medveölő, de a forróság egy pillanatra végigsuhan rajta égető hullámként. A másik két adagra bök ujjával.*
- Te iszik két adag? *Kötve hiszi, hogy ezt talpon bírná a törékeny szerzet, ha mindkét maradék italt meginná, de lehet meglepődik még a mai estén.*
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-15 09:28:59
Üzenet elküldve: 2024-10-15 09:28:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
//Fogadótér//
*Letakart szerzeményével hóna alatt tér vissza a fogadótérbe. Nem kívánja a fürkész tekinteteket, sem azt, hogy valamelyik ló esetleg megrémüljön a kígyótól. Noha látta betérni a városőröket, nem sietett vissza, hogy megnézze, mi is történt. Abban a hitben távozott, hogy Yeza minden bizonnyal kézben tartja az eseményeket és útitársát is megfelelő kényelemben hagyja. Amellett pedig volt mit diskurálnia Jenarival is - ugyan sokra nem ment a szűkszavú lánnyal, de talán már nem akar majd pengét rántani a látványára. Hagyott neki időt, hogy lecsillapodjon. Talán kevésbé lesz feldúlt, ha legközelebb szerencséjük lesz egymáshoz. Méghozzá lesz, legalábbis hasonlóban maradtak. Ő maga tudja mire hasznosítani Jenarit. Legyen bármily kritikus is, el kell ismernie, hogy akad benne épp elég önmagából, hogy bízhasson benne.
Megtorpan az ajtóban. Egy gyors pillantással méri fel az állapotot; a két városőrt, Yezát és Mykaelt. Nem ismeri fel a rend őreit, bár rég volt már, hogy városőr köpenyt viselt. Túlzás lenne azt állítani, hogy érti, mi zajlik itt, de azt nem lenne nehéz kitalálni, kik szülték e szituációt. Komótos, döngő léptekkel közelíti meg a legközelebbi asztalt, hogy a letakart ketrecet óvatosan ráhelyezze.*
-Azt kéne megbotozni, aki őrségért kiáltott. *Szavait a két városőr felé intézi természetesen.*
-Ő ott az én emberem. Az én megbízásomból van itt. Ha tetteiért nem is felelhetek. *Mykael felé mutat.*
-Ő pedig adóssom. A Wegtoreni Kalmárral együtt. *Ezúttal Yezát célozza meg mutatóujjával.*
-Nem látom be, miért vannak itt az urak. *Leengedi karját, majd közelebb lép a pároshoz. Nem a megfélemlítés a célja, ugyanakkor jókora ember.*
-Látszólag senkinek sem esett baja. Pihenjenek egyet. Ezeket pedig bízzák rám. Kevesebb papírmunka mindenki részéről. *Az ilyen jellegű, aprócska haddelhaddok feleslegesen sok adminisztratív munkát igényelnek, ő már csak tudja.
Kedélyesen megveregeti a fiatalabb baka vállát, majd visszasétál az asztalhoz és helyet foglal mellette. Előkotorja a sellőt formázó pipát és szórakozottan forgatni kezdi baljában.*
-Ha bárki kérdi, Önök megfelelően jártak el. Én magam tanúskodom róla, ha úgy tetszik. Mi a nevük? Jól megjegyzem.
//Fogadótér//
*Letakart szerzeményével hóna alatt tér vissza a fogadótérbe. Nem kívánja a fürkész tekinteteket, sem azt, hogy valamelyik ló esetleg megrémüljön a kígyótól. Noha látta betérni a városőröket, nem sietett vissza, hogy megnézze, mi is történt. Abban a hitben távozott, hogy Yeza minden bizonnyal kézben tartja az eseményeket és útitársát is megfelelő kényelemben hagyja. Amellett pedig volt mit diskurálnia Jenarival is - ugyan sokra nem ment a szűkszavú lánnyal, de talán már nem akar majd pengét rántani a látványára. Hagyott neki időt, hogy lecsillapodjon. Talán kevésbé lesz feldúlt, ha legközelebb szerencséjük lesz egymáshoz. Méghozzá lesz, legalábbis hasonlóban maradtak. Ő maga tudja mire hasznosítani Jenarit. Legyen bármily kritikus is, el kell ismernie, hogy akad benne épp elég önmagából, hogy bízhasson benne.
Megtorpan az ajtóban. Egy gyors pillantással méri fel az állapotot; a két városőrt, Yezát és Mykaelt. Nem ismeri fel a rend őreit, bár rég volt már, hogy városőr köpenyt viselt. Túlzás lenne azt állítani, hogy érti, mi zajlik itt, de azt nem lenne nehéz kitalálni, kik szülték e szituációt. Komótos, döngő léptekkel közelíti meg a legközelebbi asztalt, hogy a letakart ketrecet óvatosan ráhelyezze.*
-Azt kéne megbotozni, aki őrségért kiáltott. *Szavait a két városőr felé intézi természetesen.*
-Ő ott az én emberem. Az én megbízásomból van itt. Ha tetteiért nem is felelhetek. *Mykael felé mutat.*
-Ő pedig adóssom. A Wegtoreni Kalmárral együtt. *Ezúttal Yezát célozza meg mutatóujjával.*
-Nem látom be, miért vannak itt az urak. *Leengedi karját, majd közelebb lép a pároshoz. Nem a megfélemlítés a célja, ugyanakkor jókora ember.*
-Látszólag senkinek sem esett baja. Pihenjenek egyet. Ezeket pedig bízzák rám. Kevesebb papírmunka mindenki részéről. *Az ilyen jellegű, aprócska haddelhaddok feleslegesen sok adminisztratív munkát igényelnek, ő már csak tudja.
Kedélyesen megveregeti a fiatalabb baka vállát, majd visszasétál az asztalhoz és helyet foglal mellette. Előkotorja a sellőt formázó pipát és szórakozottan forgatni kezdi baljában.*
-Ha bárki kérdi, Önök megfelelően jártak el. Én magam tanúskodom róla, ha úgy tetszik. Mi a nevük? Jól megjegyzem.
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-14 22:01:04
Üzenet elküldve: 2024-10-14 22:01:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Wegtoreni járandóság //
//Fogadótér//
*Mykael arcára a beletörődő rezignáltság és a gyilkos indulat valami egészen szokatlan elegye ül ki, vagy talán folyamatosan váltogatják egymást ezek az érzések. Ő aztán tudja, hogy az ember bármikor elveszítheti minden vagyonát. Tőle is éppen elégszer vették már el a dolgait, mégis, vagy talán éppen ezért, nagyon ragaszkodik ahhoz, amilye van. Hogy most csak a hegedű meg a tetováló készlet többet ér, mint amit a tretilvadászatért kapott, az izgatja a legkevésbé.
A gyilkos indulat más tészta. Amikor még gyerek volt és elvették a dolgait, el kellett viselnie szó nélkül, megtorlás nélkül. Már nem gyerek, már nem tehetetlen. Majd mérlegeli, hogy megéri-e a bosszú.
Amikor a városőr kijelenti, hogy mindenki mehet a börtönbe, már meg se lepődik igazán.*
- Arról volt szó, hogy megkapom a holmimat, kifizetem a kárt, amit okoztam és mehetek a dolgomra. Látom, a holmimnak már búcsút inthetek. Ha innen kimegyünk nélkülük, ezek tűzre dobják mindenemet, ha még egyáltalán itt van. Nem bízom a nő szavában, se az ígéreteiben.
*feleli, és látszik rajta, hogy így is gondolja.*
- Felőlem mehetünk a tömlőcbe, de én innen nem fogok adósként távozni. Se szabadon, se börtönbe. Mondják meg, mivel tartozom a helynek. Kifizetem. Zárjuk le még ma, nem fogok még kárbecslőkre várni, és nem akarok visszajönni ide soha többé. Aztán, ha utána is tömlőcbe akarnak zárni, felőlem mehetünk. De a hely jó hírnevén esett csorbát ne az én számlámra írják. Ha elvesztik azt, aminek az őrzését vállalták, és szórakoznak a vendégeikkel, ne legyenek meglepve, ha híre megy. Az uraság meg majd jobban megfontolja, hogy legközelebb kire bízza a fogadóját.
*mondja végül.*
//Fogadótér//
*Mykael arcára a beletörődő rezignáltság és a gyilkos indulat valami egészen szokatlan elegye ül ki, vagy talán folyamatosan váltogatják egymást ezek az érzések. Ő aztán tudja, hogy az ember bármikor elveszítheti minden vagyonát. Tőle is éppen elégszer vették már el a dolgait, mégis, vagy talán éppen ezért, nagyon ragaszkodik ahhoz, amilye van. Hogy most csak a hegedű meg a tetováló készlet többet ér, mint amit a tretilvadászatért kapott, az izgatja a legkevésbé.
A gyilkos indulat más tészta. Amikor még gyerek volt és elvették a dolgait, el kellett viselnie szó nélkül, megtorlás nélkül. Már nem gyerek, már nem tehetetlen. Majd mérlegeli, hogy megéri-e a bosszú.
Amikor a városőr kijelenti, hogy mindenki mehet a börtönbe, már meg se lepődik igazán.*
- Arról volt szó, hogy megkapom a holmimat, kifizetem a kárt, amit okoztam és mehetek a dolgomra. Látom, a holmimnak már búcsút inthetek. Ha innen kimegyünk nélkülük, ezek tűzre dobják mindenemet, ha még egyáltalán itt van. Nem bízom a nő szavában, se az ígéreteiben.
*feleli, és látszik rajta, hogy így is gondolja.*
- Felőlem mehetünk a tömlőcbe, de én innen nem fogok adósként távozni. Se szabadon, se börtönbe. Mondják meg, mivel tartozom a helynek. Kifizetem. Zárjuk le még ma, nem fogok még kárbecslőkre várni, és nem akarok visszajönni ide soha többé. Aztán, ha utána is tömlőcbe akarnak zárni, felőlem mehetünk. De a hely jó hírnevén esett csorbát ne az én számlámra írják. Ha elvesztik azt, aminek az őrzését vállalták, és szórakoznak a vendégeikkel, ne legyenek meglepve, ha híre megy. Az uraság meg majd jobban megfontolja, hogy legközelebb kire bízza a fogadóját.
*mondja végül.*
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-14 15:37:11
Üzenet elküldve: 2024-10-14 15:37:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagyúr és a Havas(i)//
*Negédes hangon csikordul a kocsma ajtaja, ahogy betódul rajta Sizpak nagyúr, az egykori nemesség díszpéldánya. Kecses vadkan léptékkel közelíti meg a hegyomlásnyi barbárt már ha persze ott van még a pultnál. Pont ilyen derékséges fiatal embert vagy egyéb fajt keresett.*
- Üdv néked dicső harcos! Népek!
*Ezzel aztán mindenkit letudott. Megszokta már, hogy oly legendás karizmája miatt döglenek mögötte a nők puszta látványától, meg persze sugdosnak róla amint megpillantják. Megszokta már, úgyhogy ez most nem reszort ma. Na de térjünk a lényegre.*
- Meghívnálak cimbora egy kis kerítésszaggatóra.
*No hát kifizeti amit ki kell de fel is csattan.*
- A ménkű bele, hogy elszálltak az árak! Az arany értéke csökkent, az árak nőnek a fizetések meg bezzeg lementek. Na de tudod egykomám ez mind a korrumpálódás eredménye. A Tanács… tömik tíz pofára a zsebüket. No meg a család zsebét. Ott pöffednek kövér hassal a tanácsházán. Ez aztán a nép akarata! Bezzeg amíg a nemesség uralkodott nem voltak ilyenek. Az aranynak volt biza értéke és az árak alacsonyabbak voltak. Nekem aztán elhiheted tolvaj banda ez.
*Még jó, hogy hősünk csak annyit tenne zsebre, hogy egyedül ő járjon jól. Az mégse akkora költség ugye mintha mindenki szétlopja a kasszát. Tehát máris megérné megválasztani.*
- Bezzeg, ha én lennék itt a császár! Úgy, mint egykomám Pirtianesbe. Erős vasmarkú birodalom lenne. Mert bizony jó kapcsolatban vagyok az ottani vastökűekkel.
*Egy szónak is száz a leve megszomjazik meg hát ugye meghívta a melákot is kit szóval locsogva tart. Leinti vagy három Gyümölcs pálinka rendelésre a csapost. Aztán 15 aranyat pofátlanul le is gombolnak érte.
*
*Negédes hangon csikordul a kocsma ajtaja, ahogy betódul rajta Sizpak nagyúr, az egykori nemesség díszpéldánya. Kecses vadkan léptékkel közelíti meg a hegyomlásnyi barbárt már ha persze ott van még a pultnál. Pont ilyen derékséges fiatal embert vagy egyéb fajt keresett.*
- Üdv néked dicső harcos! Népek!
*Ezzel aztán mindenkit letudott. Megszokta már, hogy oly legendás karizmája miatt döglenek mögötte a nők puszta látványától, meg persze sugdosnak róla amint megpillantják. Megszokta már, úgyhogy ez most nem reszort ma. Na de térjünk a lényegre.*
- Meghívnálak cimbora egy kis kerítésszaggatóra.
*No hát kifizeti amit ki kell de fel is csattan.*
- A ménkű bele, hogy elszálltak az árak! Az arany értéke csökkent, az árak nőnek a fizetések meg bezzeg lementek. Na de tudod egykomám ez mind a korrumpálódás eredménye. A Tanács… tömik tíz pofára a zsebüket. No meg a család zsebét. Ott pöffednek kövér hassal a tanácsházán. Ez aztán a nép akarata! Bezzeg amíg a nemesség uralkodott nem voltak ilyenek. Az aranynak volt biza értéke és az árak alacsonyabbak voltak. Nekem aztán elhiheted tolvaj banda ez.
*Még jó, hogy hősünk csak annyit tenne zsebre, hogy egyedül ő járjon jól. Az mégse akkora költség ugye mintha mindenki szétlopja a kasszát. Tehát máris megérné megválasztani.*
- Bezzeg, ha én lennék itt a császár! Úgy, mint egykomám Pirtianesbe. Erős vasmarkú birodalom lenne. Mert bizony jó kapcsolatban vagyok az ottani vastökűekkel.
*Egy szónak is száz a leve megszomjazik meg hát ugye meghívta a melákot is kit szóval locsogva tart. Leinti vagy három Gyümölcs pálinka rendelésre a csapost. Aztán 15 aranyat pofátlanul le is gombolnak érte.
*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-14 13:54:47
Üzenet elküldve: 2024-10-14 13:54:47
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Wegtoreni járandóság //
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyomorultul soknak tűnik a várakozás, de a jelek szerint a fentről leszűrődő rámolás-hangok ellenére a vörös üres kézzel jön le. Elég gyászos képet vág. Mögötte a városőr se jobb. Fogalma sincs, mi történhetett a kettős között, de inkább nem kezdene tippelgetésbe, mert most leírhatatlanul roppant mód rosszmájú lenne.
A kéretlen belsőépítész arcára is kiül az újból felhorgadó idegbaj, úgyhogy Mik inkább óvatosan kilép a pult mögül, hogy ha esetleg a fejlemények kapcsán ismét elöntené a fejét a szar, közé meg a Yeza közé tudjon lépni. Csak remélni meri, hogy a városőrök is észnél vannak valamennyire, bármennyire mást mutatnak a jelek.
Az ominózus, valószínűleg zárszónak szánt megjegyzésre a csaposban is elcsattan egy hang nélkül artikuláló ~Mi a fasz?!~
Ha Yeza nem kapcsolna olyan gyorsan, valószínűleg már ő se tartaná magában a véleményét, és rövid úton behúz na magának egy társbérletet a hűvösön. Így is rágja magában a kikívánkozó szavakat, mint pirtianesi a mézes-ecetes kagylót a Tóvidék-fesztiválon. Ő inkább a bajkeverőre figyel.*
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nyomorultul soknak tűnik a várakozás, de a jelek szerint a fentről leszűrődő rámolás-hangok ellenére a vörös üres kézzel jön le. Elég gyászos képet vág. Mögötte a városőr se jobb. Fogalma sincs, mi történhetett a kettős között, de inkább nem kezdene tippelgetésbe, mert most leírhatatlanul roppant mód rosszmájú lenne.
A kéretlen belsőépítész arcára is kiül az újból felhorgadó idegbaj, úgyhogy Mik inkább óvatosan kilép a pult mögül, hogy ha esetleg a fejlemények kapcsán ismét elöntené a fejét a szar, közé meg a Yeza közé tudjon lépni. Csak remélni meri, hogy a városőrök is észnél vannak valamennyire, bármennyire mást mutatnak a jelek.
Az ominózus, valószínűleg zárszónak szánt megjegyzésre a csaposban is elcsattan egy hang nélkül artikuláló ~Mi a fasz?!~
Ha Yeza nem kapcsolna olyan gyorsan, valószínűleg már ő se tartaná magában a véleményét, és rövid úton behúz na magának egy társbérletet a hűvösön. Így is rágja magában a kikívánkozó szavakat, mint pirtianesi a mézes-ecetes kagylót a Tóvidék-fesztiválon. Ő inkább a bajkeverőre figyel.*
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-14 06:56:48
Üzenet elküldve: 2024-10-14 06:56:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Wegtoreni járandóság //
*Yeza lelkiismerete tiszta: ő követte az utasítást. Kereste a holmikat, míg az erre kijelölt idő tartott. Ebben persze csak saccolni tudott, mert bár érdeklik a trükkös kis gnóm találmányok, ilyen ketyegő, kakukkoló időmérő szerkezetet azért nem akarna a szobájába. Hogy más ezt hogy látta, arról fogalma sincs.
Talán naivitás a vöröstől, de abban nem érzi magát hibásnak, hogy fertályóra alatt nem sikerült előkerítenie azokat a vacakokat. Előre megmondta, hogy ennyi idő nem lesz elég, és hogy már egyáltalán nem emlékszik, hogy hová tette őket (ha elhiszik neki, ha nem).
Abban azért reménykedik, hogy a tény, hogy a neki segédkező fiatal városőr sem talált semmit, egy kicsit alátámasztja az érveit: erre bizony több idő kell. Sajnos, a jelek szerint még a szerencse sem játszott a kezükre.
Yeza csak azt érzi, hogy a városőröknek szinte kezdet kezdetétől nem sok kedvük volt itt lenni, és érdemben foglalkozni a részletekkel. Meg ugyebár az is elég egyértelművé vált a számára, hogy az idősebb szemében a nő csak addig polgár, amíg csendben van; a férfi meg, ha dúvad módjára rugdossa is rá békés vendégekre az ajtót, "cimbora".
Úgy érzi, hiába mond vagy tesz bármit, a vén bakából feltörő munkaundor, meg talán az élet nyomora valahogy most már jó bűnbakot találva rajta csattan. Úgy vette észre, hogy valamiért ő villámló pillantásokat kap, amiért mer szólni; pedig Yeza még most is tartja magát hozzá, hogy ha esetleg meghallgatják, amit mond, eleve megspórolhatták volna ezt az időt. Az ajtóberugdosó "cimbora" viszont (legalábbis a vörös számára úgy tűnik) teljes bizalmat élvez. Yeza nem érti a dolgot, hiszen a fickó a füle hallatára fenyegette meg a kiérkező városőröket azzal, hogy ha nem úgy, és azt csinálják, amit mond, akkor "annak nem lenne jó vége", aztán pedig gyakorlatilag beismerte: hogyha nem lenne ott a törvény két embere, bizony tettlegességgel folytatná az önbíráskodást. Hogy türtőzteti magát, annak saját szavaival annyi az oka: "két városőr _előtt_ nem nagyon torolhatom meg."
A vöröst nagyon frusztrálja, hogy ezek a dolgok, látszólag csak benne ütik meg az ingerküszöböt a rend felkent őreivel ellentétben. Immár elkönyveli magában, hogy itt csak Mykael a károsult, annak ellenére, hogy felforgatott egy fogadót. Yeza egyre csak keresi az indokát, amiért a viseltes, sáros zsoldos minden szavát készpénznek veszik, vele pedig, úgy érzi, egyre ellenségesebbek.
Yeza nem reflektál a háborgó zsoldos szavaira. De már ott tart, hogy őszintén meglepi, hogy az újabb Mykael által felvetett ügykezelési lépés nem egyetértő "ez remek ötlet, cimbora" fordulattal folytatódik, mert a kilátástalanság már cinizmust csepeg benne, hiszen a számára az egész helyzet kezd értelmezhetetlen lenni. De még mindig gyanítja, hogy talán azért nem érti, mert Wegtorenben máshoz szokott.
Abba már kényszerűen beletörődött, hogy a fogdában kell éjszakáznia, mert pikk-pakk nem tudta felkutatni a kacatjait ennek a most is ijesztően feldúlt arcú fickónak. Előre megmondta, hogy ennyi idő alatt nem fogja tudni megtalálni, de mostanra már úgy érzi, fölösleges újra elmondania, mert ha ötvenszer mondaná el, akkor is pont annyira számítana.
~Elég időt _vesztegettek_ itt... Még jó, hogy nem ez a munkájuk. Ha mondjuk az elején lefegyverzik, és az egész nevetséges eljárás helyett mindjárt fogdába viszik a rendbontót, már rég mehetnének a dolgukra.~
Már indulna is. Engedelmesen és végletekig együttműködően, mint az egyszeri tulok a borona elé fogva, amikor is elhangzik egy mondat.*
- Elnézést... *nyílnak tágra a szemei, aztán szűkülnek össze, ahogy ráncok gyűlnek Yeza homlokára* -, kezeskedik??
*Erre azért megtorpan, mert ez szerinte már sehogy sincs rendjén.*
- Vádol valamivel, Commandarᶉ? *kérdi, és a tekintete most egészen megkeményedik, ahogy hagy egy hosszú pillanatot a dolog súlyát és komolyságát kiemelendő.* - Milyen alapon?
*Az idősebb városőr hozzáállása már eddig is, finoman szólva véleményes volt Yeza szemében, de ez most valóban átlépett nála egy határt.*
- Ha ő vádol ilyesmivel *bök a fejével Mykael felé* - állok elébe. ÉN tudom bizonyítani a szavaimat. Van rá tanú, ahogy a társának is elmondtam már odafönt. De ha Ön, Commandarᶉ, Ön vagdalkozik azzal, hogy bemondásra bemocskolja a Wegtoreni Kalmár jó hírét anélkül, hogy a dolog kivizsgálásra került volna; akkor most mondom, hogy a Kaszárnyába érve panasszal kívánok élni. A Városi Tanács kinevezett bírái majd kimondják, ki, miben vétkes. Az egy dolog, hogyan állt a rendbontó ügyéhez, de a rágalmazás mellett már csak a Kereskedőház renoméja miatt se mehetek el, ezt, remélem, Ön is megérti, Commandarᶉ.
*Higgadtan és komolyan beszél. Nagyon szeretné megadni a lehetőséget a férfinak, hogy visszatáncoljon a kijelentéséből. Igyekszik elővenni azon értékeit, melyek elvileg kifejezetten jól tudnak működni ilyen esetekben. Igaz, semmire nincs garancia. Főleg, ha a korábbi papírforma ismétlődik.*
- Nézze, nem kárhoztatom. Ilyen napok után nem csodálom, ha nehéz türelmesnek lenni ebben a helyzetben *mondja.* - De Eyr a megmondhatója, mivé fajult volna ez az ámokfutás, ha nem érnek ide ilyen hamar, és ezért nem lehetek elég hálás. Jenari kisasszonytól hallottam, milyen komoly dolgot vittek véghez a Sárvárosban. A Kalmár tulajdonosa, Caldorcor ~Báró~ Úr maga is hírnevet szerzett korábban az egyik ottani bandavezér elleni kiállásában. Talán hallott róla. Biztos vagyok benne, hogy ő maga is jobban örülne, ha a Kereskedőház személyzete inkább hozzájárulhatna az őrség tiszteletreméltó munkájához, s én magam se hoznám Önt kellemetlen helyzetbe, Commandarᶉ. Szóval, ha rábólint, már el is felejtettem az iméntit. *Kompromisszumkészen vonja meg a vállát.* - Természetesen én is örülnék, ha minél előbb a Kaszárnyába érnénk, hogy papírra vethessem az üggyel kapcsolatos vallomásomat, ahogy Mikarr és az érintett vendégek is, gondolom. A kárbecslésre pedig felkérünk majd egy hozzáértő személyt, aki hitelesen tud összegekről beszélni az ügyben. *Remélhetőleg már kimondva is nyűgösen hosszadalmasnak hat a dolog.*
- Vagy... *tűzi le a szót reménykeltőn, és végigpillant a jelenlévőkön, míg tekintete Myhaelen állapodik meg* - csinálhatjuk úgy, ahogy az ámokfutásod elején is felajánlottam: bocsánatot kérsz odakint a vendégeinktől. Legalább két összetett mondatban. Aztán keresel magadnak egy fogadót, ahol megtűrnek. Én pedig megígérem, hogy legkésőbb holnap estére igyekszem előkeríteni a vacakjaidat. Odaadom Krultosnak, vagy inkább... leadom a Kaszárnyában, aztán mehetsz vele, amerre látsz.
- Minthogy sem Téged, sem a holmidat, sem pedig az aranyaidat nem szeretnénk itt látni soha többé, így az ajtókban okozott kárt, a fogadó bevételkiesését és a személyes megbánásod jeleként a becsületedre bízott összeget ajánld fel a Városi Őrség részére, minthogy a türelmetlen kirohanásod miatt itt kell vesztegetniük az értékes idejüket. Én pedig szívesen megkímélném őket egy halom papírmunkától. A további időhúzásról nem is beszélve. *Ó igen. A bürökrácia. Krultostól pont eleget hallott róla.*
- Ahogy már többször mondtam, a holmijaidnak itt kell lenniük valahol, de némi időbe telik, míg előkerítem őket. Viszont azért adnék egy tanácsot a jövőre nézve: ha legközelebb megőrzésre adnád legbecsesebb tárgyaidat, akkor vidd zálogoshoz és írjatok róla elismervényt! Ne egy szétszórt felszolgálólányra bízd, akit egy órája se ismersz!
- Ja, igen... majd' elfelejtettem. Mielőtt ebből is félreértés lenne *teszi hozzá* -, azért tisztázzuk, és jó volna, ha megerősítenéd itt, az urak előtt, hogy a korábbi állításoddal ellentétben, nem hagytál nálam egy fia aranyat se! De hogy én se a levegőbe beszéljek: biztosítékként, hogy állom a szavam, és mert kicsit sem vagyok rászorulva más ütött-kopott vacakjaira. *A rangidős városőrnek nyújt egy igencsak súlyos erszényt, amiben lehet vagy 1000 arany.* - Ahogy mondtam, ez nem a pénzről szól. Ez becsület dolga! *Ezt igazán talán csak egy wegtoreni értheti, de Yeza reméli, hogy a felajánlott alternatíva mindenki számára kedvezőbb a korábban kilátásba helyezett megoldásnál.*
*Yeza lelkiismerete tiszta: ő követte az utasítást. Kereste a holmikat, míg az erre kijelölt idő tartott. Ebben persze csak saccolni tudott, mert bár érdeklik a trükkös kis gnóm találmányok, ilyen ketyegő, kakukkoló időmérő szerkezetet azért nem akarna a szobájába. Hogy más ezt hogy látta, arról fogalma sincs.
Talán naivitás a vöröstől, de abban nem érzi magát hibásnak, hogy fertályóra alatt nem sikerült előkerítenie azokat a vacakokat. Előre megmondta, hogy ennyi idő nem lesz elég, és hogy már egyáltalán nem emlékszik, hogy hová tette őket (ha elhiszik neki, ha nem).
Abban azért reménykedik, hogy a tény, hogy a neki segédkező fiatal városőr sem talált semmit, egy kicsit alátámasztja az érveit: erre bizony több idő kell. Sajnos, a jelek szerint még a szerencse sem játszott a kezükre.
Yeza csak azt érzi, hogy a városőröknek szinte kezdet kezdetétől nem sok kedvük volt itt lenni, és érdemben foglalkozni a részletekkel. Meg ugyebár az is elég egyértelművé vált a számára, hogy az idősebb szemében a nő csak addig polgár, amíg csendben van; a férfi meg, ha dúvad módjára rugdossa is rá békés vendégekre az ajtót, "cimbora".
Úgy érzi, hiába mond vagy tesz bármit, a vén bakából feltörő munkaundor, meg talán az élet nyomora valahogy most már jó bűnbakot találva rajta csattan. Úgy vette észre, hogy valamiért ő villámló pillantásokat kap, amiért mer szólni; pedig Yeza még most is tartja magát hozzá, hogy ha esetleg meghallgatják, amit mond, eleve megspórolhatták volna ezt az időt. Az ajtóberugdosó "cimbora" viszont (legalábbis a vörös számára úgy tűnik) teljes bizalmat élvez. Yeza nem érti a dolgot, hiszen a fickó a füle hallatára fenyegette meg a kiérkező városőröket azzal, hogy ha nem úgy, és azt csinálják, amit mond, akkor "annak nem lenne jó vége", aztán pedig gyakorlatilag beismerte: hogyha nem lenne ott a törvény két embere, bizony tettlegességgel folytatná az önbíráskodást. Hogy türtőzteti magát, annak saját szavaival annyi az oka: "két városőr _előtt_ nem nagyon torolhatom meg."
A vöröst nagyon frusztrálja, hogy ezek a dolgok, látszólag csak benne ütik meg az ingerküszöböt a rend felkent őreivel ellentétben. Immár elkönyveli magában, hogy itt csak Mykael a károsult, annak ellenére, hogy felforgatott egy fogadót. Yeza egyre csak keresi az indokát, amiért a viseltes, sáros zsoldos minden szavát készpénznek veszik, vele pedig, úgy érzi, egyre ellenségesebbek.
Yeza nem reflektál a háborgó zsoldos szavaira. De már ott tart, hogy őszintén meglepi, hogy az újabb Mykael által felvetett ügykezelési lépés nem egyetértő "ez remek ötlet, cimbora" fordulattal folytatódik, mert a kilátástalanság már cinizmust csepeg benne, hiszen a számára az egész helyzet kezd értelmezhetetlen lenni. De még mindig gyanítja, hogy talán azért nem érti, mert Wegtorenben máshoz szokott.
Abba már kényszerűen beletörődött, hogy a fogdában kell éjszakáznia, mert pikk-pakk nem tudta felkutatni a kacatjait ennek a most is ijesztően feldúlt arcú fickónak. Előre megmondta, hogy ennyi idő alatt nem fogja tudni megtalálni, de mostanra már úgy érzi, fölösleges újra elmondania, mert ha ötvenszer mondaná el, akkor is pont annyira számítana.
~Elég időt _vesztegettek_ itt... Még jó, hogy nem ez a munkájuk. Ha mondjuk az elején lefegyverzik, és az egész nevetséges eljárás helyett mindjárt fogdába viszik a rendbontót, már rég mehetnének a dolgukra.~
Már indulna is. Engedelmesen és végletekig együttműködően, mint az egyszeri tulok a borona elé fogva, amikor is elhangzik egy mondat.*
- Elnézést... *nyílnak tágra a szemei, aztán szűkülnek össze, ahogy ráncok gyűlnek Yeza homlokára* -, kezeskedik??
*Erre azért megtorpan, mert ez szerinte már sehogy sincs rendjén.*
- Vádol valamivel, Commandarᶉ? *kérdi, és a tekintete most egészen megkeményedik, ahogy hagy egy hosszú pillanatot a dolog súlyát és komolyságát kiemelendő.* - Milyen alapon?
*Az idősebb városőr hozzáállása már eddig is, finoman szólva véleményes volt Yeza szemében, de ez most valóban átlépett nála egy határt.*
- Ha ő vádol ilyesmivel *bök a fejével Mykael felé* - állok elébe. ÉN tudom bizonyítani a szavaimat. Van rá tanú, ahogy a társának is elmondtam már odafönt. De ha Ön, Commandarᶉ, Ön vagdalkozik azzal, hogy bemondásra bemocskolja a Wegtoreni Kalmár jó hírét anélkül, hogy a dolog kivizsgálásra került volna; akkor most mondom, hogy a Kaszárnyába érve panasszal kívánok élni. A Városi Tanács kinevezett bírái majd kimondják, ki, miben vétkes. Az egy dolog, hogyan állt a rendbontó ügyéhez, de a rágalmazás mellett már csak a Kereskedőház renoméja miatt se mehetek el, ezt, remélem, Ön is megérti, Commandarᶉ.
*Higgadtan és komolyan beszél. Nagyon szeretné megadni a lehetőséget a férfinak, hogy visszatáncoljon a kijelentéséből. Igyekszik elővenni azon értékeit, melyek elvileg kifejezetten jól tudnak működni ilyen esetekben. Igaz, semmire nincs garancia. Főleg, ha a korábbi papírforma ismétlődik.*
- Nézze, nem kárhoztatom. Ilyen napok után nem csodálom, ha nehéz türelmesnek lenni ebben a helyzetben *mondja.* - De Eyr a megmondhatója, mivé fajult volna ez az ámokfutás, ha nem érnek ide ilyen hamar, és ezért nem lehetek elég hálás. Jenari kisasszonytól hallottam, milyen komoly dolgot vittek véghez a Sárvárosban. A Kalmár tulajdonosa, Caldorcor ~Báró~ Úr maga is hírnevet szerzett korábban az egyik ottani bandavezér elleni kiállásában. Talán hallott róla. Biztos vagyok benne, hogy ő maga is jobban örülne, ha a Kereskedőház személyzete inkább hozzájárulhatna az őrség tiszteletreméltó munkájához, s én magam se hoznám Önt kellemetlen helyzetbe, Commandarᶉ. Szóval, ha rábólint, már el is felejtettem az iméntit. *Kompromisszumkészen vonja meg a vállát.* - Természetesen én is örülnék, ha minél előbb a Kaszárnyába érnénk, hogy papírra vethessem az üggyel kapcsolatos vallomásomat, ahogy Mikarr és az érintett vendégek is, gondolom. A kárbecslésre pedig felkérünk majd egy hozzáértő személyt, aki hitelesen tud összegekről beszélni az ügyben. *Remélhetőleg már kimondva is nyűgösen hosszadalmasnak hat a dolog.*
- Vagy... *tűzi le a szót reménykeltőn, és végigpillant a jelenlévőkön, míg tekintete Myhaelen állapodik meg* - csinálhatjuk úgy, ahogy az ámokfutásod elején is felajánlottam: bocsánatot kérsz odakint a vendégeinktől. Legalább két összetett mondatban. Aztán keresel magadnak egy fogadót, ahol megtűrnek. Én pedig megígérem, hogy legkésőbb holnap estére igyekszem előkeríteni a vacakjaidat. Odaadom Krultosnak, vagy inkább... leadom a Kaszárnyában, aztán mehetsz vele, amerre látsz.
- Minthogy sem Téged, sem a holmidat, sem pedig az aranyaidat nem szeretnénk itt látni soha többé, így az ajtókban okozott kárt, a fogadó bevételkiesését és a személyes megbánásod jeleként a becsületedre bízott összeget ajánld fel a Városi Őrség részére, minthogy a türelmetlen kirohanásod miatt itt kell vesztegetniük az értékes idejüket. Én pedig szívesen megkímélném őket egy halom papírmunkától. A további időhúzásról nem is beszélve. *Ó igen. A bürökrácia. Krultostól pont eleget hallott róla.*
- Ahogy már többször mondtam, a holmijaidnak itt kell lenniük valahol, de némi időbe telik, míg előkerítem őket. Viszont azért adnék egy tanácsot a jövőre nézve: ha legközelebb megőrzésre adnád legbecsesebb tárgyaidat, akkor vidd zálogoshoz és írjatok róla elismervényt! Ne egy szétszórt felszolgálólányra bízd, akit egy órája se ismersz!
- Ja, igen... majd' elfelejtettem. Mielőtt ebből is félreértés lenne *teszi hozzá* -, azért tisztázzuk, és jó volna, ha megerősítenéd itt, az urak előtt, hogy a korábbi állításoddal ellentétben, nem hagytál nálam egy fia aranyat se! De hogy én se a levegőbe beszéljek: biztosítékként, hogy állom a szavam, és mert kicsit sem vagyok rászorulva más ütött-kopott vacakjaira. *A rangidős városőrnek nyújt egy igencsak súlyos erszényt, amiben lehet vagy 1000 arany.
* - Ahogy mondtam, ez nem a pénzről szól. Ez becsület dolga! *Ezt igazán talán csak egy wegtoreni értheti, de Yeza reméli, hogy a felajánlott alternatíva mindenki számára kedvezőbb a korábban kilátásba helyezett megoldásnál.*
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-09 09:05:58
Üzenet elküldve: 2024-10-09 09:05:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
//Zárás//
*Az másik gyorsan túl is van rajta. Ennyi volt az egész? Egy sikertelen csábítás még nem a világ vége. Ha kalandot nem is, egy leendő ügyfelet talált magának. Addig is nem baj, ha bájitalkeverő tudományát tovább fejleszti vagy éppen újabb vevőket szerez magának. Mivel a férfi már nem figyel rá, durcásan hagyja ott a pultnál a férfit. Köpenyét felveszi és az ajtó felé veszi az irányt. Itt már nincs semmilyen dolga. Kipróbálta mit tud nyújtani a Kalmár neki. Túlságosan nem lett lenyűgözve. Ha lehet inkább marad a Pegazusnál és csak ritkábban dugja be ide az orrát.*
//Zárás//
*Az másik gyorsan túl is van rajta. Ennyi volt az egész? Egy sikertelen csábítás még nem a világ vége. Ha kalandot nem is, egy leendő ügyfelet talált magának. Addig is nem baj, ha bájitalkeverő tudományát tovább fejleszti vagy éppen újabb vevőket szerez magának. Mivel a férfi már nem figyel rá, durcásan hagyja ott a pultnál a férfit. Köpenyét felveszi és az ajtó felé veszi az irányt. Itt már nincs semmilyen dolga. Kipróbálta mit tud nyújtani a Kalmár neki. Túlságosan nem lett lenyűgözve. Ha lehet inkább marad a Pegazusnál és csak ritkábban dugja be ide az orrát.*
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-08 18:17:54
Üzenet elküldve: 2024-10-08 18:17:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*A hosszúfülű csendesedni látszik, mint a hajnali apadó hófuvallat, mely végül megnyugszik, puha hótakarót hagyva maga után. Nodric szeme sarkából figyeli őt, tekintetében a gleccserek hidege tükröződik. Nem bánja, hogy a másik visszavesz a lendületből. Ma este türelme vékony, akár a hajszálrepedés a jég alatt, mely bármikor megadhatja magát. Még a jég fiának is vannak határai. A jégvérű figyelmesen hallgatja. Megtudja, hol lakik az aranyéletű. Szántók és Erdőmélye határán egy kis kunyhóban. A levél említésére az egyik szemöldöke feljebb szökik, mint a hegycsúcsok a felhők fölé. Gondolatai között megfordul, hogy saját havasföldi rúnáival tudna csak írni, de kétli, hogy a méregkeverő megértené az északi szél által suttogott jeleket. Ennek ellenére bólint egyet, lassan és méltóságteljesen, ahogy a havasföldi népek szokása diktálja. Mély, zord hangján megszólal.*
- Most már tudni te hol él. Majd keres. *Hangja olyan, mint a távoli mennydörgés a hófödte hegyek között. Biccent ismét, ezúttal búcsúzóul, a szemében a sarki fények titokzatos csillogásával. Szépen lassan visszafordul székén a pult felé. Úgy érzi, szüksége van valami erősebbre, mint a bor. Talán egy pohár tömény, ami felmelegíti belülről, és elűzi a gondolataiban kavargó hóviharokat. Tekintete már nem réved vissza Meryzälethre. Rezzenéstelen arccal mereng a távolba messze a konyhán túl. Eszébe jut amint hideg téli estéken a kunyhókban tömény medveölőt ittak. Ez persze csak a helyi neve volt az italnak. Nyomban el is képzeli, ahogy az erős, csípős nedű végigégeti a torkát, de ez csak halvány mosolyt csal az ajkára. "A jég hátán is megélünk," jut eszébe egy havasföldi mondás. Az otthon emlékei úgy törnek rá, mint a hirtelen feltámadó északi szél, mely magával hozza a hómezők illatát. A szél süvítését hallja a fülében, a hó ropogását a csizmája alatt. Aztán visszatér a jelenbe, és úgy dönt, hogy ha a sors úgy akarja, útjaik még keresztezik egymást a méregkeverővel. Addig is, az északi szél vezeti lépteiket. Leteszi korábbi üres boros poharát, és mélyet sóhajt. A hideg éjszaka még fiatal, és ki tudja, mit hoz a hajnalpír.*
*A hosszúfülű csendesedni látszik, mint a hajnali apadó hófuvallat, mely végül megnyugszik, puha hótakarót hagyva maga után. Nodric szeme sarkából figyeli őt, tekintetében a gleccserek hidege tükröződik. Nem bánja, hogy a másik visszavesz a lendületből. Ma este türelme vékony, akár a hajszálrepedés a jég alatt, mely bármikor megadhatja magát. Még a jég fiának is vannak határai. A jégvérű figyelmesen hallgatja. Megtudja, hol lakik az aranyéletű. Szántók és Erdőmélye határán egy kis kunyhóban. A levél említésére az egyik szemöldöke feljebb szökik, mint a hegycsúcsok a felhők fölé. Gondolatai között megfordul, hogy saját havasföldi rúnáival tudna csak írni, de kétli, hogy a méregkeverő megértené az északi szél által suttogott jeleket. Ennek ellenére bólint egyet, lassan és méltóságteljesen, ahogy a havasföldi népek szokása diktálja. Mély, zord hangján megszólal.*
- Most már tudni te hol él. Majd keres. *Hangja olyan, mint a távoli mennydörgés a hófödte hegyek között. Biccent ismét, ezúttal búcsúzóul, a szemében a sarki fények titokzatos csillogásával. Szépen lassan visszafordul székén a pult felé. Úgy érzi, szüksége van valami erősebbre, mint a bor. Talán egy pohár tömény, ami felmelegíti belülről, és elűzi a gondolataiban kavargó hóviharokat. Tekintete már nem réved vissza Meryzälethre. Rezzenéstelen arccal mereng a távolba messze a konyhán túl. Eszébe jut amint hideg téli estéken a kunyhókban tömény medveölőt ittak. Ez persze csak a helyi neve volt az italnak. Nyomban el is képzeli, ahogy az erős, csípős nedű végigégeti a torkát, de ez csak halvány mosolyt csal az ajkára. "A jég hátán is megélünk," jut eszébe egy havasföldi mondás. Az otthon emlékei úgy törnek rá, mint a hirtelen feltámadó északi szél, mely magával hozza a hómezők illatát. A szél süvítését hallja a fülében, a hó ropogását a csizmája alatt. Aztán visszatér a jelenbe, és úgy dönt, hogy ha a sors úgy akarja, útjaik még keresztezik egymást a méregkeverővel. Addig is, az északi szél vezeti lépteiket. Leteszi korábbi üres boros poharát, és mélyet sóhajt. A hideg éjszaka még fiatal, és ki tudja, mit hoz a hajnalpír.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-06 22:02:57
Üzenet elküldve: 2024-10-06 22:02:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
//Fogadótér//
*Mivel Yeza feladta a próbálkozást, illetve a Városőrök türelme is végleg elfogyott, ezért rövidesen visszatérnek a fogadóba, ahol Mykael és a veterán egyöntetűje haragja üdvözli a duót. Az ifjú baka valamelyest el is szégyelli magát a kudarc miatt, ezért maradék együttérzése is elpárolog Yezával szemben, aki egészen idáig eszkalálta a nézeteltérésüket.
Az idősebb férfi is örül, hogy az ifjú zsoldos önként átadta számára pengéjét, amit biztosan tart arra az esetre, ha Mykael megint megháborodna. Ezúttal viszont több önuralmat sikerül magára erőltetnie, ugyanakkor nem rest véleményét megosztani a jelenlévőkkel.
Akad némi igazság a fiú szavaiban, ám a szemrehányást - legalábbis az idősebb Városőr annak érzi -, nehezen tolerálja a veterán katona, mely homlokráncolásából is nyilvánvalóan következik.*
- Nem kutatjuk át.
*Jelenti ki határozottan.*
- Éppen elég időt vesztegeltünk itt.
*A férfi nagy sóhaját követően kihúzza magát, s ő maga Mykaelhez lép, tekintete pedig a bakára vándorolva üzen, aki lehetőleg továbbiakban is odafigyel Yezára.*
- Most szépen elmegyünk a Kaszárnyába, kicsit lehiggad ott majd mindenki a zárka falát bámulva.
*Az idős férfi jelentőségteljes pillantással igyekszik az esetleges ellenszegüléstől eltántorítani Mykaelt. Bízik a fiúban, aki igen együttműködő volt velük a találkozásuk során, ezért reméli, hogy nem szükséges erőszakot alkalmaznia.*
- Természetesen a Wegtoreni Kalmárban történő lopásnak híre megy majd, erről kezeskedem.
*Veti oda még foga hegyéről, futólag Yezára és Mikarra pillant, mielőtt intene Mykaelnek, hogy mozduljon a fogadó ajtaja irányába.
Nagyjából ugyanez a jelenet játszódik le Yeza esetében is. A bakával kezdeti barátságos kapcsolatuk gyorsan és véglegesen megváltozik, ennek ellenére az ifjú őr szintén nem óhajtja bántani a rőthajú hölgyet, s nem is fogja megtenni, ha engedelmesen elindul, már amennyiben idősebb társa is sikerrel jár Mykael esetében.*
//Fogadótér//
*Mivel Yeza feladta a próbálkozást, illetve a Városőrök türelme is végleg elfogyott, ezért rövidesen visszatérnek a fogadóba, ahol Mykael és a veterán egyöntetűje haragja üdvözli a duót. Az ifjú baka valamelyest el is szégyelli magát a kudarc miatt, ezért maradék együttérzése is elpárolog Yezával szemben, aki egészen idáig eszkalálta a nézeteltérésüket.
Az idősebb férfi is örül, hogy az ifjú zsoldos önként átadta számára pengéjét, amit biztosan tart arra az esetre, ha Mykael megint megháborodna. Ezúttal viszont több önuralmat sikerül magára erőltetnie, ugyanakkor nem rest véleményét megosztani a jelenlévőkkel.
Akad némi igazság a fiú szavaiban, ám a szemrehányást - legalábbis az idősebb Városőr annak érzi -, nehezen tolerálja a veterán katona, mely homlokráncolásából is nyilvánvalóan következik.*
- Nem kutatjuk át.
*Jelenti ki határozottan.*
- Éppen elég időt vesztegeltünk itt.
*A férfi nagy sóhaját követően kihúzza magát, s ő maga Mykaelhez lép, tekintete pedig a bakára vándorolva üzen, aki lehetőleg továbbiakban is odafigyel Yezára.*
- Most szépen elmegyünk a Kaszárnyába, kicsit lehiggad ott majd mindenki a zárka falát bámulva.
*Az idős férfi jelentőségteljes pillantással igyekszik az esetleges ellenszegüléstől eltántorítani Mykaelt. Bízik a fiúban, aki igen együttműködő volt velük a találkozásuk során, ezért reméli, hogy nem szükséges erőszakot alkalmaznia.*
- Természetesen a Wegtoreni Kalmárban történő lopásnak híre megy majd, erről kezeskedem.
*Veti oda még foga hegyéről, futólag Yezára és Mikarra pillant, mielőtt intene Mykaelnek, hogy mozduljon a fogadó ajtaja irányába.
Nagyjából ugyanez a jelenet játszódik le Yeza esetében is. A bakával kezdeti barátságos kapcsolatuk gyorsan és véglegesen megváltozik, ennek ellenére az ifjú őr szintén nem óhajtja bántani a rőthajú hölgyet, s nem is fogja megtenni, ha engedelmesen elindul, már amennyiben idősebb társa is sikerrel jár Mykael esetében.*
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-03 09:43:50
Üzenet elküldve: 2024-10-03 09:43:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*A férfi reakcióit még mindig egy embernyi távolságból figyeli, kihagyva maguk közt egy ülést. Az idegent hagyja, hogy befejezze étkét. Addig legalább ő is nyugodtan el tudja mondani amit akar és még talán a férfinek is könnyebb felfognia a mondottakat. Furcsállja, hogy a férfi elég nehezen formálja a szavakat, de mégis megérti. Azért nem is teszi szóvá, mert ő maga is tudja, hogy ez milyen. Attól, hogy a fejedben még megérted nem biztos, hogy ugyan olyan könnyű azt beszélni is. Ügyesnek tartja az idegent. Beszéde töredékes, de legalább egyenes és érthető. Mondjuk még túl hosszú beszélgetéseket nem folytattak, de eddig erre tud következtetni.*
-Megértem.
*Válaszolja a férfinak a mérgek elvetésére. Erre ő maga is következtetni tudott, de azért nem hagyja ki a felsorolásból.*
-Artheniortól nem messze lakok. szántók és Erdőmélye határán egy kis kunyhóban. De gyakran járok Artheniorba is. Ha bármikor szükséged lenne rám és nem találnál otthon, akkor csak írj egy levelet és csúsztasd be az ajtó alatt, akkor tudom, hogy kerestél.
*Írja le a lakóhelyét. Túl sokat ezzel különben nem mondott, nem az övé az egyetlen kunyhó a térségben, viszont az övé a legközelebbi Erdőmélyéhez.*
*A férfi reakcióit még mindig egy embernyi távolságból figyeli, kihagyva maguk közt egy ülést. Az idegent hagyja, hogy befejezze étkét. Addig legalább ő is nyugodtan el tudja mondani amit akar és még talán a férfinek is könnyebb felfognia a mondottakat. Furcsállja, hogy a férfi elég nehezen formálja a szavakat, de mégis megérti. Azért nem is teszi szóvá, mert ő maga is tudja, hogy ez milyen. Attól, hogy a fejedben még megérted nem biztos, hogy ugyan olyan könnyű azt beszélni is. Ügyesnek tartja az idegent. Beszéde töredékes, de legalább egyenes és érthető. Mondjuk még túl hosszú beszélgetéseket nem folytattak, de eddig erre tud következtetni.*
-Megértem.
*Válaszolja a férfinak a mérgek elvetésére. Erre ő maga is következtetni tudott, de azért nem hagyja ki a felsorolásból.*
-Artheniortól nem messze lakok. szántók és Erdőmélye határán egy kis kunyhóban. De gyakran járok Artheniorba is. Ha bármikor szükséged lenne rám és nem találnál otthon, akkor csak írj egy levelet és csúsztasd be az ajtó alatt, akkor tudom, hogy kerestél.
*Írja le a lakóhelyét. Túl sokat ezzel különben nem mondott, nem az övé az egyetlen kunyhó a térségben, viszont az övé a legközelebbi Erdőmélyéhez.*
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-02 11:31:37
Üzenet elküldve: 2024-10-02 11:31:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Havasföld fia az utolsó falatig elfogyasztja a sült vadkanját, nem hagyva semmit a tányéron. A fagy birodalmában minden érték számít, ételt nem pazarolnak. Az utolsó korty borát is felhörpinti, érezve, ahogy a meleg ital szétárad testében, enyhítve a hosszú nap fáradalmait. Bár kissé jobb kedvre derül, arca továbbra is komor marad. Az üres tányért félretolja, és egy pillanatra az ébenhajúra elf pillant. Az italok magyarázata felidéz benne néhány emléket. Emlékszik Pirtianesben töltött időire, ahol alkalmanként látott hasonló italokat, de azokat csak a tisztek engedhették meg maguknak. Hallott róluk történeteket, és maga is tapasztalta hatásukat, amikor legutóbb a Wegtoreni Kalmárban járt. Ha akkor nem kezelik hasonló gyógyító erővel, talán nem élte volna túl.*
- Igen, érteni. *Válaszolja röviden a bájitalokra, nehézkesen formálva a szavakat. Tudja, hogy léteznek ilyen italok, de még sosem találkozott olyannal, aki e mesterséget űzi. A mérgek említésére arca megkeményedik, tekintete hideggé válik mint a fagyos kovakő.*
- Méreg nem kelleni. *Mondja határozottan, szemöldökét összehúzva. Keze ökölbe szorul a pulton, de lassan elernyed. Egyelőre még gyógyító italt sem fogadna el egy idegentől, nemhogy mérget. A mérgek amúgy is tiltott dolgok Havasföldön. Tisztességtelen és becstelen a használatuk. Bár Nodric elvesztette becsületét, attól még tartja magát ehhez. Ily módon mérget sosem venne vagy alkalmazna senki ellen sem. Nem kíván többet beszélni Brufjort-ról sem, így ennek említése csak felbosszantaná. Ezt elengedi a füle mellett. Az étel és a bor enyhítettek feszültségén, de belső nyugtalansága nem múlik el teljesen.*
- Hol ér el, ha akar gyógyít ital? *Tekintete a nő arcára szegeződik, de arcvonásai rezzenéstelenek. A válaszra várva tekintete elmereng egy pillanatra. Eszébe jutnak a korábbi találkozásai a gyógyitalokkal, vagy legalább is gyűjti azokat az emlékeket, amikor valamilyen módon kapcsolatba került velük. Bár bizalmatlan az idegennel szemben, tudja, hogy hasznos lehet számára egy ilyen kapcsolat. Ha valóban gyógyító italokat készít, talán később még hasznát veheti.*
*Havasföld fia az utolsó falatig elfogyasztja a sült vadkanját, nem hagyva semmit a tányéron. A fagy birodalmában minden érték számít, ételt nem pazarolnak. Az utolsó korty borát is felhörpinti, érezve, ahogy a meleg ital szétárad testében, enyhítve a hosszú nap fáradalmait. Bár kissé jobb kedvre derül, arca továbbra is komor marad. Az üres tányért félretolja, és egy pillanatra az ébenhajúra elf pillant. Az italok magyarázata felidéz benne néhány emléket. Emlékszik Pirtianesben töltött időire, ahol alkalmanként látott hasonló italokat, de azokat csak a tisztek engedhették meg maguknak. Hallott róluk történeteket, és maga is tapasztalta hatásukat, amikor legutóbb a Wegtoreni Kalmárban járt. Ha akkor nem kezelik hasonló gyógyító erővel, talán nem élte volna túl.*
- Igen, érteni. *Válaszolja röviden a bájitalokra, nehézkesen formálva a szavakat. Tudja, hogy léteznek ilyen italok, de még sosem találkozott olyannal, aki e mesterséget űzi. A mérgek említésére arca megkeményedik, tekintete hideggé válik mint a fagyos kovakő.*
- Méreg nem kelleni. *Mondja határozottan, szemöldökét összehúzva. Keze ökölbe szorul a pulton, de lassan elernyed. Egyelőre még gyógyító italt sem fogadna el egy idegentől, nemhogy mérget. A mérgek amúgy is tiltott dolgok Havasföldön. Tisztességtelen és becstelen a használatuk. Bár Nodric elvesztette becsületét, attól még tartja magát ehhez. Ily módon mérget sosem venne vagy alkalmazna senki ellen sem. Nem kíván többet beszélni Brufjort-ról sem, így ennek említése csak felbosszantaná. Ezt elengedi a füle mellett. Az étel és a bor enyhítettek feszültségén, de belső nyugtalansága nem múlik el teljesen.*
- Hol ér el, ha akar gyógyít ital? *Tekintete a nő arcára szegeződik, de arcvonásai rezzenéstelenek. A válaszra várva tekintete elmereng egy pillanatra. Eszébe jutnak a korábbi találkozásai a gyógyitalokkal, vagy legalább is gyűjti azokat az emlékeket, amikor valamilyen módon kapcsolatba került velük. Bár bizalmatlan az idegennel szemben, tudja, hogy hasznos lehet számára egy ilyen kapcsolat. Ha valóban gyógyító italokat készít, talán később még hasznát veheti.*
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-02 08:21:16
Üzenet elküldve: 2024-10-02 08:21:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*Láthatólag felkeltette a férfi érdeklődését a foglalkozásával. Az tény, még van hova fejlődnie, viszont nem baj, ha a jövőre szerez magának potenciális vásárlókat. Nodricnak is készíthet különböző varázsitalokat, melyekkel erősítheti, gyógyíthatja magát.*
-Lényeg, hogy olyan italokat tudok csinálni, amelyek erősítenek téged a csatákban vagy éppen gyógyítanak.
*Próbálja leegyszerűsíteni a férfinak. Tudja, hogy nem egy félkegyelmű emberrel áll szemben, de a nyelvei képességei korlátozzák, hogy pontosabban megértse. Egy ilyen bonyolult tudomány ágat nem lehet egyszerűen elmondani. Ezzel legalább egyben elmondja egyben a férfinak, hogy miért is van még itt és zargatja őt.*
-A jövőben a segítségedre lehetek az italaimon keresztül, már ha igényt tartasz rájuk. Mérgekkel még nem próbálkoztam, azok nehezebbek, de ha szükséged lenne rájuk akkor szívesen állok rendelkezésedre.
*Arról persze nem kell tudnia, hogy Meryzälethet érdeklik a mérgek, de egyelőre csak a gyógyításra akar koncentrálni. Ezért is fontosak számára a mérgek. Megfelelő gyógymódot csak akkor készíthet, ha ismeri a mérgek hatását. Meg praktikusak is lehetnek.*
-Az persze kétlem, hogy te méreggel akarnál leszámolni ezzel a Brufjorttal. Tisztességes harcosnak mutatod magad, valószínű nem folyamodnál ilyen praktikákhoz.
*Úgy áll hozzá, hogy a férfinél többet nem érhet el, ha a férfi nem akar tőle semmi mást akkor lassan induláshoz készülődik.*
*Láthatólag felkeltette a férfi érdeklődését a foglalkozásával. Az tény, még van hova fejlődnie, viszont nem baj, ha a jövőre szerez magának potenciális vásárlókat. Nodricnak is készíthet különböző varázsitalokat, melyekkel erősítheti, gyógyíthatja magát.*
-Lényeg, hogy olyan italokat tudok csinálni, amelyek erősítenek téged a csatákban vagy éppen gyógyítanak.
*Próbálja leegyszerűsíteni a férfinak. Tudja, hogy nem egy félkegyelmű emberrel áll szemben, de a nyelvei képességei korlátozzák, hogy pontosabban megértse. Egy ilyen bonyolult tudomány ágat nem lehet egyszerűen elmondani. Ezzel legalább egyben elmondja egyben a férfinak, hogy miért is van még itt és zargatja őt.*
-A jövőben a segítségedre lehetek az italaimon keresztül, már ha igényt tartasz rájuk. Mérgekkel még nem próbálkoztam, azok nehezebbek, de ha szükséged lenne rájuk akkor szívesen állok rendelkezésedre.
*Arról persze nem kell tudnia, hogy Meryzälethet érdeklik a mérgek, de egyelőre csak a gyógyításra akar koncentrálni. Ezért is fontosak számára a mérgek. Megfelelő gyógymódot csak akkor készíthet, ha ismeri a mérgek hatását. Meg praktikusak is lehetnek.*
-Az persze kétlem, hogy te méreggel akarnál leszámolni ezzel a Brufjorttal. Tisztességes harcosnak mutatod magad, valószínű nem folyamodnál ilyen praktikákhoz.
*Úgy áll hozzá, hogy a férfinél többet nem érhet el, ha a férfi nem akar tőle semmi mást akkor lassan induláshoz készülődik.*
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-01 18:36:55
Üzenet elküldve: 2024-10-01 18:36:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Nodric valahol érzi, hogy Meryzäleth csak bosszantani akarja. Egy pillanatra elneveti magát, röviden és halkan. Hangja mélyen morajlik, mint a távoli mennydörgés a hegyekben. Gleccserkék szemeiben hűvös fény csillan meg.*
- Törvény? *Kérdezi, miközben előre hajol, izmos karjai megfeszülnek az asztalon.*
- Törvény nem tud megfogni, ha most bántani akar téged. *Szavai hidegek és élesek, mint a jeges szél otthon a hegyek között. Tekintete szigorú és rideg, nem tréfál. Meryzäleth láthatja, hogy Nodric nem fél sem a törvénytől, sem a következményektől. Neki nincs mit veszítenie. A fagyos világ megedzette lelkét, nem hagy könyörületet a gyengeségnek. Lassan visszadől a székében. Folytatja az evést, mintha az előző fenyegetés csak mellékes lenne számára. Egy falat húst vesz a villájára, lassan emeli ajkaihoz, minden mozdulata nyugodt és kimért. Erős állkapcsa határozottan rág, miközben tekintetét az ételre szegezi.*
- Étel van még. *Mormogja mély hangján, miközben a szószba mártogatja a friss kenyeret.*
- Nem megy orgyilkos miatt. *Nem néz fel a nőre, s látszik, hogy az alkimista próbálkozásai, hogy figyelmet kapjon, most nehezen jutnak halló fülekhez. Amikor azonban meghallja az „alkímia” szót, Nodric végre felpillant. Szemöldöke összeráncolódik, homlokán mély barázdák jelennek meg. Gleccserkék tekintete Meryzäleth arcát fürkészi, mintha megpróbálná kiolvasni gondolatait, de pont lemarad róla, mikor a Zöldvölgyi magára irányítja a figyelmet. Étele jobban leköti most és a felé fordul.*
- Alkimi? *Ismétli a szót mely idegenül cseng ajkán.*
- Az gyógyít? Mi alkimi? *Egy darab kenyeret harap, de most lassabban rág, mintha közben mérlegelne. Nodric sosem találkozott alkimistákkal, csak a hegyek gyógyítóit ismeri, akik gyógynövényeket használnak, nem kevernek bájitalokat. Rövid szünetet tart, megtörli száját a köpenye szélével.*
- Hogyan segít te nekem? *Kérdezi keményen, hangja mély és határozott. Keze az asztalon pihen, de ökölbe szorul, erős ujjai megfeszülnek. Érdekli, mit ajánl a nő, de türelme lassan fogytán. Tekintete továbbra is az ételen van, mintha a nő csupán másodlagos lenne jelen pillanatban. Továbbra is morfondírozik rajta, hogy vajon mit akar tőle ez a nő? És ő mit nyerhet ebből? Várakozóan dől hátra ismét, de csupán félig fordul ki Meryzäleth felé. A sodronying alatt izmai megfeszülnek, készen arra, hogy bármikor cselekedjen. Tudja, hogy a világ tele van ármánnyal, és nem engedheti meg magának, hogy óvatlan legyen.*
- Beszél tovább. Ha van jó ok meghallgat, ha nem, akkor te elmegy, vagy hív törvény mert lesz baj. *Szólal meg végül, hangjában némi türelmetlenséggel és gúnnyal. A hegyek fiaként megszokta, hogy egyenesen beszéljenek vele, kerülve a felesleges köröket. Most is erre vágyik, tiszta szavakra és őszinteségre.*
*Nodric valahol érzi, hogy Meryzäleth csak bosszantani akarja. Egy pillanatra elneveti magát, röviden és halkan. Hangja mélyen morajlik, mint a távoli mennydörgés a hegyekben. Gleccserkék szemeiben hűvös fény csillan meg.*
- Törvény? *Kérdezi, miközben előre hajol, izmos karjai megfeszülnek az asztalon.*
- Törvény nem tud megfogni, ha most bántani akar téged. *Szavai hidegek és élesek, mint a jeges szél otthon a hegyek között. Tekintete szigorú és rideg, nem tréfál. Meryzäleth láthatja, hogy Nodric nem fél sem a törvénytől, sem a következményektől. Neki nincs mit veszítenie. A fagyos világ megedzette lelkét, nem hagy könyörületet a gyengeségnek. Lassan visszadől a székében. Folytatja az evést, mintha az előző fenyegetés csak mellékes lenne számára. Egy falat húst vesz a villájára, lassan emeli ajkaihoz, minden mozdulata nyugodt és kimért. Erős állkapcsa határozottan rág, miközben tekintetét az ételre szegezi.*
- Étel van még. *Mormogja mély hangján, miközben a szószba mártogatja a friss kenyeret.*
- Nem megy orgyilkos miatt. *Nem néz fel a nőre, s látszik, hogy az alkimista próbálkozásai, hogy figyelmet kapjon, most nehezen jutnak halló fülekhez. Amikor azonban meghallja az „alkímia” szót, Nodric végre felpillant. Szemöldöke összeráncolódik, homlokán mély barázdák jelennek meg. Gleccserkék tekintete Meryzäleth arcát fürkészi, mintha megpróbálná kiolvasni gondolatait, de pont lemarad róla, mikor a Zöldvölgyi magára irányítja a figyelmet. Étele jobban leköti most és a felé fordul.*
- Alkimi? *Ismétli a szót mely idegenül cseng ajkán.*
- Az gyógyít? Mi alkimi? *Egy darab kenyeret harap, de most lassabban rág, mintha közben mérlegelne. Nodric sosem találkozott alkimistákkal, csak a hegyek gyógyítóit ismeri, akik gyógynövényeket használnak, nem kevernek bájitalokat. Rövid szünetet tart, megtörli száját a köpenye szélével.*
- Hogyan segít te nekem? *Kérdezi keményen, hangja mély és határozott. Keze az asztalon pihen, de ökölbe szorul, erős ujjai megfeszülnek. Érdekli, mit ajánl a nő, de türelme lassan fogytán. Tekintete továbbra is az ételen van, mintha a nő csupán másodlagos lenne jelen pillanatban. Továbbra is morfondírozik rajta, hogy vajon mit akar tőle ez a nő? És ő mit nyerhet ebből? Várakozóan dől hátra ismét, de csupán félig fordul ki Meryzäleth felé. A sodronying alatt izmai megfeszülnek, készen arra, hogy bármikor cselekedjen. Tudja, hogy a világ tele van ármánnyal, és nem engedheti meg magának, hogy óvatlan legyen.*
- Beszél tovább. Ha van jó ok meghallgat, ha nem, akkor te elmegy, vagy hív törvény mert lesz baj. *Szólal meg végül, hangjában némi türelmetlenséggel és gúnnyal. A hegyek fiaként megszokta, hogy egyenesen beszéljenek vele, kerülve a felesleges köröket. Most is erre vágyik, tiszta szavakra és őszinteségre.*
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-10-01 08:29:11
Üzenet elküldve: 2024-10-01 08:29:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi, bár kívülről teljes közömbösséget mutat, testbeszéde elárulja türelmetlenségét. Mosolya már rég az arcát díszíti, de most még büszkébb magára. Sikerült valakit felbosszantania. Nem a legbiztonságosabb játék, amelyeket idegenekkel lehet játszani, de mindig megéri. Valamiért feldobja az ha másokat bosszanthat, amely fennáll ebben az esetben is. Más tervei voltak a férfival, de az a jelek szerint nem fog sikerülni, legalább is most nem, később még lehetséges. Viszont ez is egy remek szórakozást biztosít számára. Ezért is jobb, hogy itt Artheniorba tud járni. Erre felé azért az embereket jobban köti a törvény és így kedvére szórakozhat. A Kikötőben már nem lenne ilyen bátor, legalább is egyedül nem. Ott bármikor kardot rántanának. Tudja, hogy egyszer arra is vezet majd útja, de az nem biztos, hogy a közeljövőben lesz. Látszik, hogy felkeltette a férfi érdeklődését. Büszkeségében beletúr hajába, melyek sötét, csillogó függönyként lengenek, ahogy hátra igazítja őket.*
-Hm, kíváncsi vagy mi? Elég egyszerű. Ha bármilyen módon ártasz nekem itt vagy a városban, akkor a törvény kezei fognak üldözni téged. Brufjortnak meg az biztos, hogy jól jönne nem?
*Félre dönti fejét, hogy ezzel is okosnak mutassa magát és erősítse érvét.*
-Ezen kívül, ha nem érdekelnélek, már itt hagytál volna. Orgyilkos ide vagy oda.
*Kezével egyszerűen legyint.*
-Nem akarok neked rosszat. Tudod egy nőnek is szabad szórakoznia.
*Egy csíntalan mosolyt enged a férfi felé. Teste domborulatait és vonalait is jobban megmutatja a férfinak. Félre húzva köpenyét és kezeivel végig vezetve azokon.*
-A paranoiád viszont szakmailag keltett fel bennem érdeklődést. Tudod alkimista vagyok, amely nagy segítségedre lehetne ez a Brufjort ellen.
*Ajánlja szakmai tudását a férfinak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi, bár kívülről teljes közömbösséget mutat, testbeszéde elárulja türelmetlenségét. Mosolya már rég az arcát díszíti, de most még büszkébb magára. Sikerült valakit felbosszantania. Nem a legbiztonságosabb játék, amelyeket idegenekkel lehet játszani, de mindig megéri. Valamiért feldobja az ha másokat bosszanthat, amely fennáll ebben az esetben is. Más tervei voltak a férfival, de az a jelek szerint nem fog sikerülni, legalább is most nem, később még lehetséges. Viszont ez is egy remek szórakozást biztosít számára. Ezért is jobb, hogy itt Artheniorba tud járni. Erre felé azért az embereket jobban köti a törvény és így kedvére szórakozhat. A Kikötőben már nem lenne ilyen bátor, legalább is egyedül nem. Ott bármikor kardot rántanának. Tudja, hogy egyszer arra is vezet majd útja, de az nem biztos, hogy a közeljövőben lesz. Látszik, hogy felkeltette a férfi érdeklődését. Büszkeségében beletúr hajába, melyek sötét, csillogó függönyként lengenek, ahogy hátra igazítja őket.*
-Hm, kíváncsi vagy mi? Elég egyszerű. Ha bármilyen módon ártasz nekem itt vagy a városban, akkor a törvény kezei fognak üldözni téged. Brufjortnak meg az biztos, hogy jól jönne nem?
*Félre dönti fejét, hogy ezzel is okosnak mutassa magát és erősítse érvét.*
-Ezen kívül, ha nem érdekelnélek, már itt hagytál volna. Orgyilkos ide vagy oda.
*Kezével egyszerűen legyint.*
-Nem akarok neked rosszat. Tudod egy nőnek is szabad szórakoznia.
*Egy csíntalan mosolyt enged a férfi felé. Teste domborulatait és vonalait is jobban megmutatja a férfinak. Félre húzva köpenyét és kezeivel végig vezetve azokon.*
-A paranoiád viszont szakmailag keltett fel bennem érdeklődést. Tudod alkimista vagyok, amely nagy segítségedre lehetne ez a Brufjort ellen.
*Ajánlja szakmai tudását a férfinak.*
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-30 23:12:27
Üzenet elküldve: 2024-09-30 23:12:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
//Fogadótér//
*Végül csak letelik az egész fertályóra, amit Yeza a holmijai előkerítésére kapott. Ha ez alatt az idő alatt valóban csak egyetlen szobát néztek át, akkor a vöröskét kísérő ifjú városőrt eléggé megvezették. Hiszen az egyik keresett tárgy egy hegedűtok. Kifejezetten jellegzetes holmi, és túl nagy is ahhoz, hogy ne kerüljön elő. Ha Yeza szobájában nem lelték fel öt perc alatt, elég egyértelmű, hogy valahol máshol van.
Mindeközben Mykaelen sok érzelem átfut. Ezek egyike a megbánás, hogy leadta a kardját, mert ha Yeza a holmija nélkül kerül elő, nagyon is használná. Más kérdés, hogy talán éppen ezért volt jó ötlet átadni. A városőr is türelmetlen, még megjegyzést is tesz, de ez a zsoldost most kevésbé érdekli.
Mikarr meg éppúgy nem szól hozzá az egészhez, semleges marad.
Végül aztán Yeza és kísérője előkerülnek, de üres kézzel. Amikor Mykael meglátja ezt, jól láthatóan végigfut egy rakás érzelem az arcán, mert nem olyan típus, aki az ilyesmit ügyesen palástolja. Harag, gyilkolási vágy, keserűség, és szabályos gyász. Hiszen neki semmilye sincs, csak azok a dolgok. Vesz két-három mély levegőt, aztán rideg hangon szólal meg.*
- Egy hegedűtok, egy ládika, egy köteg papír, és még pár apróság. Ebból semmit se sikerült megtalálni ennyi időn keresztül?
*Yezára bámul, de a szavait a városőröknek címezi.*
- A lány tudja, mikről van szó. A saját szavaival sorolta fel, mielőtt felküldték megkeresni. Azt is mondta, hogy el nem adta. Akkor itt kell lennie, ebben az épületben. Ne mondják, hogy elveszett. Nem olyan nagy ez a fogadó, hogy ne lehessen megtalálni, ha átkutatják.
*mondja, de ezúttal már Mikarra néz. Ugyanis úgy gondolja, egy dolog hogy milyen játékot űz itt Yeza, és egy másik, hogy mi a fogadó érdeke. Ez az egész helyzet, beleértve Mykael rendbontását is, árt a fogadónak. Az pedig még tovább, hogy még mindig tart. Talán a fogadós előáll valami épkézláb ötlettel, netán beszáll a keresésbe, csak hogy a fogadót ne kutassák át pl. városőrök néhány bagatell holmi miatt, és hogy végre újranyithasson.
Persze ez csak akkor működik, ha a városőrök egyetértenek vele abban, hogy a holmija itt van az épületben, és legalább kilátásba helyezik a házkutatást.
Mindegy, mennyit érnek azok a holmik (egyébként meglepően sokat, főleg a tetováló készlet), a lopás az lopás.
Ha a városőrök cserben hagyják, akkor nem tudja mi lesz. Annyira már lehiggadt, hogy ne kezdjen törni-zúzni a fogadóban. Ugyanakkor katona lévén, nem kell neki indulat ahhoz, hogy vért ontson. És eleget veszített már az életben ahhoz, hogy ha kell, elengedje azt a kevés értékét is, amit itt elvesztegettek. De elfelejteni nem fogja, amíg él.*
//Fogadótér//
*Végül csak letelik az egész fertályóra, amit Yeza a holmijai előkerítésére kapott. Ha ez alatt az idő alatt valóban csak egyetlen szobát néztek át, akkor a vöröskét kísérő ifjú városőrt eléggé megvezették. Hiszen az egyik keresett tárgy egy hegedűtok. Kifejezetten jellegzetes holmi, és túl nagy is ahhoz, hogy ne kerüljön elő. Ha Yeza szobájában nem lelték fel öt perc alatt, elég egyértelmű, hogy valahol máshol van.
Mindeközben Mykaelen sok érzelem átfut. Ezek egyike a megbánás, hogy leadta a kardját, mert ha Yeza a holmija nélkül kerül elő, nagyon is használná. Más kérdés, hogy talán éppen ezért volt jó ötlet átadni. A városőr is türelmetlen, még megjegyzést is tesz, de ez a zsoldost most kevésbé érdekli.
Mikarr meg éppúgy nem szól hozzá az egészhez, semleges marad.
Végül aztán Yeza és kísérője előkerülnek, de üres kézzel. Amikor Mykael meglátja ezt, jól láthatóan végigfut egy rakás érzelem az arcán, mert nem olyan típus, aki az ilyesmit ügyesen palástolja. Harag, gyilkolási vágy, keserűség, és szabályos gyász. Hiszen neki semmilye sincs, csak azok a dolgok. Vesz két-három mély levegőt, aztán rideg hangon szólal meg.*
- Egy hegedűtok, egy ládika, egy köteg papír, és még pár apróság. Ebból semmit se sikerült megtalálni ennyi időn keresztül?
*Yezára bámul, de a szavait a városőröknek címezi.*
- A lány tudja, mikről van szó. A saját szavaival sorolta fel, mielőtt felküldték megkeresni. Azt is mondta, hogy el nem adta. Akkor itt kell lennie, ebben az épületben. Ne mondják, hogy elveszett. Nem olyan nagy ez a fogadó, hogy ne lehessen megtalálni, ha átkutatják.
*mondja, de ezúttal már Mikarra néz. Ugyanis úgy gondolja, egy dolog hogy milyen játékot űz itt Yeza, és egy másik, hogy mi a fogadó érdeke. Ez az egész helyzet, beleértve Mykael rendbontását is, árt a fogadónak. Az pedig még tovább, hogy még mindig tart. Talán a fogadós előáll valami épkézláb ötlettel, netán beszáll a keresésbe, csak hogy a fogadót ne kutassák át pl. városőrök néhány bagatell holmi miatt, és hogy végre újranyithasson.
Persze ez csak akkor működik, ha a városőrök egyetértenek vele abban, hogy a holmija itt van az épületben, és legalább kilátásba helyezik a házkutatást.
Mindegy, mennyit érnek azok a holmik (egyébként meglepően sokat, főleg a tetováló készlet), a lopás az lopás.
Ha a városőrök cserben hagyják, akkor nem tudja mi lesz. Annyira már lehiggadt, hogy ne kezdjen törni-zúzni a fogadóban. Ugyanakkor katona lévén, nem kell neki indulat ahhoz, hogy vért ontson. És eleget veszített már az életben ahhoz, hogy ha kell, elengedje azt a kevés értékét is, amit itt elvesztegettek. De elfelejteni nem fogja, amíg él.*
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:15:57
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:15:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Amikor a matróna felkel, ő is hasonlóképpen tesz, és a nőstényhez hasonlóan ő is megigazítja közben a ruháját.*
- Megtisztelt a jelenlétével.
*feleli búcsúzóul, és röviden főt is hajt. Egy kézcsókot - bármilyen protokolláris is - most túl közvetlennek ítél meg az amúgy távolságtartó nőstény felé.*
- Remélem, lesz még alkalmunk folytatni a beszélgetést.
*búcsúzik el, majd figyeli, ahogy Agaree távozik a fogadóból. Van benne valami egzotikusan csábító, a sötételfeknek jól áll a hűvös elegancia - állapítja meg magában. Ahogyan azt is meg kell állapítania, hogy ő sok információt osztott meg a nősténnyel, cserébe viszont semmit se kapott. De nincs ezzel baj. Agaree igazából nem sok olyat tudott meg most őtőle, aminek ne tudna ezer más forrásból is utánajárni. De hogy Orthus volt benne a segítségére, azzal a kettejük között létrejött mérlegnek a férfi oldalán súlyosabb a serpenyője. És ez egyelőre meg is felel Orthusnak, habár tény, hogy jobban szeret gyorsan tájékozódni a dolgokról.
Miután asztaltársasága távozott, ő maga se marad már sokáig, borát se issza meg teljesen. Egy biccentéssel búcsúzik a csapostól, kocsmárostól, majd távozik.*
*Amikor a matróna felkel, ő is hasonlóképpen tesz, és a nőstényhez hasonlóan ő is megigazítja közben a ruháját.*
- Megtisztelt a jelenlétével.
*feleli búcsúzóul, és röviden főt is hajt. Egy kézcsókot - bármilyen protokolláris is - most túl közvetlennek ítél meg az amúgy távolságtartó nőstény felé.*
- Remélem, lesz még alkalmunk folytatni a beszélgetést.
*búcsúzik el, majd figyeli, ahogy Agaree távozik a fogadóból. Van benne valami egzotikusan csábító, a sötételfeknek jól áll a hűvös elegancia - állapítja meg magában. Ahogyan azt is meg kell állapítania, hogy ő sok információt osztott meg a nősténnyel, cserébe viszont semmit se kapott. De nincs ezzel baj. Agaree igazából nem sok olyat tudott meg most őtőle, aminek ne tudna ezer más forrásból is utánajárni. De hogy Orthus volt benne a segítségére, azzal a kettejük között létrejött mérlegnek a férfi oldalán súlyosabb a serpenyője. És ez egyelőre meg is felel Orthusnak, habár tény, hogy jobban szeret gyorsan tájékozódni a dolgokról.
Miután asztaltársasága távozott, ő maga se marad már sokáig, borát se issza meg teljesen. Egy biccentéssel búcsúzik a csapostól, kocsmárostól, majd távozik.*
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-30 18:50:40
Üzenet elküldve: 2024-09-30 18:50:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*A Havasföldi a pult szélén ül, karjait lazán összefonja a mellkasa előtt. Félvállról fordul az éjsötét hajú felé, tekintetében türelmetlenség villan. Majdnem felnevet, amikor a másik azt állítja, hogy ő van megijedve.*
- Idegen katona, veszélyes fegyver *Morogja halkan, hangjában enyhe gúny érződik. Próbálja ecsetelni neki, hogy egy idegen férfi, akit megszólítanak, igenis veszélyes lehet. Bár a jegesvérű jelen esetben nem az, de akár lehetne is. Szeme sarkából figyeli a nőt, ahogy Brufjort viszonyáról kérdezősködik. Nodric mélyet sóhajt, tekintetét az előtte lévő fakupára szegezi. Ujjai lassan dobolnak a pult sima felületén, jelezve türelmetlenségét.*
- Te úgy is vagy Brufjort kém, vagy gyilkos. Te tud viszony *Veti oda ridegen, anélkül hogy a nőre nézne. Még mindig nem bízik benne, és bosszantja a jelenléte. Nem érti, miért érdeklődik ennyire egy idegen után. Gondolatai a küldetése körül forognak, nem akarja, hogy bárki is megzavarja céljai elérésében. Végül lassan felé fordul, jegeskéken ragyogó tekintetét a hosszúfülű arcára emeli. Saját arcán közömbösség tükröződik, de szemében mintha egy pillanatra apró kíváncsiság szikrája villanna. De csak egészen apró.*
- Miért nem fél? *Kérdezi halkan, enyhén összeráncolt homlokkal. Ritka, hogy valaki nem tart tőle, főleg egy idegen halványbőrű. Ez a bátorság vagy talán vakmerőség zavarja és egyben furdalja is. Meryzäleth válaszát várva újra a kupájáért nyúl, lassan kortyol az italból. A fogadó zajai körülöttük mintha elhalványulnának, a háttérben halk zene és beszélgetés hallatszik. Nodric figyelme azonban részben most az ébenhajúra összpontosul.*
- Mond, ki te vagy. Mi foglalkozás? Hol él? *Teszi fel kérdéseit határozott, de nem fenyegető hangon, miközben mély, jeges tekintetét az elf nő szemeibe fúrja. Szavai egyszerűek és célratörők, akcentusa kissé keményen cseng a fogadó zajos légkörében. Ujjai lassan dobolnak a pult sima felületén, jelezve türelmetlenségét és azt a vágyát, hogy végre választ kapjon. Arcán továbbra is hűvös közömbösség ül, ajkai vékony vonallá préselődnek, ahogy a nő reakcióját várja. Szeme sarkából azonban alaposan megfigyeli a hosszúfülű minden mozdulatát, mintha a testbeszédéből próbálna olvasni. A fény megcsillan ezüstszőke hajfonatain, ahogy enyhén előrehajol, közelebb kerülve a nőhöz, de még mindig megtartva a távolságot. Bizonyos szinten furdalja oldalát, hogy a másik Brufjort orgyilkos vagy sem. De ha nem, akkor az újabb kérdéseket fog felvetni, s az is ha mégiscsak az előző lesz igaz rá.*
*A Havasföldi a pult szélén ül, karjait lazán összefonja a mellkasa előtt. Félvállról fordul az éjsötét hajú felé, tekintetében türelmetlenség villan. Majdnem felnevet, amikor a másik azt állítja, hogy ő van megijedve.*
- Idegen katona, veszélyes fegyver *Morogja halkan, hangjában enyhe gúny érződik. Próbálja ecsetelni neki, hogy egy idegen férfi, akit megszólítanak, igenis veszélyes lehet. Bár a jegesvérű jelen esetben nem az, de akár lehetne is. Szeme sarkából figyeli a nőt, ahogy Brufjort viszonyáról kérdezősködik. Nodric mélyet sóhajt, tekintetét az előtte lévő fakupára szegezi. Ujjai lassan dobolnak a pult sima felületén, jelezve türelmetlenségét.*
- Te úgy is vagy Brufjort kém, vagy gyilkos. Te tud viszony *Veti oda ridegen, anélkül hogy a nőre nézne. Még mindig nem bízik benne, és bosszantja a jelenléte. Nem érti, miért érdeklődik ennyire egy idegen után. Gondolatai a küldetése körül forognak, nem akarja, hogy bárki is megzavarja céljai elérésében. Végül lassan felé fordul, jegeskéken ragyogó tekintetét a hosszúfülű arcára emeli. Saját arcán közömbösség tükröződik, de szemében mintha egy pillanatra apró kíváncsiság szikrája villanna. De csak egészen apró.*
- Miért nem fél? *Kérdezi halkan, enyhén összeráncolt homlokkal. Ritka, hogy valaki nem tart tőle, főleg egy idegen halványbőrű. Ez a bátorság vagy talán vakmerőség zavarja és egyben furdalja is. Meryzäleth válaszát várva újra a kupájáért nyúl, lassan kortyol az italból. A fogadó zajai körülöttük mintha elhalványulnának, a háttérben halk zene és beszélgetés hallatszik. Nodric figyelme azonban részben most az ébenhajúra összpontosul.*
- Mond, ki te vagy. Mi foglalkozás? Hol él? *Teszi fel kérdéseit határozott, de nem fenyegető hangon, miközben mély, jeges tekintetét az elf nő szemeibe fúrja. Szavai egyszerűek és célratörők, akcentusa kissé keményen cseng a fogadó zajos légkörében. Ujjai lassan dobolnak a pult sima felületén, jelezve türelmetlenségét és azt a vágyát, hogy végre választ kapjon. Arcán továbbra is hűvös közömbösség ül, ajkai vékony vonallá préselődnek, ahogy a nő reakcióját várja. Szeme sarkából azonban alaposan megfigyeli a hosszúfülű minden mozdulatát, mintha a testbeszédéből próbálna olvasni. A fény megcsillan ezüstszőke hajfonatain, ahogy enyhén előrehajol, közelebb kerülve a nőhöz, de még mindig megtartva a távolságot. Bizonyos szinten furdalja oldalát, hogy a másik Brufjort orgyilkos vagy sem. De ha nem, akkor az újabb kérdéseket fog felvetni, s az is ha mégiscsak az előző lesz igaz rá.*
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-30 08:54:25
Üzenet elküldve: 2024-09-30 08:54:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*A férfi távolságtartása felkelti érdeklődését, hogy vajon mit tarthat ennyire magában? Ilyen fontos ember lenne, vagy fontos üzenetet hordoz? Egyszerű küldönchöz túlságosan katonásan van öltözve. Továbbá a férfi testalkata sem arra utal, hogy küldönc. Persze nem lehetetlen, de egy ilyen erős férfit inkább alkalmazna a csatatéren mint sem egy lovon ide-oda küldözgetni, ilyen és amolyan üzenetekkel. A másik vontatottan válaszol kérdéseire és még csak nem is mer a szemébe nézni. A pirtianesi származást nem tudja el hinni. Maga még nem volt Pirtianesben, így fogalma sem lehet arról, hogy igazat mond, de más emberekkel már találkozott, akik onnan jöttek, főleg kereskedők, de azok sem beszéltek ilyen furcsán. A nyilvánvaló hazugság inkább kíváncsiságát fűti, mint sem félelmét. A férfi végül mégis lassan felé fordítja semmit mondó szemeit, így végre úgy beszélhetnek egymással, ahogy azt rendes emberek között szokás. Vagyis ebben az esetben ember és elf között.*
-De megtanítottak, de miért kellene tőled félnem? A jelek szerint inkább te vagy megrémülve tőlem.
*Elengedd egy gyors mosolyt a férfi felé és még mielőtt felingerelné azzal, hogy gyengének bélyegzi, tovább folytatja.*
-Ez a másik személy, Brufjort, biztos nagyon jó viszonyban vagytok, hogy így tartasz tőle, hogy egy orgyilkost küld rád.
*Mondja éles cinizmussal, amit remél hogy a másik is megért.*
-Mondjuk az is feltűnt, hogy nem tartod sokra. Ilyen rossz ember lenne? Kíváncsi vagy, hogy miért nem tartok tőled?
*Kérdezi a másik férfitól, hátha rá tudja venni, hogy jobban belemerüljenek a beszélgetésbe?*
*A férfi távolságtartása felkelti érdeklődését, hogy vajon mit tarthat ennyire magában? Ilyen fontos ember lenne, vagy fontos üzenetet hordoz? Egyszerű küldönchöz túlságosan katonásan van öltözve. Továbbá a férfi testalkata sem arra utal, hogy küldönc. Persze nem lehetetlen, de egy ilyen erős férfit inkább alkalmazna a csatatéren mint sem egy lovon ide-oda küldözgetni, ilyen és amolyan üzenetekkel. A másik vontatottan válaszol kérdéseire és még csak nem is mer a szemébe nézni. A pirtianesi származást nem tudja el hinni. Maga még nem volt Pirtianesben, így fogalma sem lehet arról, hogy igazat mond, de más emberekkel már találkozott, akik onnan jöttek, főleg kereskedők, de azok sem beszéltek ilyen furcsán. A nyilvánvaló hazugság inkább kíváncsiságát fűti, mint sem félelmét. A férfi végül mégis lassan felé fordítja semmit mondó szemeit, így végre úgy beszélhetnek egymással, ahogy azt rendes emberek között szokás. Vagyis ebben az esetben ember és elf között.*
-De megtanítottak, de miért kellene tőled félnem? A jelek szerint inkább te vagy megrémülve tőlem.
*Elengedd egy gyors mosolyt a férfi felé és még mielőtt felingerelné azzal, hogy gyengének bélyegzi, tovább folytatja.*
-Ez a másik személy, Brufjort, biztos nagyon jó viszonyban vagytok, hogy így tartasz tőle, hogy egy orgyilkost küld rád.
*Mondja éles cinizmussal, amit remél hogy a másik is megért.*
-Mondjuk az is feltűnt, hogy nem tartod sokra. Ilyen rossz ember lenne? Kíváncsi vagy, hogy miért nem tartok tőled?
*Kérdezi a másik férfitól, hátha rá tudja venni, hogy jobban belemerüljenek a beszélgetésbe?*
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-30 07:04:39
Üzenet elküldve: 2024-09-30 07:04:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Csak bólint a válaszra. Hagy egy kis időt a csendnek, amíg átgondolja a hallottakat, aztán egy újabb biccentés után lesimítja ruhája ráncait és felkel.*
- Nos, prefektus, köszönöm a tájékoztatást. Nem rabolom tovább az idejét. *A vállára kanyarítja a köpenyét és magához veszi a kesztyűit.* - Átgondolom a befektetési lehetőséget, ahogy tanácsolta. Egy következő vizitáció alkalmával megmutathatná azt a térképet, és a villák tervei is érdekelnének. Talán valamelyik megragadja a fantáziámat. Nem kétlem, hogy a Tanács impozáns épületeket álmodott meg a város nemeseinek. *Van ebben valami ironikus: a Népek Tanácsa, az uraik ellen felkelt csőcselékből született vezetés villákat terveztet a gazdagoknak, miközben a nyomor továbbra is ott csúfoskodik a város szívében.*
- Majd küldetek valakit, hogy megüzenhesse, mikorra talált Önnek is alkalmas időpontot a teendői közt.
*Eligazítja fakó fürtjeit, s a pirtianesiekre jellemző feszes, kurta biccentéssel el is köszön, ha a prefektus nem tartóztatja valamivel.*
- Orthus Morthimer. Köszönöm az italt.
*Csak bólint a válaszra. Hagy egy kis időt a csendnek, amíg átgondolja a hallottakat, aztán egy újabb biccentés után lesimítja ruhája ráncait és felkel.*
- Nos, prefektus, köszönöm a tájékoztatást. Nem rabolom tovább az idejét. *A vállára kanyarítja a köpenyét és magához veszi a kesztyűit.* - Átgondolom a befektetési lehetőséget, ahogy tanácsolta. Egy következő vizitáció alkalmával megmutathatná azt a térképet, és a villák tervei is érdekelnének. Talán valamelyik megragadja a fantáziámat. Nem kétlem, hogy a Tanács impozáns épületeket álmodott meg a város nemeseinek. *Van ebben valami ironikus: a Népek Tanácsa, az uraik ellen felkelt csőcselékből született vezetés villákat terveztet a gazdagoknak, miközben a nyomor továbbra is ott csúfoskodik a város szívében.*
- Majd küldetek valakit, hogy megüzenhesse, mikorra talált Önnek is alkalmas időpontot a teendői közt.
*Eligazítja fakó fürtjeit, s a pirtianesiekre jellemző feszes, kurta biccentéssel el is köszön, ha a prefektus nem tartóztatja valamivel.*
- Orthus Morthimer. Köszönöm az italt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659